GERHARD I

BUZEK

,,,~' A rendkívüli és
katasztrófahelyzetek
túlélésének
technikái

~'"--------
 A TÚLÉLÉS
KÉZIKÖNYVE
 GERHARD BUZEK

/ / /

A TULELES
/..
KEZIKONYVE
A rendkívüli és katasztrófahelyzetek
túlélésének technikái

Su6~sa 'l(jaáó
 A mű eredeti címe:
Das groBe Buch der Überlebenstechniken

Copyright© 1987 by Verlag Orac Ges. m. b. H. +Co. KG, Wien

Fordította
KONRÁD EDIT

Szaklektorok
Dr. Bolgár Judit
Farkas Zoltán
Gerse Kálmán
Kalapács Kornél
Kovács István
Matyucz Péter
Dr. Molnár Ferenc
Simon László

Hungarian translation © Konrád Edit, 1995

SubRosa Kiadó, Budapest, 1995

Felelős kiadó: Gruber Ottóné
Társkiadó: Magyar Vöröskereszt
Felelős szerkesztő: Nácsa Klára
Műszaki szerkesztő: Kempfner Zsófia
Fedélterv: Rákos Kata
Szedés, tördelés: Happy Hand Kft.
Nyomás és kötészet: Szekszárdi Nyomda Kft.
Felelős vezető: Vadász József ügyvezető igazgató

ISBN 963 8354 48 8

 TARTALOM

1. RÉSZ
TÚLÉLÉS RENDKÍVÜLI HELYZETEKBEN 11

LELKI MEGTERHELÉSEK 11 Sérülések 43

A helyes testi és lelki tréning 11 Csonttörések 43
Az idegrendszer működése 12 Ficamok 46
Terhelési tényezők rendkívüli Sebek 49
helyzetekben 14 Fejsérülések 50
A rendkívüli megterhelések által Mellkassérülések 52
kiváltott lelki reakciók 14 Hasi sérülések 53
Rendkívüli helyzetek hatására Kisamputáció 54
bekövetkező magatartásminták 17 Foghúzás 55
Pszichikai segítség rendkívüli Hideg által okozott ártalmak 55
helyzetekben 19 Általános lehűlés 55
Az ember a közösségben 21 Helyi fagyások 57
Magatartás a csoportban, a cso- Hőség által okozott ártalmak 59
portok jellemző magatartása 24 Hőkimerülés 59
Hőguta 59
HOGYAN SEGÍTSÜNK MAGUNKON Égési sérülés 60
ÉS TÁRSAINKON? 28 Sugárzás okozta sérülések 62
Általános tudnivalók 28 Napszúrás 62
Biztonságba helyezés és mentés 30 Szemgyulladás 63
A sérült állapotának felmérése 32 Sérültek szállítása 63
A sérült elhelyezése 33 Egyéb életveszélyes állapotok 65
Újraélesztés 34 Vízbefúlás 65
Vérzések 40 Áramütés 66
Sokkállapot 42 Mérgezések 66

5
 Végkimerülés 69 A földre helyezett jelek 104
Szülés 71 Útjelzés 110
Fájdalomcsillapítás 75 Kézzel adott jelzések 112
Alkohol 75 Ujjbeszéd 116
Hideg 76 Fényjelzések 117
Fertőtlenítés (sterilizálás) 77 Ismertetőjelek 118
Gyógynövények 78 A kapcsolattartás akusztikai
Begyűjtés 78 eszközei 119
Tartósítás 78 Kiáltással adott jelzések 119
Tárolás 79 Torkolati dörej 120
Alkalmazás 79 Füttyjel 120
Személyes higiénia 82 Kopogás 120
Betegségek és fertőzések elleni Ismertetőjelek 120
védekezés 82 A kapcsolattartás technikai
Az önfegyelem fenntartása és eszközei 122
erősítése 84 Érintési jelek 122
A csoportban való együttélés Palackposta 122
javítása 84 Postagalamb 123
Kutya 123
ÖNVÉDELEM 85 124
Rádió
Általános alapelvek 85
Fegyvertelen önvédelem 85 136
TÁPLÁLKOZÁS
Alapelvek 85
Általános tudnivalók 136
A fegyvertelen önvédelem
Táplálékszükséglet 136
eszközei 86
A táplálék legfontosabb
A küzdőállás 90 141
alkotóelemei
A támadás 94
Fehérjék (proteinek) 141
Az ellenfél támadásának
Zsiradékok 143
kivédése 96 144
Szénhidrátok
KAPCSOLATFELVÉTEL 98 Létfontosságú anyagok 147
Általános tudnivalók 98 Ballasztanyagok 156
A kapcsolatfelvétel és kapcsolat- Víz 156
tartás optikai eszközei 99 Sav-bázis egyensúly 157
Fényjelzések 99 Élelmiszer-tartalék 158
Tűz 100 Élelmiszer-tartalék összeállítása 158
Füst 100 Tárolás 158
Mozgás 101 Javaslat két hétre szóló alap-
Tükör 102 készletre 159

6
II. RÉSZ
TÚLÉLÉS A TERMÉSZETBEN 163

FELSZERELÉS ÉS RUHÁZAT 163 Tűzveszély 191

Általános tudnivalók 163 A tűzrakóhely előkészítése 191
Ruházat 165 A fa mint tüzelőanyag 191
Anyag 165 A tűz meggyújtása 195
Szabás 168 Mesterséges segédeszközök 195
A színek hatása 169 Természeti segédeszközök 197
Öltözködési mód 169 A tűz meggyújtása 197
Felszerelés 170 Nedvesség 199
Tűz 172 A tűzrakás 199
Hideg, nedvesség és szél elleni A tűzrakás módja 199
védekezés 172 Mire ügyeljünk a tűzrakásnál
Víz és élelem 172 télen? 202
Kapcsolatfelvétel 172 Főzés nyílt tűzön 202
Karbantartás 173 Hővisszaverődés 202
Kiegészítő felszerelési tárgyak 174 A tűz fenntartása 203
Kés 174 Tűzőrség 203
A felszerelés szállítása 179 A tűz őrzése 203
A tűz szállítása 204
Víz 181
Általános tudnivalók 181 MENEDÉK 205
A test vízszükséglete 181 Általános tudnivalók 205
Normális szükséglet 181 A természeti adottságok
Vízszükséglet tartós megeről- kihasználása 206
tetés esetén 182 Szél elleni védekezés 206
Elektrolitek 183 Fedezék 207
Magatartás szomjúság esetén 183 Menedék 207
Kerüljük a vízveszteséget 183 Fedezék építése 208
Hogyan nyerhetünk vizet? 184 Váz 209
A természetben fellelhető víz 184 Lefedés 211
A víznyerés módszerei 185 Hóból készített fedezékek 214
Hogyan tehetjük ihatóvá a szeny- Menedék építése 218
nyezett vizet? 187 Földkunyhó 218
A víz szállítása és tárolása 189 Esőkunyhó 221
Iglu 223
Tűz 190 Fekhely 225
Általános tudnivalók 190 A menedék fűtése 226
Előkészítés 190 A fekhely fűtése 227

7
TÁPLÁLKOZÁS A TERMÉSZETBŐL 228 Gleccserszakadékok és jéghidak 290
Általános tudnivalók 228 Kőomlás 294
A táplálék megszerzése 229 Villámcsapás 295
Begyűjtés 229 Erdőtüzek 298
Állatok, amelyekre vadászni Magartartás tűz esetén 299
lehet 234 A tűz megfékezése 300
A vadak magatartása 236 Menekülés 303
Nyomolvasás 236 Állatok 304
Álcázás 247 Rovarok 304
Vadászmódszerek 251 Kígyó 308
Fegyveres vadászat 257 Halak 312
Halászat 262 Emlősök 316
Horgászat 265 Kutya 318
A táplálék előkészítése főzés előtt 268
Növényi eredetű táplálék 269 ISMERETLEN TEREPEN 322
Állati eredetű táplálék 269 Hogyan találunk vissza ismert
A táplálék elkészítése 270 terepre? 322
Főzés 271 Körkörös módszer 323
Párolás 272 Csillagmódszer 325
Sütés serpenyőben 273 Túlélés ismeretlen környezetben 326
Sütés kemencében 274 Tábor felállítása - ha nem
Az élelem konzerválása 275 fenyeget bennünket veszély 326
Fagyasztás 275 Tábor felállítása, ha veszély
Szárítás 276 fenyeget 329
Füstölés 277 Vámi vagy továbbmenni? 333
A konzervált élelmiszerek A menet végrehajtása 334
elkészítése 277
Az élelmiszerek tárolása 278 TÁJÉKOZÓDÁS 339
Az élelmiszerek földbe ásása 278 Általános tudnivalók 339
Az élelmiszerek felfüggesztése 279 A tájékozódás természetes
Veszélyek 279 segédeszközei 339
Lavina 280 Nap 339
A frissen hullott hó fajtái 280 Hold 340
A régebben hullott hó hajtái 280 Csillagok 341
A hó sűrűsége és levegőtar- A talaj természetes takarója 344
talma 282 Egyéb jelek 345
A lavina fajtái 283 A tájékozódás mesterséges
A lavinaveszély megítélése 284 segédeszközei 346
A lavina elkerülése 286 Térkép 346
Lavinaomlás 287 Az iránytű 350
Társak segítsége 288 A tájoló 352

8
 Magasságmérő 365 Harántozás 406
Becslés és mérés 367 Mit tegyünk, ha a lezuhanás
Távolságok becslése 367 veszélye fenyeget? 409
Távolságok mérése 370 Víz 409
Állóvizek 409
AZ IDŐJÁRÁS 376 Folyóvizek 418
Az időjárást meghatározó Hogyan vetkőzzünk le vízben? 425
tényezők 376 Segítségnyújtás fuldoklóknak 426
Légnyomás 377 Víz alatti úszás 428
Léghőmérséklet 377 Jégfelületek 432
Páratartalom 378 A jégtakaró teherbírása 433
Az időjárás elemei 378 A jégtakaró megerősítése 434
Felhő és köd 379 Az út megválasztása 436
Légmozgás 381 A jég beszakadása 437
Csapadék 384
Időjárási szabályok 385 SEGÉDESZKÖZÖK 439
Alapanyagok megmunkálása 439
AKADÁLYOK LEKÜZDÉSE 387 Kövek 439
Segédeszközök 388 Növények 442
A kötél 388 Állatok 447
A mászás segédeszközei 396 Segédeszközök előállítá~a 452
Meredek terep 399 Ruházat 452
Mászás 399 Felszerelések és szerszámok 454
Leereszkedés 404 Fegyverek 460

III.RÉSZ
TÚLÉLÉS A CIVILIZÁCIÓ KÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTT 471

A TULAJDON VÉDELME 471 A tettes kiiktatása 484

Általános tudnivalók 471
A biztonsági intézkedések fajtái 471 A GÉPKOCSI 487
Egyéni biztonsági intézkedések 472 Általános tudnivalók 487
Optikai biztonsági berendezések 475 Gépkocsibombák 487
Mechanikus biztonsági beren- Külső átvizsgálás 488
dezések 475 Belső átvizsgálás 488
Elektronikus biztonsági beren- A működés ellenőrzése 489
dezések 479 A járművezetéseben való jár-
Magatartás betörés esetén 483 tasság 489
Elrejtőzés 483 Kanyarvétel 489
Bezárkózás (elbarikádozás) és Megcsúszó kocsi feletti uralom 491
segítségkérés 483 Fordulás megcsúszással 496

9
TÚSZSZEDÉS 497 Tűzoltás a gyakorlatban 523
Általános tudnivalók 497 Megelőző tűzvédelem 523
Tervezés és előkészítés 498 Magatartás tűz esetén - oltási
Megfigyelés 499 segédeszközök 523
Magatartás túszszedés esetén 509 Oltási taktika 524
Túszszedés alatt 510 Magatartás nagy tűzvészeknél 527
Szállítás alatt 510
A fogva tartás ideje alatt 513 HA ÖSSZEOMLIK AZ ÉPÜLET ... 529
A túszszedés befejezése után 514 Általános tudnivalók 529
Károk 530
Tűz 515 Egyéb veszélyek 532
Az égési folyamat 515 A mentés módszerei 532
Az égés feltételei 515 Ötszakaszos módszer 532
Gyúlékony anyagok 516 Előzetes intézkedések 537
Hőhatás 517 Szükségcsomag 537
Hőátadás 518 Külső támpont 538
Oxigén 518 Tartózkodási hely 538
A tűzoltás módszerei 519 Épület beomlásánál tanúsítandó
Elfojtás 519 magatartás 539
Hőfok-csökkentés 519 Beomlás vagy betemetés utáni
Tűzoltószerek 520 magatartás 540

10
 1. RÉSZ
/ ..
/ / /

TULELES RENDKIVULI
HELYZETEKBEN

LELKI MEGTERHELÉSEK
A helyes testi és lelki tréning

A mai világban sokféle olyan helyzet adódik, amelynek során az emberek

meglepetésszerűen és váratlanul életveszélybe kerülnek. Manapság e helyzetek
kellően ismertek, a tömegtájékoztatási eszközök is sokat foglalkoznak velük. A
skála a síelés közbeni eltévedéstől a repülő- és hajószerencsétlenségeken át a
betörésig, a rablótámadás és emberrablásig terjed.
Senki nem tudja pontosan, hogyan viselkedne ilyenkor, de lelki és fizikai tulaj-
donságaink ismerete lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy rendkívüli helyzetekben
megfelelően reagáljunk.
Helyes testi és lelki tréning segítségével bizonyos mértékig fel lehet készülni a
rendkívüli helyzetekre.
Az alábbi tréningek elsősorban a fizikai felkészítésre fektetik a hangsúlyt, bár
lélektani hatásuk sem elhanyagolható.
Testi tréning
Rendszeres futás, úszás, kerékpározás biztosítja a megfelelő teljesítőképesség
megőrzését vagy megszerzését (ezzel pedig együtt jár az önbizalom növekedése).
A teherbírás tréningje
Igen nagy testi megterhelés szándékos vállalása korlátozott ideig és a kockáza-
tok figyelembevételével - például sátortáborozás télen (esetleg egyedül), a terep
nehézségeinek leküzdése súlyos poggyásszal - elősegíti, hogy megismerjük saját
teherbíró képességünket. Ilyenkor szükség esetére tapasztalatokat is gyűjtünk.
Az akarat tréningje
A több napi tudatos böjtölés, az alvásról való tudatos lemondás, a hideg és a

11
hőség eltűrése fejlesztik az önuralmat. Szükséghelyzetben ezáltal az ember jobban
elviseli a rendkívüli megterheléseket.
Az alábbi tréningek elsősorban lelki alapon, a képzelet és a koncentráció segít-
ségével készíthetnek fel a rendkívüli helyzetekre.
„Lelki tréning"
Elképzelünk magunknak olyan rendkívüli helyzeteket, amelyekkel szembe-
kerülhetünk (például kirándulás közben leszáll a köd, eltévedtünk, gépkocside-
fekt, rablótámadás), és keressük a veszélyből kivezető megoldásokat és stratégiát.
Az ilyen helyzeteket tervszerűen, többször gondoljuk át, ezáltal felkészülünk, és
adott esetben nem esünk pánikba.
Relaxáció, autogén tréning gyakorlatok
Az ellazulás, a passzív koncentráció gyakorlásától az immaginációs gyakorla-
tokig vagy az önhipnózisig terjedhetnek. Feladatuk kettős lehet: részben a hely-
zetek okozta szorongás csökkentése, részben az idegi megterhelések okozta fá-
radtság feloldása. Megfelelő, irányított, majd öntevékeny tanulás után a kívánatos
reagálás és magatartás szabályait szinte automatikusan képesek lehetünk alkal-
mazni.
A felsorolt tréningek önvédelmi és pszichoregulatív tréningek formájában ta-
nulhatók.
Ahhoz, hogy az előbb említett tréning gyakorlását tudatosan, megtervezve vé-
gezhessük, tekintsük át azokat a legalapvetőbb idegrendszeri, anatómiai és élettani
ismereteket, amelyek a rendkívüli helyzet által kiváltott pszichikai jelenségek
ismeretéhez szükségesek.

Az idegrendszer működése
Az emberi test és lélek egységes egészet alkot. Test és lélek állandó kölcsön-
hatásban vannak, elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz. A testi zavarok kihat-
nak a lélekre és szellemre, és fordítva. Például: az ijedtség és félelem rosszullétet,
izzadást, reszketést, elpirulást, elsápadást, szaporább pulzust eredményezhet, a
testi fájdalmak ingerültséget, a figyelem összpontosítására való képtelenséget,
agressziót vagy depressziót válthat ki.
A bennünket ért külső, fizikai és pszichikai hatásokat az idegrendszer dolgoz-
za fel. Feladata, hogy az érzékszervek útján információkat szerezzen a külvilágról
és magáról a testről, azokat ingerületekké változtassa, a megfelelő központokban
feldolgozza, és tudatos vagy nem tudatos reakciókat és magatartásmódokat vált-
son ki.

12
Az idegrendszer legfontosabb működési egységei
Az idegek
Az ingerületeket az érző idegpályák az érzékszervektől a központi ideg-
rendszerbe (az agyba) irányítják, a mozgató idegpályák pedig a központi ideg-
rendszerből a végrehajtó szervekig (izmok, mirigyek) továbbítják azokat.
A gerincvelő
A gerincvelő irányítja az ín- és bizonyos izomreflexeket (a térdinak és Achil-
les-inak reflexei stb.) és a nem akaratos mozgásokat, illetve itt haladnak a fő moz-
gató és fájdalomérző idegpályák.
Az agy
Leegyszerűsítve: öt részre oszlik, amelyek bizonyos funkciókat teljesítenek,
de egymással és az idegrendszer más részeivel összehangolva működnek.
A nagyagy lebenyei dolgozzák fel a tudatos érzékeléseket és észleléseket,
felelősek a beszédért, a zenei érzékért, az emlékezetért stb„ továbbvezetik az
impulzusokat és ösztönös cselekvéseket váltanak ki.
A kisagy összehangolja a mozgást (egyensúly-koordináció).
A középagy az eszméleti állapotért felelős, valamint a látási reflexek központ-
jaként működik
A köztiagy irányítja a vegetatív idegrendszert, az érzékszervek és a nagyagy
közti összeköttetés központja, szabályozza a testhőmérsékletet, a vízháztartást, a
táplálék- és folyadékfelvételt stb.
A nyúltvelő kapcsoló és áthaladási központ az agy és a gerincvelő közt. Főleg
idegpályák húzódnak benne. Itt vannak bizonyos életfontosságú reflexközpontok
(légzés, vérkeringés, csuklás, köhögés, hányás, tüsszentés, könnyezés). Vagyis az
akaratlan, illetve reflexszerű mozgások egyik irányító központja.
A vegetatív idegrendszer
A simaizmok, a szívizom és a mirigyek működését szabályozó leszálló ideg-
pályák összessége az ún. vegetatív idegrendszer.
A belső szervek (véredények, zsigerek, kiválasztószervek, mirigyek) irányítá-
sát végzi.
A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerből áll.
A szimpatikus idegrendszer meggyorsítja a vérkeringést és csökkenti a zsige-
rek működését, ezzel növelve a szervezetnek a menekülésre, védekezésre és tá-
madásra való készségét.
A paraszimpatikus idegrendszer működése előmozdítja azokat a folyama-
tokat, amelyek a szervezet felfrissüléséhez, regenerálódásához szükségesek.
A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer hatásai nemcsak testi, fizioló-
giai tünetekben, hanem lelki reakciókban is megjelenhetnek. Ez a folyamat
fordítva is működik. A szervezet az őt ért külső stresszhatásokra a szimpatikus
vagy paraszimpatikus idegrendszer fokozott működésével reagál. Így a fokozott

13
lelki megterhelések, amelyek'ijedtséget, félelmet, szorongást stb. váltottak ki,
olyan testi tünetekben is nyomon követhetők, mint például az izomremegés, verej-
tékezés, erős szívdobogás, gyomorműködési zavar.

Terhelési tényezők rendkívüli helyzetekben

Rendkívüli helyzetekben a lelki megterhelést elsősorban okozó tényezők a kö-
vetkezők (a teljesség igénye nélkül):
• a jól ismert személyek és a megszokott környezet hiánya;
• a félelmet csökkentő, biztonságot, védettséget, önbizalmat adó, a tapasztalatok
alapját képező társadalmi környezet hiánya;
• a személyes szabadság korlátozása, például a kényelem hiánya vagy azon kény-
szer miatt, hogy a legprimitívebb módon kell másokkal együtt élni;
• bizonytalanság a hely és idő tekintetében;
• mások pánikreakciója, sebesültek, jajveszékelők, haldoklók által kiváltott hatás;
• fizikai túlterhelés, például megfelelő öltözék és egészségügyi feltételek hiánya,
testi megerőltetés, rossz alvás, szélsőséges időjárási viszonyok, a táplálkozási
igények nem kellő kielégítése, ivóvízhiány;
•életveszély, az egészség veszélyben forgása.

Célszerű és tudatosan ellenőrzött cselekvés csak akkor lehetséges, ha az elemi

szükségletek (éhség, szomjúság, alvás) megfelelően kielégítést nyernek. Ez rend-
kívüli helyzetekben legtöbbször nincs így:
Nem kielégítő alvás esetén a teljesítőképesség már 48 óra után is erősen
csökken, és körülbelül 72 óra után már alig lehet megfelelő önkontrollal gondolkod-
ni. De még rendkívüli helyzetekben is majdnem mindig lehet néhány óráig vagy
percig aludni: ezzel a kifáradás legalább részben csökkenthető. Miután stressz
esetén az anyagcsere felgyorsul és a test a szokásosnál több folyadékot használ fel,
ennek megfelelően több folyadékra van szüksége. Lényegesen tovább lehet
meglenni étel, mint folyadék nélkül (lásd a Víz című fejezetet).
Az éhségérzet 1-3 böjtnap után alábbhagy, az ember minimális táplálkozással
is beéri, mindenesetre egy hét után a teljesítőképesség csökken (lásd a Táplálko-
zás a természetből című fejezetet).
Sok ember rendkívüli megterhelések során a hőséget és a hideget zavaróbbnak
érzi, mint normális viszonyok között.

A rendkívüli megterhelések által kiváltott lelki reakciók

Fogalommeghatározások:
Ijedtség vagy rémület
Ösztönös, célszerű, veleszületett reakció. Hangos durranásnál például a test

14
minden izma összehúzódik, az ember behúzza a fejét és a lábait is (a térd megrogy-
gyan). Hosszabb ideig tartó megterhelésnél motorikus merevség (bénulás) vagy
pánikszerű menekülés következik be.
Félelem
Ezt az ősi, viharos, rendszerint bénítóan ható érzést gyakran erős testi tünetek
kísérik. A szorongással ellentétben a félelemnél megállapítható valamely izgalmat
keltő inger vagy tárgy. Tipikus félelemreakciók: menekülés, védekezés, elrej-
tőzés, a légzés ritmusának megváltozása, cselekvésképtelenség, a záróizom feletti
uralom elvesztése.
Szorongás
Irány nélküli félelem, súlyos veszélyérzés, elveszettség, tanácstalanság, amely
számos kóros jelenség magyarázója. Sok mai pszichológiai elmélet, például a
behaviorizmus, a félelem szinonimájaként használja. A szorongás ösztönzőleg
hathat bizonyos reakciókra, amelyek azután gyorsabban vagy pedig késleltetve
lépnek fel.
Stressz
A szervezet fokozott védekező állapota az őt ért külső hatásra. A legnagyobb
riadókészültség ezen állapota a test összes energiáját mozgósítja, hogy a fenyegető
helyzetet legyőzze. Hosszabb ideig tartó stresszhatás kimerüléshez vezet.
Kimerültség
Amikor a szervezet a rendkívüli helyzettel teljes erejével szemben kíván száll-
ni, végül olyan állapotba kerül, amelyet a lelki és testi összeomlás és az ellenálló
képesség elvesztése jellemez.

Lelki vagy testi megterhelések szorongást vagy félelmet válthatnak ki, hirtelen
sokként léphetnek fel és sokáig tarthatnak. A szorongás és félelem nincs mindig
közvetlen összefüggésben a pillanatnyi helyzettel; elképzelések, képzelődések,
előítéletek stb. szintén szorongást okozhatnak.
Amennyiben a szorongás bizonyos egyéni küszöböt elér vagy meghalad, be-
következik a stressz. Rendkívüli megterheléseknél olyan lelkiállapot következik
be, amely mindig pszichoszomatikus reakciókban nyilvánul meg. Kiváltó ok lehet
például földrengés, vihar, nagy za_üal járó robbanás, közlekedési baleset.
Ilyen élmények rendszerint az abszolút életveszély érzését váltják ki, amelyet
olyan tényezők, mint a meglepetés, a testi egyensúly elvesztése, valamely erős zaj
(például lavinaomlás, lövés zaja) csak fokoznak.
A félelem minden embernél különbözőképpen nyilvánul meg, az átlagon aluli
intelligencia esetén például fokozott félelemreakció és akaratbénulás léphet fel.
Az egyidejű kényszerű tétlenség fokozza, míg az ésszerű és a veszélyt elhárító
cselekvés csökkenti a félelem reakcióit.

15
Tartósabb rendkívüli megterhelés után fellépő pszichikai jelenségek
A tudatállapot megváltozása, például a tudat beszűkülése és a sérelmek rend-
szeres ismételgetése, a tiszta tudat teljes elvesztése, az emlékezet hosszabb ideig
tartó kihagyá sa, időérzékelési zavarok , érzelem szegény ség, lelki reakciók
hiánya.
Igen nagy megterhelések után és a későbbi, ismételten fellépő, életveszélyes
megterhelések esetén bekövetkezhet az ezekre való érzékenység.
Hónapo kig vagy évekig tartó rendkívüli megterh elések eredményeképpen
lelki működési zavarok maradhatnak fenn. A szorongás ekkor nemcsak a bekö-
vetkező helyzetr e vonatko zik; az általáno s elbizony talanodá
s és az alapvető
bizalomvesztés minden területen felléphe t.

A rendkívüli helyzetekben fellépő speciális félelmek fajtái:

Az elszigeteltségtől való félelem
Tényleg es elsziget eltség vagy az elsziget eltség veszély e esetén (sérülés,
az
rossz kondíció stb.) a teljes elhagyatottság, a tehetetlenség érzése lép fel, mert
egyén csoportkapcsolataiból ki van szakítva, elszigetelődik, izolálódik.
Az ismeretlentől való félelem
Nem egyértelmű és új helyzetekben a tehetetlenség, a bizonytalanság érzése
és kellemetlen lelki feszültség keletkezik.
Sérülésektől és a haláltól való félelem
Normál is körülmé nyek között az ember nem gondol saját halálára, vagy
elhesseg eti ezt a gondola tot. Rendkív üli helyzete kben azonban szembe kell
a
néznie azzal az eshetőséggel, hogy megseb esül vagy meghal. Ez fokozhatja
félelmét, de az életösztönt is serkentheti.
A stressz
A „stressz" angol eredetű szó és annyit jelent: feszültség, igénybevétel. E fo-
st,
galmat általában inkább negatívan fogják fel, például mint túlterhelést, szorongá
értenek, amelyre a
lelki nyomást. A biológiában azonban a stresszen olyan hatást
szervezetnek az életben maradáshoz szüksége van (védekezési reakció).
Veszély esetén a test mindig veleszü letett, termész etes módon reagál: az
A
energiatartalékokat automatikusan mozgósítja és gondolkodási blokád áll be.
gondolk odás túlságos an nagy időveszt eséget jelen-
szükséges reagálások feletti
tene, és könnyen életveszélyessé válhatna.
Mi történik stresszhelyzetben?
A köztiagy a riadókészültség állapotába kerül, veszélyt jelez.
A szimpat ikus idegren dszer átveszi az ingerek et és tájékozt atja a mellék-
vesét.
A mellékvesevelő adrenali n és noradre nalin hormon okat juttat a vérbe. A
szívverés gyorsul, a vérnyomás emelkedik, az egész vérkeringési rendszer akti-
és
vizálódik, és az anyagcsere felgyorsul. A test megkezdi felhasználni a cukor-

16
zsírtartalékokat, hogy mozgósítsa az összes, rendelkezésére álló erőt. Így készül
fel a menekülésre vagy a küzdelemre. A mellékvese csökkenti az emésztési
tevékenységet, a szexuális funkciókat és az immunreakciót, és - ezen funkciók
kiesésével - részt vesz az ellenállás, a védekezés növelésében, így minden ener-
gia bevethető a veszély elhárítására.
Átmenetileg a szokásosnál több vörösvérsejt áramlik a véredényeken ke-
resztül a hajszálerekbe, ezáltal növekszik az oxigénellátás és a szén-dioxid-
csere.
A véralvadási tényezők erősebben működnek, úgyhogy egy esetleges sérülés
esetén a seb hegedése azonnal megkezdődik.
A fokozott hormontermelés által létrejött aktivitás csak testi tevékenységek
útján csillapítható le. A kutyák kergette nyulak a veszély megszííntével is tovább
szaladnak, így vezetik le a riadóállapotot és a félelmet; azoknál a katonáknál,
akiket majdnem találat ért, és a támadás után tétlenül és mozdulatlanul a fede-
zékben kellett maradniuk, elviselhetetlen mozgáskényszer lépett fel; egyesek
ennek nem tudtak ellenállni, és vaktában elhagyva a fedezéket, a lövések
áldozatai lettek.
Amennyiben a stressz sokáig tart vagy tartóssá válik, egészsági károsodások
következnek be, a stressz fizikai károsodásokat okoz (szív- és keringési megbe-
tegedések, a gyomor-béltraktus betegségei, idegesség).

Rendkívüli helyzetek hatására bekövetkező magatartásminták

Rendkívüli helyzetekben az emberek nagyon különbözőképpen reagálnak.

Ez függ fizikai-leki adottságaiktól, a helyzettel kapcsolatos beállítódásuktól,
korábbi hasonló tapasztalataiktól és élményeiktől, a környezet reakcióitól stb.
Ennek alapján az alábbi tipikus reagálásmódok figyelhetők meg:
Normális reakciók
Átmenetileg testi és szellemi változások következhetnek be, mint például ide-
gesség, szájszárazság, szívdobogás, izzadás, szédülés, légzési nehézségek, has-
menés, erős vizelési inger, rosszullét, hányás, álmatlanság, bizonytalan fájdalmak,
szorongás, a koncentrálási képesség csökkenése, zavartság. A testi-lelki egyensúly
hamarosan önmagától is helyreáll. Az ember újból cselekvőképessé válik.
Fokozott, tartós félelmi reakciók
Erős hányás, tartós rosszullét (ebben az esetben meg kell keresni a kiváltó
okot, mert rosszullétet és hányást mérgezések és belső sérülések is kiválthat-
nak). Ezek a testi reakciók fokozottan jelennek meg. Továbbá megváltozik a
magatartás (érzelmi labilitás, emlékezetkiesés, célnélküliség, másokba való
kapaszkodási hajlam, nyöszörgés), a végtagok rázása, ijedtség okozta merev-
görcs, ingerszegénység lép fel, ami egészen a teljes apátiáig és kimerültségig

17
fokozódhat, ha nem nyújtanak idejében segítséget. Hasonló szimptómáknak
lehetnek egészen eltérő okai (lásd rosszullét). A bénulási jelenségek lehetnek a
hisztéria jelei is: ilyenkor a lelki feszültség átcsap a meggyőződésbe, hogy egy
bizonyos testrész nem képes többé működni, ami azután ténylegesen be is kö-
vetkezik.
Depresszió
Ez az irányultság nélküli negatív hangulat rendszerint különösebb látható ok
nélkül keletkezik és egészen a kapcsolatteremtés képtelenségéhez vezethet. Az
illető ilyenkor kábultnak tűnik, és nem lehet vele érintkezni. A depresszív embe-
rek mindent negatívan élnek meg, nem mutatnak megértést a szükséghelyzet
iránt, siránkoznak, és végül mindent feladnak, még magukat is. Képtelenek töb-
bé magukról gondoskodni. (Öngyilkossági veszély!)
Hiperaktivitás (hipománia)
Túlfeszített, haszontalan és értelmetlen, nem ellenőrzött mozgáskényszerben
nyilvánul meg. A hiperaktív személyek összes reakciója felgyorsul (beszéd, gon-
dolkodás), belekezdenek valamibe, de semmit nem fejeznek be. Túlértékelik
képességeiket, ötleteiket feltétlenül keresztül akarják vinni és azok helyességé-
ről mindenkit igyekeznek meggyőzni. Veszélyhelyzetben levő csoport számára
terhesek és veszélyesek, sokszor önveszélyesek lehetnek.
Pánik
A pánik fejetlen és ellenőrizetlen aktivitásra vezet, egészen a testi kimerült-
ségig. A pánikban levő emberek cselekedetei kontrollálatlanok, céltalanok, nem
tudnak felettük uralkodni, és gyakran fejetlen ide-oda rohangálásba csapnak át.
Pánik viszonylag ritkán lép fel, de nagyon ragályos. Pánik főként valamilyen
látszólag kilátástalan vagy legalábbis aggasztó helyzetben egyesek váratlan,
drámai és értelmetlen reakciójaként kezdődik. Tömegben a pánikreakciók még
tapasztalt segélynyújtók jelenléte esetén is csak nehezen számolhatók fel. Ezért
lehetőség szerint a pánikhelyzeteket meg kell előzni, mivel a talán egyébként is
aggasztó helyzetet súlyosbítják.
Pánik akkor keletkezik, ha egy látszólag vagy valóban fenyegető helyzetben
egy félelmet keltő bizonytalansági fázis után egyes személyek meggondolatlan
cselekedeteket hajtanak végre. Az ilyen magatartás gyorsan hatalmába keríti az
egész csoportot például tűzesetnél). Ilyenkor veleszületett ösztönreakciók lép-
nek fel (például menekülés). Ezek az ösztönreakciók ragadósak, láncreakciósze-
rűen terjednek. Lezajlásuk után az érintettek átmenetileg testileg és lelkileg is
megváltozottnak, kimerültnek tűnnek.
Megkülönböztethetjük a menekülési pánikot és a pánik keltette bénaságot. A
menekülési pániknál vak őrjöngés lép fel, az érintettek letapossák egymást,
letépik egymásról a ruhát stb.

18
 A bénulásos pániknál rettenetes félelem léphet fel, hirtelen csend lesz (pél-
dául áramkiesés vagy betemetés esetén), az emberek előtt rémképek merülnek
fel, például, hogy most megölhetik őket. Egyes emberek valóban meg is halnak
(félelem okozta halál).
A fent leírt reakciók felléphetnek akár egymás után, akár egyszerre.

Pszichikai segítség rendkívüli helyzetekben

A rendkívüli helyzetekben leggyakrabban fellépő pszichikai reakcióforma a
szorongás. A rendkívüli helyzettel mint ismeretlen, váratlan helyzettel ez szinte
vele jár. Éppen ezért az azonos helyzetet átélők kölcsönös segítő magatartása
különösen hatékony lehet. Néhány általános, szorongást csökkentő javaslat
bárki számára megszívlelendő, akár csoportosan, akár egyénileg éli át a rend-
kívüli helyzetet. Gyakran ésszerűnek tűnik a probléma értelmi feldolgozását
megkísérelni; a helyzet így sokkal elviselhetőbbé válik. A szorongás leküzdé-
sére alkalmas lehet:
•érdeklődést mutatni a helyzet iránt (figyelmesség, együttérző tekintet, beszél-
getés);
• bizalmat kelteni („szívesen hallanék erről többet"; vagy „azt hiszem, megalá-
zó lehet Önnek, hogy valakinek kiöntse a szívét");
• esetleg elkerülni a szorongást kiváltó témát;
•bátorítás („meg tudom érteni, mit érez");
• a szorongás csökkentése (hasonló helyzetek és lehetséges megoldások említése);
• a figyelem elterelése beszélgetéssel vagy valami elvárható tevékenységgel;
•ha van ilyen gyógyszere és ismeri annak adagolási módját, adhat szorongást
oldó gyógyszereket;
• felkelteni az érdeklődést más dolgok vagy tevékenységek iránt ( különösen a
hosszú ideig tartó szorongások esetében), mivel a kérdés újból való megvi-
tatása és újratudatosítása az állapot rosszabbodásához vezethet.
Ha az ember egyedül van:
•ne adja fel;
•szedje össze magát („meg tudom tenni", „kibírom");
•maradjon nyugodt (vegyen néhányszor mély lélegzetet);
• fogja fel ésszerűen a helyzetet, gondolja át, milyen intézkedéseket tehet, hogy
megbirkózzék a helyzettel;
•különböző tevékenységekkel terelje el a figyelmét (napló vezetése, tábor épí-
tése, élelem szerzése, rendszeres napirend megtervezése és megvalósítása, a
helyzet elemzése, az azonnali teendők átgondolása);
• végezzen a feszültség csökkentését szolgáló gyakorlatokat, alkalmazza az ön-
szuggesztió módszereit (ez mindenesetre megfelelő gyakorlatot kíván);
•takarékoskodjon az energiával; ne végezzen értelmetlen tevékenységet!

19
 Hogy a fenti cselekvésmódok közül melyik lesz eredményes, az a helyzettől
és az érintett személytől függ.
A rendkívüli helyzeteket minden ember másképpen éli meg, ezért mindig
egyedi segítségre van szükség; nem feltétlenül a saját mércénk a helyes. Szemre-
hányásokkal, rendreutasítással, gúnnyal, nevetségessé tétellel, kiabálással vagy
erőszakkal senkin nem tudunk segíteni. Értelmetlen volna az is, ha megpróbál-
nánk elmagyarázni, melyek lennének a célszerű érzelmek vagy reakciók.
Azok az emberek, akik félelmükben fejetlenül cselekszenek, később gyakran
szégyellik magatartásukat vagy makacsok. Aki valóban segíteni kíván, annak
mindenekelőtt meg kell próbálnia megérteni, mit él át és mit érez a bajban lévő
személy.
A túlzásba vitt részvét gyakran kelti az érintettben gyámoltalansága, tehetet-
lensége és cselekvésre való képtelensége igazolásának érzését.
A zavart magatartás legtöbbször nem szüntethető meg olyan gyorsan, mint
ahogy azt az érintett és a segítségre sietők szeretnék. Minél gyorsabban ismer-
jük fel, hogyan teheti magát hasznossá a segítségre szoruló ember, annál gyor-
sabban állítható helyre pszichikai teljesítőképessége és normális állapota. Egy-
szerű, nem túlterhelő, hasznos cselekvések saját értékének felismerése folytán
helyreállíthatják önbizalmát.
A segíteni kívánó személynek tisztában kell lennie saját helyzetével, hogy felis-
merhesse, vajon ő maga alkalmas-e arra, hogy segíthessen. Ennek és az adott reak-
ciók felmérésének alapján kell a lehetséges segítségnyújtás módját kiválasztani:
Lehetséges segítségnyújtás:
Normális reakciók esetén:
• Múló reakcióknak nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani, mégis
komolyan kell őket venni. Az érintettnek tudnia kell, hogy cselekvőképessége
a tünetek ellenére is normális lehet;
• elég a buzdítás és az együttérzés, ha feltételezhető, hogy a reakciók
alábbhagynak vagy elmúlóban vannak.
Erős, tartós reakciók esetén:
Ebben az esetben azonnali intézkedések szükségesek:
• Az érintett eltávolítása a baleset helyéről, de nem elkülönítése;
•kapcsolat létesítése (szólni az érintetthez), érdeklődés kinyilvánítása (beszél-
getés, az illető meghallgatása);
• enyhébb reakcióknál - ha erre mód van - egyszerű munkákkal való megbízás,
az önbecsülés emelése és a kedélyállapot javítása céljából;
• az elsődleges szükségletek kielégítése.
Amennyiben több személynél egyidejűleg lépnek fel testi és lelki reakciók:
• Egyes személyeket csak kívánságukra különítsünk el, egyébként a csoport ma-
radjon együtt. A beszélgetés lehetősége és az együttérzés megkönnyítik a
helyzet elviselését.

20
Depresszió esetén (különösen, ha öngyilkosság veszélye áll fenn):
• Az érintett érdeklődését felkelteni (megszólítani, kérdezni, elterelni a figyel-
mét tevékenységek útján, valamit megmutatni és megmagyarázni);
• biztatni (megértést mutatni: ,,Nem csodálkozom, hogy rosszul érzi magát");
•munkára ösztönözni (önértéke érzését erősíteni);
• felügyelet szükséges, miután depresszív embereknél előfordul a „búnbakmen-
talitás", bűnösnek vagy búnrészesnek érzik magukat a kialakult helyzet miatt.
Hiperaktivitás esetén:
• Hasznos munkákat végeztetni (komolyan venni);
• felügyelet szükséges, mert fennáll a testi és lelki túlerőltetés és összeomlás ve-
szélye. A bírálatra való fokozott hajlam folytán az érintett valaki másnak tu-
lajdoníthatja a felelősséget a szerencsétlenség miatt, és meg akarja büntetni,
ezért
• figyelmét erről el kell terelni („Előbb magunkat kell menteni, később tisztáz-
hatjuk a felelősség problémáját").
A pánik megelőzésére irányuló intézkedések:
• Elfoglaltságról gondoskodni és beszélgetni;
• kerülni az éhezést, szomjazást, kimerültséget és álmatlanságot;
• a nyilvánvalóan lelki zavarokkal küszködő és a lelkileg érintett embereket el-
különíteni (ha lehetséges, felügyeletüket biztosítva);
• megpróbálni elkerülni az újabb ijedtségeket és félelmeket (lárma, sötétség);
•fenntartani a csoport rendjét (sorrend, fegyelem);
• a már pánikba esett személyeket elkülöníteni (ha lehetséges, biztosítva felügye-
letüket);
Ha a pánik már nem megelőzhető:
• Biztosítani, hogy a segítséget nyújtó személyek legyenek jól láthatók és hall-
hatók;
• az utasításokat határozott hangon közölni;
• a pánikot okO)ó személyeket - ha erre mód van - segítő személyekkel helyet-
tesíteni;
• egyes személyekhez külön szólni, kiragadva őket ezáltal a pánikból;
• ha lehetséges, azonnal megkezdeni a munkabeosztást.
Ha orvos, gyógyszerész, mentőtiszt van a társaságban, akkor (a napi szokásos
gyógyszeren felül) lehet orvosságot, nyugtatókat adni, de csak abban az esetben,
ha az addig alkalmazott összes intézkedés kudarcba fulladt.

Az ember a közösségben
A rendkívüli helyzet lélektani szempontból más tüneteket és más megoldá-
sokat eredményezhet, ha egyedül, illetve ha csoportban éli át az ember. Az erre
történő felkészítés és segítségnyújtás módja is kicsit különbözik az egyéni vál-

21
tozattól. Ezért a fejezet külön tárgyalja azokat a szociálpszichológiai alapisme-
reteket, amelyek összefüggésben lehetnek a csoport túlélésével.
A túlélés általában sokkal nehezebb egyedül, mivel már az egyedüllét érzése
is megbénítja az embert és csökkenti teljesítőképességét.
Másrészt azonban ebben az esetben az ember nem függ másoktól, nincsenek
erősebbek és gyengébbek vagy olyan emberek, akikre valamilyen okból tekin-
tettel kellene lenni, nincsenek viták, nincs féltékenység vagy irigység, minden
csak az érintett személyen múlik.
Minél önállóbb valaki, minél több tapasztalattal rendelkezik és minél kitar-
tóbb, minél jobb a testi kondíciója, annál nagyobbak a túlélés esélyei. A jó fel-
készültség életmentő lehet, különösen, ha megfelelő fegyelmezettség társul
hozzá.
A kitartás képessége az egyéni beállítottságon múlik, de függ a szerencsétől
és a véletlentől is.
Ha egyedül van az ember, az alábbi teendők ajánlottak:
• megpróbálni a kapcsolatfelvételt (S.O.S. jeleket adni, észrevétetni magunkat,
optikai jeleket adni, zászlókat vagy jelzéseket felállítani; lásd a Kapcsolatfel-
vétel című fejezet);
• ha van valamilyen tréning-gyakorlata, ezt az adott helyzetben alkalmazni;
• kielégíteni a létfontosságú szükségleteket;
•maradjunk aktívak, ne hagyjuk el magunkat (naplót vezetni, meghatározni a
napirendet, rendszeresen tisztálkodni).
Ha a rendkívüli helyzetet csoportban éli át az ember, az alábbi jelenségekkel
kell számolni: Az emberre mint társadalmi lényre, annak a közösségnek a tagjai,
amelyben él, befolyást gyakorolnak, és maga is befolyásolja e közösség kapcso-
latait és eseményeit. Az emberi kapcsolatok iránti szükséglet velünk született
sajátosság, és mind a teljes izoláltság, mind pedig a túlságosan szoros állandó
kapcsolat lelki megpróbáltatást okozhat. A tartósabb elkülönítettség vagy a sze-
retethiány már a csecsemőknél is testi-lelki leromláshoz vezet, amely halálos is
lehet; az ilyen gyermekek szellemileg visszamaradottakká és lelki sérültekké
válhatnak.
A túlságosan szoros együttlét pedig, mint ahogy azt hajótöröttek vagy hadi-
foglyok tapasztalatai bizonyítják, fokozott agresszivitáshoz vezet. Minden
embernek lelki szükséglete, hogy időnként egyedül legyen, illetve személyes tér
álljon a rendelkezésére.
Az emberekkel való érintkezésnél (a helyzettől függően) a partnertől való
célszerű távolság:
- nagyon bizalmas viszony esetén kb. 0,8 m,
- barátok és jó ismerősök esetén 1,5 és 2 m közötti,
- társaságban, munkahelyen, vásárlásnál 2,5 és 3 m közötti,
- nyilvános helyen 3,5 m feletti.

22
 A helyes távolság túllépése szorongó érzést, nyugtalanságot, menekülési vá-
gyat vált ki, de csak ritkán vezet szavakban kifejezett tiltakozáshoz. Az érintke-
zés egyik fontos tényezője a gyakori kontaktus a szemek útján: amennyiben ez
túlságosan ritka, elégedetlenek vagyunk, amennyiben túlságosan gyakori, nyug-
talanság és fenyegetettség érzését kelti bennünk.
A közösség, illetve a magány iránti szükséglet aránya személyenként egyedi,
veleszületett jellemző. A rendkívüli helyzet terheit és félelmeit az ember
közösségben könnyebben viseli el, a közösség a biztonság érzetét kelti.
Mások tapasztalatai segítséget nyújtanak nekünk abban, hogy saját tapasztala-
tainkat értelmezzük. Más emberekhez fűződő kapcsolataink mindig kölcsönö-
sek, vagyis elfogadunk, illetve kapunk valamit, cserébe azonban valamit megkí-
vánnak tőlünk. Társadalmi szükségleteink kielégítése érdekében vállalnunk kell
személyes szabadságunk bizonyos korlátozását.
Kommunikáció a csoportban
Az egymás közötti érintkezés rendszerint egyidejűleg több csatornán át törté-
nik: a szavakat például tekintetek és gesztusok kísérik. Érintkezési eszközként
szolgál a nyelv, a gesztusok, az érintés, a tekintet, a jelek, hangok, kiáltások stb.
Fontos érintkezési eszközünk a nyelv. Három funkciója van:
- tartalmi közlés,
- a partner valamilyen magatartásának kiváltása,
- érzelmek, értékek kifejezése.
Másokkal szembeni magatartásunkat a személyekről és tényekről alkotott ér-
tékítélet és vélemény befolyásolja. Ezek nem mindig nyugszanak saját tapaszta-
laton, nem mindig ellenőrzöttek, hanem egyszerűen átvettek (sztereotip elkép-
zelések és előítéletek, például: az olaszok ilyenek, a sportolók olyanok).
Ezek az értékelő beállítottságok, amelyek egy csoporton belül (saját magukkal
és másokkal szemben) érvényesülnek, emelik a csoport önbecsülését, segíthet-
nek leküzdeni ·á nehézségeket, esetleg elkerülni a problémákat, levezetik a cso-
porton belüli agressziót és ismeretlen személyek és helyzetek iránt közös gon-
dolkodási keret alakul ki, ami csökkentik a félelmet.
Különbözőfajta emberi csoportok léteznek, azonban ezek közt a határok el-
mosódottak:
A sokaság egy többé-kevésbé véletlenül összesereglett embertömeg. Az egyes
embereknek nincs kapcsolatuk egymással, csupán a helyzet által teremtett kö-
zösségről van szó (például az autóbusz-megállónál várakozók).
A tömeg keletkezhet a sokaságból vagy önmagától (például tüntetés alkalmá-
val). A jelenlevők közös indítékai és közös érzelmei jellemzik (öröm vagy féle-
lem). Az emberek a tömegben könnyen elvesztik kontrolljukat, erősen befolyá-
solhatóak, és készek azonosulni más kívánságokkal és közös céllal (például az
égő helyiség elhagyása, a közös úti cél vagy a megmenekülést jelentő part eléré-
se). A magat~rtás kölcsönös befolyásolására is sor kerülhet. Ha a tömeg veszé-

23
lyeztetve érzi magát, pánikreakciókra és agressziókra is sor kerülhet (még lin-
cselésre is). Felfokozott hangulat esetén tetszésvihar is kitörhet (például mentő­
osztagok megjelenésekor). A tömeg nem választ vezetőt, a vezető spontán mó-
don kerül az előtérbe. Bizonytalan, ki tölti be ezt a szerepet. A tömeg érzelmeit
és céljait testesíti meg, és az hamarosan azonosítja magát vele. Lehet, hogy épp-
oly hamar eltűnik, mint ahogy feltűnt, de az is lehetséges, hogy a passzív töme-
get cselekvő tömeggé változtatja át.
A csoport kisebb létszámú, olyan személyekből áll, akiket kölcsönös tudati
és érzelmi kapcsolatok kötnek össze. Minden csoportnak megvannak a maga
magatartási szabályai és normái. Munkamegosztás van köztük, a csoport min-
den tagjának megvan a maga meghatározott, körülhatárolt feladata. A szemé-
lyes szabadság korlátozása ellenére a csoport minden tagja érdekelt a csoport
fennmaradásában. A beilleszkedni nem tudó vagy nem akaró kívülálló szemé-
lyeket megbélyegzik vagy kizárják.
A csoporton belül a bizalom és szimpátia légköre uralkodik, egységnek tekin-
ti magát, és normái, céljai, személyes kapcsolatai stb. révén elhatárolja magát
más csoportoktól. Tagjainak határozott „mi-tudatuk" van. Bár az információs
rendszer nyomást és ellenőrzést gyakorol és emiatt rivalizálást, konfliktusokat
és vitákat szül, a csoport tagjai rendszerint érdekeltek abban, hogy a konfliktu-
sokat megoldják, hogy továbbra is élvezhessék a csoport nyújtotta előnyöket.
A csoportokat nagyság szerint is osztályozhatjuk:
A 3-5 személyből álló csoport (kiscsoport) esetében, amelynek tagjai állandó
lelki és fizikai, illetve személyes kapcsolatban állnak egymással, primer vagy
személyes kapcsolatban álló csoportról beszélünk (család, barátok, életközös-
ség). Közvetlen kapcsolatok (egyesületek, munkacsoportok) esetében, ha a cso-
port létszáma nem sokkal nagyobb 12-15 főnél, másodlagos csoportról van szó.
Ha a csoport tagjainak száma messze meghaladja a tizenkét főt, a közvetlen kap-
csolat egyre nehezebbé válik. Az ilyen nagy csoportok fennállását saját belső
rendjük szabályozza, ebben az esetben kollektívákról beszélünk (például külön-
böző nézeteket és véleményeket valló csoportok). A nagy, másodlagos csopor-
tok célja, hogy minél szélesebbé váljanak, pontos szabályokkal rendelkezzenek,
lehetőleg sokáig maradjanak fenn, és megfelelő szervezettséget érjenek el.

Magatartás a csoportban, a csoportok jellemző magatartása

A csoportok megkülönböztethetők a magatartásukat alakító formulák, jellegze-
tességek alapján:
Formális csoportok
Ezek kívülről meghatározott normák alapján alakulnak, és ezek a normák (is-
kola, üzem, katonaság), amelyek pontosan meghatározzák struktúrájukat, elő­
írásaikat és céljaikat.

24
Informális csoportok
Előre meg nem szabott, kívülről nem szabályozott, de egymás között betar-
tott és kötelező „íratlan szabályok" alapján működő csoportok (rendkívüli hely-
zetekben kialakuló közösségek, baráti körök).
Vélemény- és érdekazonosságon alakuló csoportok
Ezek olyan csoportok, amelyeknek normáival és célkitűzéseivel azonosu-
lunk, azt mércének tekintjük, bár nem feltétlenül csatlakozunk hozzájuk (politi-
kai pártok, vallási közösségek, szakértői csoportok).
A csoportban végzett közös munka eredménye az egyéni teljesítménykülönb-
ségek kiegyenlítődése. A csoport átlagteljesítménye rendszerint jobb az egyéni
átlagteljesítménynél (például gyaloglásnál). A csoportos teljesítmény előnyei az
egyéni teljesítéshez képest éppen az erők kiegyenlítéséből és a közös teljesít-
mény során szerzett tapasztalatok előnyeiből adódnak.
A csoporton belül fennálló kapcsolathálózat kiterjed a csoport összes tagjára,
de nem egyforma módon; rangsor alakul ki, ahol mindenki egy bizonyos helyet
foglal el.
A csoporton belüli kapcsolatok stílusa nagyon különböző lehet, a szigorú hi-
erarchiától kezdve (amelynél nincs visszajelzés, és az információ csak egy
irányba terjed) egészen az összes tag egyenjogúságáig. Ebben az esetben a
visszajelzések a csoportteljesítmény növekedését teszik lehetővé. Ezenfelül a
csoport tagjainak információval .való ellátottsága ellenőrizhető, ugyanígy az in-
formációk értelmezése is. Mindenki tehet javaslatokat, és befolyást gyakorolhat
a problémák megoldására. Ennek lehet előrevivő hatása, de néha gátló hatása is
van. Az így keletkező feszültségeket és rivalizálásokat fel kell dolgozni.
Minden ember mindenkor egy bizonyos, meghatározott helyet foglal el a kü-
lönböző csoportokban (család, hivatás, klub), és ez a hely stabil, amint azt a cso-
port minden tagja elismeri. Vannak fölé-, alá-, mellérendelt rangsorolási helyek;
minél magasabb a rang, annál nagyobb a hatalom, a tekintély, de a felelősség is.
Rivalitás különösen a szomszédos (hasonló) rangot elfoglalók között áll fenn. A •
mindenkori rangot a csoport tagjai ,,kiharcolják". Amint a rangsor kialakult és sta-
bilizálódott, a csoport összes tagja követi a csoportrendet és a csoporterkölcsöt.
Minden ember arra törekszik, hogy elérje azt a társadalmi vagy csoportran-
got, amely kielégíti az elismerés iránti igényeit és megfelel önértékelésének.
A csoporton belül nemcsak rangsor létezik, a ranghoz bizonyos társadalmi
szerep is kötődik: ezen a mindenkori csoporttagoktól, illetve a saját magunktól
elvárt beállítottság és magatartásmódok együttese értendő. A csoportszerep,
amelyet betöltünk, bizonyos kötelezettségekkel és jogokkal jár. Amennyiben
valamely személy ,,kiesik" a szerepéből, számolnia kell a csoport szankcióival.
A csoportban a szerepek állandóak (vezető, szakember, tanár), a szerepek be-
töltői változhatnak.

25
 A szerep által meghatározott feladatok a csoport céljainak megvalósítását
szolgálják. Minden szerephez bizonyos tekintély (presztízs) fűződik. A tekintély
már külső jegyekből, státusszimbólumokból felismerhető (a lakás, a gépkocsi
márkája). A presztízsveszteség minden ember számára komoly frusztrációt je-
lent, amelyet el kíván kerülni, és ez magasabb teljesítményekre ösztönzi.
Mindnyájan több szerepet „játszunk", miután több csoporthoz tartozunk.
Szerepkonftiktusokra akkor kerül sor, ha a csoport tagjainak elvárásai és be-
állítottsága egy szerep vonatkozásában különbözőek, vagy amennyiben a szerep
nyomását túlságosan erősnek érzik; ezekben az esetekben időleges távolságtar-
tással, kitéréssel vagy kompromisszumokkal igyekeznek mindenki számára el-
viselhető megoldást találni. Amennyiben ez nem lehetséges, a konfliktus lelki
feszültséget okoz, ami lelki zavarokhoz, sőt megbetegedésekhez is vezethet.
A csoportban betöltött, legmagasabb presztízsértékű vagy tekintélyű szerep a
vezetői szerep.
A csoport vezetője nem hirtelen válik azzá, hanem az idők során erre alkal-
masnak bizonyul; megválasztják, állandó, hivatalos utódlási szabályok alapján
kijelölik vagy formális tekintélyként kinevezik a csoport vezetőjének.
A csoport bizonyos elvárásokat támaszt vele szemben; azt, hogy vezesse, el-
lenőrizze őket, hogy a csoport elérje célkitűzéseit, hogy a csoportot stabilizálja,
rendelkezzék a szükséges szakismeretekkel és vezetői képességekkel. A vezető
és a csoport között kölcsönös függőségi viszony áll fenn.
Különböző vezetési stílusokat különböztetünk meg, amelyek a gyakorlatban
természetesen keverednek:
Demokratikus vezetési stílus
Jellemzője az együttműködés; a vezető magával egyenértékűnek ismeri el a
csoport tagjait, engedi, hogy képességeiknek megfelelően részt vegyenek a dön-
téshozatalban, tehát nem egyedül határoz, hanem elősegíti és koordinálja a cso-
portmunkát.
E vezetési stílus hatása: minden tag nagy érdeklődést tanúsít a csoport céljá-
nak elérése iránt. További előnye az erős motiváció és a jó munkaerkölcs; min-
denki ésszerűnek tartja azt, amivel a munkához hozzájárul. Ritkán fordul elő ag-
resszió, mivel a konfliktusokat és problémákat megvitatják és megpróbálják
megoldani. E vezetési stílus egyetlen problémát vethet fel: a problémák megol-
dásának időigényességét.
Parancsuralmi vagy autokratikus vezetési stílus
Jellemzője: a vezető vagy vezetők által a csoport felett gyakorolt erős ellen-
őrzés és felügyelet. A vezető kész információkat és parancsokat továbbít a cso-
port tagjaihoz, viták nincsenek. A vezető által hozott döntések okairól, indítéka-
iról a csoport tagjai nem érdeklődhetnek, dicséretben és megrovásban a vezető
szubjektív megítélése és indítékai alapján részesülnek, előfordulhat protekcio-
nizmus. A csoporttagokat a vezető inkább ellenfeleknek tekinti, ezért állandóan

26
felügyelet alatt tartja és feltétlen engedelmességre bírja őket. Feltételezi, hogy
kemény vezetés híján képtelenek cselekedni.
E vezetési stílus hatása: agresszióra kerül sor, amely főképpen a vezető, de a
leggyengébb csoporttagok és a csoporton kívüli személyek ellen is irányul. Sza-
porodnak a konfliktusok, növekszik a féltékenység, a bosszúvágy stb. Bár az
ilyen csoportok teljesítménye a nyomás folytán gyakran nagyon jó, az egyes
csoporttagok elégedetlenek, nem lelik örömüket a munkában, nem különösen
érdekeltek a csoport céljainak megvalósításában, azonnal csökken a teljesítmé-
nyük, ha a nyomás csökken, csak erős nyomás alatt dolgoznak.
E vezetési stílus egyetlen előnye a gyors döntési lehetőség szükséghelyzetben.
A ráhagyó, ún. laissezjaire vezetési stílus
Bizonytalan, következetlen és engedékeny vezetés, amely a csoport irányítá-
sára való képtelenségen, sőt néha az iránta való közömbösségen alapul. E stílus
gyakran színlelt nagyvonalúság mögé rejtőzik.
A csoportnak nincs célja, vagy pedig célja nem világos.
E vezetési stílus hatása: a csoport bizonytalan és magára hagyott. Az utasítá-
sok és a célok homályossága miatt az összetartozás érzése gyengül: e hátrány a
csoport megosztásához vezethet. Gyakori reakció a parancsoló vezetés iránti
igény. Az ilyen vezetés semmiféle előnnyel nem jár.
Rendkívüli helyzetekben a csoport vezetőjére igen fontos feladatok hárulnak.
A vezetőnek nagyon nehéz szerepet kell betöltenie, miután meg kell felelnie a
csoport elvárásainak és követelményeinek, de maga is lelki és testi megterhelés
alatt áll. Néha a csoport követelményei ellen kell fellépnie, amennyiben a hely-
zet ezt követeli meg (például nem engedheti meg a létfontosságú szükségletek
kielégítését, mert életveszély áll fenn).
Legfontosabb feladata, hogy a csoportot bizonyos, a helyzet által megköve-
telt magatartásmódokról meggyőzze, ami csak akkor sikerülhet, ha élvezi a cso-
port bizalmát és követelményeit a csoport elfogadja.
Újból és újból be kell bizonyítania, hogy minden egyes személy egyformán
fontos a számára. Nyugalmat és bizalmat kell sugároznia, meg kell felelnie an-
nak a követelménynek, hogy védelmet tudjon nyújtani a csoportnak, és ezért
nem szabad visszariadnia a testi kontaktustól sem (például attól, hogy vigaszta-
lóan átöleljen valakit). Veszélyes helyzetekben olykor kényszert kell alkalmaz-
nia és nyomást kell gyakorolnia (például veszélyes akadályok legyőzése során,
amikor a csoport tagjainak élete forog veszélyben).
Különleges helyzete folytán sohasem olvadhat bele teljesen a csoportba, mert
több segítséget kell nyújtania, mint amennyit ő maga elvárhat.
Szerepe különleges képességeket követel meg:
- Erősen motiváltnak kell lennie, és hinnie kell a csoportban;
- rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy döntéseket hozzon, és azoknak
még stresszállapotban is érvényt tudjon szerezni;

27
- meg kell tudnia birkózni a csoport tagjainak túlterheltségével és túlzott reak-
cióival;
- kellő önbizalommal és biztonsággal, nagy lelki tartalékokkal és jó fizikai telje-
sítőképességgel kell rendelkeznie;
- ha tevékenysége nem hoz eredményt, számolnia kell a szemrehányásokkal,
agresszióval, sót azzal is, hogy leváltják.

HOGYAN
„
SEGÍTSÜNK MAGUNKON
„
ES TARSAINKON?
Általános tudnivalók
„A sebet steril kötéssel kell ellátni és a sérültet ezután lehetőleg gyorsan és
kíméletes módon a legközelebbi orvoshoz vagy legközelebbi kórházba kell szál-
lítani."
Általában ezt mondják a sérült ellátásáról az elsősegélynyújtási útmutatások.
De rendkívüli helyzetekben ez nem valósítható meg.
Például: „A sebet steril kötéssel kell ellátni".
Rendkívüli helyzetekben steril kötés valószínűleg nem áll majd a rendelkezé-
sünkre, vagyis másképpen kell segíteni magunkon.
Továbbá: „A sérültet ezután lehetőleg gyorsan és kíméletes módon a legkö-
zelebbi orvoshoz vagy a legközelebbi kórházba kell szállítani".
A sérült azonban nem tud másra támaszkodni, csak önmagára és tudására
vagy legjobb esetben egy társra.
E példa jelzi a különbséget a mindennapiakban és a rendkívüli helyzetekben
nyújtandó segítség között. Éppen ezért a fejezet útmutatásai messze meghalad-
ják az elsősegélynyújtás kereteit, de nem helyettesítik, hanem kiegészítik őket.
Vonatkozik ez elsősorban az olyan rendkívüli helyzetekre, amelyek megfelelő
intézkedésekkel csökkenthető, de teljesen ki nem küszöbölhető nagy kockáza-
tokkal járnak.
Rendkívüli helyzetekben a gyógyulási, illetve túlélési esélyek nem a sérült
gyors kórházba szállításától és nem az orvostudománytól függenek, hanem első­
sorban a megtett intézkedésektől, az érintett túlélési akaratától, életkorától, test-
alkatától, ellenállóképességétől és ~rőnlététól.
A sérült ellátása során az alábbi sürgősségi sorrendet kell figyelembe venni:
1. Abszolút elsőbbséget kell kapniuk azoknak a személyeknek, akiknek lég-
zése és vérkeringése felmondta a szolgálatot. A szívműködés megszűnésének
időpontjától az eredményes újraélesztésig olyan kevés idő áll rendelkezésre,
hogy minden egyéb intézkedés mellőzendő (maximum 5 perc).

28
 2. Azokat a sérülteket, akik erősen véreznek, szintén lehetőleg gyorsan kell
ellátni.
3. Csak ezután kerüljön sor azoknak az eszméletnél lévő személyeknek az el-
látására, akiknél a félelem, az ijedtség reakciói jelentkeznek (sokk) vagy fájdal-
maik vannak.

TEENDŐK KÖZVElLEN ÉLETVESZÉLY ESETÉN

Esemény

Biztonságba helyezés/mentés

Eszméleti állapot, légzés,

pulzus ellenőrzése

Elhelyezés

Ha a sérült eszméleténél van

Ha van légzés, Életveszélyes

stabil oldalfekvés vérzés

Eret összenyomni a Fenyegető sokk

megfelelő nyomáspontokon

Ha a pulzus és Sokk esetén al-

Újraélesztés légzés normális Nyomókötés kalmazott elhe-
lyezés és első­
segély

Egyéb sérülése
ellátása (szük-
ség esetén)

Elszállítás

Az eszméletlenség kritériumai: A sokk jelei:

• légzik • szapora pulzus
• szívműködése van • alacsony vérnyomás
• feltett kérdéseinkre nem tud • pszichésen: izgatottság vagy apátia
válaszolni • perifériás pulzusok nem tapinthatók
• a fájdalominger hiánya • a bőr hideg, verejtékes

29
 Közvetlen életveszély esetén hasznos lehet, ha egyszerre több teendőt is ellá-
tunk.
Az eszméleti állapot ellenőrzését és az újraélesztést még a biztonságba helye-
zés és mentés alatt meg kell kezdeni.
A sokk leküzdését a vérzéscsillapítás alatt kell megkezdeni.
Újraélesztés szállítás közben.

Biztonságba helyezés és mentés

A veszélyzónából való kimentés és a biztonságba helyezés minden további in-
tézkedés előfeltétele.

Biztonságba helyezési technikák:

1. Mindenekelőtt meg kell győződni róla, hogy a sérültnek van-e gerincsérülése

2. Húzni az övénél vagy a ruházatánálfogva

3. Ha a sérült használni tudja a karját, húzás a nyak segítségével

4. Háton való csúsztatás 5. Oldalcsúsztatás

30
6. RAUTEK-fogás (a kar segítségével)

A biztonságba helyezés módjának megválasztása függ:

- a veszélyeztetettségtől,
- a rendelkezésre álló időtől,
- a terepviszonyoktól.
Példák:
- Lövés alatt álló területen előnyben részesítendők a 2-4. számú módszerek,
mivel a mentési művelet alatt ezek alkalmazása csak kis célpontot nyújt.
- A terepen lévő akadályok (kiugró sziklák, alacsony átbújási lehetőségek) szin-
tén a 2-4. számú módszerek alkalmazására kényszeríthetnek.
- Autóbaleset, kőomlás vagy egyéb veszélyek esetén célszerű a 6. számú tech-
nika alkalmazása.
Ezek a módszerek egy személy közreműködésével történő mentésre alkalma-
sak.

31
A sérült állapotának felmérése

A sérült állapotának: felmérése minden további teendő alapja.

Igen Nem

Eszméleti állapot
a sérült a kérdésekre megfelelő
választ ad

zavart (agyrázkódás esetén szte-

reotip válaszok)

eszméletlen

Légzés

,<
tapasztalhato
légzés
normális
Iégre,
b
a normaT1s
légzés
( 10--12/perc)

nem lélegzik

Szívműködés
a pulzus nem normális
nem tapintható carotis-pulzus

Vérzés
hajszáleres vérzés
artériás vérzés
gyújtóeres vérzés
vértócsa

32
Az eszméletlenség jelei: • a mellkasnak a légzéssel járó moz-
• a sérült képtelen érzékelni a külvilágot gása nem látható és nem tapintható
• a reflexek (köhögés, szemhéjreflexek)
megszűnnek A szívmífködés megszűnésének jelei:
• eszméletlenség
A légzés megszűnésének jelei: • nincs légzés
• eszméletlenség • nincs pulzus
• légzéssel járó neszek nem érzékelhe- •tág, reakció nélküli pupillák
tők • sápadt vagy kékesszürke arcszín

A sérült elhelyezése
A sérült helyes elhelyezése döntő és életmentő lehet.

Lehetséges fektetési módok:

· Stabil oldalfekvés (légző, eszmé-

letlen sérült esetén)

Háton fekvés, mint normállsfekte-

tés

Háton fekvés ,feltámasztott fejjel,

koponyasérülés és nyílt koponya-
törés esetén (amennyiben a sérült
eszméletén van)

Háton fekvés félig felülve, mellka-

si sérülés, infarktus, tüdőembólia
és hőguta esetén

Háton fekvés térd alá helyezett

párnával, hasi sérülések és hasi
betegségek esetén

Vízszintes fekvés kemény felületen

gerincsérülés és medencetörés
esetén, valamint szívmasszázs al-
kalmazása céljából

33
 Sokkfekvés sokk vagy sokkveszély
esetén

Sokkfekvés öntranszfúzió céljából

sokk esetén

Újraélesztés
Ha eszméletlen embernél sem légzési, sem szívfunkciók nem észlelhetők,
meg kell kezdeni az újraélesztést. Hogy ennek azonnali megkezdése milyen fon-
tos, azt bizonyítja az alábbi diagram.

Eszerint az eredményes újra-

élesztés esélye:

3 perc után 75%

4 perc után 50%
5 perc után 25%

Legkésőbb 6 perc után elsősor­

ban az agyban bekövetkező elhá-
ríthatatlan károsodások halált
0 1 2 3 4 S 6 7 0 9 10 perc okoznak.

Az újraélesztést az alábbi hármasszabály (ABC) szerint kell végrehajtani:

1. A légutak szabaddá tétele,
2. Befúvásos lélegeztetés,
3. Cardiomassage (külső szívmasszázs).

34
Az l. ponthoz:

A légutak szabaddá tételéhez és szabadon tartásához a következő teendők el-

végzése szükséges:
• a fej oldalra fordítása,
• idegen testek (fogprotézis, há-
nyadék, föld, hó stb.) eltávolítá-
sa a szájból és a torokból, ken-
dővel körültekert két ujjal,
•a fej hátrahajlítása, ami megakadályozza, hogy a nyelv hátraesve, elzárja a
légutakat.

A légutak szabaddá tételének fontosságát bizonyítja az is, hogy az eszmélet-

len emberek 80%-a a légutak szabaddá tétele után spontán lélegezni kezd.

A 2. ponthoz:

Két mesterséges lélegeztetési mód-

szer létezik:
- a szájból orrba és
- a szájból szájba
történő lélegeztetés.
Mesterséges lélegeztetés szájból orrba

A szájból orrba történő lélegeztetés előnyei:

- a gyakorlatlan segélynyújtó szájával jobban tudja az orrot elszigetelni;
- biztonságosabban tarthatók szabadon a légutak teljesen zárt száj esetén;
- az orrlyukon keresztül befújt levegő nyomása annyire gyenge, hogy nem túl-
ságosan nagy annak a veszélye, hogy a levegő a gyomorba beáramlik.

Csak az arckoponya igen súlyos sérülése esetén részesítendő előnyben a száj-

ból szájba való lélegeztetés.

35
Szájból orrba lélegeztetés:
• A fejtartás megegyezik a légutak szabaddá tételénél leírt fejtartással.
•A segélynyújtó normálisan belélegez, a tartalék levegő kb. 16% oxigént tartal-
maz és teljesen elegendő a sérült lélegeztetésére.
• A szá.üal az orrot körül kell fogni és a levegőt be kell fújni. A levegő befúvása
akkor történik helyesen, ha enyhe nyomással és zajtalanul vihető keresztül.
• A kilégzés után a szájat le kell venni az orról, és a segélynyújtó minden befú-
vás után fordítsa el a fejét 90 fokkal.
•A lélegeztetésnek percenként 16-18-szor, vagyis 4 másodpercenként kell tör-
ténnie.
• Fontos, hogy a segélynyújtó normális lélegzetvétellel és normális légzési
ütemben végezze a be- és kilégzést.

A szájból szájba történő lélegeztetés:

• A fejtartás ugyanaz, mint a szájból orrba történő lélegeztetésnél.
• A segélynyújtó normálisan belélegez, rátapasztja száját a sérült szájára és kilé-
legez.
•Közben elzárja a sérült orrát (ez a szájból szájba történő lélegeztetésnél a leg-
fontosabb és a leggyakrabban elfelejtett tényező).
• A kilégzés befejezésekor a se-
gélynyújtó leveszi a száját a sé-
rült szájáról. ~
•A lélegeztetés gyakorisága meg-
egyezik a szájból orrba történő
lélegeztetésével.
Szájból szájba lélegeztetés

A helyesen alkalmazott lélegeztetés ismérvei:

- A sérült mellkasa felemelkedik a belégzésnél és lesüllyed, amikor a levegő ki-
áramlik.
- A levegő kiáramlása az orrból, illetve szájból világosan érzékelhető.

Mindkettőt folyamatosan ellenőrizni kell.

A 3. ponthoz:
A külső szívmasszázs - kizárólag a lélegeztetéssel együtt - a szív- és vérke-
ringés megszűntének továbbra is megállapítható jelei esetén mint kombinált új-
raélesztési módszer alkalmazandó.

36
Végrehajtása:
• A sérültet a hátára kell fektetni,
lehetőleg kemény felületen.
• A segélynyújtó oldalt a sérült
mellé térdel. ;..
•Egymásra tett két tenyeret a nyo-
máspontra helyezi. ,,, „,,, ,,, "'
(
• A segélynyújtó könyökízületeit
\
kinyújtva tartja.
• A nyomáspont a szegycsont alsó
harmadánál van. ~
• Rövid, ritmikus nyomá-
sokkal a szegycsontot kb.
4 centiméternyire kell benyom- oo-~~=~•om
ni.
• A gyakoriság percenként
80-100 nyomás.

Minden kombinált újraélesztés kétszeri befúvással kezdődik, azután a külső

szívmasszázs és a lélegeztetés állandóan váltakozva alkalmazandó.

Módszer egy segélynyújtó esetén: '

Először 2 befúvás, azután váltakozva 15-ször szívmasszázs, 2-szer lélegezte-

tés.
2 15 2 15 2 15

37
 2 5 1 5 5
Módszer két segélynyújtó esetén:

Az A segélynyújtó lélegeztet, a B segélynyújtó külső szívmasszázst hajt végre.

A: 2 befúvás, B: 5 szívmasszázs
A: 1 befúvás B: 5 szívmasszázs
A: l befúvás B: 5 szívmasszázs stb.
Egy percnyi időtartam alatt 10-12 befúvást és 60-szor 1 szívmasszázst kell
végrehajtani.

Az eredményes újraélesztés ismérvei:

- A pupillák összeszűkülnek és reagálnak a fényre.
- A bőr színe rózsaszínűbbé válik.
- A pulzus, légzés és eszmélet visszatér.
Az újraélesztést mindaddig folytatni kell, míg vagy bizonyossá válik az ered-

A halál biztos jelei:

- Szederjes foltok a test mélyen fekvő részein. Az úgynevezett süllyedéses
hullafoltok a test nyomásnak ki nem tett helyein csak órákkal a halál beállta
után jelennek meg.
-A hullamerevség kb. néhány órával a halál beállta után kezdődik, és a követ-
kező 12 órában az egész testre kiterjed.
- Rothadási jelenségek, hullaszag (oszlásnak indulás).

A halál nem biztos jelei:

- sápadtság,
- tág és merev pupillák,
- légzés és szívműködés hiánya,
- merev, hideg test,
- puha szemgolyók.

ményessége vagy a halál biztos jelei tapasztalhatók (maximum 20 percig).

Vigyázat: a kombinált élesztés mesterségesen fenntartja a vérkeringést is,

38
ezáltal késlelteti, illetve megakadályozza a halál biztos jeleinek megjelenését.
Az alábbi ellenőrzési technika jól bevált segédeszköz annak eldöntésére, mi-
lyen eljárás alkalmazandó eszméletlen sérültnél:

Légzés

Nem Igen

A légutakat szabaddá tenni Stabil oldalfekvés

Bekövetkezik Folyamatos megfigyelés légzési

a spontán légzés? vagy keringési zavar esetén

Lélegeztetés 80-100/perc Ha az életfunkciók jók

Pulzus (nyaki verőér) tapintható?

Nem Igen

Lélegeztetés és szívmasszázs Folyamatos lélegeztetés, míg a

(a légzés folyamatos ellenőrzése a spontán légzés helyre nem áll
mellkas emelkedésének megfigyelésé-
vel; 15 másodpercenként a carotis-
pulzus ellenőrzése tapintással)

A halál megállapítása Elszállítás

Vérzések
Ütőeres (artériás) vérzés
A vér világospiros és a szív működésének ütemében fecskendezik ki a seb-
ből.
Gyűjtőeres (vénás) vérzés
A sötétpiros vér egyenletesen ömlik ki a sebből.
Hajszáleres vérzés (vérszivárgás)
Mindenféle seb szélén előfordul; az így eltávozott vér mennyisége általában
elhanyagolható.
Külső vérzés
A vérzés ez erek és a bőr egyidejű sérülése esetén külsőleg látható.
Belső vérzés

39
Teendők:

Külső vérzések
• A vénásan vérző testrészt magasba
kell tartani, illetve fel kell polcolni.
• Ütőeres vérzésnél az ütőeret a seb
és a szív között a megfelelő ütőér­ --------2
nyomóponton össze kell nyomni. _....,.,...-=----- 3
• Szükség esetén az ujjat közvetlenül
a sebbe kell nyomni (ez csak az ar-
tériás vérzésekre vonatkozik).
e Végül a sebet nyomókötéssel kell
ellátni.
Nyomókötés készítése:
•Lehetőleg tiszta szükségkötést rak-
jon fel.
• Nyomjon egy nyomópárnát (bebur-
kolt követ, fadarabot, összehajto-
gatott szövetdarabot) a vérzés he-
lyére.
• Pólyázza ezt körül (erős húzással).
Vigyázat: a túlságosan szoros pó-
lyakötés akadályozza a vérkerin-
gést.
• Amennyiben a vérzés nem áll el, 1. Halántéki ütőér
második nyomókötést lehet he- 2. Nyaki ütőér
1yezni az elsőre, lehetőleg rugal- 3. Kulcscsonti ütőér
mas pólyával. 4. Kar ütőere
5. Comb főütőere

Lehetőségek az alkar, illetve lábszár

erős vérzése esetén:
• Tegyen nyomópárnát a karhajlatba
vagy a térdhajlatba.
• Erősen hajlítsa be az alkart, illetve
a lábszárat.
• Rögzítse az alkart a felkarhoz, il-
letve a lábszárat a combhoz.

40
 A legtöbb vérzést nyomókötéssel kb. 7-10 perc alatt meg lehet szüntetni.
A vérpangást, illetve vérkeringés elkötését kerülni kell (kétóránként ellen-
őrizni).
A nyomókötés hatástalansága esetén szorítókötést kell alkalmazni.

Szorítókötés készítése:

•A felkart vagy combot egy hosszában összehajtogatott kendővel (széles szö-

vetcsíkkal vagy hasonlóval) többszörösen, lazán kösse körül.
• Csomózza össze a kendő végeit.
•A bőr és a kendő közé toljon pálcát (ágat vagy hasonlót), és azt forgassa,
amíg a vérzés el nem áll.
• Ebben a helyzetben rögzítse a pálcát egy másik szövetcsíkkal.

Nyitott hurok készítése:

• A felkart vagy a combot egy hosszában
összehajto gatott kendővel többszörö sen
kösse körül.
• Húzza össze a hurkot, míg a vérzés el nem
áll.
• Csomózza össze a végeit, a húzás fenntar-
tása mellett.
A yérkeringés elkötése, amikor egyéb módon nem csillapítha tó a vérzés.
Csak a felkar és a comb sérülései köthetők el a szív felől. Az elkötéshez soha-
sem szabad zsineget, keskeny szíjat, zsinórt, drótot és ehhez hasonlókat hasz-
nálni, miután ezek a végtagok amputációját eredményezhetik.
Elszorító eszközökként célszerűbb széles szövetcsíkokat, nadrágtartót stb.
használni.
Az elkötésnél a vérellátás hiánya miatt fennáll a szövetek sérüléséne k ve-
szélye. Ezért az elkötés legfeljebb két óra hosszat tarthat. Ezen idő után a szo-
rítókötést 1-3 percre meg kell oldani, és amennyiben a vérzés nem szűnt meg,
újból fel kell tenni.

41
Belső vérzések
Különösen veszélyese k, mert rendkívüli helyzetekb en a segítség igazi esz-
közei nem állnak rendelkezé sre.
Teendők:
• sokk esetén alkalmazo tt fektetési mód,
• meleg biztosítása ,
•megfigye lni, hogy a vérzés magától megszűnik-e.
A belső vérzés jelei:
- fokozódó sápadtság,
- ajkak, körömágya k elkékülése,
- nyirkos, hideg bőr,
- nyugtalanság,
- szorongás,
- szomjúság,
- gyors légzés,
- szapora, alig tapintható pulzus.
Belső vérzésnél a túlélés esélyeit az határozza meg, hogy a vérzés önmagától
eláll-e, és hogy a vérveszteség pótolható-e.

Sokkállapot
A sokkállapotot az életfontosságú szervek (vese, tüdő, szív) vérellátási zavara
(csökkent oxigénellá tás) okozza. A vérellátási zavar befolyásol ja vagy akár
megakadál yozza az életfontoss ágú szervek működését, ami már rövid idő alatt
is életveszélyes állapothoz vezethet.

A sokknak a következő okai lehetnek:

- nagy vérveszteség,
- sérülés okozta nagy fájdalom,
- baleset okozta lelki megrázkódtatás,
- folyadékveszteség nagy kiterjedésű égési sebek esetén,
- hideg okozta ártalmak túlságos lehűlés esetén,
- túlérzékenység rovarcsípésekkel szemben,
- csonttörések, szövetroncsolások, hasi és tüdősérülések.

A sokk jelei:
- sápadt, nyirkos-hideg bőr,
- ajkak és körömágyak halványszürke elszíneződése,
- hideg veríték, hűvös végtagok,

42
 - szapora, gyenge, alig tapintható pulzus,
- szapora légzés,
- néha rosszullét, hányás, szomjúság,
- szokatlan magatartás: apátia vagy nyugtalanság, szorongás.

Teendők:
• sokk esetére előírt fektetési mód,
• súlyos esetekben öntranszfúzió,
• fájdalom kerüllse és fájdalomcsillapítás,
• meleg fenntartása és fokozása,
• mindenekelőtt biztatás és figyelemelterelés.

Sérülések
Csonttörések
Nyílt törés
A nyílt törésnél a törés fölötti bőr folytonossága megszakad, a csont szabadd
á
válik és a fertőzésre igen érzékeny csontvelőhöz a kórokoz ók közvetle nül bejut-
hatnak.
Zárt törés
Olyan törés, ahol a csonttörés helyén a bőrfelület sértetlen.

A töréseknél gyakran csak nem biztos jelek állapíthatók meg.

Ezért kétség esetén járjon el úgy, mint csonttör és esetén. A szokáso s elsőse­
gélynyújtáson kívül rendkívüli helyzetekben a csontok összeillesztésére is szük-
ség van. (Vonatkozik ez a rándulásokra és a ficamokra is.)

A csonttörés biztos ismertetőjelei:

- külső alaki elváltozás,
- abnormális mozgathatóság
- a tört részek súrlódása (crepitatio, recsegés): A csontok súrlódása a hosszú
csöves csontok törésekor gyakran megállapítható. Ezen ismertetőjelet ne
vizsgálja feleslegesen, mert ilyenkor fennáll az ideg- és érsérülések veszé-
lye, és további fájdalmakat okoz (növekszik a sokkveszély).

A csonttörés nem biztos jelei:

- erős duzzadás,
-fájdalo m,
- a tört testrész csökkent használhatósága,
- a sérült a tört testrészt nem tudja használni.

43
Teendők:
• Nyílt töréseknél a sebet a Sebek címszó alatt leírtak szerint kell ellátni.
A csontok összeillesztése:
• rögzítse a sérültet egy elmozdíthatatlan tárgyhoz (például kösse egy fához
vagy egy sziklához), hogy a húzásnál megakadályozza az elmozdulást;
•húzza a tört végtagot a csont tengelyének vonalában (ez gyakran enyhíti a
sérült fájdalmát);
• lassan hagyja abba a húzást, rögzítse a törést.
Amennyiben nincs segítőtárs, célszerű az alábbi önsegély:
• rögzítse a tört végtagot egy szilárd tárgyhoz; •
• a sérült testsúlya folytán a szükséges húzás létrejön (előnyös a rögzítési
ponttól való elhúzódás, támaszkodás a hegyoldalra);
• test forgatása által a tört végtagot hozza a normális helyzetbe;
a
• lassan, hagyja abba a húzást;
•a törés ellátása rögzítőkötéssel (sínekkel).

A törés sínbe tevésénél a törés szomszédságában levő mindkét ízületet is

rögzíteni kell. A nyomás által esetleg okozható károk és hideg esetén a fa-
gyás megelőzése céljából szükséges a kipámázás. Az adott helyzetben rög-
zítsük!

A szükségsínek anyaga:
Ágak, fadeszka, síléc, síbotok, puska. Magát a testet is lehet használni ide-
iglenes sínként (lábtörésnál az egészséges lábat, felkar törésénél a felsőtestet).

A párna anyaga:
széna, fű, lomb, moha, ruházati cikkek.

Rögzítéshez használható anyagok:

Szövetcsíkok, ruhadarabok, szőrmék, zsinórok, szíjak, öv.

Az eltört testrészről ne vegye le a ruhát (kipárnázás és hideg elleni védelem),

kivéve, ha nyílt törésről van szó. A tört testrész vérrel való ellátása érdekében a
szúk, szorító ruhadarabokat meg kell lazítani, a cipőt mindig el kell távolítani.
A sínt úgy kell rögzíteni, hogy szilárd rögzítést biztosítson, de ne szorítsa el
a vérkeringést.
A belső vérzésnél a vérveszteség zárt töréseknél is elérheti a 2 litert. Ezért
figyelni kell az esetleges sokkjelekre.

44
Ku/cscsonttörés
A vállövet a kar felkötésével teher-
mentesítjük.

Bordatörés
A sérültet feltámasztott felsőtesttel
a neki kellemes helyzetben helyez-
zük el. Rögzítsük felkötéssel a sérült
oldali végtagot.

Kartörés
A sérült kart behajlított könyökkel
a mellhez rögzítjük (felhajtott ano-
rákkal vagy pulóverrel, szövetcsík-
ból karkendőt alakítva), a felkart a
mellkashoz rögzítjük. Ezzel felkartö-
rés esetén a rögzítés sínek nélkül is
megfelelő.
Az alkartörés esetén fentieken kí-
vül még egy ághoz, bothoz stb. kell
rögzíteni az alkart.

Lábszárcsonttörés

45
 Az ideiglenes sínnel való rögzítést a legcélszerűbb a térden és a bokán túlérő
sínnel (húzósínnel) elvégezni.

Combtörés
A sín a láb külső részén halad egészen a csípő feletti részig. Magában foglalja
a csípő- és térdízületet.

Gerinctörés
A sérültet laposan, kemény lapra a hátára kell fektetni. Ha szükséges, oldalt
gyeptéglákkal, kövekkel stb. rögzíteni kell. Eszméletlenség esetén hasra kell fek-
tetni, a szabad légutakat biztosítani kell.
Figyelem:
Csigolyarészek eltolódásánál vagy ficamánál fennáll a gerincvelő sérülésének
veszélye, ami tartós bénulást okoz.
Nem szabad engedni, hogy a sérült felüljön!

Ficamok
Ha a csont kiugrik az ízületből, ficamról beszélünk. A ficamot előidézheti
olyan erőhatás, amely rendellenes helyzetbe fordítja a csontot, de lehet heves
izomösszehúzódás következménye is. Ficam közben ideg- és érsérülések is tör-
ténhetnek (belső vérzés). Ilyen esetekben, a szokásos elsősegélynyújtási szabá-
lyoktól eltérően, lehetőleg helyre kell tenni a ficamot. A leggyakrabban kifica-
modó ízületek:
1. az állkapocsízület,
2. a vállízület,
3. a könyökízület,
4. a csípőízület.

46
A ficam jelei:
- az ízületek rugalmas rögzülése kóros helyzetben,
- igen erős spontán fájdalom,
- helyi fájdalom nyomásra,
- az ízület deformálódása.
Az erős fájdalmak miatt a helyretétel alatt ajánlatos az egészséges végtagokat
erősen megfogni vagy rögzíteni. Ezzel a segélynyújtó esetleges akadályoztatása
(ütés, lökés, rúgás) is megelőzhető.

Alsó állkapocs ficama

Ásítás, kiabálás, rágás vagy egyéb erőbehatások következménye, és rendsze-
rint kétoldalú. A száj tátott és a sérült nem képes becsukni.
Teendők:
• Az esetleges harapás okozta sérülések elkerülése érdekében tekerje körül hü-
velykujját vastag kendővel vagy helyezzen vastag géztekercset a fogak közé
(ha rendelkezésre áll, használjon ujjvédőt).
•Az alsó állkapcsot mindkét hüvelykujjával nyomja lefelé. Ezáltal - az állka-
pocskampón átemelve - normális állapotba kerül.
•További rögzítés: az áll felkötése.

Vállízület ficama
Rendszerint oldalra nyújtott karra esés következménye, vagy akkor követke-
zik be, ha a kar valamibe beakad.
A ficam felfelé (előre és hátra), illetve lefelé (előre és hátra) következik be.
Mindezen esetekben a kar oldalra emelt, rugalmas helyzetben rögzül, a vápa
üresen tapintható.
Teendők:
Első lehetőség:
• Fektesse a sérültet laposan a hátára.
• Biztosítsa, hogy a ficammal szembeni testoldal ne mozdulhasson el.
•Üljön a sérült mellé és (levéve a cipőt) szorítsa sarkát a sérült hónaljába.
•Lassan forgassa a sérült karját egyidejű húzás mellett a normális helyzetbe.
Második lehetőség:
• Ültesse le a sérültet.
• A sérült felkarját helyezze felsőtestéhez és hajlítsa alkarját kb. 90 fokkal előre.
• Forgassa az alkart kifelé.
• Emelje a könyököt előre felfelé.
• Forgassa ezután a kart a test előtt.
Harmadik lehetőség (önsegély):
•Üljön le (fatönkre, kőre).
• A sérült kar felső részét másik kezével szorosan szorítsa a testéhez.

47
• Kezével fogjon meg egy szilárdan álló tárgyat.
• Fordítsa felsőtestét kifelé, ezáltal a felkar beugrik az ízvápába.
A helyreigazítás után a vállízületet 1-2 napra rögzíteni kell. A vállmerevség
megakadályozása céljából ezt követően ajánlatos aktív mozgásgyakorlatokat
végezni.

Könyökízület ficama
Legtöbbször a kinyújtott karra esés következménye és rendszerint hátra va-
ló ficam. Ezáltal rugalmas rögzítettség áll elő kb. 130 fokos behajlított állapot-
ban.
Teendők:
•Rögzítse a felkart egy szilárdan álló tárgyhoz (facölöp).
• Fejtsen ki erős húzóerőt az alkar helyzetének irányában.
•A húzás fenntartása mellett lassan hajlítsa meg az alkart.
• Másik kezével nyomja az ízületi fejet fent hátulról előre, lefelé.
A helyreigazítás után a könyökízületet derékszögben behajlítva kb. 2-3 hé-
tig rögzíteni kell, ezután meg lehet kezdeni az aktív mozgásgyakorlatokat.

esípőízület ficama
Erős erőbehatás (lökés, húzás, forgatás) következménye.
A csípőficam négy formáját különböztetjük meg, a lábak állása szerint:
- befelé fordult és megrövidült láb,
- kifelé fordult és megrövidült láb,
- befelé fordult és meghajlított láb,
- kifelé fordult és meghajlított láb.
A csípőficamok rendszerint melléksérülésekkel járnak.
Teendők:
• Helyezze el laposan fekve a sérültet.
•Rögzítse a sérült medencéjét a földön (a második segélynyújtó leköti vagy el-
szorítja).
• A segélynyújtó a sérült térdhajlata alá és a saját nyakára lepedőcsíkot, szíjat
stb. rögzít, és törzsével emeli az ízületet.
• Mindkét kezével fogja meg a derékszögben behajlított lábat.
• Fejtsen ki lassan nagy húzóerőt és egyidejűleg hajlítsa meg a csípőízületet,
eközben a hajlított térddel manipulál.
• Gyenge forgatással a felsőcomb egyidejű húzása mellett ugrassza be az ízületi
fejet a vájulatba.
A helyreillesztés után a csípőízületet kb. 2 heti időtartamra nyugalmi álla-
potba kell helyezni (legjobb a fekvés és a térdek egymáshoz való pólyázása).
Nehéz terhek cipelését csak 12-15 hét múlva szabad elkezdeni.

48
Sebek
Seb alatt a bór (beleértve a nyálkahártyát is) sérüléseit értjük, akár megsérül
az alatta levő szövet vagy szerv, akár nem. A legtöbb seb nyílt.
A seb természetétől függetlenül a legnagyobb veszélyt a sebfertőzés jelenti,
amely kórokozók (piszok, idegen test) behatolásának következménye.

Fertőzés bekövetkeztének jelei:

- bőrpír és duzzadás,
- fájdalom és felmelegedés.
A fertőzés továbbterjedése esetén ezenkívül:
- vörös csík a nyirokcsomók mentén,
- a szomszédos nyirokcsomók fájdalmas megduzzadása,
- hidegrázás,
-magas láz.

A sebfertőzés elleni küzdelemben a test mozgósítja saját védekező rendsze-

rét. E védekező rendszer (az immunrendszer) hordozói a fehérvérsejtek és a
limfociták.
A kórokozókkal való érintkezés során reaktív fehérjevegyületeket termel-
nek, illetve bekebelezik a kórokozókat. Ezt a folyamatot azonnali reakciónak
nevezzük.
A test védekező rendszere általában le tudja küzdeni a fertőzéseket. Csak a
védekező rendszert érő túlságosan nagy támadás esetén következik be életve-
szélyes helyzet.
Az immunitás átmeneti csökkenése súlyos lelki megterhelés, stressz és szo-
rongás esetén is bekövetkezhet.
Ezért tehát a test saját védekező rendszerét legjobban támogatja
- a sérült lelki egyensúlya (a szorongás és megterhelés csökkenése, a túlélni
akarás, az eredményben való bizakodás),
- a seb helyes ellátása (minden eszköz igénybevétele a kórokozók eltávolítása
és távol tartása céljából).
Teendők:
• Távolítsa el a nagyobb szennyeződéseket a sebből.
• Forralt vízzel mossa ki a sebet és a seb környékét. A víz legyen olyan meleg,
amennyire elviselhető (a csuklónkkal próbáljuk ki). Ez az eljárás ugyan ellen-
tétben áll a szokásos elsősegélynyújtással, de rendkívüli helyzetekben több
előnyt jelent, mint hátrányt (lásd még a Fertőtlenítés és sterilizálás címszó
alattiakat.

49
•Ha a sebbe idegen testek (karó, gránátrepeszek stb.) mélyen behatoltak, ezeket
még nyílt testüregből (mell, hasüreg) se távolítsa el. A kiálló részek a bőr fel-
színe magasságában levághatók.
• Amennyiben szükséges, éles, fertőtlenített késsel vágja le a szennyezett és
szétroncsolt sebszéleket (lásd Fertőtlenítés és sterilizálás címszó alatt). Ezt az
első 6 órán belül kell elvégezni, és ezzel megakadályozható a fertőzés tovább-
terjedése.
• Fedje be a sebet egy lehetőleg csíramentes kötéssel, és rögzítse azt.
• Különösen a horzsolt sebeket kell a lehető leggyakrabban közvetlen napsugárzás-
nak kitenni. A keletkező heget nem szabad eltávolítani (pörk alatti sebgyógyulás).

Fejsérülések
Nyílt koponyatörés
Jelei:
- eszméletvesztés,
- tudatzavar,
-vérzés.
Teendők:
• megfelelő
elhelyezés,
•megfelelő sebellátás (lásd a Sebek címszó alatt),
•tartós megfigyelés (abból a célból, hogy a légzés megszűnte esetén azonnal
meg lehessen kezdeni az újraélesztést).

Koponyaalapi törés
Jelei:
- eszméletvesztés,
- tudatzavar,
- az orrból vagy fülből távozó átlátszó folyadék vagy vízszerű vér,
- vér a szemfehérjén, a szemek körül.
Teendők:
• megfelelőelhelyezés,
•megfelelő sebellátás (lásd Sebek címszó alatt).
•tartós megfigyelés (abból a célból, hogy a légzés megszűnése esetén az újra-
élesztést azonnal meg lehessen kezdeni),
• a fülekre lehetőleg steril kötés helyezése.
A segélynyújtónak a további megfigyelésen kívül nincs más lehetősége a segély-
nyújtásra. A sérült túlélési esélye ellenálló képességétől és élni akarásától függ.

Állkapocstörés
Jelei:
- ugyanazok, mint a töréseknél (lásd ott).

50
Teendők:
• Rögzítse felfelé az alsó állkapcsot (ne lehessen kinyitni a szájat). (Kösse fel az
állat.)
Az állkapocstörések rendszerint erős vérzéssel járnak. Ezért a fejet magasra
kell támasztani. Biztosítani kell, hogy a sérült a száján keresztül lélegezhessen,
miután az orron keresztüli légzést a vérzés megakadályozhatja.

Szemsérülések
Rendszerint idegen testek okozzák (porszemektől a faszilánkokig).
Ezek
1. a szemfehér felületén vannak vagy
2. beakadtak a szembe.
Teendők az első esetben:
•Próbálja a könnyezést pislogással elősegíteni, és a szemből így kiöblíteni az
idegen testet.
• Kísérelje meg az idegen test eltávolítását oly módon, hogy a felső szemhéjat
az alsó szemhéj fölé húzza.
• Távolítsa el az idegen testet a következő módon:
- húzza az alsó szemhéjat egy ujjal erősen lefelé,
- a sérült, amennyire csak lehetséges, nézzen felfelé,
- tiszta, benedvesített kendő csücskével törölje ki a szemből az idegen testet.
• Amennyiben az idegen test a felső szemhéj alatt van:
- a sérült, amennyire csak lehet, nézzen lefelé,
- fogja meg a felső szemhéját a pilláknál fogva és húzza lefelé,
- érintsen egy vékony fadarabkát (például gyufaszálat) a szemhéj közepéhez és
felfelé hajtsa rá a szemhéjat,
- az idegen test ezután a fentiek szerint eltávolítható.
Teendők a második esetben:
•Az elsősegélynyújtás általános előírásaival ellentétben csak akkor távolítsa el
a szemben található idegen testet, ha az legfeljebb 2 mm-re hatolt be a szembe
és a felszíne még legalább ennyivel kiáll.
•Ha idegen test hatolt be a szembe (mindegy, milyen mélyre), és nem áll ki a
szemfelületből, hagyja bent.
• Amennyiben az idegen test 2 mm-nél mélyebbre hatolt be a szembe és még
nagy darabon kiáll a szemből, pólyázza körül az idegen testet.
•A becsukott szemre tegyen lehetőleg steril kötést (a nyomása gyenge le-
gyen). Ne engedje, hogy a sérült a szemét dörzsölje. Ez csak fokozza az in-
gert és súlyosbítja a sérülést. Mindkét szemet be kell kötni!
A beékelődött idegen test által okozott szemsérülésnél a legnagyobb veszély
a fertőzés. Ezért a túlélési lehetőségek növelése érdekében számításba kell venni
a sérült szem esetleges tartós károsodását.

51
Mellkassérülések
Bordatörés
Tompa erőbehatások (esés, ütés) következménye.
Teendők:
•Ha több borda tört el, fektesse le a sérültet (a neki legkellemesebb helyzetben).
A félig ülő helyzet a legkényelmesebb a számára, a sérült oldal felé hajtva
fejét, vállait, testét. Rögzítse felkötéssel a sérült oldali végtagot. Egy-egy bor-
da törése esetén erre többnyire nincs szükség.
• Ha a bordatörés folytán megsérül a tüdő, az azonos oldalon légmell keletke-
zik, túlnyomás következik be a mellkasfal és a tüdő között, amely egyre job-
ban összenyomja az ép tüdőt, és az ép oldal felé összenyomja a szívet, megtöri
a nagyereket (zárt, feszülő légmell).
Következménye: légszomj és vérkeringési zavarok.
Jelei:
- görcsös köhögés,
-légszomj,
- világospiros, habos vér kiköhögése.
Teendők:
• Ha lehetőség van rá, tegye nyílttá a feszülő légmellet - például a beteg oldalon
a IX. bordaközbe szúrjon vastag injekcióstút vagy egyéb, leeresztő szelepként
felhasználható tárgyat.
•Megfelelő elhelyezésen és további megfigyelésen kívül más segítségre nincs
mód.
A túlélés esélye csekély.

A mellkas megnyílása
Hegyes tárgy (ág, karó, léc) erőbehatásának következménye.
Jelei:
- minden lélegzetvétel alkalmával fütyülésszerű zaj a sebből,
- fokozódó légszomj.
Teendők:
• Tegyen fel lehetőleg steril kötést,
• ezután azonnal zárja le légmentesen a sebet.
A végrehajtás módja:
- Kezével rövid ideig fogja be a sebet.
- Takarja be légmentesen záró anyaggal (plasztik, gumi, mézgába mártott szö-
vetdarab).
-A széleket mézgával, zsírral stb. szigetelje (ragassza le).
Mivel a mellkasüregben a légnyomás alacsonyabb a normálisnál, minden be-
légzésnél levegő hatol be, míg a nyomás kiegyenlítődik. A tüdő összenyomódik
és légszomj alakul ki.

52
 A seb elzárása a jelzett segédeszközökkel nem lesz mindig kellően hatékony,
de meg kell próbálni.
A sebben levő idegen testeket lehetőleg nem szabad eltávolítani, mivel azok
maguk is elzáró hatást fejtenek ki. Amennyiben túlterjednek a bőrfelszínen, an-
nak magasságában levághatók.
Az ilyen jellegű sérüléseknél rendszerint a nagyerek és más szervek is megsé-
rülnek. A túlélés esélye csekély.

Hasi sérülések
1. Sérülések a hasüreg megnyílása nélkül.
2. Sérülések a hasüreg megnyílásával.
Az első esethez:
Tompa erőbehatások (esés, ütés, lökés stb.) következményei és a következő
szerveket érinthetik:
-máj,
-lép,
- gyomor/bél,
- húgyszervek.
A hasi sérülések következményei lehetnek életveszélyes vérzések a hasüreg-
ben. Az elfertőződés veszélye igen nagy.
Jelei:
Máj:
- nyomásra jelentkező fájdalom a jobb alsó borda alatt,
- a hasfal feszülése,
- belső vérzés jelei.
Lép:
- nyomásra jelentkező fájdalom a bal alsó borda alatt,
- a hasfal feszülése,
- belső vérzés jelei.
Gyomor/bél:
- hányinger,
-hányás,
- a hasfal feszülése.
Húgyszervek:
- fájdalom az alhasban vagy a vese környékén,
- véres vizelet.
Teendők:
• A sérült ne egyen, ne igyon, ne dohányozzon.
• Megfelelő elhelyezésen és megfigyelésen kívül egyéb segítség nem nyújtható.
A túlélés esélyei a sérülés jellegétől és súlyosságától és a sérült ellenálló ké-
pességétől függenek.

53
A második esethez:
Hegyes tárgyak (ág, karó, késszúrás) erőbehatására keletkeznek. Rendszerint
belső szervek is megsérülnek.
Teendők:
• A sebben levő idegen testeket nem szabad eltávolítani. A kiálló részeket lehe-
tőség szerint a bőrfelszín magasságában vágja le.
• Szemben az elsősegélynyújtás általános szabályaival, az előreesett beleket visz-
sza kell szorítani a hasüregbe.
• Ezután rakjon fel lehetőleg steril kötést.
• A sérültnek sem enni, sem inni, sem dohányozni nem szabad.

Kisamputáció
Ezen végtagok részeinek leválasztása értendő, főképpen a kéz- és lábujjaké.
Rendkívüli helyzetekben végrehajtása mindenekelőtt
- teljes roncsolódás
- esetleg fertőzés és mérges kí-
gyó harapása esetén mérlege-
lendő. Akkor kell kisamputá-
Elkötés
ció mellett dönteni, ha az azzal
járó kockázatot a sérült vagy a Metszésvon:I
segélynyújtó kisebbnek ítéli,
1
mint a fennálló helyzet kocká-
zatát. E döntés ezért többnyire ~
szubjektív és az adott helyzet-
1 .
Bőrlebeny
től függ. A fertőzésveszély el-
lenére a gyógyulás esélyei álta-
lában jók.
Teendők:
• Az amputálandó végtagrészt - lehetőleg közel a vágás helyéhez - kösse
el és várjon, míg a lekötött rész érzéstelenné válik (szúrópróba, kb. 20
perc).
• Eközben készítsen elő kést (legyen a lehető legélesebb és a lehető legsterilebb)
és steril kötést.
•Vágja le az amputálandó részt egy ízületnél, meghagyva egy bőrlebenyt (a
csont ne sérüljön meg!). Amennyiben ez nem lehetséges, magát a csontot is
leválaszthatja.
• A meghagyott bőrlebenyt hajtsa a seb fölé és lehetőleg steril kötéssel rögzít-
se.

54
•Legfeljebb két óra múlva távolítsa el az elkötést és ellenőrizze a vérzést. Tar-
tós, erős vérzés esetén az elkötést ismételje meg, és legalább kétóránként
(minden esetben 3-5 percig eltávolítva az elkötést) ellenőrizze a vérzést,
mindaddig, míg el nem áll.
A bór és hús vágása az elkötés folytán szinte fájdalommentes. A csontot
körülvevő csonthártya idegei azonban továbbra is fájdalomérzékenyek.

Foghúzás
A fog eltávolítása fertőzés vagy
károsodás (erőbehatás vagy fogszu-
vasodás) miatt válhat szükségessé.
A foghúzáshoz szükség van egy ki-
hegyezett ceruza formájú, kemény
tárgyra (fém, kemény fa, kemény mű­
anyag stb.).

Teendők:
•Rögzítse a kezelendő személyt úgy, hogy munkáját annak fájdalomref-
lexei (ütés, lökés, elhúzódás) lehetőleg ne zavarhassák.
• Tegyen a fogai közé egy darab fát oly módon, hogy önt ne haraphassa meg, de
maradjon elég hely a munkához.
•A fent leírt szerszám hegyét nyomja erősen a fog és az állkapocscsont közé, és
közben végezzen körkörös mozdulatokat.
• Ismételje meg ezt a körkörös nyomást az eltávolítandó fog körül, míg az ki
nem lazul és könnyen eltávolítható az állkapocsból.
Ezzel még hajlított gyökér esetén is elkerülhető az állkapocscsont sérülése és
így a további szövődmények kockázata lényegesen csökken. Olyan módszerek
alkalmazása, mint a fog kiverése, kitörése vagy kiégetése, még rendkívüli hely-
zetekben sem ajánlható.

Hideg által okozott ártalmak

Általános lehűlés
Ezen a testhőmérsékletnek 37 °C alá süllyedése értendő. Rendszerint hideg,
nedvesség és szél együttes hatására következik be, például
- hideg vízbe esés,
- szükségtáborozás,
- az időjárás hirtelen elromlása,
- gleccserhasadékba zuhanás,
- lavina általi betemetés esetén.

55
 A lehűlés fokozatai:

Első stádium
Testhőmérséklet (agy, mell- és hasüreg) 37-34 °C.
Jelei:
- sápadtság,
- reszketés,
- igen éber tudat, egészen az izgatottságig (zavartság),
- szapora légzés és pulzus.

Második stádium
Testhőmérséklet 34-32 °C.
Jelei:
- álmosság, egészen az apátiáig,
- izommerevség, merev arc,
- a fájdalom iránti érzékenység hiánya,
- lelassult, később szabálytalan légzés és pulzus.

Harmadik stádium
Testhőmérséklet 30-27 °C.
Jelei:
- eszméletlenség,
- reflexek hiánya,
- tág, lassan reagáló pupillák,
- alig tapintható, szabálytalan pulzus,
- szabálytalan légzés (a légzés kimaradása).

Negyedik stádium
Testhőmérséklet 27 °C alatt.
Jelei:
- nincs légzés,
- nincs vérkeringés.

Teendők:
Szükség esetén alkalmazzon újraélesztést.
•Egyidejűleg az egész testet óvja meg a további lehűléstől (szigetelje a talaj hi-
dege ellen, csavarja alufóliába, takaróba, további ruhákba, szőrmékbe stb.
• Melegítse fel a lehűlt személy testét saját testével.
•Melegítse fel a lehűlt személy testének központi részeit (mell, has) forró kö-
vekkel, forró vízzel megtöltött palackokkal stb. (Nem rakandók a fedetlen
bőrre, mivel megégethetik.)

56
•Adjon neki forró italt (amennyiben eszméletnél van).
A lehűlt személyt fokozatosan kell felmelegíteni. A felmelegítés után fenn-
áll a felmelegítés okozta kollapszus veszélye (a meleg által kitágult vérerek-
ben pangó vér miatt) vagy a „másodlagos halál" (a még hideg külső vér ösz-
szekeveredé se a belső testrészek vérével). Ezért a lehűlt személynek nem
szabad mozognia, és semmilyen körülmények között sem szabad alkoholt in-
nia. A felmelegítés utáni veszélyek:
- a bőrhöz közeli erek kitágulása folytán a test fokozott hőleadása,
- az agy hőmérsékletszabályozó központjának megbénulása folytán a test véde-
kező reakcióinak hiánya;
- a szubjektív melegérzés miatt nincs motiváció a megelőzésre.
Megelőzés:
- állandó mozgás (futás, torna),
- nem szabad elaludni,
- nem szabad pánikba esni.

Helyi fagyások
A véredények beszűkülése és s testvégeken és kiálló testrészeken a melegítő
véráramlás meglassúbbodása folytán jönnek létre. Ezért a veszélynek különösen
a lábujjak, az ujjak, az orr és a fülek (nagy felszín, viszonylag rossz vérkeringés)
vannak kitéve.
Kedvezőtlen körülmények között helyi fagyások már 10 °C mellett is bekö-
vetkezhetnek.

Fagyási fokozatok:

Elóstádium
Jelei:
- „túszurkálás" érzése, az érintett testrész halvánnyá válik,
- hideg tapintás,
- érzéketlenség a csekélyebb vérellátás miatt (még szöveti károsodás nélkül).

Elsőfokú fagyás
Jelei:
- viaszfehérség,
- hideg tapintás,
- érzéketlenség hiányos vérellátás miatt (szöveti károsodásokkal),
- a bór esetenként már kemény és merev lehet, esetleg márványszerúen foltossá
válik.

57
Másodfokú fagyás
Jelei:
- szederjes bőrszínelváltozás,
- hólyagok keletkezése.

Harmadfokú fagyás
Jelei:
- a bőr fekete, elhalt szövetek.
A fagyás foka a baleset színhelyén sokszor még nem ismerhető fel. A körül-
mények alapján azonban gyakran felmérhető.
Más sérüléssel egyidejűleg fennálló általános lehűlés esetén mindig ez
utóbbin kell először segíteni. Fontos a megfelelő idejű várakozás és megfi-
gyelés.

Teendők:
• Melegítse fel a megfagyott testrészt saját testmelegével (hónalj, meleg kezek
stb).
• Aktív mozgásgimnasztika és könnyű masszázs (mindig a szív közelében
levő testrészekkel kell kezdeni, csak azután folytatni a megfagyott testré-
szekkel).
• Ha lehetséges, lassan melegítse fel az érintett testrészt nedves, fokozatosan
melegebb borogatásokkal (a víz hőmérsékletét a hideg, kb. 10 °C-tól fél óra
leforgása alatt fokozza a nagyon melegig, kb. 40 °C-ig.
• Gondoskodjon a test általános felmelegítéséről (ruha, takaró, forró italok).
• Mély fagyásnál szükség van lehetőleg steril kötésre.
• Óvja a megfagyott testrészt a további hidegtől, nedvességtől és széltől
(szövetbe, papírba stb. burkolás).
A megfagyott testrészt nem szabad hóval dörzsölni. Minden teendő óvatosan
hajtandó végre: a merevvé fagyott testrészek könnyen letörhetnek.
A fagyás területén lévő bőrsérülések (ujjkörmök, gyűrűk okozta sérülések)
különösen ki vannak téve a fertőzés veszélyének.

Megelőzés: .
- Kölcsönös figyelemmel kísérés és figyelmeztetés (a bőr helyileg fellépő elfe-
héredése nem jár fájdalommal és ezért az érintettnek arról nincs tudomása);
- a testrészek elszorítását (szűk gumi, túlságosan szoros övek, zsinórok stb.)
kerülni kell;
- a lábujjak és ujjak ismételt, aktív mozgatása;
- az orr, az arc és a fülek masszírozása.

58
Hőség által okozott ártalmak
Hőkimerülés
Rendszerint fokozatosan alakul ki, és az izzadás következtében beálló só- és
vízvesztés okozza. Nagy testi megterhelésnél ma,gas külső hőmérséklet mellett a
test 7 liter (sőt több) folyadékot is veszíthet.

Jelei:
- szomjúság,
- csökkent vizeletkiválasztás, sötét színű vizelet,
- gyengeség, émelygés,
- ingerlékenység, agresszivitás („caffard"),
- gyakran végtagi és hasi görcsök,
- szapora, gyenge pulzus, felületes légzés.
Teendők:
•A beteget nyugalmi helyzetbe helyezni (laposan fektetni).
• Itatni (lehetőleg sótartalmú itallal).

Hőguta
A testben felhalmozódó hő folytán keletkezik (legtöbbször fülledt időben,
25 °C feletti melegben, akkor is, ha nem süt a nap, de szélcsend van és magas a
levegő páratartalma), annak folytán, hogy a szervezet a hőszabályozó központja
felmondja a szolgálatot:
- a hőleadás a levegő magas hőfoka miatt nem lehetséges;
- a verejtéket a páradús levegő nem tudja többé felvenni,
- a verejték nem párolog el a levegő mozgásának hiánya miatt.

Jelei:
- erős szomjúság,
- fejfájás, rosszullét, hányás,
- szapora pulzus és légzés,
- levertség, szédülés, szorongás, kábultság,
- tántorgó járás, merev tekintet,
- élénkvörös vagy sápadt arcszín,
- csökkent vizeletkiválasztás vagy a vizeletkiválasztás megszűnése,
- görcsök, eszméletlenség.

59
Teendők:
• Nyugalomba helyezés hűvös helyen (árnyékban, folyóvíz vagy hófoltok
közelében).
• Eszméletlenség, légzés és vérkeringés hiánya esetén újraélesztés.
• Ha a sérült eszméleténél van:
- hideg ital itatása,
- levetkőztetés vagy ruhák kinyitása,
-legyezés,
- hideg lemosás, hideg borogatások.
A hőguta akut életveszélyt jelent. Az alábbi tényezők elősegítik a hőgutát:
- nehéz testi munka,
- levegőt át nem eresztő öltözék,
-kövérség,
- a hőséghez való szokottság hiánya.
Ezért fülledt időben fontos, hogy
- a komoly fizikai megerőltetést igénylő munkákat a reggeli vagy esti órákban
végezzük el,
- könnyű, szellős öltözéket viseljünk,
- gyakori lehúlésről (víz, hó, árnyék) gondoskodjunk,
- lehetőleg gyakran igyunk, ha mód van rá, sós italt.

Égési sérülés
Az égési sérülés többnyire száraz hő (tűz, robbanás, dörzsölés, elektromos
áram), a forrázás nedves hó (forró folyadék) hatására keletkezik.
Fokozatok és jeleik:
Elsőfokú: a bőr piros, duzzadt.
Másodfokú: hólyagképződés, váladékkal telt, feszes hólyagok keletkeznek a
bőrön.
Harmadfokú: szövetelhalás.
Negyedfokú: a bőr és a bőr alatti izomrétegek (esetleg a csont) elszenesedése.
Az égési sérülésnél döntőbb annak kiterjedése, mint súlyossága. Ameny-
nyiben a testfelület több mint egyharmadára terjed ki, a sérült életveszélyes álla-
potba kerül az égési sokk miatt (annak folytán, hogy az emberi szövetekben
levő folyadék és a vérfehérje az égési hólyagokba, illetve a sebeken át kiszi-
várogva a külvilágba kerül, és azáltal, hogy az égésnél méreganyagok kelet-
keznek).

60
 Az égési sérulés felületének kiszámítása:
fej 9%
nyak 1%
kar és kéz 9%x2
törzs elülső felülete 18 %
törzs hátsó felülete 18 %
comb 9%x2
alsó lábszár és lábfej 9%x2
100%

Alapelv: egy tenyérnyi felület a testfelület 1%-ának felel meg.

Teendők a baleset színhelyén:
• Ha a sérult ruhái égnek, fojtsa el a lángokat (a földön hempergetni, sátorlappal
vagy pokróccal körultekemi, vízzel leönteni;
• forrázásnál lehetőleg gyorsan távolítsa el a ruhákat;
• a sebbe szorosan beragadt ruházatot ne távolítsa el. Ezt ugyanis a hó sterilizálta
és kötésként szolgál.

További teendők:
Első lehetőség (hidegvízkezelés):
• Mártsa a megégett testrészt lehetőleg mihamarabb hideg folyó vízbe
(16 oq.
•Hagyja annyi ideig a vízben, míg a fájdalmak az enyhülés után újból erősebbé
válnak.
• Engedje ki a testrészeket a vízből, várjon, amíg a fájdalom csillapodik és
ismételje meg az eljárást, egészen addig, amíg az erősen piros bőr külsőleg
normálisnak nem tűnik.
A tapasztalatok szerint ez a folyamat
elsőfokú égéseknél 40-50 percig,
másodfokú égésnél kb. 1/2 óra hosszat,
harmadfokú égésnél 2 óra hosszat tart.
Ez az eljárás egészen a testfelület 50%-áig történt megégése eseteiben alkal-
mazható, amikor is a sérultet teljes egészében vízbe kell mártani.

Második lehetőség:
• Lehetőleg sterilen takarja le és kösse be a megégett testrészeket.
•Az égési sebekre semmit nem szabad tenni (sem olajat, sem gyógynövényeket
stb.).
•Minden égési sérultnek az első órában 1 liter folyadékot kell adni (vizet, vagy
még jobb a sós ital).
• A sokk elleni teendőket még a sokkjelek megjelenése előtt el kell végezni.
•Az égési sebek nyílt kezelése (friss levegő és nap) a nagyfokú fertőzésveszély
(rovarok, föld) miatt csak a gyógyulási folyamat előrehaladott szakaszában
ajánlatos.

Sugárzás okozta sérülések

Csak a napsugarak által okozott sérülésekkel foglalkozunk, az atomsugárzá-
sok okozta sérülésekkel nem, miután ez utóbbiak előfordulásának eshetősége
egyelőre igen korlátozott és ezért kevéssé valószínű.
A földfelszínt érő napsugárzás
40% látható fényből,
59% hosszúhullámú infravörös sugárzásból (meleg)
1% rövidhullámú ultraibolya sugárzásból (UV-sugárzás) áll.

A napsugárzás hatása függ az alábbiaktól:

- az intenzitástól (a felhők és a levegőbe került ipari szennyeződések a sugár-
zás erősségét 15-30%-kal csökkentik),
- az időtartamtól,
- a becsapódási szögtől (a Nap állásától),
- a tengerszint feletti magasságtól (az intenzitás 1000 méterenként 10-20%-kal
növekszik),
- a visszaverődéstől (a víz az összsugárzás 5%-át, a világos homok 15%-át, a
hó az összsugárzás 80%-át veri vissza),
- a fényszóródástól,
- a bőr fényhez szokottságától ( ez nem érvényes a szemre és a nyálkahár-
tyára),
- az egyéni érzékenységtől.

Napszúrás
A napszúrás a bőr ultraibolya sugárzásra való reagálásának következménye.
Jelei:
- a bőr piros elszíneződése és duzzadása, esetenként hólyagok keletkezése,
- érintésre a bőr fáj,
- esetenként kábultság és rosszullét (hányinger).
Teendők:
•A sérült megóvása további napsugárzástól (árnyék, ruházat).
•Hideg borogatások (legjobb az esővizes borogatás), amelyeket a panaszok
enyhüléséig rövid időközönként váltani kell.

62
Szemgyulladás (úgynevezett hóvakság)
Az ultraibolya sugarak a homlokra és a szem kötőhártyáira gyakorolt hatása
következtében jön létre.
Jelei:
- erős fájdalom a szemben,
- idegen test érzése („homok van a szememben"),
- a szemek pirosak,
- súlyos esetekben irtózás a fénytől,
- szemhéjgörcs,
- látási zavarok (átmenetileg).
Teendők:
• Mindkét szemet fényt át nem eresztő módon be kell kötni,
• hűtőborogatás.
A gyulladás súlyosságától függően (néhány napig) a szemet óvni kell a fény-
től (sötét helyiségben való tartózkodás vagy a szemek bekötése).
Megelőzésképpen napszemüveget vagy megfelelő segédeszközt lehet hasz-
nálni (lásd Segédeszközök címszó alatt), különösen nagy visszaverődés (hó,
homok, víz) vagy szórt fény esetén.

Sérültek szállítása
Amennyiben a sériilt (megfelelő ellátás után) szállítható állapotban van, helyes, ha
további kezelésének megfelelőbb helyre szállítják (táborhely, úti cél, víz közelébe stb).
A szállítás módja függ:
- a sérült súlyától és magasságától,
- a sérülés jellegétől és súlyosságától,
- a rendelkezésre álló segítők számától,
- a rendelkezésre álló segédeszközöktől,
- a terep jellegétől és lejtésétől,
- a szállítás hosszától.

Lehetőségek:

Járóképesség esetén Vállon történő szállítás

63
 Csípőn történő szállítás Karon történő szállítás

Hordozógyűrűn történő szállítás (bot stb.)

Szállítás szükséghordágy segítségével

Szállítás szükségülés segítségével (kötés, nadrágszíj, szövetcsík stb.)

64
 Szállítás szükséghordágy segítségével

Szállítás szükségszán segítségével

A segítő személy vagy személyek nagy testi megterhelése ellenére a szállítást

a lehető legkíméletesebb módon kell végrehajtani, hogy a további sérüléseket,
illetve a sérült állapotának súlyosbodását elkerüljük.

Egyéb életveszélyes állapotok

Vízbefúlás
Teendők:
• A lélegeztetést (levegő befúvását) azonnal (ha lehetséges, még a mentés
közben) meg kell kezdeni;
• a part elérése után a kimentett személyt ferde talajon, fejjel és felsőtesttel lefelé
kell elhelyezni (így a víz a tüdőből és gyomorból a szívmasszázs nyomóhatá-
sára ki tud folyni);
•szünet nélkül folytatni kell a lélegeztetést (levegő befúvását);
• a vérkeringés leállása esetén azonnal meg kell kezdeni a szívmasszázst;
• a sérültet óvni kell a lehűléstől (vizes ruhát levenni, betakarni, valamire ráfektetni).
Rázással csupán a szájba, garatba és a felső légutakba behatolt víz (össze-
sen kb. 0,1 liter) távolítható el, a tüdőhólyagokba bejutott víz (ami 3 liter is
lehet) azonban nem. Ezért az ilyen eljárás hatástalan, időt rabló, ne alkalmaz-
zuk!

65
Áramütés

Jelei:
- különböző mélységű és kiterjedésű égési sérülések (egészen az elszcnese-
désig);
- „áramjelek" (kissé kidomborodó, fehéres vagy szürke jelek, rendszerint fáj-
dalommentesek);
- megperzselt szőrzet;
- megolvadt fémtárgyak (övcsat, nyaklánc, óra, pénzérmék);
- izgatottság, szorongás, félelem;
- az öntudat elvesztése, a szívműködés és a vérkeringés megszűnése;
- görcsök, izomfeszültség, a légzőizmok mozdulatlansága;
- bénulási jelek;
-sokk.

Teendők:
• Kapcsolja ki az áramot.
• Adott esetben szabadítsa ki a sérültet az áramkörből.
• Ha szükséges, kezdje meg az újraélesztést.
• Lássa el az égési sebeket.

Mérgezések

Kígyómarás
A kígyóméreg a kígyó fajtájától függően az idegeket, az ereket vagy a vért
károsítja. Különösen nagy veszélyt jelent a kisgyermekek és az idősebb emberek
esetében (lásd a Veszélyek című fejezetet).

Jelei:
- két harapásnyom, egymástól néhány milliméter távolságra;
- a marás helyének gyors duzzadása és pirosodása;
- erős fájdalom a harapás helye körül;
- szédülés, émelygés, hányinger és hányás, szomjúság;
- fejfájás, esetenként bénulási jelenségek;
- nehéz légzés, a légzés olykor teljesen leállhat;
- esetenként véres vizelet, véres hasmenés;
-sokk;
- esetenként eszméletlenség.

66
Teendők:
• A marás helyétől kb. 10 cm távolságra a szív felé azonnal alkalmazzon elkö-
tést (ez megakadályozza a méreg terjedését).
• A sérült ne mozogjon.
• Kösse össze a két marásnyomot egy kb. 5 mm mély vágással.
•Fokozza a seb vérzését a vágás irányában történő nyomással és simítással (a
méreg ki öblítése), lógassa lefelé a végtagot.
•Nyugtassa meg a sérültet (küzdelem a sokk ellen).
• A sebet nyitva kell hagyni.
• Az elkötést kb. 20 perc múlva el lehet távolítani.
• A sérültnek sok folyadékot kell innia.
Ha a marás közvetlenül eret ér, az ismertetőjelek különösen gyorsan lépnek
fel.
Amennyiben a harapást okozó kígyót különösen mérges kígyóként azonosí-
tották (csörgőkígyó, mamba stb.), és ha a marás különösen erőteljes volt, mér-
legelni kell a kisamputáció végrehajtását is.
A mérges pókok és a skorpiók csípéseit ugyanúgy kell kezelni, mint a kígyó-
marást. Ezek hatása azonban legtöbbször csekélyebb.

Gombamérgezés
A mérgezési tünetek - a mérges gomba fajtájától függően - nagyon gyor-
san (kb. 1 1/2-2 órán belül) vagy csupán hosszabb idő (8-24 óra) múlva
jelentkeznek.

Jelei:
-hasfájás,
- rosszullét,
-hányás,
-hasmenés,
- hőségérzet, izzadás,
- esetenként izomrángás, görcsök, átmeneti látászavarok,
- esetenként nyugtalanság, ami egészen az erős izgalomig, hallucinációig ter-
jedhet,
- eszméletvesztés.

Teendők:
•A mérgezettet hánytatni kell (az ujjat a torokba tenni, sós vagy sós-szappanos
vizet itatni, ha rendelkezésre áll).
• A mérgezett ne mozogjon és igyon sokat.
• A mérgezettet óvni kell a hidegtől és a nedvességtől.

67
Szén-mono xid-mérge zés (CO)
A szén-monoxid színtelen, szagtalan, a levegőnél könnyebb gáz, és már kis
mennyiségb en mérgező. Akkor keletkezik, ha a tűz nem kap elég levegőt
(vályogháza kban, barlangokba n, hókunyhókb an gyújtott tüzek), de szén-
monoxidot tartalmaz a kipufogógáz és a robbanás által keletkezett gáz,
valamint a világítógáz is. A szén-monox id erősen kötődik a hemoglobinhoz,
alkalmatlanná teszi az oxigén szállítására és ez „belső fulladáshoz" vezet.

Jelei:
-fejfájás,
- szédülés, rosszullét, esetleg hányás,
- szívdobogás, légszomj,
- fülzúgás, „szemkáprázás ",
- izgatottság, szapora pulzus,
- izomgyengeség,
- eszméletlenség.

Teendők:
• Mentse ki a mérgezettet (közben vigyázzon saját épségére: az ablakot, ajtót ki
kell tárni!).
• A mérgezettet, amilyen gyorsan csak lehet, szabad levegőre kell vinni.
•Ha szükséges (légzés, vérkeringés megszűnése), kezdje meg az újraélesztést.
• Óvja a mérgezettet a lehűléstől.
A mérgezett arcszíne rendszerint „egészséges" (cseresznyepiros).

Szén-diox id-mérgez és (C0 2 )

A C0 2 színtelen, savanykás szagú gáz, de csak magas koncentráció esetén
veszélyes (8%-tól kezdve mérgező, 20%-től kezdve halálos). Nehezebb, mint a
levegő, ezért a talaj közelében gyűlik össze. Erjesztőpincékben, silókban,
pöcegödrökb en és kis mennyiségb en (4%) az ember által kilégzett levegőben
fordul elő. Ezért mérgezés következhet be nem kellően szellőztethető menedék-
ben való hosszabb tartózkodás során is.

Jelei:
- ugyanazok, mint a szén-monoxid-mérgezésé, valamint
- görcsös rángások.

68
Teendők:
• ugyanazok, mint a szén-monoxid-mérgezés esetén.
A menedékben a talaj legmélyebb pontján álló gyertya kialvása veszélyesen
magas szén-dioxid-koncentráció jele, tehát a mentő gyertyát vigyen magával, és
azt derékmagasságban tartsa!

Végkimerülés
Az ember teljesítőképessége függ
- biológiai adottságaitól,
- jellemétől,
- szellemi és lelki tényezőktől,
- egészségi állapotától,
- kondíciójától,
- edzettségétől,
ennek folytán egyénenként különböző. A teljesítőképesség határainak túl-
lépése mind a fizikai, mind a lelki teljesítőképesség csökkenéséhez vezet (kifá-
radás).
Csak ezen figyelmeztető jelet messze meghaladó megterhelés esetén követ-
kezik be az energiatartalékok teljes kimerítése és a vegetatív funkciók teljes
összeomlása (kimerültség).
Normális körülmények közt az utolsó teljesítménytartalékok akaratlagosan
nem mozgósíthatók (a szervezet önvédelme).
Azonban ezen utolsó teljesítménytartalékok mégis mozgósíthatók - és ezál-
tal késleltetni lehet, hogy az életfontosságú funkciók véglegesen csődöt mond-
janak -, mégpedig
• izgatószerekkel, amelyek hatása kiküszöböli a fáradtságérzetet, a pihenés irán-
ti vágyat, és kritikátlan, euforikus hangulatot teremt;
•stressz hatására (az időjárás hirtelen megváltozása, sérülés, becsvágy), amely
bonyolult kölcsönhatást eredményez a hormonok, a vegetatívum és a központi
idegrendszer között további energiák felszabadítása céljából (reakció a szük-
séghelyzetre és alkalmazkodási reakció);
•szükséghelyzetekben (üldöztetés, közvetlen életveszély stb.): ilyenkor az
önfenntartási ösztön olyan erős akaratimpulzusokat hoz létre, amelyek felsza-
badítják a teljesítménytartalékokat.

A testi, szellemi és lelki teljesítőképesség befolyása a kimerültség alakulására:

69
 Túlságos Kimerülés
Kifáradás
1 kifáradás / I
1 1 1
1 1 1
1 1 /

1 :
1 1

Stressz vagy rend-

kívüli akaratimpul-
zusok

Túlságos Kimerülés
kifáradás

A megterhelés időtartama

Amennyiben a megterhelés tovább tart, az érintett az utolsó teljesítménytarta-

lékok felhasználása után meghal, miután az életfontosságú funkciók a kimerült-
ség miatt véglegesen felmondják a szolgálatot.

A kimerültség jelei:
- erős fáradtság, alvásszükséglet,
- bizonytalan mozgás,
- szívdobogás, szapora légzés,
- egykedvűség,
- zavartság,
- eszméletlenség,
- a szívműködés és a vérkeringés megszűnése.

70
Teendők:
• Azonnali nyugalomba helyezés;
•szükség esetén újraélesztés;
•sokk-kezelés;
•forró (ha lehetséges, erősen édesített) italok itatása;
•pszichikai ráhatás: a megmenekülés reményét (de nem bizonyosságát) kelteni
(„Még nem vagy ugyan biztonságban, de vannak bizonyos esélyeink... ");
•a mentést elősegítő, de fizikailag nem megterhelő feladatokat adni (megfi-
gyelés, számlálás).

Szülés
A szülés folyamata az anya számára nehéz fizikai munka. A közelgő szülés
első jelei már kb. négy héttel előbb mutatkoznak:
- a has alsó része erősebben domborodik előre (a magzat a szülőcsatornába
illeszkedik);
- az anya légzése szabaddá válik;
- nyomás és húzás érzete keletkezik a lágyék és a derék környékén (amilyet sok
nő a menstruáció kezdete jeleként ismer).
A szülés a következő szakaszokból áll:
- tágulási szakasz,
- kitolási szakasz,
- lepényi szakasz.

Tágulási szakasz
Ennek folyamán tágul a méhnyak. A gyermek már a szülési helyzetben he-
lyezkedik el (fejjel lefelé). Ez a szülés leghosszabb szakasza. A szülési fájdal-
mak (ritmikus, szakaszos és egyre fájdalmasabb összehúzódások a méhben)
első ízben szülő anyáknál már kb. 20 órával, egyébként 8-12 órával a gyermek
világrajövetele előtt megkezdődnek.

Jelei:
- Kezdetben W-30 perces időközönként rövid fájások jelentkeznek.
- A tágulási szakasz folyamán a fájások időtartama meghosszabbodik és a
köztük eltelt idő rövidebb lesz (időtartam: 1/2-1perc2-5 percnyi időközök­
ben).

Az anya teendői:
•Az anya ezen időponttól kezdve ne egyen és ürítse ki beleit (a telt belek akadá-
lyozhatják a szülés folyamatát).

71
• A köldöktől lefelé történő gondos tisztálkodás csökkenti a fertőzés veszélyét.
• Mély hasi légzés a fájások alatt csökkenti a fájdalmakat.
•A szülő nő a fájásoknál ne préseljen maga is (fennáll a veszély, hogy a burok
túlságosan korán megreped), és a fájások közötti szünetekben tudatosan lazít-
sa el magát.
•A testhelyzet kívánság szerinti lehet (fekvés, guggolás, sétálás).
A fájások közötti szünetek az anya és különösen a gyermek pihenése miatt
szükségesek. A gyermek a méhfal fájások okozta összehúzódása miatt erős nyo-
másnak van kitéve. Ezáltal az erek beszűkülnek, ami akadályozza az oxigénel-
látást.
A segítségnyújtó teendői:
• Tegye meg a szükséges intézkedéseket meleg víz előkészítésére (tűz, fa,
edények).
• Készítsen elő mindent a szükséges kendők sterilizációjához.
• Vágja le és tisztítsa meg a körmeit.
• Készítsen fekhelyet az anyának (kemény alátét, mindkét oldalról hozzáfér-
hető, a hideg és az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújtó fekhely).

Kitolási szakasz
Ebben a szakaszban a gyermek kibújik a szűk szülőcsatomából a szabadba.
Ezalatt egy fájás folyamán megreped a magzatburok (burokrepedés) és hirtelen
nagy mennyiségű folyadék (magzatvíz, kb. 1/2 liter) távozik. A fájások
tolófájásokká alakulnak (akaratlan együttnyomás), amelyek sűrűn követik
egymást.
A gyermek normális körülmények között fejjel előre (arccal lefelé) minden
tolófájással egy szakasszal továbbjut a szülőcsatornában. Az együttnyomás
meggyorsítja a gyermek megszületését, és ezért igen fontos. Görcsösség (a me-
denceizmok ellenállása) esetén a szülés anya és gyermeke számára egyaránt
hosszabb és fájdalmasabb.

A kitolási szakasz jele:

- burokrepedés,
- a tolófájások kezdete.

Az anya teendői:
• Feküdjön a hátára és
• a tolófájások jelentkezésekor tárja szét combjait és kívülről fogja át őket a
kezével, hogy a nyomásban az egész test részt vehessen.
• A tolófájások közötti, nyitott szájjal történő szapora légzés enyhíti a fájdal-
makat és javítja az oxigénellátást.

72
 • Az anya ösztönös részvételét a nyomásban minden erővel (ha kell, külső erő­
vel is) fokozni kell.
• A fájások között az anya lehetőleg lazítson és pihenjen.
• A nyomás alatt vizelet- és székletürítés nem szokatlan. Emiatt nem kell szé-
gyenkezni - ez feleslegesen nehezíti a szülés lefolyását.
A segítséget nyújtó teendői:
• Az anya hüvelye körüli bőrt és szőrzetet meleg vízzel gondosan le kell mosni
(amennyiben rendelkezésre áll, szappannal).
• Készítsen elő lehetőleg steril kendőket és sterilizált vágóeszközt (a köl-
dökzsinór elvágásához).
• Forró vízzel (ha rendelkezésre áll, szappannal) gondosan tisztítsa meg kezét és
alkarját; lehetőleg csírátlannak kell lenniük.
• Tisztálkodás után ne érintsen meg semmit, kezét a levegőn hagyja meg-
száradni.
•Ne nyúljon bele a szülőcsatornába. Arckifejezése legyen barátságos, nyu-
godt. Ha az anya undort, szorongást vagy ijedtséget lát, könnyen begörcsöl-
het.
•Bátorítsa az anyát („lazíts"). Ezzel esetleg megelőzheti a begörcsölést.
•A fej megjelenésekor, illetve röviddel előtte fékezze le az anya nyomásgyakor-
lását szavakkal („most csak keveset nyomni", „ne olyan erősen"). Különben
fennáll a gátrepedés veszélye (repedés a hüvelynyílás és a végbélnyílás
között).
• Támassza meg a gátat enyhe ellennyomással, laposan rátett kézzel vagy ken-
dővel (gátvédelem).
• A fej áthaladásakor támassza azt meg a kezével. A fejet a test többi része gyor-
san és fájdalommentesen követi, a testet fel kell fogni.
•A gyermek száját lehetőleg steril ujjal vagy kendővel törölje ki (a friss vér
vagy a magzatvíz nem szennyező anyagok).
•Egyik kezével tartsa magasra a gyermeket a lábainál fogva, fejjel lefelé.
Amennyiben magától nem sikít (lélegzik), legyintse meg erőteljesen az
ülepét.
•Amennyiben a gyermek még most sem sikít (lélegzik), dörzsölje meg hom-
lokát hideg vizes kendővel. Ha ez sem vezet eredményre, a gyermek szájá-
nak és orrának újbóli kitisztítása után a gyermeket fektesse hasra, és léle-
geztesse mesterségesen oly módon, hogy két ujjal óvatosan nyomást gyako-
rol a mell oldalára (a gyermek légzési ritmusa kb. kétszer olyan gyors, mint
a felnőtteké).
•A köldökzsinór utolsó pulzációja után, kb. 15 cm-rel a gyermek hasa fölött
kösse el a köldökzsinórt két helyen (egy lehetőleg steril zsinórral vagy szövet-
csíkkal), és a két kötés között vágja át.
• Tegyen a köldökre steril kötést.

73
 A burokrepedés után az anyának nem szabad felkelnie (a köldökzsinór köny-
nyen megfojthatná a gyermeket). A gyermek még kb. 3-5 percig a köldökzsi-
nóron keresztül lélegzik. Azután megszűnik a köldökzsinórban a vér áramlása,
és a köldökzsinórt el kell vágni. A gyermek saját légzése (a tüdőhólyagok első
megtelítődése) az első sikollyal kezdődik.

Lepényi szakasz
A szülési folyamatot a lepény kitolása fejezi be. A méhlepény az anya és
gyermek közötti szövet, amelyben a légzési gázok és a tápanyagok az anya és
gyermeke vérkeringése között kicserélődnek. A méhlepény kitolása a gyer-
mek megjelenése után 1/2-1 órával következik be, és utófájások kísérik. A
méhlepény átmérője kb. 25 cm; 2-3 cm vastag, kb. 1/2 kg súlyú és a köldök-
zsinóron függ.

Jele:
- Utófájások jelentkezése (az előtte bekövetkezett erős tágulás folytán néha
alig érezhetőek).

Az anya teendői:
•Pihenjen, míg a méh újból elég erőt gyűjt ahhoz, hogy kitolja a méhlepényt.
• Az utófájásoknál nem kell nyomnia.
• 24 óra múlva táplálhatja először gyermekét.
•Amennyiben melle túlságosan kemény, előbb ki kell préselni belőle egy kis
tejet.

A segítségnyújtó teendői:
•Vizsgálja meg a méhlepényt, ép-e (a köldökzsinóron keresztül vízzel kell
feltölteni, a víznek nem szabad sehol kifolynia belőle). Tegye el befőttes­
üvegbe, és a gyermekkel együtt szállítsa be a kórházba.
•Az anya hüvelye környékét (mint szülés előtt) meg kell mosni. Vigyázat: a
hüvelybe nem szabad víznek behatolnia a fertőzés veszélye miatt!
A méhlepény leszakadása folytán a méhben nagy kiterjedésű seb keletkezik.
Ez a gyógyulás folyamán (3-6 hét) eleinte vérrel kevert sebváladékot választ
. ki, amely a hüvelyen keresztül távozik (gyermekágyi folyás).
Amennyiben a méhlepény részei (akár kis részek is) a méhben maradtak, fer-
tőzés következik be, amely rendszerint halálos. E részek eltávolítása rendkívüli
helyzetekben nem lehetséges.

74
 A szülés egész lefolyása alatt egészen a gyermekágyi folyás megszűntéig a
fertőzés veszélye miatt életfontosságú a legnagyobb tisztaság (segítségnyújtók,
anya, gyermek).
Atóniás vérzésnél a hüvelyt ki kell tamponálni. Szükségeszközökkel is, mert
elvérzés fenyeget!

Fájdalomcsillapítás
A fájdalom befolyást gyakorol a teljesítőképességre és a koncentrálásra; a kü-
lönösen erős fájdalom öntudatvesztéshez és sokkhoz vezethet. Rendkívüli hely-
zetekben csak korlátozott mértékben lehet ellene küzdeni. Elviselhető fokra való
csökkentése már eredménynek tekinthető.
Lehetőségek:

Alkohol
Amennyiben rendelkezésre állanak, az alkoholtartalmú italok megfelelő
adagolásban igen alkalmasak a fájdalomcsillapításra. Kis sebészeti bea-
vatkozások (például kisamputáció, foghúzás, törések helyreillesztése) köny-
nyen végezhetők fájdalommentesen alkohol által előidézett bódult állapotban.

Teendők:
Adjon kis mennyiségű alkoholtartalmú italt a sérültnek. Kanalanként való
bevétel, alkohollal átitatott kendők kiszívása és alkoholgőzök belégzése gyorsít-
ja a hatást.
A hatás érvényesülésének jelei:
- akadozó beszéd,
- egyensúly- és koordinációs zavarok,
- kábultság,
- öntudatzavar egészen az eszméletlenségig,
- a test izomzatának elernyedése, a csontvázizomzat megmerevedése (előreha-
ladott stádiumban).

Adagolás:
Az alkoholtűrő képesség egyénileg igen változó, gyermekeknél általában igen
csekély. Ezért a hatást folyamatosan figyelni kell, és a mennyiséget lassan kell
emelni mindaddig, amíg a kívánt állapotot el nem érjük (öntudatzavar, felületes
öntudatvesztés).
Kisgyermekeknél már 6-30 gramm alkohol, felnőtteknél 500 grammnyi
mennyiség (kb. fél liter 42%-os tömény ital) halálos alkoholmérgezést okozhat
(akut szívmegállás, légzésbénulás).

75
Hideg
A hideg fájdalomenyhítő hatása az alábbi tényezők együttes hatásán alap-
szik:
- a fájdalomérző idegvégződések érzékelési idejének meghosszabbítása,
- ingerkonkurencia („gate-control"-elmélet),
- az úgynevezett „fájdalomtermelő anyagok" termelésének, rendelkezésre bo-
csátásának és továbbításának korlátozása.
Az emberi bőrnek mind statikus, mind dinamikus hőfelvevő érzősejtjei van-
nak (termoreceptorok). Ezért a gyors fájdalomcsillapítás szempontjából nem-
csak az abszolút hőmérsékletcsökkentés, hanem a hőmérsékletcsökkentés gyor-
sasága is döntő.
Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az egymás után gyorsan megismételt
kezelések bőrfagyásokat okozhatnak, és ezt el kell kerülni. Azonban felszíni hó-
mérsékletcsökkentés egészen a helyi érzéstelenítésig (12 °C alatti bőrhőmérsék­
let) gyorsan elérhető.
A hideggel való fájdalomcsillapítás különösen alkalmas esés vagy ütés által
okozott sérülések következtében fellépő fájdalmak esetén.
Lehetőségek:
Hideg víz
Előnyök:
- Könnyű alacsony hőfokon tartani; gyorsan lehűti a sérült testrészt.
Hátrány:
-Az alkalmazási hőfok (10 °C felett) viszonylag magas.
Teendők:
• Szövetdarabot, szivacsot, mohapámát stb. folyamatosan felváltva hideg vízbe
mártani, kinyomni és a fájó helyre helyezni;
• a sérült végtagot hideg vízbe mártani és abban mozgatni vagy
• a sérült végtagot folyó hideg víz alá tartani.
Jég,hó,hűtőszekrénybőljégkocka
Előnyök:
- ugyanazok, mint a vízé, de alacsonyabb alkalmazási hőmérséklet.
Teendők:
• a hidegpakolást Gégdarabok, hólabdák) szorítani a fájó helyre és ott rögzíteni,
vagy
• ,jégmasszázst" alkalmazni: folyamatos masszázsmozdulatokkal a hólét odébb-
nyomjuk, és így a jéggel való közvetlen érintkezés folytán nagyobb hőmér­
sékletkülönbség érhető el.
Túlságosan hosszan tartó hidegkezelés helyi fagysérülést okozhat. A bőr elfe-
héredése vagy „karikák" megjelenése figyelmeztető jelek. A kezelést többször
félbe kell szakítani. Addig kell csinálni, míg a bőr ki nem pirul!

76
 Kb. egyperces hidegkezelés után a bór és az izmok erei összeszűkülnek. Így a
hidegkezelésnek vérzéscsillapító és gyulladásgátló hatása is van.

Fertőtlenítés (sterilizálás)
A fertőtlenítés a mikroorganizmusok számának csökkentése, illetve a kóro-
kozók elpusztítása csíramentesség (sterilizálás) elérése céljából. A sterilizálás
valamennyi mikroorganizmus eltávolítását vagy elpusztítását jelenti.
Még túlélési helyzetekben is fontos a sebet lehetőleg fertőtleníteni és minden,
a sebbel érintkezésbe kerülő tárgyat sterilizálni. E cél klinikai formában bizto-
san nem érhető el. De még a részeredmények is erősítik a test saját védekező re-
akcióit, és emelik a túlélés esélyeit.
A sterilizálás lehetséges módjai:
- forrásban lévő víz,
-vízgőz,
- forró levegő ( 160 °C-on, 2 óráig),
- energiában gazdag sugárzás (gammasugárzás) alkalmazása,
-vegyszerek, gázok (etilén-oxid).

Forrásban lévő víz

Miután a baktériumok ellenállása a hővel szemben különböző (esetenként
egészen 80 °C-fokig), a kellő hatás elérése végett a sterilizálandó tárgynak
(például kötés, sebpárna) legalább 10 percig kell a forrásban lévő vízben ma-
radnia. Csak a baktériumok néhány kitartó alakja (spórák) nem pusztítható el
ilyen módon. Amennyiben a kifőzés nem lehetséges, meleg vízben történő
mosással (minél melegebb a víz, annál jobb, a mosás időtartama legalább 10
perc) szintén bizonyos sterilizáló hatást lehet elérni.

Vízgőz
Hasonló, de kisebb hatása van, mint a forrásban levő víznek. Időtartam: leg-
alább 15 perc.

Forró levegő
Legalább 200 °C-on kell sterilizálni. Időtartam: legalább 5 perc. Bizonyos
anyagok meggyulladnak, ezért óvatosan kell eljárni. Az úgynevezett „kiégetés"
(kés, tű stb.) a fém szerkezetében változást okoz, és használhatatlanná teheti a
kést, anélkül, hogy nagyobb sterilizáló hatást gyakorolna; ezért nem ajánlatos.

Energiában gazdag sugárzás

Sugárforrásként rendelkezésre áll a Nap. Csírátlanító hatása a többi lehető­
séghez képest a legalacsonyabb, ezért főleg helyettesítésként vagy kiegészítés-

77
ként alkalmazandó. Gyorsítja a seb gyógyulását, ha a sebet a napsugarak köz-
vetlenül érik.

Gyógynövények
A gyógynövényeknek a legkülönbözőbb területeken gyakorolt hatása ma
egyértelműen bizonyított. Mégsem helyettesíthetik, csupán kiegészíthetik
vagy elősegíthetik az egyéb módszereket.
A számtalan gyógynövény közül az ismertetett gyógynövényeket az alábbi
kritériumok alapján választottuk ki:
- a szükséges mennyiség csekély volta,
- sokoldalú felhasználhatóság,
- jó gyógyhatás,
- gyakori előfordulás,
- könnyű felismerhetőség.
Az egyes gyógynövények leírása nem pótolja a gyakorlati növénymeghatá-
rozás biztos ismeretét.
Sohase használjon fel olyan növényt, amelyet nem tud biztosan azonosítani
és amelynek alkalmazási módját nem ismeri pontosan.

Begyűjtés
Az egyes gyógynövények virágzásának és begyűjtésének ideje az éghajlattól
és a tengerszint feletti magasságtól függ. A megadott időpontok tehát átlagok.
•Csak olyan növényrészeket gyűjtsön, amelyeket fel is használ (lásd a táblá-
zatot).
• Nedves időben (köd, eső, harmat) lehetőleg ne gyűjtsön.
• A legkedvezőbb napszaka kora délelőtt.
•Csak tiszta növényeket gyűjtsön (a mosás csökkenti hatásukat).
• Csak olyan mennyiséget gyűjtsön, amennyit fel fog használni.
- Leveleket fiatal, de teljesen kifejlett állapotukban,
- virágokat fiatal, de kivirágzott állapotukban,
- egész növényeket a virágzásuk időszaka kezdetén,
- terméseket érett állapotban,
- gyökereket teljesen kifejlett állapotban gyűjtsön be,
- kérget fiatal ágakról szedje,n.

Tartósítás
Elvben a friss gyógynövények felhasználására kell törekedni. Bizonyos tarta-
lék megteremtése céljából azonban lehetséges a szárítás útján való tartósítás, je-
lentős minőségromlás nélkül.

78
Levegőn történő szárítás:
•Terítse szét a begyűjtött növényeket száraz, levegőt átengedő kendőn (a leg-
jobb a függőágy-módszer) árnyékos, levegős helyen, vagy
• függessze fel zsinórral.

. Tűz segítségével történő szárítás:

•Akassza fel a begyűjtött növényeket a tűz közelében (a szárítás céljából cél-
szerű legmagasabb hőmérséklet megfelel az emberi test hőmérsékletének -
ezért végezzen könyökpróbát).

A gyökereket szárítás előtt meg lehet mosni, és hosszában vékony csíkokra

lehet vágni (felezni).
Szárítás után a leveleket morzsolja össze és a gyökereket aprítsa szét.

Tárolás
A szárított gyógynövényeket légmentesen és fénytől védve kell tárolni. Miu-
tán e követelménynek rendkívüli helyzetekben többnyire nem lehet eleget tenni,
a tárolás a hatás lényeges csökkenése nélkül legfeljebb csupán néhány hétig le-
hetséges.

Alkalmazás
A friss vagy szárított gyógynövények hatóanyagát hideg vagy meleg vízben
áztatással vonjuk ki (gyógytea). E teát belsőleg vagy külsőleg használjuk fel.
A külső felhasználás módjai:

Toroköblögetés és szájöblögetés
A torkot legalább egy percig kell öblögetni, a szájat kb. 5 percig (nem bele-
számítva a szükséges megszakításokat).

Lemosás
Szem:
A gyógyteába áztatott kendődarabbal mossa ki a szemet kívülről befelé (a ha-
lántéktól az orr felé haladva) kb. 3 percig.
Beszáradt vér, váladék, genny stb.:
Gyógyteába áztatott kendővel puhítsa fel a kérget, ezután kb. 10 percig, ami-
lyen forrón csak lehet, mossa le.

Részleges fürdő
Fürdesse a sérült végtagokat (ujjak, kéz, láb) kb. 10 percig, ezután meleg víz-
ben (kb. 40 °C).

79
~ Gyógy- Felhasznált Előfordulás Begyűjtés Elkészítés módja Alkalmazás Adagolás Hatás
növény rész ideje
Árnika virág hegyi rétek június- 1-2 csipetnyi árnikavirágot öblítés naponta vérömlenyek, rándulások,
sík vidékek július vízzel leönteni gargalizálás 3-5-ször zúzódások, sebek ellen
humuszos és lOpercig borogatás naponta szájnyálkahártya- és
rétek hagyni állni többször torokgyulladás ellen
Szemvidí- egész hegyi rétek június- mint árnika inni napi 1/41 szemgyulladás, fényérzé-
tófű növény síkvidéki október öblítés naponta kenység és könnyezés
(Euphrasia) rétek többször ellen
Fekete gyökér nedves rétek tavasz 1 kis maréknyi (l evőkanál) borogatás naponta vérömlenyek
nadálytő és erdő- vagy gyökeret 1/21 vízben helyi fürdő többször gennyedés
szélek ősz kb. 10 percig főzni, testhőmérsék- sebek
utána leszűrni leten
Vérehulló gyökér homokos, tavasz 1-2 csipetnyi gyökeret inni naponta hasmenés (inni)
fecskefű (vágásnál kavicsos vagy 1/41 vízben borogatás 3 csésze torok- és szájgyulladás
piros talaj, ned- ősz 15 percig főzni, gargalizálás naponta (gargalizálás) fagy daga-
lesz) ves láptalaj leszűrni többször natok, fagysérülések
Tölgyfa kéreg nedves erdei egész évben 2 csipetnyi tölgyfa- inni napi 2 csésze hasmenés ellen (inni)
és réti lehet, kérget 1/41 borogatás ! -szer naponta sebek, fagysérülések
talajon a legjobb vízben 5 percig helyi fürdő ! -szer naponta aranyér (borogatás,
középhegy- tavasszal főzni, leszűrni (langyos) fürdő)
ségig vagy ősszel
Áfonya gyümölcs félárnyékos nyár 1 kis marék áfonyát inni naponta több - hasmenés ellen (inni)
erdei talaj és ősz 1/21 vízzel öblögetés ször 1 csésze száj- és garatgyulladás
10 percig főzni, naponta 3-5- (öblögetés, gargalizálás)
leszűrni szőr (különösen ajánlott
gyerekeknek)
1
 Gyógy- Felhasznált Előfordulás Begyűjtés Elkészítés módja Alkalmazás Adagolás Hatás
növény rész ideje
Martilapu levelek agyagos április- 2 csipetnyi levelet 1/41 inni napi 3 csésze köhögés, bronchitis,
vagy június forrásban levő vízzel asztma ellen
kavicsos leönteni, 10 percig
talaj állni hagyni, leszúrni
Kamilla virág rétek május- 1-2 csipetnyi virágot 1/41 mm napi 3-szor gyomor- és bélpanaszok
ugar június forrásban lévő vízzel gargalizálni 1 csésze, ellen (inni), száj- és garat-
leönteni, 10 percig részfürdők többször na-- gyulladások ellen (gargali-
állni hagyni, leszúrni borogatások ponta, 2-szer zálás, inhalálás), sebek
inhalálás naponta (helyi fürdő, borogatás)
Hárs virág rétek június 2 csipetnyi virágot 1/41 inni 3-szor naponta megfázás és fertőző beteg-
erdei talaj forrásban levő vízzel 1 csésze ségek ellen, megelőzés
leönteni és 10 percig céljából is
állni hagyni, leszúrni
Homoktövis termés kavicsos szept.- termés húsát összezúzni inni, enni szükség étvágytalanság ellen, vita-
talaj, rétek, okt. és ételbe, italba keverni szerint min és ásványi
folyópartok anyagok hiánya esetén
Boróka termés rónák okt.- bogyókúra: napi 3-szor enni minden kúra reuma, ízületi betegségek,
láptalajok nov. 1 bogyó, mennyisé- után legalább csúz ellen, rossz emésztés,
get növelni napi 3-szor 4 hét szünet étvágytalanság ellen
20 bogyóig, majd csök-
kenteni napi 3-szor 1 bogyóig
Galagonya virág köves talaj máj.-jún. 2 ujjhegynyi virágot (leve- inni 3-szor túlerőltetés,
szív és vérke-
levelek ritkás -szept.--0kt. let, termést) 1/41 forrásban naponta ringés gyengesége ellen
termés erdők levő vízzel leönteni, 10 1 csésze
Oo percig állni hagyni, leszúrni
.......
Kötések és borogatások
Helyezzen gyógyteával átitatott kendőt a sebre, és rögzítse. A kötést újból be
kell nedvesíteni. A hatást fokozza, ha teafőzetet is tesz a kendő rétegei közé.
Időtartam: legalább 2 óra.
Fontos: a kötésnek mindig légáteresztőnek kell lennie!

Inhalálás
Takarja le a fejét és a forró gyógyteát tartalmazó edényt (esőkabáttal, anorák-
kal), és a száján vagy az orrán keresztül mélyen és lassan lélegezze be a gőzt kb.
10 percen keresztül.

Személyes higiénia
A személyes (testi, lelki és szellemi) higiénia a betegségekkel és fertőzések­
kel szembeni védelmet, az önfegyelem fenntartását és erősítését szolgálja, és ja-
vítja a csoport keretében való együttélés minőségét.
Éppen ezért különösen rendkívüli helyzetekben van döntő jelentősége.

Betegségek és fertőzések elleni védekezés

A hiányos testápolás és a szennyes fehérnemű különösen vonzza a férgeket és
rovarokat. Ezek sokféle betegséget közvetíthetnek vagy szúrásaik és marásaik
által fertőző gócokat hoznak létre (lásd a Veszélyek című fejezetet).
Piszkos bőrön vagy szennyes ruházat esetén a rendkívüli helyzetekben szinte
elkerülhetetlen kis karcolások vagy horzsolások is gennyes sebekké fejlődhet­
nek, csökkentik a test teljesítőképességét és ellenálló erejét, és a fertőzés terje-
dése folytán életveszélyesekké válhatnak.
A rendszeres testápolás és a ruházat tisztán tartása e kockázatot a lehető leg-
kisebb mértékűre csökkentik.
Teendők:
• Mossa le alaposan egész testét naponta legalább egyszer, még jobb, ha kétszer
(lehetőség szerint szappannal). Használjon folyó vagy állóvizet (fürdés).
Szükség esetén a harmatot rázza le a fákról (természetes zuhany) vagy törölje
le a fűről (nedves kendővel való mosakodás).
• Ha kevés víz áll a rendelkezésére, legalább kezét, arcát, hónalját, a nemi szer-
vek területét és a lábát mossa meg.
• Ha nem áll víz a rendelkezésére, egy óra hosszat süttesse testét a nappal (fer-
tőtlenítő hatás, szellőzés).
• Ahányszor csak lehetséges, mossa ki fehérneműjét és ruházatát (lehetőség sze-
rint szappannal), és haladéktalanul foltozza meg még a kis szakadásokat is.
• Ha nincs mód a fehérnemű és ruha kimosására, akassza ki a napra egy-két óra
hosszat.

82
•Naponta mechanikus módon tisztítsa meg ruháját (rázza vagy porolja ki).
•Naponta kétszer mosson fogat. Segédeszközként egy ágacska rojtosra rágott
vége, egy szorosan összekötözött fűcsomó, egy kis darabka rongy vagy egy-
szerűen az ujja is használható. A fogak közötti rést legjobban fonallal vagy ki-
hegyezett fadarabkával tisztíthatja meg.
• Borotválkozzék naponta (egy jó éles késsel ez megoldható). Amennyiben a
borotválkozásra nincs mód, különösen ügyeljen a szakáll tisztaságára és ápo-
lására.
•Hetente legalább kétszer mosson hajat (ha lehetséges, szappannal).
• Rendszeresen vágja le kéz- és lábkörmeit, és naponta tisztítsa azokat.
Amennyiben nem tudja körmeit késsel levágni (vigyázat, különösen gyakor-
latlan kéznél), akkor reszelje le körmeit lapos kővel (homokkő, gránit stb.).
•Gondoskodjék arról, hogy eleget aludjon, különösen nagy testi megerőltetések
előtt és után.
Szappant saját maga is előállíthat a következőképpen:
A mosdószappanok zsírsavak nátrium- és káliumsói. Elvben úgy állítják elő a
szappant, hogy zsírt nátronlúggal, kálilúggal vagy hamuzsírral összefőznek.
Alapvetően bármely növényi vagy állati eredetű zsír felhasználható (a tengeri
állatok zsírját kivéve).
Kenőszappan:
Egyszerű kenőszappan nyerhető a zsír és hamuzsíroldat összefőzésével.
Hamuzsír előállítása: fahamut nagyobb edényben vízzel több napon át ki kell
lúgozni (meg kell keverni). Ezáltal a vízben kioldódik a hamuzsír (kálium-kar-
bonát). A keletkezett lúgot leöntjük. A szappan-előállítás minden fázisához cél-
szerű esővizet használni.
A hamuzsíroldatot zsírral több órán keresztül főzzük (1 liter oldathoz kb. 200
gramm, azaz két maréknyi zsír szükséges). Lehűlés után kenőcsszerű kenőszap­
pant kapunk.
Színszappan:
Meg lehet próbálni a még forró kenőszappanoldatot sok konyhasóval össze-
keverni, és ezzel a kenőszappant színszappanná alakítani, amely lehűlés után
mint kemény héj az anyalúgból kiválik.
Amennyiben szóda (nátrium-karbonát) - vízben feloldandó - vagy nátronlúg
rendelkezésre áll, abban lehet főzni a zsírt.
Igen jó szappan állítható elő marhafaggyúból:
1 liter 25%-os szódaoldatot (250 g szóda és 3/4 1 víz) kb. 200 g marhafaggyú-
val több órán át főzzük. Az oldathoz bőségesen hozzáadunk konyhasót, lehűlés
után a szilárd színszappan az oldatból kiválik.
Ha ezt a nyers szappant finomítani akarjuk, akkor forró esővízben még
egyszer feloldjuk, és konyhasó bőséges hozzáadásával még egyszer kivá-
lasztjuk.

83
Az önfegyelem fenntartása és erősítése
Éppen rendkívüli helyzetekben életfontosságú az önfegyelem. Önmagunk el-
engedése gyöngíti az élni akarást, a figyelmet, a teljesítőképességet, és pánik-
hoz, depresszióhoz, végül önmagunk feladásához vezet.
Az önfegyelem gyengülése lappangó és eleinte csupán apróságokon észlelhe-
tő folyamat is lehet. Ezért nagyon önkritikus módon ügyeljen a szükséges teen-
dők következetes végrehajtására.

Teendők:
• Állítson fel az adott helyzetnek megfelelő napirendet és azt következetesen
hajtsa végre. A napirend foglalja magában
- a testápolás időpontjait,
- az étkezési időpontokat,
- a pihenés időpontjait.
•Ne csak arra kényszerítse qiagát, hogy rendszeresen egyen és igyon (az éhség-
érzet és a szomjúság nem megbízható jelei a test élelem- és folyadékszükség-
letének), hanem készítse el gondosan és lehetőleg a szemnek is tetszetős for-
mában. Minden egyes étkezése jelentsen kellemes szünetet rendszerint amúgy
is megerőltető tevékenységei között.
•Minden tevékenysége során (gyaloglás, a táborban végzett munka stb.) tűzzön
ki magának olyan célt, amely a rendelkezésre álló idő alatt elérhető, és töre-
kedjék arra, hogy a kitűzött feladatot teljesítse.
• Ne halogassa a kellemetlen vagy terhes feladatok elvégzését. Kényszerítse
magát arra, hogy akkor végezze el a feladatokat, amikor szükséges.

A helyzettől függően (menekülés, üldözés, rossz időjárási viszonyok) nem

mindig lesz lehetősége rá, hogy a felállított napirendet betartsa. Mégis, ilyen
esetekben is meg kell próbálni a lehető legtöbbet megvalósítani.
A hangulata miatti eltéréseket csak ritkán és akkor is csak tudatosan engedé-
lyezzen magának.

A csoportban való együttélés javítása

Ha a rendkívüli helyzet több személyt érint, a szükséges meggondolásokhoz
és tevékenységekhez a csoport öntörvényűségéből fakadó aspektusok is társul-
nak.
A túlélési esélyek általában határozottan nagyobbak egy csoport keretében,
de bekövetkezhet az ellenkező hatás is, ha a csoport tagjainak egymással folyta-
tott harca másutt sürgősen szükséges erőket köt le.
A csoporton belüli jó légkör ezért nemcsak kellemes, hanem döntő jelentősé­
gű is lehet.

84
Teendők:
•Megfelelő testápolással gdndoskodjék az emberek közötti jó légkörről (a bűz
zavaró).
• Ismerje el mások fölényét egyes területeken még akkor is, ha ez saját hiúságát
sérti. Az ön erőssége talán más területen nyilvánul meg.
• Legyen őszinte, mondja meg, amit gondol, még akkor is, ha ez nem mindig
kellemes.
• De úgy mondja meg, hogy azzal ne bántson vagy sértsen meg másokat.
• Legyen udvarias és segítőkész, és' még rendkívüli helyzetekben is tartsa magát
a szokásos illemszabályokhoz (például az étkezésnél).

ÖNVÉDELEM
Általános alapelvek
Magyarországon a lőfegyver, valamint a gáz- és riasztófegyver használata, vi-
selése engedélyhez kötött. Az engedélyek alapján megkülönböztethetünk sport-,
vadászati és önvédelmi célból engedélyezett lőfegyvert.
Jelenleg a lőfegyverek használatáról, a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a
gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és lőterekről szóló
115/ 1991. (IX. 10.) kormányrendelet, valamint az ennek végrehajtásáról rendel-
kező 14/1981. (X. 31.) BM-rendelet rendelkezik.
Az önvédelmi lőfegyver használatát mindenkor az engedélyezettnek kell el-
döntenie, minden olyan jogos önvédelmi helyzetben, amikor már semmilyen más
eszközzel nem ér célt élete, testi épsége védelmében.
A fegyverhasználat jogosságát minden esetben az illetékes rendőrhatóság
vizsgálja.
A könyvünkben az alábbiakban ismertetendő önvédelmi eszközökön kívül
önvédelmi lőfegyverrel is védekezhetünk.

Fegyvertelen önvédelem
Alapelvek
Harci helyzet villámgyorsan, hirtelen és mindig váratlanul keletkezik - és a
küzdelem rögtön ezután már el is dőlt. A küzdelem abban a pillanatban éri el
tetőpontját, amikor megkezdődik. Ellentétben a széles körben elterjedt véle-
ménnyel: nem létezik „szép" dulakodás, és a fegyvertelen önvédelem művé­
szete semmiképpen sem tekinthető „nemes művészetnek".

85
 A küzdelem a tapasztalato k alapján alig tart 5-10 másodpercn él tovább
(sok esetben még ennél is rövidebb). Ha az ellenfelet ezalatt nem győztük
le, kevesebb esélyünk van a győzelemre. Ezért már a küzdelem kezdetén
minden azon múlik, hogy határozott cselekvésse l gyorsan dűlőre tudjuk-e
vinni a harcot.

Az alábbi alapelveket kell figyelembe venni:

- Gyors támadással ragadjuk magunkhoz a kezdeményezést, és használjuk ki
azt a pillanatot, amelyben az ellenfél az ijedtség miatt reakcióképtelen. Ez ve-
zet a leginkább eredményre.
- Jó küzdők hatásos fegyvere a láb és az ököl. Az ököl és a láb használata azon-
ban bizonyos távolságot tesz szükségessé a küzdők között. Ha közelebb lé-
pünk az ellenfélhez, úgynevezett fél ütéstávolságba, elkerülhetjük az ellenfél e
fegyvereit.
- Értelmetlen egyszer ütni és azután várni, milyen hatása van az ütésnek. Táma-
dások szakadatlan egymásutánjával (sorozattámadással) az ellenfelet meg kell
akadályozni abban, hogy a támadásokat kivédhesse, és ezután lehet harckép-
telenné tenni őt.

A fegyvertelen önvédelem eszközei

Fiz.ikai alapelvek
A közelharc „hevessége" fogalmán annak lehetőleg magas fokú kinetikai
energiatarta lmát értjük. Fizikailag a kinetikai energia a tömeg és gyorsaság
függvénye, az alábbi egyenlet szerint:
. . tömeg x sebesség2
kinetikai energia =------
2
A küzdőtechnika hatékonysága tehát párhuzamosan nő a bevetett tömeggel
(például az ütő ököllel), viszont négyzetesen annak sebességével.
A harctechnika annál hatékonyabb, minél gyorsabban hajtják végre. Ha két-
szer olyan gyorsan hajtják végre, hatása a célban négyszeres. Érdemes tehát en-
nek a ténynek kellő figyelmet szentelni.
Egy másik fizikai alapelv az ellenfélt érő találatból következik. Az energiá-
nak, például egy ökölcsapás energiájának, nem az egésze fejt ki hatást az ellen-
félre.
Egy részét - mint „ellenlökést "- annak kell elviselnie, aki az ütést adja. Ez
azt jelenti, hogy a találatkor irányított erők ütköznek össze, impulzus keletkezik.
Az odaütés vagy rúgás hatását magunknak is ki kell bírnunk, vagyis szükséges,
hogy az ütést végrehajtó testrész viszonylag kevéssé legyen érzékeny.

86
 Az ökölcsapás A találatot kapó tehetet-
impulzusa lenségi ellenállása

Impulzus, am-ely_t_é:y~j Maradékenergia (rezultáns),

amelyet az ütést adónak el kell
e legesen hat a találatot .
viselnie (,,következmény")
D
kapóra
~--------

A=C+D C=A-B

A fegyverként szóba jöhető testrészeknek

- gyorsan bevethetőknek
- fájdalomra nem érzékenynek és
- fél ütéstávolságról előnyösen használhatóknak kell lenniük.
Ez utóbbi az a kis távolság, amely védelemet nyújt az ellenfél nagy erejű rúgá-
sával szemben, az ellenfél az öklét korlátozottan tudja használni (horogütés), lá-
bát pedig csak térdrúgás formájában alkalmazhatja.

A hüvelykpárna
A kézzel való harcnak nagy előnye a gyorsaság. Bár a lábak erősebbek, de lé-
nyegesen lassabban juttathatók célba.
A legismertebb és legelterjedtebb technika az ökölcsapás, és valóban ez az
egyik legjobb harctechnika az ebben gyakorlattal bírók számára. A felkészü-
letlen ember az önvédelemben elsősorban azért nem használhatja eredménye-
sen, mert csuklója és öklének csontjai túlságosan gyöngék és a fájdalomra túlsá-
gosan érzékenyek ahhoz, hogy súlyos találatokat tudjon elérni.
Kitűnő fegyver viszont a hüvelykpárna. Nem érzékeny, és éppen a fél ütéstá-
volságból lehet eredményesen alkalmazni.
Lehet a hüvelykpárnával az ellenfél álla alá döfni, a test felfelé mozgása a dö-
fésnek nagy energiát ad. A döfés az ellenfél fejét hátralöki. Ha elég erős a döfés,
az ellenfelet azonnal harcképtelenné teheti.
A hüvelykpárna másik támadási célja az orr. Itt is alulról felfelé irányul a
lökés. Ez „felpuhítási technika"; nemigen teszi harcképtelenné az ellenfelet.
Azonban az eltört orrcsont okozta fájdalom, melyet erős könnyezés kísér, arra
kényszeríti, hogy rövid ideig önmagával foglalkozzék.

87
 Ez idő alatt azután döntő csapást
lehet rá mérni. Az orrgyöknél fekszik
a különösen törékeny és porózus ros-
tacsont.
Elméletileg lehetséges, hogy a hü-
\,
velykpáma ütése az orrcsont csontré-

!(\ szecskéit a rostacsonton keresztül a

homloklebenybe tolja; e hatás azon-
ban csak ritkán fog bekövetkezni.

A hüvelykpáma harmadik lehetsé-

ges támadási célja a gégefő.
Ha szorosan szembeállunk az ellen-
féllel, és ő ezenkívül előre is hajlik, elő­
nyösen alkalmazható a hüvelykpáma-
döfés a gégefőre. A nyakszirtre mért el-
lenütés megsokszorozza a hatást. A cél-
pont puha, így a támadó aligha sérülhet
meg..

A térd
A térd fél ütéstávolságban elsőrangú fegyver. A térdrúgás az erős lábizomzat
miatt különösen erőteljes, egyszerűen végrehajtható, és könnyen célba talál az
ellenfél két lába közt.
A találatok fájdalmasak és pillanatnyi bénító hatásuk van, sőt eszméletlensé-
get is okozhatnak.
A here minden férfinál egyformán érzékeny. Nem is szükséges telitalálat, ko-
moly hatása van annak is, ha a rúgás csak érinti a herét. Nem elhanyagolható előny,
hogy a rúgó térdünk egyben kitűnően védi saját nemi szervünket.
Az arcot térddel ért találat mindig komoly sérülést okoz és mindig erős fájda-
lommal jár. Agyrázkódást okozhat, de gyakran az arccsont is eltörhet.

Kombinált ütés
Ideális „finis", még kevésbé gyakorlottak is a siker esélyével alkalmazhatják.
A kombinált ütésnél a térdet a nemi szervekhez és a hüvelykpámát az áll alá
döfjük.
Megfelelő erővel végrehajtva a küzdelem végét is jelenti. A döfések nagy hatása
abban áll, hogy a test a hererúgás miatt előregörbül, míg az áll alá mért döfés foly-
tán megint kiegyenesedik. Ez az ellentétes mozgás növeli a hatást.

88
 Ezen döfések alkalmazásához először fél ütéstávolságra kell kerülni. A fél
ütéstávolság tudatos taktikai harci állás, amelyből a kombinált ütés ideális mó-
don végrehajtható. A küzdelem során a hatásos technika a kombinált ütés alkal-
mazása. Nem minden esetben hozzáférhető egy időben mindkét célpont, az el-
lenfél gyakran fedezi e testrészek valamelyikét. Ebben az esetben a döfést és
rúgást egymás után kell végrehajtani.

Fejelés
A fél ütéstávolságú verekedésben egy másik fegyver a fej. Fejelni előre és
hátra lehet. Az előrefejelés igen jó támadási technika a fél ütéstávolságba való
behatolás vagy átkarolás céljából. A hátrafelé fejelésre akkor kínálkozik alka-
lom, ha az ellenfél hátulról karol át bennünket. Ezeknek a fejeléseknek ugyanaz
a hatásuk, mint a térddel az arcba mért csapásoknak.

Rúgások
A láb ötször olyan erős, mint a kar, és hatótávolsága egyharmad-egynegyed-
del meghaladja a kar hatótávolságát.
A rúgást nem lehet olyan gyorsan végrehajtani, mint az ütést. Mégis hason-
lóan nagy a jelentősége, mint a kéztechnikáknak. Ezenkívül a fél ütéstávolság-
ban folyó küzdelem végső fázisában is marad lehetőség a rúgásra.

A rúgással jól megoldható a tusa nehéz fázisa és a fél ütéstávolságba való be-
hatolás. Egy tenyérnyivel a térdkalács alá mért erőteljes rúgás súlyos ízületi sé-
rüléseket okozhat, és ezenkívül rendkívül fájdalmas. Kellően megállítja az el-
lenfelet a fél ütéstávolságbajutáshoz, és a „finis", a kombinált ütéselvégzéséhez.
Ezenkívül a hevesen támadó ellenfelet rúgással nagyon jól meg lehet fékezni, és
kiválóan alkalmazható az ellenfél rúgásainak elhárítása céljából is. A lábat a cipő
„felvértezi": egyrészt növeli a rúgás hatását, másrészt védi a lábat a sérülés és a
fájdalom ellen.
A rúgáshoz a lábat, a lehető leggyorsabban a cél felé kell nyújtani. A rúgás
annál hatékonyabb, minél gyorsabban zajlik le a kinyújtási művelet. Az ellenfe-
let a talppal vagy cipősarokkal kell eltalálni.

89
 A lábrúgás célja az ellenfél térde. A legalkalmasabb célpont mintegy egy te-
nyérnyire a térdkalács alatt fekszik. Ha a rúgás ott éri az ellenfelet, akkor a síp-
csontot hátrafelé kinyomja a térdízületből.

Küzdőállás

Általános tudnivalók
Küzdőállás az az állás, amelyből optimálisan lehet küzdeni. A küzdő ebből az
állásból képes technikáját teljesen kihasználni, támadni és védekezni.
Nagy általánosságban a küzdőállásnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

Biztosítson
- biztos állást (stabil egyensúlyi helyzetet),
- mozgási lehetőséget,
- szabad látást (áttekintést),
- támadási és védekezési tehetőséget.
Vannak olyan küzdőállások, amelyek a védekezés szempontjából előnyösek,
mások pedig optimális támadási lehetőséget biztosítanak. A fölényben levő el-
lenféllel szembeni önvédelem esetén egyértelműen az előbbit kell előnyben ré-
szesíteni.

A küzdőállás két részből áll:

- az „alapépítményből", vagyis a lábak helyzetéből, ami a szilárd állás és a moz-
gási lehetőség biztosítéka, és
- a „felépítményből", vagyis a felsőtest és a kar tartásából, amelyek elsősorban
fedezéket és áttekintést biztosítanak.

Stabilan állni
A harci technikák alkalmazásának előfeltétele, hogy stabilan álljunk. A talaj
egyenetlenségei, az ellenfél találata stb. olyan tényezők, amelyek a testet stabil
helyzetéből kimozdíthatják, és ezáltal elvész az egyensúly is. Instabil helyzetben
lévő személy nem tud küzdeni. Ezért a küzdelem kimenetele szempontjából
nagy jelentősége van az egyensúly fenntartásának (ami egyet jelent a küzdóhely-
zet fenntartásával).
Az egyensúly azt jelenti, hogy a test súlypontja állandóan az alátámasztási fe-
lület felett helyezkedik el. Amennyiben innét kikerül, elvész az egyensúly is.
Az egyensúly elvesztése csökkenti a harcképességet.
A biztos, bizonytalan és közömbös egyensúly a fizikából ismert fogalmak.
A küzdőállásnak stabilnak kell lennie, tehát a lehető legbiztosabb állást kell
biztosítania.

90
 EGYENSÚLY

......... ~
Közömbös Biztos Bizonytalan

1. piramis:
nagy alátámasztási felület
alacsonyan levő súlypont
JÓ STABILITÁS

2. piramis:
közepes nagyságú alátámasztási felület
középen levő súlypont
KÖZEPES STABILITÁS

3. piramis:
kis alátámasztási felület
magasan fekvő súlypont
ROSSZ STABILITÁS

Az állás stabilitása függ

- az alátámasztási felület nagyságától és
- a súlypont fekvésétől.

_.__
nagy alátámasztási felület közepes nagyságú alá- kis alátámasztási felület
mélyen fekvő súlypont támasztási felület magasan fekvő súlypont
JÓ STABILITÁS középen fekvő súly- ROSSZ STABILITÁS
pont
KÖZEPES
STABILITÁS

91
 A legbiztosabban széles, mély terpeszállásban állunk.
A mély helyzetben való stabil állásnak mindenesetre lényeges hátránya, hogy
igen erősen csökkenti a mozgékonyságot.

A mozgási lehetőség

A mozgás a súlypont eltolását jelenti. Amennyiben mélyen van, a súlypontot

csak előzetes megemeléssel lehet elmozdítani. Tehát a mozgás stabil helyzetben
hosszabb időt igényel. Ez ellentmond a küzdelem gyorsasága alapkövetelmé-
nyének.

A mozgási lehetőséget biztosítani lehet:

- nem' túlságosan mélyen fekvő súlyponttal (amihez közepes nagyságú alátá-
masztási felület tartozik) és
- behajlított térddel, ami lehetőséget ad a térd kinyújtására.

Ez utóbbi némi magyarázatra szorul:

A mozgékonyság a test súlypontjának vízszintesen történő, lehető leggyor-

sabb megváltoztatását jelenti. (A test súlypontja vízszintesen körülbelül a köl-
döknél helyezkedik el.) A testsúlyt nem viselő lábnak a testsúlyt viselő láb elé
helyezésével (lépés) ez csak lassan érhető el. Meghajlított ízületek kinyújtása
azonban sokkal gyorsabb. Ha tehát a kinyújtási mozdulatot a súlypont megvál-
toztatása céljából hajtjuk végre, akkor vízszintesen igen gyors mozdulatok tehe-
tők.
Ezért kell a térdeket a küzdőállásban behajlítani.

Összefoglalás
A küzdőállásnak tehát a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie két
követelménynek: a lehető legnagyobb állásbiztonságnak és az optimális mozgá-
si lehetőségnek.
Ez kompromisszum alapján érhető el.
Az állásbiztonságnak minden oldal felé lehetőleg stabilnak kell lennie. A vívó
kitörése például előre és hátra rendkívül stabil, oldalra azonban rendkívül labilis.

92
 fél lábhossz

''
'1

Optimális lábállás:
_J 11\
alátámasztási felület
négyzet alakú,
két és fél lábhossz
----- ---------l~1
1
1

'
lt-.- ----- l(l

IE----ll
két és fél lábhossz

Minden oldal felé való stabilitás széles lépőállással érhető el.

?'stabil
/

labilis

E lábállásnak megvan azonban a minden lépőállást jellemző gyengéje: a láb-

tengelyre merőleges irányban az egyensúly veszélyeztetve van. Ebben az irány-
ban a küzdőhelyzet labilis.
Ezt a hátrányt a függőleges irányban történő mozgással lehet kiegyenlíteni.
Az alábbi rajz bemutatja ennek elvét:

{J~

r~
c::.:::J t .::.;> -

Egyensúlyvesztésnél félő, hogy a küzdő elesik - mivel az alátámasztási felü-

let felett levő súlypont innen kimozdult. A lábak gyors behajlításával azonban a
testet megint vissza lehet hozni az alátámasztási felület fölé. Ezzel a stabil
egyensúly újra helyreáll.

93
 Az egyensúly megőrzését csak a biztos állás és a mozgás együttes hatása biz-
tosítja.

A támadás
Ha harcra kész ellenféllel állunk szemben, akkor a veszély elhárításának:
egyik módja a támadás. Csak néhány tizedmásodperc szükséges ahhoz, hogy
valaki az ütéshez, rúgáshoz nekikészüljön, és azt célba is juttassa; az átlagos
reakcióidő azonban ennél mindig hosszabb.
Az önvédelemnél tehát célszerű arra kell törekedni, hogy megelőzzük a táma-
dót, mivel ellenkező esetben a támadó alig behozható előnyre tesz szert. Eköz-
ben azonban mindig be kell tartani a jogos védelem általános szabályait.
A jó hárítás megóv attól, hogy a támadás során a verekedő találatot kapjon.

A legjobb küzdőállás - kissé általáno-

sítva - az, amelyben mindkét kart a fej
előtt tartjuk (a nyak magasságába n, vagy
annál feljebb). A karok jó védelmet nyúj-
tanak:, amelyen alig lehet keresztülhatolni
(amennyiben eltekintünk a puszta erőbe­
vetéstől és a lábrúgásoktól).

A küzdelem legnehezebb fázisa az el-

lenfél elhárításána k legyőzése. Ha sike-
rül fél ütéstávolság ba kerülni, az szinte már a győzelmet is jelenti. Tehát
mindenekelőtt az a fontos, hogy az ellenfél hárítását oldalra üssük, hogy be-
juthassunk a fél ütéstávolságba, és hozzáférhessünk a legérzékenyebb testré-
szekhez.
Ennek gyakorlati előfeltétele az, hogy az ellenféllel ellentétes lábállást fog-
laljunk el. Igen gyakran az úgynevezett „alapállás jobbra" alkalmazandó.

1
c:::::)I 1~
---i- ---- --L__ _
1?? ~
1 1

94
 Ebből az állásból kiindulva kell megkezdeni a támadást. Ez három mozdulat-
folyamatból áll, amelyeknek lehetőleg egy időben kell lezajlaniuk:
1. A támadás alapja a kitörés, a test katapultszerű előrelendülése térnyerés és
a fél ütéstávolságba való behatolás céljából. A kitörés a testsúlyt viselő, hátul le-
vő láb kinyújtásával történik, és nagyon gyorsan hajtandó végre. Ezt a mozdula-
tot „csúszólépésnek" is nevezik.
2. A kitörés a támadót egyenesen az ellenfél akciót vezető kezébe, mondhatni „a
késbe" taszítaná, amennyiben ezen kezet nem ütné félre. E célból az előrenyújtott kar
hüvelykpámájával befelé kell ütni. A támadási pont lehetőleg az ellenfél könyöke le-
gyen, mivel ebben az esetben az emelő hatás és a kar sérülésének lehetősége a legna-
gyobb. Nem mindig fog sikerülni a könyök elleni ütés. Mindenesetre fontos,
hogy:
- az ellenfél karját befelé nyomjuk, ezzel
- saját támadásunk számára szabaddá tegyük az utat.
Ez a befelé nyomás nemcsak megakadályozza az ellenfelet az ellenakcióban,
hanem egyúttal elzárja másik karját is, és ezáltal legalább rövid időre mindkét
karja ki van iktatva a küzdelemből.
3. Egyidejűleg a másik kéznek a fej ellen irányuló hüvelykpárnadöfésre kell
törekednie, ami klasszikus boksz K. 0. hatást válthat ki. A harc hevében azon-
ban nehéz pontosan eltalálni a fejet. Ha az arc közepébe célzunk, rendszerint az
orrot éri találat alulról, az orrsövénynél. Ez legalább rövid időre eredményt hoz.
Az ellenfélre gyakorolt hatás elég hosszú ahhoz, hogy véglegesen fél ütéstávol-
ságnyira kerüljünk.
A küzdelem ezen első és legfontosabb fázisának feltétlenül eredményesnek
kell lennie. Ehhez az szükséges, hogy villámgyorsan és energikusan cseleked-
jünk. Felesleges volna megpróbálni cselezni, vagy trükköket alkalmazni. Ered-
ményt csak a kezdeményezés magunkhoz ragadása, határozott és erőteljes tá-
madás, valamint a három mozgás egyidejű elvégzése hoz. Ebben az esetben az
ellenfélnek csökkenek az esélyei.
A fél ütéstávolságba való behatolás önmagában véve nem különösen nehéz;
ha azonban nem sikerül, akkor az a továbbiakban hátrányos.
Még ha a fél ütéstávolságnyira való betörés sikerült is, lélegzetvételnyi szü-
netet sem szabad hagyni az ellenfélnek mindaddig, míg harcképtelenné nem
válik. Ez azonban viszonylag egyszerű, mivel a legérzékenyebb célpontok, az
áll és a nemi szervek könnyen elérhetők, és a saját fegyverek - mindenekelőtt
a térd - ideális kiinduló pozícióban vannak.
Amennyiben az ellenfél előrehajlik, fejére mért térdrúgásra kínálkozik alka-
lom. A hüvelykpárnával az orra mért ütés után az ütköző kéz oldalt a fej mellett
halad el, megragadhatja az ellenfelet a nyakszirtjén és a fejet a magasba lendülő
térd felé húzza. Ez szinte mindig tartós sérülést eredményez. A térdrúgások
legtöbbször a fej, a nyak, a gyomor vagy a here ellen irányulnak.

95
 Ha az ellenfél nem hajlik előre, nem nehéz egy lépéssel még közelebb lépni
hozzá, és kombinált ütést végrehajtani. Az ellenfél legtöbbször egyenesen állva
marad, ha a támadás első fázisa, a betörés a fél ütéstávolságba sikerült ugyan, de
nem volt elég erőteljes, és gyakran még akkor is ez a helyzet, ha a támadás nem
volt meglepetésszerű; a küzdelem kimenetele ebben az esetben bizonytalan,
mert megfelelő körülmények között az ellenfélnek elég ideje van ahhoz, hogy
ellenintézkedéseket tegyen.
Ugyanezen mozdulatsorozat védekezés céljából is alkalmazható, akkor tehát,
ha az ellenfél ökölcsapásait kell elhárítani. Ha már a támadás is nehéz volt, an-
nak ellenére, hogy a váratlanság tényezője a támadót erősítette, a védekezés
még sokkal nehezebb: a védekezőnek a reakcióidő nyomása alatt kell véghez-
vinnie a védekező mozdulatokat, mielőtt a támadás sikerül.
Ezért a verekedés taktikájában a védekezés kivétel legyen. De nem mindig
válogathatjuk meg a helyzetet, és szükség esetén - meglepetésszerű támadás-
nál - védekezéssel kell kitérni a támadás elől. Ajánlatos azonban, amilyen gyor-
san csak lehetséges, a védekezésből ellentámadásba átmenni. A mozdulatok sor-
rendje az ellentámadásnál ugyanaz, mint a támadásnál.
A támadást be lehet vezetni lábrúgással, amely vagy a térdet célozza meg,
hogy fellazítsa az ellenfél védekezését, vagy a lábfejre irányul, hogy elhárítsa az
ellenfél lábrúgását.

Az ellenfél támadásának kivédése

Hajtókánál való megragadás és fojtogatás elölről

Bár az ilyen támadásokat nem szabad alábecsülni, mert rendszerint testi fö-
lényben levők alkalmazzák, az ellenfél mégis hátrányban van. Az ellenfél sa-
ját maga juttatja magát kedvezőtlen helyzetbe. A megtámadottat szorosan ma-
gához húzva kierőszakolja, hogy fél ütéstávolságnyira kerüljön, amiben rossz-
abb helyzetben van: nemi szervének környéke teljesen ki van téve a térdrúgá-
soknak.
Egyúttal minden fedezéktől megfosztja magát, mivel mindkét kezét leköti az
ellenfél fogva tartása.
Az ilyen támadásra a helyes válasz a kombinált ütés, vagyis a térdrúgás a ne-
mi szervek felé és hüvelykpámával való ütés az állra. Az ellenfél erre vélhetően
felhagy a támadással.
Egy másik lehetőség abban áll, hogy az alkar erőteljes, kör formájú befelé
ütésével megtörjük a lefogást. Ezzel nemcsak oldalra ütjük az ellenfél karjait,
hanem ezeket egyelőre megfosztjuk minden cselekvési lehetőségtől.
Miután a hárítási mozdulat kizárólag a lefogó karok ellen irányult, a felsőtest
helyzete változatlan maradt.

96
 Ez fontos, mert most a megsemmisítő kombinált ütés helyes kiinduló helyze-
tében van.

Gallérná l való megraga dás és fojtogatá s hátulról

Ez a helyzet első pillantásra kedvezőtlennek tűnik, de több előnyt biztosít a
védekezőnek, mint a támadónak.
A támadó a védekezőt hátulról gallérjánál fogva megragadta és egyensúlyát
hátrafelé tolta. A megtámadott tehetetlennek tűnik. De amennyiben mégis tá-
mad, előnyére szolgál a váratlanság tényezője.
Saját egyensúlyunkat csak akkor őrizhetjük meg, ha a súlypont ismét a lábak
fölé kerül. Ez csak az ellenfél felé tett hátrafelé lépéssel sikerülhet. Csak a keze
húzását kell követni. Könnyű a hátralépésnél megfordulni a saját tengelyünk kö-
rül, és a lefogó kezet oldalra ütni. Elég, ha az alkart egyszerűen felfelé tartjuk,
az oldalra ütés magától, a megfordulás folytán bekövetkezik.
Ezután az ideális fél ütéstávolságnyi helyzetbe kerültünk, és a meglepett el-
lenfél ellen könnyűszerrel alkalmazhatunk kombinált ütést.

Félkörös rúgás elhárítás a

l. Az ellenfél találatának előfeltétele a helyes távolság. Mivel a félkörös láb-
rúgás elvégzése sok időt vesz igénybe, a megtámadottnak van ideje rá, hogy az
ellenfél útjából kitérjen. Így a rúgás nem ér célt.
2. Amennyiben kitérünk a rúgás elől azzal, hogy az ellenfél felé haladunk,
még van időnk ellenütést végrehajtani.
A félkörös lábrúgás csak időkiszámítás kérdése.
Félkörös lábrúgás jele a testsúlyt nem viselő láb felemelése. E jelre a védeke-
zőnek előre kell ugrania fél ütéstávolságnyira. A reakcióidőt beszámítva, az elő­
reugrás alatt a lábrúgás már „útban" lesz. Ezért a biztonság kedvéért meg kell
próbálni elhárítani.
Az elhárításnak a térdízülettel kell történnie, mert a térd a lépésnél kevés-
sé mozog. A térdblokko lás egyszerű, és nem igényel nagyobb erőkifejtést.
Ha egyszer megtörtént, az ellenfél heves rúgása a levegőben végződik.
Az előretörést fél ütéstávolságnyira össze kell kötni a támadással: a hüvelyk-
párna előrelendül és orron üti a támadót.
Kombinált ütés kivitelezése ezután már könnyű. Nem ritka, hogy az ellenfelet
ez az ütés földre teríti, mivel a lépés alatt egy lábon áll, és egyensúlya labilis.
Sarokkal vagy cipőorral a nemi szervekre mért rúgások azután végleg harc-
képtelenné teszik.

97
Lengő ütések elhárítása
A lengő ütésekre elvben ugyanaz vonatkozik, mint a félkörös lábrúgásokra,
az eltérés csak annyi, hogy az elhárításra rendelkezésre álló idő kevesebb, mert
a lengőütés kisebb kört ír le. Ismét a „menekülés előre", a fél ütéstávolságnyira
hatolás az, ami leginkább biztosítja a lengőütés elkerülését. Ebben az esetben
egészen közel kell menni az ellenfélhez, szinte érintési távolságba. Ezért a leg-
kevesebb időveszteséggel járó támadás a fejelés, amihez ideális az előrehajlás.

Legalább ilyen közelbe kell kerülni az

ellenfélhez, hogy a lengőütés ne érjen ben-
nünket.

Az előreugrással egyidejűleg a fejet az

ellenfél arcába kell lökni. A függőlegesen
felemelt alkar lefogja a lengőütést. Ezután
a kombinált ütés végrehajtása már nem üt-
közik nehézségekbe.

KAPCSOLATFELVÉTEL
Általános tudnivalók
Nyilvánvaló, hogy rendkívüli, életveszélyes helyzetekben a kapcsolat felvé-
tele a lehetséges segítőtársakkal feltétlenül szükséges. A kapcsolat felvétele,
mint sürgős teendő, közvetlenül az életfenntartáshoz szükséges teendők után
sorolandó.

98
 A kapcsola tfelvételt még különöse n nehéz körülmén yek közt is biztosíta ni
kell. Ezek sokfélék lehetnek: vihar süvöltése vagy vízesés zaja, menekülé s, fe-
nyegetettség, üldöztetés és esetenkén t annak szükségessége, hogy az informác i-
ók továbbítá sa vagy vétele oly módon történjék , hogy azokról más személy ne
szerezzen tudomást.
Idetartozik az utak vagy bizonyos helyek megjelölé se a magunk vagy mások
számára, ismeretlen személye k azonosítása, vagy ismert személye k felismeré se
éjszaka vagy rossz látási viszonyo k közt.
A kapcsolat felvétele mindig jelek formájáb an történik, amelyeke t
1. optikai,
2. akusztikai, vagy
3. technikai úton lehet továbbítani.
Ezeket a továbbítási módokat kombinál va is lehet alkalmaz ni (például kiáltás
és integetés), bizonyos jeleket többféle úton lehet továbbítani (például morzeje-
leket fényjelekkel, kopogtatással, vagy rádió útján).
Az alábbi jelek nemzetkö zi segélyjelként ismertek és az adott lehetőségek fel-
használásával továbbíthatók: ·

- S.O.S. a morze betűivel is kifejezhető: rövid, rövid, rövid - hosszú, hosszú,

hosszú - rövid, rövid, rövid: ··· - - - „. (akusztikai vagy technikai, optikai
úton).
- A ,,MAYDA Y" szó (kiejtve: méjdéj): többnyire csak technikai úton történő
továbbításnál (rádió) használják.
- Hegyi vészjelzés: percenként hat jelzés (optikai vagy akusztikai úton); meg-
ismétlés egy percnyi szünet után.
A válasz: 3 jelzés percenként, egy perc szünet.

A kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás optikai eszközei

Az optikai eszközökkel adott jelek felismerhetősége függ:
- a napszaktól,
- az időjárási viszonyoktól (napsütés, köd, hófúvás, eső),
- a nagyságuktól, színüktől és intenzitásuktól, valamint
- a terep fekvésétől (látást akadályozó terepviszonyok, fák).

Fényjelzések
A fényjelzések különöse n tengeren és hegyek között váltak be. A kilövőesz­
köz teljesítőképességétől függően a világítóp atronok 50--200 méter magasság ot
érnek el. Ajánlatos piros színű világítótö lteteket használn i, mivel a piros mind
nappal, mind éjjel igen jól látható.

99
 Mivel már golyóstoll méretű fényjelző kilövőkészülékek is vannak, és az
azokhoz használand ó patronok nem nagyobbak , mint egy golyóstoll kupakja,
sem súlyban, sem terjedelem ben nem jelentenek nagyobb megterhelést, különö-
sen, ha figyelembe vesszük hatékonysá gukat.

Tűz
A különösen éjjel és a terep megfelelő helyén (jól látható pont) igen
tűz
messziről is látható, de nappal is kitűnő kapcsolatteremtő eszköz.

Miután egyetlen jelző tűz tábortűznek is

vélhető, legjobb 3 tüzet felállítani egyenlő
szárú háromszög formájában , amelynél a
szárak hossza legalább 50 méter.
A következőkre kell ügyelni:
• A jelzőtűz farakása legyen legalább 2 m
magas.
• Lehetőség szerint csak száraz, gyorsan
égőfát használjunk.
• A farakás belsejében könnyen hozzáfér-
hető módon célszerű előkészíteni a gyúj-
tóst, hogy a tüzet gyorsan meg tudjuk
gyújtani.

• Hogy a tűz gyorsan lángra lobbanjon,

célszerű a farakást faállványr a (rostély-
ra) felépíteni. Ezzel alulról is huzatot
biztosítunk.
• Szükség esetén az előkészített tűzifát
ponyvával , vagy - ha más nem áll ren-
delkezésre - sűrű ágakkal takarjuk le,
hogy megvédjük az esőtől és hótól.
• Legyenek kéznél a döntő pillanatban a tűz
meggyújtásához szükséges eszközök (mele-
gedést swlgáló tűzrakás egy égő ága, működő öngyújtó, kellő mennyiségű gyufa).
• Több személy esetén meg kell állapodni, ki melyik tüzet mivel lobbantja láng-
ra. Ezzel a reakcióidő lényegesen megrövidü l.

Füst
A füstjelzése k hatékonys ága a világosság tól és a szél erősségétől függ (az
igen erős szél elfojtja és hatástalann á teszi a füstöt). Kedvező körülmény ek kö-
zött azonban nappal a füstjelzések hatékonyab bak, mint a tűz.

100
Kétféle füst állítható elő:
- sötét színű füst (nedves moha vagy levelek felhasználásával, vagy gumi, olaj-
jal átitatott kendők, rongyok elégetésével),
- fehér színű füst (a lángok vízzel való meglocsolásával).

sötét háttér (erdő, sötét szikla stb.)

és sötét, felhős ég =fehér füst

világos háttér (víz, világos szikla stb.)

és kék ég =sötét füst

A felszálló füstoszlop hatásának növelése és a tábortűztől való biztos megkü-

lönböztetése végett a füstoszlopot nedves ponyvával , takaróval stb. (sötét füst
esetén), illetve bizonyos időközönként vízzel locsolássa l (fehér füst esetén)
meghatározott ritmusban meg lehet szakítani.
Különösen kedvező körülmények között még morzejelek (S.O.S.) is adhatók
ily módon. Fehér és sötét színű füst váltogatása is lehetséges.

Mozgás
A mozgás is alkalmas arra, hogy a segítőtársak figyelmét felhívjuk magunkra.
E módszer hatékonysága függ
- a helyi adottságoktól (minden oldalról jól látható helyzet) és
- a látási viszonyoktól.
A hatás segédeszközök igénybevételével nagymértékben fokozható (kendők,
ruhák, egyéb tárgyak lengetése, saját magunk által készített sárkányok eregeté-
se ). Figyelembe kell venni, hogy a mozgás annál jobban látható,
- minél nagyobb a használt segédeszköz és
- minél rikítóbb és feltűnőbb annak színe.
A legjobban látható az élénkpiros és narancsszí n minden árnyalata, mivel e
színek a természetben nagy felületen nem fordulnak elő.
Karjelzéssel azonban nemcsak általában hívhatjuk fel a figyelmet magunkra,
hanem bizonyos jelekkel bármely információt is továbbíthatunk. Ezt szolgálja a
német jelző-ábécé, vagy a szemafor-ábécé.
Mindkettő két kézzel végzendő jelzéseken nyugszik, a betűket a karok által
bezárt meghatározott szög jelzi.
E két módszer alkalmazásának előfeltétele az, hogy mind a jelzéseket küldő,
mind a jelzéseket fogadó ne csak a módszert ismerje, hanem azt is tudja, melyik
módszert alkalmazzák. Ha a mozgás mint segédeszköz helyett fényforrást (pél-
dául zseblámpát) alkalmaznak, a hírközlés (bizonyos körülmény ek között) éj-
szaka is lehetséges.

101
 SZlf~ N-.Ít'4f.!~- ~- N9'r.g~
~r- N9'r.{,U
~
A <11> ~ H~ o~ ~

BVl> ~ I~ ~ p~ ~

C ~Vb> J ~ Q~ ~ x

Dt <11> K
! ! RV'l ~

~,_.L~~- L
r \ s~
IAA

F <fV <fV M
4V ~ TDJ>' ~
1A
G -dl> J4 N
41>
U IAA
"t>
Tükör
A tükör mint kapcsolatteremtő eszköz használata azon alapszik, hogy segítsé-
gével a becsapódó napsugarakat más helyre (keresésre indult csapatra, repülő­
gépre, hajóra) verjük vissza. Az alábbiak veendők figyelembe:
- Csak napsütéses időben lehet tükörrel jeleket adni.
- Jó látási viszonyok mellett e jelek 10 km, sőt nagyobb távolságból is láthatók.
- Megfelelő szögbeállítás mellett a jeladás a Nap szinte bármely állása mellett
lehetséges.
- Szabad kézzel 100 méterné l nagyobb távolságra meghatározott jelek adása
nem célszerű, mivel a kéz önkénte len mozgás a folytán a sugarat nem lehet
hosszabb ideig a célon tartani.
- Ha nincs kéznél tükör, helyette bármilyen fénylő tárgy használható (késpenge,
fémdarab, konzervdoboz fedele, üvegdarabok stb).
Aszerint, milyen tükröt használ unk, különböző techniká kat kell alkalmazni,
hogy a visszavert napsugár a kívánt célra irányuljon.

Jelzőtükör
A tükör közepén, nagyságától függetlenül, átlátszó rész van, a közepén fehér
vagy piros ponttal (modelltől függően), és a következőképpen használandó:
•Fordul jon a célpont felé, és tartsa a tükröt kb. 15 cm távolságra az egyik szeme
elé.
•Nézze n a tükör fölé, és mozgassa (forgassa, vagy döntse) a tükröt mindaddig,
míg a visszavert fénysugarat bármely ponton saját maga és a célpont között
nem látja.

102
 •Most a tükör közepén levő lyukon keresztül vegye célba a célpontot úgy, hogy
a fehér (vagy piros) pont a célra mutasson.
• Ezáltal a visszavert napsugár is a célpontra irányul.

Mindkét oldalán fényvisszaverő segédesz köz

amelynek közepébe 2-5 cm átmérőjű lyukat fúrunk (fémdarab, konzervdoboz
teteje).
•Forduljon a célpont felé, és tartsa a segédeszközt kb. 15 cm távolságban az ar-
ca elé.
• Célozza meg a lyukon keresztül a célpontot. Ezáltal a lyukon keresztül egy
fénysugár vetődik az arcára, ezt a fényvisszaverő felületű hátoldalon láthatja.
•Változtas sa meg a segédeszkö znek a Naphoz viszonyított szögét mindaddig ,
míg az arcára vetődő fényfolt, amelyet az eszköz hátoldala segítségével lát, a
lyukon keresztül eltűnik.
• Ezzel a visszavert fénysugár a célponton van.

*I
I

•Ha nagyon tompa a szög a Nap és a célpont között, forgassa a segédeszk özt
oly módon, hogy a fénysugár a kezére essen.
•Célozza meg ezután a lyukon keresztül a célpontot és változtassa meg a segéd-
eszköz helyzetét mindaddig, míg kezén a fényfolt a középen levő lyukon ke-
resztül el nem tűnik.

Egyik oldalán fényvisszaverő, középen célzólyu kkal rendelke -

ző segédesz köz
Mivel most az arcára eső fényfoltot a fényt vissza nem verő hátoldalon nem
láthatja, és így nem tudja nyomon követni mozgását, más kisegítő célzóberen -
dezésre van szüksége a célzáshoz. Ebből a célból vágjon le egy L alakú ágat
úgy, hogy a hosszabb része kb. 30 cm legyen, a rövidebb része (tüske) olyan
hosszú, mint a fényvisszaverő segédeszköz átmérőjének fele.
• Tegye a tükrözést szolgáló segédeszközt közvetlenül az arcához, egyik szeme
elé, és célozza meg a célpontot.

103
•Tegye a célzóberendezést elölről a segédeszközhöz úgy, hogy a hosszabb ré-
sze alul a segédeszköz szélét érintse, és a rövidebb rész függőleges helyzetben
legyen a célzólyuk előtt (a távolság kb. 30 cm).
• Most hozza egy vonalba a szemét, a célzólyukat, a célzóberendezés tüskéjét és
a célt, és addig változtassa a tükrözést szolgáló eszköz helyzetét, míg a vissza-
vert sugár a célzóberendezés tüskéje hegyének tetejét el nem éri.
·• Ekkor a fénysugár is a célponton van.

Egyik vagy mindkét oldalán fényvisszaverő segédeszkö z, lyuk

nélkül (késpenge, üvegdarab ka stb.)
• Tartsa a segédeszköz t a célzást végző szeme mellé vagy alá, amilyen közel
csak lehet, és csukja be a másik szemét.
• Másik karját nyújtsa ki, és tenyerét tartsa olyan helyzetben, hogy ujjai hegyé-
vel eltakarja a célpontot.
• Mindaddig változtassa a segédeszköz helyzetét, míg a visszavert fénysugár ki-
nyújtott keze u.ühegyeire nem vetődik.
• Húzza el u.ühegyeit - a fénysugár a célponton van.

A földre helyezett jelek

Rendszerint a repülőgépekkel (helipoterekkel) való kapcsolatfelvételt szolgál-
ják. Csak nagyon meredek hegyoldalon láthatók a mélyebben fekvő helyekről.
Miután e jelek célja, hogy a formája, színei és az árnyékolás által erősen tagolt
környezetben rendszerint nagy távolságról láthatók legyenek, elhelyezésüknél a
következő szabályokat kell betartani:

104
• A jelek elhelyezésére a lehetőség szerint sima és egyenletes színű terepet vá-
lasszon (homok, hó, rét).
• A jelek anyaga lehet bármi, ha színe elüt a háttértől (ruhadarabok, sűrű levelű
ágak, kövek, fűtéglák, levelek, fadorongok stb., a háttér színétől függően).
• Ha az alap hó, homok vagy föld, a jeleket kiásással is elő lehet állítani, ebben
az esetben az általuk vetett árnyék biztosítja azok felismerését. A kiásott ár-
kok mélysége ne legyen kevesebb 50 cm-nél (laza hó esetén a jeleket taposás-
sal, laza homok esetén kupacba rakással is elő lehet állítani).
•Tapasztalatok szerint a jelek legmegfelelőbb hossza 8-10 m (szélessége: kb. 1
m); de sohase legyenek 3 méternél kisebbek. Több jel esetén legalább 3 m tá-
volság legyen az egyes jelek között.
Segélykérő jelként rendszerint az S.O.S. jelzést használják. Amennyiben
ezenkívül (vagy kizárólag) más információkat akar közölni, használja az alábbi
nemzetközi föld-levegő jeleket (nagyságuk kb. 3 m):

Föld-levegő jelek
A „nem" és „nem értettem" jelek feleletül szolgálnak a pilóta kérdésére vagy közlé-
sére. A pilóta a repülőgép, helikopter billegtetésével vagy „közlés" ledobásával
nyugtázza, hogy a jelzést megértette.

1 11 F ~
orvosi segítségre egészségügyi fel- élelmiszerre fegyverre és lő-
van szükségünk szerelésre van és vízre van szerre van
szükségünk szükségünk szükségünk

L
üzemanyagra
w
műszerészrevan
CJ
térképre és irány-
1
1
rádiókészülékre
és olajra van szükségünk tűre van van szükségünk
szükségünk szükségünk

t
ebben az irányban
x
nem tudunk
K
jelezzétek nekünk
A
leszállás itt
haladunk továbbjutni a követendő irányt lehetségesnek
tűnik

105
 r:J
repülőgépsúlyo-
I>
megkísérlem a fel-
LL
minden rendben
vigen
san megsérült szállást

N JL ••• ---
s.o.s.
...
nem nem értettem

Amennyiben a segélykérő felvette a kapcsolatot a repülőgéppel, helikopterrel,

kéréseit vagy további szándékait a következő oldalon látható testjelekkel is kife-
jezheti.
Lényegében meggyorsítja és megkönnyíti a megkezdett segélyakciót, ha (re-
pülőgép esetében) a szükséges tárgy ledobására megfelelő területet, illetve (heli-
kopter esetében) a leszállásra megfelelő leszállóterepet készít elő.
. A következő szempontokat kell figyelembe venni:

Ledobó hely
• Legalább 200 x 300 m nagyságú, szabad terepen fekvő terület legyen.
• Ne legyenek rajta akadályok (kötélpálya, magasfeszültségű vezetékek), külö-
nösen a le- és felszállás irányában.
• Helyezzen el jelzéseket, hogy a repülőgép személyzete fel tudja ismerni a le-
dobóhelyet. Az egyes jelzések között 25 m távolság legyen.
•Mivel a ledobást rendszerint a föld feletti 50-200 méteres rárepülés alatt vég-
zik, ahhoz, hogy a repülőgép személyzete a jelzést idejében felismerje, a jel-
zés és a látást akadályozó tárgy közötti távolság és a látást akadályozó tárgy
magassága közti aránynak nem szabad kisebbnek lennie, mint 1: 10.

106
 Testjelek

kérem, vegyenek fel ne szálljanak le minden rendben

nyugtázva (megerősítve) segítségre van szükségem a rádiókészűlék működik

!(lR
a rádiókészülék nem működik dobja le a közlést az utat rövidesen folytatni
tudom

itt szálljon le sürgős orvosi segítségre van

szükségem

107
Ledobóhely

Helikopter-leszá llóhely
• Sima és szilárd felületű, kb. 20 x 20 m-es, 10%-ig terjedő keresztdőlésű hely-
re van szükség, amelynek közepén kb. 5 x 5 m nagyságú terület van, amelyen
a helikopter földet ér. Különösen éjszakai leszállás esetén feltétlenül szüksé-
ges, hogy a felület sima legyen.

Földet érési pont

•.
.
D' ! ~.
5m' 20 m

_____.....
...._
-----·-- 20m -···-·--

•Tisztítsa meg a területet az ott heverő, könnyen felkavarodó tárgyaktól (fű, kis
ágak, könnyű felszerelési vagy ruházati tárgyak), nehogy a helikopter megsé-
rüljön. Szükség esetén jelzésekkel kell ellátni a területet.
• Télen a puha havat, a porhavat keményre kell taposni.
• A leszállás helyéül ne válasszon völgyteknőket és keskeny teraszokat. Leszál-
lóhelynek hegytetők vagy egyéb sík terepek alkalmasak.

108
• Fordítson figyelmet az akadályokra. Magasságuknak a leszállási terep távolsá-
gához viszonyított aránya nem lehet kevesebb, mint 1:7 (például 15 méter ma-
gas akadály - 100 méternyire a leszállóhelytől).

• Jelezze a szélirányt, oly módon, hogy a leszállóhelynek a szél felé forduló ol-
dalán kétoldalra nyújtott karokkal háttal áll a szélnek.
Miután a helikopter földet ért, viselkedjék a következőképpen:
• Míg a forgószárny mozog, a helikoptert csak elölről vagy oldalról szabad meg-
közelíteni, és mindig völgy felől (megfelelő terep esetén).
•Fogja meg, rögzítse vagy csomagolja el a könnyű felszerelési tárgyakat (sap-
ka, köpeny).
• Hosszabb tárgyakat (botok, síléc, íj) feltétlenül vízszintesen kell tartani, hogy
a forgószárny nehogy megrongálódjon.
Elvben helikoptereket csak bizonyos körülmények között vesznek igénybe
(kivéve a kato~ helikoptereket):
- a vízszintes látótávolságnak legalább 1,5 km-nek kell lennie;
- a területnek felhőtlennek kell lennie;
- a szélerősségnek nem szabad meghaladnia az 50 km-es óránkénti sebességet.
Bár ezen értékektől szükséghelyzetben kismértékben el lehet tekinteni, nem
szabad erre számítani.
Amennyiben a terep a leszállást nem teszi lehetővé (például meredek), lehető­
ség van arra, hogy speciálisan felszerelt helikopterek kötélcsörlő segítségével
személyeket vegyenek fel az alábbi előfeltételek esetén:
- 60 foknál meredekebb falak vagy hegygerincek esetén legalább 20 m széles
hegyfok vagy hegypárkány szükséges.
- Ellenkező esetben a fal vagy lejtő lejtésének 60 foknál kevesebbnek kell len-
nie.

109
 1 több 1
l mint i
1- 2 o m - 1 kevesebb mint 60 fok

Útjelzés
Az útjelzés utak vagy helyek megjelölésére szolgál saját magunk vagy mások
számára. A jelzéseket mindig úgy kell elhelyezni, hogy
- könnyen és egyértelműen felismerhetők legyenek;
- minden szóba jöhető oldalról (visszafelé menetelés a jelzések nyomán, jelzett
út keresztezése, táborhely) láthatók legyenek;
- az egyik jelzésnél állva rossz idő esetén is látni lehessen a következő jelzést;
- olyan anyagokat kell felhasználni, amelyeket sem az időjárás, sem az állatok
nem tudnak eltávolítani vagy felismerhetetlenné tenni.
Lehetőségek:
Rovátkák metszése a fákba
Legjobb szemmagasságban és legalább féltenyérnyi nagyságban egészen a
kéreg alatti részig bemetszeni a fát. Figyelem: tűlevelű fáknál a rovátkák két nap
alatt annyira sötétekké válnak, hogy alig fedezhetők fel. A fát a hátoldalán is be
kell metszeni (a visszaúthoz).
Ágak megtörése
Vékony ágakat a végüktől kb. 30-50 centiméternyi távolságban megtörjük,
de lógni hagyjuk. Ha kérgüket eltávolítjuk, könnyebben észrevehetők.
Póznák
Csak viszonylag szabad terepen van értelme használatuknak.
Festékek
Ha rendelkezésre állanak, jól felhasználhatók jelzés céljára.
Nagy levelek,fűcsomók
Ezeket ágakra tűzzük, biztosítva, hogy ne essenek le.
Kőmáglya
Rétegekben egymásra helyezett kövekből készített kőrakás.
1
110
Kőgalamb
Felállított, egyes kövek.
Fűcsomó
A csomóba kötött, magas fű jól látható, ha a csomó közvetlen közelében a fü-
vet kitépjük vagy letapossuk.

F abemetszés Ág megtörése Nagy levelek

..-•

Kőmáglya Kőgalamb

Fűcsomó

Ha ai: egyszerű megjelölésen kívül még más útmutatást is kívánunk adni, ak-
kor ezt a - különösen Európában ismert- következő jelzésekkel tehetjük meg:

111
 Jelzések, amelyeket szükség esetén kövekkel is kirakhatunk
vagy a földbe véshetünk vagy más módon alakíthatunk ki

Útirányjelzés

Stop!
Itt várni

Ne várjon
tovább, ebben az
irányban mentem
tovább

Nem erre!

Figyelem!
Vigyázat!
Veszély!

Kézzel adott jelzések

Olyankor szolgálnak információk (utasítások, kérdések) továbbítására, ha az
információ közlésének más módja nem lehetséges (például víz zúgása vagy vi-
har) vagy nem célszerű (katonai feladat, vadászat). Általános szabályok:
-A kézjelzések adását a helyzettől függően akusztikus jelzéssel (kiáltás, fütty)
vagy érintéssel (megdobás fenyőtobozzal, kaviccsal) lehet jelezni.
- A „beszélgetőpartnereknek" egymás felé kell fordulniuk.
- Az irányjelzések a fogadó fél szempontjából értelmezendők (például a jelzést
adó fél jobbra mutat, ez a fogadó fél számára a bal oldalt jelenti).
- A jelek sebessége a végrehajtás sebességét jelzi.

112
figyelem menni

t
irány gyorsabban

te
lassabban

én várni

113
 állj kövessen

vissza
T gyüleknb

jobbra (balra) szétoszlani

sorba figyelni
(hallgatózni)

itt minden
rendben

114
 vigyázat, fel
veszély

J le megkezdeni

befejezni szükség van ...

útkereszteződés, megfigyelni
akadály

akadály csendet

115
 áthaladási áthaladási
akadály akadály
leküzdése

- Eltekinthetünk attól, hogy szünetet tartsunk a jelzések között, ha a jelek egy-

másutánja nem korlátozza az érthetőségüket.
- Ha szükséges, annak igazolására, hogy a jelzéseket megértette, a fogadó fél-
nek meg kell ismételnie a jelzéseket.

Ujj beszéd

M~ ftA B
_,-·-

e
~
--.~-3

0
~~
________J

E
...
-
/----=::ico
' ___7-:_b

-
M~ ~
~-~-·

--~-···.
.~1:
-··
~~\
=1
,;;:D

- ___ -.-,.~
_,,-/=j
'3-_
----....__.-t_::B:J

y
G H 1 J K L

~J íl 6
-
!}J 1

M N 0 p a R

~
s
~

r---3
T
~u fi
-·-~
v
M1
1 ;
w
rr x

~7 '~zy
116
 Részletes információk hangtalan közlésére szolgál, és rendszerint akkor hasz-
nálják, amikor a kézjelzések már nem elegendőek, vagy más okokból (például
mert túlságosan feltűnőek) nem alkalmazhatók. Az amerikai hadifoglyok Viet-
namban kézzel megjeleníthető, a gyakorlatban jól bevált ábécét dolgoztak ki,
amely feltűnés nélkül alkalmazható és ezért harmadik személyek kevéssé veszik
észre, ezenkívül szabadon hagyja a másik kezet, amely közben más tevékeny-
ségre használható.

Fényjelzések
Legkönnyebben zseblámpával adhatók, de minden más mozgatható fényfor-
rással is (például fáklya, izzó fadarab). Az alábbi egyszerű jelek mind szemé-
lyek, mind gépjárművek irányítására alkalmasak.

Fényforrás Jelentés

- fény függőleges fel-le mozgatása a test előtt egyenesen előre menni

- fény vízszintes ide-oda mozgatása a test előtt megállni
- fény körkörös mozgatása a test előtt. A kör iránya
a kívánt mozgásiránnyal ellentétes
balra körözés jobbra menni
jobbra körözés balra menni
- a fény villogtatása a test előtt. Mindaddig villogtat-
ni kell, míg a fogadónak hátrafelé kell haladnia hátrálni, hátrafelé haladni

Tetszés szerint más jelekben is meg lehet állapodni. Fényforrásokkal (akár

mozgathatók, akár nem) villogó jelek is adhatók. E célból a fényforrást vagy

Betűk Számok Írásjelek

a·- i .. r·-· 1 ·---- Pont·-·-·-

ii ·-·- j ·--- s ... 2··--- Vessző - -··- -
b-··· k-·- t- 3 ... __ Kérdőjel ··- -··
C-·-· l ·-" U"- 4 .... _ Hiányjel ·-·
ch---- m-- Ü··-- 5 „ ... Kettőspont ·- -: -·
d-·· Il-· v „._ 6-""
e· 0--- W·-- 7--··· Adásjelek:
f .._. Ö---· X-··- 8---·· Tévedés········
g--· p·--. j-·-- 9----· Megértettem ···- ·
h.„. q--·- Z--·· 0------; Adás vége ·-·-·

117
megfelelő ütemben ki és be kell kapcsolni, vagy letakarni (például ruhadarabok-
kal, a testtel), úgy, hogy a fogadó fél számára rövid ideig ne legyen látható. Így
a nemzetközi morzeábécé segítségével bármilyen információ közölhető.

Ismertetőjelek
Elsősorban olyan helyzetekben van rájuk szükség, amikor
- bizonyos személyeket,
- bizonyos személyeknek bizonyos csoportokhoz való tartozását,
- bizonyos körülményeket
kell felismerni, ami különösen fenyegetett helyzetben, menekülés vagy üldözte-
tés esetén fordulhat elő. Előfeltétel a kölcsönös láthatóság és az egyes jelek je-
lentésének ismerete. Az optikai ismertetőjel lehet
- személyek bizonyos magatartása vagy
- tárgyak bizonyos állapota.

A lehetőségek az adott körülményektől és a fantáziától függenek. Az alábbi

példákkal be kívánjuk mutatni, milyen széles skála áll rendelkezésre.

Személyek magatartása
(többnyire azonosítás vagy egy csoporthoz való tartozás megállapítására al-
kalmazzák):
Ruházat
bizonyos fejfedő viselése (forma, szín, nagyság);
bizonyos ruhadarabok viselése (például kék kabát, világos pulóver, térdnad-
rág, tornacipő); bizonyos kiegészítők viselése (meghatározott formájú, színű
vagy nagyságú táska, díszzsebkendő, ernyő, meghatározott újság a meghatáro-
zott kézben).
Tevékenységek
cipőfűző megkötése;
fésülködés, vakarózás;
bizonyos tárgyak, helyek nézegetése;
ülni bizonyos ülőalkalmatosságokon.
E tevékenységek meghatározott időhöz vagy helyhez is köthetők, például
bizonyos ital fogyasztása bizonyos helyen (asztalnál, helységben) vagy bizo-
nyos helyen való áthaladás bizonyos időben, bizonyos irányban.

118
 Tárgyak állapota
(többnyire bizonyos körülmények jelzése céljából):
Bizonyos ablak nyitva tartása azt jelenti, hogy a kapcsolatfelvétel lehetsé-
ges; minden rendben; nincs változás.
Ugyanezen ablak becsukva: kapcsolatfelvétel nem lehetséges; vigyázat, ve-
szély; új helyzet stb.

Néhány további lehetőség:

jármú parkolása bizonyos helyen, bizonyos irányban;
villany felgyújtása bizonyos helyiségekben (bizonyos időben);
függönyök ablak elé húzása vagy nem;
bizonyos tárgyak (virágok, újság, kő) bizonyos helyre helyezése (ablakba,
asztalra, fatönkre).

A kapcsolattartás akusztikai eszközei

Az akusztikai eszközöket általában az optikai eszközök kiegészítéseként vagy
akkor alkalmazzák, ha az optikai eszközök a rossz látási viszonyok vagy egyéb
okok miatt nem megfelelők.
Az akusztikai eszközök hatótávolsága rendszerint kisebb, mint az optikai esz-
közöké; zörejek vagy egyéb zajok (vihar, víz zúgása) tovább csökkentik haté-
konyságukat és szélsőséges esetekben alkalmazásukat értelmetlenné is tehetik.
Bizonyos helyzetekben azonban (romok, lavina általi betemetés esetén, sűrű
erdőben) a kapcsolattartás akusztikai eszkö2:ei a kapcsolatfelvétel egyetlen lehe-
tőségét jelenthetik.

Kiáltással adott jelzések

Kiáltással bármely információ közölhető. Ha nagy távolságra kell kapcsolatot
teremteni, különösen a következőkre kell ügyelni:
•Lehetőleg jó kilátást nyújtó helyekről kiáltson (minél tovább ellátni, annál
messzebbre hangzik a kiáltás).
• Kiáltással adott jelzései tartalmazzanak lehetőleg sok magánhangzót. Az e és
az i magánhangzók kiálthatók a leghangosabban, és ezért ezek a legalkalma-
sabbak.
•Ha kezével vagy más segédeszközzel tölcsért formál a szája elé, akkor, bár
szűkíti a hang kiterjedési területét (irányeffektus), növeli a hatótávolságot.
• Több személy együttes kiáltása jelentősen növeli a hangerősséget, és ezáltal a
hatótávolságot is.
• A kiáltás éjjel és kora reggel hallatszik a legmesszibbre.

119
 • Gyenge szél - iránytól függően - növelheti vagy csökkentheti a kiáltás hatótá-
volságát.
• A levegő magas páratartalma és a köd jól vezetik a hangot.
• Ne felejtsen el szünetet tartani a kiáltások között, és figyeljen, kap-e választ.

Torkolati dörej
Általában ez a leghangosabb hangjelzés. Előfeltétele, hogy kéznél legyen egy
lőfegyver.
A fegyver kaliberének nagyságával növekszik a hangerősség.
Mivel egyetlen lövés, különösen a természetben, nem feltétlenül utal szük-
séghelyzetben levő emberekre, a gyakorlatban három, egymást gyorsan követő
lövés vált a szükséghelyzet jelévé.

Füttyjel
(vagy duda, síp, sziréna, harang vagy trombitajel)
Mivel a jelzéseket többnyire szándékosan meg lehet szakítani, a morzeábécé
valamennyi jele akusztikus módon továbbítható, és így bármely információ kö-
zölhető.
A hatótávolság az alkalmazott hangforrástól függ; e jelzések azonban több-
nyire messzire elhallatszanak.

Kopogás
(vagy zörgetés, dobolás, csörömpölés, tapsolás)
Hatótávolságuk rendszerint elég csekély.

Ismertetőjelek
Az optikai ismertetőjelek akusztikai kiegészítői. Elvileg az alábbi lehetőségek
léteznek, amelyeket az adott körülményekhez kell igazítani:

Jelszó
Rendszeri nt az érkező egyoldalú azonosítás át szolgálja; vagy felszólításra
kell közölni, de még jobb, ha azt az érkező önként mondja. Szükség esetén fel-
tűnést nem keltő módon beleszőhető ártatlan beszélgetésbe is.
Már létező kapcsolat esetén a jelszavak bizonyos helyzetek jelzésére is fel-
használhatók.
Ha például egy telefonbes zélgetés során egy bizonyos jelszót nem szőnek
bele a beszélgeté sbe, ez azt jelentheti, hogy a beszélgeté st lehallgatják, vagy
azt, hogy az illető nincs egyedül és ezért nem tud beszélni, hogy a beszélge-
tésre kényszerít ik vagy hogy veszély áll fenn, a kapcsolato t meg kell szakí-
tani.

120
Számkód
A felek megállapodnak egy bizonyos számban (ez lehetőség szerint ne legyen
10-nél magasabb szám), a kérdést e számra kell kiegészítene az adott válasznak.

Példa: 7
Kérdés: 2
Felelet: 5

A számkódot a jelszóhoz hasonlóan lehet alkalmazni (vagy vele együtt), és

egyúttal a beszélgetőpartner azonosítására szolgál.

Jelmondat
. Alkalmazása a számkódhoz hasonlóan történik, azzal a különbséggel, hogy
számok helyett egymást kiegészítő mondatokat mondanak.

Példa:
Jelmondat eleje: ,,Bármerre is fordulunk ... "
Jelmondat folytatása: „orrunk mindig arcunk közepén lesz."

Rákérdezés olyan eseményekre, tényekre,

amelyekről csak bizonyos csoporthoz tartozó személyeknek lehet tudomásuk.

Bizonyos tájszólás használata

Állathangok utánzása
Csak az utánzott állatok természetes környezetében alkalmazható; helyes
használat esetén nagyon kevéssé feltűnő, és harmadik személyek csak nehezen
ismerhetik fel jelként.
A hang megválasztásánál figyelembe kell venni az utánzott állat szokásait
(évszak, napszak, hangerősség, ismétlés).
A legjobban használhatók ehhez a vadászok által ismert csalogató sípok.
Egyes állathangokat segédeszköz nélkül is megtévesztően jól lehet utánozni,
például
- a kutyaugatást;
- a tyúk kotkodácsolását vagy a kakas kukorékolását;
- a tücsök ciripelését (csak nyáron) úgy, hogy a hüvelyu.üak közé kifeszített fú-
szálba fújunk vagy fütyülünk, közben ,,r" betűt mondva;
- kis állatok félelmükben adott hangját: benedvesítjük kezünk hátát, és csücsörí-
tett ajakkal csókot nyomunk rá;
- a madárhangokat, például a vadgalambét: egymás mellé helyezzük a hüvelyk-
u.üakat, és a kezünkkel üreget képezünk mögötte. Azután szájunkkal félig el-

121
 takarjuk a hüvelykujjak közötti rést, és az üregbe az „ú" magánhangzót kiált-
juk a következő ütemben: - ú - úúú - ú (a középső hosszú ú-t kell hangsú-
lyozni). Ezt többször megismételjük.
A bagoly, illetve az uhu hangját ugyanígy képezzük; a hang maga így hangzik:
uh - úúhh, többször megismételve.
Állathangok utánzása különleges katonai feladat és vadászat alkalmával is si-
kerrel kecsegtet.

A kapcsolattartás technikai eszközei

E megjelölés magában foglalja a kapcsolatfelvétel minden fajtáját, amely
nem sorolható közvetlenül a kapcsolattartás optikai vagy akusztikai eszközei
közé.

Érintési jelek
Ha teljes csend szükséges, ha a sötétség vagy a hangos lárma még kis távolságra
is lehetetlenné teszi az információcserét, gyakran érintési jelek alkalmazása válik
szükségessé. Eltekintve a külön megállapodásoktól, az alábbi jelek váltak be:

Érintési jel Jelentés

gyenge ütés a fejre vigyázat, óvatosan, veszély
fej, váll vagy test lefelé nyomása leülni, lefeküdni
felfelé húzás a ruhánál fogva felkelni
ismételt, rövid ideig tartó gyenge húzás itt várni
lefelé a ruhánál fogva
gyenge húzás vagy előretolás előre vagy hátrafelé menni
gyenge húzás vagy tolás a karnál fogva balra vagy jobbra menni
az előttünk haladó rövid hátrahúzása állj
az előttünk haladó gyenge hátbalökése továbbmenni

Palackposta
Csak megfelelő előfeltételek megléte és kellő előkészítés esetén alkalmazha-
tó. Az alábbiakat kell figyelembe venni:
•Az információ továbbítására bármely, a vízen fennmaradó, vízhatlan vagy víz-
hatlanná tett tartály felhasználható. Legalkalmasabb forma a lehetőleg golyó-

122
 hoz hasonló, sima felületű üreges tárgy. A körülményektől függően igen élénk
. színt vagy álcázó színt választunk.
•Szállítóeszköznek minden folyó víz alkalmas (a városi csatornától kezdve
egészen a patakig), amelynek folyását nem akadályozzák mesters~ges vagy
természetes akadályok (duzzasztóművek, rácsok, vízesések, szívóberende-
zések).
• Megfelelő eszközökkel (gereblye, háló, tudatosan kiválasztott vagy mestersé-
gesen előállított duzzasztás vagy elszívás) biztosítani kell az információ átvé-
telének lehetőségét.
• Célszerű előzetesen kipróbálni az előre látható időtartamot a start és a cél kö-
zött, valamint a lebonyolítást. Ha megállapodás történik az indítás idejében,
akkor elérjük, hogy a célba érés helyén csak rövid ideig kell tartózkodni, miu-
tán az információ érkezésének ideje nagyjából ismert;
a feladó jobban kiszámíthatja, mikor kaphat választ az információkra,
a küldemény esetleges elvesztése azonnal megállapítható.
• kapcsolat e módszerrel csak egy irányban lehetséges.
A

Postagalamb
Postagalamb mintegy 700 km távolságba küldhető. A kapcsolatnak ez a for-
mája alig zavarható vagy akadályozható meg. Kellően idomított galambokra
van szükség, valamint biztosítani kell a céltól a feladóhoz való szállításukat. Ez
a módszer is csak egy irányban alkalmazható (a feladótól a célig). A következő
tényezőket kell figyelembe venni:
- rossz időjárás akadályozza a repülést;
- hegyek kerülőutak igénybevételét teszik szükségessé;
- a galambok csak nappali fényben repülnek;
- ragadozó madarak elpusztíthatják őket; ez a veszély kiszámíthatatlan;
- egy galamb legfeljebb 50 gramm terhet bír el.

Kutya
Ahhoz, hogy a kutyát az összeköttetés eszközeként fel lehessen használni,
megfelelően ki kell képezni, és lehetőséget kell teremteni, hogy a tervezett útvcr
nalat megismerje. Ha ezek az előfeltételek megvannak, a kutya információk to-
vábbítására igen alkalmas, mert
- éjjel-nappal felhasználható;
- bár az útközben felmerülő akadályok vagy veszélyek kerülőutak igénybevéte-
lére kényszeríthetik, de általában nem.akadályozzák meg az üzenet továbbítá-
sát;
- ugyanez vonatkozik a rossz időjárás esetére;
- a kutya szállítási kapacitása nagyságától és tréningjétól, a távtól és a terep ne-
hézségeinek fokától függően több kilóig terjed;

123
- az összeköttetés mindkét irányban lehetséges;
- a kutya baleset következtében elpusztulhat vagy lelőhetik, e veszély kiszámít-
hatatlan.

Rádió
Ma már annyira elterjedt, hogy inkább szabálynak tekinthet6, mint kivétel-
nek, hogy rendkívüli helyzetekben rendelkezésre állnak (magunkkal hozott
vagy a helyszínen lev6 rádió). Az alapfogalmak ismeretét tehát feltételezzük.
Az alábbi teend6k és lehet6ségek a rádió szükséghelyzetben való használatá-
ra vonatkozik, és az alábbi kérdéseket foglalják magukba:
- üzembe helyezés,
- segélykér6 adások,
- segélyhívó frekvenciák,
-antennák.
A leírtak egyaránt vonatkoznak a távbeszél6 üzemű és a rádiótávíró üzemű
forgalmazásra.

Üzembe helyezés
Az alábbi teend6k föképpen a rádiótelefon-készülékekre és a kis rádióállo-
másokra vonatkoznak, de számos területen a nagy állomásokra is érvényesek.
Miután nem léteznek egységes nemzetközi gyártási normák, nem lehet általá-
nos érvényű iránymutatást adni a kapcsolók, beállítógombok, kijelz6k, száraz-
elemtokok stb. jellegér61 és helyér61. Idegen készülékek használatakor a szüksé-
ges kezelőelemek keresése rendszerint elkerülhetetlen.

Az üzembe helyezésnél az alábbiakra kell figyelemmel lenni:

- az üzemeltetési hely kiválasztása;
- a készülék földelése;
- az áramellátás biztosítása;
- az antenna bekötése;
- a frekvencia és a kimeneti teljesítmény megválasztása;
- a zajcsökkentő használata;
- a készülék bekapcsolása;
- a kapcsolat felvétele.

Az üzemeltetési hely kiválasztása

Az üzemeltetési helynek nagy jelentősége van, mivel az antenna és a közben
elterülő terep adottságai mellett döntő szerepet játszik a nagyobb hatótávolság
elérésében.

124
 A jó üzemeltetési helynek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
• Magaslaton kell lennie (vagyis magasabban, mint a közvetlen környezet és a
közbeeső terep, például hegycsúcs, magas fa, domb).
• A közeli környezetben nem lehetnek vasból készült építmények, légvezeté-
kek, magasfeszültségű létesítmények, zavarszúrővel el nem látott, működés-
ben levő elektromos gépek vagy jánnűmotorok. ·
• A területnek nem szabad sem növényekkel benőttnek, sem beépítettnek len-
nie. Erdők, szúk völgyek, mélyen fekvő síkságok, belső udvarok, drótkötélpá-
lyák stb. akadályozzák az adást és a vételt.

A készülék földelése
A rádiókészüléket vezetőképes anyag segítségével összekötjük a földdel (a
legjobb e célra a rézdrót). Földelésre csak lehetőleg nagy átmérőjű vezetéket
használjunk (vékony drótot többszörös vastagságban) és a földhöz vezető legrö-
videbb utat válasszuk. Ez a megállapítás természetesen az URH-készüléke kre
nem vonatkozik.
A földdel való összekötés legtöbbször földelócövekekkel történik, de szükség
esetén megteszi egy szög is, vagy a drót beszúrása a földbe.
A rossz vezetőképességgel rendelkező talajok (kő, kavics, homok) esetében
vagy több cöveket (illetve egyéb segédeszközt) kell a földelőkábellel össz~köt­
ni, vagy ellensúlyt kell képezni. Ezen olyan kábel (vagy drót) értendő, amely
botantennáknál csillag formájú, illetve amelyet drótantennáknál az antenna alá
kell helyezni, és mint a földelőkábelt, a készülék földelő kimenetéhez vagy a ké-
szülék doboza csavarjához kell kötni (a festéket le kell kaparni, a kapcsolatot a
dobozhoz biztosítani kell).
A földelés nem feltétlenül szükséges, azonban lényegesen növeli az antenna
hatékonyságát, és ezért nagyon ajánlatos.

Áramellátás
Különböző lehetőségek vannak:
Hálózati áram:
Amennyiben a készüléknek van csatlakozója nagyobb feszültséghez, akkor a
hálózatba bekapcsolás előtt (ami rendszerint hálózati kábellel történik) meg kell
győződni arról, hogy a készülék feszültsége megegyezik-e a rendelkezésre álló
hálózati feszültséggel. ·
A készülék feszültségi igénye rendszerint leolvasható a készüléken elhelye-
zett táblácskáról. Gépjánnű akkumulátora:
A csatlakozás jelzése rendszerint+ (plusz) vagy - (mínusz) jellel, valamint a
feszültség értékének jelzésével történik. Amennyiben ez megegyezik az akku-
mulátor feszültségével (vigyázat: a gépkocsi-akkumulátoroknak különböző fe-
szültségértékei lehetnek, például 6 V, 12 V, 24 V), akkor összekötjük a készülék

125
 +jellel jelzett csatlakozását a plusz pólussal, a - jellel jelölt csatlakozást a mí-
nusz pólussal.
Szárazelemek:
A legkülönbözőbb áramerősségű és formájú elemek vannak forgalomban. A
ki- és beszereléshez a készüléket általában fel kell nyitni. E célból rendszerint a
csavarral, csappal vagy elfordítható zárral működő zárószerkezetet kell megke-
resni. Sok esetben az elemet tartalmazó rész belsejében jelzik, hogyan kell az
elemeket behelyezni.
Mivel az elemek teljesítőképessége és élettartama nagy hidegben gyorsan
csökken, lehetőség szerint meleg helyen kell tartani vagy legalábbis használat
előtt fel kell melegíteni őket. A felmelegítés történhet hőforrások közelében
vagy szükség esetén közvetlenül a testhez szorítva.
Az antenna csatlakozása
Az antenna a rádiókészülék azon része, amely lehetővé teszi az adó által ter-
melt magas frekvencia kisugárzását a térbe elektromágneses hullámok formájá-
ban, vagy fordítva, az elektromágneses hullámok vételét a vevőállomáson és
egy vevőkészülékhez irányítását. A rádiókészülék hatótávolsága tehát nem utol-
sósorban az ahhoz használt antennától függ. Rövid és hosszú botantenna-csatla-
kozással rendelkező készülék esetében a hatótávolság tekintetében általános
szabály:
rövid bot - kis hatótávolság,
hosszú bot - nagy hatótávolság.
A hatótávolságot jelentősen emeli, ha a botantenna távolságát a föld felszíné-
től megemelik. Ez úgy érthető el, hogy az antennát egy póznára szerelik.
Az antennát dugaszoló, csavaros vagy koaxiális csatlakozóval lehet a készü-
lékhez csatlakoztatni.
Ezen csatlakozók jelzése rendszerint - ANT, - HP input, - Koax.
Mikrofon és hangszóró csatlakoztatása
Ha nincs beépítve a készülékbe mikrofon és hangszóró, külön készüléket kell
hozzá csatlakoztatni (rendszerint egy több célt szolgáló csatlakozóaljzatba kap-
csolva).
E csatlakozóaljzatot AUDIO, MlKRO-TEL vagy egyéb jelzésekkel látják el.
A frekvencia és a kimenő teljesítmény megválasztása
Előre beállított frekvenciájú készülékek (quarz):
Ezeknél a készülékeknél nem lehet a frekvenciát megváltoztatni, miután eh-
hez a quarzot kellene kicserélni. Quarzok által működtetett, több frekvenciával
rendelkező készüléknél a frekvencia beállítása a csatomakiválasztó kapcsolóval
történik. A választható frekvenciák sok esetben a készülék külső falán elhelye-
zett fémlapon olvashatók le.

126
 Készülékek, amelyeknél csatornáról csatornára lépcsőzetesen állíthatók be a
frekvenciák:
A frekvencia kiválasztása ezeknél a készülékeknél forgatógombok segítségé-
vel történik. A beállított frekvencia legtöbbször egy kis ablakon keresztül olvas-
ható le. Ha sok csatorna van, lehetséges, hogy a frekvenciák felső és alsó sávok-
ra vannak felosztva, így a frekvencia megválasztásakor még egy sávkapcsolót is
be kell állítani.
Áthangolható frekvenciasávokkal rendelkező készülékek:
Az ilyen típusú készülékekn él a frekvencia beállítása gyakorlattal nem
rendelkezők számára nehéz, miután itt kalibrálás szükséges, a végrehajtási
mód készülékenk ént különböző, és ezért nem lehet általánosság ban leírni.
Durván beállítható a frekvencia, amelyen dolgozni kívánunk, akkor is, ha a
kalibrálást figyelmen kívül hagyjuk, és így megpróbálh atunk összekötteté st
teremteni.
Figyelem: a frekvenciabeállításnál nem szabad a készülék „adás" gombját
megnyomni, mert a készülék meghibásodásához vezethet.
Kimenő teljesítmény
Közepes és nagyobb készülékekb e gyakran beépítenek egy teljesítmény -
kapcsolót. Biztos összekötteté s megteremté se céljából a készüléket a na-
gyobb kimenő teljesítményre kell állítani. A teljesítmény t wattban (W), ki-
lowattban (kW) és volt-amperben (V A) adják meg, ezt a jelzést és a kimenő
teljesítmény t majdnem mindig a teljesítmény kapcsoló közelében tüntetik
fel.
Zajcsökkenés (zajzár)
A vivőfrekvencia vagy a hangfrekvencia működteti és az a feladata, hogy a
vételi zörejeket elnyomja és ezzel az összeköttetés minőségét emelje. Mivel
azonban fennáll a veszély, hogy a gyengén vett jeleket is elnyomja, szükség ese-
tén a biztos összeköttetés megteremtéséig a zajmentesítésről le kell mondani. A
zajzárat rendszerint SQUELCH jelzéssel jelölik, és gyakran forgatható kapcso-
lógombbal állítható be.
A készülék bekapcsolása
Ehhez tudnunk kell, melyik a készülék főkapcsolója. Ez lehet forgatható kap-
csológomb vagy billenőkapcsoló.
A kapcsoló állását a következőképpen jelezhetik:
OFF-ki
ON-be
0-0BE
O-•KI
o- ~ HANGERÓ-SZABÁLYOZÓ
A készülék be van kapcsolva, ha teljes hangerőnél és kikapcsolt zajzár mellett
a hangszóróból zúgást hallani.

127
Az összeköttetés felvétele
A következőkre kell ügyelni:
• Ha lehetséges, adás előtt úja le az üzenetet.
• Mielőtt megnyomja a beszélő-nyomógombot, győződjék meg arról, hogy a
frekvencia, amelyen adni kíván, szabad-e.
• Utána várjon kb. egy másodpercig, mielőtt beszélni (adni) kezd.
•Beszéljen (adjon) lassan és érthetően.
• Az adás legyen a lehető legrövidebb.

Segélykérő adás
A segélykérés lebonyolítása a rádiótávíró és a távbeszélő üzemű rádióké-
szülékek esetében hasonló. Fontossága miatt azonban mindkét lehetőséget
külön tárgyaljuk. A segélykérő adás az alábbi jelekből, hívásokból, jelenté-
sekből áll:

Segélykérő jel
Azt közli, hogy a hívó felet komoly veszély fenyegeti és azonnali segítséget
kér.
A rádiótávírónál az alábbi jelcsoportból áll:
„. - - - „. (általában S.O.S. jelnek nevezik), amelyet egyetlen jelként továb-
bítanak; távbeszélő üzemmódban a MA YDA Y szót (kiejtve méjdéj) továb-
bítják.
Riadójelzés
Célja, hogy az önműködő rádióriasztó készülékeket működésbe hozzák, il-
letve a készülék mellett tartózkodó személyeket figyelmeztessék.
A rádiótávíró esetében egy perc leforgása alatt 12, egyenként 4 másodper-
,
cig tartó hosszú jelet sugároznak ki, a köztük levő szünet időtartama 1-1 má- j
sodperc. !
A csak távbeszélő üzemmódban üzemelő rádiónál a nemzetközi megegyezé-
sen alapuló jel (2 200 és 1 300 Hz 1/4 másodpercenként váltakozva) csak me-
l
chanikusan állítható elő.
Iránymérő jel 1
Az iránymérő rádióállomásnak lehetővé teszi, hogy megállapítsa a hívó rá- ·I
dióállomás működési helyét.
A rádiótávírónál két, egyenként 10-15 másodperc időtartamú vonásból áll. li
A távbeszélő üzemű rádió esetében nincs megegyezésen alapuló jel.
Segélykérő hívás
Időhiány esetén rövidíthető vagy el is hagyható.
A segélyhívás
Rádiótáviratozásnál tartalmazza
- az S.O.S segélykérő jelet (3-szor megismételve);
-a DE szót;

128
- a segélyt kérő állomás hívójelét (3-szor).
távbeszélő üzemmódban:
- a MA YDAY segélykérő jelet (3-szor);
- az „itt a" szavakat, nyelvi nehézségek esetén a DE szót (betűzve:
DELTA ECHO);
- a segélyt kérő állomás hívójelét (3-szor).
Segélykérő jelentés
A rádiótávirat esetében tartalmazza
- az S.O.S. segélykérő jelet;
- a segélykérő állomás ismertetőjelét (név vagy egyéb adatok);
- az üzemeltetési hely megjelölését;
- a szükséghelyzet jellegének közlését és a kért segítség megnevezését;
- minden egyéb közlést, ami a segítségnyújtást megkönnyítheti.
A távbeszélő üzemmód esetében:
- a MA YDA Y segélykérő jelet;
- ugyanazokat a közléseket, mint a rádiótávíró esetében.
A segélykérés teljes folyamata tehát a következőképpen zajlik: rádió-
távíró esetében egymás után a következőket kell leadni:
- a segélykérő jelet;
- a segélyhívást (2 percnyi szünet után);
- a segélykérő jelentést;
- az iránymérő jelet.
A távbeszélő üzemmódban:
- a segélykérő jelet (ha lehetséges);
- a segélykérő jelentést.
A segélykérő jelentés vételének nyugtázása a következő formában törté-
nik:
Rádiótávírónál:
- a segítséget kérő rádióállomás hívójele (3-szor);
-a DE szó;
- a vételt nyugtázó rádióállomás hívójele (3-szor);
- RRR betűcsoport;
- segélykérő jel.
A távbeszélő üzemmódban:
Ugyanazok a jelek, mint a rádiótávírónál, azzal az eltéréssel, hogy a
DE szót „itt a" szavakkal kell helyettesíteni (nyelvi nehézségeknél
DELTA ECHO szavakkal), és az RRR betűcsoportot a „vettem" szóval
(nyelvi nehézségek esetén ROMEO, ROMEO, ROMEO szavakkal). Ez-
után közlik
- a választó rádióállomás nevét;
- üzemeltetési helyét;
- a segítségnyújtáshoz előreláthatólag szükséges időt.

129
Segélyhívó frekvenciák
A segélyhívó frekvenciákat szabadon kell tartani, egyéb közlések nem továb-
bítható rajtuk, ezekat állandóan figyelik. Nemzetközi megállapodás alapján az
alábbi frekvenciákat tartják fenn segélyhívásra:
495-505 kHz
mozgó rádiószolgálat számára (veszélyhelyzet és hívás). Az 500 kHz frek-
vencia a rádió-távirati segélykérésekre és segélyhívásokra fenntartott nemzetkö-
zi frekvencia.
2173,5-2190,5 kHz
mozgó rádiószolgálat számára (veszélyhelyzet és hívás). A 2182 kHz frek-
vencia a távbeszélő üzemű segélykérésére és segélyhívására fenntartott nemzet-
közi frekvencia.
156,7625-156,8375 MHz
mozgó tengeri rádiószolgálat számára (veszélyhelyzet és hívás) Az 156,8
MHz frekvencia a mozgó ultrarövidhullámú tengeri rádiótelefon-szolgálat se-
gélykérő, biztonsági és segélyhívó nemzetközi frekvenciája.
Egyébként minden frekvencia, amelyen segélykérő hívásokat bonyolítanak
le, automatikusan szintén segélykérő frekvencia.

Antennák
A rádió-összeköttetés minősége és hatótávolsága mindig az antennától függ.
Az antenna csak akkor működik hatásosan, ha hossza bizonyos arányban áll az
üzemi frekvencia hullámhosszával.
Különösen akkor kell ismerni e hullámhosszt, ha megrongált antenna meg-
javítására vagy kisegítő antennával történő helyettesítésére van szükség. A
hullámhosszúságot a használt frekvenciából a következőképpen lehet kiszámí-
tani:
terjedési sebesség km/másodpercben
hullámhossz méterben =
frekvencia kHz-ben
A terjedési sebesség mindig megegyezik a fény terjedési sebességével, azaz
300 OOO km/másodperc.
Példa:
üzemi frekvencia 60 MHz = 60 OOO kHz
300000
=5m
60000

Mivel a terjedési sebesség az antennában kevesebb, mint a térben, az antenna-

hossz kiszámítására a 0,95 rövidítési faktort alkalmazzuk, a példában
5 m x 0,95 =4,75 m.

130
 A kiszámított hullámhossz jele: A(lambda).
A legkisebb hossz, amelynél egy antenna működik, /.J4, a példában
4,75
- - =l 18m
4 '

Az antennahossz lehet ennek többszöröse, például /.J2, A3/4 vagy A.

A 1/4 értéke közvetlenül a használt frekvenciából a 71 250 arányszám mal is
kiszámítható (ebben már figyelembe van véve a rövidítési faktor), mégpedig a
következőképpen:

71250
- - - - - - - - - = antennahossz A,/4 méterben
használt frekvencia (kHz)

a fenti példában:
71250
--=1,1 8m
60000

Az antennákat a kisugárzási jellemzők szerint osztályozzák az alábbiak szerint:

- körsugárzó antennák (többnyire botantennák);
- antennák, amelyek két kitüntetett irányba sugároznak (például dipólantennák);
- antennák, amelyek egy kitüntetett irányba sugározna k (mivel ezeknél bizo-
nyos teljesítmény és terhelhetőség céljából szükség van lezáróellenállásra, és
nem feltételezhető, hogy ez szükséghelyzetekben rendelkezésre áll, a tárgyalá-
suktól eltekintünk).

Sérült antennák üzembe helyezése

Ha az antennarúd eltört:
• Tisztítsa meg a törés helyét és mindkét töréshelyen kb. 5 cm-t csiszoljon simá-
ra, hogy jó elektromos érintkezés jöhes-
sen létre.
• Az antenna simára csiszolt részeit il-
lessze össze, és rögzítse drót segítségé-
vel (a legjobb rézdróttal).
• Merevítse a tört helyet fadarabokkal, és
azokat kösse az antennáho z (zsinórral,
szalaggal).
Amennyib en az antennarúd eltört, és a
letört részek elvesztek vagy használhatat-
lanná váltak:

131
•Rögzítsen az antenna megmaradt részéhez (antennalábazathoz) egy darab fát
(gally, léc).
• Erősítsen a fadarabhoz az antenna vagy a hányzó antennarész hosszának meg-
felelő kábelt (vagy drótot, a legjobb, ha az rézből van).
•Rögzítse a drót végét (a kábelt szigetelni kell) az antennalábazathoz vagy a
megmaradt antennarészhez és biztosítsa a jó elektromos érintkezést (lásd fent).
Szükségantenna
Rendszerint a sérült és már meg nem javítható antenna pótlására kerül alkal-
mazásra. Mivel azonban még az eredeti antennák elektromos hatásfoka sem
mindig kielégítő, gyakran lehetőség kínálkozik arra, hogy szükségantennák al-
kalmazásával a készülék hatótávolságát a botantennához képest lényegesen nö-
veljük (ez vonatkozik különösen az ultrarövidhullámú és rövidhullámú készülé-
kekre).
A szükségantenna kiválasztásakor figyelembe kell venni a használt frekvenci-
át, miután nem mindegyik antenna felel meg minden frekvenciának.
Az alábbi táblázat bemutatja, hogy az egyes antennák számára melyek a lege-
lőnyösebb frekvenciák.

Félrombusz antenna 20-80 MHz

Függőleges dipólantenna 20 MHz felett
Vízszintes dipólantenna 20 MHz alatt
Függőleges antenna rövidhullám és URH
L alakú antenna 20MHz alatt
Drótantenna (egy drótból) 20MHz alatt

Az antenna elkészítéséhez az alábbi anyagok szükségesek:

- kábel vagy drót (a legjobb, ha rézből van, de szükség esetén bármilyen más,
jól vezető anyag is megfelel);
- szigetelők, az antenna földtől elszigetelésére, ezek bármely nem vezető anyag-
ból előállíthatók.

Néhány példa: Fa

___....;®-*'
---.{O Bőr, kéreg, gumi

Műanyag, szövet

Üveg

Zsineg
132
Félrombusz antenna
A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyították, hogy az egész használható sáv-
szélességen nem a kiszámított lambda-értékek, hanem a rajzon megadott mére-
tek alkalmazása vezet a legjobb eredményre. Ezért ebben az esetben az üzemi
frekvencia átszámítása lambdaértékre elmaradhat. A 20--80 MHz-en belül hasz-
nált összes frekvenciára ugyanazok az antennaméretek irányadók (szárak hossza
15 m, csúcs magassága kb. 10 m).
A félrombusz antenna körben sugároz.

kb. 9-10 m
1
1
1
1
1
1
1
~illh~~...r·...... ~~ rt. u.,,_ h--JVl,-..-J 'J-tr""'--
'\v--. .\-~ <"-~-r- ~.::-v..... il..

Függőleges dipólantenna
Mindegyik antennaszár hossza /.../4. Az antennavezeték (két összesodort drót
vagy kábel) a lehető legrövidebb legyen, és egyik pólusával az antennacsatlako-

133
zóhoz, a másikkal a földelőszorítóhoz (vagy a készülék egy dobozcsavarjához)
kötjük.
Ha lehetséges, az antennavezeték A/4 hosszban az antenna középpontjától de-
rékszögben vezessen el.
A függőleges dipólantenna körben sugároz.

Vízszintes dipólantenna
Az antennaszárak hosszára, az antennavezeték fajtájára és csatlakoztatására
ugyanaz vonatkozik, mint a függőleges diplóantennára. Az antennavezeték
hossza egy antennaszár 85%-a legyen. Az antennát a föld felszínétől a lehető
legmagasabban, de legalább 2 méter magasan kell kifeszíteni.
A vízszintes dipólantenna a két szára irányában sugároz (antenna iránykarak-
terisztika).

t•-- -- "A.14" -- - - ...

1
1
1
1

·~
.l
l

134 1

l
 Szükség esetén az antennát meg lehet hajlítani.
A függőleges antenna körben sugároz.

L alakú antenna
Összhossza A./2 vagy ennek többszöröse. Legalább két méter magasságban
feszítendő ki, a függőleges (vagy rézsút) és a vízszintes rész hossza a magasság-
tól függ. Az L alakú antennának csekély irányhatása van vízszintesen.

'+4-------' )J2------- . .,
1
1
1
1
1
1
1
1
1

'

,,
30° ! -60°
11..-"ll~l.,..._.· .....L~~\...í _"____.._.,_...
~~------ _, ~)--, r---- h. r

135
TÁPLÁLKOZÁS
Általános tudnivalók
Szükséghelyzetek esetén, amikor csak nehézségek árán juthatunk: élelemhez,
például
- gazdasági válság,
- zavargások,
- háborús események,
- járványok vagy
- rossz termés időszakában
döntő jelentőségű, hogy megfelelő alapismereteink legyenek a táplálkozás, az
egészség és a teljesítőképesség összefüggéseiről, annak érdekében, hogy az
adott lehetőségeket optimálisan kihasználjuk. Ez elsősorban az alábbiakra vo-
natkozik:
- élelmiszerek beszerzése,
- kiválasztása,
- elkiészítése és tartalék képzése.
Helytelen lenne például sok munkát és pénzt áldozni arra, hogy néhány kiló
sertéshúst vásároljunk vagy raktározzunk, ha ugyanilyen ráfordítás mellett meg-
felelő mennyiségű gabonát szerezhetünk: be. A gabona szinte mindent tartalmaz,
ami az emberi test számára szükséges, raktározása és elkészítése egyszerű,
hosszú ideig eltartható; a sertéshús az emberi fogyasztásra a legkevésbé alkal-
mas húsfajta, elkészítése sok munkát igényel, és tartós raktározásához megfele-
lő berendezésekre és sok energiára van szükség (mélyhűtő, elektromos áram).
Ha rendkívüli helyzetekben az élelmiszer-szükséglet az infrastruktúra hiánya
vagy egyéb okok miatt nem fedezhető, akkor a szükséges táplálékkiegészítés
beszerzése céljából a természethez fordulunk (lásd a Táplálkozás a természet-
ből című fejezetet).

Táplálékszükséglet
Az emberi test összetétele:

Alkotórészek százalékban kg-ban (50 kg-os testsúly esetén)

víz 64 32
fehérje 20 10
zsír 10 5
szénhidrát 1 0,5
ásványi anyagok 5 2,5

136
 A felvett táplálék a növekedés t, a test fenntartását, és az életfolyam atokhoz
szükséges energia előállítását biztosítja. Az ember táplálékszükséglete függ
- az életkortól (magasabb életkorban racionálisabb és kevesebb a mozgás, nincs
növekedés, csökken az anyagcsere, ezért kisebb a szükséglet);
- a testsúlytól (minél nagyobb, annál nagyobb a szükséglet a sejtek ellátása cél-
jából);
- a teljesítménytől (minél több az izommunk a, annál több tápanyago t kell elé-
getni a szükséges energia megteremtéséhez).
A táplálékszükségletet vagy pontosabban a test energiaszükségletét joule-ban
(J) mérik. Korábban kalóriában (kal) mérték, és ezt a mértékegységet még ma is
gyakran használják.
l kal 4,187 J
l J kb. 0,24 kal

1000 kalória l kilokalóriának (kkal), 1000 Jegy kilojoule-nak (kJ) felel meg.
A test legkisebb szükséglete teljes nyugalomban, az úgyneveze tt alapanyag-
csere, testsúlykilogrammonként és óránként 4,2 kJ-nak felel meg.
70 kg-os testsúly esetén ez mintegy napi 7050 kJ-t tesz ki.
Mivel azonban fekvő helyzetben is mozog az ember, ez kizárólag elméleti ér-
téknek tekintendő. A gyakorlatban ez mindig nagyobb.
A test napi joule-felha sználását csak kísérletek útján lehet pontosan meg-
állapítani. A gyakorlatban ez csak hozzávetőlegesen lehetséges. Az alapanyag-
cseréhez hozzáadjuk a végzett munka alapján kiszámított felhasznált mennyisé-
get. Támpontul szolgálhatnak az alábbi értékek:

Végzett munka Energiafelhasználás

(30 perc) (kJ-ban)
futás (15 km/óra) 1615
korcsolyázás 735
futballozás 971
kerékpározás 976
lovaglás 619
úszás 651
síelés 1323
torna 441
asztalitenisz 1162

137
 Végzett munka energiafelhasználás
(30 perc) (kJ-ben)

kenuzás 347
evezés vadvízen 1029
vadászat 439
hólapátolás 1046
favágás 1276
fa begyűjtése 370
takarítás 239

Ezen értékek figyelembevételével az átlagfelhasználás az alábbiak szerint alakul:

Nem Kor Teljesítmény Energia- Napi táplálékszükséglet

felhasz- g-ban
nálás Szén-
kJ/nap Fehérje Zsír
hidrát

Férfiak Felnőtt Erős igénybevétel 19000 100 110 750

és több

Közepes igénybevétel 15 OOO 90 90 550

Csekély igénybevétel 12000 80 70 450
Nyugalmi helyzet 10000 70 60 390
és kevesebb

Fiatalok
9-10 11 OOO 70 60 420

12-15 13000 80 60 540

15-18 15 OOO 90 80. 590

Nők Felnőtt Erős igénybevétel 14000 80 80 550

Közepes igénybevétel 13 OOO 70 70 500
Nyugalmi helyzet 9000 60 50 350

138
 Nem Kor Teljesítmény Energia- Napi táplálékszükséglet
felhasz- g-ban
nálás Szén-
kJ/nap Fehérje Zsír
hidrát

Nők Fiatalok 10000 60 60 350

9-12
12-15 10500 70 60 450
15-18 11 OOO 70 70 450
Gyer- 1-3 5000 30 40 170
mekek 3-6 6500 40 40 250
6-9 8 500 50 50 350

Ez az átlagos szükséglet átlagos testsúlyra vonatkozik, amelyet általában nor-

mális súlynak nevezünk és amelyet nem lenne szabad túllépni.
A teljesítmény szempontjából optimális súly, vagyis az ideális súly ennél ke-
vesebb.
A testsúly függ a testalkat típusától. Az alábbi három típust különböztetjük
meg:

Testalkat típusa Megjelenése Leírása

Leptoszom karcsú, normális magasság,

keskeny testalkat; hosszú, éles
arcforma; kevéssé fejlett, inas
izomzat, vékony csontozat,
keskeny vállak, lapos mellkas,
hosszú, karcsú végtagok

Piknikus erősen vaskos, nagy fej-, mell-

kas-, hastérfogat, középnagy és
zömök alkat; hízásra hajlamos;
szabályos arcforma, boltozatos
homlok, kissé hajlott profil, pu-
ha, mérsékelten fejlett izomzat;
vékony csontozat, keskeny vál-
lak, de domború, széles mell-
kas, rövid, vékony végtagok,
karcsú csuklók

139
 Testalkat típusa Megjelenése Leírása

Atletikus középnagy vagy nagy, erős, a

csontváz és izomzat fejlett, ma-
gas, keskeny arcforma, erőtel­
jes áll, gyakran tömpe orr; igen
erős, fejlett izomzat, erős, vas-
tag csontozat, széles váll, erős
mellkas, erős, hosszú végtagok

Ezen testalkatok ritkán jelennek meg tiszta formájukban, legtöbbször kevert

típusokkal találkozunk.
A normális testsúlyt - durván - az alábbiak szerint számíthatjuk ki:
Testmagasság centiméterben- 100 =normális súly kilogrammban.
Az ideális testsúly férfiaknál ennél 10%-kal, nőknél 15%-kal kevesebb.
Lényegesen pontosabban állapítható meg a normális súly, ha figyelembe
vesszük a testalkatot, illetve a csontozatot.

Férfiak (normális súly) Nők (normális súly)

testalkat testalkat
könnyű közepes erős könnyű közepes erős
cm kg kg kg cm kg kg kg
,
157 57,6 61,4 66,3 148 47,7 51,0 56,0
158 58,2 62,0 66,9 152 49,7 53,1 58,2
160 59,4 63,0 68,1 155 51,5 54,9 60,0
162 60,6 64,6 69,5 157 52,5 56,0 61,0
165 62,4 66,3 71,6 158 53,l 56,7 62,3
167 63,7 67,6 72,9 160 54,3 57,9 62,9
170 66,0 70,1 75,5 162 55,6 59,3 64,2
171 66,8 70,8 76,3 165 57,3 61,3 66,6
172 67,5 71,7 77,4 167 57,6 63,l 68,l
173 68,4 72,6 78,3 170 60,9 65,4 70,5
174 69,2 73,4 79,1 171 61,8 66,2 71,2
175 70,0 74,l 79,9 172 62,5 67,0 72,0
176 70,7 74,9 80,6 173 63,3 67,9 72,8
177 71,6 75,8 81,5 174 64,1 68,6 73,6

140
 Férfiak (normális súly) Nők (normális súly)
testalkat testalkat
könnyű közepes erős könnyű közepes erős
cm kg kg kg cm kg kg kg

178 72,5 76,6 82,3 175 65,0 69,4 74,4

180 74,l 78,5 84,0 176 65,8 70,2 75,2
183 76,5 81,0 87,0 177 66,7 71,0 76,l
186 78,9 83,6 90,0 178 67,5 71,7 77,0
188 80,6 85,4 91,f 180 69,1 73,4 78,8
190 82,2 87,3 93,t 183 71,5 75,7 81,5

Ideális súly
Normális súly - 10% Normális súly - 15%
1

A közhiedelem szerint az éhségérzet a test táplálékszükségletét jelzi.

Ez azonban csak nagyon feltételesen helytálló. Az éhségérzet mint szabályo-
zó mechanizmus csak zavartalan, változatlan életritmus és bizonyos mozgás-
mennyiség mellett működik, és akkor sem mindig megbízható.
Ez a mechanizmus azonban csődöt mond testi és lelki megterhelések esetén
(különösen akkor, ha ezek szokatlanok) és akkor is, ha a napi joule-felhasználás
10 080 joule alá süllyed.
Megterhelés esetén lehetséges, hogy éhségérzet egyáltalán nem jelentkezik,
még akkor sem, ha sürgős szükség volna táplálékra (ilyenkor ezt az értelemnek
kell pótolnia, vagyis kényszeríteni kell magunkat, hogy együnk), viszont az is
megtörténik, hogy alacsony mozgásszint esetén vélt éhségérzet, illetve étvágy
támad olyankor is, ha a szükséglet már régen fedezve van (ebben az esetben is
az értelemnek kell közbelépnie).

A táplálék legfontosabb alkot6elemei

Fehérjék (proteinek) .
A fehérjék az emberi, állati és növényi sejtek alapanyagai. Hordozói a test
összes életfunkcióinak, és előállítják azokat az anyagokat (enzimeket), amelyek
hatására a sejtek anyagcseréje végbemegy.
Főként a következő elemekből állanak: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén
és foszfor. Alapvető épít6elemeik az aminosavak. A legtöbb aminosavat az em-
beri test maga is felépíti, nyolcat azonban közvetlenül a táplálékból vesz fel
(esszenciális aminosavak); amennyiben ezek közül csak egy is hiányzik, a fe-

141
hérje-anyagcsere károsodást szenved. Az aminosavak különböző sorrendben
egymáshoz kapcsolódó nagy fehérjemolekulákká lesznek.
A fehérjék építőanyagok, amelyek a sejtek és a különböző testnedvek (enzi-
mek, vérfesték, hormonok) képzését szolgálják. A fehérjék csak kivételes ese-
tekben termelnek energiát:
- hosszan tartó éhezéskor (amikor az energiatartalékok kimerültek);
- testi csúcsteljesítmények esetében;
- fehérjékkel való egyoldalú táplálkozás esetében.
Megkülönböztetünk állati fehérjéket (tej, tojás, sajt, hús, hal) és növényi fe-
hérjéket (szója és szójatermékek, gabonafélék, hüvelyesek, dió, burgonya, ku-
korica, élesztő, karfiol).
A test szinte alig tartalékol fehérjét, ezért szükséges, hogy azt mindennapi
táplálékunk tartalmazza. A felnőtt táplálkozásában a fehérjének kb. napi 1
gramm/testsúlykilogrammot kell képviselnie. Egy tízéves gyermeknek e
mennyiség duplájára van szüksége, egy tizenhat éves fiatalnak másfélszeresére.
Idős korban ugyan kevesebb fehérjére van szükség, azonban az esszenciális
aminosavaknak továbbra is jelen kell lenniük.
Különböznek a vélemények arról, milyen az állati és növényi fehérjék egy-
máshoz való kívánatos aránya a táplálkozásban (régebben többre értékelték az
állati fehérjét, ma ez a nézet elavult).
A fehérje értéke függ esszenciális aminosav-tartalmától és emészthetőségétől.
Nem annyira az egyes fehérjék (tej, tojás, búzaliszt, hús) biológiai tápértéke a
lényeges, hanem a táplálék proteinkombinációjának tápértéke. Ezért fontos a ki-
egyensúlyozott és sokoldalú táplálkozás.
Ma már tudjuk, hogy a test proteinszükségletét a kizárólag friss növényekből
álló táplálkozás jobban kielégíti, mint a főtt táplálékok. Ha a táplálék túlnyomó-
an húst tartalmaz, amelyet rendszerint főzve fogyasztunk, több proteint kell jut-
tatni a szervezetbe, miután azt nem tudja olyan jól hasznosítani.
Minden protein már 70 °C-on való hevítésnél is módosuláson megy keresztül
(denaturálás), azaz alapfelépítése megváltozik (nyers tojás fehérje- főtt tojás fe-
hérje).
A denaturált tojásfehérjének kevés a tápértéke, de az ember megszokta, hogy
a denaturált tojásfehérjét bizonyos fokig hasznosítja, de csak akkor őrzi meg
egészségét, ha a többi táplálék teljes értékű.
Teljes értékű táplálkozás tartalmazhat húst, de nem kell feltétlenül tartalmaz-
nia, mivel más állati termékekben is vannak aminosavak.
- 1/2 liter tej fedezi az életfontosságú aminosavak napi szükségletét;
- ugyanez vonatkozik a búza és a tejtermékek kombinációjára;
- 1/2 kg burgonya és 1 tyúktojás szintén kielégítik a napi proteinszükségletet.
A tejtermékek közül sokan szívesebben fogyasztják az írót, a joghurtot és a
túrót, mint a friss tejet.

142
 Fokozott a fehérjék iránti igény:
- a gyermek növekedési korszakában,
- terhesség és szoptatás idején,
- lábadozáskor,
- bizonyos betegségek (például májbetegségek) esetén,
- sportolóknál és erős testi megterhelések esetén.
A fehérjék egyik legértékesebbike a tej.
Újszülött állatok és az emberi csecsemő is megél pusztán anyatejen. Ez he-
lyes arányban tartalmazza az összes szükséges tápanyagot.
A felnőtt már alig tud kizárólag tejen élni, mivel az túlságosan sok vizet tar-
talmaz és ezért nagy mennyiségben, naponta mintegy 3-5 litert kellene fogyasz-
tania; hiányoznak belőle a ballasztanyagok is, amelyek a jó bélműködéshez
szükségesek. A gyomorban a tej túróvá, szilárd anyaggá válik, amely azután
szétbomlik.
A tej
3,5 % zsírt,
3,5 % tejfehérjét (kazeint),
5,0 % tejcukrot (szénhidrátot),
1,0 % különböző sókat és vitaminokat, valamint
87 ,0 % vizet tartalmaz.
A zsírt kivéve, amely parányi golyócskák formájába eloszlik a folyadékban, a
szilárd anyagok mind feloldott állapotban vannak jelen a tejben.
1 cm3 tej kb. 5 millió zsírcseppecskét tartalmaz.

Zsiradékok
A legenergiadúsabb tápanyagok. A naponta fogyasztott zsiradék összmennyisé-
ge ne legyen több 30-50 grammnál (beleértve a különböző élelmiszerekben rej-
lő zsiradékokat) és tartalmazzon legalább 20 gramm többszörösen telített zsírsa-
vat.
A zsírok fontos hő- és energiatermelők, és szerepet töltenek be a test raktáro-
zóanyagaiként és a zsírban oldódó vitaminok szállítóeszközeiként.
A zsír vegyi alapelemei a glicerin és a zsírsavak, amelyek szénből, hidrogén-
ből és oxigénből állnak.
Állati és növényi zsiradékok léteznek.
Növényi zsiradékokat tartalmaznak:
a gabonafélék, a lenmag, a napraforgómag, az olajbogyó, a bogáncs, a földi-
mogyoró, a kókuszdió, a dió, a szójabab, a szezámmag stb.
Állati zsírokat pedig:
a vaj, a zsír, a szalonna stb.
A zsírsavak értéke nem egyforma.

143
 Telítetlen és egyszeresen vagy többszörösen telített zsírsavakat különbözte-
tünk meg.
A telített zsírsavak gyengén reakcióképesek, a telítetlen zsírsavak igen reakci-
óképes, aktív anyagok, amelyek nélkül nem jó az anyagcsere. Hiányuk esetén
hiánybetegségek lépnek fel.
Főképpen növényekben (szója, napraforgó, bogáncs, lenmag stb.) fordulnak
elő.
A vaj mind telített, mind telítetlen zsírsavakat tartalmaz.
A telítetlen zsírsavak ezenkívül zsírban oldódó vitaminokat is tartalmaznak
(például A, D, E és F vitamint).
A természetben a zsírok sohasem fordulnak elő önmagukban, hanem mindig
létfontosságú anyagokkal együtt (vitaminok, íz-, szag-, szín- és nyákanyagok).
A zsírok csak a megfelelő vitaminokkal együtt teljesítenek építő és egészség-
megőrző feladatokat; a létfontosságú anyagok csak az olajkinyerés bizonyos
módszerének alkalmazása mellett (préselés) maradnak meg. Ezeket a terméke-
ket hidegen sajtolt vagy préselt zsiradékoknak, illetve olajaknak nevezzük. Tá-
rolásuknál azonban hátrányt jelent, hogy avasodnak.
Az üzletekben kapható zsiradékok nagy része ugyan tartósabb és ízük is sem-
legesebb, de denaturáltak, és sem zsírsavakat, sem zsírban oldódó vitaminokat
nem tartalmaznak.
A telítetlen zsírsavak pótolhatatlanok olyan életfontosságú szervek, mint a
szív, az agy, a máj és a mirigyek teljesítőképessége szempontjából.
Az állati fehérjék főképpen telített zsírsavakból állnak, ezért a hidegen sajtolt
és így természetes alkatrészeitől nem megfosztott növényolajak egészségeseb-
bek.
A felhevítés (sütés, főzés) az értékes telítetlen zsírsavakat telítettekké alakítja
át; 250 °C hevítésnél a szervezetre káros anyagok keletkeznek, 170 °C fölé he-
vített zsírok is károsíthatják például a májat (a hirtelen kisütött burgonyát példá- 1
ul 180-200 °C fölé hevítik).
Ezért helyesebb a főzelékeket és a húst saját levükben párolni, és csak azután
hozzáadni a természetes alkatrészeitől meg nem fosztott zsírt vagy olajat.
1
Szénhidrátok
j
A zsírokkal együtt a test energiaszükségletét fedezik, egyúttal az izmok és
idegek energiaforrásai.
Táplálkozásunk alapját és zömét képezik. Szénhidrátot tartalmaznak a kemé-
nyítő- és cukortartalmú növények, valamint az állati keményítő vagy tejcukor.
A szénhidrátok a következő vegyi elemekből épülnek fel: szén, oxigén és hid-
rogén.
l
Helyes, ha a táplálék 60-70%-a (nagy megterhelés esetén) szénhidrátból áll
(a többi fehérjéből és zsiradékból).
1j
l
i
144 j
j
j
 A felnőtt teste a májban mintegy 8 400 kJ-ig terjedő mennyiségű szénhidrátot
tárol állati keményítő (glikogén) formájában. Igen nagy megterhelés esetén ez
hamar felhasználódik. Az energiaszükségletet a test ezután a zsír lebontásával
fedezi, ehhez azonban az oxigénnel való ellátást növelni kell. Ezért testi megter-
helésnél fontos a szénhidráttartalék.
Az anyagcsere során a szénhidrátok lebomlanak alkotóelemeikre, cukormole-
kulákká, ezeket a sejtek elégetik, ezáltal energia szabadul fel, és egyúttal szén-
sav és víz válik ki.
A szénhidrát lebontásához létfontosságú anyagok szükségesek, különösen B-
vitaminok.

Gabonafélék
A gabonafélék kétségtelenül a legfontosabb nagy szénhidráttartalmú növényi
élelmiszerek (a tej a legfontosabb állati eredetű élelmiszer).
A gabona már évezredekkel ezelőtt az ember legfőbb tápláléka volt. Az em-
berek nagy fáradsággal alakították át a rendelkezésükre álló földet termőfölddé,
kifejlődött a földművelés; az idők soráp. nagy magvú, telt kalászú, bizonyos ma-
gasságot elérő gabonafajtákat alakítottak ki.
Kezdetben az ember elrágta a kalászokból kiszedett gabonamagvakat.
A gabona legegyszerűbb elkészítési módja régen is (és ma is) a kása, vagyis
az összetört vagy megdarált magvak vízzel való elkeverése (lásd a Táplálkozás
a természetből című fejezetet).
Már az egyiptomiak is szárították és pörkölték (szikkasztották) a gabonát, ez-
után a magvakat könnyebben szét lehetett morzsolni.
Később a gabonakását forró kövön kezdték sütni, így készültek az első le-
pénykenyerek.
A termesztett búzából és rozsból már kelesztett kenyeret is elő lehetett állíta-
ni, mivel e két gabonafajta magvai nyúlós, ragacsos anyagokat tartalmaznak,
amelyek a kelesztésnél gázhólyagokat hoznak létre, és ezáltal a tészta nagyobbá
és lazábbá válik. E nyers, erjesztett tésztával (kovász) készült kenyér jól emészt-
hető.
A gabonaféléket nemcsak kenyér és péksütemény készítésére használják, a
különböző egyéb lisztfajtákkal együtt igen sok más étel alapanyagát jelentik.
A gabonafélék elkészítésének különböző módjai:
• a magvak tisztítása és szárítása;
• a magvak áztatása vízben. Ezáltal megrövidül a főzés ideje (a gabona megduz-
zad és felpuhul); az áztatás azonban ne tartson tovább lO óránál;
• a felpuhult magvak megfőzése vízben;
•az egész magvak pörkölése 30-60 C-fokon. Ne piruljanak nagyon barnára,
mert elvesztik csíraképességüket. A pörkölés folytán a magvak jobban eltart-
hatók és könnyebben emészthetők lesznek.

145
• A legegyszerűbb elkészítési mód a magvak darálása vagy őrlése. A darát víz-
be áztatva kását, a lisztből pedig tésztát lehet készíteni.
Kása mindenfajta gabonából előállítható, egészséges táplálék és rövid idő
alatt elkészíthető. Hosszú ideig eltartható anélkül, hogy a benne lévő értékes
anyagok veszendőbe mennének. Az érett, teljes gabonaszem magában foglalja
és védi a csírát, az annak táplálását szolgáló magszövet is rendelkezésére áll.
A ma szokásos őrlésnél azonban a maghéjat és termésfalat, valamint az egész
csírát, de még az értékes anyagokat tartalmazó aleuronréteget is eltávolítják.
Csak a keményítőt tartalmazó magfehérjerész, a mag belseje marad meg, a többi
életfontosságú anyag nem.
Hogy mi minden megy veszendőbe, azt láthatjuk, ha megvizsgáljuk a csíra
táplálását szolgáló magszövetet, a maghéjat és a termésfalat.
Amagszövet
Fehérjét, zsírt és csíraolajat, B-vitaminokat (B 1, B 2, B 3), számos ásványi
anyagot: kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfátot és nyomelemeket: vasat,
cinket, mangánt, rezet, jódot és ónt tartalmaz.
A csíra továbbá E- és K-vitamint, a maghéj és a termésfal fehérjéket, ásványi
anyagokat és zsiradékot tartalmaz.
Igaz, a nem teljesőrlésű gabonából készült lisztben annyi kalória van, mint a
teljes gabonában, nem avasodik meg, jól eltartható, a szétaprított teljes gabona-
szemek viszont gyorsan avasodnak, ezenkívül fehéríteni is lehet és nem férkőz­
nek bele a kártevők. Mégis egészségtelenebb, mint a teljesőrlésű liszt, mert tisz-
ta, izolált szénhidrát.

Cukor
Kétféle cukrot különböztetünk meg:
- A természet által létrehozott, a napenergia hatására a növények zöld részében
létrejövő cukrot, amely vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket és
más fontos anyagokat is tartalmaz.
- A vegyi és fizikai módszerekkel előállított, finomított cukrot, amely izolált cu-
kor, és nem tartalmazza a megfelelő kísérőanyagokat.
A szénhidrát átalakulása folytán a testben keletkező cukor életfontosságú,
elégetéséből jön létre az élethez szükséges energia. A nem teljesőrlésű liszthez
hasonlóan a finomított cukor is izolált szénhidrát.
A háztartásokban általában használt cukor nádcukor, amely szőlőcukorból és
gyümölcscukorból áll. Az emésztés során e két alkotórészre válik szét; a bélfa-
lon keresztül mindkettő gyorsan a vérbe jut.
A nádcukor elnevezés nem a cukor eredetét (cukornád vagy cukorrépa), ha-
nem a vegyi összetételét jelzi.
A barna „nádcukor" is gyárilag készült cukor, izolált szénhidrát, csupán a fe-
hérítési eljáráson nem ment át.

146
 A cukor a testben a B 1-vitamin segítségével bomlik le. Miután ezt a vitamint
csak a természetes cukor tartalmazza, a gyári cukor nem, az utóbbi úgynevezett
„vitamintolvaj". A B 1-vitamin ennek folytán éppen ott hiányzik, ahol normális
körülmények között szükséges lenne rá (például az idegsejtek munkájához).
Ezenkívül a cukor meszet von el a testtől. A megfőzött gyümölcsök cukra is ér-
téktelennek bizonyult.
A cukor, a nem teljesőrlésű liszt és a telített zsírsavak sok civilizációs beteg-
ség (például a reuma, a fogszuvasodás) okozói.
A cukor azonban nemcsak élelmiszer, hanem élvezeti cikk is, amelynek fo-
gyasztása szenvedéllyé válhat. A cukor hosszú ideig csupán értékes fűszernek
számított. Később mindenki számára elérhető élvezeti cikké vált. A cukrot me-
gint fűszernek kellene tekinteni, ugyanis fogyasztása felesleges, árt a szervezet-
nek. Kiegyensúlyozott életmódnál a test gyümölcsök, tej stb. révén jut cukor-
hoz. Ha a szervezetnek mégis cukorra lenne szüksége, legjobb méz formájában
fogyasztani.

Létfontosságú anyagok
Azokat a létfontosságú anyagokat, amelyeket a test részben nem saját maga
épít fel, a táplálékkal kell a testbe bejuttatni. Idetartoznak a
- vitaminok,
- ásványi anyagok,
- nyomelemek,
- fermentumok (enzimek),
- többszörösen telítetlen zsírsavak,
- aromaanyagok,
- illóolajok,
-hormonok.
Az élelmiszer-feldolgozás során (konzerválás, hevítés) ezek az anyagok álta-
lában megsemmisülnek.
Az ilyen eljárással előállított élelmiszerek, bár táplálóak, nem szolgálják az
egészség megőrzését, és nem teljes értékűek.
A testnek a létfontosságú anyagokkal történő ellátását az biztosítja, ha az élel-
miszereket lehetőség szerint természetes állapotukban fogyasztjuk.

Vitaminok
A vitaminok az emberi (és állati) szervezet számára nélkülözhetetlen, kis mo-
lekulatömegű olyan szerves vegyületek, amelyeket az nem képes előállítani. En-
zimek alkotórészei, vagy önálló egységként van szerepük az anyagcsere-folya-
matok szabályozásában. Bizonyos vitaminokat a szervezet előanyagból (provi-
taminból) képes felépíteni (például az A-vitamin elővitaminja a karotin).

147
 A vitaminok már egészen kis mennyiségben is hatékonyak. A test napi vita-
minszükséglete mintegy 0,5 gramm, megterhelésnél (növekedéskor, lábadozás-
kor) ez a szükséglet növekszik.
A vitamin csökkent felvétele vagy felszívódási zavarra nyomán a szervezet-
ben vitaminhiány alakul ki, amely súlyos tüneteket eredményezhet (például
skorbutot). Bizonyos környezetben (savanyú, lúgos vagy semleges oldatban)
minden vitamin hőérzékeny, és nem visel el vegyi kezelést: a vitaminok hosz-
szabb fényhatás, tárolás és konzerválás esetén is elpusztulnak.
Megkülönböztetünk
1. vízben oldódó vitaminokat: a B-csoporthoz tartozó vitaminok és a C-vita-
min (mivel a szervezetből kiürülnek, naponta kell fogyasztani őket);
2. zsírban oldódó vitaminokat: az A-, D-, E- és K-vitamin (ezeket a szervezet
raktározni képes, felhalmozódva betegséget- hipervitaminóz ist- okozhatnak).
Minden vitaminnak saját hatóköre van és nem pótolható mással; azonban ha-
tását tekintve a legtöbb vitamin kiegészíti egymást.
A legfontosabb vitaminokról az alábbi táblázat nyújt tájékoztatást:

• la
~ ..0
"öi!
bl) ~1
'"'"'§ :1]...... -~
~
:1
>
"O

~ l~
·- Q) ~
"'
::I:
.s
•o
&:l

A zsírban oldódó, 1-2 felépíti a retinabíbort, mint provitamin

savanyú oldat- védi (karotin): répában,
banhóálló a nyálkahártyát, parajban, salátában,
szerepe van káposztafélékben:
a bőranyag- mint vitamin: májban
cseréjében; (csukamájolajban is),
hiány esetén: halban, tojássárgában;
szem károsodása, sajtban, tejben, vajban
farkasvakság, bőrbeteg-- csak zöldetetés ideje
ségek, kisgyer- alatt
meknél lassú
növekedés

148
 ~
' .0
la

·at>ll ~ 6h~
.g·e;-'"'"' :1~] -~

·:>1 .... ~
~<:IS .8
~~
·- <U
"3 •o
E-< ::z:: ~

B1 vízben oldódó, 1-2 igen fontos az idegrend-

savanyú oldat- szer és a szénhidrát-anyag-
banhőálló csere (glikogéntartaléko-
lás) szempontjából
hiány esetén: idegkároso-
dás, bénulások, izomsor-
vadás,szívizomgyengeség
(beriberi) főleg élesztőben, a ga-
bona (és rizs) héjában
és csírájában, friss fő-
B2 vízben oldódó, 2-20 nagyon fontos a szénhid- zelékben, gyümölcs-
savanyú oldat- rát- és fehérje-anyagcsere, ben, a májban, vesé-
banhőálló vérfesték és sejtléleg- ben, kagylóhúsban, to-
zés szempontjából, jásban, tejben, vajban.
hiány esetén: szem-, bór-, AB-vitaminok e ter-
bél- és májkárosodások, mékekben együttesen
kisgyermekeknél növe- fordulnak elő. A bél-
kedési zavarok baktériumok az emberi
testben maguk is elő
tudják e vitaminokat
B6 vízben oldódó, 2 fontos a bór és az idegek állítani.
savanyú oldat- számára, hiány esetén:
banhóálló bór- és idegbetegségek

B12 vízben oldódó 0,02 fontos a vérképzés,

a máj és a bór részére,
hiány esetén: zavar a vö-
rösvérsejtképzésben,
vészes vérszegénység
(anémia)

149
 ' §
~
.; l ..0

-~
·abl)
'"'s::
.g"'
1·-
: ~....
-5o:s
"3
"'
'"'
..s•o"E
~ ;§ o..-
·-

cd
z"'
(IJ

'~
::i::: fii

B" vízben oldódó fokozza a vér oxigénfel- minden növényi mag-

vételét és ezzel az egész ban és csírában
test oxigénellátását

e vízben oldódó 50-80 szerepet játszik a hormon- burgonyában (500 g

és a test védekezóanya-
gainak képzésében és
szigeteli a hajszálereket;
hiány esetén: hajlam fer-
tózésre, bór- izom,
foghús- és ízületi vérzések
fogak kilazulása, izom-
sorvadás, szívgyengeség
(skorbut)
fedezi a napi szükségle-
tet) , nyers savanyú ká-
posztában, friss salátá-
ban, főzelékben és gyü-
mölcsben, különösen
a citrusfélékben, a ho-
moktövisben, a ribizké-
ben, a vörös áfonyában
és a csipkebogyóban

D zsírban oldódó 5 fontos a csontozat fejlő- mint provitamin

dése szempontjából,
hiány esetén: csont- és
fogképzésizavarok
(rachitis), csontlágyulás
(ergoszterin): a szerve-
zetbe a zöld növények
(és élesztő) útján jut be,
az ibolyántúli sugarak
(Nap) hatására a bőrben
D-vitaminná alakul.
Mint vitamin: tejben,
vajban, májban, csuka-
májolajban, tojásban

150
 ~ ~
:~..e

_; ~
"<;l ~ 6h
:~ ·-~
OI)
'<'<I "'
'<'<I
.s "'0s::: ;3
"'O 8 - 'E
B "@"

;§
·-

z
Cl)
§- bJi '~
t;:j
<8
•o
> '~ ::i:: m

E zsírban oldódó 10-20 fontos a nyálmirigyek és a gabonamagvakban,

szívizmok működése szem- csíraolajban, zöld
pontjából; hiány esetén: növényekben; tojás-
a nemi honnonháztartás sárgában, húsban
zavarai, izomsorvadás,
máj elzsírosodása

K zsírban 2 fontos a véralvadáshoz: májban, zöld növények-

oldódó hiány esetén lassú, ben
rossz véralvadás

Ásványi anyagok
Életfontosságú védőanyagok, amelyek az anyagcseréhez folyamatosan szüksé-
gesek. Nélkülözhetetlenek a sejtképződéshez. Az ásványi anyagokat a testnedvek
(izzadság, vizelet, könnyek) választják ki. Ügyelni kell arra, hogy ne menjenek
veszendőbe valamilyen elkészítési vagy tartósítási eljárás folytán. A friss és nyers
zöldségekben, főzelékekben és gyümölcsökben van a legtöbb ásványi anyag.
Az ásványi anyagok hozzájárulnak a vérfesték- és csontképzéshez, és különö-
sen nagy a jelentőségük a terhesség ideje alatt. Ideális forrásuk a tengeri só.
A szakirodalom a napi szükségletről bizonyos mértékben különböző vélemé-
nyeket közöl. Az ásványi anyagok és nyomelemek az emberi test 4%-át teszik
ki, nem hiányoznak egyetlen növényi és állati sejtből sem, hiány esetén anyag-
cserezavarok lépnek fel. Az embereknek a Föld szinte minden ásványi anyagára
szüksége van (kivéve a radioaktív anyagokat).
Az ásványok a természetben kristály alakjában, vizes oldatban vagy üvegsze-
rűen megmerevedett formában fordulnak elő.
A táplálék az ásványi anyagokat só formájában tartalmazza, különböző
mennyiségben; az emberi test különböző szabályozórendszerei gondoskodnak a
testnedvekben való helyes koncentrációjukról.

151
 ~ !a
:~ .Q

~ ~ 5h~
»
!a
·;;.
,§
1·-
.. =
·5
.....
,gi
'3
..a•O'E
> ~ '"5h
·- 11) -5
~
"'
'~ z '~ ::e: tii

vas 0,02 fontos a vörös vértestek vérfes- zöld növényekben, gyümöl-

tékképzéséhez (oxigénellátás), csökben, májban,
fokozott szükséglet terhesség tojássárgában
alatt; hiány esetén: fáradtság,
szédülés, fejfájás; teljesítő-
képesség csökkenése, vérsze-
génység (anémia); álmatlan-
ság, idegesség, koncentrálás
csökkenése, töredezett körmök

kálium 2 fokozza az idegek ingerlékeny- főzelékekben, gyümölcsökben,

ségét; lásd kalcium húsban

kalcium 0,9 fontos a fog-, bór- és csontkép- zöld növényekben,

zódéshez: nagyon fontos az tejben,
idegek és izmok ingerlékeny- . sajtban,
sége, a szívtevékenység és a vajban
véralvadás szempontjából;
hiány esetén: fáradtság,
reszketés, izomgörcsök, csont-
sorvadás, csontok fokozott
törékenysége, rossz fogak,
idegesség, alvási zavarok,
reumatikus megbetegedések,
szív- és veseműködés zavarai

152
 ' i
~..e

~
ij ~l
.·1 =
·5
-~
·;;..
,§ .... ~
> ·- u
~bo ~«:I ..s•o
'<"' z -~ ::x:: ~

mag- 0,4 igen fontos a fehérjeképzés- élesztőben,gabonában,

nézium hez és a szénhidrát-anyagcseré- diófélékben, főzelékekben
hez, a zsír felhasználásához
és az idegrendszer működésé-
hez; hiány esetén: magas vér-
nyomás (szívinfarktus fokozott
veszélye), vérkeringési zavarok,
migrén, izomgörcsök, idegesség,
alvási zavarok

nátrium 3 többnyire magnéziummal, sajtban, tojásban,

káliummal és kalciummal húsban, halban,
együtt (a vérben), csak kálium sóban
és kalcium jelenléte esetén
történik meg feldolgozása;
jelentősége: mint a kalcium

foszfor 0,8 fontos a csont- és fogképzés, tejben, sajtban,

fehérjeképzés, valamint tojásban, gabonában,
a szervezetben az energiaát- dióban,
vitel szempontjából. hüvelyesekben
Egyebekben lásd kalcium

Mint ahogy a táblázat is jelzi, az ásványi anyagok hatásukat csak együttesen

tudják kifejteni.
Kiegészítésül álljon itt néhány megjegyzés az általánosan használt konyhasó-
ról.
A konyhasót az ember már történelme legkorábbi időszakaiban is nagyra ér-
tékelte, értékes áru volt, amit még arannyal is mértek. Tengervíz elpárologtatása
révén kristályosítják ki, vagy kőzetből vízzel oldják ki a sóbányákban.

153
 A használatos étkezési só tiszta, izolált nátriumklorid (NaCl), amelyből hi-
ányzik az összes kísérő ásványi anyag. Az étkezési sót a múlt századig csak egé-
szen kis mennyiségben, ízesítésre használták. Századunkban a sófelhasználás
egyre növekszik. Már a csecsemők is sózott ételeket kapnak, amikor szilárd táp-
lálékhoz szoktatják őket. Az emberi testnek napi 3 g NaCl-nál nagyobb mennyi-
ségre nincs szüksége. E mennyiséget kétszázalékos oldatként dolgozza fel.
Rendszerint azonban a napi fogyasztás e mennyiséget messze felülmúlja (kb.
napi 20 g). Erősen sózott ételek szomjúságot keltenek, a test folyadékot igényel,
hogy felhígítsa a sót, amelyet ennyire koncentrált állapotban nem tud feldolgoz-
ni. A konyhasó megköti a vizet a testszövetekben, és amennyiben ez rendszeres-
sé válik, konyhasómérgezés léphet fel.
A konyhasó erősen igénybe veszi a vérkeringést és a vesét. A túlságosan sok
étkezési só fogyasztása lényegesen hozzájárul a magas vérnyomáshoz.
Sok ember gyermekkora óta hozzászokott, hogy nagy mennyiségben fo-
gyasszon konyhasót; ez később szív-, máj- és lépbetegségeket okozhat. A NaCl
ugyan nélkülözhetetlen, a vér tartalmazza, de ha a táplálékból hiányoznak az el-
lenpárjai (a kálium és a kalcium), ezeket a test saját önmagából vonja ki, mert
szüksége van rájuk az NaCl feldolgozásához.
Ezért célszerű, ha minél kevésbé sózzuk meg az ételeket (sok táplálék önma-
gában is kellő mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz). Ha feltétlenül szükséges,
lehetőleg teljes tengeri sót használjunk, amely még nem szennyeződött a kör-
nyezetpusztítás miatt, vagy fúszersókat, amelyek ma már sok élelmiszerüzlet-
ben kaphatók. A konyhasó legyen táplálkozásunkban módjával használt fűszer.

Nyomelemek
Egészen kis mennyiségben fordulnak elő a szervezetben, és többek között vi-
taminok, hormonok és enzimek alkotórészei. Az anyagcseréhez nélkülözhetet-
len. Ha a szervezetben elég nyomelem és ásványi só van, ez többek között csök-
kenti a vér túlságosan magas zsírtartalmát.
Az ásványi anyagok és a nyomelemek közötti átmenet elmosódó, a szervezet-
nek azonban lényegesen kevesebb nyomelemre van szüksége, mint ásványi
anyagra.
Egyes nyomelemek tartós hiánya a szervezet sejtjeinek megbetegedéséhez
vezethet. Nélkülözhetetlen nyomelemek: vas, réz, cink, mangán, kobalt, fluor,
bróm, jód, szelén, molibdén.

Fermentumok (enzimek)
Az életfontosságú biokémiai folyamatok sebességét megnövelő fehérjeve-
gyületek. Minden élő szervezetben enzimek százai szabályozzák a működésük­
höz szükséges reakciókat. Minden enzimnek csak egy bizonyos meghatározott
feladata van, és csak egy bizonyos reakciót vált ki.

154
 Vannak enzimek, amelyek a fehérjéket aminosavakká bontják, vannak nyers-
cukorbontó fermentumok, amelyek a cukor lebontását végzik, fermentumok,
amelyek a zsír feldolgozását teszik lehetővé stb.
Mint minden fehérje, hőre érzékenyek, és hatásukat már 43 °C-nál elvesztik
(43 °C testhőmérsékletnél az ember meghal).
Minden élőlény megszámlálhatatlan mennyiségű fermentumot állít elő;
amennyiben tehát a növényi és állati eredetű táplálékok biológiai értékét ki akar-
juk használni, ezeket minél gyakrabban friss állapotban kell fogyasztani.

Aromaanyagok
Természetes illatanyagok: azokat a növényeket, amelyekben különösen nagy
mértékben vannak jelen és amelyeknek jellegzetes illatot kölcsönöznek, fűsze­
reknek nevezzük. Nagy szerepet játszanak mint étvágygerjesztők.

Illóolajok
Növényi eredetű, illékony olajok, amelyeket az ember bőre és nyálkahártyái
vesznek fel. Az orvosi gyakorlatban például a vérkeringés előmozdítására, a
légutak fertőtlenítésére, a gyomornedvtermelés serkentésére vagy görcsoldó
szerekként használják őket. A túladagolás mérgezést okozhat.

Telítetlen zsírok
(Lásd Zsiradékok)

Hormonok
Azok az élettani körülmények között termelődő, már kis mennyiségben hatá-
sos szerves vegyületek, amelyeket az élő szervezet belső elválasztású mirigyei
választanak el. A táplálékban növényi és állati hormonokként fordulnak elő,
koncentrációjuk igen csekély. Hatásuk az emberi szervezetben még nem tisztá-
zott. Az állatok etetésére használt mesterséges hormonok azonban ártalmasak
lehetnek.
Az alábbi táblázat bemutatja a fenti anyagok előfordulását a különböző táplá-
lékokban:

155
 Arány %-ban
Élelmiszer
Szénhid- Ásványi Cellu- kJ/100 g
Fehérje Zsír Savak Víz
rát anyagok lóz

hús (zsíros) 15 37 0 2 0 0 46 1680

hús (sovány) 21 2 0 1 0 0 76 440
hering (friss) 14 9 0 2 0 0 75 680
tyúk 20 5 0 1 0 0 74 640
tojás (50 g) 13 12 0 1 0 0 74 370
tej 3 3 6 1 0 0 87 280
sajt (sovány) 37 12 4 4 0 0 43 880
vaj 1 83 1 2 0 0 13 3 300
búza (rozs) 10 0 74 1 2 0 13 1550
zab 14 6 67 2 2 0 9 1690
kenyér (rozs) 8 1 47 1 2 0 41 1 OOO
rizs 6 2 70 3 8 0 11 1540
bab (borsó) 24 2 50 3 8 0 13 1500
burgonya 2 0 21 2 0 0 75 290
káposzta 3 1 6 1 2 0 87 120
paraj 5 0 2 2 0 2 89 100
cseresznye 1 0 11 1 5 1 81 260
alma 1 0 10 1 1 0 87 200

Ballasztanyagok
Táplálékunk nélkülözhetetlen, emészthetetlen részei. A bél normális tevé-
kenységét segítik elő. A ballasztanyagokat táplálékunkban növényi rostok vagy
állati kötőszövetek formájában vesszük magunkhoz.

Víz
A víz nem tápanyag, ennek ellenére életfontosságú és nélkülözhetetlen; az
emberi szervezet jelentős része vízből áll.

156
 A sejtekben a kémiai folyamatok mindig vizes oldatban zajlanak le. Vizet
nemcsak folyadékok, hanem szilárd táplálékok (gyümölcs, kenyér, hús) is tar-
talmaznak.
A szervezetben egyrészt állandó vízcserére kerül sor az egyes szervek között,
másrészt víz keletkezik a tápanyagok sejtekben történő elégetése során.
A vizet a vesék és a bőr választja ki, és a szervezet mindig újratermeli.
A vízháztartás szabályozásának fontos tényezői a szomjúság és a vesetevé-
kenység.

Sav-bázis egyensúly
Ahhoz, hogy a szervezet a táplálékot optimálisan felhasználja, a táplálékok
sav-bázis tartalmának kiegyensúlyozott arányára van szükség.
Vannak kiegyensúlyozott sav-bázis tartalmú élelmiszerek:
például a korpás kenyér, korpás termékek, rizs- és búzacsíra, friss dió, cukor-
borsó, zöldbab, szójatermékek, friss vaj.
Savtöbbletet tartalmazó élelmiszerek:
erősen savhatásúak: disznóhús, marha- és borjúhús, tyúkhús, máj, túró, kol-
bász, földi mogyoró, zabliszt, fehér kenyér stb.;
gyenge savhatásúak: tojás, sonka, csokoládé, borsó, karfiol, disznózsír, angol-
na, csuka stb.
Lúgtöbbletet tartalmazó élelmiszerek:
erősen lúgos (alkálikus) például: a tej, mazsola, uborka, paradicsom, karotta, {
fehérrépa, sáfg&épa, paraj, fejes saláta;·
gyengén alkálikus;.. burgonya, karfiol, karalábé, spárga, galambbegysaláta,
mindenfajta káposzta, banán, vargánya, alma, körte, cseresznye.
Ha hiányoznak a lúgos táplálékok, a szövetek elsavanyodnak, mivel a szerve-
zet nem tudja kiválasztani a savat.
A savak az izmokban, inakban, csontokban, idegekben és egyéb szervekben
rakódnak le, és ezáltal anyagcsere-betegségek léphetnek fel (reuma, ízületi gyul-
ladás), továbbá más betegségek keletkezését is elősegítik (fogszuvasodás, fog-
ínysorvadás, gyomor-, szív- és májbetegségek, migrén).
A sav-bázis viszonynak közepes pH-értékűnek kell lennie (a pH-érték a sav-
tartalom mértékegysége), az értékskála 1-14-ig terjed, a 7-es érték semleges, 7
alatti értékek savas, a 7 feletti értékek alkálikus területet jelentenek.
Az emberi szervezetben lezajló anyagcserében a pH-értéknek 7,25 és 7,45
közé kell esnie; ezért előnyben kell részesíteni a bázistöbbletet tartalmazó táplá-
lékokat vagy az olyan ételeket, amelyekben a sav és lúg egyensúlyban van.
A fentiekből következik, hogy a teljesítőképesség fenntartásához kiegyensú-
lyozott vegyes táplálkozásra van szükség, amelyben tekintélyes arányban (kb.

157
1/3 részben) szerepelnek a friss és a nyers táplálékok, és csak kisebb részben a
húsok és állati zsiradékok.

Élelmiszer-tartalék
Ahhoz, hogy szükséghelyzetekben a túlélés esélyeit növeljük, vagy (a hely-
zettől függően) egyáltalán megteremtsük, élelmiszer-tartalékot kell összeállíta-
ni, amely kétheti ellátást biztosít.
Megülönböztetett figyelmet érdemelnek az élelmiszerek kiválogatásának és
tárolásának szempontjai.
A napi adagnak a közepes terhelés esetén szükséges energiaszükségletet kell
fedeznie. Ajánlatos lehetőleg teljesértékú élelmiszerekből álló vegyes táplálékot
összeállítani. Az étkezési szokásokat és az egyéni ízlést - ha van rá mód - figye-
lembe lehet venni, de az egészség és a fizikai teljesítőképesség megőrzése az el-
sődleges szempont.

Élelmiszer-tartalék összeállítása
A következőket kell figyelembe venni:
• Csak olyan élelmiszereket válasszon, amelyek a szükséges joule (kalória) mel-
lett sok életfontosságú tápanyagot tartalmaznak.
• Gondoskodjon a szükséges ballasztanyagokról is, és ügyeljen arra, hogy az
élelmiszerek könnyen emészthetők legyenek.
• A kiválogatott élelmiszerek lehetőleg hosszú ideig legyenek eltarthatók, a
készlet könnyebb kezelhetősége végett (az eltarthatóság lejárta után az élelmi-
szereket ki kell cserélni).
• Ne feledje, hogy a kisgyermekek, beteg és idős emberek szükségletei külön-
böznek, az ő igényeiket is figyelembe kell venni (diétás étkezés, gyermekek-
nek való táplálékok).
• Szükséghelyzetekben különösen fontos, hogy a készlet zöme nyersen, hidegen
vagy beáztatva is fogyasztható legyen.

Tárolás
Az élelmiszerek eltarthatósága csak a helyes tárolással biztosítható. Az élel-
miszerek tárolhatósága azonban sohasem határtalan, ezért rendszeresen friss ter-
mékekről kell gondoskodni.
A helyes tárolás érdekében az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
•A meleg, a nedvesség és az erős fény a tárolhatóságot erősen befolyásolják.
• Ezért hűvös, száraz, levegős és sötét, fagybiztos tárolóhelyet válasszon.
•Ügyeljen arra, hogy az élelmiszerek csomagolása biztos és légáteresztő le-
gyen.

158
•A tárolt konzervdobozokat vonja be savmentes ásványi olajjal, hogy ne rozs-
dásodjanak meg.
• Ne olyan tárolási módot válasszon, amelyhez energia felhasználása szükséges
(hűtőszekrény, mélyhűtő).

Javaslat két hétre szóló alapkészletre

A javaslatot az eddig említett alapelvek lehető legteljesebb figyelembevételé-
vel állítottuk össze.
A mennyiségek egy személyre vonatkoznak, tartalmazzák az összes szüksé-
ges alapanyagot és napi kb. 15 OOO kJ energiát képviselnek.
A megadott eltarthatósági időtartam a helyes tárolás esetére vonatkozik.
Ez az alapkészlet biztosítja a testi teljesítőképesség teljes megőrzését az adott
időtartamra.
Ha lehetséges, friss növényi élelmiszerekkel egészítendő ki.
Más élelmiszerekkel is bővíthető és kiegészíthető.

Élelmiszer Mennyiség Megfelel Eltarthatóság Megjegyzések

napi kb.

gabonaféle lkg 7 dkg 1/2-1 év a magokat egészben kell tárolni.

Csak fogyasztás előtt kell órülni,
megtömi és csak a mindenkori
szükségletnek megfelelő
mennyiséget. Beáztatva őrlés
nélkül is fogyasztható

teljesértékú lkg 7 dkg l/2-1 év főzéstigényel (energia

rizs szükséges)

hidegen 1/21 3-4dkg 1/2-1 év tárolás sötét palackban

sajtolt olaj (fényérzékeny)

szárított hal 1/2 kg 3-4dkg 1 év a száraz, levegős tárolás különö-

sen fontos

szárított hús 1/2 kg 3-4dkg 1 év nyersen vagy tetszés szerint

elkészítve fogyasztható

szárított lkg 7 dkg 1 év tárolás mint fent.

gyümölcs Igen alkalmas a borsó, lencse, bab

szárított 1 kg 7 dkg l-2év

főzelék

159
 Élelmiszer Mennyiség Megfelel Eltarthatóság Megjegyzések
napi kb.

dió 1 kg 7 dkg 1 év

tejpor 28 2 liter 1 év nem olyan értékes, mint a friss

liternek tej, amely azonban nem tárolható

méz 1 kg ?dkg 1-2év szilárd, már kikristályosodott

formában jobban eltartható

só 100 g 6-7g több év legjobb teljes tengeri só, de

a fúszersók is jobbak, mint
a közönséges konyhasó

ásványvíz 241 21 több év

Példa kiegészítő készletre:

Élelmiszer Eltarthatóság Megjegyezések

tartósított kenyér, l-2év sérült csomagolás erősen csökkenti az eltart-

kétszersült, konzerv- hatóság időtartamát
kenyér

burgonyapor kb. 2év szárazon kell tárolni, légmentes csomago-

lásban

savanyú káposzta, 1/2 év üvegben, konzervdobozban kell tárolni

uborka

tartós kolbász 1/2-1 év különösen fontos a levegős, száraz tárolás

sovány szalonna l/2-1 év különösen fontos a levegős, száraz tárolás

hal- és húskonzervek 2év ügyelni a lejárati időre; ha a doboz teteje és

alja domborodik, romlott - mérgezés
veszélye

konzervételek 2év mint fent

160
Élelmiszer Eltarthatóság Megjegyezések

főzelék-és gyümölcs- 2év üvegben vagy konzervdoboz-

konzervek ban, a fény elóli védelem kü-
lönösen fontos

ecet 1 év legjobb a tennészetes ecet

mustár, ketchup 1 év

fűszerek szárazon tárolni

kávépor 1 év
herbateák 3 év légmentes csomagolás (üveg, doboz)

161
 11.RÉSZ

TÚLÉLÉS
A TERMÉSZETBEN

FELSZERELÉS ÉS RUHÁZAT
Általános tudnivalók

Az ember testhőmérséklete független a külvilág hőmérsékletétől; szervezetük

hőtermelése mindig azonos a környezetüknek leadott hő mennyiségével. Az egyen-
súly fenntartását különböző szabályozómechanizmusok biztosítják. E testhőmér­
sékletnek 36 és 37 °C között kell lennie ahhoz, hogy az ember teljesítőképessége
teljében legyen; napi ingadozása egészséges emberben 1 °C-on belül marad.
Életveszélyes lehet, ha a testhőmérséklet 3 °C-kal alacsonyabb vagy 4 °C-
kal magasabb.
Ennél alacsonyabb, illetve magasabb hőmérséklet - még rövid ideig is - halá-
los (lásd A meleg és hideg okozta egészségkárosodások című részt a Hogyan se-
gítsünk magunkon és társainkon? című fejezetben.
Abból a célból, hogy a testhőmérséklet tartósan 36 és 37 °C között legyen, a
szervezet hőt termel vagy ad le, a vér hőmérsékletétől függően. A bőrreceptorok
a kapillárisokban (hajszálerekben) uralkodó vérhőmérsékletet jelzik az agynak,
amely arra ösztönzi a hajszálereket, hogy kitáguljanak vagy beszúküljenek, a
verejtékmirigyeket pedig arra, hogy kinyíljanak (izzadás) vagy a bőrfelületet el-
szigeteljék (libabőr, a testszőrök felborzolódása, hidegrázás), vagy mozgósítja a
szervezet energiatartalékait hőtermelés céljából. A szervezet hőt ad le, amikor
- a bőrön keresztül kisugározza a hőt a környező levegőbe;
- a normális bőrnedvesség és az izzadság elpárolog;
- hideg kövön ülünk, havon állunk vagy vízben úszunk (nedvesség);
- a testet áramló levegő veszi körül.
Az alábbi táblázat bemutatja, milyen erős hatást gyakorol a levegő mozgása a
levegő hőmérsékletére.

163
 A szél által okozott hőmérséklet-csökkenés

Szél- Hőmérséklet °C-ban

sebesség
km/óra +2 -1 -4 -7 -9 -12 -15 -18 -21 -23 -26 -29 -32 -34 -37 -40 -43

8 +0,5 -2 -6 -9 -11 -14 -17 -21 -24 -26 -29 -32 -35 -37 -41 -44 -48
16 -6 -9 -13 -17 -19 -22 -26 -30 -32 -35 -39 -43 -47 -50 -55
-
-57 -61
24 -8 -12 -17 -21 -24 -28 -32 -36 -40 -43 -46 -51 -54 -57 -61 -65 -68
32 -11 -16 -19 -23 -27 -31 -36 -40 -45 -47 -51 -56 -60 -63 -67 -71 -75
,.....__ ~

40 -14 -18 -21 -26 ..,__

-30 -34 -38 -43 -47 -50 -55 -59 -64 -67 -71 -75 -80
48 -15 -19 -24 -28 -32 -36 -41 -45 -49 -53 -57 -61 -66 -70 -74 -78 -83
56
64
72
-
-16 -19 -25 -29 -32 -37 -42 -47 -51 -55 -58 -64 -68
-17 -21 -26 -30 -34 -38 -43 -48 -52 -56 -60 -66 -70
-17 -21 -27 -31 -35 -39 -43 -48 -53 -57 -61 -66 -70
-72 -76
-74 -77
-81 -86
-82 -89
-74 -78 -83 -89
80 -18 -22 -27 -31 -35 -39 -44 -49 -53 -57 -62 -67 -71 -75 -79 -84 -89
a fedelen izomzat megfagyásának veszélye

csekély növekvő nagy

(60 másodpercen belül) (30 másodpercen belül)

A nedvessé g hőmérsékletet csökkentő járulékos hatása nem mérhető ilyen

pontosan , mivel az átnedvese dés jellegétől és fokától függően erősen ingadozó.
A gyakorlat i tapasztala tok azonban azt bizonyítják, hogy a szél és a hideg hatá-
sát a járulékos nedvessé g lényeges en növeli.
Különös jelentősége van annak, hogyan egyenlíti ki a szervezet a hővesztesé­
get. A vér átveszi a szervezet melegebb részeinek (például a májnak) a melegét,
és elszállítj a a test felületére , ahol leadja a bőrnek. A leadott hő mennyisé ge
függ a vérkering és intenzitásától. Ez erősen csökken, ha a fej tájékára ,,hidegje-
lentés" érkezik. Az agy, annak érdekébe n, hogy saját magát és a test belsejét
melegen tartsa, a kezet és lábat, mint kevésbé jelentős testrésze ket, kevesebb
meleggel fogja ellátni.
A legnagyo bb hőveszteséget a fej és nyak tájéka szenvedi, tehát azok a testré-
szek, amelyek vérellátás a elsőrendűen fontos, mert itt helyezke dnek el a hősza­
bályozás, légzés, keringés központjai, de amelyek a legkevésbé védettek (a vérel-
látás közvetlenül a bőr felszíne alatt történik és így különösen ki van téve a külső
hatásoknak). A régi mondás is ezen alapul: ,,Ha hideg a lábad, tégy fel sapkát."

164
Ruházat
A ruházatnak elsősorban az a feladata, hogy védelmet nyújtson a testnek a hi-
deg, a hőség, a szél, a nedvesség és a mechanikus sérülések (karcolások, szúrá-
sok, harapások) ellen.
A ruházat összeállításánál tehát a következőket kell figyelembe venni:
-anyag,
- szabás és méret,
- színek hatása és
- öltözködési módszer.
A fentiekkel kapcsolatos alapismeretek lehetővé teszik, hogy a ruházatot a
célnak megfelelően válogassuk ki és állítsuk össze. Sokkal lényegesebb azon-
ban, hogy ezen ismeretek birtokában rendkívüli helyzetekben az éppen rendel-
kezésre álló - és valószínűleg az adott helyzetnek nem mindig megfelelő - ru-
haneműket tulajdonságaiknak megfelelően tudjuk felhasználni, ami hiányzik,
azt mással tudjuk pótolni, és így a legjobb hatást érjük el.

Anyag
Ruházatunk zöme az alábbi anyagokból készül:
Pamut

alapanyag növényi rostok

égési tulajdonságok
szakítószilárdság szárazon
szakítószilárdság nedvesen
vízfelvevő képesség
nedvesnek érezzük
elektrosztatikus feltöltődés
viseléssel kapcsolatos
tulajdonságok
közepesen gyúlékony
közepes
kb. 10 %-kal nagyobb, mint szárazon
30 %-on felül
10 % vízfelvételtől kezdve lassan szárad
magas vízfelvevő képessége miatt Gó
vezető) általánosságban nem határozha-
tó meg
függenek a feldolgozástól: általában
igen kellemes viselet, nem izgatja a
bórt, de már 10 %-os vízfelvételnél is
nedvesnek érezzük testünkön

165
Gyapjú
alapanyag
égési tulajdonságok
szakítószilárdság szárazon
szakítószilárdság nedvesen
vízfelvevő képesség
nedvesnek érezzük
elektrosztatikus feltöltődés
viseléssel kapcsolatos
tulajdonságok
Műszálas anyagok
alapanyagok
égési tulajdonságok
szakítószilárdság szárazon
szald.toszllardsag nedvesen
vízfelszívó képesség
nedvesnek erezztiK
vízfelvétel esetén
elektrosztatllcus teltöltooes
viseléssel kapcsolatos
tulajdonságok
166
állati szór (bárány, kecske, teve, nyúl)
rosszul ég: szaga az égett szaruéhoz
hasonló
kisebb, mint a pamuté
kb. 10 %-kal kisebb, mint szárazon
40 %-on felül
20 %-os vízfelvételtól kezdve:
gyorsabban szárad, mint a pamut
nincs
érzékeny bőrnek gyakran enyhe viszke-
tést okoz, majdnem mindig száraz
és meleg tapintású
- növényi rostok természetes polimerjei
(cellulóz), vagy állati eredetű polimerek
(állati fehérjerostok)
- szintetikus, szénből vagy kőolajból elő-
állított polimerek (például poliészter,
poliamid, poliakril)
könnyen és gyorsan égnek, további
veszélyt jelent olvadékonyságuk
igen magas
mmt szarazon
a szintetikus polimereknek gyakorlatilag
nincs vízfelszívó képességük
a szmtetíkus polunereket
gyakorlatilag soha
magas
függnek a feldolgozástól: a műszálas
anyagok tapintása legtöbbször kelleme-
sen puha és száraz; magas elektrosztati-
kus feltöltódésük miatt a testhez tapad-
nak, ezáltal vonzzák a piszokszemcséket
 Ezeket az anyagokat a felhasználás céljától függően különbözőképpen dol-
gozzák fel, ezért külső megjelenésük nagyon változatos (például pamut: ano-
rák és fehérnemű). Az anyag tulajdonságai azonban változatlanok. Különösen
a műszálakat lehet sokféle változatban feldolgozni (a sima, légszigetelő perlon-
anyagtól kezdve egészen a szigetelőanyagként használt bolyhos holofilszálig).
A műszálas anyagok önmagukban, de kevert anyagként is feldolgozhatók (pa-
mut/perlon, gyapjú/poliészter). Az anyagokat azért keverik, hogy kihasználják
vagy kiegészítsék pozitív tulajdonságaikat, és egyúttal, amennyire csak lehet,
csökkentsék negatív sajátosságaikat (például pamut/műszál: a műszál növeli
az ellenálló képességet, a pamut csökkenti az elektrosztatikus feltöltődést).
A használati tulajdonságok impregnálással is javíthatók.

Az impregnálás leggyakoribb formái:

az anyag gyűrhetetlenné tétele;

pamutszövet és kevert pamutszövet kikészítése oly módon, hogy nem igényel
vasalást;
vízhatlanná tétele:
a gyapjú, pamut és kevert textt1iákról
ennek hatására lepereg a víz;
olajtaszító kikészítés:
hatására a textília nem szívja azonnal magába a zsírtartalmú szennyeződést,
amely ezért könnyebben eltávolítható;
égésgátló kikészítés:
hatására a rövid ideig tűznek kitett textíliák nem égnek tovább, ha a lángokat
eloltják;
antisztatikus kikészítés:
megakéidályozza a textíliák (elsősorban a műszálas anyagok) elektrosztatikus
feltöltődését

A legtöbb impregnálásnak az a hátránya, hogy a ruha hosszabb viselése ese-

tén, de főként többszöri mosás vagy tisztítás (vegytisztítás) után elveszti hatását.
Egyes impregnálások a tisztítás után megismételhetők vagy felfrissíthetők (víz-
hatlan, antisztatikus impregnálás).

Hőmegőrzési képesség
Minden textilanyag jobb hővezető, mint a levegő. A meleg vagy hideg elleni
védelem szempontjából tehát nem a textília anyaga, hanem a szálak és a textt1ia
üregeibe zárt levegő játssza a döntő szerepet. Mivel a tulajdonképpeni szigetelő

167
réteg a levegő, a hőszigetelő hatás a levegő és az anyag mindenkori arányától
függ. A megfelelő feldolgozás a szálak és a textília üregeiben levő levegőréteget
nyugalmi helyzetben tartja, vagyis késlelteti a belső, meleg levegőréteg kiáram-
lását és megakadályozza a külső, hidegebb levegő beáramlását.

Szabás
A ruházatnak nemcsak a védelmi funkciónak kell megfelelnie, de szabásának
az alábbi követelményekhez is igazodni kell:
- ne akadályozza a szabad mozgást;
- ne akadályozza a vérkeringést (ne legyen szúk);
- lehetőleg kevés zörejt keltsen (ha a helyzet ezt követeli meg).

Szabad mozgás
A szabad mozgás akadályai:

A lépésben túlságosan bő nadrág

gátolja a lábak emelését és szétterpesztését. A nadrágszárnak legfeljebb 3
centiméterrel (ha lehet, még kevesebbel) a gát alatt kell kezdődnie.
A túlságosan keskeny hát
korlátozza a karok felfelé és oldalirányban való mozgását. A hát legyen
olyan széles, hogy a két könyököt a test előtt könnyen lehessen keresztezni.
A túlságosan szűk mellrész
akadályozza a karok felfelé és hátrafelé mozgását. A mellszélesség tegye le-
hetővé, hogy a karokat akadálytalanul hátrafelé lehessen nyújtani.
A túlságosan szűk ruhaujjak
gátolják a könyökízületek behajlítását. A ruhaujjak szövete és a kar között
körös-körül legyen legalább 2 cm távolság.
A túlságosan szűk nadrágszárak
akadályozzák a térdízületek behajlítását. Ugyanolyan távolságot kell bizto-
sítani, mint az ujjaknál.
A túlságosan bő ruha
az általában elterjedt nézetekkel szemben nemcsak akadályt, hanem ve-
szélyt is jelenthet. A bő ruha nagy felülete révén akadályozza a mozgást,
könnyen sérül és könnyen fennakad mindenféle kiszögellésen (szikla, fa, bo-
kor), és így nehéz terepen vagy meneküléskor életveszélyes esést, zuhanást
vagy időveszteséget okozhat. Ezen úgy segíthetünk, ha a ruhát a testhez erő­
sítjük.
A túlságosan szűk ruházat
akadályozza a mozgást, gátolja az izmok megfeszítését és légzéskor a mell-
kas tágulását, szorító hatása folytán károsan befolyásolja a vérkeringést is.

168
Vérkeringés
A szoros ruha oly mértékben gátolhatja a vérkeringést, hogy hidegérzet, me-
revség, süketség léphet fel, sőt az érintett végtagok meg is fagyhatnak. A leggya-
koribb okok a következők:

A túlságosan szoros derék gátolja az alsó végtagok vérkeringését, károsan be-

folyásolja az emésztést és hasgörcsökhöz vezethet. A derék legyen elég szoros
ahhoz, hogy megakadályozza a nadrág lecsúszását, de még ülő helyzetben is
tegye lehetővé a szabad hasi légzést.
Viseljünk nadrágtartót, így biztosan elkerüljük a szoros derekat.
A fehérnemű derékgumija is legyen elég bő ahhoz, hogy ne vágjon be.
A túlságosan szoros ruhaujjakat vagy nadrágszárvégeket lazítsuk meg vagy
nyissuk ki, hogy ne gátolják a kéz és láb vérkeringését.

Zajkeltés
Vadászatnál vagy fenyegetett helyzetben rendkívül fontos lehet, hogy zajkel-
tés nélkül tudjunk mozogni, ami szinte lehetetlen nedves vagy megfagyott ruhá-
zat esetén, mivel minden lépésnél már messziről hallható a nadrágszárak egy-
máshoz dörzsölődése (leginkább a térd és boka közötti részen), illetve a ruhauj-
jak dörzsölődése a felsőtesthez (többnyire a mell-felkar táján). A zajkeltést ki-
küszöbölhetjük, ha a ruha kellően szűk (de nem annyira, hogy szorítson). A túl-
ságosan bő ruhát kössük hozzá testünkhöz.

A színek hatása
Ismeretes, hogy az alumíniummal bevont mentőtakarók hatása a hővisszave­
rődés elvén alapszik (a hősugarak 80 %-át visszaverik). Ez vonatkozik a textíli-
ákra is, azonban a hatás itt lényegesen csekélyebb.
A visszaverődés egyebek között függ a színtől. Minél világosabb a szín, annál
erősebb a visszaverődés; a fehér anyag visszaverő hatása például erős, alatta te-
hát hűvösebb, míg a fekete anyag felveszi a teljes hősugárzást, alatta tehát mele-
gebb lesz. A mérések 2 °C-ig terjedő hőmérséklet-különbséget állapítottak meg.
A szín másik hatása a láthatóság. Az élénk színek már messziről és akkor is
láthatók, ha kis felületre terjednek ki, a tompa vagy természeti színek beleolvad-
nak a környezetbe, és ezért lényegesen nehezebben fedezhetők fel. Ennek figye-
lembevétele jelentékenyen hozzájárulhat egy-egy akció sikeréhez vagy kudarcá-
hoz (lásd a Kapcsolatfelvétel és a Táplálkozás a természetből című fejezeteket).

Öltözködési mód
A helyes öltözködési mód döntően hozzájárul ahhoz, hogy a test hővesztesé­
gét elkerüljük. E célt legjobban a többrétegű öltözködés szolgálja. Így nemcsak
az egyes ruharétegek hőmegőrző képességét használjuk ki, de több vékony tex-

169
 tilréteg között lényegesen több izoláló levegőréteg keletkezik, mint kevés vastag
réteg között. Jobb tehát a szigetelés, jobb a ~őelosztás.
Legjelentősebb a közvetlenül a bőrrel érintkező, legbelső, valamint a legkülső
ruharéteg. A legtöbbször hosszú fehérneműből álló legbelső rétegnek az a fel-
adata, hogy a test nedvességét a bőrről elvezesse, anélkül, hogy maga is átned-
vesedjen vagy elveszítse szigetelőképességét. A gyapjú (különösen az angóra)
és a műszálak (polipropilén) jól vezetik el a nedvességet, és nedvesen is jól me-
legítenek. A pamut felszívja a nedvességet és ezáltal nedves, a hőt elnyelő boro-
gatássá válik. A legjobb kombináció, ha a műszál fölé gyapjú- vagy pamutréte-
get helyezünk. A műszál elvezeti a test nedvességét anélkül, hogy maga is át-
nedvesedne, és a nedvességet leadja a felette elhelyezkedő, erősen szívóképes
gyapjú- vagy pamutrétegnek. Ezáltal a bőr feletti réteg mindig száraz, jól szige-
tel, és a felette fekvő réteg tovább tudja adni a nedvességet anélkül, hogy hő­
veszteséget okozna. E kombináció azonban csak akkor működik jól, ha a két ré-
teg szorosan érintkezik.
A legkülső réteg feladata, hogy a belső szigetelőrétegeket megóvja a széltől,
víztől, hótól és nedvességtől. Ehhez azonban az szükséges, hogy szellős legyen,
különben a belső oldalon kondenzvíz keletkezik, ez a belső szigetelőrétegeket át-
nedvesíti és ezáltal elvesztik szigetelő hatásukat. A fenti feladatot a vízhatlan, de
levegőt áteresztő műszálas anyagok látják el legmegfelelőbben, de a kevert anya-
gok (például 60/40 arányban kevert pamut/poliészter vagy 65/35 arányban kevert
pamut/nejlon) is igen alkalmasak e célra. A kapucnik fokozzák a védőhatást.
Közbenső szigetelőrétegek általában az ing, vékony pulóver, mellény stb.,
egyéni ízlés és elképzelés szerint. E rétegeket az időjárástól, hőmérséklettől és
testi tevékenységtől függően lehet felvenni, illetve levetni.
Ugyanezek az elvek vonatkoznak a lábak, karok és a fej védelmére is. Visel-
jünk legalább két pár, lehetőleg gyapjúból készült vagy a fehémeműnél ismerte-
tett nedvességelvezető elv alapján kiválasztott zoknit (egy vékonyabbat és egy
valamivel vastagabbat). A kezek vérkeringését jól biztosítja és optimális védel-
met nyújt a hideg és nedvesség ellen, ha az egyujjas vízhatlan felső kesztyű alatt
egyujjas gyapjúkesztyűt hordunk. A hidegtől merev ujjak igen ügyetlenek, ezért
ötujjas kesztyű helyett inkább egyujjas kesztyűt viseljünk.
Vízhatlan kapucni alatt hordott gyapjúsapka, gyapjúsál vagy balaklava (fejre
húzható és a nyakat is védő, két végén nyitott kötött henger) védik legjobban a
fejet, és megakadályozzák az éppen e testrészen nagy hőveszteséget.

F e/szerelés
A felszerelés funkciója, hogy bizonyos környezetben megkönnyítse vagy
egyáltalán lehetővé tegye az életet (vagy életben maradást). Legtöbbször ponto-

170
san meghatározott feladatok vagy helyzetek követelményeinek megfelelően ál-
lítják össze.
A felszereléshez igen különböző célokat szolgáló tárgyak tartozhatnak: a ská-
la a sátortól és a hálózsáktól a főzőkészüléken és főzőedényen át egészen a
hegymászáshoz szükséges kampókig, ékekig és hegymászóvasakig, vagy a víz
alatti úszáshoz szükséges búvármaszkig, lélegeztető pipáig és búváruszonyig
terjedhet.
Az ilyen felszerelés akkor is kielégítő, ha az előre megtervezett és előkészített
hegymászás vagy sivatagi túra során előre nem látott események miatt hirtelen
életveszélyes helyzet áll elő.
A rendkívüli helyzet akkor válik igazán veszélyessé, ha teljesen váratlanul és
készületlenül ér bennünket, és nem rendelkezünk mással, mint amit magunkon
hordunk.
Egyes esetekben váratlanul bekövetkező életveszélyes helyzetekben is élet-
ben lehet maradni mindenfajta felszerelés nélkül, ehhez azonban nagyon sok
szerencse kell, és ilyenkor semmiképpen sem vagyunk urai a helyzetnek.
Már minimális felszerelés is nagymértékben javítja az életben maradás lehe-
tőségeit, olyannyira, hogy a siker esélyét csupán az csökkenti, ha nem ismerjük
az alkalmazandó módszereket.
A minimális felszerelésnek, az „életmentő felszerelésnek" az alábbi követel-
ményeket kell kielégítenie:
- feleljen meg a legfontosabb funkcióknak;
- legyen olyan, hogy minden körülmények között magunkkal vihessük;
- legyen kiegészíthető, bővíthető.
Váratlan, rendkívüli helyzetekben a legfontosabb tevékenységek közé tartozik
- a tűzrakás;
- a védekezés a hideg, a nedvesség és a szél ellen;
- a víz és élelem._111egszerzése, tárolása és szállítása;
- a kapcsolat felvétele a keresésre indult csoporttal;
- a ruházat karbantartása és segédeszközök előállítása.
Az életmentő felszerelésnek olyannak kell lennie, hogy mindenkor nálunk le-
hessen, testünkön (ruházatunkon) magunkkal vihessük, függetlenül attól, hogy
éppen szmokingot, munkaruhát vagy sportöltözéket hordunk. E követelmény
határt szab a súlynak és a terjedelemnek. Támpontul szolgálhat, hogy a terjede-
lem nem haladhatja meg egy levéltárca (kb. 10 x 15 cm) nagyságát, a súly pedig
a 300 grammot. Mivel e korlátok miatt a felszerelés csak a legszükségesebbeket
tartalmazhatja, úgy kell összeállítani, hogy egyes felszerelési tárgyakkal vagy
készletekkel kiegészíthető legyen anélkül, hogy a már meglévő tárgyakat job-
bakkal helyettesítenénk.
Ezekre az alapelvekre támaszkodva és az említett korlátok közt az alábbi
megoldásokra van lehetőség:

171
Tűz
A tűzgyújtáshoz
a terjedelem és súly szempontjából a legalkalmasabb a meg-
felelőenpreparált gyufa. Alternatíva lehetne a gázöngyújtó, hátránya azonban a
nagyobb súly és a nagyobb terjedelem. U gyanebból az okból a tűzgyújtásra hasz-
nált magnéziumblokk számításba sem jöhet (lásd még a Tűz című fejezetet).

Hideg, nedvesség és szél elleni védekezés

E célnak legjobban a vékony, könnyű, de erős, átlátszó, 1x1,5 méteres, kb.
100-150 gramm súlyú műanyag fólia felel meg. Bár hatásukat tekintve a réteg-
zett mentőtakarók sokkal jobbak, azonban alig alkalmasak a többszöri használat-
ra, mivel gyűrődnek, szakadnak, erősebb kivitelezésben viszont terjedelmük és
súlyuk kétszer akkÓra, és ezért legfeljebb kiegészítésként jöhetnek számításba.
E fólia többek között esőköpenynek, szélvédőnek, szükségmenedéknek, alá-
tétnek, lepárlónak és fózőteknő kibélelésére használható, és mentőtakaróval jól
kiegészíthető (lásd még a Menedék című fejezetet).

Vfz és élelem
A fent említett műanyag fólia többek közt jó szolgálatot tesz akkor is, amikor
vizet szerzünk (az egyéb lehetőségeket lásd a Vfz című fejezetben). Tárolásra és
szállításra legalkalmasabbak a műanyag zacskók. Könnyűek, összehajtogatva
alig foglalnak el helyet, és más anyagokkal együtt (lásd a Segédeszközök című
fejezetet) kitűnően szolgálhatnak mint víztartályok. Használhatók ezenkívül ka-
pucninak, védókesztyúnek, védőzokninak (egyujjas kesztyűre vagy zoknira húz-
va), és sok egyéb célra is.
A vízfertőtlenítő tabletták nem jelentenek terhet, és lehetővé teszik kétes víz
felhasználását.
A csapdaépítéshez (állati táplálék szerzéséhez, lásd a Táplálkozás a termé-
szetből című fejezetet) drót és zsineg szükséges. Legalkalm~abb az egész vé-
kony kötöződrót vagy acéldrót és a kb. 1-2 mm vastagságú perlonzsineg. Mind-
kettőre szükség van segédeszközök (lásd a Segédeszközök című fejezetet) és a
menedék készítéséhez is.
Néhány horgászhorog, amelynek szinte nincs is súlya, megkönnyíti az állati
táplálék szerzését.

Kapcsolatfelvétel
Súly és terjedelem szempontjából kizárólag a jelzőtükör felel meg; legjobb a
kétoldalt fényezett, célzólyukkal ellátott, vékony fémből készült tükör (kb. 5 X 8
cm). Nagyon jól célzott kapcsolatfelvételt tesz lehetővé és kiegészíti az egyéb
lehetőségeket (lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezetet). A halászatnál is jól hasz-
nálható segédeszközként (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet).

172
Karbantartás
A karbantartásnak: (ruházat, lábbeli) döntő jelentősége lehet. Az ehhez szük-
séges eszközök nem jelentenek megterhelést. Néhány tű (beleértve a bórvarró
tűt), vékony, de erős műszálcéma, egy befúző-, néhány biztosítótű és gomb szin-
te minden eshetőségre elégséges. Mindezek kitűnően használhatók segédeszkö-
zök előállításához is.
Szinte mindenfajta tevékenység nélkülözhetetlen eszköze a vágószerszám.
Bizonyos munkákhoz a borotvapenge is megfelel. A nyeles, rövid pengéjű kés
(orvosi szike) alkalmazási területe már szélesebb. További lehetőségeket kínál a
kereskedelemben újonnan megjelent „univerzális túlélési szerszám". A legjobb
azonban a kés, amelyről külön részben is szólni fogunk, mivel sokféle formájú,
nagyságú és minőségű kés létezik, rendkívüli helyzetekben fontos szerepet tölt
be és igen sokféleképpen használható.
Az életmentő készlet lehetséges egyik összetétele:

- 10 preparált gyufa, dörzsfelülettel,

-1 kb. lxl,5 méteres műanyag fólia,
- 6 vízfertőtlenítő tabletta,
- 10 m vékony kötözódrót,
- 10 m 2 mm átmérőjű perlonzsineg,
- 1 fémből készült, kb. 5x8 cm-es jelzőtükör,
- 10 m vékony, műszálból készült cérna,
-3gomb,
- 2 varrótű, 1 bórvarró tű, 3 biztosítótű,
- 5 horgászhorog horgászzsineggel,
- 1 kis, rögzíthető pengéjű zsebkés, pengehossz kb. 5 cm,
- 1 fenőkő, nagysága kb. 3x30x60 mm,
- 2 különböző nagyságú műanyag zacskó„
- 1 m textil ragasztószalag.

Ennek az életmentő felszerelésnek a súlya 200--270 g és nagysága kb. 2x8x14

cm. Mérete a csomagolástól függően tetszés szerint változtatható; csökkenthető,
ha például a zsebkést vagy a gyufát (gázöngyújtót) állandóan a nadrágzsebben
hordjuk.
A felszerelésnek a legjobb minőségűnek kell lennie, miután a tartósság és tel-
jesít6képesség életfontosságú lehet.

Kiegészítő felszerelési tárgyak

173
 Az életmentő felszereléshez hasonlóan a kiegészítő felszerelési tárgyak meg-
választása is az egyéni megítéléstől függ. Fontos azonban, hogy ezek is alkal-
masak legyenek arra, hogy gyakran magunkkal vihessük őket, vagy némelyiket
esetleg beiktathassuk az életmentő felszerelésbe. A kiegészítési lehetőségek kö-
zül itt csupán a legfontosabbakat ragadjuk ki.

Mentőtakaró
A mentőtakaró ellenállóképes, többnyire alumíniummal bevont anyagból ké-
szül, 80%-ban visszaveri a testmeleget, vízhatlan és nem ereszti át a levegőt.
Súlya 200-350 g. Zivatar esetén Faraday-kalitkának is használható (lásd a Ve-
szélyek című fejezetet).

Fúrészdró t
Súlya 40 g, kicsire összecsavarható (átmérője összecsavarva kb. 10 cm), és
kitűnően pótolja a fűrészt. Íjhoz hasonlóan botra feszítve ívfúrészként használ-
ható. Hátrány: igen könnyen megtörik.

Tájoló
A pontos tájékozódás miatt fontos. Megfelelő minőségű tájoló súlya 150-250
g (pontosabb leírását lásd a Tájékozódás című fejezetben).

Kés
·''
A kés sokféle célra használható, éppen ezért rendkívül fontos és különösen
nagy igénybevételnek kitett felszerelési tárgy. Helyes kiválasztása, kezelése és
karbantartása rendkívüli helyzetekben életmentő lehet.

Rendelteté se
Felhasználás i lehetősége igen széles, kezdve attól, hogy a legkülönbözőbb
anyagok (hús, fa stb.) vághatók vele, aprításra (csont, fa, szárított hús) és szúrás-
ra (vadászat, önvédelem) is használható, az esetek túlnyomó többségében azon-
ban vágóeszközként használják.

Felépítése
A legerősebb az olyan kés, amely egy anyagból készült, egyforma vastagság-
ban, egyik végén élnek, másik végén markolatnak kiképezve.

Anyaga
A kés minősége és teljesítőképessége döntő mértékben anyagától függ. A jó
minőségű kés anyaga rozsdamentes, éltartó, kellően hajlékony és rugalmas, és
keménységi foka 58-62 ,,Rockwell keménységi fok". Jelenleg e követelménye-

174
ket legjobban az amerikai 154 C acél elégíti ki, ezt követik az ugyancsak ameri-
kai 440 B vagy C és D2 acélok.

A penge hosszúsága, szélessége és vastagsága

Univerzális használat céljára legjobban a 12-14 cm hosszú penge vált be,
amely egyrészt elég rövid ahhoz, hogy még könnyen kezelhető legyen, másrészt
szinte minden esetben elég hosszúnak bizonyult önvédelem és vadak leszúrása
céljára. A penge szélessége hosszúságához képest ne haladja meg az 1:3 arányt,
és ne legyen kevesebb, mint 1:5-höz, vastagsága legyen 5-7 mm.

A penge alakja és markolata

Kiválasztásuknál tartsuk szem előtt, hogy a késsel elsősorban vágni, de szük-
ség esetén szúrni is lehessen. Ehhez az szükséges, hogy a kés éle a markolatból
kiindulva előbb viszonylag egyenesen folytatódjék (ágak lemetszésére, hús el-
vágására stb.), és körülbelül az utolsó harmadban hegye felfelé íveljen (azért,
hogy nagyobb vagy szilárdabb dolgokat csuklóból lehessen elvágni). A kés he-
gye az él közepe felett fekszik: minél magasabban, annál jobb a vágóképessége,
de annál rosszabb a szúróképessége. Kétélű pengék gyöngítik az anyagot, korlá-
tozzák a kés használhatóságát, ezért kevésbé ajánlhatók.
A markolat formája legyen ovális vagy lapos; ez meggátolja a kés akaratlanul
előidézett forgását a kézben, de mégis biztosítja jó fekvését. A markolat borítá-
sára a fa és a csont is megfelelő, a legellenállóbb azonban a műanyag. A marko-
lat megfelelően kialakított formája vagy keresztvas akadályozhatja meg, hogy a
kéz lecsússzon a pengére (a keresztvas előnyös lehet az önvédelemnél is). Súly-
csökkentés céljából el lehet tekinteni a markolat borításától, és stabilitásveszteség
nélkül furatok alkalmazhatók rajta. Ennek azonban az a hátránya, hogy hosszabb
munkánál a markolat fekvése nem optimális, és télen a markolat hideg.

Csiszolás
A kés élessége attól a szögtől függ, amelyben a penge két oldala az élben ta-
lálkozik. Minél hegyesebb a szög, annál élesebb a kés, de annál sérülékenyebb
és annál gyorsabban használódik el az él. A gyakorlatban a 10 és 20 fok közötti
szög bizonyult a legjobb megoldásnak .

•
~ I
1 I
1 • I
I e::. '
"'' I
I

175
 10 foknál az él igen éles, és tartósága megfelelő (alkalmas puhább dolgok,
például hús vágására), 20 foknál megfelelően éles és tartósabb (alkalmas kemé-
nyebb tárgyak, például fa vágására).

Köszörülés
Kizárólag nedves fenókővel köszörüljünk (fenőacél csak kevésbé jó minősé­
gű, puha acél esetében alkalmazható, jó minőségű kemény acél esetében majd-
nem hatástalan). A köszörülés egész folyamata alatt ügyelni kell a megfelelő
élezési szög betartására. Támpontul szolgálhat, hogy a 10-20 fokos szög betar-
tásához a penge hátának 3-4 mm-rel a fenőkő felett kell állnia.
Általában nagy erővel és az él ellen köszörülünk. Az alábbiak szerint kell el-
járni:
• Nedvesítsük be a fenőkövet vízzel (nyállal) vagy ola.üal (zsírral).
•Helyezzük a pengét laposan a kőre úgy, hogy éle a testével ellentétes irányba
mutasson.
• Emeljük most a pengehátat a megfelelő élezési szögbe.
•Toljuk el magunktól a pengét 3-4-szer, mintha vékony szeleteket akarnánk
vágni a kőből.
•Fordítsuk meg a kést úgy, hogy az éle a testünk felé legyen (ugyanabban az
élezési szögben).
• Húzzuk magunk felé a kést, mintha vékony szeleteket akarnánk vágni a kőből
(szintén 3-4-szer).
• Ügyeljünk arra, hogy a penge mindkét oldalát ugyanannyiszor húzzuk végig a
fenőkövön.

Akkor kellően éles a kés, ha a karunkon lévő szőröket könnyen leborotválhat-

juk vele.
Lényegesen egyszerűbb és könnyebb gyakori köszörüléssel megőrizni az éles
kés élét, mint az életlen kést megint élesre fenni.
A kést csak a közvetlenül megoldandó feladatok elvégzésére használjuk (vá-
gás, szúrás, óvatosan végzett aprítás és ütés). Az úgynevezett több célt szolgáló
fúrészhátú, fogazott, kiszélesített kalapácsfelületű stb. pengék nehezebben ke-
zelhetők és univerzális használhatóságuk is csekélyebb, ezenkívül növelik az
önsérülés veszélyét, gyengébbek, és ezért nem felelnek meg a rendkívüli hely-
zetek követelményeinek.

176
A késtok
- Védje a pengét és viselőjét a sérülésektől;
- ne tompítsa a kés élét (dörzsölés által);
- erősen tartsa a kést;
- biztosítsa, hogy a kést könnyen elő lehessen húzni és el lehessen tenni;
- legyen egyszerűen és könnyen a késre húzható;
- lehetőség szerint rendelkezzék külön résszel a fenőkő elhelyezésére.
Mivel e követelmények részben ellentmondanak egymásnak, a megoldás csak
kompromisszum lehet. Különösen fontos követelmény a kés viselőjének bizton-
sága (esés, ugrás, lekuporodás esetén), és a kés biztonságos rögzítése (elvesztése
döntő jelentőségű lehet).
A kést az azt használó kar kartávolságánál kissé hosszabb zsinórral oda is kö-
tözhetjük, nehogy elveszítsük.
A késtokok bőrből, fémből és műanyagból készülnek, megfelelő elkészítési
mód és kidolgozás esetén mindhárom anyag kielégíti a fent jelzett követelmé-
nyeket.
Sokféleképpen rögzíthetjük a kést és erősíthetjük fel a tokot. Próbáljuk ki a
különböző lehetőségeket, és csak ezután döntsünk.

Hogyan hordjuk a kést?

A kést sokféleképpen hordhatjuk, ezért nem tudunk ajánlani olyan megoldást,
amely mindenki számára megfelel. A „hogyan"-ról kinek-kinek magának kell
döntenie, és a döntés a helyzettől függően különbözik.
Az általános követelmények a következők:
- legyen gyorsan és könnyen hozzáférhető;
- legyen könnyen és gyorsan eltehető;
- ne akadályozzon a mozgásban;
- szükség esetén ne legyen látható.
A megoldási lehetőségeket és ezek legfontosabb előnyeit és hátrányait a
túloldali táblázat mutatja be:

177
........
O;l Viselési mód Fekvés
övön - a csípőcsont mögött, a kést tartó
(ha az övet viselik, kéz oldalán, markolat előrehajlik
a fegyverhez köny-
nyen lehet hozzá-
férni, de nem lehet - háton, majdnem vízszintesen,
eltakarni) markolat a kést fogó kéz irányában
- a kést fogó kézzel ellentétes
oldal csípócsontja előtt,
nagyon ferdén, markolat
a kést fogó kéz irányában
háton markolat felfelé, olyan magasan
viselendő,hogy a kést fogó kéz
könnyen elérhesse
hóna!j alatt válltáskában, markolat felfelé vagy
lefelé, a kést fogó kézzel szembeni
oldalon
karon a kést fogó kézzel szembeni fel-
vagy alkaron, markolat lefelé
lábon a kést fogó kéz oldalán a felső
vagy alsó lábszáron, külső vagy
belső oldalán, markolattal felfelé
Előnyök
gyorsan és jól fogható meg,
könnyen hordható, rövid
felsőruházatnál jól eltakarható
könnyen megfogható,
nagyon jól elrejthető
könnyen és gyorsan elérhető,
könnyen elrakható, nem akadá-
lyoz az ülésnél vagy hátizsák
viselésénél, jól eltakarható
könnyen és gyorsan fogható meg,
nem akadályoz, jól
elrejthető
jól fogható meg, könnyen elrakható,
nem akadályoz, igen jól elrejthető
könnyen és gyorsan fogható meg,
könnyen rakható el,
jól elrejthető (csak alsókaron)
könnyen és gyorsan fogható
meg, könnyen rakható el
(ekkor azonban nem takarható
el) vagy jól eltakarható (ekkor
azonban kedvezőtlenebbül
és lassabban fogható meg),
nem akadályoz
Hátrányok
vastag és hosszú ruházatban (télen)
nehezen érhető el,
az ülésnél zavaró
nehezen rakható el, akadályoz hátizsákok
viselésénél, egyébként mint fent
zavar a leguggolásnál, kúszásnál, hason
fekvésnél
a felsőruha felett
igen nehezen rakható el, zavar háti-
zsák viselésénél, speciális tok szükséges
akadályoz hátizsák viselésénél, speciális
tok szükséges
a kés megfogásánál mindkét kart igénybe
kell venni, a kést viselő kar minden
mozdulatával a kést is mozgatja
minden lábmozdulat a kést is mozgat-
ja, akadályoz a fekvésnél
Zsebkés
A zsebkésnek a rögzített pengéjű késsel szemben a következő előnyei van-
nak:
- kicsi, ezért önnyű magunknál tartani;
- alig áll fenn a sérülés veszélye, mivel a penge fedve van, ha becsukjuk a
kést;
- többféle pengét vagy egyéb segédszerszámot lehet benne elhelyezni.
Hátrányai:
- a penge hosszúsága korlátozott;
- egyenlő pengehosszúság mellett nagyobb a súly;
- nincs kézvédője;
- a penge rögzítése erős igénybevételnél megsérülhet;
- markolata ritkán kézhez álló;
- ha nincs rögzítőszerkezete, véletlen bekattanáskor fennáll a sérülés veszélye;
- használat előtt ki kell nyitni, ami elég körülményes;
- több karbantartást igényel.
Bár kis terjedelme ellensúlyozza összes hátrányát, mégis kívánatosnak látszik
az életmentő készletet kiegészíteni egy sokoldalúan használható és erős késsel.
Ebben az esetben
- az igen éles (8-10 fokos) éllel rendelkező zsebkéssel puha dolgokat véko-
nyan vághatunk el, és nehezen hozzáférhető helyeken használhatjuk,
- a használható (18-20 fokos) éllel rendelkező másik kést durvább munkára és
egyéb erős igénybevételkor használjuk.

A felszerelés szállítása
Rendkívüli helyzetekben minden tevékenységet a legésszerűbben és az erővel
lehetőség szerint takarékoskodva kell végrehajtani, mivel ennek döntő jelentő­
sége lehet, különösen a felszerelés és egyéb dolgok szállításakor. Akár rendel-
keztünk teljes felszereléssel és élelmiszer-tartalékkal, akár a rendkívüli helyzet-
ben nagy fáradsággal magunk állítottunk elő segédeszközöket és szereztük be a
víz- és élelmiszer-tartalékainkat: a tartózkodási hely szándékos vagy kényszerű
változtatása esetén mindezt szállítani kell.
Már a csomagolás előkészítésénél is figyelembe kell venni az alábbi szabá-
lyokat:
• Készítsünk három csomagot, egy-egy csomagba téve mindazt, amire
- naponta többször van szükség (például víz, élelem, főzőedények);
- mindazt, amire nincs szükség naponta (például tartalék fehérnemű, élelmi-
szer-tartalékok); és
- mindazt, amire csak ritkán van szükség (például alátét, hálózsák).
•Jelöljük meg mindegyiket úgy, hogy tudjuk, melyik mit tartalmaz.

179
• Vízhatlanul kell becsomagolni mindent, aminek nem szabad átnedvesednie
(eső, vízbe esés esetén).
A hátizsák vagy tartóváz megrakásának három módja lehetséges:
1. a vízszintes sávok módszere,
2. a függőleges sávok módszere,
3. a kettő kombinációja.

1. 2. 3.
8 nehéz [;.; ·\I közepesen nehéz D könnyú

E módszerek célja, hogy a szállítandó teher húzó- és emelóhatását a legki-

sebbre korlátozza és ezzel a szállítást kellemessé és ,,könnyűvé" tegye.
Bár a második és harmadik rakodási módszernek elméletileg vannak bizo-
nyos előnyei, a gyakorlatban az első, a vízszintes sávok módszere vált be leg-
jobban (a variálási lehetőségek a legkedvezőbbek), ezért ezt ajánljuk.
A már megrakott tartóállvány felvételének két módja van:
• Helyezzük a tartóállványt a magassága szerint megfelelő kőre vagy fatönkre
(ha felhúzzuk a hevedert, legmagasabb pontja kb. 20 centiméterrel a vállma-
gasság alatt legyen), bújjunk bele a hevederekbe és előrehajolva, a térdeket ki-
nyújtva emeljük fel a tartóállványt.
• Előrehelyezett felsócombunkra emeljük fel a tartóállványt (hátsó oldalával
testünk felé), egyik karunkkal bújjunk bele a hevederbe, nyújtsuk ki térdün-
ket, fordítsuk a tartóállványt a hátunkra, és másik karunkkal bújjunk bele a
másik hevederbe.
1. 2. 3. 4. 5. 6.

180
VÍZ
Általános tudnivalók
Az emberi test súlyának 60%-a víz. Egy 70 kg-os ember szervezete tehát 42
liter vizet tartalmaz. Már ez is meggyőzően bizonyítja, milyen döntő jelentőségű
a szervezet vízháztartása.
Figyelemre méltó, hogy a szervezet milyen érzékenyen reagál a vízháztartás
ingadozásaira: víz nélkül az ember általában 2-4 napnál tovább nem marad élet-
ben, míg az éhhalál csak hetek múlva következik be.
Magas hőmérséklet és fizikai megterhelés esetén

PERC LEVEGŐ nélkül

NAP VÍZ nélkül HALÁLOS
HÉT TÁPLÁLKOZÁS nélkül

Ha az izzadást, a mozgást és az energiafelhasználást a lehető legnagyobb mér-

tékben korlátoztuk (a hőmérséklettől függően), víz nélkül életben maradhatunk:
50 °C-nál... .. 2 napig
30 °C-nál . 5- napig
7
10 °C-nál ..... 9-10 napig

A test vízszükséglete
Normális szükséglet

A szervezet a következő formákban választ ki vizet:

- vizelettel (vízben oldódó anyagcseretermékeket a vese útján),
- izzadtsággal (a test felszínén keletkező nedvesség elpárologtatása a létfontos-
ságú életfolyamatokhoz szükséges állandó testhőmérséklet biztosításához),
- a kilélegzett levegővel.
A leadott vízmennyiség naponta
Vizelet . 1,51
Izzadtság ..... .... 0,51
A kilélegzett levegő nedvességtartalma .. . ...... 0,5 l
napi 2,5 liter

181
 A normáli s vízvesz teség pótlásár a ezt a 2,5 litert naponta be kell juttatni
a
szervezetbe. A szükséges mennyiség fizikai munka, hőség, hideg és stressz ese-
tén nagyobb , és elérheti a napi 10 litert vagy ennél nagyobb mennyiséget is.
Amenny iben a vízvesz teséget nem pótolják gyorsan , a szervez et az alábbi
szimptó mákkal reagál:

A test Hatás
vízvesztesége
%-ban

2,5 szomjúság, rossz közérzet, étvágytalanság, megkezdődik

a kiszáradás

5 rosszullét, szapora pulzus, bőrpirosodás

6-10 fejfájás, szédülés, viszketegség, a végtagok bizsergése, ta-

golatlan beszéd, nehéz légzés, az ember képtelen járni

10-15 duzzadt nyelv, az ember képtelen nyelni, a bőrráncosodás,

zsibbadt érzés a bőrben, rángatódzás, süketség, látási zava-
rok

15-20 életveszélyes (30 °C környezeti hőmérsékletnél delírium)

25 még hűvös környezet esetén is halál

Vízszükséglet tartós megerőltetés esetén

Rendkív üli helyzete kben a legfonto sabb tartós, megerőltető tevéken ység
a
gyaloglá s. A gyaloglá snál fokozott a kalórias zükségle t, erős az izzadtságkivá-
lasztás, ezért sok folyadékra van szükség.
Alapszabály:
Nem csökken a teljesítőképesség, ha gyalogl ás közben óránkén t fél liter,
elektroli ttartalm ú folyadék ot iszunk. Téves az a néphit, hogy gyaloglás közben
minél keveseb bet szabad inni. E nézet valamikor a két világháború közti időben
keletkez ett és máig makacsu l tartja magát, bár már röviddel a második világhá-
ború után megcáfolták.
SOHAS EM HELYT ELEN, HA ISZUNK!
Nem azért iszunk, mert szomjas ak vagyunk, hanem azért, hogy a felhasznált
tartalékokat pótoljuk.

182
Elektrolitek

Konyhasó
A víz a szervezetben kb. 0,9 százalékos (fiziológiai) konyhasóoldatként kötő­
dik. A só elektromos vezetővé teszi a vizet (elektrolit). A konyhasóoldat tehát
„elektrolittartalmú víz".
Ha vizet iszunk és egyidejűleg nem gondoskodunk arról, hogy a szervezet
megfelelő mennyiségű sót kapjon, ez a szélsőséges esetekben epilepsziás gör-
csökkel járó vízmérgezéshez vezethet. De ártalmas a sótartalmú tengervíz is,
még ivóvízzel keverve is: a só az olyannyira szükséges nedvességet vonja el a
szervezettől, ami azután a veseműködés megszűnéséhez vezethet. A sótabletták
sem váltak be, mert a gyomornak a szomjúság által okozott izgalmát növelik.
Az elektrolitek literenként 3-tól legfeljebb 5 grammig terjedő mennyiségű sót
tartalmazó levesekkel juttathatók legelőnyösebb formában a szervezetbe.

Kálium
Gyakran elfeledkeznek arról, hogy izzadásnál kálium is távozik a szervezet-
ből, és ez a teljesítmény gyors csökkenéséhez, fáradtsághoz és kimerültséghez
vezet. Még ennél is fontosabb, hogy a káliumhiány esetén nemcsak a lábikra-
görcs, hanem a szívizomgörcs veszélye is fokozódik.
Sok káliumot tartalmaznak a gyümölcsök (szilva, füge, mazsola), a gumós
növények (például a burgonya), a tej és a tejtermékek.

Magatartás szomjúság esetén

Ha nem áll rendelkezésre ital, a szomjúságérzetet ideiglenesen a következő­
képpen enyhíthetjük:
• Tegyünk a szájunkba és rágjunk vagy szopogassunk kis kavicsokat, fadarabo-
kat, gyümölcsmagvakat stb., ez nyálkiválasztásra ösztönzi a nyelv alatti nyál-
mirigyeket.
• Együnk gyümölcsöt vagy zöldségfélét (például uborkát vagy tököt), ezek vi-
szonylag sok vizet tartalmaznak, ezért jól oltják a szomjat.

Kerüljük a vízveszteséget
A legfontosabb, hogy teljesen kiküszöböljük az izzadást vagy legalábbis
csökkentsük mértékét és időtartamát. Teendők:
•mozogjunk lassan és sietség nélkül,
• amennyire csak lehetséges, tartózkodjunk árnyékos helyen,
• a legnagyobb hőség idején feküdjünk mozdulatlanul („szieszta"),
•a testi megerőltetést igénylő munkákat végezzük az éjszakai órák alatt (sivata-
gi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezáltal az ivóvíz-felhasználás 40 %-kal
csökkenthető),

183
 • fülledt időben és hőségben ne vessük le a ruhát, a ruha alatt az izzadtság las-
sabban párolog el, mint a fedetlen bőrről. Aki keveset akar izzadni, az a test
leginkább izzadó részeit teljesen befedő alsóinget (izzadtsággátló inget) hord.
A felsőruházat legyen lehetőleg laza és bumuszszerú.

Izzadtsággátló alsóing Arab burnusz

Hogyan nyerhetünk vizet?

A természetben fellelhető víz
- felszíni vízre,
- talajvízre és
- csapadékvízre (hó, eső, jégeső) osztható fel.

Felszín i víz
A felszíni víz álló- vagy folyó víz. Már régen érvényét veszítette az a mondás,
amely szerint „a víz, amely 7 kövön átfolyt, tiszta". Elvben minden felszíni víz
,,higiéniai szempontból gyanús". Csak a hegyi források tekinthetők tisztának.

Talajv íz
A talajvíz tisztasági foka a geológiai struktúrától függ, ezért nem határozható
meg.

Csapad ékvíz (hó, eső, jégeső)

Ez a víz ízetlen, de tiszta. Gyakorlatilag csak a talajhoz érve szennyeződik
(kivételt képeznek az iparvidékek, de eső után már ott is tiszta a levegő). A csa-
padékvíz csak egészen friss állapotban fogyasztható fenntartás nélkül.

184
A víznyerés módszerei
Víz nyerhető
-ásás,
- a víz felfogása vagy felszívása,
- elpárologtatás és
- olvasztás útján.

Ásás
Ha ásunk, talajvízre bukkanhatunk ott is, ahol a föld felszínén semmi nyoma
sincs a víznek. Vizet leginkább az alábbi helyeken találhatunk:
- feltűnően zöld réteken,
- agyagos lejtők nedves részein,
- kiszáradt patakmedrek külső hajlatánál,
- vízinövényekkel vagy nagy víztartalmú növényekkel, feltűnően sötét színű
földdel borított helyeken,
- tengerpartokon, ha apálykor az árvonalnál a talajvíz eléréséig leásunk. Mivel
a sós víz nehezebb az édesvíznél, a felső vízréteg többnyire iható (meg kell
kóstolni).

A víz felfogása vagy felszívása

A csapadékvíz jó lehetőséget nyújt víz
szerzésére, ez a víz azonban elektrolit-
mentes. Esővizet legjobban esőköpeny se-
gítségével foghatunk fel. De kiteríthetünk
szívóképes kendőket is (pamutból készült
ruhadarabokat), és ezeket azután gyűjtőe­ Esővíz felfogása
dény felett kicsavarjuk.

185
 Minél nagyobb a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, annál
több harmat képződik. A harmatot leggyorsabban úgy gyűjthetjük össze, ha a
harmatos mezőn szívóképes kendőt húzunk végig, majd kicsavarjuk. Ily módon
óránként egy liter vízhez juthatunk. Olyan terepen, ahol a növényzet legalább
térdmagasságig ér, gyorsan és könnyen gyűjthetünk vizet, ha menet közben po-
hárral végigsimítunk a növényzeten.
A mészkő nem ereszti át a vizet, ezért mészkőhegységekben ritkán található
forrás. Néha vékony erecske csurog végig a sziklákon. Ne az ajkunkat nedvesít-
sük be ezzel, hiszen akár egy korty vízhez juthatunk úgy, hogy a nedves helyet
kendővel feltöröljük és a kendőt kicsavarjuk.

Elpárolo gtatás
A talaj mélyen fekvő rétegeiből még kilátástala nnak tűnő helyzetekben is
nyerhetünk ivóvízzé alakítható nedvességet a következőképpen:
Feszítsünk világos fóliát egy gödör fölé. Magas külső hőmérséklet esetén a
fólia alsó oldalára kicsapódik a levegő kondenzált nedvessége, amely lecsöpög
az odakészíte tt gyűjtőedénybe. E mód-
szer főleg magas hőmérséklet mellett
eredményes, az így nyerhető vízmennyi-
ség azonban többnyire csekély (kb. 1 Ii-
.------.
~--- Kiszáradt ter víz 24 óra alatt). A mennyiség növel-
,__~-- felsöfOldréteg hető, ha a talajt ihatatlan vízzel (sós víz-

zel, hűtővízzel, állati vizelettel stb.) meg-

locsoljuk, vagy más, víztartalmú tárgya-
kat (növények et, átizzadt fehérneműt
stb.) teszünk a talajra.

Kondenz álás
A kondenzálás során a szennyezett, élvezhetetlen vizet felforraljuk, a felszál-
ló vízgőzt felfogjuk és kicsapatásával ihatóvá tesszük a következőképpen:
• Hevítsük fel forrásig a folyadékot (például tengervizet, alkálitartalmú vagy
szennyezett vizet, vizeletet).
• Fogjuk fel a felszálló gőzt oly módon, hogy kendőt vagy műanyag fóliát feszí-
tünk a forralóedény fölé.
• A kendőt, amely a gőz kondenzálása után felfogja a nedvességet, csavarjuk ki
egy edény fölött.
• A műanyag fólia belső oldalán lecsurgó kondenzál t vízcseppeket fogjuk fel
egy edényben. E célból a fólia alsó széleit hajtsuk ereszformában befelé, és
rögzítsük a széleket.

186
 Hogy elkerüljük a kendő vagy a műanyag fólia meggyulladását, célszerű a fo-
lyadékot, amelyet elpárologtatunk, edénybe önteni, és azt forró kövekkel felhe-
víteni.

Hó és jég olvasztása
A hó és a jég jelentős mennyiségű vizet tartalmaz.
A havat nem szabad szopogatni vagy megenni, mert
- rendszerint szennyezett;
- a hideg hó ingerli a szomjúságtól már amúgy is érzékennyé vált gyomornyál-
kahártyákat, következménye gyomorhurut vagy a gyomor felszívóképességé-
nek csökkenése;
- a hó elektrolitmentes, ezért csak rövid időre csökkenti a szomjúságérzetet és
vízmérgezést okozhat.
Magasabb hegyek árnyékos részein vagy források közvetlen közelében csont-
hómezők vagy foltok formájában nyáron is található víznyerésre alkalmas hó.
A hó vagy jég felolvasztásával nyert vizet azonnal forraljuk fel, vagyis csírát-
lanítsuk. A hó leggyorsabban úgy olvasztható fel, ha előbb egy kevés havat ol-
vasztunk fel, és az így keletkező vízbe egyre nagyobb hótömböket rakunk.
• A jég sűrűbb, mint a hó. Ha választhatunk, inkább jeget olvasszunk, mert lé-
nyegesen gyorsabban olvad.
• A kékes színű, lekerekített élű régi tengerjég nagyrészt elvesztette sótartalmát,
ezért felolvasztható ivóvízzé (meg kell kóstolni!).
•A napenergia is felhasználható az olvasztáshoz: szélvédett, napos helyen ser-
penyőszerűen terítsünk ki vízhatlan anyagot (esőköpenyt, anorákot), és te-
gyünk bele havat vagy jeget. Az olvadás ugyan lassú, de fűtőanyagot takarí-
tunk meg. Meggyorsítjuk az olvadást, ha sötét színű fóliát használunk, és a ta-
laj és a fólia közé izoláló réteget teszünk.

Hogyan tehetjük ihatóvá a szennyezett vizet?

Ahhoz, hogy a szennyezett vizet ihatóvá tegyük, el kell távolítani belőle a
veszélyes vírusokat és a benne lebegő szennyező hordalékszemcséket. Ezt
- vízderítéssel és
- vízfertőtlenítéssel érhetjük el.

Vízderítés
A vízderítés szűréssel történik. Kis mennyiségű ivóvíz előállításához szűrő­
nek kis szövött anyag is megfelel. Ha lehetséges, impregnáljuk az anyagot szú-
rőporral, amelynek összetétele a következő:
- 50 rész kovaföld,
- 33 rész timsó,
- 17 rész szóda.

187
 E szúrópor helyett homokot is használhatunk (tegyük a homokot egy kendőbe
vagy műanyag zacskóba - biztosítsuk a víz kifolyását). Jó szúróhatása van töb-
bek között
- a kavicsnak,
- a faszénnek,
- a cellulózból készült szúróknek, a papírzsebkendőnek, a gémek.
Ezek segítségével és homokkal egyszerű, de hatékony szűrők készíthetők.
Minél több rétegű a szúró, annál hatékonyabb.
Ha a víz szűréséhez semmi nem áll rendelkezésre, akkor hagyjuk állni a vizet
kb. 12 óra hosszat, hogy a szennyező hordalékszemcsék leülepedjenek.

A víz fertőtlenítése
Forralás
A víz fertőtlenítésének legegyszerűbb és egyúttal leghatékonyabb módja a
forralás. Rendszerint elegendő a vizet egyszerűen felforralni, de még jobb, ha
15 percig forraljuk. Így nagy valószínűséggel elpusztulnak azok a kórokozók is,
amelyekre a vegyszerek nem hatnak.
Klór
A klórozás körülményes, és alkalmazására rendkívüli helyzetekben csak rit-
kán kínálkozik lehetőség. 33 %-os klórmeszet használunk. Forrásvíz és kútvíz
esetén 2 g klórmész szükséges 1000 liter vízhez, a hatásidő 10 perc. A klórmész
mennyiségét növelni kell:
- bizonyos öntisztító erővel rendelkező, kevéssé lakott területen fekvő, nagy
felszíni vizekből merített víznél (4-8 g),
- kátyúkból, vízt6csákb61 stb. származó víznél (10 g).
10 g klórmész 1000 liter vízben 1-2 óra alatt minden kórokozót elpusztít.
Ahhoz, hogy a víz a klórozás után visszakapja ízét, a felesleges klórt nátrium-
triszulfáttal el kellene távolítani, ez azonban rendkívüli helyzetben bizonyára

188
nem lehetséges. E módszert egészségi okokból a mindennapi életben sem aján-
latos alkalmazni.
Jód
3-6 csepp jódtinktúra 1 liter vizet 30 perc alatt fertőtlenít.
Kálium-permanganát
Csírátlanító hatása nem megbízható, és csak kis vízmennyiség esetén szabad
alkalmazni. 1:2000-es arányban használandó (l liter vízhez 0,5 g), és 2 óráig
hagyjuk hatni (a víz rózsaszínűvé válik). A vizet azután egy kevés cukorral vagy
egy csipet kávéporral lehet színteleníteni.

Dúsítás oxigénnel
A forralt vagy állott víz ízetlen, mert kevés oxigént tartalmaz. E hiány kikü-
szöbölhető, ha a vizet vesszőkkel felkeverjük, vagy többször átöntjük egyik
edényből a másikba.
Ezáltal a víz íze érezhetően javul, azonban ez az eljárás újbóli szennyeződés
veszélyét rejti magában.
A fentiek szerint nyert és tisztított víz elektrolitmentes. A szervezetnek azon-
ban éppen olyan nagy szüksége van elektrolitra, mint vízre. Ezért az így nyert
vizet lehetőség szerint leves főzésére használjuk fel. Ha egyáltalán nem áll ren-
delkezésre só, akkor legalább némi fahamuval (elégett keményfa fehér, porszerű
maradványával) szórjuk meg az ételt.

A víz szállítása és tárolása

Ha van vizünk, gondoskodnunk kell ezen értékes anyag tárolásáról.
Ha forralt vizet akarunk tárolni vagy szállítani, akkor felhasználás előtt lehe-
tőleg még egyszer szűrjük vagy fertőtlenítsük. A vizet hűvös helyen (napsugár-
zás elleni védelem), letakarva és csíramentesen (zárt tartályokban) kell tárolni.
Ajánlatos a tartályt földbe ásni.
Ha közlekedési eszközzel utazunk, az állott ízű és langyos vizet jól lehűthet­
jük, ha a kulacsot a keletkező ellenszélbe tartjuk.
Gyalogláshoz mindig vigyünk magunkkal 1-2 liter vizet (2 kulacsot, vizet
műanyag palackokban, szükség esetén műanyag zacskóban); ez nem annyira a
trópusokra vonatkozik (ott nem lenne elegendő), hanem elsősorban a mérsékelt
övezetre.
Rendkívüli helyzetekben helyesebb, ha a rendelkezésre álló kevés vizet meg-
isszuk és ezzel erősítjük a szervezetet, megőrizzük teljesítőképességünket és ak-
tivitásunkat, mint ha szomjazunk, nevetséges víztartalékokat őrizgetünk, le-
gyöngülünk, és képtelenek vagyunk például a mentésben részt venni.

189
 TŰZ

Általános tudnivalók
Ha a szabadban élünk, már 10 °C hőmérsékletnél is előfordulhat, hogy reak-
cióink lassabbá válnak, és ha ehhez szél és nedvesség is járul, fagyás is bekövet-
kezhet. A tűz hozzásegíti az embert ahhoz, hogy normális fiziológiai funkcióit
fenntartsa, és a hideg okozta károkat elkerülje.
Tűzre szükség van ahhoz, hogy
- felmelegítsük a menedéket vagy szállást,
- elkészítsük az ételt,
- felforraljuk a vizet,
- megszárítsuk a ruházatot.
Rendkívüli helyzetekben a víz után a tűznek van a legnagyobb jelentősége.

Előkészítés

Mielőtt tüzet rakunk, tudnunk kell, mire kívánjuk felhasználni. Általában a

következőket kell figyelembe venni:

- A tűznek oxigénre, illetve levegőre van szüksége.

- Menedékekben, illetve szálláshelyeken csak kellő szellőzés mellett szabad tü-
zet rakni (különben fennáll a szén-monoxid-mérgezés veszélye).
- Hófödte fák alatt nem szabad tüzet rakni, mivel a hó olvad, és a lehulló olva-
dó hó eloltja a tüzet.
- A tüzet óvni kell az erős széltől, hogy a szikrák ne szálljanak szerteszét.
- Ne rakjunk nagy tüzet. A kis tűzrakás kevesebb fűtőanyagot igényel és job-
ban szabályozható, melegét koncentrálni lehet.
- Legyen mindig elegendő tüzelőanyag készenlétben a tűz fenntartására (lehe-
tőség szerint különböző vastagságú fa, az ujjnyi vastag bottól a vastag ágig).
- A tüzet mindig a szél felőli oldalán gyújtsuk meg.
-Takarékosk odjunk a gyufával és más mesterséges gyújtóeszközökkel.
- Meggyújtás után ügyeljünk arra, hogy ne fojtsuk el a tüzet túlságosan nagy
és nehéz tüzelőanyaggal.
-A szálláshelyeken a fekhelyeknél alacsonyabb helyre rakjuk a tüzet (a meleg
felszáll).
- Ha többen vagyunk, feltétlenül túzőrséget kell felállítani, amely gondoskodik
a tűz fenntartásáról és őrködik azon, hogy ne keletkezzék tűzvész.

190
Tűzveszély
Általában nem túl nagy a veszélye annak, hogy a természetben tűz keletkez-
zék. Tavasszal és ősszel azonban már egészen kis hőforrások is okozhatnak tü-
zet. Ezt a veszélyt gyakran alábecsülik. A hótakaró elolvadása után a talaj szá-
raz, a régi fú barna és kiszáradt. Tavasszal, míg ki nem nő a fiatal, zöld fú, és
ősszel, amikor a talaj kiszárad, egészen a hó lehullásáig nagyobb a tűzveszély. E
veszélyt megelőzhetjük, ha a tűzrakó helyet körülbástyáz zuk kövekkel, hóval,
vagy vízzel benedvesítjük a talajt.

A tűzrakóhely előkészítése
• Távolítsuk el a talajról az éghető anyagokat.
• Készítsünk oda kellő mennyiségű tűzifát (részben a tűz élesztése céljából, ré-
szint azért, hogy a nedves vagy friss fa a tűz mellett kiszáradjon).
• Télen a talajt teljesen meg kell tisztítani a hótól; amennyiben ez nem lehetsé-
ges, friss fából vagy kövekből szilárd aljzatot kell készíteni.
• Gyakran van szükség szélvédőre, hogy a fa ne égjen le túlságosan gyorsan,
erős szél esetén a szikrák ne szóródjanak szét és adott esetben a tűz fénye ne
legyen látható. Ilyen célra jól használható a sátorponyva, a vesszőből font er-
nyő, a karókból kirakott ellenző vagy kövekből, földből, hóból épített fal (lásd
a Menedék című fejezetet).

A fa mint tüzel6anyag
Tűz lángra lobbantására és szítására leggyakrabb an fát használunk. Minél
szárazabb, annál könnyebben lehet meggyújtani , annál jobban ég és annál ke-
vésbé füstöl.

Általános szabályok:
- a puhafa gyorsan ég el, lángja világos és kevés a parazsa;
- a keményfa lassan ég el és soká parázslik;
- a tűlevelű faanyag rendszerint még nedvesen is jól ég, mert gyantát tartal-
maz.

A felhasználás szempontjából a tüzelő lehet

- gyúlékony anyag,
- gyújtós,
-tűzifa.

Gyúlékony anyag
A tűz gyújtásához elsősorban gyúlékony anyag szükséges. Elengedhete tlen
különösen akkor, ha nem áll rendelkezésre sem gyufa, sem öngyújtó. Feladata,

191
hogy a legkisebb szikrára is tüzet fogjon, hogy óvatos ráfújással izzásba lehes-
sen hozni, fellángoljon, lángjával meggyújtsa a gyújtóst, azután meggyulladjon
a tűzifa is.

Gyúlékony anyagként használhatjuk

- az igen száraz, lisztszerúen összemorzsolt fát,
- az egészen apróra széttördelt száraz fakérget,
- a kirojtosodott pamutkendó szálait,
- a szétfoszlott kötözógéz vagy szétfoszlott kötél szálait,
- a szétmorzsolt száraz növényrészeket,
- a vékony madártollakat,
- a mezei pockok fészkét,
- a rovarok által létrehozott faport, amely fakérgeken vagy azok alatt talál-
ható.

A gyúlékony anyagnak teljesen száraznak kell lennie, és ajánlatos nagyobb

mennyiséget összegyűjteni. A fel nem használt mennyiséget tároljuk vízmente-
sen (műanyag zacskóban vagy jól zárható dobozban). Minden alkalmat használ-
junk fel ilyen anyag gyűjtésére.

Gyújtós
A gyúlékony anyag elégetése lehetővé teszi, hogy utána nagyobb, sót nedves
fadarabokat, például nedves gyökereket is elégessünk. A gyújtós legyen elég a~
ró ahhoz, hogy könnyen meggyulladhasson. Mielőtt meggyújtjuk a tüzet, készít-
sünk elő kellő mennyiségű gyújtóst.

Gyújtósnak használhatunk
- gyantás, feldarabolt forgácsot,
- kis darabokra tördelt rőzsét,
- fakérget, ha lehetséges, nyírfa kérgét,
- száraz fazuzmót vagy tobozt,
- felhasogatott lucfenyőt,
- szétmorzsolt tózegdarabokat, állati trágyát,
- szalmát, nádat, kiszáradt fú- és páfránynyalábokat.

192
 Gyúlékony anyag Gyújtós

Nyírfakéreggel még rossz időjárás esetén is lehet tüzet gyújtani. Ezért gyűjt­
sünk és tároljunk belőle kellő mennyiséget.

Mesterséges anyagok is használhatók gyújtósként, így

- papír, viaszpapír, kis darabokra tépett kartonpapír,
- kis gyertyacsonkok,
- apró darabokra tört spiritusztabletták,
- töltények lőpora,
- benzin és/vagy olaj.

Tűzifa
Tüzelőanyagként rendszerint tűzifa áll rendelkezésre.
Minél szárazabb, annál könnyebb tüzet rakni belőle. A tűzifa táplálja a tüzet,
ezért kívánatos, hogy nagy fűtőértéke legyen. Száraz és jó tűzifa inkább találha-
tó a fákon és bokrokon, mint a földön. Ha nagy a hó és hideg van, nem könnyű
száraz fát találni. A száraz, elhalt fát a friss fától úgy különböztethetjük meg,
hogy kemény tárgyal megkopogtatjuk. A friss fának tompa a hangja, a száraz
fáé pedig csengő. Tűlevelű fáknál a lehullott kéreg, a kopasz ágak a fa elhalásá-
nak jelei. Elhalt fa még nedves időben is száraz lehet, néha azonban ahhoz,
hogy száraz fát nyerjünk belőle, el kell távolítani az átnedvesedett kérget vagy a
külső faréteget.

193
Fafajták és fűtőértékük
A 100-as fűtőérték élénk lánggal járó jó izzást jelent. Ezen index alapján a
különböző fafajták fűtőértéke a következő:

Fafajta Fűtőérték Jellemző sajátosságok

csipkerózsa 100 jól izzik, élénk láng
tölgy 99 lassan ég, kitűnően izzik
kőris 92 lassan ég, jól izzik
juhar 91 jó láng
nyírta 89 gyorsan ég, jól melegít, világos láng
szilfa 84 lassan ég, de sok meleget ad
bükkfa 80 jó tűzifa, jól izzik, világos láng
fűzfa 71 világos, gyors láng, könnyen meggyújtható
fenyő 70 élénk láng, gyorsan melegít, füstöl és gyorsan elég
égerfa 67 gyors égés, sok meleget ad, gyorsan elég
erdei fenyő 67 élénk láng, sok meleget ad, gyorsan elég, kormoz

lucfenyő és 66 közepes értékű tűzifa, gyorsan fellángol, de nem

vörösfenyő parázslik
gesztenye 20 rossz tűzifa, kevés meleget ad, veszélyes szikrákat
fejleszt

Ha tűzifa nem áll rendelkezésre, szükség esetén az alábbi anyagokkal helyet-

tesíthetjük:

- állati zsiradékok,
-csontok,
- szárított állati ürülék (forró lánggal ég),
- szoros csomókba kötött száraz fú, levelek, kéreg (lásd a Segédeszközök cí-
mű fejezetet),
- szárított moha vagy tőzeg,
- benzin és/vagy olaj.

194
A tűz meggyújtása
A tűz meggyújtásának folyamata láncreakció formájában zajlik le:

SZIKRA lllii... IZZÁS 111ii... LÁNGRA LOBBANÁS ......~

,,.. GYÚLÉKONY ANYAG ,,.. GYÚJTÓS ,,..~

A reakció kiváltásához szükséges szikrát

- mesterséges vagy
- természeti segédeszközökkel állítjuk elő.

Mesterséges segédeszközök

Gyufa
Mindig tartsunk magunknál gyufát. A gyufának minden körülmények között
száraznak kell lennie, ezért feltétlenül vízmentesen, zárt műanyag zacskóban kell
tartani. El kell kerülni azt is, hogy kondenzvíz keletkezzék a zacskóban. A gyufát
szigetelőszalaggal légmentesen lezárt kis műanyag dobozban is tarthatjuk. A
gyufát elláthatjuk védőréteggel úgy, hogy a gyufafejeket folyékony viasszal von-
juk be. Égő gyertyáról viaszt csöpögtetünk a gyufafejekre, vagy kevés gyertyavi-
aszt pléhdobozban megolvasztunk, ~s a gyufafejeket belemártjuk. A dörzsfelüle-
tet ajánlatos leválasztani a dobozról és hasonló módon viasszal bevonni.
A gyufaszálakat takarékoskodás céljából kettéhasítjuk. Igaz, szélben a fél fej-
jel rendelkező, kettéhasított gyufaszálat sokkal nehezebb meggyújtani, mint az
egész gyufaszálat. Vigyázzunk, hogy a kettéhasított gyufaszál meggyújtáskor ne
törjön el. Fogjuk meg a gyufaszálat hüvelykujjunkk al és a középső ujjunkkal
kb. l cm-rel a gyufaszál feje alatt és mutatóujjunkkal enyhe nyomást gyakorol-
va a gyufaszál fejére, húzzuk végig a dörzsfelületen, míg lángot nem fog.
Léteznek viharban is használható különleges gyufák, Hosszú, lassan elégő
száruk van. Akkor is tovább parázslanak, ha a szél a lángot elfújja. Az ilyen
gyufák jó szolgálatot tesznek, de ha minden szabályt betartunk, még normális
gyufával is szinte minden körülmények között sikerül tüzet gyújtani.

Öngyújtó
A gázöngyújtók lángja kékes és nem nagyon forró. A benzines öngyújtók na-
gyobb hót fejlesztenek, ezenkívül minden gépkocsinál megtölthetók. A benzin
azonban gyorsabban fogy el, és el is párolog. A gáztöltet hosszabb ideig eltart,
nem párolog el, ezért ajánlatos gázöngyújtót használni. Szélben minden öngyúj-
tó töltete hamar kifogy, ezért a meggyújtásnál védjük a szél ellen.

195
Magnézium tömb
A magnéziumtömbről forgácsokat kell lehántani. A tömbben levő fémrúd se-
gítségével szikra keletkezik, amely meggyújtja a magnéziumforgácsokat. Ezek-
kel meggyújtjuk a gyújtóst, így nincs szükség más gyúlékony anyagra. Egy 40 g
súlyú, 2,5x7 ,5 cm nagyságú magnéziumtömb kb. ezer gyújtásra elég.

Lőpor
A töltényről eltávolítjuk a lövedéket és a hüvelyből kiöntjük a lőport. Ez he-
lyettesíti a gyúlékony anyagot, de jelentős hátránya, hogy gyorsan elég és nem
marad utána parázs. Tűz gyújtására elsősorban nagyítóval, akkumulátorral vagy
túzfúróval együtt célszerű használni.
Ha van világítópisztolyunk és világítótöltetünk, akkor kihasználhatjuk e fel-
szerelés hőfejlesztő hatását. Nincs más teendő, mint valamely puha tárgyra, pél-
dául egy kis földlyukra (szemétgödör) vagy egy meredek lejtőre (szurdok) vagy
valamilyen erre alkalmas akadályra rálőni, és azután a már előre elkészített gyúj-
tóst gyorsan e pontra helyezni. Még egy ceruza nagyságú kis jelzőfelszerelés is
megfelel e célra.

Elektromos akkumulátor
Ha akkumulátor áll rendelkezésünkre (autó, repülőgép, rádió), akkor a plusz
és mínusz sarkokra bekötött drótvégek (legjobb, ha kábel drótvégei) dörzsölésé-
vel szikrákat csiholhatunk, és ezeket a gyúlékony anyagra irányítjuk. Még jobb
lesz az eredmény, ha a gyúlékony anyaghoz töltényből kiszedett lőport keve-
rünk. Még egy kis l ,5 voltos zseblámpaelem is elegendő ahhoz, hogy erősen
meghajlított vékony fémdrótot a töréspontnál izzásba hozzunk, és ezzel a lőport
és a száraz gyúlékony anyagot meggyújtsuk.
Ha van fontosabb célra nem használt zseblámpánk, óvatosan eltörhetjük a
körte üvegét, szabaddá téve az izzószálat. Az elem bekapcsolásakor az izzószál
izzani kezd és a lőpor segítségével meg lehet gyújtani a gyúlékony anyagot.
Természetesen az izzószál ezáltal használhatatlanná válik.

Nagyító, lencse
A lencse összegyűjti és egy pontra összpontosítja a napfényt. A lencsehatást
felhasználhatjuk a gyúlékony anyag meggyújtására. Ha ügyesek vagyunk, kis
türelemmel e hatást üres palack vagy üvegszilánkok segítségével is elérhetjük.
A gyújtópontban összegyűjtött fényt addig kell a gyúlékony anyagra irányítani,
amíg az izzani nem kezd. E célra fényképezőgép is használható. Nem szükséges
a lencsét kiszerelni: a fényképezőgépet a hátoldalán felnyitjuk, a fényzárat
(blendét) teljesen kinyitjuk és a fényt B-re állítjuk, hogy a fényzár nyitva marad-
jon, amíg a kioldógombot le nem nyomjuk. A lencse összegyűjti és a gyúlékony
anyagra irányítja a napsugarakat.

196
Természeti segédeszközök

Tűz fúró
A dörzsölés keltette meleget sokféle módon használhatjuk fel tűz gyújtására.
Mindegyik eljárás sok türelmet, ügyességet igényel, és előfeltétele a tökéletesen
száraz fa.
A tűzfúrás messze a legjobb módszer (lásd a Segédeszközök című fejezetet).
Deszkába bemetszést vágunk és ebbe botot helyezünk. Ezt a botot kézzel
vagy segédeszközzel nyomást gyakorolva, gyorsan forgatjuk. Feltétlenül szük-
séges, hogy mind a bot, mind a deszka fája tökéletesen száraz legyen. A fúrás
során lassacskán egyre sötétebb és egyre melegebb fapor keletkezik. Amint iz-
zani kezd, óvatosan és gyengén ráfújunk, hogy parázsfészekké alakuljon. Ekkor
gyorsan kevés gyúlékony anyagot rakunk rá, és tovább fújjuk, amíg fel nem lán-
gol. Végül a lángot gyorsan bevezetjük a már előre odakészített faforgácsokból
álló piramisba.
Gyakran ajánlják azt is, hogy kenderkötelet dörzsöljünk fadarabhoz. Ez azon-
ban csak akkor eredményes, ha mind a kötél, mind a fa tökéletesen száraz.

Tűzkő
Tűzkőből (pirit) fémekkel szikra csiholható. Szükség esetén azonban a tűzkő
bármely kemény kővel (kavics, gránit) helyettesíthető. A követ közvetlenül a
száraz, gyúlékony anyag fölé tartjuk és egy kés pengéjét vagy más fémdarabot
erős, kaparó mozdulatokkal végighúzunk rajta úgy, hogy a szikrák a gyúlékony
anyagba hulljanak.

A tűz meggyújtása

Gúla alakú tűzrakás

Száraz gyújtósból kis gúlát rakunk, amelynek közepébe tesszük a gyúlékony
anyagot. Készítsünk mellé forgácsot és tűzifát. Ügyeljünk arra, hogy a szél a há-
tunk felől fújjon. Az erős szél eloltja a keletkező lángocskákat, ezért szélvédőt
kell felállítani. Bizonyos légáramlás azonban szükséges ahhoz, hogy a láng ne
aludjon el.
A lánggal vagy szikrával - a szélnek háttal állva - a gyúlékony anyagot
meggyújtjuk. Ha hőforrásként csak szikra áll rendelkezésünkre, próbáljunk meg
a gyúlékony anyagban parázsfészket létrehozni, és óvatosan ráfújva lángra lob-
bantani.

197
 Szél esetén alkalmazzuk a követ-
kező módszert: papírból hegyben h
végződő zacskót készítünk, hegyével ~~ :: ,
a gúla felé tartjuk és a zacskó nyílá- ~
sánál meggyújtjuk a gyufát.

Pagoda alakú tűzrakás

A tűz meggyújtásának másik módja a pagoda alakú tűzrakás: fáklya alakban
összegyűrt újságpapír vagy egyéb gyúlékony anyag vagy gyújtós köré kúp alak-
ban száraz faágacskákat rakunk. Sátorszerűen köréjük tekerünk egy réteg újság-
papírt, e köré pedig gúlát rakunk vastagabb ágakból. Ily módon egyre vastagabb
tűzifarétegeket rakunk egymás fölé, a farétegek közé mindig egy réteg újság-
papírt téve. A szél felőli oldalon a faburkolat legyen kevésbé sűrű, kellő huzatot
biztosítva a gúla belsejében.

198
Nedvesség
A nedves fadarabokat mélyen be kell metszeni, hogy a száraz belső réteg
szabaddá váljék. Így még súrú eső esetén is sikeriil tüzet rakni.

Ha átnedvesedett a gyufa, dörzsöljük hajunkhoz a gyufafejeket. Az ezáltal ke-

letkezőelektromos töltődés elvonja a nedvességet. Ha a gyufafejek nem nagyon
nedvesek, e módszer jól beválik. A gyufaskatulyák dörzsfelületére különösen
vigyázni kell: nincs olyan módszer, amellyel gyorsan megszárítható.
Ha sikerül tüzet gyújtanunk, szárítsunk mellette nedves fát tartaléknak. Ily
módon gyújtóst is elókészíthetünk a következő tűzrakáshoz.

A tűzrakás

A tűzrakás módja
A tűzrakás módját a tűz céljának megfelelően kell megválasztani.

- A melegedés célját szolgáló tűznek széltében sugárzó meleget kell adnia,

kevés füstöt fejlesztve.
- A főzésre használt tűznek felfelé, korlátozott területre kell nagy hőhatást ki-
fejtenie vagy izzó góccal kell rendelkeznie. A melegedésre szolgáló tüzet
kisegítésképpen főzésre is fel lehet használni.

Az alábbi módon rakott tüzet akár melegedésre, akár főzésre is fel lehet hasz-
nálni:

Gúla alakú tűzrakás

• Rakjuk a gyújtóst gúla alakban egymásra.
•A gyújtós köré rakjunk vékony ágakat vagy fahasábokat, és gyújtsuk meg a
tüzet.
• Amikor leégett, tegyünk rá vastagabb fát.
• Az égési időtartam függ a felhasznált fák hosszától és vastagságától.

199
Csillag alakú tűzrakás
• A fahasábokat vagy ágakat rakjuk ki csillag alakban.
• A tűz szítása céljából toljuk a fahasábokat a tűzrakás közepe felé.
•Az égési időtartam kb. 10x70 cm-es fahasábok esetén 4-5 óra.

0
Csillag alakú tűzrakás

Gerendákból rakott tűz

• Két, egymástól ökölnyi távolságban felállított oszlop közé rakjunk egymás fö-
lé két-három száraz deszkát vagy faágat.
• Munkáljuk meg a deszkákat vagy ágakat oly módon, hogy a résekből forgá-
csok álljanak ki.
• Töltsük ki a réseket faforgáccsal, rőzsével vagy aprófával.
Szélvédett helyen az égési időtartam 25 cm vastag deszkák vagy fatörzsek
esetében kb. 10 óra. Kielégítő meleget szolgáltat, kis lángja van és kevéssé füs-
töl. Elsősorban melegedésre szolgáló tűz.

fí1

Gerendákból rakott tűz

Vadász tűz
•Rakjunk két rönkre (vagy fahasábra) kereszt alakban három vagy több karvas-
tagságú rönköt vagy fahasábot.
• Gyújtós segítségével a kereszteződés alatt gyújtsuk meg a tüzet.
•Fokozatosan toljuk a tűzbe a felrakott rönköket (fahasábokat).
Az égési időtartam 10x70 cm-es fahasábok esetében 4-5 óra.
A vadásztűz lassan ég és kielégítő meleget szolgáltat, alkalmas akár melege-
désre, akár főzésre.

Vadásztűz

200
Gödörbe rakott tűz
•Rakjunk több rétegben fahasábokat vagy rönköket körülbelül fél méter mély-
ségű és átmérőjű gödörbe a gödör falához, szorosan egymás mellé.
• Gyújtós segítségével gyújtsuk meg a tűzifát a gödör közepén.
• A fa leégése után félig fedjük le a gödröt (például gyeptéglákkal), hogy a pa-
rázs hosszabb ideig megmaradjon.
Az ilyen tűz különösen alkalmas főzés céljára. Nem kell hozzá sok fa, kellő
hót áraszt és a meleg majdnem kizárólag felfelé áramlik.

Gödörbe rakott tűz

Földüregbe rakott tűz
•Körülbelül 15 cm-rel a földüreg alja felett ássunk a falába egy 50x50x50 cm
mélységű, hosszúságú és szélességű nyílást a tűzrakás számára.
•E nyílást lássuk el 15 cm átmérőjű füstelvezetővel, amely ívben a földfelszín-
hez vezet.
• Ajánlatos egészen száraz fát használni, és a tüzet csak éjszaka égni hagyni.
Az ilyen tűz különösen menedékek fűtésére alkalmas, amennyiben a terep
megfelelő.

Földüregbe rakott tűz

Parázskály ha
Ha a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé, hogy földüregbe rakjunk tü-
zet, jól melegedhetünk a parázskályha mellett is.
• Fúrjunk lyukakat bádogvödör vagy akár konzervdoboz alsó harmadába.
• A vödröt vagy dobozt töltsük meg parázzsal.
• A vödröt vagy dobozt akasszuk háromlábú állványra, vagy tegyük földhányás-
ra vagy kövekre (vigyázat: tűzveszély).
Zárt, rosszul szellőző helyiségekben e kályha jól melegít és alig fejleszt veszé-
lyes égéstermékeket. Valamennyi friss levegő beáramlásáról azonban minden-
képpen gondoskodni kell.

201
 Háromlábú állványra Faszénnel megtöltött
felfüggesztett bádogvödör konzervdoboz földhányáson

Benzindoboz
• Konzervdoboz oldalába fúrjunk lyukakat és töltsük meg a dobozt a lyukakig
durva szemcséjű homokkal vagy apró kavicsokkal.
•E töltetet itassuk át 1:2 arányban kevert benzin--0laj keverékkel (vigyázat: rob-
banásveszély).

Mire ügyeljünk a tűzrakásnál télen?

Télen a tüzet fából vagy lapos kövekből készített dobogón kell meggyújtani.
A dobogó a tűz melegétől fokozatosan olvadó hó miatt mélyebbre süllyed és
megakadályozza, hogy a nedvesség behatoljon a parázs közé. Télen több gyúj-
tóanyagra van szükség, mint nyári melegben. A tűz gyantás ágakkal (erdei fe-
nyő fája) is lángra lobbantható. Télen egyes fafajták kevésbé alkalmasak tűz­
gyújtásra, mint nyáron. A puhafafajták (fűzfa, nyárfa), amelyek fája nyáron le-
vegőáteresztő, laza szerkezetük folytán könnyen lángra lobbannak, ősszel és té-
len viszont teleszívják magukat nedvességgel. A hideg évszakban ezért rendsze-
rint keményfát kell használni (bükköt, tölgyet, kőrisfát, nyírfát). Esetleg be kell
metszeni az ágakat, szabaddá téve a száraz belső fát.

Főzés nyílt tűzön

Főzésnél a főzőedényt közvetlen a parázsba kell állítani (vékony falú edények
átéghetnek!) vagy a tűz fölé kell akasztani (lásd a Táplálkozás a természetből cí-
mű fejezetet). Főzés alatt takarjuk le az edényeket, ez megrövidíti a főzés időtar­
tamát és meggátolja, hogy az ételeknek füstízük legyen.

Hővisszaverődés
Célszerű, ha nyílt tüzeknél a melegítés kevésbé a közvetlen hősugárzás, mint
inkább közvetve, a hó visszaverődésének eredménye. Sokan tapasztalták, hogy
hűvös estéken a tábortűz mellett ülve a test tűz felé eső oldala szinte ég a meleg-
től, míg a hátukon a hideg futkároz. Hogy ezt elkerüljük, állítsunk fel hővissza­
verót, és fekhelyünket is tegyük elé.

202
 Hővisszaveróként jól használható
- az esőköpeny,
-a ponyva,
- a sátorlap,
- a sziklák stb.

Fekhely

A deszkafal vagy farakás erre kevésbé alkalmas - bár gyakran ajánlják-, mert
a fa a hőt nem eléggé veri vissza.

A tűz fenntartása

Tűzőrség
A tűzőrség feladata gondoskodni arról, hogy

- a tűz megfelelően égjen,

- a tűz közelében szárított ruhák és egyéb tárgyak ne fogjanak tüzet,
- kellő mennyiségű víz, homok vagy föld álljon rendelkezésre a tűz eloltására
vagy eltakarására (ez különösen fontos veszélyes helyzetek esetén, lásd az
Ismeretlen terepen című fejezetet),
- a szük:ségszállásokban vagy barlangokban felállított tűzrakások esetén kellő
mennyiségű friss levegő beáramlása biztosítva legyen.

Rendkívüli helyzetekben igen fontos a tűzőrség. Két személy esetén egyiknek

mindig a tűz mellett kell őrködnie.

A tűz őrzése

Eső
Az erdőben gyújtott tüzet az eső aligha oltja el. Felhőszakadás és nagy zápor
esetén a tűz, vagy legalább a parázs fölé védőtetőt kell borítani. Az előkészített
tartalék fát deszkákkal, műanyag zacskókkal vagy rőzsével védjük meg attól,
hogy átnedvesedjen.

203
Éjszaka
Este, elalvás előtt hővisszaverővel ellátott, száraz, felhasogatott fatörzset te-
gyünk a táborozóhely elé, és lobbantsuk lángra úgy, hogy magasan fellángoljon.
Így nagy hó fejlődik, és ennek oltalma alatt levethetjük a felsőruhát és megmo-
sakodhatunk. Egyúttal egész testünket felmelegítjük az elalváshoz. Később a fa-
törzs leég és parázslik. A hamu befedi a parazsat, így az nem alszik ki. Reggel a
parázsról leszedjük a hamut és újból lángra lobbantjuk a tüzet. E módszert azon-
ban csak szélcsend esetén lehet alkalmazni.
Alkalmazhatunk más módszert is: lefedjük a tüzet moha- vagy gyeptéglákkal
(kb. 10-20 cm vastagságban). Hagyjunk szabadon egy kb. 5 cm átmérőjű lyukat
a levegőáramlás céljából.
Ha e módszerek alkalmazásában nincs kellő gyakorlatunk, a tűz befulladhat.
Ezért eleinte, amíg kellő gyakorlatot nem szerzünk, ajánlatos egy második tüzet
is gyújtani, és azt kis lánggal egész éjszakán keresztül égni hagyni.

A tűz szállítása
Ha tartózkodási helyünket megváltoztatjuk, a tüzet is szállítani kell. A gyufa
és egyéb gyújtóanyagok igen értékesek számunkra, ezért csak szükség esetén
használjuk őket.
Dobozba (vödörbe vagy egyéb fémedénybe) üssünk lyukakat és- a parázs-
kályhához hasonlóan - tegyünk bele parazsat. A cél az, hogy a parázs ne alud-
jon ki és ne égessük el idő előtt azáltal, hogy oxigénhez juttatjuk. Ezért hamuval
le kell fedni. A parázs elfojtásának megakadályozására a hamut időről időre el-
távolítjuk, és az edényt hevesen rázva a parazsat felszítjuk. Ha a parázs kialvá-
sának veszélye fenyeget, a maradék parázzsal azonnal szítsunk tüzet, és állít-
sunk elő új parazsat.
Amennyiben csak vékony falú konzervdobozok állnak rendelkezésünkre, eze-
ket belülről kenjük ki enyvvel, hogy ne égjenek át. Ily módon még kisméretű
nedves, korhadt fatuskók is használhatók parázs szállítására.
Az elhalt fákon gyakran található száraz fatapló is jó szállítóeszköz. Miután a
fataplót tűz mellett megszárítottuk, parázsló állapotban jól szállítható és nem
fejleszt nagyobb füstöt. Nagyságától függően a tapló 12 óráig parázslik. Az új
tűzrakóhelyen a tapló parazsára ráfújunk, az fellángol, és a tüzet gyújtós segítsé-
gével meggyújtja. A taplót dróton vagy zsinóron felfüggesztett konzervdoboz-
ban kézben szállíthatjuk. Ha többször megforgatjuk, tovább parázslik, mivel na-
gyobb a légáramlás.

204
MENEDÉK
Általános tudnivalók
Rendkívüli helyzetekben a legelső és legfontosabb teendők egyike: megte-
remteni az időjárás viszontagságai elleni védekezés feltételeit. Hogy ez mennyi-
re sürgős feladat, függ
- az évszaktól,
- az időjárástól és
- fizikai állapotunktól.
Rendszerint a szél, a nedvesség és a hideg - esetleg a hőség - ellen kell véde-
kezni, megakadályozva vagy csökkentve a testre gyakorolt hatásukat.
A menedék helyét, főképpen veszélyes helyzetekben, ugyanazon szempontok
szerint kell megválasztani, mint a táborhelyet (lásd az Ismeretlen terepen című
fejezetet).
A megépítendő menedék minősége függ
- a felállításához rendelkezésre álló időtől,
- a meglévő építőanyagtól és
- a tartózkodás előre látható időtartamától.
Minél hosszabb ideig szándékozunk egy bizonyos helyen maradni, annál tar-
tósabbnak kell lennie az építménynek, ami több munkát igényel és több építő­
anyagra van szükség.
A hely megfelelő kiválasztásán kívül a menedék építésénél az alábbi szem-
pontokat kell figyelembe venni:

- A bejárat mindig a szélvédett oldalon legyen; zárt építési mód esetén a be-
járat legyen minél kisebb (ez alól kivételt képez a hőség elleni menedék, itt
az árnyék mellett a további hűtésre huzatról is gondoskodni kell. Készítsünk
szélirányban egymással szemben fekvő két nyílást).
- Az építmény legyen elég stabil ahhoz, hogy ellenálljon az erős szélnek, az
esőnek és hónak.
- Személyenként legalább 1,5-2 m-re van szükség (kb. 2 mx 80 cm területre).
Ez már magában foglalja az esetleges szükségfelszerelés és ruházat leraká-
sához szükséges helyet.
- További helyet kell biztosítani a melegedést és főzést szolgáló tűz és tűzifa
számára.

205
 - A menedék legyen elég magas (kb. l m), hogy legalább egyenesen lehessen
benne ülni, és amennyiben fűtünk, a fedőanyagtól függően legyen megfele-
lő távolság (kb. 1,5 m) a tűz lángja és a tető között.

Menedékhelyet létesíthetünk a természeti adottságokat kihasználva, vagy

építhetünk széltől védett, egyszerű fedezékektől egészen a kényelmes lakóbar-
langokig. A fedezék csak rövidebb (néhány órától néhány napi időtartamig ter-
jedő) tartózkodásra szolgál, a menedék hosszabb (öt napnál tovább tartó) tartóz-
kodásra is alkalmas.
Az egyes kategóriák közötti határt nem lehet mindig pontosan meghúzni. Az
a fontos, hogy az adottságok alapján a legmegfelelőbb lehetőséget válasszuk ki.
Kövessük az alábbi sorrendet:

- a helyzet megítélése a rendelkezésre álló idő, a tartózkodás időtartama, az

anyag és az időjárás figyelembevételével;
- döntés a menedékhely fajtájáról;
- végrehajtás, amelynek sikere nem annyira a szakmai képességektől, inkább
a fantáziától és az improvizációs készségtől függ.

A természeti adottságok kihasználása

Szél elleni védekezés
Menedéket (amely rendszerint egyszerűen kiépíthető fedezékké is) találha-
tunk egy ledöntött fa törzse és gyökere között (e helyek rendszerint szárazak és
szélvédettek, éppúgy, mint ahogy egy fa mélyen szétterülő ágai alatt a szélvé-
dett oldalon, ahol az ágak a törzshöz közel rendszerint szintén szárazak és vé-
delmet nyújtanak a szél ellen).

206
 Hótorlaszok, nagy sziklatömbök, párkányok rendszerint csak a szél ellen biz-
tosítanak védelmet, de a nedvesség (eső, hó) ellen nem.

Fedezék

Kiszögellések
Már természetes formájukban is védelmet nyújtanak a szél és a nedvesség el-
len, és tűz gyújtása esetén visszaverik a meleget. Lefedéssel oldalról és elölről is
lezárhatók, és ezzel hatékonyságuk lényegesen fokozható.

Sziklák közötti üregek

Kiváló védelmet nyújtanak hegyes vidéken a sziklák közötti, kellő nagyságú
üregek, amelyek rendszerint földcsuszamlás vagy kőlavinák következtében jön-
nek létre. Az egymásra halmozott sziklatömbök közötti réseket kis kövekkel,
földdel, mohával vagy hóval tömítsük el, hogy megakadályozzuk a huzatot és a
víz (eső, hólé) behatolását.

Menedék

Barlangok
A barlangok hosszabb időtartamra is kitűnő menedékek és rendszerint köny-
nyen kiépíthetők. Mivel azonban halálos csapdává is válhatnak (vízbetörés ese-
tén), alaposan meg kell vizsgálnunk:

207
- láthatók-e víznyomok az oldalfalakon,
- van-e finom hordalékhomok a talajon,
- nedves-e a talaj, van-e moha,
- van-e hordalékfa.
A barlang csak akkor használható fedezéknek, ha ilyen jelek nem tapasztalha-
tók. Rendszerint a legcélszerűbb a kijárathoz közel elhelyezkedni. A huzat ellen
a bejárat valamilyen lefedésével védekezhetünk.

A felsorolt lehetőségek télen is alkalmas menedékhelynek.

Mielőtt elhatároznánk, hogy nagy fáradságot igénylő munkával menedéket
építünk, vizsgáljuk meg, nem tudjuk-e kihasználni a természeti adottságokat.

Fedezék építése
Sokféle lehetőség adódik: a szél ellen védelmet nyújtó legegyszerűbb fede-
zéktől a majdnem szállásminőséget elérő, stabil menedékig.
A fedezék építésénél vegyük figyelembe az alábbiakat:

- A menedék építését id6ben el kell kezdeni, hogy a sötétség beállta előtt tel-
jesen készen álljon.
- Jobb kellő időt szenteini jó minőségű hely készítésére, mint az idővel taka-
rékoskodva kényelmetlen menedéket felállítani, ahol azután nem lehet iga-
zán pihenni.

Már esőköpeny, sátorlap, mentőtakaró vagy műanyag fólia és kötözőanyag

felhasználásával, egyéb segédeszközök nélkül is jó menedék készíthető. Célsze-
rű először ezt az idő- és anyagtakarékos és számos különféle módon kivitelez-
hető lehetőséget számításba venni.

208
 Szélvédő

Teljes értékű fedezék

Ha fenti megoldásra nincs mód, vagy egyéb okok ellene szólnak (például vi-
har esetén az esőköpenyt más célra kell felhasználni), majdnem mindig van le-
hetőség arra, hogy a természetben rendelkezésre álló anyagokból készítsünk fe-
dezéket.
Az ilyen fedezék két részből áll:
-a vázból és
- a takarásból.

Váz
A váz négy formáját különböztetjük meg.

209
Rézsútos védőtető
A rézsútos tető egyik széles oldala a földön fekszik, a másikat fent alátámaszt-
juk. A hajlásszög többnyire az adottságoktól függ, de ne legyen 45 foknál keve-
sebb, hogy biztosítsa az eső gyors lecsurgását. Az ülő ember magasságát 90 cm-
nek véve a váznak 2 m szélesnek kell lennie. Hossza legyen egyenlő legalább a
testmagassággal + 60 cm. A védőhatást fokozza, ha a nyitott oldalakat is befed-
jük. Több személy esetén a tűz jobb kihasználása céljából rézsútos tetők állítha-
tók fel egymással szemben, háromszög vagy négyszög alakban.

Kettős védőtető
Gyakorlatilag két, egymáshoz támasztott rézsútos tetőből áll, a tetőgerinc lehet
egyenes vagy rézsútos. Nagyságától függően több embernek is védelmet nyújt-
hat, és belülről fűthető. A nyitott oldalak befedésével védőhatása növelhető.

Csúcsos védőtető
Csúcsos védőtetőt úgy készítünk, hogy a váz rúdjait gúla alakban állítjuk fel,
és a kiálló gátcsonkokkal úgy akasztjuk egymásba, hogy szilárdan álljanak.
Amennyiben kötözőanyag is rendelkezésünkre áll, elég, ha három rudat há-
romlábú állvánnyá kötözünk össze, és további rudakat támasztunk hozzá. A ru-
dak legyenek legalább olyan hosszúak (4 méteresek), hogy középen egyenesen
lehessen állni. A csúcsos tetők tágasak, belülről fűthetők, minden oldalról véde-
nek, és amennyiben a szükséges építőanyag rendelkezésre áll, legtöbbször ez a
fedezék készítésének legelőnyösebb módja.

Kerek védőtető
A kerek tető úgy készül, hogy megfelelő alakú fiatal fákat vagy rugalmas
vesszőket szúrunk a földbe. Védőhatása azonos a kettős tetőével, miután azon-
ban hajlított oldalfalai vannak, azonos alapterületen több helyet biztosít. Eső
(vagy hó) esetén azonban a laposabb felsőrész hátrányos lehet, mert nehezebb
vízhatlanná tenni.

Rézsútos védőtető Kettős védőtető

210
 Csúcsos védőtető Kerek védőtető

Lefedés
A védőtető lefedésére felhasználható anyagok:
- Esőköpennyel bánnelyik formában felállított vázat kitűnően le lehet fedni.
- Dorongfákat több rétegben szorosan egymás mellé helyezzünk és egymáshoz
erősítünk.
- Vékony ágakat és vesszőket sűrűn belefonunk a vázba (ennek módját lásd a
Segédeszközök című fejezetben).
- Lombos vagy tűlevelű fák ágait végükkel felfelé úgy dugjuk és erősítjük a váz-
ba, hogy legalább felerészben takarják egymást, és ezáltal több rétegű takarás
jöjjön létre. A munkát a váz alsó szélénél kezdjük, innen haladunk soronként
felfelé a felső szélig.
- Lehetőleg ép és nagy kéregdarabokat tetőcserépszerűen rakunk fel és erősítünk
a vázra (ágcsonkokkal, faszilánkokkal) vagy szorítunk be a vázba, alulról fel-
felé haladva.
- Nagy leveleket a kéreghez hasonlóan használhatunk fel, a vázba befont vékony
ágakból készítve alátétet.
- Füvet, nádat, szalmát stb. 3-5 cm vastagságú nyalábokba kötünk, és szintén te-
tőcserépszerűen, egymást részben takarva erősítjük a vázhoz, alulról felfelé
haladva.

211
 Lefedés dorongfával Lefedés ágakkal és vesszőkkel

Lefedés lombos vagy tűlevelű fák ágaival Lefedés fűvel, náddal vagy szalmával

Lefedés nagy levelekkel Lefedés kéreggel

A lefedésnek legalább 15-20 cm vastagnak kell lennie, ha nemcsak az a fel-

adata, hogy a széltől és esőtől óvjon, hanem a hideg ellen is védjen. E célból a
fent említett fedőrétegeket gyeptéglákkal, földdel vagy hóval vastagon fedjük
be, vagy építsünk az első váztól 15-20 cm távolságnyira második vázat, és a
közt lombbal, fűvel, mohával vagy kis ágakkal töltsük ki.

212
 A vázak és befedések tetszés szerint kombinálhatók, a váz azonban legyen
elég erős ahhoz, hogy a takarás súlyát elbírja. Hogy képet adjunk a sokféle lehe-
tőségről, íme, néhány példa:

Ferde tető

Kettős tető

213
Csúcsos tető

Kerek tető

E vázak és tetők télen is jó védelmet nyújtanak, a vastag hótakaró kitűnő szi-

getelőréteg. Amennyiben a körülmények miatt menedék készítésére nincs lehe-
tőség (nincs építőanyag), a hóból aránylag kevés munkával másfajta fedezékek
is készíthetők.

Hóból készített fedezékek

Hó lyuk
Bármilyen segédeszközzel (kés, fadeszka, síléc) elkészíthetjük, sót szükség
esetén kézzel is kiáshatjuk. Hóvihar esetén ez a legegyszerűbb védekezési mód
a megfagyás ellen. Az eljárás a következő (előfeltétel: legalább 50 cm-es hóré-
teg):
• Feküdjünk a hátunkra.
• Ássunk ki a testméretünknek megfelelő lyukat (lábbal, a test forgatásával és
kézzel lapátolva).
• Kb. 50 cm mélységben ássuk be magunkat oldalt a hótakaró alá, és teljesen
vagy részben zárjuk le a nyílást.
• Minél kisebb az üreg, annál melegebb.

214
 E módszer bizonyos változtatásokkal a hőség elleni védekezésre is eredmé-
nyesen alkalmazható (beásás homokba vagy földbe). Amennyiben a hó nem

elég mély, vájjunk teknőt a hóba, és fedjük le hótömbökkel.

Hó gödör
Nagyságától függően a hógödör több személy befogadására is alkalmas.
Amennyiben csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre fedőanyag, rézsú-
tos, fent összefutó oldalfalakkal az anyagszükséglet a minimumra csökkenthető.
Ha a hóréteg nem elég vastag (legalább 80 cm vastagságú hórétegre van szük-
ség), a gödör széleit hóval feltöltve magasabbá kell tenni. A gödröt a következő­
képpen készítjük el:
•Ássunk ki egy legalább 80 cm mély gödröt (kb. vállszélességben, szükség ese-
tén a lehető legkisebb nyílással) a kívánt hosszúságban.
•Szélesítsük ki a gödröt lefelé mindkét oldalon a kívánt szélességig (amennyi-
ben a hógödröt fűteni kívánjuk, szélessége legyen legalább 1,5 m).
•Fedjük le a hógödröt (bármilyen fedőanyagot, hótömböket is felhasználha-
tunk), és erre rakjunk legalább 30 cm vastagságban havat, szigetelés céljából.

215
• Zárjuk le a bejáratot teljesen vagy részben hótömbökkel, két 5 cm nagyságú
lyukat hagyva szellőzésre.
Hókunyhó
A hókunyhó a hófalhoz támaszkodó rézsútos tető. Hegyoldalba vájhatjuk, és
tetszés szerint formálhatjuk meg (ülőke, lerakóhely). A vázat (amely a körülmé-
nyek adta anyagból készül) hótömbökkel fedjük le, az oldalakat lezárjuk.

Anyagtakarékosság céljából a váz lehet nagyon keskeny is, amennyiben a hó-

kunyhóban csak ülni kívánunk.
Hó barlang
Amennyiben a hótakaró elég vastag (legalább 2 m), a hóbarlang télen a leg-
jobb fedezék, és megfelelően elkészítve menedéknek is használható. Statikai
okokból ne készítsünk nagyobb hóbarlangot, mint ami legfeljebb 8 személy
befogadására alkalmas. Szükség esetén több barlangot átjárókkal össze lehet
kötni.
A barlangot hegyoldalon levő rövid, meredek lejtő felett készítsük el. A
legalkalmasabb erre a célra a hegyoldal szélvédett helyén fekvő, veszélytelen

- A bejárat alulról felfelé vezessen, hogy a hideg levegő beáramlását megaka-

dályozza (a hideg levegő nehezebb, mint a meleg).
- Ha a terep a bejárat alatt meredek, ez lényegesen megkönnyíti a munkát, mi-
vel a kiásott hó könnyebben is lecsúszik.
- A hóbarlang belsejét csúcsíves formában képezzük ki, és a falakat egyenges-
sük el, így biztosítjuk az olvadékhó és a kondenzvíz lefolyását, és megaka-
dályozzuk az állandó csöpögést.
- Nagyobb barlangok készítésekor, ha több személy vesz részt az építésben,
egyszerre két vagy három oldalról is lehet dolgozni. Azokat a bejáratokat,
amelyekre nincs szükség, a barlang elkészültekor újból be lehet temetni.

216
 - A tető
vastagsága ne legyen kevesebb 50 centiméternél (minél vastagabb a
tető,annál jobban szigetel). A barlangépítés megkezdése előtt a tető tervezett
vastagsága hosszában szúrjunk fadarabokat a hóba, ezek jelzik, hogy a bar-
lang kiásásakor belülről meddig ássunk.
- Ha nem használjuk: a bejáratot, hótömbökkel zárjuk el.
- A testmelegtől vagy fűtés esetén a barlang belsejében a hó eljegesedik (kb.
24 óra múlva) és így légmentesen zár. Ezért szellőzésre legalább egy (de
jobb, ha két) 2-5 cm átmérőjű lyukat kell készíteni, és biztosítani kell, hogy
ne tömődjön el (szél esetén ez könnyen megtörténhet).

·.

. . „ :. . .
.• ; :.. : ·•.• : ••.. ·; _; : . „ .• ·."' ·• • . • # • ••

hóerkély vagy rövid meredek rész. Megépítésénél a következőkre kell ügyel-

ni:

Ha hóból készítünk menedéket vagy fedezéket, és az nem kellően fűthető, az

építéstechnikai követelményeken kívül fizikai teljesítőképességünk fenntartásá-
ra is ügyelnünk kell:
• A menedék készítésénél lehetőség szerint olyan ruházatot viseljünk, amely a
nedvesség ellen véd, vagy amely már amúgy is vizes. Ha van száraz ruhánk,
azt tartalékoljuk arra az időre, amikor a menedékben tartózkodunk.
• Amennyiben lehetséges, a menedékben alulra húzzuk fel a száraz ruhát és fö-
léje a vizeset.
• Ha a menedék nincs fűtve, vegyük fel az összes rendelkezésünkre álló ruhát,
és különösen a fejünket védjük a hideg ellen.
•Használjunk fel minden lehetőséget arra, hogy a hideg ellen védjük magunkat
(tömjünk ruházatunk rétegei közé papírt, tűlevelű fák kis száraz ágait, lombot
vagy mohát).
• Lazítsunk meg minden szoros ruhaneműt (nadrágszíjat, övet, cipőfűzőt, gu-
mit).

217
 Menedék építése
A menedék az adott körülmén yekhez képest a legjobb védelmet és kényelmet
biztosítja. Építéséhez azonban szerszámokra, építőanyagra és időre van szükség.
A szerszám ok közül a fejsze, a fűrész és a lapát rendszeri nt nélkülözhetetlen.
Építőanyagként mindenekelőtt fára, de többnyire kőre, földre és fűre is szükség
van. Az építőanyag fajtája és mennyisé ge függ a konstruk ciótól (legtöbbs zör
azonban a rendelkezésre álló anyag határozza meg a konstrukciót).
A menedék általában egy hét alatt készíthető el. Ezt az időtartamot azonban
az építésben részt vevő személye k száma és az építőanyag megszerz ésének le-
hetősége erősen csökkenth eti vagy növelheti. Az alábbiakb an háromfajt
a mene-
déket ismertetü nk, különös súlyt helyezve az egyszerű konstruk cióra és arra,
hogy a menedék egy személy által is elkészíthető legyen.

Földkunyhó
Más lehetőségekhez viszonyít va a földkunyhó a legjobb menedék, mert bár-
mely évszakban, de különösen télen optimális védelmet nyújt a hideg és a rossz
időjárás ellen. Készítésé nél az alábbiakat kell figyelembe venni:

- A hely kiválasztása döntő jelentőségű. Semmi esetre sem szabad lapályokat,

talajmélyedéseket, szakadékokat, azaz olyan helyeket választani az építés he-
lyéül, ahol az eső- és olvadékvíz összegyűlik. A legalkalmasabb a mély ta-
lajvízszinttel rendelkező száraz, lejtős terep.
- 1-1,5 m mély gödröt kell ásni, ügyelve arra, hogy a kunyhó padlója legalább
50 cm-rel a talajvízszint felett legyen. Az ásás megkönnyítésére a lehetőség
szerint használjuk ki a terep formáját.
-A fedésnek az évszaktól és a felhasznált anyagtól függően 20-60 cm vastag-
nak kell lennie. Ezért szükséges, hogy az építmények ezt tartó részei kellően
stabilak legyenek.
-A lejtős oldalon készített vizesárok, a kunyhó oldala mellett lefutó levezetők­
kel megakadályozza a lefolyó víz behatolását a kunyhóba (rézsútos tető). A
vizesárok esése legyen méterenként legalább 2 cm.
- A tető a csapadék- és olvadékvizet kifogástalanul vezesse el. Ehhez 45 fokos
lejtő szükséges. Ha a tetőt szigeteljük (műanyag fóliával, agyagréte
ggel),
már 30 fokos lejtés is elegendő.
- A talaj szempontjából elsősorban az agyagos talaj előnyös, de alkalmas a lö-
szös vagy az erdei talaj is.

A kunyhók at különböző fajta tetőkkel láthatjuk el. Az alábbi ábrán egy sze-
mély befogadá sára alkalmas rézsútos tetejű földkunyhó látható. A méretek leol-

218
vashatók a rajzról. Ha a közeli környezetben van építőanyag és rendelkezésre
állanak a szerszámok is (lapát, fejsze, fűrész), egy ember napi 12-14 órai mun-
kával ezt a kunyhót három nap alatt fel tudja építeni .

.·~:
.·· "::
····. .

1
. ~-·-=- ---__ -- - ..

./
/

Az építésnél a következő sorrendet ajánljuk:

•Jelöljük ki cövekekkel a tervezett kunyhó alapját. A belső burkolat céljára
minden oldalon kb. 15 cm-t hozzá kell számítani (lásd a rajzot).
• Vágjuk körül az alapot és emeljük le a gyepet. A gyepet csíkokban felgöngyö-
líthetjük vagy kb. 20x40 cm-es gyeptéglákat készíthetünk. A gyepet tegyük
félre, később a fedés legfelső rétegeként felhasználjuk.
•Ássuk ki a gödröt. A kiemelt földet a gödör szélétől legalább 50 cm távolság-
nyira halmozzuk fel, nehogy a tetőtartók felrakásánál szükség legyen a föld
újbóli ellapátolására. A kunyhó falait függőlegesen ássuk ki. Nem szabad
megfeledkezni a kunyhó lejáratának (lépcső) kiépítéséről. Ezután kerül sor a
falak kiszélesítésére, 1-1,5 méter mélységből felfelé-kifelé 20 cm-rel. Ezt a
20 cm-es szélt is először cövekekkel ki kell jelölni.
•Számítsuk ki, mennyi anyag szükséges a padló, a tetőzet elkészítéséhez, a fa-
lak befedéséhez, és szabjuk ki az anyagokat. Az ábrázolt kunyhó kizárólag fá-
ból készült. A falak fedésére azonban köveket is használhatunk, a fapadlózat
helyettesíthető kőburkolattal vagy vastag gyeptéglákkal, de akár el is hagyható.

219
 A farészek egymáshoz erősítéséhez használjunk szögfejet vagy kapcsokat. A
drót vagy zsinór szintén megfelel e célnak, de használatuk időigényesebb.
• Fedjük be a falakat, hogy megakadályozzuk a puha földdarabok letöredezését
vagy lecsúszását. Ezután csavarjunk: (vagy ássunk) be a földbe függőlegesen,
a gödörszéltől mintegy 10 cm távolságra , 50 cm mélyre, egymástól kb. 1 m
távolságny ira kb. 10 cm átmérőjű dúcokat. Rakjunk mögéjük keresztbe kb.
4-6 cm átmérőjű rúdfát, hátul töltsük fel szorosan földdel. Annak érdekében,
hogy a föld ne peregjen ki a rúdfák között, a közöket töltsük fel tűlevelű vagy
lombos fák ágaival.
• Rakjuk fel a tetőtartót. Az eljárás a rendelkezésre álló anyagtól függ. Ha ele-
gendő megfelelő vastagságú (12-15 cm átmérőjű) és hosszú (kb. 5 m) faanyag
áll rendelkezé sre, a fatörzseke t a gödör alsó és felső szélére az ábra szerint
egymás mellé felrakjuk. A tetőnek minden oldalon legalább 30 cm-rel a fala-
kon túl kell érnie.
Ha csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre építőanyag, akkor a te-
tőtartó fákat egymástól legfeljebb 50 cm távolságny ira rakjuk fel és kb. 3 cm
átmérőjű ágakkal szorosan átfonjuk.
Ha a menedék mélysége (a bejárattól számítva) kevesebb, mint a szélessé-
ge, és nincs elegendő hosszú fa a tetőtartó készítéséhez, a rövidebb fákat ke-
resztben is felrakhatjuk. A hosszú tetőtartó fákat a lejtő felőli oldalon támasz-
tékkal kell ellátni (lásd az ábrát).
•Rakjuk fel a borítást, amely több rétegből áll:
Közvetlen ül a tetőtartó fákra (vagy fonalra) kéregdarab okból, nagy levelek-
ből, mohából vagy lombból tetőcserépszerűen felrakott réteg kerül, ami meg-
akadályozza, hogy a föld vagy a száraz tűlevelek beperegjenek a menedékbe.
Ezután kb. 10 cm vastag réteg következik faágakból, szintén tetőcserépszerűen
és végül 20 cm vastag földréteg, amelyet gyeptéglákkal fedünk be. Ez a réteg
megfelelő védelmet nyújt a hideg ellen, a belső fűtés azonban nem melegíti fel
annyira, hogy a rajta fekvő havat megolva<>sza. Télen tehát (0 °C-fok alatti hő­
mérsékletnél) e három réteg teljesen elegendő. A földkunyhót nem kell ezen
kívül vízhatlanná tenni, de olvadásnál a tetőn fekvő havat el kell távolítani.
Ha magasabb a hőmérséklet, a földborítást vízhatlan réteggel kell lefedni. Ez
a legegyszerűbben úgy oldható meg, ha a tető fölé műanyag fóliát feszítünk, és
erre még egy földréteget rakunk. Amennyiben a nincs lehetőség rá (és legtöbb-
ször ez a helyzet), elegendő, ha lapos kődarabokat vagy agyagot rakunk rá tető­
cserép alakban. Az agyagot dolgozzuk el vízzel sűrű péppé, és ezzel itassunk: át
5-10 cm vastagságú faágréteget, gyepszőnyeget vagy nádfonatot. Ha agyag
sem áll rendelkezé sre, a tetőt vízhatlann á tehetjük úgy is, ha a fent említett
anyagokból tetőcserépszerűen 50 cm vastagságú réteget rakunk rá.
• Ássuk ki a vizesárkot.
•Ha szükséges, készítsük el a padlórácsot, szabadon hagyva a tűzrakó helyet.

220
•Készítsük el a fekhelyet (lásd ott) és a tűzrakó helyet. Csináljunk a tűzrakó
helynek kövekkel kirakott, kb. 15 cm magas, 80x80 cm nagyságú dobogót. A
tűzrakáshoz a legmegfelelőbb hely a kunyhónak a tető legmagasabb része
alatt fekvő két sarkának egyike. Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a szomszé-
dos falborítás vagy kövekből álljon, vagy ha fából készült, kőborítás vagy leg-
alább 10 cm vastagságú agyagréteg védje. Készítsünk kb. 15x15 cm-es füstel-
vezetót a kunyhó legmagasabb részén a tető és a földfal között. Ez egyúttal a
szellőzést is szolgálja. Képezzük ki úgy, hogy szükség esetén gyeptéglákkal
vagy fával elzárható legyen.
•Gondoskodjun k az ajtónyílás befedéséről. Az ajtónyílás legyen lehetőleg kicsi
(60xl00 cm-es nagyság elegendő). A hideg levegő behatolása ellen legegy-
szerűbben úgy védekezhetünk, ha a bejárat elé esőköpenyt, takarót, szükség
esetén ágakból készített fonatot, állatbőröket akasztunk vagy gyeptéglákat ra-
kunk. A fából, földből, kövekből készített, kb. 15 cm magas küszöb és az ol-
dalt kb. 10 cm-nyire előreugró ajtógerendák a jobb szigetelést szolgálják; így
a függönyt belülről az előreugró részekre erősíthetjük. Több függöny fokozza
a szigetelő hatást.
• Ablakot készíthetünk úgy, hogy átlátszó fóliát, üveget vagy zsírpapírt megfe-
lelő nagyságú (legalább 30x40 cm-es) fakeretbe helyezünk. Ez különfélekép-
pen variálható, és csoportok esetén is hasznos.
Többnyire azonban meg kell elégednünk a mesterséges fénnyel (tűz, fák-
lya, gyertya).

Esőkunyhó
Az csőkunyhó két egymás felé hajló tetőből (hajlási szög legalább 45 fok) és
oldalfalakból áll. Építésére rendszerint akkor kerül sor, ha
- nem állnak rendelkezésre ásószerszámok,
- a talaj ásásra nem alkalmas (homokos, kavicsos, köves),
- a talaj nedves vagy a talajvízszint magas,
- nincs feltétlenül szükség jó hőszigetelésre.
Mivel ez a fajta menedék kevésbé véd az időjárás ellen, mint a földkunyhó,
felépítésének helyéül lehetőleg szélvédett helyet (facsoportot, széltől védett lej-
tőt) kell választani.
Az esőkunyhó formája vályogház építésére is alkalmas, amennyiben a terep
adottságai miatt rézsútos tető nem valósítható meg.
Ha a talaj különösen nedves, sót mocsaras, legalább 30 cm magas töltést kell
létesíteni (homokból, murvából), vagy fapadozatra kell építeni kunyhót.
Az alábbi példánál a földkunyhónál jelzett előfeltételeket vettük alapul. A
megépítéshez szükséges idő is azonos a földkunyhóéval.

221
 1
kb. 2,8 m

.
•' 1
't
: :15 cm:
--~-kb. 3,5 m ---·:.. ._4::
! :l
~~

A gyakorlatban az alábbi munkafolyamat vált be:

• Jelöljük ki a terepen az alapot, és szükség esetén készítsünk töltést.
• Számítsuk ki és készítsük elő a szükséges építőanyagot.
•Készít sük el a tetőtartót (fa átmérője kb. 15 cm, hossza 2,50 cm). A másfél
méterenként szükséges támasztékokat az ábra szerint készítjük el, rendszerint
csak egy támasztéknak használhatjuk fel a természeti adottságokat (fa ágvillá-
ja, sziklatömb, földpárkány).

222
Ássuk be 30--40 cm mélyre a támasztékokat; laza talajba célszerű fatönköt vagy
követ alárakni.
• Készítsük el a tetőt. A rendelkezésre álló anyag mennyiségétől függően a sza-
rufákat jobbról és balról váltogatva szorosan egymás mellé helyezzük vagy
egymástól legfeljebb 50 cm távolságban rakjuk fel, fent kettesével a tetőtartó­
hoz erősítjük és alul keresztgerendával alátámasztjuk (e gerendát cölöpökkel
rögzítjük vagy beássuk). A tetőtartónál a szarufák legalább 20 cm-nyire állja-
nak ki.
• Készítsük el az oldalfalakat. Ezeknek nincs tartófunkciójuk, ezért bármely fe-
dőanyagból (lásd fedezék) elkészíthetők. A legegyszerűbb mód az, ha dorong-
fákat rakunk keresztbe a szarufákhoz és tartóoszlopokhoz, 10 cm vastag ré-
tegben ágakkal befedjük, azután kívülről földdel vagy gyeptéglákkal letakar-
juk. A rövid, kb. 75 cm magas tetőfalakat a földkunyhónál leírtaknak megfe-
lelően készítjük el.
•Az ajtónyíláshoz karókból és dorongokból készítsünk megfelelő keretet (a leg-
egyszerűbb összekötni), és a szélvédett oldalon építsük be az egyik falba. Ha
megfelelő anyag áll rendelkezésre, hasonló módon ablak is készíthető. Figye-
lemmel kell lenni azonban arra, hogy a hideg levegő leginkább az ajtón és ab-
lakokon keresztül hatol be.
•Rakjuk fel a borítást. Az első réteg dorongfából álljon, amelyet szorosan egy-
más mellé rakunk, keresztben a szarufához. Ha ez nem lehetséges és a szaru-
fák közti rés keskeny, rőzsét, füvet vagy nádat is használhatunk. Ha a rés na-
gyobb, ezeket lazán befonjuk faágakkal. A további rétegeket úgy rakjuk fel,
mint a földkunyhónál.
Mivel az esőkunyhó tetőrésze rendszerint jobban lejt, mint a földkunyhóé,
elég a tetőt kb. 30 cm vastagságú rőzseréteggel lefedni, hogy vízhatlan le-
gyen.
•Szükség esetén készítsünk padlózatot. 3-5 cm átmérőjű faágakból álló fapad-
lónál arra kell ügyelni, hogy a felhasznált ágak átmérője lehetőleg egyforma,
és az alattuk keresztbe fektetett 5-8 cm átmérőjű párnafák közötti távolság
legfeljebb 70 cm legyen.
• Készítsük el a fekhelyet és a tűzrakó helyet ugyanúgy, mint a földkunyhónál.
A tűzrakó helyet a legcélszerűbben a hátsó falnál helyezhetjük el, középen, a
tetőgerinc alatt. Ne felejtsünk el füstelvezetőt, illetve szellőztetőt készíteni.
• Az ajtónyílást ugyanúgy zárjuk el, mint a földkunyhónál.

Iglu
Az iglu az egyetlen lehetőség arra, hogy olyan terepen, ahol nincs hókunyhók
létesítésére alkalmas lejtő, hóból hosszabb tartózkodásra alkalmas menedéket
készítsünk.
Alaprajza kör alakú,, formája az alkalmazott építőanyag csekély szilárdsága

223
miatt kupola alakú. Tetszés szerinti nagyságú hótéglákból épül. A 20 cm magas,
25x50 cm-es hótéglák bizonyultak a legmegfelelőbbnek. A téglák előállítására a
legalkalmasabb a szél által összepréselt hó vagy a-2, -3 °C hőmérsékletű hó;
ha a havat vízzel meglocsoljuk vagy vegyítjük, porhóból vagy laza hóból is elő­
állíthatunk téglákat. A téglákat késsel, lapáttal vagy fából készített hókéssel vág-
juk ki. Legcélszerűbb egy sor téglát kivágni és azonnal beépíteni. A második sor
kivágása után már a hótakaróból való kivágás sem jelent problémát.
A kupolát különféle módokon építhetjük. Az itt leírt a legegyszerűbb és leg-
gyorsabb eljárás. A rajzon megadott nagyságú iglut jó hóviszonyok mellett egy
ember egy nap alatt könnyen fel tudja építeni.

Az eljárás a következő:
• Válasszunk ki megfelelő nagyságú sima területet.
• Jelöljük ki a kör alakú alapot. A kör sugarához hozzá kell számítani a tégla
vastagságát. A kijelölés legkönnyebben úgy végezhető el, ha a középpontba
leszúrunk egy botot, az ehhez kötött zsineggel lemérjük a sugárt (hozzáadva a
tégla vastagságát) és kört húzunk. Ezután simára tapossuk az alap talaját.
•Vágjuk ki a téglákat. A szállítás lerövidítésére a téglákat az építés helyének
közelében készítsük.
• Sorról sorra haladva építsük fel az iglut. Ahogy nő a magasság, az egyes soro-
kat rakjuk mindig beljebb, míg a tetejére egy tégla kerül. A bejáratot (legfel-
jebb 60x70 cm) az iglu felépítésének befejezése után vágjuk vagy ássuk ki.
• Ezután kívülről rakunk még egy réteg havat az iglura. Minél vastagabb e ré-
teg, annál jobb a szigetelés. Ha vízzel meglocsoljuk az iglut, eljegesedik, ami
növeli szilárdságát.
•Simítsuk el az iglu belső falát vagy rakjunk rá még egy réteg havat úgy, mint
kívülre.

224
• Készítsük el a fekhelyet és a tűzrakó helyet. Mivel a meleg levegő felszáll, a
fekhelyet egy kb. 40 cm magas emelvényre építsük. A tűzrakó helyet az iglu
legmagasabb pontja alatt, középen helyezzük el farácson, a kb. 20x20 cm-es
füstelvezetőt és szellőztetőt pedig a legmagasabb ponton.
Ha az első fűtés alkalmával a belső falon olvadékvíz keletkezik, a tüzet el
kell oltani. Mindaddig, míg az olvadékréteg jégréteggé nem fagy, nem szabad
tüzelni. Utána (megfelelő óvatossággal) tovább tüzelhetünk.
• Világításra ablakot készíthetünk, mint a földkunyhónál vagy esőkunyhónál,
vagy jégtáblákat vághatunk ki. A bejáratot gyakori használat esetén úgy zár-
juk el, mint a menedékeknél, egyébként pedig hótéglákkal elfalazhatjuk. A
bejárat előtt lehetőség szerint szélfogót létesítünk: 90 fokkal eltolt kimenetet.
• Ha az iglu külső falára 10 cm vastagságú szigetelőréteget (rőzsét, földet, mo-
hát) helyezünk, és erre legalább 10 cm vastag hóréteget rakunk, megvédjük az
olvadástól.

Fekhely
Ha a menedék felépült, a fekhelyet készítjük el. Ennek döntő jelentősége van.
A talaj hidege és nedvessége ellen szigetel és puha fekvést biztosít, lehetővé té-
ve a pihenést. Minősége rendkívül fontos a testi és lelki teljesítőképesség fenn-
tartása szempontjából. Fekhelyet akkor is kell készíteni, ha különösen kedvező
körülmények folytán menedékre nincs is szükség.
Építőanyagként minden puha és szigetelő anyag felhasználható, mint például:
- sűrű, kb. 30 cm hosszúságú faágak;
- száraz fű, lomb vagy moha;
- állatbőrök;
- fából nádból font szőnyegek;
- rendelkezésre álló ruhadarabok.

Ezek az anyagok könnyen kombinálhatók. Legjobb szigetelő a 20 cm réteg-

vastagságú levegőpárna. Fakeret biztosíthatja, hogy az egyes rétegek ne csússza-
nak szét. A fekhelyet naponta frissen meg kell tölteni, hogy megőrizze rugal-
masságát és szigetelő hatását, és hogy ne telepedjenek meg benne rovarok és
egyéb állatok. Nedves, mocsaras talajon vagy kígyóveszély esetén a fekhelyet
cölöpökre helyezett rácsra is rakhatjuk. Erre egy fa ágai is alkalmasak (például,
ha magasabb helyen tartós kilátást szeretnénk, vagy magaslesre van szükségünk
a vadászathoz). Szükség esetén természetesen fedezéket vagy menedéket is épít-
hetünk cölöpökre vagy megfelelő fákra.

225
A menedék fűtése
Szinte minden menedék fűthető: vagy a menedékben gyújtunk megfelelő
nagyságú tüzet, vagy a menedéken kívül gyújtott tűznél felforrósított köveket
berakjuk a menedékbe. A következőkre kell ügyelni:
• Ha tűzgyújtás céljára gödröt ásunk ki (kb. 20 cm mélységben), azonos magas-
ságú menedékben nagyobb tűz gyújtható.
•Biztosítsuk, hogy a füst felfelé el tudjon távozni.
• Rakjuk körül a tüzet friss, nyers fával (kb. 20 cm magasságban) a szikrák elle-
ni védelem céljából, öly módon, hogy megfelelő nagyságú fadarabokat szoro-
san egymás mellé szúrunk a földbe.
• Ha a tűzrakó helyet a menedék közepe előtt, a bejárattal egyenes vonalban he-
lyezzük el, több hely marad a hátsó (melegebb) részben.
• Havon friss, nyers fából készített rácson vagy kövek'en gyújtunk tüzet.
• Az izzó köveket mindig rakjuk egy halomba, nehogy véletlenül megégessük
magunkat egy szanaszét hagyott kővel.
A menedék fűtésének másik módszere a „finn kályha".
• A menedéken kívül a barlangtűz gyújtásának alapelvei szerint készítünk tüzet
(lásd a Tűz című fejezetet).
• A füstelvezetőt, amely a huzatot biztosító, nem túlságosan rövid kéményben
végződik, a menedék alatt, rézsútosan felfelé vezető irányban készítjük el. E
célból a menedék alatt enyhén felfelé haladó árkot készítünk, amelyet plasz-
tiklapokkal vagy jól megtaposott, nedves földdel úgy fedünk le, hogy a füst ne
hatoljon be a menedék belsejébe.
•Ha az árok jól zár és a „finn kályha" jól húz (ez a két fő nehézség), akkor úgy
fűti a menedéket, mint a padlófűtés.

226
A fekhely fűtése
Ha szükséges, magát a fekhelyet is fűthetjük. Ez ugyan többletmunkát jelent,
de egész éjszakára biztosítja a meleget, és különösen télen vagy sérültek számá-
ra fontos. Két lehetőség kínálkozik:

Hősugárzás
A következőképpen használjuk fel a fekhely fűtésére:
•Ássunk ki egy kb. 25 cm mély árkot (kb. 50xl 70 cm).
•Rakjuk ki az árkot kb. 15-20 cm vastagon kövekkel.
• Gyújtsunk tüzet a köveken, izzásig hevítve őket.
•Amennyire csak lehetséges, távolítsuk el a parazsat és a hamut.
•Takarjuk le az izzó köveket 7-10 cm vastagságú földréteggel, és erre tegyünk
legalább 15 cm vastagságban rőzsét, lombot vagy füvet.

Az időjárástól és a környezettől függően a hősugárzás 12 óra hosszat érezhető.

Meleg levegő
A forró füstöt egyfajta kéményen át az ágy alatt elvezetjük. Az elvezetést az
adottságokhoz kell igazítani, nem valósítható meg könnyen, de elkészülte után
megbízhatóan működik. 1

227
 Az építés menete a következő:
• Egymástól kb. 40 cm távolságra építsünk kőből, földből (gyeptéglából) egy-
mással párhuzamos két falat. Szélességük és magasságuk legalább 20 cm le-
gyen, hosszúságuk pedig a fekhely másfélszerese.
• Ássunk ki az egyik végén tűzgödröt, levegőelvezetővel.
• Állítsunk fel a másik végén egy kb. 1 m magas füstemyőt vagy kéményt kö-
vekből, gyeptéglából vagy fából.
•A füstemyőtől kiindulva takarjuk le az így keletkezett aknát 3-5 cm átmérőjű,
80 cm hosszú botokkal a fekhely hosszában úgy, hogy a botok szorosan egy-
más mellett feküdjenek és két végükkel a megépített falakhoz érjenek.
•A fennmaradó részt (kb. 70-80 cm, beleértve a tűzgödröt), takarjuk le kőla­
pokkal.
• A fekhelyet kb. 5-7 cm vastag földréteggel és legalább 10 cm vastag párnázat-
tal be kell fedni, és azután használható.
• Ha a tűzgödörben tüzet gyújtunk, a forró füst a fekhely alatt fog elhaladni, és
azt melegíti anélkül, hogy a farácsot meggyújtaná.

TÁPLÁLKOZÁS A TERMÉSZETBŐL
Általános tudnivalók
A természet általában bőséges táplálékot kínál (kivéve a sivatagokat, ideértve
a hó- és jégsivatagokat is), így még a betegeket és sérülteket sem fenyegeti az a
veszély, hogy éhen halnak. Ismerni kell azonban az élelem megszerzésének, el-
készítésének és konzerválásának módszereit.
A táplálékok növényi és állati eredetűek lehetnek.
Bizonyos ideig a növényi, illetve az állati táplálék egymagában is fedezi az
emberi szükségleteket. Hosszabb távon azonban mindkét táplálékra szükségünk
van ahhoz, hogy elkerüljük az egyoldalú táplálkozást és az abból eredő hiányje-
lenségeket. A gyakorlatban a kiegyensúlyozott táplálkozás rendszerint magától
adódik, de fizikai teljesítőképességünk megőrzése végett célszerű, ha erre külön
is figyelmet fordítunk (lásd a Táplálkozás című fejezetet).
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a táplálék megszerzéséhez szükséges időt
alábecsüljük. Ez az idő függ az adottságoktól, de majdnem mindig több időre
van szükség, mint feltételezzük. Ezt vegyük számításba, különösen a munkafo-
lyamatok megtervezésénél.
A táplálkozást kizárólag két tényező határozza meg, mégpedig
- a rendelkezésre álló táplálék és
- a teljesítőképesség megőrzésének szükségessége.

228
 Az egyéni ízlés, az étkezési szokások, a táplálék külső megjelenése, az étvágy
vagy az undor nem játszhatnak döntő szerepet; e tényezőket, ha a táplálkozás
akadályává válnak, tudatosan le kell győzni. E pillanatban úgy tűnhet, hogy ez
nehéz feladat, a gyakorlatban azonban, ha éhesek vagyunk, alig jelent problé-
mát. Nincs ok aggodalomra akkor sem, ha rövid ideig egyáltalán nem áll rendel-
kezésre táplálék. Hiánya egy hétig viszonylag könnyen elviselhető, és nem be-
folyásolja lényegesen a fizikai teljesítőképességet sem. Az egyéni testalkattól
függően bőséges folyadékfelvétel mellett akár négy hétig is kibírjuk táplálkozás
nélkül, ha a fizikai terhelést erősen csökkentjük.

A táplálék megszerzése
Kétféle módon juthatunk táplálékhoz:
- begyűjtés és
- vadászat útján.

Begyűjtés
A növényi táplálékot, de az állati táplálék egy részét is rendszerint begyűjtjük.
Előnyt jelent, hogy az ilyen táplálék bármikor begyűjthető. Hátrány viszont,
hogy a begyűjtendő táplálék egyes darabjai aprók és ezért a szükséglet fedezésé-
re nagyobb mennyiségre van szükség. A táplálék megszerzését rendszerint be-
gyűjtéssel kezdjük, és csak később egészítjük ki (a nehezebb) vadászat útján.
Az alábbi táplálékokhoz juthatunk hozzá begyűjtés útján:

Állati eredetű táplálék

Rovarok és egészen apró állatok
A szöcskék, lárvák, kukacok, hangyák, csigák, földigiliszták, százlábúak stb.
táplálók és szinte mindenütt megtalálhatók. Részben nyersen is ehetők, de jobb,
ha ezeket megsütve, megpirítva, vagy más táplálékkal együtt megfőzve fo-
gyasztjuk. Ha a rovarokat más táplálékkal együtt megfőzzük, akkor a pépben
alig láthatók, és ezáltal undorunkat könnyebben legyőzhetjük.
Madártojás
A madártojás keltetett állapotban is nagy értékű táplálékot jelent. Nyersen, fő­
ve vagy sütve fogyaszthatók.
Kagyló, tengeri uborka. tengeri sün
Ezeket a tengeri állatokat könnyű begyűjteni (a tengeri uborka rendszerint ho-
mokos talajban vagy sziklákon, szikla alatt lelhetők fel), és nyersen vagy főve
ehetők. A tengeri sünnek és a tengeri uborkának csak a belső izomszalagjai fo-
gyaszthatók.

229
Növényi eredetű táplálék
A vadnövények túlnyomó többsége nem mérgező és ehető. A gyakorlatban
azonban nem várható el, hogy mindezeket a növényeket ismerjük, erre még a
szakemberek sem képesek. Rendszerint csupán egyes növényeket ismerünk,
nagy részüket azonban nem. Ha az általunk ismert növények nem állnak rendel-
kezésre, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
•Ne szedjünk olyan növényeket, amelyeknek nedve tejszerű és/vagy amelyek-
nek rossz a szaguk.
• Olyan növények, amelyek fogyasztása nem árt az állatoknak, rendszerint az
embereknek sem ártanak (figyeljük meg az állati fogyasztás nyomait).
Az ismeretlen növényeket ezenkívül ehetőségi próbának is alá kell vetni
(gombáknál a hatásvizsgálatnál a várakozás idő 40 óra):
• Első ízlelőpróba: nyelvünkkel óvatosan ízleljük meg, hogy a növény csípős,
maró vagy keserúmandula ízű-e. Ha ez az íz nem múlik el folyó vízben törté-
nő, egyórás öblítés vagy 15 perces (gyökereknél vagy hagymáknál 30 perces)
főzés után sem, akkor a növény élvezhetetlen.
• Második ízlelőpróba: a növény egy részét kb. 5 percig tartsuk szájunkban, rág-
juk, mozgassuk szájunkban a pépet. Ha nem éget, nyeljük le.
•Első hatásvizsgálat: várjunk legalább 8 órát, vajon jelentkezik-e valamilyen
negatív hatás (rosszullét, hányás, gyomorfájás, fejfájás, hasmenés, hidegrázás,
gyengeség, verejtékezés).
• Második hatásvizsgálat: ha nem jelentkezik semmilyen negatív hatás, együnk
meg egy kis adagot (kb. fél maréknyit), és várjunk további 8 óra hosszat. Ha
még akkor sem lépnek fel mérgezési tünetek, a növény ehető.

A felsorolt mérgező növények ismerete igen fontos, és segítséget nyújt ahhoz,

hogy az ehetőségi próba során elkerüljük a kellemetlenségeket. Az áttekinthető­
ség kedvéért a táblázatban csak azokat a mérsékelt égövi növényeket és termé-
seiket tüntettük fel, amelyek legyengült fizikai állapot esetén halálosak lehetnek.

230
 Mérgező növény Előfordulás Ismertetőjelek Mérgező rész Mérgezés tünetei
áronvessző nedves erdők és 15-20 cm magas, nyíl a növény minden része hányás, hasmenés, vérzések, izgatottság
bokrok, mésztar- alakú, sötétzöld leve-
talmú agyagos talaj lek, piros termés

beléndek meddőhányók, 30--60 cm magas, a növény minden része kitágult pupillák, látási zavarok, nagyfokú
kerti föld szőrös, ragacsos szár, izgatottság, görcsök
szürkéssárga virág,
kellemetlen szag

fekete hunyor lomberdők, 10-15 cm magas, egy a növény minden része hányás, hasmenés, látási zavarok, izga-
kertvidékek virágú szár, fehér virá- tottság, bénulási tünetek
gok

tiszafa lombos és vegyes 10 m magasra is megnő, a növény minden része, hányás, hasmenés, szívműködési és
erdők örökzöld cserje vagy kivéve a termés vörös vérkeringési zavarok, máj- és vesefájdalmak
fa, tűk hossza 1-3 cm, húsát
piros termés látható
maggal

sisakvirág nedves hegyi rétek 1 m magasságig is a növény minden része a szájban égő érzés, izgatottság, szívműkö-
megnő, szeldelt levelek, dési és vérkeringési zavarok, bénulási
kék, füzérszerű virágok tünetek
gyűszűvirág hegyi erdők 2 m magasságig is a növény minden része hányás, szívritmuszavarok
és rétek megnő, lomblevelek, pi-

"'->
ros, füzérszerű virágok
.....
..._
~ Mérgező növény Előfordulás Ismertetőjelek Mérgező rész Mérgezés tünetei
kikerics nedves mezők 10--30 cm magas, a növény minden része a szájban égő érzés, hányás, hasmenés,
egyvirágú szár, görcsök, vérkeringési zavarok, bénulási
kék virág tünetek
kökörcsin száraz, napos 10--20 cm magas, a növémy minden része hólyagképződés a bőrön, véres hasmenés,
hegyoldalak szőrös szár, kék veseműködési zavarok, görcsök, bénulási
virág tünetek
májusi gyöngy- bükkfaerdők 20 cm magasságig a növény minden része hányás, szívritmuszavarok
virág megnő, két nagy,
hosszúkás levél, fehér,
harang alakú virág,
piros termés
oleander többnyire déli 3 m magasságig meg- a növény minden része hányás, hasmenés, görcsök, szívritmus-
vidékeken növő cserje, bőrtapin- zavarok
tású, hegyes levelek,
piros vagy fehér virág
csíkos ligetek, vegyes 2 m-ig megnövő cserje a növény minden része hasmenés, görcsök, vérkeringési zavarok
kecskerágó erdők, erdők széle vagy fa, fehéres virág,
piros terméstok
foltos bürök parlag, útszélek 1-2 m magas, cső alakú a növény minden része égő érzés a szájban, nyálfolyás, látási zava-
szétágazó szár, szár-- rok, hányás, bénulási tünetek
nyas levelek, kis fehér
virágok, barnás termés
 Mérgező növény Előfordulás Ismertetőjelek Mérgező rész Mérgezés tünetei
csomorika mocsarak, kb. 1 m magas, cső a növény minden része égő érzés a szájban, rosszullét, görcsök,
vízpartok alakú szár, szárnyas, fo- légzési zavarok
gazott levelek, kis fehér
virágok, barnás termés
boroszlán vízpartok, 2 m magasságig meg- a növény minden része felmarások, hányás, hasmenés, görcsök,
erdőszélek növő cserje, keskeny szívműködési és vérkeringési zavarok
levelek, rózsaszín-piros
virágok, bogyószerű
termés
maszlag kavicsos talaj, kb. 1 m magas, elágazó a növény minden része látási zavarok, izgatottság, görcsök
parlag, útszélek szár, fehér virágok, zöld,
tüskés termés, fekete
magok
gönye erdőszélek, indás kúszónövény, a növény minden része hányás, hasmenés görcsök, vesefájdalmak
bokros területek ötágú fogazott levelek,
fehér vagy fehéres virá-
gok, piros vagy fekete,
bogyószerű termés

magyal erdők 3 m magasságig megnövő a bogyók hányás, hasmenés, vérkeringési zavarok

cserje vagy fa, bőrszerű,
szúrós levelek, sárgáspi-
rosas virágok, piros, bo-
gyószerű termés

nadragulya erdők, tisztások, 1,5 m magasságig meg- a növény minden része görcsök, izgatottság, látási zavarok
útszélek növő cserje, harang ala-
kú barnássárga virágok,
~ zöld vagy kékesfekete,
bogyószerű termés
 Ritka az a növény, amelynek minden része ehető; többnyire csak egyes részei
élvezhetők, a többi túlságosan rágós, szalmaszerű, fás, rostos vagy kemény.
A növénytől függően általában az alábbi részek ehetők:

- levelek (füvek), - gyökerek,

- szárak, -hagymák,
- virágok (virágpor, virágméz), -magok,
- fiatal hajtások (tűlevelű fáké is), - gyümölcsök,
- torzsa, - diók, mogyorók,
- héj (csak a puha belső héj), - bogyók.

Aligha lehetséges (és nem is szükséges) ismerni, melyek az egyes ehető növé-
nyek akárcsak legjobban felhasználható részei. A gyakorlatban ez szinte magától
adódik, ha kipróbáljuk. Ami ehető, azt gyűjtjük, amiről kiderül, hogy használha-
tatlan, azt legközelebb nem gyűjtjük. Bár a legtöbb ehető növény nyersen is fo-
gyasztható, egészségügyi okokból (szennyeződés, parazitafertőzöttség) mégis
ajánlatos a megfőzni vagy párolni őket, némelyeket sütni vagy pirítani is lehet.
Az alábbi növényrészekből lisztpótló is előállítható:
-A füvek magvait (vadgabona) megszárítjuk vagy megpörköljük és (kövek
között) lisztté őröljük. Vigyázat: a magvakat megfertőzhetik a gombák, ettől
feketévé válhatnak (anyarozs), és akkor erősen mérgező hatásúak!
- A fák és bokrok belső kérge (kambium) legtöbbször fehér vagy zöld, ezt le-
hámozzuk vagy lekaparjuk, megszárítjuk és szétmorzsoljuk. Majdnem min-
den fa belső kérgét felhasználhatjuk.
-A makk: először el kell távolítani a csersavat (a tannint, amely nem mérgező,
de ehetetlen). E célból a szárított makkot kifőzzük (legalább egy óra hosszat)
vagy a szárított és szétmorzsolt makkokból nyert lisztet friss vízben kilúgoz-
zuk (kendőbe kötjük és legalább egy óra hosszat folyó vízbe akasztjuk, vagy
többször teleszívatjuk vízzel és kicsavarjuk. E lisztet kávépótlónak is hasz-
nálhatjuk.
- A szelídgesztenyét lehámozzuk, megpirítjuk és megőröljük.

Állatok, amelyekre vadászni lehet

A vadászat általában a táplálékszerzés időigényesebb és technikailag a legnehe-
zebb módja, és ahhoz, hogy sikeres legyen, egy sor alapfogalom ismerete szüksé-
ges. Kis vadászszerencsével azonban egy csapásra több napi élelem biztosítható.

Apró állatok
Egereket, mókusokat, békákat (a varangyos béka ehetetlen), kígyókat, dene-
véreket, sündisznókat, rákokat és hasonló állatokat könnyen lehet fogni, és nem
lebecsülendő húseledelek.

234
Madarak
A madarak is jó húst szolgáltatnak, de vadászatuk nehéz. Ezért csak nagyobb
madarakra célszerű vadászni. Fontos tudnivaló, hogy a madaraknak nincs szag-
lóérzékük és kifejezetten rossz a hallásuk, de kiválóan látnak.

Halak
Halakat folyókban, tavakban és tengerekben rendszerint problémamentesen
és kellő mennyiségben lehet fogni, és fontos húsforrások.
Nem minden halat szabad minden további nélkül megenni. Sohase együnk
olyan halat, amelynek külseje nem olyan, mint egy tipikus halé, vagy amelynek
nincsenek pikkelyei, hacsak nem ismerjük a fajtát és nem tudjuk teljes bizo-
nyossággal, hogy nem mérgező. Sohase együnk olyan halat sem, amelyik nem
friss és ne együk meg a hal belsőségeit, különösen a máját (ez halálos lehet).

Vad
A vad jelenti a legfontosabb húsforrást és ezenkívül segédeszközök készítésé-
hez is számos különféle anyagot szolgáltat. (Lásd a Segédeszközök című fejeze-
tet.) A legtöbb vad látása, hallása és szaglása messze felülmúlja az emberét. A
vadak érzékszerveinek teljesítőképessége azonban fajtánként különböző.

Vad Látás Hallás Szaglás

feketemedve átlagos átlagos ;
kiváló
barnamedve rossz rossz kiváló
szarvas kiváló kiváló kiváló
hegyi juh kiváló átlagos jó
rótv ad kiváló kiváló kiváló
hegyi kecske kiváló átlagos jó
vadmarha, vadló kiváló kiváló kiváló
vaddisznó rossz átlagos kiváló
vad tyúk kiváló kiváló kiváló

Ahhoz, hogy a vadaknak az észlelés tekintetében fennálló fölényét legalább

részben kiegyenlíthessük és így a sikeres vadászat előfeltételeit megteremtsük,
feltétlenül szükségünk van bizonyos alapismeretekre .
- a vadak magatartásáról,
- a nyomolvasásról és
- az álcázásról.
235
 A vadak magatartása
Az alább leírt magatartási fonnák természetesen nem illenek rá azonos mó-
don és minden részletükben minden állatra, de gyakorlati tapasztalatokon ala-
pulnak és kitűnő segítséget nyújtanak viselkedésünk kialakfüisához.

- A vad mindenekelőtt akadálymentes utakat használ, amelyek rendszerint

olyan helyekhez vezetnek, ahol táplálékot és vizet talál. Így a terepviszo-
nyoktól függően kialakulnak sűrűbben használt vadcsapások.
- önmagukban veszélytelen állatok is támadhatnak, ha megsebesültek, ha
szorult helyzetbe kertilnek vagy ha kicsinyeik vannak.
- A vad napközben általában az erdőben vagy a bozótban tartózkodik:, szür-
kületkor rendszerint szabad terepre vonul (legelni), és pirkadatkor ismét
visszatér a sűrűbe; jó holdvilágnál rendszerint éjszaka is az erdőben marad
(a fény az erdőben is elég ahhoz, hogy legelni tudjon).
- Legelés közben a vad mr:::lehetósen rendszeres időközökben (többnyire 20
másodpercenként) felveti a fejét, és figyeli a környezetet.
- Ha nem érzi magát biztonságban, „látszatlegelést" végez: lehajtja a fejét, de
azonnal fel is veti, hogy a gyanús helyet megfigyelje.
- A vad nem észleli, ha a tárgyak nagysága és formája két megfigyelés közöt-
ti időben megváltozik.
- A vad inkább alulról és azonos magasságból vár támadást, mint fentről.
- Amint a vad veszélyeztetve érzi magát, azonnal menekül. Ha megijesztik, a
következő napokban rendszerint elkertili a terepet.
- Ha nem üldözik, a súlyosan megsebesített vad legtöbbször lefekszik
100-300 méternyire attól a helytől, ahol a találat érte, és rövid idő múlva
már nem képes felkelni. Ha azonban üldözik, még több kilométert is futhat.

Nyomolvasás
A nyomok helyes felismerése egyrészt előfeltétele annak, hogy dönthessünk
arról, merre kell vadászni, másrészt lehetővé teszi a legalkalmasabb vadásztech-
nika és a szükséges eszközök alkalmazását

Állatnyomok
Az alábbi nyomokat különböztetjük meg:
- lábnyomok (legkülönbözőbb formájú pata- vagy lábnyomok),
- ürtilék (állati ürtilék, a legkülönbözőbb formákban),
- evés nyomai (letépett, szétrágott fú, fiatal fák lerágott kérge, zsákmányul
esett állatok teteme),
- állati fekhely nyomai (összenyomott fű, iszappocsolyák),
- dörzsölés, súrlódás nyomai (kitépett szőrzet, ledörzsölt háncsdarabok, elhul-
latott agancsok, fákon dörzsölés nyomai).

236
 A legfontosabb nyomokat a következő oldalakon ábrázoljuk, hogy meg-
könnyítsük felismerésüket.

Vad Fontos nyomok

feketemedve lábnyomok, ürülékhalmok, kitépett fatuskók és fatör-

zsek, durva kéregbe akadt szőrcsomók

barnamedve lábnyomok, ürülékhalmok, más nagyvad teteme,

amelybe belerágtak

jávorszarvas lábnyomok, ürülék, rendszeresen használt vadcsapá-

sok, a csapásoknál letaposott akadályok, fekhely nyo-
mai, elhullajtott agancs, súrlódás, karcolás, dörzsölés
nyomai (párosodás)

hegyi juh lábnyomok, ürülék, jól kitaposott csapások, meredek

szakadékokon való áthaladásra, fekhely nyomai

rőtvad lábnyomok, ürülék, fekhely nyomai sűrűbb fiatal er-

dőben vagy bozótban, elhullajtott agancságak, letapo-
sott csapások, fákon agancsok súrlódásának nyomai

hegyi kecske lábnyomok sziklamentes terepen, ürülék, jól kitapo-

sott csapások meredek terepeken való áthaladásra,
sziklákon kitépett vagy lehorzsolt szőrök

vadmarha/vadló lábnyomok, ürülékhalmok, fekhelyek nyomai

vaddisznó lábnyomok, ürülékhalmok, füves helyeken túrás nyo-

mai, iszapos helyeken fetrengés nyomai

237
 .,
N
(.;,,,
Oo Állat Egy lábnyom Nagysága Csapásnyom Megjegyzések
neve lenyomata
szarvas

• ., 5-9cm

S>
•> .,-
„
hossza az egész pata l/3-a;
menekülésnél a mellékpata
lenyomata.látható; a pata
erősen terpesztett, ugrások
hossza 7 m-ig terjeahet
zerge 5-ócm patalenyomatok közt vilá-
gosan látható köz; mene-
~ ~ külésnél a mellékpata le-

'' ~ ~ ~~ nyomata látható, rendsze-

rint szabálytalan lépés-
hossz

őz 4-4,5
cm
·-~ ·-·-·- -~
. --·---
·'
keskeny, rendszerint hegyes
alakú; menekülésnél a patale-

~a
:~ :~ nyomat erősen terpesztett, vi-

~
--·- ;;::.
::::;
~
-·- :~
lágosan látható mellékpata-
nyomokkal; ugrások hossza
4 m-ig terjedhet

birka

11
5-ócm

-- --
_,

--
,,
_,
--
lekerekített patavégek, a
patalenyomatok közt vilá-
gosan látható köz
 Állat Egy lábnyom Nagysága Csapásnyom Megjegyzések
neve lenvomata
kecske

vad-
u 5--6 cm

5-7cm
e
e
e
e

_,
e
~
e
~
ívelt patalenyomatok, he-
gyüknél lekerekítettek

-
a mellékpaták lenyomata
._,.
disznó
ti •' ._;;:-
„
....
~
··~
" ..
-
__
41~.... világosan látható;

,.
.......... részben egymást fedő
lenyomatok
~
*
,„
tt
szarvas- W-12 cm <.a (~
széles és ívelt, mellékpata
marha f„ („
(9J
lenyomata nem látható
,„ (~

"""'
ló

kutya
1
10-12 cm

4--6cm
8>
„
-- -- majdnem kör alakú lenyo-
mat, mély, ék alakú bevá-
gással a hátsó oldalon

hasonló a rókáéhoz, de

ö 0
l°1' •q •))
szélesebb és kisebb a pa-
ták közti köz; lekerekített
karomlenyomatok

,...,
N
'O
N
~
e Állat Egy lábnyom Nagysága Csapásnyom Megjegyzések

.„.•
neve lenyomata
macska 3-3,5 cm majdnem kör alakú lenyo-
tit tl: +) 1) (• ·:: ~ matok, világosan látható kö-
((: 8 (: (a •) (: lopakodás
zökkel; karomlenyomatok
•) •) (a •)
nem láthatók, lopakodó macs-
·-/..= menekülés kánál a nyomok szorosan
·==°'
egymás mellett vannak

róka
.. 4,5-5cm
•:;: •:;: tr-
·=~ .:;. ··-.- ovális lenyomat, majdnem

•••• •::s~ „ menekülés kör alakú közzel; futásnál

.!9 •
1;

••• ··-- •> ·:== . :-;: •...

•r
·~ futás
nyomok egyenes vonalban
követik egymást

borz \' l 1 5--6 cm

•
különösen hosszú és erős
~ „~
--~ karomlenyomatok; világo-
' i§ ~ 'fü san látható nyomok

nyúl

-... -. -
5--6cm a hátsó lábak nagyobb

t • • ...
~
• •
„ talplenyomata az első Iá-
bak kisebb talplenyomata
előtt van; világosan látható
körömlenyomatok
 Állat Egyláb~m Nagysága Csapásnyom Megjegyzések
neve lenvom

•
sün 2-3cm hasonló a borzéhoz, de ki-
• . !'fQ: ~~~~~~~'
~'ih=~~--- .<- • .. sebb; a karomlenyomatok
világosan felismerhetők

.••'" ." az ötu]ú hátsó lábak le-

'1
mókus 4-Scm

f
.~ .ie J{:.
nyomata a négyu]ú első
~~ lábak lenyomata előtt van

viszonylag széles elülső

~
gólya 12-15 cm
-~ '~
lábu]ak; a hátsó lábu.ü csu-
-~ -~ 't-' pán kerek lenyomatot hagy
•
gémfélék
~ , 15-16cm
-(-- -f- -(-- -f- -~
mind a négy lábu.ü hosszú
és keskeny; hosszú, hegyes
karomlenyomatok

sirály
~
3,5-4cm
+ • „ •„ •••• •• ~
4
tipikus úszóhártya-lenyo-
mat látható, mint a kacsáé
és libáé, de kisebb

kacsa

• '
7-8cm

-~ .• „ ·• „·•.• „·• ·f
úszóhártyii.lenyomatok, a
léptek erősen befelé for-
dulnak, rendszerint kígyó-
vonalat képeznek
~
._
~ Állat Egy lábnfaom Nagysága Csapásnyom Megjegyzések
neve lenvoma
galamb 4-5cm

t + + +
+ * +* + + +
a rendszerint tipegő járás
miatt a nyomok egyenes
vonalban követik egymást

varjú

·r
5,5-7 cm
' a hátsó lábuij majdnem
olyan hosszú, mint a kö-
~ .-k ~ ..k ~ ~ zépső; a lépések erősen

•
"""' befelé fordulnak és cik-
cakkban követik egymást
fogoly 4-5cm
. fácánéhoz hasonló, de ki-
sebb; több madár esetén a

·~· kf.k
k- f
+ f-
+ ++ +
+ + + f f ~
nyomok rendszerint egy-
más mellett haladó vagy
egymásba folyó láncot
képemek
fácán 7-8cm rendszerint jól kidombo-
• rodik, a karmok nyomai
+ + +
'""'' f- világosan láthatók, hátsó
f. lábujj bütyökszerú; a lé-
pések egyforma távolság-
ban követik egymást
Az ábrázolt állatnyomok a különböző állatoknál nem egyformán vehetők ki, és
ezért nem mindig jelentenek egyforma értékű útmutatást. A nagyobb vadaknál
az alábbi nyomok különösen jól megfigyelhetők:

A nyomok keletkezési idejének megállapítása

Csak a legritkább esetben lehet pontosan megállapítani, mikor keletkeztek a
nyomok, de erre nincs is szükség. Többnyire a keletkezés körülbelüli ideje is
elegendő. Ehhez megfelelő talajviszonyok és legalább a legutolsó két nap időjá­
rásának ismerete szükséges.
A nyomok eltüntetését vagy megmaradását a következő tényezők befolyá-
solják:
- a szél,
- a csapadék,
- a hőmérséklet és
- a nap sugárzása.
E tényezők hatására a nyomok hosszú ideig megmaradhatnak (például fagy
esetén) vagy igen rövid idő alatt eltűnhetnek (például nagy esőzés vagy az erős
szél esetén).

Friss lábnyom ismertetőjelei:

• a nyom rendszerint puha,
• még nincs kiszáradva,
• körvonalai jól fellismerhetők,
•peremei élesek (a talajviszonyoktól függően).
Régi lábnyom ismertetőjelei:
- többnyire kemény,
- kiszáradt,
- színe rendszerint azonos a körülötte levő talajjal,
- peremei vagy kemények és repedezettek, vagy elmosódottak és nem élesek.
Friss ürülék ismertetőjelei (állatfajoktól függően):
- gömbölyű, rugalmas és sötéten fénylő,
- hosszúkás, gumó vagy hurka formájú, színe a világostól a sötétig terjedhet,
kemény vagy puha vagy
- lepényszerű, puha, sötétebb vagy sötét szmú.
Régi ürülék ismertetőjelei:
- kiszáradt,
- szálkás vagy morzsolódó,
- néha már felbomlóban van,
- rendszerint majdnem szagtalan.

243
 Friss dörzsölési vagy harapási nyomok ismertetőjelei fákon:
- sima, éles szélű sérülésnyomok a kérgen,
- a kérgétől megfosztott helyeken világos színű fa,
- többnyire nedvesség a fán és kéregszéleken,
- esetleg a kéregbe beakadt szőrök vagy szőrcsomók.
Régi dörzsölési vagy harapási nyomok ismertetőjelei fákon:
- a fákon töredezett, esetleg felkunkorodott szélű sérülésnyomok,
- a kérgétől megfosztott helyeken a fa sötét színű, és a sérülés már alig felis-
merhető,
- el~antásodott sérülésszélek,
- száraz fa.
Fekvőhely friss nyomainak ismertetőjelei:
- erősen lenyomott fú,
-még meleg,
- esetleg még érezhető állatszag.
Fekvőhely régi nyomainak ismertetőjelei:
- részben már felegyenesedett fú,
- hűvös tapintású.
Haladási irány ismertetőjelei:
- a párosujjúak vagy többujjúak ujjhegyei, az egyujjúak patáinak zárt része a
haladási irányba mutatnak,
- a fú a haladási irányban van letaposva.

Emberi nyomok
- Az emberi lábnyomoka t általában sokkal alaposabban kell kiértékelni, mivel a
helyzettől függően segítséget vagy veszélyt jelenthetnek.
- A síelő a sínyom mellett síbotjaival ék alakú csúsztatási nyomot is hagy maga
után, amelynek végén a bot hegyének lenyomata látható.
A bot hegyének lenyomata felől nézve, e csúsztatási nyom a haladási iránnyal el-
lenkező irányba mutat.
- Meredek hegyen felfelé legtöbbször csak a cipőorr lenyomatai ismerhetők fel
a lábujjhajlító izmokig.
- Meredek hegyen lefelé csak a sarok lenyomatai láthatók.
A keletkezési időn és a haladási irányon kívül a lábnyomokból következtetni lehet
- a testmagasság ra,
- a haladási sebességre és
- a súllyal való megterheltsé gre.

244
Testmagasság
A testmagassá g megállapítás ához rendszerint igen megbízható támpontul
szolgál egyrészt a lábhossz (a körülbelüli testmagasság a lábméret hatszorosa),
valamint a lépések hosszúsága. Legegyszeru"bb, ha ezeket összehasonlítjuk saját
méreteinkkel vagy társunk méreteivel (összehasonlítás céljából hagyjunk láb-
nyomokat).
A haladás sebessége és az álló helyzet
- Ha sima terepen jól látható lábnyomok vannak egymástól kb. egy, egy és fél
lábhossz távolságban (az egyik lábnyom lábujjainak hegyétől a másik láb-
nyom sarkáig mérve), akkor biztosan járás nyomait látjuk (hagyjunk összeha-
sonlító lábnyomokat). Emelkedők, lejtők és a környezet adottságai nagyban
megváltoztathatják e nyomok képét.
- Ha sima terepen a lábnyomok elmosódottak, friss földdel vannak beszórva (a
lábujjakkal vagy a lábujjak izmaival való ellökés következtében), a sarokle-
nyomat különösen erős (a testsúly felfogása miatt) és a nyomok nagyobb tá-
volságban vannak egymástól (ez függ a gyorsaságtól), akkor futás nyomairól
van szó. (Hasonlítsuk össze saját lábnyomainkkal.)
- Ha kis helyen kettős vagy többszörös lábnyomok láthatók, a sarok egyszeri le-
nyomata többszöri talplenyomatokkal (sarkon történő megfordulás), vagy egy-
szeri talplenyomat több saroklenyomattal (megfordulás lábujjhegyen), akkor
ez álló emberek lábnyoma.
Terhek cipelése
Csak ott állapítható meg a lábnyomokb ól, hogy az emberek terhet cipeltek,
ahol azt letették, mégpedig abból, hogy közvetlenül egymás mellett különböző
mélységű lábnyomok találhatók.
Különösen rövid lépések vagy mély lábnyomok nem megbízható jelei annak,
hogy az illető terhet cipelt.
· Ha több lábnyom van, döntő fontosságú megállapítani - különösen ha fenye-
getve érezzük magunkat -, hogy azok
- ugyanazon személy lábnyomai,
- különböző személyek lábnyomai, vagy
- különböző időben keletkezett lábnyomok-e.
Ehhez az egyes lábnyomokat egyértelműen azonosítani kell, megkülönböztet-
ve azokat más lábnyomoktól. Vegyük figyelembe
- a lábnyom formáját,
- a láb nagyságát,
- a különös ismertetőjeleket.
A lábnyom formája három elemből tevődik össze:
-A lépésszögből (ez különböző lehet a jobb és a bal lábnál),

245
 -~-
-~-

- A lépés hosszából e:::;_________,

„
- A lépés szélességéből
1 r--1, :
~·

~ /§;:_: C/S'2 ~:
A láb nagysága megállapítás ához a legnagyobb hosszt és a legnagyobb szé-
lességet kell figyelembe venni és összehasonlítani a többi lábnyommal.
Különleges ismertetőjelek például
- különleges lábforma,
- hiányzó lábujj(ak),
- a cipőtalp bizonyos mintázata,
- bizonyos sérülések a cipőtalpon vagy mintázatán,
- a cipősarok formája és mintázata,
- különböző vasalások például a cipősarkon vagy cipőorron.
A lábnyomoko n kívül még a következő nyomok is felvilágosítást adhatnak:

Táborhely nyomai:
- tűzrakó hely (jellege, nagysága, hamu hőmérséklete),
- fekhelyek (fajtájuk, számuk, elrendezésük),
- ételmaradékok (csontok, szőrmedarabok, tollak, halszálkák, egyéb ételmara-
dékok),
- latrina (nagysága, használata),
- hátrahagyott tárgyak (ottfelejtett, elveszített, eldobott tárgyak),

246
 - esetleges kísérő állatok, szállítóeszközök, fegyverek stb. nyomai,
- vérnyomok.
Munkavégzés nyomai:
- ásás,
- csúsztatás,
- favágás vagy fűrészelés,
-vágás,
- ütés,
- törés,
-építés,
- szállítás nyomai.

Meg kell kísérelni megállapítani, milyen eszközök használata folytán kelet-

keztek a nyomok, és milyen célt szolgálhattak az ezen eszközökkel végzett tevé-
kenységek.
Az összes nyom sikeres kiértékelése után meg kell vizsgálnunk, milyen kap-
csolatban lehetnek a nyomok saját helyzetünkkel. Az alábbi kérdésekre kell vá-
laszt adnunk:
- Fontos számunkra a nyom?
- Segítséget vagy inkább veszélyt jelent?
- Szükséges-e azonnal vagy később valamilyen intézkedést tenni?
- Milyen mértékben befolyásolja további magatartásunkat?

Álcázás
A természetben az életért folyó harcnak lényeges eleme az álcázás. Sok állat
nagymestere az álcázásnak. Az embernél a vadászat eredményessége szempont-
jából az álcázásnak döntő jelentősége lehet, és ha emberek fenyegetik, életmen-
tővé is válhat.
Az álcázás soha ne akadályozza
- a látást,
-a mozgást,
- a fegyverek használatát (még szükségfegyverekét sem, lásd a Segédeszközök
című fejezetet).
Az álcázás a környezethez való alkalmazkodást jelenti. Az alábbi szemponto-
kat kell figyelembe venni:

- kontúrok (a tipikus kontúrokat el kell torzítani, ne legyenek a háttérből ki-

emelkedő körvonalak),

247
 - szín (világos arc vagy ruhadarab még a legsűrűbb bozótban is messziről lát-
ható),
- árnyék (a test árnyéka),
- tükröződések (fényvisszaverődés, fénylő tárgyak, tűz),
- mozdulatok (már a legkisebb mozdulat is semmivé teheti az álcázást),
- neszek (fenti megjegyzés erre is vonatkozik),
- szag (különösen vadászatkor),
- nyomok (különösen olyan helyzetekben, amikor fenyegetve érezzük ma-
gunkat),
- füst (csak olyan helyzetekben, amikor fenyegetve érezzük magunkat).

Az álcázási lehetőségek:

Természetes álcázási lehetőségek

- a talaj növényzete (bokrok, fák, fú kihasználása),
- a talaj formája (mélyedések, árkok, párkányok kihasználása),
- árnyék (a természetes árnyék kihasználása, hogy megfigyeléseket végezhes-
sünk és helyet változtathassunk. Vigyázat: az árnyék vándorol!),
- nyomok eltüntetése,
- időjárás (köd, eső, hóesés),
- sötétség (csak bizonyos feltételek esetén).
Használjuk ki ezeket a természet által kínált természetes álcázási lehetősége­
ket!

Mesterséges álcázás mesterséges eszközökkel

(terepszínű öltözék, álcázó háló)
Ezek az eszközök szükséghelyzetekben aligha lesznek kéznél. A normális ru-
házatot azonban befesthetjük földdel, kipréselt levelekkel, fűvel, korommal, ha-
muval stb„ álcázó hálót pedig magunk is csomózhatunk.

Mesterséges álcázás természetes eszközökkel

Az arc és a fej álcázása
Az arcot és a fejet akkor kell álcázni, ha fekszünk, és testünk a természeti kö-
rülmények kihasználása folytán nem látható.
Az arc (a kezek és más fedetlen testrészek) álcázása:
Arcszínünket a környezet színéhez igazítjuk lehetőleg több szín (barna, zöld,
fekete) ráfestésével. A foltok és sávok legyenek elég nagyok (legalább 8x8 cm-
esek) ahhoz, hogy az arc körvonalait elmossák.

248
 A szükséges arcfestékek veszélyhelyzetekben aligha állnak rendelkezésre. A
következőképpen állíthatók elő:
Vegyítsünk össze száraz, pormentes földet (barna színt ad), elszenesedett
fadarabokról lekapart szénport vagy kormot (fekete szín), vagy péppé zú-
zott füvet vagy leveleket (zöld szín) kis zsírral vagy olajjal, és ezt a pépet
kenjük az arcunkra. Célszerű az arcot előtte kevés zsírral vagy olajjal be-
dörzsölni.
A/ej álcázásának az a célja, hogy a fej, a nyak és tarkó körvonalait elmossuk.
- Álcázó háló: ilyen hálót magunk is csomózhatunk (lásd a Segédeszközök című
fejezetet). A csomók közti távolság kb. 5-7 cm legyen. E hálót azután kis
ágakkal, fűvel vagy levelekkel átszőjük és teletúzdeljük (a levelek és ágak kül-
ső felét kívülre téve), majd a fejünkre rakjuk. Az arc megfelelő álcázása ese-
tén arcunkat hagyjuk szabadon. Ha az álcázó hálót az arcunkra húzzuk, ez
rendszerint akadályozza a látást.
- Álcázó legyező: A legyező legyen 50 cm magas és a vállszélességnél valami-
vel szélesebb. A vázra ágakat, füvet vagy leveleket erősítünk úgy, ahogy az ál-
cázó hálónál. Hátránya: csak egy irányban fed el.
- Álcázó sapka: Magassága és szélessége 30-40 cm, a kb. 10-15 cm-rel maga-
sabban alul keresztben ráerősített ág a nyakszirtre támaszkodik.
A fedőanyagokat úgy erősítjük a vázra, mint a legyezőnél, a fedőanyagok
szükség esetén a sapka csúcsánál összeköthetők.
A test álcázása
Akkor van szükség a test álcázására, ha a természet kínálta álcázási lehetősé­
gek nem elégségesek, vagy egyáltalán nincs lehetőség ilyen álcázásra, vagy ha
kénytelenek vagyunk mozogni (például vadat cserkészünk).
- Álcázó girlandok: Kb. 2 m hosszú zsinórok vagy szövetcsíkok, amelyekbe
15-20 centiméterenként fűcsomókat vagy kis ágakat erősítünk. Ezeket a zsi-
nórokat azután a testünk köré kötjük úgy, hogy a mozgást ne gátolják.
-Álcázó necc-ing: Úgy készítjük, mint a necc-inget (lásd a Segédeszközök című
fejezetet), de uijal is készülhet. A fedőanyagot az álcázó hálóéhoz hasonlóan

249
 erősítjük rá. Hátránya: ha sűrű bozóton haladunk át, igen könnyen fennakad
(megsérül, zajt kelt), ezért az ing lehetőleg szorosan simuljon testünkhöz.
- Álcázó vitorla: Magassága és szélessége legyen kissé nagyobb, mint a testmé-
retek. A fedőanyag felerősítése úgy történik, mint az álcázó legyezőnél, és ha-
sonlóképpen használjuk.
- Álcázó kosár: Arra szolgál, hogy fekvésnél és kúszásnál egész testünket elfed-
je. A fedőanyagot úgy erősítjük rá, mint az álcázó vitorlára. Hossza kb. 2,5 m,
szélessége kb. 80 cm, magassága 45 cm.

Álcázó háló Álcázó legyező Álcázó sapka

r
~--m1·•-=--1l-111!1!!!!!!!m~1„.

Álcázó girland Álcázó vitorla

(l ' ' t Álcázó kosár

Zajcsökkentés
Az ütés (cövek beverése) zaját csökkenthetjük, ha a felületet, amelyre ütünk,
gyeptéglákkal, szorosan összetekert fúcsomókkal, többszörösen összehajtoga-
tott ruhadarabokkal vagy szőrmével lefedjük.
A következő módon kerülhetjük el, hogy lépéseink zajt keltsenek:
•Mielőtt letesszük a lábunkat, vizsgáljuk meg, nincsenek-e ott gallyak, ágak,
száraz levelek (nappal nézzük meg, éjszaka tapogassuk ki kezünkkel).

250
•Ha léptünk, súlyunkat csak akkor helyezzük lábunkra, ha talpunk alatt nem ér-
zünk egyenetlenségeket vagy akadályokat.
• Úgy lépjünk, hogy
füves talajon egész talpunkat egyszerre,
puha talajon először sarkunkat,
kemény talajon először lábujjainkat vagy a talp külső élét helyezzük a földre.

Szagok terjedésének megakadályozása

A testszag terjedését legbiztonságosabban a tartózkodás helyének megválasz-
tásával akadályozhatjuk meg. Tartózkodjunk olyan helyen, ahol a szél (akár egy
kis szellő) a vad megfigyelt (vagy várt) helyétől felénk fúj, és így szagunkat el-
fújja a vadtól.
Bár bizonyos hatást elérhetünk, ha állati vérrel, állati vizelettel vagy állati
ürülékkel bekenjük vagy „füstöljük" magunkat (néhány percig sűrű füstben ál-
lunk), mindez nem szünteti meg saját szagunkat. A tárgyak (például a csapdaké-
szítésnél használt tárgyak) nagymértékben elvesztik a rájuk átvitt emberi szagot,
ha alaposan lemossuk (legjobb, ha folyó vízzel tesszük), vagy ha nyílt tűz felett
többször elhúzva a hó és füst hatásának tesszük ki őket.

Vadászmódszerek
A vadak minden érzékszervüket igénybe veszik ahhoz, hogy a rájuk leselke-
dő veszélyt észrevegyék és elkerüljék. Ezért a vadnál ravaszabbnak kell len-
nünk, ha vadászunk.
Az eddig taglalt alapismeretek felhasználásával különböző, az adottságoknak
megfelelő vadászmódszereket lehet alkalmazni. Ezeknek semmi közük nincs a
sporthoz vagy a vadászhagyományokhoz, egyetlen céljuk, hogy rendkívüli hely-
zetekben segítséget nyújtsanak az életben maradáshoz.

Csapda állítása
Csapda készítése fáradságos és időigényes munka, és nem mindig vezet a
kívánt eredményhez. Ezért fontos, hogy egyszerű és megbízhatóan működő
csapdákat építsünk. Az alábbi általános szabályokat célszerű figyelembe
venni:

- Az eredmény szempontjából döntő jelentősége van a helynek, ahol a csapdát

felállítjuk.
Alkalmas helyek:
- a vadak által használt vadcsapások (legkedvezőbb valamely természetes vagy
mesterséges szűkületnél),
- ivó- vagy táplálékszerző helyek,

251
 - odú, lakóhelyül szolgáló barlang.
- A csapda konstrukciója és stabilitása feleljen meg a befogni kívánt állat jel-
legének. A nyúl például a szarvas számára készített hurkon átfut, míg a szar-
vas ugyan működésbe hozza a csapdát, de aligha akad fenn benne.
- A csapdát úgy kell megszerkeszteni, hogy azt maga a vad vagy a vadász mű-
ködésbe tudja hozni.
Az önműköd6 csapda el6nyei:
egyszerre több csapda is felállítható, ezután csak ellen6rizni kell, van-e zsák-
mány.
Az önműköd6 csapda hátrányai:
az e csapdába befogott vad ki tudja szabadítani magát;
a vad kiszabadulási kísérletei megrongálhatják a csapdát, és a vad elmenekül-
het;
a csapdába esett vadat egy másik ragadozó felfalja, ha a vadász nem veszi ki
azonnal a csapdából.
A vadász által működésbe hozott csapda el6nyei:
A csapdát a vad magatartásához igazodva lehet működésbe hozni; a vadat
azonnal meg lehet ölni és fel lehet dolgozni.
Hátrányai:
- Nem lehet egyszerre több csapdát működtetni.
- Majdnem minden csapdába rakható csalétek, és ez növeli a siker esélyeit. Eh-
hez természetesen az is szükséges, hogy a csalétek rendelkezésre álljon és
megfeleljen a befogni kívánt vadnak (hús, magvak).
- A csapda összes részét szagtalanítani kell, mivel a vadak nagyon jól reagál-
nak a szagokra, és túlságosan hosszú ideig tart, míg a csapda magától elvesz-
ti az emberi szagot.
- A legjobb csapda is hatástalan, ha nem elég tartós. A vad halálfélelmében
igen nagy er6t tud kifejteni.
- A csapdákat is álcázni kell, nehogy a vad észrevegye. Az álcázásnál a test ál-
cázásának módszereit kell követni.
- Épít6anyagként drótot, zsineget vagy megfelel6 segédeszközöket, fát és/vagy
köveket lehet használni.

Az alábbi csapdafajtákat különböztetjük meg:

- hurkos csapdákat (összezáródó hurokkal rendelkez6 csapdákat is) mindenfajta
vad és madár befogására;
- lecsapódó csapdákat mindenfajta vad és madár befogására;
- szúrószközzel felszerelt csapdákat közepes nagyságú és nagyvadak befogására;
- fogóverrneket közepes nagyságú és nagyvadak befogására.

252
 Az alább ábrázolt csapdák és működtető rendszerek a mindenkori adottságok-
hoz igazíthatók, és kellő ötletességgel tetszés szerint módosíthatók.

Hurkos csapdák
Mozgásirány

"
1

• Egyszerű hurkok

Csalétek

A vadász felé
Fára szerelt hurkok madáifogásra

253
Hurkok futómadár befogására Összezáródó hurokcsapda orsóval

Lábat körülzáró hurok csalétekkel

254
 Összezáródó hurok
csalétek nélkül

Lecsapódó csapda

Lecsapód ó csapda kővel

255
 Lecsapódó csapda hurokkal

Lecsapódó csapda fával Csalétekkel felszerelt lecsapódó csapda

L
Szúróeszközze!~ ~
felszerelt csap/
1

Dárdával felszerelt csapda Tőrrel felszerelt csapda

256
Fogóverem

'
Karókkal felszerelt verem

Fegyveres vadászat
Ha lesben állunk vagy vadat cserkészünk, fegyverrel vadászunk. Mindeneset-
re nem valószfuű, hogy rendkívüli helyzetekben lőfegyver áll rendelkezésünkre,
vagy ha rendelkezésünkre áll, mód lenne alkalmazására (a lőfegyver használata
- különösen fenyegetett helyzetben - elárulja hollétünket). Az alábbi módszerek
ezért általában nyíl és íj, rövidebb távolság esetén parittya és egész rövid távol-
ság esetén tőr használatára vonatkoznak. Ha lőfegyver áll rendelkezésünkre, az
alábbi módszereket a többnyire nagyobb hatótávolság figyelembevételével kell
megfelelően alkalmazni.

Les
Lesben állni annyit jelent, hogy egy bizonyos helyen várakozunk a vad
felbukkanására, abban a reményben, hogy a fegyverünk hatótávolságába ke-
rül. Az esélyeket nagymértékben növeli, ha csalétket rakunk le vagy csalo-
gatjuk az állatokat (állathangok utánzásával, lásd a Kapcsolatfelvétel című
fejezetet).
A les a vadászat legkönnyebb és legeredményesebb módja. Különösen elő­
nyös sűrű erdőben és aljnövényzettel benőtt területen, ahol nem lehet nesztele-
nül mozogni. A legalkalmasabb leshely a fa, mégpedig a talaj felett 3-5 méter-
rel levő faág. Előnyei:
- a vad normális látóvonala felett helyezkedhetünk el;
- szagunkat a vad nem észleli még llenirányú szélben sem, mert a vad felett száll el;
- a leshely könnyen álcázható és :,e\...,_ ~.tf
bennünket is jól eltakar.
Helyesen tesszük, ha a fatörzshöz
kötjük magunkat, nehogy lezuhan-
junk. Ha ilyen lesállásból lövünk,
céltávolságként nem a tényleges
távolságot kell számításba venni,
hanem a becsült vízszintes távolsá-
got, mert különben a cél mögé lövünk.

257
 A megfelelő leshely kiválasztásánál - legyen az akár fa, akár egyéb maga-
sabb hely (például szikla) vagy a földön kiválasztott leshely - és a leshelyen ta-
núsított magatartásnál a következő szabályokat-célszerű figyelembe venni:
- járt vadcsapásoknál,
- vízzel telt gödröknél,
- erdőszéleken és tisztásokon,
- terepbevágásokon és átkelőhelyeken
létesített leshelyek kecsegtetnek a legnagyobb sikerrel.
• Lesben állni legcélszerűbb a hajnali órákban és a sötétség beállta előtti 2-3
órában. Más időpontokban előnyösebb cserkészni.
• Lesben álláskor lehetőleg ne mozogjunk, és ne keltsünk zajt. Az íjat abban a
pillanatban feszítsük meg, amikor a vad más irányba néz.
• Várjunk addig, amíg a vad biztos lőtávolságba kerül (maga készítette nyíllal és
íjjal vadászó, gyakorlatlan vadásznál ez legfeljebb 15 m), és vegyük figyelem-
be, hogy rendszerint csak egy esélyünk van - az első nyíl.
• Lehetőleg várjunk addig, míg a vad olyan helyzetbe kerül, hogy halálos lövést
tudjunk adni.
• Ne az egész vadra célozzunk, hanem pontosan arra a helyre, amelyet el kívá-
nunk találni.
Ahhoz, hogy lehetőleg gyorsan ható, halálos találatot érjünk el, tudni kell, kö-
rülbelül hol helyezkednek el az állat életfontosságú szervei.

258
A célpontok tehát a következők:
Oldalról:
a tüdő, szív, máj vagy hátgerinc

259
 Ferdén hátulról:
a tüdő, szív, máj,
hátsó comb

Ferdén elölről: Elölről:

a tüdő, szív a tüdő, szív

Hátulról:
a comb
A combot ért találat csak többélű
heggyel rendelkező íjjal vagy tőrrel ha-
lálos, mivel ezek elvágják a nagyereket,
és a vad hamar elvérzik. Egyéb fegyve-
rek használata esetén, beleértve a lő­
fegyvereket is, a comb nem megfelelő
célpont.

260
 Felülről:
a tüdő, szív,
hátgerinc

Lehetőleg ne lőjük hasba a vadat. Sikeres fejlövést leadni lehetséges ugyan,

de mivel a célpont kicsi és csupán kisegítő eszközök állnak rendelkezésünkre,
ez igen nehéz, és ezért csak kivételes esetekben kíséreljük meg.
Ha lövésünk talált, de az állat nem esett el azonnal, hanem elmenekült (ami
néha még jó találat esetén is előfordul), teendőnk a következő:
• Jegyezzük meg azt a helyet, ahol a vad állt, amikor a lövés érte, és amennyire
csak lehet, szemünkkel kövessük menekülési irányát.
•Várjunk 15-30 percet, és csak ezután kövessük a vadat.
•Azon a helyen, ahol a vadat találat érte, állapítsuk meg nyomait (vérnyomok,
lépésnyomok) és kövessük e nyomokat (belső vérzés esetén esetleg nincs vér-
nyom).
•Jelöljük meg e nyomokat úgy, hogy ha azokat elveszítjük, később újra köny-
nyen megtaláljuk.
• Haladjunk a nyomok mentén, mindig ugyanazon az oldalon, nehogy a nyomo-
kat eltüntessük.
•Legyünk kitartóak. Ne hagyjuk el a terepet anélkül, hogy biztosak ne lennénk
afelől, hogy a vadat nem érte találat, vagy hogy a vad a lövést túlélte.

Cserkészés
A módszer két szakaszból áll. Az első szakaszban bebarangoljuk a terepet a~
ban a reményben, hogy vadra akadunk, mielőtt az meglát bennünket. A második
szakaszban a felfedezett vadhoz olyan közel kell lopódznunk, hogy biztosan el-
találhassuk. Cserkészni lényegesen nehezebb és megerőltetőbb, mint lesben áll-
ni, és ezért csak akkor célszerű, ha a les kilátástalan.
A cserkésző vadászatnál az alábbi szabályokat kell figyelembe venni:
• Ne lépjünk rá olyasmire, amit át is léphetünk.
• Ne mozogjunk állandóan. Tegyünk néhány lépést, álljunk meg, nézzünk körül
és hallgatózzunk, utána megint haladhatunk.
• Mozogjunk nesztelenül. Lépéseink legyenek rövidek. Szemünkkel egyszerre
több lépésnyi távolságra is vizsgáljuk meg a terepet. Ezzel időt nyerünk ah-
hoz, hogy megfigyeljük a terepet és hallgatózzunk.

261
• Kémleljük az oda nem illó színfoltokat és vízszintes vonalakat. Időnként ha-
joljunk le, és nézzünk a mélyen lecsüngő ágak alá.
• A széllel ellentétes vagy keresztirányban haladjunk. Állandóan figyeljük a
szélirányt.
• Ha vadat fedeztünk fel, figyeljük meg magatartását. A vad rendszerint kb. 20
másodpercig eszik, azután felemeli a fejét és figyeli a környezetét. Figyeljük a
farkát, rendszerint röviddel a fej felemelése előtt mozgatja.
• Csak addig mozogjunk, amíg a vad eszik, és biztonsági okokból ne az evés
egész időtartama alatt, hanem csak 10 másodpercig, azután újból maradjunk
mozdulatlanul állva.
•Ha félig-meddig jól tudjuk magunkat álcázni, a vad nem fogja észrevenni
mozgásunkat. Míg a vad a környezetet figyeli, ne mozogjunk.
• Figyeljüka környezetet is. Egy másik állat is észrevehet bennünket, és figyel-
meztetheti az általunk kiszemelt vadat.
• Lopózzunk elég közel a vadhoz, hogy valóban biztosan eltalálhassuk.
•Előfordulhat, hogy a lassú cserkészés helyett célszerűbb (a szélirányt figye-
lembe véve), amilyen gyorsan csak lehet, odaszaladni arra a helyre, amelynél
a már megfigyelt, vonuló vad megfelelő lőtávolságba kerül.

Halászat
A halászat az állati táplálék megszerzésének viszonylag egyszerű és sikerrel
kecsegtető módja.
Halat a következőképpen lehet fogni:
-kézzel,
- csapdák és hurkok segítségével,
- horoggal (horgászat),
- szigonnyal (íjjal és nyíllal is).

Mindenfajta hal kedveli

- az árnyékos folyószakaszokat és vizeket,

- a vizes gödröket és a visszafelé áramló vizeket,
- a sziklák vagy fatörzsek alatti helyeket,
- a kiszögellő partnyúlványokat vagy földlyukakat.

Igen alkalmas helyek a halfogásra: magas vízállásnál a visszafelé áramló víz

a partkiszögelléseknél vagy kisebb patakok torkolatánál, meleg időben és sekély
vizeknél a vizes gödrök és árnyékos partszakaszok, hideg időben pedig a nap ál-
tal felmelegített sekélyebb vizek.

262
Halfogás kézzel
Ez a legegyszerűbb és rendszerint a legeredményesebb módja annak, hogy
tiszta vizű, legfeljebb 50--60 cm mély patakokban (ideális mélység 15-20 cm)
halat fogjunk, ha a kötülmények olyanok, hogy a hal kövek, kőüregek vagy par-
ti rézsűk mögé bújhat. A kézzel történő halfogásnál vegyük figyelembe az aláb-
bi szabályokat:

• A patakot óvatosan és lassan közelítsük meg a halak tartózkodási helyének

felfedezése céljából.
• Figyeljük meg, hogy menekülésekor melyik kő mögé vagy melyik búvóhe-
lyen rejtőzik el a hal.
• Viseljünk cipőt, amikor a vízbe lépünk, hogy elkerüljük a sérüléseket és biz-
tonságosan álljunk.
• Halásszunk mindig a víz folyásával ellentétes irányban és törekedjünk arra,
hogy a patakban szabadon úszó halakat felfelé tereljük (ez megegyezik a ha-
lak természetes magatartásával).
• Lehetőleg a patak egész szélességét használjuk ki.
• Jelentéktelennek tűnő kövek alatt is keressük a halat.
•Mindig mindkét kezünket használjuk a halfogáshoz.
• Amint kezünk a hideg víztől érzéketlenné válik, szakítsuk meg a halászatot,
és melegítsük fel kezünket.
• Ha a halak bizonyos kőüregeket elkerülnek vagy a patak folyásának irányá-
ban menekülnek, ez kígyók jelenlétére utal (Európában többnyire nem mér-
ges vízisiklókra és siklókra vonatkozik).
• A halak (különösen a pisztrángok) rendszerint csendes vizekben tartózkod-
nak. Meneküléskor elsősorban a patak mozgalmasabb vizeibe igyekeznek,
és csak további üldözéskor keresnek védelmet valamelyik üregben.

Ha célunknak megfelelő patakot találtunk, a következő teendőink vannak:

• A hal rejtekhelyéhez közeledéskor először nagyjából mérjük fel lehetősége­
it. A vízáramlás vagy egymás felett fekvő kövek miatt a patakban rendsze-
rint üregek keletkeznek, egy vagy több nyílással. Ezért mindkét kézzel óva-
tosan tapogassuk le az üreget, amelyben a hal tartózkodik, főképpen a kövek
széleit.
• Ha az üregnek csak egy nyílása van, kissé szétterpesztett ujjakkal nyúljunk be
az üregbe, lehetőleg úgy, hogy a nyílását teljesen elzárjuk.
• Tapogassuk ki a hal tartózkodási helyét. Ne rezzenjünk össze a hal érintésé-
nél!
• Fogjuk meg a halat közvetlenül a feje mögött, a kopoltyú tájékán. A hal ekkor
megpróbál elmenekülni. Ha azonban egyik kezünkkel a kopoltyú tájékán, a

263
 másikkal ettől bizonyos, a hal nagyságától függő távolságban a testét fogjuk
meg, alig van esélye arra, hogy elmeneküljön.
• A halat óvatosan húzzuk ki az üregből, és tartsuk nagyon erősen. A hal vadul
csapkodva ismételten igyekszik elmenekülni, különösen abban a pillanatban,
amikor a vízből kiemeljük.
• Ha az üregnek két nyílása van, egyik kezünkkel az egyiket, a másikkal a mási-
kat zárjuk el.
• Azután a nagyobb nyílást lezáró kezünkkel nyúljunk be az üregbe.
• A hal kitapogatása után a másik kezünkkel is nyúljunk be az üregbe, és fogjuk
meg a halat mindkét kézzel.
• A halat azzal a kezünkkel húzzuk ki, amellyel a kopoltyú tájékán fogtuk meg.
Hüvelyk- és mutatóujjunkkal igyekezzünk egyszerre belenyúlni a kopoltyúba
a halat mintegy fogóban tartva. Másik kezünkkel ezt elősegítjük azzal, hogy a
halat a farokuszony tájékánál erősen megfogjuk.
• Ha az üregnek több nyílása van, ezeket kövekkel óvatosan el kell zárni, oly
módon, hogy csupán egy, de legfeljebb kettő maradjon nyitva.
•Magasabb vízállásnál (30-40 cm-től kezdve) a halak rendszerint szabadon
vagy csupán kövekre fekve mozdulatlanok maradnak. Nem törekszenek arra,
hogy üregekbe jussanak el. Igen óvatos tapogatózással ilyen esetben is sike-
rülhet halat fogni, az eredmény azonban nagyrészt a vadász ügyességétől
függ. Célszerűbb tehát a halakat lehetőség szerint sekélyebb vizek felé terelni
(a folyó folyásával ellentétes irányba).
• Hasonló a helyzet a part menti halfogásnál. A víz gyakran olyan nagy ürege-
ket mos ki, hogy azokban nemcsak sok hal tud elbújni, hanem a menekülési
lehetőségeik is szinte korlátlanok.
• Halban gazdag vizekben gyakran kisebb üregekben is több hal tartózkodhat.
Ha óvatosak vagyunk, ezeket egymás után megfoghatjuk.

Halfogás csapda vagy hurok segítségével

A halcsapda többnyire nagyobb sikerrel kecsegtet, mint a horgászás vagy a
szigonnyal való halfogás. Minél inkább alkalmazkodik a csapda anyaga és fel-
építése a természeti adottságokhoz, annál hatékonyabb.
Varsa
A varsa mindenfaja vízben használható, és hatékonyságát csalétekkel is nö-
velni lehet. Előnye, hogy napokig (egészen kétheti időtartamig) felügyeletnél-
kül hagyható anélkül, hogy a hal elmenekülhetne. (Lásd a Segédeszközök című
fejezetben.)
Tölcsér alakú csapda
Az ilyen csapda különösen tengerpartokon vagy keskeny patakok mentén ha-
tásos. Kövekből, fakarókból vagy fatörzsekből készül. Felépítése az adottságok-

264
hoz igazodhat. A tengetparton kihasználható az árapály, a csapdát apálynál le-
hetőleg a vízszintvona lhoz közel kell felállítani. Dagálykor a csapda a víz alá
kerül és a következő apálykor a víz visszahúzódásakor a halak és más tengeri ál-
latok a csapdában maradnak és egyszeruen kifoghatók.
A sokféle lehetőség néhány példája:

Fado-
rongok Kövek Cövekek

Mély víz Sekély víz Mély víz

A fogás meggyorsítá sa céljából a halakat a víz sodrával ellentétes irányban

kergessük a csapdába.
Hurok
Hurkot akkor alkalmazhatunk, ha a víz tiszta, és vékony drót áll rendelkezé-
sünkre. A botra erősített, megfelelő nagyságú hurkot hátulról a farok köré, majd
óvatosan a kopoltyúkig húzzuk. Ezután gyors mozdulattal kirántjuk a halat a
vízből.

Horgászat
A feltételezett helyzetben rendelkezésre álló kezdetleges eszközök miatt (lásd
a Segédeszközö k című fejezetet), a ráfordított munkához viszonyítva, a halfogás
ezen módja a többnyire a legkevésbé hatékony. Horgászni mindenfajta vízben

265
lehet. A horgászáshoz csupán horogra és zsinórra van szükség. Ha eredményt
akarunk elérni, a következőket kell figyelembe vennünk:

- A csaléteknek döntő jelentősége van. Lehetőleg derítsük fel, hogy tartózko-

dási helyünkön mivel táplálkoznak a halak. Ez függ az évszaktól, a vízál-.
lástól és a halfajtától. Jó csalétkek többek között:
a rovarok,
a hernyók,
a giliszták,
a kukacok,
a lárvák,
a kagylóhús,
a sertésmáj,
a húscafatok,
a kis halak.
- Ha valamely csalétekkel nem érünk el eredményt, váltogassuk a csalétket
mindaddig, míg egy hal horogra nem akad. Vágjuk fel és próbáljuk meg-
állapítani, mivel táplálkozott. Ezután csaléteknek ezt a fajta táplálékot le-
het alkalmazni.
- Élő csalétek is felhasználható, különösen nagyobb rovarok (szöcskék, bo-
garak) és kis halak.
Rovarok felhasználása: Törekedjünk arra, hogy ne öljük meg a rovart, ami-
kor a horogra tűzzük. A horgot nehezék nélkül dobjuk a vízbe úgy, hogy az
élő csalétek a víz felszínén maradjon, és mozgásával odacsalogassa a hala-
kat.
Kis halak felhasználása: A horgot akasszuk be egy húsos testrészbe (hát
felsőrésze vagy farokrész). Megfelelő úszókával (fadarabbal) biztosít-
suk, hogy a kis hal ne süllyedjen le a fenékre, és dobjuk be a horgot a
~be. .
- Ha a hal pedzi a horgot, várjunk, amíg a hal lenyeli a csalétket, és csak ez-
után húzzuk fel a zsinórt.

A horgászás legeredményes ebb formája a horgok telepítése: a legkisebb

munkabefektet éssel a legnagyobb eredménnyel kecsegtet. Csupán arra kell
ügyelni, hogy a csalétek elég ellenállóképes legyen (kis hal, húscafatok), és
a csalétket lehetőleg hozzá kell erősíteni a horoghoz, hogy azt a hal ne tudja
leenni. A telepített horgot több napig is kint hagyhatjuk, nem igényel fel-
ügyeletet.

266
Szigonyozás
Tiszta víz esetén a szigonyozás a halfogás igen eredményes módja. Figyelem-
be kell venni a víz fénytörését, amelynek hatására úgy tűnik, hogy a víz felszíne
alatt lévő tárgyak a valóságosnál közelebb vannak a víz felszínéhez. Minél lapo-
sabb a látószög, annál erősebb ez a hatás, és csak abban az esetben nem érvé-
nyesül, ha függőlegesen nézünk a vízfelszínre.

A fénytörés hatását háromféle mó-

don ellensúlyozhatjuk:
- Ha felülről döfünk, nincs különö-
sebb teendőnk a célzásnál.
- A döfés előtt merítsük bele a szi-
gony hegyét a vízbe (kb. 10-20 cm
mélységig). Ezáltal a hal és a szi-
gony hegye optikai szempontból
azonos helyzetben vannak, és így a
szigonyt közvetlenül a célra irá-
nyíthatjuk.

- A hal alá célozzunk, mivel az a va- ~

lóságban lejjebb van, mint ahogy ~?
azt látjuk. Gyakorlat kérdése, hogy
tudjuk, mennyivel kell a hal alá cé- ~- ~~ "'""
L ___ · -
lozni, néhány kísérlet alapján azon- ~~<, ~
ban e távolságot kellően fel tudjuk • , / "-fl:>
/ bSV"
becsülni. A többágú szigonyt úgy ·" . ,,./ .._@ _
kell tartani, hogy a mélyben na- ";\ó),) '
gyobb területet fedjen. 1'/~~

A siker kilátásait még az alábbiakkal is növelhetjük:

• Ne hajítsuk a szigonyt; a döfés lényegesen biztosabban ér célba és hatásosabb.
• A szigony legyen nagyon erős, hegye pedig igen éles (lásd a Segédeszközök cí-
mű fejezetet). Az életlen hegyű szigony lecsúszik a nagyobb hal pikkelyeiről.
• Legyen a szigony hegyén kampó, hogy a hal ne szabadulhasson ki.
•Sekély vizekben a halakat a meder alján is szigonyozhatjuk. Ebben az esetben
nincs szükség kampóra.
• A legjobb hatás háromágú szigonnyal érhető el (könnyebb a találat, jobb a tar-
tóhatás ).
• Ha van segítőtársunk, halásszunk kettesben.

267
 Nappal: Segítőtársunk a folyómederben lévő köveket folyásirányban lassan
felemeli. Amint a víz újból kitisztul, láthatók és szigonnyal kifoghatók az alat-
tuk fekvő halak.
Éjszaka: Segítőtársunk fáklyával vagy más fényforrással odacsalogatja a ha-
lakat, és ezeket szigonnyal könnyen kifoghatjuk.
Holdfényes éjszakákon ugyanezt a hatást egyedül is elérhetjük, ha tükröt vagy
más fényes tárgyat teszünk a folyómeder aljára.
Í.üal és nyíllal történő halászatra is érvényesek a fenti alapszabályok. Figye-
lemmel kell azonban lenni a következőkre is: l
l

j
- Nincs szükség nagy teljesítőképességű íjra, mivel csak rövid távra lövünk.
- A halakhoz használt nyilak hosszabbak (kb. 1,50 méter hosszúak), mint a ll
normális nyilak és nem szükséges e nyilakat tollal ellátni.
- Hegyük olyan, mint a halszigonyé.
- A nyilakat végükön célszerű legfeljebb kb. háromméteres zsinórral ellátni és
a testhez erősíteni, nehogy a hal a nyíllal együtt elússzon. 1
l
l
A hal megölése
A halat legegyszerűbben úgy ölhetjük meg, ha a fejét egy kőhöz ütjük, vagy
1
hátracsavarjuk.
Ragadjuk meg a halat egyik kezünkkel a kopoltyútájon és másik kezünk hü- l
.1
velykujjával nyúljunk a hal szájába. Fejét nyomjuk a háta felé, amíg reccsenést 1
nem hallunk. E módszer igen gyors és megbízható, de nem alkalmazható na-
gyobb ragadozó halaknál, mivel sérülésekhez vezethet.

A halak szállítása
A legegyszerűbb, ha felfűzzük a halakat. Tisztítsunk meg egy u.ünyi vastag
faágat oldalvesszőitől, csak az alsó végén hagyjunk meg egy kb. 5 cm-es oldal-
vesszőt tartókampónak. A faág felső végét oldalról beszúrjuk a kopoltyúba és a
halszájon át kivezetjük. Ily módon a kifogott halakat felfúzhetjük, és így egy-
szerű módon szállíthatók.

A táplálék előkészítése főzés előtt

Növényi eredetű táplálék

A növényi eredetű táplálékot csupán alaposan meg kell mosni. Távolítsuk el a
szőröket vagy fás részeket. A magas csersav- (tannin-) tartalmú növényekből a
csersavat áztatással vagy a főzővíz többszöri cseréjével távolítjuk el.

268
Állati eredetű táplálék
Az állatokat elejtésük vagy megölésük után főzés előtt rendszerint még elő
kell készíteni.

Halak
• Mossuk meg alaposan a halat.
•A faroktól a hal feje felé haladva (a pikkelyekkel ellentétes irányban) késsel
kaparjuk le a pikkelyeket.
• Vágjuk fel a hal hasát, és távolítsuk el a zsigereket.
• Alaposan mossuk ki a hasüreget. Az eltávolított belsőségeket felhasználhatjuk
csaléteknek.

Madarak
• A kopasztás (a tollak eltávolítása) jobb módszer, mint a bőr lefejtése, mivel a
bőr így megmarad tápláléknak. A kopasztás munkáját lényegesen megkönnyí-
ti, ha az állatot röviddel a kopasztás megkezdése előtt forrásban levő vízbe
merítjük, vagy forró vízzel leöntjük. Ha agyagban sütjük meg, nincs szükség
kopasztásra.
• Rövid ideig a tűz fölé tartva perzseljük le a madarat, így leégetjük a tollazat le
nem kopasztott maradványait.
•A madarat lehetőleg rövid idővel elejtése után ki kell belezni. Hasát a szegy-
csontjától a végbélnyílásig vágjuk fel (vigyázzunk, ne sértsük fel a beleket),
és a végbélnyílást körben vágjuk ki a környező bőrből.
• Nyúljunk bele a hasüregbe és óvatosan vegyük ki a zsigereket, majd minél
magasabban tépjük ki a légcsövet és a nyelőcsövet.
• Gondosan mossuk ki a madarat.
•A szívet, a májat (vigyázzunk: előbb óvatosan távolítsuk el az epehólyagot),
valamint a gyomrot (vágjuk fel és mossuk ki) felhasználhatjuk.
• Amennyiben a madarat elkészítés előtt még szállítanunk kell, csak a szállítás
után végezzük el a kopasztást, mert így a hús védettebb és jobban megőrzi
frissességét.
• A belsőségeket csaléteknek használhatjuk fel.

Kis állatok
Mind~ prémes állatot lényegében úgy kell kezelni, mint a vadakat.
A kígyókat, békákat, gyíkokat ki kell belezni és le kell nyúzni. A kígyók fejét
el kell távolítani. A békáknak csak a hátsó combjai, a gyíkok hátsó combjai és a
farok használhatók tápláléknak. A rákféléket csak élve szabad elfogni és szállí-
tani, mivel nagyon gyorsan romlanak. A rákokat fejjel lefelé forrásban lévő víz-
be mártva öljük meg, és főzzük pirosra.

269
Vadak
Ha a vadat elejtettük, lehetőleg gyorsan belezzük ki. A különböző vadak ki-
belezésére különböző speciális eljárások léteznek. Rendkívüli helyzetekben
azonban ezek alkalmazása nem célszerű, de nem is szükséges. Az alább ismer-
tetett módszer egyszerű és minden vad esetében alkalmazható:
• Fordítsuk az elejtett vadat a hátára és térdeljünk hátsó lábai közé, amelyeket
térdünkkel szétfeszítünk.
• Az állat végbélnyílása körül vágjuk fel körben az állat bőrét.
• A végbélnyílástól a szegycsontig nyissuk fel egy vágással a hasüreget (Vi-
gyázzunk: ne sértsük fel a beleket). Vegyük a kést tenyérrel felfelé fordított
bal kezünk mutató- és középső ujja közé úgy, hogy a.penge, élével felfelé, a
kést tartó két ujjat a hasüreg irányában ne lépje túl. A kést ezután jobb ke-
zünkkel irányítjuk.
• Vágjuk el körben közvetlenül a mell alatt a rekeszizmot.
• Mély vágással lehetőleg magasan a nyaknál vágjuk el az állat légcsövét és
nyelőcsövét.
• A has- és mellüregből óvatosan távolítsuk el a belsőségeket.
A májat (vigyázzunk: előbb távolítsuk el az epehólyagot), a szívet és a vesé-
ket mindig fel lehet használni, a többi belsőséget és a vért (fogjuk fel) kivéte-
les esetekben.
A megmaradó részek jó csalétkek.
A vad e teendők elvégzése után jól szállítható.
• A bőr lefejtéséhez fektessük az állatot a hátára.
• Hosszabbítsuk meg a hasvágást a nyakon keresztül egészen a keresztirányú
vágásig, amelyet a légcső és a nyelőcső kimetszése céljából csináltunk.
•Vágjuk át a bőrt körben a lábak körül (a bokaízületeknél) és a nyak körül (az
említett keresztvágásnál).
• A lábaknál levő kör alakú vágásoktól a meghosszabbított hasi vágásig végez-
zünk a belső oldalon egyenes vágásokat.
• Lehetőleg kezünkkel, ujjainkkal húzzuk le a bőrt. A kést csak akkor vegyük
igénybe, ha feltétlenül szükséges.
A vad bármilyen módon feldarabolható, ezt szükségleteink határozzák meg.
Fontos azonban, hogy az esetleg a hústól megszabadított csöves csontokat ne
dobjuk el, ezek szintén felhasználhatók (csontvelő, ízületek porcos részei).

A táplálék elkészítése
A táplálékul szolgáló begyűjtött növények és elejtett állatok elkészítésének
többféle módja van:
-főzés,
-párolás,

270
- grillezés vagy serpenyőben sütés,
- sütés sütőben vagy kemencében.
A legkevesebb tápérték a főzés és párolás során vész el, és e körülményn ek
rendkívüli helyzetekben döntő jelentősége lehet. Serpenyőben általában állati,
míg kemencében növényi eredetű táplálékot szoktak sütni, de nincsenek szigorú
határok, az elkészítés módja az adottságoktól függ.

Főzés
A víz forráspontja a tengerszint feletti magasság növekedésével csökken (300
méterenként 1 °C-fokkal), ezáltal az étel megfőzéséhez szükséges idő is növek-
szik és nagyobb mennyiségű fűtőanyagra van szükség. Háromezer méter magas-
ság felett a víz forráspontja már 90 °C alatt van és a főzés már nem eléggé haté-
kony, ezért ilyen esetben más megoldást kell választani.
Ha a főzéshez edény áll rendelkezésünkre, azt sokféle módon helyezhetjük a
tűz fölé. Az itt ábrázolt módokat tetszés szerint változtathatj uk és igazíthatjuk
hozzá az adottságokhoz.

Ha nincs edényünk, a következő módokon segíthetünk magunkon:

Öntsük a vizet egy kő természetes vagy mesterségesen megformált mélyedé-
sébe, és a kő körül rakjunk tüzet. A kő felhevül, és felforralja a vizet.

271
 Ássunk gödröt, és béleljük ki lehetőleg vízhatlanul (esőköpennyel, anorákkal,
fóliával, állatbőrrel).
E mélyedést töltsük meg vízzel, tűzben forrósítsunk fel 2{}-30 ököl nagyságú
követ, és amikor a kövek majdnem izzanak, rakjuk azokat egymás után a vízbe,
amíg a víz fel nem forr.
A bélés alá fakérget vagy kavicsot rakhatunk, hogy a forró kövek a bélést ne
tegyék tönkre.

Párolás
A pároláshoz föld.kemence készítése szükséges.
Használata a következő:
• Ássunk ki egy megfelelő nagyságú, de legalább 50 cm mélységű gödröt.
• A gödröt, és ha lehetséges, az oldalfalakat is béleljük ki kövekkel.
• Gyújtsunk tüzet a gödörben, és azt addig ne hagyjuk kialudni, míg a kövek
majdnem izzásba jönnek (kb. 1-2 óra).
• Távolítsuk el a parazsat és a hamut amennyire csak lehet, és takarjuk le a kö-
veket nedves fűvel vagy levelekkel.
• Tegyük rá az ételt, alaposan locsoljuk meg vízzel, takarjuk le vastagon nedves
fűvel, levelekkel, esetleg állatbőrrel.
• Töltsük fel a gödröt földdel, tapossuk keményre, hogy a gőz ne távozhasson el.

272
A párolás időtartama:

Étel A párolás időtartama (kb.)

friss hús egy darabban 2 1/2-3 óra kg-onként
kis darabokra vágott hús 1-11/2 óra
madarak 3-4 óra
halak lóra
rákok 1~2 óra
zöldségek (füvek, levelek, hajtások) 1-11/2 óra
gyökerek és hagymák 3-4óra
algák, tengeri moszatok 4-5 óra
magvak és csírák 4-5 óra
fakéreg (belső kéreg) 6-7 óra

A megadott időtartamok a főzés idejére is vonatkoznak.

Mivel a kövek idővel kihűlnek, a jelzett időtartamokat minden további nélkül
túl lehet lépni.

Sütés serpeny6ben
Ne nyílt tűzön, hanem parázson süssünk. Az alábbi lehetőségek kínálkoznak:

Sütés parázson (grillezés)

A parázson való sütés hátránya, hogy sok zsír lecsöpög és kárba vész. A sütés
időtartama az étel mennyiségétől és a parázs által adott hótól függően fél órától
több óráig terjedhet.

273
Sütés agyagban
Az ételt saját levében sütjük és ezért megőrzi levét és tápértékét. A sütés
időtartama az étel mennyiségétől (nagyságától) függően fél órától két óráig
terjedhet.
Az ételt kb. 3 cm vastagságú agyagréteggel borítjuk be, belerakjuk a parázspa
és betakarjuk parázzsal.
E módszerrel madarakat tollukkal, nagy pikkelyű halakat pikkelyeikkel, sün-
disznókat tüskéikkel együtt süthetjük meg. Amikor a sütés befejeztével a ke-
ményre égett agyagot szétverjük, a tollak, pikkelyek vagy tüskék hozzátapadnak
az agyaghoz, és az agyagréteggel együtt eltávolíthatók.

Sütés edényben
Itt sem megy veszendőben az ételek leve és zsírja. Ne tegyük az edényt túlsá-
gosan közel a parázshoz, nehogy az étel megégjen. Az edényt ugyanúgy helyez-
zük a tűz fölé, mint a főzésnél.

Sütés kemencében
Szükség esetén forró kőlapon vagy a parázs fölé helyezett nyárson is süthe-
tünk.
A kőlapon sütéshez a tésztából kb. 1 cm vastagságú lepényt formálunk, ezt
ráhelyezzük a forró kövekre, és mindkét oldalon megsütjük. A nyárson sütésnél
a tésztából kb. 1-1,5 cm vastagságú hurkát készítünk, ezt a nyárs köré tekerjük,
és a parázs fölött megsütjük.
Legjobban kemencében lehet sütni, amelyet kövekből (kőkemence) vagy
agyagból (agyagkemence) viszonylag egyszerűen elkészíthetünk.

Kőkemence
Ha nincs lehetőség arra, hogy a kemence alja alatt rakjunk tüzet, közvetlenül
a kemencében is gyújthatunk tüzet (lásd az agyagkemencét). Ha a kövek felfor-
rósodtak, a tüzet eltávolítjuk és a kemencébe rakjuk az ételt.

274
Agyagkemence
Az agyagkemencét beáshatjuk agyagrétegbe, vagy megépíthetjük kivágott
agyagtéglákból (mint egy iglut), köveket vagy fát használva támasztéknak. Az
agyagréteg legyen 10-20 cm vastag, a kiásott kemencénél a felső rétegnek leg-
alább 30 cm vastagságot kell elérnie, hogy stabil legyen. Mivel mindig magában
az agyagkemencében gyújtunk tüzet, gondoskodnunk kell egy 5-10 cm átmérő­
jű, később elzárható füstelvezető nyílásról. A sütés ideje alatt az összes nyílást
el kell zámi.

Az élelem konzerválása
Nagyobb élelmiszerkészlet tárolása esetén különösen a húst és halakat, de a
főzelékeket és gyümölcsöket is hosszabb ideig tárolhatóvá kell tenni. A követ-
kező módszerek alkalmazhatók:
- fagyasztás,
- szárítás,
- füstölés.

Fagyasztás
A fagyasztáshoz igen alacsony hőmérséklet (kb. -20 °C) szükséges, azonban
ilyen hideg tartósan rendszerint csak a sarkvidékeken vagy magas hegyekben

275
van. Ha szél fúj, akkor a szükséges alacsony hőmérséklet lényegesen könnyeb-
ben jön létre (lásd a Fe/szerelés és ruházat című fejezetet). -9 °C hőmérséklet­
nél már óránként 16 km erősségű szél is létrehozza a szükséges hideghatást.
Függesszük fel (vagy rakjuk) a fagyasztani kívánt élelmet lehetőleg szeles
helyre, és fagyasszuk ott legalább 24 óra hosszat. A további tároláshoz már ele-
gendő a kb. -10 °C hőmérséklet. A fagyasztott élelem nagysága és súlya gya-
korlatilag nem változik. A fagyasztott élelem elkészítési módja ugyanaz, mint a
szárított vagy füstölt élelemé.

Szárítás
A szárítás napon történik. A szárítás meggyorsítása végett a húst vékony (kb.
0,5 cm vastagságú) csíkokra vágjuk, és vagy
- lapos kövekre rakjuk, vagy
- zsinórra fűzzük, vagy pedig
- faállványra akasztjuk,
és néhány napra kitesszük a napra. Miután ez az eljárás nedvességet von el, a
hús összezsugorodik és veszít súlyából (1 kg friss hús súlya a szárítás után kb.
400 g).
Amint keménnyé és merevvé válik (és rendszerint meg is feketedik), el lehet
tenni és raktározható. Levegős, szellős helyen szárítsuk a húst, hogy ne lepjék el
a legyek. Gyümölcsöt, zöldséget lényegében ugyanígy kell szárítani.
Kis állatok és madarak egészben száríthatók:
• Lenyúzás és kibelezés után vágjuk fel a mellkast a nyakig,
•Törjük el a lábakat a csípőízületnél úgy, hogy azok laposan a test mellett he-
lyezkedjenek el.
•Keresztbe beékelt fanyárssal tartsuk szélesen (és lehetőleg laposan) szétfeszít-
ve a mellkas- és hasüreget.
• Fektessük az állatot egy kőre, és hagyjuk a napon száradni.
• Ha az állat kiszáradt, ütögessük egy kerek kővel, míg minden csont eltörik.
• Egy nap alatt a napon kiszárad a csontvelő is, és biztosított a konzerválás.
Halat kétféle módon száríthatunk.
- Csíkokra vágva:
Az előkészített halat a hát mentén két részre osztjuk, húsát csíkokban levágjuk
a bordákról és megszárítjuk (lásd fent). A csontokat azonban nem használhat-
juk fel, ami tényleges veszélyhelyzetekben megbocsáthatatlan pazarlás.
-Egészben:
Az előkészített halat a hát mentén két részre osztjuk és ezeket napos helyre
akasztjuk. A megszáradt részeket kővel összetörjük és hallisztté morzsoljuk
szét, amit levesekbe vagy egytálételekbe belekeverhetünk vagy külön fogás-
nak (sütve) feldolgozhatunk.

276
A halat fogyasztás előtt lehetőleg meg kell főzni, mivel az élősdiek megfertőz­
hetik.

Füstölés
Akkor alkalmazzuk a füstölés módszerét, ha a napon való szárításra nincs le-
hetőség. Mellékes körülmény, hogy a füstölés javítja az élelmiszer ízét, a füstö-
lés legfőképpen arra szolgáI; hogy távol tartsa a legyeket. A szárítás a tGz hősu­
gárzó hatására következik be.
A füstölni kívánt élelmet ne tegyük nagyon közel a lángokhoz, nehogy meg-
süljön (kezünkkel próbáljuk ki: olyan hőnek tegyük ki a füstölni kívánt élelmet,
amelyet puszta kezünk könnyen elvisel).
Legegyszerűbb, ha a húscsíkokat (amelyeket úgy készítünk el, mint a szárí-
táshoz) a tűz felett megfelelő magasságban farácsra helyezzük. Ne gyújtsunk
nagy tüzet. Nem szükséges fokozni a
füstképzódést azzal, hogy füvet vagy
leveleket rakunk a tGzbe.
A helyesen szárított és raktározott
hús, szárított gyümölcs, zöldség és
egyéb növényi táplálék eltarthatósági
ideje több hónap is lehet (rendszerint
sokkal hosszabb idő), ami rendkívüli
helyzetekben biztosan elegendő a
szükséglet kielégítésére.

Konzervált élelmiszerek elkészítése

Szárított élelem szinte bármilyen formában fogyasztható, alkalmas arra, hogy
egyszerűen széttörjük és elrágjuk, de rafinált módon is elkészíthetjük. Az alább
közölt recept szerint elkészített ételek egyszerűen szállíthatók, kis helyet foglal-
nak el, és hosszabb időre is fedezik a test teljes táplálékszükségletét.

Pemmikán
Sokféleképpen készíthető el. Íme, az alaprecept:
• Keverjünk össze szétmorzsolt vagy összezúzott szárított húst összemorzsolt
szárított gyümölcsökkel (például bogyókkal) és/vagy egyéb növényekkel (jól
megszárított fenyóhajtásokkal, füvekkel, levelekkel) 1: 1-2: 1 arányban.
• Felolvasztott zsírral dolgozzuk össze péppé.
•Formáljunk a pépből legfeljebb öklömnyi nagyságú gombócokat.
• E gombócokat légmentesen csomagoljuk be megfelelő anyagba (például mű­
anyag zacskóba, gyantával vagy viasszal átitatott kendőbe, bőrbe). Ha ilyen
anyag nem áll rendelkezésre, nagyobb állatok megtisztított bele is felhasznál-
ható e célra.

277
•Vonjuk be a csomagot még egy védőréteggel (zsírral, viasszal vagy gyantával)
és tároljúk száraz és hűvös helyen.

Kenyér
A kenyér tökéletes kiegészítője a pemmikánnak és egyszerűen, könnyen elké-
szíthető. Bármilyen (makkból, kéregből, magvakból készült) liszt felhasználható.
Az alaprecept a következő:
•Gyúrjunk össze lisztet és vizet (ha rendelkezésre áll, némi sót is tegyünk bele)
tésztává és formáljunk belőle vékony lepényeket. A tésztába tetszés szerint
belekeverhetünk gyümölcsöt, gombát, egyéb növényeket, diót, húslisztet stb.
• Ujjainkat folyamatosan nedvesítsük vagy lisztezzük be, így a tészta nem tapad
rájuk.
• A lepények mindkét oldalát süssük meg valamelyik már előzőleg ismertetett
módon.
•Ha a sütőfelületet (edényt, követ) kissé belisztezzük vagy bezsírozzuk, a tészta
nem ragad oda.
• Ha nemcsak közvetlen fogyasztásra sütünk, hanem tartalékot is készítünk, a
lepények legyenek kissé vékonyabbak és azokat alaposan süssük át.
• Hűvös és száraz helyen tárolva igen hosszú ideig eltarthatók.

Az élelmiszerek tárolása
Az élelmiszereket kétféleképpen tárolhatjuk:
- földbe ássuk vagy
- felfüggesztjük.

Az élelmiszerek földbe ásása

E tárolás különösen a növényi élelmiszerek raktározására igen alkalmas ak-
kor, ha hosszabb ideig nincs rájuk szükség.
•Tárolásra válasszunk ki száraz és esőtől védett helyet (sziklakiszögellések
alatt, barlangban).
• Ássunk ki egy megfelelő nagyságú, kb. 60 cm mély gödröt.
•Béleljük ki kb. 10-20 cm vastagságban száraz fűvel.
• Erre rakjuk rá a szárított élemiszert.
•Fedjük be száraz, nagy levelekkel kb. 5-10 cm vastag rétegben, és erre rak-
junk rá néhány réteg kérget.
• Szórjunk rá legalább 20 cm vastagságban száraz földet.
Védett helyen, száraz talajban készített élelmiszerkészlet-gödrök évekig szá-
razak maradnak, és nemigen fészkelik be magukat rovarok vagy egyéb állatok.

278
Az élelmiszerek felfüggesztése
A felfüggesztve tárolt holmit (nemcsak az élelmiszert) a legtöbb állat nem éri
el, ugyanakkor számunkra mindenkor könnyen elérhető.
A tárolandó holmit tartóba helyezzük (háló, kosár, állatbőr), és úgy függeszt-
jük a fára, hogy legalább három méter távolságra legyen a föld felszmétől és két

VESZÉLYEK
Rendkívüli helyzetek magas követelményeket támasztanak mind az egyes em-
berekkel, mind az embercsoportokkal, mind pedig vezetőikkel szemben. Úrrá
kell lenni nemcsak a fizikai megterhelésen és a pszichikai problémákon, de a
legkülönbözőbb jellegű veszélyeken is. A veszélyek leküzdésének életfontossá-
gú feltétele az, hogy ismerjük őket, okaikat, megjelenési formájukat, hatásukat,
és azt is, mit kell tennünk. Megkülönböztetünk

- szubjektív és
- objektív veszélyeket.
A szubjektív veszélyek helytelen emberi magatartás következményei, míg az
objektív veszélyek függetlenek az emberi magatartástól. A gyakorlatban azon-
ban a kettő közti határ elmosódik, a helytelen szubjektív magatartás objektív ve-
szélyt válthat ki, vagy a helyzet téves megítéléséhez vezethet.

Szubjektív veszélyek:
- tudásunk túlértékelése,
- testi teljesítőképességünk túlbecsülése,
- nem megfelelő ruházat, hiányos felszerelés,

279
 - tudás, kiképzés hiánya,
- túlzott becsvágy,
- könnyelrntiség.
Objektív veszélyek:
-lavina,
- gleccserhasadékok és jéghidak,
-kőomlás,
- villámcsapás,
-erdőtllz,
-állatok.

Lavina
A lavina a hegyoldalról hirtelen leomló hótömeg. Hegyvidékeken (bizonyos
magasságban és megfelelő időjárás mellett nyáron is) a lavinák jelentik a legna-
gyobb és legkevésbé kiszámítható veszélyt. E veszélyt csak akkor tudjuk idejé-
ben felismerni, ha a lavinát előidéz() tényezők (hóesés, idójár~, hótakaró szer-
kezete) és a terepkörülmények befolyása közti összefüggéseket ismerjük.
Különböz6 hófajták létemek:

A frissen hullott hó fajtái

(A hókristályok megtartják eredeti alakjukat.)
- Sztizhó igen nagy hidegben és szélcsendben esik, különálló kristályokból áll,
nem képz6dnek pelyhek, igen könnytI és nem gyúrható össze.
- Porhó hidegben hull, nem képződnek pelyhek, könnytI és laza, nem gyúrható
össze.
- Tapadóhó 0 °C körüli hőmérsékletnél esik, nagyobb pelyheket alkot, filces és
jól összegyúrható.
- Zúzmara (nem „valódi" friss hó) a hótakaró felszínén képződik nagy hidegben
vagy nagyon lehtilt tárgyakra (fii, fák) rakódik le.

A régebben hullott hó fajtái

(A hőmérséklet, a szél, az ülepedés és egyéb körülmények hatására a hókris-
tályok hószemcsékké alakultak át.)

Finomszemcsés hó/préselthó
A szél szétveri és elfúija az egyes hókristályokat és ezek vagy stirtin lerakód-
nak szélvédett helyen (finomszemcsés hó) vagy a szél nyomására a szél felőli
oldalon számos, szorosan tapadó vékony réteggé préselődnek (préselthó).

280
 E két, egymástól többnyire pontosan meg nem különböztethető hófajtából
képződik a legtöbb veszélyes sajtolt hóbála. Ez lehet igen kemény, de olyan pu-
ha is, hogy a nyom megmarad rajta.

Finomszemcsés régebbi hó
A szemcse átmérője 2 mm.

Durvaszemcsés régebbi hó
A szemcse átmérője nagyobb 2 mm-nél. Csuszamlási réteget képezhet a lavi-
na legördüléséhez.

Csonthó
Régebbi hó többszöri felolvadása és újrafagyása folytán keletkezik. Napsü-
téskor puha, naplemente után jégkemény. A naponta ismétlődő olvadás követ-
keztében egyre jobban átvizesedik, és kocsonyás hó képződik. Ha az éijeli fagy
már nem tud a hótakaró mélyebb rétegeibe behatolni, az olvadt hóból álló al-
sóbb rétegekben kocsonyás, vizes hó jön létre.

Kérges hó
A kérges havat szél vagy hőmérséklet-változás hozza létre, a hófelszín meg-
keményedik és elkérgesedik.

Olvadt kérges hó
Az olvadt kérges hó a hófelszín és a felső hóréteg olvadása és újrafagyása kö-
vetkeztében jön létre. Az olvadékvíz vékony filmréteget alkot a hószemcsék kö-
zött. Lehűlés után kemény, üvegszerű felszín keletkezik (firntükör).

Szél által létrehozott kérges hó

A szél az egyes hórészecskéket vagy sűrűn egymásra ömleszti és összerázza,
vagy pedig összepréseli. Sokszor keletkeznek így hullám alakú, kérges, a szél
által kimardosott hótorlaszok.

Kérges hótörmelék
Felszíne nem teherbíró.

LebegQ.hó
Hosszabb ideig tartó fagynál keletkezik a hótakaró belsejében, gyakran a talaj
közelében, mint valamiféle mélyben levő dér. Számos üreg jön létre, és a rizs-
szem formájú kristályok a felettük fekvő hótakaró számára a golyóscsapágy sze-
repét töltik be. Ez a hótakaró - különösen, ha további megterhelés éri - kettétör-
het, és e csúsztatófelületen lecsúszhat. A lebegóhó a lavinaomlások kívülról ne-
hezen felismerhető gyakori oka.
281
A hó sűrűsége és levegőtartalma
Az alábbi táblázat egyrészt fogalmat kíván adni arról, mennyi levegőt tartal-
maz a hótakaró, másrészt pedig be kívánja mutatni, milyen nyomást gyakorol-
hat már egy néhány köbméternyi, kis hótömeg csuszamlása is arra, akit e hótö-
meg maga alá temet.

A hó fajtája Sűrűség kg/m3 Levegőtartalom (%)

szúzhó 10-30 97-99
porhó 30--60 94-97
tapadóhó 60-150 85-94
finomszemcsés hó 100-300 70-90
préselthó (finomszemcsés hó) 150-300 75-85
régebben hullott hó 200--600 50-80
csonthó 600-800 20-40
lebegőhó, zúzmara 200-300 70-80
jég (összehasonlításképpen) 800-900 8-20

A hótakaró a hó súlyánál fogva a lejtős talajon lassan csúszik lefelé (hókú-

szás). A hótakaró egyenetlen vastagsága, a hegyoldal felszínén való egyenetlen
súrlódása és a hegyoldal egyenetlen lejtése folytán e csúszó mozgás gyorsasága
nem egyenletes. Ezáltal a hótakaróban veszélyes húzó-, nyíró- és nyomófeszült-
ség keletkezik, amely zavaró hatások esetén a hótakaró töréséhez és ezzel lavina
létrejöttéhez vezethet.

Húzófeszültség

1
1 1
1Húzó-'
1 zóna 1
1 1

282
A lavinák fajtái
A természeti jelenségeket nem lehet sémákba sorolni. Kevert és átmeneti je-
lenségek minduntalan előfordulnak. A félreértések elkerülése végett azonban
célszerű a lavinákat egységesen osztályozni.
A hótakaró természete szerint megkülönböztetünk
- száraz és nedves lavinákat,
- laza és kötött lavinákat.
Ebből következik, hogy a lavinák négy csoportba sorolhatók:
- laza hóból álló száraz lavina,
- laza hóból álló nedves lavina,
- száraz préselthóból álló lavina,
- nedves préselthóbó álló lavina.

Laza hóból álló lavina

E lavinák nem kötött, laza, száraz vagy nedves hóból jönnek létre. Lecsúszá-
sukkor rendszerint a felső hórétegeket sodorják magukkal. A töréshely pont for-
májú, és nincs pontos réteghatár a lecsúszó hó és az alatta levő réteg között.
Egyes kisebb hórészek jönnek mozgásba, és a lecsúszásnál egyre több havat és
kis hórakást rántanak magukkal. A laza hóból álló lavinák körte formájúak. Ál-
talában ott törnek le, ahol a kiváltó zavar keletkezik. Az ilyen lavinák rendsze-
rint erős hóhullás vagy a hótak_arót megpuhító olvadás alatt vagy után jönnek
létre.

Laza hóból álló lavina

Préselthóból álló lavina

E lavinák préselthóból keletkeznek. Letörési helyük éles szélű, széles, és min-
dig derékszöget képez a csúszófelülettel, az oldalakon gyakran hasadások kelet-
keznek. Lecsúszáskor a lavina rendszerint egyszerre több réteget ragad magá-
val. Világosan látható a réteghatár a lecsúszott rétegek és a csúszófelület rétegei
közt. A préselthóból álló lavinák táblaszerűek. A lecsúszás alatt rögökké vagy
laza hótömeggé töredeznek, és rendkívül veszélyesek, mert rendszerint jóval a
kiváltás helye felett törnek le.

283
 Elölnézet Metszet

Préselthóból álló lavina

A lavinaveszély megítélése
A lavina hatása függ:
- sebességétől és
- mozgási energiájától.
Mindkettő annál nagyobb, minél nagyobb a terep lejtése, a lavina útjának
hossza és a hó tömege.

Sebesség
A lavina sebessége függ:
- a hó fajtájától,
- a hó tömegétől,
- a talajtól és
- a terep lejtésétől.
Nedves hóból álló lavinák óránként 60-120 km, préselthóból álló lavinák
óránként 200 km-nél nagyobb, száraz hóból álló lavinák (porhólavinák) órán-
ként 300 km vagy ennél is nagyobb sebességet érnek el. A lavina felszíne gyor-
sabban mozog, mint az alja, és a közepe gyorsabban, mint a széle.

Mozgási energia
Ha a lavina akadályba ütközik, négyzetméterenként 20 tonnáig terjedő nyo-
móerő keletkezik. Kb. 5x10 m és 50 cm vastagságú sajtolt hó súlya a hó fajtájá-
tól függően 10-20 tonnát is elérhet. Egyetlen hótábla is több száz kilogramm sú-
lyú lehet. Porhólavináknál a hótömeg súlyához hozzá kell számítani a légnyo-
mást is, ez még kisebb lavinák esetében is képes egész erdőrészeket lekaszálni.
A lavinaveszély függ:
- a terep lejtésétól,
- a talaj felszínétől és formájától,
- a lejtő fekvésétől,
- az időjárástól,
- a hórétegek természetétől.

284
A terep lejtése
Meredek hegyoldalak lábánál még 5-10 fokos lejtőnél is fennáll a lavinave-
szély, mert e terület (nyomászóna) a felette levő meredek hegyoldal egész hóta-
karóját támasztja alá. A lavinaveszély általában annál nagyobb, minél merede-
kebb a lejtő; legnagyobb a veszély 20-50 fokos lejtők esetében. Ennél merede-
kebb lejtőn csak nehezen képződnek nagyobb hótömegek, így a lavinaveszély is
csökken.

A talaj felszíne és formája

E tényezők jelentős befolyást gyakorolnak a lavinaveszélyre. Sziklalapok, fü-
ves lejtők vagy apró kavicsokkal belepett hegyoldalak nem adnak elég támaszt a
hótakarónak, és jó csúszófelületek. Behavazott bokrok és ritkás erdők nem nyúj-
tanak védelmet a lavinák ellen. Kövek és bokrok között gyakran képzódik lebe-
góhó, amely a hótakaró alatt nehezen felismerhető veszélyforrást jelent
A lejtő mindenfajta tagolása (lerakódások, sziklák, lépcsőzetes terepek vagy
útkiképzés) csökkenti a lavinaveszélyt, mivel megtámasztja a hótakarót. Ha eze-
ket befújja a hó (kiegyenlítve a lejtőt), egyenletesen lejtő terep keletkezik, amely
a hórétegek csúszófelületévé válik.

A lejtő fekvése
Napsütötte oldalon fekvő lejtóknél megközelítőleg meg lehet jósolni a lavina
legördülésének idejét. Ezért az ilyen lejtők kevésbé veszélyesek, mint az árnyol-
dalon fekvők, ahol a hó lassabban ülepedik le és gyakran keletkezik lebegóhó.

Időjárás
A lavinaveszély megítéléséhez ismerni kell egy hosszabb időszak időjárását,
valamint a helyi aktuális időjárási körülményeket:
- bőséges friss hóesés, akár kíséri szél, akár nem (minden lavinafajta),
- erős, hosszan tartó melegfrontbetörés, intenzív napsütés, eső (nedves hóból ál-
ló lavinák),
- szél, mivel a szél által okozott lavinaveszély tart a legtovább és ismerhető fel
legnehezebben (sajtolthó),
- hosszan tartó fagyperiódusok (lebegóhó képződése).
Ködben gyakran nem ismerhetők fel a lavinaveszélyes hegyoldalak, ezért köd
esetén különösen nagy óvatosságra van szükség.

A hórétegek természete
Bottal kitapogatva, a felső hórétegek természetét meg lehet állapítani. Termé-
szetesen ez csak a folyamatos megfigyelés kiegészítéséül szolgál.

285
A lavina elkerülése
A lavinaveszély életveszélyt jelent. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lavi-
na által betemetett személyek egyötöde még a mozgó lavinában halálát leli.
A lavinaveszély elkerülésének szempontjából döntő jelentősége van
- a felkészülésnek és a tervezésnek,
- az útvonal megválasztásának és
- a teendők ismeretének.

Felkészülés és tervezés
• Alaposan tanulmányozzuk a térképet (ha ilyen rendelkezésünkre áll).
• Számítsuk ki az út előre látható időtartamát.
•Határozzuk meg ennek alapján az indulás idejét (tél végén és tavasszal a napos
lejtők rendszerint csak reggel, délelőttig lavinabiztosak).
• Készítsünk elő egy kb. 25 m hosszú, lehetőleg sötét színű, gombolyagba tekert
„lavinazsinórt" (csak csoport esetén van értelme).
• Mérjük fel a tervezett útvonal területén a lavinaveszélyt.

Az útvonal megválasztása
• Használjuk ki a hegypárkányokat, hegygerinceket, a lejtők ellaposodó részeit,
a teraszokat, a terep lapos részeit.
•Kerüljük az árkokat, völgyteknőket, a terep lejttöréseit (húzózóna) és a lejtő
hófúvásos részeit.
•Kerüljük a lejtők lábát (nyomózóna).
A lejtők ellaposodó részeinek és a teraszoknak is csak a külső, a völgy felé
eső harmadán haladjunk.
•Kerüljük el a hosszabb hegyoldal-kereszteződéseket.
Ha ez nem lehetséges, akkor a lejtésvonalnál újból menjünk fel, és a lejtőt
egészen fent, a sziklafalak alatt keresztezzük vagy sível kissé lejtős vonalban
menjünk le.
• Használjuk ki a kiálló sziklákat, sziklaoszlopokat, fa- vagy cserjecsoportokat,
lefújt, hómentes lejtőket és szilárd firnlejtőket.
• Pihenésre vagy gyülekezésre (csoportok esetében) a terep biztonságos pontjait
válasszuk ki.
•Tartsunk kb. 5-15 m távolságot, ha csoportban menetelünk. Ezzel csökkentjük
a hótakaró nyomásterhelését, és ha valaki elesik, kölcsönösen kevésbé akadá-
lyozzuk egymást.
E távolság lehetővé teszi azt is, hogy mindenki könnyebben tudjon alkalmaz-
kodni a menettempóhoz.
• Sível a lejtőn lassan kell lesiklanunk. Csak biztonságos helyen változtassunk
irányt (fordulat, ívben kanyarodás).

286
Teendők akut lavinaveszély esetén
• Kössük magunkra az előkészített lavinazsinórt (tekerjük felsőtestünk köré, és
úgy dobjuk ki, hogy végig simán feküdjön a talajra; arra szolgál, hogy
könnyebben megtalálhatók legyünk, ha eltemet a lavina).
•Vegyünk fel meleg ruhát (véd a lehűléstől, ha eltemet a lavina).
•Csukjuk be ruházatunk összes nyílását (megakadályozza a hó behatolását).
• Ha síelünk: nyissuk ki a kötés szíjait, és vegyük ki kezünket a bot csuklószí-
jaiból.
• Csoportoknál: A veszélyes pontokon csak egyenként szabad áthaladni. A töb-
biek biztonságos gyülekezőhelyeken várakozzanak.
• Állandóan tartsuk szemmel a veszélyes helyet és a felette fekvő tereprészt, és
figyeljünk a letörés okozta zajokra.
• Legyünk felkészülve a lavinára.

Helyesen megválasztott útvonal

---i:--
~

1. Lavinamentes lejtő
2. Lavinagyanús lejtő
3. Lehetséges pihenő- és gyülekezőhely
4. lntézkedések tétele közvetlen lavinaveszély esetén

Lavinaomlás
Ha minden elővigyázatosság ellenére lavinaomlás következik be, helyes ma-
gatartás és kellő szerencse esetén ki lehet menekülni a lavinából, illetve önma-
gunk is kimenthetjük magunkat.

287
• Ha a lavinaomlás felső szélén vagyunk, kíséreljük meg a síbotokat vagy a sílé-
ceket a hóba beverni, hogy így szilárdan álljunk, és meggátoljuk a lecsúszást.
• Ha közel vagyunk a lavina széléhez, próbáljunk meg a lavinaszélen keresztül
rézsút kijutni a lavinából („iramsiklással", természetesen csak sível lehetsé-
ges, magas fokú sítudást igényel).
• Ha a lavina fősodrában vagyunk, dobjuk le a síléceket, botokat és hátizsákot,
és próbáljunk meg ugrásokkal, gurulással és végül úszó mozdulatokkal a lavi-
na felszfuén maradni és a közelebbi lavinaszélt elérni.
• Igyekezzünk a lecsúszó hótömegból kiálló sziklatömböket, buckákat vagy fá-
kat megragadni.
• Ha a hótömegben elsüllyedünk, helyezkedjünk guggoló testhelyzetbe (lábakat
behúzni, térdek a mellnek, karok bokszhelyzetben az arc előtt). Semmiképpen
se legyünk kinyújtott testhelyzetben és várjuk meg, míg a lavina megáll.
• A lavina mozgásának megsztinése után nyújtózkodással teremtsünk magunk-
nak lehetőséget a lélegzésre és igyekezzünk kiszabadulni.
• Ha a kísérlet nem jár eredménnyel, teremtsünk magunknak lehetőséget a lé-
legzésre, és állapítsuk meg, hol van a felszfu (a szájból a nyál lefelé folyik).
• Ha társak segítsége várható, takarékoskodjunk erőinkkel és a levegővel, ne
küzdjünk az alvás ellen.
• Csak akkor kiabáljunk segítségért, ha a társak lépéseit közvetlen közelből hall-
juk és megállnak.
• Ha nem várható mások segítsége, továbbra is próbáljuk magunkat egyedül ki-
szabadítani.
•Tudatosan küzdjünk a pánikhangulat ellen; sohase adjuk fel a küzdelmet
(olyan eset is ismert, amikor valaki 11 nap után hét méter mélységből kiszaba-
dította magát).

Társak segítsége
Hosszú évek tapasztalatai alapján a lavinával eltemetettek túlélési esélyei a
következők:

Túlélési esély
%-ban

100
75

1
25 ·---:---
1

2 l 4 5 A betemetés
időtartama órában

288
 Az élve való kimentés versenyfutás az idővel. Az eredmény sok tekintetben a
társak figyelmétől függ.

A lavinalezúdulás pillanatában a nem közvetlenül veszélyeztetett személyek-

nek pontosan meg kell figyelniük azokat, akiket a lavina elkapott.
Az alábbiakat kell megjegyezni:

- Hol ragadta magával a lavina a betemetett személyt (hol van a magávalraga-

dási pont)?
- Hol látták utoljára a hótömegben (hol van az eltűnési pont)?
- Feltehet6en hol fekszik (hol van a fekvési pont)?

A magávalragadási ponttól az elttínési ponton át húzott képzeletbeli egyenes

adja meg a legördülési vonalat.

Teendők:
• A mentőknek ügyelniük kell arra, hogy ne tartózkodjanak egy lehetséges utó-
lavina vonalában.
• Ha kellő számú segítő személy áll rendelkezésre, őrséget kell felállítani, hogy
idejében figyelmeztessen az utólavinákra.
• Meg kell állapítani és elő kell készíteni a felderítendő terepről való menekülés
útját.
• A terepen meg kell jelölni a magával ragadás pontját, az eltűnés pontját és a
fekvés feltehető pontját.
•A felszínt gondosan át kell kutatni (hallgatózás, szemmel való megfigyelés),
különösen a legördülési vonal mentén és a feltételezett fekvési hely környé-
kén (könnyebb felszerelési tárgyak rendszerint az eltemetettól lefelé találha-
tók.)
• Célszerű, ha a keresés ideje alatt a mentők együtt hangosan kiáltanak.
•Különösen torlaszoknál (a lavinaútvonal akadályainál és irányváltozásainál, a
lejtők laposabbá válása helyén, hegykúpoknál) kell kisegítő szondákkal (bo-
tokkal, ágakkal, sílécekkel) kutatni.

289
 )
/
k'
_,. ..., ()ÚtoÍ~ztonságos pont

···y~ávalragar ~pont,
A
.•••• •••
Legközelebbi biztonságos pont Q ·... . I
~\tl\k_ ~? Eltűnési pont
~
L , w.i1i~.iltl\lf~,,it1m~tru~
,,. ~- 2'1
\
\„..:"-
. --
---út

:::.---"' ~'_,, 1
Akadályok ( ,r A Fekvési
'1,l/l/í~ Ytpont <-,
,.,, I ~
·~ 1 ..'..l.,

Mivel rendkívüli helyzetben sem keresést szolgáló szerszámokra, szondákra,

lapátokra vagy mentőosztagra nem lehet számítani, a társak által végrehajtott
keresést addig kell folytatni, ameddig csak lehetséges.

Gleccserszakadékok és jéghidak
A Föld felszínének tekintélyes részét jég borítja. Ez vonatkozik különösen a
sarkvidékekre, de bizonyos magashegységekre is. A kevéssé mozgó jeget jég-
mezőnek nevezik (kereken 98%, a sarkvidékeken), az áramló jeget gleccsernek
(az Alpokban kereken 3 500 km2).
A gleccserjég tömött és képlékeny, és mindig hozzáidomul a talajhoz.
Mozgási sebessége függ:
- a gleccser nagyságától és
- a talaj lejtésétől és fajtájától.
A mozgási sebesség az évszaktól és a földrajzi fekvéstől függően különböző.
(Európa területén évente átlag mintegy 40 m).

290
 Színe a jég fajtájától és sűrűségétől, valamint a fényviszonyoktól függ, a fe-
héres-szürkétől a zöldön keresztül egészen a kékig terjedhet. Így tehát ugyan-
azon a gleccserjég esőben kékesszöldnek, napsütésben fehérnek tűnhet.
Gleccserhasadékok és jégszakadások az áramló jég húzó- és nyomófeszültsé-
ge folytán keletkeznek, és a következő fajtáit különböztetjük meg:
- hosszanti hasadékok (ha a gleccser a folyásiránnyal megegyező hegyháton ha-
lad át),
- haránthasadékok (ha a gleccser a folyásiránnyal keresztben fekvő tereprészen
halad át),
- kereszthasadékok (ha a gleccser sziklahalmon halad keresztül),
- peremi hasadékok (mivel a gleccser közepén nagyobb a jég áramlási sebessé-
ge, mint a gleccser szélén),
- sugárirányú hasadékok (ha a gleccser ágyában kiszélesedhet, legtöbbször a
gleccser nyelve táján),
- gleccserhasadék (ha a sziklára fagyott jég leszakad az áramló jégről),
- oldalhasadékok (ha a sziklát érő meleg folytán olvadás következik be, és a
szikla és a jég között hasadék keletkezik),
- jégszakadás (ha a gleccser meredek terepen csúszik le, közben szétszakad, és
nyílt hasadékok és függőleges jégtörmelékek láncolata képződik).

1. Hosszanti hasadék
2. Haránthasadék
3. Kereszthasadék
4. Peremi hasadék
5. Gleccserhasadék
6. Oldalhasadék
7. Gleccserrepedés

A gleccserrepedések formája szerint megkülönböztetünk:

- V repedéseket (amikor a gleccser dombok és hegykúpok felett mozog, akkor a
repedés a felszínen nagyobb és lefelé szűkül= V).
- A repedéseket (amikor a gleccser völgyeken folyik keresztül, a repedések a
felszínen keskenyek és lefelé szélesednek, egészen a talajig = A).

291
 A gleccsereken viszonylag biztonságosan lehet járni,
- ha a repedéseket a hóhullás vagy hófúvás vastag, szilárd hótakaróval vonta
be (leginkább télen és tavasszal),
- ha a gleccseren nincs hó, a repedések nyitottak és ezáltal láthatóak,
- ha a jégszakadások nagy hidegben és szélcsendben befagytak és ezáltal szi-
lárdabbak. Mozgásuk azonban ekkor is kiszámíthatatlan és a jégkúpok
,összeomlása nem látható előre.
Különös veszélyt jelent,
- ha a repedéseket vékony, nem teherbíró hótakaró rejti el, vagy széleiket hóta-
karó borítja,
- ha a jégszakadások a meleg hatására fellazultak, vagy a szél vagy eső miatt
nagyobb a jégomlás veszélye.

A behavazott repedések formája a hótakaró enyhe besüllyedéséről és a repe-

déseket fedő h6 kissé sötétebb színéről ismerhető fel. Rossz látási viszonyok
mellett (köd, hófúvás, eső, szórt fény) a veszélyt egyetlen módon ismerhetjük
fel: ha a repedést okozó terepforrnákat ismerjük és a térképet alaposan tanulmá-
nyozzuk.
Ha gleccseren járunk és repedés veszélye áll fenn:
•Vegyük figyelembe az időjárást (meleg, eső, szél).
• Gondoskodjunk arról, hogy minél nagyobb legyen a felület, amelyre rálépünk
(hótalp, síléc).
• A veszélyes helyeket és hóhidakat tapogassuk ki bottal, mielőtt áthaladunk
rajtuk.

292
• Kúszva vagy hason csúszva haladjunk át a hóhidakon, hogy a testsúly minél
nagyobb felületre legyen elosztva.
•A repedéseken a legrövidebb útvonalon haladjunk át (derékszögben).
• Ha beleesünk a repedésbe, felsőtestünkkel, előrenyújtott karokkal vessük
magunkat a repedés túloldalára.
• Soha ne tartsunk pihenőt és ne álljunk meg repedésgyanús helyeken vagy
jégtörések alatt.
Csoport esetén a csoport tagjai:
• Lehetőség szerint biztosítsák magukat kötéllel.
• Tartsanak megfelelő távolságot az előttük haladótól.
• Pihenés alkalmával nagyobb területen oszoljanak szét.
Amennyiben sílécek állnak rendelkezésre:
• Ne csatoljuk le a síléceket.
•Lassan és nyugodtan haladjunk.
• Kerüljük az ugrást és az esést.

A glecserrepedésekbe való zuhanás minden esetben a legnagyobb mérték-

ben életveszélyes.
Ehhez járul, hogy éppen a rendkívüli helyzetekben valószínűleg nem áll
rendelkezésre az önmentéshez és a társak mentéséhez szükséges felszerelés
(hegymászóvas, csákány, kötés, karabiner).
A mentés esélye csak ritkán, különösen kedvező esetekben áll fenn (ha nem
történt sebesülés, vagy az csak csekély, ha a zuhanást néhány méter után a hó-
hidak, jégpikkelyek vagy egyéb akadályok megállították, ha a legszüksége-
sebb felszerelés rendelkezésre áll):
- önmagunk mentése: lépcsőket vágva (hócsákánnyal, kalapáccsal, késsel), ez
azonban csak kis repedések és kis távolság esetén lehetséges,
- társak mentése: kötéllel (csomózott kötéllel, csigasorral, bevert cövekre akasz-
tott kötéllel; lásd az Akadályok leküzdése című fejezetet).

293
Kőomlás

Kőomlás a kőzet elporladásán ak következmén ye. Nagy hőmérséklet-inga­

dozások (például éjszakai fagy - napsütés - éjszakai fagy) következtéb en a
kőzetben repedések és hasadékok képződnek. Ezekbe hólé és esővíz hatol be,
amely megfelelő alacsony hőmérséklet esetén jéggé válik. Miután a víz a fa-
gyáskor tágul, ebben az esetben úgy hat, mint egy bevert ék - széthasítja a kő­
zetet. Amint a jég újra elolvad, a lehasadt részek elvesztik tartásukat és kőom­
láshoz vezetnek. Kőomlást idézhet elő továbbá
- az erős szél, a hólé és az eső (laza köveket mozgásba lendít, ami esetenként
egész kőlavinákat idéz elő),
- sziklás terepen a villámcsapás (szikladarabokat és sziklatömböket hasít le),
- állatok (köveket szabadítanak el lépteikkel),
- emberek (figyelmetlenség, könnyelműség).
A kőomlás veszélyének ismérvei:

- kavicsgörgetegek és törmelékkúpok a szikfalak és kőomlások lábánál,

- hordalékkúpok a csurgók és szakadékok lábánál,
- sziklás terepeken friss letörések nyomai,
- sziklákon kőporral fedett világos színű ütésnyomok.

Különös elővigyázatosságra van szükség hirtelen hőmérséklet-változásnál

(napsütés hideg éjszaka után rendszerint tavasszal és ősszel), valamint szeles
és esős időben.

294
Teendők:
•Lehetőség szerint kerüljük a kőomlásveszélyes helyeket.
•Folyamatosan figyeljük a terepet hegynek felfelé. A veszélyeztetett részeken
a kőomlás szüneteiben haladjunk át.
• Védjük a fejünket ( a fejfedőt párnázzuk ki, a hátizsákot tartsuk fejünk fölé).
•A veszélyeztetett területen gyorsan haladjunk át.
•Használjuk ki a természetes fedezékeket (sziklakiszögelléseket, kiugró szik-
lákat, holtsarkokat), és ugorjunk fedezéktől fedezékig.
• Figyeljük az egyenként, külön lehulló köveket és csak az utolsó pillanatban,
tervszerűen ugorjunk el.
• Állítsuk meg azokat a köveket, amelyek éppen csak mozgásba kezdenek len-
dülni.
Csoportoknál:
•Mindig csak egyenként haladjunk át a veszélyeztetett helyeken. Biztonságos
helyen várakozzunk.
•A kőomlás veszélyének csökkentése végett sziklás terepen haladjunk szoro-
san egymás után, és mozogjunk óvatosan.

Villámcsapás
A földön naponta mintegy 45 OOO zivatar fordul elő, mintegy nyolcmillió
villámmal. Az évi hárommilliárd villámcsapás kb. háromezer ember életét olt-
ja ki, házakat gyújt fel és erdőtüzeket okoz (csupán az Egyesült Államokban
átlagosan tízezret).
A villám a légköri elektromosság kisülése, amelynek időtartama a másod-
perc milliomodnyi részétől néhány tízezrednyi részéig terjed. 100 millió vol-
tig terjedő feszültségnél az áramerősség rendszerint 20 000-30 OOO amper, de
néha meghaladja a 100 OOO ampert is (összehasonlításképpen: a villanykörték-
ben néhány tized amper). A villámcsapásoknál felszabaduló energiának már
egymilliomodnyi része is veszélyt jelent az ember számára. A villám hatása
függ az elektromos töltés mennyiségétől. A töltés mennyisége az áramerős­
ségtől és az átfutási időtől függ. Ellentétben más áramütéses balesetekkel, a
villámcsapásnál az átfutási idő olyan rövid, hogy a testen akár 100 amper is
átfuthat anélkül, hogy károsodást okozna. A legfőbb veszély, hogy az izmok
görcse miatt az életfontosságú funkciók (a légzés vagy a szívverés) működé­
sében zavar keletkezik, vagy e funkciók leállnak. Erős áram hosszabb ideig
tartó átfutása rendszerint súlyos égési sebeket is okoz.
Az áramnak a testre gyakorolt hatása, a sérülés súlyossága függ az érintett
testrésztől. Az egyik kéztől a szíven keresztül a másik kézig vagy a fejtől a
hátgerincen át a lábig átfutó, viszonylag gyenge áramütés lényegesen veszé-

295
lyesebb, mint az egyik lábtól a medencéig vagy a kéztől a vállig áthaladó, lé-
nyegesen erősebb áramütés.
A villámcsapás kétféle hatása jelent veszélyt az emberi test számára:
- a közvetlen villámcsapás,
- a közelben becsapott villám földáramai.
Közvetlen villámcsapás leggyakrabban olyan személyeket ér, akik exponált
helyen tartózkodnak, mint például
- hegytető, hegygerinc,
- sík, szabad terep,
- nagyobb vízfelület.
Ilyenkor az ember a villámhárító szerepét tölti be és magához vonzza a vil-
lámot. A közvetlen villámcsapás rendszerint halálos.
Ha villám a föld felszínét éri, az áram megkeresi a legkedvezőbb utat. Ezt a
terepen nem mindig lehet könnyen megállapítani. Szilárd, nedves talajon rend-
szerint a felszínen fut végig, úgy, hogy a rövid mélyedéseken inkább átugrik,
és nem követi a talajt. Ha emberi test képez hidat két ilyen pont közt, akkor az
áram átfut rajta.
Az emberi testen átfutó árammennyiség függ
- a felszínen áthaladó teljes áramerósségtól,
- a testnek a felszíntől való szigetelésétól (bór, ruházat, egyéb anyagok),
- az érintkezési pontok távolságától (a távolsággal együtt növekszik a hatás),
A nedvesség a bór ellenállását annak egyhuszadára csökkentheti (a száraz
bőrfelület ellenállása kéztől kézig 100 OOO ohm, a nedves bóré 5000 ohm vagy
még kevesebb).
Teendők a villámcsapás elleni védekezés érdekében:
•Kerüljük az exponált helyeket, például a hegycsúcsokat, hegy gerinceket
vagy a szabad, sík terepeket (villámhárítóként működnek).
•Kerüljük a nedves talajt, patakokat, vízeséseket, és azonnal hagyjuk el a víz-
felületeket (villámhárítók, rövidzárási lehetőség).
•Kerüljük a kóomlásveszélyes csurgókat, szakadékokat (kőomlás, rövidzárási
lehetőség).
•Ha gépkocsi áll rendelkezésre, használjuk Faraday-kalitkaként (az ablakokat
zárjuk be, ne érintsük meg a fémrészeket): ez nyújtja a legjobb védelmet.
•Kerüljük a kiugró sziklákat, magukban álló nagy sziklákat, kis odúkat és
barlangokat (rövidzárási lehetőség).
•Kerüljük a magas, egyedül álló fákat, oszlopokat, tornyokat (villámhárítók).
•Csak akkor búijunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 m mély.
• Csak akkor keressünk védelmet barlangban, ha abban a bejárattól, a tetőtől
és a falaktól legalább 1,5 m távolságra lehetünk.

296
• Használjuk ki a valamely fal által nyújtott védőzónát. A fal magassága le-
gyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság pedig legalább
egy testhossznyi.
• Guggoljunk le (zárt lábakkal és térdekkel, hogy csak egy ponton érintkez-
zünk a környezettel), lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget té-
ve talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő).
• Ha rendelkezésünkre áll alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy
az a talaijal érintkezzen. Kisegítő (gyenge) Faraday-kalitkaként működik.
Az emberi test elektromos ellenállása csekélyebb és felülete nagyobb, mint
a fémből készült felszerelési és használati tárgyaké, így villámhárító hatása
nagyobb. Ezért nem szükséges megválnunk fémtárgyainktól, amelyek rend-
szerint fontos használati tárgyak.

Villám sziklakiszögellésnél Villám mélyedés felett

/
/
/
· 8 testhossz,
/ kb. 6 m·től
/ (guggolva)
15 m-ig
/ (állva)

Villám barlangnál
l
6-15m

Villám fal felett

297
 Veszélyes helyeken kössük oda magunkat. Az áram hatására rövid időre el-
veszthetjük eszméletünket, és lezuhanhatunk.

Erdőtüzek

A tűzveszély és továbbterjedésének veszélye függ

- a faállomány fajtájától és
- az évszaktól és az időjárástól.

A faállomány fajtája:

- a legnagyobb a tűzveszély és a tűz továbbterjedésének veszélye azokban az

erdőkben, amelyeknek fái gyantatartalmúak, ilyen például az erdei fenyő,
- nagy a tűzveszély az egyéb tűlevelű erdőkben,
- közepes a vegyes erdőkben,
- kisebb a kizárólag lomblevelű fákból álló erdőkben.
Évszak és időjárás:
- legnagyobb a tűzveszély és a tűz gyors továbbterjedésének veszélye a lom-
bosodás előtt (márciustól júniusig) és a csapadékmentes időszakok után.

Az erdőtüzek hat fajtáját különböztetjük meg:

Föld alatti tűz

A föld alatti tűz a talaj a föld felszíne alatt ég (például gyúlékony tőzeges láp).
Az oxigénhiány miatt csak lassan terjed tovább, és felismerhető a füstképző­
désről és az égett szagról.
Futótűz
A futótűz olyan tűz, amelynél a talaj felszíne és a talajt takaró alacsony növény-
zet erősen ég (például fú, lomb, alacsony bozót).
Fakoronák égése
Általában futótűzzel együtt fordul elő, és azt akár harminc méterrel is megelőz-
heti.
Rendszerint tűlevelű erdőkre korlátozódik.
Teljes erdőtűz
A teljes erdőtűznél a futótűzzel egy időben égnek a fakoronák és a környék
minden gyúlékony anyaga elég.
Egyes fák égése
Rendszerint villámcsapás okozza, felgyújtva egyes fákat.

298
 Légáramlat által elsodort égő anyagok okozta tűz
A szél vagy a tűz hatására létrejövő erős légáramlatok által elsodort égő anya-
gok (fűcsomók, ágak) okozzák az ilyen tüzet. Nagy tűzvészek esetén az égő
anyagok 400 rn távolságra is elrepülhetnek.

Az égési folyamatot meggyorsító tényezők:

- szél,
- emelkedő terep,
- laza tűlevelű aljnövényzet.
Az égési folyamatot lassító tényezők:
- sűrű, zárt fiatal tűlevelű faállomány,
- aljnövényzet nélküli zárt erdő,
- lejtős terep.
A tűz továbbterjedését gátló tényezők:
- nagyobb vízfelszínek,
- növényzettel be nem fedett területek, utak, sóderes, kavicsos területek stb„
- kiöregedett faállomány, lombos aljnövényzettel.
A tűzfront általában óránként 200-300 m sebességgel halad, erős szélben vagy
nagy tűzvészeknél óránkénti 1,5 km sebességet is elérhet.
Tűz keletkezhet
- öngyulladás,
- szikra vagy villámcsapás,
- figyelmetlenség,
- gyújtogatás következtében.

Magatartás tűz esetén

Tűz esetén két lehetőségünk van: vagy megfékezzük a tüzet, vagy elmene-
külünk.
A döntésnél az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni:
- a tűz nagyságát,
- a tűz továbbterjedésének gyorsaságát,
- a terepviszonyokat,
- a jelenlegi tartózkodási hely fontosságát,
- az érintettek számát és állapotát.

A tűz nagysága
A rendkívüli helyzetekben rendelkezésre álló korlátozott eszközökkel nagy
tüzeket nem lehet eloltani. Kis tűznél is intenzív a füstképződés, lehetetlen a
tájékozódás, igen nagy a füstmérgezés veszélye. Ezért egyetlen lehetőség ma-

299
rad: a menekülés. Az éppen keletkező tüzet azonban gyorsan és könnyen el le-
het oltani.

A tűz továbbterjedésének gyorsasága

Minél nagyobb a tűz, annál több időre van szükség mind a tűz eloltásához,
mind a meneküléshez. A becsült távolságból, a tűz terjedésének gyorsaságá-
ból és a tűz fóirányáb61 hozzávetőlegesen kiszámítható, mikor ér el bennünket
a tűz. Figyelembe kell azonban venni, hogy a szélirány igen rövid időn belül
akár 90 fokos fordulatot is vehet.

Terepviszonyok
A döntés szempontjából esetleg éppen olyan súllyal esik latba a tűz tovább-
terjedésének útjában álló, közvetlen közelében lévő, a rendelkezésre álló idő
alatt még meg is erősíthető akadály, mint egy kínálkozó, ideálisnak látszó me-
nekülési útvonal.

A tartózkodási hely fontossága

Ha olyan táborhelyen tartózkodunk, amely közel és távolban az egyetlen jó
túlélési lehetőséget biztosítja, vagy egyéb okokból kénytelenek vagyunk a tá-
borhelyen maradni, inkább a tűzoltás mellett fogunk dönteni. Ha azonban ép-
pen úton vagyunk, amúgy is mozgásban vagyunk, inkább a menekülést fogjuk
választani.

Az érintettek száma és állapota

Ha egyedül vagyunk, a tűz elleni küzdelem lehetőségei korlátozottak; vi-
szont nagyobb a mozgási lehetőség, és a döntésnél csak saját fizikai és pszi-
chikai állapotunkat kell figyelembe vennünk. Csoport esetén a helyzet en-
nek éppen az ellenkezője. E kritériumok kölcsönösen összefüggenek egy-
mással, a prioritások az adott helyzetnek megfelelően változnak. Csak a
helyzet világos, tárgyilagos megítélése után döntsünk, azután döntésünket
következetesen hajtsuk végre. (A csoport tagjaival is határozottan hajtassuk
végre!)

A tűz megfékezése
A tűzoltást lehetőleg ott kezdjük, ahonnan a tűz pereme felől a legnagyobb
veszély fenyeget. E szabálytól csak akkor térjünk el, ha biztos, hogy a tűzfron­
tot akadályokkal meg lehet állítani.
A személyek számától és a rendelkezésre álló eszközöktől függően a tűz
megfékezése lehet
- aktív (hó és oxigén elvonása) vagy
- passzív (éghető anyagok eltávolítása).

300
A tűz aktív megfékezése
Ilyenkor megpróbálunk rést ütni a tűz egybefüggő peremén, és e rést mind-
két oldalon igyekszünk szélesíteni. A rés szélein a lángok könnyebben alsza-
nak ki, és a hó is gyorsabban csökken.
Tűz megfékezése segédeszközökkel
(ágak, ruhadarabok, takarók, lapátok segítségével)
• Legjobb, ha többen ugyanolyan ütemben erősen a lángokra ütnek.
• Ha ez az aljnövényzet miatt nem lehetséges, több személy csoportosan ho-
mokot vagy földet dob a lángokba (kb. 5 méter távolságból).

1
1
Hely, ahonnan 1
a földet kiemelik 1 Fontos: egy-egy
2-3 főből álló csoport csoport tagjai egy-
Kidobott föld szerre dobnak, az
1. és 2. csoport
felváltva

Tűz megfékezése vízzel

(edények, különféle segédeszközök, például műanyag zacskók vagy sapkák
segítségével; az ilyen módszerrel csak akkor lehet tüzet oltani, ha elérhető kö-
zelségben van víz)
• Menjünk a tűz széléhez, amilyen közel csak lehetséges, így munkánk lénye-
gesen hatásosabb lesz.
• Irányítsuk a vizet a tűz aljához.
• Ha sikerült rést ütni, öntsük a vizet oldalról a tűz peremére.
A tűzoltás sűrű, zárt erdőben könnyebb, mert a szél nem tud behatolni, és
így nem éleszti a tüzet, ezáltal a tűz terjedése csekély.
Őrizzük meg nyugalmunkat akkor is, ha körülzárt bennünket a tűz. Csak a
tűz viszonylag keskeny pereme áll lángokban. Amikor a tűz peremén átszala-
dunk, védjük légzőszerveinket vizes kendővel.

301
 ® Odaszállt égő anyagok által okozott
tűzfészek

XXX Tűzmentes terület megteremtése

.&.&.& 1. A tűz pereme elleni támadás, a tűz­

mentes terület megőrzése érdekében

~ 2. A bal szárny áttörése, hogy a már le-

égett területre juthassunk

A tűz passzív megfékezése

Tűz megfékezése tüzet feltartóztató sávokon
• Használjuk ki a természetes, nem gyúlékony sávokat (utakat, patakokat,
sziklás terepeket).
• Lehetőleg szélesítsük ki ezeket tűzvédő sávokkal.
•Akadályozzuk meg a tűz átterjedését (aktív megfékezés; ügyeljünk arra,
hogy elpattanó szikrák ne okozzanak újabb tüzeket).
• Lehetőség szerint csökkentsük a velünk szembeni tűz peremét rövid, aktív
oltási módszerrel.

3. ember 2. ember l. ember

A tűz
":~!~,ooc==
__ ,_,-~
pereme

~.~
.... ------ ..~
. ""'= „ - - -
Védősáv:
kiemelt
föld
Háromfős csoportok:
1. Az első ember kétoldalt leszúrja az ásót
2. A második ember keresztben leszúrja az ásót
3. A harmadik ember kiemeli a földet, és a tűzzel szemközti oldalon 2-3 cm vastag-
ságban szétteríti

302
 Ha fakoronák égnek, a tűz nem terjed koronáról koronára. A lángra lobba-
náshoz és a továbbégéshez futótűzre van szükség. Ha az összes futótűzszigetet
azonnal eloltják, a tüzet feltartóztató sáv mögött nem gyulladhatnak meg a fa-
koronák.
Tűzvédő sávok létesítésekor vagy természetes akadályok kiszélesítésekor a
kiemelt földet a tűzzel szemközti oldalon 2-3 cm vastagon terítsük szét Ha
nincs más lehetőség, a tűzvédő sávokat kézzel kell elkészíteni.
Ha nincs erős szél, már 30 cm-es szélesség is elegendő.
Meredek terepen a tűzvédő sávot olyan mélyre kell kiásni, hogy az a legu-
ruló égő anyagot felfogja. A tűzvédő sáv hatását fokozni lehet azzal, ha a tűz­
zel szemközti oldalon e sávhoz csatlakozó terepsávot benedvesítjük.
Tűz megfékezése előtűzzel
•Néhány méterrel a tűzvédő sáv előtt gyújtsuk meg az aljnövényzetet (a szél
segítségével).
• Az előtűz ráterjed a tűzvédő sávra, azt leégetve kiszélesíti, és ezáltal lénye-
gesen hatékonyabbá teszi.
•Megfelelően időzítve több előtűz is gyújtható.

Néhány mé- Harmadik előtűz

ternyi távol- 1\ \ • 1 + 1 ·+ i 1 • Második előtűz

- +1 '+ 1 ·+ 1
ság az előtü­ 1 1 1 1 1 · Első előtűz
zek közt Védősáv vagy

t egyéb akadály

Menekülés
Ne siessünk el semmit! El tudunk menekülni még akkor is, ha a tűz terjedé-
si sebessége 3 km óránként.
Csak akkor fenyegethet bennünket veszély, ha nehéz, úttalan a terep, fizikai
teljesítőképességünk csökkent vagy az említettnél is gyorsabb a tűz terjedési
sebessége (ami kivételes eset).
Ajánlatos a következő magatartást tanúsítani:
• Soha se próbáljunk hegynek felfelé kitérni a tűzfront elől. Meneküljünk a
szélek felé.

303
•Ha víz van a közelben (folyó, tó), meriiljünk bele, úgy, hogy csak arcunk le-
gyen a víz felszíne felett. Arcunkat is folyamatosan nedvesítsük be; ha er6s
a füst, nedves kend6n keresztül lélegezzünk. A víz még nagyobb tűzvészek
hatására sem melegszik fel veszélyes mértékben.
• Ha van rá lehet6ség, szaladjunk át a tűz peremén, hogy a már leégett teriilet-
re jussunk (ruhánkat el6zőleg lehetőleg nedvesítsük meg). Védjük légző­
szerveinket nedves kend6vel. 60-70 cm magas lángokon gyorsan át lehet
futni.
• Ha más lehetőségünk nincs, a hó ellen védve magunkat (szikla, fatörzs, te-
repkiszögellés mögött), ássunk gödröt (szükség esetén kezünkkel és lábunk-
kal), laposan feküdjünk bele arccal lefelé, és fedjük be magunkat ruhákkal
vagy minél vastagabb földréteggel.
• Ha ruhánk tüzet fog, fojtsuk el a lángokat magunkat a földön hempergetve,
vagy úgy, hogy letakarjuk magunkat takaróval, sátorlappal, esőköpennyel.

Állatok
Rendszerint erősen túlbecsülik az állatokat mint a természetben előforduló
veszélyforrásokat. Ezért itt az állatoknak csak azokkal a csoportjaival foglal-
kozunk, amelyek rendkívüli helyzetben közvetve vagy közvetlenül valóban
életveszélyesek lehetnek. Ezek
-a rovarok,
-a kígyók,
-a halak,
- az emlősök.

Rovarok
Az említett csoportok között a rovarok a legveszélyesebbek. A mindennapi
életbőlnagy részüket jól ismerjük, és a modem egészségügy vívmányainak és
az orvostudomány fejlődésének köszönhetően normális köriilmények között
nem jelentenek veszélyt, csupán egyszerű kellemetlenséget.

A helyzet azonban rendkívüli helyzetekben hirtelen megváltozhat

- a fertőzés és a méreghatás,
- a másodlagos fertőzés,
- a testi és lelki ellenálló képesség csökkenése következtében.

Fertőzés és méreghatás
Fertőzésnél önmagukban ártalmatlan szúrások vagy harapások kórokozókat
juttatnak az emberi szervezetbe, amelyek ott továbbfejlődve életveszélyes be-

304
tegségeket okozhatnak. A második esetben a harapással vagy szúrással a test-
be juttatott méreg jelenti a veszélyt.

Másodlagos fertőzés
A harapás vagy szúrás okozta sérülést a felkaparás (viszketési inger) vagy a
fullánk eltávolítása súlyosabbá teszi. A rendkívüli helyzetekben a különösen
nehéz életkörülmények növelik a fertőzés következményeként fellépő, a gyul-
ladástól a gennyezésen át egészen a vérmérgezésig és ezzel életveszélyig ter-
jedő veszélyt.

A testi és lelki ellenálló képesség csökkenése

A rovarok elleni állandó védekezés nagy testi többletmegterhelést jelent,

amelyet a kevés vagy rossz alvás még fokoz. Ezzel fokozódik az amúgy is
nagy pszichikai megterhelés, ami különböző hibás reakciókat válhat ki, és
egészen az élni akarás elvesztéséig vezethet. Szükségesnek tartjuk rámutatni e
tényezők kölcsönhatására: csökkent ellenálló képesség (a test veleszületett vé-
dekezőkészségének csökkenése) jobb feltételeket biztosít a kórokozóknak a

Rovar Előfordulás Sérülés Lehetséges következmények

méh, darázs, világszerte szúrás a légzőszerveket ért szúrás esetén fulla-

lódarázs dásos halál, nagyszámú szúrás méregha-
tása halálos

pókok (fekete trópusok és harapás erősen csökkent ellenálló képesség

özvegy, rerne- mérsékelt esetén a méreghatás halálos
tepók) égöv

skorpiók trópusok és szúrás erősen csökkent ellenálló képesség

mérsékelt esetén a méreghatás halálos
égöv

szúnyog világszerte, szúrás fertőzés felkaparás útján, fertőzéssel

(moszkitó) minden föld- terjeszti a maláriát, sárgalázat,
részen visszatérő lázat, agyhártyagyulladást

légy világszerte csípés, fertőzéssel terjeszti az álornkórt és

érintés mechanikus úton a legkülönbözőbb
kórokozókat

305
 Rovar Előfordulás Sérülés Lehetséges következmények

bolha világszerte csípés fertőzés felkaparás útján, fertőzéssel ter-

jeszti a pestist, sárgalázat, galandférget

tetű mindenütt harapás ürüléke terjeszti a kiütéses tífuszt és a

a világon visszatérő lázat, fertőzés felkaparás útján

kullancs világszerte csípés fertőzés helytelen eltávolítás következté-

ben, terjeszti az agyhártyagyulladást,
kiütéses tífuszt és a visszatérő lázat

további szaporodásra. A kórokozók szaporodása fokozza a megterhelést. Ez

az állapot negatív hatást gyakorol a lelkiállapotra, ami tovább gyengíti az el-
lenálló képességet és így a kör bezárul.

Teendők a rovarok ellen

Szúnyogok (moszkitók), legyek
• Útvonalnak és táborhelyül lehetőleg szeles, száraz, magasan fekvő terepet
válasszunk, kerüljük a mocsarakat, folyó menti lapályokat, nedves terepré-
szeket.
• Menetelés, de főképpen pihenés alatt testünk minél nagyobb részét fedjük
be. A legjobb védelmet a moszkitóháló nyújtja. Ha ez nem áll rendelkezé-
sünkre, viseljünk zárt ruhát, és bőrünk fedetlen részeit vastagon dörzsöljük
be földdel vagy agyaggal.
• Lehetőleg gyakran mosakodjunk, így nem lesz erős izzadságszagunk.
• A füst távol tartja a moszkitókat és legyeket. Minél erősebb a füst, annál jobb.
Álljunk a füstbe, vagy vegyük körül magunkat több kisebb füstölő tűzzel.
• Lehetőleg gyakran tisztítsuk ki és szellőztessük ruházatunkat.
• Ha lehetséges, bőrünket és ruházatunkat nedvesítsük be benzinnel vagy
használjunk szúnyogriasztó (moszkitóriasztó) kenőcsöt.

Bolha
Lehetőleg gyakran és erősen mossuk meg testünket és mossuk ki ruházatun-
kat, vagy merüljünk víz alá (a bolhák nem tudnak úszni, így megfulladnak a víz-
ben).
• Gondoskodjunk arról, hogy testünk (hajunk) és ruházatunk menet közben is
lehetőleg nedves legyen.
• Táborhelyünket és környékét vízzel alaposan mossuk le.

306
• Megelőzés céljából: az elejtett vadakat feldolgozás előtt hagyjuk kihűlni, a
bolhák a kihűlő testet elhagyják.
Tetű
•Főzzük ki ruházatunkat.
•Amennyiben erre nincs lehetőségünk, vizsgáljuk át ruházatunkat és szedjük ki
a tetűket, mechanikus módon tisztítsuk meg a ruhát (poroljuk, rázzuk ki, ágak-
kal keféljük ki), és többször tegyük ki a tűző napra legalább két órára (ha le-
het, még hosszabb időre).
• Testünket lehetőleg szappannal mossuk, és szintén tegyük ki a nap sugarainak.
• Testszőrzetünket folyamatosan vizsgáljuk át, és szükség esetén borotváljuk le.
•Ne kaparjuk fel a tetűcsípések helyét (veszélyes másodlagos fertőzések kelet-
kezhetnek).
Kullancs
• Kullancsveszély esetén ruházatunkat lehetőleg gyakran keféljük és rázzuk ki.
•Vizsgáljuk át testünket, és távolítsuk el a még be nem hatolt kullancsokat.
•A már behatolt kullancsokat légmentesen zárjuk el (zsírral, olajjal, közvetlen
füsttel, gyantával), vagy tegyük ki őket hőhatásnak (kis láng, forró hamu, for-
ró víz segítségével), ennek hatására kihullanak.
• Amennyiben ez nem lehetséges, kíséreljük meg a kullancsot forgatással (hú-
zás nélkül) eltávolítani. Vigyázat: a bőrbe behatolt fej könnyen leszakad, és
gyulladást okoz.
Méh, darázs, lódarázs
• Ha csak kevés ilyen rovar van, ne mozogjunk. Ne ingereljük támadásra a rova-
rokat vad csapkodással (egy-egy csípés csak kivételes esetekben életveszé-
lyes).
• Egész raj támadása esetén lehetőleg meneküljünk mély vízbe, merüljünk le, és
ússzunk el.
• Amennyiben erre nincs lehetőség, igyekezzünk gyorsan elmenekülni sűrű
cserjéken vagy sűrű növendék erdőn keresztül (ez erősen akadályozza repülé-
süket).
• Ha erre sincs lehetőség, kuporodjunk össze, amilyen kicsire csak lehet, és szo-
rosan takarjuk le fedetlen vagy csak könnyű ruhával fedett testrészeinket (eső­
köpeny, sátorlap, takaró).
• Ha a rovarok megszúrtak bennünket, távolítsuk el a fullánkot (fertőzésve­
szély). Hideg vagy nedves föld enyhíti a fájdalmat (lásd a Hogyan segítsünk
önmagunkon és társainkon? című fejezetet).
Pókok és skorpiók
•Használat előtt gondosan vizsgáljuk át a tábort, pókok és skorpiók még a szük-
ségszállás tetőzetében vagy a fölé hajló faágakban is elbújhatnak (skorpiók kő
alatt!)

307
• Használat előtt vizsgáljuk át a levetett ruhát, cipőt, felszerelést.
• A csípéseket és marásokat a kígyómarásokhoz hasonlóan kell kezelni.

Kígyó
Az általános félelem a kígyóktól nagyrészt hamis vagy elégtelen ismereteken
nyugszik, és nem áll arányban a valódi veszéllyel. Csekély életveszélyt jelente-
nek, amit az alábbi tények is bizonyítanak:
- A világon kb. háromezer fajta kígyó létezik, ezeknek csupán 10-13 %-a ren-
delkezik méregfoggal és méregmiriggyel.
- A mérges kígyók marásainak több mint 50 %-a nem okoz tüneteket, vagy csak
minimálisakat, és csupán az esetek 25 %-a vezet általános mérgezéshez.
Ennek az az oka, hogy a kígyók mérge elsősorban emésztésüket szolgálja, a
zsákmány ellenállásának megbénítása csupán mellékhatás. Ezenkívül teljes
mértékben a kígyón múlik, hogy befecskendez-e mérget vagy nem.
A marások alábbi fajtáit különböztetjük meg:

- odadöfést marás nélkül,

- figyelmeztető marást (marás méregkiválasztás nélkül, rendszerint ellökésnek
tekintendő),
- védekező marás (rendszerint korlátozott méregkibocsátás, mivel a kígyó nem
tekinti eledelnek a megtámadottat),
- a zsákmány megmarása (nagyfokú méregkibocsátás, az emésztés megkönnyí-
tése céljából).

Ez a magyarázata annak, hogy csak könnyebb mérgezési tünetek mutatkoztak

egyes olyan személyeken, akiket erősen mérgező kígyók bizonyítottan többször
is megmartak.
A kígyóméreg vízben oldódó, ép bőrön veszélytelen (kivéve a szemet - lásd
kobra), és főképpen fehérjéket bontó enzimekből áll. A kígyók igen jól látnak
(tíz méterről felismerik a közelgő veszélyt), és kitűnő a szaglásuk. A föld moz-
gását is kiválóan érzékelik. Viszont szinte süketek, így lármával nem lehet a kí-
gyókat elűzni. Bár egyes kígyófajták nagyon gyorsan mozognak, még a leg-
gyorsabbak sem tudják utolérni a szaladó embert. A távolság, amelyből döfni
tudnak, általában a kígyók nagyságától függ; nagy kígyóknál e távolság megfe-
lel testhosszuk harmadának, kis kígyóknál egész testhosszuknak. A legtöbb kí-
gyó jól úszik. Mivel hidegvérűek, ha hideg az idő, lusták, nem aktívak, és bizo-
nyos éghajlati zónákban a hideg évszakban téli álomba merülnek.

308
 A mérges, illetve nem mérges kígyók nem rendelkeznek tipikus ismertetője­
lekkel, tehát ahhoz, hogy megkülönböztessük őket, az egyes fajták pontos isme-
rete szükséges.
Hogyan védekezzünk a kígyómarás ellen?
• A leginkább veszélyeztetett testrészeket magas szárú cipővel, csizmával,
hosszú nadrággal, hosszú ujjú öltözékkel és kesztyűvel védhetjük (a kígyó-
marások 50 %-a az alsó lábszárat éri térdig, 30 %-uk pedig az alkart a kö-
nyökig).
•Ne nyúljunk kövek alá, lyukakba, hasadékokba, repedésekbe stb. Ha ez elen-
gedhetetlenül szükséges, előbb egy ág segítségével vizsgáljuk meg a rést.
•Használat előtt gondosan vizsgáljuk át a pihenőhelyet és a táborhelyet.
•Igyekezzünk a talaj megmozgatásával (lábbal dobbantva) az esetleg ott levő
kígyókat elűzni.
• Ha mérges kígyóktól kell tartani, tisztítsuk meg a táborhelyet oly módon, hogy
talaját leégetjük (vigyázat: erdőtűz veszélye).
• Újbóli használatba vétel előtt gondosan vizsgáljuk át a levetett ruhát, cipőt, a
felszerelést és a csomagokat.
Ha a kígyó már közvetlen közelünkben van:
Döfési távolságon kívül:
• Térjünk ki, próbáljunk elmenekülni. He ez nem lehetséges, öljük meg vagy
űzzük el a kígyót a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ha a kígyó felfelé
nyújtózkodik, a föld felszínével párhuzamosan kell ütni, egyébként felülről le-
felé.
• Ne mozduljunk, és várjuk ki, míg lehetőség kínálkozik arra, hogy elmenekül-
jünk vagy ártalmatlanná tegyük (figyelemmel kell lenni a döfési távolságra,
csak az igazán jó lehetőségeket szabad kihasználni), vagy várjuk meg, míg a
kígyó magától eltávolodik.

309
~ Nyolc veszélyes mérges kígyó
e
Kígyó Nagyság és külső Elterjedés Magatartás

csörgőkígyó hossz: 2-2,5 m-ig Észak-, Közép- inkább agresszív, legtöbbször támadás előtt
szín: a homokszínűtől az igen sötétig és Dél-Amerika (de nem hirtelen megzavarva) csörög
(csaknem fekete) terjedő alapon változatos
mintákkal; alak: széles fej, vastag törzs
„csörgő" a farok végén

kobra hossz: fajtól függően, többnyire 1,5-3,5 m, Délkelet-Ázsia, Afrika, faj szerint félénk vagy agresszív, izgalmi állapotban
(különböző fajok) max. 5,5 m (királykobra) Közel-Kelet rendszerint (nem mindig) felemelkedik,
szín: fekete, szürke, barna vagy sárgás, és kifeszíti nyaksőrét; a mérget 3,5 m-re
rendszerint jellegzetes pápaszem- tudja lövellni (vigyázat: a szemből azonnal ki kell
rajzolattal a nyaksőrén mosni, mert megvakíthat, egyébként a méreg
alak: viszonylag karcsú törzs veszélytelen)

mamba hossz: 3,5 m-ig; szín: zöld vagy sötét- Afrika inkább félénk; csak a párzási időben agresszív; igen
(különböző fajok) színű,rajzolat nélkül; alak: vékony törzs gyors
(1-2 cm átmérőjű)

sugárkígyó hossz: 1,2-1,5 m, max. 1,8 m; szín: Délkelet-Ázsia inkább félénk; támadás előtt nem tekeredik össze
(különböző fajok) általában fényes sárga-fekete vagy
fekete-fehér keresztsávokkal, alak: karcsú
törzs, kis fej (alig szélesebb, mint a nyak)

torkígyó hossz: 1,2-1,5 m; szín: sárga, barna Ausztrália, csendes-óceáni inkább félénk, csak akkor agresszív, ha rajtaütnek
vagy szürke, hasoldala fehér; térség
alak: karcsú törzs, kis fej
 Kígyó Nagyság és külső Elterjedés Magatartás

tigrisvipera hossz: 1,2-1,5 m, max. 1,8 m Ausztrália, csendes- igen agresszív, ha izgatott, megfeszíti nyakát, nagyon
szín: sötétzöld, szürke, barnától a óceáni térség gyorsan támad
narancsszínúig, sötét vagy világos
keresztcsíkozással
alak: erős törzs, fej szélesebb,
minta nyak

halálvipera hossz: 70 cm; szín: szürke, barna, Ausztrália inkább félénk, csak rajtaütés vagy veszély esetén ag-
rózsaszíntől téglavörösig, a környezet csendes-óceáni térség resszív; lassú; kitűnően álcázott,
színétől függően (ahhoz alkalmazkodni nehezen vehető észre
tud); rendszerint sötét keresztcsíkozás
alak: vastag törzs, fej lényegesen széle-
sebb a nyaknál, rövid, vékony farok

áspiskígyó hosz: 2-2,5m Afrika inkább félénk

szín: változó, a szalmasárgától fenyegető mozdulatként kitátja a száját
a feketesárgáig és a bronzszínúig,
több, sötétebb keresztcsíkkal
alak: vastag törzs, a fej szélesbb
a nyaknál

.....,
._
._
Halak
Ha tudjuk, szükség esetén mi a teendő, akkor általában véve a halak jelentik a
legkisebb veszélyt. Ha hosszabb ideig tartózkodunk vízben, a lehűlés vagy a ki-
meiiilés nagyobb veszélyt jelent, mint a halak. A halak
-harapása,
- mérgező szúrása vagy
- elektromos ütése jelenthet veszélyt.

Harapás
A harapás veszélyessége függ a halak nagyságától (például cápa), számuktól
(például a rajokban vadászó piranha), vagy attól, mennyire erősen tud fogva tar-
tani bennünket (például muréna).

Mérgező szúrások
A szúrásnál egyes halak a kígyókéhoz hasonló mérget fecskendeznek be. A
méregtüskék a hal hátsó uszonyán, oldaluszonyain, a farok tövénél vagy végé-
nél helyezkednek el.

Elektromos ütések
Az elektromos ütések 250 V feszültséget is elérhetnek, és a hal érintésekor
jönnek létre. Eszméletlenséget okozhatnak, és így vízbefúláshoz vezethetnek.

Általános teendők a halak okozta balesetek megelőzésére:

• A vízben mindig legyen rajtunk cipó és ruha (védőhatásán kívül a sötét ruhá-
zat csökkenti a cápatámadás veszélyét is).
• Gondosan figyeljünk arra, hova lépünk a vízben és mit fogunk meg.
• Ha úszunk, mozdulataink legyenek lehetőleg nyugodtak és egyenletesek.
•Ha nincs búvárszemüvegünk, akkor is figyeljük a víz alatti környezetet (a sós
víz kezdetben égeti a szemet, ezenkívül a látás is homályos, de még 15 m tá-
volságban is észrevehető a mozgás).
• Meredek partoktól legalább 5 m távolságot tartsunk.
• Ne nyúljunk bele résekbe, lyukakba vagy nyitott kagylókba.
• Keiiiljük a halrajokat.

A cápa a legfélelmetesebb tengeri állat. A kutatások eddig kevéssé derítették

fel magatartását, ami valószínűleg sokban hozzájárul ahhoz, hogy olyan félel-
metesnek tartják. Sokszorosan nagyobb annak veszélye, hogy villámcsapás ér
bennünket, mint hogy cápa támad meg. A statisztikai adatok szerint az egész vi-
lágon évente a cápák támadásának kevesebb mint egy tucat ember esik áldoza-
tul. Mindenesetre ez a statisztikai adat csak azokat a haláleseteket foglalja ma-

312
gában, amelyeket mint cápatámadás következményét jelentettek be. Mindazo-
kat, akiknek testét nem találják meg, a statisztika „vízbefúltaknak" tünteti fel,
ami az adatok pontatlanságát eredményezi.

Teendők cápa támadása esetén:

•Soha se próbáljunk elmenekülni, hanem lassan ússzunk a cápa felé vagy oldalt
ússzunk el mellette.
• Állandóan figyeljük a cápát.
• Víz alatti közvetlen támadás esetén erősen kiáltsunk rá a cápára, vagy keltsünk
lármát a víz felszínét ütögetve.
• Cápabottal (kb. 1 m hosszú, hegyes bot), vagy szükség esetén kézzel vagy láb-
bal lökjük el a cápát.
•Védekezésünk (a késsel is) irányuljon a szeme vagy kopoltyúi ellen (szeme el-
len szükség esetén akár puszta kézzel).
• Erősen kapaszkodjunk bele a cápába (legjobb, ha egyik uszonyába), és rövid
ideig hagyjuk, hogy a cápa magával húzzon bennünket.

313
~ Hét veszélyes hal
~

Hal/nagyság Eltrejedés Veszély Magatartás Különös ismertetőjel

Cápa minden tenger- harapás 18 °C alatti vízhőmérsékletnél rendszerint nyugodt mozgás és nagy körök: kíváncsiság;
(különböző ben, a folyó- lusta és nem aktív; igen kíváncsi, izgatott mozgás és kis körök: támadókedv
fajok) torkolatokig általában csak vérszagra vagy provokációra
8m-ig (helytelen magatartásra) reagál agresszívan

rája minden meleg 250 V-ig terje- főleg trópusi vizekben. Nyílt vizekben ve- nehezen vehető észre, homokkal lefedi magát
(különböző tengerben dó elektromos szélytelen; csak provokáció esetén veszé-
fajok) ütés (ájulás lyes
4m-ig folytán vízbe
fulladás) vagy
méregtüske álta-
lában a farok
végén (méreg-
hatás és másod-
lagos fertőzés)

muréna minden meleg harapás, másod- sziklaüregekben és hasadékokban él; a harapás maga nem mérgező, de a hal fogai
4m-ig tengerben lagos fertőzés támadásra kész, különösen közvetlen közt levő rothadó ételmaradványok miatt
életterében különösen nagy a fertőzés veszélye
(vérmérgezés)

barrakuda minden meleg harapás igen kíváncsi, de alapjában véve nem röviddel a támadás előtt rendszerint függőleges
1,5 m-ig tengerben agresszív; főleg nagyobb rajokban csíkminta látható rajta
veszélyes
 Hal/nagyság Elterjedés Veszély Magatartás Különös ismertetőjel

piranha a trópusi harapás a vízben levő legkisebb vérnyomok nagyétkűek

20-45 cm dél-amerikai agresszívvá teszik; nagy tömegben
folyókban igen veszélyes

sziklahal minden meleg méregtüskék a nem agresszív, de nem is tér ki formája és színe kiválóan alkalmazkodik kör-
25-40cm tengerben hátuszonyon nyezetéhez, és ezért nehezen vehető észre

bengáli minden meleg méregtüske a nem agresszív, de a rálépéskor nagy

tűzhal tengerben hátuszonyon a sérülés veszélye
20-70cm és oldaluszo-
nyokon

~
.......
v,
Emlősök
Valódi veszélyt általában csak a nagyobb emlősállatok jelentenek. De - mint
azt a tapasztalatok mutatják - a legtöbb esetben maga a megtámadott személy a
támadás oka (a kellő elővigyázat hiánya, hanyagság, tudatlanság).
Különös elővigyázatosságra van szükség, ha
- falkából kivert állattal,
- veszélyeztetett vagy sebesült állattal,
- kölykeivel levő állattal és
- beteg állattal találkozunk.

Falkából kivert állat

Azok az állatok, amelyek túlságosan öregek ahhoz, hogy más ragadozókra
vadásszanak, és ezért emberre vadásznak, vagy azok az állatok, amelyeket fal-
kájuk kizárt, szociális magatartásukban zavarttá és agresszívvá válnak, és gyak-
ran egyedül kóborolnak.

Veszélyeztetett vagy sebesült állatok

Az ilyen állat támadása önvédelmi reagálás vélt vagy valóságos veszélyre
(például félelem, hogy elvágják a vízforrástól, illetve vadászat alkalmával tör-
tént sérülés).

Kölykeikkel levő állatok

Az anyaállat e periódusban (erős anyaösztön) minden megzavarást a kölykei
ellen támadásként értékel, és ez védekezési reakciót vált ki.

Beteg állatok
A legveszélyesebb betegség, amellyel az emlősállatok az embert megfertőz­
hetik, a veszettség. A világ minden táján előfordul, kivéve néhány földrajzilag
izolált területet (mint Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Nagy-Britannia, és bárme-
lyik emlősállat megkaphatja. A veszettséget a megbetegedett állat nyála vagy
váladéka viszi át az emberre. A betegség a fertőzés után bizonyos idővel tör ki
(a lappangási idő tíz naptól nyolc hónapig terjedhet, legtöbbször azonban l-2
hónap). Ezen időszak alatt még eredményesen alkalmazhatók ellenintézkedések
(orvos, kórház). A betegség kitörése után a veszettség rendszerint halálos.
A veszettséggel fertőzött állatok harapásának azonban csak egy része okoz
megbetegedést.
A veszettség jelei az embernél:

- Előstádium (már napokkal vagy hetekkel a tipikus tünetek megjelenése előtt):

316
 - félénkség, letörtség;
- rosszullét, fejfájás;
- makacs álmatlanság;
- a harapás helye fájdalomra érzékeny, viszket, ég vagy érzéketlen.
Tipikus tünetek:
- ivásnál a nyelóizmok fájdalmas görcse, néha már a folyadékfelvétel gondo-
latánál is;
- nyálfolyás;
- esetenként nagyfokú izgatottság, őrjöngéssel, harapással, köpködéssel és ki-
abálással;
- gyakori letargia és nagy alvási szükséglet;
- fokozódó bénulások, amelyek néhány nap alatt halálosak.
A veszettség jelei állatoknál:
- elhanyagolt, gyámoltalanság benyomását keltő külső;
- a természetes félénkség hiánya, bizalom vagy
- természetellenes agresszivitás.

Teendők veszettség veszélye esetén:

• Kerüljük a természetellenesen barátságos állatokat, ne érintsük meg őket.
• Ne érintsünk meg kimúlt vagy megölt állatokat (beszáradt nyál lehet a bőrü­
kön).
•Ne nyúljunk hozzá gyanús állati ürülékhez sem (tüzelőanyag).
•Ha a harapás megtörtént (akár denevér vagy például hörcsög harapott meg
bennünket), a sebet vízzel és szappannal azonnal alaposan ki kell mosni.
Ha nagyobb állatokkal (elefánt, tigris, oroszlán, bivaly, medve, vaddisznó, far-
kas) kerülünk szembe, tartsuk magunkat az alábbi szabályokhoz:
• Maradjunk nyugton és ne tegyünk gyors, agresszív mozdulatokat.
•Lassan és megnyugtatóan beszéljünk az állathoz (a monoton hang nyugtatóan
hat).
• Lassan, oldalazva menjünk el a veszélyeztetett területről.
•Soha ne forduljunk hátra és ne szaladjunk el (ez ösztönösen kiváltja az üldö-
zést).
• Soha ne nézzünk mereven az állat szemébe (inkább a mellére, hasára vagy
mellé nézzünk).
•Soha ne álljunk az anyaállat és kölykei közé (anyaösztön).
•Soha ne vágjuk el az állat útját (az ivóhelyhez, zsákmányhoz, falkához, tábor-
helyéhez).
•Ha ez nem lehetséges, adjunk lehetőséget az állatnak, hogy más utat válasszon
(ne „szorítsuk sarokba").

317
Megelőző intézkedések:
• Táborunkat ne állítsuk fel ivóhelyeknél, ott, ahol zsákmányukat keresik vagy
vadösvényeknél.
• Tartsuk tisztán a tábort (hulladékok).
• Biztonságosan tároljuk az élelmet.
•Gyújtsunk nagy tüzet (az állatok félnek a tűztől), és maradjunk annak közelé-
ben (különösen éjjel).

Kutya
A kutya az emlősállatok közt különleges helyet foglal el. Különböző fajtái az
egész világon elterjedtek és többnyire bizonyos közösségben él az emberrel. E
közösségben különböző szerepeket tölthet be:
- lakó- vagy játszótárs (családi kutya),
- vadásztárs (vadászkutya),
- segítőtárs a munkában (szánkót húzó, vakvezető, nyomkereső kutya),
- feladata az őrzés-védelem (őrző-védő kutya).
Az emberekkel való szoros kapcsolata ellenére bizonyos nagyságtól kezdve a
kutya életveszélyessé is válhat. Ez a már említett általános veszélyeken kívül
vonatkozik különösen az elvadult vagy az ember megtámadására betanított ku-
tyákra. A kutyák teljesítőképességének és magatartásának ismerete lényegesen
megkönnyíti, hogy e veszéllyel szembe tudjunk nézni.

Látás
Helytelen azt gondolni, hogy a kutya kevésbé támaszkodik a szemére, mint az
ember. Csupán másképpen lát. Megfelelő kontraszttal rendelkező háttér esetén
az általa ismert személyeket és állatokat jellegzetes mozgásukról már 300 mé-
terről is felismeri. Viszont ellenszélben (amikor nem érzi a szagot) ugyanazokat
a személyeket és állatokat, ha mozdulatlanul állnak és nem keltenek zajt, még
néhány méter távolságból sem észleli. A színeket a kutya rosszabbul és máskép-
pen látja, mint az ember.

Hallás
A kutyához képest az ember szinte süket. A kutya sokkal nagyobb frekvenci-
atartományban hall meg hangokat, és mozgatható fülkagylóinak köszönhetően
2 foknyi pontossággal meg tudja állapítani a zajforrás helyét (összehasonlításul:
az ember 16 foknyi pontossággal).

Szaglás
A kutya szaglóérzéke 36-szor élesebb, mint az emberé, és szaglóhámja 16-
szor vastagabb. E fölénye agyberendezésében is tükröződik. Bár agya testsúlyá-
hoz viszonyítva majdnem ötször kevesebb, mint az emberé, szaglóidegközpont-

318
jának tömege egész agytömegének egyhetede (összehasonlításul: az ember szag-
lóidegközpontja csupán kis, néhány gramm súlyú lebeny).
A zsákmány felismerésében és üldözésében az orr játssza a főszerepet. Szag-
lászik: ily módon a kutya a nyornhoz tapadó bizonyos szag alapján követi a nyo-
mot.
A szagnyomok több elemből tevődnek össze:
- a nyomot hagyó (állat vagy ember) egyéni szagából,
- a cipő szagából és egyéb kísérő szagokból (embernél),
- a nyom által okozott sérülések szagából (széttaposott vagy letört növények, a
benyomott területeken levő friss föld, széttaposott lárvák, hangyák stb. szaga).
Amennyiben különböző talajokon keresztül vezetnek a nyomok, szaguk meg-
változik (például az erdőből réteken keresztül szántóföldre vezető nyomok).
A kutya könnyebben különböztet meg különböző időpontokban keletkezett
nyomokat, mint egyidőseket, és 10 percnyi időkülönbséget is meg tud állapítani.
A nyom tartóssága függ:
- a talaj fajtájától,
- az éghajlattól,
- az évszaktól,
- az időjárástól.
Az alábbi táblázat a nyomok tapasztalat szerinti tartósságát tünteti fel:

Időjárás Talaj Tartósság

száraz köves talaj, aszfalt a nyom nem marad meg

nedves köves talaj, aszfalt IOperc
száraz homokos talaj, növényzet nélkül IOperc
nedves homokos talaj, növényzet nélkül 30perc
nedves levegő, füves talaj, növényzettel 24óra
mérsékelt szél,
csekély napsütés
száraz levegő, füves talaj, növényzettel 6óra
erős talaj menti szél,
erős napsütés

záporeső bármilyen talaj minden nyomot elmos

nedves vagy száraz homokos part a nyom nem marad meg

319
Az erdő minden nyomot megőriz, mivel véd a szél és nap ellen. Gyenge, szitáló
eső felfrissíti a nyomokat. Az é.ijel keletkezett nyomok harmat esetén különösen
jól tartanak.

Teendők, ha kutya üldöz

A terepforma adta lehetőségek kihasználása
• Ha mély terephullám, mély árok vagy éles kiszögellés fed el bennünket, sza-
gunk csak felfelé terjed, és azt a kutya szaglászással nem tudja megállapítani
(figyelemmel kell lenni a szélirányra).
• Ha a terep akadályain, meredek tereprészeken, szúk hasadékokon, szurdoko-
kon átmászunk vagy különösen sebes sodrású vízen átmegyünk, ez lehetetlen-
né teheti a követést, vagy legalábbis időt nyerhetünk.
Az útvonal megválasztása
• Ha hosszabb szakaszon át például vízen keresztül visz menekülési útvonalunk,
nem marad meg a szagunk és nem hagyunk nyomokat (vigyázni kell a víz el-
hagyásakor).
• Ha menekülési utunk állati ürüléken vagy gyakran használt vadcsapásokon át
vezet, a kutyát más szagok eltérítik (ezt kombinálhatjuk a talaj változtatásá-
val: például erdőtalaj-kavicsos talaj).
• Ha kemény, sima talajon menekülünk (jég, sima felületű sziklák, aszfalt vagy
betonfelületek, vasúti sínek), a nyom nem sokáig marad meg. Ha saját útvona-
lunkat többször keresztezzük (10 percen belül), hirtelen több, egyforma nyo-
mot tapasztal a kutya, amelyek különböző irányokba visznek.

0
~

A talaj formájának kihasználása ~ Saját útvonalunk keresztezése

A szag elfedése
• Jelent6sen megnehezíti a kutya számára, hogy a nyomunkat kövesse, ha erős
szagú anyagokkal (állati trágyával, vérrel vagy vizelettel, megrágott do-
hánnyal, benzinnel, dízelolaijal, petróleummal) saját szagunkat - különösen a
lábak környékén - elfedjük.
• Ha csípős illatanyagokat (borsot, chilit, mustármagot) szórunk el a nyomokra,
a kutya igen érzékeny szaglóidegeinek működését bizonyos időre (legfeljebb

320
 háromnapi időtartamra) megbéníthatjuk: (ez természetesen csak száraz időben
lehetséges).
A fenti módszerek kombinálása jelentősen növeli hatékonyságukat, és erre
szinte mindig van lehetőség. Ha a kutya mindezek ellenére megtalál bennünket
és támadásra kerül sor, különbséget kell tenni az elvadult kutya és az ember
megtámadására betanított kutya között. Ez utóbbi parancsra (amelyet már az ül-
dözés kezdetekor megkaphatott) azonnal és az éppen fennálló helyzetre tekintet
nélkül támad, ahogy arra megtanították. Támadását semmivel sem lehet elhárí-
tani.
Más a helyzet az elvadult kutyánál. Ez vadászzsákmánynak tekint bennünket,
támadásának indoka rendszerint az éhség. Ezért számára különösen kedvező
pillanatot fog választani a támadásra. Ezenkívül attól függően, mennyire éhes,
hajlandó lesz támadását megszakítani vagy arról lemondani, hogy könnyebb zsák-
mányt keressen magának. Mindenesetre ebben az esetben lényegesen több időnk
marad arra, hogy a támadásra felkészüljünk, vagy megelőző cselekménnyel meg
is akadályozzuk:.
Ha támadásra kerül sor, a következőképpen védekezhetünk:
• Adjunk valamit a kutyának, amire ráharaphat (például a jól védett alkarunkat
vagy öklünket).
•Ügyeljünk arra, hogy eközben semmi esetre se essünk el.
• Hosszúpofájú kutyáknál (például juhászkutyáknál) kővel, husánggal, esetleg
ököllel fentről lefelé üssünk pofája közepébe (szemei és orra közé). Mivel a
kutya felső állkapcsa a ráharapás folytán rögzített állapotban van, az ütés kö-
vetkeztében eltörhet, és ezáltal a kutya harcképtelenné válik.
• Rövidpofájú kutyáknál (például bokszer) amilyen erősen és ahányszor csak le-
hetséges, lépjünk cipóorrunkkal a kutya hasába és !ágyékába. Meghosszabbít-
hatjuk: a védekezés időtartamát, ha szabad kezünkkel fejét odarögzítjük ahhoz
a kezünkhöz, amelyre ráharapott.
A kutya rágónyomása 200-400 kg/cm3 (összehasonlításul: az ember rágófo-
gaié 70 kg/cm3).
A kutya tehát a védtelen alkart könnyen át tudja harapni. A ráharapásra oda-
nyújtott karunk védelmére készítsünk vastag, erős párnázatot (takaró+ sátor-
ponyva), vagy tartsunk oda alsókarunkhoz (erősítsünk fel rá) azzal párhuzamo-
san egy vastag husángot.
A kutyának csak saját fajtájával szemben vannak gátlásai a harapásnál, az
emberrel szemben nincsenek. Ezért helytelen azt hinni, hogy fekvő embert a ku-
tya nem támad meg, vagy nem harap meg. A helyzet ennek éppen fordítottja:
ugyanúgy, ahogy a menekülés ösztönösen üldözést vált ki a kutyából, a kutya
támadó kedvét csak növeli az ember nyilvánvaló, szemmel láthatóan kedvezőt­
lenebb helyzete.

321
ISMERETLEN TEREPEN
Senki sem lehet biztos abban, hogy hirtelen és váratlanul nem találja-e magát
egyszer ismeretlen terepen. Rövid, ártalmatlan gyalogtúra során eltévedhetünk;
ha lezuhan a repülőgép, ha hajótörést szenvedünk vagy menekülni kell utazás
közben, arra kényszerülünk, hogy teljesen ismeretlen környezetben éljük túl az
eseményt.
Ha eltévedünk, a legkülönbözőbb módokon lehet ismét visszatalálni az ismert
környezetbe, hiszen a távolabbi környezet jellege és adottságai ismertek. Más a
helyzet a második esetben: itt esetleg arra van lehetőségünk, hogy például a re-
pülési útvonal, a repülő indulása és a lezuhanásig eltelt idő alapján nagyjából
megállapítsuk tartózkodási helyünket (kontinens, ország), de környezetünk min-
den egyéb adottsága ismeretlen előttünk. Előfordulhat, hogy számunkra teljesen
ismeretlen vidéken találjuk magunkat (sivatag, dzsungel, sarkvidék), ami még
nehezebbé teszi a helyzetet.

Hogyan találunk vissza ismert terepre?

Ha van nálunk térkép és/vagy iránytű, viszonylag egyszerűen visszatalálha-
tunk (lásd a Tájékozódás című fejezetet). Ha ilyen segédeszközeink nincsenek,
mindenekelőtt érzékszerveinkre kell támaszkodunk:

látás keressük az ismert tereppontokat vagy fonnákat

(legjobb dombról (hegycsúcs, víz, épületek)
vagy fáról) éjjel a fényeket (település, autók)

hallás figyeljünk a víz okozta neszekre (hullámok, folyó

zaja), az állati neszekre (kutya, tehén), utcai zajokra
(motorok, dudálás, rádió), városi zajokra (templomi
harangok, szirénák)

szaglás figyeljünk a tűz vagy ipari létesítmények füstjére,

gépkocsik kipufogógáza, csatornák, állatok, széna,
tengervíz szagára

Ha mindezzel nem érünk el eredményt, meg kell próbálkoznunk a kereséssel.

Két módszere van:
- a körkörös módszer és
- a csillagmódszer.

322
Körkörös módszer
•Jelöljük meg jelenlegi tartózkodási helyünket (A).
• Gondolkozzunk azon, mennyi idővel ezelőtt hagytuk el a biztosan a helyes
úton levő tereppontot, mennyi ideje járunk már ismeretlen területen (feltehe-
tően kb. 10 percre; nem valószínű, hogy már hosszabb ideje megyünk anélkül,
hogy észrevettük volna: eltévedtünk).
•Menjünk most 15 percen keresztül bármely irányba. Jelöljük meg útvonalun-
kat és mérjük le a megtett távolságot (a következő útmutatás szerint).
•Jelöljük meg ezt a pontot (B), és 60 fokos szögben jobbra vagy balra fordulva
(lásd lejjebb) tegyünk meg visszafelé ugyanilyen távolságú utat (A-B), és je-
löljük meg ezt az utat is.
•Jelöljük meg ezt a pontot (C), és 60 fokos szögben térjünk el az eddig irányvo-
naltól ugyanabban az irányban, mint kezdetkor (jobbra vagy balra). Tegyünk
meg újból ugyanolyan távolságot, mint előbb.
•Ez utóbbi eljárás hatszori megismétlése után elméletileg megint a (B) ponthoz
kell elérkeznünk. De e körben való vándorlás során biztosan már előbb is ráta-
lálunk az ismert terepre vagy az elvesztett útra.

X biztosan a helyes úton

levő utolsó pont
A jelenlegi tartózkodási
hely
~ tervezett útvonal
~~:.: ténylegesen megtett út
XA = kb. 10 perc
(kb. 300 m)
AB= kb. 15 perc
(kb. 450 m)
EA = az elvesztett úttal
való találkozás helye

''(t;

I ~·

Az útirányt iránytű nélkül legjobban úgy lehet betartani, ha a látóhatár feltűnő

tárgyaihoz igazodunk.
Keressünk a tervezett útirányban egy lehetőleg távoli tereppontot (például er-
dőben), akkor úgy megyünk a helyes útirányban, ha az ebbe az irányba eső két
pont mindig fedi egymást.

323
 Csoportos menetelésnél a tereppontokat előreküldött személyek is helyettesíthetik.
Ha egyedül vagyunk és nincs lehetőségünk arra, hogy a fent említett módsze-
rek valamelyikét alkalmazzuk (köd, hófúvás vagy kedvezőtlen terepviszonyok
esetén), igazodjunk a szélhez vagy a nap hősugárzásához. E célból állapítsuk
meg, hogy amikor a kívánt útirányban állunk, mely irányból érezzük testünkön
a szélfúvást vagy a hősugárzást (akkor is, ha közvetlenül nem is látható a nap).
Amíg menet közben a szél és a nap hatásának iránya nem változik, jó úton hala-
dunk. Ez a módszer rövidebb távoknál (kb. 2 km-ig) igen jól alkalmazható.
Hosszabb távok esetén számításba kell venni a nap állásának, illetőleg a szél irá-
nyának esetleges változását.

Távolságok mérése
Terepen a távolság mérésének legjobb mértékegysége a lépés, amely általában
70 cm-nek felel meg. Ám a lépés hosszát különböző tényezők befolyásolják.

A lépés rövidebb, ha (homok, kavics, agyag, iszap stb.),

- fáradtak vagyunk, - a terep síkos (hó, jég).
- hegyen felfelé megyünk,
- ellenszél van, A lépés hosszabb, ha
- nehéz ruházatot és cipót viselünk, - hátszél van,
- súlyos terhet cipelünk, - hegyen lefelé haladunk,
- puha, süppedékes talajon megyünk - sietünk.

Ahhoz, hogy lehetőleg pontosan tudjunk mérni, ismernünk kell átlagos lépés-
hosszunkat. Menjünk tíz lépést, mérjük le a megtett utat és az eredményt osszuk
el tízzel; így megkapjuk átlagos lépéshosszunkat. Ha e mérést megismételjük
különböző talajokon, akkor különböző adottságú talajokra vonatkozó lépés-
hosszúságunk is rendelkezésünkre áll
Ha bizonyos távolságot le akarunk mérni, akkor a megtételéhez szükséges lé-
péseket megszámoljuk (legjobb, ha százas csoportokban) és méterben kifejezett
lépéshosszunkkal beszorozzuk
Másik lehetőség: bizonyos hosszúságú tárgy, amelyet a mérendő tárgyra fek-
tetünk. A legjobban megfelel e célnak egy nem táguló, 10-20 m hosszú zsineg.
324
Szögek mérése
Az egyenlő oldalú háromszög minden egyes szöge 60 fokos. Három egy-
forma hosszú botból vagy három egyenlő részre vágott zsinórból alkossunk
egyenlő oldalú háromszöget, úgy, hogy egyik oldala jelenlegi útirányunkba
mutasson. A két másik oldal 60 fokos szögben az új útirányba mutat. A helyes
út keresésekor használt útvonalat feltétlenül meg kell jelölni, hogy szükség
esetén - visszamenve ezen az útvonalon - a kiindulópontot (A) biztosan meg-
találjuk.

B Régi útirány

Csillagmódszer
• Jelöljük meg, hol állunk jelenleg.
• 15 percig menjünk tetszés szerinti irányba, és jelöljük meg útvonalunkat.
• Ha időközben nem találjuk meg az elvesztett utat, a megjelölt útvonalon
menjünk vissza az A pontig.
•Ismételjük meg ezt az eljárást más irányba, míg meg nem találjuk a helyes utat.
az utolsó, biztosan a helyes
úton fekvő pont
hely, ahol jelenleg állunk
tervezett útvonal
útvonal, amelyen ténylege-
sen haladunk
kb. 10 perc (kb. 300 m)
= kb. 15 perc (kb. 450 m)
= a pont, ahol az elvesztett
utat megtaláljuk.

325
 Amennyiben egyik módszer sem vezet eredményre, olyan helyzetben va-
gyunk, mintha idegen, ismeretlen környezetben lennénk.

Túlélés ismeretlen környezetben

Miután megtettük a helyzetnek megfelelő, azonnali intézkedéseket (önse-
gély és a társaknak nyújtott segítség, védekezés a természeti erők ellen, hely-
zetfelmérés és a felszerelés, ruházat stb. biztonságba helyezése, valamint a
pszichikai „sokk" legyőzése), tábort kell felállítani.
A táborhely kiválasztása és a tábor megszervezése szempontjából döntője­
lentőségű, fenyeget-e bennünket veszély, elsősorban emberek részéről.

Tábor felállítása - ha nem fenyeget bennünket veszély

Ebben az esetben a tábor helyét az alábbi szempontok alapján kell megválasztani:
'

- Van-e vízvételi lehetőség a közelben? Rendszerint előnyben részesítendő a

folyóvíz, mert kevésbé szennyezett. Vigyázat: figyelembe kell venni, hogy
esetleges árvíz (hóolvadás, eső) veszélyeztetheti-e ezt a vízvételi lehetőséget.
- Van-e fa a közelben? Az építéshez és tüzeléshez sok fára van szükség, kü-
lönösen akkor, ha több személy táborozik és ha jelzőtüzeket kívánunk fel-
állítani; törekedjünk arra, hogy lehetőleg kevés munkaráfordítással fedez-
hessük a szükségletet.
- Nem fenyegetik-e objektív veszélyek a táborhelyet (kőomlás, jégomlás, föld-
csuszamlás, lavina)?
- Védett-e a táborhely a szél és az időjárás viszontagságai ellen? Például aljnö-
vényzet nélküli erdőben, szabad térség szélén fekszik, ahonnan könnyebb jel-
zéseket leadni, hogy megtaláljanak bennünket, vagy dombok, hegygerincek
mögött, szélárnyékban terül el.
- Sima és száraz-e a talaj?

Hogyan segíthetjük elő, hogy megtaláljanak bennünket?

A legtöbb esetben feltételezhető, hogy legalább egy bizonyos ideig keresnek
bennünket.
Az alábbiakkal segíthetjük elő felkutatásunkat és növelhetjük a siker kilátásait:
• Azonnal és minden rendelkezésre álló eszközzel (rádióval, akusztikai, optikai esz-
közökkel) igyekezzük felvenni a kapcsolatot a felkutatásunkra indult csoporttal.
• Állítsunk fel őrszemeket, akik állandóan figyelik a környezetet (vizet,
égboltot, terepet).
•Határozzuk meg, hogy az őr riasztása esetén hogyan történik a kapcsolatfel-
vétel (ki, mivel, hol).

326
•Meghatározott helyen készítsük elő (az adott helyzetnek megfelelő) eszkö-
zöket, hogy gyorsan reagálhassunk.
• Készítsünk elő a közelben leszállóhelyet helikopter részére.

A tábor rendje és higiéniája

A tábor rendje és higiéniája felöleli a tábor egész.belső szervezetét. A kö-
vetkezőket kell figyelembe venni:
• Az egyes alvóhelyek, illetve menedékek úgy legyenek elhelyezve, hogy egy
melegítő tűz lehetőleg többet is ellásson meleggel. Egymással szemben levő
menedékek egyúttal vissza is verik a meleget, ami lényegesen kisebb fel-
használás mellett fokozza a tűz hőhatását.
• Helyet kell biztosítani:
- a főzés célját szolgáló tűznek, illetve a kályhának,
- az élelmiszerek tárolására,
- az előkészített tüzelőanyag tárolására,
- a szerszámok és (ha vannak) az egyéb eszközök számára,
- a víz szűréséhez (ha ez szükséges).
•A vízvételi hely feletti környezetet meg kell vizsgálni, nem szennyezett-e.
• A mosakodás és mosás helyét úgy kell kiválasztani, hogy az ivóvíz ne
szennyeződhessen (vagyis a mosakodási hely folyóvíz esetén a vízkivételi
helynél lejjebb, állóvíznél lehetőleg attól távol legyen).
• A latrina a tábortól távolabb, szellős helyen legyen (kevesebb lesz a légy), és a szél-
irányhoz viszonyítva olyan helyen, hogy a szag ne legyen érezhető a táborban.
• A szemétgödör szintén legyen távolabb a tábortól, hogy ne csalogassa oda
az állatokat.
• Az alábbi feladatok elvégzésére kell embereket beosztani:
- környék megfigyelésére,
- tűz őrzésére,
- fa gyűjtésére,
- élelem szerzésére,
- élelem elkészítésére.

Latrina építése
Lehetőleg árnyékos, huzatos helyen készítsünk 60 cm hosszú, 60 cm mély és
30 cm széles árkot, és erősítsünk föléje ülődeszkát. A kiemelt földet az egyik ol-
dalon töltésszerúen hányjuk fel, így biztosítva, hogy a latrina használata után az
ürüléket azonnal be lehessen takarni földréteggel a rovarok távol tartása végett.

Élet a táborban
. Téved, aki azt hiszi, hogy a tábori élet nem más, mint „dolce vita". Napon-
ta vagy szinte naponta el kell végezni a következő feladatokat:

327
 - testápolás (ezenkívül minden étkezés előtt kézmosás, utána fogtisztí-
tás);
- a felszerelés és ruházat tisztítása, ápolása és karbantartása;
- a szerszámok és eszközök karbantartása (a kés élesítésétól kezdve a ma-
gunk készítette eszközök átvizsgálásáig);
- fa gyűjtése, előkészítése és tárolása tűzrakásra és egyéb célokra;
- a tűz ébren tartása;
- a menedék és a fekhely megépítése, javítása;
- a kapcsolatteremtés eszközeinek (jelzések) előkészítése, karbantartása;
- a környék figyelése (ha várjuk, hogy kutassanak utánunk, vagy ha ve-
szély fenyeget);
- víz- és élelemszerzés;
- az élelem elkészítése, konzerválása, elfogyasztása és tárolása;
- a latrina és szemétgödör megépítése és karbantartása;
- sérülések kezelése, ápolása (amennyiben szükséges).

E feladatokat csoportok is csak megfelelő munkamegosztással tudják telje-

síteni, egy személy pedig naponta egyáltalán nem tudja elvégezni. Ezért ha
egyedül vagyunk, el kell döntenünk, melyek az elsődleges feladatok, és a kü-
lönböző feladatokat több napra kell elosztanunk.
A naponta rendelkezésre álló munkaidő (amely számos vonatkozásban a
nappali világosság idejére korlátozódik) a bevett étkezési szokások alapján
(reggeli-ebéd-vacsora) kedvezőtlenül oszlik meg.
Előnyösebb az alábbi időbeosztás:
- A vacsora legyen a főétkezés.
Az éjszakára amúgy is szükséges tüzet egyúttal felhasználhatjuk az élelem elké-
szítéséhez; a nappal szerzett élelmet feldolgozzuk és nem baj, ha a f6zés vagy az
ebéd ideje alatt már besötétedik. Biztosítsuk, hogy a vacsorából valamennyi
másnapra is megmaradjon.
- A reggeli: kisebb étkezés.
Reggeliként elfogyasztjuk a vacsora maradékait (ételt és italt). Ez nem igé-
nyel sem munkát, sem tüzelőanyagot vagy időt.
- Az ebéd: kis közbeeső étkezés.
Ebédként munka közben vagy munkaközi rövid szünetekben valami aprósá-
got eszünk (egy darab kenyeret, bogyókat, mogyorót, esetleg maradékokat).
Az adottságoknak megfelelően több közbeeső étkezés is beiktatható. Fontos
azonban, hogy tevékenységünket emiatt ne kelljen hosszabb időre megsza-
kítani.

328
Tábor felállitása, ha veszély fenyeget
Ha veszély fenyeget, rendszerint rejtett táborra van szükség. A tábor felada-
ta, hogy
- hosszabb menetelés után a pihenést szolgálja,
- lehetőséget biztosítson bizonyos fejlemények kivárására vagy
- hosszabb tartózkodásra a veszélyeztetett területen.
Csak a tábor minősége és kényelme szempontjából vannak különbségek az
előzőekben leírtakhoz képest az alapvető funkciók szempontjából nincsenek.

A táborhely megválasztása
A táborhelyet rendszerint a terepviszonyok ismerete, a terepviszonyoknak a
helyszínen való megvizsgálása vagy a térkép alapján választjuk meg, figye-
lembe véve a fenyegető veszély jellegét, saját szándékainkat és biztonságun-
kat.

A táborhely számára előnyös:

- ha a hely nem fekszik fontos tereprészek és természetes útvonalak közelé-
ben;
- ha megfelelő távolságban van a veszély súlypontjától;
- ha a tábor közvetlen környéke nem alkalmas arra, hogy ott helikopter
leszálljon.
Fenti kritériumok mellett jó, ha a táborhely megfelel az alábbi követelmé-
nyeknek:
- legyen nehezen megközelíthető, jármú számára járhatatlan terepen;
- ne legyen látható sem a földről, sem a levegőből;
- legyen a víz a közelében;
- legyen lehetséges a rejtett menekülés;
- feküdjön száraz, sima vagy enyhén lejtős terepen (lehetővé téve az eső le-
folyását), és szélvédett helyen.

A tábor elfoglalása
A tábort lehetőleg még nappali világosság mellett foglaljuk el. Megköze-
lítése történjék észrevétlenül. Megfelelő helyen (kb. 300-400 méternyire a
tábor előtt) álljunk meg. Egy két főből álló csapat megvizsgálja a közeleb-
bi környéket, nincs-e valamilyen veszély, kijelöli a tábor pontos helyét, és
azt a személyek számától függően területileg felosztja. A szervezés és irá-
nyítás megkönnyítése végett ügyeljünk arra, hogy a tábor kiterjedése ne le-
gyen túlságosan nagy (40 személy esetén átmérője ne legyen több, mint leg-
feljebb 50 m).

329
 A tábor elfoglalásakor a csoport a terepviszonyoktól függően körívben (há-
romnegyed körig) körüljárja a tábort (50-100 m távolságban), és csak aztán
fordul be derékszögben a táborba (befordulási pont). A nyomokat el kell tün-
tetni és a régi útvonal folytatásaként álnyomokat kell hagyni.
A tábor körüljárása azt a célt szolgálja, hogy azokat, akik esetleg követik a
nyomunkat, észrevegyük, mielőtt a tábort elérik, és így lényegesen több idő
marad a megfelelő intézkedések megtételére (riasztás).
A tábor elfoglalása után a teendők a következők:
• Őröket kell felállítani a tábor őrzésére.
• Meg kell állapodni a riasztás módjában és a veszély esetén követendő maga-
tartásban.
• Át kell vizsgálni a tábor környékét.
• Ki kell választani a menekülési utakat és menekülés esetére a gyülekezőhelyet.
• Fel kell mérni a tartózkodás előrelátható időtartamát.
• A nyomokat mindig el kell tüntetni.
• Vízvételi helyet kell biztosítani, latrinát, szemétgödröt kell létesíteni, a fő­
zéshez tüzet kell rakni.
• Munkaelosztást kell készíteni.
Az intézkedésekről a csoport minden tagját tájékoztatni kell.

A tábor biztosítása
Gondoskodni kell arról, hogy a táborba csak egy helyen lehessen belépni és
ugyanott lehessen elhagyni. Ágakból (összehordott száraz fából) épített akadá-
lyokkal, kifeszített zsinegekkel, hurkok (amelyekbe belebotlanak), csörgő do-
bozok elhelyezésével meg kell nehezíteni, hogy a tábort e bejáraton kívül ész-
revétlenül meg lehessen közelíteni. Az őröket nappal úgy kell felállítani a tá-
bortól kb. 50 m távolságra, hogy a megközelítés nyomait és a „befordulási
pontot" szemmel tarthassák. A fák nagyon jó megfigyelőpontok. A riasztásnak
időben kell megtörténnie, hogy a tábort rendezetten lehessen elhagyni.

1. Tábor
2. Befordulási pont
3. Őrszem
4. Vízvétel helye
5. Mosakodási hely
6. Latrina
... Jelzózsinór
Nyomok álcázása
Lapos, sziklás terep
Folyás iránya
Menetirány
Álnyomok

330
Minden őrszemnek
- ismernie kell az általa megfigyelendő területet,
- ismernie kell a riasztás módját,
- tudnia kell, mi a teendő veszély esetén,
- tájékoztatást kell kapnia csoportja tagjainak mozgásáról (ki hagyja el a tá-
bort, ki tér vissza a táborba),
- tudnia kell, mikor váltják le.
Különösen fontos a szigorúan fegyelmezett magatartás a mozgás, a zaj és a
fény vonatkozásában, ugyancsak lényeges követelmény a nyomok eltüntetése
és az álcázás (lásd a Táplálkozás a természetből című fejezetet). Éjjel a tábor
biztonsága elsősorban elrejtett fekvésén és a táborban uralkodó fegyelmen nyug-
szik.

Magatartás veszély esetén

A tábor elhagyását előrelátóan kell megtervezni és előkészíteni. Ha veszély
merül fel, ez krízishelyzetet jelent, de ez ne járjon pánikszerű meneküléssel,
szanaszét futással, mivel ez az emberek és fontos felszerelései tárgyak elvesz-
téséhez vezethet.
Veszély esetén a riasztásnak hangtalanul kell történnie. Ennek előfeltétele
a biztonságos kapcsolat az őr és a tábor között. Igen alkalmas eszköz a jelző­
zsinór, amellyel - ha előre megbeszélt ütemben húzzák - információk és ri-
asztójelzések közvetíthetők. A tábort csak akkor célszerű kiüríteni, ha felfe-
dezése biztosra vehető vagy ez nagy valószínűséggel hamarosan bekövetke-
zik. A menekülést egy útvonalon vagy csoportokban több útvonalon, zárt
rendben lehet végrehajtani. Mindkét esetben már előre meg kell állapodni a
gyülekezési helyekben, amelyeken előre meghatározott ideig (többnyire 1-2
óra hosszat) várakozni kell, akár terv szerint, akár akaratlanul szakadt el a
csoport.

Élet a táborban
A normális körülményekhez viszonyítva a következő eltérésekre kell figye-
lemmel lenni:
Tűz
Főzés céljára csak nappal gyújtsunk tüzet, és e tűz legyen a lehető legki-
sebb. Csak száraz tűzifát használjunk. A tűzgyújtásra a legmegfelelőbb a dé-
li idő, mivel reggel és este a tűzrakások füstje igen messziről látható, különö-
sen a levegőből. Ezáltal eltolódik az étkezések időpontja is. Ha melegedésre
szolgáló tűzre elengedhetetlenül szükség van, azt lehetőleg gödrökbe rakjuk.
Ez lehetővé teszi a tűzfény leámyékolását, és megkönnyíti a tűz élesztését és
álcázásait is. A tűz gyors eloltásához mindig tartsunk készenlétben homokot
és földet.

331
 Szabad szemmel:
- nem álcázott személyek 600 méter,
- nem álcázott járművek 2000 méter,
- utcai forgalom 4000 méter,
- füstcsíkok, porfelhők 7000 méter
repülési magasságból ismerhetők fel.

Zajvédelem
Zajt okozó tevékenységek (faaprítás, ásás) csak bizonyos meghatározott
időpontokban végezhetők, és ezért a zajkeltő munkákat egyeztetni kell. Ilyen
tevékenységeket semmiképpen sem szabad éjjel vagy kora reggel végezni.
A táborban csak halkan szabad beszélni és nem szabad kiáltozni. Ha helye-
sen viselkedünk és a tábor jól szervezett, úgy a tábortól 50 méterre a táborban
folyó szokásos tevékenység mellett sem észlelhető zaj.
Mozgás
A mozgást a táborban és a tábor körül a feltétlenül szükséges legkisebb mér-
tékre kell korlátozni. A nyomokat a leggondosabban el kell tüntetni, akár kéz-
zel, akár összekötözött ágakkal. Ha a nyomok teljes eltüntetése nem lehetsé-
ges, megtévesztésül álnyomokat kell hagyni. Különösen előnyös, ha a tábor és
a vízvétel helye olyan tereprészeken át érhetők el, ahol nem maradnak nyomok
(sziklák, kavicsos talaj, folyóágy).
A vízvételi helyhez vezető útra különös figyelmet kell fordítani. A jól álcá-
zott tábort is gyakran elárulják a vízvételi helyhez vezető úthoz vagy attól a tá-
borhoz vezető nyomok. A vízvételre általában csak naponta két ízben kerüljön
sor, és azt erre beosztott vízhordók végezzék.
Hogy az egyes esetekben miként lehet legjobban eltüntetni a nyomokat, azt
rendszerint a természet alapos ismerete, az ötletesség, a leleményesség dönti el
(például a folyóágyban lehet közlekedni, tereprészeken álcázott köteleken át-
lendülni, bizonyos részeken fától fáig haladni).
A tábor rendje
Nehéz körülmények között (éijel, veszély, időhiány esetén) csak a tábor
rendjének szigorú betartása teszi lehetővé a tábor gyors lebontását és elhagyá-
sát úgy, hogy esetleg életfontosságú felszerelési tárgyak ne menjenek veszen-
dőbe. Ezért a személyes felszerelés legyen mindig kéznél, indulásra készen be-
csomagolva.
A tábor lebontását és elhagyását célszerű többször gyakorolni, hogy a terve-
zett intézkedéseket ellenőrizni és esetleg ésszerűsíteni lehessen.
Ha a tábor kiürítésére elég idő áll rendelkezésre, az összes nyomot el kell
tüntetni; ha a nyomokat mégis megtalálnák, kiértékelik, és ez adott esetben sú-

332
lyos következményekkel járhat. A latrinákat, szemétgödröket és a tűzrakás he-
lyét teljesen be kell temetni és álcázni kell. Ha lehetséges, a tábor kiürítése
nappali világítás mellett történjen, ez megkönnyíti a nyomok eltüntetését, és
csökkenti annak veszélyét, hogy felszerelési tárgyak ottmaradnak.

Várni vagy továbbmenni?

Ha nagyon rövid időn belül nem rendeződik a helyzet azáltal, hogy
- megérkezik a mentőosztag,
- néhány napon belül visszatalálunk az elveszett helyes útra,
- megváltoznak az időjárási viszonyok, amelyek táborozásra kényszerítettek,
eljön a döntés pillanata: várjunk, vagy menjünk tovább?
A döntésnél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
Milyenek a kilátások arra, hogy keresnek bennünket?
Várható-e vagy biztosak vagyunk-e abban, hogy keresnek bennünket? Lát-
tunk-e már mentőosztagokat (repülőgéppel, gyalogszerrel), de a kapcsolatfel-
vétel nem volt lehetséges?
Felvettünk-e már kapcsolatot a mentőosztaggal, de bizonyos körülmények
miatt még nem tudtak bennünket biztonsága helyezni?
Várunk-e már bizonyos ideje és úgy véljük, hogy még mindig kutatnak utá-
nunk?
A táborhely minősége
Rendelkezésre áll-e táborhelyünkön hosszabb időtartamra elegendő víz és fa?
Biztosítva van-e hosszabb időre is a védelem szél, eső, meleg, hideg ellen?
Elegendő lehetőség áll-e rendelkezésre a környéken az élelemszerzésre gyűj­
tés vagy vadászat útján (figyelmen kívül hagyva a más úton szerzett vagy már
rendelkezésre álló élelmet)?
Van-e megfelelő hely arra, hogy a keresés megkönnyítésére jeleket helyezzünk
el (szabad térségek)?
Fizikai állapot
Megsebesültünk-e, betegek vagyunk-e vagy egyéb okokból csökkent-e teljesí-
tőképességünk?
Csoportoknál:
Megsebesült-e a csoport valamelyik tagja, beteg vagy legyengült-e és nincs
birtokában teljesítőképességének?
Meghaladná-e a csoport teljesítőképességét, ha a hosszabb úton szállítania kel-
lene a járásképtelen társakat vagy a meglévő szükséges felszerelést?
Ártana-e a betegnek vagy sebesültnek a szállítás?
Pszichikai állapot
A táborban jól és védettnek érezzük-e magunkat?
A táborban elvégzendő munkát változatosnak és olyannak tartjuk-e, amelynek
van értelme?

333
Csoportoknál:
Jó viszony, kölcsönös megértés uralkodik-e~ csoportban?
Meg vagyunk-e győződve arról, hogy kudarcok esetén (például mentőoszta­
gokkal eredménytelenül megkísérelt kapcsolatfelvétel) egyesek pszichikai
összeomlásának nem lesz negatív hatása a csoportra?
Fenyegető veszélyek
Biztosak vagyunk-e abban, hogy semmiféle veszély nem fenyeget (emberek
vagy állatok részéről)?
Abban is biztosak vagyunk-e, hogy ez hosszabb időn át is így marad?
Ha e kérdésekre a válasz túlnyomóan igenlő, akkor ajánlatos várni, ellenke-
ző esetben pedig célszerű továbbmenni; mindenesetre itt nem a kérdések szá-
ma, hanem azok minősége a döntő. A döntést ezenkívül nem elhanyagolható
módon befolyásolják az időjárás, a terep, az évszak, az egyéni hajlam és beál-
lítottság, valamint a helyzettől függően különböző más tényezők is. Bárhogyan
is határozzunk: ügyeljünk arra, hogy e nagy jelentőségű döntést az adottságok
alapos és szakszerű elemzése alapján hozzuk, és ne spontán hangulat befolyá-
sa miatt.

A menet végrehajtása
A terepen való menet végrehjatása nagy követelményeket támaszt a fizikai és pszi-
chikai teljesítőképességgel szemben. Különösen fontosak a következő képességek:
-erő,
- kitartás,
- egyensúlyérzék,
- mozgékonyság.

Átlagos teljesítőképesség esetén 15 kg-os csomaggal óránként az alábbi me-

netteljesítménnyel lehet számolni:
-úton 4-5 km
- terepen 3 km,
- terepen sötétben 2 km,
- gyors menetelésnél 6 km.
Mintegy 10 km távolságig terjedő menetnél a menet sebességét óránként kb.
1 km-rel lehet növelni.
E menetteljesítményekhez hozzá kell számítani
- 1 órát minden 300 méternyi magasságkülönbségnél hegynek felfelé,
- 1 órát minden 500 méternyi magasságkülönbségnél hegynek lefelé.
Napi teljesítményként tehát a tereptől és a teljesítőképességtől függően átlag-
ban 20-35 km tehető meg.

334
 E menetképesség hosszabb időn keresztül is fenntartható, ha eleget alszunk
(legalább napi 6 órát), megfelelően táplálkozunk (lehetőleg naponta egyszer
meleg ételt eszünk) és igen gondosan ügyelünk a személyi higiéniára. Különö-
sen nagy figyelmet kell fordítani a folyadékveszteség pótlására(~ órás me-
netnél a folyadékveszteség 2-4 liter). Igyunk rendszeresen, kétóránként.

A menet megszervezése
Az menet megszervezése során az alábbiakat kell figyelembe venni:
Célunk
Fenyeget-e veszély a menet során?
A körülmények kényszerítenek-e a menetre, vagy saját elhatározásunkból ke-
rül sor rá?
Milyen célt kívánunk elérni?
Milyen útvonalon érhető el célunk?
Melyik a legrövidebb, legbiztosabb útvonal?
A terep befolyása a menet végrehajtására
Könnyű-e a terep (lapos, áttekinthető) vagy nehéz (meredek, erősen tagolt nö-
vényzettel, sűrűn benőtt)?
Nehezítik-e az utat akadályok (folyó- vagy állóvizek, szakadékok)?
Vannak-e utak vagy toronyiránt kell-e menni?
Ismeretlen vagy ismerős-e a terep (jellemzői, alakzata, milyen mértékben is-
merjük)?
Figyelemmel kell-e lenni sajátos veszélyekre (kőomlás, földcsuszamlás, ár-
víz)?
Hol kínálkozik kedvező táborozási lehetőség?
Hol van víz?
Az időjárás és évszak befolyása a menet végrehejtására
Okozhat-e különös nehézséget az eső (felpuhult talaj), a hó (sítalpakon menni
a legkevésbé megerőltető, hóban járni viszont nagyon fáradságos), a hideg
vagy a hőség (az utat az éjszakai órákra kell-e halasztani)?
Tekintetbe kell-e venni különös veszélyeket (lavinák, zivatar, vihar)?
Számítani lehet-e útközben az idő javulására vagy romlására?
Teljesítőképesség
Elviseljük-e a fizikai fáradalmakat?
Gyakorlottak vagyunk-e a megfelelő menetelési módszerekben?
Ismerjük-e a tájékozódás megfelelő módszereit?
Csoportoknál:
Milyen a csoport egyes tagjainak fizikai teljesítőképessége?
Ki a leggyengébb, ki a legerősebb?
Ki milyen területen rendelkezik gyakorlattal?
Milyen a fizikai terhelhetőség?

335
Milyen a pszichikai terhelhetőség?
Ki mennyit tud vinni?
Felszerelés
Milyen felszerelésre van szükség?
Mi áll ebből rendelkezésre, mit lehet előteremteni?
Milyen eszközök állnak rendelkezésre a tájékozódás elősegítésére?
Milyen felszerelést kell hátrahagyni a felesleges terhelés elkerülése végett?
Milyen állapotban van a felszerelés?
Idő
Mennyi idő áll rendelkezésre a teljes menettávolság megtételére?
Ennek alapján hogyan kell beosztani a napi menetteljesítményeket?
Sürget-e bennünket az idő?
Mennyire becsülhető az időtartalékunk?
Előnyösebb-e, ha naponta bizonyos időt szánunk az élelemszerzésre, vagy
jobb, ha bizonyos napokat tartunk fenn e célra?
A személyek száma
Egyedül tesszük-e meg az utat, vagy másokkal együtt?
A létszám szükségessé teszi-e a kisebb csoportokba osztást?
Milyen létszámú legyen egy-egy csoport? (A legjobb, ha egy csoport 8-10 sze-
mélyből áll.)
I nformáci6k
Részben vagy egészében felderítettük-e az utat?
Át tudjuk-e tekinteni a terepet, legalább valamilyen magas pontról?
Vannak-e az útvonalra vonatkozó egyéb információink (egyes szakaszrésze-
ken fennálló veszélyek, kihasználható vízi utak, speciális lehetőségek élelem
vagy felszerelés szerzésére)?
Mindezeket a tényezőket összefüggéseikben kell vizsgálni, mert befolyásol-
ják egymást és részben függenek is egymástól.

Az út előkészítése
Az előkészítés magában foglalja az út megtételéhez szükséges összes szer-
vezési és fizikai munkát. Ezek a következők:
Az útvonal meghatározása
Az útvonalat lehetőleg térkép alapján határozzuk meg. Általában mindenek-
előtt a szükséges ivóvíz biztosítását kell figyelembe venni. Lehetőleg használ-
juk ki a meglévő utakat (a vízi utakat is); kerüljük a szükségtelen szintkülönb-
ségeket. A naponta megteendő szakaszokat úgy kell megállapítani, hogy azo-
kat a csoport leggyengébb tagja is teljesíteni tudja. Figyelembe kell venni azt
is, hogy az egyes szakaszok célpontjánál a tábor felépítéséhez idő (legalább
egy óra) és erő szükséges. A tervezett útvonalat legalább szakaszrészenként fel
kell deríteni.

336
 Ha nem áll rendelkezésre térkép, akkor fokozott jelentősége van annak,
hogy a terepet egy magas pontról felderítsük és megtekintsük. Menet közben
is folyamatosan vizsgálni kell a terepet és adottságait, és a magas ponttól ma-
gas pontig kell meghatározni az útirányt.
Legelőnyösebb, ha a következő szabályt követjük: hegyhátakon menjünk
felfelé, folyó, patak folyásánál lefelé. A tábor helyét az adottságoknak megfe-
lelően határozzuk meg. De minden esetben tartsuk be az alapszabályt: mindig
a legbiztosabb utat kell választani, még akkor is, ha nem az a legrövidebb vagy
a legkönnyebb.
A felszerelés előkészítése és szétosztása
Ne hagyjunk hátra fontos felszerelési tárgyakat, és ne vigyünk magunkkal
felesleges holmit. A felszerelésnek mindenképpen magában kell foglalnia

- az időjárás elleni védelmet szolgáló holmikat,

- az élelem megszerzéséhez (a vadászathoz) szükséges eszközöket,
- az akadályok leküzdéséhez szükséges eszközöket,
- a tájékozódást elősegítő eszközöket (ha rendelkezésre állanak),
- gyógyszereket és kötszereket (ha rendelkezésre állanak),
- a víz szállítására szolgáló eszközöket (üveg vagy más eszköz).

A túlélést szolgáló személyes holmik kivételével a felszerelést a csoport tag-

jai közt úgy kell szétosztani, hogy az egyéni teljesítőképességet figyelembe vé-
ve a megterhelés mindenki számára körülbelül egyforma legyen. A maximális
terhelés személyenként 15-30 kg, igen rövid szakaszon 50 kg.
A feltétlenül szükséges, de rendelkezésre nem álló felszerelési tárgyakat le-
hetőség szerint az út megkezdése előtt el kell készíteni (lásd a Segédeszközök
című fejezetet).
A menetoszlop tagolása
A lendületes, folyamatos menet végrehejtásakor az alábbi tagolás vált be:
- élcsapat,
- csoport,
- zárócsapat.
Az élcsapat feladatai a következők:
•Megtalálja az utat és télen nyomokat hagy.
• Megjelöli az utána haladók számára az utat.
•Felkutatja az akadályokat, és előkészíti az azokon való áthaladást.
•Figyeli a környéket, nem fenyeget-e veszély, és a veszélyről időben tájékoz-
tatja az utána haladókat.
•Felismeri a veszélyeket és a védekezés érdekében megteszi a szükséges in-
tézkedéseket (lásd a Veszélyek című fejezetet).

337
• Felkutatja és kijelöli a pihenő- és táborhelyeket.
E feladatokra a legalkalmasabb személyeket kell beosztani (nagyfokú telje-
sítőképesség, a megfelelő módszerek ismerete, tapasztalat). Az élcsapat, amely
két személyből állhat, a terepviszonyoktól függően 30-60 perccel a többiek
előtt halad.
A csoport az élcsapat jelzéseit követve halad előre. A csoporton belül a leg-
gyengébbek lehetőleg a csoportban elöl menjenek.
A zárócsapat a csoport végén megy és feladatai a következők:
• Őrködik azon, hogy senki ne maradjon le.
• Közreműködik az út folytatásához szükséges kisebb javítások elvégzésében.
• Segítséget nyújt a társaknak a kisebb sérülések ellátásában.
• Leszereli azokat az eszközöket, amelyeket az út akadályainak áthidalására
használtak.

A menet végrehajtása
•Az út megkezdése előtt mindenkivel tudatni kell:
- az úti célt,
- a tervezett útvonalat,
- a menet előre látható időtartamát,
- a várható nehézségeket,
- a csoportok beosztását,
- a csoportok egymástól való távolságát,
- a veszély esetén tanúsítandó magatartást.
•Az út első 30 percében a menet üteme legyen lassú (bemelegítés), és csak
azután történjék a normális tempóra való áttérés.
• Mintegy 30 perccel az indulás után iktassunk be rövid szünetet. Ezalatt le le-
het venni és el lehet csomagolni a túlságosan meleg ruhát, ki lehet küszöböl-
ni az esetleges hiányosságokat.
•A menet üteme legyen lehetőleg egyenletes és alkalmazkodjon a talaj jel-
legéhez, a terep növényzetéhez és lejtéséhez.
• 3-5 órai menetelés után legalább egyórás pihenőt kell beiktatni, lehetőleg
szélvédett helyen.
• A pihenő alatt rakjuk le a csomagokat, és a jobb pihenés végett támasszuk
fel lábainkat. Ha leülünk vagy lefekszünk, tegyünk magunk alá szigetelő ta-
karót. Ha ez nem áll rendelkezésre, feküdjünk oldalra és védjük magunkat a
megfázás ellen, vegyünk fel meleg ruhát. Ha nem is vagyunk éhesek vagy
szomjasak, együnk és igyunk (még ha kényszeríteni is kell erre magunkat).
•Nagy hidegben vagy viharos szélben jobb eltekinteni a hosszabb pihenőtől,
ehelyett lassítani lehet a menetelés ütemét és kisebb szünetet lehet beiktatni.

338
• Ha baleset történik, gondoskodni kell róla, hogy a sérült azonnali segítség-
ben részesüljön, és biztosítani kell szállítását.
• Rossz időjárás vagy egyéb kényszerítő körülmény esetén az utat idejében
félbe kell szakítani (legkésőbb a fizikai teljesítőképesség csökkenésekor), és
tábort kell ütni.

TÁJÉKOZÓDÁS
Általános tudnivalók

Az „oriens" latin szó: azt jelenti, kelet, napkelet. Ebből származik az „orien-
tálódás" kifejezés, amely tájékozódást, iránykeresést jelent. Vagyis azt, ho-
gyan határozzuk meg a környező terephez viszonyított helyzetünket. Máskép-
pen kifejezve: tudni akarjuk, hol vagyunk és hogyan érhetjük el célunkat.

A tájékozódás természetes segédeszközei

A tájékozódás természetes segédeszközei lehetővé teszik, hogy egy égtájat
- például a csillagok segítségével - többé-kevésbé pontosan meghatározzunk.

Nap
Az évszaktól függően, kelet, dél és nyugat kivételével a nappálya ferde síkja kö-
vetkeztében a napnak az égtájakhoz viszonyított helyzetében eltérések adódnak (té-
len az eltérés csak csekély, nyáron a földrajzi szélességtől függően nagyobb). A
rendelkezésre álló primitív eszközök folytán azonban a gyakorlatban meg kell elé-
gednünk az alábbi táblázatban megadott adatokkal. Felnézünk a Napra, megállapít-
juk helyzetét és az időpontot, és ennek alapján meghatározzuk az irányt. Ha egé-
szen pontosan akarjuk meghatározni, akkor igénybe vesszük az „árnyékiránytűt": a
függőleges bot árnyéka a táblázatban megadott égtájakkal ellenkező irányba mutat.

A Nap állása
Időpont
Égtáj Fok (0° északi irányban)
kelet 90° 0600
délkelet 135° 09 00
dél 180° 1200

délnyugat 225° 15 00
nyugat 270° 1800

339
 Az ámyékiránytűvel viszonylag pontosan meg lehet állapítani az égtájat. Ha
hosszabb ideig maradunk ugyanazon a helyen, célszerű mielőbb napórát készí-
teni. Elve a fentieken alapszik, és lehetővé teszi az idő megállapítását akkor is,
amikor karóránk már rég nem működik.

1200
0900 ~ 1500

06 00
V:~
. '
\,
1
'
,
,'
,
1aoo
'' ,

K
-- ..._
- ... _
- - ... .
, '
_„
'
„ ,„ NY

K NY

Napóra
Árnyékiránytű

Az égtáj meghatározására szolgáló hasonló, de kevésbé fáradságos módszer

az „óramódszer".
Úgy forgatjuk az órát, hogy a kismutató a Nap irányba mutasson. Ezután fel-
osztjuk a nagymutató és az óralap 12-es száma közötti részt két egyenlő részre,
a szög szimmetriatengelye ekkor pontosan dél felé mutat (mindig a hegyesszö-
get kell kettéosztani, nem pedig a tompaszöget). A déli féltekén a helyzet fordí-
tott, ott a szög szimmetriatengelye észak felé mutat.

ÉSZAK

Óramódszer
Hold
Az újhold (a naptárban árnyalt [sötét] körrel jelzik) soha nem látható. Né-
hány nappal újhold után az ég nyugati részén keskeny sarló tűnik fel, amely
napról napra nagyobb lesz, míg 7 nap után a Hold az első negyedben áll: dé-
len 18.00 órakor, délnyugaton 21.00 órakor nyugaton 24.00 órakor stb. Egy

340
héttel később telihold van ( a naptárban üres körrel jelzik), a Hold egész éjjel
világít, keleten 18.00 órakor, délkeleten 21.00 órakor és délen 24.00 órakor
Egész hónapra elosztva az adatok a következők:

É ÉK K DK D DNY NY ÉNY
újhold 2400 0300 0600 0900 1200 15 00 1800 21 00
első negyed 0600 09 00 1200 1500 18 00
21 00 24 00 0300

telihold 1200 15 00 1800 21 00 2400 0300 06 00 0900

utolsó negyed 1800 21 00 24 00 0300 0600 09 00 1200 1500

A Hold hétnaponként (ugyanabban az időben) az óramutatóval ellenkező

irányban 90 fokkal változtatja helyzetét a holdfázisok során.
A Hold 28 nap alatt tesz meg egy körforgást. Ennek folytán a Hold a telihold
utáni napon a nap bizonyos órájában az óramutató ellentétes irányban 3 fok- tR
kal áll messzebb attól a helytől, ahol a telihold volt, a második napig pedig
2x
3
tR tR
fokkal, a harmadikon 3 x 3 fokkal stb.
Kiindulva abból, hogy a telihold pontosan szemben áll a Nappal, a Hold
helyzete bármely holdfázisban a telihold helyzetéhez viszonyítható.

Újhold

NY K -"'
·;:::; al
>- ~
"' :?
-"'
al e:
0·
::;,
J!l
!s
> •O '<
•O
e: l!l ~
"' CL

A Hold fázisváltozásai Telihold

Csillagok
Az északi irányt legkönnyebben a Sarkcsillag segítségével lehet.meghatároz-
ni. A Sarkcsillag állócsillag, amely meglehetősen pontosan az Északi-sark fö-
lött áll (alig egy fok távolságra az égbolt északi pólusától). Helyzete folytán a
legfontosabb és legpontosabb iránypont a csillagászati helymeghatározáshoz.
Ha függőleges vonalat húzunk a Sarkcsillagtól a látóhatárig, akkor e vonal a tá-
jékozódás szempontjából kellő pontossággal metszi a látóhatárt, és a polárkoor-
dináták alapjául szolgálhat.

341
 Sarkcsillag

Kis Medve „. ~

„. .
r-{
Koch ab
\ \..
~ Dubhe
„, Nagy Medve
:it- Merak

ÉSZAK

A Sarkcsillag fekvése az égen

A Sarkcsillag a nehezen látható Kis Medve (a csillagképben lévő Kis Gön-

cöl) szekérrúdjának első csillaga. Csak két csillag látható jól (a Sarkcsillag és
a Kochab ), ahhoz, hogy a többi öt csillagot is észrevegyük, jól kell ismerni a
csillagképet. Ezért egyszerűbb, ha a Sarkcsillagot a Nagy Medve csillagkép-
ben található Nagy Göncöl (Göncölszekér) felett keressük meg, úgy, hogy öt-
ször meghosszabbítjuk hátsó tengelyét saját irányába. A széles körben elter-
jedt nézettel szemben a Göncölszekér nem azonos a Nagy Medvével: annak
csupán egy része (a Nagy Medvének csupán a hátsó részét és farkát alkotja).

~\

__ J*
•
\. \,

), u
/
•. -•-„.~~:~~
A Nagy Göncöl fekvése az égen

A Nagy Göncöl ősszel és télen az északi látóhatár területén mozog, alacso-

nyan áll, és mivel részben a látóhatár alatt van, nem látható az éjszaka teljes

342
ideje alatt. Tavasszal viszont pályája magasan halad, és éppen ekkor követhet-
jük el azt a hibát, hogy a hátsó tengelyt helytelen irányba, vagyis a Regulus (az
Oroszlán főcsillaga) felé hosszabbítjuk meg. Ha a Göncölszekér a látóhatár
alatt van, vagy felhő és köd takarja, a Sarkcsillagot a Kassziopeia segítségével
kereshetjük meg. Öt főcsillaga jellegzetes elhelyezkedése miatt „égi W" -nek is
nevezik, a Tejútban fekszik, a Sarkcsillaghoz képest a Göncölszekérrel ellen-
kező oldalon. Ősszel, amikor a Göncölszekémek legalább egy része a látóha-
tár alatt fekszik, a zenit közelében halad el, és jól látható. A Kassziopeia három-
szor megtört csillagvonala a Sarkcsillag irányába fordul. A Kassziopeia szé-
lességének kétszeres távolságában találjuk meg a Sarkcsillagot.

.-:1
KASSZIOPEIA
Caph , ~ RucbQ.ah.:
I
I
I

t
' .•/ Sarkcsillag
Kis Göncöl „~
·. • .' _f ~..._Az égbolt
U "'i északi p~lusa
Göncöl- "'; •
• szekér "i
•
Mizar „.....~ Dubhe
·-Alkaid ....,... era
lM
k•
,

Északi csillagos égbolt

Az irány körülbelüli meghatározásában segít az Orion (Kaszás) három öv-

csillaga, valamint a köznapian Esthajnalcsillagnak nevezett Vénusz, amely rö-
viddel napfelkelte előtt eltéveszthetetlenül látható keleten és röviddel naple-
mente után ugyanolyan feltűnően nyugaton. A Kaszás, amelynek bál vállán
fénylik a Rigel csillag, keleten jön fel és nyugaton megy le. De nem könnyű
megállapítani, hogy delelés előtt, vagy már delelés után van-e.

Betelgeuse • Betelgeuse

~1 j./"'.
"··""
•
l/•Rigel
Lt Rigel
45•

K Kaszás /eljövetele Kaszás delelése és Ny

és delelése közt lemenetele közt

343
 A déli féltekén a déli irányt legkönnyebben a Dél Keresztje (négy fényes,
keresztet alkotó csillagból álló csillagkép) segítségével lehet megállapítani.
Képzeletben kössük össze a kereszt két egymástól legtávolabb álló csillagát és
hosszabbítsuk meg ezt a vonalat a felső csillagtól a kereszt lábán át négy és fél-
szeresére. Itt van az égbolt déli pólusa. A Dél Keresztjét, amely könnyen
összetéveszthető a Hajóvitorla csillagképpel, a következőképpen találhatjuk
meg.
Két csillag helyezkedik el a Dél Keresztjétől balra. Az ezek közé gondolat-
ban húzott vonal egyenes vonalban a Dél Keresztje legfelső csillagára mutat.
A Szeneszsák
A Szeneszsák sötét, csillagtalan folt a Tejúton, közvetlenül a Dél Keresztje
mellett.
A Magellán-felhők további lehetőséget kínálnak arra, hogy az égbolt déli
pólusát megtaláljuk. Húzzunk a két felhő képzelt középpontján át egyenesen
vonalat, ez képezi az egyenlő szárú háromszög alapját. A háromszög hegye
meglehetősen pontosan a déli pólusra esik.

•
.\
• Achenar

\
)t.Kis Ma~ellán-felhő.
.
fl. Magellán-felhők

• Nagy Magellán~felhő ~ Az ég déli pólusa

\

.
• • •
\
\
\
.~
, '
'--•
\ Déli Háromszög a
\ • " Kentaur felé
~•Dél _/
• Keresztje

Déli csillagos égbolt

A talaj természetes takarója

A talaj természetes takarójának bizonyos sajátosságai jelzik a viharoldalt, és
ezért elősegítik a nagyjából való tájékozódást. Viharoldalon az uralkodó szél-
irányt értjük, amely a helyi klíma szerint különböző lehet, és ezért e tájékozó-
dási módszer eléggé megbízhatatlan. Általánosítva azonban megállapítható,
hogy európai átlagban az északnyugati szélirány az uralkodó. Ebből az irány-
ból több nedvesség kerül a talajra, mint a többi égtáj felől, és a szél nyomást
gyakorol a növényzetre. Ennek jele az, hogy az egyedülálló, a szél útjában ál-
ló növényzet délkelet felé hajlik, és moha az északnyugati oldalon keletkezik.

344
Az ágak növekedését a viharoldalon a szél akadályozza, a csekélyebb növeke-
dés folytán a viharoldalon a fák évgyűrűi szorosabban fekszenek egymáson. A
fák kérge is durvább és repedezettebb ezen az oldalon, míg a fatörzs viharol-
dallal szembeni oldalán egyenletes és egyszerűbben fejthető le nagy darabok-
ban.
A viharoldal hatásának kitett és nem szélvédett helyen levő fűcsomóknál is
megnyilvánul e jelenség. A viharoldalon rövidek és kócosak, míg a másik ol-
dalon inkább hozzásimulnak a talajhoz és hosszabbak.
A növények növekedése szempontjából fontos másik égtáj a déli. Főképpen
onnan kapják a meleget, és ezért ebben az irányban jól növekszenek. Egyes fa-
törzsek beszáradt kérge alatt a meleg évszakban fülbemászók találhatók, e ro-
varok szinte kizárólag a meleg, fényt kapó, napos oldalon telepednek meg.
Hangyabolyok rendszerint a fák tövénél és mindig a napos oldalon (tehát a déli
oldalon) találhatók.

SZÉL-~'"'
(ÉNY)

gyökér közepe

szél

Hótorlaszok a szél irányában keletkez- Szélfúvás okozta mélyedések a hóban

nek meredek lejtőkön és hegypárkányo- fák, kövek körül, házak homlokzatánál
kon. Hófúvás után a széliránnyal szem- a széloldalon keletkeznek
beni oldalon keletkezik zúzmara

Egyéb jelek
- Régi templomok rendszerint kelet-nyugati irányban állanak.
- Falusi környezetben az egyedülálló házakat a viharoldalon gyakran zsindely-
lyel vagy eternittel fedik be, az ablakok délre nyílnak.
- Szőlőskertek rendszerint dombok déli lejtőjén fekszenek.

345
A tájékozódás mesterséges eszközei
A tájékozódás természetes eszközeinek hátránya, hogy nem állnak mindig
rendelkezésre. Ha a nap esőben vagy talaj menti köd esetén nem látható, még
a legjobb akarattal sem lehet segítségével az égtájakat pontosan megállapítani.
A tájékozódás mesterséges eszközei lehetővé teszik, hogy kedvezőtlen körül-
mények között is megállapítsuk, hol vagyunk.

Térkép
A térkép a tájékozódás legfontosabb eszköze, és ennek megfelelő figyelmet
érdemel.

Meghatározá s
A térkép a Föld felszínének vagy a földfelszín egy részének kicsinyített, egy-
szerűsített, tartalmilag kiegészített és magyarázatokkal ellátott felülnézeti képe.

Felülnézeti kép
A felszín ábrázolásakor
vízszintes térképre vetítik annak
össztevő-it, melyek a térkép tar-
talmát határozzák meg. Így jön
létre a felülnézeti kép.

Kicsinyítés .
A valódi távolság és a térképen megjelenő távolság viszonyát léptéknek ne-
vezzük. A lépték szerint az alábbi térképeket különböztetjük meg:

- helyszínrajzokat 1: 1OOO méretarányig,

- részletes vagy topográfiai térképeket 1:100 OOO méretarányig,
- általános térképeket 1:500 OOO méretarányig,
- átnézeti térképeket 1: 500 OOO méretarányig,
- földrajzi térképeket 1:100 OOO méretarányig.

346
 Tájékozódási célra teljesen megfelelnek a topográfiai térképek. Az általában
használt térképek méretaránya 1: 25 OOO vagy 1: 50 OOO. Ez azt jelenti, hogy a
térképen 1 cm a természetben 25 OOO cm-nek (250 m) vagy 50 OOO cm-nek
(500 m) felel meg. A mértékarányos kicsinyítés természetesen csak a vízszin-
tes távolságokra vonatkozik, nem pedig lejtőkre vagy felületekre. Ennek azon-
ban a tájékozódás szempontjából nincs jelentősége.

Egyszerűsítés ( „ál talánosítás")

Egyes dolgokat nem lehet pontosan, mértékarányosan ábrázolni. Egy 5 m széles
útnak az 1: 50 OOO méretarányú térképen csak 1/10 mm szélesnek kellene lennie.
Ez alig lenne látható. Másrészt a terep sok részletét jobban lehet jelekkel ábrázolni,
mint síkra levetítve. Így a térkép ugyan pontatlanabb, de könnyebben olvasható.
Tartalmi kiegészítések
A térkép értékes információkat tartalmaz, amelyek magán a terepen nem lát-
hatók. Jelzi például a politikai határokat, feltünteti az utak osztályát, a lakosok
száma szerint különbséget tesz a települések között és jelzései felvilágosításo-
kat tartalmaznak. A tájékozódás szempontjából fontos, hogy a térképfelirato-
kat (kivéve a terepmegjelöléseket) mindig kelet-nyugat irányban nyomtatják.
Az alábbi térképjelek a magyartól némileg eltérő, nemzetközi jelkulcsot ábrá-
zolják.

templom R.zw l':\z11l. téglaüzem, téglagyár

kápolna oZO oKO téglaégető, mészégető
kolostor f".Stb. kőbánya
temető /'"\ SG r°'\LG . kavics- vagy /Íomokbánya, agyagbánya
r i H. .Schlund barlang, barlangbejárat
házak (lakóházak, szénapajta stb.)
~ kerítés (rakpart fala stb.)
kastély, kis kastély, várrom
szálloda, vendéglő, menedékház (kunyhó) l cölöpre tűzött kép ~ útje/zőtábla

.111.. erdészlak, erdészeti hivatal

t 9 képoszlop .1. kempinghely
t kereszt, képoszlop :e síugró sánc
.JA,JT&U. vadászház, vadászlak, vadászkunyhó II. őrhely kilátótoronnyal
.a. emlékmú
e hegyi major
„,.,.. gyár (kéménnyel) nomuífü fesztávolságú egyvágÚ!rjos vasút
-Jl'.rJD. transzformátorállomás ------ normál~fesztávolságú többvágányosvasút
á <ll erőmű
keskenyvágású és fetkttpá/yás felvonó
villanws
magasfeszültségű vezeték
g rádióadó (rádió· és televízióorony) kötélpályás felvonó személyszállírásro
~ oHO bánya, kohó kötélpályás felvonó teherszállításra

-
fiiggőszékes lift, sUift
•0 •• olaj- vagy földgázfúró, olaj- vagy gáztartály
kis malom, messziről látható magas siló
egyedül álló fa

kertek
- autópálya parkolóhellyel
épüló autópálya
/.osztályú út, legalább 55m széles
2. osztályú út, legalább 4m széks
3. osztályú út, legalább 2Jm széles
erdő hegyoldal alján kocsiút
szekérút
gyalogút (széks)
törpefenyők

::i:"~ gyalogút
kilométerjelzés
bokrok (egyedül álló bokrok)
H•I. >O megálló
e

347
EJ 1111
1 1 1
1 1 1 1
"'"'
szo/oskertek, ,
komloskertek
/ejtóalapérték 20 m-es szintvonalakkal
===-==~== vizestalaj ,. .. ..........
~~1;)~~=-ift~ mocsár, ingovány, nádas
- - - - - 100 m-es szintvonal
20 m-es szintvonal
----- ---·· - 10 m-es szintvonal
_..„, ... gát
===== mesterséges árok vízfolyás iránya
:::::::::=:::.:< természetes árok vadvíz eltorlaszolása, homokdomb

'> · C:.. falazott völgyzáró gát vízesés

"'""""""""'~
'tQ, R. forrás, kút
o
zsilip, duzzasztómú
homokpad
'!!. víztorony, víztároló
- - - - föld feletti vezeték, nyomóalagút
---.;;·r.n.iör-- föld alatti vezeték, nyomóalagút
_ _ folyó (20 m-nél szélesebb)

--=--
===== csatorna 20 m-nél szélesebb)
folyó, patak (5-20 m szélesebb)
~~ csatorna (5-20 m széles)
- - - - - patak (5 m szélességig)
- - - - - csatorna, vizesárok (5 m szélességig)
~ vadpatak

Terepformák
A modem ember autón jár, ezért számára az út a legfontosabb összekötő vo-
nal két helység között Rendkívüli helyzetekben azonban előfordulhat, hogy
gépkocsi nélkül valamilyen terep kellős közepén az utak alapján kell tájéko-
zódnia. Ez azonban ritkán sikerül, mert egyetlen térképész sem tudja olyan
gyorsan felvenni a térképbe az utakat, amilyen gyorsan új utak (különösen er-
dei utak) létrejönnek. Aki tehát a terepen a „harmadik elágazás jobbra" mód-
szer alapján akar tájékozódni, ne csodálkozzon, ha sohasem ér célba.
A tájékozódás szempontjából nem döntő a növényzet sem (az erdőt kivág-
hatják, a mezőt befásíthatják), ellenben a talajformának van jelentősége. Aki
olvasni tud a szintvonalakból, az aligha fog eltévedni. A szintvonalak egyfor-
ma magasságú tereppontokat összekötő vonalak.

348
 A vázlat a szintvonal elvét ábrázolja. Az egyes szintek függőleges távolsá-
gát a terepen „ekvidisztanciának" nevezzük. Topográfiai térképeinknél ez
rendszerint 20 m2 • A százas szintvonalakat vastagítva jelölik és megadják a
magasságot. A számot mindig úgy írják be, hogy a szám talpa lefelé mutasson.
Ezenkívül vannak vékonyan és szaggatottan berajzolt segédszintvonalak, ame-
lyeket csak akkor jelölnek, ha különösen jellegzetes terepformát akarnak ábrá-
zolni. Árnyékolással a terepek ferde megvilágítás melletti körvonalait jelzik:
a térkép ezáltal plasztikusabb és a terepforma jobban leolvasható. Íme, néhány
különböző terepforma:

Hegykúp Fennsík Hátraeső hegykúp

Széles hegyhát Keskeny hegyhát Nyereg

~
~
-
~
=3@

Barázdába átmenő Borda

völgy teknő

'1
Folyamatos lejtő
- Homorú lejtő
------
Domború lejtő

Lépcsőzetes lejtő
- Párkány
-
...

349
A térképek pontossága
A modern térképek még hét méter távolságot is jeleznek. Ez egy 1:25 OOO
méretarányú térképen egyharmad milliméter távolságnak felel meg.
A térkép úgy készül, hogy legelőször a vízhálózatot rajzolják be, légi felvé-
telek alapján, általánosítás (egyszerűsítés) nélkül. Ezért a vízrajzi hálózat min-
dig nagyon pontos térképpontokat jelent. Második helyet foglal el a vasúthá-
lózat, utána következik az úthálózat. Egyszerűsítésük mértéke ebben a sor-
rendben fokozódik. A legpontatlanabbak a szintvonalak és a jelek. Hogy csak
egy példát említsünk, a szintvonalaknak derékszögben kell metszeniük az utat,
hogy az út emelkedése leolvasható legyen. Ha egy utat egy 1:50000 méret-
arányú térképen 1 mm széles vonallal ábrázolnak, akkora lejtését 50 m-en már
nem lehet pontosan ábrázolni. A gyakorlatban a pontatlanul ábrázolt tereprész
nagyobb, mert a térképész a szintvonalakat nem tudja folyamatosan ábrázolni,
és így csak fokozatosan alakul ki a helyes terepkép. Amennyiben tehát pontos
fekvésüknek megfelelően berajzolt pontokat (úgynevezett „biztos térképpon-
tokat") keresünk, úgy elsősorban a vizek, azután a vasútvonalak és végül az út-
hálózat ábrázolására támaszkodjunk.
Gyakran hallani, hogy a biztos tájékozódáshoz „érzékre" van szükség. E fel-
fogás teljesen téves.
A tájékozódáshoz nem szükséges más, mint logikus gondolkodás és a térkép
nyújtotta információk szisztematikus, pontos értékelése. Aki így jár el, az el-
igazodik a terepen.

Az iránytű

Jellemzői
Az iránytű feladata, hogy mágnestű segítségével egy nem változó, egyete-
mes alapirányt mutasson. A földmágnesség alapján északot mint egyetemes
alapirányt lehet felhasználni. A földmágnességből kiindulva könnyen megha-
tározható az északi irány és a többi égtáj.

Földmágnesség
Az iránytű elve azon alapszik, hogy a földmágnesség a szabadon lengő
mágnestűt mindig észak-dél irányba állítja. Az állandóan vándorló erős mág-
neses terek azonban például Észak-Kanadában (a Boothia-félszigeten) elhaj-
lítják a mágnestűt a földrajzi Északi-sarktól. A mágneses deklinációnak neve-
zett elhajlás miatt a mágnestű nem pontosan a földrajzi, hanem az úgyneve-
zett mágneses Északi-sark felé mutat. Ez az elhajlás a föld különböző pontja-
in különböző és ha az iránytűvel pontosan akarunk mérni, ismernünk kell a
hely mágneses elhajlását. Figyelembe kell venni azt is, hogy az elhajlás az
idők folyamán változik, és egy~b mágneses zavaró körülmények is léteznek.

350
 A mi szélességi fokunkon az elhajlás elhanyagolható. Ausztriában
0,05-0,15°, ez 1 km-en 1-3 m elhajlást jelent, és így a tájékozódás szempont-
jából nem játszik szerepet.

~~
. RECTA-
tájoló
BEZARD-tájoló \

Az elhajlás jelölésének lehetőségei

Irányszög
Az északi alapirányt tehát az iránytű segítségével nagyon egyszerűen lehet
megállapítani. Ebből az alapirányból kiindulva valamely körbeosztásos rend-
szert készítenek és így bármely irány az északi irányhoz viszonyítható. Ilyen
körbeosztásos rendszerek.

- a fok (0 ): a teljes kört 360°-ra osztja,

- az újfok vagy gon (g): a teljes kört 400 g-re osztja,
- a vonás C): a teljes kört 6 OOO vonásra osztja,
- a szélrózsa.

351
 Átszámítási táblázat a

jO = n-
20 = 33-
30 = 50-
40 = 6r
50 = s3-
60 = 100-
K 70 = 117-
so = ]33-
90 = 150-
100 = I6r
„

Minden körbeosztásnak vannak előnyei és hátrányai. A tájékozódás céljára

a legalkalmasabb a vonásos körbeosztás. Ezt az ívmértékből vezették le: az
1 m sugarú egységkör kerülete 6,28 m; a könnyebb számítás céljából ezt 6280-
nak vesszük és 6000-ra kerekítjük. Így egy vonás a körkerület 6000-ed része.
1000 m távolságban egy vonás 1 m-nek felel meg.

A tájoló
Az iránytű mágneses tű, amelyet a gyakorlati alkalmazáshoz tokba ágyaz-
nak. A tájolóhoz ezenkívül egyebek között körbeosztásos gyűrű is tartozik. A
tájolónak rendelkeznie kell az alábbi felszerelésekkel:

- erős tokkal, mindkét oldalán átlátszó, jól védett üvegrészekkel;

- kengyellel, amelyre felakasztható;
- centiméterekre beosztott vonalzóval mint illesztékkel vagy tartozékkal;
- az óramutató irányában forgatható, vonásbeosztású gyűrűvel, amelynek
legalább száz vonásonként jelzéssel kell rendelkeznie;
- erős, lengéscsillapítóval ellátott, folyadékba helyezett mágneses tűvel;
- jól látható leolvasójellel;
- egyszerűen kezelhető tükörberendezéssel;
- irányzékkal, amely alkalmas lejtők mérésé.re is;

352
 - világító jelzésekkel, hogy sötétben is lehessen méréseket végezni;
- kelet-nyugati jelzéssel a gyűrtís korongon.
Mindezeken felül jól kezelhetőnek kell tennie, tehát ne legyen sem túl
nagy, sem túl kicsi. Előnyös, ha van mágneses deklinációjelzője és hajlásszö-
ge, de ezek nem feltétlenül szükségesek.

1. Fok
2. Vonás beosztásos gyűrű
3. Leolvasójel
4. Fémtükör
5. Kengyel
6.lnga
7. Irányjelző nyíl
8. Skála
9. Nézőke
10. Célzóvonal
11. Vonalzótartó
12. lllesztőél

Számos jó tájoló létezik; hasonlítanak egymáshoz, és aki valamelyikhez ért,

az a többit is kezelni tudja. A Bezard-tájoló a legjobbak közé tartozik.
Magyarországon a 39/49 M tájolót használják.

A vonalzó használata

A tájoló használata
A tájolóval való munka gyakorlása céljából az alábbiakban a Bezard-féle tá-
jolóval végzett hat alapfeladatot és négy további feladatot ismerünk. Értelem-
szerűen ugyanígy elvégezhetők minden kelet-nyugat jelzéssel rendelkező tá-
jolóval. Használatakor a tájolót mindig úgy kell tartani, hogy a célzóvonal (az
irányt jelző nyíl) tőlünk elfele mutasson. Ellenkező esetben 3000 vonásnyi hi-

353
ba keletkezik. A leírás figyelembe veszi a mágneses elhajlást, miután a tájolón
rendelkezésre áll a megfelelő jelzés. De ezt mellőzni is lehetne, anélkül, hogy
durva tájékozódási hibához vezetne.

Egyszerű feladatok tájolóval

Az északi irány megállapítása
Meg kell határozni egy pontot, amely köztünk és a Föld északi pólusa kö-
zött fekszik.
E pont földrajzilag északon van.

Meghatározandó hely (cél)

.l';.i~'....
l~
" „-
•'-.,·-"',:~

Eljárásmód:
• A 6000-es vagy 0000 számot a leolvasójelhez állítjuk,
• az iránytűt addig mozgatjuk, míg a mágneses tű a deklinációs jelzésre nem áll,
• átnézünk a célzónyíláson.

Térkép északi irányba állítása

A térkép és a terep egybevetésénél szükség lehet arra, hogy a térképet a te-
repnek megfelelő irányba állítsuk (ha a tájolón nincs kelet-nyugati jelzés, a tér-
képet mindig be kell állítani).

A térkép

354
Eljárásmód:
• a 6000-es számot a leolvasójelhez állítjuk,
• a tájolót az illesztőéllel a térkép széléhez állítjuk,
• a térképet a ráhelyezett tájolóval addig forgatjuk, míg a mágneses tű a dek-
linációs jelre áll.
Irányszög megállapítása a terepen
E feladatnál a tájoló szögmérő szerepét tölti be, a háromszöget a hely, ahol
állunk - a tereppont - és az Északi-sark alkotja.

Irányszög vagy
~
I
tájolÓs~/
/
I

Q9k/
Eljárásmód:
• a tereppontot beirányozzuk,
• a tükör segítségével addig forgatjuk a gyűrűt, amíg a mágneses tű a dekliná-
ciós jelre áll,
• leolvassuk az irányszöget (a tájolószámot) a leolvasójelnél.
Irányszög megállapítása a térképen
E feladatnál a kelet-nyugat jelzés feleslegessé teszi a térkép beállítását.

A,..
T,..
,..J 1 LEOLVASÁS j

A hely, ahol állunk

t~ / /
/~

Eljárásmód:
• a tájolót arra a vonalra kell állítani, amely a tereppont és azon pont közt hú-
zódik, ahol állunk,
• a gyűrűt addig forgatjuk, míg a kelet-nyugat jelzés (a Bezard-féle tájolónál
a „Fluid Bezard" felirat) a térképfeliratokkal párhuzamosan áll (ekkor a tér-
képen az északi irány és, a gyűrű északi iránya egy irányban van),
• leolvassuk a leolvasójelnél az irányszöget.

355
 Az alábbi két feladatnál a terepen a mágneses tűvel és a térképen a kelet-
nyugati jelzéssel dolgozunk.
Terep irányszögének bejelölése a térképen
E feladat lényegében az előző két feladata kombinációja.
Eljárásmód:
• megállapítjuk az irányszöget a terepen, a gyűrűn lévő számot a leolvasójel-
hez állítjuk,
• a tájolót a térképen arra a helyre állítjuk, ahol vagyunk (a nyíl e helyről elfe-
lé mutat),
• a tájolót addig forgatjuk, míg a kelet-nyugat jelzés a térképfeliratokkal pár-
huzamosan áll,
• a tereppont a térképen az illesztőél (nyíl) irányában van .

Terepen: a mágneses tű
/
../"
a deklinációs jelzésen
t //
E~iránys./.

f:
A térképen a kelet-nyugat -~•Og
jelzés párhuzamos a tér-
kép/e/iratokkal 1 gyűrű száma beállítva
ely, ahol állunk

Irányszög átvitele térképről a terepre

Ez fordítottja az előző feladatnak.
Eljárásmód:
• megállapítjuk a térképen az irányszöget és a gyűrű számát a leolvasójelhez
állítjuk,
• a tájolót a kezünkben addig forgatjuk, amíg a mágneses tű a deklinációs jelre áll,
• átnézünk a célzónyíláson.

Bővített feladatok tájolóval

Itt kezdődnek a valódi feladatok; a tájoló kezelésével való megismerkedés
után elkezdhetünk tájékozódni a tájolóval.
Saját helyzetünk meghatározása a térképen
Ez négyféle módon történhet:
- tereppontra támaszkodva,
- szakaszolással,
- hátrametszéssel,
- oldalmetszéssel.
Jellegzetes tereppontra támaszkodás, amely egyúttal a térképen is szerepel
(ha a távolság ismert vagy csak egy tereppont látható).

356
 / /
/ L-~~--,1--~~~-'

/
e
ITI ÁLLUNK ITI ÁLLUNK TÉRKÉP
ITI ÁLLUNK

Eljárásmód:
• megkeressük a jellegzetes térképpontot a terepen,
• megmérjük a terepen az irányszöget és berajzoljuk a térképbe (a tájolót a te-
repponthoz rakjuk),
• levonjuk a becsült vagy mért távolságot.
Szakaszolás
E módszert akkor alkalmazzuk, ha jelenlegi tartózkodási helyünkről nem
látható olyan jellegzetes pont a terepen, amely egyúttal a térképen is szerepel.
Ilyen helyzet gyakran adódik az erdőben. Ilyenkor a földméréshez hasonlóan
a legközelebbi tereppontig kell eljutnunk úgy, hogy részszakaszokat mérünk le
és jelölünk be a térképbe.
Eljárásmód:
• megkeresünk egy olyan jellegzetes tereppontot, amely a térképen is fel van
tüntetve,
• a terepen közbenső pontokat határozunk meg, amelyek a részszakaszokat
határolják,
• lemérjük a közbenső pontoktól a közbenső pontokig terjedő távolságot és
irányt,
• a léptéknek megfelelően berajzoljuk a térképbe.

357
 A mért pontokat a léptéknek megfelelően külön papírra is felvázolhatjuk, és
a térképbe csak a közvetlen össztávolságot rajzoljuk be.

Vázlat

itt állunk

Fontos, hogy a szakaszokat a léptéknek megfelelően rajzoljuk be a térkép-

be. A felületes munka pontatlanságot eredményez. Minél kevesebb közbeeső
pontra van szükség, annál kevesebb a hibaforrás, és annál pontosabban tudjuk
meghatározni helyzetünket. A szakaszolás módszerét csak akkor alkalmazzuk,
ha más lehetőség nincs. Előzőleg meg kell vizsgálni, nem tudnánk-e a térkép
helyes leolvasásával jobban meghatározni helyzetünket.
Hátrametszés
E módszer alkalmazásánál két, de lehetőleg három olyan jellegzetes terep-
pontnak kell láthatónak lennie, amelyek egyúttal a térképen is szerepelnek. Ha
ezen pontok mindegyikének irányszögét megmérjük és berajzoljuk a térképbe,
a metszőpontnál található az a pont, ahol vagyunk.

itt állunk

Ez a legpontosabb eljárás. Minél távolabb esnek egymástól a tereppontok,

annál pontosabb a metszőpont és annál pontosabb az eredmény.

358
Oldalmetszés
Az oldalmetszés az előbbihez hasonló eljárás; akkor alkalmazható, ha egy
vonalon vagyunk (út, folyó, vasúti vágány, erdőszél), de a pontos helyet nem
ismerjük. Szükség van egy jellegzetes tereppontra, amely egyúttal szerepel a
térképen is. Bemérjük, az irányszöget berajzoljuk a térképbe és a vonallal va-
ló metszőpontban található az a hely, ahol állunk.

Itt állunk

Ha két tereppontunk van, pontosabb eredményt kapunk.

Ha magasságmérő áll rendelkezésünkre, a szintvonalat oldalt is metszhetjük.

térkép

Célpontok meghatározása térképen

Meg kell határoznunk egy, a térképen nem szereplő tereppontot; tudjuk, hol
állunk (gyakori mérési feladat). Az előbbi feladatnak pontosan a fordítottjáról
van szó, és ezért itt is a négy módszert:
- a tereppontra támaszkodást,
- a szakaszolást,
- az előremetszést,
- az oldalmetszést
- alkalmazhatjuk.

359
 _,,~

~ , függőleges fényjelzés
(világítórakéta)

bemért irány,
becsült távolság

Egy függőleges fényjelzésre támaszko-

dunk (társunk tartózkodási helye)

a bója helye
a metszéspontban
tavon levő bója előremetszése

palló helye
oldalmetszés a palló 1
helyének beraj- h
zolásához tf'/i!

Menet végrehajtása tájoló segítségével

Ai eddig tárgyalt feladatok terepen alkalmazása jelenti a tájoló segítségével
való menet végrehjatása. A menet rendszerint térkép alapján történik, amelyen
megjelöljük a célhoz vezető jellegzetes útiránypontokat. Ezáltal útiránypontok
által tagolt részszakaszok keletkeznek. Megállapítjuk minden részszakasznak
az irányát (irányszög, tájolószám) és a távolságot (méterben) és ezeket az ada-
tokat táblázatban rögzítjük. Útvonalvázlattal együtt ez a menet végrehajtásá-
nak legjobb segédeszköze. ·

360
 Térkép
Az útvonalvázlat feltünteti:
- az évszakot, amelyben készí-
Az útiránypontok bejelölése tették;
a térképen - a használt tájolóval kapcso-
latos információkat (jobbra
vagy balra forog, körbeosz-
tási rendszer);
útvonalvázlat - a használt térképpel kapcso-
latos információkat méret-

19 arány, kiadás);
- az észak felé mutató nyilat;
- a méretarányt;
- a jelmagyarázatot.
A jelmagyarázat tartalmazza:
- a részszakaszokat;
- a mindenkori tájolószámot;
- a relatív magassági szintkü-
3700· ~ lönbségeket;
~;-;-~ - a távolságot;
méretarány - a visszaút tájolószámát;
111f 11 - a megjegyzéseket.

Példa egy útvonalvázlatra

rész- tájolószám relatív távolság tájolószám megjegyzések

szakasz n magassági szint- (m) a visszaútra
különbség (m) n
1 0800 30 4000 meredek terep,
patakok K-NY
irányban

361
A tényleges távolság megállapítása

relatív magassági
szintkülönbség

távolság a térkép alapján

Menet végrehajtása tájoló segítségével

Az első útiránypont egy egyedül álló, jellegzetes fa, amely jelölve van a tér-
képen is. Ha jó idő van és megbízható térképpel rendelkezünk, a tájoló segít-
ségével megállapítjuk e közbeeső pont helyét a terepen és a hozzá vezető leg-
kényelmesebb utat választjuk. Más a helyzet rossz időben, amikor e közbeeső
pont nem látható. Ekkor van jelentősége a tájolónak. Megállapítjuk az útirányt,
megcélozunk egy, még éppen látható pontot és abba az irányba' megyünk. Ezt
a módszert addig ismételjük, míg meg nem találjuk az útiránypontot.

Az alábbi rajz bemutatja, hogyan járjunk el: egyik társunkat a menetirány-

ban irányítva előreküldjük addig a pontig, amíg még éppen látjuk. Ő a „segéd-
pont". Felzárkózunk hozzá és az egészet megismételjük - fáradságos, de néha
szükséges eljárás. ·

AZ ÚTIRÁNYPONT

~~·ff/f'/
FELÉ
(rossz időjárás, köd ese-
tén nem látható)

„„,.. //~/
_,../

~
,.,,.,,,,.
,.. .,.
AZ ÚTIRÁNY BETARTÁSA
(az iránypont ebben az esetben egy zseblámpa}

362
 A második útiránypont az erdőben fekszik. Ez még ideális időjárás mellett
sem látható. Ha van megbízható térképünk, azon megkeressük a legmegfele-
lőbb utat és a kiválasztott ponthoz a térkép alapján jutunk el. Ha nincs térké-
pünk, nem marad más választásunk, mint a korábban leírtak. Az erdőben úgy-
szólván fától fáig kell előrehaladnunk.

Ez a fa pontosan az útvonal irányában fekszik. Odaérkezve újból megcélzunk

egy, az útvonal irányában fekvő fát stb.

Könnyebb elérni a célpontot, ha e példában a cél olyan helység, amely ma-

gaslaton fekszik és messziről látható. A tájolóérték és a becsült távolság alap-
ján megbizonyosodunk arról, hogy ez az a helység, ahova igyekszünk és ké-
nyelmesen odamehetünk az úton.

Megkerülés
Megkerülésen az útirányon levő akadály kikerülését és az eredeti útirányba va-
ló visszatérést értjük. Ez a tájoló alapján végrehajtott menet legnehezebb része.
Az akadályt a legegyszerűbben és legmegbízhatóbban úgy kerülhetjük meg,
ha megjegyzünk magunknak egy az akadályon túl fekvő jellegzetes tereppon-
tot, megkerüljük az akadályt és a megjegyzett terepponttól továbbmegyünk az
eredeti útirányban.

Ha nincs ilyen pont, az akadályt a tájoló segítségével kell megkerülni.

363
 jelmagyarázat:

AB szükséges
szakasz

s AB hasznos
szakasz

Elméletileg bármely szögben meg lehet kerülni az akadályokat, a gyakorlat

azonban azt bizonyítja, hogy a 45, 60 vagy 90 fokos szögben való megkerülés a
legelőnyösebb, elsősorban a ,,hasznos szakasz" pontos meghatározása végett. A
tájolón alkalmazott fluoreszkáló megkerülési jelzések helyettesítik a szögek kiszá-
mítását. A tájolót úgy forgatjuk, hogy a mágneses tű a megkerülési jelzésre álljon.
Így nem kell elforgatnunk a körbeosztásos gyűrűt. A Bezard-tájolónak 45 és 90 fo-
kos megkerülési jelzései vannak (750, 1500, 4500 és 5250 vonás).
Megkerülés 90 fokos szögben (1500-):
Az irányváltoztatás
• jobbra való elkanyarodásnál az eredeti tájolóértékhez 1600- hozzáadásával
• balra való elkanyarodásnál az eredeti tájolóértékből 1500- levonásával történik.
Az elkanyarodás után jobbra megtesszük a szükséges szakaszt az akadály
végéig, számolva lépéseinket; majd balra fordulunk az eredeti útirányba és
ugyancsak számoljuk lépéseinket (hasznos szakasz). Ezután balra megtesszük
a szükséges szakaszt. Ha a D pontra érünk, megtettük az AD szakaszt.

jobbra balra
kanyarodni

A 60 fokban (1 ooo-) való megkerülés előnye, hogy a szükséges AB távolsá-

got ismerve a hasznos AC távolság is ismert (egyenlő oldalú háromszög).
Az irányváltoztatás
• jobbra fordulásnál 1000- hozzáadásával,
• balra fordulásnál 2000- levonásával történik.

364
 Megkerülés 60 fokban Megkerülés trapéz formában

Ha csak trapéz formában kerülhetjük meg az akadályt, akkor az AD hasznos

szakaszt megkapjuk, ha a szükséges AB szakaszhoz hozzáadjuk a BC szakaszt.
A 45 fokos szögben való megkerülést ritkán alkalmazzák. Az irányváltoztatás
• jobbra való fordulásnál 750- hozzáadásával,
• balra való fordulásnál 1500-1evonásával történik.
A hasznos utat Pitagorasz tétele alapján számítjuk ki:

AB 2 +BC 2 =AC 2 A hasznos szakasz kiszámítása

AB=BC 45 fokos szögben, trapézalak-
2AB 2 = AC 2 ban történő megkerülésnél:
;/ AB 2 = AC
;/ 2 AB 2 + BC = AD

Magasságmérő
A zsebben hordható magasságmérő a mesterséges tájékozódási segédeszközök
értékes kiegészítője, mert lehetővé teszi az abszolút magasság megállapítását. Mi-
vel a barométer működési elvén alapszik, időjárási előrejelzésre is használható.
A magasságmérő elve
A Földet légréteg veszi körül, amelyet a Föld vonzóereje tart ott. A légréteg
vastagsága növekvő magasságával csökken, mert
- a felső légrétegek az alsóbbakat összenyomják és sűrítik,

365
- a Föld vonzóereje a Föld középpontjától való távolság növekedésével csök-
ken.
A magasban csökkenő légnyomás okozza a fülzúgást és a fül „eldugulását".
A zsebben hordható magasságmérő egy aneroid doboz, amely légnyomás-
ingadozásnál összehúzódik vagy kitágul. A doboz mozgását az óraműhöz ha-
sonló finom szerkezet mutató segítségével kijelzi. A megfelelő skálán a ma-
gasságot könnyen le lehet olvasni.A légnyomás függ a levegő hőmérsékletétől,
kisebb mértékben a levegő nedvességétől és a földrajzi szélességtől is. A me-
teorológiai ingadozások ezért meghamisítják a magasságjelzést. Ennek korri-
gálására a magasságmérő beállítását minden olyan pontnál, amelynek abszolút
magasságát ismerjük, helyesbíteni kell. Ha egészen pontos mérést akarunk vé-
gezni, legalább 200 méterenként szükséges az utánállítás. A zsebben hordható
magasságmérő pontossága általában ±10 m.

Felhasználása időjárás előrejelzésére

Amikor a magasságmérőt „időjárási barométerként" használjuk, leolvashat-
juk róla a bizonyos idő alatt a barométer állásában bekövetkezett változásokat.
Figyelembe kell azonban venni, hogy a „barométer esése" (rossz idő) egyenlő
a „magasságmérő emelkedésével", és fordítva: a „barométer emelkedése"
(szép idő) egyenlő a „magasságmérő esésével". Ha a légnyomás hirtelen esik
(tehát a barométer gyorsan esik), ez az idő hamarosan bekövetkező romlását
jelenti. Ha a nyomás hirtelen különösen erősen esik, ez várható időváltozást
vagy erős zivatart jelez.

Magasságmérő
~~:::J~~-1 1. Beállítható jelzés
\--'-''Ar--.1'7'"-%--3 2. Légnyomásskála
~·íllli~.N 3. Számkorong
4. Magassági skála

'lf"'~µJJi~ ~~-.....-»~t...-2

\...>,,o<-----4

366
Becslés és mérés
A terepen a távolságok becslésének és mérésének a gyakorlati tájékozó-
dás szempontjából nagy jelentősége van. Ezért szükséges, hogy alaposab-
ban megismerkedjünk a távolságok becslésének és mérésének alapszabálya-
ival.

Távolságok becslése
Normális látási viszonyok és átlagos látásélesség mellett az alábbi tárgyak
puszta szemmel a következő távolságokból ismerhetők fel:

Gyárkémények Külön álló épületek Nagy, szabadon álló fák

5000 méterről 4000 méterről 2000 méterről

Menetoszlopok gyalog Középnagy, Mozgások

1500 méterről szabadon álló fák 1OOO méterről
1200 méterről

·Jt·.,.
~
-
.

~
.

Egy alak körvonalai Fej 400 méterről Egyes végtagok

500 méterről 300 méterről

367
Arc, világos foltként A szemek vonala A ruha egyes részletei
250 méterről 150 méterről 100 méterről

Bizonyos körülmények tévedésekhez és becslési hibákhoz vezethetnek:

Rendszerint a valóságosnál kisebbnek becsüljük a távolságot

- tiszta az időben (eső után),
- ha nagy a célpont,
- ha a nap hátulról süt,
- egyforma formájú felületek felett,
- ha a részszakaszok beláthatók (völgyek, völgyteknők felett),
- víz felett,
- ha a héttér világos (körvonalak éjjel),
- hegynek lefelé.
Rendszerint a valóságosnál nagyobbnak becsüljük a távolságot:
- borult időben és alkonyatkor,
-erdőben,

-ködben,
- a nappal szemben állva,
- ha a cél nehezen látható,
- ha a háttér sötét,
- hegynek felfelé,
- fekvő helyzetből,
- ha kicsi a célpont,
- egyenes szakaszon.
Éjjel:
- vörös és sárga fényeket túl közelinek,
- zöld és fehér fényeket körülbelül helyesen,
- kék és ibolyakék fényeket jelentősen túl távolinak becsülünk.

368
 Az alábbi módon könnyíthetjük meg a nehezen felmérhető távolságok becs-
lését:
Megjegyzünk egyenlő résztávolságokat és ezeket az alaptávolságokat rá-
mérjük az egész becsülendő távolságra.

Távolság?

~~· .. . '111111 ,,1t111111ll._,,-.

t A távírópóznák távolsága egymástól 50 m

A távolság = 5 x 50 = 250 m

Becsültessük meg a távolságot több (gyakorlott) személlyel, és az általuk

megadott értékek középarányosát vegyük mértékül.
A távolságok becslésénél az alábbi támpontokra támaszkodhatunk:
- Egy sportpálya hossza 150, a körbefutó salakpálya hossza 400 m (az egye-
nes szakaszon hossza 100 m).
- Egy ház emelete, 2,5-3 m magas.
-Az ember magassága 1,5-1,8 m, (átlag: 1,7 m).
- Egy földszinti ház kb. 4 m, egy egyemeletes kb. 7 m magas.
- Nagy tehergépkocsik magassága kb. 3 m.
- Kéttengelyű vasúti kocsi 12 m, négytengelyű 24 m hosszú, mindkettő ma-
gassága 4 m.

Távolságbecslés hallás segítségével

A hang terjedési sebessége 330 m (egyharmad kilométer) másodpercen-
ként.
Zajforrás távolságának megállapítása:
Megállapítjuk hány másodperc telik el zaj keletkezése és meghallása között,
a távolság kilométerben egyenlő a másodpercek egyharmadával.
Például: Villámot látunk cikázni és 2 másodperc múlva halljuk a mennydör-
gést, tehát a zivatar 0,7 km (700 m) távolságban van.
Mérés visszhang alapján (magunk keltjük a zajt): a távolság (km-ben) köz-
tünk és a hangvisszaverő tárgy között a mért másodpercek egyhatoda. Ha a
hang 6 másodperc múlva hallható (3 másodperc oda és 3 másodperc vissza),
úgy a tárgy (például sziklafal) 1 km távolságra van. Éjszaka a zajforrások irá-
nya rendszerint csak körülbelül állapítható meg.
A távolság becslésére az alábbi segédeszközök kínálkoznak:

369
 Zajforrás Hallható
lépések növényzettel benőtt talajon 70 m-ig
suttogás 100 m-ig
ágak letörése 130 m-ig
lépések növényzettel be nem nőtt talajon (mezei úton) 150 m-ig
beszéd (normális hangerősséggel) 150 m-ig
cölöpök beverése 600 m-ig
fém kőhöz ütődése (ásás) 1000 m-ig
motorzaj 3000 m-ig

Hegyoldal lejtésének becslése

Az óra a legegyszerűbb segédeszköz ahhoz, hogy a lejtő lejtését megmérjük.
• Hagyjuk függőleges irányban lógni az órát úgy, hogy a 3-as és a 9-es szám
közt gondolatban húzott vonal vízszintes legyen;
• tartsunk egy botot vagy hasonló tárgyat a lejtővel párhuzamosan;
• minden perc, amely e vízszintes vonal (3-9) felett vagy alatt fekszik, hatfo-
kos lejtésnek felel meg (emelkedésnek vagy esésnek).

Távolságok mérése
Valamely célpont távolságát megbízhatóan ki lehet számítani, ha ismerjük a
célpontban fekvő valamely tárgy a szélességét vagy magasságát (méterben).
Kiindulva abból a tényből, hogy 1 vonás 1 km távolságban 1 méter, felállítha-
tó az úgynevezett vonásképlet:
T: a meghatározható távolság km-ben
M: a tárgy mérete (magasság,
M
T= -1000 szélesség, hosszúság) m-ben
v V: a tárgy nagysága vonásban
1000: állandó szám

370
A vonásszám megállapítható:
- tájolóval
- távcsővel (amennyiben vonásbeosztással rendelkezik)
- egyéb segédeszközzel.
A tájoló használata csak nagyon nagy (legalább 50--100 m széles) célpon-
toknál jöhet számításba ezért itt ezzel nem foglalkozunk.

Távcső
A lencse átmérője általában 140-. Egyes távcsövek fonalkereszttel és vonás-
beosztással rendelkeznek. A fonalkeresztet a célra irányítjuk, és a függőleges
vagy vízszintes beosztásról leolvassuk a vonásszámot.

Egyéb segédeszközök
A vonásszám megállapításához kiváló segédeszköz a kéz. Az alábbi adatok
kinyújtott karra vonatkoznak. Bár magas embereknél nagyobb a szemtől való
távolság, viszont kezük is nagyobb.

300- 1ao- 125- 100- 70-

szétterpesztett kéz ökölszélesség 4 ujj 3 ujj 2 ujj

30- 35-40-

1 ujj hüvelykujj

Az úgynevezett „hüvelykujjugrásnál" kinyújtott karral a hüvelykujj he-

gyével megcélozzuk a célpontot, közben bal szemünket becsukjuk. Ha ki-
nyitjuk bal szemünket és egyidejűleg becsukjuk jobb szemünket, hüvely-
kujjunk (látszólag) jobbra ugrik. A „hüvelykujjugrás" kb. 100--120 vonást
tesz ki.

371
 „Hüvelykujjugrás"

Egy másik segédeszköz a milliméterbeosztás. Ha ezt pontosan 50 cm távol-

ságban a szemünk elé tartjuk, akkor 1 mm 2 vonásnak felel meg. Ilyen milli-
méterbeosztás található rnérőléceken, vonalzókon vagy tájolókon.
A gyufaskatulya, amelynek oldalhossza 5 cm, szintén használható segédesz-
köz. Ha kinyújtott karral felette nézünk a célpontra, hosszúsága 90 vonásnak,
szélessége 60 vonásnak, magassága 30 vonásnak felel meg.

Példák a vonásképlet alkalmazására

Egy nagy tehergépkocsi 3 m magas. Távcsővel mérve magassága 6 vonás.
A következőképpen számolunk:

M 3
T = - x 1000 = - x 1000 = 500 m
v 6
A tehergépkocsi 500 m
távolságra van.

Két távírópózna 50 m távolságban áll egymástól, köztük található a célpont.

A távolság a két pózna között 25 vonás. A következőképpen számolunk:

T= Mx 1000= 50 x 1000=2000m TÁVOLSÁG?

v 25

A célpont 2 km távolságban van.

372
 Egy rosszul látható célpont 4 m széles úton fekszik. Az útszélesség a cél-
pontnál 5 vonás. A következőképpen kell a célpont távolságát kiszámítani:
S- TÁVOLSÁG?
T= M x lOOO=!x 1000= 800 m
v 5

A célpont 800 m távolságra van.

A vonásképlettel tárgyak szélességét is ki lehet számítani, ha a távolságot is-

merjük. Az ábra bal oldalán szereplő ház (a térképből leolvashatóan) 3 km távol-
ságra fekszik, és szélessége 5 vonás. Szélességét a következőképpen számítjuk

M = T x V _ 3000 x 5 = 15 m
1000 1000

A ház tehát 15 m széles.

Akadályok szélességének mérése

Hozzávetőleges pontossággal meg tudjuk határozni az olyan akadályok szé-
lességét, amelyeken nem lehet áthaladni (mocsár, víz stb.), és amelyek széles-
ségét a térkép nem tünteti fel. Előremetszés a tájolóval:
Az akadály túloldalán fekvő tárgyat a tájolóval előremetszéssel bemérjük,
méretarányosan felvázoljuk a vázlatba, és a háromszög magasságát megmérjük.
e
/ \
' 1

f'/
~,
.ff I h

I
A B
AB-t méretarányosan felvázolni
irányszöget berajzolni
h =az akadály méretarányos szélessége

373
 Egy másik módszer a háromszögek szélessége
Megjelöljük az A, C, D és E pontokat, a CD, DE és EA távolságot lemérjük.

A hasonlóságot a következőképpen
fejezhetjük ki:

DC AB
DA- EA
AB=EAxCD
DE

Példa: Meg akarjuk állapítani az AB hosszát (a folyó szélessége).

CD = 4 m, DE = 6 m EA = 10 m
= ~O = 6,5 m (a folyó szélessége)
10 4
AB= :

A legegyszerűbb a helyzet, ha a DE és EA távolság egyforma hosszú: ebben

az esetben a DC távolság pontosan megfelel az akadály AB szélességének.
A gyakorlatban az eljárás a következő:
• Keressünk a túlparton egy jellegzetes pontot (B), és álljunk pontosan szem-
be e ponttal. Jelöljük meg a pontot, ahol állunk (A).
• Derékszögben menjünk 50 m-t előre és jelöljük meg ezt a pontot (E).
• Menjünk tovább ugyanebben az irányban további 50 m-t, és jelöljük meg
ezt a pontot is (D). Nem döntő jelentőségű, hogy pontosan 50 m-t menjünk
mindkét esetben; fontos azonban, hogy az AE és az ED távolság egyenlő le-
gyen.
• Ezután az eddigi irányhoz képest derékszögben a folyótól eltávolodó irány-
ban haladjunk mindaddig, amíg a B és E pontok egy vonalban nem feksze-
nek (C). Ez a távolság megfelel a folyó távolságának (DC).
Annak alapján, hogy minden háromszög szögeinek összege 180 fok, az aka-
dály szélességét is meg tudjuk határozni.
Az egyenlő szárú háromszög törvényszerűségei:
(

.<'éoo1
/~1
/ 1
4 / 1

~---B-0--,,.,_8..::~~---~ C
A e B
90 + 45 + 45 = 180

374
A két befogó közti szög 90 fokos, a másik két szög 45 fokos.
Az a és b szár hossza egyenlő.
Az átfogó (c) hossza Pitagorasz tétele szerint:

c2 = a2 + b2

A gyakorlatban:
Keresünk a szemközti parton egy feltűnő pontot (pl. egy fát), a tájoló segít-
ségével megállapítjuk az irányszöget, és 750 vonással (45 fokkal) megváltoz·
tatjuk. Ezután lépéseinket számolva, derékszögben a régi irányhoz megyünk,
jobbra vagy balra, addig, míg a fa a nézőrésen át nem lesz látható.
Ekkor a megtett BC út hossza megfelel az akadály szélességének (AD).
Egy másik módszer a távolságátvitel elvén alapszik. A következőképpen kell
eljárni:
• Álljunk a folyó partjára (A) úgy, hogy nézőirányunk párhuzamos legyen a
parttal (a folyó folyásával egy irányban, vagy folyásával ellenkező irányban).
• Kinyújtott karral vízszintesen tartott fapálca hegyével célozzuk meg a szem-
ben levő partot és hüvelykujjunkkal jelöljük meg a fapálca és az innenső
part metszőpontját (B).
• Forgassuk el a pálcát 180 fokkal (úgy, hogy ,az innenső parttal való met-
széspont ne változzék), és jegyezzük meg a terep azon pontját, amelyen
most a pálca vége van.
• Az innenső part metszéspontjától (B) e megjegyzett pontig (C) terjedő tá-
volságot lépjük le, e távolság (BC) megfelel a folyó szélességének.

Testünk mint mérték

Mérjünk le testünkön bizonyos hosszakat, és ezeket jól jegyezzük meg. Így
magunkon hordjuk saját mérőszalagunkat, amellyel bármely hossz kellő pon-
tossággal lemérhető. Csak hosszakat használjunk, mivel kerületek (például
mellkas, has, felkar) méretét duzzadások, az izomzat vagy a zsírpárna csökke-
nése vagy növekedése nagymértékben megváltoztathatják.
Kétféleképpen mérhetünk:
• megkeressük azokat a testrészeket, amelyeknek mérete a következő:

375
 - 1 cm (például a kisujj szélessége),
- 5 cm (például a kisujj hossza),
- 50 cm (például a könyök és az ujjhegyek közti távolság),
- 100 cm (például a padlótól a köldökig mért távolság).
E mértékekből bármely más mérték összeállítható.
•Megmérjük
- testmagasságunkat,
- lábunk nagyságát (cipő nagysága),
- ujjainkat,
- kezünk szélességét,
- a könyöktől az ujjhegyekig terjedő távolságot,
- a padló és a térd közötti távolságot
- a padló és a köldök közti távolságot,
- a kinyújtott hüvelyk- és kisujj közti távolságot.
A távolságokkal is bármilyen mérés elvégezhető, bár ez kissé körülményes.
Mérőzsinór
A legpontosabb mérési segédeszköz a mérőzsinór. Ne legyen nyúlékony
anyagból és legyenek rajta egyszerű csomók az alábbi (pontosan mért) távol-
ságokban: nullpont (a zsinór végétől kb. 10 cm távolságra) 1 cm, 5 cm, 10 cm,
100 cm (ezután újból maradjon kb„10 cm zsinór).
További távolságokat tetszés szerint újabb csomókkal lehet megjelölni.
Ily módon kis, könnyű mérőszalaghoz jutunk, amelyet mindig magunknál
hordhatunk és szükség esetén kötözőzsinórk_ént is felhasználható.

AZ IDŐJÁRÁS
Rendkívüli helyzetekben a túlélés szempontjából az időjárás ismeretének
döntő jelentősége van. Az időjárás jelenségeinek megfigyelésével az időjárás
lehetséges fejleményei kikövetkeztethetők, és ezáltal az időjárás okozta objek-
tív veszélyek ellen idejekorán és célszerűen lehet védekezni.
Az időjárási jelenségek kialakulásának és fejleményeinek ismerete tehát el-
engedhetetlenül szükséges és egyúttal segítséget nyújt ahhoz, hogy helyesen
dönthessünk. Némi tapasztalattal az általános időjárási helyzet ismerete nélkül
is lehetséges a helyi időjárást a következő 12 órára előre tudni.

Az időjárást meghatározó tényezők

A Földet levegőburok, atmoszféra borítja. Körülbelül négy rész nitrogént,

egy rész oxigént és nyomokban nemesgázokat tartalmaz. „Időjáráson" értjük
mindazokat a jelenségeket, amelyek a légkörben lejátszódnak.

376
 Az időjárást meghatározó tényezők
- a légnyomás,
- a levegő hőmérséklete,
- a levegő páratartalma és nem utolsósorban
- a Föld forgása.

Légnyomás
A levegő súlyával bizonyos nyomást gyakorol a Föld felszínére. E nyo~ás,
amely a tengerszint magasságában egy négyzetcentiméterre kb. 1 kg-ot tesz ki,
a magasság növekedésével erősen csökken. 2500 méter magasságban e nyo-
más már csak ennek háromnegyed része, 5500 méter magasságban csak a fe-
le. A légnyomás csökkenése és az oxigénrész ebből fakadó kisebb résznyomá-
sa az úgynevezett hegyibetegség magyarázata.
A fizika törvényei szerint a légnyomás emelkedését a légtömegek lehűlése,
csökkenését a légtömegek felmelegedése idézi elő. A Föld forgása és egyéb té:
nyezők mellett a légnyomás játszik döntő szerepet a szél kialakulásában.
A tengerszinten az átlagos légnyomás 1013 millibar. E nyomás megfelel egy
760 mm magas higanyoszlop súlyának. 1000 mbar= 750 Mgmm (higanyosz-
lop-milliméter). A légnyomást barométerre! mérjük.
A meteorológiai térképen az azonos légnyomással rendelkező helyeket gör-
bével (izobárral) kötik össze. Ily módon ábrázolhatók a magas és az alacsony
légnyomású területek és hatásuk az időjárás alakulására. A levegőtömegek a
különböző területeken uralkodó légnyomáskülönbségek (alacsony
vagy magas
légnyomás) következtében áramlanak a kontinensek fölé. Minél jellegzetesebb
a légnyomáshelyzet, annál egyértelműbben alakul az időjárás.

Léghőmérséklet
A levegő hőmérsékletét általában a napsugárzás határozza meg. A nap hőjé­
nek és a veszélyes ibolyántúli sugárzásnak a nagy része elvész a légkör védőré­
tegében. A maradék hőenergia a napsugarak beesési szöge szerint különböző­
képpen érvényesül (az évszakok lényegében a földtengely dőléséből adódnak).
A napsugarak keresztülhatolnak a légrétegen, anélkül, hogy a lényegesen fel-
melegítenék. A sugárzási energia nagy része csupán a föld felszínén változik
hővé. A levegő a talajtól melegszik fel, a talaj természetétől függően
(növény-
zettel benőtt talaj, sötét vagy világos talaj, lejtő) eltérő mértékben. A jobban fel-
melegedett helyeken, ahol könnyebbé válik, felszáll. A hideg levegő viszont
leszáll. E légcsere folytán a magasban is lassanként növekszik a hőmérséklet.
A levegő éjszakai lehűlése is szoros kapcsolatban áll a Föld felszínével,
amely éjjel, különösen ha nincs „védő" felhőtakaró, a napközben kapott nap-
meleget kisugárzás útján részben visszajuttatja a világűrbe. Először a talajhoz
közeli légrétegek hűlnek le. A nappali és éjjeli hőmérséklet közti különbség

377
normális körülmények között a völgyekben a legnagyobb, a magassággal
csökken, és kb. 2000 m magasságban szinte nincs i~ különbség a kettő között.
A levegő fizikai tulajdonságaival összefüggő sokféle hatás folytán a hőmérsék­
let átlagban 0,6-0,8 fokkal csökken minden 100 méternyi emelkedéssel. Ez az
elméleti hőmérséklet-változás a gyakorlatban sohasem egyezik a ténylegessel,
de segítségével nagyjából előre meg tudjuk mondani a hőmérsékletet.
A hőmérséklet mérése hőmérő segítségével történik. A hétköznapi életben
leginkább folyadékkal működő, elektromos és kettősfém hőmérőket használ-
nak. A hőmérők kalibrálása Celsius-fokban történik, a nullapont megfelel a víz
fagyáspontjának, száz fok pedig a forrpontja (tengerszinti légnyomás mellett).
A hőmérsékletet mindig árnyékban kell mérni, mivel a Nap közvetlen sugár-
zása meghamisítja az eredményt.
A normális hőmérséklet-változás alól kivételt képeznek a hőmérsékleti inver-
ziót okozó légtömegek (100-1000 m magasságban), amelyekben a hőmérséklet
a magasság növekedésével nem csökken, hanem emelkedik. Ilyen légrétegek
főleg ősszel és télen keletkeznek, éjszaka még a talajhoz közeli rétegekben is.
Ilyenkor a hegyek lejtőin hidegebbé és nehezebbé vált levegő leszáll a völgyek-
be és medencékbe, és ott összegyűlik. E ,,hideg levegőtengerek" felett azután
viszonylag meleg van. Magában a hideg levegőben gyakran köd képződik,
amely világosan elhatárolja a melegebb légrétegeket. Felette jók a látási viszo-
nyok és gyakran süt a nap. Ilyen időjárási helyzet napokig fennállhat.

Páratartalom
A levegő, hőmérsékletétől függően, csak bizonyos mennyiségű vízgőzt tud
láthatatlan páratartalom formájában felvenni (abszolút páratartalom). Minél
melegebb a levegő, annál nagyobb vízmennyiséget tud befogadni.
A relatív páratartalom százalékosan meghatározza, hogy a levegő páratartal-
ma hány százaléka annak a mennyiségnek, amely telítené a levegőt és ezáltal
köd illetve felhő képződne.
Azt a hőmérsékletet, amelynél a levegő nedvessége látható formát vesz fel,
azaz eléri a telítettséget, vagyis a 100% relatív páratartalmat, harmatpontnak
nevezik. A lehűlő levegő nedvesebb lesz és a harmatpont túllépésénél a feles-
leges vízgőz apró vízcseppek formájában kicsapódik (köd, felhők).

Az időjárás elemei
Az időjárás elemei:
- felhő és köd,
- a levegő mozgása (szél),
- csapadék.

378
Felhő és köd
Ha a hőmérséklet a harmatpont alá csökken, a levegő felesleges vízgőztar­
talma folyékony formában (kondenzáció) vagy nagyon alacsony hőmérséklet
esetén szilárd formában kicsapódik. Ez a folyamat a talajon harmat vagy dér
formájában észlelhető és a magasban víz- vagy jégfelhők képződéséhez vezet.
A talajhoz közeli rétegekben a kondenzáció folytán köd keletkezik. A köd-, il-
letve felhőképződés fontos előfeltétele, hogy legyenek kondenzációs magok
(füst- és szennyrészecskék).
Felhő akkor keletkezik, ha a levegő hőmérséklete a harmatpontnál alacso-
nyabb hőmérsékletre hűl le. A felhőket összetételük, alakjuk és a felhőalap
magassága szerint osztályozzuk.

A felhők összetétele
A felhők összetétele elsősorban a hőmérséklettől függ, és alkotóelemeik
szerint megkülönböztetünk:
- tiszta vízfelhőket (cseppek),
- vegyes halmazállapotú felhőket (cseppek, jégkristályok és hó),
- jégfelhőket (csak jégkristályok).

A felhők alakja
A felhők alakjuk szerint lehetnek:
1. Gomolyos (kumulusz)
A gomolyfelhő vastag felhőtömeg, felső része élesen körülhatárolt kupolát
képez, amelyen kerekded kidudorodások vannak. Alsó része vízszintes. A fel-
hő függőleges kiterjedése nagyobb, mint vízszintes kiterjedése.
2. Réteges (sztrátusz)
A réteges felhő egyenletes, széles kiterjedésű, laposan elnyúló, világos vagy sötét-
szürke szfuű felhő. Vízszintes kiterjedése nagyobb, mint a függőleges. A felhőzet fel-
szakadásakor gyakran emeletes elrendeződés látható, felhőtlen köztes rétegekkel.
E főformák magas szintű, középmagas és alacsony szintű felhőrétegekben
egyaránt előfordulhatnak. A leggyakoribb felhőtípusok:
Fátyolfelhő (cirrosztrátusz)
E finom, gyakran alig észrevehető, fehéres fátylakban a Napnak és a Hold-
nak irizáló udvara van (ez jele annak, hogy a páratartalom a magasban növek-
szik - az idő romlani fog).
Bárányfelhő (cirrokumulusz)
A kis fehér pelyhek vagy labdácskák gyakran mezőkbe vagy sávokba ren-
deződnek (gyors átrendeződésük szintén a rossz idő előjele).
Esőfelhő (nimbosztrátusz)
Rendszerint mélyen fekvő, az egész eget elborító zárt, sötétszürke, elmosó-
dó alsó határokkal rendelkező felhőtömeg, amelyből különböző erősségű eső

379
esik. A fófelhőzet alatt alacsonyabban felhőfoszlányok képződnek, különösen
hegyoldalak és azok erdő borította részei felett.
Zivatarfelhő (kumulonimbusz)
Ezek az erősen felduzz.adó gomolyfelhők hatalmas zivataroszlopokká alakulhatnak,
amelyek magassága a hegyekben 8 km-t, nagy jégesős viharnál 14 km-t is elérhet.
Nagy gomolyfelhőkből keletkeznek, és általában addig csapadékmentesek, míg kupo-
láiknak éles körvonaluk van (ha rásüt a nap, fehéren fénylik). Ha fent nyaláb alakban
kirojtosodnak, a felhő aktivizálódik, vagyis zápor, zivatar, sőt jégeső keletkezik.

Afelhők csoportosítása a felhőalap magassága szerint

Tengerszint feletti
magasság
13000m-

magas
szintű
felhők ,_.._
N
"'
6000 m _,____ _ ____, i0

középmagas
felhők
!
10
::S
]
2000 m _,____ _ ____, ~
>
alacsony N
szintű
felhők
Om~----~

380
Köd
Köd alatt a levegőben lebegő, legapróbb vízcseppeket értjük, amelyek a lá-
tótávolságot 1 km alá korlátozzák. Ha a látótávolság 1 km-nél nagyobb, párá-
ról van szó. A talaj menti köd a völgy alján fekvő réteges felhő. A köd megfe-
lelő nappali felmelegedés esetén a talajról feloszlik. Ha a köd felemelkedik
vagy az alacsonyan fekvő területeken nem fekszik a talajon, magas ködről be-
szélünk.

Légmozgás
Ha a levegőt összenyomják, felmelegszik. Fordított esetben, ha a nyomás
csökken és kitágulhat, lehűl. A magasság növekedésével gyorsan csökkenő
légnyomás eredményeképpen a felszálló légtömeg a levegő tágulása folytán a
harmatpont alá hűlhet le. Ez történik
- úgynevezett termikek esetén,
- ha a levegő hegység felett áramlik,
- időjárási frontok esetén.

Termikek
A termikek (meleg emelőszelek) főként meleg évszakokban keletkeznek. A
talajközeli légrétegek felmelegszenek, és szinte függőlegesen felszállnak. Hő­
mérsékletük harmatpont alá süllyedésekor megkezdődik a felhőképződés. A
páratartalomtól és a termikek erősségétől függően ártalmatlan szépidő-felhők
vagy zivatarfelhők képződnek.
Az ilyen felhő alsó része lapos, és szinte vízszintesen fekszenek egy szinten,
a kondenzációs szinten. A kondenzációs szint a felszálló levegő páratartalmá-
tól függ. Ha a felhő alsó határa mélyen fekszik, ez az idő romlását jelzi. Ha az
ilyen felhők alsó határa 2000 méternél magasabban fekszik, arra lehet számí-
tani, hogy a száraz idő tovább tart.

Légáramla tok hegyek felett

A hegyvidékek magasságától, a beáramló levegő sebességétől és irányától
függően a levegőtömegek felszállnak és ezáltal lehűlnek és kicsapódnak. Ez a
felettük levő légrétegeket a hegygerinc kétszeres magasságába is felemelheti.
Hatalmas felhők tömörülnek a hegyek széllel szembeni oldalán (a luvoldalon).
Ilyenkor torlódó felhőzetről és záporozó csapadékról beszélünk. A levegő a
szélvédett oldalon való leszállásnál felmelegszik, több vizet tud felvenni, a fel-
hőzet csökken vagy akár fel is oszlik.

Időjárási frontok
Időjárásifronton a különböző tulajdonságokkal rendelkező légtömegek (hi-
deg, meleg, nedves, száraz levegő) közötti határfelület értendő.

381
 A levegőnek az időjárási frontokon történő lehűlése a felhőképződés leggya-
koribb oka.
Melegfront
A könnyű meleg levegő a nehéz hideg levegő fölé emelkedik. A stabil légréteg
a meleg levegő kikényszerített lassú felszállásával együtt felhőképződéshez ve-
zet. Eközben mindenfajta réteges szerkezetű jég- és vízfelhő képződik, amelyek
azután egyenletes, hosszan tartó csapadékot (országos esőt) eredményeznek.
A felhőképződés fajtái:
- a Nap és a Hold körüli gyűrűk,
- fátyolfelhőkké alakuló felhőpihék,
- közepes magasságban levő rétegfelhők,
- alacsony szintű rétegfelhők.
A melegfront átvonulását alacsony légnyomásnál rendszerint követi a melegszektor.
A melegszektorban ritkán van csapadék. A nap időnként áthatol rajta, ami
növeli a nappali felmelegedést.
A felhőképződés
- bárányfelhők,
- gomolyfelhők/rétegfelhők,
- alacsony szintű rétegfelhők formájában történik.
E melegszektor terjedelmétől függően következik a
Hidegfront
A hidegfrontnál a hideg levegő betör a meleg levegőbe, gyorsan felfelé űzi,
felfelé sodorja vagy előretör a magasba. Ezáltal fokozódik a légréteg labilitá-
sa. Hatalmas rétegfelhők kepződnek, azután csapadékban bő, kiterjedt zivata-
rok, meleg évszakokban frontzivatarok következnek.
A felhőképződés
- hatalmas rétegfelhők,
- esetleg zivatarfelhők,
- sötét színű rétegfelhők formájában történik.
A hidegfrontot gyakran követi
Közbülső magasnyomás
A közbülső magasnyomás hideg levegőtömegét ,,hideglevegő-hegynek" ne-
vezhetnénk, amely szétfolyik, és pótlásként levegőt kényszerít leszállásra a
magasból. Ez a folyamat felmelegíti és szárítja ezt a levegőt és a felhők szer-
tefoszlásához vezet. Az ilyen közbülső magasnyomás ritkán tart tovább egy
napnál és rendszerint a következő alacsonynyomás légköri zavarai követik.
Az alacsonynyomás keletkezésének helyétől függően olyan helyzet állhat elő,
amelyben a hideg- és a melegfront melegszektor nélkül egyetlen rossz időjárású
területet alkot. Ezt a légköri zavart okklúziónak nevezik és a hideg- és meleg-
front összes ismérveit magában foglalja. Az áramlási folyamatok és a termik
egyidejű hatását felmutató vegyes formák megnehezítik az időjárás előrejelzését.

382
 Miután a hidegfrontok gyakran nagy sebességgel vonulnak át, heves időjá­
rási jelenségekkel és 10 °C vagy még ennél is nagyobb hőmérséklet-csökke­
néssel járnak, hirtelen időváltozásról beszélünk.

Szél és vihar
A szél mozgó levegő. A szeleket azon égtájról nevezték el, amely felől fújnak.
A szél a magas és alacsony légnyomású területek közötti légnyomás-kie-
gyenlítés folytán keletkezik. A nyomáskiegyenlítés mindig a magasnyomá sú
(M) területből indul ki az alacsonynyomású (A) terület felé. Az alábbi egysze-
rű szabályt kell figyelembe venni: „Ha háttal állok a szélnek, akkor a magas
légnyomás tőlem jobbra, az alacsony légnyomás tőlem balra van".
A szél erősségét és irányát szélzászló (zsinór, papír, fű stb.) segítségével be-
csülhetjük meg vagy a szélerősségskálával mérhetjük.
Szélzászlók:
• Vállmagasságból ejtsünk le füvet, leveleket vagy egy darab papírt.
• Kinyújtott karral mutassunk arra a helyre, amelyre e tárgy esett.
• Becsléssel állapítsuk meg a kinyújtott karunk és a felsőtestünk közötti szög
nagyságát.
• E becsült szöget osszuk el nyolccal; az így kapott szám megfelel a körülbe-
lüli szélsebességnek méter/másodpercben.
Példa:
A becsült szög 40°
A szélsebesség kb 5 m/s.

Beaufort-féle szélerőskála

Szélerő Ismertetőjegyek Szélsebesség km/h

0 szélcsend, a füst függőlegesen száll fel 0
1 gyenge légáramlás, a füst kissé oldalt száll 1-6
2 könnyű szél, a levelek zörögnek 6-12
3 gyenge szél, a lombok állandóan mozognak 12-20
4 mérsékelt szél, a vékony ágak mozognak,
a port és leveleket felkavarja 20-30
5 friss szél, a kis fák meghajlanak, az állóvizek
fodrozódnak 30-40
6 erős szél, a nagy ágak mozognak 40-50
7 kemény szél, a gyengébb fák meghajlanak 50-60
8 viharos szél, az ágak letörnek, nehéz járni 60-75
9 vihar, a gyengébb fák derékba törnek 75-90
10 nagy vihar, a fákat gyökerestől kitépi 90-100
11 orkánszerű vihar, komoly rombolások 100-120
12 orkán, általános pusztítás 120-tól

383
 A szél a magas régiókban általában erősebb, mint a mélyebben fekvő helye-
ken, ahol a szelet sokféle akadály fékezi vagy például a völgyekbe szorult hi-
deg levegő meg is szüntetheti. A felső szél ilyenkor átsiklik az alacsonyabb ré-
tegeken. Ha magas és alacsony légnyomású területek közt a nyomásesés csu-
pán csekély, és a nagy területekre kiterjedő légáramlás is gyenge, akkor helyi
szélrendszerek alakulhatnak ki, mindenekelőtt a hegységekben.
Hegyi-völgyi szelek
Termik legerősebben a napsütésnek kitett hegyoldalakon alakul ki. Ez bizo-
nyos emelőhatása folytán kedvez a levegő felfelé áramlásának is. A délelőtt fo-
lyamán egészen késő délutánig a völgy mélyéből felfelé áramló levegő továb-
bi levegőt húz maga után a mélyebben fekvő részekből - a völgyi szél völgy-
nek felfelé fúj. Viszont éjszaka a lehűlt hegyoldali levegő lefelé megy, és mint
hegyi szél, a völgynek lefelé fúj.
Ez a szélrendszer annál erősebben alakul ki, minél inkább lehetséges a hő
be- és kisugárzása. Ha a hegyi és a völgyi szél elmarad vagy megfordul, ez
nagy kiterjedésű légáramlat behatolására utal; rendszerint összefügg az időjá­
rásnak alacsony légnyomású áramlatok hatására történő megváltozásával.

Csapadék
Ha a hőmérséklet nulla fok felett van, a csapadék rendszerint folyékony,
nulla fok alatti hőmérsékletnél pedig általában szilárd formát ölt. Általános
szabály, hogy a csapadék mennyisége a magasság növekedésével együtt nő.

Harmat és dér
A harmat a levegőből kicsapódó nedvesség egyik fajtája; az erős éjszakai
hőkisugárzás miatt a harmatpont alá hűlt talajközeli felületre kicsapódott víz-
cseppecskék alkotják. A dér a légköri vízgőzből a fagypont alatti hőmérsékle­
tű tárgyakra kicsapódó, apró jégkristályokbó l álló lerakódás.

Hó
Állandóan nulla fok alatti hőmérsékletű magasabb felhőrétegekben a levegő
további lehűlése és túltelítettsége következtében a vízgőz közvetlenül jéggé
alakul át. A keletkező jégrészecskék beszivárognak az alattuk középmagasság-
ban elhelyezkedő felhőkbe. A víz fizikai tulajdonsága folytán bennük a víz-
cseppecskék a nulla fok alatti hőmérséklet ellenére folyékonyak maradnak. A
szabad atmoszférában a víz ilyen túlhűlése bizonyos előfeltételek mellett le-
hetséges, mivel a cseppecskéknek magra van szükségük ahhoz, hogy kristályo-
sodjanak. Odatapadnak a beszivárgott jégrészecskékh ez és velük együtt meg-
teremtik a hópelyheket. A hó nyáron nulla fok feletti hőmérsékletnél esővé ol-
vad, amely erősségétől függően leesik a völgyekbe vagy már előtte elpárolog.

384
Eső
Az előbb leírtak szerint az eső főképpen elolvadt hóból keletkezik. Nulla fok
feletti hőmérsékletnél néha előfordul, hogy a felhőben a kis vízcseppecskék
esőcseppekké folynak össze. Az eső mindig 2000-3000 méter magasságb
ól
ered. Alacsony szintű rétegfelhőkből, magas ködből vagy ködből csak szitál az
eső. Ha tehát ködből szabályszerű eső esik, akkor magasan felette megfelelő
felhők vannak. Felettük rendszerint a melegfront felsiklási felhőzete fekszik.

Jégeső
Zivatar vagy nagy zápor alkalmával az erős emelőszelek és bukószelek a
jégmagot többször beleforgatják a felhő túlhűlt levegőjébe. A mag köré egyre
nagyobb súlyú jéghéj rakódik, jégszem képződik, amely kellő súly esetén a
felszálló szél ellenében lefelé esik. A jégszemek nagyságától és a hőmérsékle­
ti körülményektől függően a jégeső megint felolvad („felhőszakadás"), vagy
szilárd formában hull a talajra. A hó és a jégeső közti keverék forma a dara (ká-
sás eső, a daraszemcsék kisebbek és durvábbak, mint a jégszemek).

Zivatar
A zivatar keletkezésének előfeltétele a labilis légréteg, amely heves függő­
leges levegőcserét eredményez. Ebben az esetben a magasban a levegő vi-
szonylag hideg, így a felszálló levegő túlságosan hideg környezetbe jut. A tar-
tós felhajtóerő a felhóalakzatokat kilométer magas zivataroszlopokká alakítja.
E felhőkben igen erős feláramlások uralkodnak, szétszakítják a leeső vízcsep-
peket és elektromos töltést hoznak létre, amely azután villámokat vált ki.
Keletkezésük szerint megkülönböztetünk hőzivatarokat és frontzivatarokat.
A hózivatar rendszerint nyári délutánokon keletkezik. Erőteljes termikek vált-
ják ki és rendszerint naplementekor csillapul. A frontzivatar viszont a napszak-
tól függetlenül, hidegfrontos területen heves formában jelentkezik, gyakran
időjárás-változás következik utána.

Időjárási szabályok
Léteznek bizonyos időjárási szabályok, amelyek segítséget nyújtanak a
megfigyeléshez és azt kiegészíthetik.Ha az alább megadott több jel ugyanabba
az irányba mutat, nagy valószínűsége, hogy helyes lesz előrejelzésünk.

Szépidő
- erős hőmérséklet-különbség a nappal és éjszaka között, hajnalban harmat-
képződés, derült, hideg reggel;
- száraz reggeli köd, amely napkelte után rövidesen feloszlik;
- a derült, kék égen egyenes, sima szélű, világosfehér gomolyfelhők; ezek a
szépidőfelhők este ellaposodhatnak;

385
 - télen ragyogó csillagok (fokozódó hideg);
- lassú légnyomásemelkedés (napokig tartó légnyomás-növekedés; a lég-
nyomás gyors növekedése rendszerint két alacsony légnyomású terület
közti rövid magas légnyomást jelent);
- a helyi szélrendszerek kialakulása és érvényesülése (napközben völgyi \
szél, éjjel és reggel hegyi szél); ~
- függőlegesen felszálló füst;
- gyorsan szertefoszló kondenzcsíkok, amelyeket azonban nem a magasba-
ni szél visz tova.
Rossz idő
- hosszabb szép idő után keletkező bárányfelhők;
- jégfelhők vagy egymás fölött különböző magasságokban elhelyezkedő vé-
kony rétegfelhők;
- éjfél és dél közötti időben zivatar;
- az idő a völgyben kiderül, a magasban rosszabbodnak a látási viszonyok;
- a távoli hegyek közelebbieknek látszanak és kékesfekete színűekké vál-
nak;
- hajnali pír (rendszerint még aznap csapadék hull);
- az ég ólomszürke elszíneződése; \
- a helyi szelek elmaradnak vagy megfordutnak (hegy-völgyi szelek);
- ha csapadék mellett szélcsend van, ez tartqs rossz időt jelez;
- a szél erősségének fokozódik az esti órákbi,m;
- tartós alacsony légnyomás;
- a gyors és igen erős légnyomáscsökkenés vihart jelez;
- irizáló gyűrűk a Nap, illetve a Hold körül (az idő lassú romlása);
- lecsapódó füst;
- igen tartós kondenzcsíkok, amelyeket a magasbani szél visz tova.
Zivatar
- a hegyek felett még délelőtt sávokban keletkező pehelyfelhők és felhőtor­
nyocskák;
- gomolyfelhők keletkezése és gyors növekedése délelőtt;
- heves hidegfront felhői, főképpen a meleg évszakban (frontzivatar); az el-
ső jelek megjelenésétől a teljesen kifejlődött viharig gyakran csak 30 perc
telik el;
- a jellegzetes zivatarfelhő létrejötte a emyőfelhővel (üllővel); amíg kupolá-
juk fehér, élesen körülhatárolt, addig még általában csapadékmentesek;
gyors kirojtosodásuk felfelé gomba vagy üllő formájúvá jelzi, hogy meg-
indult a folyamat a zivatar (esetleg jégeső) kialakulásához;
- az egy kilométer távolságban levő zivatar esetében a villám és az ahhoz
tartozó mennydörgés észlelése között kb. 3 másodperc telik el. A menny-
dörgés nem hallatszik nagyon messzire (erősségétől és a szél erősségétől
függően 10 km távolságra hallani).
A zivatarok haladási sebessége többnyire 40 km óránként (csúcssebesség
80 km óránként). Például:

386
 - ha egy közelgő zivatar (felhőátvonulás) esetében a villám és az első hallha-
tó mennydörgés között 16 másodperc telik el, ez megfelel 5,3 km-nyi tá-
volságnak; a zivatar kb. 8 perc múlva várható;
- ha elektromos jelenségek észlelhetők, pl. a haj felborzolódik, fémtárgyak
surrognak vagy elektromos kisülések láthatók, akkor is villámcsapás ve-
szélye áll fenn, ha felhők nem mutatják a megfelelő felhőképet!

A barométe r és az időjárás előrejelzése

- gyors légnyomás-emelkedés az időjárás rendszerint csak rö-

- egyenletes, lassú légnyomás-emelkedés
- gyors légnyomáscsökkenés
- egyenletes, lassú légnyomáscsökkenés
- a légnyomás korlátozott idejű
csökkenése vagy növekedése
vid időre javul
az időjárás tartósan javul
az időjárás átmenetileg erősen
romlik (például zivatar)
az időjárás tartósan romlik
változó időjárás

A barométer emelkedő légnyomásnál kisebb magasságot, csökkenő légnyo-

másnál nagyobb magasságot jelez.

AKADÁLYOK LEKÜZDÉSE
Rendkívüli helyzetekben szinte mindig előfordul, hogy akadályokat kell le-
győzni vagy megkerülni. Az akadályok azonban nem mindig kerülhetők meg,
ezenkívül számításba kell venni azt is, hogy ez időt és erőt igényel, nem tud-
hatjuk előre, mennyit, még akkor sem, ha térkép áll rendelkezésre, vagy látjuk
a terepet. Mérlegelni kell az időveszteség következményeit is (például több
ivóvíz és élelem szükséges, tüzet kell gyújtani, menedéket kell építeni).
Ha ismerjük a megfelelő módszereket, sokszor jobb megoldás az akadályt
legyőzni, mint megkerülni, még akkor is, ha erre lenne mód. Szinte minden
akadály az alábbi három csoportba osztható:
- meredek terep (meredek hegyoldalaktól kezdve szakadékokon át egészen a
sziklafalakig),
-vizek,
- jégfelületek (a futóhomok és a mocsaras területek alapjában véve ugyaneb-
be a kategóriába sorolhatók).

387
Segédeszközök
Nem lehet arra számítani, hogy a feltételezett rendkívüli helyzetekben a sa-
játos célt szolgáló segédeszközök állnak rendelkezésre (például sziklamászó \
karabiner és kampó, jégcsákány, hegymászóvas, úszóöv, búvárfelszerelés) \
maszk, légzőpipa, uszonyok stb.). Az akadály leküzdésére csak a környéken ~
található anyagokat (fát, követ), a személyes holmikat (ruházatot és felszere-
lést), legjobb esetben egy kötelet (vagy valamit, ami ezt pótolhatja) és esetleg
egy társat vehetünk igénybe.

A kötél
Rendszerint hegymászókötélről van szó. Ez különösen puha, simulékony és
szakítószilárdsága nagy - speciálisan a biztonságos hegymászás céljára készí-
tett segédeszköz -, azonban más célra történő felhasználása esetén nagy hátrá-
nya, hogy igen rugalmas; ez különösen akkor okoz nehézséget, ha ki kell fe-
szíteni vagy terheket akarunk húzni. A nem táguló kötelek ezért jobban meg-
felelnek a célnak. Szakítóterhelésük legyen legalább a testsúly tízszerese (hir-
telen terhelés, kifeszítés, víznyomás). Kívánatos, hogy a szakítóterhelés 1000
kg vagy ennél nagyobb legyen.
Kötél pótlására használhatunk több vékony zsineget (összefonva, összete-
kerve vagy egymás mellé helyezve), ha más lehetőség nincs, összecsomózha-
tunk (összefonhatunk és összetekerhetünk) szövetcsíkokat vagy ruhadarabokat
vagy megfelelő eljárással indákat, füvet dolgozhatunk fel (lásd a Segédeszkö-
zök című fejezetet). Az így készített pótkötél felhasználási lehetősége azonban
esetenként korlátozott.

Kötélcsomók
A sokfajta csomó közül csak az egyszerűen megvalósítható és így könnyen
megtanulható, de sokoldalúan használhatóakat mutatjuk be.
Húzóterhelés mellett a csomók helyén minden kötél gyengébbé válik; a cso-
mó szakítószilárdsága a kötél szakítószilárdságának csak 50--70%-a.
- Halászcsomó

Dupla kötéllel rögzített hurkot ké-

pezünk. Akár fűzve, akár bújtatva
köthető

Mozgatható csomó
(egyszerű középcsomó)

Kötelek összekötésére szolgáló

csomó

388
l
l
j
 ~ '@' & ....,r
,
'
Hordhurokedényeknek
E csomó segítségével is könnyen
hordozhatók a felszerelési tárgyak.

- Fél Prusik-csomó: e csomóval gyorsan köthetők tárgyak a kötélre, bújtatva is

köthető.

- Prusik-csomó: Kétszer áthúzott csomó. Ez a szorítócsomó kötélen teher alatt

összehúzódik, tehermentesítéskor pedig a kötélen tovább tolható
(alkalmazható például csigasornál, Prusik-módszernél); bújtat-
va is köthető. Az áthajtások növelésével a hatás is növelhető.
Szorítóhatása csak akkor van, ha a rögzítendő kötél átmérője lé-
nyegesen nagyobb, mint a Prusik-csomó zsinege (legjobb arány:
1 :2).

U-kötés Keresztkötés Hosszanti kötés

Ezek a kötések párhuzamos vagy egymást keresztező tárgyak összekötésére

alkalmasak. A kötést halászcsomóval kell kezdeni és befejezni.

389
- Tekercselőcsomó: tekercselésnél (különösen segédeszközök készítésénél)
használatos

\
Emelést segítő eszközök
Kötéllel és néhány, már ismertetett csomóval emelést segítő eszközök ké-
szíthetők egyszerű és kettős csigák formájában (kunyhók, csapdák építésére,
terhek, sérült társak felhúzására). A csigarendszer által megtakarított erőnek
azonban viszonylag jelentős része kárba vész a kötél súrlódása folytán.

mozgatandó szükséges súrlódási elméleti tényleges erőátvitel

súly 80 kg emelőerő veszteség erőátvitel (beleértve a súrló-
dási veszteséget)
egyszerű csiga kb. 55 kg 52% kétszeres kb. másfélszeres
kettős csiga kb. 37 kg 57% négyszeres kb. kétszeres

Ebből világosan kitűnik, milyen nagy jelentősége van a súrlódási veszteség

csökkentésének. A következő lehetőségek kínálkoznak:
- helyezzünk papírt vagy belső felével kifelé fordított friss, puha kérget a súr-
lódási pontokra,
- kössünk be fadarabot (vezetőhoronnyal a kötél számára).
Minden emelési menet után a kötelet a rögzítésnél egyik kézzel le kell szo-
rítani, és a másikkal a Prusik-csomót - amennyire csak lehet - megint előre
kell tolni.

Kettős csiga Egyszerű csiga

390
Mell- és ülőheveder
Ha bizonyos helyzetekben biztosítani akarjuk magunkat vagy másokat, kö-
télhez kell rögzíteni a testet. Mozgékonyabban maradunk és a kötél hosszával
is takarékoskodhatunk, ha mell-, illetve ülőhevedert készítünk, amely szükség
esetén kötélhez erősíthető. Az ülőheveder megakadályozza, hogy pusztán a
mellhevederen függjünk, ami a hónaljak alatti igen fájdalmas szorítás miatt
legkésőbb öt perc múlva mindkét kart használhatatlanná teszi, lehetetlenné té-
ve az önmentést, és 2 óra múlva halálos, mert a vérkeringés megszűnik.
A mell- és ülőhevedert a következőképpen kell feltenni.
• A mellhevedert helyezzük közvetlenül a hónalj alá (nőknél a mell fölé).
• Bősége legyen olyan, hogy a mell és a kötél között kétujjnyi rés maradjon.
• Az ülőhevedert úgy erősítsük fel, hogy ha egyenesen állunk, kissé érezzük
húzóhatását, de a mozgást ne akadályozza.
• A kötélhez erősítés pontja a mellcsonton legyen (ne lejjebb).
Mellheveder
Tekerjünk kötelet (vagy zsinórt) felsőtestünk köré (a zsinórt többször, míg a
kötél körülbelüli teherbírását el nem éri), és csomózzuk el (halászcsomóval
vagy kettős középcsomóval). A maradék zsinórral készítsünk nadrágtartót
(egyik vállon át hátrahúzva, a hátrészen áthúzva és a másik vállon át előrehoz­
va). A végét keresztezzük a mell előtt és a mell körül vezető zsinórokba ha-
lászcsomóval kössük el.
Ülőheveder
Duplán vett, kb. 1,20 m hosszú (oldalra kinyújtott karnál az ujjhegyektől a má-
sik vállig érő) kötélrész (zsinór) közepére tegyünk halászcsomót. Az így keletke-
zett hurkot úgy helyezzük felsőcombjaink és medencénk fölé, hogy a csomó elöl,
két lábunk között feküdjön. A szabad végeket belülről kifelé húzzuk keresztül a
csomó hurkán (a bal oldali véget a hurok bal felén, a jobb oldali véget a hurok
jobb felén), és rögzítsük középen zsákcsomóval. Az így keletkező háromszög le-
hetőleg minél kisebb legyen. Ezután a kötél két végét húzzuk át a mellheveder ke-
resztezett nadrágtartóján, és rögzítsük középcsomóval vagy halászcsomóval.

391
Rögzítés
Minduntalan felmerül a probléma, hogyan lehet a kötelet, a kötélhurkokat
vagy más tárgyakat egy- vagy kétoldalt rögzíteni. Ez egyszerű, ha megfelelő­
en erős fák állnak rendelkezésre. Ha azonban nincsenek, az alábbi lehetőségek
kínálkoznak:
Áthurkolás
Különösen fontos a biztos tartás, célszerű a nyomást legalább két tárnra el-
osztani és így a nyomást elfelezni. A tám jellegétől függően figyelembe kell
venni a húzóirányt.
Cövek
Cövekként szilárd tárgyat (fát, megfelelően megformált követ) használjunk,
amelyet beásunk (ez hóban is kitűnően alkalmazható). Nagy fontossága van
mind a vájatnak, amelyen a kötél (vagy a kötélhurok) fut, mind a húzás irányá-
nak. Szükség esetén még egy megfelelően beásott ing, egy köteg vékony ág,
sőt egy köteg hosszú szálú fű is megfelelő tartást biztosít.
Föld- vagy jégkúp
Bármely formálható talajon kialakítható. Fontos a szilárdsága (a homok er-
re nem alkalmas), a vájat mélysége, a hátrahajlat szöge és a húzás iránya.
Szorítóék fi,
Megfelelő szorítóék készíthető kellő vastagságú fadarabokból, kövekből
vagy magán a kötélen kötött nagy csomókból. Előfeltétel, hogy legyenek szik-
lahasadékok vagy kőrések, amelyekbe az ékek beverhetők. A kötelet lehetőleg
a szilárd fal közvetlen közelében kell a szorítóék köré tekerni, ferdén álló ékek
esetében a magasabb oldalon. Feltétlenül ügyelni kell a húzás irányára (ez élet-
fontosságú).
Sziklafejek, karók
Szilárdságukat használat előtt meg kell vizsgálni és ügyelni kell a húzás irá-
nyára (lecsúszás veszélye).

Áthurkolás Cövek Föld- vagy jégkúp

392
 Szorítóék Szikla/ej Sziklafejek, karók

Legtöbbször célszerű, ha magát a rögzítést is rövid kötél- vagy zsinór-

darabokból készítjük el és azután akasztjuk be a kötelet (ezzel kötelet ta-
karítunk meg, és rendszerint a munka is könnyebb). Figyelembe kell azon-
ban venni, hogy a rögzítésre használt (lehetőleg többszörösen vett) zsinó-
rok szakítóterhelése ne legyen kevesebb, mint a kötélé, amelyet haszná-
lunk.
Az egyes rögzítési pontok terhelésének csökkentése végett a kiegyenlí-
tés módszerét alkalmazzuk. A kötelet több rögzítési pont hurkaiba úgy
kötjük be (mozgathatóan), hogy minden rögzítési pont mindig ugyanolyan
terhelésnek legyen kitéve; így a teher a rögzítések száma szerint oszlik
meg (például rögzítési pont esetén három terhelés esik minden rögzítési
pontra).

Biztosítás
Meredek terepen átjutni mindig kockázattal jár. A biztosítás célja e koc-
kázat csökkentése. Alkalmazásának feltétele, hogy kötél (kötélkészlet) áll-
jon rendelkezésre, alkalmazásának módja pedig a helyi adottságoktól
függ.
• Ha egyedül vagyunk, a következőképpen biztosíthatjuk magunkat:
Kössünk rá mell- és ülőhevederünkre a kötelet vagy kötéldarabot (középcso-
móval) úgy, hogy mindkét oldalon maradjon 2-3 méter hosszúságú kötélda-
rab. Az adottságoktól függően a fentebb leírt valamely módon rögzítsük a
kötél egyik végét, és másszunk fel három métert. Ott rögzítsük a kötél má-
sik végét, másszunk le, és oldjuk ki a rögzítést. Ezután másszunk három mé-
terrel a második rögzítés fölé és újból rögzítsük az egyik kötélvéget. Így
ugyan háromszor kell megmásznunk ugyanazt a távot (kétszer fel, egyszer
le), de a kötél egyik végénél mindig biztosítva vagyunk.

393
 Miután e módszer sok időt és erőt igényel, alkalmazása általában csak külö-
nösen veszélyes helyekre korlátozódik.
• Csoportokban a csoport első tagja csak a fent leírt módszert alkalmazhatja.
Ha ez nem lehetséges, akkor biztosítás nélkül kell felmásznia, mivel ha kö-
télre kötve zuhanna le közbenső biztosítások nélkül, társait veszélyeztetné.
Ha a csoport első tagja fent van, először saját magát biztosítja (a fent leírt
módszerrel, de rövidebb kötél- vagy zsinórvéggel), hogy veszély nélkül dol-
gozhasson, majd rögzíti a társaihoz vezető kötelet is. Csak ezután lehet a cso-
port utána felmászó tagjait biztosítani, mégpedig a következő módszerekkel:
- biztosítás,
- keresztkötéses biztosítás,
- testtel való biztosítás.
Biztosítás
A zuhanás elkerülésére a kötelet egy kézzel le kell szorítani, és azután rög-
zíteni (középcsomóval). Így a biztosított személynek mindkét keze szabad.
Amikor az őt követő személy továbbmászik, kioldja a csomót és azt fentebb
újból rögzítik.
A biztosítás a kötélnek egy keskeny élen való erős súrlódásán (rögzítőhu­
rok) és a kéz szorítóhatásán nyugszik.
Keresztkötéses biztosítás
Miután a kötelet a rögzítőhurkon áthúztuk, többször keresztezzük, ezáltal
zuhanás esetén a kötélsúrlódás fokozódik. A súrlódás nagysága a keresztező­
dések számával bizonyos mértékben befolyásolható. E biztosítás egyébként
hasonló a fent ismertetett biztosításhoz.
Testtel való biztosítás
Három lehetőség van:
- Biztosítás vállal: ügyelni kell arra, hogy a társunkhoz vezető kötél mindig
a hónalj alatt a háton és a másik vállon keresztül fusson (a kötél ilyen elhe-
lyezését kell alkalmazni mindenfajta emelésnél és húzásnál, például csiga,

394
 kötélfeszítés, mivel a testtel és a lábakkal lényegesen nagyobb erő fejthető
ki, mint a karokkal). Ez a legtöbbször alkalmazott testbiztosítás.
- Biztosítás csípővel: ülő helyzetben kell alkalmazni és különösen előnyös, ha
a biztosítást végző személy mindkét lábát megtámaszthatja (mélyedések,
fák).
- Biztosítás combbal: akkor alkalmazható, ha a vállal vagy csípővel való biz-
tosítás nem lehetséges. Hatása főképpen a kötélnek a testen való súrlódásán
nyugszik.

Biztosítás Keresztkötéses biztosítás Biztosítás vállal

Biztosítás combbal Biztosítás csípővel

Az utánunk mászóhoz vezető kötelet mindig kissé meghúzva kell tartani.

Ezzel biztosítjuk, hogy nem kerül sor igazi zuhanásra, hanem a biztosított leg-
feljebb „belecsúszik a kötélbe" vagy kissé ide-oda inog. Az eközben fellépő
zuhanási erő nem túl erős, és még fizikailag gyengébb személyek is úrrá tud-
nak lenni rajta. A kötél gyors rögzítése céljából zuhanás esetére (testtel való
biztosításkor) előzetesen Prusik-csomóval hurkot lehet kötni a kötélbe (szoro-

395
san az elülső kéz előtt). Ez lezuhanáskor lefogja a kötelet és a biztosító sze-
mély részére lehetővé teszi, hogy mindkét kezével dolgozzon.
A biztosítás és a keresztkötéses biztosítás zuhanás esetén nem terhelik meg
a biztosítást végző személy testét, és ezért ajánlatos ezeket a biztosítási mód-
szereket előnyben részesíteni. Előfeltételük, hogy megfelelő szilárd rögzítési
pont álljon rendelkezésre. A testtel való biztosítást szükség esetén akkor is al-
kalmazni lehet, ha rögzítésre nincs mód (időhiány, terepviszonyok).

A mászás segédeszközei
A mászás segédeszközéül használható
- a hágcsófa és
- a kötélhágcsó.

Hágcsófa
Hágcsófa céljára a fatörzsről levágjuk az ágakat meghagyva 1{}--20 cm-es
ágcsonkokat, a fatörzset odatámasztjuk az akadályhoz és lépcsőként használ-
juk. Ha csak ágak nélküli fatörzs áll rendelkezésre, azon a következőképpen
mászhatunk:
Egyszerű mászóhurok
A hurok hossza egyenlő a megmászandó törzs kerületével, levonva belőle
egy tenyérszélességet és hozzáadva a két lábhurok hosszúságát (alkalmazzunk
halászcsomót vagy fél Prusik-csomót). Anyaga lehet 3-5 mm átmérőjű zsinór,
vagy (még előnyösebb) 2-3 mm átmérőjű vékony drót. A drótot nem csomóz-
zuk, hanem keresztezzük és szorosan megtekerjük.
A mászás módszere:
• Mindkét karunkkal fogjuk át a fatörzset úgy, hogy egyik kezünk a másik
kar csuklóját átfogja (ha lehetséges).
• Húzzuk fel a lábainkat, és fogjuk át velük a fát.
• Lábhegyünket fordítsuk kifelé, sarkunkat és lábikránkat erősen szorítsuk a
fatörzshöz.
• Lazítsunk a kartartáson, és nyújtsuk ki lábainkat.
• Újból szorosan fogjuk át karjainkkal a törzset és újból nyújtsuk ki lábainkat.
• Ha a hurok beakad a kéregbe, kissé lendítsük el lábainkat a törzstől, és sza-
badítsuk ki a hurkot.
Kettős mászóhurok
Az egyik hurok hossza megfelel a megmászandó törzs kerületének, hozzá-
adva még a sarok és köldök közti távolságot, valamint a lábhurok hosszát (lásd
fent). A másik hurok kb. 50 cm-rel rövidebb.
A hurok anyaga és rögzítése hasonló az egyszerű mászóhurokéhoz.

396
A mászás módszere:
• A hosszabb hurkot halászcsomóval kössük a törzs köré úgy, hogy a lábhu-
rok kb. térdmagasságban legyen. Tegyük egyik lábunkat a lábhurokba, és
álljunk fel a hurkon.
• Az első hurokban állva helyezzük a második hurkot a törzs köré valamivel
az első hurok alá, és álljunk fel benne, ugyanúgy, mint az előbb.
• A tehermentesített első hurkot most toljuk fel amilyen magasra csak lehet,
és nehezedjünk rá.
• Most a második tehermentesített hurkot toljuk felfelé.
• Közben a kötélhágcsó-technikában leírt módon (lsd ott) tetszés szerint lehet
pihenni.
Ha két személy van, „emberi hágcsót" is igénybe lehet venni. A kissé
hajlított comb, az egymásra tett kezek és a vállak a lépcsőfokok. Ha több
személy van, emberi piramist alkotva magasabb helyekre is fel lehet mász-
ni.

Hágcsó/a Egyszerű Kettős Emberi hágcsó

mászóhurok mászóhurok

Kötélhágcsó
A kötélhágcsó előállítására a következő lehetőségek kínálkoznak:
- csomós kötél: a könnyebb megmászás céljából az egymástól 40-50 cm-re le-
vő csomókba fadarabok is beköthetők (halászcsomóval);
- kötél fülekkel (halászcsomó mint fül);
- kötél hurkokkal (halászcsomók mindkét kötéllel): a csomók között a kötelek
hosszúsága különböző és így hurkokat képeznek;
- hágcsó (fonott);
- hágcsó fafokokkal: a fákat, amelyek mindkét oldalon kb. 10 cm-re kiállnak,
fél Prusik-csomóval erősítjük a kötélhez.

397
Csomó~ kötél Kötél fülekkel Kötél hurkokkal Fonott hágcsó

Hágcsó fa/okokkal

A mászás módszere:
A csomós hágcsón araszolva mászunk:
• Nyúljunk fel egy csomóhoz.
• Húzzuk fel a lábunkat és lépjünk rá egy csomóra.
• Álljunk fel.
• Nyúljunk fel a következő csomóhoz stb.
Minden más kötélhágcsónál a következő módszert kell alkalmazni:
• A talp közepén állunk legbiztosabban.
• Ha a hurkok vagy hágcsók közvetlenül a lejtőhöz simulnak, azokat lábunk-
kal vagy kezünkkel tegyük arrébb, hogy a rálépést megkönnyítsük.
• Amikor feljebb megyünk, a hágcsót lábunkkal toljuk el a faltól, hogy több
hely álljon rendelkezésre belépni a következő hurokba vagy rálépni a hág-
csó fokára.
• Ha szükséges, segítsünk a kezünkkel is.
• Ha lábunkat magunk alá hajlítjuk, viszonylag kényelmesen pihenhetünk a
hágcsón.

398
 Ha a hágcsó 5 m-nél hosszabb, közbeeső rögzítés is szükséges, hogy ne inogjon.
Szabadon függő hágcsókon célszerű oldalról felmászni (egyik láb a két ol-
dal egyike jobb oldalán, a másik a bal oldalán). Ezzel megakadályozzuk, hogy
a hágcsó a lábak táján elhajoljon.

Meredek terep
Meredek terep sokfelé található, különböző formákban, különböző anya-
gokból és a legkülönbözőbb talajborítással: kezdve a meredek sziklafalaktól a
meredek törmeléklejtőkön és hómezőkön át egészen a földcsuszamlásokig és
meredek partokig.
A nehezenjárliató meredekek lejtése 40--50° vagy ennél is több (áthajlások).
A helyzettől függően a meredek terepen különbözőképpen lehet úrrá lenni,
mégpedig úgy, hogy
- megmásszuk,
- leereszkedünk vagy
- harántozunk.
Különböző segédeszközök igénybevétele mellett ezen lehetőségek mind-
egyike más-más módszert igényel. E módszerek alkalmazása függ a lejtés fo-
kától és a talaj természetétől. Ezenkívül minden egyes esetben mérlegelni kell,
hogy az előnyök (erővel és idővel való takarékosság) indokolják-e a kockáza-
tot (lezuhanás veszélye), vagy helyesebb-e az akadályt megkerülni. Ha ez
utóbbira nincs lehetőség vagy az idő sürget, vállalni kell a kockázatot is, amit
azonban a megfelelő módszerek alkalmazása a minimumra csökkent.

Mászás
Úttalan terepeken a hegyre mászásnál a biztonságos lépésnek (állásnak), az
egyensúlynak és a mászástechnikának (kb. 60°-os lejtőig alkalmazható) foko-
zott jelentősége van.

399
 Az alábbi általános alapelveket kell figyelembe venni:
• Mindig előre fontoljuk meg következő lépésünk helyét.
• Mielőtt testsúlyunkat a lábunkra helyezzük, győződjünk meg arról, hogy az
állás biztonságos.
• Felsőtestünkkel hajoljunk el a lejtőtől. A lejtő lejtésétől függetlenül, álljunk
mindig függőlegesen. Minél inkább közeledik testünk, és ezzel lépéskor a
terhelés iránya a lejtő felé, annál nagyobb a lecsúszás veszélye. Ha arccal a
meredek fal felé állunk, sarkunkat nyomjuk lefelé, oly módon, hogy az lé-
péskor mélyebben feküdjön mint a lábujjak, vagy ha a lejtőnek oldalt ál-
lunk, felsőtestünket tudatosan hajlítsuk a völgy felé.

• Jó, ha botra támaszkodhatunk.

'íA talajviszonyoktól és a talajfelszíntől függően még az alábbiakat kell figye-
lembe venni:

Fű:
Különös elővigyázatosság szükséges, ha a talaj vizes, zúzmarás, hosszú
szárú fűvel benőtt vagy talaj menti fagy van. Rendszerint előnyős, ha lépése-
inknél lábfejünket hosszában beékeljük és szerpentin vonalban mászunk fel.
Törmeléklejtő:
A nagyobb tömböket, gyeppadokat és durva törmelékeket lehetőleg hasz-
náljuk ~i hágcsóként.
Ezzel megakadályozhatjuk az erőt és időt rabló visszacsúszást.
Sűrű növényzet (bokrok, törpefenyők):
Ilyen területen különösen fáradságos átjutni. Ha lehetséges, kis ösvényeket
vagy kevésbé benőtt réseket kell választani. Ha ez nem lehetséges, akkor
vagy a növényzet alatt kússzunk át, vagy másszunk fel a vastag ágakra, és ka-
paszkodjunk meg a vékonyabbakban.
Sziklás talaj:
Az egyensúly megőrzésére szükség esetén használjuk kezünket. Mivel a
sziklákat gyakran fedi törmelék, föld, moha vagy zuzmó, különösen nagy
gondot kell fordítani az útvonal megválasztására.

400
 Hó:
A (lehetőleg vízszintes) lábnyomok közötti távolság feleljen meg a hóvi-
szonyoknak és testi állapotunknak. Úgy lépjünk, hogy egész talpunkkal
egyenletes nyomást gyakoroljunk.
Mély hóban előnyös, ha testünk előtt a hóba két kezünkkel ferdén botot
nyomunk, és azon húzzuk fel magunkat.
Magas hóban felfelé menni rendkívül fárasztó. Ha sílécet használunk (hótalpak
használata erős lejtőnél már nem lehetséges), az alábbiakat kell figyelembe venni:
- A sílécet mindig egész felületével helyezzük a hóra. Ezzel a sílécre erősí­
tett csúszásgátló bőr egész felületét kihasználjuk, ami megakadályozza a
visszacsúszást.
- Hosszú, erőt kímélő ívekben haladjunk, kihasználva a terepforma adottsá-
gait (kedvező emelkedés kb. 7°).
- Fordulni ilyen lejtőn csak álló helyzetből, 180°-os fordulattal lehet. Fordu-
lat előtt egyenesen és fordulat után is előbb egyenesen haladjunk.
- Több személy esetén számukra 1-2 síléc szélességű nyomot kell hagyni.

A gyakorlatlanoknál a kiszolgáltatottság miatt fellépő pszichikai megterhelés (fé-

lelem, bizonytalanság) természetes reakciót jelent, amit gyakorlattal ki lehet küszö-
bölni. Rendkívüli helyzetekben pusztán akaraterővel kell e reakciót leküzdeni. A
gyakorlatban jó segítségnek bizonyult a figyelem elterelése, a részterületekre való
koncentrálás (a következő lépés megválasztása, a felsőtest akaratlagos elhajlítása).
Ha a terep még meredekebbé válik és majdnem függőleges lesz, nem marad
más hátra, mint mászni. Ilyenkor mindig a legrövidebb és legkönnyebb utat
kell választani. Az ilyesfajta mászásnak nincs semmi köze a sportszerű má-
száshoz, ezért alkalmazzunk bármiféle módszert, hogy a feljutást minél
könnyebbé és kockázatmentesebbé tegyük. Az ehhez vezető első lépés a kü-
lönböző mászási módszerek ismerete. Az itt vázolt módszerek sziklás terepre
vonatkoznak, és az adottságoknak megfelelően módosítandók.
A mászás alapszabályai a tereptől és az alkalmazott módszertől függetlenül
a következők:
• Előbb a szemünkkel másszunk, vagyis először gondoljuk végig az utat és a
lehetséges támpontokat. Csak azután kezdjünk mászni.
• Lehetőleg a lábunkkal másszunk. Ezek viselik a test súlyát és végzik a ne-
héz emelőmunkát, a karok inkább az egyensúly megtartását, mint a tovább-
haladást szolgálják.
• Lábunknak állást legfeljebb térdmagasságig, kezünknek fogást vállmagas-
ságtól kezdve keressünk.
• Vizsgáljuk meg az állás és fogás helyének szilárdságát (kissé kopogtassuk
meg, tompa hang arra utal, hogy nem nagyon szilárd).

401
• Erőnkkel lehetőleg takarékoskodva, nyugodtan és egyenletesen másszunk
(ne tegyünk lökésszerű mozdulatokat).
• A biztonságos továbbhaladáshoz mindig három támaszpont szükséges (ket-
tő a kezeknek egy a lábnak vagy kettő a lábaknak és egy a kéznek). Tehát
mindig csak egy kéz vagy egy láb mozog.
A leggyakrabban és legáltalánosabban alkalmazott mászótechnikák
- a hasadékmászó technika és
- a falmászó technika.

Hasadékmászó technika
E technika azoknál a réseknél, amelyek szélessége testvastagságig terjed, a
szorítóhatáson nyugszik, ennél szélesebbeknél a súrlódás, a nyomás és az el-
lennyomás hatásán.
Az első esetben a mászó úgy mászik fel a hasadékban, hogy a rés szélességé-
től függően ujjait, kezeit, karjait stb. beszorítja a résbe és lábaival vagy magá-
ban a résben, vagy a külső falon keres támaszt. Ha a rés kürtővé szélesedik ki,
akkor szélességétől függően támasztva (szorosan) vagy terpesztve (szélesen)
mászunk fel. A kürtő külső szélén rendszerint jobb fogások vannak, mint a bel-
sőn). A sokféle lehetőség és a kisebb pszichikai megterhelés miatt (kisebb a kiszol-
gáltatottság) még akkor is, ha nincs olyan sok fogás, ezt a módszert kell előnyben
részesíteni. Szegletekben, bemélyedésekben (vágatokban) fekvő szűk hasadékokat
az ellennyomás-technika (Piaz-technika) segítségével is meg lehet mászni.

Falmászó technika
Nem hasadékokra (kürtőkre, vágatokra) tagolt terepen különösen nagy je-
lentősége van a már ismert alapelvnek: „a test legyen távol a lejtőtől - a sar-

402
kak mélyen". Ha az egyes fogások között kicsi a távolság, akkor viszonylag
könnyen lehet felmászni. Terpesztéssel (a lábak közti ellennyomás) lejtős vagy
távolabb, oldalt fekvő állások is kihasználhatók. A terhelésnek, különösen a
fogásoknál, mindig lefelé kell irányulnia (a kifelé való húzás lényegesen növe-
li a fogás letörésének veszélyét).

Különböző segédeszközök vannak, amelyeket egy vagy több személy hasz-

nálhat. Emellett lehetőség van sima kötélen is felmászni. Ennek előfeltétele,
hogy a kötél fent már rögzítve legyen (egy elöl mászó személy rögzíti vagy do-
bóhoroggal magunk rögzítjük).
Ennek során a Prusik-módszert lehet alkalmazni:
• Prusik-csomóval erősítsünk fel a kötélre két, a fejmagasságtól a lábakig érő
kötélhurkot.
• Húzzuk át ezeket a mellhevederen (ez megakadályozza a felsőtest oldalra
billenését), és lépjünk bele a mászóhurkokba (fél Prusik-csomó).
• Váltakozva lépjünk bele a hurkokba, és a meg nem terhelt hurok csomóját
toljuk felfelé.

403
Leereszkedés
Elvben a módszer ugyanaz, mint a felmászásnál.

Fű:
A sarkakat különösen szilárdan kell elhelyezni, a lábujjakat kissé fel kell
húzni.
Törmeléklejtő:
Kis kavicsok esetén laza futólépésekkel, a sarkat erősen odanyomva, vi-
szonylag gyorsan és erőtakarékosan lehet haladni a kövek csúszása következ-
tében. Vigyázat: omlásveszély! E módszert csak akkor szabad alkalmazni, ha
az egész terepet belátjuk.
Hó:
Nem szabad már meglévő és eljegesedett nyomokba lépni. Amikor lépünk,
sarkunkat erősen nyomjuk bele a hóba. Lesiklásnál vagy lecsúszásnál (cipő­
talpon, nadrágon, hátizsákon) a hófedte kövek vagy törmelék miatt nagy a sé-
rülés veszélye, ezért kerülendő.
Lesiklás sílécen:
A lesiklás útvonala függ a tereptől, a hótól és a tudástól (lavinaveszély!).
Több személy esetén
- figyelemmel kell lenni arra, ha többen ugyanazon a nyomon siklanak le, a
pálya egyre gyorsabb lesz;
- be kell tartani a távolságot (elesés, akadály, lavinaveszély), ezért néha elő­
nyösebb egyenként, különböző nyomokon lesiklani.
- meg kell állapodni gyülekezőpontokban.

Lefelé mászásnál, ha lehetséges, háttal a falnak ereszkedjünk el. Lehetőleg ter-

pesszük szét lábainkat, és kézfogódzónak lehetőleg mélyen fekvő helyeket hasz-
náljunk. A karok támasztószerepet játszanak, a felsőtesttel előre kell hajolni. E
testtartás előnye, hogy könnyebben át tudjuk tekinteni a terepet, így jobban meg-
választhatjuk az utat és könnyebben találhatunk fogásokat és állásokat.
Ha a terep túlságosan nehéz és meredek, és ezért e módszer nem alkalmaz-
ható, akkor arccal a falnak fordulva kell leereszkedni. Ilyenkor az utat, illetve
a fogásokat és állásokat vagy a felsőtest oldalra hajlítása segítségével, vagy lá-
baink között átnézve lehet megkeresni.
Ha van kötél, akkor a Dülfer-módszerrel ereszkedhetünk el. A kötélen való
leereszkedés idő- és erőtakarékos módszer és legfőbb előnye, hogy lehetővé te-
szi a leereszkedést a legnehezebb, meg nem mászható terepeken is. Előfeltéte­
le a biztos rögzítés. Hátránya: miután a leereszkedés után a kötelet lentről le kell
húzni, duplán kell venni, és ezért a használható kötélhossz csupán a kötél
hosszának fele. Ezenkívül veszendőbe megy a rögzítésre felhasznált felszerelés.

404
 Eljárás:
• Helyezzük a kötelet a rögzítésre szánt terep vagy tárgy köré (például szikla-
fej), húzzunk át a rögzítőhurkon úgy, hogy a kötél közepe a rögzítés legbiz-
tosabb pontján legyen.
• Kössük össze a kötél két végét, és dobjuk le.
• Ellenőrizzük, elég hosszú-e a kötél ahhoz, hogy a kívánt helyet elérjük.
• Ellenőrizzük, hogy lehet-e húzni a kötelet. Ha szükséges, tegyünk alá csúsz-
tatóként papírt vagy fakérget.
• A kötelet a következőképpen helyezzük testünk köré (Dülfer-ülés): a dupla kö-
telet elölről húzzuk keresztül lábaink között, tetszés szerint a jobb vagy bal
combunkon át a mellkas előtt vezessük az ellenkező oldal vállára és a háton
hagyjuk lefelé lógni. A kötélen fekvő combbal ellentétes oldalon levő ke-
zünkkel megfogjuk a rögzítés felől jövő dupla kötelet (vezető kéz), a másik
kezünkkel a lefelé menő kötelet (fékező kéz).

Lépjünk a falon, és a kötélen ereszkedjünk lefelé.

Az eljárás a következő:
• Felsőtestünkkel hajoljunk előre.
• Terpesztett lábakkal lazán rugaszkodjunk el a faltól.
• A vezető kézzel az egyensúlyt tartjuk, a tempót kizárólag a fékező kéz sza-
bályozza.
Felemelt kar a test előtt = nagy fékezőhatás, leeresztett kar a testtől távol
tartva =kisebb fékezőhatás.
• A fékező kéznek soha nem szabad elengednie a kötelet (lezuhanhatunk!).
• Ha elértük a kívánt helyet, lépjünk ki a kötélből, oldjuk ki a kötélvégek cso-
móját és húzzuk le a kötelet (egyik végét lassan húzzuk meg, ezzel a kötél a
rögzítésből kifűződik).
Ha nincs megfelelő anyag vagy lehetőség rögzítés készítéséhez, több személy
esetén a szinkronmódszer is alkalmazható. A kötelet nagyobb sziklafej köré
helyezzük úgy, hogy a kötél közepe a sziklafejnél legyen. A kötél két szárán
egy-egy személy ereszkedik le.

405
 Szinkronmódszer Kötél odaszorítása megterheléssel

Vigyázat, a kötélen ne ereszkedjünk le túlságosan gyorsan! Különösen köny-

nyű ruházat és vékony kötél esetél (például egy kötélszár) a kötél súrlódása a
fékező kézen, a nyaknál és az ülepnél égési sebeket okozhat. Ha szabadon füg-
gő kötélen ereszkedünk le, rendszerint forogni kezdünk testünk tengelye körül.
Ez ugyan szokatlan érzés, de nem jelent veszélyt.
Ha egyedül vagyunk és nincs anyagunk rögzítés készítésére vagy feltétlenül
szükségünk van a kötél teljes hosszára, az önrögzítés módszerével segíthetünk
magunkon. Ez a terhelés általi rögzítés elvén nyugszik. A kötél egyik végét
tartsuk a tartózkodási helyünk felett levő sziklafejhez, alulról felfelé tekerjünk
rá két kötélhurkot és azután akaszkodjunk rá a kötélre. Lényeges, hogy a kötél
mindig terhelés alatt álljon és a terhelés lehetőleg egyenletes legyen. Ha a kí-
vánt helyet elértük, elég, ha kissé meglóbáljuk a kötelet és az leoldódik. Ez a
módszer igen kockázatos, és ezért csak a legvégső esetben folyamodjunk hozzá.

Harántozás
A lejtéstől függően a módszer ugyanaz, mint a felmászásnál. Erős lejtés ese-
tén ki kell használni a sziklák keskeny párkányait vagy szegélyeit. Ha ezáltal
a felsőtest kifelé hajlik, a lábujjakkal lehetőleg a szegélyek külső élére kell lép-
ni, hogy az egyensúlyt megtartsuk. Vagy utánlépéssel lépünk (egyik láb köve-

406
ti a másikat) vagy átlépéssel (a hátul levő lábat a fal és testünk között áthúz-
va). A terep jobb áttekintése és a kézzel elérhető oldalirányú távolság növelé-
se végett lehetőleg szemmagasságban válasszunk fogásokat. E módszer mind
rendkívül meredek, mind pedig sziklás terepen alkalmazható. Amennyiben
csak egy állás van a lábak számára, a lépésváltást átugrással kel megoldani. Ki-
csit felugorva elvesszük a lábunkat az állásról, és a másik lábunkat helyezzük
rá. Mivel ilyenkor a test másodpercek töredéke alatt csak két tartóponton nyug-
szik, a kezek biztos tartása különösen fontos.

Igen meredek terepen függeszkedő módszerrel is át lehet jutni. Főképpen

akkor alkalmazzuk, ha a szegély alkalmasabb kézi fogásnak, mint állásnak.
Elvben a függeszkedő módszer vízszintes ellennyomásmódszer, amelynél a
test súlyának nagy része a kezeken függ.

Szegélyeken, amelyek felett tető is van, kúszva is át lehet haladni.

Több személy esetén, ha kötél is áll rendelkezésre, kötélpálya is építhető (az
elöl haladó építi a többiek számára). A kötelet a terep innenső szélén rögzítjük.
A másik végét az első áthaladó személy a túlsó oldalra viszi, ott ugyancsak
rögzíti és azután egyik oldalról kifeszítik. A kötelet ötméterenként köztes rög-
zítésekkel kell ellátni (Prusik-csomóval), és e kötések közt szintén ki kell fe-
szíteni.

407
 Az első után áthaladóknak lehetőségük van arra, hogy biztosítsák magukat
kb. 40-50 cm hosszú hurkot halászcsomóval a mell/ülőhevedertől a kötélpá-
lyához kötve. Az utolsó áthaladó leszedi a kötelet.
Másik lehetőség az átlendülés. Ez lehetővé teszi, hogy megmászhatatlan
(síkos, áthajló) helyeken is átjussunk. Az átlendülésre használt kötelet ma-
gasan az áthaladási hely felett a kötélen való leereszkedéshez hasonló mó-
don rögzítjük. Az átlendüléshez Dülfer-ülésre ülünk, lendületet veszünk né-
hány lépést az ellenkező irányba téve, és erőteljes elrugaszkodással átlen-
günk.

)
„ ~
1/1' I'\
Átlendülés Dülfer-ülés

Célszerű a Dülfer-ülést rögzíteni (a vezető kézzel vagy egy további Prusik-

hurokkal a mellszíjhoz erősíteni), hogy egyik kezünk szabaddá váljék (az ér-
kezési helyen való megkapaszkodáshoz).

408
Mit tegyünk, ha a lezuhanás veszélye fenyeget?
Néhány méterről való lezuhanás akut életveszélyt jelent.
A legrosszabbat az alábbiakkal védhetjük ki:
• Mindenképpen akadályozzuk meg, hogy hátrafelé zuhanjunk le.
• Ha ezt a terep lehetővé teszi, igyekezzünk ugrással egy mélyebben fekvő
párkányt elérni.
• Próbáljuk meg az esetleges zuhanást csúszássá lelassítani.
• Mindenesetre feszítsük meg izmainkat és tartsuk vissza lélegzetünket, hogy
ezzel testünk jobban feszüljön és jobban ellenálljon az ütődéseknek.

Ha csupán lecsúsztunk vagy sikerült a zuhanást csúszássá lassítani, a teen-

dők a következők:
• Igyekezzünk hasra feküdni.
• Fekvőtámasztartásban lábujjainkkal és kezünkkel fékezzük a csúszást.
• Ha van nálunk bot, fogjuk meg két kezünkkel testünk előtt, és egyik végé-
vel (valamint lábuijainkkal) fékezzünk.

Víz
Vízakadály esetén az alkalmazandó módszerek és segédeszközök szempont-
jából különbséget kell tennünk
- az állóvizek és
- a folyóvizek között.
A lassan folyó vizek ebből a szempontból állóvizeknek tekintendők. Segé-
deszközök nélkül mindkét vízen csak úszni tudók juthatnak át, úszni nem tu-
dók segítségre szorulnak

Állóvizek
A vizet általában a nap sugárzása melegíti fel, közvetlenül és közvetve (a le-
vegő és a víz közötti hőmérséklet kiegyenlítődése). Ennek folytán a víz hőmér-

409
sékletének a víz felszínétől (legmelegebb része) lefelé csökkennie kellene. A
víz mozgása, a mélyben levő források, a beömlő patakok, a talajvíz hatása
miatt azonban ez a valóságban igen ritkán fordul elő.
A mérsékelten széles belvizekben a meleg évszakokban az alábbi rétegező­
dés tekinthető átlagos normának:
- felső réteg,
- hőmérsékletváltó réteg,
- mélyréteg.

Felső réteg:
Kb. 5-15 m mély és csak kis hőmérséklet-változásokat mutat. Télen rendsze-
rint csak néhány centiméter vastagságú és hőmérséklete 0-3 °C.
Hőmérsékletváltó réteg:
Az ezt követő néhány centimétertől néhány méter vastagságig terjedő réteg-
ben a hőmérséklet kereken 10 °C-kal esik (fennáll a hidegsokk veszélye). Té-
len nincs hőmérsékletváltó réteg.
Mélyréteg:
A hőmérsékletváltó réteg alatt fekszik és hőmérséklete meglehetősen állan-
dó, kb. 4 °C. Télen a felső rétegig ér.

Veszélyek állóvizekben
A víz elgazosodása (hínár)
A víz elgazosodása csak az úszó helytelen magatartása esetén veszélyes. A
növények nyugodt átúszáskor teljesen ártalmatlanok és veszélytelenek. A fe-
lénk úszó azonban túlságosan függőlegesbe hajló testhelyzet esetén (például
víztaposás) belegabalyodhat a növényekbe, saját magát húzva a víz alá. A nö-
vényeket szinte lehetetlen kitépni, mivel erősen össze vannak nőve.
A hínár általában jól felismerhető, mert rendszerint a víz felszíne fölé nyú-
lik. Éles levélszéleivel fájdalmas és vérző vágásokat okozhat, de egyébként ve-
szélytelen.
Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmunkat és lehetőleg lapos úszóhelyzetben ússzunk, még
akkor is, ha segédeszközöket használnunk.
• Ha belegabalyodtunk, a növényeket lassú és nyugodt mozdulatokkal fejtsük
le testünkről. Ez mindig lehetséges.
•Kerüljük az elgazosodott vizeket. Ha ez nem sikerül, ússzunk vissza a leg-
utóbbi gazmentes helyre, hacsak nem szándékosan kívánjuk átúszni a gazos
helyet, illetve nem juthatunk ki ennél rövidebb úton az elgazosodott terület-
ről.

410
 Áramlatok
Az áramlatok erősségüktől és irányuktól függően a tervezettnél lényegesen
meg-
erőltetőbbé és hosszabbá, sőt esetleg lehetetlenné is tehetik
az átkelést (ha például
egy bizonyos partrészletet kell elérni). Hideg áramlatok (például mellékf
olyók be-
torkollása) vagy ,,hideglyukak" csak a hidegsokkhatás révén válhatnak veszély
essé.
Teendők:
•Átkelé s előtt figyeljük meg a víz felszínét, sodródnak-e rajta tárgyak (fa,
levelek).
•Átkel és alatt figyeljük a sodrást. Jegyez zük meg az indulás helyét
és a terve-
zett célpont ot és ellenőrizzük, hogy a e két pont között húzott képzele
tbeli
vonalat követjük-e.
• Ha erős a sodródás, idejében forduljunk vissza.
•Lehetőleg gyorsan hagyju k el a hideg áramla tokat
és a „hidegl yukaka t", ak-
kor is, ha ez esetleg további kerülőkkel jár.
Találkozás állatokkal
A belvizekben élő állatok általában veszélytelenek. A velük való találko
zás
csak az esetleges ijedség vagy pánikre akció követk eztében válhat veszély
essé
(kígyó, pióca). A legtöbb tengeri állat is kevésb é veszélyes, mint ahogy
azt ál-
talában feltételezik (lásd azonba n a Veszélyek című fejezetet is).

Az átkelőhely megvá lasztá sa

Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

- a part megközelíthetősége;
- a part jellege (mocsár, futóhomok, aljnövényzet);
- a szemben levő parttól való távolság (többnyire a szemben levő parttól
va-
ló legkisebb távolságot kell megkeresnünk);
- a szemben lévő part jellege (amennyiben megállapítható);
- a legjobb lehetőség az út folytatására a szemben levő parton;
- nincs-e áramlat;
- nincsenek-e elgazosodott részek;
- amennyiben erre szükség van, fa és egyéb segédanyagok rendelkezésre
áll-
nak-e az átkelési hely közelében.

Átkelé s egyed ül
Úszás lebegve
Előrehajlított felsőtesttel, arcunka t a felszíne n tartva
(a vízbe merítve) addig
lebegünk, amíg levegőtartalékunkból futja. Ezután kiemel jük arcunk
at a víz-
ből (csak amenny ire a lélegzé shez feltétlenül szükség
es), beléleg zünk és ar-
cunkat újból a vízbe merítjük. Közben felsőtestünkkel előrehajlunk,
és karja-

411
inkkal néhány nyugodt úszómozdulatot teszünk. A tempót gyorsítja, ha ezt
lábmozdulatokkal kísérjük, ez azonban nem feltétlenül szükséges. Addig sik-
lunk, amíg levegőtartalékunk engedi (közben lábaink megint függőleges hely-
zetbe kerülnek), és megismételjük az eljárást. (Ezt a módszert úszni nem tudók
is alkalmazhatják, különösen úszási segédeszközökkel.) Még jobb, ha hátun-
kon fekve lebegünk.

Ruhadarabokból készült úszási segédeszközök

Ing: Az inget kigomboljuk (a felső két gomb kivételével) és kibújunk az uj-
jakból, megfordítjuk az inget (a háta legyen elöl), karjainkkal újból bebújunk
az ujjakba. Megfogjuk az ing alsó végeit, felemeljük és hátrahajtjuk (hanyatt
fekvésben). A vizes anyag alatt így létrejött levegőhólyag egy ideig megma-
rad. Ha fenntartó hatása gyengül, az eljárást meg kell ismételni.

Nadrág: levetjük a nadrágot, a lábszárait alsó végükön lekötjük és a nadrá-

got átitatjuk vízzel.
1. módszer. A nadrágot a korcánál mindkét kezünkkel megfogjuk, felemeljük
és a vízre dobjuk. A nadrágszárakba behatoló levegő levegőhólyagokat hoz
létre. Úszásnál a nadrágot korcánál fogjuk a víz alatt. A fenntartó hatás csök-
kenésekor az eljárást megismételjük.
2. módszer. A nadrágszárakat a két nadrágszár találkozásához közeli helyen
szintén lekötjük, és szájunkkal a nadrágszárakat a szöveten keresztül felfújjuk.
Az úszáshoz felsőtestünket a nadrágszár találkozásába helyezzük. A fenntartó
hatást úgy őrizzük meg, hogy folyamatosan feltöltjük levegővel.

412
 Az úszási segédletek a kevésbé jól vagy fáradt úszó számára értékes segít-
séget jelentenek, de nem tartják fenn azt, aki nem tud úszni. Ez vonatkozik az
összes fentebb említett úszási segédeszközre (lásd a teherbíró képességre vo-
natkozó számításokat).
Egyéb úszási segédletek
E célra minden, a vízen fennmaradó anyag és rendelkezésre álló üreges test
használható, mint például különböző nagyságú fadarabok, parafa, kulacs, üres edé-
nyek vagy dobozok, hordók (fából vagy fémből), bádogkannák, gépkocsitömlők,
felfújt vagy fűvel, levelekkel megtömött (majd összekötött és folyékony gyantával
vagy viasszal lezárt) műanyag zacskók és hasonlók. Íme, néhány példa:

~
---- _~'
---·------~
__....__
-----------
Úszódeszkához Egyoldalú támaszték Kétoldalú támaszték
hasonló támaszték

Poncho-tu taj
A poncho-tutaj kiválóan alkalmas arra, hogy úszási segédletként és felsze-
relések szállítóeszközeként használják, de nem használható személyszállításra.
Készítése:
•Rakjunk a földre egy esővédő ponyvát (ponchót, sátorponyvát, műanyag fó-
liát), és zárjuk el összes nyílását (kössük le, ragasszuk le leukoplaszttal vagy
ragasztószalaggal, zárjuk el folyékony gyantával vagy olvadó műanyaggal).
Kössünk össze két fabotot keresztté, és rakjuk a ponyvába (a botok hossza
kb. 10 cm-rel rövidebb, mint a ponyva fél hossza, illetve szélessége, szükség
esetén a fakereszttól el is tekinthetünk).
• Rakjunk a ponyvára felszerelési tárgyakat, ruhákat, leveleket és/vagy füvet,
és a ponyva széleit hajtsuk egymásra.

413
• Szorosan kössük át.
• Zsinórral erősítsünk a tutajhoz egy úszót (például fadarabot), mert ha a tutaj
elsüllyed, ennek segítségével könnyebben megtalálhatjuk (kimentése azon-
ban segédeszközök nélkül csak legfeljebb 6 m mélységig lehetséges).
• E poncho-tutajt úszódeszkaként használhatjuk.
Poncho-csónak
•A külső borítás (esővédő ponyva, sátorponyva, műanyag fólia) nagyságától
és formájától függően vékony, hajlékony ágakból építsünk kerek vagy csó-
nak alakú állványt.

• Rakjuk az állvány fölé a vízhatlan külső borítás (lásd poncho-tutaj), hajtsuk

fel és jól kössük oda a széleket. Megfelelő nagyságú csónakkal (lásd a te-
herbírási számításokat ) egy személy szállítható.
Szükségtutaj
A tutajt különböző anyagokból és segédeszközökből építhetjük. Az itt ábrá-
zolt tutajok teherbíró képesség szempontjából egy (úszni nem tudó) személy
és a legszükségesebb felszerelések szállítására alkalmasak, és csupán példák a
sokféle lehetőségre.

F arudakból készült tutaj Gömbfából készült tutaj

414
 „---
~~~~~~:.e"-!
1\)

3•
t:_ !-kb . 2,5 m _ ,
1
;+ 1,5 m -+1
Tömlőkből készült tutaj Bádogkannákból készült tutaj

A teherb író képess ég kiszám ítása

Ahhoz, hogy a mindenkori szükségletnek megfelelő úszási segédeszközö
ket
és tutajokat készíthessünk, a rendelkezésre álló építőanyag teherbíró
képessé-
gét a következőképpen számíthatjuk ki:
száraz fa (gömbfa, élfa, deszka)
-m3 fa
- = te herb'tras
, (tonna'ban )
5
Példa:
Hány kg-ot bír el egy 5 m hosszú és 30 cm átmérőjű fatörzs?
(30 cm-es átmérőnek megfelelő négyzet oldalhossza 20 cm)
O,~ m fa = 0,04 t = 40 kg teherbírás
3

Két ilyen, néhány keresztfával összekötött fatörzs (a keresztfák számát

ól
és vastagságától függően) 90-100 kg-ot bír el (lásd a gömbfából készült
tu-
tajt).
Nedves fa esetén e számítás nem lesz helyes, vizes fánál még kevésb
é. Eb-
ben az esetben a teherbíró képességet próbaterheléssel kell megállapítani.
nyitott üreges test (poncho-csónak, poncho-tutaj)
köbtartalom m3-ben (hasznos magasság x közepes hosszúság x közepe
s szé-
lesség) = teherbíró képesség tonnában
A hasznos magasság az úszó, terheletlen üreges test magassága a víz
felszí-
nétől a felső széléig, levonva belőle 20 cm-t (mint
peremmagasságot).
A közepes hosszúság (szélesség) az úszó terheletlen üreges test hosszú
sága
(szélessége) hasznos magasságának közepén.
Példa:
Hány kg-ot bír el egy (hosszú) poncho-csónak, amelynek hasznos magass
á-
ga 20 cm, közepes hossza 2 m és közepes szélessége 60 cm?
0,2 m x 2 m x 0,6 m = 0,224 m 3 "" 0,22 t = 220 kg
zárt üreges test (bádogdoboz, hordó, kulacs)
űrtartalom literben - önsúly = teherbírás kg-ban

415
Példa:
Hány kg-ot bír el egy 20 liter befogadóképességű benzinkanna, amelynek ön-
súlya 3 kg?
20 - 3 = 17 kg. Ekkor a kanna teljesen belemerül a vízbe.
Autótömlőkre az alábbi irányszámok vehetők alapul:
l tehergépkocsi-tömlő (közepes nagyságú) 50 kg-ot bír el.
1 személygépkocsi tömlője kb. 30 kg-ot.

Átkelés több személlyel

Segédeszközök hiányában vagy ha az idő sürget bennünket, egy úszni nem
tudó már egy, könnyebb azonban, ha több személy segítségével is átszállítha-
tó a vízen.
Lehetőségek:

Egy személy segítségével:

Húzás
1. módszer:
A segítőtárs és az úszni nem tudó személy hason fekszenek. Az úszni nem tu-
dó a segítőtárs mögött fekszik, kinyújtott karral annak vállaira kapaszkodik és
lábmozgással lehetőleg segítséget nyújt az előrehaladáshoz.

húzás (1)

2. módszer:
A segítőtárs az úszni nem tudó mögött helyezkedik el, mindketten hanyatt fek-
szenek. A segítőtárs nyújtott karral megfogja az úszni nem tudó fejét vagy hó-
na alatt fogja meg, és húzza. Megfoghatja egy kézzel a haját vagy gallérját
(amennyiben az úszni nem tudón ruha van), hogy szabadon maradjon másik
keze és ezt úszásra használhassa.

húzás (2)

416
3. módszer:
Az úszni nem tudó hanyatt fekszik, a segítőtárs annak felkarja és háta mögött
átnyúlva megfogja másik karját a könyök felett és húzza (ez a módszer akár
jobbról, akár balról alkalmazható). A segítőtárs akár oldalfekvésben akár ha-
nyatt fekve úszhat.

A 2. és 3. módszer olyan úszni nem tudó személyek esetén is alkalmazható,

akik nem tudnak aktívan segíteni (például eszméletvesztés, sérülés, félelem
miatt nem tudnak megkapaszkodni).
Tolás
A segítőtárs hason fekszik az úszni nem tudó előtt (aki hanyatt fekszik, terpesztett lá-
bakkal). Az úszni nem tudó kinyújtott karjaival társa vállaira támaszkodik, az tolja.

tolás

Két személy segítségéve/

1. módszer (egymás mellett):
Mindhárman hason fekszenek, az úszni nem tudó a két úszó között. Az úszni nem tu-
dó kinyújtott karjaival szomszédjai felé eső vállára támaszkodik, azok húzzák. E
módszert úgy is lehet alkalmazni, hogy a hanyatt fekvő úszni nem tudót társai tolják.

417
 2. módszer (egymás mögött):
Az elülső segítőtárs húz, a hátsó segítőtárs hason fekve úgy úszik, hogy az úsz-
ni nem tudó kinyújtott lábait (kissé befelé hajtva a lábfejet) annak vállaira te-
hesse.

A segítőtársaknak lehetőség szerint egyforma ütemben kell úszniuk.

Három személy segítségével

Ebben az esetben a fentiekben leírt módszert kombinálni lehet. A két első, egy-
más mellett elhelyezkedő segítőtárs húzza (vagy tolja) az úszni nem tudót, míg
a harmadik alátámasztja annak lábait.

Mindezen módszerek alkalmazásakor szükséges, hogy a szállítandó személy

az alábbi segítséget nyújtsa:
• feküdjön laposan (háton vagy hason);
•feje legyen a vízben, fejét csak lélegzéskor emelje ki a vízből: hanyatt fek-
vésnél feje hátsó része legyen a vízben úgy, hogy a víz füleit elfedje);
• lehetőség szerint segítse az úszók munkáját karjaival vagy lábaival végzett
úszómozdulatokkal.

Folyóvizek
A különbség az állóvíz és a folyóvíz között az utóbbi önálló mozgásában
(áramlatok), az ebből fakadó nyomásban és annak a talajformával és akadá-
lyokkal összefüggő hatásában rejlik.

418
Veszélyek a folyóvízben
Hullámok
A hullámok főként csak a rossz vagy nagyon kifáradt úszók számára jelen-
tenek veszélyt, többnyire a belégzésnél való „félrenyelés" és az ebből eredő
pánikreakció miatt.
Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmukat; nem szükséges az úszási technikán változtatni.
•Lehetőleg a hullámtaréj után, „völgymenetben" lélegezzünk be.
• Ha különösen nagy hullámok vannak, amelyeknek taréja átcsap, alattuk át
lehet úszni (lásd a víz alatti úszást).
Alámosások
Az áramlatok a víz felszíne alatt kivájják a sziklatömböket vagy sziklafala-
kat (ütközőfalakat), és üregek keletkeznek.
Különösen veszélyesek, mivel tapasztalok híján alig ismerhetők fel, és víz
az úszót váratlanul az üregbe nyomhatja.
Teendők:
• Legyünk óvatosak, ha az áramlat közvetlenül ütközőfal vagy nagy szikla-
tömbök felé áramlik.
•Próbáljuk meg megállapítani, hogy az ütközőfal előtt van-e alámosástjelző tábla.

• Ha az áramlat az alámosott szikla alá nyom bennünket: merüljünk le és

ússzunk ki oldalt a mélyben visszafelé haladó áramlattal.
Visszaszívó hatás
Akkor keletkezik, ha a víz felszín alatti akadályok felett folyik át.

. .

~
A két, egymással szemben futó áramlat az úszó tárgyakat „fogva tartja" (fo-
lyásirányhoz viszonyítva keresztben), és azok hosszanti tengelyük körül forog-
ni kezdenek. E forgók csak akkor veszélyesek, ha elérik a körülbelüli test-

419
hosszat; veszélyességük növekszik a víz növekvő mennyiségével, esési ma-
gasságával és kiterjedésével (sziklafal, terepakadályok, műépítmények, gátak).
Kellő vízmennyiség és esési magasság esetén a visszaszívó hatás területén sok
kis léghólyag keletkezik (forrásban levő víz benyomását keltve). Ebben a víz-
levegő keverékben nem lehet úszni, mert a víz teherbíró képessége lényegesen
kisebb.
Teendők:
• Kisebb forgóknál (legfeljebb 5 m szélességig) megpróbálhatunk az áramlá-
sirányhoz viszonyítva keresztben kijutni.
•Nagyobb forgóknál merüljünk le az áramlattal, és ússzunk a visszaszívó-
hatásnak kitett terület alatt (7-8 méter hosszúság soknak tűnik, de még gya-
korlatlan úszó is átúszhatja).
Örvénylvíztölcsér
Mindkettő tölcsér alakú, körbeforgó képződmény a víz felszínén, lefelé ha-
tó szívóerővel, de keletkezésük és hatásuk különbözik.
Örvények gyorsan folyó vizekben keletkeznek olyan akadályok oldalán,
amelyek a víz színe fölé nyúlnak (sziklák, hídpillérek, zsilipek) és mindenütt,
ahol a folyófenéken erős egyenetlenségek vannak.
Víztölcsérek lassú vizű víztorlaszzónákban keletkeznek (a folyóágynak
földcsuszamlás. sziklaomlás, lavina, híd összeomlása, jégtorlaszok, szűkületek
folytán bekövetkezett megváltozása miatt, falazott völgyzáró gátaknál még ál-
lóvizekben is) és mélyen fekvő átereszeken keresztül folynak le.
A köröző víztömegek középpontjában fekvő tölcsérszerű üreg a víz felszí-
nétől az átereszig ér (ezt bármilyen vízmedencében is megfigyelhetjük).
Teendők:
• Kisebb örvényeket igyekezzünk oldalt átúszni.
•Ha a szívóhatás túlságosan nagy, hagyjuk, hogy az örvény a víz alá húzzon
bennünket. Röviddel a lemerülés után (2-5 másodperc múlva) a hatás már
olyan csekély, hogy az oldalt való elúszás mindig lehetséges.
• Víztölcséreknél a nagy szívóhatás miatt az átúszás csak igen messze oldalt
lehetséges.
•Ha a szívórészbe jutunk, merüljünk le és kíséreljünk meg oldalt elúszni (a
siker esélye azonban csak csekély, mivel a szívóhatás rendszerint túlságosan
erős). Ha ez nem sikerül, várjuk ki, amíg az átereszen átsodródunk.
•Amennyib en az áteresz túlságosan keskeny, igyekezzünk sziklát vagy más
tárgyat megragadva kihúzni magunkat a szívóhatásnak kitett területről, és
oldalt elúszni.
Víznyomás
Az áramló víz nyomását vizekben általában nem vesszük észre és ezért alá-
becsüljük. Hatása csak más (szilárd vagy úszó) tárgyakkal kapcsolatban válik
veszélyessé.

420
 A vízfelszín alatt levő sziklák, oszlopok, fák, vagy a partról a vízbe lógó kö-
telek, fatörzsek és hasonló tárgyak falként hatnak, a víznyomás az úszót e tár-
gyakhoz hozzászoríthatja, alájuk sodorhatja, vagy a vízen olyan helyzetbe ke-
rültünk, hogy nem tudunk mozogni, az önsegélyre már alig van lehetőség.
Teendők:
•Állandóan figyeljük, nincs-e akadály, hogy lehetőség szerint kikerüljük.
• Ha a nyomás valamely akadályhoz sodor bennünket (például hídoszlop,
sziklatömb), mindenképpen kerüljük el, hogy egész testünkkel a közepébe
csapódjunk. Ha ezt sikerül elérni, akkor ugyan nekiütközün k, de utána ol-
dalt továbbsodródunk.
•Ha nem sikerül, próbáljuk meg felfelé kihúzni magunkat a vízből (sziklák,
fatörzsek segítségével).
•Ha csak a felszínen van akadály (például a partról a vízbe lógó fatörzs), le-
hetőleg mélyen merüljünk a víz alá (ügyelve a lefelé kiálló ágakra is).
•Ha fennáll annak a veszélye, hogy sodródó tárgyak közé szorulunk, merül-
jünk le a vízbe, és ússzunk ki oldalt.
E veszélyek halmozottan lépnek fel

- sebes folyású folyószakaszokon (a vízfolyás szűkületeinél): örvények, hul-

lámok, átcsapó hullámok is, forgók, különösen magas víznyomás (áramlá-
si sebesség);
- elzáródásoknál (kezdve a vízben levő néhány sziklatömbtől egészen a fo-
lyó szélessége egy részének vagy egészének elzáródásáig): víztölcsérek,
forgók, alámosások;
- vízeséseknél (kis vízlépcsőktől kezdve gátakon át egészen a nagy vízesése-
kig): forgók, víznyomás és kombinációik.

A sodrás kiszámítás a
Az átkelés megfelelő kezdő- és célpontjának megválasztásához lehetőleg
pontosan kell megbecsülni, milyen távolságra sodródtunk el. Ez függ
- a folyó szélességétől,
- az áramlás sebességétől,
- az úszás sebességétől.
A folyó szélességének meghatározásával kapcsolatban lásd a Tájékozódás
című fejezetet. Az áramlási sebességet a következőképpen határozhatjuk meg:
• Jelöljük meg a parton azt a helyet, amelyen állunk és dobjunk egy darab fát
a folyóba (lehetőleg a partra merőleges irányban).
•Néhány másodpercig kövessük a parton a fát, és jelöljük meg ezt a pontot is.
• Mérjük le a két jelzett pont közötti távolságot.

421
• Ha a lemért távolságot elosztjuk a másodpercek számával megkapjuk az
áramlási sebességet méter/másodpercben.
Példa: mért távolság 6 m, a mérés időtartama 3 s.
6: 3 = 2
Áramlási sebesség: 2 m/s
• Végezzünk három mérést és vegyük alapul a középértéket.
Az úszás sebessége egyénenként változik (úszásmódtól, fizikai és lelki álla-
pottól függően). A tapasztalatok szerint az úszó - felöltözve - 0,5 m/s sebes-
séggel úszik.
A sodrást az alábbi képlet alapján számítjuk ki:
áramlási sebesség (m/s-ban) x folyószélesség _ d ,
, , se b
az uszas , (m/b)
essege s- en -soras

Példa: a folyó szélessége 30 m

áramlási sebesség: 2 m/s
2
-x30= 120m
0,5

Az átkelőhely kiválasztása
Az átkelőhelyet ugyanazon kritériumok alapján választjuk meg, mint az ál-
lóvizeknél.
Figyelembe veendők még az alábbiak:
•Válasszunk lehetőleg áttekinthető részt, amelynek egyenletes (jól kiszámít-
ható) az áramlása.
•Ne legyenek veszélyes helyek sem az átkelőhelynél, sem folyásirányban at-
tól lejjebb.
• Az átkelési módszertől függően az átkelési helyen a folyó legyen lehetőleg
sekély (gyenge áramlás, de széles folyó), vagy keskeny (akkor azonban
rendszerint mély, erős áramlással).
•Vizsgáljuk meg, fennállnak-e a választott átkelési módszer alkalmazásához
szükséges előfeltételek (például odaerősítéshez szükséges pontok, faállo-
mány, talaj természete).
• Lehetőleg alacsony vízállásnál keljünk át, és ne közvetlenül esőzés előtt
vagy után (magas vízállás, sodródó tárgyak).

Átkelés egyedül
Vízben gázolva
(Előfeltétel: talaj, amelyen járni lehet; az átgázolható víz mélysége függ az
áramlási sebességtől, de még csekély áramlásnál se legyen mélyebb, mint kb. 1 m).

422
 • Testünk keskeny felével (oldalt) menjünk az áramlás irányában (a vízhatás-
nak kitett felület kisebb).
•Ne vessük le a cipőt (véd a sérülések ellen).
• Anélkül, hogy lábunkat felemelnénk, a fenéken csúsztatva minden lépésün-
ket tapogassuk ki (kiküszöböli a víznyomás ellenőrizetlen hatását a mozgó
lábra).
• Ne lépjünk rá kövekre, hanem a vízfolyás irányából nézve, a kövek mögé
lépjünk (ellenkező esetben elcsúszhatunk).
•Ha támasztékul (kb. 2 m hosszú) botot használunk, a folyásiránnyal szem-
ben szúrjuk le, és csak akkor támaszkodjunk rá, ha biztosan áll.
Úszás
A mélyebb, nyugodt folyású vizekben ugyanúgy lehet úszni, mint az állóvi-
zekben. A már ismertetett úszási segédleteket is használni lehet.
A gyors folyású vizekben, különösen ha olyan akadályokra is számítani le-
het, mint kövek vagy sziklatömbök, ússzunk háton, lábbal előre. Lábainkat
mint lökhárítókat használjuk. Csak a parthoz érve vagy önmentéskor (veszély
esetén) forduljunk hasra, minél később. Úszási segédletek csak akkor használ-
hatók, ha elég stabilak és ha azoktól bármikor megszabadulhatunk (akadályoz-
zák a lemerülést, ami bizonyos helyzetekben az egyetlen menekülési esélyt je-
. lenti). Sohase ússzunk az áramlattal szemben, hanem mindig azzal egy irány-
ban (gyors kifáradás).
Fatörzspalló
1. lehetőség: Döntsünk ki a víz mellett álló megfelelő hosszúságú fát úgy,
hogy a folyót átívelje és így hidat alkosson. A fa kidöntésekor először vágjunk
vagy fűrészeljünk a dőlési oldalon bevágást (lehetőleg a fatörzs közepéig). Ez-
után az ellenkező oldalon valamivel a bevágás felett vágjuk el a fennmaradt
részt (baltával, fűrésszel).
A mikor a fa kidőlt, álljunk hátrébb (sérülés veszélye).
2. lehetőség: Egy ágaitól megtisztított, megfelelő hosszúságú fát helyezzünk
a parttal párhuzamosan a vízbe, és a folyásirányban levő alsó végét rögzítsük
a parton. Utána a másik végét toljuk az áramlatba, amely azután a másik part-
hoz szorítja.

423
 Átkelés több személly el
Lánc
(Előfeltétel: víz, amelyen át lehet gázolni.) Az átkelni kívánók megfogják
egymás kezét, és az átgázolás alatt kölcsönösen egymásra támaszkodnak. Ide-
ális esetben a lánc az egyik parttól a másikig ér.
Kötélpálya
A kötél egyik végét a parton rögzítik (fa, kőtömb, bevert cövek). A csoport
egyik tagja átkel a vízen a kötéllel, és azt a másik parton rögzíti. A többiek (egy
személyt kivéve) a kötélen átfüggeszkednek a túlsó partra (biztosítékul mellhe-
veder-biztosítást is lehet használni, amelyet hurokkal a kötélre erősítünk). A
csoport utolsó tagja kioldja a kötelet és azon a túlsó partra húzza magát.
Kötélhíd
A kötelet mint fentebb a víz fölé helyezik, és azután legalább 2 m magasan
feszesen kifeszítik (legjobb csigát alkalmazni).
A többiek medvefüggeszkedésben átmásznak a kötélhídon.
Ha egy második kötelet is kifeszítenek kb. 1,80-2 méterrel az első felett, ál-
ló helyzetben is át lehet mászni a kötélhídon. Minél feszesebbek a kötelek an-
nál könnyebb áthaladni. Két, egymás mellé feszített, egymástól 80 cm távol-
ságban lévő kötél deszkák, lécek stb. odaerősítésével lécpallóvá képezhető ki.
Ennek elkészítése azonban elég sok időt igényel.
Kötélcsúsz da
A kötelet nem vízszintesen, hanem úgy feszítik ki, hogy a szemközti part fe-
lé lejtsen. Erős ágvillát helyezünk a kötél fölé, mindkét kezünkkel megfogjuk,
és átcsúszunk a szemközti partra.

Lánc Kötélpálya

Csiga Kötélhíd

424
 Kettős kötélhíd Kötélcsúszda Deszkapalló

A kötelet nem szabad nagyon meredeken kifeszíteni, mert ebben az esetben

a nekiütődésnél sérülések keletkezhetnek. Második kötél fékezőkötélnek, víz-
szintesen kifeszített tartókötél esetén vonókötélként is (függővasútmódszer) fel-
használható. E módszerek többségét szakadékokon, szurdokokon stb. való át-
kelés során is alkalmazni lehet.
Ha a kötél nélkül nem lehet átkelni, megpróbálhatjuk a kötelet horgony se-
gítségével rögzíteni a másik parton. Előfeltétel: a szemközti partnak dobástá-
volságban kell lennie és ott rendelkezésre kell állniuk olyan felületeknek, ame-
lyekbe a horgony beleakadhat (fák, kövek), 0 C-fok alatti hőmérsékletnél a
horgonyt vizes ruhadarab is helyettesítheti. Ez bizonyos idő múlva a szemköz-
ti parton odafagy (leginkább tárnok között), és azután terhelhető.

Hogyan vetkőzzünk le vízben?

A ruházat a vízben is hatékonyan véd a hideg ellen, azonban lényegesen
megnehezíti az úszást, különösen hosszabb távokon. Ha vízen kelünk át (ha az
úszási segédletek csődöt mondanak, a csónak felfordul, a szükséghíd besza-
kad), de akkor is, ha másoknak segítséget nyújtunk, szükség lehet arra, hogy a
vízben levessük a ruhát, mert csak így tudunk úszni.

425
 Erre az alábbi lehetőségek kínálkoznak:
- Elöl végig nyitható felsőruházat (kabát, anorák, zakó, kiskabát) levetése: ki-
nyitjuk a felsőruhát, és hanyatt fekve hátrafelé lehúzzuk.
- Nadrág, szoknya: derekát kikapcsoljuk és letoljuk. Ezután megpróbálunk ki-
nyújtott lábakkal háton fekve kiúszni belőle. Ha ez nem sikerül, előrehajló
felsőtesttel merüljünk a víz alá, és kezünkkel húzzuk le a ruhadarabot.
- Szorosan testhez simuló vagy nem végig nyitható felsőruhák (pulóver, szo-
ros ing vagy blúz): víztaposás közben kinyitjuk a ruhadarabot (gallér, ujjak).
Ezután a karokkal befelé kibújunk az ujjakból, és a ruhadarabot fejünkön át
lehúzzuk. Ha ez nem sikerül, húzzuk fel lehetőleg magasra egészen a hónalj
magasságáig, merüljünk le, közben felülről a vállunkon át nyúljunk hátra,
fogjuk meg a ruhát és felfelé vesszük le. A víz felszínére érve bújjunk ki az
ujjakból.

Segítségnyújtás fuldoklóknak
Ahhoz, hogy vízbefúlás veszélye esetén helyesen reagáljunk és másoknak se-
gítséget tudjunk nyújtani, szükség van bizonyos alapvető folyamatok ismeretére.
A fuldokló magatartása négy szakaszra oszlik:
- félelem a vízbefúlástól,
- vízbefúlás veszélye,
- fuldoklás,
- eszméletlenség.

426
Félelem a vízbefúlástól
E félelem rendszerint bizonytalan vagy gyakorlatlan úszókra tör rá, amikor
például
- vízi növényekhez érnek hozzá,
- állatokkal találkoznak,
- a mély víz vagy a parttól való nagyobb távolság miatt bizonytalanokká válnak,
- erős az áramlás,
- erős a hullámzás,
- hidegvíz-rétegbe érnek.
E félelem rendszerint az alábbi hibás magatartást váltja ki:
- az úszó megpróbálja fejét magasan a víz felett tartani,
- heves és nem gazdaságos úszómozdulatokat tesz vagy összevissza csapkod
maga körül.
Ennek következtében a statikus és dinamikus felhajtóerő csökken és a le-
süllyedés gyorsul.
Vízbefúlás veszélye
E veszélyt a víz behatolása okozza a légutakba, és a légzőszervek műkö­
désének rövid, ismételt szüneteléséhez vezet (a köhögési reflextől kezdve a
félrenyelésen át egészen a hangszalaggörcsig). Ehhez járul a bizonytalan
úszóknál még esetenként a sokkos bénulás (hidegsokk, pszichológiai sokk).
Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmunkat.
•Nyeljük le a behatolt vizet (gyakorlott úszók ezt önkéntelenül teszik).
•Feküdjünk hátra (optimális felhajtó erő).
• Próbáljunk fél perc alatt megszabadulni a köhögési reflextől vagy hangsza-
laggörcstől (nyelni, mélyen és nyugodtan lélegezni).
Fuldoklás
A légutak teljes bénulása jellemzi. Legkésőbb ekkor lépnek működésbe a
rejtett erőtartalékok (lásd a Hogyan segítsünk magunkon és társainkon című
fejezetben), ami 50%-ig terjedhető pillanatnyi erőnövekedést jelent. Rendsze-
rint azonban az agy oxigénhiánya folytán eszméletzavar is fellép. A fuldokló,
akivel ilyenkor már alig lehet érintkezni, éppen ebben a szakaszban veszé-
lyezteti leginkább a segítségére sietőt, mivel belékapaszkodhat és magával
húzhatja a mélybe. E szakasz kb. egy percig tart. Önsegélyre már nincs lehe-
tőség.
Eszméletlenség
Az eszméletlenséget az agy oxigénhiánya okozza. A fuldokló rendszerint
gyorsan egyre mélyebbre süllyed.

427
Teendők a mentés érdekében
Ha egy személy fuldoklik
•Lehetőleg a partról dobjunk a fuldoklónak úszási segédeszközöket (fát, üres,
zárt palackokat, üres bádogkannákat).
•Ha ez nem lehetséges, gyorsan ússzunk a fuldokló közelébe (tartsunk kb. 5
m távolságot).
•Nyugtassuk meg, és adjunk neki megfelelő útmutatást (vízbefúlási félelem
és esetleg vízbefúlási veszély esetén).
• Ha ezeket követi és biztosak vagyunk abban, hogy nem veszélyeztet ben-
nünket, ússzunk oda hozzá (előzőleg közöljük vele szándékunkat), és segít-
sünk neki az Állóvizek című részben ismertetett módszerekkel.
• Ha nem követi útmutatásainkat vagy elkezd tombolni (fuldoklás), marad-
junk a közelében és várjuk meg, míg ereje annyira gyengül, hogy mentése
bennünket nem veszélyeztet.
• Amennyiben mégis belénk akaszkodik, lökjük el, merüljünk a víz alá, vagy
merítsük a fuldoklót a víz alá, hogy kiszabadítsuk magunkat.
Ha több személy fuldoklik (például felborult a csónak, beomlott híd)
•Ha magunk is érintve vagyunk, azonnal próbáljunk meg az embergomolyag-
ból kikerülni, hogy ne sodorjon bennünket veszélybe.
• Ha a part közel van, ússzunk oda és minden lehető úszási segédletet dobjunk
be a vízbe a fuldoklókhoz.
• Amennyiben ez nem lehetséges, egyenként kell menteni a fuldoklókat. Az
eszméletleneknél a parton azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést, és a
többiek mentését mindaddig el kell halasztani, amíg az első megmentett sze-
mély életveszélyen kívül van.
A vízből való kihúzásnál különösen arra kell vigyázni, hogy a fuldokló fe-
jét elég magasan tartsuk a víz felett és a test laposan feküdjön (függőleges test-
helyzetben a továbbhaladás nem lehetséges).
A különböző tartófogásokat felváltva alkalmazhatjuk. A fuldoklót azonban
sohasem szabad teljesen elengedni, és feltétlenül figyelmeztetni kell, hogy vál-
toztatunk a fogásán (ellenkező esetben esetleg pánikreakció léphet fel).

Víz alatti úszás

Bizonyos esetekben az önmentésnek vagy mások mentésének egyedül alkal-
mazható módszere a víz alatti úszás. Ennek során számunkra teljesen idegen
környezetbe kerülünk. Ahhoz, hogy abban biztonsággal mozoghassunk, szük-
ség van önuralomra, elméleti ismeretekre és lehetőleg némi gyakorlatra is. Mi-
vel azonban valószínűleg éppen a gyakorlat hiányzik, rendkívüli helyzetekben
fokozott jelentősége van az önuralomnak, az adottságok és módszerek kellő is-
meretének.

428
Figyelembe kell venni:
- a hőmérsékleti hatásokat,
- a látási és hallási viszonyokat,
- a nyomásviszonyokat.

Hőmérsékleti hatások
A víz sokkal jobb hővezető, mint a levegő. Ezért az ember háromszor annyi
testmeleget ad le a víznek, mint a levegőnek, és így a vízben a hővesztesége
sokkal nagyobb. Ehhez járul az is, hogy mozgásnál nem képződik állandó fel-
melegedett réteg (konvekció); ez szorosan tapadó ruházattal bizonyos mérté-
kig pótolható. Elméletileg a szervezet a levegőben 5 °C, a vízben 20 °C kör-
nyezeti hőmérsékletet hosszabb időn keresztül ki tud egyenlíteni. A gyakorlat-
ban azonban a belső hőmérséklet már a környezet 30 °C hőmérsékletétől kezd-
ve csökkenni kezd. A vizet legkésőbb a lehűlés jeleinek jelentkezésekor („li-
babőr", fogvacogás, izmok remegése) el kell hagyni.

Látási és hallási viszonyok

A víznek más a törésmutatója, mint a levegőnek és ezért a szem látóképes-
sége a víz alatt a normális érték tizedére csökken. A talaj alakzatai és a tárgyak
elmosódnak és csak körvonalaikról ismerhetők fel. Ennek ellenére mindig nyi-
tott szemmel kell a víz alá merülni, mivel az észlelt formák fontos segítséget
nyújtanak a tájékozódáshoz. Az ismételt gyakorlás ugyan nem javítja a látóké-
pességet, a tapasztalat azonban lényegesen növeli az észlelési képességet.
5 m mélységben a beeső fény a nappalinak már csak 1/4-e, 15 m mélység-
ben pedig csak 1/8-a. Napfoltok a fenéken kb. 5 m mélységig láthatók. A spekt-
rumszíneket is másképpen nyeli el a víz. A legmélyebbre a kék hatol be, a pi-
ros szín már 4 m mélyben is alig észrevehető (ennek alapján a merülési mély-
ség viszonylag pontosan meghatározható). A hanghullámok terjedése a víz
alatt négyszer olyan gyors, és hatótávolságuk is lényegesen nagyobb. Irányuk
meghatározása azonban alig lehetséges (víz alatti jelzések).

Nyomásviszonyo k
A testre a víz felszínén 1 bar nyomás nehezedik. A mélység növekedésénél
ez az érték a környező víznyomás értékével nő (10 méterenként 1 barral). Te-
hát 10 m mélységben a test kétszer annyi nyomásnak van kitéve.
Mivel a test zömében folyadékból áll, nagyon magas nyomásnak is ellenáll.
Csak akkor következnek be a test levegővel telített üregeiben károsodások, ha
a környezeti és a belső nyomás nem egyenlítődik ki. Ez a kiegyenlítődés min-
den változó nagyságú üregben (például hasüreg) magától létrejön: a fejtájéki
merev üregekben azonban a nyomáskülönbség érezhető, különösen a dobhár-
tyán. A dobhártya elzárja a középfület a külső fültől. A középfül összekötte-

429
té1iben áll a garatüreggel, amelynek ajakszerű záródása megakadályozza az au-
tomatikus nyomáskiegyenlítődést (az egyenlő nyomást a dobhártya mindkét
oldalán). Ezt tehát mechanikusan kell létrehozni. Nyomáskiegyenlítődés néha
már ásítással, nyeléssel vagy az első álkapocs oldalra tolásával is létrejön. Rend-
szerint azonban az alábbi préselési módszert kell alkalmazni:
•befogjuk az orrot (ujjainkkal) és
• lökésszerűen levegőt préselünk az orrba és a garatüregbe.
Minél előbb kezdjük meg a nyomáskiegyenlítést, annál könnyebben sikerül
(a nyomáskülönbség kicsi).
4-7 méter mélységben a víznyomás már elszakíthatja a dobhártyát, ameny-
nyiben nem történik nyomáskiegyenlítés. A behatoló hideg víz ekkor egyen-
súlyzavarokat, szédülést, rosszullétet, esetleg eszméletvesztést okoz. A halló-
járatok bármilyen elzárása (füldugó) megakadályozza a nyomáskiegyenlítést,
és a dobhártya elszakadásához vezethet.

Légzési inger
A légzés visszatartása a légzési inger bizonyos ideig tartó elfojtását jelenti,
ami gyakorlatlanok számára már szárazföldön is kellemetlen. A víz alatt, ahol
a lélegzet visszatartása életfontosságú, pszichikai megterhelést jelent, és az
alábbi körforgást idézheti elő:
- a pszichikai terhelést fokozza a látási és tájékozódási képesség zavar;
- ez izgatottsághoz és félelemhez vezet;
- ez fokozza az oxigénszükségletet;
- ezek idő előtt fellépő légszomjat okoznak;
- ez további fokozott pszichikai megterhelést jelent.
Elsősorban akarat dolga, hogy a víz alá merüléstől való félelmet és a légzési ingert
hosszabb időn át elnyomjuk. Ehhez az alábbi technikák bizonyultak célszerűnek:
- tereljük el erről figyelmünket megfigyelések végzésével, tájékozódással,
- nyeljünk,
- végső esetben igyunk vizet.

A merülés menete
A víz alá merülés az alábbi szakaszokra oszlik:

Belégzés (A), Lemerülés (B), Víz alatti úszás (C), Feljövetel a víz színére (D)
és kilégzés (E)
430
Belégzés
Legjobb, ha a lemerülés előtt kb. 12-szer lélegzünk be és ki úgy, hogy a leg-
utolsó légzés különösen mély legyen (összességében a belégzés semmiképpen
ne tartson hosszabb ideig mint 30 másodperc). A belégzéssel a vér nem jut
több oxigénhez. A „túllégzés" (a 30 másodpercnél hosszabb ideig tartó belég-
zés) ideiglenesen kikapcsolja az agy „C0 2 riasztórendszerét", ami a merülés
alatti hirtelen eszméletvesztéshez vezethet.
Lemerülés
Az erővel leginkább takarékoskodó módszernek az alábbi bizonyult:
• Hason fekvésből csípőből hajlítsuk meg felsőtestünket.
•Ezután nyújtsuk ki testünket (közben a lábak a testet a víz alá nyomják).
• Csak akkor tegyünk úszómozdulatot, amikor már lábaink is teljesen a víz alá
merültek.
•Idejében kezdjük meg a nyomáskiegyenlítést (50 cm merülési mélységben).
Víz alatti úszás
Különösen az alábbiakra kell figyelemmel lenni:
• A kartempót oldalt egészen a felsőcombig folytassuk.

------
Lemerülés Víz alatti úszás
• Lábtempót csak akkor végezzünk, amikor karunk a felsőcombunkhoz ért.
•A siklás alatt előrenyújtott karjainkat „lökéshárítóként" használjuk.
• Az irányítás a fejtartás útján történik:
fej a nyakszirtnél - a test felfelé siklik,
fej a mellen - a test lefelé siklik.
•Ahol csak lehet, lábainkkal és kezeinkkel lökjük el magunkat a szilárd tárgy-
tól (ez lényegesen kevesebb erőt kíván, mint az úszás, az erőmegtakarítás
egyúttal kevesebb oxigénfelhasználást is jelent).
• Végezzünk nyomáskiegyenlítést, ha merülési mélységet változtatunk.
Feljövetel a víz színére
•Legjobb függőlegesen feljönni a víz színére (a legrövidebb út).
• Lehetőleg lökjük el magunkat.
•Legkorábban ekkor kezdjük a kilégzést.
Kilégzés
•A víz felszínének áttörésekor lélegezzünk ki, vagy fejezzük be a már meg-
kezdett kilégzést.
431
• Lehetőségszerint a következő lemerüléssel várjuk meg, míg légzésünk nyu-
godt lesz (ez meghosszabbítja a következő lemerülés időtartamát).
• Amennyiben erre nincs lehetőség, nagyon mélyen lélegezzünk ki (préseljük
ki a levegőt) és lélegezzünk be.
Megfelelő akarattal még gyakorlatlanok is elérnek egypercnyi lemerülési
időtartamot, 30-40 másodpercet mindenkitől el lehet várni.

Jégfelületek
A jeget általában négy csoportba osztják:
- átlátszó jégre,
- hójégre,
- táblás jégre,
- üreges jégre.

Átlátszó jég
Az átlátszó jég a víz felszínén keletkezik, amikor a hőmérséklet 0 °C-ra vagy
az alá süllyed. Tiszta, világos, teherbíróképessé teszi a jégfelületet. Hosszabb
ideig tartó hidegben kezdetben gyorsan vastagszik. Amint vastagszik, a levegő
és a víz közti szigetelő hatása egyre erősebbé válik, és ezzel vastagodása le-
lassul.
Hójég
A jégfelületen fekvő hótakaró nyomása a jégfelületet a víz felszíne alá
nyomja. Ha a hideg periódus alatt a jégen szakadások keletkeznek, emelke-
dik a nyomás alatt álló víz, elárasztja a jégfelületet, eláztatja a rajta fekvő ha-
vat és megfagy. Ez a folyamat a télidő alatt többször ismétlődhet. A hójég ál-
talában fehér, néha hólyagos vagy habos. Mindig kevésbé sűrű, mint az átlát-
szó jég, és ezért gyengébb is; ahhoz, hogy annak teherbíró képességét elérje,
kétszer olyan vastagnak kell lennie.
Táblás jég
Táblás jég gyorsan folyó vizekben keletkezik a nagyon lehűlt vízben létre-
jövő kis jégtáblákból. Ha a vízfelszín teljesen befagy, e táblák részévé válnak
a jégtakarónak, amely ezáltal gyengébbé válik. Ahhoz, hogy az átlátszó jég
teherbíró képességét elérje, annál l/4-del vastagabbnak kell lennie.
Üreges jég
Az üreges jég a vízfelszín már megfagyott vízbe való lesüllyedésekor ke-
letkezik. Szabadon lógó jégtakaró, amelyet az alatta levő felszíni jégrétegtől
légréteg választ el. Ez a jég általában gyenge, és belső feszültsége magas.
Mindenképpen kerülendő.

432
A jégtakaró teherbírása
A jégtakaró teherbírásának megállapításához le kell némi annak vastagságát
és ismerni kell a legutóbbi három nap átlaghőmérsékletét. Mivel rendkívüli
helyzetekben aligha van lehetőség az elmúlt napok pontos hőmérsékletének
megállapítására, becslésekre kell hagyatkozni. A jég vastagságának becslése
nemigen lehetséges, mert ha áttörjük a jeget, a víz a lyukban azonnal emelke-
dik (a jég vastagságának kb. 80-90 %-áig).

A jég vastagságát a következőképpen mérjük:

• Készítsünk mérőlécet. Vegyünk egy kb. 1 m hosszú lécet, amelynek alsó vé-
gére szöggel felerősítünk egy rövid, kb. 10 cm hosszúságú forgatható lécda-
rabot, ehhez zsinórt erősítünk. Miután a mérőlécet átdugtuk a jéglyukon, a
kis lécdarabot a zsinórral keresztbe állítjuk. Ha a hosszú lécet előzőleg meg-
felelő jelzésekkel láttuk el, a jég vastagságát egyszerűen leolvashatjuk. Ezt a
mérést el lehet végezni megfelelően megformált ággal, dróttal vagy kereszt-
fával ellátott zsinórral, amelyre nehezékül követ akasztunk.
•Üssünk lukat a jégbe (baltával, de késsel is lehet). A jeget tűzzel is felol-
vaszthatjuk. Ehhez fából rostélyt készítünk (tutajszerűen), amelyen meg-
gyújtjuk a tüzet. A rostély az olvadékvízen úszik és ég. Az olvadékvizet úgy
kell kimerni - szükség esetén puszta kézzel-, hogy ne folyjon vissza az ol-
vadó mélyedésbe. A rostély alatt azonban mindig elegendő víznek kell len-
nie ahhoz, hogy ússzon. E módszer nagyon időigényes és sok tüzelőanyagot
kíván - 5 cm mélységű olvadáshoz 1 óra égési időtartam kell-, és csak ak-
kor ajánlatos alkalmazni, ha más lehetőség nincs.

433
• Távolítsuk el a jéglyuk széléről a havat és lehetőleg a hójeget is.
• Mérjük meg a mérőléccel az átlátszó jég vastagságát.
Ahhoz, hogy a jég vastagságát hosszabb darabon megmérjük (például ha
gépkocsival akarunk átkelni vízen), egymástól IO-IO méter távolságra, a ter-
vezett keréknyomoktól lO méterre jobbra és lO méterre balra lyukakat kell ké-
szíteni.

A jégtakaró szükséges legkisebb vastagsága

Terl!elés Alegutóbbi 3 nap átlaghőmérséklete Szükséges távolság

személyek vagy
-JOoC -S °C 0°C jánnúvek között
egy személy sítalpon
vagy hótalpon 3cm 33,S cm 4cm Sm
gyalogos 4cm 4cm Sem 4m
gépkocsik üres terl!elt üres terhelt üres terhelt
0,2S t (1 OOO kg) !Sem !Sem !Sem 20cm 20cm 23cm !Sm
0,7S t (2000 kg) !Sem 21 cm 21cm 23cm 23cm 26cm 15m
1,4 t (3000 kg) 120cm 25cm 22cm 27cm 2Scm 30cm 20m
3t (6000 kg) 25cm 31 cm 27cm 34cm 30cm 39cm 2Sm
5 t (10 OOO kg) 31 cm 39cm 34cm 43cm 39cm 49cm 30m
helikopter 21 cm 24cm 2Scm 20m

Olvadáskor a jégtakaró teherbíró képessége akkor is erősen csökken, ha vas-

tagsága még változatlanul fennáll (felpuhul).

A jégtakaró megerősítése
A jégtakaró megerősíthető
-víz,
- jégtömbök,
- lécek vagy deszkák segítségével.

Víz
A vizet az út háromszoros szélességében kell ráönteni. Annak érdekében,
hogy a víz ne folyjon el oldalt, mindkét oldalon rudakkal megerősített hó- vagy
jégfalat kell emelni. A víz rétegvastagsága ne legyen több mint 1-2 cm. Több
réteget kell egymás fölé önteni. E módszer hosszadalmas és sikere erősen függ
a hőmérséklettől (-IO °C-nál magasabb hőmérsékletnél nem alkalmazható).

434
 Az így létrejött réteget megerősíthetjük fűvel, szalmával, levelekkel stb., a
megerősítés elsősorban ajégréteg hirtelen betörésének megakadályozását szol-
gálja.

Jégtömbök
Kivágott (vagy kitört) jégtömböket lehetőleg négyszögletűre formálunk, és
az út kétszeres szélességében felrakunk. A réseket pépes jéggel töltjük ki. Ez
hamar odafagy, és rögzíti a jégtömböket. Ha megfelelő szerszámok állnak ren-
delkezésre, e módszer nagyon racionális és hatékony.

Lécek vagy deszkák

Kb. 1 m széles nyomvonalat kell fektetni (gépjárművek részére két nyomot).
A léceket vagy deszkákat megfelelő hosszúságúra vágjuk, egymás mellé rak-
juk és pépes jéggel összekötjük. E módszerrel a jégtakaró jól megerősíthető,
előfeltétele azonban az, hogy megfelelő faanyag álljon rendelkezésre.

A jégtakaró megerősítése

Jégtömbökkel Lécekkel vagy deszkákkal Vízzel

Anyag Az erősítő réteg A szükséges anyag lS cm vastag

vastagsága 4 m széles úttesthez jégtakaró
megerősödése %-ban

víz és hó összesen kb. 20%

3 rétegben Sem
fú, lomb, összesen kb.1 m3 kb. 2S%
szalma kb. lOcm 4 folyóméterre

jégtömbök függ 3S%-ig

a jégtömbök
nagyságától
és vastagságától
S cm vastag Sem egyenként 1 m széles kb. SO%
lécek, deszkák 2 nyomvonalhoz

435
Az út megválasztása
Ha jeges terepeken kell áthaladni, figyelembe kell venni, hogy
- állóvizekről vagy
- folyóvizekről van-e szó.
Az állóvizek általában könnyebben fagynak be és jégtakarójuk vastagabb.
Folyóvizeknél az általános szabály: minél kisebb az áramlás, annál hamarabb
képződik jégtakaró.

Állóvizek
Az átkelésnél különösen az alábbi veszélyek merülhetnek fel:
- A meredek partok lényegesen megnehezíthetik, sót lehetetlenné tehetik a
jégfelület megközelítését, különösen gépjárművel.
- A part közelében a jég rendszerint vékonyabb, néha üreges, és ezért köny-
nyebben törik.
- Beszúküléseknél áramlatok gyöngíthetik a jeget.
- Ugyanez vonatkozik mellékfolyók torkolatára állóvizekben.
- Meleg források különösen veszélyesek, mert nem mindig hoznak létre jégmen-
tes helyeket, hanem néha csak lényegesen elvékonyítják a jeget, és nem láthatók.
- Sűrű hótakaró alatt a jég vékonyabb, mint hómentes helyeken.

Folyóvizek
Az alábbi veszélyek merülhetnek fel:
- Különösen vékony jég és jéggel nem fedett részek a „sodorvonalban" talál-
hatók (főként hosszabb, egyenes folyószúkületekben).
- Folyókanyarok külső oldalán is vékony a jég.
- Ugyanez vonatkozik mellékfolyók torkolatára is.
- Sebesfolyású szakaszokban vagy kőtömbökkel teli folyószakaszokon a jég
rendszerint szintén lényegesen vékonyabb.

• folyókanyar { L _/
~(külsőoldal) ~.~
/ /;\. tor,k~at: .folyó

.. :•
/

Állóvizek
/
•
"' .:• ... .
sodorvonal~.,~:,·/·.··

Folyóvizek
..
:~-" torlasz
~
·

A tervezett útvonalat a fent jelzett veszélyek figyelembevételével kell kivá-

lasztani és meghatározni. Legjobb, ha ezt a feladatot nagyjából elvégezzük a
térkép alapján, még mielőtt a vízhez érünk; így elkerüljük azokat a fáradalma-
kat, amelyekkel a helyszínen a megfelelő átkelőhely keresése jár.

436
 Ha nem lehet térkép alapján kiválasztani az átkelőhelyet, legjobb a part kö-
zelében levő magaslati pontról megkeresni.
A jégfelületen való áthaladáskor az alábbi szabályokat kell figyelembe venni:
• Ha a jégfelület csak a minimálisan szükséges teherbíró képességgel rendel-
kezik, nagyítsuk meg felfekvési felületünket sílécek vagy hótalpak segítsé-
gével (szükség esetén feküdjünk hasra).
• Ha eljegesedett sílécünket meg akarjuk tisztítani, ne a jégen, hanem csak a
túlsó parton csatoljuk le.
• Síbottal vagy bottal állandóan ellenőrizzük az előttünk lévő rész jegének
vastagságát és szilárdságát.
• Nyugodtan és egyenletesen lépjünk; ha elesünk, ez fokozza a jég beszakadá-
sának veszélyét.
• Több személy esetén: pihenéskor is tartsuk be az egymástól való szükséges
távolságot.
Gépjárművel:
• A jégfelülethez való hirtelen nekiütődés és a hullárnképződés csökkentése
érdekében különösen lassan és 15 foknál ne meredekebben hajtsunk rá a
jégfelületre.
• Hajtsunk lassan és egyenletesen, de sebességváltás nélkül. Ne álljunk és ne
forduljunk meg.
• A rezgés és a hullámképződés csökkentésére tartsunk egyenletes, 6-8 km
óránkénti sebességet.
• A jégfelületről a partra való felhajtás ne legyen 10 foknál meredekebb.
• Ha az átkelés teljesen terhelt járművel túlságosan kockázatosnak tűnik, te-
gyük meg az utat többször, minden alkalommal a szállítandó teher egy-egy
részét szállítva.
• Állandóan ellenőrizzük a jégfelületet, különösen az útvonallal párhuzamos
töréseket.
• Több jármú esetén a járművek lehetőleg egyenként keljenek át a jégfelületen.

A jég beszakadása
A jég beszakadását rendszerint már előre jelzi a ropogás és recsegés, és a jég-
felület süllyedése. Ebben a szakaszban a beszakadás esetleg még elkerülhető.
Teendők:
•Azonnal feküdjünk laposan a jégre (nagy felfekvési felület), lehetőleg arccal
a part felé.
• Lassú, nyugodt mozdulatokkal (mindig a lehető legnagyobb felfekvési felü-
leten) kússzunk a part felé.
Ha a jég a fenti előjelek nélkül beszakad vagy túlságosan későn reagálunk és
beszakad alattunk, a teendők a következők:

437
 • Azonnal tárjuk szét karjainkat, és ejtsük magunkat előre.
• Minden eszközzel gátoljuk meg, hogy a jégfelület alá csússzunk vagy leme-
rüljünk a vízbe.
• Ha mégis a jégfelület alá kerülünk: Tartsuk nyitva szemünket, és nézzünk
felfelé. Ha a jég hóval fedett, a közelben levő jégtörés helyét a beeső fény-
sugár alapján még fel lehet ismerni és el lehet érni. Ha a jeget nem fedi hó, a
víz és jég egyforma fénytörése miatt a jég beszakadásá nak helye csak igen
nehezen ismerhető fel, folyóvíz esetén az áramlás miatt e helyet akkor sem
lehet már elemi, ha tudjuk, hol van. A túlélés esélye ilyenkor igen csekély.
•Próbáljunk meg felsőtestünkkel újból a jégfelület fölé jutni (lehetőleg arccal
a part felé). Végezzünk lábainkkal lökésszerű úszómozdulatokat, a karjaink-
kal és súlyáthelyez éssel segítsük a lábmunkát.
• Amennyiben így nem sikerül a jég fölé jutni, próbáljunk meg a jég beszaka-
dásának helyével szembeni oldalon egyik lábunkkal a jég felületére jutni és
azután kezünkre és lábunkra támaszkodva testünket oldalt a jégfelületre tol-
ni; a jég beszakadásá nak formájától és nagyságától függően e módszer ha-
nyatt fekve is alkalmazható.
•Ha a jég újból és újból beszakad, vágjunk magunknak utat a part felé, addig,
míg ki nem jutunk a partra vagy teherbíró jégfelülethez nem érünk.
A víz hőmérséklete a jégfelület alatt 0-4 °C , vagyis már 20-30 másodperc után
hidegsokk következhet be (vérkeringési zavarok, sőt, a szívműködés leállása).
Másoknak a következőképpen nyújthatunk segítséget:
• Ne egyenes tartásban, hanem hason csúszva közelítsük meg a jég közé ke-
rült személyt (ellenkező esetben mi is veszélybe kerülünk, mert beszakadhat
alattunk a jég).
•Ne közelítsük meg egészen ajég beszakadásának helyét (a jég törékeny).
•Az utolsó szakaszt hidaljuk át segédeszközökkel (hosszú ággal, bottal, kötél-
lel, nadrágszíjjal - esetleg többet összekötve, vagy ruhadarabokkal). Vigyá-
zat: ne húzzuk ki a szerencsétlenül jártat a ruhája ujjnál fogva; a varrás köny-
nyen elszakadhat.
•Ha több segítőtárs van: Alkossunk láncot úgy, hogy mindenki hason fekve
az előtte levő lábát fogja. Ezáltal az elöl lévő személyt mentőakciója során a
többiek hatékonyan alátámasztják.
• Az odanyújtott segédeszköz ökkel húzzuk ki a szerencsétlenül járt személyt a
jégre, majd a beszakadás helyétől a partra.
Ha a szerencsétlenül járt már a jég alá merült, a mentési kísérletet csak több
(legalább két) segítőtárssal együtt és víz alá merülve lehet végrehajtani. A víz
alá merülő személy életveszélyn ek teszi ki magát. Csak egyszeri lemerülésre
van mód.

438
Teendők:
•A víz alá merülőnek nem szabad levetnie ruháit (a ruhákba zárt levegő meg-
akadályozza a test hirtelen lehűlését).
• A víz alá lemerülőnek zsineg vagy kötél (ha más megoldás nincs, több össze-
kötött ruhadarab) útján feltétlenül összeköttetésben kell állnia segítőtársával.
• Legkésőbb 30 másodperccel a lemerülés után segítőtársának ki kell őt húzni
a felszínre.
•A segítőtárs a mentőakció megkezdése előtt a jég beszakadásának helyét ki-
tágítja (könnyebb a megmentett kihúzása).
• A segítőtárs és a lemerülő személy kötéljelekben állapodnak meg (például
egyszeri húzás: megtaláltam a szerencsétlenül jártat, kétszeri húzás: 15 má-
sodperc telt el, háromszori húzás: letelt az idő, felszínre kell jönni).
• A segítőtárs ügyel arra, hogy a jég szélei ne vágják át az összekötőzsinórt.
• Víz alatti keresés módszere: A víz alá merült személy nyitott szemmel kör-
beúszik a beszakadási helyen, a felszín közelében maradva (a szerencsétle-
nül járt személyt a testbe és a ruhákba zárt levegő rendszerint még egy ideig
fenntartja, a jégréteg alsó felénél lebeg).

SEGÉDESZKÖZÖK
Különösen rendkívüli helyzetekben sokszor szükségessé válik, hogy a hiányzó fel-
szerelési tárgyakat, ruházatot vagy fegyvereket megfelelő segédeszközökkel pótoljuk.
Ehhez rendszerint az alábbi alapanyagok állnak rendelkezésre:
-kő,
-növények,
- állatok.
Ezeket az anyagokat úgy kell feldolgozni, hogy alakjuk és tartósságuk szem-
pontjából a végtermék, mint segédeszköz, megfeleljen a célnak. Ehhez idő és
türelem szükséges, mégpedig annál több, minél kevesebb a tapasztalatunk. A
következő módszerekkel kellő kitartással, gyakorlatlanok is megfelelő ered-
ményt érhetnek el. A vázolt módszerek csak támpontul szolgálnak, az adott
helyzet és lehetőségek szerint alkalmazandók, és tág teret nyújtanak ahhoz,
hogy azokat saját ötleteinkkel kiegészítsük.

Alapanyagok megmunkálása
Kövek
Kövekből rendszerint ütő-, vágó-, reszelő- vagy szúrószerszámok (kalapács,
balta, hántoló, olló, őrlőkő, fúrófej, dárda, nyílhegy) pótlására szolgáló segé-
deszközöket állítanak elő. A megmunkálásra négy lehetőség kínálkozik:

439
- megmunkálás ütéssel,
- megmunkálás nyomással,
- finommegmunkálás,
- köszörülés.
A kő tökéletes megmunkálásához rendszerint bizonyos tapasztalat és gya-
korlat szükséges, de a leírt módszerek segítségével némi türelemmel még a ta-
pasztalatlanok is igen jól használható eszközöket tudnak készíteni.

Megmunkálás ütéssel
Három változatot különböztetünk meg, amelyek a szükségletnek megfelelően
alkalmazhatók:
- közvetlen megmunkálás kő segítségével (pattintás),
- közvetett megmunkálás kő és (többnyire szaruból vagy keményfából készült)
véső segítségével,
- megmunkálás üllőn.
A közvetlen megmunkálás módszerét rendszerint akkor alkalmazzák, ha na-
gyobb kődarabokat kell megformálni, illetve ezekről kisebb, lapos darabokat
kívánnak lehasítani, hogy azokból speciális szerszámokat készítsenek (példá-
ul hántolót, kést, hegyeket). E módszer használható munkadarabok nagyobb
bütykeinek vagy kidudorodásainak eltávolítására is.
Eljárás:
• Vegyük egyik kezünkbe a munkadarabot.
• Mielőtt megkezdjük a munkát, pontosan gondoljuk át, hogyan érhetjük el
legjobban a kívánt formát, hova és mely irányból kell ütnünk.
• A kő fajtája szerint az ütéseket vagy merőlegesen vagy egy bizonyos szög-
ben kell a kőre mérni, de mindig a munkadarab éle ellen kell irányulniuk. A
kőfajta hasadótulajdonságait leginkább kipróbálás útján állapíthatjuk meg,
és ezeket a tulajdonságokat a megmunkálásnál figyelembe kell venni.
• Kővel mért célzott ütésekkel pattintsuk le a kívánt darabokat.
A közvetett megmunkálást rendszerint akkor alkalmazzák, amikor hozzáfér-
hetetlen vagy különösen kényes helyeken nehéz feladatot kell megoldani. Az
ehhez szükséges vésőt szaruból vagy keményfából készítjük el. E módszer elő­
nye, hogy az ütést pontosan a kívánt helyre lehet mérni. A munkadarabot vagy
két térdünk közé szorítjuk vagy segítőtársunk tartja. Az „üllő-módszert" (köz-
vetlen vagy közvetett megmunkálással) főképpen finommunkánál, nevezete-
sen a munkadarab elvékonyítása, nagyobb darabok pontos lehasítása céljából
alkalmazzák. Ehhez üllőként nagyobb, lapos kő vagy egy lehasított kő sima ol-
dala használható. E módszerekkel a munkadarab durva megmunkálása szinte
mindig kielégítően megoldható.

440
 Megmu nkálás nyomá ssal
Az ütéssel való megmunkálással szemben itt nyomással gyakorolnak hatást
a munkadarabra. E módszer, amelyet főképpen érzékenyebb, kényesebb mun-
kák során alkalmaznak, több tapasztalatot és gyakorlatot kíván, és ezért gya-
korlattal nem rendelkezők számára nem ajánlható. Munkaeszközül szolgál a
kézben jól fekvő nyomóvéső, amelynek formája és anyaga megegyezik az ütő­
vésőével. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy
a lehetséges le-
csúszás miatt nagy a sérülés veszélye , ami még egy ok arra, hogy e módszer
különös en célszerű nek. Elő­
alkalmazása rendkívüli helyzetekben nem látszik
nye viszont az, hogy pontosan lehet nyomást gyakoro lni és a nyomás irányt
pontosan meg lehet határozni. A következőkre kell ügyelni:
·. • Ne felülről lefele gyakoroljunk nyomást a vésővel, hanem oldalt a hasítás kí-
vánt irányában.
• Ne a karunkkal gyakoroljunk nyomást, hanem egész testünkkel.
•Ne lökésszerűen gyakoroljunk nyomást (nagyobb a lecsúszás veszélye), ha-
nem egyenletesen.
• A nyomóvésőnek a nyomás ideje alatt történő enyhe forgatásával a hatás és
a pontosság növekszik.
•A sérülés veszélyének csökkentése végett lehetőleg használjunk „üllőt".

Közvetet t megmun kálás

~
~4~
„ Üllómódszer" Megmun kálás nyomáss al

Finom megmu nkálás

A finommegmunkálás kizárólag kővel történik és célja az aprólékosabb
megmunkálás. Az eljárás a következő:
• A munkadarabot tartsuk szabadon egyik kezünkben, így rugalmasan helyez-
kedik el, és szétrepedésének veszélye csökken.

441
 •Rövid , egyenle tes, könnyű ütésekkel munkálj uk meg a munkad arabot addig,
míg a megmun kált felszín kezd könnyen lemállani.
• A munkad arab így lassanké nt megkap ja kívánt formáját.
Például a fejsze feje így kb. egy óra alatt teljesen kimunkálható.

Köször ülés
Ezen a kövön végzett különböző finommunkákat értjük, a csiszolást, políro-
zást, vágást, fűrészelést és fúrást. E megmun kálási módot simításra, élezésre
vagy meghatá rozott formák (őrlőkő, vágóél, lyukak, fogóvájatok, rovátkák
stb.) előállítására alkalmazzuk.
Csiszolókőnek legjobba n a homokkő vagy hasonló állagú
más kő felel meg.
A csiszoló hatást a homok és/vagy víz lényege sen növeli. A csiszolást, políro-
zást és simítást a csiszolókővel való dörzsöléssel végezzük, a vágást vagy
fű­
részelés t pedig vékony csiszolókőlapokkal, a felszín egy bizonyos részét csi-
szolva. A fúrás legegyszerűbb formája a pont alakú köszörülés. Erre hegyes
csiszolókő is megfele l, amelyet kézzel ide-oda forgatun
k. Lényegesen na-
gyobb hatású a kézi- vagy ívfúró, amelyne k feje köszörtikből áll. Hatékonysá-
gát fokozza, ha homoko t vagy vizet használunk. Ha a fúrás eredményeképpe
n
kis vájat jött létre, akkor szükség esetén már fadarabbal és csonttal is folytat-
hatjuk a fúrást, ha a fúrófej pótlásak ént homoko t használunk. Ez a fán vagy
csonton lerakódi k és köszörú ként működik. Vizet azonban ebben az esetben
nem szabad használn i, mert felpuhítja a fát.

Növények
A növénye k különös en jól felhasználhatók építőanyagnak vagy szigetelő­
ként, de feldolgo zhatók tartályoknak vagy kötözőanyagnak is.
Ez különös en vonatko zik az alábbi növénye kre és növényrészekre:
-fa,
- kéreg, gyanta,
- indák, gyökerek, ágak, szárak,
- fű, lomb, moha.
E növénye ket és növényr észeket különböző módoko n lehet a mindenkori
szükség letnek megfelelően feldolgozni:

Fa
Edzés
A fa edzésére rendsze rint kisegítő fegyverek vagy egyéb szerszámok külö-
nösen ellenálló hegyein ek előállítására van szükség. Az edzés tűz segítségével
történik.
Megfelelő éles hegyet készítün k és azt tűz fölé tartjuk, míg
a felszíne sötét-
barnává nem válik. Ha a fa izzani kezd, azonnal homokb a vagy földbe kell dug-

442
ni, hogy a parázs elaludjon. Amint a fa eléri a megfelelő színárnyalatot, le kell
róla kaparni az esetleges elszenesedett részeket, azután megfelelő kövön kicsi-
szoljuk a hegyét.
Méretre szabás
Az átégetés az egyetlen lehetőség arra, hogy szerszámok nélkül méretre
szabjuk a (rendszerint az építéshez szükséges) vastagabb fatörzseket.
Ássunk gödröt az alatt a hely alatt, ahol a fatörzset el akarjuk vágni. Ezután
a helytől jobbra és balra vastagon fedjük le a fatörzset nedves földdel vagy
agyaggal (állandóan tartsuk nedvesen) úgy, hogy e két tűzgátló sáv között csak
egy kb. 20-30 cm széles fasáv maradjon szabadon. Most a gödörben tüzet
gyújtunk, és a fatörzset a két védősáv között átégetjük.

Ha nem lehet gödröt ásni, helyette rakjunk mindkét oldalon tüzet (ez fa- és
munkaigényesebb eljárás).
Formálás
A fa formálása szintén tűz segítségével történik. Az eljárás a következő:
Görbe fa kiegyenesítése:
• A fa görbe részét addig tartsuk parázs (nem láng) fölé, amíg egészen forró
nem lesz.
•Vegyük el a parázstól, és térdünk felett vagy egy másik fadarabon egyenesít-
sük ki.
• Rögzítsük a fát ebben a helyzetben, míg ki nem hűl.
Egyenes fa meggörbítése:
• Hevítsük fel a fát.
• Hajlítsuk megfelelő formájúvá.
• Rögzítsük ebben a formában, míg ki nem hűl.

Kéreg
Főképpen vékony kéregből különböző tartályokat, edényeket lehet készíte-
ni. A legalkalmasabb erre a nyírfakéreg, de különböző más fák vékony kérge
is feldolgozható. A kérget lehetőleg nagy darabokban fejtsük le. Szabjuk ki a
törzsön a kívánt nagyságot (a kérgen lehetőleg ne legyenek repedések és lyu-
kak), majd fadarabbal ütögessük anélkül, hogy felsértenénk a kérget és azután

443
 fejtsük le. Ha a kérget tűz felett óvatosan pörköljük, hajlékonnyá és rendsze-
rint aranybarna színűvé válik. Az ilyen kéreg vízhatlan, könnyen feldolgozha-
tó és jól elbír nagy felületre eloszló terhelést.
Gyanta
Jó ragasztószer és tömítőanyag rések, repedések, hézagok tömítésére. Gyan-
tával be lehet vonni és vízhatlanná lehet tenni egész felületeket és üregeket. A
következőképpen lehet előkészíteni és tisztítani:
1. módszer:
•Kb. 15 percig főzzük a gyantadarabokat.
• Sima bottal szedjük le a tetejét, és hagyjuk kihűlni a gyantát.
• A további felhasználás előtt újból melegítsük meg a gyantát.
2. módszer:
• Keressünk lejtős kőfelületet.
• Rakjuk rá a gyantadarabokat, és gyújtsuk meg őket.
• Így elég a terpentin és a tiszta gyanta lefolyik a lejtős kövön.
• Fogjuk fel a lecsurgó gyantát és gyúrjuk kis labdacsokká.

Gyökere k és indák
A gyökerek és indák igen jól felhasználhatók fonóanyagként és nagyon el-
lenállók. Ha kiszáradnak, törékennyé válnak, ezért csak friss, vagy egy kissé
beszáradt állapotban dolgozhatók fel. Egyes indákról a rajtuk levő tüskéket el
kell távolítani. Ez a legegyszerűbben úgy végezhető el, ha az indákat két kő
között többször áthúzzuk.
Ágak, különösen fúzfaágak jól fonhatók.
• Az ágakat lehetőleg addig vágjuk le, amíg még zöldek.
• Fejtsük le a kérget, és amennyiben szükséges, hosszában vágjuk el az ágakat.
• Szárítsuk meg az ágakat. Így hosszabb időn át is tárolhatók.
• Fonás céljára felhasználás előtt az ágakat áztassuk vízbe, amíg hajlékonnyá
nem válnak. Egyes szárakból (és kérgekből) kiváló növényi rost nyerhető,
amelyből azután zsineget lehet készíteni. A leggyakoribb és e célra legmeg-
felelőbb növények a következők:

Növény Felhasznált Hogyan nyerjük Alkalmas az alábbiak

növényrész a rostot? készítésére

csalán szár előbb megszárítani, cérna, zsineg, horgászzsineg,

kiverni és összezúzni kötél, hurkok, íjhúr,
a fás részek eltávolítása takarók, zsákok szövése,
végett; a rostokat kézzel hálók csomózása, cipo1c
megtisztítani készítése: kiváló minőségű

444
Növény Felhasznált Hogyan nyerjük Alkalmas az alábbiak
növényrész a rostot? készítésére

kutyatej szár mint fent mintfent

nád szár mint fent mint fent

liánok szár mint fent mint fent

csipkebogyó belső fehér kéreg kérget szárról lefejteni nem olyan alkalmas, mint
és a belső oldalon fekvő fentiek, de használható: zsi-
rostokat lehúzni neg, horgászzsineg, hurkok,
cipó: nedvesen a legerősebb,
kiszáradva kissé merev.

fűzfa belső kéreg mint fent mint fent

szilfa belső kéreg mint fent mint fent

lucfenyő gyökér mint fent mintfent

rózsa belső kéreg mint fent mint fent

hóbogyó belső kéreg mint fent mint fent

boróka kéreg a száraz kérget a törzs- e kéreg nem nagyon erős,

ról lefejteni és így de használható kevésbé
feldolgozni igénybe vett zsinegek
készítésére, zsákok szövé-
sére és cipók készítésére

üröm nagyobb a száraz kérget a mint a boróka

(különösen növények kérge törzsről lefejteni
a dél-amerikai) és így feldolgozni

A rostokból a következőképpen készíthető zsineg:

•Bal kezünk hüvelykujjával és mutatóujjával fogjunk meg két vékony rostkö-
teget.
•A testünktől távolabbi (a külső) rostköteget fogjuk meg a jobb kezünk ujjai-
val, és sodorjuk az óramutató járásával egyező irányban.
• Az így nyert szálat az óramutató járásával ellentétes irányban hajtsuk a má-
sodik drótköteg mögé, amely így a külsővé válik.
• Most sodorjuk össze a második (külső) rostköteget (az óramutató járásával egye-
ző irányban), és az óramutató járásával ellentétes irányban hajtsuk az első mögé.

445
 • Ezt az eljárást megismételjük, míg a rostkötegek végére nem érünk.
• Meghossz abbításko r a rostköteg utolsó 10 cm-ét az új (lehetőleg vastag)
rostköteggel összesodorjuk és azután a fentebb leírtak szerint dolgozunk to-
vább. Ügyelni kell arra, hogy két rostköteg ne legyen egyforma hosszú, te-
hát az egybefonás helye ne kerüljön mindkét kötegnél ugyanarra a helyre.

Ha csak rövid darabkára van szükségünk (például rövid varrás elkészítése

vagy két fa összekötése), akkor a következő eljárást alkalmazhatjuk:
•Egyik kezünkkel fogjuk meg egy rostköteg végét és másik kezünkkel sodor-
juk egy irányban a felsőcombunk felett.
•Ha a köteget szorosan összesodortuk egy szállá, fogjuk meg másik kezünk-
kel a másik végét.
• Fogjuk fogaink közé a szál közepét.
• Tartsuk a szálat fogainkkal, tegyük egymás mellé a két végét és fogjuk meg.
• Most engedjük el fogainkkal a szál közepét. Saját feszülése folytán zsinórrá
sodródik össze.
• Kétszálú zsinórt kapunk, amely fele olyan hosszú, mint az eredeti rostköteg.

Fú, lomb, moha

A füvet, lombot és mohát rendszerint szigetelő- és párnaanyagként használ-
juk, a fú más növényi rostokkal együtt igen jól használható fonásra és szövés-
re. A munkát az alábbi szempontok figyelembevételével tehetjük könnyebbé
és racionálisabbá:
• Csak száraz anyagot használjunk.
•A szövésre vagy fonásra felhasznál ni kívánt füvet (és nádat) feldolgozás
előtt áztassuk be vízbe, hogy puhább legyen.
• Az anyagokat vizes állapotban dolgozzuk fel.
A szövés ugyan időigényes, de alkalmas a legkülönbözőbb segédeszközök

446
előállítására, a cipőtől kezdve a takarókon át egészen a tárolásra használt esz-
közökig. Nagyon jól bevált a legegyszerűbb, de egyetemesen használható
módszer, az áthurkolás, amelynél a hosszanti fonalat (amely a munkadarabtól
függően lehet zsinór, vékony ág stb.) „láncfonalnak", a beleszőtt fonalat „ve-
tülékfonalnak" (zsinór, fú, vékony ágak, nád, puha kéreg) nevezik.
A hurkolótechnikánál két vetülékfonalat használnak, egyik mindig a lánc fel-
ett, a másik a lánc alatt halad el és minden láncfonal között keresztezik egymást.

Idő takarítható meg, ha nagy felületű, egyszerű munkadarabok készítéséhez

szövőszéket helyettesítő segédletet használunk.

Állatok
Segédeszközök előállítására az állatok alábbi részei használhatók fel:
-bőr,
-csontok,
- inak.

Bőr
Szükség esetén az állatbőr nyersbőrként is felhasználható különböző segéd-
eszközök készítésére. A nyersbőr hátránya, hogy ha hosszabb ideig nedvesség
éri, rothadásnak indult, forró víz hatására enyvvé válik és száraz állapotban
szaruszerűen kemény lesz. Az alábbi munkafolyamatok segítségével lehet
mégis használhatóvá tenni:

447
 • A bórt legalább egy nappal (lehetőleg több nappal) a munka megkezdése
előtt áztassuk vízbe. Frissen lenyúzott bőrnél erre nincs szükség.
• Feszítsük ki a bórt a földön (cölöpökre vagy kereten, szükség esetén elég az
is, ha a földre fektetjük) húsos felével felfelé, és alaposan ledörzsölve távo-
lítsunk el róla minden zsírt és kötőszövetet.
• Alaposan tisztítsuk meg a bórt. E tisztítást rendszerint vízzel szokták elvé-
gezni. De lényegesen jobb erre vizeletet használni, mert annak húgysava a
zsír legkisebb maradványát is feloldja. Áztassuk vizeletbe és hagyjuk beszá-
radni. Végül alaposan öblítsük ki vízben.
• Hagyjuk megszáradni, forgassuk meg és feszítsük ki.
• Ezután el kell távolítani a szőröket. Ez igen fáradságos munka, de
könnyebben elvégezhető, ha a bórt fahamuoldatba áztatjuk (kb. egy na-
pig).
• Végül a száraz, merev bórt fúpámára vagy hasonló puha alátétre helyezzük
és kerek, sima, kb. 1,5 kg súlyú kővel ütögetjük. Rövid ütésekkel minden
négyzetcentim étert meg kell dolgozni, ha azt akarjuk, hogy struktúrája
összetörjön és a bór puha és fehér legyen.
• Az így létrejött termék, a nyersbőr viszonylag puha és további célokra fel-
dolgozható.
Ahhoz, hogy a nyersbőr még tartósabb és puhább legyen, cserzéssel kész-
bórré kell alakítani. Cserzésen a romlandó fehérjéből álló bőranyag tartósítá-
sát értjük. A cserzés különböző formákban történhet:
- cserzólében,
- füstöléssel,
- ványolással.
Cserzés cserző/ében
Ez a legjobb módszer, de egyúttal a legtöbb időt igényli. A cserzés 24 órá-
tól 1~líónapig tarthat, az időtartam fü_~g
- a 'bór vasJagság3lól, ..
- a cserzólé koiiceatf_~ciójától és
- az abban való mozgatástól.
A cserzés előfeltétele a cserzólé.
A cserzőanyag az alábbi növényekből állítható elő:

Növény Felhasznált növényrész

tölgyfa fa és kéreg
égerfa kéreg
lucfenyő kéreg
gesztenye fa és kéreg
fűzfa kéreg

448
 A minél kisebbre felaprított részeket kb. 12 óra hosszat ki kell lúgozni, le-
hetőleg 50 °C-os vízben (ez olyan forró, hogy a puszta kéz még éppen elvise-
li. A túlságosan forró víz a cserzőanyagot tönkreteheti, a hideg víz oldóhatása
pedig kevés. A szükséges növényrészeket legjobb tavasz végén vagy nyár ele-
jén összegyűjteni, ezeket azután meg kell szárítani és szükség esetén kövek kö-
zött szét kell morzsolni. A tulajdonképpeni cserzés úgy történik, hogy a bőrö­
ket ebbe a cserzőlébe rakják vagy akasztják, és abban minél gyakrabban moz-
gatják.
Cserzés után a bőrt vízzel leöblítik, és amikor még vizes, külső oldalát be-
zsírozzák (olajjal vagy zsírral), majd jól kisimítva megszárítják, úgy, hogy a
földre simán kiterítve kiteszik a napra. Még jobb, ha cölöpök közé vagy keret-
re kifeszítik, ez azonban munkaigényesebb.
A cserzés csak tapasztalati úton sajátítható el. Az itt vázolt módszer átlagér-
tékeket tüntet fel, amelyek a tapasztalat alapján módosíthatók.
Cserzés füstöléssel
E módszerrel a cserzés legfeljebb 24 óráig tart. A készbőr viszonylag ke-
mény, de rövid ideig víz hatásának kitéve nem válik azonnal merevvé.
A bőrt füstöt eresztő kis tűz fölé helyezik, oly módon, hogy a füst hatása le-
hetőleg egyenletes és intenzív legyen. Ez legjobban úgy érhető el, ha a bórt sá-
tor alakú favázra feszítik és úgy helyezik a tűz fölé, hogy a hőhatás ne legyen
erősebb, mint amit az ember puszta bőre még éppen el tud viselni. A cserzó-
hatást a füst és a meleg váltja ki; túlságosan nagy hó szétrombolja a bórt. Szük-
ség esetén a bórt egyszerűen a tűz fölé lehet tartani.
Ezt az eljárást, minden oldalt legalább egy óra hosszat füstölve, többször
meg kell ismételni, mindaddig, amíg a bőr középbarna színűvé nem válik. Ez-
után a külső oldalt vékonyan be lehet zsírozni.
Cserzés ványolással
E módszer alkalmazásával puha lesz a készbór, de víz hatására újból meg-
keményedik és tartóssága általában 2-3 hónapra korlátozódik.
Az állati agyvelóból és némi zsírból álló cserzőanyaggal a nyersbőrt erőteljesen
bekallózzák (ha nem áll rendelkezésre zsír, ez kevés vízzel pótolható).
Az eljárás a következő:
• Feszítsük ki a nyersbőrt.
• A megmelegített agyvelóból kis zsír hozzáadásával készítsünk csomómentes
pépet.
• Sima kő segítségével erőteljesen kallózzuk be a pépet a bőrbe, mindaddig,
amíg a pép teljesen átitatja és telíti a bőrt.
•Csavarjuk össze a bőrt, és tegyük kb. 12 óra hosszat lehetőleg meleg helyre.
• Ezután gondosan távolítsuk el a cserzőanyag maradványait és többször húz-
zuk át a bőrt sima ágon vagy kötélből készült hurkon. A dörzsöléstől a bőr
megszárad és ezzel a cserzóeljárás befejeződik.

449
 Az állati agyvelő a szükséges előkészítő munka befejeztéig frissen tartható,
ha gyengén megfőzzük, és azután valamely belsóségben tároljuk.
A ványolás és füstölés (ebben a sorrendben) kombináltan is alkalmazható és
a cserzóeljárások időről időre megismételhetők a kész terméken, ha feldolgo-
zás után ez még lehetséges. Ez javítja a bór minőségét és tartósságát.
Ha bór helyett cserzett irhát akarunk készíteni, a cserzóeljárást csak az egyik
oldalon alkalmazzuk. Ha cserzólével végezzük a cserzést, akkor azzal a húsol-
dalt vonjuk be és hagyjuk megszáradni. Ezt az eljárást addig kell megismétel-
ni, amíg a cserzés befejeződik.
Az üreges szórt (rótvad, szarvasmarha, jávorszarvas szőre) a cserzés nem
rögzíti, kihull, és ezért helyesebb eltávolítani. Megfelelő megtisztítás után az
állatok beleit is lehet cserezni és utána hosszában elvágva vagy egészben jó kö-
tözóanyagok.

Szíj készítése
A készbórból (vagy nyersbőrből) szükség esetén szíjak vághatók. Rövid szí-
jakat a kívánt szélességben a bór széle mentén kézzel vághatunk. Ha hosszabb
szíjakra van szükség, az eljárás a következő:
• A bőrből szabjunk ki egy kör alakú részt.
• A külső széle mentén a kívánt szélességben vágjunk be egy 54 cm hosszú
darabot.
• Keressünk egy fatörzsön kiálló ágcsonkot távköztartó céljára (elkészíthető
úgy is, ha faszilánkot beütünk egy résbe).
• Késünk hegyét úgy szúrjuk a fatörzsbe, hogy a penge és a távköztartó közti
távolság megfeleljen a kívánt szíjszélességnek.
• A bór 5 cm-es bevágott részét úgy húzzuk át a kés és a távköztartó között,
hogy a bőrdarab a kés oldalán legyen és a kés éle a bőrdarab felé mutasson.
• Ha most meghúzzuk a bevágott darabot, a bórdarabból spirálformában kivá-
gott egyenletes szélességű szíjat kapunk.

Előfeltétel: valóban éles kés.

450
Bőr varrása
Ha bórt akarunk varrni, más anyagokkal ellentétben előre ki kell lyukaszta-
ni. Ezt árral (vagy megfelelő segédeszközzel) végezhetjük el. Öltésnek legal-
kalmasabb az úgynevezett „szíjgyártóöltés". Hogy megakadályozzuk a varrás
felfeslését a fonal elszakadása esetén, a fonalakat minden lyuk után össze kell
csomózni.
Mivel a varrás nagyon idő- és munkaigényes, a munkadarabokat úgy kell el-
készíteni, hogy minél kevesebb varrásra legyen szükség.
A varrás maga a következőképpen történik:
• A két összevarrandó ruhadarabot rakjuk egymásra, színt színre (így védjük
legjobban a varrást).
• Szúrjunk az árral lyukat mindkét bőrdarabba, és vezessük át azon a fonalat
úgy, hogy közepe a bőrben legyen (varrás kezdete).
• Kb. 0,5 cm-re szúrjunk újabb lyukat, és a fonal egyik szárát dugjuk át rajta.
• A két fonalszárat kössük össze csomóval, és a fonal másik szárát vezessük át
ugyanezen a lyukon a munkadarab túloldalára.
• Ismételjük meg ezeket az öltéseket a varrat végéig. Ügyeljünk arra, hogy a
két fonalszár minden lyukban keresztezze egymást, ez lényegesen növeli a
varrat erősségét.

Csontok
A csontok alkalmasak szúrószerszámok (ár, tű, tőr, nyíl és dárdahegy) ké-
szítésére. A csontokat a következőképpen lehet a kívánt alakra formálni:
•Hosszában történő elvágáshoz vágjunk (vagy karcoljunk) rovátkát a csont
hosszában.
•Tegyük ugyanezt az ellenkező oldalon is.
• Helyezzük a csontot egy kőre, úgy, hogy az egyik rovátka felül legyen.
• Kis (fél ököl nagyságú) kővel ütögessünk a rovátka szélének mentén, míg a
csont el nem törik. Többször forgassuk meg a csontot, hogy mindkét oldal-
ról megdolgozhassuk.
• Csiszolni, fúrni és vájatot készíteni ugyanúgy kell, mint a köveknél. Kampó-
kat, kis fogakat be lehet köszörülni, vagy éles késsel óvatosan be lehet vágni.

Inak
Az inakból lehet a legjobb legerősebb kötözőanyagot készíteni; különösen
alkalmasak erős fonalak, íjhúrok vagy erős igénybevételnek kitett kószerszá-

451
 mok (például fejsze) rögzítőszíjainak előállításához. Feldolgozása az állatok
hosszú lábinai és hosszabb hátinai alkalmasak. Az eljárás a következő.
• Tisztítsuk meg a friss inakat, és szárítsuk addig a napon, míg egészen ke-
ménnyé nem válnak.
• Az inakat sima körre helyezve egy másik sima kővel addig ütögetjük, amíg
puhákká és fehérekké nem válnak.
• E megmunkálás során sok vékony és igen ellenálló rosttá esnek szét.
• E rostokat egyenként (száraz állapotban) varró- vagy kötözőfonalnak hasz-
nálhatjuk vagy összesodorh atjuk (ugyanolyan módszerrel, mint a növényi
rostokat}, és zsinórnak használhatjuk.
Ha az inakat tekercselésre vagy kőszerszámok rögzítésére akarjuk felhasznál-
ni, akkor az inakat nedvesen és egész állapotukban kell feldolgozni (előzetesen
beáztatva). Rögzítőcsomó kötésére nincs szükség, mivel a kiszáradás folyamán
kiválasztott enyves anyagok révén az ín magától rátapad a munkadarabra. Hason-
ló önrögzítő hatás a nedves bőr feldolgozásakor is keletkezik, ezt azonban nem
enyves anyag okozza, hanem az, hogy a bőr kiszáradásakor összezsugorodik.

Segédeszközök előállítása
A megmunkált és előkészített alapanyagokból most már elkészíthetők az
egyes segédeszközök. A ruházat, felszerelés, szerszámok és fegyverek terüle-
tén alább vázolt lehetőségek csak javaslatok, amelyeket ki-ki fantáziája,
ügyessége, a rendelkezésre álló anyagok és idő szerint természetesen kiegé-
szíthet és alkotó módon továbbfejleszthet.

Ruházat
Fejfedő:
A fejfedő anyaga lehet szövet, bőr, kéreg és fú.

Necc-ing:
A test és a ruha vagy két ruharéteg közötti melegítő levegőréteget egészíti
ki. Miután felvettük, oldalt összekötjük.
Zsinegből, szövet- vagy bőrcsíkokból készül.

452
 1 1
/1 [\
~L/
vagy
.- ~
~'"' ~--
r- •<---~
,_ '

' '1

Fűből készült kabát:

Fűből (szalmából, nádból) és zsinegből szőjük. A neccinghez hasonlóan fe-
jünkön át húzzuk fel, viselhető oldalt nyitva (mint poncho) vagy összekötve
(mint kabát).

Ing és nadrág:
Szabásuk hasonló a neccingéhez vagy a fűből készült kabátéhoz: anyaguk
szövet vagy bór. Ha nincs mód összevarrásukra, az oldalnyflásokat úgy zárhat-
juk el, hogy az inget és nadrágot testünkhöz kötjük.

Cipót varrhatunk szövetből, bőrből, szőrméből vagy kéregből és/vagy fon-

hatunk vagy szőhetünk fűből, a talp több rétegből állhat.

453
 A ruházat kiegészítő szigeteléséhez vagy kipárnázásához használhatunk szá-
raz füvet, lombot, mohát, papírt, szövetcsíkokat, tollakat vagy szőrmét.

·~

Felszerelések és szerszámok
Tartóváz:

A heveder a vállnál legyen lehetőleg széles (kb. 6 cm széles), hogy nehéz

terhek hosszabb cipelésénél se vágjon be.

454
Szánkó:
Télen megfelelő teknőt vájunk a hóba, szőrmét, bórt, fűből készített pokró-
cot vagy szövetcsíkot helyezzünk bele, meglocsoljuk vízzel és várunk, míg a
víz megfagy. Szórménél ügyelni kell arra, hogy a szór iránya hátrafelé mutas-
son.

Vontató:
Személyek szállításánál lábtartónak keresztfákat lehet bekötni, hogy a szál-
lított személy ne csúszhasson le róla, hónaljánál pedig két rövid botot függő­
legesen hozzáerósítünk a vontatóhoz. A vontató alsó feléhez erősített ágak a
rugózat szerepét töltik be, és elősegítik a csúszást. Húzófogantyúként hurkot,
fából vagy hevederből készített fogantyút használhatunk.

Tasak:
Bőrből, szőrméből, szövetből, zsinegből vagy nádból szőjük. Vízáteresztő
anyagokat (sűrűn szőtt vagy fonott gyékényeket is) vízhatlanná tehetünk, ha
forró gyantával bekenjük belső oldalukat, és betapasztjuk a varrásokat. Így al-
kalmasak víz tárolására és szállítására is.

1 !1.
\ '\

~:~((
'

A formát a mindenkori felhasználás szerint alakítjuk.

455
Hótalp:
A hótalp általában kb. 70 cm hosszú és 40 cm széles. Kivitelezése függ a
rendelkezésre álló anyagtól. Erdős területen a kissé hosszabb és keskenyebb,
nyílt terepen a rövidebb, de szélesebb forma vált be. A hótalp hegyétől a kézíg
érő zsineg lehetővé teszi, hogy hóba süllyedés esetén a hótalpat a hóból kihúz-
zuk; ez lényegesen megkönnyíti a hótalpakon való járást.

Napszemüveg:

Jelzősíp:
A legegyszerűbb fűzfából elkészíteni. Vigyázat: a kéreg csak akkor válik le
sértetlenül a fáról, ha a fát előzőleg beáztatjuk és a kérget körös-körül gyengén
megütögetjük.

Nyárs:
A kérget a fogantyúnál hagyjuk meg. Lehetőleg zöld fát használjunk (ez vo-
natkozik a fogókra és a sütőrostra is).

456
fogók sütőrost

Ásóbot:
Az ásóbot hossza.megfelel a normális lapát hosszának, átmérője kb. 5-8 cm,
és a felső vége felé vastagszik. Alsó vége kihegyezett, az utolsó 30 cm-t lehe-
tőleg ásószerűen vékonyítsuk el (4-5 cm vastagra).

Kéreg brikett:

A kéregbrikett kb. 50-60 cm hosszú, átmérője 15 cm. Belseje a legkisebb

kéregrészecskéből áll, amelyeket nagyobb kéregdarabok vesznek körül, majd
szorosan körültekerjük kéregcsíkokkal. Ezek a brikettek 6-12 óra hosszat ég-
nek. Ha csak egyik oldalán gyújtjuk meg a brikettet, szállítható, és ez lehető­
vé teszi, hogy a tüzet magunkkal vigyük.

457
Varsa:
A varsa készítésére a legalkalmasabb a fűzfa. A v formájú, ferde tető lehe-
tővé teszi, hogy a hal alul beússzon, de megakadályozza, hogy kiússzon.

Horgászhorog:
Elkészíthető csontból, fából, mindenféle fémből.

:''
: \

,,~,, .
'":--
:.1

!
~ ,j
~. ___„
Halászháló (merítőháló):
Minden vízáteresztő anyag alkalmas arra, hogy a keretre szereljük: minél
könnyebben folyik keresztül rajta a víz, annál hatékonyabb.

Kézifúró kőből készült fúrófejjel:

458
 Fúró íjhajtással:
Egyik kezünkkel fentről a lemezre tenyerelve nyomást gyakorolunk, míg a
másik kezünkkel az íj ide-oda húzogatásával forgatjuk a fúrórudat.

Fúró szivattyúmeghajtással:
A következőképpen működik:
• Addig forgatjuk a fúrót, amíg a zsineg többször rá nem tekeredik a nyélre.
•A kereszttámaszt lefelé nyomjuk, így a zsineg forgásba hozza a fúrót.
•A forgás által a zsineg a másik irányban újból feltekerődik, és ezáltal a ke-
reszttámasz megint felemelkedik.
• Ismételt nyomásnál a folyamat megismétlődik.

459
K6balta (vagy kalapács):
Az egyik lehet6ség: a megfelel6en megformált nyelet és a baltafejet összeilleszt-
jük és összekötözzük. Készülhet úgy is, hogy vékony, beáztatott, kissé elvékonyí-
tott ágat (lehet6leg fűzfaágat) egyszer a balta feje köré csavarunk, és utána er6sen
átkötözzük. A k6balták és k6kalapácsok igen jól használhatók fegyverként is.

r
Fegyverek
Az ismertetett fegyvereket az alábbi kritériumok alapján választottuk ki:
- használhatóság,
- hatás,
- e16állítás módja,
- id6szükséglet.
Ezért alapján nem foglalkozunk a következ6 fegyverekkel:
Számszeríj
A feltételezett rendkívüli helyzetekben nem lehet kell6en hatékonyan és jól
kezelhet6en előállítani.
Pányvadobás
Túlságosan sok id6 kell a dobástechnika kell6 elsajátításához.
Bumeráng
Az el6állítás és a dobástechnika túlságosan nehéz, ezenkívül nyílt terepen
nem alkalmazható.
Bola
(két vagy több, dobókötélre er6sített kőgolyó)
Nem valószínű, hogy gyalogosan eredményesen alkalmazható, vadon él6 ál-
latok ellen: csak nyílt terepen használható.
Fúvócs6
Előállítása nehéz. Csak gyorsan ölő méreggel alkalmazható eredményesen.
A fegyverek és a szerszámok közötti határ gyakran elmosódik. Így például
gerelyt vándorbotként, csatabárdot jégcsákányként vagy t6rt hóvágásra (példá-
ul igluépítésnél) is lehet használni.

460
Tőr
A tőr fából, csontból vagy kőből készülhet. Fogóként feltekert zsinór vagy bőr
szolgálhat, vagy faborítást kötünk a pengére. A fapengéket tűzben edzeni kell.

Bokszer
Bokszert úgy készíthetünk, hogy megfelelő formában több fadarabot össze-
kötünk vagy kellő formájú ágakból kialakítjuk.

Gerely
A gerely hossza 1,5-2 méter, átmérője az anyagától függően 2,5-3 cm. He-
gyét egyszerű edzéssel ellenállóvá tehetjük, behatolási mélységét kő-, csont-
vagy fémhegyek alkalmazásával fokozhatjuk. Kampók megakadályozzák,
hogy a gerely kiessen a sebből, és ezzel fokozzák hatékonyságát. Stabilizálja a
röppályát és fokozza a találat esélyeit, ha tollakat erősítünk rá (ugyanazzal a
módszerrel, mint a nyilaknál). Egyébként ugyanaz a módszer alkalmazható,
mint az íjak készítésénél (szárítás, kiegyenesítés, zsírozás). E fegyvert alkal-
mazhatjuk mind szúró-, mind hajítófegyverként.
A hajítás technikája
Nem valószínű, hogy sportszerű nekifutással végzett erőteljes hajításra
rendkívüli helyzetekben lehetőség kínálkozik, de erre nincs is szükség. A cél
nem az, hogy a gerelyt minél távolabbra hajítsuk, hanem az, hogy egy legfel-
jebb 10 méterre lévő célba találjunk. A gerelyt egyenletes, lendületes mozdu-
lattal egyenesen (és nem ívben) hajítsuk a célba. Ha a gerelyvég süllyed, ak-
kor vagy túlságosan kemény a hajítás, vagy túlságosan nehéz a gerely.
Segédeszköz a hajításhoz
Ahhoz, hogy a gerelyt fokozott erőbevetés nélkül több erővel és pontosság-
gal tudjuk hajítani, ajánlatos segédeszközt használni. Hatása a hajító kar meg-

461
hosszabbításán alapszik, ami növeli a hajítóhatást. A segédeszköz használatá-
nak elsajátításához általában egy-két napi gyakorlás szükséges.
E segédeszköz egy kb. 70 cm hosszú, 5 cm széles és 1,5 cm vastag fadarab.
Egyik végére csapot metszünk (vagy egy faágat megfelelően bevagdosunk),
amely a lándzsa szárának kivájt végébe beilleszkedhet. A fadarab másik végé-
re két hurkot erősítünk a hajító kéz két ujjának.

A gerelyszárat földbe bevert fúróval vájhatjuk ki, a fúróra helyezett gerely-

szárat kézzel forgatjuk.
Ha a gerelyt halszigonyként kívánjuk használni, akkor a hajítógerelyhez ké-
pest az alábbi különbségeket kell figyelembe venni:
- A szigony hossza anyagától függően 3-5 m. A legalkalmasabb anyag a fűz­
fa.
- A szigonynak lehet egy vagy több hegye: kampókra szinte mindig szükség
van, hogy a szigonnyal megfogott hal ne tudjon elúszni.
- A szigony hegyes végeinek szárait a szigony szárára kell kötni, hogy nagy
igénybevétel esetén is tartásuk legyen.
Néhány példa a halszigonyvégekre:

±?· -

Íj
Az íj készítésére alapanyagként egyebek között megfelel a mahagóni, a kő­
ris és a cseresznyefa, de szükség esetén bármilyen más fa is felhasználható. Az
íj hossza elsősorban a rendelkezésre álló anyagtól függ, azonban helyes, ha
hossza kb. 1,40 cm és a testmagasság között van (minél magasabb a használó-
ja, annál hosszabb legyen az íj).
Vágjunk le egy lehetőleg egyenes, kevés gallyal rendelkező, közepén (kér-
gét beleértve) 3-5 cm átmérőjű ágat (ne törjük). Az elkészítés módja a követ-
kező:

462
• Miután kiválasztottuk a legjobb ágat és a kívánt méretre levágtuk, hántoljuk
le a kérgét (ne vágjuk), és a fát helyezzük el éjszakára hűvös és száraz he-
lyen. A kéreg eltávolítása után kb. 6 óra hosszat nem szabad kitenni a napra.
• Ha szükséges, egyenesítsük ki a fát.
Állapítsuk meg a természetes hajlatot (természetes hajlata még a legegyene-
sebb fának is van), mégpedig a következőképpen:
• Állítsuk az ágat vastagabb végével a földre.
• Fogjuk meg a fát bal kezünkkel középen, és tartsuk függőlegesen.
• Jobb kezünkkel fogjuk meg a hegyét, és kissé húzzuk fejünk felé.
• Eközben bal kezünkben a fa önmagától elfordul természetes hajlata irányá-
ban.
•A fa tőlünk távolabb levő oldala lesz az íj belső oldala (jelöljük meg).
• Jelöljük meg a fa közepét ott, ahol az íjat tartó kezünknek feküdnie kell.
• Hántoljuk (de ne vágjuk vagy faragjuk) le az íj szárnyait a közepén kezdve
végeik felé úgy, hogy a végeik felé elvékonyodjanak, és gyenge feszítésnél
az egész íj megfeszüljön (ha erősen megfeszítjük az íjat, mielőtt teljesen el-
készült, tönkremehet).
Az íj fáját nem szabad ellaposítani, kereknek kell maradnia.
• Először a felső szárnyat készítsük el, mielőtt az alsó szárnyához hozzákez-
dünk.
•A finommegmunkálás után 1-2 napig hagyjuk száradni az íjat. Ez a folyamat
meggyorsítható, ha tűz közelébe helyezzük vagy parázs fölé tartjuk.
• Ha az íj megszáradt, be kell zsírozni. Melegítsük meg a fát, és addig dör-
zsöljük zsírral (bármilyen zsiradék használható), ameddig telítve nincs.
• A feszítőhatás fokozása érdekében az íj végeit kissé hajlítsuk hajlásukkal el-
lenkező irányba (ennek módszerét lásd a fánál).

e;:::::::==~====================-= természetes hajlat

;:===========:::::==;. ellenhajlítás

felhúrozott íj

•A húr rögzítéséhez 3-5 cm-re az íj szárnyainak végétől vágjunk be kis rovát-

kákat, vagy kenjük be e részeket gyantával és tekerjünk rájuk zsineget, hogy
ne csússzanak.
• Húrozzuk fel az íjat úgy, hogy a húrt az íj egyik végére rácsomózzuk, a má-
sik végére kétszer-háromszor rátekerjük és ugyancsak rögzítjük.

463
• A találat biztonságának növelése céljából a húron zsineg rátekerésével meg-
jelölhetjük a nyíl ráhelyezésének pontját, és az íjon - kipróbálás után - ro-
vátkával vagy rátekeréssel bejelölhetjük a távolsági jelzéseket. Ezáltal egy-
szerű célzóberendezés áll rendelkezésünkre.
Az íjat úgy kell használni, hogy a fa rostszálainak iránya megfeleljen a ter-
mészetes iránynak (a felhasznált ágnak a földhöz közelebbi vége a kész íjnál
is lefelé legyen).
Használaton kívül az íjat eresszük meg. Jelöljük meg a meglazított húr vé-
gén az érintkezési pontot, hogy az íjat mindig egyformán feszíthessük meg (ez
növeli a találatok biztonságát).
Ezzel ellentétes véleményekkel szemben átlagos tehetségű, gyakorlatlan
személyek is képesek háromnapi gyakorlás után nagy biztonsággal eltalálni
kb. 10 m távolságból 30-40 cm átmérőjű célokat.
A kereskedelemben kapható íjak teljesítménye:

Húzósúly fontban Kezdősebesség m/s

50 49
60 51
70 58
80 70

Ebből az alábbi maximális lőtávolságok következnek:

Kezdősebesség m/s Maximális lőtávolság méterben

30 90
40 140
50 200
60 260
70 320

Nyíl
Minden könnyű fa, mint például fűzfa, rózsafa, cseresznyefa alkalmas nyíl
készítésére, legkönnyebben azonban nádból állítható elő. Ebben az esetben
azonban a nyílra fából készült nyílhegyet kell szerelni.

464
Eljárás:
• Vágjunk száraz nádszálat 70 cm hosszúra. Ügyeljünk arra, hogy az egyik
vágás kb. 1,5 cm-re legyen egy nádcsomó után (nyíl vége), a másik pedig
kb. 10 cm-re egy nádcsomó előtt (nyíl hegye). Ezáltal elég erős lesz a húrba
való beakasztásra szolgáló rovátka, és lesz egy darab üreges nádszár a nyíl
fejének rögzítésére.
• Ha szükséges, egyenesítsük ki a nyíl szárat (nádat vagy fát).
•Vágjuk be a rovátkát a nyíl végébe, és kenjük be gyantával vagy tekerjük
körül zsineggel a szárvégeket, nehogy elrepedjenek vagy eltörjenek.
• Készítsük el a nyílvessző fejét, lehetőleg keményfából. Ehhez lehetőleg a
nyílvesszővel egyenlő vastagságú, 15-20 cm hosszú fát használjunk. A he-
gyet, meg kell edzeni (csontból, kőből vagy egyéb anyagból készült hegy is
használható). Készítsünk megfelelő hegyet és ragasszuk azt gyantával az
üreges nádszárhoz.
Nádból készült nyilak ugyan nem nagyon tartósak, de előállításuk igen egy-
szerű. Fából készült nyilaknál a nyíl elkészítése előtt a faszárat az íjhoz hason-
lóan kezelni kell (lehántani, szárítani, zsírozni).
A fanyilak kiegyenesítésére az alábbi gyors módszert is lehet alkalmazni:
• A hajlított rész belső oldalán fogainkkal többször harapjunk rá a szárra.
• Ezután a szárat forgatva és hajlítva kezünkkel egyenesítsük ki.
A nyíl ellátása tollakkal
A nyilakat tollak nélkül is jól lehet használni, a toll azonban stabilizálja a
röppályát és növeli a találat valószínűségét.
A nyílra való felerősítés előtt a tollakat kezelni kell, mégpedig a következő­
képpen:
• Keressünk a madár ugyanazon szárnyáról vagy farka ugyanazon oldaláról
származó hosszú tollakat.
• Hosszában hasítsuk ketté a tollak gerincét.
• A toll egyik felét csíptessük oda egy kőhöz, bal kezünkkel fogjuk meg a má-
sik felét, és feszítsük ki. Jobb kézzel hántsuk le róla a kiálló gerincanyagot.
•A tollakat vágjuk egyforma hosszúra (10-15 cm hosszúságúra), és mindkét
végén kb. 1,5 cm hosszan távolítsuk el a gerincről a tollazatot.
• Kenjük be forró gyantával a nyílszár alsó és felső felét, és ragasszunk két,
lehetőleg egyforma tollat a nyíl szárára úgy, hogy végük kb. 3-5 cm távol-
ságra legyen a nyíl végétől és a tollak iránya a nyíl felé mutasson (nyilan-
ként két toll elegendő). A két letollazott véget vékony szállal erősítsük a
nyíl szárához és várjuk meg, míg a gyanta megszárad.
Ragasztót előállíthatunk úgy is, hogy patát, porcokat vagy halbőrt addig fő­
zünk, míg enyvszerű anyaggá nem válik.
Ha semmiféle ragasztóanyag nem áll rendelkezésre, a tollakat oda is kö-
tözhetjük a nyíl szárához. Az elülső letollazott gerincrészt először fordítva (a

465
tollazat a nyílszár felé mutat), a nyílvég felé mutatva rakjuk oda és odaköt-
jük. Ezután meghajlítjuk és hátrahúzzuk a tollat, és végét a nyíl végéhez kö-
tözzük.

A nyíl és az íj kezelése
A nyíl és az íj kezelése összetett feladat, mivel egy sor egymással szoros
kölcsönhatásban álló tevékenységet egyeztetni kell egymással ahhoz, hogy
eredményt érjünk el. Kellő ismeretek különösen rendkívüli helyzetekben szük-
ségesek, amikor segédeszközök használatára vagyunk utalva.
Az alábbi fázisok igényelnek különös figyelmet:
- a lövés előkészítése,
- az alaptartás,
- a nyíl felhelyezése,
- az íj megfeszítése,
- a célzás,
- a lövés leadása.
E fázisok folyamatosan befolyásolják egymást és ezért nem egymástól elszi-
getelten, hanem összefüggésükben kell vizsgálni őket.
A lövés előkészítése
Az előkészítés során biztosítjuk, hogy az íj teljesítménye lehetőleg azonos
maradjon, és a nyíl mindig ugyanolyan helyzetben legyen az íjhoz viszonyít-
va.
•Ellenőrizzük a feszítőmagasságot (a húr és az íj markolata közötti távolság):
mivel a húr az idők folyamán tágulhat és ezáltal a feszítőmagasság megvál-
tozik, ezt időnként meg kell mérni és szükség esetén a húrt meg kell rövidí-
teni (becsavarni).
• Jelöljük meg a húron a ráhelyezési pontot: ez az a pont a húron, amelyre a
nyilat minden lövésnél ráhelyezzük. E célból a nyilat a nyíltámasztótól pon-
tosan merőlegesen ráhelyezzük a húrra, és azután a nyíl végén levő rovátká-
ja felett 4-5 mm-re megjelöljük a ráhelyezési pontot.

466
Alap tartás
Legelőnyösebb, ha a célhoz viszonyítva derékszögben állunk, bal vállal a
cél felé. A lábakat a vállszélességnél kisé szélesebben terpesztjük, a súly
egyenletesen megoszlik a két láb között. A fej, nyak és vállak egyenes, laza
tartásban vannak.

CÉL

LŐVONAL - - - - - ---- -- ---~f

CCJ
1
____Q? ?>---
Mivel terepen éppen a lábak tartása nem fog mindig megfelelni az alaptar-
tásnak (lövés térden állva vagy ülve), nagy figyelmet kell fordítani a felsőtest
alaptartására. Az íjat bal kezünkben tartjuk (fogást megjelöljük), húrjával fel-
felé (íjat tartó kar.) Az itt és a következőkben közöltek jobbkezesekre vonat-
koznak. Balkezeseknél az eljárás ellentétes.
Az íj felhelyezése
• Emeljük fel az íjat tartó karunkat.
• Helyezzük a nyilat a nyíltámasztóra.
• Fogjuk meg a nyíl végét a hüvelykujjal és a mutatóujjal (átfogva a húrt), és
húzzuk a rovátkanyílást a húrhoz.
• Fokozzuk a nyomást addig, míg a rovátka bekattan a húrra.
• Annak érdekében, hogy a nyíl elcsúszását megakadályozzuk, a nyíl szárát
az íjat tartó kézzel az íjon rögzíthetjük.
Az íj megfeszítése
Az íj megfeszítéséhez a jobb kéz három középső ujját használjuk. A húrt
úgy kell megfogni, hogy az az ujjak utolsó ízének hajlatában feküdjön.

A nyilat a mutató- és gyűrűsujjak könnyedén tartják, azok között fekszik.

467
 A feszítést a két karral egyszerre végezzük. Az íjat felemeljük, és az íjat tar-
tó kéz előretolásával és a húzókar visszahúzásával megfeszítjük. Ily módon a
munka egyformán oszlik meg a két kar között, és így végezhető el legkönnyeb-
ben. Nagy jelentősége van a megfeszített íj tartásának, különösen annak, hogy
az minden lövésnél egyforma legyen.
Legjobbnak bizonyult az alábbi tartás:
• Az íjat tartó kezünk legyen teljesen kinyújtva, mintegy a vállvonal meg-
hosszabbításaként.
• Az íj lehetőleg pontosan merőlegesen álljon.
•Tenyerünk legyen nyitva (vagy majdnem nyitva).
Ez a tartás pontosan megismételhető, ez fontos előfeltétele a biztos lövés-
nek.

Célzás
A biztos célzás alapfeltétele a húzó kéz vonatkoztatási pontja, az úgyneve-
zett támpont.
Ez az arc azon része, amelyhez minden húzás alkalmával oda kell tenni a hú-
zó kezet; e pont a lőfegyver nézőkéjének szerepét tölti be. Csak a húzó kéz és
az arc között elhelyezkedő elmozdíthatatlan alappontok biztosítják a pontos
utánlövést és ezzel a célzás változatlan feltételét.
Két módszer van: az álltámaszpontos és az oldaltámaszpontos; az álltámasz-
pontos pontosabb célzást tesz lehetővé, de nehezebben tanulható meg és ezért
főként sportolók alkalmazzák, míg az oldaltámaszpontos kellően pontos cél-
zást tesz lehetővé, könnyebben tanulható meg, gyorsabban hajtható végre és
ezért a vadászok részesítik előnyben.
- Álltámasz:
Az áll, száj és orr között húzódó ín és a mutatóujj és áll közötti szoros érint-
kezés folytán több alappont adódik; ezért a fejtartás ellenőrzésével a tartás
pontosan megismételhető.

468
- Oldaltámasz:
Rendszerint a mutató- és középső ujj számára a jobb szájsarok az alappont,
ez azonban nem teszi lehetővé a fejtartás pontos ellenőrzését.

\ Álltámasz Oldaltámasz

Mindig egyforma támpontot, fejtartást és nyílkilövést feltételezve a célzás tör-

ténhet akár célzóberendezés segítségével, akár segédeszközök igénybe vétele
nélkül (ösztönös lövés). Az első esetben a célpont közepére irányítjuk és a lövés
leadásáig ott tartjuk a célzóberendezést, amelynek elhelyezését próbalövésekkel
egy bizonyos távolságra meghatároztuk és megfelelően rögzítettük. Ösztönös lö-
vésnél támpontként csak a nyíl szára és a nyíl hegye áll rendelkezésünkre. Becs-
léssel kell megállapítanunk a kilövés szögét, amihez kiváló segítséget nyújt a
próbalövések alapján megállapított távolság a nyílhegy és a cél közepe között.
Mivel ehhez a célzó szemnek pontosan a nyíl felett kell lennie, az íjnak kb. 15
fokkal jobbra kell elhajolni. Egy szemmel és két szemmel is lehet célozni.
A lövés leadása
A lövés leadásakor különösen fontos, hogy a húrt lehetőleg rándítás nélkül és
irányától nem eltérítve hagyjuk elpattanni. Ez úgy valósítható meg, hogy nem
nyújtjuk ki aktív mozdulatokkal a húzó kéz ujjait, hanem passzívan lazítunk a
húzó kéz feszítésén, és a húr nyomása a meglazított húzó ujjakat kinyújtja.

Parittya
A parittya három részből áll:
- a villából,
- a gumihuzalból és
- a hevederből.
Elkészítésén él a következőket
kell figyelembe venni:
• A villafogak hossza kb. 8-10 cm.
• Gumihuzalnak minden használható, a gépkocsitömlőtól kezdve a nadrágtar-
tón át a fehémeműgumiig.

469
• A fogó legyen olyan vastag (kb. 3 cm), hogy a parittya a kéz húzása követ-
keztében ne forduljon el.
• A gumihuzal legyen olyan hosszú, hogy teljes kihúzásakor a húzást végző
kéz a száj sarkára feküdjön (támaszkodjon).
• Az alkar megtámasztása (lásd az ábrát) stabil tartást tesz lehetővé, és ezzel
lényegesen növeli a találat valószínűségét.
• Lövedéknek csak kerek, kb. köröm nagyságú kőgolyók használhatók (röp-
pálya!). Szükség esetén puhább kőből faraghatók.
Kezelés
A parittya kezelése hasonló az íjéhoz, itt csak az eltérésekre hívjuk fel a figyelmet.
• A célzó kar (íjkar) vízszintesen tartja a villát és olyan erősen, hogy a húzás
ne mozdítsa el.

• Húzást végző kar:

A golyót tartó hevedert vegyük hüvelykujjunk és mutatóujjunk közé, és he-
lyezzük a golyót célzó kezünkkel a heveder közepébe.
• Húzzuk meg gyengén a gumihuzalt és a golyó felett zárjuk össze hüvelykuj-
junkat és mutatóujjunkat.
Célzás
• A golyót tartó hevedert biztosan rögzítjük, eközben a felső villakar hegyét a célra
irányítjuk, úgy, hogy a szem, a felső villakar hegye és a cél egy egyenesbe essenek.

Húzó kar
Belövés
• Álljunk 10 méterre a céltól, és adjunk le három lövést.
• Állapítsuk meg a középső találatot, és korrigáljunk felemelve vagy lejjebb
eresztve a célzó kart.
• Ismételjük meg ezt az eljárást, amíg a lövés nem lesz a célban, és jegyezzük
meg a felső villakar hegye és a cél közötti távolságot. Ez a távolság a célzó-
jelünk 10 méter távolságra.
• Ha a cél távolabb vagy közelebb fekszik, e távolságot növelni vagy csökken-
teni kell. Ez történhet akár megérzés alapján, akár különböző távolságokra
való próbalövések alapján.

470
 III. RÉSZ

TÚLÉLÉS A CIVILIZÁCIÓ
KÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTT

A TULAJDON VÉDELME
Általános tudnivalók
Hadd bizonyítsuk az alábbi tényekkel, mennyire fontos a tulajdon védehne.
Ausztriában hét és fél percenként követnek el tulajdon elleni bűncselekményt,
ebből minden 38. percben lakásbetörést. E számok a nemzetközi adatokhoz viszo-
nyítva átlag alattiak. Vitathatatlan, hogy a tulajdon elleni bűncselekmények száma
és ezáltal a hatékony védelem szükségessége krízishelyzetekben növekszik.
E védelem azt jelenti, hogy
- vagy megakadályozzuk a tettes behatolását lakásunkba (házunkba), illetve
- a behatolást észrevesszük és a tettest a riasztó működésbe hozásával mene-
külésre késztetjük, vagy
- a már behatolt tettest a rendőrség megérkezéséig fogva tartjuk.

A biztonsági intézkedések fajtái

A védelem célját szolgálják:
- az egyéni biztonsági intézkedések,
- az optikai,
- a mechanikus,
- az elektronikus biztonsági berendezések.
A leghatásosabb, ha ezeket az eszközöket kombináljuk, így házunkat (laká-
sunkat) lényegesen jobban tudjuk megvédeni a betörések ellen és nekünk is ki-
tűnő védelmet nyújtanak más, ellenünk is irányuló tevékenységek ellen (például
túszszedés - lásd a Túszszedés című fejezetet).

471
Egyéni biztonsági intézkedések
Egyéni biztonsági intézkedések alatt értjük mindazokat az intézkedéseket,
amelyek nem sorolhatók be máshova.

Fegyvertartás
A törvényi rendelkezéseknek megfelelő fegyvertartás lényegesen hozzájárul
a tulajdon védelméhez. (A fegyvertartásra vonatkozó magyarországi törvényi
szabályozást lásd az Önvédelem című fejezetetben.)
Itt most csak két pontot szeretnénk kiemelni.
• Feltétlenül alaposan képeztessük ki magunkat a fegyver használatára és
rendszeresen gyakorlatozzunk vele. Csak így biztosítható, hogy fegyvert
megfelelő időpontban és megfelelő módon (fenyegetés, ütés vagy biztos ta-
lálatot elérő lövés) tudjuk használni, nem bizonytalanság vagy ügyetlenség
miatt sütjük el és nem válunk a tettes fegyverszállítójává.
•Ne használjunk olyan gáz- vagy riasztófegyvereket, amelyek élesfegyver
látszatát keltik. A gázpisztolyok hatóköre a kalibertől és a környezettől füg-
gően (szabad terep, zárt helyiség, szél) nagyon különböző (80 cm és 4 m kö-
zött mozog), és egyes esetekben (ellenszél) előfordulhat, hogy e fegyverek a
lövést leadóra fejtik ki hatásukat. De még sokkal veszélyesebb, hogy a ri-
asztófegyverre} fenyegetett személy azt feltételezi, hogy élesfegyverrel áll
szemben és így saját cselekvéseit (például fegyvere használatát) ehhez fogja
igazítani. Ekkor azonban teljesen védtelenné válunk.

Őrző-védő kutyák
Amerikai börtönökben megejtett vizsgálatok azt mutatják, hogy a betörők az
őrző-védő kutyáktól ugyanannyira, esetenként még jobban félnek, mint az el-
lenük bevetett fegyverektől.
Ennek oka abban keresendő, hogy a mai civilizáció már annyira elidegene-
dett az állatoktól, hogy azok (a kutyák bizonyára nagyságuktól függően is)
veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tűnnek.
Jól kiképzett őrző-védő kutyák már megjelenésükkel is elrettentően hatnak
az esetleges elkövetőre.
Az alábbi kutyafajták különösen alkalmasak őrző feladatok ellátására:
- német juhászkutya,
- rottweiler,
- német buldog,
- óriássnaucer,
-doberman.
Alkalmasak még
- a vizslák,
- a terrierek,

472
- az eszkimókutyák,
- egyéb juhászkutyafajták (skót juhászkutyák).
Figyelembe kell azonban venni, hogy a kutya csak akkor tud kifogástalanul
eleget tenni feladatának, ha életkörülményei és urához való viszonya rendezet-
tek. Mielőtt tehát a védelem ezen eszközeit igénybe vesszük, behatóan tájéko-
zódjunk a kutyatartásról, a kutya neveléséről és kiképzéséről.

A tulajdonról készített listák

E listák nem közvetlenül a tulajpon védelmét szolgálják, de lényegesen növe-
lik az esélyt, hogy az elveszett tulajdont visszakapjuk, és a rendőrség számára
is jól felhasználható dokumentumokat jelentenek.

KÉSZÜLÉKEK TULAJDONLISTÁJA

Név:
Lakhely:
Utca:
Dátum:

Tárgy Márka, Gyári szám Ismertetőjel Vételár Vétel

típus időpontja

Rádió 12000 1992

Minerva WT Karcolás
(például)
fényképezőgép

televízió
filmfelvevő

filmvetítő

kerékpár
filmvetítő

kerékpár
moped
fegyver

473
 „
IRATOK LISTAJA
Irat kinek a nevére kiállító hatóság dátum szám
szól
útlevél
gépkocsivezetői
jogosítvány
személyi ig.
fegyverviselési
engedély
születési
bizonyítvány
bizonyítványok
állampolgársági
bizonyítvány

ÉRTÉKTÁRGYAK LISTÁJA
(ékszerek, bundák, festmények, gyűjtemények, régiségek stb.)

Tárgy Méret Érték Pontos leírás, a beszerzés

időpontja (esetleg fénykép)

Személyes magatartás
Biztosítsuk, hogy távollétünk kívülről ne legyen mindenki számára felis-
merhető. Ajánlatos teendők:
• Ne csukjuk be a spalettákat.
• Beszéljük meg szomszédunkkal vagy ismerősökkel, hogy naponta kiürítik
postaládánkat és távollétünk más jeleit is eltávolítják (például felállított láb-
törlő, az ajtó elé letett reklámküldemények).
•Mondjuk le a rendszeres szállításokat (újság, tej, kenyér).
• Szereljünk fel időkapcsolóval a világítást. Az időkapcsoló adott időben be-, ·
illetve kikapcsolja a világítást, így távollétünk még este sem tűnhet fel a
megfigyelőnek.

474
Optikai biztonsági berendezések
Ezen eszközök mind a tettes elrettentését, mind pedig bizonyos terület opti-
kai ellenőrzését szolgálják, és ha a kép megfelelő minőségű, fontos képanya-
got jelenthetnek a tettes felkutatásához.
Az elrettentő hatás érdekében és a felszerelt optikai biztonsági berendezések
működése ellen irányuló szándékos cselekmények megakadályozása céljából
ajánlatos a valóságos kamerákat úgy felszerelni, hogy ne legyenek láthatók,
ugyanakkor létezésüket célszerű álkamerák felszerelésével jelezni. A felvevő­
gépek lehetnek:

Fényképezőgépek
Alkalmazásuknál az alábbiak veendők figyelembe:
- A fényviszonyok és a használt film érzékenysége tegyék lehetővé leg-
alább a 1/60 másodperces, de még jobb ha az 1/125 másodperces expo-
nálást.
- A fényképezőgép legyen alkalmas mind egyes képek, mind pedig képsoro-
zatok felvételére.
- A kioldás és a filmtovábbítás lehetőleg nesztelenül történjék.
- A kép nagysága a kép szükséges minősége miatt ne legyen kisebb 18 x 24
cm-nél (még jobb, ha 24 x 36 cm-es).
- Egy filmtekercs legalább 180 kép készítésére legyen alkalmas (másodper-
cenként egy felvétel esetén ez háromperces képsorozat készítésére elég).
- A filmkészlet legyen ellenőrizhető, és a felvevőgépet úgy célszerű felsze-
relni, hogy a filmcsere alkalmával ne legyen szükség újból beállítani.
- A fényképezőgép elhelyezését úgy kell megválasztani, hogy az esetleges
tettest lehetőleg elölről fényképezze le.

Videokamerák
A videokamerák felszerelésére ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint a
fényképezőgépekre. Hátrányuk a rosszabb képminőség, ezzel szemben azon-
ban előnyük, hogy televíziókészülékhez kapcsolva állandó optikai felügyele-
tet tesznek lehetővé (például kijáratok, gyermekszoba, irodahelyiségek fel-
ügyeletét).

Mechanikus biztonsági berendezések

A mechanikus biztonsági berendezések a leggyakrabban használt eszközök.
Céljuk: megakadályozni a tettes behatolását, vagy arra kényszeríteni, hogy a
behatolásnál sok időt vesztve és nagy zajt okozva, feladja tervét, és alkalma-
sak arra, hogy elegendő időt biztosítsanak számunkra a megfelelő intézkedé-
sek megtételére.

475
 A táblázat bemutatja, rendszerint milyen módon hatolnak be a tettesek:

Hely Gyakoriság %-ban Behatolás módja

Bejárati ajtó 25 zár feltörése, üveg betörése,
ajtó feltörése erőszakkal
Teraszajtó 13 redőnyök feltörése, ablakok
betörése, a zár vagy ajtó
feltörése
Pinceajtó 12 zár feltörése, ajtó feltörése
Földszinti ablak 16 ablakkeret kifúrása,
redőnyök feltörése,
ablaküveg betörése
Pinceablak 12 keret kifúrása, rács betörése,
ablaküveg betörése
Világítóakna 10 fedőrács feltörése,
egyébként mint
a pinceablaknál
Erkély 5 mint a teraszajtónál
Garázs 5 mint a pinceajtónál
Tetőnyílás 2 ablak betörése, rács feltörése
(ha van)

A behatolás megakadályozását vagy legalábbis nehezebbé tételét szolgálják

az alábbiak:

Ajtók
Ajtók, különösen bejárati ajtók betörésgátló kiképzése. Ez a következőképpen
történhet:

- ajtólap felszerelése, például acéllemezből, amely deformálódás nélkül

Erős
ellenáll kb. 600 kg-os terhelésnek.
- Legalább két darab, különböző szerkezetű zár (például biztonsági zár és fel
nem fúrható cilinderzár) felszerelése az ajtón két helyen, egymástól leg-
alább 30 cm távolságra (ez fokozza az erősséget). A zárakat úgy kell fel-
erősíteni, hogy kívülről ne legyenek hozzáférhetők (például ne legyenek kí-
vül rögzítő csavarok). A felfúrás ellen szakszerűen felszerelt acéllemez

476
 nyújt védelmet. Kiegészítésül célszerű biztonsági kengyelt vagy láncot is
felszerelni. Ezek még akkor is komoly akadályt képeznek, ha az ajtó zára-
it már kinyitották, mert időnyerést biztosítanak.
- Az ajtópántok megerősítésére sarokvas-biztosítás utólag is beépíthető, ez
megakadályozza a zárt ajtó kiemelését.
- Külső ajtókra felszerelt kémlelőlyuk jelentősen növeli a biztonságot.
- Unyegesen javítja az ajtó erősségét és különösen kétszárnyú ajtóknál aján-
latos hevederzárat, az ajtó egész szélességében felszerelt fa- vagy fémzárat
alkalmazni, amely belekattan az ajtó mellett befalazott kampóba.
- Az üvegbetét legyen ütésálló műanyagból vagy lövésálló biztonsági üvegből
és úgy legyen felszerelve, hogy kívülről se kiemelni, se betörni ne lehessen.
- Az erős (fa vagy fém) ajtótokot szilárdan hozzá kell erősíteni a falhoz, és le-
gyen ellátva biztonsági zárhoz való fémlemezzel (foglalat a zárak csukásához).

Ajánlatos az összes külső ajtót ily módon kiképezni, a garázs, a pince, a mel-
lékbejárat, az erkély és a terasz ajtóit is.

Ablakok
Az ablakokat a betörés ellen az alábbi módon lehet biztosítani:
• A veszélyeztetett ablakokon a normális forgatható-bebillenő kampókat he-
lyettesítsük cilinderzárakkal.
• Az ablak is legyen ütésálló üvegből vagy lövésálló biztonsági üvegből.
• Lássuk el ráccsal a földszinti ablakokat és minden olyan ablakot, amely a vil-
lámhárítóról, ereszcsatomáról, fákról, fakoronákról stb. könnyen elérhető.

Az alábbiakra kell figyelemmel lenni:

-A rács rúdjai legalább 15 mm vastag fémből készüljenek.
-A hosszanti rudak közötti távolság legfeljebb 12 cm legyen.
- A keresztrudakat úgy kell összehegeszteni a hosszanti rudakkal, hogy a ru-
dakat ne lehessen szétfeszíteni.
-A rudakat vagy a falba kell beágyazni, vagy pedig (ez a kevésbé jó megol-
dás) úgy kell a keretre erősíteni (kapupántcsavarokkal), hogy azokat kívül-
ről ne lehessen eltávolítani.
- A fenti követelményeknek megfelelő leereszthető vagy tolórács is alkal-
mazható. Ilyen rácsok ajtók biztosítására is felszerelhetők.
- Acéllemezből vagy erős könnyűfémből készült redőny bizonyos mértékben
szintén hozzájárul a betörésvédelemhez. Fából készült ablaktábláknak
rendszerint nincs megfelelő sarokvasalásuk, kívülről könnyen leszerelhe-
tők, és ezért alkalmatlanok.
- A pinceablakokat és tetőnyílásokat ugyanúgy kell biztosítani, mint a többi
ablakot.

477
 - A világítóaknákat fémráccsal kell lefedni. Az egyes rudak itt is legyenek
legalább 15 mm vastagok, rácsozatnál a rudak közötti távolság ne legyen
több mint 10 x 20 cm. A rácsot legegyszerűbben a falba beágyazott kam-
póval vagy lánccal lehet rögzíteni.

Egyéb biztonsági intézkedések

Villany
Szereljünk fel erős külső világítást, amely szükség esetén a ház egész kör-
nyékét bevilágítja. Ügyelni kell arra, hogy e világítást több helyről (például há-
lószoba, lakószoba, műhely, előtér) be lehessen kapcsolni és el lehessen olta-
ni. Fontos az is, hogy a bejárat megvilágítására szolgáló kapcsoló külön és az
előtérből is kezelhető legyen.
Külső dugaszolóaljzat
A külső dugaszolóaljzatok legyenek belülről kikapcsolhatók. Ez megnehezí-
ti a tettesnek, hogy elektromos meghajtású betörőszerszámokat használhasson.
Telefon
Legyen a házban több telefonkészülék. Ez lehetővé teszi, hogy különböző helyi-
ségekből kérjünk segítséget (például műhely, lakószoba, hálószoba, előtér, konyha).
Kábelezés
Ha lehetséges, a villany- és telefonkábelek a föld alatt legyenek elhelyezve,
így tettes a vezetékeket nem tudja elvágni.
Páncélszekrény vagy páncélrekesz
A pénzt, iratokat és egyéb értéktárgyakat a nagyobb biztonság kedvéért őriz­
zük páncélszekrényben vagy páncélrekeszben.
Rögtönzött intézkedések
Ha bármilyen okból (például látogatás, szabadság alkalmával, menekülés-
kor) a jelzett lehetőségek nem állnak rendelkezésünkre, a csapdakészítés (lásd
a Táplálkozás a természetből című fejezetet) vagy a táborhely biztosítása (lásd
az Ismeretlen terepen című fejezetet) különféle módszereinek alkalmazásával
előállíthatunk biztonsági berendezéseket pótló eszközöket.

Csörömpölő dobozok Gong Csapást mérő csapda

478
 Villanykapcsoló Buktató drót, amelybe áramot vezettek

Számos lehetőség van: az egyszerű buktató drótoktól vagy csörömpölő do-

bozoktól kezdve az összezáródó hurokcsapdákon át egészen az önműködő lö-
vőberendezésekig. Az eszközök és hatásfokuk feleljen meg a helyi adottságok-
nak és a fenyegetettség mértékének. Csapást mérő csapdákat felszerelni, ön-
működő lövóberendezéseket létesíteni, ajtókilincseket áram alá helyezni stb.
csak akkor szabad, ha testi épségünket és életünket akut veszély fenyegeti (az
önvédelem arányossága). Ezek az eszközök csak olyan formában alkalmazha-
tók, hogy ne veszélyeztessenek harmadik személyeket.
Néhány további lehetőség:
- az ajtók és ablakok eltorlaszolása bútordarabokkal;
- az ajtókilincs rögzítése (alátámasztása deszkával vagy széktámlával);
- ajtókilincs vagy egyéb fémtárgyak áram alá helyezése; e tárgyakat egymás-
tól elkülönítve helyezzük el, és kábeldarab segítségével kössük össze a csat-
lakozóaljzat áram alatt levő kapcsolóhüvelyével;
- buktató drótok kifeszítése, amelyekbe áramot vezettünk (úgy kell eljárni, mint fen-
tebb, a rögzítés pontjait el kell különíteni, a drótnak szigeteletlennek kell lennie).

Elektronikus biztonsági berendezések

Elektronikus biztonsági berendezéseken általában riasztóberendezéseket ér-
tünk, amelyek az életet és a tulajdont érő jogtalan támadása esetén lépnek mű­
ködésbe. Az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

- biztonságos működés: gyakori és téves riasztás esetén fennáll a veszély,

hogy valódi riasztást téves riasztásnak vélnek.
- áramtól való függetlenség: a berendezésnek áramkiesés esetén is működő­
képesnek kell maradnia.
- zavarjelzés: a berendezésnek automatikusan jeleznie kell a működés meg-
zavarására irányuló kísérletet és az illetéktelen kikapcsolást.
- biztosítani kell a rendszeres, legalább félévenkénti karbantartást.

479
 Minden riasztóberendezés három részből áll, amelyek különböző feladato-
kat látnak el:

Észlelés
Az észlelés úgynevezett jelzőberendezések útján történik, amelyek a tám-
adást felismerik és a riasztót működésbe hozzák.
Az alábbi jelzőket különböztetjük meg:
- mozgást jelző berendezések, amelyek ultrahang, mikrohullámok, infravörös
fény segítségével, vagy kapacitivitás alapján működnek.
Különböző formái vannak:
- infravörös fény vagy radar alapján működő sorompók,
- tévészenzor jelzőberendezések;
- mágnesérintkezők az ablakokon és ajtókon,
- vibrációs érintkezők,
- fonalfeszültség-érintkezők,
- üvegtörést jelzők,
- ingást jelzők,
- testmozgást jelzők,
- érintésre riasztójelzést adó üvegek,
- érintésre riasztójelzést adó tapéták,
- retesz- és kávaérintkezők,
- nyílásérintkezők,
- felületvédő berendezések,
- a terep megváltozását jelző berendezések,
- festményeket biztosító jelzőberendezések,
- riasztógombok,
- a lábbal kezelhető riasztógombok,
- lövést jelző berendezések,
- drótnélküli személyvédelem.

A központ
A központ ellenőrzi és kiértékeli a jelzőberendezés által közvetített informá-
ciókat. Tartalmazza a szükséges kezelőegységeket, a működés ellenőrzéséhez
szükséges berendezéseket és a zavarjelzót, valamint árammal látja el az egész
berendezést.

Riasztás
A riasztás lehet látható és hallható, vagy csendes. A látható és hallható ri-
asztás optikai és akusztikus riasztók: szirénák, dudák, körkörös fényjelzések
vagy villanófények segítségével történik. Az akusztikus riasztóeszközök min-
dig duplán álljanak rendelkezésre, és célszerű, ha azokat optikai eszközökkel

480
kombinálva használják. A nagy területre kiterjedő riasztáskor előre elkészített
hangszalagokat is használnak, ezek segítségével riasztásnál hangszórók útján
tájékoztatják a lakosságot a történtekről és a teendőkről.
A csendes riasztás azt jelenti, hogy közületi vagy magán segélyhelyekhez ri-
asztást közvetítő berendezéseket szerelnek fel. E célra legtöbbször önműködő
telefonkészülékeket használnak, amelyek észrevétlenül az előre betáplált szá-
mokat, például a rendőrséget tárcsázzák fel (rendszerint négy telefonszám táp-
lálható be), és a szükséges információkat tartalmazó, előre felvett hangszalag
lejátszásával segítséget kérnek. Általában előnyben részesítendő a csendes ri-
asztás: ez biztosítja a legjobb lehetőséget arra, hogy a tettest el lehessen fogni.
A gyakorlatban a legjobban a két módszer kombinációja vált be. A csendes
riasztások mindegyikét előre megfelelően időzíteni kell ( az időzítés függ a tá-
volságtól, a közlekedési lehetőségektől és a rendőrséggel vagy egyéb segély-
nyújtó helyekkel történt taktikai megállapodásoktól).
A legjobb módszer, ha az ismertetett, egyenként is hatékony biztonságot
nyújtó biztonsági berendezésekből egész biztonsági rendszert állítunk össze,
mert ez nyújtja a leghatékonyabb védelmet.
Az ilyen biztonsági rendszernek az alábbi területeket kell magában foglalnia:
- a külső zónát,
- a külső falakat (beleértve a tetőt),
- a belső területet,
- az egyes tárgyakat.
Külső zónán értjük az épületet övező szabad területet. Ennek ellenőrzése a
biztonsági technika egyik legnehezebb feladata. Mivel a berendezésnek egy-
részt meg kell felelnie a kívánt követelményeknek (biztonságos működés, za-
var jelzése), másrészt pedig különösen kemény környezeti feltételek (időjárás,
állatok, szabotázs) mellett kell működnie, jelenleg még nem létezik egy min-
den téren teljesen kielégítő megoldás. A mechanikus biztosítás (kerítés, kapu)
mellett a gyakorlatban még szenzorokat is használnak, amelyek jelzik, ha át-
másznak e mechanikus biztosításokon, vagy ezeket elvágják; a legmegbízha-
tóbb a video útján történő ellenőrzés, a megfelelő megvilágítás, őrzőszemély­
zet és őrzőkutyák alkalmazása.
Külső falak: a külső falak és a tető minden nyílását (ajtókat, ablakokat) vé-
deni kell az illetéktelen behatolás ellen, és ellenőrizni kell. Erre különösen al-
kalmasak a mechanikus biztonsági eszközök, amelyek hatása elektronikus biz-
tonsági berendezésekkel fokozható: pl egy erős mechanikai úton védett bejá-
rati ajtót kiegészítőleg fel lehet szerelni jelzőszőnyeggel, nyílás- és fonalfe-
szültség-érintkezókkel, a lövésálló erős biztonsági üveget törésjelzővel, vibrá-
ciós érintkezővel vagy riasztóval. Gondolni kell arra is, hogy a mozgatható aj-
tó- és ablaküvegeket a felületet és az érintkezést ellenőrző berendezések kom-
binációjával védjük.

481
 A belső tér: védelmét térvédelemnek is nevezik és célja, hogy riasztójelzést
váltson ki, ha e térségben emberek vagy tárgyak mozognak. Erre a legalkalma-
sabbak az optikai és elektronikus biztonsági berendezések. Mechanikai bizton-
sági berendezések szükség esetén a rögtönzött intézkedéseknél jelzett formá-
ban is alkalmazhatók. Amennyiben a térség teljes biztosítása nem lehetséges,
egyes részei hatékonyan ellenőrizhetők csapdákkal is. Ez különösen azokban
a helyiségekben fontos, amelyek nagyon veszélyeztetettek, vagy amelyeket a
tettesnek minden valószínűség szerint érintenie, kereszteznie kell. A hatást lé-
nyegesen fokozza, ha a különböző védekezési lehetőségeket kombináljuk.
Egyes, különösen fontos vagy értékes tárgyakat külön is védeni kell (pél-
dául páncélrekeszeket, festményeket, fegyvereket, adatokat, titkos iratokat).
Az ilyen tárgyak védelme azt jelenti, hogy minden illetéktelen érintés, moz-
gatás, vagy károsítás riasztást vált ki. E területen rendszerint elektronikus biz-
tonsági berendezéseket alkalmaznak (például testhangjelzőt, vibrációs érint-
kezőt, festményeke t védő jelzőrendszereket), de elképzelhető mechanikus vé-
delem is (rács, rögzítés csavarokkal) és optikai védelem (tv-n keresztüli meg-
figyelés).
A lehetőleg minden területet átfogó biztonsági berendezés tervszerű felsze-
reléséhez a megfelelő cégek vagy intézmények szakemberei kívánságra ren-
delkezésre állnak.
Egészen más azonban a helyzet, ha valamilyen okból arra kényszerülünk,
hogy rögtönzéssel segítsünk magunkon, mivel ekkor rendszerint magunkra va-
gyunk utalva. Mielőtt az egyes biztonsági berendezések felszereléséhez hozzá-
fogunk, tisztázzuk a következőket:

- Melyik az az útvonal, amelyen a tettes a legkönnyebben megközelítheti az

épületet? (külső zóna)
- Hol hatolhat be legegyszerűbben az épületbe? (külső falak)
- A házon belül valószínűleg hol és hogyan fog mozogni? (térvédelem)
- Mi a célja? (tárgyvédelem)
- Több esetleges lehetőség esetén vannak-e közös pontok?
- Hány tettessel kell számolni?
- Milyen eszközök állnak rendelkezésre?
- Indokolt-e az adott helyzetben esetlegesen halálos hatású berendezések fel-
állítása?

Csak akkor döntsünk a védőeszközök fajtájáról és helyéről, ha a fenti kérdé-

seket tisztáztuk.

482
Magatartás betörés esetén
Még a legjobb és legátfogóbb biztonsági berendezések sem nyújtanak ga-
ranciát arra, hogy a behatolást meg lehet akadályozni. Ha a tettesnek sikerült
behatolnia, mert a biztonsági berendezés nem volt elégséges, ki volt kapcsol-
va, nem működött vagy a tettes azt kicselezte, akkor döntő jelentősége van az
egyéni magatartásnak.
Induljunk ki az alábbi tényekből:

- Tette végrehajtásakor még a nagy gyakorlattal rendelkező és mindenre ké-

pes tettes is fokozott belső nyomás alatt áll.
- Ha elfogják, a tettes valószínűleg megpróbál menekülni.
- Ha erre nincs lehetőség vagy valamilyen okból a menekülés lehetőségét
nem használja ki, sor kerülhet nem szándékolt hibás reakciókra, mint túsz-
szedés, emberölés.

A legkedvezőbb lehetőség - mivel ránk nézve a legveszélytelenebb - a

csendes riasztás. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha hozzáfértünk olyan te-
lefonhoz, amely a tettes hallótávolságán kívül esik, vagy lehetőségünk van ar-
ra, hogy a házat észrevétlenül elhagyjuk (például ablak, pince), és a közelben
levő telefonon keresztül értesítsük a rendőrséget.
Ha minderre nincs lehetőségünk, akkor az alábbi módszerek egyikéhez kell
folyamodnunk:

Elrejtőzés
Az elrejtőzés csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a tettes nem számít jelenlé-
tünkre vagy legalábbis megjelenésünkre, és pontosan tudja, mit akar. Így nem
kell kutatnia az értéktárgyak után és bennünket sem fenyeget az a veszély,
hogy felfedezzenek. Hátrány viszont, hogy a kezdeményezést átengedjük a tet-
tesnek, és így többé nem lehet szó arról, hogy tulajdonunkat megvédjük.

Bezárkózás (elbarikádozás) és segítségkérés

Ezt a módszert csak akkor ajánlatos követni, ha biztosak vagyunk abban, hogy
• segélykérésünk vagy egyéb jelzéseink biztosan és gyorsan célba érnek és
megfelelő segítséget kapunk;
• a tartózkodási helyünk zárjai vagy barikádjai a tettes heves támadásának el-
lenállnak addig, amíg a segítség megérkezik.
Ha a tettes az akadályokat leküzdi, fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy
rövidzárlati cselekvést hajt végre; miután mi megláttuk őt, állandó veszélyt je-
lentünk számára (leírás, fantomkép, nyilvántartás).

483
A veszélyt a kövezkező magatartás csökkentheti:
• Őrizzük meg nyugalmunkat, ne provokáljuk a tettest fenyegetésekkel és szi-
dalmakkal.
• Lehetőleg sokat beszéljünk hozzá, nyugtassuk meg, helyzete iránt tanúsít-
sunk megértést.
• Látszólag egyezzünk bele minden követelésébe.
• Várjunk az adódó lehetőségre (lásd az Önvédelem és a Túszszedés című feje-
zeteket).

A tettes kiiktatása
Vagy menekülésre kényszerítjük, vagy elfogjuk a tettest. Lehetőleg az utób-
bira kell törekedni, mert csak ezáltal tudjuk megőrizni tulajdonunkat és meg-
akadályozni a kudarcba fulladt kísérlet megismétlését. Nagyon valószínűtlen,
hogy teljesen fegyvertelenül kell szembenéznünk az ilyen helyzettel, mivel
minden helyiségben találhatók olyan tárgyak, amelyeket fegyverként használ-
hatunk. De ezek híján sem vagyunk teljesen védtelenek, ha ismerjük a megfe-
lelő módszereket (lásd az Önvédelem című fejezetet).
Mivel a behatoló személyről valószínűleg semmiféle információnk nincsen
(fizikai teljesítőképesség, felfegyverzettség, jellem), magatartásunkat mindig
úgy alakítsuk, mintha gyakorlott, fizikailag erős és felfegyverzett tettessel áll-
nánk szemben. Így nem érhet bennünket meglepetés.
A tettes legyőzéséhez két taktika kínálkozik:
- lesben várni az alkalmas pillanatra,
- támadni.
Lesben várni akkor célszerű, ha a tettes a házon belül mozog és ezzel lehe-
tőséget ad nekünk arra, hogy a sarkok, bútorok, lépcsőfeljárók stb. mögött el-
helyezkedve, meglepjük.
Támadni akkor szükséges, ha a tettes egy helyiségben időzik, azt nem hagy-
ja el, és így kénytelenek vagyunk közel menni hozzá, hogy legyűrjük. Mind-
két esetben lényeges előnyt jelent számunkra sokkal jobb helyismeretünk (bú-
torok, nyikorgó padlórészek vagy ajtók, villanykapcsolók helyének ismerete).

A taktikai elképzelésektől függetlenül az elfogás pillanatát úgy kell kivá-

lasztani, hogy
• a tettes hatótávolságán (láb és karok) kívül legyünk;
• a tettes ne álljon olyan tárgy közelében, amelyet (mögé bújva) fedezékül
használhatna;
• a tettes minden mozdulatát jól láthassuk (sötétségnél árnyképképződésre
kell számítani, egyébként zseblámpával világítsunk vagy a helyiség világí-
tását használjuk);
•a tettes a mi mozgásunkat ne láthassa (elvakítani, mögé vagy fedezék mögé
állni).

484
 Ne tévesszen meg bennünket a tettes külseje és magatartása, lehet, hogy
csak tetteti az ijedtséget. Ezért éppen abban a pillanatban, amikor elfogjuk, le-
gyünk nagyon óvatosak és készek az ellentámadásra; különösen sötétben kell
fokozott agresszivitásra számítani. A tettest elfogása után folyamatos utasítá-
sokkal foglalkoztatni kell, megakadályozva, hogy a helyzetet nyugodtan ele-
mezhesse és ellenlépésekről gondolkozzék.
Ezek után a tettest meg kell motozni, nincs-e nála fegyver. A motozást a kö-
vetkezőképpen kell végrehajtani:
• Ha fegyvert tart a kezében, utasítsuk, hogy tegye le vagy dobja el, de sohase
történjék a fegyver átadása kézből kézbe.
• A motozáskor a tettes legyen az alábbi testtartások egyikében:
Lábait, amennyire lehet, terpessze szét és kezeit tarkója mögött kulcsolja
össze.
Kinyújtott karral, előredőlve támaszkodjék a falnak (a testmagasságtól füg-
gően a faltól 1-1,50 m távolságra) és álljon terpeszállásba. Ha ekkor lábun-
kat egyik lába elé tesszük, veszély esetén a tettes lábát elhúzhatjuk, amitől
folytán elesik.

A tettes dőljön előre, homlokával támaszkodjék a falnak és kezeit a hátán

kulcsolja össze.
A tettes térdeljen vagy üljön a földre, és kezeit a tarkója mögött kulcsolja
össze.
A tettes feküdjön hasra, terpessze szét lábait, és kezeit a feje mögött kulcsol-
ja össze.
Ilyen testtartások mellett a tettes nem lesz képes váratlan támadásra vagy
egyéb védekezésre.
• Lehetőleg hátulról motozzuk meg.
• Ha egyedül vagyunk, akkor a fegyvert rátartva kell lefolytatni a motozást. A
megmotozott személy testét ne érintsük a fegyverrel, hanem tartsuk testétől
kis távolságra. A torkolat nyomásából a tettes a fegyver helyzetét és távolsá-
gát könnyen meg tudná állapítani, és meghatáro zhatná a támadás kedvező
pillanatát. Amennyiben a tettes előtt kell állnunk, dugjuk a fegyver csövét a

485
 szájába. Ennek nemcsak agressziót csökkentő pszichikai hatása van, de
megakadályozza, hogy a tettes a fegyvert meglepetésszerűen félretolja vagy
testét elfordítsa. Ha van segítőtársunk, ügyeljünk arra, hogy a motozó sze-
mély ne kerüljön a tettes lőtávolságába.
• A motozást legjobb szisztematikusan felülről lefelé elvégezni, a következő
sorrendben:
váll (jobb és bal váll),
kar (jobb és bal kar, belső és külső oldal),
mell (jobb és bal oldal) egészen a hasig,
hát (jobb és bal oldal) egészen az ülepig,
láb (jobb és bal láb, belülről, kívülről, elülső és hátsó oldal, bokák).
Akkor is folytassuk a motozást, ha már találtunk fegyvert, a bűnözőknél
gyakran több is van.
Legkésőbb e motozás után a rendőrséget haladéktalanul értesíteni kell. Ha
erre nincs lehetőség (nincs telefon-összeköttetés, a szomszédok nem elérhetők,
egyedül álló, félreeső helyen levő ház), ami azonban nem nagyon valószínű,
akkor a tettest meg kell kötözni, hogy az értesítéssel kapcsolatos intézkedése-
ket biztonságosan és a tettes szökésének veszélye nélkül megtehessük.
Mivel kéz vagy hüvelykbilincsek rendszerint nem állnak rendelkezésre,
ezek helyett legjobb textilragasztószalagot használni, de leukoplaszt, szigetel-
őszalag, sőt scotch ragasztószalag is alkalmazható. Egy átlagosan erős férfinál
elégséges, ha keresztbe tett csuklóin egy 2 cm szélességű textil ragasztószala-
got 2-5-ször kereszt formában csuklóira tekerünk.

A szalag vége a kézhátra kerüljön. Ügyeljünk arra, hogy a ragasztószalag fe-

szesen, közvetlenül a b6rre feküdjön és ahhoz hozzáragadjon. Toljuk fel az
órát, ékszert vagy ruhaujjat. Támadás vagy menekülés megnehezítése végett a
kezeket hátra kell kötni. Ha a két könyök is össze van kötve, a kiszabadulási
kísérletet az alkarok emelőhatása és a csuklók összekötése megakadályozza.
Ha ragasztószalag helyett zsinórt alkalmazunk, az ne legyen vastagabb
3 mm-nél (jobb, ha 1-2 mm), és lehetőleg szakításálló műanyag szálból készült
zsinór legyen. A csomót a kézháton kössük meg.

486
A GÉPKOCSI
Általános tudnivalók

Mai világunk gépkocsi nélkül el sem képzelhető. Minden előnyével és hátrá-

nyával együtt természetes tartozéka lett életünknek. De éppen ezért a gépkocsi
gyakran szerepet játszik a rendkívüli helyzetek leküzdésében mint szállítóesz-
köz (például menekülés, üldözés esetében) vagy mint menedék és segítőeszköz,
de éppúgy válhat fegyverré, mint csapdává. E szerep függ az adott helyzettől,
de nagymértékben az alkalmazandó vezetési technikai és egyéb ismeretektől is.
A gépkocsi egyeseknek halálos csapdájává válhat, míg másoknak ugyanabban
a helyzetben segítóeszközként vagy épp „fegyverként" szolgál.

Gépkocsibombák
Már a gépkocsiba való beszállás is halálos lehet, ha ott erre a célra kialakí-
tott bombát rejtettek el. A gépkocsiban vagy a gépkocsin sokféle módon lehet
bombát elhelyezni. Az ártalmatlannak tűnő italdobozokká vagy cigarettadobo-
zokká álcázott bombákat a gyanútlannak tűnő személyek három másodperc
alatt el tudják helyezni.
A megelőzés legegyszerűbb módja a parkolóhely helyes megválasztása. So-
hase parkoljunk olyan helyen, ahol a járókelőknek módjuk van arra, hogy bi-
zonyos ideig a gyanú felkeltése nélkül közvetlenül járművünk mellett tartóz-
kodjanak. Ne parkoljunk például
- szeméttárolók, szemétkosarak,
- levélszekrények,
- telefonfülkék,
- építkezések,
- csatomarácsok mellett (csatomarácsok felett semmiképpen).
Miután a gépkocsibombák bárhol elrejthetők és a legkülönbözőbb módon
működésbe hozhatók, nincs ellenük abszolút védelem, de a veszély kellő figye-
lemmel és helyes magatartással csökkenthető. Ha arra gyanakszunk, vagy fé-
lünk attól, hogy kocsinkban esetleg bombát helyeztek el, és nincs módunk rá,
hogy a gépkocsit a rendőrséggel vagy szakemberrel vizsgáltassuk át, akkor ezt
önállóan kell elvégezni. Az önállóan végzett, robbanóanyag utáni kutatásra az
alábbiak javasolhatók:
Az átkutatáshoz szükséges eszközök:
- zseblámpa,
- tükörszonda (szükség esetén megteszi egy szögtükör vagy egy közönséges
zsebtükör is),

487
- kb. 10 x 20 cm-es műanyag csík (szükség esetén akár kartonból, kemény
papírból vagy plexiüvegből),
- csavarhúzó,
- szokásos gépkocsiszerszámok.

Külső átvizsgálás
•Járjuk körül a gépkocsit, és vizsgáljuk át a közvetlen környéket (keressünk
nyomokat: tárgyak, drótdarabok stb.).
• Anélkül, hogy a gépkocsihoz hozzáérnénk, nézzük meg, vannak-e a ka-
rosszérián, az ütközőkön, a hűtőrácson, a krómléceken, a fényszórókon, az
irányjelzőkön, a féklámpákon, az ajtókilincseken stb. ujj- vagy kézlenyoma-
tok, karcolások, festékfoltok vagy kiálló drótok.
• Vizsgáljuk át a kerekeket, a kerékjáratokat és a talajt közvetlenül a kerekek
előtt és mögött.
• Nézzük meg a gépkocsi alját (zseblámpával és tükörrel), vizsgáljuk meg a
tengelyeket, az üregeket, a lökhárítókat, a rudazatokat, a kábeleket, a motor
alsó részét és a kipufogót.
• Minden oldalról nézzünk be az ablakon keresztül a gépkocsi utasterébe,
hogy elmozdítottak-e valamit a helyéről, megváltozott-e valami.

Belső átvizsgálás
• Nyissuk ki az egyik ajtót az ajtóhatároló első kattanásáig, és a műanyag csík
segítségével ellenőrizzük, nincsenek-e vezetékek az ajtószegélyeken.
•Nyissuk ki teljesen az ajtót és vizsgáljuk meg körös-körül az ajtónyílást.
Hagyjuk egészen nyitva az ajtót, így több a világosság.
• Ismételjük meg a fenti műveletet minden ajtónál.
• Hagyjuk nyitva az ajtókat, és anélkül, hogy beülnénk a kocsiba, körültekin-
tően vizsgáljuk meg a műszerfalat, az egyes szerelvényeket, a kapcsolókat, a
fűtő- és szellőzőnyílásokat, a napellenzőket, a hamutartót, a polcokat, a kesz-
tyűtartót, az ülések alját, a fejtámaszokat, a rádiót és magnetofont, a hangszó-
rókat, minden egyes magnókazettát, a szőnyegeket, a biztonsági öveket stb.
Hasonló módszerrel ellenőrizzük a kocsi hátsó részét. Addig ne szálljunk be
a gépkocsi utasterébe és ne üljünk az ülésekre, míg nem ellenőriztük a gép-
kocsi egész belsejét. Használjuk a zseblámpát és az esetleg szükséges egyéb
eszközöket. Különösen figyeljünk fel a robbanóanyagok jellegzetes szagára
vagy valamilyen „fedőszagra" (a robbanóanyag szagának elfedésére esetleg
használt sprayekre).
•Vizsgáljuk meg a motortetőt (a műanyag csíkkal), nyissuk ki az első bekat-
tanásig, nézzük meg ismételten. Nyissuk ki egészen a tetőt, zseblámpával és
tükörrel ellenőrizzük a motorteret, beleértve az akkumulátorcsatlakozásait
is. Használjuk ehhez a zseblámpát és a tükröt.

488
• Vizsgáljuk meg ugyanilyen módon a csomagteret, emeljük ki a tartalék ke-
reket, az ajtóbéléseket (nem lettek-e eltávolítva és újból felerősítve), a sző­
nyeget, a szerszámdobozt és a benzineskannát. Vegyük le a tanksapkát és
vizsgáljuk meg a töltőcső-leágazást.

A működés ellenőrzése
• Indítsuk be amotort, és ellenőrizzük az összes kapcsolóberendezést (világí-
tás, jelzők, kürt).
• Tegyünk rövid próbautat, különösen a kormány és a fékek működését figyelve.
• Lehetőleg biztosítsuk, hogy a jármű e pillanattól kezdve folyamatosan ellen-
őrzés alatt álljon.
Ez az ellenőrzés nagyon időigényes, a munka alaposságától és a jármű típu-
sától függően különböző ideig tart, négy órát is igénybe vehet, de nagyfokú
biztonságot jelent.

A járművezetésben való jártasság

Amint beülünk a gépkocsiba, tisztában kell lennünk azzal, hogy főként raj-
tunk múlik, hogyan alakul egy esetleges rendkívüli helyzet. Hogy sikerül-e
eredményesen megbirkózni vele, döntő mértékben attól függ, mennyire va-
gyunk urai a gépjárműnek.
Rendkívüli helyzetben elsősorban az alábbi technikákat fontos ismerni:
- kanyarvétel,
- megcsúszó gépjármű feletti uralom,
- megfordulás megcsúszással.

Kanyarvétel
A jó kanyartechnika rendkívül fontos, különösen olyan helyzetekben, amikor
sok múlik azon, hogy a gépkocsival gyorsan és biztosan vegyünk egy kanyart. A
fellépő centrifugális erő minden kanyarban minden haladó gépkocsit kicsit kifelé
sodor. A centrifugális erő annál nagyobb, minél nagyobb a sebesség és minél
kisebb a kanyar sugara. A centrifugális erő ellen hat az abroncsok és a talaj között
ébredő tapadási erő, amelynek segítségével a gépkocsit a kívánt pályán lehet tar-
tani. A tapadóerő határának átlépése esetén a kocsi elől vagy hátul megcsúszik. A
tapadóerő gyorsabban kerül határhelyzetbe, ha megváltozik a tengelyterhelések
aránya (fékezéskor a terhelés elől növekszik és hátul csökken, ha hirtelen gázt
adunk, a helyzet fordított). Ebből következnek az alábbi alapelvek:
• Kanyarban sohase fékezzünk, hanem mindig a kanyar előtt vagy után. A
gázvétel is fékezőleg hat (motorfék).
• Kanyarban sohase váltsunk sebességfokozatot, hanem mindig előtte vagy
utána (a hatás hasonló a fékezéshez).

489
• Kanyarban sohase adjunk hirtelen gázt. A fokozatos, lassú gázadagolás sta-
bilizálja a hajtókerekeket, ezért ezt a módszert ajánlatos alkalmazni.
• A kanyarban a lehető legnagyobb ívben haladjunk (keressük meg az ideális
nyomvonalat). Az ideális nyomvonal mindig a kanyar külső oldalától, az a
csúcspontból a b ponton keresztül a külső, e ponttal jelölt oldalra vezet.

e e

a a

Ez az ideális nyomvonal hegyormokon vagy nem belátható kanyarokban még

rendkívüli helyzetekben is csak saját forgalmi sávunkra vonatkozik. Az esetleg
szembejövő járművel való összeütközés kockázata biztosan nagyobb, mint az
így elérhető nagyobb sebesség által biztosított minimális időnyereség haszna.
A fenti alapelvek figyelembevételével a kanyarvétel a következőképpen tör-
ténik:
•Helyezkedjünk a helyes kiindulópontba (a kanyar külső oldalára, a sáv vagy
az út szélére).
• Ha szükséges, még az egyenesben csökkentsük a sebességet, kapcsoljunk
alacsonyabb sebességfokozatba, vagy fékezzünk.
• Kezdjük el a fokozatos gyorsítást (gázadást). A kanyarból fokozatos
gyorsítással jöjjünk ki, úgy, hogy még legyen teljesítménytartalékunk.
• A kormánykereket közben az ideális nyomvonalnak megfelelően kell el for-
dítani.

\
'\
\
1
1
1
1

490
 Ha mindennek ellenére a kanyarban fékezésre volna szükség, feltétlenül
irányítsuk előbb rövid ideig egyenesbe a gépkocsit. Rövid utat bármely ka-
nyarban egyenesen is meg lehet tenni. Ha ezalatt fékezünk, a még fennmaradó
útszakaszt csökkentett sebességgel szűkebb ívben is megtehetjük.
A fenti kanyartechnika egyaránt vonatkozik elsőkerék-meghajtású és hátsó-
kerék-meghajtású gépkocsikra.

Megcsúszó kocsi feletti uralom

Az abroncsok tapadóerő-határát átlépve a gépkocsi egyik oldal felé megcsú-
szik, „kitör". Három különböző lehetőség van:
- kezdődő megcsúszás,
- teljes megcsúszás,
- szándékos megcsúszás.
Kezdődő megcsúszás
Ha a gépkocsi megcsúszását már a kezdeti szakaszban észrevesszük, sok-
szor már csekély korrigálás is elégséges ahhoz, hogy a gépkocsi helyzete sta-
bilizálódjék.

Ha a kocsi farolni kezd

•Adjunk kis gázt (ha kis gázzal haladtunk és a farolást csak a centrifugális erő
okozta). Ezzel a hátsó tengelyterhelés megnő, és így növelhető az átvihető
tapadási erő is.
•Engedjük fel a gázpedált (ha túlságosan sok gázzal haladtunk, és a megcsú-
szást a hátsó kerekek kipörgése okozta). Ezzel a megcsúszás okát megszün-
tettük, a hátsó kerekek megfelelő tapadóereje újra helyreállt.
Ha a gépkocsi első kerekei kezdenek csúszni (többnyire elsőkerékhajtású
kocsiknál vagy túlzott kormánykerék-elfordítás esetén fordul elő):

491
 t
1

~
•Engedjük fel a gázpedált (a hatást esetleg elősegíthetjük rövid fékezéssel is).
Ezzel olyan erősen csökken a hátsó kerekek tapadóereje, hogy a kocsi hátsó ré-
sze kicsúszik, és a kocsi megint (kisebb sebességgel) az eredeti irányba áll be.
Hátsókerék-meghajtásnál e hatás úgy is elérhető, ha hirtelen és rövid ideig
gázt adunk. Ezután ismét adjunk gázt, hogy a gépkocsit stabilizáljuk. Semmi-
képpen sem szabad még jobban elforgatni a kormánykereket, mivel ez fokoz-
za a centrifugális erőt. Legjobb, ha a kormánykereket egyenesbe állítjuk.

Teljes megcsúszás
Ha a megcsúszást nem vettük kellő időben észre vagy a fenti műveleteket
túlságosan későn vagy eredménytelenül hajtottuk végre, három lehetőség van
arra, hogy megakadályozzuk az útról való kisodródást:
- ellenkormányzás,
- a tengelykapcsoló kinyomása,
- teljes fékezés.
E műveleteknél általában a gépkocsi hátsó része csúszik ki.
Ellenkormányzás
Az ellenkormányzás azt jelenti, hogy a kanyarral ellentétes irányba kell for-
gatni a kormánykereket és ezt az előzőekben már említett stabilizáló művele­
tek kiegészítéseképpen alkalmazzuk.
Egyaránt alkalmazható az elsókerék- és a hátsókerék-meghajtású gépkocsiknál.
A következő alapelveket kell figyelembe venni:
• Kezdjük el idejében az ellenkormányzást, minél gyorsabban reagálunk, an-
nál kisebb korrekció szükséges. Ha a gépkocsi már megfordult saját tenge-
lye körül, akkor már nem segít a legerőteljesebb ellenkormányzás sem.
• Az ellenkormányzás legyen elég erőteljes. Ha tudni akarjuk, valójában mennyit
jelent a kormánykerék félig elforgatása, nézzük meg kerekeket a gépkocsi álló
helyzetében. Rendszerint ösztönösen eltaláljuk a kellő mértéket; ugyanakkor
lényegesen jobb, ha kissé jobban elforgatjuk a kormánykereket, mintha kisebb

492
 mértékben forgatjuk azt el. Ahhoz, hogy a kormánykerék gyors forgatása köz-
ben kellően tájékozódni tudjunk az első kerekek tényleges helyzetéről, kitűnő
segítséget nyújthat, ha a kormánykerék közepét fent megjelöljük.
• Az ellenkormányzás ne tartson túlságosan hosszú ideig. A gépkocsi még
kissé keresztben halad, amikor az első kerekeket már ismét a kívánt haladási
iránynak megfelelően kell állítani. A túlságosan hosszan tartó ellenkormány-
zás belengeti a gépkocsit. A gépkocsi rövid egyenes vonalú haladás után a
másik oldal felé kicsúszik, ezzel egyre erősebb sodródásba kezd és rövide-
sen ellenőrizhetetlenné válik.

• Ha az egyszeri, rövid ideig tartó ellenkormányzás nem elegendő, ismételjük

meg a végleges stabilizálódásig.
Az ellenkormányzásnál az alábbiakat tartsuk be:
• Azonnal egyenlítsük ki a kicsúszást erős ellenkormányzással.
• Az első kerekeket már akkor hozzuk egyenesbe, amikor a kocsi még kissé
keresztben áll.
• Szükség esetén ismételjük meg a műveletet.

493
A tengelykapcsoló kinyomása
A gépkocsi kerekei akkor tapadnak optimálisan az úthoz, ha gördülve halad-
nak. Ha a kanyarban túlságosan sok gázt adunk, vagy a gázt túlságosan
csökkentjük, vagy fékezünk, a hajtókerekek nem tapadnak, hanem csúszni
kezdenek (hátsókerék-meghajtásnál a kocsi hátulja kifelé sodródik, elsőkerék­
meghajtásnál az első kerekek csúsznak meg). Ha most kinyomjuk a kuplungot,
a kerekek szabadon forognak, és így visszanyerik tapadóerejüket és rendsze-
rint lehetővé válik, hogy a kívánt irányban haladjunk tovább.
Teljes fékezés
Ha teljes fékezést hajtunk végre (vagyis olyan erősen fékezünk, hogy mind
a négy kereket blokkoljuk), akkor a kocsi a kanyartangens irányában csúszik
el. Ha elképzelünk egy kört, ahol a kanyargörbület sugara a jármű súlypontján
halad keresztül, akkor a jármű e kör sugarához képest 90 fokos szögben fog el-
csúszni.

1
1

Tehát minél később történik meg a kanyarban a teljes fékezés, az út annál

nagyobb sávja áll rendelkezésre a gépkocsi megállásáig, vagyis annál nagyobb
az esély, hogy a kocsi az úton marad (bár esetleg háttal a menetirány felé). A
teljes fékezést különösen akkor célszerű alkalmazni, ha a kocsi már ellenőriz­
hetetlenné vált és más módszerek már nem kecsegtetnek eredménnyel.
A teljes fékezés módszere lehetőséget ad elmulasztott műveletek pótlására
is. Például amikor a kocsi fara megcsúszik és elmulasztottuk, hogy idejében el-
lenkormányzást hajtsunk végre.
Teendők:
• Teljes fékezés - a gépkocsi tovább csúszik.
• E csúszási szakasz alatt pótolhatjuk az elmulasztott ellenkormányzást.
•Engedjük fel a féket és gyorsítsunk. A kocsi helyzete ugyanolyan, mint a tel-
jes megcsúszásnál, ezért ugyanúgy reagál.

494
Szándékos megcsúszás
A szándékos megcsúszás az ellenkormányzás módszerének tudatos alkalma-
zását jelenti abból a célból, hogy a kanyarban nagyobb sebességet érjünk el. Ez
különösen élesebb kanyarokban és kevéssé tapadó utak (homok, kavics, hó,
jég, nedvesség) esetében előnyös, amikor a normális kanyartechnika csak ki-
sebb sebességet tesz lehetővé. Különösen raliversenyen alkalmazzák ezt a
módszert, és megfelelő gyakorlatot feltételez.
Végrehajtás:
• Az előzőekben ismertetett „kanyartechnikával" haladjunk a kanyarban.
• Miután a kormánykereket az ideális nyomvonalnak megfelelően elforgattuk,
hátsókerék-meghajtásnál hirtelen gázadással segítsük elő a hátsó kerekek
megcsúszását. Elsőkerék-meghajtásnál a hátsó kerekek megcsúszását a fé-
kezés és a gázadás egyidejű alkalmazásával lehet létrehozni. Vagy a jobb
láb sarkával kell gázt adni és talppal fékezni (saroktalp-technika), vagy a bal
lábbal (bal lábas fékezés), vagy kézifékkel fékezni (a fékszerkezet terhelése
miatt és mivel a kézifékkel nehezen lehet a fékezés mértékét beállítani, ez
utóbbi csak bizonyos korlátok között és típustól függően ajánlható).
• Kezdjük el az ellenkormányzást. A hátsó kerekek kicsúszásával arányos
ellenkormányzás szükséges mértékét hátsókerék-meghajtás esetén a gáz-
pedállal, elsőkerék-meghajtásnál a fékpedállal szabályozzuk; a kanyar su-
garától és az úttest állapotától függően. Több gázadás (fékezés) általában
erősebb keresztbefordulást eredményez.
• A kanyarból való kihajtásnál hozzuk egyenesbe a kerekeket, és erőteljesen
gyorsítsunk.
Éles kanyarokban a kilengés hatását már a kanyarba behajtás előtt is ki lehet
használni, célja a különösen gyors keresztbeállítás.

495
Fordulás megcsúszással
A rnegcsúszással való forduláson szűk helyen való 180 fokos fordulatot ér-
tünk. A jármű fordulhat akár az orra, akár a hátulja körül. A módszert könnyű
megtanulni (többnyire egy óra alatt jó eredmény érhető el), és sokoldalúan
lehet felhasználni.

Fordulás farolással
E műveletnél a kézifékkel (amely a hátsó kerekekre hat) a jármű hátulja
olyan erős kicsúszásra késztethető, hogy a mozgás végén ellenkező irányban
lehet továbbhaladni. E hatást annál könnyebben lehet elérni, minél kisebb az
abroncsok tapadása. Száraz aszfalton ehhez legalább kb. 30 km/óra sebesség
szükséges, de a járműtől és a gumiabroncsoktól függően e módszer 80 km/óra
sebességig is alkalmazható.
Végrehajtás:
• Haladjunk a megadott sebeséggel, forgassuk erősen balra a kormányt,
nyomjuk ki a kuplungot és húzzuk be a kéziféket. E három műveletet egy-
szerre kell végrehajtani. Ezáltal a kocsi hátulja jobb oldalra kisodródik és a
gépkocsi éles fordulatot tesz az első tengely körül balra.
• A farolás alatt oldjuk ki a kéziféket és állítsuk egyenesbe a kormányt.
• Egy pillanattal azelőtt, hogy a kocsi a kívánt menetirányba beáll, engedjük
fel a kuplungot és gyorsítsunk.
Elsőkerék-meghajtásnál elmarad a kuplung lenyomása és felengedése.

Fordulás a hátsó tengely körül

Hátramenetben kell elvégezni, a jármű elejét a hátsó tengely körül meg-
fordítva. A szükséges lendület elérése végett fontos a fokozott sebesség elérése.

496
Végrehajtás:
• Fordítsuk a kormányt erőteljesen balra (ha a megcsúszásnak jobbra kell tör-
ténnie) és nyomjuk ki a kuplungot.
•Amint a gépkocsi hátuljával a menetiránytól eltér, húzzuk be a kéziféket.
Ezáltal a kocsi orra élesen jobbra lendül.
• A megcsúszás alatt oldjuk ki a kéziféket, és kapcsoljuk az első sebességi
fokozatba.
• Röviddel mielőtt a gépkocsi a kívánt új menetirányban áll, engedjük fel a
kuplungot és gyorsítsunk.

o~
~--rn:m--·
Fordulás farolással Fordulás hátramenetben

E módszert lábfékkel is végre lehet hajtani.

A fent ismertetett módszerek elvben bármilyen út- és időjárási viszonyok mel-
lett alkalmazhatók. Nem számít, hogy az út nedves-e vagy száraz, tapad vagy csú-
szik; ha a kerekek elvesztik tapadásukat, azonos módszereket kell alkalmazni.

TÚSZSZEDÉS
Általános tudnivalók
Ma már az átlagpolgár számára sem tűnik lehetetlennek, hogy váratlanul
túszszedés áldozatává váljék. E kockázat ugrásszerűen nő, minél magasabb ál-
lást tölt be és minél jobb az anyagi helyzete.
A túsznak tisztában kell lennie azzal, hogy bizonyos személyek vagy cso-
portok számára csupán olyan cseretárgyat jelent, amelynek segítségével poli-
tikai nyomást kívánnak gyakorolni, pénzt vagy egyéb személyi előnyöket (pél-
dául szabad elvonulást) akarnak biztosítani maguknak. Az egészen spontán ak-
cióktól eltekintve a túszszedés három szakaszból áll:
Tervezés
A tervezés többek közt magában foglalja a cselekmény célját, a célszemé-
lyek kiválasztását, a taktikai eljárás, a fogva tartás, és a cselekmény befejezé-
sének (túszok szabadon bocsátása vagy meggyilkolása) megfontolását.

497
Előkészítés
Ebben a szakaszban a tettesek alaposan megfigyelik a célszemély életkörül-
ményeit és életmódját, hogy ennek alapján határozzák meg a túszszedés folya-
matát. Ebben a szakaszban szervezik meg a túszszedés végrehajtását, a fogva
tartás és a befejezés módját is.
Végrehajtás
A végrehajtás a tervezett és előkészített cselekmény végrehajtása, és csak ott
ütközik nehézségekbe, ahol a várt lefolyáshoz képest eltérések mutatkoznak.
Magában foglalja magát a túszszedést, a túszok szállítását és fogva tartását, va-
lamint a cselekmény befejezését.
Túszszedés alkalmával a tettesek majdnem mindig azt követelik, hogy ne ér-
tesítsék a rendőrséget, mert egyedül a rendőrségnek vannak eszközei és lehető­
sége arra, hogy ne csak a cselekmény eredményét semmisítse meg a túszok idő
előtti kiszabadításával, hanem a tettesek letartóztatásával annak megismétlését is
megakadályozza. Ha engedünk a tettesek e követelésének, már előre és önként
feladjuk az egyetlen hatékony túlélési lehetőséget, nevezetesen a gyors kiszaba-
dulást; ha nem tájékoztatjuk kimerítően és pontosan a rendőrséget, a tetteseknek
esélyt adunk arra, hogy további túszokat szedjenek. Kétségtelen, hogy a túszok
számára a lehető legjobb segítséget a rendőrség azonnali és teljes tájékoztatása
és a feltétel nélküli együttműködés jelenti. Szigorú szolgálati előírások biztosít-
ják, hogy a rendőrség ilyen esetben teljesíti a hozzátartozók minden olyan kéré-
sét, amely a túszok életének megmentésére és testi épségük megőrzésére irányul.
A célszemélyek a túszszedés lefolyását a különböző szakas~okban jelentős
mértékben befolyásolhatják; bizonyos információkat gyűjthetnek, amelyek a
cselekmény befejezése után a rendőrségnek lehetőséget adnak, hogy minden
résztvevőt elfogjanak.

Tervezés és előkészítés

Mivel a tetteseknek ebben a szakaszban többek között meg kell figyelniük a

célszemély életmódját, ez utóbbinak lehetősége van arra, hogy észrevegye a
megfigyelést. Aligha feltételezhető azonban, hogy a cselekmény megtervezé-
se a célszemély előtt ismeretessé válik. Tehát ha valaki túszszedéstől tart, na-
gyon alaposan meg kell figyelnie környezetét. A kívánt eredmény az alábbi
magatartási szabályok következetes betartásával érhető el:
• Állandóan figyeljük környezetünket, különösen lakásunk és munkahelyünk
közelében és állapítsuk meg a változásokat (idegen kocsik, álldogáló szemé-
lyek).
• Mindig olyan helyet válasszunk a megfigyelésre, amely hátunkat védi és
egyúttal lehetőleg nagy megfigyelési és cselekvési teret biztosít. Ez vonat-
kozik elsősorban arra az esetre, amikor a munkahelyen, vendéglátóhelyeken

498
 tartózkodunk, vagy telefonálunk (a telefonfülkében álljunk háttal a készü-
léknek, szemben az ajtóval).
• A szokásoktól eltérően telefonon sohase nevünk vagy telefonszámunk be-
mondásával jelentkezzünk, hanem „igen" vagy „halló" szavakkal. Ezzel
megfosztjuk a hívót attól a lehetőségtől, hogy ily módon azonosítson ben-
nünket. Biztosítsuk, hogy alkalmazottaink is ugyanígy járjanak el.
•Csak akkor nyissuk ki a bejárati ajtót, ha az érkező biztosan nem gyanús.
Ennek megállapítását jelentősen megkönnyítheti az ajtólánc, kaputelefon és
megfelelő külső világítás.
• Személyzetünket (gépkocsivezető, takarítószemélyzet, szakácsnő, kertész)
igen gondosan válasszuk meg. Célszerű a pályázókról előzetesen informáci-
ókat beszerezni.
•Lehetőleg ne legyenek állandó szokásaink. Például ne ugyanazon az útvona-
lon menjünk a munkahelyünkre vagy bevásárolni. Ne csak az útvonalat, ha-
nem az időpontot is gyakran változtassuk. Ne mindig ugyanarra a helyre ül-
jünk, ne mindig ugyanabba az étterembe menjünk stb.
• Ha gépkocsin megyünk, figyeljük meg, követ-e hosszabb időn keresztül egy
kocsi, vagy több napon át ugyanaz a kocsi.
Ha ezeket az alapvető szabályokat betartjuk, biztosan észrevesszük az eset-
leges megfigyelést. De sokkal nagyobb valószínűséggel vesszük észre, ha is-
merjük alapszabályait és módszereit.

Megfigyelés
Két alapformát különböztetünk meg:
- a hely megfigyelését és
- a mozgás megfigyelését.
A kettő közt nincs éles határ. Rendszerint több személyt bíznak meg, hogy
felismerésük nehezebb legyen.

A tartózkodási hely megfigyelése

Célja rendszerint a célszemély tartózkodási helyének, lakásának, munkahelyé-
nek, az általa rendszeresen látogatott helyiségeknek stb. a megfigyelése. Szükség
esetén technikai segédeszközöket (fényképezőgépet, távcsövet) is felhasználnak,
így a megfigyelőhely a célobjektumtól távolabb lehet és nehezebben felfedhető.
Több be- és kijárat esetén rendszerint több megfigyelő személyre van szükség.
Megfigyelőhelynek alkalmas
- a személygépkocsi,
- a teherkocsi,
- a lakókocsi,
- esetleg építkezési felvonulási sátrak,
- kedvező helyen fekvő helyiségek,

499
- bérelt lakások (szobák),
- standok (újságárusító helyek).
A tartózkodási hely megfigyelése kiterjed a belső helyiségekre is (vendég-
lőkre, lakásokra, munkahelyre, áruházakra), különösen akkor, ha a lakás, vagy
a munkahely egyes részleteit kell feltárni.
A tartózkodási hely megfigyelésének ez a módja egyrészt lehetővé teszi a
célszemélynek, hogy a megfigyelést könnyen felismerje, másrészt megnehezí-
ti a megfigyelő munkáját.
A lakás és munkahely felderítésekor a felderítő többnyire álcázza magát,
- iparosként,
- ügynökként,
- valamely szolgáltató vállalat (gáz-, elektromos művek) alkalmazottaként je-
lenik meg.
Ha a megfigyelendő személy vendéglátóhelyekre megy, autóbuszon vagy
vasúton utazik, rendszerint szükség van arra, hogy legalább egy megfigyelő
kövesse. Nem a célszemély közvetlen közelében fog helyet foglalni és az étte-
remben, a rendelést és fizetést úgy fogja intézni, hogy azonnali távozása ne
keltsen feltűnést (nem vitázik a számlán az étteremből való gyors távozáskor).
A megfigyelő többnyire akkor távozik a helyiségből, amíg a célszemély fizet.
Több megfigyelő esetén lehetséges, hogy bizonyos idő elteltével egy második
megfigyelő lép be a helyiségbe és átveszi a megfigyelést. Ilyenkor az első jó-
val a célszemély távozása előtt elhagyja a helyiséget és kint várakozik, míg a
második bizonyos idővel a célszemély távozása után hagyja el az éttermet.
Ugyanez vonatkozik természetesen minden más helyiségre is.

Mozgás megfigyelése
A mozgás megfigyelése nagyobb követelményeket támaszt a megfigyelővel
(megfigyelőkkel) szemben, és e feladatot hosszabb időn keresztül egy személy
aligha tudja eredményesen elvégezni.
E megfigyelést
- gyalogosan, vagy
- járművel hajtják végre.
Igen valószínű a kettő kombinációja. A szükséges kapcsolattartás céljából
gyakran zsebrádiókat használnak.
Gyalog
Nem lehet általánosságban meghatározni, milyen távolságból kell a megfi-
gyelőnek a célszemélyt követnie. Ez mindig a helyi adottságoktól függ, és sű­
rű embertömegben az „igen csekély távolságtól" a kevésbé forgalmas utcákon
a „nagy távolságig" terjed. Ez egyaránt vonatkozik a gyalog és a járművel tör-
ténő megfigyelésre.

500
 Több megfigyelő esetén a megfigyelők lehetőleg elkerülik, hogy egymással
jelek vagy beszéd útján a kapcsolatot felvegyék, mivel ez felkeltheti a célsze-
mély gyanúját. A megfigyelők törekszenek arra, hogy sohase ugyanazt a ma-
gatartást kövessék, mint a célszemély. Ha a célszemély például megáll, a meg-
figyelő továbbmegy, esetleg meg is előzi a célszemélyt, és csak később áll
meg valamilyen ürüggyel. Nincs mód arra, hogy a követési taktika minden
változatáról részletesen szóljunk. A rendszer ismertetése végett azonban be-
mutatjuk, hogyan figyelhet meg két megfigyelő egy személyt. Ha több mint
két megfigyelő áll rendelkezésre, a rendszert természetesen bővíteni lehet.

~ ~sz} - - - - - - - - - - ......,_
-,
L
___ {••.a.. .......... „„ ....•~
L
l
• 1
x„„ ..... „ ... „.„... „„„„„„„„.„„„„„ „." 1
\1~~l'/!
":i
il
!'1
~I
11 !ij
1

sz

Járművel
Itt is érvényes az a megállapítás, hogy csak több gépkocsi alkalmazása ke-
csegtet eredménnyel és igen fontos, hogy kapcsolatban legyenek egymással.
Megfigyelő jármű céljára a nem feltűnő, de nagy teljesítőképességű és mozgé-
kony, könnyen gyorsuló és nagy átlagsebességű személygépkocsik felelnek
meg. A legjobb módszer a soros megfigyelés, amelyet három megfigyelőkocsi
példájával mutatunk be:

501
 LJ
2.
+
1
I
1:4
I 4
I 1
I 1

„1 / t
1
/
„ -------------- „/

\m
''

\_„
1
'
1
1
1
1

'
'1. . _„ ~------

Az alábbi szabályokat alkalmazzák:

- Ha a céljárrnű túlságosan lassan halad, a mögötte haladó megfigyelőkocsi
megelőzi, majd kerülő úton ismét mögéje sorol.
- Ha a céljárrnű hirtelen gyorsabban halad, a közvetlenül mögötte haladó meg-
figyelő jármú addigi sebessége megtartásával lemarad. Helyét a céljármú előtt
haladó megfigyelő jármú, vagy a leghátsó, harmadik megfigyelőkocsi veszi át.
- Ha a céljárrnú megáll, a közvetlenül mögötte haladó megfigyelőkocsi tovább-
megy, az utána következőt rádión értesíti és látótávolságon kívül megáll.
Különös nehézségek merülnek fel a nagyvárosi forgalomban, amikor forgal-
mas kereszteződéseknél és közlekedési lámpáknál be kell sorolni, mivel a köz-
lekedési szabályokkal ellentétes magatartás (például erőszakos sávváltás, ke-
reszteződésben való áthaladás piros lámpánál) a megfigyelést könnyen felis-
merhetővé tenné. Ezért a „leszakadt", vagy „elveszett" megfigyelőkocsikat rá-
dión újból a megfigyelőhelyre irányítják.
Az itt bemutatott hivatásos megfigyelési módszerek és rendszerek magas
szintű kiképzést és felszerelést követelnek. Mégis van lehetőség felismerésük-
re. Könnyebb felismerni a megfigyelés egyszerűbb formáit (az egy személy ál-
tal történő megfigyelést, a képzetlen megfigyelőt).

502
 Különösen az alábbiakra ügyeljünk:
Vendéglátóhelyen
- Ki lép be utánunk (az első 5-10 percben).
- Hol ül le (könnyen megfigyelhet-e bennünket onnan).
- Mit rendel (apróságot, hideg italt).
- Azonnal fizet-e.
- Előttünk hagyja-e el a helyiséget.
- Egy másik személy megérkezésekor még előttünk elhagyja-e a helyiséget.
Ez megfelelő formában vonatkozik a színházra, múzeumra, de autóbuszra,
vonatra is.
Utcán
- Feltűnik-e egy, (vagy több) olyan személy, akiknek látszólag ugyanaz az út-
ja, mint nekünk? (Ez az utca szemközti oldalára is érvényes.)
- E személy rövid előzés után is általában mögöttünk halad?
- Követ-e bennünket e személy akkor is, ha útkereszteződésen megyünk át,
visszafordulunk, vagy bemegyünk egy üzletbe?
- Megkísérli-e valaki, hogy jelekkel vagy másként kapcsolatot teremtsen egy
másik személlyel?
Gépkocsiban
- Feltűnik-e nekünk egy kocsi, amely nem feltűnő, nagy teljesítőképességű, és
hosszabb ideje mögöttünk (vagy előttünk) halad (nem feltétlenül közvetlen
előttünk vagy mögöttünk)?
- Újból és ismételten felbukkan-e ez a kocsi mögöttünk (vagy előttünk), miu-
tán egy időre eltűnt?
- Ugyanazt a távolságot tartja-e be a kocsi, vagy a forgalom szerint változtatja?
- Követ-e bennünket e kocsi akkor is, ha sávot vagy irányt változtatunk?
A munkahely vagy lakás környékén
- Parkol-e a közvetlen közelben (látótávolságban) ismeretlen kocsi, amelyben
valaki ül?
- Felállítanak-e szomszédságunkban kis építési munkahelyet?
-Tartózkodnak-e a környéken ismeretlen személyek (újságárusok, kéregetők,
útépítők vagy más munkások)?
- Megnyitnak-e új árusító bódékat (például újságárusító helyet)?
- Bérbe adtak-e környékünkön szobákat, vagy lakásokat (amelyekből megfi-
gyelhető a lakásunk, vagy munkahelyünk)
- Jönnek-e lakásunkra, vagy munkahelyünkre be nem jelentett iparosok, ügy-
nökök, megbízottak (gáz, villany, víz)?
Telefonon
- Előfordulnak-e többször olyan telefonhívások, amelyeknél a hívó fél nem
szólal meg, vagy „téves kapcsolásra" hivatkozik?

503
- Előfordulnak-e olyan telefonhívások cégek, hivatalok részéről, amelyeket
nem tudunk megmagyarázni?
Ha arra gyanakszunk, hogy megfigyelnek bennünket, de bizonyosságot kí-
vánunk szerezni, illetve a megfigyelőt lehetőség szerint le akarjuk rázni, az
alábbi módszereket lehet alkalmazni:
Gyalog
• Erősen, de feltűnés nélkül figyeljük meg a gyanús személyt. Erre különösen
alkalmasak a kirakatüvegek, tükrök stb.
• Gyakran és meglepetésszerűen váltsunk tempót és irányt (forduljunk meg,
forduljunk be).
• Használjuk ki az átjárókat vagy a nagy forgalmú, több kijárattal rendelkező
üzleteket (nagyáruházak).
• Az útkereszteződésen csak a zöld lámpa legutolsó pillanatában menjünk át.
• Használjunk közúti járműveket, és gyakran váltogassuk őket.
Mindezzel olyannyira megnehezítjük a megfigyelő feladatát, hogy vagy fel-
ismerjük feltűnő viselkedése folytán, vagy szem elől téveszt bennünket.
Gépkocsival
• A kereszteződéseken csak a zöld lámpa utolsó pillanatában haladjunk át.
• Meglepetésszerűen változtassunk menetsebességet (például egy ideig vezes-
sünk igen lassan, majd gyorsabban).
• Autópályán: álljunk meg egy parkolóhelyen és jegyezzük fel az elhaladó és
a parkolóhelyen már parkoló és a parkolóhelyre esetleg behajtó gépkocsik
rendszámát. Ezt háromszor ismételjük meg, és hasonlítsuk össze a feljegy-
zett rendszámokat.
Ha biztosak vagyunk abban, hogy megfigyelnek bennünket, akkor már az el-
ső gyanúnál, de legkésőbb most feltétlenül értesítsük a rendőrséget. Annak ér-
dekében, hogy pontos adatok megadásával segítsük a rendőrségi intézkedések
sikerét, vagy legalábbis növeljük azok esélyeit, a személyek és gépkocsik aláb-
bi ismérveit szükséges megjegyezni:

Személyek Ismérvek
nem férfi, nő, nem állapítható meg (például álarc)
nemzetiség amennyiben felismerhető
termet becslés alapján
súly becslés alapján
testalkat nyúlánk, izmos, kövér, egyenes tartású, hajlott
bőr szín, ráncos, feszes, pattanásos, zsíros

504
Személyek Ismérvek
haj szín, hossz, vágás, sima vagy göndör, korpás
szemek szín, forma (kerek, keskeny), fekvés
(egymástól távol, közel), nem egyforma szemek
fül nagyság, forma, fejhez simuló, elálló
orr nagyság, forma, egyenes, ferde
arcforma ovális, kerek, szögletes, keskeny, széles, lapos, erősen

tagolt (áll, homlok, orcák)

szakáll szín, forma, hossz, ápolt, ápolatlan
szemüveg üvegek és keret színe, üvegek és keret formája
sebhelyek nagyság, forma, szín, mely testrészen
egyéb például köröm hiánya egyik ujjon, ujj egy ízének hiánya
ismertetőjelek kék foltok, duzzadások

Ruházat Ismertetőjelek

kalap, sapka szín, forma, díszítés, anyag

kabát fajta (téli-, eső-, átmeneti kabát), szabás, szín,

anyag, hossz, öv

zsebek, kesztyű szín, anyag, forma, díszítés, fajta (nyári, téli)

cipó szín, forma, anyag, díszítés: a talp színe, formája

és anyaga, különös ismertetőjelek (foltok, szakadások)

zokni szín, minta, esetleg hossz

nadrág, szoknya szín, szabás, anyag, méret, zsebek formája és száma,

öv (anyag, szín, csat)

felsőruha pulóver, kiskabát, anorák: szabás, anyag, záródás

(gombok, zipzár), zsebek, szín

ruha szabás, hossz, méret, anyag, szín, záródás

öltöny szabás, méret, anyag, szín, két- vagy háromrészes

ing, blúz forma, anyag, szín, mintázat, záródás, rövid

vagy hosszú ujjú

505
 Ruházat Ismertetőjelek

nyakkendő anyag, szín, mintázat, csomó

egyéb
ruhadarabok kezeslábas, köpeny, esőkabát vagy sportöltözék
ékszer fajta (gyűrűk, karkötők, nyakláncok, brossok)
anyag, forma, esetleges vésetek
egyéb kézitáska, vállra akasztható táska, esernyő, sétabot,
kiegészítők kendó, díszzsebkendó, jelvény

Jármű Ismertetőjelek

típus személygk., tehergk., motorkerékpár, autóbusz

rendszám rendszám vagy legalább annak egy része,
nemzetközi rendszám (szín)
márka ha lehetséges, közelebbi megjelölés (például
Volkswagen Golf GTi 16V)
modell kupé, kabriolet, kétajtós, négyajtós, ötajtós
szín metál, diamant, fényes, tompa színű, több színű,
ablak üveg színe
utas nem, szám, magatartás
egyebek díszítések, függöny, szélesebb sárvédő, több fényszóró,
fehér abroncsok, keréken dísztárcsák, baleseti és egyéb
sérülések, öntapadós címke
Legkésőbb ekkor kell megtennünk a további megelőző intézkedéseket. A tette-
sek gyakran csak a megfigyelés alatt döntik el, hogy a rendelkezésükre álló eszkö-
zökkel a túszszedés egyáltalában megvalósítható-e és hogy mely családtagot ejt-
sék túszul. Minden megelőző intézkedés olyan jelentősen növeli a cselekmény
végrehajtásához szükséges emberi és anyagi ráfordítást és a tettesek kockázatát,
hogy a megelőző intézkedések miatt esetleg lemondanak terveikről. Így a már em-
lített magatartási szabályok betartásán felül az alábbi intézkedéseket kell tenni:
• Amennyiben ez még nem történt meg, a lakást tegyük betörésbiztossá (lásd
A tulajdon védelme című fejezetet).
• Életmódunkban alkalmazkodjunk a helyzethez.
• Ápoljuk a szomszédokkal való kapcsolatot és érdeklődjünk náluk, nem tűnt-e
fel nekik valami.

506
•Amennyire csak lehetséges, korlátozzuk a nyilvános szereplést (sajtó, rádió,
televízió).
•Különös gonddal válasszuk ki a saját házunkban, lakásunkon rendezett foga-
dások résztvevőit.
•Ne kövessük eddigi szokásainkat, szokott programjainkat (szokott étterem,
egyesületi helyiség látogatása, kocogás szokásos útvonala, egyéb útvonalak,
időpontok).
•Szerezzünk be fegyvertartási engedélyt és fegyvert. Ennek azonban csak ak-
kor van értelme, ha a fegyverhasználatra ki vagyunk képezve, és állandó
gyakorlatunk van.
• Lehetőleg ne menjünk egyedül az utcára.
• Kérjük saját telefonunk megfigyelését és kapcsoljunk hozzá magnetofont.
A háztartási alkalmazottaknak az alábbi utasításokat kell adni:
• Senkinek nem adhatnak felvilágosítást a házban lakókról, az erre irányuló
kísérleteket a munkaadónak azonnal jelenteniük kell.
• A ház kulcsait nem szabad a házból kivinni.
• A személyzet adott esetben tudja kezelni a riasztóberendezést.
• Biztosítani kell, hogy amennyiben a telefon nem működik, a személyzet a
szomszédból, vagy a legközelebbi nyilvános telefonállomásról a rendőrsé­
get felhívhassa (közölni a rendőrségi segélykérőhely telefonszámát, a legkö-
zelebbi telefonállomás helyét; megbeszélni a szomszéddal).
• A személyzet a bejárati ajtót csak akkor nyithatja ki, ha kétséget kizáróan
azonosította a látogatót.
• Kétség esetén azonnal fel kell hívni a látogató által megadott címet (hatósá-
got, szállító céget, üzletet), és kémi kell, hogy közöljék a megbízott sze-
mélyleírását.
• A háztartási alkalmazottaknak esetleg legyen fegyvertartási engedélyük és
fegyverük (lásd fent).
További megállapodások a hozzátartozókkal és a legközelebbi munkatársakkal.
• Túszszedés esetén a hozzátartozók azonnal értesítsék a rendőrséget, és fo-
lyamatosan működjenek együtt vele.
• Telefonbeszélgetések céljára jelszavakban kell megállapodni (lásd a Kap-
csolatfelvétel című fejezetet).
• A túszszedőktől származó írásokat lehetőleg senki ne érintse közvetlenül
(csipesz, kesztyű, boríték).
• A túszszedőkkel való érintkezés esetén velük is jeligében kell megállapodni,
hogy megkülönböztethetők legyenek a csalóktól.
Gyermekek védelme
•A gyermekeket gépkocsival kell az iskolába (óvodába) vinni és onnan el-
hozni. Amennyiben ez nem lehetséges, a szomszédokkal együtt kell meg-
szervezni a gyermekek szállítását bizalmi személy felügyelete mellett.

507
• Szükséges, hogy a gyermekért felelős személyt az iskolában személyesen is-
merjék.
• Állapodjunk meg az iskolával: amennyiben telefonon kérik, hogy a gyerme-
ket az iskolából (óvodából) korábban engedjék el, egy bizonyos telefonszá-
mot vissza kell hívniuk és a gyermek születési idejéről, testvérei nevéről,
barátairól, szomszédairól, bizonyos tantárgyak tanárairól és osztályzatokról
feltett kérdések alapján egyértelműen tisztázniuk kell a hívó személy sze-
mélyazonosságát. Kétség esetén a gyermeket ne engedjék el!
• A gyermekek ne menjenek el idegenekkel, ne üljenek be idegenek gépkocsi-
jába, és ne tartózkodjanak elhagyatott helyeken.
•Veszély esetén hangosan kiáltozzanak és lehetőleg csatlakozzanak nagyobb
embercsoporthoz.
•Tízéves koruktól kezdve a gyermekeket a fennálló veszélyről tájékoztatni le-
het.
A munkahelyen
•Ne érkezzünk elsőként munkahelyünkre, és ezt ne hagyjuk el utolsóként.
• Gépkocsinkat ne áttekinthetetlen föld alatti garázsban, hanem forgalmas be-
járatnál állítsuk le.
• Kapcsoljuk be a riasztóberendezést és biztosítsuk, hogy bejelentetlenül sen-
ki ne jöhessen be munkahelyünkre.
• Tegyünk megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy minden látogatót
feljegyezzenek és belépőcédulával lássanak el. Ez lehetőséget ad a látogató
aláírásának rögzítésére is.
• Szereljünk fel automatikusan záró ajtókat, vagy készítsünk elő magunknak
menekülési utat.
• Szobánk és titkárságunk közt szereljünk fel kétirányú telefon- vagy televízi-
óberendezést.
•Állapodjunk meg munkatársainkkal veszély esetén használandó jelszavak-
ban (lásd a Kapcsolatfelvétel című fejezetet).
• Gondoskodjunk arról, hogy tartózkodási helyünk és programunk valamelyik
munkatársunk előtt mindig ismert legyen.
• Személyes munkahelyünket úgy rendezzük be, hogy kívülről ne lehessen
belátni.
• Legyünk óvatosak, ha telefonon valamilyen ürüggyel (baleset, megbetege-
dés, megbeszélés) bizonyos meghatározott helyre hívnak bennünket; ilyen-
kor visszahívással ellenőrizzük a közlést.
• A felvilágosításadás terén a munkatársak tartsák magukat ugyanazokhoz a
szabályokhoz, amelyeket a háztartási alkalmazottakkal kapcsolatban leír-
tunk.

508
A gépkocsin való közlekedés során (különösen a lakás és a munkahely kö-
zött)
• Használjunk feltűnést nem keltő kocsi!, időnként cseréljünk kocsit.
• Menet közben legyenek csukva az ablakok és lezárva az ajtók (még akkor is,
ha ez ellenkezik az általános elvekkel).
• Szereltessünk fel golyóbiztos ablakokat, és lehetőleg legalább a kocsi ajtóit
erősítsük meg páncéllal.
• Ha egy kocsi követ bennünket és nem sikerül lerázni, álljunk meg a legköze-
lebbi rendőrőrs előtt anélkül, hogy kiszállnánk, dudáljunk, kapcsoljuk be a
figyelmeztető villogó jelzést és a riasztóberendezést (ezt megfelelően át kell
alakíttatni).
• Amikor elindulunk, elindulásunkat telefonon jelezzük úticélunkn:ak (lakás,
munkahely).
• Szereltessünk fel gépkocsinkban megfelelő berendezéseket, hogy kiszállás
nélkül kinyithassuk és becsukhassuk a garázsajtót vagy a bejárati kaput és
ki- és bekapcsolhassuk a villanyt.
•Gondoskodjunk arról, hogy ki- és beszállás előtt figyeljék a környéket és
gyanús személyek vagy járművek észlelése esetén ezt előre megállapodott
jelekkel idejében tudomásunkra hozzák. Ebben az esetben azonnal értesíte-
nünk kell a rendőrséget.
• Gépkocsinkat mindig zárható garázsban helyezzük el. Amennyiben ez nem
lehetséges, csak jól megvilágított, lehetőség szerint őrzött parkolóhelyet ve-
gyünk igénybe.
• A kocsit mindig zárjuk be, és kapcsoljuk be a riasztóberendezést.
•Ha mód van rá, ne álljunk meg út közben. Ha kísérlet történik, hogy meg-
állásra kényszerítsenek bennünket, alkalmazzuk a megfelelő módszereket.
•Ha megállítanak bennünket, ne szálljunk ki. Zárjuk be a kocsi ajtóit, hagyjuk
járni a motort, kapcsoljunk első sebességbe és nyomjuk be a kuplungot.
Szükség esetén nyissuk ki résnyire az ablakot, hogy az illetővel érintkezni
tudjunk.

Magatartás túszszedés esetén

A túszszedés részletei annyira különbözhetnek egymástól, hogy általáno-
san érvényes leírása nem lehetséges. Ez vonatkozik további lefolyására is,
vagyis a túszok elszállítására, fogva tartására és a cselekmény befejeződé­
sére.
Így például nem hasonlítható össze egy bankrabláshoz kapcsolódó túszsze-
dés napokig tartó ostrommal - amelynek során a bankrablók a túszokat védő­
pajzsként használják fel - egy célirányos, politikai indokú túszszedéssel, ami-

509
kor a cél a túszok politikai foglyokkal való kicserélése. A különbségek azon-
ban nem, vagy csak kismértékben érintik
- a túszszedés alatt,
- a szállítás folyamán,
- a fogság alatt,
- a kiszabadulás után
tanúsítandó magatartásukat és a teendő intézkedéseket.

Túszszedés alatt
Kellő előkészítés mellett és a túsz ellenintézkedései hiányában vagy nem ki-
elégítő ellenintézkedései esetén e szakasz rendszerint igen gyorsan lezajlik.
Teendők:
• Őrizzük meg nyugalmunkat, és igyekezzünk a helyzetet világosan átgondol-
ni. A pánik és az ebből következő rövidzárlati cselekvések végzetesek lehet-
nek számunkra, a sokk hatására bekövetkező cselekvőképtelenség megfoszt-
hat bennünket az első és talán egyetlen menekülési lehetőségünktől.
• Tanúsítsunk ellenállást, de csakis abban az esetben, ha az eredmény biztos-
nak vagy legalábbis majdnem biztosnak tűnik. A túszszedő akaratának való
kiszolgáltatottság indokolja az önvédelmet vagy a menekülést, ha erre jó al-
kalom kínálkozik. Esélyeink lényegesen jobbak, ha rendelkezünk fegyver-
rel, de fegyvertelenül is vannak esélyeink. Minél közelebb kell jönnie hoz-
zánk a túszszedőnek, annál könnyebb a dolgunk (lásd az Önvédelem című
fejezetet). Gondoljunk arra, hogy még egy higgadtan kalkuláló túszszedő
szemében is túlságosan nagy kockázatot jelent az élő tanú, különösen a kitű­
zött cél elérése után. E veszély erősen emocionális, vagy nem normális tet-
tes szemében még nagyobbnak tűnik.
• Ha ellenállásra nincs lehetőség, ne provokáljuk a túszszedőt. Kövessük utasí-
tásait, de próbáljunk időt nyerni. Lehetőség szerint tanúsítsunk ügyetlen ma-
gatartást és legyünk lassúak. Minden így nyert másodperc esélyt jelenthet.

Szállítás alatt
E szakaszban az alábbi megfigyelések lehetnek különösen fontosak:
• Jegyezzük meg a használt jármű lehetőleg minél több részletét.
• Jegyezzük meg a nem feltűnő jeleket (például kis karcolás a lakkfestéken, kis
szakadás az ülés párnázatán, kis folt az ajtó borításán) és azok pontos helyét
a járművön, vagy helyezzünk el mi magunk ilyen jelzéseket (körömmel, gyű­
rűvel, órával), hogy később a járművet egyértelműen azonosítani lehessen.
• Próbáljuk meg pontosan meghatározni a menetidőt (óra, akár a járműben le-
vő, vagy a túszszedő által viselt óra segítségével) és a sebességet (a sebes-
ségmérő segítségével, vagy a gyorsulás, féktávolság és a kanyarokban fellé-
pő erő becslése útján).

510
Fegyver revolver, pisztoly, géppisztoly, kézigránát, kés, lehetőség
szerint típus és kaliber
viselési mód nyíltan, rejtve; övön (elöl, oldalt, hátul, jobboldalt,
baloldalt), válltáskában
hogy bánik
gyakorlottan, nem gyakorlottan, ritkán, gyakran használja
a fegyverrel
lőszer mennyiség, fajta, csomagolása (nem csomagolt,
tölténytárban, vagy gyorstöltőben)
egyebek robbantóanyag, gyújtó, robbantógyutacs, gyújtózsinór,
előkészített robbanótöltetek

Egyéb
ismertetőjelek

nyelv magyar, tájszólás, tört magyar, idegen nyelv (melyik)

kifejezésmód ügyes, gyámoltalan, dadogó, tétova, primitív

modor udvarias, udvariatlan, durva, cinikus, rosszindulatú,

barátságos, ügyetlen

név keresztnév, gúnynév, vezetéknév, felvett név

szokások jobbkezes vagy balkezes, dohányzó (cigaretta, szivar,

pipa, márka), rágógumit rág, ideges szokások (rángás,
bizonyos mozdulatok, pislogás, köhécselés,
torokköszörülés, fütyülés)

beszélgetés különösen személyekkel, szándékokkal, helyiségekkel,

tárgya útvonalakkal, helyekkel, időpontokkal, járművekkel
kapcsolatos

egyebek szokatlan tartás, vagy járás (sántítás, felhúzott vállak),

beszédhiba, nagyothallás, farkasvakság, színvakság,
mozgáskorlátozottság, szellemi fogyatékosság

511
• Igyekezzünk megjegyezni az útvonalat. Ha nem látunk ki a kocsiból, ez csak
igen rövid ideig lehetséges. Segítségül szolgálhatnak tipikus zajok (kikötő,
repülőtér), szagok (tenger, ipari létesítmények füstje) és a nap hősugárzása
(minden irányváltozásnál változik; lásd a Tájékozódás című fejezetet).

A fogva tartás
helye
jellege egyedülálló ház, lakás, környezet (beépített terület,
be nem épített terep)
nagyság emeletek száma, pince; helyiségek száma, fekvésük,
folyosók, erkélyek, galériák
belső padló (beton, fa, csempe, szőnyeg), falak (tapéta,
berendezés mázolás, tégla, gipsz, beton), világítás, bútorok,
jellege függönyök, fűtés
áram- és víz- és villanyvezetékek falba süllyesztve, vagy falon
vízszolgáltatás kívül, csatlakozók, kapcsolók, dugaszolóaljzatok száma
és elhelyezése
ajtók és ablakok ajtók és ablakok anyaga, szilárdsága, záraik és zsanérjaik,
az ablakból való kilátás, ablakok előtti rácsozat,
hangszigetelés, egyszerű vagy többszörös beüvegezés

Tartózkodási hely
zajok harangok, szirénák, utcai zaj, repülőgépek, gépkocsisziréna
hangjai (pontos időt megjegyezni); rádió- vagy egyéb
zene, hangszóró, emberi hangok, léptek, telefoncsengetés,
kutyaugatás vagy egyéb állathangok, patak csörgedezése,
víz csobogása
szagok kipufogógáz, ipari szennygáz; trágyaszag, szennyvíz,
rothadás szaga, ételszag, virágillat vagy egyéb tipikus szag
ellátás milyen ételeket adtak, milyen formában, milyen
állapotban, milyen gyakran, mennyit, változatos vagy
egyhangú ételeket; italok mennyisége és fajtái
higiénia hányszor lehetett mosakodni, hol, milyen módon, hideg
vagy meleg vízzel, egyéb higiéniai lehetőségek
(borotválkozás, fogmosás, WC)

512
A fogva tartás ideje alatt
A legtöbb esetben ez a leghosszabb ideig tartó szakasz. A túszok legfonto-
sabb teendői:
• Amilyen pontosan csak lehetséges, jegyezzünk meg minél több részletet a fog-
va tartás helyével és ottani tartózkodásunkkal kapcsolatban.
• Helyezzünk el a fogva tartás helyén nem feltűnő jeleket, vagy figyeljünk
meg már ott levő jeleket, megjegyezve pontos helyüket, hogy a helyiséget
később kétséget kizáróan felismerhessük.
• Törekedjünk arra, hogy a túszszedők utasításainak a lehető legvontatottabb
formában tegyünk eleget.
• Beszélgessünk sokat és hosszan őrzőinkkel. Olyan adatokat tudhatunk meg,
amelyek a menekülés szempontjából számunkra fontosak, sőt döntő jelentő­
ségűek lehetnek, vagy amelyek megkönnyítik, hogy később a tettesek nyo-
mára lehessen akadni. Ne provokáljuk őrzőinket.
• Mivel nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár a legkisebb esélyt is ki-
engedjük kezünkből, tegyünk úgy, mintha a bekövetkezett eseményekre
nem készültünk volna fel, bizonytalanok lennénk, és hozzátartozóink lehet-
séges reagálását sem ismernénk.
• Ha a fogva tartás hosszabb ideig tart, mindenképpen próbáljuk meg meg-
őrizni fizikai teljesítőképességünket. E célra igen alkalmas a torna, ha erre
nincs mód, végezzünk izometrikus izomgyakorlatokat.
•Ne adjuk fel soha a menekülés reményét, céltudatosan törekedjünk a mene-
külésre, de ne bocsátkozzunk bele tervszerűtlen, spontán akciókba, a siker
kilátása ilyen esetekben minimális.
Ahhoz, hogy az esetleges menekülést megtervezzük és előkészítsük, többek
között az alábbi adatok ismeretére van szükség:
- A túszszedők közül hányat ismerünk (egyeseket talán csak hallottunk, vagy
létezésükre beszélgetésekből következtetünk)?
- Rendelkeznek-e fegyverekkel, hogyan viselkednek?
- Van-e bizonyos rendszer a nap lefolyásában (étkezési idő, tisztálkodás, WC-
re járás, őrök leváltása, kikérdezés)?
- Milyen a kifelé vezető út? (A helyiségek és folyosók fekvése, emelet; eze-
ket igyekezzünk felderíteni épületen belüli helyváltoztatás, beszélgetés
vagy telefonbeszélgetésekből levont következtetések, akusztikai észlelések
során.)
- Milyen környezetben fekszik az őrzési hely (erdő, szabadon fekvő épület,
város, part).
- Lehetséges-e valamelyik túszszedőt esetleg megvesztegetni, elbizonytalaní-
tani, vagy figyelmét elterelni?
- Melyikük lenne esetleg könnyen kiiktatható?

513
 Mivel sokféle lehetőség adódhat, ezek az alapkérdések megfelelően kiegé-
szítendők. A kérdésekre adott válaszok alapján elkészíthető az esetleges mene-
külés terve. Azonban minden esetben világosan és egyértelműen kell tisztázni
az alábbiakat:
- Milyen alkalommal mely túszszedőt milyen módszerrel tesszük ártalmatlan-
ná (ha erre egyáltalán szükség van):
- Milyen útvonalon hagyjuk el a fogva tartás helyét?
- Hol, mikor és milyen akadályok merülnek fel, és mit teszünk ellenük?
- Milyen útvonalon (vagy mely irányban) és milyen eszközökkel (gyalog, gép-
kocsin, csónakon, úszva) kívánjuk elérni legközelebbi célunkat (a rendőrsé­
get, telefont, lakásunkat)?
Gondolatban többször fussuk át a menekülés tervezett lefolyását, figyelembe vé-
ve az előre nem látható zavaró körülményeket is. Ismételgessük addig, míg bizto-
sak nem vagyunk abban, hogy teljes mértékben magunkévá tettük és felkészültünk
különböző zavaró körülményekre is. Reálisan értékeljük a helyzetet és ne csábít-
sanak el bennünket kiszámíthatatlan kockázatot jelentő vágyálmok. Az ilyen kri-
tériumok alapján megtervezett menekülési kísérletnek vannak a legjobb esélyei.

A túszszedés befejezése után

• Ha a rendőrség szabadított ki bennünket, fontos, hogy mielőbb és önként kö-
zöljük megfigyeléseinket, hogy az esetleg menekülő túszszedőket lehetőleg
gyorsan elfoghassák.
• Ha magunk el tudunk menekülni, amilyen gyorsan csak lehet, értesítsük a
rendőrséget és adjunk számára kimerítő tájékoztatást.
• Ha a túszszedők engedtek bennünket szabadon, először bizonyára hozzátar-
tozóinkat fogjuk értesíteni. Azonban még ebben az esetben is mielőbb lép-
jünk kapcsolatba a rendőrséggel, hogy információinkkal minél hamarabb le-
hetővé tegyük az eredményes nyomozást.
• Semmi esetre se adjunk addig felvilágosításokat a tömegtájékoztatási eszkö-
zöknek, mielőtt ebben meg nem állapodtunk a rendőrséggel. Elhamarkodott
és taktikailag nem kívánatos felvilágosításokkal a rendőrség munkáját lé-
nyegesen megnehezíthetjük, sőt annak sikerét is kérdésessé tehetjük. Ez ter-
mészetesen vonatkozik hozzátartozóinkra és munkatársainkra is.
• A rendőrséggel történt megállapodás után a felvilágosítást adók mindegyike
(mi magunk, hozzátartozóink és munkatársaink) még erőteljes faggatózás
esetén is szigorúan tartsa magát a megállapodáshoz.

514
 TŰZ
Általános tudnivalók
Az égés vegyi szempontból nézve oxidáció
, vagyis oxidáló anyag oxigént
vesz fel és oxid keletkezik. Oxidáció hőha
tás nélkül is kele tkez het, péld
rozsdásodásnál [„hideg (lassú) oxidáció"]. ául a
A gyors oxidáció azonban rendsze-
rint hőhatásra jön létre [„forró (gyors) oxid
áció"], ilyen esetben külső, látható
jelenségként tűz is keletkezhet.

Az égési folyamat
A gyertya lángját véve példának, három
zónát különböztetünk meg:
Gázzóna (sötét)
A kanóc által megolvadt viasz gázzá alak
ul át, amely azonban oxigénhiány
miatt nem ég el.

Izzó zóna (világos, sárgásan sugárzó)

A gőz az égés magas hőmérsékleténél hidro
génné és szénné esik szét. Az izzás
a leváló szilárd szénből ered (korom). Oxigén
hiányában égésre még ekkor sem ke-
rül sor.

Égési zóna (kékes)

Az izzó zónát körülveszi az égési zóna,
egy véko ny kék lángsáv, amelybe
oxigén hatol be, és ahol a tulajdonképpe
ni égés és a hő létrejön. A gázo k te-
hát csak a láng vékony külső burkolatá
n égnek. Csak itt kele tkez ik mag as
hőmérséklet (gyu falán g kb. 700-
800 °C, mec hani kaila g előállított szik
1100 °C). ra

Az égés feltételei
Az égés feltételei: gyúlékony anyag és oxig
én (kellő arányában) olyan ma-
gas fokú lehet, hogy egyrészt megakadályo
zza a tűzfészek megközelítését ol-
tás céljából, másrészt a hősugárzás lángra
lobbanthatja a szomszédos objektu-
mot. Az égési gázok (oxidok) különösen
égő műanyagok eseté ben mérg
ező és
fojtó hatásúak lehetnek (mint például az égés
nél mindig keletkező szén-mono-
xid). A füst fokozza az égési termékek fojtó
hatását.

515
 ELLÁTÁS
.......
....
GYÚLÉKONY ANYAGGAL
OXIGÉNNEL
HŐVEL
...... .....
ÉGÉSI HŐFOK ÉGÉS

t 1 HŐ
~1 FÉNY

l""~I FÜST
KÖRNYEZETBE
JUTÓ ~J OXIDOK\
ANYAGOK

Gyúlékony anyagok
A gyúlékony szilárd anyagok vagy izzanak, parázzsal égnek (például a
szén), vagy elolvadnak (folyékonnyá válnak) és e folyadékok elpárolognak.
Ezek a termékek (a gázok) azután lánggal égnek. A folyadékok csak gázzá vál-
tozásuk után égnek lánggal.

gázok

folyadékok

szilárd anyagok

516
 A tűzoltás szempontjából gyúlékonyság szerint megkülönböztetünk

1 NEM ÉGHETŐ ANYA?OKA~ GVÚLÉKONY ANYAGOKAT

kő,
...„„„„........„„„„....
üveg stb .

NEHEZEN ÉGŐ NORMÁLISAN ÉGŐ KÖNNYEN ÉGŐ

ANYGOKAT ANYGOKAT ANYGOKAT

Külső gyújtóforrásra Meggyújtás után további Meggyújtás után élénk

fellángolnak és annak hőellátás nélkül is tűzzel tovább égnek
eltávolításakor rövid idő tovább égnek (ja) (szalma, tető/edő le-
alatt kialszanak (heraklit) mez, PVC, bitumen)

Fentiek alapján az anyagokat bizonyos tűzosztályokba lehet besorolni. Az

egyes osztályokba sorolt anyagok az égés folyamán különbözőképpen visel-
kednek és így oltásuk különböző módszereket igényel.
A osztály
Gyúlékony szilárd anyagok, amelyek normál körülmények között parázs- és
lángképződés mellett égnek el. Ilyen anyagok mindenütt találhatók. A leggyak-
rabban előforduló anyag a fa. De a szén, koksz, tőzeg, továbbá a papír, széna,
szalma és különböző műanyagok is ide tartoznak.
B osztály
Gyúlékony folyadékok és olvadó anyagok, mint:
- tüzelőanyagok: benzin, benzol, dízelolaj, petróleum;
- oldószerek: éter, aceton, spiritusz:
- mázolóanyagok: festék, lakk, kence, gyanta, kátrány;
- élelmiszerek: olaj és zsiradékok, szeszes italok.
Gyúlékony folyadékok és olvadó anyagok sohasem e formájukban égnek,
hanem előbb gázokká alakulnak (bizonyos hőmérsékletnél) és csak azután ég-
nek.
e osztály
Gyúlékony gázok: idetartozik a metán, propán, bután, hidrogén, acetilén,
városi gáz stb.
D osztály
Gyúlékony fémek: könnyűfémek, mint a nátrium, kálium, alumínium, mag-
nézium és ezek ötvözetei.

Hőhatás
A hő az anyagokra fizikai hatást gyakorol; e hatást figyelembe kell venni,
hogy az általa okozott veszélyeket időben leküzdhessük.

517
 ~
1
l
Anyagok tágulása l
Ha vasgerendát 700 °C-ra hevítenek fel, 1%-kal tágul, egy 10 m hosszú ge-
renda tehát 10 cm-rel hosszabbodik meg (vasúti síneknél sokkal kisebb tágulá-
1l
sok is kisiklást okozhatnak). A víz 100 °C-ra való felmelegítésénél 4,3 %-kal, a
gáz 273 °C- hőmérséklet-emelkedésnél kétszeresére, 546 °C-nál háromszorosá-
1
ra tágul.
Halmazállapot-változás
Szilárd anyagok a felmelegítés hatására rendszerint folyékony halmazálla-
potúvá, majd légneművé válnak. Ennek során bizonyos hőmennyiséget hasz-
nálnak fel, illetve vonnak el a környezettől.
Szilárdság megváltozása
A nyomó- és szakítószilárdság, valamint a rugalmasság a hő hatására megváltozik.
500 °C-nál a vas teherbíró képessége az eredetinek már csak fele, 600 °C-
nál már csak egyharmada.

Hőátadás
A tűz továbbterjedésének nagy veszélye a hőátadásban rejlik, mivel a környezet
gyulladási hőmérsékletre melegszik fel. A hőátadás az alábbi formákban történhet:
Hővezetés
A különböző anyagok hővezető képessége különböző. A különösen rossz hő­
vezetőanyagokat a meleg elleni védekezésre használják.
Hőátvitel
Szilárd test érintkezése által hőt visz át a vele érintkező testnek (például vasaló).
Hősugárzás
A hősugárzás a legalattomosabb tűzokozó. A hősugárzás keresztülhatol még a
légüres téren is, a szél téríti más irányba, és nem is csökkenti. A hősugárzás függ
- az égési hőmérséklettől és
- az égés sebességétől.
Fát még 30 m távolság esetén is meggyújthat. A hősugárzás intenzitása nem lineá-
risan növekszik, hanem a hőforrás hőmérséklet-növekedésének negyedik hatványával.
Ha a 900 °C-os hőmérséklet 1100 °C-ra emelkedik, a hősugárzás megkétszereződik.
Hőáramlás
A hőáramlás során a felmelegedett folyadék- vagy gázrészecskék elmozdul-
nak a tűz színhelyétől, és a bennük levő energiával tárgyakat gyújthatnak meg.

Oxigén
Kellő meleg esetén az oxigén lehetővé teszi az égést. Az égéssebességet az
alábbi tényezőkbefolyásolják:

Levegő
Minél több levegőt kap a tűz, annál élénkebben ég. Ha elzárják a levegőtől,

518
kialszik. Ekkor fokozott mértékben keletkezhetnek mérgező gázok. Amennyi-
ben az ablakokat vagy ajtókat kinyitják és hirtelen oxigén áramlik be, az el
nem égett forró gázok robbanhatnak és az egész helyiséget felgyújthatják.

Oxigénkoncentráció
A környezeti levegő kb. 21 % oxigént tartalmaz. Az oxigénkoncentrációnak
már néhány százalékkal való csökkentése is erősen gátolja az égést. Ha a leve-
gőben 17 %-nál kevesebb az oxigéntartalom, a fáklya elalszik.

Felszín
Annál gyorsabban ég az anyag, minél nagyobb az oxigénnel érintkező felület.

A tűzoltás módszerei
Az oltás az égést megszakítja az égés feltételei - a gyúlékony anyag, az oxi-
gén és a meleg - valamelyikének kiiktatásával. A gyakorlatban két oltási eljá-
rás jöhet számításba:
- oxigén elvonása (elfojtási effektus)
- a meleg elvonása (hűtési effektus).

Elfojtás
A láng elfojtása azt jelenti, hogy a gyúlékony anyag és az oxigén helyes
mennyiségi arányát megváltoztatjuk, ez pedig gátolja a reakciót. Ez elérhető
- hígítással,
- hőfok-csökkentéssel,
- elválasztással.

Hígítás
A hígítás légnemű oltószerekkel történik és a gyúlékony gőzöknél és gázok-
nál gyorsan ér el oltó hatást. Csökkenti a levegő oxigéntartalmát (15 %-nál ke-
vesebb oxigén esetén már csak a hidrogén és a fehér foszfor ég).

A hőfok csökkentése
A hőfok csökkentése alatt értjük a gyúlékony folyadék lehűtését a lobbanás-
pont alá. Tűzoltás-technikai szempontból ezt az eljárást azért sorolják az elfoj-
tási effektust kiváltók közé, mert a hőfoknak a lobbanáspont alá történt csökke-
nése következtében már nem keletkezik elegendő gyúlékony gőz.

Elválasztás
A reakcióba lépő elemek elválasztása úgy történik, hogy elzárják az oxigén-
nek (a levegőnek) a gyúlékony anyaghoz vezető útját (vagy fordítva). Habol-
tó szereknél a habréteg fejti ki ezt az elzáró hatást.
519
Hőfok-csökketés
Hőelvonás útján csökkentik az égési hőfokot és ezáltal az égési reakció meg-
szűnik. Ha az égési hőfok 10 °C-kal lejjebb száll, az égési sebesség a felére
csökken, 100 °C-kal való csökkenés esetén pedig ezredrésznyire.
Az oltás gyakorlati szabálya:
PARAZSAT LEHŰTENI
LÁNGOKAT ELFOJTANI

Tűzoltószerek

Víz
A víz elsősorban a tűz lehűtésére szolgál (1 liter 10 °C hőmérsékletű víz el-
gőzöléséig 629 kilokalória hőmennyiséget köt le).
A víz mechanikai mellékhatásai:
- becsapódási erő (laza égő részek szétszakítása),
- mélységi hatás (a víznyomás folytán mélyen behatol a parázsrétegekbe),
- nedvesítőképesség (behatol lyukacsos anyagokba).
Alkalmazható
- az A tűzosztályba tartozó anyagok oltására,
- veszélyeztetett területek hűtésére,
- füst, por és mérgező gázok leülepítésére,
- robbanóképes elegyek kiszorítása.
Vigyázat: az elektromos berendezéseknél gyakorlatilag nem alkalmazható.

Hab
A hab elsősorban az elfojtást szolgálja; a vastag habréteg megakadályozza,
hogy további gyúlékony gőzök keletkezzenek. A hab
-vízből,
- habanyagból,
- a habbuborékokat felfújó töltőgázból áll.
Az elhabzás fokától függően száraz könnyű hab vagy nedves nehézhab képződik.
A B tűzosztályba tartozó anyagok oltására használják (folyékony égő anyag
esetén, mint benzin, benzol, éter, szén-diszulfid, zsiradékok, olaj, lakk, oldó-
szerek, fa, szén, gumi stb.)

Por
Lánggal való égés esetén az oltóporfelhőnek gyors és nagy hatása van, ame-
lyet több tényező hoz létre:
- a fojtó hatás („hígítás"),
- a hűtő hatás, mivel a porrészecskék hideg felületükön lekötik a hőt,
- antikataliktikus hatás a por olvadása, felbomlása és elpárolgása folytán.

520
 Az egyes tűzosztályokba tartozó anyagok oltására való felhasználás szem-
pontjából megkülönböztetünk
- normális oltóport (B, C osztály)
- parázsoltásra alkalmas oltóport (A, Bés C osztály)
- fémek oltására alkalmas speciális oltóport (D osztály).
Finommechanikai vagy elektronikus üzemekben nem szabad oltóport hasz-
nálni. Oltópor használatakor a tűz újból fellángolhat, ezért a kellő távolságot
feltétlenül be kell tartani.

Szén-dioxid (C0 2 )
A szén-dioxidot cseppfolyós formában, nyomás alatt levő gázok tárolására alkal-
mas acélpalackokban tárolják. Tűzoltás céljából a palackokat nyomócsővel látják el.
Attól függően, hogy a szén-dioxidot tiszta gáz formájában vagy pedig ,,ködként"
vagy COrhóval keverve kívánják használni, a szén-dioxidot a megfelelő szórófeje-
ken vagy a hócsöveken engedik ki. A hócsövek elszigetelik a bennük levő szén-di-
oxidot a levegő hőjétől, így kellő lehűlés következik be ahhoz, hogy hó képződjék.
A szén-dioxid legfőbb oltási hatása a fojtási hatáson alapul. Hűtési hatása
nem számottevő és ezért nem alkalmas parázstüzek oltására (átmenetileg elolt-
ja a tüzet, de az hamarosan újból fellángol). A porral ellentétben nem szen-
nyez, ezért alkalmazása elektronikus adatfeldolgozó létesítményeknél, forrasz-
tóüzemeknél és laboratóriumokban is lehetséges. Fulladást okozhat.
A szén-dioxid nem vezeti az elektromosságot, így elektromos létesítmé-
nyeknél is alkalmazható. Biztonsági távolság:
- 30 OOO voltig 2 m,
- 110 OOO voltig 3 m,
- 220 OOO voltig 4 m.

Homok, föld, hamu

Ezek a legrégebbi száraz oltóanyagok. Oltóhatásuk a modern vegyi oltóa-
nyagokhoz képest igen csekély, azonban pótlólagos oltóanyagként minden-
esetre használhatók.

Célszerű az alábbi szükség-impregnálás:

Fa az alábbiakkal impregnálható: 1 rész agyag
5 rész homok
1 rész mész

Textil az alábbiakkal impregnálható: 1 kg timsó

1 kg ammónium-szulfát
5001 borax
201 víz

521
 Oltószerek és felhasználásuk (Kaufhold szerint)

Oltószer Túzosztály Elektromos

berendezések
A B e D
Víz
teljes vízsugár nagyon jó veszélyes nem alkalmas veszélyes bizonyos feltéte-
lek mellett
permetező sugár jó nem nem alkalmas, kérdéses bizonyos
alkalmas, ill. csak feltételek mellett
ill. csak bizonyos
bizonyos feltételek
feltételek mellett
mellett alkalmas
alkalmas
Hab jó nagyon jó nem alkalmas kérdéses bizonyos feltéte-
lek mellett
Oltópor
BC-por nem jó nagyon jó nem bizonyos feltéte-
alkalmas, alkalmas, lek mellett
ill. csak ill. csak
bizonyos bizonyos
feltételek feltételek
mellett mellett
alkalmas alkalmas
ABC-por jó jó jó bizonyos kérdéses
feltételek
mellett
alkalmas
D-por nem nem nem alkalmas jó nem alkalmas
alkalmas alkalmas
Széndioxid
gáz nem nem nagyon jó nem nagyon jó
alkalmas alkalmas alkalmas
hó nem jó bizonyos nem nagyon jó
alkalmas feltételek alkalmas
mellett

522
Tűzvédelmi intézkedések épületekben közvetlen tűzveszély esetén
Lomtalanítsuk a padlást, és padlójára szórjunk 5 cm vastag homokréteget.
Minden emeleten és a pincében legyen homokkészlet (5 kg 20 négyzetméte-
renként).
Minden emeleten és a pincében lehetőleg sok vizet készítsünk elő (fürdő­
kádakban, vödrökben, hordókban és egyéb tartályokban, négyzetméterenként
l litert).
Az alábbi segédeszközök jó szolgálatot tehetnek:
A tűzcsapó (például vastag kendővel áttekert seprű) apróbb tűzfészkek meg-
szüntetésére használható. A piszkavassal égő függönyök szakíthatók le és más
tárgyak húzhatók ki a tűzből. Nedves kendők és takarók a tűzoltó személyek
védelmét szolgálják, és felhasználhatók olyan emberek mentésére, akiknek öl-
tözéke tüzet fogott.

Tűzoltás a gyakorlatban
Megelőző tűzvédelem
•Üzemanyagok tárolására szolgáló helyeken, garázsokban és raktárakban ne
használjunk nyílt lángot.
•Ne tároljunk gyúlékony anyagokat (hulladékot): papírt, szalmát, tüzelőanya­
got, matracot stb.; csak erre a célra létesített és különösen biztonságos raktá-
rakban semmi esetre se folyósokon, lépcsőházakban, padlásokon, garázsok-
ban vagy kályhák, fűtőtestek, kémények közelében.
•Ne tároljunk üzemanyagot lakóhelyiségekben és padlásokon (20 literen felü-
li mennyiségre külön rendelkezések vonatkoznak).
•Az elektromos fűtőberendezéseket az előírásoknak megfelelően használjuk.
•Ne módosítsunk szakszerűtlenül elektromos berendezéseket, beleértve a biz-
tosító javítását is.
• Ne dohányozzunk az ágyban.
•Az elektromos készülékeket kapcsoljuk ki, amikor már nincs szükség rájuk.
•Biztosítsuk azt, hogy az összes helyiség hozzáférhető legyen.
•Ne hagyjuk járni a motort a garázsban.
•Ne torlaszoljuk el a ki- és bejáratokat: ne ott parkoljunk, ne ott rakjuk le a
szemetet.
• Tartsunk készenlétben tűzoltókészüléket.

Magatartás tűz esetén - oltási segédeszközök

Szinte minden nagyobb tűzvész olyan kis tüzekből keletkezik, amelyeket az
intézkedések hiányossága miatt nem lehetett eloltani. A kisebb és közepes

523
nagyságú tüzek 80%-át az oltás alatti helyes magatartással ellenőrzés alatt le-
hetett volna tartani. Ennek előfeltétele az, hogy a tűzoltáshoz szükséges eszkö-
zök kellő mennyiségben rendelkezésre álljanak, másrészt: ismerjük ezen tűzol­
tó eszközök kezelését.

A TŰZ FELFEDEZÉSE UTÁNI TEENDŐK

1 riasztani
2 segíteni
3 oltani

A tűzoltók mielőbbi megérkezése a tűz által veszélyeztetett számára azt jelen-

ti, hogy azonnali segítséget és támogatást kap, sőt a veszélyes helyzetből ki-
mentik. A tűzoltóságot gyakran későn riasztják, olyankor, amikor a tüzet a sa-
ját eszközökkel már nem lehet ellenőrzés alatt tartani.

Oltási taktika

Lakástűz
Példa:
Nagyobb tűz a hálószobában, kisebb tűz az előszobában
1. Ha lehetséges, riasszuk a tűzoltókat.
2. Csukjuk be a hálószoba ajtaját, hogy a tűz ne jusson oxigénhez.
3. A tűzcsapóval oltsuk el a kis tüzet az előszobában.
4. A hálószobával szomszédos helyiségekből elővigyázatosságból távolítsunk
el minden gyúlékony anyagot.
5. Jól szellőztessük ki a lakást, hogy kiküszöböljük a füstmérgezést. Ha a tűz­
oltóság kiszállása nem lehetséges, szükségmegoldásként tűzoltócsapatot kell
összeállítani: két fő a vödrös tűzoltófecskendőt kezeli (vagy vizesvödrökből
önti a vizet), további személyek a vizet hordják.
6. A tűzoltócsapat a hálószobaajtó védelmében nyomul előre.

524
 ével
7. A hálószobatüzet vödrös tűzoltófecskendő (vagy vizesvödrök) segítség
és a piszkavasat használva oltja el.
szem-
8. Hordjuk ki a szabadba a tűz során keletkezett törmeléket, és tartsuk
mel a tűz színhelyét.

Padlás tűz
Példa:
Padlástűz, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy átterjed a szomszédos
épületre és a padlásnyíláson keresztül az alatta levő emeletre.
1. Riasszuk a tűzoltóságot.
alatta le-
2. Csukjuk be a padlásnyílást, hogy semmilyen égő anyag ne essen az
ők is védeke zzenek az
vő emeletre. Riasszuk a szomszédos ház lakóit, hogy
átterjedés veszélye ellen.
3. A padlás alatti emeletről távolítsunk el minden gyúlékony anyagot.
ödrök)
4. A leesett égő anyagot oltsuk el a puttonyos tűzoltófecskendő (vizesv
segítségével.
yéhez.
5. Gondoskodjunk arról, hogy elegendő vizet hordjanak a tűz színhel

525
 Mivel a hő, a lángok és a füst felfelé szállnak, kevésbé kell félni attól, hogy
a padlás lefelé keresztülég, tehát ellenőrzés mellett hagyhatjuk kiégni. A pad-
lót alulról alaposan hűteni kell.

Meg kell azonban akadályozni, hogy a tűz - esetleg a tűzfal valamilyen nyí-
lásán keresztül - átterjedjen a szomszéd házra.
6. Küzdjünk az ellen, hogy a tűz a padlásról továbbterjedjen.
7. A tűz által okozott törmeléket lapátoljuk ki a szabadba, és tartsuk szemme
l
a tűz színhelyét.

526
Általános magatartás i szabályok
• Őrizzük meg nyugalmunkat. Mielőtt cselekszünk, vizsgáljuk meg és értékel-
jük a helyzetet.
• A legelső teendő az emberek és állatok kimentése.
• Kúszva vagy guggoló testtartásban mozogjunk.
• A hőség elleni védekezés céljából vizezzük be ruhánkat vagy tekerjünk ma-
gunk köré vizes kendőket. Lehetőség szerint húzzunk kesztyűt.
• A száj és az orr elé kötött vizes kendő védőszűrőként hat a füstmérgezés ellen.
• Az oltásnál mindig a láng gyökerét célozzuk meg, ne a füstöt vagy a tüzet.
Ha tűzcsapót használunk, rövid, gyors és könnyű csapásokat mérjünk, a len-
dületes csapások csak még jobban élesztik a tüzet.
•A tüzet szisztematikusan, alulról felfelé és oldalról a közepe felé oltsuk.
•Vigyázat foszfor esetén! Ne fecskendezzünk az égő anyagba (szikraeső), ha-
nem takarjuk le az égő foszfort (hab, homok). Lehűlés után gondosan távo-
lítsuk el a foszfort (a kis fröccsenéseket is), mert ha újból levegőhöz jut, nagy
az öngyulladás veszélye.
• Folyamatosa n figyeljük a tüzet, hogy megakadály ozzuk a tűz átterjedését
más épületekre.
• Ha nem lehet eloltani a tüzet, csak lassan vonuljunk vissza, annak érdeké-
ben, hogy a tűz elterjedését amennyire csak lehet hátráltassuk.
• Beomlásveszélyes épületeknél fokozott elővigyázatosságra van szükség.
• Tartsuk szemmel az eloltott tűzfészkeket, amíg a gyúlékony anyagok le nem
hűlnek.

Magatartás nagy tűzvészeknél

Ha nagy épületben (szálloda, irodaház, nagy áruház) tűz keletkezik, még egy
önmagában eloltható tűz is könnyen katasztrófává válhat.
Az alábbi veszélyekkel kell számolni (sorrendben):
- Füstgázmérgezés, ami néhány perc alatt is eszméletvesztéshez és így fulla-
dásos halálhoz vagy tűzhalálhoz vezethet.
- Pánik. Különböző nagy tűzvészek elemzése azt igazolja, hogy szinte ugyan-
olyan nagy a veszélye annak, hogy a tömeg halálra nyomja vagy tapossa az
embereket, mint hogy füstgázmérgezést kapnak. Gyakran előfordulnak egyé-
ni pánikreakciók is (emberek magasabb emeletekről az utcára vetik magukat).
- Hőhatás. Ez viszonylag a legkisebb veszély, amelyen megfelelő intézkedé-
sekkel bizonyos mértékben úrrá lehet lenni.
Megelőző intézkedések:
Ha nagy épületben tartózkodunk, tájékozódjunk az alábbiakról:
• a vészkijáratokról és jelzésükről;
• a rendelkezésre álló tűzvédelmi berendezésekről és eszközökről;

527
 •jegyezzü k meg a helyiségeket és a vészkijáratokat olyan jól, hogy még rossz
látási viszonyok közt is (füst) könnyen eligazodjunk;
•ha hosszabb ideig tartózkodunk ilyen épületben (szálloda, iroda), ellenőriz­
zük a vészkijáratokat, derítsük fel a helyet (zárt ajtók, rácsok, ablakok stb.),
és dolgozzunk ki a magunk számára lehetőleg több menekülési utat;
•állítsunk össze „szükségc somagot" (igazolványok, pénz, egyéb fontos ira-
tok) és azt mindig tartsuk kéznél úgy, hogy tűz esetén időveszteség nélkül
készen álljunk;
Ha nagy épületben hirtelen tűz tör ki, a már vázolt általános magatartási sza-
bályok mellett még az alábbiakra kell figyelemmel lenni:
• Ne várjunk a tűzvédelmi berendezések hatására vagy a tűzjelzésre. Ezek valószí-
nűleg nem működnek vagy nem elég hatékonyak, különben nem ütött volna ki tűz.
• Ha a tűz elleni küzdelem nem látszik lehetségesnek vagy annak nincs értel-
me, próbáljuk elhagyni az épületet, amilyen gyorsan csak lehet. Ez a leg-
egyszerűbben a már felderített vészkijára ton át lehetséges , de a helyzettől
függően külső létrákon, állványokon, villámhárítón stb. is történhet. Az esz-
közök megválasztása egyebek között függ a magasságtól és az egyes szemé-
lyek fizikai állapotától, ezért általában nem határozható meg.
• Ha lehetséges, kerüljük az embertömeget, halálra taposhatnának vagy ránk
ragadhatna a pánik.
• Ha nem tudunk tájékozódn i, ne szaladgálj unk értelmetle nül összevissza.
Igyekezzü nk a vészkijára t helyét nyugodtan emlékezet ünkbe idézni, ezzel
erőt és időt takarítunk meg.
•Ne nyissuk ki, hanem csukjuk be az ajtókat és ablakokat. Ezzel megakadá-
lyozzuk a füst terjedését, és egyúttal oxigént vonunk el a tűztől.
• Semmi esetre se használjuk a liftet. Az érzékeny elektronika a hőségtől köny-
nyen felmondja a szolgálatot, és a lift csapdává válhat. Ezenkívül a liftaknák
kéményszerűen működnek (különösen sok a füst).
•Jelekkel tudassuk a segítséget nyújtókkal tartózkodási helyünket.
• Semmi esetre se ugorjunk a mélybe, még akkor sem, ha erre vágyat érzünk
(délsarki jelenség: bizonyos körülmények között a magasság nagyfokú alá-
becsülése), az ütközés ereje halálos.
• Kifeszített ugróponyv ára is csak akkor ugorjunk, amikor erre a tűzoltóság
felszólít bennünket . Ha több személy ugrik egyszerre, az ugróponyv a el-
veszti védőhatását.

528
HA ÖSSZEOMLIK AZ ÉPÜLET ...
Általános tudnivalók
Természeti katasztrófák vagy balesetek (földrengés, földcsuszamlás, lavi-
nák, gázrobbanás, háborús események) ipari létesítmények, lakóházak vagy
egyéb épületek részleges vagy teljes összeomlását okozhatják. Az épületekben
tartózkodó emberek legalábbis veszélynek vannak kitéve, rendszerint azonban
a romok betemetik őket, elzárják őket a külvilágtól, és gyakran meg is sérül-
nek.
Az épület megrongálódása az építési módtól függően tipikus képet mutat,
ezt azonban befolyásolja az erőbehatás módja is, ezért nem mindig vonható
éles határ e tipikus jelek közt.

Acél- és acélbetonvázas építmények

A mennyezetek gyakran egy oldalon lelógnak, köztük üregek vannak; nin-
csenek romhalmazok, a szerkezet nehezen távolítható el. Ha a beomlás pilla-
natában az ott levők nem szorulnak be a romok közé, rendszerint szabadok
maradnak.
Tégla- vagy kőépítmények
Ezek az épületek téglákból vagy kövekből állnak, amelyeket habarcs vagy
egyéb kötőanyag tart össze; a kohézió a fal függőlegesen ható önsúlya foly-
tán jön létre. Ezért a fal különösen érzékeny a vízszintes nyomásra. Kellő erő­
behatás esetén a fal gyakran teljesen összeomlik, és sok törmelék keletkezik.
Egyedül álló házak rendszerint önmagukba (saját területükön) omlanak
össze, csak külső robbanás esetén dőlnek a robbanás irányába (és nem ellen-
kező irányba, mint ahogy azt gyakran feltételezik). Sorházak egyenként om-
lanak össze, rendszerint előrefelé. A tűzfalak épen maradnak.
A mentés fáradságos és a romok utáncsúszása miatt veszélyes aprómunka.
Vegyes építmények
Összeomlásuk mindkét fent vázolt építési mód összeomlásának jegyeit
mutatják.
Favázas szerkezetű építmények
A megrongálódás hasonló képet mutat, mint a téglaépületeké.

529
Károk
A rongálódás lehetséges formáit az alábbi táblázat mutatja be.

Megjelölés Ábrázolás Leírás Megjegyzés

csúszófelület -
többé-kevésbé ferde, romok által
~ egybefüggő, még betemetett,
teherbíró felület rendszerint
a falmaradványok
alsó szélén
rétegződés több csúszófelület mint fent, gyakran a
$/
egymás mellett fal átszakadt résein
vagy felett be lehet látni
fél helyiség csúszófelület vagy a támaszfalat nem
--6 rétegződés folytán
helyiség öregként
szabad áttörni, csak
az oldalsót, egyéb-
megmaradt része ként mint fent

feltöltött különbözőnagyságú kapcsolat kopogással,

helyiség C1 omladékkal feltöltött
helyiség
betekintésre a padló
magasságában a falat
áttörni, esetleg nyílt
bevágás, kézzel
eltakarni

beiszapolt mint fent, de még az anyagok iszap ál-

helyiség Lj mésszel, homokkal, tal erősen kötöttek,
cementtel, porral ezért aligha vannak
és kifolyt vízzel is életben maradtak.
beiszapolt helyiség Csákánnyal
és törőrúddal
eltakarítani
megtöltött rétegekkel feltöltött csak a rétegződések-
helyiség Ld1 helyiség kel derékszögben ál-
ló falakat áttörni; be-
temetetteket mint a
rétegződéseknél
menteni,
a munkát mint
a fél vagy
feltöltött helyisé-
gekben végezni

530
Megjelölés Ábrázolás Leírás Megjegyzés
sérült helyiség csak részben sok törmelék
0 sérült helyiség fedheti, törmelékek
lehetnek a
helyiségben is;
a munka meglevő
nyílásokon át
végzendő,
helyzetnek
megfelelőn;
az eltemetettek
túlnyomórészt
életben maradnak

elzárt helyiség épségben maradt, segítség csak akkor

D de törmelékekkel
fedett helyiség
sürgős, ha a közmű-
vezetékek megsérül-
tek vagy tűz veszé-
lye áll fenn; levegőt
és élelmet biztosíta-
ni; megnyitás eset-
leg robbanással

fecskefészek részben sérült, behatolás nyílás

LJ nyitott helyiség vagy faltörés útján

törmelékek A törmelékek a járdán átkutatni, esetleg

L nyomozókutyákkal is

törmelékek B törmelékek az úttesten rendszerint erősen

~ fellazult törmelék,
mint fent

omladékhalom omladék- és törmelék- kutatás kopogással

~ hegyek és esetleg nyomozó-
kutyákkal, a falon
nyílt bevágások
vagy üregek lehet-
nek; vigyázat, a men-
tésnél ne húzzunk
ki részeket, mert
fennáll a veszély,
hogy a törmelék
lecsúszik vagy lepe-
reg az eltemetettekre

531
 Egyéb veszélyek
Egy épület összeomlásá nál nemcsak a tartófalak, hanem a bennük elhelyezett
közművezetékek is megrongálód nak. Ez további veszélyforrás okat jelent. Ezek: "

- tűz (füst): égési sérülések, megfulladás;

- víz: vízbefúlás, lehűlés;
- gáz: mérgezés, megfulladás, robbanás;
- elektromos áram: áramütéses halál, szikraképződés (ami tüzet vagy gázrob-
banást okozhat).

A keresés és mentés megkezdése előtt ezeket a veszélyeket el kell hárítani.

A mentés módszerei
Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy betemetik a törmelékek vagy segítő­
ként közre kell működnie betemetett emberek mentésében. Ilyen esetben a menté-
si módszerek ismerete döntő fontosságú, mert csak célirányosan és megfontoltan
szabad eljárni. A betemetett személyek mentése gyakran nagyon nehéz, mert a
mentést rendszerint ismeretlen terepen, felhalmozódott áttekinthetetlen törmelék-
hegyeken és gyakran sötétben kell végrehajtani. A mentési munkálatok felmérése,
tervezése és megszervezése szempontjából a gyakorlatban jól bevált az úgyneve-
zett „ötszakaszos módszer". Minden esetben célszerű alkalmazni, az adottságok- '
nak megfelelően, ha szükséges, fáziseltolódásokkal vagy egymást fedő fázisokkal.

Ötszakaszos módszer

Első szakasz
Helyzet felderítése és érdeklődés: könnyebben betemetettek azonnali mentése.
Cél: áttekintést nyerni, a rendkívüli veszélyeket elhárítani.
Végrehajtás:
Mindenekelőtt az alábbiakat kell tisztázni:
- Hány személyről van szó?
A szám bizonyára függ az épület jellegétől (lakóház, üzem, irodaház) és a
napszaktól. Erről a helyszínen a szomszéd lakóktól, szomszéd telektulajdo-
nosoktól, a szemtanúktó l vagy az érintettektől és maguktól a kiszabadítottak-
tól lehet leggyorsabb an információk at szerezni.
A további mentési akció során a megfelelő szervek útján be kell szerezni a lakók
vagy az épületet használók listáját, így az összes érintett személy kideríthető.
- Feltehetőleg hol lehetnek a betemetett személyek?

532
 Ez függ a napszaktól, az erőbehatás jellegétől és attól, hogy meglepetéssze-
rű volt-e a beomlás, mert ebben az esetben az érintetteket valószínűleg ren-
des napi tevékenységük alatt érte, vagy pedig előzetes jelzés után történt
(földrengésriasztás, légvédelmi riasztás vagy látens helyzet), mert ebben az
esetben a lakók rendszerint a pincében vagy más óvóhelyen tartózkodnak.

- Milyen sorrendben célszerű eljárni a betemetettek mentésénél?

Alapelvként először azokat kell menteni, akiknek holléte ismert vagy nagy
valószínűséggel feltételezhető, és akik mentése gyorsan és nagy valószínű­
séggel sikeresen végrehajtható.

- Hogyan érhetők el leggyorsabban?

Meg kell határozni az idő és munka szempontjából legtakarékosabb utat.

- Milyen különleges veszélyek fenyegetik a mentőket? Ilyen veszélyek esetén

a teendők a következők:

533
• Beomlás veszélye
A mentőket figyelmeztetni kell; a falak megtámasztásával biztosítsák magu-
kat. Szükség esetén a mentési akciót félbe kell szakítani.
•Tűz
A tüzet el kell oltani, és a gyúlékony anyagot el kell távolítani.
•Víz
A vízvezeték csöveit el kell zárni vagy el kell tömni (fadugóval), laposra kell
verni vagy meghajtani, a vizet el kell vezetni vagy le kell pumpálni.
•Gáz
A csöveket el kell zárni vagy el kell tömni (agyag, gitt, parafadugó, rongy,
rágógumi), laposra kell verni (vigyázat: szikrák keletkeznek és ezért robba-
násveszély áll fenn, csak fával vagy műanyaggal szabad dolgozni) és meg
kell hajlítani.
• Elektromos áram
Az áramot továbbító vezetékeket le kell kapcsolni, megszakítani, szigetelni
vagy elszorítani.
- Milyen felszerelés szükséges?
Mivel az intézmények által létesített mentőosztagok rendelkeznek a megfe-
lelő felszereléssel, a kérdés csak akkor merül fel, ha rögtönzött mentőakcióról
van szó.
Ebben az esetben rendszerint az alábbiakra van szükség:
- kis szerszámok
- csákányok
-ásók
- lapátok
- fűrészek (motoros és kézi fűrészek)
- fejszék
- kalapácsok
- feszítőrudak
- csörlők
- kocsiemelők
- csiszolókorongok
- kötelek
- láncok
- világítóeszközök
- hosszabbítókábelek
- elsősegély-felszerelés
- kötszer
- hordágyak ~zükséghordágyak)
-ponyvák.

534
Második szakasz
Könnyebben sérült épületek (épületrészek) és könnyen hozzáférhető sérült
helyek (üregek) átkutatása; azonnali mentés.
Cél: könnyen hozzáférhető óvóhelyek vagy egyéb helyiségek és sérült részek
átkutatása;
könnyen megvalósítható mentés elvégzése.
Teendő:
Legjobb e munkát 2 fős csoportokban végezni. A sérülést nem szenvedett
megmentett személyektől tájékoztatást kell szerezni és be kell őket vonni a se-
gítségnyújtásba.
Az első szakaszban megkezdett vizsgálódások tovább folynak (hol, hány el-
temetett található). A már átkutatott üregeket meg kell jelölni, nehogy azokat
feleslegesen ismételten átkutassák (például a kutatócsapat váltása esetén).

Megjelölés:
1. szabad (sz) esetleges veszély (v)
2. elszállított halottak száma
3. a munkát végző szervezet vagy csapat
4. megmentettek száma

Példa:
Ha feltehető, hogy valamely romokkal
betemetett helyiségben emberek tartózkodnak,
szellőztetőnyílásokat kell készíteni.
Ebben a szakaszban az egész helyzetet lehetőleg olyan mértékig kell felmér-
ni, hogy a segítségnyújtókat a gócpontot képező helyeken lehessen bevetni.

Harmadik szakasz
Azon kárt szenvedett helyek átkutatása, ahol a legtöbb valószínűséggel ta-
lálhatók túlélők.
Cél: Mindazon helyiségek átkutatása, amelyekhez a beomlás miatt még nem
lehetett hozzáférni, de a beomlás előtt valószínűleg emberek tartózkodtak
vagy olyan helyiségeké, ahol a betemetettekkel már sikerült az érintkezést fel-
venni.
A fentiek különösen vonatkoznak
- óvóhelyekre,
- fél helyiségekre pincékben, lépcsőházakban vagy emeleteken,
- üregekre a még megmaradt kéménykürtőkben,
- csúszófelületek alatt levő fél helyiségekre,
- elzárt helyiségekre vagy
- sérült helyiségekre.

535
Teendők:
E helyiségeket rendszerint előbb hozzáférhetővé kell tenni (romok eltaka-
rítása, falak áttörése, esetleg robbantás). Különösen ügyelni kell a mentést
végzők és a betemetett személyek biztonságára (törmelék lecsúszása, beom-
lás).

Negyedik szakasz -~
Törmelékhalmazok átkutatása és mélyen betemetett személyek mentése.1-.·-•.-
Cél: még meg nem talált személyek mentése. _
Teendők: Az esetleg betemetett személyekkel való kapcsolatfelvétel megkísér-
lése, az eddig még át nem kutatott törmelékhalmazok átvizsgálása.
A következő szempontokat kell figyelembe venni: 1
- betemetett legutóbbi ismert tartózkodási helye;
- a törmelék fekvése és állapota;
i~
- a betemetett esésének feltételezhető iránya az omláskor; ·~
- a törmelék alatti lehetséges üregek.
A kapcsolatfelvétel a lehetséges beomlási helyeken nyomkereső kutyákkal
és akusztikai eszközökkel történhet.
Az eljárás a következő:
•A kiáltás (történhet megafonon vagy hangszórón keresztül) és/vagy a kopo-
gás alatt legalább 100 méteres körzetben le kell állítani vagy el kell távolíta-
ni minden zajforrást.
•A kopogásnál hanghordózóként elsősorban fát és szilárd acélrészeket, eset-
leg fémcsöveket vagy egybefüggő, ép betonrészeket lehet használni.
• Minden kiáltási/kopogási periódus után legyen 5 másodperc teljes csend, ez-
alatt figyelni kell, érkezik-e esetleg válasz.
Ha sikerült felvenni az érintkezést egy betemetett személlyel, a közvetlenül
felette fekvő törmelékre nem szabad rálépni, miután fennáll annak a veszélye,
hogy az ráesik. Feltétlenül meg kell próbálni a betemetett személlyel a szóbe-
li érintkezést minél gyorsabban megteremteni. Arra kell törekedni, hogy a ne-
gyedik szakasz négy nap után (100 óra) befejeződhessék. Utána életben mara-
dottakra csak kivételes esetekben lehet számítani.

Ötödik szakasz
A törmelék teljes eltakarítása az esetleg még betemetettek felett.
Cél: a még meg nem találtak mentése.
Teendő: rendszerint időigényes munka, mert az esetleg különösen nehéz men-
tési kísérletekhez speciális eszközökre van szükség.

536
Előzetes intézkedések
Ha kellő időben ismertek a beomlást esetleg előidéző események - akár elő­
zetes jelzés (földrengés, légvédelmi riasztás), akár az arra utaló bizonyos ese-
mények megfigyelése (nagy lavinák vagy földcsuszamlás a közvetlen környé-
ken, háborús események közeledte) - folytán, akkor a helyzetnek megfelelő
intézkedések megtehetők.
A legfontosabbak
• a szükségcsomag előkészítése,
• külső támaszpont létesítése és
•a tartózkodási hely kiválasztása és előkészítése (abban az esetben, ha köz-
vetlen veszély esetén nem tudjuk vagy nem akarjuk elhagyni házunkat).
Bár ezek az előkészületek nem akadályozzák meg az esemény bekövetkez-
tét, de ha bekövetkezik, bizonyos védelmet nyújtanak és főképpen az eseményt
követő időre jobb előfeltételeket biztosítanak.

Szükségcsomag
Legjobb a szükséges holmikat hátizsákba rakni, mert így hosszabb úton is
könnyen szállíthatók. A hátizsákot lássuk el névvel és címmel és helyezzük el
a kijárati ajtó közelében.
A szükségcsomag javasolt tartalma (a túlélési csomagon felül, lásd Felsze-
relés és ruházat című fejezetet):
- meleg ruhák,
- eső elleni védőruházat,
-fehérnemű,
- zokni,
-fejfedő,
- sál,
-kesztyű,
- erős cipő,
- zsebkendők,
- hálózsák,
- szigetelőpokróc,
- pótszemüveg (szemüveget viselőknek),
- tisztálkodási szerek (szappan, fogkrém, borotválkozó szerek),
-WC-papír,
- zseblámpa pótelemmel,
- varrókészlet,
- elsősegélycsomag,
- gyertyák,

537
- főzőedények,
- kis kemping-főzőkészülék (lehetőleg gázkészülék),
- kulacs,
- evőeszközkészlet,
- kétnapi élelem, lég- és pormentesen csomagolva (legjobb az olyan dehidrált
élelem, amilyet a hegymászók visznek magukkal, mivel csak rövid időre
szükséges; lásd a Táplálkozás című fejezetet),
- gyógyszerek.
Külön mappában (vízhatlan csomagolásban) az alábbi eredeti iratok vagy má-
solatuk:
- személyazonossági iratok és igazolványok,
- szakmai bizonyítványok,
- orvosi leletek,
- biztosítási kötvények, szerződések,
- oltási bizonyítványok, véradó-igazolvány,
- csekkek, értékpapírok,
-pénz,
- csekk-kártya (csekkektől elkülönítve).

Külső támpont
Külső támpontunk legyen a rokonoknál vagy ismerősöknél, a veszélyezte-
tett zónán kívül, tartalék ruházattal, fehérneművel és élelmiszerrel felszerelve.

Tartózkodási hely
Az ilyen célra létesített óvóhelyeken kívül házbeomlásnál a pincék jelente-
nek jó védelmet, de kellően megerősítve a földszinten levő helyiségek is meg-
felelő biztonságot nyújtanak. E célra lehetőleg kis helyiségeket kell kiválasz-
tani (amelyeknek mennyezete kis fesztávolságú) a pincében a külső falnál, a
földszinten a középső falnál és azokat fent és oldalt támasztékokkal meg kell
erősíteni. A támasztékokat úgy kell felállítani és egymással összekötni, hogy
még erős mozgás esetén is megakadályozzák a lecsúszást vagy beomlást.

A helyiség legyen olyan nagy, hogy legalább 2 x 2m jusson egy főre. Szellő­
zőcsatomákat kell felszerelni (csöveket, esetleg beásva), amelyek külső vége le-

538
hetőleg a törmelékzónán kívül esik, hogy még beomlás esetén is biztosítva le-
gyen a levegőellátás. Több, különböző irányba felszerelt cső növeli a biztonsá-
got. Az előre odakészített megfelelő szerszámok és a környezet ismerete építé-
szeti szempontból (építési tervek, csatornázás) szükség esetén az önkiszabadítást
is lehetővé teszik. Ha az a szándékunk, hogy az így előkészített helyiségben vé-
szeljük át a fenyegető helyzetet, célszerű, ha itt tartjuk a szükségcsomagot, vala-
mint vízkészletet, élelmiszertartalékot, ruhákat és világítóeszközöket készítünk
elő.

Épület beomlásánál tanúsítandó magatartás

Az épületek beomlását rendszerint bizonyos jelek előzik meg, amelyek idő­
ben történő felismerés lehetővé teheti, hogy még eljussunk az előkészített
helyiségbe vagy valamely más, kedvező helyre.
Ezek a jelek a következők:
- a ház reng,
- a falak ropognak és peregnek,
- bizonyos mozgások világosan felismerhetők,
- a berendezési tárgyak inognak,
- a képek és más tárgyak leesnek,
- a vakolat hullik,
- a falak megrepedeznek.
Ha előzetes jelek nélkül következik be az omlás vagy az előkészített helyi-
séget nem tudjuk néhány másodperc alatt elérni:
• Vegyük figyelembe, hol tartózkodunk:
- a föld felszíne alatt (pince stb.),
- a föld felszínén (földszint),
- a föld felszíne felett (emelet).
Ha a földfelszín alatt vagyunk:
• Guggoljunk le a külső fal egyik sarkában.
•Takarjuk be arcunkat (szájunkat és orrunkat) ruhánkkal (így erős porképző­
dés esetén is tudunk lélegezni).
•Tartsuk karunkat vagy valamely tárgyat a fejünk fölé (védelmet nyújt a le-
hulló törmelék ellen).
Ha a földfelszínen tartózkodunk:
•Ha még lehetséges, meneküljünk ki a szabadba.
• Ha nem, akkor ugyanazt a magatartást kövessük, mint a földfelszín alatt.
Ha a földfelszín felett tartózkodunk:
• A középfal közelében vagy egy ajtónyílás alatt guggoljunk le.
•Takarjuk be arcunkat ruhánkkal.
•Tartsuk karjainkat vagy valamilyen tárgyat fejünk fölé.

539
 Beomlás vagy betemetés utáni magatartás
•Lélege zzünk nyugodtan, és takarékoskodjunk a levegővel. Különösen kezdet-
ben rendszerint igen sok a por a levegőben. Ezért mindaddig, amíg szükséges,
ruházatunk szövetrészein keresztül lélegezzünk, hogy kiszűrődjön a por.
• Őrizzük meg nyugalmunkat, ne essünk pánikba és ne adjuk fel a reményt.
•Ha beszorultunk, próbáljunk kiszabadulni (vigyázat: előbb meg kell vizsgál-
ni, lehetséges-e, és ha igen, nem veszélyes-e, a törmelék és por lecsúszása vagy
lepergése a helyzetet még súlyosbíthatja) vagy legalábbis kényelmesebb test-
helyzetbe kerülni.
• Próbáljuk meg sérüléseinket, amennyire lehetséges, ellátni.
• Küzdjük le a fáradtságot és álmosságot; ha nem így teszünk, a mentőosztag
jelzései t esetleg nem halljuk meg, vagy a jelzések adását éppen a döntő pil-
lanatban szüntetjük meg.
•Az alábbi módon adjunk hívó vagy kopogó jelzéseket:

1 mp 3 mp 1 mp

segélykiáltás

szünet
Q)
3 mp

A mentőosztag hasonló ütemben ad jelzéseket.

• A mentőosztag jelzéseire a kopogás alatti szünetekben válaszoljunk.
• Ne csüggedjünk el, ha jelzéseinket azonnal nem hallják meg, vagy ha a kap-
csolat létrejötte után nem azonnal mentenek ki bennünket. Ismerjük a men-
tés lefolyását és az esetleges nehézségeket, és biztosak lehetünk abban, hogy
mindent elkövetnek megmentésünkért.

540
 / / /

ATU LELE S
KÉZIKÖNYVE
Mindenkivel
előfordulhat, hogy
olyan helyzetb e
kerül, amikor csupán a saját és társai tudására ,
találékon yságára és segítségére számíthat.

Gerhard Buzek könyve a túlélés

techniká it mutatja be: a rendkívüli helyzete kben
jelentkező pszichológiai terhelő tényezők
kezelésétől a segélynyújtás különböző formáin át
egészen a természet nyújtotta lehetőségek
felhasználásáig.

A gazdag illusztráló és magyará zó ábraany ag, a

témakör ök áttekinthető belső tagolása segíti az
olvasót az eligazod ásban, s teszi egyben a
könyvet könnyen és rendkívül jól használh ató
kézikönyvvé.

Su69<gsa 1(uufó