Virág Tünde - Kirekesztve - Falusi Gettók Az Ország Peremén

Color profile: Disabled
Composite Default screen
Kirekesztve
Falusi gettók az ország peremén
VirÆg - Gett 12.prn

E:\Apa_dolgai\munka\AKKRT 2009-08\virag - getto\VirÆg - Gett 12.vp
2010. mÆjus 8. 11:36:30

2010. mÆjus 8. 11:36:30
VIRÁG TÜNDE
Kirekesztve
Falusi gettók az ország peremén
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010

2010. mÆjus 8. 11:36:30
Megjelent az OTKA 67782. sz. pályázatának támogatásával
ISBN 978 963 05 8828 7
Kiadja az Akadémiai Kiadó,

az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja
1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.
www.akademiaikiado.hu
Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2010
ã Virág Tünde, 2010
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás,

a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát,
az egyes fejezeteket illetõen is.
Printed in Hungary

2010. mÆjus 8. 11:36:30
Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
A települések peremén – számok tükrében . . . . . . . . . . . . . . 25

1. Egyenlõtlenségek a településrendszerben . . . . . . . . . . . . . 25
A kirekesztettség terei és formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Változások a településhálózat perifériáján . . . . . . . . . . . . . 42
2. Változások az aprófalvak világában – migrációs tendenciák a
Csereháton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
A településpolitika „nem szándékolt” következményei . . . . . . 56
Az államilag koordinált lakosságcsere: a telepfelszámolás . . . . 61
3. A szocialista iparfejlesztés térformáló ereje . . . . . . . . . . . . 66
Az etnikai szegregáció változó mintái a településen belül . . . . . 74
Közeledés a faluhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
Bezáródás és kirekesztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
Az iparosodott területektõl távol fekvõ falvak világa . . . . . . . 90
4. A gettósodó térség mint új szegregációs minta . . . . . . . . . . 107
A foglalkoztatás átalakulása – a munka eltûnése a térségbõl . . . 110
Demográfiai változások 1990 után . . . . . . . . . . . . . . . . 114
Az etnikai arányok változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
A gettósodó falvak térséggé szervezõdése . . . . . . . . . . . . 119
A kistelepülések fogságában – intézmények a gettóban . . . . . . . 129

5. A szociálpolitika mindennapi gyakorlata egy
hátrányos helyzetû térség településein . . . . . . . . . . . . . . 133

2010. mÆjus 8. 11:36:30
Az önkormányzati szociálpolitika lehetõségei

egy válságövezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
A munkaadó önkormányzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
A jóléti szociálpolitika kísérlete és bukása . . . . . . . . . . . . 147
Út a munkához (?) a gettófalvakban . . . . . . . . . . . . . . . 152
6. A gettó iskolái – gettóiskolák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
Hozom – viszem: a szabad iskolaválasztás következményei . . . 161
Társulási kényszerek – a gyerek hoz is, visz is . . . . . . . . . . 171
A társadalom peremén – a gettók társadalma . . . . . . . . . . . . 179

7. Rögös utak a munka világába . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
8. Párhuzamos világok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
A parasztok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
A cigányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199
Változatlan boldogulási lehetõségek – többszörös
kiszolgáltatottságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
Élet a falun belül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
… és a falun kívül. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222
9. Az „elfoglalt” falu. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224
Teleprõl a faluba vagy onnan is tovább . . . . . . . . . . . . . . 224
Megélhetési stratégiák a szocializmusban . . . . . . . . . . . . 228
A társadalmi differenciálódás új útjai,
régi-új megélhetési stratégiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
A határ szélén. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
Támogatott foglalkoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
A napszám, ami a falu világát szervezi . . . . . . . . . . . . . 234
Kapcsolódás a szervezett munka világához. . . . . . . . . . . 240
Új távlatok – bõvülõ oktatási lehetõségek . . . . . . . . . . . 243
Térbeli mobilitás – már a falun belül . . . . . . . . . . . . . . . 252
Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254
Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257

2010. mÆjus 8. 11:36:30
Bevezetés
Az ezredfordulóra Magyarországon kialakult egy olyan, a többségtõl

térben és társadalmilag élesen elkülönült réteg, amelynek tagjai a rend-
szeres és legális munka világával csak alkalomszerûen kerülnek kapcso-
latba. Nincs folyamatos társadalombiztosításuk, nyugdíjra nem számít-
hatnak, kiszolgáltatottak az állam jóléti intézkedéseinek, lekötelezettjei
a helyi politikai és gazdasági szereplõknek, gyerekeik pedig csak olyan
oktatási intézményekbe jutnak be, ahonnan nincs esélyük a továbbtanu-
lásra. E többszörös kirekesztettséggel sújtott társadalmi rétegben a
cigány népesség nem egyszerûen felülreprezentált, de arányuk egyre nö-
vekszik. Mindezt tetézi, hogy többségük szegregált telepeken, cigányfal-
vakban, gettósodó térségekben él, a lakóhely, a lakcím megbélyegzi õket,
erõsíti a velük szemben táplált elõítéleteket, nehezíti a munkavállalást. A
munkalehetõségek hiányából fakadó szegénység és nélkülözés, az isko-
lázatlanság és az iskoláztatás nehézsége, az etnicitás és az ahhoz tapadó
elõítéletek, a telepi lét, a szegregáció és a gettósodás kibogozhatatlan
összefonódása szinte lehetetlenné tesz bármiféle kitörést.
Könyvemben a településen belüli, települések közötti szegregáció
mintáinak és intenzitásának változását, a gettófalvak, gettósodó térségek
kialakulásának mechanizmusait járom körül. Arra a kérdésre keresem a
választ, hogy milyen gazdasági, társadalmi és térbeli folyamatok terme-
lik folyamatosan újra azokat a tereket, ahol azok a társadalmi csoportok
élnek, amelyeket a többségi társadalom cigánynak tart, s akikkel ezért
nem vagy csak erõsen szabályozott formában kíván érintkezni. Azaz a
társadalmi és etnikai kirekesztés kérdéskörét a térbeli szegregáció

2010. mÆjus 8. 11:36:30
perspektívájából, elsõsorban a vidéki településekre, térfolyamatokra

koncentrálva vizsgálom.
Ha gettósodásról és szegénységrõl beszélünk, elõször az észak-ameri-
kai nagyvárosok fekete gettói, a francia elõvárosok lakótelepei vagy más
európai nagyvárosok bevándorlók lakta negyedei juthatnak eszünkbe.
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az etnikai alapú kirekesztés és
a szegénység elsõsorban nagyvárosi jelenség. Kelet-Közép-Európában –
ahogy Magyarországon is – az iparosodás lassú üteme, viszonylag új
keletû volta, erõltetett jellege és mindenekelõtt, ezzel párhuzamosan,
a késleltetett urbanizáció hatására a vidéki terekben rekedt nagy tömegû,
alacsony iskolai végzettségû, betanított vagy segédmunkákat végzõ,
gyakran ingázásra kényszerülõ népesség miatt a szegénység mind ez idá-
ig elsõsorban falusi jellegû maradt (Konrád–Szelényi, 1971; Andor-
ka–Harcsa, 1982). Ugyanakkor az etnikailag szegregált nagyvárosi terek
átalakuló társadalmi szerkezetérõl, a térbeli folyamatok társadalmi kö-
vetkezményeirõl, a kirekesztés különbözõ típusairól és társadalomtörté-
neti meghatározottságairól készült elemzések szemléletét, módszertani
megközelítését és elméleti következtetéseit alkalmazhatónak tartom a vi-
déki etnikus szegénység térbeli és társadalmi elhelyezkedésének, azaz a
falusi cigányság helyzetének leírására (Clark, 1968; Massey–Denton,
1993; Mingione–Morlicchio, 1993; Wilson, 1987, 1997; Gans, 1993,
1996; Wacquant, 1993, 2008; Katz, 1995).
A falusi szegénységrõl már a harmincas években remek szociográfiák
születtek, amelyekben ugyan a cigányok mint a falvakban, falvak pere-
mén élõ társadalmi csoport nem jelentek meg, de a falusi szegények, elsõ-
sorban a napszámosok, zsellérek boldogulási lehetõségeirõl, munkavál-
lalási formáiról szóló leírások összevethetõek a települések peremén élõ
cigányok helyzetérõl készült késõbbi elemzésekkel (Féja, 1937; Kovács,
1937; Szabó, 1937; Erdei, 1957). A hetvenes évektõl a vidéki társadalom
radikális átalakulása, a kibontakozó területi egyenlõtlenségek, az apró-
falvakban tapasztalható rendkívüli mértékû migrációs hullám és lakos-
ságcsere, illetve a kedvezõtlen térbeli és társadalmi folyamatokat erõsítõ
területfejlesztési politika leírása és elemzése került a geográfiai és szoci-
ológiai kutatások középpontjába (Barta–Beluszky–Berényi, 1975;
Beluszky, 2002; Vági, 1991; Juhász, 1986; Juhász–Kovács, 1988; Ko-

2010. mÆjus 8. 11:36:30
vács, 1987, 1990; Csalog, 1985; Márkus, 1991; Konrád–Szelényi, 2000;

Szelényi, 1990, 1992). Sajátos módon ezekben a tanulmányokban a fal-
vakban élõ különbözõ cigány csoportok és elkülönült lakóhelyeik társa-
dalmi, térbeli problémaként csak elvétve jelentek meg. A vidéki társada-
lom átalakulásával párhuzamosan folytak a különbözõ cigány csoportok
társadalmi helyzetével foglalkozó kutatások. Ezek történetében az áttö-
rést a Kemény István által vezetett 1971-es (majd 1993-ban és 2003-ban
megismételt) országos reprezentatív adatfelvétel jelentette, amely a sta-
tisztikai adatfelvétel elemzéseit terepmunkán alapuló esettanulmányok-
kal egészítette ki, és így nyújtott a cigányokról mint társadalmi csoportról
a foglalkoztatás, lakóhely, iskoláztatás tekintetében komplex képet. Ke-
ményt és munkatársait alapvetõen a strukturális kérdések, a társadalmi
kirekesztettség, a hátrányos helyzet újratermelõdésének mechanizmusai
érdekelték, kutatásuk társadalomkritikai szelleme hosszú távon meghatá-
rozta a cigányokkal foglalkozó vizsgálatok szemléletét (Kemény, 1976).
Az országos cigányvizsgálatot kiegészítve már a hetvenes évektõl több
terepmunkán alapuló leírás született a cigány családok térbeli, települé-
sen belüli elhelyezkedésérõl, a többséghez fûzõdõ kapcsolatairól, a
cigánytelepek felszámolásáról, a hátrahagyott falvakban élõ cigány csa-
ládok boldogulási lehetõségeirõl. Ezek a tanulmányok a cigány csoporto-
kat nem önmagukban, hanem a többségi társadalomhoz fûzõdõ viszony-
rendszereikben, társadalmi környezetükben elhelyezve írták le. A
különbözõ cigány csoportok térbeli, településen belüli elhelyezkedésével
foglalkozó szociológiai, szociográfiai kutatások a hetvenes évektõl kezd-
ve két alapvetõ fontosságú tendenciára hívták fel a figyelmet. Egyfelõl a
„sorvadó” kistelepülések, aprófalvak (Csalog, 1979; Havas, 1976;
Fleck–Virág, 1998, 1999; Havas, 1999a; Durst, 2002; Ladányi–Szelényi,
2004), másfelõl az alacsony státusú, leromló, slumosodó városi lakóne-
gyedek egy részének „elcigányosodására” (Gyõri, 1980; Ambrus, 1988;
Ladányi, 1989). A gettósodó aprófaluról és a slumosodó belsõ városré-
szekrõl szóló leírások, elemzések árnyalták és bõvítették a cigány csalá-
dok elkülönült lakóhelyeinek Kemény által kidolgozott tipológiáját.
A kilencvenes évek végére a különbözõ társadalomtudományi mûhelyek
kutatói egymással párhuzamosan zajló vizsgálatok alapján már egy újabb
társadalmi jelenségre hívják fel a figyelmet: a cigány népesség egyenlõt-

2010. mÆjus 8. 11:36:30
len térbeli elhelyezkedésrõl és a gettósodás regionális folyamatairól

(Kocsis–Kovács, 1999), az „elkülönítettségi arány” fokozódásáról,
illetve a szegregáció formáinak változásáról (Janky–Kemény, 2004)
számolnak be. Leírják a szegregálódó térségek különbözõ típusait
(Bihari–Kovács, 2004), és sürgetik azon gettósodó területek rehabilitáci-
óját, ahol a többszörös kirekesztettséggel sújtott népesség koncentrálódik
(Ladányi, 2004).
Könyvemben egyaránt támaszkodom az észak-amerikai és a nyu-
gat-európai nagyvárosi gettókról írt elemzések módszertani megközelíté-
sére és elméleti következtetéseire, a geográfusok és szociológusok tele-
pülésrendszeren belüli társadalmi folyamatokról, a hátrányos helyzetû
területekrõl szóló elemzéseire, a vidéki élet, a parasztság megélhetési vi-
szonyait, a szegénység meghatározottságait és történeti gyökereit bemu-
tató klasszikus falukutatásokra és a különbözõ cigány csoportok körében
végzett terepkutatások tapasztalataira. Az elemzések alapjául egyrészt
olyan adatfelvételek szolgálnak, amelyek alkalmasak a szociális és etni-
kai szegregáció változó mintáinak leírására, másrészt olyan terepmunkán
alapuló kutatások, amelyek a leírt jelenségek mélyebb megértésére,
mûködési mechanizmusainak elemzésére adnak lehetõséget.
A térbeli, társadalmi kirekesztést és annak következményeit három
különbözõ nézõpontból, három különbözõ módszerrel vizsgálom. Az
elsõ fejezetek adatfelvételek elemzésein alapuló leírásokat tartalmaznak,
amelyek a településen belüli szegregáció változó mintáit, a falvak, majd a
térségek gettósodási folyamatait a településpolitika és a foglalkoztatási
lehetõségek változó rendszerében vizsgálják. A következõkben egy hát-
rányos helyzetû térségben polgármesterekkel, jegyzõkkel, iskolaigazga-
tókkal, szociális szakemberekkel készített interjúsorozat alapján írom le
az oktatási és szociális intézményekbõl való kirekesztettség okait és kö-
vetkezményeit, a helyi szociálpolitika mindennapi gyakorlatát, a megfe-
lelõ minõségû közszolgáltatások hiányából fakadó hátrányokat és konf-
liktusokat. Az utolsó részben két, a statisztikákban és a külsõ társadalmi
környezet megítélése szerint etnikailag és társadalmilag homogénnek lát-
szó cigányok lakta faluban készült esettanulmányon keresztül mutatom
be a cigány családok mindennapi megélhetési, boldogulási lehetõségeit,
az elsõdleges munkaerõpiacról való kirekesztettség következményeit, a
10

2010. mÆjus 8. 11:36:30
legális munka világába való visszatérés kísérleteit és kudarcait. Azt,

hogy az elérhetõ lehetõségek, források mentén hogyan differenciálódik a
helyi társadalom, ez miként alakítja a családok mindennapi kapcsolatait.
A könyv központi fogalma a cigánytelep, a gettósodó falu, gettósodó
térség, megközelítésemben azok a terek, ahol olyan családok élnek, akik-
tõl a többség szeretne elkülönülni. Másként fogalmazva: a különbözõ
csoportok a közöttük levõ társadalmi távolságot térbeli elkülönüléssel is
igyekeznek megjeleníteni. Egy-egy társadalmi, etnikai csoport térbeli
elhelyezkedése és annak változása a társadalmi egyenlõtlenségek térbeli
vetületeként értelmezhetõ, vagyis a térbeli és társadalmi távolság szoro-
san összefügg egymással (Duncan–Duncan, 1955). Értelmezésem szerint
ezek a terek, illetve a megjelölésükre használt fogalmak nem önmaguk-
ban létezõ, állandó, objektív kategóriák, hanem a gazdasági, társadalmi
környezet hatására folyamatosan változnak és alakulnak. Ezek a terek
mindig is léteztek, és lesznek egészen addig, amíg lesznek olyan csalá-
dok, akiket a többség cigánynak, szegénynek tart, amíg lesznek olyan
emberek, akikkel a többségi társadalom tagjai nem szeretnének közös
térben létezni. Azaz a cigánytelepek, gettósodó falvak változó mintázatai
a társadalmi szerkezetváltozások térbeli lenyomataiként értelmezhetõek.
Ahogy a különbözõ cigány közösségek is csak az õket körülvevõ nem
cigány társadalom kontextusában írhatók le és érthetõk meg, úgy azok a
különbözõ, etnikailag homogén térbeli formációk is csak a tágabb térrel,
térségükkel való kapcsolatokban, a településrendszeren belüli változások
kontextusában értelmezhetõek, amelyek elsõsorban a negatívan megkü-
lönböztetett népesség erõteljes elkülönítését szolgálják. A településen,
térségen belüli társadalmi változások elemzésekor elsõsorban azt vizsgá-
lom, hogy miként változik, illetve mennyire homogén vagy heterogén
egy adott tér társadalmi összetétele, a különbözõ társadalmi, gazdasági és
migrációs folyamatok hogyan befolyásolják egy-egy telep vagy falu tár-
sadalmi és etnikai összetételének alakulását. Ugyanakkor a helyi társa-
dalmak szerkezete, a társadalomtörténeti elõzmények, a településen, tér-
ségben élõk boldogulási esélyei és lehetõségei, azaz a tágabb térség
gazdasági adottságai, a helyi hatalom törekvései és elképzelései egyaránt
meghatározzák a településen, térségben élõ különbözõ csoportok közötti
érintkezési formákat, a kapcsolatok jellegét és intenzitását, az interakciók
11

2010. mÆjus 8. 11:36:30
gyakorisága és formája pedig kijelöli a csoporthatárokat. Ehhez kapcso-

lódóan az oktatási és szociális intézmények jelenléte vagy eltûnése, ered-
ményes mûködése vagy diszfunkciói jelentõs mértékben segíthetik vagy
rombolhatják a különbözõ társadalmi csoportok közötti kapcsolatokat, az
egymásról való vélemények alakulását. Hasonlóképpen az ország gazda-
sági helyzete, az aktuális kormányok társadalompolitikai elképzelései
nagymértékben meghatározzák nemcsak a cigánytelepeken, gettófalvak-
ban élõ családok megélhetési, boldogulási és migrációs lehetõségeit, ha-
nem azt is, hogy ezekrõl a telepekrõl, településekrõl, az ott élõ családok-
ról a nyilvános diskurzusokban milyen kontextusban esik szó, a többségi
társadalom hogyan viszonyul a telepeken, gettófalvakban élõkhöz.
A cigánytelepet, gettósodó falut tehát egy dinamikus, a gazdasági, tár-
sadalmi és politikai folyamatok hatására folytonosan változó konstruk-
cióként értelmezem, amely egyben tükrözi az ott élõk alacsonyabb társa-
dalmi pozícióján és kirekesztettségén alapuló, a többség és kisebbség
között feszülõ viszonyrendszert is. Ahogy Clark írta klasszikus tanulmá-
nyában: „Történelmünk során még a néger és a fehér közti legmeghittebb
viszonyban sem találtak kivetnivalót, feltéve, hogy világosan látszott a
fehér felsõbb-, illetve néger alacsonyabbrendûség. A bajok ott kezdõd-
nek, amikor a négerek arra az elhatározásra jutnak, hogy nem akarnak
többé a fehérek szolgái vagy ágyasai lenni, tehát amikor egyenlõ státust
követelnek maguknak. (…) A gettó dinamikájának egyik eleme az abból
származó feszültség, hogy egyes ellenálló négerek végsõ soron le akarják
rombolni a gettókat, miközben a fehérek egy része szeretné fenntartani,
sõt megszilárdítani a szegregációt” (Clark, 1968, 40.). Hasonlóképpen je-
lent ez meg a magyarországi falvakban is: „És itt pedig kialakult a ma-
gyarokban – a parasztokban – egy olyan cigányság kasztrendszer, gyûlö-
let a cigánysággal szemben és egy ilyen alsóbbrendûség, és õk ezt nem
tudták megemészteni, hogy a cigány is vethet búzát, hogy a cigány is él-
het megfelelõ színvonalat. A parasztság valahogy nem tudta befogadni,
hogy õ egy szintre kerüljön a cigányokkal, hogy legalábbis megközelítse
õt életszínvonalban a cigányság” (Interjú a nyolcvanas évekbõl, egy
többségében cigányok lakta faluban dolgozó agronómussal. In: Vajda,
1987, 62.).
12

2010. mÆjus 8. 11:36:30
Immár illõ feltenni a kérdést: kiket is nevezünk cigányoknak, akik eze-

ken a telepeken, falvakban, térségekben élnek? Elõször is fontos leszö-
gezni: arra a kérdésre, hogy ki a cigány, nincs egyetlen, tudományosan
megfogalmazott válasz, hiszen az etnicitás nem objektív fogalom,
egy-egy helyzetben és konkrét közösségben, csoportközi viszonyok kö-
zött konstruálódik. A „Ki a cigány?” meghatározása elsõsorban módszer-
tani kérdés, hiszen attól függõen, hogy hogyan határozzuk meg a cigány-
nak tartott népesség körét, azaz az önbesorolást vagy a különbözõ
szakértõk, esetleg kérdezõbiztosok véleményét vesszük alapul a cigá-
nyoknak tartott csoport lehatárolásához, különbözõ társadalmi összetéte-
lû csoportokat kapunk. „Az empirikus társadalomtudományi vizsgálódás
objektuma nem maga az etnikum, hanem az etnikai klasszifikációs
rendszer” (Ladányi–Szelényi, 1997a, 3.).
Az adatfelvételen alapuló fejezetekben – hasonlóan a Kemény István
vezette reprezentatív adatfelvételekhez (Kemény, 1976) és a Havas Gá-
bor, Liskó Ilona és Kemény István vezette iskolakutatáshoz (Havas–Ke-
mény–Liskó, 2002) – azokat tekintettem cigánynak, akiket a külsõ társa-
dalmi környezet, az adatfelvételek esetében a helyi általános iskolában
tanító tanárok cigánynak tartottak.
Ezzel a definícióval a környezetük által cigánynak tartott emberek
helyzetét vizsgáltam abban a társadalmi közegben, amelyben a magukat
nem cigánynak tekintõ, többségi társadalom tagjai határozottan és vilá-
gosan megkülönböztetik magukat azoktól az emberektõl, akiket cigány-
nak tartanak (Kertesi–Kézdi, 1999). Ebben az esetben a tanárok, önkor-
mányzati vezetõk vélekedése a cigánynak tartott emberekrõl nem csupán
magánvélemény, hanem a szó klasszikus értelmében vett társadalmi tény,
azaz ha az iskola, a hivatal valakit cigánynak tart, azt cigányként is keze-
li. „A cigánybesorolás az esetek túlnyomó többségében nem semleges
tartalmú objektív ténymegállapítás, hanem olyan általánosított, negatív
értékítéletekkel jár együtt, amelyek döntõen meghatározzák a nem
cigány többség és a cigány kisebbség viszonyát, sõt erõsen befolyásolják
a cigány társadalmon belül zajló folyamatokat is” (Havas, 1999b, 24.).
Kikrõl is szól tehát ez a könyv? Távolról nézve: döntõen alacsony tár-
sadalmi státusú, képzetlen, a többségi társadalom által cigánynak tartott
emberekrõl, családokról. Kicsit közelebb lépve kutatásunk alanyaihoz:
13

2010. mÆjus 8. 11:36:30
azokról lesz szó, akik a lokális társadalmi tér legalsó szegmenseiben he-
lyezkednek el, és akiket környezetük – attól függetlenül, hogy õk magu-
kat beásnak, romának, oláhnak, muzsikusnak stb. tartják, és függetlenül
az adott csoporton belüli különbségektõl – egységesen cigányként tart
számon, és ez határozza meg társadalomi pozíciójukat, a velük való
érintkezési formákat, a különbözõ munkalehetõségekhez való hozzáféré-
süket (Szuhay, 2002).
Az elsõ rész adatfelvételeiben alkalmazott módszer nagyon egyszerû:
egy aprófalvas, hátrányos helyzetû térség valamennyi általános iskolájá-
ban az összes tanuló lakcímét feljegyeztük, és az osztályfõnököt megkér-
tük, mondja meg, melyik gyereket tartja cigánynak (a módszerrõl lásd
bõvebben: Ladányi, 1989). Az etnikai besorolást szenzitív véleménykér-
désként értelmeztük, a kérdezõbiztosok semmilyen segítséget nem adhat-
tak a tanárok döntéséhez, azt kellett cigányként kategorizálniuk, „akit an-
nak gondolnak”. A kérdezõbiztosok feljegyzéseibõl kiderült, hogy
általában a vélt származás volt a döntõ: azokat a gyerekeket mondták ci-
gánynak, akiknek a szüleirõl is úgy tudták, hogy cigányok. Többször el-
hangzott az „olyan rendesek, mintha nem is lennének cigányok”, „úgy él-
nek, mint a cigányok, pedig nem is azok” vélemény, vagyis az életmód,
életvitel alapján való megkülönböztetés, de a kategorizációnál végül
mindig a vélt származás döntött. Az iskolán belüli etnikai arányok külön-
bözõ pályázatokhoz és támogatásokhoz szükséges meghatározása gya-
korlottá és magabiztossá tette a tanárokat az etnikai kategorizációban: az
adatfelvételben szereplõ 4620 gyerek közül mindössze hétrõl nem tudták
eldönteni, hogy cigány vagy sem. Megvizsgáltam azt is, hogy az azonos
lakcímrõl érkezõ gyerekek etnikai kategorizációja eltér-e egymástól.
Általában a más-más osztályokba járó, de azonos lakcímrõl érkezõ gyere-
keket az osztályfõnökök stabilan ugyanabba az etnikai kategóriába sorol-
ták. „Tévedés”, azaz az etnikai klasszifikáció határozottságának gyengü-
lése csak akkor fordult elõ, amikor a gyermek lakcíme egy nagyobb
település többségében nem cigányok lakta, magasabb státusú részén volt
bejegyezve. A nagyobb lakónépességû, kétezer fõ feletti településeken
az etnikai kategorizációt jelentõsen befolyásolta a családok településen
belüli elhelyezkedése: a tanárok hajlamosabbak voltak azokat a gyereke-
ket cigánynak tekinteni, akik a település „cigányok lakta” részén éltek.
14

2010. mÆjus 8. 11:36:30
Ugyanakkor az etnikai kategorizáció határozottsága csökkent akkor, ha a

gyerek a település magasabb státusú utcáiból érkezett az iskolába. Azaz,
míg aprófalvak esetében az etnikai kategorizáció stabilnak mondható,
nagyobb települések esetében elõtérbe kerülnek a cigánysághoz kötõdõ
olyan szociális jellemzõk, mint a szegénység, a szegregált lakóhely.
Ezért az elemzések során fontos szem elõtt tartanunk, hogy a külsõ társa-
dalmi környezet etnikai kategorizációján alapuló adatfelvételekbe kisebb
eséllyel kerülnek be cigányként azok, akik nem szegények, integrált kö-
rülmények között laknak, vagy vegyes házasságban élnek, hiszen õk a
többség számára elõbb-utóbb megszûnnek cigánynak lenni. Ugyanak-
kor, ha nagyon szegény család kerül egy cigánytelepre, az elõbb-utóbb
„cigány” lesz a többségi társadalom szemében. Ez a kategorizációs rend-
szer akaratlanul is konstruálja a „cigány” társadalmi státusát, szocioló-
giai paramétereit (Szuhay, 2007), azaz ebben a megközelítésben a
„cigány” nem más, mint etnicizált szegény (Ladányi, 2009).
Az ország egyik leghátrányosabb helyzetû vidékén, a Csereháton elhe-
lyezkedõ Encsi kistérségben végzett kutatásaim az egész kistérségre ki-
terjedõ, az általános iskolákban készült, a tanulók teljes körét érintõ adat-
felvétel lehetõvé teszi, hogy a szociális és etnikai szegregációt ne csak
egy adott településen, hanem egy nagyobb területi egység, több település
összefüggõ rendszerében vizsgáljam. Ezzel lehetõség nyílik a települé-
sek közötti, a településen belüli lakóhelyi szegregáció és az iskolák kö-
zötti, valamint az egyes iskolákon belüli szegregáció elemzésére, ezek
egymással összefüggõ rendszerének leírására. Az általános iskolai nap-
lók adatainak történeti feldolgozásán és elemzésén alapuló esettanulmá-
nyokban bemutatom, hogy miként változott a cigány családok egyes tele-
pülésen belüli térbeli elhelyezkedése a hatvanas–hetvenes évektõl
napjainkig. A teljes körû kistérségi adatfelvétel és az esettanulmányok-
ban feldolgozott iskolai naplók adatai az azonos módszernek köszönhe-
tõen összehasonlíthatóak egymással, így a térbeli elhelyezkedés idõbeli
változásainak leírására is alkalmasak.
A szocializmus idõszakában a térbeli folyamatokat alapvetõen a kés-
leltetett városfejlõdés és a települések sorsát, fejlõdési lehetõségeit lakó-
népesség szerinti besorolásuk, továbbá a fejlesztési lehetõségek és forrá-
sok eszerinti elosztása határozta meg, azaz a településnagyság és a
15

2010. mÆjus 8. 11:36:30
település státusa között nagyon szoros összefüggés mutatkozott. A rend-

szerváltás után az ország térszerkezete a piacgazdasági viszonyokhoz
való alkalmazkodás tekintetében hasadt ketté. Az ezredfordulóra a
munkahelyek elhelyezkedésének regionális eltérései, ezzel összefüggés-
ben a lakáspiaci árak térbeli mobilitást gátló rendkívüli különbségei, il-
letve a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlõtlenségeinek
növekedése határozza meg egy-egy település sorsát, az ott élõk társadal-
mi összetételét.
Az aprófalvas szerkezetû, évtizedek óta hátrányos helyzetû térség, a
Cserehátként ismert földrajzi terület példáján keresztül mutatom be, hogy a
hatvanas évek település- és társadalompolitikája, legfõképpen a körzetesí-
tés és a cigánytelepek felszámolására tett kísérlet hogyan határozta meg
egy-egy cigánytelep sorsának alakulását, hogyan változott a cigány csalá-
dok településeken belüli elhelyezkedése. A települések lakónépesség sze-
rinti hierarchikus rendbe sorolását követõ szelektív migráció eredménye-
képpen a települések társadalma nemcsak etnikailag homogenizálódott,
hanem osztálypozíciók mentén is meghatározódott, hiszen ezeken a tele-
püléseken szinte csak és kizárólag alacsony társadalmi státusú, többségé-
ben cigány családok maradtak. Az aprófalvakat érintõ jelentõs mértékû,
etnicitástól független szelektív migráció, azaz hogy ezekrõl a települések-
rõl aki tehette, cigányok és nem cigányok egyaránt elköltöztek, valamint a
cigánytelepek felszámolásának következményeként a nyolcvanas évek
elejére a szegregáció új formája alakult ki: a gettósodó aprófalu.
A rendszerváltást követõ gazdasági szerkezetváltás hatására kialakuló
új típusú szegénység, a szélsõséges kirekesztettség nemcsak a cigány
családok településen belüli térbeli elhelyezkedését, a szegregáció formá-
ját és kiterjedését alakította át, hanem a nyolcvanas években még csak
elszórtan létezõ gettósodó falvak számát is megsokszorozta. Az olyan
aprófalvas vidékeken, amelyeket a hatvanas–hetvenes évek körzetesítés-
ként ismert településfejlesztési programjainak szándékolt és nem szándé-
kolt következményei, a szocialista ipar összeomlása, vagyis a munkale-
hetõségek megszûnése egyaránt negatívan érintett, a kistelepülések
többségében alacsony társadalmi státusú népesség koncentrálódik, ezen
belül a cigánynak mondott népesség sokszorosan felülreprezentált. E tér-
ségekben napjainkban az országosan tapasztalhatóval ellentétes demog-
16

2010. mÆjus 8. 11:36:30
ráfiai és társadalmi folyamatokat figyelhetünk meg. A születések, ennél-

fogva a lakosság száma növekszik, ahogy a cigány népesség száma és
aránya is a teljes népességen belül, és mindez munkaerõ-piaci kirekesz-
tettséggel, alacsony iskolai végzettséggel, nagyon alacsony szintû foglal-
koztatottsággal, szegénységgel jár együtt. Ezeken a területeken az egy-
mástól elválaszthatatlan térbeli, szociális és etnikai hátrányok olyan
csapdává merevültek, amelybõl a jelenlegi viszonyok között jószerivel
kilátástalan mindenfajta kitörés. A gazdaság térbeli átstrukturálódása, a
munka eltûnése egy adott térbõl, az ezzel párhuzamosan zajló népesség-
cserén alapuló demográfiai változások következtében nemcsak újabb és
újabb gettósodott települések alakultak ki, hanem a szegregációnak egy,
Magyarország eddigi történetében teljesen új formája jelent meg: a
gettósodó térség.
A könyv második részében változik a módszer és a megközelítés: egy
gettósodó térség önkormányzati vezetõivel, iskolaigazgatóival készült
szakértõi interjúsorozat alapján arra a kérdésre keresem a választ, hogy az e
településeken élõk számára az állam biztosítja-e a legkülönfélébb oktatási,
szociális, közigazgatási közszolgáltatások megfelelõ színvonalú mûködé-
sét és elérhetõségét, avagy éppen ellenkezõleg, a maguk sajátos problémái-
val az állam magára hagyta e térségeket, településeket. Különösen fontos
ez a kérdés, hiszen a hátrányos helyzetû, gettósodó területeken élõ ala-
csony társadalmi státusú, évek óta munkanélküli népesség társadalmi in-
tegrációját, a következõ generációk mobilitási esélyeit, a különbözõ társa-
dalmi, etnikai csoportok közötti kapcsolatok gyakoriságát, konfliktusaik
lehetõségét és élességét jelentõs mértékben meghatározza a közszolgálta-
tások, elsõsorban a szociális ellátások és szolgáltatások, illetve az elérhetõ
oktatási intézmények mennyisége és minõsége.
Az aprófalvas szerkezetû, hátrányos helyzetû térségek települési ön-
kormányzatainak életében különös súllyal és élességgel jelentek meg az
elmúlt évtized folyamatos változásai. A központi kormányzat jellemzõen
a kicsiket, önállókat büntette, tõlük vont el forrásokat, és a minél
nagyobb intézményfenntartói, közszolgáltatásokat biztosító társulásokat
létrehozó településeket jutalmazta. A finanszírozhatatlannak tartott,
elaprózott önkormányzati és közoktatási rendszer átformálásának érde-
kében a kormány az utóbbi években újabb és újabb intézkedéseket veze-
17

2010. mÆjus 8. 11:36:31
tett be, amelyek hátrányosan érintik az alacsony lélekszámú, kedvezõtlen

elhelyezkedésû településeket. A „lopakodó körzetesítésként” leírt jelen-
ség a vizsgált aprófalvas térségben szétzilálta a rendszerváltást követõen
(újra) kialakuló oktatási intézményrendszert, az úgy-ahogy kialakulóban
levõ, de napjainkig a kistelepülések többségében elégtelen szolgáltatáso-
kat biztosító szociális ellátórendszert, és ezzel, vélhetõen nem kívánt
hatásként, erõsítette e települések és az itt élõk dezintegrációját.
A forráshiányos, intézmények nélküli kistelepüléseken, ahol többsé-
gében az elsõdleges munkaerõpiacról kiszorult, szegény családok élnek,
a falu „igazgatása” és a szegények „gondozása” kényszerûen marad a
polgármesterekre és néhány hivatalnokra, akik egyre nehezebben birkóz-
nak meg az állam által rájuk testált segélyezési és közfoglalkoztatási fel-
adattal. Mivel a falu választott vezetõinek és csekély számú hivatalnokai-
nak egyszerre kell betölteni a szociális gondozó, a munkaadó, mi több, a
nonprofit vállalkozó szerepét, törvényszerûen torzulnak, a helyi viszo-
nyokhoz simulnak a törvény – akár jó szándékú, akár szigorító és a szegé-
nyeket rendre szorító – intézkedései, kényszerûen erõsödnek és mereved-
nek meg a múltból öröklött paternalista, alá-fölé rendeltségi struktúrák,
amelyek a kistelepülések fogságában tartják a családokat.
Az ezeken a kistelepüléseken élõ alacsony társadalmi státusú családok
mobilitási esélyeit csak nagyon rövid idõszakban, kivételes történelmi
helyzetben segítette az oktatási rendszer. De a rendszerváltás után kiala-
kuló, szabad iskolaválasztáson és korai szelekción alapuló oktatási rend-
szer – deklarált céljaival és speciális programjainak célkitûzéseivel ellen-
tétben – nemhogy enyhítette volna, de szélsõséges formában felerõsítette
az egyenlõtlenségeket, ezáltal a gettótelepülések iskoláiban tanuló, több-
ségében hátrányos helyzetû, cigány gyermekek továbbtanulási, mobilitá-
si esélyeit minimálisra csökkentette. A gettótelepülések iskoláiban az
eleve súlyos társadalmi hátrányokkal induló gyerekek rosszabb oktatási
feltételek mellett, szinte csak és kizárólag hasonló társadalmi hátterû
gyerekekkel együtt töltik napjaikat. A sajátjuktól eltérõ társadalmi min-
tákkal nem találkoznak, így iskolai sikereik és életpályájuk elõre kódolt:
többségük nemhogy az érettségiig nem jut el, de szakmát sem tanul, az
iskolapadból egyenes út vezet számukra a munkanélküliek táborába.
18

2010. mÆjus 8. 11:36:31
A harmadik részben ismét változik a megközelítés: két esettanulmány

segítségével az eddig a statisztikákban és a külsõ társadalmi környezet
megítélése szerint etnikailag és társadalmilag homogénnek látszó gettó-
falvakon belüli, az eltérõ boldogulási lehetõségek mentén kialakuló kü-
lönbségeket és ezeknek a helyi társadalom mûködésére gyakorolt hatását
írom le. A statisztikák alapján mindkét településen szinte csak és kizáró-
lag munkanélküliek, inaktívak, segélyre szorulók élnek, a falvak népes-
ségének harmada gyermek; ezekkel a nagyon erõs társadalmi jellemzõk-
kel írható le a gettó. Ugyanakkor közelebb lépve azt tapasztaljuk, hogy
ezekben a falvakban, ha idõszakosan és informálisan, de mégiscsak dol-
goznak emberek, a boldogulás különbözõ útjai és lehetõségei adottak
számukra, ami eltérõ módon alakítja a helyi viszonyokat. Egy-egy tele-
pülésen, a több évre visszatekintõ és ismétlõdõ látogatásaim során a csa-
ládokkal készített interjúk, az intenzív terepmunka során tett megfigyelé-
seim, levéltári és egyéb dokumentumok, adatok együttes feldolgozása ad
lehetõséget arra, hogy egy adott közösség példáján keresztül az egymás-
sal összefüggõ, egymást átható társadalmi folyamatokat leírjam és értel-
mezzem. A kutatás egysége itt a konkrét közösség, a kérdés pedig az,
hogy a változó gazdasági, társadalmi környezet hatására hogyan alakul
két eltérõ társadalomtörténeti háttérrel induló, más gazdasági környezet-
ben elhelyezkedõ „cigányfalu” társadalma. Milyen változások indulnak
el e két közösségben akkor, amikor a kilencvenes évek közepén a gazda-
ság fejlõdésnek indul, és az egy évtizedig „felesleges”, gazdaságilag ki-
rekesztett munkaerõre ismét szükség lesz.
A vizsgált két település az ország leghátrányosabb helyzetû peremvi-
dékein, a Cserehát belsõ területén, illetve Dél-Baranyában, a Dráva men-
tén található. Egyik településünkön a negyvenes évektõl kezdve majd
négy évtizeden át a Borsodi Szénbányák különbözõ üzemeibe való ingá-
zás nyújtott megélhetést cigányoknak és a nem cigányok egy részének
egyaránt. Vagyis ez a térség soha nem bõvelkedett a megélhetési lehetõ-
ségben, soha nem volt annyi munkalehetõség, amennyi az itt élõ családo-
kat eltarthatta volna. Ezzel szemben Dél-Baranyában, a kedvezõ adottsá-
gú mezõgazdasági terület árnyékában már évtizedekkel ezelõtt is több
lehetõség kínálkozott a cigányok számára, az ipari bérmunkától a
mezõgazdasági munkákig.
19

2010. mÆjus 8. 11:36:31
Napjainkban a munkalehetõségek hiányával jellemezhetõ Cserehát

gettófalujában tovább él és mûködik az évtizedes migrációs stratégia és
minta. Az itt élõknek nincs más lehetõségük, mint ennek a mintának a
fenntartása és az adott gazdasági szituációhoz való igazítása. A kénysze-
rû migráció alternatívája a nyomort konzerváló szociális juttatások és al-
kalmi munkák rendszere, így a legnehezebb, legbizonytalanabbul fizetõ
munkákra is mindig van jelentkezõ a faluból. Bár a képzetlen munkaerõ-
re egyre inkább szükség van (volt), az országon belül vannak (voltak)
olyan fejlõdõ térségek, ahol a legnehezebb, legrosszabbul fizetõ munká-
kat a helybeliek már nem vállalják el, de ezeknek a térségeknek csak és
kizárólag „importálható” munkaerõre van szükségük. Az ezzel a munka-
vállalóval együtt járó szociális problémák, a család lakhatásának biztosí-
tása, a gyerekek iskoláztatása nem a fejlõdõ térséget, hanem a lakóhely
szerint „illetékes” önkormányzatot terheli. Napjainkban a faluból kifelé
irányuló munkavállalás nehezebb és bizonytalanabb, kiszolgáltatottabb
helyzetet eredményez, mint valaha.
A prosperáló mezõgazdasági térség perifériáján elhelyezkedõ „cigány-
faluban” a településre érkezõ transzferjövedelmek, az alkalmi napszá-
mosmunkákhoz való hozzáférés és azok elosztása, az elsõdleges munkapi-
acon történõ idõszakos munkavállalás, a továbbtanulási lehetõségek és
ezek kombinációi viszonylag biztonságos megélhetést nyújtanak a csalá-
dok nagy része számára. Ugyanakkor amellett, hogy ezek a tevékenységek
a családok többségét a faluhoz kötik, a változatos megélhetési lehetõségek
a családok közötti erõteljes társadalmi differenciálódáshoz vezettek, meg-
változtatva ezzel a családok közötti kapcsolatok jellegét is.
Mindkét gettófalura jellemzõ, hogy a többségi társadalom intézmé-
nyeihez, szervezeteihez csak laza szálakkal kötõdõ, sajátos belsõ szabá-
lyok alapján mûködõ társadalomszerkezet alakult ki, a családok ezekhez
igazodva élik mindennapjaikat, a beköltözõknek, a falu intézményeiben
munkát vállalóknak is ezekhez kell alkalmazkodniuk. Azaz a többségi
társadalom azzal, hogy gyakorlatilag teljesen elszigetelte, kirekesztette a
falu egész társadalmát, egyben szabad utat engedett annak, hogy a telepü-
lés maga szervezze meg mindennapi világát, életét, alakítsa ki saját sza-
bályait. A gettótelepülések lakói a társadalmon kívül helyezkednek el, de
a két helyi társadalom szerkezetében és mûködésében jelentõs különbsé-
20

2010. mÆjus 8. 11:36:31
geket fedezhetünk fel. A munkalehetõségek hiányával jellemezhetõ tér-

ség gettófalujában – a kényszerû migráció eredményeképpen – a falu
mindennapi életének szervezésében nincsenek jelen azok a legképzet-
tebb, legtöbb szimbolikus és anyagi erõforrással rendelkezõ személyek,
akik informálisan vagy formálisan munkát vállalnak az ország másik
csücskében. A migrációs kényszer szelektív hatására a faluban többségé-
ben csak idõsek, munkaképtelenek, tartósan betegek vagy a két-három
hetenként hétvégére megérkezõ családfõt váró anyák élnek gyermekeik-
kel. Ezzel szemben a prosperáló mezõgazdasági vidék perifériáján, ahol a
térségen belül nyílik lehetõség a boldogulásra, az anyagilag megerõsödõ
családok sem tudnak/akarnak elköltözni a településrõl, a differenciálódás
a településen belül zajlik. Ennek eredményeképpen ma többé-kevésbé si-
keres vállalkozók, tanítók és óvónõk élnek a faluban, azaz a gettó – a
többségi társadalom egész csoportot sújtó, erõs elõítélete és elutasító ma-
gatartása mellett – felépítette saját társadalmát. Míg az egyik esetben a
helyi társadalmat gazdaságilag felesleges, gyenge érdekérvényesítõ
képességû szegények alkotják, akik még a helyi hatalmat, az azok által
fenntartott közszolgáltatások minõségét és mennyiségét, a faluba érkezõ
források elosztását sem tudják befolyásolni, a másik esetben egy erõsen
differenciált, saját intézményeket, önálló belsõ szabályok és elvek
mentén mûködtetõ helyi társadalmat találunk.
A könyvet megalapozó kutatások 2002-ben kezdõdtek, és bár a teljes
kéziratot csak 2010 januárjában zártam le, egyes fejezeteket már évekkel
ezelõtt befejezettnek gondoltam. A kézirat lezárásával egy „történelmi”
fejezetet is lezártnak lehet tekinteni, hiszen az elmúlt években alapjaiban
változott meg Magyarországon a cigányok helyzete, megítélése, a róluk
szóló nyilvános beszéd. A 2008 õszén kezdõdõ gazdasági válság, az or-
szág gazdasági helyzetének és kilátásainak romlása, a munkanélküliek
számának drasztikus emelkedése a legszegényebbek munkaerõ-piaci
esélyeit minimálisra csökkentette. Amikor arról esik szó, hogy a gettófal-
vakból többen ingáznak a fejlõdõ centrumok felé, hogy vannak olyan get-
tótelepülések, amelyek környezetében számos alkalmi munkára van le-
hetõség, már csak a közeli történelmet írtam le. Ahogy a nyolcvanas évek
végén kezdõdõ gazdasági válság során is legelõször a képzetlen, cigány
emberek kerültek utcára, úgy félõ, hogy napjainkban is éppen azok fog-
21

2010. mÆjus 8. 11:36:31
nak kiszorulni a munka világából, akik a különbözõ alkalmi és idõszakos

munkák révén éppen csak próbáltak megkapaszkodni ott. Mindezt tetézi,
hogy a közpolitikában és a nyilvánosságban egyre inkább elõtérbe kerül-
tek a saját sorsukért alapvetõen a szegényeket, munkanélkülieket felelõs-
sé tevõ elképzelések, amelyek a „dologtalanok” megrendszabályozásá-
val, a munkára kényszerítéssel kívánnak „rendet teremteni”, és a
közhangulatot csillapítani. A nyílt, durva, rasszista beszédmód megjele-
nése és legitimálódása, beszüremkedése a mindennapokba nem hagy két-
séget afelõl, hogy az „államon, az adófizetõk pénzén élõsködõ szegé-
nyek” a többség szemében csak cigányok lehetnek. A segélyezési és
közfoglalkoztatási rendszer szélsõséges decentralizálása lehetõséget ad
az etnicizált szegénység intézményesítésére, ami bezárja a tartósan
mélyszegény, leszakadó cigány családokat a helyi segélypolitika és
kényszerfoglalkoztatás csapdájába, így a gettó falai még szorosabban
fonódnak a szegények köré.
Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáknak, barátoknak,

akik megjegyzéseikkel, kritikai észrevételeikkel, kérdéseik és kétségeik
megfogalmazásával, pontatlanságaim helyreigazításával és mindenek-
elõtt bátorításukkal folyamatosan segítették, a holtpontról kilendítették
munkámat. Derdák Tibor, Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Havas Gá-
bor, Juhász Pál, Kemény István, Kis János Péter, Kovács Éva, Kovács
Katalin, Koós Bálint, Ladányi János, Orsós János, Szuhay Péter, Tóth
Kriszta, Váradi Monika, Vida Anikó, Vidra Zsuzsa és Zolnay János se-
gítségét és támogatását nem tudom eléggé megköszönni.
Külön köszönet illeti e könyv fõszereplõit, akik elmesélték életük tör-
ténetét, mindennapjaik nehézségeit és ünnepeit, és azokat, akikkel meg-
oszthattam a terepmunkák izgalmait és tanulságait: Derdák Tibort, Ko-
vács Évát, Lázi Benõt, Orsós Jánost, Váradi Monit és Vidra Zsuzsát,
továbbá a PTE Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék egykori
hallgatóit, Baracsi Kittit, Horváth Inezt, Katus Esztert, Labancz Esztert,
Nyõgér Lindát és Szabolcska Orsolyát.
A könyv megírása alatt Bolyai-ösztöndíjban részesültem.
22

2010. mÆjus 8. 11:36:31

2010. mÆjus 8. 11:36:31

2010. mÆjus 8. 11:36:31
A települések peremén – számok tükrében
1. Egyenlõtlenségek a településrendszerben
Magyarország „falusi ország” maradt. Míg Európa nyugati felén és

Észak-Amerikában felhõkarcolók épültek, milliók özönlöttek a nagyvá-
rosokba, addig a magyar településrendszert a városok hiánya jellemezte
és jellemzi a mai napig az ország egyes területein. A város hiánya nem
egyszerûen térszerkezeti problémaként jelentkezett, hanem az elmaradt
vagy akadozó iparosodás, a polgárosodás hiányának, felemás voltának
szimbólumává vált. „Az a települési rendszer, amely a várost egy táj szi-
geteként emeli a vidék fölé, az odatelepült népesség társadalmát is épp
ilyen jellemzõen osztja kétfelé. A város városi társadalmat teremt és a vi-
dék falusit, s ez a tagozódás nem esetleges és változó különbség, hanem
általános érvényû és állandó elkülönülés, amely éppolyan természetû és
erejû, mint a rendi vagy az osztálytagozódás” (Erdei, 1974, 44.). Ehhez a
képhez és gondolatmenethez nyúltak vissza a hetvenes években a vidéki
településszerkezet és társadalom leírására vállalkozó szociológusok,
akik nem elsõsorban a tradicionális falusi társadalom átalakulását, hanem
azt az urbanizációs folyamatot vizsgálták, ami a falvakat tágabb környe-
zetükkel összefüggésben építi be a településrendszer, a társadalom
egészébe.
A második világháború után a falusi népesség társadalmi szerkezeté-
nek átalakulását a földreform, a mezõgazdaság szocialista átszervezése,
azaz a tsz-szervezések és a szocialista iparosítás határozta meg, amely-
nek következtében az iparban foglalkoztatottak aránya jelentõs mérték-
ben megnövekedett. Ugyanakkor a városi népesség aránya 1930 és 1978
között nem változott számottevõen, a hetvenes évek végén az ország la-
kónépességének közel fele még községekben élt. A városok és községek
25

2010. mÆjus 8. 11:36:31
között jelentõs eltérés volt a természetes szaporodásban is, a községek-

ben továbbra is sok gyerek született, ez a magasabb természetes szaporo-
dás és az innen való elvándorlás együttesen biztosította, hogy ne
csökkenjen a városok lakónépessége (Andorka–Harcsa, 1982).
Az, hogy az ország lakónépességének a fele községekben élt, nem je-
lentett volna különösebb problémát, ha a népesség foglalkozásszerkeze-
tében nem következik be gyökeres változás. Az iparosodás és a váro-
sodás – ahogy a világ számos országában – évtizedekig többé-kevésbé
párhuzamosan haladt, 1930-ban a városi népesség arányának elmaradása
a nem mezõgazdasági népesség aránya mögött csak 10% volt, majd ez az
arány 1970-re 32,2%-ra növekedett. Azaz a szocializmus erõltetett ipar-
fejlesztésének következtében az iparosodás üteme jóval élénkebb volt,
mint a városodásé, a városban létesülõ munkahelyek száma gyorsabban
növekedett, mint a városi lakóhelyek száma, aminek napjainkig ható tár-
sadalmi következményei lettek (Konrád–Szelényi, 1971, 20.). Az adatok
azt mutatják: míg a községekben többségében szakképzetlen ipari mun-
kások és betanított munkások éltek, azaz a nem mezõgazdasági ágazatok
segédmunkás-szükségletét nagyobb részben a községi népesség fedezte
(és fedezi napjainkban is), addig a szellemi foglalkozásúak és a tercier
szektorban dolgozók aránya sokkal magasabb lett a városokban. Mindezt
tetézte, hogy az aktív keresõknek közel egyharmada nem a lakóhelyén
dolgozott, tehát ingázott, ami a községi betanított és segédmunkások kö-
rében lett uralkodó életforma. Ezzel a társadalmi rétegzõdésbõl származó
egyenlõtlenségek területi egyenlõtlenségként is jelentkeztek, az urbani-
zációs lejtõ az iparosodó magyar társadalmon belül egybevágott a társa-
dalmi rétegzõdés lejtõjével, azaz a város és falu különbségére egyre
kevésbé lett jellemzõ az agrár-ipari dichotómia, sokkal inkább értelmez-
hetõbbé vált a társadalmi rétegzõdés hierarchiájában (Konrád–Szelényi,
1971; Andorka–Harcsa, 1982).
Az extenzív iparosítás elõtérbe helyezése az infrastrukturális beruhá-
zások elmaradását okozta, de azok többsége így is a városokban valósult
meg, a községek és kisvárosok infrastrukturális fejlesztésére a hetvenes
években elenyészõ fejlesztési források jutottak, komoly ellátásbeli kü-
lönbségeket hozva létre a hazai településállományban. Vagyis az exten-
zív iparfejlesztés terhei egyenlõtlenül oszlottak meg a lakosság különbö-
26

2010. mÆjus 8. 11:36:31
zõ rétegei között; azokat nagyobb mértékben viselték a községekben élõ

ipari foglalkoztatottak, az ingázók csoportja (Konrád–Szelényi, 1971).
Ezeket a társadalmi, gazdasági folyamatokat erõsítette a települések
differenciált fejlesztése, amely már az 1960-as évek elsõ felében megje-
lent a különbözõ koncepciókban, ám tényleges súlyt csupán az 1971-ben
kormányhatározattal elfogadott Országos Településhálózat-fejlesztési
Koncepcióban (OTK) szerzett az elképzelés. Az OTK ugyanis 11 kategó-
riába sorolta a településeket, ennek legnépesebb, tizenegyedik csoportját
alkotta az a 2037 település, amelyet szerepkör nélkülinek, ezért nem fej-
lesztendõnek ítéltek a koncepció kidolgozói. (Építési tilalom, felújítások
korlátozása sújtotta ezeket a településeket.) A szerepkör nélküli, jellem-
zõen ezer fõ alatti településeken a tanácsi beruházások alig 4%-a valósult
meg a hetvenes években, jelentõs és máig ható feszültségek forrását te-
remtve meg ezzel (Vági, 1991; Koós, 2009). A települések jogállásának
különbsége lényeges egyenlõtlenségeket hozott létre és tartott fenn, miál-
tal a településrendszeren belüli egyenlõtlenségek tovább erõsödtek. A
weberi fogalom alapján kidolgozott településosztályok a regionális
struktúrát a szocializmus redisztributív területi, gazdálkodási és igazga-
tási rendszerében jellemezte. A települések hierarchikus rendbe sorolása
nem csupán leíró, empirikus, hanem normatív kategóriaként kezdett
mûködni, azaz a települések „osztály”-helyzetének hatósági úton rögzí-
tett és kötelezõ érvénnyel felruházott megjelölése lett (Konrád–Szelényi,
2000).
A szocializmus idõszakában a térbeli folyamatokat alapvetõen a kés-
leltetett városfejlõdés és a települések lakónépesség szerinti besorolása,
illetve azok osztályba rendezõdése határozta meg. „Településnagyság és
a településen élõ népesség státusa közötti rendkívül erõs kapcsolat a ke-
let-európai államszocialista fejlõdés késõi szakaszában kialakuló sajátos-
ság volt” (Ladányi–Szelényi, 2005, 2.), azaz az államszocialista fejlõdés
sajátossága, hogy a periferikus aprófalvakban alakult ki a szegény, több-
ségében cigány népesség erõs koncentrációja. A rendszerváltás után
ezeket a kedvezõtlen pozíciókat megmerevítette és tovább rontotta a tõ-
keberuházások gócterületeket és erõterüket favorizáló mozgásiránya,
vagyis az ország térszerkezete a piacgazdasági viszonyokhoz való alkal-
mazkodás tekintetében kettéhasadt.
27

2010. mÆjus 8. 11:36:31
A rendszerváltást követõen az ország térszerkezete, térségi és területi

tagoltsága jelentõs mértékben átrendezõdött, elsõsorban a vállalkozások
számának robbanásszerû növekedése, a külföldi tõke beáramlása, a min-
dent átszövõ piaci folyamatok eredményeképpen. A regionális átalakulás
feltételeiben rövid idõ alatt több alapvetõ változás következett be: a piac-
gazdaság kialakulása, amely a helyi gazdaságokat versenyhelyzetbe hoz-
ta, a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakulása, melynek során ko-
rábban domináns, elsõsorban nehézipari ágazatok hátrányba kerültek,
mások, többségében üzleti szolgáltatások, tudás alapú ipari beruházások
megtelepedtek, azaz jelentõs mértékben módosult a gazdaság fejlettségi
térképe. Mindezekre a változásokra a térségek, helyi társadalmak külön-
bözõ mértékû alkalmazkodóképességgel reagáltak, és ez jelentõs mérték-
ben befolyásolta a regionális egyenlõtlenségek alakulását (Enyedi,
2004).
Miközben az ország térszerkezetében a rendszerváltást követõen vég-
bement változások leírására vállalkozó szerzõk egyöntetûen a regionális
egyenlõtlenségek mértékének fokozódásáról beszélnek, ugyanakkor nem
szabad elfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus idõszakában, többek
között a beruházások egyenlõtlen megyei eloszlásának következtében
(Konrád–Szelényi, 2000) a gazdaság teljesítõképességének földrajzi kü-
lönbségei nagyon hasonlatosak voltak a maihoz. Egy 1978-ban végzett
számítás szerint a budapesti agglomerációban háromszor, a fejlett me-
gyékben kétszer nagyobb volt a gazdaság teljesítõképessége, mint az el-
maradott megyékben. Akkor Budapest után Komárom megye követke-
zett, most Gyõr-Sopron megye – tehát a földrajzi elmozdulás nem
jelentõs (Enyedi, 2004). Tehát a rendszerváltást követõ területi egyenlõt-
lenségek az azt megelõzõ évtizedek kelet–nyugati különbözõségeire
épültek, ugyanakkor az egyenlõtlenségek mértékének növekedésével
annak új területi formái, az egyenlõtlenségek új dimenziói alakultak ki.
Mivel a regionális egyenlõtlenségek alakulásában az egyik legfonto-
sabb tényezõ a helyi társadalmak alkalmazkodóképessége, ezért a rend-
szerváltást követõ térszerkezeti változások leírására vállalkozó szerzõk a
gazdasági teljesítõképesség/fejlettség mellett, különbözõ mértékben és
szempontok alapján, figyelmet fordítanak a társadalmi, elsõsorban a de-
mográfiai, iskolázottsági mutatók regionális eltéréseire is. Ennek megfe-
28

2010. mÆjus 8. 11:36:31
lelõen Nemes Nagy a gazdasági társaságok sûrûsége, a vegyes és külföldi

vállalatok aránya mellett tipológiája megalkotásához figyelembe veszi a
munkanélküliségi rátát és az egyéni jövedelmeket is. Megkülönbözteti a
dinamikus tengelyek, pólusok mentén kialakuló kedvezõ távlatú térsége-
ket, külsõ és belsõ perifériák, a depressziós ipari térségek válságtérségeit,
illetve az instabil városias régiókat (Nemes Nagy, 1993). Hasonló mó-
don, de az innovációt a középpontba állítva kategorizál Rechnitzer, aki
aktív innovációs és innovációhiányos környezetrõl, élénkülõ, átalakuló
térségekrõl, illetve válságtérségekrõl ír (Rechnitzer, 1993).
A térszerkezet átalakulását leíró szerzõk egy része városhálózatok
vizsgálatát és tipológiáját részesíti elõnyben (Rechnitzer, 1993;
Beluszky–Gyõri, 1999, 2004; Enyedi, 2004), mások a statisztikai egysé-
gek, elsõsorban a kistérségi szintû vizsgálatok felé fordulnak. Faluvégi a
statisztikai kistérségeket olyan földrajzilag is összefüggõ települések
együtteseként értelmezi, amely a települések közötti munkahelyi, lakó-
helyi, közlekedési középfokú ellátási kapcsolatokon alapul, ahol a tele-
pülések kapcsolataik révén egy vagy több központi településhez kötõd-
nek (Faluvégi, 2005, 15.). Tapasztalataim szerint a kistérségek, már csak
rövid elõtörténetük okán is, nem ennyire homogén, szerves fejlõdés ered-
ményeképpen létrejött területi egységek. Bár a legtöbb kistérség a koráb-
ban létrehozott és területi egységként funkcionáló járások alapjaira épít-
kezett, az ilyen típusú területi középszint jelenléte korábban hosszú
évtizedig jelen volt a magyar közigazgatási rendszerben, azonban ez nem
mindig és minden idõben szolgálta az adott területek, a települések egy-
más közötti kapcsolatainak szerves fejlõdését (Kovács K., 2008). Ugyan-
akkor a kistérségek jelentõs része korántsem tekinthetõ homogén egység-
nek, számos statisztikai kistérségen belül jelentõs társadalmi, gazdasági
különbözõségek tapasztalhatóak (Virág, 2008a). Elemzésében Faluvégi
egy komplex mutatórendszer (gazdasági, infrastrukturális, társadalmi,
szociális, iskolázottsági, foglalkoztatási mutatók) alapján sorolja be a
kistérségeket az általa alkotott dinamikusan fejlõdõ, fejlõdõ, felzárkózó,
stagnáló és lemaradó kategóriákba. E lineáris skála mentén kialakított ti-
pológia alapján a 19 dinamikusan fejlõdõ kistérségbõl 16 a Közép-ma-
gyarországi, illetve a Közép-, valamint a Nyugat-dunántúli régióban he-
lyezkedik el. A további három dinamikusan fejlõdõ kistérségbõl kettõ
29

2010. mÆjus 8. 11:36:31
régióközpont (Pécsi, Szegedi) egy pedig megyeszékhely (Egri), amely

esetekben nyilvánvaló, hogy a kistérségek komplex mutatóinak átlagát a
nagyváros erõteljesen befolyásolta. Hasonló módon, vélhetõen analóg
okokból fejlõdõ térségként jelenik meg a Nyíregyházi vagy a Miskolci
kistérség is (Faluvégi, 2005). Mindezzel arra szeretném felhívni a figyel-
met, hogy a kistérség mint lépték nem mindig releváns a hátrányok
elemzésekor, egy-egy nagyváros, jobb helyzetben levõ, nagyobb lélek-
számú település jelentõs mértékben befolyásolhatja a kistérségi átlagot,
anélkül hogy jelentõsebb pozitív hatása lenne környezetére (elegendõ, ha
a Szeged körüli tanyás területek problémáira gondolunk).
E problémát hidalta át az ennél jóval részletesebb, a gazdasági aktivi-
tás, foglalkoztatás, ingázás intenzitása, a lakosság jövedelme és képzett-
sége, illetve demográfiai jellemzõi alapján kialakított tipológiájában Bi-
hari és Kovács, amikor figyelembe vette a városhierarchia, a regionális és
megyei hatókörû centrumok befolyásoló hatását. Ennek megfelelõen kü-
lön tárgyalják Budapestet, a megyei és regionális hatókörû központok
térségeit, a többségében e térségekhez kapcsolódó ingázási övezeteket,
az iparvárosok térségeit, az elsõsorban a Balaton környékét magában
foglaló fürdõvárosi térségeket, a kompakt középvárosi, a kompakt kisvá-
rosi és a mezõvárosi térségeket. A tipológia megkülönbözteti a válság-
övezeteket, azon belül is a depressziós belsõ perifériákat és az ipari
válságövezeteket. Továbbá a szegregálódó kistérséget, ahol nagyon ala-
csony a népesség képzettsége, magas a munkanélküliség és az inaktivitás
minden formája, alacsony az ingázási arány, és a viszonylag fiatal kor-
szerkezet mellett is magas a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya. A
30 szegregálódó, elsõsorban aprófalvas településszerkezetû kistérségen
belül megkülönböztetik a valódi gazdasági központok nélküli, a központi
funkciókat ellátó és ingázási célállomás szerepét betöltõ, illetve az erõs
kisvárosi központokkal rendelkezõ térségeket (Bihari–Kovács, 2004,
20–22.). A szegregálódó térségek definíciója jelentõs mértékben egyezik
az általam kialakított gettósodó térség fogalommal (lásd bõvebben a 4.
fejezetben, illetve Virág, 2006), abban elsõsorban az etnikai koncentrá-
ció jelenlétében és a területi léptékben különbözik.
A probléma súlyát mutatja, hogy a kormány a területfejlesztési támo-
gatások célzott elosztása érdekében fontosnak látta a kistérségek terület-
30

2010. mÆjus 8. 11:36:31
fejlesztési szempontú besorolását, amelynek mutatórendszere leginkább

a Faluvégi által használt komplex mutatóhoz közelít.1 Ezek alapján az or-
szág 174 kistérségének több mint a fele hátrányos helyzetûnek számít,
ezen belül megkülönböztetnek 47 leghátrányosabb helyzetû (LHH) kis-
térséget, ahol az ország lakónépességének 14,9%-a, mintegy másfél mil-
lió ember él. A leghátrányosabb helyzetû térségek közül azokban, ahol az
ország lakónépességének 10%-a él, komplex felzárkóztató program meg-
valósítását írja elõ a kormányrendelet. Fontos tény, ami a kistérségi lép-
ték mint lehatárolási és fejlesztési szint ellen szól, hogy a leghátrányo-
sabb helyzetû kistérségeken kívül mintegy 244, támogatásra szoruló,
egyedi elbírálást igénylõ hátrányos helyzetû települést is elismer a
kormányrendelet, tehát az LHH kistérségeken túl számos hasonló
helyzetben levõ település, településcsoport található.
Elsõsorban a definíciók különbözõségébõl fakadóan az azonos problé-
mát jelölõ kistérségi lehatárolások jelentõs mértékben különböznek egy-
mástól, a három tipológia által kialakított hátrányos helyzetû kistérségek
köre csak részben fedi egymást. Legnagyobb részben a Bihari–Kovács
által szegregálódó térségként definiált kistérségek mutatnak átfedést a
kormány által komplex felzárkóztató programmal támogatott 33 LHH
kistérséggel. A különbség egyrészt abból a definíciós problémából adó-
dik, hogy Bihari és Kovács a „vidéki” települések sajátosságai, ezen be-
lül is a központok ereje alapján képzett fõcsoportokat, így az ipari válság-
zónákba tartozó települések/térségek (Ózd, Bátonyterenye, Szerencs)
nem kerültek be a szegregálódó térségek közé (Kovács, 2009). Másrészt
abból a módszertani eltérésbõl következik, hogy míg Bihari és Kovács a
fiatalok magas arányát, a növekvõ gyerekszámot hátrányként kezeli ab-
ban az esetben, ha az a munkanélküliek magas számával összekapcsoló-
dik, addig mind Faluvégi, mind a KSH által készített LHH lehatárolás
nem ezt veszi figyelembe, az elöregedõ korszerkezetet tekinti hátrány-
nak. Így kerül be a lemaradó térségek, illetve az LHH térségek közé pél-
1
Tájékoztató a területfejlesztés kedvezményezett térségei besorolásánál alkalmazott
mutatókról és a számítás módszereirõl a 67/2007. OGY határozat és a 2007. évi CVII.
törvénnyel módosított 2004. évi VCII. törvény alapján. Önkormányzati és Területfej-
lesztési Minisztérium, KSH, 2007. december.
31

2010. mÆjus 8. 11:36:31
dául a Mezõkovácsházi kistérség is, ahol a napjainkban is jellemzõ sze-

lektív migráció eredményeképpen a települések társadalma nemcsak
elöregedett, hanem a boldogulás lehetetlensége miatt nagyon erõs szelek-
tív migráció jellemzi a térséget, nagyon alacsonyak az ingatlanárak is,
aminek következtében olyan vákuum alakul ki, amely törvényszerûen
vonzza a nagyon alacsony státusúakat. A térségben zajló társadalmi fo-
lyamatok hasonlatosak a hetvenes–nyolcvanas években az aprófalvak-
ban történtekhez, annak idõbeli eltolódásaként értelmezhetõek (Vida–
Virág, 2010). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az ország területi
értelemben jelentõs mértékben differenciált, fragmentált és polarizált
képet mutat, hogy a rendszerváltást követõ területi egyenlõtlenségek
egyik új mintája a „lemaradó”, „szegregálódó”, „leghátrányosabb hely-
zetû”, „gettósodó térségként” definiált jelenség.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltást követõen az or-
szág térszerkezete a piacgazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás te-
kintetében kettéhasadt. A fõváros és annak agglomerációs körzete, illet-
ve az ország nyugati, északnyugati területei, elsõsorban a településeken
jelen levõ humán kapacitásnak, a külföldi tõkeberuházásoknak köszön-
hetõen létrejövõ új munkahelyek, ezen országrész újraiparosodásának
(Barta–Czirfusz–Kukely, 2008) következtében a piacgazdasági viszo-
nyokhoz sikeresen alkalmazkodtak. Az egykori szocialista nehézipari
központok térségét és a hagyományosan mezõgazdasági területeket a rend-
szerváltást követõ gazdasági változások negatívan érintették, ezen terüle-
teken különbözõ mintázatú és súlyosságú válságterületek alakultak ki.
Ez a kettéhasadás nem írható le egyszerû fejlettségi vagy akár egyen-
lõtlenségi rendszerként: az ország egyik része, az ott lakók magasabb
képzettségére és alkalmazkodóképességére alapozva, a nemzetközi vál-
lalatok befektetéseinek köszönhetõen sikeresen illeszkedett a globális pi-
acok és városhálózatok rendszerébe. Ahogy a hetvenes években is kimu-
tatható volt a fejlettebb gazdasági területek felé irányuló térbeli mobilitás
(Konrád–Szelényi, 2000), napjainkban sincs ez másképpen: ezek a terü-
letek vonzzák a mobilabb, képzett, fiatal munkavállalókat. Ennek megfe-
lelõen az ország azon területein, amelyek még el sem indultak a moderni-
zációs pályán, egy depresszív gazdasági környezetben kényszerûen
koncentrálódik a képzetlen, immobil népesség.
32

2010. mÆjus 8. 11:36:31
Míg a fentebb ismertetett tipológiák a két szélsõ helyzet közötti átme-

neteket írják le, én a továbbiakban csak a településrendszer legalsó szeg-
menseinek és az ott zajló társadalmi folyamatoknak a bemutatására
vállalkozom, ahol a legnagyobb valószínûséggel koncentrálódnak az ala-
csony foglalkoztatottsággal, szegénységgel, kirekesztettséggel jellemez-
hetõ társadalmi csoportok.
Ahhoz, hogy a kirekesztett népesség térbeni elhelyezkedését le tudjuk
írni, legalább településsoros adatokkal kell rendelkeznünk, hiszen a még-
oly hátrányos helyzetû statisztikai térség sem homogén, azon belül is ki-
mutathatóak a települések között jelentõs különbségek. A kistérségi szin-
tû elemzés elfedi azt a nagyon fontos egyenlõtlenségi tényezõt, hogy a
társadalmi problémák nem igazodnak a statisztikai lehatárolásokhoz, sõt
a központok forráskoncentrációja miatt a leghátrányosabb helyzetû tele-
pülések számos esetben éppen a megyék/kistérségek perifériáján, határán
koncentrálódnak.
A korábbi elemzések alapján azt mondhatjuk, hogy azokon a települé-
seken, településrészeken koncentrálódik a népesség többszörös kirekesz-
tettséggel sújtott legszegényebb része, ahol az országosan jellemzõ de-
mográfiai tendenciák ellentéte figyelhetõ meg, ahol nagyon alacsony a
foglalkoztatottság, és az országos átlaghoz képest erõteljesebb a cigány
népesség koncentrációja (Virág, 2006). A demográfiai és foglalkoztatási
adatok évenként és a népszámlálás adatai szerint is rendelkezésünkre áll-
nak. A 2001-es magyarországi népszámlálás romákra vonatkozó adatai
alapján, amennyiben azokat tekintjük cigánynak, akik a nemzetiségre vo-
natkozó kérdésre cigány, roma, romani vagy beás választ adtak,
2001-ben 219 ezer cigány élt Magyarországon. Ez a szám körülbelül
megegyezik azzal, amit egy 2000-ben végzett kutatásban az önmagukat
romának minõsítõk számára becsültek. A népszámlálás alkalmából ma-
gát cigánynak valló népesség összetétele igen hasonlatos a kutatás során
cigány öndefinícióval élõ népességével, ez minden lényeges szempont
szerint jóval szegényebb, kirekesztettebb csoportnak tekinthetõ a külön-
féle szakértõk, illetve kérdezõbiztosok által romának tekintett népesség-
nél (Ladányi–Szelényi, 2004).
A továbbiakban elemzésem két részbõl tevõdik össze: az elsõben a
népszámlálás demográfiai, foglalkoztatottsági és etnikai adatai alapján a
33

2010. mÆjus 8. 11:36:31
34
1. térkép. A települések alsó decilise 2001-ben (Szerkesztette: Tóth Krisztina, MTA RKK ATI)

2010. mÆjus 8. 11:36:33
településrendszernek azt az alsó decilisét vizsgálom, ahol a fiatalok ma-

gas aránya alacsony foglalkoztatottsággal, illetve a cigány népesség ma-
gas arányával párosul (1. térkép). Az elemzés célja nem a kirekesztett né-
pességgel jellemezhetõ települések felsorolása vagy meghatározása,
hiszen annak eldöntése, hogy mi számít hátrányosnak, hol húzzuk meg a
határokat, mindig egy szubjektív döntés eredménye. Hasonlóképpen nem
célom a hátrányos helyzetû települések újabb tipológiájának kialakítása
sem. Arra törekszem, hogy bemutassam a települési lejtõ legalján elhe-
lyezkedõ, azaz ebben az esetben a felsorolt mutatók alapján a települések
legalsó decilisébe esõ települések és az országosan tapasztalható demog-
ráfiai tendenciák, társadalmi jellemzõk közötti eltéréseket, az ebbe a cso-
portba tartozó települések összetételében a településkategóriák és regio-
nális eloszlás szerinti különbségeket. Az elemzés célja nem más, mint a
településszerkezet legalsó szegmensének vizsgálata. Ugyanakkor lát-
nunk kell a módszer hiányosságát is: nem alkalmas sem a nagyobb váro-
sok szegénynegyedeinek, slumjainak, sem az esetlegesen hasonló hely-
zetben levõ, jellemzõen külterületi lakott helyek, tanyás vidékek
elemzésére sem.
Az elemzés második részében az évenként rendelkezésre álló önkor-
mányzati adatok alapján a fiatalkorúak (0–14 évesek) száma, illetve a
szociális segélyezettek és a regisztrált munkanélküliek számából képzett
„negatív” foglalkoztatottsági mutató alapján a magyarországi települé-
sek legalsó decilisébe került települések összetételének, regionális elosz-
lásának idõbeli (1993, 2001, 2007) változását vizsgálom. Arra keresem a
választ, hogy az elmúlt másfél évtizedben hogyan alakult, változott a te-
lepülési lejtõ legaljára került települések összetétele nagyság és regioná-
lis elhelyezkedés szerint, az ott élõk társadalmi összetétele mennyiben tér
el az országos átlagtól.
A kirekesztettség terei és formái
Az ország térszerkezetében bekövetkezett változások nyomon követhe-

tõek az egyes települések, településcsoportok demográfiai helyzetének
változásában is. A rendszerváltást követõ évek egyik legváratlanabb kö-
35

2010. mÆjus 8. 11:36:33
vetkezménye az a demográfiai fordulat volt, amely abban összegezhetõ,

hogy az ország 20. századi történetében elõször fordult elõ, hogy csök-
kent a magyar városok népessége, ezzel szemben a községekbe való be-
vándorlás jelentõsen meghaladta a községekbõl való elvándorlást. Ennek
a jelenségnek kisebb része a szuburbanizációnak, a városból kimenekülõ
közép- és felsõ középosztály migrációjának tulajdonítható. Nagyobb ré-
sze azonban a városi munkahelyét elvesztõ, többnyire falusi származású,
alacsonyan képzett, magas arányban roma népességnek az agglomeráci-
ós térségen kívüli falvakba való menekülésével magyarázható (Ladá-
nyi–Szelényi, 1997b). Az elmúlt évtizedben stagnált az agglomerációs
térségeken kívül esõ községek lakónépessége, ami két, egymással ellen-
tétes, igen markáns tendencia – a cigányok által egyáltalán nem vagy
csak nagyon alacsony arányban lakott, továbbra is fogyó népességû, el-
öregedõ falvak és a fiatal, sokgyerekes, magas arányban cigány népesség
által benépesült, növekvõ lakosságszámú, gettósodó falvak – eredõjeként
alakult ki (Ladányi–Virág, 2009).
Ha a népszámlálás adatai alapján az önmagukat cigánynak vallók és a
14 évesnél fiatalabb népesség legmagasabb arányával és a legalacso-
nyabb foglalkoztatottsági mutatókkal rendelkezõ települések alsó decili-
sének lakónépesség-változását vizsgáljuk, azt látjuk, hogy e települések
népessége 1970 és 1990 között folyamatosan csökkent (1. táblázat). A la-
kónépesség fogyatkozása legnagyobb mértékben a legkisebb települése-
ket érintette. Mindez összecseng a hetvenes években, az aprófalvas terü-
leteken lejátszódó migrációs tendenciákkal. (Lásd errõl bõvebben a 2.
fejezetben.) Ugyanakkor 1990 után, az országos trenddel ellentétesen e
településkör minden kategóriájában növekedni kezdett a lakónépesség.
Az, hogy ezeken a településeken megfordult az évtizedek óta jellemzõ
demográfiai trend, a lakónépesség növekszik, és már minden negyedik
lakos kiskorú (lásd 3. táblázat), három fõ tényezõvel, a születések magas
számával, a máshonnan kiszorult szegények beköltözésével és azzal
magyarázható, hogy az ilyen településekrõl ma már a fiatalabb, ambició-
zusabb családok sem tudnak elköltözni.
Míg a szocializmus idõszakában a települések hierarchikus rendbe so-
rolása és az infrastrukturális beruházások, fejlesztések ezen osztályozás
szerinti elosztása a legalacsonyabb lakónépességû településeket hozta a
36

2010. mÆjus 8. 11:36:33
1. táblázat. A lakónépesség változása a települések legalsó decilisében

településnagyság szerint 1970 és 2001 között, %
Lakónépesség,
Lakónépesség
száma (2001)
megoszlása,
Települések
1980/1970
1990/1980
2001/1990
Településnagyság,
% (2001)
fõ (2001)
fõ
–199 36 –27,9 –20,2 –4,3 5 175 1,6

200–499 89 –18,7 –18,9 2,4 29 373 8,8
500–999 73 –10,4 –13,4 2,2 52 124 15,6
1000–1999 69 –5,6 –8,4 4,4 99 525 29,9
2000–4999 38 –3,2 –6,0 3,9 106 997 32,1
5000– 5 –4,1 –6,1 4,1 40 055 12,0
Alsó decilis összesen 310 –7,6 –9,5 3,5 333 249 100,0
Ország összesen 3135 4,0 –3,1 –1,7 10 198 315 –
Forrás: Népszámlálás 2001 adatai alapján
legrosszabb helyzetbe, addig az ezredfordulóra a települési lejtõ legalján

elhelyezkedõ települések között már nemcsak aprófalvakat, hanem na-
gyobb, ezer fõ feletti településeket, kisebb városokat is találunk.
A települési lejtõ legalján elhelyezkedõ települések regionális elosz-
lása tükrözi a fentebb már tárgyalt, a rendszerváltás után felerõsödõ
regionális egyenlõtlenségeket: a települések döntõ többsége három, az
Észak-magyarországi, az Észak-alföldi és a Dél-dunántúli régióban
helyezkedik el. E három régión kívüli területekrõl csak négy település
esik bele a települések alsó decilisébe. A három régión belül is jelentõs
különbségeket találhatunk a települések és a lakónépesség érintettsége
tekintetében (2. táblázat). Míg a legtöbb település (121) az Észak-ma-
gyarországi régióban érintett, addig itt „csak” az alsó decilisbe esõ tele-
pülések lakónépességének harmada él, ugyanakkor az észak-alföldi tele-
püléseken, amelyek az alsó decilisbe esõ települések harmadát jelentik
(95), él az érintett népesség fele. A Dél-dunántúli régióban az érintett te-
lepülések száma (90) közel azonos az Észak-alföldi régióba esõ települé-
37

2010. mÆjus 8. 11:36:33
2. táblázat. A lakónépesség megoszlása a települések legalsó decilisében régiók és

településnagyság szerint, 2001
Észak-
Dél-Dunántúl Észak-Alföld
Magyarország
Településnagyság,
lakónépesség,
lakónépesség,
lakónépesség,
fõ
települések
települések
települések
száma
száma
száma
fõ
fõ
fõ
–199 22 3 152 8 1 262 5 629
200–499 51 16 589 29 9 691 8 2 828
500–999 13 9 120 34 23 953 25 18 174
1000–1999 4 4 629 35 48 695 30 46 201
2000–4999 – – 15 42 177 22 62 363
5000– – – – – 5 40 055
Alsó decilis összesen 90 33 490 121 125 778 95 170 250
Megoszlás az alsó
29,0 10,0 39,0 37,7 30,6 51,1
decilisben, %
Forrás: Népszámlálás 2001 alapján

Megjegyzés: Az alsó decilis települései közé a Közép-dunántúli régióból kettõ
(lakónépesség 2589), a Nyugat-dunántúli régióból egy (lakónépesség 265) és a
Dél-alföldi régióból is egy (lakónépesség 877) település került be, így ezeket nem
szerepeltettem a regionális megoszlás szerinti táblázatban.
sekével, ugyanakkor a lakónépesség arányát tekintve jelentõs mértékben

elmarad a másik kettõtõl. Ebben a régióban csak az alsó decilisbe esõ
települések lakónépességének egytizede él. Tehát a három régión belül
a vizsgált jelenség különösen érint kettõt: az Észak-magyarországi a tele-
pülések számában, míg az Észak-alföldi a lakónépesség érintettségében
tûnik ki.
Ennek magyarázatát az eltérõ településszerkezetben találjuk. Míg a
Dél-dunántúli régióban az alsó decilisbe esõ települések között szinte
csak és kizárólag aprófalvakat, kistelepüléseket találunk, addig a másik
38

2010. mÆjus 8. 11:36:33
két régióban az alsó decilisbe nagyobb települések is bekerültek. Az

Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régióban az alsó decilisbe esõ
településeken élõ népesség több mint háromnegyede ezer fõ feletti tele-
püléseken él, azaz a lakónépesség arányát tekintve az alsó decilisben e
két régióban már egyáltalán nem beszélhetünk csak és kizárólag
aprófalvas érintettségrõl.
Ha a települési lejtõ legalján elhelyezkedõ települések, azaz az alsó
decilis társadalmi jellemzõit vizsgáljuk (3. táblázat), akkor megállapítha-
tó, hogy a 14 éven aluliak aránya jelentõsen, 8,2 százalékponttal maga-
sabb, mint az országos átlag, az önmagukat cigánynak vallók aránya az
országos átlag nyolcszorosa, a foglalkoztatottság pedig majdnem csak
fele az országos átlagnak. Ha mindezeket a társadalmi jellemzõket regio-
nális eloszlásban is megnézzük, azt látjuk, hogy míg a fiatalok és az idõ-
sek arányában, a foglalkoztatottsági és iskolázottsági mutatókban nincse-
nek lényeges eltérések a regionális átlagok és az alsó decilisbe esõ összes
település átlaga között, addig a népszámláláskor önmagukat cigánynak
vallók arányában jelentõs regionális eltéréseket tapasztalhatunk. Az
Észak-magyarországi régióban a legmagasabb, 22,6% az önmagukat a
népszámlálásban cigánynak vallók aránya az alsó decilisbe esõ telepü-
lések körében, amely arány jelentõs mértékben, 6,2 százalékponttal
magasabb, mint az alsó decilisbe esõ összes település átlaga, az országos
átlagnak pedig 11-szerese. Ezzel szemben, az Észak-alföldi régióban a
népszámlálásban önmagukat cigánynak vallók aránya lényegesen ala-
csonyabb, 11,5%, 4,9 százalékponttal alacsonyabb, mint az alsó decilisbe
esõ összes település átlaga, ehhez a Dél-dunántúli régióban található
települések átlaga közelít leginkább.
Az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régióban a népszámlálás-
ban önmagukat cigánynak vallók aránya közötti 11,1 százalékpontos
különbség nem magyarázható csak és kizárólag az eltérõ etnikai konst-
rukcióval. A különbözõ etnikai arányok magyarázatát egyrészt abban ke-
reshetjük, hogy az észak-magyarországi és a dél-dunántúli települések
alapvetõen olyan aprófalvas területek, ahonnan a hetvenes évektõl a
legnagyobb arányú volt a szelektív migráció, így ezeken a területeken
szükségszerûen koncentrálódott az alacsony státusú, többségében cigány
népesség. De a két aprófalvas terület között is jelentõs különbségek vol-
39

2010. mÆjus 8. 11:36:34
3. táblázat. A települések legalsó decilisének néhány társadalmi jellemzõje

régiók szerint, 2001, %
végzettségûek aránya
végzettségûek aránya
Foglalkoztatottak
Általános iskolai
60 éven felüliek aránya
Foglalkoztatott nélküli
0–14 évesek aránya
Felsõfokú
háztartások aránya
Települések száma
Cigányok aránya
Régió
aránya
a megfelelõ korúak
körében
Dél-Dunántúl 090 24,7 16,5 17,7 62,3 31,2 74,5 02,0

Észak-Magyarország 021 25,3 18,6 22,6 61,4 36,0 75,9 03,7
Észak-Alföld 095 24,3 17,8 11,5 60,6 34,6 76,0 03,6
Alsó decilis összesen 306 24,8 18,0 16,4 61,0 34,9 75,9 03,5
Országos átlag 16,6 20,4 02,0 40,8 61,1 88,8 12,6
Forrás: Népszámlálás 2001 alapján
tak a cigány népesség arányában. Kemény István kutatásai szerint az

Észak-magyarországi régióban a hazánkban élõ cigány népesség közel
harmada él (Kemény, 1976). Ezeken a területeken már a hetvenes évek
végén, a települések lakónépesség szerinti hierarchikus rendbe sorolását
követõ szelektív migráció eredményeképpen a települések társadalma
nemcsak etnikailag homogenizálódott, hanem osztálypozíciók mentén is
meghatározódott. Itt szinte csak és kizárólag alacsony társadalmi státusú,
többségében cigány családok élnek, akik a rendszerváltás után, a munka-
helyek eltûnésével, a foglalkoztatottság nagyon alacsony szintû stabilizá-
lódásával végletesen kirekesztettek lettek. A települések azon csoportját,
ahol a munkaerõpiacról való tartós távollét etnikai kirekesztettséggel
párosul, és a tartós szegénység hatására már a gyermekvállalási szokások
is megváltoztak, neveztük gettósodó térségnek (Virág, 2006), amely
jelenség leginkább az USA nagyvárosi fekete gettóiban a nyolcvanas
években lejátszódó társadalmi folyamatokat, illetve az ennek hatására
kialakuló térbeli formációt tükrözi (Wilson, 1997; Wacquant, 2008).
40

2010. mÆjus 8. 11:36:34
Azt, hogy a tartós kirekesztettség és a mélyszegénység minden etnikai

csoport esetében a gyermekvállalási szokások megváltozásával jár
együtt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a heterogénebb etnikai
összetételû, de azonosan alacsony társadalmi státusú, azaz alacsony fog-
lalkoztatottsággal és iskolázottsági mutatókkal jellemezhetõ észak-alföl-
di településeken ugyanakkora a fiatalkorúak aránya, mint a cigány népes-
ség által erõsen felülreprezentált észak-magyarországi falvakban.
Vagyis, míg az Észak-magyarországi régióban az alsó decilisbe esõ tele-
pülésekre jellemzõbbek az etnikailag homogén vagy homogenizálódó te-
lepülések, elsõsorban kétezer fõ alatti „cigányfalvak”, addig az Észak-al-
földi régióból az alsó decilisbe esõ települések között nemcsak nagyobb
településeket, hanem etnikailag heterogénebb településeket találunk. Mi-
vel a demográfiai, foglalkozási és iskolázottsági mutatók nem térnek el
jelentõs mértékben a két régióban, így azt kell mondanunk, hogy az
Észak-alföldi régióban az egymással összefüggõ területet alkotó telepü-
lésekre a nem etnikus vagy etnicizált szegénység jelenléte is jellemzõ.
Ezeken a túlnyomórészt mezõgazdasági területeken hasonlóan alacsony
foglalkoztatottságú és iskolázottságú cigány és nem cigány családok él-
nek egymás mellett vagy a településen belül egymástól elkülönülve. Ezt
támasztják alá Kovács számításai, miszerint a „szegénységbe süllyedõ”
települések 43%-ában egyáltalán nem vagy elenyészõ arányban élnek ci-
gányok (Kovács, 2009). Továbbá azok a kutatások, amelyek arra hívják
fel a figyelmet, hogy a tartós szegénység és az etnikai hovatartozás közé
nem tehetünk egyenlõségjelet. Mert bár a szegény népességen belül
jelentõsen emelkedik, és ahogy az egyre szegényebb rétegek felé hala-
dunk, úgy nõ a cigányok aránya, de a szegénység „kemény magja” még-
sem etnikai meghatározottságú, közös cigány és nem cigány társadalmi
és egyéni sorsokról van szó (Ladányi–Szelényi, 2002; Spéder, 2002;
Bass és mtsai, 2007).
Ezek azok a területek, ahol a 19. század végén, a 20. század elején fo-
kozatosan kialakult a falusi és mezõvárosi szegénység szubkultúrája,
ahol az agrárproletárok világa, településen belüli társadalmi helyzete,
szegénysége és kiszolgáltatottsága nagyon hasonlatos volt a falusi cigá-
nyokéhoz (Kemény, 1976; Kardos, 1997). Könnyen elképzelhetõ, hogy a
falusi társadalom alsó szegmenseibe betagozódó cigány családok a falu
41

2010. mÆjus 8. 11:36:34
számára elõbb-utóbb megszûntek cigánynak lenni, a közös nyomorúság,

a közös sors nem tette szükségessé az etnikai megkülönböztetést. Adata-
ink alapján nem lehet a cigány és nem cigány családok települési arányá-
ból vagy településen belüli elhelyezkedésébõl következtetéseket levonni.
Ugyanúgy részleges információink vannak arról, hogy ezeken az egysé-
gesen alacsony társadalmi státusú, jellemzõen mezõgazdasági települé-
seken az elsõdleges munkaerõpiacról hasonlóképpen kiszorult cigány és
nem cigány családok egymással együttmûködve, a tudást, tapasztalatot
egymással megosztva próbálnak boldogulni, vagy egymás versenytársai
az informális munkaerõpiacon. Hogy a két csoport közötti folyamatos
együttmûködés vagy versengés mennyiben befolyásolja az etnikai hatá-
rok erõsségét, a két csoport egymásról alkotott képét, a vegyes házassá-
gok létét. Mindezen kérdések megválaszolása további elemzéseket,
kutatásokat igényel.
Ugyanakkor fontos megkülönböztetnünk a cigány népesség jelentõs
koncentrációját mutató, jellemzõen észak-magyarországi és dél-dunán-
túli gettósodó térségként azonosított területeket, illetve az Észak-alföldi
régióban elhelyezkedõ, hasonlóan alacsony foglalkoztatottsággal és
magas gyerekszámmal jellemezhetõ, de többségében nem cigány vagy
heterogén etnikai összetételû térségeket, településeket. Mivel a gettóso-
dó térség fogalma feltételezi az etnikai koncentrációt, ezért ezekre a tele-
pülésekre a marginalizálódó térség kifejezést használom; fenntartva,
hogy a fogalom pontos kidolgozása még további kutatásokat igényel.
Változások a településhálózat perifériáján
A következõkben áttekintjük, hogy az elmúlt húsz évben hogyan alakult,

változott a települési lejtõ legaljára került települések összetétele telepü-
lésnagyság és regionális elhelyezkedés szerint, az ott élõk társadalmi
összetétele mennyiben tér el az országos átlagtól. Mivel az etnicitásra vo-
natkozóan évenkénti adatok nem állnak rendelkezésre, így csak azon te-
lepülések körét tudjuk vizsgálni, ahol a nagyon magas gyerekszám na-
gyon alacsony foglalkoztatottsággal párosul. Tapasztalataink szerint az
évenként elérhetõ adatok közül e két társadalmi jellemzõ együtt valószí-
42

2010. mÆjus 8. 11:36:34
4. táblázat. A legalsó decilisbe esõ települések demográfiai jellemzõi

1993-ban, 2001-ben és 2007-ben
Az állandó népességen belül
Az állandó lakosok száma a 60 éven

a 0–14 évesek
felüliek aránya,
aránya, %
Év %
országosan
országosan
az alsó tizedben, országosan,
tizedben
tizedben
az alsó
az alsó
fõ (%) fõ (%)
1993 437 122 (100) 10 275 793 (100) 22,7 18,3 17,8 19,2
2001 333 422 (–23,7) 10 194 673 (–0,8) 24,0 16,8 17,0 20,7
2007 315 042 (–5,5) 10 041 307 (–1,5) 23,7 14,9 16,0 21,3
Forrás: T-Star adatbázis alapján
nûsíti legjobban a kirekesztettséget. Ezért azokat a településeket vizsgál-

tuk, amelyek a fiatalkorúak (0–14 évesek) száma, illetve a szociális segé-
lyezettek és a regisztrált munkanélküliek számából képzett „negatív”
foglalkoztatottsági mutató alapján az összes magyarországi település leg-
alsó decilisébe kerültek.
A legalsó decilisbe tartozó településeken már 1993-ban is jelentõsen
magasabb volt a fiatalkorúak aránya, mint az országos átlag, és ez
2001-re tovább növekedett, majd némiképpen mérséklõdött. Ezzel pár-
huzamosan a fiatalkorúak aránya a teljes népességen belül folyamatosan
és jelentõs mértékben, 3,4 százalékponttal csökkent 1993 és 2007 között
(4. táblázat).
Bár 2001 és 2007 között a leghátrányosabb helyzetû településeken né-
mileg csökkent a fiatalkorúak aránya, de a legalsó decilisbe esõ települé-
sek és az országosan tapasztalható demográfiai folyamatok ellentétes irá-
nyáról, a „demográfiai olló” mind szélesebbre nyílásáról árulkodnak a
két településcsoport aránya közötti növekvõ különbségek. Míg 1993-ban
a települések legalsó decilisében és az országos adatok között csak 4,4%
43

2010. mÆjus 8. 11:36:34
volt a különbség a fiatalkorúak arányában, addig ez 2001-re 7,2%-ra,

2007-re pedig 8,8%-ra emelkedett. Hasonló különbségeket fedezünk fel
az idõsek arányában is: 1993-ban csak 1,4% volt a különbség a két tele-
püléscsoport átlagában, ami 2001-re 3,7%-ra, 2007-re pedig 5,3%-ra nö-
vekedett. Tehát azt mondhatjuk, hogy a települési lejtõ legalján elhelyez-
kedõ települések az országos trendektõl eltérõ demográfiai összetételét
egyrészt az okozza, hogy ezeken a településeken a korábbi évtizedekben
is magas volt a születések száma, amit az „induló”, 1993-as magas arány
jelez. Másrészt a demográfiai olló mind szélesebbre nyílását egyszerre
okozza a fiatalkorúak arányának rohamos csökkenése a teljes népességen
belül, és a leghátrányosabb helyzetû településeken a fiatalkorúak
arányának 1993 és 2001 közötti némi növekedése, illetve ezen a magas
arányszámon stagnáló mutatója.
A táblázatból látható, hogy a legalsó decilisbe esõ települések lakóné-
pessége jelentõs mértékben csökkent: 1993 és 2001 között igen erõteljes
mértékben, közel negyedével, majd 2001 után némileg lassúbb ütemben.
Azt a nyilvánvaló ellentmondást, hogy a leghátrányosabb helyzetû te-
lepülések csoportjában csökken a lakónépesség, ugyanakkor nagyon ma-
gas a fiatalok aránya, csak azzal magyarázhatjuk, hogy a települési lejtõ
legaljára, az alsó decilisbe került települések összetétele folyamatosan
változik. Elõször nézzük meg, hogyan változott a különbözõ idõszakok-
ban a legalsó decilisbe esõ településeken a lakónépesség száma és aránya
településnagyság szerint (5. táblázat)!
A táblázat adataira tekintve elsõ pillantásra nyilvánvaló, hogy az alsó
decilis lakónépességének csökkenését a nagyobb, ötezer fõ feletti telepü-
lések számának fogyása okozza, ugyanis ebben a kategóriában a lakóné-
pesség közel 90 000 fõvel csökkent 1993 és 2007 között. 1993-ban még
az alsó decilisbe esõ települések közül 12-ben, az ebben a településcso-
portban élõk majd harmada ötezer fõ feletti községben lakott. Ezzel
szemben 2001-ben már csak 5, 2007-ben pedig 4 ötezer fõ feletti lakosú
települést találunk, ekkor az alsó decilisbe esõ településeken élõknek már
csak a tizede lakik ilyen nagy lélekszámú településen.
Az ötezer fõ feletti településkategóriába esõ leghátrányosabb helyzetû
települések fele-fele arányban kerültek ki az Észak-magyarországi régió-
ból, szûkebben az egykori Borsodi iparvidékrõl és annak perifériájáról,
44

2010. mÆjus 8. 11:36:34
5. táblázat. A legalsó decilisbe esõ települések népességének változása

településnagyság szerint 1993-ban, 2001-ben és 2007-ben
1993 2001 2007
és aránya (%)
és aránya (%)
és aránya (%)
Település-
lakónépesség
lakónépesség
lakónépesség
települések
települések
települések
nagyság, fõ
száma (fõ)
száma (fõ)
száma (fõ)
száma
száma
száma
–199 046 7 345 (1,8) 045 6 855 (2,1) 042 5 538 (1,8)
200–499 078 27 641 (6,6) 094 32 571 (10,1) 090 29 432 (9,7)
500–999 069 52 932 (12,7) 071 52 281 (16,2) 080 58 341 (19,2)
1000–4999 105 206 446 (49,6) 095 188 415 (58,4) 094 177 856 (58,7)
5000– 012 122 102 (29,3) 005 42 504 (13,2) 004 31 971 (10,5)
Összesen 310 416 466 (100) 310 322 626 (100) 310 303 138 (100)
illetve az Észak-alföldi régióból. A 12 ötezer fõ feletti nagyközségbõl,

kisvárosból 6 olyan van, amelyik csak 1993-ban esett bele a legalsó tized-
be, és a következõ években már nem: a kilencvenes évek elejére össze-
omló, a borsodi nehézipar egyik központja, Ózd, ennek az ipari terület-
nek a perifériáján elhelyezkedõ kisvárosok: Encs és Mezõcsát, illetve
három alföldi kisváros: Kaba, Balkány és Jászkisér. Az Észak-magyaror-
szági régióból csak Putnok az a kisváros, amely kétszer, 1993-ban és
2007-ben is belekerült az alsó decilisbe, ezzel szemben, elsõsorban a te-
lepülésszerkezeti sajátosságoknak köszönhetõen az Észak-alföldi régió-
ból Hajdúsámson és Nagyecsed kétszer, két kisváros pedig 1993 óta
folyamatosan a legalsó decilisbe tartozik: a Nyíregyháza és Debrecen
között található Hajdúhadház és a Hortobágy közepén levõ Kunmadaras.
A következõ településkategóriában, az 1000 és 4999 fõ közötti lakó-
népességû települések számában jelentõs mértékû csökkenés következett
be; míg 1993-ban 105 ilyen települést találunk, addig 2007-ben csak
94-et, de a decilisbe tartozó településeken élõknek több mint a fele itt él.
45

2010. mÆjus 8. 11:36:34
6. táblázat. A legalsó decilisbe esõ települések népességének változása régiók

szerint 1993-ban, 2001-ben és 2007-ben
1993 2001 2007
lakónépesség
lakónépesség
lakónépesség
Régió
települések
települések
települések
aránya, %
aránya, %
aránya, %
száma
száma
száma
Közép-Dunántúl 009 01,3 002 0,3 003 00,2
Nyugat-Dunántúl 008 00,6 001 0 (N = 92) 006 00,2
Dél-Dunántúl 081 06,4 89 9,5 089 11,8
Észak-Magyarország 122 46,1 131 44,7 124 43,6
Észak-Alföld 087 44,4 085 45,1 087 43,9
Dél-Alföld 003 1,2 002 0,4 001 00,3
Hasonló módon némi csökkenés következett be a települések számában a

legalacsonyabb lakosságszámú településkategóriában, a 200 fõ alatti te-
lepülések esetében. Mindezeket ellensúlyozza a 200 és 999 fõ közötti la-
kónépességû települések növekvõ száma az alsó decilisben, azt
mondhatjuk, hogy ez a „legveszélyeztetettebb” településkategória.
Ha a leghátrányosabb helyzetû települések regionális elhelyezkedésé-
nek változását regionális megoszlásban nézzük (6. táblázat), két nagyon
fontos tendencia figyelhetõ meg: a Közép-dunántúli, a Nyugat-dunántúli
és a Dél-alföldi régióban csökkent az alsó decilisbe tartozó települések szá-
ma, azaz a leghátrányosabb helyzetû települések területi koncentrációja
erõsödött, szinte csak három, a Dél-dunántúli, az Észak-alföldi és az
Észak-magyarországi régióra koncentrálódik. Ezen belül 1993 és 2007 kö-
zött a Dél-dunántúli régióban, elsõsorban Somogy megyében, folyamato-
san és jelentõs mértékben növekedett a települések száma és a lakónépes-
ség aránya az alsó decilisben. Míg 1993-ban az alsó decilisbe esõ
településeken élõknek csak 6,4%-a élt ebben a régióban, ez az arány
2007-re majdnem megduplázódott. Tehát ez a régió, ezen belül is elsõsor-
ban Somogy megye települései „csúsznak lefele” a települési lejtõn.
46

2010. mÆjus 8. 11:36:34
7. táblázat. A legalsó decilisbe esõ települések megoszlása településnagyság és

régiók szerint 1993-ban, 2001-ben és 2007-ben: települések száma és aránya (%)
Településnagyság, fõ
Régió
–199 200–499 500–999 1000–4999 5000– Összesen
1993 32 (39,5) 38 (47,0) 07 0(8,6) 04 0(4,9) – 081 (100)

Dunántúl
Dél-
2001 28 (31,5) 48 (53,9) 10 (11,2) 03 0(3,4) – 089 (100)

2007 21 (23,6) 47 (52,8) 14 (15,7) 07 0(7,9) – 089 (100)
1993 – 06 0(6,9) 23 (26,4) 50 (57,5) 8 (9,2) 087 (100)
Észak-
Alföld
2001 05 0(5,9) 09 (10,6) 25 (29,4) 42 (49,4) 4 (4,7) 085 (100)

2007 05 0(5,7) 10 (11,5) 27 (31,0) 42 (48,4) 3 (3,4) 087 (100)
1993 09 0(7,4) 26 (21,3) 36 (29,5) 47 (38,5) 4 (3,3) 122 (100)
Magyar-
Észak-
ország
2001 10 0(7,6) 35 (26,7) 35 (26,7) 50 (38,2) 1 (0,8) 131 (100)

2007 08 0(6,5) 32 (25,8) 38 (30,6) 45 (36,3) 1 (0,8) 124 (100)
Ha az alsó decilisbe esõ települések megoszlását településnagyság és

régiók szerint együtt vizsgáljuk, látható, hogy a Dél-dunántúli régióban
nemcsak a települések számának növekedése okozta a lakónépesség
decilisen belüli arányának növekedését, hanem az is, hogy az alsó
decilisbe került települések egyre magasabb népességszámú településka-
tegóriákba esnek. Az alapvetõen aprófalvas településszerkezetû Dél-Du-
nántúlon az alsó decilisbe esõ törpefalvak száma csökken, ezzel szemben
minden más településkategóriában növekszik a települések száma. Míg
1993-ban a Dél-Dunántúlon az alsó decilisbe került településeken belül
az ötszáz fõ alattiak domináltak, az összes település mintegy 85%-át
adták, addig 2007-re ez az arány eltolódott: az alsó decilisbe esõ települé-
sek negyede ötszáz fõ feletti település.
Hasonló eltolódásokat figyelhetünk meg a másik két régióban is: még
az alapvetõen nem aprófalvas településszerkezetû Észak-alföldi régióban
is „középre”, az 500–999 fõs településkategória felé húznak az alsó deci-
lisbe esõ települések (7. táblázat).
47

2010. mÆjus 8. 11:36:34
48
A települések alsó decilisébe esik
csak 1993-ban (128)
csak 2001-ben (128)
mindkét évben (182)
2. térkép. A fiatalkorúak legmagasabb és a foglalkoztatottak legalacsonyabb aránya szerint képzett decilisekbe esõ
települések 1993-ban és 2001-ben (Szerkesztette: Tóth Krisztina, MTA RKK ATI)

2010. mÆjus 8. 11:36:35
A települések alsó decilisébe esik

csak 2001-ben (75)
csak 2007-ben (75)
mindkét évben (235)
3. térkép. A fiatalkorúak legmagasabb és a foglalkoztatottak legalacsonyabb aránya szerint képzett decilisekbe esõ
49
települések 2001-ben és 2007-ben (Szerkesztette: Tóth Krisztina, MTA RKK ATI)

2010. mÆjus 8. 11:36:37
Mindezekbõl jól látszik, hogy a leghátrányosabb helyzetû települések,

amelyek a fiatalkorúak aránya és a negatív foglalkoztatottsági mutató
alapján a településrendszer legalsó decilisébe kerülnek, a területi folya-
matok függvényében egy folyamatosan változó rendszert alkotnak. 1993
és 2001 között a legalsó decilisbe került 310 település közül 128, a tele-
pülések mintegy 40%-a kicserélõdött. Ugyanakkor 2001 és 2007 között
már csak a települések negyede, 75 település változott az alsó decilisben,
ami a leghátrányosabb helyzetben levõ települések státusának megmere-
vedését, a hátrányok konzerválódását mutatja (2–3. térkép).
A térképeken látható, hogy a leghátrányosabb helyzetû települések
már 1993-ban is a hagyományosan „elmaradottként” meghatározott vidé-
keken (Ormánság, Zselic, Somogy, Cserhát vidéke, Cserehát, Zemplén,
Bodrogköz, Bereg, Szatmár, Nyírség, Hajdúság és az Alföld városhiá-
nyos közepe) koncentrálódtak (Beluszky, 1976). Ugyanakkor 1993-ban
még elszórtan találhatunk az alsó decilisbe esõ településeket a Nyugat-
dunántúli és a Közép-dunántúli régióban is, amely települések 2001-re
eltûnnek a 2. térképrõl, az ezredfordulóra pedig kialakulnak azok a góc-
pontok, amelyek köré a leghátrányosabb helyzetû térségek szervezõd-
nek: Dél-Dunántúlon az Ormánság és Belsõ-Somogy egy része. Észak-
Magyarországon az egykor nehézipari fellegvárat, Miskolcot szinte
körülölelik az alsó decilisbe esõ települések, amelyek elhúzódnak egé-
szen a Cserehátig és a Bodrogközig. Az Észak-alföldi régióban egyrészt
az ország északkeleti csücskében, a Beregben, majd délnek haladva a
Nyírségben találhatunk hasonlóan sûrûsödõ, a településrendszer alsó
szegmenseiben elhelyezkedõ településeket. Hátrányos helyzetüket meg-
õrizték az Alföld középsõ vidékén, a városoktól, közlekedési és kereske-
delmi központoktól távoli elmaradott mezõvárosi térségek a Közép-Ti-
szavidéken (Beluszky, 1981).
2001 és 2007 között két nagyon fontos további változás történt: az
egyik a tényleges vonzáskörzeti központ, nagyváros nélküli somogyi te-
rületek további lecsúszása; részben ennek köszönhetõ, hogy a nagyobb
települések is bekerültek a leghátrányosabbak közé a Dél-Dunántúlon. A
másik nagyon fontos folyamat, hogy a nagyvárosok térségébõl, Miskolc,
Pécs, illetve Nyíregyháza, Debrecen agglomerációjából, tágabb térségé-
bõl eltûntek a leghátrányosabb helyzetû települések, ami elsõsorban a na-
50

2010. mÆjus 8. 11:36:37
gyobb, megyei jogú városok gazdasági megerõsödésének és az ezeket a

városokat elérõ szuburbanizációs folyamatoknak köszönhetõ. A na-
gyobb kelet-magyarországi városok gazdasági megerõsödése annak is
tulajdonítható, hogy az ezredfordulót követõen ezeket a térségeket is el-
érte – ha nem is a kilencvenes évek közepére jellemzõ nagyságrendben –
a munkahelyteremtõ beruházásokat eredményezõ újraiparosodási folya-
mat (Barta–Czirfusz–Kukely, 2008).
Az eddigieket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a gettósodó vagy
marginalizálódó térségek kialakulását több tényezõ befolyásolta. Egy-
részt meg kell különböztetnünk a társadalomtörténeti okokra visszave-
zethetõ, a földrajzi elhelyezkedésbõl fakadó, a településpolitika által
meghatározott és a gazdaság térbeli átalakulásából következõ hátrányo-
kat. Egy-egy térséget ezek a hatások különbözõképpen érintettek, ennek
megfelelõen a hátrányok különbözõ kombinációit és fokozatait figyel-
hetjük meg.
Gettósodó vagy marginalizálódó térségeink többsége kimaradt a 20.
század modernizációs folyamataiból, ennek következtében e települése-
ken, térségekben egységesen alacsony társadalmi státusú népesség
koncentrálódott, ahol az agrártársadalom túlsúlyban levõ rétegét az ag-
rárproletariátus alkotta, többségük nem is állandó munkás, hanem idény-
munkás, napszámos, vándormunkás volt. Egy-egy település jövõjét je-
lentõs mértékben meghatározta, ha közigazgatási területéhez, a falun
kívül vagy azon belül jelentõs lélekszámú cigánytelep tartozott (lásd
bõvebben a 2. fejezetben).
A térképekre pillantva nyilvánvaló, hogy a hátrányos helyzetû terüle-
tek különbözõ határok mentén húzódnak. Geográfusok már a hetvenes
években felhívták a figyelmet arra, hogy az országon vagy megyén belüli
periferikus elhelyezkedés hogyan valószínûsíti a hátrányos helyzetet
(Beluszky, 1981). Egyes területek (Cserehát, Kelet-Magyarország) még
a trianoni határ meghúzásával vesztették el központjukat (Kassa, Nagy-
várad), és kerültek az ország peremére, másokat egy-egy megyehatár tart
peremhelyzetben (Közép-Tiszavidék, Berettyó-Körösvidék, Bodrog-
köz). Hasonlóképpen a földrajzi elhelyezkedés, az erõs központok, von-
záskörzetek hiánya miatt volt mindig is hátrányos helyzetû az Alföld
51

2010. mÆjus 8. 11:36:37
belsõ perifériája, vagy válnak egyre inkább azzá napjainkban a belsõ

somogyi területek.
A földrajzi elhelyezkedésbõl fakadó egyenlõtlen helyzeteket és a helyi
társadalmak meghatározottságait szélsõségesen felerõsítette a szocializ-
mus idõszakának gazdaság- és településfejlesztési politikája. Az erõlte-
tett iparfejlesztés, a tanyafelszámolási programok, a települések népes-
ségszámtól függõ, hierarchikus besorolása és az ehhez kötött fejlesztések
szélsõségesen felerõsítették a települési egyenlõtlenségeket. A spontán
és tervszerûen útjukra indított folyamatok együttese eredményezte aztán,
hogy a hetvenes évekre szélsõséges egyenlõtlenségek jöttek létre a lakos-
ság alapvetõ életesélyeit befolyásoló infrastrukturális ellátottságban,
valamint a megszerezhetõ elsõ, illetve második gazdaságbeli jövedelmek
nagyságában is.
A kilencvenes évek közepétõl meginduló munkahelyteremtõ gazdasá-
gi beruházások egyenlõtlensége egyes területeken felülírta, más területe-
ken rendkívüli mértékben fokozta a hetvenes években elindult negatív
folyamatokat. Míg az ország nyugati, aprófalvas területei (Õrség, Szom-
bathely környéke), amelyek a hetvenes években még az országhatár
periferizáló hatása és a lakosságszámhoz kötött településpolitika követ-
keztében rendkívül elõnytelen helyzetben voltak (Beluszky, 1976), a
rendszerváltást követõen fejlõdésnek indultak, részben agglomerációs
településekké, részben üdülõfalvakká alakultak, addig az újraiparosodás-
ból kimaradt területeken a településnagyság és a település státusa között
nagyon szoros összefüggés mutatkozik. Az észak-magyarországi és
dél-dunántúli kistelepülések többségében alacsony társadalmi státusú né-
pesség koncentrálódik, ezen belül a cigánynak mondott népesség sokszo-
rosan felülreprezentált. Azaz éppen e gazdasági folyamatok hatására
napjainkban egy-egy település helyzetét már nem elsõsorban lakónépes-
sége, hanem területi elhelyezkedése, elsõsorban a fejlõdõ, újraiparosodó
területektõl való távolsága, az ipari és mezõgazdasági válságzónák szom-
szédsága határozza meg.
Mindezeket a folyamatokat erõsíti az elmúlt évek „újrakörzetesítési”
kampánya (Ladányi–Szelényi, 2005). Bár a többcélú kistérségi társulá-
sok – ezen belül a feladatellátásra szervezõdõ települési társulások – elv-
ben önkéntesen, valójában azonban a szükségbõl szervezõdtek, hiszen a
52

2010. mÆjus 8. 11:36:37
kormányzat a minél nagyobb társulásokat kialakító településeket jutal-

mazta a normatív finanszírozás évrõl évre változó rendszerén keresztül.
A finanszírozhatatlannak minõsített, elaprózott önkormányzati és oktatá-
si rendszer átformálásának érdekében a kormány újabb, a hetvenes évek
körzetesítéséhez hasonlítható intézkedéseket vezetett be, amelyek az
alacsony lélekszámú, kedvezõtlen elhelyezkedésû településeket ismét
elõnytelen pozícióba szorították.
Az elmondottak alapján a települési hátrányok igen változatos mintá-
zatai jöhetnek létre. A minden településre jellemzõ alacsony foglalkozta-
tottság és szegénység a hátrányos helyzetû területek két markáns csoport-
ját alakítja ki, az etnikai koncentrációt mutató, gettósodó térségeket és az
etnikailag heterogén marginalizálódó térségeket. Ezeken belül a fentebb
leírt, a hátrányokat meghatározó folyamatok koncentrációjától függõen,
vannak területek, ahol már évtizedek óta csak a negatív folyamatok
halmozódása jellemzõ, és vannak területek, amelyek csak az elmúlt évti-
zedben csúsztak bele a leghátrányosabb helyzetû területek körébe.
A továbbiakban a Cserehátként ismert földrajzi terület elemzésén ke-
resztül bemutatom a különbözõ hátrányok évszázados halmozódását és
annak társadalmi következményeit.
2. Változások az aprófalvak világában – migrációs tendenciák a

Csereháton
A Kassa és Miskolc között elhelyezkedõ, a Hernád és a Bódva folyók ál-

tal körülhatárolt, Cserehátként ismert földrajzi területnek – a mezõgazda-
sági modernizálás elmaradása, az ipar teljes hiánya, illetve a vasúthálózat
kiépítetlensége miatt – az ipari területekhez való csatlakozása nehézkes
volt, így soha nem tartozott az ország fejlõdõ térségei közé. A 20. század
fordulóján a térségben jellemzõen 15–20 holdas paraszti gazdasággal
rendelkezõ családok számítottak jómódúnak, mellettük tömegével éltek
egykori zsellérek, föld nélküli szegények és cigányok. A dimbes-dom-
bos, nem túl jó minõségû földeken a termõterület mintegy felét mûvelõ
kis- és törpebirtokok a századelõn többnyire a Felvidéken értékesített ga-
bonát termeltek, viszonylag alacsony hatásfokkal, hiszen a gazdaságok
53

2010. mÆjus 8. 11:36:37
8. táblázat. A lakónépesség változása néhány Miskolc környéki településen

1870 és 1910 között, fõ
Változás,
Település 1870 1880 1890 1900 1910
1910/1870, %
Onga 1302 1278 1393 1764 2051 0+57,5

Sajókaza 1485 1660 1932 2342 2367 0+59,3
Sajószentpéter 3141 3230 3377 4281 5079 0+61,7
Alsózsolca 1013 1158 1393 1546 1932 0+90,7
Felsõzsolca 0946 1137 1348 1672 1985 +109,8
Muhi 0201 0167 0299 0309 0447 +122,3
Rudabánya 0714 0650 1423 2301 2445 +242,4
Forrás: Népszámlálás adatai alapján
legtöbbjében a tõkehiány miatt elmaradt a modernizáció, a gépesítés. Ki-

vételt ez alól csak a zsidó haszonbérletben levõ területek jelentettek. A
gazdasági szerkezetváltás és a modernizáció elmaradása magas termé-
szetes szaporodással párosult, ami a terület országos viszonylatban is ki-
emelkedõ túlnépesedéséhez vezetett (G. Fekete, 1991).
A 19–20. század fordulóján a túlnépesedett agrárterületekrõl kétfelé
indult meg az elvándorlás: egyrészt érvényesült az iparosodó városok szí-
vó hatása. A századfordulón jelentõs népességnövekedés figyelhetõ meg
Ózdon és Diósgyõrben, illetve a városok közelében elhelyezkedõ falvak-
ban, Alsó- és Felsõzsolcán, Hejõcsabán, Ongán (8. táblázat), ahol 40 év
alatt – 1870 és 1910 között – jelentõs mértékben gyarapodott a lakóné-
pesség (Rácz, 1972).
A túlnépesedett falvakból való elvándorlás másik formája az Ameriká-
ba való emigráció volt. A 20. század fordulóján a felvidéki megyékben
szinte nem volt olyan település, ahonnan kivándorlók tucatjai ne keltek
volna útra. A kivándorló parasztok – ellentétben a városba húzódókkal –
legtöbbször nem végleges, hanem a közeli visszatérés szándékával és re-
ményével indultak útnak, azaz a kivándorlás célja alapvetõen az anyagi
megerõsödés volt, pénzszerzés a családalapításhoz, földvásárláshoz. Bár
54

2010. mÆjus 8. 11:36:37
9. táblázat. A lakónépesség változása néhány csereháti faluban

Változás,
Település 1870 1880 1890 1900 1910
1910/1870, %
Litka 304 313 228 223 168 –44,7

Teresztenye 273 210 217 222 169 –38,0
Kány 362 285 254 228 265 –26,7
Perecse 308 278 281 258 244 –20,7
Tornakápolna 177 153 160 169 141 –20,3
Keresztéte 179 160 151 167 144 –19,5
Szinpetri 450 367 394 384 364 –19,1
Bódvarákó 414 323 331 342 337 –18,5
Beret 463 471 395 367 377 –18,5
Irota 415 365 350 341 338 –18,5
Gadna 402 382 368 328 329 –18,1
Fancsal 598 511 470 454 495 –17,2
Hernádbûd 396 420 441 425 329 –16,9
Nyésta 262 257 231 214 218 –16,7
Gagyapáti 146 110 119 111 123 –15,7
sem a ki-, sem a visszavándorlások számáról nem tudunk pontos adato-

kat, a statisztikai becslések szerint a kivándoroltaknak csak mintegy a ne-
gyede tért vissza Magyarországra. A városba költözések és a kivándorlá-
sok eredményeképpen az 1910-es évekre a falvak népének mintegy
heted-nyolcad része elköltözött a térségbõl (Rácz, 1972). A 9. táblázat
adatai néhány csereháti falu lakónépesség-változását a szemléltetik.
Az elsõ világháborút követõ békeszerzõdések következtében a csere-
háti falvak az ország peremére kerültek. Korábban a települések jelentõs
része a Szepsi (ma Moldava nad Bodvou) járáshoz tartozott, így a határ-
55

2010. mÆjus 8. 11:36:37
megvonás után elszigetelõdtek nemcsak természetes árufelvevõ piacaik-

tól, hanem addigi közigazgatási központjaiktól is. A határváltoztatások a
két világháború között komoly népmozgásokat indukáltak, majd 1945
után ismét elszigeteltek lettek ezek a területek: elszigeteltek a politikai
hatalomtól, az erõforrásoktól, távol kerültek a nagyobb városoktól.
Az ötvenes évek elejéig a migrációs tendenciákat alapvetõen a külön-
bözõ társadalmi rétegeket, csoportokat sújtó politikai intézkedések hatá-
rozták meg, a költözések oka többnyire a kényszer volt. A negyvenes
évek végén, ötvenes évek elején a ki- és betelepítések a különbözõ nem-
zetiségeknek, a kulákosítás a módosabb gazdáknak, majd a tsz-szervezés
egy újabb réteg, a középparasztság számára jelentett migrációs/menekü-
lési kényszert (Závada, 1986; Kovács, 1987). A falvak leggazdagabb pa-
rasztjainak elköltözése már elõszele volt a hatvanas évektõl kezdõdõ, az
adott településkategóriára jellemzõ szelektív migrációnak.
A településpolitika „nem szándékolt” következményei
A hatvanas évektõl az – addig nagyon különbözõ társadalmi folyamatok-

kal jellemezhetõ – aprófalvak lehetõségeit alapvetõen meghatározták a
centralizáció és a tervgazdálkodás településpolitikai vonatkozásai. A
centralizációs politika az aprófalvas vidékek településeinek legtöbbjét
nemcsak megfosztotta a fejlesztés legcsekélyebb esélyétõl, de a falvakat
vegetáló, szerepkör nélküli településekké fokozta le, ugyanakkor az ér-
dekérvényesítés harcaiban gyõzedelmeskedõ, szövetkezeti és tanácsi
körzetközpontokban legtöbbször erõs lokális hatalom jött létre.
A mezõgazdaság kollektivizálása, különösen az 1959–60-as tsz-szer-
vezés után megkezdõdött a népesség eláramlása a falvakból, amely az ap-
rófalvak esetében meneküléssé gyorsult. A racionális üzemméret kialakí-
tása jegyében zajlottak a hatvanas években a tsz-összevonások, vagyis
egy-egy településre koncentrálták négy-öt kisközség termelõszövetke-
zetét, világossá téve az itt élõk számára, hogy az önálló falusi paraszti lét-
nek nincsenek többé perspektívái. A kulákosítás dacára a falvakban ma-
radt módosabb parasztcsaládok jelentõs része a tsz-összevonások hírére
azonnal vagy a termelõszövetkezetben anyagilag megerõsödve néhány
56

2010. mÆjus 8. 11:36:37
év múlva elhagyta a falut, de voltak közöttük olyanok is, akik már csak a
gyerekeiknek tudták biztosítani az elköltözés lehetõségét (Kovács, 1987;
Juhász, 1986). A téeszesítés mintájára a hatvanas években elkezdõdött a
helyi tanácsok összevonása is. Általában három-öt település tanácsát
vonták össze egyetlen községi közös tanácsba, dacára annak, hogy a tele-
pülések a folyamatosan változó tanácstörvény hatására épp ekkoriban
válhattak volna a helyi érdekérvényesítés és közösségi szolgáltatás esz-
közévé. A közös tanácsi konstrukció ideológiája részben a szakmaiság és
a közigazgatás-technika elvárásai, részben a gazdasági racionalizálás je-
gyében zajlott. Ennek fényében egyesítették a közigazgatási szakmai ap-
parátusokat és a tanácsok pénzügyi forrásait. A tsz-ek és a tanácsok
összevonása párhuzamosan zajlott az országban, az „optimális üzemmé-
ret” kialakítása céljából. Ennek logikus folytatásaként elkezdték össze-
vonni a falusi iskolákat is: elõbb csak a felsõ, majd az alsó tagozatokat is.
Itt szintén meghatározták a „racionális üzemméretet”: optimálisan két
párhuzamos osztállyal mûködõ iskolákat próbáltak kialakítani (Vági,
1991). Térségünkben a központosítás nemcsak települési, hanem járási
szinten is megtörtént: nyugati felén a Bódvaszilasi járás megszûntével
létrejött az Edelényi járás, hasonló módon a térség keleti felén megszûnt
a Szikszói és az Abaújszántói járás, amelynek településeit az Encsi járás
olvasztotta magába. Encs és Edelény kizárólagos középszintû közigazga-
tási központtá válásával és fejlõdésével párhuzamosan, mintegy annak
következményeként, a korábbi kisközpontok (Szikszó, Gönc és Szendrõ)
háttérbe szorultak, hanyatlásnak indultak (G. Fekete, 1995). 1961 és
1970 között a tanácsi székhelyek 68-ról 35-re, az általános iskolák száma
91-rõl 83-ra, a tsz-ek száma 77-rõl 44-re apadt. Ez a folyamat 1970 és
1980 között folytatódott. 2
Az 1971-ben jóváhagyott OTK felerõsítette a hatvanas években elin-
dult párhuzamos folyamatokat. A tervezés legfontosabb eszközévé az
egyes települések szigorú hierarchikus kategóriákba sorolása vált. A sze-
repkör nélküli települések kategóriájába sorolt falvak esetében (ebbe ke-
rült az aprófalvak legtöbbje) a koncepció szelleme és gyakorlati megva-
2
Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén megye statisztikai évkönyvei.
57

2010. mÆjus 8. 11:36:37
lósulása felerõsítette a korábban elindult eróziós tendenciákat. A

köznyelvben körzetesítésként számon tartott folyamat eredményeként
felgyorsult az intézmények összevonása, egyre nagyobb tanácsi körze-
tek, tsz-ek alakultak ki, szaporodtak az iskola-összevonások.
Bár elvileg lehetõség lett volna arra, hogy a különbözõ intézmények
más és más településre kerüljenek, de a központi községek kialakításának
logikája ezt nem engedte, általában a kijelölt központi településre került
minden intézmény. Hasonlóképpen a körzetközpontban koncentrálódtak a
fejlesztési források is. A tanácsi rendszerben – szakítva a polgári kor for-
rásorientált szabályozási gyakorlatával – kiadásorientált szabályozás volt
érvényben. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az adott tanácsi szint
(község, járás, megye) kiadásait nem a helyi igények és a rendelkezésre
álló források határozták meg, hanem fordított logika mentén, csak az való-
sulhatott meg, amire a felsõbb szint rendelkezésre bocsátotta a szükséges
forrást. A feladatok ellátásához szükséges fedezetet „szigorú pénzlebon-
tás” alapján allokálták a különbözõ szintekre: megye–járás–település, ahol
is minden allokációt sorozatos alkufolyamat kísért, minden szereplõ na-
gyobb költségvetési keretért harcolt. Aligha kell mondani, hogy a szerep-
lõk alkupozíciója bizony nem volt egyenlõ, továbbá nagy szerephez jutott
a kapcsolati tõke, a rokonsági viszonyok, a szívességek és kedvezmények
átláthatatlan rendszere is, állandó kritikát gerjesztve az elosztási rendszer-
rel kapcsolatban. A közös tanácsok szûkös fejlesztési forrásainak szétosz-
tásakor pedig rendszerint a székhelytelepülések kerültek ki gyõztesen, mi-
vel az érdemi döntéseket meghozó végrehajtó bizottságban meghatározó
módon a székhely-települési érdekek képviselõi kerültek túlsúlyba. A kö-
zös tanácsokban megtapasztalt forráselosztási mechanizmusok, a háttérbe
szorítottság érzete hosszú idõre meghatározta/meghatározza a kistelepülé-
sen élõk hozzáállását a „közös” dolgokhoz (Vági, 1991; Koós, 2009).
Az intézmény- és forráselvonásra a lakosság további erõteljes elván-
dorlása volt a válasz. Az egyének érzékelték településük helyzetének ki-
látástalanságát, a kialakult struktúra igazságtalanságait és befolyásolha-
tatlanságát. A rendszert nem tudták megváltoztatni, ezért próbálták
megtalálni benne a számukra kedvezõbb helyet, azaz a társadalmi-vagyo-
ni hierarchiában való elõrelépés megkövetelte a településhierarchiában
való elmozdulást is.
58

2010. mÆjus 8. 11:36:37
Az elvándorlás mértéke a legkisebb falvakban volt a legmagasabb.

1970 és 1980 között a legkisebb, 100 fõ alatti falvak népességük
47,5%-át elvesztették. Településnagyság szerint felfelé haladva a népes-
ségszám-csökkenés mértéke egyre kisebb, de még az 1000 fõ alatti tele-
pülések átlagos népességcsökkenése is meghaladta a 13%-ot (Beluszky,
2002, 81.). A hetvenes évek végén úgy tûnt, hogy az aprófalvak népessé-
gének apadását megállítani már nem lehet, a megyei tervezõintézetek
„kihalási listákat” állítottak össze, amelyekben azokat a falvakat vették
számba, amelyek elnéptelenedésre ítéltettek. Egy 1972-ben készült Bor-
sod megyei tervdokumentum szerint a Csereháton egy egész sor falu el-
néptelenedését prognosztizálták, az elképzelések szerint az ezredfordu-
lóra a mintegy másfél száz településbõl mindössze 23-25 település
maradt volna fenn (Barta–Beluszky–Berényi, 1975). A társadalmi terve-
zõk azonban nagyot tévedtek. Az aprófalvak nem néptelenedtek el: társa-
dalmi szerkezetük alakult át (Szelényi, 1990). Az elnéptelenedõ Gyûrûfû
esete, amely a hetvenes években komoly vitákat váltott ki a magyar köz-
életben, azért maradt szinte egyedi eset, mert e falu társadalma egysége-
sen jómódú volt. Arra a sérelemre, hogy intézményeit megszüntették,
utat nem építettek, a falu társadalma egyöntetûen reagált: elköltözött.
Mindannyian megtehették, mert mind jómódúak voltak. A környezõ fal-
vak lakossága, ahogyan az aprófalvak többsége, jóval rétegzettebb képet
mutatott: e települések sorsa a lassú leépülés, elszegényedés maradt. A
tehetõsek elmentek, a szegényebbek maradtak, és hozzájuk újabb, sze-
gény családok csatlakoztak (Juhász, 1986).
Az intézmények bezárásának szükségszerû következményeként költöz-
tek el az értelmiségiek is az aprófalvakból. Rajtuk kívül a módosabb pa-
rasztcsaládok gyerekei is élhettek a költözés lehetõségével. A szelektív
elvándorlás következtében, azaz hogy elsõsorban a fiatalok és a képzetteb-
bek költöztek el a településekrõl, az aprófalvak elöregedtek, nõtt az eltar-
tottak aránya. Ezeken a településeken szinte csak alacsony iskolázottságú,
zömében mezõgazdasági foglalkozású népesség maradt (Barta–Be-
luszky–Berényi, 1975; Juhász–Kovács, 1988; Kovács, 1990; Vági, 1991).
Ugyanakkor a vándorlás korántsem volt egyirányú, az elvándorlást
sok esetben alacsonyabb státusú népesség bevándorlása követte. A né-
pességük jelentõs részét elvesztõ, szerepkör nélküli településeken az in-
59

2010. mÆjus 8. 11:36:37
gatlanárak jelentõs mértékben csökkentek, az aprófalvakban a házak

többsége szinte eladhatatlanná vált. E települések ingatlanpiaca „másod-
lagos piaccá” vált, azaz a helyi kínálat lényegesen meghaladta a házak
iránt érdeklõdõ fizetõképes keresletet. Az alacsony áron megszerezhetõ
házak vonzóvá váltak azoknak, akik a nagyobb településeken, különösen
a városokban nem tudtak tanácsi lakáshoz jutni vagy piaci áron lakást
vásárolni (Szelényi, 1990).
Az aprófalvak alacsony áron megszerezhetõ házaiba több irányból is
történt „visszaszivárgás”: a tsz-ek ipari melléküzemágai lehetõséget kí-
náltak azoknak a fiatal szakmunkásoknak, akik – átmeneti megoldásként
– az otthonteremtés kezdetén, az anyagi javak felhalmozása céljából vá-
lasztották ezeket a településeket (Vági, 1991). Voltak, akik mezõgazda-
sági kisvállalkozóként próbáltak szerencsét: a faluban élõ szülõk a ro-
konsági hálóra támaszkodó vállalkozásokban próbálták útnak indítani és
helyben tartani gyermekeiket. A szegényebb falusi családok gyerekei
több, társadalmilag periferikus helyzetet végigélve, megtelepedtek egy
elhagyott falu használható házában, és szerencsét próbáltak. Õk lettek a
modernkori telepesek, az új magyar Vadnyugat hõsei3 (Havas, 1986;
Juhász, 1986). Az aprófalvak elhagyott vagy olcsón megszerezhetõ háza-
iba költözött a volt uradalmi pusztákon élõ, kényszer hajtotta, mozgé-
kony, falusi nincstelen réteg egy része is. A volt cselédek és napszámo-
sok életformája 1945 után sem változott meg lényegesen, az összevont
tsz-ek és erdõgazdaságok igényelték a könnyen mobilizálható, különféle
feladatokkal megbízható munkaerõt. Volt, akinek sikerült megkapasz-
kodnia egy faluban, letelepedett, de e réteg nem fogyott el, és az életfor-
ma sem tûnt el egészen, mert az alapját képezõ megélhetési módok és
életfeltételek, ha csökkenõ mértékben is, de megmaradtak (Havas, 1980).
A volt uradalmi pusztákon élõ cselédek és napszámosok azzal, hogy a
külterületi lakott helyekrõl a települési hierarchia legalján elhelyezkedõ
aprófalvakba költöztek, bár jobb, ám mégiscsak csapdahelyzetbe is
kerültek. Az aprófalvakból való elmozdulás e nincstelen réteg számára
szinte lehetetlenné vált.
3
Róluk szól Schiffer Pál Kovbojok I–II. (1986) címû filmje.
60

2010. mÆjus 8. 11:36:37
Az államilag koordinált lakosságcsere: a telepfelszámolás
Miközben az aprófalvak népessége igyekezett elköltözni egy kedvezõbb

infrastruktúrájú, magasabb státusú településre, addig a hetvenes–nyolc-
vanas években jelentõs számú, cigánynak tartott népesség költözött az
aprófalvakba.
A Csereháton mindig is az országos átlagot meghaladó volt a cigány-
nak tartott népesség aránya. Az Edelényi és az Encsi járáshoz tartozó cse-
reháti településeken 1970 és 1992 között 18,5 és 27,5% között mozgott
az általános iskolákban a cigánynak tartott gyerekek aránya. Ez az arány
a megyében 12,8 és 15,9%, míg országos átlagban 5,3 és 7,1% között ala-
kult, azaz vizsgált területünkön a cigánynak tartott gyerekek aránya az ál-
talános iskolában három-négyszerese volt az országosan tapasztalható-
nak, és jelentõsen meghaladta a megyei arányokat is (Kertesi–Kézdi,
1998, 316.).
Kemény István 1971-ben végzett országos vizsgálatából tudjuk, hogy a
községekben élõ cigány népesség kétharmada még telepen élt (Kemény,
1976). Már az 1961-es párthatározat (A cigánylakosság helyzetének meg-
javításával kapcsolatos egyes feladatokról) egyik fontos fejezete (az okta-
tási és a foglalkoztatási program mellett) a szociális követelményeknek
meg nem felelõ telepek felszámolását célzó, nagyszabású akcióterve volt.
A felszámolandó 2100 cigánytelepet a következõképpen írták le: „Ezek
rendszerint egészségtelen, õsztõl tavaszig szinte megközelíthetetlen terüle-
ten (erdõk, mocsarak mentén) vannak, s lakóik emberi lakhatásra alkalmat-
lan építményekben, helyenként földbe vájt kunyhókban élnek. A hiányos
és rossz vízellátás, árnyékszékek hiánya s az elhanyagolt környezet külön-
féle fertõzõ betegségek melegágya” (Mezey, 1986, 241.).
A párthatározat telepfelszámolást célzó részét koordináló ÉVM
1964-es telepfelmérése szerint 22 399 cigánytelepi ház volt az országban.
A legtöbbet az ország keleti és déli aprófalvas megyéiben írták össze:
Borsod-Abaúj-Zemplénben (3379), Szabolcs-Szatmár-Beregben (2943)
és Baranya megyében (2434). Járási szinten a legtöbb cigánytelepi házat
a Baranya megyei Siklósi járásban (870) írták össze. (Az adatokat közli:
Kertesi–Kézdi, 1998, 299–312.) Mindez azt mutatja, hogy a cigánytele-
61

2010. mÆjus 8. 11:36:37
pek problémája erõsen az északi és a keleti megyék, illetve Baranya

aprófalvas területein koncentrálódott.
A telepek többsége általában a legközelebbi lakott területtõl távol,
gyakran több kilométerre helyezkedett el. A területet, ahol cigány családok
felépíthették általában egy helyiségbõl álló házaikat, amely építmények
mai fogalmaink szerint nem is voltak házak, csak sárkunyhók, putrik, min-
dig az uradalom intézõje vagy a falu elöljárói, késõbb tanácsi vezetõi jelöl-
ték ki számukra. Egy-egy faluhoz, uradalomhoz való tartozás sokszor vé-
dettséget jelentett az adott cigány csoport számára, ugyanakkor a telep
legközelebbi lakott településtõl való távolsága egyben kijelölte azt a térbeli
távolságot is a nem cigány társadalomtól, amit a terület „gazdái” ideálisnak
véltek, ez a távolság szimbolizálta a külterületi cigány telepek társadalmi
kivetettségét (Havas, 1982a; Fleck–Virág, 1999). A telepi házakon belül
nem volt, nem is lehetett volna funkcionális elkülönülés, mint ahogy a csa-
lád különbözõ korú és nemû tagjainak sem volt lehetõsége az elkülönülés-
re. A házak nem önálló telken álltak, nem volt kerítésük, kertjük. Maga a
telep vagy a telepen belül házak egy-egy csoportja alkotott egy közös teret.
Ez a térhasználat nem adott lehetõséget a családok elkülönülésére sem: a
mindennapi élet a lakóházak szûkössége miatt kényszerûen zajlott a házak
közötti tereken, az utcán. A telepen nincsen titok, nincs magánélet, minden
az ott élõk nyilvánossága elõtt zajlik.
Kemény István ezeket a közigazgatásilag egyik vagy másik település-
hez tartozó, de a településstruktúrán kívül elhelyezkedõ telepeket írta le
hagyományos telepként (Kemény, 1976). Az innen való elköltözésnek
két fajtáját különböztette meg: a hatósági átköltöztetést és a részben
önerõre támaszkodó elköltözést. A hatósági átköltöztetésnek minden
esetben jellemzõ vonása a kényszer: nem a lakók kezdeményezésére tör-
ténik, és nem támaszkodik a cigány családok és a település erõforrásaira,
ugyanakkor minden esetben elszigetelt, új telepet hoz létre. Megkülön-
böztette a barakktelepre, a régi mezõgazdasági épületekbe (major,
cselédlakás), a kijelölt új telepre és a Cs-lakásokból álló telepre való köl-
tözést. Ebben az állam által támogatott programban a családok kedvez-
ményes hitelt és ingyenes telket kaptak csökkentett komfortfokozatú,
azaz Cs-lakások építésére. Az általában szoba-konyhás, a népesebb csa-
ládok számára eleve szûkös, villannyal általában ellátott, de nem közmû-
62

2010. mÆjus 8. 11:36:37
vesített Cs-házak a tanácsok által kijelölt, általában gazdálkodásra, kony-

hakert kialakítására, állatok tartására alkalmatlan apró telkeken épültek
fel, a település legkevésbé értékes, gyakran belvizes területén, ahova nem
vezetett kövezett út, távol volt a település központjától és intézményeitõl.
A folyósított kölcsönt a szerzõdött kivitelezõ kapta meg, aki sokszor el-
lenõrizetlenül költötte el a pénzt. A Cs-lakásokat rendszerint egy tömbbe
építették, így azok a települések szélén újratermelték a szegregált
cigánytelepeket, ahova olyan családok költöztek, akiket sokszor meg
sem kérdeztek szándékaikról, igényeikrõl – a fejük felett döntöttek
(Csalog, 1979; Demszky, 1980; Diósi, 1988; Berey, 1990, 1991).
A hetvenes évek közepétõl a telepfelszámoláshoz köthetõ akciósoro-
zatban fokozottan támogatták az üresen álló lakások megvásárlásához
nyújtható kölcsönöket.4 A megüresedõ házak vásárlására folyósítandó
kölcsön azokban a régiókban volt a leggyakoribb, ahol az infrastrukturá-
lis beruházások elmaradása, a munkahelyek hiánya miatt a telekárak
alacsonyak voltak. Így vált lehetõvé és államilag támogatottá, hogy a
település ellehetetlenülése miatt elköltözõ családoktól OTP-kölcsönnel
vásároljanak a teleprõl beköltözõ cigányoknak házakat. Ezzel nemcsak a
cigányok jártak jól, hiszen jóval kedvezõbb körülmények közé költözhet-
tek, de az elköltözõ nem cigányoknak is hasznos volt, hiszen eladhatatlan
ingatlanukat viszonylag kedvezõ áron tudták értékesíteni. A külterületi
cigánytelep felszámolását, a cigány családok faluba való költözését
egyértelmûen a nem cigányok (parasztok) elköltözése és az azt követõ
lakáspolitikai intézkedés tette lehetõvé (Berey, 1990; Fleck–Virág, 1999;
Ladányi–Szelényi, 2004).
A telepfelszámolásnak ez a formája (is) számos visszaélésre adott le-
hetõséget: a vásárlásokat a körzeti tanácsok koordinálták, azaz õk hatá-
rozták meg, hogy ki vehet házat, valamint az eladó házat is õk közvetítet-
ték. Így azután a cigány családok gyakran meglehetõsen drágán
vásároltak olyan házakat, amelyek nem voltak megfelelõ minõségûek.
Problémát okozott az is, hogy az általában vályogból készült falusi háza-
4
3558/1975. minisztertanácsi határozat 5. pontja: „… A családok elhelyezése céljá-
ból fokozottan kell élni az üresen álló falusi lakások megvásárlásának lehetõségével”
(Berey, 1990, 57.).
63

2010. mÆjus 8. 11:36:37
kat csak nagyon nagy munkaráfordítással lehetett megfelelõ állapotban

tartani, és az új tulajdonosok erre nem voltak felkészülve. A cigány csalá-
dok becsapva érezték magukat, hogy értéktelen házakat kellett megvásá-
rolniuk, a külsõ szemlélõk pedig azt látták, hogy a cigány családok
nagyon hamar lelakják a lakásokat.
Ugyanakkor, ahogy a központi rendeletek is céloztak rá, csak az „arra
érdemesek”, a „rendes cigányok” költözhettek be a faluba. A „telepfel-
számolás után” még évekig vagy akár évtizedekig tovább élõ telepen egy
idõ után már csak a sokgyerekes szegény családok, idõsek és betegek ma-
radtak. Hasonlóan az aprófalvakhoz, a cigánytelepeken is érvényesült a
szelektív migráció, azzal a különbséggel, hogy itt ez a helyi hatóságok
szigorú ellenõrzése és koordinációja mellett zajlott. Tehát míg a nem ci-
gány családok elköltözése, a falvakból kifelé irányuló migráció egyéni
döntéseken és lehetõségeken alapult, addig a cigány családok elköltözé-
sének lehetõsége alapvetõen a helyi – nem cigány – vezetõk megítélésén,
döntésén múlott.
A tanácsi vezetõk „körültekintõ eljárása” ellenére a cigány családok
beköltözése a falvakba éles konfliktusokkal járt együtt. A szocializmus
alatt a tanácsi igazgatási rendszerbõl adódóan a kormányzati döntések
végrehajtói nem a települések, hanem a tanácsi körzetek voltak. A ked-
vezményes lakásvásárlásokról, a Cs-lakások építésérõl – és természete-
sen annak helyérõl – mindig a körzetközpont településén döntöttek. Ez-
zel a közös tanácsok direkt módon is eldönthették, hogy mely falvakba
koncentrálják az adott tanácsi körzeten belül a cigányságot. A települé-
sek közötti szelekció ezáltal tovább erõsödött: a helyi hatalom „feladott”
egyes településeket, míg másokat igyekezett megõrizni a „cigány invázi-
ótól” (Ladányi–Szelényi, 2004; Feischmidt, 2008).
A falu melletti teleprõl a településre való beköltözés a cigány családok
számára csak az adott pillanatban jelentett közeledést a többségi társada-
lomhoz, hiszen a cigányok faluba való beköltözése elsõsorban a nem cigá-
nyok elköltözésétõl függött, és a faluban való megjelenésük a nem cigá-
nyokat menekülésre késztette. Ezzel a település társadalmán belül két
egymással érintkezõ, de kulturálisan és demográfiailag nagyon eltérõ cso-
port került egymáshoz térben igen közel. Míg a faluban maradt nem
cigányok többsége a nyolcvanas évek közepére már nyugdíjas munkás vagy
64

2010. mÆjus 8. 11:36:37
tsz-tag volt, akiknek gyerekei, rokonai nem éltek már a faluban, addig a ci-
gány családok többségének gyerekei is ezeken a településeken telepedtek le.
A hetvenes években a településhálózat-fejlesztési és a cigányság asszi-
milációjára törekvõ programok összekapcsolása szándékolt volt, a látható
szegénység elrejtésére irányult, azt a szándékot fejezte ki, hogy falusi és ne
városi gettók keletkezzenek (Kovács, 2005). Ennek következtében az ap-
rófalvakat érintõ, jelentõs mértékû szelektív migráció és a cigánytelepek
felszámolásának következményeként a nyolcvanas évek elejére a szegre-
gáció új formája alakult ki: a gettósodó aprófalu. Az e társadalmi jelenséget
bemutató tanulmányok részletesen leírják az elmúlt évtizedek politikai
döntéseinek migrációs hatásait: a lehetõségekkel rendelkezõk menekülését
jobb helyzetû településekre és a megüresedõ házakba érkezõket, akik álta-
lában a falusi szegénység legelesettebb rétegeit képviselik, a környezõ ci-
gánytelepek lakóit és minden más hányatott sorsú családot. Ezekben a fal-
vakban olyan csonka társadalmak alakultak ki, ahol a falu lakóinak
jelentõs részére jellemzõ a több generációra visszatekintõ szegénység, az
alacsony iskolázottság és a tartós kirekesztettség. Ezen új etnikai gettók
más minõséget teremtettek a cigányság életében: már nemcsak a települé-
sen belül élnek elszigetelten, hanem maga a település vált elszigeteltté. Az
ott lakók térben és társadalmilag oly messze kerültek más társadalmi réte-
gektõl, hogy a gettóból való elmozdulás mind tényleges, mind szimbolikus
értelemben lehetetlenné vált (Havas, 1976; Fleck–Virág, 1998, 1999; Ha-
vas, 1999a; Durst, 2002; Ladányi–Szelényi, 2004).
Miközben a hetvenes évek végére, nyolcvanas évek közepére kialaku-
ló etnikai gettók, a „cigányfalvak” sokkolták a magyar közvéleményt,
látnunk kell, hogy e jelenség kialakulása mögött nem elsõsorban az etni-
kai koncentráció erõsödése a meghatározó, hanem az etnicitástól függet-
len osztályszelektív migráció folyamata. Míg a korábbi idõszakokban az
elkülönült cigánytelepeken, elsõsorban annak köszönhetõen, hogy a fal-
vak népessége egyáltalán nem vagy csak kivételes esetekben engedte a
településen belülre költözni a cigány családokat, különbözõ társadalmi
státusú családok éltek egymás mellett: szomszédságban élt a falubeli elit-
nek zenélõ, az azok udvarát „hullott almáért, aludttejért” takarító, a bá-
nyában munkásként dolgozó és az állami gazdaság napszámosa. Gyakran
egy településhez több, egymástól is elkülönülõ, befelé zárt cigánytelep
65

2010. mÆjus 8. 11:36:37
tartozott, amelynek megvolt a maga hierarchikus rendje. Ezzel szemben a

„cigányfalvak” többségében csak alacsony státusú családok maradtak,
innen a tehetõsebb cigány családok is mind elköltöztek. A „cigányfal-
vak”-ról beszélni optikai csalódás: bár ezeken a településeken többségé-
ben cigány családok maradtak, de elsõsorban azért, mert a cigány csalá-
dok felülreprezentáltak a legalsó társadalmi rétegekben.
A gettósodó aprófaluval a magyar településrendszeren belül egy új te-
lepülési kategória alakult ki. Olyan, elsõsorban a településfejlesztési tö-
rekvések hatására „feleslegessé” váló tér, amire a magasabb társadalmi
státusú családok már nem tartanak igényt, mert korlátozza boldogulási
esélyeiket, nem biztosítja a megfelelõ életforma kialakításának lehetõsé-
gét. Az, hogy az alacsony társadalmi státusú cigány családok ebbe a fe-
leslegessé váló települési térbe szorultak, plasztikusan mutatja mind a
társadalom elkülönítési törekvéseit, mind az alacsony társadalmi státusú
cigány családok társadalomban elfoglalt helyét.
3. A szocialista iparfejlesztés térformáló ereje
Az aprófalvakat hátrányosan érintõ településpolitikával párhuzamosan

zajló extenzív iparfejlesztéssel létrejövõ új munkahelyek a városokba, vá-
ros környéki településekre vonzották a mobilabb családokat. A kelet-euró-
pai késleltetett városfejlõdés sajátossága (Konrád–Szelényi, 1971;
Szelényi, 1990), hogy a mezõgazdasági népesség rendkívüli csökkenését
nem követte a városodás felgyorsulása, a városi ipari munkahelyek száma
a városi lakosságnál sokkal gyorsabban növekedett; a városi munkások je-
lentõs hányada napi vagy heti-kétheti ingázásra kényszerült, akiknek lakó-
helye a nagyvárosok peremén kialakult proletár szuburbiák, bódévárosok
(Berkovits, 1976) vagy a nagyvárosok munkásszállói lettek.
Ellentétben Nyugat-Európa vagy az USA ingázó tömegeivel, Magyar-
országon és Kelet-Európában munkások azon tömegei ingáztak, akik
nem tudtak a városokban lakáshoz jutni. Az állami bérlakások, közismert
néven „tanácsi lakások” elosztásánál a fizikai munkások hátrányban vol-
tak; minél képzettebb, magasabb beosztású volt valaki, annál nagyobb
valószínûséggel jutott kedvezõbb lakáshoz (Konrád–Szelényi, 2000). A
66

2010. mÆjus 8. 11:36:37
hetvenes években a községekben élõ férfiak mintegy harmada nem a la-

kóhelyén dolgozott, a városban talált magának megélhetést, naponta be-
járó volt, vagy hetente ingázott. Általában ezek a vidéki munkások adták
az üzemek legkevésbé kvalifikált, legmozgékonyabb rétegét, akik legke-
vésbé alkalmazkodtak az ipari termelés szabta keretekhez. Õk képezték
az ipar jól mozgatható, állandó tartalékseregét, sokszor megbízhatatlan-
ságnak tûnõ folyamatos munkahely-változtatásaik ugyanakkor tükrözték
az ipar térben és idõben változó munkaerõ-szükségletét (Ladányi, 1977).
A Cserehát településein alapvetõen mezõgazdasági termelés folyt, a tér-
ség kisközpontjaiban, Encsen, Edelényben és Szikszón is csak a hetvenes
évek végén, nyolcvanas évek elején létesültek kisebb-nagyobb üzemek. E
települések határa, pusztán a mezõgazdasági termelés, már évtizedekkel
korábban sem tudta eltartani az ott élõket. A hatvanas évektõl a mezõgaz-
daság kollektivizálásával, gépesítésével újabb, a helyi munkaerõpiacon,
gazdaságban felesleges népesség halmozódott fel ezeken a településeken.
Azokról a településekrõl, amelyekrõl el lehetett érni a megyei központ,
Miskolc vagy a Sajó menti ipari terület munkahelyeit, számosan ingázni
kezdtek. Ahonnan ezt nem tudták megtenni, onnan a legtöbben elköltöz-
tek. Azaz a hatvanas évektõl a térség településeinek életét, azt, hogy ki ho-
gyan tud boldogulni az adott településen, a körzetesítés mellett alapvetõen
az ipari munkahelyek elérhetõsége határozta meg.
A térség közigazgatási és gazdasági központja, Miskolc, ebben az idõ-
szakban a jelentõs fejlesztéseknek és beruházásoknak köszönhetõen a ko-
hászat és a gépipar fellegvára lett, a városban létrejövõ új munkahelyek
emberek ezreit vonzották a városba és környékére. 1960 után a munkahe-
lyek számának intenzív növekedését mutatják az adatok: míg 1960-ban
98 115 fõ dolgozott Miskolcon, addig ez a szám 1980-ra közel 40%-kal,
136 506 fõre növekedett. A nyolcvanas évek közepén már kezdõdõ gazda-
sági válságot jelzi a munkahelyek számának visszaesése (10. táblázat).
Ha a helyben lakók és helyben dolgozók, illetve a városba ingázók ará-
nyának változását nézzük, szembetûnõ, hogy már 1960-ban minden ne-
gyedik miskolci foglalkoztatott valamelyik környékbeli településrõl in-
gázott, azaz a városban sokkal több munkahely volt, mint ahányan ott
éltek. A városba ingázók aránya a munkahelyek számának növekedésé-
vel párhuzamosan tovább növekedett, vagyis Miskolcon sokkal több új
67

2010. mÆjus 8. 11:36:37
10. táblázat. A munkahelyek számának változása Miskolcon 1960 és 2001 között
A Miskolcon lakó, A Miskolcra

Munkahelyek helyben dolgozók ingázók
Munkahelyek
Év számának
száma
változása, %
aránya, %
1960 098 115 100,0 75,3 24,7

1980 136 506 139,1 71,3 28,7
1990 118 770 121,1 69,6 30,4
2001 077 134 078,6 72,6 27,4
Forrás: Népszámlálások adatai alapján
munkahely létesült, mint ahányan a városban éltek. Sõt, az ingázók ará-

nya még a munkahelyek számának csökkenése idején is tovább növeke-
dett. A miskolci agglomeráció és vizsgált területünk, a Cserehát települé-
seit aszerint csoportosítottuk, hogy a településrõl a foglalkoztatottak
mekkora hányada ingázik Miskolcra (4. térkép).5
A 19. század végétõl kiépülõ modern kohászatnak és acélgyártásnak
köszönhetõen Miskolc és az ahhoz akkor még szervesen nem kapcsolódó
Diósgyõr lakónépessége bár egyre lassuló ütemben, de a nyolcvanas éve-
5
Települési szintû ingázási adatok csak 1980-ból és 2001-bõl álltak rendelkezésünk-
re. Ezek alapján belsõ ingázási övezetbe soroltuk azokat a településeket, ahol az ingá-
zók aránya a foglalkoztatottak körében 1980-ban és 2001-ben is 40% felett volt; a
külsõ ingázási övezetbe soroltuk azokat a településeket, ahol ez az arány 39,9 és 20%
között volt; az ingázási övezet peremvidékéhez soroltuk azokat a településeket, ahol
19,9 és 10% között volt ez az arány. 16 települést találtunk, ahol az ingázók aránya a
foglalkoztatottak körében 1980-ban még 10% felett volt, de a 2001-es adatok szerint
alig volt ingázó. 72 településen mind 1980-ban, mind 2001-ben 10% alatt volt az in-
gázók aránya, így azokat az ingázási lehetõségekbõl kimaradtak közé soroltuk. A tér-
ség nyugati felén, az Edelényi kistérség egy részében az ingázók aránya alábecsült,
hiszen ezekrõl a településekrõl mind a Borsodi Szénbányák, mind a Sajó-völgyi ipari
agglomeráció más ipari üzemei is könnyen elérhetõek voltak. Ezért esettanulmányai-
mat a térség keleti felén, az Encsi kistérségben készítettem, ahonnan szinte kizárólag
csak Miskolcra lehetett ingázni.
68

2010. mÆjus 8. 11:36:37
Belsõ ingázási terület (40% felett) (29)

Külsõ ingázási terület (39,9–20%) (42)
Ingázási övezet peremvidéke (20% alatt) (19)
A nyolcvanas években ingázó települések (16)
69
4. térkép. Miskolc ingázási övezete (Szerkesztette: Tóth Krisztina, MTA RKK ATI)

2010. mÆjus 8. 11:36:39
11. táblázat. A lakónépesség változása 1949 és 2001 között Miskolcon

és tágabb térségében
A lakónépesség változása, %
1949–1960
1960–1970
1970–1980
1980–1990
1990–2001
Ingázási övezet
Miskolc 01 31,8 19,7 14,7 –5,6 –6,3

Belsõ ingázási zóna – suburb terület 29 16,9 12,5 6,0 4,7 7,7
Külsõ ingázási zóna 42 18,0 6,8 –0,2 –5,3 2,8
Ingázási terület peremvidéke 19 06,0 –0,7 –3,1 –6,4 4,8
Csak a 80-as évekig ingázó települések 18 08,0 3,7 2,2 –1,8 5,0
Nem ingázó csereháti települések 72 03,5 –3,0 –11,4 –13,5 –2,5
Forrás: Népszámlálások adatai alapján saját számítás
kig dinamikusan növekedett, majd ez a tendencia megfordult, és az el-

múlt évtizedekben a lakónépesség már csökkenõ tendenciát mutat. Az
adatokból látható, hogy Miskolccal ellentétben a belsõ ingázási övezet, a
Miskolc környéki települések lakónépessége folyamatosan, még napja-
inkban is növekszik, ami két egymást erõsítõ folyamat eredménye. Egy-
részt ezek a települések az alacsony áron megszerezhetõ ingatlanok és a
város munkahelyeinek jó megközelíthetõsége miatt mindig is vonzóak
voltak a távolabbi településekrõl elköltözni szándékozók számára, más-
részt a nyolcvanas évek végén Miskolcról, elsõsorban a lakótelepekrõl is
megindult egy kiáramlás a közeli települések kedvezõbb környezeti és la-
kásfeltételeket kínáló falvaiba, és váltak napjainkra a középosztály
szuburbán településeivé.
A belsõ ingázási terület településein kívül a hetvenes évektõl minden
településen csökkent a lakónépesség, azaz e településeket illetõen az in-
gázási feltételek és lehetõségek már nem voltak annyira vonzóak, hogy
helyben tartsák a családokat. Miközben a városhoz közelebbi települése-
ken elsõsorban a mezõgazdasági és ipari tevékenységeket találékonyan
70

2010. mÆjus 8. 11:36:39
kombináló, ipari munkát vállaló, de az állami lakáselosztás adományai-

ban hiába reménykedõ, így a városból kiszoruló, ingázásra kényszerülõ
„elõmunkások” éltek (Kemény, 1990), vizsgált területünk jelentõs részét
meg sem érintette az iparosítás szele; a Belsõ-Cserehát településein élõ
családok csak elköltözéssel tudtak valamelyest javítani foglalkoztatottsá-
gi helyzetükön. Mindezt jól mutatja az ingázási lehetõségekbõl kimaradt
települések évtizedes lakónépesség-csökkenése (11. táblázat).
A Cserehát falvait érintõ két, egymást erõsítõ hatás, a településeket hi-
erarchikus rendbe soroló körzetesítés és a települések földrajzi adottsága,
vagyis a miskolci munkahelyek elérhetõsége alapvetõen meghatározta az
ott élõ cigány és nem cigány családok megélhetési, boldogulási kilátása-
it. Az ingázási övezet perifériáján és az ingázásból kimaradt települése-
ken, bár különbözõ mértékben, de egyaránt a szelektív migráció volt a
jellemzõ, tehát aki csak tudott, elköltözött ezekrõl a településekrõl. A to-
vábbiakban két esettanulmányon6 keresztül mutatom be, hogyan alakul-
tak a cigány családok foglalkoztatottsági lehetõségei a külsõ ingázási
övezethez tartozó településeken, ahonnan a cigány férfiak többségének
már az extenzív iparosítás korai szakaszában is lehetõsége volt arra, hogy
tartósan munkát vállaljon az iparban. Illetve az ingázás által meg sem
érintett településeken, ahonnan a cigány férfiak csak idõszakosan, na-
gyobb munkaerõhiány esetén, illetve a munkaerõ-tartalékok teljes kime-
rülése után dolgoztak az iparban, és foglalkoztatásuk hosszabb ideig csak
6
Az esettanulmányok elkészítésekor az általános iskolai naplók utólagos feldolgo-
zásából nyert adatokból indultunk ki. A különbözõ évekbõl származó iskolai naplók-
ból minden cigánynak és nem cigánynak tartott gyerekrõl kiírtam és kódoltam az
etnicitását, a településen belüli lakóhelyét, a szülõk foglalkozását és munkahelyét. A
kilencvenes évek elejéig az általános iskolai naplókban a tanuló lakcíme mellett pon-
tosan bejegyezték a szülõk foglalkozását és munkahelyét is. A kor statisztikai köve-
telményeinek megfelelõen azt is lehet tudni, hogy kit tartottak cigánynak az adott
idõszakban. Az etnicitásra vonatkozó bejegyzések, kódok általában nem önbevallá-
son, az adott tanuló, a szülõk etnikai hovatartozásáról való nyilatkozaton, hanem a ta-
nárok vélelmezésén alapult. Ezen adatok alapján az esettanulmányokban bemutatom,
hogy a különbözõ településtípusokban hogyan változott az adott idõszakban cigány-
nak tartott családok településen belüli térbeni elhelyezkedése, a szülõk, elsõsorban a
férfiak foglalkoztatottsága, a gyerekek iskolán belüli elhelyezkedése.
71

2010. mÆjus 8. 11:36:39
helyben, elsõsorban a helyi tsz-ekben valósult meg. Szemléltetem, hogy

az eltérõ foglalkoztatottsági helyzet és a helyi településvezetés döntései
milyen hatással voltak a cigány családok településen belüli térbeli
elhelyezkedésének változására.
Az ingázó települések közé a kistérségi központon kívül azok a kedve-
zõ forgalmi helyzetû települések tartoztak, amelyek a fõútvonal mellett
helyezkednek el, fõvonal melletti vasútállomással rendelkeznek, ahon-
nan naponta, viszonylag könnyen be lehetett járni Miskolcra. Mivel
ezekrõl a településekrõl könnyen elérhetõek voltak a borsodi iparvidék,
elsõsorban Miskolc munkahelyei, e települések lakónépessége a térség-
bõl való nagyarányú elvándorlás idõszakában sem csökkent.
Azok a cigány férfiak, akik a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje
elõtt kezdtek el az iparban dolgozni, és munkahelyüket évtizedekig, a
nyolcvanas évek közepéig-végéig, a szocialista nagyipar összeomlásáig
fenn tudták tartani, az így szerezhetõ keresetnek, presztízsnek és szociali-
zációs elõnyöknek tulajdoníthatóan változtattak életformájukon. Elõbb-
utóbb a mezõgazdaságban dolgozó fizikai munkásoknál jóval magasabb
fizetéssel rendelkezõ, a munkaerõpiacra többé-kevésbé betagozódott
ipari bérmunkássá váltak. Õk az „úton levõk hatalmas táborához” (Ke-
mény, 1990) tartoztak, az agrártúlnépesedés elõl az iparba menekülõk-
höz, akiknek egy része közelebb költözött munkahelyéhez, más része
korábbi lakóhelyén változtatott életformáján.
A falu társadalmi-gazdasági életétõl, kialakult kapcsolati rendszerétõl
független bérmunka lehetõvé tette a cigány családok számára, hogy a falu
társadalmában elfoglalt helyükön jelentõsen változtassanak. Az ipari
bérmunka hatására történt életformaváltás következményeként a falun
belüli térbeli elhelyezkedés is átalakult. Azokon a viszonylag kedvezõ
forgalmi helyzetû, növekvõ lakónépességû településeken, ahol a cigány
férfiaknak már a hatvanas évektõl lehetõségük nyílt az iparban való rend-
szeres munkavállalásra, megtalálhatóak azok az utcák, ahol cigányok és
nem cigányok, sokszor állami támogatással, az életformaváltást jelzõ
„kockaházakat” (Szelényi, 1992) építettek maguknak. Az állami támoga-
tásból vagy OTP-kölcsönbõl vásárolt nagyobb ház vagy telek nemcsak a
komfortosabb, jobb minõségû élet lehetõségét jelentette a cigány csalá-
dok számára, hanem sokaknak ekkor nyílt lehetõségük, terük (bekerített
72

2010. mÆjus 8. 11:36:39
saját telkük) arra, hogy a „parasztokhoz”7 hasonlóan konyhakertjük

legyen, állatokat tartsanak.
A második csoportba azok a települések tartoznak, amelyeket meg
sem érintett a szocialista extenzív iparosítás, ahonnan a férfiak többsége
nem vagy csak idõszakosan tudott munkát vállalni az iparban. Mivel
ezekrõl a településekrõl csak nehezen lehetett megközelíteni a centrali-
záltan telepített ipari központokat, ezért a tsz-szervezések után itt követ-
kezett be a legnagyobb elvándorlás. A településeknek ebbe a csoportjába
egyaránt tartoznak lokális szerepkörrel rendelkezõ, volt alsófokú köz-
pontok és szerepkör nélküli aprófalvak is. Azon cigány férfiak családjai,
akiknek csak rövidebb-hosszabb idõre volt lehetõségük arra, hogy az
iparban dolgozzanak, életformájuk nem vagy csak alig változott. Munka-
lehetõségeik zöme továbbra is a falun belülre korlátozódott, ami e térség
esetében általában a mezõgazdasági termelõszövetkezetekben vállalt kü-
lönféle munkákat jelentette. A falvakban, helyben munkát vállaló cigány
férfiak foglalkoztatottsági helyzete csak annyiban változott, hogy példá-
ul az évenként vagy hosszabb idõre szerzõdött juhászból a tsz állatgondo-
zója lett, napszámosból pedig a helyi tsz-ben dolgozó gyalogmunkás.
Ezzel azonban – bár a cigány családok jövedelmei rendszeresebbé és ki-
számíthatóbbakká váltak, életkörülményeik, iskolázottságuk javult – a
falun belüli társadalmi helyzetük alig változott. Településen belüli térbeli
elhelyezkedésük is csak annyiban, hogy a korszak szociálpolitikai intéz-
kedéseinek hatására, továbbá a nagymérvû elköltözések következménye-
ként csökkent a külterületi és telepi lakások száma, mert ezekrõl a
helyekrõl a cigány családok többsége a falu végére költözhetett. Mindez
azonban nem változtatott azon a tényen, hogy ezek a családok továbbra is
a falvak társadalmi hierarchiájának legalján helyezkedtek el.
A cigány férfiak eltérõ foglalkoztatottsági lehetõsége a két etnikai cso-
port – cigányok és parasztok – közötti társadalmi távolság változásában
is meghatározó lesz, amely változás a települések térbeli szerkezetének
átalakulásában is megjelenik. Azokon a településeken, ahol a cigány és
7
Az ország számos térségében, így a Csereháton is, a nem cigányokat általában „pa-
rasztoknak” hívják. A könyvben szereplõ „paraszt” elnevezés a cigánytól való meg-
különböztetésre utal.
73

2010. mÆjus 8. 11:36:39
nem cigány férfiak közös munkahelyeken, sokszor hasonló munkát vé-

geztek, a két csoport közötti társadalmi távolság is csökkent. Ennek tér-
beli megjelenése az, amikor a településen a szegregáció mértéke csök-
ken, egyre több cigány család él nem cigányokkal közös utcákban,
közösen használják a település intézményeit, iskoláját.
Ott, ahol a cigány családok többsége továbbra is helyben, a mezõgaz-
daságban dolgozott, illetve az ipari munkavállalás lehetõsége számukra
már késõn nyílt meg, amikor az nem jelentett mobilitási lehetõséget, to-
vábblépést, térbeli elhelyezkedésük nem változott az évtizedek során:
legnagyobb részük nem tudott elköltözni a falvak legszegényebb részei-
bõl vagy az elnéptelenedõ aprófalvakból, így ezek a települések,
településrészek a nyolcvanas évek végére gettósodtak.
Az etnikai szegregáció változó mintái a településen belül
Forró8 közvetlenül a kistérségi központ, Encs szomszédságában, a 3-as

közlekedési fõút mellett helyezkedik el. Az Enccsel közös vasútállomás,
a Miskolc felé közvetlen vasúti összeköttetés az itt élõ emberek számára
elérhetõvé tette a borsodi iparvidék munkahelyeit, ami pozitívan befolyá-
solta a helyiek foglalkoztatási esélyeit, lehetõségeit, cigányokét és a
többségében egykori nincstelen agrárproletár nem cigányokét egyaránt.
Kedvezõ forgalmi helyzetének és ebbõl adódóan az elõnyösebb munka-
vállalási esélyeknek, illetve a településen jelen levõ intézményeknek (ál-
talános iskola, késõbb óvoda, orvos, védõnõ), a szomszédos település, a
járási/kistérségi központ elérhetõ szolgáltatásainak köszönhetõen Forró
lakónépessége akkor is növekedett, amikor az egész térség lakónépessé-
ge a nagyfokú elvándorlás következtében csökkent.
8
Havas Gábor hetvenes években, a településen végzett kutatása támpontot, fogódzót
nyújtott az iskolai adatok értelmezéséhez. Külön köszönet Havas Gábornak a tanul-
mányhoz fûzött megjegyzésekért.
74

2010. mÆjus 8. 11:36:39
Közeledés a faluhoz
Az iskolai naplók bejegyzéseibõl tudjuk, hogy a településen már a hatva-
nas évek elején is jelentõs számú cigány család élt. Ha megvizsgáljuk a
településen belüli etnikai arányokat, azt láthatjuk, hogy az 1964/65-ös
tanévben az iskoláskorú gyerekek több mint egynegyede (27,1%) cigány,
ami magasabb az 1970-es iskolastatisztika járási átlagánál (22,7%)
(Kertesi–Kézdi, 1998, 316.). Az 1978/79-es tanévre ez az arány kétötöd
(40,1%) lett, azaz egy bõ évtized alatt a településen lakó cigány gyerekek
száma és aránya is jelentõsen növekedett. Az 1987/88-as tanévre a cigány
gyerekek száma és aránya is csökken az iskoláskorú népességen belül.
Ekkor a gyerekek 37,6%-át, 123 gyereket mondanak a tanárok cigánynak
(12. táblázat).
Az 1964 és 1988 közötti idõszakban a nem cigány gyerekek száma
szinte alig változott az iskolában: 204–220 fõ között mozgott. A település
lakónépessége 1960 és 1990 között folyamatosan növekedett annak elle-
nére, hogy a vándorlási egyenleg, ha kismértékben is, de mindig negatív
volt, azaz többen költöztek el a településrõl, mint ahányan beköltöztek.
Ebben az idõszakban a lakónépesség folyamatos gyarapodását a termé-
szetes szaporodás biztosította. A 14 év alatti népesség aránya a települé-
sen 1970-ben 32,7% volt, azaz a faluban minden harmadik lakos fiatalko-
rú volt, és ez az arány 1990-re is csak 28,2%-ra csökkent, ami jelentõsen
12. táblázat. Az etnikai arányok változása az általános iskolás gyerekek körében

Forrón 1964 és 1988 között
Tanulók száma
tanulók száma,
Lakónépesség,
Cigány tanulók
Nem cigány
összesen, fõ
Tanév
száma, fõ aránya, %
fõ
fõ
1964/65 1907 299 218 081 27,1

1978/79 2056 367 220 147 40,1
1987/88 2195 327 204 123 37,6
Forrás: A forrói általános iskola naplóinak feldolgozása alapján
75

2010. mÆjus 8. 11:36:39
magasabb az 1990-es országos átlagnál (20,5%). Azaz a település de-

mográfiai helyzetérõl elmondható, hogy a cigány gyerekek településen
belüli aránya már 1964-ben is magasabb volt a kistérségi és az országos
átlagnál, és a cigány gyerekek száma és aránya az eltérõ gyerekvállalási
szokásokból következõen a hetvenes évek végéig folyamatosan növeke-
dett. Mindez arra utal, hogy a többgyerekes cigány családokból felnövõ
generációk legtöbbje a faluban maradt, ide hozott magának házastársat,
itt alapított családot.
Forrón a negyvenes évek végén kezdõdõ ipari munkavállalás, bár nem
azonos feltételekkel és arányban, de egyaránt érintette a cigány és a nem
cigány férfiakat. Az iskolai naplók bejegyzései szerint az 1964/65-ös tan-
évben iskolába járó cigány gyerekek apáinak foglalkoztatottsága már
meglehetõsen differenciált képet mutat. Az adatok szerint az apák között
már ekkor is van, aki szakmunkásként dolgozik: gépkocsivezetõ, kõmû-
ves, vízvezeték-szerelõ, tetõfedõ. Bár a többség még betanított és segéd-
munkásként dolgozik, de szinte mindannyian Miskolc különbözõ nagy-
ipari gyáregységeiben, sokan közülük a drótgyárban vagy a vasgyárban,
esetleg a Köztisztasági Vállalatnál. Ebben az idõben a nem cigány iskolá-
sok apáinak többsége szintén Miskolcon dolgozott, többnyire szakmun-
kásként. A miskolci gyárakba ingázó cigány férfiak szükségszerûen
kerültek nem cigány közegbe, hiszen egy-egy mûhely kiszolgáló segéd-
munkási munkakörben legfeljebb egy-két embert tudott foglalkoztatni.
Mindez elõsegítette a gyári munka adaptációját, a munkás magatartási
minták fokozatos átvételét is. A sikeresebb, igyekvõbb férfiak az üzemi
hierarchián belül esetenként feljebb is léphettek, átléphették a kiszolgáló
segédmunka és a gépi betanított munka közötti határvonalat. A gépi mun-
ka, a technikához való viszony új típusú készségek kialakítását tette
szükségessé, ami jelentõs változásokat eredményezett a munkakultúrá-
ban, a munkához való viszonyban is. Bár a gyári munkát vállaló cigány
férfiak között erõteljes proletarizálódás indult meg, azt is figyelembe kell
vennünk, hogy számukra általában csak a legnehezebb, a mások által már
kevéssé kívánt és preferált munkalehetõségek voltak adottak, hiszen a
belülrõl erõteljesen rétegzett munkásosztály nagymértékben védte saját
megszerzett pozícióit. Ennek megfelelõen cigány férfiak sokszor még a
76

2010. mÆjus 8. 11:36:39
Temetõsori telep
Régi falurész
60-as években épült utcák
70-es években épült utcák
70-es években épült utca a telep mellett
80-as évek végétõl épülõ utca
1990 után nyitott utcák „szocpolos” házakkal
5. térkép. Forró különbözõ településrészei
szakmunkás-bizonyítvány birtokában sem jutottak kvalifikáltabb pozíci-

óba egy-egy üzemen belül (Havas, 1982c).
Ha a cigány családok településen belüli térbeli elhelyezkedését nézzük
az iskolába járó gyerekek lakóhelye alapján, az 1964/65-ös tanévben a
foglalkoztatottsághoz hasonló differenciált képet kapunk. A hatvanas
évek közepén még két területen koncentrálódtak cigány családok a tele-
pülésen belül. A naplókban Dankótelepként bejegyzett, de a falu emléke-
zetében csak Gödörként élõ régi putritelep az akkori falu szélén helyez-
kedett el. Az, hogy a falu cigánytelepe nem a falun kívül volt, hanem
abba már-már betagozódva létezett, a cigány és nem cigány lakosság kö-
zötti kisebb társadalmi távolságra utal. A falu régi cigánytelepének fel-
számolásához az aktuális politikai irányelvek csak segítséget nyújtottak:
a dinamikusan fejlõdõ településen hirtelen értékes építési telekké vált a
putrisor, ez a terület napjainkban szinte a falu közepe, így a falu
vezetõinek érdekében állt mielõbbi felszámolása. (Forró különbözõ
településrészeit az 5. térkép mutatja.)
77

2010. mÆjus 8. 11:36:41
13. táblázat. Az általános iskolás cigány gyerekek lakóhely szerinti megoszlása

1964 és 1988 között, fõ (%)
60-as években épült
70-es években épült
70-es években épült

utca a telep mellett
80-as évek végétõl

Cs-házas telep
épülõ utcák
Tanév
Régi falu
Gödör
utcák
utcák
1964/65 20 (24,4) 30 (37,2) 25 (30,7) 6 (7,7) – – –
1978/79 08 (5,6) 31 (21,1) 22 (14,9) 5 (3,5) 58 (39,4) 23 (15,5) –
1987/88 – 37 (30,1) 12 0(9,7) 6 (4,9) 48 (39,0) 20 (16,3) –
A Gödörbõl, a putriteleprõl szabadulni vágyó és rendszeres jövede-

lemmel rendelkezõ családok már a negyvenes évek végén, az építési tel-
kek alacsony ára miatt a falu szélén, a temetõn túl építettek maguknak
önálló házat. A Gödör felszámolása során a tanácsi vezetõk számára egy-
értelmû volt, hogy majd abban a faluszéli utcában, a Temetõsoron építik
fel a Cs-lakásokat, ahol már egyébként is laknak cigány családok. Azaz a
telep lakóit azok mellé költöztették, akik korábban azért települtek oda,
építettek saját megtakarításaikból házat, mert szabadulni akartak a telepi
körülményektõl.9 A telepfelszámolást megkönnyítette, hogy a települé-
sen élõ cigány családok nagy része rendelkezett azokkal a feltételekkel,
amelyek a kedvezményes kölcsönök felvételéhez szükségesek voltak.
A Gödörben élõ cigány családok számára a valamivel nagyobb, ren-
dezettebb lakást kínáló Cs-lakások felépítésével és a cigány családok oda-
költöztetésével a helyi tanács befejezettnek és sikeresnek tekintette a
településen a telepfelszámolást. Ugyanakkor ezzel az akcióval egyrészt
ténylegesen egy újabb telepet hozott létre a falu szélén, másrészt, hasonló-
9
Hasonlóképpen történt ez a Baranya megyei Gilvánfán is, lásd errõl bõvebben
Fleck–Virág, 1999.
78

2010. mÆjus 8. 11:36:41
an más telepfelszámolási programokhoz, a Gödör putritelepét sem sikerült

véglegesen megszüntetni, még évtizedekig éltek ott cigány családok.
Az 1964/65-ös tanévben a falun belül elhelyezkedõ teleprõl, a Gödör-
bõl ekkor 20-an, az iskoláskorú cigány gyerekek negyede, a Cs-házas Te-
metõsorról 30-an, az iskoláskorú cigány gyerekek majdnem kétötöde járt
iskolába. Az 1964/65-ös tanévben 50-en, az iskoláskorú cigány gyerekek
majdnem kétharmada telepi körülmények közül járt iskolába. De már ek-
kor is Forró régi falurészében lakott a cigány gyerekek harmada, a nem
cigány gyerekek kétharmada mellett. Ebben a falurészben 15% volt a
cigányok aránya az iskoláskorú népességen belül (13. táblázat).
Mindez azt mutatja, hogy a családok egy része nemcsak a kölcsönak-
ció feltételeinek felelt meg, hanem annyi megtakarításuk is volt, hogy
nem kellett a tanács által rendelkezésre bocsátott telken építkezniük, azt
meg is tudták vásárolni, így viszonylag szabadabban dönthették el, hogy
a falun belül hova költöznek. Az ekkor újonnan parcellázott utcában is
építkeztek cigány családok. Ennek az utcának a státusát jól jelzi társadal-
mi összetétele: itt lakott akkoriban a helyi italboltvezetõ és építõipari vál-
lalkozó mellett a helyi ktsz elnöke is. Ebben az utcában élt a nem cigány
gyerekek 36,4%-a és a cigány gyerekek 7,7%-a. Ez hat gyereket jelent,
akik ekkor az újonnan épülõ utca öt különbözõ címérõl érkeztek az isko-
lába. Az öt cigány családban, akik a hatvanas évek közepén a nem cigá-
nyokkal közös utcában már új házat építettek, az apák foglalkozása a nem
cigányokéhoz nagyon hasonló: vízvezeték-szerelõ Miskolcon, segéd-
munkás és kocsikísérõ a helyi ktsz-ben, gépkocsivezetõ a miskolci Tefu-
nál, segédmunkás a gázgyárban.
Összefoglalva elmondható, hogy a Forrón élõ cigány családok már a
hatvanas évek közepén sem alkottak homogén egységet, a családok kö-
zötti differenciálódást egyértelmûen jelzi a szakmunkás apák megjelené-
se, a cigány és nem cigány apák közös munkahelye. Annak ellenére, hogy
a helyi tanács mindent elkövetett, hogy a cigány családokat egy utcában
koncentrálja, azt tapasztaljuk, hogy a cigány családok nemcsak putriban,
Cs-házas telepen éltek, hanem a nem cigányokkal közös utcákban is épít-
keztek, vagy vásároltak házat. Vagyis ahogy a foglalkoztatottságuk, úgy
a településen belüli térbeli elhelyezkedésük is differenciált képet mutat.
79

2010. mÆjus 8. 11:36:41
14. táblázat. Az iskoláskorú gyerekek apáinak megoszlása foglalkozási fõcsoport

(A) és munkahely (B) szerint, 1964 és 1988 között, %
A. Foglalkozási fõcsoport szerint
Nem mezõgazdasági
fizikai
Szellemi Mezõgazda- Egyéb (htb.,
foglalkozás sági fizikai nyugdíjas)
szakképzet-
szakképzett
Tanév len
nem cigány
nem cigány
nem cigány
nem cigány
nem cigány
cigány
cigány
cigány
cigány
cigány
1964/65 0 9,8 19,1 51,9 75,3 24,8 4,1 10,3 1,5 3,2
1978/79 3,6 14,3 11,5 56,4 71,2 18,0 2,2 6,2 11,5 5,1
1987/88 3,4 16,6 27,4 60,8 63,2 19,6 0,9 1,0 5,1 2,0
B. Munkahely szerint
Miskolcon vagy Helyben, Forrón vagy

Egyéb helyen
környékén dolgozott Encsen dolgozott
Tanév
nem nem nem
cigány cigány cigány
cigány cigány cigány
1964/65 85,1 55,2 14,9 42,3 0 2,5

1978/79 54,4 29,8 42,2 69,1 0,4 1,1
1987/88 68,9 18,6 27,4 77,3 3,7 4,1
Másfél évtizeddel késõbb, az 1978/79-es tanévre jelentõs mértékben

változott a cigányok és nem cigányok helyzete a településen belül. Az is-
koláskorúak között a cigányok aránya ekkor már 40,1%-ra emelkedett,
80

2010. mÆjus 8. 11:36:41
méghozzá oly módon, hogy a nem cigány gyerekek száma stagnált, a

cigány gyerekek száma növekedett.
Ekkor a cigány gyerekek apáinak már csak a fele (54,4%), a nem ci-
gány gyerekek apáinak pedig még harmada sem dolgozott Miskolcon
vagy környékén. A cigány apák fele ekkor már – nem cigány társaikhoz
hasonlóan – a térségbe települt üzemekben, a Labdagyárban, a Bubivnál
vagy a helyi ktsz-ben talált munkát. A helyben való munkavállalás sokkal
könnyebbé tette ezeknek a családoknak az életét. A cigány családok kö-
zötti differenciálódást jól mutatja, hogy az apák munkahelye a helyben
végzett szakmunkától a miskolci Kertészetnél vagy Köztisztasági Válla-
latnál végzett segédmunkáig terjed (14. táblázat).
Bár a falu szélén levõ hagyományos putritelepet, a Gödört folyamato-
san számolták fel, 1978-ban még nyolc gyerek járt innen iskolába. A Te-
metõsor Cs-házaiban 1978-ban 31 iskoláskorú gyerek élt, körülbelül
ugyanannyi, mint 1964-ben, azaz összesen 39-en éltek telepi körülmé-
nyek között. Ez nagyon nagy változást jelent – ha csak azt nézzük, hogy
1964-ben a cigány gyerekeknek még 61,6%-a lakott telepen –, hiszen
csaknem kétharmadról alig több, mint egynegyedére csökkent a telepen
élõ cigány gyerekek aránya.
A hetvenes években több új utcát is nyitottak a településen. Nem meg-
lepõ, hogy a temetõ felé vezetõ utcában, ami gyakorlatilag összeköti a fa-
lut a temetõn túlra telepített Cs-házas cigányteleppel, szinte csak cigány
családok építkeztek. Ebbõl az utcából az 1978/79-es tanévben összesen
30 gyerek járt iskolába, és közülük cigány volt 22. A telep melletti, újon-
nan épült utcában, ahol a falu más részein épült új házakhoz hasonlóan
valamivel kisebb, de „modern” kockaházak épültek, a cigány gyerekek
aránya 73,3% volt, ami egyértelmûen szegregált helyzetet jelez. Ezzel a
településen belüli szegregáció új mintája, a szegregált családi házas utca
jelenik meg.
Ha nemcsak a telepen lakó gyerekek arányát nézzük, hanem azt is,
hogy mennyien laknak szegregált körülmények között, tovább árnyalhat-
juk az 1964 óta bekövetkezett változásokról alkotott képet. Miközben
1964-ben 48-an, az iskoláskorú gyerekek 61,6%-a lakott szegregáltan az
akkori két telepen, addig 1978-ban 60-an, az iskoláskorú gyerekek
42,2%-a lakott szegregáltan, bár közülük már csak 26,7% élt telepen. Te-
81

2010. mÆjus 8. 11:36:41
hát miközben a cigány gyerekek száma és aránya növekedett a települé-

sen belül, a szegregált körülmények között élõ gyerekek aránya ugyan
csökkent, de számuk növekedett.
A hetvenes években a falu másik végén is megnyitottak négy új utcát.
Ezekben az utcákban lakott az iskoláskorúak harmada: 115 gyerek. Az
etnikai arányokra jellemzõ, hogy itt lakott a cigány gyerekek kétötöde és
a nem cigány gyerekek majdnem egyharmada, de a cigány és nem cigány
gyerekek aránya a településrészen belül azonos volt. Bár az utcákon belül
találtunk eltéréseket, azaz a település széle felé közeledve sûrûsödtek a
cigányok lakta házak, míg a nem cigányok inkább az utcák azon részein
éltek, amelyek közelebb estek a falu központjához, az intézményekhez,
de az utcákon belül nem lehetett éles határvonalat húzni cigányok és nem
cigányok között, az utcák jelentõs részében egymás mellett találtuk a
cigány és nem cigány háztartásokat. Valószínû, hogy ezeket a szomszéd-
ságokat inkább a telekhiány, mint a tudatos tanácsi tervezés vagy az egy-
más mellett építkezõk kölcsönös szimpátiája szülte. Míg a korabeli tudó-
sítások arról számolnak be, hogy a helyi tanács parcellázási politikája
kifejezetten törekedett a cigány családok elkülönülésének fenntartására,
a most ott lakó cigány és nem cigány családok a békés egymás mellett
élésrõl számoltak be.
Ezekben az utcákban a folyamatos munkával rendelkezõ családok
OTP-kölcsönbõl építették fel tipikus kockaházaikat. Ezek az utcák a hatva-
nas években kezdõdõ asszimilációs idõszak térbeli megjelenései, olyan
térbeli-társadalmi egységek, ahol hasonló körülmények között laktak a ci-
gány és nem cigány ipari munkások, illetve a településen lakó tanítók.
A településen lakó cigány családok térbeli elhelyezkedésének 1964 és
1978 közötti változásáról elmondhatjuk, hogy a szegregált körülmények
között élõ gyerekek aránya valamelyest csökkent (bár számuk növeke-
dett), ugyanakkor megváltozott a szegregáció formája. A hagyományos
putritelep eltûnõben volt, de a Cs-házas telep mellett megjelent a szegre-
gáció egy újabb formája a településen belül: a szegregált családi házas
utca. Fontos fejlemény azonban az is, hogy ebben az idõszakban épültek
ki azok az utcák is, amelyekben cigány és nem cigány családok egymás
szomszédságában, közel azonos körülmények között éltek. Ezekben az
82

2010. mÆjus 8. 11:36:41
újonnan kiépült utcákban többnyire a nem cigány családok alsóbb rétege-

ihez tartozók laktak együtt a cigány családok „elitjéhez” tartozókkal.
A településen lakó cigány és nem cigány gyerekek száma 1978 és
1987 között egyaránt csökkent, és a cigány gyerekek aránya is csökkent
valamelyest – 40,1%-ról 37,6%-ra. Ez az adat azt mutatja, hogy amikor
cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt van lehetõségük munkát vál-
lalni, a településen belüli magas etnikai arány nem vezet feltétlenül a tele-
pülés „elcigányosodásához”. A mindenki számára elérhetõ folyamatos
munkavállalás lehetõsége magas etnikai arányok mellett is biztosítja a
település népességstabilitását.
Míg a cigány gyerekek számának csökkenése, a település népességsta-
bilitása az elmúlt évtizedek társadalmi változásait, következményeit mu-
tatja, addig az iskoláskorú gyerekek apáinak foglalkoztatottsági helyzete
már a nyolcvanas évek gazdasági válságának jeleit tükrözi. 1978 és 1987
között 11,5%-ról 27,4%-ra nõtt azoknak a cigány iskolásoknak az ará-
nya, akiknek apja szakmunkát végzett, miközben számuk is megduplázó-
dott. Ekkor a nem cigány iskolások 60,8%-ának az apja szakmunkát vég-
zett, szakképzettséget nem igénylõ munkát pedig csak 19,6%-uk. A
cigány iskolások 63,2%-ának az apja ekkor még mindig szakképzettséget
nem igénylõ munkát végzett. A cigány és nem cigány apák közötti társa-
dalmi távolság annyiban változott, hogy a cigány gyerekek apáinak lé-
nyegesen nagyobb része a nem cigányokhoz hasonlóan szakmunkát vé-
gez. A gazdasági válságra utaló jeleket, azt, hogy egyre nehezebb lett
munkahelyet találni a térségben, a munkavégzés helyének változásában,
a Miskolcra bejáró dolgozók arányában lehet felfedezni. Miközben a lé-
nyegesen képzettebb, többségében szakmunkát végzõ nem cigányok
egyre inkább helyben próbáltak munkát vállalni, és 1987-ben a nem ci-
gány gyerekek 77,3%-ának az apja már helyben is dolgozott, a jóval kép-
zetlenebb cigány apáknak ez csak idõszakosan sikerült. A cigány gyere-
kek apái, akiknek majdnem kétharmada 1987-ben még képzettséget nem
igénylõ munkát végzett, sokkal inkább érzékenyen reagáltak a gazdasági
válság elsõ jeleire. Miközben 1978-ban már a cigány iskolások apáinak
majdnem a fele helyben dolgozott, 1987-re ez az arány lényegesen
lecsökkent. A cigány apák a helyi üzemekbõl, ktsz-bõl visszakényszerül-
tek a szocialista nagyipar gyárkapun belüli munkanélkülijei közé.
83

2010. mÆjus 8. 11:36:41
A településen belüli térbeli elhelyezkedés is jelzi, hogy a nyolcvanas

évek már a bezáródás, egy szegregációs idõszak kezdete volt. Legjellem-
zõbb példája ennek, hogy a nyolcvanas évek közepén megnyitott új ut-
cákban már csak nem cigányok építettek házakat. Igaz, hogy ezekben az
utcákban csak 12 nem cigány iskoláskorú gyerek élt, de közöttük egyet-
len cigány sincs. Ezzel párhuzamosan a telep melletti utcában a cigány
gyerekek az iskoláskorúak közötti aránya 73,3%-ról 87,0%-ra növeke-
dett, ami jó példája annak, hogy egy cigánytelep melletti utcából
elõbb-utóbb nagy valószínûséggel telep lesz.
A Temetõsor Cs-házas telepén és a mellette megnyitott utcában, azaz
szegregált lakókörnyezetben, hárommal kevesebb iskoláskorú cigány
gyerek lakott, mint tíz évvel ezelõtt, de ez az 57 gyerek a településen lakó
cigány gyerekeknek már 46,4%-a, ami 4,2%-kal magasabb a tíz évvel ko-
rábbi átlagnál. Miközben a településen lakó cigány gyerekek száma és
aránya is csökkent 1978 és 1987 között, a közülük szegregáltan lakó ci-
gány gyerekek aránya növekedett. Azaz a gyerekek számának csökkené-
se elsõsorban a jobb helyzetû, nem szegregált lakókörnyezetben élõ cigá-
nyokat érintette, õk esetleg – a nem cigányokhoz hasonlóan – el is tudtak
költözni a faluból. Erre utal az is, hogy abban a négy utcában, ahol a het-
venes években cigányok és nem cigányok egymás mellett építkeztek,
1978-hoz képest csökkent a cigányok aránya az iskoláskorú népességen
belül. Míg 1978-ban a cigányok és nem cigányok aránya ezekben az ut-
cákban azonos volt, ekkorra már az utcákban élõ gyerekeknek csak har-
mada cigány. Míg 1978-ban a nem cigány gyerekeknek alig több, mint
egynegyede élt ezekben az utcákban, addig a nyolcvanas évek végén már
majdnem kétötödük. Ez a jelentõs csökkenés azt is mutatja, hogy ezekbe
az utcákba továbbra is költöztek nem cigányok, függetlenül attól, hogy az
utcákban cigányok is laktak.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a nyolcvanas évek végén a településen
belüli térbeli elhelyezkedés alapján a településen lakó cigányokat alapve-
tõen két csoportba sorolhatjuk: egy részük szegregált körülmények kö-
zött élt a telepen és a telep melletti utcában, másik részük – akik már a
hatvanas–hetvenes években a faluba költöztek, vagy ott építkeztek –
megerõsítette pozícióit, és a nem cigányok között „elvegyülve” élt. A
gazdasági lehetõségek szûkülésével a cigány családok térbeli elkülönülé-
84

2010. mÆjus 8. 11:36:41
se merevebbé vált abban az értelemben, hogy akiknek a nyolcvanas évek

elejéig nem sikerült kitörniük a telepi létbõl, a nyolcvanas évek közepétõl
egyre kisebb esélyük adódott erre.
Bezáródás és kirekesztés
A kedvezõ forgalmi helyzetû Forró lakónépessége folyamatosan növeke-
dett, de a magas etnikai arány ellenére a nem cigány lakosok elköltözése a
nyolcvanas évek végéig nem volt olyan mértékû, hogy az jelentõs változá-
sokat okozott volna a település társadalmában. A nyolcvanas évek végéig,
majdnem harminc éven keresztül körülbelül 200 nem cigány gyerek járt az
iskolába. Az 1988 és 2002 közötti idõszakban azonban a nem cigány gye-
rekek száma a településen egyharmadával csökkent – 204-rõl 136-ra –, mi-
közben a cigány gyerekek száma kétharmadával növekedett: 123-ról
208-ra (15. táblázat). Ezzel a cigány gyerekek aránya az iskoláskorú népes-
ségen belül az 1988-as 37,6%-ról 60,5%-ra emelkedett. Az etnikai arányok
ilyen drasztikus mértékû változása – az, hogy alig másfél évtized alatt a ci-
gány és nem cigány gyerekek száma és aránya megfordult az iskoláskorú
népességen belül – nem magyarázható csak az eltérõ termékenységgel, el-
öregedéssel: egyértelmûen erõteljes lakosságcserére utal.
Forrón ugyanaz a folyamat játszódott le 1987 és 2002 között, mint a
bekörzetesített aprófalvakban néhány évtizeddel korábban. Ahogy a me-
zõgazdaságban feleslegessé vált munkaerõ elvándorolt az aprófalvakból
15. táblázat. Az etnikai arányok változása az általános iskolás gyerekek körében

Forrón 1987 és 2002 között
Tanulók száma
tanulók száma,
Lakónépesség,
Cigány tanulók
Nem cigány
összesen, fõ
Tanév
fõ
fõ
1987/88 2195 327 204 123 37,6

2001/02 2355 344 136 208 60,5
85

2010. mÆjus 8. 11:36:41
a hatvanas–hetvenes években, úgy a miskolci nagyüzemek és a helyi

melléküzemek felszámolása után feleslegessé vált munkaerõ 1990 után
kezdett elköltözni a településrõl. Az elvándorlás mindkét esetben szelek-
tív jellegû volt: a képzett, fiatal munkaerõ a középiskola vagy egyetem el-
végzése után már nem költözött vissza a szüleihez, máshol próbált boldo-
gulni. Ezt néhány kivétellel csak a jobb helyzetben levõ nem cigányok
tehették meg. Ezzel párhuzamosan Miskolcról számos, nagyon szegény
cigány család költözött a településre. Mindezt megerõsítik a népszámlá-
lás vándorlási adatai is: az évtizedekig enyhén negatív vándorlási egyen-
leg 1990 és 2001 között pozitív lett – miközben a településrõl eltûnnek az
iskoláskorú nem cigány gyerekek.
A miskolci iparvidék összeomlása és a helyi melléküzemek bezárása
mutatkozik meg a foglalkoztatottsági adatokban is. Míg 1990-ben az ak-
tív korúak 68,5%-a dolgozott, addig 2001-ben ennek éppen a fele: már
csak 34,9%. A forrói aktív korú népességnek csak harmada volt foglal-
koztatott valahol, de ennek a harmadnak is a fele szellemi és szolgáltatási
foglalkozású (16. táblázat), amely állásokat nagy valószínûséggel a ma-
gasabban képzett nem cigányok töltötték be. Ez hatalmas változást mutat
a nyolcvanas évek foglalkoztatottsági adataihoz képest. Míg évtizedeken
keresztül jelentõs szakmunkásréteg volt foglalkoztatott a településen –
közöttük cigányok is –, addig 1990 után szinte csak a szolgáltatásban, a
település életéhez kapcsolódó adminisztratív-ellátó intézményeknél le-
hetett alkalmazást találni. Ezzel nem állítjuk azt, hogy Forrón ne dolgoz-
16. táblázat. A foglalkoztatottság alakulása 1980 és 2001 között
A foglalkoztatottak aránya a A szellemi és szolgáltatási

Év 15–60 éves népesség körében, foglalkozásúak aránya a
% foglalkoztatottak körében, % (fõ)
1980 70,9 6,1 (52)

1990 68,5 20,2 (178)
2001 34,9 52,1 (259)
Forrás: Népszámlálások megfelelõ évi kötetei alapján
86

2010. mÆjus 8. 11:36:41
tak volna ennél sokkal többen: számos családfõ dolgozott „vállalkozók-

nak” különféle szakmunkákat, de ezek általában informálisan végzett,
nem bejelentett és nem feltétlenül hosszú távú munkák voltak.
A település etnikai és foglalkoztatottsági átrendezõdése megjelent a
cigányok és nem cigányok közötti térbeli elhelyezkedés változásában is.
Feltehetõ az a kérdés, hogy akkor, amikor az általános iskolás cigány
gyerekek aránya a településen belül már 60% feletti, van-e értelme még
egyáltalán a településen belüli szegregációról beszélni, hiszen ilyen ma-
gas arány mellett már maga a település válik szegregálttá. Azt gondolom,
hogy egyrészt a cigány családok közötti differenciálódás, másrészt a nem
cigányok erõteljes elkülönülési törekvéseinek eredményeképpen a tele-
pülésen belül továbbra is vannak alacsonyabb és magasabb státusú ré-
szek, amit az etnikai arányok is megfelelõen mutatnak. Míg a hetve-
nes–nyolcvanas évekrõl azt írhattam, hogy cigányok és nem cigányok
azonos utcákban építenek házakat, s ezek az utcák az integrációs perió-
dus térbeli lenyomatai, a kilencvenes évekrõl viszont épp az ellenkezõjét
állíthatom. Az 1990 után nyitott utcákban lakik a nem cigány gyerekek
8,1%-a, a cigány gyerekeknek pedig a 46,6%-a. Ez nemcsak a települé-
sen belüli etnikai arányok hihetetlen mértékû változásának köszönhetõ,
hanem annak a nyolcvanas évek közepétõl megfigyelhetõ jelenségnek,
hogy a cigányok és nem cigányok elkezdtek külön utcákban építkezni.
Volt rá eset, hogy egy újonnan parcellázott utcában, az utca elején elõ-
ször nem cigányok kezdtek építkezni, majd amikor a többi telket cigá-
nyok vették meg, a nem cigány család inkább eladta félkész házát, de
nem maradt a „cigány” utcában. Ennek eredményeként a kilencvenes
években megnyitott új utcákban jelenleg 89,8% a cigány gyerekek ará-
nya, ahol általában csak „szocpolos” házakat építettek; a vállalkozói
konstrukciónak megfelelõen többsége félig befejezett, eleve rossz álla-
potú. Hasonlóan a Cs-házak felépítéséhez, a „szocpolos” lakások építé-
sére is kialakult egy vállalkozói kör, akik egyrészt a különbözõ hivata-
lokban „elintézik” a formaságokat, sokszor nem is az igénylõ, hanem
közvetlenül a vállalkozó kapja kézhez az állami támogatást, és mivel az
állam a családban élõ gyermekek száma szerint differenciáltan támogatja
a lakásépítést, a család megtakarításaitól függõen úgy-ahogy, bontott
anyagokból, szigetelés, sokszor csatorna nélkül épül fel a ház. A vállal-
87

2010. mÆjus 8. 11:36:41
kozó kapcsolatainak köszönhetõen a nem teljesen befejezett házakra is

kiadják a lakhatási engedélyt, a család pedig csak ekkor szembesül azzal,
hogy mit is kapott. Megfelelõ vízelvezetés, csatornázás és szigetelés hí-
ján a házak állapota rohamosan romlik, amihez az is hozzájárul, hogy
telente a háznak sokszor csak egy részét tudják kifûteni. A települési
önkormányzatok jelentõs része a falu szélén, egy utcában jelöli ki az
olcsó telkeket, ahova csak az alacsony státusú, többnyire cigány családok
költöznek. Mindezek nem egyedi és csak erre a településre jellemzõ
esetek, „szocpolos” házak tucatjával épültek az ország számos területén
állami támogatásból (Õrszigethy, 1999).
A Temetõsor cigánytelepe is átalakulóban van. Az egy vagy kéthelyi-
séges Cs-házak többségét lebontották, – az állami lakástámogatás ellen-
õrizetlenségébõl fakadóan – helyükre nagyobb, több helyiséges, de mi-
nõségében az elõzõhöz hasonló házak épültek. Ezzel a cigánytelepek egy
új generációja épült ki, a „szocpolos telep”, amely legalább újabb húsz
évre biztosítja a cigány családok számára a telepi létet. Az állam szociál-
politikai támogatásával sikerült megõrizni az elõzõ rendszer telepfelszá-
molási akciója során létrejött Cs-házas telepet. Ez sem egyedi jelenség,
számos klasszikus Cs-házas telep épült így át csak ebben a térségben is
(17. táblázat).
A Temetõsor telepén 2002-ben 43 iskoláskorú cigány gyerek lakott,
valamivel többen, mint 1988-ban. A Temetõsor melletti utcában, amely
17. táblázat. Az általános iskolás cigány gyerekek megoszlása Forró különbözõ

településrészei között, 1987–2002, fõ (%)
utcák, „szocpolos”
épült utca a telep
1990 után nyitott

60-as években
70-es években
70-es években
épült utcák
épült utcák
Tanév
Régi falu
mellett
házak
Telep
1987/1988 37 (30,1) 12 (9,7) 06 (4,9) 48 (39,0) 20 (16,3) –

2001/2002 43 (20,7) 13 (6,3) 14 (6,7) 32 (15,4) 09 (4,3)0 97 (46,6)
88

2010. mÆjus 8. 11:36:41
már a hetvenes évek végén egy slumosodó, szegregált része volt Forró-
nak, a cigány gyerekek aránya enyhén csökkent, de még mindig elég ma-
gas ahhoz, hogy továbbra is szegregáltnak tekintsük. A település többi ré-
szén is növekedett a cigány gyerekek aránya, bár nem olyan jelentõsen,
mint a település egészében.
Összefoglalva, a cigány családok településen belüli térbeli elhelyezke-
désérõl elmondható egyrészt az, hogy a vizsgált negyven év alatt a falun
belüli cigánytelep különbözõ formákban, de végig fennmaradt, a telep
házaiba mindig akadt új beköltözõ. Az elkülönült utcákban, telepen élõ
cigány gyerekek aránya csak a hatvanas években csökkent jelentõsebb
mértékben; a hetvenes évek végétõl a szegregáltan élõ cigány gyerekek
aránya nem csökkent, viszont megváltozott a szegregáció formája, a tele-
pek mellett megjelent a településen belüli szegregált utca, mint új minta.
A hetvenes években a nem a cigánytelep mellett nyitott utcákban cigá-
nyok és nem cigányok egymás mellett építkeztek, ezért ezek az utcák a
szocializmus asszimilációs politikájának térbeli lenyomataként értelmez-
hetõek.
Már a nyolcvanas évek közepétõl érezhetõ a gazdasági válság szele,
amelynek térbeli megjelenése, hogy ebben az idõszakban az újonnan
megnyitott utcákban már csak nem cigányok tudtak építkezni, majd 1990
után a településen lakók, elsõsorban a cigányok kiszorultak a munkaerõ-
piacról. Foglalkoztatottságuk drasztikus mértékben csökkent, ennek a ki-
rekesztettségnek a térbeli megjelenése a „szocpolos” utcák telepszerû
kialakulása, a Cs-házas telep „szocpolos” teleppé alakulása.
2002-ben az újonnan épült „szocpolos” utcákban, a Temetõsoron és a
mellette levõ utcában, tehát a településen belül szegregált helyzetben élt
az iskoláskorú cigány gyerekek 71,6%-a! Ez még az 1965-ös helyzetnél
is lényegesen kedvezõtlenebb, amikor a két telepen a cigány gyerekek-
nek „csak” 61,6%-a lakott. Miközben az 1990 és 2001 között lezajlott né-
pességcsere következtében a cigány gyerekek aránya a településen belül
60,5% lett, még a településen belül is növekedett a szegregáltan élõ ci-
gány gyerekek aránya (18. táblázat). Azaz a település, amely a cigány
gyerekek magas arányának ellenére évtizedekig megõrizte népességsta-
bilitását, a rendszerváltást követõ gazdasági-társadalmi változások kö-
vetkeztében átalakult. Forrón az évtizedes, bár ellentmondásos és sok-
89

2010. mÆjus 8. 11:36:41
18. táblázat. A településen belüli szegregáció formái Forrón 1964 és 2002 között
A cigány gyerekek A szegregáltan élõ cigány

aránya az általános gyerekek aránya a cigány A településen belüli
Tanév
iskolások körében, gyerekek körében, szegregáció formái
% (fõ) % (fõ)
putritelep,
1964/65 27,1 0(81) 61,6 0(50)
Cs-házas telep
putritelep,
1978/79 40,1 (147) 42,2 0(62) Cs-házas telep,
családi házas telep
Cs-házas telep,
1987/88 37,6 (123) 46,4 0(57)
családi házas telep
Cs-házas telep
„szocpolos” házakkal,
2001/02 60,5 (208) 71,6 (149)
családi házas telep,
„szocpolos” telepek
szor zsákutcás megoldásokat kínáló, de a cigányok számára mégis a

többségi társadalomhoz való közeledést biztosító politika eredményeit a
kilencvenes évek gazdasági válsága, a régió gazdasági átrendezõdése
semmissé tette. A foglalkoztatási válságból fakadó szegregációs folya-
matokat az állami lakáspolitika és az oktatási rendszer nem hogy enyhíte-
ni nem tudja, de szélsõséges formában fel is erõsíti. A cigány családok
helyzete jelenleg Forrón nemcsak egyszerûen rosszabb, mint volt a
hatvanas évek közepén, hanem más minõségû, nem pusztán nagyobb
részük él szegregáltan a településen belül, hanem a településen való
boldogulás és az onnan való kilépés lehetetlenült el.
Az iparosodott területektõl távol fekvõ falvak világa
A Belsõ-Cserehát településeinek, szerepkörrel rendelkezõ volt tanácsi

központoknak és egykori bekörzetesített falvaknak közös sajátossága,
90

2010. mÆjus 8. 11:36:41
hogy kedvezõtlen forgalmi helyzetüknek köszönhetõen nem vagy csak

nagyon nagy áldozatok árán érhetõek el napi ingázással az ipari munka-
helyek, így a foglalkoztatást helyben kell megoldani. A Belsõ-Cserehát
egyik körzetközpontja, a Száraz-völgy központi települése, Baktakék, a
javarészt református Bakta és a görög katolikus Szárazkék 1950-es
összevonásából keletkezett. A falu szerkezetében ma is lehet látni ezt a
kettõsséget: Bakta és Kék régi parasztházaival a mai falu két végén
helyezkedik el, a két régi falut köti össze a fõútvonal mentén kiépült új
rész. Bakta már 1902-ben is körjegyzõségi központ volt, ide tartozott
Szárazkék, Beret és Detek. 1979-tõl a baktakéki tanácsi körzethez csatolták
a felsõgagyi tanácsi körzet négy települését: Alsógagyot, Felsõgagyot,
Gagyapátit és Csenyétét is. Ezzel Baktakék hét település alsófokú köz-
pontja lett egészen a rendszerváltás után kialakuló önkormányzati rend-
szer létrejöttéig. Alsófokú központként itt mûködött a közös tanács köz-
pontja, jegyzõség, orvos, óvoda, a körzeti iskola, kultúrház, a térségi
léptékben sikeres termelõszövetkezet központja – mindazon intézmé-
nyek, amelyek valamennyire élhetõvé tették a települést, amelyek csök-
kentették az elvándorlás mértékét. Mindezek ellenére a település csak
részlegesen váltotta valóra a településtervezõknek a „fõfaluval” szemben
támasztott reményeit. Egyszerre volt befogadó és elbocsátó település: an-
nak ellenére, hogy számos parasztcsalád költözött a jobb életkörülmé-
nyek reményében a környezõ, szerepkör nélküli falvakból a településre, a
lakosságszám 1970 és 1980 között 130 fõvel (14,1%-kal) csökkent. De
Bereten és Deteken, a bekörzetesített aprófalvakban ennél jelentõsebb
mértékben csökkent a lakónépesség. Alsógagy, Felsõgagy, Gagyapáti és
Csenyéte, bár közigazgatásilag egy idõ után már a baktakéki közös
tanácshoz tartozott, a szocializmus ideje alatt végig önálló termelõszö-
vetkezetet mûködtetett. 1967-ben vonták össze a csenyétei tsz-t a felsõ-
gagyival, majd 1973-tól már ide, a felsõgagyi központtal mûködõ Virág-
zó Termelõszövetkezethez tartozott Alsógagy és Gagyapáti tsz-e is. A
felsõgagyi tsz mûködése kevésbé volt sikeres, mint a baktakéki: rosszabb
minõségû és kevesebb földön gazdálkodtak.
Mindezt tükrözik a demográfiai adatok is. A városoktól, ipari közpon-
toktól távolabb fekvõ, a Belsõ-Csereháthoz tartozó aprófalvak, Alsó-
gagy, Felsõgagy, Csenyéte és legfõképpen Gagyapáti sokkal kevésbé
91

2010. mÆjus 8. 11:36:41
19. táblázat. A lakónépesség változása a tanácsi körzet településein

1949 és 2001 között, %
Lakónépesség,
1960/1949
1970/1960
1980/1970
1990/1980
2001/1990
fõ (2001)
Település
Baktakék –2,9 –12,0 –14,1 –6,4 0,0 740

Beret 3,2 –11,1 –19,5 –21,8 0,8 253
Detek 0,9 –16,0 –19,1 –25,6 –7,3 304
Alsógagy –4,2 –20,2 –26,8 –26,6 –28,8 104
Felsõgagy –12,9 –25,0 –26,4 –22,2 –11,5 161
Gagyapáti –17,0 –38,2 –54,6 –42,5 –21,1 15
Csenyéte 0,9 –9,3 –32,0 –27,3 51,7 396
tudta eltartani és megtartani lakónépességét, sokkal jelentõsebb volt az

elköltözés mértéke, mint a központi településen, Baktakéken és az ahhoz
tartozó falvakban. Ezek a települések, még a tsz-központtal rendelkezõ
Felsõgagy is, szinte évtizedenként elvesztették lakónépességük negyedét
(19. táblázat).
Példámban két, a hetvenes évekig különbözõ, majd közös tanácsi kör-
zetbe tartozó, szerepkör nélküli aprófalu szerepel. A baktakéki tanácsi
körzet két települése, Beret és Csenyéte sok tekintetben két nagyon ha-
sonló helyzetben levõ település: a térségben található többi aprófaluhoz
hasonlóan a körzetesítés, a mezõgazdaság kollektivizálása miatt elvesz-
tették lakónépességük nagy részét. Mindkét település tanácsát elõbb-
utóbb ugyanabba a tanácsi körzetbe osztották be. Mindkét településen az
általános iskola alsóbb osztályai maradtak csak meg, a felsõbb osztályok
ugyanabba a körzeti általános iskolába jártak. Az is közös jellemzõjük,
hogy a település mellett vagy a településen belül nagyobb cigánytelep
volt, a településen belül a cigányok aránya a járási átlagot is meghaladta.
92

2010. mÆjus 8. 11:36:41
Ugyanakkor a két település közötti egyik alapvetõ különbség, amely

erõsen meghatározta jövõjüket: földrajzi elhelyezkedésük. Beret a kör-
zetközpont Baktakékkel szomszédos település, de még attól is a központi
települések felé, Szikszó város irányában helyezkedik el. Ezzel nemcsak
a körzetközpontba telepített intézményeket (iskola, óvoda, jegyzõség,
védõnõ, orvos) és munkahelyeket (tsz és melléküzemei) lehet könnyeb-
ben elérni a településrõl, de a halmaji vasútállomást is, ahonnan Miskolc
közvetlenül elérhetõ. Csenyétére Baktakéken túl kell menni, a krasznok-
vajdai útról Felsõgagynál kell lekanyarodni oda, ahonnan már sehova
sem vezet út. Csenyéte a Belsõ-Cserehát egyik zsákfaluja. E húsz kilomé-
ternyi távolság mérhetetlen különbségeket okozott a településeken élõ
családok életében.
A másik jelentõs különbség abban rejlik, hogy míg Beret már a 20.
század elejétõl, 1902-tõl a baktai, addig Csenyéte 1979-ig a felsõgagyi
tanácsi körzethez tartozott. A két tanácsi körzet eltérõ „cigánypolitikája”,
az, hogy mekkora figyelmet fordítottak a cigánytelepek felszámolásának
koordinációjára, hogy mennyiben segítették a cigány férfiak és nõk mun-
kavállalását, egyengették a gyerekek iskolai útját, jelentõs különbségeket
okozott a két faluban élõ családok helyzetében és késõbbi megítélésük-
ben. Napjainkban a térség településein a beretieket „rendes dolgos cigá-
nyokként” emlegetik, míg a csenyéteiektõl óva intenek mindenkit.
Ha a két település lakónépességének változását vizsgáljuk, azt látjuk,
hogy 1960 és 1990 között mindkettõ nagyon hasonló demográfiai válto-
zást élt át: bár Bereten a lakónépesség csökkenése kiegyenlítettebb és las-
sabb ütemû volt, mindkét településen évtizedrõl évtizedre folyamatos
népességfogyás figyelhetõ meg.
Mindkét településhez tartozott cigánytelep, de annak „sorsa” egészen
másképp alakult. Beret cigánytelepét az 1949-es népszámlálás külterületi
lakott helyként említi. Ekkor 65 fõ lakott 13 házban a telepen, közülük
49-en a mezõgazdaságban dolgoztak. Az adott idõszak iskolakötelezett-
séghez való viszonyát jelzi, hogy az ott lakók jelentõs része, 51 személy
írástudatlan volt. A szomszédos település mellett, Deteken is volt egy
külterületi lakott hely cigánytelepként megjelölve, ahol 81 személy
lakott, de közülük csak 15 dolgozott a mezõgazdaságban.
93

2010. mÆjus 8. 11:36:41
20. táblázat. A külterületi és belterületi lakosok száma Bereten

Belterületi lakosok Külterületi lakosok

Év Lakónépesség
száma száma
1949 435 370 065

1960 449 333 116
1970 413 289 124
1980 321 284 037
1990 253 253 000
Forrás: Népszámlálások megfelelõ évi kötetei alapján
Az 1960-as népszámlálás idejére a deteki külterületi cigánytelep el-

tûnt. Jelenleg Deteken csak néhány cigány család lakik. Arról, hogy az
1960-as népszámlálás idejére hogyan tûnt el egy 81 fõs cigánytelep a falu
határából, nincsenek biztos információink. Valószínûsíthetõ, hogy a két
telepet – a detekit és a beretit – összeköltöztették, vagy az egymás közelé-
ben levõ telepeket egyszerûen egy külterületi lakott helynek vette a kö-
vetkezõ népszámlálás. Erre utal az is, hogy 1960-ra a bereti külterületi
cigánytelep népessége megduplázódott.
Az 1960-as népszámlálás szerint Beretnek 449 lakosa volt, ebbõl 116
fõ külterületen lakott (20. táblázat). A 116 külterületi lakosból 5 fõ a
Szunyoghtanyán, 111 fõ a Cigánytelepen élt. 1960-ban az egész Encsi já-
rásban 847 külterületi lakos volt, ekkora külterületi lakott hely nem volt
még egy, azaz a bereti volt (lett) az Encsi járás legnagyobb külterületi
cigánytelepe.
A népszámlálás részletesen rögzíti a Cigánytelepen lakók foglalkozási
és iskolázottsági adatait. Eszerint 1960-ban a Cigánytelepen lakó 111
személy közül a hétévesnél idõsebb korúak közül három fõ tudott írni-ol-
vasni. A keresõk száma 31 volt, a 25 keresõ férfibõl 24 a mezõgazdaság-
ban dolgozott. Mindebbõl a külterületi cigánytelepekre általánosan jel-
lemzõ helyzetre következtethetünk. A teleprõl a gyerekek nem nagyon
jártak iskolába, a felnõttek szinte mindegyike teljesen iskolázatlan volt.
94

2010. mÆjus 8. 11:36:41
Megélhetésük jelentõs mértékben kapcsolódott a közeli település terme-

lõszövetkezetéhez, a faluban lakó parasztokhoz, akikhez esetenként
napszámba szegõdtek, vagy a ház körüli munkákban segédkeztek.
Miközben a falu lakónépessége a parasztok folyamatos elköltözésé-
nek köszönhetõen már az ötvenes évektõl folyamatosan csökkent, a kül-
területi Cigánytelepen lakók száma alig változott. Az 1970-es népszám-
lálás már nem részletezi a külterületi lakott helyeket, nem közli a
külterületen élõk foglalkozási adatait sem, így csak annyit tudunk, hogy
az itt élõk száma ekkor 124 fõ volt, akik két külterületi helyen laknak.
Mivel nem valószínû, hogy a Szunyoghtanyán jelentõsen növekedett vol-
na a lakónépesség, biztosan állíthatjuk, hogy a bereti cigánytelepen
1970-ben ugyanannyian vagy kicsit többen laktak, mint 1960-ban, akik
továbbra is a faluban élõ parasztoknak vagy a helyi tsz-nek végeztek
kisebb-nagyobb munkákat.
Csenyétén külterületi telepet a népszámlálás nem említ, mivel az ak-
kori két cigánytelep egyike a falun belül, a másik a falu szélén helyezke-
dett el. Az iskolai naplók feldolgozása segít vázolni a cigány családok te-
lepülésen belüli elhelyezkedését, az apák foglalkozását. Csenyétén már a
hatvanas évek elején a járási átlagnál jóval magasabb volt az iskoláskorú
cigány gyerekek aránya (21. táblázat). Az 1960/61-es tanévben10 a 63
alsó tagozatos gyerek közül 27-et tartottak cigánynak. Ekkor az iskolás-
korú cigány gyerekek apáinak foglalkozása kivétel nélkül napszámos, a
gyerekek lakóhelye pedig kettõ kivételével a falu két telepének egyike,
amit akkoriban Alsó-, illetve Felsõtelepnek neveztek. Azaz ebben az idõ-
10
A csenyétei iskolai naplók csak részlegesen álltak rendelkezésemre. 1964-ig
Csenyétén alsó és felsõ tagozat mûködött, 1964 után a felsõ tagozatosok Baktakékre
kerültek. 1986-ban pedig megszûnt az általános iskolai oktatás Csenyétén. Sajnos az
iskolai naplókat a hetvenes évek végétõl csak hiányosan találtam meg Csenyétén,
ezért az 1979/80-as tanévtõl a baktakéki körzeti iskola felsõ tagozatos naplóiban ve-
zetett adatok alapján dolgoztam. A naplók hiányossága miatt az etnikai arányok eny-
hén torzítanak: a felsõ tagozatra nem minden cigány gyerek került át, és volt olyan is,
aki csak egy-két évet végzett el. Azt tudjuk, hogy 1960/61-es tanévben az alsó tagoza-
tos gyerekeken belül a cigány gyerekek aránya 42,8%, de ha az alsó és felsõ tagozatos
gyerekek együttes arányát nézzük, „csak” 31,8%. Ugyanis a felsõ tagozaton csak
egyetlen cigánynak tartott gyerek tanult.
95

2010. mÆjus 8. 11:36:41
21. táblázat. Az etnikai arányok változása az alsó tagozatos gyerekek körében

Csenyétén 1960 és 1975 között
Cigány tanulók
Tanulók száma Nem cigány tanulók
Tanév
összesen, fõ száma, fõ
1960/61 63 36 27 42,8
1965/66 66 24 42 63,6
1969/70 68 17 51 75,0
1974/75 55 2 53 96,3
Forrás: A csenyétei általános iskola naplóinak feldolgozása alapján
szakban a Csenyétén élõ cigányok még foglalkozásukat és lakóhelyüket

tekintve azonos, homogén csoportként jelennek meg az iskolában.
Az 1965/66-os tanévben az alsó tagozatos cigány gyerekek apáinak
foglalkozása a naplók bejegyzése szerint már némileg változatosabb ké-
pet mutat. Ebben az idõszakban az apák fele útépítõ, további hét gyerek
apja pedig alkalmi munkás, hat gyerek apja pásztor, kettõé pedig trakto-
ros volt, két gyerek apjának foglalkozásaként pedig zenész van bejegyez-
ve. Valószínû, hogy a tanárok által a naplókban rögzített különbségek ko-
rábban is léteztek a cigány családok között, mégis fontos tény, hogy a
tanár, az iskola már egy differenciált foglalkozási szerkezet képét jeleníti
meg a hivatalos iratokban.
Az 1969/70-es tanévben, amikor már csak alsó tagozatos oktatás volt a
településen, a gyerekek háromnegyede cigány az iskolában. Ekkor két
gyerek apja pásztor, néhányé alkalmi munkás, de a legtöbb gyerek édes-
apja kubikosként volt feltüntetve, munkahelyként pedig az akkori tanácsi
és tsz-központot, Felsõgagyot jelölte meg a tanító. Az alsó tagozatos ci-
gány gyerekek legtöbbje még mindig a falu két telepén lakott, amelyeket
ekkor a naplókban Rigó térnek és Virág utcának neveztek. Csak két gye-
rek lakóhelye volt a falun belül jelölve, egyikük apja a két pásztor egyike,
másikuk a Dózsa György úton lakott (Ladányi–Szelényi, 2004, 59.).
96

2010. mÆjus 8. 11:36:41
A hetvenes évekig a bereti és a csenyétei cigány családok településen

belüli térbeli elhelyezkedésében és a cigány apák foglalkozásában nem
találunk jelentõs különbségeket. A cigány családok szinte mindegyike a
falu cigánytelepén élt, megélhetésük szorosan kötõdött a faluhoz, a falu-
ban élõ parasztokhoz, a helyi termelõszövetkezethez. Mindkét település
demográfiai és etnikai helyzetében 1970 és 1980 között következett be
lényeges változás. Ebben az idõszakban Bereten a vándorlási különbözet
–103 volt. A belterületi lakosok száma 1970-ben 289 fõ, 1980-ban 284
fõ, a külterületi lakosok száma 1970-ben 124 fõ, 1980-ban 37 fõ volt. Mi-
vel 1980-ban a cigány gyerekek aránya 69,7% volt az iskoláskorú népes-
ségen belül, nyilvánvaló, hogy a falu lakónépességének stagnálása alap-
vetõen nem azzal magyarázható, hogy a telepi cigányok költöztek el más
településekre, hanem azzal, hogy a belterületen élõ parasztok elköltözése
erre az idõre már tömegessé vált.
Csenyéte lakónépessége 1970 és 1980 között 169 fõvel csökkent, a né-
pesség egyharmada tûnt el a faluból ez alatt a tíz év alatt. Mindeközben az
etnikai arányok megváltoztak a településen belül: a folyamatos elköltö-
zések miatt a parasztgyerekek számának rohamos csökkenése mellett a
cigány gyerekek száma folyamatosan emelkedett az általános iskolában.
A hetvenes években mindkét településre jellemzõ, hogy a parasztok
elköltözésével a falu melletti teleprõl cigány családok költöztek be a falu-
ba. A visszaemlékezésekbõl tudjuk, hogy a bereti cigányteleprõl már
a hatvanas évek végén is költözött néhány család a faluba, de ez a folya-
mat a hetvenes években erõsödött fel. Ugyanakkor a teleprõl a faluba
való költözés csak az adott pillanatban jelentett közeledést a többségi tár-
sadalomhoz, hiszen a cigányok faluba való beköltözése elsõsorban a nem
cigányok elköltözésétõl függött. Ezt a folyamatot erõsítette, hogy a
hetvenes évek elejétõl a telepfelszámoláshoz köthetõ akciósorozatban
fokozottan támogatták az üresen álló lakások megvásárlásához nyújtható
kölcsönöket. Így vált lehetõvé, és államilag támogatottá, hogy a település
ellehetetlenülése miatt elköltözõ parasztoktól OTP-kölcsönnel vásárolja-
nak a teleprõl beköltözõ cigányoknak házakat. A hetvenes években a
helyi tanácsoknak és pártbizottságoknak idõrõl idõre kötelezõen foglal-
kozniuk kellett – az 1961-es párthatározatban megfogalmazott irányel-
veknek megfelelõen – a településen élõ cigány családok iskoláztatási,
97

2010. mÆjus 8. 11:36:41
foglalkoztatottsági és lakhatási helyzetével. Mint mindenhol, itt is a taná-

csi körzet központjában döntötték el, hogy ki kapja meg a házvásárláshoz
szükséges kölcsönt, és ez erõs szelekciót okozott a telepen élõ családok
körében. A bereti telepet mintegy tíz év alatt számolták fel: minden évben
csak két-három kiválasztott család kapott lehetõséget arra, hogy beköl-
tözzön a faluba. Ahogy a központi rendeletek is céloztak rá, csak az „arra
érdemesek”, a „rendes cigányok” költözhettek be a faluba. Mindez a
helyi hatóságok szigorú ellenõrzése mellett zajlott.
A külterületi telepen lakó cigányok a parasztoknak vagy a tsz-nek vé-
geztek mezõgazdasági munkákat. A parasztok elvándorlásának oka –
ahogy az az egész térségre és még sok hasonló helyzetû területre jellemzõ
volt ekkor – nyilvánvalóan a mezõgazdaságban feleslegessé váló munká-
juk, illetve a települések körzetesítése volt. Mi lett a faluba költözõ, de
mezõgazdasági munkaerõként feleslegessé váló cigányokkal?
Az iskolai naplók 1979/80-as bejegyzései szerint a Bereten élõ cigány
iskolások csak negyedének az apja dolgozott a mezõgazdaságban, há-
romnegyedének az apja szakképzettséget nem igénylõ nem mezõgazda-
sági foglalkozású, azaz ipari segédmunkás volt. A bereti cigány apák
többsége a budapesti Köztisztasági Vállalatnál dolgozott, segédmunkás-
ként. Elmondások szerint elõször az egyik helyi tanácsi vezetõ segítségé-
vel, ajánlásával került egy-két férfi Budapestre, majd õk szerezték a mun-
kát a többieknek. Bár hetente ingáztak Budapestre, családjuktól távol,
munkásszállón éltek, azaz a legkiszolgáltatottabb munkavállalási formá-
ban a legalacsonyabb presztízsû munkákat végezték, de ezért valamivel
többet kerestek, mint azok, akik szintén segédmunkásként a helyi tsz-ben
dolgoztak. A mezõgazdaságon alapuló helyi munkaerõpiac nemcsak a ci-
gányokat, de a nem cigányok mindegyikét sem tudta eltartani: a bereti
nem cigány apáknak is csak egy része dolgozott a helyi tsz-ben, sokan
ingáztak bányászként a Fekete-völgybe is.
Csenyéte ekkor még a felsõgagyi tanácshoz tartozott, amely aprófalu
lévén, a szerepkör nélküli településekhez hasonló foglalkoztatottsági és
migrációs problémákkal küszködött. Így a cigánypolitika országos irány-
elveit sem követte olyan szigorúan, nem is tett komolyabb lépéseket a
csenyétei cigányok lakhatási és foglalkoztatási helyzetének javulása ér-
98

2010. mÆjus 8. 11:36:41
22. táblázat. Az etnikai arányok változása a felsõ tagozatos gyerekek körében

Bereten 1979 és 1989 között
Cigány tanulók
Tanulók száma Nem cigány
Tanév
összesen, fõ tanulók száma, fõ
1979/80 33 10 23 69,7
1988/89 20 7 13 65,0
Forrás: A baktakéki általános iskola naplóinak adatai alapján
dekében. A felsõgagyi tanácsnak és a településnek egyetlen érdeke az

volt, hogy a csenyétei cigányok maradjanak saját falujukban. 11
A bereti és csenyétei cigányok helyzete közötti, a közeli jövõt erõsen
befolyásoló legfontosabb különbség az, hogy a teleprõl a faluba költözõ
cigány családoknak különbözõ munkavállalási lehetõségei voltak. Míg a
bereti cigány apák többsége viszonylag tartósan a helyi munkaerõpiacon
kívül tudott elhelyezkedni, ugyanebben az idõszakban a csenyéteieket
jellemzõen inkább a közeli termelõszövetkezet alkalmazta. Ez a különb-
ség a nyolcvanas évekre jelentõs eltéréseket okozott a két településen élõ
cigány családok helyzete és lehetõségei tekintetében.
Az 1988/89-es tanév iskolai naplói szerint Bereten, a lélekszám apadá-
sával párhuzamosan, az általános iskola felsõ tagozatára járó gyerekek
száma a cigányok és a nem cigányok között egyaránt csökkent (22. táblá-
zat). A felsõ tagozatra járó gyerekek között csökkent a cigány gyerekek
aránya is, akik ekkor már mind a faluban laktak. Ebben az idõszakban a
faluból elköltözõk között valószínûleg ugyanúgy találunk cigányokat és
nem cigányokat is.
Beretrõl számos apa még ekkor is Budapesten dolgozott. Azt, hogy ez
egy hosszú távú, folyamatos munkavállalást jelent, erõsíti az is, hogy
mindkét idõszakban a Köztisztasági, illetve a nyolcvanas évek végén már
11
Késõbb a felsõgagyi önkormányzat a faluban élõ cigány családot már Csenyétére
költöztette volna át (Ladányi–Szelényi, 2004).
99

2010. mÆjus 8. 11:36:41
a névváltozáson átesett Közterület-fenntartó Vállalat az apák munkahe-

lye. A nyolcvanas évek végén – az iskolai naplók tanúsága szerint – már a
Taurusban is dolgozott két bereti cigány férfi. Akik nem Budapesten vál-
laltak munkát, továbbra is a helyi tsz-ben dolgoztak, mégpedig Baktaké-
ken, amely a környék egyik legjobban mûködõ szövetkezete volt ekkor.
Jellemzõ, hogy a nyolcvanas évek végén már a bereti anyák többsége is
dolgozott, általában a helyi tsz-ben vagy annak egyik melléküzemágá-
ban, a varrodában. A nõk munkavállalása erõsítette a családi bevételek
stabilitását. Ebben az idõszakban az alacsony presztízsû, így alulfizetett
foglalkoztatási formákban csak a férfi és a nõ együttes jövedelme garan-
tálta a lassú anyagi gyarapodást.
Csenyétérõl a nyolcvanas évek végén már csak két nem cigány gyerek
járt iskolába. Ekkorra a falu már olyan etnikai gettóvá vált, ahol a néhány
elöregedett paraszt mellett egyre nagyobb számú fiatal, többgyerekes, de
a nyolcvanas évek végére már csaknem teljes mértékben munkanélküli
cigány népesség élt. Az általános iskolás gyerekek apáinak munkahelye
ekkor a gyakorlatilag már nem mûködõ felsõgagyi tsz volt, ahova szinte
csak a jelenléti ív aláírására kellett átjárni, de tényleges munka már nem
folyt. Néhányan segédmunkásként voltak megjelölve a körzetközpont,
Baktakék tanácsának alkalmazásában. A településeknek 1987-tõl nyílt
lehetõsége arra, hogy közhasznú foglalkoztatást szervezzenek a legnehe-
zebb helyzetben lévõ társadalmi csoportok számára; ennek célja nem más
volt, mint a teljes foglalkoztatottság válságának és ezzel együtt a munka-
nélküliség tényének elkendõzése. A baktakéki tanács az országban az el-
sõk között szervezte meg a közhasznú munkát, ahova az elsõ években
többnyire csenyéteiek, majd késõbb már beretiek is bekerültek – szinte
mind cigányok, akik általában a közintézmények felújítását végezték.
Baktakéken a mai napig számon tartják, hogy az új orvosi rendelõt a
csenyétei cigányok építették fel.
Az, hogy a bereti cigányok nagy része a környezõ falvakban lakó cigá-
nyoktól eltérõen más megélhetési stratégiát követett, és azt hosszú távon
fenn tudta tartani, jelentõs mértékben megváltoztatta a helyi társadalom-
ban való elhelyezkedésüket is. Ezt a gyerekek iskolai helyzete is jól mu-
tatja. Az 1988/89-es tanévben a baktakéki körzeti iskolában, ahova a
bereti gyerekek is jártak, a felsõ tagozaton a cigány gyerekek aránya
100

2010. mÆjus 8. 11:36:41
23. táblázat. Beretrõl és Csenyétérõl a baktakéki iskola felsõ tagozatára járó cigány
gyerekek számának osztályonkénti megoszlása, 1988/89, % (fõ)
A B Kisegítõ
Megnevezés Összesen
osztályok osztályok osztályok
Cigány gyerekek összesen 11,6 (8) 58,4 (45) 92,3 (12) 040,9 (65)
Bereti cigány gyerekek 53,8 (7) 30,7 0(4) 15,5 0(2) 100,0 (13)
Csenyétei cigány gyerekek – 71,4 (15) 28,6 0(6) 100,0 (21)
Forrás: A baktakéki iskolai naplók adatai alapján
40,9% volt. Ennél az aránynál a tanárok már úgy gondolták, hogy érde-
mes differenciálni az A és a B osztályba járó gyerekek között. A felsõ ta-
gozat A osztályaiba járó 69 tanulóból 8 tanuló volt cigány, míg a B osztá-
lyokba járó 77 tanulóból 45. Az egyértelmûen a „jobbaknak” fenntartott
A osztályokba járó 8 cigány tanulóból 7 járt Beretrõl, 1 pedig Baktakék-
rõl (23. táblázat). Megfordítva, azt is lehet mondani, hogy az ekkor
Beretrõl bejáró 13 cigány tanulóból 7-et a bakatakéki iskola „rendes”
cigánynak tartott vagy olyan rendes gyereknek „mintha nem is lenne ci-
gány”, és ezért a „jobb” osztályba sorolta õket. Az, hogy a bereti cigány
gyerekek nagy része a „jobbaknak” fenntartott osztályokba járhatott,
egyértelmûen jelzi nemcsak a bereti cigány családokon belüli differenci-
álódást, hanem a parasztoknak a „rendes bereti cigányokról” alkotott
véleményét is.
Ugyanakkor a csenyétei cigány gyerekek iskolai helyzetével kapcso-
latban a beretinek éppen az ellenkezõje mondható el. Míg az 1988/89-es
tanévben az iskoláskorú csenyétei gyerekek közül a két nem cigány tanu-
ló – a bereti cigány gyerekek többségével együtt – a jobbaknak fenntar-
tott A osztályba járt, addig a csenyétei cigány gyerekek kivétel nélkül a
cigányok által sokszorosan felülreprezentált B osztályokba jártak. Sõt, az
ekkor általános iskolás csenyétei cigány gyerekek közül minden harma-
dik-negyedik kisegítõ osztályban tanult, a kisegítõ osztályba utalt gyere-
kek fele csenyétei cigány volt; a körzeti iskola 13 fõs kisegítõ osztályá-
ban 6 csenyétei cigány gyerek tanult. Míg tehát a bereti cigány gyerekek
a jobbaknak fenntartott osztályokban, a nem cigányokkal közösen tanul-
101

2010. mÆjus 8. 11:36:41
hattak, addig a csenyétei cigány gyerekek nemcsak a jobbaknak fenntar-

tott osztályokba nem kerülhettek be, de egy részüket még a normál isko-
larendszerbõl is kizárták.
Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a nyolcvanas évek végére
Beret és Csenyéte között jelentõs különbségek alakultak ki, amelyek
alapvetõen a két település eltérõ földrajzi elhelyezkedésébõl, forgalmi
helyzetébõl, a tanácsi körzetközponthoz való különbözõ viszonyból kö-
vetkeztek, ami hatással volt a településeken élõ cigány családok foglal-
koztatottságára, a cigány gyerekek iskolai mobilizációjára.
Beret példája azt mutatja, hogy a helyi tanács támogató, koordináló,
odafigyelõ magatartása, a hosszú távon fenntartható és sikeres megélhe-
tési stratégia kialakítása lehetõséget teremt a többségi társadalomhoz
való közeledésre, a nem cigányokhoz hasonló demográfiai, iskolai és
foglalkozási életútra, arra, hogy a gyerekek a „jobbak” között tanuljanak
az iskolában, és ha szükséges, a cigány fiatalok ugyanúgy elhagyják a te-
lepülést, mint a nem cigányok. Ugyanakkor Csenyétére alig ért el valami-
féle változás: a cigány családoknak a szocializmus évei alatt sem volt le-
hetõségük arra, hogy lényegesen változtassanak életformájukon. Az
egész falu gettósodása, cigányteleppé válása minõségileg új helyzetet te-
remtett a csenyétei cigány családok életében. Bár a faluba költözve javul-
tak életkörülményeik, de térben és társadalmilag olyan messze kerültek a
többségi társadalomtól, lehetõségeik annyira beszûkültek, hogy az e
helyzetbõl való kitörésük mind szociális, mind földrajzi értelemben lehe-
tetlenné vált.
1990 után Bereten az elvándorlásból adódó évtizedes népességcsök-
kenés megállt, sõt két fõvel még növekedett is a lakosság száma. Ezzel
párhuzamosan az iskoláskorú cigány gyerekek aránya, amely évtizedekig
alig változott, elkezdett növekedni: 1989 és 2002 között 66,7%-ról
84,6%-ra változott. Mindez annak köszönhetõ, hogy míg a nyolcvanas
években a cigány családok ugyanúgy el tudtak költözni a településrõl,
mint a nem cigányok, a kilencvenes években a lehetõségek szûkülésével
ezt már csak néhány nem cigány család tehette meg.
A nyolcvanas években a foglalkoztatottak aránya az aktív korú népes-
ségen belül még növekedett is a beretiek körében, az iskolai naplókból
tudjuk, hogy a cigány apák többsége ekkor még Budapesten dolgozott, és
102

2010. mÆjus 8. 11:36:42
24. táblázat. A foglalkoztatottság alakulása Bereten 1980 és 2001 között

Év
15–60 éves népesség körében, % foglalkozásúak aránya, % (fõ)
1980 60,7 04,4 0(5)

1990 65,6 06,2 0(6)
2001 15,2 50,0 (11)
Forrás: Népszámlálások megfelelõ évi kötetei alapján végzett számítások
a cigány nõk is egyre többen vállaltak munkát. 1990 után a megszûnt bu-
dapesti munkahelyekrõl hazaköltözõ cigány férfiak helyben már nem ta-
láltak munkalehetõséget. Néhány családnak sikerült Budapesten megka-
paszkodnia, és jelenleg is ott dolgozik. Ezek a családok már csak nagy
ritkán, egy-egy temetés, nagyobb ünnep alkalmából térnek vissza a
faluba. Jelenleg a faluban szinte senkinek sincs munkája.
A nyolcvanas években a településen élõ aktív korúaknak még a kéthar-
mada foglalkoztatott volt, 2001-ben az aktív korúaknak csak 15,2%-a, 22
fõ foglalkoztatott, a többiek inaktívak vagy munkanélküliek voltak (24.
táblázat). Ennek a 22 fõnek a fele szellemi vagy szolgáltatási foglalkozá-
sú, õk azok, akik a falu irányítását, mindennapi életét szervezik – az ön-
kormányzaton, a tagiskolában, a helyi boltban dolgozó emberek. Rajtuk
kívül senkinek sincs rendszeres jövedelme a településen, a környéken
adódó alkalmi munkákból, segélyekbõl élnek. A település életébõl a ki-
lencvenes években eltûnt a munka, a családok életébõl a rendszeres mun-
kába járás.
Annak, hogy a bereti cigány apák a kilencvenes évek elején elvesztet-
ték munkahelyüket, megfelelõ szakképzettség és munkalehetõség híján
nem is tudtak visszakerülni a munkaerõpiacra, jelentõs hatása lett a tele-
pülés demográfiai és etnikai szerkezetének átalakulásában. Ma már a fa-
luban csak idõs emberek élnek, vagy olyanok, akiknek reményük sincs
arra, hogy valaha újra belépjenek a munkaerõpiacra. A foglalkoztatási le-
hetõségek szûkülésével Bereten hasonló folyamat indult el, mint ami a
nyolcvanas években Csenyétén lejátszódott. Azzal a különbséggel, hogy
103

2010. mÆjus 8. 11:36:42
míg a csenyétei cigányokat a nyolcvanas években már csak a helyi tsz

vagy a tanács alkalmazta, addig a beretiek többsége csak egy évtizeddel
késõbb került ki a munkaerõpiacról, és kényszerült alkalmi munkákra,
önkormányzati segélyekre. Ahogy a nyolcvanas évek végén az etnikai
gettóvá lett Csenyétérõl való elmozdulás lehetetlen volt, ugyanúgy ma a
bereti családoknak sincs nagy esélye arra, hogy kedvezõbb foglalkozta-
tottságú, jobb lehetõségeket kínáló településre költözzenek.
Csenyéte a nyolcvanas évek közepére gettósodott település lett, ahol
néhány idõs parasztemberen kívül már csak cigány családok éltek, ahol a
munkanélküliség, még ha tsz- vagy tanácsi foglalkoztatásnak álcázott
formában is, már a nyolcvanas évek közepén megjelent. Ez az oka annak,
hogy a kilencvenes években a térségben zajló folyamatok – a demográfiai
trend megváltozása, a foglalkoztatottság csökkenése – ezen a településen
többszörösen felerõsített formában jelentkeztek.
A falu népessége 1990-ig folyamatosan csökkent, az elvándorlás még
a nyolcvanas években is jelentõs volt. Harminc év alatt a település lélek-
száma mintegy 60%-kal csökkent. Ezzel szemben az 1990 és 2001 közöt-
ti idõszakban a lakónépesség hihetetlen mértékben, 261-rõl 396 fõre,
másfélszeresére növekedett. Ez a pozitív vándorlási egyenleggel, továb-
bá a születések számának erõs emelkedésével együttesen magyarázható.
Az 1980 és 1990 közötti születések számához képest az 1990 és 2001 kö-
zötti idõszakban megduplázódott a születések száma, az elmúlt tíz évben
148 gyerek született a településen. Jelenleg a lakónépesség majdnem fele
(46,7%) 14 éven aluli. Ez a hihetetlen mértékû demográfiai robbanás
nemcsak Csenyétére jellemzõ egyedi jelenség. Azokban az aprófalvak-
ban, amelyek a nyolcvanas évek közepére Csenyétéhez hasonlóan gettó-
vá váltak, ugyanilyen demográfiai folyamatok játszódtak le. A szomszé-
dos völgyben levõ Fájban a lakónépesség 40,8, Fulókércsen a
lakónépesség 34,7%-a 14 év alatti. Fontos megjegyezni, hogy a magas
születésszám nem a cigányokra jellemzõ etnikus sajátosság. Ladányi Já-
nos és Szelényi Iván Csenyétérõl szóló történeti elemzésében pontosan
bemutatja, hogyan csökken a cigány születések száma egy hosszabb
integrációs periódusban (Ladányi–Szelényi, 2004, 61–66.).
A csenyétei cigányok között már a nyolcvanas évek közepén is számos
munkanélkülit találunk. Volt, akit elbocsátottak, és utána már nem talált
104

2010. mÆjus 8. 11:36:42
25. táblázat. A foglalkoztatottság alakulása Csenyétén 1980 és 2001 között

Év
15–60 éves népesség körében, % foglalkozásúak aránya, % (fõ)
1980 59,6 05,9 0(7)

1990 34,4 –
2001 05,9 54,5 0(6)
magának új munkát, vagy az iskolából kikerülve egyáltalán nem helyez-

kedett el. A foglalkoztatottak aránya a 15–60 éves népesség körében az
összes vizsgált település között itt volt a legalacsonyabb 1990-ben (25.
táblázat).
Míg a többi településen az etnikai arányoktól függetlenül az aktív korú-
ak 65–75%-a foglalkoztatott volt 1990-ben, addig Csenyétén csak
34,4%-uk. Ez az arány 2001-ben már csak 5,9% volt, azaz nyugodtan
mondhatjuk, hogy a teljes falu munkanélküli lett, az állam jóléti politiká-
jának kiszolgáltatottjává vált. Azzal, hogy a csenyétei cigányok már több
mint két évtizede munkanélküliek, egyáltalán nincs esélyük arra, hogy
valaha sikeresen visszakapaszkodhatnának a munka világának akár a
legalacsonyabb szintjére is. Etnikailag és szociálisan homogén települé-
sen élnek, térben és társadalmilag távol más társadalmi csoportoktól, ahol
nincsenek minták, referenciaként mûködõ csoportok, még az iskolás gye-
rekek is csak hasonló helyzetben levõ cigány gyerekekkel találkoznak az
iskolában.
2001-ben a sikeresebb csenyétei cigány családok, az önkormányzat
vezetõi, akik kezükben tartottak minden Csenyétére érkezõ forrást, és
diszponáltak annak elosztása felett, elköltöztek az egykori tanácsi
központba, Baktakékre. Ladányi és Szelényi ezt a mozzanatot egyfajta
középosztályosodási folyamatként értelmezi, és az underclass képzõdé-
sének ahhoz a mechanizmusához köti, amikor a fekete középosztály
elhagyja a gettót, és lehetõség szerint az elõvárosba költözik (Ladá-
nyi–Szelényi, 2004, 120.). Csenyétérõl nézve Baktakék mindenképpen
105

2010. mÆjus 8. 11:36:42
magasabb státusú településnek számít, odaköltözni mindenképpen vala-

miféle kiemelkedést jelent. Mégis, én a csenyétei cigányok Baktakékre
való átköltözését ugyanolyan zsákutcaként értelmezem, mint amikor a
hetvenes években a sikeresebb cigány családok a teleprõl beköltöztek a
parasztok által elhagyott házakba, de a költözéssel együtt foglalkoztatott-
sági lehetõségeik nem változtak. A Csenyétérõl Baktakékre költözött ci-
gány családok sokkal jobb körülmények között, jobb állapotú házakban
élnek, lakókörnyezetükben csak néhány család él mélyszegénységben,
kevésbé korlátozzák õket a családi és baráti kötelékek viszonossági köte-
lezettségei. Baktakéken könnyebben tudnak alkalmi munkákhoz jutni, de
tényleges megélhetési forrásaik – a szociális segélyek és a közfoglalkoz-
tatásban való részvétel lehetõsége – továbbra is Csenyétéhez kötik õket.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy 2002-ben az önkormány-
zati választásokon a Baktakékre költözött családok közül jó néhányat
újra megválasztottak önkormányzati képviselõnek. Az egyik család
azóta kénytelen volt visszaköltözni Csenyétére, mert azt még elnézte a
falu, hogy az önkormányzati képviselõk csak átjárnak fogadóórát tartani,
de azt már nehezményezték, hogy a falubusz vezetõje és vele együtt a
falubusz is Baktakéken legyen.
Véleményem szerint Csenyétérõl átköltözni Baktakékre annyit jelent,
mint egy városi gettón belül egy jobb utcába költözni. A Csenyétérõl el-
költözött cigány családok a munkaerõpiacról ugyanúgy kirekesztettek,
gyerekeik ugyanolyan, sõt ugyanabba a szegregált iskolába járnak, mint-
ha Csenyétén laknának. (A gettón belüli társadalmi differenciálódásról
lásd bõvebben a 8. és 9. fejezetet.) Ahhoz, hogy a csenyétei cigányok el-
költözését a gettóból való kiköltözésként lehessen értelmezni, olyan
helyre kellene költözniük, ahol munkát tudnak vállalni, ami ebben az
esetben legalább a kistérségi központot jelenti. Ha csak Csenyétét vizs-
gáljuk, valóban a Ladányi János és Szelényi Iván által leírt népesség-
szukcessziós folyamat játszódott le: a hetvenes években a nem cigányok
helyébe költöztek a cigányok, most a feltörekvõ romák helyét foglalják el
a legelesettebb cigányok (Ladányi–Szelényi, 2004, 120.). De ha e jelen-
ség értelmezését térben kiterjesztjük, azt kell mondanunk, hogy a
Csenyétén lezajlott népességszukcessziós folyamattal párhuzamosan
Baktakéken ugyanennek a folyamatnak az elsõ fázisa játszódik le napja-
106

2010. mÆjus 8. 11:36:42
inkban: a nem cigányok helyébe költöznek cigány családok. Éppen ezért

a Csenyétérõl Baktakékre való költözést inkább a gettó kiterjedéseként,
valamiféle expanziós folyamatként értelmezem, ami a jelenség térsége-
sedésének irányába hat.
4. A gettósodó térség mint új szegregációs minta
Ebben a fejezetben az Encsi kistérség településeinek példáján keresztül

mutatom be, hogy a rendszerváltást követõ gazdasági szerkezetváltás ha-
tására kialakuló új szegénység mennyiben változtatta meg az ebben a
rétegben erõsen felülreprezentált cigányok térbeli elhelyezkedését. Az
etnikai szegregációt nem önmagában, hanem az azt meghatározó társa-
dalmi változások, elsõsorban a gazdasági szerkezetváltás és annak
egyenlõtlen térbeli megoszlása tükrében vizsgálom. Azt fogom bizonyí-
tani, hogy a térszerkezeti változások hatására a területi szegregációnak
egy, Magyarország eddigi történetében teljesen új formája jelent meg: a
gettósodó térség.
Mindez azért is fontos, mert az elmúlt évtizedben a különbözõ társada-
lomtudományi mûhelyek kutatói is hasonló társadalmi jelenségre hívták
fel a figyelmet: a cigány népesség egyenlõtlen térbeli elhelyezkedésérõl
és a gettósodás regionális folyamatairól (Kocsis–Kovács, 1999), az
„elkülönítettségi arány” fokozódásáról, a szegregáció formáinak változá-
sáról (Janky–Kemény, 2004) számolnak be. Leírják a szegregálódó térsé-
gek különbözõ típusait (Bihari–Kovács, 2004), és sürgetik azon gettóso-
dó területek rehabilitációját, ahol többszörös kirekesztettséggel sújtott
népesség koncentrálódik (Ladányi, 2004).
A kilencvenes évek elején, a piacgazdasági átmenet idõszakában
példátlan méretû gazdasági visszaesés következett be: a bányászat és a
nehézipar felszámolásának, a mezõgazdasági foglalkoztatottság vissza-
esésének következtében néhány év alatt eltûnt majdnem másfél millió
munkahely. A mély és elhúzódó gazdasági válsággal párhuzamosan
a magyar társadalomnak egy, a világon mindenhol komoly megrázkódta-
tásokkal járó strukturális változással, a fordi típusú tömegtermelés átala-
kulásával, a hagyományos termelési formák összeomlásával, a globali-
107

2010. mÆjus 8. 11:36:42
záció, a posztindusztriális gazdaság megjelenésével is szembe kellett

néznie. A munkanélküliség tömegessé válása – amely 1993-ban már elér-
te a 700 ezer fõt – sokkszerûen érte a társadalmat. A munkaerõpiac össze-
húzódása és szelekciós mechanizmusai révén létrejövõ szegénységet
azért is nevezik új szegénységnek (Andorka–Spéder, 1996), mert a meg-
változott közegben létrejött státusok (munkanélküli, állást keresõ, egyéb
inaktív) a szocializmus idõszakában ismeretlenek voltak. Azaz a rend-
szerváltás után a legnagyobb szegénységi kockázatot a munkaerõpiacról
való tartós távollét jelenti, a társadalomban egyre mélyülõ árkok húzód-
nak a munkahellyel rendelkezõk és az onnan kiszorulók között (Ferge,
2000, 2002). A szociális válság nemcsak az ennek kezelésére hivatott
intézményhálózat hiánya miatt vált kritikussá, hanem annak megvál-
tozott jellege miatt is: nemcsak a szegénység és a munkanélküliség tö-
megessé válása volt új, hanem „minõsége” is. A rendszerváltást követõ
évtizedben világossá vált, hogy a képzetlen vagy a gazdasági struktúra-
váltás következtében elértéktelenedett szakmával rendelkezõ rétegek
számára a munkanélküliség nem átmeneti, hanem akár évekig is elhúzó-
dó, sok esetben generációkon is átívelõ állapot, amelyben a családok
jelentõs része csak idõszakos vagy alkalmi jellegû, gyakran informálisan
végzett munkákhoz jut. A rendszertelen jövedelmek kiszámíthatatlanná
teszik a mindennapi életet, gátolják a hosszú távú gondolkodás és terve-
zés kialakulását, erõsítik a szociális és munkanélküli-járadékoktól való
függést.
Bár a kilencvenes évek közepén meginduló gazdasági növekedés hatá-
sára létrejött közel egymillió munkahely, de ide többségében már nem az
iskolázatlan, idõközben megkopott munkavégzõ képességû embereket
várták. Ezzel a kilencvenes években a magyar társadalomnak megjelent
egy olyan, a többségtõl élesen elkülönülõ rétege, amelynek már esélye
sincs arra, hogy bekapcsolódjon a munkamegosztás új rendszerébe, hogy
rendszeres jövedelme, lakása, társadalombiztosítása legyen, hogy gyer-
mekeit a továbblépésre esélyt adó módon tudja iskoláztatni. Fontos meg-
jegyezni, hogy a munkaerõpiacról való tartós kirekesztettséggel és sze-
génységgel jellemezhetõ társadalmi rétegben a cigány népesség erõsen
felülreprezentált; a cigány háztartások több mint felét jellemzi. Ugyanak-
kor a tartós szegénység és az etnikai hovatartozás közé nem tehetünk
108

2010. mÆjus 8. 11:36:42
egyenlõségjelet: a huzamosabb ideje szegénységben lévõ háztartások

mintegy háromötöde nem roma származású, és a cigánynak tartott népes-
ség egésze sem tartozik a legszegényebbek körébe (Ladányi–Szelényi,
2002; Spéder, 2002). Egy, az ezredforduló után készült vizsgálatsorozat
is arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a szegény népességen belül jelentõ-
sen növekszik a cigány népesség aránya, és ahogy az egyre szegényebb
rétegek felé haladunk, úgy nõ a cigányok aránya az adott csoporton belül,
a szegénység „kemény magja” mégsem etnikai meghatározottságú, kö-
zös cigány és nem cigány társadalmi és egyéni sorsokról van szó (Bass és
mtsai, 2007).
További elemzéseimben a tartós szegénységgel és munkanélküliség-
gel jellemezhetõ rétegnek csak egy szelete jelenik meg, azok a cigány
családok, ahol a tartós munkanélküliség fokozott mértékû lakóhelyi
szegregációval párosul. E halmozottan hátrányos helyzetû társadalmi
csoportokat az 1980-as évek óta az USA-ban az „underclass” megneve-
zéssel illetik (Wilson, 1987), mely fogalom jelentésén az európai társada-
lomtudományi gondolkodás némileg módosított (Mingione–Morlicchio,
1993; Wacquant, 1993, 2008), illetve ugyanezen jelenségkörre az „ex-
clusion”, azaz a társadalmi kirekesztés fogalmát használja (Kronauer,
1998). Ladányi János és Szelényi Iván kísérletet tettek az underclass fo-
galmának historizálására és specifikálására, a fogalom falusi viszonyokra
való kiterjesztésére (Ladányi–Szelényi, 2004).
A továbbiakban a fogalom körül kibontakozó, szerteágazó diskurzu-
sok közül csak a gettó jellegének megváltozásához köthetõ elméletre
koncentrálok. Wilson a chicagói fekete gettóban zajló társadalmi válto-
zások leírásakor a városrész átalakulását egyrészt a középosztálybeli csa-
ládok kiköltözéséhez, az egyre alacsonyabb bérû lakásokba költözõ sze-
gény, többségében fekete családok megjelenéséhez, továbbá a gazdaság
térbeli és szerkezeti átstrukturálódásához köti, minek következtében a
hatvanas évek intézményesített (institutional) gettója a nyolcvanas évek-
re a munkanélküliek (jobless) gettójává alakult át (Wilson, 1987, 1997).
A intézményesített gettó berendezkedése és az ott folyó tevékenységek
leképezték a többségi társadalom berendezkedését: a fekete középosztály
is ezekben a városrészekben élt, és bár olykor ezen belül külön utcákban
laktak, de ugyanabban az üzletben vásároltak, és gyerekeik ugyanabba az
109

2010. mÆjus 8. 11:36:42
iskolába jártak. Ebben az idõszakban a városrész etnikailag szegregált, az

itt élõk foglalkoztatottsága azonban viszonylag magas volt.
A munkanélküliek gettójának kialakulása a gyáripar jelentõs mértékû
visszaszorulásához, ennek következményeként a szakképzettséget nem
igénylõ, többségében feketék által betöltött munkahelyek megszûnésé-
hez köthetõ. A gazdaság szuburbanizációjával a belsõ városrészekbõl
eltûntek, így az itt élõ szegények számára elérhetetlenné váltak a munka-
helyek. E városrészek nem szegény lakóinak elköltözésével, a munkanél-
küliek arányának növekedésével együtt eltûntek a környékrõl az alapvetõ
intézmények (üzletek, bankok, biztosítók, éttermek, orvosi rendelõk, kö-
zösségi helyek), szervezetek, minek következtében a formális és infor-
mális társadalmi kontroll egyre kisebb lett ezekben a városrészekben. A
gazdaság térbeli átalakulása, a munkahelyek szuburbanizációja a szegé-
nyek számára megközelíthetetlenné, így elérhetetlenné tette a munkahe-
lyeket, e városrészek gettóiban a munkanélküliek tartósan magas aránya,
a lakosság demográfiai összetételének megváltozása, azaz a fiatalok és az
idõsek nagyon magas aránya a szegénység koncentrációjához, a belsõ
városrészek társadalmi szervezeteinek leépüléséhez, így a munkanélküli-
ek gettójának kialakulásához vezetett.
A továbbiakban a chicagói példa következtetéseire alapozva áttekint-
jük, hogy vizsgált térségünkben milyen térbeli, társadalmi következmé-
nyekkel járt a gazdaság átsrukturálódása, a munkalehetõségek eltûnése.
A foglalkoztatás átalakulása – a munka eltûnése a térségbõl
Az esettanulmányokban láthattuk, hogy a cigány családok foglalkozta-

tottságában jelentõs különbségek alakultak ki lakóhelyük földrajzi elhe-
lyezkedése és típusa alapján. Mindezek a különbségek elmosódni látsza-
nak azáltal, hogy a nyolcvanas évek végétõl kezdve a teljes térségbõl
eltûnt minden munkalehetõség.
A térség kedvezõbb forgalmi helyzetû településeirõl jelentõs számú –
többségében képzetlen, cigány – munkavállaló ingázott különbözõ mis-
kolci gyárakba, üzemekbe. Az extenzív iparfejlesztés eredményeképpen
a munkahelyek száma Miskolcon 1960 és 1980 között jelentõs mérték-
110

2010. mÆjus 8. 11:36:42
ben, közel 40%-kal növekedett. A nehézipari üzemek már a nyolcvanas

években is komoly válsággal küszködtek, a munkahelyek száma már
1980 és 1990 között majdnem 20 ezerrel csökkent Miskolcon. A rend-
szerváltást követõ gazdasági válság erõsségét mutatja, hogy a munkahe-
lyek száma 2001-ben – a kilencvenes évek közepén meginduló gazdasági
növekedés ellenére – sem érte el az 1960-as szintet, vagyis az ezredfordu-
lón Miskolcon kevesebb munkahely volt, mint az iparfejlesztés elõtt. Az
ezredfordulón a munkahelyek száma az 1980-as csúcs fele volt (lásd a 10.
táblázat adatait). A miskolci munkahelyek megszûnése jelentõs mérték-
ben befolyásolta a térségbõl korábban évtizedekig ingázók megélhetési
lehetõségeit. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a válságövezetek-
ben nemcsak a munkahelyek szûntek meg, de az ingázók száma is
leginkább itt csökkent (Bihari–Kovács, 2004).
A gazdasági átalakulás kezdeti idõszakától jelentõs regionális eltéré-
sek mutatkoznak a munkanélküliek arányában; már 1990 nyarán Bor-
sod-Abaúj-Zemplén megye adta a magyarországi munkanélküliek egy-
ötödét. A különbségek nemcsak megyei, regionális, hanem kistérségi
szinten is megragadhatóak voltak: 1992 márciusában az országban az
encsi körzetben volt a legmagasabb, 27-28%-os a munkanélküliség (Ara-
di, 1992). A megyei és kistérségi különbségek annak ellenére növeked-
tek, hogy a hivatalos munkanélküliségi ráta 1993 óta csökken. Amíg
1993-ban a legalacsonyabb (Budapest: 6,6%) és a legmagasabb (Nógrád:
21,3%) munkanélküliségi ráta háromszoros különbséget mutatott, addig
2001-ben már közel hétszeres a különbség mértéke (Budapest: 2,7%,
Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 19,3%). A településtípusok és a telepü-
lések közötti eltérések ennél is nagyobb különbségeket mutatnak, a tele-
pülési lejtõ következetes érvényesülése figyelhetõ meg (Fazekas, 2001).
A kilencvenes években a mezõgazdaságban is drámai változás követ-
kezett be: a földtulajdon privatizációja, a termelõszövetkezetek átalaku-
lása, a központi költségvetési támogatás megszûnése az agrárnépesség
40%-os csökkenéséhez vezetett. A rurális területeken ez nemcsak a va-
gyon újraelosztását jelentette – amelybõl a legszegényebb rétegek kima-
radtak –, hanem az önkormányzatok segélyezési és gazdasági funkciói-
nak felértékelõdését is (Harcsa–Kovách–Szelényi, 1994).
111

2010. mÆjus 8. 11:36:42
A munkaerõpiacon leghátrányosabb helyzetben levõ cigány népesség

országon belüli egyenlõtlen térbeli elhelyezkedése pontosan illeszkedik
a legalacsonyabb foglalkoztatottsággal jellemezhetõ, leghátrányosabb
régiókhoz. Napjainkban a cigány népesség minimális foglalkoztatottsága
is jelentõs regionális eltéréseket mutat, vagyis a munkavállalás lehetõsé-
ge erõsen függ a lakóhelytõl. Már az 1971-es reprezentatív vizsgálat fog-
lalkoztatottsági adataiban is felfedezhetõk regionális különbségek: a ke-
leti országrészben (Hajdú-Bihar, Békés, Szabolcs-Szatmár) 15%-kal
alacsonyabb, míg Budapesten 6%-kal magasabb volt a cigány népesség
foglalkoztatottsága az országos átlagnál. A rendszerváltást követõen ra-
dikálisan átalakult a munkaerõ-piaci részvétel regionális szerkezete. Az
1993-as adatok azt mutatják, hogy a cigány férfiak munkavállalási esé-
lyei jelentõs mértékben függtek attól, hogy az ország mely régiójában él-
tek. A két szélsõséges esetet említve: míg 1993-ban a cigány férfiak fog-
lalkoztatottsága a munkaképes korúak körében Budapesten és környékén
40,5% volt, addig a keleti megyékben csak 18,4%. Miközben 1993 és
2003 között a foglalkoztatottság mértéke alacsony szinten stabilizáló-
dott, a regionális különbségek jelentõs mértékben növekedtek: 2003-ban
Budapesten és környékén a cigány férfiak 57,7%-a foglalkoztatott volt,
ugyanekkor ez az arány a keleti megyékben 14,2%, az északi megyékben
22,9%, az Alföldön 23,7%. Tehát az ország keleti és északi részében élõ
cigány férfiak foglalkoztatottsági helyzete 1993 és 2003 között nemhogy
stagnált, hanem romlott (Janky–Kemény–Lengyel, 2004).
Azaz az északkeleti országrészben a legmagasabb munkanélküliségi
ráta a cigány népesség legmagasabb arányával párosul. Ábrahám és
Kertesi egy statisztikai modell segítségével arra a következtetésre jutott,
hogy a munkanélküliség korai szakaszában a cigányok felülreprezentál-
tak voltak a hasonlóan alacsony képzettségû munkanélküliek között,
azaz hátrányosan megkülönböztették õket mind a felvételek, mind az el-
bocsátások során. Ebben az idõszakban a magas cigány arányú körzetek-
ben a cigány munkavállalókkal szembeni diszkrimináció megfelelõ esz-
köze lehetett annak, hogy a nem cigány munkavállalókat megóvja a
munkanélküliségtõl (Kertesi, 1995, 2000; Ábrahám–Kertesi, 1996).
A munkanélküliség mérséklését eredményezõ gazdasági konszolidáció
egyúttal a regionális és térségi szintû egyenlõtlenségek rendkívüli erõsödé-
112

2010. mÆjus 8. 11:36:42
26. táblázat. A vizsgált térség gazdasági aktivitás szerinti összetétele 2001-ben, %
Foglalkoztatott
Munkanélküli
Települések
Térség, település
Eltartott
Inaktív
száma
Encsi kistérség 55 20,8 09,0 37,5 32,7
Encs város 01 29,7 06,6 30,5 33,2
Kedvezõ forgalmi helyzetû települések 05 23,1 09,7 33,9 33,3
Egykori alsófokú központok 07 20,4 08,3 37,1 34,2
Egykori szerepkör nélküli települések 42 14,5 10,3 44,1 31,1
Borsod-Abaúj-Zemplén megye – 28,1 06,9 35,0 30,0
Országos átlag – 36,2 04,1 32,4 27,3
Forrás: Népszámlálások alapján végzett számítások
sével járt. Míg az ország nyugati megyéiben a munkanélküliség beruházá-

sok, új munkahelyek eredményeként csökkent, addig a hátrányos helyzetû
területeken bizonyos szociálpolitikai intézkedések hatására kezdett mér-
séklõdni a munkanélküliek aránya; a tartósan munkanélküliek jelentõs ré-
sze úgy került ki a regisztrált munkanélküliek körébõl, hogy kimerítve
összes jogosultságát, egyszerûen kiesett az ellátórendszerbõl.
Ezért ha azon társadalmi csoportok arányairól szeretnénk valamit
mondani, amelyek az elsõdleges munkaerõpiacon nem foglalkoztatottak,
akkor a települések, településcsoportok népességének gazdasági aktivi-
tás szerinti összetételét célszerû vizsgálni (26. táblázat).
Az egyes településcsoportokban élõ népesség gazdasági aktivitás sze-
rinti vizsgálatakor a leglényegesebb eltéréseket a foglalkoztatottak és az
inaktívak arányának különbségeiben láthatjuk. Bár az eltartottak aránya
az országos átlagnál magasabb, de megyei és térségi szinten, akár a sze-
repkör nélküli kistelepüléseken is közel azonos, 30–34% között mozog,
míg a regisztrált munkanélküliek arányában sem lehet komolyabb eltéré-
seket kimutatni (6,6–10,3%).
113

2010. mÆjus 8. 11:36:42
A foglalkoztatottak és az inaktívak arányában jelentõs területi különb-

ségeket mutatnak az adatok: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a foglal-
koztatottak aránya kisebb, az inaktívaké pedig magasabb, mint országo-
san, de a megyén belül is, az Encsi kistérségben pedig jóval alacsonyabb
a foglalkoztatottak aránya és jóval magasabb az inaktívaké. Ugyanezt a
tendenciát figyelhetjük meg akkor, ha a kistérségen belül, az egyes tele-
püléscsoportok között vizsgáljuk a népesség gazdasági aktivitás szerinti
összetételét. A kistérségi központban a legmagasabb a foglalkoztatottak
aránya és legalacsonyabb az inaktívaké, és ahogy haladunk a periferi-
álisabb helyzetû településcsoportok felé, egyre alacsonyabb lesz a foglal-
koztatottak aránya és egyre nagyobb az inaktívaké. Míg a kistérségi köz-
pontban a foglalkoztatottak aránya nemcsak a kistérségi, hanem még a
megyei átlagot is meghaladja (29,7%), addig a volt szerepkör nélküli
településeken már ez az arány szinte felezõdik, a népességnek csak a
14,5%-a foglalkoztatott.
A térség foglalkoztatottsági helyzetérõl elmondható, hogy a borsodi
iparvidék összeomlása, a mezõgazdaság privatizációja és a tsz-ek meg-
szûnése az Encsi kistérségben élõk foglalkoztatottsági lehetõségeit
annyira beszûkítette, hogy indokolt az az állítás, miszerint az e területen
élõk többségének, elsõsorban a cigányok családoknak és az egykori
szerepkör nélküli településeken élõknek szinte semmi kapcsolata nincs
az elsõdleges munka világához. Azaz a rendszeres munkavállalás lehetõ-
sége eltûnt a térségbõl, az itt élõk számára elérhetetlen távolságba került.
Demográfiai változások 1990 után
A folyamatosan csökkenõ lakónépességû kistérségben, ahol évtizedeken

keresztül negatív volt a vándorlási egyenleg, és a szelektív elvándorlás
következményeként egy idõ után a természetes szaporodás is negatívvá
vált, 1990 és 2001 között fontos demográfiai fordulat következett be.
1990 után a kistérség lakónépessége úgy növekedett, hogy mind a termé-
szetes szaporodás, mind a vándorlási egyenleg pozitív lett (27. táblázat).
Az esettanulmányok településtípusonkénti elemzésébõl kiderült, hogy a
települések egy részében folytatódott, vagy éppen ebben az idõszakban
114

2010. mÆjus 8. 11:36:42
gyorsult fel a szelektív elvándorlás, és ezzel párhuzamosan megindult

egy ezzel ellentétes folyamat, a beköltözés is. Ezért pontosabb, ha lakos-
ságcserérõl beszélünk, amikor a magasabb státusúak még mindig elköl-
töznek a térségbõl, viszont az esélytelenek, a korábban városba költözõk,
majd ott munkájukat elvesztõ emberek visszakényszerülnek korábbi la-
kóhelyükre, a kistelepülésekre.
A rendszerváltás elõtti évtizedekben csak a kistérségi központ és a
kedvezõ forgalmi helyzetû települések lakónépessége növekedett, ez a
tendencia napjainkban is folytatódik. 1990 után a legfontosabb demográ-
fiai változás a kistérségben az, hogy a szerepkör nélküli települések egy
része – azok, amelyek 1960 és 1990 között elvesztették lakónépességük
legalább felét – 1990 után elkezdett növekedni. Ezeken a településeken –
amelyeknek a tervezõk szándéka szerint rég el kellett volna néptelened-
niük – 1990 után olyan folyamat indult el, amelyre senki sem számított: a
születések számának növekedése következtében emelkedett a lakónépes-
ség száma, valamint a vándorlási egyenleg is pozitív lett. Ez teljesen el-
lentétes az országos trenddel. A szerepkör nélküli települések egy másik
részében csak azért nem észlelhetõ még a lakónépesség számszerû növe-
kedése, mert a születések számának növekedését és a bevándorlást a tele-
püléseken maradt elöregedõ népesség még ellensúlyozni tudja. A volt
szerepkör nélküli települések egy része továbbra is elöregedik. Az adatok
tüzetes elemzésébõl azonban kitûnik, hogy a három településcsoport
esetében regisztrálható tendencia között csak idõbeli eltolódás van.
27. táblázat. A lakónépesség változása az Encsi kistérségben

Természetes fogyás,
Év Lakónépesség Vándorlási különbözet
illetve szaporodás
1970 41 281 – –
1980 38 036 1900 –5145
1990 34 743 –183 –3110
2001 35 163 211 209
115

2010. mÆjus 8. 11:36:42
28. táblázat. A lakónépesség korösszetétele az Encsi kistérségben, a megyében és

országosan 2001-ben, %
Borsod-Abaúj-
Korcsoport Magyarország Encsi kistérség
Zemplén megye
A 15 éven aluliak aránya a

16,6 19,1 24,0
lakónépességen belül
A 60 éven felüliek aránya a
20,4 20,0 20,1
lakónépességen belül
Forrás: Népszámlálás adatai alapján végzett számítások
Nemcsak a kistérség lakónépességének változása tér el az országosan

tapasztalhatótól, de a lakosság korösszetétele is (28. táblázat). Míg az or-
szágban a 15 év alattiak aránya a teljes népességen belül 16,6%, Bor-
sod-Abaúj-Zemplén megyében már valamivel több, 19,1%, addig az En-
csi kistérségben szinte minden negyedik lakos 15 év alatti. Azaz a tartós
munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség hatására a munkanélkü-
liek, különösen a falusi munkanélküliek etnikai gettóiban, történelmileg
igen rövid idõ alatt gyökeresen megváltoztak a termékenység szabályo-
zásával kapcsolatos szokások (Ladányi–Szelényi, 2004; Durst, 2005).
Ezt az eltérést nem tapasztaljuk akkor, ha a 60 év felettiek arányának ala-
kulását vizsgáljuk: vannak települések, ahol igen magas a 60 év felettiek
aránya, de kistérségi szinten ez az eltérés nem érzékelhetõ.
Összességében megállapítható, hogy a térségben bekövetkezõ demog-
ráfiai fordulat – az, hogy a lakónépesség úgy kezdett el növekedni, hogy
mind a születések száma növekedett, mind a vándorlási különbözet pozi-
tív volt – teljesen ellentétes az országos trenddel. A népességszám emel-
kedése már nemcsak a nagyobb településeket érinti, hanem a volt
szerepkör nélküli, „elnéptelenedõ” aprófalvakat is.
Az etnikai arányok változása
Az etnikai arányoknak a kistérségen belül bekövetkezett változásáról az is-

kolai statisztikák nyújtanak információt. Kertesi és Kézdi az általános is-
116

2010. mÆjus 8. 11:36:42
kola statisztikai adatait a közvetlen összehasonlíthatóság kedvéért azonos

területi egységre, az 1970. évi járási/városi beosztásra vetíti. Mivel ezek az
általános iskolai adatok teljes körûek, kisebb területi egységekre is vi-
szonylag megbízható képet adnak a cigány népesség területi megoszlásá-
ról. Az általuk közölt járási adatok (Kertesi–Kézdi, 1998) és az általunk
2002 tavaszán készített, kistérséget érintõ átfogó iskolai felmérés12 nem
teljesen azonos területre vonatkozik,13 viszont hasonlóképpen a pedagógu-
sok etnikai kategorizációján alapul. Csak azt tudjuk, hogy a járás valamivel
több települést foglalt magába, mint a kistérség, de ez a számottevõen nem
befolyásolhatja az etnikai arányokat, ezért az 1992-es és a 2002-es adatok
közvetlenül nem, de arányaikban összehasonlíthatóak (29. táblázat).
A cigány népesség becsült aránya az adatok szerint az északi régióban a
legmagasabb az egész országban (Kocsis–Kovács, 1999; Janky–Ke-
mény–Lengyel, 2004). Azonban, ha kisebb területi egységet vizsgálunk,
további igen erõs eltéréseket fedezhetünk fel. A 29. táblázatból jól látszik,
hogy az Encsi járásban az iskoláskorú cigány gyerekek aránya már több
évtizede nagyon magas volt, a megyei átlagnak majdnem a duplája és az
12
2002 tavaszán „A magyarországi cigánynépesség helyzete a 21. század elején”
címû, Kemény István vezette NKFP kutatás keretén belül a „Lakóhelyi szegregáció
az encsi és a siklósi (-sellyei) KSH körzetben” alprogramban végeztem azt az adatfel-
vételt az Encsi kistérségben, amelynek során a kistérség településeihez tartozó
minden általános iskolában és minden település önkormányzatánál kérdõíves adatfel-
vételt készítettünk. Az általános iskolai adatfelvétel két részbõl állt. Az adatlap egyik
részét a kérdezõbiztosok az iskola vezetõjével töltötték ki, amely az iskolára vonatko-
zó alapinformációkat tartalmazta, egy olyan osztálystruktúrát bemutató táblázatot,
amelyben az októberi hivatalos statisztika alapján szerepelt az egyes évfolyamok ta-
gozata, az osztályok létszáma, a cigány gyerekek és a bejáró gyerekek száma osztá-
lyonként. Az iskolai adatfelvétel másik része minden iskola összes osztályának
osztályfõnökeivel készült. Az iskolai naplók segítségével a kérdezõbiztosok elõször
rögzítették minden tanuló lakóhelyét, iskoláját és osztályát, majd megkérdezték az ott
tanító pedagógust, hogy a gyereket cigánynak vagy nem cigánynak gondolja-e. (A
módszerrõl lásd: Ladányi, 1989.)
13
Az Encsi járáshoz 82 település tartozott. Ez a 82 település az azóta lezajlott telepü-
lés-összevonások miatt ma 78 települést alkot. A járás tulajdonképpen magában fog-
lalta a kutatás idõpontjában az Encsi kistérséghez tartozó 55 települést és a Szikszói
kistérség jelentõs részét.
117

2010. mÆjus 8. 11:36:42
29. táblázat. Az iskolába járó cigány gyerekek számának és arányának változása az

Encsi járásban és kistérségben, illetve a megyében és országosan
Nem cigány
Iskoláskorú
Zemplén megye, %
Országos átlag, %
járás/kistérség, %
iskolások
iskolások
gyerekek
Cigány
Év Borsod-Abaúj-
száma az Encsi járásban/kistérségben,

Encsi
fõ (változás az elõzõ évhez képest, %)
1970 5,3 12,8 22,7 8558 6611 1947

1980 5,9 14,6 21,9 7638 (–10,7) 5959 (–9,9) 1679 (13,8)
1989 6,2 13,8 24,6 6257 (–18,0) 4717 (–20,8) 1540 (–8,3)
1992 7,1 15,9 27,8 5949 (–4,9) 4291 (–9,0) 1658 (7,7)
2002 n. a. n. a. 43,6 (4497) (2535) (1962)
Forrás: Kertesi–Kézdi, 1998, 316.
országos átlagnak a négyszerese. Az iskolai statisztikák szerint 1970-ben

az iskoláskorú gyerekek 22,7%-a volt cigány. 1970 és 1980 között az isko-
láskorú gyerekek aránya 10,7%-kal csökkent, ezen belül a cigány gyerekek
aránya 13,8, míg a nem cigány gyerekek aránya „csak” 9,9%-kal. Azaz eb-
ben az idõszakban, amikor a kistérségre a születések magas száma mellett a
jelentõs elvándorlás volt jellemzõ, ez a cigány gyerekek családjait nem-
csak hasonlóképpen, hanem sokkal erõteljesebben érintette; ennek követ-
keztében arányuk még csökkent is az iskoláskorú népességen belül. A
nyolcvanas években az iskoláskorú gyerekek számának csökkenése jelen-
tõs mértékben felgyorsult, ebben az évtizedben létszámuk majd ötödével
csökkent. Fontos megjegyezni, hogy míg a nem cigány gyerekek számá-
nak csökkenése növekvõ ütemû, azaz a nyolcvanas években szinte már
menekülésszerû volt, addig a cigány gyerekek számának csökkenése egyre
lassult; a cigány családoknak egyre szûkebb lehetõségei voltak az elköltö-
zésre. 1989 és 1992 között, a rendszerváltás gazdasági válságának idõsza-
kában a iskolások száma bár jóval enyhébb mértékben csökkent tovább, de
ez már csak a nem cigányokat érintette. Ebben a három évben a cigány gye-
rekek száma jelentõs mértékben, 7,7%-kal, míg arányuk az iskoláskorú
118

2010. mÆjus 8. 11:36:42
gyerekeken belül 3,2 százalékponttal növekedett. Ebben az idõszakban

kezdett megfordulni a több évtizedre visszatekintõ demográfiai trend, és
kezdett emelkedni a kistérség lakosságának száma.
A cigány gyerekek aránya az iskolában 1992 és 2001 között igen jelen-
tõsen, 15,8%-kal növekedett. Ez a hatalmas arányváltozás nem magya-
rázható csak az eltérõ születésszámmal, valószínû, hogy a térségben re-
kedt cigány családok nemhogy elköltözni nem tudtak már ebben az
idõszakban, de a nyolcvanas évek végétõl számos szegény, többségében
cigány család költözött a térségbe, miközben 1990 után tovább folytató-
dott a nem cigány családok folyamatos elvándorlása. A térségben 1992 és
2001 között nagymérvû népességcsere zajlott, amely jelentõsen megvál-
toztatta a térségen belüli etnikai arányokat. A cigány népesség által min-
dig is erõsen felülreprezentált, de a nyolcvanas évek közepéig cigányok
és nem cigányok körében hasonló migrációs mintával jellemezhetõ terü-
leten a kilencvenes években az etnikai koncentráció felgyorsult, jelenleg
majd minden második gyereket cigánynak tartanak az iskolákban.
A gettósodó falvak térséggé szervezõdése
Hogy pontosabb képet kapjunk arról, mely településekre jellemzõ az et-

nikai koncentráció, a térségben levõ községeket a cigány gyerekek ará-
nya szerint csoportosítottam (30. táblázat). Az Encsi kistérség települése-
ibõl 14-ben egyáltalán nem vagy csak egy cigány család és az iskoláskorú
népesség csak igen kis része, 6,9%-a lakik. Ezek a települések, egy kivé-
telével, ötszáz fõ alatti aprófalvak. A 14-bõl 9-ben kétszáz fõnél keveseb-
ben élnek, az iskoláskorú gyerekek száma sokszor csak két-három fõ, de
a 10 fõt soha nem éri el. Errõl a 9 településrõl elmondható, hogy ha nem
történik semmi változás, teljesen el fognak néptelenedni.
Az a hét falu, ahol a cigány gyerekek aránya 30% alatti, kettõ kivételé-
vel mind olyan nagyobb település, amely földrajzi elhelyezkedése miatt
kivételes helyzetben van: határátkelõhely, a kistérségi központ közvetlen
közelében vagy a vasúti fõvonal mellett található. Ezeknek a települések-
nek a többségében a kedvezõ forgalmi helyzetnek köszönhetõen az el-
múlt évtizedekben sem csökkent a lakónépesség, sõt növekedett. Ami a
119

2010. mÆjus 8. 11:36:42
30. táblázat. Az Encsi kistérség községeinek csoportosítása a településen lakó

iskoláskorú cigány gyerekek aránya szerint, 2002
Az ötszáz
Iskoláskorú fõnél kisebb
Iskoláskorú cigány gyerekek Települések
gyerekek népességû
aránya a településen száma
aránya, % települések
száma
Nem laknak cigányok 06,9 14 13

0–29% („kevés” cigány lakik) 24,9 07 02
30–59% („közepes”) 29,0 16 09
60% felett („sok” cigány lakik) 39,2 17 12
Összesen 100 (N = 3632) 54 36
Forrás: A 2002 tavaszán készült iskolai összeírás
különbözõ társadalmi csoportok, a cigányok és nem cigányok térbeli el-

helyezkedését illeti, az megfelel annak, ami országos szinten is tapasztal-
ható: cigánytelepen és Cs-házas telepen élnek a legszegényebb cigány
családok, a falun belül elszórtan pedig a tehetõsebbek.
A falu társadalmi összetétele változóban van annak a tizenhat telepü-
lésnek a többségében, ahol az iskoláskorú cigány gyerekek aránya
30–59% között mozog. Itt él az iskoláskorú gyerekek harmada. E telepü-
lések többsége alsófokú központ volt, a településen több, körzetközponti
funkciókat ellátó intézmény mûködött, ennek köszönhetõen az 1990-es
évek elejéig a lakónépesség valamelyest csökkent, de a község társadal-
ma még szabályozni és korlátozni tudta a beköltözéseket. A falvak társa-
dalmának átalakulására utal, hogy ezek a települések az ingatlanárak
drasztikus csökkenésével „megnyíltak” a legszegényebb rétegek beköl-
tözése elõtt, akik általában a legrosszabb állapotban levõ házakat tudták
megvásárolni. Így megindult a falu gettósodása, amely a telekárak továb-
bi eséséhez vezetett. Jelenleg ezeken a településeken hasonló folyamatok
zajlanak, mint amelyekrõl a nyolcvanas években azok a kutatók számol-
tak be, akik leírták az elsõ etnikai gettók kialakulását az aprófalvakban.
120

2010. mÆjus 8. 11:36:42
A községek társadalmának változását tükrözi a szülõk iskolaválasztása

is. Az e településekhez tartozó iskolatársulásokból a nem cigány, nem sze-
gény szülõk elviszik gyerekeiket, többnyire a kistérség központjának isko-
láiba. Így a cigány gyerekek aránya az iskolában jelentõsen növekszik, a
település iskolájából „cigányiskola” lesz (lásd bõvebben a 6. fejezetben).
Végül a települések azon csoportjában, ahol a cigánynak tartott általá-
nos iskolás gyerekek aránya 60% feletti, az etnikai homogenizáció annyi-
ra elõrehaladott, hogy a településen belül ugyan még vannak alacsonyabb
és magasabb státusú részek, amelyek õrzik az egykori szegregált telepü-
lésrészek, a „cigánytelepek” nyomát, de a cigányok arányának növekedé-
sével újabb szegregált részek alakultak ki, így napjainkra már gyakorlati-
lag az egész falu cigányteleppé vált. E települések lakói mind térben,
mind társadalmilag távol kerültek más társadalmi rétegektõl, külsõ cso-
portokhoz tartozókkal való érintkezésük minimális és erõsen hierar-
chizált, nincsenek minták, referenciaként mûködõ csoportok.
A kistérségen belül is nagyon alacsony a foglalkoztatottság, de a gettó-
sodó településeken – ahol az iskoláskorú cigány gyerekek aránya 60% fe-
letti – még rosszabb a helyzet: ezeken a településeken egészen minimális
a foglalkoztatottság, a legjobb esetben is csak minden negyedik aktív
korú foglalkoztatott. Jelentõs részüket csak idõszakosan vagy a különbö-
zõ közfoglalkoztatási programok valamelyikében alkalmazzák hosz-
szabb-rövidebb ideig. A családok többsége csak segélyekbõl, alkalmi
munkákból él. Az állandó jövedelemmel rendelkezõk többségét a falu
mûködését szolgáló intézmények személyzete jelenti: az iskolában, óvo-
dában, önkormányzati hivatalban, postán dolgozók, ehhez a valamivel
szerencsésebb helyzetû falvakban még a boltban, kocsmában alkalma-
zottak is társulnak. Gyakorlatilag õk az a személyzet, akik „üzemeltetik”
az adott szociális-etnikai gettót, õk rendelkeznek minden forrás felett,
amelyek elosztásával jutalmazzák a hûséget és megbízhatóságot, vagy
büntetnek azok megvonásával. Ez a megvonás – többnyire a segélyekre,
közhasznú munkaalkalmakra, gyakran uzsorakamatra adott kölcsönökre
vonatkozik – az adott család teljes ellehetetlenülését jelentheti. (Lásd
bõvebben az 5. fejezetben.)
E 17 településen, ahol az általános iskolába járó gyerekek között a ci-
gánynak mondott gyerekek aránya 60% feletti, a legmagasabb a 15 éven
121

2010. mÆjus 8. 11:36:42
aluliak aránya a lakónépességen belül. Ezekben a falvakban minden har-

madik lakos 15 éven aluli. Az itt élõ gyerekeknek – akiknek az egészség-
ügyi rendszert a védõnõ jelenti, és akiknek legnagyobb szükségük lenne
az óvodai nevelésre hároméves koruktól, de a zsúfoltság miatt csak a kö-
telezõ egy-két évet töltik az óvodában, és ha szerencséjük van, az általá-
nos iskola elsõ éveiben még nem kell az iskolakezdéshez alkalmazkodni
képtelen buszjárattal a szomszéd településre utazniuk – csak a legalacso-
nyabb színvonalú és hiányos szociális és oktatási ellátás jut. (Lásd errõl
bõvebben a könyv második részét.)
A nyolcvanas évek végén az Encsi kistérségben még csak egy-két get-
tósodott aprófaluról lehetett beszélni, ma tizenhét településrõl, ahol a
községekben élõ iskoláskorú gyerekek 39,2%-a a többségi társadalomtól
teljesen szegregált, gettósodott körülmények között él. E gettósodó tele-
pülések között nemcsak aprófalvakat találunk, hanem nagyobb, kétezer
fõ feletti településeket is. Nemcsak olyanokat, ahonnan elvontak minden
intézményt, hanem olyanokat is, amelyek alsófokú központként számos
intézményt tartottak fenn. Nemcsak zsákfalvakat, hanem a fõút mentén
elhelyezkedõ, vasútállomással rendelkezõ településeket is. Ebben a tér-
ségben a gettósodás mind kiterjedését, mind formáját tekintve teljesen új
jelenség, nem értelmezhetõ a korábbi falu–cigánytelep, gettósodott apró-
falu kategóriákban.
Ugyanakkor a mégoly hátrányos helyzetû statisztikai kistérségen belül
is felfedezhetõek különbségek: a 6. térképen jól látszik, hogy a gettósodó
települések alapvetõen a kistérség nyugati felén, a Belsõ-Csereháthoz
tartozó területeken koncentrálódnak, mintegy körülölelik a kistérségi
központot, míg az északkeleti felén, a Zemplénhez közeli Gönc környé-
kén csak elszórtan található egy-egy gettótelepülés. 14
14
A 2004. december elsejével életbe lépõ közigazgatási törvény arra ösztönzi a több-
célú kistérségi társulásokat, hogy – úgymond az oktatás, az egészségügy, a szociális
ellátások költségeinek csökkentése, az ellátás minõségének növelése érdekében –
kistérségi társulásokat hozzanak létre, amely társulások mûködtetését az állam anya-
gilag támogatja. Egyúttal lehetõség nyílt a kistérségi társulások (statisztikai kistérsé-
gek) települési összetételének megváltoztatására is. E lehetõséget kihasználva az
122

2010. mÆjus 8. 11:36:42
GÖNC
A cigány
gyerekek aránya
ENCS
60–100
30–59
0–29
6. térkép. Az Encsi kistérség települései az általános iskolás korú cigány gyerekek
aránya szerint, % (Szerkesztette: Tóth Krisztina, MTA RKK ATI)
A napjainkban erõs etnikai koncentrációt mutató, gettósodó települé-

sek és azok között, ahol valaha nagyobb cigánytelep volt, igen erõs átfe-
dést találunk. Magyarország Történeti Helységnévtára (1996) az alábbi
településeken említ „Cigánytelep”-ként külterületi lakott helyet 1944 és
1952 között a vizsgált területen: Beret, Csenyéte, Detek, Encs, Fügöd,
Encsi kistérségbõl kiváltak a zempléni területhez tartozó, elõnyösebb pozícióban

levõ települések, és Gönc, illetve Abaújszántó vezetésével Abaúj-Hegyközi néven új
kistérséget alakítottak ki.
123

2010. mÆjus 8. 11:36:43
Fáj, Fulókércs, Szemere, Vizsoly. Az 1964-es telepfelmérés15 szerint,

amely az ekkor induló lakásfejlesztéseknek és az ehhez kapcsolódó te-
lepfelszámolásoknak volt az alapja, a kistérség települései közül az aláb-
biakban volt cigánytelepi ház: Encs, Abaújkér, Abaújvár, Beret,
Boldogkõváralja, Felsõgagy, Hernádcéce, Hernádpetri, Hernádvécse,
Hidasnémeti, Ináncs, Krasznokvajda, Méra, Novajidrány, Szalaszend,
Tornyosnémeti, Vilmány. Ha megnézzük a két településsort, feltûnik,
hogy az 1964-es telepfelmérésbe számos olyan belsõ-csereháti aprófalu
bele sem került, ahol az ötvenes évek elején még külterületi lakott hely-
ként megemlítik a cigánytelepet. E települések csak akkor kerültek elõ-
térbe, amikor a nem cigány lakosság elköltözését támogatta az állam a
kedvezményes lakásvásárlási hitelekkel. Ezek a házvásárlási akciók álta-
lában találkoztak a településen élõ lakosok migrációs törekvéseivel: a
hátrányos helyzetû településen élõ családok elköltözését sokszor az
OTP-kölcsönnel lakást vásárló cigány családok „segítették”. A házvásár-
lások általában a tanácsok hathatós támogatásával történtek. Azt, hogy
ezekrõl a településekrõl 1952 és 1964 között nem tûntek el a cigány csa-
ládok, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy e települések közül kettõ,
Fáj és Csenyéte a nyolcvanas évek végére gettósodott település lett.
Ugyanakkor a „telepfelszámolásba” bekerült települések többségében a
szegregált környezet magasabb színvonalon, a Cs-házas telepek formájá-
ban, újratermelõdött.
A nyolcvanas években kialakult gettósodott aprófalvak és megmaradt
nagyobb cigánytelepek adták a bázisát annak az inváziós folyamatnak,
amely napjainkban is zajlik ezeken a településeken, ennek eredménye-
képpen növekszik a gettósodott településrészeken és településeken lakó
népesség száma. A szocializmus alatt a tanácsi igazgatási rendszerbõl
adódóan a kormányzati döntések végrehajtói nem a települések, hanem a
tanácsi körzetek voltak. A kedvezményes lakásvásárlásokról, a Cs-laká-
15
Az 1964-ben végzett telepfelmérést az Építésügyi Minisztérium vezette, a felmé-
rés során azokat az épületeket tekintették „telepszerûnek”, amelyek legalább négy
egységbõl álló együttes részt képeztek, és amelyekben az életkörülményeket elfogad-
hatatlannak ítélték. A cigánytelepi épületek számát településenként közli:
Kertesi–Kézdi, 1998, 297–312.
124

2010. mÆjus 8. 11:36:43
sok építésérõl – és természetesen annak helyérõl – mindig a körzetköz-

pontban határoztak. Ezzel a közös tanácsok direkt módon is eldönthették,
hogy mely falvakba koncentrálják a cigányságot. Ez a „lehetõség” az
önálló önkormányzatok megalakulásával megszûnt. A település etnikai
összetételének befolyásolására, azaz a cigány lakosok beköltözésének
megakadályozására alkalmazott megoldás az, amikor a településen la-
kók, esetleg az önkormányzatok megvásárolják a házakat a beköltözõk
elõl. Ebben a térségben a lakók többsége ezt már nem tudja megtenni. Az
egyik falu esetében felmerült, hogy esetleg az önkormányzat veszi meg
az üres lakásokat, de végül ezt sem tudták kigazdálkodni a helyi költség-
vetésbõl. A volt szerepkör nélküli települések és a körzetközpontok hely-
zetének közeledését, pontosabban a volt tanácsi központok státusának
romlását jelzik a jelentõsen csökkenõ ingatlanárak. A térség nagyobb,
körzetközpontként a nyolcvanas években még magas presztízsû települé-
sei közül számos ma már nyitottá vált a szegény, általában cigány
beköltözõk elõtt. E beköltözések következtében van már olyan település
is, ahol az óvodában és az iskolában nemcsak az etnikai és szociális
összetétel változott meg, hanem a gyerekszám növekedése már a feladat
ellátását is nehezíti.
Összefoglalva elmondható, hogy a térségben a nyolcvanas évek köze-
péig karakterisztikusan eltérõ trendet követõ települések az akkor kezdõ-
dõ gazdasági válsággal, a borsodi iparvidék teljes összeomlásával, a
tsz-ek privatizálásával egy irányba kezdtek változni. A kilencvenes évek
elejétõl minden általam vizsgált településen ugyanazok a folyamatok ját-
szódtak le: drasztikus mértékben csökkent a foglalkoztatottság, és a sze-
lektív elvándorlás felerõsödésével a térségbe szegény, kvalifikálatlan,
többségében cigány népesség költözött. A minimális foglalkoztatottság
és a népességcserén alapuló demográfiai változások eredményeképpen
nemcsak újabb és újabb gettósodott települések alakultak ki a térségben,
hanem a helyi társadalmak szerkezete változott meg. Minden településen
a népesség kisebb-nagyobb része vagy szinte teljes egésze a társadalmon
kívül, azaz a munkaerõpiacról, a mobilitás lehetõségét biztosító iskoláz-
tatásból kirekesztve él. Ezzel a szociális, etnikai és térbeli hátrányoknak
olyan erõs kombinációja jött létre, amely lehetetlenné tesz mindenfajta
kitörést: nemcsak a helyben való boldogulás lehetetlenült el, de a
125

2010. mÆjus 8. 11:36:43
„másodlagos ingatlanpiac”, az ingatlanárak hatalmas különbsége miatt

szinte kilátástalanná vált az, hogy az itt rekedt családok elköltözéssel
javítsanak helyzetükön.
A térbeli hátrányok különösen súlyos változata van kialakulófélben,
amely egy idõ után nemcsak a gettósodó aprófalvakat, hanem a közelben
levõ, a körzetesítésbõl korábban profitáló, nagyobb településeket is hát-
rányosan érinti. Az adatok azt bizonyítják, hogy ma már nemcsak a térség
aprófalvaira, hanem nagyobb lélekszámú, kedvezõbb forgalmi helyzetû
településeire, továbbá a volt alsófokú központokra is jellemzõ a gettó-
sodás tendenciája. A térségben az etnikai gettósodás településnagyságtól
független jelenség lett, és az itt található gettósodó települések többsége
egyre inkább összefüggõ területet alkot. Így a vizsgált térségben lakók
nem egyszerûen a lakóhelyükön belül élnek szegregált körülmények kö-
zött, hanem az egész település, sõt a gettósodó települések által dominált
egész mikrorégió van elszigetelve a többségi társadalomtól. Ezzel a
területi szegregációnak Magyarország eddigi történetében teljesen új
formája jelent meg: a gettósodó térség.
Az eddigi elemzések alapján – hasonlóan ahhoz, amit Wilson a mun-
kanélküliek gettójaként leírt – gettósodó térségrõl beszélhetünk akkor, ha
az országosan jellemzõhöz képest ellentétes demográfiai folyamatok ját-
szódnak le, azaz ebben az esetben a területhez tartozó települések összes-
ségében növekedik a lakónépesség (1). Ezzel párhuzamosan a 15 év alat-
tiak aránya a lakónépességen belül magasabb, mint az országos átlag (2),
az etnikai koncentráció erõsödik (3). A népesség gazdasági aktivitás sze-
rinti szerkezete, az aktív korúak foglalkoztatottsága jelentõsen elmarad
az országosan tapasztalttól (4), és mindezek a jelenségek egy összefüggõ
terület esetében kimutathatóak (5). Mindezen jelenségek együtt járása
esetén beszélhetünk gettósodó térségrõl, olyan területrõl, ahol növekvõ
lélekszámú, a cigány népesség által felülreprezentált, fiatalodó népesség
a munka világából szinte teljesen kirekesztve él, illetve ezek a hátrányok
a szélsõségesen szegregált helyi iskolarendszeren keresztül generációk
között is átöröklõdnek.
126

2010. mÆjus 8. 11:36:43

2010. mÆjus 8. 11:36:43

2010. mÆjus 8. 11:36:43
A kistelepülések fogságában – intézmények

a gettóban
A gettósodó területeken élõ alacsony társadalmi státusú, évek óta munka-

nélküli népesség társadalmi integrációját, a következõ generáció mobili-
tási esélyeit, a különbözõ társadalmi csoportok közötti kapcsolatok gya-
koriságát, a konfliktusok lehetõségét és élességét jelentõs mértékben
befolyásolja az elérhetõ közszolgáltatások mennyisége és minõsége, el-
sõsorban a szociális ellátások és oktatási intézmények. Azaz, hogy az e
településeken élõk számára biztosítja-e az állam a legkülönfélébb oktatá-
si, szociális és közigazgatási intézmények megfelelõ mûködését és elér-
hetõségét, a mindennapok mûködéséhez szükséges feltételeket, a bizton-
ságot, avagy az állam magára hagyja ezeket a térségeket, településeket.
A gettósodó területek jelentõs részben olyan aprófalvas vidékeken
koncentrálódnak, melyeket a hatvanas–hetvenes évek körzetesítésként
ismert településfejlesztési elképzeléseinek következményei egyaránt ne-
gatívan érintettek. E kistelepülések többségében alacsony társadalmi stá-
tusú népesség koncentrálódik, a cigánynak mondott népesség pedig sok-
szorosan felülreprezentált. Napjainkban az országosan tapasztalhatóval
ellentétes demográfiai és társadalmi folyamatokat figyelhetünk meg: a
születések, így a lakónépesség száma növekszik, ahogy a cigány népes-
ség száma és aránya is növekszik a teljes népességen belül, és mindez
munkaerõ-piaci kirekesztettséggel, nagyon alacsony szintû foglalkozta-
tottsággal, szegénységgel jár együtt. A szegénység és kirekesztettség
ilyen erõs térbeli koncentrációja, a gettólét együtt jár a többségi társada-
lom értékrendjétõl karakterisztikusan eltérõ normák és gyakorlatok
kialakulásával, ez vezetett a napjainkban mindennapossá váló etnikai
konfliktusok megjelenéséhez.
129

2010. mÆjus 8. 11:36:43
Mindezeket a nagyon súlyos társadalmi folyamatokat tetézi és gerjesz-

ti, hogy az elmúlt két évtized a folyamatos változások idõszaka volt a kis-
települési önkormányzatok életében is. A rendszerváltás után született
önkormányzati törvény16 minden településnek visszaadta az önállóságot,
szinte minden faluban megalakult a települési önkormányzat. A kilenc-
venes évek eleje a kistelepülések „fénykora” volt: az egykoron szerepkör
nélkülinek ítélt és ezért fejlesztési forrásokkal alig-alig ellátott települé-
sek ebben az idõszakban látványos infrastrukturális beruházásokkal hoz-
ták be évtizedes lemaradásaikat, valóban kiegyenlítve a közmûves szol-
gáltatások területén fennálló, korábban szakadéknyi különbségeket. A
nagy ívû fejlesztéseknek köszönhetõen szinte minden településen bizto-
sítottá vált az egészséges ivóvíz, a vezetékes és mobiltelefonálási lehetõ-
ség, sok helyütt a kábeltelevíziós szolgáltatás is. Ezzel párhuzamosan a
korábban bekörzetesített iskolákat több helyen – ahol még volt elegendõ
gyerek, és még használható volt az iskolaépület – újra megnyitották, óvo-
dák épültek, és nyitották meg kapuikat. Ezek a pozitív változások élhe-
tõbbé tették a települések jelentõs részét. Ahogy a helyiek szokták mon-
dani, a kilencvenes években nagyobbat léptek elõre a kistelepülések,
mint a megelõzõ évszázad egészében. A kilencvenes évek második felé-
tõl azonban érezhetõen megváltozott a kistelepülések forrásszerzõ
pozíciója, a nagy beruházást igénylõ fejlesztések után hirtelen szélcsend
állt be. Véget ért a nagy fejlesztések kora, és sorra jöttek a megszorításo-
kat hozó sovány esztendõk, amelyek alaposan megtépázták a kistelepülé-
sek intézményhálózatát (Koós, 2009).
A települési önkormányzatok az önállósággal számos kötelezõen ellá-
tandó feladatot is megkaptak, amelyek megszervezéséhez és folyamatos
fenntartásához az állam egyre kevésbé biztosít elegendõ forrást, így azt a
szegényebb települések csak korlátozottan vagy félmegoldásokkal tud-
ják teljesíteni. Az oktatási és szociális feladatok ellátása és finanszírozása
az egyre szûkülõ forrásból gazdálkodó kistelepüléseken évrõl évre kilá-
tástalanabb.
16
1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról.
130

2010. mÆjus 8. 11:36:43
A kilencvenes évek elején az önkormányzatok számának megduplázó-

dása a korábbi intézményi és igazgatási centralizációra adott válaszreak-
cióként értelmezhetõ. A mindenáron önállóságra törekvés annak az évti-
zedes település- és területfejlesztési politikának a következménye,
amelynek kedvezményezettjei szisztematikusan a nagyobb, központi te-
lepülések voltak. Az évtizedes, felülrõl vezérelt közigazgatási centralizá-
ció következménye az is, hogy a települések között nem alakultak ki az
együttmûködési hajlandóságok és készségek, viszont jellemzõ lett az
egymás ellen, egymás kárára való döntéshozatal (Kovács K., 2008).
A modernizáció és a költséghatékony racionalizáció jegyében alkották
meg 2004-ben – a közigazgatási reform részeként – a települési önkor-
mányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényt,17 amelynek
alapvetõ célja a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, az ellátás
színvonalának emelése lett volna. Bár a többcélú kistérségi társulások és
ezen belül a feladatellátásra szervezõdõ települési társulások elvben ön-
kéntesen, valójában azonban szükségbõl szervezõdtek, hiszen a kor-
mányzat a minél nagyobb társulásokat kialakító településeket jutalmazta
a normatív finanszírozás évrõl évre változó rendszerén keresztül. A kö-
vetkezõ években a finanszírozhatatlannak minõsített, elaprózott önkor-
mányzati és oktatási rendszer átformálásának érdekében az aktuális kor-
mány újabb, a hetvenes évek körzetesítéséhez hasonlított intézkedéseket
vezetett be, amelyek az alacsony lélekszámú, kedvezõtlen elhelyezkedé-
sû településeket hátrányosan érintették. Ennek legfontosabb eleme a
fenntartói társulásoknak címzett, a többcélú kistérségi társuláson keresz-
tül juttatott többletnormatívák rendszere, a „kihasználtsági mutatókhoz”
kötött finanszírozás, az ÖNHIKI-támogatás megvonása, illetve megkur-
títása az ezen mutatókat nem teljesítõ önkormányzatoktól. A „lopakodó
körzetesítésként” (Ladányi–Szelényi, 2005) leírt jelenség szétzilálta a
kistelepüléseken a rendszerváltást követõen kialakuló oktatási intéz-
ményrendszert, az úgy-ahogy kialakulóban levõ, de napjainkig a kistele-
pülések többségében elégtelen szolgáltatásokat kínáló szociális ellátó-
rendszert, ezzel fokozta e települések és az itt élõk dezintegrációját. A
17
2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról.
131

2010. mÆjus 8. 11:36:43
koncepció figyelmen kívül hagyta mind az ország településszerkezeté-

ben az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásokat, legfõképpen az
addigra már térségi méreteket öltõ szegény és cigány gettók kialakulását,
mind a területfejlesztési politikáknak a kistelepülések együttmûködését
meghatározó évtizedes következményeit. Az intézkedések által generált
folyamatok elsõsorban az aprófalvas, gettósodó területeken a kitûzött
célokkal ellentétes hatást értek el, még esélytelenebbé tették az aprófal-
vakban rekedt népesség helyzetét (Ladányi–Szelényi, 2005; Kovács K.,
2005, 2008). Hiszen a leghátrányosabb helyzetû térségek gettótelepülé-
sein lenne a legnagyobb szükség a magas színvonalon nyújtott közszol-
gáltatásokra, éppen itt szenvednek a legnagyobb hiányt ezen a téren:
innen hiányzik a legtöbb óvodai férõhely, itt találjuk a legtöbb, szociális
támasz nélkül mûködõ, alacsony oktatási színvonalat kínáló szegregált
iskolát, s a szociális szolgáltatásokkal elért családok száma is töredéke a
jobb helyzetû településekhez képest.
A továbbiakban egy, a Cserehát kistérségeiben (Encs, Edelény, Szik-
szó) végzett vizsgálat18 alapján tekintjük át a települési önkormányzatok
mindennapi segélyezési és közfoglalkoztatási gyakorlatát, annak követ-
kezményeit az ott élõ családok életére, kapcsolataira, változó viszonyaira
a település vezetõivel, hivatalnokaival. Mindezek után a térség oktatási
intézményeinek mûködésén keresztül mutatom be az iskolák közötti
szegregációs mechanizmusok legfontosabb mozgatórugóit, az egyenlõt-
len oktatási esélyek következményeit, az önkormányzati fenntartás
kényszerpályáit.
18
A szövegben közölt vagy hivatkozott interjúkat 2008 tavaszán a SZMM által fi-
nanszírozott „Komplex kutatások a kistelepülések fenntartható finanszírozásáért”
címû projekt keretében készítettük Vidra Zsuzsával és Kis János Péterrel csereháti,
azaz az Encsi, az Edelényi és a Szikszói kistérség polgármestereivel, jegyzõivel, isko-
laigazgatóival.
132

2010. mÆjus 8. 11:36:43
5. A szociálpolitika mindennapi gyakorlata egy hátrányos helyzetû

térség településein
Az 1993-ban elfogadott szociális törvény19 elé két nagy elvárást támasz-

tottak, egyrészt, hogy a jóléti államiság megteremtése felé mutató alap-
törvény legyen, amely a konfliktusok felvállalásával egy új, demokrati-
kus és modern szociális ellátórendszer alapjait rakja le, másrészt
hatékonyan kezelje az ez idõre már széles társadalmi rétegeket sújtó szo-
ciális válságot (Havas, 1992; Krémer, 1992). A törvény a válság jeleit
hordozza magán annyiban, hogy egy politikai és gazdasági átrendezõdés
közepén, áttekinthetetlen, kaotikus jövedelmi viszonyok és egyenlõtlen-
ségek közepette próbálta szabályozni a legkritikusabb élethelyzetben le-
võk minimális szociális ellátását. A megoldáskeresés fõ iránya az erõtel-
jes decentralizáció volt: ha központi szinten nem lehet áttekinteni a
kritikus szegénységi kockázatot és élethelyzeteket, nem lehet követni a
jövedelmek, a megélhetési lehetõségek és költségek alakulását, akkor a
problémákat csak helyi szinten lehet kezelni. Így a szociális rendszer át-
alakításának egyik legfontosabb alapelve a decentralizáció lett, amely a
központi redisztribúció csökkenésével a források hatékonyabb, célzot-
tabb és pénzkímélõbb felhasználását ígérte (Krémer, 2003). Mindez a
rendszerváltás kontextusában kap igen kiemelt figyelmet. A szocializ-
mus évtizedeire jellemzõ központi újraelosztás és tervezés, a túlközpon-
tosítás még igen közeli tapasztalata tette a legtöbb szereplõ számára egy-
értelmûvé az Európában is szokatlanul széles jogkörökkel felruházott
települési önkormányzati rendszer kialakításának szükségességét. E lo-
gikából kiindulva egyértelmû volt, hogy a szociális törvény az önkor-
mányzatokra ruházta a szociálpolitikai végrehajtó hatalmat, azaz a szegé-
nyek ellátását, a segélyezést a helyi, önkormányzati szintre delegálták
(Szalai, 2005).
19
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról.
133

2010. mÆjus 8. 11:36:43
Már a törvényjavaslat vitájában sok – késõbb beigazolódott és korrekci-

óra szoruló – kétely megfogalmazódott.20 Elsõsorban arra hívták fel a
figyelmet, hogy a szociális ellátások decentralizációja nem jelenti annak
demokratizálást, azt, hogy mindenki egyenlõ módon férhet hozzá a szol-
gáltatásokhoz és juttatásokhoz. A mindenkori többségi akaratot reprezen-
táló önkormányzatiság nem jelent kellõen hatékony kisebbségvédelmi
garanciákat, azaz a helyi szinten erõs érdekérvényesítõ képességgel
rendelkezõ csoportoknak nagyon jó esélyük van arra, hogy érdekérvénye-
sítésre nem vagy alig képes csoportokat kiszorítsanak különbözõ juttatá-
sokból. Márpedig a szociálpolitika csak akkor tud hatékonyan és demokra-
tikusan mûködni, ha a speciális helyzetben és a kisebbségben levõk
számára is tisztes ellátást tud biztosítani (Krémer, 1992; Ladányi, 1992).
Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy az ország válságövezeteiben
kialakult szociális krízis kezelésére azonnali, speciális eszközöket igénylõ
beavatkozásra van szükség (Havas, 1992; Ladányi, 1992; Talyigás, 1992).
Ezen túl a szakmaiság érvényesülésére is felhívták a figyelmet: ha a tör-
vény végrehajtását helyi, önkormányzati rendeletekben szabályozzák, az a
döntéshozatalból minden szakszerûséget kiiktat, azaz „laikus politikai tes-
tületek hoznak csak politikai mérlegelés alapján, politikai céljaik függvé-
nyében szociálpolitikai döntéseket” (Krémer, 1992, 82.).
A törvény életbe lépése után az önkormányzatok a mindenkori szociá-
lis törvényhez igazodva rendeletekkel – a helyi társadalom összetételétõl,
a településvezetés „társadalompolitikai” elképzelésétõl, a helyben meg-
jelenõ források mennyiségétõl függõen – alakították ki a helyi segélye-
zés, szociális gondoskodás gyakorlatát. Legnagyobb mérlegelési jogkö-
rük a rendszeresen vagy kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható
átmeneti segélyek megítélésében volt. Az alapvetõen krízishelyzetben
levõ családok segítésére kialakított célzott támogatást az önkormányza-
tok saját belátásuk, elveik és érdekeik, illetve anyagi helyzetük alapján, a
kérelmek egyedi elbírálásával, gyakran a kérelmezõk büntetése vagy le-
20
A Szociológiai Társaság felkérésére a szociális törvényjavaslatot több szocioló-
gus, szociális szakember (Ferge Zsuzsa, Krémer Balázs, Talyigás Katalin, Ladányi
János és Havas Gábor) véleményezte, elemezte, írásaik megjelentek a Szociológiai
Szemle 1992/3-as számában.
134

2010. mÆjus 8. 11:36:43
kötelezettsége szerint juttatják (Krémer, 2003; Zolnay, 2003). A célzott

támogatások hatékonyságát és költségigényét igen nehéz megbecsülni,
de egy, az ezredfordulón végzett kutatás eredményei szerint a valóban rá-
szorulóknak csak mintegy a fele részesült önkormányzati támogatásban,
és a segélyben részesülõk többségét a magasabb jövedelmûek tették ki
(Szalai, 2007). Egy másik adatfelvétel szerint a gyerekek számának
növekedésével nõ az elutasított segélykérelmek száma, továbbá a kiutalt
támogatás összege fordított arányban áll a szegénység mértékével
(Szalai, 2005).
Az átmeneti segélyek rendszerének kialakításában és az egyéb, a tör-
vény által csak lehetõségként megfogalmazott szociális szolgáltatások
bevezetésében a döntéshozók szegénységképe mellett igen fontos ténye-
zõ az önkormányzatok anyagi helyzete is. Az önkormányzatok a folya-
matosan változó, a kilencvenes évek közepétõl egyértelmûen romló fi-
nanszírozási feltételek mellett próbálták megszervezni a törvényileg
elõírt feladatokat, bár mind a kormányzat, mind a helyi hatóságok tisztán
látták, hogy ezekbõl a szûkös forrásokból a kerettörvényekben elõírt
szociális szolgáltatások, ha meg is szervezhetõek, folyamatos fenntartá-
suk nem biztosított. A finanszírozás mellett a helyben dolgozó szociális
szakemberek terhelhetõsége is meghatározza a szolgáltatások elérhetõsé-
gét és színvonalát.
Összefoglalva elmondható, hogy a rendszerváltás után a jövedelem-
igazoláshoz kötött, paternalista elemekkel tarkított, a helyi önkormány-
zatok széles döntési jogkörét meghagyó, így az egyéni mérlegeléseket,
döntéseket elõtérbe helyezõ szociálpolitika alakult ki, amely azon túl,
hogy a munkaerõpiacról kiszorult szegények helyzetét konzerválta, erõs
függõségi rendszert alakított ki a segélyezett és a helyi hatalom
képviselõi között.
Az önkormányzati szociálpolitika lehetõségei egy válságövezetben
Az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény minden településnek

visszaadta az önkormányzati jogot, amely megteremtette az összes ma-
gyarországi település önállóságát, megszüntette megyei alárendeltségü-
135

2010. mÆjus 8. 11:36:43
ket. Ezzel megteremtõdött a helyi érdekérvényesítés és fejlesztés lehetõ-

sége, amelyek egyrészt élhetõbbé tették a települések jelentõs részét,
ugyanakkor megoldatlan maradt az önkormányzatokra testált közfelada-
tok finanszírozásának problémája.
A fejlesztési források megszerzésének lehetõsége, a helyi érdekérvé-
nyesítés biztosítása mellett az önkormányzatokra számos kötelezõen el-
látandó feladatot osztottak, ezek között szerepelt a szociális ellátások
biztosítása is. A települési önkormányzatok szociális ellátó tevékenysé-
gét a különbözõ pénzbeli ellátások (segélyek) juttatása, majd az ezredfor-
dulótól a közfoglalkoztatás biztosítása mellett a szociális alapszolgáltatá-
sok megszervezése és mûködtetése jelenti. A másfél évtized alatt
számtalanszor módosított szociális törvény egyes alapszolgáltatások el-
látását minden település számára kötelezõvé teszi, míg némely szolgálta-
tás kialakítását és ellátását a települések lakosságszámához köti, azaz az
ellátási kötelezettség nem reflektál az adott településen élõk ellátási igé-
nyeire, problémáira, ahogy az önkormányzat teherbíró képességét sem
veszi figyelembe. Ennek köszönhetõen a rászorultsági alapon járó alap-
szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyét nagymértékben meghatározza
a település mérete, földrajzi elhelyezkedése, az ott élõ népesség társadal-
mi összetétele és a szolgáltatást nyújtó önkormányzat pénzügyi helyzete
(Hoffmann–Krémer, 2005; Rácz, 2008).
A kistelepülések többségében az önkormányzat egyetlen „alkalma-
zottja” maga a polgármester, akinek munkáját segítheti az aprófalvak
többségében jelen levõ, a külvilággal való kapcsolattartás funkcióját be-
töltõ falugondnok, esetlegesen egy hivatalsegéd. Mivel a különbözõ
szakfeladatok finanszírozása érzéketlen a települések társadalmi összeté-
telére, azt kizárólag lakosságszámhoz köti, a szociális feladat ellátása
szinte minden kistelepülés életébõl hiányzik, vagy csak esetlegesen van
jelen. Egy-egy kistelepülés – attól függetlenül, hogy esetlegesen a lakó-
népesség harmada gyermek – nem tud fenntartani önálló, a településen
folyamatosan jelen levõ védõnõt vagy szociális munkást. Hasonló prob-
lémák merülnek fel a családsegítõ szolgálat esetében is. Például a térsé-
günkben levõ egyik ellátási körzet (a törvény az ötezer fõ feletti társulá-
sokat támogatja magasabb normatívával) négy munkatársa feladatait 14
településen próbálja ellátni, amelyek között van olyan, ahol jelenleg
136

2010. mÆjus 8. 11:36:43
120-150 aktív korú munka nélküli felnõtt van, akik valamilyen segítségre
szorulnának, kétharmaduk évek óta a munka világának a közelébe sem
került. Nyilvánvaló, hogy az információnyújtáson és a regisztráción túl a
családsegítõ munkatársai nem képesek tényleges segítséget nyújtani
ezeknek az embereknek. Nemcsak a kapacitások és erõforrások szûkös-
sége nehezíti a munkát, hanem a települések közötti nem csekély távolsá-
gok is; a közlekedési nehézségek és ezek költségei tovább lehetetlenítik a
szociális szakemberek és klienseik közötti együttmûködést. Ebbõl követ-
kezõen a település társadalmi összetételébõl adódó szociális feladatok
ellátása kényszerûen a mindennapokban jelen levõ közszereplõkre,
polgármesterekre, hivatali alkalmazottakra hárul, akik ezeket habitusuk-
nak, elkötelezettségeiknek megfelelõen próbálják többnyire jóhiszemûen
ellátni.
Magunkat tudjuk igazgatni. Itt ismerik az emberek problémáit, hova fordulhatná-

nak, ha nem hozzánk? Tudunk nekik hitelt adni, mondjuk a gyógyszerkiváltásra,
ha elfogy a pénzük, a következõ hónapban levonjuk a segélybõl. Ezt nagyobb egy-
ségekben már nem lehetne megtenni.
Nem mindegy, hogy kik laknak azon a településen, nekem ebben a faluban foglal-
koznom kell a közüzemi számlákkal, hogy ne kapcsolják ki a villanyt a házakban,
a hivatalos levelekkel, mert nem értik õket, elrendezni minden reggel a közmunká-
sokat, ha nem vagyok mellettük, nem csinálnak semmit – sok dolga van egy ilyen
faluban a polgármesternek. 21
A hátrányos helyzetû, végletesen polarizálódott társadalmú települé-

seken, ahol már csak idõsek vagy nagyon szegény, sokgyermekes, több-
ségében cigány családok élnek, az önkormányzatoknak egyszerre kell a
már felbomlott vagy felbomlóban lévõ társas támogató rendszereket,
szomszédságokat, rokonságokat, kliens-patrónus kapcsolatokat, továbbá
a szociális ellátás területén meglevõ hiányokat pótolni. Ezekben a falvak-
21
Mivel a helyi gyakorlatok nem mindig felelnek meg a törvényes elõírásoknak,
ezért az érintett személyek és települések nevét ebben a fejezetben az azonosíthatóság
miatt egységesen töröltem.
137

2010. mÆjus 8. 11:36:43
ban a szociális problémák halmozottan jelentkeznek, miközben a lakos-

ság jelentõs része nemcsak érdekei képviseletére nem alkalmas, de gyak-
ran a mindennapi élethez szükséges ügyek intézésével sem boldogul. Így
az önkormányzati dolgozók gyakori „feladata” a családoknak érkezõ hi-
vatalos levelek értelmezése, az így felmerülõ ügyek elintézése, a hivata-
los igazolások, dokumentumok beszerzésében való aktív segítség, a gye-
rekek iskolai konfliktusainak kezelése, leggyakrabban a hiányzásokból
következõ jegyzõi felszólítások „elsimítása”, a közüzemi díjak késedel-
mes vagy elmaradt befizetésébõl adódó problémák megoldása. Miköz-
ben a polgármesterek, hivatali alkalmazottak tudásuknak, habitusuknak
megfelelõen, kapcsolatrendszerük mobilizálásával többé-kevésbé ellát-
ják a szinte minden településrõl hiányzó szociális munkás, családsegítõ
feladatát, megvédik a családokat attól, hogy egy-egy egyszerûnek induló
ügy kriminalizálódjon, bírósági üggyé váljon, egyúttal be is avatkoznak a
családok életébe. Bár a beavatkozások többnyire „jó szándékúak”,
ugyanakkor az eljárások és gyakorlatok valószínûleg nem felelnek meg a
szociális munka szakmai elvárásainak, másrészt a segélyosztó és segé-
lyes közötti paternalista kapcsolatokat, a segélytõl és annak juttatójától
való függést erõsítik.
Az önkormányzatoknak lenne törvényi lehetõségük arra, hogy az át-
meneti segély terhére kamatmentes kölcsönt nyújtsanak, vagy adósság-
kezelési szolgáltatást vezessenek be, de ezt a törvény az ötezer fõ alatti
települések számára csak lehetõségként fogalmazza meg, ezért a források
és a szolgáltatások megszervezését és bonyolítását felvállaló szociális
szakemberek hiánya miatt erre csak esetlegesen kerül sor. Mivel a tartós
szegénységben élõ családoknak kihelyezett kölcsönök igen kockázato-
sak (amit az uzsorakölcsönök és a „providentes pénzek” elterjedtsége és
magas kamata is jelez), az önkormányzat a szociális szempontok mellett
piaci logikát is érvényesít akkor, amikor a saját, önkormányzati forrásai-
ból finanszírozott átmeneti segély helyett a következõ havi rendszeres
szociális segély vagy a közmunka bérének terhére kölcsönöz a családok-
nak. Ezzel nemcsak az uzsorástól vagy más, könnyen megszerezhetõ, de
magas kamatozású hitel felvételétõl óvja meg a családot, de a szabályta-
lan önkormányzati gazdálkodás ódiumának felvállalása mellett a nagy
kockázattal „kihelyezett” pénz visszafizetését is garantálja. Találkoztunk
138

2010. mÆjus 8. 11:36:44
olyan esettel, hogy a polgármester jó gazdasszony módjára a „legproblé-

másabb” családok pénzeit több hónapon át beosztotta úgy, hogy az ön-
kormányzat által fizetett szociális juttatásokat hétrõl hétre, részletekben
adta oda a családnak. Az is gyakran elõfordul, hogy az önkormányzatok
és a családok kölcsönügyletei elszámolási vitákba torkollnak: a jogos
vagy jogtalan – valójában kibogozhatatlan és eldönthetetlen – vádak
általában hosszabb idõre elveszik egy-egy polgármester kedvét attól,
hogy „kreatívan” kezelje a faluba érkezõ forrásokat.
A lakosságnak nyújtott kölcsön más formái is megjelennek – ezekre a
megoldásokra elsõsorban azért van szükség, mert a jelenlegi finanszíro-
zási és pályázati rendszerek képtelenek kezelni az átlagostól eltérõ, rend-
kívüli szociális helyzetekben keletkezõ szükségleteket.
A lakásfelújítások ösztönzésére összeírtam, hogy kinek mire lenne szüksége, én

megegyeztem egy Tüzéppel, de az önkormányzat sem tudta egy összegben kifi-
zetni. De több részletben állította ki a számlát, és akkor két-három hónapon belül
én kifizettem. Az embereknek ezt az összeget kiadtuk mint kamatmentes kölcsönt,
tehát az embereknek az építõanyagoknak az árát, és akkor hat-nyolc-tíz hónap, ki-
nek mennyi volt, annyi idõ alatt visszavontuk… ennyi idõ alatt fizette vissza, ön-
ként, dalolva. És például erre már tavaly [ti. a helyi általános iskola tagiskolává
válása után] nem volt lehetõség, mert nem volt már mibõl nekem megelõlegezni,
mert ez már tavalyelõtt olyan 3,5 millió forintra rúgott, amiért építõanyagot vet-
tünk.
Miközben a polgármesterek többsége fegyelmezõ, nevelõ eszközként

is alkalmazza a segélyek megvonását vagy kifizetésének halogatását, a
fegyelmezés a legtöbb esetben csak verbális: minden szereplõ tisztában
van azzal, hogy a szociális juttatások a mindennapi megélhetést szolgál-
ják, azok elmaradása vagy késedelme kontrollálhatatlan konfliktusokhoz
vezetõ feszültségeket gerjesztene a legtöbb településen.
A múlt év november, december hónapját senkinek nem kívánom. Ugye a segélyezés

az úgy mûködik, hogy januárban kapunk egyhavi elõleget a szociális segélyekhez.
De azzal nekünk november 30-ával el kell számolnunk, és decemberben egy forint
segélyt nem… tehát segélyre nem kapunk állami támogatást. Na most ez eddig nem
okozott problémát, hogy nekem volt havonta 4 millió forint körüli állami normatí-
139

2010. mÆjus 8. 11:36:44
vám, de most volt nekem decemberben 1 200 000 forint, na most mi abból fizethet-
tünk 4 millió akárhány forint segélyt. Amit mi itt átéltünk, azt én senkinek nem
kívánom. Hát végül is úgy, hogy van ez a 6/3-as, ez a pofapénzes pályázat, az önhi-
bájukon kívül, hátrányos helyzetben lévõ települések egyéb támogatása.22 És hát
arra szerencsére kaptunk annyi pénzt, hogy abból ki tudtuk fizetni. Mert egyébként
itt kõ kövön nem maradt volna, ha én ennek a felét nem tudom fizetni.
A legszegényebbek, akiknek a jövedelmei szinte csak a szociális jutta-

tásokra korlátozódnak, a különbözõ ellátási formák érkezésének napját
és annak várható összegét pontosan tudják, ezt a pénz érkezésének nap-
ján a posta vagy az önkormányzat elõtt ácsorgók csoportjai jelzik a leg-
pontosabban, a várható összeggel a családi gazdálkodást kézben tartó
háztartásfõk már elõre kalkulálnak. Ugyanakkor azzal általában nincse-
nek tisztában, hogy ezeket az ellátásokat milyen jogcímen kapják, me-
lyek azok a támogatások, amelyekhez még hozzájuthatnának, de nem
kapják meg, milyen más szociális ellátásra, szolgáltatásra lennének jogo-
sultak. Fontos megjegyezni, hogy ez nemcsak a segélyezettek, hanem
sokszor a szociális ügyintézõk számára is átláthatatlan, folyamatosan
változó szabályozás következménye.
Miközben a különbözõ tudósításokban, népi mendemondákban rendre
megjelenik a „segélyekkel ügyeskedõk, akiknek százezreket hoz havonta a
postás” toposza, a legszegényebbek körében minden változás, kisebb krí-
zis magában hordozza a konfliktusok lehetõségét: a szociális ellátások de-
centralizációja következtében a társadalmi küzdelmek fõ színtere az ön-
kormányzat által nyújtott ellátások lettek, ami súlyosbította a gyengébb
érdekérvényesítõ képességû, információktól izolált rétegek kiszolgáltatott-
ságát. A legszegényebbek, akiknek mindennapi megélhetése függ az ön-
kormányzat által nyújtott szociális ellátásoktól, akiknek nincs semmilyen
tartalékuk, félnek mindenféle változástól. Ennek tükrében érthetõ, hogy
sokan csak hosszas megfontolás és komolyabb támogatás, rábeszélés után
22
Mûködésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása (6/3). Ez a lehetõség kizáró-
lag pályázat útján vehetõ igénybe. Az önkormányzati tárca kezelésében lévõ támoga-
tásból azok a helyi önkormányzatok részesülhetnek, amelyek mûködõképessége más
forrásból nem volt biztosítható.
140

2010. mÆjus 8. 11:36:44
jelentkeznek akár a munkaügyi központ támogatott átképzésére is, mert ta-

pasztalataik szerint a két rendszer juttatásai között nem „zökkenõmentes”
az átmenet. Egy-egy munka elvállalása során mérlegelési szempont lehet
az is, hogy annak megszûnése esetén milyen idõkieséssel tudnak majd
visszakerülni a segélyezettek közé, az átmeneti idõszakot hogyan tudják
átvészelni. Hasonló okok nehezítik a munkalehetõségek utáni költözést is:
a hátrányos helyzetû térségek legszegényebbjei nemcsak az ingatlanárak
különbségei miatt nem tudnak az országon belül olyan településre költöz-
ni, ahol nagyobb eséllyel juthatnak munkához, hanem mert az átköltözés
költségeire, az átmeneti idõszak megélhetésének fedezésére sincsenek tar-
talékaik. A hónapról hónapra való élés, a mindennapi megélhetési gondok
a szociális segélyektõl való függés csapdájában, a legszegényebb települé-
sek fogságában tartja a családokat.
Összefoglalva elmondható, hogy az állami segélyezés decentralizálá-
sával a szegénység mint társadalmi probléma egyrészt az adott közösség,
másrészt az egyének problémájává vált. A szegények és nem szegények,
a szociális juttatások elosztói és az azokra rászorulók közötti konfliktu-
sok az adott közösség zavaraiként tûnnek fel (Szalai, 2005). Mindez fo-
kozottan érvényes a válság sújtotta térségek gettótelepülésein, ahol a szo-
ciális juttatások egyetlen elosztója a polgármester, aki „érdemesség”
alapján dönt a településre érkezõ minden megélhetési forrás jelentõs ré-
szérõl, illetve a közmunka-lehetõségek elosztásáról. Mindez a korábbi
aszimmetrikus, a felek státusbeli különbségén alapuló, de mindkét fél
számára hasznos, a fenntartandó kliens-patrónus kapcsolatnak a transz-
formációja annyiban, hogy ezeken a településeken a polgármester a pat-
rónusi szerepet egy személyben tölti be, és e viszony fenntartása és ápolá-
sa számára csak a következõ választások alkalmával térül meg, míg a
„kliensek” számára a polgármesterrel fenntartott jó viszony a mindenna-
pi boldogulás szinte egyetlen esélye (Durst, 2008). Ugyanakkor fontos
megjegyezni, hogy a korábbi évtizedekre jellemzõ, a parasztok és a cigá-
nyok közötti patrónus-kliens viszonytól eltérõen ezek a polgármesterek
nem saját gazdaságukból, vagyonukból juttatnak a helyi szegényeknek,
hanem állami forrásokat osztanak el a helyi viszonyoknak, különbözõ
érdekeknek megfelelõen. Nem véletlen, hogy a legtöbb polgármester így
kezdi mondatát: „Az én falumban…”
141

2010. mÆjus 8. 11:36:44
A munkaadó önkormányzat
A kilencvenes évek közepén meginduló gazdasági növekedéssel létesülõ

új munkahelyekre csak a kvalifikált vagy legalább valamilyen szakkép-
zettséggel rendelkezõ munkaerõt várták. Miközben mindenki látta, hogy
a gazdaság átstrukturálódása nem javít a képzetlen, illetve korszerûtlen
szakképzettséggel rendelkezõ, tartós munkanélküliek helyzetén, azok a
hazai és uniós forrásból finanszírozott programok, amelyek célja e széles
csoport visszavezetése lett volna az elsõdleges munkaerõpiacra, rendre
kudarcot vallottak. Részint azért, mert e munkanélküliek többsége olyan
térségben él, amelynek szegmentált munkaerõpiaca nem képes felszívni
nagyszámú munkaerõt, vagyis nincs hová visszavezetni a munkanélküli-
eket. Ugyanakkor a képzési programok nagy része olyan szakmát adott,
amely nem vagy csak korlátozott mértékben értékesíthetõ a munkaerõpia-
con: az elmúlt másfél évtizedben tucatszám képezték a parkgondozókat,
szociális asszisztenseket, kõmûves segédeket, facsemete-gondozókat. A
programok végeztével a résztvevõk visszakerültek a segélyezettek körébe,
illetve megszerzett képesítésüket csak a másodlagos munkaerõpiacon, az
önkormányzatok közfoglalkoztatási programjaiban tudták hasznosítani.
Törvényszerû, hogy a néhány hónapos átképzések nem tudják pótolni a be-
fejezetlen általános iskolai és a hiányzó középiskolai végzettségbõl eredõ
munkaerõ-piaci hátrányokat (Váradi, 2004; Krémer, 2008a, b).
E kudarcsorozat eredményeképpen, mintegy végsõ megoldásként az
ezredfordulón módosított szociális törvény23 az aktív korú nem foglal-
koztatott személyek szociális ellátása mellett foglalkoztatási helyzetük
megoldását is helyi, önkormányzati szintre delegálta. Az önkormányzat-
hoz telepített foglalkoztatási kötelezettséggel párhuzamosan a segélye-
zettek számára már kötelezõen elõírta az együttmûködést, azaz a segély
folyósításának feltételrendszerében meghatározóvá vált a foglalkoztatás
követelménye és a felajánlott munkalehetõség elfogadása. A 2000 máju-
sától életbe lépõ szabályozás és gyakorlat a munkanélküliekre nézve a
2009-ben induló, „Út a munkához” program csaknem minden lényeges
23
1999. évi CXXIII. törvény.
142

2010. mÆjus 8. 11:36:44
elemét tartalmazta. Ettõl az évtõl kezdve az ellátás, a rendszeres szociális

segély továbbfolyósításának feltételeként törvény írta elõ a munkaválla-
lási kötelezettséget, a közcélú munkában való részvételt. Az ezt követõ
években a segélyezettek kötelezõ foglalkoztatásának nem a munkanélkü-
liek munkavállalási hajlandósága szabott határt – hiszen a munka vissza-
utasítását a jelenlegi gyakorlathoz hasonlóan szankcionálták –, hanem a
foglalkoztatásra fordítható források nagysága, az önkormányzatok szer-
vezõkapacitása és a felkínálható munkák korlátozottsága (Váradi, 2009;
Csoba, 2010).
A legtöbb településen a munkanélküliek foglalkoztatásának megoldá-
sa, a helyi és térségi munkaerõpiac foglalkoztatási kapacitásainak hiánya,
gyengesége, az esetleges munkahelyek nehéz vagy éppen lehetetlen
megközelítése, valamint a tartós munkanélküliek képzetlensége, munka-
végzõ képességének elkopása miatt az önkormányzatokra hárul, amelyek
közhasznú, közcélú és közmunkaprogramok keretében foglalkoztatják a
munkanélkülieket. A leghátrányosabb helyzetû településeken, térségek-
ben az önkormányzatok lettek a legnagyobb foglalkoztatók, de egyre ne-
hezebben birkóznak meg bõvülõ foglalkoztatáspolitikai feladataikkal, s
arra végképp nem alkalmasak és képesek, hogy a munkanélküliséget kí-
sérõ mentális, pszichés, családi problémákat kezeljék. Így a rendszeres
szociális segély feltételeként meghatározott együttmûködési kötelezett-
ség keretében kialakított egyéni gondozási programok – a megfelelõ in-
tézményi és szakmai háttér megteremtése híján – csak az önkormányzat
által erre a feladatra kijelölt szervezet (általában a családsegítõ szolgálat
vagy a munkaügyi központ kirendeltségének humán szolgálata) admi-
nisztrációs terheit növelte. Ugyanakkor a törvény az együttmûködés
megszegése vagy informális munkavállalás esetén megadta a lehetõséget
a rendszeres szociális segély megvonására, ami egy erõsebb kezû polgár-
mester kezében akár „rendteremtõ eszköz” is lehet.
Ahol a hosszú távú munkavállalás jószerivel lehetetlen, ott a támogatott,
másodlagos munkaerõpiac által kínált lehetõségekért éles küzdelem folyt a
településen élõ munkanélküliek egyes csoportjai között. Ezekben a térsé-
gekben a közfoglalkoztatások elsõdleges célja és szerepe a szociális fe-
szültségek csökkentése, „a társadalmi béke megõrzése”, a családok min-
dennapi megélhetésének biztosítása. A közmunkák tartalma e tekintetben
143

2010. mÆjus 8. 11:36:44
másodlagos jelentõségû, az ellátandó feladatok mellett elsõsorban a tele-

pülések vezetõinek ambícióitól, habitusától, szervezõkészségétõl függ.
Mivel ezeken a településeken sokkal több rászoruló, munkanélküli
család él, mint amennyit az önkormányzat intézményeiben vagy a köz-
foglalkoztatás különbözõ formáiban alkalmazni tudott volna, az önkor-
mányzatok vezetõinek többsége, rendszerint figyelembe véve a helyben
végezhetõ alkalmi munkák (gyógynövénygyûjtés, gombászás, napszá-
mosmunka különbözõ formái) ciklikusságát, a közfoglalkoztatottak
többségét forgóajtószerûen alkalmazta.
Az önkormányzatok az adott körülmények között próbálják a közfog-
lalkoztatás adta lehetõségeket a helyi igényekhez igazodva a legjobban
kihasználni. A polgármesterek körében elterjedt vélemény, hogy a legjel-
lemzõbb kommunális munkák elvégzésére – falutisztítás, kertek, parkok,
közterek, temetõ rendbetétele, szemétszedés stb. – nem lenne szükség
annyi közmunkásra, mint amekkora keretet meg lehet pályázni. Ennek el-
lenére az önkormányzatok jellemzõen igyekeztek lehívni és maximálisan
kihasználni a rendelkezésre álló közcélú foglalkoztatási keretet, hisz
ezzel is valamelyest javították a településen élõ munkanélküliek anyagi
helyzetét, még ha csak átmenetileg is.
A forráshiányos, az önkormányzati, intézményi szférában létszámle-
építésre kényszerült, hátrányos helyzetû aprófalvak és kistelepülések a
helyi intézmények személyzeti igényét egyre gyakrabban biztosítják
közmunkásokkal, nemritkán a korábban alkalmazotti státusban lévõ
emberek látják el a legkülönbözõbb feladatokat a takarítótól kezdve a
karbantartón át egészen az óvodai dajkáig. A jelenlegi gazdálkodási fel-
tételek mellett kifizetõdõbb közmunkásként alkalmazni egy-egy közin-
tézmény dolgozóját, mint személyi állományba venni.
A többség közterület-takarító, dajka, konyhai kisegítõk, a költségvetésbõl nem fi-

nanszírozható ellátásokban segítenek.
Van arra is példa, hogy egy tagiskola a központi iskolába járó felsõs
gyerekek után fizetendõ kiegészítõ intézményfenntartói hozzájárulását is
„természetben”, a közmunkások munkájával fedezi. Természetesen az
144

2010. mÆjus 8. 11:36:44
ilyen típusú „fizetség” hivatalosan nem számolható el, csak az önkor-

mányzatok szóbeli megegyezésén alapul.
Hát most mivel úgy jövünk ki viszonylag jól az iskola meg az óvoda dolgából,
hogy a technikai személyzetet én adom, azért 10 hónapon keresztül, azt mondja,
hogy az óvodában van három, meg az iskolában van kettõ, tehát ez öt embernek a
foglalkoztatása. Ha nekem ezt az öt bért még be kellene állítanom a közös költség-
vetésbe, akkor nekem ezt a két-három millió forintot pluszba B-re oda kellene ad-
nom, merthogy az állami támogatás nem fedi le.
Azokban a falvakban, ahol a polgármester „jó gazdaként” mûködteti a

községet, például úgy, hogy a szociális földprogramba bevonja jószerivel
a falu egészét, és mindenki gazdálkodik kisebb-nagyobb mértékben, il-
letve igénybe veszi az önkormányzat által biztosított mezõgazdasági
szolgáltatásokat, ott jellemzõen a polgármesterek irányítják, szervezik a
szociális földprogramot is – a különbözõ munkafázisokban a közmunká-
sokat is igénybe veszik.
Akkor itt végül is nem hivatalos dolog, de ezek … darálás van kéthetente… jószá-
gok vannak, hát akkor a közmunkás összeszedi, a traktorral megy vagy a lóval.
Összeszedik, kirakja a nép a kapuba a darálnivalót, összeszedik, amikor meg leda-
rálták, akkor meg visszaviszik nekik – végül is, ez is belefér a közmunkába, eze-
ket. Lényeg az, hogy a falu mûködjön.
A kistelepüléseken, aprófalvakban a polgármester rendszerint nem

csupán a közmunkások kiválasztásában, a közfoglalkoztatás különbözõ
formáinak alkalmazásában, kombinálásában vállal meghatározó szere-
pet, hanem általában õ osztja el és felügyeli a napi munkát is. Kistelepülé-
seken mindennapos látvány, hogy reggelente közmunkások gyülekeznek
a hivatal elõtt, és várják, hogy a polgármester kiadja nekik az aznapi fel-
adatot. Elõfordul, hogy a polgármester maga is beáll dolgozni, „példát
mutat”, amolyan elõmunkásként.
Mert tavaly is már úgy volt, hogy volt egy, mondjuk, tavaly inkább asszonycsapat
volt, akivel egész nyáron ott tevékenykedtem. De végül is minden intézményt ki-
festettünk mi magunk. Mondjuk, az óvodát nem kellett, mert akkor folyt a felújí-
145

2010. mÆjus 8. 11:36:44
tás. De a hivatalt, az iskolát, a lenti iskolarészt, az orvosi rendelõt, a ravatalozót,

mindent kifestettünk. Meg még kívül is festettek, a rendelõt is, azt kívülrõl is lefes-
tették, lemeszelték. De ott kell lennem mellettük, mert egyébként nem. És körül-
belül egy olyan 3-3 és fél óra hosszát bírnak folyamatosan dolgozni, onnantól
kezdve nem, ha megfeszülök se. Tegnap is, amikor elkezdtünk ott a hivatal elõtt,
van egy olyan raktárhelyiség, azt elkezdtük takarítani… hát nézegették, addig,
míg én hozzá nem kezdtem, hogy na akkor ezt most megfogjuk, és ezt ide, azt
amoda, ezt vigyétek ki, ezt hozzátok be, tegyétek ide. Úgyhogy már sajnos így fog
elmenni ez az évem is, úgy látom, mert ha azt akarom, hogy valami legyen, akkor
muszáj. Megint dolgoztak egy fél órát, akkor leültek, és akkor kiabáltam velük,
hogy kipihentétek magatokat? Na, akkor álljatok fel, és gyerünk!
A kistelepülések polgármesterei, önkormányzatai tisztában vannak

azzal, hogy a munkanélküliek, elsõsorban a férfiak jelentõs része feke-
tén/informálisan dolgozik valahol, mégis felveszik közmunkára. Ennek
oka egyrészt abban keresendõ, hogy az önkormányzatnak nincsenek esz-
közei az informális munka ellenõrzésére, másrészt rendszerint az önkor-
mányzat sem érdekelt abban, hogy az esetleges feketemunka „kiderül-
jön”, hisz az ebbõl származó bevételek fontos forrást jelentenek a
családok számára, a szegénység mértékét valamelyest csökkentik.
Összefoglalva elmondható, hogy az ezredfordulón bevezetett törvény-
módosítással az együttmûködési és foglalkoztatási kötelezettségek admi-
nisztrációja túlzottan nagy terhet rótt a hivatalokra, ugyanakkor a közfog-
lalkoztatási keret limitáltsága miatt a legszegényebb településeken nem
tudnak mindenkit foglalkoztatni. Az önkormányzatnak a közfoglal-
koztatásokra fordítható keret felhasználásakor nemcsak a településen
felmerülõ munkákat, foglalkoztatási lehetõségeket, hanem szociális
szempontokat (lehetõség szerint minél több embert vonjon be a közfog-
lalkoztatásba) is figyelembe kell vennie, ami nagy valószínûséggel rontja
a foglalkoztatásra fordítható keret hasznosulását, de tekintettel kell len-
nie a megélhetéshez nélkülözhetetlen alkalmi munkák szezonalitására is.
Ugyanakkor a sokszor céltalan és méltatlan közfoglalkoztatásban elvég-
zett munkák a segélyezetteket nem közelítik az elsõdleges munkaerõpi-
achoz, de gátolják a mindennapi megélhetéshez szükséges informális
munkavégzésben. Tapasztalataink szerint, bár a gettósodó kistelepülése-
ken szervezett közfoglalkoztatások célja és tartalma a helyi társadalom
146

2010. mÆjus 8. 11:36:44
összetételének, a polgármester habitusának, szervezõkészségének és az

elérhetõ informális munkák mennyiségének függvényében változik,
egyetlen közös vonását mégis felfedezhetjük: megfelelõ eszköze a
településeken jelentkezõ szociális feszültségek csökkentésének, egyben
a paternalista struktúrák rögzítésének és erõsítésének is.
A jóléti szociálpolitika kísérlete és bukása
A szociális törvény 2005-ös módosításával a szociális rendszer össze-

vontan kezelte a családnak különbözõ jogcímen járó szociális juttatások
összegét (nyugdíj, családi pótlék, gyes), és ezt egészítette ki a család lét-
száma szerint kialakított, de maximált összegre. Ezzel az azonos demog-
ráfiai és foglalkoztatottsági helyzetben levõ családok rendszerint ugyan-
azt az összeget kapták meg, a legszegényebbek esetében pedig valamivel
magasabb lett a korábban folyósított szociális juttatások teljes összegé-
nél.24
A változás egyik újszerûsége volt, hogy az önkormányzati hatáskörbõl
kiemelt és a jegyzõségek hatáskörébe utalt és szigorú, központilag elõírt
rendszer szerint számolt, az egyéni elbírálás lehetõségét kizáró juttatással
minden állampolgár számára biztosítottá és elérhetõvé vált egy garantált
megélhetési minimum (Ferge, 2008), amelynek összegét a mindenkori
öregségi nyugdíjhoz kötötték. A segély összegének kiszámítása hasonla-
24
A 2005. évi CLXX. törvény szerint a rendszeres szociális segély a hátrányos mun-
kaerõ-piaci helyzetû, aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott támogatás. A
települési önkormányzat jegyzõje 2007. január 1-jétõl rendszeres szociális segélyt ál-
lapít meg annak az aktív korú személynek, aki egészségkárosodott, vagy nem foglal-
koztatott, vagy támogatott álláskeresõ, feltéve, hogy saját maga és családjának
megélhetése más módon nem biztosított. Azaz, ha a családnak az egy fogyasztási
egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legki-
sebb összegének 90%-át és vagyona nincs. A rendszeres szociális segély havi összege
a családi jövedelemhatár összegének és a jogosult családja tényleges havi összjöve-
delmének különbözete. A családi jövedelemhatár összege megegyezik a család fo-
gyasztási egységeihez tartozó arányszámok összegének és az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összege 90%-ának szorzatával.
147

2010. mÆjus 8. 11:36:44
tos lett a családi pótlékéhoz annyiban, hogy annak összege függ a gyere-
kek számától és a család helyzetétõl is. Ennek megfelelõen magasabb
összeget kaptak a többgyerekesek és az egyedülállók.
A 2007 januárjában bevezetett, családi alapon számított segélyezés,
elsõsorban azokban a térségekben, ahol a foglalkoztatottak többsége csak
minimálbérért vagy annál alig magasabb összegért dolgozik, tényleges
ellenösztönzõként mûködött a munkavállalásban. Ennek oka nem a szo-
ciális segélyek túlságosan magas összege, hiszen az alig fedezte egy csa-
lád megélhetését, hanem a munkával megszerezhetõ jövedelmek nagyon
alacsony összege. Mindez erõsen érintette az önkormányzatokat is,
hiszen munkaalkalmak híján legtöbbször csak a közmunka állt rendelke-
zésre, sokszor az is csak csökkentett, hatórás formában, azonban ezt a se-
gély mértéke miatt szinte nem érte meg elvállalni. Emiatt az önkormány-
zatoknak, annak ellenére, hogy a településen magas volt a regisztrált
munkanélküliek aránya, gyakran gondot okozott a megpályázott keret
betöltése.
Miskolcra még járnak, a többiek pedig ilyen … én azt mondom, hogy ilyen hetelé-
si viszonyba járnak el tõlünk, és kéthetente, hetente járnak el Budapestre. Nem so-
kan, azok a fiatalok, akiknek nincsen erre munka. Akik pedig itt ragadtak és
családosok, azok közmunkára se, semmire se járnak, azoknak ott a szociális se-
gély. És akkor az együttmûködést megtagadottnak minõsítem, akkor három évig
nem kap egy fillért sem, mert nem jogosult rá, ilyenkor aztán így is a mi problé-
mánk. Úgyhogy mindegy, és nem mennek el dolgozni. Mikor öt fõt kellene
fölvennünk dolgozni, és nincs öt fõ, akit fölvegyek, és van ötven szociális segélye-
sem, akkor el lehet képzelni, hogy milyen problémák adódhatnak ebbõl.
Sajnos az új szociális rendszerben, ami 2007. január 1-je óta van, van olyan roma
család, aki kevesebbet kap, ha dolgozik. Így azóta nõtt a kifizetett segély összege
(önkormányzati szinten) havi 200 ezer forinttal, noha a létszám változatlan; a köz-
munkaigény viszont csökkent.
(Az idézett interjúk 2008-ban, még az „Út a munkához” program bevezetése elõtt
készültek.)
Bár az elemzések szerint a segélyeseknek csak a töredéke kapott olyan

magas összeget, ami megközelítette a minimálbér összegét (Ferge,
148

2010. mÆjus 8. 11:36:44
2008), de ezekben az esetekben a segélyezett racionálisan döntött amel-

lett, hogy lehetõség szerint elkerüli a közfoglalkoztatásban való rész-
vételt vagy az esetleges nagyobb ráfordítással, utazással járó, de csak
minimálbérért való munkavállalást. Ennek hatására erõsödött a munka-
nélküliekkel, a „dologtalanokkal” szembeni ellenérzés, ráadásul a köz-
foglalkoztatásban részt vevõk jelentõs részének a településen nem tudtak
a közösség számára valóban hasznos munkát biztosítani, miközben a fa-
luban vagy a környezõ városokban munkát vállalók alig magasabb fizet-
ségért jártak el dolgozni. Vizsgált térségünkben, a Csereháton a segélye-
zettek körében magasan felülreprezentáltak, mára talán többséget
alkotnak a cigányok, ezért a segélyezettekkel szembeni ellenérzések
erõteljes etnikai felhangokkal is kiegészülnek.
A korlátozott információkon alapuló vélekedések, torz társadalmi látás-
viszonyok vezettek azokhoz a hiedelmekhez, „városi legendákhoz”, amit
felerõsítettek a médiában hétrõl hétre megjelenõ tudósítások, hogy „a sok-
gyermekes családok több százezer forintnyi segélyt húznak az államtól”.
Mindeközben tudjuk, hogy a rendszeres szociális segély összege limitált
volt, nem haladhatta meg a mindenkori minimálbér összegét, és önmagá-
ban a segély még így sem elegendõ a mégoly „bõkezûen” segélyezett csa-
ládok megélhetéséhez, azaz csak és kizárólag segélyekbõl nem lehet meg-
élni, azt a családok többsége más jövedelemforrásokkal is kénytelen
kiegészíteni. Mégis, a különféle pénzbeli szociális ellátások összegének
vélelmezett (általában túlzó) vagy akár a ténylegesnek megfelelõ összege a
segélyezettek és a nem segélyezettek (nyugdíjasok, az önkormányzat al-
kalmazásában levõk vagy esetlegesen eljárók) között mély árkokat ásott,
esetlegesen konfliktusokhoz, nemritkán a települések vezetõinek szankci-
óihoz, a segélyezettek bûnbakként kezeléséhez vezetett.
Havi 18 napot munkára kötelezhetõ legyen legalább a segélyezett, hogy ne tudjon

elmenni feketén dolgozni; vagy választania kelljen, hogy ha elmegy, akkor vi-
szont nem kap segélyt. Most sokan dolgoznak is, meg segélyt is kapnak egyszerre.
Nagyon sok a feketemunka a környéken, fõleg az építõiparban, sokan Pestre is
elmennek, itt meg kapják a segélyt. Ha a családi pótlék munkához lenne kötve, ak-
kor is sokan elmennének dolgozni (feketén); így meg nem mennek. A munkanél-
küliség csökkenne ezáltal, a segélyezési igény pedig csökkenne, megtakarítást
149

2010. mÆjus 8. 11:36:44
jelentene. Ma 28-30 ember kap segélyt a faluban, és nem tudjuk mindig mindet el-
lenõrizni, hogy tényleg nem dolgozik-e.
Fontos tudni, hogy a „segélyért munkát” elv megvalósítását nem a tör-

vényi keretek, hanem a foglalkoztatási lehetõségek szûkössége akadá-
lyozza, hiszen ez az elv már évek óta jelen van a szociális ellátási rend-
szerben. Attól, aki nem fogadja el a számára felajánlott munkát, megszegi
együttmûködési kötelezettségét, eddig is megvonható volt a segély. A
már idézett, az ország leghátrányosabb helyzetû területérõl, a Cserehátról
származó polgármesteri vélekedések és vélemények nagyon hasonlóak
ahhoz, amit a szomszédos szerencsi kistérségben, Monokon önkormány-
zati rendelet formájába is öntöttek.25 Nem véletlen, hogy a legrosszabb
helyzetû, már-már a törvényes kontrollon kívül levõ, gettósodó térség pe-
rifériáján – nagy valószínûséggel az oda lecsúszástól való félelem és az
ezeken a településeken élõ, minimálbérért vagy annál nem sokkal ma-
gasabb fizetségért dolgozók felháborodásának következményeként –
fogalmazódtak meg azok a radikális, alapvetõen a szegényeket, munka-
nélkülieket felelõssé tevõ elképzelések, amelyek a „dologtalanok” meg-
rendszabályozásán, munkára kényszerítésén alapulnak. Számos önkor-
mányzati vezetõ szimpátiával fogadta ezeket a kezdeményezéseket, sõt
még a kormányzat részérõl is meghallgatásra találtak.
Az elhíresült „monoki modell” elvérzett az alkotmányosság próbáján,
a „dolgozz a segélyért” törvényellenes gyakorlata az „Út a munkához”
programban a „munkáért bért” elvévé szelídült. Ugyanakkor, ahogy erre
a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzése is rámutatott, az alap-
koncepció változatlan maradt. „A parlamenti vitában felszólalók többsé-
25
2008 májusában a monoki önkormányzat képviselõ-testülete rendeletet fogadott el
arról, hogy megvonja azoktól a szülõktõl a gyermekvédelmi támogatást, akiknek
gyermeke nem látogatja rendszeresen az oktatási intézményt, illetve csak azok az ak-
tív korú munkaképes munkanélküliek kaphatnak rendszeres szociális támogatást,
akik annak ellenértékét közhasznú munkában ledolgozzák az önkormányzatnál. Ha-
marosan hasonló rendeleteket fogadott el Ivád, Sárospatak és Kerepes önkormányza-
ta is. Kállai Ernõ kisebbségi ombudsman törvénytelennek és diszkriminatívnak
minõsítette a döntéseket, a közigazgatási hivatal törvényességi felülvizsgálatot kez-
deményezett.
150

2010. mÆjus 8. 11:36:44
ge az alacsony foglalkoztatási arányokat, a tartós munkanélküliek számá-

nak növekedését nem elsõsorban gazdaság-, illetve társadalompolitikai
problémaként, hanem a szociális ellátórendszer és a „munka világa” kö-
zötti feszültségként értelmezi, így legnagyobb problémának azt tartja,
hogy feketemunkával, szociális transzferekkel a minimálbért meghaladó
jövedelemhez lehet jutni” (Vida, 2009). Bár az „Út a munkához” szlo-
gennel 2008 végén törvénnyé formált módosítások deklarált célja a
foglalkoztatás bõvítése, az, hogy az inaktív, jelenleg rendszeres szociális
segélyben részesülõk közül minél többen visszakerüljenek a nyílt mun-
kaerõpiacra, lényegében nincs másról szó, mint azoknak az „önhibás”
szegényeknek a megregulázásáról, akik úgymond arra rendezkedtek be,
hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül eltartassák magukat a társada-
lommal. A családi alapú segélyezés eltörlése, a segélyezés feltételeinek
szigorítása, a közfoglalkoztatás kiterjesztése, a feketemunka korábbinál
súlyosabb büntetése nem szolgál mást, mint hogy helyreálljon a bérbõl
élõ többség igazságérzetének megfelelõ rend.
A programmal szemben megfogalmazott súlyos szakmai kritikák sze-
rint a koncepció s a mögötte megbúvó szemlélet alapvetõen hibásan nyúl
a tartós munkanélküliség kezeléséhez, hiszen a köztudottan sehová sem
vezetõ közfoglalkoztatás kiterjesztésében gondolkodik ahelyett, hogy a
piaci viszonyokra, munkaadói és munkavállalói érdekekre érzékeny fis-
kális eszközökkel vonná be a tartós munkanélküliek derékhadát a legális
foglalkoztatásba. A közfoglalkoztatás bõvítése nem tekinthetõ a foglal-
koztatás tényleges bõvítésének, nemcsak azért, mert azokon a települése-
ken, térségekben, ahol szinte már csak a legszegényebb családok élnek,
azon túl, hogy nincsenek elérhetõ távolságban munkahelyek, a közfog-
lalkoztatásra szorulók számához képest sokkal kevesebb az elvégezhetõ
feladatok száma is. Ugyanakkor azt a tényt, hogy ezeken a településeken
nincs elegendõ munkahely, hogy az évtizedek óta nem dolgozó, képzet-
len felnõttek munkaerõ-piaci integrációja konfliktusokkal és nehézsé-
gekkel jár, a segélyhez jutás feltételeinek szigorítása nem befolyásolja
(Krémer, 2008a, b; Ferge, 2008; Zolnay, 2008; Vida, 2009).
151

2010. mÆjus 8. 11:36:44
Út a munkához (?) a gettófalvakban
A 2009 tavaszán életbe lépett, az „Út a munkához” elnevezésû kormány-

programhoz kapcsolódó törvénymódosítások egyik legfontosabb eleme,
hogy – 2009-ben még a garantált minimális jövedelem meghagyása mel-
lett – az eddigi segélyeseket két nagy csoportra, a rendszeres szociális se-
gélyre, illetve a rendelkezésre állási támogatásra (RÁT) jogosultak cso-
portjára osztja. Azoknak, akik rendszeres szociális segélyre jogosultak,
nem kötelezõ a közfoglalkoztatás, az együttmûködési kötelezettség is el-
sõsorban „képességfejlesztésre és életmódformálásra” irányul. Ezzel a
rendszeres szociális segélyre szorulók, az egészségkárosodottak és az 55
év felettiek, ténylegesen teljesen kiszorultak a közfoglalkoztatásból, a
törvény még a támogatott munkák piacán is feleslegesnek definiálta ezt a
társadalmi csoportot. Azok, akik a törvény alapján munkaképesnek nyil-
vánulnak, rendelkezésre állási támogatásban részesülnek, és lehetõség
szerint 4 és fél hónapos közfoglalkoztatásban részesülnek a minimálbér-
nek megfelelõ összegért. Ezzel a törvény a szociális segélyre szorulók
csoportját életviteli szempontok alapján két csoportra osztja.
Az „Út a munkához” program, illetve a keretében szervezendõ köz-
foglalkoztatás többféle anyagi érdekeltséget teremtett az önkormányza-
tok számára.26 A RÁT és a közcélú munka központi finanszírozása ked-
vezõbb, mint a rendszeres szociális segélyé, így az önkormányzatok
érdekeltté váltak abban, hogy 2009 áprilisától mindenekelõtt azokat hív-
ják be közcélú munkavégzésre, akik 2008-ban magas összegû rendszeres
szociális segélyt kaptak. Ugyanakkor a közmunka finanszírozása felül
nyitott kasszát hozott létre, éppen olyan idõszakban, amikor a kiadásokat
megszorító vagy kordában tartani akaró kormányzat szeretné felszámolni
a felülrõl nyitott kasszákat. Egy önkormányzat, ha úgy látja jónak, akár
az összes RÁT-os munkanélkülit bevonhatja a közfoglalkoztatásba, a
munka hatékonyságát senki nem ellenõrzi. Az önkormányzatok többsége
gyorsan felmérte, hogy nekik az éri meg, ha a program átmeneti évében
26
A kutatás a Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia Értékelõ Bizottságá-
nak megbízásából készült. Lásd bõvebben Esély, 2010/1. A fejezet teljes szövege
megjelent: Virág–Zolnay, 2010.
152

2010. mÆjus 8. 11:36:44
minél hosszabb idejû közfoglalkoztatásba vonja be azokat, akik

2009-ben a legmagasabb családi segély összegével megegyezõ RÁT-ra
jogosultak, mert így olcsóbb, és így van esély arra, hogy ezek az emberek
egy idõre visszakerülnek a munkaügyi ellátórendszerbe, és nem terhelik
a települési kasszát.
A közcélú megéri anyagilag az önkormányzatnak. A közfoglalkoztatás növekedé-

se kizárólag annak tudható be, hogy míg közcélúnál az 5%-ot fizetjük, addig a
RÁT-nál a 20%-ot. A tavalyi rendszerben 90–10 volt a közcélú, a közhasznúnál
pedig 70–30% volt a finanszírozási arány. Ugyanakkor a RÁT központi költség-
hányada 90-80%-ra csökkent a rendszeres szociális segélyhez képest. Csakhogy a
mostani RÁT 28 500, míg a rendszeres szociális segély akár ötven-valahány ezer
forint is lehetett a tavalyi számítási mód okán. Ugyanis a családi szerkezetet vizs-
gálva kiegészítettük a plafonig, így volt, aki 56 ezret kapott. Átmeneti szabályként
erre az összegre jogosult most is, ha RÁT-ra jogosult. Ezért okosabb volt közcélú-
ba tenni õket. Az önkormányzatnak az az érdeke, hogy elsõsorban azokat a szemé-
lyeket tegye be a rendszerbe, akiknek a magasabb összegû tavalyi RÁT van
folyósítva, és addig alkalmazzuk ezeket, amíg a kétszáz munkanap meg nem lesz
neki, hogy essen ki a mi rendszerünkbõl, menjen át a munkaügyi központ ellátásá-
ba – álláskeresési támogatás –, majd ha onnan visszajön, akkor már csak a 28 500
forintot kell fizetni. Vissza RÁT-ra, és vissza közcélúvá. Ennyirõl szól az UMA a
mi kistérségünkben, mert itt nincs munka, nem utaznak, nem is dolgoztak sehol.
A szisztéma legnagyobb belsõ ellentmondása abból fakad, hogy a köz-

foglalkoztatás megszervezése, lebonyolítása, ahogyan a korábbi évek-
ben, úgy ebben a rendszerben is a települési önkormányzatok felelõssé-
ge, sõt a program bevezetésével párhuzamosan jelentõsen szûkült a
Decentralizált Foglalkoztatási Alapból finanszírozott, az önkormányza-
tok által szervezett közhasznú foglalkoztatás, illetve a nem önkormány-
zati szervezésû közmunkák köre; az új szabályozás alapja az önkormányzat
által szervezett közcélú munka lett. Az önkormányzatok számára a gya-
korlatban az jelenti a közfoglalkoztatás egyik legnagyobb feladványát,
hogy a településeken egyszerûen nincs elegendõ közmunkával ellátható
feladat, vagy az elvégzendõ munkák – például intézmények felújítása,
bõvítése, karbantartása, infrastruktúra fejlesztése – szakember- és esz-
közigénye messze meghaladja a közfoglalkoztatás lehetõségeit. Ugyan-
153

2010. mÆjus 8. 11:36:44
akkor a felülrõl nyitott kassza és az egész projekt ideológiája – tehát,

hogy a „becsületes munkából megélõ embereket irritáló ingyen segély
helyett a tartós munkanélküliek is végezzenek hasznos munkát” – arra
ösztönzi az önkormányzatokat, hogy az ésszerûségi megfontolásokon
túl, akár üresjáratban vagy nagyon alacsony hatékonysággal is mûköd-
tessék a rendszert. Az ebbõl adódó konfliktusok elkerülése attól függ,
hogy sikerül-e az érintetteknek helyben megegyezniük a munka tartalmá-
ról és intenzitásáról. A konszenzus egyik módja az, ha a közmunkát, illet-
ve annak bérezését emelt összegû segélynek tekintik, és a közcélú mun-
kának csak a látszatát tekintik fontosnak. A másik lehetõség, ha az
önkormányzat megkísérli ésszerû módon foglalkoztatni a közcélú mun-
kásokat, szûkre szabja a létszámot és szelektál.
Kegyetlenül nehéz ennyi embernek hasznos munkát adni. Ha a csoportot a feladat-

nak megfelelõen tudnánk kiszedni, mert ismerünk mindenkit, akkor jóval keve-
sebb emberre lenne szükség ugyanennek a feladatnak az ellátására. Egyébként
irritálja a lakosságot; jelentik is, hogy itt ennyi ember nem csinálja a munkát, ott
ülnek az emberek. Annyi embernek sokkal több feladatot el kellene látni. Múltkor
is F.-rõl telefonáltak fel. Ott ültek az árok partján. És nem azt mondják, hogy nem
csinálják a munkát, hanem hogy még nagyobb problémát csináltak, mert szeme-
teltek, étkeztek, eldobálták a papírt. Ez egy cigány településrésze a településnek.
Ha piaci szemlélettel csinálnánk, akkor lényegesen kisebb létszámmal el lehetne
látni a dolgot. Sokszor elmondtam itt a munkahelyi vezetõknek, hogy ha netalán-
tán elvégzik a munkát és leülnek, akkor ne itt üljenek le, hanem menjenek odébb,
hátrébb, ne lássa a nép.
Ez a látszatmunka nem csökkenti, éppen ellenkezõleg, tovább erõsíti

az „Út a munkához” programnak megágyazó társadalmi és etnikus fe-
szültségeket, s továbbra is fenntartja a társadalmi igényt a dologtalan
segélylesõk, a munkabérükért csak lábukat lógató közmunkások megre-
gulázása iránt.
Az önkormányzatok még a nagyobb településeken is alkalmatlanok
arra, hogy megszervezzék és lebonyolítsák több tucat vagy több száz
ember üzemszerû foglalkoztatását. Ebbõl adódóan a helyhez kötött és
rengeteg üresjárattal mûködõ közcélú foglalkoztatás igazodik a helyi tár-
sadalmi és hatalmi viszonyokhoz. A helyi vezetés ambícióitól, rátermett-
154

2010. mÆjus 8. 11:36:44
ségétõl, forrásszerzõ képességétõl és a helyi társadalmak kirekesztettsé-

gének mértékétõl függõen a közmunkák szervezése is különbözõképpen
alakult.
A Belsõ-Cserehát gettófalvaiban a legreménytelenebb a helyzet. Ezek-
bõl a falvakból az elsõdleges, legális munkaerõpiacon szinte senki nem tud
munkát vállalni; a polgármesterek többsége egy kezén számolva sorolja a
szerencsés foglalkoztatottakat. Az itt élõ cigány családok jelentõs része
már a nyolcvanas évek közepén is a – megyében szinte elõször megszerve-
zett – tanácsi közmunkán dolgozott. Ezek a családok több mint húsz éve tá-
vol vannak az elsõdleges munkaerõpiacról. A kapcsolatok hiánya és a get-
tófalvak „rossz híre” miatt a belsõ-csereháti gettótelepülésekrõl az alkalmi,
napszámosmunkák piacán is sokkal nehezebb megjelenni. Ugyanakkor
ezekben a falvakban kevés intézmény mûködik, ha van is egy alsó tagoza-
tos iskola, az elmúlt évek iskola-összevonásainak köszönhetõen, annak
fenntartója már egy másik település, ebbõl következõen az önkormányzati
foglalkoztatás mozgástere is sokkal szûkösebb.
A gettótelepüléseken élõ családok mindennapi élete sajátos belsõ sza-
bályok alapján szervezõdik, aminek természetes velejárója a készpénzes
vagy áruhiteles uzsora, a szûkösen megjelenõ források miatt a szükségle-
tek azonnali kielégítésének, valamint egalitárius elosztásának a parancsa,
ami nemcsak a karitatív akciók sikerességét nehezíti, de az egyéni mobi-
litást segítõ foglalkoztatási projekteket is csírájában fojtja el. Az egyik te-
lepülésen egy elnyert OFA-pályázat lehetõséget adott volna arra, hogy az
iskolában hat évig két cigány fiatalt foglalkoztassanak pedagógiai
asszisztensként, akik közben érettségit és OKJ-s képesítést is szerezhet-
tek volna. A projekt megvalósításáról végül lemondott a község vezetése,
mert a személyek kiválasztása túlzottan nagy konfliktusokat generált a
faluban. A közfoglalkoztatás esetében is megfigyelhetõ hasonló jelenség.
Az egyik képviselõ a régi iskolaépületet fûtötte közmunkásként, s mivel a
polgármester meg volt elégedve a munkájával, a támogatott közfoglal-
koztatási program végeztével is alkalmazni szerette volna. Erre azonban
nem volt lehetõsége, mert a „kivételezés” miatt éles vita robbant ki a
településen élõk között.
A hitelek, a szívességek rendszere és az uzsora átszövi a falvak min-
dennapi életét, mélyen beágyazódott a helyi társadalmi viszonyokba, s
155

2010. mÆjus 8. 11:36:44
valószínûleg a túlélés nélkülözhetetlen eszköze. Minden olyan szereplõ

folyamatosan hitelez, aki megteheti: a bolt, a kocsma, az önkormányzat,
az alpolgármester, a polgármester. Jártunk olyan gettófaluban, ahol két,
egymással konkuráló csoport váltja egymást az önkormányzatban, és az
éppen „hatalmon levõk” nemcsak azt határozzák meg, hogy ki uralja a
helyi hitelpiacot, hanem azt is, hogy ki és miként rendelkezzen a közcélú
foglalkoztatás felett. Mindennek pedig már munkapiaci következményei
is vannak. A hitelpiac feletti uralom megszerzésének feltétele, hogy a fa-
luban megszüntessék a független kereskedelmet és az ahhoz kapcsolódó
hitelezés lehetõségét. A közcélú munkások feletti rendelkezésnek pedig
az a feltétele, hogy elvágják a munkapiacra vezetõ utakat. A helyi hatalmi
harcok eredményeképpen a jelenlegi vezetés ellehetetlenítette riválisa
üzletét; a bolt kényszerû bezárásával megszerezték a helyi hitelpiacot.
Azóta sincs bolt a faluban. Viszont a jelenlegi önkormányzat hitelt nyújt
a segély terhére, illetve az önkormányzati vezetõk különbözõ formákban
maguk is hiteleznek. Az alpolgármester például havonta disznót vág, és
irreális áron porciózza ki a húst, amit nem tanácsos nem megvenni. Tõle
függ ugyanis az önkormányzati hitelezés, ráadásul õ dönt arról, hogy ki
kap közcélú munkát és kit hová osztanak be. A jelenlegi vezetés malmára
hajtja a vizet, hogy a feketemunkán ért közfoglalkoztatottat ki kell zárni a
közfoglalkoztatásból és segélyezésbõl, riválisa ugyanis egy ideje több-
kevesebb rendszerességgel munkásokat szervez az erdészethez, akiket az
önkormányzat 2009 tavaszán elõször hívott be közmunkára. Mindez azt
mutatja, hogy ebben a faluban a hitel- és árupiac, valamint a közfoglal-
koztatottak feletti rendelkezés mindenekfelett áll, a vezetés minden
eszközzel akadályozza, hogy a helyiek külsõ munkához jussanak, a
közcélú munkások a falu határát sem léphetik át. Mindent meghatároz és
áthat a személyes függés rendszere.
A települések többségében, akit lehetett, hivatalsegédet, takarítót,
óvodai dajkát eddig is közmunkában foglalkoztattak, és a folyamatos
közfoglalkoztatás igen jelentõs értéket, presztízst jelentett a településen,
bár minden egyes intézményi foglalkoztatásnál érvényesült a szelekció:
„megnéztük, hogy kit lehet betenni konyhára takarítani, mert oda azért
nem lehet mindenkit”. De vannak olyan falvak is, ahol a közintézmé-
nyekbe, „bizalmi” állásba nem engedik be a közcélú munkásokat, az is-
156

2010. mÆjus 8. 11:36:44
kolában dolgozó takarítónõ sem lehet közcélú munkás, mert a polgár-

mester úgy véli, nem lenne jó, ha a felújított, értékes számítógépekkel
felszerelt iskolában akárki közel férkõzhetne a vagyontárgyakhoz. A
közcélú munkások e faluban csak felügyelet mellett festhetnek az
intézményekben, de az udvaron egyedül is felvághatják a fát.
Az esetleges intézményi foglalkoztatáson túl a többség mindenhol az
árkokat tisztítja, kaszálja a füvet a temetõben, az utcán dolgozik. A tele-
pülésszépítõ és -karbantartó, utcán, közterületeken végzett munka –
„rendben tartjuk a falut” – a közmunkások alapvetõ feladata. A közmun-
kásokat általában 4,5 hónapig tartó turnusban foglalkoztatják. De õsszel
és télen nem lesz már annyi feladat, hogy mindenkit bevonjanak a köz-
foglalkoztatásba, akkor elég lesz egy-két ember. Most viszont van dolog,
„most nõ a fû”.
Az egyik gettófalut mintegy hatszázan lakják. A nyári hónapokban
rendszeres szociális segélyt 19-en kaptak, és 114 ember dolgozott köz-
munkásként. Az arány paradox módon arra utal, hogy a közmunkát senki
nem vette komolyan a faluban. Az önkormányzat úgy kalkulált, hogy ha
mindenkinek szociális segélyt fizetnek, az mintegy 800 ezer forinttal ter-
helné meg a költségvetés kiadási oldalát, míg a közmunka „csak” 500
ezer forintjába kerül. Ebben a faluban nem egyszerûen komolytalan vagy
alibi jellegû a közfoglalkoztatás, hanem két hónap elteltével egész egy-
szerûen szétesett. Áprilistól október végéig tartott volna a faluban a köz-
foglalkoztatás. Májusban négy csoportra osztották a közmunkásokat, és
felosztották a teendõket. Június végére a program egyáltalán nem mûkö-
dött: arra sem volt képes senki, hogy regisztrálja, kik vették fel a munkát,
kik hiányoznak. Júliusra tudomásul vette a polgármester, hogy reményte-
len a közmunka látszatának fenntartása is. Korábban ebben a faluban a
közmunkák szûkössége a rászoruló munkanélküliek jutalmazásának, fe-
gyelmezésének eszköze volt, ami azzal is járt, hogy kialakultak az adott
feladatok viszonylag hatékony elvégzésére alkalmas kis „brigádok”. Az
„Út a munkához” program bevezetése ebben a gettófaluban a munkamo-
rál teljes szétesését, kétségbeejtõ káoszt és anomikus viszonyokat
eredményezett. Korábban a közmunkások úgy-ahogy rendben tartották a
közintézményeket, köztereket, 2009 nyarán viszont lapátjukra támaszko-
dó nõket és férfiakat lehetett látni a faluban.
157

2010. mÆjus 8. 11:36:44
Azaz az „Út a munkához” program nemcsak a legsúlyosabb helyzet-

ben levõ gettótelepüléseken, hanem minden olyan faluban, ahol az elvég-
zendõ munkákhoz szükséges munkaerõ többszörösét kellett bevonni a
közfoglalkoztatásba, kitûzött céljaival éppen ellentétes hatást ért el. Eb-
ben a helyzetben nyilvánvaló, hogy az intézmény- és forráshiányos kiste-
lepüléseken a közmunkások jelentõs része csak látszatmunkát végez, ami
a közmunka hatékonyságát éppen úgy kétségessé teszi, mint a foglalkoz-
tatottak motiváltságát, a mindenki számára nyilvánvaló látszattevékeny-
ségek pedig éppen nem gyengítik, hanem erõsítik a „markukat tartó,
lusta, dolgozni képtelen” munkanélküliekrõl alkotott képet.
Ha áttekintjük a szociális törvény másfél évtizedes történetét, azt lát-
juk, hogy az elsõdleges munkaerõpiacról évtizedek óta, immár több ge-
nerációt érintve kirekesztett népesség megélhetését biztosító szociális
juttatások növekedése (számos szociális és foglalkoztatási program) elle-
nére, a hazai szegénység mértéke egyáltalán nem csökkent. Sõt, a társa-
dalmon belül egyre mélyebb szakadékok, egyre élesebb konfliktusok ala-
kultak ki a „segélyre szoruló dologtalanok” és a „tisztes munkával
rendelkezõ dolgos” emberek között. A szegénység, a szociális válság ke-
zelésére hivatott törvények változásai nem elsõsorban a szegénység
strukturális meghatározottságainak lebontására, a megváltozott gazdasá-
gi környezethez alkalmazkodó új rendszerek és szabályozók kiépítésére
vonatkoztak, hanem szinte csak és kizárólag a szociális juttatásokhoz
való hozzáférés feltételrendszereinek csiszolására, alakítgatására. Fontos
szempont, hogy a segélyezés, a szociális juttatások megreformálásának
szándéka általában a gazdasági válságokkal párhuzamosan zajlott (Ladá-
nyi, 2008; Krémer, 2008b). Azaz a gazdasági nehézségek, a költségvetési
hiány egyik megoldásaként idõrõl idõre a szociális juttatások (az ország
költségvetéséhez képest elenyészõ mértékû) lefaragása került elõtérbe,
amelynek célja a társadalmi feszültségek, konfliktusok helyi szintre való
eltolása, a „dologtalan”, „munkakerülõ” segélyesek okolása az ország
gazdasági helyzetéért. Ezzel maradéktalanul érvényesül a bûnbakképzés
folyamata, a jóléti ellátórendszerek diszfunkcióinak áthárítása a segély-
bõl élõ szegények gyenge érdekérvényesítõ képességû csoportjaira, min-
denekelõtt a cigányokra. Miközben jól tudjuk, hogy a becslések szerint a
segélyre szoruló tartós munkanélkülieknek csak mintegy harmada ci-
158

2010. mÆjus 8. 11:36:44
gány, a médiában és a radikalizálódott politikai diskurzusban a tartós

munkanélkülieket és a szegényeket rendre a cigánysággal azonosítják.
Éppen ezért Szalai Júlia az „Út a munkához” programot, a szociális és
foglalkoztatási törvény módosítását olyan határkõnek tekinti a magyar
szociálpolitikában, amely véglegesen intézményesítette az etnicizált sze-
génységet, s bezárja a tartósan mélyszegény, leszakadó cigány családo-
kat a helyi segélypolitika és kényszerfoglalkoztatás csapdájába (Szalai,
2009).
6. A gettó iskolái – gettóiskolák
A cigány gyerekek iskolai elkülönítését szolgáló eljárásoknak és szerve-

zeti formáknak igen komoly hagyományai vannak a magyar oktatási
rendszerben. Már a szocializmus látszólag homogén és egalitárius okta-
tási rendszerében is mûködtek az elkülönítés nagyon hatékony mechaniz-
musai (Csanádi–Ladányi, 1983). A cigány osztályok felállítása szinte
párhuzamosan ment végbe a többségében telepeken élõ, addig az oktatási
rendszer számára láthatatlan cigány gyerekek beiskolázásával (Faludi,
1964; Havas–Kemény–Liskó, 2002). Már az 1971-es cigánykutatás is rá-
világított arra, hogy: „Az iskolák és a helyi hatóságok a dolgok könnyeb-
bik végét keresik, s a cigány gyerekek elkülönítésével igyekeznek lehetõ-
vé tenni a nem cigány gyermekek nyugodt körülmények között folyó
tanítását, még a reményérõl is lemondva annak, hogy a cigány gyerekek
iskolázásának ügyét akár egy lépéssel is elõbbre vigyék” (Kemény, 1976,
45.). Ezekben a cigány osztályokban rosszabbak voltak az oktatás felté-
telei, gyengébb a tanárok felkészültsége, képzettsége, alacsonyabbak a
gyerekekkel szembeni követelmények, ennek következtében alacso-
nyabb a gyerekek tudása. A cigány gyerekek elkülönítése végletes álla-
pot volt, a cigány osztályból a vegyes osztályba való átlépés pedig lehe-
tetlen (Réger, 1978; Solt, 1998). Ahol nem lehetett megszervezni vagy a
társadalmi nyomás hatására egy idõ után fel kellett számolni a cigány
osztályokat, ott a kisegítõ iskolák rendszere biztosította az elkülönítés in-
tézményes lehetõségét (Loss, 2001).
159

2010. mÆjus 8. 11:36:44
Napjainkban a szélsõséges társadalmi és területi egyenlõtlenségek

tükrözõdnek az oktatási rendszerben: Magyarország egyike a világ azon
országainak, ahol iskolai és osztályszinten a leginkább elkülönülnek egy-
mástól a könnyen tanítható, jó képességû, magasabb társadalmi státusú
gyerekek, illetve a nehezebben tanítható, szegény, iskolázatlan családból
származó tanulók, azaz az iskolarendszer a tanulók szociális, gazdasági
és kulturális háttere szerint rendkívül szegregált (Balázsi–Ostorics–
Szalay, 2007).
A rendszerváltást követõen bevezetett szabad iskolaválasztás és a ko-
rai szelekciót erõsítõ oktatási formák (elsõsorban a nyolc- és hatosztályos
gimnáziumok) elterjedésének következtében a magyar iskolarendszeren
belül felerõsödtek a szegregációs jelenségek (Havas–Kemény–Liskó,
2002; Kertesi–Kézdi, 2005), amelyek a 2003-tól induló integrációs prog-
ramok és intézkedések hatására sem kezdtek csökkenni, hanem tovább
növekedtek (Kertesi–Kézdi, 2009). Az oktatási szegregáció az esetek túl-
nyomó többségében együtt jár a tárgyi feltételek, a pedagógiai munka és
szolgáltatás lényegesen alacsonyabb színvonalával. Ha az iskolai szegre-
gációt a tanulási problémák egy-egy iskolában, osztályteremben való
halmozódásaként értelmezzük, akkor az szükségképpen vezet az iskolai
szolgáltatások minõségének csökkenéséhez. Az ilyen iskolákban a tanári
erõforrások a megoldandó pedagógiai feladatok nagyságához képest szû-
kösek, így a tanárok vagy jelentõs – a fizetésekben nem jelentkezõ –
többletmunkára kényszerülnek, vagy csökkentik a tanulók elvárható tel-
jesítményét. Ez elõbb-utóbb kényszerûen vezet a tanárok kontraszelekci-
ójához. A tanulási problémákkal küszködõ gyerekek összesûrítése
egy-egy iskolában sajátos, a tanulással, a tanárokkal szembehelyezkedõ
szubkultúra kialakulásának veszélyét is magában hordozza. Mindezek
oda vezetnek, hogy a szegregált iskolákban a csökkentett minõségû okta-
tás lesz a norma (Kertesi–Kézdi 2005, 2009). Különösen igaz ez azokon a
településeken, ahol a saját bevételekkel alig vagy egyáltalán nem rendel-
kezõ önkormányzatok az oktatási normatívák csökkenésének, a pályázati
források egyenlõtlen elérési esélyeinek következtében a kötelezõ oktatá-
si szolgáltatásokat is nehezen tudják megszervezni. Mindezeken az el-
múlt években bevezetett, a kistérségen keresztül juttatott, fenntartói tár-
suláshoz kötött kiegészítõ normatívák és a kihasználtsági mutatókhoz
160

2010. mÆjus 8. 11:36:44
kötött finanszírozás sem változtatott, sõt ellenkezõ hatást ért el. Egyrészt
lehetõség nyílt a magasabb társadalmi státusú gyerekek elkülönülésének
intézményesülésére (Havas, 2008), másrészt a gazdaságosság jelszavával
újabb iskola-összevonási hullámot indított el, s ez a hátrányos helyzetû,
szociális és etnikai feszültségekkel terhelt, az önkormányzatok együtt-
mûködését megkövetelõ aprófalvas térségekben az országosan tapasztal-
ható problémáknak hatványozottan jelentkezõ néha extrém formáit alakí-
totta ki. Különösen fontos kérdés ez vizsgált térségünkben, amelynek
oktatási helyzetét korábban is meghatározta a cigány és szegény gyere-
kek mind az országosnál, mind a megyeinél magasabb aránya, ahol ko-
rábban is több településnek kellett közös iskolát fenntartania, ezzel több
település vezetésének, szülõi akaratának kellett megfelelnie.
Az intézményekben a gyerekek társadalmi összetétele, ezzel összefüg-
gésben a magasabb társadalmi státusú, középosztálybeli szülõk érdekeit
tükrözõ intézményrendszeren belüli szegregációs törésvonalak, kiszorí-
tások, az oktatás tárgyi és infrastrukturális feltételei és a fenntartói kény-
szerek jelentõs mértékben, ha nem teljes egészében meghatározzák
egy-egy iskolában a pedagógiai munka minõségét. Ezért a térség iskola-
rendszerének vizsgálatakor elsõsorban ezeket kell figyelembe vennünk.
Hozom – viszem: a szabad iskolaválasztás következményei
Az aprófalvas területeket különösen érzékenyen érintette a hetvenes évek

politikai döntéseinek (körzetesítés, cigánytelepek felszámolása és annak
következményei) hatása, amikor a jobb helyzetû, mobil családok elköl-
töztek ezekrõl a településekrõl, a megüresedõ házakba pedig a falusi sze-
génység legelesettebb rétegeinek képviselõi költöztek. A migrációs fo-
lyamatok hatására e falvakban az oktatási intézmények tanulóinak
társadalmi összetétele is homogenizálódott. A hetvenes–nyolcvanas
években – az iskolakörzetek határainak többé-kevésbé szigorú betartása
miatt, ami alól csak a település legbefolyásosabb családjainak gyerekei
mentesültek – az oktatási intézmények tanulóinak társadalmi összetétele
tükrözte az iskolakörzeteket alkotó települések társadalmi összetételét. A
körzethatárok miatt még az ekkorra kialakuló egy-két gettótelepülésrõl
161

2010. mÆjus 8. 11:36:44
érkezõ cigány gyerekek is egy iskolában tanulhattak a körzet más telepü-

léseirõl érkezõ cigány és nem cigány gyerekeivel, találkozhattak a saját-
jukon kívül más társadalmi mintákkal is. A magasabb társadalmi státusú
családok elkülönülési törekvései a párhuzamos osztályok eltérõ szociális
és etnikai összetételében, „cigány osztályok” indításában, a cigány tanu-
lók fogyatékossá minõsítésében mutatkoztak meg.
A hatvanas–hetvenes évek körzetesítésének, a megszüntetett falusi
kisiskolák és a kijelölt körzetközpontokban létrehozott nagyobb, több
tantermes iskolák felépítésének a mai napig érezhetõ a hatása; napjaink-
ban az aprófalvas területek oktatási rendszere az egykori iskolaközpon-
tok infrastruktúráján alapul. A rendszerváltást követõen ebben a térség-
ben az aprófalvas településszerkezetbõl fakadóan a kistérség iskoláinak
többsége a többcélú kistérségi társulás megalakulása, a társulásokat ösz-
tönzõ normatívák bevezetése elõtt is több település intézményfenntartó
társulásában mûködött. Ezek a társulások – általában a földrajzi adottsá-
gok miatt – gyakran egybeestek a hetvenes években kialakított iskolakör-
zetekkel.
Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben az oktatási infrastruktúra nem ref-
lektált kellõképpen a települések átalakuló társadalmi, demográfiai fo-
lyamataira. Ennek következtében az iskolák kapacitásának és kihasznált-
ságának vizsgálatakor hiányokat és többleteket egyaránt találtunk, akár
egymás közelében levõ iskolák esetében is. Tapasztalataink szerint az
oktatási intézményekben található létszámhiányok és -fölények váltako-
zása hûen tükrözi a térség polarizált társadalomszerkezetét, vagyis azt,
hogy egyes településeken a fiatalkorúak aránya eléri vagy megközelíti a
lakónépesség harmadát, míg más településeken alig születnek gyerekek.
A demográfiai változások legtöbbször ellentétesek a hetvenes évek inf-
rastrukturális beruházásaival, azaz napjainkban ebben a térségben gyak-
ran azokon a településeken születik nagyon sok gyerek, jellemezhetõ
erõsen fiatalodó társadalommal, ahol egyáltalán nincs, vagy csak alsó
tagozatos tagiskola mûködik, míg az egykori körzetközpontok többségé-
bõl „elfogyott” a gyerek.
Például az egyik hatszáz lelkes gettófaluban, ahol csak elsõ és máso-
dik osztállyal mûködik egy tagiskola, kétszer-háromszor annyi gyerek
162

2010. mÆjus 8. 11:36:45
születik évente, mint a Belsõ-Cserehát egyik, nyolc évfolyamos iskolát

fenntartó mikrokörzeti központjában.
Mert a környéken annyi gyerek nincs, mint itt. A környéken nem születik összesen
nyolc gyerek vagy kilenc a hat faluban, itt nálam egy évben 22-24 van. Már eddig
született – már hála Istennek – öt gyerek, aki ebben az évben született. És még a
többi 20 vagy 18 még hátra van.
Itt helyben a születések száma, hogy ugrásszerûen megnõjön, arra nincs remény.
Lehetõség van, de remény nincs. Úgyhogy azért az utóbbi hat évben – amit ugye
már tudunk, a születések számát –, hát a hét faluban az összes születések száma
olyan 6 és 11 közötti. Hat, nyolc, kilenc, a 2005-ös évben tizenegyen születtek vé-
letlenül, de az utána következõ években megint csak heten vagy nyolcan.
Az oktatási intézmények kihasználtságának vagy kihasználatlanságá-

nak másik oka a gyerekek „vándorlása”. A rendszerváltás egyik nagy „vív-
mánya” a szabad iskolaválasztás, eltörölte a korábbi beiskolázási körzetha-
tárokat, azaz a szülõ abba az iskolába írathatja gyermekét, amelyiket a
legjobbnak gondolja. Az aprófalvak világában a szabad iskolaválasztás jo-
gával csak azok a családok tudtak élni, akiknek lehetõségük van arra, hogy
autóba ültessék gyerekeiket. A szegényebb sorsú családok gyerekeinek to-
vábbra is csak az egyetlen elérhetõ iskola maradt, a helyi vagy a körzeti.
Ebben a térségben a közoktatást meghatározó legfontosabb tényezõ a
hátrányos helyzetû, többségében cigány származású gyerekek túlsúlya,
ami egyrészt a mélyszegénységben élõk eltérõ gyermekvállalási szokásai
miatt számos iskolában hosszú távon biztosítja az intézményfenntartást,
másrészt a magasabb státusú családokat arra készteti, hogy gyermekeiket
más, megfelelõbbnek gondolt iskolába írassák. Mindezt azért tehetik
meg, mert a szabad iskolaválasztás és a közoktatás támogatási rendszere
miatt a gyerek magával viszi a fejkvótát is, a szülõknek nem kell a maga-
sabb szintû szolgáltatásért többet fizetniük. Ennek következtében a tér-
ség közoktatási rendszere végletesen szegregált lett: vannak „befogadó”
iskolák, amelyek a különbözõ települések magasabb társadalmi státusú
gyerekeit tanítják, és vannak iskolák, ahol a hátrányos helyzetû, többsé-
gében cigány gyerekek koncentrálódnak.
163

2010. mÆjus 8. 11:36:45
A Belsõ-Csereháthoz tartozó települések iskoláit és településeit vizs-

gálva a szakmai diskurzusban megjelenõ oktatási integráció, illetve szeg-
regáció fogalmai nem alkalmazhatóak. Az itt található települések jelen-
tõs része etnikailag szegregált, az itt élõk többségének évek, évtizedek
óta nincs állandó munkahelye, a család csak a szociális ellátásokra tá-
maszkodhat, így az ezeken a településeken élõ gyerekek többségét „nincs
kihez integrálni”. Ebben a térségben a szegregált iskolák nem elszórt,
egyedi és kirívó esetek, ahogy az országban máshol ezt tapasztalhatjuk,
hanem ez a jellemzõ az iskolák többségére. Szemerén és tagiskolájában
Fájban, Hernádvécsén, Fulókércsen, Baktakéken és tagiskolájában
Csenyétén, Rakacán, Selyeben, Felsõvadászon, Lakon és Alsóvadászon
az iskolába járó gyerekek 80–100%-a halmozottan hátrányos helyzetû.
A gettóiskolák oktatási feltételei siralmasak: bár a több 100 millió fo-
rintos uniós fejlesztési beruházások eredményeképpen néhány iskolában
javultak az oktatás tárgyi és környezeti feltételei, de fontos kiemelni,
hogy ezek a beruházások, már eleve a pályázat beadása, általában a pol-
gármesterek/iskolavezetõk ambícióitól függnek. Ennek következtében a
térség ambiciózus polgármesterei iskolakomplexumokat építettek fel
oda, ahol már alig vannak gyerekek a faluban, ugyanakkor túlzsúfolt, dü-
ledezõ iskolák felújítására a helyi vezetés „motiválatlansága”, a lakosok
minimális érdekérvényesítõ képessége miatt nem készült pályázat. En-
nek egyik legszembetûnõbb példája, hogy a térségben mintegy tucatnyi
gettótelepülésen túlzsúfolt vagy egyszerûen hiányzik az óvoda. Az egyik
településen az óvónõk évek hosszú munkájával elérték, hogy a cigány
családok hároméves kortól rendszeresen járassák gyerekeiket óvodába.
Ám eközben az óvoda életveszélyessé vált, csúszik le a dombról, az ön-
kormányzat hol bezárja az óvodát, mert életveszélyes, hol újraindítja,
mert a gyerekeket a szomszédos települések túlzsúfolt intézményei nem
tudják fogadni. Így az óvónõk és a gyerekek saját testi épségük kockázta-
tásával dolgoznak napról napra, annak ellenére, hogy az óvónõk tudják,
„ha itt egy gyereknek baja esik, engem meglincselnek”. Az elmúlt évek
jelentõs infrastrukturális beruházásai nem reflektáltak a térség demográ-
fiai egyenlõtlenségeire sem: az iskolaberuházások többsége az egykori
körzetközpontokban valósult meg annak ellenére, hogy az oda járó gye-
rekek többsége esetleg a szomszédos gettótelepüléseken él. Arra nem ta-
164

2010. mÆjus 8. 11:36:45
láltam példát, hogy a beruházást és ezzel együtt a felsõ tagozatos oktatást

arra a településre helyezték volna át, ahol az iskolatársulásban, napjaink-
ban és a demográfiai tendenciák szerint az elkövetkezõ évtizedekben a
legtöbb gyerek él. Van olyan gettótelepülés, ahol óvoda sincsen, pedig a
település lakónépességének több mint a harmada gyerek, az óvodáskorú-
ak kényszerûen a harmadik falu óvodájába ingáznak. Bár abban a faluban
a gyerekek jelentõs részét õk teszik ki az óvodában, a következõ évekre
tervezett beruházást mégsem a gettótelepülésen, hanem az onnan bejáró
gyerekekre és az ennek köszönhetõ túlzsúfoltságra hivatkozva a befoga-
dó faluban szeretnék megvalósítani. Hasonlóképpen helyi járattal kény-
telenek ingázni a szomszédos településre azok az óvodások, akiknek, bár
településen belüli létszámuk alapján indokolt lenne, azért nem épül óvo-
da, mert akkor a közeli település óvodáját be kellene zárni, vagy más
funkciót keresni neki, és ez sértené a közös futballklubot támogató szom-
szédos falu polgármesterének érdekeit. A foci mégiscsak fontosabb, mint
az óvodások.
Ezek a példák is azt mutatják, hogy az infrastrukturális beruházások
jelentõs része olyan oktalan presztízskérdés, amely elsõsorban a helyi ve-
zetõk hatalmát és a szomszédos településekkel szembeni, a kistérségen
belüli alkupozíciókat tükrözi, viszont legkevésbé a gyerekek érdekeire
van tekintettel.
A gettótelepülésekrõl a gyerekek többsége menetrend szerinti járattal
próbálja elérni a körzeti iskolát annak ellenére, hogy iskolabusz beszer-
zésére számos fejlesztési forrás állt rendelkezésre. Ennek következmé-
nye, hogy például az egyik iskolában az oktatást (érkeztetéssel, ebédelte-
téssel együtt) nyolc óra tíz és fél kettõ között kell lebonyolítani, ami
jelentõs mértékben szûkíti a pedagógiai lehetõségeket. A gyakori iskolai
hiányzások egyik oka, hogy ha a gyerek éppen nem kési le a buszt, akkor
még arra is van esély, hogy a buszsofõrök az esetlegesen otthon felejtett
vagy elhagyott buszbérletek híján nem engedik felszállni a gyerekeket a
buszra, pedig köztudomású: a bérleteket az önkormányzatok vásárolják
meg minden hónapban.
Vannak olyan iskolák, ahol az elmúlt évekig azért nem szerveztek dél-
utáni napközi foglalkozásokat, mert konyha és ebédlõ híján a gyerekek-
165

2010. mÆjus 8. 11:36:45
nek haza kellett menni ebédelni, a konyha létesítése után pedig azért nem,
mert a gyerekek „úgyse maradnának itt”.
A hátrányos helyzetû gyerekek koncentrációja, valamint az oktatás
tárgyi és szervezeti feltételeinek hiányosságai tükrözõdnek a gettóisko-
láknak a kompetenciafelmérések alapján megállapított eredményességi
mutatóiban. Bár az iskolatársulásonként megállapított eredményességi
mutatók sokszor sikeresen fedik el a tagiskolák esetlegesen rosszabb
eredményeit, mégis a Belsõ-Cserehát gettóiskoláinak legtöbbje a nyolca-
dik osztályosok matematika eredményeit tekintve a községi általános is-
kolák átlagát meg sem közelíti, közülük több a legrosszabbul teljesítõ is-
kolák alsó tizedében helyezkedik el. 27
A gettóiskolákon kívül csak két iskola, a homrogdi és a krasznok-
vajdai található a belsõ-csereháti területeken, ahol a hátrányos helyzetû
gyerekek aránya a települések társadalmi összetételénél kedvezõbb (7.
térkép).
A folyóvölgyekben ennél csak egy kicsit „jobb” a helyzet: bár a tor-
nanádaskai, az alsóvadászi iskolába szinte csak halmozottan hátrányos
helyzetû gyerekek járnak, de Szalonnán, Bódvaszilason, Novajidrány-
ban, Szalaszenden és Kázsmárkon is 50–80% között van az arányuk.
Ugyanakkor az iskolák kihasználtsága nem függ össze azzal, hogy egy
iskolában csak és kizárólag hátrányos helyzetû gyerekek vannak vagy
sem. A felsorolt gettóiskolák közül számos olyan van, ahol kapacitás-
többletek jelentkeznek. Jellemzõ, hogy ezekrõl a településekrõl kam-
pányszerûen, különbözõ hullámokban a nem cigány szülõk elviszik gye-
rekeiket más iskolába, az iskolaválasztás elsõdleges szempontja a cigány
gyerekek aránya.
Ennek legutóbbi példája az az iskola, amelynek az intézményfenntartó
társuláshoz tartozó településeirõl a szomszédos körzet iskolavezetése
„átcsábította” a gyerekeket, illetve a szülõk gyermekeik iskoláztatását
szem elõtt tartva szabadon átíratták a gyermekeiket a szomszédos körzet
– valamivel alacsonyabb cigány arányú – iskolájába. Ezzel az egyik isko-
27
Az iskolák kompetenciamérésen elért eredményei 2008-tól nyilvánosak, az adatok
iskolánként letölthetõek a következõ helyrõl:
http://www.ohkir.gov.hu/okmfit/kereso.aspx?t=i
166

2010. mÆjus 8. 11:36:45
Tornanádaska
Bódvaszilas
Hídvégardó
Szögliget Hidasnémeti
Szemere
Krasznokvajda
Szalonna Rakaca Hernádvécse
Perkupa
Csenyéte
Fúlókércs
Fáj Novajidrány
Szendrõ
Szalaszend
Baktakék
Felsõvadász
Lak Méra
Szendrõlád
Selyeb
Forró
Encs
Cigány gyerekek aránya az iskolában, %

Edelény
Homrogd Kázsmárk
80–100
50–79
0–49
Alsóvadász Iskolatársuláson kívülrõl érkezett gyerekek
Az iskolatársulás határa
7. térkép. A Cserehát iskolái a cigány gyerekek aránya szerint és az iskolás gyerekek „vándorlásának” iránya
167
(Szerkesztette: Tóth Krisztina, MTA RKK ATI)

2010. mÆjus 8. 11:36:46
la megmenekült a tagiskolává válástól, de a lépés nehéz helyzetbe hozta a

másik iskolát, ahol a létszám csökkenése már a fenntartást veszélyezteti.
Persze, megkeresték a szülõk az igazgatót, a polgármestert, hogy milyen lehetõsé-

gek lennének. Még az is, hogy vonzó itt a környék iskoláihoz képest a miénk. Nem
is a tárgyi feltételek, az épület, az mondjuk, elég régi már, de azért még használha-
tó. A megfelelõ számú tanterem rendelkezésre áll, a technikai lehetõségek azok ta-
lán jók, a számítástechnikai ellátásig, minden. De itt a mi iskolánkban még
aránylag alacsony a cigány gyerekeknek az aránya, ami 40-45% csak! Kicsit föllé-
legeztünk, hogy tizenvalahány gyerek, és lehet, hogy ezeknek az egy év tapaszta-
lata után elképzelhetõ, hogy az új tanévben lehet, hogy még nõ a száma azoknak,
akik azt mondják, hogy nahát akkor õk is idejárnak. És lehet, hogy ezért nem 17
lesz, hanem mondjuk, lehet, hogy 22 lesz vagy 25, vagy lehet, hogy eltelik két-há-
rom év, és akkor már az összes gyerek azt mondja, hogy onnan ide, és akkor majd
az önkormányzat is kénytelen majd ebbe a társulásba ténylegesen is belépni. Ez
sem elképzelhetetlen, én azt mondom.
A Belsõ-Cserehát eme „alacsony” cigány arányú iskolája „befogadó”

iskolává válásának azért is vannak reális esélyei, mert a térség más „befo-
gadó” iskolái, ahova a nem cigány és a magasabb státusú cigány szülõk
elviszik gyerekeiket a gettóiskolából, „megteltek”.
Négy település vagyunk iskolafenntartó társulásban, és közben kilenc településrõl

járnak gyerekek a szabad iskolaválasztás jogán. Szélsõséges … A-ban, ahol
száz-egynéhány fõs iskola van, onnét is járnak, még Szikszóról is járnak ide. Meg
a Belsõ-Cserehát … valahonnét kizárólag csak ide járnak. Nem minddel vagyunk
intézményfenntartó társulásban, a többi területrõl … hát amennyit a 250 fõ meg-
enged. Jönnének többen is, csak tulajdonképpen nem tudunk … mert bõvíteni to-
vább nem akarunk, tehát azt gondoljuk, hogy nem lesz ez állandó, ez a növekedés,
elég ez a 250 fõ.
A Belsõ-Cserehát befogadó iskolájaként mûködik ez az iskola is, de

ebbõl a térségbõl többen, még a fentebb említett, létszámzavarokkal küz-
dõ intézménybõl is a kistérségi központ iskoláiba, Encsre, Edelénybe
vagy Szikszóra viszik gyermekeiket. Évekkel ezelõtt a városi iskolák
boldogan fogadták a normatív támogatásukkal együtt érkezõ „vidéki”
168

2010. mÆjus 8. 11:36:46
gyerekeket, de ezek az iskolák mára már „megteltek”, jelentõsebb bõví-

tés nélkül több gyermeket fogadni már nem tudnak.
Az edelényi elit iskola minden ötödik, az encsi iskola minden negye-
dik tanulója a társuláson kívülrõl érkezik. Összességében tucatnyi telepü-
lés mintegy ötszáz iskoláskorú tanulójáról van szó. A bejáró gyerekek ál-
talában szüleik döntése alapján kerültek ide, annak ellenére, hogy
településükön van általános iskola, vagy a település önkormányzata más
településsel kötött fenntartói társulást. Így e gyerekek után a városi ön-
kormányzat senkitõl sem követelhet kiegészítõ támogatást, azt saját
költségvetésébõl kell kigazdálkodnia.
A gyermekeiket a városi „elit” iskolákba írató szülõk döntése nyomán
a térség iskoláiban nõ a hátrányos helyzetû gyermekek aránya, ugyanak-
kor a városi iskolák között is érvényesül a szelekció. Az edelényi elit is-
kolán kívül két általános iskola mûködik még a városban, mindkettõben
többségében hátrányos helyzetû tanulókat oktatnak. Bár a város két na-
gyobb cigánytelepérõl a központban elhelyezkedõ elit iskola könnyeb-
ben megközelíthetõ lenne, a gyerekek többségét mégis a város távolabbi
pontján, a telepektõl mintegy négy kilométerre elhelyezkedõ „északi” is-
kolába íratják be/veszik fel. A településen belüli, iskolák közötti szegre-
gációt híven tükrözik a kompetenciamérések adatai: míg az elit iskolában
a nyolcadikosok matematika eredményei az országos városi átlag felett
vannak, addig a másik két iskolában az országosan a legrosszabb tizedbe
esõ, még a községek átlagától is jóval elmaradó eredmények születtek.
Az edelényi kistérség északi részén, a rendszerváltás után újra létesí-
tett, majd gyerekhiány miatt bezárt falusi iskolát ki nem mondottan, de
azzal a céllal indították újra alapítványi formában 2006 õszén (a tanulók
száma a 2006/2007-es tanévben 58 fõ volt), hogy a magasabb státusú,
„tehetségesebb” gyerekek hátrányos helyzetû, problémás társaiktól elkü-
lönülve tudjanak tanulni. Hasonlóképpen a magasabb társadalmi státusú
családok érdekeit szolgálja az alacsony gyereklétszámmal mûködõ gettó-
iskolák fenntartása és megtartása: például van olyan gettóiskola, amelyet
az alacsony gyerekszám miatt már többször fenyegetett a bezárás veszé-
lye, de eddig nemcsak a falu, de a térség vezetõi is komoly erõfeszítése-
ket tettek a megmentésére. Az alacsony kapacitással mûködõ gettóisko-
lák egyik menekülési lehetõsége a 9–10. évfolyam és a szakiskolai
169

2010. mÆjus 8. 11:36:46
oktatás bevezetése. A térségben elõször ezen a településen került erre sor:

a település és az iskola vezetõi évek óta mindent megtettek az iskola meg-
tartásáért. A gyerekhiány oka elsõsorban az, hogy az iskolatársulásból a
magasabb társadalmi státusú, nem cigány szülõk szinte mindegyike a
kistérségi központ „befogadó” iskolájába járatja gyermekét. Ha ezt a get-
tóiskolát bezárják, az ott tanuló cigány gyerekeket kényszerûen a legkö-
zelebbi, városi iskolák egyike lenne kénytelen fogadni. Ennek megelõzé-
sére a polgármesterek és az iskola vezetése összefogott, és a bezárás elõl
elõremenekült: beindították a 9–10. évfolyamot és a 2006/2007-es tanév-
tõl a szakiskolai képzést. Abban az évben az iskola 147 tanulójából 25
diák a 9–10. évfolyamon tanult. A szakiskolában gyümölcstermelõ, me-
zõgazdasági munkás, kerti munkás, erdõmûvelõ és facsemete-gondozó
szakot indítottak, a diákok gyakorlati helye a település határát gyümöl-
csössel betelepítõ vállalkozónál volt. A következõ évben az alacsony is-
kolai létszámból adódó finanszírozási problémáinak kezelésére kísérteti-
esen hasonló megoldást talált a szomszédos gettóiskola vezetése és
fenntartói is. A koncepció nagymértékben hasonlít az elõzõ iskolában
felépített struktúrához: a 9–10. osztály elvégzése után parkgondozó és
kertész „szakmát” tanulhatnak a fiatalok. Ezzel a gettóiskola fenntartha-
tósága mellett egy másik nagyon súlyos problémát, a tizennyolc évre
kitolt tankötelezettség biztosítását is sikerült megoldaniuk az önkor-
mányzatoknak. Persze felvethetõ kérdés, hogy az itt tanuló gyerekek
számára az iskola elvégzése, az adott képzettség megszerzése mit jelent:
tényleges mobilitási vagy munkalehetõséget, esetleg ingyenmunkát a
képzés alatt, és majdan a szerencsés kiválasztottaknak a napszámos-
munka lehetõségét (Virág, 2008b)?
A hátrányos helyzetû aprófalvakban élõ fiatalok többsége eddig kima-
radt a mobilitási esélyt nyújtó középiskolai oktatásból, jellemzõen csak a
helyi elit (polgármester, tanárok, vállalkozók) gyermekei jutnak el szín-
vonalas képzést biztosító középiskolákba. Az iskolai végzettségre utaló
adatok azt mutatják, hogy az oktatáspolitika erõtlen kísérletei a középis-
kolai oktatás kiterjesztésére, az érettségi megszerzésére, alig érintette
azokat a többszörösen kirekesztett fiatalokat, akik hátrányos társadalmi
pozícióból, etnicitásuk miatt stigmatizálva, a városi középiskoláktól
távol levõ, eleve hátrányos helyzetû területen élnek.
170

2010. mÆjus 8. 11:36:46
Társulási kényszerek – a gyerek hoz is, visz is
A 2006. évi LXXI. törvény azokat az intézményeket tekinti általános is-

kolának, amelyeknek nyolc évfolyama van, és arról rendelkezik, hogy a
nyolc évfolyamnál kevesebbel mûködõ iskoláknak 2008. augusztus
31-ig tagiskolává kell válniuk, amirõl a fenntartónak kell gondoskodnia.
Ugyanakkor már a 2006/2007-es tanévtõl vizsgálni kell a hetedik és
nyolcadik évfolyam tanulói létszámát, és amennyiben az nem éri el a 15
fõt, úgy azokat nem lehet teljes évfolyamnak tekinteni. Azaz, ha éppen
ebben a tanévben a hetedik vagy a nyolcadik évfolyamon nincsen 15 fõ,
akkor az iskolának nincs nyolc évfolyama, nem tekinthetõ általános isko-
lának, és legkésõbb 2008 augusztusáig tagiskolává kell válnia. A tanuló-
létszámokat nem teljesítõ iskolákat fenntartó önkormányzatok az
ÖNHIKI megvonásán túl a többcélú kistérségi társuláson keresztül elér-
hetõ kiegészítõ normatíváktól is elesnek.
Bár az önkormányzatoknak már tanév közben dönteniük kell az intéz-
ményfenntartó társulásról, a szülõk még augusztusban is választhatnak,
hogy melyik iskolába íratják gyereküket: az „elit” vagy valamelyik más
városi, esetleg az új, falusi alapítványi iskolába, vagy a helyi/körzeti is-
kolába. Azaz, miközben a törvények a fenntartóknak a finanszírozáshoz
elengedhetetlen kiegészítõ fejkvóták igényléséhez kötelezõ létszámhatá-
rokat írnak elõ, az elemi szabályozást nélkülözõ szabad iskolaválasztás
még a fél évre való elõretervezést sem teszi lehetõvé, ami az érintett,
„elhagyott” iskolák fenntartását és mûködtetését veszélyezteti.
Az Edelényi kistérségben a 2006/2007-es tanévben a hetedik, nyolca-
dik évfolyamon az elõírt gyereklétszámot több nyolcosztályos általános
iskola nem tudta biztosítani. Az érintett települések egyike, a tanácsi
rendszerben részleges (és valóságos) alsófokú központként körzeti isko-
lát mûködtetett, a környezõ települések ellátási helyeként tényleges funk-
ciókat birtokolt, amelyekrõl most kell részlegesen vagy teljesen lemon-
dania, mert a 2006/2007-es tanévben 115 tanulóval mûködõ iskola nem
tudta teljesíteni az elõírt létszámhatárokat. A társulási tárgyalások során
ez az iskola, egy másik, addig nyolc évfolyammal mûködõ iskolával
együtt, végül a közeli kisvárosi általános iskola tagiskolájává vált. E két
település az eddig önállóan mûködõ kisvárosi iskolával 2007 szeptembe-
171

2010. mÆjus 8. 11:36:46
rétõl egy több telephelyen (központi és tagiskolákkal) mûködõ, térségi

léptékben mamutiskolát hozott létre, mintegy 750 tanulóval.
Mert Szilast kérték akkor a szülõk, mert volt akkor két lehetõség, hogy Szilas vagy
Szendrõ. Amikor azt mondtuk, hogy jó, akkor Szilas, akkor Szendrõbe akarták
vinni, amikor azt mondtuk, hogy Szendrõ, akkor elvitték egy csomóan Szilasra.
Tehát igazából Szendrõ ellen az szólt, hogy Szendrõben, már ott is elég magas a
cigány gyerekeknek a létszáma, de Szilason is, csak Szilason nem annyira a szilasi
cigány gyerekek domborodnak ki, hanem a környékbeli cigány gyerekek. Sajnos
ez hátulütõje az egész dolognak, de hát nem lehet ugye különrakni õket, mert
diszkrimináció, innentõl kezdve … Azért, mert, mondjuk, e település viszonylatá-
ba, úgy ahogy, de megoldott maradt mégis az iskoláztatás, jó, mindenhol megol-
dott maradt, mert mindenhol meg kell oldani, de itt még úgy oldódott meg, hogy
még iskola is van mellette, de a nem cigány gyerekeket elhordták szanaszét.
Hasonlóképpen zilálták szét a társulási tárgyalások egy határ menti

körzetközpont iskoláját is. A fenntartáshoz szükséges gyereklétszám biz-
tosítása az önkormányzatnak évek óta komoly gondot okozott, attól füg-
getlenül, hogy a helybeli családok szolidárisak (voltak) az önkormány-
zattal: ezen a településen – eltérõen a szinte a térség egészét jellemzõ
tendenciáktól – nem (volt) jellemzõ, hogy a szülõk más iskolába íratják
gyerekeiket. Annak ellenére, hogy a tanulók összetételét a cigányság
arányának folyamatos növekedése jellemezte.
A 2007/2008-as tanévben az iskola sem a hetedik és nyolcadik, sem a
leendõ elsõ osztályban (15 fõvel lehet elsõ osztályt indítani, de csak 14
gyerekre számíthattak a településekrõl) nem tudta teljesíteni az elvárt lét-
számhatárokat, ezért kényszerûen tárgyalásokat kezdett a környezõ
iskolafenntartó önkormányzatokkal.
A szomszédos iskolakörzethez tartozó gettótelepülésen abban a tanév-
ben 108 iskolás gyerek volt, mindegyikük cigány, majd mindegyikük
hátrányos helyzetû, akik közül 41 a helybeli 1–2. osztályban, 67 a közeli
„körzetközpont” iskolájában, jellemzõen szegregált osztályokban tanult.
Bár e gyerekek befogadásával a határ menti település iskolájának fenn-
tarthatósága és a nyolc osztály helyben tartása hosszú távon is biztosított
lett volna, de a fenntartói társuláshoz tartozó falvak magasabb státusú
családjai tiltakoztak a hírhedten „kezelhetetlen”, hátrányos helyzetû ci-
172

2010. mÆjus 8. 11:36:46
gány gyerekek „befogadása” ellen. A gettótelepülés gyerekeinek „átcsá-

bítása” ugyanakkor veszélyeztette volna a másik körzetközpontban is az
iskola fenntartását.
Felmerült a két körzeti, nyolc évfolyamos iskola és a gettótelepülés
tagiskoláját fenntartó önkormányzatok társulása, de ezt is leszavazták az
önkormányzatok. Mivel elutasították társulási kérelmét, még egy évig
megmaradhatott a faluban az iskola mind a nyolc évfolyama, de a követ-
kezõ évtõl már kényszerûen vált az „erõsebb” körzetközpont tagiskolájá-
vá.28 Ugyanis már a társulási alkuk és viták idején, annak hírére, hogy ve-
szélybe került az iskola megtartása, több szülõ jelezte, hogy a következõ
tanévtõl a közeli alapítványi iskolába fogja íratni a gyerekét, és amikor
felmerült, hogy a 7–8. osztályosoknak már a szomszédos iskolába kell
utazniuk, többen már az alsóbb évfolyamosokat is oda íratták.
Azzal, hogy a település befolyásos, véleményformáló, mintaadó csa-
ládjai - köztük pedagóguscsaládok - gyerekeiket nem a helyi iskolába
járatják, élnek azzal a lehetõséggel, hogy a befogadó iskolában nem kell
tandíjat fizetniük, így a többletköltségekbõl csak az utaztatás költségeit
kell vállalniuk. Ugyanakkor az az iskola, amelyik elveszti a magasabb
státusú családokból származó gyermekeket, nemcsak a rájuk esõ norma-
tívától esik el, hanem az ambiciózus, jó érdekérvényesítési lehetõségek-
kel rendelkezõ, az oktatással szemben követelményeket támasztó szülõk-
tõl is, akik közvetve (és gyakran közvetlenül is) fontos szerepet játszanak
az oktatás megfelelõ színvonalának fenntartásában. A szabad iskolavá-
lasztás jogának privilegizáltjai azok a középosztálybeli családok, ame-
lyek élve az adódó lehetõségekkel, rendelkezve a szükséges erõforrások-
kal, el tudják vinni gyermeküket az elvárt színvonalon oktató iskolába. A
szabad iskolaválasztás joga a leghátrányosabb helyzetû társadalmi réte-
gek számára csak elvi lehetõség marad: a szülõk többségének nincs mód-
ja arra, hogy gyermekeit másutt iskoláztassa, mint a körzeti iskola. A he-
lyi iskola pedig, amelyben a „hátrahagyott” gyerekek tanulnak, nem kap
elég eszközt ahhoz, hogy a hátrányos helyzetû, korosztályukhoz képest
28
Az iskolatársulások körüli konfliktusokról, alkuhelyzetekrõl, kiszolgáltatottsá-
gokról számol be egy Baranya megyei kistérség példáján keresztül Kovács és Rácz is
(Kovács–Rácz, 2008).
173

2010. mÆjus 8. 11:36:46
állandó lemaradásban lévõ gyerekek felzárkóztatását hatékonyabban

végezhesse, ami elegendõ indokot szolgáltat a magasabb státusú
szülõknek ahhoz, hogy gyermekeiket olyan iskolába vigyék, ahol nem a
felzárkóztatáson van a hangsúly. Ördögi kör ez, amely bezárulni látszik.
A térség más településein is idõrõl idõre felröppen az iskola-összevo-
nások híre, sõt az egyik kistérségben még a kistérségi szintû intézmény-
fenntartás lehetõsége is körvonalazódott, de a településvezetõk egyönte-
tûen amellett érvelnek, hogy a nagy társulások erõltetése csak a kisebbek
kárára történhet. Minden település ragaszkodik a saját intézményhez,
még ha annak fenntartása a település mûködését veszélyezteti is. Ezeken
a kistelepüléseken, aprófalvakban mindenki a régi reflexek felelevenedé-
sétõl fél: ha elviszik az iskolát, vége a falunak.
A kilencvenes évek eleje a kistelepülési önkormányzatok és iskolák
virágkora volt. Az elõzõ évtizedek forrásvisszatartó intézkedéseit kom-
penzálandó, ebben az idõszakban mind az önkormányzatok, mind az ok-
tatási intézmények jelentõs mértékû állami támogatásban részesültek. E
néhány évben, ha csak alsó tagozattal is, jó néhány – évtizedekkel koráb-
ban bezárt – iskola nyitotta meg újra kapuit. 2007-ben ezzel ellentétes fo-
lyamatok indultak el: több önálló kisiskola vált egy-egy nagyobb telepü-
lés tagiskolájává.
Azzal, hogy az oktatási kormányzat a többletnormatívák igénylését
társulási, illetve szervezeti kényszerhez köti (vö. tagiskolák), a kis létszá-
mú iskolákat egy többlépcsõs hierarchia (tagiskola – központi iskola –
kistérségi társulás) legaljára helyezi. A tagiskolává váló kis létszámú is-
kolák fenntartójává a központi iskolát mûködtetõ gesztor önkormányzat
válik, õ lesz jogosult a normatíva igénylésére, a kistérségi társulásokon
keresztül juttatott többletpénzek elosztására, a tagiskolák pedagógusai-
nak foglalkoztatására. Azt, hogy a központi intézmény települési önkor-
mányzatához érkezõ támogatásokat miként osztják vissza a tagiskolák-
nak, azaz hogyan finanszírozzák ezeket a „telephelyeket”, ki tanít majd
azokban, a települési önkormányzatok mindenkori erõviszonyokat
tükrözõ társulási szerzõdései határozzák meg.
Még mindig kicsi, mert ugye az valamikor egy családi ház volt, ez az iskola most a
90-es évek elején megnyílt. És ott három kicsi szoba volt, és akkor van hat tanuló-
174

2010. mÆjus 8. 11:36:46
csoportunk, és ahogy fel lett újítva, pont olyan szerencsétlen volt ez a pályázat,
hogy csak a meglévõ alapterületnek az 50%-áig engedte a bõvítést. És ugye ez
nem családi házra lett kitalálva, hanem meglévõ iskolaépületre, és így annyit ér-
tünk el vele, hogy most már van három normál méretû tantermünk, szabványmére-
tû, ötvenvalahány négyzetméter. Mivel hat tanulócsoportunk van, ezért így még a
másik épület, ami az alapítvány épülete volt, és mûködik még három tanulócso-
port. Úgyhogy így még mindig túl kicsi nekünk, de hát már így esélyünk sincs pá-
lyázni, mert ugye tagintézmény lettünk, hát az majd ott B.-nek századrangú dolga
lesz, hogy ott Cs.-én lesz-e iskola, vagy nem lesz.
Most nekem ilyen szakfeladatom nem is lehet, hogy iskola, óvoda … nem is
merülhet fel költségem. De merül, csak így más szakfeladattal futtatjuk, mondjuk,
legyen város- és községgazdálkodásra, mert ha betörik egy ablak, akkor valószínû,
hogy én csináltatom meg, meg még sok mindent.
Itt hozzá voltak szokva a pedagógusok, hogy nálunk mindig a gyerekek voltak
az elsõk, meg mindig az iskola, az óvoda volt az elsõ. Tehát ez megvolt a testület-
ben is, hogy nem voltak szûkmarkúak, tehát itt mi mindent megveszünk a gyere-
keknek, ceruzát, radírt, minden kutyafülét, mert úgysem veszik meg a szülõk,
anélkül meg nem lehet tanítani, tehát ezt lehet tudni a gyakorlatból. Na most itt mit
csinálnak a pedagógusok? Szégyenkeznek, hogy mindig kérünk, hát fogják, meg-
veszik a saját pénzükbõl.
A legrosszabb helyzetben levõ, rohamosan növekvõ gyerekszámmal

dolgozó, túlzsúfolt, ráadásul a legproblémásabb gyerekeket tanító tagis-
kolákban (Csenyéte, Fáj, Tornanádaska) jelenleg, a nagy iskolafelújítási
kampány után is nagyon rossz a helyzet, és a tagiskolává válás után esély
sincs arra, hogy ez megváltozzon. Az itt tanuló gyerekek nemcsak hátrá-
nyos helyzetûek, de egyben „nádaskai”, „csenyétei” és „fáji” cigány gye-
rekek is, a negatív jelzõ már a körzeti iskolába való átlépéssel hozzájuk
tapad, és meghatározza iskolai pályafutásukat. Pedig ha õk nem lenné-
nek, a körzeti iskola már rég bezárt volna. Azaz a körzeti iskolák az ezek-
bõl a tagiskolákból érkezõ cigány gyerekeknek köszönhetik mûködésü-
ket, az ott tanító tanárok pedig az állásukat.
A települések vezetõi egyfajta túlhatalommal rendelkeznek, hiszen
szinte bármilyen helyzetbe belekényszeríthetik iskolájukat. Ugyanakkor
kiszolgáltatottak, amennyiben a szabad iskolaválasztás jogával élõ befo-
lyásos, magasabb státusú családok az önkormányzati döntésektõl függet-
175

2010. mÆjus 8. 11:36:46
lenül választják ki gyerekeik számára a megfelelõnek tartott oktatási

intézményt. Kiszolgáltatottak továbbá, amiért egyoldalúan költséghaté-
konysági kritériumok szerint (elõírt osztálylétszámok) kell iskoláikat
mûködtetni, és mert nem kapják meg a szegregált iskolákban tanulók fel-
zárkóztatásához szükséges elégséges támogatást. A hátrányos helyzetû
családok – amelyek megélhetése az önkormányzati segélyezés és köz-
foglalkoztatás függvénye – az eme kényszerek által kijelölt önkormány-
zati lehetõségek és alkuk nyomán mûködtetett, szegregált iskolákba
járatják gyerekeiket.
Az aprófalvas településszerkezetbõl fakadóan a térségben vannak
olyan iskolák, amelyek most éppen nem tudják teljesíteni az elõírt lét-
számhatárokat, de földrajzi elhelyezkedésük miatt a környezõ települé-
sek tényleges, közszolgáltatásokat ellátó központjaként mûködnek. Az
ilyen, 100–120 tanulót nyolc évfolyamon oktató iskolák válnak ezekben
az években tagiskolává, bár a 7–8. évfolyamon esetleg csak két-három
gyerek hiányzik a kötelezõen elõírt létszámból. A fenntartó önkormány-
zatok kénytelenek feladni az önálló mûködtetést, részben a többcélú kis-
térségi társulások közoktatási feladat-ellátási helyei számára elõírt lét-
számkritériumok miatt, részben azért, mert nem tudják vállalni a
fenntartás többletterheit, amelyeket a szegregálódó iskolák szociális ter-
hei és feszültségei súlyosbítanak. Ugyanakkor a szabad iskolaválasztás
miatt saját polgáraiknak is kiszolgáltatottak, döntéseiket úgy kell
meghozniuk, hogy nem lehetnek biztosak abban, hogy a szülõk a körzeti
vagy az általuk választott más iskolába íratják-e gyermekeiket.
Naivitás azt gondolni, hogy ez a végletesen szegregált oktatási rend-
szer, amely a helyi társadalom töredékének érdekeit szolgálja, a többség
számára csak a szegénységet és kirekesztettséget generációkon átörökítõ
szolgáltatást kínál, hosszú távon fenntartható. Azokat a társadalmi cso-
portokat, amelyeknek ez az oktatási rendszer semmiféle mobilitási lehe-
tõséget nem nyújt, akiknek útja az iskolapadból egyenesen a munkanél-
küliek táborába vezet, újabb méltánytalansággal sújtják a gyakran éppen
rájuk hivatkozó kormányzati intézkedések, amelyek nemhogy útját
állnák a szegénység újratermelõdésének, hanem egyenesen erõsítik azt.
176

2010. mÆjus 8. 11:36:46

2010. mÆjus 8. 11:36:46

2010. mÆjus 8. 11:36:46
A társadalom peremén – a gettók társadalma
7. Rögös utak a munka világába
Ebben a fejezetben két esettanulmányon keresztül a statisztikákban gaz-

daságilag inaktívként vagy munkanélküliként számon tartott, a tanulmá-
nyokban kirekesztett társadalmi csoportként jellemzett népesség helyze-
tének, megélhetési stratégiáinak elemzésével arra keresem a választ,
hogy a családok milyen utakat alakítanak ki a munka világa felé. Abból
az egyszerû megfigyelésbõl indultam ki, hogy a statisztikákban minimá-
lis foglalkoztatottsággal jellemezhetõ településeken a felnõtt lakosság je-
lentõs része több-kevesebb rendszerességgel különbözõ keresõ tevé-
kenységet folytat, nem is tehetne mást, hiszen csak és kizárólag szociális
transzferekbõl nem tud egy család megélni. Azaz a statisztikákban inak-
tívként vagy munkanélküliként megjelenõk az informális vagy másodla-
gos, támogatott munkaerõpiacon különbözõ pozíciókat foglalnak el: az
önkormányzati segélyekbõl tengõdõ, gyakran napi megélhetési gondok-
kal küszködõ családoktól a segélyeket alkalmi munkával kiegészítõ sze-
gényeken, az ennél viszonylag biztosabb megélhetést kínáló önkormány-
zati foglalkoztatottakon keresztül az informális munkaerõpiacon aktívan
és rendszeresen részt vevõ és ezzel a családjuk számára biztos megélhe-
tést kínálókon át igen széles skálán mozognak. Ezzel a megközelítéssel a
társadalmi kirekesztést és beilleszkedést nem állapotként, hanem konti-
nuumként értelmezem (Castel, 1998), a fejezetben pedig a munka világa
felé vezetõ stratégiákat, lehetõségeket és utakat mutatom be, amelyek a
szegénységben élõ, kirekesztett családok közötti differenciálódás legfon-
tosabb fokmérõi.
A szocializmus szegényei a két világháború közötti falusi társadalom
legalsó rétegeibõl: uradalmi cselédekbõl, napszámba kényszerülõ törpe-
179

2010. mÆjus 8. 11:36:46
birtokosokból, agrárproletárokból és a cigánytelepek lakóiból verbuvá-

lódtak. Az extenzív iparfejlesztés munkaerõhiányának idején belõlük
lettek az ipari üzemek képzetlen bérmunkásai, az ingázók legkiszolgálta-
tottabb csoportjai, akiknek az állandó munka és jövedelem a korábban
ismeretlen biztonságot és kiszámíthatóságot jelentette ugyan, de tovább-
ra is a munkamegosztás és a társadalom hierarchiájának legalján helyez-
kedtek el. A társadalom peremén, marginális munkaerõ-piaci pozícióban
levõ társadalmi csoporton belül a cigányok erõsen felülreprezentáltak
voltak; ugyanakkor a különbözõ „életforma-csoportokra” bomló (Ke-
mény, 1976), gazdaságilag, nyelvileg, kulturálisan is rendkívül differen-
ciált, a többségi társadalom által cigánynak tartott társadalmi csoportnak
csak egy részét alkották.
Mindenekelõtt szükségesnek tartom vázlatosan áttekinteni azt, hogy a
legszegényebb, többségében falusi terekben élõ cigány csoportok megél-
hetési lehetõségei hogyan alakultak az elmúlt évtizedekben.
A különbözõ cigány csoportok megélhetését már egy évszázaddal ez-
elõtt is különféle tevékenységek tudatos kombinációja, a lehetõségekhez
való alkalmazkodás határozta meg, az adott térség települési-társadalmi
környezetének és az ország gazdasági kilátásainak a függvényében. Az
egyes leírásokban „hagyományos cigány foglalkozásként” bemutatott te-
vékenységek (vályogvetés, fa- és fémmunkák, kereskedelem) többsége
nem csak és kizárólagosan a cigány csoportokra volt jellemzõ, különbözõ
idõszakokban – vagy az ország más térségeiben – más társadalmi, etnikai
csoportok is mûvelték azokat (Szuhay, 1993). Ha dinamikusan próbáljuk
megközelíteni a kérdést, azt mondhatjuk, hogy a magasabb társadalmi
státusú csoportok a számukra már nem kifizetõdõ, felesleges vagy netán
megalázó tevékenységeket átengedik a náluk alacsonyabb társadalmi
helyzetben levõknek, akik ily módon növelhetik boldogulási lehetõségei-
ket. Hasonló módon azok, akik megtehetik, bizonyos szolgáltatásokat –
nem feltétlenül pénzért, hanem sokszor természetbeni fizetségért – meg-
vásárolnak a lokális társadalom alsó rétegeiben élõ, arra rászoruló
családoktól, ezáltal hozva létre a mindkét fél számára kifizetõdõ alá-fölé
rendeltségi viszonyokat. E folyamatokon keresztül konstruálódnak a
„cigány munkák”, a „hagyományos cigány mesterségek”.
180

2010. mÆjus 8. 11:36:46
Ugyanakkor a falusi iparosok (kovácsok, üstkészítõk, üstfoltozók,

szegkovácsok, vályogvetõk, teknõvájók stb.) léte és megélhetése szoro-
san kapcsolódott a falvak népességének szükségleteihez; ha a cigányok
által nyújtott szolgáltatásokra már nem volt megfelelõ kereslet, próbál-
kozhattak más faluban, vagy a helyi társadalom munkaerõpiacán próbál-
tak boldogulni, elsõsorban idõszakos mezõgazdasági bérmunkát, azaz
napszámosmunkákat végeztek. A két világháború közötti idõszakban a
különbözõ „átengedett” foglalkozások visszaszorulása, piacvesztése
egybeesett a képzetlen munkaerõ állandó túlkínálatával; a falvak mellett
élõ cigány családok és a falvakban élõ föld nélküli agrárproletárok ezrei
ugyanazokért a munkákért versenyeztek, s e versenyben a cigány férfiak
– elsõsorban a többségi társadalom elõítéletes magatartása miatt – rendre
alulmaradtak (Havas, 1982b). Mindezt tetézték a második világháború
alatti meghurcoltatások, majd az, hogy a cigányok többsége a háború utá-
ni földosztásból is kimaradt, minek következtében az ötvenes évek
legelejére a „magyarországi cigányság relatív helyzetét tekintve történe-
tének mélypontján állott” (Kemény, 1976; Rupp, 1976, 73.).
Mindezt az extenzív iparfejlesztés folyamatos munkaerõhiánya oldot-
ta fel. Az 1971-es adatfelvétel tanúságai szerint a cigány férfiak mintegy
háromnegyede már állandó foglalkoztatott volt, ami csak a mezõgazdasá-
gi területeken maradt el az országos átlagoktól. A mezõgazdaságban,
általában a termelõszövetkezetekben munkát vállalók mintegy harmada
nem egész évben, csak idõszakosan dolgozott, azaz a cigányokat több-
nyire csak napszámba vagy idénymunkára alkalmazták, állandó munka-
körbe pedig legfeljebb pásztorként vagy állatgondozóként kerülhettek
(Kemény, 1976). Hasonló módon az iparban is csak azokat a tevékenysé-
geket végezhették, amelyeken már „áthullámzott az ipari munkássá válás
kényszerû útját járó volt agrárproletárok és az ötvenes években földjük-
rõl »elûzött« volt kisparasztok tömege” (Havas, 1982c, 191.). A „cigány-
brigádokba” szervezett/szervezõdött ipari és mezõgazdasági segédmun-
kások azokat a legnehezebb, legrosszabbul fizetett „átengedett” tevé-
kenységeket végezték, amelyeket a hasonlóan szegény sorból származó
nem cigányoknak már nem érte meg elvégezni.
Azt mondhatjuk, hogy az ötvenes évek végétõl a cigány családok leg-
többjének – elsõsorban azoknak, akiknek korábbi foglalkozásaik elérték-
181

2010. mÆjus 8. 11:36:46
telenedtek, piacukat veszítették vagy betiltották azokat – a mezõgazdasá-

gi vagy ipari munkavállalás kínált megélhetési lehetõséget. Ugyanakkor
fontos megjegyezni, hogy mivel a szocializmus idején az állandó foglal-
koztatottság és az ehhez társuló különbözõ juttatások volt az alapja a tár-
sadalmi tagságnak, az ez alóli kibúvás büntethetõ volt, így etnicitástól
függetlenül, elsõsorban a férfiak számára fel sem merülhetett, hogy ne le-
gyen munkahelyük. Az ipari vagy mezõgazdasági bérmunka lehetõség-
ként merült fel azon cigány családok esetében, akiknek nem volt más
megélhetési lehetõségük, és kényszerként abban az esetben (természete-
sen ez a nem cigányokat hasonlóképpen érintette), ha korábbi, független
foglalkozásaik mellett, a kötelezõ munkavállalás miatt végezték azokat.
Ebben a kontextusban értelmezhetõ Michael Stewart munkája (Stewart,
1994), aki egy oláh cigány közösség bérmunkához való viszonyát ellen-
állásként értelmezi (Okely, 1983), akinek hõsei „hétköznap munkások,
vasárnap cigányok”, akik a szocialista gazdaságban végzett bérmunka
mellett fenntartották korábbi kereskedõ tevékenységüket; számukra a
bérmunka jelenti a biztos megélhetést, de a kereskedelemben való kivá-
lóság jelenti az „igazi cigány életet”. Havas Gábor „szerzõ-mozgó élet-
formá”-val (Havas, 1982c, 182–189.) jellemzi azokat a cigány csoporto-
kat, amelyek képesek voltak legalább részben megõrizni és fenntartani
korábbi cigány foglalkozásaikat a szocializmus idején is, vagy rugalma-
san alkalmazkodni a szezonális lehetõségekhez, piaci keresletekhez a
hatóságok kijátszása vagy a velük való kooperáció során.
A hetvenes évek végére már érezhetõvé váltak a teljes foglalkoztatott-
ságra épülõ rendszer ellentmondásai: látszólag nem, valójában mégis lé-
tezett a kapun belüli munkanélküliség, a munkahelyek mennyiségi növe-
kedését nem követte minõségi változás, azaz a képzés, szakképzés
kiterjesztése a legalacsonyabb státusú, a munkamegosztás legalsó szint-
jein elhelyezkedõ népességre, akik legfeljebb az általános iskola befeje-
zéséig jutottak el. Már a hetvenes évek szegény- és cigánykutatásai fel-
hívták a figyelmet arra, hogy a képzetlen, többségében cigány munkaerõ
számára csak az extenzív iparfejlesztés, a bérszínvonal-szabályozás és az
ezzel együtt járó, kapun belüli munkanélküliség biztosít megélhetést
(Kemény, 1976). Azaz, már a szocializmus idõszakában megjelent a tár-
sadalmon belül egy jól körülhatárolható, „gazdaságilag felesleges” réteg,
182

2010. mÆjus 8. 11:36:47
amelynek a teljes foglalkoztatottság látszatát fenntartó rendszer biztosí-

tott nagyon alacsony színvonalú megélhetést. A rendszerváltást kísérõ
tömeges munkanélküliség megjelenése egy csapásra semmissé tette an-
nak az alapfokú oktatás kiterjesztésén, a szakképzettséget nem igénylõ
ipari munkahelyek expanzióján alapuló lassú, évtizedes folyamatnak az
eredményeit, amely a cigány csoportok jelentõs részét integrálta a társa-
dalomba – még ha csak annak legalsó szegmensébe is. A rendszerváltás-
sal egyik pillanatról a másikra semmissé váló viszonylagos megélhetési
biztonság, a gazdasági-társadalmi környezet gyors átalakulása nem tette
lehetõvé, hogy a cigányok zöme a puszta megélhetésen túl sikeres
alkalmazkodási formákat alakítson ki magának.
A munkanélküliség korai szakaszában, a kilencvenes évek elején a ci-
gányok felülreprezentáltak voltak a hasonlóan alacsony képzettségû
munkanélküliek között; elsõként kerültek utcára, s munkaerõ-piaci esé-
lyeiket a „statisztikai” és szándékolt diszkrimináció is nehezítette (nehe-
zíti gyakran máig). Ebben az idõszakban a cigányok által sûrûn lakott
körzetekben a cigány munkavállalókkal szembeni diszkrimináció megfe-
lelõ eszköze lehetett annak, hogy a nem cigány munkavállalókat megóvja
a munkanélküliségtõl. Ez az út akkor zárult le, amikor a foglalkoztatási
válság elérte a szakmunkásokat és az annál képzettebb rétegeket is
(Kertesi, 1995, 2000; Ábrahám–Kertesi, 1996).
A rendszerváltást követõ viharos sebességû gazdasági és társadalmi
átalakulás következtében a magyar társadalmon belül megjelent egy
olyan, a többségtõl élesen elkülönülõ réteg, amelynek már esélye sincs
arra, hogy bekapcsolódjék a munkamegosztás kialakulófélben levõ új
rendszerébe, hogy rendszeres jövedelme, lakása, társadalombiztosítása
legyen, hogy gyermekeit a mobilitásra esélyt adó módon tudja iskoláztat-
ni. E réteg társadalmi kirekesztettsége nemcsak tartós munkanélküliség-
gel, tartós szegénységgel, hanem fokozott mértékû lakóhelyi és iskolai
elkülönítettséggel jellemezhetõ (Szalai, 1998, 2002; Havas–Kemény–
Liskó, 2002; Ladányi–Szelényi, 2002). E halmozottan hátrányos helyze-
tû társadalmi csoportokat a Wilson (1987) által kialakított, Ladányi János
és Szelényi Iván (2004) révén a posztkommunista országok változásban
levõ, átmeneti társadalmaira alkalmazott elmélet szerint – szegregált
lakóhely, társadalmi és gazdasági kirekesztettség, valamint mindezek
183

2010. mÆjus 8. 11:36:47
átöröklõdése a következõ generációra – az underclass pozíciójával

jellemezhetjük.
Arra keresem a választ, hogy milyen változások következnek be két,
eltérõ társadalomtörténeti háttérrel induló cigányfalu társadalmában,
amikor a gazdaság fejlõdésnek indul, és az egy évtizedig „felesleges”,
gazdaságilag kirekesztett munkaerõre ismét szükség lesz. Kérdés, hogy a
gazdaságilag nyitottabb helyzet, amely például a hetvenes években, az
állam asszimilációs politikája mellett a cigányok számára lehetõséget te-
remtett a többségi társadalomhoz való közeledésre, napjainkban milyen
változásokat indukál a helyi társadalomban, a családok milyen megélhe-
tési stratégiákat alakítanak ki. A két cigányfaluban élõ, a statisztikákban
gazdaságilag inaktívként számon tartott, a tanulmányokban kirekesztett
társadalmi csoportként jellemzett népesség helyzetének, megélhetési
stratégiáinak vizsgálata választ adhat arra, hogy a családok milyen utakat
alakítanak ki a munka világa felé, a különbözõ elérhetõ források és bol-
dogulási lehetõségek hogyan differenciálják a helyi társadalmat, alakít-
ják a családok közötti kapcsolatokat.
Az esettanulmányok helyszínei az ország perifériáján, aprófalvas terü-
leteken levõ települések, ahol a szegény, munkaerõpiacról kiszorult
népesség nagyon erõs térbeli koncentrációja jellemzõ. A hatvanas évek
végétõl a mezõgazdaság kollektivizálása, a gazdasági, igazgatási, intéz-
ményi körzetesítés, valamint a cigánytelepek felszámolásának hatására
megkezdõdött a népességcsere: az iskolázottabb, jobb anyagi helyzetben
levõ, mobilabb családok elköltöztek a településekrõl, helyükre többségé-
ben szegény nincstelenek, volt cigánytelepek lakói költöztek (Havas,
1999a). A rendszerváltást kísérõ gazdasági-társadalmi változások felerõ-
sítették ezeket a folyamatokat, amelyek következtében a térbeli, szociális
és etnikai hátrányoknak nagyon erõs kombinációja jött létre. Az ingatlan-
árak hatalmas különbségei miatt jószerivel semmilyen esély nincs arra,
hogy az e településeken rekedt, szegény, képzetlen, sokgyermekes, már a
második-harmadik generációban is munkanélküliséggel sújtott családok
elköltözéssel javítsanak helyzetükön (Virág, 2006).
A vizsgált két település az ország leghátrányosabb helyzetû peremvi-
dékein, a Cserehát belsõ területén, illetve Dél-Baranyában, a Dráva men-
tén található (Virág, 2008a). A múlt század közepén a két településen na-
184

2010. mÆjus 8. 11:36:47
gyon eltérõ társadalmi csoportok éltek: ekkor még Alsószentmártonban

többségében sokacok, illetve svábok és magyarok, míg a falu melletti tele-
pen beás cigányok, ugyanakkor Rakacán többségében görög katolikus ma-
gyarok, az idõsebbek szerint egykori „tótok”, a falu melletti telepen pedig
magyar anyanyelvû cigányok laktak, akik között számos zenész is akadt.
A hatvanas évek elejétõl az aprófalvak életét meghatározó társadalmi
folyamatok, a tsz-szervezés és körzetesítés hatására elinduló szelektív
migráció következtében a falu melletti cigányteleprõl a faluba költözõ
családok megjelenése, azaz a falu „elcigányosodása” egyre inkább elho-
mályosítja a társadalomtörténeti különbségeket, helyükre más, elsõsor-
ban a többségi társadalmi környezet státusából fakadó, illetve a térségre
jellemzõ gazdasági tényezõk lépnek. Alsószentmártonból a hetvenes
évek közepére szinte minden nem cigány család elköltözött, ezért is
mondhatták büszkén a sokacok házaiba beköltözõ, sok sérelmet megélt
beások, hogy „elfoglaltuk a falut” (Havas, 1976). A sokac, sváb és ma-
gyar családok mindegyike elköltözött, mert mindannyiuknak volt annyi
megtakarítása, hogy ezt megtehette (Juhász, 1986). A nem cigányok
elköltözésének üteme sokkal lassabb volt Rakacán, itt a mai napig élnek
még idõs parasztemberek, sõt van még egy-két gazdálkodó család is.
A cigány családok rendszeres foglalkoztatása, becsatornázása a szoci-
alista gazdaság egyes szegmenseibe, elõtérbe helyezte a térségre jellem-
zõ foglalkozási ágak, tevékenységek közötti eltérésbõl fakadó különbsé-
geket. Rakacáról már a negyvenes években számos cigány család
dolgozott a Borsodi Szénbányák üzemeiben, a nyolcvanas évek végéig a
bánya és az erre épülõ ipari üzemek nyújtottak megélhetést generációkon
keresztül cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt. Ezzel szemben
Alsószentmárton környékén számos lehetõség kínálkozott, az ipari bér-
munkától a mezõgazdasági munkákig; a gazdaságilag legsikeresebb csa-
ládok mindig a lehetõségek legjobb kombinációival éltek.
A térségekre jellemzõ megélhetési lehetõségek különbségeit mutatja
az elköltözések iránya: míg Alsószentmártonból legtöbben csak a térségi
központba, Siklósra vagy a térség nagyobb, alapszolgáltatásokkal jobban
ellátott központjaiba költöztek, addig Rakacáról a legtöbben távolabbi
centrumokban, Miskolcon vagy Budapesten próbáltak boldogulni. Mind-
ez arra utal, hogy míg a siklósi térség biztosította az ott élõk megélheté-
185

2010. mÆjus 8. 11:36:47
31. táblázat. Rakaca és Alsószentmárton legfontosabb demográfiai és

foglalkoztatottsági jellemzõi
Regisztrált munkanélküliek
Lakónépesség, fõ (2006)
14 éven aluliak aránya,
segélyben részesítettek
nyilvántartottak 2008.
augusztus (ÁFSZ), %
A cigányok aránya a
Rendszeres szociális
népszámlálás adatai
Munkanélküliként
aránya, % (2006)
aránya, % (2006)
szerint, % (2001)
Település
% (2006)
Rakaca 0861 59,9 29,7 44,9 21,7 27,3
Alsószentmárton 1181 77,7 33,2 37,7 36,3 36,5
Forrás: Népszámlálás 2001, T-Star 2006, ÁFSZ alapján
sét, a faluból való elköltözést alapvetõen a jobb életkörülmények és a

szolgáltatásokhoz való hozzáférés motiválta, addig a Csereháton már a
korábbi idõszakokban sem lehetett boldogulni.
A rendszerváltást követõ gazdasági válság, amely már a nyolcvanas
években éreztette hatását, a két településen ismét elmosni látszott a szoci-
alizmus idõszakában kialakuló különbségeket. Napjainkban a két köz-
ségben élõ családok helyzetét közel azonos statisztikai jellemzõkkel
írhatjuk le (31. táblázat): mindkét településen az országos átlaghoz viszo-
nyítva jelentõsen nagyobb a gyerekek, ugyanakkor sokkal magasabb a
munkanélküliek, ebbõl következõen a segélyezettek aránya. Mindez nem
azt jelenti, hogy az ezeken a településeken élõ családok nem dolgoznak,
hanem mindennapi megélhetésükhöz szükséges tevékenységeik kiszo-
rultak az informalitás világába, a statisztikák és a hivatalok számára
láthatatlanokká váltak.
A két „cigányfalut” nem vizsgálhatjuk önmagában, hiszen az itt élõ,
munkanélküliként, segélyezettként számon tartott családok megélhetési
stratégiáit jelentõs mértékben meghatározza a két térség eltérõ gazdasági
helyzete, a családok egykori megélhetési lehetõségei, ismeretei, kapcso-
latrendszerei.
186

2010. mÆjus 8. 11:36:47
Rakaca az ország egyik leghátrányosabb, aprófalvas településszerke-

zetû területén, a Csereháton, annak is az infrastrukturálisan és gazdasági-
lag legelmaradottabb részén, a Belsõ-Csereháton található. Statisztikai-
lag az Edelényi kistérség része, de annak is a határán helyezkedik el, a
szomszéd település már az Encsi kistérséghez tartozik, de ezekkel a
szomszédos falvakkal, ahogy korábban évtizedeken keresztül, a járások
idején, úgy most sincsenek kapcsolatok. A két kistérség határán mintha
egy falat húztak volna, így Rakaca egy városhiányos, nagyon gyenge
központtal rendelkezõ kistérségnek is a perifériáján helyezkedik el.
A legközelebbi kisváros, Szendrõ közúton közelíthetõ meg, naponta
hat autóbuszjárat-pár közlekedik a faluból, ezekbõl egy korán reggel, egy
késõn este. Ahogy minden hivatalos ügyet a Bódva folyó völgyében elhe-
lyezkedõ két városban, Szendrõben vagy Edelényben lehet elintézni,
utóbbiban található a térség egyetlen középiskolája és a munkaügyi köz-
pont is, úgy a munkavállalások iránya is erre tendálna – ha lenne megfele-
lõ munkahely. A vállalkozások száma jóval kisebb a térségben, mint akár
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, akár az országban – a mûködõ
vállalkozások legfeljebb egy tucatnyi embert foglalkoztatnak.
Rakaca egy, a munkalehetõségek tartós hiányával küszködõ térség kö-
zepén helyezkedik el, ahol a munka- és megélhetési adottságok, illetve a
potenciális munkavállalók száma nem áll arányban. Az adatok azt mutat-
ják, hogy a térségben elhelyezkedõ gettósodó települések összefüggõ te-
rületet alkotnak (lásd a korábbi elemzéseket), a térség lakosságának je-
lentõs része, minden negyedik ember ezekben a falvakban él, amelyek
között nemcsak egykor bekörzetesített aprófalvakat, hanem nagyobb te-
lepüléseket, volt körzetközpontokat is találhatunk. Ezekben a falvakban
a segélyezettek aránya majdnem tízszer akkora, a munkanélküliek aránya
pedig „csak” négyszer akkora, mint az országos átlag. Fontos felhívni a
figyelmet arra, hogy az egyéb települések közé sorolt falvak jelentõs ré-
sze olyan 100–150 lakossal rendelkezõ törpefalu, ahol szinte már csak
nyugdíjasok élnek. Összességében azt mondhatjuk, hogy a térség telepü-
léseinek társadalma rendkívül polarizált: egy része fiatalodó, de többsé-
gében munkanélküliek, segélyezettek által lakott gettótelepülés, a másik
része idõsek, nyugdíjasok által lakott, elöregedõ törpefalu, és csak
néhány nagyobb, több település számára alapszolgáltatásokat nyújtó
187

2010. mÆjus 8. 11:36:47
32. táblázat. Rakaca és térségének (Edelényi, Encsi és Szikszói kistérség)

legfontosabb demográfiai és foglalkoztatottsági jellemzõi, 2006
60 éven felüliek aránya, %
14 éven aluliak aránya, %
Rendszeres szociális se-

gélyben részesítettek
Lakónépesség, fõ
Település
aránya, %
aránya, %
Rakaca 861 11,7 29,7 44,9 21,7
Gettósodó település 044 31 881 15,6 25,1 21,6 27,2
Egyéb település 056 20 466 22,6 17,1 10,7 19,4
Város 004 28 640 18,5 17,8 8,6 13,7
A térség települései összesen 104 80 987 18,4 20,5 14,1 20,3
Borsod-Abaúj-Zemplén megye 738 163 21,1 19,9 07,8 12,8
Országos átlag 10 162 047 16,9 15,1 02,6 06,6
Forrás: T-Star 2006 adatai alapján
kisközpont található a térségben, ahol – elsõsorban az intézmények

koncentrációja miatt – kedvezõbbek a megélhetési lehetõségek (32.
táblázat).
Rakaca, a falu és határa – a környezõ falvakhoz hasonlóan – már több
mint egy évszázada nem tudja eltartani az itt élõ családokat, akik mindig
arra kényszerültek, hogy az adott lehetõségekkel élve, a településen kívül
nézzenek megélhetés után. A faluban élõ cigány és nem cigány családok
életét, boldogulását évtizedek óta a különbözõ típusú és irányú migrációs
stratégiák jellemezték. Napjainkban a térségben a legkiszolgáltatottabb,
cigány és nem cigány munkaerõbõl egyaránt több van, mint amennyire a
munkapiacon szükség lenne. A helyben, a környezõ falvakban kínálkozó
csekély számú munkalehetõségért az itt élõ cigányok versenyben állnak
hasonlóan alacsony státusú, cigány és nem cigány munkavállalókkal, így
188

2010. mÆjus 8. 11:36:47
a munkákhoz rakacaiak csak nagyon kis eséllyel jutnak hozzá. Ezért a

rakacai családok az évtizedes, generációkon átívelõ mintákat követve
máshol próbálnak munkát vállalni, a korábbi gyakorlatoknak megfelelõ-
en heti-kétheti, gyakran havi, távolsági ingázással.
Alsószentmárton Baranya megye déli részén, a jugoszláv, majd horvát
határ közelében, a Siklósi kistérségben helyezkedik el. A rendkívül hete-
rogén kistérség 53 települése három természeti tájegységhez tartozik,
köztük az aprófalvaktól a kisvárosi centrumokig, az agrárjellegû telepü-
lésektõl az idegenforgalmi központokig, a szuburb falvaktól az etnikai
gettóig több településtípus is megtalálható. A kiterjedt kistérség három
városa: Siklós, a közigazgatási központ, a fürdõváros Harkány és a né-
hány éve városi ragra emelt Villány, a Villányi-hegység falvainak és bo-
rászatának központja. Elsõsorban a különbözõ tájegységi kötõdések, a
gyenge központok és a városhiányos tér, illetve az eltérõ etnikai és kultu-
rális jellemzõk miatt a térség települései nem tudtak egységes térséggé
kovácsolódni. A kistérség nyugati felén elhelyezkedõ falvak inkább az
Ormánsághoz kötõdnek, ennek megfelelõen a század elsõ felében még
református többségû, majd egyre inkább református-katolikus vegyes te-
lepülések. A kistérség keleti felén elhelyezkedõ, Villány köré szervezõdõ
falvakban a német (sváb) jelenlét a meghatározó napjainkban is. Kivá-
lasztott településünk, Alsószentmárton, két határozott karakterû tájegy-
ség (a „református Ormánság” és a „sváb Villány”) között helyezkedik el,
ebben a „résben” telepedtek meg a faluban korábban élõ sokacok és a
beás nyelv egy, a térségben egyedinek számító változatát beszélõ cigá-
nyok.
A 33. táblázatból jól látható, hogy a Siklósi kistérségben a gettósodó
falvak száma, az ott élõ lakosság aránya jóval alacsonyabb, mint a Raka-
cát körülvevõ térségben, ráadásul ezek a gettófalvak, Alsószentmártont
kivéve, csak kisebb, ötszáz fõ alatti települések. Ellentétben a Rakacát
körülvevõ térség egészével, a Siklósi kistérségben található városok és
egyéb települések segélyezési és munkanélküli mutatói jelentõsen ked-
vezõbbek. Míg a Harkány és Villány köré szervezõdõ falvak lakóinak
többsége „jómódban” él, itt szinte mindenkinek van munkája, addig a
Drávával, azaz az országhatárral párhuzamosan futó útra felfûzõdõ gettó-
sodó községekre, köztük Alsószentmártonra, a cigány népesség koncent-
189

2010. mÆjus 8. 11:36:47
33. táblázat. Alsószentmárton és térségének (Siklósi kistérség) legfontosabb

demográfiai és foglalkoztatottsági jellemzõi, 2006
60 éven felüliek aránya, %
14 éven aluliak aránya, %
segélyben részesítettek
Rendszeres szociális
Lakónépesség, fõ
Település
aránya, %
aránya, %
Alsószentmárton 1 181 4,5 33,2 37,7 36,3
Gettósodó település 10 3 649 10,8 26,9 26,9 31,0
Egyéb település 40 18 199 20,3 15,7 6,2 12,6
Város 03 16 896 21,9 13,7 2,4 7,6
A térség települései összesen 53 38 744 20,1 15,9 6,4 12,1
Baranya megye 402 993 21,2 14,6 4,0 8,6
Országos átlag 10 162 047 16,9 15,1 2,6 6,6
Forrás: T-Star 2006 adatai alapján
rációja, az elsõdleges munkaerõpiactól való tartós távollét a jellemzõ.

Vagyis az Alsószentmártonban és a térség jobb helyzetû falvaiban élõ
családok között nagyon nagy a társadalmi távolság, így egymás számára
a munkaerõpiacon nem jelentenek konkurenciát. Azt a munkát, amit a
szentmártoni családok elvégeznek, a környék jobb helyzetû településein
élõ családok nem vállalnák el, az iskolázottabb népesség számára jobban
fizetõ munkahelyek is adódnak. Ebben a térségben inkább szükség van a
képzetlen, fizikai munkásra mind a mezõgazdaságban, mind – a multina-
cionális cégek, mindenekelõtt az Elcoteq megjelenésével – az iparban.
Azt mondhatjuk, a térségben éppen annyi szegény, többségében cigány
család él, mint amennyi képzetlen munkaerõre a térség formális és
informális munkaerõpiacán szükség van. Ugyanakkor a helyben való
boldogulás, az anyagi és szimbolikus erõforrások nagyon erõs térbeli
190

2010. mÆjus 8. 11:36:47
kirekesztéssel, megbélyegzettséggel járnak együtt, hiszen Alsószent-

márton a térség szemében mégiscsak egy „cigányfalu”.
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy míg a rakacai családok feles-
legesek, nincsen tényleges gazdasági funkciójuk a helyi, térségi munka-
erõpiacon, addig az alsószentmártoniak számára, bár – ahogy a korábbi
évtizedekben is – csak a legrosszabbul fizetõ, legnehezebb munkák ma-
radnak, mégis fontos gazdasági szerepük van saját térségükben. Ahogyan
azt majd látni fogjuk, a gazdasági feleslegességbõl fakadó migrációs
kényszer, illetve a helyben való boldogulás lehetõsége jelentõs mérték-
ben befolyásolja a helyi társadalom szerkezetét, hierarchiáját, a családok
egymás közötti és a helyi hatalomhoz való viszonyát, a boldoguláshoz
szükséges kapcsolatrendszerek intenzitását és minõségét.
A túlélés és boldogulás eszközeit tekintve azt mondhatjuk, hogy a két
településen szinte nincs olyan család, amelyik idõlegesen vagy hosszabb
idõre, akár évekre ne szorult volna az önkormányzat által nyújtott szociá-
lis ellátásokra, a segély különbözõ formáira, vagy ne került volna be a
költségvetésbõl finanszírozott foglalkoztatási formák (közhasznú, köz-
célú munka és a közmunka) valamelyikébe.
Tapasztalataink szerint Rakacán – elsõsorban a helyben található kor-
látozott számú formális és informális munkalehetõség miatt – a családok
jelentõs részének csak és kizárólag szociális ellátásokból, illetve a tele-
pülésen található idõszakos munkákból származnak bevételeik, amelyek
alig-alig fedezik megélhetésüket. E családok között nemcsak idõs, beteg
embereket, hanem gyermekükkel egyedül maradt anyákat, az informális
munkaerõpiacon sikertelenül próbálkozó felnõtteket is találunk. Attól
függetlenül, hogy Alsószentmártonban sokkal kisebb e családok aránya,
fontos megemlítenünk, hogy a két településen élõ családok legtöbbjének
a szociális ellátások biztonsága az a menedék, ahova a formális
munkaerõpiac összehúzódása, az informális munkák ciklikusságából
eredõ „üres” hónapok idején visszahúzódhatnak.
Annak ellenére, hogy a szociális ellátások a családok gazdálkodásá-
nak egyik alappillérét jelentik, csak és kizárólag ezekbõl a juttatásokból
nem lehet megélni, a családok többsége más jövedelemforrásokat is
kénytelen keresni. Éppen ezért gyakori, hogy a falu vezetése az alkalmi
munkák lehetõségéhez igazítja a közfoglalkoztatásokat, azaz akkor al-
191

2010. mÆjus 8. 11:36:47
kalmaznak több embert, amikor a településen kevesebb alkalmi munkára

van lehetõség, a közfoglalkoztatás az alkalmi munkák „kiegészítõ”
forrásaként mûködik.
Ezeken a településeken rendszeresen csak transzferjövedelmek (csalá-
di pótlék, segélyek) formájában jelenik meg készpénz, amely több család
életében okoz napi pénzügyi zavarokat. Ha egy-egy településen a csalá-
dok jelentõs része küszködik napi készpénzgondokkal, a szegénység
mértéke miatt a szûkebb családi körben sem tudnak hosszabb idõre vagy
rendszeresen kölcsönözni, ez az uzsorások és más „nem szokványos”
kölcsönzési formák erõteljes jelenlétéhez vezet. Közgazdasági közhely-
ként is állíthatjuk, hogy az uzsora jelenléte, az annak való kiszolgáltatott-
ság, azaz a kamatok és visszafizetési kötelezettségek mértéke egyenes
arányban van a szegénység mélységével. Azaz minél szegényebb csalá-
dok élnek egy településen, minél kevesebb rendszeres jövedelem jut a
családoknak, annál valószínûbb az uzsorakölcsön és annak kriminalizált
jelenléte.
Az alkalmi vagy idõszakos munkák közé azokat a tevékenységeket és
jövedelemforrásokat soroltuk, melyek eredményeképpen pénzhez vagy
egyéb természetbeni javakhoz lehet jutni, de a lehetõségek szezonálisak
vagy egyszeriek, mindenképp ritkák és rendszertelenek. E tevékenysé-
gek körébe tartozik például a különbözõ gyógynövények, gombák gyûj-
tése, egy-egy kosár megkötése, egy kiskocsi fa összeszedése, tehát min-
den olyan tevékenység, amely illeszkedik a helyi környezethez, és csak
minimális vagy a közösségen belül, a generációk közötti ismeretek átadá-
sával könnyen megszerezhetõ tudásra, tapasztalatra épül. Ez a tevékeny-
ség feltételezi, hogy legyen helyben vásárlóképes kereslet vagy egy piaci
szereplõ, felvásárló, aki rendszeresen vagy idõszakosan megjelenik a fa-
luban, s viszonylag biztos keresletet támaszt az összegyûjtött termékek
iránt. Az alkalmi, idõszakos munkára alapuló tevékenységek csak az
adott pillanatban könnyítik a család megélhetését, ezek a bevételek csak
és kizárólag a szociális segélyek kiegészítõ jövedelmeként értelmezhetõ-
ek. Folyamatosan, hosszú távon nem lehet egy család boldogulását
ezekre a tevékenységekre alapozni.
Napszámosmunkának tekintettünk minden idõszakos, szóbeli egyez-
ségen alapuló, napi, heti vagy rendszertelen fizetséggel járó munkavég-
192

2010. mÆjus 8. 11:36:47
zést. A munkavégzés jellege, azaz hogy az adott munkát a mezõgazdaság

egyes területein, általában nagyobb, tõkeerõs vállalkozásoknál avagy
ipari, építõipari cégek alvállalkozóinál végzik, mindig a település föld-
rajzi, közlekedési helyzetébõl, valamint a korábbi évtizedekre jellemzõ
foglalkozási struktúrájából adódik.
A napszámosmunka az egyik legkiszolgáltatottabb foglalkoztatási for-
ma, amely elsõsorban abban tér el a két világháború közötti napszámtól,
hogy az legális tevékenység volt, amelyet törvény szabályozott (a mini-
málbért legalábbis), és amely az esetek jó részében már az 1930-as évek-
tõl a napszámosok és a gazda közötti írott szerzõdés alapján folyt. A mai
napszám ezzel szemben általában informálisan végzett, feketemunka, a
napszámost semmiféle, a munkaviszonyhoz kötõdõ szociális védelem
nem illeti meg (Czibere–Csoba–Kozma, 2004; Kozma, 2004). Napjaink-
ban a napszámosmunkához kötõdõ szociális védelmet az önkormány-
zatok ügyintézõinek jóindulata jelenti, az, hogy a napszámosmunkát
többnyire „elnézõen”, „jóindulatúan” kezelik, a normatív ellátások fo-
lyósításánál csak a szükséges mértékben veszik figyelembe, így a szociá-
lis ellátások a napszámos lét bizonytalanságát némiképp csökkentik,
lehetõvé téve a több forrásra támaszkodó háztartási gazdálkodást.
A legálisan vagy informálisan végzett, ciklikusan ismétlõdõ vagy fo-
lyamatos munkák is csak olyan átmeneti bérmunkaformának tekinthetõk
(Katona, 1972), amelynek gyökerei a múlt század elején keresendõek.
Mintegy száz évvel ezelõtt a nincstelen agrárproletárok százezrei a kü-
lönbözõ idénymunkák és alkalmi bérmunkák vállalásával próbáltak el-
jutni a modern proletárrá válás közelébe. Évtizedekkel késõbb, a szocia-
lista nagyipar kínált a képzetlen, a mezõgazdaságban feleslegessé vált
munkaerõ számára mobilitási lehetõséget. Napjainkban, a nyolcvanas
évek közepén az elsõdleges munkaerõpiacon feleslegessé vált, a statiszti-
kákban inaktívként számon tartott, a közvélekedés szerint „dolgozni nem
akaró, élõsködõ segélyfüggõk” vállalják ezeket a legrosszabbul fizetett,
legkiszolgáltatottabb átmeneti bérmunkákat, többségében informálisan.
193

2010. mÆjus 8. 11:36:47
8. Párhuzamos világok
Az évtizedek óta perifériára szorult, hátrányos helyzetû térségben elhe-

lyezkedõ településen29 végigsétálva a házak a falu egykori tagolt társa-
dalmáról árulkodnak. A falu szerkezete a mai napig tükrözi az egykori
vagyoni hierarchiát, tagozódást és egyúttal a különbözõ társadalmi cso-
portok éles térbeni elkülönülését is. A fõutcán, a Petõfi utcában a paplak,
az ahhoz tartozó egyházi épületek, a tanácsháza mellett a falu egykori
módosabb gazdáinak díszes, többszobás parasztházai állnak. Ugyanak-
kor a két legmódosabb gazda a településen kívül, egy tanyán élt, annak
helyét ma már csak az út menti kápolna õrzi. A falu fölé magasodik a tér-
ség egyik legnagyobb görög katolikus temploma, mellette, a domboldal-
ban elszórva a gondozott görög, római katolikus és zsidó síremlékek. A
templomdomb tövében, a fõutca házaitól elkülönülve húzódik az egykori
föld nélküli szegényparasztok, zsellérek utcája; az apró házak többsége
szinte a dombba van bevájva, így a legtöbbhöz kert sem tartozik. Ez volt a
falu szegénysora. A falu fõutcájával párhuzamosan csordogáló patak túl-
partján, a falutól „kellõ” távolságban van a Szõlõ utca, a valamikori ci-
gánytelep. Az egy-két helyiséges, szûkös telkeken álló, a parasztportákat
utánzó házak az út két oldalán rendezett sorban, körülkerítve állnak; a há-
zak minõsége és mérete, rendezettsége alig különbözik az egykori nem
cigány szegénysor házaitól. A Szõlõ utcával szemben, a fõút túloldalán
található a Malom út: a hetvenes, nyolcvanas években itt építkeztek a te-
hetõsebb cigány családok. A többhelyiséges, nemegyszer emeletes házak
mellett kert és gazdasági épületek is vannak. A falu „újkori” vezetõinek,
az orvosnak, az agronómusnak, az állatorvosnak, az iskolaigazgatónak a
fõutcán már nem találtak helyet, ezért a falu szélén, az új orvosi rendelõ,
az iskola és az óvoda mellé blokkházakat építettek nekik, amit a falu a
mai napig csak „csókolom” utcának nevez.
A különbözõ társadalmi csoportok elkülönülésének építészeti emlékei
is mutatják, hogy Rakacán majd száz éve egymás mellett, de egymástól
29
Külön köszönettel tartozom a falu lakóinak, akik elmesélték nekünk történeteiket,
Marika néninek, aki a terepmunka alatt befogadott a házába és Vidra Zsuzsának, aki
részt vett a terepmunkában és az interjúk elkészítésében.
194

2010. mÆjus 8. 11:36:47
elkülönülve élnek cigányok és nem cigányok, ahogy ezen a vidéken

mondják, cigányok és parasztok. A falun belül mindig is szûkösek voltak
a megélhetési, boldogulási lehetõségek, a forrásokhoz való hozzáférés és
azok elosztása feletti ellenõrzés meghatározta a különbözõ etnikai cso-
portok megélhetési, boldogulási lehetõségeit. Az építészeti emlékek
alapján feltáruló etnikai, társadalmi és vallási sokszínûség mára már a
múlté, napjainkban – egy-két idõs házaspáron és két fiatalabb családon
kívül – Rakacán csak szegény cigány családok élnek.
A parasztok
Rakacán nagyon erõs, befelé zárt, kifelé mobil parasztközösség élt. A be-
felé zártság oka, hogy a faluban szórványként élt az eredetileg rutén/tót
anyanyelvû, görög katolikus közösség. Nem is annyira a község gazdag-
ságát, mint a parasztok valláshoz, közösséghez való ragaszkodását mu-
tatja, hogy a húszas évek elején a helybeli parasztgazdák adományaiból,
a község saját erejébõl épült fel az új, a falu képét a mai napig meghatáro-
zó, a réginél nagyobb templom. A templom és a vallás szimbolikusan is a
településhez köti a parasztokat, az évtizedekkel korábban elköltözõk is
visszajárnak egy-egy búcsúra, nagyobb egyházi ünnepre.
Hát apuka, meg anyuka … az öregek mindig tótul beszéltek. Õnekik az anya-
nyelvük rutén, bizony. Õk tótul beszéltek, és én meg annyira … mindent értettem,
képzeld el, és haragudtam érte, és így nem tanultam meg. Mindig azt mondta apu-
ka, hogy õk ruténok. És õk, apuka perfekt beszélt, fordított, õ fordítani is tudott
szlávból, mennyi éneket lefordított! Hát az eperjesi énekeket mind lefordította,
meg a kottát, mindent. És az eperjesi hang szerint énekelt apuka. (G. M.)
Ez a község szláv ajkú volt, nem csak ez. Miskolc körül, Múcsony, Bükkszent-
kereszt, Bükkzsérc, Újhely körül a huták. Rakaca is tót falu volt. Az én gyerekko-
romba nem beszélt itt magyarul senki. Voltak olyan iskolás cimborák, bementünk,
a tanítónõ nem értette, mit mond. Most talán én vagyok az utolsó, aki tud. (G. S.)
195

2010. mÆjus 8. 11:36:47
Ezen a vidéken a földbõl nehezen lehetett megélni, erre utal a több év-
tizedre visszatekintõ migrációs kényszer is. A 20. század elején a Felvi-
dék megyéinek szinte alig volt olyan települése, ahonnan ne indultak vol-
na el kisebb-nagyobb csoportok Amerikába szerencsét próbálni. A
kivándorló parasztok – a már akkor is jellemzõ városba húzódással ellen-
tétben – nem a végleges, hanem a közeli, néhány évnyi távollétet követõ
visszatérés szándékával keltek útra, bár tény, hogy ez a terv az idõk folya-
mán sok család esetében módosult, a kivándoroltaknak csak egy része
tért vissza (Rácz, 1972). A Rakacán élõ görög katolikus családoknak ál-
talában több gyermekük volt, a föld nem tudta mindegyiküket eltartani,
ezért itt is jellemzõ volt, hogy szinte minden családból valaki szerencsét
próbált Amerikában. Az idõs parasztok szinte mindegyikének vannak
emlékei a kivándorlásról, a családtagok visszatérésérõl.
Meg innet régen is Amerikába, Rakacáról sokan, mert tulajdonképpen itt a

Ragen-féle birtok volt, és azt azok tudták megvenni, akik kimentek Kanadába, ott
összeszedték a pénzecskéjüket, hazahozták, és azon vették a földet. Mert hát más
itt nem volt, nem volt, nem volt gyár, nem volt bánya semmi. Az én szüleim nem,
az én nagyapám. Igen, mert azt mondja, Apu született 08-ban … hát ez az 1900-as
években volt, na, és akkor még apámnak az egyik testvére is volt kint, akkor volt a
nagyanyám is kint, kétszer, de õ hazajött. Az anyai nagyanyám, és akkor, meg az
apai nagyapám volt, hát összeszedték a pénzecskéjüket és hazajöttek. Dolgoztak
ilyen farmeroknál. Nem voltak nem tudom, milyen beosztásban, mert hát a nyel-
vet nem ismerték, de ilyen régi magyaroknál voltak. Mert az ember dolgozott a
farmon, a felesége meg fõzött ilyen burdosoknak, hogy mondják, ilyen … ez an-
golul van mondva, burd, akik oda bejártak ebédelni, ilyen munkásoknak, és õ adott
nekik ebédet meg szállást. Nála voltak burdon. Majd mostan úgy mondják, hogy
albérlet. Na, és akkor így voltak ezek, hát, és akkor ebbõl vettek földet, meg épít-
keztek, és akkor így lett, hogy ez a falu ide fejlõdött, ahova, és most meg már nincs
… végig minden házban cigány lakik. (G. F.)
A másiknak, Gyurinak Szatmárnémetibe való volt a felesége, õ is a bányába dol-

gozott. Pennsylvania volt a legnagyobb bányavidéke az USA-nak, ott húzódtak
meg ezek a bevándorlók, fõleg errõl a vidékrõl az ismerõsök. Ott is úgy volt, hogy
télen kelletett a szén, nyáron nemigen, nyáron mentek a farmokra. Pár hold föl-
decskét vettek [itthon], hogy mégis ne legyen nincstelen, ne kelljen kepét aratni, a
196

2010. mÆjus 8. 11:36:47
grófoknál szolgálni. Mer voltak itt is nagy uradalmak, még most se érték magukat
utol azok, akik ott nõttek fel. (G. S)
Az Amerikából visszatért családok földvásárlásainak eredményeként

egyre több módosabb család gazdálkodott a – szántóföldi termelésre ke-
vésbé, inkább az állatok legeltetésére alkalmas – földeken. A parasztgaz-
daságok többsége bár önfenntartó volt, de éppen csak annyit termelt,
amennyi a család megélhetését biztosította. Mivel piacra nem vagy csak
évente egy-kétszer tudtak árut vinni, a parasztcsaládoknál folyamatos
készpénzhiány volt, amit sok más szolgáltatással együtt a faluban élõ zsi-
dó családok biztosítottak számukra. A visszaemlékezések szerint a
faluban öt zsidó család élt, de közülük a háború után csak egy férfi tért
vissza a faluba.
Régen bizony úgy volt, hogy akinek földje volt, és meg tudta magának termelni az
ennivalót vagy a kenyérre valót, jó földje – így mondhatom – akkor volt. De hogy-
ha nem, akkor nem volt, boltban nem lehetett lisztet venni, se zsírt. Tehát hogyha
nem termett nekünk annyi termény, ami elég volt egész évre kenyérnek, gyúrni
tésztának, akkor nézhetett széjjel az ember. Havi fizetés nem volt. Mibõl? Tudod
mibõl volt a parasztnak akkor pénze? Hogy megvett egy-két bornyút, azt betaní-
totta, hogy szántson. Mikor már két-három évig tartotta, már akkor megerõsödött,
eladta, megint vett fiatalokat. Vett fiatalokat, és akkor ottan egy kis pénzt tudott
szakítani. Így volt pénze a parasztnak. (D. M.)
1953-ig a faluban két termelõszövetkezet mûködött: az állam által ki-

sajátított egyházi és jegyzõi földeken gazdálkodó, a falu szegényparaszt-
jait tömörítõ Új Dolgozó és az egykori zsellérekkel közösködni nem kí-
vánó, a módosabb parasztok által vezetett Bástya. A kulákosítás során a
faluban gazdálkodó huszonhat családból, akiknek huszonöt hektárnál
több földje volt, húszat vittek el, hurcoltak meg. Visszatérésük után több-
ségük az elsõ adandó alkalommal eladta a földjét, majd elköltözött a falu-
ból. 1957 után, amikor az új tsz-t szervezték a faluban, annak vezetésére
már külsõ vezetõket kellett hívni, mert ekkorra a falu módosabb gazdái
már elköltöztek, odahagyták a falut (Vajda, 1987). A falvakban maradt
parasztcsaládok jelentõs része az újabb tsz-szervezés hírére azonnal vagy
197

2010. mÆjus 8. 11:36:47
a termelõszövetkezetben anyagilag megerõsödve, néhány év múlva

elhagyta a falut.
Hiába volt körzetközpont Rakaca, nem tudta megtartani népességét,
bár a hetvenes évekig – elsõsorban a gyerekek születésének magas száma
miatt – növekedett lakóinak száma, 1970 és 1990 között népessége
30%-kal csökkent. A legtöbb család a hetvenes években költözött el a te-
lepülésrõl, de már nem idõlegesen és nem tõkeszerzés céljából, ahogy tet-
ték Amerikába kivándorolt nagyszüleik a század elején. Az államosítás,
kulákosítás majd a tsz-szervezés után megindult újabb migrációs hullám
a 20. század elejitõl jelentõs mértékben különbözött. A hatvanas–hetve-
nes évektõl felgyorsuló migráció célja az volt, hogy olyan településre,
lehetõleg városba költözzenek az országon belül, ahol van munka,
könnyebb a megélhetés. A legtöbben mindezt csak nagyon nagy erõfeszí-
tések árán tudták megtenni.
A parasztcsaládok legtöbbjének volt valamennyi felhalmozott vagyo-
na, amelyet a háztájizással, állattartással tovább gyarapított. Erre támasz-
kodva gyerekeinek és/vagy saját magának tudta biztosítani a továbblépés
feltételeit. Gyakran elõfordult, hogy a faluban maradt parasztcsaládok-
ban a szülõk már a szakma vagy az érettségi megszerzésének pillanatá-
ban, vagy a családalapítás korai szakaszában biztosítani tudtak gyereke-
iknek valamelyik közeli városban lakást.
A menyem itt tanított, amikor lány volt. Õ is rakacai születésû, és akkor õk elmen-
tek Sajószentpéterre. Már nekik februárban meg volt véve a ház, és akkor õ már
odament szeptembertõl. Május 21-én esküdtek õk is, mert azt mondta a fiam, hogy
anyuka, ha tik akkor esküdtetek, akkor mink is akkor fogunk. Mi pünkösd második
napján, õk meg pünkösd szombatján. És akkor úgy, hogy õ odament már szeptem-
bertõl tanítani, a fiam meg már akkor ott dolgozott, de nem laktak itthon egy per-
cig se. Nem is akartam, mert a lányom tanított itt három évet, az iskolában, és
akkor õ nekem sokat segített, a bikákkal. Mindent, amit kellett. Az nagy segítség
volt. Meg a takarmánnyal ugye, ha mentünk, vontatóra felrakni, hát, szóval volt itt
munka. Na, de hát, azért, ha nem lettek volna azok a bikák, fizetésbõl nem lett vol-
na ez. Mert ugye a lányomnak is elõször egy garzont vettünk, akkor még õ azt a
pénzt, amit itt az iskolában keresett, azt mindig úgy tettem neki, hogy már harmadi-
kán megkapta a fizetést, de akkor fix fizetésük volt. És még a harmadikai pénztárzá-
rásnál is én még betettem neki, hogy még egy napi kamattal is többet kapjon. (K. J.)
198

2010. mÆjus 8. 11:36:47
A cigányok
A falu melletti telepen élõ cigány családok nemcsak a földosztásból, de a

termelõszövetkezeti munka lehetõségébõl is teljes egészében kimarad-
tak. Mivel a faluban jelentõs számú egykori zsellér élt, a termelõszövet-
kezetben létesülõ munkahelyeken õket részesítették elõnyben, csak na-
gyon ritkán, kivételként alkalmaztak egy-egy cigány férfit (Vajda, 1987).
Az elbeszélések szerint Rakacán a húszas években egyetlen cigány
család élt, a csordás. Ennek ellentmondani látszik, hogy Magyarország
Történeti Statisztikai Helységnévtárában Rakaca külterületi lakott helye-
ként 1902-ben Cigánytanya, 1944 és 1952 között Cigánytelep elnevezésû
lakott hely szerepel. Persze ez a telep megegyezhet a falubeliek emléke-
zetében mindig is a cigány családok lakóhelyének tartott Szõlõ utcával,
amely a falu szélén, de attól egy patakkal és annak vizenyõs árterével el-
választva helyezkedik el. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a falu-
hoz tartozott külterületi lakott helyként a Szabadság Cigánytelep, ahol
235 fõ lakott. Figyelemre méltó, hogy az 1949-es adat szerint a 235 ci-
gánytelepi lakosból 153-at ipari és bányász foglalkozású tartott el. Ez az
adat arra utal, hogy a falu mellett élõ cigányok már a negyvenes évek
végén valamilyen ipari foglalkozást ûztek, bérmunkában dolgoztak.
Látni rólam, hogy a szemem tönkre van? 28 évig meg 241 napig a föld alatt dol-
goztam, Ormoson, a bányában. 24 évesen kerültem oda, amikor leszereltem. Ak-
kor nem ez a rendszer volt. Úgy mondom, hogy majdnem gumibottal álltak
mellettünk az aknászok. Ha leültem enni, Pali bácsi: mi lesz, itt a sok szén! Maga
reggelizett? – ha igen, akkor hagyjon nekem is enni! Õk fizettek, mink dolgoz-
tunk, neki volt meg az egyetem, nem nekem. Õk nem dolgoztak, mink dolgoztunk,
oszt úgy álltak, mint a nagyságos urak.
Egyszer meg majdnem leszámoltattak. Volt egy nagygyûlés, a párttitkár úgy
tett, hogy a mai helyzetben nem lesz az, hogy az egyik bányász megeszik tíz deka
kirántott húst, a másik meg egy kilót. Itt mindegyik meg fog enni egy kiló kirántott
húst. Mondtam neki, hogy párttitkár úr, miért hazudik? Itt dolgozok már több mint
tíz éve, de én még nem ettem meg a fizetésembõl egy kiló kirántott húst. Összeha-
sonlítsam a párttagot meg a nem párttagot? Beküldtek az igazgatóhoz: azt mondja:
na, mi van faszikám? Mit mondott maga? Mondom: az igazat. Hány gyerek van?
199

2010. mÆjus 8. 11:36:47
Három, meg most építkezek. Nem szabad így beszélni a párttitkárral, egy évig
10% bércsökkentést akar?! (L. P.)
A hetvenes évekig a falun belül cigányok és parasztok élesen elkülö-

nültek egymástól, a cigányok csak a Szõlõ utcában laktak; a hetvenes
évek közepétõl, a nem cigány családok elköltözésének ütemében kezdtek
cigány családok házakat vásárolni a falun belül. A cigány férfiak többsé-
ge a bányában dolgozott, vagy Budapestre ingázott, míg a nem cigányok
többsége a falu termelõszövetkezetében vagy intézményeiben dolgozott.
A térbeli és a foglalkozásbeli elkülönülés miatt a két csoport között csak
alkalomszerûen, az évtizedek során kialakult alá-fölé rendeltségi viszo-
nyokban, a kivételezettek számára volt érintkezési lehetõség. A minden-
napi tapasztalatok és az együttmûködés hiánya erõsítette a cigányokkal
szembeni elõítéleteket.
Tudomásul kell venni, hogy ahogy az állatoknál is megvan az osztályozás, patás

állat a ló, zebra, öszvér is, de mind más. Az emberiségnél is mind más, öt emberi
fajról tudjunk, de ez is mind máshol van. A cigány az cigány. Kisebbség, velük
nõttem fel, akár mit csinál vele, az úgyis megmarad. Itt is volt, aki kiugrott a többi
közül, azt is mind magyar vagy zsidó csinálta. Egy spulni cérnaért, egy fél kilo só-
ért, megtetszett neki, oszt felcsinálta, mer ugye fizetni nem tudott. De a valódi
fajcigány, abból nem tudtak mit csinálni. (G. S.)
Amikor építkeztem, a Pistától kérdeztem, hogy mikor jössz a tetõt felrakni? Azt
mondta a felesége Margit: vedd tudomásul, nem kell nekem cigánypénz. Azt
mondtam, mutasd már meg a cigánypénzt, mer én már öreg vagyok, még nem lát-
tam olyat. Azt mondja, ami nálam van parasztpénz, ami nálad, cigánypénz. Nem is
engedte a férjét. Innen Szászfáról volt egy jó barátom, az apja ács volt, együtt dol-
goztunk a bányába. Elmentem megszólítottam, azt mondta, elgyön, de ötezer lesz.
Ilyet még nem láttam, hogy cigánypénz, az én tízezresem nem olyan, mint az övé,
rá van írva? (L. P.)
A falun belüli érintkezéseknek szigorú szabályai voltak, amiben cigá-

nyok csak alárendelt szerepben, alázatosan viselkedõ szolgaként jelen-
hettek meg. Cigányok és nem cigányok között a legközelebbi érintkezési
200

2010. mÆjus 8. 11:36:47
forma a falubeli zenészekkel volt, akik a parasztok mindennapi ünnepei-

be is bepillantást nyerhettek.
Itt volt két banda a faluban. Szegénység volt, úgy volt, hogy hatan voltunk, hatvan
forint. Tíz forintért muzsikáltunk egy bált, lakodalmat. Többet ért, mint most ezer.
Tíz meg húsz filléreket raktak be nekem, mikor muzsikáltam. Háború után, egy-
szer adott apámnak ötven fillért egy orvos. Jobb volt a múlt, mint most. Ha egy bált
kimuzsikáltam, leadtam egy zenét: Palikám, tudod, hogy minden pénzem elfo-
gyott, de nem fogod megbánni. Jól van öregem! Egyszer csak megállnak éjjel az
udvaron, apám mondja, hogy Pali kelj fel, van itt valaki, biztos menni kell muzsi-
kálni. Kinyitom az ablakot, Pali ne ijedj meg, mink vagyunk, a zenéért hoztunk ne-
ked egy szekér fát. Hát ilyenek voltak. Egy parasztfiúnak csak úgy volt pénze,
amikor aludtak az apjáék, elvitt a komorából két zsák terményt a zsidónak, árpát
vagy zabot, akkor mán volt pénze. A föld nem fizetett minden hónapba, az csak
majd õsszel, amikor összeszedték az összest a földrõl. Az eke szarva meg a borona
az pénzt nem adott, azt csak az kapott minden hónapba, aki dolgozott. (…) Itt egy
cigány fiú, lány, a bálba nem mehetett, zavarták, ütötték õket. Pedig némelyik kü-
lönb volt, mint õk. Mind kimentek. Egyszer mondtam, hogy miért csináltok ilyet.
Ha õk befizetnek, ti abból fizettek ki engemet, táncolnak, akkor miért zavarjátok
ki õket. Olyan fordított dolgot is csináltak, hogy megvették a jegyet, utána zavar-
ták ki. Igen cigánygyûlölõk voltak. (L. P.)
Amíg a parasztok önállóan gazdálkodtak, a módosabbjai hívtak cigá-

nyokat napszámba, de ez a tsz-szervezésekkel – ahogy a falubeli parasz-
tok megélhetése, boldogulása is egyre nehezebbé vált – visszaszorult,
egy-egy eseti segítségre korlátozódott csak.
Kötötte a kosarat, seprõt, meg olyan kis munkák a faluba: elhítták kukoricát törni,
krumplit ásni, répát kiszedni, adtak haza is, meg adtak a háztól is, meg adtak egy
csöpp pénzt is. (M. N.)
A két etnikai csoport közötti közeledés jelentõs részben a faluban

1968 és 1992 között szolgáló, a mai napig mindenki által János bácsiként
emlegetett görög katolikus papnak köszönhetõ. Ebben az idõszakban,
amikor a falu vezetése, különösen a párttitkár nem nézte jó szemmel a fa-
lubeliek aktív hitéletét, így csak a vallásuk iránt legelkötelezettebbek jár-
201

2010. mÆjus 8. 11:36:47
tak rendszeresen templomba (Vajda, 1987), az alapvetõen katolikus ci-

gány családok jelentõs része bekapcsolódott a falu görög katolikus vallá-
si életébe. Az ekkor felnövõ gyerekek többsége elsõáldozó lesz, a parasz-
tok – korábbi kliens-patrónus kapcsolataikat, ami általában a ház körüli
munkákra korlátozódott – komasággal is megerõsítik, azaz a cigányok –
az elfogadás biztos tudatában – parasztokat hívnak meg keresztszülõnek.
A faluban élõ parasztok részérõl a komaság elfogadása a rendszeres
munkavállalás és az azzal járó rendezett életmód elismerése.
Hát, ottan a Szõlõsoron … Úgy volt, hogy nekik nem volt telek, azért nem csinál-
ják õk a kerteket, mert ugye ez benne van a vérükben, hogy nekik csak annyi volt,
oszt ott ültek, és ott meg volt már a másik ház. Egy ilyen égre nyíló házacska volt,
voltam ott, a sógornõm volt az egyik cigány lánynak a bérma-keresztanyja, mert
még a komának is a faluból hívtak komát. Mert a faluból vittek nekik enni. Mert
ugye a komának szoktak vinni enni, meg itt még ilyen nagy lángosokat, meg tyú-
kot, meg süteményt. (K. M.)
Miközben a parasztok cigány családokról alkotott képe kevéssé válto-

zik az évtizedek során, a cigány családok nemcsak a falu mindennapjaiba
próbálnak bekapcsolódni, de követik a parasztok által követett migrációs
stratégiát is.
Napjainkban a Rakacán élõ cigány családok szinte mindegyikének él
rokona Miskolcon, Pesten vagy más nagyvárosban. A ma negyvenes éve-
iben járó korosztály tagjai a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek köze-
pén álltak munkába, nekik testvéreik élnek Pesten. Ez volt az az idõszak,
amikor a faluból még sikeresen meg lehetett tapadni a nagyobb városok-
ban, és a munkahelyhez közelebb lakást, házat vásárolni.
Édesapám 17 éves korától volt bányász, onnan ment nyugdíjba 92-ben, édes-
anyám az sok mindennel foglalkozott. Varrónõ volt, ilyen bedolgozást vállalt, az-
tán akkor még a tsz üzemelt: tejcsarnok volt, amíg több állat volt a faluban, akkor
ott dolgozott, … szóval a betegsége miatt több mint tíz éve ezt a szociális járadékot
kapja. Öten vagyunk testvérek, három fiú meg két lány, a nõvérem az Duna-
harasztin él, õ dajka, egy gyereke van, közgazdaságit végzett, egy bankban dolgo-
zik. Az öcsém lakik még Budapesten, õ BM-dolgozó, neki két lánya van. Két
öcsém lakik itt a faluban, az egyik sajnos munkanélküli már régóta, villanyszerelõ
202

2010. mÆjus 8. 11:36:47
a szakmája, a másik öcsém itt dolgozik a konyhán, karbantartó. Mindegyiknek

szakmája van. (D. M.)
A falvakból csak a tehetõsebbek tudtak elköltözni. A hetvenes évek-

ben az országban az ipari munkások mintegy 40%-a élt községekben,
többsége ingázott. A bejárók, a napi ingázók a helyi, mezõgazdasági fog-
lalkoztatásnál magasabb fizetésért dolgoztak, de vállalták a kétlaki életet.
A legrosszabb helyzetben a munkásszállón lakó ingázók voltak, akik
csak hetente, kéthetente jártak haza (Kemény, 1990; Ladányi, 1977;
Bõhm–Pál, 1985).
A faluban élõ parasztcsaládokkal ellentétben a cigány családok csak
havi rendszeres jövedelmeikre támaszkodhattak. Jellemzõen csak a férfi-
ak dolgoztak, általában a közeli bányában, Ormosbányán. Mivel legtöbb-
jüknek még a nyolc általános iskolai osztálya sem volt meg, csak a legala-
csonyabb beosztásban, a legnehezebb munkákra alkalmazták õket, így
hiába dolgoztak hosszú évtizedeket azonos munkahelyen, elõrelépésre,
magasabb beosztásra, az ezzel járó könnyebb munka és magasabb fizetés
megszerzésére csak keveseknek volt lehetõsége. A bányában megmarad-
tak bejárónak, „parasztnak”, de földjük valójában nem volt. A falvakban
élõ, föld nélküli cigány férfiak helyzete leginkább a harmincas években
leírt „félbányászokéhoz” hasonlít: „A salgótarjáni szénmedence paraszt-
ságából pontosan az a réteg jár bányamunkába, amely máshonnan sum-
másmunkába járna. Szemléletük is ugyanolyan vagy még valamivel
inkább kétlaki és bizonytalan, mint a summásoké” (Szabó, 1937, 148.).
A rakacai cigány férfiak életüket a bányában élték le. Mivel a bányába
tartó munkásjárat végállomása a falu volt, õk utaztak a legtöbbet: hajnal-
ban indultak, két, két és fél óra utazással érték el a bányát, a mûszak után
ugyanennyit tettek meg hazafelé. A család, a háztartás, a ház körüli mun-
kák, az állatok gondozása a nõkre hárult, így õk csak a gyerekek felneve-
lése után tudtak – ha volt rá lehetõségük – munkát vállalni. A cigány nõk
munkavállalására egyébként is csak rövid ideig, a nyolcvanas években
volt lehetõség, a szomszédos faluban, egy varrodában.
A cigány családok mobilitási lehetõségét segítette, hogy a hetvenes
évek végén, nyolcvanas évek elején a már megbízhatóan, több éve, eset-
203

2010. mÆjus 8. 11:36:47
leg generációkon keresztül Ormosbányán dolgozó férfiak családjának a

Borsodi Szénbányák Vállalat öt-tíz év hûségidõ vállalásával lakást aján-
lott Kazincbarcikán. Hat-hét család költözött ebben az idõszakban Ka-
zincbarcikára, de többen közülük már néhány év múlva visszajöttek
Rakacára.
Apám 24 évig volt Ormosbányán, néhány hónap hiányzott neki a nyugdíjból, mi-
kor bezárt a bánya. 83-ig laktunk Barcikán, a szüleim nem tudták megszokni a vá-
rost. Eladták húszezerért a barcikai lakást, felvettek mellé hitelt, és emeletes házat
építettek a Malom utcában. (D. J.)
A nyolcvanas évek közepére a parasztcsaládok legtöbbje már elköltö-

zött a faluból, az itt maradók többsége nyugdíjas, idõs ember volt, a falu-
ban szinte csak cigány családok éltek. Ormosbánya 1987-es bezárása
után a férfiak kényszerûen továbbálltak, Miskolcon vagy Budapesten
tudtak csak munkát vállalni, többen közülük napi ingázóból „hetelõkké”,
azaz a legbizonytalanabb helyzetû, a munkásokon belül a legkevésbé el-
ismert, legalacsonyabb státusú, munkásszállón lakó munkásokká váltak.
Tehát a faluban maradt cigány családok lehetõségei a nyolcvanas évek
közepétõl jelentõsen szûkültek. Bár a munkavállalás lehetõsége még
nyitott volt számukra, lakóhelyüktõl egyre távolabb, egyre rosszabb
feltételek között tudtak elhelyezkedni.
Változatlan boldogulási lehetõségek – többszörös kiszolgáltatottságban
A kilencvenes évekre Rakacát a térség „cigányfaluként” tartja számon,

bár néhány nem cigány, paraszt házaspár a mai napig él a településen.
Annak ellenére, hogy a faluból az egyik etnikai csoport szinte teljesen
egészében eltûnt, megmaradtak a két csoport közötti párhuzamos megél-
hetési, boldogulási utak.
A rendszerváltás óta eltelt években a Rakacán élõ cigány családok
mindennapi megélhetését, jövõjét alapvetõen az határozza meg, hogy ké-
pesek voltak-e a szocializmus idõszakában kialakult munkahelyi kapcso-
lataikat, kapcsolati tõkéjüket, tudásukat kamatoztatva fenntartani a
204

2010. mÆjus 8. 11:36:47
nyolcvanas években kényszerûségbõl kialakult, az ország fejlõdõ centru-

maiba, elsõsorban Budapestre irányuló migrációs stratégiát. Azaz napja-
inkban a település cigány társadalma a migrációval összekötött fiatalkori
munkavállalás sikeressége vagy kudarcai mentén differenciálódik. Ezek
alapján a cigány családok három csoportját különböztethetjük meg: 1.
ahol a családban senki sem tud rendszeresen munkát vállalni; 2. ahol a
család tagjai, bár rendszertelenül és többnyire informálisan, de elmennek
dolgozni; 3. ahol jellemzõen a család férfi tagja huzamosabb ideig távol
van a családjától, rendszeres jövedelmet biztosító munkája van, és
idõszakosan annak is van esélye, hogy családja utána költözik.
1. A faluban ragadtak és a visszaszorulók csoportjába többségében
azok a cigány családok tartoznak, akik mentális és/vagy egészségi álla-
potuk miatt nem tudnak ingázni. Õk azok, akik segélyekbõl, alkalmi
munkákból tartják fenn magukat. E csoporton belül jobb helyzetben van-
nak azok, akik boltot nyitottak a faluban, a rászorulóknak kölcsönöznek.
2. Azok, akik csak idõszakosan és informálisan tudnak dolgozni, álta-
lában csak a legnehezebb segédmunkát kapják. Nincsenek állandó mun-
kakapcsolataik, kiszolgáltatottak a faluban megjelenõ, munkára toborzó
vállalkozóknak. Õk azok, akik gyakran térnek haza kifizetetlenül. Két
munkavállalás között helybeli alkalmi munkából tartják fenn magukat.
3. A férjet váró családok. Ezekben a családokban a férj huzamosabb
ideje bejelentett munkaviszonnyal rendelkezik, általában Budapesten.
Jellemzõ, hogy a feleség is Pesten dolgozott korábban, de a gyerekek szü-
letése miatt visszaszorultak a faluba. E családok többsége – bár csak idõ-
szakosan és többnyire sikertelenül – próbál a családfõ után költözni.
Mivel a legtöbb rakacai cigány család helyzetét alapvetõen a bizonyta-
lanság jellemzi, a három csoport között jelentõs mértékû fluktuáció, átjá-
rás tapasztalható. Egy-egy komolyabb betegség, családi konfliktus vagy
sikertelen munkavállalás a falu társadalmának peremére sodorhat csalá-
dokat, míg egy-egy szerencsésebb kimenetelû vállalkozás, tranzakció –
ha idõlegesen is – felemelhet családokat.
Ezzel szemben a faluban maradt parasztcsaládok legtöbbje idõs, nyug-
díjas házaspár vagy egyedülálló özvegyember, akik nyugdíjukból, ha
szerényen is, megélnek. A faluban ragadt néhány aktív korú nem cigány
család a helyi intézményekben talál magának munkát, de házát már nem
205

2010. mÆjus 8. 11:36:47
tudja olyan áron értékesíteni, hogy abból jobb helyzetû településre tudjon
költözni.
Élet a falun belül

A hetvenes–nyolcvanas években a faluban korábban élesen elkülönülõ
két etnikai csoport között elsõsorban a folyamatos munkavállalás nyúj-
totta létbiztonság, illetve migrációs lehetõségek miatt érezhetõ volt egy-
fajta közeledés, amit a források szûkülése, a tömeges és generációkon át-
ívelõ munkanélküliség, a falu cigány és nem cigány lakosságának
mindennapi megélhetési gondjai megszakítottak. Napjainkban a rakacai
cigány és nem cigány családok között a határ élesebb, mint valaha. Ennek
oka elsõsorban az a mindkét csoport számára konfliktusokkal járó hely-
zet, hogy a faluban kisebbségbe került parasztcsaládok próbálják õrizni
pozícióikat; õk irányítják a falu intézményeit, õk rendelkeznek a faluba
érkezõ források elosztása felett.
Rakaca a táji-domborzati adottságok gazdasági szerepe miatt már a
második világháború elõtt is körjegyzõségi központ volt. A tanácsi
idõszakban szinte természetes volt, hogy ismét itt lesz a központ, ide kör-
zetesítették Debréte, Rakacaszend, Viszló iskoláját és termelõszövetke-
zetét is. 1969 szeptemberétõl a felsõ tagozatot megszüntették Rakaca-
szenden és Debrétén, a gyerekek Rakacára kerültek, de az alsó tagozatok
a nyolcvanas évek elejéig mûködtek a településeken. Ezzel párhuzamo-
san 1974-ben Rakacán felépült az új iskola. Ugyanakkor az iskolák „kör-
zetesítése” nem állt meg Rakacánál: 1976-tól, a körzethatárok megvál-
toztatásával a felsõ tagozatos gyerekeket bekényszerítették a közeli
kisváros újonnan épített általános iskolájának felsõ tagozatára és kollégi-
umába. Visszaemlékezések szerint ez központi döntés eredménye volt,
idõvel a rakacai felsõ tagozatot is meg akarták szüntetni, de erre nem ke-
rült már sor. Vannak, akik úgy emlékeznek, hogy a rakacai iskolában a ci-
gány gyerekek száma már ebben az idõszakban is jelentõs volt, ezért a pa-
rasztok így menekítették ki gyerekeiket. Ezt támasztja alá az a tény, hogy
a szendrõi kollégiumba cigány tanulót nem nagyon vettek fel (Vajda,
1987). A folyamatos szelektív migráció és iskolaválasztás eredménye-
206

2010. mÆjus 8. 11:36:47
képpen a nyolcvanas évek elejére a rakacai általános iskola „cigányisko-

la” lett.
A rendszerváltás után minden településen megalakult az önálló önkor-
mányzat, de a négy település továbbra is közösen tartotta és tartja fenn a
körjegyzõséget, az oktatási és szociális intézményeket. Rakacán található
meg minden szolgáltatás és intézmény: körjegyzõség, oktatási intézmé-
nyek, orvosi rendelõ.
Rakacán a települési önkormányzatot tizenhat éve ugyanaz az ember
vezeti. Annak ellenére, hogy a falu lakosságának döntõ többsége cigány,
és az itt élõ csekély számú parasztcsalád legtöbbje nyugdíjas, az önkor-
mányzati képviselõ-testületben eddig csak egy-két képviselõi helyet kap-
tak a cigányok, a többiek mind parasztok voltak. A 2006-os választáson
már két cigány származású kihívója is volt az addigi polgármesternek,
egyikük két-három szavazattal lett a második helyezett, és a képvise-
lõ-testületben is többségbe kerültek a cigányok. A helyi politikában aktí-
van részt vevõk vagy erre aspirálók jellemzõen a negyvenes-ötvenes
korosztályhoz tartozó, több évtizedes egykori munkaviszonnyal rendel-
kezõk, néhányan csak pár éve költöztek vissza a faluba a közeli városok-
ból. A helyi politikában a legjelentõsebb változás, hogy az elmúlt válasz-
táson nem szavaztak a kisebbségi önkormányzatra, a településen úgy
döntöttek a cigány családok, hogy nem indítanak jelölteket. Belátták
ugyanis, hogy csak a települési önkormányzaton belül tudnak valamit is
tenni, a döntésekbe beleszólni. Sajnos a település képviselõ-testülete
súlytalan, a forráshiánnyal küszködõ önkormányzatnak nincsenek olyan
szabad felhasználású pénzei, amelyekrõl valójában dönteni lehetne. A
faluba érkezõ források jelentõs részét az intézmények fenntartására
fordítják.
Az önkormányzati fenntartású intézményekben általában nem cigá-
nyokat alkalmaznak, többségük a szomszédos településekrõl jár be.
Helyben lakik egy tanárnõ, a védõnõ és a polgármester. Az iskolában két
cigány alkalmazott dolgozik: az élelmezésvezetõ és egy takarítónõ. A
harmincas éveiben járó élelmezésvezetõ pályafutása rendkívülinek
mondható a településen, és nem csak azért, mert õ az egyetlen cigány, aki
érettségit szerzett, és a faluban maradt.
207

2010. mÆjus 8. 11:36:47
Én Miskolcon végeztem a vendéglátó-ipari szakközépben, ott érettségiztem, a

szakmámban dolgoztam két hónapot, aztán az akkori tanácselnök hívott haza dol-
gozni: a könyvtárban üresedett meg egy állás, és akkor vezették be ott a nyolcórás
foglalkoztatást. Én Miskolcon dolgoztam, akkor kezdtem, akkoriban volt ilyen
középfokú végzettséget adó tanfolyam: könyvtárkezelõi szakvizsgát tettem. Úgy-
hogy 84-tõl vagyok itthon, aztán közben – már nem tudom, mikor – elvégeztem a
népmûvelõit, az is tanfolyam volt, még akkor az is középfokú végzettséget adott.
Aztán amikor a számítógép kezdett elterjedni, ugye akkor egy alapfokút tettem le
akkoriban, még a Csereháti Településszövetség szervezte. Azt se tudom, milyen
végzettségeim vannak… Nyugdíjazták a nappali élelmezésvezetõt, és akkor a
négy polgármester… az intézményfenntartó társulás tartotta fenn akkor a konyhát,
õk kerestek meg, hogy elvállalnám-e a vezetését. Akkor nem ebben az épületben
voltunk, hanem egy kisebben. Úgyhogy munkaidõ-kedvezményt kaptam, kemény
20 000 forintot, úgy kezdtem, és akkor elvégeztem az élelmezésvezetõi tanfolya-
mot, és olyan két éve vagyok fõállású élelmezésvezetõ. De amellett ellátom a
könyvtári feladatokat is. Ingyen. És tavaly államvizsgáztam a Debreceni Egyetem
Nyíregyházi Fõiskolai Karán szociális munkásként. (D. M.)
A cigány emberek nagyon alacsony iskolai végzettsége csak az egyik

oka annak, hogy nem kapnak munkalehetõséget a falu intézményeiben. A
másik akadályt az jelenti, hogy az itt maradt parasztok, akik elértéktele-
nedett ingatlanjaik miatt nem tudnak elköltözni, máshol munkát nem tud-
nak vállalni, ragaszkodnak a falubeli munkahelyükhöz. Persze kérdéses,
hogy mennyiben érdeke a minõségi oktatás megteremtése, a pályázatok
megírása, a falu fejlesztése annak, akinek gyerekei már nem élnek a tele-
pülésen, és maga is csak kényszerbõl, más lehetõség híján maradt itt, és
mennyiben csak haszonélvezõi a faluban élõ cigány családok miatt még
mûködõ intézményeknek. A faluban maradt parasztok többsége elkesere-
dett, hiszen végignézte szomszédjai, iskolatársai elköltözését, a hajdani
termelõszövetkezet széthordását, az iskola és a település „elcigányo-
sodását”. A cigány családok ugyanilyen elkeseredettek, hiszen sem a fa-
luban, sem a közelben elhelyezkedni nem tudnak, közben mindennap
végignézik, ahogy a busszal megérkeznek az önkormányzat és az iskola
dolgozói, ugyanakkor gyermekeiknek az iskolában folyamatos konflik-
tusaik vannak a nevelõkkel.
208

2010. mÆjus 8. 11:36:48
A cigányok többségének a falun belül egyetlen munkalehetõsége van,

a közhasznú foglalkoztatás. A „közhasznúak” feladata általában a közte-
rek, utcák takarítására korlátozódik. Ugyanakkor ezzel õk nemcsak az al-
kalmi munkák lehetõségétõl esnek el, de kimaradnak a többiek minden-
napi programjából is: a délelõtti órákban a rakacai asszonyok többsége
„boltba megy”, azaz végigsétál a falun, meglátogatja ismerõseit, híreket,
információkat cserél (Kelly, 1995). Az idõs parasztemberek szemében
mind a „közhasznúak piszmogása”, mind a kapcsolatok ápolásának e for-
mája megvetés tárgya, és azt erõsíti, hogy a „cigányok nem szeretnek dol-
gozni”. Ebben a helyzetben mindkét csoport elkeseredett és sértett, ennek
következtében a településen mûködõ intézmények dolgozói és a cigány
családok között, ha nem is élesek, de folyamatosak a konfliktusok.
Az intézmények használatán és mûködtetésén túl a cigány és a paraszt-
családok között a másik komoly konfliktusforrás a megélhetési lehetõsé-
gek, a faluba érkezõ szociális juttatások elosztása. A cigány családok
többségének transzferjövedelmekbõl (gyes, családi pótlék, szociális se-
gély, lakásfenntartási támogatás) van bevétele, a segélyezett családok
szinte mindegyike cigány. Az idõs paraszt házaspároknak, egyedül élõ
özvegyeknek általában van rendszeres jövedelme, nyugdíja. Ezen túl az
idõs parasztok többségének földje van, amiért bérleti díjat, terményt kap,
vagy erdeje, amit téli tüzelõ fejében bérbe ad. Ezek ugyan nem számotte-
võ bevételek, de fontosak akkor, amikor a legtöbb családban a mindenna-
pi betevõ, a téli tüzelõ elõteremtése is komoly gondot okoz. A parasztok
többsége – mert az egy fõre esõ jövedelme meghaladja a szociális
törvényben kialakított határt – nem részesül a faluba áramló szociális
juttatásokból, de érzékeli, gyakran eltúlozza annak nagyságát.
A térségben alkalmi munkavállalásra az elmúlt években telepített gyü-
mölcsösökben lenne lehetõség, általában alkalmi munkavállalói kis-
könyvvel. A gyümölcsösök tulajdonosai többségében nem helybeliek,
hanem máshonnan érkezõ befektetõk, akik az állami támogatás, az olcsó
földek és a helyben korlátlanul rendelkezésre álló képzetlen munkaerõ
miatt települtek a térségbe. A településtõl tíz kilométerre van egy nagy
gyümölcsös, ahol szezonban kétszáz fõt is alkalmaznak. Az elsõ idõkben
Rakacáról is vitte a vállalkozó a munkásokat, de a jelentõs számú munka-
végzés körüli és a vélelmezett lopásokból fakadó konfliktus miatt
209

2010. mÆjus 8. 11:36:48
Rakacán már meg sem áll a munkásbusz, megy tovább távolabbi falvak
felé, és onnan vagy Szlovákiából hozza a munkásokat. A rakacai csalá-
dok egyöntetûen ki vannak zárva ebbõl a lehetõségbõl, a vállalkozó
megteheti, hiszen a térségben, a szomszédos falvakban korlátlanul talál
képzetlen munkaerõt.
A rakacai családok számára gyógynövények, gombák gyûjtése adódik
alkalmi munkalehetõségként. A faluban van gyógynövény-felvásárlás,
egy innen elszármazott vállalkozónak gyûjti az évszaknak megfelelõ nö-
vényeket egy helybeli asszony, aki a keresztanyjától „örökölte” ezt a bi-
zalmi pozíciót. Tavasztól késõ õszig lehet különbözõ dolgokat gyûjteni
(gyógynövények, csipkebogyó, vadkörte). Azok a családok tudnak kifi-
zetõdõen gyógynövénygyûjtéssel foglalkozni, akiknek van fogatuk (álta-
lában szamár kis kordéval), hiszen a virágért hatalmas területet kell bejár-
ni, és 1-1 kg növényért csak 20–40 forintot fizet az átvevõ. Egy biciklire
kb. 25 kg, azaz 500 forintnyi „virágot” lehet felrakni, míg egy fogatra rá-
fér 3000 forint értékû is. Tehát nehéz fizikai munkával egy család körül-
belül napi háromezer forint jövedelemre tud szert tenni – ha van fogata. A
gyógynövényt gyûjtõ családok száma ciklikusan változik, 10-15 család
rendszeresen, egész hónapban megy a mezõre, de a hónap közepe után,
amikor már megfogyatkozott a segély összege, egyre több család kapcso-
lódik be ebbe a munkába is. Kockázatosabb, ugyanakkor nagyobb ha-
szonra lehet szert tenni a gombászásból, ami bizonyos speciális tudást és
szerencsét is igényel. Ennek ellenére szinte minden családban szedik a
gombát, már a gyerekek is; a gombák ismerete alapvetõ elvárás, de a
legjobb lelõhely bizalmas információ, amit nem vagy csak nagyon
nehezen osztanak meg egymással a családok.
Egyedül is megszedem, amit ketten. De az nem jövedelem, az semmi. Arra nem le-
het számítani. Az is kinek hogy jön be. Elmegy az ember korán reggel, délre, egyre
jövök haza. Ahhoz több erdõt keresztül kell járni, egy olyan 15 km-t biztos, hogy
gyaloglok. Most e hónap végétõl [február] indul a kucsmagomba. Barna, gyenge,
fonnyadt, csak a kalapját veszik, de annak 800 Ft kilója, de az jó, mert súlyos és
nedves. De ez nem sokáig van. A vargánya és a császár, itt úrigombának hívják, az
is változó, ha sok van, akkor kevésért veszik, 2-300 forintért. Idõjárástól függ.
Szerencse kell ahhoz is, aki úgy ráakad, az tud vele keresni. Például a sógorom, ta-
210

2010. mÆjus 8. 11:36:48
valy õsszel, elsõ fordulóban 18 ezret hozott be. Akkor aratták a napraforgót ugye?
Mert van tinóru nyári és õszi. A nyárinak vékony szára van, az õszinek vastagabb,
tömörebb. Elment megnézni az aratást, és egy helyen talált annyit, hogy 18 ezerig
adott el a felvásárlónak. De a faluba is vitt az öregeknek. Úgyhogy valami
huszon-akárhány ezer forintig szedett. Amikor hazaért, szinte a fél falu kiment.
(D. L.)
Rakacán a családok egy része az összegyûjtött vagy elkészített „termé-

kek” kisebb hányadát még helyben is tudja értékesíteni azokon az évtize-
des, sokszor generációkon át öröklõdõ bizalmi kapcsolatokon keresztül,
amelyek az alkalmi jellegû, de általában nem pénzért, hanem természet-
beni juttatásért végzett tevékenységekhez, a különbözõ ház körüli mun-
kák elvégzéséhez is szükségesek. Ezek a tranzakciók nem piaci jellegû-
ek, inkább olyan ajándékok, amelyeknek célja a két család között
fennálló bizalom megerõsítése vagy a kéregetés látszatát elkerülõ csere-
alap. Ennek példája, amikor a cigány családok a mégoly értékesnek szá-
mító tinóru gombából is visznek ajándékba valamennyit idõs nem cigány
szomszédjuknak, mindezért nem rögtöni viszonzást, hanem a majdani,
csekély jövedelmet vagy élelmet hozó segítség lehetõségét kapják cseré-
be. A faluban magas és biztos jövedelemnek számító nyugdíjjal rendelke-
zõ idõs parasztembereknek nyújtott segítségek, a nehezebb ház körüli
munkák szívességbõl való elvégzése a cigány családok számára a minden-
kori kisebb kölcsönök biztonságát nyújtja. Ezek igen kényes egyensúlyon
alapuló, nagyon törékeny kapcsolatok, amelyek nem minden, csak a pa-
rasztemberek szemében „rendes-dolgos” családoknak adatnak meg.
A korábbi évtizedekben a cigány családok többségének volt olyan tá-
mogató, kliens-patrónus jellegû kapcsolata a többségi társadalom tagjai-
val, amely a rendszeres munkavégzés idõszakában visszaszorult, megrit-
kult, de egy-egy nehezebb, válságos helyzetben újra aktiválható volt. Egy
társadalmi kapcsolatot akkor tekinthetünk kliens-patrónusi jellegûnek,
ha a két különbözõ csoporthoz tartozók között alá-fölé rendeltségi vi-
szony van, ahol a fölérendelt helyzetben levõ csoport tagjai folyamatosan
igénybe veszik az alárendelt csoport tagjainak szolgáltatásait, ezért álta-
lában természetbeni, ritkább esetben pénzbeli juttatásokat nyújtanak. A
szolgáltatásoknak nincs piaci ára, azt mindig a kölcsönös bizalom és va-
211

2010. mÆjus 8. 11:36:48
lamiféle kimondatlan egyezség alapján rendezik. A patrónus oldalán e vi-

szonyt a helyi köznyelv a „mi cigányaink” terminológiával fejezi ki
(Fleck–Virág, 1999). Általában azt mondhatjuk, hogy ezek a kapcsolatok
a rendszerváltás körüli évek gazdasági válságában, a nagyüzemi mezõ-
gazdaság összeomlása, az ipari termelés radikális visszaszorulása idején
felszámolódtak, illetve jelentõs mértékben visszaszorultak. A falvakban
élõ parasztok is elszegényedtek, nem tudtak a ház körüli munkákhoz
segítséget hívni.
– Amikor van gomba, van pénz is, de nem minden éven van. Amikor nincs, itt
ülünk. Én így járok egyedül, vagy a fiamat, ha úgy van, még a saját fiamat se, nem
bír jönni. Irota, nem itt van, Gagy nem itt van. Reggel elindul az ember három óra-
kor, 11-re érek haza.
– Mennyit tudsz egy ilyen alkalommal?
– 2000-et, 3-4 kilót.
– Attól függ, hogy találnak, rá, ha rátalálnak, akkor van, a nõvérem 60 ezer fo-
rintot szedett össze négy nap alatt, tinórut.
– Tinóru, hogyha úgy van, négy nap alatt 60 ezer. Egy nap 15-14-13, én végig-
megyek, mindenki tudja, melyik erdõbe menjen. Mindenki tudja, aki itt rakacai,
mikor hol jön ki a gomba. Itt a húgom, így áll, beszélgetünk, õ nem látta, pedig ott
állt mellette. Öt, hat éve járom az erdõt. Végigmegyek az úton, én már tudom,
hogy valaki járt ott. Hiába édes testvérem megyen végig, én már mondom a felesé-
gemnek, hogy Gyuszi megelõzött.
Növény? Cickfark vagy minek hívták, ezt a fehéret. A határba is menjen már
ki, hozzon be ötven kilót a hátán! Azt mondják, nehéz, kötegekbe kell összekötöz-
ni, zsúpba. Egy délután, délelõtt megvolt 2500, 1500-1700. Aki már nem ismeri,
az nem hiszem, hogy ... Itt nõttem fel, ebbe a házba, ezt szedtük, mama még kenõ-
csöt is csinált belõle, ezt a sárgát, gyulladás ellen. Innen 20-25 km, onnan a háton
hozzál haza 50 kilót. Fõleg azok járnak, akiknek van fogata. Vadkörte, kökény,
bogyót is. (B. D.)
Hónap végén, ha már elfogyott a segély, és éppen nincs semmiféle

szedhetõ „virág” a mezõn, és alkalmi munkásokért sem jelentkezik senki,
a családok számára végsõ megoldásként marad a kölcsönkérés, illetve
ennek egy helybeli speciális formája, a bolti hitelezés. A faluban hivata-
losan kettõ, nem hivatalosan számos bolt létezik. A helyi Coop üzlet for-
212

2010. mÆjus 8. 11:36:48
galma csekély, annál többen vásárolnak a szomszédos üzletben. Ennek

oka, hogy itt „fel lehet íratni”, amit vásárolt a család, a fizetést el lehet ha-
lasztani. Elvileg az ilyen típusú hitelezésre nincs kamat, de a tartozások
mértékét nehéz követni.
Ennél jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak a meghatározott vevõ-
körrel rendelkezõ, a házak hátsó traktusában, udvarán kialakított „bol-
tok”, ahol többnyire tartós élelmiszereket, italokat lehet vásárolni. Ezeket
a boltokat kizárólag cigány családok mûködtetik. Van olyan család, ame-
lyik „szocpolból” vásárolt és felújított házára vett fel jelzáloghitelt azért,
hogy legyen forgótõkéjük az „üzlet” beindításához. Elképzeléseik szerint
a „bolt” forgalma fedezné a hitel részleteit és a megélhetésüket is. Az üz-
let beindításához szükség volt még egy használt autó vásárlására is, ami-
vel a miskolci Metróba járnak. Az itt vásárolt árukat a szomszéd faluban
beszerzett disznó levágásával és kiárusításával egészítik ki. A falubeliek
pontosan tudják, hogy ki melyik „boltba” jár, a „boltosok” egymás vevõit
nem szívesen veszik át, sejthetõ, hogy egy-egy ilyen átpártolás mögött
nem a magasabb szintû kínálat vagy a kedvezõbb ár, hanem a család fize-
tésképtelensége áll. A faluban csak három-négy olyan család van, ame-
lyik már egyik „boltosnál” sem vásárolhat, azaz mindenkinek tartozik.
Õk azok, akik hónap végén már nagyon komoly megélhetési gondokkal
küzdenek. A boltosok és a boltok hálózata egyrészt a hitelezéssel bizto-
sítja a családok mindennapi megélhetését, akár a hónap végén is, ugyan-
akkor õk a településre érkezõ szociális segélyek és alkalmi munkákból
származó jövedelmek újraosztói és haszonélvezõi a faluban. A boltosok
hálózata piaci alapon szervezõdik, csak úgy tud hatékonyan mûködni, ha
figyelmen kívül hagyja a családi szolidaritást.
Anyám mindig értett a pénzhez, már a nyolcvanas évek közepén pénzt adott köl-
csön, disznót vágott. Nekünk mindig volt pénzünk. A nõvérem, a legidõsebb bese-
gített anyunak a kamatos pénzbe, õ ment mindig a postára visszaszedni a pénzt.
Késõbb boltot nyitottak. Mi akárhányszor odamentünk, nekünk is mindig a rendes
áron adták, soha egy csokit nem adtak a gyereknek, pedig a keresztgyereke. In-
kább nem járunk oda. (T. B.)
213

2010. mÆjus 8. 11:36:48
Családban nem jó vásárolni. Van itt rendes bolt, oda bemegy, megveszi, így nin-
csen harag semmibõl. Úgyse tud annyit rátenni, mivel testvére vagyok, mint má-
soknak, ha meg ráteszi, lehet, hogy én mondanám: nekem miért adod úgy, mint
egy idegennek? Akkor inkább nem. (D. L.)
… és a falun kívül
A rendszerváltást követõen, amikor néhány év alatt a munkahelyek jelen-
tõs számban szûntek meg, különösen nehézipari, bányászati központok-
ban, a Sajó-völgyi ipartelepeken, Ózdtól Miskolcig, a Rakacán éppen ak-
kor felnövõ nemzedék – szüleihez hasonlóan – nagykorúvá válván
elindult munkát keresni. Ez a stratégia a nõket és a férfiakat egyaránt
érintette. A korábbi idõszakokban is jellemzõ volt, hogy az apák ajánlot-
ták be fiaikat a bányába, illetve ahhoz a vállalathoz, ahol maguk is dol-
goztak. A munkavállalás, a munkahelykeresés a szocializmus idõszaká-
ban is többnyire az erõs kapcsolatokra, családi hálózatokra épült. A
faluban élõ cigány lakosság iskolázottsági helyzete évtizedeken keresz-
tül szinte semmit sem változott, ahogy a nyolcvanas években, úgy napja-
inkban is legtöbben csak az általános iskolát végzik el, ahol szinte csak és
kizárólag hasonlóan alacsony státusú cigány gyerekekkel találkoznak,
majd a szakmunkásképzõ intézetnek még nekifutnak, de onnan elég gyor-
san ki is esnek. Így a fiataloknak a képzettség hiányán túl még olyan gyen-
ge kapcsolatok (Granovetter, 1991) kialakítására sincs lehetõségük, ame-
lyeken keresztül információkhoz, lehetõségekhez jutnának. Így az elsõ
munkahely megszerzése továbbra is a családi, ismerõsi hálózatokon ke-
resztül történik. A munkavállalásban jelentõs szerepet játszanak a nyolcva-
nas években elköltözött családok, akik mintegy „elõretolt helyõrségként”
biztosítanak teret az idegen városban munkát vállaló fiataloknak.
De hát amikor már 18 éves az ember, vágyik az önállóságra, elmenjen, dolgozzon,

keressen. Elmentem én is tanulni Edelénybe a gimibe, de apu kivett. Nem sokat,
három hónapot tanultam. Akkor még nem voltak olyan anyagi lehetõségek, nem
tudtam visszajárni. A nõvérem, amikor a tizennyolcat betöltötte, felment, most 33
éves, én meg 31 leszek. 18 évesen már a gyárba felvettek. A nõvérem már fenn dol-
gozott, elvitt engemet. Soroksáron a fonalgyárban dolgozott. Oda nem vettek fel en-
214

2010. mÆjus 8. 11:36:48
gem, hanem a legelsõ munkahelyére, elvitt engem a XIII. kerületbe, Angyalföldre,

ott volt egy mosoda. Annak volt szállója, és én ott dolgoztam egy évet. (D. P.)
Ilyen nagy gépek voltak. Azt kalenderteremnek mondták. Kórházaknak vasaltunk

köpenyeket, ágynemût a Rókus Kórháznak, mellettünk, szembe volt velünk a
Honvédkórház, paplanhuzat, párnahuzat, csecsemõknek kisebbek. Az a nagy gép
kihozta, nekünk meg hajtogatni kellett. Lehúzni a nagy asztalról, összehajtogatni a
stokira. Alól kötél volt, összekötözni kettesével. Fárasztó volt, mert nyolc óra
hosszán át kellett egy helyben állni, 5-10 perces szünetek voltak. Az elején még
kötöztem a lábamat, aztán belejöttem, az elején még nehéz, amíg az ember nem
tudja úgy gyorsan kihúzni a gépbõl, összehajtani. Meg kelletett tanulni, aztán bele-
jöttem. Végén szerettem nagyon. Amikor legelõször bedobtak, azt hiszem, délután-
ra kellett bemennem kettõtõl tízig. A nõvérem kivitt csak. Féltem, hogy fogok én
visszatalálni. Olyan rendes volt az egyik csaj, Karolin. Megkérdezte, hogy te új lány
vagy, nem tudod mi, hogy hol laksz? Azt mondja: megvárlak. Nem is felejtem el
soha, olyan rendes volt tényleg. Aki még sose volt Pesten, az nem tudja. Amikor
ilyen kis faluba lakik az ember és felmegyen a nagyvilágba, rossz volt. (T. M.)
Erzsébetrõl egészen kijártam a XIII kerületbe, a Honvédkórházba, fél négykor

kellett kelni, négykor ment az elsõ busz, hatra be kellett érni. A férjemnek a nõvére
már ott dolgozott, õ intézte nekem ezt a munkahelyet. Akkor még sok fizetés volt,
17 ezer volt a legtöbb, amit kaptam, háromba dolgoztunk, hat napot dolgoztunk,
hármat pihenhettünk. (D. B.)
Elindultam szakmunkásba, de otthagytam. Diósgyõrbe jártam, a százasba, gépla-

katosnak jelentkeztem, de 2-3 hónap után otthagytam. Apámat akkor számoltatták
le a bányából, és hat hónapig nem kapott fizetést. Végkielégítést kapott, de hat hó-
napig nem kaphatott jövedelmet, az nem ment, hogy suli, õ meg nem kap fizetést.
Akkor eljöttem az önkormányzathoz, egy évet, de akkor kaptak még rám pluszba
családit. Utána bátyám már vitt fel engem Pestre a vasöntödébe. Akkor bontották
szét, vasakat kellett pakolni. Amiket elvágtak, azokat kellett autóra pakolni. Sok
román volt. Innen Rakacáról Józsi meg én segédmunkásként, meg kellett két he-
gesztõ, akik lángvágóval dolgoztak. Bátyám meg villanyszerelõként dolgozott ott,
õk kötötték le az áramot.
– Neki van szakmája?
– Nem, csak villanyszerelõ mellett dolgozott, és azokkal tartották nyilván. Egy
nyarat kihúzott, még szétbontották. Debrecenbe úgy kerültem oda, amikor még
215

2010. mÆjus 8. 11:36:48
földkupacok voltak, ami ki volt ásva az alapnál, amíg fel nem épült, ott voltam, az
a pláza. Valami egyetem van ottan, ott voltam elszállásolva.
– Ugyanaz a vállalkozó volt?
– Nem. Jöttek, vitték az embereket. Debrecenbe is csak azért kellettünk, mert a
posta mellett lakik egy Jani nevû, most nagyon beteges, vasbeton-szerelõ a szak-
mája, és ahhoz kellett 4-5 ember, aki a vasakat hordja, kötözgeti. Csak egy kellett,
aki a rajzhoz ért. Ott annyira belejöttünk, hogy vittek Szombathelyre, Székesfe-
hérvárra, a Westendhez. Az nagy hatalmas.
– Szálláson laktál?
– Mindig a vállalkozó intézte ezeket. Többen mentünk innen, brigádban men-
tünk, 4-5 fõ. A bátyámmal együtt mentünk mindig. Együtt nõttünk fel, három év-
vel idõsebb. (D. L.)
A rendszerváltást követõ gazdasági változások, a gazdasági válság,

majd a fellendülés kevéssé befolyásolta az itt élõk munkavállalási ked-
vét, sõt az elsõ munkahely megszerzését sem: az interjúk alapján úgy tû-
nik, hogy a képzetlen munkaerõre mindig szükség volt és valószínûleg lesz
is. Az egyedülálló, fiatal férfiak és nõk ismeretségeiket, családi, baráti kap-
csolataikat felhasználva a rendszerváltást követõen is tudtak munkát vál-
lalni Pesten, idõszakosan családoknál vagy munkásszállón lakni.
Ugyanakkor a rendszerváltást követõ és napjainkra is jellemzõ munka-
vállalásról meg kell jegyeznünk, hogy a szocializmus idõszakához képest
nõtt a távolság a település és a munkahely telephelye között, azaz a
munkavállalás lehetõségei tükrözik a kialakult térbeli egyenlõtlenségeket:
a régióban, Miskolcon és környékén már nem lehet munkát találni, az em-
berek többsége Budapesten vagy más fejlõdõ ipari térségben dolgozik
(Kulcsár, 2006). Ebbõl következõen munkát vállalni csak heti-kétheti in-
gázással lehet, ami elsõsorban a független fiatalok számára elképzelhetõ.
A munkavállalás, munkaszerzés módjában is jelentõs különbségek
alakultak ki. Legbiztosabban azok tudnak kimozdulni a faluból, akik
mozgósítani tudják saját baráti, rokoni kapcsolataikat, kiindulási bázis-
ként tudják használni õket. Mindez nagyon hasonlít a bevándorlással
foglalkozó migrációs irodalomban leírtakhoz. „A migráció folyamatának
lényege – egyszerûen fogalmazva –, hogy a hálózatok áthelyezõdnek; a
kategóriák rögzítettek, és a hálózatok új kategóriákat hoznak létre. Min-
dent egybevetve, a migráció tényleges alapegysége nem az egyén és nem
216

2010. mÆjus 8. 11:36:48
a háztartás, hanem az ismeretségek, a rokonság, a munkában szerzett ta-

pasztalatok által összekapcsolt emberek csoportja” (Tilly, 2001, 92.). Ha
a rokonok, barátok már rendelkeznek kapcsolatokkal a lehetséges célte-
rületen, az odavándorolni szándékozók minimálisra csökkenthetik
kockázatukat, valahányszor ezekre a már kialakított interperszonális
kapcsolatokra tudnak támaszkodni (Taylor, 1986).
Többen vannak brigádban. Pestrõl is vannak, az öcsém, itthonról, a sógorom. A

többieket nem ismerem. A nõvéremnél laknak. Kétszintes házat bérelnek. Össze-
dobják, elférnek, így olcsóbb. Aki elmegyen és keres, annak valami biztos akad.
Csak az után menni kell, szerintem. De meg itt úgy vannak vele, hogy hamar férj-
hez szaladnak, és akkor jön a gyerek. A mieink nem, õk dolgoznak. Tomika 24
éves, még õ most se nõs. Õk az öcséim. 20 éves, 24 éves. Õk vannak Pesten. Tomi-
ka az idõsebb, háromhavonta jön, nem jár haza gyakran. Õ is ott lakik a házban.
Volt, amikor itthon volt, amikor leállás volt, akkor unatkozik. Õ segédmunkás.
Elõször a férjemék voltak, és õk vitték õket. Így összehozzuk egymás közt, segí-
tünk, amit tudunk. (D. P.)
A családi, baráti hálózatok használata mellett megjelennek a „vállal-

kozók” is. A faluba ismeretlenül beesõ munkaszervezõkkel csak a legki-
szolgáltatottabbak mennek el, akiknek nincs más lehetõségük. Elõfordul,
hogy alkalomszerûen megjelennek a faluban autóval, és másnap már
utazni is kell, de a vállalkozó, illetve egy emberének a telefonszáma, an-
nak ismerete és birtoklása is jelentõs erõforrássá válhat. Fontos megje-
gyeznünk, hogy más településekkel ellentétben Rakacán nincs munka-
szervezõ vállalkozó (lásd az alsószentmártoni esettanulmányt), ami
abból fakad, hogy az itt élõk a szocializmus idõszakában a mára szinte
teljesen felszámolódott bányászatban dolgoztak, megfelelõ iskolai vége-
zettség híján ott is alacsony beosztásban, így nem tudtak olyan kapcsola-
tokat kialakítani, amelyek a késõbbiekben jelentõsebb munkához,
megbízáshoz juttatták volna õket.
A munkaszervezõ vállalkozóknál dolgozók legtöbbször nincsenek be-
jelentve, kiszolgáltatottságuk nemcsak a munkavállalás rendszertelensé-
gében, alkalmi voltában rejlik, hanem a kifizetések bizonytalanságában
is. Mivel a munkaszervezõk nem helybeliek, sokszor egy alvállalkozó al-
vállalkozói, jellemzõ, hogy két-három alkalommal rendesen, majd egyál-
217

2010. mÆjus 8. 11:36:48
talán nem fizetnek. Ezeknek a „kalandor” munkaszervezõknek könnyû

dolguk van: a ki nem fizetett munkabérnek semmilyen következménye
nincs. A faluhoz nem kötõdnek, a képzetlen, szegény, kiszolgáltatott
munkaerõbõl pedig bármelyik másik faluban találnak eleget.
Az ismerõsökön, barátokon keresztül szerzett munka legtöbbször
ugyancsak nem bejelentett, de a folyamatos munkavégzésnél minden
munkavállaló törekszik arra, hogy „kifehérítse”, legalizálja munkaviszo-
nyát, ezzel csökkentse kiszolgáltatottságát. A munkáltatók a rendszeres,
megbízható munkát annak legalizálásával, bejelentésével jutalmazzák.
Akivel én elmentem az egy abaújszántói ember, de az egy románnak dolgozik, õ

szerzi a munkát. Eddig mindig kifizetett, de most hatan jöttünk vissza úgy, hogy
azt mondta, menjetek, és nem fizetett semmit. 175 ezer járt volna, volt, akinek
csak hatvan, attól függõen hány napot dolgozott. De nem kapott senki semmit.
Parlagfüvet kaszáltunk Budaörsön. (T. M.)
– A vállalkozó hová való volt?

– Szabolcsi oláh cigány vállalkozók voltak.
– Hogy kerültél össze velük?
– Kijártak õk is autóval, vitték az olcsó munkaerõt. Biztosították a szállást, napi
kajapénzt adtak ki, két-három hetente fizettek, ami még bennmaradt. Feketén.
Azért sokat kellett telefonálgatni, hogy mikor hozza már a fizetést!
– Volt olyan, hogy nem fizetett ki?
– Már a vége felé. Tavaly karácsonykor is elmentünk dolgozni Pestre, a vasút-
hoz. Az volt a lényeg, hogy a sínbõl kivágtak egy darabot, a csavarokat le kellett
szedni, az új síneket betenni. Ott is volt olyan, hogy nem jól számolták el a pénze-
ket.
– Kevesebbet próbáltak fizetni?
– Igen, ezért nem jó ilyen alvállalkozóknak dolgozni, az sosem biztos. (D. L.)
A falubeliek munkavállalásában, a munkalehetõségek és a potenciális

munkavégzõk közötti kapcsolat kialakításában legkisebb szerepe a mun-
kaügyi központ állásközvetítésének van. A munkaügyi központ nem is-
meri, nem érzékeli azokat az informális kapcsolatokat, csatornákat,
amelyeken keresztül a rakacaiak munkát vállalnak.
218

2010. mÆjus 8. 11:36:48
Nagyon sok olyan igény jön be, Székesfehérvár, Esztergom, Komárom, Nagyka-
nizsa, Gödöllõ, a Sony meg tehát ezek, ahol keresnek munkaerõt, munkavállaló-
kat, mi ilyenkor csoportos közvetítést, toborzást tartunk a cégek részvételével.
Ennek az eredményessége, a hatékonysága az nagyon alacsony. Ugyanis itt a
munkavállalónak, az álláskeresõnek önként kell vállalnia, hogy õ azt vállalja,
hogy oda elmegy. Ott fog élni. Még akkor is, hogy ha itt a térségben, mit tudom én,
él egy 25-26 ezer forintos segélybõl, ott meg keresne százezer forintot vagy szá-
zon felüli összeget. Tehát eljönnek a cégek képviselõi, bemutatják a munkahelyet,
elmondják a lehetõségeket, és akkor az álláskeresõ eldönti, hogy vállalja-e…, de
azt kell, hogy mondjam, hogy a mobilitás az nagyon alacsony mértékû ilyen szem-
pontból. Tehát nagyon kevés ember megy el a Dunántúlra. (A területi munkaügyi
kirendeltség vezetõje)
A munkaügyi központ toborzott embereket, akkor indult Tatabányán. Akkoriban

sok embert felvettek a székesfehérvári IBM-be. Borsodban, Szabolcsban, Békés
megyében toboroztak fõleg. Tesztet kellett kitölteni, elvárás volt, hogy a katona-
idõt kitöltse, büntetlen elõéletû legyen. Akinek sikerült a teszt, azt rá napra vitték
is autóbusszal. SPI, HP nyomtatókat gyártott annak idején, szalagmunka, a folya-
mat végén késztermék jött le. Folyamatos három mûszakban. Hét napot délelõtt,
aztán egy nap pihenõ, hét napot délután, egy nap pihenõ, hét napot éjszaka, aztán
öt nap pihenõ. Jó volt, ingyen volt a szállás, étkezés, az utazást biztosították. Ez
2000-ben volt. Azután volt egy létszámleépítés, ebbe a borsodiak egybõl belees-
tek. A szlovákok is, az jogos, mert külföldiek. A szabolcsiaknak, borsodiaknak
nem kell szállást fizetni, buszt fenntartani. Csak a helyiek maradhattak. Mi hiába
vettünk ki albérletet, nem foglalkoztak vele. Elmentünk a Suzukiba, aztán a Noki-
ába. (D. L.)
Hiába kínál a munkaügyi központ területi mobilitási támogatást, lak-

hatási támogatást, ha a munkaközvetítés után a munkavállaló kiesik a
munkaügyi szervezet látókörébõl. A legbizonytalanabb, legkiszolgálta-
tottabb munkaerõ az, aki kapcsolatok, tartalékok nélkül, csak munkaere-
jében bízva él egy másik országrészben, megfelelõ támogatórendszer hí-
ján képtelen kezelni egy átmeneti válságot, áthidalni egy nehezebb
idõszakot, és visszaszorul Rakacára. A fentebb említett család visszaköl-
tözését is egy házastársi perpatvar generálta: a kisgyerekkel otthon mara-
dó feleség féltékeny volt, és egy veszekedés után hazaköltözött a szülei-
hez. A férj kénytelen volt – elõször azt hitte, csak idõlegesen – otthagyni
219

2010. mÆjus 8. 11:36:48
munkahelyét, hogy helyrehozza családi életét, és újra együtt legyen a

gyerekével. A feleség keresetkiesése miatt már korábban egy kisebb hitel
felvételére kényszerültek, de ez a perpatvar, a költözések, a férj kereset-
kiesése annyira megterhelte a családi kasszát, hogy most már nem tudnak
elmozdulni a faluból. Hiába vannak még meg a férjnek a „hasznos tele-
fonszámok”, azaz az évek alatt kiépített gyenge kapcsolatok, amivel most
még munkát tudna vállalni, a feleség nem engedi el egyedül a férjét, ah-
hoz, hogy együtt tudjanak elköltözni – rakacai mértékkel – jelentõs
mennyiségû készpénzre, 100–150 ezer forintra lenne szükségük, hiszen
ki kell fizetni az albérletet, annak kaucióját, és az elsõ hónapban is kell
valamibõl élniük.
Ez nem egyedi eset, több családnál tapasztaltuk, hogy a munkavállalás
a családalapítással, házasságkötéssel és gyermekvállalással törik meg.
Családos emberek számára a munkásszálló már nem megoldás, albérletet
és az azzal járó rezsit a feleség kiesõ fizetése miatt, egy keresetbõl már
nehezen tudják fenntartani, így elõbb-utóbb a család, általában a nõk és a
gyerekek visszaszorulnak Rakacára. Az, hogy a férfi csak hetente, kéthe-
tente tud hazajönni, évekig nem vesz részt huzamosabb ideig a család éle-
tében, a gyerekek szinte nélküle nõnek fel, számos konfliktus forrása a
családon és a falun belül is. Napjainkban Rakacán több anya neveli egye-
dül gyerekét, és bár a férj munkahelyi pozíciójától függõen idõrõl idõre
felvetõdik a családegyesítés lehetõsége, az a legtöbb esetben csak idõle-
gesnek bizonyul.
A nagyobbik ott született, két évig ott laktunk, Soroksáron. A férjem akkor is a gu-
migyárba dolgozott. Az apukája testvérei, meg a keresztanyja mind Soroksáron
laknak, rokonoknál voltunk albérletbe. Terhesen kerültem fel, nem tudtam dol-
gozni, kicsi volt a gyerek. Nagyon kicsi helyiség volt, egyben laktunk, nem volt
nekem elég, nem volt annyi jövedelem, hogy ki tudtam volna nagyobbat fizetni,
haza kellett költözni. (T. M.)
Egy évet meg egy hónapot dolgoztam, utána elkerültünk albérletbe, együtt laktunk
Józsival. Utána már nem dolgoztam, nem vettek vissza, elmentem gyesre, onnan
kaptam a gyest is. Kicsi volt, nem akartam óvodába se adni, nem szívesen, elsõ
volt, szerettem. Otthon voltam vele. Nõvéremék õk visszamentek Pestre. Öt hó-
napja, az egész család, nekik is egy lányuk van. Itt hagyták a házat, bezárták, én
220

2010. mÆjus 8. 11:36:48
sajnálom. (…) Elõször õ jött haza, aztán én, mi, pár hónappal késõbb. 2000 körül
jöttünk vissza, Vivient be is vették az óvodába.
– A férjed maradt fent?
– Egy darabig még maradt, de megunta ezt a hozom-viszemet. Mer’ külön van
a család, így se jó, de az anyagiak miatt muszáj. Utána, ahogy ott dolgozott sokáig,
akkor tanulta meg a kõmûves szakmát, azelõtt segédként dolgozott, amikor együtt
laktunk fent. Aztán hazakerült ide, aztán nem is tudom, hol kezdett, ne haragudja-
tok, hogy így mondom, parasztnál. Látta az egyik, elmondta a másiknak, és akkor
sok mindenki hívta. Azóta õ folyamatosan dolgozott, csak most kellett elmenni,
ahogy ezt a házat elkezdtük építeni, sokba volt. Nyáron mi is elmegyünk, Pestre.
(D. P.)
Régóta itthon vagyok, nem dolgozom. Dolgoztam tíz éve, mert tíz éves nekem az
inas, a második. Mi még akkor Pesten laktunk. Hét évig laktunk, kétszer költöz-
tünk oda, meg kétszer haza. Az inas már itthon nõ fel nekem, három hónapos volt,
amikor hazajöttünk. 36 éves vagyok, akkor voltam 18, mikor felkerültünk Pestre.
Ott álltunk össze a férjemmel, egy albérletbe. A nõvérem felvitt, mert õ már ott
dolgozott, az izzógyárban. A nõvérem az izzógyárban dolgozott, én meg a cérna-
gyárba a IV. kerületbe, a férjem meg a sörgyárba, Kõbányán. Kerestünk egy albér-
letet, és õ dolgozott továbbra is, persze. Hét évig. 98-ban született meg az inas,
akkor haza kellett jönni, két gyerekkel már nem maradhattunk albérletbe. Az elsõ
91-ben született, a lány, õ már 17 éves. A XX. kerületben, Erzsébeten laktunk,
mint egy falu, olyan az is. Két gyerekkel nem maradhattunk az albérletbe, nekünk
ez a ház már megvolt amúgy, nem volt nekünk kötelezõ albérletben maradni. Fér-
jem visszajár dolgozni, két-háromhetente hazajön. (D. B.)
A „családegyesítés” mellett és ellen is szólnak érvek. Való igaz, hogy

Rakacán a feleség nem talál munkát, de az élet olcsóbb, van saját lakás, itt
élnek a hasonló helyzetben levõ rokonok, ismerõsök, akiktõl néhanapján
segítséget lehet kérni. Ha a férjnek még nem bejelentett állása van, az
önkormányzat sok esetben „félrenéz”, és a család felveheti a szociális
segélyt is. Az iskolában ingyen van a tankönyv, a füzet, szinte semmiért
nem kell fizetni, ráadásul a gyerekek többsége egyformán kopott ruhák-
ban jár iskolába, ugyanúgy cigány, így esetleg csak a tanárok megjegyzé-
seitõl szenvednek.
Ugyanakkor az elköltözés mellett szól az, hogy – elsõsorban, ha már
nagyobbak a gyerekek – a nõk nehezen bírják a tétlenséget, azt, hogy
221

2010. mÆjus 8. 11:36:48
mindennapi tevékenységük kimerül a reggeli bevásárlásban, ebédfõzés-

ben és háztartási munkában. Elsõsorban azok, akik fiatal korukban dol-
goztak, vágynak a munka, a munkával járó közös tevékenység, a társaság
után. Az elköltözést a gyerekek jövõje is motiválja: az egyszer már
visszaköltözött családok, akiknek voltak tapasztalataik más oktatási in-
tézményekkel, pontosan érzékelik a helyi szolgáltatások hiányosságát,
színvonalát. Tudják, hogy a helyi intézményekbõl gyerekeik – ahogy ezt
a falu általános iskolájának adatai is bizonyítják – továbbtanulása eleve
kétséges, hátrányaik évrõl évre fokozódnak.
Itt olyan az iskola, hogy nem sok mindent tanulnak. Itt kitûnõ volt, minden jó volt
neki, mikor felkerültünk oda [Budaörsre], visszaesett egyes-kettesre, vissza akar-
ták rakni másodikba. Magyartanárhoz hordtam, összeszedte magát kicsit, akkor se
voltak megelégedve vele, vissza akarták rakni másodikba. Közbe hogy hazaköl-
töztünk, otthagyták a suliba. Ott lett volna jövõjük… (T. M.)
Összegzés
Rakaca, a falu és határa – a környezõ falvakhoz hasonlóan – több mint

egy évszázada nem tudja eltartani az itt élõ családokat, akik mindig arra
kényszerültek, hogy az adott lehetõségekkel élve, a településen kívül jus-
sanak megélhetéshez. A faluban élõ cigány és nem cigány családok éle-
tét, boldogulását a különbözõ típusú és irányú migrációs stratégiák folya-
mataként értelmezhetjük. Különbség a két csoport között abban
mutatkozik, hogy a nem cigány családok már egy évszázada élnek ezzel a
stratégiával: bár a 20. század elejére jellemzõ amerikázás is a legszegé-
nyebbeket, azokat a parasztokat érintette, akik a földbõl nem tudtak meg-
élni, de azok a családok, akik Amerikában szerencsét próbálva, anyagilag
megerõsödve tértek vissza Rakacára, könnyebben és sikeresebben vág-
tak neki az ötvenes évek migrációs kihívásának, a városba költözésnek.
A cigány családok csak ötven évvel késõbb, az extenzív iparosítás mun-
kaerõhiányának idõszakában jutottak hasonló lehetõséghez, amikor
Ormosbánya munkásjárata elérte a falut. Tehát a cigány családok akkor
jutottak a falun kívüli munkavállalás lehetõségéhez, amikor a parasztok
222

2010. mÆjus 8. 11:36:48
már a faluból való elköltözést fontolgatták, tervezték. A nyolcvanas évek

végére Rakacán szinte már csak cigány családok éltek, hozzájuk csatla-
koztak azok a visszaköltözõ családok, akik a rendszerváltást kísérõ gaz-
dasági szerkezetváltás következtében feleslegessé váltak a munkaerõpia-
con, feladták városi lakásukat és visszaköltöztek egykori településükre.
Napjainkban Rakacán tovább él és mûködik az évtizedes migrációs
stratégia és minta. Az itt élõknek nincs más lehetõségük, mint ennek a
mintának a fenntartása és az adott gazdasági szituációhoz való igazítása.
Ebben a faluban a kényszerû migráció alternatívája a nyomort konzervá-
ló szociális juttatások és alkalmi munkák rendszere, így a legnehezebb,
legbizonytalanabbul fizetõ munkákra is mindig van jelentkezõ a faluból.
Bár a képzetlen munkaerõre egyre inkább szükség van, az országon belül
vannak olyan fejlõdõ térségek, ahol a legnehezebb, legrosszabbul fizetõ
munkákat a helybeliek már nem vállalják el, de ezeknek a térségeknek
csak és kizárólag az „importálható” munkaerõre van szükségük. Az
ingatlanárak különbségei miatt az országon belüli, a hátrányos helyzetû
régiókból a fejlõdési centrumok irányába való költözés lehetetlen. A
munkavállalóval együtt járó szociális problémák, a család lakhatása, a
gyerekek iskoláztatása nem a fejlõdõ térséget, hanem az „illetékes”
önkormányzatot terheli. A napjainkban a faluból kifelé irányuló munka-
vállalás nehezebb és bizonytalanabb, kiszolgáltatottabb helyzetet ered-
ményez, mint valaha. Míg a korábbi idõszakok migrációjának volt pers-
pektívája: az amerikázásnak a faluban való földvásárlás és gazdálkodás
lehetõsége, a szocializmusban a városba való költözés és boldogulás
reménye, addig napjainkban a férfiak több hetes vagy évekig tartó távol-
létének eredménye az, hogy családja a falun belül viszonylag jobban él,
nem nyomorog. Ugyanakkor folyamatos szelektív migráció következté-
ben a falu mindennapi életében nincsenek jelen a legképzettebb, legerõ-
sebb érdekérvényesítõ képességgel rendelkezõ, „világot látott” férfiak és
nõk, akik befolyásolhatnák a falu vezetését, a helyi közszolgáltatások
minõségét és mennyiségét, mintát nyújthatnának a következõ generáció-
nak. Ebben a faluban csak a legelesettebbek maradtak: idõsek, betegek,
munkaképtelenek vagy családfõ nélküli kisgyerekes családok.
223

2010. mÆjus 8. 11:36:48
9. Az „elfoglalt” falu
Településünk,30 a hetvenes években az elsõ cigányfaluként „elhíresült”

Alsószentmárton (Havas, 1976; Tamás–Révész, 1977; Csalog, 1979),
Baranya megye déli részén, az országhatárral párhuzamosan elhelyezke-
dõ aprófalvas területen található, a villányi szõlõk és a harkányi gyógy-
fürdõ árnyékában. A Drávával párhuzamosan futó útra felfûzõdõ falvak
sorába tartozik kiválasztott településünk, amely Egyházasharasztival,
Olddal, Siklósnagyfaluval és Kistapolcával már a háború elõtt is közös
körjegyzõségbe tartozott. Akkor és a szocializmus idõszakában sem a
legnagyobb lélekszámú, de többségében sokacok, svábok és beások lakta
Alsószentmárton volt a körjegyzõségi központ, hanem a feleakkora né-
pességû, a „színmagyar” Egyházasharaszti; ennek megfelelõen ezen a te-
lepülésen épült fel a hetvenes években a körzeti iskola is.
Teleprõl a faluba vagy onnan is tovább
Az etnikai viszonyok alakulását tekintve Alsószentmárton a két világhá-

ború között is egyedi helyzetben volt: lakónépességén belül már ekkor
többségben voltak a magukat cigánynak vallók, valamivel kevesebb
sokac (katolikus horvát) élt a településen, mellettük változó számmal, kö-
zel azonos arányban éltek magyarok és németek.31 A háború elõtti idõ-
szakban a településen belüli térbeli elhelyezkedésre a szigorú elkülönü-
lés volt jellemzõ. A cigány családok a falu melletti telepen éltek, amit
akkoriban éles határ választott el a falutól: ide építettek egy görög katoli-
30
Az interjúk jelentõs részét a PTE Kommunikáció és Médiatudományi Tanszé-
kének egykori hallgatói, Baracsi Kitti, Horváth Inez, Katus Eszter, Labancz Eszter,
Nyõgér Linda, Szabolcska Orsolya készítették, egyes tematikus interjúkat pedig Vid-
ra Zsuzsa. A terepmunka során sok segítséget kaptam Kovács Évától és Derdák Ti-
bortól. Külön köszönet Alsószentmárton lakóinak, akik szeretettel fogadtak minket,
és elmesélték nekünk történeteiket.
31
Az 1941-es népszámlálás adatai szerint 523-an cigány, 461-en sokac, 116-an ma-
gyar, 99-en német és ketten tót anyanyelvûnek vallották magukat.
224

2010. mÆjus 8. 11:36:48
kus harangtornyot, „hogy a cigányok legalább a halottaiknak tudjanak

harangozni”.
A hatvanas évek elején a járási tanács arra törekedett, hogy az
alsószentmártoni telep zsúfoltságát, a cigány családok igen erõs koncent-
rációját valamennyire enyhítse, ezért szervezetten telepítették át
õket/ösztönözték átköltözésüket más településekre. „Az 1960/61-es gaz-
dasági évben a kisharsányi és a nagyharsányi termelõszövetkezetek mér-
leghiánnyal zártak, fõként munkahiány miatt. Az éhezõ, nagyon rossz
körülmények között élõ alsószentmártoni cigányoknak felajánlották az
áttelepülés lehetõségét. Harminckét család vállalkozott erre önként”
(Faludi, 1964, 62.). Hasonló módon telepítettek a közeli Siklósnagyfalu
megüresedett házaiba is cigány családokat, de ezen akciók ellenére az
alsószentmártoni telepen uralkodó viszonyok csak akkor változtak meg,
amikor a faluból elköltözõ sokacok házait kezdték cigány családok felvá-
sárolni. „Ma már csak néhány sokac család él a községben. A cigányok
azt mondják: »elzavartuk õket«. A józanabbja helyesbít: »megvettük a
házaikat«. Tulajdonképpen egyre megy, az eredmény a fontos: Alsó-
szentmárton cigányfaluvá lett, kisebbségbe kerültek a sokacok” (Ta-
más–Révész, 1977, 141.). A leírást némiképp árnyalja, hogy a cigány
családok beköltözése a faluba fokozatos, évekig tartó, hosszú folyamat
volt. A jobb módú cigány családok már a negyvenes évek elején a putrik-
nál magasabb színvonalú házakat építettek a telep és a falu közötti ré-
szen, ezzel mintegy felvezették a telepet a faluhoz, majd a sokac, német
és magyar családok elköltözésének ütemében vásárolták fel a házakat
(Havas, 1976).
A sokac családok elköltözése már a negyvenes évek végétõl megkez-
dõdött,32 hiszen a Jugoszláviával határos, lezárt övezetben a horvát nyelv
egyik változatát beszélõ családokat nem látták szívesen, gyakran zaklat-
ták, kémkedéssel vádolták õket (Havas, 1999a). A zaklatások miatt elköl-
tözõ sokacokat követték az elsõ tsz-szervezés, a kuláküldözés és a be-
szolgáltatások elõl menekülõ módosabb családok, így a hatvanas évekre
32
A népszámlálás alapján 1949 és 1960 között a lakónépesség 15,5%-a, 183 fõ köl-
tözött el a településrõl.
225

2010. mÆjus 8. 11:36:48
a településen már csak néhány nem cigány család maradt. Egy 1972-es
helyi összeírás szerint a faluban 56 magyar, 17 német, 151 sokac és 940
cigány élt.33 Ezek az adatok csak hozzávetõlegesen hasonlíthatóak össze
az 1941-es népszámlálás adataival, mégis a településen élõ etnikai
csoportok közötti arányok megváltozása több mint szembetûnõ; egyér-
telmûen a sokac, sváb és magyar lakosok elköltözésének volt tulajdonít-
ható.
A hetvenes években a falu életében egy-egy család elköltözése számí-
tott a legfontosabb eseménynek, így nem meglepõ, hogy a község króni-
kájában34 1972 és 1980 között évrõl évre pontosan feljegyezték, hány
család hagyta el a falut (34. táblázat). Azt, hogy ki hova költözött, általá-
ban csak a nem cigány családokról jegyezték fel. 1980 után megváltozott
a krónikaíró személye, õ már nem tartotta fontosnak megemlíteni a csak
cigányok lakta faluból való elköltözéseket.
A táblázatból jól látható, hogy már a hetvenes évek elsõ felében a né-
met, sokac és magyar családokkal együtt cigány családok is költöztek el a
településrõl, még az elköltözések iránya is hasonlatos volt, többségük a
közeli kisvárosban, Siklóson vagy a környékbeli településeken telepedett
le. A hetvenes évek végén, az utolsó sokac család elköltözése (1977) utá-
ni években még számos cigány család hagyta el a falut.
1970 és 1979 között a település lakónépessége, az élve születések ma-
gas száma mellett, 1127-rõl 908 fõre csökkent, a vándorlási különbözet
–414 (36%) volt. 1980 és 1989 között a lélekszám szinte alig változott, a
születések száma ellensúlyozta a csökkenõ mértékû elvándorlást, ebben
az idõszakban „csak” –139 (15%) volt a vándorlási különbözet, azaz a
nyolcvanas években továbbra is költöztek el családok a településrõl.
Mindezek azt mutatják, hogy a hetvenes években a cigány családok is
követték a sokac, német és magyar családok által kialakított mintát, va-
gyis megszerzett társadalmi státusuk megõrzését csak egy másik telepü-
33
Baranya Megyei Levéltár, Alsószentmárton község krónikája, 1972.
34
A Baranya Megyei Levéltárban õrzik az 1972 és 1989 között írt települési króniká-
kat. Az évtizedek során a krónikaíró személye többször cserélõdött, amely erõsen be-
folyásolta a beszámolók tartalmát. Az elsõ években még két nyelven, magyarul és
sokacul írták a krónikát, majd csak magyarul.
226

2010. mÆjus 8. 11:36:48
34. táblázat. Az Alsószentmártonból elköltözõ családok száma etnicitás és a költözés helye szerint 1972 és 1980 között
Elköltözõ családok
Elköltözés
Elköltözés helye
éve
német sokac magyar cigány
1972 4 család 7 család – – n. a.

6 család Siklósra, 3 Beremendre, 1-1
1973 – 11 család – 21 fõ
Kistapolcára és Szalántára
Siklósra 6 család, Kásádra, Bostára,
1974 2 család, 14 fõ 8 család, 30 fõ 1 család, 4 fõ 30 fõ
Pécsre, Beremendre és Mattyra 1-1 család
Siklósra 14 család, Kásádra 2, Beremendre
1975 2 család 19 család 3 család – 2, Egyházasharasztiba 2, Pécsre,
Terehegyre és Siklósnagyfaluba 1-1 család
1976 – 25 fõ 5 fõ 29 fõ n. a.
A sokac család Siklósra, az egyik cigány
1977 – 1 család (3 fõ) – 2 család (8 fõ) család Siklósra, a másik Siklósnagyfaluba
költözött
1978 – – – 4 család 2 család Siklósra, 2 Siklósnagyfaluba
1979 – – – 5 család n. a.
1980 – – – 18 fõ n. a.
Forrás: Baranya megyei Levéltár Alsószentmárton krónikája alapján
227
Megjegyzés: 1973-ban és 1974-ben nem jegyezték fel, hogy a cigány családok hova költöztek.

2010. mÆjus 8. 11:36:48
lésen tudták elképzelni. Bár a vizsgált település nem tartozik az aprófal-

vak kategóriájába, hiszen lakónépessége mindig ezer fõ körül alakult, de
az ott zajló társadalmi folyamatok nagyon hasonlóak azokhoz, amelyek a
hatvanas évek közepétõl az aprófalvakban végbementek. A szocialista
körzetesítési politika az aprófalvas vidékek településeinek legtöbbjét
nemcsak megfosztotta a fejlesztés lehetõségének legcsekélyebb esélyé-
tõl, de a falvakat vegetáló, szerepkör nélküli településekké fokozta le.
Ilyen módon az ezer fõ körüli lakónépességû Alsószentmártont a
szomszédos, jóval kevesebb lakosú Egyházasharasztihoz körzetesítették,
innen próbálták igazgatni a „cigányfalu” életét.
Bár a legtöbb gettósodó település esetében a társadalmi és etnikai ho-
mogenizálódás párhuzamosan zajlott (Fleck–Virág, 1999; Havas, 1999a;
Durst, 2002; Ladányi–Szelényi, 2004), Alsószentmártonban – elsõsor-
ban a nem cigányok társadalmi összetételének köszönhetõen – az etnikai
homogenizálódás gyorsabban történt. Ugyanakkor a cigány családokra is
jellemzõ szelektív migráció, majd a nyolcvanas évek közepétõl a munka-
lehetõségek összeszûkülése, a faluban élõk jelentõs részének kirekesztõ-
dése a munkaerõpiacról, Alsószentmártonban is a gettósodott aprófal-
vakhoz hasonló helyzetet eredményezett.
Megélhetési stratégiák a szocializmusban
A hetvenes években zajló társadalmi folyamatot Havas Gábor „faluba,

faluvá növekedésként” írja le (Havas, 1976), azaz a hetvenes évek elején
Alsószentmárton etnikailag homogén, de társadalmilag differenciált tele-
pülés volt. Az egyes családok társadalmi státusának emelkedése annak
volt köszönhetõ, hogy a szocializmus idõszakában munkahelyeiket,
megélhetési stratégiáikat a változatosság és a lehetõségekhez való teljes
alkalmazkodás jellemezte – a bõven kínálkozó munkaalkalmak közül
mindig a legjobban fizetõt választották.
Hát eljárnak állami gazdaságba, növénytermelõ állami gazdaságba, elmennek szõ-

lészetre, eljárnak fatelepre, járnak kesztyûgyárba, járnak a beremendi új gyárba,
járnak a drávaszabolcsi rostkikészítõbe, akkor járnak az Útfenntartó Vállalathoz.
228

2010. mÆjus 8. 11:36:48
Holnap már mennek ide az új hídhoz, ami itt épül a magyar határnál. Akkor eljár-
nak a siklósi tsz-be, kovácshidai tsz-höz. (idézi Havas, 1976, 122.).
Alsószentmártonban a mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya a

hatvanas években a térség más településeihez hasonlóan nagyon magas
volt. Voltak, akik állandó munkájuk mellett állatokat tartottak, kosarat
fontak – több forrásból gyarapodtak. Többségük a térség mezõgazdasági
szövetkezeteiben, állami gazdaságokban dolgozott, ugyanakkor a közeli
drávaszabolcsi lengyár munkásai között is találunk több alsószentmárto-
nit (Kovács É., 2008).
Villány és Nagyharsány. Kisharsány és Villány között Virágos … ott a környéken.

Papám az meg járt … ilyen … nem vállalkozó volt, mert régebben a téesznél vol-
tak, s õ ilyen brigádvezetõ volt. A szõlészetnél volt brigádvezetõ. Cukorrépát ka-
pálni, akkor a metszés, meg kapálni, szüretelni … Otthon meg amikor szombat,
vasárnap nem kellett dolgozni, akkor a nagypapám, meg a nagymamám összeáll-
tak, mert ott volt anyukám, s akkor volt aki fõzzön, tudod. Ketten leültek, és akkor
fonták a kosarakat. Most például egy héten keresztül csinálták vagy szombaton-
ként ezt a kosárfonást, és akkor elmentek harmadik hétre rá, negyedik hétre rá. Mert
akkor csinálták, amikor ráértek. És akkor elmentek, vagy kocsival valakinek akkori-
ban volt kocsi, hát volt olyan egy-kettõnek itt Szentmártonban, falusit vagy valakit
megkértek, vagy busszal, s akkor bementek Villányig. Siklósra elõször, s akkor Sik-
lósról úgy Villányba, meg minden, a kosarakkal, és akkor estefele jöttek vissza.
– Apukád mit dolgozott?
– Õ kubikos volt nem tudom hány éven keresztül, 20, 25, 27 éven keresztül…
Pécsen a Közútépítõ Vállalatnál. (J. K.)
Szép ez az utca, csak most egy kicsit szegényesek vagyunk. A munkanélküliség,

ami … sajnos ez van! Na itt ez van, akkoriban, mint mi sokat lehetett dolgozni, az
ember épp hogy kijárta az iskolát, már mindenki kereste a munkát. Szakmunka
nem volt, mert hát a szülõk nem úgy léteztek, hogy lehetett volna továbbküldeni a
gyerekeket tanulni. És ezekben a 70-es években, 72–73-ban amit el tud képzelni,
itt három mûszakban ment ez a dolog. Három mûszakban ment a lengyár, és az
rengeteg ember, most ugye ez a gubózó rész … hát jórészt kicsit porosabb, mint a
nagyüzem, mert ott két mûhely, vagyis két nagyüzem, itt lett elõkészítve, a másik-
ban meg már van a többi dolog. És a gubózóban ez három mûszakban ment. Köz-
ben dolgoztak a másikban is, de innen ment, amit tovább csináltak, a lent. És itt, itt
229

2010. mÆjus 8. 11:36:48
kezdõdött a lentermelés, onnan meg mentek a vizesblokkokba, azokba a gödrök-

be, áztattak … áztatóba mentek, és azokba meg sátorozni is rengetegen jártak. Hát
nem akarom mondani, hogy természetesen magyarok is voltak, de sok, sok, sok fi-
atal … több volt a cigány, nem, dolgoztak ott. Több volt a fiatal cigány, mint a ma-
gyarok. Hát most hogyan mondjam, azokban az években … szintén délelõtt az
ember kezdte héttõl, mit tudom én meddig bírtuk, és ezekben az idõkben elég jó
pénz volt az, ahhoz képest. (M. P.)
A nyolcvanas években már egyre nehezebben lehetett munkát találni a

térségben, egyre többen kényszerültek Pécsett vagy távolabb, akár az in-
gázást is vállalva munkát találni. Mindez tükrözõdik a népszámlálás ada-
taiban is: 1980-ban a keresõknek már csak a harmadát foglalkoztatta a
mezõgazdaság. Azaz a településen mindig is a munkaerõpiac „tartalékse-
regei” éltek, akik többnyire a legnehezebb, legrosszabbul fizetett munká-
kat végezték el, mindig csak ott és akkor, amikor szükség volt rájuk. Erre
a rétegre azonban egyre kevésbé volt szükség, így a nyolcvanas évek vé-
gére szinte mindenki munkanélküli lett a településen. Ezzel az Alsó-
szentmártonban élõ családok térbeli-társadalmi kirekesztettsége is teljes-
sé vált: a többségi társadalomhoz való kapcsolódásaik felszámolódtak, és
a liberalizálódó oktatási piacon is a leghátrányosabb pozícióba kerültek.
Csak a helybeli szegregált iskola fogadta be õket, azaz az alsószent-
mártoni gyerekek a társadalom által felkínált egyetlen intézményben is
csak azonos társadalmi státusú és etnikai csoporthoz tartozó gyerekekkel
találkozhattak. Ezzel más társadalmi rétegek, csoportok térben és társa-
dalmilag messze kerültek a településtõl, eltûntek a továbblépés lehetõsé-
gét, az alternatívát felmutató minták.
A végletes kirekesztés, a szegénység, az információtól való teljes izo-
láltság következtében a településen egy sajátos, etnikus és szegény kultu-
rális jegyeket magában foglaló, azokat ötvözõ életforma alakult ki, amely
lényegesen eltért a többségi társadalom által követett mintáktól, ezért fel-
erõsítette és rögzítette a többségi társadalom elõítéleteit a falu teljes egé-
szével szemben. Már a hetvenes években is komoly konfliktusokat oko-
zott a településen, hogy a „cigányok elfoglalták a falut” (Tamás–Révész,
1977), de mindezek az ellenérzések felerõsödtek akkor, amikor a többsé-
gi társadalom a munkahelyeit és ezzel a megélhetését látta a cigányoktól
230

2010. mÆjus 8. 11:36:48
veszélyeztetve (Kertesi, 2000). A többségi társadalom elõítéletes maga-

tartása, egyre nyíltabb etnikai diszkriminációja a „cigányfaluval” szem-
ben további bezáródáshoz, lecsúszáshoz vezetett. Alsószentmártoninak
lenni erõsen stigmatizált létet jelentett és jelent a mai napig. Lakóhelyük
negatív, elutasítandó jellemzõként tapad hozzájuk, ez pedig jelentõs
mértékben meghatározza munkaerõ-piaci esélyeiket, pozícióikat is.
De nehéz ezt átlépni ám, én nem tudom, mi ez, de egy cigány az mindig cigány
marad. Nincs az, hogy na most legyen akármilyen ruha rajtad vagy akárhogyan
nézzél ki … ha visszaemlékszem arra, hogy 91-ben, mikor jöttek ezek a munka-
nélküliség, hát hadd mondjam el, hogy amilyen ruha van rajtad, az volt rajtam.
Szóval akkor voltam a te korodban, 23 éves … és ugye rövid hajam volt, fiús frizu-
rám persze, kissé festetten, szóval nem az a … hogy is mondjam neked … a lényeg
az, hogy jól néztem ki. Nem mondtad volna azt rám, hogy cigány vagyok, na! Más
szemmel nézve, ahogy mások mondták. A lényeg az, hogy amikor elmentem je-
lentkezni, olyan szépen kikérdeztek, munkahelyekrõl, ugye, hogy hol dolgoztam
idáig, hány gyerekem van … Vette elõ az illetõ a papírt, hogy kitöltse a papírokat,
ugye, mert fölvesznek … mondtam, hogy alsószentmártoni. Hát rám nézett, és ak-
kor azt mondta, hogy ne haragudjon, betelt a létszám. (J. É.)
A férjem autószerelõ. Itt a környéken rengeteg autószerelõ mûhely van, nem is

minden sarokban, de van. És sehova nem vették föl. Csak ennyit mondott, hogy
Alsószentmárton … (J. K.)
A társadalmi differenciálódás új útjai, régi-új megélhetési stratégiák
A határ szélén
A rendszerváltást követõ években a faluban élõ családok legtöbbje min-
dennapi megélhetési gondokkal küszködött. A mélyszegénységben, máról
holnapra élõ családok közül többen sodródtak az illegalitás peremére, le-
hetõségként adott volt a szomszédos ország háború sújtotta övezetében
való – nem veszélytelen – üzletelés. A jugoszláv háború alatt a határ menti
kereskedelem egyik jövedelmezõ „ágazata” volt a pénzváltás. Megfelelõ
ismeretséggel és egy kis tõkével lehetett bekapcsolódni ebbe az „üzletbe”.
231

2010. mÆjus 8. 11:36:48
Valutáztam. A háború alatt. Onnan jöttek a jugók, már olyan ismerõsök voltunk,
hogy senki másnál nem váltottak, mert becsapták õket. És jöttek hozzám, hogy
ennyit váltsál, stb. úgy kerültem ebbe bele, hogy egész nyáron dolgoztam, és félre
tudtam tenni 30 ezer forintot. Ez olyan dugi pénz volt, a rossz napokra. És, de már
egy páran dolgoztak, és akkor elmentem hozzá, megbeszéltem a férjemmel, hogy
mit szól hozzá. Elmentem a bácsikámhoz, õ már kint volt, bevállalnál engem,
hogy tanítgassál? Gyere csak. Értettem én a nyelvet, de egy kukkot nem tudtam
beszélni. Hát itt van közel, az öregeink mind beszélik azt a nyelvet. És egy hét alatt
tanultam meg beszélni a nyelvet, most meg beszélem a nyelvet. Úgy voltam sze-
rencsés, tudtam keresni. (M. P.)
Az igazán jövedelmezõ üzletekhez csak kevesen fértek hozzá, általá-

ban azok, akiknek már voltak megfelelõ kapcsolataik, illetve ki tudták
azokat idõben építeni, és e csatornán keresztül gyorsan pontos informáci-
ókhoz jutottak. Ez a lehetõség néhány évre korlátozódott, a horvátországi
helyzet konszolidálódásával megszûnt. Ezért a faluban élõ családok
többsége nem tudott bekapcsolódni ebbe a folyamatba, a legmobilabb, a
lehetõség megjelenésére leggyorsabban reagáló családok többsége is
csak mindennapi megélhetési gondjain javított valamelyest ezzel a tevé-
kenységgel. Csupán néhány családnak sikerült akkora tõkét felhalmoz-
nia, hogy azt más, jövedelmezõ vállalkozásba tudta forgatni.
Ennek az idõszaknak a település szempontjából az volt a legnagyobb
hozadéka, hogy valamennyi pénz elkezdett forogni a családok között, há-
zak cseréltek gazdát, új házak építésébe fogtak, amihez szükség volt a
munkáskézre, a családok között ismét megindult egyfajta differenciáló-
dás. Erre az idõszakra tehetõ, hogy a „meggazdagodott” családok távoli
célkitûzései között már megjelent a gyerekek középiskolai, esetleg ma-
gasabb szintû oktatása is. 35
Én is csak azért tudtam õket taníttatni, mert volt olyan szerencsém, hogy feketén
dolgozhattam. Sefteltem. Cigit is árultunk. Nekem úgy hozták, házhoz hozták, egy
vadidegen embert beengedni a házba. Tele volt a kisszoba, ezerszámra. Ha akkor
35
Durst Judit észak-magyarországi településeken végzett terepmunkája során figyelt
fel hasonló jelenségre: a kamatos pénzbõl meggazdagodott családok szinte mindegyi-
ke különös figyelmet fordít a gyerekek iskoláztatására.
232

2010. mÆjus 8. 11:36:48
jön valaki és meglátja, egy életre becsuknak. De be kellett vállalni a gyerekek vé-
gett. (M. K.)
Támogatott foglalkoztatás
A kilencvenes évek közepétõl a településen valamelyest enyhültek a
megélhetési gondok. A foglalkoztatottsági nehézségek enyhítésére az
alsószentmártoni önkormányzatnak komoly lehetõségei adódtak: a köz-
munkaprogramok mellett az elmúlt években sikerült elnyerniük több ha-
zai és uniós pályázatot is, amelyekkel több 100 millió forintos beruházás
és bérköltség áramlott a faluba. Volt olyan idõszak, hogy az önkormány-
zat hónapokon keresztül 60 fõt foglalkoztatott, azaz ennyi családnak tu-
dott megélhetést biztosítani. Ezek a foglalkoztatási programok idõlege-
sen sok család megélhetését megkönnyítették, bár az azokba való
bekerülés – mint az országban sok más helyen (Váradi, 2004) – mindig
szelektív volt, az „érdemességen” és a falu vezetésével való lojalitáson
alapult.
A térségben mûködött és Alsószentmártonnal is kapcsolatban állt a
Siklós és Vidéke Cigányokért Érdekvédelmi Szervezet (SVCSZ), amely
alakulása évében, 1997-ben még valóban csak érdekvédelmet látott el, de
egy idõ után már jelentõs „foglalkoztatónak” számított a térségben, amit
elnyert pályázatainak köszönhetett.36 Az SVCSZ küldetése szerint
„Sellyétõl Mohácsig” szervezte és koordinálta a cigány kisebbségi ön-
kormányzatok munkáját, segítette tevékenységüket. Való igaz, hogy a
szervezet egy-egy pályázat elnyerésének érdekében sikeresen mozgósí-
totta a térségbeli Cigány Kisebbségi Önkormányzatok (CKÖ) hálózatát,
és az elnyert pályázatokba is több-kevesebb sikerrel vonta be a kisebbsé-
gi önkormányzatokat. 2005 tavaszán–nyarán, elsõsorban egy éppen futó
ESZA-programnak köszönhetõen 94 fõt foglalkoztattak a térségben. Egy
részük a Siklósnagyfaluban kialakított gyógynövénykertészetben, más
részük kõmûvesként a drávaszabolcsi lengyári telepen dolgozott (Kovács
36
Csak a legjelentõsebb pályázatokat említve: az ESZA1-program keretében 300
ezer euró, az ESZA2-program keretében 820 ezer euró, a Baranya Megyei Munka-
ügyi Központtól 8,3 millió forint támogatást kaptak.
233

2010. mÆjus 8. 11:36:49
É., 2008). Ugyanakkor az SVCSZ fontos megyei pozíciók megszerzésé-

vel is próbálta a térségben élõ cigány családok érdekeit képviselni és ér-
vényesíteni. A szervezet egyik legnagyobb elõnye, hogy a CKÖ-kön ke-
resztül vertikálisan és e megyei pozíciókon keresztül horizontálisan is
képes volt kapcsolatokat és hálózatokat kiépíteni és fenntartani, ami je-
lentõsen befolyásolta mind a pályázatokon való szereplését, mind a köz-
ponti források megszerzésének esélyeit. 37
Bár a települési önkormányzatok és az SVCSZ által szervezett progra-
mok csak hosszabb-rövidebb ideig képesek foglalkoztatni az embereket,
mindegyiknek része valamilyen típusú képzés, oktatás. Úgy véljük, az a
tény, hogy a kilencvenes évek közepétõl szinte folyamatosan volt vala-
milyen képzési/továbbképzési lehetõség ezekben a falvakban, még ha
többségük a munkaerõpiacon nem is hasznosítható (Váradi, 2004), akkor
is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az oktatásnak napjainkban kitüntetett
szerepe lett – elsõsorban Alsószentmártonban.
A napszám, ami a falu világát szervezi

A transzferjövedelmek lehetõségeinek bõvülésével párhuzamosan, a ki-
lencvenes évek közepétõl a térségben ismét fellendült a mezõgazdaság,
elsõsorban a szõlészetek, borászatok, illetve a harkányi gyógyfürdõre
épülõ turizmus. A gazdasági környezet megváltozásával ismét szükség
lett – ha nem is a hetvenes évekhez mérhetõ mennyiségben – a szinte kép-
zetlen munkaerõre, akik általában csak szezonálisan és többnyire infor-
málisan, de mégis munkát tudtak vállalni. A térségre jellemzõ gazdasági
ágazatok jellege miatt különbözõ munkavállalási, munkaszervezési for-
mák jelentek meg a településen.
A térségben elsõdlegesen jelen lévõ mezõgazdasági ágazatokban
„bandákban” végezhetõ munkákra van igény. A mezõgazdasági vállal-
kozók az illegális foglalkoztatás kockázatának áthárításával, alvállalko-
37
Az egyesület története nemcsak a roma önszervezõdések sérülékenységére, de a
foglalkoztatási programok visszásságaira és válságára is felhívja a figyelmet. M.
László Ferenc: Józsi hol vagy? Polgármester a börtön kapujában. Magyar Narancs,
2006. november 9., 18–20.
234

2010. mÆjus 8. 11:36:49
zókkal kötnek szerzõdést bizonyos területek megmunkálására. Egy-egy

vállalkozó egyszerre akár több területet is elvállal, „csúcsidõben”
naponta 80–100 fõt is foglalkoztat.
Napszámos pedig akad bõven. Alsószentmártonban – és más környék-
beli falvakban is – a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya eléri a
60–90%-ot. Ezekben a falvakban a családok többségében a felnõtteknek
nemhogy állandó munkahelye nincs, de még a közfoglalkoztatás valame-
lyikébe is csak ritkán vagy egyáltalán nem sikerül bekerülniük. Ezek a csa-
ládok hosszú évek óta csak transzferjövedelmekbõl – gyes, családi pótlék,
aktív korúak szociális segélye – élnek. A képzetlen, tartósan munka nélküli
felnõttek alkotják a napi 2500–2800 forintért dolgozó napszámosok népes
táborát. Tavasztól õszig jelentõsebb mennyiségû napszámosmunkára van
igény, azaz az év egyik felében a szerencsésebb családok havonta kb.
50–80 ezer forint pluszjövedelemre tudnak szert tenni.
Mivel innen és a környékbeli falvakból évtizedek óta járnak napszá-
mosok ugyanazokra a földekre, mindig is csoportosan szedték a borsót,
meggyet, szõlõt, a tulajdonosváltások ellenére megmaradtak vagy kiala-
kultak a munkaszervezõk és a tulajdonosok közötti kapcsolatok, amelyek
lehetõvé teszik a szinte folyamatos munkavállalást.
Én gyerekkorom óta tudom szedni a borsót. A nagyszüleim voltak a vállalkozók

ebbõl. Õk toboroztak embereket. Régebben úgy volt a borsószedés, hogy szállásra
mentek. Egy-két hétre, Gyüdre stb., és azért mentek úgy, hogy korán tudjanak kez-
deni. Nem voltak járatok akkor. Ötvenes, hatvanas de hetvenes években volt, én is
mentem velük a szállásra, nem volt hol hagyjanak. Kiskorom óta szedtem a borsót,
nekem könnyû volt. Hazajöttem, lefürödtem, de már tele voltam energiával. A
szõlõt nem csináltam, azt olyan 17-19 évesen kezdtem szüretelni járni, meg met-
szeni, kötözni. Elõtte nem értettem hozzá. De voltak tapasztaltabbak, és megmu-
tatták, hogy kell csinálni. Nekem jó a felfogásom az ilyen dolgokban, meg
szeretek érdeklõdni. (M. O.)
Az alsószentmártoniak egy része a hetvenes–nyolcvanas években a

termelõszövetkezet vagy valamelyik környékbeli nagyüzem alkalma-
zottjaként kapcsolatban állt a térség gazdasági szereplõivel, mindenek-
elõtt a középvezetõkkel. Sokan közülük, elsõsorban a termelõszövetke-
zetben, a szocializmus alatt is megbízhatóan szervezték az idénymunkára
235

2010. mÆjus 8. 11:36:49
jelentkezõket. Talán a szocializmus idejébõl örökölt, széles körû, bár ter-

mészetesen nagyon gyenge kötéseken alapuló, semmire sem kötelezõ is-
meretségi kör könnyítette meg azon családok helyzetét, akik napjainkban
napszámosmunkát szerveznek a térségben (Granovetter, 1991). A rend-
szerváltást követõen a térség gazdasági szereplõi a különbözõ tulajdon-
és szerkezetváltozások során sem cserélõdtek ki teljes mértékben, csak
szerepük, funkciójuk változott, például az agronómus mezõgazdasági
vállalkozóvá avanzsált. Hasonló módon a képzetlen, napszámosmunkát
végzõ emberek is ugyanazok maradtak, csak a munkaszervezés módja,
jellege igazodott a megváltozott feltételekhez.
A napszámosokat szervezõ helybeli vállalkozók38 és a különbözõ
napszámosmunkák között lényeges eltérések vannak – nem a fizetett
összeg mértékében, hanem a munka nehézségében és rendszerességében.
A jól dolgozó, megbízható napszámost nem a magasabb napszámbérrel
jutalmazzák, hanem a folyamatos munkával.
Minden munkaszervezõ vállalkozónak megvannak a fix emberei, de
egy-egy nagyobb munka alkalmával szükséges a baráti, rokoni, ismerõsi
hálózat mozgósítása is. E hálózatok ápolása és fenntartása hosszadalmas
és rendszeres „munkával” jár, a közösségben való folyamatos jelenléthez
kötött. A munkaszervezést könnyíti, a családi hálózatok használatát legi-
timálja, hogy általában a „vállalkozók” családja is részt vesz a mindenna-
pi munkában.
Amikor embereket viszek napszámba, mindig ott kapál a feleségem is. Én nem le-
hetek ott mindenhol, meg hogy lássák az emberek, hogy mi is dolgozunk. A fiaim
hordták a vizet a napszámosoknak, egyszer csak jön a tulaj, kérdezi, hogy kinek a
fiai ezek. Mondom az enyémek. És mennyit adsz nekik? Ötszáz forintot. Na, ak-
kor írjál fel a mai napra eggyel többet, azután add a fiaidnak. (…) Azért kell jönni-
ük dolgozni, hordani a vizet, hogy tudják értékelni a pénzt. Hiába volt, csak úgy
nem kaptak. Akkor tudják, hogy azért õk dolgoznak. (M. M.)
38
Egyes vállalkozók már nemcsak mezõgazdasági napszámosmunkákra szerveznek
„bandákat”, hanem más, elsõsorban építõipari munkákra is az ország különbözõ
pontjain.
236

2010. mÆjus 8. 11:36:49
A napszámosok és a munkaszervezõ vállalkozók közötti kapcsolat

legtöbbször nem piaci jellegû, kölcsönös egymásrautaltságon, az írásbeli
szerzõdések hiányából fakadó szükségszerû bizalmon, a rokoni, ismerõsi
hálózatok megtartó erején alapul. A településen megjelenõ alkalmi mun-
kák, azok szervezése vagy az azokban való részvétel, illetve az abból
való kimaradás, az önkormányzati foglalkoztatásba való bekerülés lehe-
tõsége vagy lehetetlensége a településen élõ családok között hosszabb-
rövidebb idõre szóló szolidaritási csoportokat, szövetségeket alakít ki.
Napjainkban, ahogy a hetvenes években is, a napszámosmunka az
etnikailag elkülönülõ két világ közötti kapcsolódási pontot jelenti. A
napszámosok általában nem, csak a közvetítõk, a munkaszervezõ vállal-
kozók állnak kapcsolatban a mezõgazdasági termelõkkel. Ezzel a tulaj-
donképpeni munkát végzõ napszámos amellett, hogy a munkaszerve-
zõ(k)höz való viszonya meghatározza a település társadalmában elfoglalt
helyét, többszörösen kiszolgáltatott: hasonló pozícióban levõ társaival
versenyben áll a munkákért, kiszolgáltatott a munkaszervezõnek és rajta
keresztül a mezõgazdasági vállalkozóknak, ami általában a ki nem
fizetett munkabérekben tárgyiasul.
Ugyanakkor a munkaszervezõ vállalkozók helyzete is labilis, folya-
matosan változó. Hiába vannak valakinek jó kapcsolatai, a vállalkozás
megfelelõ „szakértelmet” is kíván. A munkaszervezõ vállalkozó fix
összegért vállalja el az adott munkát, amit írásban is rögzítenek. Ettõl
kezdve az õ kockázata, hogy jól mérte-e fel az adott munka nagyságát, el
tudja-e végeztetni megfelelõ színvonalon az adott összegért a munkát,
belekalkulálva a megfelelõ emberek „belátó-félrenézõ” magatartását
vagy a feketemunkáért járó esetleges bírságot. Tudja-e különbözõ háló-
zataiból a megfelelõ számú megbízható munkaerõt biztosítani, és elõte-
remteni azt a forgótõkét, amibõl munkásait rendszeresen fizeti, hiszen õ
csak a teljes munka elvégzése után kapja meg a szerzõdésben kialkudott
összeget.
Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a vállalkozók között nagyon
nagy a fluktuáció: általában azok a vállalkozók tudnak hosszú távon is si-
keresen mûködni, akik több lábon állnak. A napszámosmunka szervezése
mellett más „vállalkozásban” (jellemzõen a bolt vagy a kocsma üzemel-
tetésében, „szocpolos” házak építésében) vagy a transzferjövedelmek el-
237

2010. mÆjus 8. 11:36:49
osztói között is meg tudnak jelenni, vállalkozásaikba be tudják vonni

legközelebbi családtagjaikat is.
A transzferjövedelmek elosztása, az alkalmi munka lehetõségéhez
való hozzáférés a településen élõ családok közötti társadalmi differenciá-
lódáshoz vezetett, amely megváltoztatta a családok közötti kapcsolatok
jellegét is. A családok egyre szûkülõ lehetõségei miatt a korábban jellem-
zõ, kölcsönös segítségnyújtáson alapuló, családon belüli szolidaritás las-
san visszaszorul, általában csak szûkebb családi körre (szülõk, testvérek)
korlátozódik. Ezt a funkciót egészíti ki a településen klasszikus szegény-
gondozást végzõ katolikus pap, akinek konyháján ebédet fõznek a szegé-
nyeknek és elesetteknek, rendszeresen ruhát osztanak a rászorulóknak.
A hetvenes években a cigány családok legtöbbjének volt olyan támo-
gató, kliens-patrónus jellegû kapcsolata is a többségi társadalom tagjai-
val („minden parasztnak megvolt a maga cigánya”), amelyek a rendsze-
res munkavégzés idején visszaszorultak és megritkultak, de egy-egy
nehezebb idõszak idején aktiválhatóak voltak a továbbélés érdekében. E
kapcsolatok legtöbbje a rendszerváltás körüli évek gazdasági válságá-
ban, a térség mezõgazdaságának teljes összeomlása idején felszámoló-
dott, ekkor már a szomszédos településeken élõ parasztok is olyan szegé-
nyek lettek, hogy nem tudtak a ház körüli munkákhoz segítséget hívni.
Napjainkban a sikeresebb, lehetõségekkel rendelkezõ családok, akik a
kapcsolataikon keresztül, pozíciójukból adódóan munkához, lehetõsé-
gekhez, forrásokhoz és azok elosztásához jutnak, a faluban élõ cigány
családokkal alakítanak ki alá-fölé rendeltségen alapuló, kliens-patrónus
jellegû kapcsolatokat – a korábbi sûrû, rokoni szolidaritáson alapuló,
megkötõ kapcsolatokat egyre inkább ezek a gyenge kötéseken alapuló
kötelékek váltják fel. A településen belül a cigány családok között kiala-
kuló kliens-patrónus kapcsolatok jelen esetben mindkét fél számára elõ-
nyösek: az egyik fél ezeken keresztül tudja magának biztosítani a kellõen
megbízható és bármikor mozgósítható munkaerõt, a másik fél csak
ezeken a kapcsolatokon keresztül tudja biztosítani megélhetését, hiszen
rendszeres, hosszú távú munkavállalásra, amely – a korábbi idõszakhoz
hasonlóan – helyettesíthetné ezt a kapcsolatot, csak nagyon kevés család-
nak van lehetõsége.
238

2010. mÆjus 8. 11:36:49
A harkányi és siklósi turizmushoz köthetõ vállalkozásoknál (étterem-

ben, szállodában, strandon) takarítóként, konyhalányként lehet idõlege-
sen munkát találni. Ide általában fiatal nõk és asszonyok jelentkeznek,
személyes ismeretségekre alapozva, egyéni megbízhatóságra apellálva
tudnak munkát szerezni.
Ha nincs ismerõsöd, nincs protekció, aki azt mondja, hogy figyelj, ez megbízható,
jó, akkor nem vesznek fel. Nincs, aki támogasson. Eleve nem. Egy cigány ember-
nek úgy kell indulnia, hogy valaki ott áll mögötte, és biztosítja a másik magyart,
hogy figyelj, ne aggódj, nem lesz semmi baj, rendesen elvégzi a munkát. (J. M.)
A nyolcadik elvégzése után még gyerek ésszel élettársi kapcsolatba kerültem,

vagy nem is tudom, hogyan mondjam, a mostani férjemmel, tehát nem tanultam
tovább. És hát három gyerekünk lett az évek alatt. Utána elmentem több helyre
dolgozni. Már az elsõ gyerek után elmentem dolgozni, és ott már rájöttem, ha nem
fogok tanulni, akkor mindig vagy takarítani fogok, vagy egy konyhán robotolni,
ahol reggeltõl estig kell dolgozni, és nincs szabadnap meg minden. Vendéglátóhe-
lyeken próbálkoztam, oda fel is vettek, meg a harkányi strandon, utána a harkányi
kórházban, bár ott már volt szabadnap, de akkor is egész nap fizikai munkát kellett
dolgoznom. Aztán jött a második és a harmadik gyerek, amikor már a siklósi stran-
don dolgoztam, ott elég sok, szóval magyarokkal dolgoztam. És ott hallottam,
hogy beszélgetnek és elmondták, hogy mi volt az érettségin, meg hát az élményei-
ket az iskolával kapcsolatban, és nekem annyira rossz volt, kellemetlen volt, hogy
mondják, hogy Antigoné, meg Szophoklész, meg minden, hogy én csak néztem,
hogy hú, de le vagyok maradva, és nem igaz, hogy õk többet tudnak. Már akkor is
motoszkált a fejemben, hogy ezt nekem is meg kell próbálnom, tanulnom kell.
Még mindig vártam vele 1998-ig, akkor szintén Siklóson dolgoztam egy központi
étteremben, ott megint egy kollegám elkezdte mesélni, hogy megy levelezõ tago-
zatra. A baj az volt, hogy nem tudtam egyszerûen ezt az információt, hogy levele-
zõ tagozat is van, mert én úgy gondoltam, hogy van a nappali tagozat, ahova a
fiatalok mennek, és nem is tudtam a levelezõ tagozatról addig. (M. L.)
Akinek sikerül szezonális vagy alkalmi munkát vállalnia Harkányban

vagy Siklóson, nemcsak a család megélhetését biztosítja, hanem – még
ha idõlegesen is – kilép Alsószentmárton izolált világából, a többségi tár-
sadalom tagjaival való találkozások, kapcsolatok új mintákat, viselkedési
formákat, információkat juttatnak vissza a településre, újabb kapcsolato-
239

2010. mÆjus 8. 11:36:49
kat tudnak kialakítani más társadalmi rétegek, csoportok képviselõivel.

Ezek a kapcsolatok már nem a korábban a parasztokkal kialakított,
alá-fölé rendeltségen alapuló, kliens-patrónus viszonyok, hanem olyan
„hídszerû” kapcsolatok, amelyeken keresztül a csoport tagjai különbözõ
lehetõségekhez, információkhoz jutnak (Putnam, 1993). Ezekkel a na-
gyon értékes és ritka összeköttetésekkel csak a családok egy kis része
rendelkezik, õk azok, akik „vállalkozóként” napszámosokat szerveznek,
esetleg egyénileg idõszakosan munkát tudnak vállalni Siklóson vagy
Harkányban. Ezeken a kapcsolatokon keresztül különbözõ viselkedési
minták, fogyasztási szokások szivárognak be a településre, a családok
mindennapjainak részévé válik a többségi társadalom tereinek
használata, ami nemcsak a bevásárlásban, hanem a harkányi gyógyfürdõ
használatában vagy a vasárnap délutáni fagyizásban is megnyilvánul.
Kapcsolódás a szervezett munka világához

Az Elcoteq, egy multinacionális elektronikai tömeggyártó üzem,
1998-ban települt Pécsre zöldmezõs beruházásként. A gyár a térség (a
megye) legnagyobb foglalkoztatója, és egyben összeszerelõ profiljának
megfelelõen, jelentõs képzetlen munkaerõ alkalmazásával, fontos foglal-
koztatási lehetõséget biztosít a környezõ települések hátrányos helyzetû
lakossága számára. A kezdetekkor kb. 100 fõ dolgozott a cégnél,
2008-ban 6000 és 7000 között ingadozott a foglalkoztatottak száma. Az
Elcoteq „színvak” politikát folytat, ha valaki megfelel a teszten és az or-
vosi vizsgálaton, illetve tiszta az erkölcsi bizonyítványa, akkor felveszik.
A cég egyrészrõl a munkaerõigény volumene miatt sem teheti meg, hogy
a munkára jelentkezõk között válogasson. Ugyanakkor a cég részérõl jó-
hiszemûséget és korrektséget kell feltételeznünk a diszkrimináció terén:
az Elcoteq globális cégként elfogadja és alapértékének tartja a különféle
nemzetközi munkaügyi standardokat, illetve tagja a cégek etikus maga-
tartását felügyelõ nemzetközi szervezetnek is. A cigány munkavállalók
számára mindesetre meghatározó, hogy a cég nem tesz különbséget etni-
kai alapon alkalmazott és alkalmazott között.
Azon túl, hogy a felvétel során mindenki egyenlõ eséllyel kerülhet be a
céghez, nagyon fontos a cigányok számára, hogy az üzem falain belül is
240

2010. mÆjus 8. 11:36:49
érzik: származásuk miatt nem érheti õket hátrány. Sõt, egyfajta védelmet
nyújt számukra a vállalat: mindaz az elõítéletes és diszkriminatív viselke-
dés, amit általában tapasztalni szoktak, itt nem megengedett.
Csoportokon belül nem volt ilyen, hogy cigány, nem cigány. Voltak ugyan, akik
éreztették. De nem engedi a vezetõség. Ha jelentem a fõnökeimnek, hogy ilyen
problémák vannak, akkor az gáz, kirúgás meg ilyenek. (…) A fõnökök nem enged-
hették meg maguknak, hogy ilyenfajta elõítéleteik legyenek. (J. J.)
Az alsószentmártoni családok számára az Elcoteqben való munkavál-

lalás egyszerre jelenti a faluban eddig kialakított, családi-baráti hálóza-
tokra épülõ munkalehetõségek (közmunkaprogramok, napszám, alkalmi
munkák) és a szociális segélyek feladását, a segítõ hálózatokból való
kiszakadást – ténylegesen is. Az, aki az Elcoteqben munkát vállal, napjai-
nak jelentõs részét a településen kívül tölti, kiesik a falu mindennapjai-
nak eseményeibõl, baráti, rokoni kapcsolatainak, hálózatainak intenzitá-
sa gyengül. Ugyanakkor a belépési lehetõségek állandósága és ezzel
párhuzamosan a folyamatos elbocsátások miatt ez a munkavállalási for-
ma rugalmasan illeszthetõ a faluban jelen levõ más megélhetési stratégi-
ák sorába. Ebben a rendszerben a szakképzetlen munkás a hierarchia leg-
alján helyezkedik el, a posztfordista gazdaság képzetlen munkavállalója.
Az újkapitalizmus foglalkoztatási struktúrájának legalsó szintjén nem-
csak nagyfokú bizonytalanságnak van kitéve, ami egyébként más foglal-
kozási csoportokat is érint, hanem reménye sincs arra, hogy munkavég-
zése az önbecsülés és a megelégedettség érzésével töltse el, vagy hogy
kedvezõbb, magasabb presztízsû, jobban fizetett és könnyebb munkát vé-
gezhessen. A munkások pozícióit gyengíti, hogy általában nem magával
a céggel, hanem csak egy, az Elcoteqnek dolgozó munkaerõ-kölcsönzõ
céggel állnak kapcsolatban, amely a munkaerõigény váltakozó intenzitá-
sának megfelelõen toboroz embereket munkára. A munkaerõ-kölcsönzõ
cégek általában olyan multinacionális cégeknek dolgoznak, amelyekben
a tevékenységbõl adódóan nagyon magas a munkaerõigény, ugyanakkor
a termelés rendkívül ciklikus intenzitású, egy-egy nagyobb rendelés ide-
jén hirtelen sokkal több munkáskézre van szükség. A ciklikusság gyors,
szakszerû kezelését, a foglalkoztatás teljes adminisztrációját is a munka-
241

2010. mÆjus 8. 11:36:49
erõ-kölcsönzõ cégek végzik. Az Elcoteqben munkát vállalók nem tudhat-

ják, hogy meddig lesz munkájuk, bármikor, akár egy telefonnal is
felmondhatnak nekik.39 A rendesen elvégzett munka jutalmát, az érvé-
nyesülést az Elcoteq munkavállalói számára nem a feljebb lépés, hanem a
tényleges állományba vétel, azaz a valamivel nagyobb biztonság jelenti
(Vidra, 2009).
12 óra az mégiscsak 12 óra, nem 8.40 Három napot megy az ember, a negyediket
otthon van, és utána megint megy három napot. Kimerül az ember. Múltkorában
az egyik nõ összeesett a soron, mellettem. A többiek megrémültek. Még csak azt
sem, hogy mentõt hívjunk, hanem bemegy az üzemi orvoshoz, és nem mer haza-
menni, mert fél, hogy kirúgják. Visszajött az orvoshoz, de a csoportvezetõ nem en-
gedte, hogy dolgozzon. Inkább engem rúgjanak ki, mondta. Hogy három napot
köteleznek dolgozni a negyediket meg otthon pihenni. Ez nagyon fárasztó. És az,
hogy kora reggel felkel és nyolcra ér haza. Még arra sincs idõm, hogy megkajál-
jak. Úgy jöttem haza, mintha berúgtam volna. Émelyegtem. Szóval szerintem
jobb, hogy nem vagyok ott. És az fájt a legjobban, hogy a családomat nem látom.
Szinte több idõt töltöttem bent, mint itthon. Ez a 12 óra, nem is tudom kinek az
agyából pattant ki ez az ötlet. Ha nyolc óra lenne, én is visszamennék. (J. O.)
A családok az Elcoteqben való munkavállalást csak hosszas mérlege-

lés után vállalják. A munka sokszor nehezebb, de biztosan embertele-
nebb és lelkileg megerõltetõbb, mint akár a tûzõ napon végzett
napszámosmunka. Sokan nehezen szokták meg a bezártságot, a légkon-
dicionálót, a monoton munkavégzést, a szigorú munkarendet, a szabá-
lyok betartását. Ugyanakkor a munkavállalás mellett szól annak legális
formája, az, hogy hivatalosan bejelentett munkáról van szó. Ennek legna-
gyobb hozadéka, hogy a bejelentett munkaviszonnyal a család hitelké-
39
A válság hatására, a megrendelések visszaesésének következtében 2009 tavaszán
a cég elbocsátásokra kényszerült. Legelõször a legtávolabbi településekrõl, a legke-
vesebb idõt a cégnél eltöltött emberekre került sor. 2009 nyarán Alsószentmártonból
már csak néhányan dolgoztak a cégnél.
40
2007 márciusában vezették be a 12 órás munkarendet.
242

2010. mÆjus 8. 11:36:49
pessé válik,41 így lehetõsége nyílik egy-egy nagyobb beruházásra, építke-

zésre.
Ha nem lett volna ez az építkezés, valószínûleg már rég otthagytam volna. Most is
mondtam a feleségemnek, hogy nem akarok menni. De azt mondja, hogy mennél.
Már sírhatnékom volt. A 12 óra az sokkal rosszabb, fõleg én állómunkát végzek.
12 órán keresztül, másfél éve, és mászkálnom is kell. A kilométer az megvan. Az
elején, amikor átkerültem ide, nem tudtam elaludni, mert annyira fájtak a lábaim.
Föl kellett polcolni, hogy el tudjak aludni. Már azon vagyok, hogy otthagyom a
céget. De ezt már másfél éve mondom. (…) Nagyon azon vagyok, hogy eljövök.
Felejtek el dolgokat. Két perccel ezelõtti dolgot elfelejtem, hogy mit csináltam.
Már otthon is csinálok valamit, vagy szólnak és elfelejtem. Múltkor is letesztel-
tem, fogom a kezemben és nézem, hogy leteszteltem, vagy nem. És akkor megint
leteszteltem. (M. Z.)
Új távlatok – bõvülõ oktatási lehetõségek

Az elmúlt 15 évben a térségben a közoktatást a teljes dermedtség jelle-
mezte. Az állami oktatás keretein belül semmilyen elõrelépés nem történt
annak érdekében, hogy az Alsószentmártonra – és a térség más, hasonló
helyzetû településeire – jellemzõ, nagyon alacsony iskolai végzettség kö-
zeledjen – ha nem is az országosan tapasztalhatóhoz – legalább a Ma-
gyarországon élõ cigány csoportok átlagához. A 35. táblázat pontosan
mutatja, hogy napjainkban a településen élõ nemzedékek között az isko-
lai végzettségben csupán annyi a változás, hogy a fiatalabbak közül egyre
többen fejezik be az általános iskolát. Ezek az iskolázottsági adatok je-
lentõs mértékben különböznek nemcsak az országos átlagtól, hanem még
a cigány népesség iskolázottsági adataitól is (Janky–Kemény–Lengyel,
2004).
A hatvanas években az egyházasharaszti iskolakörzethez tartozó öt te-
lepülés – Kistapolca, Siklósnagyfalu, Old, Egyházasharaszti, Alsószent-
márton – mindegyikén volt iskola, sõt az Oldhoz tartozó külterületeken,
Eperjespusztán, Tótokföldjén is önálló alsó tagozat mûködött egy tanító-
41
Ungár Tamás: Hitelképes romák. Népszabadság, 2007. január 27.
243

2010. mÆjus 8. 11:36:49
35. táblázat. Az iskolai végzettség Alsószentmártonban nemzedékek szerint, fõ (%)
244
Születési év (életkor)
1–4 osztályt végzett

Befejezetlen általános
iskola
Befejezett általános
iskola
Nem befejezett
szakmunkásképzõ
Nem befejezett
érettségit adó
középiskola
Szakmunkás
végzettsége van
Érettségizett
Összesen
1932 és 1966 között

28 (29,8) 23 (26,4) 38 (43,8) 0 0 0 0 89 (100)
(„negyvenen túl”)

0 09 (13,6) 50 (75,8) 4 (6,1) 0 2 (3,0) 1 (1,5) 66 (100)
(„harmincasok, középgeneráció”)

0 20 (28,6) 41 (58,6) 4 (5,7) 1 (1,4) 3 (4,3) 1 (1,4) 70 (100)
(„huszonéves fiatalok”)

0 03 0(4,4) 55 (81,0) 2 (2,9) 6 (8,8) 0 2 (2,9) 68 (100)
(„középiskolások”)
Forrás: 2006 tavaszán a településen készült adatfelvétel alapján

Megjegyzés: Az adatfelvételre 2006 tavaszán került sor a település 91 háztartásában, 423 személybõl, közülük 291 fõ 16 év fe-
letti. Az érintett háztartások a település különbözõ státusú részein vannak, az adatfelvételbe bekerülõ személyek korösszetétele
a településéhez hasonlatos. A táblázatban nem középiskolásként szerepelnek a településen mûködõ Kis Tigris Gimnázium di-
ákjai. Az adatfelvétel során Petrovics Renáta volt segítségemre.

2010. mÆjus 8. 11:36:49
val. 1962-ben szüntették meg a felsõ tagozatokat, amelyek átkerültek

Egyházasharasztiba. Alsószentmártonban ekkor már a cigány családok
voltak többségben, az alsó tagozatra (az egyetlen, amelyet soha nem
szüntettek meg) csak 8-10 sokac gyerek járt. 1963-tól a sokacok elérték,
hogy a gyerekek Egyházasharasztiban járjanak iskolába alsó és felsõ
tagozatra is.
Az alsószentmártoni cigány gyerekek többsége csak a helyben mûkö-
dõ alsó tagozat osztályait járta ki, több-kevesebb eredménnyel. Az isko-
laigazgató elbeszélése szerint 1966-ban végezte el az elsõ cigány gyerek
az általános iskolát, de még a hetvenes években is felsõ tagozatra jobbára
csak fiúgyerekek kerültek át, a lányok többsége, mire 13-14 éves korára
eljutott volna a felsõbb osztályokba, már férjhez ment.
A nyolcvanas évek közepétõl lesz jellemzõ, hogy a fiúk egy része az
általános iskola elvégzése után már szakmunkásképzõ intézetbe kerül – a
cigány és nem cigány tanulók közötti oktatási szakadék mélyülése itt ta-
lán erõsebb, mint az országban bárhol (Havas–Kemény–Liskó, 2002).
Az egyházasharaszti általános iskolában már a nyolcvanas évek köze-
pétõl többségében csak cigány gyerekek tanultak, ez abban az idõben el-
sõsorban a nem cigány családok folyamatos elköltözésének volt köszön-
hetõ. A kilencvenes évek elején, a szabad iskolaválasztás bevezetésével
az a néhány nem cigány gyerek, aki még a falvakban élt, és a körzeti isko-
lában tanult, gyorsan iskolát váltott: Beremendre vagy Siklósra ment.
Ahogy a hetvenes években a magasabb státusú cigány családok követték
a nem cigányok elköltözési mintáját, a kilencvenes években is azok a ci-
gány családok, akik megtehették, követték a nem cigányok által kialakí-
tott mintát, évrõl évre egyre több cigány szülõ is elvitte az iskolából gyer-
mekét. Ennek következtében 2006-ban az Egyházasharasztiban lakó 45
iskolaköteles korú gyerekbõl mindössze már csak négy járt a helyi iskolá-
ba. Azokban a falvakban, ahol nincs iskola, és a település elvileg az
egyházasharaszti iskola körzetéhez tartozik, nagyon hasonló helyzetet ta-
lálunk: az Oldon élõ 56 iskoláskorú gyerekbõl 15, a siklósnagyfalusi
mintegy 100 iskoláskorúnak a fele, a több mint 40 kistapolcai iskoláskorú
gyerekbõl csak kettõ volt az egyházasharaszti iskola tanulója – a többiek
Beremend, Nagyharsány vagy Siklós valamelyik iskolájába jártak. Az
alsószentmártoni mintegy kétszáz iskoláskorú gyerekbõl száz járt az
245

2010. mÆjus 8. 11:36:49
egyházasharaszti iskola felsõ tagozatára. Tekintve, hogy Alsószent-

mártonban kizárólag, de Oldon és Siklósnagyfaluban is többségében ci-
gány gyerekek élnek, állíthatjuk, hogy az egyházasharaszti általános is-
kolából az elvándorlás nem etnikai, hanem szociális alapon történik: már
a cigány családok többsége sem ide íratja gyermekét. Ez az iskola nem
csupán „cigányiskola”, hiszen ide még a cigány gyerekek közül is csak
azok járnak, akiknek nincsen más lehetõségük: azaz a szülõknek nincs
megfelelõ kulturális és anyagi tõkéjük ahhoz, hogy gyerekeiket olyan
iskolába járassák, amely lehetõséget nyújt nekik a továbbtanulásra.
Az alsószentmártoni önkormányzat 2004 nyarán az egyházasharaszti
körzeti iskolától leválva42 önálló alsó tagozatot indított, s középtávú ok-
tatási intézkedési tervében a felsõ tagozat kialakítása is szerepel. 43
Ebben a térségben az állami közoktatás ellehetetlenülése, a segítõ
szervezetek rendszerének kialakulása, továbbá a demográfiai helyzet
változása vezetett a jelenlegi állapothoz, ami jelentõs mértékben eltér az
országosan és a térség más településein tapasztalható viszonyoktól,
ugyanakkor újragondolásra készteti az iskolai szegregációról eddig
kialakult nézeteinket.
Míg az országban a cigány gyerekek iskolai elkülönülése jelentõs mér-
tékben erõsödött, és a szabad iskolaválasztás eredményeképpen teljesen
új formákat öltött, a cigány gyerekek lehetõségei a különbözõ oktatási
formák elérésére jelentõs mértékben csökkentek (Havas–Kemény–
Liskó, 2002; Kertesi–Kézdi, 2005), addig a volt egyházasharaszti iskola-
körzetben ennek éppen az ellenkezõjét figyelhetjük meg. Miközben a kö-
42
Tölgyesi Ágnes: „Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod.” Alsószentmárton,
2002–2004 (2005).
43
A finanszírozás új szabályai szerint 2007 szeptemberétõl az alsószentmártoni isko-
lának iskolafenntartói társulást kellett kötnie valamelyik környékbeli, nyolc évfo-
lyammal mûködõ általános iskolával. A minden alsószentmártoni gyerekre kiterjedõ
iskolatársulást a siklósi katolikus iskola nem vállalta fel. Azt, hogy a helyben mûkö-
dõ, buddhista fenntartású Kis Tigris Gimnázium lássa el a fenntartói feladatokat,
többen hevesen ellenezték (Ungár Tamás: A Kis Tigris gettóba zárja a gyerekeket?
Népszabadság, 2007. április 12.). A végsõ elképzelés szerint a beremendi, az egy-
házasharaszti és az alsószentmártoni általános iskola alkot egy iskolatársulást úgy,
hogy a gyerekek ugyanabban az intézményben folytatnák tanulmányaikat.
246

2010. mÆjus 8. 11:36:49
zeli Siklóson és a térség más településein a születések száma folyamato-

san csökkent, addig Alsószentmártonban és a környék más, többségében
cigányok lakta településein a születések száma évtizedek óta folyamato-
san nagyon magas (Alsószentmárton lakóinak harmada 14 éven alatti). A
demográfiai viszonyok megváltozása, illetve az oktatási intézmények
fenntartásának nehézségei miatt az egyre több alsószentmártoni cigány
gyerek napjainkban már nem nyûg a térség iskoláinak, óvodáinak, hanem
létszükséglet fennmaradásukhoz.
Az alsószentmártoni cigány családok akkor kezdték igazán felismerni
és érzékelni a képzettség fontosságát, amikor 1998-ban megszervezték a
településen a katolikus óvodát, és már az induláskor egy helybeli óvónõt
neveztek ki az intézmény élére; a mai napig nagy hangsúlyt fektetnek
arra, hogy lehetõleg minél több helybelit alkalmazzanak. Amikor a falu-
ban, ahol szinte semmilyen munkalehetõség nincs, azt látták, hogy egy
cigány nõ is lehet egy intézmény vezetõje, hirtelen megnõtt a tanulás
presztízse. Így lett a dajkának érettségije, így kerültek a katolikus pap tá-
mogatásával fõiskolára, egyetemre tehetséges fiatalok. Jelenleg a hat
óvónõbõl három helybeli, és természetesen a három dajka, a fûtõ és a ta-
karító is szentmártoni. Ezzel a létszámmal a katolikus óvoda nemcsak je-
lentõs foglalkoztatóvá vált a településen, hanem elindított egy olyan
folyamatot, amelynek eredményeként egyre többen gondolják úgy, hogy
tanulással jobban tudnak majd boldogulni az életben.
– Mondtam, hogy nem az a gond, hogy mi nem tudnánk vagy nem akarnánk meg-
csinálni valamit. Régebben nem kaptunk rá lehetõséget. Nem volt. Mondjuk,
anyagilag sem igen tudtak volna minket támogatni, meg hát lehetõséget sem na-
gyon kaptunk. Mert hát nem úgy van, ahogy mondják, hogy van sok hely … hát
sajnos még most is mûködik az, hogy a kisegítõ iskolákban cigány gyerekek van-
nak többségben. Mert el volt könyvelve, hogy az cigány gyerek, és akkor az megy
a kisegítõbe. Mert az hülye. Cigány az egyenlõ a hülye. Mert kell a kisegítõbe is
gyerek. Mert nem volt vele gond, betették oda a kisegítõbe, azt mondták, hogy ne-
hezen kezelhetõ, ez hülyegyerek, ez megy oda.
– És akkor még jobban lemaradt.
– Igen. És hát azért ha valakit elkönyvelnek úgy, hogy hülye vagy fiam, akkor
az nagyon nehéz.
– Minket nem is küldtek ilyen, hogy gimnáziumba.
247

2010. mÆjus 8. 11:36:49
– Hát épp ezt meséltem.

– Nem hogy nem küldtek, nem is ajánlották, hogy te menjél gimnáziumba, mert
te jó tanuló vagy, vagy bármi … ááá. Neked még szakmád sem lesz, azt mondták.
– És a haraszti tanárok még mindig nem hiszik el, hogy a Móninak van diplo-
mája. (nevetnek) Azt mondták, hogy a Móninak nem lehet diplomája.
– Mert ugye kérdezték, hogy kinek van Szentmártonból diplomája, és akkor
mondta az unokaöcsém, hogy az én nenémnek van. Hát ismernek a tanárok,
ugyanazok vannak még ott, hát nem mindenki, hanem a többség az maradt, és
mondták, hogy á hát az nem létezik, a Móninak nem lehet diplomája. És pedig,
amikor oda jártam, nem is úgy kezeltek, mint a többi cigány gyereket, mert ugye
kicsit jobb volt a képességem, de akkor sem. Akkor sem úgy kezeltek, mint egy
normális gyereket, cigány, és kész. (M. M.)
A településen már az óvodák között is komoly versengés folyik a gye-

rekekért, de ez a verseny igazán az iskolaválasztáskor élezõdik ki. A ka-
tolikus óvoda azt szorgalmazza, hogy a gyerekek a siklósi Szent Imre Ka-
tolikus Általános Iskolába menjenek tanulni. Siklós négy általános
iskolája közül kettõt az önkormányzat, egyet-egyet a református és a ka-
tolikus egyház tart fenn. A katolikus általános iskola 1991 óta mûködik,
akkor 350 gyerek tanult ott. Kezdetben az iskola irányítása nagyon hatá-
rozottan megkövetelte mind a tanulóktól, mind a szülõktõl a vallás gya-
korlását, e határozottság eredményeképpen azonban néhány év alatt az
iskola tanulóinak száma felére apadt, amely már a fenntartást is veszé-
lyeztette. Ekkor kerültek be az iskolába, az elsõ cigány gyerekek – az
alsószentmártoni plébános ajánlásával és támogatásával. Az iskola idõ-
közben kicserélõdött vezetése belátta, hogy a városon belül nem tud kon-
kurálni az általános iskolákkal, és ezért a vidéki gyerekek felé fordult.
2007-ben az iskola 194 tanulójából 120 volt bejáró, közülük 50
alsószentmártoni, és az iskola tanulóinak fele cigány. Az iskola vezetése,
bár továbbra is nagy hangsúlyt fektet az erkölcsi nevelésre, felvállalta a
hátrányos helyzetû gyerekek oktatását, amit több-kevesebb sikerrel meg
is valósít. Bár a gyerekek több mint fele csak szakmunkásképzõ intézet-
ben tanul tovább, de ebbõl az iskolából a cigány gyerekek is sikeresen
felvételiztek a Gandhi Gimnáziumba, vagy kerültek be az Arany János
Program keretében a Leövey Gimnáziumba. Az iskolai elõmenetelt
248

2010. mÆjus 8. 11:36:49
segíti, hogy Alsószentmártonban a katolikus egyház fenntartásában

mûködik egy tanoda is, ahol délután foglalkoznak a gyerekekkel.
A gyerekek számának folyamatos csökkenése miatt 2006 szeptembe-
rétõl már a siklósi református általános iskola is fogadja az alsószent-
mártoni gyerekeket. Ennek megfelelõen a cigány gyerekek megoszlása a
siklósi általános iskolákban kiegyenlítettebb lett.
Jelenleg az alsószentmártoni és más településeken élõ cigány gyere-
keknek a siklósi általános iskolákból van a legnagyobb esélye a továbbta-
nulásra. Éppen ezért a szülõk többsége mindent megtesz, hogy gyereke
városi iskolába kerüljön – de ez nem mindenkinek adatik meg. Az
alsószentmártoni önkormányzati iskola vezetõje ezt úgy fogalmazta meg
nagyon pragmatikusan, hogy igaz, hogy a szülõ ma már több intézmény
közül is választhat, hogy hova írassa a gyerekét elsõ osztályba, de ez csak
a jobb anyagi helyzetûek számára választási lehetõség, hiszen az egyes
iskolák nagyon különbözõ támogatásokat (étkeztetés, utazás, tanszer)
nyújtanak tanulóiknak. Ugyanakkor az, hogy a szülõknek van választási
lehetõségük az általános iskolák között, nagy elõrelépés ahhoz képest,
hogy tíz éve az alsószentmártoni gyerekek még csak a körzeti iskolában
tanulhattak.
Az elmúlt évtizedben a helyi katolikus pap, azon túl, hogy támogatta a
katolikus óvoda megalapítását, évrõl évre egyre több gyereket ajánlott be
a siklósi általános iskolába. A megyeszékhelyen mûködõ, hátrányos
helyzetû gyerekek középiskolai oktatására szervezõdõ intézményeknek,
elsõsorban a Gandhi Gimnáziumnak és a mánfai Collegium Martineum-
nak is egyik fontos szervezõje és támogatója volt, azok vezetõivel jó kap-
csolatokat ápolt. Mindezeken a hálózatokon keresztül számos helyi fia-
talt sikerült eljuttatnia a középiskolába, mindezzel jelentõs mértékben
hozzájárult nemcsak a sikeres egyéni mobilitási utak felépítéséhez,
hanem a helyi értelmiség magjának kialakulásához is.
Ezekre a folyamatokra építve kezdte meg mûködését a településen
2004 szeptemberétõl a Tan Kapuja Buddhista Egyház fenntartásában álló
Kis Tigris Gimnázium és Szakiskola, abból a felismerésbõl kiindulva,
hogy a faluban élõ fiatalok legtöbbjének csak általános iskolai végzettsé-
ge van, és többségüknek a jelenlegi oktatási struktúrában esélye sincs
arra, hogy bekerüljön az államilag szervezett középiskolai oktatásba. Az
249

2010. mÆjus 8. 11:36:49
iskola a Belvárosi Tanoda módszereit alkalmazva,44 helyben nyújt lehe-

tõséget a fiataloknak arra, hogy megszerezzék az érettségit.45 Ezzel a fa-
luban eddig sikeresen mûködõ, egyéni mobilitási lehetõségeket nyújtó
csatornák mellett megjelent egy, a település minden lakosa számára elér-
hetõ középfokú oktatási intézmény. Az iskola diákjai között találunk
fiatalokat, akik közül jó néhányan jártak már hosszabb-rövidebb ideig
valamilyen középiskolába, fiatal anyákat, akik évekkel ezelõtt éppen
gyerekük megszületése miatt hagyták abba tanulmányaikat. Az esti tago-
zatra évek óta járnak munka nélküli felnõttek, akik abban reménykednek,
hogy a magasabb iskolai végzettség megszerzésével munkát találnak
maguknak.
Tavaly óta járok, azért kezdtem el, a gyerekeim miatt, a jobblét miatt, hogy jobb…
igen, a munkahely miatt. Hogy jobb keresetem legyen, el tudjam õket tartani. Mert
az volt a baj … Cigány vagyok, de az, hogy elutasítanak, és azt mondják nekem:
mert nem. Ne mondják azt azért, mert cigány vagyok, vagy azért, mert nem elég az
iskolám, mert nyolc általánosom van. Hanem talán most másért utasítanak el, azért
szeretném most megcsinálni az érettségit. Az érettségivel én úgy látom, hogy le-
hetséges, nem azt mondom, hogy 100%, hogy több lehetõségem lesz arra, hogy ta-
nuljak, vagy az, hogy munkát kapjak. S hogy meg legyek becsülve, szóval ne
menjek kapálni, ha lehetséges, hanem egy kicsit másképpen oldjam meg ezt az
egész feladatot. (K. É.)
Vitathatatlan tény, hogy a középiskola megjelenése a falu életében je-

lentõs és pozitív változásokat hozott: amellett, hogy számos fiatalnak le-
hetõséget nyújt a rendszeres iskolába járásra, találkozási lehetõséget te-
remt más társadalmi csoportokkal, elsõsorban értelmiségiekkel. Új
viselkedési mintákat közvetít: nagyon fontos például, hogy a fiatal nõk a
gyerekek megszületése után hajlandóak újra beülni az iskolapadba, ezzel
lassan változik a nõ helyzete és szerepköre a családban. Az iskola közös-
ségi teret biztosít találkozásokhoz, beszélgetésekhez, erre korábban csak
az esténként fórumként mûködõ, kocsma elõtti terecskén nyílt lehetõség.
44
www.belvarositanoda.hu; www.kistigris.hu
45
A középiskola oktatási módszereibõl adódóan az intézmény második évében,
2006 tavaszán hat diák sikeres érettségit tett földrajzból.
250

2010. mÆjus 8. 11:36:49
Ugyanakkor felvethetõ kérdés, hogy ez az iskola, ahol csak azonos tár-

sadalmi és kulturális háttérrel rendelkezõ tanulókkal találkozhatunk,
mennyiben nyújt mintákat a többségi társadalomba való beilleszkedés-
hez? A legcélravezetõbb pedagógiai módszerek mennyiben helyette-
sít(het)ik más társadalmi csoportok, minták jelenlétének hiányát?
Az oktatási piac bõvülésének kétségtelen hozadéka azonban, hogy a
különbözõ intézmények, illetve az azokhoz kapcsolódó támogató szerve-
zeti formák (egyesületek, alapítványok, ösztöndíjak) az oktatáshoz fûzõ-
dõ viszony megváltozásán, egyes esetekben a magasabb iskolai végzett-
ség megszerzésén túl olyan kapcsolati erõforrások megjelenésével jártak
együtt, amelyek kiegészíthetik, egyes esetekben helyettesíthetik is az
alá-fölé rendeltségen alapuló vagy lojalitást számon kérõ kapcsolatokból
származó jövedelmeket. Bár tagadhatatlan, hogy éppen a társadalmi dif-
ferenciáltság, a viszonylag biztos és kiszámítható anyagi háttér az alapja
annak, hogy a család hosszabb távú tervei, elképzelései között megjelen-
jen a következõ generáció magasabb iskolai végzettségét célzó törekvés,
azaz a továbbtanuló fiatalok legtöbbje – de nem mindegyikük – nem a
legszegényebb, legkiszolgáltatottabb családok közül kerül ki.
Hát most fel kell kötnünk a gatyánkat, még vállalnom kell több munkát, az biztos.
Meg kell tennem mindent, hogy meglegyen mindene, mert gondolom, elég sokba
fog kerülni az az iskola, és nagyon igényes õ, én tudom, hogy nagyon válogatós a
fiam. De ott majd megtanulja a koleszos kaját, meg mindent. Legyen csak önálló
minél elõbb, én azt mondom. Ha ott megállja a helyét, akkor már elmondhatom,
hogy bárhol megállja a helyét. Én gondoltam, hogy beadom egy gimnáziumba, és
akkor van egy érettségije. De ezzel mégis van egy szakmája meg egy érettségije is.
És ha elmegy esetleg egy közgáz egyetemre, akkor már neki kiszélesedett az út, és
neki már nem fog fájni a feje, hogy jaj most mi lesz, mibõl fogom eltartani a csalá-
domat. Amikor mentünk vele felvételizni, akkor mondtam neki, hogy szeretném,
ha tanulna, mert elment ott egy ilyen öltönyös, bõrtáskás fiatalember, látszott,
hogy üzletemberféle, és akkor mondtam neki, fiam, látod, szeretném, ha öt év
múlva te is így néznél ki. (J. Z.)
251

2010. mÆjus 8. 11:36:49
Térbeli mobilitás – már a falun belül
A fentebb bemutatott változások hatására egy erõsen tagolt társadalom

alakult ki a faluban. A gazdasági lehetõségek bõvülésével a település éle-
tébõl nem tûnt el a mélyszegénység, továbbra is több olyan család van,
akik az éhezés szélén, napról napra élnek, akiknek az önkormányzat ad
segélyt a mindennapi betevõre. Egyedül élõ idõs emberek, unokájukat
nevelõ nagymamák, sok gyermeket nevelõ családok, tartósan betegek,
szenvedélybetegek – azok, akik az ország más településein is nagy való-
színûséggel a szegények közé tartoznának. De az ország egyik legszegé-
nyebb településén a legszegényebbnek lenni a nem megfelelõ étkezést,
sokszor éhezést, a fûtetlen, nyirkos lakást és a hiányos ruházatot jelenti.
Azoknál a családoknál, amelyek a transzferjövedelmeken túl más, ál-
talában szezonális munkákból, a közfoglalkoztatásból származó bevéte-
lekhez is hozzájuthatnak, már nem jelent gondot, hogy holnap vagy hol-
napután mi kerül majd az asztalra. Biztosak abban, hogy be tudják
szerezni az alapvetõ élelmiszereket, megfelelõ felszereléssel tudják el-
küldeni gyerekeiket az iskolába, esetleg egy autót is tudnak venni, amivel
olcsóbban tudnak bevásárolni a közeli kisváros bevásárlóközpontjában.
A többségi társadalom jövedelmi, megélhetési körülményeihez viszo-
nyítva még a falu elitjéhez tartozó tucatnyi család sem számít gazdagnak.
Ebben a faluban az számít „gazdagnak”, aki komfortosítja, felújítja a há-
zát, esetleg egy újat épít magának, mindig van üzemanyag az autójában,
amivel bármikor el tud menni bevásárolni, vagy elintézni valamit, mindig
tudja használni a mobiltelefonját, gyerekeit a térség bármelyik iskolájába
nyugodt szívvel el tudja küldeni. A többé-kevésbé rendszeres bevételek-
nek köszönhetõen e családok fogyasztása, vásárlási szokása az alsó kö-
zéposztályéhoz hasonlatos: ugyanúgy hipermarketekben vásárolnak, ott-
honukban számos televíziós csatorna közül választhatnak, többségüknek
van számítógépe, internet-hozzáférése. Bár a fogyasztói kultúrába való
bekapcsolódás egyrészt csökkenti a társadalomból való kirekesztettség
érzését, hiszen aki részese annak, az érezheti, hogy részese a társadalom-
nak is. Ugyanakkor a gettósodó falun belül kialakuló alsó középosztály
társadalmi kirekesztettsége, mobilitási esélye, a többségi társadalom
stigmatizáló véleménye állandó, nem változik, ami csak fokozza az itt
252

2010. mÆjus 8. 11:36:49
élõk frusztráltságát, és súlyos társadalmi konfliktusok lehetõségét hor-

dozza magában.
A hetvenes években zajló társadalmi differenciálódással ellentétben
napjainkban a társadalmi státus emelkedésébõl nem következik szükség-
szerûen az elköltözés, a térbeli mobilitás a településen belül történik. El-
sõsorban azért, mert az Alsószentmárton környékén elhelyezkedõ falvak
jelentõs része nagyon hasonló helyzetben van, a kirekesztett települések
térséggé szervezõdése megállíthatatlan folyamatnak tûnik (Virág,
2008a), így az ezekre a településekre való átköltözés nem járna együtt
státusemelkedéssel. Viszont a környék jobb helyzetû településeinek in-
gatlanárai és az alsószentmártoni ingatlanárak között olyan mély szaka-
dék van, hogy annak áthidalása még a település legmagasabb státusú
családjaitól is erõn felüli befektetést igényelne.
A családok differenciálódása települési térben jelenik meg. A korábbi
cigánytelep a mai napig nem tûnt el, bár a hetvenes években a putrikat
felváltó Cs-házak mellett már csak néhány viskó áll, de azok a családok,
amelyek a mai napig is a telepen laknak – nemcsak tényleges, hanem
szimbolikus értelemben is –, távol vannak a faluban egy térbe koncentrá-
lódó intézményektõl: a templomtól, az iskolától és az önkormányzati hi-
vataltól. Az intézményekhez közeli utcákban – ahogy évtizedekkel ez-
elõtt is, jobb állapotú, nagyobb házakban, magasabb státusú családok
élnek, azaz a társadalmi differenciálódással párhuzamosan a településen
belüli térbeli átrendezõdés is zajlik.
Az a tény, hogy napjainkban senki sem költözik el a faluból, más
szempontból is megközelíthetõ. A településen élõ családok anyagi hely-
zete csak az utóbbi években javult valamelyest, még mindenki emlékszik
azokra az idõkre, amikor csak a rokoni segítségnyújtás segítette át a csa-
ládokat a nehezebb idõszakokon. Az anyagi helyzet javulása is elsõsor-
ban olyan munkáknak köszönhetõ, amelyek folyamatosan változnak, és
jelentõs mértékben a helybeli családi, ismerõsi hálózatokon alapulnak, a
településhez köthetõek, így annak elhagyása a megélhetési viszonyok
tekintetében is jelentõs kockázattal járna. De a falu nemcsak anyagi biz-
tonságot nyújt, hanem, ellentétben a többségi társadalom elõítéletes,
diszkriminatív megnyilvánulásaival szemben, egy elfogadó társadalmi
közeget is.
253

2010. mÆjus 8. 11:36:49
Én nem akarok innen elmenni. Nem, a családi kötelék miatt … Itt mindenki min-
denkit ismer. Nincs az, mint a városban, hogy csak … még a szomszédodat sem is-
mered. Te, én kimegyek, mindegy, hogy a falu másik végében lakik, és nem
rokonom, mindenkivel tudok beszélni. Már úgy értve, hogy ez azért jó, mert az
emberek lelki betegek lennének, ha nem ez lenne, hogy nincs kivel megbeszélni a
problémát. Legyen az jó, az öröm, mi mindent megbeszélünk, a rossztól kezdve.
És ugye sokan orvoshoz mennek … mi nem járunk orvoshoz, nekünk õk az orvo-
sok. Mi megbeszéljük egymással a bajainkat, vagy akármi legyen. Ha van valami,
akkor segítünk egymásnak, ha meg nem, akkor egy kis lelkileg is, hogy na figyelj,
a következõ alkalommal jobb lesz! Kellenek az emberek, kellenek a rokonok, az
ismerõsök. Létfontosságú a mai világban, mert mi biztosít arról, hogy elmegy, és a
gyerekek tényleg tanulni fognak, és fölveszik, amikor országszerte munkanélküli-
ség van. Ha kimegyek, jön valaki, azt mondja: szia Évi! Nem azt mondja: Jó napot
kívánok. Fontos az a kapcsolat, fõleg a mai világban. Sokan Siklósról is visszajön-
nek ide, mindenki. Ha én õket látom … ide jönnek mulatozni, mert ott nem érzik
jól magukat. Akármi, valamilyen ünnep van, már õk itt vannak, itt tudják magukat
kitombolni. Nem tudnak ott ám … itt nincs az … itt úgy táncolsz, ahogy te akarsz,
itt úgy vagy öltözve, ahogy te akarsz. (J. É.)
Összegzés
Alsószentmártonban az etnicitástól független szelektív migráció követ-

keztében a nyolcvanas évekre etnikailag homogén, alacsony társadalmi
státusú, iskolázatlan népesség koncentrálódott, de ebben az idõszakban a
cigány férfiak és nõk még olyan munkahelyeken dolgoztak, ahol talál-
koztak, kapcsolatokat alakítottak ki a többségi társadalom tagjaival.
Gyerekeik még olyan iskolában tanultak, ahol bár egyre kevésbé, de más
társadalmi csoportok képviselõi is jelen voltak. A gyerekek esélye a ma-
gasabb iskolai végzettség elérésére ugyan eleve reménytelen volt, de az
intézményben találkozhattak más társadalmi mintákkal. Az alsószent-
mártoni családok többségének helyzete a társadalom alsó osztályáéhoz
közelített.
A nyolcvanas évek közepétõl, a rendszerváltást követõ gazdasági vál-
ság hatására, a településen élõ iskolázatlan népesség a munkaerõpiacon
feleslegessé vált, a szabad iskolaválasztás bevezetésével a körzeti iskolá-
254

2010. mÆjus 8. 11:36:49
ban csak alacsony státusú cigány gyerekek maradtak, a többségi társada-

lom elutasító-kirekesztõ magatartása erõsödött a településen élõkkel
szemben. Ez a társadalmi helyzet ahhoz hasonló, amit más kirekesztett
települések esetében „underclass” pozícióként jellemeztek.
A többségi társadalom azzal, hogy gyakorlatilag teljesen elszigetelte,
kirekesztette a falu egész társadalmát, egyben szabad utat engedett an-
nak, hogy a település maga szervezze meg mindennapi világát, életét,
alakítsa ki saját szabályait. Az önálló önkormányzat megalakulásával, a
pályázati lehetõségek bõvülésével, a térség gazdaságának fejlõdésével
megjelenõ források, lehetõségek és azok elosztása is ezekhez a szabá-
lyokhoz igazodott, amelyek megváltoztatták a településen belüli társa-
dalmi kapcsolatokat is. A községbe érkezõ transzferjövedelmek elosztá-
sa, az alkalmi munkákhoz való hozzáférés, az idõszakos munkavállalás
és a továbbtanulási lehetõségek a településen élõ családok közötti társa-
dalmi differenciálódáshoz vezettek. Ennek következtében megváltozott
a családok közötti kapcsolatok jellege: a korábban jellemzõ, szolidaritá-
son és reciprocitáson alapuló megkötõ kapcsolatok visszaszorultak, he-
lyüket az alá-fölé rendeltségen alapuló, kliens-patrónus jellegû kapcsola-
tok váltották fel.
Ahogy évtizedekkel korábban, úgy napjainkban is az alsószentmártoni
családok megélhetését, munkavállalását a változatosság, a lehetõségek-
hez való folyamatos alkalmazkodás jellemzi. Fontos megjegyeznünk,
hogy a falubeliek számára kínálkozó munkaalkalmak többsége, a szõlõk-
ben vállalt napszámosmunka ugyanúgy, mint a multinacionális cégnél
vállalt bérmunka, bár formájában és feltételeiben különbözik, nem kínál
elõrelépési lehetõséget a munkavállalónak. Csak és kizárólag a maga-
sabb iskolai végzettség megszerzésével párosuló munkavállalás jelenthet
hosszabb távon is boldogulást.
A hetvenes években zajló és a kilencvenes évek közepétõl elinduló
társadalmi differenciálódás egy másik szempontból is jelentõsen külön-
bözik egymástól: míg a hetvenes években azok a családok, akiknek job-
ban ment, a többségi mintát követve elhagyták a települést, addig napja-
inkban már az anyagilag megerõsödõ családok sem tudnak/akarnak
elköltözni a településrõl, a differenciálódás a településen belül zajlik, ami
térben is leképezõdik. Ennek eredményeképpen ma sikeres vállalkozók,
255

2010. mÆjus 8. 11:36:49
tanítók és óvónõk élnek a faluban, mégis mindezt a többségi társadalom

egész csoportot sújtó, erõs elõítélete és elutasító magatartása kíséri.
Alsószentmártonban a többségi társadalom intézményeihez, szervezetei-
hez csak laza szálakkal kötõdõ sajátos társadalomszerkezet alakult ki,
amely belsõ szabályok alapján mûködteti intézményeit, a családok ezek-
hez igazodva élik mindennapjaikat, a beköltözõknek, a falu intézményei-
ben munkát vállalóknak is ezekhez kell alkalmazkodniuk.
256

2010. mÆjus 8. 11:36:49
Irodalom
Ábrahám Árpád–Kertesi Gábor (1996) A munkanélküliség regionális egyenlõtlensé-

gei Magyarországon 1990 és 1995 között. A foglalkoztatási diszkrimináció és az
emberi tõke változó szerepe. Közgazdasági Szemle, 7–8. 653–681.
Ambrus Péter (1988) A Dzsumbuj: egy telep élete. Budapest, Magvetõ Kiadó
Andorka Rudolf–Harcsa István (1982) A községi népesség társadalomstatisztikai le-
írása. In: Vágvölgyi András (szerk.) A falu a mai magyar társadalomban. Buda-
pest, Akadémiai Kiadó, 179–236.
Andorka Rudolf–Spéder Zsolt (1996) A szegénység Magyarországon 1992–1995.
Esély, 4. 25–52.
Aradi Mária (1992) Tartósan munkanélküliek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
1992 márciusában. Munkaügyi Szemle, 36. 2–8.
Balázsi Ildikó–Ostorics László–Szalay Balázs (2007) PISA 2006. Összefoglaló jelen-
tés. Budapest, Oktatási Hivatal
Barta Györgyi–Beluszky Pál–Berényi István (1975) A hátrányos helyzetû területek
vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Földrajzi Értesítõ, 3. 299–390.
Barta Györgyi–Czirfusz Márton–Kukely György (2008) Újraiparosodás a nagyvilág-
ban és Magyarországon. Tér és Társadalom, 4. 1–20.
Bass László–Darvas Ágnes–Dögei Ilona–Ferge Zsuzsa–Tausz Katalin (2007) A sze-
génység és a kirekesztés változása 2001–2006. Gyerekesély Füzetek 3. Budapest,
MTA KTI Gyerekprogram Iroda
Beluszky Pál (1976) Területi hátrányok a lakosság életkörülményeiben – hátrányos
helyzetû területek Magyarországon. Földrajzi Értesítõ, 2–4. 301–312.
Beluszky Pál (1981) Két hátrányos helyzetû terület az Alföldön: Közép-Tiszavidék
és a Berettyó-Körösvidék. Alföldi Tanulmányok, V. 131–160.
Beluszky Pál (2002) Az ország peremén (Hátrányos helyzetû területek). In: Beluszky
Pál: Végkiárusítás. II. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, 71–94.
257

2010. mÆjus 8. 11:36:49
Beluszky Pál–Gyõri Róbert (1999) A magyarországi városhálózat és az EU csatlako-

zás. Tér és Társadalom, 1–2. 1–30.
Beluszky Pál–Gyõri Róbert (2004) Fel is út, le is út… (Városaink településhierarchi-
ában elfoglalt pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom, 1.
1–41.
Berey Katalin (1990) A szociális követelményeknek meg nem felelõ telepek felszá-
molása. In: Berey Katalin–Horváth Ágota (szerk.) Esély nélkül. Budapest, Vita
Kiadó, 5–72.
Berey Katalin (1991) A cigánytelepek felszámolása és újratermelõdése. In: Mészáros
Ágnes–Utasi Ágnes (szerk.) Cigánylét. Mûhelytanulmányok. Budapest, MTA Po-
litikai Tudományok Intézete, 106–145.
Berkovits György (1976) Világváros határában. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó
Bihari Zsuzsanna–Kovács Katalin (2004) Lejtõk és csúszdák, avagy a foglalkoztatási
esélyek térbeli egyenlõtlensége az ezredfordulón. In: A tudomány a gyakorlat
szolgálatában. A foglalkoztatási szint bõvítésének korlátai és lehetõségei.
Budapest, MTA, 7–36.
Bõhm Antal–Pál László (1985) Társadalmunk ingázói, az ingázók társadalma. Buda-
pest, Kossuth Könyvkiadó
Castel, Robert (1998) A szociális kérdés alakváltozásai: A bérmunka krónikája. Bu-
dapest, Max Weber Alapítvány
Clark, Kenneth B. (1968) A fekete gettó. Budapest, Európa Könyvkiadó
Czibere Ibolya–Csoba Judit–Kozma Judit (2004) Helyi társadalmak, kirekesztettség
és szociális ellátások. Kutatási jelentés, A társadalmi kirekesztés/befogadás téma-
körében folytatott szociálpolitikai kutatások fóruma
Csalog Zsolt (1979) Cigányfalu Baranyában. Jegyzetek a cigányság helyzetérõl. Kri-
tika, 10. 13–16.
Csalog Zsolt (1985) Parasztregény. Budapest, Szépirodalmi Kiadó
Csanádi Gábor–Ladányi János (1983) Szelekció az általános iskolában. Budapest,
Magvetõ
Csoba Judit (2010) A közfoglalkoztatás régi-új rendszere. Útközben az „Út a munká-
hoz” programban. Esély, 1. 3–26.
Demszky Gábor (1980) „CS”. Kritika, 10. 18–21.
Diósi Ágnes (1988) Cigányút. Budapest, Szépirodalmi Kiadó
Duncan, Otis–Duncan, Beverly (1955) Residential distribution and occupational
stratification. American Journal of Sociology, 3. 493–503.
Durst Judit (2002) „Innen az embernek jobb, hogyha meg is szabadul.” Megélhetési
stratégiák egy kisfalusi cigány közösségben. Esély, 4. 99–121.
258

2010. mÆjus 8. 11:36:49
Durst Judit (2005) „Csak a pénzre hajtik mind?” Az antropológiai megközelítés hasz-
na a demográfiában. Tabula, 2. 283–310.
Durst Judit (2008) „Bárók”, patrónusok versus „komák” – eltérõ fejlõdési utak az ap-
rófalvakban. In: Váradi Monika Mária (szerk.) Kistelepülések lépéskényszerben.
Budapest, Új Mandátum Kiadó, 232–280.
Enyedi György (2004) Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon.
Magyar Tudomány, 9. 935–941.
Erdei Ferenc (1957) Futóhomok. A Duna–Tisza köze. Budapest, Gondolat
Erdei Ferenc (1974) Magyar falu. Budapest, Akadémiai Kiadó
Faludi András (1964) Cigányok. Budapest, Kossuth Kiadó
Faluvégi Albert (2005) A társadalmi-gazdasági jellemzõk területi alakulása az átme-
net idõszakában és az új évezred küszöbén. In: Faluvégi Albert–Fazekas Ká-
roly–Nemes Nagy József–Németh Nándor: A hely és a fej. Munkapiac és
regionalitás Magyarországon. Budapest, MTA KI, 9–46.
Fazekas Károly (2001) A regionális különbségek a munkaerõpiacon. In: Laky Teréz
(szerk.) A munkaerõpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. Budapest, Or-
szágos Foglalkoztatási Hivatal, 136–144.
Feischmidt Margit (2008) Menedék és depó – szociográfiai esszé egy baranyai apró-
faluról. In: Váradi Monika Mária (szerk.) Kistelepülések lépéskényszerben. Új
Mandátum Kiadó, 102–132.
Féja Géza (1937) Viharsarok: az alsó Tiszavidék földje és népe. Budapest,
Athenaeum
Ferge Zsuzsa (2000) Elszabaduló egyenlõtlenségek. Hilscher Rezsõ Szociálpolitikai
Egyesület
Ferge Zsuzsa (2002) Struktúra és egyenlõtlenségek a régi államszocializmusban és az
újkapitalizmusban. Szociológiai Szemle, 4. 9–33.
Ferge Zsuzsa (2008) Rögös út a munkához. Népszabadság, 2008. április 13.
Fleck Gábor–Virág Tünde (1998) Hagyomány vagy alkalmazkodás, avagy Gilvánfa
kívül-belül. Szociológiai Szemle, 1. 67–93.
Fleck Gábor–Virág Tünde (1999) Egy beás közösség múltja és jelene. Budapest,
MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont, Munkafüzetek 52.
G. Fekete Éva (1991) Cigányok a Csereháton. Tájegységi elemzés. Kézirat, Miskolc
G. Fekete Éva (1995) A térség, mely élni akar. Miskolc, MTA RKK
Gans, Herbert J. (1993) People, Plans, and Policies Essays on Poverty, Racism, and
Other National Urban Problems. New York, Columbia University Press Russel
Sage Fundation
259

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Gans, Herbert J. (1996) From Underclass to Undercaste: Some Observations About

the Future of the Post – Industrial Economy and its Major Victims. In: Mingione,
Enzo (ed.) Urban Poverty and the Underclass Debate. Oxford, Blackwell,
141–152.
Granovetter, M. (1991) A gyenge kötések ereje. A hálózatelmélet felülvizsgálata. In:
Angelusz R.–Tardos R. (szerk.) Társadalmak rejtett hálózata. Budapest, Magyar
Közvéleménykutató Intézet, 371–400.
Gyõri Péter (1980) Szegregáció egy budapesti telepen. Kultúra és Közösség, 4.
75–82.
Harcsa István–Kovách Imre–Szelényi Iván (1994) A posztszocialista átalakulási vál-
ság a mezõgazdaságban és a falusi társadalomban. Szociológiai Szemle, 3. 15–43.
Havas Gábor (1976) Faluba faluvá növekedés – egy kivételrõl. In: Kemény István
(szerk.) Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben
végzett kutatásról. Budapest, MTA Szociológiai Kutató Intézet, 117–128.
Havas Gábor (1980) Ibafa. Kultúra és Közösség, 4. 17–33.
Havas Gábor (1982a) Baranya megyei teknõvájó cigányok. In: Andor Mihály (szerk.)
Cigányvizsgálatok. Budapest, Mûvelõdéskutató Intézet, 61–140.
Havas Gábor (1982b) Korábbi cigány foglalkozások. In: Andor Mihály (szerk.) Ci-
gányvizsgálatok. Budapest, Mûvelõdéskutató Intézet, 161–179.
Havas Gábor (1982c) Foglalkozásváltási stratégiák különbözõ cigány közösségek-
ben. In: Andor Mihály (szerk.) Cigányvizsgálatok. Budapest, Mûvelõdéskutató
Intézet, 181–202.
Havas Gábor (1986) Vadkelet. Kultúra és Közösség, 1. 3–18.
Havas Gábor (1992) Hozzászólás a szociális törvény vitájához. Szociológiai Szemle,
3. 88–90.
Havas Gábor (1999a) A kistelepülések és a romák. In: Glatz Ferenc (szerk.) A cigá-
nyok Magyarországon. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 163–203.
Havas Gábor (1999b) Cigányok a szociológiai kutatások tükrében. In: Glatz Ferenc
(szerk.) A cigányok Magyarországon. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia,
21–44.
Havas Gábor (2008) Esélyegyenlõség, deszegregáció. In: Fazekas K.–Köllõ J.–Var-
ga J. (szerk.) Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért. Budapest, Ecostat,
121–138.
Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona (2002) Cigány gyerekek az általános isko-
lában. Budapest, Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum Kiadó
260

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Hoffmann István–Krémer Balázs (2005) Amit a SZOLID Projekt mutat. Dilemmák

és nehézségek a szociális ellátások, szolgáltatások és az igazgatási reformelképze-
lések terén. Esély, 4. 29–63.
Janky Béla–Kemény István (2004) Települési és lakásviszonyok. Beszélõ, 4. 96–110.
Janky Béla–Kemény István–Lengyel Gabriella (2004) A magyarországi cigányság
1971–2003. Budapest, Gondolat Kiadó
Juhász Pál (1986) Mai képünk a parasztságról s a falusi társadalom néhány jellegze-
tességérõl. Medvetánc, 4. 5–19.
Juhász Pál–Kovács Katalin (1988) Láp és orom az Ormánságban, avagy hendi-
kep-tallózás egy hátrányos helyzetû régióban. Budapest, Egyetem és Társadalom
(ELTE), 61–115.
Kardos László (1997) Tiszaigar. Egy tiszántúli falu életrajza 1744–1944. Budapest,
Mentor-Szanator Kft.
Katona Imre (1972) Átmeneti bérmunkaformák. In: Szabó István (szerk.) A paraszt-
ság Magyarországon a kapitalizmus korában. Budapest, Akadémiai Kiadó,
382–432.
Katz, Michael B. (1995) Improving Poor People: The Welfare State, the „Under-
class” and Urban Schools as History. Princeton University Press
Kelly, Patrícia Fernandez M. (1995) Social and Cultural Capital in the Urban Ghetto:
Implications for the Economic Sociology of Immigration. In: Portes, Alejandro
(ed.) The Economic Sociology of Immigration Essays on Networks. New York,
Ethnicity, and Entrepreunership Russel Sage Fundation, 211–247.
Kemény István (1976) A magyarországi cigányok helyzete. In: Kemény István
(szerk.) Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben
végzett kutatásról. Budapest, MTA Szociológiai Kutató Intézet, 7–63.
Kemény István (1990) A magyar munkásosztály rétegzõdése. In: Kemény István
(szerk.) Velünk nevelkedett a gép. Szociológiai tanulmányok. Budapest, Vita
Kiadó, 7–20.
Kertesi Gábor (1995) Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnõttek a munkaerõpia-
con. Közgazdasági Szemle, 1. 30–65.
Kertesi Gábor (2000) A cigány foglalkoztatás leépülése és szerkezeti átalakulása
1984 és 1994 között. Közgazdasági Szemle, 5. 406–443.
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (1998) A cigány népesség Magyarországon. Socio-Typo
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (1999) A cigány népesség lélekszáma Magyarországon
a kilencvenes évek elején. In: Glatz Ferenc (szerk.) A cigányok Magyarországon.
Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 45–73.
261

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (2005) Általános iskolai szegregáció, okok és következ-

mények. Közgazdasági Szemle, 4. 317–355.
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (2009) Szegregáció az általános iskolákban. Számítások a
2006. évi országos kompetenciamérés adatain. In: Fazekas Károly–Lovász
Anna–Telegdy Álmos (szerk.) Munkaerõpiaci Tükör. Budapest, MTA KI, 97–117.
Kocsis Károly–Kovács Zoltán (1999) A cigánynépesség társadalomföldrajza. In:
Glatz Ferenc (szerk.) A cigányok Magyarországon. Budapest, MTA, 13–19.
Konrád György–Szelényi Iván (1971) A késleltetett városfejlõdés társadalmi konf-
liktusai. Valóság, 12. 19–36.
Konrád György–Szelényi Iván (2000) Urbanizáció és területi gazdálkodás. Szeged, JGYF
Koós Bálint (2009) Három évtized a kistelepülések finanszírozásában: a változó fej-
lõdési lehetõségek kora 1980–2005. Kézirat
Kovács Éva (2008) „Ki vagyunk esve a külvilágból.” A lengyári kolónia. In: Váradi
Monika Mária (szerk.) Kistelepülések lépéskényszerben. Budapest, Új Mandátum
Kiadó, 102–132.
Kovács Imre (1937) Néma forradalom. Budapest, Cserépfalvi
Kovács Katalin (1987) Integráció vagy széttöredezés? Társadalomszerkezeti változá-
sok egy dunántúli aprófalu, Magyarlukafa példáján. Pécs, MTA RKK
Kovács Katalin (1990) Urbanizáció alulnézetbõl. In: Tóth József (szerk.) Tér – Idõ –
Társadalom. Pécs, MTA RKK, 272–303.
Kovács Katalin (2005) Osztályosodás a magyar településhálózatban. Kultúra és Kö-
zösség, 3–4. 21–26.
Kovács Katalin (2008) Kényszer szülte és önkéntes együttmûködések a kistelepülési
önkormányzatok körében. In: Kovács Katalin–Somlyódyné Pfeil Edit (szerk.)
Függõben. Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. Budapest,
KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 211–234.
Kovács Katalin (2009) Területi társadalmi problémák és a célterületi lehatárolás
kérdései. Kézirat
Kovács Katalin–Rácz Katalin (2008) Mozgásban: az együttmûködések változó min-
tázatai a Sásdi Többcélú Kistérségi Társulásban. In: Kovács Katalin–Somlyódyné
Pfeil Edit (szerk.) Függõben. Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világá-
ban. Budapest, KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 281–304.
Kozma Judit (2004) Napszámosok. Esély, 6. 37–63.
Krémer Balázs (1992) A szociális törvény dilemmái. Szociológiai Szemle, 3. 73–87.
Krémer Balázs (2003) Szolid kiegészítések.
http://www.3sz.hu/jm/szakmai-anyagok/szolid/
kremerbalazs_szolidkiegeszitesek%5B1%5D....pdf
262

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Krémer Balázs (2008a) „Nem fûlik a foguk a jogszerûséghez.” Az interjút készítette:

Mink András és Neményi László. Beszélõ, július–augusztus
Krémer Balázs (2008b) Milyen út a munkához? Beszélõ, május
Kronauer, Martin (1998) „Social exclusion” and „underclass” – new concepts for the
analysis of poverty. In: Andreb H. J. (ed.) Empirical Poverty Research in Compa-
rative Perspective, 51–76.
Kulcsár Gábor (2006) A munkaerõ területi mobilitását akadályozó tényezõk. Esély,
3. 61–83.
Ladányi János (1977) Községekben élõ munkások. Szociológia, 1. 28–41.
Ladányi János (1989) A lakásrendszer változásai és a cigány népesség térbeni elhe-
lyezkedésének alakulása Budapesten. Valóság, 6. 73–89.
Ladányi János (1992) Hozzászólás a szociális törvény vitájához. Szociológiai Szemle,
3. 91–93.
Ladányi János (2004) Körzetesítés helyett esélyteremtés. Programok és határon át-
nyúló együttmûködés a leszakadó térségek felzárkóztatásához. Népszabadság,
2004. augusztus 14.
Ladányi János (2008) Hecckampány és erõszakhullám. Kritika, 9. 2–5.
Ladányi János (2009) „Szisztematikus önsorsrontás” – Tálas Péter interjúja. In: Ladá-
nyi János: A burkolt szelekciótól a nyílt diszkriminációig. Budapest, MTA Társa-
dalomkutató Központ, 9–20.
Ladányi János–Szelényi Iván (1997a) Szuburbanizáció és gettósodás. Kritika, 7.
4–12.
Ladányi János–Szelényi Iván (1997b) Ki a cigány? Kritika, 12. 3–6.
Ladányi János–Szelényi Iván (2002) Cigányok és szegények Magyarországon, Ro-
mániában és Bulgáriában. Szociológiai Szemle, 4. 72–94.
Ladányi János–Szelényi Iván (2004) A kirekesztettség változó formái. Napvilág
Kiadó
Ladányi János–Szelényi Iván (2005) Az újrakörzetesítés társadalmi ára. Kritika, 1.
2–5.
Ladányi János–Virág Tünde (2009) A szociális és etnikai alapú lakóhelyi szegregáció
változó formái Magyarországon a piacgazdasági átmenet idõszakában. Kritika,
7–8. 2–8.
Loss Sándor (2001) Egy csapásra. Cigány gyerekek útja a kisegítõ iskolába. Beszélõ,
6. 69–85.
Márkus István (1991) Az ismeretlen fõszereplõ: a szegényparasztság. Budapest,
Szépirodalmi Kiadó
263

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Massey, Douglas–Denton, Nancy (1993) American Apartheid: Segregation and the

Making of the Underclass. Cambridge, Harvard University Press
Mezey Barna (1986) A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422–1985.
Budapest, Kossuth Kiadó
Mingione, Enzo–Morlicchio Enrica (1993) New Forms of Urban Poverty in Italy:
Risk Path Models in the North and South. International Journal of Urban and
Regional Research, 2. 413–427.
Nemes Nagy József (1993) A formálódó piacgazdaság regionalizmusa. In: Kovács
Katalin (szerk.) Település, gazdaság, igazgatás a térben. Budapest, MTA RKK,
203–222.
Okely, Judith (1983) The Traveller-Gypsies. London, Cambridge University Press
Õrszigethy Erzsébet (1999) Szocpolpanoráma. Nyertesek, vesztesek és adományo-
zók. Kritika, 11. 14–18.
Putnam, Robert D. (1993) Making Democracy Work: Civic Tradition in Modern
Italy. New Jersey, Princeton University Press
Rácz István (1972) Parasztok elvándorlása a faluból. In: Szabó István (szerk.) A pa-
rasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Budapest, Akadémiai Kiadó
Rácz Katalin (2008) Szociális feladatellátás a kistelepüléseken és a többcélú kistérsé-
gi társulásokban. In: Kovács Katalin–Somlyódyné Pfeil Edit (szerk.) Függõben.
Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. Budapest, KSZK ROP
3.1.1. Programigazgatóság, 183–210.
Rechnitzer János (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet átalakító in-
novációk. Gyõr, MTA RKK
Réger Zita (1978) Cigány osztály vegyes osztály. A tények tükrében. Valóság, 8.
77–89.
Rupp Kálmán (1976) A magyarországi cigánykérdésrõl. In: Kemény István (szerk.)
Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett
kutatásról. Budapest, MTA Szociológiai Kutató Intézet, 69–87.
Solt Ottilia (1998) Cigány gyerekek az iskolában. In: Eörsi János–F. Havas Gá-
bor–Kemény István (vál. és szerk.) Méltóságot mindenkinek. Összegyûjtött írá-
sok. Beszélõ, 289–298.
Spéder Zsolt (2002) A szegénység változó arcai. Budapest, Andorka Rudolf Társada-
lomtudományi Társaság–Századvég Kiadó
Stewart, Michael (1994) Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség tovább-
élése a szocialista Magyarországon. T-Twins–MTA Szociológiai Intézet–Max
Weber Alapítvány
264

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Szabó Zoltán (1937) Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Bu-
dapest, Cserépfalvi
Szalai Júlia (1998) Ami a szegénységben „régi” és ami „új”. In: Szalai Júlia: Uram! A
jogaimért jöttem! Budapest, Új Mandátum Kiadó, 55–66.
Szalai Júlia (2002) A társadalmi kirekesztõdés egyes kérdései az ezredforduló Ma-
gyarországán. Szociológiai Szemle, 4. 34–50.
Szalai Júlia (2005) A jóléti fogda. In: Neményi Mária–Szalai Júlia (szerk.) Kisebbsé-
gek kisebbsége. Budapest, Új Mandátum Kiadó, 43–94.
Szalai Júlia (2007) Nincs két ország…? Budapest, Osiris
Szalai Júlia (2009) Fórum. A romák integrációja. Fundamentum, 2. 39–42
Szelényi Iván (1990) Regionális fejlõdés, gazdálkodás, igazgatás. Szociológiai szem-
pontok a téma kutatásához. In: Szelényi Iván: Városi társadalmi egyenlõtlensé-
gek. Budapest, Akadémiai Kiadó, 159–172.
Szelényi Iván (1992) A harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon. Buda-
pest, Akadémiai Kiadó
Szuhay Péter (1993) Utószó: ami túl van a képeken. In: Barati Antónia–Szuhay Péter
(szerk.) „A világ létra, melyen az egyik fel, a másik lemegy.” Képek a magyaror-
szági cigányság 20. századi történetébõl. Budapest, Néprajzi Múzeum, 339–354.
Szuhay Péter (2002) Akiket cigányoknak neveznek: Akik magukat romának, muzsi-
kusnak vagy beásnak mondják. In: Andor Mihály–Reisz Terézia (szerk.) A ci-
gányság társadalomismerete. Pécs, Iskolakultúra, 9–31.
Szuhay Péter (2007) Romakutatások. In: Kovács Éva (szerk.) Közösségtanulmány.
Néprajzi Múzeum–PTE BTK Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék,
88–102.
Talyigás Katalin (1992) Hozzászólás a szociális törvény vitájához. Szociológiai
Szemle, 3. 90–91.
Tamás Ervin–Révész Tamás (1977) Búcsú a cigányteleptõl. Budapest, Kossuth
Könyvkiadó
Taylor, Edward J. (1986) Differential Migration, Networks, Information and Risk.
Research in Human Capital and Development, 4. 147–171.
Tilly, Charles (2001) Áthelyezõdött hálózatok. In: Sik Endre (szerk.) A migráció szo-
ciológiája. Budapest, Szociális és Családügyi Minisztérium, 89–105.
Vági Gábor (1991) Magunk, uraim: válogatott írások településekrõl, tanácsokról,
önkormányzatokról. Budapest, Gondolat Könyvkiadó
Vajda Zsuzsa (1987) „Emberek vagytok csak nem olyanok.” Esettanulmány egy
Észak-Borsodi falu cigánylakosságának helyzetérõl. Társadalomtudományi
Intézet, Kézirat
265

2010. mÆjus 8. 11:36:50
Váradi Monika Mária (2004) Zárványosodó munkaerõ-piaci struktúrák és megélheté-

si stratégiák. In: A tudomány a gyakorlat szolgálatában. Budapest, MTA, 36–54.
Váradi Monika Mária (2009) Utak vagy tévutak? In: Törzsök Erika–Paskó Ildi–
Zolnay János (szerk.) Cigánynak lenni Magyarországon. Jelentés 2008. Út a radi-
kalizmusba. Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapít-
vány, 59–86.
Vida Anikó (2009) A jogok és kötelességek egyensúlyának változása az aktív korú
nem foglalkoztatottak segélyezésének szabályozásában. In: Szabadi Vera–
Némedi Dénes (szerk.) Kötõ-jelek. ELTE TÁTK Doktori Iskola, 11–29.
Vida Anikó–Virág Tünde (2010) Közmunka és napszám. Foglalkoztatás és szociális
helyzet Dél-Békésben. Esély, 1. 107–126.
Vidra Zsuzsanna (2009) A szakképzetlen bérmunka szerepe falusi romák megélhetési
stratégiáiban. Kézirat
Virág Tünde (2006) A gettósodó térség. Szociológiai Szemle, 1. 60–76.
Virág Tünde (2008a) „Ez itt a reménytelenség vidéke” – falvak a Dráva mentén. In:
Váradi Monika Mária (szerk.) Kistelepülések lépéskényszerben. Budapest, Új
Mandátum Kiadó, 70–101.
Virág Tünde (2008b) Látlelet az északi perifériáról: oktatásszervezés az Edelényi kis-
térségben. In: Kovács Katalin–Somlyódyné Pfeil Edit (szerk.) Függõben. Köz-
szolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. Budapest, KSZK ROP 3.1.1.
Programigazgatóság, 425–444.
Virág Tünde–Zolnay János (2010) Csapdába került önkormányzatok, csapdában tar-
tott szegények – közfoglalkoztatás a Csereháton. Esély, 1. 127–139.
Wacquant, Loic (1993) Urban Outcasts: stigma and division in the black American
ghetto and the French Urban Periphery. International Journal of Urban and
Regional Research, 3. 366–383.
Wacquant, Loic (2008) Urban Outcasts. A Comparative Sociology of Adavanced
Marginality. Cambridge Polity Press
Wilson, William Julius (1987) The Truly Disadvantaged: The Inner City, the
Underclass, and Public Policy. The University of Chicago Press
Wilson, William Julius (1997) When Work Disappears: The World of the New Urban
Poor. New York, Vintage Books
Závada Pál (1986) Kulákprés. Budapest, Mûvelõdéskutató Intézet
Zolnay János (2003) Célzott önkény. Esély, 1. 45–73.
Zolnay János (2008) Indulj, munkaverseny! A „segélyek” elleni demagógiáról. Ma-
gyar Narancs, 2008. június 19.
266

2010. mÆjus 8. 11:36:50

2010. mÆjus 8. 11:36:50
A kiadásért felelõs
az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója
Szerkesztette: Stark Mariann
Felelõs szerkesztõ: Tárnok Irén
Borítóterv: Szûcs József
Fotók: Virág Tünde
A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda Kft. végezte
Felelõs vezetõ: Ujvárosi Lajos
Martonvásár, 2010
Kiadványszám: TK100005
Megjelent 16,75 (A/5) ív terjedelemben

2010. mÆjus 8. 11:36:50

Virág Tünde - Kirekesztve - Falusi Gettók Az Ország Peremén

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Virág Tünde - Kirekesztve - Falusi Gettók Az Ország Peremén

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Color profile: Disabled

Composite Default screen

Falusi gettók az ország peremén

VirÆg - Gett 12.prn

VirÆg - Gett 12.prn

Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010

VirÆg - Gett 12.prn

Megjelent az OTKA 67782. sz. pályázatának támogatásával

ISBN 978 963 05 8828 7

Kiadja az Akadémiai Kiadó,

Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2010

ã Virág Tünde, 2010

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás,

VirÆg - Gett 12.prn

A települések peremén – számok tükrében . . . . . . . . . . . . . . 25

A kistelepülések fogságában – intézmények a gettóban . . . . . . . 129

VirÆg - Gett 12.prn

Az önkormányzati szociálpolitika lehetõségei

A társadalom peremén – a gettók társadalma . . . . . . . . . . . . 179

VirÆg - Gett 12.prn

Az ezredfordulóra Magyarországon kialakult egy olyan, a többségtõl

VirÆg - Gett 12.prn

perspektívájából, elsõsorban a vidéki településekre, térfolyamatokra

VirÆg - Gett 12.prn

vács, 1987, 1990; Csalog, 1985; Márkus, 1991; Konrád–Szelényi, 2000;

VirÆg - Gett 12.prn

len térbeli elhelyezkedésrõl és a gettósodás regionális folyamatairól

VirÆg - Gett 12.prn

legális munka világába való visszatérés kísérleteit és kudarcait. Azt,

VirÆg - Gett 12.prn

gyakorisága és formája pedig kijelöli a csoporthatárokat. Ehhez kapcso-

VirÆg - Gett 12.prn

Immár illõ feltenni a kérdést: kiket is nevezünk cigányoknak, akik eze-

VirÆg - Gett 12.prn

VirÆg - Gett 12.prn

Ugyanakkor az etnikai kategorizáció határozottsága csökkent akkor, ha a

VirÆg - Gett 12.prn

település státusa között nagyon szoros összefüggés mutatkozott. A rend-

VirÆg - Gett 12.prn

ráfiai és társadalmi folyamatokat figyelhetünk meg. A születések, ennél-

VirÆg - Gett 12.prn

tett be, amelyek hátrányosan érintik az alacsony lélekszámú, kedvezõtlen

VirÆg - Gett 12.prn

A harmadik részben ismét változik a megközelítés: két esettanulmány

VirÆg - Gett 12.prn

Napjainkban a munkalehetõségek hiányával jellemezhetõ Cserehát

VirÆg - Gett 12.prn

geket fedezhetünk fel. A munkalehetõségek hiányával jellemezhetõ tér-

VirÆg - Gett 12.prn

nak kiszorulni a munka világából, akik a különbözõ alkalmi és idõszakos

Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáknak, barátoknak,

VirÆg - Gett 12.prn

VirÆg - Gett 12.prn

VirÆg - Gett 12.prn

A települések peremén – számok tükrében

Magyarország „falusi ország” maradt. Míg Európa nyugati felén és

VirÆg - Gett 12.prn

között jelentõs eltérés volt a természetes szaporodásban is, a községek-

VirÆg - Gett 12.prn

zõ rétegei között; azokat nagyobb mértékben viselték a községekben élõ

VirÆg - Gett 12.prn

A rendszerváltást követõen az ország térszerkezete, térségi és területi

VirÆg - Gett 12.prn

lelõen Nemes Nagy a gazdasági társaságok sûrûsége, a vegyes és külföldi