Húsvéti gondolatok

Feltámad-e még a Nagymarosi Vízlépcső?

Az utolsó stációhoz ért az EU Duna Stratégiatárgyalás. A soros magyar Elnökség

vezetésével olyan változat kerülhet véglegesítésre, amely mind az EU, mind Magyarország
számára súlyos hátrányokat okoz.
Az ugrópont a Duna hajózhatóságának műszaki megoldása. A világ gyakorlatnak megfelelő
változat a vízlépcsők építése lenne, ahogy az pl. a Duna osztrák és német szakaszán, vagy a
Rajna és Rhón folyókon történt. E helyett a Duna magyar szakaszán, hatósági utasításra, a
VITUKI optimális megoldás vizsgálatából eleve kizárták a vízlépcsős változatot és
különböző átmeneti vízépítési technológiákat (sarkantyúk, mederkotrás, kanyargóssá tétel
stb.) terveznek a hajózás javítására. Ezen vízi műtárgyak, minden árvízkor sérülnek,
újraépítésük igen munka és költségigényes, a karbantartási költségek kb. 15 év alatt
meghaladják a duzzasztó-gát beruházási költségét, semmi hasznot nem hoznak, csak torzítják
a környezetet. A vízlépcsők környezetkárosító hatása merő ostobaság és minden tárgyi
alapot nélkülöz. Erről bárki meggyőződhet , aki végighajózik a Bősi vízlépcsőtől a felfelé a
Dunán a Dunacsúnyi duzzasztáson át Kelheimig és látja a kulturált partokat. Kelheim a
Duna forrásától lefelé a 23. német vízlépcső, ahol a Duna csatlakozik a Majna-Rajna
csatornához és innen hajózhatunk felfelé egészen az Északi tengerig. Lefele pedig a Fekete
tengeri Szulináig. Ezen a szakaszon további 24 vízlépcső van kijelölve az országok
javaslatai lapján, amelyek a Duna Bizottsággal kötött nemzetközi Egyezmény szabályzatai
szerint létesültek, vagy vannak tervezés alatt. Erről szól A Duna vízlépcsői és Magyarország
című cikkem., ami több energetikai folyóiratban is megjelent (Pl. Elektrotechnika 2008/11)
A Duna vízlépcsős szakaszain az álladó vízszint a partok kulturált kiépítését teszi lehetővé.
Szó sincs beton teknőkről, amit az LMP képviselője emleget. Az árvízi gátak mellett végig
megmarad a mai természetes környezet , ahol a vízi madarak és a halak békében élnek és
szaporodnak, a Duna aszálykor rendszeresen kiszáradó mellékágai vízzel teli turista
paradicsommá válnak .
A Nagymarosi Vízlépcső, ami a rendszer szerves részét képezi az 1990. évi politikai
rendszerváltás áldozatává vált, amikor beruházását 1989-ben leállították.
Az ellenzék a Bős-Nagymarosi vízlépcsők (BNV) létesítését, szovjet sugallatra tett, súlyos
gazdasági bűnnek vélte. A Nagymarosi munkák leállításával az egész beruházást akarta
megsemmisíteni, ami akkor már 90 %-os készültségű volt. Érthető volt a a csehszlovák fél
ellenállása és a világhírű, magyar vízgazdálkodási szakértők és magyar beruházók
megdöbbenése is.
Érthetetlenül szemlélte az eseményeket a kivitelező osztrák cég, a Donau Kraftwerk AG és
főnöke, a beruházást finanszírozó Osztrák Villamos Művek, az ŐVG VB.
A Dunában létrehozott hatalmas munkagödörben, ahol 70 óriás daru dolgozott, a
nagymarosi turbinák alapozását betonozták, 21 méterre a körülötte sebesen áram vízszint
alatt, amikor a munka beszüntetését elrendelő miniszterelnöki parancs 1989 közepén
megérkezett.
A józan észre kívántam hatni „ Van kiút a nagymarosi gödörből” című tanulmányommal
(olvasható a Reális Zöldek Klub www.realzoldek.hu honlapján is található írásaim között),
amit minden országgyűlési képvelő is megkapott a kormány tagjai mellett. A javasolt kiút
szerint nem kell az építkezést abbahagyni azért, hogy a Bősi Vízerőmű károsnak vélt,
rendszeres csúcsrajáratása megszűnjön, hanem a felek önként mondjanak le erről az
üzemmódról. A Bős Vízerőmű is normál, folyami erőműként működjék, tehát csak annyit
termeljen, amit a mindenkori vízhozam megenged. A megújuló vízenergia termelés elérhető
maximuma legyen tehát az üzemi stratégia fő célja!
A magyar kormány a javaslatot nem fogadta el és felmondatta az 1977. évi BNV
szerződést. A vita eldöntését a hágai Nemzetközi Bíróság előtti pertől várta. A csehszlovák fél
a 90 % készültségű Bösi Vízerőmű működését a szlovák területen lévő Dunacsúnyi
duzzasztó megépítésével oldotta meg. Innen a dunakiliti duzzasztóig mindössze 11 km-rel
kellett a műcsatornát meghosszabbítani a víz eltereléséhez a főmederből vízerőműig. Ezzel
a laikus ellenzék áltál papírtigrisnek nevezett mérnöki megoldás megvalósult és hiába
temették be a nagymarosi munkagödröt.
A folytatás már ismert. A hágai Nemzetközi Bíróság a szlovák félnek adott igazat.
Érvényesnek ítélte az eredeti szerződést. Csupán az elterelés módját jogilag kifogásolta
amiatt, hogy az nem a magyar fél jóváhagyásával történt. Nyilvánvaló, hogy ez a nem is volt
elvárható tőle. Műszakilag viszont az elterelés a BNV működésének alapfeltétele és az
eredeti szerződés szerint is tartalmazta. Víz nélkül a vízerőmű nem működhet!
Itt térek vissza a húsvéti gondolatra.
A Nagymarosi Vízerőmű romjai a betemetett gödör-sírban nyugszanak. A Vízlépcső többi
része , így pl. a Dunakiliti Duzzasztómű üzemkészen rozsdásodik , a Duna oldalgátjainak
jelentős része, a közel árvízszintre emelendő, állandó duzzasztás miatt megerősítésre került,
de befagyott beruházás lett.
Ezek után jogos kérdés, hogy miért nem hajlandók sem az MSZP, sem a FIDESZ
kormányok végrehajtani a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletét, ami a Nagymarosi
Vízerőmű újraépítését is jelenti.

Feltámadhat- e még a sírból a Nagymarosi Vízlépcső?

A feltámasztásra kiváló alkalom lenne az EU magyar soros elnökség jelenlegi időszaka,

amely a Duna stratégia véglegesítéséről dönthet.
Tanulmányt készítettem, ami szintén olvasható reális zöldek honlapján, amely bemutatja,
hogy milyen hátrányok keletkeznek akkor, ha az EU a jelenlegi, magyar vízlépcsők nélküli
változatot fogadná el. A károk súlyosak, a nemzetgazdaság szinte valamennyi ágazatát
érintik, így a Kormánynak érdemes lenne megfontolni jelenlegi, merev álláspontján
változtatni.
Budapest, 2011.04.23.
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök
A tanulmányt jelen írásomhoz is mellékelem.