Action Francaise: szélsőjobboldali politikai mozgalom, 1899-ben alapította Maurice Pujo és Henri Vaugeois.

Ez egy nacionalista reakció volt Alfred Dreyfus ellen. Charles Maurras lett a fő ideológusa a mozgalomnak. A
mozgalom monarchista, forradalom ellenes, antidemokrata volt és a katolicizmust támogatta.
Bill of Rights: az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első 10 kiegészítése. 1791-ben ratifikálták.
Magyarul Jogok Nyilatkozata. Kiegészítések: vallásszab., szólásszab., sajtószab., gyülekezéshez való jog,
fegyverviseléshez való jog, tilos békeidőben katonákat elszállásolni magánházakban, házkutatás csak parancs
ellenében lehet, bűncselekménnyel csak akkor lehet vkit eljárás alá vonni, ha a nagy esküdtszék vádat emelt
ellene, gyors és nyilvános tárgyalás, esküdtszék előtti tárgyaláshoz való jog polgári peres ügyekben is, tilos a túl
nagy óvadék vagy bírság kiszabása, kül. jogkörök megosztása az államok és polgárok közt.
Amerikai polgárháború.: 1861-65, 24, többnyire északi szövetségi állam (unionisták) és az Amerikai Államok
Konföderációjába tartozó 11 déli állam között zajlott. A rabszolgaság felszíni jelenség volt, nem a közvetlen
oka a háborúnak. Északon: farmerek, délen: ültetvényesek, rabszolgákkal műveltették a földeket. A
rabszolgatartást sokan morálisan elítélték, abolíciót akartak (felszab.-t). Gazd.-i ellentétek: északon az ipar
fejlettebb, délen a földművelés. Abraham Lincoln volt az elnök a háború alatt(demokrata).
Amerikaiak második függetlenségi háb.-ja: 1812-14: Madison külügyminiszter javaslatára hadat üzentek
Nagy-Br.-nak, a kereskedelem miatt. Amcsik embargót vezetnek be N-B-vel szemben, válasz: New York
kikötőjének blokádja, angol és amcsi hajók tűzpárbaja (1811). Nacionalista-expanzionista törekvések: Kanada
és spanyol Florida megszerzése. Emiatt hadat üzentek N-B-nak. Az angolok visszavonták azt a rendeletet, ami
nem ismeri el az amerikai kereskedelem jogait. De a háb. folytatódott. Az új-angliaiak Mr. Madison
háborújának nevezték, ellenezték a háborút, az angolok támogatták őket, nem is volt ott blokád. A Kanada
elleni invázió kudarcot vallott, csak a Nagy-tavakon arattak pár győzelmet. 1814 augusztus: az angolok partra
szállnak és elfoglalják Washingtont, felgyújtják a Fehér Házat és a Kapitóliumot. A kormányzat Virginiába
menekült. Szeptember: harcok Baltimore-ban. Béketárgyalások Gentben, december 24: béke, csak a status quo
ante bellum rögzítése történt meg (háb.előtti állapot). A háb. nem fenyegette az USA függetlenségét, de területi
veszteséggel járhatott volna. Ettől kezdve beszélhetünk amerikai nemzettudatról.
Amerikai transzkontinentális vasútvonal: A Transzkontinentális Vasút megépítése a 19. század egyik
legnagyobb vállalkozása volt. Kiépítését már az 1830-es években szorgalmazták, de az engedélyt a kongresszus
csak 1862-ben adta meg. A munkálatok 1863-ban még a polgárháború idején a Central Pacific Railroad
kizárólagos irányítása mellett kezdődtek meg a nyugati oldalon Sacramentóban. A keleti oldalon a
munkálatokhoz a Union Pacific Railroad csak később, 1865 júliusában fogott hozzá. A sínpárok találkozására
egészen 1869-ig kellett várni. Promontory Summit-ban érnek össze a sínek, Utah államban. 1869: megnyílt az
első transzkontinentális vasútvonal, ami a Mississippi völgyét kötötte össze a Csendes-óceánnal. 1900-ra öt
transzkont.vasútv. jött létre.
Gabonatörvény eltörlése Angliában: egyet jelentett a szabadkeresk. megszületésével, 1846-ban volt ez. Az
anti-corn-law league ezért alakult meg, mert a törvény az alsóbb osztályoknak nem kedvezett. A gabonatörvény
gabonavámokat alkalmazott, ami a kivitelt és a bevitelt nehezítette meg.
Angol választójogi reform: 1832.: első reformtörvényReform Bill, polgárság nagy részét szavazati joghoz
juttatta, 220 ezerről 670 ezer főre emelkedett. 1867.évi vál.jogi törv.: a saját háztartással bíróknak szavazati jog.
Városban: minden 21. évét betöltött angol férfi, aki 1 éve lakóházat ill. lakrészt bírt, szegényadóját fizeti. 1884:
a megyékre is kiterjeszti azt ami 1867-ben a városokban volt. Ezzel 5 millióra nőtt a választók száma. Az is
szállás amit szolgálat fejében kapnak.
Antant: Entente Cordiale, Anglia és Fr.o. között köttetett 1904. ápr.8-án Londonban. Ez a szerződés a két
ország gyarmati ellentéteinek vetett véget. Anglia Egyiptomban, Fr.o. Marokkóban szabadon hajthat végre
„reformokat”.
Általános választójog Fr.o.-ban: 1875.évi alkotmány proklamálta az ált.vál.jogot, ez a III.köztárs. alk.-a.
Kétkamarás parl.-i rendszer: képviselőház és felsőház=szenátus, ezt is választják itt. Aktív vál.jog: 21 évét
betöltött francia férfi, aki 6 hónapja 1 helyben lakott, nincs ellene bírói ítélet. Választások 4 évente,
augusztusban. Választásra jogosultakat összeírták, a névjegyzéket közszemlére tették.
Belga függetlenség: 1830. aug.: forradalom a Németalföldi Királyságban. Kezdete a brüsszeli felkelés: 1830
aug. 25. A belgák sérelmezték, hogy fejlettebb gazdaságuk nem érvényesül a politikába, mivel az admin.-ban és
a kormányban holland túlsúly volt. Nov.16: a Nemzeti Kongresszus proklamálta Belgium függetlenségét.
Henry Palmerston a londoni konferencián a belga függetlenséget támogatta, mert így elkerülhető a francia
annexió. 1830.dec.20: elismerik Belgium függetlenségét. 1831.jan.: semleges ország. Uralkodója I. Lipót.
Berlini kongresszus:
Boulangerizmus: 1886, új típusú nacionalizmus Fr.o.-ban. Összetett politikai és ideológiai jelenség, összeterelt
több irányzatot. Tagjai a radikálisok, szocialisták, bonapartisták, monarchisták. Az elégedetleneket gyűjtötte
össze a szélsőbaltól a szélsőjobbig. Vezetője Boulanger katonatiszt.
Bourbon restauráció: A Bourbon-restaurációnak 1814-ben komoly népi támogatottsága volt. A megbuktatott
régi monarchia emléke elhalványult 25 év alatt, a jelen, a folyamatos háborúskodás, a rengeteg halott viszont
nagyon is valóságos, s nagyon is elviselhetetlen volt. Az emigrációból hazatért új király, XVIII. Lajos bölcs
ember volt, s jól érzékelte a franciák hangulatát. Nem volt komoly megtorlás a forradalomban elkövetett
bűnökért, csak egy-két marsallt végeztek ki, de egy olyan hétpróbás királygyilkos, mint Fouché egy darabig a
helyén maradhatott. Így koronázás sem volt. Az utolsó koronázás francia földön XVIII. Lajos öccsének, az
egykori Artois grófnak, az új X. Károly királynak az 1825. május 28-n, a reims-i katedrálisban megtartott
koronázása volt. 
1814. április 11-én Napóleon lemondott a francia császári trónról, azt ismét a Bourbon-ház foglalhatta el. XVI.
Lajos öccse, XVIII. Lajos lépett a trónra. 1815 márciusában Napóleon megszökött fogvatartóitól, és száz napos
uralma idejére újra elűzte a Bourbonokat. Lajos nemzetközi segítséggel július 18-án győzte le véglegesen a
„korzikait” Waterloonál. XVIII. Lajos uralkodásának legnagyobb jelentősége az 1814-ben kiadott liberális
alkotmány volt, amellyel a francia politikai osztály egyes rétegeit megbékítette, a királypártiakat azonban nem.
1824-ben bekövetkezett halála után a trónt konzervatív öccse, X. Károly foglalta el, aki ott folytatta, ahol XVI.
Lajos 1789-ben abbahagyta. Minden liberális vonást száműzött uralkodásából. Úgy gondolta, végre
visszaszerezheti mindazt, amit a csőcselék annak idején családjától elvett. Talleyrand megfogalmazása
szerint „A Bourbonok semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek.” Károly a forradalom értékeit múló
hóbortnak tekintette, ezeket semmibe véve kormányozta országát. Egymás után adta ki új törvényeit, amelyek a
felsőház érdekeit képviselték, semmibe véve a forradalom vívmányait és a köznépre támaszkodó, népes
alsóházat. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy Károly 1829-ben államminiszterré nevezte ki Jules Armand
de Polignac-ot, akiben az alsóháznak nem bízott. A parlament alsóháza 1830. március 18-án feliratban bírálta az
uralkodó intézkedését, mire Károly július 26-án rendeletet adott ki, amelyben betiltotta a személyét sértő
kritikákat.
Ez felingerelte az alsóház tagjait. Párizs népe fellázadt X. Károly ellen. Csak a mérsékelt politikai vezetőkön
múlt, hogy az 1793-as tragédia nem ismétlődött meg. Károly lemondott trónjáról előbb fia, Lajos Antal herceg,
majd unokája Bordeaux hercege javára. A Nemzetgyűlés azonban augusztus 7-én Orléans-i Lajos Fülöp
herceget választotta királlyá. A „polgárkirály” liberális uralkodása során súlyos társadalmi feszültségek
keletkeztek, az 1848 februári forradalomban a júliusi monarchia is elbukott, kikiáltották a köztársaságot, a
Bourbon-ház végleg elveszítette hatalmát Franciaországban.
Brumaire 18.: 1799.nov.9-10. Államcsíny, ami Fr.o.-ban megdöntötte a direktóriumi kormányzást, és a
konzulátusi rendszert állította helyébe. Sieyés abbé és Talleyrand dolgozta ki a tervet. Szétkergették a Ötszázak
Tanácsát és a Vének Tanácsát arra kényszerítették, mondja ki a Direktórium és önmaga feloszlatását. 1799.
Nov.14: Bonaparte Napóleon a Francia Közt. Első konzulja lett. A végrehajtó hatalom a három konzul (Sieyés,
Napóleon és Ducos) kezében volt.
Bukaresti béke: 1812: az orosz-török háborút lezáró béke, vagy 1886: szerb-bolgár háb.-t lezáró béke, vagy
1913: a második balkáni háb.-t lezáró béke.
Dekabristák felkelése: 1825. december 26-án (a régi pravoszláv naptár szerint december 14-én) tört ki a
dekabristák felkelése, amely I. Miklós cárrá avatását szerette volna megakadályozni (A dekabrista szó
decemberistát jelent). A földesúri rendszer és a cárizmus felszámolását akarták.
Amikor a Napóleon seregét üldöző orosz katonák előtt feltárult Európa, melyet addig mesterien – és
mesterségesen – zártak el előlük, hirtelen rádöbbentek az orosz valóságra. Nemcsak a franciás műveltségű
tiszteknek, hanem az egyszerű muzsikoknak is felnyílt a szemük. Ezzel a győztes hadsereg hátországa erkölcsi
vereséget szenvedett. Az igazi csalódás akkor érte a falvaikba hazatérőket, amikor ugyanúgy folytatódott
minden, mint annak előtte: a muzsikokat botozták és rabszolgamunkát végeztettek velük. Ez is hozzájárult
a kirobbant dekabrista felkeléshez.
Konsztantyin nagyherceg már lemondott az uralkodási jogáról, utána Miklós következett. Dec.14: Miklós
elrendeli a fővárosiak átesketését az ő nevére. Az volt a dekabristák terve, hogy eskümegtagadással kényszerítik
a Szenátust a rendszerváltásra. A felkelők felvonultak a szenátus előtti térre, de a szenátus már felesküdött, a
megmozdulás parancsnoka pedig nem jelent meg. A felkelést végül vérbe fojtották. A kortársak hangulatát
Puskin és Lermontov foglalták verseikbe.
Direktórium alkotmánya: más néven a III. év alkotmánya. A Nemzeti Konvent 1795. augusztus 22-én új
alkotmányt fogadott el. Ez az 1793-as alkotmányhoz képest lényegében visszatérést jelentett a mérsékeltebb
1791-es alkotmány elveihez. A törvényhozó hatalmat 750 honatya kezébe helyezte, közülük ötszázan alkották
az Ötszázak Tanácsát, a fennmaradó 250 honatya a Vének Tanácsának tagja volt. Ez tehát egy kétkamarás
parlament. A törvényeket az alsóház, az Ötszázak Tanácsa alkotta, a felsőház szerepét betöltő Vének
Tanácsának bizonyos mértékig vétójoga volt. A parlament két háza mellett létrejött egy végrehajtó szerv is, az 5
tagból álló Direktórium. Az új alkotmány 1795. szeptember 27-én lépett hatályba.
Egyenlők Összeesküvése: Babeuf a nagy francia forradalom direktóriumi időszaka alatt az Egyenlők
Összeesküvése (Conjuration des Égaux) szellemi és politikai vezetője, amiért guillotine általi halálra ítélték és
kivégezték. Babeuf 1795. március 15-től az arrasi Baudet-börtönben raboskodott, ahol tovább dolgozott
elméleti kommunista rendszerének fejlesztésén. Fél év után, 1795. szeptember közepén szabadult, s rögtön
hozzákezdett lapja, a „Le Tribun du peuple” kiadásához. A „Le Tribun du peuple” december 1-jén megjelent
35. száma közölte Babeuf nevezetes írását, a „Plebejusok kiáltványát”. A kiáltvány azonnali társadalmi
forradalmat sürgetett, felszólított a plebejus Vendée megalakítására, mely bebizonyította volna a világnak, hogy
a „közös boldogság” megvalósítható és működőképes. Ekkortól Babeuf elrejtőzve tevékenykedett
letartóztatásáig, s a „Le Tribun du peuple” is illegálisan jelent meg. A különféle árnyalatú radikális csoportok
Babeuf körül tömörültek, a Plebejusok Kiáltványát egyre szélesebb körben megvitatták. A Panthéon Klub
fokozatosan balra tolódott. 1796 márciusában és áprilisában a babeufista összeseküvés népszerűsége,
támogatottsága rohamosan nőtt, amely többek között annak köszönhető, hogy a kormány felemelte a rögzített
árú élelmiszerek árát, illetve a lakbéreket az új papírpénzben kellett fizetni, amely tömeges kilakoltatással
fenyegetett. Április 9-én megkezdődött az összeesküvők utcai propagandája: „Babeuf tanainak
elemzése” címmel plakátokat ragasztottak ki szerte a városban, s megkezdték a felkelés közvetlen előkészítését.
A Direktórium április 14-én falragaszokon intézett kiáltványt Párizs népéhez. Felhívta a magántulajdont
fenyegető társadalmi anarchia illetve a royalizmus veszélyére a figyelmet. A Felkelési Bizottság április 15-én
körlevelet intézett a forradalmi megbízottakhoz, melyben óvta őket a megalkuvástól és az ingadozástól. Április
16-án a Direktórium javaslatára a tanácsok bevezették a halálbüntetést az 1793. évi alkotmányt
visszakövetelőknek és a magántulajdont ellenzőknek. Párizsban katonaság járőrözött, feloszlatta a
gyülekezőket, s az Egyenlők tiltott nyomtatványait kereste. A nép elégedetlensége tetőpontjára érkezett, a
türelmetlen mozgalmi harcosok azonnali akcióra agitáltak, ezért a Felkelési Bizottság a körülmények kényszere
alatt kiadta a Felkelési Okiratot, mely felkelésre szólította fel a népet elnyomóik ellen. Az okirat felsorolta a
rendszer legfontosabb bűneit, kilátásba helyezte az állami hivatalok birtokba vételét, az összes állami szerv –
köztük a Direktórium és a tanácsok – feloszlatását, aminek helyébe a Forradalmi Kormány lépett volna. Az
Egyenlők propagandája április közepére már kikezdte a rendőrségi légiót is, ezért a Direktórium előbb öt
zászlóalj áthelyezésével próbálta megoldani az egyre feszültebbé váló helyzetet, aminek eredménytelensége
után pedig vállalva a felkelés kirobbanásának kockázatát azonnal feloszlatta a rendőrségi légiót. Az Egyenlők
súlyos kudarccal néztek szembe, mivel a döntő többség alávetette magát a feloszlató rendelkezésnek, s így
mintegy 6000 főnyi nélkülözhetetlen fegyveres erőt vesztettek el. Ez rádöbbentette a Felkelési Bizottság tagjait,
hogy túlbecsülték támogatottságuk mértékét. A babeufista mozgalom leleplezését a Direktórium eszközként
használta többi politikai ellenfelének megsemmisítésére. 
Első ópiumháb.: az Indiában termelt ópium keresett cikk volt Kínában, a brit kereskedőknek sok bevételt
hozott. A kínai hatóságok tiltották az ópiumszívást, és 1839-ben egy főtisztviselő Kantonban megsemmisített
egy rakomány ópiumot. A feszültséget növelte, hogy az angol kereskedők összeverekedtek a helyiekkel és
megöltek egy parasztot, de nem adták ki a kínai kormánynak a tettest. A kínaiak ekkor megtiltották a
kereskedelmet az angolokkal. Ez egy tengeri összecsapáshoz vezetett 1840-42 között, az angolok nyertek. A
nankingi szerződés zárta le, amiben a kínaiak átadják Hongkong szigetét és Kanton mellett még négy kikötőt
nyitnak meg az angolok előtt, plusz kártérítést fizetnek.
Első szerb felkelés: Az első szerb felkelés 1804–1813 között zajlott, Djordje Petrović-Karadjordje vezetésével.
A felkelés célja kezdetben a török visszaélések enyhítésére irányult, a későbbiekben azonban megjelent
célkitűzései között a török uralom alóli végleges felszabadulás, és a szerb nemzetállam kialakítása.
A Belgrádi pasalikot 1690-ben, Belgrád visszafoglalása után hozták létre a törökök kiemelt támaszpontként. A
porta reformjai az Oszmán Birodalomban nagy ellenállást váltottak ki, aminek következtében a Belgrádi
pasalikban élő szerbség elvesztette kiváltságait. A janicsárok is visszatértek, ami a fosztogatás mellett most
kiegészült a megtorlással is. Mozgolódás támadt a szerbek között, aminek az lett az eredménye, hogy az
oszmánok sorra legyilkolták a szerbség helyi vezetőit, a falusi bírákat. Ez tekinthető az első szerb felkelés
közvetlen kiváltó okának 1804 januárjában Orašac faluban összegyűltek a szerb vezetők, és fegyveres felkelésre
szólították fel a népet. A felkelés élére Djordje Petrović-Karadjordjét választották. A felkelők elsődleges célja a
dáhik és janicsárok önkényétől való megszabadulás volt, és csak később terjedt ki a török uralom alóli végleges
felszabadulásra, illetve az önálló nemzeti állam feltámasztására. Karadjordje több küldöttséget is
menesztett Konstantinápolyba a követeléseikkel:
 szerb közigazgatás legyen mindazon területeken, ahol szerb őrség áll
 a szultán külön fermánnal ismerje el Karadjordjét Szerbia fejedelmének vagy bégjének
 a szerb szenátus ismertessék el Szerbia legfelsőbb közigazgatási és bírósági testületének.
A porta jelentéktelen engedményekre volt csak hajlandó, így Karadjordje teljes mozgósítást rendelt el,
megerősítette a védelmi pontokat. A törökök 1813 júliusában lendültek támadásba. Megállítani nem lehetett
őket, annak ellenére sem, hogy mindenhol heves ellenállásba ütköztek. Belgrád eleste után Karadjordje
Ausztriába menekült, a fegyveres harcok 1813 októberére teljesen megszűntek. A belgrádi vezírré kinevezett
Szulejmán pasa rettenetes megtorlásba kezdett.
Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata: Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (franciául: Déclaration
des droits de l'homme et du citoyen) a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, mely az emberek
egyéni és közösségi jogait határozza meg. Az alkotmány elkészítése felé tett első lépésként 1789. augusztus 26-
án fogadta el az Alkotmányozó Nemzetgyűlés (Assemblée nationale constituante). A természetes
jogok doktrínájának hatására született nyilatkozatban lefektetett alapvető jogokat már leírásuk pillanatában a
francia polgárokon túl, kivétel nélkül mindenkire érvényesnek tekintették és tekintik máig:
I. „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek
csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”
Szabadság, tulajdon, biztonság, elnyomással szembeni ellenállás joga. Demokratikus szabadságjogok, pl
vallásszab., szólásszab. Hatalom megosztása, magántulajdon védelme.
Emsi távirat: III. Napóleon birodalma elszigeteltebb volt, mint valaha; Bismarck jól tudta ezt, ezért a hatvanas
évek végén már tudatosan arra törekedett, hogy hadüzenetet provokáljon ki Párizstól, amire aztán a spanyol trón
körüli vita biztosított lehetőséget. 1868-ban, a Prim tábornok vezette puccs után II. Izabella királyné (ur. 1833-
1868) lemondott az ibériai ország koronájáról, melyet ezután I. Vilmos rokona, a Hohenzollern-Sigmaringen
ágból származó Lipót herceg próbált megszerezni. III. Napóleon érthető módon kifogásolta, hogy országát a
porosz királyi dinasztia két tűz közé szorítsa, ezért többször tiltakozott a jelölés ellen, 1870 júliusában pedig
egyik diplomatája, Vincent Benedetti révén próbálta meggyőzni a Hohenzollern uralkodót. Ezen tárgyalásokhoz
kapcsolódott a Bismarck által Vilmosnak küldött emsi távirat, melynek szövegezése – a benne szereplő
állítólagos inzultusok leírása – hamarosan felszította a sajtóban a francia-porosz ellentétek lángját. Benedetti
nemsokára visszatért Párizsba, a felháborodott császár pedig hadat üzent I. Vilmosnak.
Észak-német szövetség: Az Északnémet Szövetség (németül: Norddeutscher Bund) Poroszország vezetésével
(Otto von Bismarck) jött létre 1866-ban mint katonai szövetség, majd alakult egy évvel később alkotmányos
szövetséggé. 1866. augusztus 18-án a Majnán túli észak-német hercegségek és a Hanza-városok Poroszország
vezetésével (Augusztusi Szövetség) létrehozták az Északnémet Szövetséget, ekkor 15 tagállammal. Az
Északnémet Szövetséghez tartozott Poroszország Majnától délre fekvő területe, a Württemberg és Baden közé
beékelődött Hohenzollern-tartomány. A katonai szövetség egy évvel később, 1867-ben vált a szerződő
partnerek egyetértésével alkotmányos szövetséggé, azaz szövetségi állammá. Az alkotmány szövegét Bismarck
fogalmazta és figyelt arra, hogy a szöveg elég homályos maradjon abban a tekintetben, hogy az új szövetség
egységes állam illetve államszövetség-e.
1863-as lengyel felkelés: A januári felkelés (lengyelül: powstanie styczniowe) a legjelentősebb litván–
lengyel felkelés volt az Orosz Birodalom ellen: 1863. január 22-én indult, és a forradalmárok utolsó tagjait csak
1865-ben fogták el. Spontán tüntetésként indult a Birodalomban élő lengyel fiatalok körében az orosz besorozás
ellen. A jelentős túlerővel szemben álló, külső segítség nélküli hatezer rosszul felszerelt
katona gerillaháborút folytatott a cári hadsereg ellen. Bár a felkelőknek egyetlen jelentős katonai győzelme sem
volt, és nem sikerült lengyel várakat sem megszerezniük, mégis mindezek ellenére a felkelés sokat tett
a jobbágyfelszabadítás elindításában. A forradalom leverése után az oroszok véres megtorlásokat indítottak
mind a lengyel, mind a litván résztvevők ellen, nyilvános kivégzések és Szibériába deportálások formájában.
A Fekete-tenger szorosainak ügye: Tengeri kikö- tőkre minden moszkvai uralkodó vágyott. Azonban a
Fekete-tenger szorosai az Oszmán Birodalom, a Balti-tenger kijáratai Svédország ellenőrzése alatt álltak. A
szorosok megszerzésének kérdése geopolitikai jelleget öltött. Az orosz külpolitika egyik mozgatója a 16. század
óta a fekete-tengeri kijárat megszerzése volt. 1841. Júl.: szerződés a tengerszorosokról, a Boszporusz és a
Dardanellák bezárult minden nemzet hadihajói előtt.
Felhívás az artois-i nemzethez: Robespierre vitairata.
Forradalmi Törvényszék: A Forradalmi Törvényszék (franciául Tribunal révolutionnaire) a francia
forradalom alatt, 1792–1795 között Párizsban működő, rendkívüli hatalommal felruházott bírói testület. Rövid,
1792. augusztus 17. és november 29. közötti ideiglenes működés után 1793. március 10-én a Nemzeti
Konvent hívta életre a törvényszéket, amely a jakobinus diktatúra és a terror fő eszközévé vált. Ítéletei ellen
fellebbezésnek helye nem volt, s a testület ezrekre szabott ki halálbüntetést koholt vádakkal, nyomozati
vizsgálat nélkül. A törvényszék küldte vesztőhelyre, guillotine alá többek között a girondistákat, Mária
Antóniát, Antoine Barnave-ot, Jacques-René Hébert-t, Georges Jacques Dantont, Camille Desmoulins-t
és Antoine Lavoisier-t. Az ártatlan áldozatok miatt a társadalom egyre szélesebb rétege fordult szembe a
Forradalmi Törvényszékkel, amely a jakobinus diktatúra felszámolása után, 1795. május 31-én befejezte
működését.
Földalatti vasút: Virginiában Nat Turner néger prédikátor felkelése után szigorú törvényeket hoztak a
rabszolgákkal szemben, akadályozták felszabadításukat (1831). Ezért az abolíciósok válasza erre a földalatti
vasút volt: a déli államokból a rabszolgákat rejtett utakon szöktetők a mozdonyvezetők, a búvóhelyet biztosítók
az állomásfőnökök, és így jutottak el sokan a szabad államokba, főleg Kanadába.
A földközi-tengeri antant: 1887-es hármas szövetség, más néven keleti hármas szövetség, Földközi-tengeri
antant (Orientdreibund, Mittelmeerentente): Nagy-Britannia, Olaszország és az Osztrák–Magyar
Monarchia 1887-ben kötött szövetsége Franciaország és az Orosz Birodalom ellen. Spanyolo. is tagja lett.
Francia II. császárság: Második Francia Császárság (1852–1870) – I. Napóleon unokaöccse, III.
Napóleon uralma. Csak egyetlen lehetősége maradt, melyet meg is ragadott: az államcsíny. Ezt ügyesebben
tervezte meg és hajtotta végre, mint nagybátyja: a rendőrség és a hadsereg vezetését saját hívei közül jelölte ki,
belügyminisztere pedig féltestvére, Morny lett. Az austerlitzi csata évfordulóján, 1851. december 2-án a
hadsereg megszállta Párizst, feloszlatták a nemzetgyűlést, aktívabb tagjait pedig le is tartóztatták.
Az elnök a demokrácia megmentőjének szerepében tetszelgett, kihasználva a nemzetgyűlés egy baklövését,
amikor 1850-ben korlátozta a választójogot. Puccsa napján még népszavazást is kiírt arról, hogy reformjait
szükségesnek tartják-e a franciák, amin elsöprő többséggel az „igen” győzött. Nem is csoda, hogy az államcsíny
napján a republikánusok Párizsban alig 300 embert tudtak mozgósítani, akiket könnyűszerrel levertek.
Krími háb.: győzelem, szárd-francia-osztrák háb.: solferinói vérfürdő, fegyverszünet Villafrancaban. Második
ópiumháb.: angolok mellett, nyernek. Merkantilizmus helyett szabad verseny. 1870: porosz-francia háb.:
elvesztette, fogságba esett ő is, majd letelepedett Angliában.
Francia II. köztársaság: 1848-1852. A februári forradalom 1848-ban zajlott, Franciaországban. A
forradalmárok elűzték Lajos Fülöpöt, aki az 1830-as forradalom óta uralkodott, és kikiáltották a Második
Francia Köztársaságot. Mivel Lajos Fülöp betiltotta a tüntetéseket, az ellenzék 1847-től úgynevezett
banketteken gyűlt össze.[3] Az uralkodó azonban ezeket a rendezvényeket is elítélte, és az 1848. január 19-re
tervezett bankettet betiltotta, amire válaszul az ellenzék február 22-re újabb bankettet hirdetett meg.
Február 22-én reggel a tüntetés gyülekezőhelyeként kijelölt Madeleine téren diákok, képviselők és a Nemzeti
Gárda egyes fegyvertelen egységei jelentek meg. A törvényhozás épületébe is behatoltak a tüntetők, ahol a
köztársaság kikiáltását és ideiglenes kormány megalakítását követelték. Alphonse de Lamartine egy hétfős listát
fogadtatott el a képviselőkkel és a tüntetőkkel, amin szerepelt ő is és a köztársasági Alexandre August Ledru-
Rollin.[1] Innen a városházára vonultak, ahol a tömeg követelésére felvették a kormányba a Louis Blanc-t,
[1]
 és Alexandre Martint a munkások képviselőit,[2] valamint a „La Réforme” és a „La National” lapok
főszerkesztőit.[1] Bár Lamartine először meg akarta kérdezni a vidék véleményét is erről, a tömeg nyomására
végül kikiáltották a köztársaságot. Ezt másnap újabb nyilatkozatban erősítette meg. Az új kormány bevezette az
általános választójogot, amelynek folyamán minden 21. életévét betöltött francia polgár választó, minden 25.
életévét betöltött polgár pedig választható lett.[2] Komoly engedményeket tettek a munkásosztálynak, nem
utolsósorban Louis Blanc ténykedésének köszönhetően komoly erőfeszítéseket tettek a munkanélküliség
felszámolására. Egy február 25-i tüntetés eredményeként deklarálták a munkához való jogot, 26-án dekrétumot
adtak ki nemzeti műhelyek felállításáról. Egy újabb tüntetést követően 28-án Blanc vezetésével megalakult a
Munkaügyi Bizottság. Március 2-án a munkanap hosszát Párizsban 10 órában, vidéken 11 órában korlátozták. A
munkásfelkelés leverése után, 1848. november 21-én kiadták a köztársaság alkotmányát, amely nagy
hatalommal ruházta fel az államelnököt, Franciaország prezidenciális állam lett. A II. Köztársaság azonban csak
rövid ideig állt fenn, mert miután Louis Bonaparte elnök puccsal átvette a teljhatalmat Franciaország
felett, 1852. december 2-án III. Napóleon néven a franciák császárává koronáztatta magát.
Francia III. közt.: 1870.szept.4: vége a II. császárságnak. Párizsban nemzetvédelmi kormány alakult népes
nemzetőrséggel együtt. Választásokra nem került sor: már szeptember 20-án német csapatok kerítették be a
francia fővárost. 135 napos kemény ostrom kezdődött, ami éhínséggel járt együtt. A munkástömegek október
31-én fellázadtak és foglyul ejtették a kormányt, miközben városi önkormányzatot (kommünt) követeltek.
Ugyan a nemzetőrség végül kiszabadította a minisztereket, a szocialista színezetű megmozdulások nem
csitultak azután sem, hogy január 27-én új, a vidék konzervativizmusát képviselő kormány alakult Bordeaux-
ban Adolphe Thiers vezetésével. Ez megkezdte a béketárgyalásokat, ám a nemzetőrség és a párizsi tömegek
önállósították magukat: a békefeltételek kitudódása, a jelképes, háromnapos német megszállás (március 1-
március 3.) és a kormány lefegyverzési kísérlete hatására március 18-án felkelés tört ki, ami hatalmába kerítette
a várost, és március 22-én megalakult a kommün. Ebben jelentős volt a szocialisták (például a magyar Frankel
Leó) és munkások aránya, ám többségük republikánus, neojakobinus, polgári radikális stb. volt. A kommün
bizottságokat alakított, melyek különféle szociális rendelkezéseket hoztak (munkaidő maximálása, a
bombázásokban hontalanná váltak elhelyezése, egy-két üzem államosítása, ingyenes közoktatás stb.) ám ezeket
lehetetlenség volt megvalósítani a német és kormánycsapatok gyűrűjében. Április 2-án a Thiers-kormány
támadásával megkezdődtek a rendkívül véres, utcai harcok. A kommün terrorba kezdett, és kaotikus
intézkedéseket hozott, melyek csak rontották a helyzetet. A harcok május 27-én fejeződtek be a kommün
intézkedései és a kormánycsapatok lövedékei nyomán lángoló fővárosban. A német hadsereg mindvégig csak
szemlélte az eseményeket, illetve engedélyezte a Thiers-kormány hadműveleteinek folytatását. Rengeteg párizsi
lakos meghalt a harcokban és a megtorlásban, sokakat a gyarmatokra deportáltak. Csak 1880-ban hirdettek
amnesztiát.
A franciák többsége 1870-ben az alkotmányos monarchia visszaállítását kívánta, és a két jelölt közül X. Károly
unokájának, Chambord grófjának kínálták fel a trónt, ő azonban visszautasította az alkotmányt és a trikolórt. A
franciák ebbe nem egyezhettek bele, helyette az idős és gyermektelen gróf halálára vártak, hogy a Lajos
Fülöp által örökösnek jelölt, liberálisabb párizsi grófot tehessék a trónra. Az „ideiglenes” francia III.
köztársaság alaptörvényeit 1875-ben fektették le, azonban a monarchia kérdése továbbra is fontos téma maradt
egészen 1877-ig, amikor Patrice de Mac-Mahon elnök megkísérelt megszabadulni a republikánusoktól. A
„május 16”-nak (seize Mai) elnevezett, puccskísérletnek kikiáltott eseményből végül mégis a köztársaságiak
kerültek ki győztesen, akik az elnöki hatalmat nagyon meggyengítették, hogy elejét vegyék a hasonló
eseteknek. A koronaékszereket 1885-ben széttörték és eladták, így demonstrálva a királyság végét. A gyenge
lábakon álló kormányok általában alig pár hónapig voltak hivatalban a hatalmi harc miatt.
Francia-porosz háb.: A porosz–francia háború 1870–1871 között zajlott le a Porosz Királyság által vezetett
német szövetségesek és a Francia Császárság között.  III. Napóleon császár minden igyekezete arra irányult,
hogy a váratlanul megnövekedett szomszédját elszigetelje, és ha szükséges, katonai csapást mérjen rá. Az ehhez
szükséges katonai szövetséget azonban nem sikerült összekovácsolni. Bismarck igyekezett olyan helyzetet
teremteni, melyben Franciaországnak nincs más választása, mint a háború. A francia követtel, Benedettivel
tárgyaló porosz király a híres emsi táviratban „kidobatta” a franciák diplomatáját. Bár maga Napóleon
óvakodott a háborútól Poroszországgal, ismervén az abban rejlő veszélyeket, de a francia embereknek a francia
dicsőségbe és felsőbbrendűségbe vetett szinte már öntelt hite miatt nagy nyomás nehezedett a császárra. A
legtöbben a korábbi évek győzelmeitől rendkívül elbizakodottak voltak. 1870 júliusában lázas diplomáciai
próbálkozások után Franciaország hadat üzent. Vasúton, német precizitással megalkotott tervek szerint
özönlöttek a porosz egységek a francia határhoz. A Patrice de Mac-Mahon tábornagy vezette francia hadsereg
sorozatos vereségeket szenvedett. A III. Napóleon vezette sereg felmentésükre indult,
de Moltke Sedannál körülzárta a franciákat, így szeptember 2-ára a francia császárnak nem maradt más
választása, mint a fegyverletétel. III. Napóleon császár is porosz fogságba esett. Két nappal
később Párizsban kikiáltották a köztársaságot – a bonapartizmus rendszere megbukott.
Gabonavám-ellenes Liga: Anti-Corn-Law League. A gabonatörvények eltörlése mellett harcolók mozgalma. A
ligát 1838-ban alapította Richard Cobden és John Bright. A politikában is nagy befolyással bírtak, a
Parlamentbe is választottak be tagokat. 1846: Robert Peel eltörli a gabonavámokat. Ezután a liga feloszlik.
Gettysburg-i ütközet: A gettysburgi csatát 1863. július 1-je és július 3-a között vívták
a pennsylvaniai Gettysburg városa mellett. Ez az ütközet lett az amerikai polgárháború legvéresebb
összecsapása, melyet gyakran neveznek a háború fordulópontjának.[6] George G. Meadevezérőrnagy Potomac
hadserege döntő stratégiai győzelmet ért el a háború keleti hadszínterén, visszaverve Robert E. Lee
konföderációs tábornagy Észak-Virginiai hadseregének Pennsylvania elleni offenzíváját. A csatavesztés
következtében elszállt az a pillanat, amikor a Konföderáció utoljára realisztikusan megpróbálkozhatott
offenzívát indítani a háború befejezése érdekében.
Görög szab.harc:  (1821–1831) a görög nemzet sikeres felkelése volt, amelyben kivívták szabadságukat
az Oszmán Birodalomtól. A felkelés kezdetét akkorra teszik amikor egy kisebb görög egység Alexandrosz
Ipszilantisz (Αλέξανδρος Υψηλάντης) vezetésével 1821. március 6-án átlépte az oszmán birodalmi határt a
romániai Prut folyónál és belépett Moldvába. Harci cselekmények törtek ki a Peloponnészoszon is. Március 25-
én Patraszban kikiáltották, hogy kitört a forradalom(Gergely-naptár szerint ápr.6).
A görögöknek a szabadságharc során 100 ezer embert sikerült mozgósítani, ezzel szemben az oszmán hadsereg
a mellettük végig kitartó albánokkal együtt majdnem félmillió katonát tudott mozgósítani, valamint az
egyiptomi hűbéresek további tizenkétezer katonát biztosítottak, Tunisszal együtt flottát is.
A felkelés sorsa akkor fordult meg, amikor 1827. október 27-én a francia, brit és orosz flotta kormányaik
passzív egyetértésével megsemmisítő csapást mért a török, egyiptomi, algír és tuniszi hajókra Navarino
kikötőjénél. A győzelem eredményeképpen megalakulhatott az új görög kormány Ioannisz Kapodisztriasz
vezetésével, de őt 31 novemberében meggyilkolták. 1829: drinápolyi béke, autonómiát kaptak a görögök. Az
uralkodó a bajor király kisebbik fia, Ottó lett Othon néven.
A harmadik rend: Sieyés: Mi a harmadik rend?
1789. január
Emmanuel Joseph Sieyés abbé, chartres-i püspöki helynök kiváltságok ellen írt röpirata
rendkívül népszerűvé vált, mert a leghatásosabban foglalta össze az újonnan kikristályosodó, forradalmi
ideológiát. A nemességet kasztnak tekintette, aminek a kezében van minden politikai hatalom. A harmadik rend
a tökéletes nemzet szerinte, kizárta a nemeseket. Rövid, csattanós érvei voltak, vegyíti az elméleti elemeket a
nemesség ostorozásával, így mindenki számára érthető volt. A harmadik rend egysége 1789 júniusában valósult
meg: létrejött a Nemzetgyűlés. A harmadik rend a polgárság.
Három császár csatája: Az austerlitzi csata vagy más néven a három császár csatája a harmadik koalíciós
háború ütközete, Napóleon legfényesebb győzelmeinek egyike volt 1805-ben Austerlitz (ma: Csehország)
területén. Napóleon a csatában legyőzte a névlegesen Kutuzov tábornok vezette orosz–osztrák hadsereget. I.
Sándor orosz cár, I.Ferenc osztrák császár, I. Napóleon francia császár. A szövetségesek jelentős veszteségeket
szenvedtek. A hadsereg maradékát a franciák szétszórták. Két nappal később I. Ferenc osztrák
császár beleegyezett a hadi cselekmények beszüntetésébe és megegyezett I. Sándor cárral, hogy visszavonja
hadseregét Oroszországba. Végül Ausztria is kénytelen volt békét kötni Franciaországgal (pozsonyi béke),
az Orosz Birodalom pedig egy ideig nem vehetett részt a Franciaország elleni szövetségekben.
Három cs. szöv.-e: 1873-ban megkötött egyezmény volt a Német Birodalom, az Osztrák–Magyar
Monarchia és az Orosz Birodalom között, azaz I. Vilmos, Ferenc József és II. Sándor között. A szerződés révén
a Német Birodalom – egy esetleges francia–német háború kitörése esetén – biztosan számíthatott Oroszország
semlegességére. Ugyanakkor az Orosz Birodalom számára is biztosította Németország és az Osztrák–Magyar
Monarchia semlegességét, egy Nagy-Britanniával szemben, a Fekete-tengerről kivezető szorosokért
megvívandó háborúban, vagy további balkáni orosz pozíciókért indított újabb orosz–török háborúban.
Három dicsőséges nap: 1830-as választások eredményeképp az ellenzék lett többségben, a király (X.Károly)
pedig visszaállította a cenzúrát. Ezzel 1830 júliusában elindult Párizsban egy forr.-i hullám, ennek eredménye a
három dics.nap: júli 27-29. Ez véget vetett a Bourbonok uralmának és az orléans-i ágból származó Lajos
Fülöpöt juttatta Fr.o. trónjára.
Hivatalos népiség (uvarovizmus): a kormányzat a dekabrista felkelésben az európai szabadgondolkodás káros
következményeit látta, és ezért propagálták az iskolákban, sajtóban a hivatalos népiséget, ami eszmei támaszul
szolgált a rendszernek. Lényege: pravoszlávia, egyeduralom, népiség. A szellemi hadjárat Oroszo. és a Nyugat
szembeállításán alapult. Az orosz parasztot patriarchális érzelmek kötik a cárhoz és földesurához, nincs forr., és
virágzik az ortodoxia.
Home Rule: önkormányzat. Nagy-Britanniában a 19.sz. 2. felét az ír bérlőknek földért való küzdelme és a
politikusoknak az önkormányzatért folytatott erőfeszítése töltötte ki. 1882: Nemzeti Liga létrejön, a Home Rule
kiharcolásáért. 1886: Gladstone beterjeszti az első Home Rule törvényt, de vesztett. 1892: a liberálisok nyertek
a választásokon, megint egy beterjesztés, 1893 februárjában került a lordok elé, de elvetették. Asquith 1912-ben
nyújtotta be a harmadik Home Rule törvényt, 1914-ben sikerült keresztül vinni végül.
Homestead Act: 1862, Lincoln hozta meg az ún. telepestörvényt. Minden 21. évét betöltött és családfenntartó
amerikai polgárnak 160 acre földterületet juttatott a Mississippin túli területeken. Ötévi helyben élést és a föld
folyamatos művelését írta elő a törv., ezt követően mindenki megkapta a terület tul.jogát. (30 dollár illetékfiz.
után)
Ijfú Itália mozgalom: Giovine Italia, egy mozgalom volt, melyet 1831-ben Giuseppe Mazzini hívott életre
a carbonari mozgalom romjain az egységes, köztársasági Olaszország megteremtésére.
Jakobinusok: befolyásos politikai párt Fr.o.-ban a forr. alatt, nevüket a párizsi Szent Jakabról elnevezett
dominikánus kolostorról kapták, itt tartották ugyanis gyűléseiket 1789 nov.-től kezdve. 1793 nyarán a kezükbe
ragadták a hatalmat Fr.o.-ban, eredményeik megközelítették a Rousseau által megálmodott szociális
demokráciát: hatalom decentralizálása, önkormányzat, munkához, közsegélyhez és művelődéshez való jog,
alkotmány létrehozása.
Jeffersoni forr.: Thomas Jefferson nyerte meg az elnökválasztást 1800-ban, 73 elektori szavazattal. Ez a békés
hatalomváltást jeleníti meg, egy új politikai filozófia érvényesülését. Agrárérdekek védelme, független
farmerek, vallási türelem, olcsó állam, egyszerűség: ez a jeffersoni demokrácia.
Jobbágyfelszab. és az azt követő reformok Oroszo.-ban: 1861, II.Sándor cár. 1864: zemsztvók
megalakítása=autonóm szervezetek, a vidék népjóléti szükségleteit kell kielégítenie. Háromévenkénti
választások, évente küldöttgyűlések. 1870: városi önkorm.-ok, gazdagabb rétegenek kedvezett, funkcióit
törvény hat.-ta meg. 1864: bírósági törv., egyenlőség, nincs rendiség. Bírók jogi végzettsége, védelem,
esküdtszék, kivéve: paraszti ítélőszék, katonaság, egyház. 1863:új egyetemi szabályzat, autonómia bővül. 1865:
cenzúratörvény, tud.-os könyveknél nincs cenzúra. 1874: katonai reform, ált.hadköt.-ég, 6 éves szolgálat,
egyetemi végzettség esetén 6 hónap csak.
Júliusi monarchia: 1830-1848. Lajos Fülöp, a dinasztia orleáns-i ága foglalta el a francia trónt. Az 1830-as
francia forradalom, amelyet júliusi forradalom néven is ismernek, megdöntötte X. Károly francia király, és
ezzel a Bourbon-ház uralmát Franciaországban. Az 1830 és 1848 között Franciaországban fennálló rendszert
polgárkirályságnak vagy júliusi monarchiának nevezik. Ez idő
alatt Franciaország népszuverenitásra épülő alkotmányos monarchiává vált. A Bourbon család királyi ágának
híveit legitimistáknak, a Lajos Fülöp-pártiakat pedig orléans-istáknak nevezték.
Kanada domínium: 1763: Fr.o. lemondott Kanadáról, 1847: önkormányzatot kap, 1867: föderáció: Québec,
Ontario, New Brunswick és Nova Scotia megalakult a Brit Birodalom első domíniuma. Domínium: A brit
birodalomhoz tartozó, de önálló államapparátussal rendelkező, különböző államformában működő ország,
állam. (Nagy kiterjedésű földbirtok, jószág, uradalom.)
Kommunista kiáltvány: Marx és Engels írta 1848-ban a korai munkásmozgalom legjelentősebb
dokumentumát, ami programot, ideológiát és felhívást egyaránt tartalmazott.
Konföderációs cikkelyek reformja: 1781-től voltak Konföd. cikkelyek, ez tekinthető az USA első
alkotmányának. Szuverén államok védelmi közössége jött létre, a Kongresszusban ülő képviselők úgy jártak el,
mint államaik nagykövetei. Az 1787. Évi philadelphiai alkotmányozó konvenció a Kongresszus tudtával ült
össze, feladata kizárólagosan a Konföd. Cikkelyek reformja lehet.
Kongó-konferencia: más néven berlini konf., 1884-85.ben volt, elismeri a Kongói Szabad Államot, mint II.
Lipót belga király magánbirtokát.
Bismarck kancellár berlini rezidenciáján 14 európai nagyhatalom külügyminiszterei gyűltek össze 1884
novemberében, hogy lefektessék a „fekete kontinens” feltárásának és gyarmatosításának alapelveit. A
konferencia előzménye volt, hogy II. Lipót meggyőzte mind Franciaország, mind Anglia kormányát, hogy az
afrikai szabad kereskedelem minden gyarmattartó hatalom érdekében áll. Portugál kezdeményezésre Bismarck
meghívta az előző három ország, illetve Ausztria–
Magyarország, Dánia, Olaszország, Hollandia, Portugália, Oroszország, Spanyolország, Svédország–Norvégia (
1905-ig perszonálunió állt fenn közöttük), az Ottomán Birodalom és az Egyesült Államok (ténylegesen nem
vett részt) külügyminisztereit. A 14 aláíró nagyhatalom garantálta a szabadkereskedelmet a Kongó-
medencében.
 A Niger és Kongó folyók szabad hajózhatóságát is biztosították.
 Megújították a rabszolga-kereskedelem tilalmát.
 Életbe léptették az ún. „hatékonyság elvét” (Principle of Effectivity).
 A nagyhatalmak vállalták, hogy bármilyen új területfoglalást bejelentenek a többi aláíró
nagyhatalomnak.
 Valamint megegyeztek abban, hogy az afrikai kontinens egyes régióiban melyik nagyhatalomnak van
joga arra, hogy további földterületeket szerezzen.
A közhiedelemmel ellentétben a Berlini Konferencia során még nem osztották fel Afrikát, csak megegyeztek
abban, hogy hol melyik országnak van joga területeket szerezni, és gyarmatokat vagy protektorátusokat
létrehozni. A föld ekkor még jogilag a helyi uralkodók, törzsek birtokában volt, ezt valamilyen módszerrel
előbb meg kellett szerezni.
Kontinentális zárlat: A brit kereskedelemnek az európai kontinensről való kizárása, melyet Napóleon rendelt
el 1806-os berlini dekrétumával, válaszul a britek részéről Franciaország egész északi tengerpartjára kimondott
blokádra. Napóleon dekrétuma eltiltotta az angol hajóknak vagy a brit kikötőkből jövő semleges hajóknak a
kikötését Franciaország és a szövetséges államok (Hollandia, Spanyolország, Nápoly, Etruria) kikötőiben;
szabad zsákmánnyá nyilvánított minden, a kontinensre érkező megtalált, lefoglalt brit eredetű árut.
Poroszország, Dánia, Svédország is kénytelenek voltak csatlakozni és kimondani a blokádot az angol árukra,
bár nagy veszteségeket szenvedtek ezzel. Az Orosz Birodalom is kimondta a zárlatot. A zárlat 1812-ben ért
véget, Napóleon bukásával.
Krími háború: A krími háború az Orosz Birodalom és az angol–török–olasz–francia szövetséges erők (akiket
néhány másik állam és különböző nemzetiségű önkéntesek is támogattak) között zajlott le 1853–1856 között.
Miután Szevasztopol elesett és I. Miklós orosz cár 1855-ben meghalt, utódja, II. Sándor (1855–1881) hajlott a
megegyezésre. Az 1856-ban megkötött párizsi béke visszaszorította Oroszország európai befolyását.
A cár elvesztette a Duna-deltát és Dél-Besszarábiát, le kellett mondania a törökországi keresztények
védnökségéről, s nem tarthatott hadihajókat a Fekete-tengeren.
Kulturkampf: A Kulturkampf elsősorban az 1870-es években Poroszországban az állam és egyház,
később Otto von Bismarck kancellár és a IX. Piusz pápa között kibontakozott politikai harc elnevezése. Az
elnevezést először Rudolf Virchow baloldali liberális képviselő használta 1873 elején. Bismarck a kulturkampf-
ot belpolitikai preventív háb.-ként indította 1871-ben. Pl. jezsuiták betiltása, májusi törvények,
szószékparagrafus, iskolafelügyeleti törv. XIII.Leó pápával békült ki Bismarck, 1870-es évek végére lett vége a
kulturkampfnak.
Labdaházi eskü: XVI. Lajos bezáratta a harmadik rend üléstermét, erre a képviselők átmentek a Labdaházba,
ahol ünnepélyesen megesküdtek, hogy addig nem oszolnak széjjel, ameddig a királyság alkotmányát meg nem
alkotják.
Malmöi fegyverszünet: 1848-ban Dánia be akarta kebelezni Schleswig-et és Holstein-t. Wrangel porosz
tábornok jütlandi megjelenése következtében a cár háb.-val fenyegette Berlint. Az angolok közvetítettek, ennek
eredménye a malmöi fegyversz.
Malthus elmélete: Első műve az 1798-ban írott Tanulmány a népesedés törvényéről (An Essay on the Principle
of Population). Ebben főleg Benjamin Franklin amerikai polihisztor megfigyeléseire hivatkozva megállapította,
hogy míg az élelmiszertermelés legfeljebb számtani sor szerint tud növekedni (tehát például 1, 2, 3, 4, 5, …),
addig a népesség mértani sor szerint nő (1, 2, 4, 8, 16, …). Ennek megfelelően egységnyi élelmiszerre egyre
több és több ember jut. Ahelyett tehát, hogy a gazdasági növekedés következtében a jólét kiterjedne a
társadalom valamennyi csoportjára, ahogy azt korának jelentős gondolkodói hitték, Malthus szerint a nyomor
ölt majd egyre nagyobb és nagyobb méreteket. De, hogy ez a tendencia ne váljon végzetessé, arról maga a
természet gondoskodik a háborúk, a betegségek és a bűn segítségével. Malthus többféle módját is felsorolta a
népességnövekedés féken tartásának: későn kötött házasság, szexuális tartózkodás, fogamzásgátlás, abortusz. 
Második marokkói válság: 1911. május 21-én robbant ki a második marokkói válság, miután francia csapatok
vonultak be az észak-afrikai ország területére, hogy segítséget nyújtsanak a szultán elleni lázadás leverésében.
A hadműveletekre Németország később a Panther hadihajó Agadirba küldésével, a híres „párducugrással”
válaszolt, amivel kompromisszumra kényszerítette ugyan Franciaországot, de fő célját, az antant egységének
felbomlását nem tudta elérni.
Nagy Eszme: 1844-től használt kifejezés, Megali Idea. A görög alkotmány után a nemzeti forr. Kiteljesítésének
kérdése volt napirenden. A felszabadulás ugyanis befejezetlen maradt, az új állam szűk keretek közt volt, a
nemzet nagy része még mindig idegen uralom alatt volt. Ekkor alakultak ki a terjeszkedési tervek, amik ezt a
nevet kapták később.
Nagy keleti válság: „Európa beteg emberének”, Törökországnak a Balkánról való kiszorítása az európai
nagyhatalmak (Oroszország, a Monarchia, Anglia, Poroszország) nagyhatalmi játszmái, vetélkedései közepette
ment végbe. Az orosz-török háb. Után megszületett Nagy Bulgária terve, de ez sértette a nagyhatalmakat, ezért
a berlini kongresszuson módosították a San Stefanói békét. (1878)
Nankingi szerződés: A nankingi szerződést (más formákban nankingi béke, nanjingi szerződés) az
első ópiumháború lezárásaképpen 1842. augusztus 29-én Nanjing városában (nevének korabeli formája
Nanking volt, hasonlóképpen a Peijing-Peking párhuzamhoz) írták alá az Egyesült Királyság és Kína (a Csing-
dinasztia) képviselői.
Narodnyik mozgalom: A narodnyik (népies) mozgalom az orosz forradalmi mozgalom egyik irányzata volt,
amely az 1860-as években alakult ki. Bázisa az 1861. évi jobbágyfelszabadítással elégedetlen parasztság volt,
eszmerendszerét pedig a forradalmi demokratáktól (Csernisevszkij, Dobroljubov), illetve Herzentől
és Bakunyintól vette át. Célja a kapitalizmus megkerülésével, az önkényuralom felszámolásával, a
földközösségen (obscsina) alapuló szocializmus megteremtése volt.
Nemzeti műhelyek: Franciaországban 1848ban 3 hónapra létrehozott, az állam által fenntartott munkahelyek a
munkanélküliek számára (nem tudták fenntartani, túl költséges volt)
New harmony: Robert Owen textilgyáros kommunisztikus agrárközössége, amit Amerikában hozott létre, de
kudarcot vallott.
Német egység: Németország egyesítése 1870.dec.20-án következett be, amikor az Északnémet Szövetség
átalakul Német Bir.-má. Otto von Bismarck porosz miniszterelnök vezetésével a számos független német állam
egy nemzetállammá egyesült, megalkotva a Német Birodalmat, amelytől fogva mindegyik államot magába
foglalja a Németország elnevezés. Előzményei:
A második schleswigi háborúban az egyesült porosz–osztrák seregek győzelmet arattak, és a konfliktust
lezáró bécsi békében megszerezték Schleswiget (Poroszország) és Holsteint (Ausztria).
1866-ban Olaszországgal együttműködve Bismarck olyan légkört teremtett, amelyben Ausztria kirobbantotta
az osztrák–porosz háborút (más néven „héthetes háború” vagy a „német polgárháború”). A döntő, egynapos
győzelem, a königgrätzi csata után Poroszország területeket szerzett Ausztriától, valamint sikerült kirekesztetnie
Ausztriát és szövetségeseit a megszűnő Német Szövetség helyébe lépő Északnémet Szövetségből. Ez egyben a
német nyelvűek fölötti osztrák fölény végét is jelentette.
1871: francia-porosz háb. A háborút lezáró frankfurti békeszerződés értelmében Franciaország
lemondott Elzászról és Lotaringiáról, amelyeket még XIV. Lajos csatolt országához.
Német szövetség: Németo. és Ausztria szövetsége 1815-1866-ig. A Német Szövetség (németül: Deutscher
Bund), a német államoknak 1866-ig fennállott, a bécsi kongresszus 1815. június 8-ai szövetségi aktáján nyugvó
szövetsége. Célja volt fenntartani Németország belső és külső biztonságát és az egyes német államok területi
épségét. Tagjai voltak az összes német államok, szám szerint 35 (végül 31) monarchikus állam és 4 szabad
város (Lübeck, Frankfurt am Main, Bréma és Hamburg), továbbá Ausztria is német tartományai
után, Németalföld, Luxemburg és Dánia Holstein után. A Porosz Királyság tartományai között Kelet-
Poroszország és Posen nem tartozott hozzá. A szövetség ügyeit a szövetségi gyűlés, az ún. Bundestag intézte,
amelynek székhelye Frankfurt am Mainban volt és az egyes államok megbízottjaiból alakult, Ausztria elnöklete
alatt.
Német vámszövetség: A Német Vámunió, (németül) Zollverein 1834–1871 között állt fenn. Az 1815–
1866 között fennállott Német Szövetség északi és nyugati fejedelemségeit közös vámterületbe foglaló szervezet
neve volt. 1866–1871 között az Észak-német Szövetség államait foglalta magába. Az 1870–1871-es porosz–
francia háború és a Német Birodalom kikiáltása után, az egységes összbirodalmi intézmények kialakulásával
a Zollverein (mint önálló államok közös vámszervezete) meg is szűnt. Külföld felé közös vámtarifa lépett
életbe, a szövetség területén belül pedig teljes kereskedelmi és közlekedési szabadság jött létre.
Népek csatája Lipcse mellett: 1813.okt.16-19. Ez volt a napóleoni háborúk döntő ütközete. Napóleon súlyos
vereséget szenvedett, ami a németországi és lengyelországi francia uralom végét jelentette. Fr.o. ellen:
osztrákok, németek, oroszok, svédek, magyarok.
Olasz-török háb.: 1911-12, az Oszmán bir. és az Olasz Kir. között Kireneika és Tripolitánia birtoklásáért.
Későbbi nevén Líbia. Líbiában a törököknek nem volt állomásoztatva normális haderejük. Sok török
tisztnek Egyiptomon keresztül kellett átszöknie (pl Atatürk, Enver pasa), mivel az angol irányítás alatt állt és az
angolok nem engedték volna, hogy a török haderő átmehessen az országon, hogy megvédje Tripolitániát az
olaszok ellen. A törökök helyzetét nehezítette az is, hogy a hadiflottájuk kevés hajóval rendelkezett, ezért kevés
katonát tudott elszállítani.
1911. október 23-án 500 olasz katonát kaptak el és vágtak le török katonák Sciara Sciattban, Tripoli
külvárosában. Megtorlásként a következő napon az olaszok mindenkit, akit értek legyilkoltak Tripoliban,
házról-házra haladva, az emberek mecsetekbe menekültek. Az olasz hatóságok a mészárlást el akarták fedni,
nehogy közfelháborodás legyen belőle, de ez nem sikerült, és nemzetközileg ismert lett az eset. 
A haderő hiányában helyi arab és beduin törzseket toboroztak a vilajet megvédésére. Egyes
lakosok kollaboráltak a támadókkal, de a többség a törököknek segítettek (a keresztény hódítók elleni harc
miatt). A helyi csapatok állandó támadásai miatt korlátozódott az olasz megszállás a partvonal közelébe.
1912 nyarán Olaszország elkezdte a hadműveleteket az égei-tengeri oszmán birtokok ellen. Ezalatt Olaszország
megszerezte a Dodekanéz-szigeteket is. Először háborúban itt vetettek be repülőgépeket. Az egyetlen
lényegesebb hadművelet nyáron július 18-án volt, amikor 5 olasz torpedónaszád megtámadta a Dardanellákat.
(csak megfélemlítés céljából)
Lausanne-i béke: A olasz diplomácia úgy döntött, hogy kihasználja a kedvező helyzetet, ezért 1912. október 18-
án Ouchyban (Lausanne egy tóparti kerülete) békeszerződést írtak alá a felek. Ezt még ouchyi szerződésnek is
hívják, hogy megkülönböztessék az 1923-as Lausanne-i békeszerződéstől. A szerződésben a következők álltak:
 Tripolitánia Olaszországhoz kerül autonóm státusszal.
 A törökök kivonják katonáikat a területről.
 A törökök védeni fogják a területen élő muszlimok jogait.
 A törökök visszakapják a meghódított Dodekanéz-szigeteket (Olaszország ezt megszegte).

Orosz-japán háb.: Az orosz–japán háború (1904–1905) Oroszország és Japán háborúja volt a 20.

század elején, elsődleges tétje pedig az, hogy a két nagyhatalom közül melyik lesz a Távol-
Kelet (elsősorban Kína és Korea) gyarmatosítója. Japán célja a gyarmatszerzésen túl a terjeszkedő Oroszország
kiszorítása volt az ázsiai területekről, Oroszországé pedig minél több keleti gyarmat megszerzése. Hadi
események: Port Arthur ostroma, mukdeni és csuzimai orosz vereség. Ez a nagy vereség eldöntötte a háború
sorsát, és az Amerikai Egyesült Államok közvetítésére Portsmouthban megindult a tárgyalás,
ami 1905. szeptember 5-én békéhez vezetett. Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szahalin déli
részéről és Port Arthurról, Korea pedig japán befolyás alá kerül.
Ötszázak Tanácsa: francia forr. intézménye az első direktórium idején. A Nemzeti Konvent 1795. augusztus
22-én új alkotmányt fogadott el. Ez az 1793-as alkotmányhoz képest lényegében visszatérést jelentett a
mérsékeltebb 1791-es alkotmány elveihez. A törvényhozó hatalmat 750 honatya kezébe helyezte, közülük
ötszázan alkották az Ötszázak Tanácsát, a fennmaradó 250 honatya a Vének Tanácsának tagja volt.
Párducugrás: 1911-ben nyílt fegyveres fenyegetés volt a hírhedt "párducugrás", mikor II. Vilmos parancsára a
Panther nevű német cirkáló lehorgonyzott a marokkói Agadír kikötőben. Kitört a második marokkói válság,
visszarendelik a Panthert, és szorosabb lesz az angol-fr. együttműk.
Párizsi béke: a krími háb.-t lezáró béke. Az 1856-ban megkötött párizsi béke
visszaszorította Oroszország európai befolyását. A cár elvesztette a Duna torkolatvidékét, le kellett mondania a
törökországi keresztények védnökségéről, s nem tarthatott hadihajókat a Fekete-tengeren.
People’s charter: (a nép alkotmánylevele) az angol parlamentben csalódott kézművesek és iparosok William
Lovett londoni asztalos körül gyűltek össze 1836 nyarán. Parlamenti petíció formában megfogalmaztak hat
pontot, amit Birminghamben tömeggyűlésen ismertettek, ez kapta ezt a nevet. 1,3 millióan írták alá, de a parl.
1839-ben elvetette.
Plombieres-i találkozó: 1858. Júl.20., III. Napóleon fegyveres segítséget kér Lombardia és Velence
megszerzéséhez és egy pápai vezetésű konföd. létrehozásához.
Prágai béke: Az 1866. augusztus 23-án aláírt prágai békeszerződés a porosz–osztrák–olasz háborút zárta le. A
háborúból győztesen kikerült Porosz Királyság (és olasz szövetségese) a vesztes osztrákok számára nem diktált
megalázó feltételeket, ugyanis Bismarck terveiben az Osztrák Császársággal ismét szövetségeseként kívánt
számolni. A béke értelmében a Német Szövetség felbomlott, Ausztria elveszítette Veneto tartományt, 2.§-a
kimondja: „…Ő Felsége Ausztria Császára… a Maga részéről hozzájárul…, hogy a Lombard–Velencei
Királyság az Olasz Királysággal egyesíttessék…”
Rabszolgaság: USA gazdaságának jellemzője a modern rabszolgatartás, ami fajhoz kötött volt. Az Államokba
behurcolt négereknek a leszármazottai is rabszolgák lettek, az alkotmány nem foglalkozott a rabszolgasággal,
csak a Bill of Rights X. pontja részesítette őket védelemben. Északon már az 1780-as évektől megszüntetik a
rabsz.-ot, de délen nem. Fennmaradását a pamutipar rohamos fejlődése tette lehetővé, mert az ültetvényeken
gyapotot termesztettek délen.
Rerum novarum: XIII. Leó enciklikája a munkáskérdésről, 1891-es. A pápa nagyon jól ismerte, tudta és
megértette a XIX. század végének társadalmi, gazdasági, politikai, és szociális problémáit.  A jelentős viták
ellenére és dacára ez lett az a pápai körlevél, amely megalapozta az egyház szociális tanításait és a keresztény
szellemiségű szakszervezetek, egyesületek és pártok legitimitását és jövőjét. Az enciklika leggyakrabban idézett
gondolatai:
–   Az emberi természeten alapuló magántulajdon védelme.
–   A fizikai munka értékének elismerése és védelme.
-   A kommunisták által hirdetett fegyveres osztályharc elutasítása.
Rámutatott az egyház társadalomban betöltött helyére, szerepére és feladataira. Ezen belül is elsősorban a
szegények, az elesettek, a kiszolgáltatottak érdekeinek védelmére.
Roma o morte: kísérlet Róma elfoglalására 1862-ben, Garibaldi állt a felkelők élére, és ő mondta ezt, jelentése:
Róma vagy halál.
Sadowai csata: A königgrätzi csata (más néven sadovai csata) az 1866-os porosz–osztrák háború legnagyobb
csatája volt, melyben a komoly technikai és hadvezetési fölényben lévő Porosz Királyság döntő győzelmet
aratott a többnemzetiségű, idejétmúlt felszereltségű és felállású Habsburg csapatok felett. A két
birodalom Dánia felett aratott 1864-es győzelme után hamar szembekerült egymással, a német egység
megvalósításáért folytatott versengésükben.  Az 1866. augusztus 23-
án Prágában megkötött békeszerződésben az Osztrák Császárság a Porosz Királyság javára lemondott a német
egység megvalósításáról, az Olasz Királyságnak pedig átengedte Veneto tartományt (Velencét).
San Stefanói béke: A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le.
Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két
fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-
án írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva
a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini
kongresszuson újrarajzolták.(1878)
Spanyol-amerikai háb.: A spanyol–amerikai háború fegyveres konfliktus volt 1898-ban Spanyolország és
az Amerikai Egyesült Államok között, utóbbi kubai függetlenségi háborúba történő beavatkozása után.
Szent Szövetség: 1815.szept.26: I.Sándor orosz cár, I.Ferenc osztrák cs., III.Frigyes Vilmos porosz k.
szövetsége Párizsban, az európai uralkodók társulása keresztény erkölcsökre alapozva. Első kongresszusa
1818: Aachen, 1820: Troppau, 1821: Laibach, utolsó: 1822, Verona.
Szervezeti Szabályzatok: 1831-32, a román fejedelemségek politikai-gazd.-i viszonyait rendezi újra.
Alkotmánypótló törvények ezek, modernizációt indított el az állami admin. terén.
Szinopei ütközet: a krími háborúban, az orosz flotta 1853 nov.18-án Sinope mellett megsemmisítette a török
hajóhadat.
Szipoj felkelés: 1857-58-ban a hadsereg szipoj katonái fellázadtak, a közvetlen ok az volt, hogy az új típsú
fegyver töltényeinek csomagolását foggal kellett feltépniük, ami disznózsírral és marhafaggyúval volt kezelve.
A disznó a muszlimokak tisztátalan, a marha a hinduknak szent állat. A valódi ok: vallási és szoc. ellentétek,
angolok elleni küzdelem. Az angolok csak szikh és gurka csapatokkal tudták a felkelést leverni. A brit kormány
1858-ban feloszlatta a Kelet-Indiai Társ.-ot, a hadsereget ellenőrzése alá vonta, India élére alkirályt állított.
Szlavofilek: az orosz út sajátszerűségét vallották. Pravoszláv vallás, nép és állam harmóniája jellemzi. Viszont
kritizálták a korabeli rendszert: jobbágyrendszer megreformálását, vélemény- és sajtószab.-ot követeltek,
idealizálták az obscsinát(falusi földközösség).
Tanzimát: arabul újjárendezést jelent, reformkor az Oszmán Bir.-ban, vezetője Musztafa Resid pasa.
Reformok: ig.szolg. eur.-i minták szerinti átrendeződése, vilajettörvény, világi oktatás. A reformokat Abdul-
Medzsid és Abdul Aziz szultánok alatt hajtották végre(1840-76).
Thermidor (hőség hava): a francia forradalmi naptár tizenegyedik, nyári hónapja. Megközelítően – az évektől
függően egy-két nap eltéréssel – megegyezik a Gergely-naptár szerinti július 19-étől augusztus 17-éig terjedő
időszakkal. A hónapról kapták nevüket a thermidoriak, más néven a thermidori összeesküvők. Az elnevezés
valójában a II. esztendő Hőség hava 9-én (1794. július 27-én) történtekre, a francia forradalom meghatározó
napjára, a thermidori fordulatra utal. A Thermidor és a Direktórium a tulajdonosok köztársasága volt. A
plebejus elemeket kiszorították a politikából. Az új hatalom visszanyúlt az 1789-es kezdetekhez fordulópont
és kontinuitás egyben. Létrejön a Vének Tanácsa, az Ötszázak Tanácsa törvényhozás, és a Direktórium 
végrehajtás.
Történelmi Baloldal és Jobboldal Olaszo.-ban: történelmi jobboldal mérsékelt szabadelvű politikai erő,
Cavour utódai. Mintának tekintették Angliát, központi hatalom, állandó hadsereg, kötelező népoktatás, utak
építése. Kormányzásuk: 1861-76. Történelmi baloldal liberális baloldal, nem azonos a későbbi szocialista
pártokkal. Már a piemonti parl.-ben is jelen voltak, Mazzini és Garibaldi híveit hívták így, akkoriban
radikálisoknak. Hatalomra jutásával az olasz pol.-i osztály erkölcsi színvonala hanyatlott. Válságjelenségek
mutatkoztak, hanyatlott az ipar, megromlottak a kapcsolatok Fr.o.-al (export főleg ide irányult), sokan
kivándoroltak. Kormányzás: 1876-96.
Trafalgári ütközet: (1805. október 21.) a napóleoni háborúk legfontosabb tengeri ütközete volt. A csata a dél-
spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de
Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt
a 27 hajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka. A trafalgari csata
szertefoszlatta I. Napóleon császár tervét Anglia lerohanására (Boulogne-i expedíció). A győzelem több mit
száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt.
Valmy-i csata: A valmyi csata (1792. szeptember 20.) a Dumouriez és Kellermann vezette francia csapatok
összecsapása a Párizs ellen támadó fejlett porosz–osztrák seregekkel, amelyet Károly braunschweigi
herceg vezetett. A csatában a francia forradalmi hadsereg által aratott győzelem meggátolta a francia forradalom
leverését. Létrejön a francia nemzettudat, másnap kikiáltják a köztársaságot Fr.o.-ban.
Veronai kongresszus: A Szent Szöv. Utolsó kongresszusa, 1822 októberében. Kérdés: sikerül-e fenntartani a
nagyhatalmak koalícióját a spanyol ügy megoldásában (liberális alkotmányt követeltek a forradalmárok).
Vének Tanácsa: a thermidori fordulat után létrejön a Direktórium, amiben a V.T.-a az Ötszázak T.-ával a
törvényhozást viszi, 250-en vannak.
Villafranca-i fegyverszünet: A villafrancai fegyverszüneti egyezményt (más néven villafrancai előzetes
békemegállapodást) 1859. július 11-én kötötte meg Villafranca di Verona városában a győztes III. Napóleon,
a Francia Császárság uralkodója és a legyőzött Ferenc József, a Habsburg Birodalom császára. Az egyezmény
a szárd–francia–osztrák háború harci cselekményeinek felfüggesztéséről, Lombardia átengedéséről és a Szárd–
Piemonti Királyság bevonásával béketárgyalások megkezdéséről rendelkezett. A kétoldalú fegyverszüneti
megállapodásban foglaltak nagy részét később, az 1859. november 10-én, megkötött végleges
háromoldalú zürichi békeszerződésben megerősítették.
Virginiai dinasztia: USA, Jefferson, Madison és Monroe mindhárman Virginiából származtak,
kormányzatukat nevezik így, ami a Demokrata-Republikánus párt uralma volt.
Viszontbiztosítási szerződés: 1887, az ún. viszontbiztosítási szerződésben Bismarcknak sikerült Oroszországot
is benntartania biztonsági rendszerében. Franciaország elszigeteltsége ezzel teljesnek tűnt. Két része volt: titkos,
defenzív alapszerz. és teljesen titkos offenzív pótjegyzőkönyv. A szerződő felek semlegesek, ha a németeket a
franciák, az oroszokat pedig OMM támadja meg. Elismerik a bulgáriai orosz érdekeket, a tengerszorosok
zártságát.