C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Február 11.

„De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!” Józs 24,15

Az Úr iránti helyes döntés mély, nyugodt, tiszta, határozott és jól megalapozott.

Józsué nem könnyedén szól elhatározásáról. Nézzetek a komoly harcos arcára, láthatók rajta
az ütközetek nyomán keletkezett sebhelyek, amiket több mint száz éves megtapasztalás
barázdált. Józsué nem úgy néz ki, mint egy ószeres. Nem úgy beszél, mint aki szerelmes
dalt énekel és ajkairól trillák hangzanak, hanem szavai szívéből jönnek nyers tisztességgel
és egy hadvezér vitéz őszinteségével.
Ez úgy cseng, mintha azt mondta volna: „Túl sok éve ismerem Istenemet ahhoz, hogy
most elhagyjam. Nem azért töltöttem el a pusztában negyven évet a Mindenható
árnyékában, hogy most a végén bálványistenekhez zarándokoljak.”
Józsué úgy beszél, mint aki alaposan mérlegelte a dolgot, és olyan döntésre jutott,
amit mindenkivel szemben meg tud védeni. Nem szélkakast láttok benne, aki embereknek
való tetszelgésből mond nyilvánosan véleményt, hanem olyan becsületes embert hallotok,
aki kitárja a szívét és szent komolysággal fejti ki legbelsőbb érzéseit.
Kijelentette visszavonhatatlan döntését: „De én és az én házam népe, a tömeggel
szemben és a szokások ellenére, kísértésekkel és szomorúsággal szemben, a bálványok vagy
a Sátán ellenére is, egészen végig az Urat szolgáljuk.” Ugyanilyen határozottaknak kell
lennünk mindnyájunknak, és komolyan azt kívánom, bárcsak így is lenne.
Azt kedvelem Józsuéban, hogy senkit sem akar homályban hagyni állásfoglalásával
kapcsolatban. Miért nem vagytok ti is ilyen nyitott szívűek, akik szeretitek az Urat? Ő
sohasemszégyenkezett megvallani, hogy szeret minket. Nekünk talán szégyenkeznünk
kellene miatta? Vonjátok fel a zászlót az árbócra, hogy minden szem láthassa. És ha valaki
az Úr Jézussal vonul háborúba, azt ő vezeti a harcban. Tudassuk ezt a földdel és a pokollal
egyszer s mindenkorra.