OT Seer aGis Matt Haig CMe lOeL.) oe tia ae KONYVTAR SUL BUC uber ORC aC rR CCU Ce0 @: 00:88) Matt Haig 08:00:68 _EJFEL | KONYVTAR S32: (68): 98 eo OW: OsA forditds az alabbi kiadas alapjan készillt: Matt Haig: The Midnight Library First published in Great Britain in 2020 by Canongate Books Ltd, 14 High Street, Edinburgh EH1 1TE Forditotta: Készeghy Anna Térdelte: Kozari Imre The Midnight Library. Copyright © Matt Haig, 2020 All rights reserved. Copyright licensed by Canongate Books Ltd. arranged with Andrew Numberg Associates Intemational Limited Hungarian translation © Készeghy Anna, 2021 Hungarian edition © GABO Kiad6, 2021 Cover art © Sara Wood, Jim Tiemey Excerpt from The Unabridged Journals of Sylvia Plath by Sylvia Plath, edited by Karen V. Kukil, copyright © 2000 by the Estate of Sylvia Plath. Used by permission of Anchor Books, an imprint of the Knopf Doubleday Publishing Group, a division of Penguin Random House LLC and Faber and Faber Ltd. All rights reserved. Excerpt from Mamiage and Morals, Bertrand Russell Copyright © 1929. Reproduced by pemnission of Taylor & Francis Group. Minden jog fenntartva. A kényv barmely részletének kézléséhez a kiadé eldzetes hozzdjarulasa sziikséges. Elektronikus kiadas v.1.0. ISBN 978-963-566-211-1 Kiadja a Gabo Konyvkiadéwww.gabo.hu gabo@gabo.hu wwwdibook.hu Felelds kiad6: Foldes Tamas Felelés szerkeszté: Roboz GaborMinden egészségiigyi dolgozénak és 4polénak. K6ész6ném.Soha nem olvashatom el az 6sszes kényvet, amit akarok; soha nem lehetek mindenki, aki akarok, soha nem élhetek végig minden életet, amit akarok. Soha nem gyakorolhatom magam mindenben, amiben akarom. Es miért akarom? Megélni, érezni akarok minden arnyalatot, tonust, minden valtozatat az életemben lehetséges szellemi és fizikai tapasztaldsnak.”}— Elet és halal kézétt létezik egy kényvtar. Ebben a kényvtarban pedig végtelen mennyiségii kétet sorakozik. Mindegyik egy-egy lehetdség arra, hogy kiprébald, hogyan élhetted volna masképp az életedet. Hogy megtudhasd, mi Jenne mas, ha masként déntesz... Vajon masként tennél-e barmit, ha lehetéséged adddna arra, hogy visszavond rossz déntéseidet?Tarsalgas az es6rdl Tizenkilenc évvel azelétt, hogy a halal mellett déntétt, Nora Seed éppen a bedfordi Hazeldene iskola kis kényvtaéraban iildégélt, és az alacsony asztalkan lévé sakktablat méregette. — Nora, kedves, természetes, hogy nyugtalanit a jévé — nyugtatta meg Mrs. Elm, a kényvtaros, akinek a szeme ugy csillogott, mint jégen a napfény. Mrs. Elm lépett elészér. A l6val kecsesen atugrotta a fehér gyalogok szépen feldllitott sorat. — Persze hogy izgulni fogsz a vizsgaid miatt. Viszont azza valhatsz, akivé csak akarsz, Nora! Gondold csak el, mennyi lehetéség! Mennyi izgalom! — Aha, biztos. — El6tted az élet! — Eléttem az élet. — Barmit megtehetsz, barhol élhetsz. Kevésbé htiviés és esds helyen... Nora kettével elérébb tolta az egyik gyalogot. Nem meglep6, hogy Mrs. Elmrél régtén sajat anyja jutott eszébe, aki allandoan javitasra szorulé hibaként bant vele. Amikor Nora csecsem6 volt, anyja példaul annyira aggédott amiatt, hogy Nora bal fiile jobban kilogott a sapka aldl, mint a jobb, hogy szigszalaggal erdltette be a gyapjusapka ala. — Utdlom a hiivis-nedves idét! — séhajtott fel Mrs. Elm. A nonek révid, 6sz haja volt. Kedves, alig rancos, ovalis arca sapadtan vilagitott ki tekndszéld garbdjabol. Meglehetdsen Gregnek ttint. De mégiscsak 6 volt az egyetlen ember az egész iskolaban, aki leginkabb egy hullamhosszon tudott lenniNoraval, és még nem esds napokon is ebben a kis kényvtarban téltétte délutani sziineteit. — A hiivés és a nedves id6 nem mindig jar egyiitt — helyesbitett Nora. — Az Antarktisz példaul a Fold legszarazabb kontinense. Ha tigy vessziik, sivatag. — Hozzad ill6. — Nem hiszem, hogy elég tavoli. — Akkor legyél tirhajés! Utazd be a galaxist! Nora elmosolyodott. — Az es6 mas bolygékon még rosszabb. — Rosszabb, mint Bedfordshire-ben? — A Vénuszon szintiszta savas es6 esik. Mrs. Elm papir zsebkendét huzott elé ruhaujjabél, és latvanyosan kiftjta az orrat. — Latod? Ha igy vag az eszed, barmit megtehetsz. Egy szdke fit, akirdl Nora annyit tudott, hogy par évvel alatta jar, épp elfutott odakinn az esdcseppes ablak elétt. Kergették, vagy kergetett valakit. Midta batyja elment, odakint bizonytalanul érezte magat. A kényvtar viszont kis civilizacids menedékének bizonyult. — Apa uigy gondolja, mindent eldobok magamtol. Azzal, hogy abbahagytam az tszast. — Nos, én ebbe nem szélhatok bele, de azért létezik mas is a vilagon, mint a versenyszerii tiszas. Annyiféle életuit all elétted. Mint milt héten is emlitettem, lehetsz gleccserkutato. Utdnanéztem, és... Ekkor szolalt meg a telefon. — Egy pillanat — mosolygott ra Mrs. Elm. — Ezt fel kell vennem. Egy perccel késébb Mrs. Elm a fiiléhez emelte a telefont. — Igen. Pont itt van — mondta, majd elhiilt. Elfordult, hogy Nora ne lassa az arcat, de szavai igy is hallatszottak a halk teremben: — Jaj, ne! Ne! Istenem. Természetesen...Tizenkilenc évvel késobbA feérfi az ajtoban Huszonhét 6raval azelott, hogy a halal mellett déntétt, Nora Seed szétiilt kanapéjan kucorgott, és éppen felidézte maga elétt masok boldog életét, varva, hogy térténjen valami. Es egyszer csak tényleg tortént valami. Valaki, valami kiilénés oknal fogva épp most tamaszkodott az 6 csengéjének. Egy pillanatig eltéprengett, ajt6t nyisson-e egydltalan. Elvégre mar pizsamaba bujt, pedig még csak este kilenc volt. Kissé zavarban volt az OKOARC felirati, kinytlt pdlé és a skétkockas pizsinaci miatt. Papucsba biujt, hogy kicsit é6sszeszedettebbnek ttinjon. Ekkor vette észre, hogy az ajtéban egy férfi all — raadasul ismerés férfi. Magas, vékony, kedvesen kisfitis arcu férfi, akinek tekintete ugy csillogott, mintha atlatna a dolgokon. Jo volt latni, bar meglepé is, kiilonésen, hogy sportszerkot viselt. Homlokan izzadsag gyéngyézott, és a hiivés, esds idd ellenére melege volt. A kettejiik allapota kézti éles ellentéttdl a lany még apolatlanabbnak érezte magat, mint 6t masodperce. Nora maganyos volt. Bar elég egzisztencialista filozofiat olvasott ahhoz, hogy tudja, egy sziikségképpen értelmetlen univerzumban a magany az emberi lét alapeleme, azért j6 volt viszontlatnia a férfit. — Ash! — iidvézélte mosolyogva. — Ash, ugye, jol emlékszem? —Igen, igy hivnak. —Mi tijsdg? Jo latni.Par héttel ezelétt éppen az elektromos zongordajanal uldégélt, amikor a férfi futas kszben megpillantotta a Bancroft Avenue 33/A ablakaban, és odaintett neki. Egyszer, évekkel ezelétt kavézni is elhivta. Lehet, hogy megint megprobdlja? — Téged is — mondta a férfi, 4m dsszerancolt homloka nem ezt sugallta. Amikor a gitarboltban beszéltek, mindig olyan felhétleniil boldognak ttint, most viszont valami komorsdégot érzett a hangjaban. Ash megvakarta a fejét. K6hintett, hiimmentett, de nem sikeriilt szavakba 6ntenie mondanddjat. — Futottal? — Ezt miért kérdezte? Vilagos, hogy Ash futott. A férfi azonban lathatoan megkénnyebbiilt a csevegéstél. — Aha, a bedfordi félmaratonra késziilék, most vasarnap lesz. — Ja, tényleg! Szuper! En is gondoltam ra, hogy lefutom a félmaratont, aztan eszembe jutott, hogy utalok futni. A fejében ez sokkal viccesebben hangzott, mint kimondva. Nem is utalt futni. De ledébbent a férfi komor arckifejezésén. Hallgatasa mar tobb volt, mint zavarba ejtd. — Egyszer meséltél a macskadrol... — nyégte kia férfi. —Igen, van egy cicam. —Anevére is emlékszem: Voltaire, ugye? Egy vérés cirmos. — Igen, bar én inkabb Voltsnak szdlitom, kicsit nagyképtinek tartja a Voltaire nevet. Mint kideriilt, nem rajong a XVIII. szazadi_francia filozdfiaért és irodalomért. Sokkal féldhézragadtabb természetii. Bizony. Ahhoz képest, hogy macska. Ash a papucsat bamulta. — Sajnos, attd] tartok, Volts meghalt. — Micsoda? — Mozdulatlanul hever az tittest szélén. A nyakdrvérdél olvastam le a nevét. Valdszintileg eltitotték. Sajndlom, Nora. Hullamz6 érzelmeitél igy megrémiilt, hogy arcdra fagyott a mosoly, mintha az ott tarthatna egy vilagban, amelyben Volts él,és ez a férfi (akinek régebben gitar-tabulaturakat adott el) mas okb6l csenget be hozza. Felidézte, hogy Ash foglalkozdsat tekintve sebész. Nem allatsebész, embersebész, de ha 6 azt mondja valamire, hogy halott, akkor az tutira igy is van. — Oszinte részvétem... Norat eléntétte a gydsz jél ismert érzése. Csak az antidepresszansnak készénhette, hogy nem bégte el magat. —O, édes Istenem... Lélegzet-visszafojtva lépett ki a Bancroft Avenue téredezett, es6 aztatta jardalapjara, és pillantotta meg a szerencsétlen dllat vorés kis testét a jardaszegély viztdl csillog6 aszfaltjan. Volts feje a jardat strolta, és labacskai hatrafelé Alltak, mintha ugralva hajkuraszna egy képzeletbeli madarat. —O, Volts! O, jaj! O, Istenem! Tudta, hogy sajndlnia és gydszolnia kéne kisdllatat (és tulajdonképpen sajndlta és gyaszolta is), de beférkézétt gondolataiba valami mas. Ahogy elnézte Voltaire békés, nyugodt pofacskajat, és latta rajta, hogy mdr nem érez fajdalmat, hirtelen urra lett rajta egy érzés, amelyt6l képtelen volt szabadulni. Az irigység.Hurelmélet Amikor Nora kicsi volt, apja az UszOmedence szélén Allva, ésszeszoritott szajjal, ide-oda cikaz6 tekintettel figyelte hol 6t, hol a stopperérat, mikézben 6 egyéni rekordjat igyekezett megdonteni. Ez a rég latott, itélkez6 tekintet villant be neki (amellyel sokféle eréfeszités utan szembesiilt), amikor kifulladva megérkezett délutani mtiszakjara, a Hirelméletbe. —Bocsanat! — mentegetézétt Neilnek a koszos kis ablaktalan lyukba, azaz irodaba lépve. — Meghalt a cicdm. Tegnap este. El kellett temetnem. Igaz, segitettek. De utana egyediil maradtam a lakasban, és nem tudtam aludni, és elfelejtettem ébresztét beallitani, és ezért délig aludtam. Aztan rohantam ide. Mindez pontosan igy tortént. Elképzelte, hogy a sztorit csak tovadbb erdésiti kinézete: semmi smink, szétes6 léfarok és ugyanaz a turkaéloban vett, zéld kordbarsony k6tényruha, amiben egész héten volt a munkahelyén. Gyaszos kimeriiltséggel megtoldva. Neil felpillantott a szdmitégépébél, és hatrad6lt a széken. Két kezét sator alakban ésszeérintette, és gy nyugtatta rajtuk az allat, mint Konfuciusz, aki az univerzum magasréptti filozdfiai kérdésein tépreng, nem pedig egy hangszerbolt tulajdonosa, aki felméri pontatlan alkalmazottjat. Mégétte, a falon lév6 hatalmas Fleetwood Mac-poszter jobb felsé sarka elengedett, és mint egy kutyafiil, lifegett lefelé. — Nézd, Nora, én kedvellek... Neil senkinek sem tudott drtani. Otvenes éveit taposé gitarmanias volt, aki imadta a szar poénokat, és néha BobDylan-szamokat pengetett a boltban, hatdrozottan kézepes sikerrel. — Azt is tudom, hogy az idegeid kissé gyengék. — Mindenkinek gyengék. —Tudod, hogy értem. — Sokkal jobban vagyok — hazudta Nora. — Nem stilyos. A doki szerint szituaciés depresszid. Csak az a baj, hogy a szituaciék mindig megtjulnak. De egyetlen szabadnapot sem vettem ki emiatt! Kizardlag az anyukdm... Igen... Leszamitva azt az esetet. Neil felsdhajtott. Ilyenkor mindig sipolt az orran at, B-durt. — Nora, mi6ta is dolgozol itt? — Tizenkét éve... — pontosan tudta -, tizenegy hénapja és harom napja. Mindent beleszamolva. — Hosszti ideje. En igy érzem, jobb dolgokra vagy hivatott. igy a harmincas éveid végén... — Harmincét vagyok! — Annyira sokoldali vagy. Zongorazast is tanitasz... — Egyetlen kamasz fitinak... A férfi lepdccintett egy morzsat a mellényérél. — Ugy képzelted el, hogy a sziilévarosodban ragadsz bolti eladéként? Mondjuk, tizennégy évesen mit gondoltal, mi leszel, ha nagy leszel? — Tizennégy éves koromban? Usz6! — Tizennégy évesen Nora volt a leggyorsabb lany az orszagban melliszasban, és a masodik leggyorsabb gyorstiszasban. Bevillant, ahogy ott all az Orszdgos Uszékupén a pédiumon... — De mi tértént? Nora lehunyta a szemét. Eszébe jutott a klorszagti csalddas, amikor masodikként ért célba. — Nagy volt a nyomas. —Anyomas erésit. A grafit nyomas hatasara lesz gyémant.Inkabb nem oktatta ki f6ndkét a gyémantokat illet6éen. Nem vilagositotta fel arrdl, hogy bar a grafit és a gyémant egyarant szénbél van, a grafit til szennyezett ahhoz, hogy barmilyen nyomias hatdsara gyémantta valjon. A tudomany azt tamasztja ala, hogy ha grafitként kezded, grafitként is végzed. Lehet, hogy ez egy dltalanos életigazsag. Hatrasimitott egy kdsza, szénfekete hajtincset. — Neil, mire akarsz kilyukadni? — Sosem kés6 tenni az almainkért. — Hat, ezért tutira kés6 tenni. —Nagyon képzett vagy, Nora, ttilképzett. Filozofia diploma... Nora a bal kézfején lév6 anyajegyre pillantott. Az az anyajegy mindenen keresztiilment, amin 6. Es szépen, k6z6mbésen ott maradt. Nem csindlt semmit. — Neil, mostanaban kicsit lecsékkent az igény Bedfordban a filoz6fusokra, ha jobban belegondolok. — Egy évig Londonban tanultél az egyetemen, mégis visszajéttél... — Nem volt mas valasztasom. Esze agaban sem volt anyja halalardl beszélni. Vagy akar Danrél. Neil ugyanis Kurt és Courtney ota a legelképesztébb szerelmi sztorinak tartotta, hogy Nora két nappal az eskiivé el6tt lemondta azt Dannel. — Mindig van valasztasunk, Nora. Létezik szabad akarat. — Hat, ha a determinizmusban hiszel, akkor nem. — De miért pont itt vagy? — Ezt vagy az dllatmenhelyet vdlasztottam volna. Ez jobban fizetett. Ja, meg a zene miatt. — Tényleg! Volt egyiittesed is a batyaddal! — Aha. The Labyrinths. De nem lett beléle semmi. — A batyad nem igy mesélte... Nora dsszevonta a szem6ldékét.— Joe? Hogyhogy...? —Aminap vett egy Marshall DSL40-es erésitét. —Mikor? — Pénteken. — Bedfordban jart? — Ha nema hologranja volt, mint Tupacnek... Biztosan Ravit, a haverjat latogatta meg, gondolta Nora. Ravi a batyja legjobb baratja volt, és amikor Joe abbahagyta a gitarozast, és Londonba kéltéz6tt vacak, gytilolt IT-s munkaja miatt, Ravi itt maradt Bedfordban. A Négyes Szdmu Vdagohid nevi, feldolgozasokat jatszo bandajaval turnézgattak... a varos kocsmaiban. —O, ez kiilénés! Nora szinte biztosra vette, hogy a batyja tudta, 6 péntekenként nem dolgozik. Ez nem hagyta nyugodni. —J6l érzem itt magam. — Kar, hogy ez nem igy van. A férfinak igaza volt. Noraéra banat telepedett. Elméje btiskomorsdgba burkoldzott. Ugyhogy még jobban elmosolyodott. — Ugy értem, hogy jol érzem magam a munkahelyemen. Jél, tehat elégedetten. Neil, sziikségem van erre a melora. — Te jo ember vagy, Nora. Magadra veszed a vilag gondjait, a hajléktalanok, a kérnyezetvédelem iigyét. —Es kell a melé... A férfi ismét Konfuciusz-pézba vagta magat. —Neked szabadsag kell. — Nem kérek beldle. — Ez nem jotékonysagi szervezet. Bar, azt kell, mondjam, lassan annak tiinik. — Nézd, Neil, ezt a miultkori kijelentésem miatt mondod? Mert modernizalni akarod a dolgokat? Nekem is van par 6tletem, hogyan lehetne fiatalabbakat is...— Nem... — ingatta fejét a férfi. -— Régen még csak gitarokat arultunk. Hurelmélet, vagod? De terjeszkedtem. Beinditottam a vallalkozast. Ilyen nehéz iddkben nem engedhetem meg magamnak, hogy ezzel a biivalbélelt fejjel elriaszd a vevéket. —Micsoda? — Sajnalom, Nora... — sziinetet tartott, annyit, amennyi egy fejsze levegébe lenditéséhez sziikséges -, de el kell bocsatanom téged.Elni szenvedés Az eget stilyos, koromsziirke felhék boritottak. Mintha Nora elméjének mennyei kivetiilései lettek volna, mialatt 6 életcélt keresve bolyongott Bedfordban. A varos futészalagon hordozta elé kétségbeesései helyszineit. A kavicsos sportkézpontot, ahol régen még apja nézte, ahogy hosszokat Uszik, a mexik6i éttermet, ahol Dannel fajitast ettek, és a korhazat, ahova anyjat vitte sugarterapiara. Dan tegnap rairt. Nora, hidnyzik a hangod. Van kedved beszélgetni? Puszi: Dan. Visszairt, hogy Griilten elfoglalt. (Muhaha.) Képtelen volt mast irni — nem azért, mert nem érzett semmit, hanem azért, mert nagyon is érzett. Es nem akarta megint megbantani Dant. igy is tonkretette az életét. Kdosz az életem, irogatta neki a férfi részeg SMS-ekben, a két nappal eldbb leftjt eskiivét kévetden. Az univerzum is kaosz és entropia felé hajlik. A termodinamika alaptérvénye ez. Lehet, hogy az életé is? Miutan elveszted a munkad, cséstiil jon a baj. Szél siivitett a fak kézétt. Eleredt az es6. Egy tijsagos felé menekiilt, azzal a hatarozott és — mint kideriilt — helyes megérzéssel, hogy ennél ugyis csak rosszabb lehet.Ajtok Egyetlen hosszi pislogas alatt Nora maga eldtt latta apja szellemét, amint az a stopper6rara szegezi tekintetét. Mintha 6t varta volna, hogy odaérjen. Amikor ujra kinyitotta a szemét, mar belépett az ujsagos ajtajan. —Bemenekiilt az es6 el61? — tudakolta a pult mégétt allé nd. — Be — felelte fejét lehajtva Nora. A kétségbeesés terhe mar elviselhetetlen volt. Meglatott egy National Geographicot. Mikézben a fekete lyukat abrazolé boritdt bamulta, radébbent, hogy 6 is egy fekete lyuk. Onmagaba hullé, haldokl6é csillag. Apja a lap el6fizetéje volt. Eszébe jutott az egyik kedvenc cikke a sarki dcednon taldlhaté norvég Spitzbergakrol. Sosem latott még ennyire tavolinak latsz6 helyet. Olvasott tudésokrél, akik gleccsereket, befagyott fjordokat és lundakat kutattak. Aztan Mrs. Elm hatasara ugy déntott, gleccserkutat6 lesz. Ekkor a zenei magazinoknal megpillantotta batyja baratjat és az 6 egykori bandatarsat. Az apolatlan, gérnyedt Ravi épp belefeledkezett egy cikkbe. De Nora ttl sokaig bamulhatta, mert amikor tovabbosont volna, Ravi rakészént: — Nora! — Ravi, nahat! Hallom, Joe Bedfordban jart nemrég... Bélintas. — Uhiim. — Ti, 666... talalkoztatok? — Hat, igen.Noranak nagyon fajt ez a csend. — Nekem nem mondta, hogy jon. — Atutaz6ban volt. —J6l van? Ravi eltéprengett. Nora egykor még kedvelte is, tényleg a testvére jo baratja volt. De, mint Joe-val is, volt kéztiik egy lathatatlan szakadék. Nem békében valtak el. (A férfi a probaterem padldjara hajitotta iitdit, és kirohant, amikor Nora bejelentette, hogy otthagyja az egyiittest.) — Azt hiszem, depresszids. Norat elszomoritotta, hogy talan a testvére is olyan fosul érzi magat, mint 6. — Nem 6nmaga — folytatta Ravi, nehezteléssel a hangjaban. — Ideje lesz elébujnia a Shepherd’s Bush-i csigahazabdl. Még hogy nem képes egy sikeres rockbanda gitarosa lenni?! Hozzatenném: én is dégrovason vagyok. Kocsmai haknikbol nem lehet megélni. Akkor sem, ha vécépucolast is vallalsz mellette. Takaritottal mar valaha kocsmai vécét? —Nekem is szar, ne versengjiink! Ravi guinyos kacajt hallatott, aztan elkomorult a tekintete. — Meghat6 zenei alafestést is kérsz, Nora? Noranak semmi kedve nem volt ilyesmibe belemenni. — Még mindig a The Labyrinths miatt neheztelsz? — Fontos volt nekem. A batyddnak is. Mindannyiunknak. Leszerz6dtiink a Universallel. Bizony: album, szamok, turné, reklamok! Mostanra a Coldplay lehetnénk. — Utdlod a Coldplayt. — Ez nem fontos. Malibun élhetnénk. Ehelyett Bedfordban poshadunk. Es nem, a tesdd nem All készen arra, hogy lasson. — Panikrohamaim voltak. A végén mindenkinek csalédast okoztam volna. Megmondtam a studiénak, hogy folytassak veletek, nélkiilem. Beleegyeztem abba is, hogy a dalokat énfrom. Nem én tehetek réla, hogy eljegyeztek. Dannel voltam. Kizar6 ok volt. —O, igen? Es mi lett beléle? — Ravi, ne csinald ezt! — Ne csindljam? Aha, ez talal6! A pult mégétt all6 né kikerekedett szemmel bamulta 6ket. — Az egyiittesek nem tartanak 6rdkké. Olyanok lettiink volna, mint egy meteores6, amely véget ér, mielétt elkezdédne. — A meteores6 kurvara szép jelenség! —Jaj, ne kezdd! Még Ellaval vagy, nem? — Aha, lehetnék, és lehetnék sikeres, gazdag zenész! El6ttiink volt a lehetdség, itt volt eléttiink! — A tenyerébe mutatott.— A szamaink olyanok voltak, mint a ttiz! Noranak hirtelen lelkiismeret-furdalasa lett, amiért magaban kijavitotta a férfit: nem a szdmaink... a szamaim. — Nem hiszem, hogy ldmpalazad lett volna. Vagy hogy az eskiivét6l ijedtél volna meg. Nem. Szerintem te rettegsz az egész élettdl. Ez fajt. Nora képni-nyelni nem tudott. — Te viszont — vagott vissza remegé hangon — masokat hibaztatsz, amiért az életed egy rakas szar! A férfi ugy allt ott, mint akit leforraztak. Bélintott. Visszatette az Ujsagot. — Szervusz, Nora... — Mondd meg Joe-nak, hogy tidvézlém! — tette hozza még sietve, miel6étt a férfi kirohant volna a boltbdl az esébe. — Légy szives. Tekintete egy pillanatra megallapodott a Macska magazin cimlapjan lév6é vérés cirmoson. Elméje zakatolni kezdett, akar egy Sturm und Drang szimf6nia, mintha egy német zeneszerz6 szelleme diithéngétt volna a fejébe zarva, kaoszt és vihart kavarva fel.A pult mégétt all6 né mondott valamit, de 6 meg sem hallotta. — Tessék? —Nora Seed? A széke, bubifrizuras, kreolbérii né egyszerre volt vidam, laza és nyugodt, amilyen Nora mar nem tudott lenni. Rakényék6lt a pultra, mintha Nora valamiféle 4llatkerti latvanyossag lenne. Lemur. —Igen? — Kerry-Anne vagyok. Emlékszem rad a sulibdl: te voltal az isz6, a zseni. Hogyishivjak, Mr. Blandford még példalozott is veled, eldadast tartott rdlad. Azt mondta, olimpikon lesz beldled. Nora lassan b6lintott. — Az lettél? — Hat, abbahagytam. Inkabb a zene érdekelt... akkoriban. Aztan kézbejétt... az élet. —Es most mivel foglalkozol? —Eppen... éppen keresem a helyem. — Van valakid? Férj? Gyerekek? Nora megrazta a fejét, és azt kivanta, barcsak lehullana a nyakarél. A feje. A padlora. Hogy soha tébbé ne kelljen lefolytatnia ezt a beszélgetést idegenekkel. — Hat, akkor ne huizd az idét! Ketyeg az ora... — Harmincét vagyok, kényérgém! — vagott vissza, és azt gondolta, barcsak itt lenne Izzy. Izzy nem ttirné az efféle beszdlogatast. — Nem biztos, hogy akarnék gyer... — Jake-kel olyanok voltunk, mint a nyulak... de aztan megkomolyodtunk, és mar van két kis bajkeverénk. De megérte. Kiteljesedtem. Mutassak képeket? —Akijelzokt6l megfajdul a fejem. Dan gyereket akart. Noranak kétségei voltak. Rettegett az anyasagtol, attdl, hogy még mélyebb depresszidba siillyedne.Magara sem tud vigyazni, nemhogy masokra. — Akkor még Bedfordban é1sz? — Uhiim. —En tgy képzeltem, hogy te nem fogsz itt ragadni. — Visszajéttem. Anyam beteg lett. —O, de rossz! Remélem, mar jobban van. — Most mennem kell. — Hiszen még esik! A boltbdl kimenekiilve Nora arra vagyott, barcsak ajt6k sorakoznanak elétte, és azokon kilépve szépen, fokozatosan, ajtordl ajtora maga mégétt hagyhatna ezt a vilagot.Hogyan kell fekete lyuknak lenni Norat beszippantotta a mélység, senkije sem volt, akivel beszélhetett volna. Utols6 reménysége egykori legjobb baratja, Izzy volt, aki tébb mint tizenétezer kilométerre élt téle, Ausztraliaban. Kapcsolatuk egy ideje megszakadt. Eldkapta a telefonjat, és irt Izzynek egy iizenetet. Szia, Izzy! Rég nem irtunk egymdsnak. Hidnyzol, bardtom. CSODALATOS lenne beszélgetni egy kicsit. Puszi! Még azt is leirta, hogy Cupp!, és elkiildte. Izzy egy perc milva mar el is olvasta az tizenetét. De Nora hiaba varta, hogy megjelenjen az iizenetirast jelz6 harom kis pontocska. Elsétalt a mozi elétt, ahol éppen az uj Ryan Bailey-filmet, a Last Chance Saloon cimti giccses cowboyos romantikus vigjatékot vetitették. Ryan Bailey-n mindig az latszott, mintha titokzatos, komoly tudas birtokaban lenne. Nora akkor ztigott bele, amikor elészér latta a borongé Platén szerepében az Athéniak cimti sorozatban, miutan a férfi egy interjiban elmesélte, hogy filozofiat tanult. Elképzelte, hogy mélyenszanté beszélgetéseket folytatnak Henry David Thoreau-rél a férfi gézélg6 nyugat-hollywoodi _pezsgéfiirddjében. | Kévesd hatdrozottan dlmaid irdnydt! Eld az dltalad elképzelt életet!, irta Thoreau. A filoz6fia szakon Thoreau volt Nora kedvence. Ki az, aki tényleg hatdrozottan kéveti az almait? Marmint, Thoreau-n kiviil, mert 6 tényleg azt tette. Fogta magat, és bekéltézétt azerddbe, megszakitott minden kapcsolatot a kiilvilaggal, csak uldégélt, irt, halaszott és fat vagott. De két évszazaddal ezelétt, a massachusettsi Concordban biztosan egyszertibb volt az élet, mint ma a bedfordshire-i Bedfordban. De az is lehet, hogy nem igy van. Hogy csak 6 béna. Ugy dltalaban mindenben. Hosszti 6rak teltek el. Szerette volna, ha vannak tervei, ha van barmi, ami célt ad az életének. De nem volt semmije. Még Mr. Banerjee gyégyszerének atvétele sem, mivel tegnapelétt mar megtette. Pénzt akart adni egy hajléktalannak, aztan rajott, hogy nincs mibél. —Fel a fejjel, dragam, lehet, hogy meg sem térténik! — mondta egyszer valaki. Hat persze! Eppen ez a baj. Vele sohasem térténik semmi.Antianyag Ot 6raval azelétt, hogy Nora a halal mellett déntott, a hazafelé vezetd titon rezegni kezdett a kezében szorongatott telefon. Lehet, hogy Izzy az. De az is lehet, hogy Ravi mar tovabbitotta batyjanak az tizenetét. Nem. —Jé, Doreen! — Hol vagy? — csattant fel Doreen a vonal tils6 végén. Nora teljesen elvesztette az iddérzékét. — Nagyon szar napom volt, bocsanat. — Egy 6rat vartunk az ajtéd elétt. —Megtartom Leo 6rajat. Ot perc, és ott vagyok! — Mar mindegy, mostantél harom napig az apjanal lesz. —O, bocsanat, annyira sajndlom! Omlott beléle a mentegetézés, szinte mar 6 is fuldokolt tle. —Nora, a fiam igazabol nem szeretné folytatni... — De tehetséges! — Nagyon szerette, de til elfoglalt. Vizsgak, baratok, foci. Valamit abba kell hagynia... — Annyira tehetséges fit, még Chopint is megszerettettem vele. Kérlek... — Pa, Nora... —s6hajtott Doreen. Nora ligy érezte, megnyilik alatta a fold, és a litoszféran és a féldképenyen at lassan, de biztosan elsiillyed a foldmag felé, ahol szilard, érzéketlen fémmé valtozik.Négy Oraval azeldtt, hogy a halal mellett déntétt, Nora ésszefutott idds szomszédjaval, Mr. Banerjeevel. Mr. Banerjee nyolcvannégy éves, térékeny 6regur volt, aki csipémtitéte ta kicsit jobban erére kapott. — Szérnyti idé van, nemde? — De, de... — motyogta Nora. Aszomszéd a viragagyasra pillantott. — Mégis kinyiltak a liliomok... Nora a lila viragokra sanditott, és mosolyt erdéltetett az arcara, mikézben azon tiindédétt, miféle vigasztalast nytijthat egy virdg. A férfi szeme faradtan csillant meg szemiivege mégétt. Az ajté eldtt babralt a kulcsaival. Még egy iiveg tejet is alig birt el kis bevasarldszatyraban. Ritkan lehetett idekint latni, a hazon kiviil, ahova elsé itt toltétt hénapjaban Nora gyakran jart neki segiteni, elkésziteni a bacsi online ftiszerboltjat. — O! - zékkentette vissza a valés4gba Mr. Banerjee. — J6 hirem van! Mar nem sziikséges elhoznia a gyOgyszereimet a patikabol, mert a gydgyszerész fiatalember a szomszédba k6ltézott, és felajanlotta, hogy 6 megteszi. Nora valaszra nyitotta szajat, de nem jott ki hang a torkan. Ugyhogy csak bélintott. A férfi nagy nehezen kinyitotta az ajt6t, majd becsukta maga utan, és visszavonult szeretett felesége emlékére emelt szentélyébe. Ez volt Nora szdmara a végsé csapés. Senkinek nincs ra sziiksége. Csak kolonc az univerzum nyakan. Lakasdba lépve fiilsiiketité csend fogadta. Cicatap-illat. Még ott volt Voltaire talkaja, benne az ételmaradékkal. Valahogy eljutott odaig, hogy téltsén maganak egy pohar vizet, és bevett két antidepresszdnst. Aztan elttinddve nézegette az tivegben rejlé tébbi tablettat.Harom 6raval azelétt, hogy a halal mellett déntétt, Nora egész lényét athatotta a megbdnas: a kétségbeesés az elméjébdl a végtagjaiba és a mellkasaba vandorolt, és uralma ala hajtotta minden porcikajat. Arra gondolt, mindenkinek jobb lesz nélkiile. Elvégre, aki fekete lyukhoz kézelit, azt a gravitacids eré beszippantja a sétét kietlenségbe. Gondolatmenete _sziintelen elmegércsbe __torkollott: tulsagosan is elviselhetetlen tehernek bizonyult, 4m tilsagosan erds volt ahhoz, hogy megkeriilje. Nora megnézte k6zésségimédia-profiljait. Se tizenet, se komment, se Uj kévetdk, se barati bejelélések. Antianyagga valt —hozzaadott énsajnalattal. Félment Instagramra, és azt latta, hogy mindenki tudja, hogyan kell élni, csak 6 nem. Kédés statuszt irt Facebookra, ahol mar alig volt aktiv. Két 6raval azelott, hogy a halal mellett déntétt, felbontott egy iiveg bort. Régi filozdfia-tankényvek bamultak le ra, egyetemi napjainak szellembitorzata, abbdl az idébél, amikor még lehetdségek alltak eldtte. Novényei: egy jukka és harom apro, tomzsi cserepes kaktusz. Bevillant neki, mennyivel egyszertibb létforma lenne egész nap cserepes, nem gondolkod6 lényként iics6régni. Leiilt a kis elektromos zongorahoz, am képtelen volt barmit jatszani rajta. Elképzelte, hogy Leo iil mellette, és 6 éppen Chopin e-moll preltidjét tanitja neki. Idével még a boldog pillanatok is fajdalmassa valhatnak. Van egy osdi zenész klisé, hogy zongoran nem lehet rossz hangot leiitni. Nos, az 6 élete mégis értelmetlen kakofénia. Zenemti, amely csoda szép iranyokban folytatédhatott volna, mégsem tart semerre.Telt-mult az id6. Nora a semmibe bamult. A bor felhérpintése utan hirtelen megvilagosodott: 6 nem erre a vilagra sziiletett. Hiszen minden tette hibas, minden déntése katasztréfaba torkollik, minden napja egyre tavolabb van attol, amiként egykor Onmagat elképzelte: tiszdbajnok, zenész, filozéfus, hazastars, utaz6, gleccserkutat6. Szeretni és szeretve lenni. Semmi. Még macskatulajdonos sem tudott lenni. Vagy heti egyszeri zongoratanar. Vagy beszélgetésre alkalmas emberi lény. Nem megy ez neki. Megitta az dsszes bort. Az egész tiveget. — Hianyoztok... — suttogta a levegébe, mintha szerettei szellemei vennék kériil. Felhivta a batyjat, és hangiizenetet hagyott, mivel Joe nem vette fel. — Szeretlek, Joe. Akartam, hogy tudd. Nem tehettél volna semmit. En vagyok az oka. Kész6ném, hogy a testvérem voltal. Szeretlek. Szia. Ujra esni kezdett. Ott iilt az elhuzott fiiggényék elétt, és az ablakon lecsorgé esécseppeket bamulta. Az Ora 11 6ra 22 percet mutatott. Egy dolgot tudott biztosan: nem akarta megélni a masnapot. Félkelt. Papirt és tollat keresett. Ugy vélte, eljott a tékéletes pillanat a halalra.Kedves Valaki! Minden lehetéségem megadatott, hogy kihozzak valamit az életembél, és minden lehetéséget elszalasztottam. Sajat gondatlansdgom és szerencsétlenségem folytan a_ vildg eltdvolodott eldlem, tigyhogy teljesen logikus, hogy én is eltdvolodjam téle. Ha gy érezném, hogy maradhatnék — maradnék. De nem érzem igy. Ezért nem tudok. Megkeseritem az emberek életét. Nincs mit adnom. Sajndlom. Szeressétek egymdst! Nora00:00:00 Eleinte olyan stirti volt a kéd, hogy nem latott semmit, aztan szép lassan pillérek rajzolédtak ki mindkét oldalon. Valamiféle titon allt, egy oszlopos folyosén. Az oszlopok hamusziirkék voltak, rajtuk csillaml6, kék péttyékkel. Amikor a kédfelhé felszallt, kibontakozott egy épiilet alakja, akar egy szégyenlés kisértet. Massziv, négyszégletes. Egy épiilet. Akkordnak tiint, mint egy templom vagy kisebb bevasarl6kézpont. Kéhomlokzatanak szine ugyanolyan volt, mint a pilléreké, kézepén hatalmas, fakapu vezetett a belsejébe, a tetején egy Oriasi, cizellalt toronyéra diszelgett, amelynek koromfekete oramutatdja éjfélt —_ mutatott, falanak részletgazdagsaga pedig fényiizésrél drulkodott. Az épiilet elejét egymastdl egyenl6é tavolsagra alld, keskeny, boltives, k6keretes ablakok hangstilyoztak. Els6re négy ablakot latott, egy pillanattal kés6bb mar 6tét. Biztosan elszamolta. Mivel mas nem volt kériilétte, és amtigy sem volt hol lennie, Nora 6vatosan megindult elére. Ordjanak szamlapjara pillantott. 00:00:00 Ejfél, ahogyan a toronyéran is lathatta. A kévetkezé masodpercet leste, de az nem jott el. Mikézben az épiilethez kézeledett, és kinyitotta a hatalmas faajtét, majd belépett, akézben sem haladt a mutato. Vagy a karoraja romlott el, vagy valami zavar van az idében. Jelen kériilmények kézétt barmelyiket lehetségesnek tartotta.Mi torténik?, toprengett. Mi a fene folyik itt? Lehet, hogy az épiiletben kideriil, gondolta, ahogy belépett egy fényesen kivilagitott helyiségbe. A padl6 kévezetének szine valahol a tevebarna és a vildgossarga k6z6tt volt, akdr egy régi kényvlapnak. A kiviilrél latott ablakok viszont nem voltak sehol. Sét, annak ellenére, hogy még csak par lépést tett az épiiletben, mar nem latta annak falait. Mindeniitt kényvespolcok sorakoztak. Hosszti sorokban, egészen a plafonig, a széles f6folyosérdl ledgazva, amelyen elindult. Befordult az egyik ilyen oldalfolyos6n, és débbenten allt meg a végtelennek tiiné kényvhalom elétt. Kényvek vették kériil minden iranyb6l, szinte lathatatlanul apré polcokrol is. Minden k6ényv zdld volt, mégpedig a zéldnek ezerféle arnyalata. Egyes kétetek rothad6 mocsarzéldek, masok fényes, vilagos f6zelékzéldek, de akadtak merészen smaragdzéld kétetek és a nyari rétek rikit6zéldjei is. Es ha mar a nyéri réteknél tartunk, bar a konyvek réginek ttintek, a kényvtar levegdje friss volt, afféle pazsitillati. Nora nem az 6don kétetek pordt érezte. A polcok végteleniil hosszan hdzédtak a falak mentén, a legtavolabbi horizontig, akar az egy pontbol kiindulé vonalak a rajz6rai perspektiva-gyakorlaskor, melyet csak az oldalfolyosék tértek meg. Taldlomra befordult az egyik folyosOn. A kévetkezd fordulonal elindult balra, de eltévedt. Kérbepillantott, hol lehet akijarat, am jelzést nem latott sehol. Megprobalt ugyanezen az utvonalon visszamenni a bejarathoz, ez azonban egyszertien lehetetlennek bizonyult. Végiil rajétt, hogy igy sosem fogja megtalalni a kijaratot. — Itt valami nincs rendjén — mondta ki, hogy sajat hangjaval is nyugtassa magat. — Valami egészen biztosan nincs rendjén... Megillt, és kézelebb lépett a knyvekhez. A. gerinciikon nem szerepeltek cimek vagy szerz6k. Arnyalatnyi kiilénbségektél eltekintve csak a méretiik voltmas: egyforma magasak voltak, és mas-mas szélességiiek. Akadt étcentis, de sokkal kisebb is. Volt olyan, amely nem volt hosszabb egy répiratnal. Odanyult az egyikért, egy kézepes méretii, kissé kopott olivaszintiért, amely porosnak és megviseltnek latszott. Miel6étt azonban leemelhette volna a polcrol, hangot hallott maga mégott, amitdl visszarettent. — Légy 6vatos! Megpordiilt, hogy lassa, ki van ott.A konyvtaros — Kérlek — ismételte a né -, légy évatos! Mintha a semmib6l lépett volna elé. {zlésesen 6ltézétt, rdvid, 6sz haju, tekndéczéld garbéban. Nora nagyjab6l hatvanévesnek tippelte. — On kicsoda? De mire kimondta a kérdést, mar tudta a valaszt. — A ké6nyvtéros — felelte az huncut mosollyal. - A kényvtaros vagyok. — Arcan kedves és szigorii bélcsesség tiikr6z6détt. Ugyanolyan gondosan nyirt, révid frizuraja volt, mint mindig, arca pedig pontosan ugyanolyan volt, amilyennek Nora meg6rizte az emlékezetében. Mert az elétte all6 hélgy bizony az 6 jol ismert kényvtarosndje volt. — Mrs. Elm! Mrs. Elm halovanyan elmosolyodott. —Talan. Nordanak eszébe jutottak azok a sakkoz6s, esds délutanok. Felétlétt benne apja halalanak a napja, amikor Mrs. Elm a kényvtarban tapintatosan megsugta neki, mi tértént. Apja varatlanul szivrohamot kapott annak a bentlakasos fitiskolanak az udvaran lév6 régbipdlyan, ahol tanitott. Nora fél dran keresztiil csak nézett maga elé, és a félbemaradt sakkjatszmat bamulta. A valdsdg eleinte ttilsagosan is felfoghatatlan volt, aztan egyszer csak villamcsapasszertien tudatosult benne, mi tértént, és leszoritotta addigi wtjardl. Zokogva Glelte Mrs. Elmet, probalta a n6é garbdjaba furni az arcat, amit teljesen beboritottak a kénnyek.Mrs. Elm pedig atdlelte, és simogatta a feje bubjat, mint a kisbabaknak szokas. Nem mondott szokasos kézhelyeket vagy hamis vigasztalast, csupdn egyiittérzett vele. Emlékezett a hangjara, amint azt mondja: Minden jora fordul, Nora. Minden rendben lesz. Egy oOraba telt, mire az anyja érte jétt autéval. Batyja szobormereven, néman iilt a hatso iilésen. Nora beiilt elére, néma, remeg6 anyja mellé, és azt dadogta neki, én szeretlek, de nem kapott valaszt. —Miezahely? Hol vagyok? Mrs. Elm elmosolyodott. Nagyon hivatalos mosollyal. — Természetesen egy kényvtar. — De ez nema sulikényvtar. Nincs kijarata. Meghaltam? Ez a talvilag? —O, nem. — Akkor nem értem. — Hadd magyarazzam meg!Ejfél konyvtar Mikézben beszélt, Mrs. Elm szeme ugy csillogott, akar pocsolydban a holdfény. — Elet és halal kézott létezik egy kényvtdr. Ebben a k6ényvtaérban pedig végtelen mennyiségti kétet sorakozik. Mindegyik egy-egy lehetdség arra, hogy kiprébald, hogyan élhetted volna masképp az életedet. Hogy megtudhasd, mi lenne mas, ha masként déntesz... Vajon masként tennél-e barmit, ha lehetéséged adddna arra, hogy visszavond rossz déntéseidet? — Széval meghaltam? — ismételte meg kérdését Nora. Mrs. Elm megrazta a fejét. — Nem. Figyelj jobban: élet és halal kéz6tt — nyomatékositott, majd a folyos6n til a tavolba mutatott: — A halal odakint van. — Akkor kimegyek. Meg akarok halni. — Azzal elindult kifelé. Am Mrs. Elm megcsovalta a fejét. —Ahalal nem igy mikédik. — Miért nem? — A halalba nem megyiink, a halal jon hozzank. Remek, tigy latszik, 6 még a halalt sem érti. Ismerés érzés. Az alkalmatlansag érzése minden teriileten. Egy 6sszerakhatatlan puzzle. Alkalmatlan életre és halalra is. — Miért nem haltam meg? Miért nem jétt hozzam a halal? Elég egyértelmtien hivogattam. Meg akartam halni. Mégis itt vagyok, létezem, a tudatomndl vagyok. — Nos, ha ez vigasztal, valoszintileg meg fogsz halni. Azok, akik a kényvtarba jonnek, nem sokaig maradnak, akarmerre tavoznak is.Jobban belegondolva — és egyre jobban belegondolt — Nora egyre inkabb ugy definialta magat, hogy mi nem. Amivé nem tudott lenni. Elég sok ilyen dolog létezett. Allandéan azon pérgétt, és azt banta, amit nem tett: Nem lettem olimpiai bajnok tisz6. Nem lettem gleccserkutatd. Nem lettem Dan felesége. Nem lettem anya. Nem lettem a The Labyrinths énekese. Nem sikeriilt valoban boldog vagy j6 emberré vdlnom. Nem tudtam rendesen gondjat viselni Voltaire-nek. Most pedig, mindezt tetézve, még meghalnia sem sikeriilt. Szanalmas, hogy mennyi-mennyi lehetdséget fecsérelt el. — Amig az Ejfél Kényvtdr all, Nora, nem fogsz meghalni. Most pedig el kell déntened, hogyan akarsz élni!Amozgo polcok Abban a pillanatban Nora két oldalan megmozdultak a polcok. Az altaluk bezdrt szég nem valtozott, csupan vizszintesen indultak el. Bar az is lehet, hogy nem a polcok, csak a rajtuk lév6 kétetek cstiszkaltak, de nem értette, miért és hogyan. Nem volt mégottiik semmiféle gépezet, és a polcok végén (vagy elején) sem hallatszott vagy latszott, hogy leesett volna kényv. A kényvek polconként valtakoz6 lasstsdggal vonultak elotte, és egyik sem tul gyorsan. — Mi trténik itt? Mrs. Elm arcvondsai hivatalossd valtak, testtartdsa megvaltozott, kiegyenesedett, allat félszegte. Tett egy lépést Nora felé, és ésszefogta a lany kezét a kezében. — Kedvesem, ideje elkezdeni. — Mar megbocsasson, de... micsodat? — Minden élet sok milli6 déntést foglal magaban. Kicsiket, nagyokat. Valahanyszor megsziiletik egy-egy déntés egy masik ellenében, valtozik a végkifejlet. Visszafordithatatlan varidci6k jelennek meg, amelyek aztan tovabbi variaciékhoz vezetnek. Ezek a kényvek portdlok az altalad élheté dsszes lehetséges élethez. — Hogy micsodak? — Annyi életed van, ahdny lehetéséged. Vannak életek, amelyekben masként déntesz. Ezen déntések pedig mas-mas végkifejlethez vezetnek. Ha csak egyetlen dolgot is masként teszel, mas lesz az élettérténeted. Ezek mind megvannak az Ejfél Konyvtarban. Valosdgosan, mint ez az élet. — Parhuzamos életek?— Nem feltétleniil parhuzamosak, mondjuk inkabb ugy, hogy merdélegesek. Tehat szeretnél olyan életet élni, amilyet élhettél volna? Szeretnél egyes dolgokat masként csindlni? Van valami, amit megvaltoztatnal? Tetté] barmit rosszul? O, ez kénnyii kérdés! —Igen. Abszoltite mindent... A valasz mintha csiklandozta volna a kényvtaros orrat. Mrs. Elm sietve papir zsebkend6t rantott ki garboja ujjabdl, orrahoz szoritotta, és beletiisszentett. — Egészségére! — mondta Nora, végignézve, hogyan ttinik el a zsebkend6 a n6é kezébdl abban a minutumban, hogy az befejezte az orrftijdst, valami kiilondés, higiénikus varazslat folytan. — Ne aggodj! A zsebkendé olyan, mint az élet. Van még. — Majd visszatért az eredeti gondolatmenethez. — Egyetlen dolgot masként tenni gyakran annyit jelent, mintha mindent masként tennénk. Egy élet alatt nem lehet visszacsinalni a tetteinket, akarmennyire is szeretnénk... Te viszont mar nem vagy egy élet alatt, mivel mar kibijtal aldla. ime, Nora, a lehetéség arra, hogy megtudd, hogyan térténhettek volna a dolgok. Ez nem lehet igaz!, villant belé a gondolat. Mrs. Elm mintha olvasott volna az elméjében. — ©, dehogynem, Nora Seed. Bar mindez nem abban az értelemben valdsagos, ahogyan te gondolod. Megfelelébb kifejezés hijan igy mondanam: kéztes allapot. Nem élet. Nem halal. Nem a hagyomanyos értelemben vett valésag. Nem is lom. Nem egyik vagy masik. Egysz6val: ez az Ejfél Kényvtar. A lassan mozg6 polcok megalltak. Nora észrevette, hogy az egyiken, jobb fel6l, vallmagassagban van egy nagyobb rés. Az 6t kértilvev6é dsszes polcon szorosan egymas mellett voltak a kényvek, de ezen a keskeny, fehér polcon csupan egyetlen arvalkodott.Ez nem zéld volt, mint a tébbi, hanem sziirke. Sziirke, akar az €piilet kintré] lathaté kshomlokzata a kéd6n at. Mrs. Elm leemelte ezt a kényvet a polcrdl, és Nora kezébe adta. Varakozassal teli biiszkeséggel, mintha kardcsonyi ajandékot nytjtana at. Ahogy Mrs. Elm fogta, kénnytinek ttint, pedig valdjaban nehéz volt. Nora mar késziilt belenézni. Mrs. Elm megrazta a fejét. — Mindig vard meg, hogy én mondjam, mikor nyisd ki! — Miért? — Mert ennek a kényvtarnak minden kétete, egy kivételével, ate életed egy valtozatat tartalmazza. Ez a konyvtar rolad szol. Szamodra van itt. Mert bizony mindenkinek végtelenféleképp fejezédhetett volna be az élete. A polcon lévé kényvek mind a te életeid, azonos pontbél indulnak az iddben. Mostantol. Ejféltél. Aprilis 28-4tdl, e keddi naptél. Amde ezek az éjfél- lehetéségek nem egyformak. Akadnak hasonlék és nagyon kiilénb6z6k. — Ostobasag! — legyintett Nora. — Leszamitva ezt az egyet itt? — tartotta oda a késziirke kényvet Mrs. Elm elé. Ané félvonta a személd6két. — igy van. Leszdmitva ezt az egyet itt. Ezt te magad irtad anélkiil, hogy egyetlen szot is gépeltél volna. —Micsoda? —Ez a kényv minden problémad forrasa és megoldasa. — Miért, mi ez? — Ez, kedvesem, a Megbdndsok kényve.