C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Február 9.

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.”

Zsolt 32,1

A bűnbocsánat kegyelmét mindennél inkább a világban értékelik, mert ez az egyetlen

és csalhatatlan út az üdvösségre. Nem annak az embernek a javára írják az üdvösséget, aki
hűségesen tartja magát Isten parancsolataihoz, hanem annak, aki megszegte Isten törvényét,
annak, akinek Isten gazdag, szabad kegyelméből mindent megbocsátott. A tékozló fiút
visszatérésekor üdvözlő köszöntéssel fogadták; neki szóló énekszóval és körtánccal. Ez a
bűnösnek minden, Isten parancsolatával szembeni törvényszegését tökéletes, azonnali és
visszavonhatatlan bocsánattá, azaz a poklot mennyé változtatja, és őt a harag gyermekéből
az örök dicsőség gyermekévé teszi.
Megbocsátani azt jelenti: úgy elengedni a bűnt, hogy már nincsen jelen. Milyen
nehéz terhet kellett itt felemelni és vinni! Üdvözítőnk drága életébe került, hogy felemelje
ezt a terhet és teljesen eltörölje!
Isten elleni törvényszegéseinket Jézus Krisztus fedezte el, mint ahogy elborították a
tenger hullámai az egyiptomiakat, ahogy a föld legmagasabb hegyeit beborították az
özönvíz hullámai. Milyen nagy takarónak kell lennie, amely elrejti a test és lélek minden
szennyét a mindig és mindent látó Isten elől! Aki egyszer már meglátta a bűnt
utálatosságában, az fogja fel, milyen nagy boldogság, hogy soha többé nem kell
szembesülnie vele. Aki megértette és elfogadta Jézus Golgotán véghezvitt üdvösségszerző
munkáját, az tudja egyszer s mindenkor megkedveltetni magát az őt szerető Úr Jézussal, és
így élvezi a szent ismeretben megalapozott boldogságot, ami a menny előíze.
Textusunkból világosan következik, hogy bizonyosságra juthatok: Bűneimet
megbocsátotta Isten. Mert hogy lehetne szó a bűnbocsánat már most élvezendő
boldogságáról, ha semmit sem tudhatunk erről a bizonyosságról? Tartsuk magunkat
örömmel ehhez az igazsághoz, éspedig az egyedül tévedhetetlen Isten szava tanítása alapján.