“Learning from dead animals: horse sacrifice in ancient Salamis and the Hellenisation of Cyprus”

Agata Mrva-Montoya pp. 169-188

Animal Death, ed. Jay Johnston / Fiona Probyn-Rapsey

169.

A Mediterráneumban ritka volt a lovak feláldozása, de időnként megjelent a temetkezési ceremónia

keretei között. Tipikusan összefügött az arisztokráciával és a státusz kifejezésével.

Cipruson több sírt is feltártak Salamis-ban, ami lovakat, szamarakat is tartalmazott a 8-7 sz. Kr.e.-ből.

Legtöbbjük harci szekér, vagy halottas szekér (?) elé fogva.

172.

Több sírban találtak szekeret is, amik között meg lehet különböztetni olyat, ami a temetkezési
szertartáshoz volt használva, illetve olyat, ami sír felszereléséhez tartozott.

175.

A nem “ételként” használt állatok, mint a kutya és a ló, “társ” állatként lehetett eltemetve. Szalamiszben
viszont úgy tűnik nem volt személyes kapcsolat a halott és az állatok között.

176.

Ezek az állatok mint kocsihúzó állatok vettek részt a temetkezési szertartásban, mint a státusz és vagyon
szimbólumai. Ezek a háziasított állatok nagy értékkel rendelkeztek és magas pozíciót töltöttek be a
társadalomban. Nagyon ritka esetben fordult elő, hogy megették volna őket, vagy feláldozták volna őket
a temetkezési szertatrásokon kívül.

177.

Anatóliai párhuzam – szintén kb. Ie. 7 század, szekérrel együtt.

178.

Az urartuiak ismertek voltak a lovaik kiképzéséről és tenyésztéséről, ahogy azt egy II Sargon korabeli
levél is leírja (ie. 714). Az ie. Nyolcadik században az asszír hadsereg nagy szerepet adott a lovasságnak,
amiben felhasználták az urartui lovassági ismereteket, a szamariai Szekeres ismereteket és Núbiából
importált lovakkal dolgoztak.

Mialatt fontos szerepet töltöttek be az asszír királyi ikonográfiában, a lovak áldozása a temetkezési
kontextusban erősen limitált. Egy új asszír szövegben ami Assr-ah-iddína és Assur-ban-apli idejéből
származik, leírja tíz ló és 30 ökör feláldozását egy temetkezési szertartásban.

Három funkciót töltöttek be: szállították a temetkezési felszerelést, áldozati ételként és áldozatként az
isteneknek.