ffi*gwa&#e ffiwwgw$y

. ': ,'
' '
';{
':ú*4 li?.r'
.' . .. ":
.: .,,
Nógrádi Gergely

Vau!
 - \---q

-_

tl .ti,r:.9l'.
,lr ."

4rJ /lr,:l li
.: \

"p,,
s,'
,':lr, ': ,ó.
K,H
\u+x '1,/

1R (
t-l
UTű&
Ydl
ÍÍl\
s-t \
\e\
\*

fi{j}
^€
\\ )
'r-.,
,q
s
 1. Megtortérui.k

Volt eglszer es. fiú, aki kutyává viáltozott. A fiút Szilas

Pálnak hívták. Hogl milyen fajtájú kutyává vaJtozott? Ma-
s/ar üZsláVá. Hogl miért változott kutyává? Hát ez az! Ezt
nem tudta ő sem!
Szilas Pali csendes fiú volt, legalábbis többnyire. ,,Szor_
$almas, lelkiismeretes tanuló, iiledelmes grerek'' _ éúItaz
osztáIyfőnök róla írt jellemzésében.Nos, Pali va]óban
l:eÍn aZ a fajta srác volt, aki az osztálykiránduláson cir-
kuszt csinál a busz hátsó ülésén,vag$ aki me$őriil e$/ hó-
golyócsatáért, amint leesnek az első hópÍhék. Eg} egészen
hétköznapi kísfiúvolt; jobbkezes, ballábas és a korátroz
képest inkább alacsony, mint magas. Ja igen, és szeplők
pÓttyÓzték az arcát. Ez fontos lehetne, mert a szeplős kis-
fiúk glakran rosszul viselik a szeplőiket. De Palit még ez
Sem Zavarta. Azt hiszem, tÖkéletesen ráillett a kifejezés:
;ó glerek.
Szilasék egr sorház széIső lakásában éltek. Az apa
postásként dolgozott, aZ anya egl ezredes mellett titkár-
nőskodott a Petőfi laktanyában. Palinak volt egi három-
e'u.es húga, Emmi. Emmi a csokis kekszért volt oda, a csa-
J'ád meg Emmiért. ettaauan ígr oszlik meg a szeretet egr
csa]ádon beli:l.
A tizenkét éves Pali a suli mellett újságkihordást val-
la]t. Fiatalnak tartották a munkához, de amikor magával
''itte a központi lapelosztóba langaléta barátját, Kárpáti
tsandit, Vas/ ahos/ ő becézte, Kárpicát, a főnök morogva
:ábólintott a dologra.
- Rendben - mondta _, de aztén csak semmi kópéság!
}Íert elmondom az apádrrak!

5
 Jól ismerte Pali papáját, végtéreis a posta és a iap-
elosztó ugyanabban az épiiletben műkÖdött.
Pali először a saját áglában váJtozott kutyává' A szülei
odalent, a fóldszinten néztéka tévét,a kishúga pedig a
szomszéd szobában aludt. Este nyolc óra volt, hétfő, jírni-
us. Egl hét volt hátra a szünidőig. Ez a rrap Ís eg} teljesen
átlagos napnak t:unt, egészerr este nyolc őráig. Pali kora
reg$el végigj arta a kőrrty ező házakat, bedobalta az ujságo -
kat a postaládákba, aztán iskolába ment. Ebéd után Em-
miveljátszott, majd biciklizni indult Kárpicával' Este té-
vét nézett, később fürdÖtt és lefeküdt. Most tehát ott fe-
küdt az ágrában és..' eglszer csak kutyává változott'
Az egész néhány pillanat alatt tÖrtént. Pali behunyt szem-
mel várta, hogl elaludjon. Már majdnem sikerirlt neki,
amikor hirtelen viszketést érzett a pizsamája $allérjánál'
odanyúIt, S azon nyomban verítékeznikezdett a homlo-
ka. Szőrcsomót tapintott a nyakánfl! Megnyalta kiszáradt
száját, s mélyeket lélegzett, hogy csitítsa kissé vadul ka-
limpaló szívét'Az izgabrnak azonban csak fokoződtak'
Rrrcsán bizsere$tek a végta$ai. oldalra pillantott. Elhűl-
ve látta, hogl szétnyílika tenyere és egl pamacsos mancs
bújik elő a bőre alól. Szipo$ni kezdett-
,,Mi a túró!'' - nyúIt az orrához. Megfaglott ereÍben a
vér: nedves és húvijs volt az orra. Megrázta a fejét, hátha
csak álmodik, de a hipp-hopp hatalmasra nőtt fülei han-
gosan ktaffog[ak kétoldalt. Kinyitotta a szemét.
,,Csak nem pánikolni, csak nem pánikolni!'' - nyrgtat-
gatta magát, és idegesebb volt, mint valaha. PalináI persze
rnég az idegesség is csupán izgatottságnak látszott. Mint
mondtam, a fiú igen ny"r-r$odt természetű volt. Meg hál fé-
lig rnár szinte aludt, íEt aztán mindenféle érzellni hevület
nélküi a kÓvetkező gondolat foga7rnazódott meg a fejében:
,,Kutyává változtam !''
Beletrafált!

6
 (ffio
@) ,

s
Van uglanis még valami, amit PaliróI tudnunk kell: ki-
túnő volt a talalgatásban. Amikor péIdául Emmi még nem
tudott beszélni, Pali volt az, aki kitalálta a húga nyafogá-
sából, hogl mit szeretne. De ránézésreképes volt kitalál-
ni azt is, hogl egr-egi reggelen milyen hangulatbaÍLvan' az
osztáIyfőnokük, akit maguk között es/szerííencsak
Smasszernek csúfoltak a szi$orú ábrénata és a kÖnyÖrte-
len tekintete miatt.
_ EIég nekem, ha látom, hoglarr tartja az oszt6lynap1ót'
és málris tudom, milyen hangulata Van _ mondogatta Pali,
és az esetek tÓbbségében tényle$ eltalálta, mire szárníttrat
aznap az osztély. Most tehát, miután a tenyere helyén sző-
rős mancsot tátott, eglaltalán nem volt nebéz kitaialnia,
hogr kutyává változott. Az mondjuk eszébe se jutott, hogr'
teszem azt, farkasember lett. Látott uryan egyszer eg5/ bu-
s.uta filmet, amelyben a főszereplő holdvilagná farkasem-
berré viltozott, de Pali tizenkét évesen már nem hitt az effé-
le mesékben' Vagllegaiálrbís i$lekezett nem hinni benniik'
Mert azért mindÍg a szeme eIé kapta akezét, amikor a hor-
rorfilmek legijesztőbb jelenetei következtek. Hiszen' mint
tudjrrk, minden gterek fél a szórnyűségektől. Énpéldául
kÍskoromban két napig remegő kézze| ettem a tejbegrízt,
miután a matematikatanárom bejelentette, hogl a kÖvetke-
ző őrén dolgozatot írunk. Az ocsém pedig bepisilt, ha véIet-
ientil megcsillarrt a sötétben veúamelyik írtőztatő erdei álla-
tának a szeme. Az öcsém us/anis a lakásunk minden Zugá-
ban ápolgatott valamilyen fészekből kiesett Vas/ fenéken
harapott éIőlényt. AttőLbezzegnem félt, hogl az éjszakako-
zepét esetleg rarepiil Matl'i, a dog}rúson éldegélő varjú, és
csipkedni kezdi az orrcimpáját. Pedig az ilyesmitői nagron
meg lehet ám ijedni. Nem beszélve arról, hogr anyánk meny-
nyire megrémiilt, amikor dúdolva fürdeni sietett, és a kád-
ból egy pikkelyes bőríi zÓId hirllő kacsintott rá, mikÖzben
esi nagy szőrős leglet ri{csált a haloiaj sZaEű, pofájában.
Pali tehát iglekezett nem félni a horrorfilmektől, de
azt lehetségesnek tartotta, hogl Karpica farkasembernek
nézné,ha látná' és tudná, hogl ő váJtozott át.
,,Mindenesetre ha mostantóI csak ugatni fudok, akkor
ne}néz lesz megmagiraráznorn a helyzetet Karpicának'' -
ütÓtt szö$et Pati fejében. Kozben fodrozódni és maszatolód-
nÍ kezdett eiőtte a világ, mint amikor viz alá meriiliink és
kinyitjuk a szemtinket. A kutyák uglanis nem látnak oIyarr
jól, mint mi, emberek. Amikor ismét megmerevedtek előt-
te a képek a falon, észrevette, hogr kissé homályosabban
Iát a szokásosnáil. Ez volt az utolsó áIlomás a kutyává vá-
Iáshoz vezető úton. Ha va]aki ekkor belép Pali szobájába,
azt)'átta volna, hogl egl pizsamás üzsla hever a fiú áglán.
A vizsla hirtelen felugrott és körbeszimatolt. 'Te jó ég'
nem dobtam ki a szennyesbe a zoknim!'' - ráncolta a
homlokát Pali, amolyan vizslásan. Aztén forgatni kezdte a
fejét' s orrával megbókte a jobb első mancsát. ,,Úristen,

B
én tényleg kutya vagiok! Kutya!'' _ hitetlenkedett, majd le-
szökkent az ágrőL, esrenesen eg} halom ruhába. ,'Bravó
- gondolta -, a rendetlen Pa]ika! Tényleg ígaza van anyá-
nak: velem nehezebb' rnint az egész Petőfi 1aktanyáva1.''
Megrázta magát, a pizsama lÓtyÖ$Ött rajta. Lerúgta a nad-
rágát, majd a fogával lehűzta a felsőt is. ,,oké' tegyünk
egl próbát! _ hatarozta eI magát, majd hangosan ezt
mondta: - Sárga bögre górbe bÖgre!'' A üzsla szájábóI fe-
nyegető morgáS hal1atszott. ,'Aha, va]ami ilyesmire szásní-
tottam'' - mondta magában keserííenPali. LeüIt a szobá-
ja közepén, és a rádiós órára nézett. Negied kilenc volt.
A lenyugvó nap utolsó Sugarai belopóztak a zold flrggo-
nvÖn keresztül a szobába, zÖldre festve Pali kön1veit és
.1átékait' ruháit és íróasztalát, de még a mintás tapétát is.
odakint, az ablak előtt a madarak utolsó esti éneküket
csiripelték. A szomszéd kertberr Bartha úr éppen végzett a
pázsit nyírásával, s most nagr pocakjától nyögdécselve tisz-
iogatta a fűnyírót. Pa]i a lábára alit, mÍnd a négrre, és bi-
zony'talanul keresztirlsétalt a szobán. Mellső lábait az ÓItö-
zőasztalra tette, és a hátsó lábaira támaszkodva felemelke-
dett. Pont szemben :állt a tükorrel. Borzas, kissé meglepett
kutyapofa nézett vissza rá. ,,Ezt nem hiszem el - gondolta
eiképedve. - Nas/ gázvan!'' Pali nem sokat tudott a kutyák-
rói' de es/ mas/ar üzslát azért könnyedén felismert.
Ismét lecsüccsent' és az asztaJ}loz nyrrmta a homlokát.
Kérdésekgarmadája keringett a fejében. ,'Hogy történhetett
ez? Mi az oka? Ésmiért pont velem tórtént mes'' Feiemel-
.e a fejét, az ablakhoz rnett. Átutr;t a fluggóny alatt, majd
egvetlerr kecses mozdulattar két lábra ált' s mancsait a
párkányra fektette. Bartha úr a glepen maradt fííszéúakat
{ereblyézte össze, majd e$/ nas/ fekete zacskóba hányta a
íűhalmot. Messzebb' egl másik kertből kékes füst gomoly-
{ott es/ máglya fÓlott. Pzúi naglot sóhajtott, és leugrott a
ladlÓra. Harrgos koppanás ha]latszott alába a1óI. odakap'
-a a fejét: pont egr matchbo><ra érkezett. ,,Eiviselhetetlentrl

I
 2. Tünés!

FÍlippov II. a ketrecében pislogott, és nem hitt a szerné-

nek. Egl vizsla állt vele szemben, és felé szimatolt' Filip-
pov II. hörcsö$ volt, de olyan sokat evett' mint egl tenge_
rimalac. A hatalmas étvagya azonban nem állt eslenes
arányban a bátorságával' Az uglanis nyúlfarknyi volt'
Most is behúzta a nyakát, és lassan, de bizonytalanulhát-
rálni kezdett a hörcsöglak felé.
_ln:úzta eL a száját megvetően Pali' - A múlt-
''Beszari!
kor bezzegjólbeleharaptál a kezembe, amikor répát sze-
leteltem neked, sunyikám' Most egl kicsit nem szeretlek,
nem baj?"
A hörcsög nyüszö$Ött ' aztán váratlanul támadásba
lendült. Vadul száguldani kezdett Pali felé, csakhogl útját
áJl\ta az akvárium fala, s Filippov II. nyekkenve csapÓdott
az üVegnek. Pali vihogni kezdett. ,,Ez van, kispajtás, te
már egyszerííenmenttretetlen Vas/ - mondta kuncogva' -
Tirdod' aztazértnem lehet ép ésszel átvészelni, hogy éve-
ken át egr kerékben szaladgáljunk sehova' Ebbe mini-
12
mum bele lehet gárgrulrii, szegénykém.'' Hátat fordított a
kissé kába hörcsÖgnek és továbbslattyogott. ,,Csak nem
maradok kutya Örökké! - nyugtatta magát' _ Bizc:nyára
még ma visszaváltozom Szilas Pál,Já. Vagl holnap. Után.''
igzekezett magabiztosnak Iátszani, de azért egr kicsit el-
Iacsarodott a szíve a kiiátástalan jovőtől. Maga is megle'
pődött rajta, hogl egialtalán nem az zavatja, mit szóInak
majd a szülei a vizslaságához. Még csak az sem izgatta,
hogl mit szól majd Smasszer, ha felelés granánt vakkant-
Eatni kezd. Más miatt aggódott. SztintelenüI azon rágta
magát' hogr miképp fo$a az ujságokat kihordani. Ezek-
kel a mancsokkal képtelenséga postaládákba dobalni a
napilapokat| ,,Kész pénzügri csőd! - fortyogott. _ Éspont
:nost, júniustlan! Nyakamon a nyár, a testi és anyagi le-
egéS ideje.''
Megállt a lépcső tetején. Lebámult a méIybe: na, most
hogran tovább? Egl kutyának ugranis nem is olyan köny-
:ilú lesza]adni egr lépcsőn. Ezt persze csak az tudja' aki
'.'olt már kutya. A hosszú hátsó 1ábak u$/anis mindunta-
_an beleakadnak a kárpitba. Bizonyára izmos és ruganyos
_ábak kellettek atthoz, hclgi a történelemben fennmarad-
lanak a kutyák. Igen ám, de ami a dzsungelben működik,
z eg emeletes lakásban a vesztedet okozhatja. Tanulság:
anri emitt előny, az arnott kónnyen hátrány lehet. Ésfor-
:ín'a. Pali tehát fintorogva ácsorgott a lépcső tetején, már
:_rnennyire persze e€xi Vizsia fintorogni képes, és erőt gyűj-
.ott az ereszkedéshez. LentrőI, a csukott ajtó mogül a te-
"'eliziő zajahallatszott, az ajtő alól pedig fénycsíkokpász-
-azták a sotét nappali berendezését.,,Na jó, gyerünk!'' -
ro$atta magát Pali, és remegő iábakkal elinduit IeÍeIé.Az
-lső lépcsőfokokkal nem is voit gond, hanem az ötödik
-:knál megbotlott és előrebucskázott. Onnantól kezdve
-urulva folytatta az utat, s a lépcső aljára érkezve ponto-
sarr beleszállt a ruhafogasba. Azon nyomban kinllt a
i-appa-ii ajtaja, s fény gúlt a heiyiségben. Pa]i mamája lé-

13
 és már
pett be a konyhábót' Korbekutatott a szemével'
maga
epp.., visszafordult volna, amikor megpillantotta
ma-
.iott vizslát. FelsikoltotL' Aztán nyu$almat erőltetett
"
gára' megköszÖrüite a torkát és hátraszóIt:
_ Károly!
A konyháLról hümmÓgés lrailats zott' Sz1las úr lecsót
Pa1i nagx/okat
f'őzött.Mennyei íllatok áradtak a nappaliba,
úgns meg kel-
nyelt. ,,Mindegl - $ondolta -, etőbb-utóbb
lett volna nekik mondanom''' Mivel Szilas
úr nem ÍTIoZ-
dutt, Pa]i mamája fenyegetőbben szólt
hátra: - Károly!
Pali apja jelent ÍnegaZ ajtóban'
- Mi történt, szívem?
Az asszony nem szólt, csak a vizs|ára mutatott'
_ Jaj de édes. .. _ jegezte me$ Szilas it szórakozot'
azon-
tan' majd eltííntaz ajtőbóI' Egl pillanattal később
mellett'
ban sápadt arccaljelent me$ ismét a felesége
- Hisz... ez eEI... kutya! - dadogta' aSSZony' _
- Jé, tényleg? _ fordult felé mérgesen Szilas biztos
Most aztán á]latira me$leptél, Karcsi' De egészen
vag5/ benne?
-- Éncsak tudom, postás vagiokl _ felelte büszkén vi-
a felesége megsemmisítő pillantá-
s/orogva Szilas úr, ám
áár^ lehervadt a mosoly az ábrázatáról' Legug-
^ronnal
golt, és egészen kÓze\rőI a megszeppent vizsla
szemébe
Áézett. _ Hát te hogl jutottál be ide' kisÖreg?
_ Na ne enyele$etek itt nekem' mert felébrednek a
glerekekl _ mondta türeimetlenüi Pali mamája' A
bejara-
ti ujtot'o" lépett és szélesre tárta: - Kifelé!
Pali megvetette a lábát' Gyorsan beszéini kezdett'
_ De hisz én
- Felébres ztern a glerekeket? - hadarta' Kutyá-
vaglok a ,,glerekek''! Anya, apa' hát nem látjátok?
vávíitoztatn! Énvagrok az, Pa}í|
Mindezt persze csak akarta volna mondani'
AszájábőI
szavak
ugyanis csaholás és morgás hallatszott' emberi
helyett. Szilas apuka felegrenesedett'
14
 - Csendesebben, hé. odafÖnt alszanak! - csitította a
<utvát, de PaIi továbbcsaholt. Mígnern aztán eglszer csak
abbahag'ta, hűséges barna kutyaszemeit a szüleire ernel-
:e és rájÖtt' hogl semmi értelme folytatni. Bámulta őket,
:nilven óriásinak tűnnek onnan lentről. Aztán lefeküdt és
:ejét az esrmásra fektetett rnellső lábaira hajtotta. A ma-
:náj a összevont szemöldökkel figrelte.
_ Te, Károly - szóiait me$ Iassan
-, nem érzed úgl,
nintha mondani akarna nekünk valamit ez a kutya?
A férfi bambán ingatta a fejét. Palinak megint felment
a r,érnyomása.
'.Jó1 van apuci, nem csa-lódtam abban a tomérdek
eszedben!'' _ moro$ta dühodten. Szó mi szó, egy kicsit é1-
::ezte, hogl következmények néikül szemteIenkedhet a
szü1eivel.
- Na jó' ideje kitessékelni ezt a kis morgó fenevadat! _
latározta el magát Pali mamája, és a férjérenézett. Szilas
apuka nas/ot sóhajtott, aztán a kutyához lépett és megsi-
nogatta a buksiját.
- Gyere! - mondta és a kijárat felé indult. A vizslának
azonban esze ágában se volt megmozduini. A férfi vissza-
:ordult. és lehajolt.
- Ide figlelj, te kis nyakas, ne keiljen se$ítenem!
Pali elfordította a fejét.
'Te
jó ég' rnar megint mit evett óssze az én sziilő atyám!''
- gondolta. Hiába, a mostani orráva] még a szokásclsná] is
erősebben érezte a pacal és egréb disznóságok szagát. No
meg a borét, amelybe így' esténként g}akran belenyalt a fér-
Ii' Pali az apjáranézett:
- Tudtad' hogl a kutyák szája kétszázszor tisztább,
nrint az emberé? - kérdezte tőle' ami persze csak morgás-
nak hallatszott. _ Ésug'aneZ igaz a fogaira is!
Erre va]amelyik biológiaórárói emlékezett' de úgr lát-
szik, nem nyíi'gözte le túlságosan az apját a műveltségével.
Pedig lett volna még néhány érdekes adata a szárnéra. PéL-

15
dáut, hogl a kutyák minimum százezet kiilÖnféle illatot ké-
pesek megkirlÖnbtjztetni é1etük során. Így lehetséges, hopy
ha megszagol egl egléves kiskutyus' akkor tízévesenís fel
fog ismerni az illatod alapján. Azté.rrr Pali arról is szívesen
mesélt volrra, hogr a kutyák tizenhatszor jobban hallarrak,
mint mi. emberek.
De Szilas apukát valahogi nem nas/on hozta Lázba a
kutyák hallása. Megragadta avizsláL a nyakánál, és húzni
kezdte kifeIé.
',Hé, te, mit csinálsz? - vicsor$ott
Pali. _ Kidobod a sa-
ját kisfiadat az éjszakába?'' Es/ pillanatra átvillant az
asán, hogr talán bele kellene kapnia eg} tisztességeset a
férfi kezébe. De hát mégse haraphatja me$ tulajdon apját
az ember! Az ember? PalÍ fájdatmasaIl vinnyogott. Apja a
kijárathoz ért vele, kihúzta az előkertbe, majd az ttcála
penderítette.
- Jóccakát, kisöreg! - mondta a férfi, és visszalépett a
háu klirszÓbéro Aztán, látva, hogl a vizsla eglheiyben áll,
ijesztő mozdulatot tett felé: _ Tünés!
Pali maradt. Fejét a kerítésléceiközé dugta, és szomo-
rúan nézte az apját. Kozben anyja is me$elent az ajtőban'
és befelé |tluzta a férfit.
- Gyere, mert a végénmég befogadod - mondta. _ Csak
tudnám, hogran jutott be a lakásba!
Az ajtő becsukódott' Valahonnan a kÓzelbőI zongotasző
hallatszott, aztán a muzsika elhalt, és csilingelő kacagás
vette át a helyét. A kertből izgatő virágÍllatot hozott PaIi fe-
Ié a langyos nyárestÍ szellő. Elszorult a torka. Sosem érez-
te még magát ilyen kutyául. Hirtelen megmerevedett. Kiilö'
nÖs, addig sosem érzett savarrykás sza$ csapta meg az or-
rát. K1hílzta a fejét a lécek kÓzül, és hátrafordult. Egl fia-
tal kandúr állt a szenlkoztijardán, Palit bámulta. Pali las-
san lehajtotta a fejét, a ÍoldhÖz kozelített a marjával, és
me$feszült izmokkal tárnadóállásba helyezkedett. Follob_
bant a vadászvére, hiába, no, vÍzsla voit. A macska szisze-

16
&j-
Öo Ö

qett és kieresztette a körmeit. Pali a pillanat töredéke alatt

elrúgta magát, és vágtatni kezdett, keresztül az úttesten'
\agr szerencséje volt, mert akkor éppen eg5/etlen autó sem
1Ótt. Na nem mintha a felhevült és vadászatra indulÓ Palit
tZ eryr csöppet is érdekelte volna. Hanem a kandúr, mint
:]talában, a kerítésenátpattanva most is megszökött a ku-
.r'a elól. A várost valahogl a macskáknak találták ki. Nyílt
:erepen könnyedén nyakon csípte volna a vizsla.
Pali a kerítésnéllefékezett. ,,Ösvény a Pakusza-villá-
-1oZ'' _
olvasta a lécekre erősített táblán. A szöveg mellett
.gv nyilat is látott. Érdekes, grermekként észte se vette
t-Zt o' kiírást! Szaglászott kicsit, felemelte a lábát és...
l\'orsan le is engedte.
,,Híí,te jő ég, nyilvánosan pössentek azutcá'n|.'' _nézett
uÓrbe rémülten. De egy teremtett lelket sem látott. Le-
sukkantott a kerítésaljara, aztáxt megint körbenézett. Ko'
;nótosan fölemelte alábát, és megtette, amit minden va]a-
;rrire való rendes ebnek meg kell tennie: me$elölte a terü-
.etet. Miután végzeLt, észrevett egr lyukat a kerítésen,ahol
r.Ónnyedén átbújhatott volna a macska utrán. De már el-
:nent a kedve az ildözősditől. Visszaügetett a saját kerí-
:esükhÓz. A szornszédban a kövér Bartha úr egl kerti
.ámpában iglekezett kicserélni az égőt. Pali behúzta a fü-
'et. Sosem kedvelte a szornszédot. Emléke 1eltrnégaÍra a

17 ,, ,;.;'-, r$i;-
,, rlrlii.Í$il
''' É,,
]:'i,É1:'. :''.'..'
 a szüle-
déIutánra, amikor Bartha ir sző szerint beárulta
kiért a
inél' mert nem vitte ki a szemetet időben' s mire
feltűnő ku-
názbőI, már elmentek a hetente csak es/Szer
a sze-
kások. Hiába vitte ei a szemetet egr nagl zsákban
méttelepre, mégis megdorgalták egl kicsit a
sziilei' Azóta'
úrra'
finoman szólva, igen nehéz szíwel gondol Bartha
_ szokta mon-
,'A szomszédunk tekintete nyílt és őszinte
amá-
dogatni -' vag/is es^k szeméből a nyílt gonoszság'
mindig
sikból az ószinte rásszindulat sugárzikl'' De azért
eiőtt'
mosoly$ott Bartha úrra, amikor elhaladt a kerítése
Igaza
Mintha nem lett volna benne tüske az árulkodásért'
annak'
volt, a mosoiy még mindÍg a legelegánsabb módja
hogr kimutasd a fogad fehérjét'
Pati a szeme sarkából figyelte a verítékeshomlokú'
szttszogő férfit. Fogalma se voIt róla' hogi
most rnlhez
vonta
kezdien. ,,En aztárljól benne vagrok a $ödörben -
aztátt rog-
le a kÖvetkeztetést amoIyan kutyás hasonlattal '
ha
tön hozzátette: - De a godrijk első szarní tÖrvénye:
benne Vas/, ne áss tovább!''
Ez nagyjáb őL aztjelentette, hogl összeszedi magát' ne-
kiindul, és meghódítja a világot' Így is tett' Végigcaplatott
a Rezeda utcán, majd a SeIiő utcána1jobbra
fordult' Kóz-
ben észrevette, hogl kilóg a szájábőL a nyelve' Iglekezett
nem törődni a dolog1al, de a látókörében folyamatosan
ott vibráIt a hosszú, vörös nyelv' Nem iehetett
nem tÖrőd-
a ku-
ni vele. Meg kellettbarátkoznia a gondolattal' hogr
tyák a nyelvüket kidugfa, lihegéssel hűtik magukat'
Ígl
tettaz aboxer is, amelyik épp az es,rk kózeliházkapurr
lépett ki a gazdájával. Pali ismerte látásból'
persze akkor
.r'.g .gl méterrel magasabbrőI nézte a viiágot' Ígr'
alulról
a boxer is félelmetesebbnek tűnt' KülönÖsen'
hogl amint
észrevette Palit, azonnal hÖrögni kezdett'
_ Gyere Andor! _ rángatta a férfi apőrázt' de Andor le-
cövekelt. Ésfolyrri kezdett a nyál a pofájábóI'
aho5i aZ eg
igazi boxertől elvárható'
18
 - Mi van nyrrszi' majonézt zabéútéú? - vakkantott át
?a]i a túloldalra. Több se kel]ett a boxernek, irtózatos
:saholásba kezdett. A gazdája nekifeszrilve próbálta el-
:ángatni, nem sok sikerrel.
_ Andor! _ üvöltött a boxerre. _ Fejezd be, Andor !
.'Hogy lehet egl ilyen nyáladző szörnyetegnek Andor
nevet adni? - morfondírozott magában Pali. _ Talán Zom-
bi, vagg Lucifer, az igen.. De Andor? Undor!"
Bar magában Pati gúnyolódott, azért átérezte a veszéIyt.
:{a ugranis Andornak sikerüi kirángahia ma$át a gazdá-
' a szorításábót,
akkor Palinak annyr. Úgrhogr biccentett
t3;vet a teljes elmeháborodáshoz közel álló boxernek, és
:débbállt. Na jó, amikor már biztonságos távolban érezte
nagát, azért visszafordult, és vadul ugatni kezdett. ,,Csak
hogl örülj, cimbora!'' _ morgott a boxer felé, pedig neki is
l,llesett egr kicsit megugatni egl másik kutyát. Amint a fo-
_','ó felé ügetett, az járt a fejében, }:.og az utóbbi percek-
':en kétszer is bajba ütte a kutyavére. ,,A macska ugle
::egfuttatott, pedig nem volt küIönÖsebb okom átrohanni
.z úttesten . Aztin itt varr az él nyáIas képű Andor bará-
'.cm, akinéI kihúztam a
s^lfát, és még meg ÍS ugattam. Ha
.:ndornak sikerül elszabadulnia a gazdájátőI' VagV macs-
.-akergetés kózben jön egr autó, könnyen pórul járhattam
'.'olna. Jő Lesz vig}iázni!'' S mintha csak a szavait akarná
.gazo1ni, hirtelerr elé tárult a forgaimas Apolló :ut. Az a'u-
'l]Sok ttrlkölve s'ivítettek eI az orra előtt. Egr autóbusz
:pp a kÓzeli megállóhoz ért, és naglot Szusszanva kinyi-
'-lÍta aZ ajtóit. A sarkon viilamos csilingelt, s néhány mo-
:iba ig}ekvő fiatal igiekezett átjutni az ít esrik oldaiaról
: másikra a száguldó kocsik kozott. Pa]i grimaszolva csó-
',Mindig is mondtam, hogl mifelénk
', alta a fejét. kéfféle
Ja]ogos van: kaszkadőr és kamikaze''.
Bántotta a fir-lét ahangzavar. Eltoholt a parkig, a kertvá-
:os végérejutott. Irrnen már csak kőhajításnyira voit a fo-
_','o. A kutyafuttatónál me$torpant. Néhány gazdí összeve-

19
 rődve beszéIgetett, mikÓzben a kutyáik lihegve kergetőztek.
Csinos, piros baseballsapkás bakfis közeledett az íton.
mÖgötte es/ kecses ír szetter lány fickándozott. Hosszúkás
pofikáját korulolelték lekonyuló fiilei, s még játék közben
is jól nevelt kutyalányként üselte elegáns, rozsdabarna
szőrmebundáját. Gazdájanéha megállt és megfordult, hog'
lássa, mit csinál mögotte a kutya, de az csak boldogan ro-
hangalt fel és alá. olykor befutott a f:ík síírűjébe,és csak a
következő kanyarban tért üssza a piros sapkás lérryhoz'
A lány időnként rászóIt, de nem mondhatrri, hogl az ír szet-
ter engedelmeskedett volna a hívó szónak. Elrohant a ku-
tyaíuttatót ovező tuják irányába, ahonnan egl vastag' féllg
elkorhadt botot hozott a szájábart' és letette a gazdája eIé.
Pali izgalmában a kezét tördelte volna, ha lett volna neki.
Íg azonbal csak állt, és valami furcsa melegséget érzett.
Egr pillanatig nem tudta eldonteni, hogl a kutyalány Vas/ a
gazdá1a dobogtatta meg a szívét.Az első lehetőségbe bele se
mert $ondolni. Pedig amikor megpillantotta őt a kutyaliánv
árrrulva tekere$nÍ kezdett' s nagrokat horkarrtva, a foldön
kúszva játékba hívta. Játékba? Szerelembe! Pa]i jobbna}i
Látta azonnal odébballni. Fulét hátracsapva ismét a villasor
felé vette az iránfi.
Aházakat elhagrva miár látta a csillogó vizet, amelyrrek
a hullámain lágl táncot jártak a város fényei. ,Yigrázat|
ÁrterüIet!'' - olvasta Pali egr táblán. Továbbügetett, de né-
hány lépésután lefékezett. Visszaaraszolt a tábláig, és új-
ra eloivasta. Aztén újra és ujra. Majd felidézte a házukkal
szemközti kerítésenolvasható feliratot a Pakusza-villáról'
_
'Te;ó ég! gondolta döbbenten. _ De hisz én tudok olvas-
ni! Lehet, hogr macskákat kergetek és kutyatányokba
szeretek bele, de mégsem vaglok igazi kutya! A testem, az
Ösztöneim egl kutyáé. De a gondolkodásom... a gondol-
kodásom egl tizenkét éves srácé! Szilas Pálé!'' Nyett es/et'
aztán leült. ,,No, de ha olvasni tudok, akkor tudok írnr
is! Akkor hazamehetek, és beleírhatom a porba, hog-
20
SEGITSEG! PALI! Va€y e€x/szeríi,en csak annyit: PALI!
in1'a és apa bizonyára messzernenő következtetéseket
'"'onna le abból, hogr ott á]l velük szemben es/ vizsla, és a
:luk nevét ír1a a porba. Vagl' még;obb: Emmike homoko-
:ójába! Igen, az volna a megfelelő hely!''
Pali orra vadul remegett. Azonnal ki akarta próbátni,
:logl képes-e írni. Keresett es/ homokos területet az űt
:rellett, egl villanyoszlop aiatt. Körülnézett. Nem messze
.5ie egl aSSZony sietett át a túIoldalra böhöm nagl cekke-
:ekkel a kezében. Szem]ről két, húsz év körüli lány köze-
_tdett, teniszütőkkel a hónuk alatt. Pali megvarta, míg el-
::ennek. trgl motoros is elporzott előtte, aztán méiy csond
:-l:e me$ a környéket. Pali es/enes háttal ült, és előre
:iújtotta a bal mellső lábát. Letette a homokba a man-
-sát, épp a föIötte világító lámpa fénykÖrébe.Várt egr pil-
_-rati$, aztán nas/on lassan maga felé kezdte hú'zni a
.abát. A mancsa mogött fúggőleges csík rajzolódott a
:lcmokba. ,,Szent ég!'' - szisszent föI. Írni kezdett. P... A.. '
- .. i. .. Az egész arra emlékeztette, amikor az ővodában
:nikó néni homokozni vitte a csoportjukat a közelí ját-
:Jotérre, és Pali, ahelyett hogl várat építettvolna, egr
.gesz állatkertet rajzo|t a homokba.
..Azthiszern, működni fog- suttogta. - P... A... L... i..'
:seniális!'' Aztán kissé elfordította a fejét, és megallapítot-
a. hogl az Abetú' még nem az ilazL Ú;ra nekiallt, és be-
_:i-éste a nevét a homokba. Híí'ha ezt Smasszer tanár úr
_a:ta volna! Valljuk meg őSzintén' a mi Palink nem mindig
''_l:it ilyen Szorgalmas a nyelvtanórákon! De most' miután

::lar vag} hatodszor írta le a nevét, számokat kezdett ró-

:: a homokba: 1, 2, 3.'. Szinte éWezte, hogr bár kutya,
*égis mindent Ie tud írni, amit csak akar. Hirtelen sikol-
-'st ha]lott. oldalra kapta a fejét, és egi megtermett asz-
.:onyt látott a közeli kert végénéI.Az asszony fején haj-
:sar.arók tarkállottak. Épp es/ ViZeS nadrágot készült ki-
":rÍteni a fák közé feszített kötéIre.

21
 "
')7
n
\'\
),L
-i rr-i
Ltv"

("
cLOÍ.Lv,;"u': ;^ ({^.r?
vrv/ . ^?
L" L L L
L Lv "*-
"

-
-
rí \
Déééneees!_ gurgu|ázott ezer decibellel'
He? - halIatszott eg/ férfihang valahonnan bentről' a
bén feLőI.
- Itt egl kutya, amelyÍk ír! - sipítozott az asszonysag'
miközben rémült szemét e!$ pillanatra se vette le Paliról.
_ Ír? Nem baj. Mi szeretjük a külföldieket' Beszélgess
vele kicsit írüI, és kÖsd a lelkére, hogr menjen fel a Ha-
IászbásLyfua|
- De Déne s, eZ akutya tényleg ír! A porba a mancsával!
- Naná, mégis mivel írjon? A fülével?
22
 - Dénes, te nem hiszel nekem!
- Tényleg nem' Baj?
Az asszonyság a kezeit tordelte, s/öns/sora vitustáncot
;árt a nyakán. A köri-rlményekhez képest egész jőI nézett ki'
\Iint egl másnapos mosÓmedve a Tisza-parton. Az arca
elvÖrösodÓtt' a szája remegett, vékony száJí haja ide-oda
iebbent a feje réngatőzásátói. Pali' kihasználva aZ asszony-
ság rémiiletét, grorsan kaparni kezdett a hátsó lábaival.
_ Dénes' siere €x/orsan, mert eltúnteti a nyomokat _
sikította a matróna.
- Mi van?
- Beporozza aZ írást.
- Téged porzott be egl cecelégr, attól beszéLsz zolde-
ket, Margit!
- Tessék, már nem is látszik az írás|
- Milyen írás?
- A kutya írása!
- Mit írt az a kutya?
- Azt, hogr PALI.
- Pali?
- Pali.
- Anyukám, téged rendesen bepaliztak. Inkább s/ere,
mert kezdődik a film.
_ Igen, azt írta, hogl Pali. Meg hogy 1. 2...|.
- Persze. L, 2... Na egl-kettőre siere be a kertbőI,
mert begurulok!
Az asszony magába roskadt. A fának dőlve nézte,
ahos a vizsla egy utolsó piltantást vet az elsimított ho-
mokra, aztán elinal.
- Méghosr Pali _ hallatszott odabentről a fortyogás -,
Pdil Írta egy kutya a homokba! Meg hogr 1 ,2...| Óriásll Az
en Margitom szárnolgat! Es/ kutyával együtt! Komolyan
rnondom, es/Szer még a sírba üsz! Hát ne szárnolgasson!
\Íintha nem tudriá,hogy haromféle enrber van: azok, akik
iudnak számolni, és azok' akik nem...
23
 3" Rtdzó papa pí-zzértaja

A parton, közvetleniil a víz meiiett es/ hosszú faépiilet vár-

ta a kikötrrl érkező hajókat. Pa]i szerette ezt a barakkot,
gyakran játszott itt a barátalvaJ. Az építménymár kissé a
foldbe süppedt, itt-ott behorpadt a teteje, és az olda]átvé-
kony moharéteg borította' PaI1 átsza]adt a tornácán, s be-
szagolt az eldugott kis sarkokba. Feltartóztathatattanul to-
Iultak fel benne kiskora emlékei, mégis, ígl kutyaként va-
lahogl minden rnásnak tűnt. Nagmak' idegennek... csak a
szagok, az Illatok voltak ismerősek. Igen, uglanazokat a
szagokat érezte: awzét, a korhadt fáét és az iszapos föve-
nyét. Persze mindent sokkal erősebben, mint ember korá-
ban. Lesétá]t a folyóig, beIeáttt a langlos vízbe. Hagyta,
hogl a selymes hullámok simogassák a mancsát. Valahol
a közelben tücsÖk ciripelt. AztÍn es/Szerre minden elcsen-
desült, s a csend is éppolyan határtalan és mozdulatlan
lett, mint a föIötte domboruló sötét égbolt. Az épirlet hom-
IokzatáróIlámpa világított a víz felé, sárgás fényt vetve a
hullámokra. Pali mélyebbre gázolt a folyóba. Hirtelen fel-
bukkant mellette egr nagrobbacska hal, majd csobbanva
visszaesett a vizbe, szabályos gÍírűketVerve maga kori-r].
Pa]i utánakapott, de elvétette. ,,Ezt még glakorolni kell''
-
morogfa, és visszatrappolt a partra.
Szomjas volt' de semmi kedvet sem érzett ahhoz, hogl
abból avlzbőI ig}on, amely chipses zacskókat, csokipapí-
rokat és kólás dobozokat hordott a hátián, habár más,
rendes ku$a Örömmel lefetyelt volna betőle. Elindult a fo-
Iyó mellett, s hamarosan horgászokba ütközött. E;gt ősz
hajú, munkáskabátos férfi pipával a szájábangubbasztott
kÓzépen, a két szélső kempingszéken fiatatabbak tartot-

24
 :ák a horgászbotot. Komoly, borús arccal biímulták a ü-
zet, nem sok kapásuk lehetett. Az ősz hajú óvatosan esi
szikladarabhoz támasztotta a botját, majd a zsebébe
n1últ, és egl bádogdobozkáthtlzott eIő. LekattÍntotta a fe-
ce1ét, és a földre ütögette a tartalmát. Hosszú giliszták po-
]-ogtak a homokba, cikcakk vonalban tekergőztek. Pali
arra gondolt, miiyen sokszor keresett ő maga is az ásőjá-
'.'aJ gilisztát az apjának. főIeg eső után. Önkéntelenül is

:úgott eg}et-kettőt a homokba a hátsó iábaival, ahoryr azt

a kutyák szokták, ha valami íZgatőt látnak. Aztén felka-
:aszkodott a part mellett futó sugárútra, és visszaügetett
a parkhoz. E$/ bicik]is fiú hosszan csengetve megelőzte.
_\ kutyafuttatót elhagrva a sétaosvényenha-Iadt tovább. Az
lsvény széIénnéhány összesimuló párocskát látott sug-
1olózni, csókolózni. TirrelmetlenüI glorsított a léptein. Az
_\polló út még mindig zsúfolt volt. Hirtelen megfájdult a
:e1e az autók zígásátőI' az áLlandő zajt6l. oda]ent' kutya-
:rragasságban a kipufogók bűze is töményebb volt. ,'De
::riért? - tette föl magának újfent a kérdéstPali. _ Miért
:ortént ez velem?''
A kutyás dolgozatra gondolt, ameiyet tavaly íratott ve-
^e Kaminé, a biosztanár. trnyhén szóIva rosszul sikerult a
1oga, s talán ígr bünteti meg érte a SorS. Az is eszébe öt-
lÓtt, hos/ kisglerekként gyakran olvasott meséket' ame-
lr-ekben a boszorkányok fává vagr békává változtatták a
királyfikat. Sőt' rnég az is megfordult a fejében, hogy ta-
1án a marslakók bántak el vele ilyen rútul. De ebben a pil-
lanatban megszóIal.t az ApoILő úti nagytemplom haran$a,
s a kongás visszatérítette Pa]it a gondolataibóI. ,'Gyerünk
haza|. Leírom anyáéknak a nevem!'' - döntotte el, és neki-
lodult. Ezúttal a rovidebb utat valasztotta: Ridzó pizzéri-
aja felé vette az irányt' s mellette, egi szííksikátoron ke-
resztúl akart átvágni a Rezeda :utcá:}toz. Hanem apizzériá-
hoz érve elvarázsolták a pompás illatok. Ridzó papa, a
százkiLencven kilós, szakállas férfi kÖténnyel a derekán

25
 sürgölődÓtt a vendé-
gei között. Hatal-
ii ) mas fatálakon
hordta ki a ma-
lomkeréknytpiz-
zákaL s közben
olaszul énekelt.
Vieni sul
mar'... - csicsereg-
te, és mindenkihez
volt egl jő szava: _

S::l
\\
O, Piero, Pierino, egr
1 pízza frutti di mare,
micsoda válaszlás, poco
tonno, sardine, e certo
_ - kadzsló és rák' és natural-
- mente: formaggi! E tu, Giusep-
pe' mit ennii, Peppe mio? Tirtto jó,
caro mio Peppino, Don Peppino, tutto enni!
Ah, szepseges sorella Paola, come va?
É"így tovább. Szegény Piero, Peppino és Paola meg
csak nézett, és egl kukkot sem értett az e$észből. De a piz-
za kétségkívülínycsiklarrdozó volt, ahogl ott gőzöIgott előt-
trrk az asztalon. A pizzéria előtt barátságos kis faasztalok-
nál ültek a vendégek, és nevetve falták a tésztákat. Pa71 az
orrát magasba tartva szag\ászott, és sűrűn nyelte a nyálát.
Sosem értette, mitől olyan éhesek mindig a kutyák. Ti mar
láttatok olyan kutyát, amelyik, akar egl kiadós Vacsora
után is, nem állt oda mellétek a konyhaasztalhoz néhány fi-
nom fa]atot kunyeriálva? Énmég nem. Rudi, a vizslám pél-
dául olyan beles, hogr néha rnég az ujjamat is leküldené a
bendőjébe a párizsival egrutt. olyankor rendesen lehor-
dom, hogi bár az ujjam uglanolyarr sziníj', mint a párízsí,
de ha még egrszer őrolni kezdi a fogaival, kinyomom vele
azt a savószínii szemét. Elzt általában me$érti, sőt' Iegalább

26
esr fél őréngemlékezik is rá. Aztátl' ott foly|atja, ahol abba-
hasrta. Hiába, kutyából van.
Pali odasomfordált egl asztalhoz, útol épp egy szemü-
l'eges, harminc év körüli fiatalember csapta a szelet egr
miniszokny ás, rízsozott szájtl bombázÓnak.
_ Tudja mit, Emilke? Mi két külijn vilag vagrunk! _
mondta éppen affektálva a bornbéz,ő.
A szemüveges fiatalember lehajtotta a fejét. Pali leült
eléjük, és mereven nézte a tányérjukon maradt pizzada-
rabkákat. A nő folytatta. - Most komolyan, Emilke, csak
nem képzeli, hogl kÓzöttünk valaha is több lehet puszta
barátságnál?
Észrevette avizs|át, de egl grimasszal elintézte.
- Ésnem kell annyira kedvesnek lenni bozzétn. Meg-
értette? - oktatta ki a fiatalembert. Megfogta a poharát,

ffi

,&

27
kor$olt az udítőbőI, aztán megvonta avá]Iát, éshozzáLet-
te: - Bár felőlem lehet ilyen kedves továbbra is! Nekem
mindegr!
A fiata]ember még mindig a cipője hegrét bámulta. Pa-
Iinak kedve lett volna vállon Veregetni, hogl ''hé' ébredj föl
fajankó, hisz csak játszik veled ez a Kamupipőke! Csa}r
boiondít a bül-birl han$ával!'' ' De az egészbőI úgyis csak
csaholás és vakkantás lett volna. Váratlanul megszólalt a
fiatalember:
_ Mi szólnahozzá, Manyika' ha megkérnéma kezét?
A bombázó letette a poharát az abroszra'
- Semmit - feleite hidegen. - Nem tudok egrszerre be-
szélni és nevetni.
Azzal. felpattant, hogr ki kell mennie. A fiatalember
megsemmisülten bólintott. Amikor a nő eltűnt, a fiata]-
ember a tenyerébe temette az arcát. Pali odatépdelt hoz-
zá, és Íinoman megbökte az orráva}. A fiatalember fel-
emelte a fejét.
- Szia _ mondta fáradt mosollyal, és megigazította a
szemüvegét. A vizsla a combjára fektette a fejét. A fiatal-
ember felnevetett. _ Most hízelegsz Vas/ vigasztalsz? Az eI-
sőt értem, hisz fened a fogad apizzarnaradékokra. A má-
sodiknak meg Semmi értelme. Mindenki olyan ruhát húz-
Zolr Ínagára, ami jól ál1 nekÍ, nem isaz?
Pali fölemelte a fej ét, tekintetébőI értetlens ég tnkr oZő -
dött. A Íiatalember, mintha látná Pafin az értetienséget,
rnagrarázni kezdett.
_ Úg/ értem; mÍnek nekem a kornyék legcsinosabb
lányával kezdeni, amikor csúnya vagrok és utalniva]ó?
Szemüveges, izzadő tenyerű. Ba'$ru és unalmas. Azt hi-
SZem, sosem lesz barátnőm. Az igazság az, hogt ha lány
lennék, én is nag} ívben elkerülném magam.
- Grrrrr, khaf-khaf, grrrr, grrr - mondta erre Pali, ami
emberi nyelven azt jelentette volna, hogl ,,ha te magad se
szereted magadat' hogran szerettretne más?'' De a fiatalern-
ber persze egl kukkot sem értett az egészbőI. Kirlonben is,
rbben a pillanatbarr az asztalltoz lépett Signore Ridzó.
- Va bene, maestro, elvihet apizza Papa Ridzó, si?
S már nyútt is a tiínyérokért,de a fiatalember megfog-
-_aa karját.
- Még ne! A barátom még nem végzett - bökott a vizs-
_ara. Ridzó papa es/ pillanatig vizslatta Pa}it, aztán össze_
:sapta akezét:
- Mamma mia, egr piccolino kutyuiínó! Jo et Vas/at,
',rsla ur!
Azzal egl olasz dalba kezdett a nápolyi kutyákróI' és
':úcsútintett. A fiatalember fogott es/ darab pizzát és a
'--lzsla felé nyújtotta. Pali óvatosan kivette akezébőI és fél-
:er-onult majszolni. A fiatalember kÖzben abom.bázi tá-
-r-érjáról is Í'ólvett egy darab pizzát. Ekkor érkezett vissza
l bollrrbázó, aki sértetten vette tudomásul' hogl a fiatal-
.mber az ő ttaradékában turkztl.
- Finom es/ alak maga, Emilke! * tette csípőre akezét-
- Hallja, nem tudtam, hogy ilyen ronda spórolós. Bemenjek
. konyhára összeszedni magának még egr kis maradékot?
A rikácsolásra összenéztek a korülöttük ülők. A fiata]-
.mber majd' elsüllyedt szégrenében'Pali odasza]adt hozzá,
.s nyalogatni kezdte akezét. A bombázónak tÓbb se kellett.
- Fúj' maga engedi, hogy ez a dÓg itten ÖsszenyáJazza
r pracliját? - hízta eI a száját undorodva. _ Hát tudja' kit
:^rsérjen maga hazakézen fogva? A Pikachut a Pokémon-
:r,:L l

Azzal fogfa rózsaszínű' retiküljét, és elüharzott. A fia-

_a-lember végleg magába roskadt. odadobta Palinak apiz-
:maradékot, majd felállt, némi papírpénzt haglott az
.sztaLon és elbandukolt. Pali egy ideig nézett utána, aztán
-szrevette, hograz esrrk szomszédos aszta]nál néhány is-
rerős fiú majd' megpukkad a nevetéstőI. Bizorryára szern
.s fültanúi voltak az irnént tÖrténteknek, és most térdü-
ce i csapkodva elevenítették föl, hogran hagrta faképnéla

29
 bombazó a szemüvegest. Pali megismerte őket: usvanab-
ba a suliba jartak, ahová ő, csak a nyolcaclik osztályba.
trsnkük' a könyortelen ábrázatú Savanya Hugó i$azi ve-
rekedős hírébenállt. Mióta a nas/ és igazságos Ubul ei-
ment a suliból, Savanya volt a vezér. Az ő szava döntött
mindenben. Vagi az ökle. Pali nézte őt meg a cimboráit.
ahogr viháncolnak, és érezte, hogl a farka szorosan a hát_
só lábai közé ht:ződik. Hátrakapta a fejét, és meg volt lep-
ve. ',Behúztam a farkam - állapította meg. _ Ez aztjelen-
ti, hogl félek.'' Úgy is volt. Sőt, hogy teijes legren a rémü-
let, Pali mÖgÖtt es/szer csak vad csahoiás hangzott fel.
Hátra kapta a fejét, és ijedten látta, hogy a nyálas képű
boxer, Andor Vicsorog rá. A gazdája e$/ ismerősével be-
széIgetett' a boxer meg vadul rángatta a pórázt.
''Hej' pajtáS, úgy híányoztá), mint léggombárusnak a
nyllzápor|'' _ vakkantotta oda a boxernek Pali, majd el-
búzta a csíkot. Néhány perc múlva már a kerítésúknéi
járt. Lekushadt. Anyja a kertben öntözte a rózsákat: ki-
használta, hogl késő éjszakáravégre enyhült valamicskét
a nyárÍ hőség. A kertkapu és a bejáratÍ ajtó is nyitva volt.
Több se kellett Palinak; besurrant az anyja háta mögött.
es/enesen a nappaliba. A másodperc toredéke alatt meg-
váItoztatta a tervét. ,'Irány a szobám!'' - mondta magában
és fÓlszaladt a lépcsőn. Az áglában legalább megszabadui
a nyáJadző boxerektől. odafÓntrőI még lekukkantott
a fÖldszintre. Apja a fürdőszobában borotváIkozott.
A postások korán kelnek, de ez nem jelenti azt, hogl ko-
rán áglba is bújnak. Ekkor Pali anyja lépett be a nappa-
liba. A vizsla s/orsan üsszatrúzta a fejét, nehogl észreve-
glék' és belökte az orrávd' a szobája ajtaját. Egretlen ug-
rással az ágyában termett. ,,Azért ez íEr mindjárt más _
$ondolta ma$ában. - Hoinap reggel nehéz perceim lesz-
nek. Hivatalosan is me$elenik Pali, a vizsla! Az biztos.
hogl anyám infarktust fog kapni. Kárpica meg csak arrnyrt
mond majd, hogr kiiirrrááily! Mindenre csak ennyit moncl:

30
kiiirrrááaly. Kárpicának igen szegényes a szőkészlete. Egle-
nesen arányos az agrtérfo$atával. KliirrráááJy|''
Vakarózni kezdett.
,'Mosdani kéne _ gondolta. Aztásl azon tÖrte a fejét,
hogl vajon emberi, vagy kutyaálmai lesznek. - Biztosan
úgl fogok rázkódni, mint a Laura néni macskája szundi
kÓzben. Izgalmas lesz!''
Behunyta a szemét. Abban a piilanatban bizsergést ér-
zett a karjában meg a lábában' és rázkódni kezdett a tes-
ie. ,'Mi van, már a]szom?'' _ kérdezte magától. Kinyitotta
a szemét, és oldalra fordította a fejét. Ijedtében óriásit
üvöltött. E,gr kéz hevert mellette. Időbe telt' mire rájött'
}:.og ez az ő keze. Lent, a fürdőszobában Szilas úr más-
fél centis vágást ejtett az áJla alatt az üvoltés hatására.
- Mit csinál az én serdületlen grermekem este fél tíz-
kor? - robogott ki a fürdőszoba ajtaján habos képpel' de
a felesége megfogta a karját.
_ Nyugi' biztosan csak rosszat álmodott - mondta. Az-
tan még megsegtezte: - Különben is, úgr másféL őrájamár
voltam fent nála. Egr tizenkétévesgrerekhez talán nem
lrell percenként feIszaladnia a szüleinek.
Szilas úr morogva visszalépett a tükÖr elé, és ismét az
arcához illesztette a pengét. De annyira remegett akeze az
lménti rémülettől, hogy letette a borotvát, és a mosdóra
ámaszkodott' KimerüIten motyogta maga elé:
- Az idegbaj örÖklődő betegség. Énpéldául a grereke-
tmtől kaptam.
 4. Kdrptca

- Ébresztő!
Szilas anyuka han$a élesen hasított a levegőbe' Akkor
már harmadszor lépett be Palí szobájába, és egl kicsit
elege volt a,'Manci-panci, 1égl szíves kelj föl, mert elkésel,
és akkor őrjöngeni fogok'' című fülbeduruzsolásból' A
széthilzott függönyök kÓzÖtt vÍdáman sütött be a nap,
glöngéden cirógatva Pafi vér|ázítóan mocskos Lábát' Szi'
las asszony szerencsére nem vette észre fia koromfekete
talpát, Sem a szurokfekete kezeit. Legalábbis eddig. Ezít-
tal uglanis lefékezett fia ágla mellett és a szívéhez kapott'
_ Mi ez, te anyaszomorító? - emelte föl Pali koszos ke-
zét. A fiú hunyorgott a napfényben, aztán halkan' na$/on
halkan megszóIalt.
- Anya, mondani akarok neked valamit.
_ Énis _ ejtette le fia kezét Szilasné. - Indíts a fürdő-
szobába, de azonnal! Lassan ki fogsz érdemelni egy po-
font, kisfiam.
Az ablakparkányra fektette Pali papianját' hogr érje a
nap. A fiú fÓltápászkodott, itt-ott saj$ott a dereka. ,,Nem
könnyű mesterség kutyának lenni'' - gondolta, és bevo-
nult az emeleti fürdőbe. Miközben szappanozta az arcát,
kiszóIt az arry1ának.
_ Nem láttal egl kutyát tegnap este a lakásban?
Szilasné épp a ruhásszekrényben keresgélt. Fia kérdé-
sére megmerevedett, aztán tovább kutatott az ingek között'
- De! _ szőItvissza a fiának. * Miért, felébresztett?
Letette az iÍ|get az ágra, majd mellé fektetett egy pár
zoknit és egl csíkos alsónadrágot is. Megfordult' Fia az
ajtóban áltt.
32
 - Anya, mondani akarok valamit!
Ebben a pillanatban boldog sikoly ha]latszott az eIő-
lertből.
- Nyulláb' nyúIláb! _ ugrándozott Emmike sikoltozva.
S:i]asné és Pali az ablakhoz siettek. Emmike meglátta
: set. és fölmutatott egt szőÍős nyúllábat.
_ Ide nézzetek, ezt kaptam a Bajtha bácsitól! - csa-
.sogta selypítve. Bartha úr a kerítésnélpöffeszkedett, s
::szkén mosolyogvahíruta ki magát.
- MegkÖszönted?
=;'rlt le neki az anyuká-
1

- KÖszÓnöm!
-:-ondta
S/orsan a kis-
.:ir-. és tovább fickán-
:,rzott. L.
- Ugyan, szóra sem
::demes - vetette oda
: nelégüIt ábrénatta]' a

,J
t"J
.':omszéd, majd hozzá- í//
{i,
,r,ite: - Es azt tudod,
:]&v a nyúlláb szeren-
-set hoz?
Emmike megtor-
; art.
- I$en?Ésa nyúlnak í
_-i szejencséje volt?
:*erdezte. Bartha úr arca elsotétült, Paliék pedig pukkadoz-
. hűzták be a fejüket az ablakból. Szilasné az őrájara pil_
.r:tott, és a szája elé kapta akezét.
_ Jaj, kisfiam, siess, mert megharagszik a lapelosztós
:.CSi.
- Anya, az a ktl$a... _ próbalkozott Pali' de az anyja
r: zbevágott:
_ Majd reggelinél megbeszéljük, most szaladj.

33
 Azza] kÍment a szobáből. Egy perc múlva Pali is ledü-
bor$Ótt a lépcsőn, és kiszaladt a házlrót' Húga' Emmike
éppen Barttra urat ig}ekezett eivarázsolni' hátha akad
még egl-két nyúIláb a pocakos szomszéd zsebében'
- Nusro., sok telefonszámot tudok ám fejből' legalább
ezejet- csacsogta a kisliány. Bartha úr meg|rÖkkenten bó-
_ Csak aztat nern
logatott. Emmike azonban hozzátette:
tudom, melyik kié.
BartlraúrösszevontaaszemoldÖkét.Pa]ikuncogni
kezdett. Imádta cserfes kishúgát. Emmike úgl tudta kibo-
rítani Bartha urat, hogr közben mindvégig édes és imád-
nivaló maradt.
_ kérdez-
- Adot egr fényképetmagadjót, Bajtha bácsi?
te most is dorombolva, hogr az ember szinte elolvadt
tőle.
_ Minek az neked, kislányom? - érdeklődött a szom-
széd glanútianul, mire Emmike rávágta:
_ Meg akajom ijeszteni a bátyámat!
Pali kész volt. Remegett a rekeszizma a röhÖgéstőt' EI-
fordította a fejét, és szájára tapasztott kézzel osont el a
kerítéselőtt' A saroknál szaladnÍ kezdett, bar igencsak
Szaggatta az izorn\áz a lábait. Többet rohangalt üzslaként
néhány óra alatt, mint glermekként egész életében'
Kárpica az elosztő előtt várta.
- Mi van, pupák! _ kiáItott Palira már messzíről'''Azt
hittem, már nem is jossz.
_ Ne tudd meg, milyen éjszakiímvoIt! _ lihegte Pa1i'
miközben benyitott az épületbe.
_ Ne csigázz, p:upák|. Melyik?
- Mit melYik?
- Melyik csajszÍt varázsoltad el?
Palimeglállt,éseglpillanati$elrnéIázvakutattaKárpi-
ca ábrázatát. Néha íg érezte, hogl ennek a srácnak ma-
zsola vaÍI aZ agla helyén és chiliszősz fo\'tk az ereiben'
Megfordult, továbbsietett. Kárpica kÖzvetleniil a nyomá_
ban loholt. Ésfurdalta a kíváncsiság'
34
 _ Most mi van? Titok? - kérdezte' most már ő is liheg-
l: Pali nem válaszolt, úglhogl Kárpica találgatni kezdett.
_ _-r Gigit, igaz? Igen, a Gigit! Pupák koma' mióta hajtasz

:ar rá| Híztad a száltkőját, reggelente elé mentéI' dél-

*-arr Segítetté|hazacipelni a citeráját... e$/ igazi lovag
'{: pupák! Frankóra bejÖtt a kiscsaj, mi?
- ÁU már le, KárpÍca _ vetette hátra Pali. De Kárpica
:::n tágított.
_ Meddig jutottatok? Megcsókoltad? Hát persze, meg-
:s.'koltad! Apám' ez megcsókolta azzal a harcsa szájávaJ!
i_1. allj meg! Meg akarlak öIelni! Férfi iettél, pupák, fel-
:'elt nyertél a nag,{iúk kozé!
Pali belépett a raklárhelyiségbe. Magéúlozvette a kiké-
i;-_ett újsagköteget, a másikat pedig Kárpica ölébe nyomta.
- Hú' de rejtélyes, hú, de nagron elvan a kis titkáva]!
-:]}-aggatta Kárpica Palit. _ Felhívjam a csókos szájú Gi-
.iet, hogl megtudjam a részleteket?
Pali lefékezett, és a barátja felé fordult.
_ ide figrelj, úgyse hinnéd eI, ha elmondanám' mi tör-
' _:t veIem éjszakal'
_ De. Elhinném. Énmár csak ilyen hiszékeny vagrok,
] ''.l:áS '

- Barmit elhinnél?
- Bármit.
- oké. Múlt éjjel kutyává vá)toztarn.
Kárpica farkasszemet nézett Palival, aztán sarkon for-
:-*:. és kiment az épüIetből. Pali utánaszaladt.
_ Most mi van? - rángatta meg Karpica póióját.
- Hagrjar - glorsított a léptein Kiárpica.
- Látod, mondtam, hogr nem fogod elhinni.
- Mit? Ezt a marhaságot? Mondd, hány órát hánykód-
''.' ébren az ágtadban, míg kifundaltad ezt a hótpancser
r-:lut? Lehet, hogl hüIye Va€x/ok, de azért nem annyira.
- Tüdod mit? Felejtsük el aZ egészet! - indítványozta
:"- t.
. 11.

35
il
 - Hát az jő lesz! - felelte Kárpica sértetten, és megállt
e$r hénnét'DobiálnÍ kezdte a postaládákba az ú;ságokat.
Pali átszaladt az út másik olda]ára, és az ottani házakba
kezdte szórni a lapokat. A sarokig aztén mindketten a sa-
ját otdalukon maradtak. A harmadik háznáJ tarthattak.
amikor Kárpica nem bírta tovább. Átt<iáttott a túloldalra.
- Legalább valami hihetőbb mesével jottél volna!
- De hát ha ez tÖrtént!
Karpica sIors mozdulatokkal végezte a munkát. A sa_
roknal összetalalk oztak.
- Tedd a szívedre a kezed! Esküdj! Tényleg kutya lettél?
_ Tényleg.
- Esküdj!
_ Esküszöm!
_ Akkor se hiszem el! Ésmilyen fajtájú kutyává?
_ Vizslává. Aparn azt hitte' hogr igazi kutya vaglok, és
kidobott al:'é.zbőI.
- Kidobott?!
_ Ki. Csak később sikerült visszalopóZnoÍn.
Kiárp ica mélyeket léIegzett.
- Folytasd! - dörrent rá Palira'
_ Amikor felébredtem, tiszta kosz volt akezern meg a
lábam, az éjszakai futkorászástől. Kérdezd meg anyám.
majd ő megmondja. Ja, és me$kergettem eg5/ macskát.
Karpica röhögni kezdett. Elképzelte, ahog Pa1i pizsa-
mában kergeti a macskát a kihalt utcákon.
_ Most mit röhögsz? _ kérdezte Pali.
- Semmit. Csak az egész torténet... olyan... kiiirrrááiilyl
Pali bólintott. NagrjábóI erre szérnította barátjátót.
Ennek ellenére kedvelte ezt alanga7éta fiút, az összes hó-
bortosságával egrutt. Amikor vaióban szüksége volt segít-
ségre' mindig számíthatott rá. ÉseZ aZ igazi barátság leg-
fontosabb ismérve' Amikor mennek a dotgok, akkor köny-
nyííbarátnak lenni. De amikor baj van, akkor mutatko-
zik me$, kiben bízhatunk i$azán'

36
 Ide figlelj, Kárpica, mit tegrek, hogy higgr nekem?
Semmit _ komolyodott el a fiú' - Hiszek neked. Vagr
,tgalábbis iglekszem, ji? De ahhoz váaszolrrod kell né-
:ány kérdésemre.
- Rendben. Csak kozben melőzzllnk, mert elkésünk
:izlkaőrárőI, és még kajilnom is kell odahaza'
Ismétdoba]nikezdtékalapokat.Asarkoknál,amikor
:sszefutottak, Kárpica mindig feltett egy kérdést,Pali pe-
:lg valaszolt rá.
1. sarok
Kárpica: Milyen érzésvo}t kutyának lenni?
Pa]i: Furcsa. Inkább jó, mint roSSZ' Vagl fordítva' Nem
::dom. Vártam, hogl újra ember leglek'
2. sarok
Kárpica: Úgl gondolkoztil' mint egl vizsla?
PaJi: Úgr is. Néha az osztöneim hajtottak' Megkerget_
--zm azta giÍhes kismacskát, pedig tudom, hogl nem sza-

:ad átfutni az úttesten . Azténmegugattam egl sokkalerő-

-.ebb boxert. Meg eI akartam
kapni egr gusztustalan halat
: folyónál. És...a futtatón me$dobogfatta a szívem egy
nlwalány.
(Hi-hi! _ Kárpica Vihog.)
3. sarok
Kárpica: Most tényleg nem Gigivei voltál?
Pali (osszeomolva): Most tényleg felesleges volt eZ aZ
:ge sz kérd e zz'felelek?
A negledik sarkon Kárpica ktjzÖlte, hogr bizonyítéko-
't.'er akar. Pali azt felelte, hogr átgondolja
a lehetséges bi-
:lrrr.ítékokat reggelí kÖzben. Kis híján végeztek az íjság
iehordással, amikor feltííntelőttük Pali édesapja' Már
_essziről integetett. Minden reggel eZeI7 a sarkon talat'
,.:ztak.Szilasapukame$apogattaafiúkhátát,aztálel-
itrt egy ú1ságot, hogl glors alt átlapozza' Jőkora barna
:,órtáska ló$ott az o\d'a]án Néha, amikor hétvégénkirán-
iulni ment a családdal, enyhén jobbra dőlve lépkedett az
37
 erdei Ösvényeken. A nehéz bőrtáska kissé elferdítette már
a gerincét.
_ Semmi _ hajtotta össze az íiságot Szilas apuka. _
Gyerekek, ezek az r4ságok semmiről se szólnak! Könyve_
ket kell olvasni, az a va).arni! VoIt nekem egr kedves gre-
rekkonyvem. Egy na€xrmamáró/' szőIt, aki galambbá viálto-
zott. Nagyon szerettem. Néha olyan jó lenne madárrá vá]_
tozni, és elrepülni. Vagl halacskaként a folyóba merülni.
nem? Esetleg kutyává válni, és vígan rohangálni arnezőn.
Gondoltatok már iiyesmire?
Pa]i és Kárpica, mint akik karót nyeltek' kiguvadt szem-
mel bámulták Szilas apukát.
_ Mi van? - kapkodta a-Íérfies.ik glerekről a másik_
ra a tekintetét, mintha tenisimérkőzést nézett volna. -
Nem tetszetek ti nekem, ludacskáim! Már megint milyen
turpisságon töritek azt a rnaszatos fejeteket?
Sóhajtott es/et, megemelte kezévela táskáját, megiga-
zította az ovet a vfllán, aztárl megpaskolta a fiúk arcát.
_ Les/etek jók! Vagr legalábbis jobbak.
Azzalelbandukolt. Pali nézettutiána es/ ideig, majd ki-
tört belőle az indulat.
_ A jó é]etbe, tele van már vele a kalucsnim,
hogl apá_ i

mék nem tudnak az e$észről semmit!

l
i
I

Kárpica a barátja elé áIlt.

_ Ftgelj' én még mindig nem hiszek neked, de... ha
mégis igazat beszéIsz, akkor ne mondd el senkinek!
- Hogrhogf
_ Tartsd magadban, akárhogr kívánkozna kifelél
_ De miért?
_ Mert úglsem hinnének neked.
_ Kik? Anyámék?
_ Senki. Épeszű ember nem veszi be ezt a mesét,
még
ha igaz is. Maradj on ez a mi titkunk, egrelőre.
_ Hát... jó... - mondta Pali bizonfialanul.

38
 Nyu€i, eljon majd az idő, amikor kitálalhatsz. De
CSAK ha már sikeriilt engem is megglőznöd.
Ésmégis, hoglarr gőzze\ek mes
Mondtam, pupák: tÖrd a fejed valami bizonyítékon,
és gőzz meg vele.
- Rendben. Ésha nem találok bizonyítékot?
- Akkor ígu jíEtal. Ki fog deriilni, hogl puha az orrod'
tehát hazudtál, te elfaragott Pinokkió!
- Hazudtam?
_ Hazudtfl, lódítottfl, hlbázté;]. De legalább kitapasz-
:a]od' hogl Kárpica nagrságos urat nem lehet olyan köny-
nven felirltetni. Ésa tapasztalat segíteni fog, hogr usan-
azt a hibát legkÓzelebb...
- ...legközelebb?
_ Sokkal ravaszabban kövesd eI, pupák! Kiiirrrááaly!

- Mit akartal reggel "trno.rAJrri, kisfiam?

Pali édesanyja forró tejet öntött a kakaóporra, majd
két kiskanálnyi cukrot tett az itafhoz, és lerakta a fia elé.
Pa]i ús/ tett, mintha meg se hallotta volna a kérdést.A szem-
közti széken Emmike ücsör$ott, és egl hénat rakott ki az
abroszon kukoricapehely- darabkákból.
_ Mondani akartál nekem va-lamit reggel - állt meg Pa-
li mellett a mamája. A fiú felkapta a fejét, mintha csak
most hallaná meg a kérdést.
- Mit? Én?Mondani? Ja igen..' hogr mit is... eifelej-
:ettem.
Emmike a bátyjár a nézett.
_
- Anya, pijos a Pali füle, biztosarr nem mond igazat!
csicsejegfe, bocs' csicseregfe. - Pali, addig egl falat kaját
se kapsz, amíg nem ájuiod el, hogl mit akajtál mondani
anyának!
Pali mosolyogva fölemelte a kezét, pedig épp szedni
akart a kakaójába a kukoricapehelyból.

39
 _ Szánom-bánom a bűnöm, hát elárulom: azt akar-
tam mondani anyáriak, hogl délután elmarad a tori szak-
kÖr - mondta a fiú. A húga bámulta egl pillanatig, aztán"
elbrrzta a száját'
- Gyejek vaglok, nem hülye! - mondta sértetten. Pali
képéről lehervadt a mosoly. Az anyja még mindig nem
mozdult mellőie.
_ Van vaIami, amit tudnom kéne? _ kérdezte' PaLi
megvonta a váliát.
- Nincs, anya.
- Biztos?
- Biztos.
- Mínden rendben van, kisfiam?
- Minden.
- Ésa... kutya?
Pali nyelt egret.
- Kutya?
_ Mondtad, hogr láttad azt a kutyát.
Emmike felkapta a fejét.
- Kutyát? Milyen kutyát? Anya, akajok egy kutyát! Na-
gron akajok!
- Tudom, kislányom _ mondta Szilasné. EmmÍke két
napja me$allás nélkirl azzal nyaggatta, hogl vegren neki
eg} kutyát ' Az asszony nem faggatta tovább a fiát. Moso_
gatrri kezdett. Érezte, hogl Pali vaiamit elhallgat előie'
Hasogzi.tott Ís ezért egl kissé a szíve. Mindig tÖrekedett
rá, hogl a s/ermekeinek ne csak a mamájuk, de egyben
a le$obb barátjuk is leglen. Akinek mindent el lehet
mondani' akivel mindent meg lehet beszéini. Az ő édes-
anyja is ilyen volt veie, és a glermekeit is ígl akarta
nevelni. De mint tudjuk, glereket nevelni igazábőL nern
lehet. Azt csak a na$/on okos nénik meg bácsik hiszik,
hogr az apu meg aZ arrw majd megmondják, mit csinál-
jon az ő aranyos, inglombins/om csemetéjük. Hogl ki-
terjesztik fölé anglali véd,őszárnyukat, Vas/ éppen szall_
40
:osni és üvÖlteni kezdenek, hogy ',hozd be, vidd ki, tedd
:_. tanuld meg, mosd fel, porszívőzd ki, dobd be, kap_
_sold kÍ és glere hazaidőben'', és majd a glerek behoz-
:a. kiviszi, elteszi' megfanulja' felmossa, kiporszívőzza,
.edobja' kÍkapcsolja és hazajön. Erre, ha megengeditek,
-sak egr szót írnék:
BUKTA!
Túrós bukta! Lekváros bukta! Bukta bukta! Mert mi'
szu]ők legíeljebb példaképek iehetünk, nevelők nern. EzL
_tginkább az én édes kicsi fiammal kapcsolatban volt sze-
:tncsém tapasztalni, aki amúgy civilben eg} természeti
.sapás. Mer' ugyi ha azt mondtam neki' hogl ,,Benike'
':dd széperr a játékaidat a játékosdobozba', akkor felém
_lrdította azt ahastlvas őszibarack fejét, rám villantotta a
:oldvilágképét, és hangtalanul rÖhÓgnÍ kezdett. De amikor

.:kat a nag/dobozba, a szennyeseit bedobja a szennyestar-

':'ba, és nem hagyja azokat szanaszét, a könyveit pedig
',-.szszarakosgatja a polcra, és nem tárolja az ágr alatt, ak-
::or bizony Benike is kovette a péIdát' és pakolni kezdte a
:iékait a játékosdobozba. Mindezt csak azért mesélem e1
:.ektek, mert eglszer majd ti is Iesztek anyukák és apu-
.:ák, és akkor majd tudnotok kell, hogl a glereketek azt
-:$a csinálni, amit tőletek lát. Ha példáut aztIátja majd,
'_rry anya meg apa éjjel-nappal dolgozik' és soha semmi-
:t sincs ideje, akkor ő ís azt fo$a csinálni, ha megnő. Szó-
" J naglon meg kell majd gondolnotok' milyen példát mu-

..;tok a gyerekeiteknek. S lám' még ísr is érhet bennete-

:_et csalódás. Hiába mutatta ugyanis Szilas anyuka a g}re-
:e keinek, hogl ő igazi barátként meghallgatja őket, segít

:ekik mindenben, Palinak mégls volt egl olyan titka, amit

:_em volt hajlandó megosztani veie. TaIán életébenelőször
::kolt el valamit az édesanyia elői. S hogl honnan tudta
Szilas any'uka, hogl titko|őzik d'őtte a fia? Ó, az anyukák
..:egérzik az ilyesmit.

41
 Szilasné szomorú szemmel nézett a konyha ablakából
iskolába induló fia után. Büszke volt rá, hogl a Íia őszinte
lehetett llozzá, és soha semmit nem titkolt el előle' Most
kissé csalódott.
Igaz arri igaz, Palinak sem esett jól, hogl titkolőznia
kellett az anylkája előtt. De úgr érezte, Kárpica jóllátja a
helyzetet: először járjunk a dologvégére,s csak aztánbe-
széljünk róla. A sarkon türelmetlenül várta a barátja'
- Na? - integetett már messziről' - Meg bírtad állni?
Nem mondtad el?
Pali megrázta a fejét.
- Fi$lelj, gondolkoztam ezen a bizonyítékdolgon -
mondta, amikor odaért Kárpicélhoz -

_ És?
- Nincs és. Gyere velem!
_ Hovéo
- Megkeressük azt a nénit, aki iátta, hogl a porba
írom a nevem.
- Elfogunk késni a suliból, pupák-
_ Nyugil Két perc aZ egész. A parkhoz megyiink'
- Kiiirrrááaly.
Ki kellett lépniük, tizenöt percük maradt becsöngeté-
si$. A sors azonban a segítségükre sietett' A Rezeda és a
Lúdláb utca sarkán us/anis es/ tucat iskolakopenyes fiú-
ba ütkÓztek' A fiúk vadul püföIték esm}ást, mintha az éIe-
tükért küzdenének. A legnaglobb pofonokat azonbarr ki
oszthatta volna más, mint a keményöklű Savanya Hu$ó'
- Á5r _ torpant meg Pa1i, és egl kissé arrébb allt' hogr
a feié guruló kövérkés Patai nehogr ledöntse a lábaról' -
Tessék a bizonyíték:a Savanya. o ntta' hogl vizslaként
p1zzát kunyerálok RidzÓ papánal. A Íickót, aki megszánt'
Emilnek hívták. Ésépp akkor hagrta el a csaja. Sokadszor.
- Úgr érted, hog... most menjek oda a Savanyához és
kérdezzem meg tőIe' hog pizzázott'e tegnap?
- Persze. Bízonyítékotakarsz' nem?
42
 r,I
ilrl

IN b1*1 lll:l

4m m
e*=s

m
 _ Ja. Bizonyítékot, és nem orrcsorrttorést.
Savanya szolíd fiú volt. Kocka fej, kocka test. Sohasem
üselt kabátot, még hóesésben sem. Ami pedig a személyi-
ségétilleti: átmenet volt egl versenyautó és egl siilt cipó kö-
zott. olyan s/orsan lett ideges és jart ei a keze, ahogr egi
versenyautó indul, és annyi érzésvolt benne, mint egl si-rlt
cipóban. Ubul után kettóben (a Hatt5ni utcai iskolában csak
]

íg1r szfunították az Ídőt lIbul elviándorlása óta, most tehát

]

két éwei voltunk Ubul távozása után), tehát tjbul után ket_
]

tó'lren már eglértelműen ő volt a suli vezére.

I

l
_ Na, nem mész? - kérdezte Pali, és viszolyogva szeme
l
elé emelte a tenyerét, mert Savanya épp az esik hetedi-
|
kes gigájával volt elfoglalva _ harapásilag.
l
_ ÉdesVagy _ igrekezett túlkiabalni Kárpica a hetedi-
|
kes üvöItését. _ Menj, és kérdezd meg inkább te.
_ Nekem nem keil megkérdeznem, én us/anis tudom.
l
l
hogl ő is ott pizzázott - felelte nyugodt hangon Pali. l
Ekkor egy alacsony, bikafejű' vastagnyakú tömzsi fiú l
kergetett eI mellettük egl lányos képű tegényt. Amikor meg-
l
unta a futást' lefékezett, és elindult visszafelé, hogy eg-
|
újabb tagot veglen kezelésbe. Paliék azonna7 felismerték l
Savanya unokatestvérét, Bölényt. Böiényne k az volta hep-
pje' hogr bácsinak szólíttatta magát' Es/ébkéntuglanab-
l
l
ba az osztályba járt, mint Paliék, de szerette, ha megad-
|
ják neki az idősebbeknek járő tiszteletet. Ktilönben sok- l
kaI idősebb is volt Paliéknál, merttrogr nem mindig sike-
rült átcsusszannia a pótvizsgán.
|
_ Bolény bácsil szólította meg Pali. A tömzsi fiú meg_
t
- l
 Egr szemtive$tok és egr hetedikes irodalomkön1v re-
:tlt el a fejük fötÖtt. Majd eg$ sikoltoző ftű' rohant el előt-
:uk cafatokla l7ag$atott ingben és péppévert pofázmány-
:"'al.
_ Nehéz idők _ áilapította meg sóhajtva Kárpica.
_ Azok - bólintott BöIény. AZtén Paliékra emelte vére_
:es szemét. _ Na, mi a kérdéstrágla, nyamvadtak?
Kárpica némi rémülettel a szemében nézte BÓlény fa_
:':rzsvastagságú nyakát. Nagl levegőt vett.
_ Azvan, BÖlénybácsi, hogy.. .íZé...szóval abarátom teg-
]ap..' na, szóval azt Íilítjaa barátom, hogl'. . izé... hogr...
_ MÍ ez a kutykurutty, te kákabétű? _ förmedt rá türel-
::ét vesztve BÖlény. _ Hát azt htszitek, hogl ennyi időm
,:-rr rátok, csókolom az önéLetrajzotokat!
Pati grorsan átvette a szőt.
- A kérdésaz: ott volt-e tegnap Savanya a barátaival
_-:dzó papa pizzériájában, volt-e ott egy üzsla, Iátott-e egl
.anlt elrohanni egy fiatalembertől, és kinevették-e a tutyi-
:rutyi srácot?
Bolény a szemét meresztgette'
- Na állj, arról nem volt szó' hogl kihallgatás lesz!
Szerintetek meg tudok jes/ezni ennyi kérdéstegyszerre?
- Sokkal tobbre is képes vag}, Bölény bácsi - hunyor-
.ltt bátorítóan Pa]i. Bolény vi$}oro$ni kezdett.
- Ne hízele$, mert a végénmég elolvadok, mint fagyi
' íorró aszfalton. Itt várjatok, mazsolák!
Azzal elüharzott.
- Úg' érzerul, mintha a mi Bölény barátunk nem na-
sietne fizikaőrára - szólalt meg halkan Kárpica. -
=:,'on
?trsze, akinek ilyen támogatója van, mint Savanya!... Ve_
-t ta-lán még Smasszer se merne ujjat húzni.
EkÓzben Bolény odaguggolt Savanyához, aki éppen
:1\'fitos orrú taknyost glomrozott' Súgott valamit a fülé-
:e. Savanya meg két rnánsás ütés közben odavetett vala-
ni választ. BÓlény visszaindult Paliékhoz.
45
il

I'
dr

t
 - Milyen szépen verekszik ez a Savanya - ábrándozott
Kárpica.
- Aha - felelte Pati' - Szépen.
_ F;zek az ütések, barátom! Pont úgl és pont oda'
ahogl és atrova kell. Tanu\ta ezt valahol ez a fickő?
- Ta]án' Vagl ígl szüIetett. Öt<otne szorított kézze|
pottyant ki a mamájábóI.
_ Ügres, üg}es. Egrszerííenverhetetlen'
_ Hát, igen. Fontos, hogy az ember eg$valamihez r..ra-
gron értsen. Jobban, mint a többiek.
_ Bizony, nas/on igaz- Ésmilyen éIvezettel veri péppé
a társait! Komolyan mondom, gusztust csinál a trancsíro_
záshozlAz ember szinte kedvet érez,hog beszáIjon mel-
lé bunyózni.
Pali a barátiára nézett.
_ Engedj a kísértésnek- mondta -, nem biztos, hog'
máskor is lesz rá alkalmad.
- Htrlye!
Eszeveszett röhögésben törtek ki. Ám a következő pilla-
natban arcukra fas/ott a mosoly. odaért trozzáj:uk Bölény'
_ Na' mit mondott? _ kérdezte Pali és Karpica egl-
szerre.
- Mit? Azt, hogr,,Ki akarja tudni?" Na? Mi van, meg-
kukultatok' kákabélúek?
 5. Egu uakkarutá"s:,,Igen!"

:,árpica talalt magára először.

- Öoo ...alighanem rossz hangulatban Van a mi Sava-
:;a barátunk, úglhogl nem is zavarnánk - szabódott. Az-
"-:n látványosan aZ őrájára nézett, homlokára csapott, és

negbökte Palit: _ Hé te, öt perc múlva becsöngetnek!

Hátrálni kezdtek.
_ Bocs BÖlény bácsi, de rohannunk kell fizíkára - ma-
4;aráztahadarva Kárpica. BÓiény szeme villámokat szőrt-
- Te nem jössz, Bölény bácsi?
_ Mi? _ bődült el Böiény, és a harctéren dúló ütközet-
:e mutatott. - Nem látjátok, hogl még dolgom van?
- Ccc, dehognrem, mindig a barátomnak ezek a buta
*érdései!- rótta meg Pali ciccegve Kárpicát. _ |Jzensz va-
_:rnit a tanár úrnak, Bolény bácsÍ?
_ Hess! - kurjantott rájuk Bölény nagyot toppantva'
5re Paliék összerándultak, és léIekszakadva futni kezd-
:=k. egészen az iskolaig.
A Hatt5ú utcai iskola ódon épülete hús termekkel vár-
-' a júniusi melegtől elbágladt tanulókat. Vén iskola volt
'',J. magas, keskeny ablakaival leginkább e$/ templomra
:a'sonlított. Saroktornyait és csúcsos tetejét ólompikke-
__,ek borították. Kőtalapzata oldalt egl kisebb udvart zárt
r jnul, szembői tolglek bólogattak, nyári illatot lehelve az
_sztály'termek felé. Pali imádta az oreg épületet, és töké-
_tiesen meg tudta érteni azokat a tarrulókat, akik balla-
i:skor zokogva intettek örök búcsúta Hat\ú utcai isko-
;:ak.
Paliék egy perccel becsengetés előtt estek az osztáJyba.
'z ery kitűnő tarrulóna] Ís hiba lett volna, küiönösen, ha

47
Smasszer fizIkaőrája előtt kÖveti eI ezt a meggondolatlan-
ságot. A tanár úr uglanis titokban leskelődótt, és azt hív-
ta ki felelni, aki szerinte túl későn érkezett rrres az Óra
előtt. Ráadásul se Pali, se Kárpica nem jeleskedett fizíká-
ból. Egl illedelmes író úgl mondaná: me$bízhatőan hoz-
ták akózepest. Énazonban nem Vas/ok illedetmes, és azt
mondom: bitang pocsékui muzsikáltakflzikából a fiúk.
Máskütonben megfigleltem, hogl általáLran, mondom
általában a közepes tanulók váInak be le$obban az éIet-
ben. Úgl értem, nekik valahogl mindig sikerül elérnli az
almaikat, és amint látom: korüIottem a legtöbb boldog
ember iskoiás korában hármas-négres bizonltvánnyal
riogatta a szüleit. A maglarázat ez lehet: a közepes tanu-
lók merik vállalni annak akockázatát, hogl nem akarnak
mindenben jók lenni. Csak abban, ami érdekti őket' És
abban sikeresek is lesznek! (Megnyu$odtam: én is mindig
hármas-négles voltam.) Mielőtt rárn mordulnak a nas/
tudású professzorok: én ner'l azt mondom, hogr nem jó'
ha az ember kitűnően tanul. Csak nem alapkövetelmény
a későbbi síkerességhez.
Smasszer nagx/ dérrel-durra] Vágtatott az osztá|yba. A
hetes jelentett, majd visszakoslatott a helyére, és behúzta
a nyakát. Smasszer kőszáfi sasként járatta végig tekinte-
tét a tanulókon.
- Ki szeretne javítani' íEl' bizonyítványosztás eIőtt? _
kérdezte dermesztő han$án. Mély csend voit a váIasz,
tisztán ha]latszott, hogr esi döngicsélő légr igiekszik át-
préseIni magát a kulcslyrrkon. Smasszer tanulóról tanuló-
ra nézett, aztán eryszer csak megpihentette a szemét Kár-
picán. A fiú remegni kezdett, mint a nyárfalevéI'
- Kárpáti! _ süvoltötte Smasszer egr csoppet se $lön-
géden. Kárpica megrogs/ant oregemberként tápászkodott
fel a padból, és cSoSZogVa indult a tábléúloz.Pali lehajtot-
ta a fejét. Hibásnak érezte magát abban, hogl Kárpicának
nrost felelnie keil. Ő indítványozta uglanis, hogr még be-

4B
_SÓngetés előtt keressenek bizonltékot a kutyaságéra.
_:nádkozott, hogr legalább kÓnnyÚí kérdéstkapjon a ba-
;atja. Smasszer föl se nézett a naplóból' úgr darálta:
- Es/ vízszintesen fekvő, üvegből készült plánparalel
.':emezen o,3 ns alatt halad át egr fénysugar. Ez a fénysu-
Jar a lemezben a függőleges iránnyal 3o fokos szöget zár
!e. Milyen vastag alernez?
Krírpica köhögni kezdett. Idős, beteg ember ő,}llagják
kerem békén;eZ sugérÍZott a lényéből. Pati esittérzően

49
biccentett a barátjának, mire Kárpica válla még lejjebb
görnyedt. Smasszer föIemeite a fejét.
_ N1rrgfasson meg Kárpáti, hogy most éppen a gondo-
latait szedi össze - mondta tagoltan' és vészjósló piilan-
tást vetett aJdozatáta. Kárpica, mint eg} halálra ítélt,ke-
zébe fogta a krétát. Nem sok különbség volt a kréta és az
arca színe kozott.
A feltett kérdésből csak a következőket nem értette:
plánparalellernez, o,3 ns, és a függőleges iránnyal 30 fo-
kos szöget zár be. A tÖbbi nem jelentett szfunára gon-
dot.
- Nos _ mondta rekedten, és Smasszer azonnal bó-
lintott:
_ Eddig jó.
- Igen _ köszörülte meg a torkát Kárpica. _ Nos... a
fénysugár ug/e a lemezekben... már ugle ha függőIegesen
zárja be a szogeket... akkor elég, hogl úgy mondjam, gra-
vitatívan halad át a prán... a plánpalaler... pránpararel...
pánpal.. '
Smasszer türelmetIen mozdulatot tett.
_ otthon gurgulázzon, jő? - intette le a fiút, mire har_
sogó nevetésben tört ki az osztÉlJy._ Mondja' Kárpáti.
mint kívülalló, mi a véleményeaz intelligenciaróI?
A röhögés es/re dtzzadt. ÉsSmasszernek esze ágá-
ban sem volt abbahasmi a szívatást.
_ Maga baromira nem készii{t a mai órára, igaz?
Kárpica nem felelt.
- Naná, hogr igaz - bólogatott Smasszer. Kárpica nem
tiltakozott. Homlokán kisimultak a ráncok, arcát egészsé-
ges hullaszín öntötte el. Látszott rajta, hogy feladta, és meg_
adóan var.ia a pillanatig sem kétségesés minden részleté-
ben kiérdemelt elégfelen osztályzatot.
- Mondja, fiam, mi akar maga lenni?
Kárpica szinte felijedt.
- Mikor' tanár úr?
50
 A tobbiek már vinnyogva fuiladoztak a nevetéstői, de
S nasszer egietlen szemvillanására abbahagrták.
_ Ha végre itt hag{a ezt az iskolát _ Segített neki a ta-
:-lr.
- Nem is tudom... _ mondta elgondolkodva Kárpica,
:s Ósszeakadt a tekintete Pa-liéval. Hirtelen fény gúit az
.+-ában.
_ Sintér, tanár úr! _ nyögte ki. _ Sintér akarok lenni!
Tüdta, hog ez a jó véiasz. trgl sintérnek ugianis nem
rtl] tudnia' hogr milyen vastag az a|emez amelyben a fény-
i:jgár a fuggőleges iránnyal 30 fokos szo$et zár be. Ésnyert.
Snrasszer usianis a kÖvetkezőket mondta:
- Ide figleljen, Kárpáti, ha nem buktatom Tr'eE' aZ
:sak azért van, mert akkor még egy éwel tovább kell néz-
-'tm azt a fancsali ábrázatát. Na rebbenjen a helyére,
::,ert megharapom!
Karpica megúszta es/ kises/essel. Smasszernal };rá-

:om kisegyes es/ na$/es/es. Három nas/es/es pedig... ezt

_rkább hag{uk. A szünetben Kárpica már élénkarckife-
tzéssel tnagarázta a társainak, miért is kapott Smasz-
szertől e$/ kises/est'
- Tudjátok, azért kaptam karót, mert a tanár úr' na-
:;,_on okosan, fel akar készíteniaz élet üszontagságaira,
kozt várhatóan pofonok is el fognak csattanni...
=relyek
\éhány perccel később az iskolai büfében majszolták
-'.lrr'a']. a szalárrris zsömlét.
- Tényleg bocs, ez miattam volt - szabadkozott Pali,
:r Kárpica megveregette a vallát.
- Nt ugi, pupák, ha időben beérünk, akkor se tudtam
' 'lirra'
rni az a para... lófütty!
Pali fájdarmas grimaszt vágott. trkkor ismerős iéptek
:'"ját hallotta. Gigi közeledett. Cipőinek koppanása édes
:lne volt Pali fiilének. Szívébenfellobbant a titokzatos SZe-
. :]'em lán$a. és azonnal ftrlig pjros lett. Összeharapta az aj-

i:r. aztén a lány feté fordult. Kárpica addigra már illedel-

51
mesen odébb áIlt' Gigi Szemei úsi világítottak, mint két
szelíd lámpás. Ajka bájos mosol1ra nfilt, haja világoskék
köpenyére omlott. Kecses mozgású, karcsú lány volt, a hang_
ja lártyan Simogatott.
* Szia - szólította meg Palit. A fiú hebegett-habogott.
látszott, hogr zavarban van. Gigi közelében valahos/ nem
volt a szavak embere. Bumfordinak és sutának érezte rna'
gát' Gigi tovább duruzsolt.
_ Haragszol valamiért? Csak mert olyan morcosnak
látszol. Ésmintha kerülnél is. Tegnap nem jóttél elém"
pedig vartalak. Hiány oztáI.
Pali arca vörösből hamuszürkévé valt. Most kezdje el
rnagyarázni, hogr kutyává váftozott, és ez bármikor újra
me$tÖrténhet? Áh!
_ Gondjaim vannak _ mondta szemlesütve. GigÍ kóze-
lebb húzódott.
_ Tudok valamiben se$íteni, Pali? _ kérdezte. A fiú meg-
rázta a fejét.
- KÖsz, de nem.
_ Azért... azért rnég szeretsz?
Pali elglÓngült, ieküzdhetetlen fáradtság lett rajta úr-
rá. Úgl szerette ezt alá'rtyl olyan nas/on, annyira vágyo*
az éríntéséÍe, aZ olelésére,de... eglszerííen nem volt ab-
ban az állapotban, hogl kimutathassa a legbensóbb érzt-
seit. Gigi, mintha megérezte volna a fiú vívódását, glorsar
adott egr puszit az arcára és elsietett. Pali megsemmisu'l-
ten állt a folyosón.
- PuszÍka, nyrrszika! - jött oda htrlyéskedve Kárpica
De Palinak most nem volt jó kedve. Arra gondolt, milye-
átkozottul kényelmes Ölbe tett kézze| várni, hogl megol-
dódjon a kutya-rejtély. Ésmilyen gláva dolog is eglben
Szeretett volna már túI lenni az egészen. Megtalálni végrt
a megoldást, a magrarázatot. Ténni valamit' és nem csar
várni' várni' várni. Mert úgy érezte, }:rog az áilandó bl-
zonytalanság megmérgezi a tanulását, a szerelmét, a;

52
u{:J életét.Ebben a pillanatban Savanya tűnt frjl a folyo-
*r ""'':gén. s mögotte, kissé lemaradva BóIény kozeledett.
s,u: :ekintete és a tartása egl csapásra megváltozott..

- idefigletj, zárjllk rovidre abízonyitási eljárást - in-

ün*'lr-ozta, és Kárpicára kacsintott. Savanya lefékezett a
uuuni::iel. és beállt a sor elejére. Nem beszélt, csak rámuta-
Í1r -Ta' amit kér. A büfés néni bólintott, és Sorra csoma-
,,lflnrt= Sar'anyálrrak a finomságokat. Eközben Bölény, mint

'u,!'l'ü.::_Í testőr, sunyin figlelte a körülöttük ácsorgó diáko-

;;ü.ltl 5 irrgerültennyomott el egr ásítást. Pali mar messzi-

tí[ ::rtett rreki, aztán odaaraszo\thozzá.
- _{h. BÖlény bácsi, elhúzódott kissé a leszámolás?
_r- IatÖrzsnyakú morcosan hallgatott. Pa]i megvakarta a

un_" aztán közelebb lépett Bölényhez.

- Tudod, esi fogadásróI van sző... Karpáti barátom
:run:* i'l_iszi el, hogl tegnap este Savanya bátyánk Ridzó pa-

na :'.zzériájában vacs orázott. Éshogl volt ott es/ vizsla.

Ú'p,': ?tzzát kunyeráló vizsla.

:,j1ény leszegte a fejét, mint egr igazi böiény, és kegret'

ur: ::losoly jelent meg a szája sarkában.
- A fogadás tárgia? - kérdezte.
- }Iije? Ja! oöö. .. ezer forint.
- Feiezünk'
- HogzZ
_ i{a megkérdezern, megkapom a felét. Tőled' Vas/ a
::m___:orádtól.
- {ha. oké.
- Szeretném hailani a cÍmborád beleegrezését is!
:'a1i odament Kárpicához, és csak annyit mondott ne-
lltii - }Iondd aztBólényrrek, hogr rendben.
- \Ii van rendben?
- -V nem fontos. Mondd, hog5r rendben.
- Rendben.
- \e nekem. Neki.
53
 - Ja. Jó.
Kárpica odasétá-it Bolényhez, és közölte, hogl rend-
ben. Amaz, mintha egl veszedelmes csíny részese lenne,
galád mosollyal Savanyához lépett. Súgott valamit a firlé-
be' mire Savanya bólintott. Megint súgott valamit a fulé-
be, Savanya megint bólintott. Bolény visszasass zézott Pa-
iiékhoz, és kurtán csak ennyit mondott: - ott volt a piz-
zértában, és látta a kutyát. A vesztes fizeti Savanya fo-
glasztását.
Azzd' az éppen elinduló Savanya nyomába Szegődött.
Pa]i a süteményespult felé nézett A büfés néni már teker-
gette fe1éjük a nyakát. Savanya bizonyára jelezte, hogl tő_
lük kell behajtani a pénzt. Pali pedig újra, immár sokad-
szor tapasztalta, lnog igaz a mondás: a pénz beszéI' Azt
mondja: viszlát!

Pafi aziskolaudvaron várt.*"rour. orrával es/ kavicsot

rugdosott. Végre feltúnt Kárpica, akinek a tanulmányi
osztályon volt némi elintéznivalója.
- Kösz, hogr megvártáI - mondta már messzirőI, ho-
Iott mindketten tisztában voltak vele, hog;l ezúttal első-
sorban Palinak van szüksége barátja támogatására.
- Akkor most ugye hiszel nekem? - kérdezte Pali.
_ Hiszek, pupák' hiszek.
_ Rendben. Ez rnegért egyheti zsebpénzt.
HazaÍeLéindultak. Kárpica megvakarta a fejét.
- Tudod, min jár aZ ag{aÍ\, pupák? _ kérdezte.- Ho$'
ha eglszer megförtént veled ez a dolog, akkor újra meg-
történhet.
_ Ezen már én is gondolkodtam _ dünnyogte Pali, és
alig táthatóan megvonaglott aZ arca.
- Ésnem agaszt?
- Nem. A végéreakarok járni ennek az őr]Üiiretrrek' És
ehhez kell a segítséged.

54
 Pali hail$atott egi keveset, aztán íE folytatta: _ Arra az
esetre, ha újra kutyává vá1nék, szükségi.rnk van eg} kódra!
Kárpica egéSzen előre$Örnyedt, úgr figrelt. Csupa fül
rolt.
_ Tehát - mondta Pali -, ha újra kutyává válnék' akkor
egl vakkantás aztjelenti, hogl igen.'.
- Várjál - vágott kozbe Kárpica _, hagl találjam ki: két
;akkantás azt jelenti, hogl nem!
- Gratulá'lok. Lassan kÖzös témáitok is lehetnek az
otéves kishúgommal.
Csöpo$ni kezdett az eső. Az ólomsútyú fülledtségben
szinte megpáltásként jött akezdődő nyari zápor' Pali egl-
re makacsabbul hitte, hogl egredül képtelen lesz megoi-
dani a rejtéty't. Vontatottan kérdezte:
- Ha újra kutyává változom, elmehetek hozzád? Biz-
:onságra lesz szükségem és nyugalomra.
- Naná' hogl eljossz, ezt el is várom, pupák! Az én ku-
ry'ám leszel. Csak aztnern tudom, hogran szólítsa]ak.
- Palinak.
- Ne' az nem kutyanév. Mit szőItáJ mondjuk a Rexhez?
- PaIi a nevem!
- oké, pupák, oké, nem keII bekapni! Ésmi lesz a ve-
szettség elleni o1tássai? Meg a szopornyicával? Meg a töb-
bi szurival?
- Eszedbe nejusson!
_ Mért? Ezek köteLezőek a kutyák szárnára!
Pa]i vá]aszra se méltatta. Az esőcseppek ha]kan, dalla-
mosan surrogtak a lombokon.
_ Ésha a bólogatás jelentené az igent, és a fejrázás a
nemet? _ torte meg a csendet Kárpica.
- Ezt már megbeszéItük - jelentette ki Pali. _ Ugatni
tbgok. Viszont ha késő éjszaka lesz...
- Akkor is glere! _ vágott kőzbe Kárpica. Anyám na-
_
gvon mélyen alszik.

55
 Karpica szülei elváltak. Illetve ha pontosak akarunk
lenni: az apja elhagyta a családot, amikor KárpÍca négv-
éves volt. Anyja azőta gííIölte a férfiakat. Bgledúl éIt, az
éjszakákat pedig kizárő|ag a]vásra használta. Na jó' két-
három hetente elment az Operába, de csakis olyan elő-
adást volt hajlandó megnézni, amelyrrek a végénmegha]
a férfi főszereplő. Iiyenkor Kárpicának öltönybe kellen
bújnia és csendben végignéznÍe,amint a darab végénaz
anyja, kezét dörzsölve hal1gatja végig a haidokló tenorista
búcsúáriáját' De miközben aZ asszony gnílölte a férfia-
kat, folyamatosan es/ lovagrói almodozott. Aki mellett jó
felébredni' aki reggelit készítneki, és aki bekrémezi
a hátát fürdés után. Persze egy lépéstse tett azért, hogr'
ez alovag rátaláIjon' Nem járt társaságba' nem csiná'ltat-
ta meg a frizr::.áját és elhanyagoitan Öltözködott. Pedig
alig múlt harminc' Kárpica nasion sajnálta' hogl az ő
szép és fiatal mamája naphosszat egledirl gubbaszt oda-
haza. Ésolyankor, ha esténkéntIátta az anyját csoki-
pudingot enni a tévéelőtt, még.jobban haragudott az ap-
jára.
_ Megkérem Norbi bácsikámat, hogl készítsen neked
eg}r ketrecet - találta ki Kárpica. Pali értetleni-tl meredt rá

- Ha úgr maradnál, érted?

_ Hogl úgf
_ Hát' ha kutya maradná]. Ha nem váItoznáJ vissza.
Miért, olyan elképzelhetetlen?
Szó mi sző, ezt hallva nem sok grongédségvolt Pali te-
kintetében. A hideg szaladgalt Kárpica l:átán. Lerázták
magukról az esőcseppeket, aztárt megölelték eg}rmást.
_ Akkor jossz, ha gond van, ugre? - kérdezte Kárpica
- Jövök.
Elbúcsúztak.Pali szaladni kezdett. Mirehazaért, telje-
sen eiázott' Apja a konyhában iilt, és egr képes qságot né-
Zegetett. A szokásos pohár fröccs előtte volt az asztalon.
Szilas úr általában nem ivott sokat' épp csak annyit, hogt'
' ' kedwe derüljon. Pa1i szerette nézni, uhogy apja a csa-
.jl szaionnasütéseken lassanként becsípett, és a bor
,:_rgbaborította az arcát. De hétkÖznap nem ivott tobbet
-!r'pohárnál, nem úgl, mint régen. Ahos ő fogalmazott:
:lára megszelídült'
.'Régen bárok, pia, nők, ma meg konyha, kisfroccs,
.i-ir'ád'' _ mondogatta nevetve, és magához öielte a felesé-
-t:. Pali imádta a szüleit. Nem éltek nagdábon, huszadi-
r. kÖrül már naglon be kellett osztaniuk apénzt. De so-
i.t:n cserélte volna el őket mondjuk Gigi Szüleire. Gigi ap-
r ery jól menő részvérrytársaság menedzsere volt. Tízper-
':lként rohangalt vécéreaz idegesség miatt, vödörszárn-
:. ÓntÖtte ma$ába a kávét, és éjszakánként órákig forgo-
:-iott álmatlanul. Pénze volt dÓgivel, de ennyi. Volt' hogy
. lánya napokig nem látta. Ahogy mondani szokták: a
-:nzen vehetsz ágrat, de alvást nem. Vehetsz rajta házat,
]: otthont nem. Ésórát is vehetsz rajta, de iclőt azt bL-
- ' ]\- nem. Ésszeretetet sem. Éscsaládot sem'
_ Mi volt a suliban? - kérdezte Szilas apuka a fiától.
- Minden oké, apa.
_ Helyes. A tábort befizetted?
_ Még a múIt héten'
_ Vacsorázol?
- Aha.
- Fiam, anyád mondta' hogr láttad tegnap azt a kutyát.
_ Láttam.
- Ugle nem te engedted be a lakásba?
- Nem, apa.
_ Jó. Menj, mosd meg a kezed!
Pali kiment a fürdőszobába. Amikor visszajott, apját
.: ablaknál talalta. Az asztalon egy tányérban húsleves
.':ÓlgÓtt, de Pali nem ült le enni. Inkább odaa'llt az apja
:_rl1é. Kint, a hátsó kertben Szilas anyrrka épp a rózsákat
-,:solta. Mellette, a homokozőban Ernmike játszott. Kis
.: na$ kutyákat öntott ki a formáz61bőI.

57
 _ A húgod mostanábarr odavan a kutyákért _ állapítot_
ta meg Szilas apuka.
- Aha - mondta Pali.
- Lehet, hogr veszünk neki egret. Csak hát... megun_
ja, aztárl ránk marad.
Szilas apuka kifelé nézett, úgl beszélt. Filozofikus
kedvében volt.
- Tudod fiam, anyáddal lassan negrvenévesek Iesziink.
és hirtelen olyan furcsán iátjuk a ülágot. Azt hiszem, egr
kicsit elhasználódtunk az elmúlt években.
Az apa elhallgatott. Aztán megsimogatta Pali fejét.
_ ÉIvezzki minden napot' mert mindjárt vége a
€xier-
mekkorodnak - mondta' azzal visszaiilt az újsá$a mogé.
Pali megszokta már, hogl az apja néha csapongva beszél.
mindenfélérőI. Egl kicsit ő maga is ilyen volt. Persze mi-
Iyerr leglen es/ fiú, ha nem olyan' rnint az apja?
 6. A hi"degzuhang

:.árpica még elszaladt PalihoZ a Zoflgoraőrája után, hátha

:lrtént vele valami azóta, hogr elvaltak. Nem tÓrtént. Ké-
srbb Pali elkészítettea leckéjét,tévétnézett, majd a szo-
:ájába vonult és elolvasott es/ újabb fejezetet a Hecseki
tS a s/ermekrablókbőI. trz volt a kedvenc konyve' Kozben
szi.rnteleniil azt várta, hogr jójjön az ismerős remegés'
't-lszketés, fejzú.gás, de hiába. Lekapcsolta a villanyt, és to-
-.
ább várt. Haliotta, amint a szornszéd szobában a mamá-
la áglba bújtatja Emrnikét.
- Anynr, ha úgyis halottakat tesznek a kopojsókba, ak-
ior minek kell leszögezni a kopojsók fedelét? _ kérdezte
kislálrry, mire Szilas any'uka dohogva ígl szólt:
"
- Mar megint milyen buta rajzfilmet néztéia tévében'
.'rsIányom?
De Emmike gondolatai már egéSzen máshol jártak'
- Anyu, odaadod a kutyát? Nem tudok nélküIe aludni'
Pali elmosolyodott. A sárga plüssÍigurálra gondolt' ame'
i1-et Emmike alvás kozben mindig rnagáI]roz szorít' Kedve
lett volna me$olelni a kishúgát. Néha llg érezte' hogy
sokkat fontosabb a szárnára Emmike, mint Emmíke szá-
:nára ő. Ezt esiszer szőba is hozta a szüiei etőtt' de ők
negn}'ugtatták, hogl ennyi idősen ez terrnészetes' és ha
Emmike nagrobb lesz, biztosan naphosszat a bát5'ja nya-
káncsüngmajd..Külonbenis,Palidolgaleszór,lrri,véde-
ri. istápolni.
MikijzbenPaliezekengondolkodott'lassan,észrevét-
lenülálombazuhant.Másnapreggel,amikorfelébredt,
még mindig ember volt. Kárpicával kiszórták az i\ságo-
kat, aztál megreg{eltztek, és iskoiába mentek' Tanítás
59
után a nagltemplomnál csokoládét vettek egl ropködő
szakáflí, krumpliorrú oregember bódéjában, és elmaj_
szolták, míg a buszra vártak az Apolló úton. Úszni men_
tek a közeli fürdőbe, a meleg üzes medencében us/anis
mindig jól ki tudták beszélgetni ma$ukat.
* Lehet, hogl a lepedődben Vas/ az ágmetlűdben kell
keresni a maglarázatot _ vélekedett Kárpica, miután a
vizbe csobbantak. _ olvastam eglszer es/ történetet egi
fiúról, aki azonnai a levegőbe emelkedett, amint magara
bízta a nadrá$át. A végénkiderült, hogl a nadrág anya_
ga valami varázsszóvet volt. Nem húzott mostanában ág\'-
neműt a mamád?
- Nem - felelte Pali.
- Te, és mi van, ha mondjuk csak féItgváJtozol vissza?
A görögÓknél péIdául volt olyan, hogy felül ember' a1u]
meg ló.
_ Kentaurnak hívták, te nagron okos.
- Sőt, ők még a háromfejű kutyában is hittek!
- Sokáig kell még hallgatnom ezt a tilrnény baromsá-
got? - fortyant fel Pali.
- Es/ rakás pénzt kereshetnék veled, ha három fejed
lenne! _ áIrnodozott Kárpica, de abban a pillanatban Pa]r I

korülnézett, s látva, hos/ nincs ott az úszómester, hata]-

mas Tarzan-úvöItéssel ráugrott a barátjára. Viccesen bu-
nyőzni kezdtek a vízben, míg Pali meg nem harapta Kár-
picát.
- Mi van' hé? Harapni nem ér! - bődiilt el Kárpica.
_ Es/ kutyának? Hol élsz te, apuskám?
Azza7 folytatták a csatát. Amikor kifáradtak, a iépcső-
höz úsztak, és megfogódzkodtak a korlátban.
- Lehet, hogl csak es/Szer történt meg veled - mond-
ta Kárpica.
- Lehet - vonta meg a vállát Paii. - De akkor is nehéz
lesz elfelejteni' Ésszigorúan titokban kell tartani. tr$-
szót se a szüleim előtt, érted? ÉsGigi se tudhat róla!

60
 Kárpica egr mozdulattal jelezte, hogl hallgat, mint a
srr. Kimásztak a medencéből, vallukra dobták a torülkö-
::jüket, és beléptek a zuhanyzőba. Karpica a zuhanyró-
:sa alá allt' és megnyitotta a csapot' Felkia]tott, mert jég-
ideg volt avíz.
- Mi van, nem jössz, pupák? _ szóIt Palinak, aztén eLő'
:tfordult, hátha sikerül valahogl melegebb vizet csiholnia
: csapból. _ Huh, kiiirrráárály!
Pali nevetett. Levette a fürdőgatyáját, majd az orráltoz
tnelte a torüIkÖzőiét. A frissen mosott törülköző illata
.rra emlékeztette, amikor kisglerekként az apja térdén
tt. míg Szilas úr szárította a haját. olyan anyu-Szaga volt
e szÖvetnek. A húga ruhájának is hasonIó volt az illata.
Szeretett beleszippantani Emmike nyakába, mert az ILLat
. kiskorára emlékeztette.
Kárpicánál csak nem akart melegedni avíz. Kínjában
:nekelni kezdett.
''Huil a hó, huilajó'
zubanyzIk a Télapó!''
Pali libabőrÓs lett a dal hallatán. LibabőrÖs? Libasző-
:ös! Vagl egyszerűen csak: szőrös. Aszája elé kapta a ke-
:ét' Vagyis inkább már a mancsát.
- Jesszusom! - suttogfa. Elkezdődott. PaIi, a fiú eltíínt'
s Pali, a kutya Ínegérkezett. Karpica persze mindebből
semmit se vett észre. Nyöszorgő hangon énekeite a ,,hulla-
:oját'', és remegve frocsköIgette magát a jéglrideg vlzzeI.
_ Mi van, pupák, nem fűlik a fogad a fagloskodás}:oz?
- kiáltotta a zuhany alól. - Hogran? Túl hideg neked? Me_
sebeszéd. Hékás, nem abbót a fábóI faragtak téged! Hogl
:nondod? Mi az, hogr inkább otthon zuhanyozol? Te, ki
:e menjek érted!
Egész jól eibeszéigetett magáVal. AZtán hátrafordult,
ts hunyorogva kereste Palit. A vtzswgáron keresztiil ho-
malyos alakot látott' de egészen lent, az öltÖzőpad magas-
ságában. Kidugta a fejét a zlhaxlyzóból, és me$dörzsölte

61
a Szemét. Amikor kitisztult előtte a kép, me$tántorodort
Egr lucskos pofájú vizsla nézett vele farkasszemet. Meg_
kapaszkodott a szappantartóban. Ez volt az Ígazi hidee-
zuhany. Dadogní kezdett.
_ Ez... eZ... Pali.. . eZ... eZ nas/on Eáz... hú de gáz -.. b'l-
íírrráááIy, de gáz... pupák... tevagt az?
A üzsla mozdulatlanul meredt rá. Aztán vakkantot:
eg/et:
- Vau!
Kárpica kilépett a zuhanyfulkéből, és gyorsan a dere_
ka kÖré tekerte a törülközőjét'
_ Vau! - ismételte' _ Azt mondja: vau|. Ez akkor mos:
azt jelenti, hog... mit is jelent? Egy vakkantás: nem' ké:
vakkantás: i$en?
A vizsla lefeküdt a fÓldre és eltakarta a szemét'
- Jói Van na, megzavarodtam - csapott a levegőbe ide_
gesen Kárpica. - Végülis nem mindennap változik aZ efil'
ber barátja kutyává.
Hangokat haliott kintrőt. Felkapta Pali törtilköző1ét z
földről, és épp csak annyi ideje maradt, hogl rádobja "
kutyára. Két férfi lépett a z:u}":ranyzóba. Bealltak a fülkék-
be, és megnyitották a csapokat.
_ Pszt, s/ere - súgfa Kárpica Palinak, és az öltöző fel'.
indult. Ha a férfiak ekkor bátranéznek, alÍghanem .
szívk]inikán kötöttek volna ki eg/ közepes lefolyású iri_
farktussal. Egy lassan araszoló tÓriilkÓzőt láttak voln.
uglanis, amint átlibeg rréEr szőrős lábacskán az öItÓzőbt
Kint, a szekrényeknél Kárpica lerántotta a törirlközc:
Paliról, nehogr nekimenjen a falnak. Azttn lehuppant a;
öltözőpadra, és zavarodottan ingatta a fejét. Mar éppe:_
nekiveselkedett volna, hogy feltegren egy kérdésta bara:_
jának, amikor az rnegrázta magát. Szanaszét repirltek .
vízcseppek, még a távolabbi szekrényekre is jutott belc-
lük. Kárpica meredten bámulta Palit. Ázott kutyaszag te:_
jengett az óItözőben. Kárpica befogta az ortát.

62
 -Hát, pupák, té$ed Sem aZ Ambipur tervezett - dor-
:nö$te. Ekkor sípszó harsant, egészen közelről' Kárpica
az ajtőhoz ugrott, és kidugta a fejét' Azot:r nyomban vissza
rs húzta, és elborzadva suttogta: - JÖn az úszómester!
- Vau! - vakkantotta Pali'
- igen - hadarta idegesen Kárpica -, Ílietve nem' Vagr
nit tudom én! IdejÖn, és kész. Mit kell eh!:rez ugatni?
- Vau! Vau! Vau! _ ugatott Pali. Kárpica a hajába túrt'
_ Na ezt nem értem. Azt nem mondtad, hogr három
',-akkantás mit jelent!
- Ne ugralj avízbe, mert megtéplek! hallatszottköz-
_

r_etlenül az ó|töző ajtaja eIőI. Az úszómester híres volt ar-

ró1, hogr szi$orú, de igazságtalan. Benyitott az öItozőbe,
denemlépettbe,csakfélig.Megallt,éskifeléüvoltótt.
_ Neked szólok, kis kovér! Anyád nem tanított meg a
'jó modorra?
Megfigleltétek, hogr a felnőttek mindig ezze| az;'anyád
rlem tanított meg a jó modorra' dumáva] jonnek? Es főleg
azokafelnőttek,akiketazany.trkájukténylegnemtanított
]leg a jó modorra. A felnőttek tÓbbsége persze meg Van ró-
'-a gőződve, hogl amit ő csinál, az mindig helyes' amit pe-

lig esr grerek csinál, az mindig rossz' Pedig amikor a fe1-

nőttek glerekek voltak, őket is zavaxta, lnog az akkori fel-
lőttek állandóan kioktatják. Csak mire egr grerek felnő, eI-
relejti,1roglmizavart'aleginkábbafelnőttekben.Nadeazért
i.aglokén,hoglazeszetekbevéssem:felnőttemberiscsi-
hü1yeséget! Itt vaglok például én. Öt perce arról írok,
"Jn.tmilyenek a felnőttek meg a glerekek' rnLkÓzbet az
hogl
rrszómester éppen belép az ö1töz6be, és nyakon csípi Palit'
,,Ennek a fele se tréfa!'' - gondolta Pali és egl szempil-
.antás alatt az esnk pad atá ugrott' Szívétosszeszorította
a félelem. ,'Csi$alom, nyugavér!'' - iglekezett megnyrrgtat-
lri magát, nem sok sikerrel. Kárpica Torsan rádobta a
tö'
:ülközőtésapadetéá11t.AzúszómesterbefordultazöI-
,Ózőbe és találko zott a tekintete Kárpicáéval. Alacsony,

\
 testes, vékony lábú emberke volt, kockás simléderes sap-
káját egészen a szemÖldÖkéig |ehízta. Térdnadrágot meg
harisnyát viselt, ug egészébenegl elmeháborodott őr-
mester benyomását keltette. Átaanan kézzeI'Lábbal ha-
donászott, és két üvÓltés kÖzben lármásan krákogott.
Most azonban némán figyelte Karpicát, és nem mozdult-
Hirtelen megremegettaz eglik orrcimpája. Majd kÖzvetle_
nül utána a másik is. Kárpica verejtékes homlokkal allt
és mosolyogva adta a jófiút. Az uszőrnester halk, vérfa_
glasztó hangon megszólalt: - Mi ez abíiz?
Karpica széttértaa kezét.
_ Bliz? Milyen bíizrőI tetszik beszéLnI? Jaj... csak nem
a zoknim? Izzad a lábam' tetszik tudni. Anyukám vett is
nekem kőpúdert, hogl ne izzadjon annyira a lábam, de
mielőtt bemeglek a medencébe, mindig hasznáLlom a láb_
mosót, mert ki van írva, és olyankor leáz7k a...

V, [J
I ?l

_,iv
,/tI -/
'//r\
/
/7
//

64
 _ Kuss! _ sisteregte az űszőrnester. Magasba emelte az
-:rát és szimatolnÍ kezdett. trlindult a szekrénysor mel-
.:it. Lent, a pad alatt Pali visszafojtott léle$zettel fiilelt.
]'Iinden neszre összerezzent, és iglekezett olyan kicsire
'sszeLtítzni magát, amÍlyenre csak lehet. Ám a tÖrüIköző-
:ő1 lelógott egr cérnaszá|, és pimaszul csiklandozta az or-
. át. De nem mozdulhatott meg. Es/ ideig bírta, csakhogl

t'jott az a pillanat, amikor már nem trrdta tovább tirtőz-

.itni a tüsszentést.
- Haaaaaaaapci! _ robbant ki belőle. Mert a kutyák
:1vanúgl tüsszentenek, mint az emberek. Az úszómester
:]egpordült a tengelye körüi. Kárpica észbe kapott, és lát-
' anyosan tÖrol$etrri kezdte az orrát.
_ Fúha, ezek a júniusi faglok! Az íszőrnester bácsi-
;:ak sose tetszik náthásnak lenni?
Az íszőtnester olyan erővel szorította meg a nyakában
_rimbálódzó sípot' hogl egészen elfehéredtek az ujjai. Ide-
.es lehetett szegény. Kárpica elé toppant.
_ E| az útból' kispatkány! - rivalit rá, és es/etlen moz-
ju]attal féIrependerítette.
- Jaj' milyen s/öngéd és udvarÍas a bácsi! - finomko-
rott gúnyosan Kárpica, majd teljes erejébői elüvöltotte
::ra$át: _ Fuss Pali, roharrj, menekülj!
Abban a pillanatban kirobbant a vizsla a pad alól és
=záguldani kezdett. Az ítszőnester hátrahőkött. Egl má-

- A keservit!
Azzal Pali után vetette magát. A vizsla a medence szé-
_rn eg5/ensiilyozott, az is'szőmester pedig szorosan a nyo-
::rában fújtatott. Kárpica sebesen magiára kapta a ruháit,
?ali holmiját pedig a barátja táskájába tÖmte. Aztén ő is
ltánuk loholt.
_ Segítség,megöli a kutyámat! _ szirénázott. A fijrdőzők
:_'rílölködve néztékaz ű'szőtnestert. Pali előtt feltíínta kijá-
. ]t. Látta, hogl egy fehér köpenyes jegrszedő aJIja az útját.

65
A jegrszedő mÓ$Ött, a feje magasságában nyitva volt az
ab_

lak.Patimegcéiozta.Elloktemagátaföldtőlésúsznikez-
dett a levegóben. A jeglszedő tátott szájjalbámulta' aho$'
PaIi elrepirl a fi-rle mellett' át az ablakon, ki az utcára'
_ Csont nélkirl! - csettintett az $jával Kárpica' és le-
lassított. Az ísz1mester már nem tudott lefékezni. Ese-
nesen nekirohant a falnak. Éppen fóltápászkodott a föld-
rő1, amikor Kárpica fütyörészve elsétált előtte'
_ Ez ítt egl uszoda, tetszik tudni, nem futópálya! - ve-
tette oda flegmán az űszőmesternek, és kilépett az
:utcá'

ra.Hatóravolt.AzemberekafülledtlevegőtőlelcsigáZva
baktattak hazafe\é a munkaheIyükről' Messzebb' a busz-
me$iáltónál Kárpica me$átta a vizslát, amint lihegve' lógó
nyelwel, nas/ barna szemét fétig lehunyva várakozik'
odasétált hozzá.
- Ez nem volt semmi, pupák mondta Kárpica'
_

- Vau! _ értett egret Pali.

Néhány percig hallgattak. Iglekeztek lehiggadni' Kissé
megviselte őket az üldözés. A sarkon befordult a busz' de
nem mozdultak.
_ jegled
- Nincs szájkosarad - nyögott fel Kárpica' Es
se. A bérleteden meg a fénykép...na hagyjuk' Mit szőIsz
es/ kis sétéútoz?
Pali vakkarrtott egret. Elindultak gyalog' Egl mííszaki
üzletrrél megalttak' A kirakatba kiállított tévékentenisz_
meccset közvetítettek. Néztéknéhány perci$, aztán tovább-
álltak. Egr helyutt át keIlett meruriük a zebrén. Pali lecsü-
csirlt a jarda széIén,és balra nézett' Azté')rjobbra' Aztán
megint balra. AZtélÍL vakkarrtott' hory mehet-nek' Es men_
tek. Ekkor firlsÍketítő fékcsikorgás hallatszott mÖgÖttük.
_ott!-hajoltkiegtasszonyegrzoldkÍsteherautóab.
lakán PaIi felé mutatva. - Az a kutya írta a nevét a porbal
A nő volt a kertből.
- Most meg a zebrín megl át, Dénes!
Mellette es/ tagbaszakadt férfi a homlokát tÖrÓl$ette'
66
 - Mér', hol menjen át szerencsétlen? Azebra alatt?
_ De Dénes, hát ez egÍ kutya! Ez nern tudhatja, hogl a
:ebrán kell átmenni!
_ Margit, kíméljmeg a látomásaidtőL, jő? Nélküied is
i hőguta kerülget.
_ De Dénes, ez minket néz|.
A tagbaszakadt kicsavarta a zsebkendőjét, aztén me-
:lnt a homlokához szorította. Az égre emelte a tekintetét,
":g1r mormolta:

- Atyám' a feleségem megbolondult. Tüdsz rajta segíteni?

Az asszony tovább siránkozott.
- Nézd csak, Dénes' ez minket bámul és... jaj! Feleme-
j az egyik lábát, és integet!
_ Nem, atyám ezen rnár te sem tudsz Segíteni.
_ Integet a kutya, Dénes! Integet!
- Hát integess vissza neki, Margit! _ nyöszorogte a férfi.
_ Nem érted? Egy kutya integet! Neked meg nekem!
A tagbaszakadt eltakarta az arcát.
- Fel a fejjel! _ motyogta maga elé. - Semmi remény!
- Gyere, menjúnk odahozzá.
_ Csak el ne kapjam tőle a hi.rlyevírust! _ rázta rneg
:]agát a férfi, és gázt adott. K:árpica hosszan nézett a kis-
.eherautó után, aztán megpÖckolte a vizsla fiilét.
- Most ezt rnért kellett?
Pali leengedte a lábát. Szeme kópésan csillogott. Meg-
:okte az orrával Kárpica térdét'
- Jó, megrünk - mondta a fiú' és elindult. Pali mellé-
:appolt, és megint megbökte Kárpica lábáL
- Mi van? Ne bizergálj!
A vizsla tovább bÓködte. Aztán ugatni kezdett. Kárpi-
:a széttárta a kezét.
- Nem érLem. Érted?
De Pali csak ugatott.
- Na jó' te dinnye, akkor találgassunk! Haza akarsz
:nenni?

67
 - Vau! Vau!
_ Nem. Akkor lnozzánk megrünk?
- Vau!
- Rendben. Ésha anyám otthon van?
Pali hallgatott.
_ Jal - kapott észbe KárpÍca' - Csak i$ennel' vas/ nem_
mel nem tudsz válaszolni. Tehát: nem baj' ha anyám ott_
hon lesz?
- Vau! Vau!
- Majd azt mondom neki, hogl talaltalak?
- Vau!
- Meglátjuk. Gyertink!
Útnak indultak. Pali anyukája épp a péknélallt sor_
ban, amikor me$átta az :utcén Karpicát a kutyával' ossze_
zavarodott.
_kérdezte ma_
,,De hát nem Palival voltak a fürdőben?
gától. - Nem értem. Az ottnem Pali táskája a kezében? Es
azakuLya... pont ígnézki,mint azategnapi' amelyik"
hm, furcsa, furcsa."
l)enemtud.ottkiszaladniazttcára,mertőkövetke.
zett a sorban. Amikor Kárpicáék végre a parkba értek'
Pali eiőres za|adt, és vihiáncolva körülfutotta néhányszor
a szÓkőkutat. Mélyen magába szívta a pázsit üde illa_
tát, és éIvezte, hogr végre maga mö$Ótt haglhatta a for_
$almas utcák zaját. Úgl ugrandozott,
mint egl kéthetes
bakkecske.
_ Csak n}'ugodtan, mint az őriuLtek! _ szólt rá neven-t
Kárpica. ÉsPall, igazi jőI nevel't kutyaként, engedelmes-
kedett neki: abbahagÉa a rohangá{ást' Ezen az érdekes
helyzeten, mármint hogl Pali engedelmeskedik Kárpica_
nak, egy pillanatra mindketten elcsodáilkoztak' majc
továbbsétaltak Kárpicáék takása felé. De Pali továbbra
se bírt magával. Végigszagolgatta a virágokat' me$kerge_
tett e$r pillan$ót, és eIlopta egy kisfiú homokozóiapát-
káiát.
68
 _ Milyen jó' hog nincs kutyám - mondta Kárpica, mi-
kÖzben visszavitte a kisfiúnak a lapátot. De akkor me$
egl félig elrágcsált almát kotort ki PaIi a szemetestádából'
és eszeves zett játékba kezdett. Végiil belecsimpaszkodott
Kárpica nadrá$átra, és vadul csapkodotÍ zászlős farkával
a levegőben.
- PaIi! - üvöltött rá Kárpica, de azon nyomban beta-
pasztotta a száiát. Szemben, a focipályánál uglanis meg-
Iátta Savanyát meg a bandáját' akik gyanakodva figlelték
őket.
- A fenébe - morgott az oÍra alatt Kárpica. - Ha most
rneghaltották a neved, akkor végünk.
Savanyáék elindultak Kárpica felé.
- Ja, végünk - sóhajtotta Kárpica, és hozzátette: _ Azt
hiszem, ennéI rosszabb nem is ttlrténhetett volna veiünk.
Ebben a pillanatban megböködték Kárpica hátát. A fiú
megfordult, és azon nyomban húsz évet oregedett. Gigi
á]tt előtte. A lány mosolyogva a kutyára mutatott.
- Megsimo$athatom?
 7. BabÍka

J
t':/"
vw j1
\,

?
---:--

ut6

- Megsimogathatom? - kérdezte újra Gigi' mert látta

Karpica üveges szemeiből' hogl egészen máshol jár. Mivel
nem kapott választ, leguggolt avizslíhoz.
- Szia szépségem- mondta, és finoman végigsimította
a kutya pofáját. A vizsla kővé dermedve állt. olyan szép
volt a tány' hogl Pali nem tudott vele betelni' Igazán jőI-
esett neki Gigi kezének a melege. A lány a két tenyere k(i
zé fogta a kutya pofáját. - Mi a neved, te glönyöríiségJ
Karpica a lábujjáig elvörösödött.
_ Izé... Böbe... nem, Bobi... illetve Babi, na, igen: Babi.
S hogr nyomatékot adjon a szavainak, rögfön becéz-
getni kezdte a kutyát'
- Babika, BabucÍ' volt'e ma már kakuci?
70
 Pali gnlkos piliantásokat lÖvellt Kárpica felé' úgrhogi
a fiú inkább abbahagrta a güs/ÖgéSt.
- Éshány éves a kis Babika? _ kérdezte Gigi, miköz-
ben megl/akarta a vizsla fülét.
- Tizenkettő _ vágfa rá Kárpica.
- Tizenkettő? _ nézett fÖl rá Gigi. _ Pedig olyan fiatal-
nak látszik.
- Jaj nem... illetve igen... mert... van eS/ ilyen beteg-
sége... ilyen Öregedési betegsége. Egl év alatt két évet
öregszik.
- Két évet?
- Aha. De van, amikor hármat. Mikor hogr. Attól függ'
mit eszik. Meg hogl mennyit.
- Érdekes. Milyen édes" De mintha hara$udna valami-
ért. Sosem harap?
Pali szeme Kárpicára villant. A Íiúkényszeredetten
mosolygott vissza rá.
- Nem. Nem harap. De ahogr elnézem, fog. Ésvalami
azt sú$a, hogl engem fog.
_ Tessék?
- Úg/ értem, engem érdekel a foga, a fogai, mármint
hogl épek leglenek, ezértnéhaúgr játszom vele, hogl ki-
rátsa a száját, és láthassam a fogait. Na olyankor harap'
De csak játékbót. A kis hamis.
Paii majd eloivadt a glönyörűségtői' ahogy Gigi ú.jra és
újra végigsimítottaa szőrét. A nagl tutujgatásban egrikük
se vette észre, hogl Savanyáék mar ott a]lnak, kozvetlenül
előttük. Gigi felegrenesedett.
_ ]Kíé?- bÓkött a kutyára Savanya. Átdauan es/sza-
vas mondatokban beszélt. Ha pedig nem beszélt, akkor
ütött' Ezt akét lehetőséget ismerte. Ésa hangulatától füg-
gott, hos/ melyiket választotta. Úg/ tíint, ezuttal fólveti a
jókedv. Bár erre az ábrázatán nagyjából annyi jel muta-
tott, mint es/ esriptomi fáraóén a mumifikáiása után négl-
ezer éwel. Kárpicálrrak az arcába szökÖtt a vér.

71
 _ Nem a'zenyérn _ nyogte ki renregő lábbal. Gigi értet_
lenül meredt Kárpicára.
- Aha - n1trgfázta Savanya és méitóságteljesen körbe_
járatta a szemét a bandáján.
- Aha _ üsszhangoztákjelentőségteljesen a társai.
_ Kié? - kérdezte Savanya.
_ Nemtom _ mondta cérnavékony hangon Kárpica. Az_
tán megkoszöriilte a torkát' és egl oktáwa] lejjebb folytat_
ta: - Asszem a szomszédé. KÖvetett ide a parkba.
Neve? - vonta össze a szemÖldökét Savanya.
Kárpáti Endre _ csapta össze a bokáját Kárpica. Sa_
vanya undorral intett BöIénynek, mire az előrelépett.
_ Nern a tiéd, te balfék' hanem a kutyáé! _ üvöltÖt:
Kárpicára a tomzsi nyakú. Gigi ijedtében hátra]épett. Pa-
li lassan leereszkedett a földre, mintha támadásra késziil_
ne. Csend allt be. Izgatott, éber csend volt ez. Kárpica
nas/ levegőt vett.
_ Babika - mondta rekedten. _ Babikának hívják. Hi_
vatalosan Babi' de mi csak Babikának szóIítjuk. Mer:
olyan... babikás. Ja. Aranyos kis szomszéd a Babika.
A kutya rnellé guggolt, és kedéIyesen vakargatni kezd-
te a lapockáját. Savanya intett BÖlényrrek. Amaz odaiépeut
hozzá, Savanya pedig a fiilébe súgott valamit' Aztén Bo-
lény visszaíordult.
_ Ez a kutya volt ott Ridzó papa pizzériájában _ mrrta_
tott Palira. K:árpicának halvány elképzelésese volt róla.
hogl erre most mit kellene mondania, úghogl inkább hall_
gatott. Abból nem lehet baj' gondolta. Aztán váratlarrrrl a
zsebébe nyúlt és annak a csokinak a maradékát húzta }u
amit még az uszodába menet vásárolt a szakálLas öregto1"
- Megkínalhatlak benneteket egl kis édességgel?- ér-
deklődött kedves mosollyal. Maga volt a megtestesült ud-
variasság. A bandatagok egrmásra néztek. Komor tekin_
tetükből nem sok jót lehetett kiolvasni. AliglraneÍfl azon
töprenghettek, hogl felnyársalják, karóba huzzák vag

72
 kerékbe törjék ezt a tökéletlen balfáciánt. De Savanya ek-
kor a homlokához emelte a mutatóujját. Ez pedig azt je-
lentette, hogl gondoikozik. S mivel ez náJa igen megeről-
tető tevékenységnek számított, elvárta, hogr egl pisszenés
se hallatszódjon, rníg ő töri a fejét' A társai me$babonáz-
va nézték,mígnem Savanya es/szer csak visszatértközé-
jük a gondolataiból' és csodák csodájára kimondott egl
néglszavas mondatot:
- HoI van a Szilas?
- A milas? - kérdezte tettetve a hülyét Karpica, de lát-
m, hogl Savanya fáraőarca megvonaglik. _ Ja, a Szilas!
1zé, az anyrkájának segít a bevásárlásban. Tudjátok,
szatyrokat cipelni. Rendes fií ez a Szilas, nem?
Savanya résnyire szűkítette a szemét. Gyanakodva fi_
ryelte Kárpicát. Látszott, hogl valami bűzlik neki, és az
most kivételesen nem a lába volt. Intett Bölénynek, me-
$int su$dolőztak eg} kicsit"
_ Most nincs időnk rátok, mert focimeccsiiLrrk lesz
-
mondta Bölény. - De ne gondoljátok, hogl ezzel rnegísz-
tátok az ügret. ValamÍ titkot szimatol a mi Savanya bará-
tunk' és nyrgodtak lehettek, rövidesen ki is deríti, mit
rejtegettek előle. Ésakkor majd megküld benneteket,
mint Mari néni a kóstoiót. Mert Savanya ökle mindenkit
elér. Hát itt van a kutya elesve, kedveskéim.
- Elásva - jaűtotta ki halkan Gigi.
_ Akkor elásva. Nem mindegÉ
- De. Nagron is.
Savanya eg$ darabig még nézte a kutyát, aztán sző néI-
küI sarkon fordult, és elindult' Bölény egészen közel ha-
jolt Palihoz, az orruk majdnem összeért.
_ Legalább neked leglen eszed, és beszélj, hogl meg-
menektrljenek a társaid _ suttogta fenyegető pofát vágva.
AZtán feleglenesedett, és Savanya után indutt. A tÓbbiek
némán kovették. Kárpica me$törölte a homlokát. Pedig
még nem értek véget a megpróbaltatásai'

73
 - Most akkor a tiéd ez a kutya, vagy sem? _ kérdezte
tőle Gigi.
* Is-is felelte KarpÍca szabódva' _ A szomszédé' de
-
én sétráltatom. Kétszáz forintért, ha tudnÍ akarod'
_ Nem akarom tudni - mondta Gigi kissé megbántva'
- Azt azonban szeretném tudnÍ, hogl holvan Pali'
- Mondtam, rendes fi:u: az anyukájával vásárol'
- Az anyukájátöt perce láttam az Apolló úton' egredi:t
cipekedni. I

_ Hű, akkor nem is olyarr rendes fiú' I

Gigi ethúZta a száját.

- Ide fig/elj, te hazudozó! Mondd meg Palinak' hog
keressen meg! Jó? Fontos lenne beszélniink' Nem tudok
elmenni az iskolai táborba, mert elutaz;unk a családda] a
tengerhez.
Kárpicabótintott.GigibúcsúzóuIlehajoltPalihozés
még egrszer megsimogatta'
_
- Akkor is aranyos Vas/, ha a szornszédé vagr! mond_
ta neki. AZtéfi leengedte a kezét, és úgl maradt, megbabo_
názva. Fogva tartotta a vizsla ismerős tekintete. Mert Pali-
nak kutyaként is jellegzetesen pa1is nézésevolt' Gigi fele-
grenesedett, majd megrézta a fejét, és elment'
AIákkÓzéészrevétlenülbelopózottaszürkület'féiho.
mályderengettkorös-körül.Paliszemmeiláthatóan1e.
vert volt. Tétován elindult Kárpicáék lakása felé, s menté_
ben felröptetett e€5/ VarjúCsapatot. Kárpica lehajtott fejjeli
lépkedett mö$ötte. A sÓtétbarna társasházhoz érve látta.
hogl a konyhájukban ég a liímpa.
- oké _ szólalt meg -, akkor a terv a kÖvetkező: én be-
meglekaszobárnba,éskinyitornazablakot.Tefelugrasz
a garázs tetejére, Végigsétálsz apárkánysoron az ablako-
mi$, és bejössz rajta a szobámba.
-Vau!-vakkarrtottPali,atniezíttalaztisjelentette;
,,Még szerencse, hoEr az első emeleten laktok!''

74
 Kárpica tehát eltűnt a kapuban, PaIi pedig nekifutott
és a garázs tetejére szÓkkent.
,,Bar mindi$ ilyen konrryen menne az :ugrÍ;Jlás, rrem len-
ne többé gondom tornaórán'' - jutott az eszébe- Egrensú-
lyozni kezdett a parkánysoron. A konyha ablaka előtt leirlt,
és kifú;ta ffIagát. Aztán továbbindult. Az ablakon keresztül
látta, amint Karpica anyja húst klopfol. Pati szájábast ösz-
szefutott a nyál. Eddig eszébe se jutott' milyen farkaséhes.
,'Úgy ténfergek itt, mint egy kivert kutya!'' - fortyogott
magában' és meg sem állt Kárpica ablakáig. A barátja de-
rékig kilógva várta.
_ Mar azt hittem, eltévedtéI _ nézett megrovón Palira'
rrrikozben szélesre tárta az ablaktáblákat. Pali beugrott a
szobába. Miután földet ért, körülnézett. Kárpica szobája
pontosan úgy festett, mint az olyan fiúké,akik apa nélkül
nőnek fÓl, s akikre nemigen jut idejük az éit nappallá té-
ve dolgozó an1trkáknak. Nagrjából ígl nézhetett ki a ma-
g;var királyság, miután Végigdúltáka tatár hordák. Pisz-
kos ruhák a sarokban halomba szőrva, az ág alá seper-
ve paprikáschips-darabok, gyűrótt' eperlekváros lepedő
az ágiron, basebailsapkában virá$fóld az írőasztaJoÍ|, sza-
kadozott képregény füzetek a párnán.
,,E|*lezvajon mit szólna az én drágalátos anyám?! Való-
színűleg kozolrré, hogy addig egl falat vacsorát sem kapok'
amíg ki nem almozom a szobárn!'' - futott át Pali agyán' A
ia}at poszterek borították, a posztereken híres focisták in-
:egettek. A konyvespolcon reptrlőgépmodellek porosodtak
rrreg néhárry glerekkönyv. Pali jobb mancsa előtt egy ,,B'' be-
rű és egl ,,S'' betííhevert a Scrabble-játékból.
- Vau-vau-vau! - vakkantott néhányat halkan Pali'
_ Tüdom, kupi van - hag''ta rá Karpica. - Látod, milyen jó
a kutyáknak? Nekik nem kell rendet rakniuk a szobájukban!
Lehuppant az ágára' Hatlgattak. Sokáig. Végül Kárpi-
ca törte meg a csendet.

75
 - Hm, mindig is mondtam, hogl az egledüllét kettes-
ben a legélvezetesebb.
Elnevette magát. Pali elterült a padlón, csak úgl sütött
a szeméből a keserűség. Kárpica me$sajnálta.
- Mi van, búbaba? - kérdezte. _ Mi eZ a na$vszontyola?
Pali naglot sóhajtott. Kárpica megszívta az orrát.
- Nlrv€i _ mondta _, a parkban történtek után világos:
nincs olyan helyzet, aminél ne lehetne rosszabb. Már ha
ez vigasztal.
Kárpica, IátVán, hogl nem tudja Palit kibillenteni a
rosszkedvéből, pakolni kezdett a táskájába.
- Na, milyen óráink is lesznek holnap? Irodalom? Ki-
iirrrááály! Lazsa őra! Aztán tesi! Áz is kircsi, rú$uk egr
kicsit a boglót, i$az, pupák? Aztán jön az oszífő és papol
nektink valamit a sportnapról.
Karpica elváltoztatta a han$át, és utánozni kezdte
Smasszert:
_ Mint minden évben, idén is sportnap zárja az évet'.
Elvárom, hogr az osztály teljes létszámbarr me$elenjen.
és megfelelően képüselje a versenyszámokon a Hatt1ni té-
ri iskoiát. Magának is szóltam Kárpáti! Maga hüIyébb.
mint az időjarás-jelentés! rua;a a türelmemet, mert anél-
küI már rég egl kisegítő iskola padját koptatná! Istenem.
tele vagrok empátiával a glengeelméjűek iránt. Bárcsa]i
nekem is ilyen jó tanáraim lettek volna!
Kárpica hangosan ühogott. Meghallhatta az anyja.
mert bekiabalt a konyhából.
- Bandi! Bandikám! Gyere vacsorázni!
Kárpica elsápadt. Mit eszeljen ki, amivei eltéríthetiaz
any1át?
- Nem vaglok éhes! - kiáltotta vissza, elég meggondo-
Iat]anul. Ugranis semmi sem lehetett volna feltűnőbb Kár-
pátiné számára, mint az, ha a feneketlen bendőjíí'fíakóz-
li, hogr nincs étvágla. Már trappolni is kezdett Kárpica

76
szobája felé. Pali riadtan ugrott fel az ágyra, és nyrrgtala-
nul rnorgott Kárpicára'
- Jól Van na, ezt elbaltáztaln| _ ismerte el dühösen
Kárpica. Pali erősebben morgott.
- Mi van? Mit izgulsz? Es ha bejön? Majd azt mon_
dom, hogr talaltalak. Ő meg ósszecsapj a a kezét, és so-
kadszorra kÓzlí, hog az ő fia néha úgl viselkedik, mint
akit talaltak. Na, kuss Babika!
Pali egrre dühösebben morgott.
_ Jólvan, mes/ek már! - pattant föl Kárpica, és mind-
Óssze annyl ideje maradt, hogy az ajtőhoz ugorjon.
- Ne mozdulj! - szóit Palira, azzaI kilépett a folyosóra'
Az anyja megtorpant előtte.
- Minden rendben' kisfiam? - kérdezte, miközben
Kárpica homlokára tette a kezét-
- Igen, anya - felelte a fiú. Han$ában enyhe rémület
érződott, úgrhogl jónak látta hozzátenni: _ Tú1 sok má-
kos gubát ettem ebédre a lrlenzás.
Az anyja ag$ódva méregette.
- Készítekneked e!} forró teát, az jót fog tenni -
mondta.
_ Nem kell! - kiáltott fel Kárpica, majd észbe kapott:
_ oöo..' úgl értem, nenr kell úgr sietni, anya!
Az anyja nézte egy darabig, végüI azt mondta:
_ Zllhanyzás, fekvésl Ki kell aludnod azt a gubát'
Kárpica visszalépett a szobájába. Becsukta az ajtót, és
}romlokát az ajt1féIfénaktárnasztotta.
- Kicsit sliríj. ez a nap, pupák - motyogfa kimerülten,
aztánmegfordult, és... eláIt a szíweréset Az áryron Szilas
Pal tizenkét esztendős fiú kucorgott, teljes életnagrság-
ban. Pólóban, nadrágba'n, zokniban. Míg Kárpica a folyo-
són tartotta a frontot, Pa]i minden ruhát magára kapott'
s most üresen hevert mellette a táskája'
- Ide figretj' te Harry Potter, legalább szólj, ha bizse-
regni kezdesz _ mondta kétségbeesetten Kárpica' Pali a

77
váIlára akasztotta a táskáját, föIkelt az ágyrőI, és odament
a barátjához. Megszorította akezét, aztán megÓielte.
_ KöszönÓm, amit értem tettél - mondta. Kárpica sze_
rényen Ieg5rintett.
_ Usan, semmiség. Ésmost? Mi lesz?
- Elmeg$let<. Át t<ett gondolnom a történteket.
_ Értem. Úsri" tanulnom kell. SmasszeÍ a héten még
biztosan ki fog hír,rri fizikából. Akkor holnap re5gel az űj-
ságosztásn Íl' ta]éiJkozunk?
- Holnap az újságosztásná]_ mondta Pali' Majd nevet-
ve me$eglezte: _Es aztánlazsa órán.
Azzal lenyomta a kilincset , de azon nyomban eI is en-
gedte.
_ Bocs - vetette oda Kárpicának. Visszafordult és az
ablakhoz ment. Kacsintott es/et' aztán kilépett a pár_
kányra, a tátongó mélységfölé, és eltűnt a sötétben. Hiá-
ba' fő abtztonság.
 B. Meguan a" megoldas?

Pali sebesen rótta az utcákat Tudta, hogr ki fog kapni a

szüteitől, amiért ilyen későn ér haza, de ez most a legke-
r,ésbésem érdekelte. Szüntelenül járt az agra. trszébe ju-
tott, hogr talán álmodik. Nem, ahboz túl komoly ez aZ
egész. Bár egrszer, sok éwel eze\őtt egr híres maglar író
azt át\itotta, hogr az á]ornugranúgljáték, mint az éIet. Es
ahogl a játék, íg az éIet és az áforn Ís néha komolyra for_
dut. Szóvalegy álom is lehet komoly. Már ha Pali esetében
eglaltalán a]omról volt szó.
Biztos ami biztos, az eg5ik sarkon vadul csipkedni
kezdte ma$át. De nem ébredt fÖl. Hogl miért? Mert nem
álmodott' Kifordult az ApoIIő útra. A templomnál még
mindig nyitva volt a rÓpködő szaka]lú öregember bódé-
.1a. Hiába sietett, Pali nem tudott ellena]Ini
a finomságok-
nak.
_ Egy zacskő csokiparány't kérek szépen _ iépett oda
az ártsho4 miközben a táskájában kotorászott a tárcája
utílt' Az öreg barátságosan nyűjtotta az édességet. Pali
idegesen keresgélt a pénztá,rcá.ja után.
- Baj varr? - kérdezte halkan az oreg.
- Nem, csak... eg} kicsit rre}:réz napom volt _ válaszol-
ta Pali.
_ A kezed... - mutatott Pali tenyere felé az oreg. A fiú
odanézett, és látta' milyen mocskos akeze.
_ Igen, tudom _ mondta, és szorongva zsebre dugta a
bal kezét, a jobbal pedig tovább kotorászott.
_ KeserííVag}l _ mondta hirtelen az óreg. - Mi a baj?
_ Miből gondolja, hogl baj van? _ kérdezte óvatosan
Pali.

79
 _ Rád van írva, fiam. Különben is: nálam általában ke-
serű emberek vásárolnak, hogl a csokoládéval megéde-
sítsékkissé az életüket"
_ Értem.De én azért akarok csokoládét vásárolrri.
mert szeretem a csokoládét.
_ Igen? Akkor jó. Bocs, hogl kérdezőskodtem. Tessék
a parány. Ajandék' jó?
- Miért?
_ Mert mindig náIam vásároltok a barátoddal. Ésa
torzsvendégeknek aj ándék j ár.
Pali behúzta a cipzárt a táskáján. Dörömbölt benne a
vágy' hogl elmondhassa végre valakinek a vele történte-
ket. Hogr megoszthassa a gondjait, a fájdalmait. Az öreg-
re nézett.
- Tetszik tudni... én ma kutyává véitoztatn.
Az oregnek a szeme se rebbent. Pali bátortaianul folytatta'
_ Ez rnár másodszorra tÖrtént meg velem, és azt hi_
szem, bármikor megismétlődhet.
Az Óreg még mindig nem szőIt, csak figlelt.
_ Azért vaglok bajban, mert nem tudom, mikor leszek
megint kutya. Ma az uszodábarr véJtoztarn át, és csak a
barátomnak köszönhettem, hogl ép bőrrel megúSztaÍn a
kalandot. A szüIeimnek nem merem elárulni, hogl mi
tortént velem. A szerelmem sem érti, miért titkolózom
előtte. Ésami a legszörnyúbb: még csak elképzelésem
sincs, miért történik velem mindez.
- Mitől fé1sz? _ kérdezte az őreg.
Pali felhúzta a szemöldökét.
_ E.n? Nem félek!
- Nem? Értem. Úgl hát nincs baj. Csak tudod, valaml
azt sígta, hogl félsz. Ésaz nem jó, ha az ember fél. A fé-
lelem olyan, mint egl szíikkabát. Szorít, megbilincsel. Ha
leveted magadróI' hirtelen úgl érzed, mintha mázsás sú-
lyoktól szabadultál volna meg. Ha nem félsz többé' akkor
újra szabad vagl. Szabad!

80
 Pa]i nézte az oreget' Varta volna, hogy fol1'tassa. De az
:allgatott. Ismét Pali felé nffitotta az édességet. A Íiúbi-
:ony'talanul elvette a zacskót, majd megköszönte, és elin-
:ult' Néhány iépésután visszanézett, de az öreg akkor
:rár va]aki mást szolgált ki. Pali futni kezdett, s hazáíg
:_eg Sem ál}t. tricsigázva, izzadtságtóI és portóI feketén 1é-
:.tt be a lakásukba. Iparkodott visszatartani a lihegését.
- Szilas család éppen vacsorázott. Mit tagadjuk, a szüIők-
:ek nem volt valami hű de jó kedvük. Egr szót sem szól-
-ak. és ez rosszabb volt, mint ha leszidták volna PalÍt. Ku-
:'-ába se vették. Apa és anya lesütott szemmeI, némán ka-
:talazta a levest. Csak Emmike szeme csillogott, mint egl
*.riliánsgyűríí. trglszer csak apja felemelte a fejét' és $rors,
:1es pillantást vetett Palira.
- Megrek... Iefekszem _ mondta a fiú' és a szobájába
:.dult.
- Gyere vacsorázni - szólt utána az arli1a szelíd han-
.-n.
- Nincs étvágyam - felelte Pali, és felment a iépcsőn.
- Mi baja lehet? - kérdezte Szilas apuka a feleségét.
- Semmi - mondta az asszony. - Kamasz. Titkai vannak.
_ Titkai? De hisz Sosem voltak előttitnk titkai!
- Most vannak.
Emrnike erősen iryekezett jól neveIt glerek módjára
',-iselkedni, árnbátor majd rne$halt a kíváncsiságtól.
- Anya' szomojú a Pali valamiéjt? _ kérdezte' miköz-
ben köroket kavart a levesbe a kanalával.
- Talán - válaszoita rejtelmesen Szilas asszony'
_ Azta|. - adott hangot a csodálkozásának a kisiány. _
Es nem lehet felvidítani?
Az asszony elmosolYodott.
-Felviszed neki a vacsoráját? Attól biztosan jókedwe
derülne.
Emmikének nem kellett kétszer mondani. Egr perccel
később két halk koppantás hallatszott Pali szobáj ának az

81

L
ajtaján. A fiú épp az ablaknál' á]lt, és az égen ragJiogó csil-
lagokat bámulta. Szeretett volna valahol máshol lenni.
Egl másik országban, egl másik botygón. Az ajtőhoz Ié-
pett, és kinyitotta. A kishúga állt előtte, kezében egl tá1-
cán bableves gőzölgött. Pali s/oÍsan átvette atáIcát, és az
írőasztaJára tette.
- Bejöhetek? - kérdezte féLénkenEmmi.
_ Persze _ felelte Pali, és helyet csinált az ágrÍn-
_ Méj'Vas/ szomojtt? _ kérdezte Emmike, amikor le-
csücsirlt.
_ Nem vaglok szomorú. Csak tudod.. . nehéz a suli.
Pali feszengett. Utált hazudni. De most magarénza
me$ Emmikének' hogl néhány napja előszeretettel áll
négl lábra' és csahol boldog-boldogtalanra?
_ Méj ne};réz? - faggatta tovább Emmike.
- Mert pénteken bizonyítványosztás van, és ilyenkor
sokkal többszor kell felelnünk, mint máskor.
- Mindenkinek?
_ Hát' majdnem.
- Nekem is, ha iskolás leszek?
_ Attól féIek, igen.
_ Akkoj inkább elkottözok egy olyan ojszágba, aho1
nincs iskola.
Pali leült a kishúga mellé.
_ Bizony, néha nekem is kedvem volna jó messzire
köItözni - mondta. _ oda, ahol nincsenek gondok.
- Ahol nincs suli?
- Aha.
- Meg felelés?
_ Meg felelés.
Emmike habozott eg} kicsit, aztán íg szőIt:
- Mikoj indulunk?
Pali elnevette magát.
- No hiszen! Még csak az kéne! Ésakkor mi lenne
anyáékkal?

82
 Emrnike ezen megint gondolkoclott eg} kicsit' AZtén
: rrcásan megvonta a vallát.
- Kutya füle anyáéknak! Nem ők felelnek a suliban'
lanem mi!
Pali megsimogatta a fejét.
- Anyáék nas/on szeretnek benntinket, és ők mindig
i]legvédenekabajoktói.Léglbiztosbenne,hogrmindig
nrelletted á]lnak majd, ha szükséged lesz rájuk' Ahogy én
:s. Érted?
_ Aha - mondta Emmike _, most máj éjtem'
Denemisazánértette.Viszontvillámsebesenhozzátet-
,e:
_ Ésa sájga kutya is megvéd a bajoktól' Éntudom' Fi-
a:;elj' Pali, ha nagyon
szomojú vas/, ma alhatsz te vele' jó?
Ez igazán szép volt Emmikétől, ha meg$ondolja az
-tnber, hogr mennyire szerette azt a plüssaliatkát'
Es a
bar majd'megszakadt a szíve, hozzátette:
"Jslány,
- Ha akajod, ököjbe neked adom!
- Örökbe _ javította ki PaIi, és ismét megsimogatta
immike fejét. Sziias anyuka lépett a szobába' és elvitte
.efeküdniakislányt.Amintkiléptekaszobából,Paliapja
leient megaZ ajtóban.
_ Szabad? - kérdezte. A fiú bótintott' Szilas apuka be-
sétá]t, e$észen az ablakig. Kinézett a sötétbe, s teleszí'uta
'údejéta friss levegővel. Aztin hátrafordult'
- Mi a baj, ki";fiam?
Pali összekulcsolta akezét a térdén,és kÖzömbósnek
szánt hangon azt felelte:
Semmi. Csak utálom a matekot' Utálom' hogl nem
-
irtem.
Az apjavisszasétált az ajtőhoz és nekitámaszkodott'
jól'
- F'iam, ne szégielld' ha valami nem mesr olyan fété-
trrint szeretnéd. Mindannyian magunk aIá kakálunk
i.eskorunkban.Egészjólkilehetjönnibelőle.Mindent
:neg lehet tanulni. A matek se nehezebb' mint a szobatisz-
B3
taság. Es/ébkéntannak idején velem is másfél napot kíi:'-
lódott az apárn, míg megértettem, hogyan kell egl három-
szo$ terirletétkiszárnítani. Ésaddig tudtam is, míg dolgo-
zatot kellett írnom belőle. Azóta csak visszafejlődtem. Dt
azért holnap átvesszük az anyagot, rendben? Ma már tul
késő van |tozzá. Éscsak n}nrgi, fiarn. Az éiet előtted fl1.
_ Tudom - jeglezte meg keserííenPali _, és nem látoii
tő)e semmit.
- A jó édes any... - mondta az apja tettetett diihvel, de
aztán úgr csinalt, mintha észbe kapna: - Bocsánat, az a
feleségem.
Biccentett, és kifordult a szobábóI. Pa]i felkelt, az ab-
Ial<Itoz ment, és derékig kihajolt. Bart]ra úr már az igazak
almát aludta, bar a tévét,szokás szerint, elfelejtette ki-
kapcsolni. Pali széglellte magát, amiért félrevezette aZ ap'
ját. A szó szoros értelmében felbőszítette' hogl ilyen pipo-
glán viselkedik a sztrleivel. Éshogy képtelen me$oldanl
ezt az egyszerű feladványt: egy kisfiú e$'.lk napróI a má-
sikra kutyává változik. ,,De miért, rniért?'' _ tette fol ma-
gának rnár századszorra a kérdést,és egne reménytele-
nebbiil kereste a maglarázatot. Eszébe jutottak a csokiá-
rus szavai, de nemi$en értette, mire akart céIozni a ',féIe-
Iemmel'' meg a ,,szabadságga1" az oreg. Ekkor megha].lol-
ta Emmike han$át a szornszéd szobából.
_ Anya, kéjem a kutyát! Anya, mikoj lesz igazi ku-
tyank?
A kislány szavaj szÖget ütöttek Pali fejében. ',Jóságos
ég! _ gondolta magában. - Hiszen megvan a megoldásl
Emmike vágla vá]ik valóra, valahányszor kutyává vá]to-
zom! Olyan nas/on szeretné, ha lenne egr kutyája, hog,
tulajdonképpen ővét7toztat kutyává! Jobban szereti a ku-
tyákat' mint engem!''
Pali megtántorodott. SzédüInÍ kezdett, úghoglle ketr-
lett i.rlnie.

84
 ,,Hátpersze, persze!'' - dörzsotgette a homlokát, és szi-
lardul hitte, hogl megtalálta a rnagatázatot. Tíízbejött'
papírlapot h:uzott eIő a fiókjából. Nekihevülve, Iázasan
kormolni kezdett, aztétl sebtében odafirkantott néhány
ábr át; napokról, helyszínekről.
_ I$en - dörmögfe elmélyülten -, Emmike akarata tesz
kutyává. Négl napja mondta először, hogr kutyát szeret-
ne, és két napra rá átváItoztam. Ugr látszIk, amikor már
nas/on, de nagron vágyik eg} kutyára, akkor történik
meg a varázsIat. De hogran fogom ezt bebízonyítanÍ?Es
hogran fogok véget vetni ennek az egésznek?
Felallt, ismét az ablak<hoz lépett. odakint az ttcák
mintha ezústből lettek volna, úgl raglogtak a holdfény-
ben. Egl e$ész órán keresztül a csÍllagokat bámulta, és
azon toprengett, milyen csodálatos is a váglakozás hatal-
ma. Aztán e€}rszerre roppant faradtság szállta rneg, éS le-
heveredett az ágára. Hiárom nap gyötrődés után végre
megnyugo dott. Bizakodva, derülátón tekintett a jovőbe'
_ Itt az idő' hogl végre felébredjek ebből a rémálom-
ból! - dormögte, és a ktjvetkező pillanatban mély alomba
zuhant.
 _.t

9. ,,En uoltam az a utzsla!"

l

Pali egész reggel vis/orgott, mint a tejbetÓk. Amikor ko-

zöite Kárpicávala rejtély rnagyrarázatát, akkor is majd' ki-
ugrott a bőréből. Kárpica rnár bezzeg nem volt olyan vi-
dám. Egrészt Smasszer megüzente neki, hogl az osztáJ-v-
főnóki óra első felében feleltetni foga fizikábóI a kette-
sért, mert csak az óra második felében látogat eL hozzá-
juk a sportnap szervezője a polgármesteri hivatalból.
Másrészt félt, hogr ha Pali va]óban rájÖtt a megoldásra.
akkor hamarosan az eLlenszerét is megtalája avarázslat-
naK.'-<tt s szo mi szo, az izgalmak ellenére Kárpica igencsat
éIvezte ezt a nem mindennapi kalandot. Ígl okoskodott az
iskolába menet:
_ Rendben van, tegrúk fel, hogl a húgod baromi erő-
sen vágrik eg} kutya után, és palanol... a túróba, állandó_
an eZ a para... szóval pa-ra-nor-má-lis úton kutyávává-J-
toztat téged. De mi van, ha húsz év múlva is naglon vá_
g3rik majd eg$ kutya után? Húsz éven kereszttil újra és új_
ra kutyává fogsz váItozni?
Pali nem felelt. Ugranis nem tudott mit felelni.
- Vagr mi van' teszem azt, ha va]ami másra vágnk
majd nas/on a húgod? _fíizte tovább a mondandóját KaI-
pica. - Mondjuk átkozottul felidegesíted, jó1 összevesztek.
és eikezd vágrakozní aztltán, hogr a bátJdából leglen
mondjuk es/... tulok! Na? Egr szőrős, folyós orrú, csa-
vart szarvű tulok!
Pali továbbra is hallgatott. Karpica azonbart képtelen
volt leálítani magát. Elvezte a helyzetet, ugranakkor segí-
teni akart a barátján.

B6
 _ Ide fiEnzz, mi lenne, ha megbeszéInéd vele a doI-
Qot? Ha megdumálnád, hogy ne akarjon annyira eg$ ku-
tyát? Már úgl értem, akarjon, csak ne annyira'
Es ez íg$ ment az iskoláig. Sőt, Kárpica a suliban is
nagyon élt. E$észen a harmadik óráig. Attól a perctől
u$/anis, hogl SmaSSZer belépett a terembe, valahogr el-
ment a han$a' Ám dacára annak, hogl igrekezett nem túl
sok vizet zavarrti' ismét sikerült magára vonnia Smasszer
figletmét' A tanár úr szokása szerint hosszan lapozgatta
az osztiiynaplót, s bár kivételesen, talán a vakációig hát-
ra\évő ropke két napra tekintettei a tömzsi nyakú Bölény
is ott ücsörgÖtt (atudt, hortyogott, hízta a lóbőrt) a hátsó
pad.ban, Kárpica pontosan tudta, hogl ő lesz a végállo_
más. Nem tévedett. Smasszer frlpil1arrtott a naplóból, és
túivilági hangon ígr szólt:
- Kárpáti' kérem, fáradjon ki a táblához, rnár ameny-
nyiben biztonságosnak ítéIimeg a jelenlététránk nézve'
Kész. Az osztá|y máris a pad1ón volt. Még Pa]i is elmo-
solyodott, pedig nas/on sajnálta a barátját' Kárpica kibo_
torkáilt a táb\ához. Smasszer nézte e$} darabig, aztÍn na'
s/ot sóhajtott.
- Na - nyögte _, akkor legren oly jó és álljon elő va]a-
rni épkézl'ábjavasiattal: mit kérdezzek magától, hogr ne
kelijen megbuktatnom?
Kárpica végre életjelet mutatott.
- SúrlódáS... - bökte ki nagr nehezen' Smasszernek
fennakadt a szeme.
- Mi van vele?
- Súrlódás' meg... goiyók..' hogy lökik eglmást' " vagl
nem jól emlékszem?
Smasszer méiy bánatba zuhant. Sokéves pedagógiai
munkáját látta darabokra huilni'
- Készült maga, Kárpáti? - kérdezte sírós hangon'
Kárpica nem felelt, pedig nrost tényleg késztilt' De nem

87
elég, ha valamit tudsz, meg iS kell glőznöd nrásokat arrÓl.
hogl tudod. Beeezony! Éshát a máskor naglszájú Kárpi_
ca ebben nem volt túlzottan erős, legalábbis akkor nem'
ha fizikáről volt szó.
- Kárpáti, én végleg elhiclegültem magától - hörögte
Smasszer. - osztály! Ha augusztus vége felé az iskola kÓr-
nyékénsétá'lnának, nos, az a hátborzor'gatő hang, ami:
hallanak, az én fájdalmas üvöltésem lesz. Tüdják majd
hogl éppen a Kárpátit pótvizsgáztatorn|
Kárpicára nézett. A fiú szeméből ride$ undor tukróző-
dött. Smasszer grimaszt vágott.
- Karpáti fiam' higgle el, mi vállvetve iszonyodunk eg'.
mástól - mondta. - Na súrlódjon ide az e\].enőrzőjéve1, ma_
ga elvetemiilt, és meg ne lássam szeptemberig. Hanem a jo-
vő év nem lesz magának egl sétagalopp, azt usie tudja?
Kárpica megkÓnnyebbiilve kotródott a helyére.
_ Azért ennek a Smasszinak van szíve! _ súgta előre
Bolény, mert a ,'felelet'' végérefelébredt. - Pedig a Kárpátr
5yereknek minden szava alaoy és allítmány volt, es/enl
azt a suttyó lelkét.
Érdekes, hogl éppen Bolény clkizte Karpicát, mikÖzben
ő volt az, aki kétszer jarta a harmadikat, háromszor a ne_
glediket, s most is csak miniszteri hatátozattil csúszhaton
át a hetedikbe.
Éppamikor Kárpica a helyére ért, nyílt az osztá)yteretn
ajtaja' és egl fiatalember lépett be rajta az igazgatőnő kísé-
retében. Palinak ismerős volt a vékony, szemüveges vendég.
de nem tudta honnan. AZtán, amikor beszélni kezdett a
sportnapró}, beugrott neki, hogl ezbizony Emilke, akit fa_
képnélhag'tak Ridzó papa pizzériájában. Kedve lett volna
odamenni hozzá és megkérdezni, hogl mi újság Manyika-
va], de hát nem tehette. A fiatalember elmondta, hogl ő a
polgármesteri hivatalból jött' és hogl mindenre vá]aszol a
sportnappal kapcsolatban, amire csak kíváncsiak a gyere-
kek. A glerekek persze semmire se voltak kíváncsiak, mer:

88
 már tííkÖniilve varták, hogl végre kicsengessenek, és kien'
gedjék őket az udvarra. De Smasszer s/orsal} Emilke Segít-
ségéresietett, és feltett neki néhány tökéIetesen érdektelen
kérdést. Mirrtha netn ezekkel a sportnapokkai zárult volna
minden évben a tanítás!A sziinetben Pali me$kérdezte Kar-
picát, hogr elkiséri-e dé]után a köny-'.tárba. De Karpica saj-
na]'kozva közöIte, hogr ma operanap van, és ilyenkor mar
négy kÓriil el keil kezdenie készirlődni, hogr az indulásra
elég puccos legren az anytnak.
- Tudod, ÍgazábőL az a baj az operákkal, hogr senkit
sem Ölnek meg bennük annyira, hogr a ha]ala előtt még
ne tudjon tíz percet énekelni _ csattant fÖl Karpica. _ És
azt én már nagron unom ott a végén.Persze anyám meg
azt éIvezi a ie$obban. Nem akarsz ma te elmenni vele az
operába? Na, beválalom heiyetted az átva]tozást' Fi$relj
csak: Vaaauuuűűű! Jő\ csináItarn?
Pali nevetett. Azt(n elkomolyodott.
_ Beszélnem kelI Gigivel - mondta gondterhelten. -
Ideje, hogr mindent bevalljak neki.
Felemelte a kézfejét' eg}r katicabogár araszolt rajta ke-
resztbe. A szél finoman rezegtette az iskola ablaktábláit.
_ Ésmikor akarsz vele beszélni? * kérdezte Kárpica.
- Matek utálri.
- Tényleg, felelsz a jobb jegyért?
_ Talán. De ha lehet, inkább holnapra halasztanám.
Este még átvenném apámmal az anyagot.
_ AZ jó.Mármint ha va]akinek van apja.
Hallgattak. Aztán' talán hogl feldobja a hangulatot,
Kárpica így szólt: _ Ami engem illet, én lassan tanulok, vi-
szont iáliati gyorsan felejtek!
Ezen aztÍnt kuncogtak e€s/ kicsit. Egészen addig, míg
Gigi fÖ1nem tíínta kÖzelükben. Kárpica látta meg először.
_ Azt hiszem, korábbra kel] hoznod a vallomástl -
mondta, éS Gigi feié bökött. Pa_1i arra Íbrdult' s épp egr-
Szerre vették észre eg},mást a lánnyal.

B9
 _ Csókolorn! _ h'6zta be a nyakát Kárpica, és már ott
sem volt: a közelben alló cimboráihoz sÍetett. Pali moso-
lyogva tárta ki a kezét Gigi feté. A lány odalépett hozzá.
_ olyarr jó, hogl újra orülni látlak - simult a fiűhoz. _
Mi volt veled az utóbbi napokban?
Pali áttjleite a lányt.
- Semmi különÖs _ mondta -, csak kétszer kutyává
vőftoztatn.
Grgr egy pillanati$ elképedten tézettrá, aztátl felkacagott.
- Édeskis kutyuskám - becézte Palit. - Ésmiiyen volt
kutyának lenni?
- Rossz, mert nem mehettem eiéd citeraőréta'
A lány úgl nevetett, lrogy a könny is kicsordult a sze-
méből. Kárpica a hangokat hallva nyrrgtaian pillantást ve-
tett feléjük ' de aztán látta' hogr a szerelmesek olelkeznek,
és visszafordult a cimboráihoz.
- Ezeknek meg mi bajuk? _ kérdezte a kovérkésPatai.
_ Mi lenne - vonta meg a véiJ'lát Karpica _' dút a iamúr.
Pali eközben még szorosabbra fonta a karját Gigi korirl.
_ Egébként most biztosan fáradt Vagr - mondta lágy
hangon.
- Fáradt? - kérdezte a lány.
_ Persze, hiszen e$ész nap a gondolataimban járkáltál!
Gigi krrncogva lágran' széglellősen végigsimította ha-
ján. Aztén elkomolyodott. Nyugtalan pillantást vetett Palira.
- Nem tudok elmenni veled a táborba, anyáékkal a
tengerhez utazunk _ mondta szomorúan' Pa]i bólintott.
- Tudom.
* Kárpica mondta?
- Nem. Ott voltam a parkban.
_ Értem.
- Dehogy érted! Énvoltam az avizsla|
Gigi ezúttal nem nevetett. Halálosan komolyan nézett
Pali szemébe, és úgl suttogta: _ Tudtam.

90
,,A kutya alapvetően barátságos, türelmes és intelligens
allat'' _ allt aZ egik lexÍkonban.
- Igen, ez tökéletesen illik rám _ Vis/orgott Pali, és egl
másik könyv után nyúit. Ha már olyan könyvet nem talált,
amelyikben űrből származó sugarak hatására, Vas/ gon-
dolatáMtellel bekÓvetkező átváftozásróI olvashatott vol-
na, ig}ekezett minél tobbet megtudni a kutyákról. Miköz-
ben a lexikonokat bújta, eszébe ótlött' hogy esetleg meg
kellene keresnie egl pszichológust. De aztán hamar elve-
tette a gondolatot, mert a pszichológus biztosan odarán-
gatná a rendelőjébe Emmikét, hogl kiű'zze belőle az őrdÓ-
göt, és Pali eglálta]án nem akarta, hogl iiyesmivel nyag-
gassák a kishúgát. Az eg5rik konyvben talalt néhány sort
es/ Ausztráliában élő, Talkie néwe hallgató ebrői, aki tu-
dott beszélni. KolbásZ, ÍnaJÍ|a,süti; ezeket a szavakat tud-
ta mondani. Cirkuszban mutogatták' és a rekordok köny-
vébe is bekerült a tudományával.
- Nagy cucc! - fintorgott Pali. - Beszélő kutya! És?Most
másszak a falra elképedésemben? Énmeg írni tudok! Egl
író kutya, az i$en! Az rnár valamí!
Hirtelen árnyék vetiilt a konyvre. Pali föipÍltantott. Bö-
lény állt előtte, két videokazettával a hóna alatt. A tömzsi
nyakú fiú előrehajolt, és mutatóujjával hátratolta Pali ke-
zében a könyvet.
- Híres kutyák _ olvasta hangosan a címét._ Szóval
kutyázol, kutykurutw. Aztál;r rníre ez a nagy érdeklődés?
- Szeretem a kutyákat, Bölény bácsi - válaszolta nyu-
godt hangon Paii.
_ Aha - fiWgtáZta Bölény. _ Na ide figlelj: mit forgat-
tok a fejetekben a te nyominger barátoddal' kisfiú? AztbÍ-
szed, hogl nem látunk át rajtatok? Emlékszel, mit kér-
deztéI tegnapelőtt Savanyátót? Hogr látta-e azt a vizslát a
Ridzó papánal, meg azt, !;rog az a csajszi otthag,'ta a
sportnapért felelős fickót. Az a gond kisfiú, hogl senki se
tudhatta, hogl a Savanya azorr aZ estén Ridzó papánál
91
Volt, és hogr kinevette a fickót! Kivéve azt a vizslát' kuty-
kurutty! Azt a lucskos, nyeszlett kis vizslát. Amelyikkel a
parkban is ta]iálkoztunk. Stimmol?
- Stimmol.
- Bingó. Kicsit tudok, mi?
- Naglon tudsz, Bölény bácsi.
- Na mármost, a lehetőségek a következők:
1. a üzsla tud beszélni, és elmolyózta nektek, mi volt
Ridzóná],
2. te vagl a vizsia.
Pali nyelt e$/et. Nem nézte volna ki Bolényből' hogz
rájön a dologra azzaf a gyűszűnyi aglával.
- Megadom magam - tárta szét akezét -, én vagtok a
üzsla.
Bölényrrek elakadt a lélegzete. Kórbeforgatta a hatal-
mas fejét, hogl más is hallotta-e ezt a képtelenséget'De
senki sem figlelt rájuk az olvasóteremben.
_ Na Íde figlelj kisfiú, velem ne szórakozz! _ dörrent
Palira dühödten, és kezdett elborulni a tekintete. - Énér-
tem a viccet, de nem szeretem. Ésbaromi pipa Lesz a fő-
nök, ha elővezetem neki ezt a sületlenséget, úgrhos/ Sür-
$ősen tálaljatok ki a haveroddal, mert szétkapunk benne-
teket, mint bloki a lábtÖriőt.
Pali elmosolyodott.
- De hát eZ az igazságl _ mondta. Ésamikor látta' hogl
BÖIény megrettenve ál1, a Segítségéresietett. - Figlelj Bo-
Iény bácsi' tegnap a parkban talalkoztatok Kárpicával és
Gigivel, igaz?
- Ja.
_ Ésott volt a vizsia is, i{az?
- ott.
- Kárpica csokival kínalt benneteket' de ti siettetek.
mert focimeccsetek voIt. Igaz?
BÖlény nem válaszolt. Üveges Szemmel meredt maga
Ié. AZtán megrázta magát, és ígl szólt:

92
 _ Ezt mind a haverodtól is tudhatod!
Pali bóIintott.
- Rendben _ sóhajtotta. _ Mielőtt otthagrtatok volna
bennünket' még lehajoltál a kuLyáItoz. Emlékszel?
- Persze.
_ Ha sző szerint idézem, amit akkor mondtál' akkor
hinni fogsz nekem?
- Asszem - bizony.talanodott el kissé Boiény.
_ Jő _ bólintott Pali. _ Egiszer majd elmondom.
Bölény egy pillanatí$ dermedten állt, aztán elbődüit:
- Te, én téged.'.
Nem folytatta, mert mindenhonnan fejek fordultak fe-
léjuk. Izgatottan szorította Össze az ajkát.
_ Ezért még számolunk, kisfiú! - sziszegte. De Pali, ez
alkalommal előszor, egr csÖppet se rettent meg Bölény fe-
nyegetésétőI. Valamicske tal;án már átszivargott belé a ku-
tyák hősies és harcias jelleméből.

Aznap semmi kirlönós nem tortént. Ésmásnap se. Van-

nak ilyen napok, és glakran ezeknek a napoknak kell a
le$obban örirlni. Különosen, ha valakivel oly sok minden
történik ropke négy nap a]att, mint Szilas Patlai. Aztva)a-
mikor ki kell pihenni.
Pali az előző esti, apjáva] való korrepetálásnak kö-
szönhetően egy egészjes/et javított matekbóI. olyan jólfe-
Ielt, hogl amikor a helyére ment' Kárpica - nagr meglepe-
tésünkre _ csak annyit tudott kinyögni: ,,Kiiirrrááaly!''
Szünetben odalépett llozzájuk Bölény, és elszánt' éhes
tekintettel azt kér dezte Pa'litól
:

- Na, te szeretnél nekem valami páratlan hazugságot

osszehordani a kutyátokról, vagl átadod a lehetőséget a
haverodnak?
MÍveI azonball viálaszképpen Pali halkan fütyorészett,
Kárpica pedig tanácstalanul vonogatta a vállát, BÓlény duz-

93
Zogva odébbállt. Tú1 sok tanár volt a közelben ah}:oz,
hogl lesújtson.
- Bakkker! - szólalt me$ Kárpica. _ Meglesz még en-
nek a bÖjtje!
PaIi nevetve csak ennyit vá_Iaszolt:
_ Egredem-begledem tengertánc, ne félj, amíg engem
Látsz|.
Az utolsó órán Smasszer kiosztotta a bizonyítviányokat.
- Nem sok örömük lesz benne _ morogta, aztéln rneg-
é/-.lt az első padsor előtt, és végeláthatatlan szónok]atba
kezdett. Mindig beszéddel zárta az éveI-. A jövőről papolt,
meg a tanulás fontosságáról. Érett,talpraesett felnőttek-
rő1 beszélt, amilyenné váiniuk kellene a diákjainak, de
persze sose fognak, mert nem veszik komolyan az isko-
iát. Végiil mindenkit arra kért, hogl teljes erőbedobással
Ves/en r észt a másnapi akadályversenyen. Eglébkéntmeg
ő is ott lesz, mondta, és jaj annak, akin látja, hogy Iazsál!
Tanítás után PaIi találkozott Gigivel, és együtt sétáltak
hazaÍelé,a parkon kereszttil. Az eg3rik padon eg} idős né-
ni ült, és egl apró kiskutyát simogatott. A kutyus afféle
selymes, gondörszőrű öleb volt, amely e1ső pillantásra egl
prémgallérhoz hasonlít. Ám ahos meglátta Paliékat, ha-
ragosan ugatni kezdett' KÖzben vadul toppant$atott puha
bőrcipőivel, amelyeket idős gazdIja kötött a iábára, hoE'
még véletlenül se fázzon a mancsa.
- Látod, védi a gazdáját _ bÓkött PaIi a kiskutya felé. -
Hiába, a kutya az ember le$obb barátja.
Mire Gigi csöndesen csak annyit felelt:
- Énis ígl gondolom.
Azza] Pali vállára hajtotta a fejét, és még erósebbre
kulcsolta ujjait a fiú kezén.
Anyja az ajtóban várta Patit, és ujját pisszeg;ue emelte
az ajk6hoz:
- Csitt, Emmike elaludt a hallban! Csendben S/ere.
kész a vacsora.

94
 Pali lábujjhegren elosont a kishúga mellett, aki álmá-
ban gÖrcsösen kapaszkodott a sárga kiskutyájába. Mi-
közben a fiú a konyhában kanaJazta a borsőfőzeléket,
anyja némán figlelte a szernkózti székről. Aztén ígl szóit
hozzá:
- Gigivel minderr rendben?
Pali letette a kanalat.
- Persze - felelte -, a legnagrobb rendben.
- Csak mert... az utóbbi napokban mintha eg} kicsit
zavart volnál, kisfiam.
- Zavart? Lehet. De Gigivel minden rendben van.
Egy pillanatig hallgatott, majd nas/ Ievegőt vett'
_ Tüdod, anya, én úgl' de úgl szeretem Emmikét!
_ Ennek nas/on örülök, kisfiam _ nrondta Szilas
anyuka. _ Ésbiztosra veheted, hogl ő is odavan érted.
Pali nagrot sóhajtott.
- Hát' i$en, csak... nem tudom... időnként olyan na-
g$on hiányzik, hogr megöleljen. Néha úgl érzem, hogr
jobban orüine egl kutyának, mint nekem.
Szilas anyuka nézte a fiát. Nagron halkan így szólt:
- Csak mert valaki nem úgr szeret téged, ahos te sze_
retnéd, az rnég nem jeienti azt' hogl nem szeret téged
mindennéljobban.
Pali hiimmögott. MegkÖszÓnte a vacsorát, és halkan
felment az emeletre. Mielőtt a szobájába iépett volna, le-
hajolt Filippov Ii' akváriurnához. A hÖrcsög, mint mindig,
ezűttal is két pofiára zabáft.
-Egrszer szét fogsz pukkadni, kiskomám - mondta
neki Pa]i, és megsimogatta abátát. Persze csak óvatosan,
mert Fi1ippov volt a világtörténelem legsunyibb hörcsöge.
Éscsak azértnerl'dobták ki Szilasék aházukből, mert...
szerették.

95
 10. A sportnap

A vakáció első napja volt. Vagi a tanév utolsó napja. Né-

zőpont kérdése.Mindenesetre szombat, és sportnap. Az
ünnepség csak tíz órakor kezdődött a városi parkban, de
Pali sziímára eZ a nap is us/anús/ indult, mintha bárme-
tyik hétköznapi reggelre ébredt volna. Az írjságok és az uj-
ságot várók ugranis nem mentek vakációra'

- Patil PaIi! Pali!

Eltaiáltátok: Szilas any'rrka óbégatott odalentrő1, hogt-
a sokadik prőbáIkozásra végre sikerüljon életet vernie a
fiába. Ezítta] sikerült. Pali egl perc múlvaaz ablaknáJ á1l:
és sietve gombolta az ingét. odakint a nap éppen kiemel-
kedett a ködpárából, és fénye beborította a várost. Máris
perzselő voit a hőség. Mire Pali leszaladt a konyhába' Em-
mike már az asztalnál ült' Pali es/ piilanatra megtorpanr.
mert a kishúga székérőIeg} kormos orrú, fehér brrndás
kut1.uska meredt rá. De aztán megn}''ugodott, mert rájott.
hogr Emmike jelmezben van.
_ Énfogom megnyejni a jelmezvejseny't! _ selypeg[e a
kislány, majd felpattant és megpördült. Pali elragadtatás-
sal verte össze a tenyerét.
- Naglon szép, Emmike - mondta, aztást megsimogat-
ta a fehér bundát. ot perccel később már javában lohoi:
a lapelosztó felé. Rákapcsoltak Kárpicával, s hamar vé-
geztek. PalÍ alÍg várta, }rog az utolsó házhoz érjenek.
Amikor feltűnt a jól ismert vöros rácsos kapu aZ aranyo-
zott okorfejjel, Pali lassított.
- Gigi tudja, hogl időnként kutyáváva\tozotn - mond-
ta Kárpicának.

96
 - Honnan? - kerekedett eI Kárpica szeme'
- Megérezte.
_ Na ne szőrakozz, pupák, mert mézeskaláccsal ete-
tem meg a kerti torpénket. A mi Gigikénk átment Einstein-
be? Mindent tud?
- Hallottál már olyanrói, hogy egl szerelmes szív me$-
érzi, ha a párja...
_ '..hahaha... szerelmes szív"' hahaha" ' rne$érzi"'
hahaha...
- Agraláglult.
_ Aha. Énvagiok aZ agraJágult, mi? Na ki vele' mikor
árultad el neki?
- Tudod mit? Fianyagoljuk a témát!
- Most mi van? Berágtál?
_ Nem, csak megint túlbecsültem a szellemi képessé-
geidet.
Civódtakmégegrkicsit,aztánelbúcsúztakazzal'Llog;r
a parkban taláIkoznak. Pali hazaérve megreggelizett'
majd felment aszobájába átoltozni'Anyja addÍgra már ki-
készítettea melegítőnadrág1át és a tornacipőjét'
ki-
- Kisfiam, mi előre megyünk _trmmikével' mert a
csiknek féI tízkor van grúlekező! szóIt fel a föIdszintrőI
Sziias anYuka.
_ oké anya, megrek utánatok _ kurjantott vissza Pali'
és belebújt a melegítőjébe. Leült az ágéra' l;rog9r fe|hízza
a zokniját . ,,Szép kis jelmez a kishúgomé - mérgelődött
magában _, mintha ezze| is nekem akarna jelezrrj kutyát
akaiok, kutyát akarok! Lassan elegem lesz ebbőI a ku-
Wásdiból,ésegyestebeállítokegrkolyökvizsláva'l!Leglen
neki kutyája, ha annyira akarja!''
Ésekkor me$int megfortént: réukődás' bizser$és' ned-
VeS orr, 1ógó fulek. Egr perccel később négy lábon állt
a
padlón, éS izgatottan fülelt. Hallotta, amint anyja kinyitja
anejaratiajtótéskitessékeliazelőkertbeEmmikét.Eb.
ben a pilianatban megcsÓrrent a telefon'
97
 - Felvennéd, kisfiam? - kiátott be az ajtóból Szilas
any'uka. ,,Felvenném, ha tudnám'' _ morgott odafönt a fiú.
_ Pali' telefon! _ sző|t íjra az anyja.
',Bocs, mami, de
nem meg/!" - morgott a vizsla. Egrszerre elhallgatott a te-
lefon. Pali hallotta, hogr az anyjabeszél valakivel. Néhánv
másodperccel később az asszony letette a kagdót.

mffi

,-z^---*-
\/

- Pali' elmentünk! - kiáttott fÓl az emeletre. Mivel

azonban nem kapottvéilaszt' aztkérdezte magától; - Csak
nincs ennek a grereknek valami baja?
Emmike kihasználta any.1'a morfondírozását, és besza-
ladt mellette a hallba. Pali ezt onnan tudta, hogr hallotta
a cipőcskéi kopogását.
_ Gyere kicsim, mert elkésünkl _ szőlt utána Szilas
anyuka.
- Megnézem' mi Van a Palival- csiripelte a kislány, de
az asszony utánament, és ismét az előkertbe vezette.
- Biztos a fürdőszobában toltászkodik - gondolta Szi-
las anyuka, és becsukta az ajtőt Pali egledül maradt. Le-
rúgta magaról a melegítőnadrágot, és igyekezett feltérké-
pezni a helyzetet.
'Vasl kiugrom az ablakon, és elszaladok
Karpicához, vagr itthon maradok, és igyekszem visszavá-l-

9B
 _ ma-
tozní, mielőtt apavégez a levéikihordással'' mondta
gábarr. Feláilt az ablakpárkán1ra, de túl magasnak
talalta
árrr'.r, leugrani. Visszamászott a szobába' Leszaladt a

lépcsőn; ez most körrnyebben ment' mirrt az első a]ka-

lommal. Gyakorlat teszi a mestert, ahogy mondani szok-
ták. A fürdőszobábót erős arcszeszillat és fogkrémszag
terjengett. Pali leiilt a konyhaküszöbre. Ütt' trrt. es
egl idő
után rádöbbent, hogy halálosan unja magát' "lP.át ezért
szeretnek annyira sétálrii menni a kutyák|'' - esett le neki
a tantusz. Felu$rott az ilőgarnitúrára' Meglátta a tévétáv-
Írányítójátésrátetteamarrcsát.Bekapcsolódottakészü-
lék. Éppa szokásos szombat reggeli glerekshow ment'
Maci Lacival, a Hupikék Törpikékkel' meg persze Mici-
mackóval. Belefeledkezet't a rajzfilmekbe' de úgl tízper-
cenkéntidegesenafalonketyegőőrfuanézett.,,Elfogok
késni,ésSmasszertojásrántottátcsinálbelőlem''-mo-
a
rogta. Megszomjazott, átment a konyhába' Felszokkent
konyhaszekrényre, és a mosogató szélérelépett' Mivel
a

csapotnemtudtavolnakinyitni,Emmikebeáztatottrniz-
listálkájábólkezdettlefetyelni.Ebbenapillanatbanki-
nyílt a bejárati ajtó, és Szilas apuka jelent meg a hallban'
Pali grorsan vissza}rúzta a nyelvét' és leugrott a padlóra'
Ki akart sza]adni a konyhából, de pont szembetalálkozott
az apjával.
A férfi megtorpant, és dörzsölni kezdte a szemét'
sem it_
- Pedig esküszöm, hogy ma még egy kortyot
tam! - morogta.
Mireújrafelnézett,akutyamárjavábanloholtfelfeié
a iépcsőn.
_ Szilas apu-
- Hé, hová-hová, jórnadár!? indult utána
ka, de Pali bevágta ma$át a szobájába' és egy kétségbe-
esett mozdulattal kivetette magát az ablakon'
A földet
a
érésnem volt egl leányálom, de ép csonttal me$úszta
kaiandot. Nem sokat teketóriázott: kivágtatott a nyitott
tíz
kertkapun keresztül, es/enesen az wtcára' Mivel épp
99
órát harangozott az Apolló úti nargrtemplom, lélekszakad-
va rohant a parkba. odaért, s es/ fa mÓgé bújva bámulta a
tömeget. A parkban nagz volt a sirrgölődés. A versenyek
szervezői köteleket csomóztak, Iufikat fújtak' koritlottük
pedig a nekik Segítő glerekek serénykedtek. Arrébb né-
hány alsós kergetőzött' míg tarsaik eg méuo\t arcú bohóc
tréfláin kacag[ak. A pazsit a nyári délelőtt meleg Íényében
sütkérezett, s az ég kék selyrne óvón borult a vilagra.
Messzebb, a bozótos melletti tisztáson'uíga'' ropo$ott atllz,
fÖlötte gulyáslevesselteli üst forffogott egl csíkos szélellen-
ző ponyva védelmében.ott, ahol a máglya örvénylő füstfel-
ieget fújt a magasba, Pa]i észrevette Kárpicát a többi osz-
táiy'tarsuk karéjábarr. Éppen a húsokka] és zöldségekkel
dúsan megrakott asztalok kÖrÍrl ólálkodtak, ameIyeket Ri-
dzó papa szallított a parkba, a sportrrap alkalmábót'
Nos, Emilmegnyitó beszédérenem kellett sokat várni.
Arnikor a fiatalember a szabadtéri színpad rnikrofonjá-
hoz lépett, a zsibongás lecsiilapult. A déli szél összeku-
száJta a haját, de nem tÖrődött vele.
_ Jó napot kívánok, szervusztok _ kezdte, és a han$a
tisztán visszhangzott az emberek feje fölott. - Idén engem
ért a megtiszteltetés, hogy megnyithatom a sportnapot.
iglekszem nagyon rÓvid lenni, hogl elkezdődhe-ssenek a
versenyek, és persze az ünneplés. Mert ma ünnepeini
gyűltünk Össze: únnepelni a nyarat, a napfényt, az éLetet,
aZ egészségetés persze a mosolyt' Sose felejtsetek el mo_
solyogni! Még akkor se, ha bánatosak vagÉok. Mert g}e-
reknek lenni a ie$obb dolog a világon! Ezt persze rnár
csak akkor tudja az ember, ha felnőtt. De erre még van
időtok. A sportnapot tehát ezennel ünnepélyesen megnyi-
tom!
Azzaf leballagott a színpadról. Néhány szülő kezet rá-
zott vele, két-három anyuka a szemét töröIgette'
_ Naglon szép beszéd voit - mosoiygott Kárpica édes_
anyja.

100
 _ KÓszonom - felelte EmiI. Flillgattak. AztÍn a fiata]em-
ber azt kérdezte: _ Magácskának is itt van a csemetéje?
- Igen. Kárpáti Endrének hí\']ák. Hatodikos. Illetve
most már hetedikes. okos' jó fejíífiú.
_ Akkor biztos büszke rá a papa.
Az asszony arca elkomorult.
- Büszke lenne rá, ha érdekeiné.De nem érdekli.
- Értem - hiimmö$ott Ernil. Megint hallgattak. Aztin
Kárpica mamája me$kÓszorülte a torkát.
- Mondja' nincs kedve megnézni, mi fő az üstben? _
kérdezte.
- Dehoginem, menjünk! _ fele]te trmil. Éselindultak a
tíj,z felé.
Kozben megkezdődtek a versenyek: Iepényevés,zsák-
bari futás, kötélhúzás, szérnháború,távolugrás, tollasbaj -
nokság, céIba dobás. Ridzó papa fehér műanyag tányé-
rokba mert a $ulyáslevesből, és ezűtta7 egr velencei dalba
kezdett a rakoncátlankodó krunrpedliről, amelyik folytorr
kiugrik az éhes gyerekek kezébőI' Legalábbis azt áIlította,
hogl erről sző| a dal. Hirtelen dübÖrögni kezclett a han-
gosbemondó: ,,Figyelem, figleiem! Elveszett esi ötéVes
kislány. A neve: Szilas Emmi. Fehér kutyajelmez vale raj-
ta. Anyukája várja a hangosbemondónái!''
Tompa, fájdalmas vonltás hasított a levegőbe. Pali
voIt az. Most mit teglen? Hiszerr ő meg tudja találni Em'
mikét az íIlata alapján! De nem mutatkozhat nyilvánosarr,
nrert BÓlényék esetleg észreveszik, és akkor vége! Ebbcn
a pillanatban megreccsent mÖgÖtte néhány gally. Hátra-
kapta a fejét. Egl sotét alak iglekezett lrrösé surranni ész-
revétlenül. Bölény volrt az. Pa-li ús/ vágódott elő a fatörzs
mögül, mint akit puskából lőttek ki.
- Fo$átok meg! - üvolttjtte BÖlény, s intett a kÖzelben
leskelődő Savanyáéknak. Rohanni kezdtek. Palit forró ré-
mület Óntötte el, amikor látta, hogr es/Te közelednek az
iildozői. Magasabb sebességre kapcsolt. Hátra-hátrapÍllarr-

10r
 tott' s látta, hogl Savanyáék vastag botokat lóbálnak felé.
Frrttában felborított egy asztalt, lekváros kenyerek repüi-
tek szanaszét. BÖIényéka nyomában voltak. Néhányan
felkapták a fejüket a kutyát n|dÓző csapatot látva' de azt
hitték' hogl Savanyáék játszanak. Pali futás kozben meg-
allás néIkülszimatolt, hátha szagot kap, és Emmike után
eredhet. Néhány egéSzen apró glerek elengedte a lufiját,
és tapsikolva bámu]ta a szuperexpressz grorsaságával
száguldó vizslát. Bölény iehajott egl kőért, és megcélozta
Palit. A kutya épp egl bozótost akart átugrani, amikor a
kő eltatá-lta a jobb hátsó lábát. Megtántorodott, mint akit
villám csapott meg, elvesztette az egrensúlyát és keresz-
ti:lesett a bokrokon. Annyi lélekjelenléte még volt, hogl
bevonszolja magát abozótba. Megbqt az árnyékban.
Ekozben Gigi, Emil, Kárpica és a mamaja már percek
óta keresték Emmikét. Hatlották a harrgosbemondót, és
megígertékSzilas anyukának, hogl ha a fold alól is' de elő-
kerítik a kislányt. Sorra jarták a bozótosokat, minden fa
mÖ$é bekukkantottak. Végre Pali papája is megérkezett.
- Soha nem csinált még ilyet! _ kesergett. - Csakis egl
kutya lelret a dolog mo$Ött, máskülönben sosem engedné
el a mamája kezétl
A közelben ácsorgó Smasszer felajánlotta, hogl segít, ís/
aztén egész kis kutatócsapat indult Emmike keresésére.
Az ágak boltívekként hajoltak a vizsla fölé. Eltakarták
a napot, egyetlen sugarat Sem eresztettek át. AZ üIdözők
han$a eg}re közelebbről hallatszott. Pali nem tudta, mi-
tévő iegyen. Nem sok ötlet maradt a tarsolyában. Egy für-
ge s/ík szaladt el a lábai előtt, de nem mozduit. Félt, hogr
észreveszík.Cudarul érezte magát. Saj$ott a sebesült lá-
ba, de nem merte megnyalogatni' Közvetlen közelről hal-
lotta Bolény han$át.
- Hol Vagy, te halál fia! Mutasd ma$ad!
Pali még kisebbre bűzta össze ma$át' Bolény abozőt
ágait tépkedte.

102
 il
tli

- Akar a Szilas vagl, akár nem a Szilas vagr, véged! -

tiheg[e.- Most megtudhatod, hogr milyen a Savanya, ha
úgl istenigazából megdühodik!
Ebben a pillanatban, emlegetett szamárként, Savanya
is odaért az embereÍvel egrutt. Dúlt_fúlthara$ában, de
azért most sem volt túlbőbeszédú.
- Na? - vakkantotta oda Bolénynek. Amaz megtázta a
fejét. Savanya arca elborult.
- Tovább! - adta kÍ az utasítást, és elviharzott a csapa-
tával. Bölény kétkedve csÓváIta a fejét. Még eglszer kör-
bepillantott, aztén ő is a tobbiek után iramodott. Pali vart.
Távolabb néhány elengedett lufÍ kidurrant a lombok kö-
zott, a lányok pedig minden es/es durranásra harsányan
sikongattak. Pali óvatosan előrnerészkedett a rejtekéből.
Megállás néIkül szaglászott Megbízott az orrában, amely
azonnal figlelmeztette volna az ellenségre. A föIdig kus-
hadva, szinte hason csúszva elindult visszafelé. Eglszer_
re ismerős illat csapta Ínegaz orrát. ,,Emmike!'' - nyüszí
tette. Azonnal az illat irányába indult, e$ész pontosan a
folyó felé. Mielőtt eltííntvolna afákkÓzött, Karpica mesz-
szirőI észrevette.

103
 - Hahó, ott van Pali! - üvöltötte. - Gyerünk utána!
Ésa tobbiek szó nélkül kóvették, még Smasszer is.
Pedig csak egl vizslát láttak a távolban.
Pali végigbicegett a tarka kavicsokon, s megf,orparrt a
horpadt tetejű kikÓtőéptrlet előtt. Úgr ismerte ezt a helyet,
mint a tenyerét. Magasba tartotta az orrát, szlg1ászott. A ví-
zen né}aárty halászbálka iibegett. Az épi.rlet felől érezte a
kishúga illatát. A tornácra ugrott. Meglátta Emmike levetett
je|rnezét. tselökte orrával az épirlet ajtaját. Belépett. Hatal-
mas helyiségben találta magát, valaha ez lehetett a váróte-
rem. Régóta nem használták mar, pókhálók himbáJőztak a
penészes plafonon. Néhány feslett szÓvetű bútor és egi sza-
kadozott selyemfirggÖny emlékeztetett a dicső műtra. A
kinti világosság a falakba vágott apró ablakokon áradt be.
Hűvösség és homály uralkodott a helyiségben, de PaJi azért
jól láthatta, hogl Emmike félelemtől remegve áll a sárgás
falnal, s két iépésretőle ott vicsorog Andor' a boxer.
,,No nézd csak, a mi majonézes potájú barátocskánk!''
- gondolta Pali, és lassan támadóállásba ereszkedett. Em-
mike vÖrös arcca] figlelte a boxert. Gyorsan lélegzett, aj-
ka reszketett. A sírás előjele volt ez náIa. Pali moro$ni
kezdett, amivei nagsából azt akarta üzenni a boxernek,
hogl ,Tünés, barátocskám, mert a kishúgomat az életem
árán is megyédem!'' A boxer morcos arccal figlelt.
''Ide figlelj, koma - foly'tatta Pali -, én nem akarok há-
borút. Naglon sokat jelent számomra a kishúgom, és nem
szeretném, ha bármi baja esne. Eglezséget ajánlok: te
nem bántod Emmikét, én pedig soha többé nem megrek
a te terúletedre. A múltkor azvolt a bajod, nem? Hát mos-
tantól nem kell ettől félned . Á}| az alku?''
A boxer némán ftgrelt. Emmike az e$észből csak arrnyrt
vett észre, hogy bejött eg} vizsla, és most vadul morog a
másik kutyára, mert meg akarja őt védeni. Andor es/szer
csak megfordult, és kiügetett az ajtőn Pali meglepetten
nézett utána. ,,Ezek szerint a kutyák értik egrmás szavát"

104
 _ gondolta, és jóleső érzésselnézett a kishúgára.
Em-
mikének a megkönynyebbüléstői kibugg}ant a könnye.
A vizslához lépett és megÖleite.
- Djága kicsi kutyrrska, koszönom, köszönöm! - sut-
togta. Pali nyalogatni kezdte a kislány kezét, s közben
szüntelenül a szemébe nézett. Mennyi remény és ragasz-
kodás voit a tekintetében! Emmike pedig úgl szorította
rnagához, mintha sosem akar.ná elengedni.
- Puszit adsz, kutyuska? Jaj, kicsi kutya... ilyen na_
gyon csak a tesóm szejet engem!
Pali megdermedt. Soha nem tapasztalt melegség tÓI-
totte meg a szívét.ott csengtek fülében a kishúga szavai,
és érezte, hogy megnyílik aiatta a föld. Egletlen szempil-
lantás alatt beléhasított a felismeréS, a magyarázat: nem
Emmike vágra, hanem a saját féletme tette kutyává.
,,Magasságos ég! Hát ezért! Ezért lettem kutya! Jól tát-
ta az oreg csokiárus, a féIelnreim miatt váJtoztarn át! Ret-
tegtem tőIe, hogr Emmike nem szeret. Hogl jobban örül-
ne es/ kutyának, mint nekeml De eZ nem ígl van! Emmi-
ke nagron szeret! Naglon! Most már tudom, igen. Hog} én
milyen buta voltam!"
Ésmiközben mindezt végiggondolta, rnár érezte is a
jól ismert remegést. Ijedten a mancsár a nézett, amely ias-
san elkezdett visszav áJtozni emberi kézzé.Kibontakozott
Emmike ÓIeléséből, és riadtan pillantott körbe, hogl ho-
va bújhatna. Hiszen ha átváltozik' anyaszirlt meztelen
]esz. Emmike nem értette, mi történik, csalr azt látta,
hogl a vizsla hirtelen a selyemfüsöny mogé ugrik.
_ Kutyus! Kutyrrli! Hol vagl? Méjt bújtál
el? Gyeje elő,
kis kutyus!
Emmike a fügÖnyhoz lépett, és már éppen eLhízta
volna, amikor Kárpica vezetésévela helyiségbe toppant a
csapat.
_ Apa! Apa! _ rohant édesapja karjába
a kislánv' A fér-
fi elkapta, és a ievegőbe emelte.

105
 I

I
!
I
I
t

I
I

- Kislányom, csakhos/ megvas/ végre! _ sóhajtotta.

Emmike szaporán kalimpált a lábával.
- A függÓny mögÓtt! - bÖkdÖste az apját - ott a ku-
tyus, amelyik megmentett a boxejtőI!
Szilas apuka letette Emmikét a fÖldre. Előrelépett, és
me$érintette a függÖnyt. Valami megmozdult a selyemszö-
vet mögÖtt. Gigiék hátraléptek, Kálrpica mamája ijedten
Emilbe kapaszkodott.
- Helló! BlÖki! Gyere eIő! - mondta Szilas apuka. Ek-
kor krákogás és szipogás hallatszott a függöny mo$ül'
majd Pali borzas feje jelent meg oldalt.

106
 , (--r .l
*ri"
,t \ ---l
:?3 r fl
l!.

-lll
.lsl*: "4
I

J'

"l1;,

\\x
s €?'

Q'
\

\
\

\
\
- AZt hiszem, egt kicsit meghűltem _ mondta dideregpe.
A többiek értetlenül bámulták. Pali? Blöki?...
- Pali? _ kapta a szája elé a kezét Emmike. Smasszer
Összevonta a szemöldokét' Karpica mamája pedig még
közelebb húzódott Emilhez. Gigi eIindult a függöny felé,
de Pali egretlen kézrnozdulattal megállította: - Ne! Nincs
rajtam ruha.
Szilas apuka szemei fennakadtak, de azért levette a
zakőját és odanffitotta a fiának. Pali felkapta, majd
magára rántotta a fuggÓnyt és üglesen a dereka kÖré te-
kerte. AZtán széttárta a kezét:

107
 - Na? Van eséIyem a jelmezversenyen?
Nevettek. Gigi odalépett a fiíl;roz és megfogta akezét.
Smasszer me$köszorülte a torkát.
_ Azt hiszem, zavarunk _ nézett sokatmondón a tobbi-
ekre, aztán biccentett, és elindult kifelé.
- Később még számolunk _ mondta Palinak az apja'
mert egláltalán nem értette' miért nincs ruha a fián. De
volt annyira tapintatos, hogl most ne kérdezősködjön.
Kézen fog[a Emmikét, és indulni akart.
- Ne, apa, én féltem a Palit, mej mi van, ha visszajon
a boxej? _ rángatta akezét a kislány. PaIi lehajolthozzá,
és megpuszllta a homlokát.
_ Gigi majd v|gaz rárn, jÓ? - Simogatta meg a húga ar-
cát. Emmike bólintott, és követte az apját a szabadba'
Kárpica kacsÍntott eglet' aztán ő is kisietett, anyjával és
Emiliel egrütt. Ahog kettesben maradtak, Pali nagy hév-
vel beszéIni kezdett volna, hogl mindent elmagtarázzon a
szerelmének. De Gigi felemelte a mutatóujját, és azt
mondta:
_ Tsss' most ne beszéIj! Úgli" tudok mindent.
Éslopva megérintette az ajkával a fiú száját, miközben
kintről behallatszott Kárpica kurjongatása: - Kiiirr r áááJy|

Volt, aki elhitte Pali tortén.ae,, volt, aki nem. Smasszer

például azt javasolta, hogr srorsan "
borítsanak fátyiat a
múltra, mert a jövő tanévben esetleg befolyásolná' az osz-
tiályzásban, ha me$elenne előtte a pucér Pali képe. Kárpi-
ca mamája és Emil olyarrnyira elmeriiltek esrmáSban, hog}l
nern nas/on torődtek a csodás átvél]tozással. Pedig Pali
részletesen elmesélte a fiatalembernek, hogl nrÍ történt
Ridzó papánal Marryikával, Karpica mamájának pedig ar-
ról beszéit; milyen szerencse volt, hogy abban a bizonyos
pillarratban nem lépett be a fia szobá1ába. PaIi sziilei vettek
es/ nagy lélegzetet, és elhitték a fiuk magyarázatát. Va$r leg-
alábbis úgl csinaltak. Gig mellett Emmike voltaz egzetlen'

108
 aki fenntartasok nélki.rl elfogadta, hogr a bátyja néha ku-
tyáváválik. Ésmegkérte Palit, hogl ha legközelebb vizsla
lesz, aludjon vele. Kárpica pedig... nos Kárpica szívesen el-
mesélte volna ,,az év sztorijáf' a társainak, de a kutatócsa-
pat tagjai mégasportnap vége előtt megfogadták, hogl hall-
gatnak a torténetről, mint a sír. Kárpica tehát ette a kefét'
és olyan kétértelműme$egzésekkel borzolta az osztály-
tarsai kedélyét,mint például, hogy,,ha te tudnád SzilasrÓl,
amit én, az éLetbentÖbbet nem innál utána arnenzéril" De
Sosem aruIta el, mit tud Szilasról.
Késő délután volt, amikor Pali lesétált Gigivel a folyÓ-
hoz. BÓlény dobásának kÓszönhetően kicsit sántított a
jobb lábara. De nem sokat tÓrődött a fájdalmával, mert
nas/on boldog volt. ÚtkozbenLátta, hogr Savanyáék még
mind.ig a bozőtokat jaÍják a vizsla után kutatva' Füty-
tyentett nekik, és barátságosan integetett. Savanyáék só-

It
it
nti l1
m m
lt
lt
I

m m
í^l
m
tl

-r fA
:-*'' vo
-m{?;
o
- €("'? -

109
balvánnyá meredve nézték,míg el nem tíínta szemük
elől. A folyónálleirltek Gigivel a kikötőépület verandájfua,
és szótlanul bámulták avizet. Aztán Pali eglszer csak ígz
szőlt alárryhoz:
- olyan közel Van a szeptember, hogr ha kinyújtod a
kezed' már eI is éred.
Gigi r:ánézett.
- Ne gondolj még a szeptemberre, Ez lesz életed
legszebb nyara - mondta.
A fiú bólintott. Már most is ez volt élete legszebb nya-
ra. Szerette volna megállítani az időt.
 11. Es megtnt megtörtént"k...

A nyár eliilant, s mikor beköszÖntött a szeptember, a leve-

gőben valami megmas/arázhatatlan szomorúság úszott.
TaIán nehéz volt búcsútmondani a vakáció önfeledt
vidámságának, talán mindenki átérezte, hogr egl eszten-
dővel me$int öregebb lett, s ennek a legtöbb ember nem
tud szívbői örülni. Ugianakkor a2 iskola széiesre tárt
kapuvai várta a grerekeket, új izgalmak és orokre szőIő
éIményekígéretével.
Volt mit mesélni a 7. c.-ben! Kárpica felajzva közÖlte,
hogi a mamája és Emil augusztus eiején Velencébe utaz-
tak, és titokban örök híisé$etesküdtek egrmásnak. Ma
pedig már úgl turbékolnak, mint eg igazi gerlepár. Az
operaház új évadjára természetesen kozos bérletet vál-
tottak, de Kárpica bevaliotta, erősen tart attól' hogy mos-
tantóI a mamája is unja majd a haldokló férfihősok vége-
láthatatlan búcsúáriáit. AZ ember még a iegnaglobb bána-
tait is el tudja felejteni' ha révbe ér.
Pali meg arrólmesélt, hogl a kishúga a nyár folyamán
totlbször is kihozta a sodrából a szomszéd Bartha urat,
és ha néha túl messzire ment a szemtelenkedésben' még
neki állt feljebb:
- Ne hápo$, ne kájomkodj, ne pimaszkodj Bajta
bácsi, mejt kutyává változik a tesóm' és jáduszítom!
Valaki me$kockáztatta a kérdést,hogr hányadán á11-
nak Gigivel, mire Pali elmosolyodott:
_ A papájának New Yorkban vannak tárgralásai, fél
éwe odaktjltoztek, de karácson1'ra hazajönnek - mondta,
és még |tozzátette: - MÍndennap küld egr e-mailt...

111
 Szerette volrra még az osztáIytársai orrára kotni,
mennyire szeretik esrmáSt Gigivel, és hogl milyen nehéz
esmás nélkül, de körbepillantva a borzas fejeken jobb-
nak látta' ha nem merül túlságosan mélyre az érzelrnek-
ben.
Ig;r aztén nem beszélt a kismacskaról sem, amit vizs-
laként megkergetett, s ami mára kövér és csúnya kandúr
Iett, és az ír szetter lányrói is hallgatott, amit ma Ís nap'
mint nap látott, amint bolondosan játszadozott' épp úgl,
mint azon az estén, a parkban. Andorról sem szólt, pedig
amikor hetente es/szer megallt előtte eg} fústölt csontta],
a kutya úgr nézett rá, mintha va]ami nas/ köZÖs titkuk
volna...
A titokzatos csokiárusróI sem ejtett szőt, bár Kárpica
elmondta neki, hogr uE5ranott ácsorog az Apolló úton, és
amikor Kárpica eg} alkalommal el akarta mesélni, hogr
mi történt Palival az utóbbi hónapokbarL, aZ oreg meg-
vonta a vá|lát.
- Ki az a Pali? - hunyorgott, mintha semmire sem
emlékezne.
Az iskoiai csengő éles han$a félbeszakította a hetedi-
kesek duruzsoiását. Srrrasszer lépett az osztáfyba. Re-
ménfielenül korbehordozta tekintetét a grerekeken, és
fáj dalmasan sóhaj tott:

- Szomorúan látonr, egrikük sem változtatott isko-

lát... - nyögfe, aztán Kárpicára pillantott. - Magának kúlÖ-
nÖsen örülök, Kárpáti fiam. Ha javasolhatom, vásároljon
eg} bőröndnyi papír zsebkendőt, mert el fog kelni az év
során!
De azért ő is tudta' hogr Kárpica nélktil nem lenne
olyan klassz az osztály, amilyen.
Bölényék' Savanya parancsára, még hónapokig leske_
lődtek Pali utián, hátha ismét me$történik a csoda. Pali
azonban soha tobbé nem változott kutyává. Persze ma
már nem is fél attól, hory a kishúga nem Szereti eléggé.

112
 Emmike állandóan a bátyja szobájában 1óg. és órák hosz-
szat csimpaszkodik a nyakába' simogatja, dögönyÓzi.
Márpedig ezt hosszú távon csak egl kutya képes eivíselni.
Nemrég Paliék azt a feladatot kapták Smasszertól,
hog5l írjanak fogalmazást az őket leginkább foglalkoz-
tató dologról. Pa1i kibuszozott a városi kutyamenhelyre,
hogl torténeteket gííjtsön az elhaglott, gazdátlan ebek-
ről. Amíg a főgondozót várta, etsétált a szúk vasketrecek
felé. Fájó szíwel látta, hogr milyen vágrakozó szemek
követik a rácsok mogül. Valaha ezeknek a kutyáknak is
volt gazdájuk. Szabadok voltak, gondtalanui hancúroztak
a glerekekkel. Szerették őket. Aztán es/ik napról a má-
sikra feleslegesek lettek, és nem lehetett maradásuk.
Az egyikük, eg}i kicsi vizsla, különÖsen bánatosnak tűnt.
A többi kutyától eltávolodva, magányosarr ücsÓr{őtt az
esnk sarokban. Pali leguggolt, letette a földre a jeglzetfü-
zetét rneg a tollát, és előre nyújtotta a kezét'
_ Szia, kisöreg, miért Vas/ ilyen szomorú?
A vizsla szaglászni kezdett, aztán a rácsok kozé dugta
a pofáját és megnyalta Pali kezét.
- Ó, köszonom! - mondta nevetve a fiú. A vizsla félre-
fordította a fejét' és ünnyogni kezdett.
- Baj van, kisöreg? _ kérdezte Pali. A vizsla nagyot
vakkantott. Palinak kisziáradt a' torka.
_ Na áJlj' kisoreg, várj egl kicsit. Ugre nem akarod' azt
mondani, hog...
Elhallgatott. A vizsla hátracsapta a füIeit, és megfe-
szüIt inakkal figlelte a fiút. Paii megtöröIte a homlokát.
_ oké' kisöreg, idehallgass - mondta, és izgatottan
megnyalta az ajkát. - Ha igen a váfasz, akkor vakkants
eglet. Ha nem a váfasz, akkor kettőt' Ésmost figlelj: te
eg}... kisfiú vagf
A vizsla elhaló hangon felelte:
- Vau!

113
 Utószó

Ez a konyv azért sziletett' mert g}ermekként úg} érez-

tem, hogr az én öcsém is mindennél és mindenkinéljob-
ban szereti az áLlratalt. Amikor például több napra eluta-
zott' hosszú olcialakon hagyta meg pontokba szedve, hogl
mivel etessük Matyit' a varjút, hog5/an mosdassuk Tibit,
az ig.uánát' és miképpen futtassuk délutiánonként Dödi-
két, a fehéregeret. Énpedig éveken keresztül féltem attól,
hogl nem versenyezhetek velük a testvérem szeretetéért'
s időnként arra vágytam, hogl egl kicsit Malri, Tibi, vag}
Dödike lehessek, és engem is naglon SZereSSen az ocsém.
Talán ha néha kutyává váIok' mi is jobb testvérek let-
tiink volna.

114
 Tartalom

1. MegtÖrténik / 5

2. Tijnés! / 12

3. Ridzó papa pizzérIája l 24

4. Kérpica l 32

5. Egl vakkantás: ,,Igent" / 47

6. Ahidegzlúlany / 59

7. Babika / 7O

8. Megvan a megoldás? l 79

9. ,,Énvoltam az avizsla|" / 86

lO.Asportnap / 96

11. Ésme$intmegförténlk... / 111

Utószó / 114

115
 Titokzet*s okai tehetnek annak,
ha egy tizenk*t eves fiú egyik percrőt
a másikra kutyává vsitnzík!
Ha hirtele* sxsrcsomit iapínt a nyakáxál,
p*mö*s*S lYlafiCs b*;ik ki a t*nyers'bőt,
és hipp-h*pp hatalmasra nsnek a fl"it*i!
*e r'*ilyen varázsla{*s *rők áilhatna}< aZ egysu*rr*
hátb*rzcngats és n'ruiatság*s átv*ltczás r*ogÖtt?
[gyÜtt ízguthatjxk *s *yorn*zhatjr.lk végig
Patrival a regényt, amelyet aot*-be*: az évtiz*d
eitven i*gj*bb r'fiagyaí gyerekkanyve k*zó
vái*szt*tt*k az o{vas*k és a kritikusolq"

Ár*: *s** Ft

,ltillllilJltuilillLliil