IRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CSALÁDI MAGAZIN 2018 MÁJUS

5. szám KIADÓ: Galantusz Grafika

DIÓ MAGAZIN
Versek

Mesék

Érdekességek

k n ap j a !
Fejtörők ny á
A május 6.
rek n a p !
G ye j u s 2 7 .
má

DIÓ MAGAZIN 1
 Áprilisi tartalom
3. Kutyabarátoknak
4. Mester Györgyi meséje
6. Májusi jeles napok
7. Weinrauch Katalin versei
8. A fotópályázat nyertese
9. Andersen meséje
10. Litván népmese
11. Bódai-Soós Judit meséje
13 - 19. Farkas L Rozália meséi
20. Papa, mesélj!
22. Barkácsolj Sás Károllyal!
23. Társasjáték: Lopd el a labdát!
24. Föld alatti világ
25. Kovács Ivett meséje a denevérekről
27. Kiss Lehel versei
28. Sás Károly: Utazás a tanyára
29. Aranyosi Ervin versei
30. Espán Margaréta verse
31. Domahidi Klára versei
32. Pósa Lajos: A róka messzelátója
33. Domonkos Jolán verse
34. Orgoványi Anikó versei
35. Péter Erika verse
36. Orgován Irén versei
37. Szabó Ina versei
38. Egri László versei
39. Mentovics Éva verse
40. Zenebonbon
41. Fotókuckó
42. Küldd be kedvenc képed!
DIÓ MAGAZIN 2 Online kiadás
A Dió Magazin egy interaktív PDF-ből és a magazinunk honlap-
Szerkesztő:
jából áll, ahol azokat a tartalmakat is megnézheted, amik a PDF-
ben csak pár sorban jelennek meg. Ami újdonság, hogy a magazin
megvásárlásával a honlapon szinte az összes eddig megjelent tar-
talmat böngészheted! Espán Margaréta
Szemezgető 1 kép 1 vers rovat vezető
Érdekesség: Sás Károly készülő számunkban egy csodálatos ma-
verseskönyvéből megint lehet ol- dárodú elkészítését mutatjuk be Aranyosi Ervin
vasni egy aranyos verset itt a ma- nektek!
Barkácsrovat:
gazinban! Fotókuckó: A 41. oldal a fotókat
Ügyesség: A 22. oldalon a szeretőké. Somogyvári Zsóka
barkácsoló kedvűek találnak képeiben lehet gyönyörködni!
maguknak elfoglaltságot. E havi Sás Károly
Fotókuckó:
Aranyosi Ervin: 1 kép 1 vers
A könyvsorozat már
8 kis kötetet tartalmaz. Somogyvári Zsóka
A Dió Magazin webolda-
lán naponta olvashatod a Grafika:
könyvben még meg nem
jelent verseket, az őket
ihlető képpel!
Ujréti Ágnes
Lapvezető:
Ez a példány önmagában szabadon másolható, terjeszthető,
de PÉNZÉRT semmilyen formában nem terjeszthető!
Ujréti János

A jó választás fontos része annak, hogy
később boldog gazdi legyél! Hiszen a
kutyák egyszerre hasonlóak és teljesen
mások. Minden fajtának megvannak a
saját tulajdonságai és igényei, így min-
degyikhez egy kicsit más ember kell.
1. Ez lesz-e az első kutyád?
Ha még nincs tapasztalatod a kutyanevelés
terén, akkor kedvenced föléd kerekedhet,
ami elég sok gondot okozhat. Ezért fontos
utánajárni, hogy mennyire tanulékony egy
kutya, mennyire ajánlják kezdőknek.
2. Van-e más háziállat otthonodban?
Itt főleg a macskákra koncentrálnék.
Kutya és kutya között is lehet konfliktus,
de az megoldható. Egy macskával már kevés-
bé. A két faj azért nem szokott jól kijönni
egymással, mert teljesen más jelekkel kom-
munikálnak. A legszembetűnőbb például
a farok csóválása: ha egy kutya csóválja a
farkát, akkor boldog, ha egy macska, akkor ide-
DIÓ MAGAZIN 3 Online kiadás
Hogyan válasszunk kutyát?
ges. Ezért vedd figyelembe választásodnál, Fiú vagy lány kutya?
hogy melyik fajta hogyan viszonyul más A lányok nyíltabbak, nyugodtab-
házi kedvencekhez! bak. Viszont számítani lehet kiskutyák
3. Van-e a családban allergiás ember? érkezésére. A fiúkkal picit meg kell küzdeni
Figyelj oda családtagjaidra is! Általában az a domináns (vezető) szerepért, némelyik
emberek lemondanak a házi kedvencekről, meg szeret elszökdösni.
ha a családjukban valakinek allergiája van. Honnan szerezzük meg?
De vannak olyan fajták, amik semmilyen Amikor ott állsz az alom fölött, figyeld meg,
allergiás reakciót nem váltanak ki. hogyan viselkedik az anyjával, a körülötte
4. Vannak-e kistestvéreid? lévő kiskutyákkal, az emberekkel szemben.
A gyerekekkel nem minden kutya bánik jól! Ne ess abba a hibába, hog y feltétlenül
Főleg a kicsire nézve lehetnek veszélyesek. a legaktívabb, legerőszakosabb kiskutyát
Hiszen ők sem bánnak kesztyűs kézzel az viszed haza „Életrevaló!” felkiáltással, mert
ebekkel. Meghúzzák a farkukat, fülüket, a jelleme – míg kölyökkorban aranyosnak
szőrüket, és egy türelmetlen eb ilyenkor tűnhet – felnőtt korában sok problémát
haraphat. Viszont vannak rettenetesen okozhat. Sokan persze éppen az „életre-
türelmes kutyák is. való” ellentététől olvadnak el: „Olyan kis
gyámoltalan!”. A jövőben azonban ez is
5. Mennyi szabadidőd van?
sok gondot jelenthet. A választott kölyök
Minden kutyát sétáltatni kell. Vannak ku-
legyen nyugodt, kiegyensúlyozott, legyen
tyák, amik nagyon sokat mozognak és van-
magabiztos, érdeklődő, de mozdulatai sose
nak, akik megelégednek sokkal kevesebb
legyenek erőszakosak.
és nyugisabb sétával is.
Amire még figyelj oda:
6. Mennyi hely van az otthonodban? 8 hetesnél, azaz 2 hónaposnál fiatalabb
Ha egy olyan kutyáról beszélünk, aki sokat kutyát ne fogadj el! Ez alatt az idő alatt
mozog a sétáltatáson kívül is, és mi kis társaiktól tanulnak meg olyan alapvető
lakásba visszük, akkor mindent tönkretesz. dolgokat, amiket mástól nem tudnának.
Az pedig nem jó, ugye? Ahogy a láncon Pl.: hogy játék közben mennyire erősen
tartás és ketrecbe zárás sem. haraphatnak.
Fodor-Nagy Gergely
Mester Györgyi: Badar beszéd
Az istállóban öten laktak: Laci, a ló, akit a gazdasszony „lókötő” bátyjáról neveztek el, Gömbi, a tehén, aki nevét gömbölyded idomairól kapta, két
kecske, akik annyira hétköznapiak voltak, hogy csak „a nagy kecske” nevet viselték, valamint egy kis gida, akit a „Badar” gúnynévvel ruháztak fel.
Ez utóbbi jószág a nevét azzal érdemelte ki, hogy féléves korára sem sikerült tökéletesen elsajátítania saját anyanyelvét, a kecskenyelvet.
Amikor anyja, az egyik nagy kecske megkérdezte: „meg akarod-e enni ezt a friss káposztalevelet?”, a gida, ahelyett, hogy egy szép, kerek „mek”-
kel válaszolt volna - ami kecskenyelven azt jelenti, hogy „igen, megeszem” -, csak annyit tudott mondani, hogy „mek-ek-e”.
Anyja másodjára is rákérdezett: „megeszed a káposztalevelet?”, de a gida megint csak azt felelte: mek-ek-e. Mivel a válasz nem volt sem egyértel-
mű, sem igenlő, ezért a levelet a kecskemama ette meg.
Azért nem titok, kecskemamának jó szíve volt, és az elutasítás ellenére is, mindig adott enni a kis gidának, ráadásul a legszebb leveleket, a
legzsengébb, zöld hajtásokat tálalta elébe. Nem vette volna a lelkére, hogy rossz bőrben-szőrben legyen.
Nem sokkal ezután, a másik nagy kecske, a gida apja kérdezte meg a fiát: „megtaláltad azt a szép, fehér torzsát az istállóban, amit a jászol mellett
hagytam neked?” Erre is csak azt felelte a kis gida, hogy: mek-ek-e. Az apja nem kérdezett semmi többet, csak mérgesen, szakállát rázva, otthagyta
a csemetéjét. Ez a kölyök sose fog megtanulni kecskenyelven beszélni! - panaszolta udvar szerte.
A gazdaságban természetesen állandó szóbeszéd tár-
gya volt, hogy a gida nem tud helyesen beszélni, vagyis
butaság, badarság a beszéd, amit tőle hallani a rendes
kecskenyelv helyett.
A „Badar” gúnynév rajta is ragadt, ezért aztán nem
kergetőzött vele a kedves, virgonc kölyökkutya, mert
méltóságon alulinak tartotta egy buta gidával barát-
kozni, játszani. A tyúkok is mind összesúgtak a háta
mögött, ha véletlenül a baromfiudvarba tévedt.
Egy alkalommal a háziasszony éppen a sótartót töltöt-
te fel, amikor a macska váratlanul a lábához dörgölő-
dött. Ettől úgy megijedt, hogy kiszórt egy jó marék sót
az asztalra. A tartóba visszatenni nem akarta - hiszen
kenyérmorzsa is keveredhetett közé, meg az imént ap-
rított petrezselyemből is kerülhetett bele -, ezért úgy
gondolta, legyen a gidának jó napja, odaadja neki azt
a kis sót, ami tudottan a kecskék kedvenc csemegéje.
Ki is vitte a gidának, és odaszólt neki: „ugye megeszed
ezt a kis sót?” Mire a gida azt felelte: mek-ek-e.
DIÓ MAGAZIN 4 Online kiadás
 De végül így szólt: „Jövő vasárnap estefelé keresztelőbe kellene
Az asszony eddig sose figyelt fel rá, hogy a gida nem beszéli rende-
mennem - eressz el!”
sen a kecskenyelvet. Még egyszer rákérdezett: „megeszed a sót?”
„Jól van,” felelte a medve, „mosogasd el az edényeket, akkor
Amikor a gida megint csak nem a szokásos kecskenyelven vá-
elmehetsz!”
laszolt, azt gondolta: úgy látszik, ennek a jószágnak nem kell a só,
A róka elmosogatott, és elment. De nem, amint mondta, a
majd odaadom a többi állatnak, hadd örüljenek azok neki.
keresztelőbe, hanem a rét szélére, a medve méhkasához, hogy mézet
A gida, amikor látta, hogy nem kapja meg kedvenc csemegéjét, utá-
egyen.
naszaladt a gazdasszonynak, fogával belekapaszkodott a köténye
Reggel a medve megkérdezte: „Kit kereszteltek meg?”
sarkába, és hirtelen előtört belőle gyors egymásutánban három sza-
„Az első gyereket megkeresztelték; de a következő vasárnap megint
bályos kecskeszó: mek, mek, mek!
keresztelőbe kell mennem.”
Az asszony meglepődött, megsimogatta a gidát, és odanyújtotta
„Jól van. Ha elmosogatsz előtte, elmehetsz!”
neki a sót.
Vasárnap estefelé elmosogatott a róka és megint elment mézet enni.
Az udvarban azonnal híre ment, hogy vég-
Reggel a medve megkérdezte: „Kit kereszteltek?”
re megtanulta a kecskenyelvet a kis jószág.
„A középsőt; de a következő vasárnap megint keresztelőbe kell
Lássatok csodát, tud már szépen beszélni a
mennem.”
mi gidánk!
„Jól van. Ha elmosogatsz előtte, elmehetsz!”
Anyja, apja nagyon büszkék lettek rá, és a
Vasárnap estefelé elmosogatott a róka és megint elment mézet
„Badar” helyett hamarosan új nevet is ka-
enni. Reggel a medve megkérdezte: „Kit kereszteltek?”
pott. Azontúl a gidát mindenki úgy nevezte,
„Megkeresztelték az utolsót is.”
hogy „a szép beszédű kis kecske”.
A róka teljesen kiürítette a kast, és egy tányér mézet még a ház-
ba is bevitt. Másnap a farkas délben egy gerendán feküdt. A róka
fogta a tányér mézet, csendben odalopakodott a farkashoz,
A róka megette a medve mézét! bekente a száját mézzel, majd odaszólt a medvének: „Nézd csak,
nézd, a te jó szolgád mit tett! Kinyalta a méhkasodat és most egy
lett népmese gerendán elterülve hever - a szája még fényes a méztől.”
A medve ezt hallva, szörnyen ordítani kezdett; megragadta a farkas
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy medve, akinek két szolgája volt, hátsó lábait, és rázta, rázta, meg sem kérdezve, hogy bűnös-e vagy
egy róka-lány és egy farkas-fiú. A medve egyszer sétára indult, ártatlan.
és eljutott egy helyre, ahol méhkasok álltak. Elvett egyet, elvitte a
házába, és felállította a rét szélén. De a róka is mindenféleképpen meg
akarta kóstolni a mézet. Most ott van a méz a rét szélén, de hogy-
an jusson hozzá? A medve egy pillanatra sem engedi el a munkából.

DIÓ MAGAZIN 5 Online kiadás

 Májusi jeles napok
Május hónapját a vidéki kö-
zösségekben főként mezőgaz-
dasági munkák jellemzik. Ün-
nepek, jeles és neves napok,
népi időjóslások sora kötődik
hozzá.
A május elsején állított május-
fa a tavaszt és a megújulást
jelképezi. Néhány helyen csak
pünkösdkor bontják le, a leg-
többen viszont csak egy na-
pig hagyják fenn. Alapvetően
a lányokkal szemben táplált
nemes érzelmek kifejezésére
alkalmazták, alkalmazzák, de
sok fiú, főleg kisebbek állíta-
nak fát közeli leányrokonaik-
nak, szomszédaiknak.
Nyárfát, nyírfát, orgonaágat
vagy más virágzó faágat egya-
ránt találhatunk a kapura erő-
sítve. Számos település köze-
lében már nem lehet az adott
hely szokásainak megfelelő
fát találni, ezért a hatóságok
az erdők védelme érdekében
tiltják a fák ez okból történő
kivágását.
A népi időjóslás szerint május
elsejének időjárása mutatja,
milyen lesz a következő tél.
DIÓ MAGAZIN 6 Online kiadás
1 2
Május 4., Flórián-nap.
Flórián a tűzoltók, tűzzel dolgo-
zók, kéményseprők védőszent-
je, illetve a tűztől óvó védőszent.
Flórián ugyanis gyermekkorában
csupán imádsággal mentett meg
egy égő házat az elhamvadástól. E
napon a tűztől való védelem érde-
kében vízzel locsolták meg a há-
zakat.
4 egyes források szerint keresztény
Május 25., Orbán napja.
Orbán a szőlősgazdák, kocsmá-
rosok, kádárok védőszentje. Ha e
napon szép idő van, az jó szőlőter-
mést ígér. Ha viszont rossz az idő,
az leginkább a szőlőnek árt. Na-
gyobb szőlőültetvényeken szobrot
állítanak tiszteletére, amit a napján
körmenetben felkeresnek, s ha jó
az idő, megkoszorúzzák vagy bor-
ral locsolják, ha rossz, kővel dobál-
ják meg, esetleg pálcával elverik.
Ha a szobor fából vagy szalmából
készült, akár el is égetik. Az Or-
bán napján megszentelt virágok-
ból a présházakba is visznek, hogy
oltalmazzon a villámcsapástól.
3
Május 12–14., Pongrác, Május 20., pünkösd.
Szervác, Bonifác.
Mozgó ünnep, melynek időpont-
Az említett személyeket fa-
ja a húsvét utáni 50. napra esik.
gyosszenteknek nevezzük. Fa-
A keresztények e napon a Szent-
gyos, mert a három „ác” napjára
lélek eljöveteléről emlékeznek
a megfigyelések szerint többnyire
meg.
erősen lecsökken a hőmérséklet,
A naphoz kötődő egyik legismer-
gyakorta esik az eső, sőt, fagy is
tebb szokás a pünkösdi király és
lehet, ami rossz termést eredmé-
királyné megválasztása. A pün-
nyez. Ez a három nap egyébként
kösdikirály-választáson az ifjú
három keresztény vértanú ünne-
legényeknek különböző ügyes-
pe. Pongrác, Szervác és Bonifác
ségi próbákon kell helytállniuk.
A győztes a pünkösdi király cí-
hitük miatt haltak vértanúha-
men kívül különböző privilé-
lált, más források arról szólnak,
giumokat is nyert: meghívták a
hogy megfagytak, mert ruháikat
lakodalmakba, ingyen ihatott a
a szegényeknek adták. Egy idő-
kocsmában stb. Persze ezeket a
jósló rigmus szerint: Eső nélküli
jogokat, akár a királyi címet, csak
Pongrác, Szervác, Bonifác, sző-
egy évig birtokolhatta.
lősgazdáknak nagy áldás. Sok
Szokás erre a napra zöld ággal
bort hoz a három „ác”, Szervác,
díszíteni a kapukat is.
Pongrác, Bonifác, ha felhőt egyi-
ken se látsz!
 Weinrauch Katalin: Weinrauch Katalin
Álom Találós kérdések

Álmot láttam egy éjszaka:

Anyák Napja volt,
s bezárt – vagy még ki se nyitott? –
a virágos bolt… Nevét Maia adta,
Május első vasárnapja szép, tavaszi hónap,
Sírtam, patakzott a könnyem: virágzó fák ágain
tudod, kinek a napja?
nem lesz virágom! madarak dalolnak.
Kit köszöntünk öleléssel,
Hogy köszöntöm anyukámat Május
puszit, virágot adva?
most e szép napon?
Édesanyánkat
Hogy mondom el virág nélkül:
– Anya, szeretlek! Gyöngyvirággal,
Szőjek neki szeretetből tulipánnal
virágszőnyeget…? van a kiskertünk
tele,
Kiskertünkben a gyöngyvirág legszebb hónapja
éppen virágzott, az évnek,
kötöttem a szép virágból találd ki, mi a
illatos csokrot. neve?

Anyák napján gyöngyvirágot Május

adtam anyának,
még álmomban is örültem
meleg csókjának.

DIÓ MAGAZIN 7 Online kiadás

 A májusi fotópályázat győztese:
Darázs Alexandra, 17 éves, Gödöllő

DIÓ MAGAZIN 8 Online kiadás

 Hans Christian Andersen
Borsószem hercegkisasszony
Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám
holmi jöttment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész
világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót.
Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kételkedett benne, hogy vérbeli
hercegkisasszonyok, mert mindegyik tett valami olyat, ami nem illett hozzá. Hazatért
hát a királyfi a birodalmába, és igen elbúsult, hogy nem lel magához való feleséget.
Egy este szörnyű vihar kerekedett, dörgött-villámlott, az eső meg úgy zuhogott, mintha
dézsából öntötték volna. A nagy égzengésben egyszer csak megverte valaki a palota ka-
puját. Az öreg király maga ment kaput nyitni.
Egy hercegkisasszony állt a küszöbön. De uram teremtőm, hogy megtépázta a zuhogó
eső meg a vad szél! A hajáról, ruhájáról patakokban szakadt a víz, a cipője orrán befolyt az
eső, a sarkán meg kifolyt. S mégis azt merte mondani, hogy ő vérbeli hercegkisasszony!
– No majd elválik, hogy igazat mondott-e - gondolta magában az öreg királyné, de
nem szólt senkinek; bement a hálókamrába, kiemelt az ágyból minden dunnát, párnát,
derékaljat, s egy szem borsót tett az ágydeszkára. Aztán rárakott a borsószemre húsz
derékaljat, azokra meg húsz vastag pehelydunnát, s oda vezette éjjeli hálásra a
hercegkisasszonyt.
Reggel aztán megkérdezte tőle, hogy esett az alvás.
– Egy szemhunyást sem aludtam – panaszolta a hercegkisasszony. – Isten tudja, mi volt
abban az ágyban! Egész éjjel nyomott valami, akármelyik oldalamra fordultam. Csupa
kék-zöld folt a testem. Restellem megmondani, de sosem volt még ilyen kényelmetlen
ágyam!
Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük, mert húsz
derékaljon és húsz pehelydunnán keresztül is megérezte azt a kicsi borsószemet. Csak
egy javából való, igazi hercegkisasszony lehet ilyen kényes.
A királyfi nyomban feleségül vette, úgy megörült, hogy igazi hercegkisasszonyra akadt.
A borsószem meg a királyi kincseskamrába került, ott mutogatják mind a mai napig, ha
ugyan azóta el nem lopta valaki.
Aki nem hiszi, járjon utána.
DIÓ MAGAZIN 9 Online kiadás
Mese a legényről, aki nem tudott helyesen enni
litván népmese
Egy legény nem tudott helyesen enni. Nem tudta, hogy melyik rót, majd az egyik kezéből a másikba, a másikból az elsőbe,
ételt hogyan is kell elfogyasztania. Már háztűznézőbe készül, majd végül a szájába teszi.
amikor az anyja mondja neki: Nézte a lány, nézte, hogy a fiú hogyan eszik, majd kijelentette,
– Hogyan fogsz ott enni? Hiszen te egyáltalán nem tudsz enni! hogy nem megy hozzá feleségül.
Mégis elment. Fogadták is a lányos házban, tojást tettek eléje Az anyja meg ezután soha többé nem engedte el háztűznézőbe.
az asztalra, de a fiú nem tudta, hogy hogyan lehet azt megenni,
ezért inkább nem evett semmit. Mondta is a lány:
– Furcsa egy legény ez, semmit sem eszik.
Hazamegy. Kérdi az anyja:
– No, hogy volt? Mit adtak enni?
– Tojást, de nem tudtam, hogy hogyan kell enni, ezért semmit
sem ettem.
– No, gyermekem – mondja az anyja – a tojást az asztalhoz
kellett volna verni, majd meghámozni és darabokra vágni, és
úgy megenni.
– Jól van – mondja a fiú. – Máskor ezt fogom tenni.
Megint elment háztűznézőbe. Most főtt borsóval kínálták. A fiú
fogta a borsót, az asztalhoz verte, meghámozta, négy darabra
vágta és ette. Nézi, csak nézi a lány, ez a fiú olyan furcsán eszik.
Hazamegy. Kérdi az anyja:
– No, hogy volt? Mit adtak? Tudtál enni?
– Tudtam. Főtt borsót adtak. Hát én fogtam a borsót, az asztalhoz
vertem, meghámoztam, darabokra vágtam és megettem.
– Jaj, fiacskám! A borsót nem úgy kell enni. A markodba kell
venni, majd az egyik kezedből a másikba, a másikból az elsőbe,
majd a szádba...
– Jól van – mondja a fiú. – Máskor ezt fogom tenni.
Megint elment háztűznézőbe. Most tejfeles túrót adtak. A fiú
azonnal bele is nyúl az egyik kezével a tálba, kivesz egy kis tú-

DIÓ MAGAZIN 10 Online kiadás

 Bódai-Soós Judit
Pengi és a barátság
Pengi, a zsiráfcsikó nagyokat sóhajtva üldö-
gélt egy fa árnyékában.
– Miért sóhajtozol? – hangzott a váratlan
kérdés Pengi feje fölül.
– Mert szomorú vagyok – felelt a kis zsiráf.
Közben föl sem pillantott, hogy megnézze,
ki szólította meg.
– Miért vagy szomorú?
– Mert senki sem akar a barátom lenni. Én
vagyok a legfiatalabb zsiráf, és a nagyobbak
nem szeretnek velem játszani. Azt mondják,
hogy keressek más barátot magamnak. De
hát kit keressek, amikor már mindenkit meg-
kérdeztem?
– Tényleg megkérdeztél mindenkit? – hitet-
lenkedett a fentről jövő hang. – Megkérdez-
ted a fákat, a vizet, az elefántokat, a kígyókat,
a bogarakat is? Valóban mindenkit?
Pengi döbbenten állt négy lábra és csodál-
kozó szemekkel tekintett a feje fölött csacso-
gó papagájra.
– Nahát! Hogy neked milyen igazad van! –
kiáltotta lelkesen. – Én eddig csak a zsiráfok
között próbáltam barátot találni magamnak.
Eszembe se jutott, hogy máshol keresgéljek.
Talán mégis lehet barátom…
– Persze, hogy lehet. Miért ne lehetne? Csak
jó helyen kell keresned – biztatta a papagáj.
DIÓ MAGAZIN 11
– Igen – bólogatott Pengi. – Mindjárt meg
is kérdezem ezt a fát.
Hátrált néhány lépést, majd megkerülte az
eddig árnyékot adó fát, aztán megköszörülte
a torkát és izgatott hangon így szólt:
– Kedves fa, te olyan kellemes árnyékot
tudsz nyújtani számomra. Nem lennél a
barátom?
– Azért legyek a barátod, mert kellemes
árnyékot adok neked? – kérdezett vissza
meglepetten a fa.
– Hát, nem csak azért… – bizonytalankodott
Pengi.
– Akkor miért? Te mit tudsz nyújtani nekem
a barátságoddal? Hűsölsz az árnyékomban,
aztán, ha megéhezel, lelegeled a leveleimet.
És még te beszélsz barátságról? Csak kapni
akarsz, adni nem? Menj, keress magadnak
máshol barátot!
Pengi persze ezek után orrát lógatva balla-
gott odább.
– Ajjaj! Ez nem volt túl szerencsés próbál-
kozás – mondta a papagáj, miközben a kis
zsiráf feje fölött röpdösött. – De azért még
ne add fel! Nézd, itt ez a kis tó! Kérdezd meg
őt is, hogy lenne-e a barátod!
– Jó – felelet Pengi és máris a tó felé vette
az irányt. Odaérve rögvest feltette a nagy
kérdést, de most sem kapott kedvesebb
feleletet, mint az előbb.
– Miért legyek én a barátod? – méltatlan-
kodott a tavacska – Ha szomjas vagy, kiiszod
Online kiadás
a vizemet, ha koszos vagy, belém mosod a patádat. Ugyan már! Menj, kem segíteni.
keress magadhoz illő barátot! – Na, látod? Erről beszélek. Én Kikku vagyok. Téged hogy hívnak?
– Látod? Engem mindenki csak elzavar – mondta bánatosan a zsiráf- – kérdezte a tarka tollú madár, miközben halvány mosoly jelent meg
csikó a papagájnak. kampós csőrének tövében.
– Megint azt mondod, hogy mindenki, pedig még alig próbálkoztál. A – Az én nevem Pengi. Örülök, hogy megismerhettelek, Kikku. És
kettő az nem mindenki, a kettő még alig több a semminél – bölcselkedett nagyon szépen köszönöm a jó tanácsaidat.
a tarka madár. – Nagyon szívesen, Pengi. Én is örülök, hogy megismerkedtünk.
Közben lengedezni kezdett a szél, ami új ötletet adott Penginek: Tudod, most már nem is tartom olyan reménytelennek, hogy barátra
– Hahó, szél! Lennél a barátom? lelj.
– Nem lehetek a barátod – jött a válasz szinte nyomban. – Nem ismerem a – Igazán? – mosolyodott el most már a kis zsiráf is. – Olyan jó veled
hűséget. Ma itt vagyok, holnap ott. Nem érsz utol, én pedig nem maradok. beszélgetni. Valahogy mindig sikerül megnyugtatnod. Mesélj valamit
Keress másutt barátot! magadról, kérlek!
A szél ezzel el is röppent. Pengi tanácstalanul álldogált. – Komolyan érdekel?
– Barátot ugyan még mindig nem találtál – fecsegett megint a papagáj – Persze. Ez a beszélgetés sokkal érdekesebb, mint azon keseregni,
–, de azért mégis tanultál néhány fontos dolgot a barátságról. Igaz? hogy senki sem akar a barátom lenni.
– Igen. Fontos a hűség, a kitartás és az is, hogy ne csak kapni akarjunk, – Jól van, akkor mesélek. Nagyon rövid a történetem, mert én magam
hanem adni is – felelt a kis zsiráf. is fiatal vagyok még. Éppen úgy, mint te, én is a legkisebb vagyok
– Vajon te mit tudnál adni egy barátnak? a családban. Engem is folyton elkergetnek a nagyok, ezért leginkább
– Nem is tudom. Szerinted tudnék egyáltalán adni valamit? magányosan röpködök fáról-fára. De már megszoktam, nem kesergek
– Nem ismerlek túl jól, de amit eddig láttam belőled, az nem volt miatta. Inkább a természet szépségében gyönyörködöm.
éppenséggel bíztató. – Ezek szerint neked sincs barátod?
– Úgy érted, hogy… szóval, azt gondolod, hogy nem tudnék adni – Nincs.
semmit? – Ó! – sóhajtott Pengi, majd nagy levegőt véve összegyűjtötte minden
– Nem. Inkább attól tartok, hogy nem vagy képes adni. bátorságát és izgatottan ezt sut-
– De mégis, mit adhatnék és hogyan? – kérdezte bánatosan Pengi. togta: – Kikku, elfogadnál en-
– Figyelmet és szeretetet kellene adnod, ha barátot akarsz szerezni ma- gem barátodnak?
gadnak. Tudod, feltűnt nekem, hogy csak magaddal és a saját bajoddal fog- – Boldogan! – kacagott a papa-
lalkozol – magyarázta komolyan a papagáj. – Az például eszedbe sem gáj és szertelen szárnycsattogta-
jutott, hogy akár csak a nevemet megkérdezd, vagy bemutatkozz ne- tással körözni kezdett a zsiráfcsi-
kem. kó feje körül. – Már azt hittem,
– Jaj! Tényleg így van. Ez borzasztó! Kérlek, ne haragudj! Csak hogy sosem kérdezed meg.
magammal vagyok elfoglalva, pedig te ismeretlenül is megpróbálsz ne-
DIÓ MAGAZIN 12 Online kiadás
 Farkas L Rozália: Forgó Feri

Egyszer volt, hol nem volt, nőtt valahol, egy szál napraforgó. Úgy
hívták, Forgó Feri.
Igen magányosan éldegélt szegény egy csodaszép kert szomszéd-
ságában. Kora reggeltől késő estig azon búslakodott, hogy ő egyedül
volt a kerítésen kívül.
Bent a kertben más volt az élet! Az őszibarackfa csak úgy nyújtogatta
jobbra-balra az ágait, olyan büszke volt magára. Termett is rajta sok
szép barack.
Volt aztán még egy körtefa is, de az csak lógatta a körtéit az ágairól,
és mindig unatkozott.
A földön pedig nőttek halomszám a sokféle zöldségek.
Tavasszal virágban pompázott az egész kert, és nyáron, meg ősszel
mindenki azon igyekezett, hogy minél több termése legyen.
A káposzták egyre csak kerekedtek, és egymás után növesztették a
levelüket. A paprikák csak nőttek ki a levelek közül, és mindenfelé
mutogatták magukat. Az uborkák elfeküdtek a földön és hűsöltek a
levelek alatt. De a legszebbek a paradicsomok voltak! Gyönyörű piros
volt mindegyik.
A sárgarépa, a retek, vagy a burgonya szerényebb volt. Ők nem tud-
ták a termésüket megmutatni a világnak, mert a föld belsejében nőtt.
Azon igyekeztek hát, hogy minél titokzatosabbnak tűnjenek, és sej-
telmesen néztek a sokfogú borsóra, vagy karcsú babokra. Mondogatták
közben:
- Mi is tudunk valamit, valami szépet, de azt itt a felszíni népségnek
nem mutatjuk meg! Az igazi érték rejtve van.
A hagymák is nyújtogatták szárukat és még virágot is növesztettek,
de közben magukban mosolyogtak. Tudták, hogy ez csak megtévesztés.
DIÓ MAGAZIN 13 Online kiadás
Az igazi termésük nekik is a föld alatt bújt meg.
Szegény Forgó Feri azonban mind csak azon búsult, hogy ő nem élhet a kertben, ott kell ácsorognia a magas kerítésen kívül. Először a
kerítés deszkái közötti résen nézegetett befelé, forgatta a fejét, hogy minél többet lásson a kertből.
Pedig nem volt oka neki sem szégyenkezni. Gyönyörű sárga szirmokat növesztett, majd kerek képén sok kis virág jelent meg.
Őt éppúgy meglátogatták a méhek, meg a darazsak, mint a kertben a gyümölcsfák virágait, vagy a növényekét. Hamarosan pedig olyan
nagyra megnőtt, hogy még a kerítésnél is magasabb lett. De ettől nem lett könnyebb az élete. Belátott ugyan a kertbe, és gyönyörködhetett is
a többi növényben, de örökösen csak fájt a szíve, hogy nem lehet ő is köztük, bent a kerítés mögött.
Hanem egyszer nagy baj történt. Megjelent egy sereg lepke és hamarosan az utódaik, a sok csúnya hernyó, elárasztották a kertet. Nem
kíméltek azok se gyümölcsöt, se zöldséget, hanem mindent lerágtak, ami az útjukba került.
Forgó Feri nem győzte hallgatni a sok sírást, jajgatást. Nagyon megsajnálta őket. Neki a madarak jó barátai voltak, mert mindig adott nekik
pár szem napraforgót, ha arra jártak. Szépen megkérte hát őket, hogy segítsenek a kert lakóin. Jöttek is seregestül a madarak, és a sok hernyót
mind egy szálig felcsipegették! Még a fiókáiknak is vittek belőlük.
Így menekült meg a kert.
Minden zöldség, növény, hálás volt Forgó Ferinek. Ezentúl tisztelettel néztek fel rá, de még a nagyra nőtt fák is jóindulattal integettek neki
ágaikkal, és susogtak neki leveleikkel.
Hanem ekkor megjelent egy fehér bajuszú bácsika. Nagyot nézett, hogy micsoda szép szál legény ez a Forgó Feri. Csóválgatta a
fejét, hogyan is kerülhetett kívül a kerten. Tudta ő azt is, hogy az ő magocskáinak köszönhető, hogy megmenekült a kert a kártevőktől.
Fogta hát a kerítés léceit, és mindegyiket odébb vitte. Mégsem járja, hogy ez a szép szál napraforgó ne kerülhessen a kerítés védelme alá!
És Forgó Feri álma valóra vált. Mostantól ő is a kert része lett. És nem csak hogy a kert része lett, hanem olyan lakója is, akit ott mindenki
szeretettel és tisztelettel fogadott!
A madarak még néha visszajártak, kaptak pár szem magot, ha megéheztek, de a magokból jutott bőven a kert földjébe is. S a jövő évben
Forgó Feri már egész napraforgó családdal fogja gazdagítani a kertet.
www.nepmesemuzeum.com

DIÓ MAGAZIN 14 Online kiadás

Mesehallgatás
Meséljünk minél többet a gyerekeknek! Mert a mesék megtanítják az élet
legfontosabb dolgaira azt, aki elég nyitott.
Hogyan volt ez régen? Így zajlott a népmesék hallgatása, ilyen volt a hatása.

“Hogy mondta el 1938-ban a Nyírségben a 86 éves Fedics Mihály gyermek-

korának mesélő szokásait? „Régibe nem vót lámpa, a fonóba is kandallónál a tűz
világított, azt ülték körül az asszonyok … Összejöttek a férfiak is. Gubájuk volt
mindnek, összehajtották, a ház földjére letették, oszt ráült, vagy pediglen
némelyiknek tetszett, elterítette, oszt ráhasalt. Danoltak ezek a férfiak, mesélget-
tek ott a földön. Csendesség vót. Én meg legtöbbet mindig a sutba hallgattam, oszt
mindent szedtem a fejembe belőle….Mikor ölfát vágtam, erdőirtásnál mesélget-
tem, meg én is tanultam. Van itt egy nagy kunyhó, belefértünk hetvenen. Ebben a
kunyhóban mesélgettünk egész éjszaka. Aki mesélt, néha elkiáltotta magát élesen:
csont! akkor osztán, ha feleltek rá, hogy: cserép! akkor mondta tovább, ha csak ket-
ten-hárman, mán akkor nem mondta, mert mese alkalmával egyiket is, másikat
is elnyomta az álom, mert hát dolgokban voltunk egész nap. De én, ha hétszámra
mondta volna, se tudtam a szemem lezárni…” A szenvedélyes mesetanuló és me-
semondó vallomása ez, s egyben hiteles elbeszélése a pihenő- és a munkaalkalmak
mesemondási szokásainak, legalábbis fő vonásainak, s legalább egy-két évszázad-
ra visszamenően”
(Balassa-Ortutay: A népmesék tartalmi és formai kérdései)

Kérdés:
• Ti hogyan szoktatok mesét hallgatni?
• Hogyan szerettek mesét hallgatni?
• Ma hogyan történik a mesehallgatás?
• Írjátok meg nekünk!
DIÓ MAGAZIN 15 Online kiadás
 Farkas L Rozália Mesevarázs c. könyvéből egy mese: Az Erdő Őre
Egyszer volt, hol nem volt, valahol volt egy kicsi falu. Annak a falunak már pihenni. A lovát elengedte, hadd legelésszen a friss fűből, s igyék a
a szélén volt egy takaros kis ház. Abban éldegélt egy ember a két patak vizéből. Ő maga is, vizet hozott, hogy a gyerekeknek csak főzzön
gyermekével. Nagy szomorúság szakadt rájuk, mivel meghalt a felesége, valami ételt estebédre.
s így árván maradtak. Mikor aztán elköltötték a vacsorát, letelepedtek egy fa alá, és
Hanem, ahogy mondják, a baj nem elszunyókáltak.
jár egyedül, mert alighogy eltemet- Már éjfél is elmúlt, amikor Ilonka
ték a szegény asszonyt, máris jöttek felébredt, mert valami zajt hallott.
a kapzsi rokonok, mint a keselyűk, Úgy megijedt, hogy nagy hirtelen
aztán az embernek minden kis va- elbújt egy bokor alá. Szólni már
gyonkájára rátették a kezüket. Nem nem volt ideje, mert ott termett hét
nézték azok még a két árvát sem, ha- útonálló haramia.
nem még a házat is elvették a szegény Ezek a haramiák aztán nem sokat
embertől. teketóriáztak, mindenét elvették,
Így lett most már igazán szegény amije még a szegényembernek meg-
ember! maradt. Lovastul, kocsistul. Még az
Fogta hát a kislányát, Ilonkát, meg embert és a fiát meg is akarták ölni,
a kisfiát, Andrást, és felültette őket hanem az egyik fiatalabb rabló meg-
a szekérre. A megmaradt holmiját is szánta őket:
a szekérre tette. Nem volt az valami - Ne bántsa őket, apám. Hagyja meg
sok, belefért egy ládába. Aztán a lo- az életüket! Nem tudnak ezek ártani
vacskáját a kocsi elé fogta, és elindul- nekünk . Hova is fordulnának
tak világgá. gyalogosan, itt az erdőben. – kérlel-
Majd csak lesz valahogy. De itt nem te az öregebb rablót.
volt többé maradása, ahol ilyen rútul -Kötözzük meg őket, és hagyjuk
elbántak vele. őket sorsukra!- ajánlotta egy másik
No, ment is a kis lovacska a könnyű szekérrel, először vígabban, aztán haramia.
kissé fáradtabban, három nap, három éjjel. No, hát ebben maradtak. Odakötözték őket egy fához, és továbbálltak.
Ekkor beértek egy erdőbe. -Hej, ezek az átkozott haramiák még azt a kicsit is elvették tőlünk, amink
Csak föleszénkedett az ember a nagy búbánat után, hogy meg is kéne megmaradt.- sopánkodott András.
DIÓ MAGAZIN 16 Online kiadás
- Nem voltak ezek se gonoszabbak, mint
szegény édesanyád rokonai! Ne keseregj,
fiam. Majd csak megsegít a Jóisten!
No, hamarosan jött is az első segítség, mert
ahogy a rablók elhajtottak a szekérrel, Ilonka
is előbújt, és szépen kioldozta a kötelet.
- No, ládd-é, fiam. Kötelünk már van, meg
is szabadultunk, indulhatunk tovább, amíg
a két lábunk bírja.
Mentek, mendegéltek az erdőben. Erdei
bogyókat ettek, még egy kulacsuk is ma-
radt, vizet is vittek magukkal a patakból.
Egyszer csak egy szép tisztásra értek,
ahol megpillantottak egy házikót. Nagyon
különös házikó volt ez. A falai élő fákból,
bokrokból voltak, a tetejét sűrű folyondár
borította, a ház előtti kert pedig telis tele
volt szebbnél szebb vadvirággal, a virágo-
kon pedig tarka pillangók, vadméhek röp-
ködtek. A ház mellett feküdt egy irtózatos
nagy medve, mint ahogy faluhelyen a ku-
tyák, itt ő volt a házőrző. A ház előtt pedig
üldögélt egy ősz öreg ember. Hosszú sza-
kálla volt, amely éppen úgy nézett ki, mint
a fák gyökere. Vénséges arcának barázdái
olyanok voltak, mint a fák derekán a ké-
reg, de a szeme fiatalos volt, aki belenézett
a legtisztább vizű patak jutott eszébe.
2.
-Adjon Isten jónapot, öregapám!- köszön-
tötték illendően a vándorok, amikor oda-
értek.
DIÓ MAGAZIN 17
Ilonka le sem tudta venni a szemét a
szépségesen szép virágokról. András
meg csak a medvét figyelte, mikor tá-
mad. Még fiatal legényke volt, de már
megtapasztalta, hogy az emberfiára igen
sok veszedelem leselkedik.
- Szerencséd, hogy öregapádnak szólí-
tottál! Mert különben ez a medve szét-
tépett volna benneteket. Aztán mi
járatban vagytok errefelé?
-Nagy sora van annak, öregapám
- kezdte a szegényember. Szépen el is
mondta, hogyan jutottak idáig.
-Úg y látom, hog y haszontalan
ingyenélők vagytok. - mondta az öreg-
ember, a szemöldökét összehúzva, a
homlokát ráncolva. Pedig már eddig is
ugyancsak sok barázda volt a homlo-
kán.
- Elvállalunk mi bármilyen munkát.-
mondta a szegényember.- Csak
fogadjon föl bennünket. Megháláljuk a
szívességét.
- Hát jól van. De azt előre megmon-
dom, ha nem végzitek tisztességgel a
munkát, ebből az erdőből élve ki nem
juttok! Mert tudjátok meg, hogy én az
Erdő Őre vagyok. Itt semmi nem
történik az én akaratom nélkül.
Így aztán felcsaptak az erdei öregem-
berhez szolgálni. Dolgoztak szorgalma-
san.
Online kiadás
András az édesapjával reggeltől estig járta az erdőt. Gyűjtötték a száraz
ágakat, kivágták a kiszáradt fákat, összevágták őket tüzelőnek. Szép kis
fákat ültettek a régiek helyére. Segítettek a megsérült állatoknak. Télen
még etették is őket. Ügyeltek rá, hogy akik az erdőbe merészkedtek, ki
is keveredjenek belőle. Vigyázniuk kellett, nehogy megtalálják az em-
berek a tisztást, ahol az Erdő Őre lakott. Járták az erdőt, hajnali harmat-
tól esti szürkületig. Nem is vették észre az idő múlását. Az erdő világa a
nap minden órájában elvarázsolta őket.
Ilonka pedig rendben tartotta az öregember házát, s neki kellett meg-
főzni az ételt is. Az Erdő Őre különösen megkedvelte a leányt. Megtaní-
totta olyan ételeket főzni, amelyeket más emberek hírből sem ismernek.
Ilonka minden reggel kiment az erdőbe, és összegyűjtötte a hozzávaló-
kat. De még volt egy kis veteményes kertje is, ahol megtermett az ebéd-
hez való. A kertet is ő gondozta. Nagyon szeretett itt élni az erdőben.
Csak két bánata volt.
Az egyik az, hogy nem sok ideje maradt pihenésre, hogy a szépséges
kertben gyönyörködhessék. Még a pillangókat meg a méheket is irigyel-
te, mivel szabadon szálldostak a színes, illatos virágtengerben. Néha
egy-egy lepke elmesélte neki, mit látott a rózsaszirmok között, vagy a
méhek elzümmögték, milyen bódító illatuk van a vadvirágoknak.
A másik bánata meg a medve, akivel gyakran meggyűlt a baja, mert
nehezen tudta távol tartani a veteményestől.
Az ember és a két gyerek is ott lakott egy kis házikóban, amit fából
építettek maguknak, nem messze az öregember házától. Jó dolguk volt,
megvolt mindenük az öregembernél.
Telt múlt az idő. Már hét nyarat és hét telet is eltöltöttek itt az erdőben
az Erdő Őrének szolgálatában. András legény lett, Ilonka is eladósorba
került.
Egy nap aztán az ember összeszedte a bátorságát, és az ősz öreg elé já-
rult.
- Ha meg nem sértem, öregapám, volna nekem egy nagy kérésem.
Bocsásson el most már bennünket a szolgálatból. Szeretnénk letelepedni
DIÓ MAGAZIN 18
valahol, ahol a gyerekeim is megházasodhatnak, és én is leélhetném ma-
radék éveimet.
- Hogyan, hát nincs meg nálam mindenetek, amire szükségetek van?
- förmedt rájuk az öregember. Igen haragudott, hogy el akarnak menni.
Ilyen rendes, dolgos embereket hol fog még egyszer találni?
De aztán mégis megenyhült. Belátta, hogy útjukra kell engedni őket.
- Hát nem bánom, menjetek Isten hírével. Hanem üres kézzel
nem engedhetlek el benneteket. A jó szolgálat jutalmaként mindegyikő-
töknek teljesítem egy kívánságát. Kérhettek bármit, megadom!
- Én azt kívánnám, hogy még egyszer láthassam a feleségemet. El sem
búcsúztam tőle, meg aztán éppen összevesztünk aznap, amikor
meghalt. Nem hagy békén az a gondolat, hogy megbántottam a halála
előtt.
3.
Az Erdő őre igen meglepődött ezen a kérésen.
- Más ember aranyat, ezüstöt kér. Jól gondold meg, mert csak egy kí-
vánságod teljesül!
- Énnékem ez a kívánságom.
Ekkor a tisztás végén megjelent a felesége, akit azonban rajta kívül más
nem látott. A szegényember beszélhetett vele. Végre elmondhatta neki,
ami annyi éve a szívét nyomta.
Békességgel váltak el egymástól. Még a könnye is kicsordult az örömtől.
Igen megkönnyebbült, amikor elbúcsúzott tőle.
-Most rajtad a sor, fiam. Te mit kívánsz?
- Én azt szeretném, ha életem végéig visszajárhatnék ebbe az erdőbe,
és nem tévednék el benne, úgy ismernék minden fát, bokrot, állatot,
ahogy most.
No, ez a kívánság is igen különös volt, de az Erdő őre szívesen vette.
Mert látta, hogy Andrásból jóravaló ember lett. Tudta, hogy sosem ár-
tana az erdejének.
Online kiadás
- Egy feltétellel teljesítem a kívánságodat. Ha ügyelsz rá, hogy soha sen-
ki ne tudja meg a titkodat. Ha vigyázol, hogy soha senki ne árthasson az
erdőmnek.
- Megígérem.
- No, leányom, hát te mit kívánsz? Jól gondold meg, mert már csak te
vagy az, aki a család jövőjéről gondoskodhat!
- Én azt kívánom,- mondta Ilonka - hogy azt a köpenyt adja nekem öreg-
apám, amelyik a szobája falán lóg.
Már régóta nézegette Ilonka azt a köpenyt. Olyan gyönyörűségeset
még nem látott soha. A tarka köpenyen a zöld szín olyan volt, mint egy
rét, a kék olyan, mint egy patak. A barna, mint a szántóföld, és volt még
rajta egy szép kis ház is, meg sok-sok minden egyéb.
Az Erdő őre most már végképp elvesztette a türelmét. A köpenytől
pedig semmi áron nem akart megválni. Meg aztán, ő már sok századot
megért erdei ember volt, sok ember állt be hozzá szolgálni. Volt, aki
rosszul végezte a munkáját, és haramia lett belőle, és egész életében arra
volt ítélve, hogy bolyongjon az erdőben, és soha ne találjon haza. Volt,
aki tisztességgel dolgozott, és megkapta fizetséget.
De ilyet, hogy a szolgálat után nem aranyat, ezüstöt, kincset kérjen va-
laki, még soha nem tapasztalt.
- Gondold meg jól, te leány! Mi hasznod neked abból a köpenyből!
Adnék neked kincset egy zsákkal. Abból annyi köpenyt, ruhát vehetsz,
amennyit csak akarsz. Meg az egész családod megél belőle holtáig.
- Nem kell nekem a kincse, öregapám. Én azt a köpenyt szeretném, mert
az a legszebb, legkedvesebb dolog, amire a világon mindennél jobban
vágyom. Azt adja nekem!
Mit volt, mit tenni. Az Erdő őre odaadta a köpenyt, de nem árulta el,
hogy az nem közönséges ruhadarab. Mivel igen haragudott, hogy meg
kellett válnia tőle.
A szegényember és gyerekei elbúcsúztak az öregembertől, és útnak in-
dultak.
No, eddig megvolnánk, csak most hova, merre?
Vissza, a régi falujukba már nem akartak menni. Elindultak hát az el-
DIÓ MAGAZIN 19
lenkező irányba. Majd akad arra is egy falu, aztán találnak ott is munkát.
Amennyi bánattal indultak útnak hét esztendővel ezelőtt, most mind-
egyikük szíve telve volt örömmel. Mind kaptak valami olyasmit, amiről
senki halandó rajtuk kívül nem is álmodhat.
Ilonka magára vette a köpenyt, és úgy ment.
Hamarosan kiértek az erdőből, hiszen András ismerte az utat. Meg-
pillantottak egy kis falut is a közelben, de mielőtt odaértek volna, gon-
dolták, megpihennek egy kicsit.
Ilonka szépen leterítette a csodálatos köpenyt, és arra gondolt, bárcsak
minden, ami rajta van valóságos lenne: a rét, a patak, a szántóföld, a
ház…
Hát, lássatok csodát! Úgy is lett.
4.
A szegényember és gyerekei ott voltak a saját udvarukban, a szép torná-
cos házuk előtt. Volt szántójuk, legelőjük, az istállóban, az ólban állatok
voltak, volt veteményes kertjük, és a kert végében még egy kis patak is
folydogált.
Hanem volt ott még valami! Egy szépséges virágoskert. Szakasztott a
mása annak, ami az Erdő őrének a háza előtt volt.
A meglepetéstől és az örömtől még a szavuk is elakadt. Boldogan borul-
tak egymás nyakába.
Birtokba vették a házat, meg a földet. Elkezdtek szorgalmasan dolgoz-
ni rajta.
Mindenki csodájára járt, mert senki még olyan szép gyümölcsöst, ve-
teményt nem látott, mint amilyen az övék volt. A munkájukból szépen
megéltek ezentúl.
András visszajárt az erdőbe olykor-olykor, Ilonka meg a kertjét gon-
dozta.
Végül aztán mind a ketten megházasodtak, de egyikük sem hagyta
el az otthonát. Szépen békességgel éltek, mindenüket megosztották, jó
testvér módjára.
Még máig is élnek, ha meg haltak.
www.nepmesemuzeum.com
Online kiadás

Papa, mesélj! - kérleltek az
unokáim elalvás előtt.
A gyerekkorodról mesélj!...
és elkezdődött az időutazás,
az emlékezés.
Nem meséket mondtam, ha-
nem azokat az eseményeket,
melyeket átéltem.
Májusban megélénkült a tó melletti nagy
rét. Libalegelőnek nevezték a helybeliek.
Iskola után 40-50 gyerek gyűlt ott össze,
de nem ám csak úgy spontán hancúrozás-
ra, önfeledt szabadidő-eltöltésre.
Kihajtották a libákat meg a kacsákat a kör-
nyező utcák udvaraiból. Némelyik gyerek-
re 60-70 víziszárnyast is rábíztak.
A libákat legeltetni kellett, a kacsákat meg
ráereszteni a vízre.
A kis libapásztoroknak meg a kacsák
őrzőinek állandóan szemmel kellett tartani
a madarakat.
A kacsák órákig ki sem jöttek a vízből, de
amikor mégis, akkor ott kellett lenni
mellettük, akármelyik partszakaszon
telepedtek is le.
A libák sétálva legelnek, így aztán figyelni
kellett, nehogy elkószáljanak. Gondoskodni
DIÓ MAGAZIN 20
kellett az itatásukról, úsztatásukról is.
Figyelni kellett az eget is, hogy ha esőfelhő kö-
zeledik, maradjon idő hazaterelni az állatokat.
Attól pedig nem kellett félni, hogy összekeve-
rednek például az Erzsikére bízott jószágok a
Marikáék madaraival.
Az azonos udvarból való libák, kacsák összetar-
tottak, egy csapatban legeltek és fürödtek.
A felnőttek, biztos, ami biztos alapon a fehér
madarak fejére különböző színű foltokat festet-
tek.
Így aztán voltak zöld, piros, sárga, kék...jelzé-
sű madárcsapatok. Az biztos, hogy egészséges,
erős volt mindegyik.
Hogyne lettek volna olyan természetes tartás-
ban.
És mit csinált egész délután a sok gyerek?
Mindenek előtt a feladatra, a rájuk bízott munká-
ra figyeltek. Úgy küldték ki őket otthonról, hogy
„egyik szemed mindig az állatokon legyen!”
Iskolai házi feladat akkor is volt. Az írásbeli mun-
kát otthon csináltuk meg, de az olvasnivalót ki-
vittük magunkkal.
A tanulás után a nagyobb lányok hímeztek,
gyöngyöt fűztek, virágkoszorút fontak a kiseb-
bek fejére.
No meg ugróköteleztek, „gumiztak”, áthúzós
madzagos játékot játszottak. A fiúk botot farag-
tak, csúzlit készítettek és a tóparti fákra másztak
azzal, hogy onnan jól szemmel lehet tartani a
kacsákat. És hát beszélgettünk nagyon sokat és
sok mindenről.
Elmeséltük egymásnak, amit a felnőttektől
hallottunk, amit láttunk, ami velünk történt.
Mindenkinek volt mesélni valója, hiszen a csa-
ládtagok beszélgettek otthon vagy mezőgazda-
sági, kerti munka munka közben.
A nagyszülők meséltek arról, hogy milyen volt
a világ, amikor ők voltak gyerekek.
Meg arról is, hogy az ő nagyszüleik hogy éltek,
miről meséltek. Így aztán kinn a nagy réten 200
évet is visszarepültünk az időben.
Minden gyerek pontosan tudta, hogy kik voltak
a dédszüleik, sőt még az ük- és szépszülőkről is
hallottak történeteket.
Minél régebbi volt a történet, annál nagyobb fi-
gyelemmel hallgattuk. Én is elmondtam, amit a
nagymamám nekem mesélt.
- „Nagymamám is az ő nagymamájától hallotta
ezt a történetet” - kezdtem a mesémet.
Poroszlón, azon a Tisza-parti településen akkor
különösen jó fajta libák voltak. Ez a hír eljutott
még Jászapátira is.
Csak hát a két község messze van egymástól.
Hogy hozzák el onnan a kis kis libákat?
Online kiadás
Hol volt még akkor autó de még vonat sem! Lovaskocsival rázatni a Mély csend lett a mesém után. Idő kellett a gondolatnak visszazökkenni a
földutakon a kis madarakat - nem is élték volna túl. távoli múltból a jelenbe.
Az egyetlen megoldás; lábon kell hazaterelni őket. Lábon a kislibákat! Aznap késő délután másként tereltük haza a libákat meg a kacsákat.
(Ugye, több, mint 200 évvel vagyunk vissza az időben.) Úgy éreztük, mintha velünk lépkednének az elődeink.
Az elgondolást tett követte. Sok család összefogott és lovaskocsikkal
útra keltek Poroszlóra kislibákat venni. Most aludjatok jól, álmotokban járjátok végig azt az utat, amit az
Vettek is több ezret. Nagy érték volt, sokat fizettek érte, így aztán jól őseitek és ne felejtsétek el őket soha!
meg kellett tervezni a hazahajtást. Sás Károly
Az útvonalat - nyilván szó sem lehetett országutak szélén menni - az
éjjeli szálláshelyeket, a pihenő- és itatóhelyeket.
Előtte néhány férfi lóháton végigjárta a terelési útvonalat. Meg kellett
találni azokat a hatalmas közösségi réteket, erdőszéleket, dűlőutakat,
vizes helyeket, patak partokat ahol úgy haladhattak, hogy nem okoztak
kárt senki földjén.
A férfiak lovaskocsikkal a libahajtó sereg előtt mentek és pontosan ott
tanyáztak le, ahol meg kellett pihenni embernek és állatnak.
A fél nappal is előbbre járók feladata volt az éjjeli szálláshely kijelölése,
a vacsora főzése bográcsokban, a lovak ellátása.
A kocsiderékba szórt szalmán aludtak a gyerekek, a felnőttek meg a földre
terített pokrócon. Sok alvásról persze szó sem lehetett.
Ahogy virradt, már mentek is tovább.
A két település közötti távolságot légvonalban, vagy „toronyiránt” gyalog
12 óra alatt lehet megtenni.
De kislibákat terelve!?
Már nem emlékszem, hogy mesélte nagymamám, hány nap alatt értek
haza, de hazaértek szerencsésen.
Mekkora kockázatot vállaltak! Nem attól kellett félni, hogy ragadozók
visznek el a libákból, hisz sok ember volt ott.
Meg aztán velük voltak a pulik, komondorok, kuvaszok. Mi vagy ki mert
volna közelükbe menni?
De mi történt volna, ha vihar, felhőszakadás, jégeső csap le rájuk?
Nyilván ezzel is számoltak és megtervezték a szükséges védelmet.
DIÓ MAGAZIN 21 Online kiadás
 L eg yél Te i s
ezer mester!

S zak ad j el a v ir tu ál i s valóság tól

nag yszer ű dolgok at fából!
és kész íts

Liba kuckó készítése

Minimális költségvetésből nagyon sok játékot csinálhatsz otthon is!

A szerszámszükséglete sem sok, mert kell egy lombfűrész, egy szorító, ceruza,
vonalzó és csiszolópapír. No meg egy kis szándék, hogy nekiállj...
Az anyagigénye aránylag kevés: mindössze 10-15 cm vastag puhafa, 5 mm vastag
és 30 mm széles léc (a libaház tetejéhez). Hogy kis segítséget adjunk, a honla-
punkról letöltheted a madárodú sablonjait!

DIÓ MAGAZIN 22 Online kiadás

 Társasjáték: Lopd el a labdát!
A játékot két azonos létszámú csapat játszhatja. A játéktér közepére egy kis lyukba vagy egy kis körbe
belehelyezünk egy labdát. A két csapat ettől egyenlő távolságban, kb. 15 méterre feláll egymás mögött.
A két oszlopban álló játékosokat megszámozzuk. A játékvezető hangos kiáltására – például: „Hármas!”
– az azonos számú párok futnak a két csapatból a labdáért. Feladat: úgy kell a labdát felkapni és elvinni,
hogy a másik játékos a labdát vivő társát ne érinthesse meg. Ha mégis sikerül, pontot kap érte. Ha
egyikük előbb odaér a labdához, akkor hirtelen felkapja és elrohan. Ha egyszerre érnek oda,
akkor viszont nem célszerű felkapni, mert a másik megfogja és megérinti, így az övé lesz
az egy pont. Megkezdődik tehát a cselezés: például az egyikük úgy
csinál, mintha felkapná, a másik erre megijed, s tényleg felkapja,
mire a társa csak megérinti, és már övé is az egy pont.
Az a csapat győz, amelyik több pontot szerez (ahol több győztes van).
Egy próbajátékot célszerű játszani, hogy mindenki megérthesse.

DIÓ MAGAZIN 23 Online kiadás

 Ariadne Egyesület
Barlangtestvérek: A Leány- és Legény-barlang
A Pilis-hegységben található két barlang mára már az Ariadne-bar- vagy teljesen összesározták az évek során. Látnivaló alig-alig akadt
langrendszer részét képezi. Látványos és turistaúton is megközelít- már, s barlangokat szinte el is felejtették. 1991-ben aztán néhány
hető bejárati csarnokaik miatt talán ezek a legismertebb barlangok tizenéves fiatal élesztette fel ezeket a barlangokat a csipkerózsika
a Csévi-szirteken. Sok kiránduló kapaszkodik fel a meredek ösvé- álomból. Kezdetben csak a kaland vonzotta őket, de aztán egy élet-
nyen, hogy egy kis bepillantást nyerjenek a barlangok világába és re szóló szenvedély rabjaivá váltak, s egyre tervszerűbb munkával
megcsodálhassák a kilátást. A Legény-barlang 22 méter hosszú be- sorra fedezték fel a barlangok addig ismeretlen járatait. 7 évvel az
járati termében lámpa nélkül is kényelmesen végig lehet sétálni egé- első felfedezések után jött az addigi legnagyobb siker, mikor az
szen a belső részeket lezáró vasajtóig. A Leány-barlang kisebb bejá- addig különálló két barlang között sikerült megtalálni a mélyen az
rata után, azonban kisebb, sötétebb termek nyílnak, hová már jóval átjárót. Akkora már az ország nagyobb barlangjai között tartották
kevesebb fény jut be. Itt jó szolgálatot tehet egy lámpa. A barlan- számon a barlangtestvéreket. Sok évnyi munka és sok kaland kellet
gok ezen szakaszai már ősidők óta ismertek voltak. Évezredeken azonban még ahhoz, hogy további barlangösszekötésekkel Magyar-
keresztül lakottak voltak, majd a történelem viharaiban szolgáltak ország harmadik leghosszabb barlangja váljon belőlük. És a kutatás
menedékül. Az 1600-as években még pénzhamisító is működött folytatódik tovább…
itt. 1912-ben régészeti ásatással kezdődtek meg a tudományos
kutatások és a barlangok megismerése. Az elkövetkező évtizedek-
ben sok kalandor kereste fel a rendkívül szűk és sáros barlangokat.
Nem egyszer a barlangi mentőszolgálatnak kellett kimenteni a lent
rekedt turistákat. Közben több barlangász csapat és kutató is foglal-
kozott a további járatok feltárásával. A Leány-barlang hosszát 200
méter, míg a Legény-barlangét 400 méternek gondolták. A 80-as
évekre úgy tűnt nem érdemes tovább foglakozni a nehezen járható
kis barlangokkal, hiszen Aggteleken, vagy a Bükk-hegységben sok-
kal látványosabb és szebb barlangokat lehet felfedezni, vagy bejár-
ni. Sajnos az addigi járatok cseppköveit is nagyrészt letördelték,
DIÓ MAGAZIN 24 Online kiadás
Gyermekkoromban több ijesztő denevérekkel kapcsolatos rém-
mesét hallottam. Azóta már tudom, hogy ezek a történetek nem
igazak. A denevér nem kapaszkodik a hajadba és nem harap meg.
A három kis denevér, Deni, Dini és Dönci kalandjait elmesélő tör-
téneteken keresztül mutatom be az életüket, hogy megismerjétek
milyen különleges állatok, akik fontos részei a minket körülvevő
természetnek.
Kövesd a denevéreket!
Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai
Kata és Éva néni a nyári tábor résztvevői számára kirándulást szervez-
tek a Pisznice-barlanghoz. Az erdő fái között kitaposott és kanyargós
ösvényen haladt a vidám kis csapat, és a gyerekek csak kérdeztek és
kérdeztek.
- Kata néni, ez milyen fa? Tölgyfa! - felelte.
- Éva néni, mi ez a hang: „tükk, tükk, tükk” A fakopáncs kopogtatja a fa
kérgét. - érkezett a válasz.
- Denevéreket fogunk látni?
- A denevérek általában napnyugta után, szürkületkor szállnak ki
vadászni a barlangból, azonban előfordulhat, hogy láthatunk.
Kata ás Éva néni igyekezett minden kérdésre válaszolni, de minden
választ egy újabb kérdés követett.
A barlanghoz érve a tanítók kérésére mindenki felvette a pulóverét,
mert a barlang bejáratánál hidegebb volt, mint az erdőben. Magyarország
barlangjaiban télen-nyáron 10 ⁰C körüli a hőmérséklet.
A barlangba beszűrődött a gyerekek és tanítóik hangja. A három kis
denevér a barlangászokkal való találkozás után még napokig izgatott
volt az élményektől.
Lehet újra a cikázó fényű barlangászok tértek vissza, akikkel legutóbb
DIÓ MAGAZIN 25
találkoztak – gondolták magukban. Deni és Dini úgy határoztak, meg-
lesik, mi történik odakint. Dönci nem tartott velük, aludt tovább. Az
ikrek a szokásos útvonalon haladtak a kijárat felé, kiérve felcsimpasz-
kodtak a kedvenc sziklacsücskükre és figyeltek.
A gyerekek Kata és Éva néni köré gyűlve reggeliztek. Reggeli után Kata
néni felolvasta Az erdő fohászát és beszélgetni kezdtek arról, hogy ha
lehetséges volna, ki milyen erdei élőlény bőrébe bújna és mit kérne az
erdőbe látogatóktól.
Érkeztek a válaszok.
− Én fa lennék. Én kis virág. Én madár.
Egy szőke, kékszemű fiúcska felállt, kihúzta magát és kijelentette, hogy
ő denevér lenne. Mindenki őt nézte. Deni és Dini megbökték egymást
és figyeltek.
− Rendben. – mondta tanító néni.
− És mit kérnél az ide látogatóktól? - Tette fel a kérdést Kata néni.
− Én azt kérném, szóval azt kérném, hogy: Ne szemeteljenek
és ne hangoskodjanak az erdőben, mert itt lakom! És, hogy ne fél-
jenek tőlem, mert látok a sötétben.
− Hogyan? Jött a kérdés.
− Hááát…ööö… - nézett kérdőn.
Tanító néni a kisfiú segítségére sietett.
− A denevérek a kibocsátott ultrahang visszaverődését érzékelik füleik
segítségével. Képzeljétek el, hogy ezáltal különbséget tudnak tenni a
kikerülendő fa, szikla és az elkapni kívánt rovarok között. Ez egy
nagyon különleges képesség, amit echolokációnak neveznek.
− Kata néni, a denevérek mit esznek?
− Magyarországon a denevérek szúnyoggal, bogarakkal és molylepkékkel
táplálkoznak. Vannak nagyobb állatokat megsebző, vérrel táplálkozó
denevérek, de azok Dél-Amerikában élnek. És akadnak gyümölcsöt
evő denevérek is.
A gyerekek sokat nevettek és viccelődtek, ezt tetszett a két kis denevérnek,
hiszen ők is sokat szoktak kergetőzni, ficeregni barátjukkal, Döncivel.
Online kiadás
Ebéd után szedelőzködni kezdett a csapat, mert indultak vissza a táborba. Éva néni
és két kisgyerek gondosan körül nézett, hogy nem hagytak-e ott szemetet, hiszen
többek között megtanulták azt is, hogy az erdőben az emberek vendégek, tisztelni
és óvni kell a körülöttünk lévő természetet.
Deni és Dini néhány kört téve a gyerekek feje fölött, szálltak be a barlangba, hogy
aludhassanak még az esti vadászat előtt. Nagyon várták, hogy mindent elmeséljenek
majd barátjuknak, Döncinek.
− Denevér! Denevér! Kata néni! Ott van két kis denevér! - mondogatták a gyere-
kek. Örültek, hogy látták őket.

Kedves gyerekek, anyukák és apukák!

Ti is olvassátok el az erdő fohászát.
Beszélgessetek róla, hogy az erdő élőlényei közül kinek a bőrébe bújnátok, és
ti mit kérnétek az erdő látogatóitól.

„Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába
menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
- Ne bánts!”

DIÓ MAGAZIN 26 Online kiadás

 Kiss Lehel versei
Csónak ring a tó vizén
Csónak ring a tó vizén,
Nem ülök rá, nem biz’ én!
Jaj, ha netán fölbillenne,
Nádas között megrekedne,
Vagy ha béka szökne rája,
S térdig nyílna szeme, szája...
Belegondolni is rossz!
Szegény révész, csónakos!
Ha fölbillen az a csónak,
S hálója a vízipóknak
Evezőit körbefonja,
Sírni kezd a füzek lombja,
Kiálts bátran, mert meghallom
Sétálgatva kint a parton.
DIÓ MAGAZIN 27
Szitakötő
Királykisasszony száll a nádra,
Pihegve csapkod csöpp kis szárnya.
Körül a békák szive virágzik,
Nevetve dobban, zendül a nádig.
Tó vize titkon gyűrűt formáz,
Messze, a mélyben, reszket a gyöngyház.
Nyugszik a nádon ékes ékszer.
Ámulni lényén lehet elégszer?
Királykisasszony fejlehajtva
Szunnyad – alatta leng a barka.
Nagy szemeit, hogy szebb legyen álma,
Nap heve rejti önsugarába.
Online kiadás
 Sás Károly: Utazás a tanyára
A lovak már álltak a kocsiba fogva, Tanyán élni, tanyán élni,
nyári pirkadatkor mentünk a tanyára. gémeskútból vizet inni.
Kiskutyákkal versenyt futni,
A hajnali szellő levelek közt bujkált,
friss gyümölcsöt fáról enni.
és a felkelő nap színezte a határt.
Tanyán élni, tanyán élni,
Saroglyában hátul csendben kuporogtam,
gyertyafénynél beszélgetni.
az ébredő világ szépségét csodáltam.
Szalmazsákon elaludni,
A dűlőút végén, jegenyefák között, madárdalra felébredni.
reggeli napfényben a tanya köszöntött.

DIÓ MAGAZIN 28 Online kiadás

Aranyosi Ervin: Anyám napjára
Virág nyílik kint a kertben,
az égről a Nap ragyog.
Elég ok, hogy ünnepeljem,
azt hogy vagy, s hogy én vagyok!
A szívemben hála ébred,
tőled kaptam mindenem.
Ajándékod: ez az élet,
s mind, mit adtál még nekem.
Köszönök hát minden perced,
minden kedves, szép napot.
Köszönöm a sok figyelmed,
s cserébe mit adhatok?
Fogadd ezt a szál virágot,
s hadd öleljen gyermeked!
Nekem adtad a világot,
hadd törődjek most veled!
Aranyosi Ervin:
Gyermeknapi gondolat
Mi a dolga egy gyermeknek?
Szerintem a játék!
A figyelmed, szereteted,
mind fontos ajándék!
Kisgyermekként tehetségét
keresgéli szépen,
a szárnyait bontogatja:
– S mi van a kezében?
DIÓ MAGAZIN 29
Aranyosi Ervin: Anyák napi vers
Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred…
Jöttem köszönteni Édesanyám, téged.
Virág a kezemben, szeretet szívemben,
te általad váltam azzá, aki lettem!
Mosollyal locsoltál, – mint vízzel virágot,
általad ismertem meg a nagyvilágot.
Tőled kaptam erőt, édes anyanyelvet,
tiszta emberséget, angyali figyelmet.
Megköszönöm szépen minden áldozatod,
s tudom, nem vársz hálát, tiszta szívvel adod.
Drága jó anyácskám, – ki világra hoztál,
érjen annyi öröm, amennyit okoztál…
Van már benne száz adottság,
hagyd, hogy megtalálja,
ha hagyod kibontakozni,
büszke lehetsz rája.
Emeld fel a csillagokhoz,
érje el a Holdat?
Mesélj neki új csodákról,
amit hoz a holnap!
Mi lenne, ha te is inkább
kisgyermekké válnál?
Leguggolnál, lehajolnál,
alacsonyan szállnál?
Használnád a képzeleted,
szépeket mesélnél,
a korábbi önmagadhoz
szívvel visszatérnél.
Szerethetnél önzetlenül
szívedet kitárva,
csukott szemmel képzelődve,
új csodákra várva.
Képes lennél mosolyogni,
vidáman nevetni,
mi lenne, ha képes lennél
újra gyermek lenni?
Mi lenne, ha megtanulnád,
az élet csak játék!
A szívedben kinyílna
a megengedő szándék.
Mi lenne, ha szabad lennél,
s lelked újra szállna,
boldogságot csepegtetnél
a még bús világra?
Játszd tehát az életedet,
s élvezd minden percét!
Hadd gyűljön a napjaidba
sok-sok kedves emlék!
Keress hozzá játszótársat,
élvezd ki a percet,
s ameddig a lét virágzik
legyél boldog gyermek!
Aranyosi Ervin verseskötetei megrendelhetők
Aranyosi Ervin webáruházában: ITT
Online kiadás
 Espán Margaréta:
Állatpolgári jogok
Felháborodott állatok csoportja bíróságra ment,
és jogtalan névhasználatért minden embert beperelt.
Megelégelték ugyanis, hogy nevük közszájon forog -
mondásokban szerepelni egyáltalán nem jó dolog!
Egy ló szólt legelőször, ki épp a mezőről jött hámban:
„Láthatják, kérem, hogy véletlenül se túros a hátam!
Emlegetett négy lábammal stabilon futok és járok,
a fognézegetéstől lassan már csillagokat látok!”
Csaholva mutatkozott be egy eb - agár, ha jól hiszem:
„Én vagyok az, ki a bőrömet folyton vásárra viszem.
Hogy nem tudok harapni, ha ugatok: aljas rágalom!
Állításom bebizonyítását sántán is vállalom!”
Megszeppenve szólt a nyúl: „Mi szelíden, nem gyáván élünk,
de már a béka feneke alatt van önbecsülésünk.”
Ugrott a kétéltű: „Az ülepemet ne emlegesse!
Nem látta azt maga közelről, szerintem, még egyszer se!”
Egy öreg birka a szót gorombán magához ragadta,
(pedig ez a jószág elvileg ritka türelmes fajta):
„Nem önkéntes módú a ragadozó általi halál,
nem a mi hibánk, ha valaki bőrünkben farkast talál!”
DIÓ MAGAZIN 30
Dagonyakirály sertés sonkáin most lépdelt elő csak:
„A disznótor az igenis fajtánk elleni erőszak!
Továbbá kikérjük magunknak egyszer és mindenkorra,
hogy buta libák nagy csoportja nálunk erősebb volna!”
Ekkor lett csak hangzavar: harminc liba egyszerre gágog:
„Disznóság, hogy minket csekélyértelműséggel vádol!
Megvan ám minden libának a magához való esze,
a magafajtának van folyton makkal tele a feje!”
„Nem vagyunk lópótlékok! - két szamár felváltva így ordít -
A közvélemény miránk figyelmet miért csak így fordít?”
Két lábra állt, úgy szólt egy medvehölgy - ritka szőrös asszony:
„Követelem, hogy bőrünkre senki semmit ne fogyasszon!”
Sok patkány csak üzent, hogy a szerepléstől mentesüljön:
„Hát, aki nem akar vízihulla lenni, az meneküljön!”
A legvégén került sor a káposztabetyár kecskére:
Híres étvágyára a tápláléklánc volt a mentsége.
Sok volt a panasz, de a bírót egyik se hatotta meg:
az állatok ügye a döglött akták fiókjába megy.
Volt üvöltés bőven, de a bíró végül így kiáltott:
„Ne csináljunk, kérem szépen, a bolhából elefántot!”
Online kiadás
 Domahidi Klára versei
Folt-kaland
Volt egyszer egy folt,
kék tintából volt.
Valamit gondolt,
és már ott se volt.
Elindult világgá, el, tova,
hívta a kaland szava.
Megirigyelte a sárga,
utána eredt a sárba.
Megörültek egymásnak,
kézen fogva futottak.
Játszottak és kergetőztek,
míg egy kút szélére értek.
Ittak, majd tovább futottak,
apró lábaik dobogtak.
Vidám volt a kirándulás,
követték a vágy sóhaját.
De besötétedett az ég,
zuhogott az eső, kopogott a jég.
Odavolt jókedv, izgalom,
vacogva ültek egy kispadon.
Nem volt már sárga, se kék,
összemosta őket a jég.
Átfázva, elázva, prüszkölve,
zölden mentek haza estére.
DIÓ MAGAZIN 31
Szappanbuborék
Nádszál, pohár, víz és szappan.
Kisfiam elibém toppan.
Kézbe veszi e remeket,
s buborékokat ereget.
Egy óriás gömb készülődik,
szivárvány színekben pompázik.
Fiam ujjongva kacag.
- Láttad anya, milyen nagy?
Ujjongás és visongás.
De gyönyörű, de csodás!
Ez elpukkadt. Hová lett?
Rövid volt az életed.
Most újabbak készülődnek,
szállnak egyre föl az égnek.
Egyik fürgén elszalad,
újabb buborékcsapat.
Ez a Hold itt, ez a Nap,
ez a Vénusz, ez a Mars.
Ez olyan, mint egy üveggolyó,
ez meg a Szaturnusz bolygó.
Akár ezer kicsi labda,
szállnak egyre a magasba.
Felkapja őket a szél,
egy a facsúcsig elér.
Virágpiknik
Annácskával egy napon
elrepült a kalapom.
Kerestük, hogy hol lehet,
átnéztük a kék eget.
Vigasztalt a kisleány,
kezében egy tulipán.
Leültünk a szőnyegre,
s jót nevetett őkelme.
Online kiadás
 Pósa Lajos: A róka messzelátója
Találd ki Katóka, A legislegnagyobb
Mit csacsog a csóka? Én vagyok köztetek!
Messzelátó csövet talált Mától fogva tehát
Erdőben a róka.
Találd ki mit csinált? A király én leszek!
Kapsz egy darab cukrot. Nézzetek be sorba
Róka koma bezzeg Ezen az ablakon,
Harmadfelet ugrott. Meglátjátok benne
Benézett a csőnek Hatalmas alakom.
Kisebbik ablakán; Kisebbik ablakon
Nagy lett, mint egy liba Be is kukucskálnak:
A kis cinke a fán. Óriás bundáját
S mikor benézett a Nézik a rókának.
Nagyobbik ablakon; S kikiáltják mindjárt
Tányértalpú mackó Azonmód királynak.
Kicsike lett nagyon.
Találd ki Katóka,
Találd ki, Katóka Mit csacsog a csóka?
Mit csacsog a csóka? Boróka, moróka –
Ravaszul sunyított Ravasz ám a róka!
A furfangos róka. Nézzetek csak rá a
Találd ki, mit csinált? Nagyobbik ablakon:
Fölállott egy dombra Az óriás bunda
S az erdő vadjait Kicsike lesz nagyon.
Mind összedobolta: ... Csitt te, csitt te csóka!
– Felséges Mackó úr! Kiabál a róka.
Vitézlő farkasok! El is inal a nagy király,
Mókusok és nyulak, Nevesd ki Katóka!
Ide hallgassatok!

DIÓ MAGAZIN 32 Online kiadás

 Domonkos Jolán:
Holdanyó

A tükrében szépítkezik,
fésüli az ősz haját,
fénysugarak csillannak meg
rajta minden éjszakán.

Csendesen nézi sok ember,

zavarja az álmukat,
elbűvölve rájuk esett
egy finom kis kábulat.

Ott a messzi, csendes égen

Hold anyó épp mosolyog,
most számolja meg a térben
azt a sok-sok csillagot.

Ragyognak a szembogarak,
mindegyiket szereti,
ismeri őket név szerint,
minden ember egyedi.

2014. május 9.

DIÓ MAGAZIN 33 Online kiadás

 Orgoványi Anikó:
Anyák napi csokor

Május első vasárnapján Orgoványi Anikó:

kérleltem az orgonát,
adjon nekem virágzó ágat,
A mi családunk
hadd köszöntsem fel édesanyámat,
de azt felelte, minden ágát letépték már.
A mi családunknak
Megkértem a gyöngyvirágot,
van apraja és nagyja,
kössön nekem illatcsokrot,
én vagyok az apraja,
de fürtjeinek illata rég elillant,
szüleim a nagyja.
segíteni ő sem tudott.
Nővérem és bátyám
Szaladtam a tulipánhoz, Orgoványi Anikó: mind nagyobbak nálam,
kaphatnék-e tűzpiros virágot,
meglephetném vele jóanyámat, Anyu ölében kishúgom még növekvőben,
feléri a vállam.
de ekkorra már elvirágzott.
Apa nálunk a legnagyobb,
Kértem a Napot, Holdat, csillagokat,
és a legerősebb,
kössenek csokrot, de olyat, Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem. húzza-vonja a családunk,
mit emberfia még nem látott, Nem dühít már, így erősödött meg.
hadd köszöntsem fel édesanyámat! hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
hogy a barátnőm azt mondta rám: „beképzelt majom”, Mégis Anya a királynő
A Nap aranysugarat adott, hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját. a család porondján,
a Hold ezüstszálat hullatott, Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm. körülötte sürgünk-forgunk,
a csillagok fényüket csorgatták, Kár, hogy nemsokára kinövöm! mint fodor a szoknyán.
rájuk fontam a szeretet szalagját:
Édesanyám, boldog Anyák napját!

DIÓ MAGAZIN 34 Online kiadás

 Péter Erika: Tavaszi hangulat

Májusi fény ragyog mától,

kibújhatsz a nagykabátból.
A fecskék is megérkeztek,
ereszünk alá fészkeltek.

Villanypóznán ül két gólya,

turista az erdőt rója,
virágzik az aranyvessző
s a szél éle már nem metsző.

Madárdaltól hangos a nap,

békagyerek légy után kap,
az eső most aranyat ér,
labdát rúg a réten Xavér.

Édesanyja hatszor hívja:

– Megsült a friss palacsinta! –
Mire Xavér bemegy végre
kihűl kedvenc csemegéje.

DIÓ MAGAZIN 35 Online kiadás

Orgován Irén: Ékes napra virradtunk

Ékes napra virradtunk.

A legszebb vasárnapra!
E szép napon ,szebben

Ragyog a nap is ,édes anyám mosolya a legdrágább kincs.

Zöldellő réten sok színes virág,
Mit bokrétába köttöttem így adnám át.
Kis versikét szavaltam s köszönteni akartam, de minden szavam elakadt anyira agodtam.
-Mit is fog majd szolni.
Kezdtem is a versem,újra,meg újra.
Vasárnap nak reggelén....
De ő csak mosolygott.
Orgován Irén: Kikelet
Ölébe ültetve ,mondta velem halkan. Szellő szárnyán jön a tavasz!
Nagyokat sohajtva a végére értem, Szellő szárnyán jön a hír .
Hatalmas csókot kaptam köszöntésére. Azt csiregik a madarak lassan itt a
Mezei csokromat át adtam néki. Kikelet.
Könnyes szemmel zárt karjába, Hóvirág is hírül kapta, ki is bújt az ágyból.
S tettük együtt a vázába. S a tél is lassan meg pihenhet,
Álomba térhet.

Nem kell már a jeges szél a zord rideg- hideg!

Jöjjön mostmár a helyette!
A simogató meleg .
Hagy csodájuk a színesre festtet terét!

DIÓ MAGAZIN 36 Online kiadás


Ina Szabó - művész: FÜRTÖSKE
Kis leányka nagy fürtökkel, sétálva megy Rengetegben,
kicsi lába pattog járdán, enyhén balra a tó partján.
Piros ruha, piros cipő, Piroskának piros kendő…
Piros kendő a hajában, kis kosárka a jobb karján.
Szedegeti a virágot, így boldogítja a világot…
Gomba, málna, szamóca, ízlik a kis „Bogyóca”…
Halacskák a vízben, csodálgasd meg éppen !
Barna mókus a nagy fán, köszönj néki kis leány !
Kedves Mókus barátom, gyere hozzám hisz nagyon,
szeretlek én tégedet, mogyoróval etetlek …
Tovább megy a kis leány, erdős járdán messze ám,
nyuszi lép az útjába kis virág a szájában.
Kicsi Nyuszi barátom, simogatlak én nagyon…
Lili vagyok tudod én, szeretlek te édes lény !
Pillangó száll magasban, Lilit nézi ő onnan,
közelebb mer szállni Ő, mert látja a pillangó,
csodás kislány- tündéri, szeretettel van teli !
Rászáll pici kezére, meleg szíve közelébe,
hol a dobbanás hallatszik és a jóság énekel,
akár egy kis madárka mikor a tojásból felkel…
DIÓ MAGAZIN 37
Arra megy a kis őzike, Lili gyere közelembe,
simogasd meg az arcomat, boldog leszek mindenkorra…
Lili kislány simogatja, szépen szól ő, csacsogva, dallamosan énekelve
mesét mesél Rengetegben…..
Lassan lenyugszik a nap és felragyog a csillag,
holdacska is táncol már a sötét égbolt villan…
Lili kislány elaludt a puha kis mohán, az állatkák betakarták,
hogy ne fázzon Ő ám.
Tündérek és Angyalok őrzik már az álmát, vigyáznak rá az éjjel
hogy puha legyen ágya….
Édes álom rászállt már a kis leány szemére, így alusznak mindannyian
az illatos réten….
Ina Szabó - művész:
Pici rózsa- zöld bokor
Pici rózsa- zöld bokor, arra megy egy kis ökör,
kis Ökröcske tarka farka, himbálózik jobbról- balra.
Kicsi kolomp a nyakában, aranyozva, szép ragyogva,
giling-galang, csingilingi, messzi tájban szól a nóta
s szél hordozza szép távolra…
Pici rózsa- zöld bokor, hová lett a kis csokor?
Pici lányka ballag vele, ragyogó a szeretete…
Szeretete virágzik, mit a csokor amelyt visz…
Csupa szív és csupa rózsa, illatozik nagy távolban.
Szél kapja fel s elviszi, anyukáját meglepi.
Online kiadás
 Egri László: Holdjáró
Hold világít szúnyog házban,
Egri László:
Szabi szunnyad kis ágyában, Mi legyen a versem címe?
álmodik épp talán,
siklik álmok haván.
Ha versemben van egy kis ló,
Az kavarog gömb fejében, egy rég elromlott rádió,
hogy a Holdra reppen éppen, egy kutyus és egy cicalány,
fel is pattan szúnyog teste, egy faág és egy csalogány,
hosszú bizony még az este. egy piros falú házikó,
egy kincset rejtő ládikó,
Elindul a Holdra hamar, egy fára szálló kis bogár,
azon nyomban menni akar. egy ingoványos hűs mocsár,
Álmos fejjel ugrik nagyot, akkor csak az kérdem, íme:
csapot papot hátra hagyott.
Mi legyen a versem címe?
Egyet szökken, kettőt lép,
és máris a Holdra ért.
Sárga talaj, lyukacsos,
nézd mily lágy és ruganyos!

Így örült a Szabi annak,

hogy a Holdra felpattanhat.
Bejött Betti a konyhába,
rá is förmedt Szabikára.

Mit csinálsz a sajton drágám,

tegnap vettem igen drágán.
Hajnalt üt még az óra,
térj te is nyugovóra!

DIÓ MAGAZIN 38 Online kiadás

 Mentovics Éva: Anyák napjára ...

Te vagy a Hold, meg a Nap

Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes anyaföldünk,
mely a fáknak enni ad.
Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’.
Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, Édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek!
Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
Ölelj át most Édesanyám,
minél, minél hamarabb!
(Balatonszőlős, 2010. április 11.)

Mint zápor, mely aláhullva

megpihen a földeken,
megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.

Mint a szép Nap melengető,

éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.\

DIÓ MAGAZIN 39 Online kiadás

 Zenebonbon

Kanta Judit és Zenekara: Zsindely, pendely Juhász Katalin - Tavasz

Zene: Kanta Judit, Vers: Götli Kinga, Előadja: Kanta Judit és Vers: Mentovics Éva
Zenekara Zeneszerzők: Juhász Katalin, Leslie Lamar
juhasz-katalin.simplesite.com

Mentovics Éva - Tamás Éva Juhász Katalin: Anyák napi

Játéktára: Lángolj kisze, vidd köszöntő
a telet! Zeneszerző és ének: Juhász Katalin
juhasz-katalin.simplesite.com

DIÓ MAGAZIN 40 Online kiadás

 Somogyvári
Zsóka
Fotókuckó

DIÓ MAGAZIN 41 Online kiadás

 Kedves magazinlátogató gyerekek és fiatalok! Fotópályázatot
indítunk, melynek témája:

Legkedvesebb növényfotóm!
Mindenki egy saját készítésű képpel pályázhat. A legjobbakat
megjelentetjük a májusi számunkban. A zsofoto@aranydio.com
email címre küldhetitek a kiválasztott fotót, névvel, lakóhellyel
(csak a település), életkorral ellátva. Beküldési határidő:

2018. május 20.

Ne felejtsétek el a kép nevét is elküldeni!

DIÓ MAGAZIN 42 Online kiadás