C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Február 1.

„Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is,
Jákób pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van.”
1Móz 35,4

Isten áldása van azon, ha az Úr embere határozott álláspontot képvisel és

megtapasztalja, hogy családtagjai készek követni. Mihelyt szólt nekik Jákób, megváltak
idegen isteneiktől és fülbevalóiktól. Ha helytelen úton jártatok és elhatározzátok, hogy
visszatértek, hamarosan megállapítjátok, hogy mások is követik elszántságotokat. Ebből
erőt kell merítsetek. Talán akitől leginkább féltek, ő a legkészségesebb arra, hogy
engedelmeskedjen és közreműködő legyen.
Így cselekedett Jákób háza népe és mindazok is, akik vele együtt voltak. Mindenki
lemondott bálványisteneiről és elásták azokat. Adja Isten, hogy eljönne a nap, amelyiken a
babonaság minden jelképét és emblémáját elásnák az evangélium nagy cserfája alá, hogy
soha se kerüljenek elő. Továbbá megtudjuk az igéből, hogy felkerekedtek, és Isten
rettegésbe ejtette a környékbeli városokat.
Nem sejtitek, mennyi személyes nyomorúság ‒ amit most kell elhordoznotok ‒
szűnik meg, mihelyt elhatározzátok, hogy megtértek. Nem tudjátok, mennyi nehézség tűnik
el a családban, ha félitek az Urat és elhatározzátok, hogy Isten akarata szerint éltek.
Semmiféle veszély nem közelíthet ahhoz, aki Istennel jár.
De nem tudjátok, mi a végeredménye annak, ha egyszer elhagyjátok az Urat és
gondolatai ellenére cselekesztek. Az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten. Ha nem tiszteled és
nem jársz előtte szent félelemmel, haragját kell érezned.
Megérkeztek Jákóbék Bételbe. Szinte le tudnám festeni Jákób hálás örömét, amint
megpillantotta azt a nagy követ, amelyet egykor magányos férfiként a feje alá helyezett.
Nem kétlem, Jákób és háza népe igen boldog időt töltött Bételben, ahol a gyászt enyhítette a
háládatosság, és a bűnbánatot kellemesebbé tette az öröm. Jákób megemlékezett a múltról,
örvendezett a jelennek és reménység töltötte el a jövőt illetően.