A különírás és az egybeírás

94. Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában különírjuk: szilárd
jellem, sok lehetőség, nagyon ügyes, rádiót javít stb.

Az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak) többféle forrása lehet: 1. a tagok

együttes jelentésének megváltozása (nyitvatartás ’üzemidő’); 2. a tagok egymás közti
viszonyának alaki jelöletlensége (állattenyésztő ← állatot tenyésztő, állatok tenyésztésével
foglalkozó); 3. az íráshagyomány (bérbeadás; elmegy). Az összetett szavak egységét kötőjel
nélküli egybeírással vagy kötőjeles kapcsolással fejezzük ki.

A jelentésváltozás mint az egybeírás forrása

95. Ha két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének együttese,
akkor ezt az alkotóelemek egybeírásával érzékeltetjük. Például a szárazföld nem azt jelenti,
hogy ’nem nedves föld’, hanem hogy ’a Föld felszínének tengerrel, vízzel nem borított része’,
a tízórait nemcsak tíz órakor fogyaszthatjuk el; a tűzrőlpattant menyecske vagy leány nem
tűzről pattant, hanem ’élénk, ügyes, talpraesett’. A szóbeszéd is más, mint a szó és beszéd:
’közszájon forgó beszédtémá’-t, ’híresztelés’-t jelent.

A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak alkotó tagjai természetesen alkalmi

kapcsolatba is kerülhetnek egymással. Ilyen előfordulásukban külön kell írni őket. A kétféle
írásmód jól szemlélteti a kétféle alakulat közötti jelentéskülönbséget: (nagyon) gyors írás (=
sebes írás), de: gyorsírás (= sztenográfia); (veszélyt) jelző lámpa, de: jelzőlámpa (pl. a
közlekedésben); sok szög (= számos szög), de: sokszög (síkidom); a földön futó (bogár), de:
földönfutó (= hontalan ember); stb.

A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak csoportjába tartoznak a szóismétlések (alig-

alig), a valódi mellérendelő szóösszetételek (búbánat, süt-főz) és az ikerszók. Ez utóbbiaknak
csak az egyik tagja értelmes szó (csigabiga, dimbes-dombos), vagy egyikük sem (terefere, csihi-
puhi). A jelentésváltozás az egyik forrása az alárendelő szóösszetételek egybeírásának
(drágakő, egyetért, napraforgó). A jelentésváltozás indokolja néhány egyéb típusú szóösszetétel
egybeírását is (csakhogy, nemsokára).

A szóismétlések írása

96. Az alkalmilag (általában nyomatékosítás végett) megismételt szavak nem alkotnak

összetételt, ezért nem írjuk egybe őket, és közéjük vesszőt teszünk: fiam, fiam; várt, várt;
gyorsan, gyorsan; stb.

97. A változatlan formájú tagokból szókettőzéssel keletkezett összetételeket kötőjellel írjuk:

más-más (= mindig más és más), egy-egy (= néhány), sok-sok (= nagyon sok, tömérdek), ki-ki
(= mindenki egyenként), alig-alig (= csak nehezen), már-már (= majdnem, szinte), néha-néha
(= nagyon ritkán), messze-messze (= nagyon messze) stb. Egybeírjuk viszont az azaz kötőszót
és a nana, nini, nono, hehe, dádá típusú szavakat.

1
A fokozó jelentéstöbbletet hordozó összetételek tagjai nemcsak kétszer, hanem többször is
ismétlődhetnek. Ilyenkor minden tag közé kötőjelet teszünk: csupa-csupa-csupa, nagyon-
nagyon-nagyon.

98. Különírjuk egymástól ugyanannak a szótőnek különböző toldalékokkal ellátott alakjait,

például: háztól házig, napról napra, szemtől szembe; jobbnál jobb, szebbnél szebb; tudván tudta,
kérve kéri, várva várt; továbbá a névutós szóismétlések tagjait, például: fej fej mellett, nap nap
után; hasonlóképpen: ember ember hátán stb.

99. Kötőjellel írjuk az olyan módosított alakú szóismétléseket, amelyeknek tagjai közül az
egyik nem él önállóan, például: nőttön-nő, réges-régi, unos-untalan.

100. A túlzófok kifejezésére használt leges- előtagot egybeírjuk a felsőfokú melléknévvel,

például: legeslegjobb, legeslegnagyobb, legeslegszebb.

A valódi mellérendelő összetételek írása

101. A valódi mellérendelő összetételek írásmódja elsősorban attól függ, hogy mennyire szoros
a kapcsolat az alkotóelemek között.

a) A csak alkalmilag egymás mellé kerülő egynemű (halmozott) mondatrészeket vesszővel

választjuk el egymástól: apja, anyja (eljött); fűrészelt, gyalult (egész nap); tejet, vajat,
kenyeret (vásárolt); stb.

b) Ha az egymásnak mellérendelt tagok együttese mást jelent, mint külön-külön, de mind a

két tag felveszi a toldalékokat, akkor az összetétel laza, ezért elemeit kötőjellel kapcsoljuk
össze: süt-főz, sütnek-főznek, sütött-főzött, sütni-főzni, sütés-főzés; ég-föld, eget-földet;
ide-oda, idébb-odább; stb.

Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az egyformán toldalékolt szavakból álló mellérendelő

összetételek tagjait akkor is, ha toldalék nélküli formájuk nem él összetételként, például: apraja-
nagyja, apraját-nagyját, keze-lába, kézzel-lábbal, oktató-nevelő, orrán-száján, testi-lelki (de
nincs: apró-nagy, kéz-láb stb. összetétel).

Két, azonos szerepű toldalékkal ellátott szó alkalmi egységét kötőjeles összefűzésükkel
érzékeltetjük: kínos-fájdalmas (búcsú), gazdasági-társadalmi (változások), nyelvi-stilisztikai
(elemzés), kérő-esdeklő (szavakkal), sírva-nevetve (ölelte át) stb.

Ezzel a lehetőséggel azonban ne éljünk vissza: nem rokon vagy ellentétes értelmű tagokat,
illetőleg kettőnél több szót ne írjunk vessző vagy kötőszó helyett kötőjelesen: nyelvtani,
stilisztikai és helyesírási (gyakorlatok), nem: nyelvtani-stilisztikai-helyesírási (gyakorlatok);
stb.

c) A már teljesen összeforrott, ezért csak második tagjukon toldalékolt mellérendelő

összetett szavakat egybeírjuk, például: rúgkapál, rúgkapálnak, rúgkapáló; búbánat,
búbánata, búbánatos; hadsereg, hadseregben; hányaveti, hányavetiek.

102. A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) mellérendelő összetételek csoportja

nem különül el élesen egymástól.

2
 a) Számos olyan mellérendelő kapcsolat van, amely nem vagy csak kivételesen – de akkor
csak az utótagon – látható el toldalékokkal. Az ilyen mellérendelő összetételek tagjait
kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, például: édes-bús, sík-domború (lencse); rabló-pandúr,
szoba-konyha, sakk-matt; piros-fehér-zöld. A tagok közötti kötőjelet az esetleges
toldalékoláskor is megtartjuk, például: édes-búsan, sík-domborúra (csiszolt); rabló-pandúrt
(játszottak), szoba-konyhás (lakás), sakk-mattot (mondott); piros-fehér-zöldet, piros-fehér-
zöldre.

b) Néhány, alapformájában egybeírt mellérendelő összetétel kétféleképpen toldalékolható.

Ilyenkor a toldalékos formák írásképe is vagylagos, például: hírnév: hírneve v. híre-neve;
hírneves v. híres-neves.

c) A kétféle írásmódnak oka lehet a jelentések elkülönülése és a szófaj megváltozása is,

például: (a határban) szántó-vető (emberek), de: a szántóvetők (= földművesek); (a padlón)
csúszó-mászó (kisgyerek), de: a csúszómászók (= hüllők).

Az ikerszók írása

103. Az ikerszók írása a mellérendelő összetett szavakéval azonos szabályokhoz igazodik.

a) A mindkét tagjukon toldalékolható vagy eleve toldalékolt ikerszók elemeit kötőjellel

kapcsoljuk össze, például: irul-pirul, irult-pirult; izeg-mozog, izegnek-mozognak, izgő-
mozgó; dimbes-dombos; hébe-hóba; ímmel-ámmal; tyúkom-búkom.

b) A csak a végükön toldalékolható ikerszókat egybeírjuk, például: csigabiga, csigabigák;

hercehurca, hercehurcát; limlom, limlomot, limlomos; mendemonda, mendemondák;
terefere, tereferél; ugribugri, ugribugrik.

104. A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) ikerszók csoportja nem különül el
élesen egymástól.

a) Vannak olyan ikerszók is, amelyek nem vagy csak kivételesen toldalékolhatók. Az ilyen
ikerszók tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, például: csihi-puhi, piff-puff, csinn-bumm
stb. A tagok közötti kötőjelet toldalékoláskor megtartjuk, például: (nagy) csihi-puhit
(rendezett), (a zenekar) csinn-bummja. Hasonlóképpen írjuk a tulajdonnévi ikerszókat is,
például: Ista-Pista, Ista-Pistát; Anna-Panna, Anna-Pannával.

b) Az ingadozó toldalékolású ikerszókat alapformájukban egybeírjuk, más esetekben

azonban a toldalékolás módjához igazodunk, például: gizgaz, gizgazok, gizgazos v. gizes-
gazos; icipici, icipicit v. icit-picit.

Az alárendelő szókapcsolatok és szóösszetételek írása

105. Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában

különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés), (a)
gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép ellenőrizte (adatok),
(a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); általános iskola, egyetértő mosoly, érett
gyümölcs, jobb kéz, mezőgazdasági termelés, olvasó lány, orvosi titoktartás; ezer esztendő, öt
ujj, sok munka, száz forint, több energia, huszonegy köbméter, két négyzetméter, negyvenöt
perc. [Vö. 117.]

3
Ha azonban a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese,
akkor egybeírjuk őket, például: botcsinálta (= képzettség nélküli), eszeveszett (= őrült),
lélekszakadva (= nagy sietve), madárlátta (= hosszabb útról maradékként hazavitt), nyakatekert
(= bonyolult), ügyefogyott (= gyámoltalan, félszeg); forgószél (szélfajta), holtág (folyóé),
melegágy (a kertészetben), söröspohár (= sörnek való pohár); ezermester (= sok mindenhez értő
ember), hatökör (= buta), öttusa (sportág), tizenkétszög (mértani idom). [Vö. 111.]

A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek. [Vö. 125.]

106. A raggal jelölt tárgyas, határozós, valamint a birtokos jelzős kapcsolatok tagjait általában
különírjuk egymástól, például: főtengelyt esztergál, kéziratokat összerendez, klímát szerel,
könyvet ír, virágot szed; földre hull, jutalomra érdemes, készpénzért veszi, külföldre utazik,
vizsgára előkészít; a fiúnak a könyve, a gépkocsinak az alváza, a ház alapja, a lakóház pincéje.

Ha azonban a jelölt tárgyas, határozós és a személyjellel ellátott birtokos jelzős kapcsolatnak a

jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket,
például: egyetért (= azonos véleményen van), helytáll (= derekasan viselkedik, megfelelően
végzi a feladatát), idejétmúlt (= elavult), jótáll (= szavatol), semmittevő (= lusta, dologtalan);
ágrólszakadt (= szegény), napraforgó (növény), semmirekellő (= haszontalan), tagbaszakadt (=
jól megtermett), tökkelütött (= buta); barátfüle (tésztaféle), bolondokháza (= felfordulás,
zűrzavar), istennyila (= villám), vásárfia (= ajándék).

A jelentésváltozás miatt egybeírt szóösszetételek egyéb fajtái

107. Az olyan szavak, amelyek gyakran fordulnak elő egymás mellett, nemegyszer új jelentést
hordozó összetételekké forrnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk, például: nemsokára,
sohasem; dehogy, hogyne; kétségkívül (= biztosan); csakhogy, hanem, ugyanis.

A külön- és az egybeírás bizonyos szavak esetében értelmi különbség hordozója is lehet,

például: mintha megsértődött volna, de: szebb, ha nevet, mint ha sír; egyrészt (kötőszó), de: egy
részt kapott belőle; dehogyis! (= nem), de: de hogy is gondolod?

108. A névutós kapcsolatokat a következőképpen írjuk:

a) A névutót az előtte álló névszótól különírjuk, például: bokor mögött, felesége iránt, föld
alatt, ház mellett, idő előtt, munka nélkül, szó szerint, többek között. Ha a névutós
kapcsolathoz -i képző járul, a különírást megtartjuk, például: bokor mögötti, föld alatti
(üreg), ház melletti, idő előtti, munka nélküli (jövedelem), szó szerinti (idézet).

b) Ha azonban az ilyen kapcsolatok jelentése módosult, s ezért összetett szóvá váltak,

egybeírjuk őket, például: délelőtt, délelőtti, délután, délutáni, földalatti (= földalatti vasút;
illegális), hazafelé, holnapután, holnaputáni, mindenekelőtt, mindenekfelett, munkanélküli
(főnév), napközben, rendszerint, visszafelé.

4
Az alaki jelöletlenség mint az egybeírás forrása

109. A két szó közötti nyelvtani kapcsolat jelöletlensége is lehet az egybeírás oka. Ha egy jellel
vagy raggal is jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. félig kész, kéményt seprő, a nap
sugara, pályát tévesztett, vitaminban dús) jel vagy rag nélkül állnak, egybeírjuk őket: félkész,
kéményseprő, napsugár, pályatévesztett, vitamindús stb.

110. A tárgyas, a határozós és a birtokos jelzős kapcsolatok lehetnek jelöltek és jelöletlenek is.
Jelölt tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatok a következők: autót mentő, kincset
kereső, munkát vállaló; áldozatra kész, háton úszó, széltől védett; (a) gépkocsi fényszórója, (az)
iskolának az udvara, (a) mosógép eladása; stb. Ha hiányzik a viszonyrag, illetve a birtokos
személyjel, akkor a kapcsolat jelöletlen. A jelöletlen tárgyas, határozós és birtokos jelzős
kapcsolatok tagjait mindig egybeírjuk, például: autómentő, kincskereső, munkavállaló;
áldozatkész, hátúszó, szélvédett; gépkocsifényszóró, iskolaudvar, mosógépeladás [vö. 106.,
135.].

111. Sok alárendelő összetett szó elő- és utótagja között olyan, bonyolult kapcsolat van, hogy
az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető. Így például: vámvizsgálat (= vámnál
végzett, vámmal kapcsolatos vizsgálat); csigalépcső (= a csiga házához hasonló lépcső); stb.
Az ilyen, úgynevezett jelentéstömörítő összetételek tagjait egybeírjuk, például: árvízvédelem,
barázdabillegető, emlékkönyv, motorcsónak, munkavédelem, szénapadlás, testvérváros,
villanyvilágítás, zsemlegombóc; tengeralattjáró-háború. Ebbe a csoportba tartoznak a hasonlító
összetételek is, például: cinóbervörös, galambősz, hófehér, hollófekete, lángvörös,
mustársárga; búzavirágkék, elefántcsontfehér, napraforgósárga; vattacukor-rózsaszín.
Jelentéstömörítő összetétel sok ételnév is, például: bableves, birkapörkölt; sárgaborsó-főzelék.
[Vö. 139.]

112. Ha egy tulajdonnév egy köznévvel vagy egy melléknévvel valamilyen jelöletlen összetételt
alkot, kötőjellel kapcsoljuk össze őket, például: Afrika-kutató, Budapest-térkép, Petőfi-szobor;
Herkules-erejű. [Vö. 166.]

Ha a tulajdonnév és a közszó kapcsolatából alakult összetételhez újabb utótag járul, ezt is

kötőjellel kapcsoljuk hozzá, például: Afrika-kutató-találkozó, Budapest-térkép-vásár, Petőfi-
szobor-avatás. [Vö. 140.]

113. A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz a köznévi összetételi utótagot

kötőjellel kapcsoljuk, például: EU-csatlakozás, KSH-kimutatás, UNESCO-jogszabály; tb-
járulék, tv-műsor. [Vö. 289.]

Az íráshagyomány mint a különírás és az egybeírás forrása

114. Az egybeírás további oka a szabályzatban rögzített, rendszert alkotó íráshagyomány (pl.
aranygyűrű, ötéves, ugrósánc, feliratkozik, egymagam), valamint a kialakult szokás (pl.
dércsípte, javítóműhely).

A rendszert alkotó íráshagyomány

Az alkotó tagok szerkezete mint meghatározó tényező

5
115. Bizonyos előtagú kapcsolatok különírása és egybeírása a tagok belső szerkezetétől függ.
Az anyagnévi jelzős kapcsolatoké, valamint a tőszámnévi előtagú, képzővel ellátott utótagúaké
kivétel nélkül, az -ó, -ő képzős igenévi előtagúaké csupán bizonyos esetekben [vö. 118.].

A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó,
különírjuk őket:

– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc, ötméteres, védőgát);

– összetett szó + egyszerű szó ⇒ különírás (fehérarany lánc, tizenöt méteres, partvédő gát);

– egyszerű szó + összetett szó ⇒ különírás (arany nyaklánc, öt négyzetméteres, védő

homokgát);

– összetett szó + összetett szó ⇒ különírás (fehérarany nyaklánc, tizenöt négyzetméteres,

partvédő homokgát).

116. Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt
jelöli, miből készült az utótagként megnevezett dolog. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó,
egybeírjuk a nem összetett főnevekkel, például: aranygyűrű, alumíniumedény, faburkolat,
gyapjúsál, kőfal, platinatégely. Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy
mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától, például: acél mérőszalag,
bőr pénztárca; hernyóselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat.

117. Ha két szó kapcsolatában az előtag egyszerű tőszámnév (illetve a sok, több, fél szó), az
utótag pedig egy -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzős egyszerű szó, akkor a tagokat egybeírjuk,
például: harmincnapi, kétéves, kilenchavi, háromlábú, ötágú, hétfejű, kétzónájú, kétpetéjű,
sokmilliós, többoldalas, húszfőnyi. Ha azonban akár az előtag, akár az utótag, akár mind a kettő
összetett szó, a kapcsolat elő- és utótagját különírjuk, például: hat vegyértékű, egy szótagos,
negyven négyszögöles, száz hektoliternyi; huszonnégy tagú, negyvennyolc órás, tizenkét
emeletes, száztizenhat napi; hetvenöt centiméteres, ötvenhét másodpercnyi; de (a szófaj
megváltozása miatt): ötszázforintos, tízezerforintos (mint bankjegyek). – Számjegyekkel írva a
tagok szerkezetétől függetlenül mindig a különírás a helyes, például: 9 havi, 2 éves, 20 főnyi,
40 köbcentiméteres, 116 napi. [Vö. 105.]

Hasonlóképpen írjuk a -nként és a -nta, -nte toldalékú alakulatokat is: kéthetenként,

háromhavonta, ötévente; tizenöt naponként, három hónaponként; 5 évente, 15 naponként; stb.

118. Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, különírjuk a jelzett szótól,
például: eltérő vélemény, éneklő gyerek, izzó fém, (az újoncokat) kiképző tiszt, közvetítő
javaslat, parancsoló hang, sajgó térd.

Ha viszont az igenévi jelzős alakulat tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (vagy az igenév
nem folyamatot fejez ki) [vö. 111.], a két egyszerű szót egybeírjuk, például: desztillálótorony,
izzólámpa, kiképzőtiszt (beosztás), védőnő; eladólány (üzletben), felvonóhíd, ivóvíz,
költőpénz; csónakázótó, hálószoba, kutatóintézet; pihenőnap; belépőjegy, evezőlapát;
sétálóutca [vö. 139.]. De különírjuk őket, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja
összetett szó, például: szélező körfűrész; növényvédő szer, rakétaindító állvány;
földrengésjelző műszer, időjárás-előrejelző rendszer; ellenőrző leltár, előadó körút, összekötő
híd. – Kivételek: mérőműszer, vendéglátóipar stb. [vö. 136.].

6
119. A színneveket az előtag és az utótag szerkezetétől függetlenül egybeírjuk, például:
halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék, törtfekete,
püspöklila; búzavirágkék; vattacukor-rózsaszín. [Vö. 111.] – Ha azonban az összetett
színnévhez árnyalatot kifejező melléknév kapcsolódik, különírjuk őket, például: sötét
rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld.

Az igekötős kapcsolatok írása

120. Az igekötős igék írásában a következő szabályok érvényesülnek.

a) Ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll, amelyikhez tartozik,
egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó,
eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők
lehetnek a következők: abba, agyon, alá, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel v.
föl, félbe, félre, felül v. fölül, fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté,
ki, körül, közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe,
szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb.

b) Ha az igekötő követi az igét (vagy az igenevet), különírjuk tőle, például: pihend ki

(magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda,
(akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza.

c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és az ige (vagy igenév) között más szó is van,
például: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl
sem véve. Hasonlóképpen: be nem avatkozás, meg nem értés stb.

Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran jelentéskülönbségre is utal: annak jelölője,

hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követő szóhoz. Más és
más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a lepkét, de: meg fogom nézni;
leszokott a dohányzásról, de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett
volna szólni; elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg tudták javítani;
stb.

d) A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével

(vagy az igenévvel), például: ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-
előtűnő, vissza-visszatérve. Hasonlóképpen: vissza-visszatérés stb.

Az ellentétes jelentésű igekötőket szintén kötőjellel kapcsoljuk össze, de különírjuk őket az

igétől (vagy az igenévtől), például: ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekint; oda-vissza utazni,
előre-hátra pillantva. Hasonlóképpen: le-föl sétálás stb.

Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat

is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva. Hasonlóképpen:
szerteszét szórás stb.

e) Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét

emeljük ki: abba tette (amiben eredetileg volt), de: abbahagyta (a sírást); fenn v. fönn maradt
(a padláson), de: fennmarad v. fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem középre), de:
(tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba), de: idejött hozzám; stb.

7
Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől),
ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de:
hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy
Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gondolok, rossz rá (= arra) gondolni is, de (más
hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb. Csak különírt (határozószói) formájuk van a
személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád
gondolok.

A névmási szókapcsolatok és összetételek írása

121. Az a, e, az, ez mutató névmásból és a különféle névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk,

ha határozószót alkotnak, továbbá ha egységesen utalószói szerepűek, vagy ha kötőszószerű
szerkezetek részei: Ezelőtt másképp hívták. Ezután mindig jó leszek. Mindent megbeszéltünk,
eszerint cselekedj! Nincs kétségem afelől, hogy ő tette. Azalatt, míg nyaraltok, kifestetem a
lakást. Elment anélkül, hogy köszönt volna. Dolgozz, ahelyett hogy heverészel! Stb. [Vö. 84.,
244. d).] Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás a
helyes: a köré a ház köré; a szerint kell eljárni, nem e szerint; a nélkül a könyv nélkül; Itt a hiba,
e miatt nem működik a gép. A mögé tedd, amelyik elég széles. Mindene a zene, csak az iránt
érdeklődik. Stb.

122. A névmásokat egybeírjuk az előttük álló nyomatékosító elemmel, például:

egymagam, egymagad;
önmagam, önmagad, önmagunk;
önnönmaga, önnönmagunk, önnönmagatok;
ugyanez, ugyanolyan, ugyanakkora, ugyanott;
szintolyan, szintakkora, szintannyi;
csakolyan, csakannyi;
éppolyan, éppakkora, éppannyi.

A következő típusú szavakat is egybeírjuk: énbennem, tenálad, őtőle, mihozzánk, tinektek,

ővelük; énmiattam, teáltalad, őutána, mimellettünk, tinélkületek, őközöttük; stb.

De: én magam megyek; csak annyi szükséges; épp olyan esetben; stb.

123. Tagadó névmások előtagjaként a se, sem, semmi szót egybeírjuk az utána következő
szóelemmel, például: semekkora, semennyi; sehogy, sehol, sehonnan, semeddig; semmikor,
semmilyen, semmint; semmiféle.

Különírjuk viszont a se és a sem szót, ha névmások után állnak, például: semmi se, senki sem,
senkinek se, semmitől sem; semmikor se, sehova se, sehol sem, sehogy sem. – De: sohase,
sohasem, sose, sosem.

124. Az akár-, bár-, mind-, minden-, né- és vala- előtagú névmásokat egybeírjuk: akármekkora,
akárhol, bármi, bármikor, mindannyi, mindenki, mindenhonnan, némelyik, néha, néhol, valami,
valamerre stb.

8
Egyéb esetek

125. A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, úgynevezett főnévi minőségjelzőt

különírjuk a jelzett szavától, például: ajándék könyv, belgyógyász barátunk, gyermek király,
huszár főhadnagy, közgazdász szakértő, mérnök bátyám, mérnök kolléga, professzor asszony,
rendőr százados, tanár úr, tanító néni, tüzér tizedes, vendég néni; körte alakú. Ugyanígy
különírjuk a nyomatékosító szavakat attól a szótól, amelyre vonatkoznak, például: csuda
érdekes, jó nagy, jó néhányszor, kutya hideg, nagy néha, szép piros.

A fajtajelölő főnévi minőségjelzőt egybeírjuk a jelzett szóval (kivéve az állatfajtaneveket),

például: csiperkegomba, fiúgyerek, fűszeráru, jonatánalma, lakatosmester, legényember,
sasmadár. – De mivel állatfajtanevek: mangalica sertés, racka juh stb.

126. Ha egy tulajdonnév egy köznévnek jelzője, a két szót különírjuk egymástól, például: Dezső
bácsi, Fazekas úr, Kovács mérnök, Mariska néni; a Kalmár fiú, a Nagy család; Fabulon
arckrém, Volkswagen gépkocsi. [Vö. 164.]

127. Ha egyetlen képző járul egy különírt szókapcsolathoz, akkor általában megtartjuk a
különírást: házhoz szállít, házhoz szállítás. Ha azonban több képző kapcsolódik a különírt
alakulathoz, akkor azt egybeírjuk, például: házhozszállítási (szolgáltatás), egymásutániság,
egyenlőoldalúság, megnemtámadási (szerződés). [Vö. 135.]

128. Alapformájukban különírt kapcsolatok felsőfokú alakjait egybeírjuk a következő típusú

szerkezetekben: szívhez szóló és szívhez szólóbb, de: legszívhezszólóbb; hasonlóképpen:
legharcrakészebb, leghasznothajtóbb stb.

Az ilyen felsőfokú formák gyakran kiválthatók szerkezetes megoldással, például: harcra

legkészebb, leginkább hasznot hajtó.

129. Az olyan kapcsolatokat, amelyekben az előtag önálló szóként nem használatos (al-, bel-,
elő-, ét-, gyógy-, kultúr-, kül-, pót- stb.), mindig egybeírjuk, például: alelnök, belföld, előtag,
külügy, pótágy.

130. A -d képzős sorszámnévi jelzőt egybeírjuk mind a főnevekkel, mind a melléknevekkel,

például: hetedízben, ötödévben; ezredévi, másodrendű, ötödéves, tizenötödrangú; harmadfél.

131. A számnevekből alkotott -d képzős jelzőket egybeírjuk a maga névmás alakjaival, például:
másodmagammal, századmagával; huszonötödmagunkkal, tizenkilenced-magunkkal. [Vö.
139.]

132. A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk, például:
másfajta, tízféle (de: 10-féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű, nagyszerű.
Felsorolásban kötőjellel utalunk az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött utótagra,
például: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék [vö. 263. c)].

133. A tulajdonnevekhez a -fajta, -féle, -forma és a -szerű utótagokat kötőjellel kapcsoljuk,

például: Illyés-fajta (ellenállás), Eötvös-féle, Kossuth-forma (egyéniség), Győr-forma (város),
Petőfi-szerű; OTP-szerű; Jedlik Ányos-féle, Madách Színház-féle; Tömörkény- és Gárdonyi-
szerű [vö. 169.].

9
A kialakult szokás mint a kivételes különírás és egybeírás forrása

134. A kialakult szokás a forrása néhány kivételes írásmódú szó és szókapcsolat helyesírásának:
dércsípte, légiposta, bérbeadás stb. Az ilyen kivételes írásmódú szavak kis részét alkotják az
összetett szavak és a szókapcsolatok csoportjának.

A szabálypontok nem tartalmazzák az összes kivételes helyesírású szót és szókapcsolatot, ezért

szükséges a helyesírási szótár használata is.

135. A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos,

minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait, például: átokverte
(ház), dércsípte (levelek), dérlepte (fa), molyrágta (szőnyeg), napsütötte (táj), porlepte (könyv),
szúette (bútor); fiatalkorú, haditerv, jótett, útitárs; bérbeadás, célravezető, életbelépés,
kézhezvétel, lényegbevágó, rendbehozatal; szeretetreméltóság; holdtölte, napkelte,
tojásfehérje. [Vö. 139.]

136. A kialakult szokást megtartva néhány olyan (rendszerint jelentésváltozást is mutató) -ó, -
ő képzős előtagú kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja maga is összetett szó
(különösen akkor, ha az összetett utótag mindössze két szótagos), például: bevásárlóközpont,
forgószínpad, javítóműhely, mérőműszer, mozgókórház, vendéglátóipar. [Vö. 118., 139.]

137. Különírjuk számos, mindig együtt használt, egységet alkotó állandó szókapcsolat (szólás,
szakkifejezés stb.) elemeit, például: állást foglal, szemet szúr, véget ér; dugába dől, lépre csal;
főnévi igenév, virtuális tér. [Vö. 94.]

138. Szépirodalmi alkotásokban stilisztikai szándék is indokolttá teheti az általános

szabályoktól eltérő különírást vagy egybeírást, illetőleg a kötőjel alkalmazását.

A többszörös összetételek írása

139. A hosszú összetett szavakat bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy
könnyebben olvashatók legyenek.

A két egyszerű közszóból alakult alárendelő összetételeket (akárhány szótagból állnak is)
egybeírjuk, például: asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás, nitrogénasszimiláció,
paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés. De: sakk-kör stb. [Vö. 61.]
A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket hat szótagig kötőjel
nélkül egybeírjuk, például: cseppkőbarlang, élelmiszeripar, gépkocsivezető, ivóvízellátás,
mértékegységrendszer, nyersolajmotor, rendőrjárőr, tapétaszaküzlet, tűzoltólaktanya. A hat
szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagolhatjuk a két fő összetételi tag
határán, például: csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, foszforműtrágya-gyártás,
könyvritkaság-gyűjtemény, munkaerő-nyilvántartás, tornász-csapatbajnokság. Kivétel:
akasztófáravaló, fizetővendéglátás, pénzügyminisztérium, valószínűségszámítás stb. [Vö. 134.]
A szótagszámlálás szempontjai a következők:
Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát értjük:
anyagcserezavar(a), jogsegélyszolgálat(hoz) stb. A képző – az -i kivételével – beleszámít a
szótagszámba: divatlapszerkesztő, divatlap-szerkesztőség; adó-visszatérítés, adó-visszatérítési
(kötelezettség); híradástechnikai, munkaerőpiaci, szakközépiskolai; stb.

10
Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön
összetételi tagnak, például: adat-visszakeresés, előadó-művészet, de: befogadóképesség,
szövegkiegészítés.
Az idegen előtagokat akkor tekintjük külön összetételi tagnak, ha önállóan is használatosak,
például: miniszoknya, miniszoknya-viselet, vagy ha önállóan is használatos utótag járul
hozzájuk: antialkoholista, antialkoholista-klub; biotechnológia, biotechnológia-ipar; stb.
Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással
elkerülhetők: tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam =
gépkocsivezetői tanfolyam stb.

140. Két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is

kötőjellel kapcsolt összetétel (tulajdonnévi vagy betűszós előtag, illetőleg három mássalhangzó
találkozása miatt), például: Kossuth-nóta-éneklés, Nobel-díj-átadás, C-vitamin-adagolás, tb-
járulék-csökkentés. sakk-készlet-gyűjtemény, tarokk-kártya-játékos. [Vö. 166.]

141. Az összetétel elő- és utótagja olykor bonyolultabb alakulat is lehet. A többszörös

összetételek írásában – a szótagszámtól függetlenül – három további esetben alkalmazunk
kötőjelet.

a) Ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul, az
első kötőjelet kihagyjuk, vagyis az eredetileg kötőjelezett szórészt az új alakulatban
egybeírjuk: anyagcsere-vizsgálat, de: anyagcserevizsgálat-kérés; békeszerződés-tervezet,
de: békeszerződéstervezet-kidolgozás; kerekasztal-konferencia, de: kerekasztalkonferencia-
rendezés; stb.

Az ilyen túlzottan hosszúra nyúlt szavak helyett rendszerint világosabb a szerkezetes megoldás,
például: anyagcsere-vizsgálat kérése, a békeszerződés tervezetének kidolgozása, kerekasztal-
konferencia rendezése.

b) Ha egy különírt szókapcsolat (pl. hajlított bútor) olyan utótagot kap (pl. gyár), amely az
egész kapcsolathoz járul, az egyébként különírandó részt az új alakulatban egybeírjuk, és
ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk: hajlítottbútor-gyár.
Hasonló esetek: hideg víz, de: hidegvíz-csap; házi feladat, de: házifeladat-készítés; légi
fénykép, de: légifénykép-montázs; stb. – Ritkábban ugyan, de előtag is járulhat
szókapcsolathoz, például: házi feladat, de: kémia-házifeladat.

Ha szószaporítás nélkül lehetséges, célszerű a szerkezetes megoldás használata, például: hőre

lágyuló műanyagok feldolgozása (nem hőrelágyulóműanyag-feldolgozás), lőtt vadak árusítása
(nem lőttvad-árusítás).

c) Vannak olyan többszörös szókapcsolatok, amelyekben két tag egyetlen egységként

kapcsolódik egy harmadik elemhez. Ilyenkor az egységet alkotó szókapcsolat tagjait
kötőjellel kötjük össze, és különírjuk a harmadik elemtől. Például: élet-halál harc, kutya-
macska barátság, réz-arany ötvözet. Ugyanez a szabály érvényesül az ellentétes jelentésű
igekötők összekapcsolódása esetén is: föl-le sétál, ki-be nézeget [vö. 120. d)].

A szaknyelvben bizonyos esetekben nem kifogásolható (az értelem pontos tükröztetése

érdekében) a nagykötőjel használata sem [vö. 264.].

11
 Az írásjelek

Mondatzáró írásjelek
239. Az írásjelek szerepe kettős. Részben a mondatok szerkezetét, tagolódását, részeik vagy
részleteik egymáshoz kapcsolódását tükrözik, részben némiképpen a beszédnek betűkkel ki
nem fejezhető sajátságaira, a hanglejtésre és a beszédbeli szünetekre utalnak.
Az írásjelek használatának szabályai általában a nyelvtani viszonyokhoz igazodnak. Ezeknek a
keretein belül egyazon esetre sokszor több, egyaránt helyes megoldás kínálkozik. Ilyenkor – a
világos fogalmazás érdekében – azt az írásjelet célszerű választani, amelyikkel
mondanivalónkat a lehető legteljesebben tudjuk érzékeltetni. Az írásjelek változatos és kifejező
használata fontos eszköze az értelmileg és érzelmileg egyaránt árnyalt közlésmódnak.

A tagmondatok közötti írásjelek

244. Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól.
a) A tagmondatok határán a vesszőt mindig ki kell tenni, akár van kötőszó, akár nincs: Régi
igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelven tud.
b) A tagmondatokat bevezető és, s, meg, vagy kötőszó előtt is ki kell tenni a vesszőt: Gyorsan
beszaladtam a boltba, és megvettem a könyvet.
Az írásjelhasználat azonban – a tartalomtól függően – változhat: Egész éjjel táncoltam, és
szórakoztam a pincérekkel (a táncolás nem a pincérekkel történt), de: Egész éjjel táncoltam és
szórakoztam a pincérekkel (a táncolás is a pincérekkel történt).
c) A mint kötőszóval bevezetett hasonlítás önálló (bár sokszor hiányos) tagmondatnak
számít, ezért kötőszava elé mindig vesszőt kell tenni: Fehér lett, mint a fal [de vö. 250. b)].
A hasonlító több, mint szerkezetben vessző van a mint előtt: Ez sokkal több, mint a tavalyi. Hat
több, mint öt. (Ilyenkor a több ragozható: többet, mint ötöt stb.)
Nem kell azonban vesszőt tenni a több mint alakulatban a mint elé, ha a több mint (a majdnem
ellentéteként) a mondanivaló tartalmának erősítésére, nem pedig összehasonlításra szolgál: Ez
több mint szemtelenség. Több mint öt évig élt külföldön. (Ilyenkor a több nem ragozható s nem
állítmányi értékű.) Ugyanez érvényes a kevesebb mint írásmódjára is.
d) Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. szókapcsolatok elé rendszerint vesszőt
teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző. Nem hibás azonban az sem, ha a kiejtésbeli
tagolást követve akár csupán a hogy elé, akár a kapcsolat mindkét tagja elé vesszőt teszünk.
Például: Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy
pihent volna. Felrohant a lépcsőn, anélkül, hogy pihent volna. – Cselekedj, ahelyett hogy
tétovázol! Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol! Cselekedj, ahelyett, hogy tétovázol!
245. A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a
szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait: Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a
port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy
derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is.
Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza: Kabátja
szinte a bokájáig ért; nyáron is azt hordta. A más-más tartalmi típusú tagmondatok közé szintén

12
tehetünk vessző helyett pontosvesszőt: Eddig jól megvoltunk; most váljunk ellenségekké? Ezt
többet nem veszem fel; égesd el!
246. Az összetett mondatok tagmondatai közé kettőspontot teszünk, ha az előző tagmondattal
egy-egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni óhajtjuk, hogy a következő
tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz: Közös a célunk: mindig
többet, egyre jobbat akarunk.
Ha a kettősponttal lezárt közös figyelemfelhívó mondat után több külön mondat következik,
mindegyiket (már az elsőt is) nagybetűvel kezdjük: A nyelvújításnak több oka volt: Nem tudtuk
a tudományokat anyanyelven művelni. Irodalmunknak új kifejezési formákra volt szüksége.
Tiltakozást jelentett az elnémetesítéssel szemben.

A szövegbe ékelődést jelző írásjelek

253. Ha a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az
írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójelpár
második tagja után ki kell tenni: Műszaki egyetemen szerzett diplomát – vegyészmérnökit –,
de író lett. Felvették a jelentkezők nagyobb részét (45 fiút és lányt), s csak néhány alkalmatlant
kellett elutasítani. Sok megszokott holmiját becsomagolta, hogy minél kényelmesebben érezze
magát – ez mindig fontos volt neki –; csak még a telefonja hiányzott, amelyet javíttatni vitt.
Egy gondolat bántotta (és nem tudott megszabadulni tőle): hogy ő is felelős a hiányért.
Ha a zárójelbe tett megjegyzés a mondat végére esik, a mondat végi írásjelet a berekesztő
zárójel után tesszük ki: Bizonyos szavak igék is, névszók is (pl. fagy, les, nyom). Ne felejts el
felébreszteni holnap reggel (6-kor)! [Vö. 271.] A zárójelbe tett önálló mondat írásjele azonban
a zárójelen belülre kerül: A jelenlevők mind helyeselték a javaslatot. (Az ellenvéleményen
levők el se jöttek a gyűlésre.) [De vö. 271.]

A toldalékok kapcsolása
265. A ragokat, a jeleket, a képzőket általában közvetlenül kapcsoljuk a szótőhöz. Néhány
esetben azonban kötőjelet használunk.
a) Kötőjellel hárítjuk el toldalékok kapcsolásakor három azonos mássalhangzót jelölő betű
közvetlen találkozását egyes típusokban, ahol az egyszerűsítés nem alkalmazható, például:
Széll-lel, Wittmann-né; Mariann-nal [vö. 93., 160. c)]; Bonn-nal, Bonn-nál [vö. 217. c)].
b) A több különírt elemből álló személynevekhez és földrajzi nevekhez kötőjellel kapcsoljuk a
képzőket, például: Arany János-i, Leonardo da Vinci-s [vö. 159., 161.]; New York-i, Karlovy
Vary-i, Frankfurt am Main-i [vö. 152. c), 217. b)]. – Hasonlóképpen: Magyar Nemzet-beli stb.
[Vö. 200. b).]
c) A hangérték nélküli (ún. néma) betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan
betűcsoportokra végződő szavakhoz kötőjellel fűzzük a toldalékokat, például: guillotine-t,
Glasgow-ban, Montreux-ig, Rousseau-nak, voltaire-es, ploieşti-i [vö. 217. a)].
d) A számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz stb. kötőjellel kapcsoljuk a
toldalékokat, például: 4-et, 12-t, 19-szer, 32-en (= harmincketten), de: 32-n (= harminckettőn),
67-es, a IV.-be jár, 80%-os, 6%-kal, a 15. §-ban, Bp.-en, az MTA-tól, 100 °C-on, 16.25-kor
[vö. 282., 288. a)].

13