B.

SZABÓ JÁNOS

A MOHÁCSI CSATA ÉS A „HADÜGYI FORRADALOM

I. rész
A magyar királyság hadserege 1526-ban

Bevezetés

1. A mohácsi csata a „hadügyi forradalom" vitairodalmában

Az elmúlt évtizedekben az újkorral foglalkozó angolszász hadtörténetírásban a „had­

ügyi forradalom" teóriája vált az egyik meghatározó paradigmává. Noha első változatát
még Michael Roberts, a svéd történelem kiváló szakértője fejtette ki 1956-ban,1 a foga­
lom az ő kései kritikusa, Geoffrey Parker 1988-as könyve révén vált sokak által vitatott,
de igen széles körben elterjedt terminus technicussá.2
Ő az eredetileg a kora újkori nyugat-európai történelem egyes jelenségeit leíró elmé­
let érvényességét kiterjesztette az egész világra, és a XIX. századra kialakuló európai
hegemónia magyarázatává tette. Az ő hatására más kutatók megpróbáltak térben és idő­
ben is új területeket bevonni a vizsgálatokba, s ez lassanként szétfeszítette Parker elmé­
letének kereteit.3

1
Roberts eredeti elgondolása szerint 1560 és 1660 között a holland és svéd hadseregben végrehajtott újítá­
soknak köszönhetően elsősorban taktikai „forradalom" zajlott. A tüzérség és a lőfegyverekkel felszerelt gya­
logság hatékonysága jelentősen megnőtt, miközben a lovasság egyre inkább háttérbe szorult a harctereken,
a hadseregek létszáma pedig a korábbi időszakhoz képest a sokszorosára nőtt. Hosszabb távon mindennek
meghatározó szerepe volt az abszolutista államberendezkedés kiépülésében. Roberts, Michael: The Military
Revolution, 1560-1660. Belfast, 1956.
2
Parker kitágította a folyamat időhatárait, és vizsgálataiban kiemelte az általa kitűnően ismert XVI-
XVII. századi spanyol Habsburgok hadseregének jelentőségét. Ő a folyamat kiindulási pontjaként az ostrom­
tüzérség XV század végén tapasztalt teljesítménynövekedését határozta meg, aminek következményeként
új erődítési rendszer alakult ki Itáliában. Az új módszerekkel megerődített helyek elfoglalása pedig rendkí­
vül idő- és emberigényessé vált, s véleménye szerint ez a folyamat gyakorolt döntő hatást a hadsereglétszám­
ok növekedésére és áttételesen a kormányzati rendszerek átalakulására is. Parker, Geoffrey: The „Military
Revolution", 1560-1660 - a Myth? Journal of Modern History, 48. (1976) 195-214. o.; Parker, Geoffrey: The
Military Revolution. Military Innovation and the rise of the West, 1500-1800. Cambridge, 1988.
1
A „hadügyi forradalom" vita mára klasszikussá vált írásainak újrakiadása: The Military Revolution De­
bate: Readings on the Military Transformation of Early Modern Europe. (Ed. Clifford J. Rogers.) Boulder,
1995. A fogalom jelentésének kibővüléséről: The Dynamics of Military Revolution, 1300-2050. (Eds. Mac-
Gregor Knox-Williamson Murray.) Cambridge, 2001.; néhány áttekintés a „hadügyi forradalom" elmélete
körül zajló vita irodalmáról: De Vries, Kelly: Gunpowder Weaponry and the Rise of the Early Modern State.
War in History 5. (1998) 127-130. o.; Wilson, Peter: British and American perspectives on early modern war­
fare. Militär und Gesellschaft in der Früher Neuzeit. Bulletin, 5. (2001) 111-116. o.; Black, Jeremy: Europ­
ean Warfare, 1494-1660. London and New York, 2002. 32-54. o.; magyar nyelven Ágoston Gábor: Az eu­
rópai hadügyi forradalom és az oszmánok. Történelmi Szemle, 37. (1995) 465-468. o.; Domokos György:
Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. Budapest, 2000. (A Hadtörténeti Intézet
és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.) 11-15. o. A „forradalom" kifejezés széleskörű elterjedésének egyik
érdekes példája Thomas T. Alisennél fordul elő, aki egyfajta ázsiai perspektívából ír Kelet-Európáról: „those
states and cultures with a lenghty history of interaction with the nomads, who for so long lived under the threat
and the spell of an earlier »cavalry revolution«, were the more ... hesitant tojóin the »gunpowder revolution«"
Allsen Thomas T: The Circulation of Military Technology in the Mongolian Empire. In: Warfare in Inner
Asian History, 500-1800. (Ed. Di Cosmo, Nicola) Leiden, 2002. 286. o.

HK 117.(2004)2.443-480.
444 B. Szabó János

Parker elméletét már a középkor kutatói részéről is érték kritikák. Clifford J. Rogers
1993-ban „The Military Revolutions of the Hundred Years' War" című tanulmányában a
gyalogság és a tüzérség jelentőségének és hatékonyságának a korábbi évszázadokban vég­
bement növekedésére, egymást követő „forradalmaikra" hívta fel a figyelmet, s kétségbe
vonta egy egységes, több évszázadon átívelő „hadügyi forradalom" létezését.4 Hasonló né­
zőpontból készítette el az Andrew Ayton és J. L. Price szerkesztőpáros és szerzőgárdájuk az
1995-ben napvilágot látott „The Medieval Military Revolution" című tanulmánykötetet.5
Az újkorral foglalkozó bírálók közül az egyik figyelemre méltó kritikus, Jeremy
Black, a XVIII. századi angol történelem szakértője, már 1991-ben megjelentetett köny­
vében is sokkal fontosabbnak vélte a hadviselés minőségi és mennyiségi változásainak,
valamint az európai hegemónia kialakulásának szempontjából a XVII. század végét és a
XVIII. századot, mint az ezt megelőző időszakot.6 Ő, az angolszász kutatók között ritka
kivételként, szakított azzal a metódussal, hogy csak angolul megjelentetett, vagy vélet­
lenszerűen elérhető egyéb publikációk alapján alkosson véleményt olyan régiókról, me­
lyek forrásanyaga ilyen módon korántsem feldolgozott.
1999-ben két általa szerkesztett tanulmánykötet is megjelent, melyekben egyes - az
angolszász hadtörténet írásban - kevéssé közismert régiók specialistáinak írásai olvas­
hatók. Ezek eredményeit saját könyveiben is messzemenően felhasználta, így sokkal ár­
nyaltabban láttatja Nyugat-Európa kapcsolatait a kontinens „periférikus" területeivel,
valamint az Európán kívüli civilizációkkal.7 Ennek köszönhetően új megvilágításba ke­
rültek a Kelet-Közép-Európában zajló folyamatok is: nyugat-európai technológiák és
szervezeti minták mechanikus átvételét igazoló, igencsak szelektált adatok felsorakozta­
tása helyett Black a helyi viszonyokhoz igazodó adaptációra helyezte a hangsúlyt, sőt
az újabb angolszász irodalom nyomán Lengyelországról szólva már a Nyugat-Európával
való kölcsönhatásokat is megemlíti.8
Ebben a tudományos diskurzusban jelentősen változott Magyarország s ezzel együtt
a mohácsi csata szerepe is. Parker könyvében még alig esett szó az országról: a csatáról
csak Lengyelország növekvő fenyegetettsége okán írt, a magyar területén folyó XVI.
századi oszmánellenes harcokat pedig egzotikus kuriózumként, lényegtelen határvidéki
csetepaték sorozataként említette csupán.9 Mindez méltán váltotta ki a magyarországi

4
Rogers, Clifford 1: The Military Revolutions of the Hundred Years' War. The Journal of Military His­
tory, 57. (1993) 241-278. o.
5
Ayton, Andrew-Price, J. L.: The Military Revolution from a Medieval Perspective. In: Medieval
Military Revolution: State, Society and Military Change in Mediavel and Early Modern Europe. (Eds. Ayton,
Andrew-Price, J. L.) London-New York, 1995. 1-17. o. E kötet jelentőségét számunkra többek között az adja,
hogy a magyar történelemről nyugat-európai viszonylatban kiemelkedően tájékozott Aytonnák köszönhető­
en, bevezetőjében a középkori Magyarország hadtörténetének egyes jelenségei kiemelkedő jelentőséget kap­
tak a „hadügyi forradalom" középkori párhuzamai között.
6
Black, Jeremy: A Military Revolution? Military Change and European Society, 1550-1800. London,
1991.; Uő: European Warfare, 1660-1815. London and New York, 1994.
7
Black újszerű szemléletéről Wilson, 2001. 111-112.; European Warfare 1453-1815. (Ed. Jeremy Black.)
London, 1999.; War in the Early Modern World, 1450-1815. (Ed. Jeremy Black.) London, 1999.; Black, Jeremy:
War and the World. Military Power and the Fate of Continents, 1450-2000. New Haven and London, 2000.
8
Black, 2002. 53-54., 120-124., 212-124. o.; a Parker féle „hadügyi forradalom" lengyel kritikája Frost,
Robert L: The Polish-Lithuanian Commonwealth and the „Military Revolution". In: Poland and Europe:
Historical Dimensions. (Eds. M. B. Biskupskí and J. S. Pula) Boulder, 1993.; Kolodziejczyk, Dariusz: Az
oszmán „katonai lemaradás" problémája és a kelet-európai hadszíntér. Aetas, 9. (1994/4) 142-148. o.; Frost,
Robert L: The Northern Wars. War, State and Society in North-Eastern Europe, 1558-1721. Modern Wars in
Perspective. Harlow, 2000.
9
Parker, 1988.37. o.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 445

kutatók kritikáját, akik több szempontból is bírálták Parker állításait, de elmélete alapve­
tő helyességét többnyire nem vonták kétségbe.10
Ugyanakkor John R. Guilmartin már 1995-ben felvetette, hogy nagy jelentőséget
kell tulajdonítani a XVI. századi európai hadügy vizsgálatakor az oszmánokkal fennálló
konfliktusoknak, 1999-ben pedig Thomas F. Arnold „Nyugat" és „Kelet" küzdelméről
írva már kifejezetten ki is emelte Mohács jelentőségét.11 Az oszmán birodalom hadsere­
gének vizsgálata a magyar kutatók közül Ágoston Gábort is radikálisabb kritikára sar­
kallta, s az ő eredményeik nyomán Black egyre nagyobb figyelmet fordított a XV-XVI.
századi Európát érő „oszmán kihívásra", hiszen az oszmánok sikersorozata a legjelentő­
sebb koraújkori „lőporbirodalmak" közé emelte államukat, s mindez erősen megkérdő­
jelezi Európa feltételezett primátusát a tűzfegyverhasználat vagy a hadseregszervezés
terén. Ebben a megközelítésben az 1526. évi mohácsi csata a Parker féle „hadügyi forra­
dalom" kritikájának egyik láncszemévé vált.12
A „hadügyi forradalom" kezdetét a középkorra helyező kutatók közül Andrew Ayton
viszont hagyományos módon, egy korszak végpontjaként értékelte ezt az eseményt. Bár
1999-ben megjelent „Arms, Armour and Horses" című tanulmányában a csatáról írva ő
éppúgy a nyugati típusú magyar nehézlovasság és a vele szemben álló oszmán tüzérség
és gyalogság párviadalát emelte ki, mint Black, de vele ellentétben nyomatékosan hang­
súlyozta, hogy Mohácsnál egy középkori hadsereg szenvedett vereséget egy koraújkori
hadseregtől.13 A csata ebben a megközelítésben kifejezetten szimbolikus esemény, nem
más, mint a lovagvilág, a középkori hadtörténet záróakkordja.14

10
Kelenik József: A hadügyi forradalom és hatása Magyarországon a tizenötéves háború időszakában.
Tények és megjegyzések a császár-királyi hadsereg valós katonai értékéről. Hadtörténelmi Közlemények,
103. (1990) 4. 85-95. o.; Uő: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában.
Hadtörténelmi Közlemények, 104. (1991) 3. 80-122., 104 (1991) 4. 3-52. o.; Uő: A hadügyi forradalom és
jelenségei Európában és a magyar királyságban a XVI. század második felében. In: Hagyomány és korsze­
rűség a XVI-XVII. században. (Szerk. Petercsák Tivadar.) Eger, 1997. (Studia Agriensia 17.) 27-39. o.;
Uő: The Military Revolution in Hungary. In: Ottomans, Hungarians and Habsburgs in Central Europe. The
Military Conflicts in the Era of Ottoman Conquest. (Ed. Géza Dávid and Pál Fodor.) Leiden, Boston and
Köln, 2001. 117-162. o.; Ágoston, 1995. 467-468. o.; Ágoston Gábor: Ottoman Warfare in Europe 1453-1826.
In: European Warfare 1453-1815. (Ed. Jeremy Black) London, 1999. 118-144. o.; Ágoston Gábor-Oborni
Teréz: A tizenhetedik század története. Budapest, 2000. (Magyar századok) 121-125. o.; Domokos György:
Az olasz várépítészet és alkalmazása a magyar végvári rendszer kiépítésében. In: Hagyomány és korszerűség
a XVI-XVII. században, i. m. 179-201. o.; Domokos, 2000. 19-20. o. Magam is Parker téziseinek szellemében
írtam az erdélyi fejedelemség hadszervezetéről B. Szabó János-Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség
hadserege. Budapest, 1996. (a „hadügyi forradalom" hatásai: 15-16. o.)
" Guilmartin, John F.: The Military Revolution: Origins and First Tests Abroad. In: The Military Revolu­
tion Debate: Readings on the Military Transformation of Early Modern Europe. (Ed. Clifford J. Rogers)
Boulder, 1995. 299-333. o.; Arnold, Thomas F: War in Sixteenth-Century Europe: Revolution and Renais­
sance. In: War in the Early Modern World, 1450-1815. i. m. 30., 35-36. o.
12
Black, Jeremy: Introduction. In: War in the Early Modern World, 1450-1815. (Ed. Jeremy Black.)
London, 1999. 2. o.; Black, 2000. 18-23., 29. o.; Black, 2002. 2., 56-59,. o.; Mohácsról a következőket írja:
„The heavy Hungarian cavalry drove through the lighter Ottoman cavalry, only to be stopped by infantry
and cannon fire. The Hungarians, their dynamism spent, were then attacked in front and rear by the more
numerous Ottoman forces." (Black, 2000. 29.; Black, 2002. 58. o.)
13
„At Mohács, the Hungarian heavy cavalry was halted by the professional corps of handgun-wielding foot
soldiers, the janissaries, backed-up by field artillery: a defeat, taking little more than two hours, which was in
effect the destruction of a medieval army by an early modern one." Ayton, Andrew: Arms, Armour, and Horses.
In: Medieval Warfare. A History. (Ed. Maurice Keen.) Oxford, 1999. 208. o. Maurice Keen is hasonlóképpen vé­
lekedett ebben a kötetben: „It was a comparatively non-professional levy, recruited in traditional medieval
manner, that is 1526 went down before the Turks at Mohács." (Keen, Maurice: Guns, Gunpowder, and Permanent
Armies. Uo. 281. o. Ágoston Gábornak is hasonló lehet a véleménye a magyar hadseregről: „in 1526 he [Süley-
man] completely defeated the obsolete Hungarian feudal army at the Battle of Mohács." Ágoston, 1999. 129. o.

HK 117.(2004)2.
446 B. Szabó János

2. Mohács a magyar hadtörténetírásban

Ezek után végigtekintve a magyar szakirodalmon, azt tapasztalhatjuk, hogy az 1526

előtti időszak hadtörténetével foglalkozó újabb publikációk - a XVI. századi témájú írá­
sokkal ellentétben - túlnyomó többségben nem reflektáltak a „hadügyi forradalom" vitá­
ra.15 Sőt, ha a vitában felmerült szempontok szerint vizsgáljuk a csata hazai irodalmát,
arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a feldolgozások zöméből hiányzik mindaz, ami
alapján cáfolni vagy igazolni lehetne a külföldi szerzők állításait, noha a magyar hadtör­
ténetírásban a mohácsi csata az egyik legtöbbször feldolgozott esemény.
Amikor 1926-ban megjelent Gyalókay Jenő mindmáig alapvetőnek számító tanul­
mánya az 1526. évi hadjáratról, még csak öt korábbi feldolgozásra hivatkozott.16 Utána
1939-ben Bánlaky József szentelt nagyobb terjedelmet az eseménynek összefoglaló mun­
kájában, majd 1960 és 2003 között-a „Mohács-vita" publicisztikái mellett-nem kevesebb
mint huszonhárom történeti cikk, tanulmány és könyv jelent meg a csatáról.17 (Ezek közül
Perjés Géza könyve, a hazai gyakorlatban ritka kivételként, angolul is napvilágot látott.18)

14
„The mounted warrior of the middle age had finally been brought down by the forces of the future."
Ayton, 1999. 208. o. Arra nézve, hogy ez az értékelés mennyire beleilleszkedik a történetírói hagyományok­
ba, talán elég utalni arra, hogy a Hadtörténészek Nemzetközi Bizottságának 1996-ban, Bécsben összeült
XII. kongresszusa, mely a későközépkori hadviselés témájával foglalkozott, 1526-ot jelölte meg az egyik kor­
szakhatárként. Schulten, Cornelius M.: Vorwort des Präsidenten der Internationalen Kommission. In: XXII.
Kongress der Internationalen Komission für Militärgeschichte. Wien, 1997. (Acta 22) 13. o. A régi elképze­
lések szívós továbbéléséről tanúskodik a konferencia egyik török előadója is, aki Joseph Hammer 1836-ban
megjelent könyve felhasználásával írta le a csatát. Taskiran, Cemalettin: L'art de guerre dans l'Empire
Ottoman et la bataille de Mohács (jusqu'au XVIe Siècle). Uo. 207-217. o.
15
Ez egyetlen általam ismert kivétel: Sebők Ferenc: Hadseregek Európában és Magyarországon a kései
középkorban. Acta Universitatis Scientiarium Szegediensis. Acta Historica, CXIII. (2001) 273-282. o.
16
Gyalókay Jenő: A mohácsi csata. In: Mohács Emlékkönyv, 1526. (Szerk. Lukinich Imre) Budapest,
1926. 193-276. o.
17
Doberdói Bánlaky (Breit) József: A magyar nemzet hadtörténelme. 12. k. Budapest, 1939. 167-282.
o.; Papp László: A mohácsi csatatér kutatása. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 5. (1960) Pécs, 1961.
197-253. o.; Uő: A Újabb kutatások a mohácsi csatatéren. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve, 7. (1962)
Pécs, 1963. 199-221. o.; Bende Lajos: A mohácsi csata. Hadtörténelmi Közlemények, 13. (1966) 532-567. o.;
Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Budapest, 1975. (Sorsdöntő történelmi napok 2.); Uő: A mohácsi csatavesz­
tés. In: Magyarország hadtörténete. (Föszerk. Liptai Ervin) I. k. Budapest, 1985. 157-163. o.; Uő: A magyar
állam összeomlása. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerk. Rácz Árpád)
Budapest, 2000.97-103. o.; Perjés Géza: A mohácsi csata. (1526. augusztus 29.) Hadtörténelmi Közlemények,
23. (1976) 427-468. o.; Uő: Válasz Nemes Imrének. Hadtörténelmi Közlemények, 24. (1977) 280-291. o.; Uő:
Mohács. Budapest, 1979.; Uő: A mohácsi csata. (1526. augusztus 29.) In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi
csata 450. évfordulója alkalmából. (Szerk. Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc) Budapest, 1986. 195-239. o.;
Marosi Endre: A mohácsi csatatér helymeghatározásához. Hadtörténelmi Közlemények, 23. (1976) 631-650.
o.; Uő: Mohács-komplexus? Hadtörténelmi Közlemények, 27. (1980) 142-160. o.; Uő: A mohácsi csatatér ré­
gészeti kutatásairól. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából, i. m. 337-354.
o.; Uő: Hol hőseink vére folyt... Budapest, 2003. 53-68. o.; Nemes Imre: Hozzászólás Perjés Géza „A mo­
hácsi csata" című tanulmányához. Hadtörténelmi Közlemények, 24. (1977) 105-116. o.; Rázsó Gyula könyv­
ismertetése Szakály Ferenc könyvéről. Hadtörténelmi Közlemények, 23. (1976) 161-163. o.; Csendes László-
Rázsó Gyula: A mohácsi csata. MDCXXVI. In: Mohács, 1526-1976. (Szerk. Hunyadi Károly) Hadtörténeti
Múzeum, Budapest, 1977. (Minikönyv.) 7-88. o.; Ipolyi Márta: Gondolatok a mohácsi csata 450. évfordu­
lójára. Uo. 89-192. o.; Csendes László: Csatatér felülnézetben. Uo. 193-234. o.; Kubinyi András: A mo­
hácsi csata és előzményei. Századok, 115. (1981) 66-107. o.; Négyesi Lajos: A mohácsi csata. Hadtörténelmi
Közlemények, 107. (1994/4) 62-79. o.; Sebők Ferenc: Új szempontok a mohácsi csata megítéléshez. In:
„Magyaroknak eleiről" Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. (Szerk. Piti
Ferenc) Szeged, 2000. 457-471. o.; Domokos György: A mohácsi csata (1526. augusztus 29.) In: Fegyvert s
vitézt... A magyar hadtörténet nagy csatái. (Szerk. Hermann Róbert) Budapest, 2003. 81-95. o.
18
Perjés Géza: The Fall of the Medieval Kingdom of Hungary: Mohács 1526, Buda 1541. New York, 1989.
(War and Society in East Central Europe, XXVI.)

HK 117.(2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 447

Az egész korszak irodalmának áttekintése alapján mégis arra a következtetésre jut­

hatunk, hogy más magyar kutatók munkái révén jobban ismerjük a csatában részt vevő
oszmán sereget, mint a magyart.19 Bár Szakály Ferenc és főként Kubinyi András mun­
kásságának köszönhetően széles körű ismeretekkel rendelkezünk a Jagelló-kori hadszer­
vezetről, ám Kubinyi eredményeit szinte egyáltalán nem aknázták ki a fent említett írá­
sok szerzői.20 Ezekből a művekből meglepő módon a magyar sereg harctevékenységéről
is kevesebbet tudhatunk meg a vártnál, mivel Brodarics István és a fontosabbnak ítélt
oszmán krónikások kivételével a XX. század első felétől már rendelkezésre álló kiadott
források egy részét Gyalókay óta nem használták fel a szerzők,21 bár a csata helyszínéről
- s ennek kapcsán az oszmán források értékeléséről - igen élénk vita bontakozott ki.22
E tanulmány célja az, hogy az ismert források és feldolgozások segítségével a koráb­
biaknál pontosabb képet vázoljon fel a mohácsi csatatérre vonuló magyar hadsereg ösz-
szetételéről, fegyverzetéről, taktikájáról, s ezek segítségével megkíséreljen választ adni
arra a kérdésre is, hogy mindezek befolyásolták-e a csata végkimenetelét - ahogyan ezt

19
Káldi-Nagy Gyula: Szulejmán. Budapest, 1974. 72-84. o.; Uő: The First Centuries of the Ottoman
Military Organization. Acta Orientalica Academiae Scientiarium Hungaricae, 31. (1977) 147-183. o.; Uő: A
török állam hadseregének kialakulása I. Szulejmán korára. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450.
évfordulója alkalmából, i. m. 163-194. o.; Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet
déli szandzsákjában. Századok, 135. (2001) 1258-1272. o.; Ágoston Gábor: Párhuzamok és eltérések az osz­
mán és az európai tüzérség fejlődésében. Történelmi Szemle, 34. (1992/3-4) 173-198. o.; Uő: Gunpowder
for the Sultan's Army: New Sources on the Supply of Gunpowder to the Ottoman Army in the Hungarian
Campaigns of the Sixteenth and Seevententh Century. Turcica, 25. (1993) 75-96. o.; A problémákról Fodor
Pál: Önkéntesek a 16. századi oszmán hadseregben. Az 1575. évi erdélyi hadjárat tanulságai. Hadtörténelmi
Közlemények, 109. (1996). 55-81. o. Négyesi az oszmán hadvezetés tevékenységét és gyöngeségeit tekintette
át új megközelítésben. Négyesi, 1994. 64-71. o.
20
Szakály Ferenc: The Hungarian-Croatian Border Defense System and Its Collapse. In: From Hunyadi to
Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary. (Eds. Bak János M., Király Béla K)
New York, 1982. (War and Society in Eastern Center Europe. Vol III.) 141-158. o.; Uő: Hadügyi változások a
középkori magyar állam bukásának időszakában. In: Magyarország hadtörténete, i. m. I. k. 135-163. o.; Uő:
A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1356-1526). In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi
csata 450. évfordulója alkalmából, i. m. 43-57. o.; Uő: A magyar végvárrendszer összeomlása. In: Nagy ké­
pes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. i. m. 87-91. o.; Kubinyi András: A Szávaszentdemeter-
Nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előzményéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 25. (1978)
194-222. o.; Kubinyi, 1981.; Uő: The Road to Defeat: Hungarian Politics and Defense in the Jagiellonian
Period. In: From Hunyadi to Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary, i. m.
159-178. o.; Uő: A királyi udvar élete a Jagelló-korban. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok
Kristó Gyula tiszteletére. (Szerk. Koszta László.) Szeged, 1995. 320-321., 325-326. o.; Uő: Az egyház sze­
repe a országos politikában és a honvédelemben a középkor végén. In: Főpapok, egyházi intézmények és
vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest, 1999. 87-99. o.; Uő: Politika és honvédelem a Jagellók
Magyarországán. Hadtörténelmi Közlemények, 113. (2000) 397-413. o. (2000a.); Uő: Hadszervezet a késő
középkori Magyarországon. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. i. m. 75-86. o.
(2000b.); Uő: The Battle of Szávaszentdemeter-Nagyolaszi. Ottoman Advance and Hungarian Defence on the
Eve of Mohács. In: Ottomans, Hungarians and Habsburgs in Central Europe. The Military Conflicts in the Era
of Ottoman Conquest, i. m. 5-115. o.; Kubinyi azonban néhány momentum kivételével eddig magával a csata
lefolyásával nem foglalkozott.
21
Például Szakály Ferenc 141 oldalas könyvében 40 oldalon tárgyalja a magyar hadügyet, és csupán egy
7 oldalas fejezet foglalkozik magával a csatával, igaz, a könyv címe ellenére a bevezetésben maga a szerző fi­
gyelmeztet, hogy a munkája nem kifejezetten csak erről szól. Szakály, 1975. 8., 29-36., 50-90. o. Ezek az ará­
nyok Perjés könyvében még szélsőségesebbek: a 465 oldalas könyvben mindössze 16 oldalon ír a magyar had­
sereg szervezetéről, összetételéről, létszámáról és 9 oldal jut a csata leírására. Perjés, 1979. 94-102., 111-115.,
369-372., 413-421.0.
22
A csata 450. évforulójára kiadott forrásgyűjteményből is kimaradtak az olasz források és a cseh tudósí­
tások is. Mohács emlékezete. A csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források. A csatatér
régészeti feltárásának eredményei. (Szerk. Katona Tamás) Budapest 1979. (Pro Memoria.) A helyszín körüli
vitákról újabban: Papp, I960.; 1962.; Bende, 1966.; Perjés, 1976.; Marosi, 1976.; Marosi, 1986.

HK 117.(2004)2.
448 B. Szabó János

a „hadügyi forradalom" vitában részt vevő írók állítják. (A tanulmány most megjelenő
első része a magyar sereg nagyságát és összetételét vizsgálja, hogy értelmezhetővé váljon
az a felvetés, miszerint Mohácsnál még egy „középkori" magyar sereg csapott össze az
oszmán birodalom „koraújkori" hadával. A hadsereg felhasználását, a magyar hadveze­
tés lehetőségeit, terveit és a csata lefolyását a második rész fogja áttekinteni.23)

A magyar királyság hadserege 1526-ban

A bevezető végén felvetett kérdés a hazai szakirodalomban csak néhány évtizede me­
rült fel. Az esemény magyar kortársai a vereség okaként még csak a magyar hadevezetés
hibáit, az ellenség hatalmas túlerejét és az oszmánok „hadicselét" jelölték meg, a kül­
földiek pedig ezeken kívül a főurak árulását és a magyarok gyávaságát emlegették. A
sereg tevékenysége, viselkedése csak áttételesen szerepelt az okok között, a legtöbben a
magyarok fegyelmezetlenségét, csata előtti fékezhetetlen elbizakodottságát bírálták.24
A későbbi korok historikusai, ha lehet, még szigorúbbak voltak, de nem tértek el lé­
nyegesen a kortársak ítéletétől: a reneszánsz történetírók jellemrajzokra és az emberi eré­
nyekre támaszkodó eseménymagyarázatainak nyomán a XIX. században tovább erősö­
dött az a vélekedés - ami az aktuális ideológiának megfelelően átszínezve tulajdonkép­
pen még az 1960-as években is elfogadottnak számított - hogy a magyar sereg alacsony
létszámáért elsősorban a kor magyar hatalmi elitje volt felelős, mivel a Jagelló-kor nagy­
urai rövidlátó módon szétzüllesztették Mátyás százezres hadigépezetét, s kötelességeiket
elhanyagolva egyáltalán nem gondoskodtak erre az „élet-halál" harcra elvárható méretű
had összegyűjtéséről. A magyar nemzeti büszkeséget ráadásul kifejezetten sértette, hogy
a számítások szerint a csatatéren felvonultatott had közel harmadrésze külföldiekből állt.
Végül a szinte egybehangzó vélemények szerint a harc színterének megválasztását és a
csata levezénylését is teljesen elhibázta a magyar hadvezetés.25
1975-ös könyvében Szakály Ferenc már a nemesség katonai szerepvállalását is érték­
telennek, az erre épülő banderiális hadrendszert pedig alkalmatlannak ítélte az ország
megvédésére.26 Elmarasztaló véleményét azonban a hadvezetésen túl már az egész had­
seregre kiterjesztette: „egy 50-60 ezer fős magyar sereg különösen szerencsés körülmé­
nyek között, ereje, kitartása teljes megfeszítésével esetleg feltarthatott volna egy nálánál

23
Ennek révén remélhetőleg a hadviselés terén is könnyebben és elfogultságoktól mentesen lehet majd
áttekinteni a XV-XVI. századi Magyarország és Nyugat-Európa viszonyát. Ennek érdekében a tanulmány
olyan témákat is érint, melyek egyes szakemberek számára minden bizonnyal jól ismertek, de a hadtörténészek
körein túl eddig nem sok publicitást kaptak. E helyen mondok köszönetet munkámhoz nyújtott segítségéért
Árendás Zsuzsannának, Dormán Emesének, Erdősi Péternek, Fodor Pálnak, Hausner Gábornak, Kelenik
Józsefnek, Kertész Noéminek és Zeidler Miklósnak.
24
Ez az állítólagos hadicsel az lett volna, hogy szántszándékkal a tüzérségük elé csalták a magyarokat.
Gyalókay, 1926. 239-240. o. 260-265. jegyzet; Newe Zeittung... In: Katona, 1979. 278-280. o.; Pukánszky
Géza: Mohács és az egykorú német közvélemény. In: Lukinich, 1926. 277-294. o.; Jászay Magda: A
kereszténység védőbástyája olasz szemmel. Olasz kortárs írók a XV-XVIII. századi Magyarországról.
Budapest, 1996. 102. o.
25
Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). A magyar nemzet története. (Szerk.
Szilágyi Sándor.) IV. k. Budapest, 1896. 433., 504., 515. o.; Gyalókay, 1926. 199-211., 217-218., 239-245.,
255. o.; D. Bánlaky (Breit), 1939. 282-285. o.; Bende, 1960. 532-533., 564-566. o.; Székely György: Magyar­
ország története a honfoglalástól Mohácsig. In: Magyarország története. (Főszerk. Molnár Erik.) 2. részben
átdolgozott kiadás. 1. k. Budapest, 1967. 143., 157. o.; vö. Kubinyi, 1981. 93-95. o.
26
Szakály, 1975. 29-36., 66-67. o.

HK 117. (2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 449

jóval kisebb török sereget. Miért e pesszimizmus? A két hadsereg nagy minőségi kü­
lönbsége miatt. Az akkori magyar hadsereg zömének átlagos ütőképessége, leszámítva a
török elleni harcban edzett, végvári zsoldoskatonákat, a török hadsereg azon elemeivel
állott egy szinten, akiket a fenti számba [50-60 000] már nem számíthattunk bele, mert
nem tartoztak a reguláris hadsereg keretei közé."27
Szakály könyvének - igen pozitív hangú - bemutatásakor Rázsó Gyula is érintette e
témát, ám a fenti állásponttal több ponton is vitába szállt: „Véleményünk szerint, hasonló
sereglétszámok esetén az európai típusú, tehát a magyar sereg fölényben volt az oszmánok­
kal szemben", mivel „a 'csatadöntő' elemek, nehézlovasság és -gyalogság terén ugyanis
az oszmánok határozottan hátrányban voltak". Igaz, mint azt egy kevéssé ismert írásában
már jóval árnyaltabban kifejtette, a magyar hadsereg nem tartozott a legfejlettebbek közé
Európában: nehézlovassága nem érte el a kellő létszámot, könnyűlovassága nagyobb részt
gyakorlatlan és rosszul felszerelt nemesekből és jobbágyokból állt, ráadásul hiányzott a
hazai nehézgyalogság, s ezt csak kis részben lehetett pótolni külföldi zsoldosokkal.28
Perjés Géza rövidebb írásaiban és 1979-ben megjelent könyvében a korábbiakhoz ké­
pest új szempontok szerint, Szakály Ferenctől igen eltérő módon közelítette meg a kér­
dést. Állásfoglalásán kifejezetten érződik múltja, hiszen a második világháborúban részt
vevő hivatásos katonaként közvetlen közelről tapasztalhatta meg, hogy mennyit ér a bá­
torság az ellenséges túlerővel és a több és jobb felszereléssel szemben, valamint azt is,
hogy akár jól képzett vezetők irányítása alatt is el lehet veszíteni egy háborút. Szerinte,
bár „a Jagelló-korral foglalkozó művek szinte kivétel nélkül súlyosan elmarasztalják az
uralkodó osztályt katonai hozzá nem értése miatt", a korábbi vélekedések ellenére „egy­
szerűen képtelenség feltenni, hogy azok, akik a katonai mesterséget kora ifjúságuktól
fogva gyakorolták, és akiknek családja több generáción át halmoztak fel katonai tapasz­
talatokat, járatlanok lettek volna a hadi mesterségben." A hadsereget sem marasztalja
el „ugyanis minden nyomorúság s az ország pénztelensége mellett is lényegében ellátta
feladatát: az ország határait meg tudta védeni, a mozgó hadsereg pedig kisebb, sokszor
azonban nagyobb szabású vállalkozásokban is jeles haditetteket hajtott végre." Igaz a
„magyar hadsereg ütőképességét rendkívüli mértékben gyengítette, hogy kevés gyalog­
sága volt, s ami volt, annak minősége sem közelítette meg a nyugati reguláris gyalogsá­
gét, de a janicsárságét sem." Véleménye szerint a magyar hadszervezet „rugalmasan al­
kalmazkodott a török elleni határvédelmi harcokhoz, de a hadviselésnek nyugaton vég­
bement nagy reformja nem érintette. Ennek oka... a pénzhiány volt." A sereg csata előtti
lázongása, a hadvezetés döntéseinek nyilvános kétségbevonása - mely Gyalókayt még
mélyen elkeserítette - Perjés számára meglepő módon nem bírt döntő fontossággal a ka­
tonaság megítélése szempontjából: „A jelek szerint az az általános katonaszociológiai
jelenség, hogy az ellenséggel nap mint nap harcban álló... csapat bizalmatlan a vezérkar-

27
Szakály, 1975. 29. o. Talán ez volt az első olyan állásfoglalás, ami a hadsereg minőségét jelölte meg
a vereség egyik meghatározó tényezőjeként. A szerző szerint ezen a helyzeten még külföldi zsoldosok
felfogadásával sem tudtak javítani, mert „az utolsó pillanatban kapkodva összeszedték őket, hogy aztán -
mintegy funkció nélkül - beállítsák valahová, a tőlük teljesen idegen hadrendbe, vagy ami még rosszabb,
szétszórják őket a többi csapatok közé... Csapatvezetőiktől felfelé senkinek sem volt fogalma arról, hogy mit
is kezdjen velük, hogyan használja ki azt az erőt, mely egy jól alkalmazott gyalogos falanxban rejlik. Pedig a
svájciak már régen leckét adtak a gyalogos harcmodor alkalmazásából, amikor tönkreverték a francia király
vagy a burgundi herceg lovasseregét". Szakály, 1975. 77. o.
ls
Rázsó, 1976.162-\63.o.;Csendes-Rá=só,197Z 15-20., 28-37., 83-87.; Rázsó már a könyvismertetésben
is igyekezett logikus magyarázatot adni a csata helyszínére is.

HK 117.(2004)2.
450 B. Szabó János

ral, általában minden hátul 'meghúzódóvaľ szemben, a Jagelló-kori hadseregben foko­

zottan érvényesült... Mindebből nem az következik, hogy ezek a katonák rosszul harcol­
nának, vagy nem teljesítenék kötelességüket." Sőt ebből „a jó harci szellemre... követ­
keztethetünk: Mohács előtt ez a katonaság mindenáron harcolni akar, és biztos a győze­
lemben. Elképzelhetetlen, hogy ennek az eget verő önbizalomnak valamilyen kritikátlan
dölyf lett volna az alapja; kézenfekvőnek látszik, hogy több katonageneráció sikeres por­
tyázó harcai nyomán alakult ki."29
Perjés könyvét - többek közt a magyar hadvezetés hozzáértésének többszöri és szinte
kritikátlan hangoztatásáért - számos bírálat érte. Közülük a legnagyobb új forrásbázis
alapján megírt tanulmányában Kubinyi András röviden kitért a hadsereg minőségére is:
„Függetlenül attól, hogy a hatvanezerre becsülhető magyar sereget milyen mértékben
lehetett mozgósítani, ennek katonai színvonala is nagyon egyenetlen volt. A legjobbak az
állandóan fegyverben tartott hadak, valamint a bandériumok. A nemesi felkelés harcér­
téke már jóval alacsonyabb volt."30
Aligha meglepő, hogy a mohácsi csata körül kialakult vitában a magyar szerzők ha­
sonló érveket hangoztattak, mint külföldi kollégáik. Az észrevételek összegzése és egy
új szintézis kialakítása azonban mindeddig nem történt meg.31

1. A mohácsi tábor

Az addigi elgondolások legszínvonalasabb képviselője - és egyben kritikusa -,

Gyalókay Jenő 1926-ban úgy vélte, hogy a rendelkezésre álló források nem alkalmasak
a csatában harcoló magyar sereg pontos összetételének megállapítására, s úgy tűnik a
szakmabeliek azóta elfogadják ezt az álláspontot: Bánlaky József 1939-ben megjelent
összefoglalása óta csupán Bende Lajos próbálkozott az egyes seregtestek számbavételé­
vel. Mivel a magyar hadsereg mozgósításáról írva 1981-ben Kubinyi András is főként az
új adatokról szólt, a jól ismert forrásokat is érdemes újból áttekinteni.32
Vezérfonalként a magyar kancellár, Brodarics István vitairatát használhatjuk fel,
melynek fő célja ugyan egy Habsburg szolgálatban álló humanista, Cuspinianus vádjai-

29
Perjés, 1979. 111-115.
30
A kritikákról: Nemes, 1977. 106-116. o; Marosi, 1980. 146-158. o.; Kubinyi, 1981. 66-105. o., az idézet:
uo. 95. o.
31
A legújabb feldolgozás írója, Sebők Ferenc nem érte el a maga számára kitűzött célokat: a csata
lefolyásának rekonstruálásában nem jutott túl Gyalókay és Négyesi eredményeinek reprodukálásán, a Mo­
hácsnál küzdő magyar seregről pedig - a források adatait és Kubinyi András összes eddigi eredményét
megkérdőjelzve - azt állítja, hogy túlnyomórészt lovasságból állt. Sebők, 2003. Ez az 1498. évi törvény
22. cikkelyének lenne köszönhető, amely Sebők interpretációja szerint 42 bárót kötelezett 400 vagy még
több lovasból álló bandérium tartására, akik szerinte így - az ily módon kiszámolható 16 800 helyett -
valamiért 17 800 katonát állítottak volna ki, így a magyar hadsereg a király, az országos főméltóságok
és a főpapok bandériumaival együtt már 26 750 főt számlált, „amely adat szinte pontosan megegyezik
a mohácsi mezőn 1526-ban felsorakozó hadsereg létszámával! Az egybeesés bizonyára nem véletlen és
nagyon is elgondolkodtató!" Sebők Ferenc: Adalékok a Jagelló-kori magyar hadszervezet történetéhez. Acta
Universitatis Scientiarium Szegediensis. Acta Historica, CVII. (1998) 36-41. o.
32
Gyalókay, 1926. 216-218. o.; D. Bánlaky, 1939. 167-198. o. Mint az a továbbiakból ki fog tűnni,
Bende tanulmányának ide vonatkozó része azonban tele van félreértésekkel, mivel ő a források megjelölése
nélkül egyszerűen összeadta az 1498. évi törvényben szereplő létszámokat az 1526. évi forrásokban
szereplő, esetenként valós létszámadatokkal valamint más - külön le nem írt módon történő - becslések
végeredményeivel, s így sikerült egy majdnem 40 000-es sereglétszámot „kimutatni". Bende, 1966. 543-544.
o.; Kubinyi, 1981.96. o.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 451

nak cáfolata volt, de a kancellár, mint a magyar hadvezetőség tagja, mégis számos fontos
és vélhetőleg pontos információt örökített meg benne. Bár közlései mögött feltételezhe­
tünk politikai motivációkat is, adatainak hitelességét mindaddig nem tűnik érdemesnek
kétségbe vonni, amíg nem tudunk egyértelműen hitelesebb forrást szembeállítani velük.
Brodarics a vitairathoz képest a lengyel alkancellárhoz írt levelében jóval „számszerűbb"
tájékozottságot mutat a magyar hadsereg csata előtti állapotáról, mint azt kritikusai fel­
tételezték róla, s az általa közölt részadatok is elég pontosnak tűnnek, ha összevetjük
őket az esetenként rendelkezésre álló más korabeli forrásokkal. Természetesen a régóta
ismert töredékes adatok újbóli összevetése sem adhat a magyar sereg létszámáról teljesen
pontos képet, de arra elegendő, hogy a nagyságrendeket érzékeltesse, és alapul szolgálhat
további felvetéseknek is.33
Brodarics szerint II. Lajos magyar király - és Báthori István nádor - 1526. július
21-én indult Budáról, s magával vitte a saját katonáin kívül az esztergomi érsek és Mária
királyné embereit is, így körülbelül háromezer lovasa és gyalogosa volt. Burgio pápai
követ szerint ez a had pontosan 2500 gyalogost, 200 nehézlovast és körülbelül 1000 köny-
nyülovast számlált.34 Arról, hogy ez a csapat hogyan állt össze, csak feltételezéseink le­
hetnek. A királynak az 1498. évi 21. te. értelmében 1000 lovast kellett kiállítania, ebből
azonban az 1507. évi 6. Törvénycikknek megfelelően 600 főt állandóan a déli határon
kellett állomásoztatnia, így az udvar körüli szolgálatra elvileg 400 lovas maradt Budán.
Az általunk nem ismert tényleges létszámból azonban már június vége előtt levonult 200
könnyűlovas a déli megyékbe. Júniusban úgy tervezték, hogy a király „cseh szolgáiból"
ötszáz gyalogost fognak felszerelni, mire II. Lajos táborba száll, s elvben ezt a sereget
erősíthették a budai és pesti polgárok is, akik 1521-ben Szerémi szerint 600 gyalogost
küldtek a déli hadszíntérre. Szálkai esztergomi érsek, akinek az 1498. évi 20. te. szerint
800 lovast kellett volna kiállítania, június elején 1000 gyalogost és 400 könnyű- és ne­
hézlovast ajánlott a hadba, de július 5-én már neki is Tomori táborában volt 200 könnyű-
és nehézlovasa. Sajnos a nádor bandériumának létszáma nem ismert e korból, de nagy­
ságrendjére azért következtethetünk: 1523-ban királyi helytartóként Báthori István nádor
500 lovast tartott maga mellett, s Burgio szerint az 1526. tavaszi országgyűlésen is 500
lovassal jelent meg.35
Ercsiben csatlakozott hozzájuk Báthori András „nem megvetendő csapattal", s innen
küldték előre a nádort a tolnai gyülekezőhelyre. Amikor augusztus 6-án a király Tolnára
ért, már „négyezer vagy valamivel több lovassal rendelkezett", azaz a lovassága a nádor
csapatának kiválása ellenére nagyjából megnégyszereződött.36

33
Brodaricsról és müvéről Tarnóc Márton: Mátyás király és a magyarországi reneszánsz (1450-1541).
Budapest, 1994. 111-112.0.
34
Brodarics: Katona, 1979. 24. o.; Burgio jelentése, 1526. július 26.: Katona, 1979. 226. o. A pápa
küldötte, Johannes Verzellus szerint „sok úr volt a kíséretében, felszerelésük igen szép és gazdag volt". Mo­
hács Magyarországa. Báró Burgio pápai követ jelentései. (Ford. Bartoniek Emma.) Budapest, 1926. 97. o.
35
Kubinyi, 2000a. 400. o.; Corpus Juris Hungarici. (Szerk. Márkus Dezső.) I. k. Budapest, 1899. 606-607.,
698-699. o.; Szerémi György: Epistolae de perditione regni Hungáriáé, 1484-1543. (Közli Wencel Gusztáv.)
Pest, 1857. (Monumenta Hungáriáé historica II. Scriptores I.) 698-699. o.; Burgio jelentései, 1526. április 25.,
június 5., június 13., június 30.: Katona, 1979. 200., 209-210., 219. o.; Fraknói, 1896. 454. o. A XV. század
közepén a nádor fennhatósága alá tartozó jász-kun kerületek elvileg 600 lovast állítottak ki, 1491-ben pedig
300-at adtak II. Ulászlónak a lengyelek elleni harcra, miközben katonaállítási kötelezettségeiket a XV. szá­
zadi végi törvények mindig a „régi szokások" szerint szabályozták. Gyárfás István: A Jász-kunok története.
Kecskemét-Szolnok, 1870. (Reprint, 1992.) 3. k. 412-414. o.
36
Brodarics: Katona, 1979. 24., 27. o.

HK 117.(2004)2.
452 B. Szabó János

Tolnán igen jelentős erők csatlakoztak a hadhoz. Megérkezett számos főpap és főúr
hadinépe, köztük az erdélyi vajda testvére, Szapolyai György Trencsénböl „háromszáz
vagy valamivel több nehéz- és könnyűfegyverzetű lovaggal és körülbelül ezerkétszáz
gyaloggal". Burgio jelentése révén ezt az adatot is pontosítani tudjuk: a szepesi gróf csa­
pata 200 nehéz- és 100 könnyűlovasból, valamint 1200 gyalogosból állt.37
Tolnán érte be a hadat az a 4000 morva és lengyel gyalogos is, akiket Burgio
pápai nuncius megbízásából három kapitány fogadott zsoldba.38 Ezek közül elsőként
'Balthassar' kapitányt - akit II. Lajos 'Balczar Epistrensiskénť említ egyik levelében
- küldték Morvaországba zsoldosokat fogadni június 11-én, csapatát Sárkány Ambrus
parancsnoksága alatt hamarosan Tomori hadához rendelték Tolnáról.39 A második kapi­
tány, II. Lajos olasz származású kamarása, Annibale Cartagine da Este di Padovana volt,
aki 1300 zsoldosnak parancsolt. Ö szerencsésen megmenekült a mohácsi csatából, s az
1530-as évek elején I. János testőrségének kapitányaként bukkant fel ismét a források­
ban.40 A harmadik egy Brodarics által csak Gnoynsky-ként emlegetett lengyel tiszt volt,
aki 1500 lengyel zsoldossal vonult a táborba.41 Ő érdekes módon többféle keresztnéven is
szerepel a történeti irodalomban. Brodarics latin kritikai kiadásának készítői a Ladislaus
nevet tartották ezek közül helyénvalónak, valószínűleg Gnoieczki László királyi étekfo­
góval azonosítva személyét.42 Kubinyi szerint viszont a Gnoynyki Gnoynsky Lénárd ne­
vet használta - ami megfelel Brutus és Istvánffy névhasználatának is - , és már 1522-ben
is a magyar király szolgálatában állt.43 A latin szöveg kritikai kiadásában tévesnek minő­
sített Lampert név viszont lengyel forrásokban tűnik fel: Lampert Gnoinski 1519 és 1537
között többször is szerepel a lengyel király gyalogságának rótamestereként.44 Az tehát,
hogy ebben az esetben egy család több tagjáról vagy esetleg ugyanarról a személyről
van-e szó, egyelőre nem dönthető el egyértelműen. Az adatok azonban arra engednek
következtetni, hogy ez a Gnoynski - akárcsak Cartagine - már az 1526. évi hadjárat előtt
is kapcsolatban állt a magyar királyi udvarral.
Amikor a király serege augusztus 16-én Bátára ért, már a Duna jobb partján állt
5-6000 lovassal a kalocsai érsek, Tomori Pál és a temesi ispán, Perényi Péter is.45 Tomori
még március vége előtt elutazott Budáról a végekre, s a pápai segélypénzekből Burgio
áprilisban 200 könnyülovast és 500 gyalogost küldött neki, a királyi tanács pedig 20 000
aranyat adott neki a saját emberei fizetésére. Tomorinak az 1498. évi 20. te. szerint a ka-
37
Brodarics: Katona, 1979. 27. o.; Burgio jelentése, 1526. augusztus 13.: Katona, 1979. 237. o.
18
Uo.
39
Monumenta Ungarie. (Ed. Engel, Johann Christian.) Viennae, 1809. 208. o.; II. Lajos levele Antonio
Giovanni da Burgio pápai nunciusnak, 1526. augusztus 5.: Katona, 1979. 138. o.
40
Brodarics: Katona, 1979. 27. o.; Fógel József : II. Lajos udvartartása, 1516-1526. Budapest, 1917. 17.,
51., 105-106. o.; Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században. Levéltári Közlemények, 69.
(1998) l l l . o . Sunkó Attilának azt a feltevését, hogy az 1532-ben már legalább évtizede magyar szolgálatban
álló itáliai tiszt idegen származása miatt csakis egy külföldi zsoldosokból álló külön testőrség kapitánya
lehet, semmilyen forrás nem támasztja alá. így pusztán ebből az adatból - Sunkó és Oborni Teréz véleménye
ellenére - külön idegen testőrség létezését tényként kezelni nem lehet. (Vö. Oborni Teréz: Az Erdélyi
Fejedelemség hadtörténete. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. I. m. 143. o.)
41
Brodarics: Katona, 1979. 27. o.
42
Bordarics, 1985. 90. o.; Fógel, 1917. 55. o.
43
Kubinyi, 1981. 102. o.; „Leonardus Gnoscius": Brutus János Mihály magyar királyi történetíró magyar
históriája, 1490-1552. (Közli Toldy Ferenc) II. k. Pest, 1867. (Monumenta Hungáriáé Historica II.: Scriptores
XIII.) 183. o.; „Leonardus Gnoienius Polonus": Istvánffy Miklós: Historiarum de rebus Ungaricis libri
XXXIV. Köln, 1622. 120. o.
44
Brodarics, 1985. 90. o.; Wimmer, Jan: História piechoty polskiej do roku 1864. Warszawa, 1978. 91-93. o.
45
Brodarics: Katona, 1979. 30. o.

HK 117.(2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 453

locsai érsekség után 400, a péterváradi apátság után pedig 200 lovast kellett volna fegy­
verben tartania, 1523-ban mégis 500 könnyűlovasnak és 300 gyalogosnak fizetett zsol­
dot. A pécsi püspök - akit az 1498. évi 20. te. szintén 400 lovas kiállítására kötelezett -
87 könnyűlovas mellett küldött neki még 400 gyalogost is, így a veszélyeztetett várak
őrségét is meg tudta erősíteni. Július elejére ezekhez csatlakozott a szekszárdi apát 50
fegyverese és 5Q egyéb katonája és az esztergomi érsek - fentebb már említett - 100
fegyverese és 100 könnyűlovasa, valamint a király udvari huszára, Kállai Vitéz János és
a királyné familiárisa, Török Bálint lovassága is.
Mivel az érseknek a királyhoz írt levelében az utóbbi két névnél nem szerepel lét­
szám, feltételezhető, hogy Kállai csapatát maga a király küldte az érsek mellé, s talán ez
volt az a fentebb említett 200 könnyűlovas, akik júniusban távoztak Budáról.46 így Burgio
értesülésének megfelelően június végén július elején nagyjából valóban 1000 zsoldos lovas
állhatott Tomori zászlója alatt.
Mire az oszmán had július közepén ostrom alá vette Péterváradot, Brodarics és az
oszmán kémjelentések szerint Tomori lovassága - részben a környező megyék hadának
mozgósítása révén - már 2000 főre nőtt.47
Az érsek Pétervárad védelmére 1000 gyalogost tudott állítani, közülük az ostromot
azonban alig 90 ember élte túl, ezeket újra felszerelve ismét beosztották a hadsereghez.
Újlak várának 600 fős őrségébe 300 pápai zsoldost és a pécsi püspök 200 gyalogját osz­
totta be. Ők nyolcnapi ostrom után feladták a várat, s az oszmán krónikás, Lufti szerint
a Dunán átkelve ismét csatlakoztak a magyar hadhoz. Augusztus elejére Bácson 3-4000
lovas gyűlt össze az érsek parancsnoksága alatt - ekkor azonban már csatlakozott hozzá
Perényi Péter temesi ispán ismeretlen létszámú csapata is.48
Miután ez a had is átkelt a Duna jobb partjára, a valószínűleg augusztus 24-én tartott
haditanácson Tomori még együttesen sem becsülte többre 20 000 főnél a két magyar had
létszámát.49 Augusztus 25-én azután Tomori a király mellé költöztette a saját táborát, s
kikötöttek az ágyúkat és a lőszert szállító hajók Thurzó Elek kincstartó 200 gyalogosá­
val, 26-án vasárnap pedig megjött Batthyány Ferenc horvát bán 3000 lovassal és 1-2000
gyalogossal. Másnap, 27-én reggel megérkezett Erdödy Simon zágrábi püspök és testvére
70 - más források szerint viszont 700 - „lóval, fegyverrel jól ellátott lovas emberrel" (va­
lószínűleg nehézlovasokkal) és a pozsonyi várnagy, Aczél István Budáról 300 lovassal.
Este vonult be a táborba Szerecsen János 2000 íjásszal, akiket a Dráva mentén a pécsi
káptalan és a saját birtokain fogadott zsoldba.
Egy ismeretlen, állítólag bécsi származású szemtanú szerint a csata előtti napon, au­
gusztus 28-án érkezett még 300 landsknecht, s a hadjárat egy ismeretlen cseh résztvevője
szerint még a csata napján is jöttek cseh katonák II. Lajos táborába. (A király cseh hívei

46
Burgio jelentései, 1526. április 25., június 18.: Katona, 1979. 200., 214. o.; Tomori Pál levele II.
Lajoshoz, 1526. július 5.: uo. 154. o.; Tomori Pál levele Móré Fülöp pécsi püspöknek, 1526. július 17. In:
A körmendi levéltár missilis levelei. (Kiad. Iványi Béla.) 1. Körmend, 1943. 38. o. 183. sz.; Kubinyi, 1978.
211-212. o.; Török Bálint 1527-ben 67 lovast tudott felszerelni. Szeretni, 1857. 155. o.
47
Burgio jelentései, 1526. június 30.: Katona, 1979. 219. o.; Brodarics: uo. 26. o.; Szülejmán szultán
hadműveleti naplója: uo. 295. o.; Kubinyi, 1981. 98-99. o.
48
Brodarics: Katona, 1979. 26. o.; Burgio jelentési, 1526. június 18., június 30., augusztus 5.: uo. 214.,
219., 231. o.; Szülejmán szultán hadműveleti naplója: uo. 295. 300. o., Lufti: uo. 358. o.
49
Brodarics: Katona, 1979. 34. o. Ebben az összefüggésben szerepel a 20 000-es adat Brodarics Tomiczky
Péter lengyel alkancellárhoz intézett 1526. szeptember 6.-i levelében is, így nem áll ellentmondásban a
vitairattal, ahogyan azt Gyalókay álltította. Gyalókay, 1926. 216. o., vö. Acta Tomicziana VIII. 221. o.

HK 117.(2004)2.
454 B. Szabó János

közül Schlick István és a Guttenstein urak kíséretükkel még valószínűleg Tolnán csatla­
koztak a királyhoz.50)
A csata előtt összegyűlt had nagyságát Brodarics 24-25 000 főben adta meg, hozzá­
téve, hogy a naszádosok szintén jelenlévő - mintegy ezer fős - csapatát ebbe nem számít­
ja bele, mert az nem vett részt a küzdelemben. Ezzel szemben a rendszerint jól értesült
pápai követ 25-30 000 fős magyar hadseregről írt Rómába, s már 1526 őszén - tulajdon­
képpen a kancellár által közölt részadatok alapján kiszámolható - 27 000 fő vált valami­
féle elfogadott adattá.
A katonákkal együtt 85 ágyút, 500 prágai szakállast, 5000 szekeret és 15 000 igáslo­
vat vontak össze a mohácsi táborban. Noha a magyar kutatás mindeddig nem nagyon vett
róla tudomást, egy ekkora sereget nyilván rengeteg nem harcoló személy is kísért, így
ha hozzávennénk a legalább 5000 kocsist, az ismeretlen számú hajóst és a katonák szük­
ségleteit ellátó egyéb szolgák („mosók", „fahordók") tömegét, tulajdonképpen azokat a
híreszteléseket sem tarthatjuk teljesen alaptalannak, melyek a király 40 000 vagy még
több emberéről szóltak, ám ezeket csak Tomorinak a 200-300 000 fős oszmán hadsereg­
ről szóló híreivel érdemes párhuzamba állítani.51
A mohácsi csatát megelőző évszázad adataival összevetve azt mondhatjuk, hogy ez
volt az egyik legnagyobb magyar hadsereg, ami táborba szállt a kései középkorban.
Zsigmond király 1429-ben a külföldi segédcsapatokkal együtt állítólag 25-30 000 ember
gyűjtött össze Galambóc ostromára, Thúróczy krónikája szerint 1448-ban Hunyadi János
Rigómezőn 24 000 harcossal mérkőzött meg az oszmán szultánnal, s Bonfini szerint
1487-ben Mátyás híres bécsújhelyi seregszemléjén 28 000 katona vonult fel.52
Ezt a nagyságrendet még hitelesebbnek mutatja az, hogy azon híresztelések ellenére,
melyek szerint Magyarország többi részéről hatalmas erősítések voltak úton Mohács felé,
a vereség után nem találni nyomát ezeknek a jelentős seregtesteknek: az irodalomban
számos helyen több ezres horvát haddal szerepeltetett Frangepán Krištofa csata után né­
hány nappal csupán 450 lovassal érkezett Zágrábba.53
50
Brodarics: Katona, 1979. 36-37. o.; Newe Zeittung... In: uo. 280. o.; Egykorú levél a mohácsi csatáról.
GG. [Gömöry Gusztáv] közlése. Hadtörténelmi Közlemények, 2. (1899) 503-504. o.
51
Brodarics: Katona, 1979. 37. o. A török sereg 200 000-es nagyságáról és a veszteségekről: Brodarics
István levele Tomiczky Péter lengyel alkancellárhoz, 1526. szeptember 6.: Acta Tomiciana VIII. 220., 229. o.;
Burgio jelentése, 1526. szeptember 5.: Katona, 1979. 242. o.; Antonio Boemio jelentése, 1526. november 12.:
Sanuto, Marino: I diarii. (Ed. Barozzi, Nicoló-Berchet, Guglielmo etc.) XLIII. tomo. Venice, 1895. 225. hasáb;
Verancsics Antal összes munkái. (Közli Szalay László.) 2. k. Pest, 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica II.:
Scriptores III.) 23. o. A magasabb sergelétszámról: Burgio jelentése, 1526. augusztus 25.: Katona, 1979. 241.
o.; Jacomo Zaratino beszámolója, 1526. szeptember 15.: Sanuto, (XLII.) 647. hasáb; Burgio jelentése, 1526. au­
gusztus 25.: Katona, 1979. 241. o.; Ferdinánd osztrák főherceg levele Margit főhercegnőnek, 1526. szeptember
18.: Hatvani Mihály: Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból
I. k. (1441-1528.) Pest, 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomataria I.) 41-43. o.; az oszmánok
hadáról: Brodarics: Katona, 1979. 34. o.; Tomori Pál levele II. Lajoshoz, 1526. június 25.: Katona, 1979. 146.
o. Minderre azért fontos felhívni a figyelmet, mert Perjés Géza a magyar veszteségekről szóló török adatokra
hivatkozva vonta kétségbe Brodarics számait, ám az ott szereplő 20 000 halott gyalogos közé természetesen
beleszámíthatták a táborban elesett civileket is. Perjés, 1979. 370-372. o. A hadba vonuló urak élelmezéséről és
kísérőikről Kubinyi András: Főúri étrend tábori körülmények között 1521-ben. In: Tanulmányok Szakály Ferenc
emlékére. (Szerk. Fodor Pál- Pálffy Géza- Tóth István György.) Budapest, 2002.249-261. o.
52
Brocquiére, Bertradon de la: Le Voyage d'Outremer. (Ed. Sehe/er, Charles.) Paris, 1892. (Republished,
Westmead, 1972.) 225. o; Thúróczy János: A magyarok krónikája. (Ford. Bellus Ibolya és Kristó Gyula.)
Budapest, 2001. (Milleniumi Magyar Történelem. Források) 295. o.; Bonfini, Antonio: A magyar történelem
tizedei. (Ford. Kulcsár Péter.) Budapest, 1995. 886. o.
53
Frangepán Kristóf levele, 1526. szeptember 5.: Lányi Károly: Magyar egyháztörténete. Átdolgozta
Knauz Nándor. 1. k. Esztergom, 1866. 715. o. A Habsburgok pártján álló Várday Pál esztergomi érsek pedig

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 455

Arról, hogy egy ekkora hadsereg huzamosabb ideig tartó ellátása milyen hatalmas
feladat lehetett, Perjés Gézának köszönhetően rendelkezünk némi ismerettel. Sebők
Ferenc pedig az angolszász szakirodalomra támaszkodva hívta fel arra a figyelmet, hogy
ez európai viszonylatban is a kor jelentős csapatösszevonásai közé tartozott.54
Összehasonlításképpen: a százéves háború alatt a legnagyobb angol haderő, mely át­
kelt a La Manche-csatornán 1475-ben, 1278 nehézlovasból és 10 173 íjászból állt, s a
Franciaországban működő angol had létszáma talán csak Calais 1437-es ostromakor ér­
hette el a 30 000-et. Az 1494-ben a híres itáliai hadjáratra vonuló francia seregben, mely­
nél nagyobbat korábban nemigen állítottak ki Európában, valamivel több mint 30 000 ka­
tona volt, és 1495-ben Fornovónál az ellenük csatasorba állított szövetséges itáliai hadak
sem számláltak 25 000 főnél többet. Az 1525-ös a páviai csatában harcoló francia sereget
25-32 000 főre, a Habsburg hadat pedig 20-25 000 főre becsülik a különböző kutatók.55
Általában is elmondható, hogy egészen a XVII. század első feléig az egy helyre ösz-
szevont európai seregek létszáma ritkán haladta meg a 30 000 főt. Az 1450 és 1550 kö­
zötti időszakban a keresztény Európában vagy nem voltak indokai az ennél nagyobb had­
sereg felállításának, vagy hiányoztak a fenntartásához szükséges feltételek. Az előbbire
utal, az, hogy amikor 1532-ben az oszmánok már a Német-római Birodalmat fenyeget­
ték, Európa leghatalmasabb uralkodója, V. Károly császár képes volt ennél jelentősen
nagyobb hadsereget felvonultatni Bécs védelmére. Ehhez hasonló csapatösszevonásokat
azonban csak a spanyol Habsburgok és a francia királyok hajtottak végre, és a fentebb
említett okok miatt ők is csak igen ritkán.56

2. Hunyadi Mátyás árnyéka:

a zsoldossereg legendája és a Jagellók hadügyi reformjai

A mohácsi táborban összegyűlt magyar sereg tehát a korabeli Európa egyik igen je­
lentős méretű hadserege lehetett. Mégis, hiába foszlottak szét az elmúlt évszázadban a
százezres Mátyás-kori hadseregekről szóló illúziók, a nagy király hadának sikerei és a
mohácsi kudarc között látszó óriási kontraszt miatt mit sem változott az összehasonlítá-

1538-ban azt állította, hogy - a legtöbb helyen szereplő 15-20 000-es adattal ellentétben - Szapolyai hada
sem számlált sokkal többet 5000 katonánál 1526-ban. Girolamo Alendro pápai nuncius jelentése, Bécs, 1538.
november 12.: Friedensburg, Walter. Nuntiaturberichte aus Deutschland. Erster Abteilung 1533-1539. IV.
Gotha, 1893. 240. o. A Szapolyai hadára vonatkozó ettől eltérő adatokról: Gyalókay, 1926. 244. o.
54
Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség és hadseregélelmezés a XVII. század második felében
(1650-1715.) In: (Jő: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1999. 248-252.
o.; Sebők, 2001. 77-80. o. 1529-ben egy körülbelül kétszer ekkora hadsereg ellátásra 3 hónapra 63001 kenyeret
és 3000 t húst szántak. Rázsó Gyula: A Habsburg-birodalom politikai és katonai törekvései Magyarországon
Mohács időszakában. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából, i. m. 140. o.
55
A százéves háború angol hadseregeiről Gillingham, John: A Rózsák Háborúja. Budapest, 1985. 53. o.;
Prestwitsch, Michael: Armies and Warfare in the Middle Ages. The English Experience. New Haven and
London, 1996. 336., 342., 345-345. o. Fornovóról Mallett, Michael: Mercenaries and their Masters. Warfare
in Renaissance Italy. London-Sydney-Toronto, 1974. 238. o. Paviáról Lot, R: Recherches sur les effectifs des
armées françaises des guerres d'Italie aux guerres de religion (1494-1562). Paris, 1962. 16-21., 53-56. o.;
Hall, S. Bert: Weapons and Warfare in Renaissance Europe. Gunpowder, Technology, and Tactics. Baltimore
and London, 1997. 207. o.
56
Hale, John R.: War and Society in Renaissance Europe, 1450-1620. London, 1998. 61-64. o. (a 61. és
62. oldalon két különböző adattal az 1532-es bécsi csapatösszevonásról); az 1532. évben Bécs alatt összevont
birodalmi seregről Rázsó, 1986. 140. o.;Hall, 1997. 206-209. o.;Zombori István: Az 1532-es török hadjárat és
V. Károly. Aetas 18. (2003/2) 66-78. o.; a XVII. századi sereglétszámokról Black, 2002. 151. o.

HK 117.(2004)2.
456 B. Szabó János

sukból fakadó negatív kép. Tóth Zoltán szerint „a mohácsi sereg Mátyás hagyatékának
már csak szárnyaszegett maradványa volt", mivel a király halála után az ország vezetői
önző és rövidlátó módon felszámolták állandó zsoldosseregét. így a magyar királyság
hada 1526-ban többségében csak időszakonként hadba vonuló fegyveresekből, nem pe­
dig hivatásos katonákból állt. Még a Jagelló-kor magyar hadseregének „európaiságát"
kiemelő Rázsó Gyula szerint is jelentős visszalépés történt 1490 után, mert nem „alkal­
mazták Mátyás speciális hadrendjét, kivitelezéséhez hiányzott a fegyelmezett vezérkar
és a hazájához hű hadsereg, így a Jagelló-kor hadseregei, közöttük II. Lajos Mohácsnál
vesztes katonái is szinte teljesen lovagi módszerekkel és hadrenddel próbálták feltartóz­
tatni a törököt." Rázsó annak ellenére írta ezt, hogy Mátyás seregének lenyűgöző had­
mozdulatait saját állítása szerint sem próbálták ki soha valódi harci helyzetben, sőt sem
a király, sem híres zsoldosseregének vezérei nem vívtak meg egyetlen csatát sem néhány
ezer főnél nagyobb sereggel. Ezért szükségesnek tűnik némiképp visszatekinteni a nagy
király „hagyatékára'Ms."
Hunyadi Mátyás zsoldosseregének történetével mindmáig Tóth Zoltán 1925-ös mo­
nográfiája foglalkozik a legalaposabban, azóta azonban a király bevételeiről készült újabb
- és a korábbiaknál jóval mértéktartóbb - összegzésekre támaszkodva több ponton is
módosítani kellett az ő elgondolásait. Rázsó Gyula már a zsoldossereg mindmáig elma­
radhatatlan „állandó" jelzőjét is többszörös idézőjelbe tette, sőt azt is kimondta, Mátyás
„országának jövedelme nem volt elegendő hadseregének fenntartásához."58 Mindezek
alapján a Jagelló-kor kutatói arra a következtésre jutottak, hogy 1490 után a magyar po­
litikusgárda a terület, a népesség és az állami bevételek szabta határok között maradva
igyekezett újjászervezni a honvédelmet. Ennek az évtizednek a Kubinyi András által
igen részletesen feldolgozott honvédelmi törvényei lényegében visszaállították az 1471
előtti állapotokat, s a telekkatonaság régi intézményére támaszkodva ismét a bárók és
főpapok bandériumaira hárult az ország védelmének oroszlánrésze, de ezzel korántsem
szüntették meg az állandó katonaságot Magyarországon.59
Ha az akkoriban létrehozott rendszert összehasonlítjuk más államok hadügyi szerve­
zetével, kiderül, hogy Európai viszonylatban nem számított kirívóan gyöngének az or­
szág. Bár a középkori magyar királyság Európa egyik legnagyobb területű állama volt,
korántsem tartozott a legnépesebbek és a leggazdagabbak közé. A XV. végén az ország
330 000 km2-nyi területén 3-4,5 millió ember élhetett, s a korábbi vélekedésekkel el­
lenétben erőskezű uralkodók idején is csak 500-700 000, máskor viszont még kevesebb,
200-300 000 arany folyt be a kincstárba, amiből a néhány száz fős udvari katonaság

57
Tóth Zoltán: A hadviselés átalakulása. In: Magyar renaissance. (Szerk. Domanovszky István.) 2. k.
Budapest, é. n. [1939.] Magyar művelődéstörténet. 238. o. Lásd. a 25. jegyzetet. Néhány további példa: Tóth
Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege. Budapest, 1925. 300-301. o ; Hóman Bálint-Szekfű Gyula:
Magyar történet. 2. k. Budapest, 1936. 595-608. o.; Szakály, 1975. 74-78.; Keen, 1999. 281.; Rázsó Gyula:
Mátyás zsoldosseregének hadművészetéről. In: Mátyás kiráy, 1458-1490. (Szerk. Barta Gábor) Budapest,
1990. 95-98. o .; vö. Kubinyi, 1982., Kubinyi, 2000a.; Kubinyi, 2000b. 79-81.
58
Tóth, 1925.; Draskóczy István: A tizenötödik század története. Budapest, 2000. (Magyar századok) 201.
o.; Rázsó, 1990. 85-87. o.; Kubinyi András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv
Mátyás király halálának 500. évforulójára. (Szerk. Rázsó Gyula-Molnár László) Budapest, 1990. 67-67. o.
(Kubinyi, 1990a.) Szakály Ferenc úgy vélte: „Mátyás zsoldosserege is csak kereteiben tekinthető állandónak."
Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás, 1440-1711. Budapest, 1990. (Magyarok Európában) 66. o.; Kubinyi
András is megszorítással írt a hadról: „Gyakorlatilag állandó seregről van szó, de a létszám változott."
Kubinyi András: Mátyás király. Budapest, 2001. 93. o.
59
Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Budapest, 1981. (Magyar História) 70-71., 79-81. o.; Kubinyi, 2000a.

HK 117. (2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 457

mellett az ország az oszmán támadások miatt kénytelen volt állandó határvédelmi kato­
naságot is fenntartani, melynek létszáma 1513-1514-ben 7817 fő volt.60
Legnagyobb ellenfele, az oszmán birodalom területe már az 1420-as években is hoz­
závetőleg 412 000 km2 volt, ám Bertradon de la Bocquiére francia lovag 1433. évi tudó­
sítása szerint ekkoriban a várak őrségén kívül még csupán 4000 lovas és gyalogos volt a
szultán kíséretében. 1527-re a birodalom területe közel a négyszeresére nőtt - s elérte a
1,5 millió km2-t -, a központi zsoldosseregben már 5088 lovas 12 798 janicsár szolgált.
Azaz létszámuk növelése szinte arányosan követte a birodalom növekedését. Az egyre
hosszabb határok mentén állomásozó helyőrségekkel és a flotta állományával együtt az
oszmán zsoldosok száma ekkorra már elérte a 60 000 főt. Ez nagyjából a birodalom mé­
retének - és talán a népesség számának - arányával volt több az állandó magyar haderő
akkori létszámánál, pedig a szultáni kincstár bevétele az 1520-as évekre már jócskán
meghaladta az évi 4,5 millió aranyat.61
Franciaország, mely 1445-ben hozott létre állandó hadsereget, akkor még Magyaror­
szághoz hasonló méretű, de legalább 10 millió lakosú ország volt. Uralkodóinak éves
bevételeit viszont 1461-ben 1 800 000, 1483-ban pedig már 4 700 000-4 900 000 arany­
ra becsülik a kutatók, amiből a XV. század utolsó negyedében 20-25 000 fős állandó
hadsereget tudtak fenntartani. Azaz ebben az esetben a népesség és az állandó hadsereg
létszáma között kapunk hasonló arányokat.62
Mátyás a hadseregszervezésben a jelek szerint itáliai mintákat követett, mint ahogy
a francia compaigne d'ordonnance 1445-ös felállítását is itáliai példákra vezették vissza
a kortársak. Az ottani államok condottierijeihez hasonlóan a magyar királyt is hosszú
évekig szolgálták cseh és német vezérei, akiket a király az aulicusok közé iktatott - ha­
sonló rendszer működött például Milánóban -, s a vezetésük alatt álló „pretorianusnak"
vagy egyszerűen csak udvari népnek nevezett seregtest a legtöbb adat szerint - az itáliai
példákhoz hasonlóan - főként lovasokból állt.63
Philippe Contamine a XV. századi francia hadszervezet kiváló szakértője és az egyik
legjobb középkori hadtörténeti kézikönyv szerzője négy pontban foglalta össze az állan­
dó hadsereg ismérveit, melynek Mátyás serege aligha felelhet meg. Az ő szempontjai
azonban a speciális XV századi francia viszonyokra vezethetők vissza. A százéves há­
ború időszakában hosszú ideig tartó kísérletezés és sok véres kudarc vezetett az 1440-es
60
Engel Pál: Szent István birodalma. Budapest, 2001. 258-259., 272-273. o.; Engel Pál: A magyar
királyság jövedelmei Zsigmond korában. In: Honor, vár, ispánság, Válogatott tanulmányok. (Szerk. Csukovits
Enikő.) Budapest, 2003. 426-432. o.; Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1475-ben. Századok, 116. (1982)
484-506. o.; Kubinyi, 1990a. 115-116. o.; Kubinyi, 1978. 196. o.
61
Brocquiére, Bertradon de la: Le Voyage d'Outremer. (Ed. Schefer, Charles.) Paris, 1892. (Republished,
Westmead, 1972.) 183. o. A francia lovag által említett négyezer főből háromezer gyalogos janicsár
lehetett. Ágoston Gábor: A Nándorfehérvárhoz vezető út. Magyarország, a balkáni oszmán terjeszkedés és
a nándorfehérvári győzelem. In: Déli harangszó. Tanulmányok a pápai rendelet félezeréves jubileumára.
(Szerk. Visy Zsolt.)Budapest, 2000. 211-21. o.; Káldi Nagy, 1986. 184-189. o.
A központi kincstár XVI. századi bevételeiről: Inalcik, Halil: The Ottoman Empire. The Classical
Age, 1300-1600. London, 1973. 49., 116. o.; Fodor Pál: Az oszmán pénzrendszer 16. századi válságáról.
Megjegyzések az 1585-1589. évi leértékelésről. In: f/ő: A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán­
török történelemről. Budapest, 2001. 91-109. o. A XV Századról: Ágoston, 2000. 214. o.
62
A francia királyok jövedelméről: Kubinyi, 1990a. 116. o. 436. j . ; a XV századi aranypénzekről: Spuf-
ford, Peter: Money and its Use in Medieval Europe. Cambridge, 1988. 322. o.; a francia hadseregről: Conta­
mine, Philippe: War in the Middle Ages. (Trans. Jones, Michael.) Oxford and Cambridge, 1984. 171. o.
63
A kor jelentősebb itáliai államainak hadseregszervezetéről: Mailett, 1974. 107-145. o., a milánói hadse­
regről: Mailett, Michael: Mercenaries. In: Medieval Warfare. A History. (Ed. Maurice Keen.) Oxford, 1999.
223-225. o.

HK 117.(2004)2.
458 B. Szabó János

évekre oda, hogy a rendek a folyamatos angol fenyegetés, az ország belső területeit ért
megpróbáltatások és a fizetetlen katonaság pusztításainak hatására hajlandók lettek egy
állandó szervezeti keretben működő zsoldoshadsereg terhét magukra vállalni.
Ezért tartja Contamine az összes egyéb politikai, szervezeti, pénzügyi tényező he­
lyett a legfontosabbnak a hadviseléssel kapcsolatos attitűdök változását, ami 1484-ben
XI. Lajos halála után is megóvta az állandó hadsereg szervezetét a megszűnéstől, de már
nem mentette meg a költség- és létszámcsökkentéstől.64
Mátyás azonban soha nem jutott el oda, hogy zsoldosserege törvényekben rögzített
kereteket nyerjen, és valójában országainak anyagi lehetőségei sem engedték meg, hogy
rendszeresen fizesse embereit, ami nyilvánvalóan a hadszínterek lakosságának rendszeres
fosztogatását vonta maga után. A katonák eltartásával együtt járó megpróbáltatásokat pe­
dig régi és új országaiban egyöntetűen elutasították, így a halála után beköszöntő békeidő­
szak az általános középkori szokások szerint magával hozta a csapatok elbocsátását is.65
Véleményem szerint a zsoldossereg eredete is sokkal homályosabb, mint ahogy azt
Tóth Zoltán vélte 1925-ben, hiszen Zsigmond király óta tudunk hasonló nagyságrendű
több ezer fős külföldi zsoldos kontingensek rendszeres alkalmazásáról Magyarországon.66
Ráadásul a király zsoldosainak méltatása mellett teljesen háttérbe szorult a bárói és fő­
papi bandériumok, valamint a városi katonaság szerepének vizsgálata. Holott Mátyás ud­
vari hadainak létszáma - az idegen zsoldosokkal együtt - általában háborús években sem
igen haladta meg az 5000 főt, mégis képes volt időnként 10-20 000-es seregeket is moz­
gatni. (Arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy 1468 után a király gyalogos zsoldosainak
jelentős részét rendszeresen új tartományainak városai állították ki.67)
64
Az állandó hadsereg ismérvei Contamine szerint: 1. legyen stabil szervezeti kerete, amely nem függ
a résztvevők személyétől; 2. katonái háborúban és békeidőben is kapják meg járandóságukat; 3. a népesség
fiatal tagjai számára biztosítson hosszútávú és tervezhető karrierlehetőséget; 4. a fenntartásához szükséges
költségek folyamatos biztosítására a társadalom számára legális eszközöket használjanak fel - azaz a rendek
szavazzák meg a szükséges rendszeres adókat. Contamine, 1984. 168-169. o. Mátyás hadának létszáma
jelentősen ingadozhatott a fizetetlenség miatt (Tóth, 1925. 143-153, 243. o.), így a harcias királynak legfeljebb
uralkodása utolsó éveiben lehetett fegyverben egyszerre 8-10 000 zsoldosa, s csak az 1488-as glogaui háború
befejezése után merülhetett fel az igény, hogy a háborús szélcsend ellenére is együtt tartsák ezeket a csapatokat.
Lehet, hogy Mátyásban megvolt a szándék egy békeidőben is fenntartandó állandó hadsereg létrehozására, de
nem szabad megfeledkeznünk más, sokkal aktuálisabb szempontokról sem: a Habsburgok ellen vívott háború
még korántsem zárult le, s a zsoldosoknak Corvin János utódlásában is jókora szerepet szánhatott a király.
Viszont ezeket a zsoldosokat sem tudta fizetni, hiszen még 1492-ben is voltak kiegyenlítetlen kötelezvények
veteránjainál. Szeretni [Odescalchi Arthur]: Adatok a fekete seregről. Századok, 37. (1903) 926-927. o.
65
Kubinyi, 1990a. 116. o.; Kubinyi, 2000b. 79.; vö.: Tóth, 1925, 165., 226., 301-304. o. Végül még egy ed­
dig kevés figyelemre méltatott szempont: 1490 után az állítólag 8000 fős fizetetlen „fekete sereg" közismert
magyarországi garázdálkodásai aligha lehettek durvábbak, mint korábbi ausztriai vagy sziléziai cselekedeteik.
66
A külföldi zsoldosok korábbi magyarországi szerepéről: Tóth, 1925. 35-38., 54-65., 243. o.; Elekes
Lajos: Hunyadi hadserege. Budapest, 1951. 18. o.; Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15.
századi Magyarországon. Századok, 135. (2001) 429-447. o.
67
Kubinyi András: Mozgósítási és hadseregellátási problémák Mátyás alatt. Hadtörténelmi Közlemények,
103. (1990) 66-73. o. (Kubinyi, 1990b.), vö.: Rázsó, 1990. 82-84.; Tóth, 1925. 48-49., 89-91., 95., 117-118.,
132., 215. o. A néhány ezres nagyságrend már összemérhető más európai országok zsoldosseregeivel is.
Mátyás egy-egy hadjáratára felvonultatott seregeiről azonban nehéz létszámbecsléseket közölni, mivel csaptai
- a Kubinyi András által is viszonyítási alapként kezelt 1487-es bécsújhelyi hadiszemlén látottakkal el­
lentétben - szinte mindig néhány ezer fős önálló seregtestekben működtek a hadszíntereken, s általában a
nagyobb ismert csapatösszevonások - például 1485-ben Bécs ostromára - sem haladták meg a 10 000 főt.
Tóth, 1925. 51., 56-65.; 132., 138., 140-141., 145., 160-164., 167., 182., 186-187., 192-196., 220., 226., 235.,
246., 248., 271-272., 300-311., 320-329. o., vö. Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András: Magyarország
története, 1302-1526. Budapest, 1998. 240-246. o.; Kubinyi, 2001. Jellemző, hogy uralmának végén is csak
10-20 000-es nagyságrendű hadseregek felállítását tudta reális célként elképzelni az oszmánok kiűzésére
Európából. Egy milánói diplomata jelentése 1488-ból. In: Diplomáciai emlékek Mátyás király korából,

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 459

A Mátyás-kori bandériumok használhatóságáról is több hadiesemény tanúskodik, így

az 1471. évi lengyel betörés - amikor a lengyel kutatók által nem kis büszkeséggel emle­
getett, 12 000 fős, kizárólag zsoldosokból álló hadat Mátyás jórészt a bandériumok segít­
ségével kényszerítette az ország elhagyására - vagy a korszak legnagyobb oszmánokkal
vívott nyílt csatája, az 1479. évi kenyérmezei diadal. Amikor pedig 1492-ben szembeke­
rült egymással Mátyás régi seregének két alkotóeleme, Kinizsi Pál épp az értéktelenebb­
nek tartott magyarországi erőkkel tudott megsemmisítő vereséget mérni a Mátyás vete­
ránjaiból álló, állítólag páratlanul nagy, 8000 lovast számláló idegen zsoldoshadra.68
E hosszú kitérőt azért tartottam szükségesnek, hogy érzékeltessem: az adottságok
változatlansága mellett valószínűleg Mátyásnak sem sikerülhetett lényegesen változtat­
ni Magyarország hadügyi viszonyain. Úgy tűnik, az utókor hajlamos elfelejteni, hogy
az elért sikerekben mennyire fontos szerepet játszott a király kiváló stratégiai érzéke,
hiszen mindig a leggyöngébb szomszédait szemelte ki a magyar támadások célpontjául.
Csehországban egy bel háborúba avatkozott be, így az ott megszerzett terület lényegében
egybeesett katolikus párthívei befolyási övezetével, Ausztria pedig szinte teljes egészé­
ben védtelenül volt kénytelen elszenvedni támadásait. A déli határon azonban Mátyás
nagyon bölcsen kerülte a nagyszabású összecsapásokat, ami annak fényében, hogy ko­
rábban az oszmán és magyar főerők mérkőzési egyetlen kivétellel megsemmisítő oszmán
győzelmekkel zárultak, nagyon is érthetőnek tűnik.69
így eléggé illuzórikusnak kell tartanunk minden olyan megközelítést, amely megfon­
tolások nélkül, az összes többi tényezőt teljesen figyelmen kívül hagyva, csupán a szer­
vezeti keretekre helyezi a hangsúlyt, és pusztán az eltérő körülmények között működő
hadak által elért eredményekből von le messzemenő következtetéseket e hadseregek ka­
tonaságának minőségéről.

3. A magyar hadsereg összetétele 1526-ban

Ez a gondolatmenet azonban nem vezethet a szervezeti keretek vizsgálatának elha­

nyagolásához sem, hiszen ez kínálja a legtöbb fogódzót annak eldöntéshez, hogy vajon
az oszmánok 'kora újkori' katonaságával szemben valóban a magyarok 'középkori' had­
serege vonult-e fel a mohácsi mezőn.70

1458-1490. (Szerk Nagy Iván-Nyári Albert.) 3. k. Budapest, 1877. 435-437. o. A milánói „famiglia ducale"-
ban 1420-ban még csak 6-700 fegyveres szolgált, de a hercegi família 1467-ben sem volt nagyobb 2000 főnél
{Contamine, 1984. 66. o.), s az 1470-es években Milánó „állandó" zsoldoshadsergének teljes lovassága is
csak 6000 főt számlált. Ugyanebben az időszakban Velence zsoldosseregének békelétszáma 10 000 fő körül
mozgott. Mallet, 1974. 118-119. o. A lengyel király zsoldosairól: Plewczyňski, Marek: Söldnertruppen in
Polen um die Wende des 15. und 16. Jahrhunderts. In: XXII. Kongress der Internationalen Komission für
Militärgeschichte. Wien, 1997. (Acta 22.) 360-362. o.
68
Plewczyňski, 1997. 348. o.; Bonfini, 1995. 779-783. o.; Tóth, 1925. 151. o.; Szakály Ferenc-Fodor Pál:
A kenyérmezei csata, 1479. október 13. Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998/2) 309-350. o.; azsoldossereg
pusztulásáról Tóth, 19251. 320-329. o.
69
Mátyás stratégiájáról Rázsó Gyula: Mátyás király hadászati tervei és a realitás. Hadtörténelmi
Közlemények, 103. (1990/1) 1-30. o. A oszmán-magyar összecsapások mérlegéről Szakály Ferenc: A török­
magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1356-1526). In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata
450. évfordulója alkalmából, i. m. 55-57. o.
70
Az oszmán hadszervezetről és hadviselésről: Ágoston, 1999.; Aksan, Virginia: Ottoman war and
warfare, 1453-1812. In: War in the Early Modern World, 1450-1815. (Ed. Jeremy Black) London, 1999.
147-175. o.; Murphey, Rhoads: Ottoman Warfare, 1500-1700. New Brunswick, 1999. (Warfare and History)

HK 117.(2004)2.
460 B. Szabó János

A. Udvari csapatok
Az 1493-ban feloszlatott zsoldoscsapatok mellett a XV. századi Magyarországon -
mint Európában másutt is - még két fajta állandó katonaság létezett. Ezek közül a ré­
gebbi az udvari katonaság volt. Hazánkban az Anjou királyok óta biztosan létező királyi
aula vitézeinek, a palotásoknak hagyományosan voltak katonai funkciói, de létszámuk­
ról a Jagelló-kor előtti időszakból nem rendelkezünk adatokkal. Kubinyi András becslé­
sei szerint a XV-XVI. század fordulóján a király mellett fegyveres szolgálatot ellátó pa­
lotások (kamarások, udvari huszárok stb.) legalább kétszázan lehettek, és csatlósaikkal
együtt körülbelül 500 fegyverest biztosítottak a királynak. Ennek a viszonylag szerény
méretű kontingensnek igen jelentős költségei voltak: 1523-ban a 650 főre becsülhető tel­
jes udvartartás költsége majdnem elérte a 80 000 aranyat. Az aula tagjainak többsége
azonban nem egyszerű katonaként szolgálta a királyt, hanem a nagyobb létszámú királyi
bandérium tisztjeként.71
Az 1498. évi törvény 21. cikkelye - az ország történetében első ízben - már rögzítette
is ennek méretét. Eszerint a király bandériuma régi szokás szerint 1000 - a határok biz­
tonsága felett őrködő négy fizetett királyi főtisztviselő (az erdélyi vajda, a székely ispán,
a temesi ispán, és a horvát bán) állandóan fegyverben tartott csapata pedig 400-400 - lo­
vasból kellett, hogy álljon. Ez ugyan szerényebb erő, mint Mátyás serege, de tekintettel a
békeidőre, európai viszonylatban még mindig számottevő volt.72
A kasztíliai királyságban a reconquista befejezése után 1493-ban 2500 lovasban szab­
ták meg az állandó haderő, a guardia viejas létszámát. Angliában VII. Henrik 1486-ban
hozta létre 150 fővel az első állandó testőrséget (a máig fennálló yeoman gárdát), s az
egység létszáma a XVI. század elejére már 600 főre nőtt. A francia királyoknak a híres
compaigne d'ordonnance mellett 7-900 fős testőrségük is volt, s ehhez hasonlóan a bur­
gundi herceg hadában az ottani ordonnance kompániák 10 000-es serege mellett már
1476-ban 2000 fegyverest állított ki a hercegi Hôtel.73
Ennek az alakulatnak volt pontos megfelelője az oszmánoknál is: a szultán hat udvari
zsoldoscsapata, melyek az 1520-as években nagyjából 5000 lovast számláltak.74

B. Határvédelmi katonaság
A középkori Európában az állandó katonaság másik funkciója a határvédelem volt.
Anglia a XV-XVI. század fordulóján békeidőben is 2-3000 katonát tartott fegyverben
déli partvidéke, a franciaországi hídfő, Calais és északi határa védelmére. 1479-től
Lengyelország első állandó zsoldoshadseregének 900 lovasa és 200 gyalogosa is a tatá­
roktól fenyegetett délkeleti határnál állomásozott. Franciaországban pedig az 1445-ben
alapított állandó hadsereg híres nehézlovassága, a grande ordonnance mellett felállítot-

71
Kur: Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Budapest, 1988. 45-48. o.; Mályusz
Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest, 1984. 113-114. o.; Rázsó Gyula: A zsoldosság
gazdasági és társadalmi feltételei és típusai Magyarországon a 14-16. században. HadtörténelmiKözelmények,
8. (1962) 179-187. o.; Kubinyi, 1990. 64-67. o.; Kubinyi, 1995. 320-326. o.; Herman Zsuzsa: Államháztartás
és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon. Századok, 109. (1975) 330. o.
72
Kubinyi, 1982.; Kubinyi, 2000a.; Kubinyi, 2000b. 76-78., 150. o.
73
Contamine, Philippe: Guerre, État, et Société à la fin du moyen age. Études sur les armées des rois de
France, 1337-1494. Paris-Mouton-Le Hay, 1972. 294-298.; Contamine, 1984. 166-167., 172. o.; Paravicini,
1989. 83-87. o.; Gillingham, 1985. 45. o.
74
Káldi-Nagy, 1986. 187.0.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 461

ták a petite ordonnance vagy mortes-payes néven ismert könnyűlovas csapattestet is,
melyet kisebb csapatokra osztva helyőrségekben állomásoztattak.75
Az oszmán támadások miatt Magyarország már az 1410-es évek végén 1700 lándzsát,
azaz - az 1429-es adatokból ismert 4 fős lándzsánként feltételezhető maximum 3 fegy­
veressel számolva - 5100 lovast tartott a déli határon, s a határvédelem zsoldköltsége
a század közepén már évente 130 000 aranyra rúgott. Mint a fentebb már idézett adatok­
ból kiderült 1521-ig sem a létszám, sem a költségek nem változtak lényeges mértékben.76
A zsoldos lovasság mellett azonban számottevő lehetett a tizenegy déli vármegyében az
adókedvezmények vagy adómentesség fejében a helyi birtokosoknak szolgáló délszláv lo­
vasok {huszárok, vojnikok) és gyalogosok {haramiák, martalócok), valamint naszádosok
részvétele is a védelemben, hiszen a kisebb várakban is biztosan szükség volt őrségre.77
Az Oszmán Birodalom határainak biztonságáról 1525-ben viszont 41 053, főként lovas
zsoldoskatona gondoskodott, akik közül 24 107 a Balkánon, a velencei és magyar határ­
vidék váraiban teljesített szolgálatot. Hozzájuk csatlakoztak az adómentesség vagy adó­
kedvezmények fejében katonai szolgálatra kötelezett balkáni parasztkatonák (yojnukok,
martalosok, akindzsik), s a török források szerint közülük csak az akindzsik felvonultat­
tak vagy 20 000 lovast. Hagyományosan ezeket a határvidéki katonákat szokták érték­
telen, irreguláris lovasnak nevezni a régebbi magyar szakirodalomban. Jelentős részük
azonban gyalogos volt: az 1520-as években például Boszniából 7000 gyalogos állt harcra
készen a szandzsákbég 3000 lovasán kívül.78

C. A telekkatonaságra épülő bandériumok szervezete

1490-es évek rendelkezései szerint, ha Magyarországot az állandó haderő nem tudná
megvédelmezni, akkor hadba kell hívni a főpapok és a bárók - vagyonuk nagyságától
függő létszámú - bandériumait, valamint a szegényebb nemesek vagyona után kiállított
lovasokból álló megyei bandériumokat is. (Az 1498. évi 16. te. szerint tizenegy déli vár­
megyében 24 jobbágyporta után kellett felszerelni egy könnyülovast, a többi megyében
pedig 36 jobbágyporta után egy nehézlovast.) Ennek fejében a király az 1498-1500-as
hadügyi reformok során a korábbi egyforintos rendkívüli hadsegélyből befolyó uralko­
dói jövedelmének körülbelül a felét a bandériumtartó uraknak és megyéknek engedte át,
hogy katonáik zsoldjára és felszerelésére fordítsák, s ezt a pénzt az érintettek saját ma­
guk hajtották be az adózóktól. Ezeket a bandériumokat azonban nem lehet egész évben
harckészültségben tartott állandó csapatoknak tekinteni: tagjaik jó része csupán „készen-

75
Contamine, 1984. 169-171. o.; Gillingham, 1985. 46-46. o.; Plewczyňski, 1997. 350. o.
76
Mályusz, 1984. 115. o. 1429-ben csak Belgrád éves költsége 12 400 aranyforintot tett ki. Rázsó, 1962.
172. o. Az 1510-es évekből fennmaradt kimutatások szerint a horvát bán és a temesi ispán bandériumait
- és 1507 után valószínűleg a királyi csapat egy részét is - beleértve a déli végeket őrző 5547 lovas, 1170
gyalogos és 1100 naszádos fizetésére 110 000 aranyat szánt a kincstár. Kubinyi, 1978. 194-199. o. A királyi
bandérium határvédelmi feladatáról: az 1507. évi 6. te. Corpus Juris Hungarici, 1000-1526. (Szerk. Márkus
Dezső.) Budapest, 1899. 698-699. o.
77
Kubinyi, 2000a. 406. o. Például Brodarics István szerémi püspöknek 1526 előtt saját bevallása szerint
700 fegyverese volt szerémségi birtokain. Brodarics István VII. Kelemen pápához, 1526. július 27.: Katona,
1979. 50. o. A korabeli Magyarországról ismerünk néhány pédát arra, hogy a várak őrzését adókedvezmények
fejében rendszeresen falusiak látták el. Világos váráról Kiss István: A parasztság és a főurak a 16. századi
honvédő harcokban. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 1. (1954) 61. o.; Gyula váráról: Gyula város
oklevéltára (1313-1800). (Szerk. Veress Endre) Budapest, 1938. 86-90. o.
78
Káldi-Nagy, 1986. 189. o.; Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. Budapest, 1995.
(História Könyvtár, Monográfiák 7.) 84-85. o.; Hegyi, 2001. 1266-1272. o.; Fodor Pál: Magyaroroszag és a
török hódítás. Budapest, 1991. 161. o.

HK 117.(2004)2.
462 B. Szabó János

léti" juttatásban részesült, s csak a hadjáratok időtartamára mozgósították őket, amikor­

ra tényleges zsoldot fizettek nekik.79 (Hasonló szervezet több európai országban is léte­
zett a középkor folyamán, de a legtöbb helyen gyalogságot szereltek fel ilyen módon,
Franciaországban hasonló volt például a franc archer-nok nevezett alakulat.80)
Magyarország 1499 és 1503 között már ezzel a hadszervezettel vett részt Velence olda­
lán az oszmánok elleni háborúskodásban, így az itáliai diplomaták igyekeztek alaposan
tájékozódni a magyar partner haderejéről, s információik alátámasztják Kubinyi András
kalkulációit. Francesco de la Zuecha követet 1500-ban úgy tájékoztatta II. Ulászló király,
hogy „a lovasság száma 18-20 ezer,... de ebbe nincs beleszámítva az erdélyi és székely"
kontingens, melyekkel együtt az ország teljes lovassági potenciálja már 40 000-re tehető.81
A rendszer „főpróbája" 1500 szeptemberében a Bácsra összehívott fegyveres ország­
gyűlés volt, ahol II. Ulászló a velencei, a lengyel és a francia követek jelenlétében tartott
szemlét az ország hadereje felett. Szakály Ferenc ezt az eseményt meglepő módon a ki­
rályság megszégyenüléseként értékelte, mivel szerinte „a tervezett 40 000 lovas helyett...
mindössze csak 10 000 vonult fel, közülük is 4000 fegyver nélkül. 18 vármegye egyálta­
lán nem küldte el kontingenseit". Viszont Soranzo, a velencei követ, aki „10 000 lovas
fölvonulását látta", jelentésében úgy referált, hogy a mustra elég jól sikerült, noha „csak
4000 volt ellátva fegyverrel [azaz nehézlovas volt], a többi anélkül volt [azaz könnyűlo­
vas volt], az említett számból pedig valami 700 gyerkőc [az eredeti szövegben a 'ragazzi'
szó szerepel, amin a korabeli itáliai szóhasználatban a fegyveresek szolgáit is értették]
vala, a had többi része jó csapatok és lovak. [Kiemelés tőlem - B. Sz. J.] Egyesek kés­
tek a megjelenéssel, reggel is jött egy főúr 1000, a rác despota meg 600 lovassal; a 73
megyéből 18 hiányzott." Vagyis a velencei diplomatának lényegében nem volt kifogása a
látottak ellen, az pedig, hogy a jelentés szerint 18 megye hiányzott a 73-ból, bizonyosan
félreértés lehet, hiszen a középkori Magyarországnak nem volt ennyi vármegyéje, a ve­
lencei követ nyilván más közigazgatási egységeket is a megyék közé sorolt. Az uralkodó
pedig az ország teljes hadipotenciálját nyilván nem kívánta összevonni erre az ország­
gyűlésre, így érthető, hogy a velencei követnek miért nem is hiányzott 30 000 lovas a
bácsi táborból. Természetesen a rendszer gyöngéi itt is megmutatkoztak: a mozgósított
hadak egy része komolyabb retorzió nélkül elkéshetett.82
Az 1500. évi 22. te. a főpapok esetében ismét a régi, Zsigmond-kori bandériumjegyzé­
ket vette alapul, s így egy 1502-es francia beszámoló szerint a király elméletileg 11-12 000,
az egyház és a bárók pedigl4 000 lovast tudtak volna mozgósítani. (Hasonló volt a nagy­
ságrend 1524-ben is, amikor egy osztrák diplomata szerint a bandériumok 12 000 katonáját
kívánták felvonultatni a déli határ védelmére.) Az 1523. évi törvények 19. cikkelye már
10 telek után rendelte el egy lovas felszerelését, amitől a kormányzat nem kevesebb mint
60 000 katonát remélt egy oszmánok elleni korlátozott célú, de csak nemzetközi támoga-
79
CJHI. k. 602-605. o.; Kubinyi, 2000a.; a XV-XVI. századi bandériumok működéséről Kubinyi, 2000b.
81-83. o.; a XVI-XVII. századi viszonyokról Varßa J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII.
századi dunántúli nagybirtokon. Budapest, 1981. (Értekezések a történettudományok köréből. Új sorozat, 94.)
13-49. o.
80
Contamine, 1972. 304-313. o.; Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar
hadszervezetben. Budapest, 1971. (Értekezések a történettudományok köréből. Új sorozat, 94.) 10-14. o.
81
Kubinyi András számításai szerint a banderiális rendszer a király 2600 saját katonáján kívül - a telekka­
tonaság kulcsszámától függően- a bárói és megyei bandériumokkal, valamint az egyháznagyok 7250 lovasával
együt még 14-20 000 lovast tudott kiállítani. Kubinyi, 2000a. 405. o. Az 1500. évi velencei jelentés fordítása
Balogh István: Velencei diplomaták Magyarországról, 1500-1526. Forrástanulmány. Szeged, 1929. II. o.
82
Szakály, 1975. 66. o. A közigazgatási egységekről: Engel, 2001. 275. o.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 463

tás mellett megindítandó, támadó vállalkozáshoz. Az 1526-os országgyűlésen már nem is

határozták meg pontosan a kvótákat, a hadügyi cikkelyekben csupán annyi szerepel, hogy
mindenki az előírt mérték felett, „mentül nagyobb készülettel" szálljon hadba.83
A növekvő török veszély miatt a XVI. században jelentősen nőttek a az egyházi bir­
tokok katonaállítási kötelezettségei is: az 1504. évi 24. te. értelmében a király katonái
mellett már az egyházi csapatoknak is azonnal fegyverbe kellett szállniuk, majd az 1518.
évi bácsi gyűlés 1. törvénycikke a főpapi csapatokat félig, az 1522. évi 4. törvénycikke
pedig már teljes egészében a déli határra rendelte, s az 1524. évi 48. cikkely értelmében
ezek nem is voltak visszavonhatok onnan, azaz az 1526 előtti időszakban az egyházi ban­
dériumok - legalábbis papíron - a királyság állandó katonaságának részévé váltak.84
Több adat utal azonban arra, hogy a szükséges anyagi háttér híján az előírt keretek
nem lehettek teljes egészében feltöltve. így a két legnagyobb egyházi bandériumtartó fő­
papnak, az esztergomi érseknek és az egri püspöknek békeidőben csupán 60-70 fegyve­
res állt a szolgálatában, és az ismert adatok szerint háború idején sem számlált bandériu­
muk lovassága 300 főnél többet.85
1518-ban történt még egy igen fontos változás a rendszerben, amit azonban a szakiro­
dalom szinte szóra sem érdemesít: a tolnai országgyűlés végzéseinek 6. cikkelye kimond­
ta, hogy hat észak-nyugat magyarországi vármegye (Árva, Nyitra, Szepes, Trencsén,
Túróc, Zólyom) ezután lovasok helyett, száz jobbágytelek után öt puskás gyalogost köte­
les a hadba küldeni.86 Az 1525-ös végzések szerint már Sáros vármegye is ehhez a cso­
porthoz tartozott, így ha a Kárpátok hegyvidékén fekvő terület minden birtokosa ilyen
katonát szerelt volna fel, az északi megyék a 16-17 000 adózó jobbágytelek után papíron
körülbelül 800 gyalogpuskást állítottak volna ki.87
Fontosnak tartom e helyen megemlíteni, hogy a XVI. században az Oszmán Biroda­
lom haderejének gerincét alkotó - és manapság legjobban kutatott - ún. tímárrendszer
több tekintetben is hasonlított a telekkatonaságra épülő magyar bandériumrendszerhez.
Igaz, a tímáros szpáhik nem magán, hanem az állam által kiosztott szolgálati birtokokon
éltek, de ők is csak háború idején tekinthetők katonának, és jövedelmük arányában meg­
határozott kulcs szerint nekik is zsoldos lovasokat kellett magukkal vinniük a hadjárat­
okra. (Ez a kötelezettség az egyházi tisztségviselőket ott is terhelte.) A szultáni kincstár
83
Kubinyi, 1999. 97. o. Az ismeretlen francia úr beszámolójában, aki 1502-ben II. Ulászló menyasz
szonyának kíséretében járt Magyarországon, az szerepel, hogy 20 jobbágytelek után fogadtak katonákat.
Marczali Henrik: Közlemények a párizsi nemzeti könyvtárból. Magyar Történelmi Tár, 1877. (XXIII ) 110.
o.; az 1523-as tervekről és a 60 000-es hadról Kubinyi, 1978. 206-207. o.; Kubinyi, 1981. 83-85. o.; Kubinyi
András; A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450.
évfordulója alkalmából, i. m. 67. o.; Kubinyi, 1981. 86. o. Úgy tűnik, hogy 1526-ban a jobbágyok ötödrésze
helyett is állítottak telekkatonákat Kubinyi, 1981. 95. o. 153. j . , 98. o. 177. j .
84
CJHI. k. 686-687. o., 752-753. o.; Holub József: Az 1522. évi országgyűlés és törvényei. Századok, 52.
(1918). 508. o.; Kovachich Márton György: Sylloge decretorum comitialium... I. k. Pesthini, 1818. 367. o.
85
Aluise Bon 1519-es jelentése szerint például a 20-as kulcs mellett „a főurak és ezek: a nádor, az er­
délyi vajda, a temesvári gróf és a horvát bán, akik 11 450 lovast állítanak ki, de ez a szám sohasem teljes
egészen". Balogh, 1929. XVIII. o.; a főpapi bandériumok létszámproblémáinak elemzése: Kubinyi, 1999. 97.
o.; az esztergomi érsek fegyvereseiről Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálodása a XV. század végén.
Századok, 94. (1960) 52-53. o.; Monumenta Rusticorum in Hungária Rebellum anno MDXIV (Maiorem
partem collegit Antonius Fekete Nagy. Ediderunt Victor Kenéz et Ladislaus Solymosi, atque in volumen redigit
Geisa Érszegi) Budapest, 1979. 128. o.
86
CJH I. k. 764-747. o. A törvény keletkezéseinek okairól nincsennek adatok a szakirodalomban, lásd
Szabó Dezső: A magyar országyülések története II. Lajos korában. Budapest, 1909. 27. o.
87
Az érintett megyék portaszámát az 1494-1495. évi adóbevételek alapján becsültem meg. Fügedi, 1982.
492. o. Az 1525. évi módosító rendelkezés: CJH. I. k. 834-835. o.

HK 117.(2004)2.
464 B. Szabó János

is bevételeinek körülbelül felét átadta ezeknek a katonáknak, hogy magukat és kísérői­

ket, a dzsebedzsiket el tudják látni a törvényekben előírt fegyverzettel és felszereléssel,
és hogy a hadjáratok idején is önellátóak legyenek. (Az oszmán államgépezet szigorának
köszönhetően azonban ezt a pénzt, legalábbis a XVI. század elején, valószínűleg meg­
bízhatóbban használták fel, mint Magyarországon.) Ezekhez a szpáhikhoz számították
a különféle rangú katonai kormányzók - a szandzsák- és beglerbégek - önkéntesekből
és zsoldosokból álló, személyes kíséretét is. A portai szpáhikkal együtt ezeket szokta a
régebbi magyar szakirodalom a reguláris lovasság kategóriájába sorolni - ellentétben a
magyar bandériumok katonaságával.88

D. A szabad királyi városok zsoldosai

A magyar hadügyi rendszernek ez talán a legkevésbé ismert része, holott a forrás­
adottságok valószínűleg ebben az esetben a legkedvezőbbek. A nagyobb városok vagy
városszövetségek egyfajta - egyelőre még nem feltárt - kvótarendszer szerint kisebb-
nagyobb zsoldoscsapatokat és ágyúkat küldtek a király táborába: II. Lajos 1526 nyarán
Eperejestől 25 gyalogost, 1 ágyút, Bártfától 75 gyalogost és szintén 1 ágyút, Soprontól
pedig 100 puskás gyalogost és 2 ágyút kért a seregébe. Kubinyi András szerint ezeknek a
csapatoknak a létszáma óvatos becslés szerint nem sokkal haladhatta meg az 1000 főt. A
városi zsoldosok mohácsi jelenlétéről azonban egyelőre nem ismert adat, ami egybevág
azzal, amit Lőcse és Eperjes esetében pontosan tudni lehet: a júliusi mozgósítási paran­
csot a király később visszavonta, és inkább pénzt kért a városoktól. Ez a lehetőség pedig
más városok esetében is fennáll.89

E. A nemesi felkelés
A velencei követ titkára, Francesco Massaro 1523-ban úgy tudta, hogy Magyarországon
43 000 nemesember él, a jelenleg elfogadott becslések viszont inkább e szám felére,
20-21 000 főre teszik a nemesség lélekszámát. Ezek közül több mint 12-13 000 csupán
egyetlen telekkel rendelkezett, s kimondottan szegénynek számított. Az országot fe­
nyegető nagy veszély esetében azonban a 1518. évi 37. te. mégis személy szerinti
hadbavonulásra kötelezte őket, ám koruk és egyéb tényezők miatt fegyverforgatásra nyil­
ván csak egy részük volt alkalmas.90

F. Erdély lokális hadereje

Erdély, a magyar királyság többi részétől némileg eltérő társadalomfejlődésének kö­
szönhetően, rendkívül nagy súlyt képviselt az össz-hadipotenciálon belül, de az erdélyi

88
Káldi-Nagy, 1986. 166-181. o. A magyar hadügyi reformok adóvonatkozásairól: Kubinyi, 2000a. 401-402. o.
89
Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész 7. k. (Oklevelek, levelek és iratok
1521-től 1531-ig). Sopron, 1929. 186-188. o.; hányi Béla: Eperjes városa és az 1526-1528. évi hadjáratok.
Hadtörténelmi Közlemények, 11. (1910) 446-447. o.; Hain Gáspár. Lőcsei krónikája. (Kiad. Bal Jeromos-
Förtes Jenő-Kauffmann Aurél) Lőcse, 1910-1913. 32. a ; Kubinyi, 1981. 96., 100. o.; 1521-ben - Szakály
Ferenc szerint - a király Bárt-fától 100 gyalogost és 3 ágyút kért, ám az anyagilag kimerült város már nem
tudott teljes mértékben eleget tenni a király parancsának, és csak 25 katonát szerelt fel. Szakály, 1975. 88-89.
o. Ennek magyarázata azonban nem a város szegénysége, hanem a városszövetség kvótarendszere volt. Vö.:
Kubinyi, 1981. 81. o. 86. j .
90
Francesco Massaro jelentése 1523-ból: Balogh, 1929. LXII. o.; a modern becslésekről Kubinyi, 2000b.
76. o.; Engel, 2001. 279-282. o.; az 1523. évi országgyűlés 20. te. arról is rendelkezett, hogy az egytelkes
nemesek lovasok vagy gyalogosok módjára vonuljanak hadba, ne pedig kocsin, mint ahogyan ezt többen
megszokták. CJH 1. k. 814-815. o.

HK 117.(2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 465

három nemzet, a magyar, a székely és a szász kiváltságaira épülő hadszervezetét e helyen

nem tárgyalom, mivel csapataik nem vettek részt a mohácsi csatában.91

G. A parasztok általános mozgósítása

Végveszély esetén minden országlakos köteles volt táborba szállni, ha a király meg­
hirdette az általános felkelést, s körbehordoztatta a véres kardot. 1526-ban a tavaszi or­
szággyűlés határozatainak 10. cikkelye elrendelte az általános készenlétet, és több adat is
ismert arra nézve, hogy a király -megkísértendő kiegyenlíteni az oszmánok nyomasztó
számbeli fölényét - végül el is rendelte a parasztok fegyverbe hívását a déli országrész­
ben. A jelek szerint azonban a mezőgazdasági munkák kellős közepén nem került sor a
rendelkezések végrehajtására.
A paraszti gyalogosok tömegeinek hiánya valószínűleg nem befolyásolta döntő mér­
tékben az eseményeket, hiszen, mint azt 1975-ben Szakály Ferenc már megállapította, a
békés életmódot folytató szegény nemesekhez hasonlóan nyílt mezőn a teljesen tapaszta­
latlan parasztfelkelők sem jelenthettek volna számottevő segítséget az oszmánok elleni
harcban.92
Állításának igazát a parasztseregek 1514. évi vesztett csatái mellett Bonfíninak az
1493-as „horvát Mohács"-ról szóló tudósítása is alátámasztja. Udbinánál a horvát bán
annak ellenére vetett be parasztkatonákat nyílt ütközetben az oszmánok ellen, hogy 7000
fős serege 500 lovasán kívül állítólag „a többi vagy hevenyében szedett katona, vagy
újonc, vagy paraszt" volt, akik közül „némelyik karddal fölfegyverkezve, pajzs és sisak
nélkül, lábnyi hosszú, vasalt végű bottal, fütykössel, kezdetleges íjjal" vonult hadba. Ezt
a tulajdonképpen „fegyvertelen és fegyverviselésre csak részben alkalmas" hadat az ál­
lítólag még túlerőben is lévő oszmán könnyűlovasság könnyűszerrel szétszórta, majd ré­
szenként meg is semmisítette.93
Az oszmán had gyalogságának zömét is hozzájuk hasonló katonáskodó parasztok ad­
ták, akiknek azonban csak a megerősített helyek ostrománál lehetett igazán hasznát ven­
ni. A híressé vált janicsárok mellett ezeknek az adókedvezmények fejében katonáskodó,
íjjal felszerelt azaboknak és balkáni martalosoknak a szerepét általában szóra sem mél­
tatja a szakirodalom, pedig óriási tömegben voltak jelen a hadjáratokon: a XV. század
második felében és a XVI. század elején a birodalom körülbelül 20 000 azabot vonulta­
tott fel a keleti hadszíntereken, s 1521-ben I. Szülejmán első magyarországi hadjáratára
is Európába rendeltek 10 000 ázsiai azab íjászt.94

H. Gyalogos zsoldosok
1526 előtt a kortársak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a szabad zsoldo­
soknak Magyarország hadügyeiben, mint ahogy azt kései kutatók teszik, pedig a XVI.
században már biztosan komoly jelentősége lehetett a hazai zsoldosoknak, hiszen a moh­
ácsi táborban is több ezernyi volt belőlük. 1523-ban egy velencei diplomata mindenesetre

91
A fejedelemség-kori erdélyi hadszervezetről, többnyire a XVI. századi előzmények ismertetésével
együtt B. Szabó-Somogyi, 1996.
92
CJHI. k. 842-843. o.; II. Lajos levelei Batthyány Ferenc horvát bánhoz: Mályusz, 1926. 80-93.; Borosy,
1971. 50-51. o.; Kubinyx, 1981. 95. o.; Szakály, 1975. 68-72. o.
93
Bonfini 5077 főben adja meg a horvátok veszteségét. Bonfini, 1995. 973-974. o.
94
Káldi-Nagy, 1986. 182-183. o.; Hegyi, 2001. 1266-1272. o.; Pétervárad 1526. évi ostromának közel
másfélezer oszmán áldozata között csupán 60 janicsár volt. Lásd I. Szülejmán szultán hadinaplója: Katona,
1979. 296-298. o.

HK 117.(2004)2.
466 B. Szabó János

kifejezetten nagyra értékelte az ország sokoldalú katonai adottságait: „Nehéz és könnyű

lovaik vannak és gyalogosok nagy számban, amivel semmi más herceg [értsd: fejdelem]
nem bír. Franciaországnak vannak lovai, de nincsenek gyalogosai és így kénytelen sváj­
ciakat és más idegeneket fogadni, Spanyolországnak sok gyalogosa van, de nincs ugyan­
annyi lova."95 Elegendő adat híján egyelőre nem lehet felmérni a magyarországi szabad
zsoldospotenciál nagyságát, de a tartalékok több ezres nagyságrendjét jelzi, hogy az
1526. évi hadjárat kezdetén is viszonylag gyorsan lehetett erősítést küldeni a végvárakba,
és az is, hogy szükség esetén a magyarországi városok rövid idő alatt képesek voltak
kvótájuk többszörösét is kiállítani gyalogosokból.96
Emellett az 1490-ben létrejött magyar-cseh perszonálunió Mátyás szerzeményeinek
elvesztése után is biztosította annak lehetőségét, hogy a magyar uralkodó szolgálatába
fogadhassa a XVI. században még mindig nagyhírű cseh zsoldosokat. A magyar király és
a velencei diplomaták egybehangzó tudósítása szerint csakis a pénz hiánya akadályozhat­
ta, hogy a cseh korona országaiban tetemes zsoldoshadat fogadjanak a magyar csapatok
mellé. 1526-ban azonban a pápai pénzsegélynek köszönhetően alig másfél-két hónap alatt
legalább 4000 jól felszerelt katona érkezett onnan a királyi seregbe, s nagyjából ennyi idő
alatt már 1523-ban is sikerült a pápai segélyből 1000 morva gyalogost mozgósítani.97
1526-ban ezek a cseh és lengyel alakulatok számítottak a magyar király elit gyalog­
ságának. Hozzájuk hasonló zsoldosokat a XVI. század végig nem találni az oszmán had­
seregben. Bár az oszmán gyalogság elitkatonái, a janicsárok is zsoldosok voltak, de a
rendszeres fizetésen túl hiába is keresnénk hasonlóságokat: annak a muszlim hitre térített
keresztény foglyokból és adó gyanánt begyűjtött gyermekekből felállított fanatizált rab­
szolgacsapatnak a keresztény Európában nem volt párja.98

I. Külföldi segédcsapatok
A cseh-magyar perszonálunióban rejlő másik igen komoly lehetőség az volt, hogy a
Jagelló uralkodók - ha nem kis nehézségek árán is de - el tudták érni, hogy a cseh korona
országainak rendjei segédcsapatokkal támogassák őket az oszmánok elleni harcban. Úgy
95
Rázsó Gyula a szomszédos országok segédcsapatain kívül csupán néhány száz külföldi zsoldos al­
kalmazását feltételezi (Rázsó, 1977. 19. o.), Kubinyi András pedig a bandériumok zsoldosai mellett egyáltalán
nem szentel figyelmet a Jagelló-kor hadszervezetéről szóló írásaiban ennek a jogilag nem megfogható kategó­
riának, holott a század elején már Lengyelországban is szolgáltak magyar gyalogos csapatok a cseh zsoldosok
mellett. Wimmer, 1978. 94. o.; Francesco Massaro titkár jelentése 1523-ból: Balogh, 1929. LXII-LXIII. o.
96
II. Ulászló király például 1514 júniusában a Dózsa-féle parasztháború miatt azt kérte Kassától,
hogy sürgősen küldjenek 200 gyalogost - vagy amennyit épp tudnak. Monumenta Rusticorum in Hungária
Rebellum anno MDXIV. i. m. 100-101. o.; Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben városszövetségének XVI. szá­
zad eleji haderejéről: hányi, 1910.; 1526 tavaszán és nyarán közel ezer zsoldost fogadtak fel és küldtek szét
különböző várakba erősítés gyanánt. Engel, 1808. 201., 216., 223. o.
97
II. Lajos levele VIII. Henrik angol királyhoz, 1526.: Simonyi Ernő: Magyar történelmi okmánytár lon­
doni könyv- és levéltárakból, 1521-1717. Pest, 1859. (Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomataria V) 73.
o.; Balogh, 1929. XXXIII. o.; 1522-ben Pétervárad helyőrségében is szolgáltak lengyel zsoldosok. Verancsics,
1857. 18. o.; Kubinyi, 1978. 203. o. (54. j.), 211. o.
98
Az oszmánoknál csak a XVI. században megjelenő alkalmi zsoldosokról lásd Ágoston Gábor: Az
európai hadügyi forradalom és az oszmánok. Történelmi Szemle, 37. (1995) 482-483. o. A janicsárok intéz­
ményéről Fodor Pál: Gyermekadó a szultánnak. In: A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán­
török történelemről, i. m. 308-314. o. Az iszlám világban viszont már XIV. századi alapításakor is évszázados
hagyományai voltak: állítólag elsőként al-Musztaszim kalifa állította fel hasonló módon új testőrségét pogány
török rabszolgákból a IX. században, s ez a rendszer hamarosan széles körben elterjedt a keleti világban.
Cahen, Claude: Az Iszlám a kezdetektől az Oszmán Birodalom létrejöttéig. (Ford. Sárközi Júlia) Budapest,
1989. 214-215. o. A leghíresebb rabszolgakatonaságról, az egyiptomi mamelukokról lásd Ayalon, David: The
Marniuk Military Society. London, 1979.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 467

tűnik, hogy a királyi helytartók 6-7000 embert tudtak mozgósítani, de a rendek megaján­
lásaival a segélyhad létszáma elérhette 13 000 főt is. 1521 nyarán egyedül Morvaország
rendjei 7220 jól felszerelt gyalogost és 400 lovast valamint 18 ágyút szavaztak meg II.
Lajos megsegítésére. E jó minőségű segédcsapatok egyetlen hátránya az időtényező volt:
a kétségkívül nem túl lelkes cseh és morva hadak sem 1514-ben, sem 1521-ben, sem
1526-ban nem tudtak augusztus legvége előtt megérkezni az a magyar sereg összponto­
sítási területére, Buda-Tolna térségébe."
E fejezet lezárásaképpen megállapíthatjuk, hogy a bevezetésben felvetett kérdésre,
miszerint egy „középkori" vagy „feudális" jelzővel illethető magyar hadsereg ütközött-e
meg Mohácsnál az oszmánok első „koraújkori" hadseregével, korántsem lehet egyértel­
mű választ adni. Az kétségtelen tény, hogy elvileg 1526-ban a magyar hadszervezet még
alapvetően a korábbi évszázad kereteiben működött, tehát valóban középkori alapokra
épült, de épp így volt ez az Oszmán Birodalom esetében is, hiszen a két állam hadkiegé­
szítési módszerei sok tekintetben hasonlóak voltak.
Ugyanakkor az is jól látható, hogy sem a mohácsi táborban összegyűlt had összetétele
nem feleltethető meg a korábbi hadügyi rendelkezésekben szereplő csapatnemi arányok­
nak, sem a rendeletekből kikövetkeztethető létszámadatok nincsenek feltétlenül szoros
kapcsolatban a hadba vonulók tényleges számával, hiszen a felvonultatott erők jelentős
részét alkotó zsoldosokat 1526-ban már tulajdonképpen a régi szervezet keretein kívülről
mozgósították. Emiatt úgy vélem, hogy a XV. század végi törvényekből levonható követ­
keztetéseket csak nagyon korlátozott mértékben lehet érvényesnek tekinteni az 1520-as
években zajló hadieseményekben részt vevő csapatokra.
Mindezt jól tükrözi az 1525. évi hatvani fegyveres országgyűlés is. A tavaszi budai
országgyűlésen előírták, hogy az állandóan fenyegetett déli megyék (Bács, Pozsega,
Szerem, Temes, Torontál, Valkó), valamint Erdély és Szlavónia kivételével a megyékből
az 1523. évi 10-es kulcs szerinti számban kell lovas és gyalogos telekkatonákat hozni az
országgyűlésre, a legalább 100 forintnyi vagyonnal rendelkező nemeseknek pedig sze­
mélyesen is meg kell jelenni. Ennek a rendeletnek elméletileg több tízezres sereget kellett
volna eredményeznie, a nemesség 1526 előtti legnagyobb megmozdulásán a külföldi kö­
vetekjelentései szerint mégis csupán 10 000 „magyar módra" felszerelt könnyűfegyver­
zetű lovas és 5000 gyalogos gyűlt össze.100

4. Csapatnemek, fegyverzet és taktika

A. Lovasság
A XV. század végének hadügyi törvényei még egy olyan időszak szülöttei, amelyben
a nehézlovasság csatatéri primátusa vitathatatlan volt. 1490 nyarán Báthori István erdé-
99
Kubinyi, 1981. 85. o. 109. j . ; Kubinyi, 1986. 82-83. o.; az 1514-es cseh segélyhadról Barta Gábor-
Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Budapest, 1973. 226-227. o.; az 1521. évi segélyhadról Drímal,
Jaroslav: Učast Moravské zemské hotovosti v boji proti Turkum pri obrane Belehradu r. 1521. Sborník
prací Filosofické fakulty Brnenské University X. Rada historická c. 8. Brno, 1961. 149-160. o.; az 1526. évi
csehországi készületekről Burgio jelentése, 1526. július 31.: Katona, 1979. 230. o., Gyalókay Jenő: A mohácsi
vész egy cseh krónikában. Hadtörténelmi Közlemények, 35. (1934) 59-60. o.
100
A király és a főurak kísérete 3000 lovast számlált, a nemesség pedig 7000 lovast gyűjtött össze. Az
5000 gyalogosba valószínűleg mindannyiuk katonái beletartoztak. Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi
vész előtt. Budapest, 1884. 143-144. o.; Mohács Magyarországa. Báró Burgio pápai követ jelentései. (Ford.
Bartoniek Emma) Budapest, 1926. 19. o.

HK 117.(2004)2.
468 B. Szabó János

lyi vajda és Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány az ország határvédelmének keleti

csapataival és Mátyás veterán nehézlovasaival legyőzték Corvin Jánost és híveit, akik vi­
szont a határvédelem nyugati részének katonáit vezették a belháborúban, de nem rendel­
keztek kellő nehézlovassággal. A vesztes sereg két vezére utóbb állítólag azt mondogatta,
„soha többé nem bízik a gyalogoszászlóaljakban és a könnyűfegyverzetű csapatokban,
mert a tapasztalat immár megtanította arra, hogy a páncélosok erejével szemben a köny-
nyűfegyverzetű lovasok semmire sem képesek."101
Nagyon is érthető tehát, hogy a külföldi zsoldosok elbocsátása után a hazai nehézlo­
vasok számát kívánták növelni, viszont úgy tűnik, hogy a magyar nehézlovasság nem
mindig állta ki az összehasonlítást nyugati kortársaival, és felszerelése is gyöngébb volt.
A XV. század második felére ugyanis a nyugat-európai nehézlovasság fegyverzete elju­
tott fejlődése csúcspontjára: a lovasok olyan drága, de a mozgásukat továbbra sem túlsá­
gosan gátló, kiváló szerkezetű lemezvérteket használtak, amelyek az 1480-as évektől már
a pajzs használatát is feleslegessé tették. A korábbiaknál némileg súlyosabb, kb. 30 kg-
os vértekbe öltözött lovasokat rendkívül értékes, nagytestű, de igen kényes csatalovak
hordozták a hátukon, amelyeket nem lehetett hosszantartó megpróbáltatásoknak kitenni,
így akár csata közben is váltani kellett őket. Harcban is minél inkább igyekeztek óvni
ezeket az állatokat, ezért XVI. század elején a nyugat-európai kortársak számára már
csak az számított igazi nehézlovasnak, akinek a lova is páncélozva volt.102
A zárt lemezvértben küzdő lovagok mellett a védőfegyverekkel egyébként jól ellá­
tott, de csak sisakkal, pajzzsal, sodronyinggel, esetleg brigantinnal rendelkező - tehát a
XI-XIII. századi Európában felszerelésük szerint még nehézlovasnak számító - katoná­
kat már a könnyűlovasság körébe sorolták.103
Francesco de la Zuecha 1500. évi jelentése szerint a lovasság legkisebb egysége 6
lovasból állt, élén egy nehézfegyverzetű harcossal, ami nagyjából megfeleltethető az itá­
liai hadakban ekkor szokásos - a régi lándzsánál már népesebb - elmetto vagy cor azzá
nevű formációnak, de a bandériumok fennmaradt létszámkimutatásaiból tudható, hogy
Magyarországon ezek az egységek igen változatosak voltak, hiszen a négy lovas tagozó­
dásra is találni annyi példát, mint erre.104
101
Bonfini, 1995.915.0.
102
Rázsó Gyula: Katonai reformok a 15. században. In: A magyar hadtörténelem évszázadai. (Szerk. Király
Béla-Veszprémy László) Budapest, 2003. 46. o.; Estei Hippolit véleménye szerint a magyar „nehézlovasság
rossz, azonban a könnyűlovasok a legjobbak a világon". Balogh, 1929. XXXIII. o. Burgio külön említi csaló­
dottságában, hogy Szapolyai György csak magyar módra felszerelt nehézlovasokat hozott magával. Katona,
1979.237. o. A nyugat-európai fegyverzet késő-középkori változásairól Gamber, Ortwin: Geschichte der mittel­
alterliche Bewaffnung. Teil. 6. Waffen und Kostümkunde 40. (1998/1) 33-62. o.; az európai csataló történetéről
Hyland, Ann: The Warhorse, 1250-1600. London, 1998.; a XV. század második felének magyar lovassági
felszereléséről Zarnóczki Attila: Fegyverzet, katonai felszerelés, hadsereg Magyarországon Hunyadi Mátyás
korában. Hadtörténelmi Közlemények, 103. (1990/1) 34-46. o.; a janicsárok lovasság elleni harcmodoráról
Mihajlovié, Konstantin: Memoirs of a Janissary. (Transi, by Stolz, Benjamin) Ann Harbor, 1975. 173. o.
103
A XV. század sokféle európai könnyülovasságáról Contamine, 1984. 128-129. o. A lovasság kategóriái­
nak - gyakran a védőfegyverzet súlyától független - relativitására igyekeztem felhívni a figyelmet már egy
korábbi írásomban is. B. Szabó János: Gondolatok a XI-X1V. századi magyar hadviselésről. A fegyverzet, a
harcmód és a taktika összefüggéseinek kérdései. Hadtörténelmi Közlemények, 114. (2001/1) 75-102. o.
104
Balogh, 1929. IX. o.; Mallett, Michael-Hale, John R.: The Military Organization of a Renaissance
State.: Venice c. 1400 to 1617. Cambridge, 1984. 70-71. o. A dalmát humanista, Ludovico Tubero legalább
három kisérő lovasról ír, de szerinte akadt olyan fegyveres is, akinek tizenöt-húsz embere volt. Tóth Zoltán: A
huszárok eredetéről. Hadtörténelmi Közlemények, 35. (1934). 165. o. Az egri püspök Temesváron állomásozó
bandériumának összetételéről: Estei Hippolit püspök egri számadáskönyve, 1500-1508. (Közzéteszi E.
Kovács Péter) Eger, 1992. (A Heves megyei Levéltár forráskiadványai.) 181-182. o.; Bakócz Tamás esztergomi
érsek csapatáról: Monumenta Rusticorum in Hungária Rebellum anno MDXIV. i. m. 128. o.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 469

A kortárs Bonfini leírása szerint az 1490-es évek elején ez a nehézlovasság továbbra

is zárt négyszögekben harcolt, mint Mátyás korában, a későbbi évtizedekben alkalmazott
taktikáról, annak esetleges változásairól azonban mit sem tudunk. 1492 után a Jagelló­
korszak békéje e rendkívül drága csapatnem alkalmazásának kedvezett a legkevésbé: no­
ha az oszmánok elleni harcban a déli végvidéken sem nélkülözték az ilyen felszerelésű
katonákat, az bizonyosan nem véletlen, hogy az 1523-ban a déli határ védelmére tobor­
zott 3757 lovasból már csak 24 volt nehézlovas.105
Egy komolyabb összecsapásban azonban a nehézlovasok továbbra is nélkülözhetet­
lennek számítottak, mivel az oszmán krónikások tudósításai szerint a könnyebb fegyver­
zetű, lazább rendben mozgó oszmán lovasság számára szinte megoldhatatlan feladatot
jelentett támadásuk feltartóztatása.106
Mátyás halála után a nehézlovasok mellett továbbra is igen fontos szerep jutott a ban­
dériumokban az olcsó könnyűlovasságnak is, melynek arányát az 1494. évi törvények
21. cikkelye először 50 százalékban állapította meg, ám 1498-ban tizenegy déli megye
kivételével hivatalosan meg is szüntették bennük a huszárságot, így elméletileg a haderő
zöme nehézlovassággá alakult át. A fennmaradt kimutatásokból azonban tudható, hogy
ezt az állapotot sohasem sikerült teljesen elérni, hiszen a néhány ismert bandérium kato­
náinak legalább 10 százaléka továbbra is huszár maradt. Az 1518. évi budai országgyűlés
határozatai tiltották is a huszárok térnyerését a fegyveresek rovására.107
Ugyanakkor a telekkatonaság kulcsszámának csökkenése óhatatlanul együtt járt a
könnyűlovasság térnyerésével. Már az is kérdéses, hogy 36 jobbágyporta után valóban
ki tudtak-e állítani egy jól felszerelt nehézlovast, hiszen Szlavóniában 33 jobbágy után
csak egy könnyűfegyverzetű lovast küldtek hadba, s a régi törvények szerint a 20 porta
után kiállított katonák is mindig könnyűlovasok voltak. A tízes kulcs szerint kiállított
lovasokról pedig egyértelműen kiderül a dekrétumok szövegéből, hogy csupán azt várták
el tőlük, hogy lándzsával és pajzzsal vagy kézíjjal és tegezzel legyenek felszerelve. Sőt, a
kormányzat 1518-ban az 50-100 jobbággyal bíró tehetősebb nemesek számára is azt írta
elő, hogy „huszár módra páncéllal [azaz sodronyinggel], sisakkal és másféle fegyverek­
kel kötelesek magukat ellátni".108
Mindezek alapján - a végvári őrségek zömével és a déli vármegyék katonaságával
együtt - az északi megyék bandériumainak zsoldosait és a nemesi felkelőket is eléggé
105
A Mátyás-kori nehézlovasságról: Rázsó, 1990. 88-89. o.; a nehézlovasság szerepléséről az 1490-es
évek elején az 1490-es csontmezei ütközetben: Bonfini, 1995, 914. o., az 1491. évi eperjesi csatában: uo.
964-965. o.; 1492-ben a „fekete sereg" szétverésekor: uo. 970. o.; 1494-ben Kinizsi balkáni hadjáratában:
uo. 989. o.; 1500-ban Jajca felmentésekor: Istvánffy, 1622. 47. o.; Tóth, 1934. 163-166. o.; az 1523. évi
zsoldoshadról: Kubinyi, 1978. 201. o.
106
Az oszmán vezérek félelmeiről Kemálpasazáde: Katona, 1979. 333-334. o.; Dzselálzáde Musztafa:
Katona, 1979. 407. o.
107
A balkáni könnyűlovasság elterjedésének egyik legfőbb oka Velencében is annak olcsósága volt.
Mallett-Hale, 1984. 375-380. o. 1492: CJH. 1. k. 89-90. o., 1498: 602-605. o., 1518: Vestigia comitiorum
apud Hungaros ... usque ad hodiernum diem celebratorum. (Szerk. Kovachich Márton György) Budae, 1790.
408. o. Tubero adataiból úgy tűnik, hogy 1492 előtt ettől az aránytól mindkét irányban eltértek, 1490-ben
például Báthori és Kinizsi bandériumában csak könnyűlovasok voltak. Tóth, 1934. 163-165. o. A huszárok
részarányára a főpapi bandériumokon belül lásd a 104. jegyzetet.
108
Kubinyi, 2000a. 401. o.; az 1459. évi törvény szerint 20 porta után „cum uno armigero ...bene armato,
gladio, clipeo, pharetra et arcú, vei lancia teneantur" Kovachich, 1790. 335. o.); az 1492. évi törvény 20. te.
hasonló rendelkezés már a páncélinget is említi: CJH I. k. 492. o.; húszas kulcs esetén az 1518. évi törvény 2.
te. is „unum equitem, ad minus lanceam, et clypeum habentes" írt elő (CJH I. k. 744-745. o.); a 10-es kulcs
alapján történő hadbahívásról: CJH I. k. 814-815., 834-835. o.; a tehetősebb nemesek fegyverzetéről: CJH
I. k. 744-745. o.

HK 117.(2004)2.
470 B. Szabó János

egyértelműen a könnyűlovassághoz sorolhatjuk, ha nem hívták is őket feltétlenül huszár­

nak, így 1526-ban a könnyűlovasok száma a lovasságon belül valószínűleg elérte, sőt -
a korábban felsorolt töredékes adatok alapján feltételezhetően - talán meg is haladta az
ötven százalékot.
A magyarországi könnyűlovasság korabeli fegyverzete, a lándzsa és a pajzs párosítá­
sa - ami oly jellemző volt a XVI. századi huszárságra -, alkalmassá tette akár a hason­
lóan könnyű felszerelésű oszmán lovassággal, akár gyalogsággal vívott közelharcra. így
korántsem csak tipikus könnyűlovassági feladatokat vállalhatott magára, hanem - annak
ellenére, hogy hagyományosan kisebb, laza csoportokban harcolt - a határvidéken szük­
ség esetén csatalovasságként is meg tudta állni a helyét. Elsöprő lendületű rohamának
hatékonyságára némileg kései, de jó példa a magyarországi huszárok harca az 1547. évi
schmalkaldeni háborúban, ami már előrevetítette - a XVI. századi magyar mintákhoz
még sokáig ragaszkodó - lengyel huszárság XVII. századi harci sikereit.109

B. Gyalogság
A lovasság megoszlásától eltérően a hadügyi szervezetet szabályozó törvényekből
egyáltalán nem vezethető le, hogy miként állhatott 1526-ban a magyar sereg fele részben
gyalogságból. Ezért tartom figyelemre méltónak azt az 1516-1518 tájékán készült terve­
zetet - Kubinyi András hívta fel rá a figyelmet még 1978-ban -, amelyet az oszmánok
elleni támadáshoz szükséges hadról állított össze egy ismeretlen, valószínűleg Webőczy
köréhez tartozó magyar politikus. Az irat szerint a sereg 10 000 emberéből 3000 nehéz-
3000 pedig könnyülovas, a maradék 4000 pedig fele részben puskás, fele részben hosszú
lándzsás (azaz pikás) gyalogos lett volna. Azonban nem meggyőző Kubinyi véleménye,
miszerint a tervezet hátterében pusztán a köznemesi vezetők végvári tapasztalataiból le­
szűrhető tanulságok álltak volna. A későbbi, 1523-ban toborzott zsoldoshaddal ellentétben
ugyanis ezt nyilván egy támadó vállalkozásra szánták: feltűnően magas a gyalogságon be­
lül a pikások részaránya, akiket várvédelemben nem lehetett hatékonyan használni, ami
viszont arra utalhat, hogy svájci és német módra történő nyílt mezei harcra is fel akarták
készíteni a sereget.110 Ez pedig akár az újfajta nyugat-európai hadviselés adaptációjaként, a
magyar hadsereg tervezett tudatos átalakításának egyik jeleként is értelmezhető.
Azt viszont már Kubinyi is megállapította, ez a tervezet feltűnően nagyobb szerepet
szánt a gyalogságnak, mint ami a törvényekből következett volna, 1526-ban pedig a lo­
vasság és gyalogság aránya még inkább az utóbbi javára tolódott el, mégis nagyon keve­
set tudunk a kor gyalogos katonáiról.111 E tervezetből az is kiderül, hogy az esztergomi

109
A déli határvédelem könnyűlovasságáról Tóth, 1934. 178-189. o., Rázsó, 1990. 98. o.; Károlyi Árpád:
Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban. Századok, 11. (1877) 642-654., 841-845. o.; a XVI. századi
magyar könnyűlovas fegyverzetet megőrző, és így a XVII. század végére az akkori európai lovassághoz ké­
pest már nehézlovasságnak számító lengyel huszárságról Cichowski, Jerzy-Szulczyňski, Andrzef. Husaria.
Warszawa, 1977. A magyar könnyűlovasság átalakulását és a hazai huszárság születését egy most készülő
tanulmányban kívánom alaposabban elemezni.
110
Az 1523-ban toborzott zsoldosoknál is hasonló volt a lovasság és a gyalogság aránya. Kubinyi, 1978.
201. o. Hasonló arányok lettek volna abban a 15 000 fős támadó seregben is, mellyel a magyar kormányzat
1523-ban az oszmánok határvédelmi erőit kívánta lekötni, míg Szalánkemén várát újjáépítik. Igaz, ott a
6500-7000 gyalogost kizárólag a cseh, morva és német segédcsapatok biztosították volna. Kubinyi, 1978.206.
o.; Kubinyi, 1981.83.0.
111
Ott már megközelítette - a cseh segédcsapatokkal együtt pedig valószínűleg el is érte volna - a 40/60
százalékos lovas/gyalogos arányt, melyet a XVII. század második felének jeles hadtudományi írója és hadvezé­
re, Raimundo Montecuccoli ajánlatosnak tartott a magyarországi hadszíntéren az oszmánok nyomasztó lovas-

HK 117.(2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 471

érsek már az 1510-es években sem az 1498. évi törvények szerint előírt 800 lovassal, ha­
nem 500 gyalogossal, 300 huszárral és 200 nehézlovassal, a szintén 800 lovas tartására
kötelezett egri püspök pedig 500 gyalogossal, 200 huszárral és 200 nehézlovassal vonult
volna hadba. Ezek a számok megelőlegezik az 1520-as évekből fennmaradt adatokat: a
kalocsai érsek 1523-ban ténylegesen 500 huszárt és 300 gyalogost tartott zsoldban, a ki­
rály pedig 1525-ben az előírt 1000 lovas helyett 1000 gyalogost és 200 lovast küldött a
Jajca felmentésére induló seregbe.112
A mohácsi csatatér kutatója, Papp László volt szinte az egyetlen, aki mintegy mellé­
kesen - sajnos a forrásai megnevezése nélkül - leírta elgondolásait a gyalogság fegyver­
zetéről: szerinte a többség íjász lehetett, talán csak az ötödüknek lehetett puskája, a kül­
földi zsoldosoknak pedig alabárdja.113
A források azonban ennél jóval árnyaltabb képet nyújtanak erről a csapatnemről. Úgy
tűnik, hogy a korszak - a hazai szakirodalomban tipikusnak tartott - főként pikákkal és
alabárdokkal felszerelt, svájci és német típusú támadó nehézgyalogsága alig volt jelen a
seregben. (Ha hinni lehet az ismeretlen bécsi szemtanú beszámolójának, csak mintegy
fél zászlóaljnyi ilyen landsknecht érkezett a mohácsi táborba.) A pápai pénzen toborzott
cseh és lengyel zsoldos gyalogság viszont - a lengyel és cseh hadtörténetírás szerint -
az elhíresült nyugat-európai zsoldosokkal ellentétben általában kétharmad részben lövé­
szekből állt, akik a XV. század vége óta már főként kézi lőfegyvereket használtak szám­
szeríjak helyett. A harmadik harmadban viszont még 1526-ban is szálfegyverekkel és ál­
lópajzsokkal (pavésékkel) felszerelt nehézfegy verzetü gyalogosok voltak, majdnem pont
úgy, mint Mátyás király idejében."4
Hasonlóan lehettek felszerelve a király és a szepesi gróf gyalogságának cseh zsoldosai
is. A Szapolyaiak családi birtokai behálózták az ország északi megyéit, így Morvaország
közelsége lehetővé tette, hogy Szapolyai György ottani zsoldosokat fogadjon fel: így tett
1514-ben is, s ezt híresztelték róla 1526-ban is.115
A György gróf által vezetett 1200 gyalogos másik részét viszont valószínűleg a hét
északi megye által kiállított gyalogos telekkatonáknak vélhetjük.(Aligha véletlen, hogy
1523-ban is ebből a régióból toborozták a gyalogosokat az ország rövid életű zsoldosse­
rege számára."6) A telekkatonaság között azonban nem tudunk nehéz fegyverzetű gya­
logosokról. A törvények szövegében, ha egyáltalán említik a gyalogságot, biztosan csak
puskások (pixidariusok) szerepelnek, így az 1526. évi 11. tc-ben is, amely felsorolja az

sági fölénye miatt. Seewann, Gerhard: Az 1683 és 1699 közötti török háborúk politikai és katonai alapja. In:
Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történészkonferencia előadá­
sai előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulójára. (Szerk. Szita László) Pécs, 1993. 44. o.
112
Kubinyi, 1978. 199., 201-202. o.; Kubinyi, 1999. 97. o.; Fraknói, 1884. 134. o.
m
Papp, 1960. 212-213. o.
114
Klučina, Peter (podkladový materiál O. Frankenberger): Pohusitské vojenství (1434-1526) In: Vojen­
ské dčjny Československa (do roku 1526). (Hlavni Redakce: Proházka, Zdenek-Lipták, Jan) I. díl. Praha,
1985. 279-280. o. Az erős cseh hatás alatt fejlődő gyalogságról Wimmer, 1978. 91-92. o. A lengyel gyalogság­
nál még 1560-ban is kötelező felszerlési tárgy volt a pavése. uo.
115
A Szapolyaiak birtokairól újabban Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században.
In: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok, i m. 15., 42.m 52. o. 134. j . ; Barta-Fekete-Nagy, 1973. 161.
o.; Burgio jelentése, 1526. július 31.: Katona, 1979. 230. o. Már Mohács előtt is köztudomású volt a Szapo-
lyaiakról, hogy birtokaik közelségét kihasználva foglalkoztatnak cseh zsoldosokat. (Zay Ferenc: János király
árultatása. Kiss Péter: Magyarázat. [Bánffy György] Második János török császárhoz menetele... A kötetet
összeállította Bessenyei József [Régi Magyar Könyvtár. Források 2. Szerk. Kőszeghy Péter] 28. o.)
116
A Brodarics nyomán író Istvánffy 1200 puskásról tud a szepesi gróf csapatában. Katona, 1979. 99. o.

HK 117.(2004)2.
472 B. Szabó János

ország hadseregének mozgósítandó csapatnemeit, s a fegyveresek és huszárok mellett

csak puskásokról szól.117
Több mint egy évtizeddel korábban, az 1514. évre vonatkozó adatok szerint már or­
szágszerte használtak puskákat a harcokban. A lőfegyverek használatában hagyományo­
san a városok jártak az élen, ezért nem meglepő, hogy a szerveződő nemesi ellenállás
egyik vezére, Bebek János Kassától kért egy mázsa puskaport és puskás gyalogosokat a
táborába. A változások szimbolikus emléke az az 1514. január 18-án Radák Balázsnak és
testvéreinek kiállított címereslevél, melynek címerképén egy rövid csövű kézipuskával
és szablyával felfegyverzett gyalogos látható - hiszen öltözéke, fegyverzete alapján szin­
te a XVI. század bármely időszakában készülhetett volna a kép. Az, hogy ellenfele, egy
hasonlóan könnyűfegyverzetű, de még íjjal felszerelt turbános gyalogos, jól érzékelteti
a magyar királyság és az oszmán birodalom közti különbségeket a lőfegyverek haszná­
lata terén. Míg a szultánok minden eszközzel igyekeztek centralizálni és ellenőrizni a
lőfegyverek előállítását és szétosztását, ami lassíthatta azok elterjedését, Magyarország
decentralizált hadügyi és logisztikai szervezete valószínűleg inkább gyorsíthatta ezt a
folyamatot.118
Bár a címer esetében az ábrázolt személy nyilván maga a megadományozott nemes
volt, és Taurinus István hőskölteményében, a Stauromachiá-ban a puska még Báthori ne­
mesi seregének fegyvereként szerepel a pajzs mögé búvó, lándzsás, nyilas parasztok el­
lenében, a lőfegyverek sokkal szélesebb körű elterjedését jelzi, hogy a háború következ­
ményeként 1514-ben az államhatalom szigorú szankciókkal próbálta tiltani a parasztokat
a lőfegyverek birtoklásától."9
Mindezzel látszólag éles ellentétben áll Bonfini leírása az 1493-as udbinai csatában
részt vevő horvát parasztok felszereléséről, ami sokkal inkább hasonlított az 1454. évi
törvény szerint a jobbágyporták után kiállított, lándzsával, pajzzsal, íjjal felszerelt gya­
logosokéhoz. De csak látszólag, mert az, hogy a XVI. század elején Magyarországon a
népfelkelők kezében az ősi íjat mindinkább felváltotta a rövid csövű, könnyű kézipuska,
még nem jelentette azt is, hogy a paraszti puskások egy nyílt ütközetben a janicsárok
vagy a nyugat-európai zsoldosok színvonalán tudták is használni ezeket.120 (Jó példa erre
Giovanandrea Gromo néhány évtizeddel későbbi beszámolója, aki Erdélyben járva a hi­
vatásos katona szemszögéből írt az erdélyi románok fegyvereseiről, „akik szakállas pus­
kát [arquebust] használnak, de ügyetlenek, és ha lőnek egyet, csak akkor tudnak tölteni,
ha sok idejük van rá, de ha a mezőn sütik el, rögtön más fegyvert fognak kézbe".121)

117
1526. évi 11. te.: CJH 1. k. 842-843. o.
118
Bebek János levele Kassához, 1514. május 28.: Fekete-Nagy, 1979. 83. o.; Magyar Országos Levéltár,
Dl 67255. Az oszmán törvényekből kiderül, hogy a birodalomban csak a XVI. század vége felé halmozódott
fel annyi lőfegyver a lakosságnál, hogy azt a központi hatalom már veszélyesnek találja a közrendre. Ágoston,
1995. 479-482. o.
119
A magyar parasztháborúk irodalma, 1437-1514. (Összeáll. Geréb László) Budapest, 1950. 125-126.
o.; az 1514. évi 60. te. CJH 1. k. 732-733. o.
120
,,duo[s] pedites, similiter pharetras et clypes ac cuspides" 1454. évi 4. te.: CJH 1. k. 317-318. o.; a kézi
lőfegyverek rohamos fejlődéséről Kelenik József : Szakállas puskák XVI. századi magyarországi inventáriu-
mokban. A terminológia problémái. Hadtörténelmi Közlemények, 1988. 485-488. o.
121
A puskák elterjedésére nézve valószínűleg jelzésértékű, hogy az 1510-es években készült tervezetben
a megmaradt részletes adatok szerint a gyalogosok között 1600 puskás mellett csupán 50 íjász szerepelt.
Kubinyi, 1978. 199. o. Gromo leírása: Timon Renáta: Az erdélyi fejedelmi udvar János Zsigmond uralma alatt
Giovanandrea Gromo leírásának tükrében. In: „Magyaroknak eleiről" Ünnepi tanulmányok a hatvan eszten­
dős Makk Ferenc tiszteletére. (Szerk. Piti Ferenc) Szeged, 2000. 42. o.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 473

Az államnak azonban nagy szüksége volt olyan lőfegyverekhez már valamelyest ér­
tő parasztkatonákra, akik zsoldosként vagy adókedvezmények fejében harcba hívhatók
voltak az oszmánok ellen. (A háborús fenyegetettség kiterjedése és állandósulása miatt
hosszabb távon csak a parasztok vagyoni helyzete szabott gátat a lőfegyverek elterjedé­
sének a lakosság körében.122) A határvidéken folyó állandó kisháborúban ugyanis a köny-
nyülovasság mellett már ebben a korszakban is jelentős szerepe volt a könnyűfegyverze­
tű lövészeknek is, mivel Dalmácia, Horvátország és Bosznia járhatatlan hegyvidékein
egyik fél sem boldogulhatott ilyen csapatok nélkül. Ez lehetett az egyik fő oka annak,
hogy 1526 előtt a végvidék nyugati részén eleve több fizetett gyalogost állomásoztatott a
magyar hadvezetés, mint a határ középső, sík területén, és valószínűleg emiatt kértek a
horvát tisztek rendre puskás gyalogságból álló erősítést a nyugati határszakaszra. Azaz
a XV-XVI. század fordulóján a fegyveres „béke" állapota az észak-balkáni hegyvidéken
épp úgy kitermelte az ottani igényekhez igazodó katonaságot, mint ahogy a XVI. század
második felében is alkalmazkodott a magyar katonaság a Magyarország belsejében hú­
zódó lápos, mocsaras hadszíntér adottságaihoz.123
1525-ben az ostromlott Jajca készleteinek feltöltésére indított és a vár felmentésével
végződő magyar hadi vállalkozás igen jó példája a gyalogság és lovasság szerves együtt­
működésének a hegyvidéki harcokban: Frangepán Kristóf gróf a könnyen mozgó lövé­
szeket küldte előre a magaslati pontok megszállására, hogy a nehézkesen mozgó konvoj
útvonalát biztosítsa, s ezekben a harcokban néha bizony még a huszároknak is gyalogo­
san kellett küzdeniük. Amikor pedig az ostromlók rászánták magukat a felmentő sereg
megtámadására, a gróf lovasai a puskások elé csalták a boszniai bég lovasait, akikre
Frangepán kétszáz puskása ötszáz lövést adott le, mire azok megfutamodtak.124
A források szerint a XVI. század első felében a laza rajokban küzdő magyar könnyű
lövészgyalogság és a nehézfegyverzetű cseh zsoldosok elméletileg egyaránt jóval na­
gyobb tűzerővel rendelkeztek, mint a kor kiváló svájci, német vagy spanyol gyalogsága,
amelyet csak 20-40 százalékban szereltek fel kézi lőfegyverekkel.125
Ennek hasonló volt az oka, mint a XVI. század végén a tizenötéves háborúban
Magyarországon harcoló nyugat-európai katonaság esetében: Kelet-Európa hatalmas tá­
volságaihoz és gyér népsűrűségéhez igazodó, túlnyomó részben lovasokból álló hadsere-

122
Szerémi elbeszélése szerint 1527-ben egy olyan szegény ember sebesítette meg golyójával a Szegedre
támadó Cserni Jovánt, akinek a lőport és golyót is kölcsön kellett kérni. Szerémi, 1857. 168. o. Az 1545. évi
debreceni részgyülés már egyenesen kötelezővé tette az egésztelkes jobbágyok számára a puska és a hozzá
való lőpor és golyók tartását, és csak a szegényebbek számára engedte meg, hogy régi módra íjat, kardot,
pajzsot viseljenek. Magyar országgyűlési emlékek. (Szerk. Fraknói Vilmos) 2. k. Budapest, 1875. 609. o. Az
1552. évi tordai gyűlés annyiban módosította ezt a rendelkezést, hogy a csak lőfegyverhez értők számára tette
kötelezővé a puska tartását. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. (Szerk. Szilágyi Sándor.) I. k. Budapest, 1876.
405-407. o.
123
Vö. Kubinyi, 1978. 198. o.; Tóth, 1934. 163. o. 120. j . , 166., 178., 187. o.; Kelenik József : A hajdúk. In:
Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. i. m. 128-129. o.
124
Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság és vár) története (1450-1527.) (Az okleveleket szerkesztette Horváth
Sándor.) Budapest, 1915. (Monumenta Hungáriáé Historica. I. DiplomatariaXL.) CCXL1I-CCLIII. o.
125
A híres spanyol gyalogság felszereléséről a XV. század végén: Keen, 1999. 286. o., a XVI. század má­
sodik felében: Parker, Geoffrey: The Army of Flanders and the Spanish Road, 1567-1659. Cambridge, 1972.
276. o. A lengyel irodalom kifejezetten kiemeli, hogy 1550 táján egy 200 fős lengyel gyalogos róta arányában
jóval nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint egy korabeli spanyol alakulat. Wimmer, 1978. 103-104. o.; Kelenik
József szerint a Magyarországon szolgáló Habsburg haderőben csak a XVI. század végére érte el a kézi lő­
fegyverekkel felszerelt katonák száma a cseh-lengyel gyalogságnál már korábban szokásos 70-80 százalékot.
Kelenik, 1991. 89-90. o.

HK 117.(2004)2.
474 B. Szabó János

gek elleni küzdelemre és az igen gyakori várharcokra kiválóan megfeleltek az olcsóbb

gyalogos lövészek is.126
Nyílt ütközetben azonban csak a cseh és lengyel zsoldosok nem voltak igazán alkal­
masak a nehézfegy verzetű pikás gyalogosok elleni küzdelemre. Inkább tradicionális vé­
dekező lövészgyalogságként alkalmazták őket nyolc sor mélységű felállásban. Az első
sort a pajzsosok, a második sort a nehézfegyverzetűek alkották, hogy némi védelmet
nyújtsanak a mögöttük hat sorban álló lövészeknek egy esetleges lovassági támadással
szemben. Mivel valódi védelmet inkább a támogató lovasság tudott biztosítani, a zömé­
ben könnyűfegyverzetű gyalogság célja az volt, hogy puskatüzével lehetőleg távol tartsa
az ellenséget. Mindez tökéletesen megegyezett a janicsárok harctéri taktikájával, s ez
bizonyára nem a véletlen műve: a hagyományosan lovasságra épülő oszmán hadszerve­
zetben is elsősorban a várostrom és várvédelem igénye hozta létre a gyalogos janicsár
csapatokat.127
Mindebből arra a megállapításra juthatunk, hogy a Mohácsnál szembe kerülő két
hadsereg csapatnemei, fegyverzete, taktikája is figyelemre méltó hasonlóságokat muta­
tott egymással, egyedül a sokat kárhoztatott, ósdinak tartott magyar nehézlovasságnak
nem volt párja az oszmán seregben. Ami a fegyverzetet illeti, még az is valószínűsíthető,
hogy a magyarok létszámukhoz képest nagyobb arányban használtak kézi lőfegyvereket,
mint ellenfeleik.128 A tanulmány következő részében ezért a két szemben álló hadsereg
felhasználási lehetőségeit - és a csatát áttekintve - a gyakorlatban kimutatható esetleges
különbözőségeket fogom vizsgálni.

126
Wimmer, 1978. 102-103. o.
127
Wimmer, 1978. 103-105. o.; a janicsárok taktikájáról lásd Mihajlovié, 1975. 165. o.; Parry, Vernon J.:
„La Manière de Combattre" In: War, Technology and Society in the Middle East. (Eds. Parry, Vernon J.-Yapp,
M. E) London, 1975. 220-223. o.; a janicsárok eredetéről: A janicsárok törvénye, (1606). (Ford, és a bevezetőt
írta Fodor Pál) Budapest, 1989. (Török-magyar hadtörténelmi emlékek. Elbeszélő kútfők. 1.) 24. o.
128
Az oszmánok még a janicsárokat is csak a XVI. század második felében látták el teljes egészében
lőfegyverekkel. Ágoston, 1995. 473. o.

HK 117. (2004) 2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 475

János B. Szabó

THE BATTLE AT MOHÁCS AND THE „MILITARY REVOLUTION"

Part I. The Armed Forces of Royal Hungary in 1526

Summary

In the scientific discourse on the „military revolution", the role of Hungary and the battle at
Mohács has changed considerably. In his book, Geoffrey Parker hardly mentioned the country,
and only referred to the battle in connection with the growing menace to Poland. One of his most
important critiques, Jeremy Black, however, paid more and more attention to the „Ottoman chal-
lenge" that the 15th—16th century Europe had to face, as their success after success had raised the
Ottomans to become one of the most significant „gunpowder empires" of the early modern times.
In this approach, the 1526 battle at Mohács had become a link in the criticism of Parker's „mili-
tary revolution". At the same time, Andrew Ayton, researching medieval military history, evalu-
ated this event in the traditional way, as being the end of an era. Although he stressed, similarly
to Black, that it was a dual between a Western-type Hungarian heavy cavalry and the opposing
Ottoman artillery and infantry, but unlike him he emphatically underlined that it was a medieval
army that was defeated by an army of the early modern times.
Even though 23 scientific articles, studies and books have been published on the battle since
1960 in Hungary, and Géza Perjés' book is also available in English as a rare example, there is not
any reference to the works of Hungarian authors in the Anglo-Saxon literature.
The aim of this study is to outline a picture more exact than the previous ones, making use
of the well-known sources and works, on the structure, armament and tactics of the Hungarian
army that marched up to the battlefield at Mohács. It also attempts to answer the question whether
all these had influenced the outcome of the battle, as all the authors taking part in the „military
revolution" dispute claim.
The most vital Hungarian eyewitness, Chancellor István Brodarics gave account of a 24-25
000 strong Hungarian armed force that gathered before the battle, and the usually well-informed
papal legate also advised of a 25-30 000 strong Hungarian army. Beside the soldiers there were
85 cannons, 500 Prague wall-guns, 5000 carts and 15 000 workhorses concentrated in the camp at
Mohács. Comparing these data to the statistics of the previous century, it may be established that
it was one of the greatest Hungarian armed forces encamped in the late middle ages, and in fact it
rated as an army of considerable strength in contemporary Europe, too.
This realisation, however, has not at all been emphasised in the Hungarian special literature
before, owing to the one-sided and negative judgement about the Hungarian armed forces of the
Jagiello era, which stems from the striking contrast between the military successes of and illu-
sions about King Matthias' army, and the failure at Mohács. With the steadiness of the country's
conditions, not even Matthias could manage to significantly improve Hungary's military situation
though, and the posterity also seems to forget that the great monarch's successes were considerably
influenced by his outstanding gift for strategy, as he always chose to attack the weakest neighbour-
ing states.
For all that, the permanent warring imposed practically unbearable burdens on the country, so
the scholars of the Jagiello era arrived at the conclusion that after 1490, the Hungarian politicians
tried to reorganise the home defence within the limits dictated by the territory, the population and
the public revenues. When comparing that newly established system with other countries' military
structure, it appears that Hungary was not conspicuously weak in European relations: the propor-
tion of the number of inhabitants to the strength of the standing army was similar in the case of
France and the Ottoman Empire, too.
Nevertheless, when examining the Hungarian military structure of the Jagiello era, no definite
answer can be offered to the question, whether it was a „medieval" (or „feudal") Hungarian army
that encountered the Ottomans' first „modern" army at Mohács. It cannot be denied that in 1526,
the organisation of the Hungarian armed forces still followed the basic pattern of the previous
century, i.e. it had a medieval foundation indeed, but that was the case with the Ottoman Empire,

HK 117.(2004)2.
476 B. Szabó János

too, as the recruiting methods were very similar in both countries. As the facts also show, neither
the composition of the Hungarian troops encamped at Mohács, nor the actual strength of the mo-
bilised forces did meet the requirements of the former military regulations, as 50% were already
infantrymen, mostly consisting of mercenaries that were mobilised independently from the scope
of the old structure. Thus, in my opinion, the conclusions that can be drawn from the laws of the
late 15th century can only be applied to a limited extent to the troops participating in the military
operations of the 1520s.
Examining the armament and the tactics of the branches of service, we can lay down as a fact
once again that the two armies encountering at Mohács showed remarkable similarities, only the
often blamed Hungarian heavy cavalry was unmatched among the Ottoman troops. Concerning
the armament, it is probable that the Hungarians used small arms on a larger scale than their op-
ponents, compared to their total strength.
In the next part of the study, the author will present the two opposing armies' possibilities of
deployment and the course of the battle, and discuss the practical differences.

János B. Szabó

LA BATAILLE DE MOHÁCS ET LA „RÉVOLUTION MILITAIRE"

lèrc partie: L'armée royale hongroise en 1526

Résumé

Dans le débat scientifique sur la „révolution militaire", le rôle de la Hongrie ainsi que celui de
la bataille de Mohács ont considérablement changé. Le livre de Geoffrey Parker parlait à peine
du pays et il mentionne la bataille seulement en raison de la menace croissante qui pesait alors
sur la Pologne. Cependant Jeremy Black, l'un des critiques majeurs de Parker, a accordé bien plus
d'attention au „défi ottoman" qui avait touché l'Europe au XVeet XVIe siècles, puisque les victoires
successives des Ottomans avaient fait de leur État un des „empires des poudres" les plus puissants
de l'âge moderne naissant. En vertu de cette approche, la bataille de Mohács de 1526 est devenue
l'un des maillons de la critique de la „révolution militaire" de Parker. Toutefois Andrew Ayton,
spécialiste de l'histoire militaire du Moyen Age, considérait cet événement comme le point final
d'une époque, ce qui correspondait à l'approche traditionnelle. Il a souligné, comme Black, le duel
entre la grosse cavalerie hongroise de type occidental et l'artillerie et l'infanterie ottomanes, mais,
contrairement à celui-ci, il a insisté sur le fait qu'à Mohács il s'agissait de la défaite d'une armée
médiévale face à une armée de l'âge moderne naissant.
Malgré les 23 publications (articles, études, livres) parues sur cette bataille depuis 1960 - dont
le livre de Géza Perjés publié exceptionnellement aussi en anglais -, on ne trouve aucune référence
aux œuvres des auteurs hongrois dans la littérature anglo-saxonne.
Basée sur les sources et les ouvrages connus, l'objectif de cette étude consiste à apporter des
précisions sur la composition, l'armement et la tactique de l'armée hongroise mise en place à
Mohács ainsi qu'à tenter de répondre à la question de savoir si tous ces éléments ont eu un impact
sur l'issu de la bataille - comme affirment les acteurs du débat sur la „révolution militaire".
Le plus important témoin oculaire hongrois, le chancelier István Brodarics, a estimé l'effectif
de l'armée hongroise à 24-25 mille soldats tandis que le nonce apostolique du pape, généralement
bien informé, a fait état de 25 à 30 mille hommes. Hormis les soldats, 85 canons, 500 couleuvrines
de Prague, 5 mille charrettes et 15 mille chevaux de trait ont été rassemblés. En comparant ces
chiffres avec ceux du siècle précédant la bataille, nous pouvons constater qu'il s'agissait de l'une
des plus grandes armées hongroises du Moyen Age tardif et qu'elle représentait une force consi-
dérable même à l'échelle européenne de l'époque.

HK 117. (2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 477

Cependant cette réflexion est passée inaperçue dans la littérature nationale spécialisée, car
l'armée hongroise de l'époque des Jagellón était jugée de façon unilatérale et négative en raison de
l'énorme contraste apparent entre les succès militaires de l'armée du grand roi Mathias et la défaite
de Mohács. Mathias n'a pourtant pas pu considérablement améliorer les conditions militaires de la
Hongrie, étant donné que la situation du pays est restée inchangée. De plus, la postérité a tendance
à oublier que le sens stratégique excellent du roi a joué un rôle très important dans ses victoires
dans la mesure où il attaquait systématiquement ses voisins les plus faibles.
Toutefois les guerres permanentes ont imposé des charges insupportables au pays. Ainsi les
chercheurs de l'époque des Jagellón estiment-ils que les hommes politiques d'après 1490 cher-
chaient à réorganiser l'armée en fonction des contraintes territoriales, démographiques et budgé-
taires. En comparant le système créé à l'époque avec l'organisation militaire des autres pays, il
apparaît que le pays ne comptait pas parmi les plus faibles: l'effectif de l'armée régulière par rap-
port à la population est semblable en France et dans l'empire ottoman.
En revanche, il est difficile d'apporter une réponse sans équivoque à la question de savoir si
c'est une armée hongroise „médiévale" ou „féodale" qui se trouvait, à Mohács, en face de la pre-
mière armée ottomane de „l'âge moderne naissant". Il est indiscutable qu'en 1526, l'organisation
militaire hongroise fonctionnait encore sur des bases médiévales, mais il en était de même pour
l'empire ottoman, puisque, dans les deux États, les méthodes de recrutement pour compléter l'ar-
mée étaient semblables à bien des égards. Cependant il est manifeste que ni la composition de
l'armée ne correspond à la proportion des armes figurant dans les ordres militaires, ni les effectifs,
qu'on peut déduire des ordonnances, au nombre réel des soldats: 50 % des forces déployées étaient
des soldats d'infanterie, pour la plupart des mercenaires mobilisés à l'extérieur des cadres de l'an-
cienne organisation. Par conséquent, je pense que les conclusions qu'on peut tirer des lois de la
fin du XVe siècle sont peu applicables aux troupes qui participaient aux événements militaires des
années 1520.
L'examen des armements et de la tactique des armes permet de constater que les deux armées
qui se sont affrontées à Mohács présentaient des ressemblances remarquables, sauf la grosse cava-
lerie hongroise, archaïque et souvent incriminée, n'avait pas d'équivalent dans l'armée ottomane.
Quant aux armements, il est probable que les Hongrois aient utilisé plus d'armes à feu par rapport
à leur effectif que leurs adversaires.
La partie suivante de l'étude traitera les différences éventuelles constatées après l'examen de
la bataille et de l'exploitation des deux armées.

János B. Szabó

DIE SCHLACHT BEI MOHÁCS UND DIE „MILITÄRISCHE REVOLUTION".

Teil 1: Die armee des königreichs ungarn im jähre 1526

Resümee

Im wissenschaftlichen Diskurs über die „Militärische Revolution" hat sich die Rolle Ungarns,
und damit auch die Rolle der Schlacht bei Mohács im Jahre 1526 bedeutend verändert. Im Buch
von Geoffrey Parker stand noch kaum ein Wort über das Land, und auch über die Schlacht selbst
schrieb der Autor nur bezüglich der sich verstärkenden Bedrohung Polens. Einer der wichtigsten
Kritiker Parkers aber, Jeremy Black, lenkte seine Aufmerksamkeit immer mehr auf die „osma-
nische Herausforderung", mit der sich das Europa des 15-16. Jahrhunderts konfrontiert sah. Mit
der Erfolgsserie der Osmanen avancierte nämlich ihr Land zu den bedeutendsten neuzeitlichen
„Schießpulverreichen" der frühen Neuzeit. In diesem Ansatz wurde die Schlacht bei Mohács im
Jahre 1526 zu einem Kettenglied der Kritik an der „Militärische Revolution" von Parker. Der sich

HK 117.(2004)2.
478 B. Szabó János

mit der Militärgeschichte des Mittelalters beschäftigende Andrew Ayton bewertete hingegen die-
ses Ereignis - in traditioneller Art und Weise - als einen Endpunkt einer Ära. Zwar hob er, ge-
nauso wie Black, den Zweikampf zwischen der ungarischen schweren Kavallerie westlichen Typs
und der ihr gegenüberstehenden osmanischen Artillerie und Infanterie hervor, doch betonte er
im Gegensatz zu Black mit Nachdruck, dass bei Mohács eine mittelalterliche Armee gegen eine
Armee der frühen Neuzeit verloren hatte.
Zwar sind in Ungarn seit 1960 nicht weniger, als dreiundzwanzig historische Artikel, Studien
und Bücher über die Schlacht erschienen (von diesen erschien das Buch von Géza Perjés als selte-
ne Ausnahme auch in englischer Sprache), trotzdem findet sich in der angelsächsischen Literatur
kein einziger Verweis auf die Werke der ungarischen Verfasser.
Ziel der vorliegenden Studie ist es, mit Hilfe bekannter Quellen und Aufarbeitungen ein ge-
naueres Bild über die Zusammensetzung, Bewaffnung und Taktik der ungarischen Armee zu skiz-
zieren, die auf das Schlachtfeld bei Mohács zog. Dadurch will die Studie die Frage zu beantworten
versuchen, ob all das den Ausgang der Schlacht beeinflusst hat - so, wie das von den Verfassern,
die an der Diskussion um die „Revolution im Militärwesen" teilnehmen, behauptet wird.
Die Stärke der Armee, die sich vor der Schlacht versammelt hatte, wird vom wichtigsten
ungarischen Zeugen, Kanzler István Brodarics, mit 24-25 000 Mann angegeben. Auch der im
Allgemeinen gut informierte Gesandte des Papstes berichtete über eine ungarische Armee von
25-30 000 Mann. Im Lager von Mohács wurden zusammen mit den Soldaten 85 Kanonen, 500
Prager Büchsen, 5000 Pferdefuhrwerke und 15 000 Zugpferde zusammengezogen. Verglichen mit
den Daten des Jahrhunderts vor der Schlacht, können wir feststellen, dass diese eine der größten
Armeen war, die im Spätmittelalter ein Lager bezogen hatte. Sogar im zeitgenössischen Europa
galt sie als eine Armee von ziemlich bedeutender Stärke.
Diese Erkenntnis ging jedoch in der früheren ungarischen Fachliteratur fast völlig unter,
da wegen der Illusionen von der Armee aus der Zeit von Matthias Corvinus und wegen des
scheinbar riesigen Kontrastes zwischen den Erfolgen der Armee des mächtigen Königs und
des Fiaskos von Mohács, die einseitige und negative Beurteilung der Armee aus der Zeit der
Jagellonen ziemlich stark war. Es scheint, als ob die Nachwelt vergessen würde, dass es bei
unveränderten Gegebenheiten des Landes wahrscheinlich auch Matthias nicht gelungen wäre, die
Militärverhältnisse Ungarns wesentlich zu modifizieren. Zudem spielte auch das hervorragende
strategische Gefühl des Königs eine bedeutende Rolle, da er immer die schwächsten Nachbarn als
Zielpunkt der ungarischen Angriffe gewählt hatte.
Die endlosen Fehden bürdeten dem Land auch so fast unerträgliche Lasten auf, deshalb ge-
langten die Forscher der JagelIonen-Ära zu dem Schluss, dass die ungarische Politikergarde nach
1490 innerhalb der Grenzen, die ihr von der Fläche, der Bevölkerung und den Staatseinnahmen
vorgezeichnet worden sind, versuchte, die Landesverteidigung neu zu organisieren. Wenn wir das
damals geschaffene System mit der Organisation des Militärwesens anderer Staaten vergleichen,
stellt sich heraus, dass das Land im europäischen Vergleich nicht als bedeutend schwach galt: beim
Vergleich von Bevölkerung und Stärke der ständigen Armee erhalten wir im Falle Frankreichs und
des Osmanischen Reiches ähnliche Verhältnisse.
Auf die Frage, ob die ungarische Armee, die bei Mohács auf die erste „frühneuzeitliche"
Armee der Osmanen stieß, mit dem Attribut „mittelalterlich" oder „feudal" zu bezeichnen ist,
können wir - wenn wir die Organisation des ungarischen Militärwesens in der Jagellonen-Ära un-
tersuchen, keineswegs eine eindeutige Antwort geben. Es ist eine unbestrittene Tatsache, dass das
ungarische Militärwesen im Jahre 1526 im Grunde noch im Rahmen des früheren Jahrhunderts
funktionierte, also tatsächlich auf mittelalterlichen Grundlagen basierte. Genauso war es jedoch
auch im Falle des Osmanischen Reiches, da die Methoden der Heeresergänzung der beiden
Staaten in vielerlei Hinsicht ähnlich waren. Gleichzeitig ist gut zu erkennen, dass weder
die Zusammensetzung der Armee im Lager von Mohács den Truppengattungsverhältnissen
in den früheren Bestimmungen des Militärwesens gleichgesetzt werden kann, noch die aus
den Bestimmungen erschließbaren Angaben bezüglich der Stärke unbedingt in einem engem
Verhältnis zur tatsächlichen Zahl der in den Krieg ziehenden stehen. 50% der eingesetzten
Kräfte waren nämlich bereits Infanteristen, in bedeutendem Teil Söldner, die von außerhalb des
Rahmens der alten Organisation mobilisiert wurden. Deshalb bin ich der Meinung, dass die
Schlussfolgerungen aus den Gesetzen vom Ende des 15. Jahrhunderts nur sehr beschränkt als gültig

HK 117. (2004)2.
 A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" 479

angesehen werden können, wenn wir von den Truppen sprechen, die an den Kriegsereignissen der
1520er Jahre teilgenommen haben.
Wenn wir uns die Bewaffnung und die Taktik der Truppengattungen ansehen, kommen wir
wohl ebenfalls zu der Feststellung, dass die beiden Armeen, die sich bei Mohács gegenüberstanden,
interessante Ähnlichkeiten aufwiesen: einzig die oft verdammte, als überaltert angesehene unga-
rische schwere Kavallerie hatte kein Pendant in der osmanischen Armee. Was die Bewaffnung
betrifft, ist sogar wahrscheinlich, dass die Ungarn - im Vergleich zu ihrer Stärke - in größerem
Maße Handschusswaffen verwendeten, als ihre Feinde.
Der nächste Teil der Studie beschäftigt sich - indem er auch einen Überblick über die
Verwendungsmöglichkeiten der beiden, einander gegenüberstehenden Armeen und über die
Schlacht gibt - mit den in der Praxis aufzeigbaren eventuellen Unterschieden.

Янош Б. Сабо

БИТВА ПРИ МОХАЧЕ И „РЕВОЛЮЦИЯ ВОЕННОГО ДЕЛА"

Часть 1. Армия венгерского королевства в 1526 году

Резюме

В научной дискуссии, проводимой по теме „Революция в военном деле," значитльно

изменилась роль Венгрии и вместе с тем роль битвы при Мохаче в 1526 году. Джефри
Паркер в своей книге едва делает упоминание о стране, и о битве он пишет лишь по
причине увеличивающйся угрозы для Польши. Однако один из его важнейших критиков
Джереми Блэк обращал все больше внимания „османскому вызову," брошенному Европе в
ХУ-ХУ1 веках, ибо серия успехов, одержанных османскими турками, подняла их страну в
ряд самых значительных „пороховых" империй своего времени. В таком аспекте битва при
Мохаче в 1526 году стала одним из звеньев цепи критики „революции военного дела" типа
Паркера. Эндрю Айтон, занимающийся военной историей средневековья, оценил однако
эту битву традиционным образом, характеризуя ее как оконечную точку эпохи. Хотя он так
же, как и Блэк, акцентировал единоборство венгерской тяжелой кавалерии западного типа и
противостоявшей ей османской артиллерии и пехоты. Однако в противоположность Блэку
он настойчиво подчеркивал, что при Мохаче средневековая армия потерпела поражение от
армии раннего нового времени.
Хотя в Венгрии, начиная с 1960 года было опубликовано об этой битве не менее,
чем двадцать три историко-исследовательских работы, статей и книг, в том числе книга
Перьеши Геза была опубликована, как редкое исключение, на английском языке, в англо­
саксонской историко-исследовательской литературе невозможно найти ни одной ссылки
на работы венгерских исследователей.
Цель настоящей работы заключается в том, чтобы с помощью известных источников
и научных разработок дать более точную, чем до сих пор, картину о составе венгерской
армии, сражавшейся на поле боя при Мохаче, о ее вооружении, тактике и с помощью этого
сделать попытку ответить на вопрос о том, как повлияли эти факторы на исход сражения,
как это утверждают авторы-исследователи, участвовавшие в дискуссиии о „революции в
военном деле."
Величина венгерской армии, прибывшей на поле битвы у Мохача, была определена
самым важным венгерским свидетелем - очевидцем канцлером Бродаричем Иштваном
численностью в 24 000-25 000 человек. Одновременно посол папы римского, который,
как правило, всегда был хорошо информирован, посылал сообщение о венгерской армии
числом 25 000-30 000 человек. В лагере при Мохаче вместе с воинами было сосредоточено
85 пушек, 500 специальных позиций пражского типа, 5000 боевых повозок, и 15 000 гуже­
вых лошадей. В сопоставлении с данными столетий, предшествовавших битве, можно

HK 117.(2004)2.
480 B. Szabó János

сказать, что это была самая большая венгерская армия, которая сосредоточивалась на поле
битвы в позднем средневековье, более того, в современной Европе она также считалась
армией с солидным численным контингентом.
Констатация этого факта почти была упущена в более ранней отечественной специ­
альной литературе, ибо вследствие кажущегося огромным контраста между иллюзиями,
с которыми срослись представления о венгерской армии эпохи короля Матьяша, успехах
походов великого короля-полководца, и поражением в битве при Мохаче, оценка и
характристика венгерской армии эпохи Ягелло была односторонней и отрицательной. Хотя
при неизменном сохранении прндпосылок страны, по всей вероятности, даже Матьяшу не
удалось бы сущственно изменить военные параметры Венгрии, и как кажется, потомки
склонны забывать тот факт, какая важная роль в достигнутых успехах принадлежала
замечательной стратегической интуиции короля, ибо он всегда выбирал целью своих атак
именно самых слабых своих соседей.
Однако ведение постоянных походов (пусть и завоевательных) накладывало почти
невыносимое бремя на население страны, поэтому исследователи эпохи Ягелло пришли
к выводу о том, что после 1490 года когорта венгерских политиков, оставаясь в рамках,
определенных территорией, населением страны, и принимая во внимание государственные
доходы, старалась реорганизовать свои вооруженные силы. Если сопоставить созданную в
ту эпоху систему военного дела с военными организациями других стран, выяснится, что
в условиях Европы Венгрия не считалась чрезвычайно слабой: мы получим аналогичные
пропорции между населением страны и численным составом ее постоянной армии так же
и в аспекте Франции и Османской империи.
На вопрос, сформулированный таким образом, что при Мохаче столкнулась ли
„средневековая" или „феодальная" венгерская армия с первой армией „нового времени"
османской империи, отнюдь невозможно дать единозначного ответа, анализируя венгер­
скую военную организацию эпохи Ягелло. Несомненным фактом является то, что в
1526 году венгерская военная организация функционировала в основном в рамках пред­
шествовавшего столетия, то есть фактически опиралась на средневековые основы, но
ведь это было действительно так же и для османской империи, ибо способы пополнения
армий обоих государств во многих отношениях были сходными. В то же время хорошо
видно и то, что состав мобилизовапнного в лагерь при Мохаче войска не соответствовал
пропорциям между родами войск, определенным в военных уставах и регламентах, а
данные, касающиеся численного контингента, как об этом можно было бы заключить из
уставов того времени, не находились в строгом соответствии с фактическими данными
войск, вышедших на поле сражения, ибо 50 % отмобилизованных вооруженных сил
составляла пехота, и в значительной части она состояла из наемников, которые были
отмобилизованы вне рамок старой военной организации. Поэтому я считаю, что выводы,
которые можно сделать из законов конца XV века, можно лишь в ограниченной мере
считать действительными для войск, участвовавших в вооруженных событиях 1520-х
годов.
Анализируя вооружение и тактику родов войск этих двух армий, можно установить,
что противостоявшие при Мохаче две армии характеризовались достойными внимания
сходствами, единственно обреченная на неудачу, много критикуемая тяжелая каваленрия
Венгрии не имела аналога в османской армии. Что касается оружия, можно со всей
вероятностью утверждать, что венгры в большей пропорции по отношению к своей числен­
ности применяли ручное огнестрельное оружие, чем их противник. Следующая часть
историко-исследовательской работы рассмотрит возможности применения двух противо­
стоящих армий и - анализируя ход битвы - покажет возможные различия, выявляемые на
практике.

HK 117. (2004) 2.
 B. SZABÓ JÁNOS

A MOHÁCSI CSATA ÉS A „HADÜGYI FORRADALOM"

II. rész
A magyar hadsereg a mohácsi csatában

Tanulmányom második részében elsősorban a magyar hadsereg felhasználási lehető­

ségeit, a két szemben álló hadsereg taktikáját - annak esetleges különbözőségeit - kívá­
nom vizsgálni. A korábbi szakirodalom tükrében ez óhatatlanul ismétlésekhez vezet,
mégis szükségesnek tünik újból áttekinteni a csata eseményeire vonatkozó adatok mellett
a téma historiográfiáját és az esetleges magyar haditerv készítőiről, lehetőségeikről vagy
a terep adottságairól rendelkezésünkre álló információkat. Mindez egyes korábbi elkép­
zelések megkérdőjelezésén túl új szempontokkal szolgálhat a „hadügyi forradalom" ma­
gyarországi recepciójához is.1

/. A forrásokról

Előre kell bocsátani, hogy az események szinte valamennyi momentumát feltárták és

értékelték az elődök, a történések könnyebb érthetősége miatt mégis szükségesnek tünik
pár szót szólni az ismert forrásokról, amelyek kapcsolatai sokkal bonyolultabbak, mint
azt eddig a kutatók többsége feltételezte.2
Magyar oldalon Brodarics István kancellár számít az eseménynek legfontosabb „ha­
ditudósítójának." Miután a csatából megmenekült, hét napi kalandos utazás után Po­
zsonyban érte utol Mária királynét, s onnan szeptember 6-án küldött egy rövid összefog­
lalót Tomiczky lengyel alkancellárnak, 10-én pedig Rómába is írt.3 A hiteles hírek iránti
igény azonban olyan nagy volt, hogy a kancellár már 1527-ben megjelentette Krakkóban
sokat idézett vita- és védőiratát, amely azóta is a leghíresebb és talán a legrészletesebb
forrás is a mohácsi csatáról és előzményeiről. E tanulmány első részéből remélhetőleg
már kiderült, valójában nincs okunk arra, hogy a magyar hadtörténeti irodalomban fel-fel
bukkanó hiperkritikával illessük ezt a tudósítást. Sokkal adatgazdagabb is, mint közvet-

E helyen mondok köszönetet munkámhoz nyújtott segítségéért Dormán Emesének, Erdősi Péternek, Fo­
dor Pálnak, Hancz Erikának, Ivanics Máriának, Kertész Noéminek, Mráv Zsoltnak, Négyesi Lajosnak és Papp
Sándornak.
Ennek megfelelően ma már a rekonstrukció olyan szintje sem látszik lehetségesnek, mint amit 1926-ban
Gyalókay Jenő óvatos célként tűzött ki magának: „az egykorú, kivétel nélkül hézagos források - magyarok és
törökök egyaránt - tömérdek, egymásnak valóban vagy csak látszat szerint ellentmondó részletet tartalmaznak.
Nagyon alapos megrostálás és elemzés után tudjuk csak belőlük a mohácsi csata valószínű képét megalkotni.
Hangsúlyozzuk, hogy csupán valószínűségről lehet szó, mert magát a teljes valóságot sohase tudhatjuk meg."
(Gyalókay Jenő: A mohácsi csata. In: Mohács Emlékkönyv, 1526. [Szerk.: Lukinich Imre.] Budapest, 1926.
222. o.)
Brodarics István levele, 1526. szeptember 6. In: Acta Tomiciana. Epištole, legationes, responsa actiones,
res geste ... Sigismundi ... I. Regis Polonie. (Ed. Dzialynski, Adam Titus [Celichowski, ZygmuntJ). Posnaniae
1860. VIII. k. 221. o.; Brodarics István levele, 1526. szeptember 10: Litterae princípium ad papám. (1518-
1578) (Szerk.: Bessenyei József.) Bibliotheca Academia Hungáriáé in Roma. fontes 3. Roma-Budapest, 2002.
98-99. o.

— 573 —
lenül a csata után íródott levelei, hiszen ebbe már más túlélők bizonyos közléseit is be­
építhette, legfeljebb azt kell figyelembe vennünk, hogy elsősorban mégis arról tudhatott
csak biztosat, amit maga is látott, míg tudósítása az oszmánok viszonylatában nyilvánva­
lóan megbízhatatlan.4
Valószínűleg részben a kancellár információin aľapuľ až ä velencei kémje1entésŤS7
amelyet a velencei Signoria egyik ügynöke készített - miután találkozott több magyar
főúrral, köztük Brodariccsal is -, s feltételezhető, hogy a neves itáliai történetíró, Paolo
Giovio nocerai püspök is nagyrészt az ő révén szerezte be információit a csatáról. A püs­
pök a kor híres történetírója volt, s két helyen, az 1531-ben Rómában megjelent Com-
mentario de le cose de' Turchi című munkájában, valamint az 1550-155l-ben Velencé­
ben kiadott főművében, a Historiarum Sui Temporis 23. könyvében is adott egy rövid
leírást az eseményről. Igaz Brodarics szövegének kivonatolása egy helyen komoly félre­
értéshez vezetett, Giovio azonban a kancellárhoz képest feltűnően jól értesült az oszmán
sereg dolgairól, a Commentario-ban például név szerint említi az elővéd, a ruméliai és az
anatóliai had parancsnokait, és olyan részleteket közöl a csata előtti napok csatározásai­
ról, melyeket egyetlen másik ismert forrásban sem lehet fellelni, így azt kell feltételez­
nünk, hogy valamilyen úton az oszmán félről is sikerült információkhoz jutnia.5
Brodaricsnak nagyon nagy hatása volt a hazai történeti irodalomra is. Az ő munkája
szolgált alapul Heltai Gáspár magyar nyelvű történeti művében az 1526. év eseményei­
hez. A csata leírása ugyan csak lényegre törő, tömörített változatban került be Heltai his­
tóriájába, és legfeljebb az utolsó egy két mondatnál merülhet fel a gyanú, hogy esetleg
más forrást is használt. így például kifejezetten említi a magyarok harcát a janicsárokkal,
ami Brodaricsnál csak indirekt formában jelenik meg, és azt állítja, hogy „a török lova­
sok menekülő [magyaroknak] utánnok tollának, oldalul is ütköznének nékik, és a Krassó
sebedékes érre kezdek őket tolni, és számtalan sok nép odavesze az érbe."6 Heltai be-

Brodarics István: Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről. In: Mohács
emlékezete. (Szerk.: Katona Tamás.) Budapest, 1979. 11-48. o.; az eredeti latin szöveg kritikai kiadása
Brodarics, Stephanus: De conflictu Hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohacz história
verissima. (Szerk.: Kulcsár Péter.) Budapest, 1985. Brodarics művének keletkezéséhez R. Várkonyi Ágnes: V.
Károly magyarországon. In: i/o: Europica Varietas - Hungarica varietas. Budapest, 1994. 13. o. A kancellár
például tudni vélte, hogy a szultán már a csata kezdetén jelen volt. (Brodarics, vagy hírforrása - és később ta­
lán Istvánffy is - valószínűleg az szultán udvari hadainak jelenlétéből következtettek Szulejmán tartózkodási
helyére, ám a török források ismeretében ezeket az állításokat tévesnek kell tartanunk.)
Antonio Boemo levele, 1526. november 12. In: Sanuto, Marino: I diarii. (Ed. Barozzi, Nicolo -Berchet,
Guglielmo, etc.) XLIII. tomo. Venice, 1895. 225-226. hasáb.; Giovio, Paolo: Commentario de le cose de'
Turchi. Roma, (1531.); Giovio, Paolo: Historiarium sui temporis. Florentiae, 1550-1551. 2. rész, 23. könyv,
14-15. o. Giovio történeti munkájának Mohácsról szóló részét egy az egyben átemelte saját müvébe Itáliában
élő kortársa, há-Kohen József rabbi. (Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez.
Történelmi Tár (1880.), 346-347. o. Giovio összekeverte a király őrzésére kirendelt Ráskay csapatát és a má­
sodik vonalban felállított ezer nehézlovast, így az ő „csatarekonstrukciójában" a második vonal ütközik meg a
tábor ellen támadó ellenséges csapattal, ezért marad egyedül a király. Ez azonban akkoriban nem szúrt szemet
senkinek. Brodarics mellett a későbbi évtizedekben több magyar humanista főpap is kapcsolatban állt Giovio-
val, s Verancsics kifejezetten meg volt elégedve történeti munkája Moháccsal foglalkozó részével. (Okányi
Pál: Jovius Pál élete és Magyarországra vonatkozó történetének ismertetése. Kaposvár, 1885. 27-30. o.; Sulicä
Szilárd: Adalékok Jovius „Historiarum sui temporis" magyar vonatkozásainak forrásaihoz. Budapest, 1907.
104-105., 129-132. o.; Vayer Lajos: Paolo Giovio, la cultura umanistica e l'arte rinascimentale in Ungheria.
In: Atti del Convegno Paolo Giovio il Rinascimento e la memoria. Como, 1985. 134-135. o.)
Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. Budapest, 1981. 452. o. Krassó nevű érről nem tu­
dunk a környéken - a Karasica viszont később, Istvánffynál bukkan fel, mint a király halálának helyszíne.

— 574 —
 számolójának az adja az érdekességét, hogy egy XVII. századi oszmán történetíró, Ibra­
him Pecsevi szinte az egész szövegrészt átemelte saját művébe, de mellette az oszmán
források alapján is leírta az eseményt.7
A kancellár szövege adja Istvánffy Miklós történeti munkájában is a csata leírásának
gerincét, de biztosra vehető, hogy a XVII. századi történetíró rajta kívül használta
Gioviót, sőt bizonyosan más, ma már ismeretlen forrásokra is támaszkodott, mivel a ma­
gyar táborban vívott küzdelemről, illetve a menekülőkről olyan aprólékos részleteket kö­
zöl - köszönhetően például a kancellárián vezetett Királyi Könyveknek - amelyek má­
sutt nem lelhetők fel.8 Az új adatok felhasználásán kívül azonban számolni kell azzal is,
hogy Istvánffy a tizenötéves háború veteránja volt, aki történeti szintézist alkotott, így
több adatáról igen nehezen lehet eldönteni, hogy ismeretlen kortárs forrásból, vagy hábo­
rús tapasztalatainak és saját logikájának eredményeképpen került be művébe.9
Az egyik ilyen, a csata lefolyásának rekonstruálásakor utóbb többnyire felhasznált
momentum az a - Brodaricsnál és Istvánffynál egyaránt fellelhető - megállapítás, hogy a
csatatéren látott janicsárok állásai a szultán helyzetét is jelezték az oszmánok harcrend­
jében. A kancellár valószínűleg nem tudta, hogy a janicsárokat az oszmán hadvezetés
már jóval a csata előtt két részre bontotta, így azok külön-külön bonyolódtak vagy bo­
nyolódhattak harcba a különböző magyar csapatokkal. Ebből viszont bizonyosan súlyos
félreértés támadt az utólagos rekonstrukcióknál, amivel már Istvánffy esetében is szá­
molnunk kell.
Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Istvánffynak az a megállapítása, miszerint a ma­
gyar támadás egészen a török táborig, sőt magáig a szultánig eljutott volna, egy régebbi
magyar nyelvű beszámolóban is felbukkan, melyet Verancsics Antal történeti iratai között
találtak.10 Meglepő módon az, hogy a magyarok magának a szultánnak a testi épségét is

Hancz Erika: Ibrahim Pecsevi két leírása a mohácsi csatáról. Szakdolgozat. Szeged, 2003. 2-24. o. Thúry
József szerint olyan részletek is szerepeltek müvében, amiről Heltai nem írt, például, hogy II. Lajos seregteste
az anatóliaiakra támadt volna. (Török történetírók. [Szerk.: Thúry József.] II. k. Budapest, 1896. 165. o., 1. j.)
Ez a rész azonban Hancz fordításában nem lelhető fel.
Az eredeti latin kiadás: Isthvanfi, Nicolai: Pannonii Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV.
Coloniae Agrippinae, 1622. A csatáról szóló rész új magyar fordítása: Istvánffy Miklós: A magyarok történeté­
ből. In: Mohács emlékezete. (Szerk.: Katona Tamás.) Budapest, 1979. 88-124. o. Giovio hatásáról Okányi,
1885. 31.0., Siilicä, 1907. 184. o.; Jászay Magda: A kereszténység védőbástyája olasz szemmel. Olasz kortárs
írók a XV-XVIII. századi Magyarországról. Budapest, 1996. 87. o.
Bakács Sándor, aki Bánffy Jánosnak adta át a lovát menekülés közben, török fogságba esett, s 1530-as ki­
váltása után, 1532-ben Szapolyai János, régi nemessége megerősítéseképpen, olyan címert adományozott neki,
amely ezt a jelenetet ábrázolta.
Istvánnffy életéről és müvéről Bénits Péter: Bevezető. In: Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt histó­
riája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. 1/1. k. Budapest, 2001. 7-13. o. Ilyen lehet például a szultán sere­
gének felvonulását kísérő kürtjel és csatakiáltás - melyet Négyesi Lajos egy XVI. századi forrás alapján a dél­
utáni imádsággal együttjáró hálaadással próbált összegyeztetni -, ami Brodaricsnál hiányzik az ellenséges
tömegek megjelenésének leírásakor. (Istvánffy: Katona, 1979. 115. o.; Brodarics: Katona, 1979. 42. o.) Négye­
si Lajos: A mohácsi csata. Hadtörténelmi Közlemények, 107. (1994.) 71. o.
A Magyarországon legutóbbi László király fiának, legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok
emlékezete. In: Verancsics Antal összes munkái. (Közli Szalay László.) 2. k. Monumenta Hungáriáé Historica
II.: Scriptores III. Pest, 1857. 22-23. o.; újabb kiadása 1504-1566. Memoria Rerum. (Sajtó alá rendezte, az
utószót és a jegyzeteket írta Bessenyei József.) Budapest, 1981. 28-29. o., valamint a csatára vonatkozó részlet:
Katona, 1979. 60. o. E rövid krónika írója meglepően jól tájékozott az oszmán tábor ügyeiben, például megkü­
lönböztette Ibrahim pasa és az anatóliaiak „nagy álló" seregét is, de mivel Verancsics maga ültette át latinra
Giovio Commentario című müvét, ez valószínűleg az itáliai történetíró hatása lehet. Noha íróját, vagy íróit ala-

— 575 —
fenyegették, az oszmán történetírók közül egyedül Kemálpasazádénál szerepel. Mivel ez az
esemény - ha sor került rá - az oszmán sereg kellős közepén történt, s az oszmán krónikás
szerint a vakmerő támadókkal mind egy szálig végzett a szultán testőrsége, nyitott kérdés­
nek tűnik, hogy mikor és milyen módon jutott el a híre a magyar oldalra.11
Végezetül meg kell említenünk, hogy léteznek más, rövidebb beszámolók is. A ma­
gyar udvarba eljutott első hírekről szólnak Burgio pápai nuncius és Mária királynő leve­
lei. Igen gazdag anyag maradt fenn a velencei hírszerzés révén, így Jacomo Zaratino le­
vele, aki Batthyány Ferenc horvát bán csapatában harcolt. A csatáról egy cseh és egy
német forrás is közölt beszámolókat, s közülük a kevésbé ismert cseh szöveg rendkívül
fontos mert az információk Schlick Albin környezetéből kerültek ki, aki Brodaricshoz
hasonlóan, testvéreivel együtt, a második harcrendben harcolt.12 (Érthetetlen, hogy a le­
vélnek csupán egy része jelent meg magyarul 1889-ben, és a harc végéről, az azt követő
menekülésről szóló nem kevésbé terjedelmes részt azóta sem fordították le.13) Természe­
tesen ezeknél is felmerül a félreértés, a torzítás, a félretájékoztatás lehetősége: például a
török fogságból szökött hadifogoly, Jurko Vladonovics beszámolója szerint - amely
számos hihető, sőt ellenőrizhető részletet is tartalmaz - , a csatát az első napi kudarc után,
a beérkező erősítések segítségével, végül a magyarok nyerték meg. Mégis rendkívül
hasznosnak kell tartanunk ezeket a kevésbé közismert forrásokat, mert segítségükkel
több olyan vitatott részlet válik világosabbá, ami pusztán Brodarics, vagy az oszmán for­
rások alapján igen nehezen értelmezhető.14
Az oszmán krónikások forrásértéke tisztázottabbnak tűnik, mivel Marosi Endre és az
ő nyomán járva Négyesi Lajos már többféleképpen is elkülönítette az írók „nézőpontja­
it," így elég egyértelműen megállapítható, hogy közülük egyesek vagy a ruméliai had­
testnél tartózkodtak az események idején, vagy olyanoktól szerezték az információikat,
akik ott voltak, míg mások egészen más szemszögből, valószínűleg a szultán környeze­
téből származó információk alapján örökítettek meg az eseményt.15
Ám az oszmán leírások között is akad egy, a fentebb említett Ibrahim Pecsevi XVII.
századi krónikája, melyet - talán kései volta miatt - az utóbbi évtizedekben nem tartot­
tak szükségesnek közreadni más művek magyar fordításaival együtt, holott szerzőjéről
tudni lehet, hogy több őse is ott harcolt a határvidéki harcosokból álló oszmán előhadban
a mohácsi síkon. Talán ennek köszönhetően örökített meg egy Kjátib Mohammed Záim

pos vizsgálat alá vetette a kutatás, a korai idők forrásait mindeddig nem sikerült feltárni. (Bessenyei, 1981.
127-147.0.)
Verancsics: Katona, 1979. 60. o., Kemúlpasazáde: Mohácsnáme. In: Mohács emlékezete. (Szerk.: Kato­
na Tamás.) Budapest, 1979. 345. o.
12
Burgio levele, 1526. szeptember 5.: Katona, 1979. 242-244. o.; Mária királyné levele, 1526. szeptember
9.: Acta Tomiciana VIII. 219-220. o ; Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII. 1895. 647-
648. hasáb; ismeretelen, állítólagos bécsi szemtanú beszámolója: Newe Zeittung... : Katona, 1979. 278-281.;
egykorú levél a mohácsi csatáról. GG. [Gömöry Gusztáv] közlése. Hadtörténelmi Közlemények, 2. (1899.) 503-
504. o.; a levél teljes szövege: Höfler, Constantin: Frankische Studien. 1. Archiv für Kunde Österreicher
Geschichts-Quellen. 11. k. Wien, 1853. 5-18. o.
Elgondolkodtató, hogy Gyalókay már 1926-ban kénytelen volt azt írni, hogy „nem szabad mellőznünk
azokat a feljegyzéseket se, amelyeket más szemtanuk mondottak tollba, mert itt-ott mégis csak kiegészítik
Brodarics, valamint az egykorú török történetírók hézagos előadását." (Gyalókay, 1926. 223. o.)
14
Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso levele, 1526. szeptember 24.: Sanuto, XLIII. 1895. 82-83. hasáb
15
Marosi, 1976. 643-644. o.; Négyesi, 1994. 62-63. o.

— 576 —
művében is fellelhető, valószínűleg lokális török hagyományt Jahja pasa fia, Kücsük Bá­
li bég szerepéről.16 Szerencsére Vámbéry Ármin 1860-ban megjelentetett fordítása után a
csatára vonatkozó részeket Pecsevi új török kiadása után Hancz Erika 2003-ban készített
szakdolgozatában újrafordította, és világosan elemezte Pecsevi módszertanát is.17 Pe­
csevi információinak érdekességét ezúttal az adja, hogy a mohácsi csatáról írva Giovio
püspök több helyen is megemlékezett Báli bég tetteiről. Ez pedig talán később Istvánffy
csatarekonstrukciójára is hatást gyakorolhatott, ő is név szerint említette Báli béget, igaz,
mint a magyar tábor feldúlóját.18

//. A magyar hadvezetés

Az 1526-os hadjáratot és a mohácsi csatát vezénylő magyar vezetőkről már a kortár­

sak sem nyilatkoztak túl kedvezően, s kudarcot okozó alkalmatlanságuk hangoztatása -
Perjés Géza korábban idézett markáns ellenvéleményétől eltekintve - napjainkig vissza­
térő motívuma a történeti irodalomnak.19 A XIX. század nemzeti öröksége miatt nehéz
volt értelmezni azt a tényt, hogy az ország 1526-ban a kortársak számára nyilvánvaló
módon nélkülözte a feladat nagyságához szükséges képzett, tapasztalt embereket, holott
Brodarics egyáltalán nem tartotta szükségesnek titkolni vitairatában, hogy a vészhelyzet­
ben a kormányzat külföldön is keresett parancsnokokat; ennek magyarázata oly egyszerű
és kézenfekvő lehetett a maga korában, hogy azt a kancellár nem is találta szükségesnek
taglalni.20
Az országos katonai döntéseket ugyanaz a változó összetételű és létszámú testület, a
királyi tanács hozta, ami békeidőben a külpolitikai vagy gazdasági ügyekkel is foglalko­
zott. Munkájában részt vettek főpapok és az ország világi bárói is, és a köznemesség is
képviseltette benne magát, s Brodarics leírása szerint a tanács két legtekintélyesebb tagja

Pecsevi családjáról Thúry József: Pecsevi viszonya a magyar történetíráshoz. Századok, 24. (1892.) 398-
399. o.; Fodor Pál: Egy pécsi származású oszmán történetíró: Ibrahim Pecsevi. In: Fodor Pál: A szultán és az
aranyalma. Tanulmányok az oszmán-török történelemről. Budapest, 2001. 216-219. o.; Kjútib Mohamed Zaim:
Történetek gyűjteménye. In: Mohács emlékezete. (Szerk.: Katona Tamás.) Budapest, 1979. 425. o.; Kjatib
Mohammed Záim és Ibrahim Pecsevi müvének viszonyáról Hancz, 2003. 32-34. o.
Egyetlen megjelent magyar fordítása: Vámbéry Ármin: A mohácsi ütközet Pecsevi török író után. Uj
Magyar Múzeum, 10. (1860.) 31-36. o.; Hancz, 2003. Melléklet, 8-15. o.
18
Giovio, 1550-1551. 2. k. 23. könyv, 14. o., 2. k. 40. könyv, 372. o.; Suiicá, 1907. 90. o.
Az elítélő véleményekről B. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom" I. rész. A magyar
királyság hadserege 1526-ban. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004.) 448-450. o.; Barta Gábor: Az or­
szágút szélére vetett vita. Magyar Tudomány, 1980/2. 118-121.0.
„a viszályokba elmerült urak annyira elszoktak volt már a bajnoki munkáktól, hogy az egy Frangepán
Kristófon kívül, ki minapi sérelmei miatt Ferdinánd főherceg szolgálatába állott, az egész hazában, a hadi
dicsőségéről még csak 40 évvel elébb is Európaszerte híres magyar nemzet hazájában, nem találtatott férfiú, a
hadi dolgokban eléggé járatos, kire bizalommal lehetett volna ruházni a fővezérletet." {Horváth Mihály: Ma­
gyarország történelme. 3. k. Pest, 1871. 404. o.) „Csodálatos és alig hihető, hogy a Hunyadiak korában oly
harczias, kitűnő tapasztalt vezérekben gazdag országban, Mátyás halála után alig néhány évtized múlva, nem
volt többé ember, a ki a hadvezetés mesterségét értette volna." (Rónai Horváth József: Magyar hadi krónika. 1.
k. Budapest, 1895. 352. o.) „Feltűnőnek és jellemzőnek tartom, hogy a harcfelállítás módját, legalább Broda­
rics előadása szerint, úgyszólván kizárólag idegenek szuggerálták. Ez felette szomorú bizonyítvány a magyar
vezetőkre és egyúttal legbiztosabb jele a magyar hadügyben, a magyar hadratermettségben és katonai vezetési
képességben az utóbbi korszakban beállott nagy dekadenciának". (Doberdoi Bánlaky [Breit] József: A magyar
nemzet hadtörténelme. 12. k. Budapest, 1939. 245. o.) Brodarics: Katona, 1979. 17. o.

— 577 —
az esztergomi érsek és a király helyettese, a nádor, a haditanáccsá változott gyülekezet­
ben is a legfontosabb vezérek közé számított.21 A hadszíntér közelében a haditanács ta­
pasztalt csapattisztekkel is kiegészült: tudjuk, hogy a döntések kialakításában részt vett
Radies Bosics, a szerb sajkások kapitánya, és a lengyel gyalogság vezére, Gnoynsky is.
Feltételezhető hát, hogy a többi, hozzájuk hasonló, ^alacsonyabb rangú tiszt - például ä
pápai zsoldosok két másik kapitánya - is hivatalos volt a tanácsba.22
A királyi tanács tagjai közül azonban csak azok rendelkeztek bármiféle tényleges ka­
tonai tapasztalattal, akik hosszabb-rövidebb ideig a déli határ védelmében tevékenyked­
tek. 1526-ban ilyen volt az ország nádora, Báthori István, aki temesi ispánként és az alsó
részek főkapitányaként több mint egy évtizedig állt a határvédelem legfontosabb poszt­
ján, így kortársai között tapasztalt katonának számított, de súlyos köszvénye miatt igen
kétséges volt, hogy a szükséges pillanatokban egyáltalán lóra tud-e ülni. Kubinyi András
úgy véli, ezért a bárók között a hasonló múlttal rendelkező Drágffy János országbíró,
egykori temesi ispán nála alkalmasabb személy lehetett volna a magyar had vezetésére.23
A tanács választása mégsem rá, hanem Báthori egykori fegyvertársára, a távoli szol­
gálati helyén tartózkodó Szapolyai János erdélyi vajdára esett. Ő az 1514-es paraszthá­
borúban tanúsított magatartása és a oszmán birodalom határvidéke ellen vezetett vállal­
kozások révén a hazai viszonyok között elég nagy hírnévnek örvendett ugyan, de már
egyes velencei diplomaták szemében ő sem számított olyan tapasztalt hadvezérnek, amit
az ország európai hatalmi státusza megkövetelt volna. 4 Noha a vajda elvállalta a főve­
zérséget, de mivel távol volt, érkezéséig öccsét, Györgyöt tették meg az egyik fővezér­
nek. Közismert tény - nem kis részben az egymásnak is ellentmondó királyi parancsok­
nak köszönhetően -, hogy a vajdának nem sikerült csatlakoznia a fősereghez a csata
napjáig.25 Mellette azonban még két másik, külföldi szolgálatban álló személyt is felkér­
tek a vezérletre, ami némileg jobban megvilágítja a magyar hadvezetés dilemmáit.
Mivel szervezett, intézményesített tisztképzés ebben az időszakban még nem csak
hazánkban, de sehol másutt Európában sem létezett, a hadviseléshez szükséges ismerete­
ket értelemszerűen mindenki elsősorban a gyakorlatban sajátíthatta el. Ezért is érdemel
figyelmet Kubinyi András felvetése, mert ő a lengyel Gnoynsky révén lehetségesnek tar­
totta, hogy a magyar hadvezetés tudomást szerzett egy egykori szerb származású jani-

Brodarics: Katona, 1979. 32. o. A királyi tanácsról és a királyi udvarról Kubinyi András: A királyi tanács
köznemesi ülnökei a Jagelló-korban. In: Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemére
Emlékkönyv. (Szerk.: H. Balázs Éva - Fiigedy Erik - Maksay Ferenc.) Budapest, 1984. 257-268. o.; Kubinyi
András: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács. Tanulmányok ... 59-99. o.; Kubinyi
András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején. Századok, 122. (1988.) 147-215. o.; Kubinyi
András: A királyi udvar élete a Jagelló-korban. In: Kelet és Nyugat között. Tanulmányok Kristó Gyula tisztele­
tére. (Szerk.: Koszta László.) Szeged, 1995. 309-335. o.
22
Brodarics: Katona, 1979. 38. o.
23
Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei. Századok, 115. (1981.) 101. o.
Francesco Massaro jelentése szerint Szapolyai „igen értékes tábornok, de azért mégsem tud annyit, mint
amennyit tudnia kellene egy ilyen ország tábornokának." (Francesco Massaro titkár jelentése 1523-ból. Balogh
István: Velencei diplomaták Magyarországról, 1500-1526. Forrástanulmány. Szeged, 1929. LVIII-LIX. o.)
Szapolyai 1515-ös zsarnói kudarca arra utal, hogy valószínűleg nem tűnt ki jelentősen a kor átlagából.. Erről
bővebben Fodor Pál készülő tanulmányában olvashatunk majd, mely a későbbi, Szülejmán szultán által írt ha­
dijelentés alapján török oldalról is betekintést nyújt az események menetébe.
Szapolyai ellentmondó instrukcióiról és távolmaradásáról: Gyalókay, 1926. 211., 241-245. o.

— 578 —
csár, Konsztantin Mihajlovics nyomtatásban cseh és lengyel nyelven is megjelent emlék­
iratairól, amely a törökök elleni sikeres harc érdekében tett javaslatokat tartalmazott.26
E beszámolónak valóban komoly forrásértéke van a XV. századi oszmán hadviselés
tekintetében. Mégsem hihetjük, hogy csak ilyen áttételes módon juthattak a benne foglalt
ismeretek a magyar vezérek tudomására, hiszen a határvidéki harcok révén sokkal direk­
tebb úton is szerezhettek információkat az ellenség harcmodoráról, és tudjuk, hogy még
szökött magyar janicsár is akadt az informátoraik között. Ráadásul a magyar hadvezérek
legalább Hunyadi János óta tudhatták, hogy miként lehet legyőzni az oszmán sereget,
melynek taktikája, a közhiedelemmel ellentétben, nem is különbözött mindenben közép­
európai ellenfeléiétől.27 Figyelemre méltó egybeesés, hogy amit 1444-ben Várnánál Hu­
nyadinak majdnem sikerült véghez vinnie, az a XV. század második felében működő
cseh zsoldosvezér, Čenovi Vlaček hadi értekezésében szinte szó szerint szerepel a kö­
zép-európai viszonyokhoz alkalmazva: „ha az ellenségnek svájci vagy más német gyalo­
gosai vannak a hadseregében, melyek zárt rendet tartanak, akkor csak a lovasság ellen
vonuljunk ... hogy a gyalogságtól elűzzük ... akkor azt tehetjük a gyalogsággal, amit
akarunk."28 Ám ezt sokáig sokkal könnyebb volt elgondolni, mint a szinte mindig jelentős
túlerőben lévő oszmán hadak ellenében kivitelezni. (Aligha véletlen, hogy csak a XVII.
század végére jutottak el oda az európai hadseregek, hogy ezt rendre el is tudták érni.)29
így az, hogy a szerb renegát javaslatai felmerülni látszottak a magyar haditanácsban -
például a király biztonságának szem előtt tartásáról, amit a szerencsétlen kimenetelű
várnai csatában elhunyt I. Ulászló sorsával is igazolt az emlékirat írója - sokkal inkább
arra utalhatott, hogy a magyar vezetők gyakorlati úton szerzett tapasztalatai mennyire
egybevághattak az egykori hadifogolyéval.30 Az ex-janicsár legfontosabb javaslata
ugyanis éppen az volt, hogy a keresztények szabaduljanak meg nehéz fegyverzetüktől,
mert az oszmánok könnyűlovasságával eladdig csak a hozzájuk hasonló fegyverzetű ta­
tárok tudták eredményesen felvenni a harcot. Mint az a tanulmány első részéből kiderült,
részben valószínűleg a határvidék védelmében szerzett tapasztalatok, részben az anyagi
nehézségek miatt 1526-ban a magyar hadsereg lovasságának jelentős része könnyűlova­
sokból állt, ám egy ilyen komoly strukturális egybeesést nyilvánvaló módon nem tulaj­
doníthatunk pusztán Konsztantin Mihajlovics hatásának.31 Ezért talán célszerűbb úgy

Kubinyi, 1981. o. 102-103. o.; Mihajlovič, Konstantin: Memoirs of a Janissary. (Transi, by Stolz, Ben­
jamin.) Ann Harbor, 1975. 166-173. o.
A „sajátos" legyőzhetetlen oszmán taktikát körbelengő hiedelmekről Ágoston Gábor: Török sikerek és
taktika a 15-16. században. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerk.: Rácz Ár­
pád.) Budapest, 2000. 133-134. o.
oc
Magyar fordításban idézi Rázsó Gyula: Mátyás zsoldosseregének hadművészetéről. In: Mátyás kiráy,
1458-1490. (Szerk.: Barta Gábor.) Budapest, 1990. 91. 0
A oszmánok taktikájának európai recepciójáról: Parry, Vernon J.: „La Manière de Combattre." In: War,
Technology and Society in the Middle East. (Eds. Parry, Vernon J.-Yapp, M. E.) London, 1975. 218-256. o.
Az európaiak számára rendelkezésre álló, sokrétű információról és felhasználásának korlátairól Ágoston Gá­
bor: Birodalom és információ: Konstantinápoly, mint a koraújkori Európa információs központja. In: Az érte­
lem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. (Szerk.: Haasner Gábor.) Budapest, 2005. 31-60. o.
30
Tomori Pál levele, 1526. június 25.: Katona, 1979. 147. 0.; Brodarics: Katona, 1979. 37-38. o., v. ö.
Mihajlovič, 1975. 167-169., 172-173.0.
31
Mihajlovič, 1975. 171-173. o.; B. Szabó, 2004. 469-470. o.; Lazarus Schwendi 1576-ban kiadott emlékira­
tában külön kiemelte e kérdés fontosságát: „... hadügyünk manapság még rosszabbul áll mint egykor, mert a
könnyűlovasok, akiket elődeink még nagy számmal bírtak, mára már csaknem teljesen elfogytak. A német lovasok

— 579 —
közelíteni a korszak nem túl nagy számú katonai „szakirodalmához," mint gyakorlatban
és szóban átörökített tudásról készült „pillanatképekhez."
Magyarországra Mátyás halála után hosszú, tartós békekorszak köszöntött be, amit
rövidebb időszakokra ugyan meg-megszakítottak háborús események, de azok mérete
nemhogy az éppen egyidejűleg zajló, nagyszabású itáliai hadjáratokét nem érte el, de
még a Mátyás korabeli vállalkozásokéhoz sem volt fogható. Mivel a magyar nemesség
nem áhítozott túlságosan külföldi hadi babérokra, hiába voltak a déli végek már akkor a
nemesség „vitézlő oskolái," az oszmán határvidéken folyó portyázó hadviselésben szer­
zett tapasztalatokat nem igen lehetett átváltani több tízezres seregek szervezésére, veze­
tésére, nagy nyílt csaták megvívására. A szultán környezetéből nem sokkal a mohácsi
hadjárat előtt Magyarországra menekült előkelő szerb úr, Bakics Pál szava a haditanács­
ban valószínűleg azért nyomott sokat a latban, mert úgy tudták, hogy már „három nyílt
ütközetben vett részt, amit Szulejmán az ellenséggel vívott."32 Azaz már akkor jelentke­
zett az a tünet, amit Kelenik József a tizenötéves háború birodalmi-német, francia, olasz
fővezérei kapcsán felvázolt: a térség sajátos viszonyai miatt a helyi - osztrák-magyar-
cseh - katonai elit nem rendelkezett, de nem is rendelkezhetett a nagy háborúk megvívá­
sához szükséges tudással, több évtizedes tapasztalatokkal, amit sokáig a Habsburgok is a
vezérek „importjával" igyekeztek ellensúlyozni.33
így válik csak érthetővé a magyar kormányzat kísérlete, hogy a kor európai háborúi­
ban tapasztalatokat szerzett, Habsburg szolgálatában álló parancsnokokat, a Székesfe­
hérvár 149l-es elfoglalását vezető veteránt, Niklas Salm grófot, illetve a horvát Frange-
pán Kristóf grófot igyekezett megnyerni serege vezéreinek.34 Rossz egészségi állapotára
való hivatkozással Salm kitért az igencsak kétes megtiszteltetés elől, Frangepán viszont
elvállalta a feladatot. Az előző évben Jajca várának felmentésére vezetett sikeres vállal­
kozás parancsnokaként mutatott teljesítménye alapján tehetséges katonának kell tarta­
nunk, az események menetébe mégsem tudott beleszólni, mert a speyeri birodalmi gyű­
lésről indulva ő sem jutott el a magyar táborba a csata napjáig.35

pedig az üldözésben haszontalanok, arra teljességgel alkalmatlanok." (Kelenik József: Lazarus von Schwendi em­
lékirata a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről. Századok, 139. évf. (2005.) 980-981. o.)
32
Kelenik József: Gondolkodó katonák és katonai gondolkodók a XVI. századi Magyarországon. In: A
magyar katonai gondolkodás története. (Szerk.: Ács Tibor.) Budapest, 1995. 26. o. A ferrarai herceg ügyvivője,
Giuliano Caprili már 1521-ben úgy látta, hogy a magyar királynak azért nincsenek tapasztalt kapitányai, mert
nem gyakoroltatja őket háborúban. (Fraknói Vilmos: Tomori Pál élete. Századok, 15. [1881.] 302. o.) Hasonló­
an vélekedett Tubero ragusai történetíró is. (Tubero, Ludovicus: Hadtörténeti feljegyzések [Magyarország].
Szegedi Középkortörténeti könyvtár 4. Közreadja Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Szeged, 1994.
288-289. o.) Egy másik itáliai kortárs, Giovio utóbb még árnyaltabban fogalmazott: „Mátyás halála után, aki­
vel vége lett a katonáskodásnak, hagyták, hogy megrontsa ölet a tétlenség és a fösvénység, ... nem törődtek
többé a fegyverekkel, lovakkal, sem a háborús dicsőséggel (ahogy annak a nemzetnek szokása volt), csak a
rablással és a kapzsisággal.", s mivel a főurak és a nemesek elszoktak a nagyarányú háborútól, 1526-ban már
csak a kisebb csetepaték és portyázások gyakorlatát ismerték. (Jászay, 1996. 88., 102. o.) Bakicsról Brodarics:
Katona, 1979., 38. o.
33
Perjés Géza: Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664). In: A magyar hadtörténelem évszázadai. (Szerk.: Király Bé­
la - Veszprémy László.) Budapest, 2003. 109-112. o.; Kelenik József: Igaz képek a magyar múlt tarlójáról. Had­
sereg és haditechnika a 16. század második felében. Rubicon, 6. (1995/5.) 16. o.
Ferdinánd osztrák főherceg támogatta is sógora törekvéseit, 1. E. Kovács Péter: Ferdinánd főherceg és
Magyarország. Történelmi Szemle, 45. (2003.) 41. o.
35
Frangepán 1526. szeptember elején még csak Zágrábban volt. (Frangepán Kristóf levele, 1526. szeptem­
ber 5. In: Protestáns Szemle, 36. (1927/1.) 24-26. o. Ferdinánd osztrák főherceg elképzelései szerint ő vezette

— 580 —
 Mindennek fényében nagyon is érthető Tomori Pál óckodása a fővezéri poszt elfoga­
dásától, hiszen ő maga pontosan fel tudta mérni, hogy korábban „olyan háborút, amilyen
most őfelsége [a magyar király] előtt áll, még csak látni sem látott soha," s a fentebb em­
lített okok miatt épp a nádort és vajdát nevezte meg, mint nála alkalmasabb személyt, aki
„jeles hadakban forgott, és vezérlésben Magyarország minden fiánál tapasztaltabb." 36
Tomori val aligha csak az álszerénység mondatta ezt. Korábbi tevékenysége alapján in­
kább tehetséges huszártisztnek tarthatjuk, aki déli határvédelem kulcspozíciójába kerülve
a végvidék újjászervezésében jól megállta a helyét. Bátor, rátermett határvidéki kapi­
tányból pedig - amint arra már Kubinyi András rámutatott a fővezér kiválasztása kap­
csán - azért több is akadt a magyar hadvezetés soraiban, bármennyire is nagyra tartották
Tomori kvalitásait a kortársai. 7
Ami e korban igaz volt a vezérekre, hasonlóképpen igaz volt a közkatonákra is: ter­
mészetesen nem létezett intézményesített kiképzés az ő számukra sem, így felbecsülhe­
tetlen jelentősége volt az egyes katonák harci tapasztalatainak, és annak a harci hagyo­
mánynak, amit szűkebb környezetük őrzött és gyakorolt."8 Jellemző módon az 1527-es
isztambuli béketárgyalásokon Ibrahim nagyvezír azzal az indokkal utasította el a
Szapolyai Jánossal és lengyel királlyal egy időben történő békekötés tervét, hogy „mi
magunk már elzsibbadnánk, lovaink, embereink már meg lennének fosztva a katonai
utánpótlástól, mert az ilyen baráti Magyarországra nem mennénk át. Ha még Lengyelor­
szágot is hozzá tesszük, hol kellene hadakoznunk? Mert a hadviselés a gyakorlatból él,
onnan nyeri az erejét, nem az embertömegből, [kiemelés tőlem - B. Sz. J.]." 39 Ám míg a
magyar király katonái jó esetben is legfeljebb csak az állandó határvidéki „kisháború"
tapasztalataival bírtak, az 1510-es években, az oszmán hadak Szelim szultán véres ázsiai
hadjárataiban a „nagyháború" iskoláját is kijárták.40
Paradox módon épp ezek a hadjáratok szolgáltattak érveket a magyar oldalon az osz­
mánok elleni harc híveinek, akik egyre azt hangoztatták: a véres perzsiai, egyiptomi,
majd később az 152l-es nándorfehérvári és 1522-es rhodoszi harcokban az oszmánok
seregének színe-virága veszett oda, ezért épp itt a lehetőség, hogy a magyarok eredmé-

volna az osztrák segélyhadat, egy 2000 fős cseh zsoldoskontingenst a magyar táborba, de ezeket a katonákat
végül csak augusztus 25-ére sikerült felfogadni. (E. Kovács, 2003. 41. o.)
36
Brodarics: Katona, 1979. 29. o.
37
Kubinyi, 1981. 101-102. o. A ferrarai ügyvivő szerint 1521-ben egyedül Tomori volt járatos a hadművé­
szetben a magyar vezérek között. (Fraknói, 1881. 302. o.)
Showalter, Dennis E.: Castle, Skill, and Training: The Evolution of Cohesion in European Armies from
the Middle Ages to the Sixteenth Century. The Journal of Military History, 57. (1993.) 407-430. o.
39
Hurmuzaki, Eudoxiu: Documente privitóre la Istoria Românilor. Vol II. Partea I. Bucuresci, 1891. 55. o.
Nem vélekedtek erről másként Nyugat-Európában sem. Philippe de Comyncs az 1465-ös monthléry csatáról
írva fontosnak tartotta megemlíteni, hogy még az oly fényes, és akkor épp győztes burgundi sereg 1200 lova­
sának zöme is teljesen gyakorlatlan és rosszul felszerelt volt, s ennek okaként a korábbi 36 békeévet jelölte
meg, amelyet a gentiek ellen vívott rövid, s nem túl jelentős hadjáratok szakítottak meg csupán {Gillingham,
John: A rózsák háborúja. Budapest, 1985. 54. o.). A burgundi lovasságból tán ha 50 ember tudta, hogy kell a
lándzsát szabályosan előre szegezni, és csupán 400 viselt mellvértet. {Philippe de Comynes: Mémoires. [Ed.
Joseph Calmette.] Tom. 1. Paris, 1964. 27. o.)
A XVI-XVII. századi határvidéki „kisháború" hatásairól Czigúny István: Reform vagy kudarc? Kísérle­
tek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe, 1600-1700. Budapest, 2004.
180-183 o.

— 581 —
nyesen szállhassanak szembe a szultán „meggyengült" hadával.41 Ha az oszmán hadak
veszteségeinek jelentőségét időnként - valószínűleg propaganda-célokból - túl is érté­
kelték egyesek, a mai szemlélő számára meglepő módon a magyar hírszerzés mégis ren­
delkezhetett viszonylag pontos, helyszínen gyűjtött információkkal az ázsiai hadszínte­
rek történéseiről, akár a „hadügyi forradalom" elmélete szempontjából kulcsfontosságú
tűzfegyverek megnövekedett jelentőségéről is.42 Például a ferences Pécsváradi Gábor
szentföldi zarándoklatát is felhasználta a magyar udvar, hogy információkat szerezzen az
1516-17-es oszmán-mameluk háborúról, az állítólag magyar származású mamelukok in­
formációira támaszkodó buzgó szerzetes fennmaradt tudósításában azonban nem tér ki
túl részletesen katonai kérdésekre.4 Az oszmán táborban ugyanekkor ott volt az egykori
Szörényi bán, Bélay Barnabás, Ulászló király balszerencsés diplomatája, akit I. Szelim
szultán furcsa körülmények között hurcolt magával perzsa és egyiptomi hadjáratára, s
aki tapasztalt katonaként elég közelről követhette nyomon az eseményeket.44 Hazatérve
„minden veszedelmet megmonda az magyaroknak, ki rajtok következendő vóna terek
miatt," a részletekről azonban mit sem tudunk.45
A jelek szerint azonban a magyar hadvezetést elsősorban így sem az oszmánok vala­
miféle technikai fölénye, hanem sokkal inkább nyomasztó túlereje foglalkoztatta. Az el­
lenség fegyverzetéről, katonai tudásáról a magyar táborban sokan éppenséggel nem vol­
tak valami nagy véleménnyel, a tapasztaltabb határvidéki csapatok képviselői egyenesen
úgy vélekedtek, hogy „tudják ők jól, hogy az ellenségnek rengeteg embere és hadiszer-

Az 1516—1517-es egyiptomi hadjáratról tudósító Pécsváradi Gábor ferences szerzetes informátorai sze­
rint a hadjáratra indult 300 000-es hadból végül csak 60 000 ember maradt életben, épp ezért itt az ideje az
oszmánok megtámadásának. (Pécsváradi Gábor levele Lendvai Bánffy János királyi főpohárnokmesternek,
1517-ben. In: Pécsváradi Gábor: Jeruzsálemi utazás. [Fordította és a jegyzeteket írta Holl Béla.] Magyar Rit­
kaságok. Budapest, 1983. 44. o.) 1523-ban Massaro velencei diplomata olyan véleményeket is hallott, hogy „a
török nem fog többé Magyarországra jönni, mert nem igen bízik az általános támadásban, s már csak azért is,
mert kevés harcosa van, miután nagy részük meghalt Perzsiában, Szíriában, Belgrád alatt és Rhodos alatt rész­
ben betegségben, részben a harcok alatt, kb. 130 ezer ember." {Balogh István: Velencei diplomaták Magyaror­
szágról, 1500-1526. Forrástanulmány. Szeged, 1929. LV. o.) 1526-ban is azzal érveltek a visszavonulás ellen a
magyar haditanácsban, hogy „ama egész egykori erős és győzhetetlen török sereg először Belgrád alatt, aztán
Rhodosz ostrománál elhullott."(Brodarics: Katona, 1979. 30-31. o.) S ez volt az új magyar király, Szapolyai
János egyik érve is, amikor a bajorokat akarta egy oszmán-ellenes szövetség számára megnyerni - ő már magát
a mohácsi csatát is besorolta az szultáni hadat végzetesen meggyengítő események sorába. (Barta Gábor: A
Sztambulba vezető út, 1526-28. [A török-magyar szövetség előzményei.] Századok, 115. [1981.] 158. o.); va­
lószínűleg ennek, a tapasztalt katonák értékét nagyrabecsülő szemléletnek volt egy realistább megnyilvánulása,
amikor a magyar király titkára, Gerendi Miklós súlyosnak minősítette az 1523-as szávaszentdemeteri csata hét­
száz főre becsülhető magyar veszteségét, míg az oszmánok természetesen a súlyos vereség után sem szűköl­
ködtek emberanyagban. (Acta Tomiciana, VI. k. 319-320. o.)
Burgio beszámolója szerint például az 1523 július 3-i titkos tanácsülés alkalmával a magyar vezetés jó­
val realistábban értékelte az oszmánok veszteségeinek következményeit: „a török épp oly hatalmas, mint sze­
rencsés, és noha Rhodos elfoglalásánál és onnani visszatérésnél, és a pestistől nagy veszteségeket szenvedett,
mégsem hiányzik az ereje" (idézi Kubinyi András: Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-
korban [1490-1526] In: Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. [Szerk.: Zombori István.]
Budapest, 2004. 141.0.)
43
Pécsváradi, 1983. 42-45. o.
Babinger, Franz: Eine neudeckte ungarissche Kerbinschrift aus Konstantinopel vom Jahre 1515. In:
Aufsätze und Abhandlungen zur Gesichte Südosteuropas und der Levante II. München, 1966. 206-214. o.;
Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Budapest, 1983. 74-78. o.; Fodor Pál-Dávid Géza: Magyar­
török béketárgyalások 1512-1514-ben. Történelmi Szemle, 36. (1994.) 210-219. o.
45
Verancsics, 1857. 14-15. o.

— 582 —
száma van, serege mégis harcképtelen és ártalmatlan, tán ha minden tizediknek, husza­
diknak van valami fegyvere, amivel ártani képes". (A harcot sürgetve utóbb még Tomori
is hajlandó volt úgy nyilatkozni, hogy az általa említett nagy „tömeg zömében fegyverte­
len és gyáva."46) A szembenálló erők nagyságrendje viszont jóval a csata előtt nyilván­
való volt, mivel az oszmán táborból érkező szökevények már júniusban elég pontos in­
formációkkal látták el a kalocsai érseket: a kancellár szerint Tomori a döntő hadi­
tanácson arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy a szultán nem kevesebb mint 300
nagyobb ágyúval vonul fel, s összességében 300 000 fős sereggel, de ebből a hatalmas
tömegből „csak" 60 000 fő „a harcra alkalmasabb, válogatott rész."47 (Egy velencei kém
szerint azonban a magyar oldalon is voltak akik tán reálisabban - a szolgákkal együtt is
- „csak" 150-200 000 főre becsülték az oszmán hadak létszámát.)48

///. Miért pont Mohács?

Ilyen hatalmas túlerővel szemben az összes rendelkezésre álló erő összevonása előtt
megvívott harc sokak szemében túlontúl kockázatosnak tűnt. Jelentősebb csapatok híján
pedig sem a Dráva védelmére kirendelt nádor, sem a határvidéken tartózkodó Tomori
nem tudott vagy akart komolyabb halogató harcokat vívni, így tulajdonképpen a mozgó­
sítás lassúsága miatt csúszott ki az a lehetőség is a magyar hadvezetés kezéből, hogy az
ország déli határán húzódó folyókra támaszkodva időt nyerjen a támadókkal szemben.49
Az országos mozgósítás nehézkessége szinte minden kutatónak szemet szúrt, s a
magyar felkészülésről szóló leírások még a XX. században is jórészt Tomori jól ismert
júliusi kifakadása szellemében íródtak: „Szent György vértanú ünnepén indult hadba
Konstantinápolyból a császár felséged ellen; szinte minden héten írtam levelet felséged­
nek, de felséged és az urak még a lovak lábát sem patkoltatták meg." Szakály Ferenc a
csata helyszíne kapcsán egyenesen úgy vélte: „A magyar sereg számára nyilvánvalóan
hátrányos volt, hogy a csata a mohácsi mezőn zajlott le [...] azért mert nem előbb és

Brodarics: Katona, 1979. 30., 34. o. Valószínűleg a határvidéki csetepaték alapján alakult ki ez a kép, és
még sokáig tartotta magát keresztény országokban. Az 1596-os mezőkeresztesei csata egyik német túlélője a
törökkel való harc megtapasztalása után azt írta: „Nekünk mindig azt mondták, hogy az ellenség mezítelen,
hitvány nép; ez igazán hazugság; derék, hosszúszakállú, fegyverképes, bátor férfias alakok, melyekhez hason­
lókat Németországban keresni kell." (Egykorú német tudósítás a mezőkeresztesi csatáról. Görnöry Gusztáv
közlése. Századok, 26. [1892.] 556. o.)
' Brodarics vitairatának magyar fordításában a 60 000-es szám szerepel (Brodarics: Katona, 1979. 34. o.),
a szöveg latin kiadásában viszont 70 000 (Brodarics, 1985. 45. o.), a kancellár egy korábbi levelében pedig
még 80 000-et írt. (Acta Tomiciana, VIII. k. 244. o.)
Antonio Boemio levele, 1526. november 12.: Sanuto, XLIII. 225. hasáb. Ezek a számok nem állnak tá­
vol több újabb becsléstől sem: különféle számítási módokat használva a teljes létszámot Gyalókay 75 000-re,
Káldy-Nagy Gyula 60 000-re tette. {Gyalókay, 1926. 194-198. o.; Káldy Nagy Gyula: Szulejmán. Budapest,
1974. 72-83. o.) Perjés Géza viszont 150 000 főre becsülte a mohácsi csatában részt vevő szultáni sereget, igaz
elképzelhetőnek tartotta, hogy a magyar oldalon is összegyűlt vagy 50-60 000 ember. {Perjés Géza: Mohács.
Budapest, 1979. 44-61., 369-372. o.)
A folyóvédelem esélyeiről, illetve annak elhanyagolásáról Gyalókay, 1926. 200-206. o.; Bende Lajos: A
mohácsi csata. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 13. (1966.) 544-546. o.; Nemes Imre: Hozzászólás
Perjés Géza „A mohácsi csata" című tanulmányához. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 24. (1977.) 100-
113. o.; Perjés Géza: Válasz Nemes Imrének. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 24. (1977.) 284-291. o.;
Marosi Endre: Mohács-komplexus? Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 27. (1980.) 155-156. o.; Kubinyi,
1981. 96-101. o.; Perjés Géza: A mohácsi csata. (1526. augusztus 29.) In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi
csata 450. évfordulója alkalmából. (Szerk.: Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc.) Budapest, 1986. 198-202. o.

— 583 —
nem másutt került rá sor." A kivétel e tekintetben is Perjés Géza volt, aki a sokat emlege­
tett belpolitikai zavarok mellett az ország stratégiai helyzetéből próbálta levezetni a
mozgósítás nehézségeit, és az ebből fakadó helyzetben az udvar és a nemesség konflik­
tusát állította előtérbe a csatatér kiválasztásánál. Érdekes módon ő, aki úttörő vizsgálato­
kat végzett^Tnezőgazdasági termelés^ a népesség és a^hadseregélelmezés összefüggései­
ről, s a külföldi kutatókat is jócskán megelőzve komplex módon foglalkozott az oszmán
hadigépezettel, azon belül is a logisztikai elemek fontosságával, a krónikus pénztelenség
tudomásul vétele mellett nem nagyon kísérelte meg gondolatmenetének konzekvens al­
kalmazását a középkori Magyar Királyságra. A XVII-XIX. századi példák alapján biztos
volt benne, hogy a hadakozás időszaka májustól novemberig tart - mint ahogy az osz­
mánoknál is - tehát a magyarok nyilván késve reagáltak az oszmán fenyegetésre 1526-
ban, így mentségükre csak annyit lehet felhozni, hogy „a hadak igen nehezen és nagy
rendetlenségben gyülekeztek össze, csakúgy, ahogyan a feudális széttagoltság korában
más országokban is történni szokott. S ha a feudális hadkiegészítéssel szükségképpen ve­
le járó nehézségekhez még azt a sok bajt hozzávessszük, amiben az ország szenvedett,
akkor szinte csodálkoznunk kell, hogy a magyar hadsereg a mohácsi mezőn egyáltalán
felsorakozott."50
A munkái nyomán kialakuló vitában épp egyik vitapartnere jutott közelebb az ő gon­
dolatmenetéhez. Kubinyi Andrásnak ugyanis sikerült a rég ismert forrásokhoz képest új
adatokat felvonultatnia a magyar mozgósítás történetéről, melyek közül a legmegdöbben­
tőbb talán az, hogy a június 1-én kelt mozgósítási parancsot - melyben július 2-ra Tolnára
rendelte a király az ország hadait - érthetetlennek tűnő módon késve kézbesítették, s ezzel
lehetetlenné is vált a végrehajtása.51 Sőt az is világossá vált, hogy már 1521-ben is hason­
lóképpen működött a magyar mozgósítás: nyilvánvaló adminisztrációs hibák történtek, mi­
közben a szultán már Nándorfehérvárt ostromolta, s mire végül a csapatok összegyűltek, a
vár már el is esett. Mindebből le is lehetett vonni a logikus következtetést: „a teljes magyar
hadsereg, azaz a bandériumok és a nemesi felkelés augusztus vége előtti mozgósítása lehe­
tetlen volt," s ennek legfőbb okaként olyan körülményeket jelölt meg, mint a lovak tavaszi
füveltetése, és a hadsereg élemiszerszükségeltének előteremtéséhez szükséges nyári aratás.
Kubinyi azóta több alkalommal is írt e kérdéskörről, és az esetlegességekről egyre inkább

30
Tomori Pál levele, 1526. július: Katona, 1979. 150. o.; Gyalókay, 1926. 194-206. o.; Bánlaky, 1939.
132-135., 199-201. o.; Bende, 1966. 532-533. o.; Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Budapest, 1975. 22-
30. o.; Perjés, 1979. 97-98., 333-334., 347-351. o.; Perjés, 1986. 205-212. o.; v. ö. Perjés Géza: Mezőgazda­
sági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a XVII. század második felében (1650-1717) Érteke­
zések a Történeti Tudományok köréből, Új sorozat 29. Budapest, 1963.; Perjés Géza: A oszmán birodalom eu­
rópai háborúinak kérdései (1356-1699) Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 14. (1967.) 339-370. o. (Az
első részben, a második teljes egészében újra megjelent Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődés­
történeti tanulmányok. Budapest, 1999. 17^8., 223-252. o.). Meglepő, hogy épp Mohács kapcsán maradt el
egy módszeresebb vizsgálat, mert az oszmánok elleni fellépés lehetőségeiről írva korábban Perjés már megje­
gyezte, hogy Zsigmond és Hunyadi korában „részben a hadszíntér messzesége, főleg azonban a késői hadba
indulás miatt a keresztények hadjáratai az őszi időre estek, de nem egyszer áthúzódtak a télbe is. A késői indu­
lás oka azonban minden bizonnyal nem az volt, mintha ki akarták volna használni a töröknek a téli hadviselésre
való állítólagos alkalmatlanságát, hanem egyszerűen az, hogy a feudális anarchiával küzdő állami apparátus
képtelen volt a hadsereget menetkésszé tenni." {Perjés, 1999. 32. o.); később a Habsburgok fellépésének siker­
telenségét pedig azzal magyarázta, hogy a külföldi segélyhadak bevonása miatt a „katonai vezetésnek úgyszól­
ván semmilyen befolyása sincs a hadsereg felállítására és mozgósítására, de még felvonulására sem [...] Ilyen
körülmények között természetes, hogy a hadsereg rendszerint későn áll össze és csak a hadjárati idő végére ér­
kezik Magyarországra, a hadszíntérre." (uo. 39. o., v. ö. uo. 52. o.)
Kubinyi, 1981. 96-100. o.; Burgio leveléből tudjuk, hogy a kincstárban még a parancsot kézbesítő futá­
rok kiküldésére sem volt elég pénz (Burgio jelentése, 1526. június 19.: Katona, 1979. 215. o.)

— 584 —
magának a rendszernek a működésére koncentrált: Magyarországon nem működött külön
hivatali apparátus a hadsereg élelmezésének megszervezésére, s nem voltak élelem- és ta­
karmányraktárak sem, ezért nem lehetett a június végétől augusztus elejéig tartó aratási
időszak előtt zökkenőmentesen biztosítani egy nagyobb sereg ellátását.52
Ha végigvisszük Perjés és Kubinyi gondolatmenetét az oszmán-magyar összecsapá­
sok XV. századi történetén, kitűnik, hogy mindaz, ami 1521-ben és 1526-ban történt,
nem egyszerűen a rendszer hibás működéséből, hanem a késő-középkori magyar és osz­
mán hadügy alapvető különbségeiből fakadt, amelyek korántsem csak a Jagellók „ha­
nyatló" korához köthetők. Egy országos hadsereg összehívásának alapvető feltetele,
hogy el tudják látni élelemmel, s ezzel már a XV-XVI. századi magyar hadvezetés is
tisztában volt: 1456-ben például az országgyűlés úgy tervezte, hogy az oszmánok elleni
hadjárat csak aratás után induljon el, mert az előző évben a Balkánon gyönge volt a ter­
més. Az oszmán szultánok hatalmasra duzzadt erőforrásaiknak köszönhetően viszont jó­
val kevésbé voltak gátolva a természeti tényezőktől, ráadásul élvezték a támadó fél elő­
nyeit is. Ha megvolt a politikai döntés, akkor már a hadjárat előtti télen kezdetét vette az
élelmiszerek begyűjtése, aminek mind az anyagi fedezetét, mind a szervezeti hátterét ké­
pes volt biztosítani a birodalom, s a raktárakban felhalmozott készleteknek köszönhetően
késő nyár helyett már tavasszal hadba tudtak szállni.53
Ezeket az előkészületeket ugyan nem lehetett eltitkolni, de a szultánnak oly számos
ellensége volt, hogy a magyarok sokáig nem tudhatták pontosan, merre indul az oszmán
sereg: hiába hozott hírt már 1525 decemberében Bakics Pál a készülő támadásról, más
hírek alapján, 1526 februárjában Budán még ugyanúgy elképzelhetőnek tartottak egy itá­
liai vagy moldvai vállalkozást is, de a pápai követ még május 24-én is csak abban biza­
kodhatott, hogy 15-20 nap múlva már tisztán fog látni. Az országos mozgósítást Ma­
gyarországon így csak a tavasz végén volt érdemes megkezdeni.54
A magyar védelmi előkészületek egy részét viszont az országgyűlésnek kellett elren­
delni, amit rendszerint a szultán indulásával egyidőben, áprilius végén, május elején tar­
tottak. Ha akkor a rendek megszavazták az adót a hadakozás költségeire, akkor az a leg­
jobb esetben is csak két hónap múlva, azaz nagyjából június végén folyt be a kincs­
tárba.55 Hasonló volt a helyzet a külföldi segélyekkel is - az ország támogatóinak előbb

" Kubinyi, 1981. 81. o.; Kubinyi András: Mozgósítási és hadseregellátási problémák Mátyás alatt. Hadtör­
ténelmi Közlemények, 103. (1990.) 66-73. o.; Kubinyi András: Városaink háborús terhei Mátyás alatt. In: Házi
Jenő Emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő, Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteleté­
re. (Szerk.: Dominkovics Péter, Turbuly Éva.) Sopron, 1993. 155-167. o.; Kubinyi András: Hadszervezet a ké­
ső középkori Magyarországon. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerk.: Rácz
Arpád.) Budapest, 2000. 75-86. o.; Kubinyi András: Főúri étrend tábori körülmények között 1521-ben. In: Ta­
nulmányok Szakály Ferenc emlékére. (Szerk.: Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György.) Budapest, 2002.
260. o.; Kubinyi András: Logisztikai kérdések a Mohács előtti magyar hadszervezetben. In: Az értelem bátor­
sága... 2005. 441-457. o.
Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952. 439. o. A magyarok mellett a német szakértők is számot vetet­
tek a kérdéssel, amikor a birodalmi segélyről tárgyaltak az 1520-as években. (Török Pál: A mohácsi vész dip­
lomáciai előzményei. In: Mohács Emlékkönyv, 1526. [Szerk.: Lukinich Imre.] Budapest, 1926. 156., 166. o.)
Az oszmán hadellátási szisztémáról az elmúlt évtizedekben számos munka született. (Például Finkel, Caroline:
The Administration of Warfare. The Ottoman Military Campaigns in Hungary, 1593-1606. Wien, 1988.;
Murphey, Rhoads: Ottoman Warfare, 1500-1700. London, 1999. 35-103. o.)
54
Burgio jelentései, 1526. január 18., februárl5., május 24.: Katona, 1979. 181-184., 188., 206. o.
Az adószedés technikai kérdéseiről: Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az
Ernuszt féle megyei adószámadás. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. (Szerk.: Madarász Lajos.)

— 585 —
meg kellett győződniük az oszmán támadás bekövetkeztéről, csak azután folyósították a
segélyeket: a pápa és a bíborosok pénze így június 13-án jutott el Budára, a német biro­
dalmi gyűlés csak augusztus 26-án delegálta követeit a Magyarországgal való tárgyalás­
ra, s az angol király adománya is csak augusztusban indult útnak.56 Mivel az oszmán tá­
madás hírére a végvárakat is készültségbe kellett helyezni, ha korábban volt is némi pénz
a kincstárban, azt elsősorban az Adriai-tengertől Moldváig húzódó határ védelmére köl­
tötték, hiszen harccselekményekre a határ bármelyik pontján számítani kellett.57 Ezért
aztán csak júniusban kezdődött az országos hadikészületek szervezése, a katonák fegy­
verbe szólítása, a külföldi zsoldosok felfogadása.58
Mindebből logikusan következik, hogy II. Lajos 1521-ben miért csak augusztus 8-án,
i526-ban pedig július 20-án tudott elindulni Budáról. Ez természetesen a magyar had­
szervezet rugalmatlanságára utal, de kevéssé közismert, de ezek az időpontok jól illesz­
kednek a magyar királyok hadrakelésének sorába. íme néhány kiragadott, de jól doku­
mentált példa: Zsigmond király 1389-ben, 1390-ben és 1391-ben is augusztus közepe és
szeptember közepe között kelt útra Budáról, 1396-ban július közepén Nagyváradról in­
dult a Orsovához, a nikápolyi hadjáratra induló csapatok gyülekezőhelyére. I. Ulászló
1443-ban július 22-én, 1444-ben pedig július 25-én hagyta el Budát, 1464-ben Mátyás
július 30-án még Budán volt, miközben a szultán Jajcát ostromolta, s csak augusztus má-

Veszprém, 1984. 123-124., 161-163. o.; az adószedés problémáiról Zsigmond alatt Mályusz Elemér. A négy
Tallóci fivér. Történelmi Szemle, 23. évf. (1980.) 553. o.; Hunyadi idején Elekes, 1952. 185-189., 365., 438-
442. o.; 1521-1522-ben Kubinyi András: A Szávaszentdemeter-Nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mo­
hács előzményéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 25. (1978.) 200-201. o. Az adószedés 1526-ban sem ment
zökkenőmentesen, mert az 1525 nyarán a hatvani országgyűlésen kivetett 1 forintos adónak állítólag még a fele
sem folyt be a következő év tavaszáig, ezért az akkor kivetett fél forintos adó befizetésének határidejét 1526.
november 1 l-ben határozták meg. (1526. évi 38. és 39. te. Corpus Iuris Hungarici. [Szerk.: Márkus Dezső.] I.
k. Budapest, 1899. 852-853. o.)
A sokféle hír azonban gyakran kioltotta egymást, így a Granadában tartózkodó V. Károly még 1526 jú­
lius 27-én sem volt bizonyos az oszmán támadásban. {Török, 1926. 175. o.) Az 1526. évi pápai segélyről
Artner Edgár: Magyarország és az apostoli szentszék viszonya a mohácsi vészt megelőző években, 1521-
1526. Budapest, é. n. 96. o. A pápai és velencei segélyek jelentőségéről E. Kovács Péter: A Szentszék, a török
és Magyarország a Hunyadiak alatt (1437-1490) In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve.
(Szerk.: Zombori István.) Budapest, 1996. 107. o.; E. Kovács Péter: Magyarország és Nápoly politikai kapcso­
lata a Mátyás-korban. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. (Szerk.: Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth Ist­
ván György.) Budapest, 2002. 230. o.; Jászay Magda: Velence és Magyarország. Egy szomszédság küzdelmes
története. Budapest, 1990. 148-160., 168-169., 194-212. o. A német és angol segélyről Kosáry Domokos: Ma­
gyarország külpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója al­
kalmából. (Szerk.: Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc.) Budapest, 1986. 125. o. A külföldi késlekedésben és ér­
dektelenségben paradox módon a magyar ellenállás addigi hatékonysága is közrejátszhatott: De Vries, Kelly:
The Lack of Western Military Response to the Ottoman Expansion of Eastern Europe from Nicopolis to
Mohács. Journal of Military History, 63. évf. (1999.) 539-560. o.
57
A végvárakra szánt kiadások 1526 május 24. és június 30. között: Fragmentum Libri rationarii super
erogationibus aulae Regis Hungáriáé Ludovicus II. de anno 1526. In: Engel, Johann Christian: Monumenta
Ungarica. Viennae, 1809. 185-236. o.
58
Mindez nem csak az 1526. évben voltjellemző. 1471 tavaszán híre ment, hogy az oszmánok Nándorfe­
hérvár ostromára készülnek. Az első ismert országos mozgósítási parancs május 25-én kelt, de Mátyás még jú­
nius végén is csak készülődött Nándorfehérvár ostromának elhárítására. (Szakály Ferenc: Adalékok Szabács
felépítéséhez: az 1471. évi törökellenes mozgósítás. In: „Quasi liber et pictura" Tanulmányok Kubinyi András
hetvenedik születésnapjára. [Szerk.: Kovács Gyöngyi.] Budapest, 2004. 480-481. o.) Források híján egyelőre
nem dönthető el, hogy vajon mekkora szerepe volt a pápai pénzen felfogadott külföldi zsoldosoknak Hunyadi
1443-1444-es hadjárataiban, de a hadjárat indulásához előbb nekik is meg kellett érkezniük Magyarországra
(v. ö. Elekes, 1952. 178-182. o.).

— 586 —
sodik felében ért Futakra, a magyar csapatok gyülekezőhelyére. Ennek eredményekép­
pen a hadjáratok, várostromok valóban gyakran elhúzódtak, akár a következő év január­
jáig is, s nyomát sem találjuk a téli hadjáratoktól való későbbi ódzkodásnak.60
Más hadszíntéren a kései indulásnak valószínűleg kisebb volt a jelentősége: Mátyás
1474-ben, amikor Sziléziát hatalmas lengyel-cseh támadás fenyegette, augusztus elején
még Morvaországban volt, és csak szeptember 19-én érkezett meg a táborául kiszemelt
Boroszlóba, ahová a támadó lengyel hadak is csak októberben jutottak el.61 A déli hadszín­
téren azonban a magyar sereg késedelmes felvonulása mindig komoly gondokat okozott,
Nándorfehérvár elvesztése 1521-ben sem volt elszigetelt. így került - szinte a magyar had
szeme láttára - az oszmánok kezére Szendrő, a szerb deszpoták székhelye 1439-ben, és
Jajcát, a bosnyák királyok székhelyét is zavartalanul ostromolhatta a szultán 1463-ban. Bár
azt a várat Mátyás még az év telén elfoglalta az oszmánoktól, nem rajta múlott, hogy 1464-
ben nem került ismét II. Mehmed kezébe. (Hunyadi János és a keresztesek nélkül Nándor­
fehérvár már 1456 nyarán elesett volna, hiszen a külföldi segédcsapatokkal megerősített ki­
rályi had csak ősz elejére tudott a térségben megjelenni.) Úgy tűnik, ha össze is gyűlt az or­
szágos sereg szeptemberre, még egy felmentésre váró kulcsvár miatt sem kockáztatták az
összecsapást az oszmánok fő erőivel. Ilyen keretek között a végvári rendszer csak azért
tudta időnként feltartóztatni az oszmán támadásokat, mert a XIV-XV. századi ostromtech­
nikák mellett még nem végződött minden várostrom a támadók sikerével - még akkor sem
ha nem érkezett felmentő sereg. (Nándorfehérvár: 1440, Jajca: 1464)62
A Magyar Királyság logisztikai és mozgósítási rendszere tehát már a XV. században
azt eredményezte, amit Perjés csajk a XVI-XVII. századra nézve fogalmazott meg: „a
hadjáratok dinamikája egészen sajátosan alakul. Miután a török és a keresztény hadse­
reg, hogy úgy mondjuk, állandó fáziskülönbséggel működik, azaz a hadszíntéren korán
megjelenő török és a későn odaérő keresztény hadsereg ritkán találkozik össze, nyílt csa­
tára ritkán kerül sor, és a török zavartalanul foglalhatja el a várakat, aminek következ­
ményeként országrésznyi területek kerülnek egy-egy alkalommal birtokába."63 '
1526-ra azonban a végvárrendszer a legfenyegetettebb irányban, a Duna mentén, fel­
morzsolódott. A magyar kormányzatnak nem sikerült az elvesztett Nándorfehérvár he­
lyét egy másik vár megerősítésével betöltenie, az oszmán támadás útjába eső kisebb vá-

" Engel Pál: A török-magyar háborúk első évei (1389-1392) In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Váloga­
tott tanulmányok. Budapest, 2003. 558., 563., 565. o.; Veszprémy László: A nikápolyi hadjárat. Iskolakultúra,
(1997/3.) 53. o.; Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952. 191. o.; Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke.
Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. In: Engel, 2003. 206. o.; E. Kovács Péter: Jajca 1464. évi ostroma.
In: Az értelem bátorsága... 2005. 414. o.
V. ö. Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Budapest, 2002. 378-398. o.
Gyalókay Jenő: A boroszlói hadjárat 1474-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 41. évf. (1940.) 3-7. o.
" Pór Antal - Schönherr Gyula: Az Anjou ház örökösei. A magyar nemzet története. III. k. Budapest,
1895. 621-622. o.; E. Kovács, 2005. Ennek a rendszernek az ismeretében lehet csak reálisan értékelni Hunyadi
és V. László szerepét is 1456-ban. V. ö. Elekes, 1952. 476. o.; Mályusz, 1980. 566-567. o.
Perjés, 1999. 39. o. Bár a kései táborba szállásból fakadó problémával sokan tisztában voltak, és - felte­
hetően kisebb seregek esetében - akadtak is időről időre kivételes esetek, igazából csak a keresztény hatalmak
előre eltervezett, támadó fellépése révén remélték kiküszöbölni az oszmánokkal szemben fennálló hátrányt.
(Török, 1926. 165-166. o., Barta Gábor: A sztambulba vezető út. Századok, 118. évf. [1981.] 158. o.) Ezen a
helyzeten csak az európai hatalmak felzárkózása változtatott, de Mohács után még százötven évnek kellett el­
telni, hogy a „hadügyi forradalom" folyamatainak következtében megszűnjön az oszmánok nyomasztó anyagi
és logisztikai fölénye.

— 587 —
rak, Pétervárad és Újlak pedig a védők hősies harca ellenére is csak ideig óráig tudták
lassítani 1526 nyarán Szülejmán támadását.64 Bekövetkezett tehát az, amit Zsigmond ki­
rály óta — Hunyadi János kivételével — rendre megpróbáltak kerülni a magyar vezérek:
csatát kellett vállalniuk, ha nem akarták Budáig engedni a szultánt, méghozzá számukra
alapvetően kedvezőtlen - túl korai - időpontban, amikor még nem tudták erőiket teljes
mértékben összpontosítani. Brodarics kancellár 1526. augusztus 6-i leveléből kitűnik,
hogy a budai udvarban pontosan érzékelték, milyen időzavarban vannak, s nagyon is jól
tudták, hogy „húsz vagy akár harminc napon belül aligha lehetséges, hogy akkora sere­
günk lesz, hogy a biztos vereség kilátása nélkül megütközhessünk az ellenséggel."65
Azon elképzeléseket, melyek II. Lajos környezetében felmerültek, hogy tárgyalásokkal,
vagy az oszmán had előli kitéréssel (például Szlavónia irányában), esetleg az ország belső
területeinek feláldozása révén időt nyerjenek, amíg vagy összegyűlik nagyobb erő a harc­
hoz, vagy a szultán fordul vissza magától különféle nehézségek miatt, sem az oszmán had
előrenyomulása, sem az egybegyűlt magyar sereg állapota nem tette már lehetővé.
A pápai nuncius szerint maga Tomori volt az, aki - az ellenállás reménytelenségét
látva -július végén már akár adófizetés árán is a békekötést sürgette a budai udvarban.67
Egy nemrégiben hozzáférhetővé vált török defter szerint a muszlim időszámítás szerint
Zil-kade hó 9. napján (Papp Sándor számítása szerint 1526. augusztus 17-én), mindössze
tizenkét nappal a csata előtt, talán történt is még valamiféle kísérlet a végzetesnek tűnő
harc elkerülésére, amikor „a budai király követe" megjelent a szultán táborában. A ma­
gyar üzenet tartamát egyelőre nem ismerjük, de úgy tűnik, az a szultán magatartásán már
érdemben nem változtatott. t

Számolni kellett azzal is, hogy az oszmán támadás által közvetlenül érintett térségek
birtokosai - akik a későbbi korok példái alapján valószínűsíthetőleg jóval nagyobb

Szakály Ferenc: The Hungarian-Croatian Border Defense System and Its Collapse. In: From Hunyadi to
Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary. (Eds. Bak, János M., Király, Béla K.)
War and Society in Eastern Central Europe. Vol. III. New York, 1982. 141-158. o.; Szakály Ferenc: A magyar
végvárrendszer összeomlása. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerk.: Rácz Ar­
pád.) Budapest, 2000. 87-91. o.; Perjés, 1979. 344-345. o. Nándorfehérvár pótlásának terveiről Kubinyi, 1981.
203-207. o.
A rendelkezésre álló információk alapján Burgio is úgy értékelte a helyzetet, hogy „ha a király még csak
egy lépést vonul vissza, Budát már elvesztette." (Burgio jelentése, 1526. aug. 25.: Katona, 1979. 241. o.);
Brodarics István levele, 1526. augusztus 6.: Katona, 1979. 50. o.
A király környezetének véleményét saját visszaemlékezése szerint maga Brodarics ismertette a hadita­
nácsban: „kisebb veszedelmet szenved el Magyarország, ha az ellenség Mohácstól Pozsonyig az egészet be-
száguldja, és tüzzel-vassal pusztítja, mintha a sereg, melyben ott a király és a főemberek, nemesek, katonák
tömege, egyetlen ütközetben elpusztul, ezek ugyanis elesvén, mibe vetheti aztán reményét az ország?"
(Brodarics: Katona, 1979. 33. o.) A király szlavóniai tervéről Burgio jelentése, 1526. aug. 5.: Katona, 1979.
232-233. o.
Burgio levele, 1526. július 26.: Katona, 229. o.; Tomori már korábban is a háború elkerülése érdekében
tevékenykedett (Burgio levele, 1526. március 5.: Katona, 1979. 189. o.), talán nem is eredménytelenül. A szul­
táni táborban 1526 júniusában mindenesetre már azt híresztelték, hogy II. Lajos évi tízezer márka ezüst fizeté­
sét ígérte, de a szultán elutasította az ajánlatát. (Tomori Pál levele, 1526. június 25.: Katona, 1979. 148. o.)
Papp Sándor: Magyarország és az Oszmán Birodalom (a kezdetektől 1540-ig) In: Közép-Európa harca a
török ellen a 16. század első felében. (Szerk.: Zombori István.) Budapest, 2004. 69-70. o. A szultáni napló nem
említi ezen a napon követ érkezését, de arról ír, hogy a Zil-kade hó 10. napján „Budáról egy pribék jött ide, és
ezt hozta hírül: „Amint a Dráván átkeltek, az ötödik állomáson találkozni fogtok a gonosz királlyal" (Katona,
1979. 302. o.)

— 588 —
számban voltak jelen a táborban, mint más vidékek nemessége - egzisztenciájuk védel­
mében nyilván a harcot sürgették. A Velencébe írt levelek szerint nagy jelentősége volt
ugyanis annak, hogy rég nem gyűlt össze ilyen hatalmas magyar hadsereg, így a tábor­
ban sok tapasztalatlan embert elkápráztatott az erő látszata. Ezt a tömeget természetesen
élelemezni kellett, s Kubinyi András szerint ellátási problémák is mutatkozhattak, ami
nem kedvezett további a várakozásnak. Egy velencei kém utóbb még azt is állította,
hogy sokan katonáik szeptemberi zsoldját akarták megtakarítani, s azt sem lehetett fi­
gyelmen kívül hagyni, hogy a pápai pénzen júniusban felfogadott zsoldosok valóban
csak három hónapra voltak kifizetve. Ugyanakkor a visszavonulás, az ellenséges köny-
nyűlovasság támadásainak kitéve, igen veszélyesnek tűnt, könnyen valódi harc nélkül a
sereg felbomlásához vezethetett volna.69
A határvidéki csapatok tisztikara, s végül maga Tomori is a harc felvállalása mellett
állt ki, s úgy tűnt, ha akaratuk nem teljesül, akár még belvillongásokra is sor kerülhet az
ellenség torkában. Azok után, hogy az elégedetlenkedőket sikerült lecsillapítani, és a ha­
tárvidéki csapatok táborát közvetlenül a király tábora mellé vonták vissza, már az is el­
dőlt, hogy a csatára Mohácsnál kerül sor.70 Úgy tűnik hát, hogy a harc vállalása Mohács
közelében nem csupán egy gondosan - vagy épp tévesen - meghozott taktikai döntés
eredménye volt, mint azt több történetíró is feltételezi, hanem egyfajta kompromisszum
a csapatok beérkezésének reményében a hadszíntérre vonulását szándékosan is halogató
király, a hadsereg ütőképességét megőrizni és kihasználni kívánó vezérek, és az ország
területéből semmit feladni nem kívánó katonaság között. Ennek a 600 lakosú mezővá­
rosnak a térsége ráadásul, logisztikai szempontból, potenciálisan alkalmas volt egy na­
gyobb hadsereg ellátására is.71

IV. Támadni vagy védekezni?

Perjés Géza a saját haditerv rekonstrukciója útján mégis arra a következtetésre jutott,
hogy talán a harctér kiválasztása volt a magyar vezetés egyik legjobb húzása ebben a
hadjáratban. Vele ellentétben azonban úgy vélem, hogy érdemes alaposabban megvizs­
gálni a Perjés által sokat kritizált Brodarics idevágó információit is, aki szerint a csata

A saját erőkről kialakult hamis képzetekről Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII.
647. hasáb, Frangepán Kristóf levele, 1526. szeptember 29.: Sanuto, XLIII. 122. hasáb.; az élelmezésről
Kubinyi, 2005. 454., 457. o.; a feladat nagyságáról Sebők Ferenc: Hadseregek Európában és Magyarországon a
kései középkorban. Acta Universitatis Scientiarium Szegediensis. Acta Historica CXIII. 2001. 76-79. o.;
Antonio Boemio levele, 1526. november 12.: Sanuto, XLIII. 225. hasáb.; Burgio levele, 1526. július 26.: Kato­
na, 1979. 228. o. Mohács nem állna egyedül a hadtörténelemben, ha részben a további zsoldfizetéshez szüksé­
ges anyagi források hiánya sürgette volna a harcot, hiszen például 1522-ben és 1525-ben Itáliában így került
sor a bicoccai és a páviai csatára is. (Black, Jeremy: European Warfare, 1494-1660. London and New York,
2002.15-1 b. o.) A visszavonulás kockázatáról Brodarics: Katona, 1979. 36. o
70
Brodarics: Katona, 1979. 30-36. o.
V. ö. Gyalókay, 1926. 203-204. o.; Szakály Ferenc: A mohácsi csata. (Sorsdöntő történelmi napok 2.)
Budapest, 1975. 30-31. o.; Rázsó Gyula könyvismertetése Szakály Ferenc könyvéről: Hadtörténelmi Köziemé-
nyék, Új folyam, 23. (1976.) 163. o.; Perjés, 1986. 222-224.; 233. o.; Csendes László - Rázsó Gyula: A mo­
hácsi csata. MDCXXVI. In: Mohács, 1526-1976. (Szerk.: Hunyadi Károly.) Hadtörténeti Múzeum, Budapest,
1977. (Minikönyv.) 36., 70-71. o. A logisztikai szempontokhoz Koszta László: Az Árpád-kori halászfalutól a
püspöki mezővárosig. In: Tanulmányok Mohács történetéből. A település fennállásának 900. évfordulójára.
(Szerk.: Odor Imre.) Mohács, 1993. 11-48. o.; Kubinyi, 2002. 260. o.

— 589 —
előtti három nap nem csak előcsatározásokkal telt, hanem tanácskozásokkal is, melyen
azt vitatták meg „miképpen és hol legyen az összecsapás az ellenséggel, milyen legyen a
hadrend, hol helyezkedjék el benne a király, hol a lovasság, hol a gyalogság, hová kell
állítani a bombavetőket.^72
Minderről azonban nem csak tanakodtak. Szülejmán szultán naplója szerint augusztus
26-án vasárnap a magyar sereg az oszmánokra várva hadrendben állt a tábora előtt.
Brodarics szerint a király a következő napon is hadrendbe állította seregét, ami azt kell,
hogy jelentse, hogy az oszmánok elővédje sikeresen meg tudta akadályozni, hogy a ma­
gyarok kikémleljék a fősereg mozgását, így a magyar hadvezetés nem nagyon tudta,
hogy a szultán hadai mikor fogják elérni őket. (Valószínűleg az oszmánok is olyan óva­
tosan haladtak előre, amire a drávai átkelés után a magyarok nem számítottak.73) Mind­
ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ezek szerint a magyar vezérek már a csata előtti na­
pokban is valamiféle terv szerint rendezték az erőiket, s ez egyben némi lehetőséget is
nyújtott a rendkívül heterogén összetételű sereg összetartásának javítására. Azonban épp
a pontos hírek hiánya miatt még augusztus 29-én sem lehettek igazán biztosak, hogy az­
nap minden kétséget kizárólag sor kerül a csatára. Ebből pedig az következik, hogy az
előző napi tanácskozáson elhatározott, de a csata miatt már végre nem hajtott változtatá­
sok nem jelentik feltétlenül a hadvezetés teljes inkompetenciájának bizonyítékát, másfe­
lől pedig azt, hogy amikor augusztus 29-én délután néhányan a főemberek közül a csata
helyett a táborba való visszatérésre tettek javaslatot, talán csak az előző napok gyakorla­
tát kívánták megismételni.74
Brodarics leírása szerint két fő probléma kötötte le a vezérek figyelmét. Az első az
volt, hogy mi legyen a király szerepe a csatában, hogyan óvják meg az eljövendő kocká­
zatos helyzetekben a biztonságát, a másik viszont az, hogy miként tudnák elhárítani,
hogy a többszörös túlerőben lévő ellenség - amely ráadásul nagyrészt igen könnyen ma­
nőverező lovas tömegekből állt -, átkarolja, hátba támadja a jóval kisebb létszámú ma­
gyar sereget. A felmerült megoldások klasszikusnak tekinthetők: a gyalogság lengyel
származású kapitánya, Gnoynsky azt javasolta, hogy a rendelkezésükre álló nagyszámú
szekérből formáljanak szekérvárat, s annak fedezékéből vegyék fel a harcot. Ez volt az a
javaslat, aminek végrehajtására - bár az utolsó pillanatban elfogadták - nem maradt idő.
Helyette a csata napján a magyar sereg, szintén a kancellár által megnevezett külföldi pa­
rancsnokok tanácsára, szándékosan, minél szélesebb arcvonalon állt fel, hogy ily módon
vegye elejét a bekerítésnek.75

Perjés, 1986. 219-226., 233-235. o. A másik végletes álláspont szerint a Tomoriéknak egyáltalán nem is
volt haditerve: Bende, 1966. 565. o. ; Brodarics: Katona, 1979. 37. o.
73
Szülejmán naplója: Katona, 1979. 303. o.; Brodarics: Katona, 1979. 36. o. Nem lehet tehát komolyan
venni annak az állítólagos német szemtanúnak a közlését, aki egy bécsi újság szerint azt állította „olyan ügyet­
lenül vezették a hadat / soha meg nem szemlélték / soha csatarendet nem állítottak / hogy legalább kipróbálják /
komoly dologban mihez tartsák magukat," de amit a hírek hiányáról közöl, mégis közel járhat a valósághoz,
még ha hozzáfűzött magyarázatai ezúttal is kifejezetten rosszindulatóak. (Newe Zeitung...: Katona, 1979. 278-
279. o.) Oszmán források alapján Giovio is azt állította, hogy az oszmán portyázok szinte elvágták a külvilág­
tól a magyarokat. (Giovio, 1531.1. k. 8. o.; Giovio, 1551-1552. 2. rész, 23. könyv, 14. o.; ennek há-Kohen által
átdolgozott változata magyar fordításban Kohn, 1880. 346. o. )
Brodarics: Katona, 1979. 41-^42. o. A csata előtti utolsó haditanács lesújtó értékelése Gyalókay, 1926.
220. o.
75
Brodarics: Katona, 1979. 38. o.

— 590 —
 Amikor i. e. 53-ban Crassus római légiói a fölényben lévő párthus lovassággal kerül­
tek szembe, a római haditanács hasonló alternatívákat mérlegelt: az egyik római főtiszt,
Cassius minél szélesebb harcrend felvételét javasolta, Crassus azonban biztonságosabb­
nak ítélte, hogy a sereg a nehézgyalogságból felállított négyszögben foglaljon állást. A
párthus íjászok „tüzérségi" fölénye, és az ellencsapásokra alkalmas római könnyűcsapa­
tok gyöngesége azonban végül kilátástalanná tette a védekező harcokat ebben a felállás­
ban.76 A rómaiak elhíresült kudarca Carrhae-nál figyelemre méltó tanulságokat hordoz
magában. Perjés Géza is épp amiatt vonta kétségbe Brodarics tudósítását, hogy ez a terv
nem számolt az ellenség ágyúival: „aligha akadhatott valaki, akinek az agyában ilyen
gondolat felmerült. A szekértábort a török nagyszámú tüzérsége ugyanis egykettőre szét­
lövi, másrészt az abba való bezárkózás éppen attól fosztotta volna meg a magyar sereget,
ami a legfőbb erőssége volt: a páncélos lovasság rohamának erejétől."7
Nem szabad azonban megfeledkezni a javaslattevő személyéről: Gnoysnky lengyel
hátterének jelentőségére már Kubinyi András felhívta a figyelmet. A lengyel taktika fej­
lődésére a XV-XVI. században a cseh huszita hatások nyomták rá a bélyegüket, így a
táborverésben járatos lengyel tiszt olyan továbbfejlesztett, élő huszita hagyományt kép­
viselt, ami még sokáig meghatározó volt a lengyel hadseregben. Ennek megfelelően a
nyomasztó ellenséges lovassági fölénnyel szemben a lőfegyverekkel felszerelt gyalogság
mindaddig sikeresen tudott védekezni a szekerek oltalmában, amíg a szekérvár belsejé­
ben ugrásra készen álló lengyel lovasság az alkalmasnak ítélt pillanatban, a megnyitott
szekérvárból megsemmisítő ellencsapást mért a támadókra. A kor legjelesebb lengyel
hadvezére, Tarnowski hetman alig pár évvel Mohács után, 1531-ben ezzel a módszerrel
aratott nagy győzelmet Obertyn-nél a túlerőben lévő moldvai hadak felett. A szekérvár
tehát még a lőfegyverek elterjedése után sem szorult ki a gyakorlatból, nem lehet hát
egyszerűen Brodarics „félreértésének" tulajdonítani egy ilyen tervet, ami a lengyel pél­
dák szerint sem zárta ki kategorikusan a lovasság hatékony alkalmazását. Aligha vélet­
len, hogy a kancellár szerint több tiszt, így a két szerb vezér, Radies Bosics és Bakics Pál
is helyeselte Gnoynsky elgondolását. (Az ellenséges lovasság nyilvánvaló fölénye miatt
később még a XV. század híres katonai teoretikusa, Lazarus Schwendi is javasolta a ke­
resztény hadaknak a szekérvár alkalmazását az oszmánok elleni hadviselésben.)7
A bekerítéstől való aggodalom tehát sokkal inkább dominálhatott a tanácskozáson,
mint a szultán tüzérségétől való félelem. Brodarics szerint egyértelműen ez motiválta az
augusztus 29-i harcrend kialakítását is, amikor a rendelkezésre álló csapatok zömét szé­
lesen elnyújtott arcvonalon, az első vonalban helyezték el. Ez fontos szerepet játszhatott
abban a döntésben is, hogy - miután a magyarok felfedezték a bal szárnyukat átkaroló
hadmozdulatot - Tomori nem akarta megbontani vagy megrövidíteni az arcvonalát, és

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. (Ford.: Máthé Elek.) Budapest, 2001. 808-822. o. A tüzérségi fölény
birtokában azonban nagyon sikeresen védekezhettek hasonló formációban. Jó példa erre a XVII-XVIII. századi
orosz hadak tevékenysége a lovassági fölényben lévő tatárok vagy a törökök ellenében. (Parry, 1975. 238. o.)
Perjés, 1986. 222. o. Hozzá hasonló véleményt vallott a kérdésről Gyalókay Jenő és Bánlaki is. (Gya-
lókay, 1926. 220. o.; Bánlaky, 1939. 230-231.o.)
Kubinyi, 1981.; Wimmer, Jan: História piechoty polskiej do roku 1864. Warszawa, 1978. 105-107. o.;
Spieralski, Zdislaw: Kampania obertynska 1531 roku. Warszawa, 1962.; Dworzaczek, Wolodzimierz: Hetman
Jan Tarnowski. Warszawa, 1985. 36-47. o. A szekerek alkalmazásának Perjés Géza által reálisabbnak vélt
Istvánnffy-féle verziója - miszerint csak a szárnyak fedezésére használták volna őket - szintén gyakorlatban
volt a lengyeleknél a törökök ellenében, még 1634-ben is. {Perjés, 1986. 222. o.; Istvánffy: 1724. 79. o.; v. ö.
Brzezinski, Richard: Polish Armies, 1569-1696. 2. k. 1988. 20-21., 47. o.); Parry, 1975. 222-223. o.

— 591 —
inkább a hadrenden kívül álló egyetlen tartalékát, a király személyes testőrségét küldte
az ellenség felderítésére.79
Perjés Géza a saját harcrend rekonstrukciója alapján úgy vélekedett, hogy amennyi­
ben „a második lépcső kiterjedése jóval keskenyebb volt, mint az elsőé - s az szinte két­
ségtelen -, már akkor is látható, hogy a magyar fővezérlet nem számított hosszú küzde­
lemre, főleg pedig nem arra, hogy állva várja be a török rohamát. Ennek a harcrendnek
ugyanis semmi tartása, ellenálló ereje nem volt, és a második harcrend rövidsége miatt a
bármelyik szárnyát érő vereséget a csatarend teljes összeomlása követte volna. Viszont
egy mindent egy lapra feltevő, kétségbeesett rohamra a legalkalmasabb."80 Mivel Perjés
korunk azon kevés történésze közé tartozott, aki katonatiszti képzést is kapott, érdemes­
nek tűnik állítását több más katona-hadtörténész véleményével ütköztetni.
Hozzá hasonlóan Gyalókay Jenő tüzérezredes is úgy vélekedett 1926-ban: „azon
hogy a magyar sereg támadni akart és támadott is, nem lehet csodálkozni, tudva azt,
hogy az elbizakodott többség valósággal kierőszakolta a harcot. Akkoriban a fő és döntő
fegyvernem a lovasság volt. Ennek harcmódjához igazodott az egész taktika. Már pedig
a lovasságnak csak egy harcmódja van: a támadás."81 Viszont meglepő módon 1901-ben
Szurmay Sándor alezredes, 1939-ben pedig Bánlaky József altábornagy ugyanazon ren­
delkezésére álló adatok alapján mégis Perjésétől egészen eltérő következtetésre jutott.
Szurmay szerint „a magyarok harczfelállása, illetőleg csatarendje inkább megfelelt
volna a védőleges magatartásnak, mint a ténylegesen bekövetkezett támadólagos előre­
nyomulásnak, a mennyiben az első harcsorokban felállított gyalogság és tüzérség inkább
a török támadás feltartóztatására, a szárnyakon lévő lovasság pedig az oldalaknak [sic!]
fenyegető török lovas csapatok ellen való megvédésére lett volna hivatva és képesítve,
mint az első lökem keresztülvitelére." Bánlaky mindezt azzal egészítette ki, hogy „a ma­
gyarok augusztus 28-án este Tomori becslése szerint is körülbelül háromszoros túlerővel
állottak szemben. Ez, nemkülönben az a körülmény, hogy a seregnek mintegy fele gya­
logságból állott, némileg érthetővé teszi, hogy a magyar hadvezetőség úgy stratégiailag,
mint taktikailag várakozó, defenzív álláspontra helyezkedett. Ámde a tisztán védelmi
magatartás homlokegyenest ellenkezett egyrészt a seregnek legfőbb és legfontosabb al­
kotó részét képező lovasságnak ősidőktől fogva a jelenkorig szokásos harcmódjával [...]
A harcfelállításnak alkalmazott módja ugyan rám azt a benyomást teszi, illetve azt a
meggyőződést érleli meg bennem, hogy a magyar hadvezetőség a mohácsi csatát eredeti­
leg ellentámadással kapcsolatos védelem formájában akarta megvívni. Ennek az elgon­
dolásnak megfelelően helyezte el összes védelmi eszközeit, a tüzérséget és a gyalogságot
majdnem teljes egészében az állítólagos biztonság kedvéért meglehetősen széjjelhúzott
első vonalba [...]. Ez az első vonal, illetve harccsoport arra volt hivatva, hogy az ellen­
ség első támadását felfogva és kivédve, alkalmat adjon a második harcvonalnak, illetve
harccsoportnak a támadólagos módon való közbevágásra."82

Brodarics: Katona, 1979. 38., 41. o. Tomori döntésének hasonló értelemzése: Rónai Horváth, 1895.
358. o.; v. ö. Perjés, 1986. 233. o.
Perjés, 1986. 226. o. Lényegében ezt a vélemény támogatja Csendes és Rázsó közös írása is. (Csendes -
Rázsó, 1977. 70-71., 87. o.)
81
Szerinte azonban „Tomori a képzelhető legszerencsétlenebb módont hajtotta végre a támadást." (Gya­
lókay, 1926. 220. o.)
~ Szurmay Sándor: A mohácsi hadjárat 1526-ban. Ludovika Akadémia Közleményei, 28. (1901.) 60. o. Itt
hívom fel a figyelmet arra a sajtóhibára, ami Papp László 1960-ban íródott tanulmányában bukkan fel, mely

— 592 —
 Ezek az egymásnak ellentmondó vélemények már azért is meglepőek, mert a négy író
közül három tulajdonképpen hasonlóan rekonstruálta a magyar csatarendet. Abban min­
denki egyetértett, hogy a csatarend második vonala, melyet Brodarics „helytállónak" ne­
vezett, főképp nehézlovasságból állt, és kisebb létszámú lehetett, mint a szélesen elnyúj­
tott első vonal. Gyalókay azonban a kancellár leírására hivatkozva kétségbe vonta az
addigi nézeteket - így Szurmayét is -, és azt állította, hogy a magyar sereg első vonalá­
ban nem képeztek külön gyalogos centrumot, hanem csupán két szárnyra osztották azt,
amelyekben a gyalogosok előtt a könnyűlovasság állt fel. Ezt az elgondolást azonban az
oszmán krónikákra és - konkrét források megjelölése nélkül - az általuk vélt XVI. szá­
zadbeli szokásokra hivatkozva mind Bánlaky, mind Perjés elvetette. Hiába utalt rá már
Gyalókay, hogy mennyire megtévesztőek ezek a krónikák - a török oldalon, nyilvánvaló
módon, a lesállásba vonuló Báli bég ellen küldött udvari huszárokat is külön seregtest­
nek vélték -, ez a fontos információ azonban lábjegyzetbe került és talán emiatt sikkadt
el, míg az elmúlt évtizedben Négyesi Lajos ismételten fel nem hívta rá a figyelmet.83
Abban bizonyosan igaza volt hadtörténészeinknek, így Gyalókaynak és Perjés Gézá­
nak is, hogy Tomoriék tudhatták, egyetlen nap alatt aligha tud felvonulni ellenük az
egész oszmán sereg, így bizonyára csak a ruméliaiakkal való összecsapásra számítottak.
Erre utal a két fővezér érvelése a csata előtti utolsó, hevenyészett haditanácson. Ez a tu­
dás - vagy feltételezés - pedig döntő módon meghatározhatta a magyarok viselkedését
augusztus 29-én.84
Brodarics nem ad pontos csatarend-leírást müvében, a gyalogság esetében csak a má­
sodik vonal szárnyait biztosító katonákról ejt szót, a lovasságról szólva pedig csupán egy
homályos utalást tesz arra, hogy a második vonal ezernél is több nehézlovasán kívül a
többi nehézlovas az első vonalban „szóródott szét", ami elég kevés támpont a rekonst­
rukciókhoz. Leírásából nehezen értelmezhető a 85 ágyú helye is, melyek szerinte „köz­
vetlenül az első sorok mögött helyezkedtek el."85 Istvánffy szerint viszont az ágyúkat
„alkalmas helyen" az első és második csatasor közé állították. Csakhogy ez a hely az
utókor kutatói számára csöppet sem tűnt alkalmasnak. Brodaricstól eltérően ugyanis már
Istvánffy is azt állította, a haditanácsban voltak, akik teljesen logikusan úgy vélték, hogy
„az ágyúkat mindjárt a csatasorok elé kellene állítani, hogy még mielőtt kézitusára kerülne

szerint ez a cikk a Ludovika Akadémia Értesítőjében jelent volna meg. A tévedés szívósan él tovább a hazai
szakirodalomban, Papp Lászlónak azzal a feltételezésével együtt, hogy Szurmay a tábor vízszükséglete miatt
helyezte térképén a magyarok táborait a Béga-patak közelébe, amire azonban nem történik utalás Szurmay em­
lített írásában (Papp László: A mohácsi csatatér kutatása. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 5. [I960.]
Pécs, 1961. 207. o.); Bánlaky, 1939. 239-240. o.
83
Gyalókay, 1926. 221-222. o., 228. o., 190. j . ; Bánlaky, 1939. 240-244. o.; Perjés, 1986., 224-225. o. Az
utóbbi két szerzővel értett egyet Marosi Endre: A mohácsi csatatér helymeghatározásához. Hadtörténelmi Köz­
lemények, Új folyam, 23. (1976.) 632-633. o., pedig Papp László is ismételten felhívta Gyalókay igazára a fi­
gyelmet. (Papp, 1960, 221. o., 47. j.); Négyesi Lajos: A mohácsi csata. Hadtörténelmi Közlemények, 107.
(1994.). 63-64. o. A késő középkori európai taktikáról Contamine, Philippe: War in the Middle Ages. (Transi.
Jones, Michael.) Oxford and Cambridge, 1984. 228-237. o.
84
Brodarics: Katona, 1979. 42. o.
' Brodarics: Katona, 1979. 39. o. Az ágyúk egy része nem is került tüzelőállásba, mert nem végeztek idő­
ben a kirakodásukkal. Gyalókay szerint talán erre utalhatott Frangepán Kristóf embere, aki szerint csak 53
ágyút zsákmányoltak a törökök. (Hyeronimo di Zára levele, 1526. október 26.: Sanuto, XLIII. 277. hasáb;
Gyalókay, 1926. 222. o.)

— 593 —
sor, kilőhessek őket, nem annyira az ellenség megrémítésére, hanem inkább azért, hogy
megsebesítve és harcképtelenné téve a támadókat, veszteségeket okozzanak nekik."86
Akad azonban néhány további adat, amely Gyalókay óta jobbára elkerülte a kutatók
figyelmét. Egy velencei kém, Antonio Boemo tudósítása szerint a magyar sereg élén a
könnyűlovasság állt, mögötte a gyalogság, s legvégül a nehézlovasság - a szövegből
azonban nem eldönthető, hogy még az első vonalon belül vagy talán már magában a má­
sodik vonalban. Ugyanakkor Paolo Giovio sajátos magyarázatot kínált a nehézlovasság
„szétszórására" is: leírása szerint ugyanis Tomori, hogy arcvonalát megnyújtsa, katonái­
ból négyszögeket formált, és a gyalogos zászlóaljakat a lovasság egységei közé állította.
Az ilyen vegyes csatarend a XVI. század folyamán vált szokásossá a keresztény hadak­
nál, ha az oszmánokkal kerültek szembe, mert az ellenfél lovassága rendszerint túlerőben
volt, és ha ezért a saját lovasság támadása esetleg sikertelen maradt, a gyalogos egységek
közé húzódva, azok védelmében volt idejük sorai újra rendezésére. (Ferdi leírása arra
utal, hogy így folyhatott a küzdelem a magyar balszárny és az anatóliaiak között.)87
A csata cseh szemtanúja szerint a harc kezdetén a gyalogság még az ágyúk közelében
foglalt állást, s ezt támogatja egy másik névtelen, állítólagos bécsi szemtanú is, aki sze­
rint a táborba érkező landsknechteket is az ágyúkhoz osztották be.88 Mindebből csak
annyi következtetést vonhatunk le, hogy az ágyúkat a gyalogság közelében, annak tago­
lódását követve helyezhették el, de pontos helyüket a csatarendben aligha tudjuk megál­
lapítani. Nem tarthatjuk elképzelhetetlennek, hogy a magyar ágyúk esetleg egy kisebb
dombháton voltak elhelyezve, ami mégis biztosíthatta a kilövést a csatarend első sorai
felett, de az is lehetséges, hogy a harc kezdetén az ágyúk előtt álló könnyűlovasság már
nem is volt a helyén, amikor az ágyúkat elsütötték - legalábbis Brodarics leírása megen­
gedi ezt a feltevést.89
A magyar könnyűlovasok augusztus 29-én már reggeltől csatároztak az oszmán elő­
véddel, a „csarkadzsikkal," tehát egy részük mindenképpen az első vonalban kapott he­
lyet. Szerepük azonban méltatlanul feledésbe merült, hiszen a szakirodalom a magyar
oldalon mind a mai napig csak a nehézlovasságot tartja a csata egyetlen fontos tényező­
jének. Ez főként az oszmán krónikák szemléletére vezethető vissza, bár más forrásokban
egyértelműen leírták, hogy az élen álló magyar könnyűlovasság támadása nyitotta meg a
csatát.90 Az oszmán történetírók ugyanis több ízben írtak a páncélba burkolt, feltartóztat-
80
Istvánffy: Katona, 1979. 113.
Antonio Boemio levele, 1526. november 12.: Sanuto, XLIII. 225. hasáb; Giovio, 1531. K 1. (idézi Parry,
1975, 221. o. és Sulicä, 1907. 102. o.). A vegyes felállás előnyeiről Kelenik József: A mezőkeresztesi csata. In:
Fegyvert s vitézt... A magyar hadtörténet nagy csatái. (Szerk.: Hermann Róbert.) Budapest, 2003. 121. o.; Parry,
1975. 223-233. o.; Ferdi: Katona, 1979. 381. o.
88
Egykorú levél a mohácsi csatáról. Hadtörténelmi Közlemények, 2. (1899.) 505. o.; Newe Zeitung..: Ka­
tona, 1979. 280. o.
89
Már Istvánffy is a maga elgondolásai szerint értelmezte a kancellár rövid leírását, s könnyen lehet, hogy az
általa néven nem nevezett személyek valójában a történetíró rosszallásának adtak hangot, hiszen utóbb több törté­
nész is úgy vélte, hogy az Istvánffy által megjelölt helyről az ágyúk épp belelőttek volna az első vonal katonáiba.
(Istvánffy: Katona, 1979. 113. o., Gyalókay, 1926. 222. o., Bánlaky, 1939. 244-245. o., Perjés, 1986. 226. o.)
„Signo belli dato viriliter cum hoste concurrere hü, qui in prima acie erant, bombarde quoque nostre omnes fuerunt
émisse, parvo tamne hostium damno" {Brodarics, 1985. 53. o.) „Megadatván a csatajel, bátran az ellenségre ron­
tottak azok akik az első sorokban álltak, valamennyi ágyúnkat is kilőtték" (Brodarics: Katona, 1979.42. o.).
Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII. 647. hasáb; Newe Zeitung...: Katona,
1979. 279. o. Giovio, 1551-1552. 2. rész, 23. könyv, 15. o.; B. Szabó, 2004. 445. o. Gyalókay még írt róla, de

— 594 —
hatatlan magyar nehézlovasság miatti aggodalmakról, s ilyennek írták le az egész ma­
gyar lovasságot, az illusztrátorok pedig páncélosok tömegét festették a kéziratokba,
mintha könnyűlovassága nem is lett volna a keresztényeknek. Ez a beállítás azonban épp
annyira valószerűtlen, mint a miniatúrák páncélosai jellegzetes huszárpajzzsal a kezük­
ben.91 A legjobb példa erre Dzselálzáde Musztafa közismert és plasztikusnak tűnő leírása
a magyar támadásról: „a hadsereg centruma, körülbelül 60 000 vastestű s lovastul együtt
acélba bújt átkozott - kik a csatasorba úgy voltak elrendezve, hogy minden lovas mellett
jobbról és balról két puskás gyalogos állott - az iszlámnak győzedelmes seregére rohant.
Minden feslett erkölcsű gyaur a lándzsáját egyenesen magasra tartotta volt, mikor azon­
ban felénk rohantak, egyszerre lebocsátották, s a ló nyakára hajolva vágtattak."92 Ha az
utolsó mondatban a krónikás a valóságot írta le, akkor a támadók nem lehettek nehézlo­
vasok, hiszen azokat többek között épp az különböztethette meg a huszároktól, hogy
lándzsát szegezve is egyenesen ültek a nyeregben, mellesleg az általuk használatos ma­
gas kápájú nyergekben bajos is lett volna előrehajolni.93 (Egyelőre nem zárható ki persze
az sem, hogy ez esetben is valamiféle krónikás szófordulatról van szó csupán. Épp ilyen
bizonytalannak tűnik a lovasok két oldalán álló puskás gyalogosok említése is, noha az
elképzelhetőnek tűnik, hogy a gyalogosok és lovasok egységei valóban egymás mellett
sorakozhattak az első vonalban.)
A gyalogságra vonatkozó adatok a korabeli lengyel gyalogság taktikájára utalnak:
1512-ben Lopuszna-nál a lovasság előtt, az 1514-es orsza-i csatában pedig a lovas csapa­
tok közti „résekben" állt fel a gyalogság és a tábori tüzérség. A lengyel sereg mindkét
csatát védelemben kezdte, s csak azután ment át ellentámadásba, hogy az egyik esetben
tatárok, a másikban pedig az oroszok rohama összeomlott az ágyúk és a puskások tüzé­
ben: a lengyel lovasság egyik feladata Orsza-nál épp az volt, hogy a lőfegyverek közelé­
be csalogassa az ellenséget. 94 (A tanulmány első részében már említett Jajca melletti üt­
közetben Frangepán Kristóf is hasonló módon járt el.)
A vegyes csatarend másik lehetséges magyarázata a hadsereg szervezetében is keres­
hető. A vezérek és a nagyobb kísérettel érkezett urak elhelyezkedéséből ugyanis valószí­
nűleg következtetni lehet a csapatok elhelyezkedésére és a két vonal létszámára is, mivel
az urak feltehetően a csatában is ugyanazokat a lovas és gyalogos katonákat vezényelhet­
ték, akikkel táborba szálltak. Azaz a király és a főpapok - jelentős részben nehézlova­
sokból álló - kísérete, valamint a kis létszámú cseh kontingens alkothatta a második vo­
nalat, gyalogságuk pedig az oldalvédeket, míg Tomori, Perényi, Szapolyai, Batthyány

az ő nyomán - bármiféle hivatkozás nélkül - csak Bende emelte ki többször a könnyűlovasság jelenlétét ta­
nulmányában (Bende, 1966. 551. o.), Sebők Ferenc viszont egészen odáig jutott a hagyományos szemlélettel,
hogy épp a magyar könnyűlovasság gyöngeségét nevezte meg a vereség egyik fő okaként. (Sebők Ferenc: Új
szempontok a mohácsi csata megítéléshez. In: „Magyaroknak eleiről." Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős
Makk Ferenc tiszteletére. [Szerk.: Piti Ferenc] Szeged, 2000. 470. o. ). A Velencébe befutó hírek közül több is
kifejezetten utalt a könnyűlovasság szerepére: Sanuto, XLII. 647. hasáb, XLIII. 225. hasáb.; Giovio, 1551-
1552. 2. rész, 23. könyv, 15. o.
Fehér Géza: A magyar történelem oszmán-török ábrázolásokban. Budapest, 1982. 4., 14., 16., 17., 27.,
63. tábla.
Dzselálzáde Musztafa: Az országok és az utak felsorolása. In: Mohács emlékezete. (Szerk.: Katona Ta­
más.) Budapest, 1979. 408. o.
Tubero: i. m. 165. o.
94
Wimmer, 1978. 104. o.

— 595 —
vitézeit alighanem az első vonalban kell keresni. Mivel Brodarics csak a gyalogság ki­
sebbik részéről ejt szót a második vonal és tábor kapcsán, egyértelműnek tűnik, hogy a
gyalogság zömét, így a négyezer cseh és lengyel zsoldost valamint a Szerecsen János ve­
zette kétezer Dráva-melléki íjászt is az első vonalban állíthatták fel.96
Ennek a magyar csatarendnek talán a legérdekesebb vonása az, hogy szinte pontos
tükörképét mutatja a XVI. századból ismert oszmán csatarendnek. Az első vonalban ott
is két szárny volt, de azok túlnyomórészt lovasságból álltak, ennek megfelelően elsősor­
ban támadó feladatuk volt. Az első vonal közepén, vagy e mögött, a második vonalban
kaptak helyet a szultán elit gyalogosai, a janicsárok. Ők általában tábori ágyúkkal és
mesterséges akadályokkal is megerősített védelmi állásban foglaltak helyet, így ők alkot­
ták az igazi „helytálló" csapattestet: ha a szárnyak lovassága kudarcot vallott és mene­
kült, ők voltak azok, akik helyben maradva biztosították a csatarend szilárdságát.. Ha ott
volt a harcban, akkor mögöttük állt a szultán személyes testőreivel, mellette pedig az ud­
vari lovasság egységei sorakoztak fel ,97 Ezzel szemben a magyarok is két szárnyra bon­
tották az arcvonalukat, s a lovasság zöme mellett az első vonalba összpontosították szin­
te minden védekezésre alkalmas katonájukat, míg a király körül, a második vonalban a
támadásra - ez esetben inkább ellentámadásra - leginkább alkalmas lovasság sorakozott
fel, s ennek szárnyait kisebb gyalogos és könnyülovas egységekkel biztosították.
Mindezek alapján úgy tűnik, Gyalókay és Perjés valóban nem vetett számot azzal,
hogy Brodarics szerint a sereg közel fele gyalogos volt, s a késő-középkori katonai elmé­
let az ő esetükben különösen nem javallottá a támadó fellépést, sem azzal, hogy ez a 12-
13 000 ember nagyobbrészt valószínűleg nem is volt felszerelve és begyakorolva erre.
így Bánlaky véleménye a magyar hadvezetés terveiről jóval logikusabbnak tünik, mint
az övék: a magyar vezérek seregük csapatnemi adottságainak megfelelő módon, lőfegy­
vereik tűzerejére is számítva, olyan csatrendet alakítottak, amit kellőképpen rugalmasnak
véltek arra, hogy - a könnyülovasságot is felhasználva - aktívan védekezzék, ám ha le­
hetőség teremtődik rá, támadólag is fel tudjon majd lépni.

Burgio beszámolója szerint 10 000 lovas volt az első támadóhullámban. (Burgio levele, 1526. szeptem­
ber 5.: Katona, 1979.343.0.)
A XVI. század közepén készült Fugger-krónika meg is őrzött egy igen figyelemre méltó, ritkán publikált
ábrázolást a csatáról, melynek forrásai ismeretlenek, de mivel a magyarországi ügyekben igen járatos kereske­
dődinasztia számára készült a munka, korántsem lehet kizárni, hogy festője esetleg olyan plusz információkat
is megörökíthetett, amelyekkel mi már nem rendelkezünk. Jelenlegi ismereteink alapján összességében még­
sem tarthatjuk megbízhatónak.(Bayern-Ungarn Tausend Jahre. Bajorország és Magyarország 1000 éve.
Katalog zur Bayerischen Landesaustellung 2001. Oberhausmuseum. Passau. [Hrsg. von Wolfgang Jahn,
Christian Lankes, Wolfgang Petz, Evamaria Brockhoff.] Augsburg, 2001. 5.15. tétel, 259-260. o.). Remek hír­
hálózatuknak köszönhetően valószínűleg a Fuggerek értesültek elsőként a vereségről, még 1526. augusztus 31-
én. (Sulicä, 1907. 97. o.)
97
Jovii (Giovio), Paolo: Opera, Lettere (idézi Parry, 1975. 218-219. o.). Kis Péter leírása in: Zay Ferenc:
János király árultatása. Kis Péter: Magyarázat. (Bánffy György) Második János török császárhoz menetele...
(A kötet összeállította Bessenyei József.) Régi Magyar Könyvtár. Források 2. (Szerk.: Kőszeghy Péter.) Buda­
pest, 1993. 67-70. o.; Ágoston, 2000. 133. o.; Ágoston Gábor: Ottoman Warfare in Europe 1453-1826. In:
European Warfare 1453-1815. (Ed. Jeremy Black.) London, 1999. 126-127. o
98
Rogers, Clifford J.: The Offensive/Defensive in Medieval Strategy. In: XXII. Kongress der Internatio­
nalen Komission für Militärgeschichte. [Acta 22.] Wien, 1997. 158-171. o.; B. Szabó, 2004. 470-474. o.

— 596 —
 V. Az oszmán hadsereg felvonulása

Paradox módon az oszmán hadvezetés számára is csapatainak óriási létszáma okozta

az egyik legnagyobb problémát. A szökevények szerint az oszmán táborban azt híresztel­
ték, hogy a szultán 300 000 emberrel vonul hadba, de ha a sereg nem is volt olyan nagy,
mint amilyennek lefestették, még így is elképesztő nagyságrendű haderő vonult Magyar­
ország ellen. Az utókor kutatói sokszor szkeptikusak voltak, amikor az oszmán történet­
írók 300 ágyút emlegettek, holott a szökött hadifoglyok hírei szerint a szultán 600 külön­
féle kisebb ágyút vitt magával, s az isztanbuli ágyúöntödék tevékenysége alapján egyik
adatot sem tarthatjuk elképzelhetetlennek, hiszen 1522 és 1526 között egyedül ott 625
kis és 355 nagy zarbuzán típusú ágyú készült.
Tomori informátorai szerint a hatalmas embertömegben a szultánnak „csak" 11 000
janicsárja volt, s tulajdonképpen ezt is hiteles adatnak tekinthetjük, hiszen az Isztanbul-
ban állomásozó udvari hadakban 1527-ben valóban 7886 janicsár és 3553 kiképzés alatt
álló újonc, azaz 11 439 fő szerepelt a zsoldlistán. Az azonban már egyáltalán nem való­
színű, hogy mindannyian részt is vettek volna a 1526-os hadjáraton. Az oszmán és a ma­
gyar lövészek tűzerejének összehasonlítása szempontjából sem elhanyagolható adat,
hogy az 154l-es budai hadjáratra csak 6362 janicsár kísérte el a szultánt. (Figyelemre
méltó, hogy Verancsics titokzatos eredetű szövege szerint a szultán Mohácsnál ugyan
400 tarackkal, de csak 6000 janicsárral vonult a csatába.)99
Ha a kiváló logisztikai háttérnek köszönhetően az ellátás nem is akadozott, a sok ki­
lométer hosszú menetoszlop nagyon sebezhetővé tette a felvonuló hadat.1<K) Épp ezért
„mivel a csapatok és seregek összeszorulása és a jószágok tolongása miatt rendkívül sok
baj és kár lehetett volna," Ibrahim nagyvezér már Szófiánál elvált a szultántól, „hogy az
egész ruméliai sereggel, a magas udvar némely szolgáival és egy csapat tüfenkcsivel egy
nappal előbb járjon."101 Ez igen komoly erősítés volt: 1000 udvari zsoldos lovassal, 2000
janicsárral és nem kevesebb mint 100 ágyúval egészítették ki a nagy vezír seregtestét.
Miután Ibrahim megostromolta a magyar végvárakat, a szultán további 1000 janicsárt
küldött veszteségei pótlására, s Dzselálzáde Musztafa szerint a csata napjára a janicsárok
létszámát már 4000-re, az ágyúk számát pedig 150-re emelték a ruméliai seregnél. Azaz
a szultán nagyjából 5000 fős udvari lovasságának legalább ötöde, és a hadjáraton részt
vevő janicsároknak feltehetően a fele a ruméliai vilajet katonaságával tartott. Pedig az
önmagában is elég jelentős erőt képviselt: egy 1527-es kimutatás szerint a ruméliai vila­
jet 27 szandzsákja több mint 10 688 timáros szpáhit és 26 720 kísérő lovast állított ki. Ha
ebből leszámítjuk a csata napján a válogatott akindzsikkel együtt kikülönített szendrői és
boszniai katonaságot - amit 7-10 000 főre becsülhetünk -, akkor az derül ki, hogy a

Tomori Pál levele, 1526. június 25.: Katona, 1979. 147. o.; Káldy-Nagy Gyula: A török állam hadsere­
gének kialakulása I. Szulejmán korára. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából.
(Szerk.: Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc.) Budapest, 1986. 186. o.; Idris Bostan: A szultáni ágyúöntő műhely­
ben (Tophane-i Amire) folyó tevékenység a 16. század elején. Aetas, 18. (2003/2.) 15. o. Az 1541-es hadjárat­
ról: The Encyclopaedia of Islam. Vol. XI. Leiden, 2002. 323-324. o.; Verancsics: Katona, 1979. 60. o.
Perjés Géza számításai szerint - aki 150 000 főre becsülte az oszmán hadat - mivel három nap, három
éjjel keltek át a dunai hadihídon a menetoszlop hossza 270-330 km lehetett. (Perjés, 1979. 54-61. o.)
Dzselálzáde: Katona, 1979. 395. o.; Ferdi: A törvényhozó Szulejmán szultán története. In: Mohács em­
lékezete. (Szerk.: Katona Tamás.) Budapest, 1979. 371. o.

— 597 —
nagyvezír a mellé adott udvari zsoldosok mellett még vagy 30 000 szpáhit és dzsebelit
vihetett harcba. (Ezt az adatot azonban a különféle okokból távolmaradók miatt termé­
szetesen nem árt óvatosan kezelni.)102
EzLai igenjütőképes, de az^gés^^exegnéijriégi^s^kal^riozgékojiyabb^eregte^te^
eleve arra szánták, hogy szükség esetén képes legyen gyorsan szembeszállni az ellenség­
gel - mert harcra már Tomori Karasica parti megerősített táboránál is számítottak.103 A
sereg elővédje már augusztus 22-én átkelt Dráván, és harcba is keveredett Tomori kato­
náival (a magyar ágyúk tüzelése egészen a szultáni táborig hallatszott), ám a rossz időjá­
rás és a rossz utak miatt az egész sereg málháját mégis csak augusztus 27-ére sikerült át­
szállítani a folyón. Ekkor már kialakult az a menetrend, ami szerint az oszmán csapatok
a mohácsi mezőn is megjelentek: legelöl Báli és Hüszrev bég haladt a boszniai és
szendrői szandzsák katonaságával, őket a ruméliai bégek katonái, majd Ibrahim nagyve­
zér kísérete követte. A ruméliai seregtest immár nem távoldott el egy napnyi járásra a
szultántól, vasárnap ikindi idején (délután kettő és öt között) megérkezett a kiszemelt tá­
borhelyre, ahová a szultán csak jóval később, az esti ima idején jutott el hadinépével.104
Augusztus 28-án, kedden, az oszmán sereg pihenőt tartott, és azt is kihirdették, hogy
következő nap csata lesz. Másnap reggel egy arra alkalmas mezőn Ibrahim nagyvezér sa­
ját zászlaja két oldalán harcrendbe állította a ruméliai szandzsákok katonaságát, és miu­
tán maga a szultán megszemlélte a hadat, a rendet tartva lassan megindult a magyarok
felé. (Ibrahim Pecsevi szerint az elővéd, Báli szendrői bég, már nem sokkal ezután elvált
a ruméliaiaktól egy mindmáig azonosítatlan „Puszu Kilisze" [leshely templom?] nevű
helyen, és balra fordulva, a magyar sereget titokban megkerülve, Bácsfalunál igyekezett
leshelyet foglalni.) A ruméliaiak nyomában az - elméletileg több mint 24 000 lovast
számláló - anatóliai hadtest haladt, őket pedig a udvari zsoldos lovasság és a janicsárok
7-8000 főre tehető „maradéka" követte.105
A nagyvezír a kora délutáni órákban - a török terminológia szerint a két ima között -
érkezett csapatával a magyarok elé. A krónikások szerint miután az oszmán parancsno­
kok megszemlélték a felsorakozott magyar sereget, rögtönzött haditanácsot tartottak,

FodorPál - Dávid Géza: Az oszmán timár birtokos haderő nagysága és összetétele a XVII. század má­
sodik felében. Hadtörténelmi Közelmények, 117. (2004.), 502., 504. o. A XVII. század elején író Ajni Ali sze­
rint is Rumélia csupán 33 000 katonát állított ki (uo.). A távolmaradókról Kúldi-Nagy, 1986. 181. o. A boszniai
szandzsák 3000 lovasáról Fodor Pál: Magyaroroszág és a török hódítás. Budapest, 1991. 164. o.; Dávid - Fo­
dor, 2004. 491. o. A szendrői szandzsák 4-5000 lovasáról Vámbéry, 1860. 31. o., Hancz, 2003. Melléklet,
11. o.f.a szendrői szandzsák egyéb katonaságról Kubinyi, 1978. 215. o., 138. j . . Istvánffy 7000 főben adta meg
a két szandzsák katonaságának erejét, amit nem járhatott messze a valóságtól. {Katona, 1979. 116. o.)
Ferdi: Katona, 1979. 371. o.; Szülejmán naplója: Katona, 1979. 298. o.; a második győzelmi jelentés:
Katona, 1979. 323. o.
Szülejmán naplója: Katona, 1979. 302-303. o.; Vámbéry, 1860. 32. o. A Pecsevi szövegének nyomta­
tott, modern török kiadását használó Hancz fordításában viszont az áll, hogy a mohácsi síkság felé tartva
Hüszrev bég csapata az utóvéd feladatát látta el. {Hancz, 2003. Mellékletek 11. o.)
105
Dzselálzáde: Katona, 1979. 404. o.; Vámbéry, 1860, 31-32. o.; Hancz, 2003. Mellékletek, 11. o.;
Szülejmán naplója: Katona, 1979. 303. o. Gyalókay kérésére Pecsevi egyik rendelkezésére álló kéziratát Feke­
te Lajos turkológus megvizsgálta, és a torzult névalakból ő valószínűsítette a Bácsfalu elnevezést. {Gyalókay,
1926. 224. o., 163. j.) Hancz Erika a torzult névalakot Bácskalocsának olvasta. {Hancz, 2003. Mellékletek, 16.
j.); a 24 000 fő az anatólai vilajet összes szpáhiját magába foglalta volna, de Káldy-Nagy Gyula felhívta rá a
figyelmet, hogy a szpáhik tizede eleve otthon maradhatott, és mint az az 1583. évi ruméliai mozgósításból ki­
derül, csak a szpáhik kétharmadát küldték volna az iráni hadszíntérre, hogy [Rumélia] ne maradjon teljesen őri­
zetlenül. {Káldy-Nagy, 1986. 181. o.; Dávid-Fodor, 2004. 492. o.)

— 598 —
ahol Báli bég tanácsára úgy döntöttek, hogy nem támadnak menetből a magyarokra, in­
kább megállapodnak és tábort vernek, hogy az önmagában is több tízezres létszámú
ruméliai hadtest málhája ne akadályozza majd őket a harcban. (Kemálpasazáde egyene­
sen arra utalt, hogy a szultán érkezésére számítva már magának I. Szülejmánnak kezdték
meg ekkor a sátorverést.) Valójában a nagyvezírnek semmi oka nem volt rá, hogy pusz­
tán a saját csapataival még aznap kockázatos harcot kezdeményezzen a magyarokkal,
mielőtt a többi seregtest is felvonulna. Mindenesetre Ibrahim pasa „a hadrendező [szan­
dzsák] bégeknek meghagyta, hogy hadosztályaikat ne engedjék eloszlani, hanem várja­
nak az ütközet kezdetére" s bizonyára úgy vélte, hogy ezzel betöltötte feladatát: „védő­
pajzsul szolgált a hadsereg centrumának" l06
A ruméliai hadtesthez kikülönített tüzérek és janicsárok a lovasság fedezete alatt foglal­
ták el állásaikat - ha nem így lett volna, később a kancellár az ágyúk felé tartva aligha látta
volna az első támadás harcainak nyomait.107 A névtelen bécsi szemtanú és a menekülők
beszámolója alapján Mária királyné is úgy tudta, hogy ezt az állást mesterséges akadály,
föld és sövénysánc védelmezte, s több, Velencébe érkező jelentés is említi, hogy mind a
magyar tüzérség, mind az oszmán ágyúk előtt volt valamiféle „stechado" (kerítés?). A hor­
vát bán egyik katonája, Jacomo Zaratino szerint a tüzérségi állás egy olasz mérföld, azaz
nagyjából másfél-két kilométer széles volt. Ha Gyalókay Jenő elöltöltő ágyúkkal szerzett
tapasztalatai alapján elfogadjuk, hogy a kezelhetőség legalább tíz lépés, azaz 7,5 méteres
távolságot követelt meg az ágyúk között, akkor a 150 kisebb méretű zarbuzánt - amik az
európai kategóriák szerint a 3-6 fontos tábori ágyúknak felelhettek meg - több mint 1100
méter szélességben tudták felállítani. Ezt a nagyságrendet támasztja alá Barton angol követ
1596-os jelentése is, miszerint a mezőkeresztesi csatában a szultáni tábor előtt álló, össze­
láncolt tábori ágyúk 20 lábnyira, azaz kb. 6 méterre voltak egymástól. (Az 1516-os egyip­
tomi hadjáratra is egy 533 kulacs - azaz 975,39 méter - hosszú láncokat vittek magukkal
az ágyúk összekötésére, ami nagyjából megfelel Barton adatának.)108
Kápolnai Pauer István, a mohácsi hadjárat egyik első hazai feldolgozója szintén tíz
lépéssel számolt, de ő azt is feltételezte, hogy a janicsárok hármasával, ötösével kitöltöt­
ték ezt az ágyúk közti teret, ami így több mint egy kilométeres védővonalat eredménye­
zett volna. (Ha pusztán Dzselálzáde Musztafa közlésére hagyatkozva számolunk, azaz
hogy a szultán gyalogos elitcsapata kilenc sorban állt fel, akkor hozzávetőleg 500 méter
széles lehetett a janicsárok arcvonala.) Ibrahim pasa janicsárjai minden bizonnyal az
ágyúk mögött sorakoztak fel, ezt a felállást valószínűsíti Kemálpasazáde egyik utalása,

Kemálpasazáde: Katona, 1979. 335. o.; Szultáni fethnáme, 324. o.; az anatóliaiakról Dávid - Fodor,
2004. 500. o. Az e tanulmányban szereplő adatokkal vág egybe Kocsi bég sokat idézett emlékirata is. (Thúry,
1896.411-412.0.)
107
Brodarícs: Katona, 1979. 42. o.; Gyalókay, 1926. 230.; Marosi, 1976. 639-640. o. Ezt erősíti Dzselálzáde
Musztafa leírása is, aki szerint Ibrahim pasa zászlajától balra a hatodik szandzsáknál végződött az ágyúszekerek
sora, azaz a nagyvezír zászlaja valahol a harcrend közepén állt. (Dzselálzáde: Katona, 1979.408. o.)
Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.; Mária királyné levele, 1526. szeptember 9.: Acta Tomiciana
VIII. 219-220. o.; a stechado-ról Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso levele, 1526. szept. 24.: Sanuto, XLIII.
83. hasáb.; Kis Péter leírásában is az szerepel, hogy a janicsárok a hozzájuk beosztott tábor tüzérséggel együtt
el szokták sáncolni magukat. (Kis, 1993. 69. o.) Ágoston Gábor: Párhuzamok és eltérések az oszmán és euró­
pai tüzérség fejlődésében. Történelmi Szemle, 34. (1992.) 193. o.; Gyalókay, 1926. 222. o., 151. j . ; Barton ada­
táról Kropf Lajos: Egervára eleste és a keresztesi csata 1596-ban (angol jelentések nyomán). Századok, 29.
(1895.) 603. o.; Bostan, 2003. 11. o.

— 599 —
valamint a csatában másutt részt vevő janicsárok hadrendjéről írva Lufti pasa, több osz­
mán miniatúra és a janicsárok XVI. századi hadi szokásaira vonatkozó adatok is. A
szokások szerint a janicsárok és az ágyúk előtt kaphattak volna helyet a ruméliai sereg­
hez tartozó egyéb gyalogosok (azabok, martalosok), az oszmán források azonban külön
nem emiïtilTreszvételûket arcsatában.110
A ruméliai lovasság csatarendjének szélességére - mivel nem tudjuk, hogy ténylege-
sen hányan voltak, sem azt, hogy hány vonalban, sem azt, hogy vonalanként hány soros
mélységben álltak fel, ha volt egyáltalán ilyen szabályos tagolódás - csak a fentebbinél
is bizonytalanabb becslést lehet tenni. Mivel Dzselálzáde Musztafa beszámolt róla, hogy
a csata reggelén Ibrahim pasa zászlaja két oldalán sorakoztatta fel a szandzsákok katona-
ságát, s tudjuk, hogy 1527-ben 27 szandzsák létezett a ruméliai vilajetben, így eltekintve
a szendrői és boszniai katonaságtól, 12-13 szandzsáknyi szpáhi juthatott a nagyvezír
mindkét oldalára. Ugyancsak Dzselálzádétól tudjuk azt is, hogy csata közben a baloldali
hatodik szandzsáknál, az ágyúállások végénél törtek át a magyarok. Azaz körülbelül a
szpáhi lovasság fele férhetett el az ágyúállások szélességében, így a lovasság teljes arc­
vonalának szélességét 2-3 kilométerre becsülhetjük. (Noha az egyes szandzsákok igen
eltérő számú lovast küldtek hadba, ekkora lovas tömeg mindenképpen csak igen széles
helyen tudott felsorakozni.) Az is csak valószínűsíthető, hogy a szpáhik legalább két vo­
nalban sorakoztak fel: miután a magyarok megfutamították a ruméliaiak első vonalát,
úgy tűnik, hogy a hátrébb álló ágyúszekerekkel egy vonalban újabb lovascsapatokkal ta­
lálták magukat szembe. Az azonban természetesen némileg módosíthatott a csatarenden,
hogy a szultáni napló szerint, a délutáni magyar támadás idején - valószínűleg a táborve­
rés miatt -, „a ruméliai hadtest még szét volt szóródva".
A csatarend mögött - nem tudni mekkora távolságban -,,a tábori szolgák és a többi
hadinépség különböző csapatokban a tábor felütésével foglalatoskodtak" mialatt Ibrahim
pasa utasította Báli és Hüszrev béget, hogy a vezetésük alatt lévő, nagyszámú „akin-
dzsiból kiválasztván a legvitézebbeket, legerőteljesebbeket, s akiknek a legjobb lovaik
vannak, ezekkel foglaljanak állást a csatatérül kiszemelt síkság egyik szélén." Legkésőbb
ekkor csatlakozhatott Hüszrev boszniai szandzsákbég csapata is Báli bég katonáihoz -
Brodarics szerint elmúlt már délután két óra, amikor a magyarok, a török lándzsahegyek
révén, felfedezték ezt a csapattestet. A helyzet összességében annyira nyugodtnak tűnhe­
tett, hogy Ibrahim pasa úgy vélte: a délutáni ima idején elmehet megszemlélni Báli és
Hüszrev lesállásait. Ám ekkor váratlanul megindult a magyar támadás...
109
Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII. 646. hasáb.; Gyalókay, 1926. 222. o„ 151.
j . ; Kápolnai Pauer István: A mohácsi hadjárat. Hadtörténelmi Közlemények, 2. (1889.) 448. o. A török minia-
túrákról Fehér, 1982. 74-77. o. és 15., 16.b., 17. tábla.; Kemápasazáde: Katona, 1979. 341. o.; Lufti: Az Osz­
mán-ház története. In: Mohács emlékezete. (Szerk.: Katona Tamás.) Budapest, 1979. 362. o.
110
A Paolo Giovio és a Kis Péter által leírt csatarendben is a janicsárok sáncai előtt a többi gyalogos alaku­
lat, az azabok, martalosok állásai húzódtak. (Parry, 1975. 218-219. o.; Kis. 1993. 69. o.); az oszmán források
is ugyanezt állítják: Káldi-Nagy, 1986. 183. o., 76. j . Brodaricsnak vannak olyan homályos szöveghelyei, ame­
lyek feltételezhetővé teszik részvételüket a harcban (Katona, 1979. 39., 44-45. o). Bár az oszmán források e
hadjárat kapcsán nem említik a többi gyalogos egységet, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy Pétervárad
1526. évi ostromának közel másfélezer oszmán áldozata között csupán 60 janicsár volt. (Szülejmán naplója:
Katona, 1979. 296-298. o.)
111
Fodor-Dávid, 2004.483., 502. o.; Dzselálzáde: Katona, 1979.408. o.; Szülejmán naplója: Katona, 1979.304. o.
112
Brodarics: Katona, 1979.40-41. o.; Dzselálzáde: Katona, 1979.407. o.; Kemálpasazáde: Katona, 1979. 335-
336. o. A nagyvezír eltávozásának oka egyelőre ismeretlen. Négyesi Lajos magyarázata, miszerint pusztán egy koráb­
ban kiadott parancsát kívánta volna személyesen módosítani, nem tűnik megyözőnek (Négyesi, 1994.70. o.).

— 600 —
 A délután közepére a ruméliai hadtest már legalább egy-két órája tevékenykedett, ám
sem a lovasságát nem érte semmiféle támadás, miközben több feltételezés szerint le­
ereszkedett az esőzések miatt állítólag igen nehezen járható mohácsi tereplépcsőn - ho­
lott Perjés Géza szerint Tomori ezt a pillanatot várta egész nap -, sem a jóval nehézke­
sebben mozgó gyalogság, tüzérség és málha érkezése nem sarkallta cselekvésre a
magyar sereget. Ehelyett II. Lajos katonái épp akkor indultak meg, amikor már az egész
ruméliai hadtest leküzdötte volna a terep nehézségeit és kezdte elfoglalni táborhelyét, és
a parancsnoka épp távol volt. Bármennyire tapasztalatlan hadvezér volt is Ibrahim pasa,
veterán tisztjeitől körülvéve aligha engedhetett volna meg magának ennyi óvatlanságot,
ha korábban bármilyen jelét tapasztalták volna a magyarok támadó szándékának. Az
oszmán hadvezetés azonban eléggé biztos lehetett benne, hogy ő diktálja az események
menetét: a szultáni napló szerint „azt határozták el, hogy majd reggel kezdődjön el a
harc." Valószínűleg emiatt nem is provokálták a magyarokat: a kancellár arról számolt
be, hogy a csata előtt az oszmánok visszafogták a csarkadzsik tevékenységét. (Ez egyéb­
ként logikusan következhetett abból, hogy az elővédet alkotó szendrői katonaságot az át­
karoló hadmozdulat miatt kivonták a harcból.)113

VI. A csata114

1526. augusztus 29-én az oszmán csarkadzsik már reggeltől nyugtalanították a ma­

gyarokat, Brodarics leírása szerint a magyar hadvezetés legfeljebb csak találgatni tudta
az ellenfél szándékát.11 Délután két óra után azonban némileg megváltozott a helyzet: a
magyar jobbszárnyon túl feltűnt egy ellenséges hadoszlop. Tomori úgy vélekedett, hogy
„ezek vagy táborunkat megtámadni, vagy minket bekeríteni jönnek" és a király őrzésére
rendelt lovasokat rendelte ki, hogy derítsék ki mi történik pontosan, és ha lehet akadá­
lyozzák meg az ellenség tervét.116 E döntés utóbb később közrejátszhatott a király halá­
lában, de Tomorit akkor az motiválhatta, hogy a király személyes testőrségén kívül való­
színűleg nem volt más mozgósítható tartaléka, és nem akarta megbontani saját csata­
rendjét az ellenség szeme láttára. A Ráskay Gáspár vezette csapat azonban alig néhány
száz udvari huszárt számlálhatott, így esélyük sem volt Báli és Hüszrev bég katonáival
szemben, bármennyire is vitézül harcoltak a túlerővel.117
Délután négy óra tájban már sokak számára bizonyosnak látszott, hogy az oszmánok
aznap nem fognak támadni, ezért Brodarics szerint több meg nem nevezett főember azt

113
Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.; Perjés, 1986. 223., 233-235. o.; v. ö. Papp, 1960. 222. o.,
Kubinyi, 1981. 104. o.; Négye si, 1994.64-67.0.
A csata lefolyásáról számos különféle rekonstruckió született, melyeket e helyen nem ismertetek, mert
nem tartom őket összemérhetőnek, hiszen mint az a következő fejezetből kiderül, még abban is eltér a kutatók
véleménye, hogy hol történtek az események.
Brodarics, Katona, 1979. 41. o.; Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII. 647. ha­
sáb; Hyeronimo di Zára levele, 1526. október 26.: Sanuto, XLIII. 276. hasáb. Az ismeretlen bécsi szemtanú
szerint „csatarendbe álltunk nyolc óra tájt / akkor a törökök is megmutatták egy kicsit magukat / . . . / és mi el­
kezdtünk tüzelni / ahol csak érhettük a törököt / és így lövöldöztünk és csatároztunk nyolc órától délután négy
óráig." (Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.)
116
Brodarics: Katona, 1979. 41.
117
Istvánffy: Katona, 1979. 116. o. Ráskay csapatának erejéről: Kubinyi, 1981. 103. o.; v. ö. Négyesi,
1994. 71. o. A magyar oldalon e harc részleteiről is csak Istvánffynál közöl adatokat, (uo.);. Szülejmán naplója:
Katona, 1979. 304. o.

— 601 —
javasolta a királynak, hogy térjenek vissza a táborba. A fővezérek azonban hevesen tilta­
koztak ez ellen, mert úgy vélték „a csatát semmiképpen sem szabad elhalasztani, hogy
kevésbé veszedelmes most az ellenséges csapatok egy részével megvívni, mint holnap az
egész sereggel".118 Ez arra utal, hogy Tomoriék valamelyest tisztában voltak az oszmá­
nok felvonulásának menetrendjével, és tudták hogy valószínűleg még nem áll szemben
velük az egész oszmán sereg. A fővezérek, hírforrásaik alapján, okkal hihették, hogy ha
elhalasztják a harcot, és bevárják Szülejmán másnapi támadását, akkor legalább három­
szoros túlerővel kell majd küzdeniük, és a jelek arra utaltak, hogy addigra már be is fog­
ják keríteni a sereget, ha viszont aznap ők lépnek fel támadóként, még kiprovokálhatják
a csatát, amíg a szembenálló erők valamelyest kiegyensúlyozottak.119
Délután négy óra körül a király kiadta a támadási parancsot, megfújták a trombitákat,
megszólaltatták a dobokat, és eldördültek a magyar ágyúk is. A korábbi szokások szerint
most is egy lövést adtak le a harc kezdetén, de azok nem tettek kárt az ellenségben. Vagy
a tüzérek mérték be rosszul a célt, vagy, ami még valószínűbb, a ruméliai lovasság, elő­
vigyázatosságból, eleve lőtávolon kívül állapodott meg előttük. Ha Jacomo Zaratino ada­
ta helyes, miszerint egy olasz mérföldre, azaz nagyjából másfél kilométerre álltak a
ruméliaiak a magyaroktól, akkor ez a távolság már is önmagában kizárja, hogy az ágyúk
érdemben beleszólhattak volna a harcba, hiszen a tábori tüzérség maximális lőtávolsága
még a XIX. században sem sem sokkal haladta meg a másfél kilométert.120
A támadást, Batthyány Ferenc horvát bán vezetésével, a jobbszárny könnyűlovassága
kezdte meg. Ha volt is ebben a támadó hullámban némi nehézlovasság (például a bán
bandériuma.), a Velencébe befutó beszámolók a könnyűlovasság túlsúlyát egyértelmű­
sítik. Brodarics korábban már idézett leírása szerint a magyar támadás kezdetével szinte
egy időben hatalmas ellenséges tömeg ereszkedett le a magyarokkal szemben lévő dom­
bokról, s Szülejmán naplója alapján valószínűsíthető, hogy az valójában a ruméliai lo­
vasság volt.121
Nem tudjuk, hogy az első vonal lovasságának mekkora részét vetették ekkor harcba,
de a velük szemben álló, hasonló könnyűfegyverzetű oszmán lovasok elméletileg több­
szörös létszámfölényben voltak. Ennek ellenére a horvát bán akciója meglepően sikeres
lett: a hadmozdulat láttán ugyan az oszmánok is elsütötték ágyúikat és a lovasságuk is

118
Brodarics: Katona, 1979. 42. o.
119
V. ö. Perjés, 1986.233.0.
120
A magyar támadás időpontjáról: Gyalókay, 1926. 227. o., 179. j . Az 1490-es kassai csatában „a harcra
kész soroknak megadták a csatajelet, heves rohammal előrerobogtak és a frontok előrenyomulásával egyidejű­
leg mindkét oldalon feldörögtek a rézágyúk." (Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. [Ford.: Kulcsár
Péter.] Budapest, 1995. 951. o.) Ha ezek a lövések célba találtak, az komoly lélektani hatást válthatott ki:
1474-ben Boroszlónál a lengyelek utána már nem is vállakoztak Hunyadi Mátyás megerősített állásainak meg­
támadására. (Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege. Budapest, 1925. 167., 170. o.; Gyalókay Jenő:
A boroszlói hadjárat 1474-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 41. évf., [1940.] 16. o.) A magyar ágyúk tevé­
kenységéről Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.; Dzselálzáde: Katona, 1979. 407. o.; Kemálpasazáde:
Katona, 1979. 355. o.; a lőtávolságról Gyalókay, 1926. 227. o., 196. j . , Csikány Tamás: Honvédtüzérség az
1848-49-es szabadságharcban. Budapest, 2000. 11-13. o.
121
Brodarics: Katona, 1979. 42. o.; Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o. Gyalókay ezt a seregtestet bár­
miféle adat nélkül azért vélte az anatóliai hadtestnek, mert koncepciója szerint a ruméliaiak akkor már rég a síksá­
gon álltak a magyarokkal szemben, s azt feltételezte, hogy a helyükön maradva várták be a magyar rohamot.
(Gyalókay, 1926. 227., 230. o.) Papp, akinek a koncepiójába szintén nem fért bele ez a részlet, egyszerűen elma­
radt seregrésznek, a tüzérség bal oldalvédjének minősítette a lejtőn leereszkedő csapattestet (Papp, 1960. 223. o.).

— 602 —
előrenyomult, de Batthyány vitézei végül kemény harcban megfutamították a ruméliai-
akat, akik menekülés közben kénytelenek voltak kétfelé válni a saját összeláncolt ágyúik
előtt, mivel abba az irányba, a felsorakozott janicsárok felé, nem hátrálhattak tovább. Az
ellenség lövései ellenére az üldözők szintén eljutottak az ágyúkig, de az oszmán króniká­
sok szerint azokon ők sem tudtak áttörni, inkább kitértek előttük és a tüzérség végeinél
álló szpáhikra vetették magukat. Dszelálzáde Musztafa szerint a fentebb már említett he­
lyen, Ibrahim pasa zászlajának bal oldalán, a hatodik szandzsáknál sikerült áttörniük a
ruméliaiakon (Kemálpasazáde viszont azt állítja, hogy több helyen is átjutottak a vonala­
ikon), s így egy részük eljutott egészen a ruméliaiak táboráig, és „az előttük talált eszkö­
zöket zsákmányul ejtették, s a müszülmánok közül igen sok embert levágtak."
Addigra azonban meglehetősen megritkulhatott és szétzilálódhatott a bán katonasága,
a ruméliaiak vonalai és a tábor között pedig újabb veszélyek vártak rájuk. Ibrahim pasa
seregének egy része ugyan már menekült, a futók vitték a vereség hírét a szultánnak, a
szpáhik másik része azonban idővel újrarendezte sorait, s körbefogta a horvát bán legme­
részebb harcosait. Hosszabb távon számítani lehetett rá, hogy ha elmarad az erősítés, az
oszmán túlerő előbb-utóbb győzedelmeskedik. (Valószínűleg ez volt az egyik bekerítő
hadmozdulat, ami később arra indította a krónikásokat, hogy leírják a határvidéki Báli
bég Ibrahim pasának szóló tanácsát a sorok megnyitásáról.123)
Nem tudni, hogy a magyar vezérek vártak-e ekkora sikert az első rohamtól. Az ered­
mények láttán Tomori mindenesetre hátraküldte a királyhoz Báthori Andrást, hogy a tar­
talékban álló nehézlovasságot is harcba vessék. Mire azonban a második vonal nehézlo­
vassága csatlakozott a küzdőkhöz, már megkezdődött a magyar jobbszárny bomlása.
Istvánffy úgy vélte, a futás oka az volt, hogy addigra már eljutott a tábor elleni támadás
híre a küzdőkhöz, s emiatt kezdtek sokan meghátrálni a jobbszárnyról. Báli és Hüszrev
bégek ugyanis, az eredeti paranccsal ellentétben, nem maradtak tétlenek, hanem a meg­
változott helyzethez alkalmazkodva a maguk módján mégis beavatkoztak a küzdelembe:
első lépésként megtámadták és kifosztották a magyar tábort.124
Jurko Vladonovics szerint viszont a futás oka az volt, hogy a foglyok ejtése, a gazdát­
lan lovak befogása, a halottak kifosztása elvonta a támadók figyelmét a harctól, s emiatt
készületlenül érte őket az oszmánok lőfegyvereinek tüze. Ezt a közlést utóbb egyes tör­
ténészek úgy interpretálták, hogy a zsákmányolás volt az ami megtörte a jobbszárny tá­
madásának lendületét, sőt mi több, végzetes időveszteséget okozott a magyaroknak.125 A

" Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o. Az ágyúszekerekig tartó előrenyomulásról, és a ruméliaiak
sorainak áttöréséről Dezselálzáde Musztafa számolt be a legrészletesebben, de a nyitó ütközetről ő épp csak
annyit ír, hogy „a csatatéren lévő csarkadzsik pedig errefelé a hadrendhez húzódtak vissza, és így a csatatér
nyílt és szabad volt." (Katona, 1979. 408. o.); Kemálpsaszáde: Katona, 1979. 341. o.; Lufti: Katona, 1979. 362. o.
123
"' Dzselálzáde: Katona, 1979. 408. o. Hasonló események történhettek itt is, mint 1596-ban Mezőkeresz­
tesnél, ahol a diadalittas keresztény had épp a szultán táborába való behatolás után veszítette el a csatát. És az
utólagos értékelés is hasonlóan alakult. (Lénárt Sándor József: „Őszi ködben múló remények." Mezőkeresztes,
1596. H. n„ 2000. 197-199., 208-212. o.; Kelenik, 2003. 123-124. o.)
Istvánffy több részlet is elmesél a táborban folyó küzdelemről, amely csak nála maradt fenn. (Katona,
1979. 116. o.) Kemálpsazáde szerint Báli parancsa úgy szólt, hogy „foglaljanak állást a csatatérül kiszemelt
síkság egyik szélén; onnan csak távolról szemléljék az ütközetet, a harcba ne elegyedjenek bele" (Katona,
1979. 335. o.); Istvánffy magyarázatával egyetértve: Csendes - Rázsó, 1977. 79. o.
Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso levele, 1526. szeptember 24.: Sanuto, XLIII 83. hasáb; Csendes -
Rázsó, 1977. 75. o.; Perjés, 1986. 237. o.

— 603 —
dalmát szökevény által említett jelenség azonban e korban elég általános volt, szinte
hozzátartozott a csatatéri szokásokhoz, s időnként valóban komoly szerepe volt egy-egy
vereségben, de ezúttal talán nem ennek kell a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanunk.
Hiszen amit Vladonovics az ellenség tűzfegyvereinek hatásáról ír, azt maga Brodarics és
a velenceiek kémje, Antonio Boemo és a harcokban részt vevő Jacomo Zaratino is meg­
erősítette, ők is az oszmán tüzérség hatásával magyarázták a katonák megfutamodását.126
Jacomo Zaratino szerint a magyar támadás szerencsés időpontban kezdődött, mert az
oszmán források állításával szemben a török ágyúk még nem voltak tüzelésre készen, és
az első lövéseket csak a nehézlovasság közeledtekor tudták leadni. Bár egyes beszámo­
lókban - amelyeket a német újságok, Burgio báró és Mária királyné örökített meg - ki­
emelt szerepet kapott a pusztító ágyútűz, Brodarics elég egyértelműen leírta, hogy a lö­
vések nem sok kárt tudtak tenni a magyarokban, így aztán a hazai kutatók hajlottak rá,
hogy teljesen lebecsüljék az ágyúk jelentőségét.127
Igaz ugyan, hogy Magyarország semmivel sem maradt el más európai hatalmak mö­
gött a lőfegyverek alkalmazása terén - az oszmánok épp a magyarok közvetítésével sajá­
tították el a XV. században az összeláncolt ágyúszekerek használatát -, és az ország vá­
raiban is számos ágyút vettek leltárba, 1526-ban mégis az volt a helyzet, hogy a magyar
sereg jelentős része a szó szoros értelmében aligha „szagolt puskaport".128 Abban, hogy
sem a felkelő nemesek, sem a fegyverbe szólított parasztok nem voltak még hozzászok­
va a tüzérség működését kísérőjelenségekhez sem, nincs semmi meglepő. Amikor 1519-
ben, az országgyűlésen részt vevő nemesek szinte ostrom alá vették a budai várat,
Tomori Pálnak elég volt katonái elszántságát megmutatnia, s néhány ágyúval a levegőbe
lőnie, a támadók máris hanyatt-homlok menekültek a kapu elől.129 Hasonlóan zajlott az
1514-es parasztháború egyik epizódja is, amikor Sitkei Gotthárd, Pápa és Somló pa­
rancsnoka szétkergetett az Észak-Dunántúlon egy kisebb paraszthadat.130 Tapasztalt ka­
tonáktól azonban nem várni ilyen viselkedést. Csakhogy figyelembe kell venni azt is,
hogy Mohácsnál a horvát bán lovasainak egyszerre 150 ágyú dörejét, füstjét kellett elvi­
selniük - Frangepán Kristóf embere egyenese azt írta a velenceieknek, hogy „a világ az-

Brodarics: Katona, 1979. 43.; Antonio Boemio levele, 1526. november 12.: Sanuto, XLIII. 226. hasáb.;
Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLH. 647. hasáb.
Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII. 647. hasáb. Brodarics beszámolt róla,
hogy Tomorinak állítólag volt valami titkos megállapodása az oszmán sereg renegát, keresztény származású
tüzéreivel, így nem kizárható, hogy az ágyúk „ártalmatlanságában" ennek is része volt. (Katona, 1979. 36. o.)
A tüzérség szerepéről Gyalókay, 1926. 239-240. o. (a kérdés régebbi irodalmának áttekintésével.); Papp, 1960,
214. o.; Négyesi, 1994, 72. o.
A végvárak tüzérségi felszereléséről Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon a kezdetektől
171 l-ig. Hadtörténelmi Közlemények, 27. (1926.). 160-161. o.; Veszprémy László: A hadtudomány megszüle­
tése Magyarországon. Az Anjou- és luxemburgi királyok kora, 1301-1458. In: A magyar hadtörténelem évszá­
zadai. (Szerk.: Király Béla - Veszprémi László.) Budapest, 2003. 35-37. o.; Ágoston Gábor: A tűzfegyverek
elterjedése a muszlim világban. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. (Szerk.: Tusor Péter.) Budapest, 1998.
179-181., 184. o.
Fraknói, 1881. 304. o.; Szabó Dezső: A magyar országyűlések története. Budapest, 1909. 39. o.
Istvánffy szerint „ravaszul, de jóságosan, hogy minél kevesebb vér folyjon, nem vasgolyókkal, hanem
szalmával, zöld fűvel vagy ócska ronggyal és hasonló értéktelen holmivei töltötte meg, s amikor mindkét fél
kölcsönösen egymás látótávolságába ért, kilövette rájuk. Erre olyan nagy rémület fogta el a félénkeket, s az
ágyúk szokatlan hangjától úgy megijedtek, bár azoknak csak dörejük és füstjük volt, hogy anélkül hogy össze­
csaptak volna, fegyvereiket eldobva, s megmenekülésük minden üdvét csak a futásba és a lábukba helyezve,
rútul megfutottak." (Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. [Ford.: Juhász László.] Budapest, 1962. 68-69. o.)

— 604 —
 óta sem látott akkora lőporfüstöt." Az arányok érzékeltetésre érdemes felidézni, hogy
1526 előtt több kisebb végvárban alig-alig akadt ágyú, s az egyik legjelentősebb - és ki­
emelkedően jól felszerelt - magyar végvárban, Jajcán is csupán 16 nagyobb, 3 kisebb
ágyú és 4 tarack, valamint 28 működőképes szakállas puska volt 1493-ban.131 Azaz, ha a
végvidéki harcokban használtak is lőfegyvereket, olyan mértékű vizuális- és hanghatá­
sokat valószínűleg még nem nagyon tapasztaltak sem a vitézek, sem lovaik, mint amit
akkor az oszmán ágyúk közelében kellett elviselniük. (Brodarics leírásából kiderül, hogy
„az ágyúk ereje és füstje" még a kevésbé mozgékony nehézlovasságot is meghátrálásra
tudta kényszeríteni.1 )
Többek között itt lehet talán megragadni a „nagy háborúban" szerzett tapasztalatok
hiányát. A helyzetből szinte törvényszerűen következett tehát a menekülés: mielőtt a
Habsburg Birodalom állandó hadseregében regularizálták volna a könnyűlovasságot,
még a XVI-XVII. században is gyakori jelenség volt, hogy az ilyen, nagy egyéni sza­
badsághoz szokott, mozgékony lovasok habozás nélkül kivonták magukat a veszélyes­
nek ítélt helyzetekből. Az első menekülő hullámban lehetett az ismeretlen bécsi szemta­
nú és közülük kerülhettek ki azok is, akik elsőként vitték el a vereség hírét a budai ud­
varba, hiszen Burgio szeptember 5-én írt levelében még semmit sem tud Brodarics
sorsáról, és csupán egyetlen magyar rohamról ír, aminek a végén a „a rengeteg ellensé­
ges ágyú látása a mieinket megdöbbentette, és valósággal megbénította," és szerinte „az
egész csata nem tartott egy egész óráig."133
A magyar vezérek a második vonal nehézlovasságát vagy az ágyúállások, vagy a ru-
méliaiak szárnyai ellen kívánták bevetni - Dzselálzáde Musztafa ugyanis azt írja, hogy a
magyarok megkísérelték bekeríteni a ruméiiaiakat - ám egy részük így is a török ágyúk
elé került. Igen nehezen értelmezhető Brodarics közlése, miszerint a király serege az
ágyúktól alig tíz lépésre küzdött, mivel szót sem ejt arról, hogy vajon - ahogy a „közvé­
lekedés" tartja - az ellenség folyamatos tüzelése, vagy esetleg a ruméliai lovassággal, a
janicsárokkal, vagy valami más csapattal vívott közelharc miatt nem jutottak közelebb.
(A kancellár müvének táj leíró részletéből ugyanis kiderül, hogy az oszmán seregből a
janicsárokon kívül mások is voltak Földvár tájékán.134)

A jajcai ágyúkról Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság és vár) története (1450-1527.) (Az okleveleket szer­
kesztette Horváth Sándor.) Monumenta Hungáriáé Historica. I. Diplomataria XL. Budapest, 1915. CLIX. o. A
magyarországi várak felszereléséről: Iványi, 1926. 160-161. o.
132
A velencei kém szerint egyértelműen a magyar jobbszárny könnyülovassága futott meg. (Antonio
Boemio jelentése, 1526. november 12.: Sanuto, XLIII. 226. hasáb.); Brodarics: Katona, 1979. 44. o.; v. ö. Per­
jés, 1986.236.0.
133
A könnyűlovasság természetéről és viselkedéséről Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Budapest, 2002.
216-217. o.; Hyeronimo di Zára levele, 1526. október 26.: Sanuto, XLIII. 276. hasáb. A zsákmányolásról
Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso levele, 1526. szeptember 24.: Sanuto, XLIII. 83. hasáb., v. ö. Gyalókay,
1926. 232. o.; Csendes - Rázsó, 1976. 75. o.; Perjés, 1986. 237. o. A menekülésről Burgio levele, 1526. szep­
tember 5.: Katona, 1979. 243. o.; Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o. Mivel a hírközlő ebben az esetben
állítólag egy bécsi ember volt, Marosi Endre arra a következtetésre jutott, hogy egy német gyalogos zsoldos
beszámolója maradt volna fenn ebben a formában, s ez forrásként felhasználható a csata végóráinak rekonst­
rukciójához {Marosi, 1980. 158. o., Marosi, 2003. 64. o.), amit azonban a Zeitung hírforrása a harc időtartamá­
ról és a tábor állapotáról közölt, ellentmond ennek.
Brodarics: Katona, 1979. 39., 44-45. o. A janicsárok sáncai előtt a Paolo Giovio és a Kis Péter által le­
írt csatarendben is a többi gyalogos alakulat, az azabok, martalosok állásai húzódtak. {Parry, 1975. 218-219. o;
Kis, 1993. 69. o.). Brodarics információt talán Jurko Vladonovics beszámolója egészítheti ki, aki szerint a
könnyűlovasság után a fegyveresek - azaz a nehézlovasság - a gyalogsággal együtt olyan nagy erővel támadott

— 605 —
 A tüzérségi tüz hatásai miatt végül a nehézlovasok is kénytelenek voltak egy védet­
tebb völgybe hátrálni - az oszmán krónikás szerint a Duna partján maradt csapatokig,
azaz a Perényi vezette balszárnyig - , ám akkor már annak a csapatnak egy része is me­
nekülni kezdett. A cseh szemtanú szerint még kétszer újították meg a támadást,
Brodarics viszont már csak egy újabb rohamot említ, majd áttér a menekülés leírására,
így jó okunk van feltételezni, hogy a második támadás azért nem szerepel leírásában
mert akkor már, sok más társával együtt, elhagyta a csatateret. Úgy tünik, hogy számára
a harc ezzel be is fejeződött - szerinte a csata körülbelül másfél óráig tartott -, ám a harc
a valóságban még korántsem ért véget, a második vonal csapatainak egy része ugyanis, a
balszárny katonaságával együtt, tovább küzdött. (Az időrend szempontjából fontos, hogy
a futók már feldúlt, kirabolt állapotban találták a tábort, ám Báli és Hüszrev katonái nem
akadtak az útjukba.135)
A magyar jobbszárnyon valószínűleg a gyalogság tarthatott ki a legtovább. Lehet,
hogy támadásuk a lovassággal egy időben kezdődött, ám erre sehol nincs utalás,
Dzselálzáde szövegében csupán annyi áll: „a csatasorban úgy voltak elrendezve, hogy
minden lovas mellett jobbról és balról két puskás gyalog állott." így nem tarthatjuk ki­
zártnak, hogy támadásuk csak később, az első magyar sikerek után indult meg, és csak
annyi biztos, hogy a csata során feladták védekező pozíciójukat, és az ellenség ágyúi elé
kerültek, amit több kortárs is alapvető hibaként értékelt.136 Nem szabad azonban figyel­
men kívül hagyni, hogy a ruméliaiak centrumában, az ágyúszekerek védelmében felálló
janicsárokkal - vagy más gyalogoscsapatokkal - szemben leginkább a gyalogságnak volt
esélye a sikerre, lehetséges tehát, hogy épp azért vezényelték őket előre, mert látszott,
hogy a lovasság nem bír az ottani ellenállással.
Harcukról azonban keveset tudni, csupán a pusztulásukról árulnak el egy keveset az
oszmán krónikák. A magyarországi török hagyományokat is ismerő Kjátib Mohammed
Záim megemlíti, hogy a ruméliaiakat már-már végveszély fenyegette, amikor megérke­
zett az ellenség hátába küldött Báli bég csapata, és lemészárolta a magyar király gyalog­
ságát. ~7 Ezt a momentumot a régebbi szakirodalom a csata egyik kulcsmozzanatának
tartotta, ám az újabb kutatók közül még azok sem tulajdonítottak neki nagyobb jelentő­
séget, akik egyetértenek azzal, hogy megtörtént. Gyalókay vonta kétségbe elsőként a ko­
rábbi értelmezéseket, mivel az isztanbuli előkelőségek írásaiból szinte teljesen kimaradt
ez a mozzanat, ezért ő azt állította, hogy a török szöveg nyilván csak a tábor és az ágyúk
védelmére hátrahagyott gyalogságra vonatkozik - holott több, általa is idézet forrás vilá­
gosan rögzítette: az oszmán lovasság a ruméliaiak ellen harcoló gyalogságot kerítette

a jobbszárnyon, hogy egészen a sáncoknak szorították a kívül álló oszmán erőket, s ott nagy veszteségeket
okoztak a csapdába került ellenségnek, mert az állásokon belül állók nem tudtak segíteni bajtársaiknak. Ha itt
már nem a menekülő szpáhi lovasságról esik szó, hanem esetleg a sáncok előtt elhelyezett gyalogságról, az ért­
hetővé tehetné a magyar nehézlovasság támadásának irányát is. (Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso levele,
1526. szeptember 24.: Sanuto, XLII. 83. hasáb.)
135
Brodarics, Katona, 1979. 44-45. o.; Gyalókay, 1926. 234. o.
A gyalogságról Dzselálzáde: Katona, 1979. 408. o. Egykorú levél a mohácsi csatáról: Hadtörténelmi Köz­
lemények, 2. (1899.) 505. o.; Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso, 1526. szeptember 24.: Sanuto, XLIII. 83. ha­
sáb; Hyeronimo di Zára levele, 1526. október 26.: Sanuto, XLIII. 276. hasáb. Azt, hogy a gyalogság valószínűleg
nem vett részt a jobbszárny első rohamában, már Gyalókay felismerte. {Gyalókay, 1926. 230. o., 212. j.)
137
Brodarics: Katona, 1979. 44. o.; Kjatib Mohammed Záim: Katona, 1979. 425. o.

— 606 —
be.138 Kifejezetten hangsúlyos ez a részlet Ibrahim Pecsevi Magyarországon íródott kró­
nikájában is. Az ő ősei ott harcoltak Báli bég csapatában Mohácsnál, így elképzelhető,
hogy a családi emlékezet is megőrzött valamit az eseményekről.139 (Ez lehetett az a má­
sik bekerítő hadmozdulat, ami később arra késztette a krónikásokat, hogy leírják a határ­
vidéki Báli bégek Ibrahim pasának szóló tanácsát a sorok megnyitásáról.140)
Időközben újabb oszmán csapatok kapcsolódtak be a harcba: valószínűleg második­
ként a mentben is második helyet elfoglaló anatóliai hadtest érkezett meg a csatába az
oszmánok jobbszárnyán.141 Az újabb ellenséges csapattest érkezése aktivizálta a Perényi
vezette magyar balszárnyat is. Megrohanták az anatóliaiakat, és ismételt támadásaikkal
Lufti pasa szerint az ázsiai szpáhik egy részét sikerült is legyőzniük, ám végül vissza­
nyomattak, s csatlakoztak a második vonal lovasságához. 142 A cseh szemtanú viszont
úgy kommentálta az akkor kialakult helyzetet, hogy „a törökök három seregben harcol­
tak, a király támadása ugyan mind a két első harcvonalat szétűzte, s lovasaival utánuk
nyomulva bennök igen nagy kárt tett és sokakat megölt, de ez a harcot nem döntötte el."
Idővel megérkeztek a harctérre a szultán udvari zsoldos hadai is a ruméliaiak jobb olda­
lán, mire a magyar sereg maradéka ismét támadásba lendült (A cseh beszámoló szerint
Tomori akkor még életben volt és a roham előtt a király menekülését javasolta.).143
A szultáni napló szerint „a janicsárok hadosztálya összesen háromszor-négyszer tá­
madta meg puskatűzzel, és igyekezett visszaszorítani az alávaló gyaurokat". Eközben
történhetett meg a csatának az a fontos momentuma, amit különféle megközelítésben -
igaz, teljesen összemosva a jobbszárny támadásának leírásával - a cseh szemtanú, Ve-
rancsics gyűjteményének ismeretlen szerzője és Heltai is említ,144 de amiről Istvánffy ír a
legbőségesebben: „A török testőrlovasság, mely [Istvánffy rekonstrukciója szerint] a csa­
tát megnyitotta, hátat fordítani kényszerült, s hanyatt-homok rohanva, a janicsárokra zú­
dultak, akik a tartalék csatasorban várakoztak, úgyhogy közülük igen sokat a nagy erővel
száguldó lovak Összetiportak, mialatt a mieink nagy bátorsággal és erővel hátukba vol-
iM
Gyalókay, 1926. 237. o., 247. j .
Gyalókay, 1926. 237. o. (a 246. jegyzetben a korábbi irodalom hivatkozásaival); Bende, 1966. 562. o;
Marosi, 1976. 645. o.; Csendes - Rúzsa, 1977. 79. o.; Perjés, 1986. 238. o.; Hancz, 2003. 40. o.
A csata eseményeit realistábban leíró szultáni napló ugyan világossá teszi, hogy sosem volt szó színlelt
megfutamodásról (Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.), de az oszmán krónikaíróknak éppúgy kapóra jött ez
a magyarázat, mint a veszteseknek - csakúgy, mint a mezőkeresztesi csata esetében. (Lénárt, 2000. 208-212. o.)
Dzselálzáde: Katona, 1979. 409. o.; Kemálpasazáde: Katona, 1979. 343. o.
142
Lufti: Katona, 1979. 362. o.; Ferdi: Katona, 1979. 381. o.
Dzselálzáde: Katona, 1979. 409. o. Lufti pasa előadása több ponton is tévesnek, vagy félreérthetönek
tűnik a csata eseményeit illetően, így az a részlet sem tűnik teljesen hitelesnek, hogy Lajos király hada „a kö­
zéppontra, Szülejmán szultán állására rohant, de az ágyútelepen nem tudott áthatolni, mert az iszlám padisahja
előtt 12 000 puskás, nyilas és alabárdos állt több sorban, ezek előtt pedig az ágyúk egymáshoz voltak kötve
láncokkal" {Katona, 1979. 362. o.), hiszen a szultánt csak a janicsárok egy része oltalmazta, és csata közben
valószínűleg a tüzérség felállításra sem juthatott idő. Egykorú levél a mohácsi csatáról: Hadtörténelmi Közle­
mények, 2. (1899.) 505. o.
Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o. A cseh szemtanú: a király harmadszor is támadásba indult, „a
törökök azonban a támadás elől a gyalogság felé kitértek, nem akarván a páncélos lovagokkal megütközni."
(Egykorú levél a mohácsi csatáról: Hadtörténelmi Közlemények, 2. [1899.] 505. o.); „Az magyarok közel hár­
man szintén az császárig mininek, kiket az terekek, kik az csásázrt őrzik vala, kegyetlen halállal megölének
(Verancsics: Katona, 1979. 60. o.); „Mindazonáltal erősen vív a deréksereg a törökök ellen. De hogy a az
jancsároknak sergére érének, és azok sűrén kezdenek lőnyi, meglankadának a magyarok, mert szántalanok kez­
denek hullani az lövések miatt, és úgy kezdenek hátra futni." (Heltai, 1981. 452. o.)

— 607 —
tak. És az első csatasor, a lovasság megfutamítása után, már a janicsárokat is kimozdítot­
ta helyükből, s már nem messze harcoltak attól a helytől, ahol Szulejmán állott, a király
odafutásával pedig mindjobban felújult a harc, de meg a szultán testőrei közül is néhá­
nyat, kiket zulakokak neveznek, ugyanott lekaszaboltak."145
^A testőrlovassag j ëleliléte önmagában még Tiermzárná^ci, hogy^ez az esemény való­
ban a Verancsics névtelenje és az Istvánffy által megadott időpontban, még a jobbszárny
támadása alkalmával történt, hiszen Ibrahim mellett is voltak udvari zsoldos lovasok, ám
az oszmán krónikások szerint Szulejmán akkor még nem tartózkodott a harctéren. Mivel
ebben a leírásban nem kapnak kulcsszerepet az ágyúk, vélhetőleg mégis inkább azt az
eseményt beszéli el, amit az oszmán krónikások közül csak Kemálpasazáde említ. Sze­
rinte hiába lőtték a janicsárok halomra „a tigristermészetű, dühös ellenséget", azok egy
része mégis áttört rajtuk, és három páncélos „ijesztő módon termett" a szultán előtt.146 A
két szöveg közti egybeesések nyilvánvalóak, így mégis inkább a csata vége felé történ­
hetett az, hogy a magyar vezérek, megmaradt erőiket koncentrálva, egy lapra tettek fel
mindent, vagyis hogy a szultán és kísérete elleni támadással döntésre vigyék a dolgot.
Ezt a rohamot próbálták meg feltartóztatni a janicsárok, ám néhány támadó mégis elju­
tott a szultán féltve őrzött személyéig.
Ezután már a cseh szemtanú is elmenekült a harcból, ám Dzselálzáde Musztafa és Lufti
pasa szerint a második vonal lovasságának egy része kitért a szultán hada elől, az anatóliai­
ak ellen fordult, s oldalba támadta őket. Miután visszaverték őket, a csapat a végsőkig
küzdve újból támadott. Ezek az utolsó hadmozdulatok teszik érthetővé azt, hogy miért szo­
rultak a menekülők közül sokan a magyar balszárnyhoz közeli Dunába, illetve annak mo­
csaras árterébe.147 A magyar balszárny gyalogságának tevékenysége nem ismert ebből az
időszakból, a források hallgatnak róla, hogy részt vett volna az anatóliaiak elleni támadá­
sokban. A horvát bán katonája, Jacomo Zaratino ugyan azt állítja, hogy az oszmán lovas­
ság „minden oldalról körbevette és darabokra vágták szegény gyalogokat" - ami egybeesik
a jobbszárny gyalogságának sorsáról tudósító oszmán forrásokkal -, viszont ugyancsak ő
azt állította, hogy a külföldi zsoldosok, „bataglione"-t formálva, visszavonulás közben még
jó ideig eredményesen ellenálltak a rohamoknak, míg a janicsárok puskatüze nem végzett
velük is. Ha pedig nem Báli és Hüszrev bég lovasai pusztították el őket, akkor ezek a csa­
patok talán a magyar balszárnyra lehettek beosztva. A szultáni napló leírása mindenesetre a
harc végén nagy mészárlást sejtet, valószínűleg akkor kerülhetett bekerítésbe, majd fog­
ságba a másnap kivégzett hadifoglyok nagy része is.148 Noha Szulejmán a velencei
Signoria-nak írt levelében mindössze két órára tette a csata időtartamát, a harcok még el­
tarthattak sötétedésig, s a szultán még akkor sem volt benne biztos, hogy immár vége: „a
győztes szultán csaknem éjfélig lóháton maradt összes szolgáival," s azután ugyan leszáll­
hattak lovaikról, „de reggelig kezükben tartották a kantárszárat; sem a főbbek, sem a köz-

143
Istvánffy: Katona, 1979. 115-116. o.
146
Kemépasazáde: Katona, 1979. 345. o.
Szulejmán első győzelmi jelentése: Katona, 1979. 319. o.; Kemálpasazáde: Katona, 1979. 348-349. o.;
Ferdi: Katona, 1979. 382. o.
148
Dzselálzáde: Katona, 1979. 411-412. o.; Lufti: Katona, 1979. 363. o.; Jacomo Zaratino levele, 1526.
szeptember 15.: Sanuto, XLII. 647. hasáb.; Szulejmán naplója szerint „az iszlám népe visszafordította a gono­
szokat, s mikor már nem volt erejük újabb támadásra, úgy aprította őket, mint a kutyát. Olyan heves harc és öl­
döklés volt, hogy nem lehet leírni." (Katona, 1979. 304. o.)

— 608 —
emberek közül senkinek sem volt szabad a málhához menni," azaz a csata éjszakáján az
egész oszmán sereg tulajdonképpen nem is vert tábort.149
Mivel a gyalogság ellenállása sokáig lekötötte az oszmán lovasságot, majd eleredt az
eső, a futókat sokáig nem üldözték. (Az állítólagos bécsi szemtanú szerint az alig egy
órai harc után hátat fordítóknak arra is maradt idejük, hogy a tábort védő szekerek sorát
megbontsák, s azokkal meneküljenek.)150 A korabeli viszonyokhoz képest a magyar
veszteségek így is szokatlanul nagyok lehettek: Brodarics úgy becsülte, hogy a királyon
és számos főúron kívül még vagy 500 tekintélyes nemes, legalább 3-4000 lovag, a magá­
ra hagyottan végsőkig védekező gyalogságból pedig vagy 10 000 ember veszett oda, ami
a meghaladta a magyar sereg létszámának ötven százalékát. A kancellár által összeállí­
tott veszteséglista bizonyára tartalmazta a szultán táborában kivégzett, körülbelül 1500-
2000 foglyot is, de a tábori személyzet, a harctér közvetlen közelében tartózkodók vesz­
teségeit valószínűleg nem. Márpedig ha hitelesnek fogadjuk el a 24 000 eltemetett ma­
gyar holttestről szóló oszmán adatot, akkor abba a hadsereget kísérő nagyszámú civil
veszteségeit is bele kell kalkulálnunk.151

VII. A csatatér topográfiájáról

Noha nem tartozik a legszorosabban e tanulmány témájához, mégis foglalkozni kell a

csatatér topográfÍjával is, mert az - mint azt a többi kutató gondolatmenete is mutatja -
jelentősen befolyásolhatta az események menetét. Bár ez a téma hagyományosan a hazai
szakírók kedvenc terepe, nem valószínű, hogy ebben a sajátos kirakós játékban lenne
olyan megoldás, amibe a források minden puzzle-darabkáját elhelyezhetjük.
A múlt század végén induló, tudományos igényű hadtörténetírás kezdetben egyszerű­
en figyelmen kívül hagyta Brodarics tájleírásának több részletét, mert a mai Sátorhely és
Földvár település azonosságát feltételezte, és alapvetően a tájat már nem ismerő Ist-
vánffy történeti képét vitte tovább a csatáról, így az egymás mögött húzódó széles, pár­
huzamos magyar és török vonalak helyét a Mohácstól délre eső síkság legnagyobb nyílt,
egybefüggő térségén a Béga és a Borza patak medre közé helyezte.152
Az 1920-as években azonban gyökeres fordulat történt, a kutatók elkezdtek tüzeteseb­
ben foglalkozni Brodarics szövegével. Gergely Endre már 1924-ben felvetette, hogy Föld­
vár falvát nem a korábban feltételezett helyen, hanem a síkságot övező tereplépcső környé­
kén kellene keresni, s Gyalókay Jenő már erre az elgondolásra építette az 1926-os Mohács

Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.; Szülejmán levele Velencének, 1526. szeptember 29 . után:
Sanuto, XLIII. 52. hasáb.
150
Brodarics: Katona, 1979. 44^46. o.; Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.; Szülejmán naplója: Kato­
na, 1979. 305. o. A felkelő nemesek egy része ugyanis feltehetően szekéren érkezett a táborba, bár az 1523. évi
20. te. tiltotta ezt. (Corpus Iuris Hungarici. [Szerk.: Márkus Dezső.] I. k. Budapest, 1899. 814-815. o.)
A veszteségekről Burgio jelentése, 1526. szeptember 5.: Katona, 1979. 242. o.; Brodarics: Katona,
1979. 46. o. A Brodarics által összeállított veszteséglista: Acta Tomiciana VIII. 249. Érdekes módon a kancel­
lár a velencei kémnek csak 8000 magyar halottról beszélt. {Sanuto, XLIII. 226. hasáb). Brodarics adataiban
nem szokás kételkedni, de vajon honnan tudhatta a kancellár, hogy valójában hány ezren pusztultak el, vagy
menekültek meg a közkatonák közül, ha a sereg többé nem verődött össze? A kivégzésekről Brodarics: Kato­
na, 1979. 45. o.; Szülejmán naplója: Katona, 1979. 305. o.
A régebbi irodalom áttekintése a térképvázlatok reprodukcióival: Papp, 1960. 197-253. o.

— 609 —
emlékkönyvben megjelent tanulmányát. Ő arra az akkor újszerű felismerésre jutott, hogy
az oszmán hadsereg állásainak a Mohácsi mezőt környező tereplépcső tövében - az újabb
irodalomban Szélestalpúnak nevezett völgy tájékán - kellett lenniük, így a magyar had fel­
ételezett helye a Béga pataktól délebbre, a Borza patak északi oldalára „csúszott".153
Az 1950-es évek végén újra indultak a kutatások, s hála egy lelkes és óriási helyisme­
rettel rendelkező helytörténész, Szűcs József megfigyeléseinek, előkerült az első két tö­
megsír.154 Az azokat feltáró régész, Papp László Gyalókayéhoz hasonló elképzeléssel
vágott neki, hogy régészeti módszerekkel véglegesítse a csatatér topográfiáját, csak épp
az ő elgondolásban a Szélestalpú völgy és Maj s község között feltárt - az általa a közép­
kori Mersével azonosított - faluhely kapta a kulcsszerepet.155 A Brodarics által a török
tüzérség állásaként leírt Földvár falu helymeghatározása - tulajdonképpen a kancellár ál­
lításának elvetése - miatt Bende Lajos már 1966-ban bírálta Papp elgondolásait, s az el­
pusztult középkori falvak esetében Papptól eltérő elnevezési hipotéziseket felállítva, a
török tüzérség állásait ismét a Szélestalpú völgy környékére lokalizálta, de a magyar
hadsereg állásait már a Borza pataktól délre, nagyjából a völggyel szemben feltételezte -
alig két-három kilométerre a Mohácsi síkságot övező tereplépcsőtől.156
Ehhez hasonló elképzelés jutott érvényre az 1975-ös terepbejárás résztvevő kutatók
munkáiban is, akik a korábbi szerzőktől eltérően szintén jelentős terepakadálynak vélték
a Borzát, és felhívták a figyelmet, hogy Brodarics sehol sem említi, hogy át kellett volna
kelniük egy patakon. Rázsó Gyula és Csendes László közösen írt munkája nem töreke­
dett egészen pontos meghatározásra, a készítők beérték azzal, hogy Földvár tekintetében
a Szélestalpú völgy környékét a forrásokkal összeegyeztethetőnek és további kutatásra
különösen alkalmasnak találták. Perjés Géza sem mellékelt topográfiailag pontos csata­
vázlatot a munkáihoz, ám amennyire a méretarányokból meg lehet ítélni, ő minden eddi­
ginél délebbre helyezte a magyar állásokat, a Mohácsra vezető országút bal oldalán az
általa feltételezett magyar gyalogos centrumot állítva szembe a Szélestalpú völggyel. A
földrajzi szempontokat a legaprólékosabban figyelembe vevő tanulmány talán Marosi
Endréé volt, aki nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy nagyjából a Bende és Perjés
által megjelölt helyen, a Borza déli partján olyan terepdomborulatot talált, ami az északi
oldalról elzárta a kilátást. Véleménye szerint a magyarok ezt figyelembe véve rendezték
el soraikat, s mivel a Bende által javasolt helyről a terepen végezett vizsgálat nyomán
kimutatta, hogy onnan a síkságot övező tereplépcsőnek épp csak a tetejét lehetett látni;
szerinte a magyarok még délebbre, a mai Udvar község és egy régebbi Borza-ág közötti

Gyalókay Jenő: Földvár. Hadtörténelmi Közlemények, 27. (1926.) 291-293. o. Gyalókay a szultáni nap­
lónak a következő szűkszavú közlésére alapította elképzeléseit: „...az egész győzedelmes hadsereg lóra ülvén
megindult, s ... ikindi előtt megérkezett a mohácsi mezőre, a haszontalan gyaurok tábora elé." {Katona, 1979.
303. o.) Ezt a szövegrészletet a lehető legszűkebben értelmezve, saját gondolatmenetében kizárt minden lehe­
tőséget, ami a tereplépcső tetejének is szerepet juttathatott volna. {Gyalókay, 1926. 215. o., 223. o., 157. j . , 225.
o., 175. j . , 230. o., 210. j.)
Kiss Béla: A mohácsi csata. Mohács, 1978. 3. o.; Kiss Béla: A mohácsi csata. Mohács, 1996. 71. o.
Papp, I960.; Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren. A Janus Pannonius Múzeum Év­
könyve, 7 (1962). Pécs, 1963. 199-221. o.; Papp László: A mohácsi csatatér. Műemlékvédelem, 10. (1966/2.)
100-102. o.; Papp, László: Forschungen auf dem Schlatchfeld zu Mohács 1964-1968. (Szerk.: Castiglione
László - Salamon Agnes.) Zehn Jahre Archäologische Forschung. Magyar Tudományos Akadémia Régészeti
Intézetének Közleményei I. (1970.) 161. o.
156
Bende, 1966.532-567.0.

— 610 —
területről nyomultak az országút irányába, nagyjából a mai Dályok községig terjesztve ki
arcvonalukat. (Újabban egyedül Veress D. Csaba foglalt állást amellett, hogy ezeket az el­
képzeléseket gyökeresen felül kell vizsgálni, mivel ő, a Brodaricsnál szereplő távolságokra
építve, jóval északabbra, Nyárád térségébe helyezte el a maga csatarekonstrukcióját.)157
Időközben, a környéken végzett ásatások révén, a térség középkori településhálózatát
a Kárpát-medencében egyedülálló részletességgel tárták fel, s így a síkságot övező terep­
lépcső környékén több olyan egykori település nyomára is rábukkantak, ami talán azono­
sítható az egykori Földvárral. Csatatérkutatási módszerekkel legutóbb Négyesi Lajos ju­
tott arra a következtetésre, hogy a keresett település egy, a mai Majstól északkeletre
fekvő településfolttal azonosítható. Ez lényegében megerősítette a helybéli amatőr kuta­
tó, Szűcs József feltevését, aki erről a helyről már évtizedek óta gyűjtött a csatához köt­
hető tárgyakat. I58 Szűcs elképzeléseire végül azonban egy másik helyi kutató, Kiss Béla
építette fel saját - ellentmondásoktól nem mentes - elgondolását, aki e településfolt kö­
zelébe, a Borza két partjára helyezte Ibrahim pasa csapatait, arra alapozva feltételezését,
hogy az 1960-ban e helytől északabbra feltárt tömegsírok eredetileg a magyar tüzérség
állásai lehettek.159
Papp és Négyesi kivételével több kutató is abból indult ki, hogy az ágyúk Földvár fa­
lu előtt, a szultán hadseregének centrumában álltak, mivel Brodarics azt állította, hogy a
szultán maga is ott volt, és az oszmán források szerint a szultán udvari hadai álltak a csa­
tarend centrumában. Az oszmán források szerint viszont ezek az állások a ruméliai had­
testhez kikülönített tüzérség állásai voltak, és Ibrahim pasa seregtestének centrumában
álltak. Ezekre az ellentmondásra már Gyalókay rájött: a menetidők elemzéséből kikövet­
keztette, hogy ha a tüzérség többi része a török menetoszlop végén haladt, akkor az au­
gusztus 29-én már aligha juthatott aktív szerephez harcban, mégsem tudta elfogadni el
ezt az eredményt. Szerinte mindennek ellenére „azt kell azonban hinnünk, hogy a ru­
méliai hadtesttel az egész tüzérség levonult a Földvár mellett kiszemelt állásba, mert ké­
sőbb már aligha lett volna rá ideje," hiszen a keresztény források szerint az ellenség
ágyúi megerősített állásokban álltak, „s az ilyen munka [...] hosszú ideig tart, s legké­
sőbb délután 4 órára készen kellett lennie. Alkalmasint már délfelé hozzáfogtak." Az ál­
tala konstruált oszmán csatarend és az oszmán források különbségét azzal korrigálta,
5/
Csendes - Rázsó, 1977. 39-53. o.; Perjés, 1986. 213-219. o.; Marosi, 1976. 632-639. o. Marosi állítá­
sait fotókkal is alátámasztotta, melyek feltehetően az 1975. augusztus 14—15-i terepbejárások alkalmával ké­
szültek. Az 1976-os tanulmány 2. fotóján jól látható, hogy akkor a Borza déli partján fekvő terület kukoricával
volt beültetve, ami jelentősen befolyásolhatta a terepre való rálátást, hiszen ez a növény augusztus közepére el­
érheti a másfél-két méteres magasságot is, nem csoda hát, hogy még egy teherautó platójáról - tehát nagyjából
egy lovas szemmagasságából - sem volt túl jó a kilátás. Legújabb írásában már Marosi is határozottan kiter­
jeszti a ruméliaiak vonalát Majs előteréig. (Marosi, 2003. 61. o.); Veress D. Csaba: Várak Baranyában. Buda­
pest, 1992.44-47.0.
158
Marosi, 1986. 345., 347. o.; Négyesi, 1994. 67-70. o.; Kiss, 1978. 9-10. o.
Kiss, 1996. 71-78., 89. o. Ez a gondolat Stephan Gerlach naplófeljegyzésére támaszkodik, akinek kala­
uzai 1573-ban megmutattak azokat az árkokat, „ahol az ágyúk álltak, és ahová a halottakat eltemették," ami
akár igaz is lehetett, de az utazó egy szóval sem említette, hogy az árkok a magyar ágyúk állásai lettek volna.
(Stephan Gerlach naplója. In: Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. (Fordította és a bevezető tanulmányt ír­
ta Kovács József László.) Budapest, 1986. 121. o.) Emellett a régészeti feltárások semmilyen mértékben nem
tudták megerősíteni, hogy a nagyjából észak-déli irányban húzódó tömegsírok gödrei eredetileg más funkcióra
készültek volna. (Maráz Borbála: Újabb tömegsírok a mohácsi csatatéren. In: Mohács emlékezete. 3,. átdolgo­
zott kiadás. Budapest, 1987. 277-278. o.; Maráz Borbála: A mohácsi csata régészeti emlékei. In: Tanulmá­
nyok Mohács történetéből. A település fennállásának 900. évfordulójára. Mohács, 1993. 55. o.)

— 611 —
hogy „Szolakzade téved, amidőn a tüzérséget Ibrahimtól balra keresi." Csakhogy így nem
csak a XVII. századi oszmán történetírónak kellett volna „tévednie", hanem Dzselálzáde
Musztafának is, akinek idevágó szövegét Thúry fordítása nyomán hosszasan közli Gyaló-
kay, az idézett részletből mégis kimaradt a Thúrynál még megtalálható „balra" szócska.160
Mint láttuk, Dzselálzáde leírásábóTázls kiderül; hogy ^Tuméliar lovasság már az^elő-
ző táborhely közelében szétbontakozott és harcrendben érkezett a csatatérre, ami pedig
azt kellene, hogy jelentse, hogy a mohácsi síkságot övező tereplépcső akkoriban talán
mégsem jelentett leküzdhetetlen akadályt, és még a síkságra vezető utak jelentősége is
kisebb lehetett a csatára készülő oszmán sereg számára, mint ahogy azt többen is feltéte­
lezték.161 Mivel a harc folyamán az oszmánok jobbszárnyán megjelent Behram pasa ana­
tóliai hadteste, majd a ruméliaiak jobb oldalán a szultán udvari hadai is felvonultak a
centrumba, s így az oszmánok csatarendje igencsak szélessé válhatott, az egyik lehetsé­
ges következtetés az, hogy Ibrahim pasa a balszárnnyal és a tüzérség felével - Papp és
Négyesi elgondolásának megfelelően - valahol Majs környékén vonult fel.
Négyesi Lajos egyik fontos érve a maj si völgy mellett az, hogy a vidék vízben gazdag,
így inkább alkalmas a táborozáshoz, mint a Szélestalpú völgy környéke. De azt is kérdé­
sesnek kell tartanunk, hogy a terület akármelyik csermelye, patakja ki tudta-e elégíteni
számottevő mértékben a környéken táborozó seregek vízszükségleteit - mint ahogyan azt
Papp László a magyar tábor kapcsán feltételezte.162 Nem tudhatjuk, hogy 1526 augusztu­
sában milyen vízhozamokkal rendelkeztek ezek a vízfolyások, de tekintettel arra, hogy
egyetlen ló napi vízadagja 18-20 liter, s lovak tízezerszámra voltak mindkét fél táborában,
ráadásul a törököknél a katonaság is vizet ivott, aligha hagyatkozhattak pusztán azokra.163
Ettől eltekintve Ibrahim pasa táborának helye nem merült fel kérdésként az újabb
publikációkban, holott annak számottevő területet kellett elfoglalni. A XVII. század kö­
zepén Zrínyi Miklós egy korabeli német hadtudományi munka alapján egy 18 000 gya­
logosból és 6000 lovasból álló sereg táborának területét 4560x1800 lábban, azaz nagyjá­
ból 1425x562 méterben adta meg.164 Ennél a hasonló létszámú magyar sereg két tábora
csak nagyobb lehetett, mert katonák több mint 50 %-a lovas volt, s így jóval több helyet
igényelt. Ha az oszmánokat tekintjük, a feltételezhető létszám alapján önmagában a

Papp, 1960. 225. o.; Négyesi, 1994. 64-71. o.; Csendes László és Rázsó Gyula közös írásában is találni
rá utalást, hogy az ágyúk esetleg az oszmánok balszárnyán is lehettek. (Csendes - Rázsó, 1976. 46. o.;);
Gyalókay, 1926. 223. o., 160. j . , 225. o., 175. j . , 230. o., 210. j . , 232. o., 228. j . ; Thúry, 1896. 163. o. Koncepcióját
azonban nem a források, hanem a korabeli hadtörténeti irodalom, például Jahns történeti atlaszának oszmánok­
ra vonatkozó része határozta meg: „Márpedig az akkori szokás szerint az ágyúk a harcvonal közepét foglalták
el, míg szárnyaikat hatalmas lovastömegek fedezték" {Hadtörténelmi Közlemények, 27. (1926.) 291. o.)
161
Papp, 1960. 216. o.; Bende, 1966. 534. o.; Marosi, 1976. 631-640. o.; Perjés, 1986. 219. o., 71. j . ;
Négyesi, 1994.64. o.
162
Négyesi, 1994. 66. o.; Papp, 1960. 204., 207. o.
Sebők Ferenc: Hadseregek Európában és Magyarországon a kései középkorban. Acta Universitatis
Scientiarium Szegediensis. Acta Historica CXIII. 2001. 76. o. A törökök vízivási szokásairól beszámol: Kis,
1993. 76-77. o.; Tubero, 1994. 43. o.
Korábban, a 124l-es muhi csata kapcsán, Zrínyi Miklós adatai alapján, Négyesi Lajos végzett számítá­
sokat, s ezek szerint egy húszezres lovassereg tábora 2 560 000 m2 helyet igényel, ami egy 1600x1600 méteres
tábornak felel meg {Négyesi Lajos: A muhi csata, 1241. április 11. Hadtörténelmi Közlemények, 110. (1997.)
308. o.) Az 1438-as erdélyi parasztfelkelés kapcsán Demény Lajosnak egy katonai szakértő azt állította, hogy a
Bábolna-hegy tétjén lévő 7-8 hektáros fennsík 5-6000 ember számára jelenthet alkalmas táborhelyet. (Demény
Lajos: Parasztfelkelés Erdélyben. Budapest, 1987. 121-123. o. és Demény Lajos szíves szóbeli közlése.)

— 612 —
 ruméliai hadtest táborának is nagyobbnak kellett lennie ennél, így korántsem férhetett el
akárhol. Gyalókay szerint: „a ruméliai hadtest »táborának« el kellett Földvár és a magas­
lat töve között férnie, mert a meredek lejtőre nem állíthatták, arról pedig sehol sincs szó,
hogy a felső terraszon lett volna."165 Ha pedig Ibrahim tábora a lejtő alján volt, akkor lo­
gikus feltételezni, hogy a biztosító csapatok tőle jóval északabbra álltak, és így nem vé­
letlenül helyezte Gyalókay a magyar csatarendet a Borza északi oldalára. Ebből viszont
az is következik, hogy minél délebbre helyezik az újabb rekonstrukciók a magyar arcvo­
nalat, annál kevesebb hely jut a ruméliaiak táborának a tereplépcső aljában.166
De vajon igaza volt-e Gyalókaynak, s az ő nyomán járó kutatóknak, és csak így lehet-
e a kancellár leírását a többi forrással összeegyeztetni és értelmezni? A Földvár fekvésé­
ről és az ottani török állásokról szóló részlet segíthet az eligazodásban. Brodaricsnál az
áll: „in collis in descensu pagus modicus cum templo."167 Ezt a Gyalókay - és azóta is
sokak - által használt 1903-as, Szentpétery-fordítás úgy adja vissza, hogy „a domb lejtő­
jének aljában egy kis falu feküdt templommal," Kulcsár Péter újabb fordítása viszont, a
latin szöveghez jobban igazodva, az szerepel, hogy „a dombról kis falucska ereszkedett
alá egy templommal. " Az oszmán állások helyét tekintve korántsem mindegy ugyanis,
hogy a falucska házai a tereplépcső alatt, attól bizonyos távolságra, vagy éppen annak te­
tején és oldalában álltak.168 Az ágyúkról a falu kapcsán egyszer azt közli a kancellár,
hogy „ibi fuerunt positae machinae hostiles," ami mindkét fordításban hasonlóan hang­
zik „ itt helyezte el az ellenség ágyúit / ott helyezkedtek el az ellenséges lövegek, " ami
önmagában nem szabja meg az ágyúk helyét a falu helyzetéhez képest.169 A janicsárok­
ról viszont némileg pontosabb tájékoztatást nyújt a szöveg: „Eum locum oculis nos
portae extremeum certaminis tempus conspeximus hostibus fuisse oppletum, maxime
ianiczaris, quos vocant, qui, quiquid erat ultra illius pago casulas, omnio longo ordine
occupabant" „Később, a csata vége felé láttuk csak meg, hogy ezt a helyet egészen ellep­
te a janicsárságnak nevezett katonaság, a mely azon falu házain túl levő területet egé­
szen betöltötte / Később, a csata vége felé, saját szemünkkel láttuk, hogy ez a hely hem­
zseg az ellenségtől, főként az úgynevezett janicsároktól, akik, ami csak volt a falu
házikóin túl, hosszú sorban mindent elfoglaltak. " Ebben az esetben is jelentős eltérések
fedezhetők fel a két fordítás között, de abban mindkettő megegyezik, hogy észak­
északkeleti irányból érkező Brodarics a házakon túl látta a janicsárokat, akik a Földvár
és egy meg nem nevezett tereptárgy közötti szabad területet foglalták el. így a fentebb
már ismertetett egyéb információk alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy Ibra­
him pasa tüzérsége közvetlenül a janicsárok előtt, azaz a falu házai mögött állt fel. Ha

1M
Gyalókay, 1926. 228. o., 196. j .
Többek között az oszmán sereg tömegének helyigényére hivatkozva „tolta" ismét északabbra a ruméliai
hadest állásait Kiss Béla helytörténész is. (Kiss, 1996. 75. o.) Hasonló okokból juthatott arra a következtetésre
Marosi Endre is, hogy a szultáni tábor, sőt még a janicsárság is a tereplécső tetején, a bezedeki hátságon foglalt
helyet. (Marosi, 2003. 61. o.)
161
Brodarics, 1985.51.0.
Szentpétery fordítása nyomán ugyanis több rekonstrukció is a dombtól távolabb helyezte el a falut, amit
egy esetben a régi Borza-meder környékéről előkerült tárgyak igazolni is látszottak a helyszínen. (Kiss, 1978.
9-10. o.; Négyesi, 1994. 70., 76. o.)
Szentpétery fordítása: Magyar Elektronikus Könyvtár (http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tor-
tenel/mo_kozep/mohacs.hun); Kulcsár Péter fordítása: Brodarics: Katona, 1979. 40., 42-43. o.)

— 613 —
ezek után feltesszük, hogy a falu ténylegesen a tereplépcső lábánál feküdt - és mondjuk
nem egy kilométerre távolabb tőle -, akkor az oszmán állásoknak leginkább a dombolda­
lon juthatott hely. Ha viszont azt feltételezzük, hogy a falu házai a domboldalon álltak,
akkor a tüzérség és a janicsárok állásai már akár a helyenként nem túl magas tereplépcső
tetején is lehettek.
A sors fintora, hogy 1926-ban Halmay Barna már publikálta ezt a következtetést, ám
a lelkes, de valóban nem túl felkészült amatőr kutatót Iványi Béla recenziójában igen
sommásan ledorongolta, mondván, „ez pedig teljes lehetetlenség, mert tudnunk kell,
hogy a csata nem a terasz tetején, hanem attól majdnem egyenesen északra, a Borza völ­
gyében zajlott le és a perem vonaláig nem is terjedt, annál kevésbé lehet azt magára a te­
raszra fölhelyezni." Ez az álláspont nem más, mint a Gyalókay - ugyancsak 1926-ban
megjelent - nagyszabású tanulmányában szereplő rekonstrukció abszolutizálása, így
igencsak megkérdőjelezhető. 1926 után mégis az vált a „szokásos" nézőponttá, hogy a
Földvár falu körüli harcok mindenképpen a tereplépcső alján, vagy előtt zajlottak, és így
Halmay elképzelése szinte feledésbe merült.170
Halmay valóban nem volt felkészült tudós, kevés forrást használt és a legfőbb célja,
épp úgy, mint Gyalókaynak és Gergely Endrének, az volt, hogy kimutassa a korábbi „hi­
vatalos" nézetek tarthatatlanságát. így, ha egyáltalán érvelt a tanulmányában, azt legfel­
jebb csak a Sátorhely környéki helyszín ellen tette, minden más az amatőrök számára
magától értetődően következett neki is a forrásokból. így sok helyen bizonytalankodó
szövege nem is ad pontos eligazítást elképzeléseiről, azokat a mellékelt csatavázlatok
mutatják igazán plasztikusan, amiken jól látható, hogy az oszmánok fő erőit, az előttük
lévő ágyúkat ő magára a tereplépcsőre, a Szélestalpú völgy fölé lokalizálta, s a falut
azoktól északkeleti irányban, a völgy szélére helyezte.171
Brodarics szövegében valóban fellelhető több olyan részlet, melyek együttesen utal­
hatnak ilyen elképzelés helyességére, s közben más források adataival sem kerülnek el­
lentétbe. Ahol kancellár szerint a magyar sereg Mohácstól az ő mércéje szerint nagyjából
egy mérföldnyire - azaz 6-9 kilométerre - csatarendbe állt,172 „nagy és széles mezőség
húzódott, melyet erdő, cserjés, víz, domb sehol sem szakított meg, mindössze balra, az
említett hely és a Duna között volt egy mocsaras és iszapos víz, [...] Velünk szemben
színházi nézőtér formájára hosszan elnyúló domb húzódott," de leírásában nem szere­
pelnek nagyobb ellenséges csapatok ezen a síkságon a csata kezdete előtt, hiszen „a nap
nagyobb részét az ellenségre való várakozásban töltöttük; ez most nem küldött ki annyi
előőrsöt [...], hanem mindaddig meghúzódott ama dombok mögött, kétségben hagyván

Halmay Barna: Az 1526-iki mohácsi csata keletkezése és igazi helye. Debrecen, 1926. Iványi több jo­
gos, de többnyire stilisztikai észrevételt is tartalmazó könyvismertetése: Hadtörténelmi Közlemények, 27.
(1926.) 384-385. o. Később Papp László is több esetben mereven elhárította a gondolatot, hogy szerepet adjon
a tereplépcsőnek. {Papp, 1960. 216., 222-224. o.)
171
Fő áttekintő csatavázlatát Papp újra közölte. {Papp, 1960. 212. o.), Bende szerint azonban az általa
megadott hely domborzata egy meredek falú félgömbhöz hasonlít, így épp ott aligha lehetett a falu. {Bende,
1966. 537.) Ez önmagában aligha lehet kizáró ok, hiszen a környék mai települései közül is több elég meredek
helyen, domboldalon áll.
172
Brodarics: Katona, 1979. 39. o. A legtöbb kutató Halmay nyomán Brodarics mérföldben megadott tá­
volsági adatainak átlagával számol, de ezeknek az adatoknak az értéke 6 és 9 kilométer között szóródik {Hal­
may, 1926. 16-17. o.), így semmi garancia nincs rá, hogy a csatatér esetében akár nem több kilométernyire
pontatlan a mérföldben megadott adat. V. ö. Veress D., 1992. 44-47. o.

— 614 —
afelől, vajon a mieinket akarja-e azokba a szűk járatokba becsalni." Viszont a kancel­
lár úgy tudta, hogy a dombokon „túl a törökök császára ütötte fel táborát," és csak a ma­
gyar támadási parancs kiadása után, azzal szinte egy időben látta meg „ az ellenséges
csapatok roppant tömegét, amint a velünk szemben magasló dombról lassan leereszke­
dik." Láttuk, hogy ezt a sokféleképpen értelmezett részletet Szülejmán naplója segíthet
megvilágítani. Eszerint amikor „a délutáni ima idején az alávaló hitetlenek egyszerre
megmozdultak és errefelé jöttek [...] a mieink is megindultak." A ruméliai lovasság te­
hát nem várta be állva a rohamot - mint azt több történész is feltételezte -, de olyan cse­
kély idő telhetett el a magyar támadás kezdete és az oszmán ellenlépés között, hogy több
keresztény forrás is azt állítja: az oszmánok kezdték a csatát.174
A támadásra induló jobbszárny valahol a tereplépcső és a magyar állások között üt­
közhetett meg a szpáhikkal. A tereplépcső tetején várakozó ruméliaiak és a magyarok ál­
lásai közötti távolság nem lehetett több mint másfél kilométer, hiszen akadt olyan ma­
gyar ágyú, melynek lőtávolsága majdnem elérte az ruméliai lovasság sorait.175 Miután
Brodarics látta, hogy „az ellenség hátrálni kezdett, vagy a mieink rohamától elnyomatva,
vagy azért, hogy minket az ágyúk elé csaljon," a magyar sereg tovább tört előre a nyo­
mában, így később a harc „már nem azon a tágas síkságon, hanem éppen az ágyúk előtt"
folyt tovább „melyek annyira közel voltak hozzánk, hogy tíz lépésre sem voltak." Vagyis
a jobbszárny üldözés közben elhagyta a síkságot. Másutt meg azt írja, hogy „az ágyúk
úgy helyezkedtek itt el, mint valami völgyben, ezért a mieinknek sokkal kevesebbet árt­
hattak, mintha a síkon lettek volna, s inkább félelmet, mint kárt okoztak," ami elég ho­
mályos megfogalmazás, és rengeteg találgatásra adott okot. Csak az bizonyos, hogy en­
nek következtében „az ágyúgolyók sűrű becsapódása - ezek immár a mi fejünk körül is
röpködtek, akik a király mellett álltunk - nem kis félelemmel töltött el mindenkit," tehát
a ellenséges tüzérség - a kancellár szerint az állásai helyzetéből következően -jórészt a
támadó magyarok fölé lőtt.176
Gyalókay kategorikusan kijelentette, hogy „nem szabad itt valami valóságos völgyet
keresnünk, mert olyan azon a tájon [mármint az általa a csata színterének tartott terüle­
ten] nincs is. Arra a hosszú és sekélyes horpadásra lehet csak gondolnunk, amely a felső
terasz lábánál húzódik s 2-3 méterrel van mélyebben az előtte (északra) lévő földhullám
tarajvonalánál," és a későbbi kutatók is beérték ezzel a magyarázattal, különféle helye­
ken feltételezve a tüzérséget a tereplépcső előtt. Mivel 1926-ban eleve kizárták a terep­
lépcső tetején való vizsgálódást, fel sem merülhetett, hogy a térképek szerint a maj si

Brodarics: Katona, 1979. 41. o.; v. ö. Papp, 1960. 222. o. Ennek a szöveghelynek a jelentőségére
Bende hívta fel a figyelmet Földvár feltételezett helyét illetően (Bende, 1966. 537. o.), de ezt Marosi Endre tel­
jes joggal úgy kommenálta, hogy több ilyen „járat" is létezik a tereplépcsőn. (Marosi, 1976. 637. o.)
Brodarics: Katona, 1979. 40., 42. o.; Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.; az oszmánok támadásá­
ról: Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.; Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLII. 647.
hasáb; Istvánffy is ezt a sorrendet adta meg, de ez esetben nagyon valószínű, hogy ezzel csupán „értelmezte"
Brodarics zűrzavarosnak tűnő kronológiáját. (Katona, 1979. 115. o.)
„a tűzre való feslett erkölcsűek jobbszárnyán egy mennydörgés-hangú ágyút sütöttek el, s a golyó éppen a had­
rendnél, a lovak előtt esett le, de, hála istennek, senkinek nem történt baja." (Dzselálzáde: Katona, 1979.407. o.)
Brodarics: Katona, 1979. 40., 43. o.; Szentpétery fordításában „az ágyúk úgy voltak elhelyezve, mintha
valami völgyben lettek volna, miért is a mi katonaságunknak kevesebbet ártottak, mintha a síkon lettek volna
felállítva, s nagyobb rémületet okoztak, mint kárt [...] a gyors tüzelés - a lövegek már nekünk is, a kik a király
mellett voltunk, fejünk fölött röpködtek - nagy rémületet keltett mindenkiben."

— 615 —
völgynek van egy nem túl mély, délkeleti irányú nyúlványa, ami szinte párhuzamos a te­
replépcső lejtőjével, és nagyjából a Papp által feltárt, és Mersének tartott elpusztult falu­
ig nyúlik be a tereplépcső síkjára. Ha Ibrahim pasa tüzérsége és a janicsárok netán ennek
északkeleti lejtőjén foglaltak volna helyet, akkor az ágyúk helyzete szinte mindenben
megfelelt volna äTBŕodäfics általleírtaknak: a; magyarok nem láthatták őket a tereplépcső
aljáról, de azok tüze sem árthatott sokat az emelkedőn felfelé haladóknak. (Erre utalhat
az a részlet is, ami szerint az ellenséges ágyúk tüze miatt „a sereg nagyobb része kényte­
len volt lehúzódni a völgybe, mely ama mocsaras víz mellett feküdt.", tehát a magyar
csapat akkor egy magasabban fekvő pontról vonult vissza.177)
A második vonal katonáival Batthyány csapatát követve Brodarics is eljutott arra a
helyre, hiszen azt írja, hogy „a csata vége felé, saját szemünkkel láttuk, hogy ez a hely
hemzseg az ellenségtől, főként az úgynevezett janicsároktól, akik, ami csak volt a falu
házikóin túl, hosszú sorban mindent elfoglaltak" Ezek szerint a janicsárok állásait koráb­
bi pozíciójából még nem látta a kancellár. Burgio pápai nuncius úgy értesült, hogy a ma­
gyarok egy erdőig üldözték az ellenséget, „ahol a török tüzérség volt felállítva." Ennek
az erdőnek az északi szélét az első katonai felmérés adatai alapján a XIX. századi feldol­
gozásokban jóval a tereplépcső északi szélén túlra terjesztették, később pedig, Brodarics
tájleírására hivatkozva, amiben erdő nem szerepelt, többen is lebecsülték a jelentőségét.
Ha azonban a kancellár a tereplépcső alján nem látott erdőt, ez még nem zárja ki annak a
lehetőségét, hogy erdő másutt azért még lehetett, mivel a janicsárokat sem látta koráb­
ban. A fák esetleg épp a janicsárok háta mögött voltak, hiszen ők a falu házai és valami
meg nem nevezett dolog közötti térségen sorakoztak fel.178
Azt kell tehát látnunk, hogy Halmay elképzelésbe Brodarics földrajzi adatai és utalá­
sai ellentmondásmentesen beilleszthetők, s azokat még más források is támogathatják.
Ezek után tehát joggal feltehetjük, hogy az oszmán balszárnyon a ruméliai sereg tábora
nem a tereplépcső alján, hanem épp a tetején állt, s a janicsárok és tüzérség állásai sem a
síkságon, hanem a tereplépcső oldalában, vagy tetején voltak, ami egyben megmagya­
rázhatja, miért nincsenek utalások arra, hogy az oszmán tüzérség és málha a magyarok
látótávolságán belül ereszkedett volna le a tereplépcső tetejéről, és miért a magyarok feje
fölött szálltak el a török ágyúk lövedékei.
Áttételesen még arra is következtetni lehet Brodarics munkájából, hogy az akár egy
kilométer hosszú védőállással Ibrahim pasa esetleg épp egy, a tereplépcsőről a síkságra
vezető völgyet zárt le - amint azt Halmay feltételezte. A kancellár - és menekülők hírei
- nyomán ugyanis Mária királyné és Burgio is lehetségesnek tartotta, hogy az ellenség
szándékosan csalta a magyarokat ágyúi elé, s Brodarics másutt, az ellenség terveiről
szólva, tesz is egy utalást arra, hogy „vajon a mieinket akarja-e azokba a szűk járatokba

Gyalókay, 1926. 230. o., 204. j . ; Papp, 1960. 223-224. o. Bende még egy magyarázó rajzot is mellékelt
ehhez az elgondoláshoz. {Bende, 1966. 534-535. o. ) Marosi, 1976. 637. o.; Perjés, 1986. 231. o.; Veress D.,
1992.; Brodarics: Katona, 1979. 44. o. Hasonló fekvésű a mai Majs település is a völgy északi oldalán.
17R
Brodarics: Katona, 1979. 40. o.; v. ö. Papp, 1960. 219. o.; Burgio levele, 1526. szeptember 5.: Katona,
1979. 243. o. Halmay megállapította, hogy inkább a tereplépcső meredekebb részeit nőtte be erdő. (Halmay,
1926. 13. o.) Különféle helyeken elképzelt erdőre, fontos elemként, Papp, Bende, valamint Rázsó Gyula és
Csendes László közös tanulmánya is hivatkozott. {Papp, 1960. 217. o.; Bende, 1966. 548. o.; Csendes - Rázsó,
1977. 53. o.); A rendelkezésére álló források alapján Gyalókay is valószínűnek tartotta, hogy a tereplépcső te­
tején erdő volt, mégsem vonta le az ebből adódó következtetéseket. (Gyalókay, 1926. 215. o.)

— 616 —
becsalni". (Ez a kérdés egyáltalán nem biztos, hogy a csata előtt fogalmazódott meg a
magyar vezérek között.) Ha így lett volna - amit egyelőre csupán ötletként lehet megfo­
galmazni -, az egyféle magyarázatot adhatna azokra az elkeseredett próbálkozásokra,
amikkel a magyar lovasság a heves ágyú- és puskatűz ellenére is támadta ezeket az állá­
sokat, holott sík terepen egyszerűbb lett volna megkerülni őket.179
Természetesen annak tükrében, hogy az újabb tanulmányok ezt a tereplépcsőt, mint a
seregek mozgását komolyan gátló akadályt feltételezik, mindez elég meglepően hangzik,
hiszen a terep egyenetlenségeire tett utalásokat is inkább a síkság kisebb terepdomboru­
lataira „szokás" vonatkoztatni, amelyeket a kancellár úgymond „nem vett észre," „nem
tartott fontosnak," mivel nem volt katona. Teljességgel kizárni ezeket a lehetőséget sem
lehet, de mint fentebb láttuk, Brodarics írása földrajzi szempontból teljesen koherens
szövegként is értelmezhető. Itt kell megjegyeznem, hogy helyszíni tapasztalataim és a
korábbi irodalom alapján úgy tűnik, a tereplépcső meredeksége önmagában aligha aka­
dályozta volna meg a szembe nálló feleket, hogy csapataikat le-föl mozgassák rajta, hi­
szen annak nagy részét még Perjés Géza sem találta erre alkalmatlannak. Halmay szerint
a tereplépcső relatív magassága 20-40 méter között ingadozik, lejtésszöge 3-4 %, a me­
redekebb helyeken 5-8 % között váltakozik, az 1920-as években a felső részein szőlőte-
lepítvények voltak, lejjebb pedig szántóföld, amit hosszában szántottak.180
A XVI. század eleji növénytakaróról nem szólnak a források, de akármilyen volt is,
egy eső bizonyosan sokat ronthatott a lejtő járhatóságán. Nincs azonban adatunk arra
nézve, hogy a mohácsi síkon esett-e eső a csata előtti napokban. A helyszín bejárása után
nyilvánvalónak tűnik, hogy esős időben a síkság felázott homokos, löszös talaja sem le­
hetett ideális terep a lovasság harcához, így akár épp a lejtő, és a levezető utak csúszós-
ságával magyarázhatnánk, miért nem vállalkozott rá Ibrahim pasa, hogy a tüzérséggel és
a poggyásszal együtt ott vezesse le seregét. A szultáni naplót vizsgálva Gyalókay azon­
ban már utalt rá, hogy az utoljára augusztus 24-én említ esőt, nem tudhatjuk, hát, hogy a
csata előtti napokban a felvonuló oszmán seregtől több kilométerre északra is esett vol­
na, s az sem ismeretes, hogy a nyári melegben az esetleges korábbi esők után mennyire
száradhatott fel a talaj augusztus 29-ére, a délutáni órákra. így valójában megítélhetetlen,
hogy a talaj csúszóssága milyen mértékben befolyásolhatta a történteket.181

Gyalókay erre a helyre is felfigyelt, s hasonlóképpen értelmezte is azt, de nem tartotta hihető közlésnek:
„Talán az erdőn át vivő útra, vagy azokra a vízmosásszerü horhókra gondolhatnánk, amelyek közül egy
Majsnál, a másik pedig az utóbbi hely és Buziglica között feleúton vágódik a terrasz lejtőjébe. Nem hisszük
azonban, hogy a törökök a felső terraszra akarták volna csalogatni a magyarokat, mert azok ott felvonulás köz­
ben zavarták volna meg őket." (Gyalókay, 1926. 223. o., 157. j.)
180
Brodarics tereplátásának bírálatához Gyalókay, 1926. 215., 221., 223. o.; Papp, 1960. 217., 221-223.0.;
Csendes - Rázsó, 1977. 4L, 47. o.; Perjés, 1986. 215-219. o. Marosi kritikája Marosi Endre: Mohács­
komplexus? Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 27. (1980.) 152-154., 157. o.; Halnuiy, 1926. 10. o.;
Gergely Endre: Ásatások a mohácsi csatatéren (1924-1925.) In: Mohács Emlékkönyv, 1526. (Szerk.: Lukinich
Imre.) Budapest, 1926. 357-358. o.; Csendes - Rázsó, 1977. 43. o.; Galácz Antal geológus és Gábris Gyula
geomorfológus vizsgálatai azonban feltételezhetővé tették Perjés Géza számára, hogy az elmúlt évszázadokban
zajló erózió csökkentette a tereplépcső meredekségét. (Perjés Géza: Mohács. Budapest, 1979. 380-381. o.) Ér­
dekességként jegyzem meg, hogy a waterloo-i csata előtt egész éjszaka esett az eső, és a francia lovasság által
újra és újra megrohamozott angol egységek egy 40-45 méter magas dombvonulat gerincén álltak. (Neillands,
Robin: Wellington és Napóleon. Budapest, 1995. 242-243. o. )
A terep eső utáni járhatóságáról: Perjés, 1986. 218. o.; Perjés, 1979. 381. o.; Négyesi, 1994. 66. o. Ma­
rosi Endre úgy emlékszik vissza az 1975-ös terepbejárásra, hogy még egy kis eső után sem lehetett gumicsizma
nélkül kiszállni a terepjáróból. (Marosi. 2003. 61. o.) Gyalókay, 1926. 223. o., 154. j . Az augusztus 29—31 -i

— 617 —
 A csata helyszíne és a szemben álló felek feltételezhető felállása a harc kezdetén.
(Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren. A Janus Pannonius Múzeum
Evkönyve, 7. (1962.) 212. o. nyomán.)

Úgy vélem azonban, hogy Földvár falu helyének pontos meghatározásához még a fen­
tebbi gondolatok sem nyújtanak elegendő segítséget, s az is kétségesnek tűnik, hogy az
esetleges későbbi régészeti feltárások hozhatnak-e majd megnyugtató eredményeket. Papp
László jelentős apparátust megmozgató, klasszikus módszertannal végzett kutatásai e te­
kintetben is alig-alig hoztak kézzelfogható eredményeket - a térség katonai vonatkozású
leletanyagának jelentős része ugyanis szórványleletként bukkant fel. Az általa Mersének
tartott, ám Brodarics Földvárával azonosnak vélt falu tűz általi pusztulása bizonyosra vehe­
tő ugyan, de az 1962-1963-ban végzett feltáráskor konkrétan a harcokra utaló leletek on-

esőzések után a talaj olyan állapotban volt a mohácsi mezőn, hogy a pihenő állatok éjszakára nem tudtak lefe­
küdni. (Szülejmán naplója: Katona, 1979. 302., 305. o.) A talaj állapota pedig sokban befolyásolhatta a csapa­
tok mozgását és így a vezérek döntéseit, hiszen például Napóeon is emiatt halasztotta a Waterlooi csata kezde­
tét kora délutánra. (Chandler, David G.: The Campaigns of Napoleon. New York, 1966. 1067. o.) Ugyanakkor
azt is figyelembe kellene venni, hogy a XIX. századi folyószabályozások előtt minden bizonnyal jelentősen el­
tért a térség vízháztartásának működése, a vizek lefolyása gyorsabb lehetett a rendszerint száraz területeken.
(Csákváry Ferenc szíves szóbeli közlése.)

— 618 —
nan nem kerültek elő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne a későbbiekben
akár ott, akár más falvak esetében ilyen nyomra bukkanni, hiszen a helyet Pappnak is egy
régi kút segítségével sikerült azonosítania, s Csendes László térképész szerint 1976-ban
még legalább három „gyanús" kút volt a Szélestalpú völgy bejárata közelében.182
A csatához valószínűleg köthető, kisszámú fegyver- és csontvázlelet viszont eddig a
maj si völgy előteréből került elő, ami régebben, a patak szabályozása és a lecsapolasok
előtt, elég vizenyős terület lehetett. (Majstól keleti, északkeleti irányban több, egykori te­
lepülés nyomára is rábukkantak a kutatók.) Az ilyen leletek értékelésénél is több ténye­
zőt kell figyelembe venni. Egyrészt korántsem minden felbukkant darab keltezhető a
csata idejére, másrészt a csatatéren maradó tárgyak között nagyobb méretű tárgyak nem
nagyon akadnak. Mint a hazai csatatérkutatás úttörője, Négyesi László megfogalmazta
„ahol a döntő összecsapás zajlik, ott a csata után minden használható felszerelést össze­
gyűjtenek a győztesek. A fegyverek és egyéb értékes tárgyak leginkább a menekülőktől
származhatnak, amit a zsákmánygyűjtők nem találtak meg. Az összecsapás helyén a há­
ború szemete marad vissza. Törött fegyverek, sarkantyúk, elszóródott apróbb tárgyak, és
a tűzfegyverek elterjedésének korától nagyszámú ólomlövedék."183 A Mohácsnál eddig
előkerült ilyen kisméretű tárgyak száma azonban nem túl nagy, s a puskagolyók kivéte­
lével nem lehet őket egyértelműen sem a harchoz, sem a menekülés fázisához kötni. A
kilőtt ólomgolyók kínálják az egyetlen használhatónak tűnő fogódzót, de mivel a szem­
ben álló felek lövedékeit nem tudjuk elkülöníteni, és a csatatér több pontján a magyar és
az oszmán gyalogság is alkalmazott kézi lőfegyvereket - sőt a magyar gyalogság már a
tulajdonképpeni csata kezdete előtt, az előcsatározásokban is használhatott ilyeneket -,
egyelőre ezekkel a leletekkel is legfeljebb csak egy alapvetően írásos forrásokon alapuló
hipotézist lehet megerősíteni.[Sí>
A klasszikus régészeti módszerek elméletileg a nagy kiterjedésű tömegsírok felkuta­
tása esetében működhettek volna, mégis, eddig minden ilyen sír valamilyen földmunka
eredményeképpen került elő. A mai mohácsi emlékpark területén feltárt sírokból szár­
mazó maradványokat Papp László 1960-ban megjelent tanulmányában - igaz hipotetiku­
san - hol a magyar ágyúállásokkal, hol a magyar tábor lemészárolt őrségével és a mene­
külőkkel hozta összefüggésbe, holott a feltűnően nagy számú, törzsétől elválasztott
koponya és a súlyos koponyasérülések, a szegényes öltözékre utaló leletek számára is
mind-mind arról vallottak, hogy ezekbe a sírokba azokat a foglyokat - az éremleletek
alapján valószínűleg részben külföldi zsoldosokat - temették, akiket a csata után két
nappal mészároltak le az oszmánok. Csakhogy akkor még - mint e téma sok más kutató­
ja - Papp sem akart hinni a szemének, mert meg volt győződve róla, hogy „ezeknek a

1SZ
Marosi, 1986. 343-347. o.; Papp, 1962. 211-215. o.; Csendes - Rázsó, 1976. 31-32. o.; Négyesi, 1994.
75-76. o. Papp ezt a térséget tartotta a magyar támadás irányába eső „belső küzdőtérnek," ezért folytatta itt in­
tenzívebben a kutatásokat {Műemlékvédelem, 10. (1966/2.) 96-102. o.), habár nyilván tudott a talaj adottságai­
ról, amire Bende felhívta a figyelmét (Bende, 1966. 534., 538. o.) Paradox módon lehetséges, hogy a terület
mezőgazdasági müvelésre való korlátozott alkalmassága eredményezte arrafelé a relatív „leletbőséget."
1
Négyesi Lajos: Hol volt Mohács? Élet és tudomány, 59. (2004/ 35.), 1101. o. Aligha véletlen, hogy va­
lószínűleg a Duna medrének kotrása hozta elő a csatához köthető legtöbb és legértékesebb fegyveranyagot.
(Dudás Gyula: Mohácsi emlékekről. Archaeológiai Értesítő, Új folyam 16. (1896.) 430-431. o.)
Négyesi Lajos úgy véli, hogy a gyalogság harcainak helye főként Földvár falu térsége volt a csatában, de
még ő sem tulajdonít egyértelmű kizárólagosságot annak a helyszínnek, amelyre a saját elgondolásást felépítette.
(Négyesi, 1994. 75. o.; Négyesi, 2004. 1101. o.) Az előcsatározásokról Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.

— 619 —
sírját a két tömegsír helyétől jóval délebbre kell keresnünk", pedig az általa is nagyon jól
ismert oszmán forrásokból kiderül, hogy a harc miatt augusztus 29-én éjszakára a sereg
nem vert tábort, ezért a csata utáni napon a had „elindulván a helyéről, a csatatéren túl
állapodott meg".185 Ennek ismeretében pedig a feltárt tömegsírok elsősorban Szülejmán
táborának közelségére utalhatnak.^86

Összegzés

Remélhetőleg az eddigiekből egyértelműen kiderült: a mohácsi csata eseményei sok­

kal komplexebbek voltak annál, semhogy igaza lehetne Gyalókaynak, aki „az erő, az
ügyesség és megfontolás nélküli vakmerőség siralmas kudarcának" nevezte a csatát. Mi­
vel két, igen hasonló fegyverzettel harcoló sereg került szembe egymással, a támadó lo­
vasság és a védekező lövészgyalogság kombinációján alapuló taktika ismerete koránt­
sem tulajdonítható csak az oszmánoknak, hiszen Magyarország Jagelló-házi királyai
egyben Csehország uralkodói is voltak, így nagyon is alapos ismereteik lehettek az akko­
ri Közép-Európában igen jó hírű cseh gyalogságáról.187
Ebben az esetben tehát nem az volt a helyzet, mint az itáliai háború csataterein, ahol a
franciákat kiváló nehézlovasságuk, a svájciakat pedig támadásban is félelmetesen haté­
kony gyalogságuk évtizedekig inkább támadó taktikára sarkallta, amellyel szemben a
spanyol és német csapatok időről időre sikeresen tudták alkalmazni a lövész- és pikás
gyalogság kombinációján alapuló védekező taktikát.188 De lényegesen különbözött a
„hadügyi forradalom" távoli, ám emblematikus eseményétől, az 1574-es nagashino-i
csatától is, ahol Oda Nobunaga megerősített állásokban várakozó, 38 000 embert - köz-

Papp, 1960. 248-251. o. (v. ö. Pupp, 1960. 229. o.) Bende még mereven, s nem túl ésszerű érveléssel
elutasította ezt a magyarázatot {Bende, 1966. 537. o.), de Marosi már elfogadhatónak találta azt, pedig másutt
megjegyezte, hogy a kivégzett hadifoglyok sírjai csak véletlenül kerülhetnek elő „nyilvánvalóan a testtől elvá­
lasztott koponyákkal igazolhatóan" (Marosi, 1976. 632., 647-649. o.; Marosi, 1980. 158. o. ), holott a környé­
ken feltárt újabb tömegsírokban is ugyanilyen típusú leletanyagot találtak (Maráz Borbála: Újabb tömegsírok a
mohácsi csatatéren. In: Mohács emlékezete. 3,. átdolgozott kiadás. Budapest, 1987. 274-279. o.; Maráz Borbá­
la: A mohácsi csata régészeti emlékei. In: Tanulmányok Mohács történetéből. A település fennállásának 900.
évfordulójára. Mohács, 1993. 49-74. o.); Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.; Szülejmán második győ­
zelmi jelentése: Katona, 1979. 325-326. o.; Ferdi: Katona, 1979. 382. o. A kivégzett foglyokat nem temették
el rögtön, a levágott fejekből győzelmi jelként gúlákat raktak, s a testeket is az enyészet prédájául hagyták a
nyílt mezőn. (Lufti: Katona, 1979. 363. o.; Kemápasazáde: Katona, 1979, 350-351. o.) Ez egybevág K.
Zoffmann Zsuzsanna megállapításával, aki szerint a holtesteket már a hullamerevség utáni állapotában dobták
a sírokba. (Zoffmann Zsuzsanna, K.: Az 1526-os mohácsi csata 1976-ban feltárt tömegsírjainak embertani vizs­
gálata. Biológiai Tanulmányok, 9. Budapest, 1982. 11. o.) Az oszmán krónikákból azonban nem lehet eldöntei,
hogy amikor a kivégzés utáni második napon több főtisztviselő elment összeszedni és eltemetni az elesett
kerestényeket, a kivégzett foglyokat is eltemették-e.
A tömegsírok közelében fekvő Sátorhely elnevezése valószínűleg összefügg a nem túl távoli Sátorhely­
dombbal - amit újabban Törökdombnak hívnak -, és Szülejmán ottani táborozásával, mint ahogy azt már Papp
László is feltételezte. (Solymossy Sándor: Mohács emléke a néphagyományban. In: Mohács. Emlékkönyv,
1526. (Szerk.: Lukinich Imre.) Budapest, 1926. 346. o.; Papp, 1960. 220-221., 229-230. o.)
187
Jelzésértékűnek kell tekintenünk, hogy II. Lajos egyik olasz származású udvaronca a cseh zsoldos gya­
logság egyik kapitánya volt a csatában (B. Szabó, 2004. 452., 465^66. o.). A kor híres lengyel generálisa, Jan
Tarnowski, aki 1521-ben Magyarországon is megfordult, egyenesen azt állította, hogy az oszmánokkal szem­
ben a keresztény seregek ereje a gyalogságukban rejlik. (Parry, 1975. 223. o., v. ö. Sebők, 2001. 80-81. o.)
Gyalókay, 1926. 255. o. Az itáliai háborúk taktikájáról Hall, Bert S.: Weapons and Warfare in Renaissance
Europe. Gunpowder, Technology, and Tactics. Baltimore-London, 1997.165-190. o.; Black, 2002.71-78. o.

— 620 —
 tük 3000 lövészt - számláló seregét a sortüzek ellenére nyolc órán keresztül rendületle­
nül addig támadta Takeda Katsuyori alig 15 000 fős, de harcedzett hada, míg csak a tá­
madók kétharmad része el nem pusztult - mivel a Takeda klán katonai hagyománya a
támadó taktikát részesítette előnyben.189
Viszont épp a hasonlóságok miatt nagyon nagy jelentősége volt annak, hogy ki tudja
az akaratát rákényszeríteni a másik félre, hogy ki tudja e taktika előnyeit kiaknázni. A
magyar csatarend elemzéséből azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyarok első­
sorban az oszmánok támadásának kivédésére készültek, és remélték, hogy augusztus 29-
én csak az ellenséges had elővédjével kell harcba szállniuk. Ibrahim pasa, az oszmán
elővéd parancsnoka azonban nem találta sürgősnek a harcot, mert a mohácsi síkságot
övező tereplépcső kiváló állásokat biztosított számára, és valószínűleg a magyarok vi­
selkedése - valamint jól belátható csatarendje - sem sugallta neki azt, hogy a harc aznap
elkerülhetetlen, s így lehetségesnek tűnt számára, hogy a nyomában járó főerőket bevár­
va, másnapra halasszák a csatát, amelyben az oszmánok teljes erőfölényük birtokában
nagyobb valószínűséggel tudják a számukra kedvező döntést kicsikarni. Az oszmánok
tehát a magyarok várakozásai ellenére augusztus 29-én nem akartak támadni.
Ha a magyaroknak „a török sereg részenkénti megverésére alapozott terve" támadó
jellegű lett volna, akkor ennek végrehajtása a ruméliai hadtest felbukkanása idején, dél
és egy óra tájban lett volna időszerű, amikor a többi seregtest még távol volt, a tüzérség
és a janicsárok állásainak kiépítése pedig nem fejeződött be, s ez esetben talán még si­
kerre is vezethetett volna.190 A magyarok azonban csak délután négy óra körül indultak
rohamra, amikor már megbizonyosodtak róla, hogy az ellenség egyelőre nem fogadja el
a felkínált csatát, de legalábbis aznap már nem kezd frontális támadásba. Ekkor azonban
a szemben álló ruméliai hadtest centrumában már készen álltak a védőállások, s az ana­
tóliai hadtest sem lehetett egy órányi járásnál messzebbre a csatatértől.191
A döntést elég egyértelműen az ellenséges többszörös túlerejétől való félelem moti­
válta, de önmagában ez még nem feltétlenül jelentette a korábbi tervek feladását, csak­
hogy a magyar jobbszárny támadása olyan eredményesre sikerült, hogy amikor az első
vonal katonái már az ellenség táboráig jutottak, a defenzív taktika mellett való kitartás
értelmetlennek tűnhetett. Nem tudjuk, hogy már akkor, a lovassággal együtt támadásba
küldték-e a jobbszárny gyalogságát is, de az bizonyos, hogy a siker egyértelműen a kez­
deti elképzelések módosítására sarkallhatta a magyar vezéreket. Tomori döntő lépésre
szánta el magát: elhatározta a tartalékban álló második magyar vonal bevetését a megin­
gott ruméliai csapatok összeroppantására. Egyáltalán nem világos, hogy a harcba küldött
nehézlovasság miért nem az ellenfél szárnyainál próbált meg előretörni, amikor a meg­
erősített oszmán állások ellen intézett frontális lovassági támadásoktól eleve vajmi kevés
eredményt lehetett várni - ennek olyan okai lehettek, amelyeket a rendelkezésünkre álló
forrásokból ma már nem tudunk egyértelműen megnevezni.

Turnbull, Stephen: Nagashino, 1575. Slaughter at the Barricades. Oxford, 2000. Aligha véletlenül sze­
repelt ennek a csatának az ábrázolása Geoffray Parker híres könyvének címlapján. (Parker, Geoffrey: The
Military Revolution. Military Innovation and the Rise of the West, 1500-1800. Cambridge, 1988.)
190
V. ö. Perjés, 1986. 237., 239. o.
Brodarics szerint a magyar vezetés félt egy váratlan éjszakai támadástól is. (Brodarics: Katona, 1979.41. o.)

— 621 —
 Valamikor harc második órájában már a többi oszmán seregtest is megérkezett a had­
színtérre, s ezzel - gyakorlatilag a magyar jobbszárny további küzdelmétől szinte függet­
lenül - új ütközetek kezdődtek. A magyar vezetés számolhatott ezzel az eshetőséggel,
hiszen a magyar balszárny mindaddig nem avatkozott be a harcba, ám azután a jobb-
szárnyhoz Hasonlóan elég eredményesen küzdött a vele szemben felvonuló anatóliai lo­
vassággal szemben. Az akkori helyzet objektív megítélése ma már szinte lehetetlen. Ha
az oszmán krónikák szemszögéből nézzük az eseményeket, akkor úgy tűnik, hogy a ma­
gyar had egy idő után tulajdonképpen mindkét szárnyon vereséget szenvedett, ám mara­
dék erőit összegyűjtve, még egy utolsó kétségbeesett támadásra vállalkozott az oszmán
csatarend centrumába felvonult Szülejmán udvari katonasága ellen. Ha azonban a cseh
szemtanú közlését vesszük figyelembe, akkor a magyar vezérek akár úgy is értékelhették
a helyzetet, hogy az ellenség fő erőinek felvonulása után a csata már valószínűleg ked­
vezőtlenül fog alakulni - erre utalhat To mori állítólagos javaslata a király menekülésére
-, de mivel addigra az oszmánok mindkét szárnyának lovasságát sikerült megfutamítani,
még meg lehet próbálkozni a centrum elleni támadással, ami - ha sikerrel jár -a magya­
rok javára döntheti el a csata sorsát.192
A nehézlovasságnak ez a rohama valószínűleg el is ért némi eredményt, hiszen egyes
források szerint sikerült áttörniük a szultán előtt álló janicsárok sorait, ám Szülejmán még­
sem menekült el előlük és a szultánig eljutó lovasok is túl kevesen voltak, ahhoz, hogy az
uralkodót megölhessék, így az oszmán sereg rendjét, harckészségét nem sikerült megingat­
niuk.193 Innentől kezdve az oszmán túlerő diktált a csatatéren. Az eleve is jóval kisebb lét­
számú magyar sereg ekkorra, az egyre több menekülő és növekvő veszteségek miatt, már
nem volt komoly ellenfél, maradékait részenként kerítették be és semmisítették meg.
A csata eseményeinek áttekintése után egyértelműen megállapítható, hogy a viszony­
lag gyors magyar vereséget nem taktikai különbségek, hanem főként a többszörös osz­
mán túlerő okozta, igaz, részben áttételesen, mivel az kényszerítette ki a magyar veze­
tésből a végül viszonylag gyors vereséghez vezető támadó fellépést. Az sem jelentette
volna viszont a siker biztos receptjét, csupán a küzdelem elhúzódáshoz vezetett volna, ha
megmaradnak a defenzív taktikánál. (Az ellenség körülbelül háromszoros erőfölénye
miatt a győzelem eleve nem tűnt túl valószínűnek.) Azon túl, hogy sokak szerint Moh­
ácsnál egyáltalán nem lett volna szabad csatát vállalnia a magyar seregnek, a második
vonal lovasságának és a jobbszárny gyalogságának támadásba küldése volt a csatának az
a momentuma, ami miatt a kortársak - köztük Frangepán Kristóf is - és az utókor törté­
nészei közül többen, erősen kárhoztatták a magyar vezéreket, köztük is főként Tomorit.
Reális, győzelemre vezető alternatívát azonban, érthető módon, azóta sem tudott senki
sem felvázolni a bírálók közül, így azt sem tudjuk reálisan megítélni, hogy tapasztaltabb
vezérekkel mennyivel érhetett volna el jobb eredményt a magyar sereg.194

A helyzet tehát több szempontból hasonlíthatott a várnai csatára - az utókor megítélését azonban dön­
tően befolyásolja, hogy az adott eseményt miként interpretálták azt a egykori krónikások.
193
Tumanbej, a mameluk szultán is megkísérelte ilyen módon kiiktatni Szelim szultánt az 1517-es ridania-
i csatában, de az oszmánok csatarendjén átjutó támadók csak a nagyvezín-el és a födefterdárral végeztek, s nem
sikerült megváltoztatniuk a harc végkimenetelét. (Kan, Muzaffer: Selim I's Iranian and Egyptian Expeditions.
Revue Internationale d'Historié Militare, 4. (1980.) 84-85. o.)
194
A magyar vezérek optimizmusát illetően aligha csak tartalmatlan, vagy rossz ízű, tréfás megjegyzésnek
kell látnunk, Perényi Ferenc váradi püspök sokat idézett keserű szavait az eljövendő napokban vértanúhalált

— 622 —
 A közhiedelemmel szemben a sokat emlegetett oszmán tűzfegyverek jelentősége ön­
magában nehezen megítélhető. II. Lajos katonáinak tapasztalatlansága nélkül például a
nagyszámú oszmán ágyú tüze sem gyakorolt volna ilyen komoly hatást a harc menetére
(Úgy tűnik azonban, hogy az is inkább csak gyorsította, mintsem döntően befolyásolta az
eseményeket, mivel délután öt körül már nem lehetett csak a jobbszárnyon megnyerni a
csatát.) Az ágyúkat megerősített állásokban védelmező lövészgyalogság elleni támadá­
sok sikertelensége pedig bizonyosan nem pusztán csak az oszmán haditechnika „mo­
dernségén" múlott, mivel az ilyen típusú védelem - mint azt számos középkori példa is
igazolja - nem feltétlenül volt kevésbé hatékony, ha a megerősített állásokban „csupán"
íjászok, vagy számszeríjászok álltak. Ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy
Kemálpasazáde és Lufti szerint a janicsárok egy része még mindig íjjal vagy alabárddal,
és pajzzsal volt felszerelve. (A csata legjobb oszmán ábrázolásait tartalmazó 1558-ban
készült Szülej mannáméban a 1522-es rhódoszi ostrom ábrázolásain láthatunk is ilyen
kis, kerek pajzzsal és horgas alabárddal - más néven gléfe-vel, vagy roncon-nal - fel­
fegyverzett katonákat.) Mivel csak a XVI. század végére kapott az összes janicsár lő­
fegyvert, más forrásokból pedig tudjuk, hogy voltak közöttük olyan speciális egységek
melyeket kifejezetten szálfegyverekkel szereltek fel, illetve a számszeríj is a portai gya­
logság tradicionális fegyveri közé tartozott, aligha lehet pontosan megbecsülni, hány
százalékuk használt már ténylegesen lőfegyvert 1526-ban.195
Egyedül az tűnik valószínűnek, hogy a szultán előtt álló janicsárok puskatüze (noha
közvetlenül Szülejmán előtt vonultak fel a harctérre, és aligha jutott idejük arra, hogy el­
sáncolják magukat) önmagában is képes volt gátat szabni a magyar lovasság rohamának.
Nem ismerjük azonban a pontos körülményeket, és azt sem tudhatjuk, hogy mennyire
adhatunk hitelt Istvánffy leírásának. Szülejmán védelmében legalább 2-3000 janicsár so­
rakozhatott fel, akikkel csak a második vonal nehézlovasságának megritkult, fáradt ma­
radéka és talán magyar jobbszárny lovasainak egy része került szembe, ám mesterséges
akadályok nem lévén előttük, Kemálpasazáde szerint, mégis sikerült áttörniük a janicsá­
rok vonalán. Az erőteljes magyar hatás alatt fejlődő XVI-XVII. századi lengyel lovasság
sikerei jelzik, hogy ha valóban így történt, az nem pusztán a véletlen műve lehetett: el­
szánt, fegyelmezett, a veszteségeket vállalni képes lovasság támadása nyílt mezőn még
lőfegyverekkel jól felszerelt és azokkal professzionálisan bánni tudó gyalogság számára
is nagyon komoly veszélyt jelentett. Ez tapasztalat pedig a XVII. századra már a nyugat­
európai lovasság fejlődésére is kihatott.19

haló 20 000 magyarról (Brodarics: Katona, 1979. 35. o.). A kritikákról Frangepán Kristóf levele, 1526. szep­
tember 29.: Sanuto, XLIII. 121. hasáb; Hyeronimo di Zára levele, 1526. október 26.: Sanuto, XLIII. 276. ha­
sáb, Egykorú levél a mohácsi csatáról: Hadtörténelmi Közlemények, 2. (1899.) 505. o
A janicsárok fegyvereiről és védőállásairól Mihajlovič, 1975. 159., 165. o.; a török miniatúrákról Fehér,
1982. 15., 16.b., 17. tábla.; Kemápasazáde és Lufti: Katona, 1979. 341., 362. o.; a rhodszi ostrom ábrázolása:
Topkapi Saray Müzesi, Hazine gyűjtemény. 1517. f. 149.a, és 149.b.. Különféle pajzsokkal és lándzsákkal fel­
szereltjanicsárok a Szigetvár 1566-os ostromát ábrázoló miniatúrákon is láthatók. (Fehér, 1982. 90., 91. táb­
la.); a lőfegyverek elterjedéséről Ágoston Gábor: Az európai hadügyi forradalom és az oszmánok. Történelmi
Szemle, 37. (1995.) 473. o. A janicsárok törvénye, (1606). )Fordította és a bevezetőt írta Fodor Pál.) Török­
magyar hadtörténelmi emlékek. Elbeszélő kútfők. 1. 80-81. o. A janicsárok régebbi fegyverei között voltak
lándzsák, bárdok és buzogányok is (The Encyclopaedia of Islam. Vol. XI. Leiden, 2002. 323. o.), emiatt aztán
a tűzfegyverekkel felszerelt lövészgyalogság esetében már valószínűleg nem volt akkora aránytalanság a két
fél között, mint az ágyúk esetében; a magyarok támadó fellépése azonban nem tette lehetővé a tűzerő paritásá­
nak kihasználását.
196
Cichowski, Jerzy - Szulczyňski, Andrzej: Husaria. Warszawa, 1977.

— 623 —
 Epp ezért kell kiemelnünk a magyar könnyűlovasság szerepét, hiszen egyfelől - mind
a jobb- mind a balszárnyon, majd a centrumban már a nehézlovassággal együtt - szinte
mindvégig fölényben volt az elméletileg túlerőben lévő oszmán lovassággal szemben,
másfelől gyorsasága és manőverező képessége lehetővé tette, hogy a janicsárok puskatü-
zében isTigen eredményes rohamot hajtson végre a ruméliai hadtest ellen. A magyar lo­
vasság rohamai, és a csata folyamán végrehajtott manőverei arról tanúskodnak, hogy - a
korábbi véleményektől eltérően - az akkori viszonyoknak megfelelően szinte mindvégig
tudatos vezetés alatt állt, s állóképessége sem lehetett átlagon aluli. (Talán Tomori kato­
náinak voltak is hasonló tapasztalatai korábbról, s ezért sürgették a győzelemben biza­
kodva a csata vállalását.) Az oszmánok részben emiatt nem tudták gyorsan kiaknázni a
létszámfölényükben rejlő lehetőségeket. Ez alól csak a Báli és Hüszrev bég tevékenysé­
ge tűnik kivételnek, mivel valószínűleg az ő helyzetfelismerésüknek köszönhetően tud­
ták a magyar jobbszárnyat végül teljesen bekeríteni és összeroppantani.
Részben lehet tehát csak egyetérteni a külföldi kutatók közül Jeremy Black vélemé­
nyével, aki az oszmán fél tűzerő, túlerő és tapasztalat révén mutatkozó fölényét a magyar
fél „feudális" hadseregének hiányzó kohéziójával és tapasztalatával állítja szembe - de
ezért aligha hibáztathatja bárki a kiváló brit hadtörténészt, hiszen a nemzetközi szakiro­
dalomból teljes mértékben hiányoznak a mohácsi csatát reális, árnyalt módon bemutató
magyar munkák. Az azonban bizonyos, hogy a „hadügyi forradalom" kapcsán kiemelt
technikai és taktikai különbségek hangsúlyozása, a szemben álló felek létszámkülönbsé­
geiből adódó következmények lebecsülésével és az európai és oszmán hadviselés eltérő
hátterének és sajátosságainak elhanyagolásával párosulva, aligha vihet közelebb a történ­
tek megértéshez, pedig enélkül nem tarthatjuk szerencsésnek, hogy bármilyen eseményt
érvként használjanak fel egy elméleti vitában.197

Ha mégis az oszmánok és a „tipikusnak" tekintett korabeli nyugat-európai hadviselés összehasonlításá­

ra törekszünk, akkor a mohácsi csatánál talán jobb választásnak tűnik, ha az 1526 után már jórészt a Magyaror­
szágon tevékenykedő Habsburg csapatok által megvívott, tízezres seregeket mozgató - mára mégis szinte telje­
sen feledésbe merült - mezei ütközetek (Gorian-Eszék, 1537., Buda, 1541., Palást, 1552.) eseményeit vizsgál­
juk meg.

— 624 —
 János B. Szabó

THE BATTLE OF MOHÁCS AND THE "MILITARY REVOLUTION"

Part II. The Hungarian Army in the Battle of Mohács
Summary

Jenő Gyalókay, one of the best-known Hungarian specialists of the topic, referred to the Battle
of Mohács as "the miserable failure of recklessness for want of force, skills and consideration."
The events of the battle, however, were so complex that this opinion cannot be accepted. The two
opposing armies were equipped with quite similar armour, and it was not only the Ottomans that
applied the tactics based on the combination of an offensive cavalry and a defensive infantry, as
the Hungarian kings of the House of Jagiello ruled Bohemia too, therefore they must have had
thorough knowledge about the Bohemian infantry, which used to be recognized in Central Europe.
Owing to the similarities, it was a question of great importance, which side would be able to
work its will upon the other, and who would manage to take advantage of the tactics. The analysis
of the Hungarian order of battle leads one to the conclusion that the Hungarians had prepared pri­
marily to repulse the Ottoman attack, having hoped to face only the advance troops of the enemy
on the first day. Pasha Ibrahim, commander of the Rumelian Corps that formed the Turkish ad­
vance troops, did not regard it pressing to attack though. The bench surrounding the Mohács plains
provided excellent positions to him, and most probably neither the behaviour, nor the clearly visi­
ble order of battle of the Hungarians suggested to him that fighting would have been inevitable
that day. It seemed to be more reasonable to him to wait for the arrival of the Ottoman main force
and postpone the encounter until the next day, when their superiority would force the most favour­
able issue in all likelihood. Consequently, the Ottomans had no intention to attack on 29 August,
contrary to Hungarian expectations.
Eventually, the right flank of the Hungarian army launched an attack around four in the after­
noon, by when the commanders had become certain that the enemy would not mount a frontal at­
tack on that day. The defensive positions of the opposing Rumelian Corps, however, had already
been completed by then, and the Anatolian Corps was not far from the battlefield either. The deci­
sion had obviously been influenced by fears that the enemy was superior in numbers, but this fact
in itself should not have meant giving up all the previous plans. Nevertheless, the charge of the
Hungarian right flank was so successful that it seemed illogical to hold on to the defensive tactics,
when the soldiers of the first line had already reached the enemy camp. Fighting had been going on
for about two hours, when the rest of the Ottoman corps arrived at the field and joined the battle at
various sites, independently from the continuing struggle of the Hungarian right flank. The Hungarian
army command might have reckoned with this possibility, as the left flank had not engaged in the
battle as yet, and now it successfully took up the fight against the advancing Anatolian cavalry.
Today it is next to impossible to assess the situation correctly. When approaching from the
point of view of the Ottoman chronicles, it seems that the Hungarian troops were defeated at both
flanks, but then concentrated all their strength and launched a last desperate attack against the
court guards of Suleiman in the centre of the Ottoman order of battle. The report of a Bohemian
eyewitness, however, indicates that the Hungarian commanders might have reached the conclusion
that Ottoman cavalry had been put to flight at both flanks and so an attack against the centre could
have been launched, which might have decided the battle for the Hungarians had it met with success.
This charge of the heavy cavalry must have been successful indeed, as certain sources give ac­
count of the breakthrough of the line of janissaries defending the sultan, and yet Suleiman did not
escape and there were so few cavalrymen that reached near him that he was not killed, neither was
the order and fighting morale of the Ottoman troops shaken. After this event, Turkish superiority
dominated the battlefield. Owing to the increasing number of escapes and casualties, the Hungar­
ian army, which had been smaller right from the beginning, ceased to represent considerable
power anymore. Its remaining segments were surrounded and eliminated by the Ottomans.
The contemporaries and the historians of the succeeding generations condemned the com­
manders of the Hungarian army, especially Tomori, for fighting a losing battle, and in particular
for sending the cavalry of the second line and the infantry of the right flank to attack. Nevertheless,
even if they had persisted in the defensive tactics according to the original plan, it would only have

— 625 —
resulted in the prolongation of the struggle, and victory would have been uncertain anyway, as the
enemy outnumbered the Hungarian troops by three to one.
As opposed to public belief, it is hard to judge the real significance of the often-mentioned Ot­
toman firearms. Had the military of King Louis II not been inexperienced, the great number of
Turkish cannons, per se, would not have considerably influenced the outcome of the battle. The
failure of the Hungarian aUacks^gainst the Ottoman infantry that defended The fortified artillery
positions at the Turkish left flank was not a result of the "modernity" of Ottoman military technol­
ogy exclusively. This type of defence could be just as much effective when there were "only"
bowmen or crossbow archers in the positions. It should not be ignored either that some of the jan­
issaries were still equipped with bows or halberds - and shields. As janissaries globally had been
armed with firearms only by the end of the 16th century, and there were special units equipped
with cold steel in particular, and because the crossbow too had been a traditional weapon of the
Ottoman infantry, it is hard to estimate the percentage of those that used firearms in 1526.
It seems probable though that the janissaries defending the sultan in the centre were able to
stop the charge of the Hungarian cavalry with their gunfire. Nonetheless, the exact circumstances
are unknown. There must have been 2-3,000 janissaries in defence of Suleiman, whom the re­
mainder of the Hungarian heavy cavalry of the second line and a part of the cavalry of the right
flank faced. According to Kemalpashazade, some of these Hungarian forces managed to break
through the defence line in the absence of artificial obstacles. The later successes of 16-17th cen­
tury Polish cavalry, which had developed under strong Hungarian influence, indicate that such an
achievement should not have been mere chance. At that time, an attack by a determined and disci­
plined cavalry unit in open country meant serious danger even to professionally trained infantry
units properly equipped with firearms. By the 17th century, this experience influenced the devel­
opment of Western European cavalry, too.
Thus, the role of Hungarian light cavalry in the Battle of Mohács should be emphasised, as
their superiority prevailed at both the right and the left flanks and, together with heavy cavalry, in
the centre too, in front of an Ottoman cavalry superior in numbers. It was their speed and manoeu­
vring abilities that enabled them to carry out a successful charge against the Rumelian Corps in the
gunfire of the janissaries. As opposed to previous opinions, several attacks and manoeuvres during
the battle provide evidence that, considering the circumstances of the period, the Hungarian cav­
alry was under conscious command almost all along and their stamina must have been above the
average, too. Partially owing to these conditions, the Ottomans were unable to quickly take advan­
tage of their superiority. The only exceptions seem to have been the beys Bali and Husrev, whose
mastery of the situation brought about the encirclement and crushing of the Hungarian right flank.
On the basis of the above, the author reconsiders the opinion of foreign researcher Jeremy Black,
who sets the firepower, the numerical superiority and the experience of the Ottomans against the
"feudal" Hungarian army that lacked cohesion and experience. Stressing the technical and tactical
differences in themselves, with reference to the "military revolution", will certainly not bring us
closer to understanding the events of the past, if we ignore the disparity in the strength of the oppos­
ing parties, or the differences between the characteristics of European and Ottoman warfare. All these
aspects should be considered when bringing up events as arguments in an academic discussion.

János B. Szabó

LA BATAILLE DE MOHÁCS ET LA "RÉVOLUTION MILITAIRE"

2eme partie. L'armée hongroise dans la bataille de Mohács
Résumé

En raison de la complexité des événements de la bataille de Mohács, Jenő Gyalókay, l'un des
historiens hongrois de renom ayant traité ce sujet avait tort de dire que cette bataille avait été
"l'échec lamentable de la témérité sans force, ni adresse, ni considération." Il s'agit, en fait, de
l'affrontement de deux armées aux armements semblables. La connaissance de la tactique basée

— 626 —
 sur la combinaison de la cavalerie d'attaque et de l'infanterie de défense n'était pas le propre des
Ottomans, puisque les rois de Hongrie, issus de la maison des Jagellón, régnaient aussi en Bohème
et pouvaient ainsi disposer de connaissances approfondies concernant l'infanterie bohémienne
réputée en Europe centrale.
En raison justement des ressemblances des deux armées, la question de savoir qui pourra
imposer sa volonté et profiter des avantages de cette tactique avait une importance décisive.
L'analyse du déploiement des troupes hongroises permet de conclure que les Hongrois se prépa-
raient surtout à repousser l'attaque des Ottomans en espérant qu'ils ne devraient affronter que
l'avant-garde de l'armée ennemie ce-jour-là. Cependant, le pasha Ibrahim, chef du corps d'armée
de Roumélie constituant l'avant-garde ottomane, n'était pas du tout pressé de combattre, puisque
le terrain en gradins entourant la plaine de Mohács lui assurait de positions excellentes. De plus,
l'attitude des Hongrois ainsi que leur ordre de bataille bien visible n'ont pas laissé supposer une
bataille immédiate. Aussi le pasha a-t-il jugé possible de reporter la bataille au lendemain pour at-
tendre le gros de son armée et faire valoir ainsi leur supériorité. Par conséquent, malgré les attentes
des Hongrois, les Ottomans n'avaient pas l'intention d'attaquer le 29 août.
L'aile droite hongroise lança finalement son attaque vers 4 heures de l'après-midi, lorsque les
chefs savaient déjà que l'ennemi ne mènerait plus une attaque frontale ce jour-là. Mais les
positions de défense au centre du corps roumélien étaient déjà en place et le corps d'Anatolie
n'était plus qu'à une heure de marche du théâtre des opérations. La décision hongroise fut sans
doute motivée par la crainte de la supériorité numérique multiple de l'ennemi sans toutefois
renoncer aux plans précédents. Mais en raison du succès de l'attaque de l'aile droite hongroise, il
sembla déraisonnable de maintenir la tactique défensive au moment où les soldats de la première
ligne atteignirent le camp de l'ennemi. Dans la deuxième heure du combat, les autres corps ottomans
arrivèrent sur le théâtre d'opérations. Ainsi débutèrent de nouveaux combats indépendants de l'aile
droite hongroise. Le commandement hongrois dut s'y attendre, puisque l'aile gauche n'intervint pas
jusqu'alors. Par la suite, elle lutta avec efficacité contre la cavalerie anatolienne.
Il est impossible d'évaluer objectivement cette situation. Si nous considérons les événements
du points de vue des chroniques ottomanes, il semble que l'armée hongroise a fini par subir une
défaite sur les deux ailes avant de rassembler ses dernières forces pour une attaque désespérée
contre les soldats de la cour de Soliman déployés au centre de l'ordre de bataille. Par contre, si
nous considérons l'information fournie par un témoin oculaire bohémien, les chefs hongrois
auraient tenté l'attaque contre le centre, laquelle aurait pu s'avérer décisive en cas de succès, parce
qu'ils croyaient avoir repoussé les deux ailes de la cavalerie ottomane.
Cette attaque de la grosse cavalerie aurait apporté quelques résultats. Selon certaines sources,
les Hongrois réussirent à enfoncer les rangs des janissaires alignés devant Soliman, mais celui-ci
ne prit pas la fuite, car les cavaliers ennemis n'étaient pas en nombre suffisant pour le tuer. Ainsi
l'ordre et la combativité de l'armée ottomane, en supériorité numérique, n'ont pas pu être ébranlés.
En raison des pertes grandissantes et des soldats fuyants, l'armée hongroise ne fut plus un ennemi
inquiétant pour les Ottomans qui encercla et élimina les restes de l'armée hongroise.
Nombreux sont ceux qui pensent que l'armée hongroise n'aurait jamais dû s'engager dans la
bataille de Mohács. Au-delà de cet avis, les contemporains et les historiens de la postérité ont
surtout reproché aux chefs hongrois, en particulier à Tomori, d'avoir envoyé en attaque l'infanterie
de l'aile droite et la cavalerie de la deuxième ligne. Mais même s'ils avaient conservé la tactique
défensive originale, cela n'aurait pas pu garantir le succès - juste la prolongation du combat -,
puisque l'ennemi était trois fois supérieur en force.
Contrairement à ce qu'on croit en général, l'importance des armes à feu ottomanes est difficile
à juger. Si les soldats de Louis II avaient été plus expérimentés, les nombreux canons des
Ottomans auraient eu un impact négligeable sur le déroulement du combat. A l'aile gauche des
Ottomans, l'insuccès des attaques contre l'infanterie défendant les canons dans des positions
consolidées ne s'explique pas par la "modernité" de la technique militaire ottomane, car ce type de
défense pouvait être aussi efficace avec des archers ou des arbalétriers. 11 ne faut pas oublier non
plus qu'une partie des janissaires était toujours équipée d'archer, de hallebarde et de bouclier. Ce
n'est qu'à la fin du 16e siècle que tous les janissaires seront munis d'armes à feu. De plus, comme
certaines de leurs unités étaient équipées d'autres armes ou d'arbalète, il est impossible d'évaluer
le pourcentage utilisant réellement des armes à feu en 1526.
Le seul élément probable est qu'au centre, les coups de fusil des janissaires ont pu arrêter
l'attaque de la cavalerie hongroise. Nous ne connaissons cependant pas les conditions exactes:

— 627 —
Soliman devait être défendu par au moins 2 à 3 mille janissaires qui ont affronté les restes éreintés
de la grosse cavalerie de la deuxième ligne et peut-être quelques cavaliers de l'aile droite
hongroise. Selon Kemalpachazade, certains d'entre eux ont réussi à enfoncer la ligne des
janissaires. Les succès ultérieurs, au 16e et 17e siècles, de la cavalerie polonaise - développée sous
influence hongroise - indiquent que si c'est vrai, ce n'est pas le fruit du hasard, car une cavalerie
déterminée et disciplinée pouvait à cette époque mettre en danger même une infanterie bien
instruite et équipée d'armes à feu. Cette expérience a eu un impact aussi sur l'évolution, au 17e
siècle, de la cavalerie en Europe occidentale.
Pour cette raison, nous devons souligner le rôle de la cavalerie légère hongroise qui a
pratiquement dominé la cavalerie ottomane, en principe en supériorité numérique. Leur rapidité et
leur capacité de manœuvrer leur a permis de mener une attaque efficace contre le corps roumélien
même sous le feu des janissaires. De nombreuses attaques de la cavalerie hongroise, ainsi que leurs
manœuvres effectuées lors de la bataille témoignent du fait qu'elle était dirigée de manière
perspicace presque jusqu'à la fin et que son moral ne laissait pas à désirer non plus. C'est en partie
pour ces raisons que les Ottomans n'ont pas pu faire valoir rapidement leur supériorité numérique
à l'exception des beys Bali et Husrev. En effet, c'est probablement grâce à la clairvoyance de
ceux-ci que l'aile droite hongroise a pu être encerclée et anéantie.
Par conséquent, on ne peut approuver que partiellement l'avis de Jeremy Black qui oppose la
dominance des ottomans résultant de la puissance de feu, de la supériorité numérique et de
l'expérience au manque de cohésion et d'expériences de l'armée hongroise "féodale." Il est toutefois
certain que la mise en valeur excessive des différences techniques et tactiques liées à la "révolution
militaire" ou la négligence des conséquences de la différence entre les effectifs et des particularités
des méthodes de combat ottomanes ne nous faciliteront pas la compréhension des événements.

János B. Szabó

DIE SCHLACHT BEI MOHÁCS/MOHATSCH UND DIE „REVOLUTION IM MILITÄRWESEN"

Teil 2: Die ungarische Armee in der Schlacht bei Mohács
Resümee

Die Ereignisse der Schlacht bei Mohács/Mohatsch waren viel komplexer, als dass die Aussage
einer der namhaftesten ungarischen aufarbeitenden Person, Jenő Gyalókay, richtig wäre, der
gesagt hat, die Schlacht sei „das klägliche Fiasko der Waghalsigkeit ohne Kraft, Geschicklichkeit
und Überlegung". Da zwei, mit ziemlich ähnlicher Rüstung kämpfende Heere einander gegenüber­
standen, kann die Kenntnis der Taktik, die auf der Kombination der angreifenden Kavallerie und
der verteidigenden Artillerie-Infanterie aufbaute, keineswegs nur den Osmanen zugeschrieben
werden. Die Könige Ungarns aus der Dynastie der Jagellonen waren nämlich zugleich Herrscher
über Böhmen, sodass sie wohl gründliche Kenntnisse von der böhmischen Infanterie hatten, die im
damaligen Mitteleuropa einen ziemlich guten Ruf hatte.
Aber gerade infolge der Ähnlichkeiten war es von außerordentlich großer Bedeutung, wer dem
anderen seinen Willen aufzwingen kann, wer die Vorteile dieser Taktik nutzen kann. Aus der
Analyse der ungarischen Schlachtordnung kann geschlussfolgert werden, dass die Ungarn in erster
Linie bestrebt waren, den osmanischen Angriff abzuwenden, und hofften, dass sie an dem Tag nur
mit der Vorhut des gegnerischen Heeres kämpfen müssen. Pascha Ibrahim, Kommandant des
Rumelia-Korps, das die Vorhut der Osmanen bildete, hielt den Kampf jedoch für nicht dringlich.
Die Bergstufe rund um das Flachland von Mohács bot ihm nämlich hervorragende Stellungen und
wahrscheinlich schloss er auch vom Verhalten der Ungarn - und ihrer gut übersehbaren Schlach­
tordnung - nicht darauf, dass der Kampf an jenem Tag unausweichlich sei. So erschien es ihm
möglich, auf die hinter im kommenden Hauptkräfte zu warten und den Kampf auf den folgenden
Tag zu verschieben, an dem die Osmanen - mit voller Kraftüberlegenheit - wahrscheinlicher eine
für sie günstigere Entscheidung erzwingen konnten. Die Osmanen wollten also - entgegen den
Erwartungen der Ungarn - am 29. August nicht angreifen.

— 628 —
 Der ungarische rechte Flügel griff schließlich nachmittags um vier Uhr herum an, als sich die
Führungspersonen vergewissert hatten, dass der Gegner die angebotene Schlacht vorerst nicht
akzeptiert, oder zumindest an dem Tag keinen Frontalangriff mehr startet. Zu diesem Zeitpunkt
waren jedoch die Verteidigungsstellungen im Zentrum des gegenüberstehenden Rumelia-Korps
bereit und auch das Anatolia-Korps war wohl nicht weiter, als eine Stunde Fußmarsch vom
Schlachtfeld entfernt. Diese Entscheidung war ziemlich eindeutig von der Angst vor der
mehrfachen Überzahl des Gegners motiviert. Das jedoch bedeutete noch nicht unbedingt die
Aufgabe der früheren Pläne. Der Angriff des ungarischen rechten Flügels war jedoch so effektiv,
dass die Beibehaltung der Defensivtaktik sinnlos erschien, als die Frontsoldaten bereits das
gegnerische Lager erreicht hatten. Irgendwann in der zweiten Stunde des Kampfes kamen auch die
verbleibenden osmanischen Heereskörper am Kriegsschauplatz an und damit begannen - im
Grunde unabhängig von den weiteren Kämpfen des ungarischen rechten Flügels - neue Kämpfe.
Die ungarische Führung hat wohl mit dieser Möglichkeit gerechnet, da sich der ungarische linke
Flügel bis zu diesem Zeitpunkt nicht in die Kämpfe einmischte. Danach jedoch kämpfte er -
ähnlich, wie der rechte Flügel - ziemlich effektiv gegen die gegnerische anatolische Kavallerie.
Die objektive Beurteilung der damaligen Situation ist heute fast unmöglich. Wenn wir die
Ereignisse aus der Perspektive der osmanischen Chroniken betrachten, scheint es so, als ob die
ungarische Armee nach einer Weile im Grunde auf beiden Flügeln verloren hätte. Mit der
Konzentrierung seiner letzten Kraftreserven unternahm er jedoch noch einen letzten verzweifelten
Angriff gegen die Hoftruppen von Süleyman, die ins Zentrum der osmanischen Schlachtordnung
aufmarschiert waren. Wenn wir jedoch die Aussage eines böhmischen Augenzeugen betrachten, so
hätten die ungarischen Führungspersonen die Situation auch derart einschätzen können, dass
nunmehr auch ein Angriff gegen das Zentrum einen Versuch wert sei, da es bis zu diesem
Zeitpunkt gelungen war, die Kavallerie der Osmanen auf beiden Flügeln in die Flucht zu schlagen.
Dieser Versuch hätte den Ausgang der Schlacht zugunsten der Ungarn entscheiden können, wenn
er erfolgreich gewesen wäre.
Dieser Angriff der schweren Kavallerie führte wohl auch zu einem Ergebnis, da einigen
Quellen zufolge die Janitscharenreihen vor dem Sultan durchbrochen wurden. Süleyman jedoch
flüchtete nicht und die bis zu ihm vordringenden Reiter waren zu wenige, um en Herrscher zu
ermorden. So konnte die Ordnung und die Kampfbereitschaft des osmanischen Heeres nicht ins
Wanken gebracht werden. Von diesem Zeitpunkt an diktierte die osmanische Übermacht auf dem
Schlachtfeld. Die von vornherein viel kleinere ungarische Armee war nunmehr infolge der
zunehmenden Fluchten und der ansteigenden Verluste kein ernsthafter Gegner. Seine Überreste
wurden von den Osmanen stückweise umzingelt und vernichtet.
Darüber hinaus, dass das ungarische Heer nach Meinung einiger bei Mohács überhaupt keine
Schlacht hätte auf sich nehmen dürfen, war das Kommando auf Angriff im Falle der Kavallerie der
zweiten Reihe und der Infanterie des rechten Flügels das Moment der Schlacht, wegen dessen
mehrere zeitgenössische und Historiker der Nachwelt die ungarischen Führungspersonen, vor
allem Tomori verdammten. Wenn die Ungarn jedoch bei den ursprünglichen Vorstellungen
geblieben wären, hätte das nicht nur zum Verzug der Kämpfe geführt, sondern hätte noch lange
nicht das sichere Rezept des Erfolges bedeutet. Dieser schien nämlich infolge der dreifachen
Übermacht des Gegners von vornherein zweifelhaft.
Entgegen der allgemeinen Auffassung ist die Bedeutung der osmanischen Feuerwaffen an sich
nur schwer zu beurteilen. Ohne die Unerfahrenheit der Soldaten Ludwigs II. hätte das Feuer der
vielen osmanischen Kanonen wohl auch keinen großen Einfluss auf die Kampfgeschehnisse
gehabt. Und die Erfolglosigkeit der Angriffe gegen die Schützeninfanterie, die die Kanonen in
befestigten Stellungen auf der linken Seite der Osmanen verteidigten, hing sicherlich nicht nur von
der „Modernität" der osmanischen Kriegstechnik ab, da solch eine Verteidigung nicht unbedingt
weniger effektiv war, wenn „lediglich" Bogenschützen oder Armbrustschützen in den befestigten
Stellungen standen. Wir dürfen auch nicht vergessen, dass ein Teil der Janitscharen noch immer
mit Bögen oder Hellebarden - und Schilden - ausgerüstet war. Da alle Janitscharen erst bis zum
Ende des 16. Jahrhunderts Feuerwaffen erhielten und wir aus anderen Quellen wissen, dass es
spezielle Einheiten unter ihnen gab, die ausgesprochen mit Piken ausgerüstet wurden, bzw. auch
die Armbrust zu den traditionellen Waffen der Infanterie der Pforte zählte, kann wohl kaum abge-
schätzt werden, welcher Prozentsatz von ihnen 1526 tatsächlich bereits Feuerwaffen verwendete.
Wahrscheinlich scheint lediglich, dass im Zentrum das Gewehrfeuer der vor dem Sultan
stehenden Janitscharen an sich den Angriff der ungarischen Kavallerie unterbinden konnte. Wir

— 629 —
kennen aber die genauen Umstände nicht: zur Verteidigung von Süleyman reihten sich wohl 2-
3000 Janitscharen auf, denen der übrig gebliebene, erschöpfte Rest der schweren Kavallerie der
zweiten Reihe und vielleicht ein Teil der Reiter des ungarischen rechten Flügels gegenüberstand.
Gemäß Kemalpaschasade gelang es einigen von ihnen trotz künstlicher Hindernisse durch die
Janitscharenreihejiurchzudringen. Dass dies - falls es tatsächlich so war - kein Zufall war, wird
durch die späteren Erfolge der polnischen Kavallerie^ im T^-n.^ahThundertiîeiegt, die stcrrstark
unter den ungarischen Erfolgen entwickelte: der Angriff einer entschlossenen, disziplinierten, Ver-
luste in Kauf nehmenden Kavallerie auf offenem Felde bedeutete in dieser Zeit noch ernsthafte
Gefahren, sogar für eine Infanterie, die mit Feuerwaffen gut ausgestattet war und diese
professionell handhaben konnte. Diese Erfahrung wirkte sich bis zum 17. Jahrhundert auch auf die
Entwicklung der westeuropäischen Kavallerie aus.
Gerade deshalb muss die Rolle der ungarischen leichten Kavallerie hervorgehoben werden.
Einerseits war sie fast bis zuletzt - sowohl auf dem linken und rechten Flügel, als auch im Zent-
rum zusammen mit der schweren Kavallerie - gegenüber der osmanischen Kavallerie in Überzahl.
Andererseits machte es ihre Schnelligkeit und Manövrierfähigkeit möglich, dass sie auch im
Gewehrfeuer der Janitscharen einen ziemlich effektiven Angriff gegen das Rumelia-Koprs
durchführen konnten. Die zahlreichen Angriffe und Manöver der ungarischen Kavallerie während
der Schlacht zeugen davon, dass diese - entgegen früherer Meinungen - den damaligen Verhält-
nissen entsprechend bis zuletzt unter bewusster Führung gestanden war und auch ihre Standhaftig-
keit nicht unterdurchschnittlich sein konnte. Die Osmanen konnten teils deswegen die Möglichkeit
ihrer Überzahl nicht rasch nutzen. Ausnahmen scheinen nur die Tätigkeiten von Beg Bali und
Hüsrev zu bilden, da sie wahrscheinlich dank der raschen Situationserkenntnis schließlich den
ungarischen rechten Flügel vollständig umzingeln und vernichten konnten.
Mit der Meinung von Jeremy Black seitens der ausländischen Forscher kann man also nur
bedingt einverstanden sein. Er stellt nämlich das Übergewicht der Feuerkraft, der Überzahl und der
Erfahrung der osmanischen Partei mit der fehlenden Kohäsion und Erfahrung des „feudalen"
Heeres der ungarischen Partei gegenüber. Sicher scheint jedoch, dass die Betonung der bezüglich
der „Revolution im Militärwesen" hervorgehobenen technischen und taktischen Unterschiede -
gepaart mit der Unterschätzung der Folgen, die sich aus dem Stärkenunterschied der gegnerischen
Parteien ergeben, und mit der Vernachlässigung des unterschiedlichen Hintergrundes und der
unterschiedlichen Eigenheiten der osmanischen Kriegsführung - wohl kaum zum besseren Ver-
ständnis der Ereignisse führen wird. Ohne dies ist es aber nicht gerade glücklich, dass irgendein
Ereignis als Argument in einer theoretischen Diskussion angeführt wird.

Янош Б. Сабо

БИТВА ПРИ МОХАЧЕ И „РЕВОЛЮЦИЯ ВОЕННОГО ДЕЛА"

Часть II. Венгерская армия в битве при Мохаче.

Резюме

События, происшедшие в битве при Мохаче, были гораздо более комплексными, чем то,
что утверждает один из именитых венгерских иссследователей-разработчиков этой темы
Енё Дьалокаи, который назвал битву „плачевным поражением силы, ловкости и безрассуд­
но отваги." Поскольку друг другу противостояли две армии, сражавшиеся с весьма анало­
гичным вооружением, знание тактики, основанной на комбинации наступающей кавалерии
и обороняющихся стрелков-пехотинцев, отнюдь не может предписываться только осман­
скому войску, ибо короли Венгрии из династии Ягеллов были одновременно и правителями
Чехии, таким образом они вероятно владели основательными знаниями о чешской пехоте,
пользовавшейся весьма хорошей репутацией в Европе того времени.
Однако по причине именно большого сходства большое значение имел именно тот факт,
согласно которому, кто сможет навязать свою волю противнику, тот сможет воспользовать-

— 630 —
ся преимуществами этой тактики. Анализируя венгерский боевой порядок, можно сделать
вывод о том, что венгры в первую очередь готовились к отражению наступления османов, и
питали надежду на то, что в тот день им нужно будет вступить в бой только с авангардом
вражеского войска. Однако паша Ибрагим, командующий румелийского корпуса, представ­
лявшего форпост османской армии, не считал необходимым без промедления вступить в
бой, так как изрезанность местности, окружавшей равнину вокруг Мохача, обеспечивала
для его войска прекрасные позиции, и, по всей вероятности, поведение венгров - а также их
хорошо просматриваемый боевой порядок - подсказывали ему, что бой в этот день можно
избежать, и таким образом ему казалось возможным, дождавшись главные силы, шедшие
по его следам, отложить битву на следующий день, в которой османы, владея полным пре­
восходством сил, смогут несомненно добиться благоприятного для них решения. Таким об­
разом османы, вопреки ожиданиям венгров, 29 августа не хотели наступать.
В конце концов правый фланг венгров во второй половине дня пошел в атаку. Когда
предводители убедились в том, что противник не принимает покамест предложенное сра­
жение, во всяком случае по крайней мере в тот день не начинает фронтального наступле­
ния. Однако в это время в центре стоявшего напротив румельского корпуса уже готовы бы­
ли оборонительные позиции, и анатолийский корпус также был не далее, чем за час ходьбы
от поля сражения. Это решение достаточно единозначно было мотивировано страхом перед
многократным превосходством сил противника., но само по себе это еще отнюдь не означа­
ло отказ от первоначальных планов. Однако атака венгерского правого фланга была на­
столько результативной, что поддержание оборонительной тактики казалось бессмыслен­
ным, причем когда солдаты первого рубежа уже добрались до лагеря противника. Где-то во
втором часу боя уже прибыли на ТВД и остальные корпуса османов, и это положило начало
новым сражениям, - практически независимо от дальнейших боев венгерского правого
фланга. Венгерское руководство могло рассчитывать на такой возможный вариант, ибо вен­
герский левый фланг до сих пор не вступал в бой, однако после этого левый фланг, анало­
гично правому, достоточно успешно сражался с анатолийской кавалерией, выступившей
против него.
Объективная оценка тогдашнего положения сегодня почти невозможна. Если рассмат­
ривать события с угла зрения османских летописей, тогда кажется, что венгерское войско
после некоторого времени по сути дела на обоих флангах потерпело поражение, Однако со­
брав остатки своих сил венгры предприняли еще последнюю отчаянную атаку против войск
двора Сулеймана, выступивших в центре османского порядка. Если однако принять во вни­
мание повествование одного чешского свидетеля-очевидца, венгерские полководцы могли
оценить обстановку и таким образом, что поскольку до сего времени они на обоих флангах
оттеснили кавалерию османов, они могли бы уже попытаться провести наступление против
центра, которое, в случае увенчания успехом может в конечном итоге переломить судьбу
сражения в пользу венгров.
Эта атака тяжелой конницы по всей вероятности и имела некоторый результат, ибо со­
гласно некоторым источникам, венграм удалось прорвать ряды янычаров, стоявших перед
султаном, однако Султан не пустился от них в бегство, и конники, добравшиеся до султана,
были слишком малочяисленны для того, чтобы смогли бы убить турецкого властителя, та­
ким образом не удпалось поколебать боевого порядка осмианской армии. Начиная с этого
момента, османское превосходство сил было преобладающим и диктовало свою волю на поле
битвы. Венгерская армия, которая с самого начала была меньше турецкой, а в это время по
причине все большего числа дезертиров и возраставших потерь уже не была серьезным про­
тивником, остатки ее по отдельным частям окружали и уничтожали османские войска.
Помимо того, что согласно мнению многих исследователей при Мохаче венгерской ар­
мии вообще не следовало бы принимать битву с турками, переход в наступление второй ли­
нии кавалерии и правого фланга пехоты был тем моментом битвы, из-за которого совре­
менники и историографы-потомки делают упреки венгерским руководителям, и в первую
очередь Томори. Но даже если бы венгры, согласно своим первоначальным соображениям,
остались при своей оборонительной тактике, это - наряду с тем, что могло бы привести к
затяжению сражения, - отнюдь не означало бы верного рецепта успеха, так как победа
вследствие трехкратного превосходства сил противника, априори была сомнительной. Во­
преки общепринятому мнению значение много упоминаемого османского огнестрельного
оружия трудно определить. Если бы воины Людовика II не были настолько неопытными,

— 631 —
огонь огромного количества османских пушек также бы не произвел решающего влияния
на исход сражения. На левом фланге османов неудача наступлений против стрелков-
пехотинцев, защищавших свои пушки в укрепленных позициях, наверняка зависела не
только от „современности" османской боевой техники, так как такого типа оборона безус­
ловно не была менее эффективной, если на укрепленных позициях были „всего" лишь
стрелкиили сттоппгарбалетчики. Нельзя забывать ио^тоМт чта часть ^янычаров была^сна^
щена все еще стрелами или алебардами - и щитаими. Так как лишь к концу XVI века все
янычары получили стрелковое оружие, однако из других источников нам известно, что сре­
ди них были и такие специальные части, которые были оснащены исключительно холодным
оружием, и что арбалеты принадлежали к традиционному оружию пехоты порты. В виду
всего этого едва ли можно точно определить, какой процент воинов пользовался уже дейст­
вительно стрелковым оружием в 1526 году.
Единственно, что кажется вероятным, это что во время штурма пушечный огонь яныча­
ров, стоявших перед султаном, уже сам по себе представлял преграду в ходе атаки венгер­
ской конницы. Однако мы не знаем точно всех обстоятельств. Для прикрытия Сулеймана
было выстроено по крайней мере 2000-6000 янычаров, против которых выступила часть
измотанных, поределых останков венгров и пожалуй часть конников венгерского правого
фланга. Согласно Кемалпашасаде некоторым из них из-за отсутствия искусственных загра­
ждений удалось прорвать линию янычарок. Об этом свидетельствуют более поздние успехи
польской кавалерии ХУ1-ХУИ века, развивавшейся под сильным воздействием венгров.
Если это действительно так и произошло,, это было не просто игрой случая: атака полной
решимости, дисциплинированной, способной принести жертвы кавалерии на открытом поле
боя в этот период еще означала весьма серьезную опасность даже и для пехоты, хорошо ос­
нащенной огнестрельным оружием и профессионально владеющей им. Этот опыт повлиял
также и на развитие кавалерии Западной Европы.
Именно поэтому необходимо подчеркнуть роль венгерской легкой конницы, ибо, с од­
ной стороны, как на правом, так и на левом фланге, затем в центре уже вместе с тяжелой ка­
валерией - почти до самого конца она находилась в превосходстве по сравнению с осман­
ской кавалерией, превосходвшей теоретически ее по численности, с другой стороны,
скорость и маневренность конников сделали возможным, чтобы янычары в огне ружей про­
вели также весьма успешную атаку против румельского корпуса. Целый ряд атак венгер­
ской кавалерии и маневры, проведенные в ходе сражения, свидетельствуют о том, что в от­
личие от ранее сформировавшегося мнения согласно тогдашним условиям почти до самого
конца находилась под сознательным управлением, и ее выносливость также не могла быть
ниже средней. Османы именно поэтому не могли быстро вопользоваться преимуществами,
кроющимися в их численном превосходстве, Исключением представляются лишь действия
бегов Бали и Хюсрев, так как по всей вероятности, благодаря их ориентации в обстановке
они смогли в конце концов полностью окружить и разгромить венгерский правый фланг.
Отчасти таким образом можно согласиться среди зарубежных исследователей с мнением
Джереми Блэка, который османскую мощь огня, преимущество в силах и преимущество,
приобретенное за счет опыта, противопоставляет отсутствию сплоченности и опыта „фео­
дальной" армии венгерской стороны. Однако совершенно верно, что в связи с „революцией
военного дела" подчеркивание особых технических и тактических преимуществ, недооцен­
ка последствий, вытекающих из численной разницы противостоящих сторон, и пренебре­
жение различными тылами европекйского и османского способа ведения боевых действий
едва ли может приблизить нас к пониманию исторических событий, а ведь без этого мы не
можем считать удачным использование любого события (факта) в любой теоретической
дискуссии.

— 632 —