Magyar Nemzet · Magazin 23
2014. november 15., szombat
Az öntudatra ébredõ és fellázadó
géphadsereg még sehol sincs
Megidézett démonok
Az emberre támadó intelligens gépek hozzák el a világvégét
– hangoztatja számos fórumon Elon Musk, az elektromos
autókat és polgári ûrhajókat fejlesztõ milliárdos.
Sokak szerint csupán ingyenreklámot csinál cégeinek,
néhányan azonban komolyan veszik aggodalmait.
„MOLNÁR
N
agyon óvatosnak kell lennünk a mesterséges
intelligenciával kapcsolatban. Ha az emberi-
ség létét fenyegetõ legnagyobb veszélyt kel-
lene megneveznem, valószínûleg ezt mon-
danám. Szükség lenne a [mesterségesintelligencia-ku-
tatás] nemzeti vagy nemzetközi ellenõrzésére ahhoz,
hogy nehogy valami õrültséget csináljunk – kezdte a
közönség soraiból érkezõ kérdésre adott válaszát né-
hány napja Elon Musk, a világ egyik legismertebb tech-
nológiai vállalkozója a Massachusettsi Mûszaki Egye-
tem (MIT) fórumán. Bár furcsa, hogy ezt tartja a legna-
gyobb fenyegetésnek, de az óvatosság nem árt. Amiért
azonban szerte a világon híre ment Musk mondandójá-
nak, az a folytatás: „A mesterséges intelligenciával
megidézzük a démont. Az összes történetben, amely-
ben valaki pentagrammával és szenteltvízzel kacérko-
dik, azt feltételezik az elején, hogy a pentagrammát kor-
dában lehet tartani. Aztán kiderül, hogy nem lehet.”
Erre mindenki felkapta a fejét, vélhetõen a hosszúra
nyúlt pódiumbeszélgetés vége felé elbóbiskolt egyete-
misták is megrökönyödve törölgették a szemüket. Nem
ez volt Elon Musk elsõ vészkiáltással felérõ megnyilvá-
nulása a mesterséges intelligenciáról. Néhány hónapja
már arról írt, hogy e technológia veszélyesebb, mint az
atombomba. A démonok és az ördögûzés emlegetése
most megtette a hatását, és a vállalkozó bekerült a vi-
lágsajtóba. Könnyû lenne Musk fejtegetését annyival
elintézni, hogy túl sok Terminátor-filmet nézett gye-
rekkorában (azok ugyanis éppen arról szólnak, hogy a
nem túl távoli jövõben a számítógépek öntudatra éb-
rednek, és az emberek ellen fordulnak). Csakhogy Elon
Musk nem akárki, így bármilyen témában mond vala-
mit, függetlenül attól, hogy ért-e a dologhoz, komolyan
szokás venni.
Musk nem sikertelen ember, szinte minden modern
technológiai fejlesztésbe pénzt fektet. SpaceX nevû cé-
ge rakétákat épít, már a NASA-nak is dolgoznak, õk
küldtek elõször magánûrhajót a nemzetközi ûrállo-
másra. Tesla Motors elnevezésû vállalata olyan sport-
kocsikat gyárt, amelyek teljesítményükben a benzines
luxusautókat idézik, csakhogy elektromos meghajtá-
súak. Vállalkozása piacvezetõ Amerikában a napener-
gia hasznosításának területén, és annak idején közre-
mûködött a mára globálissá fejlõdött internetes fizetési
rendszer, a PayPal fejlesztésében is. Vajon miért fél
annyira a mesterséges intelligenciától a technika iránt
ilyen mértékben elkötelezett ember, hogy az olcsó hor-
rorfilmek kelléktárát idézve bolondot csinál magából?
Musk mesterséges intelligenciáról õrzött tudása lát-
hatóan nem terjed túl a dilettáns, szenzációhajhász bot-
ránykönyvek és ezek jövõképének dramatizálásából
született világvégefilmek gondolati körén. Mindez jól
mutatja, hogy a gépi intelligencia, noha kutatása hat-
vanéves múltra tekint vissza, a legtöbb ember számára
még mindig az ismeretlen, a tudományos fantasztikum
része. Sokan tartják úgy, hogy e kutatások végcélja az
emberi gondolkodásra képes robotok létrehozása, és ez
félelemmel tölti el õket (nem is csoda, hiszen a témával
foglalkozó sci-fik jó része arról szól, hogy a gépek átve-
szik az uralmat a földön). Mi hát a valóság, mennyire
értelmesek ma a számítógépek?
– A mesterséges intelligencia az én értelmezésem-
ben a kommunikációs, adattároló, illetve -feldolgozó
képességeket és a tanulást egyesíti magában. Felfogás
kérdése, hogy mindezt értelemnek tekintjük-e. Vannak
olyan kutatások is, amelyek az érzelmi intelligenciát is
próbálják gépesíteni, mert az emberek igénylik az em-
pátiát, amikor bárkivel, akár a számítógéppel kommu-
nikálnak – mondja Kömlõdi Ferenc jövõkutató szakíró,
mesterségesintelligencia-szakértõ.
Elképzelhetõ, hogy amikor 1955-ben John McCar-
thy komputertudós megalkotta a fogalmat, valóban
gondolkodó robotokról ábrándozott. A kor elektroni-
kai fejlõdésének gyorsaságától megrészegült kortársak
körében általánossá vált a nézet, hogy egy-két évtize-
den belül (tehát még jóval a XX. század vége elõtt) lét-
rejönnek az elsõ emberi gondolkodásra képes számító-
gépek. Ma már tudjuk, hogy ez nem jött össze. 1966-
ban a MIT-en néhány kutató nyári tudományos diák-
köri feladatként hirdette meg a komputerizált képfelis-
merés problémájának megoldását. A kutatások azóta is
tartanak, kézzelfogható (de még korántsem kielégítõ)
eredmények csak a legutóbbi idõkben születtek. A
mesterséges intelligencia terén elért szerény eredmé-
nyek kudarcként is felfogható lassú csordogálása a
szakembereket is szemléletváltásra késztette. Fõként
japán cégek még ma is gyakran mutatnak be ember
alakú robotokat, amelyek nevetségesen táncolnak, fo-
ciznak, esetleg emberi arckifejezéseket imitálnak, ezek
valójában csupán reklámcélokat szolgálnak, az emberi
gondolkodás paródiájaként jelennek meg. A komolyan
vehetõ mesterségesintelligencia-kutatók eközben meg-
szabadultak az értelmes gépek „testétõl”, nem céljuk
robotokat építeni. Csak a számítógép információgyûj-
tésére, az ismeretek elemzésére, a tanulásra és az értel-
mesnek tekinthetõ cselekvésre koncentrálnak.
– Az ötvenes években megfogalmazott, gondolkodó
gépek megalkotását jövendölõ célok valóban nem telje-
sültek. Az évtizedek során azonban számos olyan rész-
terület jött létre, amelyekben hatalmas elõrelépések
történtek, és amelyek nélkül a mai fejlett számítástudo-
mány nem létezhetne – tartja Kömlõdi Ferenc. – Talán
a jövõben megszületnek az emberként gondolkodó gé-
pek is, de még nem tartunk ott. Felesleges is jóslatokba
bocsátkozni arról, hogy ezek öt, ötven vagy kétszáz év
múlva lesznek készen. Gyakorlatilag kizárt, hogy a gé-
pek átvegyék a hatalmat a földön. Ezt már az olyan ap-
róságnak tûnõ, valójában irdatlanul nehéz problémák
is gátolják, mint hogy hogyan tesszük majd õket kom-
patibilissé a meglévõ rendszereinkkel.
Valójában nap nap után számos olyan szolgáltatást
használunk, amelyek mûködési mechanizmusát egy-
kor a mesterséges intelligencia tárgykörébe sorolták.
Nem is vesszük észre, de az internetes közösségi olda-
lak, levelezõprogramok, keresõk hatalmas mennyiségû
adatot dolgoznak fel minden másodpercben. Fejlett al-
goritmusaik segítségével egész értelmes dolgokat bá-
nyásznak ki az emberi ésszel felmérhetetlen tömegû ér-
téktelen információ közül. Az internet korában a nagy
világcégeknek elemi szükségük van az „értelmes” szá-
mítógépekre, így hajlandóak jelentõs erõforrásokat át-
csoportosítani a kutatásukra.
Már nem fenyegeti a mesterséges intelligencia kuta-
tását a kiábrándultság okozta forráshiány, amely a XX.
század utolsó évtizedeiben visszavetette a fejlõdést.
Mindenki okostelefonjában mûködik ma már olyan
keresõ, amely többé-kevésbé megérti a neki szóban fel-
tett kérdéseket, és általában megfelelõen reagál rájuk. A
gépi fordítóprogramok képesek értelmezni az összetett
mondatokat is, bár teljesítményük kétségkívül elmarad
a mûfordítók alkotásaitól, fordításuk még így is hasz-
nos lehet. A fordítóprogramok legfejlettebb képviselõi
már szinte élõben értik meg és fordítják le az emberi
beszédet. Az IBM Watson nevû számítógépe nemrégi-
ben legyõzte a Mindent vagy semmit televíziós vetélke-
dõ bajnokait, pedig a mûsor lényege, hogy a kérdéseket
trükkös formában, szójátékokba rejtve teszik föl. Tehát
fejlõdik a mesterséges intelligencia, de az öntudatra éb-
redõ és fellázadó géphadsereg még sehol sincs.
Bár Elon Musk vélhetõen nem végzett beható vizs-
gálatokat, mielõtt megszólalt volna, vannak olyan elis-
mert komputertudósok, akik szerint létezõ problémát
feszeget, és véleménye egyikük megfogalmazásában
„nem teljesen õrültség”, írja a Computerworld maga-
zin. Bár azt is hozzáteszik gyorsan, hogy a laikusok el-
képzelte mesterséges intelligencia nagyon különbözik
attól, amivel õk valójában foglalkoznak, hiszen a kettõt
talán száz vagy még több év fejlõdése választja el egy-
mástól. Viszont ha már közel leszünk a valóban embe-
ri léptékkel is értelmesnek nevezhetõ gépek bekapcso-
lásához, akkor tényleg meg kell állnunk, és végig kell
gondolnunk, hogy mit is teszünk, és ennek mik a veszé-
lyei. Már a tervezés közben gondoskodnunk kell arról,
hogy a gép ne vehesse át az irányítást maga fölött.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos félreér-
tések jelentõs részéért a fantasztikus regények, filmek a
felelõsek, de a mûfaj szerzõi olyan sokat foglalkoztak a
témával, hogy talán a megoldás is tõlük érkezik. Sok
kutató komolyan veszi az orosz–amerikai író, Isaac
Asimov által lefektetett robotikai törvényeket, a gépi in-
telligencia biztonságos mûködtetésének sorvezetõjét
látva azokban. A három törvény így hangzik: 1. a robot
nem bánthatja az embert; 2. a robotnak engedelmes-
kednie kell az embernek, hacsak ez nem okozza az elsõ
törvény megsértését; 3. a robotnak meg kell védenie
magát, kivéve, ha ez az elsõ két törvénybe ütközik.
HALÁSZ GÉZA-SHOW
ALEXA KÁROLY
A vármegye háza
E
gy nappal az 1956-os forradalom 58. emléknapja elõtt a Nógrád megyei közgyûlés alakuló ülé-
sén a vármegye alelnöke e szavakkal emelkedett szólásra: „A történelemben ritkán adódik
olyan pillanat, amikor vér és veszteség nélkül lehet igazságot szolgáltatni. Hölgyeim és uraim,
ez a pillanat most eljött. Engedjenek a történelmi pillanatnak, pártokon és ideológián felül
egyesítsük újra Nógrád megyét…” Természetesen a szónok históriai hevületének számlájára kell ír-
nunk a kissé félreérthetõ „egyesítsük újra” kitételt (már ha a tudósítást szó szerinti hitelességûnek fo-
gadjuk el), hiszen nem látni jelét annak, hogy hazánk északi szomszédja békésen lemondana a történel-
mi Nógrád megye területének ama 48 százalékáról, amelyet 1918-ban (majd 1945-ben) elzabrálni szí-
veskedett. Az alelnök úr azt indítványozta, hogy a megye közgyûlése térjen vissza Balassagyarmatra az
õsi vármegyeházba, azokba a termekbe, ahonnan 1785 és 1949 között irányította a megye életét. Oly
irodalmár férfiak közremûködését is bírva, mint Madách Imre és Mikszáth Kálmán. A közgyûlés uj-
jongva meg is szavazta az elõterjesztést. Eddig a hír.
Amihez hadd tegyek hozzá egy személyes élményt ugyanekkorról, csak az ország másik szegletébõl,
egy nyugati megyébõl, amelynek tekintélyes darabját szintén a szomszédba számûzte a XX. század.
Idén meghívót kaptam a megyei közgyûlés ünnepségére, noha lassan negyedfél esztendeje már nem va-
gyok itt, azaz helyesebb szórenddel: nem itt „vagyok alkalmazásban”. A megyében dolgozom, ugyanaz
a munkám, mint korábban, de nem vagyok a megye alkalmazottja. Mióta a közigazgatás radikális át-
alakításával – legyünk csak kicsit fellengzõsek mi is – eltûnt a Szent István-i vármegye mint az ország
területi tagolódásának és a regionális autonómiának elemi szerkezeti egysége. Van persze helyette kor-
mányhivatal meg járások meg minden, kormányablak, ami kell, lehet, hogy nõtt a szakszerûség, mitõl
vajon, epéskedem, és még az is lehet, hogy az átadott megyei vagyon fejében „konszolidálódott” az
adósságállomány is; stb. Nem ezen merengek, hanem nézem a vörös szõnyeget a lábam alatt, a címe-
res üvegablakokat, a bronz és márvány emléktáblákat, egy festményt, amelynek eredetije a vajdahu-
nyadi várban található, s amelyen a mûvész – helyi legendák szerint – az önkényuralom korában (az
1850-es években, amikor szünetelt a megyei élet) úgy ábrázolta az imént kivégzett (megyei illetékessé-
gû) miniszterelnököt, hogy alakját száguldó lovas daliák közé rejtette. Azután be a közgyûlési terembe.
Fönt kõbe vésve: „Vasvármegye közönsége Magyarország ezeréves fennállását ünnepelte 1896. május
9-én tartott közgyûlésében. Áldás hazánkra!” A falakon körben a portrék – díszmagyarban és polgári
kemény galléros öltözékben, szakállban, bajuszban, kitüntetésekkel, méltósággal nézve múltba-jövõbe,
al- és fõispánok. Sigray, Széll, Erdõdy, szentmártoni Radó, Bezerédj… Ennyi maradt a „vármegyeház-
ból”, egy fél emelet – a közgyûlés terme, a díszterem, pár hivatali szoba. Meg a múltja, 1775–79 óta. És
mi lesz a címerállattal: az ezüstbástyán álló struccal, csõrében kovácsoltvas patkóval? Mélyen megér-
tem a nógrádi rebelliseket. Akiknek szintén oda van festve a lelkükbe a címer: páncélos vitéz, egyik ke-
zében pallós, a másikban a pajzson Magyarország címere, a sisakon meg – mi más? – strucctoll.
A vármegyeház maga a történelem tanúsítványa. Egyszerûen szólva: itt dõltek el a dolgok. Mind
más, és mégis mind egyforma: szimmetrikus szerkezet, a fõbejárat fölött „timpanonnal elzárt középri-
zalit”, az emeleten a nagytermek, kétfelõl oldalszárnyak, a várnagyi lakrész, irattár, irodák… A sugár-
zó tekintély, a méltóság, az állandóság… 1723-ban születik törvény arról, hogy a megyének állandó
székhelye kell hogy legyen. Ez lett és maradt a hatalom színpada és jelképe. Itt gyûléseztek szabadon és
nyilvánosan az urak, a tekintetes karok és rendek. Itt volt a levéltár és a börtön, itt voltak a megyebá-
lok, innen indultak a bandériumok harcba vagy a koronát fogadni Õs-Budába, és ennek kapuja csikor-
dult meg, amikor valamely latorral a városszéli bitóhoz indult a szekér. Ugye emlékszünk A kõszívû
ember fiaira? Arra a jelenetre, amelyben a fõispáni tekintély – amely az épület százados súlyától kap ne-
hezéket és hitelességet – uralkodni tud az ellenségességen és a kívülrõl gerjesztett zûrzavaron, az önké-
nyen. Hát A Noszty fiú esete Tóth Marival? Ez ugyan a nem létezõ Bontó vármegyében játszódik, de a
megyeházának rajzában Mikszáth mi mást is másolhatott, mint a balassagyarmatit?
A Szent István-i állam millenniumát 2000-ben ünnepeltük. Magam is szerény háttérembere lehet-
tem Nemeskürty István kormánybiztos apparátusának. A dolgom az volt, hogy ajánlásokat tegyek bizo-
nyos – zömmel privát kezdeményezésû – könyvek megjelentetésére. Magánemberek és helyi kisközös-
ségek küldték el történészi munkáikat, amelyek ilyen-olyan színvonalúak voltak, de mindet áthatotta
az a hevület, amelyet a megõrzött vagy felfedezett magyar századok oly hatásosan tudnak gerjeszteni az
arra fogékony lelkekben. Az egyik könyv „valahogy” nálam maradt, itt van elõttem, épségben, tisztelet-
tel õrizve – de nem birtokba véve. Alighanem „egypéldányos”, méretét tekintve is hatalmas mû. Még a
postai kísérõlevél is benne van, tízezer forint értékûnek mondva magát. Szerényen. Hatvani Sándor:
Vármegyeházak a századelõn, ez a címe. Az összes történelmi vármegyeház fényképe és leírása. Abauj-
Tornától (Kassa) Zólyomig (Besztercebánya). Függelékben Fiuméval, amely „külön testként” volt Ma-
gyarország része 1918-ig. A képek zöme is a szerzõ munkája, aki évekig járta fényképezõgépével a ma-
gyar(országi) megyeszékhelyeket, láthatólag mit sem törõdve azzal (ha csak hatósági intéseket nem
kellett észlelnie), hogy ezeknek a képeknek a bõ kétharmada már csak „emlékeztetõje” a magyar múlt-
nak… Nincs tudomásom arról, hogy Hatvani Sándor mûve megjelent volna nyomtatásban, akirõl
egyébként csak annyit tudok, amennyit az internetrõl összeszedhettem a Magyar Nemzet Online vagy
a polgárok háza híradása alapján. Innen üzenem neki, hogy – a feladóvevény szerint alighanem szom-
szédos kerületben lakunk – a kötetét bármikor átveheti. Csak jelezze, mikor jön, hogy addig lemásol-
hassam. Legalább archiváljuk azt, ami a miénk volt.