Professional Documents
Culture Documents
Bár ez a kis füzet főként a gyógyteákról szól, érdemes megemlíteni, hogy a gyógy-
és fűszernövények sok-sok formában fejtik ki pozitív élettani hatásaikat.
Van olyan ismerősöm, aki semmilyen teát nem képes meginni (még a
gyümölcsteát vagy a fekete teát sem), mégis rengeteg gyógynövényt fogyaszt.
Rohanó világunkban nagyon divatos a filteres tea, ugyanis nem kell mérni, szűrni.
Belógatom, kiveszem, s már ihatom is.
Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy például az aromás gyógynövények
az aprítással nagyon sokat veszítenek illóolaj-tartalmukból, így értékükből is.
Ebből következik, hogy a saját gyűjtésből származó aprítatlanul tárolt
gyógynövény tartalmazza a legtöbb illóolajat, illetve a durvára aprított kimért
(zacskós) gyógynövény illóolaj-tartalma is elfogadható, főleg ha a csomagolási
időhöz képest viszonylag gyorsan felhasználjuk. S így már azt is el tudjuk képzelni,
hogy egy filteres teában, ami szinte csak növényi port tartalmaz, mennyi illóolaj
maradhat, mire a csészénkbe kerül.
Abban pedig végképp nem vagyok biztos, hogy a kis papírfilterek teljesen
ártalmatlanok számunkra, s hogy az ebből esetlegesen kioldódó anyagokat
tényleg szívesen látjuk az elvileg egészségünk megőrzését vagy helyreállítását
szolgáló teánkban.
Akinek van kiskertje vagy akár egy világos konyhaablaka, erkélye, balkonja,
mindenképpen érdemes legalább néhány cserép friss fűszernövényt nevelnie,
hiszen ezeket nemcsak ételkészítésnél használhatjuk, hanem kiváló teát is
készíthetünk belőlük.
Forrázás
Ehhez először vizet forralunk. Amikor felforrt a víz, elzárjuk alatta a hőforrást,
majd beleszórjuk a kívánt növényi részt. Lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Ezt
követően leszűrjük, majd langyosan fogyasztható az elkészült tea.
Főzés
Ehhez a vizet a kiválasztott növénnyel együtt tesszük fel főni, általában kb. 3-5
percig forraljuk, majd lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Szűrés után langyosan
fogyasztható.
Áztatás
Ehhez szobahőmérsékletű vízbe szórjuk a szárítmányt, majd 6-8 órán vagy egy
éjszakán át állni hagyjuk. Az áztatási idő letelte után leszűrjük, langyosítva
fogyasztjuk.
Természetesen mindenki tudja, hogy a víz 100 fokon forr, ugyanakkor a köznapi
nyelvben már a 60-70 fokos vizet is szoktuk forrónak mondani, hiszen érzetre
valóban az.
A gyógyteákat mindig forralt vízzel készítjük. Ha felforrt a víz, tehát 100 fokon
bugyog, elzárjuk alatta a hőforrást, levesszük a lábosról a fedőt, vagy a vízforralót
lekapcsoljuk, és áttöltjük a tartalmát az áztatáshoz használt edénybe, tehát mire
a növényi részek a vízbe kerülnek, a víz nagyjából 97-99 fokra visszahűl.
Ugyanakkor egy tea, nem tea. Ez azt jelenti, hogy egy teától nem remélhetünk
gyógyulást, ám egy tea súlyos állapotromlást sem idéz elő.
Van, aki kifejezetten kívánja a csípős ízeket, más ki nem állhatja. Van, aki imádja
a kamilla illatát, másnak forog tőle a gyomra. Nem vagyunk egyformák, éppen
ezért a növények is másképp hatnak ránk, és éppen ezért lehetséges, hogy míg
valaki „esküszik” egy gyógynövény hatásosságára, a másik embernél semmilyen
javulást nem hoz.
Meghűlés, influenza, köhögés esetén tegyünk a teába egy kevés mézet, és a tea
elfogyasztása után is szopogassunk el egy kanálnyit. (A mézhez ne használjunk
fém kanalat, mert eloxidálja az értékes hatóanyagokat.)
hiszen ezeket a teákat elsősorban élvezeti értékük miatt fogyasztjuk, de ezen túl
egészségünk megóvását is szolgálják.
Jó egészséget kívánok!
Szeretettel,
Hilda