Demográfia

2020
Mit jelent a demográfia?
A demográfia az emberi populációdinamikával foglalkozó tudomány. Kiterjed a
népesség méretére, szerkezetére és eloszlására, valamint a születések, halálozások,
vándorlás és öregedés hatására történő változására. A demográfiai elemzés
vonatkozhat a teljes társadalomra, vagy annak egyes – oktatási, nemzetiségi,
vallási vagy etnikai szempontok alapján lehatárolt – csoportjaira. A legtöbb
országban a közgazdaságtan vagy a szociológia egy ágának tekintik és foglalkozik
vele a hadtudomány is.

Röviden a demográfia olyan tudomány, amely a népességet, a népesedési

folyamatokat populációs szinten vizsgálja - azaz leírja és elemzi az emberrel,
emberi élettel kapcsolatos alapvető jelenségeket (például születés, halálozás vagy
kor, nem, etnikai hovatartozás, stb. szerinti összetétel) és feltárja ezen jelenségek
összefüggéseit, törvényszerűségeit, vizsgálja kölcsönhatásaikat és kutatja a
népesség jövőbeni várható alakulását.      

A demográfia két nagy részterülete:

- a strukturális demográfia, amely a népesség számát és különböző szempontok –
pl. kor, nem, iskolai végzettség, etnikai csoportok – szerinti összetételét mutatja
meg
- a népmozgalom, amelynek jelzőszámai a népesség változásait írják le a
születéstől a haláig.
Leggyakoribb forrásaik a népszámlálások illetve az anyakönyvezés adatai. Ezekből
az adatokból és a belőlük készülő statisztikákból, elemzésekből megtudhatjuk
részletesen, hogy milyen összetételű egy-egy ország vagy terület lakossága;
hogyan alakulnak a születési, halálozási mutatói; mennyi a várható élettartam;
milyenek a házasságkötési, migrációs szokások; illetve a demográfiai folyamatok
várható alakulásáról, annak befolyásolási lehetőségeiről is tájékozódhatunk.     
    A demográfiának van néhány alapvető mutatója, melyek fontosak ahhoz, hogy
bizonyos dolgokat megértsünk:
 nyers születési arányszám: az 1000 főre jutó élveszületések éves száma
 általános termékenységi arányszám: az 1000 szülőképes korú (általában
15-49, néhol 15-44 éves) nőre jutó élveszületések éves száma
 kor szerinti termékenységi arányszámok: az 1000 adott korú (általában
15-19, 20-24 stb. éves) nőre jutó élveszületések éves száma
 nyers halálozási arányszám: az 1000 főre jutó halálozások éves száma
 csecsemőhalandóság: az 1000 élveszületésre jutó 1 éves kor alatti
halálozások éves száma
 várható élettartam: egy adott korú személy várható további életéveinek
száma az adott év halálozási arányszámai mellett
 teljes termékenységi arányszám: egy nő által élete folyamán szült
gyermekek száma az adott év kor szerinti termékenységi arányszámai mellett
 nyers reprodukciós együttható: egy nő által élete folyamán szült
leánygyermekek száma az adott év kor szerinti termékenységi arányszámai mellett
 tisztított reprodukciós együttható: a szülőképes kort megérők az egy nőre
jutó leánygyermekek közül az adott év halandósági viszonyai mellett

 A népesedési folyamat szakaszai

Első szakasz: Mind a születések, mind a halálozások száma magas, ezért a

népességszám csak lassan nő. A halálozások magas száma, valamint az igen
alacsony átlagéletkor (alig 30 év) elsősorban a mostoha életkörülményekkel, a
járványokkal, a magas csecsemőhalandósággal és a fejletlen orvosi ellátással
indokolhatók. Ez a szakasz Európában a gyűjtögető életmód kialakulásától a 18.
század végéig, míg a fejlődő világban a 20. század elejéig tartott.
Második szakasz: A kezdetén még nagyon magas születési számhoz a halálozások
gyors csökkenése társul, ezért a népesség robbanásszerűen nő. A halálozások
számának csökkenése az egészségügy és a gazdaság fejlődésének, ez által az
életkörülmények általános javulásának köszönhető. Európában ez a demográfiai
robbanás az ipari forradalom kezdetétől a 19. század végéig volt megfigyelhető. A
legtöbb fejlődő ország csak a 20. század végére jutott túl ezen a szakaszon.
Harmadik szakasz: A halálozások száma még tovább csökken, de ezzel együtt
megindul a születések számának gyors csökkenése is. Ennek következtében a
népességszám növekedésének üteme lelassul. Ez a folyamat Európát a 20. század
elején jellemezte, napjainkban az iparosodott fejlődő országokra és némely fejlett
országra (pl. USA, Kanada, Ausztrália) jellemző.
Negyedik szakasz: Mind a születések, mind a halálozások száma alacsony szinten
stagnál. A népességszám nem nő tovább, egyes országokban már a csökkenés is
tapasztalható. Az életszínvonal növekedésével nő az átlagéletkor, és ez a
születések alacsony száma mellett a társadalom elöregedéséhez vezet. Ez a
folyamat a fejlett országokban figyelhető meg (pl. Magyarország, Ausztria,
Németország).
   

A romániai magyarság:
A 2002-es népszámlálási adatok szerint Románia lakosságának 6,61%-a vallotta
magát magyar nemzetiségűnek, ami 190 600 fővel kevesebb, mint 1992-ben. A
magyar lakosság számának csökkenése mind a városi, mind a falusi környezetben
megfigyelhető (városi környezetben a magyarok aránya 7,4%-ról, míg a falvakban
6,8%-ról csökkent 6,6%-ra). 1992-höz képest a városi magyar népesség száma
17,1%-val csökkent, a falusi lakosság esetében viszont csak 4,9%-val. A 2002-es
népszámlálási adatok szerint a lakosság 6,67% nevezte meg anyanyelvének
a magyar nyelvet, ami 89 167 fővel kevesebb, mint amennyien magyar
nemzetiségűnek vallották magukat.

Az erdélyi magyar népesség vizsgálatakor három szakasz különíthető el, melyek

fellelhetők, úgy a regáti mint a magyarországi demográfiai vizsgálatokban is. A 19.
század második fele az úgynevezett demográfiai átmenet második szakaszába való
áttérés kora, melynek jellemzője a természetes szaporodás alacsony értéke,
magas termékenységi ráta és magas halálozási ráta mellett. Ezt követően a
halálozási ráta fokozatosan mérséklődött, a születési arány viszont változatlan
maradt vagy enyhén növekedett, minek következtében a természetes szaporulat
értéke jelentősen megnőtt. Ezt követően a születések száma folyamatosan csökkent
és a stabilnak tekinthető halálozási ráta mellett a szaporodási ráta is fokozatosan
mérséklődött.