/I\

KIVÉGZÉS, TORTÚRA
é 7 M B G 5 Z f c Y E K r t T É S

A RÉGDVIIVG"Í2^R5ZÁGOK
j^ö^fcr.c.-^rrrí-n- • -r-
Kivégzés, tortúra
és megszégyenítés
a régi Magyaror-
szágon.
 DOBÓ ISTVÁN VÁRMÚZEUM

KIVÉGZÉS, TORTÚRA ÉS MEGSZÉGYENÍTÉS

A RÉGI MAGYARORSZÁGON
(Kiállítási katalógus)

Eger
1989.
A kiállítás a Mátra- Bükki Intézőbizottság (MEBIB) anyagi támogatásával

készült.

Megnyílt: 1986. október 24-én

A vezetőt írta és a kiállításon szaktanácsadóként közreműködött

(Verfasser des F ü h r e r s u n d S a c h b e r a t e r der Austeilung)
P A N D U L A ATTILA

A vezetőt lektorálta
(Lektor)
TEMESVÄRY FERENC

Fotók
(Photos)
K I S S LÁSZLÖ és LÓNYAINÉ N A G Y ÉVA

Fedélterv
(Umschlag)
CSINTALAN A N D R Á S

A forgatókönyvet írta, a kiállítást rendezte és a vezetőt szerkesztette

(Verfasser des Drehbuches, O r g a n i s a t e u r der Austeilung, R e d a k t e u r
des Führers)
H A V A S S Y PÉTER

K i a d j a a Dobó István V á r m ú z e u m
Felelős kiadó: dr. Bodó S á n d o r megyei m ú z e u m i g a z g a t ó
Nógrád Megyei N y o m d a i p a r i Vállalat Balassagyarmati telepe
Felelős vezető: K e l e m e n Gábor
Készült 8,4 (A/5) ív t e r j e d e l e m b e n — 89-40928 NB. 1200 db
 — 5 —

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó — — — — — — — — — — — — — — — 7

Büntetési elvek és gyakorlat a f e u d a l i z m u s idején — — — — — 9

Kivégzés — — — — — — — — — — — — — — 10

T o r t ú r a (kínvallatás) — — — — — — — — — — — — 19

Testcsonkítás — — — — — — — — — — — — — — 20

Megveretés —• — — — — — — — — — — — — — 21

Megbélyegzés — — — — — — — — — — — — — — 23

Fogvatartás, b ö r t ö n b ü n t e t é s — — — — — — — — — — 23

Megszégyenítés — — — — — — — — — — — — — 26

A hóhér _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 29

Irodalomjegyzék — — — — — — — — — — — — — 32

Hinrichtung, T o r t u r und Beschämung im alten U n g a r n — — — — 37

Képjegyzék — — — — — — — — — — — — — — 44

Bilderverzeichnis — — — — — — — — — — — — 46
 ELŐSZÓ

A m a g y a r b ü n t e t ő j o g t ö r t é n e t é n e k t á r g y i emlékeire, így az egyes b ü n -

tetésvégrehajtási m ó d o k korabeli ábrázolásaira, a feudális Magyarország
börtönügyi t ö r t é n e t é r e a j o g t ö r t é n e t t u d o m á n y eleddig igen kis f i g y e l m e t
szentelt. V a j n a K á r o l y m u n k á l k o d á s a is f o l y t a t á s nélkül m a r a d t , sőt az általa
összegyűjtött f o r r á s a n y a g rendszerezett t u d o m á n y o s feldolgozására, szinteti-
zálására sem a k a d t vállalkozó. Azt pedig felettébb s a j n á l n u n k kell, hogy e jeles
előd által f ö l t á r t muzeális é r t é k ű a n y a g jó része megsemmisült v a g y e l t ű n t
t u d o m á n y o s l á t ó h a t á r u n k b ó l . Aligha kell ugyanis h a n g s ú l y o z n u n k , hogy
ezeknek b i r t o k á b a n a m a g y a r b ü n t e t ő j o g feudáliskori g y a k o r l a t á n a k á r n y a l -
tabb láttatása, b e m u t a t á s a m e n n y i v e l k ö n n y e b b volna.
N a p j a i n k b a n , a hazai j o g t ö r t é n e t t u d o m á n y m e g ú j u l á s á n a k éveiben, okkal
remélhető, hogy e t u d o m á n y t e r ü l e t m u n k á s a i a hazai b ü n t e t ő j o g t ö r t é n e t é n e k
t e r é n is jelentős e r e d m é n y e k e t é r n e k m a j d el. Ű j d o k u m e n t u m o k l á t n a k n a p -
világot, az elődök e r e d m é n y e i n e k felhasználásával jelentős szintézisek szület-
nek.
E remélhető f o l y a m a t n a k első Ígéretes próbálkozása a jelen kiállítás,
amely a b ü n t e t ő j o g t á r g y i emlékei egy részének b e m u t a t á s á r a tesz kísérletet,
elsősorban rekonstrukciók, másolatok segítségével. A tisztelt érdeklődőt olyan
sajátos t á r l a t r a invitáljuk, amely a b ü n t e t ő j o g i fejlődéstörténet legjelentősebb
c s o m ó p o n t j a i n a k érzékeltetésére vállalkozott. Egy t r a k t u s b a n pedig összeállítás
l á t h a t ó azokról a rabokról, akik a kor hazai és külföldi börtöneiben sínylődtek.
A vállalkozás, amely a letűnt századok t ö r t é n e t é n e k izgalmas fejezeteit
legkevésbé sem szokványos nézőpontból közelíti m e g különösen hasznos lehet,
ha ösztönzést ad az esetleg még itt-ott fellelhető t á r g y i emlékek, d o k u m e n t u -
mok összegyűjtése, megőrzésére, s ebben nemcsak n é h á n y historikus, de
v a l a m e n n y i h o n f i t á r s u n k szerepet vállalhat.
Révész Tamás
egyetemi docens
(ELTE)

A kiállítás szaKmai és kivitelezési m u n k á l a t a i t 1986 elején k e z d t ü k meg,

az egri v á r addig kihasználatlanul álló ún. Nagypincéjében. Első ü t e m k é n t az
Egri 212. sz. Szakmunkásképző Intézet t a n á r a i és d i á k j a i t á r s a d a l m i m u n k á b a n
kiépítették a villanyhálózatot. A szakmai elképzelések megvalósításához n a g y
segítséget k a p t u n k Temesváry Ferenc t u d o m á n y o s f ő m u n k a t á r s t ó l , aki hasznos
tanácsain t ú l szervezte és i r á n y í t o t t a a m ű t á r g y m á s o l a t o k készítőinek tevé-
kenységét. A kiállításon látható rekonstrukciók, másolatok Győri Gábor,
Jeges András, Pászti János budapesti, v a l a m i n t Kozák László és Nagy László
egri r e s t a u r á t o r o k , illetve m e s t e r e m b e r e k alkotásai. Nagyon sok t á r g y a t és
i'otónegatívot k a p t u n k a kiskunfélegyházi K i s k u n Múzeumtól, melyek azonban
nem g a z d a g í t h a t t á k volna kiállításunkat félcgyházi kollégáink, Fazekas István
igazgató és Kiss László f o t ó s megértő, b a r á t i segítsége' nélkül. I n n e n és m á s
forrásból beszerzett t á r g y a i n k r e s t a u r á l á s á t féltő gonddal Kiss Péterné, Siller
Bernátné, Veresné Vendrei Katalin és Gotyár Olga végezték, akik n a g y b a n
h o z z á j á r u l t a k Lónyainé Nagy Éva fotóssal és Gulyás Benedek grafikussal
együtt ahhoz, hogy az illusztrációs a n y a g — a kiállító helyiség kedvezőtlen
klimatikus viszonyaival dacoló — ú j t e c h n i k á v a l kerülhessen a látogatók elé.
A kivitelezésben t a p a s z t a l t kiállítás rendezőink, Csintalan András, Törő Anikó
és Varga Gusztáv mellett részt vettek az egri ELKÓ Vállalat dolgozói is. A
kiállítás n e m n y í l h a t o t t volna m e g Medveczki Miklósné, Vaskó Pálné, Bíró
László és a Dobó István V á r m ú z e u m Gazdasági Osztálya m u n k a t á r s a i n a k —
k ö z t ü k s a j n o s azóta m á r e l h u n y t kollégánk, Tregova István — áldozatos
m u n k á j a nélkül. Végül köszönetet mondunk Korompai Jánosnak, Sz. Kállay
Ágotának és Szabó János Józsefnek a n é m e t fordítások szakszerű elkészítésé-
ért.
a szerkesztő
 — 9 —

BÜNTETÉSI ELVEK ÉS G Y A K O R L A T A FEUDALIZMUS I D E J É N

Az első m a g y a r király f e n n m a r a d t t ö r v é n y e i b e n csupán egyes b ü n t e t ő j o g i

alapintézmények és fogalmak kezdetleges megjelenése figyelhető meg. Ezek
esetében külföldi példák követése feltételezhető. E t ö r v é n y e k n e m m i n d e n
esetben tükrözik a korabeli m a g y a r o r s z á g i fejlettségi szintet. Megjelenik az
ún. tálió elv („szemet szemért, fogat fogért"). így szándékos emberölés esetén:
„Valaki emberi ölt karddal, azon kard által veszessen el."
A lopás megítélése általában nagyon szigorú volt a f e u d a l i z m u s idején.
Kezdetben fő célkitűzésként szerepelt a nehezen megszilárduló m a g á n t u l a j -
donosi rendszer védelme. Különösen szigorúnak minősültek Szent László
király törvényei, amelyek a következőket írták elő: „IIa szabad embert vagy
szolgálót lopáson kapnak akasszák fel." „Ha valamely szabad ember tíz dénár
árat Sop, akasszák fel. Ha tíz dénárnál kevesebb érő leszen, adja m e g a lopási
tizenkétszer és egy ökörrel váltsa meg magát."
„Ha valamely férjes asszony lopásra vetemedik, veszítse orrát, őt pedig adják
el és m i n d e n vagyona, mellyel férje halála után máshoz mehetett volna
feleségül, vesszen utána."
A f e u d a l i z m u s korai szakaszában a b ü n t e t ő j o g i felelősség legmKaDD n
cselekmény által okozott eredmény szerint alakult. Nagy szerepe volt annak,
hogy a bűncselekmény elkövetője milyen t á r s a d a l m i osztályhoz tartozott. A
f e u d a l i z m u s b ü n t e t ő j o g á b a n n e m beszélhetünk kialakult, általánosan köve-
tett elméletről, legfeljebb csak egyes b ü n t e t é s r ő l szóló fejtegetésekről. Elter-
jedt g y a k o r l a t n a k számított a fokozatos büntetéskiszabási rendszer. (Első al-
k a l o m m a l csekély, inkább nevelő jellegű, második elkövetéskor m á r súlyosabb,
s á l t a l á b a n a h a r m a d i k esetben — t e h á t többszörös visszaesőként való elköve-
téskor — volt halál a büntetés.) A magyarországi feudális á l l a m r e n d kialakítása
után, a X-XIII. században viszonylag szűk k ö r b e n alkalmazták a h a l á l b ü n t e t é s t .
A XIV-XV. században megszilárdult a feudális osztályrend. ezzel p á r h u z a m o s a n
m e g n ö v e k e d e t t az elnyomással szembeni ellenállás. A megváltozott viszonyok
között kezdődött el a halálbüntetés véres középkori d i a d a l ú t j a . A kivégzések
legkorábbi f o r m á i egyszerűek (közönséges halálbüntetések), céljuk csak az
emberi élet kioltása, t e h á t nem okoztak az elítéltnek rendkívüli f á j d a l m a t ,
v é g r e h a j t á s a közben mellőzték a kínzást (fővétel, akasztás).
Magyarországra a XVI—XVII. században elsősorban a n é m e t j o g g y a k o r -
latból k e r ü l t e k át a minősített halálbüntetési nemek, melyek v é g r e h a j t á s a
során a f á j d a l o m o k o z á s m á r n a g y hangsúlyt kapott. A kor f e l f o g á s á n a k meg-
felelően ezeknél a büntetéseknél jobban érvényesült a megtorlás eszméje és az
elrettentés. Az iszonyatos kínok között elpusztuló elítéltek l á t v á n y a n y i l v á n
n e m h a g y t a hidegen a nagyszámú nézősereget. A minősített v é g r e h a j t á s o k n á l
i r á n y a d ó n a k számított a tálió elv, mely a k o r b a n a lehető legigazságosabbnak
t ű n t . Arányosságot parancsolt a b ü n t e t ő j o g b a n , s nem engedte az eltávolodást
az igazságosság p r i m i t í v módon felfogott elképzelésétől. Ebből az elvből ala-
k u l t a k lei a tükröző végrehajtások, így a boszorkányégetés, m e l y a s á t á n és
a pokol tüzei ve! való szövetség m e g t o r l á s á t jelképezte
 — 10 —

A kivégzést sokszor v a l a m i l y e n megszégyenítő büntetéssel is összekapcsol-

t á k : az elítéltet disznó h á t á r a kötözték, s z a m á r r a ültették.
A büntetésvégrehajtás nyilvános volt, eseményszámba ment. Á l t a l á b a n
ü n n e p n a p o k o n k e r ü l t r á sor, hogy m i n é l n a g y o b b legyen a nézősereg. Az el-
r e t t e n t é s t szolgálta a kivégzett személy h u l l á j á n a k közszemlére tétele —
emberi tagok kiszögelése b á s t y á r a , k e r é k r e emelés — is.
Az érett, m a j d a h a n y a t l ó f e u d a l i z m u s idején egyre nagyobb szerepet
kapott a kizsákmányolt jobbágyság n ö v e k v ő elégedetlenségének, felkeléseinek,
lázadásainak letörése (pl. Dózsa György, 1514). Ugyancsak tág tér nyílt a
H a b s b u r g abszolutizmus elleni rendi m o z g a l m a k b ü n t e t ő j o g i eszközökkel t ö r -
ténő visszaszorítására is (pl. Wesselényi-féle összeesküvés, 1671).
A g y a k o r l a t b a n a rendi jelleg, a nyílt jogegyenlőség dominált, m e l y szinte
m i n d e n t e r ü l e t e n m e g n y i l v á n u l t . Széles teret k a p o t t az erőszak és önkény.
Általános volt a jogi partikalizmus, t e h á t az ország egyes területein eltérő
helyi jogszabályok érvényesültek. A f e u d a l i z m u s idején n e m született b ü n t e t ő
t ö r v é n y k ö n y v . Werbőczy Hármaskönyve (Tripartitum), melyet hosszú időn
keresztül i r á n y a d ó n a k t e k i n t e t t e k , csupán kevés, szétszórt, rendezetlen
b ü n t e t ő rendelkezést t a r t a l m a z o t t . A XVI—rXVIII. században a bécsi u d v a r az
osztrák b ü n t e t ő j o g o t igyekezett a m a g y a r j o g g y a k o r l a t b a becsempészni.
A t o v á b b i a k b a n a legáltalánosabban e l t e r j e d t büntetési nemekről, a b ü n -
t e t é s v é g r e h a j t á s n á l használatos eszközökről, ezek alkalmazásáról szólunk.

KIVÉGZÉS

Egyes városok, úriszékek v é r h a t a l m u k a t k ü l ö n f é l e jelvényekkel jelezték.

Hóhérpallosnak és m á s büntetőeszköznek e célból való kitűzésére M a g y a r o r -
szágon m á r a XVII. századból ismeretesek adatok. Legelterjedtebb f o r m á j a
egy faragott kar által tartott hóhérpallos-utánzat volt (lásd k i a d v á n y u n k borí-
tóján). Ezt a j e l v é n y t v á s á r o k idején a pellengéren helyezték el, jelképezve a
s t a t á r i u m s z e r ű vásári bíráskodást, a m i k o r a v é r h a t a l o m a helyi lakosságon
túl a v á s á r o n m e g j e l e n t i d e g e n e k r e is k i t e r j e d t .
Az elítélteket t ö b b n y i r e kegyetlen módon hurcolták a kivégzés színhelyére,
így ló mögé kötözték, f ö l d ö n vonszolták: „mint kerítőt kössék lófarkára, hordoz-
tassák meg az törvény fáig s kösse fel Lengyel János" hóhér (Debrecen, 1657).
G y a k r a n m á r ez is halált okozott. Előfordult, hogy az összegyűlt t ö m e g n e k
engedélyezték az elítélt b á n t a l m a z á s á t , gúnyolását.

Az akasztás

Igen e l t e r j e d t h a l á l b ü n t e t é s i n e m volt. Az egyszerű kivégzési módozatok

közé tartozott, m e r t v é g r e h a j t á s a n e m igényelt különösebb felszerelést, szak-
ismeretet. Élőfa és kötél m i n d e n h o l a k a d t . A széles k ö r ű alkalmazásra álljon
 — I l -

iit p é l d a k é n t egy ítélet részlete: „Holnap penigh 8 órakor hóhér kezében

adattatván és vétke az szokott helyen ki kiáltatván, vitettessék ki, az büntetés-
nek helyére, és másoknak példájára akasztassák fel" (Kassa, 1652).
Az a k a s z t ó f á t kezdetben f á b ó l készítették, erre u t a l n a k régi m a g y a r
elnevezései is (akasztófa, b ű n f a , h á r o m f a , t ö r v é n y f a stb.).
A régi magyarországi v á r o s o k b a n az ítélet v é g r e h a j t á s á t szolgáló eszkö-
zöknek n a g y tekintélyt igyekeztek biztosítani. í g y ú j akasztófa felállítását
ü n n e p s é g keretében, a lakosság széleskörű jelenlétével bonyolították le.
1640-ben Lőcsén az ú j bitófa készítéséhez az összes céh kibontott zászlókkal,
dobszó mellett vonult ki. A városi t a n á c s egyik t a g j a (a ^Bauherr") tette m e g
baltával az első vágást a k i f a r a g a n d ó oszlopon, s csak ezt követően f o g t a k a
a tényleges m u n k á h o z .
M á r a XVII. századtól kezdődően léteztek kőből készített akasztófák, ezek
alapja, szerkezetük nagyobb része épített volt, csak egyes elemei készültek
fából. Elsősorban a városokban emeltek ilyeneket. A XVIII—XIX. században
t ö b b n y i r e e típust alkalmazták. Omladozó m a r a d v á n y a i k a t csak az 1850-es
években, a Bach-korszakban b o n t o t t á k le.
A XVII. században több v á r m e g y e elrendelte, hogy m i n d e n f a l u h a t á r á b a n
a k a s z t ó f á t állítsanak fel. Ennek fő célja az volt, hogy emlékeztesse a lakos-
ságot a b ü n t e t ő h a t a l o m jelenlétére, szigorúságára. Nem lebecsülendő a z o n b a n
az így gyakorolt elrettentő hatás sem.
Az akasztófa alaptípusa egyágú, azonban h a j d a n á n kétágú állt pl. Egerben,
Temesvárott, háromágú K o r p o n á n , Pozsonyban, T u r ó c s z e n t m á r t o n b a n , Zala-
egerszegen, négyágú Debrecenben, Kalocsán, Kassán, Kecskeméten, K o m á r o m -
ban, Nyitrán.
T ü r k Frigyes — kortársaihoz hasonlóan — így írta le a XIX. századi egri
a k a s z t ó f á t : „Az egri vesztőhely, az „Akasztófa", a város déli határán a
hatvani út végén az országúttól kifelé menet balra eső gyepes emelkedésen
állott. Faragott vagyis kinagyolt homokkőből volt cpítve . . . Négyszögű
területe kőfallal volt bekerítve, melynek magassága másfél öles lehetett;
nyugati oldalán ajtaja volt. A kőfalon belül 2-3 sírhely. Ennek a belső terü-
letnek hossza 2 ölre, szélessége 1 1 2 ölre tehető. A körfal eredetileg fecskeva-
kolatú volt, de az én időmben már le volt arról málva minden vakolat. Azóta
végkép eltűnt ez a vesztőhely, amennyiben a katonaság töltényraktára épült
ottan."
Egy k o r t á r s így emlékezett vissza egy XIX. század közepén lezajlott egri
kivégzésre: „Kettőt akasztottak: Szlávy Lászlót és Molnár Mihályt. Az előbbi
katona volt. Meggyilkoltak és kiraboltak egy korcsmárosnét. A siralomház a
Barkóczy-kaszárnya földszintes részében volt. Az elítéltek három napig voltak a
siralomházban. Szlávy, az előkelő származású ifjú, ki fehér inget, ibolyaszínű
mellényt és kék magyar nadrágot viselt, virágot osztogatott a nézőknek . . . Az
asztalon feszület mellett tálcza volt. Pénzt dobtak rá, a kivégzendők lelki üd-
véért mondandó misére. Molnár komoran nézett, nem adott szót senkinek.
Mikor a vesztőhelyre vitték őket, szólt a „gonoszok harangja", amerre a
menet elhaladt: a barátoknál és a nagytemplomban."
 — 12 —

A XIX. századot megelőzően az a k a s z t ó f á k igen m a g a s a k voltak. A hóhér

létrán vitte fel az elítéltet a keresztgerendához, s az arról lecsüngő kötélből
h u r k o t vetett a bűnös n y a k á r a . E z u t á n letaszította az áldozatot a létráról.
A XIX. században a l k a l m a z t á k az a k a s z í ó h á m o t is. Ez szíjból vagy vasból
készült. R á a d t á k az elítéltre, m a j d egy k ü l ö n kötéllel, csigával h ú z t á k a m a g a s -
ba, s a h ó h é r létrán m á s z o t t utána. Itt helyezte az áldozat n y a k á r a a kötelet.
Akasztóhám segítségével h ú z t á k fel a b i t ó f á r a 1852-ben Marosvásárhelyen a
székely v é r t a n ú k a t (Gálfy Mihályt, Horváth Károlyt, Török Jánost). U g y a n -
csak ezzel a módszerrel végezték ki 1853-ban Pesten, a Habsburg elnyomás
ellen szervezkedő Noszlopy Gáspárt és t á r s a i t .
A XIX. század első felétől kezdődően h a s z n á l t á k az oszlopakasztófát. Ez
keresztgerenda nélküli egyetlen alacsony oszlop volt, tetejébe h o r g a s szeget
vertek, vagy csavartak. Az elítélt az oszlop előtt levő. zsámolyra állt, kezeit,
lábait összekötötték, a h ó h é r az oszlop mögé helyezett létráról előre hajolt,
a k a m p ó s szegről lecsüngő k ö t é l h u r k o t az elítélt n y a k á b a akasztotta, m a j d
p r i b é k j e i kivették az áldozat lábai alól a zsámolyt. így haltak m e g az aradi
v é r t a n ú k közül azok, a k i k e t kötél általi h a l á l r a ítéltek (Aulich Lajos, Damjanich
János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-
Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly).
A jól l á t h a t ó h e l y e n felállított akasztófák, a r a j t u k függő kivégzettek
visszataszító l á t v á n y t n y ú j t o t t a k . K ü l ö n ö s e n a XIX. század elejétől panasz-
kodtak sokan e „ l á t v á n y o s s á g o k " miatt. Déryné, a híres színművésznő 1815-ben
így írta le az egri a k a s z t ó f á t : „En nem nagyon szerettem Egerben . . . Mert
midőn közel értünk már a városhoz, ott pillantottam meg, . . . a borzasztó
végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött, négy a törvény által
elítélt gonosztevő . . . E látvány én bennem oly borzadást okozott, hogy rosszul
lettem . . . Szerencsétlenségemre leszállt az egész társaság . . . megnézendő ez
undok látványt s engem is csaknem erőszakosan cibáltak le a szekérről."

A fővétel

Az egyszerű h a l á l b ü n t e t é s i n e m e k közé tartozott, az egész f e u d a l i z m u s

idején e l t e r j e d t volt. A számtalan ítéletből álljon itt egy példaként, amelyet
Mészáros Pál nős, erkölcstelen életet élő polgár ü g y é b e n hoztak: „ . . . holnap
adattassék a Hóhcr kezébe aki eötet az büntető helyen az nyakavágóhoz ki
vivén, annak fegyvere által végeztessék el élete és íitessék el feje másoknak
példájokra" (Kassa, 1632).
Mivel a lefejezés n e m okozott az elítéltnek különösebb szenvedést, „ki-
váltságos'' v é g r e h a j t á s i m ó d k é n t szerepelt. A n e m e s e k e t halálraítélésük esetén
legtöbbször így végezték ki. A Habsburg-abszolutizmus elleni m a g y a r szabad-
ságmozgalmak egyes vezetőit, résztvevőit is lefejezték (a Wesselényi-féle össze-
esküvés elfogott vezetőit 1671-ben, Martinovics Ignácot és társait 1795 ben)
 — 13 —

Az elítélt, elöl összekötözött kézzel a h ó h é r előtt térdelt. Szemét bekö-

tötték, h a j á t rövidre nyírták, hogy az n e akadályozza a palloscsapást. Köz-
vetlenül az ítélet v é g r e h a j t á s a előtt előrelépett a hóhér és megigazította a
kivégzendő személy f e j é t . Két kézzel m e g m a r k o l t a a pallost, s egy h a t a l m a s
csapással lesújtott.
A hóhérpallos a bakó egyik legfontosabb munkaeszköze volt. F u n k c i ó j á n a k
megfelelően az előre történő vágásra szolgált, ezért különösen súlyávál t ű n t ki
(átlagsúly: 1,7—2,3 kg). P e n g é j e egész hosszában egyenes, nagyon széles, sima,
kétélű. A penge csúcsa m a j d n e m m i n d e n d a r a b n á l négyszögletes, vagy laposan
lekerekített, esetleg átlósan levágott. A m a r k o l a t egyszerű k e r e s z t f o r m á t
m u t a t . A keresztvas egyenes, szabályos f o r m á j ú , m i n d k é t oldalán azonos m é r e -
tű. Ez a k a r d f o r m a a XV. században a l a k u l t ki. A „törvényes pallos" f o r m á j a ,
jellegzetességei a f e u d a l i z m u s végéig változatlanok m a r a d t a k . Szinte vala-
m e n n y i pallos p e n g é j é b e n ábrázolásokat találunk, melyek legtöbbször a
népművészettel m u t a t n a k rokonságot. Találhatók közöttük: különböző
büntetési n e m e k r e utaló ábrák, Iustitia, Krisztus a kereszten, Fájdalmas
Istenanya stb. Ugyancsak általános a hóhérpallosokon feliratok megjelenítése.
Előfordult, hogy a palloson egész olvasó volt kiverve, ezért ezek a miatyánk-
pallos elnevezést k a p t á k . Ismert az í t é l e t v é g r e h a j t ó neve, évszámok, világi
feliratok stb. ábrázolása is. Talán a legelterjedtebbek a moralizáló — sokszor
m a j d n e m azonos szövegű — feliratok, m i n t pl.: WANN ICH THU D A S
SCHWERDT AUFHEBEN, DANN GEB ICH DEM ARMEN SÜNDER D A S
EBIG LEBN" „Ha felemelem a pallost, a szegény bűnösnek az örök életet
adom"); „GOTT S T E H T MIR ARMEN SÜNDER BEI" ( 0 Istenem, állj
mellettem szegény bűnös mellett!"). A h ó h é r a pallost többnyire vállravetve,
h ü v e l y b e n viselte. A hüvely fából készült, á l t a l á b a n díszítés nélküli, sötét
bőrrel v o n t á k be. A h ü v e l y e k e n f é m veretek találhatók, melyek a XVIII.
századtól sárgarézből készültek.
Ismeretes a tőkén való lefejezés. A XVIII. századtól kezdődően k e r ü l t sor
az ún. hóhérszék alkalmazására. Az első két lába t ö b b n y i r e hosszabb volt,
m e l y e k e t b e á s t a k a földbe, hogy a szék szilárdan álljon. A h á t r a k ö t ö z ö t t kezű
elítéltet r á ü l t e t t é k az alacsony t á m l á j ú székre, s így f e j e z t e le a bakó. A szék
t á m l á j á v a l h á t t a l ülő elítéltet oldalról fejezték le, a szemben ülő elítéltet —
miközben a t á m l á n megtámaszkodott a f e j e — felülről. A fenti módszer
valószínűleg azért jött szokásba, m e r t a korábbi v é g r e h a j t á s i m ó d o k n á l a
hóhérok sokszor elvétették a csapást. Az ú j a b b módszer könnyebb, biztonsá-
gosabb volt.
Sokszor előfordult, hogy súlyosabb b ü n t e t é s t utóbb fővesztésre e n y h í t e t t e k ,
így pl. Bélay M á r t o n esetében — aki fosztogatásért k e r é k b e t ö r é s t é r d e m e l t
volna — a következő ítéletet hozták: „holnap penigh nyolcz órakor hóhér
kezében adattatván, és vétke az szokott helyen ki kiáltván, vitettessék ki az
akasztó hegyre és elsőben elüttettetvén az feje, annak utána vettettessék az
teste kerékbe" (Kassa, 1651). Magyarországon az utolsó — általunk ismert —
lefejezés Ü j v i d é k e n volt 1853-ban, az elítéltet Szabó Ferencnek hívták.
 — 14 —

Kerékbetörés

E minősített halálbüntetési n e m v é g r e h a j t á s á n a k több m ó d j a ismert,

így az elítéltet k e r é k r e kötözték, t a g j a i t , t e s t é t vasbottal t ö r t é k beíe a k e r é k
küllői közé.
Másik e l t e r j e d t mód volt, a m i k o r az elítéltet csupasz f ö l d r e f e k t e t t é k ,
testét kifeszítették, v é g t a g j a i t k a r ó h o z kötözték. A l á j a négyszögletű, h á r o m é l ű
f a d a r a b o k a t ún. kis- és n a g y j á s z o l o k a t helyeztek. A jászolok fokozták az
áldozat k í n j a i t . Ezt követte a test szétverése. E művelethez sima, élesre
f a r a g o t t falú, t o m p a vagy éles pengével ellátott kereket, később tuskót,
vasdorongot, kalapácsot h a s z n á l t a k .
A v é g r e h a j t á s t k e z d h e t t é k felülről lefelé, ilyenkor az első n a g y ü t é s t a
n y a k s z i r t r e vagy a mellre m é r t é k , a m i gyors h a l á l t okozott. Szigorított végre-
h a j t á s esetén a z o n b a n a m ű v e l e t e t alulról fölfelé h a j t o t t á k végre. Az áldozatnak
először v é g t a g j a i t zúzták szét, s csak lassan j u t o t t a k el a n e m e s szervekhez
vagy a f e j h e z : „Minthogy Winter Mertus . . . Pünköstünnepén a becsületes
és emberséges Hurst Benedek polgárt . . . gyilkos módon megtámadta, azután
... őt fejszével leütötte, reá még két ütést tett és így meg-
madta, azután . . . őt fejszével leütötte, reá még két ütést tett és így meg-
gyilkolta. Azonfelül pénzét és ruháját rabló módon magához vette . . . Annál-
fogva az Érdemes Bíró úr és Tanács azon ítéletet hozza, hogy . . . fönnemlített
Winter Mertus . . . kerékkel, tagjainak megtörése által kivégeztessék, és azután
nyilvánosan rátétessék. Még pedig az ő sokszoros esdeklő kérésére ez a bün-
tetés kegyelemből enyhíttessék tehát ugyanis először két keze amelyet a
fejsze mellett eszközül rosszra használt, és azután szíve töressék össze és végül
a többi" (Körmöcbánya, 1617).
Előfordult, hogy k ö n n y í t é s k é n t lőporzacskót tettek az elítélt mellére,
amely a csapásnál f e l r o b b a n t és azonnal halált okozott. E s e t e n k é n t a m á r m á s
m ó d o n kivégzett — pl. f e l a k a s z t o t t — elítélt holttestét t ö r t é k csak kerékbe.
Szokás volt, hogy a k e r é k b e t ö r t e k holttestét vízszintes k e r é k r e téve közszemlére
tették. Magyarországon az utolsó v é g r e h a j t o t t k e r é k b e t ö r é s Ilória és Closca
esetében volt, 1785-ben G y u l a f e h é r v á r o n . .

Karóbahúzás

Az elítéltet r á ü l t e t t é k és a l á b á r a kötött kötelek segítségével r á h ú z t á k a

k a r ó r a . Ha gyors halált a k a r t a k , a k k o r a k a r ó t nemes szervbe vezették. Az
ügyesebb hóhérok azonban ú g y t u d t a k k a r ó b a húzni, hogy a közszemlére kitett
szerencsétlen elítélt még n a p o k i g kínlódott. Ez a minősített halálbüntetési n e m
e l t e r j e d t volt Magyarországon. Nők ilyen b ü n t e t é s é r e a z o n b a n ritkábban
k e r ü l t sor: „Hedvig nevű felső-volyai illetőségű férjezett nőt, parázna és
feltűnő erkölcstelen életmódja miatt a pellengérnél nyilvánosan karóba húz-
tak" (Bártfa, 1590).
 — 15 —

Á l t a l á n o s a b b n a k t e k i n t h e t ő azonban a megrögzött, veszélyes bűnözők

ilymódon való kivégzése. „Vajda (Piti) György híres tolvajt, útonállót, gyilkost,
fosztogatót, istentelen, hamisan eskövőt előbb tüzes vassal sütögették majd
a leghosszabb fanyársba húzatott" (Debrecen, 1632).
1514-ben Dózsa-féle parasztfelkelés egyes résztvevőit is k a r ó b a húzták.
Így végezték életüket 1600-ban P á p a v á r á b a n a lázadó vallon zsoldosok vezetői.
Előfordult, hogy m á s m ó d o n kivégzett személyt csak halála u t á n h ú z t a k k a r ó -
ba.

Tűzhalál

A „szemet szemért . . . " elvből kialakult tükröző v é g r e h a j t á s o k közé t a r -

tozó minősített halálbüntetési nem. így pl. a g y ú j t o g a t o k t ű z h a l á l r a ítélése
az általuk elkövetett bűncselekmény tükrözése. A tűzokozás, tűzzel való
fenyegetés — t e k i n t e t t e l abból a közösségre h á r a m l ó n a g y k á r r a — igen súlyos
megítélés alá esett. Az ilyen bűncselekmények elkövetőit á l t a l á b a n m á g l y a -
halálra ítélték, m i n t ahogy egy korabeli feljegyzésben áll: „József szíjgyártót
és nejét megégették, mert sógorával összebeszélt, hogy Váralját felgyújtja
mely összebeszélés u t á n sógora ezt végre is hajtotta" (Bártfa, 1538).
Tűzhalált l e g g y a k r a b b a n boszorkányok kivégzésénél alkalmaztak. Ez
esetben is ún. tükröző v é g r e h a j t á s r ó l beszélhetünk, mivel ez a b ü n t e t é s a
pokol erőivel való szövetkezést torolta meg a korabeli felfogás szerint. A
rendelkezésre álló széles k ö r ű f o r r á s a n y a g b ó l itt csak egy jellegzetes ítéletet
közlünk: „Minekután a vádlottakról, a tanúknak a bíróság előtt hitellel is
megerősített vallomásaiból kitűnik, hogy boszorkányos cselekedeteket űztek;
gyékényből font bizonyos kocsiban, emberekből boszorkánysággal lovakká
változtatott fogaton, miként azt az egyik vádlott eskü alatt meg is vallotta,
a Borshalma nevű hegyre mentek, amit Nagy Erzsébet vádlott, kihallgatásakor
nem is tagadott, sőt azt is hozzátette, hogy mikoron visszatértek, az egyik
lónak, illetve embernek fejéből maga vette ki a kantárt; ennek okáért a
vádlottak, miután a kínzó vallatást kiállották, máglyára ítéltetnek" (Eger, 1726).
Tűzhalállal azonban — egyes helyeken — m á s bűncselekményfajtákat is
megtoroltak, így pl. a tolvajlást: „Mutteranna polgárnő egy méhkast megsem-
misített, a köpüből a mézet kivette", ezért m á g l y á n égették el (Bártfa, 1569).
Olykor bizonyos nemi bűncselekmények elkövetőit is tűzhalállal bűntették.
Ilyen esetek a városi joggyakorlatból ismeretesek. A vérfertőzés véghezvivőit
is így s ú j t o t t á k . Vérfertőzésnek számított az is, ha valaki m o s t o h a lányával
folytatott n e m i viszonyt. „ Lukács bártfai birtokos, mostoha leányával folyta-
iéit erkölcstelensége következtében elfogatott a Tapoly partján elegettetett
(Bártfa, 1617). A kiskorú lányával h á r o m ízben erőszakoskodó Tőkéssy J a k a b
ügyében a következő volt a döntés: „holnap pedigh nyolez órakor hóhér kezébe
 — 16 —

adatatván és gonosz cselekedeti az szokott helyen ki kiáltatván vitettessék ki

az nyakavágatón túl másoknak példájára tűzzel emésztessék megh" (Kassa,
1654).

Vízbefullasztás

A városi jogban g y a k r a n b u k k a n t fel ez a minősített halálbüntetési nem,

leginkább házasságtörés és gyermekgyilkosság b ü n t e t é s e k é n t , „egy Rosenbergi
illetőségű lengyel nő g y e r m e k é t titokban megfojtotta, zsákba vonták és a
Tapoly folyóba d o b t á k " (Bártía, 1585). E s e t e n k é n t a b ű n ö s n ő n e k kellett m e g -
v a r r n i a azt a zsákot, a m i b e n a z u t á n v í z b e f o j t o t t á k (pl. 1572-ben Kassán).

Megkövezés

Kassa város j o g g y a k o r l a t á b ó l is ismert minősített halálbüntetési n e m . Az

elítéltet a vesztőhelyen h á t á r a f e k t e t t é k , négy karót v e r t e k a földbe, ezekhez
rögzítették kezeit és lábait. A v é g r e h a j t á s b a n négy h ó h é r vett részt. Az elő-
írás szerint először h á r o m n a g y o b b követ e j t e t t e k az elítélt mellére, m a j d
addig ü t ö t t é k kővel a f e j é t míg meg n e m halt. Simplicissimus — aki
1659—1661 között tartózkodott Kassán — így írt egy
korabeli megkövezésről: „Kivezették a vesztőhelyre, a hátára fektették s a
hóhér megkötözve kezét, lábát a földhöz cövekelte őt. Nagy halom kő volt e
helyen. A bakó négy legénye előbb egy hatalmas kődarabot emelt föl s azt
háromszor a szegény bűnös szívére, illetve mellére ejtette s azután a többi
kisebb követ dobálták rá egész testére, amit teljesen halálra zúztak. Ez ret-
tentő látvány volt."

Tüskesírba fektetés és karóval való átverés

A minősített h a l á l b ü n t e t é s egyik igen kegyetlen változata volt, m i k o r az

elítéltet tüskés v e r e m b e f e k t e t t é k , m a j d élve eltemették. A h ó h é r vagy segédei
közben egy karót — n é h a v a s r u d a t vagy k a r d o t — t a r t o t t a k az áldozot szíve
körül, s azt betemetés u t á n átverték, megszabadítva az áldozatot kínjaitól.
Elsősorban parázna, gyermekgyilkos n ő k e t b ü n t e t t e k így: Mivel ez Mada-
rász Anna . . . paráznasághában foghadoth méhének gyümölcseht, kegietlen fene
vadak természeti megh ölte és Tokáth meg meczvén, fertelmes vétkének és gyil-
kossághnak el titkolásának akarva ruth utálatos helire vétette; Annakokáért
talált illien Törvént a Nemes Tanács, hogy . . . holnapi napon 8 órakor adas-
sék hóhér kezébe kj ide az ucza szögletire kj hozna az Börtcon által jelentessék
 — 17 —

k j az eö gonosz cselekedettje és ugi az Akasztófa alatt vermeth megh ássanak,

Xövisses adigra eleven fektetvén Egi kard verettessék által rajta" (Kassa, 1636):

Különös kegyetlenséggel végrehajtott halálbüntetések

A m a i e m b e r s z á m á r a az egész feudális joggyakorlat borzalmas b ü n t e t é s e k

összessége, amitől n a p j a i n k felfogása természetesen irtózik. T u d n u n k kell
azonban, hogy s a j á t k o r u k b a n teljesen megszokott dolognak számítottak, s
n e m keltettek különösebb megrökönyödést senkiben. Találkozunk azonban
olyan halálbüntetési nemekkel, amelyek még a k o r t á r s a k megítélése szerint
is p á r j u k a t ritkították. Néha különlegesen e m b e r t e l e n v é g r e h a j t á s i módoza-
tokat eszeltek ki. így volt ez a feudális t á r s a d a l m i rend ellen fegyveresen
lázadó jobbágyok vezetőinek büntetésekor. Szerémi György így írta le Dózsa
György és felkelése vezetőinek borzalmas kínzását, h a l á l á t :
„Odarendeltek fáraókat (cigányokat) szénnel és fogókkal, s ezek vasból egv
nagy koronát készítettek . . . Hogy már jól áttüzesedett, György fejére helyez-
ték. Azt mondták meg sem mozdult, hanem, türelmesen viselte . . . Ezek után
a gulyások, azaz hajdúk, akiket fogságban tartottak . . . egy óra alatt felfalták
. . . Egyik alvezérét, Lőrinc papot Kolozsvárott nyársra húzták, s tűznél meg-
sütötték."
Egyes esetekben — elrettentési célzattal — a korabeli közbűncselekmények
— pl. rablás —• elkövetői esetében is iszonytatóan kegyetlen b ü n t e t é s e k e t alkal-
maztak. A hóhérok, bírák találékonyságát jól illusztrálja az alábbi eset, melyet
S mplicissimus írt le a XVII. század közepén: „Eperjesen egy rablót a bitófához
kötöztek s a hóhér a nyakától kezdve sarkáig két szíjat hasított ki a bőréből,
majd egy vashorgot ütött a b o r d á i közé s annál fogva akasztotta fel a sze-
rencsétlent, ki ínég hosszú időn át vergődött kínjában. A másikat
elevenen kerékbe törték, azután megnyúzták, a harmadik testét
késsel egészen felvagdosta a hóhér, így — fejét künn hagyva — varrta be
egy frissen lenyúzott lóbőrbe s a forró nyári nap hevének kitéve, oldalánál
fogva felakasztották s rettentő kínok között csak harmadnapra múlt ki."

Boszorkányperek

A feudális joggyakorlat szomorú jellegzetessége a boszorkányperek cso-

potja. E b ű n c s e l e k m é n y f a j t á v a l m á r Szent István király törvényei is foglalkoz-
nak, ott olvasható: „Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a bírák törvénye
szerint az egyház eleibe és bízzák a papra, hogy böjtöltesse és oktassa hitben."
Visszaeső esetében, az volt a szabály, hogy ,,alázza meg magát ismét böjtölés-
sel, annakutána a templom kulcsával keresztforma bélyeg süttetvén mellére,
homlokára és a válla közé." Ismételt visszaeső esetében az volt az előírás,
hogy „ a d j á k a bírák kezébe." Általánosan ismert K á l m á n király rendelkezése,
 — 18 —

amely szerint „A strigákról pedig, mivelhogy nincsenek emlékezet ne legyen."

A közhiedelemmel ellentétben ő n e m a boszorkányok létezését t a g a d t a , h a n e m
c s u p á n azok egyik v á l t o z a t á t a strigákat. A bűvölök, igézők, rontók, m é r e g k e -
verők, jósok felelősségrevonása t e k i n t e t é b e n K á l m á n király is szigorú r e n -
delkezéseket hozott.
A boszorkányok létezésében való hit a l a p j a a varázslás által okozható
b a j o k t ó l , betegségektől, k á r o k t ó l való félelem, m e l y félelem a régi világban
n e m csupán a t a n u l a t l a n n é p k ö r é b e n t e r j e d t el. A hatóságok tisztviselői, a
bíróságok t a g j a i is meg voltak győződve a n n a k igaz voltáról, s ebben a szel-
l e m b e n j á r t a k el.
A m a g y a r állam m e g a l a p í t á s á t követő évszázadokban a boszorkányság
k ö r é b e tartozó b ű n c s e l e k m é n y e k az egyház h a t á s k ö r é b e tartoztak. A b ü n t e -
tési g y a k o r l a t k e z d e t b e n n e m m i n ő s ü l t kegyetlennek. A XIV—XV. századtól
kezdődően vált e g y r e súlyosabbá a boszorkányság megítélése. A városok jog-
g y a k o r l a t á b a n m á r h a l á l j á r t a boszorkányságért, s egyre i n k á b b e l t e r j e d t a
máglyán való elégetés. A XVI—XVII. században a legmagasabb a boszorkány-
nak t a r t o t t , s ezzel összefüggésben a m á g l y a h a l á l t szenvedők száma. Mária
Terézia koráig t a l á l k o z u n k ilyen esetekkel, s kegyetlen b ü n t e t é s ü k k e l .
Az áldozatok döntő része nő volt, de előfordultak f é r f i „ b o s z o r k á n y o k " is. E
p e r e k során á l t a l á n o s n a k számított a kínvallatás.
A kuruzsló gyógyítással foglalkozó, a „ b ű b á j o s c s i n á l m á n y " - o k k a l is vádolt
Tóth Mátyás külvárosi lakos, Zsófia nevű feleségének ügyében, 1631-ben a
kassai tanács a következő ítéletet hozta: „Azért a Nemes Tanács talált ilyen
törvényt, hogy . . . holnap 8 órakor adassék a hóhér kezébe, ki őtet kivivén
az kőtáblához, ott ágyát fából, szalmából megvetvén vitessék fel reá és azt
alatta meggyújtván az tűz által törültessék az földről, égettessék meg mások-
nak p^ldájokra."
A magyarországi b o s z o r k á n y p e r e k gazdag a n y a g á b ó l álljon itt p é l d a k é n t né-
h á n y érdekesség. 1665-ben egy Heves és Külső-Szolnok megyei ítélet indok-
lásában o l v a s h a t j u k , h o g y „Bársony K a t a miképen s mily gonosz lélektől ve-
zéreltetve nem tudni, megvetve az emberi törvényeket, ördögi hatalomnak
önkényt meghódolva boszorkány életet él — mint az a kéznél levő bizonyíté-
kokból kitűnik." Az ü g y b e n a következő b ü n t e t é s t k a p t a a v á d l o t t : „Hogy
súlyos gyanú merülvén fel ellene, bűnrészessége kiderítése végett, előbb
hóhér kézzel illettessék s azután tűzbe dobassék." 1681-ben u g y a n a z o n megye
h a t ó s á g a a következő ítéletet h o z t a :
„Nyilván kitetszik bírói kéznél levő bizonyságokból Molnár Ilonának boszor-
kánysága, ördögökkel való társalkodása, és sokak ártalmára járó cselekedete,
cz okon . . . elsősorban megkínoztassék társainak kivallására nézve, azután
megégettessék."
A XVIII. századi E g e r b e n érdekes módon n a g y o n kevés volt a b ű b á j o s s á g
miatt elítélt személy, b o s z o r k á n y p e r r e pedig ebből az időből nincs is adat.
. , F . . . Mátyásné maga megh Vallotta. Hogy másoknak nagy botránkoztatásá-
val bizonyos Holt Embernek feje Koponyáját maga alsó (ingében bé takarván
fazékban megh fözle arra nézve, hogy Törvén reája ne Szolgáltathasson,
 — 19 —

Kire nézve Másoknak Példájára az Váras Piarczán 40 Pálczával megh Veret-

tetni Pridie pedigh egy óráig Kalodában fogh állni" (Eger, 1722).
Bár Magyarországon is számos boszorkányper folyt le, számtalan áldozatot
pusztítottak el, az itteni p e r e k e t — összehasonlítva a külföldi g y a k o r l a t t a l —
viszonylag e n y h é b b lefolyásúnak t a r t j u k . Nálunk n e m t e k i n t e t t é k a vádlott
beismerését a halálos ítélet elengedhetetlen kellékének. I s m e r e t e i n k szerint
a perek száma is messze e l m a r a d t a n y u g a t i országokétól.

TORTÚRA (KÍNVALLATÁS)

Vallomások kikényszerítésére a feudalizmus egész időszakában alkalmaz-

tak kínvallatást. A korabeli hóhérok igen t a l á l é k o n y a k n a k bizonyultak az
áldozat gyötrésében. F ő b e n j á r ó bűncselekmények esetén általános volt a tor-
túra, mivel a bíróság az esetleges b ű n t á r s a k személyét is igyekezett kideríteni.
A kínzásoknál sokszor figyelhetők meg helyi jellegzetességek. így pl. 1709-ben
Miskolcon a h ó h é r r u h á t l a n u l dobott t ü s k e á g y b a boszorkánysággal vádolt
asszonyokat a vallomás kicsikarása érdekében.
Megállapítható, hogy a XVII—XVIII. században a t o r t ú r á n a k bizonyos
elemei állandósultak a g y a k o r l a t b a n . A vallatás a kínzóeszközök b e m u t a t á s á v a l
kezdődött. Ha így n e m é r t é k el a kívánt hatást a k k o r hüvelykcsavart alkal-
maztak, m e l y a h ü v e l y k u j j a k szorítására szolgált. Hasonló elven m ű k ö d ö t t a
iábcsavar („spanyol csizma") nevű vallatóeszköz, a g y a n ú s í t o t t sípcsontját
szorították össze vele, illetve a lábfejcsavar, mellyel a vádlott l á b f e j é t gyötör-
ték. A kötélfűző elnevezésű kínzóeszközt az áldozat hátraszorított k a r j a i r a
h ú z t á k rá, úgy, hogy az a legkisebb m o z d u l a t r a h ú s b a v á g ó d j é k . A fűrészelő
mozgás iszonyú f á j d a l m a t okozott. Csigázáskor h á t r a k ö t ö t t é k az áldozat kezeit
és egy felerősített csigán keresztülvezetett kötéllel felhúzták. Máskor a gya-
n ú s í t o t t a t a vallató létrára erősítették. Ennek alsó részén h e n g e r volt, mely-
nek segítségével feszítette szét a hóhér a szerencsétlen vádlottat. A kínzó
hengert („spékelt nyúl") többször végighúzták az áldozat mezítelen testén. A
kikötött e m b e r t a z u t á n égették, k ö r m e i alá szurkáltak, meztelen t e s t é r e forró
szurkot csöpögtettek.
A hússzaggató pókot a XVJ. század második felétől használták. Ez sarló
alakú eszköz volt, fogai az olló mozgását követték. A hóhér különösen a mellet
tépdeste vele. A kínzásoknál vallató övet is használtak. Ez a r r a szolgált, hogy
az áldozat az elviselhetelen kínok h a t á s á r a u g y a n a b b a n a helyzetben m a r a d j o n ,
s a h ó h é r nyugodt k ö r ü l m é n y e k között végezhesse dolgát. A korabeli leírások
szerint, hogy az áldozat szenvedése, kiáltozása a bíróságot „becsületes és meg-
hitt m u n k á j á b a n ne zavarja" a l k a l m a z t a k kínzókörtét (szájkörtét) is, m e l y n e k
több változata ismeretes. Legáltalánosabb a k ö r t e alakú, ö n m ű k ö d ő , rugós
szerkezet. Ez a szájba helyezték, m a j d egy gomb m e g n y o m á s a u t á n szétnyílt,
így a megkínzott személy n e m t u d o t t kiabálni, s n e m t u d t a m e g h a r a p n i a
hóhért. Egyes változatait kínzásra is használták. Ezek kulcsok segítségével
m ű k ö d t e k , a száj szétfeszítésére szolgáltak.
 — 20 —

TESTCSONKÍTÁS

A megvakítás, nyelv-, kéz-, fül-, orr és ujjlevágás igen gyakori volt a X-XIII.
századi Magyarországon. Kezdetben tálió-büntetésként is szerepelt („szemet
szemért, fogat f o g é r t " elv). Bár a XV—XVI. századi törvényhozás tiltotta az
elítélt testi épségét károsító b ü n t e t é s e k e t , mégis széles k ö r b e n alkalmaz-
ták. így pl. egy 1586-ban hozott k o m á r o m i h a t á r o z a t előírta, hogy „az k,i
jámbor asszonyt nyilvánvaló személynek mond, az álla alól az nyelvét hányják
ki neki."
A Praxis Criminalis (XVII. század második felében) részletesen foglalkozott
ezekkel a büntetésekkel, s e n n e k a l a p j á n ismét e l t e r j e d t e k a m a g y a r bírósági
g y a k o r l a t b a n . M á r a m a g y a r o r s z á g i f e u d a l i z m u s első évszázadában lehetőség
volt a b ü n t e t é s e k pénzbeli m e g v á l t á s á r a . Súlyosbításként szerepelhetett a
m e g v á l t á s törlése: „ F a r k a s János köti sr/,agát Ádám D e m e t e r n é ellen arra,
hogy ennek utána őtet megbecsüli, nem diffomálja, az asszony is illendő be-
csületét megadja; ha niclálná az kötésit; nyelve válthatalan legyen" (Debrecen,
1656).
A XVII—XVIII. században ezen b ü n t e t é s e k jelképes alkalmazásával is talál-
kozunk. így pl. nyelvkimetszés helyett legtöbbször csak nyelvkivonást foga-
natosítottak. Ez f á j d a l m a s volt, de n e m j á r t a nyelv elvesztésével. A XVII.
századi Debrecenben a b ű n ö s nyelvére vasfogót vetettek, s a h ó h é r azt u t -
cáról-utcára hurcolta. K ö z b e n azt kiáltotta, hogy az elítélt becstelenítésért
nyelvkimetszést é r d e m e l t volna, de a tanács megelégedett azzal, hogy a
„bűnös nyelvének vasfogó legyen a virága." Azonban a fogóvetést is meg
lehetett váltani.

A kézlevágás

Szerepelhetett önálló b ü n t e t é s k é n t , de m i n t a h a l á l b ü n t e t é s súlyosbítása

is. Számos jogszabály — pl. a T r i p a r t i t u m tiltotta, azonban a g y a k o r l a t b a n
mégis alkalmazták. Mint a h a l á l b ü n t e t é s súlyosbítása a legtovább élő testcson-
kítási mód volt Magyarországon. A jobbkéz kivégzés előtti levágását foganato-
sították esküszegő k a t o n á k és apagyilkosok esetében. Általában a levágott vég-
tagot — elrettentésül — a k a s z t ó f á r a szegezték. Érdekesség, hogy ettől a b ü n t e -
téstől esetenként m é g előkelő személyek kivégzésénél sem t e k i n t e t t e k el. így a
Győr v á r á t 1594-ben feladó H a r d e g g Nándor g r ó f n a k — m i n t árulónak, ka-
tonai esküt megszegőnek — lefejezésekor jobb kezét is levágták. Azonban
m á s b ű n c s e l e k m é n y m e g t o r l á s a k é n t is szerepelt, így: „Az erőszak tételért fél
keze elsőben vágattassék el" (Debrecen, 1663.). Debrecen s t a t u t u m a i szerint a
város sáncait, p a l á n k j a i t rongálókat, a karózatot kitépőket, erdőben tüzet
r a k ó k a t — s ez által t ü z e t okozókat — ítéltek a XVII. században kézlevágásra.
A XVIII. századi úriszéki g y a k o r l a t b a n is t a l á l h a t ó k olyan esetek, amikor a
kézlevágás önálló b ü n t e t é s k é n t szerepelt. Az elítéltek kezét levágták és akasz-
 — 21 —

t ó f á r a szegezték. így 1717-ben a Bethlen úriszéken a p j á t megverő fiú, 1742-ben

Erdődön pedig a t o r t ú r a u t á n egy apagyilkos kezét vágták le.

TESTFENYÍTÉS

A verés a legszélesebb körben elterjedt testfenyítő büntetés volt, nagyon

sokféle eszközzel, s o k f a j t a módon h a j t o t t á k végre. Nem igényelt különleges
szerszámokat, „szakértelmet". Ezeket a büntetéseket többnyire nagy nyilvá-
nosság előtt h a j t o t t á k végre.
Vesszőzés esetében a derékig levetkőztetett elítéltet a hóhér váltott vesz-
szőkkel sújtotta. Ez a büntetés igen általános volt, így — csak példaként —
álljon itt n é h á n y ítélet: „Piroskán a jövendő pénteken a hóhér tizenhatot üs-
sön" (Komárom, 1618). „ . . . és hogy minden héten kétszer úgy mint Hétfőn
és Pénteken 15 Vessző Ütésekben elir.arasztaltatik" (Eger, 1765). Gyerekek
büntetésére is alkalmazták a vesszőzést: Csabai Pál 13 esztendős árva fiacskája
István, esztendeit föllyiil haladó gonoszságbul ocsmán káromkodásokra faka-
dóit, mellyeknek rútságát, hogy annál inkább megösmerje, gyenge szivében
pedig azon gonoszság fészket ne verjen, összvekötözött vesszőkkel mezítelen
alfele 45 ütésekkel jól meg csapattassék" (Kecskemét, 1782). Általános volt a
botozás és a korbácsolás. Érdekesen t á r j a elénk egy XVIII. századi levél,
hogy egyesek milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a verés eszközei közötti
eltéréseknek: „Ezen levelem megadó Emberemnek, kérem kegyelmedet ne
sajnállya azt a korbácsot kezébe adatni, amellyel afféle rossz személyeket
szólítanak megverni, hadd hozza ki ide kegyelmed jóakarattyábul, mert itt is
vagyon egy gaz személy, aki korbácsra érdemes, de ahoz való korbács nem
lévén, pálczával nem akarom, hogy verettessék . . . Elvárván ezért kigyelmed
jóakarattyábul a korbácsot, az alatt is jóakarattyában ajánlott maradok" (Vay
A d á m levelének részlete, 1760). Elterjedt a lapáttal való fenyítés is. A károm-
kodásért elítélt Bodnár Sándor ítéletében olvasható: „a piaezon a város láttára
pirátossal 40 lapátütés csapassék" (Munkács, 1684). Ismeretes a furatossal (kö-
zépen k i f ú r t lapát) való megveretés: „furatossal üssenek rahta 12-öt" (Deb-
recen, 1751). Érdekes büntetés emlékét őrizte meg a következő ítélet: „Hat-
házi Istvánnak hegedűje, a m-iért a tilalom ellenére hegedült, furatossal
összetöressék". (Debrecen, 1719).
Ismeretes a csákánnyal való megverés, „lélek is a d t a teremtette"-vel való
k á r o m k o d ó k a t b ü n t e t t e k így visszaesés esetén: „az pellengérrel való kézi
kalodába tétessék és ott hármat üssenek az csákánnal rajta" (Munkács, 1639).
Bikacsökkel is v é g r e h a j t o t t a k verés büntetést. „Mivel tapasztalható kára
látszik az n. város lakosának abban t.i., hogy nyári napokban az kün dolgozó
napszámosok hol három, hol peniglen 4 órakor elhagyván munkájokat, annak
uíánna időtöltéssel szoktanak az városban belézengeni, annakokáért . . . bizo-
nyos órakor adatnék naponként valamely jel, azaz dob, vagy peniglen harang-
szó az toronyból, és publicáltatnék, hogy azon jelnek előtte senki a munkát
elhagyni meg ne merészelné, és a ki ez ellen véteni comperiáltatnék, . . .
 — 22 —

furatossal vagy peniglen bikacsökkel keményen megbüntettetnének" (Kassa,

1700.)
A kancsuka (a k o r b á c s egyik változata) is h a s z n á l a t b a n volt: „ A n n y o k Sára
mivel Széplaky commissarius uram feleségére nyelveskedett 30 kancsuka
ü t é s t szenvedett" (Szeged, 1734).
Talpbőrrel való m e g v e r e t é s t m u t a t b e a lőcsei Szent J a k a b - t e m p l o m Szent
D o r o t t y a l e g e n d á j á t ábrázoló f a l k é p e i n e k egyike (XIV. század).
Debrecenben ismeretes a „scithiai módon v a l ó " megcsapatás. A különleges
v é g r e h a j t á s i eszközök közé t a r t o z o t t a tövis: „Minthogy maga sem tagadja,
hogy paráznaságnak v é t k é b e nem leiedzett volna sőt ha tagadná is kitetszik
az vas szeg a zsákból, azért az hóhér által az kalodába tövissel csapattassék
meg keményen" (Belső-Szolnok vm., 1716). A verés b ü n t e t é s e k esetében n a g y
jelentősége volt a n n a k , h o g y ki hány csapást k a p o t t egyszerre. Előfordult
pl. 3, 6, 12, 20, 24, 25, 40, 50, 60, 100, de n e m r i t k á n elképesztően n a g y számok
is, így pl. a 300 bot. Ez u t ó b b i a k a t a halálos büntetéssel t a r t o t t á k egyenérté-
k ű n e k , nyilván, m e r t az ilyen v é g r e h a j t á s o k legtöbbször halállal végződtek.
A XVIII. századi E g e r b e n n e m számított a n n y i r a megbecstelenítőnek a
verés, h a ezeket a b ü n t e t é s e k e t a bíró házánál, v a g y a „városháza á m b i t u s á n "
h a j t o t t á k végre, mivel ezeken a helyeken n e m g y ű l t össze a n n y i néző. Álta-
lános volt a „Piarczon lévő D e r e s b e n " való v é g r e h a j t á s is. Többször f o g a n a t o -
sítottak verést — elrettentési céllal — a b ű n c s e l e k m é n y elkövetési helyén.
E g e r b e n meglehetősen emberséges volt a testi f e n y í t é s gyakorlata. A tanács
m i n d e n k o r figyelembe vette a vádlott egészségi állapotát, családi viszonyait.
Öregeket, gyengélkedőket, lábadozókat, t e r h e s n ő k e t sohasem botoztak meg.
Figyelembe v e t t é k azt is, hogy a b ü n t e t é s n e m á r t - e a vádlott családtagjainak.
Jellegzetes volt a k á r o m k o d ó k veréssel való büntetése. Az ítélet szövege
á l t a l á b a n a k ö v e t k e z ő k é p p e n h a n g z o t t : „Isten ellen való rút, fertelmes, má-
sokat megbotránkoztató Káromkodásért, másoknak irtóztató példájára . . . 21
pálcza ütésekkel megh verettetik."
E g e r b e n a f é r f i a k a t pálcázták, a nőket korbácsolták, g y e r m e k e k testi fenyítése
esetén virgácsot használtak. Az országos g y a k o r l a t is hasonló volt. Az ítéletet
r u h á t l a n elítélteken, nők esetében meztelen h á t o n h a j t o t t á k végre.
A verés b ü n t e t é s e k n é l f e l t é t l e n ü l meg kell említeni a derest. Ez egy
n é g y l á b ú pad volt. Az elítélt kezét és lábát v a s p á n t o k alá szorították, vagy
a p a d alatt k ö t ö t t é k össze, illetve m á s módon rögzítették. Ezt követően k e r ü l t
sor a testi fenyítésre.
A veréshez sorolható a kikorbácsolás, kiverés v a l a m e l y városból,
községből. Ezt erkölcsi b ű n ö s ö k esetében a l k a l m a z t á k . Az elítélt n e m jöhetett
vissza a városba, s k ö r n y é k é r e . Ha ezt a tilalmat megszegte halállal b ü n t e t t é k ,
v a g y m á s súlyos m e g t o r l á s v á r t rá. Ez a g y a k o r l a t a XVII—XVIII. században
valamelyest e n y h ü l t : „minthogy a bizonyság részint béhozta, hogy az legényt
szobájába bocsátotta, de minthogy homályos az dolog, az jövő pénteken vala-
m í g az prédikáció áll, az pellengérben legyen és tartassék. Annakutána a
hóhér tizenhatot üssön az farán és bocsáttassék ki az városbul 12 mérföldre
s többé magát ne mutassa, mert feje vétetik" (Komárom, 1617). Ez a b ü n t e t é s