Professional Documents
Culture Documents
Silva Elmenk Univerzalis Ereje
Silva Elmenk Univerzalis Ereje
-1-
Silva-Elménk univerzális ereje
Elöljáróban hadd szóljak röviden arról, hogy milyen úttörő munkát végzett édesapám
az elme működésének megértése terén. S hadd helyezzem el őt a többi nagy felfedező
sorában. Mivel a papámról van szó, megeshet persze, hogy kicsit elfogult vagyok vele. De
hiszem, hogy José Silva valóban az egyik kimagasló alakja annak a folyamatnak, melynek
során a korábbiaknál sokkal mélyebben értettük meg az emberi tudat működését, és
felismertük, hogy elménk korlátlan erejét felhasználhatjuk arra, hogy teljesebbé tegyük a
magunk személyes életét, és hogy jobbá tegyük a világot, amelyben élünk. José Silva az
autodidakta felfedezők közé tartozik. Úgy, mint Benjamin Franklin, Henry Ford és Thomas
Edison. Ők sem voltak egyetemek és akadémiák híres tudósai. Nagyon is lent kezdték
pályájukat. Céljuk az volt, hogy kézzelfogható módon tegyék jobbá az emberek életét. És ezt
a célt el is érték. José Silva egyetlen napot sem járt iskolába. De az élet gyakorlati dolgaiban
kisgyerekkorától kezdve sokoldalú önképzésben részesült. Apja nagyon korán meghalt. És
José 10 éves sem volt, amikor már cipőtisztítással és újságeladással segítette családját. Alapos
előképzettséggel rendelkezett tehát a létfenntartás realitásai és a gyakorlati gondolkodás
fontossága terén. A II. világháború katonájaként a hadseregben szolgálva találta meg valódi
hivatását. Itt ismerkedett meg a pszichológia és az emberi viselkedés elméleteivel.
Érdeklődéssel fordult a hipnózis felé is, és belemélyedt az elme erejének a kutatásába.
Leszerelése után elektronikával kezdett foglalkozni, majd a televíziózás korai időszakában az
antennarendszerek kifejlesztésében vett részt. Közben folytatta vizsgálódásait az emberi elme
korlátlan képességei terén. A saját gyerekeivel kapcsolatos kísérletezései közben roppant
izgalmas dolog történt. Szinte véletlenül eljutott első nagy felfedezéséhez. Éppen
-2-
Silva-Elménk univerzális ereje
nővéremnek, Isabelnek segédkezett, hogy elméje erejét latba vetve érjen el sikereket az
iskolában. Miközben nővérem apám utasításait követve tanulta, hogyan összpontosítsa
gondolatait, a szó szoros értelmében kezdte kitalálni, hogy apánk mit fog mondani. Milyen
utasításokat fog adni neki. Szinte varázslatnak tűnt. Pedig nem volt az. Egyszerűen csak
működésbe lépett a munkára fogott elme természetes ereje. Manapság ezt az erőt néha
exraszenzoriális érzékelésnek, vagyis érzékszerveken túli, érzékek feletti érzékelésnek is
nevezzük. José hatékony érzékelési kivetítésnek hívja. Ilyenkor valójában az történik, hogy
mintegy kivetítjük mentális érzékelésünket máshová. Nincs ebben semmi érzékfelettiség.
Annyi az egész, hogy megtanulod, miként értelmezd azt, amit nagy teljesítményű elméddel
érzékelsz. Ugyanazzal a nagy teljesítményű elmével, amellyel e pillanatban is rendelkezel.
José Silva tovább kísérletezett a gyerekeivel. S egyszer csak rájött, hogy ugyanúgy, ahogy a
televíziós rendszerrel több ezer mérföldre lehet továbbítani képeket, az emberi elme is képes
egy pillanat alatt akár nagy távolságokra is gondolatokat küldeni. Illetve akár távolról is
gondolatokat venni. És ehhez se telefonra, se televízióra, se más technikai eszközre nincs
szüksége. Úgy tűnik, gyakran többre becsüljük az emberi elme által kifejlesztett gépeket, mint
magának az emberi elmének az erejét. A te elmédbe is bele van építve, bele van szerkesztve
az információtovábbítás és -vétel e képessége. Éppen úgy, ahogy a mikroprocesszor a
számítógépbe. Mindössze annyit kell tenned, hogy először is tudomásul veszed ezt a
képességedet. Másodszor pedig megtanulod, hogy miként alkalmazd azt a lehető
leghasznosabban. Az Elménk univerzális ereje program keretében megmutatjuk, hogy miként
valósíthatod meg mindkettőt. Feltétlenül ajánlom a Silva-féle agykontrolltanfolyam
elvégzését, de ha esetleg még nem is végezted el, a most hallgatott kazettás anyag akkor is
gyökeresen megváltoztatja majd az életedet. Hadd magyarázzam meg, miért gondolom így.
Gery, Marilou és én már több mint 20 éve vagyunk barátok és kollégák. Rengeteget
beszélgettünk arról, hogy vajon miért használják változó sikerrel az egyes emberek életük
jobbra fordítására az olyan módszereket, mint amilyen például az agykontroll is. Míg
egyeseknek mintha semmi előnyük nem származna abból, amit megtanultak, mások
folyamatosan hasznát veszik a tanultaknak, és sikert sikerre halmoznak. Kíváncsiak voltunk,
mi lehet ennek az oka. Miért van az, hogy egyesek sokkal, de sokkal jobban teljesítenek, mint
mások? Összefogtunk tehát, hogy felderítsük az okot. Felfedezésünk eredményeként született
meg az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunk. Megtudod majd belőle, hogy milyen
lélektani, érzelmi és spirituális tulajdonságok jellemzik azokat az embereket, akik igazán az
áhított, ideális énjükké váltak, és az eszményi életüket élik. Anyagunk téged is megtanít arra,
hogy kifejleszd magadban ugyanezeket a lélektani, érzelmi és spirituális tulajdonságokat.
-3-
Silva-Elménk univerzális ereje
kiderítsük, melyek azok a tényezők, amelyek lehetővé tették egyes emberek esetében a
jelentős tudati változást. Úgy hisszük, megtaláltuk a közös nevezőt ezekben az emberekben,
és kiderült, hogy az nemcsak az én ismerőseimben lelhető fel, hanem a történelemben is
mindvégig megmutatkozott. Valahányszor egy-egy kivételes személyiség felbukkant a
világban. Felfedezésünk eredménye az Elménk univerzális ereje.
Talán te is emlékszel, hogy a 60-as, 70-es években milyen nagy érdeklődés
mutatkozott világszerte a megvilágosodáshoz vezető út, a boldogsághoz vezető ösvény
megtalálása iránt. Voltak, akik megtalálták, és voltak, akik hol ráléptek, hol meg letértek róla.
Azután jöttek a 80-as és a 90-es évek, amikor az ösvény átváltozott a sikerhez és a képességek
kibontakoztatásához vezető gyorsforgalmi úttá. Tanfolyamok, szemináriumok, könyvek és
hangszalagok százai segédkeztek abban, hogy az emberek megtalálják a belső útjukat, hogy
elérjék, amit akarnak. De azok, akik a leghatékonyabban és legmélyebben tudták kiaknázni
szellemi erejüket, túlléptek azon a tartományon, ahol pozitív állításokkal vagy vizualizációval
lelkesítették föl magukat. Ők mélyebbre ereszkedtek, az oksági energia birodalmába vagy
tartományába, olyan mélységbe, ahol elérik a megvilágosodásnak azt a szintjét, amely egész
lényükben megmutatkozik. Közülük egyesek, mint például José Silva, Wayne Dyer, Steven
Kovy, Deepak Chopra és sokan mások odáig is eljutottak, hogy mozgalmat indítsanak a
mindennapi életben megvalósítható nagyobb tudatosság elérésére. Arra, hogy eredményesen
ötvözzék össze a belső békességet a valódi sikerességgel és bőséggel. Erről szól az Elménk
univerzális ereje. Az oksági energia birodalmába visz el. Oda, ahol minden rendszer és tanítás
összetalálkozik. José Silva tanulmányozta a parapszichológiát, a hipnózist és a metafizikát.
Ezek bizonyos vonatkozásai már évezredek óta ismertek voltak, és tanaik mindig is
foglalkoztatták az emberek egy csoportját. José a hitek, tapasztalatok és módszerek összetett
csokrát alkotta meg, és létrehozott ebből egy néhány nap alatt megtanulható tanfolyami
anyagot. Mi egymás közt a Silva-féle agykontrollt autóhoz szoktuk hasonlítani, mert
megkönnyíti, hogy onnan, ahol jelenleg vagy, eljuss oda, ahol lenni szeretnél. Megjegyzem, a
legjobb autónak tartjuk, amit eddig valaha is láttunk. Az Elménk univerzális ereje anyaga az
élet egy-két területén azonban lökhajtásos repülőgéphez is hasonlítható. Mert messzebbre
juthatsz el vele, és sokkal gyorsabban, mint egy autóval. Úgy hisszük, sikerült még jobban
leegyszerűsítenünk az elme, a lelkiség, a tudatosság és a metafizika fogalomkörét. Létezik
ugyanis egy egység, egy közös összetevő mindegyikükben.
Először is pillantsunk bele, hogyan gondolkodnak az emberek az életről!
Visszamehetünk akár a régmúltba is, és elolvashatjuk, amit a hajdani korok emberei írtak.
Akkor is csak azt fogjuk látni, hogy mindmáig arra keresik a választ, hogy mi értelme van a
világnak, amelyben élnek. Mi értelme van az életnek? Mire való ez az egész? Közösségekké
formálódva megalkotunk bizonyos fogalmakat. S fogalmaink a világról kialakított hitekké,
valóságmodellekké válnak. Megértvén, amit a tudás és a tapasztalat nyújt, létrejönnek közös
rendszerek. Minták, amelyeket az emberek többsége felismer. A legtöbben elfogadjuk
például, hogy a jelek szerint van valami olyan, amit az énünknek szoktunk nevezni. Azt is
könnyű észrevenni, hogy léteznek az énünkön kívül eső valamik is. Olyan dolgok és erők,
amelyek rajtunk kívül állnak, s amelyek hatással lehetnek ránk. Még a legprimitívebb törzsek
is felismerik azt a hatást, amelyet ezek az erők gyakorolnak az életükre. Legelőször a
természeti erőket ismerték fel. A Nap, a szél és az eső döntötte el például, hogy milyen lesz a
termés. Hogy élelem lesz-e vagy éhínség. Azt is tudjuk, hogy életünket az is befolyásolja, ki
van hatalmon, milyen a kormány, a vezetők és a gazdaság állapota. Emiatt jött létre a
tudomány és a vallás. Azon a felfogáson alapulnak, hogy ha tudjuk, miként vannak, és miért
vannak úgy a dolgok, ahogy vannak, akkor elnyerhetjük ezeknek az erőknek a jóindulatát. Sőt
még irányíthatjuk is őket. Arra a hitre alapozódnak, hogy ha nem uraljuk ezeket a külső
erőket, vagy nem járunk kedvükben, akkor azok fognak uralkodni rajtunk. Éppenséggel így is
lehet gondolkodni, de ebben benne rejlik az az előfeltételezés, hogy csak akkor tudjuk elérni,
-4-
Silva-Elménk univerzális ereje
hogy ezek a külső erők ne uralkodjanak rajtunk, ha elérjük, hogy valamennyiüket uralni
tudjuk. Ijesztő kihívás. Létezik azonban egy másik út is. Egy másik modell, egy alternatíva.
Ez is elismeri az ént és az énre ható erőket, de nem annyira uralkodni akar ezeken az erőkön,
mindinkább arra összpontosít, hogy én hogyan tudok jobban uralkodni az énemen. S a
körülményektől függetlenül alkalmazkodni és igazodni. Jó példa erre Mahatma Gandhi.
Indiában élt abban az időben, amikor a világ akkori leghatalmasabb katonai ereje, a Brit
Birodalom hadserege kormányozta Indiát és a világ nagy részét. Pusztító erejű fegyverekkel,
hatalmas szárazföldi és tengeri haderőkkel tartotta fenn uralmát óriási embertömegeken és
természetikincs-lelőhelyeken. Gandhi azt mondta: „A Brit Birodalom felett nyilván nem
uralkodhatom, önmagam felett azonban igen. A reakcióim felett igen. Elvehetik a javaimat,
megfoszthatnak a szabadságomtól, börtönbe zárhatnak, eltörhetik a csontjaimat, még az
életemet is elvehetik, de arról, hogy szolgálom-e őket, hogy együttműködök-e velük, nos arról
én döntök. A szolgálataimat szabadon kell odaadnom. Önmagamnak én vagyok az ura.”
Sok embert ismerünk a történelemben, akik ugyanígy gondolkodtak. Ők azok, akik
megtanulták, hogy hozzáállásukat és reakcióikat maguk választják meg. Lehet, hogy nem
tudod minden esetben kontrollálni a körülményeidet, azt azonban te döntheted el, hogy az
adott helyzetre hogyan reagálsz. Jobban megmagyarázva ezt, egy, a vitorlázásból kölcsönzött
példa: Marilou-val sok éven át jártuk vitorlás hajóval az Egyesült Államok északkeleti
partvidékét, le egészen a Karib-tengeri szigetekig. Lehet, hogy otthonos vagy a vitorlázásban,
lehet, hogy nem. Nem lényeges. Vitorlázni ugyanis mindenki tud. Még egy kutya is. Tegyük
ki a kutyát egy úszó fatörzsre vagy deszkalapra, s ha fúj a szél, a kutya vitorlázni fog. Az
ilyenfajta vitorlázáshoz mindaddig semmiféle képességre nincs szükség, amíg nem számít,
hogy merre mész. Arra mész, amerre a szél fúj. Nyilvánvalóan elkövetkezett azonban a
pillanat, amikor az emberek azt mondták, hogy jópofa dolog így szállingózni a széllel a vízen,
de még jobb lenne, ha el tudnám érni, hogy oda jussak, ahova menni akarok. Volt idő, amikor
az emberek megpróbálták befolyásuk alá vonni a szelet: könyörgéssel, megvesztegetéssel,
imádkozással akarták rávenni, hogy a kívánt irányba fújjon. Uralkodni próbáltak a külső erők
felett. Aztán valaki felfedezte, hogy egy kormánylapáttal többé-kevésbé maguk dönthetik el,
hogy merre mennek. Ha arrafelé nem is, amerről a szél éppen fúj. Végül kifejlesztették az
állítható vitorlázatot, s ettől kezdve maguk választották meg, merre akarnak menni. Még a
szélirányt sem kellett figyelembe venniük, hiszen cikkcakkban haladva még a széllel szemben
is lehet hajózni. Az alapelv tehát így szól: „Adj nekem szelet, bármilyen szelet, mert
rendelkezem azzal a rugalmassággal, ami lehetővé teszi, hogy igazodjak hozzá, s így bárhova
eljuthatok, ahová csak akarok!” Az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunk éppen
abban segít, hogy kifejleszd magadban ezt a rugalmasságot. És nem egyszerűen különféle
technikákkal és gyakorlatokkal, hanem a lényeg legmélyében, a gyökereknél létrehozott
változtatással. Mert a mélyreható és tartós változáshoz a gyökerekhez kell nyúlni. Az emberek
megtanulják és gyakorolják a különféle elmefejlesztő módszereket, hogy jobbá tegyék az
életüket. Talán te is hallottál már ilyen kijelentést: „Ha meg tudnám változtatni a
körülményeimet, akkor jobbá válna az életem.” És sokan megpróbálják bevetni mindazt, amit
az elme világa csak felkínál, hogy megváltoztassák az életkörülményeiket. Minden erejükkel
a még nagyobb fizikai kényelemre törekednek: pénzre, egy bizonyos munkára, vagy házra,
házastársra. És sokan komoly sikereket érnek el. De mihelyt teljesülnek a vágyaik, még többet
akarnak. Több pénzt, jobb munkát, nagyobb házat, jobb házastársat. És ennek soha sincs vége.
Mert mindig több kell. Több és még több. Mások talán azt mondják: „Bárcsak meg tudnám
változtatni a viselkedésemet! Akkor boldog lennék.” Sokakat azért vonzanak az elme
világának lehetőségei, mert szeretnének megszabadulni negatív vagy önpusztító
magatartásuktól, illetve káros szokásaiktól, és pozitívabb életvitelt akarnak kialakítani. Azt
gondolják: „Ha abbahagyom a dohányzást, az ivást, vagy ha lefogyok, akkor végre teljes
életet kezdek élni. Akkor végre minden rendben lesz.” És sokan valóban nagyon
-5-
Silva-Elménk univerzális ereje
-6-
Silva-Elménk univerzális ereje
kurzusokon elértünk. Szívből örülök, hogy velünk tartasz az Elménk univerzális ereje
programban, és Geryhez hasonlóan kijelenthetem, hogy valóban jelentős, az életedet
remélhetőleg gyökeresen átalakító élményben lesz részed. A történelemben mindig akadtak
emberek, akik a forrásunkról, eredetünkről akartak minket tanítani. És személyes, a
kultúrájukhoz tartozó hitrendszerüket és hasonlataikat használták annak érdekében, hogy
rávegyenek bennünket: váljunk eggyé forrásunkkal. Mivel azonban emberek vagyunk, és az
én olyan, amilyen, idővel valahogy úgy alakult a dolog, hogy valakinek az énje kijelöli
nekünk a követendő utat. Megmondja, hogy merre kell mennünk. Jól tudjuk, hogy az énnek
rendeltetése van a dolgok rendjén belül. A jelek szerint az agy az életben maradás biztosítása
érdekében fejlesztette ki az ént, azért, hogy önmagunkat a környezetünktől, minden mástól
különálló létezőként érzékeljük. Hogy világunk kétfelé váljon: az énre és a más, mint énre.
Mely utóbbi potenciálisan fenyegető vagy ártalmas is lehet. Az ősidőkben nagyon fontos volt
ez a különbségtétel. Ha például egy ősember megpillantott a szavannán egy feléje száguldó
tigrist, és átszellemülten arra gondolt volna: „Ó, én egy vagyok tigris testvéremmel.”, akkor –
mit mondjak – ez az egység valószínűleg pillanatokon belül szó szerint is megvalósult volna.
Ma már azonban, hál’ Istennek, nem a dzsungelben élünk. S ma már hasznosabb, ha az
egységünkre, s nem az elkülönültségünkre figyelünk. Néhány perce Gery Mahatma Gandhiról
beszélt. Úgy hiszem, sokan őrá mondanák például, hogy olyan ember volt, aki megvalósította
ideális énjét. Mások talán arra gondolnak, hogy valamelyik hajdani tanáruk példázza kitűnően
az önmaga énjén túllépő, kedves és odaadó embert. Vagy ki tudja. Talán épp a szomszédjuk.
Mivel szerencsére elég sok olyan embert ismerünk, aki képes volt a valóságot nemcsak a saját
nézőpontjából érzékelni, most arra kérlek, képzeleted segítségével idézd magad elé egyiküket!
És gondolkozz el azon, hogy miként hatott az illető közvetlenül vagy közvetve az életedre
vagy a világunkra! Lehet, hogy szívesen választanál olyasvalakit, mint Gandhit vagy a dalai
lámát, Teréz anyát, esetleg például Albert Schweitzert, vagy akár a Cseh Köztársaság elnökét,
Waslav Havelt. Valakit, akit kellőképpen ismersz. Még ha élete minden részletét nyilván nem
is. Aki fontos a számodra, és akiből kiindulva általánosabban is meg tudod fogalmazni: mit
képviselnek ezek az emberek? Mi az, ami lehetővé tette számukra, hogy túllépjenek saját
énjük szükségletein? Mindnyájan másoktól tanulunk. Akár tudunk róla, akár nem. Tanítóink
életmintáját követve megtanuljuk, hogy nyitottak legyünk. Hogy jobban tudatában legyünk az
egységnek és az élet természetes rendjének. Ezek azok a szerepek, amelyeket
tanítómestereink nyújtanak nekünk. Lehet, hogy nem kifejezetten tanítókként élnek bennünk,
de alakjuk belénk vésődött. És fontos szerepük volt az életünkben. Most pedig, amikor
elkezdjük ezt a gyakorlatot, különösen is nagy a jelentőségük, mert segítenek meghatároznod
ideális éned tulajdonságait. Csukott szemmel kell majd végezned a gyakorlatokat, ezért keress
ebből a szempontból is megfelelő környezetet!
Megkérlek, gondolj valakire, aki tanítói, mentori szerepet töltött be az életedben. Lehet
olyan személy, akit ismersz, és olyan hősies szerepet vállaló ember is, akiről csak olvastál.
Olyanra gondolj, akinek az életében megmutatkoznak az ideális én tulajdonságai, és akire
jellemzőek azok a tulajdonságok, amik közül te is minél többre szeretnél szert tenni! Ha már
találtál ilyet, hunyd be a szemed, és képzeld magad elé az illetőt! Azt a személyt, akit erre az
időre mentorodnak, vezetődnek, tanítómesterednek választasz. Őt, aki lehetővé teszi
számodra, hogy többet valósíts meg abból, aki és ami lenni szeretnél. És most képzeld azt egy
pillanatra, hogy történetesen te magad vagy ez az ember! Képzeld el, hogy birtokában vagy
tudásának! És hogy akárcsak neki, neked is közvetlen utad van a forráshoz. Hogy ismered,
birtoklod, használod ezt a forrást. Ugyanúgy, ahogy ő. Képzeld el, hogy az az erő, az a
megvilágosodottság, az a szeretet és az a bizalom, amiben ő jár-kel a világban, már most
megvan benned is! Képzeld el, hogy bekapcsolódtál ebbe a keringésbe, és érezd ezt az
áramlást úgy, mintha te volnál ez a tanító! Képzeld el csak egy pillanatra! Engedd, hogy
-7-
Silva-Elménk univerzális ereje
hasson rád! Engedd, hogy betöltsön! Engedd, hogy megteljen vele a lényed! Most képzeld el,
hogy ezt az erőt át tudod vinni a mindennapi életedbe! Képzeld el, hogy neked is nyílt utad
van ennek az erőnek a forrásához, akár csak tanítómesterednek! Hogy most már neked is a
rendelkezésedre áll ez az erő, amivel döntésed szerint átalakítod az életedet. Érezd át,
ahogyan utat találsz ehhez az erőhöz! Érezd át, hogy milyen lehet annak az embernek lenni,
akit tanítódul választottál! Milyen változást indít ez el benned? Mennyiben változtatnak meg
ezek az új tulajdonságok? Hogy van az, hogy ha ráhangolódsz erre az energiára, akkor
megváltozol? Túllépsz félelmeiden, és könnyebben valóra válthatod álmaidat és vágyaidat. Mi
módon segített neked már eddig is ez az energiaforrás? Vagy ha már érzed magadban ezt az
energiaforrást, akkor mennyiben tudsz másképpen kommunikálni a családoddal és
szeretteiddel? Barátaiddal és a munkatársaiddal. Mindenkivel, aki valami módon része az
életednek. Gondolkodj el pár percig ezeken a dolgokon! Gondolj a tanítódra! De ne csak
gondolj, érezd is a jelenlétét, mintha valóságosan is ott lenne melletted! Gondolatban válj
eggyé vele! Engedd, hogy egy percre ez töltse be elmédet és szívedet! A gondolat, hogy te
magad szabd meg a reakcióidat, valóban kulcsfontosságú. Nem csupán az itt a kérdés, hogy
milyen cselekvés mellett döntesz, vagy milyen szerepeket játszol el, arról van szó, hogy
kicsoda vagy valójában.
Silva – 02
Az oksági birodalom ereje
MERILOU SEAVEY: Tudod, valójában mindig választunk magunknak tanítómestereket.
Csak nem mindig vagyunk ennek tudatában. Eszembe jutnak emberek, akik életem során
hatottak rám. Kisgyerekkoromban apám egyik barátja, akit Sanynak hívtak, rendszerint nyári
vasárnapokon jött el hozzánk látogatóba. Nagy, lehajtható tetejű, piros autón érkezett, és igen
jóképű férfi volt, míg én egy visszahúzódó, nagyon szégyenlős kislány. Amikor meglátogatott
minket, minden alkalommal bejött hozzám pár percre beszélgetni. Emiatt ma is, ha azt látom,
hogy valaki félrehúzódik a társaságtól, feltétlenül odamegyek hozzá, elidőzök vele, bevonom
a beszélgetésbe, mert gyermekkoromban megtapasztaltam, milyen jó élményt jelent ez. Egy
olyan embertől tanultam ezt meg, aki – és erre persze csak most, utólag jöttem rá – valójában
tanítói, mentori szerepet töltött be az életemben. Nemrégiben Geryvel együtt egy családi
összejövetelen vettünk részt. Beszélgetés közben egyszer csak rám nézett a bátyám, és így
szólt: „Te jó ég, Merilou, pontosan úgy viselkedsz, mint ahogy apu szokott annakidején!”
Akkor kezdett derengeni bennem, hogy én egy olyan mintát, viselkedést követtem, ami
korántsem rám jellemző, egyedi valami volt, hanem a környezetemből származott, a
közelemben élő egyik embertől. Egy tanítómestertől. És vajon a te viselkedésed, gondolataid
és hiedelmeid mennyiben csakugyan a te saját viselkedésed, gondolataid és hiedelmeid?
Érdemes ezen is elgondolkodnod. A dolog úgy áll, hogy mintaképeket, tanítómestereket
választunk a környezetünkből, és minél jobban tudatosul bennünk, hogy igényesen kell
kiválasztanunk az alkalmas tanítókat, hogy körülnézhetünk a világban, és észrevehetjük,
hogyan élnek, beszélnek és gondolkodnak mások, annál inkább megjön rá a kedvünk.
Voltaképpen arról van szó, hogy miként fogjuk fel: hogyan alakítsuk és teremtsük olyanná az
életünket, hogy idővel és sok-sok tapasztalat birtokában viselkedésünk, gondolataink és
hiedelmeink harmonikus egységet alkossanak azzal, akik vagyunk. Ehhez kell az az
energiaforrás, amely tudatosan választott tanítónkban található meg. Az öntudatlanul
választott mesterekkel néha úgy vagyunk, hogy utólag visszatekintve azt kívánjuk: bárcsak
másképp döntöttünk volna! Úgy érezzük, hogy választásunk nem jól tükrözi azt, akik és amik
lenni szeretnénk. De azokat a dolgokat mégis csak mi követtük el. Hogyan tanultuk akkor
meg, hogyan ragadt ránk akkor mégis egy nem kívánatos viselkedésminta? Viselkedésünk
-8-
Silva-Elménk univerzális ereje
-9-
Silva-Elménk univerzális ereje
alapvető, elemi energia volna. Márpedig ha minden, amit ismerünk, ami van, lehet, vagy
valaha volt, ugyanabból az alapanyagból áll, akkor a látható különbözőségekért egyszerűen a
megjelenési minta a felelős, amelyben elénk kerül. Itt van például a víz. Amely különféle
formákban jelenhet meg, s mutathat merőben más és más jellemzőket. Amikor például szilárd
formát ölt, akkor jégnek nevezzük. Nyilván nem örülnél neki, ha jeget fröcskölnének az
arcodba, mert ebben az állapotában sajátos tulajdonságai vannak, de még így is víz. Ha
folyékony, megisszuk, felfrissítjük magunkat, esetleg mosunk vele, és azt sem bánjuk, ha
finom meleg vízzel lefröcskölnek. De minek tekintsük, amikor gáznemű? Amikor vízpára lesz
belőle. Akkor is víz marad, akkor is ugyanazokból a molekulákból áll, hidrogénből és
oxigénből, holott ilyenkor még csak nem is látjuk, mert láthatatlan. A hatását ellenben
biztosan érezni fogod, ha kezedet a gőzölgő teáskanna fölé tartod. Ez is víz, csak megint más
alakban. Ezzel a példával szeretnénk kifejezni az okság birodalmának anyagát. Azt, hogy
bármit is tapasztalunk az életben, az alapanyag egy és ugyanaz. Most már csak az a kérdés,
hogy miként befolyásolhatjuk, hogy az adott minta számunkra megfelelő legyen. Mert
lehetnek olyan területek az életünkben, amelyek nem hozzák azt az eredményt, amit
elvárnánk. Jóllehet valamennyi érzelmünknek van haszna és értéke a megfelelő időben és
helyen, mégsem mondható mindegyik mindenütt hasznosnak. Némelyik érzelmünk
helyénvalóbbnak látszik életünk egyik területén, mint egy másikon. Vagy több hasznát
vesszük egyik, mint egy másik tapasztalatunk velejárójaként. Néha azonban azon kapjuk
magunkat, hogy úgy bánunk egy adott érzelemmel, hogy rombolás támad belőle, és nem az
lesz az eredmény, amit el akartunk érni. Kialakít ugyanis egy mintát, vagy inkább mi magunk
alakítjuk azt ki, talán a gondolkodásunkkal, vagy talán olyan szokások révén, amiket
gyerekkorunkban tanultunk el. A minta pedig oly módon jelenik meg, ami számunkra
haszontalan. Hát nem lenne nagyszerű, ha ugyanez az energia, az érzelmi energia gyakrabban
nyilvánulhatna meg ott és úgy, ahol és ahogyan mi szeretnénk, és így az eredmény pozitív
lehetne? Nem volna jó, ha többet tudnánk tenni, mint hogy összpontosítjuk érzelmi, sőt még
fizikai energiáinkat is annak érdekében, hogy a számunkra megfelelő formában jelenjen meg,
hogy az áhított eredményt érjük el, és azzá a személyiséggé válhassunk, akik lenni
szeretnénk? Hát pontosan ebben segít összeállításunk. Vagyis nem kell a körülmények
áldozataiként élni csak azért, mert adott egy bizonyos energiaminta. Az okság birodalma
pedig bizonyosan megnyilvánul, formát ölt, és sokféle módon megmutatja magát. Azt
akarjuk, hogy nekünk is legyen beleszólásunk abba, hogy miként fejeződik ki. Nemcsak a
saját életünkben, hanem a körülöttünk és a velünk kölcsönös kapcsolatban lévők életében és
az egész kerek világon is. Az okság birodalmába igen könnyű bejutni. Mindnyájan ezt tesszük
egész éltünkben. A különbség ott van, hogy néha nem tudjuk, hogy ezt csináljuk. Nem tudjuk,
hogy akaratlanul befolyásoltuk a folyamatot, s azért kaptuk azt az eredményt, amit kaptunk.
Ezért hát másokat okolunk, vagy a kormányt, az időjárást vagy más, rajtunk kívül álló erőket.
És jóllehet valóban hatnak ránk külső erők, ahogy már korábban is szót ejtettünk róla, ám itt
az ideje, hogy észrevegyük: érdemes egyre nagyobb mértékben átvenni az önmagunk feletti
ellenőrzést. Egyre jobban uralni kifejezési módunkat és azt, hogy milyen hatásokat engedünk
be az életünkbe. És mindezt úgy érhetjük el, hogy belépünk az okok birodalmába, méghozzá
tudatosan. Laura hamarosan végigvezet egy gyakorlaton, amelyben megjelenítjük, és így
megfoghatóvá és kezelhetőbbé tesszük az okok birodalmát. Egy olyan dimenziót, amely nem
fizikai természetű. Létezik egy szavunk arra, ami nem fizikai. Sokan a nem fizikait lelkinek
nevezik. Kezünkkel nem érinthetjük, szemünkkel nem láthatjuk, fülünkkel nem hallhatjuk,
ízét se, szagát se érezzük, mégis valóságos. Az egész teremtés alapanyaga. Hogy könnyebbé
tegyük az okság világának megnyilvánulását lehetővé tevő minták felhasználását, valami
módon hasznos lenne megjelenítenünk azt. A következő gyakorlattal tehát Laura abban fog
segíteni, hogy ez a birodalom úgy jelenjék meg előtted, mint egy alakkal, színnel, érzéssel
rendelkező valami, s ily módon kezelhető fogalomként bánhass már vele. Az elme ugyanis az
- 10 -
Silva-Elménk univerzális ereje
az illesztő egység, ami kapcsolatot teremt az okság birodalma, a spirituális és a fizikai világ
között.
- 11 -
Silva-Elménk univerzális ereje
amit meg akarunk jeleníteni az életünkben. Most pedig vegyél egy mély
lélegzetet, és ahogy kiengeded, tudatosítsd magadban ismét ideális állapotod jellemző
érzéseit! Alkosd meg, jelenítsd meg, hogy miként akarod érezni magadat, amikor majd
kinyitod a szemedet! Ha készen vagy, nyisd ki a szemedet!
MERILOU SEAVEY: Az imént nem magát az okság birodalmát építetted fel, hanem az
azzal kapcsolatos élményed reprezentációját, megjelenítését. Amikor imádkozol vagy
meditálsz, vagy vizualizálod a magad elé kitűzött célt, akkor minden esetben az oksági
tartomány erejét csapolod meg. Elménk jelenti a határfelületet. Az illesztő egységet az oksági
tartomány és a fizikai dimenzió között. Döntéseink és vágyaink túlnyomó részét érzelmi
tényezők befolyásolják. Képzeld el, milyen lenne az életed, ha választásaidat és
cselekedeteidet a lelki erők áramlásának szintjéről irányítanád! Elméd erejével megteheted,
hogy teljesen átformálod saját, személyes valóságodat. És felszabadíthatod az okság
birodalmának energiáját. Összhangba hozhatod a világegyetem teremtő erejét hétköznapi
életed tapasztalataival. Mostantól kezdve valahányszor be akarsz lépni az oksági birodalomba,
elég, ha felidézed az azt reprezentáló, előbb megteremtett képzetedet és érzetedet, és
ráhangolódsz arra.
GERALD SEAVEY: Merilou-nak és nekem van egy cicánk. Egy úgynevezett orosz
kékmacska. Ezért Miauszkinak neveztük el. Mint a legtöbb cica, ő is szeret labdával játszani.
Szívesen gurigázik vele a padlón, ám ha mindez a konyhában történik, nagyon furcsa dolgot
figyelhetünk meg. Pár percig kergetőzik a labdával, aztán begurítja a hűtőszekrény alá. Mi
kikotorjuk alóla. A cicánk egy darabig megint kergeti ide-oda, mígnem a labda ismét kiköt a
hűtőszekrény alatt. Az ember azt hinné, egy óriási mágnes rejtőzik alatta, az vonzza oda a
labdát. Talán már ki is találtad, hogy nem mágnes vonzza a labdát a hűtő alá, pusztán arról
van szó, hogy egy konyhának olyan az elrendezése, hogy a cica mindenütt hozzá tud férni a
labdához, kivéve, ha az begurul a hűtőszekrény alá. Bizonyos mintákban mintha vonzerő
lenne. Olyan értelemben, hogy valami nagyobb valószínűséggel történik meg egy bizonyos
módon, mint más módokon. Gondolj például egy almamagra! Ha ránézünk egy ilyen
almamagra, tudjuk, hogy hatalmas almafa nőhet ki belőle. De vajon ez azt jelenti, hogy abban
a magban egy miniatűr almafa rejtőzik? Dehogyis. Csak egy minta. Egy potenciális almafa
van benne. Egy minta, amit az adott mag DNS-szerkezete hoz létre. Azt azonban igenis
jelenti, hogy ha semmi nem jön közbe, és a mag megkapja a kellő mennyiségű vizet,
táplálékot és napfényt, akkor olyan mintába fog szerveződni, amit almafának nevezünk.
Amikor az életed a spermium és a petesejt egyesülésével elkezdődött, és még csak egy
osztatlan sejt voltál, abban a sejtben nem volt agy. Egyetlen sejt lévén nem volt benne se szív,
se tüdő, se máj, se vese, se kar, se láb. Egyedül intelligencia volt benne, a DNS intelligenciája.
És ebben a sejtben már benne rejlett egy minta. Lehet, hogy nem látni, de benne van, és
meghatározza, hogy hogy fogsz kinézni. Hogy milyen színű lesz a hajad és a szemed. Hogy
férfi leszel-e majdan vagy nő. A sejt szerkezetében mindez már egyértelműen benne rejlik. És
amikor a sejt osztódni kezd, majd mindegyik sejt tovább osztódik, akkor elkezdenek
vándorolni. Némelyikükből agy lesz, mások szívvé kezdenek formálódni, megint mások
csontokká és bőrré, és így tovább, az ember testének valamennyi alkotórészévé. A minta tehát
ott van. Ott van, és mintegy vonzza a sejteket, a megfelelő sejteket, hogy olyanná
formálódjanak, amilyenné kell. S e különböző területekre eljutva végül kialakuljon belőlük az
emberi lény. A tudósok fölfedeztek egy bizonyos fogalmat, ami összefügg az alapvető
mintákkal. Rájöttek, hogy még ha nem is tudjuk, hogy miért nyilvánulnak meg bizonyos
dolgok úgy, ahogy megnyilvánulnak, és nem másként, az rendszerint nem valami véletlen
esemény. A mélyben megtalálható az ok. Egy vonzerő. Egy úgymond mágnes. Képzeld el,
hogy van egy nagy üvegedényed! Egy üvegedény, amiben mondjuk 1000 vörös és 1000 zöld
játék golyót helyezel el. Most ráteszed ezt a tálcaszerű, széles edényt egy készülékre, ami
- 12 -
Silva-Elménk univerzális ereje
alaposan megrázza az edényt, és így összerázza a benne lévő golyókat. Világos, hogy a
golyók lassanként összekeverednek, és véletlenszerűen eloszlanak az üvegtálcán. Nem fogod
például azt várni, hogy merő véletlenségből megjelenik a neved csupa vörös golyókból
kirakva, zöld háttér előtt. Nos, a valószínűség elmélet szerint ez mégis megtörténik, feltéve,
hogy végtelen idő áll rendelkezésedre, és közben újból és újból elvégzed a kísérletet. Ez
esetben egyszer valóban megjelenne a neved vörös golyókból kirakva. Ennek a valószínűsége
azonban nagyon kicsi, mert eléréséhez várhatóan több idő kellene, mint anyagi univerzumunk
élettartama. Ma azonban, amikor már van számítógép, a tudósok percenként milliárdszor
elvégezhették ezt a fajta kísérletet, és valami rendkívül érdekes dologra jöttek rá. Kiderült,
hogy egyes eloszlási mintázatok újra meg újra előjönnek. Nem tudják, hogy mi az oka, hiszen
véletlen eseményekről van szó, és mégis lennie kell valamilyen, a háttérben megbúvó
struktúrának, ami miatt újra és újra ezek a mintázatok bukkannak föl. A tudósok furcsa
vonzóknak vagy vonzerőknek nevezik ezeket a mintákat. Nem tudni, hogy vajon maga a tér
és az idő alakja váltja-e ki a szóban forgó minták előfordulását, vagy világegyetemünk
alapstruktúrájából eredően jelennek meg újra és újra. Mindenesetre furcsa vonzóknak nevezik
őket, mert ismeretlen ok következtében ismételten felbukkannak. Nyilvánvaló, hogy létezik a
jelenségre magyarázat, hogy van egy ok, ami mintegy vonzza ezeket a mintákat. Egyesek úgy
gondolják, hogy a szerencsének és a szerencsétlenségnek is oka van. Ebből származik az
angol szerencsés szó, a loki is. Volt egy Loki nevű nagyon szeszélyes norvég isten, aki néha
jó dolgokkal ajándékozta meg az embereket, ilyenkor Jó Loki volt a neve, máskor meg nagy
kellemetlenségeket okozott nekik, s akkor Rossz Lokinak hívták. Ma is, amikor pedig már
nem hiszünk a norvég istenekben, gyakran mondjuk, hogy gout lok, vagyis jó szerencsét.
Mintha valami külső erőt hívnánk segítségül. Ami vagy aki kedvező történéseket indíthat el
az életünkben. Az életünkben bekövetkező eseményeknek rendszerint megvannak a kiváltó
okai, amelyekről vagy tudunk, vagy nem tudunk. De ha nem is vagyunk tudatában az
okoknak, azok akkor is léteznek. Igen. Létezik véletlen esemény is. Vannak olyan dolgok,
amelyek véletlenszerűen történnek meg. Mindazonáltal életünk legtöbb eseménye hátterében
okok, vagy úgymond vonzók, vonzerők húzódnak meg. Ez utóbbiakra gondolhatunk úgy,
mint amelyek bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyes vonzók nagyon erősek.
Rendkívül erőteljesek. Mások nem annyira erősek, viszont mindenütt jelen vannak. Mindent
áthatnak. Könnyű beléjük botlani, és kiszabadulni is könnyű a hatásuk alól. Képzeld el, hogy
az erős vonzónak 2 alapvető dimenziója van: mélysége és szélessége! Nem mintha valóban
lenne, csak hasonlatként hozom fel, hogy könnyebben tudjuk elgondolni egy vonzó erejének a
minőségét és azt a nehézségi fokot, ahogy ki- és bekerülhetünk ezekbe a helyzetekbe. Például
a házunk hátsó udvarán valahányszor esik az eső, a téglaudvar egy pontján összegyűlik a víz.
Ennek természetesen megvan az oka. Kis mélyedés található ott. Úgyhogy amikor esik, a víz
hajlamos odafolyni. Elintézhetném a dolgot azzal, hogy rendbe hozom és feltöltöm azt a részt,
hogy szintbe kerüljön, és akkor kisebb lenne a valószínűsége, hogy odavonzza a vizet. De az
is hatásos lenne, ha a mélyen fekvő struktúrát változtatnám meg. Esetleg úgy, hogy kiszedem
a téglákat. Megnézem, mi van alattuk. Mitől keletkezett ott az a mélyedés? Feltöltöm, és aztán
visszahelyezem a téglákat. Így nemcsak a felszínt hoztam rendbe, hanem elejét vettem annak
is, hogy a régi minta újra kialakuljon. Gondolhatunk tehát a vonzóra úgy is, mint egy
vízgyűjtő mélyedésre, aminek természetesen különböző formája és mérete lehet. Életünkben
vannak nagyon erős vonzók. Nem valószínű, hogy ilyenbe jutsz, de ha mégis megtörténik,
akkor bizony nagyon nehéz kikászálódni belőlük. Ilyen például a kábítószerezés. A legtöbb
ember szerencsére nem esik bele abba a gödörbe vagy mélyedésbe, amit kábítószeres
hozzászokásnak nevezünk, ám aki beleesik, az olyan mélynek fogja találni, amiből nagyon
nehéz kivergődni. És persze vannak gyengébb vonzók is. A vonzásuk nem különösebben erős,
viszont nagyon szélesek, ezért könnyen beléjük sétálhatunk, ám könnyen ki is juthatunk
belőlük. Sokan például igen könnyen kerülnek jó hangulatba. Elég, ha bizonyos módon rájuk
- 13 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Silva – 03
Az ideális én és a munka
GERALD SEAVEY: Ha belekukkanthatnál az agyadba, azt látnád, hogy olyan képeket
őrzöl magadról, amelyek különféle helyzetekben és összefüggésekben ábrázolnak. Egyesek
énképnek nevezik ezt, és más és más énképet őrizhetsz attól függően, hogy a munkáról, a
kapcsolatokról, a pénzügyekről vagy az egészségről, illetve életed egyéb vonatkozásairól van-
e szó. Némelyik emlékeken, valóságos élményeken alapszik, némely pedig reményeken és
álmokon, olyasmiken, amikre vágysz. És vannak olyanok is, amelyek félelmekre
alapozódnak. Akadnak köztük hitelesek, pontosak, mások a legkevésbé sem azok. Ez az
énkép rendkívül nagymértékben befolyásolja megnyilvánulásainkat és azt, hogy kik és mik
vagyunk. A bátyám például már 3. osztályos korában tudta, hogy mi akar lenni, ha felnő.
Amikor engem kérdeztek arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem: nem tudom. A
testvéremnek viszont határozott elképzelése volt arról, hogy mi akar lenni. Tudós akart lenni.
Olyan valóságosan és ellenállhatatlanul élt benne ez a kép, hogy élete számos területén
megmutatkozott. Például mire középiskolába kerültünk, szentül meg voltam győződve róla,
hogy bátyuskám fejében valami nem stimmel. Amikor ugyanis hazaértünk a suliból, akkor én
levágtam az iskolatáskámat az asztalra, és máris rohantam ki játszani. Vacsorára kerültem
csak elő újra. Evés után tévét néztem, s így a házi feladat elkészítése rendre elmaradt.
Testvérem egészen más viselkedési mintát követett. Amikor hazaért az iskolából, rögtön leült,
és egész délután a leckéjét csinálta. Végül csak arra az abszurd végkövetkeztetésre jutottam,
hogy ezek szerint szeret házi feladatot írni. Képtelen voltam megérteni, miként lehetséges,
hogy valaki szerethet leckét csinálni. Csak sok évvel később jöttem rá, hogy nem szeretett
- 14 -
Silva-Elménk univerzális ereje
házi feladatot készíteni. Viszont annyira szeretett volna tudós lenni. Ez a kép oly valóságosan
élt elméjében, hogy végigcsinálta, mert ez is kellett ahhoz, hogy jó eredménnyel végezze el az
iskolát, és nívós egyetemre mehessen. Olyan egyetemre, ahol kiváló fizikus lehet belőle.
Énképe rendkívül erős vonzóként funkcionált, ami még a házi feladat elvégzésére is rá tudta
venni. Az önmagunkról kialakított képek hatnak ránk, akár tudunk róluk, akár nem. Szinte
minden helyzetre vonatkozóan őrzünk magunkról egy képet arról, hogy az adott körülmények
között hogyan viselkedünk. De van egy ideális képünk is, s ez azt mutatja meg, hogy
milyenek lehetnénk. Milyenek szeretnénk lenni? Hogyan alakulnának a dolgaink, ha többet
használnánk fel képességeinkből? Az a különbség, ami valakinek az énképe és az ideális
önmagáról kialakított képe között feszül, tehát aközött, ahogy ténylegesen látja magát, akár
megfelel az a realitásnak, akár nem, illetve amiről tudja, hogy számára lehetséges lenne, nos
ezt a különbséget úgy nevezik, hogy önbecsülés. Az önbecsülés nem kép, hanem érzés. Azt
fejezi ki, hogy miként érzünk magunk felől. Talán nagyon jó érzések élnek bennünk
önmagunkkal kapcsolatban, ha a pénzügyek területéről van szó. Vagy remekül érezhetünk
önmagunkkal kapcsolatban a munka vonatkozásában. De ugyanakkor más vonatkozásban,
életünk valamely más területén esetleg már közel sem ilyen rózsás a helyzet. Érdekes, hogy a
legtöbb ember életének csaknem egyharmadát a munkahelyén tölti. Rendkívül mély hatást
gyakorol az életünkre, hogy mivel keressük a kenyerünket. Hiszen nagyon sokat áldozunk rá
az időnkből. Sajnos, sokan egyáltalán nincsenek megelégedve a munkájukkal. Nem elégíti ki
őket az, amit csinálnak. Nem elégíti ki őket a hivatásuk. Sokan úgy érzik, hogy valódi
képességeiket és valódi énjüket figyelembe véve rossz állást választottak. Talán úgy kerültek
ebbe a munkakörbe, hogy fiatalabb korukban valaki azt mondta: „Figyelj csak, itt egy
álláslehetőség, nosza, csípd nyakon!” Ma már viszont, sok év elteltével, ki nem állhatják ezt a
munkát. Rá se bírnak gondolni, hogy reggel föl kell kelni, és dolgozni kell menni. Sokan azt
hitték, hogy szeretni fogják a munkájukat. „Ügyvéd akarok lenni.” „Orvos akarok lenni.”
„Mérnök vagy tanár akarok lenni” – mondták. És most, amikor már évek óta ezen a pályán
tevékenykednek, rájönnek, hogy ennek a munkának távolról sincs semmi köze ahhoz az
emberhez, akik ők valójában, illetve akik lenni akarnak, és mély elégedetlenséget éreznek
munkájukkal kapcsolatban. Ha széles szakadék tátong aközött, ahogy ténylegesen élünk,
illetve hogy hitünk szerint úgymond élnünk kellene, akkor annak gyakran szomorúság,
depresszió és boldogtalanság a következménye. De mi rejlik valójában a munkánkkal vagy
bármi mással kapcsolatos boldogtalanságunk mögött? Talán csak arról van szó, hogy
másmilyen főnököt szeretnél? Vagy fizetésemelést? Vagy rövidebb munkaidőt? Észrevetted-e
már, hogy ha jobban belegondolsz a munkádba, amit végzel, vagy a pályába, amin dolgozol,
kiderül, hogy egyes részeket kifejezetten élvezel benne, míg másokat esetleg nem. Ahogy ezt
korábban már említettük, a legtöbb ember hajlamos önmagán kívülre nézni. Olyasmiket
gondolnak, hogy: „Ha más lenne a környezet, ha talán egy tisztább helyen dolgoznék, egy
jobb épületben…” Mások talán meg azt mondogatják: „Ah, bárcsak ügyesebb és okosabb
lennék! Akkor jobb állást kaphatnék vagy nagyobb fizetésemelést.” Olyanok is vannak, akik
hitrendszerükkel korlátozzák önmagukat: „Ó, én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy új munkát
kaphassak!” Vagy: „Nincs nekem annyi eszem, hogy meg tudjam tanulni azt, ami egy jobb
munkához kell.” Figyeld meg, hogy azok, akik a jelek szerint elégedettek az állásukkal,
szemmel láthatólag megbarátkoztak azzal a fajta munkával, amit választottak maguknak!
Ahelyett, hogy mindenáron megpróbálnának változtatni a környezeten, a lehetőségeiken és
szakképzettségükön, vagy akár a hitükön. Rendben vannak az identitásukkal. Ki vagyok én?
Hogyan tudom önmagamat, azt, aki valójában vagyok, a munkámban kifejezésre juttatni? A
körülményektől teljesen függetlenül. Ez is pontosan olyan, mint a vitorlázás. „Adj nekem
szelet, bármilyen szelet, s én majd alkalmazkodom és igazodom hozzá, hogy azt az eredményt
érjem el, amit elmémben hordozok!” Az egész arról szól, hogy úrrá kell lennünk
- 15 -
Silva-Elménk univerzális ereje
önmagunkon. Saját lényünkön. Hogy hogyan csináld? Hogy miként valósíthatod meg ideális
énedet a munkádban és a kapcsolataidban?
LAURA SILVA: Azt hiszed talán, hogy a munkád tesz boldogtalanná. De nem lehet,
hogy valójában önmagaddal vagy elégedetlen? Mert bármennyit is panaszkodik valaki arról,
hogy milyen nehéz, hogy milyen unalmas, vagy milyen veszélyes a munkája, mindig vannak,
akik boldogan lépnének a helyére, és örömmel végeznék ugyanazt a munkát. Valószínűleg
valami más okozza az elégedetlenséget, nem a munka. A dolognak több köze lehet ahhoz,
hogy hogyan érzed magad, miben hiszel, hogyan gondolkozol, és miként viselkedsz.
Elevenítsük fel néhány pillanatra, amit Gery mondott korábban! Ami a munkádat illeti: olyan
munkát végzel, amit te magad választottál? Amilyenfajta tevékenységet igazán örömmel
végzel? Szabad választásod vagy véletlen esemény, esetleg hibás döntés következtében
kerültél-e oda? Milyen körülmények között dolgozol? Elégedett vagy a munkahelyi
környezeteddel? És csakugyan azt csinálod, amit magad választottál? Néha képeket őrzünk
magunkban, amikhez gondolatok és szavak is társulnak. Mint például: „Én akarok a főnök
lenni!” Vagy: „Én akarok az igazgató lenni!” De vajon hajlandó vagy-e meg is tenni azt, ami
ennek eléréséhez kell? Hajlandó vagy-e időt és energiát áldozni rá? Hogy új viselkedési
formákat sajátíts el. Hogy új ismereteket szerezz. Amikre szükséged lesz ezen az úton. Mit
vagy hajlandó megtenni? Hajlandó vagy-e új viselkedési formákat elsajátítani annak
érdekében, hogy képes legyél megszerezni azt az fajta munkát, amit szívesen csinálnál? Hogy
olyan munkát végezhess, amilyenre igazán vágysz. Igazgató szeretnél lenni? Remek! Főnök
akarsz lenni? Nagyszerű! Hajlandó vagy-e meg is tenni mindazt, ami ahhoz kell, hogy ez meg
is valósuljon? Hogy megteremtsd ezt a fizikai valóságodban. Ez akár azt is jelenti, hogy
tovább kell képezned magad. Hogy keményebben, hosszabb munkaidőben kell dolgoznod.
Erre is hajlandó lennél? Mert ha igen, akkor lássuk, mi kell még! Nos, bizonyos képességeket
számításba kell venni. Mire leszel képes, ha majd elvégezted a megfelelő továbbképzőt vagy
tanfolyamot, aminek nyomán olyan helyzetbe kerülsz, hogy valóban megteremtheted azokat a
munkakörülményeket, amelyekre vágysz? Legyél főnök! Legyél igazgató! Legyél vezető!
Miféle képességekre van tehát szükséged, hogy terveidet valóra válthasd? Amikor ezt az
egész képet akarjuk most szemügyre venni, akkor tulajdonképpen mit is nézünk?
Valószínűleg arra van szükség, hogy a jelenségek mögé, a dolgok gyökeréhez menjünk. És az
oksági tartomány egy nagyon mélyen fekvő, belső szintjén hozzunk létre változást. Hogy
aztán az a fizikai világban is manifesztálódhasson, megjelenhessen. Olyan átalakításról
beszélünk, amit önmagunk legbelső magvában hajtunk végre. S ami ily módon
természetszerűleg életünk valamennyi területén meg fog nyilvánulni. Abban, ahogy
gondolkodunk, ahogy érzünk, hitrendszerünkben, ahogy viselkedünk. És ha majd ténylegesen
mi leszünk a főnök, az is pontosan meg fog felelni az énünknek. Úgy és azért csináljuk majd
azt a munkát. Mert megtanultunk azzá a személyiséggé válni, aki eléri céljait. Megtettük, ami
ehhez kellett, hajlandóak voltunk mindent elkövetni, hogy a megfelelő személlyé váljunk.
Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy: „Mi az, amivel nagyon nem vagyok
megelégedve?”, akkor egyúttal azt is meg kell kérdezned magadtól, hogy ez a valami rajtad
belül, vagy rajtad kívül található-e. És észre kell vennünk, hogy valójában a belsőnkön kell
változtatni. És amikor megérintjük énünk e belső részét, amikor figyelmünket befelé
összpontosítjuk, amikor rákapcsolódunk az oksági birodalom energiájára, akkor egyszersmind
képet kapunk arról is, hogy milyennek látjuk magunkat. Milyen az énképünk? Hogy miként
érzünk önmagunkkal kapcsolatban? Milyen az önbecsülésünk? Mindkettő, tehát az énképed
és az önbecsülésed is szorosan összefügg a munkáddal, és ebből következően rengeteg
teendőd adódhat e téren. Gyakran előfordul tanfolyamainkon, ahol többek közt vizualizációs
gyakorlatokat végeztetünk a résztvevőkkel, hogy utána elmondják, hogy képzeletükben a
- 16 -
Silva-Elménk univerzális ereje
főnökük sokkal nagyobb alakban jelent meg, mint amekkorák ők, pedig a valóságban nem is
magasabb náluk. Képzeletükben mégis a hatalom és a tekintély megtestesítőjeként
magasodott fölébük. Figyeld meg: az emberek néha úgy beszélnek a főnökükről, mint aki
valóságosan fölöttük van. Aki szó szerint fölöttesük. És ha sematikus rajzot készítünk egy
vállalat fölépítéséről, akkor is a főnököt tesszük legfelülre. Amikor a munkánkkal kapcsolatos
érzéseinkről beszélünk, akkor elménkben azok mind képekként jelennek meg. Az elménkben
megjelenő képek viszont igen erős hatást gyakorolnak ránk. Valósággal vezetnek minket.
Vagy közelebb visznek áhított célunkhoz, vagy eltávolítanak attól. És sokszor épp azok a
képek, amelyek a munkánkkal kapcsolatban elménkben élnek – mint például a
képzeletünkben nálunk jóval nagyobbnak látszó főnök – akadályozzák meg, hogy sikeresek
legyünk. Eddigi élettapasztalatunk nyomán valamennyien kialakítottunk önmagunkról egy
képet. Különösen a munkával kapcsolatban. Ami valójában az ezen a téren elérendő célunk
felé visz. Vagy attól éppenséggel eltávolít nagy erővel. Önmagunk eszményi képe hordozza
mindazt a jó tulajdonságot, jellegzetes vonást és erőforrást, amely munkánk bármely területén
hasznunkra lehet. Emlékezz csak vissza: mit mondott Marilou a tanítómesterekről? A
munkában ki szolgál számodra mintaként? Ki a példaképed? Ki a tanítómestered?
Olyasvalaki, aki szívesen és sokat dolgozik, aki valóban bele tud mélyedni a munkájába?
Vagy aki örül, ha lóghat, aki alig várja, hogy végre kávészünetet tarthasson, vagy elmehessen
ebédelni? Aki mindig a pénteket várja, és aki utálja a hétfőket? Kik adtak példát arra, hogy
hogyan élj? A szüleid? A mama meg a papa? Az, ahogy a munkáról beszéltek, mindaz, amit
átéltek a munkájukon keresztül? Legtöbbször ugyanis pontosan az ő hozzáállásukat
kopírozzuk. Gondolj tehát olyan tanítókra, akik segíthetnek abban, hogy élvezni tudd a
munkádat! Rengeteget segíthet ez abban, hogy megtalálhasd azt a fajta munkát, amit aztán
szívesen végzel. Könnyebben megtalálhatod és kialakíthatod így magadban azokat a
tulajdonságokat, amelyek az adott munkaterületen szükségesek. Azokat a viselkedési
formákat, képességeket és hiteket, amelyek segítenek, hogy olyan emberré válj, amilyenné a
munkádban válni szeretnél. Nem lenne nagyszerű, ha az okság birodalmából tudnád
megalkotni a munkáddal kapcsolatos ideális énképedet? Azt, amelyikben megvannak azoknak
az embereknek a tulajdonságai, akik azt csinálják, amit szeretnek. És akik szeretik azt, amit
csinálnak. A most következő gyakorlatban olyan lehetőségeket mutatunk meg, amelyek
segítenek, hogy össze tudd hangolni mai, meglévő énedet azzal, akivé válni szeretnél.
Konkrétan a munkád területén.
- 17 -
Silva-Elménk univerzális ereje
visznek. Erősítsd meg ezt a mintát! Akár igazíthatsz is a képen. A minták a te tulajdonodat
képezik.
Silva – 04
Ideális emberi kapcsolatok kialakítása
LAURA SILVA: A 3. rész a munkával foglalkozott, most a kapcsolatok kerülnek sorra.
De ha jól belegondolunk: tulajdonképpen mi az, ami nem a kapcsolatokról szól? A jelek
szerint az segít legtöbbet kapcsolataink ápolásában, akár munkatársakról, rokonokról vagy
üzletfelekről van is szó, ha fontossági és érték szerinti sorrendet állítunk fel közöttük. Tehát
értékük szerint kell rangsorolni a kapcsolatainkat. Ha pedig kész a lista, akkor határozd el,
hogy kerül, amibe kerül, mindent megteszel, amiről mélyen meg vagy győződve, hogy
kapcsolataid erejét és épségét megőrzi! Az én listámon az 1. az Istenhez fűződő kapcsolatom.
Ahhoz, hogy szilárd kapcsolatot tartsak fenn Istennel, úgy hiszem, jó dolgokat kell
cselekednem, jó gondolatokat kell gondolnom. Problémákat kell megoldanom, nem pedig
létrehoznom. És az emberiséget kell szolgálnom. A sorban a 2. helyen az önmagammal való
kapcsolatom áll. Mivel ember vagyok, meg kell tennem legjobb tudomásom szerint mindent
annak érdekében, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. S a lehetőségeimhez képest a
legjobb ember lehessek. Testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Tudatosítom a
múltam és a jelenem gondot jelentő ügyeit, hogy elrendezzem őket. És eközben egyre
szabadabbá váljak. Ami lehetővé teszi, hogy pozitív irányban továbbfejlődhessek. Az a
célom, hogy olyan jó ember legyek, amilyen jó csak lehetek. Olyan, akit szeretek, becsülök és
tisztelek. Az Istennel és az önmagammal való kapcsolatom az a 2 viszony, amely életem
végéig megmarad. Ezután következik a gyerekeimhez fűződő kapcsolatom. Hiszen
szándékosan vállaltam a 2 lányomat, tudva tudván, hogy életük teljes mértékben az én
életemtől függ majd. Azt a felelősséget is vállaltam ezzel, hogy mindent megteszek annak
érdekében, hogy olyan jó anyjuk legyek, amilyen csak lehetek. És hogy amennyire csak
képességeimtől telik, szeretni fogom őket. Észreveszem, ha valamiben szükséget szenvednek.
Időt szánok rájuk. És eligazítom őket az életük dolgaiban. A gyerekeim után a házastársam
jön. Ő a legnagyszerűbb férfi az életemben. Biztos lehetsz benne, hogy mindent megteszek
azért, hogy szeretettől körülvéve, boldogan és biztonságban éljen. Ezután következik a
családom, amelybe beleszülettem. A szüleim és a testvéreim. Őket követik a barátaim, és
végül a kedvenc állataim és növényeim. Ameddig mindent megteszek, amit őszinte hitem és
legjobb tudásom szerint ehhez meg kell tennem, annak érdekében, hogy ezek a kapcsolataim
erősek és egészségesek maradjanak, addig azok olyanok is maradnak. Talán csodálkozol,
hogy miért nem szerepel a listámon a pénz. Az anyagi javak. A felelet egyszerű: amíg
rendben vagyok az 1. számú kapcsolatommal, addig mindig lesz munkám bőven, aminek
meglesz a jutalma is. Isten vagy az univerzális energia, az, amelyikre az okság világában
rákapcsolódhatunk, bőkezű. Ez a hozzáállás sokat segített már nekem is, másoknak is.
Néhány évvel ezelőtt úgy alakultak az elfoglaltságaim, hogy emiatt a lányaimmal való
kapcsolatom komoly sérelmet szenvedett. Tengerentúli előadó körutakat vállaltam, s ez azzal
járt, hogy akár 1 hónapnál hosszabb időre is távol maradtam hazulról. Azt hittem, ez a
legjobb, és az egyetlen módja annak, hogy kifizetődő legyen a munkám. Ez azt jelentette,
hogy a pénz fontosabbá vált, mint a családom. Holott a pénz még csak nem is szerepelt a
kapcsolati listámon. Kislányom, aki akkor körülbelül 8 éves volt, egy napon nagyon kedvesen
így szólt: „Mami, tudom, hogy a munkád nagyon sokat jelent neked is meg azoknak az
- 18 -
Silva-Elménk univerzális ereje
embereknek is, akik a tanfolyamaidon részt vesznek. Tudom, hogy együtt kell lenned velük,
hogy megtanulják, amit tanítasz nekik. De mami, nekünk is szükségünk van rád.” Nagyon
komolyan felülvizsgáltam ekkor a munkarendemet, és végrehajtottam rajta a kellő
változtatásokat, hogy minél többet lehessek együtt a családommal. Ezzel, no meg azzal, hogy
valahányszor alkalmam nyílt rá, magammal vittem őket is, jelentős mértékben megváltozott
az életünk.
MERILOU SEAVEY: Amit Laurától hallottál, voltaképpen magában foglalja mindazt,
ami egy kapcsolatban fontos. Mert ahogy ő olyan gyönyörűen kifejezte, a kapcsolat élő dolog,
amit ápolni, és egészséges energiával táplálni kell. Olyan energiával, ami abból származik:
tudod, ki vagy, és tisztában vagy azzal is, hogy mi számodra a valóban fontos. Hogy mik az
értékeid. Azok, amik benned vannak, meg azok is, amelyeket a számodra fontos emberek felé
közvetítesz. Ami engem illet, én az első pillanatban beleszeretett Gerybe. Ott ült a szálloda
halljában, ahová egy előadás meghallgatására mentem. Becsukott szemmel ült, és meditált.
Azt sem tudtam, mi az, hogy meditáció. Elvégeztem nála az agykontrolltanfolyamot, és
nemcsak a kurzus anyaga bűvölt el, hanem az is, hogy ez a lehetőség mit jelenthet az
életemben. S ha egészen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ő maga is
elbűvölt. Annyira más volt, mint azok, akiket eddig ismertem. Ami azt illeti, hamar
kiigazodtam az élet dolgaiban. Megtanultam például, hogy úgy is elérhetem, amit akarok, ha
kérdezgetek. Így amikor megtudtam, hogy Gerynek van valakije, elfogott a kíváncsiság. És
kinyomoztam, milyen tulajdonságokat szeret abban a nőben. Ahogy aztán telt-múlt az idő,
szoros barátságot kötöttünk, és olyan kapcsolat alakult ki kettőnk között, aminek a
biztonságérzet, a bizalom, a megértés és a közös érdeklődési terület adták az alapját. Én
mindeközben egyre csak azon gondolkodtam, az foglalkoztatott, hogy miként tudnék
megváltozni. Miként válhatnék olyanná, akivel szívesen élne együtt? A Silva-féle
agykontrolltanfolyamon megtanultam Gerytől, hogy egy cél eléréséhez az a legjobb módszer,
ha rendszeresen megjelenítjük elménkben azt, ami a legjobb lenne, de nemcsak nekünk,
hanem mindazoknak, akiket az adott ügy érint. Tudtam tehát, hogyha őt esetleg nem is kapom
meg, akkor is legalább jobb ember leszek. Az úgynevezett mentális programozás hatására.
Olyan, aki azt a minőségi kapcsolatot vonzza majd az életébe, ami csak azokon a
változásokon keresztül nyilvánulhat meg, amelyeket magamban elvégeztem. Nos,
megkaptam, amit akartam. Ráadásul több vonatkozásban is. Geryvel ma már sok éve házasok
vagyunk. Nekem gyerekkoromban nem volt biztonságot nyújtó otthonom, neki ez megadatott.
Mesélt arról, hogy milyen volt csodálatos otthonban, szerető családi légkörben felnőni. Amit
lenyűgözve hallgattam. Megígérte, hogy mi is ilyen életet fogunk teremteni magunknak.
Életünk azonban olyan zsúfolt volt a sok tevékenységtől, folyton úton voltunk, így aztán
gyökérverésről nem is gondolkozhattunk. Egy szép napon aztán, körülbelül 10 évvel ezelőtt,
komoly elhatározásra jutottunk, és ez fordulópontot hozott az életünkbe. Úgy döntöttünk,
veszünk egy házat. Kiválasztottuk azt a fajta környéket és közösséget, ahol és amelyben élni
akartunk, egy kis kikötőfalut az Atlanti-óceán partján, a MESSECSÚZESI Boston közelében,
úgy hívják, hogy New BÖRI PORT. Varázslatosan szép hely. Tudtuk, hogy bizonyára olyan
házat kapunk a pénzünkért, amit majd renoválni kell. De még mennyire, hogy kellett! Nem
sokkal azután, hogy beköltöztünk, megkezdődött a helyreállítás. Én egy építési vállalkozó apa
mellett nőttem fel, így aztán sikerült elhitetnem magammal, hogy egy házat szerkezetileg is,
és külsőre is teljesen át lehet alakítani. Igazán hasznos, ha valaki így fogja fel a dolgot,
különösen, ha olyan házba költözik, mint amit mi vásároltunk. Beköltöztünk hát, és kezdetét
vehette a renoválás. Az épület pillanatokon belül úgy festett, mintha hurrikán söpört volna
rajta végig. A födémet lebontották, a közfalakat eltávolították. Talán el tudod képzelni,
mekkora törmelékhegyek születtek. Amikor a barátaink tekintetükkel végigpásztáztak a
terepen, megkérdezték: „Aztán mondjátok: ti meg hol alszotok?” Gery megmutatta nekik az
irodát, ahol egy földre terített matracon töltöttük az éjszakákat. Nagyszabású terveim voltak.
- 19 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 20 -
Silva-Elménk univerzális ereje
át a teendőket. De lehet, hogy arra gondoltam, a barátai majd megengedik, hogy továbbra is itt
lakjak velük az új házukban. Nem akartam szembenézni azzal, hogy vissza kell térnem a
szétvert, öreg házba. Rádöbbentem, hogy ezt a helyzetet én teremtettem. Gery pedig elfogadta
a szituációt, s kifejezetten segítő módon vett részt annak tisztázásában. Több egyezséget
kötöttem, és én kezdtem visszakozni. Mindketten agykontrolloktatók vagyunk, és
kapcsolatunkat eleve ezzel kapcsolatos közös célunk és utunk köré építettük. Ekkor felém
fordult. Én szipogva soroltam, hogyan és miért nem megy a dolog. „Merilou – kezdte a
kérdését –, nem te tanítottad az utóbbi 4 napon egy csoportnak, hogy hányfajta lehetősége és
mekkora ereje van az elménknek?” „De igen” – szipogtam. „Merilou, komolyan gondoltad,
amit ott mondtál az embereknek? A szívedből jött, amit tanítottál?” – kérdezte ő. „Igen” –
feleltem. „Merilou – folytatta –, ha komolyan gondoltad, amit mondtál, és a szívedből szólva
tanítottál, akkor birtokodban van mindaz, amivel meg tudod tenni, amit meg kell tenned.
Igaz?” „Nem” – feleltem. Nem és nem akartam engedni. „Hát, most egy kicsit
összezavarodtam – mondta ő. – Segíts tisztázni a dolgokat, légy szíves! Számomra úgy tűnik,
Merilou, hogy amit most mondasz, az annyira ellentmondásban van azzal, amilyennek
megismertelek, hogy az csak 2 dolog egyikével magyarázható. Vagy az a helyzet, hogy
önmagaddal kapcsolatban és a tanfolyamaidon is hazudsz, vagy pedig álszent képmutató
vagy.” No, ekkor megértettem, hogy kutyaszorítóba kerültem, amiből ő aztán nem fog
kihúzni. Válaszolni ugyan nem válaszoltam, de gondolkodóba estem. Komolyan
elgondolkodtam. És tudtam, hogy szeretetből mondta, amit mondott. Éreztem a hangján. De
az igazi fordulópontot a következő megjegyzése hozta meg. Már nem kérdezett semmit, csak
azt mondta: „Tudod, szívem, amikor megismerkedtünk, tisztában voltál azzal, hogy merrefelé
vezet az utam. Mindjárt az elején elmondtam neked, hogy van egy életcélom, és szeretném, ha
mellettem lennél. Azt akartam, hogy te is ezen az úton járj, ha ez megfelel neked. De azt is
elmondtam, hogy nem fogok letérni az utamról, és ha együtt tudunk haladni rajta, akkor
együtt mehetünk életünk végéig úgy, mintha egy út lenne a kettő. De kitérőket nem teszek.
Merilou – mondta Gery –, ha ezzel most azt akarod közölni velem, hogy nem akarsz többé
ezen az úton járni, hogy nem hiszel az elméd erejében, nem hiszed, hogy megvan benned a
képesség arra, hogy megváltoztasd az életedet, és megteremtesd, amit akarsz, ha úgy
gondolod, hogy mindegy, összetörtél, és az elméd nem működik úgy, ahogy mindenki másé
működni tud, akkor nem tudom, hogy együtt tudok-e élni veled.” És annak ellenére, hogy
sötét volt, éreztem magamon a tekintetét és a szeretetét is. „Azt akarom – mondta –, hogy az
életem része légy. De egész emberként. Olyan emberként, aki tudja, ki ő. És aki képes
összhangban cselekedni ezzel a tudással. Nem akarok egy összetört emberrel együtt élni” –
fejezte be, és visszafeküdt a párnájára. Körülbelül 10 másodperc kellett ahhoz, hogy döntsek.
Abbahagytam a sírást, felkapcsoltam a lámpát, mosolyogva felé fordultam, és azt mondtam:
„Azt hiszem, rendben vagyok, drágám.” Hazautaztunk, és az elkövetkező hónapokban tovább
dolgoztunk a házunkon. Ma ez a ház a menedékünk. Csodálatos hely, amit betölt az az
energia, amely csak kettőnkből származhatott. Reprezentálja azt, ami lelkünkben él.
Számunkra az ideális otthon, az eszményi környezet. Mindannyiunk esetében természetes
dolog, hogy a számunkra fontos emberekkel: a barátainkkal, a családunkkal, a
munkatársainkkal való kapcsolatokat különböző helyzetek befolyásolják. Természetes dolog,
hogy az életünkben előforduló feszültségek ishatnak rájuk. De a legfőbb, belülről fakadó
lényeg bármilyen másik emberrel való kapcsolatunkban az, amit önmagunk mélyéről hozunk
fel. Onnan, ahol ráhangolódunk az oksági tartomány szabadon áramló energiájára.
- 21 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Silva – 05
A tökéletes egészség
LAURA SILVA: A 4. részben a kapcsolatokról beszélgettünk és arról, hogy milyen az
egyik legfontosabb kapcsolatod, vagyis az önmagadhoz való viszonyulásod. Milyen az,
amikor a lehető legjobb éned mutatkozik meg? Az ideális én tulajdonságai sorában ott van az
egészség is. Az ideális egészség. Apám mindig is elengedhetetlenül fontosnak tartotta az
- 22 -
Silva-Elménk univerzális ereje
egészséget. Gyakran mondogatta, hogy: „Ha egészséged nincs, semmid sincs. Nem tudsz
akkor hatékonyan dolgozni. Nem élvezet az életet. Nem vagy boldog azzal, akit szeretsz.”
Kutatómunkája során José hamar rájött, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel
gyerekei ellazult, meditatív állapotban növelni tudták az intelligenciájukat, például a
képzeletükkel, javítható az egészség is. Ahogy arról az agykontrollt használók hosszan
mesélhetnének. Hamar felismerte, hogy az emberi elme és annak ereje óriási szerepet játszhat
az egészség megőrzésében és visszaszerzésében. A Silva-féle agykontroll megtanít egy
dinamikus meditatív állapotba kerülni. Ez olyankor következik be, amikor az agy az alfa
frekvenciatartományban működik. Mivel ilyen módon meditálva ellazult vagy, ez eleve
nagyon jót tesz az egészségednek. Ideális állapot ez ahhoz is, hogy ráhangold magad az
oksági birodalom hullámhosszára. Sok embernek elég, ha csak lehunyja a szemét, vesz
néhány mély lélegzetet, a feje búbjától a sarka hegyéig ellazítja a testét, és már benne is van
ebben az állapotban. Ha ezt még a betegséggel és a gyógyulással kapcsolatos képzelődéssel is
kiegészíted, akkor óriási szolgálatot teszel az egészségednek. Erről szól az orvostudomány
neuro-pszicho-immunológia nevű ága, vagyis hogy elménk miként kommunikál agyunkkal és
immunrendszerünkkel annak érdekében, hogy a test ismét egészségessé váljon. Amikor
egészségesek vagyunk, akkor nemcsak a testünk ép, hanem lelkünk, elménk és érzelmeink is.
Először gondoljuk végig: mi is kell ahhoz, hogy testünk egészséges maradjon? Kell hozzá
megfelelő táplálék, oxigén, testmozgás, alvás, tisztálkodás, hajlék, napfény, szeretet vagy
érintés és relaxálás vagy meditáció. Lelkünk egészségesen tartásához imádkozásra vagy
meditációra, hitre, ihletettségre van szükségünk. Arra, hogy érintkezésben legyünk olyan
egyetemes teremtésekkel, mint a természet, a művészet, a zene. Kell, hogy céljaink legyenek.
Hogy hasznosnak érezzük magunkat. Hogy a többi ember szolgálatára tevékenykedjünk. És
szükség van szeretetre is. De az elmének külön is megvannak a maga igényei. Ahhoz, hogy
egészséges maradjon, kihívásokra vagy ösztönzésre van szüksége. Tapasztalatokra,
élményekre és folyamatos tanulásra. Pozitív gondolatokra van szüksége. Arra, hogy
vizualizációs és imaginációs gyakorlatokkal tornáztassuk. És ily módon jó erőnlétben tartsuk.
Ezt elsősorban meditációban érdemes megtenni. És végül ejtsünk szót az érzelmekről is! Az
emócióknak arra van szükségük, hogy kifejeződhessenek. Éreznünk kell, hogy kapcsolatban
vagyunk önmagunk és más emberek énjeivel. Az érzelmek megerősítést igényelnek. S azt,
hogy hűen fejezhessék ki mindazt, amit az én érez és hisz. Szeretetre is szükségünk van. És
arra, hogy a fájó érzések valahogy lecsillapodhassanak. És a lelki sebek begyógyulhassanak.
Ha itt-ott átfedésekkel is, de nagyjából ezek kellenek az egyes részeinknek ahhoz, hogy
egészségesek maradjunk. Ha mind a 4 rész együtt van, akkor vagyunk ép és egész emberek.
Valóban egészségesek csak úgy lehetünk, ha mind a 4 rész külön-külön is egészséges.
Testileg sem lehetünk teljesen egészségesek, ha a másik 3 bármelyike beteg. Ezért olyan
fontos az egész embert kezelni, amikor valaki valamilyen betegségben szenved. Figyeld meg
azonban, hogy az egészet alkotó 4 részből csupán 1 a látható, a megfogható, más szóval
fizikai, anyagi. A másik 3 rész, ha tetszik lényed 3 negyede láthatatlan, megfoghatatlan. Vagy
inkább úgy mondanám: lelki. Valójában tehát nem emberi lények vagyunk, akik lelki
élményeket is szereznek, hanem sokkal inkább lelki lények, akik emberi tapasztalatot
szerzünk. És hogy milyen minőségű emberi tapasztalatra teszel szert, az csupán egyetlen
emberen múlik: rajtad. Lényünk e 4 vonatkozásával kapcsolatban említésre méltó még, hogy
1 valamire mindegyiknek szüksége van, ha erős és egészséges akar maradni: meditációra.
Sokféleképpen nevezhetjük: mondhatjuk pihenésnek, imádkozásnak, internalizálásnak,
központosításnak, magunkba szállásnak, szintre menetelnek, alfába menésnek, de akárhogy
nevezzük is, a funkció ugyanaz. Mindegyikben a tudat és az agy állapotának
megváltoztatásáról van szó. És az oksági birodalomra való rákapcsolódásról. „Nincs időm
meditálni” – mondják egyesek, mintha az szükségképpen valami hosszadalmas folyamat
volna. Nos, a meditáció hosszú utat tett meg az emberiség történelme folyamán. Ahogy azt
- 23 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Rajtakaptad-e már magadat azon, hogy szavakban hitet tettél valami mellett,
ugyanakkor a mindennapi életedben azt tapasztaltad, hogy valójában nem hiszel benne? Hogy
a tudatosság szintjén felismerted, hogy itt egy értékes mintáról van szó, és el is döntötted,
hogy be fogod illeszteni azt a mindennapjaidba, de valahogy ez mégsem igazán történt meg.
Amikor elkezdjük vizsgálni hiteink és egészségünk kapcsolatát, akkor nagyon fontos
- 24 -
Silva-Elménk univerzális ereje
világosan érteni, hogy ebben a vonatkozásban nem az számít, hogy hogyan beszélünk, hanem
hogy hogyan élünk. A hitek vizsgálata közben részben arra kellett rájönnöm, hogy a hit nem
egyenlő a tapasztalattal. A hiteink révén csupán értelmezzük megtapasztalásainkat. És amikor
már teljes egészében és mélyen átitatták mintáinkat, onnan kezdve úgy működünk, mintha
azok a hitek tényleges valóságunk részei lennének. Kimozdítanak bennünket a tudattalanság
mély szintjéről. Különféle viselkedésekre indítanak. Vagy éppen eltávolítanak bizonyos
viselkedésformáktól. Bizonyos attitűdök felé visznek, míg másfajta hozzáállástól
eltávolítanak. Újra meg újra azon kapom magam, hogy olyan esetekre gondolok, amikor
elhittem, amit mondtam, ám amiben hittem, az tévedés volt. Évekkel ezelőtt például történt
velem valami egészségügyi vonatkozású esemény. Egy orvosi ellenőrző vizsgálat alkalmával
megtudtam, hogy van valami bajom, ami ugyan nem komoly elváltozás, de ha nem vigyázok,
ha nem táplálkozom egészségesen, és nem mozgok eleget, akkor bizony komoly gondjaim
lehetnek. A következőképpen reagáltam erre. Úgy tettem, mintha hitem elég erős lett volna.
Mintha a hitem maga a valóság lett volna. Vagyis ha elhessentem a gondolatot, és úgy teszek,
mintha a dolog rendben volna, akkor rendben is lesz. Nem változtattam az étrendemen. Nem
kezdtem el tornázni, legfeljebb gondolatban, de közben a díványon ültem, és egy zacskó sült
krumplit ropogtattam. Mondanom sem kell, hogy nem ezt a mintát kellett volna követnem.
Hogy mi lett ennek a következménye? A lehető legalkalmatlanabb időpontban egy kórház
sürgősségi osztályán találtam magam. Nem akartam ott lenni. Azt akartam, hogy ez az egész
eltűnjön. De igazából nem hittem benne, hogy képes vagyok előidézni a kívánt változást az
egészségi állapotomban. És a tapasztalatom is azt mutatta, hogy nincs meg bennem az a fajta
és az a minőségű hit, amely jobb egészséghez juttatna. Ott a kórházban azonban – mialatt
órákon át vártam, hogy eldöntsék: megoperálnak-e vagy sem – remek alkalmam kínálkozott
arra, hogy alapos vizsgálat alá vegyem hiteim minőségét, és elrendezzem őket. Az a gondolat
is átfutott az agyamon, hogy: „Mit keresek én itt egyáltalán? Ha valóban megvan bennem
mindaz az erő, amiről tanítok, ha hiszek abban, amit az életem oly sok területén csinálok,
akkor könnyedén alkalmazhatom ugyanezt az erőt erre az ügyre is. Mi történik hát itt?” És rá
kellett jönnöm, hogy egy régi valóságmodellnek adtam be a derekamat. Azoknak a régi
mintáknak, amelyeken felnevelkedtem, amelyeket öntudatlanul vettem át, de amelyek nem
segíthettek, hogy azzá váljak, akivé és amivé válni akartam a világban. Abban a
kimondhatatlan fájdalommal teli órában úgy döntöttem hát, hogy ebből elég volt. Kész, vége.
Többé nem vagyok hajlandó ezt a viselkedésmintát követni, mert nem működik. És ekkor
rendkívül érdekes dolog történt. Olyan élményem volt, mintha fölülről láttam volna magam.
Abban a pillanatban, amikor meghoztam a döntést, mintha helyreállítottam volna a
tudatosságom és a testem közötti kapcsolatot. És a fájdalom megszűnt. Érdekes, hogy épp ezt
követően érkezett meg a sebész, de már nem volt miért megoperálnia. Éjjelre még
benntartottak a kórházban, azután másnap értetlenül állva a történtek előtt, hazaengedtek. Ami
engem illet, én nem bántam a zavarodottságukat, és magát az élményt sem, mert erősebbé tett.
Ma már tudom, hogy mit hiszek. Tudom, hogy a viselkedésem egyenlő az életstílusommal, a
gondolataimmal, az attitűdjeimmel, az érzelmeimmel. Ezek mind-mind részei annak a
mintának, ami alátámasztja azt, ha valamire azt mondom: hiszem. Akarhatsz magadnak jó
egészséget. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki beteg akart volna lenni, de
megtanultam, hogy legtöbbször nem elég csak akarni. Saját tapasztalatom, valamint klienseim
és tanítványaim tapasztalata újra és újra azt bizonyítja, hogy a dolog csak úgy működik, ha
készek vagyunk megváltoztatni is a magunk alkotta mintákat. Ezen a ponton igazán csak az
számít, hogy ki vagy valójában. Hogy mit akarsz az életeddel. Hogy miféle gondolatokat,
érzelmeket és hiteket választasz annak, aki és ami vagy. És hogy milyen ideális képet őrzöl
magadról az okok birodalmában. Mert onnan származik minden. Az oksági energiaáram óriási
választékot, lehetőséget, szabadságot kínál nekünk. Az énünk, az identitásunk felépítése
nyomán kirajzolódó minták döntik el, hogy milyen szabadon férhetünk hozzá ehhez az oksági
- 25 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Silva – 06
Az oksági birodalom és a jó közérzet
GERALD SEAVEY: Mindnyájunkat vonzanak bizonyos viselkedések és intenzív
vágyak, késztetések. Vannak, akik nagyon szeretik az édességeket és a zsíros ételeket.
Vannak, akiket a sok testmozgás, a fizikai aktivitás vonz, míg mások legszívesebben mindig
pihennének és aludnának. Ezeket a vonzókat a genetikai tényezők vagy a gyerekkorunkban
megtanult minták hozzák létre. Rendszerint e 2 kombinációjáról van szó. Életünk számos
területén tehát erőteljes vonzó erőkkel rendelkezünk, amelyek mindegyikének hátterében
számos ok húzódik meg. Robert Diltz, aki NLP-t, azaz neurolingvisztikus programozást oktat,
a vonzók együttesét mentális terepnek, mentális tájnak nevezi. Befolyásolja ez a
viselkedésünket és a hozzáállásunkat, azt, hogy miként kezeljük az egészségünkkel
kapcsolatos dolgokat, hogy vonzódunk-e azokhoz a viselkedési mintákhoz, amelyek révén
egészségesebb lehetünk, vagy inkább azok felé tendálunk, amelyek ártalmasak az
egészségünkre. Valószínűleg számos tényező együttes hatásáról van szó. Rendszerint a
háttérben megbújó okok is fellelhetők. Évekkel ezelőtt például észrevettem, hogy valami
nincs rendben az egészségemmel. Eleinte nem vettem róla tudomást, mert a tünetek alig-alig
és nagyon finoman jelentkeztek. Nem figyeltem testem jelzéseire. Sőt, teljesen figyelmen
kívül hagytam azokat. A helyzet komolyabbra fordult, és végül a fájdalom is felerősödött. De
még ekkor sem tettem semmit, mert azt hallottam, hogy az ilyen típusú elváltozásnál
alkalmazott gyógykezelés nagyon fájdalmas, és el akartam kerülni a fájdalmat. Azt gondoltam
hát, hogy ha elég sokáig nem veszek róla tudomást, akkor majd elmúlik magától. A végén
persze odáig fajult a helyzet, hogy már valóban kellett valamit tennem. Ekkor leültem,
beléptem az oksági birodalomba, és elvégeztem a probléma megoldásához szükséges
változtatásokat. A fizikai dimenzióból kiemelve teljesen szét tudtam oszlatni a szóban forgó
testi elváltozást. Meg tudtam semmisíteni. Képes voltam megváltoztatni a jelenség mögött
rejlő alapmintákat. Megjegyzem: nem ismertem a valódi okot. Nem vagyok túlságosan jártas
az orvostudományban, ezért nem tudom, hogy az adott elváltozást vírus, valamilyen betegség
vagy genetikai tényező okozta. Azt azonban tudom, hogy változtatni akartam a helyzeten.
Akármi volt is a minta, az alapstruktúra, amelynek vonzása következtében kialakult a
betegségem, minden önvád és lelkifurdalásra való késztetés nélkül egyszerűen csak
rámutatok, és leszögezem, hogy amennyiben bizonyos dolgokhoz vonzódtam, vagy bizonyos
dolgokat elutasítottam, valami részem mindenképpen volt abban, hogy az az elváltozás
- 26 -
Silva-Elménk univerzális ereje
kialakult. Ha másért nem, azért, mert a kezdeti szakaszban nem tettem lépéseket a megoldása
érdekében. Végre vállaltam a felelősséget, vagyis kezdtem végre helyesen felelni a kihívásra.
Kezembe véve a testem, a természetes gyógyító erőforrásaim irányítását. Szükség esetén
hajlandó lettem volna alávetni magamat orvosi beavatkozásnak is, de előbb esélyt akartam
adni a testemnek, méghozzá azokkal a módszerekkel, amelyekről ebben az anyagban
beszéltünk. Elmém segítségével képes voltam arra ösztönözni testemet, érzelmeimet, lelki
erőimet, tehát valamennyi energiámat, hogy a probléma megszűnjön. A testem megoldotta a
dolgot, s így nem kellett vállalnom az orvosi beavatkozást, amitől annyira idegenkedtem.
Ennek már sok éve, és a probléma soha többé nem jelentkezett újra. A helyzet megoldódott.
LAURA SILVA: Talán te is hallottál már olyan orvosi véleményt, hogy a terápiás
beavatkozás eredménye várhatóan akkor lesz a legjobb, ha minél korábban, még a betegség
kialakulásakor sikerül azt nyakon csípni. Ez nagyon szép és helyes és valóban fontos
figyelmeztetés, de mi teszi lehetővé, hogy egy betegséget korán tudjunk tetten érni?
Alapvetően a tudatosság, testünk jelzéseinek a megfigyelése. Mondanivalónk egyik kulcsa a
legbelső én, az ideális én tudatosítása, és ennek a mintának az élet különböző területeivel való
összevetése, adott esetben az egészségével. Az ideális éneddel mintegy etalont kaptál
kezedbe. Amit erős vonzóként használhatsz. Segítségével jó irányban változtathatsz az
életstílusodon, és ami ennél is fontosabb, az ideális én kiinduló pontul szolgálhat
visszacsatolások számára, alkalmazkodásra, a tudatosság fokozására, a nagyobb odafigyelésre
emlékeztethet, valamint arra, hogy fizikailag, érzelmileg és spirituálisan is érdemes
ráhangolódni erre az áramlásra. A tudatosítás révén felismerheted, hogy betegség esetén olyan
események jelentkeznek környezetedben, vagy esetleg oly módon változott a viselkedésed,
ami a te szempontodból nem nevezhető éppen pozitívnak. Ilyenkor nem az a jó kérdés, hogy:
„Mit csináltam rosszul?”, hanem az, hogy: „Mit kell tennem annak érdekében, hogy újra
összhangba kerüljek az energiaáramlással? Mire kell jobban figyelnem? Hogyan hajthatom
végre a változtatásokat és igazításokat a bennem elevenebben élő mintáknak, a megszakítás
nélkül áramló energiának megfelelően?” A hozzáállás, hogy vállalom a felelősséget, nem azt
jelenti, hogy magamat kell okolnom, hogy beteg lettem. Csupán visszajelzésként szolgál. A
visszajelzés néha fél téglaként kólint fejbe, máskor meg olyan, mint a halk suttogás. De ott
van. Állandóan ott van. Nem azt jelenti, hogy az embernek állandóan ellenőriznie kell
önmagát, de azt igen, hogy ideális éned fokozódó tudatosításával, az okok birodalmának
megismerésével, elfogadásával és a vele való összehangolódással könnyebben jutnak el
hozzád az üzenetek. És te is megfelelőbb módon reagálsz. És ahelyett, hogy kényszerítened
kellene magadat valaminek a megtételére, cselekedeteid sokkal inkább szabad választásokon
alapulnak. Márpedig a választások révén válik tudatosabbá bennünk a saját énünk,
identitásunk, ez határozza meg, hogy mennyire érhető el számunkra az okság világából eredő
energiaáram. És ha szabadon áramlik, akkor jöhet bármi az életünkben, megtaláljuk a kiutat.
Méghozzá leleményesen, a helyzethez illően. S még erőt is meríthetünk belőle.
- 27 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 28 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 29 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Silva – 07
Erős „vonzók” a szokások és az életvitel területén
GERALD SEAVEY: José Silva nagysikerű Agykontroll című könyvének egyik
fejezetében szó esik egy férfiról, aki a Silva-módszert használta a heroinfüggőség
megszüntetésére. Nos, én vagyok az az ember. Több mint 25 évvel ezelőtt, a 60-as évek
közepén én is kipróbáltam a kábítószereket. A marihuanával és az LSD-vel kísérletező
fiatalok töredéke még tovább merészkedett, és rászokott a heroinra. Ez történt velem is.
Amint hanganyagunk korábbi részében már említettem, a heroinhoz való hozzászokás
rendkívül erős vonzó tényező. Szerencsére kicsi a valószínűsége, hogy heroinfogyasztóvá
válj, de ha mégis ez történne, tudd, hogy iszonyú erejű vonzóba botlottál. Rendkívül mély
verembe estél, ahonnan igen nehéz lesz kikecmeregned. Nem kellett hozzá valami nagy
intelligencia, hogy felfogjam, milyen súlyos problémával állok szembe. Mindent megtettem,
hogy megszabadítsanak őrült szenvedélyemtől. Éveken át jártam orvosokhoz, kórházakat,
klinikákat koptattam, pszichiáter irányítása mellett gyógyszeres, úgynevezett metadon
programban is részt vettem, mert tudtam, hogy ha tovább folytatom ezt az életmódot, ha
tovább követem ezt a viselkedési mintát, nagy valószínűséggel nem fogok sokáig élni.
Megfigyeltem, hogy a pszichiáterek idejük javarészét azzal töltötték, hogy kiderítsék: mi
okozta a problémát? Évekig tartó pszichoterápiás kezelésben vettem részt, ami közben
alaposan kitárgyaltuk a szüleimmel, a testvéreimmel, a tanáraimmal való kapcsolatomat és
nevelésemet. Úgy láttam, hogy a terapeuták mindenáron meg akarták találni, hogy kit lehet
hibáztatni e sajátos problémámért. Ki tett valami rosszat, vagy ki nem tett meg valami jót,
aminek következtében ide jutottam? Az évekig tartó terápia eredményeként arra a
következtetésre jutottak, hogy ideális gyerekkorom volt. A szüleim nem dohányoztak, és nem
ittak alkoholt. Szerető kapcsolat volt közöttük, és csodálatos városban éltem velük. Végül a
terapeuta azt mondta: „Nem csoda, hogy rákapott a heroinra, túl jó gyerekkora volt.”
Megjegyzem: nem minden önpusztító viselkedést fölvevő embernek volt szerencsétlen a
gyerekkora. Vannak persze ilyenek is, de sok emberrel találkoztam, akikre ez nem áll. Mi
kíváncsiságból csináltuk, kalandvágyból, és nem vettük komolyan a következményeket.
Fiatalkorukban sokan úgy érzik, hogy halhatatlanok. Azt hiszik, akármit megtehetnek,
úgysem árt meg nekik. Nos, én is ilyen voltam. Lépésről lépésre egyre közelebb jutottam a
szakadék széléhez, míg végül beleestem a heroinélvezet csapdájába. Kipróbáltam a különböző
leszoktató módszereket, és végül kikötöttem a metadon programnál. Ez abból áll, hogy az
orvosok adnak egy szert, amelynek az ember éppúgy rabja lesz, mint a heroinnak, de mert
orvosok adják, valamiképpen azt hiszi, ezzel minden rendben lesz, a dolog irányítható és
- 30 -
Silva-Elménk univerzális ereje
kordában tartható. Hát én nem akartam így leélni a hátralévő életemet. Egyszer aztán egy sor
– egyesek szerint véletlennek tekinthető – esemény eredményeként ott találtam magamat egy
agykontrolltanfolyamon. Elvégeztem a kurzust, és elsajátítottam ott egy olyan módszert,
amellyel stressz és küzdelem nélkül le tudtam szokni a heroinról. A belső lényemet használva
30 nap alatt teljesen megszabadultam a heroin rabságából, és soha nem is szoktam vissza rá.
Ennek már 25 éve. De ahogy most visszagondolok az akkori helyzetemre, talán valami
varázsigét tanultam meg ott, és az segített e változás elérésében? Vagy csak mondanom kellett
valamit az elmémnek, és az máris egyszerűen engedelmeskedett? Nem. Nem volt azért ilyen
egyszerű. Úgy hiszem, az volt a siker titka, hogy eredményesen változtattam meg a magamról
kialakított képemet. Amíg a heroinon csüngtem, addig a magam szemében is a drogos Gery
voltam, a gyenge akaratú, aki képtelen megbirkózni az élettel, aki fél az élettől. Olyan ember
voltam, aki nem hittem, hogy megállom a helyem a mindennapokban. Akkor nyílt vadonatúj
távlat előttem, amikor megtanultam, hogy miként használjam elmém erejét a lelki
dimenzióban. Hogy képes legyek átalakítani azt, aki vagyok, azt, amit magamról gondolok,
azt, ahogyan a világban viselkedem, és ahogyan az életemet élem. Belülről kifelé változtam
meg, de mindenestül. Olyan emberré váltam, aki már soha nem lesz hajlandó heroinhoz
nyúlni. Már nem tudnék ilyen önpusztító viselkedésformát követni. Elkezdtem pozitív
lehetőségek után kutatni, amelyekkel kifejezhetem azt, aki valójában vagyok. Ha voltak is
aggodalmaim, félelmeim, szorongásaim, megtaláltam azokat az alternatív módszereket,
amelyek kielégítették ugyanazt a szándékot, ami régebben a heroinhoz juttatott el. Ha
emlékszel, meséltem, hogy a bátyám már nagyon fiatal korában határozott énképpel
rendelkezett. Tudós akart lenni, és ez olyan vonzerőként funkcionált az életében, ami ahhoz a
viselkedési formához és hozzáálláshoz vonta őt, ami azután valóban célba juttatta. Nekem
ifjabb koromban nem volt meg ez az énképem. Minden szempontból élveztem az életet, de
nem volt valódi kapcsolatom a legbelső valómmal. Gőzöm sem volt arról, hogy ki és mi
akarok lenni. Miután leszoktam a heroinról, elkezdtem dolgozni ezen a belső valómon.
Elgondolkoztam: „Tulajdonképpen milyen ember is vagyok én? És milyen akarok lenni
valójában életem különféle területein? A kapcsolataimban. Az egészségem vonatkozásában. A
pénzügyeim terén. És még ezernyi élethelyzetben.” Ahogy formálódni kezdtem, és mind
közelebbi kapcsolatba kerültem e belső lényemmel, azon vettem észre magam, hogy
automatikusan olyan helyzetek vonzásába kerülök, amelyek révén belső valóm olykor
csodálatosnak tetsző módokon nyilvánította ki magát. Az agykontrolltanfolyam elvégzése
előtt tankönyvek nyomtatásával foglalkoztam. Jól kerestem, szerettem is a munkámat, de
igazán nem mondhatni, hogy kifejezte volna, ki és mi vagyok valójában. Attól kezdve, hogy
használni kezdtem az elmémet, és egyre több mindent ismertem meg a belső valómból, azt
tapasztaltam, hogy szinte varázslatos módon egyre-másra nyílik lehetőségem olyan dolgokra,
amelyeket igazán szeretek. És amelyek kifejezik, hogy ki vagyok én. Szeretek utazni, de nem
volt pénzem. Nem volt jövedelmem, mert a cég, ahol dolgoztam, lehúzta a rolót, úgyhogy
munkanélküli lettem. Éppen csak, hogy leszoktam a heroinról, és még laknom sem volt hol.
Elkezdtem használni az agykontrollt, s ma már oktatóként járom a világot, s közben arra
tanítom az embereket, hogy miként használhatják ki jobban az elméjükben rejlő képességeket.
Ez a munka – megítélésem szerint – már összhangban áll azzal, aki vagyok, és amit szeretek
csinálni. Csodálatos embereket ismerek meg. Nagyszerű élményekben van részem, és közben
mind többet és többet tudok meg arról, hogy ki és mi vagyok. Azt is nagyon élvezem, hogy
sokat vagyok együtt a feleségemmel. Sok ember eljár hazulról dolgozni. És mire hazaér, jó,
ha naponta csak pár órát láthatja a házastársát. Én szinte mindennap reggeltől estig együtt
vagyok a feleségemmel, akár dolgozunk, akár játszunk. Érdekes, hogy a szokásainkról
beszélve többnyire csupa olyan dologra gondolunk, ami rossz hatással van ránk. Ártalmas
szokásokra gondolunk. Pedig nagyon sok jó szokásunk is van. Az ember szokásformáló
élőlény. A szokásaink természetes módon szegődnek mellénk. Voltaképpen ez az egyik oka
- 31 -
Silva-Elménk univerzális ereje
annak, hogy miért tudunk szinte minden környezethez alkalmazkodni a földgolyón. Megélünk
a legszárazabb és a legnedvesebb klímán, a legforróbb és a leghidegebb éghajlatok alatt, a
legkülönbözőbb földrajzi magasságokban, mert ki tudjuk alakítani azokat a szokásokat,
amelyek ahhoz kellenek, hogy az adott különleges körülmények között életben maradjunk.
Hogy alkalmazkodjunk hozzájuk. Sok szokásunk tehát nagyon is hasznunkra van. Amikor
tudatosul bennünk a belső valónk, az, hogy kik és mik vagyunk, úgy tűnik, alkalmassá válunk
arra, hogy mágnesként vonzzanak bennünket olyan viselkedés- és szokásminták, amelyek
segítenek, hogy az oksági energia áramlásának jelei szinte bármilyen helyzetben vagy
összefüggésben megmutatkozzanak rajtunk. Egyúttal automatikus visszajelzést is kapunk,
amint elkezdünk kikerülni ebből az energiaáramból. Észrevesszük, ha egy nagyon erős vonzó
hatáskörébe kerülünk, de így már nem merülünk el benne olyan mélyen. És így aztán nem is
kell óriási erőfeszítés és rengeteg energia, hogy kikerüljünk belőle. Továbbá hasznos és erős
vonzókat is teremthetünk, ugyanis a vonzók jók, pozitívak is lehetnek. Pozitívak. Ilyenkor azt
tapasztaljuk, hogy automatikusan előnyös helyzetekbe pottyanunk. Hogy automatikusan olyan
viselkedési formák vonzásába kerülünk, amelyektől egészségesebbekké válunk. Jó szokásaink
alakulnak ki: sokat mozgunk, jó és egészséges ételeket eszünk, érzelmeinket pozitív, építő
módon fejezzük ki, és eszünkbe sem jut, hogy elfojtsuk őket. Mindezek olyan szokások,
amelyek kifejezik, hogy kik és mik vagyunk lényünk legmélyén.
- 32 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 33 -
Silva-Elménk univerzális ereje
mögötte egy pozitív szándék is, az a szándék, hogy önmagad és a környezetedben lévők
számára némi előnyöket nyújtó módon használd ezt az órát. Ez tehát olyan dolog, amit
állandóan, minden reggel megteszel. Könnyű. Hasznos. Egy szokás. Szokás, amiben
fenntartod azokat az elemeket, amik kényszerítővé és automatikussá teszik ezt a reggeli
mozdulatsorodat, és amely elemeket átvihetünk például a naponta végzett testmozgásra is.
Ahhoz, hogy megtehesd, amit kell, hogy az életed úgy működjön, ahogy szeretnéd, át kell
gondolnod: kicsoda vagy te mint egyén ebben a világban? Ami ugyanolyan anyagból és
ugyanolyan céllal született, mint te. El fogunk végezni egy gyakorlatot, amit pozitív szándék
gyakorlatnak nevezünk. Arra való, hogy segítsen neked különböző lehetőségeket találni,
amelyekkel az életedben fellelhető pozitív szándékokat egybe tudod gyűjteni. Majd úgy
helyezed el őket, hogy annak következtében több pozitív szokásmintád lesz. A minták
megváltoztatására használhatod ezt a gyakorlatot. Talán szívesen lebontanád egy meglévő
szokásmintádat. Hogy aztán az eddiginél hasznosabb szokásmintaként újraépítsd. Az
egészségről szóló részben Laura már végigvezetett egy gyakorlaton, amit a szokásminták
lebontására és újrateremtésére is alkalmazhatsz. A most következő gyakorlatnak a
segítségével már szokásossá vált tulajdonságokat és jellegzetes vonásokat is megerősíthetsz,
és működésbe hozhatsz. Olyan mintákról lesz szó, amelyek lényed legmélyén találhatóak. S
amelyeket most tetszés szerint átrendezhetsz.
Silva – 08
A stressz kezelése
GERALD SEAVEY: Hallottál-e már valakit arról panaszkodni, hogy fél a repüléstől? Ne
higgy neki! Lehet ugyan, hogy azt mondta, hogy fél a repüléstől, de nem fogalmazott
pontosan. Én a világ sok országába utaztam és utazom repülővel, de még egyetlen egyszer
sem hallottam, hogy valaki repülés közben azt mondta volna: „Félek a repüléstől. Bárcsak
most rögtön megállna a gép!” Az ilyen ember nem a repüléstől fél, hanem attól, hogy a gép
abbahagyja a repülést, miközben ő még a fedélzeten van. Talán az jár a fejében, amit a
tévében látott, vagy amit az újságban olvasott valamilyen repülőszerencsétlenségről, vagy
csak a képzelete festi elé a szörnyűséges képeket. A legtöbb stressz, a legtöbb feszültség
gondolati képeinkből származik. Jelentést adunk a helyzeteknek még akkor is, ha az
nemegyszer téves vagy pontatlan jelentés. A repülő esetében például, amikor a gép
- 34 -
Silva-Elménk univerzális ereje
fölemelkedik a kifutópályáról, és a kerekek behúzódnak a futómű alá, tompa ütődést vagy zajt
hallani. Ha valaki ilyenkor azt gondolja magában, hogy: „Na, végre, ezek szerint rendben
felszálltunk, most már biztonságban vagyunk”, akkor e pillanattól kezdve ellazulhat. De lehet,
hogy a mellette ülő, halálra rémült férfi agyán a következő gondolat cikázik keresztül: „Te jó,
mi volt ez a hang? Valami baj van a géppel? Talán a szárny készül letörni?” Testében pedig
kialakul a jellegzetes stresszreakció, az úgynevezett „üss vagy fuss” helyzet, holott valójában
semmi oka az aggodalomra. Kialakul tehát a stressz, ami alapvetően meghatározza utazási
élményét és azt, hogy örömmel készül majd a legközelebbi repülőútjára, vagy mindent
megtesz, hogy többé ne kelljen repülnie. Stressz pedig még olyan egyszerű dolgok nyomán is
kialakulhat, hogy sorban állsz az ABC-ben a pénztárnál. És azt látod, hogy az előtted lévő
csigalassúsággal rakosgatja ki a vásárolt holmikat a pultra. Ráadásul a pénztáros is sokkal
lassúbb, mint rendesen. És akkor meglátod, hogy az illető nem készpénzzel fizet, hanem
táskája mélyéről előbányássza a csekkfüzetét, és arra gondolsz: „Na, tessék, ettől még
lassabban fog menni minden.” És a feszültség egyre magasabb szintre hág benned. „El fogok
késni!” „Nem érek haza időben!” „Belekerülök a legnagyobb csúcsforgalomba!” „Még millió
dolgom van!” És az idő múlásával egyre halmozódik benned a feszültség. De gondolj csak
bele: lehet, hogy ugyanebben a sorban, talán közvetlenül a hátad mögött áll egy másik ember.
A sor az ő számára is épp olyan sebességgel halad előre, mint a te számodra. Rá is várnak
még teendők, de ő addig is hasznát veszi ennek a kis várakozási időnek, és egy kicsit lazít.
Eltervezi, hogy mit fog még aznap elintézni. És mire rákerül a sor a kasszánál, addigra
pihentebbé vált, és nyugodtan intézi aztán tovább az ügyeit. A 2 élmény között csupán egy
gondolatnyi a különbség. Az egyik arra gondol: „Ez azt jelenti, hogy…”, és máris rengeteg
negatív, stresszes helyzetbe bonyolódik. A másik ugyanakkor arra gondol, hogy: „No lám, ez
azt jelenti, hogy jut néhány percem lazítani.” És más élményt él át. Használjuk a
képzeletünket, és figyeljük meg, hogy csupán hozzáállásunk megváltoztatásával mennyire
másképp jelenhet meg egy-egy szituáció! Képzeld azt, hogy egy idegen országban jársz,
egyedül autózol már órák óta, és sehol semmi nyoma a civilizációnak! Egyetlen házat,
egyetlen autót, egyetlen embert se láttál már órák óta. Telnek-múlnak az órák, egyre későbbre
jár, de még mindig nem látsz senkit. Embernek nyoma sincs. És már végképp elveszettnek
érzed magadat. És épp amikor a nap már lebukni készül, az autód köhög néhányat, és megáll.
„Ah, te jó ég, kifogyott a benzin!” Az aszfaltút is véget ért, előtted már csak egy poros földút
kanyarog. Felmérve, hogy már túl messzire jutottál ahhoz, semhogy gyalog visszafordulhatnál
segítségért, úgy határozol, hogy tovább mész, hátha találsz egy benzinkutat vagy egy telefont.
Kikászálódsz a kocsiból, és gyalog vágsz neki az elhagyatott útnak abban a reményben, hogy
majd csak összetalálkozol valakivel, aki a segítségedre lehet. Kilométereken át bandukolsz a
földúton, amin egyszer csak egy ingoványos vidékhez érsz. És ekkor hirtelen egy embert
pillantasz meg, aki a közeli bozótban kuporog. A felkelő hold fényénél is látod, hogy borostás
és mosdatlan, a ruhája rongyokban lóg, a kezében pedig egy baljós kinézetű bunkósbotot
szorongat. A karja már lendül is hátra, hogy lecsapjon, fogát dühödten vicsorítja, az arcáról
lerí az ádáz gyűlölet. Mit érzel ez iránt az ember iránt? Már éppen sarkon fordulnál, hogy
elrohanj, amikor észreveszed, hogy a hátad mögül, az út túloldala felől egy rémisztő külsejű
vadállat – amihez hasonlót még sohasem láttál – mászik ki az ingoványból, és felétek rohan.
Azt is észreveszed ekkor, hogy a férfi lábát egy rémült kisgyerek kulcsolja át hátulról. Csak
ekkor eszmélsz rá, hogy ez az ember talán észre sem vett téged. Hiszen teljesen leköti a
figyelmét, hogy a gyermekét megvédje az állattól. Most mit érzel iránta? Jó embernek tartod
vagy rossznak? De várjunk csak! Az az állat csupán azért támad rá, mert ez a férfi a
bunkósbotjával agyonverte a kicsinyeit. Csak azt teszi az állat, amit a természet belé
programozott: védi az utódait. Nem a gonoszság, csak a kicsinyeit védő ösztön dolgozik
benne. Most tehát jó ez az ember vagy rossz? És ekkor hirtelen felismered ezt az embert: ő az
a híres tudós, aki fölfedezte, hogy éppen ez az állat a hordozója egy veszedelmes vírusnak,
- 35 -
Silva-Elménk univerzális ereje
ami milliószámra ölhetné meg az embereket, úgyhogy az egész emberi fajra fenyegetést
jelent. Ez a tudós az életét is hajlandó feláldozni, hogy megmentse az emberiséget a
katasztrófától. Tehát újra csak jó embernek látszik. De várjunk csak! Az illető nem valami
kiváló tudós, hiszen óriásit tévedett. Az állat valójában egy ártalmatlan vírus hordozója, ami
nem jelentene komoly veszélyt az emberiségre. A tudós ténykedése tehát egy kihalóban lévő
faj pusztulását jelenti. Gondolom, már észrevetted te is, hogy a rendelkezésedre álló
információ szerint tartottad emberünket jónak vagy rossznak. A te szemszögedből nézted az
ügyet.
- 36 -
Silva-Elménk univerzális ereje
vele rögtön a kezdet kezdetén, és kialakíthatsz egy új reakciómintát, ami már nem ártalmas
rád nézve. Nem gyengíti le az immunrendszeredet sem. Sőt, még hasznos is. Tudjuk, hogy a
testünk folyamatosan jelzéseket ad számunkra. Amikor érzed, hogy kezdesz feszültté válni,
rögtön, már a stressz jelentkezése elején a tested úgymond üzemmódot vált. Sokan azt érzik,
hogy görcsbe rándul a gyomruk. Máskor esetleg mintha mázsás súly nehezedne mellkasunkra.
Vagy megfeszülnek az izmaink. Elsősorban a nyak és a váll, illetve az arc és az állkapocs
táján. Te hogyan éled meg a stresszt? A tested ilyenkor mindig azt jelzi, hogy a stressz
üzemmódjába kapcsolt. A legegyszerűbben úgy szakíthatjuk meg ezt a mintát, hogy
tudatosítjuk. Abban a pillanatban, amikor érzed, hogy fellépett, megtörtént ez a váltás, például
görcsbe rándult a gyomrod, vagy súly nehezedett a melledre, azonnal állj meg, csukd be a
szemedet, végy egy mély lélegzetet, és csak annyit mondj magadnak, hogy: „Lazíts! Urald a
helyzetet!” Lehet, hogy másodszor is mélyet kell sóhajtanod, és el kell ismételned, hogy:
„Lazíts! Urald a helyzetet!” És akadhat olyan ember is, akinek akár harmadszor is mélyet kell
lélegeznie, és harmadszor is el kell ismételnie. Érdemes elgondolkozni, és tisztázni
önmagaddal, hogy mi rejlik a stresszre adott reakciód hátterében. Mi az oka, hogy így
reagálsz? Mit éreztél a stressz fellépésének első pillanatában? Tehetetlenséget?
Reménytelenséget? Úgy érezted, az adott, feszültséget okozó helyzetben, hogy kikerült a
kezedből az irányítás? Hogy nem tudod uralni a történéseket, és egy olyan helyzetben lesz
úrrá rajtad ez a feszültség, amit nem tudsz befolyásolni? Talán úgy érezted, hogy
visszautasítottak vagy cserbenhagytak? Valahányszor stresszt élünk át, ha utánagondolunk,
nagyon gyakran az derül ki, hogy ilyenkor egy ilyen mély, alapvető érzés váltódik ki: a
tehetetlenség, a reménytelenség, a kontroll hiánya, a visszautasítottság vagy a
cserbenhagyottság, elhagyottság érzése. Például fölhív az udvarlóm, és megkérdezi: otthon
leszek ma? Én erre azt felelem: „Igen. Itthon leszek.” Azt mondja: „Jó, majd beugrom, mert
meg kell beszélnünk valami fontosat.” Erre persze megkérdezem: miről akar beszélni?
„Mondd el most!” – kérem. „Nem – feleli ő. – Telefonon nem lehet. Ezt csak személyesen
lehet megbeszélni.” És leteszi a kagylót. Te hogy éreznéd magadat ezek után? „Te jó ég, hát
itt meg mi történik? Talán szakítani akar velem? Lehet, hogy nem akar már velem járni?
Talán talált valaki mást?” És így tovább. Beindul a gondolatok menete. Egyik jön a másik
után. És a gondolatokhoz társuló gondolati képek is sorra felvillannak lelki szemeid előtt.
Milyen alapvető érzést váltottál ki ekkor? Minden bizonnyal a visszautasítás érzését. Ha úgy
gondolod, hogy sikerült meghatároznod vagy azonosítanod a szóban forgó alapvető, kiinduló
érzelmet, azt is fel kell ismerned, hogy bármi legyen is az, rendszerint a múltból ered.
Olyasmi, ami valószínűleg erősen belevésődött az elmédbe a múltban. És aztán elég sokszor
megerősítést is kapott. Általában ez a háttere a jelenségnek. De nem szükségszerű, hogy ez
mindig így maradjon. Ilyenkor valójában egy gyerekkori élmény aktivizálódik. És ha őszintén
belegondolsz: vajon az a személy, aki az adott feszült helyzetre reagál, nem sokkal inkább a
gyermek éned, mint a felnőtt éned? Ugye, elképzelhető? De ha mindezt felismertük, akkor
vissza tudjuk küldeni ezt a gyereket a múltba. És tudjuk, hogy ez így van rendjén. Ismerd fel,
és nagy szeretettel küldd vissza oda, ahonnan jött! De felmerülhet benned a kérdés: itt és
most, felnőttként hogyan kezeljem ezt a szituációt? A kapcsolatról szóló példánál maradva
lehet, hogy a fiú valóban el akar hagyni. Lehet, hogy a kapcsolat a végéhez közeledik. És ha
így van, akkor igen, egy ideig az valóban kellemetlen lehet. De túl fogod élni. Minden
bizonnyal jobb kapcsolatra fogsz találni. Az ilyenkor a teendő, hogy elképzeled azt a képet,
ami a lehető legjobb kimenetelt jeleníti meg. Képzeld el a legnagyszerűbb eredményt, ami
csak szimbolizálhatja vagy kifejezheti azt, amire vágysz! A tanfolyamaimon egyesek néha azt
mondják erre: „Hát, a legtöbb, amit remélhetek, hogy arra kér: fűzzem szorosabbra a
kapcsolatunkat. Hogy folytassuk tovább egy magasabb szinten. Hogy legyek a felesége.”
Csakhogy mások gondolatait vagy viselkedését mi sohasem irányíthatjuk. Csak a saját
gondolatainkat és viselkedésünket tudjuk befolyásolni. A saját dolgaink kimenetelét. Ezért
- 37 -
Silva-Elménk univerzális ereje
tehát nem ez az igazi, a grandiózus kép. A legnagyszerűbb jelenet feltételezhetően csak téged
fog ábrázolni. Egyedül téged. Találkozótok és beszélgetésetek után. Boldogan, békésen,
elégedetten. Képzeld el magadat ezen a gondolati képen kiegyensúlyozottnak! Képzeld el,
hogy rendben vagy, jól érzed magad, akár vele, akár nélküle! Tehát ha ténylegesen stresszes
állapotba kerülsz, figyelj arra, hogy a tested milyen figyelmeztetést küld! És abban a
pillanatban szakítsd félbe a reakciót! Mert az egy olyan minta, amibe csak úgy belecsúsztál.
Szakítsd meg a reakciót úgy, hogy behunyod a szemed, mély lélegzetet veszel, és azt mondod
magadnak, hogy: „Lazíts! Urald a helyzetet!” Ezt követően ismerd fel a jelentkező érzést! Azt
az emóciót, ami a történtek hatására kiváltódott benned. Ha például elutasítást érzel,
gyengéden küldd vissza oda, ahonnan jött! Azután pedig tedd föl magadnak gondolatban a
kérdést: „Hogyan irányítsam a gondolataimat annak érdekében, hogy számomra kívánatos
kimenetele legyen az ügynek?” Képzeld el magadat nyugodtnak, elégedettnek, boldognak és
lazának! Majd nyisd ki a szemedet, és várd, hogy a dolog megtörténjen! Jusson eszedbe, amit
korábban mondtunk, hogy a gondolatok terjeszkednek. És mi manifesztáljuk, mi valósítjuk
meg a gondolatainkat. És arra is emlékezz, hogy mielőtt bármi történik, előbb mindig
gondolatban teremtünk! S az csak utána valósul meg. Készülj föl hát az okok birodalmában
oly módon, hogy gondolataiddal ott egy vonzót hozol létre, egy nagyon erős vonzót, aminek
hatására aztán az áhított cél valósággá válik!
- 38 -
Silva-Elménk univerzális ereje
néhány olyan, a lényed legmélyéből fakadó érzelmed átalakításához, amely a múltban nem
kívánatos reakciókat indíthatott el benned.
Silva – 09
Produktív kreativitás és a Magasabb Intelligencia
LAURA SILVA: Ez a rész a produktív kreativitásról szól és arról, hogy miként
hangolódjunk a fölsőbb intelligenciára. Szeretnénk kitágítani a kreativitás fogalmát. Tudom,
sokan úgy gondoljátok, hogy csak bizonyos területeken vagytok kreatívak, vagy esetleg úgy
vélitek, hogy a kreativitás olyasmivel jár együtt, mint hogy valaki zenész, képzőművész, író,
feltaláló, vagyis hogy valaki a kreativitás tehetségét nagyon is egy irányba tereli. Én úgy
gondolom, mindenki kreatív. Azt tapasztaljuk, hogy minél tágabban értelmezzük a
kreativitást, annál inkább vagyunk képesek kreatív megoldásokat találni a világban lévő
valódi problémákra. Ha visszaidézed az egyik korábbi szakaszt, amikor a tanítókon kezdtünk
gondolkodni, te kiket választották? És most kiket választasz? Hogyan mutatkozik meg az ő
kreativitásuk? És a kreativitásnak vajon milyen mintáját helyezed életedbe, ahogy most
kicsiszolod ideális önmagadat? A világegyetemben rend és káosz uralkodik. Vannak, akik
bárhová nézzenek is, káoszt látnak. Mások ugyanebből a káoszból kialakuló rendre figyelnek
föl. A kreativitás épp az a képességünk, hogy bármilyen korábbi tapasztalatra új felhasználási
lehetőségeket találjunk, és ezáltal nagyobb rend, több lehetőség mutatkozzék arra, hogy
képesek legyünk felhasználni minden bennünk rejlő képességet, mintát, méghozzá rendezett,
megfelelő módokon úgy, hogy még a stressz és káosz idején is az, ahogyan viselkedésünket
irányítjuk, ahogyan belső és külső tapasztalatainkból levonjuk a tanulságot, teremtő módon,
- 39 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Képzeld el a zsenialitást! Rajta! Alkoss róla képet! Lehet, hogy valaki Albert
Einsteinre gondol. De Einstein képmását felidézni nem ugyanaz, mint a zsenialitást látni. Ez
csak egy olyan ember látványa, aki zseniális gondolkodásmódot használt. A zsenialitás nem
egy látható személy vagy dolog. Az intelligenciának, mint a csiszolt drágakőnek, sok lapja
van. És mivel az intelligenciát magát nem fizikai érzékszerveiddel ragadod meg, ezért nem is
a fizikai világ birodalmába tartozik. Az intelligencia hazája az okság birodalma. Ez a nem
fizikai, vagy ha úgy tetszik, lelki világ. Az okság birodalmában, ebben a nem fizikai világban
nincsenek korlátok. Mint például az idő és tér korlátjai, amelyekkel a fizikai világban
állandóan találkozunk. Sokarcú természeténél fogva az intelligencia nemcsak abban szabad,
hogy időben, térben, különböző dimenziókban szabadon szárnyalhat, hanem megmutatkozhat
érzelmi, intellektuális, kinesztetikus – vagyis mozgással kapcsolatos – kreatív intelligencia
formájában is. Vannak, akiknek az érzelmi intelligenciájuk rendkívül fejlett. Ők az
intelligenciának ennek a síkjából merítenek, és így nagyon hatékonyan bánnak érzelmeikkel.
A krízishelyzeteket hatékonyan tudják kezelni, produktív módon lépnek át ezeken az
élethelyzeteken. Mások több intellektuális intelligenciát használnak. Képesek üzleti vagy
matematikai, illetve bármi más olyan probléma megoldására, ami ilyen jellegű intelligenciát
igényel. Megint mások kinesztetikus intelligenciájukra hangolódnak nagymértékben. Ők ezen
a területen emelkednek ki. Kiváló sportolókká, táncosokká válnak. De hogyan érhetném el,
hogy mindezek a síkok együtt dolgozzanak? Ugyanúgy, ahogy az okság birodalmára azzal
hangolódhatunk rá, hogy vágyjuk létrehozni ezt a ráhangolódást. Az okság birodalmának
különböző síkjaihoz is ugyanez az út vezet. Tehát azáltal érheted el őket, hogy rájuk kívánsz
hangolódni. Minél mélyebbre mész az okság birodalmában, annál inkább hozzáférsz az
egyetemes intelligenciához. Megérezheted, hogy milyen határtalan az okság birodalma. És
milyen szabadon képes az intelligencia kifejezni magát ebben a birodalomban. Már
említettük, hogy az okság birodalmában az idő és a tér nem ugyanúgy létezik, mint a fizikai
világban. Hol van vagy mikori a problémád? A múltban gyökerezik? Az okság birodalmában
intelligenciád visszaléphet a múltba. S ott képes orvosolni számos ilyen eredetű gondodat.
Vonzóbb jövőt akarsz teremteni? Alkosd meg annak a képmását, amit el akarsz érni! S mivel
intelligenciád a jövőben járhat, alkosd meg ezt az erős vonzó erőt! S így tedd lehetővé, hogy
célod megvalósuljon! Arra van szükséged, hogy a fizikai világ egy távoli helyére menve
szerezz meg egy ott elérhető információt? Az információ értékes dolog. Ennek segítségével
lehet problémákat megoldani. Az okság birodalmában van arra lehetőséged, hogy
intelligenciád segítségével térben távoli információhoz juss. Lehet, hogy arra lesz szükséged,
hogy önmagadba mélyedj. S ott orvosold egy konkrét szerv vagy szervrendszer problémáit.
Ezt is megteheted. Emlékezz: létünknek sok szintje van. Gery már egy korábbi részben kitért
arra, hogy minden az egyetemes energiából jön. Kvarkok alkotják a szubatomi részecskéket.
Ezek a szubatomi részecskék az atomokat. Az atomok összeállva molekulákat hoznak létre, a
molekulák pedig sejteket. Amelyek szervekké specializálódnak. A szervek együttesen
szervrendszerként működnek. Intelligenciád révén szabadon járhatsz ezekben a
dimenziókban. Bármilyen dimenzióból szerezhetsz problémamegoldásra használható
információt. Minden itt van az okság birodalmában. Innét indul ki minden. Intelligenciád
révén vagy képes itt a téren, az időn és a különböző dimenziókon áthaladni. És ráhangolódva
az intelligencia különböző síkjaira, legyen az érzelmi, kreatív, intellektuális vagy
- 40 -
Silva-Elménk univerzális ereje
GERALD SEAVEY: Volt egyszer egy gazda s annak egy gulyája, 11 bikával. Volt neki 3
fia is. Amikor meghalt, meghagyta végrendeletében, hogy a 3 gyerek közt hogyan osszák fel a
gulyát. Mivel a legidősebbik töltötte a legtöbb időt a gazdasággal, úgy hagyta meg az apa: őt
illesse a bikák fele. „A középsőnek, s ez akaratom, jusson a bikák negyede. S a 3. fiú, ki
kevéske időt töltött még csak itt, ő a bikák egyhatodát kapja csupán. De oly fontos nekem ez a
gulya, hogy meghagyom: egyet sem vághatnak le a bikák közül, hogy így osszák szét őket az
akaratom szerinti arányban.” Borjúk sem születhettek a gulyában, hiszen bika volt mind a 11
állat. A 3 fiú mind meg akarta kapni a maga részét, mivel az ország más-más részébe
szándékoztak menni velük. S amikor nekiláttak töprengeni, csak nem jutottak egyről a kettőre,
hisz – mondták – „Hogyan is oszthatnánk el 11 bikát 2-vel, 4-gyel és 6-tal úgy, hogy egyet
sem darabolunk föl közülük?” De volt egy bölcs ember is a gazdaságban, aki egy fa
árnyékában ülve eltöprengett a feladat fölött. Kreativitásából és képzelőerejéből merített. S
egy idő múlva a következő gondolattal állt elő: „Tudom, hogyan kell megoldani ezt a
feladatot. Úgy, hogy mindenki a jogos jussát kapja anélkül, hogy egy bikának is kára essék.
Ám ehhez a teremtő lelkivilágot, a képzelet világát kell segítségül hívni – mondta. – Ha
teremtünk még egy képzeletbeli bikát, akkor 11 meg az 1 elképzelt, máris 12 állat van a
gulyában. Ha most ezt a 12-t megfelezzük, 6 jut a legidősebb fiúnak. Ha 4-gyel osztjuk el a
12-t, 3 jár a középsőnek. S tudjuk, ha 6-tal osztjuk a 12-t, az eredmény 2. Ennyit kap a
legkisebb fiú. 6 meg 3 meg 2, az összesen 11. Ez tehát a végakarat szerinti tisztes szétosztása
a 11 bikának. S mivel az a 12. amúgy is csak a képzelet szülötte, visszaküldhetjük őt a
teremtő képzelet világába.” Így lehetett valóban megfelelő módon szétosztani a gulyát.
- 41 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 42 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Silva –10
Hogyan kontrollálhatod anyagi helyzetedet?
GERALD SEAVEY: A gondolkodási és viselkedési mintáknak erős hatása lehet az
anyagi helyzetünkre is. Valaki egyszer örökös anyagi gondjai megoldására kért tanácsot
tőlem. Leültünk, hogy elbeszélgessünk arról, amit ő pénzproblémának nevezett. Végül aztán
oda lyukadtunk ki, hogy megkérdeztem tőle: igazából mit is akar? Pozitív volt a
hozzáállásunk, derűsen mondta hát: „Meg akarok szabadulni az adósságoktól.” „Nagyszerű!”
– gondoltam. Rengeteg embert ismerek, magamat is beleértve, akik szeretnének
megszabadulni az adósságuktól. Jó darabig dolgoztunk a problémán, de be kellett végül
látnom, hogy nem jutottunk előbbre. Ugyanis nem sikerült erős vonzót kialakítani, mivel nem
valaminek a meglétét kívánta, hanem valaminek a hiányát. Elméjében egy képet őrzött
íróasztaláról, amin halomban hevertek a kifizetetlen számlák, hitelszerződések. Ezektől akart
megszabadulni. Ez értelemszerűen valaminek a hiánya, megszűnése. Ezért aztán így
közelítettem meg a kérdést: „Ha nem lennének tartozásaid, mit kezdenél, mit szeretnél?” A
válasz ez volt: „Amit igazán szeretnék az az, hogy elég pénz legyen a bankszámlámon ahhoz,
hogy még ha semmi keresetem sem lenne, akkor is egy darabig nyugodtan élhessek. És azt is
szeretném, ha mindig lenne a pénztárcámban 1-200 $. Csak úgy, minden különösebb cél
nélkül, hogy bármit megvehessek, amire épp kedvem szottyan. És az is jó lenne, ha az
átutalási számlámon is mindig lenne elég pénz a költségekre, sőt még a hónap végén is
mindig maradna valamennyi. Aztán – folytatta – jó lenne valami olyan bevételi forrás, például
befektetés vagy ingatlan, ahonnét akár alszom, akár ébren vagyok, akár dolgozom, akár nem,
állandó jelleggel csordogálna bizonyos pénzmennyiség.” Mire mindezt részletesen kifejtette,
addigra olyan teljes vágyra méltó anyagi helyzetet sikerült leírnia, amelyért aztán már képes
volt keményebben és ügyesebben megdolgozni. Képessé vált az anyagi forrásait úgy kezelni,
hogy egyre közelebb kerüljön ehhez a vágyott célhoz. Korábban önmagát adósságoktól
szabadulni akaró személynek tudta csak látni. Ebből az állapotból továbblépve képessé vált
anyagi függetlenséget akaró emberré válni. Ez sokkal erősebb vonzást kifejtő énkép, és így
képes lett ennek megfelelő motivációt kialakítani. Eszerint cselekedni, viselkedni,
gondolkodni. S ezek együttesen sokkal valószínűbbé tették a vágyott cél elérését is. Ismerek
mást is, akiben nagyon erősek az anyagi javakkal – pénzzel, jó üzleti szerződésekkel –
kapcsolatos vonzók. Olyan erősek, hogy úgy tűnik, egyszerűen ezek irányítják lépteit. Saját
bevallása szerint egész felnőtt élete azzal telik, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyre
érkezzék ahhoz, hogy jó üzletet kössön, tetemes anyagi haszonra tegyen szert. Mára már
igencsak meggazdagodott. Többnyire nem magáért a pénzért érdekli a pénz. Nagyon szeret jó
üzleteket kötni, ahol nemcsak ő, hanem a társai is jól járnak. Növekszik vagyonuk. Vannak,
akik mindenre azt mondják: „Pénz? Nem éppen valami spirituális dolog. Hogy lehet
olyasmiről beszélni, mint a pénz?” Itt mi a minket vonzó erőkről beszélünk. Az embereket
sok minden vonzza magához, és léteznek mélyben húzódó összetevők, amelyek – úgy tűnik –
létrehozzák vagy lehetővé teszik, hogy ezek a vonzó erők kialakuljanak bennünk. Ez az
ember, akiről az előbb beszéltem, nagyon szerencsés volt. Szinte állandóan olyan helyzetekbe
botlott, amelyekből végül anyagi hasznot húzott. Olyannyira, hogy egy nap ezt mondta
nekem: „Ami sok, az sok!” Azt mondta: eljutott addig, hogy most már vissza akar vonulni az
üzleti élettől. Minden hajdani üzlettársa rég nyugdíjba ment már. Mind kényelemben és
jólétben élvezi munkája gyümölcsét. Azt mondta: készen áll, hogy befejezze ő is a
pénzkeresést. Ahogy ezt a döntést meghozta, beült egy vendéglőbe egy kávéra, ahol a
szomszéd asztaltól üzleti megbeszélés hallatszódott át. Az asztaltársaság bevásárlóközpont
létrehozását fontolgatta. Azt, hogy milyen jól jönne a környéken lakóknak, ha nem kéne egy
csomót utazniuk ahhoz, hogy jó minőségű árut szerezhessenek be, s hogy milyen jövedelmező
- 43 -
Silva-Elménk univerzális ereje
vállalkozás lehetne ez az ő szempontjukból is. Nem telt bele sok idő és ő is átült ehhez az
asztalhoz. És rövidesen megint csak nagy pénzt csinált. Erős volt benne a vonzó erő az üzleti
döntések meghozására és a gyarapodásra. Tudjuk, hogy ezeknek a viselkedésmintáknak a
kialakításához egykor rengeteg energiát kellett befektetnie. Tanult. Rizikót vállalt. Megtanult
döntéseket hozni, amelyeket mások a kudarctól való félelem miatt nem voltak képesek
meghozni. Keze, mint Mildász királyé, mindent arannyá változtatott. Ez jól illusztrálja azt,
hogy a vonzóknak nem kell feltétlenül negatívnak lenniük. Nem kizárólag pusztító szokások
lehetnek csak. A vonzó erők nagyon pozitívak, nagyon hasznosak is lehetnek. Én igazából
soha nem programoztam elmémet arra, hogy vagyonom legyen. Ez valahogy sosem volt elég
fontos nekem. Mégis, ahogy visszanézek az életemre, úgy éltem, mintha gazdag lettem volna.
Sokszor mások is gazdagnak tartottak. Azért tűnt ez így, mert sokat utaztam, a legjobb
szállodákban szálltam meg, a legjobb vendéglőkben jártam mindenütt a világon.
Magánrepülővel utaztam a Karib-tengeri szigetekre, ahol jacktom is volt. S az emberek úgy
gondolták: „Gerynek még a bőre alatt is pénz van, hogy mindenre telik neki.” És mégsem így
volt. Amit el akartam érni az életben, az az volt, hogy hasznos szolgálatot adhassak az
emberiségnek. Ez a többi jutalom mintha csak magától jött volna. Nem kértem, nem kerestem
ezeket. Érdekes véletlenek hozták őket az utamba. Példának okáért elég hideg van New
England-ben, ahol élünk. Az egyik havas téli estén Marilou-val a tűz mellett ültünk, és arról
ábrándoztunk, milyen jó is lenne egy telet melegebb éghajlaton tölteni. Úgy gondoltuk, ehhez
szigorúan félre kell majd rakni a pénzünket, de nem kellett. A következő
agykontrolltanfolyamon, amit mi tartottunk, odajött hozzánk egy asszony, és azt mondta:
reméli, tudunk neki segíteni, mert segítségre van szüksége. Az egyik Karib-tengeri szigeten, a
Szent Tamás-szigeten élt. Azt mondta, szörnyű nagy szüksége van ott valamiféle pozitív
mentális energiára, hogy segítsünk az embereknek remélni valamiféle jobb jövőben.
„Hajlandók lennének odautazni, és agykontrolltanfolyamot tartani ott? Én mindent
megszervezek, ha eljönnek egy rövid időre” – mondta. Marilou is és én is igent mondtunk.
„Valahogy majd csak kibírjuk 1-2 hétig a Karib-tengeren.” S ez még csak a kezdet volt. A sok
ember, aki ott így segítséget kapott, szerette volna, ha barátaik is részt vehetnek
agykontrolltanfolyamon, úgyhogy mi újból és újból lementünk délre. Azzal, hogy megvolt
bennünk a szándék, hogy az emberiségnek hasznos szolgálatot nyújtsunk, Marilou és én olyan
mély áramlatokat keltettünk, amelyek hátán a jelek szerint olyan helyzetekbe, lehetőségekbe
sodródtunk, vonzódtunk, hogy a Földet beutazva úgy éltünk, mintha legalábbis milliomosok
lennénk.
- 44 -
Silva-Elménk univerzális ereje
szólni, már képes vagy elérni azt, hogy szüleid az éjszaka kellős közepén kipattanjanak az
ágyukból. A gyerekek olyan túlélési képességgel rendelkeznek, ami az okság birodalmából
ered. Képesek teljesen belesimulni az oksági birodalom létformájába. Valószínűleg azért,
mert nem tudják még a nyelvet. Nem értik a világot maguk körül. De talán épp ezért képesek
meríteni abból a folyamból, amit mi olykor a feltétel nélküli szeretetnek nevezünk. Ám ezt a
szeretetet, az energiának ezt az okság birodalmából érkező áradását többnyire akkor vesszük
észre, amikor a szemükbe nézünk. Tekintetükből rácsodálkozás, megbecsülés árad.
Beskatulyázatlanul, az információ agyukba történő betáplálása és más emberek utánzása előtt
ők még olyan világot látnak, ahol bármi lehetséges. Ahol még minden tapasztalatuk színtiszta
lehetőség. Csak rájuk vár minden. Ami azt illeti, úgy gondolják, hogy ők a világ közepe. És
így kezdenek növekedni, érni.
LAURA SILVA: A világ ősi modellje szerint ha én győzök, valakinek veszítenie kell.
Ismerek olyan embereket, akik ugyan sok pénzt szedtek össze, mégis hiányzik életükből az a
boldogság, ami az ideális identitás elengedhetetlen része. Tehát az, hogy életükbe azért
áramlik be a pénz, mert a megfelelő dolgot teszik a megfelelő időben, a megfelelő helyen.
Ami még ennél is fontosabb kérdés: mennyiség vagy minőség? Mennyiségileg akarsz-e
többet, még akkor is, ha kapcsolataid az az ár, amit ezért fizetned kell? Barátaid? Családod?
Egészséged? Vagy inkább jobb életminőséget akarsz? Tudva, hogy ha erősíted azokat a
mintákat, amelyek ideális esetben ott találhatóak a minőség, az egység, az önmagaddal
harmóniában élés világában, akkor a bőség is megérkezik az életedbe. Szabadon választhatsz.
Sajnos, sokan úgy vélik, hogy a választás csak vagy-vagy alapon történhet. Pedig a választás
lényege az, hogy eldöntöd: mennyit akarsz saját magad részére? Idővel kezded észrevenni,
hogy mindez csupán a mintákon múlik. S ezek az okság tartományában érhetők el.
- 45 -
Silva-Elménk univerzális ereje
istenadta tehetséged? S az föl fog tűnni. Megmutatja magát neked. Rá fogsz hangolódni. És
fölfedezed a tehetséget magadban.” Azt hiszem, ő már megtalálta a saját útját. Ez a gondolat
jól illik a kapcsolatok hierarchiájába is, amiről korábban volt szó. Az első, a legfontosabb
kapcsolat számomra az, ami Istenhez fűz. És ennek egy része volt az, hogy szolgáljak. És
ebből következett, hogy az életemnek rengeteg célja van. Rengeteg módon szolgálhatok.
Csodálatos, ahogy mindez egybeszövődik. Azért szabad a pénzt is elképzelned az életedben.
Persze. Csupán ez néha nem elég. Nem ez az igazi megoldás. Azt kell elképzelnünk, hogy mit
akarunk tenni a pénzzel. Képzeld el mindazt az előnyt, ami abból származik, hogy rendelkezel
pénzzel! Erre a jótékony haszonra fókuszálj! Így a haszon erős vonzó tényezővé válik. Ha
egyszer tudod, hogy milyen előnyök származnak a pénzből, akkor hagyd, hogy a lélek, az
elme, a test és az érzelmek következetesen együttműködjenek! És így megjelenjen életedben a
pénz vagy a bőség. Az a bőség, amire vágysz. Ez valójában annyit jelent, hogy alapvető
szinten hű vagy ideális önmagadhoz. Ahhoz a központi képmáshoz, amely ideális önmagadat
irányítja. Mivel a pénz a fizikai világ eszköze, az okság birodalmában végzett pozitív
vizualizációt találékony viselkedéssel is ötvözni kell, hogy abba az irányba tudjunk lépni, ahol
több pénz jelenhet meg életünkben. A gyarapodó képességekkel is ötvöznünk kell mindezt.
Ezek a képességek ügyességünket is csiszolják. És hozzájárulhatnak még nagyobb bevétel
megteremtéséhez. És végül mindezeket olyan támogató hitrendszerrel is érdemes ötvöznünk,
ami megengedi a pénz – de még jobb, ha a bőség – jelentkezését az életünkben. Hamarosan
elvégzünk egy gyakorlatot az okság birodalmában. Ahol energiával, oksági, egyetemes
energiával töltjük föl magunkat. S ezt az energiát annak kifejezőjévé formáljuk, amire a
pénzzel kapcsolatban vágyunk. Akármire is vágysz, az abban az oksági birodalomban székel,
ahonnét egyetemes energiával, minden létező egyetemes őserejével töltődünk föl.
Megalkotjuk, formába öntjük vágyainkat, s az megvalósul a fizikai világban is.
- 46 -
Silva-Elménk univerzális ereje
Silva – 11
Múltad sebeinek begyógyítása
MERILOU SEAVEY: Milyen ember vagy? Olyan, aki a gyakran elképzelt jövő felé tart,
vagy olyan, aki sokat töpreng a múlton? Azon, hogy mit tett vagy mit nem tett. Mi működött
az életében s mi nem? A múlt nagyon fontos része mindannyiunk életének. A múlt lehet
kifogás, lehet tápláló erőforrás. Az élet lehet tragédia, de lehet komédia is. Ezeken a
kazettákon gyakran hallhattad, hogy Gery, Laura vagy én múltbeli tapasztalatainkra
hivatkozunk. Sok ezek közül nem épp a komédia műfajába tartozik. Tulajdonképpen bizonyos
szempontból talán tragikusak voltak ezek a tapasztalatok. Mégis erőforrásul szolgálnak. Azért
lehetnek erőforrások, mert úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk felelősségünket. Amikor
gyerekeket tanítok az agykontrollra, gyakran megkérdezem tőlük: mit jelent nekik a
felelősség? Efféle válaszokat kapok: „Azt, hogy helyre rakom a ruháimat.” „Enni adok a
kutyának.” „Megírom a leckémet.” „Jó vagyok a testvéremmel.” És így tovább. A felelősséget
nagyon gyakran viselkedési mintaként, elvégzendő feladatként írják körül. Én ilyenkor
felhívom a figyelmüket arra, hogy honnét is származik maga a szó. A felelni igéből.
Mindannyiunkban megvan a képesség arra, hogy az élet eseményeire megfelelő választ
adjunk. Megfeleljünk. Hogy egy esemény tragikus vagy komikus, az valójában a mi
értelmezésünkön múlik. A klasszikus meghatározás szerint nem attól komédia valami, mert
nevetésre ingerel, hanem attól, hogy a rosszabból a jobb irányba halad. A tragédia ennek épp
az ellenkezője. A jobb állapotból a rosszabb felé tart. Az, hogy annakidején elvégeztem az
agykontrolltanfolyamot, tulajdonképpen egy tönkrement házasság eredménye volt. Ahogy az
évek alatt egyre jobban megismerem a módszert, egyre többféleképpen vagyok képes úgy
fölfogni a múltamat, mintha az az erőforrásoknak valamiféle bankja lenne. Meríthetek belőle.
Kamatoztathatom. S közben a tőke egyre csak nő. Mintha csak a saját életembe fektettem
volna be. Múltam a gyógyulás erőforrásává vált ettől a szemléletmódtól. A múlt sebeinek
gyógyítása abból áll, hogy a tapasztalatok alapján másként felelünk, más válaszokat adunk
ugyanazokra a dolgokra. Jól ismerem azt az érzést, amikor minden figyelmemet, energiámat
beleadom abba, hogy olyan tanfolyamot állítsak össze, amire meggyőződésem szerint
hallgatóimnak a legnagyobb szükségük van. S megtervezem, hogyan adhatnám a tőlem
telhető legalkalmasabb módon mindezeket a legjobban elő. Egyszóval apait-anyait beleadok.
Ám a meghirdetett időpontban mégsem jön el senki az előadásomra. Könnyű lenne ilyen
helyzetekben fölvenni a drámai pózt: „Jaj, én szegény, szerencsétlen, miért pont velem
történik ilyesmi?” A miért amúgy is érdekes kérdés. A miért különféle okokhoz,
önigazolásokhoz, tehát a múltba vezet. De nem erőforrást adó módon. Megértem, hogy a
miért kérdése hitek megalapozásához is vezethet, de többnyire csak az előbbre lépés
elkerülésére használjuk. Arra, hogy a csapdába ragadhassunk. Képesnek lenni arra, hogy
visszatekintsünk anélkül, hogy hátrafordulnánk, ez az erőforrás meglelése. Ha megtanuljuk a
fejlődés perspektívájából szemlélni az eseményeket, átlátva azt, hogy mi történt, milyen
szerepünk volt ebben, függetlenül attól, hogy mások miként játszottak közre, és ha ebből a
tapasztalatból tanulni tudunk, és így fejlődünk, ez a múlt erőforrásként való használata.
Tegyük ezt a fejlődést, tudást, tanulást bankfiókunkba! Hogy ha valaha szükség lenne
minderre, újból elővehessük. Ennyiből áll a múlt gyógyítása. Mindannyiunknak vannak olyan
múltbeli fájdalmai, sérelmei, amelyek gyógyulásért kiáltanak. Az a képességünk, hogy tudjuk
orvosolni a múlt sebeit, közvetlenül összefügg ideális önmagunkkal. Miközben célunknak
- 47 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 48 -
Silva-Elménk univerzális ereje
- 49 -
Silva-Elménk univerzális ereje
mindennel. Az oksági energia, ami átárad minden létezőn. És most képzeld el, hogy csupán a
tudatod vagy! S kezdj fölemelkedni a levegőbe! Föl a rét fölé, messze a hegyek fölé, föl a Föld
fölé. Most teljes szabadságod birtokában kezdesz visszafelé haladni az időben. Évről évre,
helyszínről helyszínre a múltadba. Ahogy lassan ereszkedsz, elérkezel koragyermekkorod egy
időpontjához, egy helyszínéhez. És most ebből a nézőpontból – ítélkezés nélkül – nézd meg:
kik befolyásoltak téged? Kiket befolyásoltál te? Küldj szeretetet, megbocsátást és pozitív
energiát ezeknek az embereknek! Azoknak, akik hatottak rád, s akikre te is hatottál. Most
előrefelé haladva az időben jöjj vissza a jelenbe! És itt a jelenben figyelj föl néhány személyre
azok közül, akik befolyásolnak téged! És olyanokra, akiket te befolyásolsz. Küldj szeretetet,
megbocsátást és pozitív energiát ezeknek az embereknek! És most indulj a jövő felé! Jövőd
nézőpontjából is vizsgáld meg: vajon milyen hatása lesz a befolyásodnak? Most, ahogy
visszatérsz a jelenbe, érzékeld légzésedet, érzékeld, hogyan érintkezik tested ruháddal! Majd
lassan nyisd ki a szemedet, és őrizd meg mindazt, amire érdemes és hasznos emlékezni!
Silva – 12
Ideális éned a legkülönfélébb helyzetekben
LAURA SILVA: Ahogy most visszatekintek az Elménk univerzális ereje elnevezésű
anyagunkra, fölpezsdít a gondolat, hogy milyen utazásra is vállalkoztál. Ez az életeden
keresztüli utazás az, amitől életed egyre jobbá és jobbá válik minden egyes lépéssel. De csak
akkor, ha te magad vállalkozol az útra. Ha te magad teszed meg a szükséges lépéseket. Egy
kicsit kövessük nyomon: honnét is jutottunk ideáig? Mi mindent fedeztünk föl, hoztunk
felszínre? A program elején az egyetemes energiáról és az okság birodalmáról volt szó. Ez
mindennek forrása. Eredete. Magunkat is beleértve a mindenségbe. Megtanultuk, hogy miként
térhetünk vissza létünk kiindulási pontjához azzal, hogy ráhangolódunk arra a
megszemélyesítőre, akit az okság birodalmában alkottunk. S így magából az egyetemes
energiából merítünk, amelyen létünk is alapszik. Megtárgyaltuk, hogy miként lehetséges,
hogy vannak olyan emberek, akikben inkább kifejeződik az okság birodalma, mint saját
egójuk. És akik képesek ezt mindennapi életükben tapasztalható módon is megmutatni. Ha
rendelkezésünkre áll az energiaminta, mi is képesek vagyunk ekként élni. Ezeket az
embereket tanítóknak neveztük. És megvizsgáltuk jellemző jegyeiket, hogy kialakíthassuk, és
hasznosítani tudjuk majd ezeket az összetevőket magunkban is. Így alkotjuk meg az
egyetemes energiából ideális önmagunk képmását. Egy képmást, ami olyan erős, vonzó
tényezővé válik, hogy segítségével az általunk választott irányba mozdulunk. Különösen
megpróbáltatások, betegségeink, emberi kapcsolataink problémái idején mutatkozik ez meg.
Ilyenkor irányít ez vissza bennünket a helyes útra: az egészség, a szeretet és a siker útjára.
Megtanultuk azt is, hogy ha erre a képmásra hangoljuk magunkat, akkor az életünket pozitív
irányban befolyásolja. Innét továbbléptünk az egészség terén önmagunkkal kialakított
kapcsolatunk kérdéskörére. Konkrétabban azzal foglalkoztunk, hogy miként őrizzük meg,
illetve hogyan javítsuk egészségünket. Megtanultunk elszakadni olyan sablonoktól, mintáktól,
amelyek már nem kívánatosak. És megtanultuk újból integrálni az egyetemes energiát a jó
egészség mintájába. Ezt a megközelítést átvittük a szokásokra is. Kialakítottuk a jó szokások
mintáját az okság birodalmában, hogy erős vonzó tényezők legyenek ezek is. Nekifogtunk
feldolgozni azokat a mintákat is, amelyek feszültség, félelem és harag formájában jelennek
meg az életünkben. Az érzések hátterében meghúzódó okok valójában az elhagyatottságtól, az
elutasítottságtól, a reménytelenségtől, a tehetetlenségtől való félelem, a rettegés attól, hogy
kicsúszik kezünkből az irányítás. Föltártuk azt is, hogy ezek a háttérben meghúzódó érzelmek
hogyan befolyásolják életünk minden területét. Fölfedeztük, hogy miként használhatjuk az
okság birodalmát a produktivitás forrásaként. És hogyan érhetjük el az intelligencia
- 50 -
Silva-Elménk univerzális ereje
különböző síkjait, hogy ennek révén problémákat oldhassunk meg. Méghozzá kevesebb
erőlködéssel és hatékonyabban, mint eddig. És bármiféle helyzet problémáit. Az anyagi
jellegű problémákat is beleértve. Ezután továbbléptünk, hogy gyógyulást találjunk múltunk
sebeire. Azokra az eseményekre, amelyek még ma is befolyásolnak minket. Amelyek
megakadályozzák, hogy teljességében örülhessünk az életnek. És végül beláttuk, hogy ha
ideális önmagunkhoz igazodunk, akkor sokkal inkább lehetővé tesszük, hogy az oksági
birodalom egyetemes energiája betöltse, minden szempontból gazdagítsa életünket. Azért
lelkesít mindez, amit Merilou, Gery és én átadhattunk neked, mert pontosan tudjuk, hogy ez
az információ milyen óriási hatással lehet az életedre. Egy dolgot kell csak észben tartanod.
Azt, hogy az információ, ha nem használják, bármilyen jó is, semmit sem ér. Reméljük, te is
egyike leszel azoknak, akik még annál is tovább mennek, hogy kizárólag csak használják,
amit tanultak. Olyanná válsz, aki a tanultakat éli. Azzá válik, amit elsajátított.
GERALD SEAVEY: Kérlek, jegyezd meg, hogy az Elménk univerzális ereje sokkal
több, mint technika- és fogalomgyűjtemény! Ez egy életmód ahhoz, hogy egyre inkább azzá
válhass, amivé és akivé válni akarsz. Hogy túljuss egód korlátain. Hogy egy sokkal tágabb
személyiséggé válj. Hogy az egyetemes oksági energia, ami pozitív teremtő erőként
jelentkezik, minden szempontból segítse jobbá alakítani saját életedet és mások életét is. Ezen
a lelki utazáson sok mintát érintettünk az igazság keresése során. Nincs egyetlen kizárólagos
út sem arra, hogy hogyan éljük életünket. A valóság egyetlen modellje sem fog
maradéktalanul illeni ránk. A gondolkodás sokfélesége, az ösvények szétágazó sokasága az,
ami utazásunkat igazán izgalmassá teszi. A másoknak köszönhető valóságokból fedezzük föl,
hogy miként válhatunk jobbá önmagunk átalakítása révén. Az energiaminták, amelyek minket
egyedi létezővé tesznek, folytonosan fejlődnek. A kihívásokra képesek vagyunk felelni. S
felelünk is. Fogadd el a feladatot! Állj készen annak megoldására! Az Elménk univerzális
ereje olyan keretet ad, amelynek segítségével az élet minden formáját egységbe foglaló ős
princípiumhoz, az oksági birodalom mindent életre keltő alkotóeleméhez igazíthatod te is az
életedet. Több vagy, mint a tested magában. A gondolkodás korlátai sem jelentenek végső
határt. Még ha van is tested, még ha a gondolkodás határoz is meg nagyon sok mindent abból,
amit tapasztalunk. Az okság birodalmát használva a mindenen túlmutató, transzcendens erőt
tapasztalhatod meg. Annak a valakinek, aki te valójában vagy, annak a szívében, a lelkében
következnek be alapvető, mélyen gyökerező változások.
Régestelen régen egy távoli országban élt egy csúnya ember. Tudta magáról, hogy
csúnya. Abban a faluban, ahol élt, minden embert elriasztott magától, pedig sokukat tisztelte,
csodálta. Nem akart kapcsolatba kerülni velük, mert tudta, mit gondolnak felőle. Teltek az
évek, s ahogy egyre csak idősebb lett, egyre jobban belevésődött, hogy csúnya. S így csak
- 51 -
Silva-Elménk univerzális ereje
tovább riasztotta magától az embereket. Lehorgasztott fejjel járt, senkire se nézett. Szálltak az
évek, egyre szomorúbb lett. Nagyon magányos volt. A falu szélén lakott, és ritkán ment
emberek közé. Noha sok falubélit tisztelt, kedvelt, sosem talált módot arra, hogy kapcsolatot
teremtsen velük, s elmondhassa, miként érez. Ahogy az évek múlásával egyre érettebbé vált,
folyton csak figyelt. Hallgatott. De beszélni nem tudott senkivel. Teljesen magára maradt. Élt
a faluban egy fiatal nő is, aki olyan szép volt, hogy távolról nézve is sokszor megakadt rajta
emberünk tekintete. Végül aztán belészeretett. Olyan tulajdonságokat látott meg benne,
amelyekért mélyen csodálta őt. Egy napon idegen kopogtatott az ajtaján. Az idegen nem
tudta, hogy a csúnya ember otthonába zörget. Csúnya emberünk annyira meglepődött, amikor
meghallotta a kopogást, hogy gondolkodás nélkül sarkig tárta az ajtaját. Ott állt előtte az
idegen vándor. Árnyékos zugot keresett, ahol megpihenhetne. S kért egy pohár hideg vizet. A
csúnya ember, aki az évek alatt megismerte a magányt, jól tudta, mi az együttérzés, mi a
segítő figyelmesség, s megadta a vándornak, amit az kért. Árnyas helyre vezette, inni adott
neki, s beszélgetni kezdtek. Az idegen vándor furcsa mód nem törődött a férfi csúfságával.
Kedves volt hozzá. Elmesélte neki, mi mindent látott utazásai során. Elmondta, merre készül
továbbmenni. Sok csodás helyen járt, sok érdekes emberrel találkozott már. Csúnya emberünk
olyan jól, olyan kellemesen érezte magát ennek a vándornak a társaságában, hogy végül is
arra gondolt, hogy talán ő is képes lenne kifejezni akár legmélyebb érzéseit is. Azt, hogy
mennyire szomorú és elkeserítő olyan világban élni, ahol folyton bujkálni kell az emberek
tekintete elől, akik ismerik csúfságát. A vándor erre egy távoli faluról kezdett mesélni. Ahol
egy álarckészítő mester él, aki csodálatos maszkokat tud készíteni. Olyan élethű álarcokat,
hogy ha valaki felvesz egyet közülük, senki meg nem mondaná, hogy álarc van rajta. Később
elbúcsúzott a vándor, és útjára indult. Ahogy telt az idő, az ismét magára maradt csúnya
ember egyre jobban érezte, hogy mi is kell neki valójában. Arra vágyott, hogy ő is a faluhoz
tartozzék. Arra, hogy a számára fontos emberekkel kapcsolatba kerülhessen. Arra, hogy több
lehessen, mint csúnya ember. Egy nap aztán eladta mindenét, és útra kelt. Messzire utazott,
sokhelyütt megállt, de mindenütt úgy bántak vele, mint otthon. Csúfsága miatt és amiatt,
ahogy ezt viselte, az emberek széles ívben elkerülték. Mindenki rosszul érezte magát a
környezetében, s ő is a többiek között. Nem teltek boldogan utazásának napjai. Nem volt
öröm újból és újból ugyanazt megtapasztalni. Útjának minden egyes állomása egyre jobban és
egyre mélyebben meggyőzte őt arról, hogy csúnya ember. Minden állomásnál egyre jobban,
egyre erősebben vágyott arra, hogy felkeresse az álarckészítő mestert. S felvirradt a nagy nap.
Elérkezett végre abba a faluba, ahol meglelte a csodák csodáját. Megtalálta azt a lehetőséget,
amivel megváltoztathatja az életét. Sokba került neki. A hosszú út, a sok szenvedés, a
föláldozott megtakarított pénze, de végül is elkészült az álarc. Ami csodálatosra sikeredett.
Amikor az utolsó igazítás után fölpróbálta, örömtől sugárzott az arca. A tükörbe nézve
szebbnek látta önmagát, mint amiről valaha is álmodni merészelt. Senki meg nem mondta
volna, hogy álarc van rajta. Büszkén viselte maszkját. S míg távoli faluja felé tartott, minden
egyes lépéssel, minden egyes állomással egy kicsit jobban kihúzta magát. Egy kicsit
magasabb lett. Beszéde is megváltozott. Egyre tisztább lett. Úgy találta, hogy az emberek is
másként bánnak vele. Amikorra hazaért a szülőfalujába, senki sem tudta megmondani, ki is ő.
Nyoma sem volt az eredeti csúfságnak. Hamarosan ő lett a női nem számára a falu
legígéretesebb férfija. Álmai hölgyének udvarolt, aki viszonozta is szerelmét. S látta közelről,
hogy ez a nő valóban az, akinek gondolta, akit tulajdonságaiért egykor csupán távolról
csodált. Minél jobban megismerte, annál inkább megszerette őt. S minél jobban szerette,
annál közelebb kerültek egymáshoz. Szemében szerelmet látott. Mély, feltételekhez nem
kötött szeretet volt kettejük között. Érezte, hogy ezt a szerelmet el nem ronthatja. Így aztán
amikor kettesben ültek kedvenc helyükön, a folyóparton, egy ragyogó nyári napon, a
kristálytiszta víz fölött elmondta neki az igazságot. S ahogy párja szemébe nézett, lassan
lehántotta saját arcáról a maszkot. Mindvégig bizonytalanság uralta eközben, hogy mi is fog
- 52 -
Silva-Elménk univerzális ereje
LAURA SILVA: Életünk tanítói közül oly sokan, akik bátorítottak minket az utunkon,
ugyanolyan emberek voltak, mint mi magunk. Ők is útra keltek egykor, egy olyan útra, ami
sokkal messzebbre vitte őket, mint hitték, minden álmukon is túlra. Azt kívánjuk neked, hogy
életed során ez a segédanyag kísérjen utadon! Segítségével leld meg az eszközöket, amelyek
révén megtalálhatod azt, hogy ideális önmagad egyre nagyobb mértékben legyen része
mindennapjaidnak! Szívből kívánunk neked biztonságos, jó utazást!
Silva – 13
Ráadás = Mentális gyakorlat a „minták” átalakításához
GERALD SEAVEY: A következő gyakorlat segíteni fog abban, hogy felhasználd az
okság birodalmát bármilyen általad vágyott cél elérésében. A gyakorlat 1. része arra
összpontosít, hogy az egészség és a jól lét területén megalkosd ideális önmagadat.
- 53 -
Silva-Elménk univerzális ereje
birodalom anyagát, és így gyúrd ki kezeiddel az alakot! Formázd meg vágyott célod
esszenciáját! Vidd ezt az alkotást a mentális síkra, s míg ezt teszed, használd kezedet! S ha
jólesik, adj hozzá hangot is: „Szsssz…” Most vidd tovább ezt az újjáalkotott teremtményt a
fizikai világba úgy, hogy alkotásod számos fizikai megvalósulását jeleníted meg lelki szemeid
előtt! Ahhoz, hogy újból megerősítsd a létrehozott célt, irányíts egyetemes energiát az okság
birodalmából a mentális síkon át a fizikai dimenzióba! Jelenítsd meg közben mindazokat a
variációkat és előnyöket, amelyek alkotásodnak a fizikai világban történő megvalósulását
tükrözik! Úgy tedd ezt, mintha már be is következett volna mindaz, amit elképzelsz! Szánj rá
még néhány percet, hogy tovább erősítsd! Érezd át! Élvezd! Emlékezz rá! Most végy egy mély
lélegzetet, s ahogy kiengeded a levegőt, lassan és lágyan tereld vissza figyelmedet a jelen
időpontra és helyre! Hozd magaddal az ideális állapot minden előnyét, s mikor készen állsz,
nyisd ki a szemedet!
- 54 -
Silva-Elménk univerzális ereje
A távolban magas hegyeket pillantasz meg. A Mátra és a Bükk vonulata rajzolódik ki. Tovább
emelkedsz. Fokozatosan látóteredbe kerül egész Magyarország. Milyen szép! Utak és folyók
hálózzák be keresztül-kasul. Most nézz körül itt fönt! Nem vagy egyedül. Sok-sok csodálatos
ember vesz körül. Mind jó barát, hiszen egy óriási család tagjaiként összekapcsolódik
sorsunk. Jó ez a nagy találkozás. Erőt és remény önt szívünkbe. Képzeletben fogjuk meg most
egymás kezét, és érezzük a hatalmas energia áradó hullámait! A legnagyobb erő hullámai
ezek. A szereteté. Fogjuk biztosan egymás kezét! Vigyázzunk, hogy soha ne szakadjon meg ez
a testvéri lánc! Egymáshoz tartozunk. Egyet akarunk. Türelmet, megértést, bizakodást, együtt
gondolkodást, megfontolt, előre vivő tetteket, emberséget, bölcs belátást, békességet
határainkon belül és kívül. Képzeld el, hogy ez a szeretet és bölcsesség éltető esővízként kezdi
öntözni az egész országot! Lásd, ahogy szemerkélni kezd a langyos eső! Minden cseppje
lemossa a bánatot az emberek szívéről, és az összetartozás és tenni akarás érzését ébreszti
bennük. Hagyd, hogy a zenével képzeleted is szárnyra kapjon! Saját fantáziádra hagyatkozva
képzeld el, hogy egyre hatékonyabban tudjuk megoldani előttünk álló feladatainkat! Hogy
egyre jobban megy mindnyájunk sora. Hogy egyre többen ismerik fel a lelki értékek és a lelki
fejlődés fontosságát, tiszteletben tartva mások meggyőződését. Hogy bölcsen együttműködünk
közös céljaink elérésében. Hogy kesergés helyett a gondok megoldásának legjobb módjait
keressük. Hogy békében élünk szomszédainkkal. Lazíts, és képzelődj bátran! Forró vággyal és
bizakodó hittel. Lazíts! Most időt hagyok, hogy elképzeld saját, egyéni életed jobbra
fordulását is. Forró vággyal és erős hittel, és az eredményt elvárva képzeld el, hogy elérted
céljaid! Álmodozásnak tűnik? Nem baj. Te már tudod: az álmok valóra válhatnak. Álmaidat
valóra válthatod.
Lazíts! Most pedig lássuk lelki szemeinkkel az egész földgolyót, közös otthonunkat!
Képzeljük el, hogy az erdő fái tisztábbá teszik a levegőt! Hogy erősebbé válik az ózonpajzs.
Megtisztulnak a folyók, tavak, tengerek. S hogy mi emberek a jövőben jobban vigyázunk a
minket éltető természetre.
Lazíts! Most újra a folyóparton ülsz. Hátadat ismét az árnyas fa törzsének támasztod.
Egyedül vagy, de elmédben őrzöd az összetartozás képének emlékét. Szívedben több már a
szeretet, testedben nagyobb az erő. Ezek az új kincsek is segítenek utadon. A boldog és teljes
életnek van egy nagy-nagy titka. Ahogy Laurától, Gerytől és Marilou-tól is hallhattad, ez az,
hogy túl tudjunk lépni énünk határain. Számomra a Nobel-díjas chilei költőnő, Gabriela
Mistral egyszerű szavai fogalmazzák meg legszebben ezt a nagy titkot. Hadd búcsúzzak el az ő
soraival: „A természetben, mindenben a szolgálat vágya él. A szél szolgál, a víz szolgál. Ha
fát találsz, ültesd el magad! Ha hibát találsz, javítsd ki magad! Ha olyan feladatot, amit
mindenki kikerül, vállald föl magad! Öröm jónak és egészségesnek lenni, ám még nagyobb
öröm szolgálni tudni. Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érték! Az apró szolgálat öröme is
létezik. Például amikor meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt, vagy megfésülöd
egy kislány kócos haját. Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kis emberek dolga! Az életet és fényt
adó Isten is szolgál, s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál. Naponta néz kezünkre, s
kérdezi: Szolgáltál-e ma? Kit? Egy fát, barátot, szerettedet, idegent? Köszönöm, hogy
megengeded, hogy szolgáljalak!”
- 55 -