Óperencia Szabadidő 2012.

május

Könyv:
Cynthia Hand: Angyalsors
Több okból választottam ezt a könyvet, hogy a figyelmetekbe
ajánljam: először is mert az egyik barátnőmtől kaptam karácsonyra,
másodszor pedig – ahogyan ő is indokolta, hogy miért pont ezt vette nekem –
mert nagyon szép a borítója.
Tényleg nagyon szép! Még mielőtt az ember kinyitná, megtetszik
neki az ezüst kapitális betűkkel írt cím egy alászálló tollal is illusztrálva, ami
az angyalszárnyakból származó tollat jelképezi. Ezenkívül egy idézet is
szerepel rajta Richelle Mead, a nagy sikerű Vámpírakadémia szerzőjétől:
„Rendkívül magával ragadó, jó ideje nem olvastam ennyire lehetetlen
könyvet.” Na már most ez egy pozitív végkicsengésű ajánló szeretne lenni,
hogy buzdítsa azokat, akik a kezükbe veszik a könyvet elolvasásra, ezért
némi magyarázatra szorul a szokatlan jelző. A lehetetlen szócska itt azt akarja
kifejezni, hogy olyan regényről van szó, ami új, ami eddig még nem létezett,
amivel ismeretlen, „lehetetlen”
vizekre evezhetünk, valami olyanra,
amin eddig még nem jártunk, aminek
létéről csak most szereztünk
tudomást. Én is – miután
kicsomagoltam és először szemügyre
vettem ezt a szép kötetet – az idézetet
olvastam el, ami máris a könyv
elolvasására buzdított. Majd amikor
megfordítottam, akkor nem a
szokásos „miről is szól ez a könyv”
ismertető állt rajta, hanem azonnal a
prológus: „Az elején egy fiú áll a fák
közt. Nagyjából korombeli, valahol a
gyermekkor és a férfikor között,
nemigen több tizenhét évesnél.
Fogalmam sincs, honnan veszem ezt,
hiszen csak hátulról látom a fejét,
barna haja csapzottan göndörödik a
nyakára. A keleti égboltot furcsán
narancssárga fény tölti be. Nehéz
szagú füst terjeng. Egy lépést teszek a fiú felé, és megzörren az avar a talpam
alatt. A fiú meghallja. Lassan hátrafordul. Még egy másodperc, és meglátom
az arcát. Ekkor enyészik el a látomás. Egy szempillantás, és már el is tűnt.”
Amikor elolvastam ezt, azonnal bele kellett hogy lapozzak a regénybe!
48
Óperencia Szabadidő 2012. május

Érdekesen kezdődik: a prológus (a fentebb olvasható rész) a tizenhét éves

Clara Gardner látomása és egyben rendeltetése; megtudhatjuk, miért van ezen
a világon, és hogy mit kell véghez vinnie életében.
A mű elején kiderül, hogy a főhősnőnk angyalvérű. Ugyanúgy néz
ki, mint mi, semmiben sem különbözik, csak abban, hogy – szó szerint –
minden nyelven tud beszélni és bizonyos dolgokat jobb eredményekkel
teljesít nálunk minden erőfeszítés nélkül. Első hallásra – szerintem is –
nagyon jó lehet angyalvérűnek lenni, de a későbbiek folyamán kiderül, hogy
mégsem mindig kedvező, ha valaki, ilyen szinten, különc. A bonyodalmak
nem is azzal kezdődnek, hogy meg kell fejtenie ezt a látomást, ki kell
találnia, hogy mikor, hol, miért, mi történik, ráadásul el kell költözniük a
rendeltetés miatt a napsütésés Kaliforniából az ország közepébe, Wyonming
államba (pontosabban Jackson Hole-ba), és meg kell találniuk Clara – a szó
szoros értelmében – álmai fiúját, hanem akkor, amikor egy másik srác,
Wendy, Clara újdonsült barátnőjének az ikeröccse, Tucker feltűnik a
láthatáron… Clarának a rendeltetésével és a szívtipró Christiannel kéne
foglalkoznia, azzal a fiúval, aki a látomásában szerepel, de mit tegyen
szegény, amikor jön a nyári vakáció és mindegyik barátnője, édesanyja, sőt
még az álompasi is elutazik, az öccsét reggeltől estig nem is látja, és csakis a
napbarnított, kékszemű Tucker van kéznél?.. Elindul hát egy szerelmi szál,
ami tovább bonyolítja az ügyet. Clara elfelejt mindent, csakis rá fókuszál. A
látomása – ami eddig szinte minden nap megjelent, volt, hogy egy nap
többször is, és mindig továbbfejlődött, már az egész jelenetet bármikor látta
maga előtt – hirtelen nem jelenik meg már hetek óta. A szezon is – amikor
nagyon sok piros riasztást mondanak be a híradóban – rég elkezdődött,
Christian pedig még mindig New Yorkban tölti napjait, édesanyja is
visszaérkezett, aki egyáltalán nem örül lánya kapcsolatának, sőt Clarának
egyenesen megtiltja, hogy Tuckerrel járjon. Ekkor angyalvérű hősnőnk
teljesen összezavarodik, majd barátja is szakít vele – ez már csak hab a
tortán! „Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig
nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül,
amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség
és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre
a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy
vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy
lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére
hallgasson.”
Érdekes, hogy a jelenben játszódik az elbeszélés, és csak akkor vált
múlt időbe, amikor az emlékezeteiben visszatér a múltba, hogy elmeséljen
nekünk valamit, elmondja, hogyan tudta meg, hogy angyalvérű, vagy milyen
volt valamikor. Valamint az írónő egyes szám első személyben meséli el
49
Óperencia Szabadidő 2012. május

Clara történetét, ami által az olvasók sokkal könnyebben tudják angyalvérű

hősnőnk helyébe képzelni magukat. Helyenként a szerző ügyesen játszik az
idővel, apró semmiségekkel húzza a történetet, hogy az olvasó
elgondolkozzon, mi történhet most, mi fog következni, talán bejön az egyik
sejtése, talán nem.
Szerintem fergeteges könyv, ajánlom elsősorban annak, akitől
kaptam, valamint a többi lánynak, aki szereti a fantasztikus, vicces, jó
humorú fantasy-könyveket egy kis románccal megfűszerezve. „A regény egy
trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második
kötet 2012 őszén fog megjelenni.”

Oberfrank Alexandra I/B

Színház:
János király nagyon király!
Nehéz úgy írni e remek előadásról, hogy ne kelljen állandóan
megszakítani az írást, mert ledőlök a székről a nevetéstől. Na jó, ha le nem is
esem, de erőt kell venni magamon, hogy nekiálljak folytatni. Magáról a
darabról röviden annyit érdemes megemlítenem, hogy a manapság már
megszokottá vált „modernizáláson” átesett rekreációról van szó, remek
színészekkel, találó poénokkal és nem utolsósorban rendkívül élvezetes
előadásmóddal! De a részletekről csak kicsit később.
Eleve jól indult az este: óriási késéssel, de halál nyugodt
optimizmussal vágtattam a tömegközlekedési járművek minden létező fajtáját
igénybe vevő bonyolult utamon. Szerencsémre nem egyedül kellett
szégyenkeznem emiatt – bár ez cseppet sem vigasztalta Viktor barátomat, aki
ezalatt rám várt. A sors fintora tán, vagy a túlságosan higgadt
elmeállapotomnak köszönhető, de nemhogy bőven csengetés előtt helyet
foglaltunk (19:06-kor), még büszkék is voltunk teljesítményünkre, melyet
még most is fizikai képtelenségnek vélek. Ezek után én már nem számítottam
semmi meglepőre, de kellemes csalódás ért! Már önmagában a kezdő jelenet
tudatosította bennem, hogy itt egy komédiát fogunk ma látni. Később azon
vettem észre magam többször is, hogy a mosoly, mely az első perctől fogva
az arcomra telepedett, egészen a végéig nem is akart elmozdulni onnan.
Igazából nem is zavart. Egymás után jöttek a szereplők, és ez a poénszintet is
csak egyre emelte. Mikor kedvenc színészem, Csuja Imre is felbukkant, a
hozzá legesleginkább álló szerepben, én már kész voltam… Innentől csak
ülni kellett és röhögni... Nem akarom a poénokat most lelőni, átadni úgysem
lehet őket, ezeket élőben kell látni! De a követ szerepe szerintem zseniális,
50
Óperencia Szabadidő 2012. május

ahogyan János és Fülöp király viszonya, illetve a szellemes báb-királyfi

ötlete is. Mindössze ennyit említenék: aki nem hiszi, járjon utána, miről van
szó! ;)

Mindent egybevéve, remekül szórakoztunk, teljesen megszabadított

a hétköznapi igás terhektől. Én személy szerint egész este néztem volna még
tovább, sajnos második felvonás már nem volt, akármennyire is szerettem
volna. Ezért máshogy oldottuk meg a folytatást… :) Bennem egy mondat
maradt meg igazán, melyet a mai napig emlegetek, legyen ez az est mottója:
Pleenntedzzsenet Jáánoss!!!

Bárdossy Dávid III/A

Simon Stephens: Punk Rock

Március végén, a szüleimmel láttam a Pesti Színházban a Punk Rock
című előadást. Már ősz óta próbáltunk jegyet szerezni a darabra, de csak
márciusban sikerült. Az igazság az, hogy a darab címe, illetve a
reklámplakátok alapján azt gondoltam, hogy ez egy fiataloknak való
színdarab jó zenével és látványos színpadi jelenetekkel. Ennek megfelelően
indultunk neki az estének. Már a színházba érkezéskor meglepődtem, hogy
mennyien vannak és hogy mekkora nagy a nyüzsgés. Telt ház volt, még a
pótszékek is előkerültek. Izgatottan vártam a kezdést és viszonylag hamar
51
Óperencia Szabadidő 2012. május

rájöttem, hogy a darab hangulata merőben más, mint amit vártam. Mi ebben a
punk-rock? A zene helyett komoly mondanivaló a mai középiskolások
mindennapjairól, gondjairól.
Egy angliai középiskolába új diák érkezik: Lilly, aki eddig már több
iskolában is megfordult szülei folyamatos munkahely-változtatásai miatt.
William, a furcsa, félénk fiú már első nap kinézi magának a lányt,
tanácsokkal látja el, bemutatja őt barátainak: a falkavezér Bennettnek, az
eminens Chadwicknek, a szépfiú Nicholasnak, a belevaló Cissynek és a
szégyellős Tányának. Lilly, az új lány viszonylag gyorsan beilleszkedik, és
szerelmi viszonyba kerül Nicholasszal, míg a meglehetősen furcsán viselkedő
William is gyengéd érzéseket táplál Lilly iránt. A cselekmény során
bepillantást nyerhetünk a középiskola hétköznapjaiba, ahol dúl a szerelmi és
hatalmi harc, szemtanúi lehetünk az agressziónak, az egymásra nem
odafigyelésnek, és ezek egyenes következményének, a lassan kibontakozó
erőszaknak.

A darabban rengeteg a humor, de döbbenetes őszinteséggel beszél a

fiatalok problémáiról. Szórakoztató, de egyben lehangoló is. Rengeteg olyan
helyzetet elevenít fel, melynek magam is nap mint nap szemtanúja vagy
részese vagyok. A darabban szereplők gesztusai, mozdulatai hűen tükrözik
korosztályunk viselkedési formáit és normáit. Szüleim néha oldalba böktek és
értetlenül néztek rám az elhangzott mondatok miatt. A szereplők trágárul és a
fiatalok sajátos nyelvén kommunikáltak. Varju Kálmán, William
52
Óperencia Szabadidő 2012. május

megszemélyesítőjének alakítása hihetetlenül eredeti és élethű. A nézőtéren

érezhető volt a feszültség, mindenki lélegzetét visszafojtva várta, hogy az
események mivé fajulnak. Senki nem mocorgott, nem köhögött és nem
sugdolózott. Másfél óra szünet nélkül! (A darab végkifejletét inkább nem
mondom el, hátha valakinek kedve támad soraim nyomán megnézni az
előadást.)
Kellett egy pár nap, hogy leülepedjenek bennem a látottak, és
megértsem a darab igazi mondanivalóját. Nagyon megérte megnézni, és
egyáltalán nem bánom, hogy nem egy zenés, viszonylag könnyed estének
lehettem részese.

Neil Anita II/B

Cirkusz:
„Ki ne szeretne látni hajlékony kínai lányokat?”
Igazából nem is tudom, hogy miként kezdjek bele ebbe a történetbe,
hiszen ez nem egy eszmefuttatás, csak egy kedves történet elmesélése,
amiben nem vagyok olyan jó, ha köteles vagyok a tényeknél maradni. Ez a
kis szöveg ugyanis egy cirkuszi látogatásról szól, amelyet a karácsonyi
szünetet jelentő december 22-én ejtettünk meg. (Tehát nem ma történt.)
Az egész két héttel a látogatás előtt kezdődött, amikor Fuxreiter
tanár úr felajánlotta osztályunk számára, hogy megtekinthetünk egy színházi
előadást vagy elmehetünk akár a cirkuszba is. A második felvetést egy kis
mosoly kísérte, mert hát be kell vallanunk, hogy 17-18 éves gyerekeknek egy
ilyen lehetőséget felajánlani éppen a szünetben eléggé meddő ötlet, de hát
szerencsére a tanár úr ismert minket kellően ahhoz, hogy megpróbálkozzon
vele. Osztályunkra jellemző módon, hiszen mi mindenek vagyunk, csak
átlagosak nem, ezért kapva kaptunk az alkalmon, és még soha nem látott
lelkesedéssel mondtuk, hogy mi nagyon szívesen megtekintenénk ezt a
darabot, hiszen, ahogy egyik osztálytársam fogalmazott, ki ne szeretne látni
hajlékony kínai lányokat. Többen voltak, akik rögtön két jegyet rendeltek,
mert hát ha valaki a kistestvérével megy, legalább van ürügye, mit keres
ennyi idős fejjel a cirkuszban… Most folytathatnám, hogy a következő két
hétben mi történt, de hát senkinek sem szeretném rabolni az idejét azzal,
hogy a szürke hétköznapokról számoljak be. Nos, tehát eljött a várva várt
nap, a karácsonyi szünet kezdetét jelentő december 22-e. A megtartott négy
órában odaadtuk egymásnak vett ajándékainkat, de már szerintem mindenki,
de én biztos, a délutáni cirkuszra gondolt. A délután első felét együtt
töltöttük, majd a megbeszélt időben találkoztunk Fuxreiter tanár úrral, aki
53
Óperencia Szabadidő 2012. május

odaadta nekünk a jegyeket, illetve meg is tekintette velünk az előadást. Mikor

beültünk a nézőtérre, jött egy kisebb meglepetés. Tudni kell, hogy valaki
facebookon be akart minket chekkelni. Már majdnem kész volt, amikor a
telefonja jelezte az illetőnek, hogy négy ismerőse a közelben tartózkodik.
Érdeklődve láttuk, hogy ez a négy személy a IV.B osztály tanulói közül való.
Egy rövid telefonbeszélgetés után meg is találtuk őket a nézőtéren, de pont
akkor kezdődött el a show. Először bejött mindenki, hogy megmutassák
magukat, majd egy férfi két nő társaságában maradt a színpadok, akiket úgy
hajtogatott, mint egy origamit. Én még mindig szentül hiszem, hogy ezeknek
a nőknek nincsen csontja, mert ha lett volna, akkor most a kórházban
feküdnének gerinctöréssel. Őket követték a kínai férfiak, akik lélegzetelállító
ugrásokkal kápráztattak el minket. Tudtam, hogy egy kötelet át lehet ugrani,
de nem gondoltam volna, hogy ennyi fajta módon végre lehet ezt hajtani.
Ezután jöttek újra a nők, akik biciklik segítségével építettek embervárat
magukból. Hihetetlen, hogy milyen egyensúlyérzékük van egyes
embereknek! Ez mondjuk engem nem ragadott annyira magával, de ami
utána következett, az valami fenomenális volt! Egy pár karika segítségével,
amiken átugrottak, olyan légkört varázsoltak a porondra, hogy azt átélni
megérte. Az utolsó ugrás előtt öt karikát helyeztek egymásra, aminek
köszönhetően a legfelső karika legalább 275 cm magasságban lehetett,
amelyet egy szaltóval ugrották át. Még mindig azon gondolkodom, hogy
hogyan hajtották végre ezt a bámulatos tettet. Innentől kezdve már semmin
sem tudtam meglepődni, még azon sem, hogy az egyik akrobata tíz széket
rakott egymásra, amelynek tetején kézen állt. Ezután vége lett az előadásnak
és mindenki jó szájízzel nézett a karácsony elé.
Megértem, ha most sokan gyerekesnek találnak azért, mert
elmentem a cirkuszba, de hát egyrészt hihetetlenül látványos és magával
ragadó volt az előadás, másrészt meg visszaadja a kisgyerekkort, ami még
megannyi csodát rejtett.

Hermann Viktor III/A

Film:
Életrevalók
Ötletem sem volt, mit takarhat a cím. Esetleg valami nagy
költségvetésű amerikai akciófilmre gondolhattam, mindenesetre erre biztosan
nem számítottam, mikor beültünk a moziba. Még épp volt pár perc, hogy
utánanézzek a telefonomban, miről is van szó, de aztán csak a feliratra
tudtam koncentrálni. Attól a pillanattól kezdve közel két órán keresztül teljes
tökéletességgel lefoglalt a film és beleszögezett a székbe.
54
Óperencia Szabadidő 2012. május

Egy francia alkotással találtuk szembe magunkat. Cseppet sem

zavart, hogy végig olvasni kell, inkább az járt a fejemben, milyen jó, hogy a
francia szókincsemet is gyarapíthatom közben! (Na jó, némi túlzással ugyan,
de így volt.) Tehát megjelent előttünk egy színes bőrű és egy kicsit idősebb
férfi, akik nem tudjuk, miért, de máris egy kellemetlen, de annál viccesebb
konfliktusba keveredtek. Szépen lassan kiderül, hogy az előbbi főszereplő, a
külvárosi, rossz életű, huszonéves egy „véletlen folytán” (véletlenek pedig
nincsenek!) munkalehetőséget kap egy jómódú, mozgássérült arisztokratától.
Driss, a nyers modorú fiatalember Philippe ápolójának szerepét töltheti be.
Ez éjjel-nappali felügyeletet és egyéb szolgálatokat is jelent. Driss némi
kezdeti ellenállás után megbízhatóan, ugyanakkor együttérzés és szánalom
nélkül végzi munkáját, ez volt az, amiért felvette munkaadója, ettől lesznek
egyenrangúak. Kettejük személyisége és az élethez való hozzáállása
alapjaiban különbözik, ezért is nehezen elképzelhető az, hogy ne csak össze
tudjanak dolgozni, de még egy házban is kelljen létezniük. Meglepően
nyíltan, társadalmi normákat nem ismerve mutatják be a két figura egyre
jobban összeszokott kapcsolatát. Idő közben sikerül összebarátkozniuk és
szinte elválaszthatatlanok lesznek egymástól. Barátságukkal együtt fejlődik,
csiszolódik mindkettőjük jelleme; sem magánéleti probléma, sem pedig
fizikai behatároltság nem képezhet akadályt, egymást kiegészítve és erősítve
jutnak keresztül ezeken. Fantasztikus színészi, rendezői és utómunkai
teljesítmény eredménye ez a mozi, amely valóban szívhez szól: megragad és
el nem enged. Felnyitja az ember szemét és arra készteti, hogy más
aspektusból tekintsen a világra, melyben mindenki más „fogyatékos”, vagyis
kívülálló, aki származása, gazdasági háttere, esetleg műveltsége miatt
felsőbbrendűbbnek tartja magát.
Így visszagondolva még mindig kiráz a hideg, amihez nagy
mértékben a szívszorongató és lenyűgöző filmzene is hozzájárult. Katartikus
élményben volt részem, amit egy mozifilm igen ritkán vált ki belőlem.
Később, internetes értékelésekben és hozzászólásokban olvastam, hogy ez a
mű bizony Oscart érdemelt volna. Teljes mértékben egyetértek vele!

Kasnyik Ádám III/A

The Others 2001 (Más világ)

Ez a film egy kortárs író, Henry James A csavar fordul egyet című
könyvéből készült mozi, az Ártatlanok újrafeldolgozása.
A történet egy angol szigeten játszódik a II. világháború után, ahol
Grace (Nicole Kidman) hiába várja férje (Christopher Eccleston) hazatérését
a frontról. Az asszony egy elhagyatott, állandó ködbe burkolozó viktoriánus
55
Óperencia Szabadidő 2012. május

korabeli kastélyban neveli lányát és fiát, akik furcsa betegségben szenvednek:

nem értheti őket napfény. A nő már mániákusan ügyel a függönyök
behúzására és az ajtók bezárására. Ráadásul a kislány többször szellemekről
mesél, akik a házat járják. Három ártatlannak tűnő, új szolgáló érkezik a
házba, akiknek alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz. Ám a Grace által
fenntartott szigorú rend felborul. Az események felgyorsulnak és egy
hihetetlen végkifejlet felé tartanak.

Nagy várakozással vágtam bele a film megnézésébe, mert elismerő

véleményeket olvastam róla. Sajnos ez első 40 perc nem igazolta teljes
mértékben az elvárásaimat, mert meglehetősen vontatottnak, sőt néhol
unalmasnak bizonyult. Az egész történetet tekintve mégis szükséges volt a
hosszadalmas bevezetés, hogy érthető legyen a sztori és megismerjük a
szereplőket. Ahogy haladt előre a film, egyre fokozódott a feszültség és vált
élvezhetőbbé is. Pozitív élményként könyvelem el, hogy a cselekmény
második felében már elkezdett gondolkodtatni és rávett a lehetséges
megoldások keresésére is. A befejezés ehhez képest igazi csavar volt!
A zene és a helyszín ábrázolása kiváló volt, ami segített még
nyomasztóbbá tenni az amúgy is lidérces, lehangoló sztorit. A kastély
félhomálya keltette hangulatot a zene nagymértékben fokozta, és a színészi
játékkal kapcsolatban sem lehet hiányérzetünk. A film domináns színei
(fehér, szürke, fekete, fakózöld) is nagyszerűen beleillettek a történet
világába.

56
Óperencia Szabadidő 2012. május

Összegzésül elmondható, hogy az Others érdekes és

figyelemfelkeltő, de lassan indul be, ezért én – ha pontoznám – a 10-ből 7,5-
et adnék rá.

Ondrusek Réka I/B

Hajnalhasadás (1. rész)

Fanatikus hölgyrajongók milliói várták izgalomtól túlfűtötten az
Alkonyat-sorozat utolsó filmjének első részét, megjegyzem, én nem
tartoztam közéjük. Ennek ellenére, amikor barátnőmmel egy vasárnap
délután valamilyen elfoglaltság után néztünk, megakadt a szemünk a
mozifilmek listáján felsorolt „Hajnalhasadás - 1. rész” címen, s gondoltuk,
ártani nem árthat, ha beülünk rá. Óh, de még mekkorát tévedtünk…
Kezdve az alapoknál, az egész történetnek nem látom értelmét! Egy
átlagos külsejű, kissé szerencsétlen, mazochista hajlamú, kóros
önbizalomhiányban szenvedő lány megérkezik az Isten háta mögötti Forks
településre, amely egészen véletlenül pont az ország legizmosabb,
legdögösebb férfiúinak lakhelyéül szolgál, és váratlanul átveszi a helyi
álomnő szerepét.
Legyen akár vérfarkas, akár vámpír, vagy ne adj’ Isten normális
ember, mostantól kezdve mindenki Bella kegyeiért vetekszik. Ám a lány
választása természetesen a titokzatos vámpírfiúra, a Robert Pattinson által
alakított Edwardra esik, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ez utóbbi már
elmúlt 100 éves és – amellett, hogy szívből szereti Bellát – legszívesebben
minden csepp vért kiszipolyozna a testéből. Elsöprő szerelmük túlél minden
megpróbáltatást, beleértve jó pár gyilkossági kísérletet a lány ellen, míg
végül az utolsó filmben összeházasodnak, készülvén arra, hogy életüket
vámpírpárként éljék békésen az örökkévalóságig, azonban ekkor becsúszik
egy kis probléma: Edward, mielőtt még átváltoztatná, akaratlanul teherbe ejti
kedvesét, akit az erőszakos, vérszomjas vámpírbébi belülről marcangol
kínkeserves hónapokon át, míg végül Bella megszüli.
Meg kell valljam, ez volt talán a leggusztustalanabb dolog, amit
életemben filmvásznon láttam! A leginkább egy élő hullára emlékeztető
színésznő az egyik jelenetben vért szürcsöl átlátszó szívószállal, a másikban
meztelenre vetkőzik, felfedve ezzel csontsovány végtagjait, majd a nagy
fináléban a nézők tanúi lehetnek, ahogy felvágják a hasát – közben a hölgy
persze bőszen sikoltozik! –, és kiveszik belőle a véres csecsemőt, kiben anyja
nem gyönyörködhet sokáig, ugyanis nem sokkal ezután meghal. (Persze
ekkor Edward színre lép és megmenti kedvesét, mielőtt még túl késő lenne,
így Bella vámpírként élheti tovább életét.) A másik taszító dolog pedig az,
57
Óperencia Szabadidő 2012. május

ahogy a vérfarkas Jacob – aki előszeretettel mászkál félmeztelenül, amikor

csak teheti, sokak nagy örömére –, akit Taylor Lautner alakít, (megjegyzem
nem valami fényesen!), első pillantásra beleszeret az újszülött gyerekbe,
megajándékozva minket a filmtörténelem egyik kétségkívül legnyálasabb
jelenetével… Egy szó mint száz, a cselekmény csupán némi kezdeti
örömmámorból, valamint morbid szenvedésből áll, háttérbe szorítva a
történet valódi mondanivalóját.

Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson) itt éppen sakkoznak

Meg kell azonban említenem, hogy a főhősnőt játszó színésznő,
Kristen Stewart alakításában kellemeset csalódtam. Bár nem vagyok nagy
rajongója, bevallom, hogy sokat fejlődött a korábbi filmek óta! Továbbá akad
pár jelenet, melyekben tényleg érződik a szereplők közti erős érzelmi kötelék,
itt főként a két főszereplőre és a vámpírcsalád tagjaira gondolok. Egy-két
megható pillanattól még a szemeim is könnybe lábadtak, persze lehet, hogy
ez annak tudható be, hogy nőből vagyok. Nem ajánlanám tehát ezt a filmet
senki olyannak, aki emésztési problémákkal küzd, és azt is megkockáztatom,
hogy magam sem nézem meg többször. Abban azonban biztos vagyok, hogy
az Alkonyat-rajongók többségének nem okozott csalódást, és végül is ez a
lényeg.

Teszler Szonja I/B

58
Óperencia Szabadidő 2012. május

Tévé:
A Simpson család
Ezt a népszerű, 23 évadot megélt sorozatot Matt Groening találta ki.
Először csak rövid, kétperces részeket készített a család kalandjaiból, amik
később 30 percre bővültek, sőt annyira megszerették ezeket az emberek, hogy
még egy egész estés filmet is készített. Az első részt 1987. április 19-én
mutatták be.

Ez a rajzfilm egy nem éppen átlagos család hétköznapi problémáit,

kalandjait meséli el. A történet egy Springfield nevű kisvárosban játszódik,
ahol mindig történik valami. A család tagjai: Homer Simpson, a kissé
túlsúlyos, folyton evő, sörimádó, néha nehéz felfogású családapa, aki olykor
igen önző tud lenni, de aztán mindig rájön, a családja mindennél fontosabb.
Gyakran betér Moe kocsmájába, hogy barátaival felhajtson egy-két korsó
Duff sört. Mindezek mellett szívesen tör borsot tökéletes és nagyon vallásos
szomszédja, Flenders orra alá. A springfieldi atomerőműben dolgozik.
Főnöke a zsugori Mr. Burns. Marge Simpson az anya, aki próbálja mindig a
helyes útra terelni a családot, hol több, hol kevesebb sikerrel. A legidősebb
gyerek Bart Simpson. Az iskola legnagyobb csínytevője, Sintér igazgató
59
Óperencia Szabadidő 2012. május

legrosszabb rémálma. Általában az iskolában tölti az idejét, ahol a táblára kell

felírnia, mit nem fog többé csinálni. Ha kiszabadul, legjobb barátjával,
Milhouse-szal eszel ki újabb csínyeket az igazgató vagy osztályfőnöke, Miss
Vadalma bosszantására. Szívesen nézi a Frinci & Franci sorozatot. De ha
kell, helyén van a szíve, és segít, ahol kell. Lisa Simpson a család legokosabb
tagja. Nagy környezetbarát és osztályelső. Gyakran megy versenyekre, és
szeret szaxofonozni. Maggie Simpson még csak egyéves, de bűbájos kis
teremtés. A családnak ezenkívül van még egy fekete macskája, akit
Hógolyónak hívnak, és egy befogadott kutyájuk, Kiskrampusz. Ők is gyakran
szerepelnek a történetekben. De rajtuk kívül is sok szereplő van még; a város
lakói, rokonok, tanárok, munkatársak, Krusty bohóc. Sőt olykor még egy-egy
híresség is felbukkan a képernyőn, például Michael Jackson, a Rolling Stones
és sok más amerikai híresség. Ez a sorozat a hétköznapi helyzeteket figurázza
ki, mutat olykor megoldást ezekre, de sokak szerint az amerikaiakat
parodizálja. A lényeg, hogy mindenki máshogy élheti meg és értékelheti a
látottakat. Ez a műsor ugyanúgy kikapcsolódást nyújt a felnőtteknek, hisz
felismerhetik saját gondjaikat, problémáikat vagy egy már velük is megesett
helyzetet, mint a gyerekeknek, mert ők is jókat nevethetnek Bart csínyein.
Én nagyon szeretem ezt a sorozatot, mert jók a viccek, a szereplők is
gondosan vannak megrajzolva. Képtelen helyzeteivel, megoldásaival kiránt a
hétköznapokból, feldobja a hangulatot. Még a főcím is érdekes, mert a család
mindig máshogy foglalja el a kanapét. Az egyes részeknek van befejezésük,
így nem szakad félbe a történet, nem kell izgulni, mi lesz a folytatás, hanem
várhatom a másnapi részt új izgalmakkal és poénokkal.

Horváth Márta I/B

Naruto Shippuden
A mai (12-19 éves korban lévő) fiatalok zöme már bizonyára hallott
eme jelenségről, a Naruto Shippudenről. Vagy ha erről nem is, a Naruto című
„meséről” már bizonyosan tudomást szerzett akár a tévéből, akár egy
testvérétől vagy az internetről. Ám mese ez valójában? Kinek ajánlott ? Miért
is jó, miben segít? Miért rosszabb a Shippuden az eredeti sorozathoz képest?
Erre szeretnék most választ adni.
Mesének talán mese. Mint oly sok, általunk nem ismert meséről
hisszük azt, hogy ez egy rajzfilm, a Naruto, illetve a Naruto Shippuden is egy
az úgynevezett „anime” csoportba tartozik. Mi is az az „anime”? Az anime
egyszerűen megfogalmazva a japán animációt jelenti. Az anime japán szó, de
az angol „animated” kifejezésből vették át Japánban. Az anime technikáját
tekintve nagyjából megfelel a hazai rajzfilm fogalmának. Azonban a kettő
60
Óperencia Szabadidő 2012. május

minden más tekintetben teljesen különböző. Eme csoport nem a nyugati

rajzfilmek keleti párja, hanem a mozgóképes médiacsoporton belül az
élőszereplős filmek és a rajzfilmek mellett egy azokkal azonos rangú
kategóriát képvisel, amely Magyarországon még gyerekcipőben jár. Az, hogy
a japán animációt Magyarországon a rajzfilmekkel azonosítják, annak
köszönhető, hogy az animáció meghatározásában kizárólag a készítésének a
technológiája szerepel: az animáció olyan mozgókép, ahol a mozgás
illúziójához minden egyes képfázis külön készül el. Japánban viszont az
anime önálló médiaként tagolódik műfajokra, a nyugati élőszereplős
filmeknek megfelelően. Így
létezik gyerekeknek készülő és
nem gyerekeknek készülő anime
is. Ennek a ténynek az
ismeretében sok félreértés – és
az anime negatív megítélése is –
elkerülhető lenne a nyugati
országokban. Japánban évente
több ezer anime sorozat készül
el. A filmstúdiókkal egyenrangú,
híres és hatalmas anime-stúdiók
működnek, óriási piaccal. Így
tehát ha valaki Japánba utazik,
elkerülhetetlen, hogy szembe ne
találja magát az animével, amely a mangák mellett szorosan kötődik a japán
emberek életéhez. Az anime rendelkezik több olyan jellegzetes jeggyel,
melyek alapján az is felismeri, hogy japán animációról van szó, aki
egyáltalán nincs otthon a témában. Ezeknek a jellegzetességeknek az alapja a
japán kultúrából és életfelfogásból adódik, amely alapvetően különbözik az
európai felfogástól.
A sorozat főhőse Uzumaki Naruto, egy fiatal fiú, akinek testében a
rettegett kilencfarkú rókadémon raboskodik. Tizenkét évvel a történet
kezdete előtt a róka megtámadta Avarrejtek nindzsák lakta faluját, és számos
életet kioltott. A falu vezetője, a negyedik hokage saját életét feláldozva
állította meg a bestiát, amit az újszülött Naruto testébe zárt. A fiút emiatt a
falusiak kiközösítették, mintha csak ő maga lenne a rókadémon. A harmadik
hokage, aki a negyedik hokage halála után újra a falu vezetője lett,
megtiltotta, hogy bárki is beszéljen a róka támadásáról – így kezdődik ez a
220 részes anime, melynek a vége az lesz, hogy Naruto legjobb cimborája,
Uchiha Sasuke (ejtsd: Ucsiha Szaszuke) a faluja és barátai ellen fordulva a
gonosz oldalra áll. Ekkor a főhőst egy mestere elviszi egy kétéves kiképzésre,
mely idő alatt Naruto felnőtté válik, de csak fizikailag. Ezen az animén
61
Óperencia Szabadidő 2012. május

forrásaim szerint legfeljebb 3-4 anime-csoport dolgozott, melyben a rajz

(minőség) és történetlánc nemigen változott.
A Naruto Shippuden kezdése sok ember idegeit összeroppantotta a
rengeteg késlekedés miatt, ám enyhítette panaszukat, hogy jobb minőséget,
izgalmas harcokat és szenvedéllyel teli pillanatokat ígértek a rajongóknak a
vezetők. Az első rész Naruto hazatértéről szól, s bemutatja a nézőknek,
milyen változásokon mentek keresztül a mellékszereplők. Véleményem
szerint a shounen jumpban (time jumpban/időugrásban) jobb kellékeket,
stílusosabb, karakterre illőbb ruházatot adtak a szereplőknek. Ezzel sokan
nem értenek egyet, de mivel én eleve a Shippudennek örülök jobban, ez
engem cseppet sem zavar.
Az animét, ami most (2012.01.05-én) adta ki a kb. 250. részét, heti
egy epizódonként követhetjük figyelemmel. Már az előző részekben
észrevehető volt, hogy az anime-csapatokat folyton váltják. Tehát még ha
egybefüggő is a rész, a költségvetés kiszámítása szerint kell a vezetőknek a
csapatot finanszírozniuk, amely néha azzal végződik, hogy a történetlánc
kellős közepette olyan szinten romlik a minőség, hogy az ember inkább
kikapcsolja és vár jövő hétig. Erre nemegyszer volt már példa, ám a
leggyakoribb nézettségcsökkenés akkor következik, amikor filler-szezon van.
Mi az a filler? A fillerek azok a részek, amik „betöltik” az időt, amíg a manga
(rajz, ami alapján az anime fut) egy kicsit előre nem halad, hogy utána újra
elindulhasson a manga-arc (manga szerinti részek, ejtsd: „mangaark”)
folytatása. Egy anime rész akár 10 mangarészt is magába foglalhat. A fillerek
nagyon idegesítőek, s bár szinte az egész 2011-es év filler-szezon volt, úgy
vélem, hogy a mostani fillerek egész tűrhetőek voltak, mivel a
mellékszereplők mindennapjaiba kaptunk betekintést, ahogy készülnek a
háborúra. A háborúról elég annyit tudni, hogy lesz egy nagy, mindent eldöntő
csata, aminek a végét még senki nem tudja, s gondolom, pár évig nem is
fogja tudni az alkotón kívül senki.
Az eredeti Naruto-anime a gyerekes tréfálkozások és az éretlenséget
tükröző cselekedetek miatt az én véleményem alapján valóban röhejes, ám a
magyar média még nem tart azon a ponton, hogy megvehessék a Shippuden
első részét. Én nem élveztem különösebben a Naruto első történetét, pusztán
azért néztem meg a manga-arcot, mert szükséges volt tudni a
háttérinformációkat., illetve hogy értsem a shounen jumpot. Az alkotók
ígérete a minőséget illetően teljes kudarcba fulladt, s filler is rengeteg van
benne, ennek ellenére is azt kell mondjam, valóban jó harcjeleneteket
kovácsoltak, bár olykor a jóból is megárt a sok; néha ugyanis azt éreztem,
hogy nagyon eltúlozzák a karakterek személyiségét és erejét főleg. Például a
Naruto végére az volt az abszolút „erő”, ha valaki tudott egy leginkább
Dragon Ballban található energiagömböt csinálni a kezében, a Shippudenben
62
Óperencia Szabadidő 2012. május

már az gyenge, ha valaki több tucat ilyet tud úgy, hogy az vagy húszszor
nagyobb. Ez egy kicsit komplikált, úgyhogy megpróbálom más példával
értésre juttatni mondanivalómat: egy szegény ember örül és sebezhetetlennek
érzi magát, ha zsebében van pár ezer forint. Ez az ő életében a csúcspont, a
fénypont, amely lehet, megváltoztatja egész eddig élt életét. Aztán van egy
milliomos polgármester, kinek markát percek múltán folytonos és visszatérő
milliók ütik, ám ez neki sosem elég, hogy kifizesse az embereit.

A másik dolog, amiben pozitívan csalódtam, hogy érett(ebb) fejjel

nézni a shounen jump főleg későbbi részeit nagyon megható, olykor valóban
érzelmekre törő pillanatokat élhetünk át, aztán azon kapjuk magunkat, hogy
minket egy „mese” hatott meg. Senki ne essen pánikba, ez így jó, azért
csinálták! A Shippudenben megláthatjuk a Narutóban rejtőző szenvedélyt és
soha fel nem adást, aminek a tüzét a barátja visszaszerzése iránti cél gyújtott
meg benne. S mivel szülei egy háborúban elestek, rendkívül megható, mikor
a falu pusztulásáért felelős ellen harcol, mikor megjelenik az apja a
tudatában, hogy közölje vele, mit tegyen most, hogy a rókadémon 8 farka
már előbújt, s erőt ad neki az újbóli próbálkozáshoz. (A kilencfarkú benne
lakozó démon, ha eléri a 9. szintet, elszabadul, s ki tudja mi lett volna…). Az
apja, mint kiderült, a 4. Hokage, az az ember, aki feláldozta életét, hogy a
rókat bezárja Narutóba! Milyen megható! És tényleg az, főleg olyan
embereknek, kiknek családi viszályban volt már egy-kétszer részük.
Összefoglalásképpen annyit fűznék még hozzá, hogy akinek van
türelme és agykapacitása várni egy hetet egy 23 perces részre, amely sokszor
tényleg jó, annak ajánlom figyelmébe a Naruto Shippuden animét! Tényleg
nem rossz dolog, sőt motiváló hatással is bír. Például én sosem voltam jó
63
Óperencia Szabadidő 2012. május

fekvőtámaszban; 20 után kinyúltam. A sorozat viszont felkeltette bennem a

Narutóban is szunnyadó kitartást, s még aznap sikerült ezekkel a
gondolatokkal 57 fekvőtámaszt megcsinálnom!

Kyba I/B

Életmód:
Mire használják a diákok a számítógépet?
(És hogy látják ezt a szülők?)
Talán először szülői szemmel kezdem, hogy a szülő mit gondol,
amikor hallja vagy éppen látja, hogy gyereke a gép előtt ül, vagy ha nem is
előtte, de a közelében. A szülők többsége ilyenkor már rá se néz a monitorra,
csak elkönyveli magában vagy sok esetben hangosan is, hogy a gyereke már
megint nem tanul, hanem valami mást csinál a gépén, amiről aztán napokig,
hetekig vagy akár évekig megy a vita, hogy a gyerek túl sokat gépezik. Ezt
saját tapasztalatból mondom, mert ez nálunk is mindig téma. Nem azt
mondom, hogy a szülőnek nincs igaza, mert valóban van, amikor nem azzal
foglalkozunk, amivel kéne, és inkább a monitorunkat bámuljuk, mint a
füzetünket vagy éppen a könyvünket, de azt azért állítom, hogy a szülőnek
sokszor nincs igaza. Mert van azért egy-két rendesebb diák is a földön, aki
nem csak gépezik, hanem tanul is. Viszont rájött, hogy a számítógépén
rengeteg mindent el lehet végezni, és ez sok esetben megkönnyíti a tanulást.
Ezért lehet sok félreértés diák és szülő között, mert amikor a szülő belép a
szobába, akkor nem mindig vizsgálja meg alaposan, hogy a gyermeke mit
csinál éppen a számítógépen, csak annyit lát, hogy előtte ül, de nagyon sok
esetben a gyerek a gépen tanul. Felsorolok pár példát a szülőknek, hogy a
gyerekük hogyan tanul a gépen.
Például nagyon sok esetben az internetet használja segítségül, ha
valaminek utána kell néznie; sokkal gyorsabban megtalálja, mintha lemenne
egy könyvtárba és ott keresné rá a választ. Persze valljuk be, ennek azért van
egy hátránya is, az internetre bárki felrakhat bármit, tehát az információ, amit
a diák talál, az egyáltalán nem biztos, hogy jó! Azonban a legtöbb diák már
tudja, hogy melyik oldalakon érdemes keresni, és ha egy kicsit is képben van,
hogy mit keres, akkor olyan nagyot nem tévedhet. Persze be kell látnom,
hogy ha biztosra akar menni valamilyen témával kapcsolatosan, mindenképp
jobb, ha szakkönyvekből keres információt például egy előadáshoz, de az
garantáltan sokkal tovább fog tartani, ezért időspórolás szempontjából én
mindenképp az internetet ajánlom. Akkor a másik eset a szótár használata,
ami sokkal gyorsabban megy az interneten, persze ennek is van egy rossz
64
Óperencia Szabadidő 2012. május

oldala, mert dolgozat közben nincs lehetőség internethasználatra, ezért kell

szótárat használni, és ha a diák még soha életében nem használt szótárt, akkor
bizony sok időbe fog kerülni, mire megtalálja az éppen keresett szót, ami a
dolgozatjegyet akár le is ronthatja. Ezért kell figyelni rá, hogy néha azért
kezünkbe kerüljön egy-egy szótár, hogy abban is kiismerjük magunkat. És a
harmadik fontos pont szerintem a jegyzetek írása gépen, ezt is sok diák
alkalmazza, köztük én is. Ennek több oka lehet, egyrészt mert a diák nem tud
szépen írni, vagy nem tudja elég érthetően lejegyzetelni az adott óra anyagát,
például mert a tanár túl gyorsan beszélt. Vagy azért, mert egész egyszerűen
nem úgy írta ki, hogy az könnyen tanulható legyen. Ezért választja sok diák
azt az utat, hogy otthon leírják még egyszer gépen, itt a szépírással már nincs
gond, wordben pedig nagyon szépen és praktikusan tudja mindenki
megszerkeszteni a feladott leckét úgy, hogy azt ő könnyen meg tudja tanulni.
Ez is persze sok időt elvesz, de ha rögtön óra után gyorsan begépeled, akkor
doga előtt előveszed és nevetve megtanulod! Kedves szülők, amikor ti annyit
láttok, hogy a gép előtt ülünk, ne ítéljetek el mindig, mert nagyon sok esetben
épp ezeket csináljuk, amit éppen fönt említettem! Ennyit a tanulós részről.
Persze van, amikor
a szülő felháborodása jogos,
mert persze azért nem csak
tanulni szoktak a diákok,
sokszor chatelnek a
facebookon is, de hozzá kell
tennem, hogy amikor a
szülők látják a kék fejlécet
facebook logóval a
háttérben, még mindig nem
szabad elítélni a gyereket,
mert sok esetben éppen a
leckét kérjük vagy beszéljük
meg!!! Persze olyan is van, amikor a szülő pont akkor lép be, amikor a
Battlefielddel játszik az egyetlen fiuk és éppen egy óriási Headshotot lát az
anyuka. Kedves anyukák, ilyenkor nem szabad kiakadni és veszekedni a
fiukkal, hogy „mér nem tanul,” mert sok esetben azért kezd el Battlefieldezni
a fiuk, mert éppen egy nehéz matek feladaton van túl és le akarja vezetni a
feszültségét, hogy a következő feladatot gond nélkül, szép nyugodtan el tudja
végezni. De az is lehet, hogy a diák, jelen esetben a fiú, mert a lányok nem
szoktak sűrűn Battlefieldezni, épp öt perc szünetet tart a reneszánsz és a
barokk irodalom tanulása között, hogy tesztelje magát, hogy egy ilyen
izgalmas és eseménydús játék után is a fejében maradt-e a tudás. Tehát
szülők, ne idegeskedjetek, amikor látjátok, hogy gépezik a gyerek, mert nagy
65
Óperencia Szabadidő 2012. május

valószínűséggel éppen tanul vagy öt perc szünetet tart! Szóval ne

veszekedjetek azzal a szegény gyerekkel, mert csak rosszabb lesz! De kedves
felhasználók, azért ti is tartsátok be a szabályokat és ne húzzátok ki a gyufát,
mert abból jó nem sülhet ki. Figyeljetek oda, hogy mennyit ültök a gép előtt,
mert könnyen függőséget okozhat!

Szlatkovszky Árpád II/B

Játék:
Battlefield 3
Modern világunkban egyre nagyobb szerepet kapnak a videojátékok.
Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy aki egyszer komolyan elkezdte, az
nagyon nehezen tud róla leszokni, ugyanúgy, mint például valamiféle
drogról. Manapság már szinte mindenről készül játék, így volt már
szerencsém találkozni a virtuális disznóvágástól a legkisebb részletességgel
kidolgozott repülőgép-szimulátorig mindennel. Az elkövetkező pár sorban
szeretném bemutatni a jelenlegi legújabb/leg populárisabb játékot a piacon.

Az EA Games Battlefield háborús szimulátorsorozatának legújabb

tagjáról, a Battlefield 3-at szeretnék írni. A sorozat régebbi játékaiban
harcolhattunk Vietnamban, a II. Világháborúban, illetve az öbölháborúban. A
most megjelent részben ismét visszatérünk 21. század modern harctereire.
Találkozhatunk benne a régebbi részek hangulatos pályáival (amelyek alapját
66
Óperencia Szabadidő 2012. május

valamely a való világban is megtörtént harcesemény adja, például az iraki

olajmezők vagy éppen a Mexikói-öböl felett játszódott légi csata), illetve
teljesen új városi harctereket is kapunk. Ezek természetesen lélegzetelállító
grafikával vannak kidolgozva, így néha teljesen valósághű kép fogad minket.
Az elődeihez képest az a legnagyobb újítása a játéknak, hogy rendesen
kidolgozott egyjátékos módot kaptunk. Az eddigi offline játék azt jelentette,
hogy a teljes térképen szabadon rohangálhattunk botok ellen. A botok
számítógép által vezérelt, a logikát, ésszerűséget teljesen elhanyagoló, illetve
néha szuperképességekkel ellátott (kilométerekről pontos fejlövést tudnak
leadni rank, miközben futnak…) ellenségek. A játék igazi élménye viszont a
többjátékos mód, melyet az interneten egyszerre akár 64-en is játszhatunk
egy térképen. Az elődeihez hasonlóan először egy oldalt kell választanunk,
ami lehet az amerikai tengerészgyalogság, az iraki lázadók, a kínai
néphadsereg, vagy akár az orosz különleges kommandó, a Spetznaz. Miután
kiválasztottuk, melyik oldalon fogunk harcolni, dönthetünk, milyen szerepet
szeretnénk betölteni. Lehetünk a különleges erő tagjai, akiknek a fegyverei
hangtompítóval vannak ellátva, illetve kitartóbbak az átlag katonáknál.
Ezenkívül lehetünk mérnökök (tárgyak javításához), felcserek (sebesültek
ellátásához) stb. – természetesen az ezekhez járó felszerelésekkel.
A játék fő célja, hogy a térképen szereplő minél több ellenőrző
pontot megszerezzük. Ehhez rengeteg járművet használhatunk a jet-skitől
kezdve a páncélozott kétéltűkön át a legnagyobb tűzerővel ellátott tankokig.
Igazán szorult helyzetekben számíthatunk a légierő támogatására is, akik AC-
130-as csapásmérőjükkel 2-3 perc alatt eltakarítják a körülöttünk lévő
fenyegetést. A játékélmény főleg attól függ, hogy milyen szerverre
csatlakozunk. Vannak olyan szerverek, amik tele vannak NOOB-okkal. A
noob megnevezés az angol newbie szóból ered, és azokra a játékosokra
használjuk, akik kezdő bénázásukkal tönkreteszik a tapasztaltabb játékosok
játékélményét. Ezeken a szervereken általában mindenki a saját feje után fut,
és Rambót játszva össze vissza ölik az ellenséget. Viszont ha az ember
összetettebb játékot szeretne, akkor egy olyan szerverhez csatlakozik, ahol
csak olyanok vannak, akik komolyan veszik a játékot. Itt csapatokra bontjuk
az embereket, akiket a csoportvezetők vezetnek. A csoportvezetőket a
parancsnok irányítja, aki a térképén meg tudja szervezni a tökéletes taktikát
az ellenség sakkban tartásához. Az ilyen összetettebb küldetések alatt a
játékosok mikrofonon keresztül, angolul beszélnek, szóval nyelvtanulás
szempontjából nagyon jó, de nem szabad túlzásba vinni, mert az embernek
könnyen az agyára mehet. Előfordult már például, hogy egy hosszabb menet
végén azon kaptam magam, hogy úgy kalapál a szívem, mintha igazi
csatában lennék, és emberi életek múlnának a döntéseimen. Másrészt a játék

67
Óperencia Szabadidő 2012. május

alatt legalább 10-szeres szorzóval telik az idő, ami gyakran elvonja az időt
más fontosabb dolgoktól.
Bár a játéknak hatalmas gépigénye van, és elég erős negatív hatással
van a szociális életre, illetve az iskolai eredményekre, ajánlom mindenkinek,
akit érdekelnek az ilyesfajta játékok.

Feuerer Kristóf III/A

Kiállítás:
VI. Oldtimer Expo
Követve az eddigi hagyományokat, idén, 2012-ben hatodszorra
rendezték meg az Oldtimer kiállítást Magyarországon. Négy teljes nap állt a
régi autó- és motorrajongók rendelkezésére, hogy utazást tegyenek a ’70-es,
’60-as, ’50-es, sőt még akár a ’30-as évekbe is, és lássák, milyen járműveket
vezettek az akkori emberek.
Apukámmal mentünk el erre a kiállításra, mivel mindketten nagy
Oldtimer-rajongók vagyunk. Nekünk is nagyon tetszenek a régi Chryslerek,
Bentleyk, Cadillacek, Rolls Roysok, Jaguarok, Fordok, de az „egyszerű” OT
Volkswagenekért, Volvokért valamint Minikért is oda vagyunk. Az én
autókedvencem a Mini Cooper; a kiállításon ennek az elődjét, egy OT Minit
lehetett nyerni, ami – ahogyan a „műsorvezető”, Ferencz József, alias

Fittikém, a Neo FM egyik műsorvezetője mondta – „az utolsó csavarig fel lett
újítva”, hogy valaki boldog tulajdona lehessen.
Sajnos nem mi lettünk a szerencsések, de ok így sem volt a
búslakodásra, mert a sok kiállított Oldtimer mellett, amik egytől egyig
gyönyörűen voltak polírozva, vaxolva, csillogtak, mintha most jöttek volna ki
a futószalagról, ügyet sem vetve arra a tényre, hogy a „legfiatalabb” is több
mint 40 éves volt, egy kaszkadőrshow-nak is tanúi lehettünk, amit a

68
Óperencia Szabadidő 2012. május

kaszkadőrvilágbajnok Erdős Csaba és a saját csapata adott elő; a bemutatón a

világbajnok négy, két, sőt még egy keréken három kerékkel is ment. Sokszor
gyakorolhatták a mutatványokat; látszott a bukósisakokon és az aszfalton,
hogy már napokkal ezelőtt bejáratták, hogy a nagy napon minden simán
menjen. Amíg a kaszkadőrök az ámulásról és szem- valamint szájtátásról,
addig Fittikém a nevetésről és a humorról gondoskodott. Viccesen
kommentálta az eseményeket a saját összetéveszthetetlenül egyéni stílusában.
Ezen a négy napig tartó kiállításon persze a kocsikon volt a
hangsúly, amiket hihetetlenül klasszul restauráltak. Igen, ez ennek a
rendezvénynek a célja, hogy megmutatják, ahogy a régi autókat – amelyek
már csak a sűllyesztőbe kerülhetnének – a magángyűjtők megveszik, és
hosszas, fáradalmas, viszont annál inkább precíz és kitartó munkával elkezdik
szétszedni a rozsdából álló kocsit, kiszedik az üléseket, és először is magát a
karosszériát kezdik el szépen restaurálni. Az ülésekre új kárpitot húznak,
majd jönnek az egyes alkatrészek, amik csiszolásra várnak: a csavarok, a
motor minden egyes darabja, a lökhárító és nem utolsósorban a kerekek. Ez
egy borzasztóan hosszadalmas és annál nagyobb türelmet igénylő feladat,
hogy – ténylegesen – minden csavar újra fényesre legyen csiszolva, a
kormány és a műszerfal is le legyen polírozva…

Létezik ugyan az a szakma, aminek a képviselői régi autókat

restaurálnak, itt azonban a kiállított járművek egytől egyig magánemberek
69
Óperencia Szabadidő 2012. május

vagy cégek darabjaik voltak, amit fölajánlottak erre a rendezvényre, hogy

kiállíthassák őket. Így virítottak az „új” Mercedesek, BMW-k, Porschék,
Opelek, a fönt már említett amerikai, brit, svéd valamint német márkák, sőt
az ’50-es, ’60-as évek amerikai titánjait is kiállították, köztük egy olyan
Cadillacet is, amilyen Elvisnek volt és – az én másik kedvencemet – a
Cadillac Eldorado Biarritzot. Mindegyik hosszúsága vetekedett egy
hagyományos BKV-s busz méretével, és most gondoljunk bele: közel 50-60
éve az ilyen nagy monstrumok voltak a megszokottak az Államokban, ma
pedig ezek a kis kávédarálók viszik a piacot… Viszont nem csak nagy
márkájú benzintemetőket lehetett megtekinteni, hanem a régi szocializmus
járművei is kiállításra kerültek, amelyek szintén csillogtak, akár
fénykorukban: Lada, Trabant, Moszkvics és Wartburg.

Ám a szellemesség sem maradhatott el: az egyik kiállított Skoda

mellett egy ugyanolyan kocsinak a hátulját megcsinálták ülőgarnitúrának is.
Egy másik kis OT autót egy német gyártó kifejlesztett úgy, hogy elméletileg
a vizen is lehet vele menni; motorcsónak és úton járó autó lenne, hiszen a
hátsó kerekek és a kipufogó mellett propellerek helyezkedtek el, valamint a
kocsi melletti táblán – ami azt a célt szolgálta, hogy az Oldtimer
tulajdonságai legyen rábiggyesztve – képekkel volt illusztrálva: két férfi ült
benne és kétségkívül úszott az autó. Egy Mini Morrist megcsináltak Mr.
Bean stílusában, sőt a Teddy mackóját is beültették, hogy eltéveszthetetlenné
70
Óperencia Szabadidő 2012. május

váljon, kinek az emlékére lett az a példány készítve. Ezenkívül ha olyan

gyűjtő járt volna erre, aki venni is óhajtott volna egyet, akkor ez is lehetséges
volt: például egy 56-os Mercit vagy akár egy Oldtimer Chevroletet is
vásárolhatott volna. Természetesen ezek is teljes egészében restaurálva
voltak.
Remélem, kedvet tudtam csinálni több olyan olvasónak is, aki
érdeklődik az ilyen autómatuzsálemek iránt, hisz szeretettel várnak mindenkit
a VII. Oldtimer kiállításra jövőre is.

Oberfrank Alexandra I/B

Vers:
Ősöreg villa
Alapjaiban rontották el a Házat.
Már az első Építő Kőnek máshol
kellett volna lennie,
Akkor talán nem akarna
most összedőlni.
Nem úgy nézne ki, mint
egy ősöreg villa,
ami egykor talán szép is lehetett.
De most már csak egy lepukkant
Ház, amiben mindenki mást
lát. Azt látják az emberek,
amit akarnak, mert a
Ház pontosan tudja, hogy ki
mit akar látni,
Azt is tudja, hogy kell neki
Valaki, aki egyszer restaurálja.
És onnantól minden máshogy lesz.
Újra pompázhat,
Mindig vidáman,
Mert lehet végre valami,
ami ő akar lenni.
Vagy talán még akkor is ott lesz
az Árnyéka. A Régi Ház múltja.
Amit sohase fog tudni
megváltoztatni.
Mert az Alapjait máshogy rakták le.
Skrinyár Bianca előkészítő osztály
71
Óperencia Szabadidő 2012. május

Lapindító:
Sok szeretettel köszöntjük a 15 éves Óperenciát! (Fialáné Dér Zsuzsanna) ..... 2-3
Wir wünschen der Schulzeitung Óperencia alles Gute
zum 15-jährigen Jubiläum! (Fialáné Dér Zsuzsanna)...................................... 4-5
Interjú: „Megtanultam, hogy semmi sem lehetetlen, csak kemény munka és
kitartás kell hozzá!” – interjú Roszik Helgával (I/B), kétszeres felnőtt magyar
bajnok szinkronúszóval (Fuxreiter Tibor)...................................................... 6-10
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek:
Elballagtak! (fényképes beszámoló).............................................................. 11-13
Abschiedsrede der 3B (Benjamin Harmat III/B) ............................................ 14-15
Bühnenspiel gibt Vollgas! (Benjamin Harmat III/B) ...................................... 15-17
Bécsi beszédverseny (Horváth Franciska III/B) ............................................. 17-18
Mach dir kein Bild (Sasvári Zoltán III/B) ...................................................... 18-19
St. Pölten-i német verseny (Fait Federika III/B)............................................. 19-20
Osztrák Matematika Olimpia (Miklós Dominika III/B) .................................. 20-21
BeSt, avagy hol is tanuljak tovább? (Kasnyik Ádám III/A) ............................ 21-22
Egy különleges vendég – találkozás Jutta Treiber osztrák írónővel
(Tarnay Soma I/A) ....................................................................................... 22-24
Micsoda buli! (iskolánk zenekarának koncertje) (Novák Dávid I/A) ............... 24-25
Az Óperencián innen és túl:
Karthágó – a tenger királynője (Peisch Judit)................................................. 27-32
Grenada, avagy az édes élet érzése (Szabó Diana III/B) ................................. 32-37
„Igyekeztem minden téren helyt állni” (beszámoló a Bécsben töltött félévről)
(Elek Fanni II/B) .......................................................................................... 37-39
Síelés Radstadtban (Oberfrank Alexandra I/B) .............................................. 40-42
Ottó rovata:
Cement (Kacsirek Ottó)................................................................................ 43-47
Szabadidő:
Könyv: Cynthia Hand: Angyalsors (Oberfrank Alexandra I/B)....................... 48-50
Színház: János király nagyon király! (Bárdossy Dávid III/A)......................... 50-51
Simon Stephens: Punk Rock (Neil Anita II/B) ............................................... 51-53
Cirkusz: „Ki ne szeretne látni hajlékony kínai lányokat?”
(Hermann Viktor III/A) ................................................................................ 55-57
Film: Életrevalók (Kasnyik Ádám III/A)....................................................... 54-55
The Others 2001 (Más világ) (Ondrusek Réka I/B) ........................................ 55-57
Hajnalhasadás (1. rész) ) (Teszler Szonja I/B)................................................ 57-58
Tévé: A Simpson család (Horváth Márta I/B) ................................................ 59-60
Naruto Shippuden (Kyba I/B) ....................................................................... 61-64
Életmód: Mire használják a diákok a számítógépet?
(És hogy látják ezt a szülők?) (Szlatkovszky Árpád II/B) ............................... 64-66
Játék: Battlefield 3 (Feuerer Kristóf III/A) .................................................... 66-68
Kiállítás: VI. Oldtimer Expo (Oberfrank Alexandra I/B)................................ 68-71
Vers: Ősöreg villa (Skrinyár Bianca előkészítő osztály)................................. 71

72