Fehérvári

1. Honnan eredeztethető Mead szimbolikus interakciós elmélete? Milyen emberfelfogás jellemző Meadre?
2. Schütz szerint hogyan értelmezhetők a társadalmi jelenségek?
3. A funkcionalista megközelítések (pl. Parsons) hogyan gondolkodik a szocializációról?
4. Ismertesse Habermans társadalomfelfogásának jellemzőit! Habermans elméletében hol kap szerepet a
szocializáció?
5. Milyen különbségek ragadhatók meg az ipari és a modern társadalom között Beck szerint?

Mészáros
1. A humanista, kritikai és a posztmodern antropológiák hasonlóságai és különbségei

2. A gondolkodásetikai sajátosságai összehasonlítva más etikai megközelítésekkel

3. A gyermekkor milyen új megközelítései hatottak a pedagógiai kutatásokra az utóbbi évtizedekben
4. a kultúra értelmezésének megközelítése

 antropológia: az emberről szóló tudomány

o ki az ember? ki a gyerek?
o milyen a pedagógiai ember? hogy tekintek a gyerekre (fejleszthető, fejlesztendő egyén)
 biológiai antropológia
o emberi test
o emberi viselkedés, etológia
o biológiai valóság, evolúciós valóság megközelítései, az ember mint természet része
o társadalmi kulturális megközelítés (szociálantropológia)
o eredetileg távoli kultúrák, törzsek megfigyelése
 kulturális antropológia: ember megfigyelése a kultúra nézőpontjából: kultúrákon átível, és kultúraspecifikus
(időhöz, térhez való különféle viszonyok)
o fontosak a mikrotörténések
o törzsi: beavatás
 szociálantropológia
 a pedagógiai etnográfia jelentése a kulturális antropológia történetének fényében

Németh

1. főbb pedagógiai alapfogalmak: kultúra és értelmezései, pedagógiai jelentősége (Gehlen elmélete alapján),
enkulturáció, szocializáció, nevelés, oktatás, képzés, művelődés, tanulás

 kultúra (latin, coltore= művelni)

 kultúra kialakulása – elméletek, megközelítések:
o Az emberi és állati viselkedés összehasonlítása:
o Az ember nyitott a világra, míg az állatot környezete köti
 növények: nyitott környezet, függenek a természeti, időjárási hatásoktól
 állatok: zárt, centrikus központi szervezet, de nincs öntudatuk
 az ember: excentrikus, viszonyul, alkalmazkodik a világhoz és önmagához
o A nem kizárólag környezete és ösztönei által szabályozott ember csak a kultúrában szerezheti meg
fajspecifikus tulajdonságait
 Gehlen: az ember biológiai „hiánylény”
o = nincsenek olyan evolúciós védekező-támadó szervei, teste stb., ami az állatoknak, ebben szenved
hiányt
o a hiányokat ellensúlyozni kell a túlélés érdekében
o fejlődés: eszközhasználat és felegyenesedés + társadalom szervezés, tanulás, alkotás (kultúra) +
nyelv kialakulása
 kultúra
o „A kultúra az ember által cselekvően megváltoztatott természet.”
 o mindannak összessége, amit az emberek azért tettek és tesznek, hogy természetes és mesterséges
környezetükben helytálljanak
 a kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek
valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása.
o leszűkítő köznyelvi értelmezéstől – amely a magas művészetet, irodalmat, kifinomult életstílust jelenti;
o kultúra – civilizáció megkettőzött értelmezése: amely szerint a kultúra az egyszerű, ősi életforma, a
civilizáció a hagyománytól, illetve a közvetlen emberi kapcsolati formáktól való elidegenedés
o valami olyan dologként, jelenségként magyarázzák, amely dolog, jelenség a társadalomban való lét egyik
fontos velejárója, következménye, és értelmező valósága.
 A kultúra megteremtése az emberi faj fontos antropológiai tulajdonsága, amely megkülönbözteti az állattól
o az emberek egy adott csoportja osztozik rajta
 Nem örökölt, biológiai eredetű – tanulással - hagyományok, enkulturáció és szocializáció útján szerezhető meg
o enkulturáció = az a fejlődési folyamat, melyben az egyén elsajátítja a kulturális alapokat
 Kétirányú tanulási folyamat:
a) A kultúra szabályai által determinált szabályzó folyamat, amelynek keretében a felnövekvő
ember megtanulja kialakítani alapszemélyiségét – ennek alapján "mint mindenki más" az adott
kultúrájában majd képes lesz kompetens módon cselekedni – ez számára sok vonatkozásban
alkalmazkodást jelent
b) Individuális folyamat: Megtanulja továbbá – részben a nevelés útján - saját
félreismerhetetlenül egyedi identitását is kialakítani, tehát "olyannak lenni, mint senki más".
 Kettős kölcsönhatás:
a) egy társadalom minden egyes tagja számára adott annak a potenciális lehetősége, ami egyben
lehetővé teszi a kulturális alkotások létrejöttét, hogy produktív helyzetbe kerüljön,
b) továbbá, hogy a kulturális rendszerek különböző megjelenési formáit és azok továbbfejlődését
a társadalom tagjainak perspektívája jelölje ki.
o Egymásból kapcsolatban álló anyagi (pl. test, eszközök, ruházat építmények) és
szimbolikus - társadalmi, nyelvi, eszmei (pl. tudás, szimbólumok, hit, normák) elemekből épül fel
 =tárgyi és szimbolikus védelem:
o létrejönnek különböző tehermentesítő intézmények
o írott és íratlan szabályozók: pl. törvények, jogok vagy vallás, rituálék, normák és szokások
 a biológiai alapösztönökön felül a szimbolikus jelentések meghatározzák az emberi létet
o szimbólumok hagyományán alapuló történelem: múlt-jelen-jövő = élet és elmúlás determinusa
o szimbólumok rendszere = ember feletti autonóm rendszerré válik: értékek szerepe
o Közvetítői: az emberi test gesztusnyelve, mimézis, hagyományok, rituálék, beszéd-írás szimbólumvilága
o Mítosz – vallás – művészet – tudomány (csatornái)
 a kulturális tanulás fajspecifikus
o az ember folyamatosan részt vesz önkényes kultúrákban pl. családi szokások, nyelv, társadalmi csoportok
o Nem a kultúra magyarázza a kulturális tanulást, hanem ez az emberre jellemző természetes biológiai
forma magyarázza, hogy a kultúra egyáltalán létrejött
 az ember képes közösségi cselekvésre, döntéshozatalra, magas szintű kommunikációra, a
cselekvés szinkronizálására
o társas tanulás a kulturális tanulás specifikus adaptációja, biológiai tulajdonság
 a kulturális tanulás a figyelem összpontosításán alapszik:
 sajátos támpontok: csecsemőhöz intézett sajátos intonációjú, lassú beszédmód, a vele kialakított
szemkontaktus, amelyek a tanulási helyzetet kiemelik a véletlen tanulási helyzetek világából
 összehangolt rendszer - a gyermek nem csak hajlandó elfogadni a szociális tanulást, hanem el is
várja, hogy tanítsák
 elfogadja, hogy a felnőtt tekintélyét = kulturális norma
 szocializáció
o a kulturális tartalmak egy sajátos osztályával, a társadalmi tartalmakkal foglalkozik, a társadalmilag
releváns értékekkel és normákkal, értékrendekkel és viselkedési módokkal, szabályokkal és szerepekkel,
 ahogy azok különböző intézményesült formáikban megjelennek, és legkülönbözőbb szervezeteikben a
tanítás és tanulás tárgyát képezik. - folyamatai ezáltal az enkulturáció részfolyamataként értelmezhetők
o A szocializáció által válik a fiatal generáció a számára adott társadalmi közegben – tehát az értékek és
normák, az értékrendek-világnézetek és magatartási-viselkedésmódok területén – a társadalom illetve
annak egy adott csoportja szempontjából, amihez hozzátartozik, társadalmilag cselekvőképessé
o Ezáltal a szocializáció az egyén számára egyrészről az egyes embernek a társadalmilag létrehozott
szociális világba történő beilleszkedését, másrészről pedig személyisége kialakulását valósítja meg

2. Ismertesse a kultúra evolúciójának négy főbb szakaszát Merlin Donald elmélete szerint, annak pedagógiai
jelentőségének értelmezése

Kultúra Faj, kor Az emlékezet, tudás szerveződése Átadás módja, közlés

epizodikus Emberszabásúak  epizodikus események nincs

 külvilág-elme
5 millió éve

mimetikus Homo erectus  Testi reprezentáció, gesztussal Lejátszás

közlés
1,5 millió év –imitáció, utánzás - mimézis
 Szociális szabályozás
 külvilág-elme-elme

mitikus Homo s. sapiens   Nyelvi szemantika Történetek és kategóriák

 narratív tudás – mítoszok
50 ezer éve
 külvilág-elme-elme

modern Modern ember  Belső és külső tárolás rögzített tudás (írás-olvasás)

10 ezer éve

teoretikus nyomtatás  tömeges terjesztés személytelen autoritás

Gutenberg  külvilág-A személy-könyv-B
1500-1600
személy

Hálózati digitális internet  megosztott tudásképviselet gyors elektronikus hálók

megjelenése

90-es évek
A kommunikáció és a kultúra evolúciós szempontú vizsgálatában különösen figyelemre méltó Merlin Donald
elgondolása, amely abból indul ki, hogy az evolúció folyamatában az agy neurobiológiai szerveződésében, a belső
reprezentációban, a kommunikációban és az információ megőrzésében, az emlékezet szervezésében egymással
szoros kapcsolatban végbement változások teremtették meg a modern embert. (Donald 1991; 2001a, 2001b)
Donald az ezen változások folyamatának az információkezelés tekintetében világosan elkülönülő nagyobb
szakaszait nevezte kultúrának. Ebben az elgondolásban tehát a kultúra az információkezelésnek az agy
szerveződésével összefüggő sajátos módja, amely - némileg eltérve a szokásos szóhasználattól - az emberhez
közelebb álló főemlősökre is kiterjed.
 Az ember antropológiai sajátosságaiból adódóan a kultúra kialakulása, fennmaradása és fejlődése szorosan
összefüggött a tanulás képességével - az információ tárolásával és annak kommunikálásával
 Ennek az emberiség történetében számos hordozója, közvetítője - médiuma volt (papirusz, az oszlopok,
hieroglifák, kőbarlangrajzok)
 Ennek a tudás, információközvetítésnek a legősibb – még a nyelv és beszéd előtti - eszköze, médiuma maga az
emberi test

Epizodikus:
 epizodikus, mert az astralophitecusoknak nem volt szemantikai emlékezete, tehát idő-tér-hely emlékezete
o folyamatos jelenben éltek (most eszem, most vadászok, most harcolok)
o viselkedésük a konkrét szituációhoz, eseményhez kötött – azonnali válaszadás a környezeti ingerekre
o kb. mai főemlősök szintje – nincs öntudat
 Állat- és majomkísérletek (csimpánz)
o klasszikus és operáns kondicionálás, belátásos kísérletek (megoldáskeresés a problémára), késleltetett
reakciók (az emberszabásúak jobban reagáltak)
o megfigyelés és utánzás révén képesek voltak probléma megoldására- megoldásokat megtanulni
o jelelési és én-felismerő képességük, kifinomult eszközhasználat
o együttműködő társas viselkedés
o kognitív korlát: nyelv hiánya, tudásukat nem reprezentálják
o szándékos kommunikáció hiánya (nincs spontán rámutatás pl.)
o Gardner, Washoe csimpánz, amerikai siketnyelvjel: 2-3 éves kisgyerek szintjére eljutott, majd megrekedt
 a nyelv elsősorban és leginkább társas eszköz, logikus azt várni, hogy a nyelv fejlődése a társas struktúra
evolúciójához kapcsolódik
o társas intelligencia csoportban: tudás megosztása, szabályok és szokások megtanulása és megtartása,
viszonyok fenntartása, emléke
o minél nagyobb egy csoport, annál több interakciót kell létrehozni
o az emberi nyelv a nagy csoportszerveződések fenntartásának kognitív követelményei miatt alakult ki.
o az agy rétegekbe rendeződött, mint egy hagyma, s ezek a rétegek tükrözik evolúciós történetének
állomásait. (kezdetleges evolúció egy/első réteg)
 majmok agya egyedi eseményeket, epizódokat rögzít (innen az elnevezés), a reprezentáció tapasztalathoz kötött
és mindig személyes, mivel nincs olyan szintű kommunikáció, amely az egyed megszerzett tudását át tudná vinni.

Mimetikus

 Fejlettebb eszközkészítés, bonyolultabb emlékezet, összehangolt tevékenység, tanítás – vadászat, vándorlás,

gyűjtögetés
 Szándékos kommunikáció, önmaga által kezdeményezett mimetikus - és gesztus - reprezentáció – kategorikus és
társas viszonyok észlelése – megjelink az öntudat
o ez közös „tárolt” tudás, közösségi rituálék – mimetikus – utánzásos újra eljátszása
 képes a megszerzett tapasztalat bizonyos szintű átvitelére, a magába zárt szolipszisztikus majomi elme
meghaladására.
 Ezen a szinten a külső reprezentáció és a kommunikáció eszköze a test, a végtagok és az arc mozgásai,
tartománya vizuális és motorikus, neurológiai előfeltétele pedig a saját test feletti kontroll és az epizodikus
rendszer outputjainak, azaz a tapasztalt és mímelt események viszonylag precíz reprezentációja. Mivel a
reprezentáció és az átvitel mozgásokra, fizikai cselekvésekre, akciókra irányul, az első emberek perceptuális
világa és elméje akcióorientált világgá változott, amely az akciót tette a tradíció tárgyává.
 Alapvető különbség az előzményekhez képest a közösségi kódolás: megjelennek a közös fogalmak, rítusok,
szociális játékok, a generációs átvitel céljára szervezett tanítási eljárások születnek, kommunikáció útján
általánossá válik a célirányos koordináció, például a társas vadászások esetében. „A mimetikus kultúra
lakójának [...] vannak olyan reprezentációi is, amelyek a csoportkommunikáció során születtek. Azok az
emlékek, amikor valaki valamit a mímelésből megértett, vagy éppen amikor ő fejezett ki valamit azzal. Ezek a
reprezentációk [...] egyrészt sokszor ismétlődnek, hiszen ezzel kommunikálnak, másrészt, ha az egyed bármit
kommunikáció céljára gondol el, ekkor először is a közös reprezentációk kategóriáját kell számba vennie
ahhoz, hogy kispekulálja, hogyan lehet a legkönnyebben valamit megértetni. Csírájában itt láthatjuk az egyéni
és a kulturális szféra kettéválását. A mimetikus kultúrában valószínűleg az egyéni szféra volt a
terjedelmesebb, és a közös, a mindenki által érthető a kisebb, de ez utóbbi az evolúció során folyamatosan
nőtt.

Mitikus

 a kommunikáció sajátos szemantikai eszköze – szimbólumok

 Közösségi szinten nem csupán készségek átadása, társas szerkezetek kialakulása, hanem integratív
gondolkodás egységesítő szintézise
 Mítoszok – az univerzum konceptuális leképzése - modelláló eszközök, tematikus reprezentációs szinttel -
hosszú távú verbális emlékezeti tár – közös „lexikon”
 alapvetően a nyelv és a nyelvi kommunikáció megjelenésének köszönhetően
 a szerveződési szint már lehetővé tesz kategorizációkat, ugyanakkor mindent történetszerveződéssé alakít
át, nem jellemzők rá a ‘tisztán logikai’, hierarchikus struktúrák.
o Vagyis a tudás történetekben, cselekvésekre és hősökre irányuló narratívákban szerveződik.
o írás előtti társadalom: nyelvre szükség van a kommunikációhoz
o A nyelvet a csoportok tagjai napi tevékenységeikről szóló információik kicserélésére használták,
régebbi események elmeséléséhez, és bizonyos fokig a döntések meghozatalához.
o az elbeszélő mód a nyelv eredménye
 Az elbeszélő mód legfőbb terméke a mítosz. A mítosz a valóságról való narratív csere generációinak
megvitatott, megbeszélt és megszűrt terméke, a mérvadó változat.”

Modern

 Az írás a tudás új szervezését teszi lehetővé.

 Létrejön egy szimbolikus, „hol analitikusnak, hol paradigmatikusnak, hol pedig logikai-tudományosnak”
nevezett elméleti kultúra, amely megteremti az alapját a formális oktatási rendszernek.
 Az epizodikus, mimetikus és mitikus kultúrában a tudás alapvetően individuumok elméjében
reprezentálódott, bár a mimetikus és mitikus korszakban már a közösségek tagjai között megosztott,
közösségi, társadalmi természetű volt

Donald szerint a négy kultúra nem zárja ki egymást, az utóbb keletkezettek nem állnak az előzők helyére, hanem
inkluzív kapcsolatban vannak. A modern ember elméje és kultúrája képes átjárást teremteni a reprezentációs
rendszerek között, és kreatív módon felhasználni, egymással kombinálni azokat.

 Az emlékezet Halbwachs által megfogalmazott külső társadalmi dimenzióinak Assmann négy típusát különíti
el:
1. A mimetikus emlékezet: az utánzásos cselekedetekre vonatkozik. Ebbe a típusba sorolhatók a mindennapi
cselekvések. A mimetikus hagyományokhoz tartozik továbbá a szokások és erkölcsi megnyilvánulások jelentős része
is.
2. A tárgyak emlékezete: az embert ősidők óta körülvevő tárgyi világ, amelyekhez szintén szorosan kötődik. Ezek a
tárgyak az ember saját képét tükrözik, a jelen mellett önmagára, múltjára, őseire is emlékeztetik. Egyben szintén
viszonyítási pontként jelennek meg az emberi test térbeli helyzeteinek kijelölésében is.
3. A kommunikatív emlékezet, amely a beszéd és kommunikáció útján valósul meg. Az emlékezet a szocializáció
folyamatában válik az egyén sajátjává. Jóllehet mindig maga az egyén rendelkezik emlékezettel, azonban az
emlékezőképesség kollektív alkotás. Ennek alapvető közös mentális keretét alkotja a „kollektív emlékezet”
4. A kulturális emlékezet: Míg a kommunikatív emlékezetben az egyén a kortársaival osztozik, s az addig tart,
ameddig a hordozói élnek, addig „a kulturális emlékezet a múlt szilárd pontjaira irányul”. Ebbe a körbe tartozik a
rítusok áthagyományozása, továbbá azok a tárgyak, amelyek nem csupán célra, hanem valamilyen értelemre
utalnak: szimbólumok, ikonok, a megjelenítést szolgáló emlékművek, síremlékek, templomok, idolok. Ezek a tárgyi
emlékezet horizontján túllépve explicitté teszik az identitás és idő implicit elemeit

rítusok
 =kommunikáció médiuma, ősi tudásközvetítő technikák
 nem racionális eszközökkel kulturálisan meghatározott célok elérését szolgálják,
 Szimbólumaik sűrítettek, többrétegű jelentéstartalmakat hordoznak, cselekvés- sorozatokként kidolgozottak,
jól körülírtak - rendkívül repetitív emberi magatartásformát alkotnak
 A mítoszokban, rituális cselekvésekben és szövegekben megfogalmazott ismeretanyag az adott kultúra
szempontjából fontos információkat hordoz
 Az összetett rítus felosztható különböző szinte álló alegységekre rituális elemekre, miként a prózai írásműben
is megkülönböztethetjük a bekezdéseket, mondatokat, szavakat, szótagokat és fonémákat
 A rítus megfejtése meglehetősen összetett feladat, azonban egy eleme általános érvényű, egyetemleges
 A rituális jelenetsor teljességében történő előadása repetitív, így annak redundanciája meglehetősen magas
(tehát mivel ismétlődő, nincs benne új információ)
gondolkodás
 Narratív: történetek és események történeti leírásai – modern kultúrában művészetek
o Ez a megértésre törekvés (a hermeneutika) nem kiemel a természetből, hanem hidat alkot a kultúra
és az emberi biológiai természet között
o Az identitás – a személyiség önformáló mechanizmusainak egy jelentős része a magunknak mondott
történetekből, magunk és a világ narratív megformálásából táplálkozik
o A szándékos hozzáállás, a jelentésértelmezés sajátos emberi forma - az emberi természet sajátos
szerveződése
 Paradigmatikus: logikai igazság keresése – tudomány
o Az írással a tudás függetlenedett az individuumoktól – létrehozza az individuális memória és a külső
memóriarendszer közötti megosztást
o A tudás új szerveződését teszi lehetővé – a narratív gondolkodás mellett létrejön a szimbolikus
„logikai-tudományos” elméleti kultúra
 A személyhez kötött tudást felváltja szociális – társas tudás és átadás
o a) kezdetben gesztusok
o b) majd természetes nyelv keretében - a fogalmak megosztva jelennek meg – szervezett oktatási
formákban, koordináció a kommunikáció és a közös reprezentáció keretében
 írás megjelenése – elméleti kultúra
o könyvek megjelenése: nem kell mindent fejben tartani, munkamegosztók, külső támogató
emlékezetek, korlátlanok, bővíthetők, hozzáférhetők, kulturális enciklopédia
o segíti az elvonatkoztatást, absztrakciót
tárolási rendszerek
 szomatikus (testi, agy)
o hordozható, hozzáférhető, mindig velünk van, emlékeink, műveltségtartalmunk bármikor felnyitható
o gyors felejtés, korlátozott kapacitás
o formátum: gondolat, emlék
 rögzített, külső
o korlátlan tárolás, nincs felejtés, hozzáférés viszont nem mindig adott (rögzítettség)
o formátum: írás, hang, kép
 ezek kettősége: munkamegosztás, a szomatikus támogatása a külsővel
 A klasszikus iskoláztatás alapvető célja - minél többet áttegyen a hordozható rendszerbe, az emlékezetbe a
memoriterek által

hagyományos és hálózati tudás

  Kevesebb iskola kell

Évtizedes tanulás
Lassú hozzáférés Gyorsabb hozzáférés
Tudástulajdonlás Tudás(megosztás)
Bizonyosság kiharcolt erény Bizonyosság most alakul
 A munkamemória rendszerek, mint rövid távú feldolgozó rendszerek alkalmasak arra, hogy áttegyenek
információkat a különböző reprezentációs szintekről (mimetikus – szóbeli – írásbeli) a hosszabb távú
emlékezetbe:
 A kulturális (közösségi) memóriában rögzített tudások, eljárások az egyéni tanulás szelekciós szakasza
révén válnak az egyéni hosszú távú memória részévé
 kultúra pedagógiai jelentősége:
o Abban rejlik, hogy a nevelés mindig a kultúra közegében történik , az a múltban és a jelenben
egyaránt különböző emberi csoportosulások kulturális teljesítménye - vagyis a kultúra egy része
volt és lesz
o A kultúra elsajátításában fontos szerepe van a nevelésnek

3. mutassa be a rituálék kultúra-szervező szerepét, főbb típusait van Gennep és William Turner munkái alapján

 rítus: meghatározott cselekvéssor: jelentése a fontos, repetitív, szabályozott

 rituálé: vallásgyakorlat rituális rend, valamilyen szent cselekvés, szertartássá szervezett vallásos
tevékenység
 mítosz cselekvése, eljátszása
 Rituális cselekvés, rítus: szimbolikus természetű, szabályok által irányított tevékenységek
o Formalizált cselekvések, általában stilizált, sematizált, ismétlődő természetűek - nem pillanatnyi
belső felindultságból, hanem azzal a céllal hajtják végre, hogy érzéseket keltsenek
o Hatásuk nem korlátozódik rituális alkalmakra, bár általában speciális helyeken és időben hajtják
végre azokat
o Minden rítus repetitív, az ismétlés automatikusan utal a múlttal való folytonosságra.
 kultusz: Eredetileg valamely vallás egyetlen közös tárgyra (valamely istenre, szent helyre vagy időre,
szent állapotra) vonatkozó rítusainak, szent cselekményeinek összefüggő rendszere, egy adott vallás vagy
valamilyen vallási tevékenység (tisztelet) gyakorlásának teljes módja
 a rítus a hagyományos társadalmak alapvető információtároló, kommunikációs technikája (nincs nyelv
csak cselekvés)
 A mimetikus tanulás részét képezi – segítségével erősebben rögzül egy-egy adott életstílus, normatív
elem, működése nem kognitív, hanem cselekvéses, mozgásos
 Szimbólumaik sűrítettek, többrétegű jelentéstartalmakat hordoznak, cselekvés- sorozatokként
kidolgozottak, jól körülírtak - rendkívül repetitív emberi magatartásformát alkotnak
 mítoszok és rituális cselekvések sok kulturális információt hordoznak
o korporatív: a test performatív megnyilvánulásaiból állnak
o az eljátszás során a szimbolikus jelentések beleivódnak az ember testébe, a nézők szintén átélik
o a rituáléknak is vannak egységeik, ritmikájuk
o a rítusok összetettek, de alapelemeik egyetemesek, általánosak
o A rituális jelenetsor teljességében történő előadásának repetitív jellegéből adódóan,
meglehetősen magas a redundanciája
 a rituálék az ember mindennapi életében is szerepet kapnak
o Jelen vannak a vallásban, politikában, gazdaságban, tudományban, családban és az iskolában
o Hozzásegítenek a különbségek és az alteritás feldolgozásához,
o Közösséget és társadalmi kapcsolatokat teremtenek
o Értelmezik és rendezik az emberi viszonyokat
o Összekötik a történelmet, a jelent és a jövőt
o Lehetővé teszik a folytonosságot, a változást, az átmenet és a transzcendencia megtapasztalását
  a kultúra egyfajta rituálé, hiszen performansz/színház: nem szöveg, hanem cselekvés
o a létező (érzékelhető) világ alkotó módon, a test illetve szemiotikai eszközök segítségével
történő ábrázolása – visszakapcsolva a rítusokhoz – a rituális események eljátszása
 Az emberi világ konstruált jellege – egy-egy kor emberei meghatározott történeti és társadalmi
viszonyok között konstruálják meg (hozzák létre és „adják elő” – a társadalmi valóságot.
o performance: nézők előtti előadás
o megrendezettség: az előadás szemiotikája – megtervezett mozdulatsor (rituálék)
o korporalitás: megtestesülés - mindez a test által közvetített módon jelenik meg - tárgyi- és
előadás esztétikai kategória is egyben
o Érzékelhetőség-átélhetőség: a színházszerűség (előadás) nézők általi interpretációja és esztétikai
befogadása
 ez a színrevitel, tesit megjelenítés a hétköznapokban is jelen van
 Különböző rituálék, ünnepek, ceremóniák, sportrendezvények, politikai rendezvények
különböző médiaesemények
 A mindennapok kommunikációjának is természetes velejárója – szerepjátékok,
kommunikatív „előadások”, a tartásokban, gesztusokban
 bevatási rítusok:
o Előzmények: természeti népek ún. “társadalmi átmenetek rítusai” (rites de passage – Arnold van
Gennep 1909) vagy beavatási rítusai
o Pedagógiai jelentősége: egy társadalmi státusz elvesztése és egy új státusz elnyerése: ezek
tanítják meg a beavatandó személyt az adott közösség érték és szereprepertoárjának adekvát
használatára
o 3 szakasz:
 Elkülönítés (szeparáció): egy adott struktúrából a gyermekkori állapotból való kiválás –
térben való elkülönítés - a gyermeket megfosztják gyermekazonosságától, nevétől
 Marginalizáció (liminalitás) – a beavatás szakasza. Specialisták közlik a beavatandóval új
státuspozícióit, feladatait, megtörés, szimbolikus megsemmisítés, próbatételek –
beavatás a törzs szent mítoszaiba, az emberlét titkaiba
 Inkorporáció (befogadás) – felnőtt tagként új név, viselet, pozíció, rang, jogok
 pl. leány – menyasszony – feleség
 pl. nő – várandós – anya
 napjaink rituáléi:
o Átmeneti rítusok: születés, gyermekkori és ifjúkori beavatások, diploma, házasság-válás, temetés
o Intézményi, hivatalba történő beiktatás rituáléi – pl. rektorválasztás
o Évszakokhoz kötött rituálék: karácsony, születésnap, emléknapok, nemzeti ünnepek
o Hatékonyságnövelés rituáléi: étkezés, ünneplés, szerelem, erotika
o Lázadás rituáléi: béke, ökológiai mozgalom, ifjúsági rituálék
o Interaktív rituálék: üdvözlés, búcsúzás, konfliktusok

4. Ismertesse Turner felfogását a liminális és liminod kultúra jellegzetességeiről és a communitas szerepéről

 Minden társadalmi változás egyben rituális folyamat is

 Struktúra – az emberi személyiség a maga beidegződéseivel, gondolkodás- és viselkedésmintáival, tudásával, egy
adott társadalom intézményei, normarendszere, világképe, szokásai, jogrendje – az ebből kilépő ember – csoport
 A liminális állapotot mindig valamiféle communitas (egyenlőség)jellemzi
 A communitas keretében a társadalom korábbi struktúrája és hierarchiája felfüggesztődik,
 A csoport tagjai egyenlők és közösségeként értelmezik magukat, individualitásuk föloldódik egy általános
közösségi érzületben
 A communitas érzete spontán módon is kialakulhat (forradalmi eseményekben, spontán bacchanáliákban,
sportsikerek utáni spontán ünneplésekben stb.), de a legtöbb esetben rituálisan szabályozott keretek közé
szorítják
 o minden társadalomnak szüksége van a communitas tapasztalatára;
o a communitas potenciális veszélyforrás is a társadalom számára, mert fölfüggeszti a megszokott és
legitimnek tekintett társadalmi (uralmi és ideológiai) viszonyokat.
 Valamely társadalom egyszerű vagy komplex voltát az határozza meg, hogy mi a szerepük a rítusoknak:
 Egyszerű társadalmakban a rítusok liminális jellegűek – minden résztvevő számára kötelező erejű, normatív
szabályokat jelentenek
 Komplex társadalmakban nem működnek mindenki számára egyértelmű normatív kötöttséget jelentő szabályok
(érték- és normapluralizmus) rítusok – inkább a liminoid cselekvések jellemzik: játékos – szabályozott
cselekvések, amelyek megőrzik a rítusok háromfázisú dramaturgiai struktúráját
 Színház, múzeumlátogatás, mozi, állami ünnepek, különböző szórakoztató rendezvények (fesztiválok,
popkoncertek, sportrendezvények stb.)
 Turner: a társadalmi válságok a fennálló rend törésével kezdődnek, ami a leküzdendő válsághoz, végül vagy a régi

állapot elismeréséhez vagy a régi állapot visszaállításához vezet

 A válság leküzdése szabályozott cselekvésekkel történik:
o A) szekuláris – politikai és jogi folyamatokkal
o B) Szakrális kontextusokban – rítusok
 5. Mutassa be Foucoult nyomán a fegyelmező idő és tér sajátosságait és annak pedagógiai jelentőségét

Fegyelmező idő
 17.-18. század: változások kora, felgyorsuló világ, modernizáció
 A munka tudatos, szándékos tevékenységgé válik, amely a vágyak kielégítésére szolgált, és az emberi élet
kiteljesedésének része volt.
 modern munkafegyelem: protestantizmus későbbi irányzatai: nyugat-eu puritanizmus, abszolutista
hatalmakban megjelenő a társadalmi fegyelem, valamint a szegénység társadalmi-erkölcsi hátrányként történő
megkülönböztetése.
 Az abszolutizmus nyomán válik a munka az állami irányítás és szabályozás eszközévé, az államhatalom egyik
forrásává, továbbá annak fontos társadalmi értékévé
 idő elvilágiasodása: az idő árucikké válása
 idő racionálisabbá válik – pontosan tudjuk mérni (óra), takarékoskodni kell vele
o ez először a természettudományokban jelenik meg
o majd a gazdaságban a munkában is
o kapitalizmus: a munkaidőt pontos tervek szabályozzák (rejtett felügyeleti eszköz)
o újítás 18. sz.: napibér helyett óra munkabér (Az idő pénz)
 A 18. század új, különbözőbb körülmények között is érvényesülő alapvető erénye, a szorgalom, amely a
felvilágosult abszolutizmus gazdaságpolitikájának alapvető programpontja is egyben.
o az önkéntes, vagy kényszer hatására végzett munka egyaránt alkalmas arra, hogy emelje az egyes
alapvalók, továbbá az állam jólétének színvonalát.
o felértékeli a racionálisan megtervezett munkavégzést, racionálisan szervezett társadalmat hoz létre
 1. Piacgazdaság: a gazdasági élet szabad munkaerő és a tőke bevonásával történő racionális és
folyamatos megszervezése.
 2. A bürokratikus állam racionálisan megszervezett rendje, amely minden állampolgár
számára egyenlő elbírálás és részvétel lehetőségét biztosítja.
 3. Az annak hatékony működéséhez szükséges racionálisan megalkotott jogrendszer
kialakulása.
 4. Racionálisan szerveződő tudományok és az azokra épülő termelési technológiák.
 5. Racionálisan szervezett, módszeres és fegyelmezett egyéni életvitel.
o egyre nagyobb fegyelem – hétköznapi életben is megjelenik, más társadalmiszférákban,
tudományokban, vallásban
o az önkontroll és az önfegyelem a civilizációs folyamatok természetes velejárója
o A fegyelemre épülő életformák állami segítséggel történő belsővé tétele
 kiemelt szerepet játszik ezekben a folyamatokban a német és osztrák felvilágosult
abszolutizmus, elsősorban II. Frigyes, Mária Terézia, II. József rendeletei, amelyek az
alattvalóik életének minden területét szabályozó fegyelem megteremtésére törekedtek.
 városok és különböző felekezetek is támogatták őket
 a társadalom minden rétegét érinti, egyetemes
 hadsereg: a katonai gyakorlatok időütemezését összekapcsolták a vallásgyakorlatokkal.
 Az újkor megváltozott igényei, az egyre erőteljesebbé váló fegyelem számos elemében
megváltoztatja, jelentős mértékben finomítja az időütemezés keresztény hagyományokban
gyökeredző rendjét.
 az időbeosztás, az idő mind erőteljesebb „behálózása”: bérmunka során válik meghatározóbbá
 A munkaidő és a szabadidő élesen elkülönül egymástól
 A pontosság és szorgalom a rendszerességgel együtt a fegyelmező idő fő erénye lesz”
 A fegyelmező idő, „amelyben a test szorgalmasan végzi a dolgát”, fontos eszköze a tevékenység
megszervezésének, amelyhez a test új gesztusaira, mozdulataira, azok felbontására és betanulására van
szükség
 Az idő áthatja a testet – s vele együtt a hatalom összes aprólékos kontrollja”
 A jó időbeosztás érdekében a test és a mozdulat mind pontosabb összehangolására van szükség. A jól
fegyelmezett test a legkisebb mozdulatra is összehangoltan működik; ha jól kihasználjuk a testet, jó
időbeosztás érhető el, semmi sem marad tétlen és haszontalan
 A fegyelmező idő további sajátossága a kimerítő felhasználás. Az időbeosztás hagyományos formája mögött
rejlő alapelv negatív, a semmittevés tilalmának alapelve: tilos elvesztegetni az időt, melyet Isten számon tart,
és amelyet az emberek megfizetnek.
o különben gazdasági becstelenség és erkölcsi vétség
 a gépies testet felváltja a szilárd részekből összetett, mozgásokra szánt test
 Az uralkodói, főúri világba történő betagolódás megkívánta a nemesség mind fegyelmezettebb
testhasználatát is
o férfiaknak nőknek egyaránt (tánc, vívás, sportok, helyes viselkedés)
 A17. századi filozófiai gondolkodásban a „munka” már egyre kevésbé a „gyötrődés” és a „fáradság”
szinonimája
 A felvilágosodás filozófiája és a német idealizmus egyaránt kitüntetett figyelemben részesítette a munkát
o Thomas Hobbes: kapcsolatot látott a munka (operatio), a tevékenység (actio) és a hatalom (potentia)
között
o Locke: a társadalom alapvető tevékenysége
 az ember – mint autonóm individuum – önmaga tulajdonosa. Ezért munkája – amely a
természet javainak átalakítására szolgál –, illetve annak minden produktuma szintén saját
tulajdona. Az ember munkaereje tehát személyes tulajdona, egyben másoktól független
egzisztenciája megteremtésének eszköze
o Kant: Minél szorgalmasabbak vagyunk, annál inkább érezzük, hogy élünk, és vagyunk tudatában
életünknek. A semmittevésben nemcsak azt érezzük, hogy az élet elhalad mellettünk, hanem az
élettelenséget is”
o Marx: emberi fejlődés alapjának a munkát, illetve a gazdaságot tekinti
 Ezek alakítják át a történelmet, a társadalom minden további eleme (filozófia, vallás, kultúra)
csupán ideológiai felépítmény.
 A munka hatására jönnek létre az alapvető társadalmi struktúrák és a különböző társadalmi
viszonyok hatalmi és elnyomó viszonyai is.
 A kapitalista viszonyok megszüntetése, a termelőeszközök igazságos elosztása elvezet az
elnyomott osztályok felszabadításához és az emberek közötti legitim hatalommegosztási
formák kialakulásához.
o Smith: A gazdasági társadalom alapját a termelés és a fogyasztás, a munka és a vágyak alkotják
 rendszere olyan „politikai gazdaságtan”, amely a gazdaságot a politikához, a nemzethez és az
államhoz kötötte, a munkát pedig a nemzetállam jólétének és hatalmának alapjaként
értékelte
 modern munka: egy olyan új gesztusnyelvet is teremtett, amely alapjaiban változtatta meg az ember
önmagához és a külvilághoz fűződő viszonyát
 Egyre erőteljesebb fegyelmező erővé, egyben az aszkézis és önfegyelem kifejeződésévé vált.
 létrejöttek és gyakorolhatóvá váltak azok a viselkedési tónusok, beállítottságok, érzelmek, amelyek
biztosították a munka hatékonyságának fokozását
 a modern munkagesztusok és rituálék jellegzetes vonásai a célorientált beállítottság, az idő gazdaságossá
válása, az erőfeszítés, a teljesítőképességbe vetett bizalom, az egyén önmaga és a világ alakíthatóságába
vetett bizalma.
 A munkarituálék a társadalmi gyakorlat sajátos formáját alkotják, amelyek alapvető logikáját a cél-eszköz
viszony határozza meg
 munka „színrevitele” azt eredményezi, hogy minden más emberi tevékenység alárendelődik annak
 A fegyelmezésben benne rejlik egy megfordíthatatlan alárendeltségi viszony, és lehet bármennyire
szabályos és intézményes, minden esetben egyazon oldalon rögzített hatalomtöbbletről van szó.
 „Az oktatás hiába olyan eszköz, amelynek révén a mi társadalmunkban jog szerint minden egyes egyén
hozzáférhet bármilyen típusú diskurzushoz, tudjuk, hogy elosztásában, valamint mindabban, amit
lehetővé tesz, és amit megakadályoz, a társadalmi különbségek, ellentétek, küzdelmek által kialakított
 választóvonalakat követi. Minden oktatási rendszer a diskurzusok kisajátításának politikai fenntartása
vagy módosítása, mindazon tudással és hatalommal együtt, ami a diskurzusok birtoklásával jár

 Az emberi érzékelés alapélményei:

o Cselekvések egymás utánisága – idő – változás folyamata
o A dolgok egymásmellettisége – hely, tér, téri – szerkezeti dimenziók
o A térélmény – az individuális érzékelés
o Természettudományok egzakt tere: három dimenzió + idő
 tudományok (természet-társadalom) máshogyan érzékelik az időt
o természettudományok:
 természeti idő
 A természet alapjellemzője - a természeti jelenségek, az élettelen és szerves
természet leírására szolgál
 Legnagyobb hatású magyarázata a newtoni klasszikus fizika: a mindenhol azonos
sebességgel folyó idő a lét alapstruktúrája - jellemzője az anyagtól és tudattól
független egyformaság és végtelenség – hatására az „abszolút idő” fogalma lesz a
világmagyarázatok kiindulópontja
 Einstein relativitáselmélete szerint az „abszolút idő”, a minden rendszerre egyaránt
érvényes egységes időmérték nem létezik
 biológiai idő
 18. századtól kezdődően kutatják a különböző élőlények „belső óráját”
 A szerves élet mozgásai, funkciói ritmikusan változnak (aktivitás-nyugalom,
ébrenlét-alvás), amelyben az élőlényeket az időre hangoló külső és belső tényezők
egyaránt megtalálhatók
 Az emberi élet belső ritmusát az azzal kapcsolatos kutatások 24-26 órás
periódusokat találnak
 A legjelentősebb külső tényezők a világosság és sötétség változásai, a napi
hőmérséklet, a holdfázisok változásai.
o szubjektív idő – egyén által megélt idő
 Míg a természeti időre az állandóság, a homogenitás, az irreverzibilitás jellemző, addig a
szubjektív idő alapvető sajátja a változás, inhomogenitás, reverzibilitás.
 A 20. század különböző művészeti alkotásai (például képzőművészet, irodalom, zene film,
tánc) rendkívül erőteljesen ábrázolják ezt
 A modern pszichológia is vizsgálja az emberi fejlődés során az idővel kapcsolatos fogalmak
megtanulását, illetve használatát
o társadalmi idő
 Durkheim nyomán: az idő, mint társadalmi konstrukció
 Az időperspektíváknak a szociális szerepekkel, a társadalom belső viszonylataival, a
különböző társadalmi rétegek szerepével, az egyes kultúrákban kialakuló világképekkel, az
emberi együttélés jellemzőivel összefüggésben történő vizsgálata
 Az individuumra külső kényszerként nehezedő társadalmi idő nem homogén sem a
történelmi korok, sem a társadalmi állapotok tekintetében - mindig több társadalmi és
történeti időről beszélhetünk
 természeti idő- óraidő
o Az idő értelmezésében cezúrát jelent, hogy az életet szervező időkeretek a természet ritmusán vagy
a gépek idején alapszanak-e
o Az iparosodás és ezzel együtt az óraidő megjelenése alapvető fordulatot hozott az emberi
időkezelésben is
o Ennek folyamatában a termelési eszközrendszerek gyökeres átalakulása összekapcsolódott az
időmérő eszközök folyamatos tökéletesedésével.
 evolúciós idő- pillanatnyi idő
 o Az időhöz a nagy evolúciós változások, és az egyén számára közvetlenül nem érzékelhető nagyon
rövid időtartamok egyaránt hozzátartoznak
o Az evolúciós (glaciális) és a pillanatnyi idő között helyezhető el az óraidő, a modern ipari társadalom
alapvető szervező elve
o Ez a posztmodern korban sem veszítette el fontos szerepét
 pedagógiai szempontok
o temporalitás (időbeliség): legfontosabb területe a mért időnek, az órák idejének a tanulási
folyamatokra gyakorolt hatása
o Ez az európai időfelfogás fejlődésének egyik fontos, a középkortól napjainkig tartó szakasza,
amelynek legfőbb törekvése a hétköznapi élet pedagógiai szempontok szerinti megszervezése volt
o Korporalitás (testiség): A fegyelmezett test kialakítása – az individuum önfegyelmező mechanizmusai
 idő kettőssége:
o visszafordíthatatlan: növekedés, elmúlás
o szakaszos: pl. éj-nappal, óra ketyegése
 időritmus és rítus kapcsolata
o Az óra nélküli társadalmakban az időt a rituális cselekedetek szabályozzák
o A naptár egyenlő egységek, mennyiségek szerint tagolja az időt, - a szertartások megbontják ennek
folyamatosságát és különböző minőségekre; ünnepi rituális fázisokra, a „szent” szakaszaira
darabolják
o Az idő – a rítusoknak köszönhetően – ritmikus.
o A naptár időmérő szerepe másodlagos fejlemény, eredetileg a mágikus vallási előírások jelzésének,
rögzítésének eszköze, nem méri az időt, hanem a rítusokhoz hasonlóan lüktetést, ritmust adott
annak
 rituálé és ünnep
o 1. az idő átrendezése, két egymást követő ünnep közötti időszak egy periódus. Ennek általában van
neve, pl. hét, év. Ezek nélkül a szakaszok nélkül a társadalom élete teljesen rendszertelenné válik.
Időmérésről beszélünk, de valójában mi teremtjük meg az időt, azáltal, hogy intervallumokat hozunk
létre a társadalom életében.
o 2. Miként a világi periódus is ünneppel kezdődik és végződik, úgy az ünnepnek is van eleje és vége.
 periódus (profán/világi) -ünnep-periódus-ünnep
 (ez is ritmikus, ettől pedig rítus, rituálé)


o 3. A rituálé szerkezetén belül egy szerepcsere alakul ki.
 keresztény idő:
o kezdet(teremtés) és vég (ítélet napja) majd örökkévalóság (feltámadás)
o csúcspontja: Jézus születése, passió, kereszthalál, feltámadás
o erősen a bibliai történetek határozzák meg az időhálókat, a múlt mélységét, dimenzióit, egymáshoz
való viszonyokat
o két idősík: emberi – múlandó és Isten által elrendelt időkeretek: világ és egyén vég felé haladása
 iskolai idő:
o az európai iskolák időkereteinek gyökerei a kolostorok életéhez nyúl vissza (bencések)
 időészlelés megváltozása
 o természet ideje mellett a munka ideje, mely érezhető az udvarokban, városi hatóságokban, de
elkülönül a kolostorok idejétől – kereskedők ideje – munkabér – mechanikus időmérés
o az időegységek egyre elaprózódnak: egy napi járás, egy napi lovaglás, óra, fertály, perc stb.
o a profán, keresztény időfelfogás elkezd igazodni a társadalmi rendszerek, rétegek idejéhez
 egységes idő: óra egysége, naptári év(be igazodás)
 idő saját ritmusának felfedezése: haszonelvű felfogás, az időnek kapcsolódnia kell a világi
élethez is
o egyre pontosabb időmérés – egyre pontosabb tervezés, munka, időbeosztás, ütemezés
o új szellemű vallásosság és időfelfogás (kálvinizmus)
 a pontos időbeosztás Istent dicséri: fáradhatatlan munka erénye
 az ember ne várjon égi segítségre, hanem maga tevékenykedjen – ne legyen rest, maga
irányítsa sorsát
o az óramű képzete befolyásolja a kozmosz, a szakralitás és transzcendencia fogalmait
 harmónia és pontosság, tökéletes gépezet
 óra, mint a kozmosz rendje: kongása ritmikussága a harmónia
 abszolutista hatalmak metaforája: pontos óraműszerkezet, mint egy legitimált fegyelem
o fegyelmező idő fegyelmezett testet kíván
 nem lehet lustálkodni, az időt ki kell használni
 az időbeosztás behálózza az életet
 munkaidő és szabadidő éles elkülönülése: munka közben tilos bármiféle szórakozás, egyéb
tevékenység
 A fegyelmező idő megjelenése, amely a gyermekek szabályos keretek közötti közös időfelhasználása révén
fejti ki hatását
o Ennek elsődleges célja a tanulók észlelés, gesztusok és a mozgás szintjén megjelenő testi-lelki
megnyilvánulásainak szinkronizálása, azok összerendezése, szabályozása.
o a gyerek tanulja meg értékelni az időt, ne vesztegesse el
o munkára való felkészítés, önkontroll kialakítása, rendszeresség
 A jelenközpontúság - kapcsolódás az emlékeztetéshez és az elváráshoz,
 2. Az időkeretek szabályozása - testi és társadalmi idő alárendelődik a képzési-oktatási
folyamat sajátosságainak, azok szabályai mind inkább áthatják magánéletet is
 3. a saját, szubjektív időnek az iskola intézményesült „rendszerideje” alapján történő
szabályozása,
 a gondosság és tervszerűség elemeit hordozó habitus kialakítása,
 5. a pontosság habituselemmé válása
 1. a nem differenciált korábban/ későben időkereteket felváltja a jelen, múlt, jövő –
2. az archaikus reggel, délben, este idődimenziókat is átrendezi az erénnyé váló
absztrakt pontosság
o a gyerekek időérzékének befolyásolása már óvodáskorban elkezdődik
o az időérzék egyre összerendezettebb (rendszeresség, rendezettség)

Fegyelmező tér

 a tér gyűjtőfogalom:
 az ember megalkotja az idejét, tereit:
o történelmét
o geográfiáját
o így kialakulnak jelentéssel, személyes
kötődéssel bíró helyek vagy éppen
degradálódnak
 otthon; ismeretlen táj
 tér fogalmában az emberi társadalom alapvető kategóriái képződnek le: közel és távol, centrum és periféria,
civilizáció és vadon, mi, ismerős és más, idegen, rend és káosz
 A tér a település centrumától a periféria felé egyre kevésbé emberhez méltó
 Egy adott territóriumon belül bizonyos terek használatát meghatározott csoportok tagjainak tartják fenn –
nyilvános és magánszféra nemek, egyéb pozíciók, presztízs (trónus, asztalfő, épületek tájolása) szerinti
strukturálása
 a tér birtokbavétele és használata
o 1. A tér jelölése, elnevezése, kategorizálása, értékelése:
 alkalmassá, alkalmatlanná, birtokban levőnek és szabadnak nyilvánítása – jelek, szavak,
normák, rendelkezések és szabályok
 Névadás – a tér jelentést kap, az embernek térbeli (hol vagyok?) és társadalmi dimenziót ad
(hogy kell viselkednem?) – tájékozódásra, helyhez kötésre szolgál
 pl. az iskola kiről van elnevezve? identitást közvetít
o 2. Mozgás a térben és a téren át (kutatás):
 a tér rendezése a természetben való mozgással (gyaloglás, utazás), a föld, víz, levegő
megszerzése
o 3. A természet kiaknázása a létfenntartás érdekében:
 talaj, erdő rendezése, megváltoztatása (kultiválás), növénytermesztés, halászat, vadászat,
gyűjtögetés, állattartás
o 4. A természeti nyersanyagok kiaknázása:
 bányászat, vízi erőművek, fakitermelés stb.
o 5. Állatok háziasítása:
 távolságot leküzdő állatok, kutyák, lovak, postagalambok
o 6. Más emberek meghódítása, leigázása
o 7. Birtokba vétel más emberek által alkotott struktúrák által:
o pl. csinált dolgok (termékek), házak, utak, csatornák, települések stb.
o 8. A tér művészi és tudományos ábrázolása:
 modellek, rajzok, fényképek, szobrok, műemlékek
o 9. A távolságok leküzdése kommunikáció útján:
 pl. kiáltás, füstjel, telefon, rádió, internet
 az emberi test és a környezet, tér kapcsolata
o kultúra által determinált
o milyen szituációban hogyan dönthet saját testéről az egyén (pl. liftben ha szeretne sem foglalhat el
sok helyet)
o érintés szituációfüggő
o két test közötti távolság (proxemika)
 városi térhasználat vizsgálata
 A kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott
távolságot, az ember távolság- és tér-érzékelését, a társaktól való távolságtartás fiziológiai,
pszichológiai, szociális és kulturális összetevőit vizsgálja.
 Kiemeli a verbális és nonverbális, testi, térbeli kommunikáció kultúrafüggő különbségeit
 intim tér
o 0-15: közeli: szerelem, vigasztalás
o 15-45: távoli: nincs direkt kontaktus
 személyes tér:
o közeli szakasz: 46-75: kapcsolat, barát
o távoli szakasz: kartávolság, 76-120 cm, érdekeltség
 társasági tér
o 121-200: közeli: tanár-diák
o távoli: 200-360, üzleti, társasági
 szent tér
o homogén és inhomogén
 o vannak szent helyek és világtengelyek, amik a szent helyek centrumában
vannak – ezek megszakítják a tér homogenitását
o a szent helyek körül helyezkedik el a rendezett világ, kozmosz, kívül pedig a
káosz
 tér megkülönböztetett pontjai: minőségbeli különbözőség
o (nem vallásos embernek) privát univerzum szent helyei:
 otthon: szeretet
 iskola: első szerelem stb.
 szakralitás
o templom:
 szent és profán elkülönülése
 templomon belül is (vagy a zsidóknál is pl)
 átjárás is külön szabályozott (keresztvetés)
 használó közösség hitével világképével és rítusaival is összefüggő szimbolikus tartalmakat
hordoz
 templomok rengeteg szimbólumot hordoznak magukban
 ég-föld kapcsolat
 Főhajó- két mellékhajó – Szentháromság-küzdő, szenvedő, diadalmaskodó egyház
jelképe
 Latinkereszt – kiterjesztett karú ember – középpontja a szív az oltár a fejbe kerül
 Hármas főbejárat – hit remény és szeretet
 Hat, illetve nyolcszögletű keresztelőkápolna: péntekre, a keresztre feszítésre, illetve
a feltámadásra utal
 keresztút a templomon belül
 templomok tájolása kelet felé
o zarándokút: kijelölt életút, profánból szent térbe lépés
 időfogalom térbeli kivetülése
o fény szimbóluma
 fény, világosság pozitív, sötétség negatív
o vallási rítusok gesztusai, nyelvezete
 test
 kézrátétel, áldás, könyörgés, térdelés, meghajlás, tekintet
 víz
 keresztség, megtisztulás
 tűz
 örökmécses, örökláng: lélek, ítélő/tisztítótűz
 az iskola
o alapvetően fegyelmező tér
o a tanító már világi személy (12.-13 sz.)
o az iskola kiválik a hétköznapi életből
o modernizáció és szuverén államok kialakulása: mindenkire kiterjedő kötelező iskoláztatás
o családi nevelést felváltja az intézményes nevelés
o az iskola világa és a gyermek világa elkülönül a felnőttekétől
 új feladatkör: nagy fegyelem, elvárások
o iskolai tevékenységtér is változik
 először szabad tér, nincs kijelölve a tanulás helye, minden egy helyen történik
 majd szoros padsorok
 Montessori: igazodik a gyerekekhez
 szaktantermek
 egyre több szemléltető eszköz
 egyéni különbségek figyelembevétele, teremrendezés, mozgathatóság, vegye korcsoportok
(Jena és Dalton Plan, Freinet, Waldorf)
  alternatíviskolák, reformpedagógia
o környezet tanulási térré alakítása
 oktató munka és szülői segítség, külső szakértők
 közelebbi-távolabbi tér kapcsolata, felhasználása, egybevonása
o az iskolai tér alakítása
 frontálisból sokoldalú tagoltásg és rendezhetőség
 jól megszervezett, pedagógiai funkció, eszköztár
 műterem jelleg

A frontális, padsorokból álló osztályterem helyett


sokoldalúan tagolt tanulási - és tapasztalatszerzési tér
kialakítása:
  Az osztály „műterem” jellege;

 A főbb tananyagtartalmaknak szerint kialakított munkasarkok, 

 Jól megtervezett, pedagógiai funkcionalitással rendelkező
munkaeszközök,  asztalok, egyéb berendezések ...
A környezet tanulási térré formálása:

 A közelebbi - távolabbi környezettel összhangban tanulási

helyszínek kiterjesztése;

  Felfedező utak, kirándulások, külső szakértők meghívása

 Az oktatómunka és az iskolai élet szervezése során a szülői

segítség igénybevétele
A környezet tanulási térré formálása:

 A közelebbi - távolabbi környezettel összhangban tanulási

helyszínek kiterjesztése;

  Felfedező utak, kirándulások, külső szakértők meghívása

 Az oktatómunka és az iskolai élet szervezése során a szülői

segíts