Dolgozat a Művészettörténet I.

című tantárgyhoz

Készítette: Csépányiné Moldoványi Judit

I. évfolyam , levelező tagozat, vizuális kultúra
tanára szak
2021. 12. 25.
Szőlő és bor – ősi mítoszoktól az eukarisztiáig
Őskor

Az emberiség történetének kezdete óta bizonyított tény a szőlő létezése. Néhány

barlangfestményen fennmaradt ábrázolásnak köszönhetően a szüretről is tudomásunk van. Ez
a képzőművészeti dokumentum is bizonyítja, hogy a szőlő már az őskorban is a mediterrán
civilizáció része volt. A legrégebbről ismert ábrázolások a Földközi-tenger spanyol partjáról,
Las Mallaetes és Calaveres barlangjaiból való barlangfestmények, melyeken szüretelő
figurákat láthatunk. Ezek a jelenetek a már említett gyümölcs létezését és fogyasztását
tanúsítják. Más festményeken nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy vajon milyen
termést gyűjtenek be, bár egyiken-másikon úgy tűnik, hogy olajbogyót vagy vadmézet.

Las Mallaetes és Calaveres barlangjaiból való falfestmények (Valencia)

A Földközi- tenger tágabb vidékéről meg kell említenünk néhány régészeti lelet, amelyek
szintén a szőlőskertek létéről tudósítanak. A Jerikóban talált szőlőfürt-maradványokat
Krisztus előtt 7000-re keltezik. Közelebbi példával szolgálnak azok a spanyolországi
Villanueva de la Verában talált venyigemaradványok, melye egy hamvasztás hamujából
maradtak fenn.

A Közel-Kelet
A Közel-Kelet tágas térséget foglal magában, ahol különböző nomádokból és földművelőkből
álló csoportok telepedtek le, - létrehozva az első földközi-tengeri civilizációkat. A Tigris és az
Eufrátesz közt elterülő termékeny vidéket, Mezopotámiának - , kiemelkedő szerep jutott.
Uruk városállamából meg kell említenünk egy a Kr. e. IV.-III. évezred fordulójáról való, 92
cm magas alabástromból készült szertartási edényt. A nagy méretű vázán egy vallásos
jelenet látható, mely egyúttal a történelem első körmenetábrázolása, Innanának a szerelem és
a háború istennőjének tiszteletére. Az első jeleneten Innana áll ,az előtte levő alak gyümölcsös
kosarat nyújt felé. A középső jeleneten néhány szolga gabonával és gyümölcsökkel teli
kosarat, illetve áldozati edényeket kínál neki.

Rituális váza Urukból (Irak Múzeum, Bagdad)

Úr városállam első dinasztiájának jelentős képzőművészeti emléke a hordozható

mozaikjelvény. Az egyik sávban a győzelmét ünneplő, embereitől körülvett trónuson ülő
királyt látjuk kezében egy kupával. Talán a sumér kultúrában ez az első dokumentum, ahol az
ünnepi italfogyasztás képzőművészeti ábrázolásával találkozunk.

A béke oldala az Ur-i mozaikjelvényről ( Kr.e. harmadik évezred) British Museum, London

Szìn-ahhe-eriba ninivei palotájának alabástrom domborművén az udvari élet képeit

láthatjuk: folyók, szőlők, olaj-, és pálmafák mellett a király szolgái különböző ételeket és
gyümölcsöket visznek egy lakomára. A függő kertekben az egyik egyértelműen azonosítható
növény a szőlőtő volt, amint azt a Assur- ban-apli ninivei palotájából származó
alabástromrelief egyik részletén láthatunk. A dombormű a királyt ábrázolja Assur-Sarat
királynő társaságában, szőlőlugas árnyékában pihenve.
Ketten iszogatnak, - élvezik a zenészek játékát, miközben szolgák gondoskodnak
kényelmükről.

Győzelmi lakoma, részlet egy dombormű, Assurbanapli, asszír király ninivei palotájából

A hetitta birodalom kései korszakából fennmaradt 16 méter magas dombormű, amelyet egy
Ivriz nevű török településnél találtak. A vihar istenét ábrázolja, a termékenység istenét, aki
jobb kezében néhány kalászt, balban pedig szőlőt tart. Szemben áll vele az uralkodó király.

III. Sulmanu-asaridu fekete obeliszkje, (Kalhu, Kr.e.823.) Jehu, Izrael királya fejet hajt az asszír uralkodó előtt

Valószínűleg italáldozatnak, ( libációnak )az isteneknek szóló áldozati ajándéknak készültek

az agyag-, arany-, ezüst-, vagy bronzpoharak és ivókürttök. A különböző állatot illetve
állatfejet mintázó kupákon lovak, kacsák, kutyák, bikák és szarvasok láthatók. Ránk maradt
egy oroszlán alakú kerámia folyadéktöltő edény, és egy szarvasfej (a szarvast a hettiták szent
állatnak tartották) alakú ivókupa.
 Kerámiaadó festett vadászjelenettel az iráni
Oroszlánt formázó áldozati edény a törökországi Küttepéből
Azejbadzsánból, Kr.e VIII. sz., Teheráni Nemzeti Múzeum

Egyiptom
A bor és a szőlő jelenlétét illetően Egyiptomban sok emlék maradt fenn: edények falán,
amforákban, falfestményeken, sírkamrák oldalán és Ozirisz-ábrázolásokban.

Az egyik falfestményen olyan kert látható, amelynek közepén felfuttatott szőlő van. Itt is,
mint más egyiptomi alkotásokon, jellemző a legnagyobb felületek törvénye szerint
ábrázolásmód: ahogy halastavat felülről a halakat benne oldalról festették meg, a szőlőt is így
oldalról legjellemzőbb nézete szerint ábrázolták.

Kertábrázolás, középen lugassal, Sirkamrafestmény, a legnagyobb felület elvét alkalmazó perspektívával

Az Óbirodalom korában, a IV. és V. dinasztia idején készültek a szőlőművelést ábrázoló

jelenetek. Egy sír falfestményén megjelennek a szüret, a szőlőtaposás, a préselés, a
szőlőfeldolgozás és -tartósítás különböző módjai.
 Rajzok a bortermelésből vett jelenetekkel, IV -V. dinasztia

A XI. dinasztiából Kr.e. 2000 körül, a Középbirodalom idejéből származó emlék egy
fáraó feleségének szarkofágjáról származó dombormű. Rajta a királyné látható, amint egy
kupából
iszik miközben bal kezében egy tükröt tart. Egy szolgáló a haját igazítja és egy szolga bort tölt neki
egy másik edénybe.

Dombormű Kauit királyné szarkofágjáról, XI. dinasztia, Kr.e.XXI.sz., Kairói Múzeum

Az Újbirodalom korából, Kr.e. XVI. századból való, egy thébai sírban lévő festmény halotti tort
ábrázol. A halottnak a túlvilági élethez szükséges eszközei közt látható borospalack is.
Virágfüzérekkel borítva zenészek és táncosok teszik kellemessé az ünnepséget.

Halotti tor táncosnőkkel és zenészekkel, Nebaton sírja, Kr.e. XV. sz. Théba, British Múzeum, London

Kr.e körülbelül való az a sírkamrát díszítő falfestmény, amelyet Szennefer és felesége tiszteletére
építettek. „Szőlős sírbolt”-ként várt ismeretté. Sírkamrájának mennyezetét teljesen beborítja a
burjánzó szőlő. A művész azáltal, hogy a sziklás mennyezet természetes egyenetlenségeit
kihasználva festett meg a szőlőfürtöket, háromdimenziós hatást ért el.

Szennefer sírjának festményeiből, "Szőlős sírbolt", XVIII. dinasztia, Kr. e. 1567-1320, Théba
 XVIII. dinasztia korából származó Amon nevű írnok és asztronómus sírjában talált
festmények között több jelenet is van a szőlőműveléssel kapcsolatban. Az egyik egy nagy
kádban a szőlőtaposást ritmikus botütésekkel kísérő a lakóké, a másik egy hordó, amiben
felfogják a kisajtolt mustot és a bor tárolására szolgáló amforák.

1Szőlőtaposás, Amon írnokának és asztronómusának sírfestményéből, XVIII. dinasztia, Kr. e. 1567-1320, Théba

Görögország
A görög Pantheon egyik istenét, Dionüszosz a borkultúra atyjaként és a termékenység
isteneként tartják tartják számon. A hagyomány szerint ő terjesztette el a szőlőművelés és a
bor kultuszát a mediterrán országokban. Az archaikus korból valók azok az ábrázolások, ahol
párducbőrösen, kezében egy kupa borral fején repkény-, és szőlőlevél-koszorúban jelenik
meg, rendszerint mámoros állapotban. Krisztus előtt 4. századból való az a görög amfora, ahol
Dionüszosz kísérete látható. Győzelmi kocsiját tigrisek, párducok vagy kecskék húzzák.

Dionüszosz és Ariadné tigrisek és párducok húzta szekéren, dombormű,

Dinonüszosz és kísérete, szatírok, és
110-131 körül
menánok(bacchánsnők) Hellenisztikus dombormű, Nápolyi
Nemzeti Múzeum

Dionüszosz csodás képességeit regéli el egy görög kupa, melyet a festő-fazekas Exekiàsz
készített. A vörös alapon fekete alakos kerámia külix formájú. Rövid talpú, szélesszájú,
kétfülű szegély nélküli, folyamatos profillal. Azt meséli el, hogy Dionüszosz elfogta néhány
kalóz, hogy eladják rabszolgának. Ám varázserejének köszönhetően lehullottak róla a láncok.
Az árbócrudat és a vitorlákat pedig úgy befutotta a szőlő is borostyán, hogy megállította a
hajót. A rémült kalózok a vízbe ugrált és delfinekké változtak.

Fekete alakos külix, Exekiász műve, Kr. e. 540-520, Alte Exekiász vörösalakos vázája, Dionűszosz szatírokkal
PInakothek, München

A görög világ egyik legjellemzőbb tematikája a nagy lakomák ábrázolása . Egy attikai
vörösalakos amfórán, amelyet Andokidész festett , egy bankett látható. Az egyik alak
kettős sípon játszik, miközben a többiek az ágyakon elnyúlva hevernek pohárral a kezükben.
A jelenetet különböző tárgyak díszítik: például álarcok, lant, asztalok étel-, és
gyümölcsmaradványokkal.

Vörösalakos kratér lakomajelenettel, Kr.e. 340k., Nápolyi Nemzeti Múzeum

Gyakori volt a polüphémosz-mítosz ábrázolás. Odüsszeusz úgy száll szembe az egyszemű

Polüphémosszal, hogy leitatja borral, majd izzó nyárssal kiszúrja a szemét. Ezt az utolsó
jelenetet ábrázolja Krisztus előtt 670 tájáról egy eleusziszi terrakottaamfóra. A fekete
alakos kerámiát „proto-attikai” stílusban ábrázolta a festő. Vonalakat festett sablonos
végtagokkal, a törzset pedig profilból ábrázolta. Ugyanezt a jelenetet láthatjuk egy
vízhordásra szolgáló feketealakos kancsón. Valószínűleg egy igen eredeti jó rajzkészséggel
rendelkező jón művész készítette.

Odüsszeusz megvakítja Polüphémoszt, feketealakos Odüsszeusz megvakítja Polüphémoszt, feketealakos

amfora, Kr.e. VII. sz., Eleusziszi Múzeum hüdria, Kr.e. VI. sz., Museo di Villa Giulis, Róma

A görögök az istenek kitalálnak tekintet barna különböző edény formákat találtak fel. A
hatalmas püthoszokban bort tároltak. A kratérokban vegyítették a bort a vízzel. Az oinokhoék
azok a díszes kancsók voltak amelyikből a poharakba töltötték a bort. A keresztény
liturgiában használatos kehely őse a külix volt. Rhüton - ivóedény (ivókürt), mely szarv
alakú vagy a végén állatfej található. Az ivóedény legvégén (az állatfej szájában) lévő
nyíláson keresztül csorgott az ivó szájába a bor.

Trák rhütonok, Nemzeti Régészeti Múzeum, Szófia

Róma
Rómában a szőlőtermesztés és mezők termékenységének védelmezőjét Liber Páternak
nevezték, aki magába olvasztotta Bacchus alakját. Egyiküknek sem volt mitológiája, így
könnyen azonosították őket a görög Dionüszosszal. Így a görög Dionüszosz és a római
Bacchus azonos ikonográfiában rendelkezik.
 Kölnben találjuk azt a mozaikot, mely az i.sz. 200-ban készült és egy római előkelőség
villájának éttermét díszítette. Dionüszoszt szintén egy mozaikon láthatjuk Ikarosszal együtt
ábrázolva. A kompozíciót szőlőfürtös indák veszik körül kis szárnyas puttókkal.

Dionüszosz és Ikarosz, Mozaik, Musée National de Bardo,

Mozaik egy római előkelőség
Tunisz
éttermének villájából,i.sz 200., Köln

Dionüszosz és a cupidók, I . sz.

Nemzeti Régészeti Múzeum,
Nápoly

Szintén egy Dionüszoszi jelenet és szüretelő Cupidokat ábrázol az a kettősfalú kék

üvegváza, vésett kámeákkal, mely a Pompeiből , a holtak útjának egyik sírjából került elő az
első századból

Az antik római világban érdekesek még a Villa dei Misteri és a Casa Farnesina-beli
falfestmények. A Villa dei Misteri (Pompeii Kr.e. 60) egy fényűző elővárosi lakás volt,
amelynek nagy szalonjában lévő freskó egy asszony rituális beavatását meséli el nekünk. A
fríz befejezéseként egy trónon ülő nő látható amint gyönyörködve figyeli a jelenetet, oldalán
Cupido, aki egy íjat tart a kezében. Feltehetőleg a ház asszonyáról van szó, aki már átesett a
beavatási szertartáson.

Dionüszoszi misztériumok, részletek a nagy frízből, A pompei Villa dei Misteri, Kr.e.60, Pompeji
Jézus Krisztus a borban
Földközi tenger ősi civilizációinak vallásaival kapcsolatban folyamatosan megjelenik a bor,
amit az isteneknek ajánlottak ez. Olyan hagyomány ez, amit az ótestamentumban éppúgy
megtalálunk, mint az újtestamentumban. A keresztény hit alapművében, az újtestamentumban
két fontos példát is találunk. Ezek: Jézus első csodája, amit a kánai menyegzőn tesz, ez
nyilvános működésének kezdete. Valamint az utolsó vacsora, mint az eukarisztia
intézményének őse. Utóbbi később az egyik szentséggé lép elő, ahol is a kenyér és a bor
Krisztust szimbolizálja.

A kánai menyegző

A kánai menyegzőn a bor, mint az öröm forrása jelenik meg. Jézus a víz borrá változtatásával
végrehajtja az első csodáját. Az első ilyen jellegű ábrázolások az ókeresztény korból valók.
Ilyen például Szent Péter és Szent Marcell sírkamrájának freskója Rómában és az arles-i meg
a tarasconi szarkofágok A IV. századból. Ettől a kortól kezdve különböző anyagú és
technikájú ábrázolásokat ismerünk: például mozaik, szobor, miniatúra, üvegablak , de csak a
XIV-XV. századtól bukkan fel a monostorok refektóriumaiban. E tekintetben fontosak Duccio
di Buoninsegna (1260-1318) és Giotto di Bondone (1266-1336) művei. Duccio Maestá c.
táblaképe hátoldalán festi meg a menyegzőt és a vacsorát is. A művész nagyfokú
érzékenységről és aprólékosság volt ez tanúbizonyságot. Ki kell emelnünk a ragyogó
színhasználatot és a gondos rajzolatot, amelyek elevenséget kölcsönöznek a kompozíciónak.
Minden figura összekapcsolódik, ugyanakkor élesen kiválik az arany háttérből. Figurái
magasztosnak és szigorúak.

Ducci di Buoninsegna (1260-1318), Kánai menyegző Giotto di Bondone (1266-1336), Kánai menyegző,
Scrovegn-i kápolna, Padova
Gerard David (1450-1523)Kànai mennyegzője (1510 k.) mindennapi jelenetté változik.
A művész igen precízen dolgozott a háttér architektúra a ruhák a textíliák a díszítmények és a
tárgyak is egytől egyig a miniatúra iránt érzett vonzalma ról tanúskodnak hiteles részletek és
többen komoly arcok. A kép közepén egy asztal lakomához illő tárgyak csendélet el Dávid a
művében egyszerre teljesíti a portré a vallásos kép és a zsáner előírásait.
Paolo Caliari(Veronese)1528-1588)

Kánai menyegző

Nagyméretű képe bizonyítja hogy kiváló művész. Ma Párizsban a louvre ban tekinthető meg. A festő
pompás nagyvilági ünnepséget tár elénk a 32 szereplő a korban ismert személyiségei ábrázolja mint
például 5 Árvai spanyolországból 1 Ferdinánd franciaországból a híres Szulejmán szultánt Mária angol
királynő Habsburg eleonore át a zenészek között a festőre is ráismerhetünk amint valamilyen húros
hangszeren játszik. Elegáns környezetet varázsol elénk melyet változatos és ragyogó színekkel
gazdagít.

Az utolsó vacsora

A kenyér mint Jézus testének és a bor mint vérének szimbóluma a két legfontosabb eucharisztikus
motívum. Kezdetben a kereszténységnek titokban kellett megteremteni a saját liturgiáját és az egyik
legrégibb ábrázolása mit ismerünk az eucharisztia ünneplése priscilla római katakombái annak egyik
festményén.kezdetben az olyan szimbólumok mint a hal a kenyér a Kalász a szőlő vagy a kelyhek
allegórikus kompozíciói alkották az ókeresztény művészet jelkép rendszerét a középkorban
realisztikusabb képek jelentek meg ezek helyettesítették a késő antik idők szimbolikus ábrázolásait
melyek reneszánsz idején végleg háttérbe szorultak.

Az eucharisztia alapìtàsàt, a bor misztikus eredetét a Biblia is közvetìti. Jézus Krisztus szavai is
megerősítik vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret megáldotta megtörte odanyújtotta a
tanítványainak ezekkel a szavakkal. Vegyétek és egyétek ez az én testem. Aztán fogta a kelyhet hálát
adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik. Igyatok ebből mindnyájan mert ez az én vérem a
szövetségé amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek mostantól nem iszom a
szőlő terméséből addig amíg majd az újat nem iszom veletek atyám országában. Máté 26, 26 -29

Ettől az eseménytől kezdve a katolikus liturgiában Krisztus vérét A borral tágabb értelemben A
szőlővel azonosítják így hát a gyümölcs és a bor egyaránt szimbolikus jelentéssel és transzcendentális
értékkel bír.

Az utolsó vacsora képek sorát a codex purpureusnàl, A bíborszín alapra festett t betűs könyvnél kell
kezdenünk amelyet a rossanòi katedrálisban őriznek illetve a ravennai San Apollinare Nouvo bazilika
mozaik jával mindkét mű 6 századból való. Azt hogy az asztalt félkörben ábrázolták arra szolgált hogy
sok szemét lehessen csoportosítani körülötte a perspektíva ismerete nélkül is. Román kori
művészetben azt tapasztaljuk hogy az egyházi épületek építésének vágyától vezetve az egyház a
legkülönfélébb művészi kifejezésmód okat használta föl. Iparművészet festészet szobrászat mozaik és
üvegablak mindegy egységben az építészet keretein belül jelent meg. 2 Ottó császár oltárának
előlapja az a aacheni katedrálisba készült a 11. Században. Jézust túrja különbözteti meg a többiektől
amint egy darab kenyeret ad judás szájába aki a kép előterében látható. Mozaikkal való díszítés az
antikvitás egyik hagyományaként maradt el. Ennek egyik példája a Szent Márk templom Velencében.
Itt található egy utolsó vacsora jelenet a 12. Század elejéről amely az eucharisztia alapítását ábrázolja.
Egy négyszögletű asztal két végén balra Krisztus egész alakos figuráját láthatjuk Szent jánossal a
másik oldalon jó de ez szintén egész alakos figuráját az asztal mögött pedig a többi apostolt akik csak
félig látszanak. A 12 századból valók azok a falfestmények melyek a leóni Szent Izidor templom királyi
Panteònjàt díszítik. A románkori sixtus Kápolna ki szokták nevezni. Mint az oltáriszentség
megalapítása nak pillanatát megörökítő ábrázolást megemlítjük a sixenai kolostort abban a Serra
fivérek műhelyének tulajdonított mű a 14. Század ból való. A predella az oltáriszentség hez
kapcsolódik. Középen az utolsó vacsora jelenet oldalt pedig eucharisztikus címek láthatók melyek a
szentség helytelen használatának következményeiről szólnak. A flamand iskolához tartozó művészek
közül kiemelkedik Dierick Biztos 1400 k.-1475. ez egy zárt térbeli stilizált kompozíció néhány nyílással
ablakok és ajtók amelyeknek bejön a fény és a tájat is látni lehet. A fény és az árnyék ok
meghatározzák a teret a mitologikus légkört kölcsönöznek a jelenetnek melynek minden részletet a
végletekig kidolgozott.

1450 től kezdve vált szokássá hogy a kolostorok ebédlőjében a keresztrefeszítés jelenetét egy
monumentális utolsó vacsorával váltsák fel. Ilyen a Santa apolonia kolostor ebédlőjében lévő utolsó
vacsora freskó. Andrea del sarto 1410 től 1457 téralakítás a és néhány nagyon emberi figura
szobrászi plaszticitása a perspektíva szabályai iránti érdeklődésről tanúskodik.

Leonardo da Vinci utolsó vacsoráját melyet 1498 ban fejezett be az első pillanattól kezdve a téma
legtökéletesebb megoldásának tartják. A jelenet mesteri az apostolok testtartása gesztusai és
arckifejezése valóságos beszélgetésbe nyomását kelti.

Nagy újítás tintoretto utolsó vacsorája.A diagonálisan elhelyezett asztali salakok illetve alattuk a
sakktáblaszerű kockás padló jelentősen megnöveli a tér mélységét a figurák mérete a távolságnak
megfelelően fokozottan csökkenti az enyészpont a képen kívül helyezkedik el. 18. Századi itáliai
festészet képviselője képviselőjeként giambattista tiepolo lufiban található utolsó vacsora című képét
kell szemügyre vennünk. Színház hatása tükröződik a jelenetet egy portikusz alá helyezi és ezzel a
fenséges színgazdag építészeti környezet méltó keretet ad az eseménynek. A 19. Században Emil
nolde északnémet expresszionista festett vallásos tárgyú festményeket egyik az utolsó vacsora. Az
egyes alakok jellegzetességeit maszkok használatával fejezi ki. Salvador Dali 1904 1989 washingtoni
national gallery of art ban lévő utolsó vacsorája az oltáriszentség megalapítása annak pillanatát
ábrázolja kifejezetten látványos alkotás olyan akár egy színpadkép. A szereplők elhelyezését és az
aktust vagyis mindegy ki imádkozik tekintve is igen eredeti műalkotás ezt az álom szerűséget Salvador
Dali az hideg színek használatával tudja fokozni.

Felhasznált irodalom szakszerű lejegyzése – feltüntetetése abc sorrendben a dolgozat végén:

Szerző neve – mű címe – (sorozat, ha van zárójelben), kiadó, kiadás helye, kiadás éve
pl: ENGEL Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (História
Könyvtár monográfiák 17.)
História – MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2001.
pl. tanulmánykötetben:
BÁN Péter: Az egri püspöki uradalom igazgatása Eszterházy Károly idején. In: KOVÁCS Béla
(szerk.): Eszterházy Károly
Emlékkönyv. Érseki Gyűjteményi Központ, Eger, 1999. 259–370.