M á té evangéliumát M árk evangéliuma bővített k i­

adásának is szokták nevezni. Evangéliuma nem vélet­

lenül á ll a z újszövetségi kánon első helyén. A z egyházi
evangélium elnevezés is joggal honosodott meg egészen
az ókortól kezdve napjainkig. Nemcsak azért, mert
I M áté hozza Jézus egyházalapító szavait, hanem azért
is, inért ez volt a katekumenek , a hitjelöltek evangéli­
uma. N em véletlenül, hiszen M áté a tanító Jézust
tárja elénk, a ki öt nagy beszédet m ond M áténál, s
mellette még számtalan példabeszédet, melyeket csak
ő hoz evangéliumában.
M á té merész újító, am i még Jézus mondásai esetében
is megfigyelhető. H a összevetjük a lukácsi síksági
beszédet a M áté-féle Hegyi beszéddel, akkor ez elég
világosan kiderül. Ugyanakkor mégis konzervatív,
mert ragaszkodik a z Ószövetséghez és a törvényhez,
még akkor is, ha polem izál vele, vagy, úgy tűnik,
hogy még tú l is haladja.
K ívánjuk az olvasónak, hogy M átéhoz hasonlóan
érezze, hogy Jézusban velünk lett az Isten, és velünk
is m arad a világ végéig.
(R észlet K ocsi György előszavából)

ISBN 978-963-662-358-6!

www. \a irosz. h u
2600 Ft
 Josef Ernst
r r

MATE
Egy teológusportréja

'W 1
Kairosz Kiadó, 2012
 K airosz B ibliai T anulmányok 4

S orozatszerkesztő:
Kocsi György

A MŰ EREDETI CÍME!
Josef Ernst, Matthaus: Ein theologisches Portrait, Patmos Verlag
Düsseldorf, I. Auflage, 1989.
© Josef Ernst
©Kairosz Kiadó, 2012

F ordították :
1-4.4; 5.1.3-5.1.8 Kocsi György
4.5-5.1.2 Friesz Enikő
6-9 Imre Szabina

A mutatókat és az irodalomjegyzéket összeállította

Kmety Andrea

A fordítást az eredetivel egybevetette és ellenőrizte

Kocsi György

F edélterv:
Őri Kiss István

ISBN 978-963-662-358-6
ISSN 2061-8794

A kiadásért felel
Bedő György,
a Kairosz Kiadó igazgatója
1134 Budapest, Apály u. 2/b
www.kairosz.hu

N yomdai előkészítés:
Kairosz 2000 Kft.
N yomás és kötészet :
A.D. 2001 Kft.
Felelős vezető: Illés Zoltán
 ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

Az evangélistákat és az evangéliumokat bemutató

négy kötetünk hamarosan a végéhez közeledik. Máté
evangéliuma után jelenik majd meg Márk evangéliuma.
Ezzel az érdeklődők egy neves új szövetséges tollából
komoly ismereteket szerezhetnek az evangéliumokról,
és bepillantást nyerhetnek az evangélisták műhelyébe,
még akkor is, ha más várakozással és elvárással vették
kezükbe sorozatunk könyveit. Azt gondoljuk, hogy Emst
professzor szakavatott vezetésével mélyebben megismer­
hettük az evangéliumokat és a mögöttük álló szerzőket,
valamint a hagyományozás hosszú folyamatát, melynek
révén eljutottak hozzánk az evangéliumok és üzenetük.
Máté evangéliumát Márk evangéliuma bővített kiadá­
sának is szokták nevezni. Evangéliuma nem véletlenül
áll az újszövetségi kánon első helyén. Az egyházi evan­
gélium elnevezés is joggal honosodott meg egészen az
ókortól kezdve napjainkig. Nemcsak azért, mert Máté
hozza Jézus egyházalapító szavait, hanem azért is, mert
ez volt a katekumenek, a hitjelöltek evangéliuma. Nem
véletlenül, hiszen Máté a tanító Jézust tárja elénk, aki öt
nagy beszédet mond Máténál, s mellette még számtalan
példabeszédet, melyeket csak ő hoz evangéliumában. Az
öt nagy beszéd fele a Q-ból származik, és kb. fele Máté
saját anyaga. Mátét Lukácshoz hasonlóan érdeklik Jézus
ősei, ezért indítja evangéliumát Jézus nemzetségtáblájá­
val. Evangéliumának keretezésével is hangsúlyozza, hogy
Jézusban velünk az Isten (Mt 1,25; 28,20). Jézus nem­
csak beszél, hanem nagy tetteket, csodákat is végbevisz.
Evangéliumában megfigyelhető, hogy a beszédeket tettek

5
követik. Utána pedig önkéntelenül fölvetődik a kérdés,
hogy ki is ő, aki így tanít, és ilyen tetteket visz végbe.
(5-7; 8-9; 9-10 és 13; 14; 15-17).
Máté evangélista párbeszédet folytat a zsidókkal, mint
aki maga is zsidó-keresztény származású, és elsősorban
zsidó-keresztényeknek írja evangéliumát, még akkor is,
ha időközben már Máté közösségében is többségbe kerül­
tek a pogány keresztények. Mikor evangéliumát írásba
foglalja, Izrael állama már Kr. u. 70-ben megsemmi­
sült, ő mégis hangsúlyozza a folytonosságot Izrael és az
egyház között. Jézus maga is nagyra becsüli a törvényt,
amit nem megszüntetni akar, hanem beteljesíteni. Míg
Márknál, aki pogányoknak írja evangéliumát, a törvény
szó elő sem fordul, addig Máténál érvényben marad.
Máté merész újító, ami még Jézus mondásai esetében is
megfigyelhető. Ha összevetjük a lukácsi síksági beszé­
det a Máté-féle Hegyi beszéddel, akkor ez elég világosan
kiderül. Ugyanakkor mégis konzervatív, mert ragaszko­
dik az Ószövetséghez és a törvényhez, még akkor is, ha
polemizál vele, vagy, úgy tűnik, hogy még túl is haladja.
Kívánjuk az olvasónak, hogy Mátéhoz hasonlóan érezze,
hogy Jézusban velünk lett az Isten, és velünk is marad a
világ végéig.
Kocsi György
sorozatszerkesztő

6
 TARTALOM

Előszó a magyar kiadáshoz ........................................5

1.MÁTÉ EVANGÉLISTA - KI IS VOLT Ő? .......... 13
1.1 A meghaladott életra jzi portré............................ 13
1.2Az evangélium az evangélista nélkül.................. 16
1.3 A teológiai portré .............................................. 19
1.4Előzetes módszertani megfontolások
- Máté és forrásai ............................................ 20
2. AZ ÍRÓ ÉS TEOLÓGUS MÁTÉ
EVANGÉLIUMÁNAK FÉNYÉBEN ..............23
2.1Máté írói koncepciója ............................................23
2.2Máté teológiai koncepciója....................................25
3. MÁTÉ EVANGÉLISTA
MINT KRISZTUS TANÚJA ......................... 30
3.1 Jézus az Isten Fia .................................................. 31
3.1.1 „Ha Isten Fia vagy...” Az Isten Fia
a megkísértésről szóló elbeszélésben: 4,3-10 ......31
3.1.2 „Senki sem ismeri a Fiút, csak
az Atya...” A Fiú az örömujjongásról
szóló szakaszban: 11,25-27 .............................. 33
3.1.3 „Ha Isten Fia vagy...” A keresztre feszített
Jézust kigúnyolják az arra menők: 27,39-44....34
3.2Jézus - a Messiás.................................................. 35
3.2.1 Dávid Fia, Ábrahám fia
-Jézus családfája: 1,1-17 ..................................35

7
3.2.2 A Szűz Fia, Immánuel, a betlehemi
Messiás - Jézus születésének
körülményei: 1,18-25 .........................................37
3.2.3 A csillagjósok hódolata: 2,1-12..........................38
3.2.4 Messiás és Dávid Fia ..........................................41
3.2.5 Messiás és Isten szolgája: 12,18-21 ...................42
3.2.6 Összegzés............................................................43
3.3 Jézu s-az Úr .............................. 44
3.4 Jézus - a Tanító .................................................48
3.5 Máté Krisztus-képe. Összegzés........................50
4. MÁTÉ EVANGÉLISTA MINT
AZ EGYHÁZ EMBERE ................................ 51
4.1 Máténál téma lesz az egyház............................52
4.2 Péter teljhatalma az egyházban:16,13-20.........52
4.3 Az egyház teljhatalma: 18,15-18.....................57
4.4 Péter levezetett teljhatalma..............................59
4.5 A közösség mint testvériség: 18,1-35 ..............61
4.5.1 „Ki a legnagyobb
a mennyek országában?”: 18,1-5 .....................62
1. Exkurzus: A szolgáló Emberfia: 20,26-28 .............. 64
2. Exkurzus: A testvéries egyházról mondott
igék az írástudók és a farizeusok elleni
beszédben: 23,1—39 .......................................... 65
4.5.2 A „kicsik” miatti aggodalom
a közösségben: 18,6-14......................................67
Óvás a bűnre csábítástól: 18,6-9 ................................67
A „kicsiket” nagyra becsüli a mennyei Atya: 18,10 .... 69
Példabeszéd az eltévedt bárányról: 18,12-14 .............69

8
4.5.3 A testvérek felelősségéről: 18,15-20................ 70
4.5.4 A megbocsátás készsége: 18,21-35 .................. 72
4.6 A közösség mint „tarka társadalom” ..............76
4.6.1 Példabeszéd a búza közé keveredett
konkolyról: 13,24-30 ........................................ 76
4.6.2 Példabeszéd a halászhálóról: 13,47-50 ............ 79
4.6.3 Az igazakból és bűnösökből álló egyház.
Összegzés............................................................80
4.7 Az egyház és a mennyország.......................... 81
4.8 Az egyház mint az igazi Izrael ....................... 86
4.8.1 „Isten országát elveszik tőletek, és
olyan népnek adják, mely megtermi
gyümölcsét.” Példabeszéd a gonosz
szőlőmunkásokról: 21,33-46..............................87
4.8.2 A menyegző ugyan kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók.
Példabeszéd a királyi menyegzőről: 22,1-14.....89
4.8.3 „Vétkeztem és elárultam az igaz vért.”
Az áruló Júdás halála: 27,3-10...........................93
4.8.4 „Vére rajtunk és fiainkon.”
Tárgyalás Pilátus előtt: 27,11-26 ...................... 96
4.8.5 „Ez az én vérem, a szövetség vére.” Jézus
pászka-lakomája és az új szövetség: 26,26-28 .... 97
4.9 Az egyház a v ilágért........................... 99
4.9.1 Az egyház centripetális dinamikája................ 100
4.9.2 Az egyház centrifugális dinamikája ............... 101
4.10 Az egyház és a zsinagóga.............................. 103
4.11 Máté és egyháza. Összegzés ......................... 108

9
5. MÁTÉ EVANGÉLISTA MINT
A KÖZÖSSÉG TANÍTÓJA......................... 109
5.1 A hegyi beszéd és a nagyobb igazságosság .... 109
5.1.1 A törvény és a próféták maradandó
érvényességéről szóló mondások: 5,17-20 .... 111
5.1.2 Az antitézisek: 5,21-48 .................................. 117
Az első antitézis ........................................................ 118
Az ölésről és a kiengesztelődésről: 5,21-26............. 118
A második antitézis................................................... 122
A házasságtörésről és a szív kívánságáról: 5,27-30 .. 122
A harmadik antitézis ................................................. 125
A válásról: 5,31-32 ................................................... 125
A negyedik antitézis.................................................. 127
Az esküről: 5,33-37 .................................................. 127
Az ötödik antitézis .................................................... 130
Az erőszakmentességről: 5,38^42 ............................ 130
A hatodik antitézis..................................................... 134
Az ellenségszeretetről: 5,43-48 ................................ 134
Exkurzus: A szeretet parancsa mint a törvény és
a próféták beteljesítése 22,34-40....................... 139
5.1.3 Vallásos cselekedetek mint a valódi
igazságosság kifejezői: 6,1-18 ....................... 142
Az alamizsnálkodásról: 6 ,2 -4 ................................... 142
Az imádságról: 6,5-15 .............................................. 143
A böjtről: 6,16-18 ..................................................... 144
5.1.4 A nagyobb igazságosság a közösség
mindennapi életében: 6,19-7,12..................... 145
5.1.5 A két út: 7,13-14 ............................................ 147

10
5.1.6 A boldogságmondások: 5,3-12....................... 148
5.1.7 Hasonlat a házépítésről: 7,24-27 .................... 153
5.1.8 Az evangélista a Hegyi Beszéd tükrében ....... 154
6. TANÍTVÁNYSÁG ÉS MISSZIÓ ..................... 157
6.1 „Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé”
- missziós beszéd: 9,35-11,1 ......................... 157
6.2 A tanítványok - az ország fiai ...................... 162
6.3 Máté a Krisztus-követés hirdetője .............. 165
7. MÁTÉ AZ ELJÖVENDŐ ÍTÉLET
HIRDETŐJE................................................. 167
7.1 „Legyetek hát éberek!” - példabeszéd
a balga és okos szüzekről: 25,1-13 .............. 168
7.2 „Amit egynek a legkisebb testvéreim
közül tettetek.” Beszéd a világítéletről:
25,31-16 ......................................................... 171
7.3 Mit tanít Máté a világ végéről? ................... 173
8. JÉZUS SZAVAI ÉS TETTEI A TANÍTÓ
MÁTÉ TANÚSÁGA SZERINT................... 175
8.1 Máté és Izrael tradíciója .............................. 177
8.2 Máté és a jelen kérdései................................ 178
8.3 Máté és az Isten országának jövője............. 182
8.4 Máté a keresztény tanító prototípusa ......... 183

11
9. FÜ G G ELÉK ...................................... 185
9.1 Máté evangélista és
az egyház istentisztelete................................ 185
9.2 Máté evangéliuma az A év
perikópa rendjében....................................... 187
FELHASZNÁLT IRODALOM ............................. 193
M UTATÓK.............................................................. 199
A Máté-evangélium az egyházi év
olvasmányainak rendjében ...... 199
I. Máté evangéliuma az A év olvasmányainak
rendjében* ............................................................ 199
II. Máté evangéliuma a hétköznapok
olvasmányainak rendjében.....................................201

12
 1. MÁTÉ EVANGÉLISTA
- KI IS VOLT Ő?

Az evangélisták portréjának problémája jól ismert:

a szerző, ellentétben a levélíró Pállal, hogy csak az
Újszövetség legismertebb példáját vegyük, egyetlen
helyen sem nevezi meg magát. Az evangéliumok felira­
tai másodkézből származnak, a névtelen mű, úgy tűnik,
az evangélisták nélkül is egészen jól megvan. Hát akkor
miért kutatunk az után az ismeretlen után, aki bármilyen
okból is, de az evangélium árnyékában meghúzódik?
Az irodalomtudósok számára egyszerű a válasz: minden
könyv, minden írás szerző után kiált. A szent iratok sem
lehetnek ez alól kivételek, jóllehet a hívők számára Isten
szavát tartalmazzák.

1.1 A MEGHALADOTT ÉLETRAJZI PORTRÉ

Máté esetében a szerzővel kapcsolatos problémák nem

olyan egyszerűek, mint Márknál vagy Lukácsnál. Főleg
a régebbi exegézis vélte beazonosítani az evangélistát a
vámos meghívásáról szóló elbeszélésben szereplő azonos
nevű Mátéval (9,9)', és aki még szerepel a 10,3-ban12 is az
apostolok névjegyzékének megfelelő kiegészítésében.

1 Apárhuzamos hivatkozások Mk 2,13 ésLk5,27„Lévi”-nek hívják őt.

2 „Máté, a vámos”; Mk3,18; Lk6,15; ApCsel 1,13 a kiegészítés nélkül.

13
 Még további lépést tett az egyháztörténész, Euszébiosz
a vámosokkal tartott lakoma helyének árnyalt feltétele­
zésével kapcsolatban: Máté - másképpen, mint Márk és
Lukács3 - szerénységből nem beszélt arról, hogy Jézus
betért az ő házába.4 Az egyházi hagyomány Hierapoliszi
Papiász óta egészen a Pápai Biblikus Bizottság 1911.
évi döntéséig nem tért el attól az értelmezéstől, hogy az
evangélium szerzője a vámos Máté.5A további életrajzi és
kronológiai következtetések csak nagyon szűkös bibliai
alapra támaszkodhattak.6 Az atyák még pontosabb ada­
tokkal is előrukkoltak azokról a helyekről, időpontokról
és életkörülményekről, ahol s amikor Máté megfordult:
Máté e szerint - először a zsidók közt fejtett ki missziót

3 Mt 9,10: „egy házban”, Mk 2,15/Lk 5,29: „az ő házában”.

4 Euszébiosz, Demonstr. evang., III., 5,81-86.
5 Hierapoliszi Papiászt idézi Cezáreai Euszébiosz, Egyháztörténet
(= ET), III. 39,16. (Vö. a magyar kiadást in: Vanyó László (szerk.),
Ókeresztény írók, IV. k„ Euszébiosz, Egyháztörténete, fordította: Baán
István, Budapest, SZÍT, 1983.) Iréneusz, Adv. haer., III. 1,1; Órigenész,
János-kommentár VI., 62; Euszébiosz, ET, III. 24. A Pápai Biblikus
Bizottság 1911. június 19.-i döntése: „Máté héberül írta az evangéliu­
mot, a többi evangélisták is ezt használták.” Nyilván feltételezik, hogy
a szerző azonos Máté-Lévivel.
6 Belser, J. Einleitung, 3lk.: „Ha éppen az első kánoni evangélium­
ban rögtön a meghívás-történetben (9,9) az apostol nevét, Mátét, hasz­
nálják, akkor ez jelentőségteljesnek tűnik: a farizeusok pártjától meg­
vetett, névvel is nevezett vámost közvetlenül a vámasztaltól hívta meg
tanítványai körébe, ami által a kegyelem nagysága a legnagyobb fény­
ben tündöklik”. Továbbá: „Máté meghívásának időpontjáról annyit
biztosan állíthatunk, hogy nem sokkal a Hegyi Beszéd előtt történt.
Ezt ugyanis közvetlenül megelőzte a tizenkét apostol kiválasztása, és a
tanítványok közül kiszemeltek között található Máté is.”

14
Palesztinában,7 miután Péter elutazott Jeruzsálemből, ő
is elhagyta hazáját. A legenda továbbszőtte a fonalat ott,
ahol a bibliai információk elapadtak. Amikor az apostolok
felosztották egymás között a missziós területeket, akkor
Máténak Fekete-Afrika jutott. Elutazása előtt mintegy
búcsúajándékként az evangéliumot adta át palesztinai
testvéreinek. Etiópiában, új munkaterületén különösen is
kitűnt az evangélista határozott harcával a varázslás és a
fekete mágia ellen. Az „Etiópia” címszó alkalmat adott
arra, hogy közelebbről is kitérjenek Kandaké királynőre,
akinek Fülöp megtérítette az udvarnokát (ApCsel 8,24
40). Máté egyik - a királynővel folytatott - beszélgetése
alkalmával mély benyomást tett nyelvismeretével, amit
az apostol maga a pünkösdi nyelvcsodára vezetett visz-
sza. A legenda további részleteinek ismertetéséről itt le
is mondhatunk. Említésre méltóak még az élete végével
kapcsolatos adatok: Máté a hagyomány szerint Etiópiában
halt meg. Alexandriai Kelemen szerint természetes halál­
lal, más hagyomány szerint viszont vértanúsággal.8
A Legenda aurea ráadásul még mártíromságának köze­
lebbi körülményeit is ismeri: „Amikor mise volt, akkor
küldte el a hóhért a király, aki kardjával hátulról lecsa­
pott Szent Mátéra, mivel az oltár előtt állt és kitárt kar­
ral imádkozott; s így teljesedett be az ő mártíromsága.”9
A dél-olasz város, Salemo a 10. század óta igényt tart
arra, hogy ők őrzik a szent földi maradványait.10 Ünnepét

7 Iréneusz, Adv. haer., III. 1,1.; Alexandriai Kelemen, Paed, 2,1.

8 Euszébiosz, ET, III. 24,6.
9 Nigg, W., Botschafter, 120.
10 Acocella, N., La translazione, de Gaiffier, B., in: AnBoll 80. 1962.
82-110.

15
a latin egyházban szeptember 21-én, a görög egyházban
pedig november 16-án, a kopt egyházban viszont október
9-én ülik."

1.2 AZ EVANGÉLIUM
AZ EVANGÉLISTA NÉLKÜL

Majdnem tökéletes életrajz! De éppen ezen a helyen

vetődnek föl kérdések: mennyire megbízhatóak az ilyen
információk? Főként pedig: mi köze van egyáltalán a
szentek életének az evangélium ügyéhez? A kritikus
exegézis számára nem kérdéses, hogy a korai egyház­
ban megnövekedett a hagyomány biztosításának érdeke,
s ez volt a biográfiai információk és a legendás díszíté­
sek döntő motívuma. Aki pontosan ismeri a szerzőt mint
megbízható kezest, nyugodtan ráhagyatkozhat arra, amit
ő mond. A megkívánt hit tehát biztos talajon áll. Nem
tagadhatjuk: jó okai vannak annak a feltételezésnek, hogy
az első evangélium ismeretlen szerzője a tizenkettő köré­
ből származó nevet - mint teológiailag jelentős mellék­
nevet - vette igénybe. A még megmaradt nyitott kérdések
vagy kételyek kellő éleslátással megválaszolhatók, illetve
az útból eltávolíthatók: az evangélium megfogalmazása
olyan időben történt, amikor a tanítványok távolabbi körét
a vezető tizenkettő körére korlátozták. A vámos Lévinek
(Mk 2,14; Lk 5,27), akit a katalógusban nem említenek,
most már többé nincs helye a tanítványok között, ezért1

11 Martyrologium Romanum, Roma, 1956. 237.; vő. Schmid, J., in:

LThK, 7. 172.

16
tehát a szűkebb vezetőkor egyik tagjával kellett pótolni.12
A választás azért esett Mátéra, mert az evangélium szer­
zője már eleve e név mellett döntött.13 Valójában azon­
ban a szerző alakja homályban marad - ez ma a legtöbb
exegéta véleménye.
A tudósok konszenzusa kétségtelenül komolyan
veendő érv, de a tézis helyességét egyedül a tárgyszerű
nézőpontok döntik el. Néhány kritikus kérdés azonban
nagyobb óvatosságra int bennünket. Csak a legfonto­
sabbakat nevezem meg, melyek közül az első: igazol­
ható-e szakszerűen az anonimitás teóriája? A modern ún.
kérügmatikus teológia által meghatározott exegézisben
olyan indoklással segít magán az ember, amely az örömhír
idealizálását és önállóvá válását célozza meg: „Az evan­
géliumnak nincs szüksége az emberi szerzőre, az evangé­
listára, mivel az az Isten szava igényével és minőségével
rendelkezik!” - így szól a teológiai érvelés. Újabban a
modern szociológia szerzői kollektívumról vagy a krea­
tív csoport elméletéről szóló kliséje sok helyeslésre talált.
Kétségtelenül mind az egyikben, mind a másikban van
némi igazság. Annak a ténynek viszont, hogy nincs köz­
vetlen utalás az evangélium szerzőjére, ugyanúgy el kell
gondolkodtatnia bennünket, mint ahogyan a modern for­
matörténet azon felismerésének is, hogy a közösség bizo­
nyos helyzetének, körülményeinek (Sitz im Leben) is van
szerepe az evangélium anyagának irodalom előtti és iro­

12 Schmid, J. Einleitung, 230.: „Ezért nem kerülhetjük ki azt a követ­

keztetést, hogy az első evangélium a vámos Lévit Máté apostollal
pótolta, és neki a ’vámos’ melléknevet adta...” Pesch, R., Lévi-Matt-
haus, 40-56., különösen is 50.
13 Erről beszámol Schmid, J., Einleitung, 230.

17
dalmi megformálásában. Helyesen látták azt is, hogy az
evangélista mint egyén mindig azok vállán áll, akik már
őt megelőzően is hittek, s hitvallásukat le is írták; továbbá
azt is helyesen vették észre, hogy a szerző maga is hozzá­
tartozik az őt hordozó és támogató közösséghez. Ámde a
szélsőséges, individualistaellenes magyarázat nem ismeri
fel annak súlyát, hogy a szerző nevének megadása a fel­
iratban (titulus) már nagyon korán elkezdődött (Kr. u.
100 körül): „Evangélium Máté szerint”.14 Annak, hogy a
kritikus kutatók maguk is óvatosságra intenek, el kellene
gondolkodtatnia minket. A hagyományos magyarázatok­
kal szembeni minden jogos szkepszis ellenére, melyek
pontosan ismerni vélik Mátét és életét, mégis alapvetően
megmarad az „igen” a háttérben meghúzódó személyiség
elvére. Günther Bornkamm15jó okkal beszél az őskeresz­
tény irodalomtörténet individuális formájáról. Az evangé­
lium szerzője merőben több mint a közösség puszta funk­
cionáriusa,16 vagy egy olyan Anonymus, aki az irodalmi
üzem egyik íróasztalánál ülne. De hol ismerjük föl ezt a
„többletet”? És hogyan néz ki eme ismeretlen képe, aki­
nek lélegzetét azért érezhetjük minden soron és oldalon?

14 Hengel, M. Evangelienüberschriften, 11.

15 Bornkamm, G., Enderwartung, 46.
16 Sand, A. Gesetz und die Propheten, 24. megj. 75., joggal kérdezi:
„A 'közösségnek’ a reflektáló idézetek szövegeit egyfajta 'végrende­
let-gyűjteménybe' kellett összegyűjtenie? Az 'idő széthúzása’ a Márk
utáni közösség 'teljesítménye' lenne?”

18
 1.3 A TEOLÓGIAI PORTRÉ

Fontosabb az életrajzi kérdésnél - mely ki akarná

tagadni, mindig kéz a kézben jár a profán kíváncsisággal -
a rákérdezés a korai egyház hitének nagy tanúira. Mivel
nincs közvetlen utunk Jézus Krisztushoz és Istennek
benne közölt kinyilatkoztatásához, ezért az evangélisták
mint közvetítők „aranyat érnek”. A középkori festők ezt
igen jól megsejtették, az evangélisták portréinak ugyanis
arany hátteret festettek, mint ami a szentség és a mennyei
világ szimbóluma. Az evangélium racionalista exegézisé-
nek, mely a felvilágosodással és a modern gondolkodás­
sal kezdődött, kétségtelenül megvan a maga jogosultsága.
Ki is akarná ezt megkérdőjelezni. De ha a hit tanúit az
irodalom színtelen, arctalan technikusaival pótolja, az a
vallási minőség félelmetes veszteségét mutatja. A svájci
vallási író, Walter Nigg találóan fogalmazta meg az evan­
gélisták életéről és szavairól írt művében: „Minden rea­
lizmus közepette helyes, ha az evangélistákat aranyfede­
zetük alapján szemléljük.”17 A jámbor legendának mint
színfoltnak itt ugyanúgy megvan a maga létjogosultsága,
mint a szentek életének esetében - de kétségtelenül csak
Máté páratlan teológiájának nagyobb keretében. Mi tehát
azon szellemi portré felvázolásán fáradozunk, melyet a
hitvallás, a hagyomány és a hit mint tükörképet megőrzött
az írásokban. Név, származás, személyes viszonyok, hely
és idő továbbra is homályban maradhat, ami nem is zavar
addig, míg a tanú hangja hallható, és tanúságának szel­
leme szemünk előtt lebeg a leírt betűkben.

17 Nigg, W., Botschafter, 32.

19
 1.4 ELŐZETES MÓDSZERTANI
MEGFONTOLÁSOK - MÁTÉ ÉS FORRÁSAI

Amikor a szerző szellemi portréját igyekszünk meg­

rajzolni, nem mentesülhetünk művének irodalmi analí­
zise alól, hiszen erre épül. Munkamódszerünkkel kap­
csolatban csak röviden említjük, hogy nem kérdőjelez­
zük meg a bevált két-forrás elméletet, hiszen az azon
alapszik. E szerint Máté evangélista hagyományanyagát
Márk evangéliumából és a hipotetikus mondás-forrás­
ból, mondásgyűjteményből (Q) meríti.18 A szerzőség
vitatott kérdésében előzetesen annyit mondhatunk, hogy
Máté evangélista semmiképpen sem volt Jézus szem- és
fültanúja, mint ahogy azt a régebbi magyarázatok fel­
tételezték, mert ő a második nemzedékből származó
író és teológus. A szerző Márk evangéliumához tartotta
magát művének elbeszélő részeiben, Jézus szavainak
és mondásainak hagyományában viszont a már említett
mondásgyűjteményhez igazodott. Az ún. különanyagot
(Sondergut), azaz azon szövegeket, melyek többletet
jelentenek az említett két forráshoz képest, hagyomány-
történetileg csak nehezen tudjuk besorolni. Némely
rész közülük nyelvi és teológiai sajátsága miatt az „ősi”
benyomását kelti, pl. bizonyos példabeszédek, melyek
Jézus koráig nyúlhatnak vissza,19 mások nagyon közel

18 Schmid, J., Einleitung, 234-236. Vö. Sand, A., Gesetz und die
Propheten, 6-9. A Q = Quelle (forrás) a német exegéták elnevezése,
de így jelöli a nemzetközi szakirodalom is. A mondásforrás, beszéd-
gyűjtemény mellett inkább a mondásgyűjtemény kifejezés terjedt el a
magyar nyelvű szakirodalomban - a fordító megjegyzése.
19 Trilling, W., Matthaus, das kirchliche Evangélium, 191.: A két
adósról szóló példabeszéd (18,23-25), a két fiúról (21,28-31), a drága­

20
állnak az Újszövetség utáni kor apokrif irodalmához,20
mégis éppen itt van a legnagyobb mértékben lehetőség
arra, hogy halljuk az evangélista hangját. Most az exegé-
zis tudományának sajátos kérdéseit nem kívánjuk tovább
taglalni. Föltételezzük őket és építünk is rájuk, de érdek­
lődésünk az evangélium tartalmára irányul. Az előzetes
módszertani megfontolásokkal, a források elkülönítésé­
nek szigorú kritériumaival kapcsolatban utalok a Márk
evangélista portréjában már kifejtettekre.21 Nem szabad
viszont figyelmen kívül hagynunk azt a nem jelentékte­
len különbséget, hogy míg a Márknál végzett analízise­
inkben csak hipotetikusan beszélhettünk forrásokról és
irodalmi előzményekről, addig Máténál e tekintetben már
szilárd talajon állunk.22 Első pillantásra meglephet ben­
nünket, mivel úgy tűnik, hogy az evangélista sok helyütt
a tartalmat illetően nem mond újat a forrásához, az előz­
ményéhez képest.23 De aki pontosabban odafigyel, hama­
rosan észreveszi, hogy a hagyomány anyagának kiválasz­
tásában, a feldolgozás sajátosságaiban és főleg az egész

gyöngyről és a foldberejtett kincsről és a tengerbe vetett hálóról

(13,44-48), továbbá egyes igék a Hegyi Beszédből.
20 Az előtörténet szövegei, a sírra vigyázó őrök jelenete (27,62-66;
28,11-15); a sztatér (a négy drachmás) a hal szájában 17,24-27; a
legendaszerű színfoltok pl. Pilátus feleségének története a kihallgatás
jelenetében 27,19.
21 Ernst, J., Márk - Egy teológus portréja, 23-26.
22 A két-forrás elmélet a Márk-evangéliumot és a logion-forrást
viszonylag biztos forrásalapnak tekinti mind Máté, mind Lukács
evangéliuma számára.
23 Kétségtelen viszont, hogy Máté különanyaga saját hangsúlyokat
jelöl meg.

21
bemutatás megformálásában24 mégiscsak egy jelentős
teológus karakterisztikus vonásai tükröződnek vissza.
Nevezhetjük őt Máténak, ahogyan az egyházi hagyo­
mány tette, de nevénél fontosabb az üzenete.25

24 Frankemölle, H., Jahwebund, 382k.

25 A probléma nem új. Ki akarná ugyanis kétségbe vonni, hogy az
ismeretlen, mesterkélt elnevezésű Deutero-Izajás (Másodizajás) a rá
jellemző Isten szolgájáról szóló teológiájával karakterisztikus vonású
arcot kapott.

22
 2. AZ IRO
ÉS TEOLÓGUS MÁTÉ
EVANGÉLIUMÁNAK
FÉNYÉBEN

2.1 MÁTÉ ÍRÓI KONCEPCIÓJA

Máté evangéliumát találóan nevezik a Márk-evan-

gélium átdolgozott kiadásának.26 A bővítések legvilágo­
sabban az evangélium elején hozott előtörténetben (1. és
2. fej.) és az evangélium végén található megjelenésekről
szóló elbeszélésekben (28,9-15), a hegyen történő búcsú­
zásban és a világ misszionálásának parancsában (28,16—
20) mutatkoznak meg, s nyitott horizontra utalnak. A har­
madik fejezettől Máté követi Márk evangéliumának már
adott vázlatát, annak ellenére, hogy némely perikópa sor­
rendjét megváltoztatta,27 mert a tematikus összefoglaláso­
kat, illetve átcsoportosításokat28 a saját elképzelése sze­
rint alakította. Az evangélium váza historizáló tendenciát
mutat, ami persze nagyon messze van - ugyanúgy, mint
Lukács üdvtörténete is - a profán történelemtől.

26 Burkitt, F. C., Early Sources, 17.: „Márk friss, átnézett, javított és

új anyaggal bővített kiadása” vő. Schmid, J„ Einleitung, 236k.
27 Mt 8,14-17 = Mk 1,29-34; Mt 8,23-34 = Mk 4,35-5,20; Mt 9,18-
26 = Mk 5,21M3; Mt 10,1-4 = Mk 3,13-19.
28 Mt 8-9.

23
 Második karakterisztikus ismérvét - mely megengedi,
hogy visszakövetkeztessünk a szerző teológiai és egy­
házi profiljára - az átfogó beszédek képezik, melyeket
tömbszerűen toldott be a Márk-féle keretbe.29 Az ismét­
lődő záró formulában: „Amikor Jézus befejezte ezt a
beszédet...”30, még felismerteti velünk, hogy e beszédek
tudatos szerkesztői megformálásáról van szó. Irodalmi
stíluseszközként gyakran alkalmazza a teológiai megér­
tés irányadó háttereként az ún. reflektáló idézetet, azaz
kifejezetten is bizonyító szövegként idézi az ószövetségi
íráshelyet.31Az evangélista keresztény írástudónak mutat­
kozik. Különösen is élénken érdeklődik Jézus tanítása
iránt, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy
szorosabbra fűzi a márki hagyományból átvett csodael­
beszéléseket úgy, hogy ugyanakkor kiemeli a hangsúlyos
igét. Ami már Márknál is felismerhető, az még inkább
illik Mátéra: a kronológia és a földrajz alig érdekli. Ami
a nyelvezetét illeti, Máté evangéliuma Lukácséhoz hason­
lóan messze jobb, mint Márk vulgáris görög nyelvezete.
Némely szemita és ószövetségi-zsidó kifejezés ellenére,
melyek az egész műnek zsidó színezetet kölcsönöznek,
mégiscsak a görög vonás a meghatározó. E megfigyelés­
hez illik a Septuaginta, tehát a görög Ószövetség haszná­
lata is. A héber és arám ős-Máté-evangélium hipotézise,

29 A Hegyi Beszéd - 5-7. fej.; a missziós beszéd - 10. fej.; a pél­

dabeszédek - 13. fej.; a közösségi élet szabályairól mondott beszéd -
18. fej.; az írástudók és a farizeusok ellen mondott beszéd - 23. fej.; a
végső időkről mondott (eszkatologikus) beszéd - 24-25. fej.
30 Mt 7,28; 11,1; '13,53; 19,1; 26,1.
31 Mt 1,22k; 2,5k. 15.17k.23; 3,3; 4,14kk; 8,17; 12,17kk; 13,35;
21,4k; 26,56; 27,9k.

24
melyet az evangélisták azután görög nyelvre fordítottak
volna le (Papiász),32 a modern kutatás megítélése szerint
aligha tartható. Wemer Georg Kümmel részletes tárgyi és
nyelvi analízis után arra a meggyőző eredményre jutott:
„a Máté-evangélium szerzőjének otthona görögül beszélő
környezetben található, és olyan görögül beszélő keresz­
tényeknek írta evangéliumát, akik többségükben zsidó
származásúak voltak.”33 Az első vizsgálódások alapján az
evangélium irodalmi sajátosságait illetően már némi biz­
tonsággal mondhatjuk portréjáról: a szerző zsidó-keresz­
tény írástudó, akinek világos, karakterisztikus, görög-hel­
lenista nyelvérzéke van.34

2.2 MÁTÉ TEOLÓGIAI KONCEPCIÓJA

1. Máté evangéliuma felhangjai ellenére is elsősorban

Krisztusról tanít. A hagyományos fenségnevek és Krisztus
címek tarka keverékével találkozunk benne. Az Ige és a
tanítás hagyományához való ragaszkodása ellenére is
tematikus irányultságú, és a Chrisztosz Didaszkalosz - a
tanító Krisztus képét tartja szeme előtt. Az ember per­
sze jó, ha óvakodik a túlságosan is egyszerűsítő, fekete­
fehér bemutatástól, de annyi mégis igaz, hogy a húsvét

32 Hierapoliszi Papiász szerint: „Máté héber nyelven állította össze

a beszédeket; valaki azután lefordította úgy, ahogy tudta” (Euszébiosz,
ET, III., 39,16).
33 Kümmel, W. G., Einleitung, 89k.
34 Streckei; G., Weg dér Gerechtigkeit, 15kk.; 37-39. Frankemölle,
H., Jahwebund, 382., és egészen általánosan beszél az írástudó által
értelmezett történelemről.

25
 utáni kor Krisztus-vallomása uralja a húsvét előtti elbe­
szélések fenségcímeit is. „Ugyanaz a Küriosz (Úr), aki a
földön járva tanította és élte az evangéliumot, mint már
Fölmagasztalt áll ugyanezen örömhír mögött, amit egé­
szen újraeljöveteléig hirdetni kell. És Ő az, aki ezzel meg­
bízza egyházát (24,14; 28,20).”35 A szerzőség kérdését
illetően ez azt jelenti: az evangélista maga zsidó-keresz­
tény tanító, aki zsidó tollforgató kollégáitól formálisan
ugyan nem különbözik, de az evangélium új tanításával
mégis minőségileg újat hoz.
2. A Máté-evangélium szerzője úgy beszél az egyház­
ról, mint igazi Izraelről. A tényleges Izrael ugyanis elját­
szotta hivatását, és ezért a modem érzésű ember számára
kemény (tán túl kemény) ítéletet vont magára (21,43;
22,7; 27,25). Az aktuális háttérről és a főbb teológiai
irányvonalakról még beszélni fogunk; hogy azonban a
félreértéseket elkerüljük, már itt leszögezzük, hogy Isten
régi népének nem egy új néppel történő kiszorításáról
van szó, hanem - minden irritáció ellenére - továbbra
is megmaradó kiválasztásáról, mely most kifejeződik
Máté egyházról alkotott elképzelésében. A jellemző
ismérv Isten új népe számára a válaszfalak megszünte­
tése zsidók és pogányok, Izrael és a világ között, s egy
új vagy régi, de feledésbe merült világméretű perspek­
tívának a megnyitása (28,16-20). A szövetség, amelyet
Jézus az Utolsó Vacsorán sokak számára alapít (26,28),
úgy értendő, mint a régi, első szövetségkötés (Kiv 24,8)
folytatása, melynek végidőbeli irányulása már a prófé­
tai szóban (Jer 31,31-33) is felcsendült. Ez az egyház
(16,16; 18,17) Isten megújult és beteljesedett gyüleke­

35 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 130.

26
zete (kahal Jahve). Annak, hogy Pétert fundamentumnak
nevezik (16,18), megvan bizonyára a maga különleges,
persze csak az evangélium egész bemutatása keretében
helyesen értelmezhető jelentősége. Az egyház belső
struktúrái megmutatkoznak az eszkatologikus, a jövendő
mennyek országára történő irányulásban (13,41), de nem
szabad átsiklani afölött, hogy a fejlődés abba az irányba
mutat, hogy az egyház üdvösséget közvetítő intézmény.
A mennyek országának ereje már a jelenben is hat a
bűnök megbocsátásában, a gonosz hatalmától való sza­
badságban, és Jézusnak az új, fontos, a közösség rendjét
célzó (Isten- és emberszeretet) parancsában. Az egyház
(Péter és az apostolok elsősége ellenére) mégis az egyen­
rangúak, a testvérek (23,8) közössége, amelyikben a köl­
csönös szolgálat, a szeretet és megbocsátás szelleme adja
meg az alaphangot (18,15-35; 20,26; 23,11). A megadott
témák részletesebb kifejtése majd megmutatja, hogy
Máté evangélista egészen döntő módon az egyház embe­
rének tartja magát.
3. A téma „egyház - Izrael” a régi és új iidvrend inten­
zív átgondolásának következménye. A zsidó-keresztény
teológusok számára a törvény és a próféták szerepének
faggatása égetően időszerű. Mózes törvénye és a prófé­
ták ígéretei egyáltalán nincsenek „elintézve”; az evangé­
lium ugyanis „beteljesedés”-ről beszél, hitelessége pedig
így hangzik: „nagyobb vagy jobb igazságosság”, illetve
„az igazságosság útja”. A közelgő Isten országáról szóló
evangélium ily módon etikai vetületet kap: a hithez hozzá
kell tartoznia a tettnek is, de egészen másképpen, mint a
zsidó vezetőknél, akik a tetteket s a teljesítményt önma­
gukban tartották abszolútnak. Az igazi igazságosság Máté
szerint nem emberi teljesítmény, amire az ember hivat­

27
 kozhatna, hanem Isten ajándéka, melyre a tanítvány sze­
retettel válaszol. Az evangélista az új útról és a törvény
tökéletes teljesítéséről adott tanításában elsőrangú lelki­
pásztor-teológusnak bizonyul.36
4. Már az első pillantásra meglepő vonás az ítélet
erős hangsúlyozása. Az elhúzódó eszkatológia megfelelő
ellenreakciót válthatott ki: ha a közelgő vég hirdetése
az embereket többé már nem izgatja, akkor be kell vetni
„pótlólag” a parainézist, az intést, a figyelmeztetést az
ítélet fenyegető motívumával együtt. A döntő lökés min­
denesetre Máténak a parancsok teljesítésére és a gyakor­
lati életre irányuló etikájából indulhatott ki. „De itt min­
den öndicsekvést, minden magabiztos üdvbizonyosságot,
minden eszkatologikus rajongást joggal rövidre zárt.”37
A közelgő ítéletkor csak az a hit állhat meg, mely gyü­
mölcsöket hozott (7,23; 16,27). Az evangélista képe az
ítéletet hirdető prédikátor vonásait mutatja.
5. Máté evangéliuma mozaikszerű teológiai képet
mutat sok sajátos témával és vonással, melyet a modern
szakirodalomban nagyon szakszerűen kidolgoztak és
bemutattak. A spektrum széles, kezdve a kateketikai
kézikönyvektől a rabbinikus-írástudói gyűjteményeken
át egészen az istentiszteleti lekcionáriumos könyvekig.
A szerző beazonosítására való törekvésben - és ebből
adódóan - túlzó egyszerűsítéssel és ennek megfelelő
általánosítással találkozunk. A túlzásoknak és egyoldalú
hangsúlyoknak megvan ugyan az értékük, de a kockáza­
tuk is. Joggal mondja ezért Alexander Sand: „Le kellene

36 Ezzel kapcsolatban lásd Sand, A. Gesetz und die Propheten, főként

178-205.
37 Trilling, W., Matthaus, das kirchliche Evangélium, 199.

28
arról mondanunk, hogy az első evangélium szerzőjét be
akarjuk kényszeríteni egy bizonyos sémába. Az ő teoló­
giai gondolatai igen sokrétűek, semhogy egy egységes
képbe belefoglalhatnánk.”38

38 Sand, A., Gesetz und die Propheten, 31. A Máté evangéliumának

teológiai sajátosságait ld. a kutatás eredményeit áttekintő beszámoló­
ban, 1—31.

29
 3„ MATE EVANGÉLISTA
MINT KRISZTUS TANÚJA

Máté evangélista, mint ahogyan idősebb kollégája,

Márk is, Krisztus tanúja, de a számára jellemző közös­
ségi teológia (ekkléziológia) sajátos színezetet kölcsö­
nöz Krisztus-képének. Az embernek nem kell feltétlenül
éppen a krisztológiát alárendelnie az ekkléziológiának,39
ámde mégis igaz, hogy Máté máshova helyezte a hang­
súlyokat, illetve Krisztus-képét új keretbe állította. Amit
bármikor is kijelentenek Krisztusról, annak kimondva
vagy kimondatlanul mindig köze van az egyházhoz.
Az evangélista módszertani eljárását illetően érde­
mes figyelembe venni az indirekt és direkt krisztológia
egymásba fonódását és egymás melletti létezését.
A Krisztusról tett kijelentések közül ugyanis sok csak
az elbeszélés főmotívumaiból és az egész mű általános
tendenciáiból következtethető ki,40 mások viszont többé-
kevésbé világosan előttünk állnak Krisztus fenségcí­
meiben és neveiben. Bár mindkét vonulat összetartozik,
és csak kölcsönös egymáshoz rendelésben adnak kerek
egész képet, mégis kívánatos elkülönítenünk a közvet­
len krisztológiát a közvetettől. Bemutatásunkat az első

39 így Trilling, W, Das wahre Israel, 58. Vö. még ezzel Schweizer, E.,
Matthaus und seine Gemeinde, 13-15., az evangélium struktúráját és
vázlatát kidolgozó megfontolásait.
40 A tanító, a törvényadó, az új Mózes. A tanító és úr fogalmának szoros
összefonódásával kapcsolatban vö. Bornkamm G., Enderwartung, 38k.

30
evangélista Krisztus-képével, a klasszikus fenségcímek­
kel kezdjük. Rákérdezünk a Máté számára tipikus értel­
mezésre, hogy utána elgondolkodjunk azon, hogy hogyan
hatott ez vissza a szerző portréjára.

3.1 JÉZUS AZ ISTEN FIA

Máté Krisztus-neveit átvette előzményének, Márknak

a logion-gyűjteményéből, de részleteiben módosította, s
saját hangsúlyaival a maga felfogását fejezte ki.
Ha Isten Fiáról van szó, akkor feltétlenül tekintetbe
kell venni a Márk-evangélium háttérben meghúzódó val­
lomását. A pontos szinoptikus összehasonlítás kétségte­
lenül mutatja, hogy Jézust - a János-evangélium refle­
xióira emlékeztető közvetlenséggel - már földi életében
is teljesen Isten oldalára állították. Természetesen még
nem beszélhetünk a későbbi dogmák értelmében Jézus
lényegét érintő elképzelésekről (isteni és emberi ter­
mészet Krisztus egyetlen személyében), de az Isten Fia
kijelentés Máté számára Jézus földi tevékenysége idején
(és nemcsak húsvét után) már az az Isten Fia, aki része­
sül az isteni lényegben. Jó példa erre a megkísérlésről
szóló elbeszélés, az ún. örömujjongás és az a jelenet,
amikor Jézust kigúnyolják a keresztje mellett elhaladó
emberek.

3.1.1 „Ha Isten Fia vagy...” Az Isten Fia a megkí­

sérlésről szóló elbeszélésben: 4,3-10
Máté háromszorosan is illusztrálta Márk szűkös előz­
ményén (Mk 1,12k) túlmenően a pusztai megkísértést:
Az ördög felszólítja Jézust negyvennapos böjtölése után,

31
hogy változtassa a köveket kenyérré, hogy ugorjon le a
templom párkányáról, s hogy őelőtte, a gonosz ural­
kodó előtt, boruljon le és imádja. Az evangélista elbe­
szélő alapmintájában utalt Izrael népének, a kiválasztott
Isten Fiának történetére a „kísértés és a kísértés kiállá­
sának” ószövetségi próbájára, amit a nép elbukott, de
Máté antitipikusan e jelenettel szemben Jézust mint az
engedelmes Fiút mutatta be. A nyílt és a háttérben meg­
húzódó íráshasználat erősen érdeklődik az Isten iránti
szeretet MTörv 6,5-ben megfogalmazott parancsa iránt,
ami Izrael vallásosságának központi kijelentése. Habár
az evangélista alapvonásaiban tartotta magát a logion-
gyűjteményben is megtalálható előzményhez, mely
ugyanúgy az Isten Fia nevére épít az ördög és Jézus
közötti vitában (vö. Lk 4,3.9), de mégis felismerhetők a
szándékos hangsúlyeltolódások: a kísértés nem azt veszi
célba, hogy a kereszteléskor hivatalába iktatott Messiás
és Isten Fia kiállta a próbát, hanem Fiú-létének igazolá­
sát. A kísértő jellegű kijelentés „Ha Isten Fia vagy” (3b
v.) szándékában már a választ is magában hordozza: „ő
az Isten Fia”. Ezen túl a jelenet a harmadik kísértés után
- az írás e szaván keresztül: „Az Úr, a te Istened előtt kell
leborulnod, és egyedül neki szolgálnod” (10. v.) - elmoz­
dul a Krisztus-vallomás irányába. A megkísértett ugyanis
engedelmessége révén kizárólagos értelemben Fiúnak
bizonyul. A szolgáló angyalokat Máténál a mennyei
udvartartás képviselőinek vagy trónasszisztenseknek kell
elképzelnünk. Márknál azonban az angyalok - az ószö­
vetségi Illésről szóló elbeszélés (lKir 19,5-8) mintája
nyomán - Jézust csak élelemmel láthatták el (Mk 1,13).
Máté tehát a próbát kiállt Isten Fiát az Atya mennyei
dicsőségében látja.

32
 3.1.2 „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya...” A Fiú
az örömujjongásról szóló szakaszban: 11,25-27
Az abszolút jellegű Fiú név a (mennyei) Atyával kap­
csolatban a szinoptikus krisztológia keretében annyira
egyedi, hogy Jézus örömujjongását, amelyik az Atya telj­
hatalmában való részesedésről, az Atya és a Fiú kölcsö­
nös ismeretéről és elismeréséről szól, néha jánosi helynek
tartják (tekintettel a János evangélium krisztológiájára).
De először is újra szem előtt kell tartanunk, hogy a szö­
veg a mondásgyűjteményből származik (Lk 10,2 lk), ami
tehát régebbi Máté evangéliumánál, ezért nem is számít­
hat Máté saját anyagának. Az örömujjongás keretezése,
amely arról beszél, hogy (az összes) titkot elrejtették a
bölcsek és okosak elöl, s kinyilvánították a kicsinyeknek
(25. v.), mutatja Máté különleges felfogását: eredetileg
ugyanis az Isten országának titkáról volt szó (vö. Mk
4,11 pár), most pedig még Jézus személyének titkáról is.
Az, hogy ki Jézus, és mit jelent örömhíre tanítványainak,
csak az Atyához való közelségéből tudjuk meg, melyet
jól kifejeznek az „ismerni/elismerni” címszavak. Az Atya
és a Fiú közötti viszony tehát kizárólagos: „Csak az Atya
és a Fiú él ebben a kölcsönös, szeretetteljes elismerés­
ben, azaz az egészen szoros, személyes közösségben.”41
Annak, hogy a hívők közössége ebben a kizárólagos kap­
csolatban részt vehet, a kiválasztáshoz van köze. A kisko­
rúak itt azok az emberek, akik - mint a gyerekek - telve
vannak bizalommal. Ők tehát elsősorban a tanítványok,
akik be vannak avatva az Atya és a Fiú közötti szere­
tetteljes elismerés közösségébe. A keresztény közösség
számára, amelyik hisz Isten Fiában, nem létezik hét­

Schnackenburg, R., Christologie, 295.

33
pecsétes könyv. A Bárány ugyanis kinyitotta a pecséte­
ket - így mondja a Titkos Jelenések könyve (Jel 5,9kk),
vagy - hogy Máté nyelvén fejezzük ki magunkat ami
a világ előtt ugyanis rejtve volt, most kinyilvánult Jézus
tanítványainak: O az Atya Fia - abszolút és kizárólagos
értelemben. Aki meg akarja találni az Atyaistent, annak
ezután a Fiúhoz kell tartania magát. Mostantól kezdve
nincsenek többé külön utak.

3.1.3 „Ha Isten Fia vagy...” A keresztre feszített

Jézust kigúnyol ják az arra menők: 27,39-44
A kigúnyolás jelenete tematikailag és nyelvileg is
megfelel a megkísérlésről szóló elbeszélésnek. Mindkét
esetben azt követelik, hogy csodát tegyen a saját érdeké­
ben: az éhezéskor (4,3), a szenzációs, látványos csodá­
val (4,6), a Sátán kezéből származó politikai hatalommal
(4,8k) és most, hogy szálljon le a keresztről, ami a keresz­
tény közösség számára az üdvösség jele (27,40). A kísér­
tés most, amikor a kudarc már nyilvánvalónak látszik,
átcsap a legvilágosabb csúfolódásba és gúnyolódásba.
Újólag felhangzik a követelődző mondat: „Ha Isten Fia
vagy” (40. v.). Majd megállapítják: „Hisz ő Izrael kirá­
lya” (42. v.). Sőt még Jézus ajkára is adják önvallomásá­
nak státuszát: „Isten Fia vagyok” (43. v.). A pogány szá­
zados kijelentése Jézus halála után: „Ez valóban Isten Fia
volt” (54. v.) már ekkléziológiai és a misszió teológiai
előjelével rendelkezik. A választott nép fiai ugyanis vona­
kodnak, a pogányok képviselője viszont hisz és megvallja
Jézus kilétét. Máté Jézusban az Atya fenséggel és méltó­
sággal ékesített Fiát látja, aki az ő korában is közel van
hívő közösségéhez.

34
 3.2 JÉZUS - A MESSIÁS

Máté különös módon érdeklődik ama cím után,

melyet a zsidó-keresztény olvasók is jól ismernek. Fel­
fogása szerint a zsidó messiási remények beteljesedtek
Jézusban, a Messiásban.42 Itt most nem lenne helyénvaló,
hogy taglaljuk a keresztény messiás-elképzelés bonyo­
lult előtörténetét és lehetséges gyökereit Jézus önértel­
mezésében.43 Máté evangélista e névnek vezető szere­
pet szán az ő sajátos egyházi és Izraelt kritikával illető
elképzelése számára. A viszonylag csekély előfordulása
- hisz a Messiásról csak 17 alkalommal van szó - nem
mond nagyon sokat, mivel a cím csak a Dávid Fia, Izrael
(illetve a zsidók) királya névvel együtt szerepel, s főként
a csodaelbeszélésekben kapta meg lekerekítését és tar­
talmi teljességét.

3.2.1 Dávid Fia, Ábrahám fia - Jézus családfája:

1,1-17
A döntő címszavak, melyek Máté messiás-krisztoló-
giájának hátterét megvilágítják, már az evangélium első
mondatában, ami egyfajta felirat, előfordulnak: „Jézus
Krisztusnak, Dávid fiának és Ábrahám fiának családfája”.
Az evangélista a Messiás „gyökerei” után érdeklődik; a
görög alapfogalom, a „biblosz geneszeosz” eredetok­
mánnyal történő fordítása valószínűleg még a legjobban
eltalálja a teológiai alapgondolatot. A Messiás „gyöke­

42 A kései zsidóság messiási elképzeléseit Id. van dér Woude, A. S.,

in: ThWNT, IX. 500-518.
43 Az Újszövetség tanúsága szerint ismert, hogy Jézus a „Messiás”
nevet nem használta.

35
 rei” mutatják a Messiásban hívőknek, hogy honnan jön­
nek. A családfáknak önmagukban ugyanis az a szerepük,
hogy kimutassák az ember családhoz való tartozását. Aki
azonban mélyebbre tekint, felismeri - éppen még a cso­
dálatos események háttere, a Messiás fogantatása és szü­
letése (1,20.23) előtt - Jézus emberi arcát. Szent Iréneusz
egyházatya44 ezt a gondolatot - az evangélista szimbólu­
mának, a szárnyas embernek (az angyalnak) értelmezé­
sekor - az egész műre vonatkoztatta. „Ez az evangélium
tehát az emberi formát, a nyugodt és alázatos embert
mindvégig megőrizte.”45 A családfa tehát másképpen,
mint az Isten Fia krisztológia, a teljes emberséget dom­
borítja ki. A felirat első címét (1. v.) azzal finomítja, hogy
Dávid Fiára utal. Az ember Jézus tehát olyan, mint akárki,
de a híres ős neve és a nevével összekapcsolt ígéretek,
különös méltóságot kölcsönöznek neki. Dávid király­
ságát a 6. v-ben még egyszer nyomatékosan kiemeli: az
egész evangélium egyik fontos témája - miként a zenei
darabok nyitányában is - felhangzik a családfában. A har­
madik hangsúly az elején kidolgozott Abrahámtól való
származáson van (1. v.). Valószínűleg adódik a dávidi
leszármazással jelzett zsidó volton túl is egy nem azon­
nal észrevehető értelmezés a genealógiában szereplő négy
ősanya nevén keresztül. Az idevágó szövegek így hangza­
nak: „Júda volt az apja Perecnek és Szerachnak; az any­
juk Tárnár volt” (3. v.). „Salmon volt az apja Boásznak;
akinek anyja Rácháb volt” (5. v.). „Boász volt az apja
Obednek; akinek anyja Rut volt” (5. v.). „Dávid volt az
apja Salamonnak, akinek anyja Úrija felesége volt” (6. v.).

44 Iréneusz, Adv. haer., Itt. 11,8.

45 Vö. Luz, U„ Matthaus, I., 97.

36
Jézus négy ősanyja: Támár, Rácháb, Rut és Úrija névtelen
felesége nem zsidó származásúak. Szabadé arra következ­
tetnünk, hogy Máté - akinek számlájára írhatók e kiegé­
szítések - Jézus családfájának egyetemes, a zsidó korláto­
kon túlmenő jelleget akart kölcsönözni? Valóban létezett
olyan zsidó tradíció, amelyik Ábrahámban a prozeliták
- azaz a pogányokból lett zsidók - atyját ismerte föl.
Ha e rejtett átlós kapcsolatok kibogozhatóak, akkor az
Ábrahámtól való leszármazás kiemelése is jelzésértékű a
pogány misszió számára és Máténak is főtéma. Az evan­
gélium kezdetét és végét teológiai zárójelnek kell tekin­
tenünk: a Feltámadott missziós parancsa (28,8kk) azt az
univerzális irányt veszi föl újra, mely már az első mon­
datban és a nemzedékek sorának finom célzásaiban is fel­
csendült, de most kitágul a zsidókból és pogányokból álló
egyház küldetésében. Látjuk, hogy a messiás-gondolat
már a családfában is kibontakozik, s az evangélista tipiku­
san, rá jellemző módon értelmezi.

3.2.2 A Szűz Fia, Immánuel, a betlehemi Messiás -

Jézus születésének körülményei: 1,18-25
A zsidó, rabbinista, midrás-stílusú elbeszélés első
pillantásra zavarosnak tűnik. Az elején a „Jézus szüle­
tése” (18. v.) címszó található, korábban azonban József
töprengéséről van szó, amit az váltott ki, hogy jegyese,
Mária gyermeket vár. Az „igaz”, azaz „Mária” jámbor
„férje” (19. v.), a „válást” fontolgatja, de nyilvános bot­
rány nélkül. Az elbeszélő számára ez az elhatározás indo­
kul szolgál azoknak a különleges körülményeknek kinyi­
latkoztatására, melyek Máriát érintik. Az angyal híradása­
kor, illetve az álomban történő megjelenéskor csak első
pillantásra tűnik úgy, hogy az elbeszélő érdeklődése a

37
Szentiélektől való fogantatásra irányul, a háttérben azon­
ban - Józsefnek mint Dávid fiának megszólítása révén,
mely Máté fontos krisztológiai szándékát tárja elénk -
arról van szó, hogy Jézus törvényes úton felvételt nyer a
dávidi nemzetség sorába.46 Az Izajás-idézetet (7,14) első­
sorban az Immanuel-próféciából, azaz Isten szövetségi
ígéretéből kiindulva kell olvasnunk (23b v.). Isten a Szűz
Fiában csodálatos módon beteljesíti az atyáknak adott ígé­
retét. E Dávid nemzetségéből származó sarjban mindenki
számára látható lesz, hogy Isten vele van az ő népével.
Valószínűleg már az angyal bejelentésében: „O váltja meg
ugyanis népét bűneitől” (21. v.), ha visszafogottan is, de
elhangzik Jézus új népének, azaz Jézus Krisztus egyházá­
nak elképzelése. „Olyan népről lehet szó, melyre a mos­
tani határok többé nem vonatkoznak, mely túlnő Izrael
határain - Isten új népéről, mely sajátosan is Jézusé, hisz
az ő nevét viseli...”.47 Ha e feltevés helyes, akkor Máté
már Jézus történetének kezdetébe belefűzte a számára
meghatározó témát: az egyházat. De kétségtelenül be kell
vallanunk, hogy a hangsúlyok nagyon visszafogottak, és
csupán a „bennfentesek” számára ismerhetők fel.

3.2.3 A csillagjósok hódolata: 2,1-12

A csillagjósok hódolatáról beszámoló perikópa „egy
tömör és józanul elbeszélt legenda, mely nem a törté­

46 Schnackenburg, R., Christologie, 287. Gnilka, J., Matthaus, I.

22k., a szűztől született Fiú motívumát úgy érti, mint a kétfokozatú
krisztológia részét. „A genealógia fölveszi őt az emberiség sorába, a
következő történet pedig rámutat arra, hogy Isten teremtette” (22).
47 Trilling, W., Matthaus, I. 28.

38
neti valószínűség törvényei után érdeklődik.”48 Az elején
található rövid megjegyzés aláhúzza a betlehemi szüle­
tésről szóló messiási gondolatot (2,1) a Mikeás prófétá­
tól származó idézettel 2,6k: „Te, Betlehem, Júda földje,
egyáltalán nem vagy a legjelentéktelenebb Júda vezető
városai között; hisz belőled fog származni népem feje­
delme, Izrael pásztora.”49 Mindez összességében adatol-
ható az írásból, s vissza lehet vezetni a zsidó messiás-
várásra azzal a kifejezett megállapítással: „Hol kellett a
Messiásnak születnie?” (4. v.). A stilisztikailag jól meg­
formált elbeszélés párhuzamokkal és analógiákkal dol­
gozik, melyek a meghatározó vezérmotívumokat részben
ellentétes formában kiemelik: a zsidók hamis királyával
szembeállítják a zsidók Betlehemből származó „igazi”
királyát. A csillagjósok őszinte szándékának, hogy a gyer­
mek-királynak hódoljanak (2. v.), megfelel szinte szó sze­
rint Heródes hamis szándéka (8. v.). Máté a félreérthető
királyi címet csak az evangélium végén, a szenvedéstör­
ténetben hozza újra elő, éspedig Pilátus kérdésében: „Te
vagy a zsidók királya?” (27,11); a kigúnyolás jeleneté­
ben, a katonák gúnyolódó kiáltásában: „Üdv neked, zsi­
dók királya” (27,29); és a kereszt feliratában: „Ez Jézus, a
zsidók királya” (27,37). A cím mindegyik esetben a világi
gondolkodás és a hitetlenség kifejeződése, de arra, hogy a
közösség megvallja vele Krisztust, nem elegendő. A téma
síkján minden arra irányul, hogy a pogány világ képvi­
selői hódolnak a Dávid házából származó Messiás előtt.

48 Luz, U., Mattháus, I. 115.

49 Azzal a megfogalmazással „így van megírva a prófétánál”, amit a
beteljesedést igazoló idézetnek foghatunk fel. Persze ilyen megfogal­
mazásban nem található a szöveg, vö. Mik 5,1.3; 2Sám 5,2.

39
A csillagjósok hittel keresik és megtalálják, térdre esnek
és hódolnak előtte - ez pontos ellentéte a király kigúnyo­
lásának a szenvedéstörténetben (27,27-3 la.37.42).
Az egyházatyák a csillagjósokban fölismerték a pogány­
ság zsengéjét.50Az, hogy ezzel összekapcsolódhat-e a zsi­
dók elvetése, amit ugyan az ókori értelmezések gyakran
kijelentettek,51 de a szöveg - a zsidók reprezentánsának,
Heródesnek gonosz szerepe ellenére - sem támasztja alá
az effajta polémiát. Máté azonban - kora zsidó-keresztény
közösségének szemszögéből - egészen érthető módon
nyomatékosan is kipellengérezi a zsidók hitetlenségét.
Míg a keleti csillagjósok nem riadnak vissza semmilyen
fáradtságtól és úttól, addig a nép főpapjai és írástudói
olvassák ugyan a prófétai igét, de nem tudják értelmezni,
s helyesen életre váltani. Míg a pogány világ képviselőit
nagy örömmel tölti el a csillag megpillantása (10. v.),
addig Heródesen és Jeruzsálemen erőt vesz a félelem és
az ijedtség (3. v.). Ami először csak egy keleti királyról
szóló mesének tűnik, az Máté szemszögéből kerek egész
üdvtörténeti példabeszéd lesz a hitről és a hitetlenségről.
A mai olvasónak fel kell ismernie, hogy az egykori törté­
net korunknak is szól: mindenkit fölszólít ugyanis, hogy
kövesse azt a csillagot, mely Jákobból kél (Szám 23,17),
és ismerje fel benne a „pogányok üdvözítőjét”.

50 „Primitiae gentium”: Augustinus, Sermo 200,1; 202,1 (PL

38,1028.1033). Hengel, M.JMerkel, H., Die Magier aus dem Osten, 165.
51 Aranyszájú Szent János, Commentarius in sanctum Matthaeum
Evangélistám, 6,3; Aranyszavú Szent Péter, Sermones, 158.

40
 3.2.4 Messiás és Dávid Fia
Máté gyakran használja a „Dávid Fia” címet Jézus
megnevezésére. A vakok a gyógyításról szóló elbeszélés­
ben (9,27-31; 20,29-34) és a Tírusz és Szidon környéki
kánaáni asszony is kitartóan kéri, hogy lányát szabadítsa
meg a démontól (15,21—28): „Dávid Fia, könyörülj raj­
tunk!” (9,27), illetve: „Úr, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
(20,31; 15,22). A megszállott vak és néma meggyógyí-
tása után az emberek magukon kívül vannak és kérdezik:
„Nemde, Dávid Fia ez?” (12,23). „Jézus a Messiás, akinek
prófétai cselekedete és beszéde a maga páratlanságában s
felülmúlhatatlanságában bizonyítéka messiási voltának.
Jézus azonban már földi életében is Messiás. Pontosan
ezt a gondolatot emeli ki Máté újra meg újra, amikor a
messiási méltóság jeleit, különösen is a ’Dávid Fia’ cím
használatát Jézus földi működésének idejére helyezi, és
így összekapcsolja a történeti Jézussal.”52 Amikor bevo­
nul Jeruzsálembe (21,9) és amikor megtisztítja a temp­
lomot (21,15), ezzel a kiáltással köszöntik az emberek:
„Hozsanna, Dávid Fiának”. Máté tehát a Zsolt 118,26-ból
származó ujjongást, melyet már a kései zsidóság is mes­
siásinak értelmezett, közvetlenül ’Dávid Fiára’ vonat­
koztatja; ez a Dávid Fia azonban evangéliumának biztos
hagyománya szerint a Názáreti Jézus.”53 A mátéi messiás­
értelmezés és az evangélium koncepciója számára nagy
jelentőségű az első mondat, amely mintegy felirat említi
Dávid Fiát (1,1). Máté forrásában, Márk evangéliumában
ugyan már ott találta a nevet, de zsidó háttere különö­
sen is jelentős volt a zsidó-keresztény teológus számára.

52 Sand, A., Gesetz und die Propheten, 150.

53 Sand, A., Gesetz und die Propheten, 147.

41
Amit az atyák Izrael nagy királyának utódjáról mondtak,
és amit a nép a Dávid házából származó Messiástól várt,
beteljesedett Jézus Krisztusban. A bevezető prófétai idézet
a jeruzsálemi bevonulás történetében: „Mondjátok meg
Sión lányának, íme, királyod jön hozzád. Szelíd ő, sza­
máron lovagol, egy csikón, a teherhordó állat csikaján”
(21,5 = Zak 9,9) elhárítja a Messiás minden imperialista
vagy politikai félreértését, melyek a várakozás kortársi
horizontjából adódhatnának. Jézus a béke erőszakmentes
királya, a Messiás - a Hegyi Beszéd mércéjével mérve.
Bizonyos, egyhamar fel nem oldható feszültség rejlik
abban, hogy a Küriosz névvel korlátozza ezt az elképzelést
(20,31). A klasszikus zsidó címet a maga fokozott elvárá­
saival együtt felülírja és aktualizálja a pogány közösség
megfelelő modern elképzeléseivel (Küriosz).
A Dávid Fia név ugyan még magában hordozza az
evangélium hagyományos zsidó messiásvárás koloritját,
de miután összekapcsolták a mennyek országa uralmáról
és a Krisztusról szóló örömhírrel, új karaktert adtak neki.
A Róm l,3k régi témáját: „Dávid leszármazottját, Isten
hatalmas Fiát” a fenséges Krisztus-vallomás keretében a
név további spektrumával gazdagították.

3.2.5 Messiás és Isten szolgája: 12,18-21

Máté és Márk evangéliuma egybehangzóan beszámol­
nak az elszáradt kezű ember meggyógyításáról szóló sza­
kaszban a farizeusok ama elhatározásáról, hogy Jézust meg
akarják ölni. Jézus ezért vissza akar vonulni a nyilvános­
ságtól (Mt 12,14k/Mk 3,6k), de a szándék úgy tűnik, meg­
hiúsul, mert sokan követik, főként betegek, akik meg akar­
nak gyógyulni. Máté a rövid összefoglalásszerű beszámo­
lónak az Izajás prófétától származó hosszabb idézettel (íz

42
42,1 4), mely kiemeli az Isten szolgájáról szóló jövendölés
beteljesedését, sajátos jegyet kölcsönöz (12,18-21): Dávid
Fia (vő. 12,23), a kiválasztott szolga is, a kedvelt, akiben
Isten tetszését találta, a Lélek hordozója, aki a népeknek
igazságot hirdet. Nem vitatkozik, nem kiabál az utcákon,
nem töri el a megroppant nádat, s a füstölgő mécsbelet nem
oltja ki, benne bíznak a nemzetek. Elsősorban a szenvedés
hagyományos gondolata válthatta ki az idézetet, de Máté
számára a döntő címszó az ,,igazság”(12,10). Az emberek
szolgálatának alázatán keresztül vezet az út az igazság győ­
zelmére. „Isten igazsága keresi az embert és síkraszáll érte,
a méltóságáért, a jogáért. Éppen ezért nem porba sújtó jog
ez, hanem fölegyenesítő, és nem azokat segíti győzelemre,
akik valamilyen okból nem tudnak érvényesülni, hanem a
gyengék mellett áll ki.”54 Máté számára Jézus az irgalmas
Üdvözítő is, aki magára veszi az emberek szenvedéseit, és
hordozza betegségeiket (8,17). A rövid szakasz döntő jelen­
tőségű az evangélista Krisztus-képe számára.

3.2.6 Összegzés
Ha a különböző messiási vonásokat összefoglalóan
kiértékeli az ember, arra az eredményre jut, hogy az evan­
gélista a régi vallási, politikai elképzeléseket beolvasztotta
művébe. A gyógyítások és csodák úgy mutatják be Jézust
- ahogy a Keresztelő küldötteinek adott válaszból ki is
tűnik - mint az elérkezett Messiást, Dávid Fiát, Isten szol­
gáját, akire az emberek vártak (11,2-6). Máté személyisé­
gének képét illetően tanulságosak az empatikus, emberi
vonások. Szabad-e elfogadnunk, hogy itt szóhoz jut a sze­
mélyes érzés és a pasztorális közösségi tapasztalat?

54 Schweizer, E. Matthaus, 183.

43
 3.3 JÉZUS - AZ ÚR

Azt, hogy a közösség húsvéti tapasztalata fontos

nyomot hagyott a krisztológiában, nem kell különö­
sebben hangsúlyoznunk. Érdekesebb az a kérdés, hogy
hogyan csapódott le ez a szempont Máté evangéliumá­
ban. A Föltámadott missziós megbízatása (28,16-20) a
Krisztus-képnek világra nyitott, minden hagyományos
határokat szétfeszítő tendencia jegyét adta, amely a zsi­
dóságon belüli Messiásról alkotott elképzeléseket (vö.
10,6; 15,24) annyira felülmúlja, hogy joggal beszélhe­
tünk arról, hogy a krisztológia domináns vezértémája
a Küriosz (az Úr) teljhatalma. Aki egyoldalúan csak a
Dávid Fia nevet emeli ki, tekintetünket helytelenül szűkíti
a földi Jézusra.55A föltámadás döntően új feltételeket sza­
bott a krisztológiai hitvallás számára. Jézus az egyház és a
népek Urának bizonyult. Nem feltétlenül kell a magasztos
búcsújelenetet az egész evangélium kulcsának értenünk,56
de az, hogy a historizáló reflexió vallomásba „csapott át”,
mégiscsak meghatározó Máté Krisztus-képe számára,
s itt egészen nyilvánvalóvá is válik. A feltámadás meny-
nyei intronizáció és hatalomba történő beiktatás, éspedig
olyan abszolút igénnyel, hogy egyrészt a földi Jézus képé­
nek megalázó vonásai (szenvedéstörténet) erősen háttérbe

55 Sárid, A., Matthaus, 349.: „Jézus mint Dávid Fia ugyan össze­
függésben áll a gyógyításról szóló történetekkel (9,27-31; 12,22k;
15,21-28; 20,29-34; 21,141c), de nem a tanítással és az igehirdetéssel.
Ezzel kapcsolatban még megemlítjük, hogy Máté szerint Jézus magát
sohasem nevezi Dávid Fiának (ellentétben más 'címekkel’, Messiás,
Emberfia, Istenfia ...); éspedig azért nem, mert ő az Isten Fia ...”
56 Michel, O., AbschluB, 16-26. Vö. még Trilling, W., Das wahre
Israel, 21-51.

44
szorulnak, másrészt viszont olyan fenségcímek, mint
az „Úr”, a „király” és a „Fiú” adják meg az alaphangot.
„A hellenista közösségben megszokott Küriosz megszólí­
tást Máté visszavetíti Jézus földi életébe.”57 Ezt a megál­
lapítást néhány példával igazolhatjuk is.
Máté a tenger lecsendesítéséről szóló elbeszélést
(8,23-27) Márk evangéliumából vette át, és saját kriszto-
lógiai igehirdetésének szándéka szerint alakította. A jele­
net ismerős: hirtelen kitör a vihar, a hullámok tajtékzanak,
Jézus pedig alszik. Máté hatásos módon rövidre fogta
Márk drámai elbeszélését. A szemrehányásból: „Mester,
nem törődsz vele, hogy elveszünk?” (Mk 4,38), segély­
kiáltás lett: „Uram ments meg minket, mert elveszünk!”
(25. v.). Jézus kérdése: „Miért féltek, ti kicsinyhitűek?”
másként, mint Márknál, pszichológiailag helyesen kap­
csolódik a 26. v-hez, s csak ez után következik a parancs
szavának elhangzása nélkül (Mk 4,39b: „Hallgass, légy
csendes!”) a beszámoló a természet erőinek megszelídíté­
séről. Karakterisztikus jegyeknek tekinthetjük a 23. v-ben
megpendített követés gondolatát, a tanítványok röpimára
emlékeztető segélykiáltását, főképpen pedig Jézus fenség­
eimmel történő megszólítását: Küriosz (Úr).58 Máté szá­
mára e megmentésről szóló beszámolóban visszatük­
röződik a kor viharaiban küzdő egyház sorsa. A tanít­
ványoknak csak akkor van esélyük, ha Urukra (Márk:
„tanító”-j ukra!) hagyatkoznak.

57 Schnackenburg, R., Christologie, 290. Bornkamm, G., Enderwar-

tung, 381c. Hahn, F., Hoheitstitel, 85k. 96-100. Strecker, G., Weg dér
Gerechtigkeit, 123kk.
58 2 5. v.: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk!”

45
 A húsvéti színezetű fenségeim választása nem vélet­
len, ahogyan a perikópánkat megelőző és követő - elbe­
szélést és beszédet is tartalmazó - szakasz mutatja: a
Hegyn Beszéd hamis prófétákról mondott tanításában
(7,21 k) Jézus visszautasítja a csak szájjal történő hitval­
lást, mely pusztán az „Uram, Uram!” mondásában nyil­
vánul meg, de Isten akaratát nem akarja megtenni. Máté a
„polemikus élű alapvető mondatával”59 megfogalmaztatja
a világ bírájával a mennyek országába történő belépés
döntő feltételeit. A szép és jámbor szavak, legyenek azok
bármennyire emelkedettek is, semmit sem érnek, csak az
igaz tettek számítanak. Itt nem kell belebonyolódnunk a
kegyelemből és a tettekből származó megigazulás sajá­
tos kérdésébe. Máté krisztológiai megfontolásai számára
fontos nekünk, hogy a ICüriosz név a világ ítélőjére (az
Emberfiára) vonatkozik. Közvetlenül a Hegyi Beszéd
után szó van két csodaelbeszélésben (a leprás 8,1-4; és a
kafarnaumi százados szolgájának meggyógyításában 8,5—
13) és egy mondásgyűjteményben (8,18-22) a Kürioszról,
aki segíthet, illetve arról az Úrról, aki tanítványait - min­
den ha és de nélkül - meghívja a követésre. Hasonló
teológiai szinten helyezkedik el a Jézus vízen járásáról
szóló elbeszélés (14,22-33) Péter kiáltásával: „Uram, ha
te vagy az, akkor parancsold meg, hogy a vízen hozzád
menjek” (28. v.). És kétségbeesésével: „Uram, ments
meg!” (30. v.). Továbbá Péter szemrehányása is idetar­
tozik, amikor Jézus először jövendöli meg szenvedését:
„Isten óvjon attól, Uram!” (16,22). De idetartozik az
álomból ébredt Péter felkiáltása is a hegyen történő meg­
dicsőüléskor: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod,

59 Luz, U., Mattháus, I. 405.

46
építünk három sátrat, Neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet” (17,4). Ugyanúgy fenségcímszerű tenden­
cia figyelhető meg Péter bűnbocsátást firtató kérdésében
is: „Uram, hányszor kell megbocsátanom testvéremnek,
ha vétett ellenem?” (18,21). Vagy amikor rákérdeznek az
áruló tanítványra: „Talán én vagyok az, Uram?” (26,22).
A világ bírójára vonatkozik a Küriosz név az Utolsó íté­
leten mondott beszédben (24,42), az éber házigazdáról
mondott példabeszédben (24,43-44), a hű és gonosz szol­
gáról (24,45-51), az okos és balga szüzekről (25,1-13),
a talentumokról mondott példabeszédben (25,14-30) s a
világ ítéletéről mondott beszédben (25,37.44).
Máté számára a felmagasztalt Úr nem más, mint az a
Názáreti Jézus, akivel a tanítványok bizalmasan érintkez­
tek, akit azonban a megszokott gondolkodási és fölfogási
szisztémájukba sohasem tudtak maradéktalanul besorolni.
A fenségcímszerű igény - akár az eljövendő világítéletre,
akár az emberek üdvözítőjére és segítőjének csodáira,
vagy a közösség tanítására vonatkoztatjuk - meghatá­
rozza a cím alapjellegét. Az írásszerű bizonyítékot a Zsolt
110 szolgáltatja, ahogyan a farizeusokkal a Messiás úrvol­
táról folytatott vitabeszéd (22,41-46) világosan mutatja:
a Jézus által vizsgáztatott farizeusok csak Dávid fiáról
beszélnek, ami valójában nem is téves, csak éppen nem
a teljes igazság. Jézus a zsoltár segítségével bebizonyítja,
hogy Dávid a maga urának szólítja fiát, azaz a Küriosz
címnek nagyobb rangja van, mint a Dávid Fia névnek.60

60 Vö. az összefoglaló bemutatást Sand, A., Gesetz und die Propheten,

162-167.

47
 3.4 JÉ Z U S-A TANÍTÓ

Feltűnő és meglepő, hogy mennyire tartózkodó Máté

a tanító címmel kapcsolatban, noha az evangélium egész
szemléletéből, a maga tanító jellegű irányultságából egé­
szen jól következne. Máté ugyan gyakran használja e
címet, de mindig a hitetlenséget szem előtt tartva, vagy
tartózkodó távolságtartással említi.61 A tanítványok szá­
mára a Küriosz név a tanító részekben is kizárólagossá
vált. Ezzel persze még nem mondtuk, hogy a tanító képe
semmilyen szerepet nem játszott Máté elképzeléseiben.
Ellenkezőleg, a Hegyi Beszéd bevezetője kifejezetten is
mondja: „O leült és tanítványai odajöttek hozzá. Azután
elkezdett beszélni, és tanította őket” (5,1 k). Jézus azon­
ban egészen másképpen tanított, mint az írástudók.
Ó ugyanis a neki adott teljhatalommal (7,29 pár) tanítja
és hirdeti az evangéliumot (9,35), illetve „Isten útját
az igazsághoz híven” (22,16). Az új tanítás, amely tar­
talmilag alapvetően különbözik a régitől, szétfeszíti a
megszokott képeket és megjelöléseket. Jézus tanítása
eszkatologikus jelentőségű, azaz annak ellenére, hogy
a törvényre és magyarázatára irányul, mégis egyút­
tal igehirdetés is. „Éppen ezért nem véletlen, hogy a
tanítványok kiküldésével -, hogy az ország közelségét
’meghirdessék’ (10,7) s minden népnek előre bejelent­
sék az örömhírt (24,14; 26,13) -, nemcsak azt a paran-

61 A farizeusok és azok, akik nem tanítványok Jézust „tanító”-nak

szólítják, másként, mint a tanítványok. Kivételt jelent viszont Iskarióti
Júdás (26,25.49). Máté konzekvensen megváltoztatja forrásait, melyek
gyakran használják a „tanító” vagy „rabbi” megszólítást, és helyette az
„Ur”-at írja. Vö. Bornkamm, G., Enderwartung, 38.

48
csőt teljesítik, hogy minden népet 'tanítsanak’ (28,19k),
hanem arra is utalnak, hogy azonosság van a törvény
tanítása és Isten országának meghirdetése között.”62
Megfontolásaink számára fontos, hogy az első evangé­
lista a húsvéti élmény lenyomatát viselő krisztológiát
hirdeti, mely alkalmazta Jézusra a zsidó, illetve zsidó­
keresztény hivatal és közösségi struktúrákból származó
tanító- és tanítás-elképzeléseket. Aki itt - az evangélium­
ban - megragadja a szót, az az egyház Ura, aki helyet
foglalt a katedrán, és Isten új népének új tanítást hirde­
tett. Az evangélista érvelésében a tanítói cím elvetése a
keresztény közösség tagjai számára különös jelentőségű,
mert az egy és egyetlen tanítóra, magára Jézus Krisztusra
(23,10) utal. A közösség oktatásának parainetikus kon­
textusa világosan felismerhető krisztológiai felhanggal
rendelkezik.63 Az egyházban minden tanítást az egyet­
len tanító igazi és normatív tanításának vetnek alá. „Az,
hogy a tanítónak és törvényadónak éppen ezt a vonását
emelik ki, természetesen nagyon jellemző a közösség
vallásosságára is.”64

62 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 128.

63 Hahn, R, Hoheitstitel, 79.: „Először lesz itt felismerhető, hogy a
8t5áaKaA,oq megjelölés sajátos krisztológiai tartalommal rendel­
kezik.”
64 Lohmeyer, E., Mattháus, 341., Riesner, R., Jesus als Lehrer, 259-
264. A Mt 23,8-10-zei kapcsolatban arra az eredményre jut, hogy a
mondásgyüjtemény lényegében magára Jézusra megy vissza.

49
 3.5 MÁTÉ KRISZTUS-KÉPE. ÖSSZEGZÉS

Ha befejezésképpen a Máté-féle Krisztus-kép nem

rendszerezett elemeit még egyszer osztályozzuk, akkor
feltűnő a húsvéti jellegű nevek dominanciája. Máté a tör­
ténelmet és Jézus történetét az egyház tapasztalatának
tükrében látja. Máté az idézése révén ezeket a neveket
visszavetítette Izrael történetébe, hogy az ott kifejlesztett
Messiás és Dávid-Fia elképzelést igénybe vegye. Ezt úgy
kell értenünk, mint az evilági perspektíva kiemelt hangsú­
lyozását. „Az univerzális nyitás áttörését a pogány világ
felé úgy tekintették, mint a feltámadt, teljhatalmába beik­
tatott Krisztus megbízatását, aki ugyanakkor közösségé­
nek maradandó ura, tanítója és irányítója, és minden nép
eljövendő ítélője is.”65 A zsidó-keresztény evangélista
számára Jézus beteljesítette a régi ígéreteket, és a reményt
is új tökélyre vitte. Máté eltérő krisztológiai állásfoglalá­
sai révén úgy mutatkozik meg, mint aki az egyház zsidó­
keresztény múltú embere. Szívesen szereznénk pontosabb
információkat is a Krisztushoz fűződő személyes viszo­
nyáról. Amennyire azonban a szövegek megengedik a
visszakövetkeztetést, csak annyit mondhatunk: ez a férfi
ismeri a felmagasztalt Úr szellemi jelenlétét egyházá­
ban, de Jézus története iránti érdeklődése révén „helyre­
igazítja” a spirituális felhígítás tendenciáját. Amit az Úr
mondott és tett, számára „regula vitae”, mely útmutatást
ad a tanítványok és egyúttal a mai világban élő kereszté­
nyek számára is a helyes magatartásra vonatkozóan.

65 Schnackenburg, R., Christologie, 296.

50
 4. MÁTÉ
EVANGÉLISTA MINT
AZ EGYHÁZ EMBERE

Máté egyházi evangéliumot ír - ez ugyan általá­

nosan elismert, de vitatott is. A nehézségek már akkor
kezdődnek, ha pontosabban megkérdezzük: mit ért ő
„egyház”on? Az üdvösség intézményét - kikristályoso­
dott hivatalokkal, mely igényt tart arra, hogy az üdvös­
séget szakramentális (szentségi) cselekményekkel köz­
vetítse? Vagy csak „Isten vándorló népe”, melyet éltet az
ígéret és a remény? Olyan intézmény-e, amely már jelsze-
rűen megtestesíti az eljövendő Emberfia meghívása révén
a megváltottak egybegyűjtését az ő népévé? Hogy viszo­
nyul ez az egyház az idősebb testvérhez, illetve nővérhez,
Izraelhez? Teológiailag szemlélve minek tartja magát?
Csak Isten megújított népének? Vagy új népének? Ezzel
még egy további kérdés is összefügg: hol áll ez az egy­
ház történetileg és szervezetileg? A zsidó közösség része,
vagy már levált róla? Az exegéták és teológusok vitái szá­
mos, részben ellentmondó válasszal szolgálnak, melyekbe
itt most nem bocsátkozunk bele. Csak az alapvető, köz­
ponti gondolatra szorítkozunk.

51
 4.1 MÁTÉNÁL TÉMA LESZ AZ EGYHÁZ

Máté az egyetlen evangélista, aki kifejezetten is

tárgyalja az ekklésziát = az egyházat. A régebbi exe-
gézis - tekintettel a Péter fundamentumára épülő egy­
házról szóló igére (16,18) és az oldó és kötő hatalomra
(16,19; 18,18) - katolikus evangéliumról66 beszélt. Az
„Emberfia országáéról szóló igék konkrét vonást kapnak
az egyházra vonatkozó nagyobb kereten belül. Erről van
ugyanis szó a konkolyról szóló hasonlat magyarázatában
(13,41) és a templomadóval kapcsolatos dialógusban is,
amit Jézus Péterrel folytat, ahol „Isten szabad fiai”-nak
(17,26) nevezik őket. De idetartoznak a tanítványokról
szóló igék is, ahol a hegyre épült város összefüggésében
(5,13-16) a föld sójának és a világ világosságának neve­
zik őket. A téma közvetlenül csak két helyen kerül szóba,
de mégsem kellene lekicsinyelnünk.67

4.2 PÉTER TELJHATALMA AZ EGYHÁZBAN:

16,13-20

Olyan szöveggel kezdjük, amely nemcsak az „egyház”

nevet használja, hanem Máté nézete szerint valami fonto­
sat is kijelent alkotmányáról. Jézus tanítványaival együtt

66 Schmid, J., Matthaus, 29.

67 így teszi pl. Bornkamm, G., Enderwartung, 36.: „De mindenekelőtt
meg kell állapítanunk Máté evangéliumáról, hogy mindezen helyek
ellenére az igazi elddéziológia, mely olyan egyház után érdeklődne,
amelyik önálló és megtapasztalhatóan észlelhető nagyság lenne, csak
igen kezdetleges módon ismerhető fél.”

52
Fülöp Cezáreájának vidékére érkezik, ahol megkérdezi
őket: mi a véleményük az Emberfiáról, azaz őróla magá­
ról. A válasz tanácstalan, és egészen addig a kiegészíté­
sig, hogy „Jeremiásnak tartják”, megegyezik Márkkal:
„Van aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, vagy
valamelyik prófétának” képzeli az Emberfiát (14. v. vő.
Mk 8,28). Péter vallomásában - a Máté krisztológiája
számára tipikus - „Messiás” kijelentést még értelmező
magyarázattal is ellátja: „az élő Isten Fia” (16. v.). Máté
Márkot és Lukácsot kiegészítve fogalmazza meg Jézus
válaszát, melyben boldognak mondja Simont, Jónás fiát,
kifejezetten is utalva arra, hogy ezt Isten nyilatkoztatta
ki neki.68 Majd nagyon fontosat jelent ki az egyházban
betöltendő szerepéről. Persze vegyük tekintetbe a ran­
gok belső sorrendjét s a tekintély megoszlását: Krisztus
primátusa ugyanis eredete és gyökere az egyház és Péter
primátusának.69
A Péterről szóló szakasz a név adományozásával kez­
dődik: „Én pedig mondom neked: te Péter vagy.” Az arám
alapszó, Kéfa, mely mint tulajdonnév szokatlan volt,70 s
tárgyi vonatkozással rendelkezik, pontosabban: szimbo­
likus jelentősége van egy olyan ember számára, akinek
ismérve és kitüntetése ez. Ha az ószövetségi szikláról

68 „... ugyanis nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én

mennyei Atyám.”
69 Vögtle, A., Zum Problem, 385.: „Péter vallomását, mely Jézus üdv­
történeti méltóságát jelenti ki, Jézus Péter üdvtörténeti funkciójával
válaszolja meg, ami ráadásul formai és tárgyi szempontból is szükség­
szerűen kínálkozhatott.”
70 Csak Pál használta a nevet, vö. lKor 1,12; 3,22; 9,5; 15,5; Gál
1,18; 2,9.11.14.

53
szóló71 szóképekből indulunk ki, akkor helyünk megér­
tése szempontjából adódik a „biztonság garantálója”, a
„bázis”, az „ősatya”72 értelmezés. Azonban nem szabad
szem elől tévesztenünk a vallomás keretét sem. A konk­
rét értelmezés számára ugyanis jelentős következmé­
nyekkel jár. A döntő ugyanis Péter hite, azaz Krisztus
nyilvános megvallása. A személy csak annyiban fontos
és jelentős egyházi vonatkozásában, amennyiben az egy­
házat mindenki nevében és helyettesítően mindenki szá­
mára az Úrhoz kapcsolja, s a hitet ráirányítja. Az egy­
ház, amely Péterre mint új ősatyára hivatkozik, Krisztus
egyháza. A birtokos névmás az „én” (egyházam) jelezni
akarja, hogy Jahve közösségének, illetve általánosság­
ban a kahalnak (= gyülekezetnek vő. Zsolt 26,5; Neh 5,7;
stb.) régi rendelkezései (MTörv 23,2-4.9) beteljesedtek
Isten népének Jézuson keresztül történő összegyűjtésé­
ben. A test szerinti Izraellel való történelmi összefüggés
ellenére ez az egyház mint Jézus által felépített épület
alapvetően mégiscsak valami új. Ahogyan Jézus - mint
az ószövetségi ígéretek beteljesítője - új kezdetet hozott
létre szóban és tettben történő felszabadító cselekvésében,
így az általa alapított egyház is - legalábbis Máté így látta
és értette.
Ezt az egyházat azzal az ígérettel bocsátja útra,
hogy az alvilág kapui, azaz a halál hatalma nem fogja
legyőzni. Vitatkozhatunk a kép eredetéről - miért a

71 Isten a szikla: MTörv 32,4.15.18; Zsolt 18,3; 31,4; 71,3. Ábrahám

a szikla: íz 51,lk. Ábrahám tehát az a szikla, amire a világ épül: Midr.
Tanchuma a Szám 23,9-hez.
72 A kép egészen mást jelent, mint „nemes, drága követ”. Homályos
kifejezéssel van dolgunk, amely nyitott a különböző értelmezésre.

54
kapuk szerepelnek, ha hatalmakról és erőkről van szó?
A Sátánra mint az alvilág urára kell gondolnunk? Vagy
csak egész általánosságban van szó a világban működő
erkölcsi gonosz képéről? Az adott összefüggés nem hagy
bizonytalanságot a jelentést illetően. „A szókép értelme
az, hogy Jézus az egyházat Péterre mint fundamentumra
építi, s a halál hatalma sohasem vesz erőt rajta. Azaz azt
az ígéretet kapja, hogy nem tűnik el, míg a világ fennáll.
És az egyháznak ez a múlhatatlansága és elpusztíthatat-
lansága, ahogy az ígéret egyes szavainak logikus össze­
függéséből adódik, azon alapszik, hogy Simon Péter a
fundamentuma.”73
A következő ige, mely a mennyek országa kulcsairól,
valamint az oldó és kötő hatalomról szól, reflektál Péter
egyházban betöltött szerepére. O a ház urának képvise­
lője, s mint ilyen engedélyezi, illetve megvonja a belépési
engedélyt az egyházba. Döntései a tanítás és a fegyelem
kérdéseiben átfogóak, mondhatnánk abszolút érvényűek
(a mennyben és a földön). Ijesztően nagy igény ez, melyet
nem kell elhamarkodottan csökkentenünk, de nem is kell
eltúloznunk. Vajon e mondás reprezentatív jellegű-e Máté
evangéliumának egész egyházképét illetően, vagy csak
kellő indokkal előadott túlzó megfogalmazásról van szó?
Érdeklődésünk ugyan Máté egyházképére szorítkozik,
valamennyire azonban mégis érint bennünket az a kérdés,
hogy valódi jézusi igéről van-e szó, vagy „csak” utólag
fogalmazta meg a közösség. A hitelesség védői és kriti­

73 Schmid, J , Matthaus, 249k. Gnilka, J., Matthaus, II. 64.: „E szik­

lára épített egyház mint a végső idők egyháza ellen tud állni a halál
hatalmainak.”

55
kusai74 is megegyeznek abban, hogy e legfontosabb ige,
mely Jézusig nyúlik vissza, régi elterjedt péteri hagyo­
mányon nyugszik, s belőle nő ki. Máténak nyilván jó oka
volt arra, hogy ilyen világosan hangsúlyozza annak az
embernek az elsőségét és jelentőségét, akit Jézus Márk
tanúsága szerint azért Sátánnak is nevezett (Mk 8,33).
Lehetséges-e, hogy a jeruzsálemi közösség vitái (melynek
egyik fontos pólusa Jakab, az Úr testvére) és a Pállal való
összetűzés (Gál 2,11-14) adhattak erre okot? Némely
exegéta feltételezi, hogy a szíriai egyház, pontosabban: az
antiochiai közösség, amelybe Péter Jeruzsálemből átköl­
tözött (vö. Gál 2,1 lk; ApCsel 12,17) a primátus igényé­
vel saját pozícióját akarta megszilárdítani. Máté külön­
leges érdeklődése így megmagyarázható lenne a szíriai,
antiochiai térségből vélt származásával. A másik lehető­
ség pedig az, hogy az oldásról és kötésről szóló igét az
egyháznak a zsinagógával történt összetűzéséből magya­
rázzuk, mely magának a legnagyobb tekintélyt igényelte
a jeruzsálemi templom lerombolása után (vö. 23,13).
Máté tehát úgy reagált, hogy Péterre utalt, „akinek Isten
ily tekintélyt adott”.75 Kellő éleslátással minden nehézség
nélkül további magyarázatok is lehetségesek, ha ugyanis
a történeti bázis bizonytalan, tág tere nyílik a további
elképzeléseknek. Máté nem válaszolja meg az igehely
keletkezésének kérdését. Jól tesszük, ha a problémát elvá­
lasztjuk a kortörténeti viszonyoktól, s egyházon belüli

74 Talán a Föltámadott húsvét utáni megjelenése Péter előtt adhatta a

döntő lökést a névadásnak. Vö. Vögtle, A., Zum Problem, 382., és még
másutt is a tanulmányban.
75 Schweizer, E., Matthaus, 220.

56
keretben tárgyaljuk.76 Máté evangélista nem riad vissza
attól, hogy szélsőséges megfogalmazásban az egyház első
emberének olyan szerepet tulajdonítson, mely a Titkos
Jelenések könyvének igéje szerint (Jel 3,71c) egyedül csak
Krisztust illeti meg. A teológiának mindig szem előtt kell
tartania ezeket a feszültségeket, ha nem akar egyoldalúan
ítélkezni. Hogy megelőzzük a téves tárgyi értelmezéseket,
alapvető megállapítást fűzhetünk hozzá. Az újszövetségi
egyházi tanítás nyílt horizontja viszonylagossá teszi igénk
szélsőséges egyházjogi, (jurisdikcionális) rögzítését.
Ha helyesen akarjuk megítélni a Péternek adott ígéretet,
akkor a továbbiakban fontos, hogy a második kiegészítő
logiont, amely összességében emeli ki az egyház teljha­
talmát, szintén szem előtt tartsuk.

4.3 AZ EGYHÁZ TELJ HATALMA: 18,15-18

Az egyházról szóló második hely olyan összefüggésbe

tartozik, melyet egyházfegyelmi eljárásnak nevezhetnénk.
Hogy kell az egyháznak viselkednie, ha valamelyik test­
vér vétkezik? Egy háromlépcsős intézkedés keretében
az utolsó intézmény - miután négyszemközt beszéltek
vele, s két-három tanú előtt is meghallgatták - az egy­
ház. Feltéve ha e legvégső lépés sem használ, elrendelik
az exkommunikációt, a kiközösítést. Mivel azonban a per
részleteiről és szereplőiről nincsen további információnk,
értelmetlen a püspökök, presbiterek és az egyházi bírók
stb. teljhatalmáról elképzeléseket szövögetnünk. Máté
ugyanis nem hivatalviselőket említ, hanem az egyházat

76 Vö. e mű 4.4 pontját 60.

57
összességében. A korai egyház szociológiai előfeltételei
valószínűsíthetik azt az összefüggést, hogy itt az egyes
közösségek jogi kompetenciájáról szóló kijelentéssel
van dolgunk. A következő, az oldásról és kötésről szóló
igét, mely a teljhatalomról szól, ugyan csak másodlago­
san fűzték a fegyelmi renddel foglalkozó mondáshoz, de
mégis jól illeszkedik Máté egyházképébe. A közösség a
maga összességében tehát tekintéllyel rendelkezik, melyet
a Jézusba mint Krisztusba és Isten Fiába vetett hit alapoz
meg. Az egyház teljhatalma nem más, mint Krisztus telj­
hatalma. A közösség testvéri módon cselekszik Krisztus
helyett (2Kor 5,20). Az igét tehát lényeges mondaniva­
lójával a régebbi hagyományból (logion-forrás) vette
át Máté evangélista, s az ő sajátos egyházfelfogásához
illesztette: a közösség mint egész kritikus funkcióval ren­
delkezik nemcsak a tanítás hagyományozásának ügyében,
hanem egyházfegyelmi kérdésekben is. Döntései pedig
kötelezőek mind a földi életben, mind pedig a „menny­
ben”, azaz fontosak az üdvösség szempontjából.
Milyen egyházkép az, amely itt körvonalazódik?
A végső rendelkezés hatalmának gondolata a maga
következetességével fegyelmi intézményre utal. A dolog
természetéből fakadóan azonban mindig hozzárende­
lik a közösséghez mint egészhez. Azt a fejlődést, mely
az egyházi szervezet és az egyházi élet jogi rögzítését
célozza, Máté azzal igazítja helyre szellemi értelemben,
hogy betold egy szerkesztői útmutatást a közösségi imá­
val (20. v.) kapcsolatban.77 Egyébként tartózkodnunk
kell attól, hogy modern struktúrákat és kormányzási
problémákat egyszerűen csak átvigyünk a korai egyház

77 Trilling, W., Matthaus, II. 143.

58
világába. Máté az oldásról és kötésről szóló logionjában
az egyház funkciójáról akart valamit kijelenteni, aligha a
szervezetéről.

4.4 PÉTER LEVEZETETT TELJHATALMA

Az oldó és kötő hatalom (16,19; 18,18) két változa­

tának kölcsönös egymástól való függését eltérő módon
válaszolják meg az exegéták. Az a döntés, miszerint a
péteri megfogalmazás a régebbi, a személyes, indivi­
dualista alapértelmezésen nyugszik, míg a korporatív,
ekkléziológiai megoldás Isten egész népének szerepét
hangsúlyozza erősebben. A feltehetően elméleti megfon­
tolások mögött nagyon robbanékony egyházszervezeti
kérdések állnak: elsőbbséget élvez-e a péteri tekintély az
egyház tekintélyével szemben? Vagy pedig az ellenkezője
igaz, tehát: Péter mindig csak a közösséget képviseli telj­
hatalmával? Az alternatíva: „katolikus vagy protestáns
princípium” a problémát túl leegyszerűsítve felekezetivé
teszi, bár mutatja hatásait és következményeit. Magam
megfontolandónak tartom a következő történeti összefüg­
gést: a 18,18-ban szóba hozott közösségi szabály Máté
történeti visszatekintésében, főleg pedig az aktuális viták
hátterében kellett, hogy a tanító tekintély kérdését szemé­
lyessé tegye. Mivel pedig Péter a legkorábbi hagyomány­
ban és biztosan Jézus életében is sok szempontból a leg­
első tanítvány kitüntető címével rendelkezett, így kézen
fekvő volt, hogy a leglényegesebb kompetenciákat erre a
reprezentatív egyházi emberre összpontosították. „Mint
elsőként meghívott - történeti szempontból - a követés
elkezdője, és ezért ennek az egyháznak a ’fundamen­

59
tuma’, a tanító hatalom példaszerű befogadója és a hagyo­
mány kezese.”78 Az, hogy kiforrott, modern értelembe
vett egyházi hivatalról beszélhetünk-e, terminológiai
probléma. De aligha kérdőjelezhető meg, hogy Péternek
a kezdet egyházában az üdvösség és kárhozat kérdésé­
ben79 döntő szerepet tulajdonítottak.80 Az igehelyet per­
sze nem lehet kiszakítani ekkléziológiai kontextusából.
Ha ugyanis Péter Bibliában tanúsított primátusa (16,18)
történeti szempontból az általános egyházi kompetencia
és tekintély aktualizáló kifejtése volt, akkor a pápai pri­
mátust sem lehet önmagában és anélkül szemlélni, hogy
szervesen ne kötnénk az egyház egészéhez. A következte­
tés kézenfekvő: a péteri hivatal birtokosa úgy nyilatkozik,
mint a történeti Péter, tehát az egyház nevében, aminek
teljhatalmát képviseli, amikor old és köt. Az egyház a
maga részéről megjeleníti „test szerint” a főben és tagjai­
ban, mint Krisztus teste a felmagasztalt, de egyházában
tovább élő Urat. A pápai primátus - ugyanúgy, mint a
péteri primátus is - megfelelő értelmét csak akkor kapja

78 Hoffmann, P, Petrus-Primat, 109.

79 Hoffmann, P, Petrus-Primat, 113., kétségtelenül jogosan hangsú­
lyozza, hogy a Biblia által tanúsított péteri primátusból exegetikailag,
azaz a racionális-kritikai, történeti és filológiai eszköztárral még nem
lehet az egyházban létező primátusi hivatalt: (pápai primátust) megala­
pozni. [Vő. itt a 80. megj-t. (A szerk. megjegyzése.)]
80 Lnz, U., Matthaus, 1/2. 483. viszont megjegyzi monumentális kom­
mentárjában e hellyel kapcsolatban: „A pápai péteri szolgálatot, mely
a Jézus hagyomány szolgálatában síkra száll az egész egyház egysége
mellett, nem kellene (nekünk protestánsoknak - a fordító megjegyzése)
iure Divino (isteni jogon) elutasítanunk. A Mt 16,18 hatástörténetének
e fejezete viszont még nincs megírva." - a szerkesztő kiegészítése.

60
meg, ha az ekkléziológiai s krisztológiai szempontokat is
figyelembe vesszük.
Ha a péteri primátus eredetének történetét nézzük, s
tekintetbe vesszük, hogy az oldás és kötés hatalmának
igéje az egész közösség kontextusát (18,18) tartja szeme
előtt, akkor érdekes perspektívák adódnak, amelyekre
Paul Hoffmann mutatott rá éles elméjű analízisében.
„Máté tehát az őskeresztény misszionáriusok kariz­
matikus-prófétai teljhatalmát - nyilván tudatos antitézis-
ként a rabbik hivatalával szemben - nem patriarkálisnak,
hanem testvérinek mutatja be. Péter képének példaszerű
vonásait a tanítványok maradandó kiválasztására és veszé­
lyeztetésére vonatkoztatja, és ennyiben a hivataléra is.”81

4.5 A KÖZÖSSÉG MINT TESTVÉRISÉG: 18,1-35

A testvériség gondolata, mely a 18,1-35-ben az „Isten

által megkívánt házirend” tágabb összefüggésében szere­
pel, még további megfontolásokat igényel. Máténak - a
Márk-minta (Mk 9,33-50) alapján összeállított - mon­
dásgyűjteménye adja a közösségi élet belső problémá­
jának főtémáit: A) Ki a legnagyobb a mennyek országá­
ban (1-5. v.)? B) A közösség „kicsinyei” miatti aggódás
(6-14. v.); C) A testvéri feddés és a kizárással való fenye­
getés (15-20. v.); D) A megbocsátás készsége (21-35.
v.). A „testvér” címszót ugyan csak háromszor használják
(15a.b.35. v.), de mint főtéma mégis meghatározza a mon­
dásgyűjtemény egész kompozícióját. A testvéri közösség
sajátos teológiai irányultságát az adja, hogy tudatosan alá-

81 Hoffmann, P., Petrus-Primat, 113.

61
tuma’, a tanító hatalom példaszerű befogadója és a hagyo­
mány kezese.”78 Az, hogy kiforrott, modern értelembe
vett egyházi hivatalról beszélhetünk-e, terminológiai
probléma. De aligha kérdőjelezhető meg, hogy Péternek
a kezdet egyházában az üdvösség és kárhozat kérdésé­
ben79 döntő szerepet tulajdonítottak.80 Az igehelyet per­
sze nem lehet kiszakítani ekkléziológiai kontextusából.
Ha ugyanis Péter Bibliában tanúsított primátusa (16,18)
történeti szempontból az általános egyházi kompetencia
és tekintély aktualizáló kifejtése volt, akkor a pápai pri­
mátust sem lehet önmagában és anélkül szemlélni, hogy
szervesen ne kötnénk az egyház egészéhez. A következte­
tés kézenfekvő: a péteri hivatal birtokosa úgy nyilatkozik,
mint a történeti Péter, tehát az egyház nevében, aminek
teljhatalmát képviseli, amikor old és köt. Az egyház a
maga részéről megjeleníti „test szerint” a főben és tagjai­
ban, mint Krisztus teste a felmagasztalt, de egyházában
tovább élő Urat. A pápai primátus - ugyanúgy, mint a
péteri primátus is - megfelelő értelmét csak akkor kapja

78 Hoffmann, P, Petrus-Primat, 109.

79 Hoffmann, P, Petrus-Primat, 113., kétségtelenül jogosan hangsú­
lyozza, hogy a Biblia által tanúsított péteri primátusból exegetikailag,
azaz a racionális-kritikai, történeti és filológiai eszköztárral még nem
lehet az egyházban létező primátusi hivatalt: (pápai primátust) megala­
pozni. [Vő. itt a 80. megj-t. (A szerk. megjegyzése.)]
80 Lnz, U., Matthaus, 1/2. 483. viszont megjegyzi monumentális kom­
mentárjában e hellyel kapcsolatban: „A pápai péteri szolgálatot, mely
a Jézus hagyomány szolgálatában síkra száll az egész egyház egysége
mellett, nem kellene (nekünk protestánsoknak - a fordító megjegyzése)
iure Divino (isteni jogon) elutasítanunk. A Mt 16,18 hatástörténetének
e fejezete viszont még nincs megírva." - a szerkesztő kiegészítése.

60
A testvériség témáját ugyan nem hozzák közvetlenül
szóba, de ott helyezkedik el a kép holdudvarában. Jézus
végső következtetése szerint a testvéri közösség együtt­
élése számára ez az új értékrend: „Aki tehát kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az lesz a legnagyobb a mennyek
országában.” (4. v.). Az ige Jézus ajkán természetesen
szigorúan eszkatologilcus és prófétai jellegű volt, vagyis
az eljövendő Istenre irányult, az ismert mondás értelmé­
ben, mely annak felmagasztalásáról szól, aki (Isten előtt)
megalázza magát (23,12). A mondás Máté testvéri közös­
ségének viszonyaira vonatkoztatva etikus, parainetikus
mellékzöngét is kap. Az ígéretből ugyanis figyelmeztetés
lesz, a keresztények egymásközti viselkedését illetően.
Az egyházban, mely teljesen Isten eljövendő országához
igazodik, ez az új életszabály lesz az Isten felé forduló,
a fivérek és nővérek felé nyitott kicsinyek viselkedése.
Jézus kis testvéreinek tehát meg kell mutatniuk, hogy a
keresztények hogyan bánjanak egymással az egyház­
ban. A tanítványok rangvitájának jelenete - éppúgy, mint
Márknál (Mk 9,37) - a következő, a testvéri közösség
szellemét másik oldalról megvilágító mondással fejeződik
be: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben,
engem fogad be.” (5. v.). Lehet, hogy Máté világában a
kis, még gyámoltalan és védtelen gyermekkel szembeni
valós viselkedésre gondoltak. A csak saját hasznával
törődő társadalom leginkább veszélyeztetett tagjai a gye­
rekek. A gyenge élet lebecsülése és cinikus megvetése
örökös botrány. Jézus az effajta embertelenség ellen épp­
úgy tiltakozott, mint Máté és a 20. század egyháza. Az
evangélistánál a gyermek befogadásának ezen felül még
mély, szimbolikus értelme is van, mert itt épp az új egy­
házrend alaptörvénye valósul meg. A kicsi, a jelentékte-

63
rendelik a mennyei Atyának (14. v.: a ti mennyei Atyátok;
19.35. v.: az én Atyáin). Vagyis amennyire az Atya gyer­
mekei lesznek, úgy lesznek egymás testvérei is. Isten csa­
ládja az együttélés szabályait Jézustól kapta.

4.5.1 „Ki a legnagyobb a mennyek országában?”:

18,1-5
Márk szövegét, mely a tanítványok rangvitájáról szól:
„ki a legnagyobb közülük?” (Mk 9,33-37), Máté a test­
véri közösségben élő egyház új viszonyaira alkalmazta:
„Ki a legnagyobb a mennyek országában?”. A tanítvá­
nyok kérdésében Márknál még csak a „legnagyobb” sze­
repel minden kiegészítés nélkül. A mennyek országára
történő utalás viszont még egyáltalán nem engedi meg,
hogy a túlvilágra vagy jövőbeli világrendre gondoljunk.
A mennyek országa ugyanis Jézus közösségében már a
jelenben körvonalazza az Isten színe előtt itt és most érvé­
nyes és megtapasztalható új társadalmat. Az egyház Isten
eljövendő uralmának előfutáraként keresi az együttélés új
szabályait. Az „uralom” szó éppenséggel felkínálja azt a
kérdést, hogy ki az úr, a vezető, tehát ki a legnagyobb a
közösségben. Jézus demonstratív jellel és magyarázó szó­
val válaszol. Középre állít egy gyermeket, s ezzel a gyer­
mek-létet nyilvánítja az új keresztény normának, tehát
valójában rámutat arra, mit is jelent gyengének és kiszol­
gáltatottnak lenni, mely ellentéte a befolyásnak, a hata­
lomnak, a nagyságnak, az erőnek és az uralomnak. Ezeket
a szavakat azonban óvni kell a kézenfekvő modernkori
félreértésektől. Nem szentimentális, ártatlan és infantilis
romantikáról van szó, hanem az Isten és az embertársak
előtti viselkedésről. Aki az Atya segítségére oly nyitott,
mint a gyermek, az nem zárkózik el a testvérektől sem.

62
 2. Exkurzus: A testvéries egyházról mondott igék az
írástudók és a farizeusok elleni beszédben: 23,1—39
Máté egy céltudatos vád nagyobb keretében - ami
zsidó környezete és főleg annak tipikus képviselői ellen
irányult - Jézus tanítványai számára konkrét viselkedési
utasításokat állított össze. Az evangélista átfogó koncep­
ciójában a Hegyi Beszéd ellentétéről van szó (5-7. fej.),
a jajkiáltások ugyanis a boldogságmondásokkal állnak
szemben. A mondások konkrét viselkedést írnak le, a saját
egyházra való tekintettel azonban óvnak és figyelmez­
tetnek is. „A főszemrehányás a farizeusokkal szemben a
képmutatás, mely állandóan visszatér. Ezzel leplezi le a
megtámadott tanítás vallási gyakorlatát és rákfenéjét.”84
Pillanatnyilag minket csak a testvéri együttélésről
szóló, a szövegbe beépített szabályok érdekelnek. Máté az
5-7. v-ben kritikával illeti a merő külsőségekben megmu­
tatkozó jámborságot, azaz a zsidó öltözködési rendet és a
nyilvános arrogáns viselkedési formákat. A törvényt tartó
kis doboz a homlokon vagy a felkaron, a hosszú imaroj­
tok a vallásos zsidók köntösén éppoly felháborítók, mint
a törtetés az első helyekért a zsinagóga (és a templomok?)
kórusának székeiért. De ugyanúgy a kicsinyes elvárás is,
mely megkívánja a konkrét üdvözlési s megszólítási for­
mákat az utcákon és tereken. Az emberek elé kirakatba
tett jámborság és a kirívó természetellenesség az embe­
rekkel való bánásmódban nevetségesen hat a külső szem­
lélőre. Aki másodszorra vagy harmadszorra is szemügyre
veszi az evangélista által rajzolt karikatúrát, mindjárt meg
is érti a figyelmeztetést: „Ismerj magadra!” A „rabbi”
kifejezéssel elértünk egy olyan ponthoz, mely a testvéri

84 Trilling, W., Matthaus, II. 2271c.

65
viselkedés megfontolása szempontjából különösen is fon­
tos az egyházban. A rabbi-cím (tanítóm) egyszerű igé­
nyével szembehelyezi a háromszoros tiltást: „Ti azonban
ne hívassátok magatokat rabbinak, atyának, tanítónak!”
Máté kétségkívül éles nyelvvel akarja a zsidó zsinagóga
és annak megkövesedett hivatalai, s az egyházban megho­
nosodó új testvéri gondolkodás és élet közti különbsége­
ket kidomborítani. De az is lehet, hogy kritikával illetett
bizonyos egyházon belüli fejleményeket, valószínűleg a
zsidó vallás rendje szerint felmerülő hivatali struktúrákat
(írástudók vö. 13,52; próféták, bölcsek, tanítók 23,24),
melyek nem voltak összeegyeztethetőek az evangélium
elvével. Ezt eleve nem kellene kizárnunk, mert ez olvas­
ható Máténál: ti azonban ne nevezzétek magatokat rabbi­
nak, atyának, mesternek! Bárhogy is legyen, a neveknél
és címeknél fontosabb a viselkedés. Máté evangélista itt
egyértelműen kritikával illeti az akkoriban éppúgy, mint
manapság elterjedt rangkórságot. De a testvériség egyfor­
maságra egyszerűsítése és a felszínes egyenlősdi sem volt
az ő esete. A zsidó-keresztény teológus az új egyházrend­
ről alkotott elképzelésének negatív háttereként a maga és
a hallgatósága számára is ismert zsinagóga-struktúrákat
használja, melyet ebben a mondatban nagyon hangsúlyo­
san ki is emel: „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.”
(8. v.). „A testvériség tehát alapvető viszony. Az egyház
és a közösség minden tagjára vonatkozik. Itt azonban nem
felszínes, mindenkivel bizalmaskodó ’testvériség’-ről van
szó. Máté érthetővé teszi, hogy a tanítványságban rejlik
a közösség minden tagjára vonatkozó testvériség alapja,
amely csak Jézust ismeri el ’Mester ’-nek és ’Tanító
nak. Istennel, az ’Atyá’-val szemben viszont a gyermek­
ségben nyilvánul meg. Máté tehát nagyon mélyreható

66
krisztológiai és teológiai indoklást ad.”85 Amit most az
egyházban helytelenül vagy helyesen tesznek, az hatással
van Isten ítéletére is. A kicsik nagyságáról szóló igének
megvan az ellentéte is, melyben feltűnően komoly hang
szólal meg: „Aki fölmagasztalja magát, azt megaláz­
zák” (12a v.). Máténál az egyház ideális képét a fivérek
és nővérek közössége alkotja, ahol nincsenek urak, csak
szolgák (23,11).

4.5.2 A „kicsik” miatti aggodalom a közösségben:

18,6-14
A kicsiségről mint a testvéries egyház új életelvéről,
eddig csak nagy általánosságban szóltunk. Azt, hogy
konkrétan ki áll e mögött az ige mögött, megmagyarázzák
a további mondáscsoportban, mely a megbotránkoztatás-
ról (6-9. v.), a „kicsik” mennyei Atya által történő felma-
gasztalásáról (10. v.), és az eltévedt bárány megmentésé­
ről (12—14. v.) szólnak.

Óvás a bűnre csábítástól: 18,6—9

Máté a bűnre csábításról szóló mondást majdnem
szó szerint átvette Márktól (Mk 9,42), és kiegészítésé­

85 Weiser, A., Miteinander Gemeinde werden, 55. Schnackenburg,

R., Die sittliche Botschaft, II. 130-134.: A testvéri közösség. Másként
Zimmermann, A. F., Die urchristlichen Lehrer, 158-189., kritikus meg­
jegyzésekkel illeti azt az elképzelést, miszerint a testvériség koncepci­
ója Máté ekkléziológiájában és a Mt 23,8-10-ben szereplő közösségi
szabály húsvét után az akkoriban „keletkező 'keresztény rabbinátus’
ellen irányult volna”. Az összesen négy stádiumra bontott hagyomány­
történeti rekonstrukció az aprólékos részletmunka ellenére is kérdéses
marad. A közösségi szabályok eredetét Zimmermann a húsvét utáni
első években látja, így a Máté-féle szerkesztés számára csak kevés hely
marad.

67
ben mindkét helyen úgy beszél a hitről, mint ami a kicsik
döntő ismérve. A kicsiség tehát alapvetően azzal az élet­
formával kapcsolható össze, amely a gyermekek ismer­
tetőjegye, akik másokra hagyatkoznak, s bíznak abban,
aki erősebb náluk. Máté azonban túlmutat ezen, mert a
„bennem” kifejezéssel már a Jézusba vetett hitről beszél.
A keresztény olvasó ebben a viselkedésben felismeri a
tanítványok - vagy a mi nyelvünk szerint a kereszté­
nyek - karakterisztikus jellemzőjét.86 De önmagában ez
még nem elegendő, mert nem minden keresztény „kicsi”,
hanem csak azok, akik szegények, éhezők és szomjazok
stb., akiket Máté a Hegyi Beszédben boldognak mond.
Hasonlóan gondolhatunk Jézus korában az adott vallási
viszonyok közt élő kiszolgáltatottakra is, akik Húsvét és
Pünkösd után még nem igazodnak el az egyházi életben.
Vagy a jámbor lobbizás nélküli kicsikre, a hiszékenyekre,
akik teljes mértékben a hatalomra hagyatkoznak? Máté
bizonyára még szem előtt tartotta az eredeti értelmét,
de a közösségében megváltozott viszonyok - és talán a
„nagyok” és „kicsik” között kialakult rangbéli különbsé­
gek is - aktualizáló értelmezésre késztették. Hogy még
nem egy közösségen belüli stabil szociológiai csoportról
van szó, nem szükséges külön kiemelni. A malomkőről
mondott kemény ige, mely a bajkeverőkre vonatkozik
(a közösségben?), nemcsak a kicsik bizalmának és hité­
nek cinikus kihasználása miatti mély felindulást eredmé­
nyezi, hanem a különös szigort is, mely - ha szükséges -
a legkeményebb szankciókra szólít fel. Milyen egyház az,
amely egyrészt a rászorulókkal oly együtt érző, másrészt

86 Barth,G.,Gesetzcsverstándnis, 113: „Még érthetőbbé válik azáltal,

hogy Mt 18-ban a keresztények neve: piicpor (ill. jtaibía).

68
viszont oly kegyetlen azokkal, akikre rábizonyították a
botrányt (a bajkeverés, csábítás és megbotránkoztatás
értelmében)? A testvéri közösség nem hamis próféták
és erkölcsrontók küzdőtere. A bűnre csábítás témájáról
szóló további fejtegetéseknek alapvető (7. v.), de egyéni
parainetikus (8-9. v.) rangjuk is van. A bűnre csábítás
nemcsak mint intézményt veszélyezteti a tanítványságot,
hanem a hívő ember egzisztenciáját is. A témának bizo­
nyára a közösség rendjén belül volt jelentősége.

A „kicsiket” nagyra becsüli a mennyei Atya: 18,10

Mivel a „kicsik” a társadalmi és egyházi rangsor
alján helyezkednek el, állandóan ki vannak téve annak
a veszélynek, hogy átnéznek rajtuk, és megvetik őket.
Csak akinek neve és rangja van, az számít! A testvéri
egyház rendjében ennek máshogy kell lennie - Máté
mindenesetre így látja. A „kicsik”, angyalaik képvisele­
tében, az evangélium hierarchiájában egészen magasan
állnak. „Angyalaik az égben szüntelenül látják meny-
nyei Atyám arcát” (10. v.). A „boldogító istenlátást” mint
eszkatologikus értéket nekik már most kilátásba helyezik.
Meglepő kijelentés ez, s semmit sem veszít jelentőségé­
ből, még ha János ki is jelenti, hogy „Istent sohasem látta
senki” (Jn 1,18). Ha a „kis” testvérek Isten kedvencei,
akkor nem tűrhető, hogy a keresztény közösségben lenéz­
zék, kinevessék vagy elhanyagolják őket.

Példabeszéd az eltévedt bárányról: 18,12-14

Jézus egy példabeszéddel illusztrálja, hogy hogyan
gondoskodik a mennyei Atya a „kicsikről” a közösség­
ben. A lukácsi párhuzammal összehasonlítva (Lk 15,3-7)
feltűnő Máté szövegvariánsa, mely valószínű teológiai

69
jelentéssel is bír. Ugyanis nem egészen az elveszett juhról
beszél, hanem inkább az eltévedtről, csak a záró jelenet­
ben (14. v.) van szó elveszettről. Képi szinten nem fontos
a különbség, végül is az a juh, amelyik eltévedt, ténysze­
rűen el is veszett. Ellenben másképpen van ez a közös­
ség rendjében: testvéreket, akik eltévedtek, lehet és kell is
mások - és nem csak a pásztorok - segítségével újra visz-
szahozni. Míg Lukács arra gondol, hogy Isten aggódik az
elveszett miatt, addig Máté a közösség „aggódását” tartja
szeme előtt a „lélek miatt” („Seel-Sorge”).87 A zárószó
azután kétségtelenül egyértelművé is teszi, honnan ered
az eltévelyedettért síkra szálló pásztorság döntő motí­
vuma. Mivel Isten azt akarja, hogy a kicsik - vagyis a
leginkább veszélyeztetett testvérek - közül egy se vesszen
el, az egyháznak különösen is kell velük foglalkoznia.
Az eltévelyedett „kicsik” Isten szemében - így értelmezi
Máté - mindenesetre fontosabbak, mint a kilencvenkilenc
„nagy”, akik nem követtek el „félrelépéseket”.

4.5.3 A testvérek felelősségéről: 18,15-20

Csak most kerül képbe a „testvér” címszó, mely az
„egyházi fegyelem” témájában már felcsendült. Annak,
aki a 15-18. versekig tartó szakaszt, mely a testvér kife­
jezést kétszer is alkalmazza (12-14.19-20.21-35. v.), a
kontextustól elkülönítve szemléli, az lesz a benyomása,
hogy a háromlépcsős „testvéri helyreigazítás” (négyszem­
közt, két vagy három tanú előtt, a közösség előtt) erre a
zárómondatra irányul: „Vedd úgy, mintha pogány vagy

87 A német Seelsorge kifejezés: lelki gondozást, lelkipásztorkodást

jelent, de Ernst használatában a ’Seel-Sorge’ a lélek miatti aggódást is
jelölheti egyúttal - a szerk. megjegyzése.

70
vámos volna.” (17b v.). Kiderül azonban, hogy Máté szö­
vegének tulajdonképpeni értelme a keretezésen keresz­
tül, az eltévelyedett miatti testvéri aggódásban és az ima
meghallgatásában domborodik ki. „A kapott szeretetből
(18,12-14) ered az eltévelyedett iránti szeretet kötelezett­
sége, a fejezet ugyanis - Mátéra jellemző módon - az íté­
letre történő utalással fejeződik be.”88
Az egyházi értelmezés számára, mely e fejezet alap­
jául szolgál, a „testvér” címszó mellett a „bűn” szó is
néhány érdekes utalást nyújt. Máté józanul és reálisan
számol a bűnnel az egyházban. „Az egyház nem a tisz­
ták és szentek közössége”,89 de nem is a féktelen szaba­
dosság társadalma. A bűnösöknek testvéri segítséget kell
nyújtani, s ha szükséges, akár a végsőkig is el kell menni.
Míg valaki saját maga nem lépett ki a testvéri közösség­
ből, addig még mindig odatartozik. Csak abban az eset­
ben, ha a kinyújtott kezet - így értelmezhetjük az eljárást
„az egyházi hivatal szempontjából” - visszautasítja, és
ezzel egyenlővé teszi magát a pogányokkal és vámosok­
kal, van joga az egyháznak ezt a lépést a kizárással hiva­
talosan is igazolni. Az most más kérdés, hogy itt előhoz-
zunk-e olyan modem fogalmakat, mint exkommunikáció.
A következő igét, mely az oldás és kötés mennyei hatá­
sait taglalja, vagyis következményeit az örök üdvösségre
vagy kárhozatra (18,18), egészen komolyan kell venni.
Isten ugyanis nem hagyja övéit kigúnyolni! Ennek elle­
nére mégis ijesztő az effajta döntés keménysége. Ha
Jézust követjük, a másik oldalt is látnunk kell, mert az
emberek nem szabhatnak határt Isten irgalmasságának.

88 Barth, G., Gesetzesverstandnis, 79.

89 Trilling, W., Matthaus, II. 138.

71
Máté az oldásról és kötésről szóló igével tán a bűn fel-
oldozásának gondolatát akarja nyomatékosítani. Pontosan
ebbe az irányba mutat a kérésről és az imádságmeghall­
gatásról szóló hozzáfűzött mondat (19k v.): „Az egyházi
ima szándékaihoz tartozik a közbenjárás is az eltévelye-
dett testvérekért. A megfeddés és intés minden aktusát, a
tanúk bevonását, az ítélet kimondását, a kizárás és újrafel-
vétel kiszabását mind a közös ima kíséri.”90A közös imá­
nak oldó és „megváltó” hatásai vannak. Az imádkozókat
Jézus mennyei Atyja váltja meg.
Az Isten által megkívánt házirenddel kapcsolatos
eddigi megfontolások már alapvetően érthetővé tették
Máté egyházképét. Az ekklészia (a kahal) az Úr nevé­
ben gyűlik össze, s mivel az Úr jelen van a testvéri
közösségben, az imák is meghallgatásra találnak. Itt
együtt éreznek a hátrányos helyzetűekkel, és az eltéve-
lyedetteket is visszavezetik a helyes útra. A megtéved-
teket az egyházi fegyelem és a kemény döntés ellenére
sem taszítják ki. És az Úr irgalmassága még ott is talál
lehetőséget, ahol a tanítványok közössége nem tudja:
hogyan tovább. A keresztényeket felszólítják, hogy az
egymással szembeni bánásmódban Isten viselkedéséhez
igazodjanak (5,48).

4.5.4 A megbocsátás készsége: 18,21-35

A testvérről van szó a szakasz elején is a szószóló
tanítvány, Péter kérdésében: „Hányszor kell megbocsáta­
nom?” (21. v.), és a végén is Jézus ítélő szavában: „így
tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből
meg nem bocsát felebarátjának” (35. v.). Ezzel az egész

90 Trilling, W., Matthaus, II. 144.

72
 szakaszt a „testvéri közösség” címszó alá állítják. A hát­
térben olyan konfliktusok állnak, melyek mindenütt és
mindenhol előfordulnak a közösségben. Péter ugyan meg­
értette, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” elv már
nem működik, de nála még van határa a szeretetparancs-
nak, melyet nem kellene átlépni. De hol van ez a határ?
A szokásos „kétszer-háromszor”-t már meghaladja az
extrém hetes számmal, de - úgy véli Péter - ennek elég­
nek is kellene lenni. Jézus válasza nem csak meglepő, de
provokáló is: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem het­
venhétszer (vagy hetvenszer hétszer)”. Ez egyértelműen
azt jelenti: mindig, minden esetben, határtalanul, korlátok
nélkül. Hogy mérhető legyen e kérés abszurditása, aján­
latos egy pillantást vetni Lámech bosszúdalára is (Tér
4,231c), amit természetesen nem tekinthetünk az ószövet­
ségi etika91 alappillérének. De érthetővé teszi az emberi
gondolkodás általános elvét: „Leütöttem egy embert
sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Káint hétszer bosz-
szulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” Az Újszövetség,
mint azt az egyező számból is felismerhetjük, ellensze­
gül a bosszú rendjének, s a határtalan megbocsátást ren­
deli el. Jézus igéje oly fontos kijelentés Máté testvéri
közössége számára, melyet senki nem hagyhat figyelmen
kívül. A világban jelenlevő határtalan rosszat a határtalan
jóval kell legyőzni. Az Úr imája (6,9-12), melyet Máté a
Hegyi Beszédben hagyott ránk, összeköti a bűnbocsánat

91 Limbeclc, M., Matthaus - ein Mann des Gesetzes? 5., „Itt találko­
zunk először mindkét számmal. Hogy a menekülő Káint óvja az Úr,
hétszeres büntetéssel fenyegetett mindenkit, aki Kainra kezet emelne.
(Tér 4,15). Ezt a bejelentést azonban, mely a harag terjedését akarta
megakadályozni, túlszárnyalja Lámech keserű fenyegetése. Az erőszak
kitört, a baj csak szaporodott.”

73
kérését azzal a készséggel, hogy mi magunk is ugyan­
úgy viselkedjünk „az ellenünk vétkezőkkel”92 szemben,
miként az Atya velünk szemben. Az összefoglaló záró
következtetés már felvillantja a megbocsátás parancsá­
nak eszkatologikus perspektíváját: „Ha az embereknek
megbocsátjátok vétkeiket, akkor mennyei Atyátok is
megbocsát nektek. De ha nem bocsátótok meg az embe­
reknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (6,14k).
A könyörtelen hitelezőről szóló példabeszédnek figyel­
meztető s fenyegető éle van. Királyi ura ugyanis irgal­
masságból elengedte neki a tízezer talentum tartozását, ő
viszont szolgatársán a sokkal kisebb, százdénáros össze­
get fojtogatással és végül börtönbe vetéssel hajtotta be.
A már megtapasztalt üdvösségre emlékezteti a kérdező
Pétert a feltűnő bevezetés is a nem éppen szokványos
múlt idős formájával „hasonlított ugyanis a mennyek
országa” (18,23), amit azonban sajnos a legtöbb fordítás­
ban nem vesznek figyelembe. A tanítványoknak ugyanis
már megbocsátották minden bűnüket. „Saját bőrükön
azonnal megtapasztalták, hogy Isten az ő országát - a
mi üdvösségünket - nem a törvény szigorával (börtön-
büntetéssel), hanem határtalan irgalmasságának erejével
valósítja meg..”93 Úgy tűnik azonban, hogy a fenyegető
hangnem a példabeszéd egészében előnyt élvez: Aki
testvérével szemben kemény, azt Jézus mennyei Atyja
is ugyanúgy bünteti majd (35. v.). A bírósággal történő

92 Limbeck, M., Mattháus - ein Marin des Gesetzes? 5., az eredeti

görög szöveg múlt idejű formájából ki szeretné olvasni: „miképpen mi
is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” (6,12) a közösség gya­
korlatában már megvalósuló bűnbocsánatot.
93 Limbeck, M, Mattháus - ein Mann des Gesetzes? 5.

74
fenyegetés nem más, mint a testvérietlen kőszívűség kon­
zekvens következménye. Mivel mindnyájan Isten határta­
lan irgalmából élünk, úgy vagyunk számon tartva, mint a
mennyei Atya gyermekei, Jézus Krisztus és egymás test­
vérei, s Isten mértéke szerint mérettetünk meg. A meg­
bocsátás készsége dönti el, hogy a testvéri közösség a
felállított követelményeknek eleget tesz-e, s megtartja-e
Isten törvényét. Az Isten által megkívánt házirend komoly
és szigorú hangnemmel zárul: amit a Máté-evangélium
Jézusa a testvéri közösségről mond, annak ugyanaz a
kicsengése, mint a Hegyi Beszéd radikális követelménye­
inek. A tanítványokat döntésre szólítják fel.
Máté közösségének szociológiai viszonyairól Isten
„házirendje1’ nem ad pontos felvilágosítást. Alapvetően
azonban nem az a döntő kérdés, hogy „nagyvárosi egy­
házról” vagy „szórvány közösségről” van-e szó, hanem
azok a belső struktúrák jelentősek, melyek világosan fel­
ismerhetőek a bemutatott teológiai elvekben.
A közösség tanítójának ismert képén túlmenően a lel­
kipásztori érdeklődés is kirajzolódik a szerző személyes
profiljában. Máté elkötelezett lelkipásztor és rangos pász­
torai-teológus. Számára a közösség konkrét gondjai épp­
oly fontosak, mint a nagy teológiai tervek.94A szerző min­
den más, csak nem „szobatudós”, evangéliumát ugyanis
„lángoló szívvel” írja.

94 Vő. Pesch. W., Matthaus, 76. Másként Sand, A., Gesetz und die
Propheten, 16.

75
4.6 A KÖZÖSSÉG MINT „TARKA TÁRSADALOM”

4.6.1 Példabeszéd a búza közé keveredett konkoly­

ról: 13,24-30
Máté kihagyta példabeszéd-gyűjteményéből a vetés
növekedéséről (Mk 4,26-30) szóló példabeszédet, helyére
a búza közé keveredett konkoly példázatát helyezte.95
Feltételezhetjük, hogy számára fontos volt ez, mivel a
konkoly és a búza együtt és egymás melletti növekedése
reális valóságát tükrözte saját egyházának. A jónak és
rossznak, igaznak és hamisnak, istenfélőknek és bűnösök­
nek egymás mellett van a helye. Aki inkvizíciós fanatiz­
mussal már most kitépi a konkolyt, annak a veszélynek
teszi ki magát, hogy a búzát is megsemmisíti. Az egy­
háznak türelmesnek kell lennie, tűrnie és várnia. Az ítélet
pedig Isten dolga.
A bevezető mondatból kikövetkeztethető a példabe­
széd eredeti értelme: „Hasonlít a mennyek országa ahhoz
az emberhez, aki jó magot vetett földjébe...” (24. v.).
Kijelenthetjük-e, hogy az egyház és a mennyek országa
kezdettől fogva azonosak? Aligha! Másrészt viszont értel­
mezhető úgy, hogy egymással kapcsolatban vannak. Hogy
a kapcsolatot közelebbről is meg lehessen határozni, még
tovább kell vizsgálódni96 (vö. 4.7 rész). Az evangélistának
az eredeti példabeszédet követő értelmezése (13,36-43)
két különböző síkon történő magyarázatot kíván: a hagyo­

95 Az, hogy neki a Márk példázat kvietista tendenciája nem felelt meg
(„akár alszik, akár virraszt... a föld magától terem.” Mk 4,27k), olyan
elképzelés, mely teológiailag nem tartható. Végül Máténál is a döntő
szó ez: „Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig.”(30. v.)
96 Vö. e mű 4.7 pontját 82.

76
mánytörténetit és a teológiait. A példabeszéd (magyará­
zat nélkül) Jézus és a Mátét megelőző korai keresztény
tradíció felfogása szerint arról szól, hogy a tanítványok
hogyan viselkedtek Isten már most kezdődő uralmá­
val szemben. Habár az ügybuzgó tanítványok a rossz
(konkoly) eltűrését csak nehezen tudják elviselni, Jézus
mégis türelmet követel tőlük. Az azonnali beavatkozás a
tanítványok képességeit és kompetenciáját meghaladná.
A szolgák ugyan kérdezhetik a gazdát: „Uram, ugye jó
magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került hát bele
a konkoly?” (27. v.), de a konkoly és a búza elválasztása
nem az ő dolguk. Az ellenségre történő utalás, akinek a
keze benne van a dologban, érthetővé teszi, hogy a fele­
lősséget magasabb szinten kell keresni. A gazda (vagyis
„az Úristen” illetve Jézus, az Úr) tovább lát, mint a szol­
gák. Az idő előtti szétválasztás keresztezné azt a tervet,
melyet még nem képesek megérteni. A szolgáknak ki kell
várni az aratás (ítélet) idejét. „Isten erősen kezében tartja
a szálakat. Tudja, hogy a búza nem fog megsemmisülni,
hanem megmarad, hogy összegyűjtsék a csűrbe. Ahogyan
Isten gondolkodik, úgy kell azoknak is gondolkodniuk,
akik alávetették magukat akarata uralmának.”97
Azt, hogy mit akart közölni Máté evangélista a közös­
ségével, elolvashatjuk a 13,36-43-ban, ami a példabeszéd
értelmezése. Nem meglepő, hogy a példabeszéd már csak
a „konkolyról szól”, nem pedig a búzáról (36. v.). A gazda

97 Trilling, W., Mattháus, II. 35. A példabeszéd az esetleges későbbi

bővítések ellenére is (25. v.: Az ellenség, aki a konkolyt veti; 27.28a v.:
A szolgák kérdése és az újabb utalás az ellenségre) tendenciája összes­
ségében következetes: A rosszat türelmesen el kell viselni, az ítélkezést
pedig Istenre kell hagyni! Isten uralma ugyanis erősebb.

77
az Emberfia (=Jézus), a szántóföld a világ, a gonosz ellen­
ség az ördög, az aratás pedig a világ vége. Nem zavarják
az együttes értelmezést bizonyos pontatlanságok, melyek
abból erednek, hogy a jó magot az ország fiaival, a kon­
kolyt pedig a gonosz fiaival (37. v.) azonosították. Az
evangélistánál a konkoly feletti ítéletről van szó, mely oly
sokáig ott nőhetett a búza mellett. Ha az Emberfia, vagyis
a bíró elküldi angyalait, és „mindenkit, aki mást elcsábí­
tott, és Isten törvényét megszegte”, összegyűjtenek az ő
„országából” (41. v.), akkor következik majd be a jó és
rossz előre jelzett szétválasztása - de nem előbb. Máté a
keretet világméretűvé tágította. Az emberiség összessé­
géről van tehát szó. Az univerzális perspektíva ellenére
sem teljesen helytelen a tekintetet először is a közösségre
irányítani. Máténál a határok valószínűleg elmosódottak.
Máté közösségében vannak jók és a rosszak, akik egymás
mellett és egymással együtt élnek. Az elővételezett ítélet
miatti elhamarkodott szétválasztás több kárt okoz. Akinek
az egyházban szava van - és itt nincs szó hivatalviselők­
ről! annak türelmesnek kell lennie, és be kell látnia a
saját határait.
Máté egyház felfogását firtató kérdésünkre a követ­
kező válasz adódik a példabeszédből és annak magya­
rázatából: „Jézus Krisztus egyházában megtalálhatók ’a
gonosz (a Sátán) fiai, azaz az istentelenek és kísértők’
(38.41. v.). Pontosabban: a botrányok és azok az embe­
rek, akik gonoszát cselekszenek, akik tehát Isten és
Krisztus parancsait tudatosan megszegik. És ezzel más
keresztényeket megbotránkoztatnak, s előidézik náluk a
hit krízisét és az Úrtól való elpártolást.”98 A példabeszé­

98 Knoch, O., Wer Ohren hat, 109.

78
det úgyis érthetjük, mint ami figyelmeztetni akar ben­
nünket, hogy legyünk toleránsak az elhajlókkal szem­
ben. Az elbeszélő a helytelen közömbösség problémáját,
mely a különbségeket elmossa, még nyilván nem vet­
hette fel úgy, mint ahogyan azt a modern lelkipásztorko­
dás látja. Az egyház Máténál nem a szentek közössége,
hanem „tarka társaság”. Az ítélet pedig egyedül Isten
dolga.

4.6.2 Példabeszéd a halászhálóról: 13,47-50

Máté még egyszer érthetően bemutatta egy máso­
dik példabeszédben is az egyháznak mint „tarka társa­
ságnak” a gondolatát, mely alaptendenciájában ugyan
megegyezik az elsővel, a búza közt nőtt konkolyéval,
azonban saját hangsúlya is van. Itt éppúgy, mint ott,
amint a bevezető megjegyzés ki is mondja, a mennyek
országáról van szó. Jézus szándéka szerint a példabe­
széd válasz arra a szemrehányásra, hogy követőinek
összetétele eltér a szokásostól: a tisztes polgárok mel­
lett ugyanis vannak prostituáltak és vámosok, a buzgó
fanatikusok mellett - akik a Zebedeus fiúk mintájára
azonnal tűzbe jönnek - apokaliptikus fantaszták, igaz­
ságra éhező és szomjazó békeszeretők és szelídlelkűek.
A halászháló képe -, amelybe mindent befognak, ami
a tengerben, konkrétan a Genezáreti-tóban található -
szem előtt tartja, hogy Isten szabad kezet élvez közös­
ségének kiválasztásában. Jézus nem merészkedik odáig,
hogy már most elvégezze a szétválasztást, melynek joga
az idő végeztével az ítélet angyalainak van fenntartva.
Ugyanaz az irányelv érvényes Máté egyházának műkö­
désére is. Minden próbálkozást arra vonatkozóan, hogy
már most ebben az időben tökéletes egyházat hozzanak

79
létre, elutasítják azzal az utalással, hogy Isten döntése
is várat magára a világ végéig. Jézus példabeszéde
- mely védelmébe veszi a bűnösök iránti szeretetet, s
azt, hogy Isten országa nyitva áll a jók és gonoszok szá­
mára is - az ítélet alapgondolatával allegorizáló értel­
mezést kapott a húsvét utáni közösség szándékában.
A példabeszéd halászait (48. v.) összehasonlítják az íté­
let angyalaival, akik elválasztják a rosszakat az igazak­
tól, és tűzre vetik őket, hogy elégjenek. Itt most erősen
előtérbe lép a pokol motívuma, míg a mennyek orszá­
gának üdvöt adó és megmentő gondolata már alig kap
figyelmet. Ezzel rátelepszik a figyelmeztető alaphang az
evangélium kinyilatkoztató igényére.

4.6.3 Az igazakból és bűnösökből álló egyház.

Összegzés
Máté egyházképe sajátosan ellentmondásos: egyrészt
megmutatkoznak a kialakuló üdvintézmény jegyei azon
tulajdonságokkal együtt, melyek egy ilyen intézményt
megkülönböztetnek. Az egyháznak teljhatalma van a
tanítás és a fegyelem dolgában, szentségeket oszt ki, az
igaz tanítást képviseli, az igazság útjára vezet, és Isten új
népét gyűjti össze a maga térségében. Másrészt viszont
idetartoznak a vámosok és a bűnösök is, továbbá olyan
emberek, akik csak hétköznapi ruhát viselnek, bár őket is
meghívják a lakodalmas házba (22,10). Az eljövendő Úr
ítélete fogja majd a viszonyokat végérvényesen rendezni.
Feltűnő a visszafogottság, ha egyáltalán nem a kritikus
tartózkodás az egyházi szóhasználattal szemben. Nem
szentekről van szó, még csak nem is a „valós Izraelről” -
a dolog természetéből adódóan éppenséggel jól átgondolt
témáról, hanem az egyház jelenlegi állapotáról, melyre

80
jellemző a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a búza és a
konkoly keveredése. A probléma tehát a jelenlegi egy­
ház és az eljövendő mennyország feszültségének terében
konkretizálódik.

4.7 AZ EGYHÁZ ÉS A MENNYORSZÁG

Az egyház és a mennyország viszonya képezi Máté

ekkléziológiájának egyik középpontját. Ha egyszer fél­
reteszi az ember a két szélsőséges pozíciót, az abszo­
lút ellentétet" és a teljes azonosságot,99100 akkor a helyes
válasz valahol középen kell, hogy elhelyezkedjen.
A döntő pont Máté eszkatologikus alapértelmezése: az
Isten országa kizárólag jövőbeli, eszkatologikus-e, vagy
pedig már Jézussal és az egyházzal meg is kezdődött,
vagy netán már meg is valósult? Ajánlott mindkét felvá­
zolt lehetőséget pontosítani.
1. Az evangélikus bibliatudós, Gtinther Bornkamm
már az ötvenes években előterjesztett egy fontos és irány­
mutató elemzést „A vég várása és az egyház Máté evan­
géliumában”101 címmel, melyben megkísérelte bizonyí­
tani, hogy Máté evangéliumában az Isten uralmáról/a
mennyországról és közvetve az egyházról szóló fejte­

99 A szlogen: „Jézus az Isten országát hirdette, de jött az egyház”

(Loisy, A.) találóan jellemzi ezt az állásfoglalást.
100 Az ortodox egyház a teljes azonosságot képviseli. A protestan­
tizmusban, néha liberális megjelenési formáiban az Isten országa
alatt a keresztények földi kultúráját értették. Vö. ezzel Schmaus, M.,
Katholische Dogmatik, III/1. München, 3-51958. 680-688.
101 Bornkamm, G., Enderwartung.

81
 getésekhez is döntően hozzátartozik az ítélet gondolata.
A legfontosabb és valójában a legjelentősebb megfigye­
lés az evangélium beszédgyűjteményeinek elemzéséből
adódik. Részleteiben a hét beszédgyűjteményt102vizsgálta
meg a következő eredménnyel: Máté minden beszéd­
kompozíciót úgy fejez be, hogy kitekint a végső ítéletre.
Úgy tűnik, hogy az egyház nem a vagyonosok és a szép-
lelkek közössége, hanem a meghívottak csapata, „akik­
nek végső sorsát az dönti el, hogy Isten akaratát megtet-
ték-e”.103 Ha már szóba kerül az egyház, mindig csakis
döntő eszkatologikus megkötéssel. Az egyház a jelenlegi
időben corpus mixtum, vagyis az igazak és a bűnösök tár­
sasága. Az egyházhoz tartozás éppoly kevéssé biztosítja
az üdvösséget a keresztényeknek, mint az Abrahám fiú­
ság a zsidóknak (3,9), ezért a farizeusok és írástudók ellen
intézett elítélő szavakat mint figyelmeztetést az egyházra
kell vonatkoztatni. Az egyházról szóló ismert szövegeket
(16,17-19 és 18,18) - melyek azért igényt támasztanak az
oldásról és kötésről szóló ige összefüggésében olyan dön­
tési hatalomra, ami majd a mennyországban is kötelező
jelleggel bír - az együttes kontextus alapján hozzárende­
lik a szenvedés témájához (16,13-28), és alárendelik az
eljövendő - a tettek alapján történő - ítélet várásának.
A tanulmány arra az eredményre jut, hogy az imént bemu­
tatott egyház és Isten országa/mennyország értelmezés

102 A Hegyi Beszéd 5-7. fej.; a missziós beszéd 10,5-42; a példabe­

szédek 13. fej.; a közösségnek szóló beszéd (az Isten által megkívánt
házirend) 18. fej.; a példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról és a kirá­
lyi menyegzőről 21,33M6; 22,1-14; a farizeusok ellen mondott beszéd
23. fej., a végső időről mondott beszéd 24. fej. és 25,1-23.
i°3 Bornktmtm, G., Enderwartung, 21.

82
két tematikailag ugyan egymásra vonatkozó, de ténysze­
rűen és teológiailag is egymástól világosan elkülönítendő
értékek.
Bornkamm fejtegetései megérdemlik az egyetértést, de
a kritikus felülvizsgálatot is. Helyes, hogy nemcsak Máté
számára, hanem azon túlmenően minden ekkléziológiai
fejtegetés számára is szem előtt kell tartanunk azt a tényt,
hogy magukon viselik az ideiglenest, a nem tökéletest, a
veszélyeztetett és a beteljesedés végső időbeli irányultsá­
gát. Az egyház, mint Isten vándorló népe, még nem ért
célba. Az út nem ok nélkül az első evangélista egyik fon­
tos vezérelve. Ezzel azonban még csak pontatlanul írtuk
le különleges törekvését. Máté az eszkatologikus ítélet
gondolatának kiemelésével parainetikus, figyelmeztető
és fenyegető felhangot ütött meg. Ez viszont azt jelenti:
az eszkatológia sem az egyházról szóló témának, sem az
evangélium egészének nem lehet fő kulcsa, hanem csak
melléktémája.
2. Az éppen bemutatott modellel szemben Wolfgang
Trilling világos kontrasztprogrammal állt elő „Az igazi
Izrael” című jelentős tanulmánykötetében.104Vizsgálódása
első részében az Isten országáról szóló tanításra támasz­
kodik, de kétségtelenül mindig „az ekklészia teológiai
helyének”105 vezérgondolatával. Az összehasonlítás Márk
Isten országa elképzelésével (vö. Márk portré106) a nyelvi
és teológia különbségre irányítja tekintetünket: Máté nem
Isten, hanem a mennyek uralmáról beszél. Gondolhatunk
Isten szent nevének zsidó (és zsidó-keresztény) gondolko­

104 Trilling, W„ Das wahre Israel, 7k.

105 Trilling, W., Das wahre Israel, 143-163.
106 Ernst, J., Márk - Egy teológus portréja.

83
dásra jellemző körülírására, de már a kép- és szóhaszná­
latban is felismerhető az objektivitás tendenciája. A pon­
tos nyelv- és fogalomanalízis arra az eredményre vezet,
hogy Isten, illetve a mennyek országa a tanítással (az
egyház tanításával) áll kapcsolatban. Isten baszileiájának,
illetve Isten evangéliumának eszkatologikus eseménye a
tanítás szakkifejezésévé, illetve iskolai fogalommá vált.107108
A Miatyánk kérése különösen fontos a világi, vagyis
Isten uralmának egyházi alakjára nézve, azaz, hogy az
isteni akarat beteljesüljön a földön éppúgy, mint a menny­
ben. „Nem (az országnak vö. 6,10a) a végső időben bekö­
vetkező hatalommal teljes megjelenése áll előtérben,
hanem fokozatos megvalósulása a földön ”m Az ország,
illetve az uralom fogalmának feltűnő kiegészítése az
„igazsággal” a Hegyi Beszéd aggódást rosszalló szakaszá­
ban (6,33) evilági irányultságú vallási-etikai értelmezésre
utal: „Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy minderre
szükségetek van. Ti keressétek először az Isten orszá­
gát s annak igazságát,...”. A mennyek országa, illetve
az Isten országa a jámbor, igazságos és Istennek tetsző
életvitel fogalmává vált. Máté természetesen megtartotta
hagyományából az Isten országa eljöveteléről szóló szo­
kásos kijelentéseket,109 de nála döntő pont a jelen, mely
Jézus messiási működésében teljesedik be. Roppant nagy
szerepe van annak, hogy az ember hogyan viszonylik az

107 Trilling, W, Das wahre Israel, 144.: „Máté egyháza vallomásának

foglalatát nem a 'kereszt igéjében’ (ahogy Trilling a görög fogalmat
fordította) vagy az evangéliumban (a görög szó fordítása) mint olyan­
ban látja, hanem éppen Isten uralmában.”
108 Trilling, W., Das wahre Israel, 146.
109 Vö. Mt 12,28 pár; 11,12 pár.

84
Isten országához. Nem kell itt a továbbiakban az egy­
házról mint testvériségről szóló idevágó fejtegetéseket
és az ekklészia fogalmára nyomatékosan is hivatkozó
szövegeket - 16,18 és 18,18 - még egyszer taglalnunk.
Kiegészítésképpen azonban szeretnék utalni a végső idők,
illetve a túlvilági mennyek országára is érvényes oldás
és kötés hatalmára. Az egyház, illetve Péter szószólóként
és felelős cselekvőként bizonyos tekintetben már itt és
most is közbelép Isten eljövendő uralmának érdekében.
Továbbiakban figyelembe vehetjük, hogy az evangélium
képszerű fejtegetéseiben a közösség/az egyház valóságá­
nak aktuális vonatkozásai csendülnek fel.
Most két szinten kell olvasni és értelmezni a példa­
beszédeket, Jézus egyes szavait és mondásait, melyek a
leszűkített eszlcatologikus perspektíva miatt már csak
Isten eljövendő, illetve túlvilági világát tartották szem
előtt. Bár Máté ugyanúgy, mint korábban, beszél Isten
(végidőbeli) uralmáról, illetve a mennyek országáról,
de ez a jövőbeli világ most már az egyházban is konk­
retizálódik. Amit ugyanis mondanak a jókról és a rosz-
szakról (13,48), a konkolyról és a búzáról (13,24-30), a
mennyek országának új életrendjéről (18. fej.), annak
háttere az egyház emberének (az evangélistának) aktu­
ális tapasztalata. Röviden: az egyház éppúgy, mint Isten
országa/mennyország megtapasztalható a jelenben, hisz
világi kontúrjai vannak, jövője pedig az üdvtörténeti fej­
lődés végső pontja. Mivel az egyház és az Isten országa/
mennyország érinti a mi világunkat, ezért köze van az
„igazság útjá”-hoz és az evangélium tanításához.
3. így néz ki tehát a helyzetleírás áttekintése az egy-
házról/mennyországról, illetve az egyházról és eszkatoló-
giáról. Egyrészt megállapíthatjuk, hogy Máténál az egy­

85
házat az Isten országának jövetele élteti. Ebben az evilági
időben nem léteznek beati possidentes (boldog birtoko­
sok), nincs ok a túláradó triumfalizmusra sem, mivel a
döntő mozzanat még hátra van. A Máté-evangélium nem
szolgáltat érvet arra, hogy az egyházat és Isten országát/
mennyországot teljes mértékben azonosítsuk egymással.
Másrészt viszont az egyház több mint a még igazi jövő
reményének csupán prédikáción keresztül megragadható
valósága. Az egyház és az Isten országa/mennyország
viszont már most a jelenben alakot öltenek, még akkor is,
ha a döntő rész még hátra van. Az egyháznak mint jelen­
való nagyságnak és az Isten országának/ mennyország­
nak mint eljövendő jónak a kapcsolatát meghatározza az
a polaritás, amely egyrészt megőrzi őt a megkövesedés-
től, másrészt viszont megvédi a helytelen eszkatologikus
jövőbe történő meneküléstől. Máté az egyházat olyan tér­
nek fogja föl, ahol már a jelenben is hirdetik, tanítják és
élik az Isten eljövendő országát.110

4.8 AZ EGYHÁZ MINT AZ IGAZI IZRAEL

Eddigi fejtegetéseink íöleg Máté egyházának „belső

életével” foglalkoztak. Az egyház üdvtörténeti szerepe
az evangélista teológiájának megítélése szempontjából
nagyon fontos. Ez az üdvtörténeti szerep óhatatlanul föl­
veti Izraelhez, a választott néphez fűződő kapcsolatát. Az
evangélium minden olvasója néhány oldal után felismeri,
hogy a szerzőnél állandóan jelen van Isten régi népé­

110 Vö. a helyzetleírást Schnackenburg, R., Gottes Herrschaft und

Reich, 159-162.

86
nek története, az akkori zsidó nép világa, életformája és
életkörülményei, a zsinagóga korabeli teológiája - csak
hogy néhány példát említsünk. Meglepő a gyakori váltás
az egyetértés és a döntő elutasítás közt. Megkérdezzük,
mivel magyarázhatók ezek a „tűz-víz-váltások”? Nem
alakított még ki a szerző szilárd álláspontot a két front
között? Az öröklött hagyományt „magával cipelte” az
Isten népének története iránti tiszteletből? Vagy netán egy­
fajta támasztékul szolgált neki saját egyháztanára nézve?
Habár a téma csak példabeszédekbe és képekbe bur­
kolva csendül fel, az evangélista azonban szolgál még
néhány olyan központi szöveggel, melyek segíthetnek a
továbbgondolásban. Az egész evangélium zárófejezete
(28,16-20) betekintést enged - a Feltámadott küldetésés
missziós parancsa révén - egy világra nyitott egyház
önértelmezésébe. Ennek fonákja viszont az elhatáro­
lódás a választott néptől, amely Máté felfogása szerint
már eljátszotta hivatását. A témát tárgyalják a gonosz
szőlőmunkásokról (21,33-46) s a szőlőhegy munkásai­
ról (20,1-16) szóló példabeszédek, a Júdás öngyilkos­
ságáról szóló elbeszélés (27,3-10) és a Pilátus előtti per
(27,11-26). De a szövetség témájának említésekor Jézus
pászkavacsoráján (26,26-28) is előkerül. Kiderül, hogy a
főtémák egyrészt a bűn és a kudarc, másrészt pedig az új
nép kiválasztása.

4.8.1 „Isten országát elveszik tőletek, és olyan nép­

nek adják, mely megtenni gyümölcsét.” Példabe­
széd a gonosz szőlőmunkásokról: 21,33^46
A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszédet - ahol
a szőlősgazda szolgáival gáládul elbánnak a munkások,
sőt még a fiát, az örökösét is megölik és kidobják a sző­

87
 lőből - nem „Máté találta ki”. Már Márk is elbeszélte
ugyanezt a történetet, majdnem ugyanezekkel a szavak­
kal. Máté megtartja a példabeszéd lényegét, de a kiegé­
szítésekkel és javításokkal annyira érthetően helyezi el a
hangsúlyokat, hogy majdnem új alkotásról beszélhetünk.
Az első mondatok: „Szőlőt telepített. Bekerítette sövény­
nyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített”, Izajás
prófétának az Úr szőlejéről szóló énekét idézik emlékeze­
tünkbe (íz 5,2b.3.4a.5). De a történet Jézus példabeszé­
dében a közös alapgondolat ellenére is más irányt vesz.
A szőlőhegy ugyanis nem Izrael népe, mint Izajásnál,
hanem Isten királysága, vagyis földöntúli valóság, mely
kapcsolatban áll a kiválasztással, és az evangélium bemu­
tatásában a királyi uralom, illetve a királyság képében
fejeződik ki. Most az izraeliták mint nép a bérlők, akik
küldetésüket gonosz viselkedésükkel eljátsszák. Az nem
fontos, hogy az egyes vonások mint amilyenek a szol­
gák, akiknek nekiestek, akiket megvertek, megöltek és
megköveztek (35. v.) valós eseményekre vagy képi
ábrázolásra emlékeztetnek-e bennünket. „A szőlőmunká­
sok eljárása ugyanis kezdettől fogva ugyanaz, s a fiú meg­
gyilkolása is azonos vonalon helyezkedik el, mint az előző
gálád tettek. így azt a benyomást sugallja: ez a viselkedés
jellemző a bérlőkre.”111 Habár a képi szintet a végsőkig
megtartják, mégsem szabad szem elől téveszteni, hogy a
fiú megölésekor az üdvtörténeti valóság vetítődik előre:
ők, az üdvösség hordozói, a választott nép képviselői, a
tulajdonos szeretett fiával - Jézussal, a mennyei Atya
Fiával bántak így. A végkövetkeztetéssel Jézus hallga­
tósága szolgál: „A gonoszokat a gonoszok sorsára jut-
______ »
111 Trilling, W., Das wahre Israel, 56.

88
tatja, a szőlőjét pedig kiadja más bérlőknek, akik idejében
beszolgáltatják a termést.” (41. v.). Még egyértelműbb
és üdvtörténetileg nyitottabb a második következtetés,
melyet Máté von le a kőről szóló mondás után, melyet
az építők elvetettek, de az Úr szegletkővé tette (42. v.):
„Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten
országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyü­
mölcsét” (43. v.). Máté elddéziológiailag egészítette ki és
mélyítette el a szegletkővé tett, eldobott és kiválasztott kő
képének krisztológiai értelmezését és kiértékelését. Jézus
Krisztus a szegletkő - nemcsak Isten eljövendő országá­
ban, hanem már a jelen egyházában is. Máténak nyilván­
valóan nem okoz nehézséget, hogy a sziklaalap (Péter) és
a szegletkő (Krisztus) képeit egymás mellé állítsa. Igaz,
hogy az evangélista figyelmét különös módon Isten új
népének egyházára irányítja, de Krisztus megváltásának
elfojtásáról, mely uralja a példabeszédet és értelmezését,
mégsem beszélhetünk. Annak, hogy a választott nép elve­
tette Jézust krisztológiai és ekkléziológiai következmé­
nyei vannak: Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának egyháza
átveszi Izrael fiúi jogait. Máté csak példabeszédekben,
képekben és szimbólumokban beszél, de aki meg akarja
hallani, meg is érti.

4.8.2 A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem

voltak rá méltók. Példabeszéd a királyi menyegző­
ről: 22,1-14
Izrael bűnéről és büntetéséről szól a királyi menyeg­
zőről szóló példabeszéd is, melyet a kettőzés stilisztikai
elvének értelmezésével csatoltak a gonosz vincellérekről
szóló példabeszédhez. A két elbeszélés hasonlósága köz­
ismert: mindkét esetben kétszer küldenek követet, illetve

89
szolgát, egyszer a gazda, másik esetben a király. Mindkét
esetben gáládul visszautasítják a küldöttet, elbánnak vele
és megölik. Itt éppúgy, mint ott, a „fiú”-ról van szó. Abból
indulhatunk ki, hogy az evangélista azért mutatta be két­
szer ugyanazt az üdvtörténeti gondolatot, hogy ezzel is
hangsúlyozza jelentőségét: a gazda és a király a meny-
nyei Atyát szimbolizálják. A fiú pedig, akinek a király
menyegzőt tart, az Isten Fiával, Jézus Krisztussal (22,2:
a Fiú) azonos. Ha továbbkövetjük a két példabeszéd alle­
gorikus átformálását, akkor konkrét vonatkozást kapnak
a szolgák, illetve a küldöttek, de mindenekelőtt a meghí­
vottak, illetve a gazda: a választott nép, Izrael elutasította
Isten küldötteit, a prófétákat és Isten embereit. A szőlő­
hegyről mondott példabeszédtől eltérően azonban az előt­
tünk lévő menyegzői vacsora történetének mégis öröm­
teli kicsengése van. Nem a tartozások behajtásáról van
szó, mint az első esetben, hanem egy megtisztelő ünnepi
meghívásról. Annál érthetetlenebb viszont a meghívot­
tak közönyössége, végül pedig durva ellenségeskedésük.
Ezen a helyen érzi is az ember, hogy a példabeszéddel így
„valami nincs rendben”, mert a részletek a maguk kiéle­
zett megfogalmazásában csakis a vélt valóság felől válnak
érthetővé. Hogy a tény kijelentése mennyire előrekerült a
történetben, mutatja már a király büntetőakciójáról beszá­
moló rövid mondat is: „A király ennek hallatára haragra
lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta,
városaikat pedig fölégette” (7. v.). Az érthető harag elle­
nére ez a reakció mégis teljesen túlzó. A lukácsi párhu­
zam (Lk 14.16 24), mely a példabeszéd eredeti megfo­
galmazásához még közelebb áll, mint Mátéé, mutatja az
azonnal következő motívummal is - az utcákon és tere­
ken lakó emberek (Lk 14,21) meghívásával -, hogy a tör­

90
ténetnek hogyan is kellene logikusan folytatódnia. Máté
mielőtt erről a kézenfekvő vonásról beszélt volna, (9k v.),
saját, Izrael büntetését kiemelő üdvtörténeti értelmezését
fűzte hozzá. Nem tévedünk azzal a feltételezésünkkel,
hogy e rövid megjegyzést a maga konkrét részleteiben
befolyásolták a Krisztus után 70-ben történt események,
melyek fájdalmasan Máté szeme előtt lebeghettek, mint
ahogyan zsidó társainak is. A római seregek Jeruzsálemet
felégették, és a földig lerombolták. „Jeruzsálem elpusztí­
tását Isten büntetéseként fogják fel Izrael megátalkodott-
sága és a Messiás meggyilkolása miatt. Itt Isten haragja
nyilvánul meg úgy, mint már egyszer, amikor a babiloni
seregek a szent városra támadtak és elfoglalták.”"2
A példabeszéd mai olvasója megborzad az effajta teo­
lógiai bűnbakká nyilvánítás miatt, ha a fájó történelmi
tapasztalatokat és különösen is a közelmúlt zsidóellenes
túlkapásait figyelembe veszi. Legalábbis nem érti ezt a
magabiztosságot, hogy azt már ne is mondjam: a keresz­
tény szerző nagyképűségét. Az aktuális történelmi idő
hátterére, kifejezetten a keresztényellenes tevékenysé­
gekre történő utalás, melyek a saját egzisztenciája körül
forgó zsinagógát jellemezhették, meglehet, hogy a 70-es
évek után némely dologra magyarázatot adnak, és bizo­
nyos polemikus hangokat viszonylagossá is tesznek a
keresztény válaszokban. De a kinyilatkoztatás igénye
nyilvánvalóan nem véd meg a nem helytálló megjegyzé­
sektől. Az igazság kedvéért szem előtt kellene tartani a
Máténál oly fontos szempontot, a valós Izrael kiválasz­
tásának üdvtörténeti aspektusát, mely a sötét árnyékban
még felismerhető, mint büntetésként értelmezett törté-

12 Trilling, W., Matthaus, II. 213.

91
nelmi katasztrófa. Bár a menyegzőről szóló példabeszéd
nem úgy beszél a pogányokról, mint akik gyümölcsöt
teremnek (vö. 21,43), de így értelmezhetjük a „gonoszok
és jók” útkereszteződésből (9k v.) történő meghívását. Az
egyházról mint tarka társaságról már beszéltünk. Az evan­
gélista e témán belül vezeti be azt, ami a belső felfogásá­
ról árulkodik, az új és valós Izrael kiválasztásának üdv­
történeti gondolatát. Az egyház, mely a régi Izrael helyére
lépett, úgy értelmezi magát, mint a jók és rosszak, igazak
és hamisak közössége. A konkolyról szóló példabeszéd
már elmondta ezzel kapcsolatban a lényeget.
Máté egyházértelmezésére nézve különösen tanul­
ságos az a csatolt szakasz, mely annak az embernek a
megbüntetéséről szól, akinek nem volt menyegzős kön­
töse (11-14. v.). Ha teljesen váratlanul az utcáról hívják
be az embereket menyegzőre, nem vehetjük tőlük rossz
néven, ha utcai ruhában vannak. Viszont itt újból megmu­
tatkozik, hogy a közösség valósága mennyire átformálta
a képet. Az esküvőre történő meghívásnak ugyanis még
nem automatikus következménye az asztalnál ülés. És az
egyházban is szükség van még további erőfeszítésekre.
Az esküvői ruha az igazságosság megtételére akar emlé­
keztetni. Aki a mennyei Atya akaratát teljesítette, megfe­
lel a már megvalósult baszilejában (Isten országában) az
ünnepi étkezéshez szükséges feltételeknek, azaz viseli az
esküvői ruhát. így néz ki tehát a királyi esküvőről szóló
példabeszéd Máté értelmezésében, ha a magát megtagadó
kiválasztott népre vonatkoztatjuk, és a figyelmeztető füg­
gelékben (11—14. v.) pedig saját közösségének viszonya­
ira alkalmazzuk.

92
 4.8.3 „Vétkeztem és elárultam az igaz vért.” Az
áruló Júdás halála: 27,3-10
Máté az egyedüli evangélista, aki betoldotta Jézus
kiszolgáltatása (27,1 k) és Pilátus helytartó előtti tárgyalása
(27,11-26) közé a Júdás öngyilkosságáról szóló beszámo­
lót. A szöveg a megbánásról szól, a bűn beismeréséről,
Júdás öngyilkosságáról (3-5. v.) és a főpapok döntéséről,
hogy az ezüstpénzen megveszik a „vérmezőt” (6-8. v.).
Mint Máténál oly gyakran, úgy itt is az írás bizonyítéká­
nak kell a „banális” eseményt Isten tervére visszavezetnie
(9-10. v.). Minden részletben találhatók nyílt vagy rejtett
utalások Máté alapvető és mélyre nyúló Izrael-kritikájára.
Feltűnő a párhuzam Péter tagadásának (26,69- 75) törté­
netével, de ellentétes megoldást kínál: Péter ugyanis belá­
tásra jut, és az utolsó pillanatban megtér (26,75), Júdás
szintén megbánja, de már nem talál vissza (3. v.). Vajon
Máté nem hisz Júdás és a mögötte álló zsidó nép igazi
megtérésében? Az ártatlan vérről"3 szóló ige nyilvánva­
lóan a Pilátus-jelenet (27,24k) vérről mondott feltűnő sza­
vaira utal vissza, és a tekintetet az emberi elvakultságra és
megátalkodottságra irányítja. „A bűnösséget kiterjesztik
a perikópán belül Júdásról a főpapokra, akiknek kezéhez
ellenkezésük ellenére is hozzátapad a vér díja. A Júdásról
szóló evangélium pedig ráhárítja ezt a zsidó népre.”"4
A Júdás öngyilkosságáról szóló beszámolóból (5. v.) azon­
ban hiányoznak a visszataszító részletek, melyek viszont134

113 A német Egységes fordításban bűntelen ember szerepel.

114 Klattck, H. J., Judas, 94., hivatkozással Walker, R., Heilsgeschichte,
71 k.

93
a későbbi, kiszínezett népies ábrázolásokra jellemzők.115
De a józan, majdnem fagyos ellentét mögött mégis tökéle­
tes tipológia áll, ha szem előtt tartjuk a vele együtthangzó
ószövetségi vonatkozásokat Sámuel második könyvéből
(2Sám 17,23): Jézust, Dávid fiát elárulta Júdás, mint haj­
dan Dávidot tanácsadója, Achitofel. A fazekas telkének, a
vérmezőnek, mint idegenek (6-8. v.) temetőjének megvá­
sárlásáról szóló elbeszélés vádló mellékzöngét kap, ha a
főpapokat mint szereplőket tartjuk szem előtt, s felfigye­
lünk a Jézus sírjára vigyázó őrökről (28,11-15)116 szóló
elbeszélés nyelvi és motivációs rokonságára: Izrael veze­
tői tehát akaratuk ellenére bevallják a Jézus vérében való
bűnösségüket. „És maradandó emléket állítanak az áruló
gyalázatának és saját bűnüknek Jézus vére ontásában.”117
Hans-Josef Klauck jogosan teszi fel a kérdést, hogy „Máté
a közös bűnösség terhén túl tisztán nyelvileg ’Júdást’ és
a 'zsidókat’ nem viszi-e közelebb egymáshoz”.118 A záró
beteljesedő idézetet, mely főként a Zak 11,12kk-re, és
az ott említett 30 ezüstre támaszkodik, Máté nyilvánva­
lóan nem véletlenül és alaptalanul írja Jeremiásnak, „a

115 ApCsel 1,18.: „Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor

pedig lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei.” Vő. ehhez Klauck,
H. J., Judas, 104k. 116—121. Vogler, ÍV., Judas Iskarioth, 122k.; ott
utal Papiász Júdásról szóló tanúságára, melyet Laodiceai Apollinarisz
(310-390) hagyományozott át.
116 A pénzről szóló szóbeszéd a „zsidók” közt a mai napig.
117 Walker, R., Heilsgeschichte, 72.
118 Klauck, H. J., .ludas, 98. Egészen másként látja Gnilka, J.,
Matthaus, II. 449.: „Máténál nem Júdás és az ő sorsa áll a hagyomány
központjában, hanem a főpapok és a vének. Ezért nem lenne helyes
felelőssé tenni őt Júdás és a zsidó viselkedés szerencsétlen azonosítá­
sáért, mivel az egy később felmerülő hagyománynak felel meg”.

94
vészjósló prófétának” javára. Már maga a szöveg is fel­
ismerteti velünk a fazekas-telek és pénz címszavak fel­
hangzásával Jer 18,2k; 32,8k helyeit. A hely megadása:
az „idegenek temetője” (27,7) mint célmeghatározás utal
a Jer 19,1—11-nél említett Ben-Hinnom völgyére, mely az
ártatlanok vérével került kapcsolatba, és ezért az öldöklés
völgyének nevezték. Máté egész üdvtörténeti koncepci­
ója119 szerint Izrael fiai (27,9) megtörték a szövetséget
Jahvéval. „A nép, akit eleinte Júdás majd a főpapok kép­
viseltek, nem igazán értékelte az ő igaz messiás-pásztorát.
Elutasították, majd nevetséges összegért eladták. Máté
szembesíti a zsidóságot ezzel a bűnnel.”120Nem volt hiány
olyan próbálkozásban, mely meg akarta tömi az elbeszélés
szörnyű polémiáját. Megfontolandó a közösségre vonat­
kozó parainetikus értelmezés, amely óvni akar bennünket
az árulástól. így tekintve Júdás a hittől való elpártolás pro­
totípusa; ami ugyanis akkor megtörtént, vagy amit Máté,
mint megtörténtet ábrázol, mindig megismétlődhet. Az
aggódó pásztor az elbeszélést egy nyomatékos: „Résen
legyetek!” figyelmeztetésnek értelmezi. Ez lehetséges, de
ennek ellenére: aki képes az evangélista írásértelmezését
helyesen magyarázni, újból felismeri a Júdás öngyilkossá­
gáról szóló elbeszélésben az egykori választott nép elleni
súlyos vádaskodást. Jézus hűtlen tanítványának története
kell, hogy tartsa a hátát a teológiailag nem helyénvaló íté­
let súlyos következményeiért. Júdás „árulásában” és dics­
telen végzetében szimbolikus alakká vált. Az evangélista
tehát egy veszélyes folyamatot irányít.

119 Vö. ezzel a Jer 31,15-tel alátámasztott a Mt 2,16-18-ban szereplő

betlehemi gyermekgyilkosságról szóló elbeszélést.
120 Klauck, H. J., Judas, 100.

95
 4.8.4 „Vére rajtunk és fiainkon.” Tárgyalás Pilátus
előtt: 27,11-26
Izraelnek mint az üdvösség népének (25. v.: a laosz
kifejezés alatt a választott népet érti!) bűne és kudarca
drámai csúcsot ér el a Pilátus előtti tárgyalás során a
Máté-féle elbeszélésében (27,11-26). A kihallgatás első
részében (11-14. v.) feltűnő a „zsidók királya” cím és a
zsidó vádemelők (főpapok és vének) vaksága. Jézus hall­
gatása beszédesebb minden szószaporításnál. Miután
a támadás meghiúsult, változik a jelenet. Pilátus most a
néptömeghez fordul. A külső okot az amnesztia adja,
melyben a döntőbíró választásra kínálja Barabás és a
Messiás Jézus nevét. A bíróság elnökének, Pilátusnak a
szerepe tisztán passzív: a felesége befolyása alatt áll, aki
közbenjár Jézusért (19. v.); az igazi szereplők a főpapok
és a vének, a népet ugyanis felbujtották és fanatizálták.
Máté számára a különleges tárgyalás végén Pilátus kéz­
mosása nem más, mint a bűn áthárítása az „egész népre”,
mely azután a borzongató „Vére rajtunk és fiainkon” (25.
v.) kiáltásban éri el csúcspontját. Az evangélista az irra­
cionális érzelmektől felkorbácsolt népítélet jelenetében
és az „ítélet kinyilvánítása” elé csatolt Messiás cím két­
szeri említésével (17.22. v.) további elemmel is szolgált
az Izrael-ellenes vádra: ők pontosan tudták, hogy itt kit
vetettek el! „A zsidók bűnösségét tehát Jézus halálában
egyértelműen ki kell dolgozni.”121
Felesleges hangsúlyozni, hogy itt az evangélista túl­
zóan egyoldalú ábrázolásáról van szó, nem pedig a tár­
gyalás menetének objektív protokolljáról. De éppen ez a
probléma: mi késztette az evangélistát a bűn nem éppen

121 Trilling, W., Matthaus, II. 322.

96
tárgyilagos áthárítására? Valamelyest hatástalanítja az
állítólagos önátkozást egy az Ószövetségben használatos
fordulatra történő utalás, mely állítólag a felelősség átvál­
lalását fejezi ki egy tettért és annak következményéért.122
Bizonyára helyes a meglátás, hogy itt a keresztény oldal
nem kiált egyfajta vérbosszút a zsidó népre.123 Ennek elle­
nére Máté felelősséget átvállaló vérkiáltása borzalmas és
nehezen magyarázható a későbbi szörnyű véres esemé­
nyeket figyelembe véve, melyeket zsidó emberek ellen
követtek el. Már utaltunk az evangélista közösségének
különös viszonyaira, főként a zsidó agresszió elutasítására
és a zsinagóga ellenséges akcióira a keresztény elhajlók
ellen, de ez még nem magyarázza annak a népnek álta­
lánosító elutasítását, melyből maga a Máté-evangélium
szerzője is származik. Egy rejtély előtt állunk, melynek
csak Isten új népe kiválasztásához fűzött megfontolások
keretén belül van értelme. De feltehetően Máté is a bűnök
bocsánatára, a sokakért kifolyt vér „új” szövetségére gon­
dolt (26,28). Izrael népe is hozzátartozik a sokakhoz! Az
Újszövetség vére nem a bosszúért folyt, hanem a bűnök
bocsánatáért.124

4.8.5 „Ez az én vérem, a szövetség vére.” Jézus

pászka-lakomája és az új szövetség: 26,26-28
Az eucharisztia alapításáról szóló híradás szövetség-
motívumával kapcsolatban még érdemes néhány meg­
jegyzést tennünk, ha az egyház gondolatát szem előtt

122 Trilling, W., Matthaus, II. 323. Most Gnilka, J., Mattháus, II. 459.
123 Gnilka, J., Matthaus, II. 459.: „Nem kellene a nép önátkozásáról...
a kollektív bűnösségről beszélni.”
124 Trilling, W., Matthaus, II. 323.

97
tartjuk. Máté nem úgy beszél az ú j szövetségről, mint a
Lk 22,20 (vö. IKor 11,25), de tárgyilagosan ki kell belőle
hallani a tudatos utalást az első szövetségre, melyet Isten
a választott néppel kötött a pusztában (Kiv 24). Az exo­
dus történetének hátterét teljes egészében szem előtt kell
tartani: a törvény kinyilatkoztatása után Mózes oltárt
épített a hegy lábánál, s fiatal férfiak mutatták be az égő
áldozatot, a fiatal bikákat, mint az üdvösség áldozatát, az
Úrnak. Mózes ezekkel a szavakkal hintette meg az oltárt
és a népet: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az
Úr e szavak alapján kötött veletek” (Kiv 24,8).125
Jézus pászka-vacsorája - Máté nyomatékosan előtérbe
helyezi ezt a fontos vonást a vacsora előkészítésével kap­
csolatban (vö. 26,17-19) - nemcsak emlékeztetni akar a
szövetség megkötésére, hanem el is akarja azt mélyíteni
és felül is akarja múlni. Mivel a régi szövetség népe vona­
kodott, ezért nekilát az Úr, hogy a sokaságból új népet
hívjon meg az új szövetségbe, mely már Jézus szenve­
dése előtt megpecsételődött a vérben és a vérrel. Most
teljesedik be az, amit Jeremiás próféta megjövendölt az
új szövetségről, amelyet az Úr Izrael és Júda népével fog
kötni (Jer 31,3 lk). Figyeljük csak meg, hogy Jeremiásnál
a durva szemrehányás ellenére is éppúgy, mint korábban,
Isten partnereként még mindig Izrael népéről van szó
(Jer 31,32k)! Nem egyszerűsítette le az egyház túlzottan
is e kérdést, amikor azzal az igénnyel lépett föl, hogy ő
az igazi Izrael? Nem húzott-e ezzel automatikusan éles

125 Másként Gnilka, J., Mattháus, II. 402.: „De a hagyomány és a

mátéi koncepció duktuszában is létezik két további lehetőség. Először
is Máténál az Isten szolgája... (vö. íz 53,10) ...másrészt pedig a pászka
bárány szolgálhatott előképként.”

98
határt a „hamis” Izraellel szemben? Máté ezt biztosan
így látta, mivel az ő értelmezése szerint a döntő bűn az,
hogy a zsidó vezetők elutasították a Messiás Jézust. Ez
azonban nem szemrehányásra kell, hogy vezessen, hanem
éppen a bűnök bocsánatára megkötött szövetségre.126
Máté becsületének mentségére legyen mondva, hogy az
új szövetségnek nála semmi esetre sem feltétele egy telje­
sen új nép. A választott nép a vonakodás ellenére is még
mindig birtokolja az ígéretet. A vacsora tizenkét résztve­
vője (26,20) nemcsak Jézus Krisztus egyházát reprezen­
tálja, hanem a régi tizenkét törzsből álló népet is, mely
reményében és várakozásában továbbra is Isten népe
marad. Máté bár egyoldalúan helyezte el a hangsúlyokat
az igazi Izraelről szóló ekkléziológiai koncepciójával, de
még sincs szó sehol - az alkalmanként tett kemény kije­
lentések ellenére sem (21,43; 22,7; 23,38; 27,25) - a szö­
vetség népének elvetéséről. Isten régi népének is megvan
a Jézus vére által megújult szövetségben az üdvtörténeti
eszkatologikus kiteljesedésre irányuló jelentősége.

4.9 AZ EGYHÁZ A VILÁGÉRT

A Máté-evangélium az „igazi Izraelről” szóló, Isten

megújult népének gondolatával összekapcsolja azt az
egyetemes igényt, melyet már az ószövetségi hagyomá­
nyokban előre megformáltak, s most az Újszövetségben
továbbfejlesztettek. Ennek az alapformának centripetális
(a középponthoz tartó) és vele ellentétes, centrifugális (a

126 „A sokakért kiontatik” szófordulatnak magába foglalónak kell len­

nie, vagyis minden népre s Izraelre is kell értelmezni.

99
középpontból kiinduló) irányultsága van. Azaz a népek a
Föld határáról jönnek a szent városba, illetve Isten népe
megy a népekhez a Föld végső határáig.127 Az újszövet­
ségi egyetemesség centripetális irányértelmezése karak­
terisztikus beszédformát nyer a Hegyi Beszéd három
szóképében: a föld sója, a világ világossága, a hegyre
épült város (5,18k), a centrifugális nézőpont viszont a
Feltámadott (28,16-20) beszédében kapja meg jellemző
kifejezését.

4.9.1 Az egyház centripetális dinamikája

Máténak a Hegyi Beszéd keretén belül közvetlenül a
boldogságmondásokhoz csatolva három bölcs mondása
van, melyek külön-külön nehezen értelmezhetők, de
követik a világért felelősséget érző egyház közös gondo­
latát (5,13k). A sóról szóló ige: „Ti vagytok a föld sója”
(13. v.), valamint a világosságról szóló ige: „Ti vagytok
a világ világossága” (14. v.) a maguk módján a tanítvá­
nyok közösségének a világ iránt érzett felelősségére utal­
nak. A „hegyre épült város”-ról (14. v.) szóló mondás „a
föld alatt élő egyház” ellenpéldája. Máté e három kép
segítségével felismerhetővé teszi a közösség karakteres
öntudatát. Nem kell többé elrejtőzni, a világosságot sem
kell véka alá rejteni. Különösen a magasba meredő város
képe (14. v.) áll összefüggésben a középpont felé irányuló
(centripetális) egyház dinamikájával. A világosság és a
város párhuzamos képei átvették az íz 2,2-5-ben megjö­

127 Trilling, W., Das wahre Israel, 140k.: Izrael, Sión, Jeruzsálem, a
templom az üdvösség hordozói, melyekhez a népek zarándokolni fog­
nak, hogy a tórát és tanítást fogadják.”, vö. Ez 38,12. De Izrael arra is
hivatott, hogy a föld határáig vigye az üdvösséget, vö. Íz 42,6; 49,6.

100
vendölt népek vándorlásának ötletét. Az emberek Jézus
Krisztus egyházában felismerik a világos fényt, a fényes
várost, s ezért útra kelnek, hogy utasításokat kapjanak az
új városban, s meghallják Isten igéjét: „Az utolsó idők­
ben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tete­
jén, és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a
nemzetek... Mert Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből
az Úr tanítása... Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr vilá­
gosságában!” (íz 2,2-5).128

4.9.2 Az egyház centrifugális dinamikája

Az egyház centrifugális irányultsága mutatkozik meg
a feltámadt Messiás missziós megbízatásában és a tanít­
ványok minden néphez való küldésében (28,16-20).
Jézus, az Úr megígérte tanítványainak, hogy velük lesz a
világ végéig (28,20).
Érdekes gondolatokat vethetünk fel még a szöveg iro­
dalmi kibővítésével kapcsolatban, főként a felmagasztalt
Úr teljhatalmára (18. v.) vonatkozó három kijelentést ille­
tően. A keresztelési parancsot egybekapcsolták a népek
missziójának utasításával (19. v.) és a világ végéig velünk
maradó Szentlélek (20. v.) ígéretével.129 Minket azonban
most az érdekel, amit az evangélista a missziós parancson
keresztül akart egyházáról kijelenteni. A felmagasztalt
Úr hatalma univerzális, ebből következik az a küldetés,

128 Vő. Gnilka, J., Matthaus, I. 1341c A gondolkodási modellel kap­

csolatban ld., Aalen, S., Die Begriffe ’Licht’ und ’Finstemis’, stb.
129 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 208-211.: 18b. 19b.20b versek
a régebbi hagyomány Máté előtti elemei, talán egy háromtagú kinyilat­
koztató ige, mely a Felmagasztalt hatalmáról, a keresztelési parancsról
és az ígéretről szólt.

101
mely az empirikus Izraelen túlmenően minden népet szem
előtt tart. Az evangélista szeme előtt tehát a világot átfogó
egyház képe lebeg. Az evangélium kezdetén a keletről
érkező csillagjósok (2,1) azonosak a végén a minden nép­
hez küldött misszionáriusokkal (28,19). A kezdet és a vég
ugyanazt a missziós szándékot pendíti meg. Figyeljük
csak meg, hogy a felmagasztalt Úr kívánalma: „...és
tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsol­
tam nektek” (20a v.), a földi utasításokra vonatkozik; az
egyház misszionáriusainak is arra kell tekintetüket irányí­
tani, amit a földön élő Jézus tartott szem előtt. A „veletek
vagyok” kijelentés (20. v.) visszanyúlik a házirend ígé­
retére: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek
az én nevemben, ott vagyok közöttük” (18,20) és az elő­
történetben az Emmánuel név jelentésére: „Ez azt jelenti:
velünk az Isten” (1,23).
Ugyan érdekes, de ezen a helyen aligha megválaszol­
ható kérdés, hogy Máté a zárt kör elvének stilisztikai
művészi fogásával, illetve azzal az irodalmi zárójellel,
melynek segítségével Jézus idejét mint a múlt nagysá­
gának önmagában kerek egészét akarta-e minősíteni,130
vagy inkább Isten népének valóságát tartotta-e szem előtt
az időbe és történelembe belépő egyház alakjában?131
Tematikailag tekintve bizonyára helyes az a megfigye­
lés, hogy Jézus Krisztus uralma és az egyház valósága
képezik e rövid szakasz súlypontjait. Az ószövetségi
háttér „Jahve, Isten - Isten népe” vonatkozásában tipo­
lógiai tömörítést nyert a Máténál egészében tekintve is
karakterisztikus feszültségben: „az Úr Jézus Krisztus -

130 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 213.

131 Trilling, W., Das wahre Israel, 50.

102
Jézus Krisztus egyháza”. Az evangélium végére különös
hangsúlyt kapnak az egész evangélium központi témái
a maguk sajátos értékrendjében és belső anyagában.
Befejezésképpen megállapíthatjuk, hogy Máté egyháza
azzal, hogy a pogányokhoz fordult, Isten régi népének
maradandó hagyományában áll; és mint „igazi Izrael”
olyan egyház, amely „minden népből”132 és minden
népért van.

4.10 AZ EGYHÁZ ÉS A ZSINAGÓGA

Nem egyértelmű Máté egyházának szellemi és üdv­

történeti álláspontja, főleg az Izraelhez, illetve a kora­
beli zsidósághoz fűződő viszonya, jellemző módon már
az első pillantásra szembetűnnek a zsidó partikularitást
jellemzően magukon viselő szövegek. Jézus maga is
(15,24) éppúgy tudja, mint a tanítványok (10,51c), hogy
csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldték. A misz-
sziós beszéd bevezetésében ez kifejezetten is így hangzik:
„A pogányokhoz ne menjetek, és a szamaritánusok váro­
saiba be ne térjetek” (10,5). Más szavakkal: az evangé­
lium kizárólag csak a zsidóké! Mivel itt mindkét esetben
Máté saját anyagáról van szó anélkül, hogy a szinoptikus

132 Trilling, W., Das wahre Israel, 139.: „Hogy árnyaltan fogalmaz­
zunk: egyháza nem 'zsidókból és pogányokból’ hanem 'minden nép­
ből’ állónak érti magát.” További bizonyítékként szolgálnak a pogá-
nyok felé fordulásra a kafamaumi századosról szóló elbeszélés 8,5-13,
különösen a 10-12. v-k; továbbá az Izajás idézet Isten szolgájáról, aki­
nek nevében bíznak a nemzetek 12,21; és a konkolyról szóló példabe­
széd értelmezése: „A világ szántóföld.” 13,38, és még gyakrabban is
más helyeken.

103
párhuzamos helyeken megfelelőjük lenne, ezért feltéte­
lezhetjük az előtörténetre történő kérdezés nélkül is, hogy
itt jól átgondolt konstrukcióval van dolgunk.133 Másik
oldalon áll az Izraelt érintő súlyos kritika és az evangé­
lium egyetemes összegző tendenciája, mely mindenek­
előtt a Feltámadott missziós parancsában jut kifejezésre
(28,19k). Hogy lehet ezt az ellentmondást ésszerűen meg­
magyarázni?
Itt egy olyan problémát érintünk, mely a legnagyobb
jelentőséggel bír az evangélium együttes megítélése és
az evangélista szellemi álláspontjára vonatkozóan is. Tán
egy zsidó elhajlóval van dolgunk, aki ugyan érdeklődik
az új tanítások iránt, de végül mégsem tudja a zsidó val­
lási közösség falai! átugrani?134 Máté talán egy megtért
farizeus, aki a hagyománytudatos zsidókereszténységet
képviseli, aki erősen kötődik a törvényhez, a próféták­
hoz és Izrael történetéhez, habár a döntő lépést megtette

133 Ide vehetjük még Jézus bevonulását Jeruzsálembe (21,1-11),

amikor az útszélén állók Dávid fiaként éljenzik (21,9), amikor az
egész város izgalomba jön (21,10) és még azt a jelenetet is, amikor
a templomot megtisztítja (21,12-17). Itt megmutatkozik, „hogy Jézus
küldetése a zsidó népnek és a templomnak is szól”. Vö. Hűmmel, R.,
Auseinendersetzung, 139. Ugyanebbe az irányba mutatnak azok a zsi­
dóbarát kijelentések, melyek pozitívan érdeklődnek a törvény szellemi
öröksége után. Hogyan kell Jézusnak azt az utasítását érteni, hogy
mindazt kövessék, amit az írástudók és a farizeusok mondanak (23,3)?
A keresztény házirendben a testvéri feddés (18,15-17) a zsidó törvény
szellemét idézi. Klasszikus példaként szolgálhat erre még a Hegyi
Beszéd igéje is, mely megfelelő szankciókkal fenyeget, ha ellenkezően
cselekednének (5,17-19).
134 Hűmmel, R., Auseinandersetzung, 159.: „Máté egyházának vizsgá­
lata során kiderült, hogy ugyan határozott saját életet él, de mégis a
zsidó zsinagóga szövetségébe tartozik.”

104
már az egyház új világába? Vagy egy világra nyitott, hel­
lenisztikusán gondolkodó teológusba botlunk, aki ugyan
bizonyos emléktöredékeket „magával cipel”, de idegen­
kedik a zsidóság világától?135 Az ellentmondás, illetve a
hagyományhoz való kötődés irodalmilag ugyan kielégí­
tően magyarázható „annak bizonyítékaként is, hogy Jézus
tevékenységében és a tanítványok kiküldésében teljesen
Izraelhez igazodott.”136 Én azonban azt tartom, hogy Máté
teológiai okból „feszültséggel teljes egységbe”137 kap­
csolta az újat és régit, a törvényt és az evangéliumot, a
zsidót és a hellenisztikusát, a zsinagógát és az egyházat.
Nála az egyház még mindig maradandó folytonosságban
áll a kereszténység előtti Izraellel.138 A páli „Isten nem
vetette el népét, amelyet egykor kiválasztott” (Róm 11,2)
gondolat Máténak a tények szerint ugyan „kemény hang”,
de a szituációból eredő elszigetelődés ellenére mégsem

135 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 34.: „A szerkesztés nemzsidó,

hellenisztikus elemei azt ajánlják, hogy a szerzőt pogány-keresztény-
nek tartsuk.”
136 Trilling, W., Mattháus, das kirchliche Evangélium, 193.
137 Bornkamm, G., Dér Auferstandene und dér Irdische, 187k. Vő.
Hűmmel, R., Auseinandersetzung, 166.: „Ennek a komplex szinté­
zisnek az eredménye, mely a Máté evangéliumában előttünk van, az
univerzális irányultságú, hellenisztikus elképzelésekkel átitatott zsidó­
kereszténység, mely feltételeit illetően túljutott a helyesen értelmezett
tóra bázisán. Az egykori zsidókeresztény és pogány-keresztény misz-
sziós munka és közösségi szerkezet párhuzamos sínen történő művelé­
sét maga mögött hagyta. Mégpedig azáltal, hogy a zsidókereszténység
eloldotta magát a farizeus törvényértelmezéstől és a templomtól, és
a pogány-kereszténységgel együtt a szeretet parancsának és a belőle
kifejlesztett keresztény Halachának (etikának) rendelte magát alá.”
138 Hűmmel, R., Auseinandersetzung, 157.

105
idegen.139Máté tehát még mindig kiáll az ígéret érvényes­
sége, a törvény kötelezettsége, és ama szövetség mellett,
melyet Isten kötött népével. A régi iidvrend továbbra is
érvényben marad. Izrael mint az üdvösség hordozója
Máté egyházában is jelen van.
De akkor mi ösztönözte az evangélistát arra, hogy
bizonyos mértékig szembehelyezkedő, kritikus távolság-
tartást vegyen föl, mely az „ő zsinagógáik” szófordulat­
ban (4,32; 9,35) és a súlyos teológiai bírálatokban csen­
dül fel, melyek Izrael elutasításának teóriájához közelí­
tenek? Az egymással ütköző kemény ellentmondásokra
magyarázatként szolgálnak a templom lerombolása utáni
összetűzések a zsinagóga és az egyház között. Keresztény
körökben megfelelő reakciót váltott ki a farizeus zsidó­
ság szigorú elkülönülése a kívülállóktól, eretnekektől és
elhajlóktól, melyet az eretnekek elleni átokban140juttattak
kifejezésre. Máté a Hegyi Beszédben üldözésről, szidal­
mazásról és rágalmazásról tesz említést (5,11 k). A tanít­
ványokat kiküldő missziós beszédben pedig drasztikus
utalásokat találunk arra, hogy a zsinagógákban megosto­
rozzák (10,17 vö. 23,34), a bíróságoknak kiszolgáltatják
(10,17.19.21; vö. 24,9k) és erőszakos halálra adják őket
(10,21.28). Ezek a keresztények aktuális tapasztalatai
a zsidó (és pogány?) környezettel szemben. A szakem­
berek nem tudnak megegyezni abban, hogy az üldö­

139 Másként Hűmmel, R., Auseinandersetzung, 143.: „Ez apáli válasz,

különösen is az eszkatologikus kitekintés ’egész Izrael’ megmentésére
(Róm 11,26), a maga egyértelműségében mégis egyedi.”
1411 Vö. Strack, H. L.,-Billerbeck, P., Kommentár zum Neuen Testa-
ment aus Taltnud und Midrasch, IV. 81986. 329kk. Mátét tekintve
ugyan kritikus. Vö. ezzel még Hűmmel, R., Ausein-andersetzung, 29k.

106
zött keresztények jogilag még a zsinagóga kötelékébe141
tartoznak-e, vagy már végbement a kizárásuk a zsidó
közösségből.142Tény azonban, hogy Máté egyháza e rend­
kívül nehéz helyzetben nemcsak saját szellemi és üdvtör­
téneti álláspontját gondolta át elméletileg, hanem a túlélé­
sért is küzdenie kellett. Máté zsidóságellenes agresszív
kijelentései a polemikus és homályos élükben még felis­
mertetik velünk, hogy itt konkrét szituációkra vonatkozó
reakciókról van szó a szemrehányás reflektált teológiai
igénye nélkül. A harc a hetvenes évek békétlen zsinagó­
gája ellen folyik, aligha Isten ősi népe mint egész ellen.
Máté, illetve egyháza zsidósághoz való viszonyát a
következő megfontolások alapján lehet meghatározni:
a zsidó-keresztény keretfeltételek a szervező, fegyel­
mező és teológiai jegyekben mutatkoznak meg, melyek
megegyeznek a zsidósággal és Izrael hagyományaival.
Másrészt vannak egyértelmű utalások az új, a Krisztusba
vetett hit által meghatározott evidenciára. Máté közössé­
gének keresztényei már nem vesznek részt a zsinagóga
istentiszteletein, szellemileg már átléptek a Rubikon
folyón. Az egyházépítés képei és Péter, illetve a közösség
teljhatalma összességében egy beköltözhető új házra utal­
nak, a régit azonban még semmi esetre se égették fel (a
22,7 ellenére sem!).

141 Bornkamm, G., Enderwartung, 24.: A közösség még az általá­

nos zsidó jurisdikcionális hatalom alatt áll. Hasonlóan Hűmmel, R.,
Auseinandersetzung, 3Ok.
142 így Kilpatrick, G. D., The Origins, llOk. Hasonlóan Trilling, W.,
Das wahre Israel, 79.

107
 4.11 MÁTÉ ÉS EGYHÁZA. ÖSSZEGZÉS

Az evangélista portréja az egyházra vonatkozó sokrétű

fejtegetéseiben karakterisztikus vonásokat ölt. Érthetővé
vált, hogy a hagyományhoz fűződő kapcsolat fontos néző­
pont: Máté egyháza nemcsak Isten régi népének emlé­
keiből és történetéből él, hanem továbbra is kötődik az
atyák hagyományaihoz. Másrészt a bűn és kudarc megta­
pasztalása a Jézussal való találkozásban és a rá hivatkozó
közösségben is arra ösztönzi, hogy újra átgondolja az Isten
népével kötött szövetséget, és elgondolkodjon az igazi
Izraelről is, mely a hívást megértette és elfogadta. A követ­
kezetes válasz: az egyház nyitása a népek felé. Máté egy
hellenisztikus zsidó-keresztény, aki úgymond összeköti a
régit az újjal. A feszültségeket nem tussolják el, de nem
vezetnek törésre. Fontos nézőpont az új név, az ekklészia
bevezetése. Az egyháznak még nincsenek szilárd szerve­
zeti formái, de már úton van a szakrális intézmény felé,
és teljesen tudatában van annak, hogy felelős az emberek
üdvösségéért. Jézus és a tanítványok együttélése az egy­
házban a testvériség jegyében zajlik. Bámulatos, hogy
mily nyomatékosan követik e gondolatot. Az igazak és
bűnösök együttélése az egyetlen egyházban nagyon fon­
tos aspektus. Máté nem sokra becsüli az elit közösséget,
amelyik úgy tesz, mintha már most beköszöntött volna a
tökéletes állapot. Az egyház kifejezett kötése Péter apos­
tolhoz felveti a korai egyház közösségén belül a tájéko­
zódási pont kérdését. Vajon Máté az a tanítvány-e, aki
különösen is képviseli a péteri vonalat a teológiai és egy­
házi gondolkodásban? A rövid utalások ugyan nem enge­
dik meg a határozott választ, de vitathatatlan a különös
érdeklődés az egyház iránt, mely úton van az új jövő felé.

108
 5. MATE
EVANGÉLISTA MINT
A KÖZÖSSÉG TANÍTÓJA

Máté a maga számos mondás- és beszédgyűjteményé­

vel rányomta evangéliumára a tanítójelleg pecsétjét. Lesz
még arról szó, hogy hogyan következtethetünk vissza a
szerző személyiségének képére. Érdeklődésünk azon­
ban először a tanításra mint olyanra irányul. Néhány pél­
dabeszédről (13,24-30; 21,33-46; 22,1-14) és az Isten
által megkívánt úgynevezett házirendről (18. fej.) már
beszéltünk az egyházi értelmezéssel összefüggésben.
A farizeusok ellen intézett beszéd röviden már felcsendült
(23. fej.). További tematikai súlypontok: a Hegyi Beszéd
(5-7. fej.), a tanítványokat kiküldő missziós beszéd (9,35-
11,1) és a végső időkről szóló beszéd (24. és 25. fej.).

5.1 A HEGYI BESZÉD ÉS

A NAGYOBB IGAZSÁGOSSÁG

Máté a Hegyi Beszéddel, az első nagy beszédgyűjte­

ménnyel adja meg evangéliuma döntő etikus-parainetikus
(erkölcsi-figyelmeztető) beállítottságát. Az „Ige Messi­
ása” tanítványait az új igazságosság útjáról tanítja.
Már első pillantásra kitűnik, hogy a beszéd nem egy­
séges. A boldogságmondások mellett ugyanis megtalál­
hatók a praktikus figyelmeztetések és intések is. A tör­
vény és a próféták érvényességéről szóló beszéd mellett

109
 megtaláljuk a nagyobb igazságosság követelményét, a
példabeszéd mellett az imát is. Máté önállóan átdolgozta
és kiegészítette a lukácsi síksági beszéd összehasonlítá­
sából világosan felismerhető alapállományt (a logion-
forrást). Itt nem kell bemutatnunk az irodalmi háttér
részleteit.143 Megfontolandó a tagolásra és szerkesztésre
vonatkozó azon próbálkozás, mely az egész beszéd szí­
vét a Miatyánkban (6,9-13) ismeri fel.144Aki azonban az
igazságosság témájához igazodik, az a feliratszerü 5,20
és 6,1 vezérmondatokból fog kiindulni, és három főtémát
fog felismerni: 1. A nagyobb igazságosság bemutatása
az antitézis (5,21-48) beszédformájában; 2. A nagyobb
igazságosság konkretizálása a hétköznapi viselkedésben
(6,1-18: alamizsna, ima, böjt); 3. Az egyes utasítások
gyűjteménye az Istenre irányuló valódi igazság szem­
pontja alapján (6,19-7,12). A három részből álló főrész
elé helyeztek egy bevezetést a programszerű boldogság­
mondásokkal (5,2-12) és azokkal a mondásokkal, melyek
a tanítványságról, illetve a törvény új értelmezéséről
(5,13-16.17-20) szólnak. A végkicsengést egy háromszo­
rosan tagolt ítéletre történő kitekintés képezi (7,13k: a két
útról; 7,15-20: a hamis prófétákról; 7,24-27: a sziklára
épült házról).
Teológiailag a Hegyi Beszédet a szeretet parancsának
igénye határozza meg, melyben a nagyobb igazságosság,
illetve a tökéletesség útja (5,20.48) példamutatóan is kife­
jeződik. Az ortho-doxia (az igaz hit) tesztje az orthopraxis
(az igazi gyakorlat)! Máté evangélista a keresztény etika

143 Vö. ehhez Luz, U., Mattháus, I. 187k. Sand, A., Mattháus, 95-97.
144 Vö. Luz, U„ Mattháus, I. 185-187.

110
kompendiumában (összefoglalásában) gyakorlati teoló­
gusnak és elkötelezett lelkipásztornak mutatkozik.
A következőkben a Hegyi Beszéd azon részeire össz­
pontosítunk, amelyekben felismerhetőek az evangélista
kézjegyei. Ezek a következők:
1. a törvény és próféták maradandó érvénye és a leg­
nagyobb igazságosság (5,17-20);
2. a hat antitézis és a tökéletesség (5,21-47.48);
3. a jó cselekedetek mint az igazi igazságosság kifeje­
ződései (6,1-18);
4. a közösség gyakorlati életében megvalósuló jobb
igazságosság (6,19-7,12);
5. a két útról szóló mondás (7,13-14);
6. a Hegyi Beszéd bevezetője, a boldogságmondások
(5,3-12);
7. a Hegyi Beszéd befejezése, példabeszéd a házépí­
tésről (7,24-27).

5.1.1 A törvény és a próféták maradandó érvényes­

ségéről szóló mondások: 5,17-20
A Hegyi Beszédben tükröződik Máté beható vitája a
zsidó törvénnyel, amely a közösséget továbbra is foglal­
koztatta, annak ellenére is, hogy a régi zsidó kötődéseik­
től már elfordultak. Vajon Krisztus a törvény végső célja
(Róm 10,4) és a teljes szabadság kinyilatkoztatója (Gál
5,1), ahogyan Pál apostol és néhány szélsőséges követője
értelmezi? Vagy pedig a keresztény közösség számára
továbbra is maradandó jelentősége van a törvénynek mint
Isten alapvető utasításának éppúgy, mint korábban? Máté
a Hegyi Beszéd bevezető részében egy rejtélyes mon­
dásgyűjteményben foglal állást ebben a nyilvánvalóan
lényeget érintő kérdésben. Az első ellentétesen megfogal-

111
mázott ige helyesbíti a helytelen véleményt arról, hogy
miért is jött Jézus: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni
jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni
jöttem, hanem beteljesíteni” (17. v.). Az ezt követő prófé­
tai ige garancianyilatkozat is egyben a törvény maradandó
érvényessége mellett: „Bizony mondom nektek, míg ég
és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske
sem vész el a törvényből, hanem az egész beteljesedik”
(18. v.). A hozzátartozó magyarázó ige olyan jogi mondat,
mely ugyan célzott megszorításokat tesz, de ennek elle­
nére irányadó vonalában mégis kitart a törvény igenlése
mellett: „Aki tehát egyet is eltöröl e legkisebb parancsok
közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fog­
ják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és
megtartani tanítja, az nagy lesz a mennyek országában”
(19. v.). A zárómondat a mennyek országába való beju­
tást taglalja, utalva a „nagyobb igazságosságra”, ami a
következő antitézisek tematikus fejtegetéseinek lesz majd
vezérszava (20. v.).
Általánosan elismert tény, hogy az evangélista hete­
rogén mondásokat sorakoztatott fel egymás mellé, és egy
domináns, az egész evangéliumra nézve döntő témába
helyezte. A kérdés csak az, hogy konkrétan mire is gon­
dolt az összeállításuknál. Továbbsegíthet bennünket, ha
egy pillantást vetünk a szöveg kibővítésének történetére.
Sok kutató a régebbi, talán a logion-forrásból származó
alapvető készletből indul ki, mely a törvény maradandó
érvényességét emeli ki (17k v.). Itt valószínűleg olyan
zsidó-keresztény körökbe botlunk, akik szigorúbb for­
mában védekeztek a szabados felfogás ellen, amelyek
előfordultak például az István diakónus vagy Pál apos­
tol körüli hellenisztikus csoportosulásokban (vö. ApCsel

112
7,48-50; 8,1; Gál 2,2-6.11-16; vő. ApCsel 15). Máté
egészen a törvény konzervatív igenlése mellett kötelezte
el magát, de bevezetett egyidejűleg „míg az egész betel­
jesedik” célkitűzéssel egy viszonylagos jelleget, illetve új
értelmezést.145 A beteljesedés a szeretet új parancsában,
Jézus etikájának szíve csücskében konkretizálódik (19,19;
22,39). De mégis feltűnő marad a zsidó-rabbinikus per-
fekcionizmusra valló szöveg: „egy i betű vagy egy vesz-
szőcske sem marad el a törvényből, hanem az egész betel­
jesedik” (18. v.) - mindenfajta kihagyások nélkül. Ez a
mondás a keresztény átdolgozás ellenére is megtartotta
zsidó karakterét.
A mondat, amelyik a legkisebb törvények feloldásáról,
illetve megtartásáról szól, és a mennybéli (19. v.) követ­
kezményeket is szem előtt tartja, nyelvileg és tartalmilag
is igencsak zsidó hangzású. De a 18. v. szigorát enyhíti
a „legkisebb-nagy” ellentétpár segítségével, hiszen csu­
pán az illető mennyországban elfoglalt helyének sorrend­
jéről gondolkodik el, és nem pedig a kizárásáról. Még a
parancsok megszegője is bejut a mennybe, habár számára
csak az utolsó helyet engedélyezik. A félreismerhetetlen
nehézségeket az exegézis éles elméjű, részben agyafúrt
feltevésekkel próbálta magyarázni.146 Érzésem szerint

145 Luz, U., Matthaus, I. 229k. Schweizer, E., Mattháus, 64.: „Máté
(átveszi) tehát a szigorú zsidó-keresztény igét, miszerint a világ végéig
nem vész el semmi sem a törvényből, de ezt úgy magyarázza, hogy
mindaz, amit a törvény megkíván, annak valóban meg kell történnie
és be kell teljesednie. De hol történik ez meg, és hol teljesedik ez be?
Jézus tanításában és tetteiben, és tanítványaiban, akik tanításait és tet­
teit továbbviszik.” Vö. Sand, A., Gesetz und die Propheten, 36-39.
146 Luz, U., Matthaus, I. 230k.238k. Trilling, W., Das wahre Israel,
179-183. Hűmmel, R., Auseinandersetzung, 67. 8. megj.

113
van némi igazság abban, hogy itt a zsidó-keresztény pró­
fétákra célozhatnak, akik a liberális elhajlókat rendreuta-
sítják, illetve az egyházból való kizárásukkal fenyegetőz­
nek, de az eljövendő mennyországba jutást ezzel mégsem
zárják ki (a legkisebb a mennyek országában).147 Máté
gondolkodás nélkül átvette ezeket a szabályzati utasítá­
sokat, de saját érdeklődése más irányba mutatott. Csak
mellesleg jegyezzük meg, hogy a vélt zsidó-keresztény
háttér a legkisebb parancs megszegésén többet ért, mint
csupán véletlen áthágást. „És az embereket megfelelően
tanítani” hozzáfüzése úgy tűnik, hogy nem más, mint
utalás a régi rendelkezések érvényessége miatt folytatott
tanítási vitákra. A tendencia egyértelmű: a zsidó-keresz­
tények figyelmeztetnek a törvénnyel szembehelyezkedők-
kel folytatott vitában a régi renddel szembeni tiszteletre.
De hogy döntött maga Máté?
A szakasz első (17. v.) és utolsó (20. v.) verse tartal­
mazza a választ: a törvény és próféták, vagyis az Isten
adta rend érvényes az újszövetségi közösségekre is: tehát
nem szűnik meg, nincs „elintézve”, nem „elavult”, nem
„ósdi”, vagy bármi más. Hogy ezt milyen komolyan gon­
dolta az evangélista, megmutatkozik minden ellentétes
vélemény visszautasításában - a fenséges „azért jöttem”,
illetve „nem azért jöttem” kijelentésekkel megerősítve,
melyek Jézust beteljesítőként mutatják be. A „beteljesí­

147 Iliimmel, R., Auseinandersetzung, 71.: „A törvény ellen lázongókat

a tóra érvényes betűjének uralma alá hajtja, és ezen túlmenően még
engedelmességre is vezeti a Jézus által értelmezett tórával szemben.”
Kasemann, E., Anfánge, 86k.

114
teni”148 fogalom komplex asszociációs mezője és a „tör­
vény és próféták” formula tényleges homályossága meg­
nehezítik az evangélista és teológiája számára oly fontos
kijelentés értelmezését. Kétségtelenül jelentős szerepet
játszik az üdvtörténeti beteljesedés gondolata, mely a
prófétákra történő utalásban csendül fel. A „beteljese­
dés” ebben az esetben azt akarja kijelenteni: Jézus kitart
az atyák ígéretei mellett. Ha igaz lenne, hogy a tör­
vényt ellenzők, tehát azok az emberek, akik elvetették a
keresztény ember szabadságára hivatkozva a törvény és a
parancs minden formáját, képeznék az indoklás hátterét,
akkor természetesen érthető lenne az erőteljes hivatkozás
a törvény engedelmes teljesítésére. Az evangélista véle­
ménye szerint Jézus ebben az esetben megköveteli isten
parancsainak betartását. Valószínűleg a „törvény és prófé­
ták” fordulat integráltan egymásba fonta mind a két néző­
pontot. Jézus ennek következtében az a Messiás, akiről az
atyák beszéltek, és az a tanító, aki Mózes mintájára kinyi­
latkoztatja, illetve újra értelmezi a törvényt.
A mondás, illetve a mondásgyüjtemény 20. versének
zárómondata, melyet az „ezért mondom nektek” rnegfo-

148 1. Jézus tanítására hivatkozhat, amennyiben a „felbontás” annyit

jelent, mint „megszüntetés”, vagyis „érvénytelenné nyilvánítani”.
Jézus válasza ezt mondja: „Beteljesítem a törvényt és a prófétákat, úgy
hogy a bennük rejlő isteni akaratot feltárom”. De úgy is: „Hogy a tör­
vényt és prófétákat tartalommal töltöm meg, vagyis kiegészítem.”
2. Jézus cselekedetére vonatkoztatva, a „beteljesedés” Jézus törvény­
nyel szembeni teljes alázatosságának kifejezéseként, annak körülírása­
ként értelmezhető. De úgyis, hogy Jézus megjelenésében a törvényes
és prófétai ígéretek beteljesedtek vagy egyszerűen úgy, hogy ő a tör­
vény célja és vége: „finis legis”: Jézus a törvényt beteljesítette, az új
- halálával és feltámadásával eljövő - keresztény kegyelmi rend „anti-
törvényével”.

115
galmazással emelnek ki, utal a nagyobb igazságosságra,
mely egyértelműen túlmutat az írástudók és farizeusok
által szabott mértéken, és a törvény és próféták „beteljese-
dés”-ének első és alapvető kinyilvánítása. Jézus új etikája
az igazságosság új minőségéből áll, amin a nyitottságot
értjük - a törvény mögött megbújó és az emberi szabá­
lyokba burkolt - Isten szent akaratára. Máté azt akarja
mondani, hogy a régi törvény utasításai megújulva, min­
dent felülmúló módon, „Jézus új törvényeként” léptek
életbe. Jézus tanítványait felszólítják a tökéletességre
a mennyei Atya (5,48) és Jézus követésében (19,21).
„Ehhez társul még a szív tisztasága, a megfelelő érzület,
a szívből jövő jóság (vö. 5,8; 6,21; 12,35; 15,8.18k), mely
a külső megnyilvánulásokban hozza meg gyümölcsét
(7,16-20; 12,33; 21,41.48[sic!]).149 Alátámasztja a Hegyi
Beszédben követelt viselkedésmódot az 5,19-ben sze­
replő záró logion, amely a házépítésről szól (7,24-27), és
a két fiúról szóló példabeszéd (21,28-3la). A Feltámadott
a tanítványok lelkére köti, hogy az embereket mindan­
nak megtartására ösztönözzék, amit meghagyott nekik
(28,20a).”150
Milyen felismerések adódnak a szerző azonosítására a
törvény, a próféták, a hagyományhoz ragaszkodás alapér­
telmezéséből, de még az új partok felé történő átkelésből
is? Máté jó szemmértékkel rendelkező zsidó-keresztény
író. Nem esik sem az extrém hagyományozás egyolda­
lúságába, sem az aránytalan progresszívizmus hibájába.
Hangsúlyozza a közösségen belüli és kívüli bizonyos libe­

149 (A 21,48 hivatkozás elírás Schnackenburg részéről, mert ez a vers

nem létezik. Ld. a 150. m egj-t- a szerk. megjegyzése)
150 Schnackenburg, R., Die sittliche Botschaft, II. 126.

116
rális tendenciákkal szemben a törvény állandó érvényét;
nem riad vissza olyan megfogalmazásoktól sem, melyek
lángoló felhívásoknak hangzanak a rég feladott bástyák
megvédésére. Másrészt annak, aki alaposan odafigyel,
megmutatja az új cselekvési elvet vagy az új, igazi igaz­
ságosság útját. A hagyomány és a haladás témája mindig
aktuális. Máté „tanítása” nem alakítható át könnyen, és
a mindenkori jelen követeléseitől elszakítva pedig egy­
általán nem. A „vagy-vagy” alternatívája egy nagyon
leegyszerűsített felvilágosítás, amely nem segít tovább.
Inkább azt kellene mondanunk: tisztelve a hagyományt,
de nyitott szemmel a jelen követelményei iránt tesszük
azt, amit a jelen megkíván. Lehet, hogy egy közösségnek,
amely az ajánlott haladást nem kívánja, át kellene törnie
a megkérgesedetl hagyományt, mint ahogyan fordítva is
a „haladásban hívőket” is figyelmeztetni kell - már elv­
ből is - a hagyományosnak az értékére. Ha Máté esetében
bátorkodunk megnevezni a tendenciát, akkor úgy tűnik,
hogy ő előretekint, nyitott az újra, s biztos, hogy nála az
eddig még ki nem gondolt viszi a prímet (vö. 10,5k-t a
15,21-28-cal!). Az antitézisek részleteiben is tematizálják
azt, amit itt csak elvi formában fogalmaztunk meg.

5.1.2 Az antitézisek: 5,21—48

Máté mint „gyakorlati teológus” példákat hoz az általa
megkövetelt jobb igazságosságra. Mielőtt azonban az
antitézisek részleteibe belemennénk, előre kell bocsá­
tanunk egy gondolatot a beszédformával kapcsolatban,
melyben feltehetően az elbeszélő különös igénye jelent­
kezik. Máté az antitetikus (ellentétre épülő, szembeállító)
beszédformával - „hallottátok, hogy mondatott (a régi­
eknek), én pedig mondom nektek” - visszanyúlt a kora­

117
beli zsidóság hagyományaira. A törvény tanítója ugyanis
pontosan ezt a beszédformát használta, hogy megerősítse
saját helyzetét a törvénnyel kapcsolatos vitában. Az „én
pedig mondom nektek” kijelentés ugyan tekintélyt jelent
ki, de mindig a felülvizsgálható tanvélemények kere­
tén belül, itt tehát értelmezések vetekszenek értelmezé­
sekkel.15' Máté viszont felismerte, hogy Jézus a tudósok
hagyományos nyelvének mintáiban és mintáival tartalmi­
lag valami újat követelt. Itt már többé nemcsak egy valaki
beszél a sok közül, hanem az új tanító, aki új értelmet ad
a törvénynek. Máté evangélista ezt az elsődleges igényt
feldolgozásának különös módjában jutatta kifejezésre,
közelebbről a hat antitézis ismétlésével, a Hegyi Beszédre
történő formai összpontosítással, mindenekelőtt a domi­
náns szeretetparancsra (ellenségszeretet: 25.44. v) irá­
nyuló tematikus érdeklődésével. Már most elmondhatjuk
az új parancs minőségével kapcsolatban, hogy az erőteljes
kiigazítások ellenére sincs szándékában a régi hagyomány
teljes elutasítása.

Az első antitézis
Az ölesről és a kiengesztelődésről: 5,21-26
Az első antitézis: „Hallottátok, hogy mondatott: Ne
ölj!”, kijelentése a dekalógus ötödik parancsára (Kiv
20,15 LXX; MTörv 5,18 LXX) utal. Kérdés, hogy a Máté
által hozzáfűzött szankció: „Aki öl, állítsák törvényszék
elé”, része-e az isteni törvénynek, vagy csak a törvény-*153

151 Vö. ehhez Luz, U., Matthaus, I. 247. Gnilka, J., Matthaus, I. 151—
153.

118
magyarázók értelmezése?152153Ennek eldöntése tehát nem­
csak akadémikus vitára érdemes, hiszen a rákövetkező
„Én pedig mondom nektek” kijelentésre is hatással van:
Úgy magyarázza-e Jézus a törvényt, mint ahogyan már
előtte és utána mások is megtették, vagy pedig alapjai­
ban korrigálja? Csak az új tanító igényével lép-e föl, vagy
pedig a törvényadóéval? A helyes értelmezés kulcsa a
bensővé tétel és az elmélyítés gondolatában van. A tör­
vényt lényegében nem változtatja meg. De a törvény úgy
már nem elegendő, mint az emberhez méltó és Istennek
tetsző érintkezés kizárólagos formája, s főként úgy nem,
ahogyan az írástudók hagyományosan értelmezték. Jézus
- miként más esetekben is - utal a szív érzésére, mint
ami a jó és rossz forrása.153 Ha tartalmilag nézzük, akkor
Jézus antitézise szembeállítja az ölés tilalmának paran­
csát a harag és a rágalmazás tiltásának parancsával: „Én
pedig mondom nektek: Mindazt, aki haragszik testvérére,
állítsák törvényszék elé; és aki testvérének azt mondja:
te esztelen!, állítsák a főtanács ítélőszéke elé, aki pedig
azt mondja neki: te (istentelen) bolond!, az kerüljön a
pokol tüzére” (22. v.). A fokozódó büntetés154: „törvény­
szék” - „főtanács” - „pokol tüze” - felismerhetően jogi
komponens. De a kétszeresen használt testvér kifejezés
is utal a keresztény (= testvéri) közösség viszonyaira.

152 Gnilka, J., Matthaus, I. 153.: „Valószínűleg olyan értelmezési

hagyománnyal van dolgunk, amelynek megfelelőit megtaláljuk a tar-
gumban, tehát egy olyan szövegben is, melyet a zsinagógái istentiszte­
leten olvastak.”
153 Wolbert, W., „’Wer seinem Brúder ohne Grund zürnt’. Zu einer
Lesart dér 1. Antithese”, 166.
154 Másként látja Luz, U„ Matthaus, I. 252.: „így tehát a fokozás tézi­
sétől - a 22a.b.c v-kben - búcsút kell vennünk.”

119
Máté talán az új egyházfegyelmet állította a végső ítélet­
tel való figyelmeztetés helyére? A harag, ha kiragadjuk
eszkatológiai kontextusából (22c v.), természetesen más
minőséget kap. Az az érdekes olvasat, amelyik az „ok nél­
kül” szócskát hozzáfűzi, már mutatja is az itt jelentkező
problémát. Van ugyanis megalapozott „szent harag”, ame­
lyik nem eshet Jézus tiltása alá - legalábbis így gondol­
ják azok a teológusok, akik ebben az antitézisben olyan
etikai szabályt szeretnének felismerni, mely természetjogi
vonatkozásokat ébreszt. Hogyan értsük tehát ezt az igét?
Máté és kortársai számára tényleg Jézus Krisztus egy­
házának új életszabályai állnak előtérben. A testvérek a
hittestvéreket jelentik. Az új „törvény” pedig új utasításo­
kat ad a közösségen belüli egymással való bánásmódra.155
De már az említett megfontolások is a megengedett és
nem megengedett haragról ellene mondanak a továbbra is
érvényes eszkatologikus teológiai alaptenornak. Az evan­
gélista nem a filozófiai etika tanítója, hanem alapvetően
profetikus figyelmeztető - viszont mégis olyan, mint aki
tisztában van közösségének viszonyaival. A nem-harag-
vás ennek következtében csak azután kapja meg teljes
értelmét, ha pozitívan is kifejti, ha a szeretetbe fordítja
át, ami az Isten országának új életrendje. Az a homlok­
egyenes ellentét lebeg az evangélista szeme előtt, ami

155 Trilling, W, Mattháus, I. 118: „...ezt a bánásmódot a keresztény

közösség testvériségében kell élni, ahol az elutasítást, a haragot és a
gyűlöletet ki kell pellengérezni és el kell kerülni. Mennyire gondosan
és pontosan el kellene azt a tudást mélyíteni, hogy a közösségben ször­
nyűnek kell érezni Jézus parancsának az áthágását. És annak a törek­
vésnek milyen erősnek kellene bennünk lennie, hogy minden gonosz­
ságot, ami a testvér ellen irányul, már csírájában elfojtsuk.”

120
fennáll a gyűlölet és a jóság között, mely a harag és a sze­
retet konkrét kifejezése.
A Máté-evangélium szerkesztője az antitézist a „test­
vér” címszó segítségével további két mondással bőví­
tette ki, melyek a kiengesztelődésről szólnak: annak,
aki adományát az oltárra viszi, először is ki kell engesz-
telődnie testvérével (23k v.). Aki pedig pereskedik vele,
annak nem szabad elodáznia a kiengesztelődést, mert a
törvényszék meglepheti (25k v.). A mondás értelmét két
mondatban, röviden így fejthetjük ki: A kultusz nem ér
semmit, ha az emberi kapcsolatok nem harmonikusak!
A kiengesztelődés sürgős, nem tűr halasztást. Máté ugyan
erősebben historizálta a számára tipikus út(= életút) motí­
vumot (25a v.), és figyelmeztető szempontját is kidol­
gozta,150 ámde az antitézis végül mégiscsak közvetlenül
szembesít Isten ítéletével (25b.26. v.). Az első antitézis
élének értelme az, hogy érzékennyé tegyen bennünket az
emberek közötti kapcsolatok iránt: nemcsak Kain tettét
bünteti az isteni ítélet, hanem már az agresszív és emocio­
nális töltetű gondolkodást is. De meg kell jegyeznünk azt
is, hogy hasonló tendenciák és etikai fejlemények adód­
tak már a zsidóságban és a kortárs filozófiában is. Éppen
ezért annál szorongatóbb a Hegyi Beszéd eme utasítása
esetében, hogy rákérdezzünk annak sajátosan kereszté­
nyi jellemzőjére. Vajon az evangélium csak új nyelvi for­
mába öltöztette-e a már tartalmilag ismertet? A közelgő
Isten országának eszkatologikus horizontja lenne az a
katalizátor, mely a humánum terén már meglévő „termé­
szetes” fejlődési folyamatot felgyorsította? A vélemények
forgatagában van értelme annak a tézisnek, amelyik arról156

156 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 159k.

121
beszél, hogy a törvényben elrejtett Isten akaratát itt nap­
világra hozták. Azok a szkeptikus megfontolások, melyek
a gyakorlati magatartást érintik, ma is megérdemlik, hogy
komolyan vegyük őket. A keresztények ugyan szép teóri­
ákat szőnek a haragról, de a világban még sincs vége az
öldöklésnek. Az ötödik parancs realizmusának tehát még
mindig nagyon is aktuális jelentése van.

A második antitézis
A házasságtörésről és a szív kívánságáról: 5,27-30
A második antitézis követi a dekalógus sorrendjét (vö.
Kiv 20,13 LXX; MTörv 5,17 LXX). Míg ott csak álta­
lánosságban van szó házasságtörésről, itt már a másik
ember feleségére irányuló megkívánó tekintetet is bün­
tetik. Az alapgondolat tehát itt is az érzületi etika, az
erkölcs belsővé tétele. Persze itt sem szabad félvállról
venni azt a tiltást, ami a régieknek mondatott. Először
is meg kell fontolnunk, hogy a Jézus korabeli zsidóság
ismert hasonló mondásokat.157 Ha tárgyilagosan tekint­
jük, akkor Jézus nem mondott alapvetően újat. Másrészt
viszont a jogrend melletti kitartásnak is megvannak a
pozitív előnyei. A házasság védelemre méltó intézménye
ugyanis szilárd normákat kíván. Mi volt Jézus szándéka
ezzel a követelménnyel? Főleg pedig: hogyan értette
Máté a Hegyi Beszéd útmutatását?
1. Ha a hasonló szabású rabbinista mondásokat figye­
lembe vesszük, akkor nagyon fontos különbség tűnik a
szemünkbe: ami itt épületes belsővé tétel és haggadaszerű
(azaz írástudói) törvénymagyarázat, az Jézus ajkán az új

157 Stauffer, E., Botschaft Jesu, 184. 112. megj. Braun, H.,
Radikalismus, I. 9. 6. megj.

122
rend törvénye lesz, amelynek érvényesülnie kell az Isten
országában. Máté azzal, hogy az ismert erkölcsi alap­
elvet az új igazságosság igénye alá helyezte, a kereket
ugyan visszaforgatta a jogi szemlélet irányába, de azt is
világossá tette, hogy ez egészen más jog, mert számára a
döntő tényező az élet Jézus Krisztus közösségében.
2. Ezzel máris a második megjegyzésünkhöz jutunk.
A zsidóság a házasságtörés tilalmát a férfi birtoklási jogá­
ból vezette le. A házasságtörő egy másik férj tulajdonjo­
gát sérti meg, ezért a legkeményebb szankciókkal fenye­
getik meg (Lev 10,20). Jézus a maga utasításával a fele­
ség jogáért is síkra száll. Ha a megkívánó tekintetet már
házasságtörésnek nevezi, akkor ezzel azt is kijelenti, hogy
az asszony nem a kéjvágy tárgya, hanem a férj partnere.
Jó okkal beszélhetünk emancipációs tettről. A nőt sze­
mélyi méltóságában veszik komolyan. Azt viszont, hogy
Máté ugyanezen a vonalon maradt-e, már nem lehet biz­
tonsággal megállapítani. A házasságtörés, vagy parázna-
ság kivétele a harmadik antitézisben (5,32), mely a férfi
szemszögéből kiindulva fogalmaz, bizonyos nehézséget
jelent itt. De mégis figyelemre méltó, hogy egy férfijogú
világban, melyben az asszony nem rendelkezett kivált­
ságokkal, olyan ívet rajzolnak meg, amely versenyképes
még a modern kor szekularizált tendenciájával is.
3. Ellentétben a zsidó rigorózus kijelentésekkel158 a
Hegyi Beszéd csak az asszony megkívánó nézését tiltja,

158 Luz, U., Matthaus, I. 265.: „A férfi, ha nem szükséges, ne beszéljen

asszonnyal, még a saját feleségével sem (Ab 1,5). Az ember ne menjen
asszony után az utcán, és ne is köszöntse, és ne engedje, hogy kiszol­
gálja. Ne is legyen egyedül másik nővel, mert már az asszonynak a
hangja és a haja is szeméremsértő. Természetes, hogy egyetlen nőre

123
 de semmiképpen sem általában azt, hogy egyáltalán
ránézzünk egy nőre. A nemek kényszermentes érintkezése
figyelhető meg az első pillantásra korlátozó értelműnek
tűnő mondat tendenciájában is. Jézus maga az asszonyok­
kal szembeni „liberális” magatartásával (Lk 7,36-50; Mt
21,311c) is mércét szabott. „Jézus nyitottsága és fesztelen­
sége az egyházi körökben is botrányt keltett, ahogyan a Jn
7,53kk perikópájának sorsa vagy a századforduló környé­
kén megjelent morálteológiák túlzásai is még szemünk
elé idézik.”159 Máté evangélista ugyan az erkölcs belsővé
tételét tartja szem előtt, de nyilvánvaló az asszony sért­
hetetlensége és méltósága ügyében kifejtett fáradozása is.
4. Jézus antitézisét félreértjük, ha abszolutizáljuk a
szexuáletikai szempontot, és kiragadjuk a házasság rend­
jével adott összefüggéséből, aminek következménye azu­
tán a perspektívák veszélyes eltolódása lesz. Az antitézis
így „az élvezet és a házasság ellenes tendenciák örvé­
nyébe kérni, ami odavezet, hogy a nőkkel való érintke­
zést lehetőleg kerülni kell”.160 A nemiség elvetése lenne
a Hegyi Beszéd központi magja? Se Jézusra, se Mátéra
nem hivatkozhat az effajta szűklátókörűség. Máté a két
korábbi hagyományból (logion-forrás és Márk) származó
mondást, melyek a megbotránkoztatásról szólnak, a „néz”
- „megnéz” címszó segítségével illesztette be evangéliu­
mába. A jobb szem kivájásáró! (29. v.) és a jobb kéz levá­
gásáról (30. v.) szóló képek, ahogy azt az ítélettel történő
fenyegetés nyilvánvalóvá teszi, a radikális engedelmes­

sem szabad pillantást vetni, még a hajadonra sem, mert veszélynek

teszi ki magát az ember.”
159 Gnilka, J., Matthaus, I. 163k.
160 Luz, U., Matthaus, I. 2621c.

124
ségre való felhívás igénye alá esnek. Az embert semmi
sem, legyen az még oly értékes is, mint a jobb szem vagy
a jobb kéz, nem tántoríthatja el Isten parancsától. Viszont
mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a „botrány”,
„skandalum” címszó segítségével Jézus antitézisét egyol­
dalúan beszűkítették, és a kísértés szempontjára helyez­
ték a hangsúlyt. Annál fontosabb viszont, hogy a botrány
kiváltójára figyeljünk: ez nem a másik ember, nem a nő
mint csábító, hanem a saját szív. „A szemet és a kezet
közelebbről is megnevezi, melyek úgy tűnik, hogy e bot­
rány sajátosan előnyben részesített eszközei.”161
Máté a házasságtörésről, a megkívánó vágyakozásról
és a megbotránkoztatásról szóló lazán egymáshoz kap­
csolódó mondásaival olyan témát vetett föl, amely az
embert egzisztenciálisan érinti. A válasz sokrétű, és első
pillantásra nehezen átlátható. Ha igaz az, hogy az egyház,
mint a megvalósuló Isten országának tere, ki is jelöli az
általános kereteket, akkor Jézus útmutatásai rendkívül
gyakorlatiasak.

A harmadik antitézis
A válásról: 5,31-32
A válásról szóló igét, melyet Máté a régebbi hagyo­
mányból162 vett át, az antitézis formájába öntötte, s a cím­
szó kapcsolásával előttünk levő összefüggésbe helyezte.
A tézis, melyet általában ezzel a megfogalmazással vezet
be: „Továbbá mondatott a régieknek”, saját átfogalma­
zásában idézi a válás törvényi szabályozását (vö. MTörv
24,1). Az „Én pedig mondom nektek” kijelentéssel Jézus

161 Trilling, W, Matthaus, I. 123.

162 Vö. Mk 10,11 =M t 19,9; Lk 16,18.

125
 megtiltja a férjnek mind a felesége elbocsátását, mind
pedig egy elbocsátott nő feleségül vételét. Míg Jézus vilá­
gosan és félreérthetetlenül újra érvényre juttatja Isten ősi
és eredeti akaratát (vő. Tér 2,24) a törvény előírásával
szemben, s ezzel a férfit és a nőt egyformán kötelezi,163
addig Máté viszont az ún. paráznaság, illetve házasságtö­
rés esetének kivételével gyakorlatilag a zsidó-keresztény
közösség követelményeit vette figyelembe, amely nyil­
ván nem tudott megfelelni Jézus szigorú követeléseinek.
Ezzel a korhoz kötött, kivételt megengedő szabállyal
viszont nem hoztak-e előzetes döntést más konfliktussal
terhelt esetekre is, amelyek mindig is előfordultak, s min­
dig is lesznek? Szembe mehet-e ez az egyház, amelyik
Mátéra, a realista lelkipásztorra hivatkozik, Jézus világo­
san megfogalmazott akaratával?
Először is le kell szögeznünk, hogy Máté elvben
követte Jézusnak a hagyományból ismert szigorú utasí­
tásait a válás megtiltásával. Az egyház ettől a szabálytól
a súlyos konfliktusok ellenére sem tért el. A „humánus”
magyarázat képviselői ma szívesen hivatkoznak Jézus
irgalmasságára, és megkísérlik ezt kijátszani az erősen
törvényhez kötődő (nomista) egyházi magatartással szem­
ben. Máté evangélista szerintük ilyen esetekben látta és
meg is értette az emberek javát érintő összefüggéseket.
Egy amerikai bibliatudós így fejezi ki ezt a problémát:
„Ha Máté a sugalmazástól vezérelve korának problémáit
szem előtt tartva Jézus szavát ily élesen megváltoztatta,

163 A férfi, aki elbocsátja feleségét, házasságtörővé teszi az asszonyt,

és megtöri a saját házasságát is. A tudományos vitában eltérnek a véle­
mények abban a kérdésben, hogy Jézus a törvényt megszorító értelem­
ben magyarázta-e, vagy teljesen megszüntette-e.

126
akkor miért nem teheti meg a későbbi generációk Lélektől
vezetett egyháza, hogy ne hozzon hasonló jellegű kivéte­
les szabályokat, tekintettel napjaink házasságainak égető
válságára?”164 Az effajta megfontolásokat nem kell elha­
markodottan Jézus egyértelmű kompromisszumot nem
tűrő szavával elfojtanunk. Egészen eltekintve attól, hogy
az újszövetségi kánon egyházi kinyilatkoztatásról alkotott
felfogása a döntő, nem pedig a történeti kritika játéksza­
bályai szerint megállapított „valódi” jézusi igék (melyek
is azok?). A választ lényegében a mindenkori Krisztusról
alkotott kép, például: „a törvény tanítója”, „a végső idők
prófétája”, „a kegyes és alázatos szívű Üdvözítő” szi­
gorúbb vagy rugalmasabb magyarázata dönti el. Máté
mint az egyház pragmatikusan gondolkodó tanítója és a
„nagyobb igazságosság” képviselője az Isten szavához
való hűsége mellett az emberek üdvösségét is szem előtt
tartotta, éppen ezért Jézus példájára támaszkodva a válás
szigorú tiltásának takarója alatt azért Isten irgalmát is lát­
hatóvá tette. De itt kétségtelenül borotvaélen táncol.

A negyedik antitézis
Az esküről: 5,33-37
Az eskü megtagadása ugyanolyan régi hagyománnyal
rendelkezik, mint maga a szent eskü - a Hegyi Beszéd
szavai gyakorlatilag nem sokat változtattak ezen, azonban
legalább a lelkiismeretet fölrázták. Hosszú távon a tragi­
kum határozza meg a képet: gondolhatunk itt az úgyneve­
zett zászlóra történő eskü körüli ellentétekre. Ám ahogy a
kibúvók és ferdítések hosszú sora mutatja, felfedezhető a

164 Gnilka, J., Matthaus, I. 170. hivatkozik Fitzmyer J., The Matthean
Divorce Texts, 197-226. munkájára.

127
komikum is. Nem hagyható figyelmen kívül a következő
megfontolásra méltó, mellékes észrevétel sem: ugyanaz
az egyház a válás ügyében határozottan és szigorúan jár
el,165viszont az esküvel kevesebb nehézsége támadt.
A Hegyi Beszéd negyedik antitézise az első részé­
ben „a régiek”-re való hivatkozással két irányelvet ad a
hamis eskü és az eskü témájához. Az ismert „Én pedig
mondom nektek” kezdetű második rész alapvetően tiltja
az eskü minden formáját, s helyette az őszinte szóra ösz­
tönöz. A Jakab levelében írott eskütilalom (Jak 5,12) a
távoli párhuzam, mely nyelvi és tartalmi mondanivalójá­
ban is egyértelműbb.166 Máté valószínűleg közös forrást
dolgozott fel, és provokáló kiegészítésekkel167 látta el. Mi
lehetett Jézus szándéka azzal, hogy az érvényben lévő,
esküvel kapcsolatos gyakorlatot sutba dobta? Hogyan
értelmezte Máté az Úr útmutatását? Újra és újra - jogtala­
nul - állították, hogy Jézus az eskü megtiltásával a zsidó
törvényt döntő ponton szüntette meg. Valójában a „Ne
tégy hamis esküt”, illetve a „Ne esküdj hamisan” tézisnek
legalább annyira nincs megfelelője az ótestamentumi tör­
vényben168, mint annak a parancsolatnak, hogy az Úrnak
tett ígéretet beváltsuk.169Máté valószínűleg felvette a kor-

165 A paráznaságról szóló cikkely ellenére (Mt 5,32): „a paráznaság

kivételével”.
166 Jak 5,12: „Mindenekelőtt testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a
földre, se semmi másra; az igen legyen igen, a nem nem, hogy meg ne
ítéltessetek.”
167 Az eskü kezesei: az ég, a Föld, Jeruzsálem, a saját fej.
168 A tízparancsolatból a nyolcadik Kiv 20,16; MTörv 5,20 a hamis
tanúzásról szól, és nem az esküről vagy a hamisan tett esküről.
169 Távoli megegyezések: Szám 30,3; Zsolt 50,14; MTörv 23,22.

128
társ hellenista-zsidó etika általános megállapításait, s pon­
tosan ellentétes formába öntötte azokat. Jézus kívánalma
azonban másként néz ki : „Egyáltalán ne esküdjetek”
(34a v.). A tárgyilagosság kedvéért azonban megjegyez­
zük, hogy hasonló tendenciák megfigyelhetők filozófiai és
vallási környezetben is,l70mégis meglepő viszont a hatá­
rozott és félre nem érthető tilalom Jézus antitézisében. Az
indoklás nem egyértelmű. Meg kellett volna védeni Isten
szent nevét a becsmérléstől s a meggyalázástól? A zsidó­
ságban megszokott körülírások a „menny”, „Jeruzsálem, a
nagy király városa”, „saját fej” ebbe az irányba mutatnak.
De ez nem kielégítő! Az antitézis többet mond: az eskü
az eskü - ezért megengedhetetlen. Jézus eskütilalmának
tendenciája így hangzik: „Az ember a mindennapjaiban
is minden korlátozás nélkül kapcsolatban áll Istennel.”171
Röviden: Jézus teljes őszinteségre kéri a keresztényeket.
Világi dolgokban Isten nevére való hivatkozás minden
esetben valami káromlót rejt magában. Jézus számára az
ember és szavahihetősége áll a középpontban.
Ezzel azonban ismét visszaértünk a már említett,
Máté értelmezése szerinti eredeti kérdéshez. Az evan­
gélista megértésének kulcsa a szibillai záró mondatban
rejlik. Az egyértelmű tiltásból: „Az igen legyen igen, a
nem legyen nem” (Jak 5,17), esküt helyettesítő megfogal­
mazás lett: „beszédetekben: az igen legyen igen, a nem
nem” (37. v.). Mivel az őszinte emberi szó már nem volt

170 Philo, Lég. All. 3,207; Spec. Lég. 4,40; Decal. 93. Flavius
Josephus, Ant. 15,371; Bell. Jud. 2,135. Luz, U., Mattháus, I. 282.:
„A hellenizmusban az esküre vonatkozó kritikákat kiterjesztik: Az
eskü ellentmond az etikai alapelveknek.”
171 Luz, U., Matthaus, I. 284.

129
elegendő, további sablonszem megfogalmazásokat kellett
létrehozni. Máté valószínűleg ugyanabból a megfontolás­
ból írta be a - menny, Föld, Jeruzsálem, saját fej - esküt
biztosító fogalmakat. Megkérdezhetjük, hogy nem iga­
zodott-e túl gyorsan és készségesen az egyház,172 amikor
a mindenható Isten nevére szent esküt kíván a hitvallás
megerősítésére. Olyan meggyőző válasz, mely a keresz­
tények lelkiismeretét az eskü megtagadása vagy éppen az
eskü letétele esetében megnyugtatná, sajnos nincs, s való­
színűleg nem is lesz. Talán a „visszaeső” Máté és az őt
követő keresztények tisztességének megmentése érdeké­
ben el kellene gondolkodni azon, hogy Jézus szigorú tiltá­
sánál olyan mondatról van szó, ami Isten országának jogát
képviseli, de nem a világi jogot. Valaki azt mondta, hogy
minden kereszténynek meg kell hoznia a „Feltámadottba
vetett hit fényében”173 a saját döntését. De mit is jelent
ez? Máté számára a keresztény tökéletesség megfogalma­
zása (vö. 5,48) adja meg a választ: a tökéletes embernek,
aki tiszta szívből teszi Isten akaratát, nem kell esküvel és
„esküt helyettesítő formulákkal” („a beszédetek”) meg­
erősíteni igen-jét vagy nem-jét. Eddig a tökéletességig
hosszú még az út, ahogy az eskü története is mutatja.

Az ötödik antitézis
Az erőszakmentességről: 5,38-42
Az erőszakmentességről, valamint az ellenállásról tör­
ténő lemondásról szóló ige provokáló kihívásként hat a
„normális” emberre. Beszéltek már ezzel kapcsolatban

172 Jézus tiltása ellenére a teológusok által igazolt esküre hoz példákat
Gnilka,J., Matthaus, I. 177k.
173 Luz, U., Matthaus, I. 289.

130
pofozkodó morálról, de az emberi humánum legkiemel­
kedőbb mondatának is tartották. Jézus szavai nem hagy­
ják nyugton az embereket.
Lukács (síkságon tartott) Hegyi Beszédével össze­
hasonlítva egyértelművé válik, hogy Máté irodalmi hagyo­
mányokhoz nyúlt vissza, legalábbis ami a következő
antitézist illeti: „Hallottátok, hogy mondatott: szemet sze­
mért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: ne állja­
tok ellent annak, aki rosszat tesz nektek” (38,39a v.). Ez
kiilönanyag, ahol tehát legegyértelműbben felismerhető
az evangélista szándéka. A másik orcáról, a támadáskor
ajándékba adott köntösről, az út önkéntes megtételéről és
a pénzadományról (39b-42. v.) szóló igék olyan pontosí­
tások, melyek tulajdonképpen semmi újat sem mondanak.
A totális bosszút (ius talionis-t) az antitézis első felében
árnyaltan kell megítélnünk. Ami ugyanis gátlástalan bosz-
szúnak néz ki, az a régi izraelita jogrendben az igazsá­
gosság győzelme volt. A büntetés mértéke nem lépheti
túl az okozott kárt. Továbbá meg kell fontolnunk, hogy
a bosszúról való lemondás és a türelmes elviselésére tör­
ténő intés nem volt teljesen idegen a zsidó gondolkodás­
tól Jézus korában.174Az is lehet, hogy az ellentétre épülő
forma, melyet Máté alkotott, a zsidó etika széles spekt­
rumát csak röviden és egyoldalúan mutatja be. Mégis
azt mondhatjuk, hogy a hivatalos törvényszövegek (Kiv
21,24k; Lev 24,20; MTörv 19,21), amelyekből a bosszú
elve származik, egyértelműek.175

174 1QS 10,17k; Sir 28,1; Péld 20,22; slav Hen 50,4; Ab 4,19; Midr
Zsolt 41 (131a § 8). További példák olvashatók Theifien, G., Studien,
166-197. Zeller, D., Mahnsprüche, 57k. című műveikben.
175 Lapide, P., Bergpredigt, 99-137.

131
 Hogy is néz ki Jézus antitézise: „Én pedig mondom
nektek: annak, aki valami gonoszát tesz veletek, ne áll­
jatok ellent” (39a v.)? Mi ennek az értelme? Két negatív
behatárolás szükséges: 1. Nem az agresszor megszégye­
nítéséről van szó, ahogyan a páli igében (Róm 12,20) az
izzó parázs esetében, amit az ellenség fejére helyezünk
azzal, hogy nem ütünk vissza. De nem is a szeretet kis
lépéseinek ún. teo-politikájáról, illetve „az ellenség­
szeretet végsőkig való fokozásáról”. 2. A Hegyi Beszéd
igéje több mint pusztán humánus cselekvési motivációk
demonstrációja, úgynevezett pedagógiai tett. Jézus sok­
kal inkább sokkolni, provokálni akart prófétai igéjével.
A lel ki ismeretet akarta fölrázni, s hallgatóit kiragadni a
gondolkodás megszokott formáiból. Az erőszak szabálya­
inak körét csak a szabályon kívüli magatartásformákkal
lehet megtömi. Máté az új cselekvési elvet a mellékelt
gyakorlati példákkal - jobb arc, ing, kabát, kétszer annyi
út - világítja meg (39b-41. v.),176 talán anélkül, hogy
közvetlenül igényt tartana a megvalósításukra. Azonban
óvakodnunk kell egyfajta tisztességtelen gyengítéstől,
mely az „idegen” mondatot újra csak a világi észjáráshoz
akarná igazítani. Azt, hogy a keresztény etika számára,
mely a világban akarja kifejteni hatását, nehezen emészt­
hető kosztról van szó, egészen világosan mutatják Eduard
Schweizer177új szövetséges megfontolásai: „Lehetnek olyan
esetek, amikor a másikat oly komolyan kell vennünk,
mert tartozunk is neki azzal, hogy ne engedjünk addig,
míg a gonosztól vissza nem ragadjuk őt. Mindig is újra

17(1 A 39b és 40. v-ket a tudományos vitában magára Jézusra vezetik

vissza az ún. páratlanság kritériumának segítségével.
177 Schweizer, E., Bergpredigt, 113.

132
akadnak olyan esetek, amikor ugyanannak a közösségnek
tagjait Isten arra hívja, hogy eltérő döntéseket hozzanak.
Az a valaki például, aki katonai szolgálatot teljesít, lehet
- mint pl. 1940-ben Svájcban -, hogy nemcsak magát,
hanem menekültek ezreit is megmentheti a szörnyű halál­
tól. Ugyanakkor azonban másvalaki lehessen abban a
helyzetben, hogy megtagadja a katonai szolgálatot, hogy
mindenféle hurrá-patriotizmustól óvjon bennünket. Jézus
ugyanis nem azonosította magát a forradalmár zelótákkal,
se a politikailag konzervatív szadduceusokkal, de a poli­
tikai élettől visszahúzódni kívánkozó farizeusokkal sem.
így tehát nincs kész döntés, mely a közösség véleményét
mindörökre előírhatná.”
Ily megfontolások után, ami a gyakorlati megvaló­
sítást illeti, fölteszi az ember a kérdést: Jézus fantaszta
volt? Máté, aki Jézus szavának megtartását közösségétől a
maga keménységével elvárta, nem veszítette-e el érzékét
az élet realitásai iránt? Nem úgy tűnik, mintha egyáltalán
nem tudta volna, hogy szellemi, etikai és társadalmi rob­
banóanyaggal van dolga? Nem gondolnám. Máté szeme
előtt az új, túláradó igazságosság lebegett. A kereszté­
nyeknek, ha hitelesek akarnak maradni, jeleket kell állí­
tani, s ha kell a józan ésszel szemben is.178 A keresztény
etika az erőszakmentesség követelményét legitim célra
történő korlátozással alkalmasint megengedte, de meg­
próbálta elvenni provokatív élét. De ez a jó szándékú

178 Luz, U., Mattháus, I. 304.: „Az erőszakról való lemondás az Isten
országának ’kontraszt-jele’, illetve része az új, Jézus által megnyi­
tott igazságosság útjának. Ezért szövegünk minden megvalósításának
világossá kell tennie, hogy az 'erőszak alkalmazása... a megváltatlan
világ kézjegyéhez tartozik’, amelynek szüksége van a 'megváltásra, és
ezért... az erőszakmentesség jelét égetően igényli’.”

133
kísérlet semmire sem alkalmas. A legitimitás és legalitás
világi kategóriák, de az eszkatológiai, világon túli kate­
góriákra már semmi esetre sem elegendőek. Az általános
teológiai keretet megadja a következetes szeretet paran­
csa, mely a hatodik antitézisben hangzik fel. Itt természe­
tesen új kérdések vetődnek fel, amennyiben elgondolko­
dunk az ún. felelősség-etikáról, azaz konkrétan a szeretet
kötelezettségéről a védelemre szoruló közösséggel vagy
az egyénnel szemben is, ha jogtalan támadás éri. Mégis
azt gondolom, hogy az erőszak minden formájáról történő
lemondás - a jogosról is? - jelet állít az új rend és a jobb
körülmények számára, melyet az evangélium nyelvén
„Isten uralmának, országának” neveznek.

A hatodik antitézis
Az ellenség szerétéiről: 5,43-48
A hatodik antitézis a Hegyi Beszéd centrumába vezet:
a szeretet radikális parancsa, amely az ellenséget sem
zárja ki, a megértés kulcsa Jézus etikájához. Az erőszak-
mentesség nehezen emészthető princípiumát (az ötödik
antitézist) teológiailag itt alapozza meg.
Máté - ahogyan egyébként is - korábbi hagyományra
nyúlt vissza. Saját teljesítménye az ellentétre épülő nyelvi
formában fejeződik ki, ami természetesen tematikus és
tartalmi élt is rejt magában: „Hallottátok, hogy mondatott
a régieknek: ’szeresd felebarátodat és gyűlöld ellensége­
det’. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellensé­
geiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” A hozzátoldott
visszacsatolás a Mennyei Atyára, aki maga is jó min­
denkihez, függetlenül attól, hogy az illető, jó vagy rossz,
igaz vagy hamis, motiválni akar, és utánzásra ösztönözni.
Továbbá Máté kézjegye megmutatkozik a jutalmazás­

134
bán179 és a tökéletességre felhívó záró felszólításban is.
A zsidó gondolkodáshoz való nyelvi kötődése félreismer­
hetetlen, annak ellenére, hogy tartalmilag felülmúlja.
Mielőtt az evangélista antitézisünkben Jézus mondani­
valóját leírja, a kontrasztot az ószövetségi törvény említé­
sével világítja meg. Mivel a felebaráti szeretet (Lev 19,18)
példája arra aligha alkalmas, hogy Jézus követelésének
egyedüliségét és újdonságát megalapozza, a klisét az
ellenség gyűlöletéből kiindulva építi föl. Az Ószövetség
kemény nyelvet beszél, ha Isten jogáról van szó,180 a
kumráni közösség még világosabban nyilatkozik,181 de az
ellenség gyűlöletének kifejezett parancsa sehol sem talál­
ható. Mi indította az evangélistát mégis arra, ellentétben
a köztudomású ismerettel, hogy hamis kijelentést tegyen?
Lehet, hogy e negatív kiegészítéssel a felebaráti szeretet
zsidó törvényének határára akart rámutatni. Vagyis nem
mindenki felebarát, hanem csak a saját nép fia, az idege­
nekre = a nem-zsidókra azonban más törvények érvénye­
sek. De a megélt felebaráti szeretet számos példája, ame­
lyik nincs tekintettel a néphez való tartozásra, mást tanít
nekünk. Először is el kell ismernünk, hogy az ellenség
gyűlöletéről szóló ige a zsidó etika kínos összezavarása.
De az irodalmi magyarázat tovább segíthet bennünket.
Az evangélista ezzel a retorikai túlzással olyan kontraszt
képet rajzolt, amellyel a hallgatót fel akarta rázni: „A 43b
vers valószínűleg a csoport nem olyan nézetét veszi célba,
amelyik az ellenség gyűlöletét képviseli, hanem általá­
nosságban a szeretet parancsának korlátozott értelmezé­

179 Lk 6,32: hála.

180 Zsolt 137,7-9; 139,22.
181 1QS l,9k; 2,4kk.llkk; 9,21

135
 sét hirdeti a zsidó partikularizmus vagy a vulgáris etika
konszenzusa értelmében.”182 Világosan fogalmazva ez azt
jelenti: a szerző megkívánja a teljes, korlátlan, semmivel
sem korlátozott szeretetet mindenki irányába, amely alól
még az ellenség sem kivétel. Hogy ezt helyesen bemu­
tassa, fölvázol egy hipotetikus ellenpozíciót, amely ebben
a formában, annak ellenére, hogy az ószövetségi tör­
vényre hivatkozik, valójában sohasem létezett. Azt csak
mellékesen jegyezzük meg, hogy itt fölvetődik a keresz­
tény érvelés komolyságának kérdése. Máté személy sze­
rint valószínűleg korának zsidó környezete részéről elég
gyűlöletet tapasztalt meg. De többé nem tudott volna vilá­
gosan különbséget tenni a törvény között, ami önmagában
véve jó, és a kevésbé jó vagy tán rossz képviselői között?
Nyilván az érzelmek elhomályosították a tekintetet.
Az ellenségszeretet a központi téma és a döntő pont
Jézus etikai utasításaiban. A vallástörténeti összehasonlí­
tás itt e helyen is mutatja, hogy Jézus elvárásai semmi­
képpen sem egyedülállóak. De mégis akkor miben áll az
új törvény és az új igazságosság sajátossága? A válasz
így hangzik: a motivációban. Az ellenséget nem a
humanitás ürügyén kell szeretnünk, s nem is a már idé­
zett teopolitikáról van szó, amely abban bízik, hogy egy
napon sok vagy valamennyi ember hasonlóan viselkedik,
ha számukra meggyőzően és példaszerűen megéljük az
ellenségszeretetet. Az effajta fáradozások ugyan tiszte -
letreméltóak, de nem találják el Jézus szándékát. A döntő
lökés Jézusnál ugyanis az Isten uralmából indul ki, amely
igehirdetésének tárgyszerű és tematikus központja. Ha
Isten megalapítja az ő országát, akkor ott azok a törvé­

182 Luz, U., Matthaus, I. 311.

136
nyék érvényesek, amelyek Jézus magatartásában kifeje­
ződnek minden ember irányában, a jók és bűnösök iránt, a
gazdagok és szegények iránt, a jóakaratnak és kínzóik (Lk
23,34) iránt is. isten szeretete az istenellenes világ irá­
nyában (Jn 3,16k) visszatükröződik Jézus tanítványainak
az ellenségeik iránti szeretetében. A döntő, továbbvezető
szempont, ha értelmességére kérdezünk az értelmetlen­
ségben, akkor mégis az Isten gondolkodására való utalás.
„Legyetek tökéletesek, amint a ti Mennyei Atyátok töké­
letes” (48. v.).
Mégis megmarad a kérdés: Lehet-e eme értékrend
szerint élni? A történelem ugyan mutat elegendő pél­
dát a ellenségszeretet gyakorlására, de ezek mégiscsak
kivételek az általános szabály alól. De a keresztény is a
megtaposott kutya primitív reflexével válaszol: ösztönö­
sen reagál, nemcsak önvédelemből, hanem gyűlöletből
is. Az ember e területen őrizkedjen a helytelen eufóriá­
tól, amely úgy cselekszik, mintha az ellenségszeretet a
keresztény ember számára a világ magától értetődő dolga
lenne. Semmi sem rosszabb, mint a hazug álszentség egy
halálosan komoly dologban. Az ellenségszeretetre tör­
ténő felhívás a vasárnapi prédikációk standard elvárása­
ihoz tartozik, ami nagyon jól hangzik, s jól is néz ki a
kalendáriumok bölcs mondásai között, de a nehézségek
ott kezdődnek, amikor a dolog komolyra fordul. Walter
Dirks, egy kritikus és önkritikus keresztény, nem szé-
gyellte a következőket mondani: „Ezer esetből kilenc-
százkilencvenkilencszer, kissé hetykén - így értékelem
- becsapjuk magunkat. Száműzzük az elutasítást, a gyű­
löletet, a haragot, a megvetést, a félelmet a tudatalat­
tinkba, közben valami szép jámbor mondást mondunk,
mérsékelt hangra kényszerítjük magunkat, és azt gon-

137
dőljük, hogy már meg is tettük.”183 Valójában azonban
úgy néz ki, hogy ebben a világban az ellenségszeretet
prófétai tettei sohasem tartoznak a normális esetek közé,
még a keresztények között sem, ahol az igényes bibliai
ige szerint leginkább elvárhatnánk. Az egyházatyák, akik
realista módon fáradoztak azon gyakorlatias magyaráza­
taikban, hogy tekintetbe vegyék az ember számára lehet­
ségest,184 e tekintetben hitelesebbek voltak, mint némely
utópisták, akik egyrészt a csődöt mondás kényszere és az
ember bűnössége ellenére is jónak tartják valamennyire
magukat, vagy érthetetlen optimizmussal a megváltottak
erkölcsi lehetőségeire építenek. Isten azonban meg tudja
tenni, hogy esetenként az embert olyan viselkedésre teszi
képessé, ami számára is megfelelő. Mi magunk azonban
nem tehetünk úgy, mintha az ellenségszeretet a világ leg­
természetesebb dolga lenne. Ami most bennünket illet:
ha tisztelettel hallgatunk az Úr szavára, akkor éltethet
minket az a remény és bizalom, hogyha egyszer élesen
komolyra fordul a helyzet, akkor nekünk is sikerülhet
aszerint cselekednünk.
És Máté? Szeretném remélni, hogy ő az ellenségsze­
retet nehezen érthető parancsát úgy értette, mint fölhívást
a radikális humanizmusra. Valószínűleg ezen a ponton ő,
a zsidó-keresztény egészen új utakat jár. Nekem feltűnő,
hogy a pragmatikus teológus, akinek szeme van az ember

183 Dirks, W., Die Humanitát Jesu, 57.

184 Órígenész, Horn. in Cant. 2,8 (PG 13,53k): „Eleget teszünk az
ellenségszeretetnek akkor, ha az ellenséget nem gyűlöljük.” Ezt azon­
ban a többiek elutasítják, de mégis hátrahagyta nyomait. Jeromos,
Pelag. 1,30 (BKV 1,15.385) megkülönbözteti az ellenségszeretetet,
a barátnak és a rokonnak a szeretetétől. További példákat ld. Luz, U.,
Matthaus, I. 314k.

138
reális lehetőségeire, ezen a helyen nem tesz semmi
engedményt. Különféle elméleteket gyárthatunk a tör­
vény értelmezéséről, és hogy ennek megfelelően hogyan
is nézzen ki az ember gyakorlata, de a döntő mégiscsak a
cselekvés.

Exkurzus: A szeretet parancsa mint a törvény és a pró­

féták beteljesítése 22,34-40
Máté a Hegyi Beszéd nagy témáját, a totális szeretet
követelményét, evangéliumában többször is felcsendíti.
Kiemelkedő helyet foglal el az Isten iránti és feleba­
ráti szeretet bemutatása, amely a törvény legfontosabb
parancsa.185 A jelenetet Márk is áthagyományozta (Mk
12,28-31); ami ott iskolai megbeszélésnek hat, az itt a
farizeusokkal és soraikból származó törvénytudókkal
folytatott vitabeszéddé fajul. A kérdés háttere nem éppen
barátságos: Jézust próbára akarják tenni, azaz „kísértik”,
„jégre viszik”, „megpróbálják átejteni”. A formatörténeti
keretfeltételek megengednek egy pillantást az evangé­
lista szándékára: Természetesen nála is, mint már előtte
Márknál is, az Isten iránti és felebaráti szeretet egységé­
ről van szó Jézus szellemében. A márki változattól (Mk
12,31) eltérően a két parancs egyenlőségét hangsúlyozza:
„Ugyanúgy fontos a második is” (22,39), és a befejező
összefoglaló mondat: „E két parancson áll az egész tör­
vény és a próféták” (40. v.). Ezek mutatják Máté sajá­
tos felfogását. Ha egy dolog egy ponttól függ, akkor az
annyit jelent, hogy ettől a ponttól függ minden, tehát: a
régi törvény minden parancsa és összes utasítása. Azaz a
sok előírást ebben az egy pontban, Isten e központi tör­

185 Az idevágó irodalmat ld. Gnilka, J., Matthaus, II. 263.

139
vényében lehet összefoglalni. Ez több mint gyakorlati
értékelés, ahogyan a zsidó törvénytudók is alkalmasint
megtették, hogy különbséget tettek nehéz és könnyű tör­
vény között, nagy és kicsi között, amelyek csak meny-
nyiségileg különböznek egymástól. Máté számára olyas­
miről van szó, amit alapvető normának nevezhetnénk,
amely összefoglaló neve és szíve az egész törvénynek.
Aki mind az Isten iránti, mind a felebarát iránti szeretetet
megtartja, az már szándékában az egész törvényt teljesí­
tette. Mondhatjuk-e Giinther Bornkammal azt186187: a sze-
retetparancs a zsinórmérték (a kánon) az egész törvény
értelmezése számára? Itt az ún. „aranyszabály” (7,12),
a Hegyi Beszéd kulcsszövege, segít tovább. Akármit is
gyűjtött össze Máté a beszédgyűjteményében az utasí­
tásokból és a törvénymagyarázatokból, csak e szavak
révén álltak össze kerek egésszé: „Mindent, amit tehát ti
másoktól elvártok, tegyétek ti is nekik! Ezen áll a tör­
vény és a próféták.'’'' Máté egyrészt szilárdan kitart Mózes
törvénye mellett, másrészt viszont túl is haladja ott, ahol
hamisan és csak tökéletlenül értik és magyarázzák. Még
egy másik pont is ügyeimet érdemel: az embernek nem
szabad a „sajáthaszon” motívuma'87 miatt fölháborodnia.
Máté első pillantásra ugyanis pragmatikusan az én-re
összpontosítva érvel, de azután a tekintetét közvetlenül a
másikra, az embertársra irányítja. Az önszeretet a mérték
(vö. 22,39; 7,12), az új, a partikuláris beszűkítés legyő­
zése: a szeretet ugyanis nem ismer korlátokat, az ellenség

186 Bornkamm, G.. Das Doppelgebot, 93.

187 „A naiv egoizmus morálja”, még egyértelműbb a Schab 31 a meg­
jegyzésében: „Amit nem akarsz, hogy veled történjen, azt másokkal se
tedd!”.

140
előtt sem áll meg. A szeretet parancsának további hang-
súlyozásai - tekintettel a törvény magyarázatára - széles
szórásban megtalálhatóak az egész evangéliumban. Ilyen
pl. az Ozeástól származó ige (Óz 6,6): „Irgalmasságot
akarok, nem áldozatot”, ami a vámosokkal elköltött lako­
máról szóló elbeszélésben (9,13) és a szombati kalász­
tépésről szóló szakaszban (12,7) fordul elő. Az irgal­
masságot emeli ki az igazságosság és a hűség mellett
az írástudók és a farizeusok ellen mondott beszédében
(23,23). És kifejezetten is kiemeli a szeretet parancsát
a gazdag ifjúról szóló elbeszélésben, aki szerette volna
Jézust követni (19,19). Az Isten házirendjének bemuta­
tásában (18,12-35) a szeretet kötelezettsége a megtévedt
testvérrel szemben (18,12-14) központi helyet foglal el.
Röviden: a szeretet parancsa Máté számára „az egész tör­
vény és a próféták közepe és hordozó alapja, ezért ez az
értelmezés princípiuma lesz”.188 Az összes többi parancs
relativizálása vagy főként megszüntetése nem vezethető
le abból az elvből, hogy mi csak a lényegre szorítko­
zunk, mert az élet konfliktusaiban, különösen is a kivi­
telezés kérdéseiben, az egyházi törvények továbbra is
érvényes mércének számítanak. Vannak olyan helyzetek,
amelyekben az érvényes törvények és a régi hagyomá­
nyok megőrzik kötelező jellegüket, ha azok segítséget
és útmutatást jelentenek az egyhez és a legfontosabbhoz:
az Isten és a felebarát iránti szeretethez. Persze aki mere­
ven ragaszkodik a betűhöz és a hagyományoshoz, kite­
szi magát annak a veszélynek, hogy a lényeget szem elől
téveszti. „Eddigi törvényeinknek és hagyományainknak
csak akkor van értelmük, ha szabad teret hoznak létre

188 Barth, G., Gesetzesverstandnis, 79.

141
ahhoz, hogy az egyén szeretetét oly tökéletesen, ameny-
nyire csak lehet, élje és megmutassa. Ugyanis csak az
teljesíti tökéletesen a törvényt, aki úgy, mint az Isten,
fenntartás nélkül szeret (5,38—48).”189

5.1.3 Vallásos cselekedetek mint a valódi igazságos­

ság kifejezői: 6,1-18
Máté a Hegyi Beszéd következő antitéziseire az igaz­
ságosság és a jutalom címszót ragasztja. Három példa
illusztrálja, mit is kell érteni az igazságosság cselekede­
tein: az alamizsnálkodást, az imádságot és a böjtöt. Az
óvás attól a vallásosságtól, hogy az embereknek tetszünk,
megnyitja a tekintetet az isteni jutalomra. Máté még itt
említett főtémáira visszatérünk.

Az alamizsnálkodásról: 6,2—4
A jutalmazás témáját az első példában, amelyik vilá­
gosan elkülöníthető a rászoruló emberek csendes, képmu­
tatás nélküli szolgálatától, kétszeresen is kiemeli. A nega­
tív fenyegetés: „Bizony, mondom nektek: már megkapták
jutalmukat” az elején áll, viszont a pozitív ígéret: „...és
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked”, a végén
helyezkedik el. Az alapkövetelményt, amiről a valódi
igazságossággal összefüggésben szó van, negatívan és
pozitívan is bemutatja, és mindig a feltételes kötőszóval
- „ha te” - vezeti be: „Ha te alamizsnát adsz, ne kürtöl-

189 Limbeck, M, Worauf es ankommt, 11. Vö. Sand, A., Gesetz und
die Propheten, 189-193. Trilling, IV., Das wahre lsrael, 207.: A szeretet
törvénye több mint csupán a törvénymagyarázat kritikus elve. A tör­
vény „mint írásba foglalt jog és engedelmességet követelő hatalom”
már megszűnt, de a lényegében mégsem lett megszüntetve, hanem úgy
lett felfedve, mint Isten akaratára mutató hordozó alap.

142
tess magad előtt, ahogy a képmutatók a zsinagógákban
és az utcákon teszik, hogy az emberek dicsérjék őket”.
És „ha te alamizsnát adsz, ne tudja a balkezed, mit tesz
a jobb.” Erre a szembeállításra irányul strukturálisan és
tematikusán is a rövid tanítás az alamizsnálkodásról.
A szociális szempont, a közösség szegényei miatti gond,
olyan téma, amelyet már a próféták is fáradhatatlanul
sulykoltak Izrael népének. A keresztény szerző számára
a szegénygondozás hasonló módon fontos. A döntő új
szempont az istenközpontúság. Az ember embertársának
embertársa miatt segít, ez így helyes is, de a kizárólagos
humanizmus, amelyik Istent kihagyná a játékból, nem
Máté esete. A „jócselekedetet” Istenért kell tenni. Az
emberi képmutatás kísértése a szociális szolgálat új tájo­
lásában nem kap támaszt.

Az imádságról: 6,5-15
A valódi igazságosság második példája a keresztény
ember helyes imádsága. Máté részletes, az imával foglal­
kozó szakaszt kínál, amelyik újra csak óv a képmutatás­
tól, s megköveteli az őszinte érzületet. A nyelvi és temati­
kus struktúra ugyanaz, mint előbb. Mindkét részt „ha ti”,
illetve „ha te” formulával vezeti be, és itt is, mint ott is
a jutalomról, illetve a viszonzásról van szó. Az imádság
természetesen még inkább Istenre, az Atyára irányul, mint
az alamizsna. A második szakaszban, amelyet ugyanúgy
„ha ti” formulával vezet be, arról van szó, hogy kevés
szóval imádkozzunk. A keresztények ne fecsegjenek, ne
darálják az imájukat, mint a pogányok, hanem szívből
szóljanak, és Atyjuknak szóözön nélkül mondják el a leg­
szükségesebbet, azonban teljes bizalommal, ahogyan a
gyerekek teszik. A Miatyánk, amit Máté a hagyományból

143
vett át, az imádság mintája a keresztény ember számára.190
Tárgyszerűen kapcsolódva a megbocsátás kéréséhez (12.
v.), következik egy rövid mondat a kölcsönös megbocsá­
tásról (14k v.), mely stilisztikailag hasonlóan felépített, s
miként a megelőző részek, kétszer hozza a „ha ti” formu­
lát, ezúttal először a pozitív részt, majd utána a negatívat.
De most nem a moralitásról van szó, hanem az ítéletről.
Isten úgy fog bánni velünk, ahogyan mi az ellenünk vétő
embertársainkkal. Aki megbocsát, az maga is megtapasz­
talja a megbocsátást, aki engesztelhetetlen, az maga sem
nyeri el a békét.

A böjtről: 6,16-18
A képmutatás témája uralja a böjttel kapcsolatos fej­
tegetéseket is: óvnak a komor tekintettől és a szomorú
kinézettől. Pozitívan megfogalmazva a haj megkenését
és az arc megmosását, tehát az öröm demonstratív kife­
jezését ajánlja. Az ellenkező magatartás mint cél kézen­
fekvő: az emberek ne vegyék észre azt, ami a szívben
végbemegy. A böjt áldozata nem a nyilvánosságra tarto­
zik, hanem egyedül csak Istenre. Két dolog figyelemre
méltó: Jézus tehát nem veti el a zsidóknál szokásos böjtöt.
Máté továbbra is kiáll e vallásos cselekedet mellett. Csak
a külső megvalósulását bírálja. A rejtekben böjtölni azt
jelenti, hogy a bensőnkben megtérünk, hogy a szívünket
és az érzéseinket megújítjuk, hogy más emberek leszünk.
De ez nem is új, és nem is felforgató: az Ószövetség pró­
fétái már hasonló módon kárpálták a ktilsőséges böjtöt, és
a jámbor cselekedetek kirakatba tételét (íz 58,3). Jézus a

190 Schumann, H., Das Gébét des Herrn, Id. a további irodalmat:
Gnilka, J., Matthaus, I. 232.

144
régi követelményeknek a hangsúlyos „Bizony mondom
nektek” (6,16) kijelentéssel új minőséget ad. Vegyük
figyelembe, hogy a nagyobb igazságosság harmadik pél­
dájánál egészen magától értetődően a jutalom gondolata
negatív és pozitív értelemben is - mint a jutalom megta­
gadása és megadása - elhangzik.

5.1.4 A nagyobb igazságosság a közösség minden­

napi életében: 6,19-7,12
A Hegyi Beszéd harmadik részét tartalmilag nagyon
nehéz közös nevezőre hozni. Az evangélista egymás­
hoz csak lazán kapcsolódó utasításokat állított össze - „a
’kiegészítések’ rendezetlen halmazát”.191 A „nagyobb
igazságosság” nagy témája, amelyet az aranyszabályban a
végén még egyszer fölvet (7,12), egy téma szerinti vonu­
latot ismertet föl velünk. Részleteiben a hamis és a helyes
aggodalomról (6,19-34), az ítélkezés tiltásáról (7,1-5), a
szent dolgok megszentségtelenítéséről (7,6) és a bizalom­
teljes imádságról (7,7-11) van szó. Minthogy a mondás­
gyűjteményből szánnazó hagyományos igékkel találko­
zunk, ezért a tartalmi kiértékelés csak ott indokolt, ahol
különösen is felismerhető Máté alakító szándéka. Csak
a lényegesre szorítkozom. Ha utalunk a központi jellegű
Miatyánkra, és arra a figyelmeztetésre, hogy ne a min­
dennapi élet dolgai miatt (evés, ivás, öltözködés) legyünk
gondban, hanem az Isten országa miatt (6,31-33), és ami­
kor röviden figyelmeztet a kérő imádságra a korlátlan
bizalom tendenciájával (7,7-11), akkor ez már világos is.
De valószínűleg még tovább kell mennünk, és a nagyobb

191 Bornkamm, G., Aufbau dér Bergpredigt, 425.

145
 igazságosság céljánál Istent192 is tekintetbe kell vennünk.
Különös problémát jelent az a mondás, ami arról szól,
hogy a szent dolgokat ne szórjuk a kutyák elé, és a gyön­
gyöt pedig a disznók elé (7,6). Máté talán ezzel a meta­
forikus igével a Hegyi Beszéd mondásait védeni akarja
a bolondok megcsúfolásától, akik eleve nem értik meg,
vagy a pogányok értetlenkedésétől, netán a keresztény
aposztatáktól? Talán Ulrich Luz helyes úton jár „szkepti­
kus tartózkodásával”.193 Néha felvesznek mondásokat egy
gyűjteménybe (pl. a kalendáriumok bölcs mondásai közé)
anélkül, hogy gondolnának a tartalmukra. Nagyobb jelen­
tősége van a zárszónak, az ún. aranyszabálynak (7,12),
amely a törvény és a próféták kezdetben (5,17) meghir­
detett beteljesedését újra feleleveníti, s a tartalmát meg is
magyarázza. A szeretet parancsa a döntő kulcs. Az arany-
szabály „a maga átfogó fogalmazásával szilárdan kitart
amellett, hogy a Hegyi Beszéd programja a keresztény
igazságosság összefoglalása, mely a keresztények egész
életét átfogóan meg akarja határozni. Még egyszer emlé­
kezetbe idézi, hogy a Hegyi Beszéd egyes utasításai a
tökéletesség konkrét példái voltak, amelyet az egész éle­
tet átfogó horizontba kell állítani”.194 Érdemes elgondol­
kodni azon a javaslaton, amely az üzleti, haszonéivá eti­
kát - mert egyfajta cseréről van szó az aranyszabályban, és
így mégiscsak kevesebb, mint az ellenségszeretet radikális
követelménye - olyan mátéi kísérletnek tekintsük, amely
„e világban” az értelmetlent is „elfogadhatónak” tudja

192 Trilling, W., Mattháus, I. 153.

193 Luz, U., Mattháus,11. 382.: „Elfogadom azt javaslatot, hogy ezt a
logiont a mátéi kontextusában egyáltalán ne magyarázzam.”
194 Luz, U., Mattháus, I. 392.

146
bemutatni.195Máté ugyanis olyan ember volt, aki a rendkí­
vüli kihívásokat érthetővé és megvalósíthatóvá tudta tenni.

5.1.5 A két út: 7,13-14

Az ítélet gondolata, mely meghatározza a Hegyi
Beszéd végét, félreérthetetlenül felhangzik a két útról
szóló igében: „Menjetek át a szűk kapun! Mert a tágas
kapu romlásba visz, és széles út vezet oda, és sokan men­
nek rajta. De a szűk kapu életre visz, és keskeny út vezet
oda, és csak kevesen találják meg.” A formailag is gon­
dosan felépített parancsoló igének valószínűleg létezett
írott előzménye is, mely csak a tágas kapuról, melyen
keresztül sokan mennek be, és a szűk kapuról szólhatott,
amelyen keresztül csak kevesen mennek be. Máté a már
az Ószövetségben is használt két át képét (Jer 21,8; Zsolt
1,6; Zsolt 139,24; Péld 26,6.18; vö. slav Hen 30,15; 4Ezdr
7,7; Philo), mely teológiájának különösen is megfelelt,
fölhasználta. Az élet olyan, mint a nyugtalan, de mégsem
végtelen vándorlás. Valamikor és valahol kinyílik egy
ajtó, melyen keresztül az ember vagy a mennyek orszá­
gába vagy a romlás helyére jut. „A két kép együtt világítja
meg életünk értelmét.”196A komor hangok először elked­
vetlenítenek: csak kevesen találják meg a keskeny utat,
sokan a széles úton járnak, mely romlásba visz. Az evan­
gélista nem a megmentettek vagy az elkárhozottak szá­
máról akar bennünket fölvilágosítani, hanem inkább az
apokaliptika képzeletvilágából használ fel motívumokat,

195 Luz, U., Mattháus, I. 393k. Vö. az „aranyszabály” mint a „törvény

és a próféták” rövid foglalata. Sárid, A., Gesetz und die Propheten,
187-189.
196 Trilling, W., Matthaus, I. 169.

147
s átalakítja őket pasztorális figyelmeztetéssé. A mondások
konkrétan is utalnak a Hegyi Beszéd követelményeire,
melyeket a közösségben sokan teljesíthet ellennek érez­
tek: „Ki élhet így? Nincsenek itt emberi lehetőségeink
túlfeszítve?” A két útra, illetve két kapura történő utalás
drámai képpel húzza alá az alternatívát, amely elé most
a keresztényeket állították. „Az embernek döntenie kell,
és aki veszi a bátorságot, hogy ráhagyatkozzon a Hegyi
Beszéd útmutatásaira, ugyan kemény és köves úton indul
el, de célba fog jutni.” A végén ugyanis a sötét színek
ellenére, mégiscsak az optimizmus áll.
Ami az utat illeti, az összefügg a törvénnyel, az igaz­
ságossággal, a tanítványsággal és a követéssel. Jézus útja
Jeruzsálem felé (20,17.30; 21,8) modell a tanítványok szá­
mára. Az igazságosság útját előre megrajzolták Keresztelő
János élet és szenvedéstörténetében (21,32). Jézus pedig az
Isten útját tanítja (22,16). A Hegyi Beszéd a hallgatót/olva-
sót a maga radikális követelményeivel döntés elé állítja.

5.1.6 A boldogságmondások: 5,3-12

A boldogságmondások a Hegyi Beszéd elején Jézus
vallásának egyfajta programját jelentik. Az iidvkívánsá-
gok valami felszabadítót rejtenek magukban: a csapások­
tól sújtottaknak, a megalázottaknak és elnyomottaknak
megmenekülést és boldogságot ígérnek. A Máté-evangé-
lium végső megformálásában észre kell vennünk a tuda­
tos kontrasztot a jaj-kiáltásokkal, amelyeket a farizeusok
és írástudók ellen mondott beszédben (23. fej.) találunk:
„E két beszéd között feszül az üdvösség fölajánlásának és
elutasításának története.”197

97 Gnilka, J., Matthaus, I. 115.

148
 A Hegyi Beszédnek az elközelgő Isten országának
öröméhez van köze, az első és a nyolcadik boldogság­
mondás kifejezetten mondja is ezt: „Mert övék a mennyek
országa” (3.10. v.). Aki az ígéret javait el akarja nyerni,
annak e földi időben ki kell állnia a próbát. Ez Máté nyel­
vén így hangzik: Neki az igazságosság útján kell járnia
(6. v.), sőt ha kell, akkor az igazságosságért el kell visel­
nie az üldözéseket is (10. v.).198
A boldogságmondásoknak megvan a maguk elő- és
utótörténetük: irodalmi formáját a zsidó irodalom bőséges
anyagából vették át.'99 De az ősegyházi hagyomány, amint
azt a Lukács és Máté közötti összehasonlítás is mutatja,
a saját tapasztalatait is beleírta, viszont a hagyomány és
a szerkesztés takarója alatt Jézus Isten országáról szóló
igehirdetésének eleven hangja mégis félreismerhetetlenül
előtűnik. Üdvösség nektek, szegényeknek, mert tiétek az
Isten országa! Üdvösség nektek, síróknak, mert meg lesz­
tek vigasztalva! Üdvösség nektek, éhezőknek és szom-
jazóknak, mert ki lesztek elégítve! A megígért gyönyörű
jövő már most elkezdődik (Jézus) működésében. A szegé­
nyeknek, az éhezőknek és a síróknak ígért üdvösség egy
darabja már valóság lesz Jézusnak a kirekesztett, osztály­
idegen emberekhez való fordulásában, a velük elköltött
közös lakomában és az Isten megtapasztalt szeretete miatt
érzett örömben.”200
Máté több szempontból is saját hangsúlyokat helyezett
el: ő nem szólítja meg közvetlenül az embereket, ahogyan

198 Gnilka, J., Matthaus, I. 127: „Az igazságosság, amit Jézus újra
megkíván, nem más, mint a hozzá és a közösségéhez való tartozás.”
199 Gnilka, J., Matthaus, I. 116.
200 Luz, U., Matthaus, 1. 204.

149
azt Jézus tette, hanem alapvető megállapításokat közöl
katekizmusszerűen egyes szám harmadik személyben.
Máté formáló keze különösen is világosan észrevehető a
vallás-erkölcsi ihletésű betoldásokban és kiegészítésekben.
Valószínűleg a megfelelő zsoltár-igék alapján (Zsolt 37,11
= a harmadik boldogságmondással; a Zsolt 24,3k pedig
= a hatodik boldogságmondással), illetve általánosan
ismert bibliai motívumokat is fölhasználva (vö. a 18,33-t,
Jak 2,13-t: az irgalmasságról szóló boldogságmondással)
magától is új boldogságmondásokat alkotott. Mit akar az
evangélista mondani? Természetesen továbbra is Jézus
örömhíréről van szó, azaz az elközelgő Isten országáról,
de Máté ezt másképpen mondja. Az igazságosság témája
világossá teszi, miről is van szó: aki a mennyek országába
akar jutni, annak tennie is kell érte valamit! A szorongatott
helyzetben élők és az elnyomottak életkörülményei, tehát
a szegénységben élt élet, az éhezés, a szomjazás, a sírás
és az üldöztetések természetesen fontosak, de Máté, a gya­
korlati érzékű teológus számára ehhez még hozzájönnek a
viselkedési módok, a belső beállítottság és a külső csele­
kedetek. Részleteiben az erőszakról való lemondásról van
szó: „Boldogok, akik semmilyen erőszakot nem követ­
nek el, mert ők öröklik a Földet” (5. v.). A közösségen
belüli irgalmasságról van szó a fivérek és nővérek között:
„Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak”
(7. v.). A tiszta szívről, tehát a tiszta érzésekről van szó:
„Boldogok a tiszta szívüek, mert ők meglátják az Istent”.
Főként pedig a békességről van szó: „Boldogok a békes­
ségszerzők, mert Isten fiainak fogják hívni őket” (9. v.).
Máté tehát minden egyes pontnál szeme előtt tartja
közösségének életrendjét. Akinek a föld javaival kell bán­
nia, az természetesen árnyaltabban viszonyul a szegény­

150
séghez, mint egy vallásos „különc”, mint Assisi Szent
Ferenc. Máté a szegénységet következetesen átértelmezte
életvitellé, belső magatartássá. Ha ugyanis az éhezést és
a szonrjúhozást többé nem érzik komoly, egzisztenciát
fenyegető valóságnak, akkor a szimbolikus értelmét kell
keresni, a mélyebb, gazdagabb életet betöltő értelmét
(igazság). Konkrétan és aktuálisan persze maradnak az
üldözések. Máté közösségének keresztényeit Jézus neve
miatt szidalmazzák és rágalmazzák. Az evangélista azzal
vigasztalja őket, hogy utal a prófétákra (keresztény prófé­
tákra?), s számukra a mennyei jutalmat helyezi kilátásba.
Az igazság kétszeri említése (6.10. v.) olyan témára irá­
nyítja rá a figyelmet, amely az egész evangéliumban köz­
ponti szerepet játszik. Jézus és a Keresztelő is azért jöttek,
hogy az igazság(osság)ot egészen beteljesítsék (3,15), ille­
tőleg, hogy az igazság útját tanítsák (21,32). Mivel Jézus
maga az Igaz mintája (27,4.19.24), ezért az e világban
élő keresztényeknek fáradozniuk kell az igazságért, hogy
az ítéletkor igaznak találják őket (13,43.49; 25,37.40).
Mivel a fogalom (dikaioszüné) pontos meghatározása
hiányzik, és sohasem várható, tág tere nyílik az elméle­
teknek. Az Isten előtti helyes magatartásra gondoljunk?
Arról az igazságosságról van szó, mely Istenre jellemző,
s amellyel kegyesen fordul az emberekhez? Vagy pedig
Isten szövetségi rendjét jelenti, melyet nekünk ajándékoz,
és amire kötelez is minket? Ha tekintetbe vesszük Máté
evangéliumának gyakorlati irányultságát, akkor az eti­
kai komponens mindjárt értelmét nyeri. Az igazságosság
így az Istennek tetsző magatartás szilárd fogalma lesz.201

201 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 149-158, főleg 157k.: „Vilá­
gos: Az összes előfordulási helyen a 5iKaioaóvr| a tanítványok eti-

151
 Máté a boldogságmondásokat, amelyek eredeti jelen­
tésükben az Isten elközelgő uralmára vonatkoztak, s
ezért szélsőséges és radikális követelményekkel jártak,
gyengíti és a világban élő egyház feltételeihez igazítja.
A következő címszavak az „etikusság” és a „bensővé
tétel” (Ethisierung und Verinnerlichung) nagyjából meg
is adják az irányt. A boldogságmondásokat átértelmezte
egyfajta erény-katalógussá, és a reális életforma helyére
a lelki magatartás lép: az irgalmasság egy irgalmatlan
világban Isten új országának jele. Az erőszakmentesség
megmutatja, hogyan kell a keresztényeknek vitás ese­
tekben egymással bánniuk. A békéért vállalt felelősség
világossá teszi, hogy az egyes embernek nemcsak sze­
mélyes viselkedésével, hanem aktív tevékenységével
is síkra kell szállnia az Isten országának új rendjéért,
a világ békéjéért, ha kell még üldözések közepette is
(5,1 Ok).
Egy alapvető téma már az igazságosság jelentésére
történő rákérdezésünk során is felvetődött: Máténak
van-e még köze a keresztény örömhír magjához, Isten
kegyelmi működéséhez? Nem a keresztény ember erköl­
csi cselekedete lépett-e a kegyelmet osztó Isten helyére?
A kérdést nem lehet egyértelmű „igen”-nel vagy „nem”-
mel megválaszolni. Máté ugyan nagyon erősen hang­
súlyozza a jócselekedetek, a teljesítmény és az erények
szükségességét, de ismeri a másik oldalát is, azaz, hogy

kai magatartását jelöli, a becsületességet, ami Jézus követelményének

lényeges része.” Sand, A., Gesetz und die Propheten, 197-205.: Máté
nem tesz különbséget Isten igazságossága és az emberek igazságossága
között: „...mert az efnber Jézus követésében részesedik Isten igaz­
ságosságában, viszont ezt az igazságosságot meg is kell valósítania”
(205.).

152
Isten segítsége nélkül nem megy. így tehát a boldog­
ságmondások a Hegyi Beszéd elején egyfajta keverékét
jelentik az ígéretnek és a figyelmeztetésnek, de egyúttal
fel is szólítanak az alapvető magatartásra és gyakorlati
viselkedésformákra. Keresztényeket szólít meg, akik a
közösségben élnek, és remélik a mennyek országának
boldogságát.

5.1.7 Hasonlat a házépítésről: 7,24-27

A Hegyi Beszéd eszkatologikus kicsengése a szik­
lára és homokra épített házról szóló záró hasonlatban
éri el tetőpontját. Máté hagyományokra nyúlik vissza,
ahogyan azt az Ószövetségből származó hasonló képek
(Péld 12,7; Ez 13,10-16; Sir 22,lőlek) és a lukácsi sík­
sági beszédben szereplő párhuzamok (6,47-49) is mutat­
ják. Különösen is érdeklődik a hasonlat motívumai iránt:
tobzódó vihar, felhőszakadás, árvíz (25-27. v.), melyek
felismerhetően az utolsó ítéletre utalnak. A döntő és az
ítélet számára irányadó nézőpontot mindkét hasonlat
bevezető mondatában nevezi meg: „Aki hallgatja eze­
ket a szavaimat, és szerintük cselekszik, olyan, mint
az okos ember” (24. v.), illetve „Aki hallgatja szavai­
mat, de nem szerintük cselekszik, olyan, mint a balga
ember” (26. v.). Máté a Hegyi Beszéd végén még egy­
szer hangsúlyozza, hogy a döntő a keresztény gyakorlat.
A keresztény, ha Jézus tanításához tartja magát, életének
házát szilárd alapra építi, s a végső ítéletkor is meg fog
állni. Máté a két keresztény magatartást: a hallgatást -
cselekvést, nem alternatív, hanem komplementer módon
akarta érteni. Modern, ellentétes teológiai pozíciók,
melyek egyoldalúan, hol az egyiket, hol a másikat abszo­
lutizálják, nem az ő esetei. Az evangélikus bibliatudós,

153
Eduard Schweizer idevágóan szépen fejtegeti: „Ahogyan
az ember a zenét csak akkor hallja igazán, ha megmoz­
gatja őt, így van ez Jézus szavaival is. Ott hatnak, ahol
tetté válnak, ahol az ember egész lényét átjárják. így
még egyszer láthatóvá lesz, hogy itt olyan valaki van, aki
sokkal többre tart igényt, mint amire egy próféta valaha
is igényt tartott volna. Az Ő szavaiban maga Isten lép
színre. Aki valóban meghallja őt, azt Jézus magával viszi
Isten újólag kezdődő országába.”202

5.1.8 Az evangélista a Hegyi Beszéd tükrében

A Hegyi Beszéd olyan módon ad betekintést az evan­
gélista teológiai gondolkodásába, ahogyan egyetlen más
rész sem. A boldogságmondások kikiáltója nem riad
vissza attól, hogy az embereket „tekintettel az elközelgő
Isten országára” olyan rendkívüli „erkölcsi kérdésekkel”
szembesítse, mint: az antitézisek, főleg az erőszakmen­
tesség és az ellenségszeretet követelménye, amelyek
egyértelmű nyelvet beszélnek. De mégis: ez az ember
nem szigorú! Sőt bizonyos esetekben pragmatikusan
visszalép a Jézus által megkívánt mögé, ha neki bármi­
lyen okból is ez ajánlottnak tűnik. Elképzelhető, hogy
Isten Jézusban eljött nagy irgalmasságától hagyja magát
vezetni. A boldogságmondások ezt a gondolatot kifeje­
zetten föl is használták, és az emberek közötti magatar­
tás új mércéjévé tették szem előtt tartva Isten elközelgő
uralmát. Szabad elfogadnunk, hogy az evangélista az ő
saját vallási érzését mondta ki az irgalmasság követel­
ményében? Az egész Hegyi Beszéd fontos vezérfonala
a zsidó törvényhagyomány. Ezzel egy további pontot

202 Schweizer, E., Die Bergpredigt, 99.

154
érintünk: a progresszív újító a maga konzervatív oldalát
is megmutatja. A haladás semmiképpen sem ment föl az
alól, ami a múltban jó és helyes volt. A törvény továbbra
is érvényes. Nem ismerjük az újszövetségi hangok kóru­
sában is annyira meglepő és szokatlan kijelentés hátte­
rét. Lehet, hogy a törvényt hatályon kívül helyezni aka­
rók mozgalma203 gondot okozott neki. Máté nem veszíti
el a fejét: a lényeg a törvény megtartása és valóra vál­
tása. A másik fenyegetés - ráadásul éppen a végső idők
jellemzőivel - a hamis prófétáktól indult ki, akik mint
báránybőrbe bújt farkasok, behatoltak a közösségbe,
és nyugtalanságot szítottak. Máté itt frontálisan támad,
ahogyan a 7,15-23 szakaszból kiderül. Gondoljuk csak
meg: aki itt beszél, az ugyanaz, mint akit hidegen hagy­
nak a kor üldöztetései, és arról prédikál, hogy ne aggód­
junk, és felszólít bennünket arra, hogy bízzunk Istenben
(6,25-34). A látszólagos ellentétek egy magasabb rend
egységében találkoznak. Máté evangélistát úgy ismer­
jük a nagy beszédekből, mint nagy tehetséggel megál­
dott katekétát és tanítót, aki érti a „szakmáját”. „Minden
tanultsága és buzgalma mellett nem veszik el száraz
követelményekben, elméleti felhívásokban, világtól
távoli spekulációkban és valóságidegen monológokban.
Szereti a feszültséget és a drámát, keresi az élénkséget
képekben és ellenképekben, tézisekben és antitézisek-
ben. Feketén-fehéren fest, s nem bánik szűkmarkúan a
hatásos retorikával. De mindezek közepette is megma­
rad realistán józannak a hétköznapok vonzásában anél­
kül, hogy érvelésében ellaposodna, vagy intenzitásában
alábbhagyna. Az Ószövetség hátteréből és Jézus öröm­

203 Schweizer, E., Die Bergpredigt, 108.

155
hírével szemközt (vö. 5,21-48) közössége elé eszmény­
képként a valódi igazságosságot állítja, és egészen konk­
rét utakat mutat nekik, hogy a saját életükre alkalmazzák
és másoknak továbbadják.”204 Máté a Hegyi Beszédben
megrajzolta Jézus igazi arcát, de azon túl saját magát is
megörökítette.

204 Kreízer, A., Christsein, 133.

156
 60TANÍTVÁNYSÁG
ÉS MISSZIÓ

6.1 „ÚGY KÜLDELEK TITEKET,

MINT BÁRÁNYOKAT A FARKASOK KÖZÉ”
-M ISSZIÓ S BESZÉD: 9,35-11,1

Máté evangéliumának második nagy beszédgyűjtemé­

nye a „tanítványok kiküldéséről” szól (10,5-39), melyben
Jézus beszél a misszió feltételeiről, miatta a családban
kirobbanó konkrét viszályokról, előre értesít arról, hogy
üldözötté válnak, majd utasít arra, hogy mégis bátran tart­
sanak ki. Máté mindezek színes ötvözetét nagyszabású
instrukcióvá állította össze, ahol a beszédet egy prológus,
amely a jézusi igehirdetés nagy aratásról mondott igéjével
átvezet a tanítványok missziójába (9,35-38), és egy epi­
lógus keretezi, mely újra Jézus tanítására és prédikáció­
jára utal (11,1). A tizenkettő meghívása (10,1-4) a helyzet
egyfajta teológiai leírása, ahol a hangsúly a misszión van,
ahogy a sztereotip elhelyezett kiküldési formula (9,38;
10,5.16) egyértelműen mutatja is.
Máté egyházának értelmezésében a misszió Jézus jel­
zett képviseletének megvalósulása az apostolok nevé­
ben (10,2): a küldött megy a küldő helyett!205 Máté úgy
emeli ki a tanítványok megbízásának krisztológiai indok­

205 Rengstorf K. H., In: ThWNT, I. 415: „ezért a megbízott mindig a

megbízó képviselője is egyben, és személyében képviseli annak szemé­
lyét és jogát.”

157
lását, hogy nyelvileg Jézus missziójához hasonlítja:
„Menjetek és hirdessétek: „Közel van a mennyek országa.
Gyógyítsátok meg a betegeket, támasszátok fel a holta­
kat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a démono­
kat” (vö. 4,17.23k; 8,17). Arról hogy az apostolok Jézus
idejében valóban tettek volna ilyet, csak visszafogottan
tudósít.206 Az evangélista nyilván úgy fogalmazza meg
a tanítványok küldetését, hogy Jézus művének folytatá­
sát már előrevetíti az apostoli időben. (ApCsel 3,1-10;
5,12-16; 9,31-43). A korai egyház missziójának problé­
máit az evangélium félreérthető érvelési eljárása szerint
Jézus idejének tükrében ábrázolja. A föltámadt Úr külde­
tésről szóló beszédében a döntő teológiai háttér a követ­
kező: „Menjetek tehát minden néphez, és tegyétek tanítvá­
nyommá mind az embereket!” (28,19). A misszió különös,
és első pillanatra nem helyénvaló, Izraelre való korlá­
tozása (10,5) valószínűleg a húsvét előtti Jézusról szóló
elbeszélések történelmi hagyatéka. Ámde Máté az emlé­
kezet eme darabját saját üdvtörténeti értelmezésében dol­
gozta fel. A zsidók továbbra is előnyben részesülnek, ter­
mészetesen nem feltétlenül kizárólagosan, hanem példa­
értékűen a pogány misszió számára, amiért Máté egyháza
felelősnek érezte magát. „Izrael és a pogányok missziója
nem úgy állnak egymás mellett, mint két egymástól elzárt
tömb, hanem az egyik a másikból következik. A misszió
egyetemes parancsa nem szünteti meg az izraeli missziót,
hanem annak csak kizárólagosságát oldja fel.”207

206 Lk 10,17-20; Mk 9,14-29/ Mt 17,14-21. Feltűnő, hogy a vissza­

térő tanítványok (Mk 6,30) beszámolói Máténál hiányosak.
207 Gnilka, J., Matthaus, I. 365. Frankemölle, H., Jahwebund, 138-143.

158
 A Mátéra jellemző kétszintű (húsvét előtti és utáni)
érvelés meghatározza a misszió körülményeinek, konk­
rét feltételeinek kivitelezését: mivel a tanítványok ingyen
kapták, ingyen is adják. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ne
legyenek kapzsiak, amire szükségük van, azt meg is kap­
ják a hívőktől, egyébként pedig hagyatkozzanak Istenre.
A misszionáriusok felszerelését szintén az igénytelenség
határozza meg: „Ne vigyetek magatokkal az útra tarisz­
nyát, se két ruhát, se sarut, se botot” (10. v.). A Máté előtti
hagyomány, mely realistább, így az abszolút szükségeset
(saru, bot) megengedi, itt azonban Máté szigorúan felül­
múlja. Hogy miért? Találgathatunk: vajon az evangé­
lista a teljes védtelenség elvére gondol, amely a Hegyi
Beszédben lett feljegyezve? Gondolkodás nélkül sora­
koztatott fel példákat, amelyek teljes kiszolgáltatottságot
eredményeznek anélkül, hogy átgondolta volna a reális
szükségleteket? Nem tudjuk. Érdekesek a szállásra vonat­
kozó utasítások is a városokban, falvakban és házakban:
az egy helyen maradást hangsúlyozza, azaz a misszioná­
riusok ne házaljanak. Valószínűleg itt az a rossz tapasz­
talat is közrejátszott, hogy bizonyos emberek túlzottan
társaságkedvelők voltak, így elhanyagolták küldetésü­
ket. Azoknak, kik a misszionáriusokat békével íidvözlik,
üdvösség és áldás a jutalmuk. Még városuk porát is leráz­
zák lábukról azoknak, akik megtagadják és visszautasít­
ják őket, és átok és ítélet lesz a részük. A misszió döntés
elé állítja az embereket: üdvösség vagy kárhozat a részük.
A farkasok közé küldött bárányok hasonlata (16. v.)
a mondások sorozatát indítja el, melyekben a misszioná­
riusok üldözéséről van szó. Az aktuális hátterét csupán
csak sejthetjük: a bíróságok és a zsinagógák, melye­
ket Máté - a zsidóságtól való alapvető elfordulása elle­

159
 nére - még mindig szeme előtt tartott, valószínűleg
hagyományos izraeli misszióra utalnak. A helytartók és
a királyok ellenben a pogány hatóságokat képviselik.
Az alapgondolat a keresztény tanúságtétel a világ népei
előtt (18b v.). Az Atya Lelke mint segítség és támogatás
az üldözött tanítványokkal lesz abban az órában; nem
kell aggódniuk tehát a helyes beszéden, mivel maga
Isten jön segítségükre. A halál, mint figyelmen kívül nem
hagyható eshetőség, a családban fellépő viszályok emlí­
tésekor kerül szóba (21. v.). A misszionáriusok elutasí­
tása biztos: „Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek a
nevemért” (22a v.), viszont a megígért menekülés meg­
világítja a sötét felhőket. Rejtélyes, hogy megemlíti az
Emberfia eljövetelét és a még véget nem ért izraeli misz-
sziót (23. v.). Valószínűleg a misszió emlékeit a nagyon
közeli eljövetelt szem előtt tartva őrizték meg, és ültették
át az egyházi misszió (zsidó misszió?, pogány misszió?)
körülményei közé. Az Emberfia egészen biztosan eljön,
és megmenti övéit. A mondásgyűjtemény lényege fel­
csendül a záró mondatokban, miszerint a tanítvány és a
mester, a (rab)szolga és az úr közös sorssal rendelkezik
(24k v.). Az egyház évezredes tapasztalatai demonstrálják
maradandó aktualitását: „A második évezred végén élő
egyházban is jelen van a szenvedésekkel terhes Krisztus­
követés, ki vagyunk szolgáltatva a bírósági hatóságoknak,
a mártíromság pedig realitás. Akkor is, ha a népbíróság
ideje már a múlté, emlékeznünk kell a szenvedéssel tör­
ténő tanúságtételre.”208 A téma továbbcseng az egymás­
hoz lazán kapcsolódó figyelmeztetésekben a nyílt, min­
denki számára hallható, vallomásig menő, különböző

208 Gnilka, J., Matthaus, I. 382.

160
mondásokban, melyeket e főtéma uralja: „Ne féljetek!”
(26.28.31. v.). A mennyei Atya gondoskodása a vezér­
fonal: „Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok
tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál
hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet
értek a verebeknél” (10,29-31). A vigasztaló motívum
azonban nem fedi el a fenyegető büntetést, amennyiben
Jézust megtagadják (33. v.). Visszatér a már alapvető for­
májában elhangzott témájához, a családi béke szétrom-
bolásához, majd a keresztúton történő követés témájára
(37k v.) élezi ki. Az emberi keresztek jelzik a Jézus sor­
sában való részesedést. „Az emberi keresztek értelmetlen­
sége Istent vádolja. Isten Jézusban válaszol, akinek végig
kell mennie a keresztúton.”209
Máté nem kíméli egyházának misszionáriusait. A köve­
tés nem séta, hanem halálosan komoly dolog. A hosszú
beszéd epilógusa az evangélium hírnökeinek felvételét
tárgyalja. Itt is hangot ad a helyettesítő képviselet gondo­
latának, amely már a kiküldés során is elhangzott: aki a
misszionáriust befogadja, Krisztust fogadja be (40. v.), s
biztos lehet a nagy jutalomban (41k v.). Máté nem csupán
az Úr szava iránti irodalmi érdeklődése miatt gyűjtötte
egybe a misszió hosszú katekizmusát, hanem szellemi­
leg az ő idejébe és az ő egyházába mondta bele. A korai
egyház írástudója egyben tanító, igehirdető, lelkipásztor
s próféta is. A világ népei közötti misszió az ő szívügye.

209 Gnilka, J., Matthaus, I. 399, Calvinra utalva

161
 6.2 A TANÍTVÁNYOK - AZ ORSZÁG FIAI

Máté kétszer is használja az „ország fiai” fordulatot,

hogy a világban élő keresztények életkörülményeit ábrá­
zolja. A kafarnaumi százados történetében különbséget
tesz azon sokak (a pogányok) között, akik keletről és nyu­
gatról jönnek, Ábrahámmal, Izsákkal s Jákobbal együtt
asztalhoz ülnek, és az ország fiai (a választott nép fiai)
között, akiket kivetnek a külső sötétségre (8,5-13, kük
1lk v.). A népek zarándoklatának gondolata adja a hátte­
rét annak a pozitívumnak, hogy a pogányoknak megígé­
rik az üdvösséget. Máté számára ugyanilyen fontos az is,
hogy Isten megvonja az üdvösséget Izraeltől. Az aktuális
érvelésben az evangélista jelenlegi, konkrét zsidó környe­
zetéről van szó, tehát semmiképpen sem a választott nép
elutasításáról. Mindamellett az éles nyelvezet figyelemre
méltó. „A fogság óta nem hangzottak el ilyen szavak.
A felvételnek és kizárásnak, amit prófétai módon bejelent,
majd a jövendő ítéletkor kell megvalósulnia.”210 A máso­
dik szöveg, amely az „ország fiairól” szól, a példabeszéd­
hez tartozik, pontosabban a konkolyról szóló példabe­
széd magyarázatához (13,36-43). A jó mag itt nem éppen
szerencsés kifejezés, de tendenciájában mégis világos,
és az „ország fiaira” vonatkozik, akik szemben állnak a
konkolyként ábrázolt „gonoszság fiaival” (13,38). E két
megnevezésben találkozik a fenyegető büntetés és a kivá­
lasztás fogalma. Miközben a törvénytudók és farizeusok
által vezetett zsidóság már eljátszotta üdvösségét, addig
Máté közösségének bűnöseit a világvégi ítélet fenyegeti.

210 Gnilka, J., Matthaus, II. 126; vő. Schnackenburg R., Die sittliche
Botschaft, II. 127-130.

162
De mi a világban élő keresztények életkörülményeiről
beszéltünk. Nyilvánvaló, hogy Máté legalábbis a példa­
beszéd értelmezésekor az „ország fiai”ról alkotott képet
etikai értelemben fogta fel. Mindenesetre nem hagyható
figyelmen kívül, hogy nála a gonosz ellenség, az ördög is
belejátszik az eseményekbe (13,39). Természetesen a jóra
és a rosszra történő predestinációról fatális s helytelen
dolog lenne beszélni. Az evangélista ugyan korának nyel­
vét beszéli, amikor megkísérli elmagyarázni az üdvösség
visszautasításának, a megátalkodottságnak és bűnnek
a misztériumát, de ezzel mégsem menti fel az egyént a
személyes felelősség alól. Említésre méltó a többször is
használt ’te’ megszólítás, ami világosan kiemeli a tanítás
egyéni, etikai szempontját. Azonban minden egyes figyel­
meztetés egyértelműen vonatkoztatható a tanítványok
közösségére is, amelyet Máté is megtapasztal a maga egy­
házában. A tanítványságra jellemző Krisztus-szolgálat a
döntően uralkodó. Mint az ország fiai, azaz Jézus tanít­
ványai, illetve a keresztények a követés törvénye alatt áll­
nak, sorsuk tehát a hontalanság, vagyis hogy feltétel nél­
kül, azonnal képesek elválni az eddigi tulajdoni és családi
kötelékeiktől (8,18-22). Máté és forrása, Márk is átha­
gyományozta a kereszthordozásról s az élet elvesztéséről,
illetve megnyeréséről szóló mondást. Megtalálhatjuk ezt
a Mk 8,34k-ban; és Máténál a szenvedés első megjöven­
döléséhez kapcsolva Mt 16,24k-ban - a 16,21-23 után.
De találkozunk vele, ha a logion-forrást követjük, a tanít­
ványok kiküldésekor mondott beszédben a Mt 10,38k-ban
is. Ebben az időben - ha kellett - Jézus szigorú követel­
ményeknek vetette alá tanítványait, melyek kemények és
elevenbe vágóak voltak. Jézus követésének egészen köz­
ponti magja az, hogy mondjanak le családi kötelékeikről

163
 (10,37)- Ide kapcsolható a gyakran félreértett és rosszul
értelmezett szó az „eunuchnak, kasztráltnak lenni a meny-
nyek uralmáért” (19,12). Máté e drasztikus mondást pár­
huzamba helyezi az antik világban gyakorolt erőszakos
kasztrálással, illetve a veleszületett nemzőképtelenség­
gel. De ők önként teszik mindezt a mennyek országáért
(19,12). A tanítványok már korábban említett kétkedé­
sével: „...akkor nem érdemes megházasodni” (19,10)
szembeállítja az önkéntes lemondást egy nagy jónak a
kedvéért. Ez a mondat nem csak a nyelv keménysége és
metaforája miatt ad melegágyat a gúnynak és félreértel­
mezésnek. Ugyanis Máté környezetében sem lehetett ez
másképpen, ahogy az ilyenfajta életforma láttán a zsidók
értetlenségéből könnyen ki is következtethetjük. Máté
a házasságról való lemondást nem tette meg a Krisztus-
követés s a mennyországba való bejutás előfeltételévé, de
látta és elismerte annak pozitív oldalát is. Jézus tanítvá­
nyai számára Jézus követése - a megígért mennyország
vezércsillaga mellett - a nagy téma, amelyből kiindulva
minden etikai útmutatás megkapja végső értelmét az
„ország fiai” számára. S éppen ezért nyer azután értelmet
minden etikus utasítás is az „ország fiai” számára. Máté
egyértelműen hangsúlyozza a szeretet követelményét,
amely helyettesítően mutatja is az egész etikai értelmezés
számára az eszkatológiai horizontot. Az ítélet napján lesz
látható, hogy kik az „ország fiai”, s hol vannak.

164
 6.3 MÁTÉ A KRISZTUS-KÖVETÉS HIRDETŐJE

A tanítványság és Krisztus követése mindenekelőtt

„eszkatologikus hivatás”, tehát a tanítványok, az Úr
segítői a közeli mennyek országának szolgálatában áll­
nak. Küldöttként vesznek részt Jézus igehirdető szolgá­
latában, (vö. a 10,7-t a 4,17-tel), a beteljesedéskor pedig
együtt ülnek majd vele tizenkét trónon, s ítélkeznek Izrael
tizenkét törzse felett (19,28). A másik, a tanítványság és
Krisztus-követés szempontjából ugyanolyan fontos szem­
pont a Jézushoz való kötődés: Jézus isteni teljhatalommal
hív, ahogy Isten maga is egykor meghívta az Ószövetség
prófétáit (8,22). Aki a követés útjára lépett, az kiszaba­
dítja magát minden eddigi kötöttségből (4,20.22; 19,27),
a tanítványság ugyanis „teljességet” kíván. Az első evan­
gélium a vámos Máté meghívásáról szóló rövid beszámo­
lójában kínálja fel nekünk a már említett „hivatásváltás”
klasszikus példáját: „Amikor Jézus továbbment, látott
egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki:
Kövess engem! Az felállt, s nyomába szegődött”(9,9).
Elfogadhatjuk, hogy az evangélium szerzője itt saját élet-
tapasztalatait írta le. A közvetett szerzőséggel kapcsolatos
probléma nem zárja ki ezt a lehetőséget, hiszen a második
és harmadik generáció ismeretlen s névtelen írói felismer­
hették magukat és saját hivatásukat is a korábbi tradíci­
óból származó vámos meghívásának tükrében. Az Úr őt
is váratlanul hívta meg a követésre, és „Máté” „kifogás”
nélkül követte.
Az újszövetségi követéssel egyenlő héber-rabbinikus
követés (hálakh acharé) leírja a tanítvány viszonyát a
törvény tanítójához. A tanítvány a tanuló. A törvény köti
össze a tanítót (rabbi) és a tanítványt (talmid). Igencsak

165
meglepő, hogy a zsidó-keresztény evangéliumban hiá­
nyoznak az ilyenfajta vonások. Az evangélista a különb­
séget a Jézus-követés és a rabbinikus iskola között talán
éppen azzal akarta világossá tenni, hogy lemondott a tör­
vény számára továbbra is fontos intézményéről (5,17). Az
evangéliumokban a követés megértésének döntő pontja a
kereszt, mégpedig úgy, hogy benne találkozik a követés
s a kiküldés, a misszió: „Aki nem veszi vállára a kereszt­
jét, s nem követ, nem méltó hozzám” (10,38). A szenve­
désben való követés csak ott lehetséges, ahol a tanítvá­
nyok megtagadják önmagukat, s feltétel nélkül átadják
magukat Istennek (16,24).211 A vámos Máté meghívásá­
ról szóló elbeszélés (9,9), főként az önéletrajzi tudósí­
tás segítségével kiemeli az evangélista számára eme oly
fontos formai és stilisztikai gondolatot. Az evangélista
megértése szempontjából mindenesetre fontos teológiai
gondolat az, ami visszatükröződik ebben az elbeszélésben
- teljesen mindegy, hogy önéletrajzi beszámoló-e vagy
pszeudoepigrafikus, azaz álnéven írott-e.

211 Általános információ a követés témájához vö. Schulz, A., Nacb-

folge und Nachahmen.

166
 7o MÁTÉ
AZ ELJÖVENDŐ ÍTÉLET
HIRDETŐJE

Az eddigi fejtegetésekből már kiderült, hogy Máté

evangéliumában az eszkatologikus perspektívák eltolód­
tak: Máténál Jézus összefoglaló prédikációja nem a közeli
Isten országának kihirdetésével (Mk 1,15) kezdődik, mint
Márk evangéliumában, hanem a megtérésre való felszólí­
tással (4,17). Lehetséges, hogy Máté mindössze máshova
helyezte a hangsúlyt; aki pontosan odafigyel, érzi a bűn­
bánat cselekedeteinek súlyát a világvége szempontjából.
Másik nézőpont szerint a jövőbeni végkifejletek össze­
keverednek a jelenlegi eseményekkel a tanítás folyamán,
tehát az eljövendő ország már a jelenlegi tanításban is
eljut a tanítványhoz. „Az eszkatológia dinamikáját mér­
sékli, és így a jelenlegi valóságot hangsúlyozza.”212 Eljön
a vég, de csak lassan, kis lépésekben és késleltetve. Az
effajta tapasztalatokra úgy válaszol az evangélista, hogy
felszólít az éberségre, az állandó készenlétre, s mindezt a
fenyegető ítélet bejelentésével éri el, amely felébreszti az
alvót.213

212 Trilling, W., Mattháus, das kirchliche Evangélium, 197. A tanulság

és a jelen szempontja olyan tipikus szófordulatokban jelenik meg, mint
„a mennyek országának titkai” (13,11), az „ország igéje” (13,19), J á r­
tasnak lenni a mennyek országának tanításában” (13,52).
213 Biztosan nem véletlen, hogy minden evangéliumi beszéd az ítélet
hirdetésébe torkollik, vö. Bornkamm, G., Enderwartung, 13^17.

167
 Ezt a témát az Emberfia eljövetelének és a világvége
megpróbáltatásainak hagyományos prédikációja (24,1-
42), a példabeszédek sora (24,43-44.45-51; 25,1—13.14-
30) s a világítéletről szóló beszéd (25,31-46) tárgyalja.
Máté evangélista irodalmi és teológiai megformálása
miatt különösen is fontos számunkra a balga és az okos
szüzekről (25,1 13), illetve a világítéletről szóló példabe­
széd (25,31-46).

7.1 „LEGYETEK HÁT ÉBEREK!” - PÉLDABESZÉD

A BALGA ÉS OKOS SZÜZEKRŐL: 25,1-13

A példabeszéd alapvető része a mennyek országának

közelségét taglalta.214 Mai formájában az egyház figyel­
meztetése dominál, tekintettel arra, hogy az Ur eljövetele
még nem érkezett el. A késlekedést kifejező gondola­
tokat Máté megfelelő képben fejezte ki és ábrázolta: az
első öt szűz hanyagul reagál arra, hogy a vőlegény késik.
Nem gondoskodnak olajról a lámpásukba, a másik öt
pedig éber s készen áll: a lámpásukon kívül még olajat is
visznek magukkal korsóikban. Az evangélista által meg­
szólított közösség háttere, illetve különös érdeklődése is
visszatükröződik a szüzek balgának és okosnak történő

214 Knoch, ()., Wer Ohren hat, 196.: „A legegyszerűbben úgy érthet­
jük meg e példabeszédet, ha Jézustól eredő példázatnak fogjuk fel,
amely Isten országáról szól.” Gnilká ./., Matthaus, II. 349., felismer
egy Jézusra visszamenő alapvető szakaszt, mely a vőlegény megérke­
zésével zárult. A példabeszéd értelme abban a figyelmeztetésben rejlik,
amely óv attól, hogy Isten országának várását egyfajta lelkes közeli
végvárással eltorzítsuk. Az ítélet gondolatát Gnilka szerint már maga
Máté fűzte hozzá, majd várakozás motívumára hegyezte ki.

168
jellemzésében (2. v.), s abban, hogy a vőlegényt azonosí­
tották az ítélet napján eljövendő Úrral, továbbá az elalvás,
illetve az éberség motívumában is megjelenik. Mindenki
elfáradt, mindenki elaludt. Mindenesetre itt nem magát
az alvást, inkább a balga szüzek bizalmatlanságát illeti
kritikával, mivel azt hitték, hogy az Úr hamarosan eljön.
Ezzel szemben az okos szüzek reálisan számítottak arra,
hogy az Úr késlekedik, és ennek megfelelően készültek
fel. A döntő pillanatban ők készen állnak. A példabeszéd
„azon keresztényeknek szól, akiket az a veszély fenyeget,
hogy elalszanak, mert az Úr késlekedik.”215 Kívánatos az
okosság és az éberség. A közeli vég várását pedig felváltja
az állandó készültség. A befejező mondat alátámasztja e
gondolatot: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem
a napot, sem az órát” (13. v.). A balgaság és okosság motí­
vumai emlékeztetnek a Hegyi Beszéd végén elhangzó
házépítésről szóló példabeszédre (7,24-27). Amennyiben
odafigyelünk az evangéliumra, s ha az arra épülő jócsele­
kedeteket a szüzekről szóló példabeszéd döntő teológiai
motívumaként értelmezzük, akkor az olaj, illetve az üres
korsók metaforikus képe aktuális jelentést kap: „Az olaj
az életre váltott evangélium lesz. Akinek nincs olaja, az
nem hoz magával jócselekedetet, hanem csak a hitvallás
szavait ’Uram, Uram’ (Kyrie, Kyrie), de nem a hitvallás
szerinti életet.”216 A cselekvésnek vagy éppen a nem-cse­
lekvésnek következményei vannak: egyesek bejutnak
a lakodalmas terembe, míg mások a következő választ
kapják, amikor azért könyörögnek, hogy késői érkezésük
ellenére engedjék be őket: „Bizony mondom nektek, nem

215 Knoch, O., Wer Ohren hat, 199.

216 Trilling, W., Matthaus, II. 275.

169
ismerlek benneteket” (12. v.). A vőlegényből bíró lesz, az
eszkatológiai óra pedig egyaránt jelent jutalmat s bünte­
tést. Néhány magyarázó „tragikus hasonlat”-ról beszél,
hiszen „a tragédia már az elején elkezdődik, a balga és
okos szüzek konfrontációjával, majd a végén a kirekesz­
téssel éri el csúcspontját.”217 Az esemény pszichológiája
mindenesetre nem lényeges. Központi gondolata viszont
a figyelmeztetés, mivel az Úr eljövetelének időpontja
bizonytalan. A hasonlat vezérgondolata a várakozás a
késlekedés s az érthető csalódottság ellenére is.
Olyan emberi élettapasztalattal találkozunk itt, melyet
az evangélista végső egzisztenciális és vallásteológiai
szintre emelt. Ilyen például a leendő anya várakozása,
vagy a gyermeke jólétéért aggódó anya, a fiatal embe­
rek várakozása, hogy beteljesedjen életük, várakozás az
emberre (a Megváltóra), vagy várakozás a mindent lezáró
halálra. Máté nem riadt vissza attól, hogy a mindennapok
testközeli problémáit megjelenítse evangéliumában. Az
ekkléziológiai keretfeltételek218 mederben tartják az eset­
leges magáncélú törekvéseket.

217 Gnilka, J., Matthaus, II. 347., utal Via, D. O, Die Gleichnisse Jesu,
München, 1970. 120.
218 Bornkamm, G., Enderwartung, 20.

170
 7.2 „AMIT EGYNEK A LEGKISEBB
TESTVÉREIM KÖZÜL TETTETEK.”
BESZÉD A VILÁGÍTÉLETRŐL: 25,31-46

Az utolsó ítéletről szóló beszéd záró koronázása a

világ végéről szóló nagyszabású tanításnak. A Máté-
evangélium megváltozott eszkatológiai gondolkodása
itt érvényesül: a beteljesülésbe vetett hívő reményből az
eljövendő ítélet miatt figyelmeztetés lett. Azzal, hogy
Máté elhagyja a fenyegető felhangokat, kihagyja a világ­
vége szörnyű eseményeinek ábrázolását - ami jellemző
a zsidó világvégi ábrázolásokra -, rávilágít arra, hogy a
komoly témák esetében is az evangélium örömet hozó
elemeivel találkozunk. Máté gondosan öntötte szavakba
és építette fel beszédét: 1. az eljövendő Emberfia, mint
bíró, és a világ népei (31-33. v.); 2. párbeszéd az ítélet­
hozójobb oldalán álló emberekkel (34-40. v.); 3. párbe­
széd az ítélethozó bal oldalán álló emberekkel (41 —45. v.);
4. büntetés és jutalom (46. v.). Ha a beszédnek volt iro­
dalmi, netán zsidó előtörténete, akkor is különös értelme
van annak, hogy a bírót azonosítja a legkisebbekkel:
nem Jézus, mint az eljövendő Emberfia, hanem maga az
Isten találkozik az emberrel az embertársak személyé­
ben!219 Máté számára az Emberfia a domináns alak, aki
minden angyalával eljön dicsőségében, s helyet foglal
trónján. (31. v. vö. 24,30). A király-cím, amit már elő­
vételezett a szenvedéstörténetben, de ott elutasításba és
hitetlenségbe ütközött (27,11.37.42), Máté egyházának
hitvallása lesz: az ítélet napján mindenki felismeri, ki az
igazi Úr. Az Emberfia s a király egyúttal a pásztor is, aki

219 Ezzel kapcsolatban kritikus Gnilka, J., Mattháus, II. 368.

171
a világ népeit trónja elé gyűjti, hogy szétválassza egy­
mástól a jókat és a gonoszokat. A döntő kritérium nem az:
ki melyik ember(nép-) csoporthoz tartozik, a zsidókhoz
vagy a pogányokhoz,220 hanem hogy hogyan viselkedtek
embertársaikkal. Aki az éhezőt, a szomjazót, az idegent
és hajléktalant, a ruhátlant, a beteget és a foglyot felka­
rolta, mennyei jutalmat kap. Aki nem törődött azokkal,
akik segítségre szorultak, örök büntetésben részesül. Az
Emberfia, a bíró azokkal az emberekkel azonosul, akik az
élet árnyoldalán élnek. A felsorolt szükséghelyzetek olyan
példaként értendőek, amelyek az életfeltételtől és életkö­
rülményektől függően egyre inkább bővíthetők.
Az elítéltek kérdésében felismerhető a meglepettség:
„Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, idegen­
ként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem vol­
tunk szolgálatodra?” (44. v.). Az Isten Fiának magának
természetesen segítettek volna, ha megjelent volna nekik
láthatóan. Hiszen ők mindannyian szentéletű emberek,
akik komolyan veszik vallási kötelezettségüket. De egye­
dül ez mégsem elég. Máté felfogása szerint Jézus vallása
az emberség vallása. A gyakorlati életben a testvérekkel
szembeni konkrét viselkedésből derül ki, hogyan viszo­
nyul valaki Istenhez, illetve Jézus Krisztushoz, az Isten
Fiához. A nagyobb igazságosságot, amelyről a Hegyi
Beszédben volt szó (5,20), számon kéri az Emberfia az
utolsó ítéletkor.
A világítélet jelenete az átfogó, azaz minden embert
magában foglaló keret ellenére sajátos ekldéziológiai

220 Bornkamm, G., Enderwartung, 21. Ezáltal általános különbséget

tesz a juhok és a kosok között.

172
vonást is hordoz.221 Ami a konkolyról szóló példabeszéd­
ben (13,24-30) meg lett tiltva a tanítványoknak, azt most
a mennyei bíró véghezviszi: örökre szétválasztja a jókat a
gonoszoktól. Jutalom és büntetés határozza meg a világ­
végi elvárásokat. A keresztény embernek tisztában kell
lennie tettei következményével is. Az evangélium meg­
kapja e nagyszerű vízióban a vallás szívét, a szeretetet
sűrített összefoglalásában.

7.3 MIT TANÍT MÁTÉ A VILÁG VÉGÉRŐL?

A világ végéről szóló különleges elképzelését Máté

terjedelmes beszédgyüjtemény segítségével nyomatékosí­
totta, melyek a hagyományból (Mk, Q) és egyéb fontos
különanyagból származnak. Mondanivalója egyébként
már elhangzott Márk világvégéről szóló klasszikus beszé­
dében (13. fej.): a földi világ egy hatalmas összeomlás­
ban ér véget; ez az Emberfia órája, aki a drámai előjelek
ellenére is meglepetésszerűen érkezik. Jézus tanítvá­
nyainak éppen ezért kell virrasztaniuk, mert nem tudják
sem a napot, sem az órát (Mk 13,33.34.35.37). Máté ezt
az alapvető gondolatot építette tovább s húzta alá erőtel­
jesen. A közösségben fellépő kimerültség jelei komoly
fenyegetést jelentettek; az elernyedő kezekről, a meg­
ingó térdekről és megbénult végtagokról (vö. Zsid 12,12)
ugyan nem szól, de a mindennapok benyújtják számláju­
kat. Az evangélista aggódik a közösségében tapasztalható
hit helyzete s gyakorlata miatt, miközben érthető módon

221 Gnilka, J., Mattháus, II. 372: „Az egyház uralmának e területéről
természetesen nincs kizárva.”

173
különös hangsúlyt fektet a könyörületesség és szeretet
cselekedeteire. Aki az ítéletkor meg akar állni, annak a
döntő órában fel kell mutatnia valamit. A talentumokról
szóló példabeszéd (25,14-30) egyértelmű nyelvet beszél.
Az ítélet napjának jelenete is kiemeli, hogy egyedül a sze­
retet cselekedetei és az irgalmasság földi tettei a fontosak.
Az ítélet megjövendölése s az etika felettébb nagy jelen­
tőséget kap az átalakuló eszkatológia izgatott állapotában.
Ebben a feszült témakörben is okos teológusnak bizonyul
Máté: pontosan ismeri az idők jeleit, és annak megfele­
lően válaszol.

174
 8, JÉZUS SZAVAI
ÉS TETTEI A TANÍTÓ MÁTÉ
TANÚSÁGA SZERINT

Az evangélista portréja az evangélium tükrében kapja

meg színét és körvonalát. A mű katekétikais tanító jel­
legű irányultsága arra enged következtetni, hogy a
szerző nagy formátumú keresztény tanító. A mű álta­
lános zsidó, illetve zsidó-keresztény hátteréből pedig
gyaníthatjuk, hogy az evangélium szerzője „nem maradt
érintetlen az irodalom megformálásának írástudói szo­
kásaitól”.222Az írás és a történelem értelmezésének jel­
lege s módja további pontosításokat tesz lehetővé: Máté
nem magánzó tudós volt, aki akadémikus érdeklődésből
írta volna le művét, hanem az egyház embere volt, aki
„magasztosabb megbízatásból” cselekedett, és talán egy
iskola képviselőjének is nevezhetjük. A források bizony­
talan volta miatt aligha állítható biztonsággal, hogy
„hivatalt” is viselt volna mint egyházi személy az egy­
házi tanítás érdekében. Mindenesetre gondja volt az „Úr
szavára”. Különleges érdeklődést mutat Péter Krisztus­
vallomása s alakja iránt (16,17k), amit utalásnak is fog­
hatunk fel arra, hogy rábízták az „egyházi hagyományt”.
Máté az egyetlen evangélista, aki úgy emeli ki Pétert,
mint a kinyilatkoztatás befogadóját és mint az oldás és

222 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 39.: Számmotívumok, pl.

három, öt, hét, tíz, a duplázás elve.

175
kötés felhatalmazott sáfárát. Kiindulhatunk-e abból,
hogy Máté saját magát is az egyházhagyomány össze­
kötő tagjának tekinti?223 A következő jellemző sajátos­
sága a prédikáció és a katekizmus sok feszültséggel járó
területe: Máté, a tanító tudja - miként elődei is hogy
kötelessége az Ige hirdetése, de nála elsőbbséget élvez a
tanítás. A kérügma (az igehirdetés) úton van a didaché
(a tanítás) felé, az evangélium tankönyvvé, illetve kate­
kizmussá válik.224 Lehetséges, hogy két konkrét történeti
tapasztalat befolyásolta a tankönyv különös vázlatát: a
zsidó közösség összeomlása Jeruzsálem templomának
lerombolásakor mélyen megrázta a zsidó társadalmat.
A zsinagóga, az iskola a törvényre és a tanításra össz­
pontosít. A zsidó-keresztény közösséget is megrendí­
tették az effajta megrázkódtatások. Ebben a helyzetben
Máté, a tanító, nyomatékosítja a múlt maradandó érté­
keit. A törvény s a próféták nem estek áldozatul a nagy
katasztrófának. A második probléma, ami a hagyomá­
nyos javak és Isten rendjének elvesztésével függ össze,
hogy a pogány világból hamarosan sokan fordultak a
kereszténység felé.
Az egymással versengő gondolkodás elkerülhetetlen
volt: vajon kié a jövő? Azoké, akik Isten korábbi népéből

223 Megjegyzésként álljon itt Wolfgang Schenk érdekes, természetesen

hagyománytörténeti és teológiai okokból tarthatatlan kísérlete, misze­
rint Máté evangéliuma igazából Péter evangéliuma lenne, ami isme­
retlen írótól és apostoltól származik a 2. évszázadból; vő. Schenk, W.,
Das „Matthausevangelium”, als Petrusevangelium, stb. Ezzel szemben
helyesen jegyzi meg Hűmmel, R., Auseinandersetzung, 60.: „Péter a
törvényes és fegyelmi előírások kezese. Olyan hagyományos elképze­
lésről van itt szó, amely csírájában a rabbinikushoz hasonlít. ”
224 Bultmann, R., Geschichte, 38).

176
származnak, vagy azon népeké, akik megnyíltak az új üze­
netre? Az evangélium meggyőző válaszokon fáradozott
azokra a kérdésekre, amelyek „ott lógtak a levegőben”.

8.1 MÁTÉ ÉS IZRAEL TRADÍCIÓJA

Máté világosan s egyértelműen magáénak vallja Izrael

tradícióit. Álláspontja szerint az atyáknak tett ígéretek
Jézusban teljesedtek be. Számos utalása az írásra ezen
ismétlődő, bevezető fordulattal kezdődik: „hogy betelje­
sedjék...”. Ennek célja, hogy érzékeltesse, hogy a törté­
net, amely még az ősatyák korában kezdődött, Jézussal s
Jézusban „teljesedett be”.
Az evangélista személyiségportréja a keresztény írás­
tudó vonásait viseli, aki Izrael történetét a beteljesedés
fényében magyarázza. O a múltról kétségtelenül nem
mond le, de számára mégsem abszolút és kizárólagos;
az evangélium ugyanis kitárta kapuit az „új világ” előtt.
Máté egyik oldala, a konzervatív felfogása az, hogy a
törvény és a próféták érvényben maradnak, s nem lehet
rajtuk változtatni. A Máté egészen vagy teljesen csak ott
lesz látható, ahol az: „Én pedig mondom nektek” mon­
dást is tudomásul vesszük. Amit külön-külön az imáról,
a böjtről s az alamizsnáról mond, minőségében meg kell
különböztetni a farizeusok imájától, böjtjétől s alamizsná­
jától, azaz a régi zsidó rendtől. Máté „többet” követel az
Isten igazi akaratát illetően az intenzitás, a bensővé tétel
szempontjából. Egy jelenből vett hasonlattal világíthatjuk
meg Máténak, a tanítónak Izrael múltjához és tradíciójá­
hoz fűződő viszonyát: aki restauratív módon ragaszkodik
a zsinat előtti egyházi életformához, és nem halad előre,

177
az nem bízik a történelmet irányító Istenben. Máté más­
képp gondolta. A múlt megőrzése nem azt jelenti, hogy
muzeálisán konzerváljuk, hanem hogy fejlesztjük, kibon­
takoztatjuk a jövő számára, az elrejtettet felfedjük, a régit
megújítjuk és termékennyé tesszük a jelen számára. Máté
számára a törvény s a próféták ugyanazok maradnak, de
Jézus teljesíti be őket (5,17).

8.2 MÁTÉ ÉS A JELEN KÉRDÉSEI

Máténak, a tanítónak teológiai alakja leginkább azok­

ban a válaszokban mutatkozik meg, amelyeket „evangéli­
uma” kínál a jelen számos kérdésének megválaszolására.
A zsinagóga és hivatalos képviselői erőteljesen támadták
a közösség zsidó származású tagjait, akik azért tértek át a
keresztény közösséghez, mert meg voltak győződve arról,
hogy a beteljesedést Jézus hozta el. Közülük sokan nem
értették azt, hogy a 70-es évek katasztrófája után - ami
szerintük Isten egyfajta ítélete volt miért szerveződött
a zsidóság újra, s miért nem tért az üdvösségnek arra az
útjára, amelyet Jézus mutatott. Sőt még súlyosabbá vált a
helyzet: az egykori hívőtársaik szemében árulók, törvény-
szegők, eretnekek lettek. Máté a kérdezőnek nem szolgál
olcsó kifogásokkal, ellenkezőleg, nyíltan és kendőzetlenül
beszél azokról a megpróbáltatásokról, amelyre a közös­
ségnek még számítania kell: gyűlölet, üldöztetés, bíró­
sági tárgyalás, árulás, szakadás a családban (10,17-39);
röviden: a jövő nem kecsegtet sok jóval. Az elcsépelt,
sztoikus mondás: „Ennek meg kell történnie” (24,6), iga­
zából arra hívja fel a hívők figyelmét, hogy tartsanak ki
(24,13). Isten akarta így! Ami ebben a pillanatban nehéz

178
 megpróbáltatásnak tűnik, az része Isten üdvözítő tervé­
nek. Mindezek ellenére Isten minden egyes emberről és
mindenki sorsáról is gondoskodik, ezért nincs ok a féle­
lemre (10,26.28.31). A nagy szorongattatás és ínség tűz-
jelek, melyek a világ végét s beteljesedését hirdetik. Az
evangélista az ismert népi bölcsességgel vigasztal: „Ahol
legnagyobb a szükség, ott van legközelebb az isteni segít­
ség.” Isten most is a történelem és az emberi sorsok Ura.
Éppen ezért a bizalom követelmény, mint ahogy az ének­
ben is felcsendül: „Amit Isten tesz, azt jól teszi...”. Máté,
a tanító, Isten tervére utal vigasztalásában, ami üdvtörté-
netileg kiemelt módon az egyház, az igazi Izrael alapítá­
sában mutatkozik meg. A zsidóságból származó kereszté­
nyek nem elpártoltak, mint ahogy azt a szemükre vetik, és
ahogyan talán ők maguk is elbizonytalanodva kérdezhe­
tik. Ellenkezőleg, egyedül ők ismerték fel, hogy Jézusban
a Messiás jött el, hogy Isten újszövetségi népében az
atyák minden reménye s várakozása beteljesült. A követ­
kező kritika „a hitetlen zsidókat” keményen, és szerintünk
igazságtalanul érinti: „Megkérgesedett e népnek a szíve.
Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták”
(13,15). Megrémiszt minket a prófétai idézet: „és ne ért­
sen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyítsam meg”
(íz 6,10). A hevesen vitázó s éles fogalmazás ellenére
sincs szó elutasításról. Az evangélistának ezzel más cél­
jai vannak: közösségének zaklatott és elbizonytalanodott
keresztényeibe szeretne bátorságot önteni. Helyes az az
út, amelyre ráléptek.
A másik, egyházon belüli probléma inkább belső ter­
mészetű válaszokat kívánt meg. Máté egyháza kifelé a
mennyek országa fiainak és lányainak harmonikus közös­
ségeként mutatkozik meg. Az emberek törekszenek a

179
nagyobb igazságosságra (5,47), keresik az üdvösségre
vezető tökéletes utat, s készek felismerni és beteljesí­
teni Isten akaratát. Megadatott nekik, hogy megértsék a
mennyek országának titkait (13,11), igen, gondolhatják,
hogy ők azok a kicsinyek, akiknek Isten kinyilatkoztatja
azt, amit a bölcsek és okosak elől elrejtett (11,25). Mivel
ők ilyenek, ezért reménykedhetnek abban, hogy végül
birtokba vehetik az országot (25,34). Másrészt azonban
feszültséghez is vezetett, amikor az egyház kitárta kapuit
a pogány világ előtt. A hit és a gyakorlati élet fontos kér­
déseire származás szerint zsidók, pogányok különböző
s néha ellentétes válaszokat adtak. Máté ebben a helyzet­
ben praktikus és hasznos útmutatást ad azzal az általános
célkitűzéssel: legyetek türelmesek, bízzatok s idő előtt ne
ítélkezzetek. A hálóról (13,47-50), a búza közti konkoly­
ról (13,24-30) és a királyi menyegzőről (22,1 14) szóló
példabeszédek ebbe az irányba mutatnak, A közösségben
különféle csoportok, irányzatok és felfogások léteznek.
Talán némelyik még álnolc, gonosz és kártékony is lehet
- egyesek, sőt még Isten megítélése szerint is. Ennek
ellenére egyelőre nincs ok a tisztogatásra. A helytelenül
eltúlzott „tiszta” törekvésében az egyház nem elővételez­
heti azt a végső ítéletet, amely szétválasztja a j uhokat és a
kosokat. Pozitív oldalát nézve: türelmesnek kell lennünk
nemcsak „a szeretett béke kedvéért”, hanem „Isten kedvé­
ért” is. A vitatkozóknak azt mondják, ami egyedül döntő,
hogy az tud majd megállni Isten színe előtt, aki jámbor
mondások helyett teljesíti Jézus Atyjának akaratát (7,21).
Máté ezen kívül még a mindennapok perpatvarához
is adott praktikus, a kereszténység közepéből levezetett
utasításokat, hiszen Isten házirendje nem pusztán elmé­
let vagy élethelyzettől független figyelmeztetés. Amikor

180
a testvériességről beszél, vagy amikor a megbocsátást
követeli meg (18. fej.), abból indulhatunk ki, hogy ezek­
nek nagyonis konkrét okai voltak. A kép precíz körvona­
lakat kap: a tanításnak ugyanis köze van a figyelmeztetés­
hez, a tanító gyakorlott lelkészként jelenik meg, aki tudja,
„hol szorít a cipő”. Olyan utasításokat ad, amelyek elárul­
ják, hogy jó szemmértékkel észreveszi a lehetségest és az
elvárhatót. Az ember először is csodálkozik a törvények
nagyvonalú, szabad és tág értelmezésén (vö. 5,32), s haj­
lik arra is, hogy megkérdőjelezze ennek az embernek az
elvhűségét. A valóságban azonban nagyon is egyszerűek
ezek a dolgok: Máté belső értékrendjéhez tartja magát,
meg tudja különböztetni a fontosat a kevésbé fontostól.
Ahol kívánatos és szükséges, ott engedményeket is tesz
a keresztény hit és élet rendjének fontos pontjaiban, de
az Isten s az embertársak szeretetének parancsában nem
ismer pardont.
A közösség megértő pásztora bátorságot ad az elnyo­
mottaknak, kitaszítottaknak és veszélyeztetetteknek: a
boldogságmondások megnyitják a szemet a jobb körül­
ményekre (5,3-12), de addig feltétlenül bízzanak az isteni
gondviselésben (6,25-34), s legyenek hűek a kevésben
(25,21). De természetesen nem garantálhatja a teljes bol­
dogságot. Épp ellenkezőleg, amikor eljön az óra, Jézus
tanítványainak készen kell állniuk, hogy Uruk kereszt­
jét vállukra vegyék. A földi élet elvesztése olyan lehe­
tőség, amellyel mindig számolni kell (16,24k). A Jézus
Krisztusba és ígéreteibe vetett hit segít a szenvedő közös­
ségnek az idő megpróbáltatásaiban. Máté figyelmeztető,
segítő s vigasztaló tanítónak bizonyul.

181
 8.3 MÁTÉ ÉS AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK JÖVŐJE

Máté a világban élő közösségének megnyitja az Isten

által már jelzett perspektívákat és az Isten országában
beteljesedő, elközelgő jövőt. Éppen a kor aktuális szük­
ségeiben, az üldözésben és elnyomásban kell a remény
fényének világítania s utat mutatnia: „Boldogok vagytok,
ha miattam gyaláznak és üldöznek bennetek és minden
rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy
lesz a ti jutalmatok a mennyben” (5,1 lk). A remény első
és legfontosabb oka, hogy az egyházban mindig jelen
van az Úr. Jézus és tanítványai történetének (18,20) kul­
csa születésének rövid elbeszélésében található, ami nem
más, mint Izajás próféta szava Immánuelről: „Velünk az
Isten” (íz 7,14). Ez ugyanakkor a várakozás még előttük
álló és a világvégéig tartó idejének jele is egyben (28,20).
Azonban, ha az Úr egyházával van és lesz, akkor nincs
ok a félelemre. A bizonytalanság gonosz szellemei s a
félelem démonai száműzve vannak. Ahol eddig a félelem
bizonytalanságot gerjesztett, ott most felcsillan a remény.
A jelenre mindez aktuálisan vonatkoztatható. Ha a
jövő bizonytalan, akkor a hitükben gyenge emberek
kiszámítható vagy biztos jövendöléseket és előrejelzé­
seket követelnek. A jövendőmondók arathatnak, a jövő
kutatása a bibliai prófétizmus rangjára emelkedik. E két
terület összemosására érdekes példákat hoz Máté evangé­
liuma. A keleti csillagjósok látták a csillagot, a Messiás
jelét (2,lk). Aki a jelenséget asztrológiai szempont­
ból magyarázza, az nyilvánvalóan félreismeri a teoló­
giai és prófétai hátteret. Az írástudók és farizeusok jelet
követelnek Jézustól, ami igazolja az Ő messiási mivol­
tát. Jézus Jónás jelére utal, azaz halálára és feltámadá­

182
sara (12,38^10). A tanítványok is szeretnék látni a jelet,
mégpedig Jézus visszatérésének és a világ végének jelét
(24,3). Jézus felhívja a figyelmet az Emberfia egyetlen
fontos jelére (24,30) s minden prognózis kudarcára: „Ha
tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában,
ne menjetek ki, hogy a házban rejtőzködik, ne higgyétek
el. Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig lát­
szik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is” (24,26k).
A jelmagyarázók és jövendőmondók nem helyettesíthe­
tik az abba vetett hitet, reményt és bizalmat, hogy Isten
irányítja a történelmet. A „Legyetek hát éberek” (24,42)
figyelmeztetés nagy kihívás. Máté a témát az idők végé­
ről szóló beszéde további fejtegetéseibe fölvette s kifej­
tette. A mikor és a hol kutatása helyett fontosabb, hogy
„Mindig gondoljatok rá! Ne aludjatok el!” A várakozási
időt nem szabad helytelenül tölteni, ki kell használni. Aki
meghallotta Isten jó hírét, s hívő szeretettel válaszolt rá,
az bejut a mennyek országába. A búcsúzás alkalmával az
Úr megadta tanítványainak a bizalom döntő biztosítékát:
„S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (28,20).
Aki éber, s kihasználja az időt, annak nem kell aggódnia.
A jövő el van rejtve Isten atyai szeretetében. Nem szüksé­
ges, hogy tépelődve aggódjunk, és igényt tartsunk a jelek
zavaros értelmezésére.

8.4 MÁTÉ A KERESZTÉNY TANÍTÓ

PROTOTÍPUSA

Máté evangélista képe a keresztény tanító vonásait

hordozza, aki elbizonytalanodott közösségének nagy kon­
cepciójú beszédekben és tanításokban ad kinyilatkoztatást

183
és utasítást. Máté felszólítja közösségének keresztényeit,
hogy gondolják át a múltjukat, hogy képesek legye­
nek megérteni a jelent, s kézbe venni a jövőt. A tanító,
aki a „Máté-féle közösségben él”, úgy fogalmazza meg
katekézisét „mint Jézus örömhírének eleven utasítását
és aktualizálását”.225 A tanítás helye az egyház, tárgya a
mennyek/Isten országa s igazsága, a tanító és példakép
pedig Jézus, akihez a Jelenések Könyvében a négy élő­
lény és a huszonnégy vén így énekel: „Méltó vagy, hogy
átvedd a könyvet, s feltörd pecsétjeit” (Jel 5,9). Máté, a
tanító kinyitotta a könyvet, és tanította azt, ami abban írva
van.226 A mai egyház tanítóinak itt kétségtelenül hiteles
modellt kínálnak.

225 Kretzer A., Christsein 132.

226 Az egészet vö. Pilch, J. J., Teacher fór a troubled Church: 23-28.

184
 9. FÜGGELÉK

9.1 MÁTÉ EVANGÉLISTA ÉS

AZ EGYHÁZ ISTENTISZTELETE

Máté evangéliumának tanítói, katekétikai szándékát

már említettük, s a szerző személyében kitűnő tanítót
ismerhettünk meg, aki a zsidó-keresztény minta szerint
különleges írástudói vénával rendelkezik. De tágabb érte­
lemben még a liturgiái hátteret is megemlíthetjük. Ennek
elismerése mellett szól egyrészt, hogy pár évvel a mi
evangéliumunk megfogalmazása után Szent Jusztinosz, a
mártír227 tanúsította, hogy az istentiszteleten evangéliumot
olvastak. Másrészt a zsidó-keresztény karakter miatt, ami
arra enged következtetni, hogy ismerhették a zsidó isten-
tiszteleti és felolvasási rendet, ezért néhány tudós228 sze­
retné felismerni a szoros tematikus és strukturális össze­
függést a zsidó ünnepi naptárral. Állításuk szerint Máté

227 Szent Jusztinosz, I. Apológia. LXVIL 3-4.: „És a Napról elnevezett

napon mindannyian, városokban és falvakban egyaránt összejövetelt
tartunk, ahol felolvassuk az apostolok emlékiratait és a próféták írá­
sait, amennyire azt az idő engedi. A felolvasó elhallgatása után az elöl­
járó beszédében int és buzdít, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel
utánozzuk.” A magyar szöveg in: Ókeresztény írók, 8. k. A II. századi
görög apologéták, (szerk.) Vanyó László és fordította uő., Budapest,
SZÍT, 1984. 118. (A szerk. megjegyzése.)
228 Kilpatrick, G. £>., The Origins, 72k. Rövid bemutatása Sand, A.,
Gesetz und die Propheten, 13., megítélésem szerint túlságosan is
magabiztos állítás: „...azaz, hogy az 'életben elfoglalt helye’ biztosan
nem az istentiszteletben keresendő.”

185
 evangéliumának öt részre történő osztása is összefügg a
zsidó év ünnepeinek és főünnepeinek megfelelő témáival,
s így váltak a zsidó-keresztény evangélium (Máté evan­
géliuma) mintájává. Máté hozzárendelte volna a hagyo­
mány jellemző perikópáit a zsidók főünnepeihez, és ily
módon lekcionáriumos könyvvé dolgozta volna át. Most
lássuk egyesével is az összefüggéseket, a zsidó pünkösd
és a Hegyi Beszéd (5-7. fej.) között; az újév ünnepe és a
kiküldési beszéd megtérésre felhívó prédikációja (10-11.
fej.) között; az engesztelő ünnep s azon perikópa között,
amely a megbocsátásról és Jónás jeléről szól (12 .fej.); a
zsidó sátoros ünnep és az aratásról szóló példabeszédek
(13. fej.) között; a templomszentelésről s a színeváltozás­
ról, illetve Isten házirendjéről szóló elbeszélések (17 19.
fej.) között; a zsidó húsvét és a farizeusok ellen mondott
beszédek (23. fej.)s az utolsó ítéletről mondott prédiká­
ció (25. fej.) között. E tézist még támogatják is a Máté-
evangélium szövegének beosztásai és a Máté-evangélium
bizonyos kéziratai, melyek 69 paragrafusú beosztás­
ban hozzák a megfelelő beszéd- és elbeszélésegysége­
ket, melyek a nevezett ünnepnapok közötti szombatokra
vonatkoznának. Ha ez az elmélet helyes lenne, ésszerűen
töltené ki a zsidó naptár hézagait.229
Az említett lekcionárium-hipotézis a maga liturgiái
alrendszerével együtt valószínűleg részleteiben is bizony­
talan. Mégis megfontolandó az a feltételezés, hogy Máté
evangéliuma kapcsolatban van a liturgia felolvasási rend­
jével. Ebben az esetben a viszonylag biztos katekétikai

229 Részletes táblázat található Goulder, M. D.-tői, The Evangelist’s

Calendar. A Lectionary Explication of the Development of Scripture,
London, 1978. a függelékében a megadott helyen 212-240.

186
hátteret a további istentiszteleti keretbe kell helyezni. „Az
evangéliumot minden olyan helyen használhatták, ahol
az 'istentisztelet’ a legtágabb értelemben megkövetelte,
akár a kultikus összejövetelen, akár az oktatásban is, a
tanítók (5,19; 23,8-12) és a katekumenek - hitjelöltek -
(pl. 8,18kk) számára. Célja nem más, mint a keresztény
tanító igehirdetési feladatának a teljesítése.”230 Talán nem
egészen helytelen a zsidó-keresztény istentisztelet veze­
tőjéről beszélnünk, akinek kifejezetten jó érzéke van az
üdvtörténet nagy összefüggései iránt?

9.2 MÁTÉ EVANGÉLIUMA

AZ A ÉV PERIKÓPA RENDJÉBEN

Az istentiszteleti prédikációk hároméves ciklusának

keretében az egyház az A év perikópa rendjében azért
olvassa Máté evangéliumát, hogy az elhivatott Krisztus­
tanú hangja tisztán és hamisítatlanul eljusson a közös­
séghez. A perikópák folytatólagos olvasása a vasárnapok
meghatározott száma miatt csak korlátozott mértékben
lehetséges, az Úr évének speciális ritmusa, annak jelentős
ünnepei és ünnepi időszakai megtörik az evangélium ter­
mészetes sorrendjét s a szövegek megfelelő kiválasztását.
Az evangélista Krisztusról szóló örömhírének alapvető
vonásai s müvének jellegzetes tulajdonságai és struktúrái
e korlátozások ellenére is jól kifejeződnek.
Az első és legfontosabb érdekesség a beszédrészek,
azaz az öt nagy szakasz túlsúlya. Az öt nagy részben
Jézus szavainak és beszédeinek lényegét állították össze.

230 Strecker, G., Weg dér Gerechtigkeit, 41.

187
Az éves ciklusban a Hegyi Beszéd (5-7. fej.) az Évközi
4-9. vasárnapokra, a missziós vagy kiküldési beszéd (10.
fej.) az Évközi 11-13. vasárnapokra, a példabeszédek (13.
fej.) az Évközi 15-17. vasárnapokra, a közösségnek szóló
beszéd, illetve Isten házirendje (18. fej.) az Évközi 23. és
a 24. vasárnapra, a farizeusok és az írástudók ellen mon­
dott beszéd (23. fej.) az Évközi 31. vasárnapra, a világ
végéről szóló beszéd (24. és 25. fej.) Advent első és az
Évközi idő utolsó három vasárnapjára (32., 33. és 34.
vasárnapokra [Krisztus király ünnepére]) lett kijelölve.
Természetesen mindez itt is válogatással és rövidítések­
kel történt. De ennek ellenére mégis jól kifejeződnek az
evangélista vezérgondolatai: Jézus az igazságosság és az
életre váltott szeretet tanítója (5-7. fej.); Jézus az Úr, aki
tanítványait meghívja s küldi (10. fej.); Jézus a mennyek
országának tanítója (13. tej.); Jézus egyháza a testvé­
rek és nővérek közössége (18. fej.), ahol nincs helye az
álnokságnak s a hamisságnak. (23. fej.). Máté számára
Jézus az Emberfia és a bíró, aki a világ végén az ég fel­
hőin tér majd vissza (24. és 25. fej.). A liturgia felolvasási
rendje az evangélium jelentős beszédgyüjteményeinek e
témáit vette fel súlypontozva, s osztotta el az egyházi év
időszakának megfelelően.
A fennmaradó vasárnapok evangéliumaiban azon
szavak és elbeszélések hangzanak el, amelyek a külön-
anyagból származnak, így a Mátéra jellemző szövegeket,
gondolatokat és témákat tartalmazzák: Jézus első fellé­
pése Galileában, a pillanat jelentőségére vonatkozó prófé­
tai idézettel 4,12-17 (Évközi 3. vasárnap); a vámos Máté
meghívása, aki megvendégeli Jézust 9,9-13 (Évközi 10.
vasárnap); az okosak és bölcsek elől elrejtett, de a kicsi­
nyeknek kinyilatkoztatott isteni titok 11,25-30 (Évközi

188
14. vasárnap); A csodálatos kenyérszaporítás 14,13-21
(Évközi 18. vasárnap); Jézus vízen járása 14,22-33
(Évközi 19. vasárnap); a kánaáni asszony, és a nem zsidó
nép missziójának kérdése 15,21-28 (Évközi 20.vasárnap);
Péter vallomása és a kulcsok hatalmáról szóló ige 16,13—
20 (Évközi 21. vasárnap); felhívás a keresztúton történő
követésre 16,21-27 (Évközi 22. vasárnap); a szőlőmunká­
sokról szóló példabeszéd 20,l-16a (Évközi 25. vasárnap);
példabeszéd a két fiúról 21,28-32 (Évközi 26. vasárnap);
példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről 21,33-43 (Évközi
27. vasárnap); a királyi menyegzőről szóló példabeszéd
22,1-14 (Évközi 28. vasárnap); Az adófizetés kérdése
22,15-21 (Évközi 29. vasárnap); a főparancs 22,34—40
(Évközi 30. vasárnap). A perikópák beosztása a célszerű
naptári és liturgiái szempontokat követette.
Azok a perikópák maradtak ki, amelyeket Márk és
Lukács évében, mint megegyező, párhuzamos szövege­
ket amúgy is olvassuk. Azon kevés esetben, amikor az
alapelv nem érvényesült, akkor az egyházi év időszaká­
nak különleges üzenetei231 vagy szempontjai voltak mérv­
adóak. Máté igehirdetésének nagy gondolatát: Jézus a
szavak és a tettek Messiása, a perikópák sorrendjében és

231 Felhívás az éberségre, és az Emberfia eljövetelének megjö­

vendölése Mt 24,42.44 (Advent 1. vasárnapja). Az elközelgő mennyek
országának megjövendölése Mt 4,17 (Évközi 3. vasárnap); A tanítvá­
nyok meghívása Mt 4,18-22 (Évközi 3. vasárnap); A tizenkét tanítvány
kiküldése Mt 9,36-10,8 (Évközi 11. vasárnap); az ötezer ember jólla-
katása Mt 14,13-21 (Évközi 18. vasárnap). Péter vallomása Mt 16,13—
16.20 (Évközi 21. vasárnap). A szenvedés első megjövendölése Mt
16.21 (Évközi 22. vasárnap); Jézus követése Mt 16,24-25 (Évközi 22.
vasárnap). A főparancs Mt 22,34-30 (Évközi 30. vasárnap). Felhívás
az éberségre Mt 25,13 (Évközi 32. vasárnap).

189
kiválasztásánál egyébként jól figyelembe vették. Az egy­
ház témája az ekklészia címszó alatt az Évközi 21. és 23.
vasárnapon csendül fel. Isten ősi és új népének üdvtörté­
neti elképzelését az Évközi 27. és a 28. vasárnap példabe­
szédei tárgyalják.
Mivel a húsvét és karácsony ünnepe a megfelelő elő­
készítő ünnepekkel együtt már eleve meghatározza az
igehirdetés témáját, ezért Máté evangéliumának követ­
kezetes hozzáigazítása nem volt minden esetben lehetsé­
ges. A karácsonyi evangéliumok és az előeste szövegei
- Jézus családfájának és születése elbeszélésének kivéte­
lével (1,1-25) - Lukácstól származnak. Az adventi vasár­
napokon állandó jelleggel Máté evangéliumát olvassák
fel: advent első vasárnapján Jézus második eljöveteléről
szóló beszédét (24,37-44); advent második és harma­
dik vasárnapján a Keresztelő Jánosról szóló perikópák
kerülnek sorra: 3,112; 11,2-11. Advent negyedik vasár­
napján pedig Jézus születésének előzményeit hallhatjuk
József szemszögéből (1,18-24). Máté fennmaradó, Jézus
gyerekkoráról szóló elbeszéléseit a megfelelő ünnep- és
emléknapokhoz rendelik hozzá. A Szent Család ünnepét
az egyiptomi menekülésről szóló elbeszéléshez (2,13-
15.19—23); a megjelenés (epifánia) ünnepét a napkeleti
bölcsekről szóló elbeszéléshez (2,1-12); Urunk megke-
resztelkedésének ünnepén pedig a 3,13-17 hangzik el.
A húsvéti előkészület időszakában mindössze a Jézus
megkísérléséről szóló elbeszélést (4,1-11) olvassuk
Nagyböjt első vasárnapján, és a Jézus Jeruzsálembe vonu­
lásáról szóló elbeszélés (21,1-11) Virágvasárnap témája.
Máté legterjedelmesebb összefüggő szövege, a passió
elbeszélése (26,14-27,66) is Virágvasárnapjának az evan­
géliuma. A legfontosabb húsvéti elbeszéléseket - a Jézus

190
feltámadásáról szóló elbeszélést (28,1-10), és a menny-
bemeneteléről és az apostolok küldetéséről szóló elbeszé­
lést (28,16-20) - a megfelelő ünnepnapokra jelölték ki;232
Az őrség lefizetéséről, azaz a főpapok csalásáról szóló
perikópa (28,11-15) viszont hiányzik.
A könyv végén található mutatók felsorolják azokat a
perikópákat, amelyekkel „Máté - Egy teológus portréja”
című müvünkben foglalkoztunk.

232 Jézus feltámadásáról szóló elbeszélés húsvét éjjelén. Ehhez kap­

csolódóan vö. Nünold, E., Entstehung, főleg 236k.

191
 FELHASZNÁLT IRODALOM

Aalen, S., Die Begriffe ’Licht’ und ’Finstemis’ im Altén

Testament, im Spatjudentum und im Rabbinismus,
(SNVAO II.HF 1.), Oslo, 1951.
Acocella, N., La translazione di San Matteo, Salerno, 1951.
Barth, G., Das Gesetzesverstandnis des Evangelisten
Matthaus, in: Überlieferung und Auslegung im Matt­
hausevangelium, (szerk.) Bornkamm, G., Barth G.,
Held H. J„ (WMANT 1), NeukirchenVlyun, 61970.
Belser, Einleitung in das Neue Testament, Freiburg i.
Br., 21905.
Bornkamm, G., Dér Aufbau dér Bergpredigt, in: NTS 24.
1977/78. 419—432.
Bornkamm, G., Dér Auferstandene und dér Irdische,
Mt 28,16-20, in: Zeit und Geschichte. Dankesgabe
an Rudolf Bultmann Zum 80. Geburtstag, (szerk.)
Dinkler E., Tübingen, 1964.
Bornkamm, G., Das Doppelgebot dér Liebe, in: Neutes-
tamentliche Studien für Rudolf Bultmann, Berlin,
1954. 85-93.
Bornkamm, G., Enderwartung und Kirche im
Matthausevangelium, in: Überlieferung und Auslegung
im Matthausevangelium, (szerk.) Bornkamm, G., Barth
G„ Held H. J„ (WMANT 1.), Neukirchen-Vlyun,
61970. 13-53.
Braun, H., Spatjüdisch-haretischer und frühchristlicher
Radikalismus, Bd. I. und Bd. II. (BHTh 24.), Tübin-
gen, 21969.
Bultmann, R., Die Geschichte dér synoptischen Tradition,
Göttingen, 91979.

193
Burkitt, F. C., Early Sources fór the Life of Jesus, London,
1922.
Dirks, W., Die Humanitat Jesu im Spiegel dér Bergpredigt:
Math. 5,13-7,29 u. Lukas 6,27-49, (szerk.) Míissle,
M., München, 1971.
Ernst, J., Johannes dér Taufer - Dér Lehrer Jesu? Frei-
burg-Basel-Wien, 1994. Magyarul: Keresztelő János
- Jézus tanítója?, (KBT 6.), (szerk.) Kocsi, Gy., Buda­
pest, előkészületben.
Ernst, J., Lukács - Egy teológus portréja, (KBT 2.),
(szerk.) Kocsi, Gy., Budapest, 2011.
Ernst, J., Márkus. Ein theologisches Portrait, Düsseldorf,
1987. Magyarul: Ernst .1., Márk - Egy teológus port­
réja, (KBT 5.), (szerk.) Kocsi, Gy., Budapest, 2012.
Fitzmyer J., The Matthean Divorce Texts and Somé New
Palestinian Evidence, in: TS 37. 1976. 197 -226.
Frankemölle, H., Jahwebund und Kirche Christi,
(NTAN.F.10.), Münster, 1974.
Gnilka, J., Das Matthausevangelium, (HThK), Freiburg i.
Br., 1. 1986. II. 1988.
Goulder, M. D., The Evangelist’s Calendar. A Lectionary
Explication of the Development of Scripture, London,
1978.
Hahn, F., Christologische Hoheitstitel. Ihre Geschichte
im frühen Christentum, (FRLANT 83.), Göttingen,
21964.
Hengel, M., Die Evangelienüberschriften, (SHAW. PH),
Heidelberg, 1984.
Hengel, M.JMerkel, H., Die Magier aus dem Osten
und die Flucht nach Ágypten (Mt 2) im Rahmen
dér antikén Religionsgeschichte und dér Theologe
Matthaus, in: Orientierung an Jesus, Festschrift fúr

194
 Schmid, J., (szerk.) Hoffmann, P., t.k., FreiburgBasel-
Wien, 1973. 139-169.
Hoffmann, P., Dér Petrus-Primat im Matthausevangelium,
in: Neues Testament und Kirche, (szerk.) Gnilka, J.,
Freiburg i. Br., 1974.
Hűmmel, R., Die Auseinandersetzung zwischen Kirche
und Judentum im Matthausevangelium, München,
1963.
Kásemann, E., Die Anfánge dér christlichen Theologie,
in: uő., Exegetische Versuche und Besinnungen, 2.
Bd., Göttingen, 1964. 82-104.
Kilpatrick, G. D., The Origins of the Gospel according to
St. Matthew, Oxford, 1948.
Klauck, H. J., Judas - ein Jtinger des Herrn, (QD 111.),
Freiburg i. Br., 1987.
Knoch, O., Wer Ohren hat, dér hőre. Die Botschaft dér
Gleichnisse Jesu, Stuttgart, 1983.
Kretzer, A., Christsein in dieser Welt. Das Matthaus-
evangelium - heute, in: BiKi 4. 1980. 130-138.
Kümmel, W. G., Einleitung in das Neue Testament,
Heidelberg, 211983.
Lapide, R, Die Bergpredigt. Utopie oder Programra?
Mainz, 1982.
Limbeck, M., Matthaus - ein Mann des Gesetzes? in:
Bibéi heute 41. 1975.4-6.
Limbeck, M., Worauf es ankommt, in: Bibéi heute 41.
1975. 10-11.
Lohmeyer, E., Das Evangélium des Matthaus, (szerk.)
Schmauch, W., (KEK), Göttingen, 31962.
Luz, U., Das Evangélium nach Matthaus (Mt 1-7), (EKK
1/1.), Zürich, Braunschweig, NeukirchenVluyn, 1985.

195
Luz, U., Das Evangélium nach Matthaus (Mt 8-17),
(EKK 1/2.), Zürich, Braunschweig, NeukirchenVluyn,
1990.
Michel, ()., Dér Abschlup des Matthaus-Evangeliums, in:
EvTh 10. 1950/51. 16-26.
Nigg, W, Botschafter des Glaubens. Dér Evangelisten
Leben und Wort, Olten-Freiburg i. Br., 51980.
Atűnőid, E., Entstehung und Bewertung dér neuen Peiiko-
penordnung des römischen Rítus für die Mepfeier an
Sonnund Festtagen, Paderborn, 1986.
Pesch, R., Levi-Mattháus (Mc 2,14 - Mt 9,9 10,3), in:
ZNW 59. 1968. 40-56.
Pesch, R., Matthaus dér Seelsorger/Das neue Verstandnis
dér Evangelien dargestellt am Beispiel von Matthaus,
18 (SBS 2.), Stuttgart, 1966.
Pilch, J. J., Teacher fór a troubled Church: Matthew’s
Jesus, in: BiTod 25/1. 1987. 23-28.
Riesner, R., Jesus als Lehrer, (WUNT 2., Reihe 7.),
Tübingen, 1981.
Sand, A., Das Evangélium nach Matthaus, (RNT),
Regensburg, 1986.
Sand, A., Das Gesetz und die Propheten. Untersuchungen
zűr Theologie des Evangeliums nach Matthaus, (BU
11.), Regensburg, 1968.
Schenk, IV, Das „Mattháusevangelium” als Petrusevan-
gelium, in: BZ 27. 1983. 58-80.
Schmid, J., Einleitung in das Neue Testament, Freiburg i.
Br., 61973.
Schmid, ./., Das Evangélium nach Matthaus, (RNT 1.),
Regensburg, 51965.

196
Schnackenburg, R., Die sittliche Rotschaft des Neuen
Testaments, Bd. 2: Die urchristlichen Verkündiger,
(HThK Suppl. Bd. II), Freiburg i. Br., 1988.
Schnackenburg, R., Christologie des Neuen Testaments,
in: Mysterium Salutis. Grundrip heilsgeschichtlicher
Dogmatik, III/1. (szerk.) Feiner, J., és Löhrer, M.,
Zürich-Einsiedeln-Köln, 1970. 227-388.
Schnackenburg, R., Gottes Herrschaft und Reich. Eine
biblisch-theologische Studie, Freiburg i. Br., 31963.
Schulz, A., Nachfolge und Nachahmen. Studien über das
Verhaltnis dér neutestamentlichen Jüngerschaft zűr
urchristlichen Vorbildethik, (StANT VI.) München,
1962.
Schürmann, H., Das Gébét des Herrn als Schlüssel zum
Verstehen Jesu, Freiburg i. Br., 41981.
Schweizer, E., Die Bergpredigt, Göttingen, 21984.
Schweizer, E., Das Evangélium nach Matthaus, (NTD 2.),
Göttingen, 31981.
Schweizer, E., Matthaus und seine Gemeinde, (SBS 71.),
Stuttgart, 1974.
Stauffer, E., Die Botschaft Jesu damals und heute, (DTb
333.), Bern, 1959.
Strecker, G., Dér Weg dér Gerechtigkeit. Untersuchung
zűr Theologie des Matthaus, (FRLANT 82.), Göttin­
gen, 21966.
Theifíen, G., Studien zűr Soziologie des Urchristentums
(WUNT 19.), Tübingen, 31989.
Trilling, W., Das Evangélium nach Matthaus (Geistliche
Schriftlesung), Düsseldorf, I. 31965. II. 11965.
Trilling, W., Das wahre Israel. Studien zűr Theologie des
Matthaus-Evangeliums, (StANT X.), München, 1964.

197
Trilling, W, Matthaus, das kirchliche Evangélium, in:
Gestalt und Anspruch des Neuen Testaments, (szerk.)
Schreiner, J., és Dautzenberg, G., Würzburg, 1969.
189-199.
Vögtle, A., Zum Problem dér Herkunft von „Mt 16,17-
19”, in: Orientierung an Jesus, Festschrift fúr Schmid,
J., (szerk.) Hoffmann, P., t.k. FreiburgBasel-Wien,
1973. 372-393.
Vogler, W., Judas Iskarioth. Untersuchungen zűr Tradition
und Redaktion von Texten des Neuen Testaments und
auperkanonischer Schriften, Berlin, 21985.
Walker, R., Die Heilgeschichte im ersten Evangélium,
(FRLANT 91.), Göttingen, 1967.
Weiser, A., Miteinander Gemeinde werden. Sachbuch
zum Neuen Testament und zum kirchlichen Leben,
Stuttgart, 1987.
Wolbert, W., „’Wer seinem Brúder ohne Grund zürnt’.
Zu einer Lesart dér 1. Antithese”, in: ThGI 78. 1988.
160-170.
Zeller, D., Die weisheitlichen Mahnsprüche bei den
Synoptikern, (FzB 17.), Würzburg, 21983.
Zimmermann, A. F., Die urchristlichen Lehrer, (WUNT 2.
Reihe 12.), Tübingen, 21988.

198
 MUTATOK

A Máté-evangélium az egyházi év olvasmányainak

rendjében

I. M á t é e v a n g é l iu m a

AZ A ÉV OLVASMÁNYAINAK RENDJÉBEN*

Az évközi idő vasárnapjai

évközi 1. vasárnap Mt 3,13-17 vö. Mk 70-73

évközi 3. vasárnap Mt 4,12-23 194, vö. Mk 38,
108,135,136-139
évközi 4. vasárnap Mt 5,1—12a 153-158, 187, 188,
vö. Lk 121-128
évközi 5. vasárnap Mt 5,13-16 103
évközi 6. vasárnap Mt 5,17-37 113-135
évközi 7. vasárnap Mt 5,38-48 134-143, 146
évközi 8. vasárnap Mt 6,24-34 149-150, 160,187
évközi 9. vasárnap Mt 7,21-27 47,158-159
évközi 10. vasárnap Mt 9,9-12 13,14,
évközi 11. vasárnap Mt 9,36-10,8 163-167,170 vö. Mk
153,154,157
évközi 12. vasárnap Mt 10,26-33 184-185
vö. Mk 99-101
évközi 13. vasárnap Mt 10,37-42 167,169,172
vö. Mk 139-142
évközi 14. vasárnap Mt 11,25-30 34-35
évközi 15. vasárnap Mt 13,1-23 vö. Mk 50-56
évközi 16. vasárnap Mt 13,24-43 78-81, 168k, 179, 186
évközi 17. vasárnap Mt 13,44-52 81-82,186
évközi 19. vasárnap Mt 14,22-33 48

199
évközi 20. vasárnap Mt 15,21-28 42,45
évközi 21. vasárnap Mt 16,13-20 54-59,61-63, 181
évközi 22. vasárnap Mt 16,21-27 172 vö.
Mk 139-142
évközi 23. vasárnap Mt 18,15-20 59-62, 63k, 72-74
évközi 24. vasárnap Mt 18,21-35 75-78
évközi 27. vasárnap Mt 21,33-43 90-92
évközi 28. vasárnap Mt 22,1-14 92-95
évközi 29. vasárnap Mt 22,15-21 vö. Lk 104-105
évközi 30. vasárnap Mt 22,3440 143-146
évközi 31. vasárnap Mt 23,1-12 67-69 vö. 50
évközi 32. vasárnap Mt 25,1-13 174-176
évközi 33. vasárnap Mt 25,14-30 180
évközi 34. vasárnap
(Krisztus király
vasárnapja) Mt 25,31-46 177-179

Advent és karácsonyi idő

Advent 1. vasárnapja Mt 24,37-44 179

Advent 2. vasárnapja Mt 3,1-12 vö. Keresztelő233
Advent 3. vasárnapja Mt 11,2-11 155-162, 167-169
Advent 4. vasárnapja Mt 1,18-24 38-39
Karácsony (előeste) Mt 1,1-25 36-39
Vízkereszt Mt 2,1-12 40-42
Krisztus
megkeresztelkedése Mt 3,13-17 vö. Mk 70-73

233 Ernst, J., Johannes dér Taufer - dér Lehrer Jesu.

200
 Nagyböjt és húsvéti illő

Nagyböjt 1. vasárnapja Mt 4,1-11 32-33

Nagyböjt 2. vasárnapja Mt 17,1-9 vö. Mk 73-76
Virágvasárnap
Körmenet Mt 21,1—11 42k
Virágvasárnap Passió Mt 26,14-27, 66 26,35-36,40-
41,90, 95-102
Krisztus
mennybemenetele Mt 28,16-20 104-107 vö. 50
Jézus Szentséges Szíve Mt 11,25-30 34-35

ii. M áté e v a n g é l iu m a a h é t k ö z n a p o k o l v a s m á n y a in a k

RENDJÉBEN

Az évközi idő hétköznapjai

Évközi 10. hét

Hétfő Mt 5,1-12 153-157
Kedd Mt 5,13-16 103
Szerda Mt 5,17-19 114-120
Csütörtök Mt 5,20-26 121-126
Péntek Mt 5,27-32 126-131
Szombat Mt 5,33-37 131-135
Évközi 11. hét
Hétfő Mt 5,38—42 135-138
Kedd Mt 5,43^18 138-143
Szerda Mt 6,1-6.16-18 146-147,149
Csütörtök Mt 6,7-15 148 vö. Lk 217-221
Péntek Mt 6,19-23 149-150
Szombat Mt 6,24-34 149-150

201
Évközi 12. hét
Hétfő Mt 7,1-5 149-151
Kedd Mt 7,6.12-14 149-153
Csütörtök Mt 7,21-29 158-159
Péntek Mt 8,1-4 47
Szombat Mt 8,15-17 48
Évközi 13. hét
Kedd Mt 8,23-27 46 vö. Mk 114-117
Csütörtök Mt 9,1-8 vö. Mk 112-114
Péntek Mt 9,9-13 13,14,171,172
Évközi 14. hét
Hétfő Mt 9,18-26 vö. Mk 118-123
Szerda Mt 10,1-7 106
Csütörtök Mt 10,7-15 163-I66
Péntek Ml 10,16-23 166
Szombat Mt 24-33 166-167
Évközi 15. hét
Hétfő Mt 10,34-11,1 167
Szerda Mt 11,25-27 34-35
Péntek Mt 12,1-8 vö. Mk 92-94
Szombat Mt 12,14-21 44
Évközi 16. hét
Szerda Mt 13,1-9 vö. Mk 50-54
Csütörtök Mt 13,10-17 vö. Mk 54-56
Péntek Mt 13,18-23 vö. Mk 56-59
Szombat Mt 13,24-30 78- 81
Évközi 17. hét
Hétfő Mt 13,31-35 vö. Mk 62-65
Kedd Mt 13,36-43 79- 81
Csütörtök Mt 13,47-53 81-82
Szombat Mt 14,1-12 vö. Keresztelő
173-177

202
Évközi 18. hét
Kedd Mt 14,22-36 48
Szerda Mt 15,21-28 42,45
Csütörtök Mt 16,13-23 54-59, 61-63 vö. Mk
82-85
Péntek Mt 16,24-28 vö. Mk 139-142
Évközi 19. hét
Hétfő %Mt 17,22-27 vö. Mk 85-86
Kedd 00
«o
ö
12-14 64-65,71-72
Szerda Mt 18,15-20 59-60, 72-74
Csütörtök Mt 18,21-19,1 75-78
Péntek Mt 19,3-12 vö. Lk 143-144
Évközi 20. hét
Hétfő Mt 19,16-22 vö. Lk 151-153
Csütörtök Mt 22,1-14 92-95
Péntek Mt 22,34-40 143-146
Szombat Mt 23,1..12 67-69 vö. 50
Évközi 21. hét
Péntek Mt 25,1-13 174-176
Szombat Mt 25,14-30 180

Az adventi és karácsonyi idő hétköznapjai

Advent 1. hete
Csütörtök Mt 7,21.24-27 33-34,116-117,128
Advent 2. hete
Kedd Mt 18,12-14 52
Csütörtök Mt 11,11-15 vö. Keresztelő
Péntek Mt 11,16-19 168-172
Szombat Mt 17,10-13 vö. Keresztelő
177-178

203
Advent 3. hete
Hétfő Mt 21,23-27 vö. Keresztelő
179-181
Kedd Mt 21,28-32
December 17. Mt, 1,1-17 25-27
December 18. Mt 1,18-24 27-28

A nagyböjti idő' hétköznapjai

Hamvazó szerda Mt 6,1-6.16-18 147-149

Nagyböjt 1. hete
Hétfő Mt 25,31-46 177-179
Kedd Mt 6,7-15 148
vö. Lk 217-221
Csütörtök Mt 7,7-12 vö. Lk 223-224
Péntek M15,20-26 122-126
Szombat Mt 43-48 138-143
Nagyböjt 2. hete
Kedd Mt 23,1-12 67-69
Szerda Mt 20,17-28 66 vö. Mk 87-90
Péntek Mt 21,33-43.45-46 90-92
Nagyböjt 3. hete
Kedd Mt 18,21-35 75-78
Szerda Mt 5,17-19 115-121

'A mutatóban a Mk és Lk e sorozatunkban megjelent Ernst,

Márk - Egy teológus portréja Ernst, J., Lukács - Egy teológus portréja
című könyvek oldalszámait jelenti.

204
 KAIROSZ BIBLIAI TANULMÁNYOK

A sorozat eddig megjelent kötetei:

1. Ernst, J.: Lukács - Egy teológus portréja - 2010.

2. Lohfink, G.: Jézus utolsó napja - Ami a passió során
valóban történt - 2010.
3. Ernst, J.: János - Egy teológus portréja-2011.
4. Ernst, J.: Máté - Egy teológus portréja - 2012.
5. Ernst, J.: Mark - Egy teológus portréja - 2012.
6. Ernst, J.: Keresztelő János - Jézus tanítója? - előké­
születben