Bolya Matyas Nepzene És Jazz Az Alma Mater Hangversenyéletben

Bolya Mátyás
Népzene és jazz az „Alma Mater” hangversenyéletben

Bolya Mátyás: Népzene és jazz az „Alma Mater” hangversenyéletben
Tartalomjegyzék
Bevezető ..................................................................................................................................3
Módszerek ............................................................................................................................3
Jazz, népzene és világzene a 21. századi kulturális térben.....................................................5
Jazz ......................................................................................................................................9
Népzene .............................................................................................................................13
Világzene ............................................................................................................................14
Zenei poliglottok..................................................................................................................17
Koncertélet, rendezvényszervezés ........................................................................................19
I. Fogkrém fesztivál, avagy rendezvényszervezés ma .......................................................19
FRONTEMBER – backember.............................................................................................21
Kommunikáció és fogyasztóvédelem .................................................................................21
Minőség-ellenérzés.............................................................................................................26
Kritikai élet ..........................................................................................................................27
Intézményi együttműködés .................................................................................................28
Kapcsolat a felsőoktatással ................................................................................................29
Koncerttervek .........................................................................................................................32
Tematikus koncertek...........................................................................................................32
Műhelymunkák....................................................................................................................33
Zenei klubok .......................................................................................................................34
Tehetségkutató versenyek..................................................................................................34
Családi és ifjúsági programok.............................................................................................34
„Megaprojektek”..................................................................................................................35
Társművészetek bevonása.................................................................................................35
Együttműködési lehetőségek a különböző műfajok között .................................................36
Más intézményekkel közösen.............................................................................................36
Zárszó ....................................................................................................................................37
Felhasznált irodalom ..............................................................................................................38
2
Bevezető
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt Ferenc téri épülete nem csak külsejében újul
meg 2012-ben; fontos cél a hangversenyélet, a műsorszerkezet újragondolása is.
Szakembereket kértek fel, hogy tanulmányaikkal segítsék ezt a munkát; feltérképezve és
összegyűjtve a hazai zenei élet különböző területeinek tapasztalatait, terveit. Írásom a
népzene, világzene és a jazz műfajok szemszögéből vizsgálja a témát1. Ezen műfajok
áttekintése nem könnyű feladat, hiszen az európai műzenei gyakorlattól sok ponton eltérnek,
gyakran nehezen definiálhatók, változékonyak és könnyen fuzionálnak. Rövid zenetörténeti
kitekintés segít abban, hogy láthassuk, miben gyökerezik ez a fajta zeneiség. A koncert- és
sorozatterveket vázlatos helyzetelemzés előzi meg, ami a külső tényezőket veszi sorra a
koncertszervezési moráltól, a zenekarépítési trendeken át egészen a társintézményi
együttműködések lehetőségéig. A tervek megvalósításához ezen környezet megismerése
elengedhetetlen. Az anyaggyűjtés során számos olyan gondolat is felmerült, amely első
olvasatban csak távolról kapcsolódik témánkhoz. Említésük mégis fontos, mert így
vizsgálódásunk tárgya a maga komplexitásában tárul elénk.
Módszerek
Célom az volt, hogy a jazz/népzene/világzene fogalomkör minél világosabban, mai valójában
rajzolódjon ki, erényei és gyengeségei valósághű egyensúlyában. Mivel a téma szakirodalma
viszonylag szűk, és a műfajok határai, a kulturális tér szereplői gyorsan változnak, munkám
elsősorban a zenei élet szereplőivel készült interjúkra épül. Híradásom így csupán
pillanatfelvétel, de módszereit tekintve talán később is tanulságokkal szolgálhat. Forrásként
ezt követik a témában megjelent legfrissebb írások, ahol a könyvek mellett számos
tanulmányra és előadásra támaszkodhattam. Végül a legújabb kommunikációs port, az
internet is hasznos kiegészítésekkel szolgált, hiszen ez a fórum az analóg világ digitális
leképezésén túl rengeteg olyan lehetőséget kínál, amely intézmények, zenei irányzatok,
tudományos eredmények, stb. sikeres kommunikációjához ma már elengedhetetlen.
Az interjúk alanyainak kiválasztásával igyekeztem lefedni a zenei élet témához leginkább

kapcsolódó területeit és az érintett műfajokat. Tevékenységük nem mindig egy területre
összpontosít, gyakori a határterületek lehetőségeinek feltárása. A határok ilyen elmosódása
nem negatívum, hanem adottság. Olyan külső tényező, amely inspiratív környezetet
biztosíthat az alkotó ember számára. A vélemények, ötletek tehát az oktatás, az
előadóművészet, a tudomány, a civil szerveződések és a kultúrpolitika területéről érkeztek.
1
A szerző előadóművész, zeneszerző, 2001-től MTA BTK ZTI munkatársa, 2012-ben szerzett
zenetanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (www.kobzart.hu/biografia.html).
3
Pozitív tapasztalatom, hogy bár gyakran hiányoljuk a kulturális színtér szereplőinek alkotó
együttműködését, az interjúkban megfogalmazott gondolatok jelentős és fontos része
egymásra rímel, hasonló hiányosságokról számol be, és hasonló megoldásokat javasol. Ez a
tapasztalat derűlátásra ad okot: létezhet olyan közös vektor, amelynek támogatása minden
oldalról realizálható, az eredmény pedig sokak megelégedésére szolgálhat.
Beszélgetőtársaim közül kiemelek néhány, pozíciójuknál fogva ismertebb nevet, itt csak
felsorolásszerűen, hiszen gondolataikra a megfelelő témáknál fogok hivatkozni: Binder
Károly2 (zongoraművész, zeneszerző, tanszékvezető egyetemi docens – LFZE Jazz
Tanszék), Richter Pál3 (MTA BTK Zenetudományi Intézet mb. igazgatója, tanszékvezető
egyetemi docens – LFZE Népzene Tanszék), Sebő Ferenc4 (zenész, zeneszerző, egyetemi
magántanár); Kiss Ferenc5 (zenész, zeneszerző, az Etnofon Records alapítója); Körmendy
Zsolt6 (koncertpedagógus, a Művészetek Palotája művészeti tanácsadója, egyetemi
adjunktus – LFZE), Pávai István7 (népzenekutató, egyetemi docens), Dés András8
(előadóművész – ütőhangszerek), Palya Bea9 (előadóművész – ének), Barcza Horváth
József10 (előadóművész – bőgő, tanár), Szakcsi Lakatos Róbert11 (előadóművész –
zongora). A felsoroltak mellet, akik tevékenységüknél fogva sokkal nagyobb rálátással
rendelkeznek a vizsgált területre, számomra fontosak a zenei közélet „névtelen résztvevői”
is. Így beszélgettem frissen végzett zeneakadémistával és egyszerű zenekedvelő
koncertlátogatóval is.
Az idézett gondolatok nem mindegyikéhez társul reflexió. Önmagában az egyes vélemények,

kiválogatása és szerkesztésük jelzik fontosságukat még akkor is, ha nem minden tekintetben
egyeznek egymással. Másrészt nem titkolt célom, hogy az olvasóban új gondolatok
ébredjenek, ezt a folyamatos reflektálás nem feltétlen segítené elő.
2
http://www.binderkaroly.hu
3
http://www.zti.hu/archivum/richter/richter.htm; http://www.zeneakademia.hu/oktatok/1316
4
http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/122/
5
http://www.etnofon.hu
6
http://koncertpedagogia.hu/cv1.htm
7
http://www.pavai.hu
8
http://www.desandras.hu
9
http://palyabea.hu
10
http://fidelio.hu/fidipedia/jazz_world_folk/eloadok/barcza_horvath_jozsef_1
11
http://fidelio.hu/fidipedia/jazz_world_folk/eloadok/szakcsi_lakatos_robert_1
4
Jazz, népzene és világzene a 21. századi kulturális térben
Vajon miért tárgyaljuk együtt a jazz/népzene/világzene fogalomkört? Egyáltalán pontos
meghatározás-e ez így? Tényleg van közös ezekben a műfajokban? Tényleg lehet definiálni
ezeket? Miben gyökerezhet ez a kategorizálás? Pillanatnyi feszengés támad, ha ezeket a
kérdéseket műfaji hierarchia felállítása nélkül próbáljuk értelmezni. Miért érezzük ezeket a
műfajokat alulreprezentáltnak a patinás koncerttermekben? Létezhet értékteremtés a nyugati
műzene jól bevált receptjei nélkül? Álljon itt néhány gondolat, amelyek rávilágítanak, hogy a
zeneiség fogalma milyen tág, egyúttal milyen egyetemes, és milyen mély vágy él az
emberekben megélni ezt.
„Ahogy a népvándorlás kora véget ért, ahogy a betelepült új népek sorra egymás után
felvették a kereszténységet, az ennek szellemében egységesülő új Európában körülbelül az
ezredfordulóra mindenütt általánosan uralkodóvá vált az a felfogás, amely a zenét
alapvetően két részre: egyházi és világi zenére osztotta. Ez a fajta gondolkodásmód közel
800 éven át érvényes maradt! Nem mindig így nevezték őket, megítélésük, súlyuk, szerepük,
elismertségük az évszázadok folyamán állandóan változott, sokszor több alcsoportra
oszlottak, de a felvilágosodás koráig abban nem volt nézetkülönbség, hogy a zene két fő ága
az egyházi és a világi zene.”12
Talán ez a gondolat érhető tetten ma is? A nyugati műzene írásba merevedett formái
próbálnak elhatárolódni így? Komolyzene versus könnyűzene?
„Már a középkor zeneteoretikusai megfogalmazták az »usus« és a »scientia«, vagyis a

gyakorlat és az elmélet kettősségét. Bár a középkori világ hierarchikus rendjében élő ember
szükségesnek érezte az ilyen meghatározást, ez a csoportosítás soha nem válhatott valódi
definícióvá. Egyszerűen nem életszerű. Talán az emberi természet ilyen, igényli a
kontrasztos ellenpontokat.”13
Vannak elképzelések, miszerint az alapvető különbség az, hogy a klasszikus zene írásos
alapúvá vált, ezzel szemben a jazz/népzene/világzene műfajoknak ez egyáltalán nem fontos
és jellemző elemük, sokkal inkább az improvizáció. Ezek a műfajok pedig kétségtelenül a
kortárs művészet fontos részét képezik ma; kortárs művészeti irányzatként értelmezve
azonban újabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat: Mi számít zeneszerzésnek?
Létezhet-e az a fogalom, hogy alkotó előadóművészet14? Tapasztaljuk, hogy a
12
VEDRES Csaba: Mi az, hogy könnyűzene?! Kairosz, Budapest, 2006
13
BOLYA Mátyás: Magyar citerás antológia II. Dialekton, Budapest, 2012
14
A fogalom SZOKOLAY Sándortól származik, akivel erről 2010-ben, a kecskeméti Kodály
Fesztiválon beszélgettem Rost Andrea: Pannon dalok című produkciója kapcsán.
5
zeneszerzés hagyományos keretei egyre inkább felbomlanak. A műzene és a népzene, az
alkalmazott és a klasszikus zeneszerzés határai egyre inkább elmosódnak. Ha a (klasszikus)
zenei mű fogalmát szeretnénk definiálni, hamar találkozunk azzal a szemlélettel, amely nem
is olyan régen (a romantikában) alakult ki és merevedett meg a zenei közgondolkodásban.
Eszerint a legnagyobb zeneszerzői teljesítmény egy új dallam kiötlése. Ez a vélekedés
azonban már a 20. század elején vita tárgya volt. Idézet Bartók Béla 1931-ben, Budapesten
tartott előadásából:
„A parasztzene hatásának másfajta megnyilvánulási módja ez: a zeneszerző nem használ fel
valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdallam-imitációt.
Lényeges különbség e közt és az előbb leírt mód közt tulajdonképpen nincs.
Sztravinszkij sose nevezi meg témáinak forrásait, vagyis nem utal arra, sem a mű címében,
sem széljegyzet formájában, vajon a témák átvételek-e a népzenéből, vagy saját kitalálásai-
e. Ez az eljárás emlékeztet a régi zeneszerzők eljárására, akik rendszerint szintén
elhallgattak minden efféle adatot. Gondoljunk csak a Pastoral-szimfónia kezdetére.
Sztravinszkij nyilván meggyőződésből teszi ezt; azt a felfogást akarja vele dokumentálni,
hogy teljesen mellékes, vajon a zeneszerző saját kitalálású témákat vagy idegen témákat
használ-e fel műveiben. Egy hiteles nyilatkozata szerint Sztravinszkijnak ez a véleménye:
neki joga van bármilyen eredetű zenei anyagot műveiben felhasználni; amit ő egyszer
alkalmasnak ítélt arra, hogy felhasználjon, az ennek a felhasználásnak következtében
mintegy az ő szellemi tulajdona lett. Ez a felfogás lényegében azonos Molièrenek azzal a
kijelentésével, amellyel a plágium vádja ellen így védekezett: »Je prends mon bien, où je le
trouve.« (Onnan veszem a tulajdonomat, ahol találom.) Hogy a feldolgozott tárgy, illetve
téma eredetének kérdése művészi szempontból teljesen másodrangú, abban föltétlenül
igaza van Sztravinszkijnak. Fontossága ennek csupán az oknyomozó zenetudomány
szempontjából van.”15
Később ugyanitt: „Sokan azt hiszik, hogy népi dallamokat megharmonizálni aránylag könnyű
feladat. Legalábbis könnyebb teljesítmény, mint valamilyen »eredeti« tematikájú kompozíciót
megírni. Hiszen – így gondolják ők – a munka egy részétől, a témák kitalálásától eleve
mentesül a szerző.
Ez a felfogás teljesen hibás. Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb

feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású
eredeti mű megírása. Ha nem feledkezünk meg arról, hogy előre megadott idegen dallamnak
kötelező volta máris nagy megkötöttséget jelent, akkor megértjük a feladat nehézségének
15
„A népi zene hatása a mai műzenére”. In: Bartók Béla írásai 1. Közreadja Tallián Tibor.
Zeneműkiadó, Budapest, 1989, 138–147.
6
egyik okát. Egy másik nehézség a népi dallam sajátságos karaktere. Ezt először is föl kell
ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig
esetleg elhomályosítani.”16
Mindez olyan komoly ismeretelméleti kérdéseket is felvet – a zeneszerzés fogalmának

definiálásán túl – mint például: mi a zene? A klasszikus értelmezés szerint műalkotás az,
amelynek leírt, végleges formája van, és az alkotás folyamata intencionális, vagyis a szerző
tudatosan írta művét, és az emberek megszólításának szándéka is tudatos. Ebben a
gondolatkörben szinte lehetetlen az önálló alkotás elemeiként értelmeznünk a
dallamválasztás művészi szempontjait, az improvizációt, vagy az alkotó előadóművészetet.
[Dolinszky Miklós:] „Az improvizáció fogalmát az írásbeliség hozta létre – mint annyiszor, a
fogalom ismét egyszer akkor születik, amikor az, amit jelöl, hanyatlásnak indul. Zenei
írásbeliséggel nem rendelkező kultúrák kapcsán értelmetlen improvizációról beszélni. Utóbbi,
évezredek beláthatatlan távlatában, magát a zenélést jelentette, és amikor az írásos zenélés
közegében beszélünk improvizációról, akkor valójában ennek az archaikus zenélésmódnak
továbbélését érjük tetten. Az improvizáció mint fogalom tehát nem ellentéte, inkább sajátos
terméke az írásosságnak, és aki a zenei szóbeliséget kezdetlegesebb állapotnak tekinti az
írásosságnál, az egy viszonylag rövid életű európai sajátosságot vetít ki időben és térben
távol eső zenekultúrákra.
Egy lépéssel közelebb lépve: az improvizáció fogalmának megszületése arról vall, hogy a
kottaolvasás kirekesztette magából az előadói szabadságot. A 19. század előtt a kottát olyan
nagyvonalúan jegyezték le, hogy megszólaltatásához egyenesen alkotói leleményre volt és
van szükség. A megszólaltatás természetes gesztussal foglalta magában azt, amit ma
improvizációként különítünk el. A megszólaltató bízvást társalkotónak nevezhető tehát. A 19.
századtól azonban, amikortól a kottaírás értelmezői közössége radikálisan kibővült és a
zene, túllépve egy szűk szakértői körön, immár széles és laikus társadalmi rétegek számára
vált művelhetővé, a szerző többé nem számíthatott a társalkotóval való cinkos
együttműködésre. Ettől kezdve a komponálás és a megszólaltatás funkciói, akárcsak egy
termék ipari előállításának egyes szakaszai, mereven különváltak és polarizálódtak. A
romantikus előadónak és vele az improvizáció korlátlanságának mítoszát csupán a
szigorúan rögzített szerzői akarat passzív végrehajtására korlátozott előadói szerep termelte
ki.”17
16
„A népi zene hatása a mai műzenére”. In: Bartók Béla írásai 1. Közreadja Tallián Tibor.
Zeneműkiadó, Budapest, 1989, 138–147.
17
DOLINSZKY Miklós: Improvizáció. 2000 – Irodalmi és társadalmi havi lap. 2005. május
http://www.ketezer.hu/menu4/2005_05/dolinszky.html
7
„A tömegkultúrának és a magaskultúrának az a leegyszerűsített dichotómiája, mely szerint
az egyik rossz, a másik jó, az egyiket az elit fogyasztja, a másikat a tömeg, stb.,
használhatatlan a probléma összefüggéseinek tisztázásához. A dichotómiát első
megközelítésben szórakoztató termék és valódi művészet alakjában kell rögzíteni.”18 E
kettősség feloldása milyen határtalan lehetőségeket nyújtana. Akár a kortárs zene számára
is, amelynek alulreprezentáltsága is megoldásra vár.19 „Elképzelhető ugyanis, hogy a kortárs
művészi zene kitörhetne elszigeteltségéből, ha engedné hatni magára az élő zenei köznyelv
elemeit. A zenetörténet tanúsága szerint ez is egy lehetséges kiút.”20
Mivel a népzenei motívumok, dallamok, mint inspirációs források szinte mindig jelen vannak
a népzenei feldolgozásokban és a különböző világzenei produktumokban, röviden érdemes
áttekinteni, hogyan „viselkedett” a népzene eredeti környezetében és ennek mely elemei
élnek tovább ma egyes műfajokban.
„Az első felmerülő kérdés, hogy miben más a népzene a klasszikus zenéhez képest? Ha
eredeti (az átláthatóság kedvéért egyszerűsített és idealizált) környezetében vizsgáljuk,
szembeötlőek a különbségek: a) kis közösségek használati zenéje, amely egyfajta
kulturális önellátás keretében valósul meg; b) a szerzőség fogalma nem értelmezhető,
mivel a népzene egy kollektív alkotási folyamat eredménye; c) hiányzik az írásbeliség,
tehát a dallamok (beleágyazódva az élet minden területét átszövő és szabályozó
folklórfolyamatba) a közösségi tudat részeként, stabil típusokba szerveződve, de
variánsaikban élnek; d) természetes kiválasztódás: a zárt közösségek és a funkcionalitás
miatt a népzene jobban ellenáll a zenei divathullámoknak, a „kintről” érkező impulzusok vagy
meghonosodnak és variálódnak, vagy kivesznek. Ebből következik, hogy – szemben a
műzenei gyakorlattal – a népzene különböző stílusai és történeti rétegei együtt élnek
tovább, akár egy-egy előadó repertoárját, akár egy egész dialektust vizsgálunk; e) az
előadásmód, amely egy folytonos, tudattalan újraalkotás. A klasszikus zenei előadásnál
megszokott zeneszerzés-interpretáció viszony itt megváltozik: az előadás folyamán legalább
annyi alkotóenergia szabadul fel, mint az előző fázisban. Mindez messze túlmutat az ihletett
interpretáción; f) nincs egységes, kialakult, akár évszázadokra visszatekintő iskolai háttere,
irodalma, szabványos hangszerei, hangszeregyüttesei.
[…] Hangsúlyoznom kell, hogy a fenti jellemzők a népzenét eredeti környezetében vizsgálva
jelentkeznek, akkor sem mindig ilyen »vegytisztán«. Fontos leszögeznünk, hogy az említett
18
JÓZSA Péter: Az esztétikai értékek nyomában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986
19
FEKETE Gyula – HORVÁTH Balázs: Liszt Ferenc Zeneakadémiája, az európai zenei felsőoktatás
megújuló központja. Kortárszene az egyetemi felsőoktatásban. Tanulmány, Budapest, 2010
20
8
hagyományos paraszti közösségek mára szinte teljesen eltűntek. A népzene ma nem saját
környezetében jelenik meg, hanem kortárs művészeti irányzatként […]. A különbségek
további vizsgálata sok meglepetést tartogat, számtalan esetben kiderül, hogy valójában
hasonlóság vagy előzmény a helyes kifejezés: gondolok itt a középkor és a kora reneszánsz
szerzőségi kérdéseire és »megtisztelő plágiumaira«, a reneszánsz vagy a barokk kor
improvizatív zenei gyakorlatára vagy éppen a klasszika-romantika improvizált kadenciáira.”21
Azt hiszem jól érzékelhető, milyen széles horizont tárul elénk a 21. század hajnalán, milyen
színes zenei univerzum vesz körül minket. A megszokott források mellett újak törnek elő,
életerejük és értékteremtő képességük vitathatatlan. A tekintélyelvű művészetkoordináció
kora lejárt.
Jazz
[Binder Károly:] „Jean Cocteau szerint a jazz korunk népzenéje. Kikerülhetetlen zenéről van
szó, olyan energiaforrásról, ami hosszú idő után visszahozta a zenébe azt a fajta
gondolkodásmódot, játékformát, ami az improvizációról szól. Az improvizáció a régebbi
korokban teljesen természetes velejárója volt a muzsikus létnek. Ez a szemlélet egy idő után
eltűnt, és a komolyzenét lassan vitrinbe lehet zárni, és úgy lehet megtekinteni, mint valami
tárgyat. A jazz képes lehet arra, hogy megtermékenyítse ezt a bezárt, és továbblépni nem
tudó komolyzenei kompozíciós technikát. A nagy zeneszerzők mindig a népzenéhez
fordultak, ha alkotói válságban voltak. A zeneszerzés és az előadóművészet régen nem vált
külön, gondoljunk csak Vivaldira, Bachra, Mozartra, Beethovenre, Chopinre vagy Lisztre. A
jazz muzsikában az interpretáció-improvizáció-kompozíció hármassága minden egyes
pillanatban jelen van. Ez egy olyan megjelenési forma, ami beavatja a közönséget a
születésbe. Egy nagy közös zenei nyelv. Ezért van az, hogy ha a világ bármely tájáról két
jazz zenész találkozik, akkor rövid ismerkedés után máris tudnak közösen muzsikálni. Ez
nem jellemző a klasszikus zenészekre, akik azonnal kották után kutakodnak; de az
autentikus népzenét játszó zenészekre sem, akik »csak« a saját kultúrkörük népzenéjét
játsszák. A jazz zenész rugalmassága, improvizációs kedve és szakmai felkészültsége
alkalmas lehet arra, hogy hidat képezzen a klasszikus zenei hagyományok és a népzenék
között.”22
[Fenyvesi Márton:] „A jazz eredendően az afroamerikai kultúra zenéje. A múlt században vált
univerzális kulturális mozgalommá. Az egyenjogúság eszméje és az ehhez kapcsolódó
társadalmi szerepvállalás szellemi árnyékában fejlődtek ki az egyre inkább klasszikus zenei
21
BOLYA Mátyás: A citeraoktatás lehetőségei. Koncepció a közép- és felsőfokú oktatáshoz.
Szakdolgozat. LFZE, Budapest, 2012
22
BINDER Károllyal készült telefonos interjú szerkesztett részlete (Budapest, 2012. július 31.)
9
igényességű alkotások. A jazz zene alapelemei, a rögtönzés, a kollektivitás, az
egymásrafigyelés és a reakció nem csupán a zenei eszköz, hanem mind-mind szimbolizálja
a társadalmi együttélés problémáit. Így válik minden produktum egyben művészi
megoldássá: a jazz zenészek kompozícióiban rejlő szabadság és kötöttség harmóniája, az
együttjáték koncepciója egy-egy megoldási lehetőség, egy lehetséges járható út kísérlete.
A jazz, a kötetlen szabadzene, az improvizatív zene a kommunista érában a tiltakozás, a

fennálló politikai rendszerrel való szembehelyezkedés zenei megnyilvánulása volt. Hosszú
ideig üldözték, később megtűrt zenei kifejezésformává vált. A ’70-es, ’80-as évek fiatal
generációja egytől egyig ismerte a legnagyobb magyar jazz muzsikusokat, az egyetemi
klubok jazz koncertjei rendhagyó módon állandó teltházzal működtek. A rendszerváltással a
jazz elvesztette aktuálpolitikai jelentőségét, maradt csupán a zenei termék – ideológia és
morális feladatok nélkül. Úgy, ahogy a magyar társadalom nehezen dolgozta fel a
rendszerváltással rázúduló szabadságot, úgy a jazz muzsikusok szabad szellemű, irányított
improvizációit sem tudja befogadni, helyrerakni.”23
Tanulságos elolvasni a fiatal pályakezdőknek írt jazz zenész meghatározást. A jazz egy
nagyon szerteágazó műfaj, hogy csak néhányat említsünk: etno jazz, fusion jazz, rock jazz,
mainstream jazz, free jazz, crossover projektek, stb. Ennek fényében érdemes megfigyelni,
hogy a szócikk írója milyen óvatosan és semlegesen fogalmaz, amikor azt írja, hogy a jazz
zenész „a képzettségének megfelelő műfajú előadásokon, rendezvényeken,
hangversenyeken aktívan közreműködik”.24
A jazz jelen állapotáról kitől kaphatnánk hitelesebb híradást, mint a gyakorló jazz
zenészektől? Kezembe került fiatal jazzisták spontán szerveződése során összegyűlt néhány
kézirat, a zenei életet jobbító ötletbörze. Ezek kivonatos és szerkesztett változatát adom itt
közre, kiemelve a fő témaköröket:
A tehetséggondozás25 legfőbb problémája, hogy szűkösek a lehetőségek az érettségi előtti

jazz és improvizatív zenei képzésre26. A jazz témájú zenei versenyek is elszigetelten és nagy
nehézségek árán valósulnak meg. A megoldás a pályázati lehetőségek kiszélesítése lenne,
23
FENYVESI Márton kéziratának rövidített, szerkesztett változata
24
http://www.milegyek.hu/open.php?id=2393
25
A tehetséggondozás témaköre ÜLKEI Dávid kézirata alapján készült (rövidített, szerkesztett
változat)
26
Jelenleg a következő intézményekben folyik érettségi előtti jazz oktatás:
Tóth Aladár Zeneiskola (www.tothaladar.hu),
Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium (www.egressybeni.hu),
Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium (www.konzi.hu),
Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola (www.drjazz.hu),
Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola (www.hangszinter.hu), Snétberger Zenei Tehetségkutató Központ
10
illetve ezen célok pontosabb törvényi megfogalmazása27. Jelenleg egyetlen ösztöndíj ismert
ma Magyarországon, ez a Lakatos Ablakos Dezső jazz előadóművészi ösztöndíj.28 Az
ösztöndíjrendszert új ötletekkel frissítve bővíteni kell.
A megújuló zeneoktatásban29 fontosabb szerepet kell szánni a jazz-nek, már alapfoktól. A

nyugat-európai példák jól mutatják, hogy ilyen széleskörű zenei tájékozottságot eredményez,
ha a zenei alapműveltség részeként értelmezzük a műfajt. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni
korszerű tananyagok létrehozására és promotálására is. Az igény létezik, ahogy ezt fel-
felbukkanó alulról jövő kezdeményezések is jelzik30. Az oktatási intézmények és a hazai
klubhálózatok együttműködésével – és persze ezirányba mutató kultúrpolitikai akarattal –
olyan pezsgő (jazz)zenei élet alakulhatna ki Magyarországon, amely egyszerre szolgálná a
közösségek erősödését, a műfaj népszerűsítését, illetve a pályakezdő zenészek
rutinszerzését. Ehhez szorosan kapcsolódik egy magyar vidéki turnérendszer
kidolgozásának ötlete.
[Dés András:] „A magyar jazz számára elengedhetetlenül fontos a vidéki jazz-élet tetszhalott
állapotból való kimozdítása. Ennek hatékony eszköze a vidéki szervezők és a »civil« jazz-
rajongók mozgósítása, illetve a turnérendszer racionalizálása lenne. Nem csupán a kulturális
élet résztvevőinek és fogyasztóinak, hanem az egész magyar társadalomnak elemi érdeke,
hogy a fővárosban létrejövő, sokszor világszínvonalú produkciók az ország számos pontjára
eljussanak. Azon túl, hogy ezek a produkciók fontos kulturális értékkel bírnak, a XXI. század
felgyorsult tempójára is izgalmas választ adhat a jazz műfaja, ahol az improvizáció, a gyors
reakció, a fokozott egymásra figyelés mind elengedhetetlen feltételei az együtt-játéknak.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a vidéki helyszínek pénztelenségének és tájékozatlanságának
köszönhetően ezeknek a produkcióknak csekély hányada jut el az ottani közönséghez.
Magyarországon a mai napig nem jött létre egy olyan klubhálózat (értve ez alatt az összes
vidéki befogadóhelyet), amelynek tagjai egymással tartva a kapcsolatot, racionálisan
tudnának turnét szervezni. Az összefogás jelentős költségcsökkenést eredményezhetne,
beleértve az útiköltséget, a kizárólag turnék során realizálható fajlagosan alacsonyabb
tiszteletdíjat, illetve a több helyszín között megosztható promóciós- és reklámköltségeket.
27
https://www.eji.hu/eloadomuveszi_jogok/eloado_muveszeti_torveny/eloado_muveszeti_torveny.html
28
www.filharmoniabp.hu/palyazati_felhivas_lakatos_ablakos_dezso_jazz_eloadomuveszi_osztondij_eln
yeresere
29
A jazz az oktatásban témakör GYÉMÁNT Bálint kézirata alapján készült (rövidített, szerkesztett
változat)
30
http://beszelgess.hu/tesztoldal – GONDA János: A populáris zene antológiája (Fővárosi Pedagógiai
Intézet, Budapest, 1992) című könyv online változata nemrég készült el, már most is mindenki
számára elérhető. Cél, hogy a meglévő anyag továbbiakkal egészüljön ki, valamint hogy az azóta
eltelt 20 év is feldolgozásra kerüljön.
11
Fontos szempont lehet ezen túl, hogy egy turné előtt álló produkció valószínűleg
könnyebben tudná megmozdítani az amúgy kultúrával kapcsolatban rendkívül nehézkes és
érdektelen magyar médiát, és a támogatók számára is komolyabb promóciós értékkel bír
több fellépés sorozatban.
A vidéki turnérendszer fontos eleme a kompromisszumkészség a szervezők és a zenészek

részéről egyaránt, a viszonylag szerény, de racionális költségvetés, a magánpénzek
hatékony bevonása, valamint a kultúraszerető és támogató civil társadalom aktív és
áldozatkész részvétele. További lényeges elem a rendszer alapját képező négy pólusú
adatbázis: 1) zenészek, projektek; 2) helyszínek, szervezők; 3) szponzorok; 4) média.
Ki kell emelnem, hogy a jazz zenészeknek nem csupán egzisztenciális okokból fontos a
turnézás: azoknak az innovatív, előremutató produkcióknak, amelyek tartani akarják a
színvonalat Európa és a világ más részeinek gyors ütemben fejlődő jazz életével,
létfeltételük, hogy a zenéjükben rejlő lehetőségeket minél több helyszínen, változatos
koncerthelyzetekben fedezhessék fel.”31
Elmondható, hogy a jazz műfajának médiajelenléte32 nem kielégítő. A tapasztalatok szerint

a rádiós és egyéb médiafelületek nem tekintik szívügyüknek a stílus népszerűsítését. A cél
az, hogy a műfaj jelenléte ne csak a szaklapokra és szakirányú műsorokra korlátozódjon. Az
eseménykövetés (a kiadványgondozás szinonimájaként) azt jelenti, hogy egy adott kulturális
eredmény többször is jelenjen meg a médiában: előbb promóció formájában, utóbb pedig a
recenzió, a kritikai élet szintjén. Ezeket a problémákat orvosolhatná (ugyancsak nyugat-
európai előképeket felidézve33) egy állami támogatással megvalósuló jazz promóciós iroda.
Az iroda üzemeltetne egy központi adatbázist, amely különböző szűrökkel megfelelő
tartalmakat szolgáltatna a közönség, a zenészek, a szervezők, a lehetséges támogatók és a
kulturális döntéshozók számára. Van néhány média, ahol külön rovatban olvashatunk a
jazzről, de ezek körét bővíteni kellene.34 Az iroda ebben is segíthetne: összekapcsolná a
média szereplőit szakújságírókkal, és ösztönözné az oktatásban megjelenő „jótollú” hallgatók
ilyen irányú képzését és megjelenési lehetőségeit.
31
DÉS András kéziratának rövidített, szerkesztett változata
32
A jazz médiajelenléte témakör BACSÓ Kristóf kézirata alapján készült (rövidített, szerkesztett
változat)
33
www.fimic.fi
34
www.fidelio.hu; www.jazzma.hu; www.gramofon.hu; www.zeneszmagazin.hu
12
Népzene
A hetvenes évek elején indult népzenei mozgalom közösségteremtő ereje negyven év után
komoly nemzetközi figyelmet kapott: az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi
Bizottsága 2011. november 25-én felvette a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe a
táncház módszert, amely a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje.35 A
népzenei revival történetéről számos kiváló összefoglaló munka született36, így ennek
részletes elemzésére itt nem térek ki.
[Kiss Ferenc:] „Ma már a népzene interpretálásának, feldolgozásának számos életképes,

értékálló, divatos és kókler irányzata ismert. Az utóbbi négy évtizedben bebizonyosodott,
hogy a folklór eredeti formájában és funkciójában is alkalmas az igényes szórakoztatásra
vagy nevelésre, koncerten hallgatva pedig, akár a műélvezet és katarzis megteremtésére is.
[…] Persze olyan is előfordul, hogy egy feldolgozást később még tovább alakít egy másik
együttes, megtartva annak legjellemzőbb zenei elemeit (pl. harmónia- vagy basszusmenetét,
karakteres szólamait vagy a ritmizálást), de saját apparátusára és habitusára formálja,
esetleg más szöveget használ. A változatok, lehetőségek száma végtelen.
Ez önmagában még örvendetes is lehetne, de sajnos az embernek hamar kedvét szegi a

divattal szimbiózisban burjánzó kontárszellem. Lehet gyenge egy mű az alkotó
tehetségtelensége, felkészületlensége vagy képzetlensége miatt, de igen gyakori az az eset
is, amikor más műfajban már bizonyított, kiváló muzsikus feldolgozó üzeméből kerül ki
romlott termék a piacra. Na, ezek a hulladékok. A megtévesztő csomagolást felbontva,
egyből hatni kezdenek a tartósítószerek és adalékanyagok mérgei. A dobozos tejre szokták
mondani, hogy soha nem látott tehenet. Ezekre azt mondhatjuk, hogy soha nem hallottak
népzenét. Az ilyeneknek nagyon hamar a szelektív hulladékgyűjtőbe kellene kerülniük,
azonban sajnos sokan vannak, akik még ízlelgetik egy ideig, majd bódulni kezdenek, aztán
megszokja a szervezetük, s végül kialakul náluk a függőség. Nem sorolok neveket, mert
akiket ez ügyben perelhetnék (dzsezzesek, rockosok, »szomorúzenészek«, énekes
szólisták), azokat a saját műfajukban megszolgált rangjuk miatt védi a mentelmi jog.
Biztosan állíthatom, hogy ebben a műfajban csak az alkothat nagyszerűt, aki több nép
parasztzenéjét hosszasan tanulmányozta, játszotta, jártas a zenetörténetben, s a kortárs
35
http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/kulturaert-felelos-
allamtitkarsag/hirek/kovetendo-a-magyar-pelda
36
Nomád nemzedék. Szerk.: BODOR Ferenc. Népművelési Intézet, Budapest, 1981
BANKÓ András: Muzsikás évtizedek. Kós Károly Alapítvány, Budapest, 1994
A betonon is kinő a fű. Tanulmányok a táncházmozgalomról. Szerk.: SÁNDOR Ildikó. Hagyományok
Háza, Budapest, 2006
13
könnyű- és komolyzene eszköztárát is kellőképpen ismeri. A tehetség kevés, de a népzene
iránt táplált bárgyú szeretet is.”37
„Az »erős gyökerek és nyitottság az újra« gondolatpár mindig eszembe juttatja azt a morális
önmarcangolást, amely nagy problémája a most aktív népzenész generációnak: még mindig
úgy érzi, hogy a kísérletezés, a kortárs művészi attitűd egyfajta megcsúfolása a »tiszta«
népzenének. Pedig ma már tudjuk, hogy a paraszti kultúra, a folklór nem úgy tiszta, ahogy
régebben képzelték. A modern nemzettudat kialakulásához szükséges romantikus kép
napjainkra – pont a bevezetőben hivatkozott kutatók elhivatottságának köszönhetően – egy
árnyalt, gyönyörű folklórfolyamattá realizálódott. Szerencsére számos jó példa is akad a
kérdés konstruktív megválaszolására, gondolok itt többek között a színházi életben
megjelenő népzenészekre.”38
Milyen előadói attitűd jellemzi a Zeneakadémián most tanuló népzenészeket?

[Pávai István:] „A helyüket keresik, ezért más műfajokban is próbálkoznak, hiszen valahogy
érvényesülniük kell. Ezt én nem tartom rossznak, de fontos, hogy mindenki definiálja
pontosan, hogy mit játszik, ne másként »adja el«, mint ami. Mindenkinek joga van több
műfajban kipróbálnia magát. De ezt ugyanakkor nem kell mesterségesen gerjeszteni.
Előfordult olyan népzenei előadói versenykiírás, ahol feltétel volt, hogy népzenei feldolgozást
kellett létrehozni. Népzenei feldolgozásból így is túl sok van, és kevés abból a jó, nem kell
ezt olyanok számára is kötelezővé tenni, akik maguktól nem akarnának ilyet csinálni, akiknek
ez nem belülről jön.”39
Világzene
A világzene kifejezést mindig parázs viták kísérik. A véleményeket egy képzeletbeli
egyenesen ábrázolva, a két végpont a következő lenne: 1) a világzene kifejezést be kell
tiltani, jelentése csupán annyi, hogy a kultúra globalizációja ezt a szegmenst is elérte. Ezt
egy felelősen gondolkodó kultúrpolitikus vagy előadóművész nem tűzheti a zászlajára; 2) ha
már létezik ez a kifejezés, töltsük meg pozitív tartalommal, hiszen az tagadhatatlan, hogy
ebben a műfajban is keletkeznek időtálló alkotások. Nos, ennek eldöntése talán az idő
feladata. Az azonban tény, hogy a nemzetközi zenei terminológiában olyan mélyen gyökeret
vert, hogy „kiírtása” reménytelen. A témában született írások40 is inkább kérdéseket
37
KISS Ferenc: A használható és a hulladék. Utak, tévutak és lehetőségek a kortárs népzenében. In:
Hagyomány – örökség – közkultúra. A magyar népművészet helye és jövője a Kárpát-medencében.
Szerk.: Diószegi László, Juhász Katalin. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2011
38
BOLYA Mátyás: Baba a megállóban. folkMAGazin, 2012/3 XIX. évf. 3. szám
39
PÁVAI Istvánnal készült interjú szerkesztett részlete (Budapest, 2012. július 19.)
40
KÁNA Zsuzsanna: World music vagy zenei katyvasz. Világzene: a zene globalizációja, a
globalizáció zenéje. Szakdolgozat (Kodolányi János Főiskola), Budapest, 2009
14
fogalmaznak meg és folyamatokat írnak le. Örvendetes, hogy nemzetközi konferencia
keretében interaktív kerekasztal-beszélgetés zajlott a magyar világzene
41
exportlehetőségeiről. Álljon itt néhány vélemény, ezeken keresztül érzékelhető, hogy a
fogalom elfogadottsága nő, de egyúttal a műfaji besorolások kényszere is lazul.
[Sebő Ferenc:] „A »népzene« mint gyakorolható, használati zene alapjában véve mindig is
világzene volt. Akik foglakoznak a kutatásával, jól tudják, hogy a ma gyűjtött népzenei anyag
az elmúlt európai évezred ezerszínű hagyatéka is egyben. Olyan kortárs zene, amely régi és
új formákat egyaránt felhasznál. Régiséget azért közvetít a szájhagyomány, mert valamilyen
új, néha kontinenseken végigszáguldó divat hasznát vette még, kézen fogta és aktualizálta.
A használhatatlan régiségek elsüllyednek a »lomtalanításban«. (Örökölt dallamaink mind
kreatív megújulásokról, keveredésekről tanúskodnak. Egy honfoglalás-kori ereszkedő
dallamsort vígan szárnyára vehette pl. egy 16. századi európai divattánc ritmusa, s ha erre
aktuális szöveg is került, tovább élhetett benne a régiség is, lásd: »Hej, Dunáról fúj a szél«).
A népzene legfőbb értéke tehát a használhatóságában rejlik. A népzenei hagyomány a mai
populáris zenék múltja. Amit manapság világzenének neveznek, az persze inkább a bámult
produkcióhoz közelít, s nem más, mint kísérletek sora arra nézvést, miként lehet egy
kibővítettebb hagyománykészletből megújítani (»aktualizálni«) a fiatalság számára a
szórakoztató zenét. Az alapanyagok e hatalmas választékából az főzhet élvezetesebbet, aki
jobban ismeri őket. A jó szakács is alaposan megválogatja, hogy mi mivel keverhető. Ha
valaki belelát a különféle zenék struktúrájába és felfedezi az összetartozó elemeiket, akkor
zeneileg értelmes, szerves montázst fog készíteni össze-vissza zagyválás helyett. Ebben a
műfajban így keletkezhet érték.”42
[Kiss Ferenc:] „A világzenei megnyilvánulások funkciójuk alapján három fő csoportba

sorolhatók. Az elsőbe, a Tánczenébe illeszthető a táncházi muzsika, a színpadi tánckíséret
és a táncszínházi művek kísérőzenéje. A Fúziós folk csoportba azok a népzenei ihletésű
feldolgozások, melyekben az autentikus népzenére nem jellemző zenei jegyek mellet
különböző arányokban ugyan, de egyértelműen felismerhetők bármilyen folklór gyökerek:
akár dallamvilágában, témájában, hangszerelésében, vagy a parasztzenére jellemző játék-
és díszítési módjában, stílusában, szövegében. Előadásuk elsősorban koncertszerűen, vagy
hangfelvételre rögzítés közben történik. Ezek a tradicionális és progresszív folk, az autonóm
kompozíciók, az énekelt versek, a történelmi vagy régizene és az etnodzsessz. Harmadik
BOHLMAN, Philip V.: A világzene. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 2004

MARTON László Távolodó: Érintés (világzeném). Etnofon Kiadó, Budapest, 2001
41
http://www.worldmusichungary.hu/konferencia-program/
42
Rondó – hat népzenész válaszol (Sebő Ferenc). Fidelio, 2005. március 14.
http://www.fidelio.hu/klasszikus/rondo/rondo__hat_nepzenesz_valaszol
15
kategória a népzenéből táplálkozó Programzene: a színházi és filmzene, az installációs és
reklámspot zenék, illetve a különféle szignálok (rendezvények, telefonhangok, stb.)”43
„Először azt kellene tisztázni, mi is az a világzene, hiszen sokszor autentikus népzenét játszó
csapatokat is ebbe a kategóriába sorolnak. Ránk [a Ghymesre] is ragasztják ezt a címkét. Ez
ellen nem tiltakozunk, bár nem üzleti alapon jöttünk létre. De ez a kategorizálás nem is a mi
dolgunk. Az a világzene, hogy vesszük tíz, húsz, ötven ével ezelőtti adatközlők hangját, és
alápufogtatunk vagy szintetizátorral alányekergünk valamit? Vagy az autentikus népzenét
játszók is ide tartoznak? Mindenesetre a »tiszta« muzsikánál nincs jobb. Mi írott zenét és
írott szöveget adunk elő, de mindez népzenei alapú, mert onnan jövünk. Mindenkinek szíve
joga eldönteni, ez tetszik-e neki vagy sem.”44
„A tradicionális népzene évszázadokon, évezredeken át csiszolódott, fejlődött. Így

kristályosodott ki a formák tömörsége, expresszivitása... A világzene még változóban lévő
fogalom, amely többször devalválódott, s nincs konszenzus azon zenei tartalmakkal
kapcsolatban sem, amelyek jelölésére használják. A világ népeinek egymáshoz való zenei
közeledése természetesen irreverzibilis folyamat, de nem szükségszerű az uniformizált
végeredmény.”45
„A népzene és a világzene körül nincs fogalmi tisztaság, és ez talán nem is fontos. A

világzene szót a lemezpiac érdekei hívták életre. Itthon a legtöbben úgy használják ezeket a
fogalmakat, hogy a népzene az autentikus vagy gyűjtéshez közeli hangzás, a világzene meg
kevert. Nehéz tehát itt rendet tenni, még nehezebb megmondani, melyik értékesebb. Amúgy
is, már egy ideje úgy hallgatok zenét, hogy minden címkét igyekszem kiüríteni a fejemből.
Talán más-más életforma jut eszünkbe e két szó hallatán. A népzene: kezdődik a
magyarszováti táncrend, Kati néni a férjét siratja, kislányának altatót énekel, jönnek a
betlehemesek, újévi egyházi ének zeng a lujzikalagori templomban. Világzene: megyek
próbára, új dalt játszunk, francia szaxofonos barátomnak ma azt a bolgárt dalt mutatom meg,
koncert, turné, hangbeállás, szerződések, plakát, World Music Festival. Hároméves
unokaöcsikémet moldvai bölcsődallal ringatom. Mirácska meg az indiai Mamo csitté dalt
szereti. Ma meghalt a nagymamám. Írogattam reggel, siratószövegek jöttek. Népzene?
Világzene?”46
43
KISS Ferenc: A népzenei feldolgozásokról III. In: folMAGazin 2006/7
44
Rondó – hat népzenész válaszol (Szarka Tamás). Fidelio, 2005. március 14.
45
Rondó – hat népzenész válaszol (Krulich Zoltán). Fidelio, 2005. március 14.
46
Rondó – hat népzenész válaszol (Palya Bea). Fidelio, 2005. március 14.
16
Zenei poliglottok
Miért fontos, hogy a jazz, népzene és világzene műfajok megfelelő súllyal jelenjenek meg a
koncertéletben? Egyáltalán kell-e reprezentálni korunk zenei sokszínűségét?
[Körmendy Zsolt:] „A koncertpedagógiai irányzat egyik alapgondolata, hogy a gyerekek zenei

nevelése során nagyon sokféle zenei műfajból, minél hamarabb, megfelelő mennyiségű
élményt szerezzenek, vagyis hallgassanak sokféle zenét. Azzal a fajta analitikus, historizáló,
tudományos megközelítéssel, amelyet az iskola képvisel, elég később megismerkednie és
akkor is csak bizonyos mértékig. Ez tipikusan az iskola, és nem a koncertpedagógia
feladata. Elemezni, rendszerezni csak akkor lehet, ha már rendelkezünk kellően sokféle
zenei tapasztalattal.
Egyszerűsítve: zenei poliglottokat kell nevelni. Többnyelvű közegben felnövő gyerek több
nyelven beszél anélkül, hogy tudná a nyelvtant, sőt azt, hogy milyen nyelven beszél. A zenei
nyelvek között – Kodály nyomán – azt mondjuk, hogy vannak prioritások: a magyar népzene
legyen az elsődleges nyelv, második hagyományosan a klasszika, a jazzre pedig csak húsz
éves kora után marad idő. Ehelyett – és minden külföldi példa ezt igazolja – mindenfélével
meg kell kínálni a gyerekeket, és bennük – a többnyelvű közeghez hasonlóan – ez a többféle
zenei nyelv a helyére kerül. Egyszerre egy nyelven fog beszélni, nem fogja keverni őket.
Mindezt teljesen öntudatlan módon, a tudatosítás majd egy későbbi szakasz feladata lesz. A
zenei befogadásnak is különböző rétegei vannak, a tudatosítás fázisa későbbi, és egyáltalán
nem elengedhetetlen szakasza a jó befogadásnak. Vajon Beethoven korának művelt
arisztokrata közönsége tudta-e azt, hogy mi az, hogy autentikus zárlat?47 De értették a zenét,
és a kor zeneszerzői is így tekintettek rájuk.
[...] A közönségnevelésnek, a gyerekek befogadóvá nevelésének mindenképpen egy sokkal

nagyobb merítésből kell táplálkoznia. Egyrészt azért, mert a bennünket körülvevő zenei
univerzum annyira nyitott: ezer forrásból érkezik mindenféle zene; másrészt azért, mert
ahhoz, hogy ebben a nagyon sokarcú, multikulturális, plurális világban tájékozódni tudjunk,
kellenek tájékozódási pontok.
[...] Mint koncertpedagógus nagyon fontosnak tartom, hogy az európai műzenei körből ki kell
lépni. Ennek a körnek az egyik legfontosabb sajátossága az írásbeliség, ez különbözteti meg
minden más zenei kultúrától. Ebből a gyökérből hajt majd ki az analízis tudománya, amely az
[írásbeliséggel] időtlenné tett zenének az elemzését jelenti48. Most azt keressük, hogy mi
47
ADORNO, Theodor W.: Zene, filozófia, társadalom. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970
Ez Adornónál a szakértő után a második zenehallgató-típus, ő is ezt tartja a legjobbnak.
48
Megemlítendő Leonard Bernstein, aki bár sokakban ellenérzést váltott ki, mégis mesteri módon
találta meg az egyensúlyt az élményszerzés és az ismeretátadás között. Könyvei, filmjei mai is
17
lenne az az út ebben a megváltozott, zenével gazdagon ellátott és nagyon nyitott zenei
világban, amely az átlaghallgatót a zene közelébe, annak lényegéhez vezeti, az írásbeliség
eszközei nélkül. Az improvizatív zenei irányzatoknak és az írásbeli hagyománynak két nagy
fejezetként kell megjelennie egymás mellett, ez már megfelelő tájékozódási pontokat adna.
Máshogy kell beszélni éppen ezért a népzenéről; semmiképpen nem népdalelemzéssel
indítanám a népzenével való ismerkedést gyerekeknek. Ez igaz a jazzre és a világzene
legtöbb megnyilvánulására is. Annyira más gondolkodást igényel az, ami nem írásban
születik és él, és ezt nem tanítja meg a hagyományos zeneoktatás.”49
aktuális üzenetet hordoznak.

BERNSTEIN, Leonard: Hangversenyek fiataloknak. Zeneműkiadó, Budapest, 1974
http://www.youtube.com/watch?v=rxwWlQNGeKE
49
KÖRMENDY Zsolttal készült interjú szerkesztett részlete (Kapolcs, 2012. június. 28.)
18
Koncertélet, rendezvényszervezés
I. Fogkrém fesztivál, avagy rendezvényszervezés ma

Az (el)uralkodó koncertszervezői morál megértése nagyon fontos, hiszen ennek ismerete
nélkül nem kelhetünk az értékek védelmére. A gazdasági válság által megnyomorított
kulturális életben egyre erősebben jelenik meg az a rendezvényszervezői attitűd, amellyel
szemben a Zeneakadémiának – a többi kulturális csúcsszolgáltatóval együtt – kötelessége
alternatívát felmutatnia. Az értékelvűség, a háttértudás, a műveltség, a tájékozottság lassan
idejétmúlt fogalmakká válnak. Sokan a kérdést sem értik: Mi formáljuk a közízlést vagy a
közízlés formál minket? A szektor pénzelvonásai, valamint a szervezői gárdákban
tapasztalható kontraszelekció következtében kezd egyeduralkodóvá válni a piaci szemlélet.
Ezt a folyamatot a média nemhogy ellensúlyozná, hanem egyenesen gerjeszti. Jó példával
jár elől, hogy a maga által kreált kulturális sokszínűség divatos fogalma új értelmet kapjon,
és az uniformizált tömegkultúra termékeinek gyűjtőnevévé váljon. Nekik köszönhető az is,
hogy a mesterségesen keltett, egyre hangosabb marketingzajban az ingerküszöb is egyre
magasabbá válik. Már meg sem halljuk, ha valaki egy olimpián második lett! Ez a folyamat
számos olyan értékteremtő kezdeményezést zár ki eleve a kulturális vérkeringésből,
amelyek tevékenységüknél, művészi érzékenységüknél fogva képtelenek felvenni a harcot
ezzel az áradattal. A feladat tehát: kavicsot dobni a vízesésbe...
Egy gondolatmodellel világítom meg egy (szigorúan fiktív) fesztivál szervezése során
működő reflexeket, amelyek csak annyira természetesek, mint levágott békalábak
rángatózása áram hatására. Cél: megrendezni a sohasemlátott, sohakinemtalált, I. Fogkrém
fesztivált. Ehhez az éjszaka közepén felébresztünk egy átlagos magyar reklámfogyasztót
(szigorúan egyet és szigorúan átlagost), és megkérjük, hogy azonnal soroljon fel (szigorúan)
gondolkodás nélkül három fogkrémmárkát. Ezzel az információval birtokunkban már bizton
állíthatjuk, hogy mindent tudunk a fogkrémekről, tehát el is készült a fesztivál műsorterve:
megvan mindhárom fellépő! Keserédes tréfánkat félretéve tanulmányozzunk át találomra
néhány fesztiválprogramot. Tegnapi vizuális élményeimet felhasználva és
óriásplakátműveltségemet fitogtatva legyenek ezek: 26. Mesterségek ünnepe; XXIII.
Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál; Solymári Búcsú 2012. Az eredmény magáért beszél: a
nagy egyetemes zenei fogalomfelhő50 összes résztvevője ott van... de csak bizonyos
betűméret felett. Fogalomfelhő modellünket lásd lent. Kiválóan illusztrálja, hogy miben más
egy strukturálisan felépített és tematizált tudástárhoz képest.
50
http://www.tagcloud-generator.com/front_content.php?coID=1
19
Bizonyos tartalmak kommunikálására kétségtelenül alkalmasabb, de fontos tudnunk, hogy a
betűméretet nem az elemek valódi „kulturális” súlya, hanem a kattintások száma határozza
meg. A kattintások számát pedig a betűméret. Üres mechanizmus.
[Kiss Ferenc:] „Szembesülnünk kéne végre azzal is, hogy a hazai kortárs néptánc és
népzene több meghatározó személyisége egy olyan úton száguld évek óta, ami a kommersz
felé, a teljes felhíguláshoz vagy az érthetetlen zagyvasághoz vezet. Ami főleg azért nagy baj,
mert közben a feltalálók mámorával és szent hitével képviselik azt, ami ellen a hetvenes
évek elején az új népművészeti mozgalom a rejtőzködésből a felszínre tört. Igaz, azóta eltelt
majdnem négy évtized és sok minden megváltozott. A kommersz egyre nagyobb térnyerése
azonban mindennél veszélyesebb, mert úgy ivódik a hétköznapjainkba, hogy észre sem
vesszük kultúránk elsilányulását. Ha pl. nincs az igényes produkcióknak, a minőségi,
értékálló alkotásoknak helye a nagy fesztiválokon, a rangos színpadokon – mert a
szervezők, programfeltöltők szerint a pénzt állítólag csak a jól eladható produkciók hozzák
be, – akkor nem sok van hátra, néhány év múlva lehúzhatjuk a redőnyt. Szerintem a kultúra
„selyemövezeteiben” nem szabad az üzleti szemléletet dominánssá tenni. Komolyan
gondolom: nemzetstratégiai szempontból is elhibázott dolog.”51
De milyen egy ideális kultúrkoordinátor? Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy aktív

résztvevője legyen a kulturális életnek és tájékozottsága ne csak szűk szakterületére
korlátozódjon. Tudatában kell lennie, hogy a közízlés formálása felelősségteljes feladat. El
kell igazodnia a kultúrafinanszírozás útvesztőjében, egyensúlyt találva a profitorientáció és
az önfinanszírozásra képtelen kultúrjavak érdekvédelme között. Csapatban dolgozik,
rugalmas intézményi hátteret teremt maga körül, értékes és működő külföldi kapcsolatai
vannak. Keresi az értékteremtő együttműködési lehetőségeket, képes más ötletét is
megvalósítani és nem ijed meg a veszteséglistáktól.
51
20
FRONTEMBER – backember
A korábban bemutatott rendezvényszervezői attitűd és médiaviselkedés kiegészítője
zenekari oldalról az a zenekarépítési modell, amelyet első megjelenése óta bátran
nevezhetünk pop-modellnek. Hozzávalók: egy kellően szép ÉS/VAGY szélsőségesen
exhibicionista ÉS/VAGY lány ÉS/VAGY fiú, továbbiakban FRONTEMBER; valamint néhány
tehetséges zenész, akik felelnek a minőségért, de nevük az örök médiaviharban ismeretlen
marad, továbbiakban backemberek. Az, hogy ki mivé válik ebben a szereposztásban, az ma
már kontrollálhatatlan. Nincsenek jól bevált receptek, a média működése lovak közé dobott
gyeplőhöz hasonlatos. A legegzaktabb kifejezés a „frontemberizálódás” mechanizmusára az,
hogy valaki beakad. Ez a modell túlságosan leegyszerűsíti a kulturális tér működését és
szereplőit tekintve erősen kizáró jellegű.
Kommunikáció és fogyasztóvédelem
Szükséges-e pontosabb kommunikáció a műfajok meghatározása terén? Elég-e néhány
gyűjtőfogalom vagy inkább kidolgozott, hierarchikus rendbe szedett fogalomtár lenne a jobb?
Mit mutat az európai gyakorlat? Úgy tűnik, hogy ez esetben nem fordulhatunk a nagy európai
koncerttermek gyakorlatához. Olyan koncerttermek honlapjait vizsgáltam, ahol a klasszikus
zene mellett jelen van a jazz és a világzene is52, így programjaik besorolásánál elvárható
lenne a pontos műfaji meghatározás. Nem ezt tapasztaljuk. Nincs egységes fogalmazás, és
komoly fogalmi zavarokat találunk. Ennek okát talán a potenciális koncertlátogatók internetes
tájékozódási szokásaiban kereshetjük. Ma már csak az elit igényel struktúrált szellemi
tartalmakat, az átlagfelhasználó számára az egész világ egy szabadszavas kereső beviteli
mezején keresztül értelmeződik. Ez nem biztos, hogy baj. Egy külön tanulmány témája
lehetne, hogy az ilyen kommunikáció mennyire hatásos, képes-e megállítani a közönség
lassú fogyatkozását.
A koncerttermek általában a genre kifejezés alatt gyűjtik össze kínálatukat. Bár a genre
műfajt jelent, a valódi műfajok mellett (komolyzene, opera, jazz, népzene) találunk
52
An Ceoláras Naisúnta (https://www.nch.ie/online/ )
BOZAR Brussels (http://www.bozar.be/ )
Cité de la Musique (http://www.citedelamusique.fr/francais/Default.aspx )
Elbphilharmonie Hamburg Foundation ( (http://www.elbphilharmonie.de/home.de )
Het Concertgebouw (http://www.concertgebouw.nl/ )
Konzerthaus Dortmund (http://www.konzerthaus-dortmund.de/ )
L'Auditori Barcelona (http://www.auditori.cat )
Palace of Arts (http://mupa.hu/ )
Stockholms Konserthus (http://www.konserthuset.se )
The Sage Gateshead (http://thesagegateshead.org/ )
Town Hall & Symphony Hall Birmingham (http://www.thsh.co.uk/ )
Wiener Konzerthaus (http://konzerthaus.at )
21
sorozatcímet (meesterpianisten, jong talent), célcsoportot (kinderconcert; családi
programok), hangszeregyüttes meghatározást (kamermuziek; kórus; orgelmusik), az
előadás körülményeire utaló kifejezéseket (lunch & tealime; salon musical; concert-
promenade), társművészetekre való utalást (Film & Video; tánc; tanz & performance;
Theater Unterhaltungs) vagy éppen egyéb kulturális célokat (oktatás; musicien au
musée; concert éducatil). Ráadássul a struktúrák mélysége és a kifejezések érvényességi
területe is eltérő lehet (világzene-népzene; népzene; folk-world-roots; traditional, folk
and ethnic).
Ezt a globális kommunikációs gyakorlatot tovább színezik a – gyakran a történeti múltban

gyökerező – helyi kulturális adottságok. Ezek azok az elemek, amelyek képesek kifejezni a
helyi sajátosságokat, védelmük rendkívül fontos. Néhány példa: a The Sage Gateshead
műfajai között találunk olyat, hogy Brass, Hamburgban és Stockholmban van Orgelmusik,
Dublinban Choral, Dortmundban Cabaret, Barcelonában Singer-songwriting,
Birminghamben Gigs. Ezzel szemben a Művészetek Palotájában a népzenét (bármilyen
formában) a Családi és ifjúsági programok, vagy a Világzene-Könnyűzene-Jazz
kategóriában találjuk.
A tartalom pontos meghatározásának problémája nem új keletű, a következő gondolatokat

Kodály az egyik előadását követő vita során fogalmazta meg Berkeley-ben, a Corvin Magyar
Clubban, 1966-ban:
„[Kérdező: A Magyar Állami Népi Együttes milyen formában veszi át a hagyományokat? Igazi
tolmácsolása ez a hagyományoknak?]
[Kodály Zoltán:] A Népi Együttes lassanként inkább táncegyüttes lesz. [...] Mindenféle új
kifejezési módot keresnek a táncban. Szerintem nem jó úton vannak, mert amit csinálnak, az
se nem balett, se nem népi tánc már, hanem valahol a kettő között imbolyog. Meg is írták
New Yorkban, amikor itt szerepeltek. Az impresszáriók elkövették azt a ballépést, hogy
»Magyar balett« néven szerepeltették őket. Megmondták nekik, hogy ez nem balett, tehát ne
hivalkodjanak olyan cégérrel, aminek nincsen meg a tartalma.”53
[Pávai István] „»Fogyasztóvédelmi szempontból« kell megközelíteni a kérdést. A komolyzene

esetében például elképzelhetetlen, hogy ha egy koncerten a nem annyira ismert Michael
Haydn művét játsszák, akkor a plakátra azt írják, hogy Joseph Haydn vagy ködösítve csak
annyit, hogy Haydn. Mindezt azért, hogy a közönséget jobban vonzza. Ez ebben a műfajban
nem fordulhat elő, de a népzene-világzene kategóriábanban sajnos a napi praxis része.
Eleve ez a népzene-világzene párosítás is megtévesztő, és tisztán üzleti szempontú. A
53
A népzenekutató Kodály Zoltán. Egy kiállítás képei és dokumentumai. Szerk.: PÁVAI István.
Hagyományok Háza, Budapest, 2008
22
felhasználónak joga van tudni, hogy mit vásárol meg a CD-n, vagy mire fizet be a
koncertjegy vásárlásakor. Tehát fontos a pontos kommunikáció, ne legyen műfaji ködösítés.
A világzene kategóriát – további pontosítás nélkül – nem látom indokoltnak használni, mert
az nem egy művészeti stílust jelöl, hanem marketing szakemberek találták ki ezt a fogalmat
olyan hanglemezekre, amit nem tudtak besorolni a jól körvonalazható műfajokba. Vagyis ez
a minden egyéb kategóriája, nem egy stíluskategória. Gyakori eleme a népzene; a trend
szerint általában egymástól távoli népzenékből kiragadott elemeket kombinálnak, esetenként
improvizáltan. Ezeket én a kísérleti kategóriába sorolom, s természetesen ennek is helye
van a koncertteremben, de megfelelően kell cimkézni. Ha például úgy kísérletezünk, hogy
veszünk egy Bach fúgából egy felső szólamot, egy Mozart műből pedig egy alsót és azt
egymásra helyezzük, akkor már nem mondhatjuk, hogy ez barokk zene vagy klasszikus
zene. Ez egy kísérlet, amit nem lehet Mozartnak vagy Bachnak feliratozni.
[BM: Ha ez a világos műfaji kommunikáció megvalósulna itthon, akkor ez vajon érthető lenne
külföldön? Tudjuk, hogy máshol az autentikus népzene fogalma egész mást jelent vagy
éppen egyáltalán nem érthető.]
Külföldön az értelem szerinti megfelelőket, és nem a tükörfordításokat kell használni. Például

nem biztos, hogy a folk music a megfelelő fordítás az autentikus népzenére, amiből
nyugaton eleve jóval kevesebb van, mint Európa keleti felében. Olyan kategóriákat kell
használni, akár körülírással, amelynek tartalma abban a környezetben értelmezhető. Az sem
biztos, hogy tájékozottak vagyunk az összes nyugat-európai műfajban, s azokat helyesen
jelenítjük meg magyar nyelven. Mindez persze csak a címkézésre vonatkozik, nem a zene
minőségére. Autentikus népzenét is lehet jól és rosszul játszani, s ez az összes többi műfajra
is igaz.”54
[Körmendy Zsolt:] „A Művészetek Palotájában meghatározott műfajként van jelen a

világzene, körül lehet írni ezt a fogalmat. Ha népzenét mondunk, akkor a kárpát-medencei
népzenére gondolunk, de amint egy másik nép népzenei ihletésű zenéjéről beszélünk, akkor
azt már világzenének nevezhetjük. Nem magyar, népzenei ihletésű, bármilyen más műfajjal
együttműködő, összeolvadó zene. Ebbe beletartozhatna a nem autentikus, magyar népzene
is. Az is megoldás, ha jobban kommunikáljuk a művészeti tartalmakat, de az is, ha a
világzene fogalmát értékkel töltjük meg. A pontos kommunikáció nagyon fontos. A
Művészetek Palotájának műsorában markánsan ott van a világzene. Aki figyelemmel kíséri a
Művészetek Palotája műsorát, annak 5-7 év után lehet fogalma, hogy a Művészetek Palotája
világzenei szerkesztője mit gondol erről, milyen színvonalbeli elvárásoknak akar megfelelni.
Ez alapján kialakulhat egy világzene-fogalom. Nem biztos, hogy ezt nagyon tudományosan
54
23
körül kellene írni, a közönség számára különösen nem. Nekünk, zenészeknek igen, mert
erre igényünk van.”55
[Kiss Ferenc:] „Népdalfeldolgozás – valamely népdal feldolgozása többszólamú, műzenei

formában. Jellegére nézve lehet egyszerű harmonizálás, vagy bonyolultabb, többszólamú
munka. Készülhet hangszerre, énekkarra, zenekarra, stb. Népies műdal – olyan műdal,
amely a népdal hangvételét igyekszik utánozni. Ilyenek Magyarországon a 19. század óta –
különösen a népszínművekkel kapcsolatban – keletkeztek. Nem tévesztendő össze a
népdallal. Magyar nóta – ma a széleskörben népszerű, ismert szerzőtől származó dalok
(’városi népdalok’) megjelölése. A 19. század első évtizedeiben így nevezték a hangszeres
kompozíciókat is, tehát a verbunkos irodalom termékeit, stilizált tánckompozíciókat, melyek
többnyire lassúból (hallgató) és frissből (táncravaló) alakultak. Népdal – a nép ajkán
született dalok, melyeknek szerzője nem állapítható meg, s amelyek valamilyen emberi
közösségeknél, kisebb vagy nagyobb területen, bizonyos ideig használatban voltak, mint a
zenei ösztön spontán kifejezői.56 Népzene – Johann Gottfried von Herder »népdal«-ának
analógiájára néhány évtizede használatba jött terminus minden olyan zenei tevékenység
jelzésére, mely az egyes népek alaprétegeiben nem írásbeli hagyományozás útján terjed. A
népdalon kívül főleg a hangszeres zenei, ill. ritmikai tevékenységet foglalja magában (a tánc
kivételével). Ezek fontossága a népek zeneéletében oly nyilvánvaló, hogy a tudományos
vizsgálat ma már a népdallal is mint a népzenekutatás részterületével foglalkozik. Revival –
valamely már funkcióját vesztett vagy csak emléknek számító kulturális jelenség újjáéledése,
újbóli funkcionálása. A revivalra akkor kerül sor, ha a szóban forgó jelenség kialakulási
körülményeihez hasonló olyan állapot jön létre, amely a kifejezésre alkalmas, egyszer már
megtalált és ismert formát új élettel tölti meg és ezzel újból érvényessé teszi.57
Fontos még számunkra a következő néhány kifejezés értelmezése is. Kommersz –

tömegben gyártott, kereskedelmi és üzleti célokat szolgáló, nem művészi, sikerre törekvő.
Komoly- (-zene szóösszetételben) – maradandó művészi vagy szellemi élményt nyújtó.
Könnyűzene – elmélyedés nélkül, szórakozásként élvezhető.58
Végül még egy rövid, saját meghatározás: Worldmusic (világzene) – Ezt a műfaji kategóriát
a 80-as évek végén kreálták a nagy lemezkiadók és terjesztők vezetői és tanácsadói,
elsősorban üzleti érdekeiket tartva szem előtt. Sajnos azóta kikerülhetetlen, mással nem
helyettesíthető nemzetközi terminológiává vált. Ebbe a műfajba sorolhatók voltaképpen a
55
56
Zenei kistükör. A zenei műveltség kézikönyve. Szerk.: CSÍKVÁR Antal. Zeneműkiadó, Budapest,
1962
57
Magyar néprajzi lexikon IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982
58
Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978
24
népzenét eredeti formájában interpretáló autentikus és revival előadók produktumai is,
valamint minden olyan feldolgozás, melyben a zene erősen kötődik valamely nép zenei
hagyományaihoz. A tradicionális eszközök és kifejezésmódok (hangszerek, játékmód,
díszítés) azonban bármilyen más zenei elemekkel is ötvöződhetnek. Ezért földrajzi
helyzettől, származástól, alkotói szándéktól és piaci szempontoktól függően rengeteg
irányzata alakult ki: az igénytelen, olcsón szórakoztató, hatásvadász megoldásoktól kezdve
az értékálló, kortárs feldolgozásokig.”59
[Richter Pál:] „A közgondolkodásban a Zeneakadémia konzervatív intézményként jelenik

meg, amely a műsorszerkesztésben is érzékelhető. Az európai tendencia az – tekintettel az
egyre csökkenő közönségre –, hogy lazítson a régi kereteken és az egész család számára
kínáljon programokat. A népzene nagyon rugalmas alapanyag ehhez. De erre a szerepre
nem annyira alkalmas a régi épület. Nem káros, ha megmarad abból a tekintélyből valami,
hogy például nem illik rövid nadrágban beülni egy koncertre. Egyfajta munkamegosztás
lehetne ebből a szempontból a különböző intézmények között. A Művészetek Palotája
például alkalmasabb gyerekprogramokra, interaktív ismeretátadásra.
A műfaji meghatározásokat világosabban kell kommunikálni. Műfajilag lehet színes egy

rendezvényhelyszín programválasztéka, de pontosan meg kell határozni, hogy mi miről szól.
A szövegek megfogalmazása, a PR részét képező műfajnevek megalkotás részben a
tanszékek kompetenciája is, ebben szívesen segítünk is. A world music kategóriát a
gyakorlat hozta, egyrészt a szervezők részéről, másrészt az emberek igénylik az egyszerűen
kommunikálható, megjegyezhető, szlogenszerű kategóriákat. Probléma, hogy Nyugat-
Európában mást jelent a népzene, az autentikus népzene pedig nem mond semmit.
Megfelelő, korszerű hívószavakat kell alkotni. Jó példa erre a Művészetek Palotája
műsorfüzetek szövegei.”60
Összegezve elmondhatjuk, hogy minden koncerthelyszínnek markáns, sajátos arculatot kell

kialakítania és azt a megfelelő csatornákon, azok sajátosságaihoz igazodva kell
kommunikálnia. Nem nézhetünk intellektuális fanyalgással a közösségi média újabb és újabb
elmeborjadzásaira. Mindent eszköznek kell tekinteni, és minél több eszközt kell birtokolni. Az
eszköz nem egyenlő a tartalommal. Ne essünk abba a hibába, amit az egyszeri székely
ember tökéletesen megfogalmazott: akinek kalapácsa van, az mindent szögnek néz.
Egyszerűsítve: értékelvű szerkesztés és szemtelenül korszerű kommunikáció.
59
KISS Ferenc: A népzenei feldolgozásokról I. In: folMAGazin 2006/5
60
RICHTER Pállal készült interjú szerkesztett részlete (Budapest, 2012. július 16.)
25
Minőség-ellenérzés
Az alcím lehetne az, hogy: A kulturális döntőbírói attitűd alkonya, avagy a minőségbiztosítás
lehetőségei ma. Az interjúk során fontos kérdés volt, hogy szükséges-e a
koncertszervezésben egyfajta minőségbiztosítás, szakmai kontroll a tanszékek felől; vagy
pedig az „ahány virág virágozzék” kultúrpolitikai szólamok legyenek a leghangosabbak?
[Pávai István:] „Jó lenne delegált a szerkesztőbizottságba, ne egy megfelelő háttértudás

nélküli menedzser döntsön ezekben a kérdésekben. Ha ezeket a szempontokat nem
vesszük figyelembe, akkor a zenei felhozatal az olcsó műfajok irányába fog eltolódni. Az
olcsóbb műfajoknak mindig nagyobb az esélyük az érvényesülésre, ez jól látható akár csak a
zenetörténet elmúlt kétszáz évében is. Az értékes műfajok csak úgy tudtak érvényesülni,
hogy azoknak tudatosan helyet adtak, az értékekért felelős emberek eldöntötték, hogy erre
szükség van akkor is, ha nincs rá tömegigény. Ha az az egyedüli döntési szempont, hogy
mire van tömegigény, akkor el fog bukni az érték, a kevésbé értékes el fogja sodorni.
Néhány mai divatos rendezvényhely műsorszerkesztését tanulmányozva azt tapasztaljuk,
hogy az elv a következő: bármi legyen a program, csak ne az, ami tegnap. Mindennél
fontosabb a sokszínűség, mindenkinek adjunk esélyt. Ez az elv abban a politikai
gondolatban gyökerezik talán, hogy minden ember – származástól, vallástól, bőrszíntől, stb.,
függetlenül – egyenlő. Ezt a gondolatot a mai generáció nagy része nagyon helyesen
magáévá tette, de néha rávetíti az élet egyéb területeire, így a kultúrára is. Ennek
értelmében egy művészeti termék, egy dallam stb. is egyenlő esélyt kell hogy kapjon. Ezzel
nem értek egyet, mindig szükséges más szempontból is szelektálni. Az értékteremtéshez
valamiféle szakmai vezérlésekre van szükség. Értéket nem lehet az elemek halmazának
véletlenszerű összeömlesztésével létrehozni. Az elemeknek valamilyen felsőbb szinten
szerveződniük kell. Ez a zenén belül is így van, vegyük csak a reneszánsz vokálpolifóniát
példának: nem használ minden hangközt, minden ritmusfajtát, szerkesztési elvek, szabályok
mentén körvonalazódik. Pontosan az elemek szelekciója eredményezi, hogy sajátos
karaktere, felismerhető stílusa van. Ezt egy véletlengenerátorral nem lehet elérni.”61
[Richter Pál:] „[A minőségbiztosítás] a gyakorlatban úgy valósulna meg, hogy lenne egy
szerkesztőbizottság, ahová delegálna valakit a tanszék, vagy témától függően a bizottság
kikérné a tanszék véleményét. Még a felkérés előtt döntést kell hozni egy-egy formációról,
hogy a szereplésük, fellépésük a Zeneakadémián mennyire szolgálja az intézmény szellemi
stratégiai érdekeit. Persze, ez egy nagyon kényes kérdés. Potenciális veszély-e a silány
minőségű zenei törmelékek megjelenése? Igen, főleg a crossover műfajok esetében. Biztos,
61
26
hogy okozna feszültségeket, de a Zeneakadémia Népzene Tanszéke részéről az irányvonal
világosan körvonalazható.”62
A Zeneakadémiától, mint a zenei oktatás csúcsintézményétől természetesen elvárható az

értékteremtés. Ha az értékelvű műsorszerkesztés képes markáns arculatot kialakítani a
Zeneakadémián, akkor megjelenhetnek a magas minőséget garantáló önszabályozó
mechanizmusok is. Hogy mik is a minőségromlás irányába ható jelenségek, álljon itt Kiss
Ferenc szubjektív helyzetelemzése:
[Kiss Ferenc:] „Nem tetszik a gőg, nem tetszenek a sztáros allűrök, nem tetszik a forrás
természetétől idegen modorosság. Nem jó, hogy nem hallgatják meg egymás játékát,
lemezeit a fiatalok. Ha nem örülnek a másik sikerének. Nem tetszik a pénz szaga, a
kenyérharc, a tájékozatlanság, a műveletlenség. Elborzaszt, hogyan keresik némelyek a
média és a politika – egyszóval: hatalom – kegyeit. Riasztó az, ahogyan egyesek a népi
kultúrát századokon keresztül átörökítő, megőrző és alakító szegény falusi emberekhez
viszonyulnak. Az a nagyképűség és tiszteletlenség, amivel elődeik életművét lebecsülik,
azok behatóbb ismerete nélkül. Nem szeretem a műfajok erőltetett, mondvacsinált, dilettáns
összeházasítását. Ha a korszerű elektronikát és a digitális technikát igénytelenül,
sablonosan használják. Szomorúsággal tölt el, ha azt tapasztalom, hogy az egykor a
népköltészetből sarjadó szimbolikus-metaforikus látásmódjával is lázadó ellenkultúra hogyan
válik mára szimpla, tartalmak-jelentések-üzenetek nélküli, üres artisztikummá. Nem tetszik a
zene iparosodása, a kritika bulvárosodása. Annak meg végképp nem örülnék, ha ezt József
Attilával szólva »közös ihletünket« is elherdálnánk, vagyis hagynánk, hogy beszippantsa a
show business. Elvégre ez is nemzeti vagyon, mivel generációk kollektív tudását aktiválja,
ráadásul a kevés exportképes szellemi termékünk egyike.”63
Kritikai élet
Röviden kell beszélnünk a kritikai élet fontosságáról is. Miközben a klasszikus zenében a
kritikai élet szinte már iparággá nőtte ki magát és előadók jövője függhet tőle, addig a
népzenében, világzenében és a jazzben ugyancsak gyerekcipőben jár ez a megnyilvánulási
forma. A zenei közgondolkodás része kell legyen a művészeti produktumokról való építő
párbeszéd. Ezt az igényt többen is megfogalmazták, kiemelve a felsőoktatás szerepét
ebben.
62
63
27
[Bacsó Kristóf:] „Fontos lenne, hogy ne csak zenei szakújságok recenzió, kritika, ajánló
rovataiban legyen jelen a jazz. Nagyobb hangsúllyal kellene megjelennie a mindennapi
sajtótermékekben, mert ezen újságok olvasói potenciális koncertlátogatók és lemezletöltők
lehetnének. A probléma az, hogy nincs igazán jó szakújságíró. Vannak nevek ugyan, de
olyan felkészült, széles látókörrel és jó stílusérzékkel bíró szakíró, aki a mai színvonalnak
megfelelne, olyat nem tudok mondani. A hosszú távú megoldás az lenne, ha az oktatás azon
területeivel, ahol a képzés része a zenekritika, együtt tudnánk működni. Például a Magyar
Narancsban azért nincs jazz témájú írás, mert nincs emberük, aki ehhez értene és megírná.
Az is jó ötlet, ha az említett iroda [jazz promóciós iroda, lásd: 9.o.] szakírókat közvetítene a
média felé.”64
Intézményi együttműködés
Magyarországon – talán egyfajta posztkommunista traumaként – az emberek nem hisznek
abban, hogy létezhet valós együttműködés intézmények között. „Mindenki a saját szekerét
tolja.” Ez az évtizedek alatt berögzült attitűd nem kedvez annak, hogy végre elfogadjuk: az
eredmények megosztása nem csökkenti, hanem növeli egy-egy szellemi műhely értékét. Így
van esély intézményeken túlmutató értékteremtésre. A tapasztalat szerint a „fent”
elhatározott együttműködések előbb-utóbb elhalnak. Ha viszont nyitott, jó kapcsolatteremtő
képességű emberek kerülnek vezetői státuszba, akkor ők úgyis megtalálják egymást.
„A Zeneakadémiával hosszú távú stratégiai kapcsolatunk van, a Hangulatkoncertek, a

Babakoncertek és az iskolába kivitt hangversenyek műsorát zeneakadémisták adják. A
Hangulatkoncertek sorába illeszkedő Gradus ad Parnassum sorozat, a Zeneakadémia
tehetséggondozó programjában részt vevő hallgatók hangversenyei is az intézményhez
kötődnek. E fiatal, de már profinak mondható zenészek nélkül nem tudnánk ennyi programot
megvalósítani, mivel anyagi és emberi erőforrásaink végesek. A hallgatók fontos
tapasztalatokat szerezhetnek a fellépések során, és előny az is, hogy életkorukból adódóan
ők minden tekintetben közel állnak a gyerekekhez. A Zeneakadémián kívül természetesen
más felsőoktatási intézményekkel, konzervatóriumokkal és zeneiskolákkal is
65
együttműködünk.”
[Körmendy Zsolt:] „A koncertpedagógia nemzetközi táborának csúcsösszejövetele a

kétévente, Hamburgban megrendezett Art of Music Education sorozat66. A legutóbbi
64
BACSÓ Kristóf kéziratának rövidített, szerkesztett változata
65
Zenére hangolva. Beszélgetés KÖRMENDY Zsolttal. Fidelio, 2011. november 29.
http://www.fidelio.hu/bobita/mupa_magazin/zenere_hangolva
66
KÖRMENDY Zsolt: „A közönségnevelés tudománya”. Gondolatok egy nemzetközi szimpózium
ürügyén. Iskolakultúra, 2010/9. http://epa.oszk.hu/00000/00011/00150/pdf/2010-09_szeparatum.pdf
28
alkalommal a Művészetek Palotája is bemutatkozhatott, mint az ECHO (European Concert
Hall Organization)67 tagja. Több témával készültem és ebből kiválasztották a
Zeneakadámiával való együttműködésünket. Őszintén mondhattam a legrangosabb európai
koncerttermek vezetői előtt, hogy ez egy egyedülálló együttműködés68. A Művészetek
Palotája a modern koncertterem intézményét valósítja meg. Az igény ezekre a komplex
kulturális szolgáltató létesítményekre teljesen új, az ezredforduló táján jelent meg. A
Zeneakadémia természetes szövetségesként társult, mint stratégiai partner és tanácsadó.
Mivel a Művészetek Palotájának nincs saját zenekara, zenésze, szakembergárdája, ezért ez
egy jó szimbiózis volt. A Zeneakadémiáról fiatal, már kellően kvalifikált muzsikusok érkeztek,
és vettek részt programokban. Így valósultak meg koncertpedagógiai projektek is. Az igazi az
lenne, ha a Zeneakadémia tényleg felkészítené a hallgatókat ezekre a komplex feladatokra,
és nem csak azok zenei oldalára. Fontos, hogy ez egy deklarált dolog. Végre a magyar
mezőnyben volt két olyan csúcsintézmény, amely deklarálta, hogy ők egy irányba haladnak,
közös céljaik vannak, és ezért közös erőfeszítéseket tesznek.
Ahhoz, hogy ebbe több intézmény beszálljon, fontos lenne egyeztetni, hogy pontosan mit
értünk ezen a közös tevékenységen. Nem feltétlenül kell egy nagy konglomerátumban
gondolkodni. A zenének pont az az egyik csodálatos vonása, hogy annyi arca van. Ki tudja,
hogy az együttműködés megformálásába fektetett energia mikor térülne meg? Jókat kell
csinálni és a jók majd egymásra találnak.”69
Kapcsolat a felsőoktatással
Az oktatás és az előadóművészet egymást kiegészítik, ez nem kérdés. De lehet-e kísérletek,
műhelymunkák helyszíne a Zeneakadémia? A válasz határozott igen. Hallgatókkal
beszélgetve kiderült, hogy több hasznos ismeretre vágynak, amit a hangversenyéletben
tudnának kamatoztatni. Ezek nem feltétlen zenei ismeretek, de az érvényesüléshez ma
elengedhetetlenek (önmenedzselés, rendezvényszervezés, webes kommunikáció, stb.).
[Richter Pál:] „Kell biztosítani évi 2-3 alkalmat, ahol a tanszék diákjai (akár a tanáraikkal
közösen) adhatnak koncertet, függetlenül a diplomakoncertekről. Ezt a számot nem kellene
kötelezően rögzíteni, a lehetőséggel rugalmasan élne a tanszék. Fiatal népzenészek
bemutatkozási lehetősége, tematikus koncertek, stb. Ebbe belefér az is, hogy milyen irányba
67
http://concerthallorganisation.eu
68
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=d40ZT7Ptc8s
69
29
lehet az adott népi hangszereket továbbfejleszteni, milyen szerepet vállalhatnak a mai zenei
életben az autentikus megszólaltatáson túl.”70
[Pávai István:] „Fontos lenne, ha ez a pódium folyamatosan bemutatná a tanszékek

munkáját. Onnan sem bármit, csak az ott létrejövő értékeket. Ezen kívül természetesen új
műfajok kialakítását célzó kísérletezésre is szükség van.”71
[Kiss Ferenc:] „A tanszékek munkájának eredményét itt is meg kell mutatni, ez egyértelmű.
Nem csak azért, mert a Zeneakadémia hagyományosan több funkciós (itt találkozhatott az
oktatás, az előadóművészet és a kutatás), hanem azért is, mert ennek máshol nemigen
biztosítanak fórumot. Olyan produktumok jöhetnek így létre, amelyek érdemesek a
nagyközönség és a szakma figyelmére is.”72
[Körmendy Zsolt:] „Ha profi koncerthelyszínt akarunk csinálni a Zeneakadémiából, akkor nem
feltétlenül jó a tanszékek felől érkező kontroll. Erre van kitalálva a szerkesztő. A Művészetek
Palotájában sem a piac szervezi a műsort. Emellett persze néha iszonyú nyomás nehezedik
a szerkesztőkre, hogy beengedjenek bizonyos produkciókat, ezt a Művészetek Palotája az
utóbbi években egész jól kivédte. Ez a szerkesztő felelőssége, egy olyan emberé, aki ismeri
a műfajt, van szerkesztői koncepciója, és nem utolsó sorban ismeri a piaci kínálatot. Enélkül
nem megy. Ezért vannak a Művészetek Palotájában olyan szerkesztők, akik már negyven
éve csinálják ezt. Nekik van olyan kapcsolatrendszerük a külföldi impresszáriókkal, amiből
már színvonalas nemzetközi műsort lehet csinálni.
Ha egy oktatási intézmény, egy képző intézmény ad otthont koncerteknek, az abban jelenjen
meg, hogy sok hallgató, sok tanár szerepel. Legyenek olyan projektek, amelyek azt a
képzési kapacitást használják ki, amely a Zeneakadémián van. Külföldi koncertpedagógiai
példák: interaktív próbalátogatás, zenét tanuló fiatalok számára kurzusok, zenekar együtt
zenél amatőrökkel. Ez az, ami a Művészetek Palotájában nincs. Ezt nem csak a szimfonikus
zenében lehetne megcsinálni. Ilyen kurzusokat lehetne tartani népzenében és a jazzben. Azt
a kapacitást kellene a Zeneakadémiának kihasználnia, amely abból adódik, hogy képző
intézmény és rengeteg zenész van benne. A koncertpedagógia egyik ötlete – amit nem
tudom, hogy az 1970-es évek előtt miért nem találtak ki – hogy adott egy épület, amely este
7-től éjfélig működik, aztán teljesen halott, közben pedig ott van benne számtalan zenész,
akik a legjobbak közül vannak kiválogatva. Itt emellett rengeteg zenetanár is van, és olyanok,
akik zenetanárnak készülnek. Nekik meg kellene tanulniuk ezt a szemléletet, hogy ezt vigyék
70
71
72
KISS Ferenccel készült interjú szerkesztett részlete (Budapest, 2012. augusztus 8.)
30
tovább. Nem zenetanár, nem simán művész, hanem ez a teaching artist.73 Erre alkalmas a
Zeneakadémia, minden műfajban. Az, hogy a Zeneakadémia falai között megjelentek a
népzenészek és a jazzisták, olyan mértékben termékenyítette meg az akadémia légkörét,
hogy az elmondhatatlan. Ezt most tudatosan kihasználhatná ezekben az edukációs
projektekben és meghirdethetne ilyen programokat. Például koboz kurzus a Zeneakadémián
bárkinek, akit ez érdekel. Nyilván nem kell lemenni a mély amatőrizmus szintjére, de ha ez jó
nevű amerikai vagy német zenekaroknak nem derogál, akkor talán nekünk sem kellene. Én
ebben látom a legnagyobb potenciált a Zeneakadémia részéről.”74
73
BOOTH, Erich: The Music Teaching Artist’s Bible. Becoming a Virtuoso Educator. [A nevelő
zeneművész bibliája] Oxford University Press, Oxford, 2009
74
31
Koncerttervek
Alább koncertek és sorozatok műsortervét adom közre a teljesség igénye nélkül. Van, ami
csak ötletcsíra, van ami komoly előképekkel bíró javaslat, és van, ami a bevett gyakorlatot
jobbító gondolat. Érdekes és pozitív tapasztalat, hogy műfajtól függetlenül nagyon hasonló
igények fogalmazódtak meg. A csoportosítás csak egy irányt jelöl, nem kell szigorúan
értelmeznünk, átfedések és kombinációk érzékelhetők.
Tematikus koncertek
Hagyományos népzenei anyagot vagy klasszikus jazz zenét feldolgozó koncertek. A
lehetséges témák száma korlátlan, fontos, hogy mindegyik téma egy hiteles előadó köré
szerveződjön.
1) hangszer vagy hangszercsalád köré szerveződő koncert. Stílusok, korszakok vagy

területek emblematikus hangszere vagy hangszercsaládja (szaxofon, tamburák stb.). Ez
lehetőség lehet a műfajok közti együttműködésre is, gondolok itt például a jazz-ban is kedvelt
cimbalomra, de a többi népi hangszer egyre bővülő felhasználási területeire is;
2) hangszeregyüttes köré szerveződő koncert (vonószene a Kárpát-medencében, a jazz

combó története, stb.);
3) tájegység népzenei anyaga köré szerveződő koncert (Szilágyság népzenéje, stb.), akár
adatközlők és egy moderátor bevonásával: népzenei talkshow spontán interakcióval,
zenével, tánccal és ismeretátadással;
4) korszak vagy stílus jellemző zenei anyagát bemutató sorozat (A kuruc kor zenei
emlékei, a swing stílusú big band kialakulása);
5) a legújabb népzenekutatási eredményeket bemutató sorozat, kiadványok bemutatása

és illusztrálása, gyűjtésrekonstrukció, stb. (Az ugrós táncok zenéje, stb.);
6) a már kevésbé élvezhető régi felvételek élményszerű feltámasztása (Pátria népzenei

gramofonlemez sorozat, stb.);
7) népzenei források a műzenében (Bartók, Kodály, Ligeti, Dubrovay, stb.). Ezzel a ponttal
kapcsolatban Pávai István figyelmeztet, hogy „azok a műsorok, amelyek műzenei darabokat
mutatnak be, párhuzamba állítva azokat népzenei forrásaikkal, tulajdonképpen nem
művészi, hanem tudományos szempont szerint állnak össze. Tudományos érdekesség
ezeket így egymás után hallgatni, de osztanom kell azoknak a komoly zeneszakértőknek a
véleményét, akik szerint ez a kétféle zene, így sűrűn váltakoztatva hangulati törést vált ki,
mert a kétféle zene funkcióban tér el lényegesen egymástól. Jobb, ha a koncert
32
koncepciójának kialakítását művészeti elvek vezérlik, s nem tudományosak. A
75
tudományosság érvényesüljön a műsorszámok pontos és korrekt megnevezésében.”
Tágabb tematikára épülő koncertek. Ez a pont már egyértelműen a más műfajokkal való
együttműködés irányába mutat. Néhány konkrét ötlet mutat rá, hogy a lehetőségek száma
korlátlan:
1) improvizáció (egy adott témára improvizálhat népzenész, jazz zenész és komolyzenész,

a kiindulási alap lehet a népzenei variánsok világa, egy jazz standard, módszer lehet a közös
játék, sound painting76, stb.);
2) csend a zenében;
3) hangszerkettősök; stb.
Műhelymunkák
A közös munka, a kollektív alkotás tapasztalata ugyancsak egy nagy témakör. Kiss Ferenc
beszélt erről nagyon szemléletesen egy példából kiindulva:
„A Sibelius Akadémián például olyan alkotó-felkészítő workshopok vannak hangszeresek

számára, ahol egy szerző vázlataiból, egy népdaltípusból vagy bizonyos témájú
folklórszövegből elindulva közösen hoznak létre műveket. A gyakorlás és kidolgozás után
ezeket hangstúdióban rögzítik, az elkészült felvételek pedig szakmai diskurzus alapját
képezik. Ennek itthon sajnos objektív akadályai lehetnek, sajnos még nem tartunk ott, hogy
az oktatási intézményeknek saját stúdiója legyen. A műfajban ismert szerző vázlataiból
kiinduló, kollektív alkotás módszerével születő produkciók fontos eleme az improvizáció.
Ezáltal rutint szereznének az alkotás folyamatában.”77
1) Egy témára írjanak kész műveket vagy vázlatokat különböző műfajokban alkotó
zeneszerzők, ezt dolgozzák fel alkotói csoportok és az eredményt egy koncert formájában
lehet bemutatni.
2) Magyar jazz zenészek műveiből válogasson egy nemzetközileg elismert mester, aki itt ez
alapján workshop-ot vezet és végül zárókoncertet ad.
3) Izgalmas műhelymunkára adnak lehetőséget a cserediákprogramok is. A külföldi

tapasztalatok „élő imprortja” inspiráló lehet minden zenész számára.
75
76
http://www.soundpainting.com/
77
KISS Ferenccel készült interjú szerkesztett részlete (Budapest, 2012. augusztus 8.)
33
4) A workshop-ok, mesterkurzusok szervezése nem csak a kurzus zárókoncertjével jelenhet
meg a koncertkínálatban, hanem a munka különböző fázisai is nyilvánosak lehetnek. Ezeken
a koncerteken a diákok és tanárok együtt zenélnek, együtt mutatják be legújabb
ismereteiket, tapasztalataikat.
5) Ifjúsági big band alapítása: a műfaj egy tapasztalt muzsikusa támogatásban részesülne,
hogy az amerikában közkedvelt iskolai big bandek mintájára jazz big bandet állítson össze.
Ez az elképzelés népzenész hallgatókkal a népzene műfajában is megvalósítható.
Zenei klubok
[Körmendy Zsolt:] „Zenei klub szervezése, ahol a szervezőirodát a hallgatók működtetik, de
az infrastruktúrát az oktatási intézmény adja. Ezzel a diákok olyan ismereteket szereznek,
amely már inkább a művészeti menedzsment és koncertszervezés témakörét érintik. Van
ilyen példa is külföldön, a Concert Gebouw78 tart fent ilyen irodát, ahol a tagsági korhatár 26
év. Fiatal zenészeket be kell vezetni ebbe a világba, hogy megtanulhassanak mindent a
szerződésírástól az önmenedzselésig.”79
Tehetségkutató versenyek
A zenei versenyek fontos szerepet játszanak a tehetségkutatásban és tehetséggondozásban
egyaránt. A versenyek megannyi mozzanata megjelenhet a koncertteremben, az
előválogatóktól a fényes gálahangversenyekig.
Családi és ifjúsági programok

A zenei nevelés fontos színtere a hangversenyterem is. Zeneszerető szülők és
zeneakadémiai hallgatók egybehangzó véleménye, hogy a konzervatívabb szemléletű
gyerekkoncertek kínálatát koncertpedagógiai eszközöket alkalmazó programokkal kell
bővíteni. Csak néhány példa:
1) kihelyezett énekóra, iskolákkal együttműködve
2) próbalátogatás
3) iskolákkal és hangszerboltokkal együttműködve hangszerbemutatók szervezése, ahol a

gyerekeknek alkalmuk lenne a különböző hangszerek kipróbálására
4) hangzó zenetörténet
78
http://www.concertgebouw.nl/
79
34
5) Végül egy létező program, a Zeneladik, amely havonta kerül megrendezésre a Bárka
Színházban. Fekete Kovács Kornél és Hajós András vezetésével helyben hangszerelnek
meg témákat.80
„Megaprojektek”
Az ilyen nagy léptékű, egész országot megmozgató kezdeményezések megvalósítása talán
csak a távoli jövőben lehetséges, de fontos megemlíteni egy jól működő, külföldi példát:
[Körmendy Zsolt:] „Az egyik kedvencem a barcelonai L’Auditori81 kezdeményezése, a

Cantania című projekt.82 Írtak egy olyan zenés színpadi művet, amelyben nagy gyerekkórus,
két profi énekes színész és egy kamaraegyüttes vesz részt. Kiküldik az ország összes
iskolájába a kottaanyagot, a tanárokat évente több alkalommal instruálják. Idén ebből a
darabból a L’Auditoriban hatvanhét előadást volt. A színház megtelik, mert a szülők eljönnek,
szabadságot vesznek ki ezért, buszokkal érkeznek vidékről. A Művészetek Palotájának ilyen
méretű projekthez nincs embere, nincs zenekara, nincs zeneszerzője, stb., de a
Zeneakadémiának mindene adott ehhez, volna kapacitása. Főleg a humán tőke jelenléte az,
amiben verhetetlen.”83
[Richter Pál:] „A Művészetek Palotájához hasonlóan Népzene ünnepe rendezvény évente

megrendezésre kerülhetne, teljesen a Népzene Tanszék szervezésében, előadókkal bel- és
külföldről egyaránt. A cél az, hogy a minőségi népzenei koncertekkel kapcsolódjon össze a
Zeneakadémia neve. Ez jelentheti azt is, hogy egy-egy előadót egy konkrét műsorával
hívunk meg. Talán nem meglepő, ha jelzem, mai jeles előadók népszerű, részben cross-
over, részben tematizált koncertjei ebben az összefüggésben nem lennének kívánatosak.”84
Társművészetek bevonása
A társművészetek bevonása egy koncertprogramba ugyanannyira természetes ma már, mint
a különböző műfajok közötti fúzió. A kulturális tartalomszolgáltatás komplexitása már nem
tűri meg a művészeti ágak szerinti merev kategorizálást. A zene és a tánc elválaszthatatlan
kettős, de szervesen illeszkedhet egy programba a színművészet, képzőművészet, az
irodalom, a filmművészet, de a tárgyalkotó népművészet, a hangszerkészítés is.
80
http://fidelio.hu/bobita/ajanlo/zeneladik_a_barkan
81
http://www.auditori.cat/en/
82
http://www.youtube.com/watch?v=Okh0O0hiS4E
83
84
35
Együttműködési lehetőségek a különböző műfajok között
Az együttműködésre már az előző pontokban is volt példa, ez korunk zenei világából és
előadói attitűdjéből természetesen következő jelenség. Fontos azonban a valódi szintézis
megtalálása, az üres artisztikum kerülendő. Itt most egy konkrét példát említek meg:
[Szakcsi Lakatos Róbert:] „A Szakcsi Lakatos Róbert Quartet a Liszt Ferenc Kamarazenekar
közös produkciójában a két formáció egyszerre van a színpadon a koncert teljes időtartama
alatt. A kamarazenekar a kiválasztott darabok bizonyos részeit játssza, amire a jazz
zenészek improvizatív módon, azonnal reagálnak. Minden pillanatban fúzió, de az nincs
meghatározva, hogy a quartett milyen módon reagáljon: lehet csak egy zenész, de akár
mindenki is.”85
[Körmendy Zsolt:] „Sokan azt hiszik, hogy a jazz csak felnőtt korban befogadható. A modern
kortárs zenét például a gyerekek sokkal könnyebben teszik magukévá, mint a kialakult
hallási megszokottsággal rendelkező felnőttek, és ugyanúgy a jazzre is nyitottak. Van egy
gondolatom, amely talán kevéssé tudományos: hogy valami jó-e, azt legjobban a gyerekek
tudják eldönteni. A jazz nehéz, bonyolult nyelvezetű zene, de a gyerek nem analitikusan
közelít feléje. Igenis azt gondolom, hogy a gyerek tudja élvezni a jazzt, és minden más
műfajt is, legyen az népzene, világzene, stb. Ez a gondolat nagyon tudatosan megjelenik a
nyugat-európai műsorpolitikában, és szeretném, ha idővel a Művészetek Palotájában is így
lenne, hogy egy koncerten belül keveredjenek a stílusok, műfajok.”86
Más intézményekkel közösen

[Pávai István:] „Legyen Koncertek éjszakája is. A Múzeumok éjszakája kapcsán szerzett
tapasztalat, hogy az ilyen vegyes rendezvények alkalmasak arra, hogy odavonzzák a
közönséget. Persze kényes az egyensúly, mert sokszor arra szoktak hivatkozni, hogy azért
engedjünk be bóvlit, mert akkor az értéket is befogadja a közönség. Ebben van sok
részigazság, de gyakran pont fordítva sül el az ötlet.”87
85
SZAKCSI LAKATOS Róberttel készült interjú szerkesztett részlete (Kapolcs, 2012. augusztus 2.)
86
87
36
Zárszó
Bár a tanulmányban olvasható helyzetjelentés gyakran sötét színekkel fest, fontos
hangsúlyozni, hogy kulturális adottságait tekintve Magyarország kivételes helyzetben van. Az
örökölt kultúrjavak ilyen változatosságával, mennyiségével és a kortárs művészetet
megtermékenyítő képességével kevés európai ország büszkélkedhet. Amikor a kulturális
felvevőpiac hullámvasútján száguldva szemünk könnyezik az ellenszéltől, nem mindig látunk
tisztán. De erősítsen a búvópatakként mindig jelenlévő értékeink tudata.
Solymár, 2012. augusztus 31.
37
Felhasznált irodalom
A betonon is kinő a fű. Tanulmányok a táncházmozgalomról. Szerk.: SÁNDOR Ildikó.
Hagyományok Háza, Budapest, 2006
A népzenekutató Kodály Zoltán. Egy kiállítás képei és dokumentumai. Szerk.: PÁVAI István.
Hagyományok Háza, Budapest, 2008.
ADORNO, Theodor W.: Zene, filozófia, társadalom. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970
BANKÓ András: Muzsikás évtizedek. Kós Károly Alapítvány, Budapest, 1994
BARTÓK Béla: Budapesti előadás. A népzene jelentőségéről.
In: A népzenéről. Magvető, Budapest, 1981
BARTÓK Béla: Budapesti előadás. A parasztzene hatása az újabb műzenére.
In: A népzenéről. Magvető, Budapest, 1981
BERNSTEIN, Leonard: Hangversenyek fiataloknak. Zeneműkiadó, Budapest, 1974
BOHLMAN, Philip V.: A világzene. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 2004
BOLYA Mátyás: A citeraoktatás lehetőségei. Koncepció a közép- és felsőfokú oktatáshoz.
Szakdolgozat. LFZE, Budapest, 2012
BOLYA Mátyás: Baba a megállóban. folkMAGazin, 2012/3 XIX. évf. 3. szám
BOLYA Mátyás: Magyar citerás antológia II. Dialekton, Budapest, 2012
BOOTH, Erich: The Music Teaching Artist’s Bible. Becoming a Virtuoso Educator. [A nevelő
zeneművész bibliája] Oxford University Press, Oxford, 2009
DOLINSZKY Miklós: Improvizáció. 2000 – Irodalmi és társadalmi havi lap. 2005. május
JÓZSA Péter: Az esztétikai értékek nyomában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986
KÁNA Zsuzsanna: World music vagy zenei katyvasz. Világzene: a zene globalizációja, a
globalizáció zenéje. Szakdolgozat (Kodolányi János Főiskola), Budapest, 2009
KISS Ferenc: A használható és a hulladék. Utak, tévutak és lehetőségek a kortárs
népzenében. In: Hagyomány – örökség – közkultúra. A magyar népművészet helye és jövője
a Kárpát-medencében. Szerk.: Diószegi László, Juhász Katalin. Teleki László Alapítvány,
Budapest, 2011
KISS Ferenc: A népzenei feldolgozásokról I. In: folMAGazin 2006/5
KISS Ferenc: A népzenei feldolgozásokról III. In: folMAGazin 2006/7
KÖRMENDY Zsolt: „A közönségnevelés tudománya”. Gondolatok egy nemzetközi
szimpózium ürügyén. Iskolakultúra, 2010/9.
MARTON László Távolodó: Érintés (világzeném). Etnofon Kiadó, Budapest, 2001
Nomád nemzedék. Szerk.: BODOR Ferenc. Népművelési Intézet, Budapest, 1981
Zenei kistükör. A zenei műveltség kézikönyve. Szerk.: CSÍKVÁR Antal. Zeneműkiadó,
Budapest, 1962
38

Bolya Matyas Nepzene És Jazz Az Alma Mater Hangversenyéletben

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Bolya Matyas Nepzene És Jazz Az Alma Mater Hangversenyéletben

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Bolya Mátyás

Népzene és jazz az „Alma Mater” hangversenyéletben

Az interjúk alanyainak kiválasztásával igyekeztem lefedni a zenei élet témához leginkább

Az idézett gondolatok nem mindegyikéhez társul reflexió. Önmagában az egyes vélemények,

„Már a középkor zeneteoretikusai megfogalmazták az »usus« és a »scientia«, vagyis a

Ez a felfogás teljesen hibás. Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb

Mindez olyan komoly ismeretelméleti kérdéseket is felvet – a zeneszerzés fogalmának

A jazz, a kötetlen szabadzene, az improvizatív zene a kommunista érában a tiltakozás, a

A tehetséggondozás25 legfőbb problémája, hogy szűkösek a lehetőségek az érettségi előtti

A megújuló zeneoktatásban29 fontosabb szerepet kell szánni a jazz-nek, már alapfoktól. A

A vidéki turnérendszer fontos eleme a kompromisszumkészség a szervezők és a zenészek

Elmondható, hogy a jazz műfajának médiajelenléte32 nem kielégítő. A tapasztalatok szerint

[Kiss Ferenc:] „Ma már a népzene interpretálásának, feldolgozásának számos életképes,

Ez önmagában még örvendetes is lehetne, de sajnos az embernek hamar kedvét szegi a

Milyen előadói attitűd jellemzi a Zeneakadémián most tanuló népzenészeket?

[Kiss Ferenc:] „A világzenei megnyilvánulások funkciójuk alapján három fő csoportba

BOHLMAN, Philip V.: A világzene. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 2004

„A tradicionális népzene évszázadokon, évezredeken át csiszolódott, fejlődött. Így

„A népzene és a világzene körül nincs fogalmi tisztaság, és ez talán nem is fontos. A

[Körmendy Zsolt:] „A koncertpedagógiai irányzat egyik alapgondolata, hogy a gyerekek zenei

[...] A közönségnevelésnek, a gyerekek befogadóvá nevelésének mindenképpen egy sokkal

aktuális üzenetet hordoznak.

I. Fogkrém fesztivál, avagy rendezvényszervezés ma

De milyen egy ideális kultúrkoordinátor? Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy aktív

Ezt a globális kommunikációs gyakorlatot tovább színezik a – gyakran a történeti múltban

A tartalom pontos meghatározásának problémája nem új keletű, a következő gondolatokat

[Pávai István] „»Fogyasztóvédelmi szempontból« kell megközelíteni a kérdést. A komolyzene

Külföldön az értelem szerinti megfelelőket, és nem a tükörfordításokat kell használni. Például

[Körmendy Zsolt:] „A Művészetek Palotájában meghatározott műfajként van jelen a

[Kiss Ferenc:] „Népdalfeldolgozás – valamely népdal feldolgozása többszólamú, műzenei

Fontos még számunkra a következő néhány kifejezés értelmezése is. Kommersz –

[Richter Pál:] „A közgondolkodásban a Zeneakadémia konzervatív intézményként jelenik

A műfaji meghatározásokat világosabban kell kommunikálni. Műfajilag lehet színes egy

Összegezve elmondhatjuk, hogy minden koncerthelyszínnek markáns, sajátos arculatot kell

[Pávai István:] „Jó lenne delegált a szerkesztőbizottságba, ne egy megfelelő háttértudás

A Zeneakadémiától, mint a zenei oktatás csúcsintézményétől természetesen elvárható az

„A Zeneakadémiával hosszú távú stratégiai kapcsolatunk van, a Hangulatkoncertek, a

[Körmendy Zsolt:] „A koncertpedagógia nemzetközi táborának csúcsösszejövetele a

[Pávai István:] „Fontos lenne, ha ez a pódium folyamatosan bemutatná a tanszékek

1) hangszer vagy hangszercsalád köré szerveződő koncert. Stílusok, korszakok vagy

2) hangszeregyüttes köré szerveződő koncert (vonószene a Kárpát-medencében, a jazz

5) a legújabb népzenekutatási eredményeket bemutató sorozat, kiadványok bemutatása

6) a már kevésbé élvezhető régi felvételek élményszerű feltámasztása (Pátria népzenei

1) improvizáció (egy adott témára improvizálhat népzenész, jazz zenész és komolyzenész,

„A Sibelius Akadémián például olyan alkotó-felkészítő workshopok vannak hangszeresek

3) Izgalmas műhelymunkára adnak lehetőséget a cserediákprogramok is. A külföldi

Családi és ifjúsági programok

1) kihelyezett énekóra, iskolákkal együttműködve

3) iskolákkal és hangszerboltokkal együttműködve hangszerbemutatók szervezése, ahol a

[Körmendy Zsolt:] „Az egyik kedvencem a barcelonai L’Auditori81 kezdeményezése, a

[Richter Pál:] „A Művészetek Palotájához hasonlóan Népzene ünnepe rendezvény évente

Más intézményekkel közösen

Solymár, 2012. augusztus 31.

You might also like