MASSIMO LIVI-BACCI

A világ népességének
mvirl tnrtpnpfp

Osiris könyvtár
MASSIMO LIVI-BACCI

A világ
népességének
rövid története
 Osiris könyvtár

Történelem

Sorozatszerkesztő
Benda Gyula
Gyurgyák János
Komoróczy Géza
MASSIMO LIVI-BACCI

A világ
népességének
rövid története

Osiris Kiadó • Budapest, 1999

 A fordítás alapjául szolgáló mű
Massimo Livi-Bacci: A Concise History of World Population
Blackwell, Cambridge, MA, Oxford, UK, 1992

Fordította
SOPRONI ANDRÁS
SZTE Egyetemi Könyvtár

A fordítást szakmai szempontból ellenőrizte

DÁNYI DEZSŐ

Szerkesztette
BENDA GYULA

József Attffi* TV-A'-r

F iloz

í«*___ jA£.Í3LL
Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,
illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes
írásbeli hozzájárulásához kötött.

© Massimo Livi-Bacci, 1992

© Osiris Kiadó, 1999
Hungarian translation © Soproni András, 1999

Osiris Kiadó, Budapest

A kiadásért felel Gyurgyák János
Szöveggondozó Fedor Sára
Műszaki szerkesztő Szigligeti Mária
A sorozatot tervezte Környei Anikó
A fedélen Hieronymus Bosch: A vízözön után
című képének részlete látható
A szedés és a tördelés az Osiris Kft. munkája
Tördelő Lipót Éva
Nyomta és kötötte a Széchenyi Nyomda Kft.
Győr 99.K-1910
Felelős vezető Nagy Iván ügyvezető igazgató

ISBN 963 379 547 8

ISSN 1219-2201
 TARTALOM

AZ ÁBRÁK JEGYZÉKE 7

A TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 11
BEVEZETÉS 13

I. f e j e z e t , a d e m o g r á f ia i n ö v ek ed és ter e
ÉS STRATÉGIÁJA 15
1. Emberek és állatok 15
2. Sokasodjatok és szaporodjatok 20
3. Jacopo Bichi és Domenica Del Buono, Jean Guyon
és Mathurine Robin 23
4. Reprodukció és fennmaradás 26
5. A növekedés tere 37
6. A környezeti kényszer 41
7. Néhány számadat 47

II. f e je z e t . A DEMOGRÁFIAI NÖVEKEDÉS: VÁLASZTÁSOK

ÉS KÉNYSZEREK 53
1. Kényszer, választás, alkalmazkodás 53
2. Vadászokból gazdálkodók: demográfiai átmenet
a neolitikumban 56
3. A fekete halál és a demográfiai hanyatlás Európában 64
4. Az amerikai indiánok tragédiája: régi mikrobák, új
populáció 71
5. Egy demográfiai sikertörténet: a francia kanadaiak 78
6. Két sziget, kétféle történelem: Írország és Japán 83
7. Mai világunk küszöbén 91

ü l . f e j e z e t . FÖLD, M U N K A ÉS NÉPESSÉG 98
1. Csökkenő hozamok és demográfiai növekedés 98
2. Történelmi igazolások 103

5
 3. Demográfiai nyomás és gazdasági fejlődés 111
4. A demográfiai nyomás és fejlődés további példái
a kőkortól napjainkig 115
5. A népesség mérete és jóléte 121
6. Növekvő vagy csökkenő hozamok? 125

IV. f e j e z e t . ÚTBAN a REND És HATÉKONYSÁG FELÉ:

EURÓPA ÉS A FEJLETT VILÁG LEGÚJABB KORI
DEMOGRÁFIAI FEJLŐDÉSE 128
1. A pazarlástól a takarékosságig 128
2. A zűrzavartól a rend felé: az élettartam
meghosszabbodása 134
3. A magas termékenységtől az alacsony termékenység
felé 143
4. Egy páratlan jelenség: az európai kivándorlás 156
5. Összegzés: a demográfiai átmenet eredményei 162
6. A demográfiai és gazdasági növekedés közötti
kapcsolat elméleti megfogalmazása 165
7. További észrevételek a demográfiai és a gazdasági
növekedés közötti összefüggésről: tapasztalati
megfigyelések 171

V. f e je z e t . A SZEGÉNY ORSZÁGOK NÉPESSÉGE

1. Egy rendkívüli fázis 183
2. Az életben maradás feltételei 190
3. A termékenység rövid földrajza 199
4. Népességpolitika - A termékenység csökkenésének
feltételei és esélyei 207
5. India és Kína 216
6. Fertilia és Sterilia 226
7. Egy paradoxon magyarázata 232

EPILÓGUS 242
1. Népesség és önszabályozás 242
2. A jövő számadatai 244
3. A jövő forrásai 251
4. Számítások és értékek 254

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 261

6
 AZ ABRAK JEGYZEKE

1.1. Az r-stratégia és a X-stratégia 18

1.2. Egyes élőlények hossza a reprodukció időpontjában
a generációs szakaszokhoz viszonyítva, logaritmikus
skálán 19
1.3. A kanadai francia populáció növekedése (XVII. század):
a pionírok és gyermekeik 25
1.4. Az egy nőre jutó átlagos gyermekszám, az átlag alatti
és feletti termékenység összetevőinek maximális
variációja esetén 30
1.5. Termékenységi modellek 33
1.6. Három női populáció túlélési görbéje 34
1.7. Túlélési modellek 36
1.8. a) Összefüggés az egy nőre jutó átlagos gyermekszám (TFR)
és a várható élettartam (eo) között történelmi
és mai populációk esetében 38
1.8. b) A TFR és az e<j összefüggése egyes történelmi
populációkban 39
1.8. c) A TFR és az eo összefüggése egyes mai populációkban 40
1.9. A csapadék és az elsődleges termelékenység összefüggése
a világ különböző életterein 43
1.10. Az évi csapadék és a népsűrűség összefüggése
(ausztráliai bennszülöttek) 44
1.11. A demográfiai növekedés ciklusai 46
2.1. A gyűjtögető-vadászó életmódról a földművelésre
való áttérés feltételezett demográfiai hatása 63
3.1. A Malthus-féle pozitív és megelőző fékek rendszerének
hatása a demográfiai növekedés, illetve hanyatlás
fázisában 102
3.2. Sienai halálozási adatok és gabonaárindexek
(XVI-XVII. század) 105
3.3. Népesség és gabonaárak Európában, 1200-1800 107
3.4. Népesség és reálbérek Angliában (1551-1851) 108

7
3.5. Reálbérek, termékenység (TFR) és várható élettartam (eo)
Angliában (1551-1801) 109
3.6. Népesség és a mezőgazdaság intenzívebbé válása 115
4.1. 17 európai ország növekedésének stratégiai tere
(XIX-XX. század) 130
4.2. A demográfiai átmenet modellje 131
4.3. A halandóság ingadozásának csillapodása
Svédországban (1735-1920) 136
4.4. Az egy főre jutó GDP - reálértékben - és a várható
élettartam (eo) közötti összefüggés 16 ipari országban
(1870,1913,1950,1973,1987) 142
4.5. Az átlagos házasságkötési életkor és a reprodukciós
életkor végén házasságban élő nők aránya a különböző
országokban a XIX. század végén született
generációkban 145
4.6. Az általános termékenység ( I f), a házas termékenység (I%)
és a házasok aránya (Im) közötti összefüggés 16
európai országban (1870-1960)
4.6. a) 1870 148
4.6. b) 1900 148
4.6. c) 1930 149
4.6. d) 1960 149
4.6. e) A termékenység tere 16 országban
(1870,1900,1930,1960) 150
4.7. A házas termékenység (Ig) 10%-os csökkenését mutató
európai körzetek számának évtizedenkénti megoszlása 151
4.8. Az egy főre jutó GDP - reálértékben - és az egy nőre
jutó gyermekek száma (TFR) közötti összefüggés
16 iparosodott országban (1870,1913,1950,1973,1987) 154
4.9. Kivándorlás és természetes szaporulat Európa
kontinentális területein 157
4.10. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának
növekedése (1870-1910) és a kivándorlás (1900-1910) 159
4.11 A gyáripari és mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya
(1870-1987)
4.11. a) Az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Németországban,
Franciaországban, Olaszországban 161
4.11. b) Spanyolországban, Dániában, Hollandiában,
Svédországban, Svájcban 161
4.12. A népesség és az egy főre jutó GDP növekedése
16 iparosodott országban (1870-1987) 176
4.13. A népesség és az egy főre jutó GDP éves növekedési
rátája 16 iparosodott országban
(1870-1913,1913-1950,1950-1987) 177

8
4.14. A népességnövekedés változása a teljes és az egy főre
jutó GNP-hez viszonyítva (1929-es árak, egymást követő
évtizedek, Egyesült Államok, 1875-1955) 179
5.1. A demográfiai átmenet összehasonlítása: a szegény
és a gazdag népességek növekedési rátája (1700-2000) 185
5.2. Összefüggés a várható élettartam (eo) és az egy nőre jutó
gyermekek átlagos száma (TFR) között 25 kevéssé fejlett
országban (1950-1955) 189
5.3. Összefüggés a várható élettartam (eo) és az egy nőre jutó
gyermekek száma (TFR) között 25 kevéssé fejlett
országban (1980-1985) 190
5.4. A szennyvízelvezető rendszerrel ellátott területen élők
százalékaránya és a 0-4 éves korúak halandósága
közötti összefüggés 55 szegény országban
(1980-as évek eleje) 194
5.5. Az egy főre jutó GDP és a várható élettartam (eo)
15 kevéssé fejlett ázsiai és latin-amerikai országban
(1973 és 1987) 195
5.6. A halandóság Srí Lanka maláriával leginkább fertőzött
(Anuradhapura) és legkevésbé fertőzött (Kalutara)
körzeteiben (1930- 1960) 196
5.7. A fogamzásgátlás valamilyen módszerét alkalmazó
reproduktív korú nők és az egy nőre jutó gyermekek
száma (TFR) közötti arány 48 kevéssé fejlett országban
(1980-as évek) 204
5.8. A természetes termékenység hiánypótlási szintre való
csökkenését kiváltó különböző tényezők hatásának
modellje 205
5.9. Az egy főre jutó GDP és az egy nőre jutó gyermekek
száma (TFR) 15 kevéssé fejlett ázsiai és latin-amerikai
országban (1973 és 1987) 206
5.10. A felnőttanalfabetizmus és az egy nőre jutó gyermekek
száma (TFR) közötti összefüggés 25 kevéssé fejlett
országban (az 1980-as évek végén) 207
5.11. A termékenység átlagos csökkenése 1960-1965 és
1980-1985 között (az egy nőre jutó szülések számában)
az 1982-es program erőfeszítései nyomán, az 1980-ig
elért szinthez viszonyítva 213
5.12. Az egy nőre jutó gyermekek száma (TFR) és a nem
kívánt termékenység százalékaránya közötti összefüggés
26 népességben (az 1980-as évek végén) 214
5.13. a) Kína és India népességének életkorstruktúrája (1950) 225
5.13. b) Kína és India népességének életkorstruktúrája (2025) 225

9
5.14. A népesség és az egy főre jutó GNP évenkénti
növekedési aránya 57 kevéssé fejlett országban
(1965-1986) 231
5.15. A népesség (1950-1970) és az egy főre jutó GNP
(1965-1986) éves növekedési aránya 57 kevéssé fejlett
országban 232
5.16. Az egy főre jutó GDP és a lakosság éves növekedési
aránya 15 kevéssé fejlett országban (1950-1987) 233
 A TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

1.1. 314 km2-es vízgyűjtő terület becsült népsűrűsége és

népességnagysága a világ különböző élethelyein 45
1.2. Népesség, az összes születések száma, a leélt évek száma
(Kr. e. 10 000-1990) 49
1.3. Az egyes kontinensek népessége (Kr. e 400-1990, millió) 50
2.1. Közép-Mexikó népessége (1532-1608) 75
2.2. A francia kanadai pionírok és a kortárs francia népesség
demográfiai viselkedésének összehasonlítása 80
2.3. Kanadai francia bevándorlás és népesség (1608-1949) 83
2.4. Írország és Japán népessége (XVII-XIX. század) 85
2.5. Egyes európai népességek növekedése (1600-1850) 93
4.1. A demográfiai átmenet kezdete, vége, tartama és
„szorzója" különböző országokban 133
4.2. A maximális és minimális halálozási ráta (1000 főre)
Franciaországban és Svédországban (XVIII-XX. század) 137
4.3. Várható élettartam különböző nyugati országokban
(1750-1985) 138
4.4. A várható élettartam növekedése Angliában (1871-1951)
és Olaszországban (1881-1951) a halálokok szerinti
bontásban 140
4.5. Az egy nőre jutó átlagos gyermekszám (TFR) a nyugati
országok különböző generációiban (1750-1950) 153
4.6. Az átmenet eredményei: Olaszország demográfiai
mutatói (1881 és 1981) 163
4.7. Népesség, foglalkoztatottak száma, GDP és
termelékenység az Egyesült Királyságban (1785-1979) 172
4.8. Népesség, GDP és termelékenység a 16 legfejlettebb
országban (1870 és 1987; 1980-as nemzetközi $) 174
5.1. A világ, a gazdag országok (Európa, Észak-Amerika,
Ausztrália, Uj-Zéland, Japán) és a szegény országok
népessége (1900-1990) 184
5.2. A világ népességének demográfiai mutatói (1950-1990) 186
5.3. Csecsemőhalandóság és egészségügyi mutatók 192
5.4. India és Kína demográfiai mutatói (1950-1990) 217

11
5.5. Bruttó beruházás és a munkaképes korú népesség
néhány kevéssé fejlett országban és öt vezető
gazdaságban 235
5.6. Malawi: az elemi iskolák tervezett költségei
különböző termékenységi feltételek mellett
(1980-2015, millió dollár) 236
E l. Globális és kontinentális népesség (1950-2025)
az ENSZ becslései és előrejelzései szerint 247
E 2. A világ 20 legnépesebb országa (1950 és 2025,
a népesség milliókban) 249
E 3. Az 1950. és 1990. évi kontinentális népesség
és az előre jelzett 2025. évi népesség,
valamint az elméleti stacioner állapot
két hipotézis szerint 250
 BEVEZETÉS

Mi az oka annak, hogy a világ jelenlegi népessége körülbelül

ötmilliárd, és nagyságrendileg nem több vagy kevesebb? A
földművelést megelőzően az emberi faj lélekszáma évezredekig
a jelenleginek alig ezredrészét tette ki; ma pedig vannak, akik
azt állítják, hogy bolygónk az adott felhasználható források
mellett képes lenne kényelmesen eltartani a jelenlegi népesség­
nek akár a tízszeresét is. Melyek azok a tényezők, amelyek az
idők folyamán a demográfiai növekedést meghatározták? Ho­
gyan képes fennmaradni a bonyolult egyensúly egyfelől a né­
pesség, másfelől a források és a környezet között? Meglehetősen
régi kérdések ezek, melyek modern formában először Malthus-
nál jelentkeztek. Nem véletlen, hogy éppen ő inspirálta Darwin
munkásságát is.
E könyv lapjain magam is megkísérelem megfogalmazni eze­
ket az alapvető kérdéseket, felvázolom a legfontosabb hipoté­
ziseket, a megoldási javaslatokat, azokat a mozzanatokat, ame­
lyeket már sikerült tisztázni, és azokat, amelyek még további
kutatásokat igényelnek. Az olvasó áttekintést kaphat a demog­
ráfiai fejlődés egészéről, és - reményem szerint - eligazodhat
azok között a mechanizmusok között, amelyek az évezredek
során a népesség növekedését, stagnálását vagy hanyatlását
meghatározták.
Az emberi faj, mióta a tüzet felfedezte, folyamatosan arra
törekszik, hogy átalakítsa környezetét, és ezáltal feldúsítsa a
környezet erőforrásait. Az emberiség számbeli növekedése igen
hosszú ideig (évezredekig) viszonylagos összhangban maradt
a felhasználható forrásokkal. Nyilvánvaló, hogy a vadászó és
gyűjtögető életmód nem tette lehetővé néhány milliónál na­
gyobb népesség fennmaradását, amiképpen a földművelő élet­
mód is csak nagy nehézségek árán tarthatott el Európában annál
a százmilliónál több lakost, amennyi az ipari forradalom előtt a

13
kontinensen élt. Rövidebb időszakokat (évszázadokat vagy ge­
nerációkat) vizsgálva azonban ez az egyensúly már nem olyan
nyilvánvaló, mégpedig két jelentős okból. Az egyik a különféle
ismétlődő katasztrófák - járványok, időjárási vagy más elemi
csapások - hatása, amelyek egyszeriben radikálisan változtatják
meg a népesség és az erőforrások egyensúlyát. A másik az a tény,
hogy a reprodukció intenzitását és így a számbeli növekedést
meghatározó demográfiai mechanizmusok csak lassan változ­
nak, és nem „alkalmazkodnak" egykönnyen a hirtelen bekövet­
kező környezeti változásokhoz. Gyakran hangzik el az az állí­
tás, hogy az emberi faj olyan „önszabályozó" mechanizmussal
rendelkezik, amely lehetővé teszi a népesség száma és a forrá­
sok közötti egyensúly gyors helyreállását. Ez azonban csak
részben igaz, mivel ezek a mechanizmusok, ha egyáltalán mű­
ködnek, nagyon tökéletlenek (ráadásul populációnként és kor­
szakonként változó hatékonyságúak), olyannyira, hogy az idők
folyamán egész népek is eltűntek, ami a regulációs kísérletek
csődjének elég világos jele.
E könyv lapjain igyekszem megvizsgálni, hogyan működnek
különböző viszonyok között, egy-egy jellemző időszakban azok
a mechanizmusok, amelyek a népesség és a források közötti,
mindig kényes egyensúlyt meghatározzák. Ennek érdekében ki
kellett terjesztenem vizsgálódásaimat számos olyan problémá­
ra és témára is, a biológiától a közgazdaságig, amelyeket a
demográfiai munkák ritkán érintenek. így viszont mindvégig
attól kellett tartanom, hogy a terjedelem a mélység rovására
megy. Ez azonban tudatosan vállalt kockázat. Mivel az inter­
diszciplináris munkáknál gyakori a kudarc: nagy a kísértés,
hogy tiszteletben tartsuk egy-egy tudományág biztonságos ha­
tárait, ám a problémák összetettek, és megoldásukhoz nem
elégséges, ha elemeikre bontva szemléljük őket. Olykor-olykor
érdemes kísérletet tenni komplex vizsgálatukra is.

14
 I. FEJEZET

A DEMOGRÁFIAI NÖVEKEDÉS TERE

ÉS STRATÉGIÁJA

1. Emberek és állatok

A nagy népesség az emberiség egész története folyamán a vi­

rágzás, a stabilitás és a biztonság szinonimája volt. Egy házak­
kal, farmokkal, falvakkal teli völgy vagy síkság, egy élettel teli
város mind a mai napig a jólét biztos jele. Nápoly felé utaztában
Goethe örömmel jegyezte fel: „[...] szép, lapos sík tárult elénk.
Az országút zöld búzatáblák közt húz át szélesen; a búza akár
a szőnyeg, és jó arasznyi. A földeken jegenyesorok, magasan
legallyazzák őket, és szőlőt futtatnak rájuk. [...] Maga Nápoly
vidám, szabad, élénk városnak látszik; rengeteg ember nyüzsög
összevissza, a király vadászaton van, a királyné áldott állapot­
ban, s így a világ sora már nem is mehetne jobban."1A hosszú
ideig tartó jó kormányzás kedvező hatása itt éppoly szembeszö­
kő, mint a Lorenzetti fivérek XIV. századi, megrendelésre készí­
tett sienai tájképein. Cortést is magával ragadta a lelkesedés,
amikor végignézett Mexikó völgyén, a falvakkal szegélyezett la­
gúnákon és a kenuktól hemzsegő vizeken; megcsodálta a nagy
várost és azt a piacot (amelynek négyszöge kétszer akkora volt,
mint egész Salamanca), amely „minden áldott nap több mint
hatvanezer embert fogadott, s ahol ezerféle árut adtak és vettek".2
Nincs ebben semmi meglepő. A sűrűn lakott vidék egyfajta ki
nem mondott bizonyítéka a stabil társadalmi rendnek, a kiszá­
mítható emberi viszonyoknak és a jól kihasznált természeti
forrásoknak. Csak népes közösség képes mozgósítani a házak,
városok, utak, hidak, kikötők és csatornák építéséhez szükséges
emberi erőforrásokat. Nem a benépesült táj, hanem éppenség­
gel az elhagyott, elnéptelenedett vidék döbbentette meg mindig
is az utazókat.

1 J. W. Goethe: Utazás Itáliában. Ford. Rónay György. Budapest, 1961, Magyar

Helikon, 162-163. o.
2 H. Cortés: Cartas de reláción. Mexico, 1976, Editorial Porrua, 62. o.

15
 A népesség nagysága tehát - durva megközelítésben - a
virágzás mutatójának is tekinthető. Bizonyos, hogy a paleoliti-
kum egymillió, a neolitikum tízmillió, a bronzkor százmillió, az
ipari forradalom korának egymilliárd lakója, vagy az a tízmilli­
árdos lélekszám, amelyet a jövő században kétségkívül el fo­
gunk érni, a bonyolult népességnövekedés jele. Már a puszta
számok is azt mutatják, hogy a demográfiai növekedés nem volt
egyforma ütemű az idők folyamán. Időszakonként stagnálás,
sőt hanyatlás váltotta fel a növekedést. E változások értelmezé­
se, akár csak a viszonylag közeli történelmi időszakot tekintve
is, elég nehéz feladat, ugyanis számos, látszólag egyszerű, ám
lényegét tekintve nagyon is összetett kérdésre kell választ ad­
nunk. Miért élünk ma ötmilliárdnyian Földünkön, s miért nem
többen vagy kevesebben, mondjuk százmilliárdnyian vagy száz-
milliónyian? Miért követett a demográfiai növekedés a prehisz-
torikus időktől máig egy bizonyos vonalat, számtalan más,
elvben ugyancsak lehetséges vonal helyett? Ezek a kérdések
bonyolultak, mégis el kell gondolkozzunk rajtuk, mivel a lakos­
ság számszerű növekedését egy sor különböző erő és akadály
szabályozta, végül is megszabva ennek a fejlődési vonalnak az
irányát. Ezeket az erőket és akadályokat először is feloszthatjuk
biológiaiakra és környezetiekre. Az előbbiek a halálozás és a
reprodukció törvényszerűségeit megszabva, tulajdonképpen
meghatározzák a demográfiai növekedés rátáját. Az utóbbiak
azt határozzák meg, milyen következetesen érvényesülhetnek
ezek a törvényszerűségek, és ezzel tovább szabályozzák a nö­
vekedési rátát. Ráadásul a biológiai és a környezeti tényezők
kölcsönösen hatnak egymásra, vagyis nem függetlenek egy­
mástól.
Minden populáció kialakít egy bizonyos továbbélési és rep­
rodukciós stratégiát, amelyek különböző ütemű potenciális és
valós növekedési rátákban valósulnak meg. E stratégiák rövid
ismertetése igen alkalmas bevezetője lehet az emberi faj specifi­
kus helyzetével foglalkozó elemzésnek. A biológusok két nagy
vitális stratégiát különböztetnek meg, az egyiket r, a másikat K
betűvel jelölik, és ezek valójában egy kontinuum leegyszerűsí­
tései.3A rovarok, a halak és egyes kis testű emlősök az r-stratégiát

3 Az itt következő vitában R. M. May és D. I. Rubinstein „Reproductive

Strategies" c. munkáját használtam iránytűként. In C. R. Austin-R. V. Short

16
alkalmazzák: ezek a lények általában instabil környezetben él­
nek, és a kedvező periódusokat (éveket, évszakokat) igyekez­
nek kihasználni. A reprodukció bőséges, bár az utódok fennma­
radásának valószínűsége kicsi. A nagy számokat éppen az in­
stabil környezet teszi szükségessé, mivel „az élet olyan, mint a
tombola, és aki nyerni akar, annak minél több szelvényt kell
váltania".4Az r-stratégiát követő organizmusok termékenység­
ciklusaiban gyors növekedési és csökkenési fázisok váltakoz­
nak.
Merőben más stratégiát követnek a K típusú organizmusok -
az emlősök, különösen a közepes és nagy testűek, valamint
egyes madárfajok amelyek viszonylag stabil környezetben
telepednek meg, bár ezeket is lakják vetélytársak, ragadozók és
élősdiek. Az ilyen JC-stratégiájú organizmusokat a szelekciós és
a környezeti nyomás arra kényszeríti, hogy megküzdjenek fenn­
maradásukért, ez pedig azt jelenti, hogy az ivadékok felnevelése
tekintélyes időt és energiát követel. Ez az idő- és energiaigény
csak akkor elégíthető ki, ha az utódok száma kicsi.
Az r-, illetve a fC-stratégia a szervezetek két jól elhatárolható
csoportját jellemzi (lásd az 1.1. ábrát). Az első azokra a kisebb
testű állatokra jellemző, amelyeknek élettartama rövid, a gene­
rációk közötti intervallum minimális, a vemhességek és a szü­
lések közötti időszakok rövidek, és amelyeknél nagy a köly-
kezés. A íC-stratégia a nagyobb testű állatokra jellemző, ame­
lyeknek az élettartama, illetve amelyeknél a nemzedékek és a
szülések közötti intervallum hosszú, és amelyek egyszerre egy
utódot hoznak világra.
Az 1.2. ábra élőlények tág körén mutatja be a testméret
(hosszúság) és az egymást követő generációk közötti interval­
lum összefüggését: ha az előbbi növekszik, emelkedik a másik
is. Az is kimutatható - legalábbis akkor, ha csak az emlősökre
korlátozzuk vizsgálódásunk körét -, hogy a különböző fajok
növekedési rátája nagyjából fordítottan arányos az egyes nem-

(eds.): Reproductive Fitness. London, 1984, Cambridge University Press, 1-23. o.

Lásd továbbá: R. V. Short: Species Differences in Reproductive Mechanisms. Uo.
24-61. o. Ennél bővebb S. C. Stearns: Life-History Tactics: A Review of the Ideas.
The Quarterly Review of Biology, 51 (1976), 3-47. o. Ugyancsak megerősíti az r és
a K demográfiai stratégia relevanciáját A. J. Coale-S. Cotts Watkins et at: The
Decline of Fertility in Europe. Princeton, 1986, Princeton University Press, 7. o.
4 May-Rubinstein: Reproductive Strategies. 2. o.

17
 r-stratégia /(-stratégia
• Bizonytalan egyensúly a • Stabil egyensúly a környezettel
környezettel • A növekedési ráta
• Magas növekedési ráta összhangban van a
• Heves, esetenként rendszeres környezettel
növekedési és csökkenési • Lassú és rendszertelen
ciklusok ciklusok

A reprodukció biológiai jellemzői

• Kis test • Nagy test

• Rövid élettartam • Hosszú élettartam
• Rövid terhesség • Hosszú terhesség
• Nagy alom • Egyes szülés
• A szülések közötti intervallum • A szülések közötti intervallum
rövid hosszú
• Rövid nemzedéki váltás • Hosszú nemzedéki váltás
• Potenciálisan magas

1.1. ábra. Az r-stratégia és a K-stratégia

18
 Sequoia fenyő
Erdei fenyő *
Bálna
Tengeri hínár« • •Nyírfa
Som« Kanadai balzsamnyárfa

Orrszarvú EJ e,4nt
Kanadai jávorszarvas^ ^ ecjve
Szarvas • e ve»Ember
• «Kígyó
Róka« «HM
Patkány« Szalamandra
?fiíU i„ 9 »Patkórák
E q é r « Ton9e,ICS!ll29« ^ «T ek n ő s
a Fésűs kagyló« Ä •T ara jo s gőte
•- •B<u-
« B ék a
Csiga •K *Kiam éleon
•o sz trig a
Méh«
Bögöly
•Házilégy •E hető kagyló
•Muslica
Vízibolha
N 1 mm _ Kürtállatka •

Papucsállatka
100 p
•Ormányosállatka
Tetrahymena
•Ostoros állatka
•Spirochaeta baktérium
10 p _
Escherichia coli baktérium
* « Pseudomonas
* Bacilus aureus
1 f* ___ I_______ I__
1 óra 1 nap 1 hét 1 hónap 1 év 10 év

A generációváltás ideje

1.2. ábra. Egyes élőlények hossza a reprodukció időpontjában

a generációs szakaszokhoz viszonyítva, logaritmikus skálán
Forrás: J. T. Bonner: Size and cycle: an essay on the structure of biology. Princeton,
1965, Princeton University Press, 17. o.

zedékek élettartamával, és így a testmérettel is.5 Az általánosí­

tásnak egy kétségkívül magasabb szintjén a demográfiai növe­
5 May és Rubinstein idézett cikke felhívja a figyelmet arra, hogy az emlősök
esetében szoros összefüggés áll fenn a testsúly és az ivarérettség időpontja között.
Amint a továbbiakban látni fogjuk, a népesség növekedésének rátája az ún. Lotka-
féle egyenletből vezethető le, melynek alakja: r = InRo/T, ahol T az egyes nemzedé­
kek átlagos élettartama, Ro pedig az egy nőre jutó nőnemű utódok aránya a
halandóság leszámítása után (tiszta reprodukciós ráta). Ebből következik, hogy az
r meglehetősen érzékenyen reagál a T változásaira (amely szorosan összefügg az
ivarérettség időpontjával), kevésbé érzékeny viszont az Ro változásaira, mivel
közvetlen kapcsolatban áll az ínRo-lal. A T értékének változásai - fajonként változó
mértékben, de mindenképpen - erősen befolyásolják az r értékét.

19
kedés alacsonyabb potenciálja a nagyobb termetű állatoknál
összefügghet azzal, hogy ezek a lények kevésbé érzékenyek a
környezeti ingadozásokra, ami viszont szintén kapcsolatban áll
nagyobb testméretükkel. Minthogy a nagyobb állatok élete nem
„tombolajáték", fennmaradási esélyeik pedig jobbak a másik
csoportéinál, nincs szükségük rá, hogy a faj fennmaradását a
reprodukció bőségével biztosítsák. Ez utóbbi valójában csök­
kentené azt a védelemre és gondozásra fordított energiabefek­
tetést, amelyre az utódok biztonságának és alacsony halálozási
arányának fenntartásához szükség van.
Ezek az elvek jól ismertek, legalábbis a természetes kiválasz­
tódás tanát kidolgozó Darwin és Wallace munkássága óta. Még­
is célszerű ezekkel bevezetni az emberi faj növekedését szabá­
lyozó tényezők tárgyalását. Fajunk kétségkívül a K-stratégiát
követi, jellemző rá, hogy sikeresen alkalmazkodik a változé­
kony környezethez, és tekintélyes energiát fektet az utódok
felnevelésébe.
A következő lapokon különböző érveket ütköztetünk egy­
mással. Ennek során különösen két alapelvet kell szem előtt
tartanunk. Az egyik a populáció és a környezet viszonya, ame­
lyet tágan értelmezünk, hogy magában foglalja a fizikai környe­
zetet, az éghajlatot, a táplálékszerzési lehetőségeket s mindazt,
ami a fennmaradást meghatározza. A másik a reprodukció és a
halandóság közötti kapcsolat; ezen belül az utóbbi a szülői
erőbefektetés függvénye, és fordítottan arányos a reprodukció
intenzitásával.

2. Sokasodjatok és szaporodjatok

Számos olyan állatfaj él, amelynek egyedszáma gyors és heves

ciklusokban változik. A növekedés vagy csökkenés szorzószá­
ma rövid idő alatt száz, ezer, tízezer vagy akár még ennél is
nagyobb lehet. Jól ismert a skandináviai lemming (rágcsáló)
négyéves ciklusa. Ugyancsak ismeretes egyes kanadai ragado­
zók tíz-, egyes mérsékelt égövi fák és erdők bizonyos parazita
rovarfajainak négy-tizenkét éves ciklusa. Ausztráliában „egyes
esztendőkben hihetetlen mértékben elszaporodik a behurcolt
háziegér. A gabonaasztagok és szénakazlak hemzsegnek az
egerektől, és egyetlen éjszaka a szó szoros értelmében vödör­

20
szám lehet összefogdosni őket. A héják, baglyok és macskák csak
úgy dőzsölhetnek [...], ám a rágcsálók összes ellensége is alig
csökkenti az egerek számát. Az invázió rendszerint váratlanul ér
véget. Néhány döglött egér hever itt-ott a földön, és az állatkák
száma hirtelen a normálisra vagy az alá süllyed."6 Más fajok
tartósan fenntartják az egyensúlyt. Gilbert White két évszázaddal
ezelőtt nyolc fecskepárt látott repkedni Selborne falu templomá­
nak harangtornya körül, éppen annyit, ahány ma is látható.7Van­
nak tehá t olyan populációk, amelyek gyorsan növekednek és csök­
kennek, ugyanakkor vannak, amelyek többé-kevésbé stabilak.
Az emberi faj egyedszáma viszonylag lassan változik az idő­
ben. Mégis, mint majd látni fogjuk, hosszú növekedési ciklusok
váltakoznak a hanyatlás szakaszaival, s ez utóbbiak olykor
egy-egy csoport teljes kipusztulásához is elvezettek. így például
Közép-Amerika népessége a XVI. század elejétől, a spanyol
hódítás kezdetétől egy évszázad alatt az eredeti szám töredéké­
re (egyötödére, egytizedére?) csökkent, ugyanakkor viszont a
hódító spanyolok száma másfélszeresére nőtt. Más populációk
teljesen vagy csaknem teljesen eltűntek: ez történt például Santo
Domingo népességével Kolumbusz partraszállása után, vagy
Tasmániáéval az első felfedezők és telepesek megjelenése nyo­
mán, ugyanakkor viszont más közeli populációk tovább növe­
kedtek és virágoztak. Az újabb időkben Anglia és Wales lakos­
sága 1750 és 1900 között meghatszorozódott, míg Franciaország
népessége alig 50%-kal emelkedett. Valószínű előrejelzések szerint
Kenya népessége 1950 és 2010 között megtízszereződik, ugyan­
ezen időszak alatt Németország lakossága alig 10%-kal nő.
Ez a néhány példa kellőképpen demonstrálja, mennyire kü­
lönböző mértékben növekedhet az egyes emberi populációk
lélekszáma, még akár hasonló helyzetben (Franciaország és
Anglia) és hosszú időszakot figyelembe véve is. Világos, hogy
éppen itt keresendő a demográfia mint tudomány lényege: méri
a növekedést, elemzi a mechanizmusokat, és igyekszik megér­
teni az okokat.
Egy populáció változását (legyen az akár pozitív, akár negatív
irányú, akár heves, akár lassú) egyszerű számítással is le lehet

6 F. MacFarlane Bűmet: Natural History of Infectious Diseases. London, 1962,

Cambridge University Press, 14. o.
7 May-Rubinstein: Reproductive Strategies. 1. o.

21
írni. Egy adott időszakban a populáció (P) számszerű változása
nem más, mint a megújulás és a máshonnan érkezők (születés
- B és bevándorlás - J), valamint az elhullás és eltávozás (halál -
D és kivándorlás - E) különbsége. Ha figyelmen kívül hagyjuk a
migrációt (feltételezve, hogy a populáció „zárt", mint bolygónk
népessége), a populáció változása (dP) bármely (t) időintervallum­
ban - amit a demográfusok hagyományosan és kényelmi okok­
ból években számlálnak - a következőképpen határozható meg:
dP = B - D .
így a növekedés rátája (r) egyenlő a születési ráta (b) és a halálo­
zási ráta (d) különbségével:
r = dP/P = b - d ,
ahol b - B/P ésd = D/P.

A születési és halálozási ráta értékei meglehetősen széles ha­

tárok között változnak. A minimális érték (ami napjainkban a
halandóság és a termékenység befolyásolása mellett lehetsé­
ges) 5-10%o, a maximum viszont 40-50%o. Minthogy a halan­
dóság és a termékenység nem független egymástól, nem való­
színű, hogy ellentétes szélsőséges értékek együtt létezhetnének.
Hosszabb időszakra számolva, a növekedési ráta gyakorlatilag
évi -1 és 3% között mozoghat.
A termékenység és a halandóság az emberiség történetének
túlnyomó hányadában minden bizonnyal virtuális egyensúly­
ban volt, minthogy a népesség növekedése nagyon lassú volt.
Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a világ népessége időszá­
mításunk kezdetekor (a nulladik évben) 252 millió, 1750-ben, az
ipari forradalom kezdetekor pedig 771 millió volt (1.2. táblázat),
akkor az adott periódus évi növekedési rátája 0,06%. Ha feltéte­
lezzük, hogy a halandóság rátája átlagosan 40%o lehetett, akkor
a termékenység rátájának 40,6%o-nek kellett lennie, vagyis alig
1,5%-kal volt nagyobb, mint a halandóságé. Az elmúlt harminc
évben a helyzet alaposan megváltozott, mivel a termékenység
200%-kal haladta meg a halandóságot.
Mind a termékenység, mind a halandóság rátája olyan számsze­
rű mutató, amely csekély fogalmi tartalommal rendelkezik, s így
kevéssé alkalmasak a reprodukció és a fennmaradás jelenségének
leírására, amelyektől a demográfiai növekedés valójában függ.

22
 3. Jacopo Bichi és Domenica Del Buono,]ean Guyon
és Mathurine Robin

Jacopo Bichi szerény részes arató volt a Firenze környéki Fi-

esoléban.8 1667. november 12-én feleségül vette Domenica Del
Buonót, s bár a férj halála miatt házasságuknak hamarosan vége
szakadt, a rövid idő alatt mégis született három gyermekük:
Andrea, Filippo és Maria Maddalena. Ez utóbbi néhány hóna­
pos korában meghalt, de Andrea és Filippo életben maradt, és
mindketten megházasodtak. Jacopo és Domenica bizonyos ér­
telemben teljesítette demográfiai feladatát: szüleik gondosko­
dása, a saját ellenálló képességük és szerencséjük jóvoltából
megérték a reproduktív életkort. Maguk is két olyan gyermeket
nemzettek és neveltek fel, akik ugyancsak elérték az utódnem-
zésre alkalmas életkort, megházasodtak, és annak rendje és
módja szerint a szüleik helyébe léptek a generációk láncolatá­
ban. Folytatva a család történetét, Andrea feleségül vette Cater-
ina Fossit. Kettejüknek négy gyermekük született, akik közül
kettő megházasodott. Andrea és Caterina tehát szintén teljesí­
tette feladatát. Nem így áll a helyzet Filippo esetében, aki ugyan
feleségül vett egy bizonyos Maddalena Cárit, az azonban hama­
rosan meghalt, miután leánygyermeknek adott életet, aki kicsi
korában maga is meghalt. Andrea két életben maradt fia nem­
zette az újabb generációt: Giovanni Battista feleségül vette
Caterina Angiolát, és hat gyermekük született, akik azonban
egy kivételével elhunytak, mielőtt házasságot köthettek volna.
Jacopo feleségül vett egy bizonyos Rosát, nyolc gyermeket nem­
zettek, akik közül négy megházasodott. Álljunk itt meg, és
összegezzük ennek a tíz házastársat érintő öt házasságnak az
eredményét:

Két házaspár (Jacopo és Domenica, Andrea és Caterina) teljesí­

tette kötelességét, mindkét pár felnevelt két gyermeket, akik
házasságot kötöttek.
Egy házaspár (Jacopo és Rosa) túlteljesítette feladatát, mert
kettejüktől négy házas utód származott.

8 Hálával tartozom Carlo Corsininak, aki rendelkezésemre bocsátotta az itt

következő példákat, melyek Fiesole egyházmegye családrekonstrukcióiból
származnak.

23
 Egy házaspár (Giovanni Battista és Caterina Angiola), annak
ellenére, hogy hat gyermekük született, részeredményt ért el,
mivel a gyermekek közül csak egy házasodott meg.
Egy házaspár (Filippo és Maddalena) egyetlen utóda sem érte
meg a házasságkötési életkort.

Három generációban öt házaspár (tíz házastárs) összesen kilenc

házasságot kötő gyermeket produkált. Biológiai szemszögből
tíz szülő kilenc utódot nevelt fel a reproduktív életkorig, ez
10%-os csökkenést jelent, ami, ha hosszabb időn át folytatódik,
a család kipusztulásához vezet.
Egy populáció azonban sok különböző családból tevődik össze,
amelyek története más és más. Ugyanezen idő alatt, ugyanezen
logika szerint a Patriarchi család hat házaspárja tizenöt gyermeket
házasított ki, az öt Palagi pár pedig tízet. A Patriarchiak túlteljesí­
tették, a Palagiak viszont éppen csak teljesítették kötelezettségü­
ket. Hosszabb időszakban a pozitív, negatív vagy nulla eredményű
egyenlegek kombinációja határozza meg valamely populáció gya­
rapodását, fogyását vagy stagnálását.
1608-ban a franciák megalapították Québecet, és a Szent Lő-
rinc-folyó völgyének, amelyet az irokézek gyakorlatilag elhagy­
tak, betelepült lakói gyarapodni kezdtek.9 A következő század
folyamán mintegy 15 000 bevándorló érkezett ezekre a szűzföl­
dekre Normandiából, Párizs környékéről és Nyugat-Franciaor-
szágból. Ezek kétharmada hosszabb-rövidebb ott-tartózkodás
után visszatért Franciaországba. A francia kanadaiak hatmilliós
népessége túlnyomórészt az ott maradt 5000 bevándorlótól
származik, mivel a későbbi bevándorlás nem sokban járult hoz­
zá a népesség gyarapodásához. Kanadai tudósok egy csoport­
jának genealógiai-demográfiai rekonstrukciója jóvoltából tekin­
télyes mennyiségű információval rendelkezünk e populáció de­
mográfiai eseményeiről. így például tudjuk, hogy két pionír­
nak, Jean Guyonnak és Mathurine Robinnak 1730-ra 2150 le­
származottja volt. Természetesen az őket követő nemzedékek a
más genealógiai vonalból származó feleségekkel és férjekkel
növelték ezt a számot, ennek azonban önmagában demográfiai
szempontból már nem sok jelentősége van. Másfelől viszont egy
9 Az alábbi elemzés H. Charbonneau et at: Naissance d'une population. Les
Frangais établis au Canada au XVIF siede. Montréal, 1987, Presses de la Université
de Montréal.

24
 905 olyan pionír (férfi és nő), akik 1660 előtt Kanadában
házasodtak és ott is haltak meg, házasságot kötött gyermekeik
száma szerinti megoszlásban

1.3. ábra. A kanadai francia populáció növekedése (XVII. század):

a pionírok és gyermekeik

másik pionírnak, Samuel de Champlainnek, a híres felfedező­

nek merőben más sors jutott osztályrészül, és egyetlen leszár­
mazottja sem maradt. A páratlan kanadai anyagból demográfiai­
lag szignifikáns adatokat is nyerhetünk. így például az a 905
pionír (férfi és nő), akik Franciaországban születtek, 1660 előtt
vándoroltak Kanadába, ott kötöttek házasságot, és ott is haltak
meg, átlagosan 4,2 olyan utódot nemzett, akik házasságot kö­
töttek (1.3. ábra). Ez a növekedési ütem azt jelenti, hogy az
eredeti népesség egyetlen nemzedék alatt megduplázódik (két
házastárstól négy házas gyermek származik). Francia Kanada
telepeseinek e rendkívüli reprodukciós kapacitása a körülmé­
nyek rendkívüli kombinációjának volt köszönhető. Hozzájárult
a bevándorlók fizikai szelekciója, magas termékenységük és
alacsony halandóságuk, a bőséges élettér, az alacsony népsűrű­
ség és a járványok hiánya.
Az imént akaratlanul is érintettük a népesség növekedési
mechanizmusának lényegét. Amint láttuk, a népesség nemze­
dékről nemzedékre növekszik (illetve csökken, esetleg változat­
lan marad), ha azok, akik lehetőséget kapnak a reprodukcióra

25
(ezt itt a házasságkötés aktusával jeleztük), több (vagy keve­
sebb, illetve ugyanannyi) utódot képesek a házasságkötésig
felnevelni. A végeredmény, bármilyen legyen is, alapvetően két
tényezőtől függ: az egyik a pár által nemzett gyermekek száma
- ezt biológiai kapacitásuk, egyéni óhajuk, életkoruk a házas­
ságkötéskor, az együttélés időtartama és számos más tényező
befolyásolja -, a másik pedig a halandóság intenzitása az egyén
születésétől a reprodukciós időszak végéig. Ennek a következő
fejezetben tárgyalandó mechanizmusnak az ismerete elenged­
hetetlen ahhoz, hogy megértsük a demográfiai változások té­
nyezőit.

4. Reprodukció és fennmaradás

Egy populáció növekedési potenciálja két szám függvényeként

írható le, amelyek szignifikanciája intuitív: 1. az egy nőre jutó
születések, vagyis a gyermekek száma, és 2. a születéskor vár­
ható élettartam. Ezek a reprodukció, illetve a fennmaradás szin­
tetikus mérőszámai. Az első az egy nőgeneráció által a repro­
duktív életszakaszban világra hozott gyermekek egy nőre jutó
számát jelzi - a halandóság hipotetikus hiányát feltételezve.10
Az alábbiakban megvizsgáljuk azokat a biológiai, társadalmi és
kulturális tényezőket, amelyek ezt a számot meghatározzák. A
második, a születéskor várható élettartam azt az átlagos élettar­
tamot (vagy átlagos életkort) írja le, amely egy újszülöttgene­
rációra vár. Ez függ az egyes korosztályokra jellemző halandó­
ságtól, amely viszont a faj biológiai jellegzetességeinek és a
környezethez való viszonyának a függvénye. Az elmúlt száza­
dok túlnyomórészt falusi társadalmaiban, amelyek nem rendel­
keztek a modern születésszabályozás eszközeivel és hatékony
orvosi ismeretekkel, mindkét szám tág határok között változha­
tott. Az egy nőre jutó gyermekek száma ötnél kevesebb, nyolc­
nál több között ingadozott (ma viszont, a magas színvonalú
születésszabályozással jellemezhető nyugati társadalmak né­
melyikében ez a szám egy alá esett), a születéskor várható

10 Az egy nőre jutó gyermekek száma, vagyis a teljes termékenységi együtt­

ható (total fertility ra te -TFR) a reproduktív életszakasz alsó és felső határa közé
eső nők életkor-specifikus termékenységi rátájának összegzéséből adódik: fx =
BxjPx, ahol Bx a szülések szám a a nő x éves koráig, Px pedig az x életkorú női
populáció.

26
élettartam húsztól negyven évig terjedt (ma egyes országokban
megközelíti a nyolcvanat).
Az egy nőre jutó gyermekek száma, mint szó volt róla, biológiai
és társadalmi tényezőkön múlik, amelyek meghatározzák: 1. a
születések gyakoriságát a nő fogamzóképes életszakaszában, va­
lamint 2. a pubertás és a menopauza közötti, fogamzóképes idő­
szak hosszát, vagyis a reprodukcióra felhasználható időszakot.11

A szülések gyakorisága. Ez az adat fordítottan arányos a szülések

közötti intervallummal. Vegyük a természetes termékenységet!
Ezt a terminust használják a demográfusok azoknak a premod-
ern társadalmaknak a leírásához, amelyek nem alkalmaztak
szándékos fogamzásgátlást sem a születések számának, sem
időbeli eloszlásának szabályozására. A szülések közötti időszak
négy részre osztható.

1. A szülést követő terméketlenség, melynek oka, hogy az

ovuláció néhány hónapig nem tér vissza. Ezt az ovuláció­
mentes periódust azonban, amelynek során a megtermé-
kenyülés lehetetlen, meghosszabbíthatja a szoptatás, amely
gyakran a gyermek második, sőt egyes esetekben harma­
dik életévéig is elhúzódik. A szoptatás időtartama kultú­
ránként nagyon különböző, olyannyira, hogy a meddő
periódus hossza 3 és 24 hónap között változik.
2. Az a várakozási idő, amely a normális ovuláció visszaté­
rése és a megtermékenyülés között eltelik. Egyes nők
ugyanis - akár véletlenszerű, akár természetes okok miatt
- már az első ovulációs ciklusban megtermékenyülnek,
mások viszont, még ha rendszeres nemi életet élnek is,
több cikluson át nem termékenyülnek meg. Alsó, illetve
felső határként az 5, illetve a 10 hónap adható meg.
3. A terhesség átlagos időtartama, amely, mint köztudott, 9
hónap körül van.

11 Az itt következő gondolatmenet sokat merít J. Bongaarts-J. Menken: „The

Supply of Children: A Critical Essay" c. munkájából. In R. A. Bulatao-R. B. Lee
(eds.): Determinants of Fertility in Developing Countries. Vol. 1. New York, 1983,
Academic Press, 27-60. o. A termékenység összetevőinek értékelése azon a feltéte­
lezésen alapul, hogy valamennyi születés egy-egy stabil szövetség (házasság)
terméke. Ez a feltételezés számos kultúrára és hosszú időszakra csakugyan
érvényes.

27
 4. Magzathalandóság. A felismert terhességek közül átlagosan
minden ötödik vetéléssel végződik. A rendelkezésre álló cse­
kély számú kutatás eredménye szerint ez a gyakoriság popu­
lációnként nem változik jelentősen. A vetélés után az új meg-
termékenyülés a normális várakozási idő (5-10 hónap) után
következhet be. Minthogy öt közül mindössze egy megter-
mékenyülés esetében fordul elő a születések közötti időszak
meghosszabbodásának ez az összetevője, átlagos időtartam­
ként 1-2 hónapot számíthatunk rá.

Az 1-4. pont minimális és maximáüs értékeit összeadva azt

találjuk, hogy a szülések közötti intervallum 18 és 45 hónap
(vagyis kb. 1,5 és 3,5 év) között mozog. De mivel a maximumok,
illetve a minimumok ilyen kombinációja valószerűtlen, az inter­
vallum valójában 2 és 3 év közé esik. A fenti elemzés olyan
populációkra igaz, amelyekre a befolyásolásmentes, természe­
tes termékenység a jellemző. Születésszabályozás alkalmazása
esetén a gyermekszülés nélkül leélt időszak persze tetszés sze­
rint meghosszabbodhat.

A reprodukció termékeny idó'szaka. Azok a tényezők, amelyek a

reprodukció kezdetének életkorát vagy a reprodukciós célú tartós
párkapcsolat (házasság) kialakulását meghatározzák, elsősorban
kulturális természetűek, azok viszont, amelyek a reprodukciós
periódus végét jelentik, elsősorban biológiai jellegűek.

1. A házasságkötési életkor minimuma közel lehet a puber­

táshoz - talán 15 éves korra tehető -, a maximuma pedig
számos európai társadalomban túl van a 25 éven is.
2. A termékeny életszakasz határa akár 50 éves korig is kiter­
jedhet, de ennél átlagosan jóval alacsonyabb. Ennek jó
jelzőszáma az anyák átlagéletkora utolsó gyermekük szü­
letésekor a születésszabályozást nem alkalmazó populáci­
ókban. Ez a szám meglehetős stabilan 38 és 41 év között
mozog.

Azt mondhatjuk - ismét csak a minimumok és a maximumok

kombinálásával, valamint kerekítéssel -, hogy a reproduktív
célú életközösség átlagos időtartama (a halált vagy a válást nem
számítva) 15 és 25 év között mozoghat.

28
 Még tovább egyszerűsítve a dolgot, megbecsülhetjük, hogy
mekkora lehet a termékenység szintjének minimuma, illetve
maximuma egy halandóság nélküli hipotetikus populációban.
A minimum úgy számítható ki, hogy a reproduktív periódus
minimális hosszát (15 év) kombináljuk a szülések közötti idő­
szakok maximumával (3,5 év):

15 éves reprodukciós periódus _ 4 3 gyermek

3,5 évenkénti szülés

A maximális értéket ezzel szemben a maximális reprodukciós

periódus (25 év) és a minimális születési intervallum (1,5 év)
határozza meg:

25 éves reprodukciós periódus 16,5 gyermek.

1,5 évenkénti szülés

A szélsőségek ilyen kombinációja (különösen az utóbbi) természe­

tesen lehetetlen, minthogy a különböző komponensek nem füg­
getlenek egymástól. A korai házasságkötést követő többszöri szü­
lés például patologikus következményekkel járhat, ami csökkenti
a termékenységet, vagy más módon vezethet a szexuális aktivi­
tás korai hanyatlásához, és így növeli a szülések közötti időt.
Stabil történelmi szituációban az egy nőre jutó szülések számá­
nak átlaga ritkán csökken 5 alá vagy emelkedik 8 fölé.
Az egy nőre jutó szülések száma mindenekelőtt a házasság­
kötési életkortól (ez a reprodukciós időszak hosszát meghatáro­
zó legfőbb tényező), valamint a szoptatási idő hosszától (ez
viszont a szülések közötti intervallumot meghatározó fő ténye­
ző) függ. Az 1.4. ábra, melyet Bongaartsnak és Menkennek
gondolatmenetünk alapjául szolgáló cikkéből kölcsönöztünk,
azt mutatja, hogy az egyes tényezők különböző variációi esetén
hogyan változik az egy nőre jutó átlagos gyermekszám (a ma­
ximális és a minimális értékek között). A különböző komponen­
sek átlagértékeinek kombinációjából az egy nőre jutó 7 gyerme­
ket tekintjük átlagértéknek. Egy-egy tényező változása esetén a
többi változatlan marad.12
12 E különböző hipotézisek összhangban vannak a Bongaarts-Menken-féle
modellel. A gyermekek száma (azaz a TFR, tehát figyelmen kívül hagyva a
halandóságot) valóban úgy kapható meg, hogy a reprodukciós periódust (az

29
Maxim ális M axim ális
csökkenés Átlagos növekedés

Házasságkötési
életkor

A szülés utáni
ovulációmentes
időszak

Várakozási idő

Életkor az
utolsó szüléskor

Magzathalandóság

1.4. ábra. Az egy nőre jutó átlagos gyermekszám, az átlag alatti

és feletti termékenység összetevőinek maximális variációja esetén
(1 négyzet = 1 szülés)

anya életkora az utolsó gyermek születésekor, mínusz az átlagos házasságkötési

életkor) elosztjuk a születések közötti intervallummal. Modellünkben a házas­
ságkötési életkor 15 és 27,5 év között változik (a standard modell esetében 22,5),
az anya életkora pedig az utolsó gyermek születésekor 38,5 és 41 év között
mozog (a standard modellben: 40 év). A születési intervallum kiszámításához
használt összetevők minimális, maximális és standard értékei a következők
(években): a szülést követő ovulációmentes terméketlen időszak 0,25; 2,0; 1,0; a
várakozási periódus: 0,4; 0,85; 0,6; és a magzathalandóság: 0,1; 0,2; 0,15.

30
 Az 1.5. ábrán a fenti modellt különböző történeti (és elméleti)
példákra alkalmazzuk. A biológiai maximum (1) esetén a követ­
kező adatok szerepelnek: a lehetséges maximum (2), amely a
korai (18 év körüli) házasságkötés és a szülések közötti (rövid
szoptatási időszaknak köszönhető) rövid intervallumok ered­
ménye; a lehetséges minimum a születésszabályozás hiánya
mellett (6), amely a kései (25 év körüli) házasságkötés és a
hosszan tartó szoptatás eredménye; három köztes szint (3), (4)
és (5); és végül a közepes, illetve az igen magas születésszabá­
lyozási szint hatása (7, illetve 8), amely három, illetve egy gyer­
meket eredményez. Ezek a példák nem alkotnak sem időrendi,
sem fejlődéstörténeti sorozatot, minthogy egyazon történelmi
periódusban élő populációknál szinte valamennyi fellelhető (az
utóbbi kettőt kivéve, az erőteljes születésszabályozás ugyanis
csak a modern populációkban fordul elő).
A termékenységet meghatározó bioszociális összetevők mel­
lett az emberi reproduktivitás szorosan függ a halandóság ke­
mény korlátáitól, amit mindeddig nem vettünk figyelembe. A
reprodukció és a halandóság egyetlen faj, így az emberi faj
esetében sem független egymástól. Amikor az utódok száma
igen nagy, a csecsemőkori halál kockázata növekszik, és a csa­
ládon belül a forrásokért folytatott küzdelem csökkentheti va­
lamennyi családtag ellenállását, legyenek bármilyen életkorn­
ak. Másfelől, a magas termékenység hosszabb távon nem fér
össze az alacsony vagy hirtelen csökkenő halandósággal, mivel
ez túlzott népességnövekedéshez vezet. Mindazonáltal a halan­
dóság nagymértékben az ember biologikumából ered, és így
független a termékenység szintjétől.
Az lx továbbélési függvény meglehetősen egyszerűen írja le
az emberi populációk halandóságát. Ez a függvény egy 10"
egyedből álló nemzedék fokozatos kihalását mutatja be, szüle­
tésüktől addig a pontig, amikor a nemzedék utolsó tagja is
meghal.13Az 1.6. ábra három továbbélési görbét mutat. Az alsó

13 A továbbiakban gyakran hivatkozunk majd a halandósági táblázatra, így

most megpróbáljuk röviden elmagyarázni a használatát, ha pedig az olvasó
szeretne komolyabban elmélyedni a tanulmányozásában, felhívjuk szíves fi­
gyelmét a vonatkozó szakirodalomra. A halandósági táblázat egy újszülött­
nemzedék (vagy egy hipotetikus csoport) fokozatos kihalását mutatja az időben.
Egy ilyen csoport egyedeinek száma megegyezés szerint általában 10" - m ond­
juk 1 0 0 0 .

31
görbe 20 éves születéskor várható élettartamnak (eo) felel meg.
Ez nagyon lapos görbe, közel ahhoz a minimumhoz, amely egy
populáció fennmaradásához mindenképpen szükséges, és
olyan primitív népcsoportot jellemezhet, amely ellenséges kör­
nyezetben él. A felső görbe a 80 éves e0-nak felel meg. A legfej­
lettebb országokban mostanság érik el ezt a szintet. A harmadik,
középső görbe (e0= 50) azokra az országokra jellemző, amelyek
bizonyos korlátozott mértékben már hasznosították a modern
gyógyászat vívmányait. Az 1.6. ábrában felső korhatárként
mindhárom esetben a 100 évet választottuk, abból a feltevésből
kiindulva, hogy nagyjából ez az emberi élet felső határa. Ez a
feltételezés nincs is messze a valóságtól, mivel egy-egy nemze­
dékből jóval kevesebb, mint 1% éri meg ezt a kort. Ha most
visszatérünk az 1.6. ábrához, és feltételezzük, hogy a generáció
tagjai közül senki sem hal meg 100. születésnapja előtt, amikor
viszont mindenki meghal, akkor az lx görbe derékszögben meg­
törik (a 100 éves korig párhuzamosan fut az abszcisszával, majd
ezen a ponton függőlegesen 0-ra esik), az e0 pedig 100-zal lesz
egyenlő. A többi görbe által leírt születéskor várható élettartam
arányos a görbék alatti területtel. A továbbélési görbék alakja a

Az lx értéke - ahol x az életkort jelöli - a kezdeti 1000 fős csoport élő

egyedeinek számát mutatja születésnaponként, a nem zedék teljes kihalásáig. A
halandósági táblázat egy másik alapvető függvénye - a cjx (melyet megállapo-
dásszerűen 1 0 0 0 -re vagy 10 valamilyen más hatványára értelmeznek) - annak
valószínűségét fejezi ki, hogy az x. születésnapját m egélő egyed az x+1. szüle­
tésnapja előtt meg fog halni. Ez a valószínűségi ad at vonatkozhat 1 évnél
hosszabb időszakra is, ilyenkor az 1, 4, 5 (vagy m ás értékű) tag azt az életkori
intervallumot mutatja, amelyre a valószínűség érvényes. Egy másik gyakran
használt függvény a várható élettartam, az ex (ahol az x ismét egy bizonyos
születésnapot jelent), amely azok számára, akik megéltek egy bizonyos x(lx)
életkort, a hátralévő évek átlagos számát mutatja, természetesen a halandósági
táblázatban szereplő halandósági szintek figyelembevételével. A születéskor
várható élettartam ot eo-lal jelöljük. Táblázatunkban szembeötlő paradoxonba
ütközünk: azokban a halandósági táblázatokban, amelyek egy-egy történelmi
demográfiai kor magas halandóságát mutatják, a várható élettartam a születés
után néhány évig növekszik (eo < ej<...es, sőt azon túl is). Ez annak a következ­
ménye, hogy az első életévekben nagy számban pusztu ló csecsemők alig vala­
mivel emelik az életben m aradó generáció összélettartamát, s így csökkentik a
várható élettartam átlagos értékét. Amint ez a hatás - néhány év után, a halan­
dóság szintjétől függően - megszűnik, a várható élettartam az életkortól füg­
gően term észetesen csökkenésnek indul. Fontos tu d n u n k azonban, hogy a
magas halandóságú rendszerekben például az is előfordulhat, hogy e20 maga­
sabb, m int eg.

32
Egy nőre jutó Felhasznált Jellemző Populációk Történeti
gyermekek reprodukciós jegyek példák
száma (T F R ) időtartam

Biológiai Elméleti Nincs, csak

maximum egyedi esetek

Nagyon korai Egyes 1660 előtt

házasságok csoportok született
Minimális francia
intervallum kanadaiak

Kései Egyes Kanadai

házasodás csoportok hutteriták
Minimális 1926-
intervallum 1930 = 8,5

Korai Sok fejlődő Egyiptom,

házasságok ország 1960-
Hosszú népessége 1965 = 7,1
intervallumok

Átlag

Kései Sok európai Anglia,

házasodás populáció 1751—
Hosszú (XVIII-XIX. 1800 = 5,1
intervallum század)

Tudatos Európa Olaszország,

születés­ (a XX. század 1937 = 3,0
korlátozás első fele)
(közepes
mértékű
elterjedtség)

Tudatos Több mai Liguria

születés- európai (Olaszország),
korlátozás populáció 1990= 1,0
(nagy
elterjedtség)

1.5. ábra. Termékenységi modellek

33
 E F

1.6. ábra. Három női populáció túlélési görbéje. Az egyiknek

a születéskor várható élettartama alacsony, a másiké közepes,
a harmadiké magas. A túlélési görbék egy-egy 1000 fős generáció
életkor szerinti fogyását követik nyomon. A születéskor várható
élettartam egyenlő az ordináta, az abszcissza és a túlélési görbe
közötti teret kitöltő négyzetek számával. A 35 négyzetnyi (35 év)
AEFL terület a reprodukciós időszak hosszát jelzi. Az ADGL, ACHL
és ABIL területek 1000 újszülött leánygyermek átlagos tényleges
reprodukciós életidejét jelzik, amelyek értéke 34,4,24,8 és 10,2 év.
Az ADGL/AEFL, ACHL/AEFL és ABIL/AEFL hányados, amely
a reprodukciós periódus átlagosan leélt hányadát mutatja
generációnként, 98,2%, 70,8%, illetve 29,2%

különböző életkorokban fellépő halandóság mértékétől függ. A

humán populációkra jellemző a közvetlenül a születés utáni és
a csecsemőkorban mutatkozó erős halandóság, ami a külső
környezettel szembeni alacsony ellenálló képesség következ­

34
ménye. A halandóság kockázata a késői kisgyermekkor vagy a
kamaszkor táján éri el a minimumot, majd a teljes érettség
elérése után a szervezet fokozatos gyengülésének függvénye­
ként exponenciálisan növekszik. A magas halandóságú demog­
ráfiai rezsimekben (e0 = 20-as görbe) a görbe behorpad. Ha a
halandóság megjavul, a gyermekhalandóság egyre veszít a sú­
lyából, és a görbe egyre domborúbb lesz.
Az 1.7. ábra két, más fajokra jellemző továbbélési görbét
mutat, egybevetve a magas és az alacsony halandóságú humán
modellel. Az A modell azokra a fajokra jellemző, amelyek életé­
ben a ragadozók viszonylag állandó halandósági kockázatot
jelentenek. A B modell viszont azokra a (korábban említett, r
stratégiájú) fajokra jellemző, amelyek a fennmaradást biztosító
igen bőséges reprodukciótól függenek, és amelyeknél különö­
sen nagy a születés utáni halandóság.
Térjünk most vissza az emberi fajhoz! Ahhoz, hogy meg
tudjuk becsülni egy faj reproduktív kapacitását, tisztában kell
lennünk azokkal a törvényszerűségekkel, amelyek a reproduk­
ciós periódus végéig biztosítják az egyed fennmaradását. Az,
hogy az egyed az ezt követő időben is életben marad-e, elméleti
szempontból lényegtelen.14Az 1.6. ábráról leolvasható, hogy ha
a születéskor várható élettartam 20 év, akkor a magas halandóság
következtében a nemzedék a potenciálisan termékeny életsza­
kasznak valójában csupán a 29,2%-át éli le, mert a magas halan­
dóság megtizedeli. Ez az arány a várható élettartam növekedé­
sével (és az lx görbe emelkedésével) fokozatosan növekszik.
Példáinkban e0= 50 esetén az arány 70,8, e0= 80 esetén 98,2%.
Most már nyilvánvaló, hogy egy populáció reprodukciójának
sikere - és így növekedése - a reprodukciós életszakaszt túlélő
nők gyermekeinek számától függ. Ha egy elképzelt, halandóság
nélküli helyzetben az egy nőre jutó gyermekek száma 6, akkor
abban az esetben, ha a reprodukciós időtartamnak csak a 30%-a
van kihasználva (eo = 20), akkor az egy nőre jutó gyermekek
száma 6 x 0,3 = 1,8. Ha e0~ 50, és a reprodukciós időtartam 70%-a
van kihasználva, akkor a gyermekek száma 6 x 0,7 = 4,2; ha
pedig a kihasználtság 98%-os (e0 = 80), akkor az eredmény 6 x
0,98 = 5,88. Minthogy minden gyermeknek két szülője van,
14 Azért csak elméletileg, mivel a reproduktív időszakot túlélő egyed nem
járul ugyan közvetlenül hozzá a reprodukcióhoz, viszont elősegítheti a gyerme­
kek életben maradását.

35
 0,8 A \ B
0,6
0,4 \
0,2
0
0 100 0 100 0 100 0 100
Állandó pusztulás M agas kezdeti M agas Alacsony
veszélye halandóság és halandóságú halandóságú
állandó pusztulás em beri populáció emberi populáció
veszélye

1.7. ábra. Túlélési modellek

minden hipotetikus pár akkor egyenlíti ki demográfiai adóssá­

gát (a szülők és gyermekek száma akkor lesz nagyjából egyen­
lő), ha a fenti számítás eredménye 2 fölé emelkedik. A 2-nél
nagyobb érték növekedést jelent. Ha a túlélő gyermekek száma
4, akkor a populáció egyetlen generáción belül (kb. 30 év) meg­
kétszereződik, az éves növekedési ráta 2,3% lesz.15

15 A fenti eszmefuttatás egyszerűsített formában tartalmaz néhány alapvető

demográfiai viszonyt, amelyeket célszerű lesz részletesebben kifejteni. Stabil
populáció esetén (amelyre időben nem változó halandóság és termékenység
jellemző) az életkorstruktúra és a növekedési ráta is változatlan. Ezt fejezi ki az
alábbi egyenlet:
Ro = erT,

ahol Ro a tiszta reprodukciós ráta, vagyis azoknak a leánygyermekeknek a

száma, akiket egy-egy asszony a teljes reprodukciós szakasz alatt szül átlagosan.
Ez kifejezhető így is:
Ro = í/xü,
ahol/x a korspecifikus termékenységi együttható, vagyis azoknak a leánygyer­
mekeknek a száma, akiket egy nő x életkorig szül, lx pedig a túlélési együttható
(a megszületett generáció x kort túlélő tagjainak aránya). Visszatérve az első
egyenlethez, T egy generáció átlagos élettartama, amely meglehetősen jól meg-

36
 5. A növekedés tere

A termékenység és a halandóság együttesen objektív korlátokat

állítanak az emberi populáció növekedési módozatai számára. Ha
feltételezzük, hogy ezek az egyes populációkban hosszú időre
állandóak, akkor néhány egyszerűsítő hipotézis alapján16a növe­
kedési rátát az egy nőre jutó gyermekek száma (TFR) és a születés­
kor várható élettartama (e0) függvényeként fejezhetjük ki.
Az 1.8. a) ábrán néhány sajátos görbe látható. Minden görbe
azon pontok mértani helye, ahol a várható élettartamnak (az
abszcissza) és az egy nőre jutó gyermekek számának (az ordi­
náta) a kombinációja azonos növekedési rátát (r) ad. A grafikon
pontjai bizonyos történelmi, illetve jelenkori populációknak fe­
lelnek meg. Az előbbiek esetében a várható élettartam nem lehet
15 év alatt, mivel ez esetben a populáció nem lenne képes
fennmaradni, másfelől nem lehet 45 év fölött sem, mivel a
történelmi múltban egyetlen populáció sem érte el soha ezt az
értéket. Hasonló okokból az egy nőre jutó gyermekek száma 8
és 4 közé esik (az előbbi számot normális körülmények között

becsülhető az átlagos gyermekszülési életkor alapján, és amely a hum án popu­

láció esetén szűk intervallumban (27-33 év között) mozog; r a stabil populáció
növekedési rátája. Ebben az ideális stabil populációban az r növekedési ráta
egyenesen arányos Ro-lal, az egy nőre jutó leánygyermekek számával, és fordí­
tottan arányos T-vel. Hozzá kell tegyük, hogy a nettó reprodukciós ráta szorosan
összefügg az R bruttó reprodukciós rátával, amely a z /x-ek összege, és amely az
egy nőre jutó leánygyermekek számát adja meg, halandóság hiánya esetén. Az
Ro és az r aránya jól megbecsülhető az Ro = Rla képlet alapján, ahol l„ annak a
valószínűsége, hogy az egyed megéri az átlagos gyermekszülési életkort (a). A
kiinduló egyenlet leírható másképp, így is:

Rla = erT.

Ha T-t konstansnak vesszük (valójában kismértékben változik), akkor az r

növekedési rátát úgy fejezhetjük ki, mint az la halandósági index és az R
termékenységi index függvényét. Kimutatható, hogy la értéke közel egyenlő
azzal, am it az 1 .6 . ábrán a kihasznált reprodukciós életidő értékének kaptunk.
Továbbá, la szigorú korrelációban van a születéskor várható élettartammal (eo),
így r kifejezhető mint R és eo függvénye. Végül szoros összefüggés van R és TFR
(az egy nőre jutó gyermekek száma, halandóság nélkül) között: ha H-t egysze­
rűen megszorozzuk 2,06-dal (ez a születések teljes számának és a leánygyerme­
kek számának konstans hányadosa), megkapjuk a TFR-1. Az 1.8. ábrán az r-t a
TFR és eo függvényeként fejeztük ki úgy, hogy T értékét 29 évnek vettük.
16 Lásd az előző jegyzetet.

37
 3%

aj
"rt
1%

0%

-1%

1.8. a) ábra. Összefüggés az egy nőre jutó átlagos gyermekszám (TFR)

és a várható élettartam (eo) között történelmi és mai populációk
esetében

szinte soha sehol nem érték el; az utóbbit illetően ne feledkezzünk

meg arról, hogy ezek a populációk nem alkalmaztak semmiféle
születésszabályozást). Az 1.8. a) ábrán szereplő mai populációk
esetében a termékenység és a halandóság szabályozása lehetővé
teszi az e0 80-as és a TFR 1-es értéket. Az 1.8. b) ábra a történeti
populációk szőkébb határain belül mutat be néhány példát. Ezek az
adatok egyes esetekben közvetlen, megbízható megfigyeléseken,
máskor közvetett és hiányos adatokon alapuló becsléseken, ismét
más esetekben puszta feltételezésen alapulnak, és így pontosságuk
igen különböző. Mindazonáltal e populációk többsége esetében a
növekedési ráta a 0 és az 1% közötti sávba esik, és a történeti
populációk esetében ez az adat tekinthető tipikusnak. Ezen a szűk
sávon belül azonban széles határok között változik a termékenység
és a halandóság kombinációja. A XVHI. század végi Dánia és a XX.
század eleji India növekedési rátája például azonos, csakhogy ezt az
ábrázolt növekedési térben távol eső pontokkal érik el. Az előbbit
magas várható élettartam (kb. 40 év) és alacsony gyermekszám (alig
több, mint 4), az utóbbit viszont alacsony várható élettartam (kb. 25
év) és sok gyermek (alig kevesebb, mint 7) kombinációja jellemzi.

38
 Növekedési ráta
K = kínai falvak, 1930 Ai = Anglia, 1550-1600 F2 = Franciaország,
D = Dánia A 2 = Anglia, 1650-17001800-1809
Ol = Olaszország, A 3 = Anglia, 1750-1800 N = Norvégia, 1780
1862-1867 M = Magyarország, 1830 O r= Oroszország, 1897
S = Spanyolország, 1797 Fi = Franciaország,
I = India, 1900 1750-1759

1.8. b) ábra. A TFR és az eoösszefüggése egyes történelmi populációkban

Ha a paleolitikum és a neolitikum populációit vetjük össze,

feltételezhetjük, hogy bár növekedési rátájuk azonos lehetett, az
ábrán bemutatható pontjaik valószínűleg mégis igen távol estek
egymástól. Általánosan elfogadott vélemények szerint (lásd a
II. fejezetet) a paleolitikum vadászó és gyűjtögető populációit
viszonylag alacsony halandóság jellemezte, minthogy az ala­
csony népsűrűség következtében védve voltak a fertőző beteg­
ségek terjedésével szemben, ugyanakkor viszont a nomád élet­
mód következtében a termékenység is mérsékelt lehetett. A
neolitikum letelepült, mezőgazdasági populációi esetében a na­
gyobb népsűrűség és az alacsonyabb mobilitás következtében
mind a halandóság, mind a termékenység magasabb lehetett.
Az 1.8. c) ábra a világ néhány legnépesebb országának adatait
ábrázolja az 1950-től kezdődő időszakban. A felhasznált straté­
giai tér, amely korábban egy keskeny sávra korlátozódott, ug-

39
I
«
E

■ra

■£o

K = Kina Id = Indonézia Sz = Szovjetunió

E = Egyiptom In = India US= Egyesült Államok
J = Japán M = Mexikó so = 1950-1955
Ol = Olaszország N = Nigéria so = 1980-1985

1.8. c) ábra. A TFR és az eo összefüggése egyes mai populációkban

rásszerűen kiszélesedett. Az orvosi és egészségügyi fejlődés a

várható élettartam felső határát a 40 év körüli történelmi szintről
a mai 80 év körüli szintre emelte, miközben a születésszabályo­
zás a termékenység alsó határát az egy nőre jutó egy gyermek
szintjére csökkentette. Ebben a rendkívül kiterjedt térben a fel­
sorolt populációk növekedési rátája a maximális évi 4% (számos
fejlődő ország növekedési rátája meghaladja a 3%-ot) és a mini­
mális -1% között mozog (ez utóbbi fog bekövetkezni például
Olaszországban, ha a ma jellemző termékenységi és halandósá­
gi szint nem változik). A jelenlegi helyzet rendkívüli voltát
akkor értjük meg igazán, ha tisztában vagyunk avval, hogy egy
4%-os évi növekedési rátát mutató populáció 18 év alatt meg­
kétszereződik, miközben a másik, évente 1%-kal csökkenő po­
puláció 70 év alatt a felére csökken.17Két azonos méretű popu-

17 Nem árt, ha emlékeztetünk arra, hogyan lehet egyszerűsített módszerrel

kiszámítani a populációk megkétszereződésének idejét. Ez úgy történik, hogy a

40
láció létszáma e két különböző növekedési ráta nyomán 28 é v -
vagyis nagyjából egynemzedéknyi idő - után 1 : 4 arányt fog
mutatni!
Az 1.8. b) és az 1.8. c) ábrán bemutatott két szituáció nemcsak
az elfoglalt stratégiai tér tekintetében, hanem az adott állapot
tartóssága szempontjából is különbözik. Az első hosszú időre
adott helyzetet jellemez, a második viszont minden bizonnyal
instabil, amelyet heves változás fog követni, mivel ez a növeke­
dési ráta hosszú távon nem tartható fenn.

6. A környezeti kényszer

Bár a növekedés stratégiai tere nagy, egy népesség annak csak

kis hányadát foglalhatja el tartósan. A folyamatos csökkenés
nyilvánvalóan az adott embercsoport kihalásával fenyeget, a
tartós növekedés viszont hosszabb távon ellentmondásba kerül
az elérhető források korlátozottságával. A növekedés mecha­
nizmusának tehát folyamatosan igazodnia kell a környezeti
feltételekhez (ezt a jelenséget nevezhetjük környezeti feszült­
ségnek). A növekedés ezekkel a feltételekkel kölcsönhatásban
van, de ugyanezek a feltételek egyszersmind gátat is szabhatnak
neki. Ezt mutatják azok az évezredek, amikor a növekedési ráta
igen alacsony volt. A demográfiai növekedés ezen korlátáit itt
csupán makroszkopikus szinten vizsgáljuk, hatásmechanizmu­
suk részletesebb elemzése későbbre marad.
Méltán híres esszéjében harminc évvel ezelőtt Carlo Cipolla a
következőket írta: „Bátran állíthatjuk, hogy egészen az ipari
forradalomig az emberiség energiaforrásként főképp a növé­
nyeket és az állatokat használta: a növényektől táplálékot és
fűtőanyagot, az állatoktól élelmet és mechanikus energiát nyert."18
A természeti környezettől és az általa adott forrásoktól való

70-et osztjuk a - százalékban kifejezett - éves növekedési rátával, így az 1%-os

növekedés 70, a 2%-os 35, a3%-os mintegy 23 éves kettőződési időt eredményez.
Hasonlóképpen, ha a növekedési ráta negatív, ugyanezzel a módszerrel kapjuk
meg a populáció feleződési idejét: ha a populáció évente 1 %-kai csökken, akkor
létszáma 70 év alatt feleződik, ha a csökkenés 2%, akkor a felezési idő 35 év, és
így tovább.
18 C. M. Cipolla: The Economic History of World Population. Harmondsworth,
1962, Penguin Books, 45—46. o.

41
függés a populáció növekedésének egyfajta korlátját képezte,
ami különösen nyilvánvaló a vadászó és gyűjtögető életmódot
folytató társadalmak esetében. Képzeljünk el egy olyan populá­
ciót, amelynek élettere csak azokra a helyekre terjed ki, amelyek­
hez az út oda-vissza egy nap alatt bejárható. Az elérhető táplálék
bősége függ a körzet ökológiájától, a források hozzáférhetősé­
gétől, valamint a kinyerés és a felhasználás - mondjuk így -
költségeitől. Mindez behatárolja a népesség nagyságát. Leegysze­
rűsítve: az egy területegységre jutó növényi biomassza tömege (az
elsődleges produktum) a csapadék függvénye, az állati biomassza
tömege (a növényevőké és a húsevőké, vagyis a másodlagos pro­
duktum) viszont a növényi biomassza függvénye, így a csapadék
meghatározó korlátozó tényezője a halászó-vadászó-gyűjtöge-
tő életmódot folytatók által elérhető forrásoknak és egyben
számbeli gyarapodásuknak.19
Az 1.9. ábra a növényi biomassza és a csapadék összefüggését
mutatja a világ különböző tájain. Az 1.10. ábra azt szemlélteti,
hogyan függ az ausztráliai bennszülöttek népsűrűsége az eső­
zésektől.
Az 1.1. táblázat a népsűrűség lehetséges értékeit mutatja a
vadászó-gyűjtögető társadalmak esetében, különböző ökoló­
giai rendszerekben, a biomassza és a csapadék összefüggését
leíró bizonyos hipotézisek alapján. Ez persze csupán egy modell,
de ez a modell jól érzékelteti a populáció növekedésének kettős
korlátját. Az első korlátot a rendelkezésre álló növényi és állati
termék mennyiségének természetes határa jelenti, ami megadja
az élelmezhető lélekszám maximumát. Egy 10 kilométer átmé­
rőjű körzetben a fenntartható népesség a sarkvidéken 3, a szub-
tropikus szavannán 136 fő, más vidékeken e két szélső érték
között helyezkedik el. A második korlátot az jelenti, hogy a
nagyon alacsony népsűrűség (például a sarkvidéken és a félsi­
vatagi vidékeken) nem teszi lehetővé azt, hogy egy stabil népes­
ségcsoport fennmaradjon. Ahhoz, hogy a megfelelő partnervá­
laszték biztosítható legyen, valamint hogy képesek legyenek
egy-egy katasztrófát túlélni, szükség van bizonyos létszámra.
A régészeti vizsgálatok és a napjainkban folytatott megfigye­
lések alapján a vadászó-gyűjtögető populációk népsűrűsége

19 F. A. Hassan: Demographie Archaeology. N ew York, 1981, Academic Press,

7-12. o.

42
 10 000

Trópusi erdők

Mérsékelt övi erdők

Északi erdők
a 1 ooo
Bozótos • Mérsékelt övi füves területek

' Tundra

• Forró sivatagok
100
10 100 1000
Csapadék (cm)

1.9. ábra. A csapadék és az elsődleges termelékenység összefüggése

a világ különböző életterein
Forrás: F. A. Hassan: Demographie Archaeology. New York, 1981,
Academic Press, 12. o.

négyzetkilométerenként 0,1 és 1 közé tehető.20Nagyobb népsű­

rűség tengerek, tavak, folyók közelében fordul elő, ahol a halá­
szat hatékonyan egészíti ki a szárazföld produktumát. Nyilván­
való, hogy ezen a kulturális szinten a fő korlátozó tényező a
csapadék, valamint a termőföld kihasználhatósága és megköze­
líthetősége.
A neolitikumban a helyhez kötött földművelésre, valamint az
állattenyésztésre való áttérés nyilvánvalóan a produktív kapa­
citás drámai bővülésével járt. Ez az áttérés, amelyet sokan „for­
radalomnak" neveznek, évezredeket vett igénybe, és számtalan
úton és formában ment végbe. A földművelési eljárások diffe­
renciálódása a bozótirtástól és -égetéstől a háromnyomásos föld-

20 Uo. 7. o.

43
 1.10. ábra. Az évi csapadék és a népsűrűség összefüggése
(ausztráliai bennszülöttek)

művelésig (amelyek az egyes kultúrákban mindmáig fennma­

radtak), az egyre jobb vetőmag kiválasztása, az újabb és újabb
növények és állatok háziasítása, az állati erő, valamint a szél és
a víz energiájának kihasználása hallatlan mértékben megnövel­
te az élelem és energia elérhető mennyiségét.21Mindennek ered­
ményeképpen nőtt a népsűrűség is. Ez a nagyobb európai or­
szágokban (Franciaország, Olaszország, Németország, Anglia,
Németalföld) a XVIII. század közepén négyzetkilométerenként
40-60 főt jelentett, ami százszor annyi, mint a vadászok és
gyűjtögetők népsűrűsége volt. A termelékenység a különböző
korszakokban a technológiai és társadalmi fejlődéstől függően
természetesen jelentősen különbözött. Ez jól érzékeltethető, ha
összehasonlítjuk a Pó-alföld vagy Németalföld mezőgazdasá­
gát a kontinens egyes más részeivel, ahol jóval primitívebb
módszereket alkalmaztak. Földünk egészét tekintve ezek az
újítások az egységnyi befektetett energiára jutó termékmennyi­
ség jelentős növekedését eredményezték. Tudjuk például, hogy
Teotihuacanban (Mexikó) az időszámításunk előtti harmadik és
második évezred határán néhány új kukoricafajta alkalmazása

21 V. G. Childe: Man Makes Himself. New York, 1951, Mentor.

44
 1.1. táblázat. 314 k m 2 -es v íz g y ű jtő te rü le t b e c sü lt n é p sű rű sé g e
és n ép esség n ag y sá g a a v ilá g k ü lö n b ö z ő é leth ely ein

Élethely Biomassza Népsűrűség Népesség (fő)

(k g /k m 2) (fő/km 2 )
Sarkvidék 200 0,0086 3
Szubtrópusi szavanna 10 0 0 0 0,43 136
Füves területek 4 000 0,17 54
Félsivatag 800 0,035 11

Forrás: F. A. Hassan: Demographie Archaeology. New York, 1981, Academic Press,

57. o.

nyomán az egy hektárra jutó termékmennyiség megháromszo­

rozódott;22Európa különböző vidékein az újkorban az új gabo­
nafajtáknak köszönhetően jelentősen megnőtt a termés-vető­
mag arány23
A környezet meghódítása mindig a rendelkezésre álló ener­
giamennyiségtől függött. Cipolla szerint „A történelmi földmű­
ves társadalmakban az emberi izomerőn kívüli fő energiaforrást
továbbra is a növények és állatok szolgáltatták, ez pedig kétség­
kívül korlátozta az energiafelhasználás növelésének lehetősé­
gét. A korlátozó tényezőt ebben a tekintetben végső soron a
termőföld kínálata jelentette."24Az ipari forradalom előtti Euró­
pában az egyes népek időszakonként valószínűleg megközelí­
tették a környezet és a rendelkezésükre álló technológia által
megszabott korlátokat. Ezek a korlátok az egy főre jutó felhasz­
nálható energia mennyiségével fejezhetők ki, melynek értéke,
ismét Cipolla nyomán, minden bizonnyal napi 15 000, sőt 10 000
kalória alatt volt (napjainkban a leggazdagabb országok e meny-
nyiség hússzorosát, sőt harmincszorosát is elérik), és amelynek
túlnyomó részét táplálkozásra és fűtésre fordították.25
A XVIII. század második felében az ipari és technológiai
forradalom következtében előálló rendkívüli energianöveke­
dés, valamint az élettelen anyagokból származó energiák fel-
használására alkalmas hatékony gépek feltalálása ismét meg-

22 Hassan: Demographie Archaeology. 42. o.

23 B. H. Slicher van Bath: The Agrarian History of Western Europe. A. D.
1800-1850. London, 1963, Edward A rnold, app.
24 Cipolla: Economic History. 46. o.
25 Uo. 47. o.

45
 10 '

Hány éwel ezelőtt

1.11. ábra. A demográfiai növekedés ciklusai

rendítette a demográfiai expanzió környezeti korlátáit. 1820

és 1860 között a világ széntermelése megtízszerezó'dött, majd
ugyanez megismétlődött 1860 és 1950 között (miközben a po­
puláció csupán megduplázódott).26Századunkban (1900 és 1990
között) a világ teljes energiafogyasztása csaknem tizenhatszo­
rosára, az egy főre jutó fogyasztás pedig ötszörösére nőtt. Újabb
(és valószínűleg döntő) áttörés következett be az emberiség
felhasználható energiától és megművelhető földtől való függé­
sében, és így ledőlt a populáció számszerű növekedésének leg­
fontosabb korlátja.
Az 1.11. ábra, mely Deeveytől származik,27 sematikusan, a
történelem komplex jelenségeit drasztikusan leegyszerűsítve,
kétszeres logaritmikus skálán mutatja a népesség növekedését
a fent említett három nagy technológiai-kulturális korszakban.
Ezek közül az első - a vadászó-gyűjtögető - a paleolitikum
végéig tartott, a második - a mezőgazdasági - a neolitikumban
vette a kezdetét, a harmadik - az ipari - pedig az ipari forrada­
lom óta tart. E három fázis során (melyek közül az utóbbi még
nem zárult le) a népesség növekedési rátája az idő előrehalad­
tával, megközelítve a növekedés határát, fokozatosan csökkent.

26 W. S. Woytinsky-E. S.Woytinsky: World Population and Production. Trends

and Outlook. N ew York, 1953, The Twentieth C entury Fund, 924-930. o. J. H.
Gibbons-P. D. Blair-H. L. Gwin: Strategies for Energy Use. Scientific American,
Sept. 1988,86. o.
27 E. S. Deevey, Jr.: The H um an Population. Scientific American, Sept. 1960,
194-204. o.

46
Ez a vonal egyszerűen annak az állatvilágban és a Malthus-féle
demográfiában egyaránt általános elvnek a leképezése, amely
szerint egy faj növekedése (legyen szó szúnyogokról, egerekről,
emberekről vagy elefántokról) korlátozott környezetben fordí­
tottan arányos az egyedsűrűséggel. Ez azért van így, mert az
elérhető források nagysága konstansnak tekinthető, és ezért a
populáció növekedése önmaga korlátját teremti meg. Az emberi
faj számára persze a környezet - és így a hozzáférhető források
mennyisége - sosem volt konstans, ellenkezőleg, az innováció
következtében folyamatosan növekedett. A Deevey-féle vázla­
ton az emberi történelem első hosszú szakaszában, amely mint­
egy tízezer évvel ezelőtt ért véget, a demográfiai növekedés
korlátját a táplálkozásra és fűtésre felhasználható biomassza
tömege jelentette, melynek energiatartalma fejenként és napon­
ta néhány ezer kalória lehetett. A második szakaszban, a neoli-
tikumtól az ipari forradalomig, a korlátokat egyrészt az elfog­
lalható föld, másrészt a növények, az állatok, a víz és a szél által
nyújtott energiamennyiség jelentette. A jelenlegi fázisban a de­
mográfiai növekedés korlátái nem határolhatok körül ilyen jól,
de valószínűleg összefüggenek a demográfiai növekedés és
technológiai fejlődés, valamint a velük együtt járó kulturális
döntések környezeti visszahatásával.

7. Néhány számadat

1990 júliusában Kínában megtartották a népköztársaság kikiál­

tását követő negyedik népszámlálást. Ennek során 7 millió,
rendkívül gondosan kiképzett számlálóbiztos közreműködésé­
vel 1 134 000 000 lakost számláltak össze. Ez volt minden idők
legnagyobb népszámlálása. Századunk közepéig a fejlődő vi­
lágban még szép számmal akadtak olyan körzetek, amelyekről
legjobb esetben is csak töredékes és hiányos demográfiai becs­
lések álltak rendelkezésre. A nyugati országokban a modern
statisztika kora a XIX. században vette kezdetét, amikor a rend­
szeres időközönként megtartott népességszámlálás - egyes or­
szágokban már az előző században megkezdett - gyakorlata
általánossá vált. A nagy országokban végrehajtott modern nép-
számlálások első példáiként a Spanyol Királyságban 1787-ben
III. Károly miniszterelnöke, Floridabianca által elrendelt, 10,4

47
millió lakosra kiterjedő, valamint az Egyesült Államokban 1790-
ben a három évvel korábban Philadelphiában jóváhagyott al­
kotmány alapján végrehajtott és 3,9 millió lakost számláló cen­
zust említhetjük.28 Természetesen már a korábbi századokban
is voltak - leginkább adókivetési célú - lélekszámlálások és
becslések, de ezek csupán kisebb területekre terjedtek ki, és nem
voltak rendszeresek. Ezek közé tartoznak például Kínában a
Han- és a Csing-dinasztia idejéből származó családnévsorok
(amelyeket csaknem kétezer éven át, egész a múlt század végéig
vezettek). Ezek értékeléséhez a statisztikusnak segítségül kell
hívnia a történészt, aki képes értékelni, összefüggéseiben látni
és értelmezni a forrásokat. Századunkat megelőzően a világ
számos részén, Európában a késő középkor előtt, Kínában a
jelenkor előtti időkben a népesség nagyságáról csak becsléssel
alkothatunk fogalmat, különböző, részben nem is mennyiségi
jellegű információkból kiindulva, amilyenek például a városok,
falvak, települések léte vagy kiterjedése, a megművelt földek
nagysága. Más számítások az ökoszisztéma mutatóiból, a tech­
nológia vagy a társadalmi szervezettség szintjéből igyekeznek
kiszámítani a lehetséges népsűrűséget. De szükség lehet a becs­
lésekhez paleontológusok, régészek és antropológusok közre­
működésére is.
Az 1.2. és 1.3. táblázatokban szereplő adatok, amelyek a világ
demográfiai növekedését írják le, jobbára olyan következtetése­
ket és sejtéseket tükröznek, amelyek nem mennyiségi természe­
tű információkon alapulnak. Az 1.2. táblázat a trendek becsült
szintézisét adja. A növekedés hosszú távú rátái természetesen
absztrakciók, mivel ezek az egyes periódusokban működő de­
mográfiai erők állandósult variációival számolnak, holott a va­
lóságban a népesség ciklikusan fejlődik. Biraben hipotézise sze­
rint az emberi populáció a felső paleolitikum előtt (Kr. e.
35 000-30 000) nemigen haladta meg a néhányszor százezret, és
az éves növekedés harmincezer éven át, egész a neolitikumig
kevesebb mint 0,1 %c volt, ami szinte érzékelhetetlen változás,
és 8-9000 éves kettőzési időnek felel meg.29AKrisztus születését

28 M. Livi-Bacci: II censimento di Floridabianca nel contesto dei censimenti

europei. Genus, 43 (1987), 3^4. o.
29 Az 1.2. és 1.3. táblázatok becsléseinek forrása: J. N. Biraben: Essai sur
l'évolution du nombre des hommes. Population, 34 (1979), 13-25. o. Lásd továbbá
J. D. D urand: Historical Estimates of World Population. Population and Develop-

48
 1.2. táblázat. Népesség, az összes születések száma, a leélt évek
száma (Kr. e. 10 000-1990)
Demográfiai mutató Kr. e. 0 1750 1950 1990
1 0 000
Népesség (millió fő) 6 252 771 2530 5292
Éves növekedés (%) 0,008 0,037 0,064 0,596 1,845
Kettőződés időtartama (év) 8369 1854 1083 116 38
Születések (milliárd) 9,29 33,6 22,64 10,42 4,79
Születések (%) 11,5 41,6 28,1 12,9 5,9
Várható élettartam (eo) 20 22 27 35 55
Leélt évek száma (milliárd) 185,8 739,2 611,3 364,7 263,5
Leélt évek (%) 8,6 34,2 28,2 16,8 1 2,2

A születések számának, a várható élettartamnak és a leélt évek számának adatai

az oszlop fölötti és az azt megelőző évszám közötti időszakra vonatkoznak (az
első oszlop esetében a tárgyalt időtartam az emberiség feltételezett kialakulá­
sától Kr. e. 10 000-ig tart).

megelőző tízezer év alatt, amíg a neolitikus civilizáció a Közel-

Keletről és Felső-Egyiptomból szétterjedt, a ráta 0,4%o-re növe­
kedett (ami nem egész 2000 éves kettőződést jelent), és a népes­
ség néhány millióról 0,25 milliárdra nőtt. Ez a növekedési ráta
a következő tizenhét és fél évszázad során több fontos növeke­
dési és hanyatlási ciklus mellett tovább emelkedett. Az ipari
forradalom előestéjére a népesség megháromszorozódott, és
elérte a 0,77 milliárdot (azaz a teljes növekedési ráta 0,6%o volt).
Ám az igazi tartós növekedés periódusát az ipari forradalom
indította el. A következő két évszázad alatt a népesség növe­
kedési üteme mintegy megtízszereződött, és az éves növekedési
ráta elérte a 6%o-et (116 éves kétszereződési idő). Ez a növeke­
dési folyamat, mely a források gyors felhalmozásának, a kör­
nyezet feletti ellenőrzés megszerzésének és a halandóság csök­
kenésének volt köszönhető, századunk második felében kulmi­
nált. Az 1950 óta eltelt négy évtized alatt a népesség ismét
megkétszereződött, a növekedési ráta pedig megháromszoro­
zódott: elérte a 18%o-et. Bár egyes jelek arra mutatnak, hogy a
növekedés lelassulhat, a folyamat minden bizonnyal arra vezet,

ment Review, 3 (1977), 253-296. o., valamint A. J. Coale: The History of H um an

Population. Scientific American, Sept. 1974.

49
1.3. táblázat. Az egyes kontinensek népessége (Kr. e. 400-1990, millió)
Év Ázsia Európa Szovjet­ Afrika Ame­ Óceá­ Világ
unió rika nia
Kr. e. 400 95 19 13 17 8 i 153
0 170 31 12 26 12 i 252
200 158 44 13 30 11 i 257
600 134 22 11 24 16 i 208
1000 152 30 13 39 18 i 253
1200 258 49 17 48 26 2 400
1340 238 74 16 80 32 2 442
1400 201 52 13 68 39 2 375
1500 245 67 17 87 42 3 461
1600 338 89 22 113 13 3 578
1700 433 95 30 107 12 3 680
1750 500 111 35 104 18 3 771
1800 631 146 49 102 24 2 954
1850 790 209 79 102 59 2 1241
1900 903 295 127 138 165 6 1634
1950 1393 395 180 219 330 13 2530
1990 3113 498 289 642 724 26 5292

0-1750 0,06 0,07 0,06 0,08 0 ,0 2 0,06 0,06

1750-1950 0,51 0,64 0,82 0,37 1,46 0,74 0,60
1950-1990 2,01 0,58 1,18 2,69 1,96 1,73 1,84
Forrás: J. N. Biraben: Essai sur l'évolution du nombre des hommes. Population,
34 (1979), 16. o.

hogy a világ lakossága körülbelül 2020-ra eléri a 8, valamikor a

század folyamán pedig a 10 milliárdot. A növekedési ráta emel­
kedése, valamint a kettőződési idő rövidülése (az ipari forrada­
lom előtti időkben évezredekre, újabban évtizedekre van szük­
ség a népesség megkétszereződéséhez) érzékelteti, milyen gyor­
san lazulnak a népesség növekedésének történelmi korlátái.
Az 1.2. táblázat egy olyan kérdésre igyekszik választ adni,
amely első pillantásra egyszerű statisztikai kuriózumnak lát­
szik: hány ember élhetett mindeddig a Földön? A válaszhoz
ki kell számolni, hány ember születhetett összesen a jelzett
periódusok mindegyikében. Bourgeois-Pichat merész hipoté­

50
zise30 nyomán az emberi faj kialakulásától napjainkig születet­
tek számát összesen 80 milliárdra becsülhetjük. Ezek közül 4,8
milliárd a legutóbbi negyven évben jött a világra, ám ezzel
szemben a neolitikumot megelőző több százezer évben szüle­
tettek száma még kétszer ennyire sem tehető. 1990-ben földünk
lakossága 5,3 milliárd volt, ami több mint 6,5%-a a valaha is
született emberi lények összlétszámának. Más megközelítésből
azt mondhatjuk: ha mindaz, amit ma magunkénak mondha­
tunk, elődeink válogatott, feldolgozott, átalakított és tovább­
adott tapasztalataiból tevődik össze, akkor ennek a tapasztalat­
kincsnek mintegy 12%-a a neolitikum előtt, több mint 80%-a
pedig 1750 és az ipari forradalom előtt halmozódott fel.
Ha az egyes korszakokat illetően meghatározzuk a születés­
kor várható átlagos élettartamot (ezek az értékek csak a legutób­
bi időszakra vonatkozóan nyugszanak hiteles statisztikai ada­
tokon; az előző időszakra vonatkozóan csak töredékes adatokra
támaszkodnak, még korábbi időkre vonatkozólag pedig puszta
találgatáson alapulnak), akkor kiszámíthatjuk a valamennyi
csoport által leélt összes évek számát. Azok, akik 1950 és 1990
között születtek, összesen (életük végéig) mintegy 250 milliárd
évet fognak élni, ami egyharmaddal több, mint amennyit egye-
deiben az emberiség a neolitikumot megelőzően összesen meg­
élt. Azok, akik 1990-ben élnek, összesen (teljes életük során) 340
milliárd évet fognak élni, ami egyhetede annak a teljes időnek,
amennyit az emberi faj a kialakulása óta összesen leélt.
Végül, ha megvizsgáljuk a felhasznált energiaforrásokat, to­
vábbi megfigyeléseket tehetünk. Becslések szerint 1990-ben a
világ energiafogyasztása csaknem 290 000 petajoule-ra31rúgott.
Tudjuk továbbá, hogy az emberiség energiafogyasztása az 1980-
as években nagyjából ugyanannyi volt, amennyit a neolitiku-
mig tartó időszak több százezer éve alatt felhasznált. Ezeket a
számokat nem azért idézem, hogy sokkoljam az olvasót, hanem
hogy bemutassam, milyen rendkívüli módon megnövekedtek

30 J. Bourgeois-Pichat: Du XXCau XXIe siéde: l'Europe et sa population aprés

l'an 2000. Population, 43 (1988), 9-42. o.
31 Az adatot a World Resources Institute közölte. Lásd World Resources 1987.
N ew York, 1987, Basic Books, 300. o. 1 petajoule = 34140 tonna szén egyenértéke.
A számítás azon a hipotézisen (Cipolla) alapul, hogy egy fő átlagos napi ener­
giafogyasztása 1750 előtt 10 000 kalória volt (a továbbiakra pedig lásd az 1.2.
táblázat adatait).

51
mára az emberiség felhasználható energiaforrásai a korábbi
mezőgazdasági társadalmak lehetőségeihez képest.
A népesség természetesen nem folyamatosan növekedett, ha­
nem növekedési és hanyatlási ciklusokon ment keresztül. Ennek
hosszú távú összegzése látható az 1.3. táblázatban és az 1.11.
ábrán. Európáról is elmondhatjuk, hogy a népesség meghárom­
szorozódása Krisztus születésétől a XVIII. századig nem egyen­
letes ütemben, hanem a növekedés és megtorpanás szakaszai­
nak egymást követő hullámaiban valósult meg. Ilyen krízis
következett be a Római Birodalom történetének utolsó szaka­
szában és Justinianus idején - barbár betörések és járványok
következtében. A XII. és a XIII. század a növekedés időszaka
volt. A XIV. század közepétől az ismétlődő pusztító pestisjárvá­
nyok nyomán újabb krízis következett be; a XV. század közepé­
től a XVI. század végéig újabb erős fellendülés volt tapasztalha­
tó; majd újabb válság vagy stagnálás következett, egészen a
XVIII. század elejéig, amikor színre léptek a modern növekedés
erői. Az egyes térségekben e ciklusok egyike sem futott párhu­
zamosan, így az egyes területek demográfiai súlya az idők során
változott: 1500 és 1900 között Európa részesedése a világ népes­
ségében 18%-ról 25%-ra nőtt, majd 1990-re ismét 18%-ra csök­
kent. Kétezer évvel ezelőtt az egész amerikai kontinensen a
világ népességének alig egyhuszad része lakott, ma ez az arány
egyheted.

52
 II. FEJEZET

A DEMOGRÁFIAI NÖVEKEDÉS:
VÁLASZTÁSOK ÉS KÉNYSZEREK

1. Kényszer, választás, alkalmazkodás

Az előzőekben tettünk néhány alapvető megállapítást. Ezek

szerint a demográfiai növekedés változó intenzitással megy
végbe, mégpedig egy meglehetősen tág stratégiai térben, így
a különböző növekedési ráták egyrészt a populáció gyors
növekedéséhez, másrészt akár annak teljes kipusztulásához is
elvezethetnek. E stratégiai tér felső határa a reproduktív kapa­
citás és a fennmaradás, vagyis az emberi faj biológiai jellemzői.
Hosszabb távon a demográfiai növekedés szembekerül a hoz­
záférhető források mennyiségével, s ez a további növekedés
áthághatatlan korlátjává válik. A források persze nem statiku­
sak, hanem a folyamatos emberi tevékenység hatására egyre
növekednek: az ember egyre újabb földeket népesít be és fog
művelés alá; növekednek az ismeretei, és egyre újabb technoló­
giákat sajátít el. Egy későbbi fejezetben azt is megvizsgáljuk,
hogy a források és a népesség viszonylatában melyik a moz­
dony és melyik a szerkocsi, vagyis hogy a népesség növekedése
vonja-e maga után a lehetőségek bővülését, vagy fordítva; vajon
egy újabb táplálék- vagy energiaadag teszi-e lehetővé az újabb
egyed fennmaradását, vagy épp fordítva: egy-egy újabb mun­
kás kéz segítsége révén valósulhat meg az újabb energiaadag
megtermelése; vagy, végül, nem működik-e mindkettő - a tör­
ténelmi helyzettől függően - egy kicsit mozdonyként és egy
kicsit szerkocsiként?
Most azonban előbb egy olyan problémát fogunk megvizs­
gálni, amelyet az előző fejezetben már említettünk. A korábbi­
akban kimutattuk a népesség növekedésének három nagy cik­
lusát: az első emberektől a neolitikum kezdetéig, a neolitikum-
tól az ipari forradalomig és az ipari forradalomtól napjainkig. A
korszakok közötti átmeneti fázisokra a populáció és a források
közötti bonyolult egyensúly megbomlása a jellemző. Ám - mint
ezt Európa népességével kapcsolatban láttuk - a demográfiai

53
növekedés az egyes ciklusokon belül is egyenetlenül zajlik. A
növekedési periódusokat időnként stagnálás, sőt hanyatlás
váltja fel. Mi ennek az oka?
Ahhoz, hogy az elmélet szintjén alkothassunk képet a jelen­
ségről, a demográfiai folyamatot két nagy erőrendszer - a kény­
szer és a választás rendszerei - között kell elhelyeznünk. A
kényszer erői között szerepel a tér és ezen belül a művelhető
földek, a megtermelhető élelmiszerek és más, alapvető szük­
ségletek kielégítését szolgáló források korlátozott mennyisége.
A lakott tér szintén kényszerként hat, abban az értelemben,
hogy zártsága fokozza a fertőzések kialakulásának és terjedésé­
nek veszélyét: azonos körülmények között minél nagyobb a
népsűrűség, annál nagyobb a fertőző betegségek okozta pusztu­
lás kockázata. A ragályok súlyos kényszerítő erőt jelentenek, de
csak kevéssé függenek a népsűrűségtől. A környezet jellegzetes­
ségei más elemektől függetlenül befolyásolják a demográfiai
növekedés potenciálját: gondoljunk csak arra, hogy az éghajlat,
a rendkívüli meleg vagy hideg hogyan korlátozza egy populá­
ció létét és fennmaradását. Ezek a kényszerítő tényezők vi­
szonylag kevéssé változnak az időben, és az ember legfeljebb
csak hosszú távon módosíthatja őket. Egy populáció képes meg­
tanulni, hogyan védekezhet a ragályok ellen, fokozhatja a táp­
lálékszerzést, enyhítheti az éghajlat negatív hatásait; de a jár­
ványellenes rendszabályok alkalmazása, a földművelés techni­
kájának tökéletesítése és így a mezőgazdaság és élelmiszer-ter­
melés teljesítményének fokozása vagy a zord éghajlat ellen
jobban védő lakóhelyek kialakítása hosszú időt igényel. Rövid
vagy középtávon (de gyakran hosszú távon is) a népesség kény­
telen alkalmazkodni a kényszerítő erőkhöz.
Ahhoz, hogy a népesség alkalmazkodjék, vagyis hozzáigazít­
sa méretét és növekedését a fentebb leírt kényszerítő erőkhöz,
egyfajta magatartásbeli rugalmasságra van szükség. A viselke­
désbeli változások részben automatikusak, részben társadalmi­
lag determináltak, részben pedig explicit választások eredmé­
nyei. így, ha például a hiányos táplálkozás következtében a testi
(magasság-, súly-) gyarapodás lelassul, akkor kisebb táplálék­
fogyasztású, de azonos teljesítményű felnőttek alakulnak ki. A
hozzáférhető források szűkösségéhez való ilyesfajta alkalmaz­
kodás adja a magyarázatát például a közép-amerikai indiók kis
testalkatának. Természetes, hogy ha a nélkülözés súlyosbodik,

54
akkor az alkalmazkodás lehetetlenné válik, nő a halandóság, a
populáció csökken, sőt esetleg ki is pusztul. Az alkalmazkodás
másik típusa - mely csaknem automatikus, de mindenesetre az
emberi tevékenységtől független - egyes fertőző betegségek,
mint például a himlő vagy a kanyaró iránti végleges vagy
átmeneti rezisztencia kialakulása azokban, akik egyszer átvé­
szelték az adott betegséget.
Az alkalmazkodás azonban mindenekelőtt az előző fejezet­
ben tárgyalt mechanizmusok révén működik. Az emberi törté­
nelem nagyobb részében a növekedés legfőbb szabályozója az
volt, hogy hányán érték meg a reprodukciós életkort, illetve
hány százalékuk lépett házasságra. Mielőtt a XVIII. században
elterjedt a szabályozásnak azóta legfontosabb eszköze - a szü­
letések számának szándékos csökkentése -, számos más ténye­
ző befolyásolta a párok szaporaságát és az újszülöttek életben
maradását: a szexuális tabuk, a szoptatás időtartama, az abor­
tuszok és csecsemőgyilkosságok gyakorisága (akár direkt mó­
don, akár olyan szelídebbnek tekintett formában, mint a kitevés
vagy az elhagyás). Végül, a környezethez és a forrásokhoz való
alkalmazkodásnak van egy sajátos formája, amelyet minden
időben és minden éghajlat alatt egyaránt használtak: ez az
elvándorlás, mely történhet úgy, hogy az emberek egy adott
szituációtól menekülnek el, de úgy is, hogy más élettér vonzá­
sába kerülnek.
A környezet tehát kényszerítő erők révén korlátozza a növe­
kedést. Az emberi tevékenység hosszabb távon lazíthat ezeken
a korlátokon, közepes és rövid távon pedig enyhítheti hatásu­
kat. Az egyensúly helyreállításának mechanizmusai részben
automatikusak, de az esetek többségében mégis döntés eredmé­
nyei (házasságkötés, szaporaság, elvándorlás). Ez nem jelenti
azt, amit sokan elhamarkodottan állítanak, hogy a populációk
olyan gondviselésszerű mechanizmusokkal rendelkeznek, ame­
lyek a hozzáférhető készletekkel összhangban, automatikusan
alakítják a népesség méretét és növekedését. A történelem során
sok populáció eltűnt, sok más pedig olyan méretűvé növeke­
dett, hogy az egyensúly többé nem volt helyreállítható.

55
 2. Vadászokból gazdálkodók: demográfiai átmenet
a neolitikumban

A Krisztus születése előtti tizedik évezredben vette kezdetét a

neolitikum forradalma, „amely átalakította az emberi gazdasá­
got, [és] lehetővé tette, hogy az ember szabályozza saját táplá­
lékellátását. Az ember kezdte ültetni, művelni és szelekcióval
tökéletesíteni az ehető füveket, gyökereket és fákat. Megszelídí­
tett és szorosan magához kötött egyes állatfajokat azáltal, hogy
takarmányt biztosított nekik."1Röviden: a vadászokból és gyűj-
tögetőkből gazdálkodók lettek, akik felhagytak a nomád élet­
móddal, és letelepültek. Ez a változás természetesen fokozato­
san és rendszertelenül ment végbe, és mind a mai napig akad­
nak elszigetelt csoportok, amelyek megrekedtek a vadászat és
a gyűjtögetés szintjén. A változás időben és térben függetlenül,
egymástól évezredekkel és ezer kilométerekkel elválasztott po­
pulációkban ment végbe Közel-Keleten, Kínában, Közép-Ame-
rikában.2 Az átalakulás okai összetettek, ezek közül alább a
demográfiai természetűeket fogjuk megvizsgálni. Bár a meny-
nyiségi becslés bonyolult, annyi bizonyos, hogy a populáció
növekedett. Erről tanúskodik az emberiség terjedése és a növek­
vő népsűrűség.3Biraben becslése szerint a mezőgazdaság kiala­
kulása előtt az emberi faj egyedszáma 6 millió körül lehetett, ez

1 G. Childe: Man Makes Himself. New York, 1951, Mentor, 51. o.

2 J. R. Harlan: Agricultural Origins: Centres and Noncenters. Science, 174
(1971).
3 Az állatok és növények háziasításával egy időben, Kr. e. 8000 körül a
Közel-Keleten bekövetkezett demográfiai növekedés indirekt bizonyítékaként
értékelhetők az északkeleti irányban egymást követő népvándorlási hullámok.
U gyanakkor viszont valószínűleg éppen ezek idézték elő a földművelés m ód­
szereinek elterjedését. „A mezőgazdaság kialakulásának egyik következménye
természetesen az, hogy egy adott körzetben több ember képes megélni. A
populáció ilyenfajta növekedését gyakran kíséri expanziós hullám. A korai
m ezőgazdaságnak lényegéből következő velejárója volt a gyakori helyváltozta­
tás, a vándorlás egyre újabb földterületekre." Az expanzió mértéke évente
átlagosan egy kilométer körül lehetett. Ezt az elméletet Cavalli Sforza és Am-
merm an dolgozta ki, akik a legrégibb termesztett növények maradványainak
radiokarbon-vizsgálatával derítették fel a mezőgazdaság kezdeteit Európa kü­
lönböző zónáiban. Vö. L. L. Cavalli Sforza: The Genetics of Human Populations.
Scientific American, Sept. 1974,80-89. o. - innen származik a fenti idézet is. Lásd
továbbá A. J. Ammerman-L. L. Cavalli Sforza: A Population Model for the
Diffusion of Early Farming in Europe. In C. Renfrew (ed.): The Explanation of
Culture Change. London, 1973, Ducaworth.

56
a szám a jelenkor elejére hozzávetőlegesen 250 millióra nőtt.4Az
ennek megfelelő növekedési ráta mindössze 0,37%o, ami keve­
sebb mint 1%-a annak, amit az utóbbi években sok fejlődő
országban elértek, de még így is sokszorta nagyobb annál a
feltételezett ütemnél, ami az első ember megjelenésétől Kr. e.
10 000-ig érvényesült.5Egy mozzanat azonban nyilvánvaló (bár
értelmezését vitatják): a mezőgazdaság elterjedésével a népes­
ség lendületes növekedésnek indult, száma egyenletesen növe­
kedett, és drámai gyorsasággal érte el, majd több nagyságrend­
del meg is haladta azt a maximális határt, amelyet az ökoszisz­
téma a vadász-gyűjtögető ember számára megvont.
A fentebb említett számszerű bizonytalanságok mellett az
antropológusok és a demográfusok jó ideje vitatkoznak azon,
hogy mik voltak az okai és mi volt a mechanizmusa ennek az
ugrásszerű növekedésnek. Két homlokegyenest ellenkező ma­
gyarázat született. A „klasszikus" elmélet szerint a növekedést
a fennmaradás javuló feltételei váltották ki, amit viszont a me­
zőgazdasági rendszer és ezen keresztül a jobb táplálkozás tett
lehetővé.6 Egy újabb elmélet viszont azt állítja, hogy a gabona­
félék túlsúlya és az egyhangúság lerontotta a táplálék minősé­
gét, a letelepült életmód és a nagyobb népsűrűség fokozta a
fertőző betegségek széthurcolásának lehetőségét és a járványok
gyakoriságát, ezzel szemben a gyermeknevelés csökkenő „költ­
ségei" megengedték a nagyobb termékenységet. Másként fogal­
mazva, a mezőgazdaság kialakulása a halandóság emelkedésé­
vel, de egyszersmind a termékenység még erősebb növekedé­
sével járt, így az eredmény végül a növekedési ráta emelkedése
volt.7 Egyszerűsített formában így fogalmazhatók meg azok a

4 J.-N. Biraben: Essai sur Involution du nombre des hommes. Population, 34

(1979). Lásd továbbá az 1.2. táblázatot.
5 Az efféle bizonytalan adatokon alapuló növekedési ráták hosszú időre és
hatalmas területekre vonatkozó összehasonlításának jelentősége merő absztrak­
ció. Gyorsabb növekedést eredm ényezhetett az is, ha csökkent azoknak a népes­
ségcsoportoknak a kihalási gyakorisága, amelyek leváltak a régebbi csoportjuk­
ról és elvándoroltak, nem pedig a norm ális növekedési ráta nőtt meg.
6 Cohen az általam nem egészen pontosan „klasszikusnak" nevezett elméle­
tet Childe-nak (Man Makes Himself) tulajdonítja. Vö. M. N. Cohen: An Introduc­
tion to the Symposium. In G. J. Armelagos-M . N. Cohen (eds.): Paleopatholgy and
the Origin of Agriculture. Orlando, Fla, 1984, Academic Press.
7 Ennek az új elméletnek a fő tételeit közli B. Spooner (ed.): Population Growth:
Anthropological Implications. Cambridge, Mass., 1972, MIT Press. Lásd továbbá

57
posztulátumok, amelyekre a két elmélet alapul. Érdemes rövi­
den mérlegelni a mellettük szóló érveket.
A klasszikus elmélet egyszerű, de meggyőző érven alapul. A
letelepedés, valamint a földművelés és az állatok háziasítása
rendszeresebb élelemellátást tett lehetővé, és megvédte az
ökoszisztéma gyümölcseiből élő népességet az éghajlati inga­
dozások és az évszakváltozások okozta táplálkozási stressz­
től. A búza, árpa, köles, kukorica vagy a rizs - e nagyon
tápláló és könnyen tárolható gabonafélék - termesztése jelen­
tősen megnövelte a hozzáférhető élelem mennyiségét, és elő­
segítette a szűkös időszakok túlélését.8 Javult az emberek
egészsége, nőtt az életbenmaradási arány, csökkent a halan­
dóság, emelkedett és stabilizálódott a népesség létszámának
növekedési potenciálja.
Az elmúlt évtizedekben ezt az elméletet sokan vitatták. A
problémát a következőképpen fogalmazták újra. A letelepült
gazdálkodó populációkban mind a halandóság, mind a termé­
kenység fokozódott, de a termékenység jobban nőtt, mint a
halandóság, és ez magyarázza a demográfiai növekedést.9 De
mi az oka annak, hogy a halandóság a gazdálkodó életmódot
folytatók körében magasabb volt, mint a vadászok körében? Az
okoknak leginkább két csoportját szokták említeni. Az egyik
azon a feltételezésen alapul, hogy a gazdálkodásra való áttérés
következtében a táplálkozás szintje minőségi (és egyesek szerint
mennyiségi) tekintetben romlott. A vadász-gyűjtögető populá­
ciók étrendje, mely gyökerekből, zöld növényekből, bogyókból,
gyümölcsökből és vadhúsból állt, valószínűleg változatosabb
táplálékot nyújtott, mint a letelepült népességé, amely kalória­
tartalom szempontjából megfelelő volt ugyan, de a gabonafélék
túlsúlya miatt szegényes és egyhangú lehetett.10A csontmarad­
ványok igazolják e feltételezést: amikor a vadászok letelepedtek
és gazdálkodókká váltak, a testméret, a magasság, a csontok

Cohen: An Introduction. Demográfiai megfogalmazását lásd A. J. Coale: The

History of H um an Population. Scientific American, Sept. 1974,20-51. o.
8 Childe: Man Makes Himself. 6 6 . o.
9 Itt ezt a vitát nagyon sematikusan mutatom be. A mezőgazdaságra való
áttérés m inden bizonnyal fokozatosan ment végbe, a régi és az új módszerek
hosszú ideig egyszerre léteztek. A pásztortársadalmakra például nyilvánvalóan
mindkét fázis számos eleme jellemző.
10 Spooner: Population Growth. Intr. XXIV-XXV. o.

58
vastagsága szemmel láthatólag csökkent.11Armelagos és kollé­
gái arra a következtetésre jutottak, hogy „Az életformában be­
következett változás jelentős befolyást gyakorolt a prehisztori-
kus núbiaiak biológiai alkalmazkodására. A mezőgazdaság fej­
lődése azzal járt, hogy csökkentek az arc méretei, és ezzel együtt
változások következtek be a koponya morfológiájában. Ráadá­
sul a mezőgazdaság intenzívvé válása hiányos táplálkozáshoz
vezetett. A csontnövekedés és -fejlődés mintája, a vashiányos
vérszegénység megjelenése (amire a porotikus hyperostosis a
bizonyíték), a fogazat mikrodefektusai és a fiataloknál és az ifjú
nőknél megjelenő idő előtti csontritkulás egyaránt az intenzív
mezőgazdasággal foglalkozó késői núbiai populáció hiányos
táplálkozására utalnak."12 A fenti részletet nem azért idézzük,
mintha a núbiai tapasztalatok minden másfajta átmenettípusra
is kiterjeszthetők lennének (feltételezve, hogy a különböző ko­
rokból származó maradványok reprezentatívak, hogy nem tör­
tént bevándorlás, és hogy nem történt tévedés a maradványok
értékelése során), hanem hogy illusztráljuk, milyen bizonyíté­
kok támaszthatják alá a táplálkozási hipotézist.
Van ennek az elméletnek azonban egy másik, talán meggyő­
zőbb érve is. A népesség letelepedése olyan körülményeket
hozott létre, amelyek elősegítették a mobil és alacsony népsűrű­
ségű populációk körében ismeretlen vagy ritka paraziták és
fertőző betegségek felbukkanását, terjedését és fennmaradá­
sát.13A magasabb demográfiai koncentráció mintegy gyűjtőme­
dencéje a kórokozóknak, amelyek latens állapotban várják a
pillanatot, amikor felszínre kerülhetnek. A megnövekedett nép­
sűrűség különösen kedvez a fizikai érintkezés révén terjedő
betegségeknek, ugyanakkor fokozza a talaj és a víz fertőzöttsé-

11 G. J. Armelagos-M. N. Cohen: Editors' Summation. In uők (eds.): Paleo­

pathology.
12 G. J. Armelagos-D. P. van Gerven-D. L. Martin-R. Huss Hushmore: Effects
of N utritional Change on the Skeletal Biology of Northeast African (Sudanese
Nubian) Populations. In J. D. Clark-S. A. Brandt (eds.): FromHunters to Farmers.
Berkeley, 1984, University of California Press, 146. o.
13 A fertőző betegségek általános elméletére lásd F. Macfarlane Burnet: Natu­
ral History ofInfectious Disease. London, 1962, Cambridge University Press. T. A.
Cockburn: Infectious Diseases: Their Evolution and Eradication. Springfield, 111.,
1967, C. G. Thomas. A prehisztorikus időszak fertőző betegségeit tárgyalja T. A.
Cockburn: Infectious Diseases in Ancient Populations. Current Anthropology, 12
(1971).

59
gét, ami megkönnyíti az újrafertőzést. Az ember letelepedésével
sok - háziasított és nem háziasított - állat jelent meg, hogy biztos
helyet foglaljon az így létrejött humán ökológiai fészkekben, s
ezzel megnövekedett a specifikus állati kórokozókkal való fer­
tőződés és a parazitizmus veszélye. Valószínűleg ugyancsak a
mezőgazdasági technológia tehető felelőssé bizonyos betegsé­
gek - mint például a malária - elterjedéséért, amelynek kedve­
zett az öntözés és a mesterséges állóvizek létrehozása.14Annak
igazolására, hogy a preagrikulturális populációk körében rit­
kábbak voltak az akut fertőző betegségek, egyebek között a
fehér népességtől elszigetelt ausztrál bennszülöttek példáját
szokták felhozni.15 Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy
számos tudós szerint (a trópusokon bonyolult, a sivatagokban
vagy a sarkvidéken egyszerű) ökoszisztéma biológiai komplexi­
tása közvetlen kapcsolatban áll a népességet támadó fertőzések
sokféleségével és bekövetkeztével.16
Egészében véve tehát a szegényesebb és kevésbé változatos
étrend, valamint a fertőző betegségeknek kedvező körülmé­
nyek igazolni látszanak azt a hipotézist, hogy a mezőgazdaság­
gal foglalkozó népesség halandósága magasabb volt, mint va­
dász elődeiké.17Minthogy azonban a földművesek körében na­
gyobb volt a halandóság, a populáció gyorsabb növekedése
csakis egy még magasabb termékenységnek tulajdonítható. Ez
utóbbi hipotézist alátámasztja a vadászatról a gazdálkodásra
való áttérést kísérő társadalmi átalakulás. A hatalmas vadász­
mezőkön folytonosan mozgásban lévő vadász-gyűjtögető
embercsoportoknál a magatehetetlen gyermekek cipelése sú­
lyos terhet és veszélyt jelentett az anyák számára. Éppen
ezért a szülések közötti intervallum minden bizonnyal meg­
lehetősen hosszú lehetett, hogy az újabb szüléskor az előző
gyerek már képes legyen gondoskodni magáról. Egy letele­
pült társadalomban ez a szükséglet kevésbé szorongató:
csökken a szülők „befektetése" a gyermek felnevelésébe, nő
viszont a gyermekek gazdasági haszna - azáltal, hogy részt

14 Cockburn: Infectious Diseases. 49. o.

15 Uo. 50. o.
16 F. L. Dunn: Epidemiological Factors: Health and Disease in Hunter-Ga­
therers. In R. B. Lee-I. DeVore (eds.): Man the Hunter. Chicago, 1968, Aldine.
17 Ezen elmélet újabb vizsgálatát végzi el M. N. Cohen: Health and the Rise of
Civilisation. N ew Haven, 1989, Yale University Press.

60
vesznek a házimunkában, a földek megművelésében és az álla­
tok gondozásában.18
Az a hipotézis, amely szerint a vadászatról a mezőgazdaságra
való áttérés növelte a termékenységet, több puszta találgatásnál.
Igazolja több mai populáció vizsgálata is. 1963 és 1973 között
egy R. B. Lee által vezetett tudóscsoport tanulmányozta a !kung
san nevű nomád populációt, amely Becsuánaföld (Dél-Afrika)
északi részén élt, vadászattal és gyűjtögetéssel tartotta fenn
magát, és akkoriban a letelepedési folyamat kezdetén tartott.19
Lee csoportja megfigyelte, hogy a törzs által elfogyasztott zöld­
ségnek mintegy a felét a nők gyűjtötték be, akik egy év leforgása
alatt több ezer kilométert tettek meg. Gyűjtőútjaikra az esetek
többségében magukkal vitték 4 évnél fiatalabb gyermekeiket is.
A pubertás a !kung törzsbeli nőknél későn 15-17 éves korban
következett be, amit hosszú posztpubertális terméketlenség kö­
vetett, így az első szülésre 18 és 22 év között került sor, s az újabb
szüléseket 3-5 év választotta el egymástól. Ez az intervallum,20
amely igen jelentős egy olyan populáció esetében, amely nem
alkalmaz modern születésszabályozási eszközöket, a hosszú
szoptatási időnek volt köszönhető, amely egészen a gyermek 3,
sőt 4 éves koráig tartott. A csecsemők testi növekedése igen lassú
volt, ami figyelemre méltó alkalmazkodási előny, mert megköny-
nyítette az anyák számára a gyermekek hordozását hosszú
vándorlásaik közben. Mindennek következtében az egy nőre
jutó gyermekek száma meglehetősen alacsony volt (4,7). Az
ilyen természetű alacsony termékenység, amely a vadász-gyűj-
tögető populáció életmódjának a következménye, olyan más
csoportokra is jellemző, mint például az afrikai pigmeusok.21
Még érdekesebb az a tény, hogy a !kung san törzs letelepedése

18 R. B. Lee: Lactation, Ovulation, Infanticide and W omen's work: A Study of

Hunter-Gatherer Population Regulations. In M. N. Cohen-R. S. Malpass-H. G.
Klein (eds.): Biosocial Mechanisms of Population Regulation. N ew Haven, 1980, Yale
University Press. A Ikung-probléma nagyon részletes elemzését adja N. Howell:
The Demography of the Dobé IKung. N ew York, 1979, Academic Press; valamint
Coale: History of Human Population.
19 A továbbiak Lee „Lactation, Ovulation, Infanticide" c. munkáján alapul­
nak.
20 A szülések közötti intervallumra lásd az I. fejezet 4. részét.
21 L. L. Cavalli Sforza: The Transition to Agriculture and Some of Its Conse­
quences. In D. J. Ortner (ed.): How Humans Adapt. Washington, D. C., 1983,
Smithsonian Institution Press.

61
idején a termékenység a jelek szerint megnőtt. A letelepült
asszonyok szülések közötti időszaka (36 hónap) jelentősen rö-
videbb volt, mint vadász-gyűjtögető társaiké (44 hónap),22 ami
pontosan egybevág azzal az elmélettel, amely szerint a vadászó
és gyűjtögető életmódról a mezőgazdaságra való áttérés során
növekszik a termékenység.
A 2.1. ábra a két elmélet alaptételeit összegzi. Az alátámasz­
tásukat szolgáló bizonyítékok az esetek többségében feltétele­
zettek, az adatgyűjtés vontatott, és gyakran ellentmondásos
eredményeket tartalmaz. Mindkét elmélet feltételezi, hogy a
táplálkozás szintje megváltozott, de a változás iránya a két
elmélet szerint homlokegyenest ellenkező. Még ha igaz is, hogy
a vadász-gyűjtögető törzsek étrendje változatosabb volt, mint a
földműveseké (a ma élő vadász-gyűjtögetők ritkán alultáplál­
tak), nehéz elképzelni, hogy a mezőgazdaságra való áttérés
következtében a táplálkozási szint csökkent volna. Gondoljunk
csak arra, hogy lehetőség nyílott a művelt területek növelésére,
tartalékok felhalmozására, a megtermett táplálék vadászattal és
halászattal való kiegészítésére, a táplálékkészítés és -konzervá­
lás módszereinek továbbfejlesztésére. Másfelől az is lehetséges,
hogy a táplálkozási szint hatása a halandóságra kisebb volt,
mint akár egyik, akár másik elmélet feltételezi, mivel az csak
rendkívüli nélkülözés és alultápláltság következtében fordul
elő, hogy az ember könnyebben áldozatul esik bizonyos fertőző
betegségeknek.23Az a hipotézis, amely szerint a nagyobb nép­
sűrűségű és kötöttebb lakhelyű populációknál növekszik a fer­
tőző betegségek előfordulása és terjedése, már megalapozot­
tabb, bár a kérdés sokkal bonyolultabb, semhogy egyszerűsíté­
sek megengedhetők lennének.24
22 Lee: Lactation, Ovulation, Infanticide. Meg kell azonban említenünk Rose
Frisch hipotézisét is, aki szerint a Ikung törzs asszonyainál tapasztalt alacsony
termékenység a kritikus értéknél súlyosabb alultápláltság következménye.
23 Ezt a nézetet valljuk mi is. Vö. M. Livi-Bacci: Population and Nutrition.
Cambridge, 1991, Cambridge University Press. Alább még kitérünk rá (II. fejezet
7. rész).
24 Számos érv szól amellett, hogy óvatosak legyünk. A prehisztorikus mező-
gazdasági populációk nagyobb részének népsűrűsége igen alacsony volt, a
városias tömörülések pedig ritkák voltak. Ha egyfelől igaz, hogy a földművelők
körében a kórokozók könyebben terjedtek, m int a vadászó-gyűjtögetők köré­
ben, ugyanakkor azonban az is igaz, hogy a kórokozók és a vírusgazdák között
kölcsönös alkalmazkodási folyamat játszódik le, am i csökkenti a veszélyt. A
fertőző betegségek és járványok történetével foglalkozó klasszikus és m indm áig

62
2.1. ábra. A gyűjtögető-vadászó életmódról a földművelésre való
áttérés feltételezett demográfiai hatása

63
 A termékenységet illetően a mai preagrikulturális csoportok­
ról szerzett bizonyítékok egyértelműen amellett szólnak, hogy
a letelepült népességnek a mezőgazdasági életmódra való átté­
rése révén a termékenység növekedett. Mi több, Childe, aki
ennek a klasszikus elméletnek az egyik fő pártolója, megjegyez­
te, hogy egy földművelő-állattenyésztő társadalomban „a gyer­
mekek gazdaságilag hasznosak, a vadászok életmódja mellett
azonban esetleg felesleges terhet jelentettek".25

3. A fekete halál és a demográfiai hanyatlás Európában

Úgy az ezredik esztendő táján Európa népessége növekedésnek

indult, és ez a növekedési szakasz három évszázadig tartott. Az
adatok szegényesek és hiányosak ugyan, de ahhoz elegendőek,
hogy megállapíthassuk a tartós demográfiai növekedés tényét.
A települések száma megsokszorozódott, új városok születtek,
számos lakatlan hely benépesült, egyre inkább művelés alá
fogták a kevésbé termékeny földeket is. E századok során, hála
az erőteljes növekedésnek, amelyet a gyakori válságok sem
tudtak elfojtani, Európa népessége megkétszereződött vagy
megháromszorozódott. A XIII. század vége felé és a XIV. század
elején ez a növekedési ciklus veszíteni kezdett lendületéből: a
válságok gyakoribbá váltak, a települések nem bővültek to­
vább, itt is, ott is megállt a népesség növekedése. E lassulásnak
összetett okai voltak, melyek egyike az lehetett, hogy a korabeli
mezőgazdaság kiszipolyozta a legjobb földeket, leállt a techni­
kai fejlődés, és a termelés erősen ki volt téve a gyakran kedve­

iéiül nem múlt munkájában Hans Zinsser több mint ötven évvel ezelőtt a
következőket írta: „Az élővilágban semmi sem változatlan [...] éppen ezért -
tisztán biológiai okoknál fogva - logikusnak tetszik az a feltételezés, hogy a
fertőző betegségek is állandóan változnak. Új betegségek alakulnak ki, a régiek
pedig módosulnak vagy eltűnnek. [...] így aztán az lenne a meglepő, ha nem
bukkannának fel a parazitizm us - vagyis a fertőzések - új és új formái, illetve
ha a paraziták és hordozó gazdáik közötti kölcsönös alkalmazkodás közben - a
történetírás megörökítette évszázadok során - nem ment volna végbe a formák
módosulása." H. Zinsser: Rats, Lice, and History. Boston, 1963, Little, Brown.
57-59. o. Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy a prehisztorikus populációk
patológiájára vonatkozó adatok csekély szám úak és töredékesek, és hogy e
hipotézisek közül sok a m erő feltételezés.
25 Childe: Man Makes Himself. 53-54. o.

64
zőtlen klimatikus körülményeknek.26 Lehetett volna ez afféle
múló fáziskiigazítás is, amikor a populáció egyensúlyba kerül
a forrásokkal, hogy utána újabb növekedési periódusba kezd­
hessen. Ehelyett azonban a XIV. század közepén pusztító,
hosszan tartó katasztrófa-idó'szak következett, amely a népes­
ség számbeli hanyatlását vonta maga után. A csökkenés 1300 és
1400 között az 1.3. táblázatban összegzett adatok szerint a né­
pességnek csaknem egyharmadára rúgott, majd a következő
század első felében a hanyatlás tovább tartott, míg végre meg­
kezdődött a javulás. Ez a növekedés azonban csak a XVI. század
közepén vezetett oda, hogy a népesség létszáma elérte a válság
előtti szintet.
A katasztrófa okozója a pestis volt. A betegség először 1347
végén Szicíliában jelent meg, majd 1352-ben elérte Oroszorszá­
got, miután előbb végigsöpört a Földközi-tenger vidékén, Fran­
ciaországon, a Brit-szigeteken, Skandinávián, Németországon
és Lengyelországon, áldozatok millióit hagyva maga után. Sok
mindent írtak már a pestisről, első megjelenéséről és egymást
követő hullámairól (amelyekről részletesen szólunk az alábbi­
akban).27 E helyt kénytelenek leszünk a pestis természetét, in­
tenzitását és kronológiáját illetően a lényegre szorítkozni, hogy
a kérdés magvával foglalkozhassunk, ehhez pedig nem leírásra
van szükség, hanem inkább a növekedésre gyakorolt hosszú
távú hatás értékelésére; kimutatjuk, hogy ez a betegség a de­
mográfiai növekedés egyik legerélyesebb - drámai és szélsősé­
ges - korlátja volt; végül megvizsgáljuk azokat az ellenhatáso­
kat és kompenzációs mechanizmusokat, amelyeket a katasztró­
fa aktivált.
A pestist kiváltó baktérium neve Pasteurella, illetve Yersinia
pestis; Yersin 1894-ben fedezte fel Hongkongban. A kórokozót
rendszerint patkányok és egerek által hurcolt bolhák közvetí­
tik.28A baktérium nem pusztítja el a bolhát, amely aztán meg­
26 B. H. Slicher van Bath: The Agrarian History of Western Europe. A. D.
500-1850. London, 1963, Edw ard Arnold, app.; E. Sereni: Agricoltura e mondo
rurale. In Storia d' Italia.Yol. 1. Torino, 1972, Einaudi.
27 A hatalmas irodalomból a következők érintésére szorítkozom: J.-N. Bira-
ben: Les homines et la peste en France et dans les pays européens el méditerranéens.
Vol. 1. La peste dans l'histoire. Vol. 2. Les hommes face d la peste. Paris, 1974-1976,
Mouton; L. Del Panta: Le epidemie nella storia demografica italiana (secoli XIV-X1X).
Torino, 1980, Loescher.
28 Biraben: Les hommes et la peste. Vol. 1.7-31. o. Del Panta: Le epidemie. 34-40. o.

65
csípi és így megfertőzi a gazdaállatot (az egeret). Amikor az egér
elpusztul, a bolha új gazdaállatot (egy másik egeret vagy egy
embert) keres magának, és így továbbviszi a fertőzést. A pestis­
nek, amely tehát úgy terjed, hogy a baktérium a bőr felhámjába
jut, 1-6 napos lappangási ideje van. A bolhacsípés nyomán
kelések támadnak a nyaki, a hónalji és az ágyéktáji nyirokcso­
mókon (ezeket hívják búboknak). További tünetként magas láz,
eszméletvesztés, szívelégtelenség és belső szervek gyulladásai
következnek. A fertőzöttek kétharmada-négyötöde általában
elpusztul.29 A szállított javak (ruházat, személyes holmik, élel­
miszerek) közé férkőzött fertőzött egerek vagy bolhák még nagy
távolságokra is könnyűszerrel széthurcolták a betegséget.
Senki sem rendelkezik a pestis elleni természetes immunitás­
sal. Akik kapcsolatba kerülnek a betegséggel, de túlélik, rövid
távú védettségre tesznek szert. Nem zárható ki ugyan, hogy a
pestis egymást követő hullámai nyomán egyre inkább kiválasz­
tódtak azok, akik valamilyen okból kevésbé voltak érzékenyek
a betegségre, ez a folyamat azonban akkor is csak hosszú idő
alatt fejthetett ki érzékelhető eredményt.
Az 1347-ben Európában megjelent pestis nem volt új jelenség,
de a Justinianus kora óta eltelt hat-hét évszázadon át nem ütötte
fel a fejét. Akkor a ragály 541-544-ben söpört végig a Földközi­
tenger keleti medencéjén, majd 558-561-től 599-600-ig több hul­
lámban lecsapott az Itáliai-félszigetre, a Földközi-tenger vidé­
kére és tovább, Európára. Keleten megmaradt egészen a VIII.
század közepéig, és egyre újabb járványhullámokat keltett,
amelyek - bár lokalizáltak voltak - újra meg újra fenyegették
Európát.30
1347 szeptemberében néhány genovai gálya messinai kiraká­
sa után megtört az évszázadokig tartó bakteriológiai béke. A
hajók a Fekete-tenger kikötőiből jöttek, ahol javában tombolt a
keletről érkezett pestis. A járvány - mint említettük - 4-5 év
alatt végigsöpört az egész földrészen, de ez csak az első volt
az egymást követő dögvészhullámok közül. Az újabbak
1360-1363-ban, 1371-1374-ben, 1381-1384-ben, 1388-1390-ben,

29 Ez a leírás rendkívül leegyszerűsített. A betegség leggyakoribb változata,

a bubópestis mellett meg kell említeni az úgynevezett tüdőpestist is, mely
köhögés vagy tüsszentés útján közvetlenül terjed egyik személyről a másikra,
és amely csaknem 1 0 0 %-ban halálos kimenetű.
30 Biraben: Les hommes et la peste. Vol. 1.30. skk.

66
végül pedig 1398-1400-ban követték egymást, előbb Itáliában,
majd némi késlekedéssel egész Európában. A betegség a XV.
században még elég gyakran felütötte fejét, de már nem ennyire
tömeges méretekben és egyidejűleg, hanem elszigeteltebben és
nem ilyen súlyos formában.31 Hogy a járvány egyes hullámai
mekkora pusztítást okoztak, arra a pontos adatok hiánya miatt
csak bizonytalan választ lehet adni. Mégis, sok vidékről vannak
évenkénti halálozási adataink, amelyekből következtetni lehet
a normális és a pestises évek halandósági szintje különbözősé­
gének mértékére. Sienában például a pestis következtében 1348-
ban tizenegyszer annyian haltak meg, mint normális esztendők­
ben. Ugyanebben az évszázadban a további öt járványhullám
során a halálesetek száma a normális ötszöröse és tízszerese
között mozgott. Ha, tegyük fel, a normális halandóság 35%o
volt, akkor a kilencszeres növekedés 420%o-et jelent, vagyis azt,
hogy 10 emberre több mint 4 haláleset jut. A tízszeres növekedés
a népesség körülbelül egyharmadának, az ötszörös az egyha-
todának pusztulását jelenti.
1340 és 1400 között Toscana különböző részein a súlyos ha­
landósági válságok - ami a normális halandóságnak legalább a
megháromszorozódását jelenti - számításaink szerint mintegy
11 évenként követték egymást; a halálesetek száma a normális­
nak átlagosan legalább a hétszerese volt. Az 1400-1450 közötti
időszakban a krízisek nagyjából 13 évenként követték egymást,
és a halálozás növekedése ötszörös volt. A következő fél évszá­
zadban (1450-1500) az esetleges ismétlődés 37 évre emelkedett,
és a halálozások szorzószáma már csak négyszeres volt.32Ahogy
múlt az idő, a válságoknak mind a gyakorisága, mind az inten­
zitása csökkent, és gyengült megjelenésük földrajzi szinkro-
nitása is. Ne felejtsük el, hogy Toscana csak a fellelhető történel­
mi források bősége miatt tekinthető kivételes helynek.
A következő két évszázad sem volt mentes a pestis pusztítá­
saitól. Az 1522-1530-as ragályt (melyet tovább súlyosbítottak a
VIII. Károly bukását követő háborúk) követte az 1575-1577-es
(különösen északon), az 1630-1631-es (közép-északon) és az
1656-1657-es (különösen közép-délen).33Bár a járvány e kitörései

31 Del Panta: Le epidemie. 118. o.

32 M. Livi-Bacci: La société italienne devant
les crises de mortalité. Firenze, 1978,
Dipartimento statistico, 41. o. Del Panta: La epidemie. 132. o.
33 Del Panta: Le epidemie. 118. o.

67
borzalmasak voltak (Cipolla számításai szerint az 1630-1631-es
dögvész következtében a közép-északi népességnek több mint
egynegyed része elpusztult),34már nem számítottak olyan min­
dent felülmúló katasztrófának, mint elődeik a korábbi évszá­
zadokban. Akadtak más csapások (például a tífusz), amelyek
felvették a versenyt a pestissel. Az itáliai kép bizonyos módosí­
tásokkal érvényesnek tekinthető Európa egészére. Az 1663-
1670. évi járvány után, amely végigtarolta Angliát (ekkor volt a
Defoe által megörökített 1664-es londoni pestis), Észak-Francia-
országot, Németalföldet és a Rajna vidékét, a pestis mint dúló
veszedelem egész Európában megszűnt, és csak Provence-ban
(1720-1722) és egy-két más, kisebb körzetben bukkant fel.35
De térjünk vissza fő témánkhoz! Az 1348-as fekete halált
követő évszázadban Európa népessége visszaesett, részint a
pestis első - irodalmi szempontból leghíresebb - fellángolása,
részint az ezt követő, könyörtelenül visszatérő ciklusok követ­
keztében. A földrész lakossága csak a XVI. században éri majd
el ismét az 1340-es szintet, és a pestis a népességnövekedés
súlyos gátja marad egészen a XVII. század második feléig,
amikor gyakorlatilag eltűnik. Nincsenek pontos adataink a te­
kintetben, hogy mekkora volt a népesség hanyatlása az 1348-at
megelőző állapot és a XV. század első felének mélypontja között,
de a Piemontban és Toscanában,36 Franciaországban, Spanyol-
országban, Angliában és Németországban végzett helyi kutatá­
sok megerősítik, hogy a lakosság 30-40%-os veszteséget szen­
vedett. A túlnőtt városi határokon belül elnéptelenedtek a vá­
rosok, az elhagyott falvak és elnéptelenedett tanyák gyászos
képet mutattak, ugyanakkor viszont a munkaerőhiány miatt
megemelkedtek a bérek, és a művelhető földek bősége lenyomta
az élelmiszerárakat.

34 C. M. Cipolla: II declino economico in Italia. In C. M. Cipolla (ed.): Stork

dell'economia italiana. Vol. 1. Torino, 1959, Einaudi, 620. o.
35 Biraben: Les homines et la peste. Vol. 1.125-126. o.
36 R. Comba: Vicende demografiche in Piemonte nell'ultimo Medioevo.
Bollettino storico-bibliografico subalpino, 75 (1977). E. Fiumi: Fioritura e decadenza
dell'economia fiorentina, II: Demográfia e movimento urbanistico. Archivio
Storico llaliano, 116, disp. IV (1958). Fiumi más munkáiban Pratóval és Volterra,
valamint San Gimignano környékével foglalkozik. Toscanára lásd továbbá D.
Herlihy-C. Klapisch-Zuber: Les Toscans et leurs families. Une étude du catasto
florentin de 1427. Paris, 1978, EHESS.

68
 A pestis a társadalmi-népesedési rendszerek viszonylatában
alapvetően exogén, külső népesedési korlátot alkot. Hatása füg­
getlen volt a társadalmi szervezettség módjától, a fejlettség
szintjétől, a népsűrűségtől stb. A pestis fertőző és gyilkos hatá­
sában nem mutatkozott különbség sem az egyes ember egész­
ségi állapota, sem életkora, sem tápláltság! szintje szerint. Egyenlő
erővel sújtott le a városi és a falusi népességre, és egyes elszige­
telt körzeteket kivéve a népsűrűség bármely, legalacsonyabb
szintje sem vetett gátat terjedésének. Az emberek és javaik
mozgása elégséges volt ahhoz, hogy a betegséget a kontinens
egyik végétől a másikig hurcolják. A társadalmak hosszabb
távon természetesen különféle rendszabályokat hoztak, hogy
megvédjék magukat. A beteg, fertőzött vagy gyanús személyek
és javak karanténja és elszigetelése, az áldozatok házának bezá­
rása, néhány közegészségügyi rendszabály részben magyaráza­
tul szolgál arra, hogy miért tűnt el a pestis az európai kontinens­
ről.37Addig azonban két-három évszázadon át szabadon garáz­
dálkodott.
A pestis abban különbözik sok más fertőző betegségtől, hogy
akik átesnek rajta és életben maradnak, nem szereznek hosszú
távú immunitást. A járvány fokozatos elhalását tehát nem okoz­
hatta az, hogy a lakosság körében jelentős immunis réteg alakult
ki. Volt azonban bizonyos hatása a Durchseuchung folyamatá­
nak, azaz annak, hogy „akik véletlenül kevésbé voltak érzéke­
nyek, életben maradtak, és így generációk során át fokozatosan
megváltozott a viszony a parazita és a gazdalény között";38 és
„bár a kórokozó továbbra is létezett, állandóan jelen volt, és az
újabb generációk jó részét is megfertőzte, valószínűleg mégis
egyre szűkebb területre szorítkozott, szórványossá vált, és vi­
szonylag alacsony halandósággal járt".39
Egy ilyen kegyetlen kór több ismétlődő rohama nyomán a
fertőzött népességnek akár a teljes pusztulása is bekövetkezhe­
tett volna. De nem ez történt. Az idők során a katasztrófának,
ha az intenzitása nem is mindig, de a gyakorisága mindenkép­
pen csökkent. Sem a fenti (a társadalom védekezése, az immu­
nitás, a szelekció), sem más elképzelések (egyéb társadalmi

37 C. M. Cipolla: Public Health and the Medical Profession. London, 1976, Cam­
bridge University Press. Livi-Bacci: La société italienne. 95-122. o.
38 Zinsser: Rats, Lice, and History. 66-67. o.
39 Uo. 89. o.

69
magyarázatok vagy ökológiai változások) nem adnak elégséges
magyarázatot a jelenségre. Bizonyos, nem egészen tisztázott
okoknál fogva fokozatos kölcsönös alkalmazkodás ment végbe
a kórokozó (a Yersinw-baktérium), a hordozó (a bolha), valamint
a gazda és egyben áldozat (az ember) között.
Akárcsak más halandósági válságok esetében, a pestissel
szemben is kialakult bizonyosfajta társadalmi-népesedési alkal­
mazkodás és válasz, mégpedig rövid, közép- és hosszú távon
egyaránt. A halandóság hirtelen és nagymértékű növekedésé­
nek rövid távon kettős hatása van. A betegség terjedése - önálló
egyéni döntés nyomán, szükségszerű következményként, illet­
ve pszichikai-biológiai okokból - csökkenti a fogantatások, szü­
letések és házasságkötések számát. A születések számának
csökkenése tovább fokozza a járvány negatív demográfiai hatá­
sát. Ráadásul a magas halandóság gyakran megszakítja a házas­
ságokat, és szétveri a családi egységeket. A válság végén ellen­
hatás tapasztalható, amely arra ugyan nem elégséges, hogy
kompenzálja az elpusztult életeket és az elmaradt születéseket,
mégis csillapítja az összhatást. Az emberek megtartják a válság
idején elhalasztott esküvőket, s az özvegyek körében ugrássze­
rűen megnő a házasságkötések száma. Egyes házaspároknál a
gyermeknemzési kedv fellendülése is megfigyelhető. Ezek a
tényezők együttesen a termékenység átmeneti növekedését
eredményezik. A válság után gyakran a halandóság is a normá­
lis alá süllyed, aminek oka, hogy kevesebb a gyerekkorú, és
hogy a ragály szelektív hatással volt. A születések és halálozá­
sok mérlege javul, és néhány év múltán a veszteségek kiegyen­
lítődnek. Egy újabb válság nyomán persze a ciklus hamarosan
újrakezdődhet, amint az 1348 után, a XIV. század hátralévő
részében meg is történt, de előfordulhat, hogy előbb egy hosz-
szabb átmeneti intervallum következik, mint a XVI. és XVII.
században.40
Hosszú távon más tényezők is közbelépnek. A települések
elnéptelenedése következtében a pestisjárvány után Európában
bőven maradt szabad föld, ugyanakkor munkaerőhiány lépett
fel. A családalapítók könnyebben hozzájuthattak a számukra
szükséges forrásokhoz. A házasságkötést korlátozó előírások

40 Livi-Bacci: La société italienne 8. skk. és 63. skk. a halandósági válságok

hatásait vizsgálja.

70
általában enyhültek, nőtt a házasságkötési hajlandóság, ami
elősegítette a népesség növekedését. Ezzel is magyarázható
például az alacsony házasságkötési életkor a XV. század elejei
Toscanában.41A hosszú és rövid távú válaszok egyaránt abba az
irányba hatottak, hogy minimalizálják a veszteséget, amelyet a
Yersinia, a bolha és az egér a társadalomnak és a népességnek
okozott.

4. Az amerikai indiánok tragédiája: régi mikrobák, új populáció

„Háromszorosan boldogok azok, akik az óceán közepén, egy

még felfedezetlen szigeten élnek, és még soha nem keveredtek
fertőző kapcsolatba a fehér emberrel"42 - írta az ifjú Melville
1845-ben, amikor visszatért a Marquise-szigetekről. Annak a
hatásnak a tragikus természete, amit az európai fehér emberrel
- hódítókkal, gyarmatosítókkal, felfedezőkkel vagy hajósokkal
- való kapcsolat az Újvilág, a Csendes-óceán és Óceánia benn­
szülött lakosságára gyakorolt, már a legelső felfedezők idejétől
fogva nyilvánvaló volt. Történeti dokumentum akad bőven,
válogathatunk a példák között.
Mint köztudott, Kolumbusz 1492-ben ért partot Santo Domin-
góban (melynek akkor a La Espanola nevet adta). A korabeli
lakosság lélekszámát természetesen nem ismerjük, de az első
látogatók úgy látták, hogy a sziget olyan sűrűn lakott, „mint
Córdoba vidéke".43
Akár elfogadjuk Las Casas becslését, aki 3-4 millió lakosról
beszél, akár egy másik becslésnek hiszünk, amely szerint ez a
szám még a 60 000-et sem érte el, az tény, hogy a bennszülöttek
ripartimientói 1514-ben adózási célból 22 000 személyt számlál­
tak össze, s hogy ezek közül alig húsz évvel később már csupán
néhány tucatnyian, legfeljebb néhány százan éltek. Kuba -1512-
es adat szerinti 112 000 fős - indián lakosságának ugyanez a sors

41 Firenzében a nők átlagos kora (első) házasságkötésük idején a XV. század

első felében volt a legalacsonyabb, majd fokozatos növekedés volt tapasztalható:
1427-ben 17,6,1458-ban 19,5,1480-ban 20,8 év volt. A közeli Pratóban az adatok
a következők: 1372-ben 16,3, 1427-ben 17,6, 1470-ben 21,1. A falusi adatok
minden bizonnyal hasonlóak. Vö. Herlihy-Klapisch-Zuber: Les Toscans.
42 H. Melville: Typee. New York, 1964, The New American Library, 29. o.
43 Ferdinand Kolumbusznak apja feljegyzései alapján készült írása szerint.
Vö. S. F. Cook-W. Borah: Essays in Population History. Mexico and the Caribbean.
1. köt. 6 . fej. Berkeley, 1971, University of California.

71
jutott: a század második fele során ez a népesség teljesen el is
tűnt.
A fehér ember hódításait megelőző időkről szóló, merő talál­
gatáson alapuló számadatokat figyelmen kívül hagyhatjuk, de
Cook és Borah Közép-Mexikóra - a földrész aztékok lakta leg­
népesebb körzetére- vonatkozó adatai viszonylag jól megala­
pozottak. Ezek szerint a bennszülöttek száma itt 1548-ban 6,3
millió; ez a szám 1580-ra 1,9 millióra, 1605-re pedig 1 millióra
zuhant.44 Az inkák lakta Peruban, amely a kontinens másik
fontos demográfiai gyűjtőmedencéje volt, a toledói alkirály
1572-es látogatásakor megállapított, majd később pontosított
adatok 1,3 millió adófizetésre kötelezett indiót emlegetnek; ez a
szám 1620-ra 0,6 millióra csökkent.45Fentebb, északra, Kanadá­
ban Charbonneau szerint a XVII. század elején legalább 300 000
indián élt; ez a szám nem egészen két évszázad alatt alig a
harmadára zsugorodott. Thornton állítása szerint az 1500-at
követő három évszázad alatt a későbbi Egyesült Államok terü­
letét benépesítő indiánok száma 5 millióról 60 000-re csökkent.46
E csoportok esetében úgy látszik, hogy mindig az európaiakkal
való érintkezés pillanatától kezdve indult meg a demográfiai
hanyatlás. Vannak újabb keletű példák is: Darwin hivatkozik

44 Uo. 2. fej. Meg kell jegyezzük, hogy a kontinens prekolumbián népességét

illető viták távolról sincsenek lezárva. A legalacsonyabb, Kroeber és Rosenblat
munkájában szereplő becsült adat (9-13 millió) és a - Cook és Borah kutatásai
által alátámasztott - legmagasabb, a Dobyns-féle érték (90-112 millió) között
számos köztes érték látott napvilágot. Cook és Borah a hódítást közvetlenül
megelőző időszakra vonatkozó 25,2 milliós becsült adata jobbára a XVI. század
végi tendenciákon alapuló retrospektív extrapolációk eredménye, és teljesen
spekulatívnak tekinthető. Lásd erre A. Zambardino közelmúltban megjelent
kritikáját - Mexico's Population in the Sixteenth Century: Demographic Anom­
aly or Mathematical Illusion? Journal of Interdisciplinary History, 11 (1980), 1-27.
o. -, amely, egyebek között, 1548-ra 6,3 millió helyett csupán 3,6 millióra becsüli
a bennszülött populációt. Mindazonáltal, a XVI. század vége adatainak fényé­
ben és számos korabeli beszámoló ismeretében senki sem kérdőjelezi meg a
demográfiai hanyatlás tényét. Vö. N. Sánchez Albornoz: La población de America
Latina desde los tiempos precolombianos al ano 2000. Madrid, 1977, Alianza Edito­
rial, 54-71. o.
45 Sánchez Albornoz: La población de América Latina. 65. o.
46 H. Charbonneau: Trois siécles de dépopulation amérindienne. In L. Nor-
mandeau-V. Piché (eds.): Les populations amérindiennes et Inuit du Canada. Aperqu
démographique. Montréal, 1984, Presses Universitaires de Montréal. R. Thornton:
American Indian Holocaust and Survival. Norman, 1987, University of Oklahoma
Press, 90. o.

72
Tasmania lakóinak eltűnésére;47 a maorik körében Cook kapi­
tány utazásaitól a következő század végéig ugyancsak gyors
demográfiai hanyatlás következett be;48 feltehetően ugyanez a
sors jutott az ausztráliai bennszülötteknek is. Tierra del Fuego
lakossága, mely 1871-ben 7-9 ezer főt számlált, mára csaknem
kipusztult.49Az Amazonas medencéjében voltak olyan ember-
csoportok, amelyek rendkívüli elszigeteltségük következté­
ben csak századunkban kerültek kapcsolatba gyarmatosítókkal
vagy felfedezőkkel, és gyakorlatilag szemünk láttára pusztul­
tak ki.50
A fenti példák bizonyára elégségesek. Az a jelenség, hogy ha
valahol Amerikában és Óceániában a bennszülött lakosság kap­
csolatba kerül az európaiakkal, ott törvényszerűen hamarosan
bekövetkezik a demográfiai összeomlás, elfogadott és jól doku­
mentált tény. A hanyatlás ideje, foka és tartama - természetesen
- a történelmi helyzettől függően erősen különbözhet, de az
alapvető mechanizmus meglehetősen egyszerű. A bennszülött
lakosság mondhatni szűz talaj volt számos fertőző betegség
számára, amellyel korábban soha nem volt dolguk. Ha az érin­
tetlen populációhoz egy felfedezőtől, konkvisztádortól vagy
gyarmatosítótól (akinek honfitársai már nemzedékek hosszú
sora óta kapcsolatban álltak a betegséggel) eljutott a kórokozó,
akkor az ott viharos gyorsasággal tovaterjedt, mégpedig lénye­
gében három tényező következtében:

1. A fertőző betegségek általában hosszabb-rövidebb időre

immunizálják azokat az egyedeket, akik elkapták a beteg­
séget, de felgyógyultak belőle. Ennek következtében, bár
a betegség tovább terjed a népesség körében (mert a hely­
színről vagy kívülről eredően újra fertőz), mindig van egy
kisebb vagy nagyobb immunizált csoport, amely ellenáll a
kórnak, és így csökkenti a pusztítást. Egy érintetlen popu-

47 C. Darwin: The Descent of Man. New York, é. n., Random House, 543-544. o.
48 D. I. Pool: The Maori Population of New Zealand, 1769-1971. Auckland, 1977,
Auckland University Press. Pool becslése szerint az 1770-es 100-200 000-es lé-
lekszám egy évszázaddal későbbre alig valamivel több m int 40 000-re zsugoro­
dott.
49 H. F. Dobyns: Estimating Aboriginal American Population. An Appraisal
of Techniques with a New Hemispheric Estimate. Current Anthropology, 7 (1966),
413. o.
50 Uo.

73
 Iádénak azonban elméletileg valamennyi tagja fogékony
az addig ott ismeretlen kórokozóra, ezért az új betegség
roppant veszteségeket okoz.
2. A többször fertőzött populációban generációk során való­
színűleg kiválasztódnak az ellenállóbb egyedek. E tényező
híján a betegség különösen erősen hat az érintetlen popu­
lációra.
3. Van egy sajátos - komplex és nem teljesen feltárt - kölcsö­
nös alkalmazkodási folyamat a kórokozó (legyen az bak­
térium, víms vagy egyéb parazita) és a gazdaszervezet
között, amely gyengíti a betegség virulenciáját. Ez a folya­
mat az érintetlen populációk esetében nem mehetett vég­
be. A szifilisz, a malária, a kanyaró, az influenza az idők
folyamán veszített erejéből. Azt mondhatnánk, a kórokozó
„nem érdekelt" abban, hogy a gazdaszervezet, amelytől
fennmaradása függ, elpusztuljon, inkább kevésbé károsít­
ja, hogy együtt élhessen vele; így és ezért választódnak ki
a kevésbé veszélyes tenyészetek. Egy érintetlen populáció­
ban természetesen nem volt idő az ilyen koegzisztencia
kialakulására.

Az érintetlen populációk számbeli hanyatlásának (kisebb és

gyengébb csoportok esetében pedig akár kipusztulásának) gyö­
kereinél csaknem mindig ott van valamilyen fertőző betegség,
melynek hatása pusztító, még ha származási területén esetleg
viszonylag ártalmatlan vagy jóindulatú kór volt is. Közép-Ame-
rika története a klasszikus példa. A 2.1. táblázat bemutatja e
népesség hanyatlását Cook és Borah becslései alapján. 1608-ban
a populáció lélekszáma az 1548-ban becsültnek már csak egy-
hatoda. A hanyatlás a tengerparton erősebb volt (egyheted),
mint a hegyek között (egy ötöd). Az 1548-as populáció pedig
minden bizonnyal csak töredéke (a két szerző szerint egynegye­
de) az 1519. évinek (ebben az esztendőben érkeztek meg Cortez
katonái).51 Bár a populáció eredeti nagyságrendjét nem ismer­
jük, számos jelentés számol be e harmincéves időszak demog­
ráfiai hanyatlásáról. A 25 milliós becslést nehéz elfogadni: adva
van az a korlátozott terület, amelyen ez a populáció koncentrá-

51 E becslésekkel kapcsolatban szeretnénk ismét emlékeztetni a 44. jegyzetben

mondottakra.

74
 2.1. táblázat. Közép-Mexikó népessége (1532-1608)
Népesség (1000 fő) Éves növekedési ráta az előző
d átu m óta eltelt időre
Év Fennsík Partvidék Összesen Fennsík Partvidék Összesen
1532 11 226 5645 16 871 - - -
1548 4 765 1535 6 300 -5,4 - 8,1 - 6 ,2
1568 2 231 418 2 649 -3,8 -6,5 -4,3
1580 1 631 260 1 891 - 2,6 -4,0 - 2 ,8
1595 1 125 247 1 372 -2,5 -0,3 - 2,1
1608 852 217 1 069 - 2,1 - 1,0 -1,9

1532-1608 -3,4 -4,3 -3,6

1548-1608 -2,9 -3,3 -3,0
Forrás: S. F. Cook-W. Borah: Essays in Population History. Mexico and the Caribbean.
Berkeley, 1971, University of California Press, 1. köt. 43. o.

lódhatott, s ha a fenti szám igaz lett volna, a népsűrűség négy­

zetkilométerenként kb. 50 főre rúgna, ami jelentősen magasabb,
mint akkoriban Európa legsűrűbben lakott területén (Itáliában,
ahol a népsűrűség négyzetkilométerenként 35 fő) volt. Ha figye­
lembe vesszük a bennszülött lakosság meglehetősen egyszerű
termelési technológiáját, a vidék zordságát és mezőgazdaságuk
szerény termelékenységét, inkább hajiunk azoknak a mértéktar­
tóbb tudósoknak a véleményére, akik a vidék prekolumbián
lakosságának létszámát jóval tízmillió alattira becsülik. Senki
sem vitatja azonban, amit számos dokumentum kétséget kizá­
róan bizonyít: a népesség lélekszáma viharos gyorsasággal zu­
hant a mélypont felé, amelyet a XVII. század első évtizedeiben
ért el.
Adataink szegényesek ugyan, bővében vagyunk viszont do­
kumentumoknak és irodalmi tanúságtételeknek. Az első komo­
lyabb járványhullámot a himlő okozta, amely Kolumbusszal
érkezett, és megtizedelte La Espanola és Puerto Rico népességét,
majd tovább nyomult Mexikóba. Bernal Diaz del Castillo,
Cortez egyik hadnagya a következőket írta: „Most vissza kell
térnünk Narvaezhez és ahhoz a fekete férfihoz, akit magával
hozott, és akit teljesen megfertőzött a himlő; ez a fekete ember
végzetes volt Uj-Spanyolország számára, mivel ő az oka annak,
hogy a himlő betört ide és elterjedt az országban, és oly súlyos

75
pusztítást vitt végbe, amilyenre - az indiók szerint - még nem
volt példa. Minthogy pedig semmi jobbat nem tudtak ellene
kitalálni, csak annyit tettek, hogy sűrűn mosdottak, és így ren­
getegen elpusztultak."52 A himlő megtizedelte az aztékokat,
még II. Montezuma utódát is leterítette, elterjedt egész G uate­
malában, majd Közép-Amerikából átterjedt az Inka Biroda­
lom területére, láthatóan megelőzve Pizzarrót és konkvisztá­
dorait.
A második komoly járvány a sammpion (kanyaró) volt, amely
1529 és 1535 között érkezett a Karib-szigetekről Mexikóba és
Közép-Amerikába. 1545-ben a matlazahuatl (azték szó, valószí­
nűleg tífuszt jelent) tört be és söpört végig az egész kontinensen.
A pusztulás tovább folytatódott: 1557-ben az influenza egy
típusa ütötte fel a fejét, 1563-ban a himlő, 1574-1576-ban a
matlazahuatl, 1588-ban és 1595-ben ismét a himlő. Sánchez Al-
bornoz, akinek munkájából a fenti információt merítettük, meg­
jegyzi, hogy „a XVII. század folyamán szinte évtizedenként
követték egymást az egész földrészre kiterjedő járványok. [...]
A következő évszázadban rendszertelenebbekké váltak, egy­
szersmind földrajzilag korlátozottabb területekre terjedtek ki
[...] talán azért, mert az indiókban háromnegyed évszázad után
kialakultak bizonyos antitestek, és így m ár inkább képesek
voltak ellenállni a különböző betegségek támadásainak. Azt
is mondhatjuk, hogy ezek a betegségek mintegy meghono­
sodtak, és a helyi lakosság bizonyos mértékig alkalmazkodott
hozzájuk."53
A tények igazolják az érintetlen területek elméletét. Az első
kontaktust követő évszázad végére egyfajta ellenállás alakult ki,
akárcsak Európában a - még pusztítóbb - pestissel szemben, ezt
tanúsítja a krízisek intenzitásának, gyakoriságának és egyidejű­
ségének csökkenő mértéke. A demográfiai hanyatlás csak a
XVII. század elején állt meg, majd kezdetét vette a gyarapodás.
A bennszülött népesség hanyatlásának fő magyarázatát az érin­
tetlen területre betört ragályok jelentik, bár nem lehet számítá-

52 Bernal Diaz del Castillo: História verdadera de la conquista de la Nueva Espaiia.

Madrid, 1968, Espasa Calpe, 262. o. Lásd továbbá a számvetést a következő
munkában: F. B. de Sahagún: História general de las cosas de Nueva Espana. Mexico
City, 1977, Editorial Porrua, 4. köt. 58. o.
53 Sánchez Albornoz: La población de America Latina. 83. o.

76
son kívül hagyni más tényezőket sem, amilyen a népirtás -
melyről a dominikánus Bartolomé de las Casas, az indiánok
védelmezője is beszámol illetőleg a kényszermunka, továbbá
a termelés átszervezése.54
Hangsúlyoznunk kell az Újvilágban pusztító halálos kórok
sokféleségét is. A himlő és a (valószínűleg) tífusz mellett -
melyek egyaránt sújtották az O- és az Újvilágot - a tüdőbaj, a
kanyaró, az influenza és a bárányhimlő is jelentkezett. Bőven
vannak olyan beszámolók is, amelyek arról tudósítanak, milyen
rettenetes pusztítást végzett a himlő Közép-Amerikán kívül
egyéb olyan területeken is, melyek lakossága korábban nem
ismerte ezt a kórt. A betegség a XVII. században megtizedelte a
kanadai húron és algonkin törzseket,55majd a következő évszá­
zadban a Nagy-síkság cseroki indiánjait és más törzseit,56továb­
bá a kaliforniai indiánokat, akik a XVIII. század végén megala­
pított missziók környékén éltek. A kanyaró hatása mindenütt
egyforma volt. „Amikor a kanyaró 1875-ben először jelentkezett
a Fidzsi-szigeteken, mégpedig Fidzsi királyának és fiának új­
dél-walesi látogatása következményeként, a mintegy százötven­
ezres népességből negyvenezren pusztultak el."57 Századunk­
ban, 1952-ben a kanyaró lesújtott az észak-québeci Ungava-öböl
indiánjaira és eszkimóira, 1954-ben a világtól elzárt Xingu
rezervátum brazíliai indiánjaira, 1968-ban pedig a Venezuela és
Brazília között húzódó Orinoco-völgy yanamoto törzsére. A
modern orvostudomány segítsége ellenére a halandóság mind­
három esetben 10% körül mozgott.58Hasonló, csak éppen ellen­
tétes irányú mechanizmus működött a lotharingiaiak esetében,
amikor a XVIII. században Lotharingiai Ferenc mint Toscana
nagyhercege elküldte néhány ezer katonáját, hogy hódítsák
meg az Itália nyugati partvidékén elterülő Maremma vidékét.

54 Uo. 71-80. o. Bartolomé de las Casas nagy hatású írása 1542-ben jelent meg
a Breve reláción de la distrucción de las Indias occidentales c. m unkában.
55 Charbonneau: Trois siédes de dépopulation amérindienne. 38-39. o.
56 A. W. Crosby: Virgin Soil Epidemics as a Factor in the Aboriginal Depopu­
lation of America. William and Mary Quarterly, 3d series, 33 (1976), 290-291. o.
Lásd továbbá átfogóbb munkáját: Ecological Imperialism: The Biological Expansion
of Europe, 900-1900. London, 1986, Cambridge University Press.
57 H. Zinsser: Rats, Lice, and History. 67. o.
58 Crosby: Virgin Soil Epidemics. 293 o. J. Rousseau: Coupe biogéographique
et ethnologique de la pénisule Québec Labrador. In J. Malaurie-J. Rousseau
(eds.): Le nouveau Québec. Paris, 1964, M outon, 77. o.

77
Minthogy nem voltak hozzászokva az éghajlathoz, mindenek­
előtt pedig a maláriához és más lázakhoz, számuk rohamosan
apadt.59

5. Egy demográfiai sikertörténet: a francia kanadaiak

Miután megvizsgáltunk két járvány okozta katasztrófahelyze­

tet - az európai pestist és az indiók szinte teljes mértékű kipusz­
tulását -, tekintsünk most át egy demográfiai sikertörténetet! A
XVII. században a Szent Lőrinc-folyó medencéjébe, a kanadai
Québec tartományba, mely ötször akkora, mint Itália, megérke­
zett néhány ezer pionír. A mai, közel 6,5 milliós népesség túl­
nyomó része ezekre az ősökre vezeti vissza családfáját. Ez a
maroknyi bátor telepes szembeszállt a kegyetlen és ellenséges
éghajlattal, gyorsan alkalmazkodott a körülményekhez, és hála
a természeti erőforrások és a művelhető földek bőségének,
gyors sokasodásnak indult. 1776-ban Adam Smith a következő­
ket írta: „Valamely ország jólétének leghatározottabb jele a
lakosság számának a növekedése. [...] Az észak-amerikai brit
gyarmatokon azonban úgy találták, hogy a lakosság száma húsz
vagy huszonöt év alatt emelkedik a duplájára. Emellett ez a
növekedés ma nem is elsősorban a bevándorlásnak, hanem a faj
nagymérvű természetes szaporodásának a következménye.
Gyakran ötven, száz és néha még több egyenes leszármazott
veszi állítólag körül azokat, akik ott magas kort érnek meg."60
Mások, Benjamin Franklintól Thomas Malthusig, hasonló
megfigyeléseket tettek. Leszögezhetjük, hogy állításaik a lénye­
get tekintve helyesek, és jórészt kielégítő magyarázatot adnak a
néhány tízezer észak-amerikai telepes demográfiai gyarapodá­
sára, akiknek száma a XVIII. század és a XIX. század vége között
nyolcvanmillióra szaporodott.
A pionírok és telepesek életerejéhez hozzáadódott a beván­
dorlók folyamatos áradata, mely csak növelte Észak-Amerika
és Óceánia európai eredetű populációinak demográfiai sikerét.
Kiszámították, hogy 1840-1940 között a bevándorlás a lakosság

59 L. Del Panta: Una fonté per lo studio déllé colonie lorenesi in Maremma: i
libri parrocchiali di Mássá Marittima. Bollettino della Societä Storica Maremmam,
49, fasc. speciale (1985).
60 A. Smith: A nemzetek gazdasága. Budapest, 1959, Akadémiai Kiadó, 119—
1 2 0 . o.

78
növekedésének Argentínában csaknem 40, az Egyesült Álla­
mokban csaknem 30, Brazíliában és Kanadában valamivel több
mint 15%-át tette ki.61
Két oka is van, hogy éppen Francia Kanadát választottuk
példának. Először is, mert itt a XVIII. századtól kezdve elsősor­
ban nem a bevándorlás idézte elő a populáció növekedését,
másodszor, mert a kanadai írásos források viszonylag nagy
mennyiségben és igen jól feldolgozott állapotban állnak rendel­
kezésünkre, így ez lehetővé teszi, hogy elemezzük a franciák
amerikai sikerének demográfiai okait.
Jacques Cartier 1534-ben fedezte fel a Szent Lőrinc-folyamvi-
déket, ahol a következő évszázad folyamán franciák telepedtek
le. Québecet 1608-ban alapították; 1627-ben a terület gyarmato­
sítására megalakult a „Száz Társ" Társaság, majd 1663-ban a
francia király közvetlen irányítása alá került a gyarmatosítás
folyamata.62 1680-ra a gyarmat már jócskán kiépült a Szent
Lőrinc-folyó partján, és a 14 egyházközség 10 000 lelket szám­
lált. A következő száz év folyamán az eredeti mag a tizenegy­
szeresére nőtt (1684-től 1784-ig 12 000-ről 132 000-re, ami 2,4 %-
os évi növekedési rátát jelent), mégpedig szinte kizárólag a
természetes szaporulatnak köszönhetően.63
Québec megalapításától (1608) 1700-ig a teljes bevándorlási
létszám alig 15 000 főre tehető, ami csekély töredékét jelentette
a korabeli francia népességnek (1 millió lakosra nagyjából 8
kivándorló jut), miközben a közeli Anglia, a maga egyharmad­
nyi népességével, 1630 és 1700 között 380 000 emigránst küldött
az Újvilágba.64Alapos kutatással kiderítették, hogy az 1700 előtt
bevándorolt személyeknek (4997 fő) csupán egyharmada alapí­
tott családot a gyarmatokon. A többiek vagy visszatértek Fran­
ciaországba, vagy meghaltak, mielőtt házasságot kötöttek vol­
na, vagy - bár ez kivételes esetnek számított - nem kötöttek
házasságot. Ha összeszámoljuk azokat a valódi „biológiai pio­
nírokat", akik 1680 előtt alapítottak családot (ezek közül néhá-
nyan a bevándorlás előtt, legtöbben azonban azt követően há-

61 J.-C. Chesnais: La transition démographique. Paris, 1986, PUF, 180. o.

62 Vö. H. Charbonneau et al.: Naissance d'une population. Les Franqais établis au
Canada au XVIF siécle. Montréal, 1987, Presses de l'Université de Montréal.
Jórészt ezen alapszik könyvünk e fejezete.
63 H. Charbonneau: Essai sur l'évolution démographique. 13. o.
64 H. Charbonneau et al.: Naissance d'une population. 21. o.

79
2.2. táblázat. A francia kanadai pionírok és a kortárs francia népesség
demográfiai viselkedésének összehasonlítása
Demográfiai mutató Pionírok Franciák Pionír-fran­
cia arány
Átlagéletkor az első
házasságkötéskor (férfiak) 28,8 25,0 1,15
Átlagéletkor az első
házasságkötéskor (nők) 20,9 23,0 0,91
Második házasságot kötő
férfiak aránya 3 70,0 67,8 1,03
Második házasságot kötő nők aránya 70,4 48,8 1,44
Teljes termékenységb 6,88 6,39 1,08
Várható élettartam 20 éves korban 38,8 34,2 1,13

a Az 50 éves korig újraházasodott özvegyek aránya.

b A 25 éves kornál korábban férjhez ment nők 25 és 50 év közötti házas ter­
mékenységi rátája.
Forrás: H. Charbonneau et al.: Niassance d' une population. Les Francois établis au
Canada au XV1F siécle. Montréal, 1987, Presses de l'Université de Montréal.

zasodtak meg), ezek száma 3380 (közülük 1425 nő). Mint emlí­
tettük, ezektől származik a francia kanadaiak nagy többsége. Ha
megvizsgáljuk ezeket a pionírcsoportokat és leszármazottaikat
(lásd még az I. fejezet 3. részét), akkor meghatározhatjuk a
francia kanadaiak fő demográfiai jellemzőit, és megállapíthat­
juk, mi volt sikerük titka. Ez lényegében három pontban foglal­
ható össze: 1. a magas házasságkötési arány, ami különösen a
házasodok alacsony életkorának következménye; 2. a magas
természetes termékenység; 3. a viszonylag alacsony halan­
dóság.
A 2.2. táblázat foglalja össze a pionírok és a Franciaországban
maradt népesség néhány demográfiai mutatóját. Az Új-Francia-
országba érkezett nők átlagosan több mint két évvel fiatalabb
korban házasodtak meg, mint Franciaországban maradt testvé­
reik. Emellett az előbbiek között jóval gyakoribb volt az újrahá-
zasodás. Ha figyelembe vesszük a korszak magas halandóságát,
a fiatalon megözvegyülés egyáltalán nem ment ritkaságszámba.
A kanadai nők, akik korábban és gyakrabban kötöttek házassá­
got, bőségesebb gyermekáldásnak örvendhettek, a terhességek
között rövidebb volt az intervallum (25 hónap, a franciaországi
29 hónap helyett), és az utódok száma nagyobb volt. Végül a

80
pionírok húszéves korban várható átlagos élettartama jelentő­
sen (csaknem öt évvel) magasabb volt, mint Franciaországban.
Bár nem adnak teljes magyarázatot, a magatartásbeli különb­
ségek alapját bizonyos szelekciós tényezők idézték elő. Azok,
akik nekivágtak a hosszú és keserves utazásnak erre a barátság­
talan földre, kétségkívül bátor, kezdeményező és makkegészsé­
ges emberek voltak. A hetekig tartó keserves átkelés az Atlanti­
óceánon további kiválasztódást jelentett, hiszen a hajókon ma­
gas volt a halandóság. Akik nem tudtak alkalmazkodni, azok
közül sokan hazatértek. Ez a szelekció, amely minden migráció
velejárója, kétségkívül megfelelő magyarázatát adja a kanadai­
ak viszonylag alacsonyabb halandóságának és talán még maga­
sabb termékenységének is. A kisebb népsűrűség - legalábbis a
korai szakaszokban - valószínűleg szintén közrejátszott az ala­
csony halandóságban, hiszen bizonyos mértékig megakadá­
lyozta a fertőzések és járványok terjedését. A nők alacsony
házasságkötési életkora (mely eredetileg mindössze 15-16 év
volt),65és a második házasságkötés gyakorisága jórészt annak a
nemi aránytalanságnak tulajdonítható, hogy a bevándorlók kö­
zött nagyobb számban voltak férfiak, mint nők. Adam Smith
észrevétele is a következő: „Egy négy- vagy ötgyermekes fiatal
özvegyet, akinek Európában a középső és alsó néprétegekben
vajmi kevés esélye lenne egy második férjre, gyakran úgy kö­
rüludvarolják, mint valami vagyon birtokosát. A gyermekek
értékes volta a legnagyobb ösztönzés a házasodásra."66
Azok a kedvező körülmények, amelyek az első telepeseket
körülvették, elősegítették, hogy egy-egy házaspár átlagosan 6,3
gyermeket nemzzen, akik közül 4,2 megházasodott, s ez azt
eredményezte, hogy a népesség nem egész harminc év alatt
megduplázódott.67 A pionírok 4 gyermeke 28 gyermeket nem­
zett, így átlagosan minden pionírnak 34 utóda - gyermeke és
unokája - lett. Az előző Smith-idézet szerint az új telepesek
mintegy harmadának több mint 50 gyermeke és unokája volt.68
A következő generációkban is fennmaradt a magas szintű
reprodukció és a gyors számbeli növekedés. Igaz ugyan, hogy

65 H. Charbonneau: Vie et mórt de nos ancétres. Montréal, 1975, Presses de

l'Université de Montréal, 166. o.
66 Smith: Nemzetek gazdasága. Budapest, 1959, Akadémiai Kiadó, 120. o.
67 Lásd az I. fejezet 3. részét.
68 Charbonneau et al.: Naissance d'une population. 113. o.

81
ahogy a társadalom fokozatosan megszerveződött, a nők házas­
ságkötési életkora lassan emelkedni kezdett,69 ugyanakkor vi­
szont a pionírok azon leánygyermekei, akik Kanadában szület­
tek, s akik így teljes egészében az új társadalom gyermekei
voltak, még az anyjuk generációjánál is több gyermeket hoztak
a világra (holott már azok is termékenyebbek voltak a Francia-
országban maradt nőknél). Lássunk néhány számszerű példát!
Azoknak a nőknek, akik Északnyugat-Franciaországban (azon
a vidéken, ahonnét a pionírok többsége elszármazott) 15 és 19
éves koruk között mentek férjhez, átlagosan utódjuk 9,5 volt; a
pionírok esetében ez a szám 10,1, a Kanadában születettek
esetében pedig már 11,4. A 20 és 24 éves koruk között férjhez
mentek esetében ezek a számok rendre 7,6, illetve 8,1 és 9,5;
azoknál pedig, akik 25 és 29 éves koruk között kötöttek házas­
ságot, 5,6, illetve 5,7 és 6,3.70 A kanadaiak termékenysége a
XVIII. század során is magas maradt, és ez az átlag egyike a
valaha ismert legmagasabbaknak.71 Ami a halálozási adatokat
illeti, a helyzet, úgy látszik, romlott a XVII. századihoz képest,
aminek leginkább a növekvő népsűrűség és a migrációs szelek­
ció csökkenő hatása lehetett az oka. Ennek ellenére a halandóság
Kanadában a jelek szerint valamivel kedvezőbb volt, mint Észak­
nyugat-Franciaországban.72
A kanadai francia emigráció demográfiai sikerének alapját az
kezdeti szelekciós mechanizmus, a szociális kohézió és a kedve­
ző környezeti tényezők képezték. A XVII. század elején érkezett
néhány ezer telepes lakosság lélekszáma mindössze fél évszá­
zad alatt 50 000-re nőtt,73így jött létre a 2.3. táblázatban ábrázolt
demográfiai növekedés. Érdemes megjegyezni, hogy mialatt
Francia Kanada lakossága gyorsan növekedett, a jóval nagyobb

69 Charbonneau: Vie et mórt. 165. o.

70 Charbonneau et al.: Naissanced'une population. 90. o.
71 H. Charbonneau: Les régimes de fécondité naturelle en Amérique du Nord:
bilan et analyse de observations. In H. Leridon-J. Menken (eds.): Natural Fertil­
ity. Liege, 1979, Ordina, 450. o.
72 Charbonneau: Vie et mórt. 147. o.
73 Charbonneau et al.: Naissance d'une population. 163. o. Ez a tanulmány
(107-125. oldalain) kísérletet tesz arra is, hogy felbecsülje, mivel járultak hozzá
a pionírok a francia kanadai populáció génállományához. Számításai szerint az
1680 eló'tt érkezett betelepülőktől származik a XVIII. század végi génállomány
70%-a. Ez az arány, a későbbi bevándorlók kis létszáma miatt, m ind a mai napig
kevéssé változott.

82
 2.3. táblázat. Kanadai francia bevándorlás és népesség (1608-1949)
Időszak Bevándorlók A népesség Bevándorlók A pionírok
átlagos a népesség részaránya
száma százalékában a periódus
(ezer) végén
(%)a
1608-1679 3380 - - 100

o
O
1680-1699 1289 13 86
1700-1729 1477 24 6,0 80
1730-1759 4000 53 7,5 72
1760-1799 4000 137 3,0 70
1800-1899 10 0 0 0 925 1,0 69
1900-1949 25 000 2450 1,0 68

a Az oszlopban szereplő adatok a pionírok részarányának becsült értékei a teljes

francia kanadai génállományhoz képest, az egyes periódusok végén.
Forrás: H. Charbonneau et al.: Naissance d' une population. Les Frangais établis au
Canada au XVIF siécle. Montréal, 1987, Presses de l'Université de Montréal, 1. o.

Franciaországé lassan gyarapodott, sőt stagnált, a bennszülött

indián népesség pedig, amelyet járványok sújtottak, s amelyet
a terjeszkedő gyarmatosítók kiszorítottak a helyéről, hanyatlás­
nak indult. Van bizonyos - nem mechanikusan értelmezendő -
párhuzam e demográfiai elrendeződés és azon állati populációk
térnyerési mechanizmusa között, amelyek elvándorolnak egy
telített vidékről, és az új környezetben más fajokkal vetélkedve,
ezek rovására szilárdítják meg helyzetüket. Feltételezhető to­
vábbá, hogy a szükséges alkalmazkodásban megmutatkozó
erőteljes különbség összefügg a kontaktusba került populációk
technológiai egyenlőtlenségével; az európai bevándorlók és a
bennszülött amerikai népesség találkozása esetén ez az egyen­
lőtlenség igen nagy volt.6

6. Két sziget, kétféle történelem: Írország és Japán

Hosszú távot figyelembe véve, a népesség és az erőforrások

nagyjából párhuzamosan növekednek. Ha azonban az idő lép­
tékét nem századokra, hanem kisebbre vesszük, ezt a párhuza­
mot nem mindig könnyű felismerni. Ez annak a következmé-

83
nye, hogy az emberi faj rendkívüli módon képes alkalmazkod­
ni, átvészelni ínséges periódusokat, felhalmozni nagy tartalék­
okat. Ám a demográfiai változások akkor sem mindig tükrözik
az erőforrások változásait, ha a választott periódus elegendően
hosszú ahhoz, hogy az ok-okozati viszony nyilvánvalóvá váljék
(a forrásokat itt az egyszerűség kedvéért úgy tekintjük, mintha
függetlenek lennének az emberi beavatkozástól). Ráadásul a
demográfiai változásokat befolyásoló egyes tényezők, minde­
nekelőtt a halandóság (lásd e fejezet 3. és 4. részét), függetlenek
a források hozzáférhetőségétől. Egyes esetekben azonban a for­
rások és a demográfiai helyzet közötti összefüggések teljesen
nyilvánvalóak. Írország és Japán - e két, kultúrában és térben
egymástól egyaránt távoli sziget-XVII-XVIII. századi története
jól példázza ezt az összefüggést.
Írország mindig is Nyugat-Európa legszegényebb országainak
egyike volt. Az angolok által leigázott lakosság elveszítette függet­
lenségét és autonómiáját, és mivel a járadékszolgáltató földműve­
lésen alapuló gazdaságot a birtokaiktól távol élő földesurak ural­
ták, az ország elmaradt a fejlődésben. A szegénység ellenére a
népesség gyorsan szaporodott, gyorsabban, mint a szomszédos
Angliában, amely pedig Európa nagy országai közül messze a
legdinamikusabb demográfiai növekedéstmutatta. AXVII. század
vége és az 1841-es népszámlálás között - amely csak pár évvel
előzte meg az ír demográfiai viszonyokat drámaian megváltoztató
nagy éhínséget - az ír népesség alig több mint 2 millióról 8
millióra növekedett (lásd a 2.4. táblázatot). Japán, annak ellené­
re, hogy elzárkózott a külső hatások elől, a XVÍI. század elejétől, a
Tokugava-kor kezdetétől jelentős belső megújulást ért el. A népes­
ség százhúsz év alatt megháromszorozódott, majd hosszú stagná­
lás következett, egészen a XIX. század második harmadáig. Mik
voltak az okai e két nép esetében a gyors növekedésnek, majd
Írországban a katasztrófának, Japánban a stagnálásnak?
Írország esetét Connell74 vizsgálta mintegy negyven évvel
ezelőtt, és elemzését a későbbi kutatások is megerősítették.

74 K. H. Connell: The Population of Ireland (1750-1845). Oxford, 1950, Claren­

don Press. Lásd továbbá K. H. Connell: Land and Population in Ireland. In D.
V. Glass-D. E. C. Eversly (eds.): Population in History. London, 1965, Edward
Arnold. Connell kutatásait igazolta J. Mokyr-C. O'Gráda: New Developments
in Irish Population History, 1700-1850. The Economic History Revieio, 2nd series,
27 (1984).

84
 2.4. táblázat. Írország és Japán népessége (XVII-XIX. század)
Év Népesség (millió fő) Éves növekedési ráta (%)
Írország
1687 2167 -
1712 2791 1,01
1754 3191 0,32
1791 4753 1,08
1821 6882 1,19
1831 7767 1,33
1841 8175 0,51

1687-1754 0,58
1754-1841 1,08
Japán
1600 10-18 -
1720 30 0,92-0,43
1875 35 0,10

Forrás: Írországra vonatkozólag K. H. Connell: The Population of Irelanc

(1750-1845). Oxford, 1950, Clarendon Press; az 1687-1791 közötti időszakra
becslések; az 1821-1841 közötti időszakra népszám lálási adatok. Japánt illetően
A. Hayami: Mouvement de longue dure et structures japonaises de la popula­
tion ä l'époque Tokugawa. Annales de démographie historique 1971. Paris, 1972,
Mouton.

Connell tézise szerint az íreknek a korai házasságkötésre való

természetes hajlandóságát akadályozta, hogy nehéz volt házhely­
nek való földhöz jutni, és így családot alapítani. A XVIII. század
második felében egy sor összetett tényező - köztük a burgonya
mint haszonnövény nagy sikere - elhárította ezt az akadályt, és
lehetővé vált a földbirtokok bővítése és felaprózása. Ennek
következtében több lett a házasságkötés, erőteljesen növekedett
a természetes termékenység, mely a viszonylag alacsony halá­
lozással együtt magas növekedési rátát eredményezett. A jelen­
tős növekedés következtében már-már bizonytalanná vált az
egyensúly, amikor bekövetkezett az 1846-1847-es nagy éhínség,
amely teljesen felborította a korábbi demográfiai rendet.
A 2.4. táblázat adataiból kiolvasható Írország gyors demog­
ráfiai növekedése; az 1845. évet megelőző évszázadban a népes­
ség éves növekedési rátája 1,3% volt, szemben az 1%-os angliai

85
értékkel. Connell az 1821-1841 közötti időszak vonatkozásában
a népszámlálások megbízható adataira építi értelmezését, a
korábbi értékeket a „füstpénz" (egyfajta családi adó) beszedői­
nek jelentései alapján számította ki. A következőket írja: „A
XVIII. század végén és a XIX. század elején világosan kirajzoló­
dik, hogy az írek következetesen igyekeznek korán házasságot
kötni: a nyomorúságos és kilátástalan életviszonyok, az előrelá­
tás hiánya, a cseppet sem csábító magány és bizonyára lelki
vezetőik rábeszélése is mind ebbe az irányba hatottak."75
De megvoltak-e a korai házasságkötést lehetővé tevő anyagi
eszközök? A sziget szegény falusi lakossága nem tette magáévá
az Európa nagy területén divatos felfogást, amely a házasság-
kötést a tőkefelhalmozás és az életszínvonal emelése miatt elha­
lasztotta.76 A nagy földbirtokosok arra törekedtek, hogy bérlő­
iktől a lehető legmagasabb bérleti díjat szedjék, miáltal a létmi­
nimumon tartották a bérlők életszínvonalát. A házasságkötés
nem volt drága dolog. A házat, mely rendszerint alig volt több
mint egy kalyiba, néhány nap alatt fel lehetett húzni kalákában;
a bútorzat egyszerű és kezdetleges volt.77A parasztbérlők társa­
dalmában az igazi problémát az jelentette, hogyan tegyenek
szert egy földdarabra, ahol tanyát verhetnek. Ameddig ez nehéz
volt (függött például az apa halálának időpontjától), a házasság-
kötés korlátokba ütközött. A XVIII. század vége felé azonban a
viszonyok megváltoztak. A legelők feltörése és az új termőföl­
dek (lecsapolt mocsarak, hegyek) megművelése, amit az ír par­
lament reformjai és a Franciaországgal hadban álló Anglia élel­
miszerigényei egyaránt elősegítettek, felszámolta ezeket a kor­
látokat.78 Tovább fokozódott a földek feldarabolódása, mégpe­
dig a burgonya meghonosítása és terjedése következtében,
amely hamarosan az írek legfontosabb, sőt gyakran egyedüli
táplálékává vált.79A burgonyát valószínűleg Sir Walter Raleigh
honosította meg a XVI. század végén. A növény hamarosan
elterjedt, és két okból is rendkívüli jelentőségre tett szert. Az első
ok a növény termelékenysége. A lakosság egyre inkább függött

75 Connell: Population of Ireland. 81-82. o.

76 Uo. 82. o. Lásd még R. N. Salaman: The Influence of the Potato on the Course
of Irish History. Dublin, 1943, Browne and Nolan, 23. o.
77 Connell: Population of Ireland. 89. o.
78 Uo. 90. skk.
79 Uo. 133. o.

86
a krumplitól, ugyanakkor „azt a földet, amely régebben legfel­
jebb egyetlen család megélhetését biztosította, most tovább le­
hetett parcellázni a fiúgyermekek vagy albérló'k között",80mivel
„egy acre* burgonyaföld képes volt eltartani egy hatfó's családot
és a jószágot".81 A másik ok a burgonya magas tápértéke. A
növény hihetetlenül magas arányban szerepelt a lakosság ét­
rendjében, ezenkívül tekintélyes mennyiségű tejet is fogyasztot­
tak.82Arthur Young, aki utazást tett földjükön, megjegyzi: „Táp­
lálékuk az év tíz hónapjában krumpliból és tejből, a maradék
kettőben krumpliból és sóból áll."83 Egy ötfős család heti 280
font (127 kg) burgonyát fogyasztott, ami 8 font (3,6 kg) napi
fogyasztást jelent fejenként, beleértve a csecsemőket és kisgye­
rekeket is. Connell becslése szerint 1780 és a nagy éhínség között
a napi fogyasztás 10 font volt, Salaman szerint pedig a XVIII.
század végén a felnőttek napi fogyasztása elérte a 12 fontot,
„amit a következő században még meg is haladtak".84 Hozzá
kell tennünk, hogy a 4 kilogramm burgonyából és fél liter tejből
álló napi étrend több kalória- és tápértékét tartalmaz, mint
amennyire egy felnőtt férfinek szüksége van.85 így aztán, bár a
burgonya joggal vádolható az ír parasztság elszegényedése mi­
att, az nem állítható, hogy része lett volna a magas halandóság­
ban. Újabb területeket tudtak művelésbe vonni, a régi földeket
pedig - mivel a burgonya nagyobb hozamú növény - felapróz­
ták. Ez tette lehetővé a gyakoribb és korai házasságkötést. Ezek­

80 Connell: Population of Ireland. 90. o.

* Az acre angol területmérték, amely 0,4 hektárnak, azaz 1125 négyszögölnek
felel meg. - A ford.
81 Salaman: Influence of the Potato. 23. o. Uő: The History and Social Influence of
the Potato. London, 1949, Cam bridge University Press. Salaman elemzése jórészt
egybevág Connellével. Az utóbbi azonban kitart amellett, hogy a burgonya a
XVIII. század második felében vált az írek fő eledelévé, míg Salaman ú g y véli,
hogy a növény már korábban széles körben elterjedt. Connell és Salaman
egyaránt elismeri, hogy a burgonya kiemelkedő szerepet játszott Írország szo-
ciodemográfiai történetében. Más véleményen van L. M. Cullen: Irish H istory
W ithout the Potato. Past and Present, 40 (1968).
82 Connell: Population of Ireland. 149. o.
83 Young megfigyeléseit idézi Salaman: Influence of the Potato. 19. o.
84 Uo.
85 H a napi fogyasztásként tíz font burgonyát (3400 kalória) és egy p in t tejet
(400 kalória) veszünk, akkor 3800 kalóriát kapunk, ami több, mint am ennyit ma
egy intenzív fizikai m unkát végző felnőtt férfi szükségletének tekintenek. Ez az
étrend kielégítő mennyiségben tartalmaz fehérjét, vitaminokat és ásványi sókat
is. Kérdés azonban, hogy tanácsos-e ilyen óriási mennyiségeket fogyasztani.

87
hez a tényezőkhöz járult hozzá a magas természetes termékeny­
ség86 és a mérsékelt halandóság, s így alakult ki az a magas
növekedési ráta, amely egészen a nagy éhínségig jellemezte az
ír helyzetet.87
Ez a tartós demográfiai növekedés (a népesség 1781 és 1841
között megduplázódott) egy földműves társadalomban, amely
számára a termőföld mérete - a nagyon bő termést hozó burgo­
nya meghonosítása ellenére - előbb-utóbb szükségszerűen a
termelés korlátozó tényezőjévé vált, nem maradhatott form vég
nélkül. Már az 1841-et megelőző évtizedből is vannak adatok a
házasságkötési életkor fokozatos emelkedésére és a kivándor­
lók számának növekedésére. Ezek az új fejlemények azonban
nem háríthatták el a katasztrófát. Egy Phytophtora infestans nevű
gomba 1845-ben súlyos kárt okozott a burgonyában, 1846-ban
pedig az egész termést elpusztította.88 1846-1847 telén éhínség
és nyomor szakadt az országra, megindult az elkeseredett ki­
vándorlók áradata, s a helyzetet fertőző láz és tífuszjárvány is
súlyosbította. A nagy éhínség és a vele járó ragályok a becslések
szerint a „normálisnál" 1,1-1,5 millióval több halálesetet okoz­
tak.89Az emigráció valóságos exodussá vált: 1847 és 1854 között
évente mintegy kétszázezren hagyták el Írországot.90
A nagy éhínséggel vége szakadt a demográfiai növekedés
korszakának. A burgonya tette lehetővé nagymértékű sokaso­
dásukat, de egyben bizonytalanná is tette a táplálkozást, mert a
lakosság túlságosan és kizárólagosan függővé vált tőle. A követ­
kező évtizedekben a népesség száma folyamatosan csökkent,
aminek oka az - a nagybirtokosok és a papság által támogatott
- új földhasználati, földtulajdonlási és házasságkötési rend volt
(ez utóbbi lényege a kései házasságkötés, ezáltal a hajadonok és

861840 körül a házas termékenység 370%o volt, ami 20%-kal magasabb, mint
az 1851-ben Angliában és Walesben följegyzett adatok átlaga (307%o). Az anya­
könyvezett születések standardizált indexe (lg) Írországban 0,82, Angliában és
Walesben 0,65 volt. Vö. Mokyr-O'Gráda: New Developments. 479. o.
87 Becslések szerint a Napóleon Waterlooi veresége és a nagy éhínség között
eltelt harminc esztendő során 1,5 millió ember költözött el Írországból Angliába
és Észak-Amerikába. Lásd uo. 487. o.
88 A nagy éhínségről lásd R. D. Edwards-T. D. Williams: The Great Famine.
New York, 1957, N ew York University Press.
89 J. Mokyr: Why Ireland Starved: A Quantitative Analytical History of the Irish
Economy, 1800-1850. London, 1983, Allen and Unwin.
90 M. R. Davie: World Immigration. N ew York, 1936, Macmillan, 63. o.

88
az agglegények nagy száma), amihez még hozzájárult az erőtel­
jes kivándorlás. Az első házasságkötés életkora az 1831-1841
közötti - a korábbi évtizedekben szokásosnál már magasabb -
23-24 évről az évszázad végéig 27-28 évre emelkedett. 1841 és
a századvég között meredeken leesett a házasságban élő szülő­
képes korú nők aránya,91 miközben az 50 évet megélt népesség
mintegy 20%-a soha nem élt házasságban. A sziget lakóinak
száma 1841 és 1901 között 8,2 millióról 4,5 millióra zuhant.
A japán demográfia- és társadalomtörténet egyik legtekinté­
lyesebb kutatójának92interpretációja szerint Japán esete erősen
emlékeztet az írországi helyzet első fázisára, bár a körülmények
természetesen lényegesen különböznek. Az 1603 és 1867 közötti
több mint két és fél évszázadig tartó Tokugava-korra, valamint
a modernizálódó Meidzsi-kor elejére a belpolitikai béke, a kül­
világ és a keresztény hatás előli elzárkózás, a konfucianizmus
feléledése és a politikai stabilitás volt a jellemző. Ugyanakkor e
hosszú időszak alatt „a társadalom felkészült a modernizációra
[... ] a gazdaságilag motivált viselkedés fokozatosan átalakította
a népesség életstílusát [...] Az eredeti termelési viszonyoknak,
amelyeknek csupán annyi hozamuk volt, hogy az emberek
kifizessék a birtokadókat és kielégítsék saját egyéni szükségle­
teiket, elkerülhetetlen velejárója volt a szegénység, ám amikor
a termelés fő céljává az értékesítés vált, egyesek kitartása lehe­
tővé tette, hogy felemelkedjenek, és javítsák életviszonyaikat."93
A művelt területek nagysága megkétszereződött, a mezőgazda­
ságban az extenzív technikát felváltotta az intenzív. A hagyomá­
nyos társadalmi struktúra megváltozott: a nagy családi csopor­
tok, ahol sok családtag és szolga általában nem házasodhatott

91 Az lm index, a házas szülőképes korú nők súlyozott átlaga, az 1841-es

0,45-ról 1901-re 0,324-re esett vissza (-28%). Mokyr-ÁD'Gráda: New Develop­
ments. 479. o. M. S. Teitelbaum: The British Fertility Decline: Demographic Transi­
tion in the Crucible of the Industrial Revolution. Princeton, 1984, Princeton Univer­
sity Press, 103. o.
92 A. Hayami: The Population at the Beginning of the Tokugawa Period. An
Introduction to the Historical Demography of Pre-Industrial Japan. Keio Eco­
nomic Studies, 4 (1966-1967). A. Hayami: Mouvements de longue durée et
structures japonaisses de la population a l'époque Tokugawa. In Annales de
Démographie Historique 1971. Paris, 1972, Mouton. S. B. Hanley-K. Yamamura
(eds.): Economic and Demographie Change in Preindustrial Japan 1600-1868. Prince­
ton, 1977, Princeton University Press.
93 Hayami: Mouvements. 248-249. o.

89
meg, felbomlottak, és sok független kisebb család alakult ki.
Szuva megyében például az átlagos családnagyság az 1671-
1700 közötti 7 főről 1751-1800 között 4,9-re csökkent.94A genin
szolgák osztálya,95akiknek csupán egy kis töredéke házasodha­
tott meg, most normális demográfiai viselkedésű földbérlővé
vált.
A gazdasági források felszabadítását (új földek, új mezőgaz­
dasági technológia) tartós demográfiai növekedés kísérte. Ha-
yami becslése szerint a XVII. század elején az ország lakossága
nem lehetett több 10 milliónál. Ez a szám 1720-ra 30 millióra
szökken föl (Hayami a források bizonytalanságai miatt plusz­
mínusz 5 millió fővel számol), ami több mint egy évszázadon
keresztül 0,8 és 1% közötti éves növekedési rátát jelent.96 A
következő másfél évszázadban ez a vágtatás kissé lelassult:
1870-ben, közvetlenül a Tokugava-ház bukása után a lakosság
lélekszáma 35 millió körül járt, ami 1720-tól számítva már csak
0,2%-os éves növekedést jelent. A stagnálás okai és mechaniz­
musa körül élénk viták folynak ma is. Határozott bizonyítékok
vannak a „gyermekhozam" szándékos csökkentésére, aminek
eszköze nem annyira a házasságkötés időpontjának kitolása,
mint inkább az abortusz és a csecsemőgyilkosság volt, de szere­
pet játszott a folyamatban a városok „romboló" hatása is, amely
elnyelte a falusi népességfelesleget (a XIX. század elején Edo, a
mai Tokió, a világ legnagyobb városa volt). Az irodalmi művek
és jogászi jelentések mellett több Tokugava-kori falu részletes
vizsgálatának bőséges adatanyaga is igazolja, hogy az abortusz
és a gyermekgyilkosság valamennyi társadalmi osztályon belül
széles körben elterjedt gyakorlat volt.97Jokoucsi faluban például
az 1700 előtt született és húszéves korban férjhez ment nők
átlagosan 5,5 gyermeket szültek, az 1750 és 1800 között szüle­
tett, ugyancsak húszéves korban férjhez ment nők viszont már
csak 3,2 gyermeket hoztak világra.98 Bármi legyen is a magya-

94 Uo. 254. o.
95 Hayami: Population of the Tokugawa Period. 16. o.
96 Hayami: Mouvements. 249-251. o.
97 T. C. Smith: Nakahara. Family Forming and Population in a Japanese Village,
1717-1830. Stanford, 1977, Stanford University Press, 11. o.
98 Uo. 13. o. A. Hayami: Demographic Aspects of a Village in Tokugawa Japan.
In P. Deprez (ed.): Population and Economics. (Acts of the fifth section of the Fourth
Congress of the International Association of Economic History.) Winnipeg, 1968,
University of Manitoba Press. - A városokban tapasztalható alacsony termé-

90
rázat, annyi bizonyos, hogy amikor a mezőgazdasági termelés
bővítésének folyamata természetes és leküzdhetetlen akadá­
lyokba ütközött, a japán társadalom hatékony módszereket
talált a népesség növekedésének korlátozására.
A japán demográfiai rendszer másképp reagált a megszerez­
hető források iránti fokozott igényre, mint az ír. Írországban a
nagy éhínség és a nagy kivándorlás a rendszer összeomlását
jelentette. A kettős sokk azonban megnyitotta az utat egy kevés­
bé fájdalmas megoldáshoz: a házasodási rend átalakításához
(magas házasodási életkor, nagyszámú nőtlen és hajadon). Ja­
pánban a válaszreakció nem valamiféle trauma eredményeként,
hanem fokozatosan bontakozott ki.

7. Mai világunk küszöbén

A XVIII. század folyamán Európa roppant fontos gazdasági,

társadalmi és demográfiai változások fázisába lépett. A későb­
biekben (a IV. fejezetben) részletesen foglalkozunk e nagy átala­
kulás folyamataival, melynek ciklusa a következő két évszázad­
ban végigfutott az Ovilágon és - Crosbytól kölcsönzött kifeje­
zéssel - a tengerentúli Neo-Európán, mielőtt átterjedt volna a
világ többi részére. Olyan átalakulás volt ez, amely drámaian
megváltoztatta a növekedést meghatározó jelenségeket: az álta­
lában magas termékenység és halandóság két évszázad alatt
arra az alacsony szintre süllyedt, amely ma is jellemző, és haté­
kony ellenőrzés alá sikerült vonni a kényszerítő erőket.
A korai szakaszban azonban ezek a hatások még erősek vol­
tak. A születésszabályozás - eltekintve egyes elszigetelt helyek­
től, mint például Franciaország - gyakorlatilag ismeretlen volt,
az orvosi és egészségügyi rendszabályok pedig nem sok hatás­
sal voltak a magas halandóságra. Ezt követően, 1750 és 1850
között Európa népessége fokozott növekedésnek indult. Az
1600 és 1750 közötti alig 0,15%-os éves növekedési ráta a követ­
kező száz évre 0,63%-ra emelkedett. Ez a felgyorsult növekedés
valamennyi jelentősebb országra kiterjedt (lásd a 2.5. tábláza-

kenységre lásd Y. Sasaki: Urban Migration and Fertility in Tokugawa Japan: The
City of Takayama, 1773-1871. In S. B. Hanley-A. P. Wolf (eds.): Family and
Population in East Asian History. Stanford, 1985, Stanford University Press.

91
tot), bár néhol (pl. Angliában) erőteljesebb volt, mint másutt (pl.
Franciaországban). Ám a pestis eltűnése és a himlő elleni sikeres
küzdelem (1797-ben Jenner feltalálta a vakcinát) ellenére a XVIII.
század közepe és a XIX. század közepe közötti évszázad sem
volt mentes a súlyos gondoktól. A francia forradalom és a
napóleoni háborúk húsz évig pusztítottak Európában; az utolsó
súlyos élelmezési válság - az 1816-1817-es éhínség, amelyet
tífuszjárvány is kísért - egész Európát sújtotta;99 ugyanakkor
egy korábban nem ismert pusztító kór, a kolera is felütötte a fejét
a kontinensen. Ennek ellenére a népesség lélekszáma erőteljesen
növekedett. Megkezdődött a nagymérvű óceánon túli migráció,
a felesleg átzúdult a két Amerikába.
Mindmáig nincs lezárva az arról folyó régi vita, hogy mik
lehettek a XVIII. század közepén megindult demográfiai növe­
kedés okai; részben azért, mert maguk a demográfiai mechaniz­
musok sem teljesen világosak. A számbeli növekedés egyes
esetekben a felívelő házasodási kedv következtében előállott
fokozott termékenységnek köszönhető, máskor a halandóság
csökkenése volt a fő tényező.
Anglia esetében, amely a vizsgált időszakban a legnagyobb
demográfiai növekedést mutatta fel, az újabb tanulmányok sze­
rint100a XVIII. század első felében lejátszódó demográfiai növe­
kedés inkább a - nagyobb házasodási kedvvel megalapozott -
fokozott termékenységgel, mint a halandóság csökkenésével
magyarázható. Az nyilvánvaló, hogy az ipari forradalom a
munkaerő iránti kereslet ugrásszerű emelkedésével járt, ez pe­
dig élénkítette a házasságkötési hajlandóságot és így a fertilitást
(ez utóbbi „szabályozása" házasságon belül még nem volt szo­
kásban). Ugyanakkor viszont csökkent a halandóság is, és az
összhatás következtében tartós növekedés állt be, ami egy év­
századon belül a népesség megháromszorozódásához vezetett.
A későbbiekben, a III. fejezetben még visszatérünk Angliához,
amikor a demográfiai és a gazdasági rendszer közötti összefüg­
gést vizsgáljuk majd.
Európa nagy részén a XVIII-XIX. század fordulója a halandó­
ság csökkenését hozta. Ez mindenekelőtt a ragályok, az éhínség
99 J. Post: The Last Great Subsistence Crisis in the Western World. Baltimore, 1977,
The Johns Hopkins University Press.
100 E. A. Wrigley-R. S. Schofield: The Population History of England, 1541-1871.
London, 1981, Edward Arnold.

92
 2.5. táblázat. Egyes európai népességek növekedése (1600-1850)
A népesség (millió fő) Növekedési mutató Népsűrűség Megoszlás
(fő/km 2) (%)
Ország 1600 1750 1850 1750 1850 1850 1750 1600 1750 1850
(1600=100) (1750=100) (1600=100)
Anglia 4,1 5,7 16,5 139 289 402 47 7 8 14
Hollandia 1,5 1,9 3,1 127 163 207 63 3 3 2

Németország 12,0 15,0 27,0 125 180 225 42 22 21 22

Franciaország 19,0 25,0 35,8 132 143 188 46 34 34 29

Olaszország 12,0 15,7 24,8 131 158 207 52 22 22 20
Spanyolország 6,8 8,4 14,5 124 173 213 17 12 12 12

Összesen 55,4 71,7 121,7 129 170 220 100 100 100

A becslések a mai területekre vonatkoznak. Spanyolország esetében a kontinentális területet vettük számításba. Franciaország,
Olaszország és Spanyolország esetében a saját becsléseimet adom meg, amelyek az alább megadott m unkák adatain alapulnak.
Források: Az adatok a következő művekből származnak vagy azok adatain alapulnak: Anglia: E. A. Wrigley-R. Schofield: The Population
History of England 1541-1871. London, 1981, Arnold, új kiadás 1987, Cambridge University Press, 532-534. o. Hollandia: B. H. Slicher
van Bath: Historical Demography and the Social and Economic Development of the Netherlands. Daedalus, Spring 1968, 609. o.
Németország: C. McEvedy-R. Jones: Atlas of World population History. London, 1978, Penguin, 67-70. o. Franciaország; J. Dupäquier: La
population frangaise au XVlF el XVIIF siede. Paris, 1979, Presses Universitaires de France, 9., 11. o. Olaszország: C. M. Cipolla: Four
Centuries of Italian D em ographic D evelopm ent. In D. V. Glass-D. E. C. Eversly (eds.): Population in History. London, 1965, Arnold,
579. o. Spanyolország: J. Nadal: La polación Espanola. Barcelona, 1984, Ariel, 47. o.
és a nyomor miatt bekövetkező halandósági válságok ritkulásá­
nak köszönhető. így például 404 angol egyházközségben a sú­
lyos halandóságú hónapok gyakorisága a XVIII. század első
felében 1,3%, a második felében 0,9%, a XIX. század első negye­
dében 0,6% volt,101 ami a válságok gyakoriságának erőteljes
csökkenésére utal. Franciaországban a XVIII. század első és
második fele között a súlyos válságok gyakorisága meredeken
zuhant, olyannyira, hogy egyesek a régi típusú válságok végé­
ről beszélnek, az olyan esetekre utalva, mint amikor például
1709 kemény tele után a normálisnál egymillióval több haláleset
történt, vagy mint amilyen az 1693-1694-es és az 1739-1741-es,
hasonlóan súlyos válság volt.102Európa más részein - Németor­
szágban, Olaszországban, Spanyolországban - a csökkenés ké­
sőbb és kevésbé hirtelen következett be.
A nagy halandósági válságok ritkulásának közös alapja bio­
lógiai, gazdasági és társadalmi természetű. Egyes betegségek
csökkenő hevességének okai között szerepelhetett a kórokozó
és a hordozó alany kölcsönös alkalmazkodásának biológiai je­
lensége (lásd fentebb a 3. és 4. részt), amelyet még elő is segített
a növekvő népsűrűség és a népesség mobilitása. A társadalmi
okok között figyelembe kell venni, hogy a javuló egyéni higiénia
és köztisztaság csökkentette a fertőzések terjesztésének veszé­
lyét. Végül a gazdasági okok között nemcsak a mezőgazdaság
fejlődése szerepel, hanem a javuló közlekedés is, ami elősegítet­
te a javak elosztását a bővelkedő és a nélkülöző térségek között.
A válságévek megszűnése azonban egymagában nem ad kel­
lő magyarázatot a halandóság csökkenésére Európában. A szü­
letéskor várható élettartam például az 1740-1749 közöttihez
képest 1840-1849-re Angliában 33-ról 40-re, Franciaországban
25-ről 40-re; Svédországban az 1750-1759 közötti 37-hez képest
1840-1849-re 45-re; Dániában pedig az 1780-1789 közötti 35-höz
viszonyítva 1840-1849-re 44-re nőtt.103 A fokozott demográfiai
növekedés nyilvánvalóan vagy a „krízis jellegű", vagy a „nor­
mális" halandóság csökkenésének tudható be. Az egyik elkép­
zelés, mely nagy népszerűségre tett szert az utóbbi időkben,
McKeown úgynevezett „táplálkozási elmélete".104 Eszerint a
101 Uo. 650. o.
102 Livi-Bacci: Population and Nutrition. 50-55. o.
103 Uo. 70. o.
104 T. McKeown: The Modem Rise of Population. London, 1976, Edw ard Arnold.

94
XVIII. századi demográfiai növekedés a halandóság csökkené­
sének volt köszönhető, ami viszont nem magyarázható sem az
orvostudomány fejlődésével (az ugyanis egészen a XIX. század
végéig nem sok egyéb jelentős eredménnyel dicsekedhetett,
mint a himlővakcina feltalálása), sem a köz- és egyéni higiénia
javulásával (hiszen ez egyes esetekben, például a nagyvárosok­
ban valószínűleg kifejezetten romlott), sem más okokkal. McKe-
own szerint az igazi ok az volt, hogy javult a lakosság táplálko­
zása, és ez fokozta a szervezetnek a fertőzésekkel szembeni
ellenálló képességét. Ezt a javulást pedig a mezőgazdasági ter­
melés növekedése idézte elő, ami viszont az új, bőven termő
növények belépésének köszönhető, a kukoricától a burgonyáig.
Ez az elmélet számos ellenvetést vált ki, ezért más okokat kell
keresnünk. Először is, az összefüggés a táplálkozási szint és a
fertőzésekkel szembeni ellenállás között csak súlyos alultáplált­
ság esetében érvényes, és bár igaz, hogy az alultápláltság a
rendkívül ínséges esztendőkben gyakori volt, normális években
az európai népesség étkezési szintje valószínűleg megfelelő
volt.105 Másodszor, a XVIII. századik második fele és a XIX.
század első egy-két évtizede, amikor a halandóság „átmenete"
megkezdődött, egyáltalán nem volt a bőség korszaka. Az igaz,
hogy új termények jelentek meg. A XVIII. század második felére
a burgonya - amelynek előretörését 1770-1772-ben Észak-Euró-
pában súlyos éhínség is elősegítette - végleg legyőzte legelszán­
tabb európai ellenzőit is, és egykettőre a legszélesebb körben
elterjedt. Egy burgonyaföld kétszer vagy akár háromszor akko­
ra népességet képes eltartani, mint egy ugyanakkora gabona­
föld. A sokoldalú hajdina késő tavasszal is vethető, ha az őszi
vetés kipusztul. A XVII. században a kukorica elterjedt Spanyol-
országban, aztán északnyugaton, Franciaországban, Olaszor­
szágban, a Pó völgyében, majd a Balkánon is. A kukorica terje­
dését is, akárcsak a burgonyáét, 1816-1817-ben ellátási válság
előzte meg.106 Az új termények megjelenése azonban sok eset­
ben nem járt együtt az egy főre jutó fogyasztás növekedésével.

105 Ennek a nézetnek tekintélyes képviselője F. Braudel, magam is egyetértek

vele: vö. Livi-Bacci: Population and Nutrition, különösen az V. fejezetben.
106 Az új termények elterjedésére és hatásukra lásd F. Braudel: Civilation
materielle, economie et capitalisme, X ^ -X V IIF siede. Vol. 1. Les structures du
quotidien: le possible et Vimpossible. Paris, 1979, Colin. W. Abel: Congiuntura agraria
e crisi agrarie. Torino, 1976, Einaudi.

95
Gyakran előfordult, mint a burgonya esetében Írországban,
hogy az új termény alkalmas volt a megnövekedett népesség
táplálására, viszont ezzel együtt csökkent az értékesebb táplá­
lékok, például a gabonafélék fogyasztása, így a népesség táplál­
kozása szegényesebbé vált. Okkal híres Cobbett kirohanása
írországi tapasztalataival kapcsolatban: „Örömteli kötelessé­
gemnek tartom, hogy lebeszéljek mindenkit ennek az átkozott
gyökérnek a termesztéséről, mivel meg vagyok győződve, hogy
több kárt okozott az emberiségnek, mint a kard és a dögvész
együttvéve."107Vannak adataink arra, hogy a burgonyafogyasz­
tás növekedésével Angliában és Flandriában is csökkent a ga­
bonafélék fogyasztása. Azokon a vidékeken, ahol a kukorica
különösen nagy sikert aratott, elsősorban Olaszországban, és a
lakosság fő táplálékává vált, ennek az egyoldalú táplálkozásnak
az lett a következménye, hogy a pellagra nevű betegség rettene­
tes mértékben elterjedt.108
Más, áttételesebb megfontolások is kétségessé teszik a táplál­
kozási hipotézist. Először is, a reáljövedelmek a XVIII. század
folyamán és a XIX. század első évtizedeiben egész Európában
csökkentek.109A reálbérek csökkenése annak jele, hogy csökkent
a fizetett munkások (és bizonyára más rétegek) vásárlóereje, ők
pedig keresetük mintegy négyötödét táplálkozásra fordították.
Egy másik közvetett bizonyíték az átlagos testmagasság csök­
kenése, mely ebben az időszakban Angliában, a Habsburg Biro­
dalomban és Svédországban egyaránt megfigyelhető. A testma­
gasság igen érzékenyen követi a táplálkozási szint változásait,
és csökkenése vagy stagnálása semmi esetre sem a javuló táp­
lálkozás jele.110Végül tekintetbe kell vennünk, hogy a halandó­
ság csökkenése elsősorban a fiatalok és a csecsemők körében
volt tapasztalható, mint általában, ha a csökkenés a fertőző
betegségek visszaszorulásának köszönhető, ami viszonylag ke­
vésbé fontos halálozási ok az idősek körében. Az elválasztásig
- amire meglehetősen későn, általában egy-, esetenként kétéves
korban került sor - a csecsemők anyatejjel táplálkoztak, és így
táplálkozási szintjük általában független volt a terméstől és a

107 Letters of William Cobbett to Charles Marshall. InG. D. H.-M. Cole (eds.):
Rural Rides. London, 1930, Peter Davis, 3. köt. 900. o.
108 Livi-Bacci: Population and Nutrition. 95-99. o.
109 Abel: Congiuntura agraria.
110 Livi-Bacci: Population and Nutrition. 107-110. o.

96
fogyasztási szinttől. Ám a jelzett időben a csecsemőhalandóság
is csökkent, ami nem a jobb táplálkozásnak, hanem a jobb
gyermekgondozási módszereknek és a környezet káros hatásai
elleni jobb védekezésnek volt köszönhető.
A halandóság csökkenése minden bizonnyal számos okra
vezethető vissza, és nyilván önmagában egyik ok sem lehetett
meghatározó. Mindazonáltal, bár a kérdésnek bőséges irodalma
van, a táplálkozási hipotézis szilárdabban tartja magát, mint a
többi. Mégis az a helyzet, hogy az európai demográfiai növeke­
dést (a népesség egy évszázad alatt csaknem megkétszerező­
dött) a mezőgazdasági termelés növekedése kísérte, bár a táp­
lálkozási szint nem emelkedett jelentősen. Noha az egykori
legelők, mocsarak, vadonok helyén birtokba vett új, művelhető
földek, a fejlettebb technológia és az új termények meghonosí­
tása valószínűleg nincs közvetlen hatással a halandóság csök­
kenésére, ezek az elemek lehetővé tették a falusi lakosság ter­
jeszkedését, új központok kialakulását és a házasságkötések
gyakoriságának növekedését. Az ipari szektor erősödése, az
urbanizáció és általában a nem mezőgazdasági munkaerő iránti
igény szintén elősegítette ezt a folyamatot, egyben piacot terem­
tett a falusi lakosság számára.
A XVIII. századi demográfiai növekedés együtt járt azzal,
hogy egyre újabb területeket vontak művelés alá. Franciaor­
szágban az ancien régime utolsó harminc éve alatt a művelt
terület nagysága 19 millió hektárról 24 millióra növekedett.111
Angliában a bekerítési mozgalom a XVIII. század elején évente
néhány 100 acre területre terjedt ki, ugyanezen század második
felében már elérte az évi 70 000 acre-1. Poroszországban és az
olaszországi Maremmában kiszárították a mocsarakat és lápo­
kat, lecsapolási munkálatok segítették a földigény kielégítését
Írországban és Angliában is.112

111 Abel: Congiuntura agraria. 308. o.

112 Slicher van Bath: Agrarian History.

97
 III. FEJEZET

FÖLD, MUNKA ÉS NÉPESSÉG

1. Csökkenő hozamok és demográfiai növekedés

A demográfiai növekedésnek a földműves társadalmak gazda­

sági fejlődésére gyakorolt hatása mindmáig megválaszolatlan,
nyitott kérdés. Két megmerevedett álláspont áll szemben egy­
mással. Az egyik szerint a demográfiai növekedésnek alapvető­
en negatív hatása van, mivel kiélezi az ellentétet a kötött vagy
korlátozott erőforrások (föld, ásványkincsek) és a növekvő né­
pesség között, s így hosszabb távon fokozódó szegénységhez
vezet. A másik nézet szerint a demográfiai növekedés éppen­
séggel növeli az emberi leleményességet, és semlegesíti, sőt felül
is múlja a korlátozott erőforrások hátrányát.
Az első nézet rövid távra szóló, könnyen belátható tapaszta­
lati igazságot közvetít: a megnövekedett népsűrűség azzal jár,
hogy az emberek versengeni fognak a nem növelhető nagyságú
erőforrásokért, amelyeknek egyre nagyobb lélekszámú népes­
séget kell eltartaniok. A történelmi adatok azonban markáns
ellenérvvel is szolgálnak, mivel a gazdasági fejlődést általá­
ban demográfiai növekedés kísérte. A nagy lélekszámú né­
pesség jobb munkaszervezést és specializációt tesz lehetővé;
könnyebben találja meg a módját a korlátozott mennyiségű
erőforrások helyettesítésének, és olyan rendszereket alkothat,
amilyenekre egy kis vagy szórványos népesség képtelen. A
rövid és hosszú távú megfigyelések összeegyeztetése nem köny-
nyű feladat.
A második, ezzel ellentétes elméletnek fel kellene oldania egy
másik és talán még komolyabb ellentmondást. Még ha elfogad­
juk is, hogy a demográfiai növekedés serkentőleg hat az emberi
újítószellemre (ez az, amit a közgazdászok „technikai fejlődés­
nek" hívnak), azt már nehéz elképzelni, hogy ez a szellemi
fejlődés kitágítja az ember megélhetéséhez és jólétéhez szüksé­
ges kötött mennyiségű erőforrásokat (amilyen a termőföld, a
terület és más fontos természeti elemek).

98
 Képzeljünk el egy földműves populációt, amely elszigetelten
él egy mély völgyben! A születések és a halálozások közötti
különbség következtében lassú növekedés megy végbe úgy,
hogy a népesség csak két évszázadonként kétszerezó'dik meg.
Eleinte csak a legtermékenyebb, könnyen öntözhető', könnyen
hozzáférhető földeket művelik, vagyis azokat, amelyek a folyó
menti síkságon terülnek el. Ahogy a népesség lélekszáma nö­
vekszik, és nő az élelemszükséglet, sorra elfoglalják a jobb föl­
deket, de egy idő után művelésre kell fogni a távolabbi terüle­
teket is, a völgy lejtőin, amelyeket nehezebb öntözni, és kevésbé
is termékenyek. A további szaporodás elkerülhetetlenné teszi a
még kevésbé termékeny földek megművelését is, amelyek még
magasabban terülnek el, és még jobban ki vannak téve az eróz­
iónak. Intenzívebb művelés még akkor is lehetővé teszi a ter­
mékmennyiség növelését, ha már minden földterület be van
vetve, de e lehetőségek mégis korlátozottak, mivel bekövetkezik
egy olyan helyzet, amikor az újabb munkabefektetés már nem
növeli hatékonyan a termékmennyiséget. Ezek szerint a kötött
környezet (és, tegyük hozzá, a kötött szintű technológia) meg­
követeli az egyre kevésbé termékeny földek művelését, ezzel
együtt az egyre növekvő munkabefektetést, miközben az egy­
ségnyi földterületre vagy munkamennyiségre jutó hozamok
egyre csökkennek.
A csökkenő hozamok elve alapvető eleme mind Malthus,
mind Ricardo elméletének,1 és alkalmazható a nem agrártársa­
dalmakra is. Könnyen belátható, hogy növekvő munkáslétszám
kötött tőkemennyiség esetén (a munkások egyetlen gépet mű­
ködtetnek) az összterméket megnöveli ugyan, de az új munká­
sok által létrehozott többlettermék fokozatosan csökkeni fog.
1A csökkenő hozamok elvét M althus a következőképpen vezeti be az Essay
elején: „Amíg egyik acre földet a m ásik után feltörik, vagyis az egész termőte­
rület művelés alá vételéig, az élelem évi növekedése a m ár birtokba vett földte­
rület feljavításától függ. Ez azonban olyan forrás, amely m inden talaj természete
szerint, ahelyett hogy növekednék, fokozatosan csökken." T. R. Malthus: Tanul­
mány a népesedés törvényéről. In Népesedésrobbanás - egyke. Szerk. Semlyén István,
Bukarest, 1982, Kriterion Könyvkiadó, 6 6 . o. - Ricardo a következőképpen fogal­
mazza meg ezt az elvet: „A termelés üteme a legkedvezőbb körülmények között
valószínűleg mindig nagyobb ugyan a népesség szaporodásánál, de nem tartósan,
mert a föld mennyiségileg korlátozott, minőségileg pedig különböző, és így
minden újabb tőkebefektetés kisebb haszonnal jár, míg a népesség szaporodása
mindig ugyanaz marad." D. Ricarco: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei.
Budapest, 1991, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 61. o.

99
 A csökkenő hozadék törvénye tehát azt mondja ki, hogy a
népesség növekedése kötött föld-, illetve tőkemennyiség mellett
az egy főre eső termékmennyiség csökkenésével jár. Csakhogy
a munka termelékenysége nem konstans, a történelem éppen
azt mutatja, hogy ez a mutató az újítások és találmányok révén
egyre javult. A mezőgazdaságban a faeszközöket felváltották a
fémeszközök, a kapa átadta helyét az ekének, az emberi erőt
kiegészítette az állati erő. Hasonló fejlődést mutatnak a terme­
lési folyamat más innovációi: a vetésforgó, a vetőmag-szelekció,
a trágyázás fejlődése. Egyszóval, a technológiai újítások, ame­
lyek emelik az egységnyi föld vagy egységnyi munka hozamát,
előidézik a felhasználható erőforrások növekedését is. Lehetsé­
ges azonban, hogy e növekedés pozitív hatása csak időleges,
mivel a folyamatos demográfiai növekedés semlegesíti az elért
eredményeket. Hozzá kell azt is tennünk, hogy semmiféle fejlő­
dés nem képes a végtelenségig növelni a kötött erőforrások -
például a föld - termelékenységét.
Mai thus híres munkája, az Essay első kiadásában 1798-ban
már leírta a fenti összefüggést, amikor kijelentette, hogy „a
mértani haladvány szerint növekedő" népesség növekedési po­
tenciálja összeegyeztethetetlen a megélhetéshez szükséges erő­
források, különösen a táplálék növekedési potenciáljával, amely
„csupán számtani haladvány szerint" emelkedik. Minthogy a
természet törvényei szerint az embernek táplálékra van szüksé­
ge, „a népesség és a föld termékenysége közötti egyenlőtlenség,
valamint természetünk ama törvénye, mely szerint a hatásokat
állandó egyensúlyban kell tartani, olyan nehézségeket okoz,
amelyeket, úgy vélem, lehetetlen leküzdeni".2 A demográfiai
növekedés megbontja a források és a népesség közötti összhan­
got, amíg valamilyen korlát meg nem állítja ez utóbbi növeke­
dését. Malthus ezeket „pozitív" fékeknek nevezi; az éhínség, a
járvány vagy a háború csökkenti a népességet (amint ez a kö­
zépkori pestisciklusok vagy a harmincéves háború esetében
történt), és visszaállítja a népesség és az erőforrások kedvezőbb
egyensúlyát. A visszanyert egyensúly azonban csak addig fog
tartani, amíg meg nem kezdődik egy újabb negatív ciklus -
hacsak a népesség nem talál valami új módot reproduktív kapa-

2 T. R. Malthus: An Essay on the Principle of Population (1798). New York, 1976,

N orton, 20. o.

100
dtásának korlátozására. Ilyen „megelőző" és „erényes" korlá­
tozás például a cölibátus, vagy legalábbis a kései házasságkötés,
azaz olyan alternatívák választása, amelyek csökkentik a népes­
ség reprodukcióját. A népek sorsa a pozitív és a megelőző fékek,
a felelőtlen és a megfontolt viselkedés küzdelmén múlik, azon,
hogy a szükség és kényszer áldozatai leszünk, vagy készek
vagyunk az aktív választásra.
Bár a malthusi modellt az évek során sokszor bírálták és
korszerűsítették, az eredeti megfogalmazás lényegében ma is
érvényes. Ez a következőkben foglalható össze:

1. Az elsődleges forrás az élelem. Ha a népesség ennek szűké­

ben van, nő a halandóság, lelassul (vagy visszájára fordul)
a népességnövekedés, így magától helyreáll az egyensúly.
2. A csökkenő hozadék törvénye kivédhetetlen. Az új földek
művelés alá vonása és a munkaintenzitás fokozása - ami
válasz a demográfiai növekedésre - az újabb föld vagy az
újabb munka egységére számolva egyre kisebb termelés-
növekedést eredményez.
3. A termékmennyiség vagy a termelékenység növekedése,
amely a találmányok vagy újítások nyomán jön létre, csak
időleges enyhülést hoz, mivel a demográfiai növekedés
felemészt minden nyereséget.
4. A népességnövekedés és a pozitív fékek ördögi körének
ismerete rávezetheti a népességet, hogy a népszaporulatot
(és így a demográfiai növekedést) házasodási korlátokkal
szabályozza.

A 3.1. ábra a népesség és a források közötti kapcsolatot ábrázol­

ja, amelyik a növekedés vagy a hanyatlás periódusa után hely­
reállítja az egyensúlyt. Mindkét esetben az ábra két lehetséges
utat mutat aszerint, hogy működik-e a megelőző fék, vagy nem.
Ha nő a népesség, növekszik a táplálék kereslete, ennek követ­
keztében pedig emelkednek az árak. Ugyanakkor, mivel a mun­
kaerő kínálata nő, csökkenni fog az ára. Az emelkedő árak és a
csökkenő bérek együtthatásaként fokozottan romlanak a reál­
bérek, ami egyet jelent a népesség életszínvonalának romlásá­
val. Ez a romlás nem tarthat a végtelenségig, és végül szükség­
képpen új egyensúlyhoz vezet, amelyet vagy a megelőző fékek
bölcs választása (első út), vagy épp ellenkezőleg, elvetése, a

101
 Növekedés

Eredmény Kiinduló helyzet

Hanyatlás

A nyilak az ok-okozati összefüggés irányát jelzik. A + és - jelek

pedig a következő tényezőre gyakorolt hatás jellegét mutatják meg.
A szaggatott vonal a folyamatosnál gyengébb kapcsolatot jelez.
A termékenység nagyobb mértékben játszik szerepet az 1-gyel jelzett úton,
mint a 2-vel jelzetten.

3.1. ábra. A Malthus-féle pozitív és megelőző fékek rendszerének

hatása a demográfiai növekedés, illetve hanyatlás fázisában

102
növekvő halandóság (második út) idéz elő, esetleg a kettő kom­
binációja. Bármelyik utat választjuk is, az életszínvonal csökke­
nése a népesség számbeli hanyatlásához (vagy legalábbis las­
súbb növekedéséhez) vezet, ami a megnövekedett halandóság­
nak vagy a házasságkötési és születési arány csökkenésének az
eredménye, és így mindenképpen helyreáll az egyensúly a né­
pesség és az erőforrások között.
Az újítások és felfedezések csak elhalasztják a restabilizáló
mechanizmus beindulásának időpontját, megszakítják a folya­
matot, anélkül azonban, hogy működésének lényegén változ­
tatnának. A fenti modell különösen a művelhető földek nagysá­
ga által korlátozott agrártársadalmakra, valamint azokra a sze­
gény populációkra érvényes, amelyek jövedelmük nagyobb ré­
szét élelemre fordítják. Malthus és az ipari forradalom korát
megelőzően a világ szinte valamennyi országa ezekbe a kategó­
riákba sorolódott, de sok szegény ország még mind a mai napig
ide tartozik.
A Malthus-féle modell minden logikai nehézség nélkül alkal­
mazható az ipari társadalmakra is (a Római Klub is figyelemre
méltó - ha nem is tudományos - sikerrel alkalmazta). Ám
Malthus kényszerítő logikája veszít erejéből, ha olyan ipari fo­
lyamatokra alkalmazzuk, amelyeket állandó innováció jelle­
mez, és amelyek jórészt megújítható vagy helyettesíthető forrá­
sokat alkalmaznak.

2. Történelmi igazolások

Malthus gondolatmenete szerint, ha a népesség nem fogadja el

az erényes megelőző fékeket, akkor az életszínvonal csökkenése
következtében újra meg újra ki lesz téve a halandóság növeke­
désének. Ha azonban a megelőző fék működik, akkor a népes­
ség számbeli növekedése ellenőrizhető lesz, és lehetővé válik
mind a javak felhalmozása, mind az életszínvonal általános
növekedése.3 Malthus szerint a megelőző fék az ő korában
erősebb volt, mint a régi Európában, ami az emberi fejlődés
implicit bizonyítéka. Ez a megelőző szabályozás csak lassan és

3 T. R. Malthus: A Summary View of the Principle of Population (1830). Har-

m ondsworth, 1970, Penguin, 251-252. o.

103
csak az igen civilizált társadalmakban képes befolyásolni a nép-
szaporulatot. Sajnos a történelem során a pozitív fék hatása
sokkal gyakoribb volt, amint azt a katasztrófák és a halandósági
válságok gyakorisága és intenzitása mutatja. Igaz, a halandósá­
gi válságokat gyakran okozták olyan járványciklusok, amelyek
függetlenek voltak az életszínvonaltól (lásd a II. fejezetnek a
pestisről szóló 3. részét), de a modern időkben az élelmezési
válságokat kísérte gyakran emelkedő halandóság. A népesség
kalóriaszükségletének kétharmadát adó gabonafélék árának
kétszeres, háromszoros, négyszeres vagy még nagyobb emelke­
dését néhány hónappal később a halálozások erőteljes növeke­
dése követte. Egy vagy több rossz termést követően, amit álta­
lában a kedvezőtlen időjárás okozott, a gabonaárak magasba
szökkentek, és ezt általában még tovább súlyosbították az olyan
tényezők, mint a tartalékok és a helyettesítő táplálékok hiánya,
a kereskedelem fennakadása és az ínség sújtotta populáció alap­
vető szegénysége. A Malthus-féle modell híveinek egyik leg­
főbb érve, hogy a folyamat a népességfelesleg periodikus felszá­
molását eredményezte. A 3.2. ábra azt mutatja be, hogyan ala­
kultak a gabonaárak és a halálozási adatok Sienában (és néhány
más toscanai helységben) a XVI. század közepétől a XVIII.
század elejéig néhány periódusban, különös tekintettel az olyan
esztendőkre, amikor egy-egy nagy áremelkedés egybeesett a
halálozási csúcsokkal.4 Az ínséges esztendők gyakran alacson­
yabb a házasságkötési gyakorisággal járnak, mivel ilyenkor
elhalasztják a lakodalmat, amíg a helyzet megjavul. Ez egyszer­
smind a termékenység ideiglenes csökkenését is jelenti.
Az Európa számos más országában megfigyelhető helyzet
nem sokban különbözik a sienaitól. A XVI-XVII. századnak és
a XVin. század elejének jellemző tünete az élelmezési válság,
amelyet súlyos demográfiai visszaesések követtek, évszázadon­
ként kétszer, háromszor, négyszer vagy még többször is.5 Az

4 M. Livi-Bacci: Population and Nutrition. Essay on the Demographic History of

Europe. Cambridge, 1991, Cambridge University Press, 51-54. o.
5 Angliával kapcsolatban lásd A. B. Appleby: Grain Prices and Subsistence
Crises in England and France 1590-1740. The Journal of Economic History, 39
(1979), 865-887. o. Franciaországról lásd F. Lebrun: Les crises démographiques
en France au XVIIeme et XVIIIéme siécles. Annales ESC, 35 (1980). Olaszországról
lásd L. Del Panta: Le epidemie nella storia demografica italiana (secoli XIV-XIX).
Torino, 1980, Loescher. Spanyolországot illetően lásd V. Perez Moreda: Las crisis

104
 Év Év

Év Év

Árak: □----- □ Halálozás: • ----- •

3.2. ábra. Sienai halálozási adatok és gabonaárindexek

(XVI-XVII. század)
Forrás: A halálozási adatok forrása a Firenzei Egyetem statisztika tanszékének
egy publikálatlan tanulmánya, az áraké pedig G. Parenti: Prezzi e mercato a
Siena (1546-1765). Firenze, 1942, Cya, 27-28. o.

1693-1694-es és az 1709-1710-es nagy válság során Francia-

országban a halálozások száma a normális évekhez képest
megduplázódott, ami súlyos nyomokat hagyott a demográfiai

de mortalidad en la Espana interior, sighs XVI-XIX. M adrid, 1980, Siglo Veintiuno.

Németországra vonatkozólag lásd W. Abel: Massenarmut und Hungerkrisen in
vorindustriellen Europa. Hamburg, 1974, Paul Parey.

105
struktúrában és az érintett népcsoport történelmi emlékezeté­
ben.6
Hosszú távon az életszínvonal csökkenésének negatív hatásai
sokkal tartósabbak, és a malthusi modell tisztábban érvényesül,
mint rövid távon. Ha például figyelmen kívül hagyjuk azoknak
a járványoknak a hatását, amelyek nem élelemhiánynak tulaj­
doníthatók (ilyen volt a pestis vagy a himlő), akkor kiderül,
hogy az élelmezési válságok demográfiai hatása nem ad meg­
felelő magyarázatot a növekedés és hanyatlás ciklusaira. Sokkal
jobban magyarázhatók ezek a ciklusok a pozitív és negatív fékek
tartósabb hatásával, ami nem más, mint a halandóságnak és a
házasodási hajlandóságnak az életszínvonal javulása vagy rom­
lása nyomán bekövetkező hosszú távú módosulása. A bérek és
árak grafikonjai jelzik az összefüggést a népesség és a gazdaság
között. Mint látható, e két érték hosszú távon jól követi a
Malthus-féle modellt (lásd a 3.3. ábrát). A demográfiai ciklus
negatív fázisában, amilyen például a nagy pestisjárványt követő
évszázadban vagy a XVII. században volt, a népesség - és így a
kereslet - hanyatlása vagy stagnálása az árak csökkenéséhez,
egyszersmind a munkaerő iránti igény és ezen keresztül a bérek
növekedéséhez vezetett. A XIV. század eleje és a XV. század vége
között például a búza ára több mint a felével csökkent, ám
ezután mind Franciaországban, mind Angliában újra emelkedni
kezdett. Slicher van Bath a következőket írja: „Eljött a XIV-XV.
századi recesszió ideje. A járványok megtizedelték a lakosságot,
és mivel a megművelt földek adta termés mennyisége nagyobb
volt annál, mint amennyi a maradék népesség eltartásához
szükséges volt, a gabonaárak leestek. A lélekszám csökkenése
miatt munkaerőhiány állt elő, aminek következtében jelentősen
növekedtek a bérek és a reálbérek."7 A demográfiai helyzet
erőteljes javulása a XVI. században visszájára fordította ezt a
helyzetet: a növekvő kereslet felfelé nyomta a gabona- és egyéb
élelmiszerárakat, miközben a reáljövedelmek csökkentek.8 Ez a
tendencia a XVII. század elején érte el a kritikus pontot.9 A
népesség növekedésének XVII. századi lelassulása, majd a né-

6 Livi-Bacci: Population and Nutrition. 55. o.

7 B. H. Slicher van Bath: The Agrarian History of Western Europe. A. D. 500-1850.
London, 1963, Edward Arnold, 106. o.
8 Uo. 107. o.
9 Uo. 108-109. o.

106
 3.3. ábra. Népesség és gabonaárak Európában, 1200-1800
(1721-1745 = 100)
Forrás: B. H. Slicher van Bath: The Agrarian History of Western Europe, A. D.
500-1850. London, 1963, Edward Arnold, 103. o.

met lakosság katasztrofális csökkenése a harmincéves háború

következtében ismét megfordította a ciklust (a kereslet és az
árak csökkentek, a bérek pedig növekedtek), és ez egészen a
XVm. század közepéig tartott, amikor is a helyzet újra megfordult.
Az angliai helyzet - a XVI. századtól a XVIII. századig -
megfelel a Malthus-féle modellnek. A 3.4. ábra mutatja a népes­
ség és a reáljövedelmek nagyságának változását.10
A statisztika jól mutatja a nyilvánvaló közvetlen összefüggést
a népesség és az árak között - azzal az elmélettel összhangban,
mely szerint a demográfiai növekedés vagy hanyatlás az árak
növekedéséhez, illetve csökkenéséhez vezet. Különösen jól lát-

10 A. E. Wrigley-R. S. Schoefield: The Population History of England, 1541-1871.

London, 1981, Edward Arnold, 10. fej.

107
 30 3000

1 ------- 1------- 1-------- 1------- 1-------- 1-------- 1------- 1-------- 100

1551 1601 1651 1701 1751 1801 1851
Év

3.4. ábra. Népesség és reálbérek Angliában (1551-1851)

Forrás: E. A. Wrigley-R. S. Schofield: The Population History of England,
1541-1871. London, 1981, Edward Arnold, 408. o.

ható ez a két fordulópontnál a XVII. század, illetve a XVIII.

század közepén. Az ábra jól illusztrálja az ellentétes kapcsolatot
a demográfiai fejlődés iránya és a bérek mozgása között, bár a
fordulópontok bekövetkeztét illetően bizonyos eltolódás ta­
pasztalható. Végül a 3.5. ábra világosan kimutatja az összefüg­
gést egyfelől a reáljövedelmek, másfelől a demográfiai változá­
sok két tényezője, a halandóság és a termékenység között - az
előbbit a születéskor várható élettartam (e0), az utóbbit a teljes
termékenységi ráta fejezi ki (TFR). Az előbbi demográfiai jelen­
ség mozgása nem függ az életszínvonaltól (melyet a reálbérek
fejeznek ki), a második viszont (a házasodási arány változása
miatt) némi késéssel követi a változásokat.
Az angliai példa a malthusi modellnek azt a változatát követi
(3.1. ábra - „első út"), amely a népesség és az erőforrások közötti
egyensúlyt inkább a házasságkötési és gyermekvállalási szoká­
sok változásával, semmint a halandóság növelésének sokkal
szomorúbb módozatával igyekszik helyreállítani.
Más hosszú időtartamokkal foglalkozó kutatások, még ha
nem is támaszkodhatnak ilyen bőséges adatokra, hasonló értel-

108
 800 - 42

Várható élettartam fe j
R eálbérindex

Egy nőre jutó gyermekek száma (TFR )

R eálbérindex

3.5. ábra. Reálbérek, termékenység (TFR) és várható élettartam (eo)

Angliában (1551-1801)
Forrás: E. A. Wrigley-R. S. Schofield: The Population History of England,
1541-1871.

109
mezésre nyújtanak módot. A dél-franciaországi Languedoc vi­
dékének társadalmi életét jól kirajzolódó gazdasági-demográfi­
ai ciklusok jellemzik.11Az első ciklus az 1348-as pestist megelő­
zően zárult le. Akárcsak Európa sok más vidékén, a népesség
növekedésnek indult, és fokozatosan benépesítette a marginális
- kevéssé termékeny, rögös - földeket. A XIII. század végén és a
XIV. század elején gyakori volt az éhínség, és a demográfiai
növekedés lelassult. Ezt követte a pestis és a népesség csökke­
nése. Ennek a hanyatlásnak számos társadalmi és demográfiai
következménye volt. Ilyen a családmagok egyesülése nagycsa­
ládokká, valamint a földek újraelosztása. Mindkét folyamat
természetes egy olyan mezőgazdasági rendszerben, amely
egyszer csak bővelkedik földekben, de hiányt szenved a m un­
kaerőben. A mi szemszögünkből a legjellegzetesebb gazdasági
következmény azonban az árak csökkenése és a bérek emelke­
dése volt, amely egészen addig tartott, amíg a demográfiai
növekedés újra megindult a XVI. században. Egy idő után ismét
fellépett a földhiány, egyre újabb és egyre kevésbé termékeny
földeket törtek fel, a reálbérek összezsugorodtak, a társadalom
elszegényedett, így aztán a XVII-XVIII. század során a népesség
száma csökkenni kezdett. Le Roy Ladurie a növekedés és a
hanyatlás ezen váltakozó ciklusait Malthus felfogásában ma­
gyarázza. A népesség gyorsabban nőtt, mint az erőforrások, így
aztán hosszú távon, technológiai fejlődés híján működésbe lé­
pett a pozitív fék. Languedoc esete különbözik Angliáétól, mivel
az a 3.1. ábra „második útját" követte, amely szerint a túlnépe­
sedést szabályozó mechanizmus a halandóság.
Hasonló értelmezések ismertek Európa más, északi és déli
régióiról.12 E tanulmányok és kutatások közös megfigyelése,
hogy a demográfiai növekedés és a csökkenő hozamok folya­

11 E. Le Roy Ladurie: Les paysans de Languedoc. Paris, 1969, SEVPEN.

12 Katalóniáról lásd J. Nadal: La població. In ]. Nadal-I. Farreras-P. Wolff
(eds.): História de Catalunya. Barcelona, 1982, Oikos-Tau; J. Nadal-E. Giralt: La
population catalane de 1552 a 1717. Paris, 1960, SEVPEN. Provence-ról lásd R.
Baehrel: Une croissance: la Basse Provence rurale. Paris, 1961, SEVPEN. Olaszor­
szágról szóló, több évszázadot felölelő malthusiánus mű: A. Bellettini: La popo-
lazione italiana dall'inizio dell'era volgare ai nostri giorni. Valutazioni e ten­
derize. In Storia d'ltalia. Vol. 5. Torino, 1973, Einaudi. Lásd továbbáM. A. Romani:
Nella spirale diuna crisi. Milano, 1975, Giuffré. A Németalföldről lásd B. H. Slicher
van Bath: Historical Demography and the Social and Economic Development of
the Netherlands. Daedalus, Spring 1968.

110
mata az egy főre jutó termelés csökkenéséhez és a lakosság
elszegényedéséhez vezetett, továbbá, hogy ez a spirál vagy
„csapda" az innováció vagy a demográfiai növekedés ellenőr­
zése révén kerülhető el, vagy legalábbis enyhíthető.

3. Demográfiai nyomás és gazdasági fejlődés

A csökkenő hozamok logikája magával hozza a folytonos ver­

sengést az erőforrások és a népesség növekedése között, hacsak
ez utóbbit nem tartja vissza a reprodukció valamilyen korláto­
zása, lehetővé téve a javak felhalmozását és az egyre nagyobb
jólétet. A demográfiai növekedés mindenképpen a gazdasági
fejlődés fékjeként működik.
Létezik azonban egy, a Malthuséval ellentétes elmélet is,
amely szerint a népesség növekedése kifejezetten serkenti a
fejlődést, és ennek az elméletnek talán még régebbi múltja van.
A XVII. és jórészt a XVIII. század közgazdászait is nyugtalaní­
tották azok a negatív gazdasági hatások, amelyek egy sor ország
(különösen Spanyolország és Németország) elnéptelenedésé­
nek voltak betudhatok, és meg voltak győződve arról, hogy sok
más, erőforrásokban egyébként gazdag ország szegénysége a
csekély népességgel magyarázható. Ok tehát kedvezőnek tar­
tották a demográfiai növekedést. „Kevés kivétellel a benépesítés
és a lélekszám gyors növekedésének hívei voltak. Egészen a
XVIII. század közepéig oly tökéletesen egyetértettek a »benépe­
sítést« elvekben, mint soha semmi másban. A nagy lélekszámú
népesség és annak állandó gyarapodása volt szerintük a virág­
zás legfontosabb tünete; egyben a gazdagság legfőbb oka; sőt ez
volt maga a gazdagság, ez volt bármely nemzet legfőbb vagyo­
na."13Akorabeli korlátozott fejlettség és az alacsony népsűrűség
viszonyai között a demográfiai növekedés az erőforrások meg­
sokszorozását és így az egyéni jövedelem növekedését jelentet­
te.14 Ez a nézet, mint említettük, igen elterjedt volt, és csak a
XVIII. század végén, az ipari forradalom első fázisával jelent­
keztek azok a negatív hatások, amelyek Malthust és vele együtt

13 J. A. Schumpeter: History of Economic Analysis. Oxford, 1954, Oxford Uni­

versity Press, 251. o.
14 Uo. 251-252. o.

Ill
másokat is arra késztettek, hogy ezzel ellentétes álláspontot
foglaljanak el.
Vajon képes-e a lélekszámbeli növekedés gazdasági fejlődést
eredményezni? Ha a „kötött" erőforrások bőségben vannak
vagy könnyen helyettesíthetők, akkor ennek semmi akadálya,
amint ezt a társadalom- és gazdaságtörténet számos példával
igazolja. Könnyen megállapítható, hogy a kis létszámú, elszór­
tan élő populációknál, amelyek alig folytatnak kereskedelmet,
csekély a munkamegosztás és a szakosodás lehetősége, és kép­
telenek jelentős befektetéseket eszközölni, a fejlődés korlátozott
vagy ki sem mutatható. A történelemben azt látjuk, hogy az
elhagyott területek vagy az elnéptelenedő vidékek gazdasága
szinte kivétel nélkül visszamaradt a fejlődésben. A XVII-XVIII.
században Európában számos kormány hozott - gyakran egyéb­
ként sikertelen - intézkedéseket, hogy benépesítse a ritkán lak­
ott területeket vagy azokat a körzeteket, ahol a demográfiai
hanyatlás az életszínvonal csökkenését hozta magával.15
Fontos, hogy tisztában legyünk a fejlődés és a demográfiai
növekedés közötti összefüggés logikájával. Hogyan képes a
növekedő populáció nyomása és az erőforrásoknak ebből kö­
vetkező tartós feszítettsége megteremteni a fejlődés előfeltétele­
it? Újabban Ester Boserup állított föl egy olyan elméletet, amely
az agrárgazdaságokra vonatkoztatva igyekszik megmagyaráz­
ni ezt az összefüggést.16
A mezőgazdasági vidékek változatos képet mutató népsűrű­
sége természetesen összefügg a föld termékenységével: magas­
abb a népsűrűség a dús, könnyen öntözhető talajokon; kisebb a
népsűrűség a kevésbé jól művelhető körzetekben. Ez az értel­
mezés azonban megfordítható, mégpedig úgy, hogy a demog­
ráfiai növekedés a jelek szerint megteremti a feltételeket ahhoz,
hogy az emberek egyre intenzívebb művelési módokat sajátít­
sanak el. Ez azt jelenti, hogy a populáció nyomása okozója, nem
pedig következménye a mezőgazdasági innovációnak.
A különböző földművelési rendszerek egy folyamatos vonal
mentén helyezhetők el, amelynek egyik végén az erdőirtás he­

15 Ilyen volt a XVIII. század közepén, III. Károly uralkodása alatt Andalúzia
betelepítésének kísérlete vagy az itáliai Maremma benépesítése a lotaringiai
uralom idején.
16 E. Boserup: The Conditions of Agricultural Growth. London, 1965, Allen and
Unwin.

112
lyezkedik el (a föld előkészítése az erdő kivágásából és felége­
téséből áll, ezt 1-2 éves használat követi, majd egy hosszú, 20-25
éves periódus, ami alatt az irtott területen az erdő újra kisarjad,
és helyreáll a föld termékenysége), a másikon pedig az a mód­
szer, amely egy bizonyos földterület évente többszöri beülteté­
sét alkalmazza. A két véglet között helyezkedik el a bozótirtási
módszer, amely az eljárást tekintve azonos az erdőirtásossal,
csak éppen a periódusok rövidebbek, mivel a bozóttakaró már
6-8 év alatt újra kinő. A rövidebb (1-2 éves) ugarolási időszak
alatt csak a fűtakaró nő ki újra, az évenkénti ültetés pedig
csupán néhány hónapnyi pihenőt ad a talajnak. Az egyre rövi­
debb ugarolási időszakot alkalmazó és egyre intenzívebb mű­
velési rendszerekre való áttérést a demográfiai növekedés dik­
tálja, mivel csak így nyílik lehetőség arra, hogy egy adott nagy­
ságú területen egyre nagyobb népességet lehessen élelmezni.
Az intenzifikációs folyamat azonban még nagyobb munkaerő-
igénnyel jár, és gyakran a termelékenység csökkenése kíséri. Az
erdőirtásos rendszerben például a föld előkészítése és az ültetés
rendkívül egyszerű: a fejsze és a tűz megtisztítja a területet a
fától, a hamu termékennyé teszi a talajt, az ültetéshez pedig
elegendő egy hegyes bottal lyukat fúrni a földbe, így a munka
termelékenysége magas. A rövidebb ugarolási időszakok mun­
kaigényesebb talaj-előkészítéssel járnak, az egyszerű égetést
pedig felváltja a kapa vagy az eke munkája, ráadásul szükséges­
sé válik a trágyázás, a gyomlálás és az öntözés is. Az erdőirtásos
módszernél „a tűz elvégzi a munka nagyját, nem kell kiforgatni
a gyökereket, ami az állandóan használt földek előkészítésének
rendkívül időigényes része. Az az idő, amely az erdőirtásos
módszernél a föld felszíni tisztításához szükséges, csupán egy
töredéke - 10-20%-a - a teljes megtisztításhoz szükséges idő­
nek."17 Fejlődési fokozatonként változnak az eszközök is. Az
erdőégetéses módszernél a mag elültetéséhez elegendő egy he­
gyes bot; amikor az ugar időtartama rövidebb, a bozót eltakarí­
tásához kapára van szükség; ha pedig ez az idő még rövidebb,
a gyomtalanítást már ekével kell végezni. Amikor a szántáshoz
állati erőt kezdtek alkalmazni, az igavonó állat trágyát is bizto­
sított, viszont ugyanakkor etetni és gondozni is kellett a jószá­
got, ami további munkát jelentett. A gazdának ugyanakkora

17 Boserup: Conditions of Agricultural Growth. 30. o.

113
termékmennyiség eléréséhez többet kellett dolgoznia; más szó­
val: (technológiai innováció hiányában) csökkent az egy órára
jutó munka termelékenysége. Amikor a népesség a művelhető
földek méretéhez képest túl nagy lesz, a földművesek kénytele­
nek új technológiát alkalmazni, ami megnöveli az egységnyi
földön nagyobb munkabefektetés árán elérhető termékmenny­
iséget. Egyes populációk - így szól ez az érvelés - sok esetben
nem azért nem alkalmaznak intenzívebb technikákat, mert nem
ismerik ezeket a lehetőségeket, hanem azért, mert a föld bősége
nem teszi kifizetődővé. Az intenzifikálás ugyanis az egységnyi
munkára jutó termékmennyiség csökkenését jelenti.
A mezőgazdasági innovációnak ez a folyamata különbözik
attól, amelynek során az újításokat és találmányokat „azonnal"
alkalmazni kezdik, mert munkaerő-megtakarítást eredményez­
nek. Az első esetben az innováció a demográfiai növekedésnek
és annak a ténynek a következménye, hogy a népsűrűség elért
egy bizonyos küszöböt. A második esetben az innováció függet­
len a demográfiai tényezőktől.
A mezőgazdasági rendszerek és a népsűrűség közötti kapc­
solatot igazolja az a tény is, hogy a mezőgazdasági innováció
említett folyamata, a jelek szerint, a népesség számbeli hanyat­
lásának időszakaiban a visszájára fordul (lásd a II. fejezetben
tárgyalt példákat): az alacsonyabb népsűrűség kedvez a kevés­
bé intenzív rendszerekhez való visszatérésnek. „A háborúk vagy
járványok nyomán elnéptelenedett földek egy része [... ] évszá­
zadokig megműveletlen maradt. A talajjavítás olyan munkaigé­
nyes módjait, mint a márgázás, Franciaországban évszázadokig
nem alkalmazták, és csak akkor jelent meg ismét bizonyos
körzetekben, amikor a népsűrűség ismét megnövekedett."18A
technológiai regresszió újabb példáival gyakran találkozunk a
fejlődő országokban, például Latin-Amerikában, „amikor a sű­
rűn lakott, technikailag fejlett területekről érkező telepesek [...]
egy-egy ritkábban benépesült területre érkeznek".19 Napjaink
szomorú példája az új gyarmatosítók által alkalmazott kárték­
ony irtásos-égetéses gazdálkodás a forró égövi erdőkben, pél­
dául az Amazonas vidékén.

18 Uo. 62. o.
19 Uo.

114
 3.6. ábra. N é p esség és a m e z ő g a z d a sá g in te n z ív e b b é v á lá sa

A Boserup-féle modell (amelyet a 3.6. ábra foglal össze vázla­

tosan) azt a folyamatot általánosítja, ahogy a történelmi társa­
dalmak a népesség fokozatos növekedésének nyomására lassan
változnak. Ez a felfogás a népesség növekedését a modellen
kívüli független változóként kezeli.20 Ha ezt a modellt vegyes
gazdaságokra vagy olyan fejlődő országokra alkalmazzuk,
amelyekben a modern demográfiai növekedés folyamata jelen
van, akkor, mint alább látni fogjuk, sokat veszít meggyőző
erejéből, de még így is használható marad. Ez a modell nem
zárja ki más tényezők működését, de a demográfiai növekedést
a gazdasági átalakulás egyik mozgató erejeként posztulálja.
Egyben visszájára fordítja a Malthus-féle modellt, mivel a népe­
sedést nem a fejlődés egyik függő változójaként kezeli, hanem
olyan tényezőként, amely éppen maga határozza meg a fejlő­
dést.

4. A demográfiai nyomás és fejlődés további példái

a kőkortól napjainkig

A demográfiai nyomás pozitív elméletét meglepő eredménnyel

sikerült alkalmazni a vadászó-gyűjtögető életmódról a mező-
gazdaságra való „hirtelen" áttérésre, amelyről már korábban
20 A Boserup-féle modell egyes elemei számos mai szerző munkájában fellel­
hetők. Lásd például C. Clark-M. Haswell: The Economics of Subsistence Agricul­
ture. London, 1964, Macmillan, 1-2. fej.

115
beszéltem. Ez az áttérés tette lehetővé az emberi faj számára -
amely száz- meg százezer évig közvetlenül függött azoktól az
állatoktól és növényi táplálékoktól, amelyeket az ökoszisztéma
spontán módon nyújtott - hogy alig néhány további évezred
alatt kifejlesszen egy olyan rendszert, amely az ember által
előállított erőforrásokon alapul.
A hagyományos elmélet ezt az átmenetet az újítások és ta­
lálmányok kifejlesztésével és elterjesztésével magyarázza. Az
állatok háziasításával, a vetéssel és aratással kapcsolatos új
eljárások feltalálása gyarapította és állandósította a termékek
mennyiségét, és így kiváltotta a demográfiai növekedést.21
Másként fogalmazva: az ember megváltoztatta a környezetét,
és így megteremtette a feltételeket a népesség növekedéséhez.
Marc Cohen, akárcsak Boserup, a visszájára fordítja a folyama­
tot.22Amikor a vadászó-gyűjtögető társadalmak 11-12 000 évvel
ezelőtt benépesítették a táplálékforrásul szolgáló elérhető terü­
leteket, a demográfiai növekedés arra kényszerítette őket, hogy
a gyengébb minőségű, alacsonyabb tápértékű és kevésbé ízletes
táplálékra is ráfanyalodjanak. Ezt követően, mintegy 9000 évvel
ezelőtt már arra is rákényszerültek, hogy tovább bővítsék táp­
lálékskálájukat, mégpedig nem a jobb ízű, hanem a könnyen
újratermelhető táplálékokkal, így vette kezdetét az áttérés a
mezőgazdaságra. Ez a gondolatmenet két fő érven és egy sor
következtetésen alapul.
Az első fő érv szerint a mezőgazdaság egy sor olyan ismeretre
és jártasságra épül, amelyekkel a vadászó-gyűjtögető társadal­
mak is rendelkeztek, csak éppen nem használták őket, mivel
nem volt rá szükségük: „Minden olyan embercsoport, amely
rendelkezik az emberi intelligencia alapelemeivel, és akár a
legkisebb mértékben is függ a növényi anyagoktól, ugyanakkor
bármiféle, esetleg csupán táborhely jellegű letelepedési helyen
él [...], szinte elkerülhetetlenül megfigyeli azt az alapvető folya­
matot, ahogy a mag vagy a sarj növénnyé változik. [...] A
mezőgazdaság nem más, mint [...] bizonyos viselkedések kom­
binációja [...], amelyek között szerepel az ültetéshez való terület
megtisztítása, a talaj dúsítása, a mag elvetése, a növények öntö­
zése, a gyomnövények eltávolítása, bizonyos konzerválási mű­
21 V. G. Childe: Man makes Himself. New York, 1951, Mentor.
22 M. N. Cohen: The Food Crisis in Prehistory. Overpopulation and the Origin of
Agriculture. N ew Haven, 1977, Yale University Press.

116
veletek alkalmazása, a fajok elterjesztése eredeti ökológiai határai­
kon túlra, az előnyös tulajdonságokkal rendelkező fajok szelekció­
ja. E mozzanatok egyike sem elégíti ki önmagában a mezőgazda­
ság fogalmát, ezek összessége azonban maga a mezőgazdaság."23
A második érv arra vonatkozik, milyen a táplálkozás szintje,
és mennyi munka szükséges e szint eléréséhez a mezőgazdaság­
ra való áttérés után. Először is le kell szögezni, hogy ez az áttérés
a táplálék romlásával járt, mind minősége, mind változatossága
tekintetében, mivel a halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel
szerzett táplálék sokkal gazdagabb táp- és ízanyagokban, mint
a letelepült mezőgazdaság terményei, amelyekben a gabonafé­
lék monotóniája dominál. Következésképpen, ez az áttérés nem
ment volna végbe, ha a demográfiai növekedés nem tette volna
szükségessé. Ráadásul a letelepült földművesek munkája jóval
gyötrelmesebb volt, mint a vadászó-gyűjtögető embereké, akik
a táplálékkeresést gyakran nem is annyira munkának, mint
egyfajta természetes életformának tekinthették.
Ez az elmélet jórészt a napjainkig ilyen módon élő népek
körében tett megfigyeléseken alapul. A vadászó-gyűjtögető
életmód könnyű voltát megfogalmazó hipotézist igazolják a
Kalahári-sivatag busmanjai, akiknél a felnőtt férfiak átlagosan
napi 2-3 órát, az Arnhem-föld bennszülöttei, akik 3-5, és egyes
tanzániai törzsek, akik alig 2 órát töltenek élelemszerzéssel.24
Hasonló megfigyeléseket tett a XIX. században Grey is.25 A
primitív földművesek és vadászó-gyűjtögető elődeik életmód­
jának összehasonlítása valószínűleg ugyancsak azt bizonyítja,
hogy a vadászó-gyűjtögető emberek kevesebb erőfeszítéssel
szerezték meg táplálékukat. Összegezve: „A mezőgazdaság na­
gyobb népességet ellátó, kisebb egységnyi területen zajló éle­
lemszerzést és nagyobb társadalmi egységekbe szerveződést
tett lehetővé, ám olyan áron, hogy csökkent a táplálék minősége,
csökkent a termés biztonsága, miközben az egységnyi táplálék­
ra jutó munka mennyisége a régi maradt, sőt valószínűleg még
növekedett is."26 A mezőgazdaság tehát akkor terjed el, amikor

23 Uo. 22-23. o.
24 Uo. 30-31. o.
25 Idézi M. Sahlins: Stone Age Economics. Chicago, 1974, Aldine. Sahlins több
példát hoz a ma élő vadászó-gyűjtögető népek korlátozott munkaterhelésére is.
26 Cohen: Food Crisis in Prehistory. 39. o.; lásd továbbá Clark-Haswell: Econom­
ics of Subsistence Agriculture. 33., 46. o.

117
a demográfiai növekedés következtében azonos területen na­
gyobb termékmennyiségre van szükség. Ha arra gondolunk,
hogy létezett egy olyan kiegyenlítő mechanizmus (a migráció),
amely a népességfelesleget elosztotta a területek között, és így
csökkentette a demográfiai nyomást, akkor érthetővé válik,
hogy a mezőgazdaságra való áttérés (amit a demográfiai növe­
kedés mozgatott) miért mehetett végbe az emberiség egész
történetének időtartamához képest viszonylag rövid időszak
alatt.
Cohen nézetei heves vitát váltottak ki, és sok tanulmány
született az igazolására. így például rendkívül tüzetesen vizs­
gálták azt a hipotézist, amely szerint a mezőgazdaságra való
áttérés időszakára az életszínvonal és a táplálkozási szint csök­
kenése volt a jellemző. Ennek bizonyítása azonban nehézségek­
be ütközik, egyelőre sem a régészeti leletek, sem a paleopa-
tológiai tanulmányok nem adnak egyértelmű választ.2728
Az az elmélet, amely szerint az első ismert demográfiai forra­
dalom vezetett a földművelés felfedezéséhez, egybevág Boserup
vélekedésével, aki úgy véli, hogy a népesség a fejlődés serken­
tője. A későbbi demográfiai fejlődési szakaszok - például a
pestist megelőző középkori növekedés Európában - ugyancsak
olyan változásokat idéztek elő, amelyek összhangban állnak a
fenti modellel. „Az új rendszerben, amely a IX. és a XIV. század
között terjedt el, a falvak valamennyi földjét három nyomásban
művelték, ami azt jelentette, hogy a földet két gabonavetés után
egy évre ugarnak hagyták. A tarlót és az ugart a falu lakosainak
tulajdonát képező állatok ellenőrzött legeltetésére használták.
Legelés közben a jószág trágyázta a földet, ez kompenzálta azt
a veszteséget, amely a rövidebb pihenés miatt a talajt érte, és
egyben ellentételezte a természetes legelők területének csökke­
nését is, ami a művelésbe vett földek terjeszkedésének volt a
következménye. Még így is lehet azonban, hogy a gabonahoza­
mok alacsonyabbak voltak, mint a hosszú tartamú ugarolás
rendszerében, ezenkívül valószínű, hogy a népesség további
növekedésével eltolódás következett be a táplálék összetéte­
lében: az állati eredetű ételek aránya csökkent, a növényi erede-
2 7 M. N. Cohen-G. J. Armelogos (eds.): Paleopathology and the Origins of
Agriculture. Orlando, 1984, Academic Press, a szerkesztők által írott zárófejezet.
28 E. Boserup: Population and Technological Change. Chicago, 1981, University
of Chicago Press, 95-96. o.

118
tűeké növekedett. Amikor a fekete halál később csökkentette a
népsűrűséget, ellenkező irányú elmozdulás következett be, az­
az a növényi táplálék aránya csökkent, mivel a népesség pusz­
tulása következtében feleslegessé váló földek ismét legelőkké
váltak."28
A hagyományos technológiát használó mai földműves társa­
dalmak tapasztalatai szintén igazolják a demográfiai növekedés
serkentő szerepét hangoztató elméletet. Egy nemrégiben ké­
szült tanulmány az esetek egész sorát dolgozza fel: az elmúlt fél
évszázad latin-amerikai, afrikai és ázsiai példáit.29 Ezekben az
országokban a magas termékenység következtében a korábbi­
nál lényegesen nagyobb volt a populáció nyomása. Az elemzett
esetek azt illusztrálják, hogyan reagálnak a földműves társadal­
mak az évi 2-3%-os növekedésre. Szinte valamennyi esetben a
terjeszkedő városok szívták fel a falvak demográfiai feleslegé­
nek (vagy legalábbis mezőgazdasági munkát végző népessége
feleslegének) egy részét, és bizonyos helyeken a nem földműves
szektor egyenesen dominánssá vált.
Nagyjából azonos technológiai szint esetén egy adott földte­
rületen egy adott termény termesztéséhez szükséges munka
mennyisége az egyre intenzívebb művelési rendszerek beveze­
tésével fokozatosan növekszik. Ha például Kamerunban össze­
hasonlítjuk az erdőirtásos és égetéses technikát, amelyik hosszú
ugarolást alkalmaz, a folyamatos műveléssel, akkor azt tapasz­
taljuk, hogy a technológia váltásával az egy hektárra jutó éves
munka mennyisége 700 óráról 3300 órára ugrik.30 A megnöve­
kedett időigénynek részben az az oka, hogy megnő az egyes
művelési fázisokhoz (talaj-előkészítés, gyomlálás és így tovább)
szükséges munka mennyisége, másrészt megnő a munkafázi­
sok (pl. öntözés, trágyázás) száma. Az erdőirtásos-égetéses föld­
műveléshez elegendő három művelet: a talaj-előkészítést szol­
gáló égetés, ami Libériában vagy Elefántcsontparton hektáron­
ként 3-400 órát igényel; az ültetés a tűz által fellazított talajba
bottal vagy kapával; és a betakarítás. A vetés és a betakarítás
között gyakorlatilag semmiféle munkát nem kell végezni, mivel

29 P. L. Pingali-H. R. Binswagen: Population Density and Agricultural Inten­

sification: A Study of the Evolution of Technologies in Tropical Agriculture. In
D. G. Johnson-R. D. Lee (eds.): Population Growth and Economic Development.
Madison, 1987, The University of Wisconsin Press.
30 Uo. 38. o.

119
se trágyázásra, se gyomlálásra, se öntözésre nincs szükség.
Ahogy a művelés módja egyre intenzívebbé válik, ez utóbbi
műveletek nélkülözhetetlenek lesznek, és egyre munkaigénye­
sebbé válnak. Ha sorra vesszük a Pingali és Binswagen által
tanulmányozott 52 esetet, és kiszámítjuk a művelés intenzitásá­
nak és a munka intenzitásának indexét,31 azt tapasztaljuk, hogy
a két változó között pozitív korreláció mutatkozik: a művelés
intenzitásának 10%-os növekedéséhez az egy hektárra jutó évi
munkaórák számának 4,6%-os növekedésére van szükség.
Ugyanezzel az elemzéssel kimutatható, hogy a művelés 10%-os
növekedésének az egy hektárra jutó termékmennyiség 3,9%-os
növekedése felel meg. Amint látjuk, a munkaórák termelékeny­
sége enyhén csökken, ha azonban tekintetbe vesszük azokat a
munkaórákat is, amelyek nem tartoznak szorosan a föld meg­
műveléséhez (például az igásállatok felnevelését és gondozását,
az öntözőrendszerek és a munkaeszközök készítését), akkor az
egy munkaórára jutó termékmennyiség csökkenése jóval na­
gyobb. A termelékenységnek ez a hanyatlása (amely csak min­
dennemű innováció figyelembevétele nélkül következik be)
megfelelő beruházásokkal és új technológiával természetesen
kompenzálható.
A fejlődő országok tapasztalatai tehát sok tekintetben meg­
erősítik ezt az elméletet. A földművelés intenzívebbé válása
nyomán nő az egységnyi földterületre jutó munka mennyisége,
és konstans technológiai szint mellett nő az egységnyi termékre
jutó munka mennyisége is. Az újabb korokban ezt a tendenciát
hatékonyan kiegyensúlyozta a technológiai fejlődés, de elkép­
zelhető, hogy a korábbi korszakokban, amikor az innováció
kisebb léptekkel haladt vagy éppen meg is állt, az új művelési
módok bevezetését a szükség kényszerítette ki, és alkalmazásuk
csak nagyobb munkamennyiség befektetése árán volt megvaló­
sítható.

31A m űvelés intenzitásának indexe az egységnyi földre jutó évi betakarítások

száma (annak az erdőirtásos módszerrel művelt földnek az indexe, amelyet 24
évig ugaron tartanak és 1 évig használnak, minimális: 0,04; annak a földnek,
amelyen évente kétszer takarítják be a termést, az indexe 2). A munkaintenzitás
indexe az egységnyi földterületre évente jutó m unkaórák száma.

120
 5. A népesség mérete és jóléte

Az előző lapokon áttekintettünk néhány lehetséges dinamikus

összefüggést a népesség növekedése és a gazdasági fejlődés
között. Érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon is, milyen
hatással van a népesség egyszerű „lélekszáma" a társadalmi
jólétre. Az előzőekben már szó volt erről, de ez a kérdés többet
érdemel egy futó pillantásnál, mivel a társadalom szervezett­
ségének komplexitása szintén összefügg számszerű méreteivel.
Sok tudós birkózott azzal a kérdéssel, hogy vajon létezik-e
„optimális" népességméret,32 de ezek az elméleti eszmefuttatá­
sok nemigen alkalmasak arra, hogy megértsük a demográfiai
fejlődés történelmi okait. Az optimális népességszám olyan
elméleti népességméretet jelent, amely mellett az egyén jóléte
maximális (és amely felett vagy alatt csökkenés áll be), lényegét
tekintve statikus fogalom, és ezért nehezen alkalmazható a
dinamikus populációkra.
A népesség mérete a klasszikus közgazdaság-tudomány által
jól leírt két mechanizmus révén hat, amelyek közül az első a
munkamegosztással és ezen keresztül az egyéni képességek
jobb kihasználásával kapcsolatos, a második pedig abból a meg­
figyelésből származik, hogy a társadalom szervezetének össze­
tettsége szintén függ a népesség nagyságától, mégpedig annak
mind abszolút számától (a lélekszámtól), mind pedig a terület-
egységre számított értékétől (a népsűrűségtől).
A munkamegosztás hasznát mesterien írta le Adam Smith, őt
megelőzően pedig William Petty. A nagyvárosok előnyeit illető­
en Petty a következőket írja: „Ha egy óra úgy készül, hogy az
egyik ember készíti a fogaskerekeket, egy másik a rugót, egy
harmadik a számlapot metszi, egy negyedik a tokot csinálja,
akkor az óra jobb és olcsóbb lesz, mint ha az egész munkát
egyetlen ember végezte volna."33Jól ismerjük Smith klasszikus

32 A. Sauvy: Théoriegénérale de la population. Vol.l. Economicet population. Paris,

1956, PUE P. Guillaumont: The Optim um Rate of Population Growth. In A. J.
Coale (ed.): Economic Factors of Population Growth. New York, 1976, John Wiley.
33 C. H. Hull (ed.): The Economic Writings of W. Petty. N ew York, 1963, A. M.
Kelley, 473. o. A Pettytől származó idézetért köszönettel tartozom J. L. Simon­
nak. Ő a demográfiai növekedés és az innovációs szint emelkedése közötti
oksági összefüggés szószólója. Műve, a Theory of Population and Economic Growth
(London, 1986, Blackwell) első négy fejezetében ezekkel az érvekkel foglalkozik.

121
példáit a szegkovácsról és a gombostű készítéséhez szükséges
munka szakosításából származó előnyökről: „Az egyik ember
drótot húz, a másik egyenget, a harmadik szabdal, a negyedik
hegyez, az ötödik csúcsot köszörül, hogy ráilleszthessék a fejet.
A fejkészítés megint két vagy három különálló művelet. Külön
mesterség a fej felillesztése, úgyszintén a kész gombostűk fé­
nyesre csiszolása, sőt, még azok papírba csomagolása is. így
azután a gombostűkészítés fontos mestersége mintegy tizenny­
olc külön műveletre oszlik."34S miközben egy munkás önállóan
egy nap alatt legfeljebb húsz tűt képes előállítani, egy tíz főből
álló csapatot foglalkoztató gyár 12 fontnyit, azaz 48 000 darabot,
vagyis fejenként 4800 darabot állít elő. A munkamegosztás
azonban a piac nagyságának függvénye. Ha a piac kicsi, a
munkamegosztás kisebb, mivel az elérhető nyereség is kisebb.
Smith megfigyelte, hogy szülőföldjén, Skócia felföldjén, ahol a
családok szétszóródva, egymástól távol éltek, mindenki maga
végezte a hentes, a pék és a serfőző munkáját. A kovácsok, ácsok
és kőművesek kevesen voltak, és azok a családok, amelyek a
várostól 8-10 mérföldnyire laktak, az ilyen munkát javarészt
maguk végezték.35
Vannak helyek, ahol mindmáig nem ment végbe a munka
megfelelő megosztása. Ez a helyzet bizonyos mértékig fokozta
a szétszórt csoportok elmaradottságát; azoknak a kis, elkülönült
közösségeknek a fejlődési nehézségeit, amelyek éppen kis mé­
retük folytán nem engedhetik meg maguknak a specializációt.
A munkamegosztás hiánya oka volt a kis közösségmagok által
megkezdett kolonizáció kudarcának, a kis szigeteken élő popu­
lációk kedvező környezeti feltételek ellenére meglévő instabili­
tásának. E formula szerint a legreménytelenebb a helyzete an­
nak a populációnak, amely csak Robinson Crusoe-ból áll.
A népesség méretéből, illetve koncentráltságából származó
előnyt jelentenek azok a megtakarítások, amelyek megnöveke­
dett lélekszám mellett érhetők el. Bizonyos jobb forrásfelhasz­
nálási és termelési rendszerek csak akkor valósíthatók meg, ha
a népsűrűség elér egy bizonyos mértéket. Már láttunk egy pél­
dát, amely szerint a földművelés intenzívebbé válásának folya­

34 A. Smith: Nemzetek gazdagsága. Budapest, 1959, Akadémiai Kiadó, 1. köt.

56. o.
^ U o -ó Z o.

122
mata nem más, mint válasz a demográfiai növekedés kihívásai­
ra. Napjainkban egy olyan országban, mint Kanada, mind a
kormányzat, mind a lakosság képviselői úgy vélik, hogy az
ország túlságosan „üres" annak a fejlődésnek a fenntartásához,
amelyet mérete és gazdagsága biztosíthatna. Vannak más köz­
ismert példák is, amelyek öntözési rendszerek építésére, váro­
sok alapítására, a közlekedési hálózat fejlesztésére és általában
olyan infrastrukturális beruházásokra vonatkoznak, amelyek
az erőforrások és a kereslet olyan kritikus tömegét igénylik,
amelyeket a kis csoportok és a korlátozott piacok nem képesek
kitermelni.
Mezopotámia öntözési rendszereinek kiépítése a Zagrosz he­
gyei között lehetővé tette a Kr. e. 8000-ben élő kis létszámú
vadászó-gyűjtögető nép számára, hogy a következő évezred
nagy szántóvető népességévé fejlődjék. „Ez a nagy sűrűségű
populáció intenzív öntözéses földművelést folytatott; évente
többször is vetettek. A földeket ökörfogatú vasekével és boro­
nával lazították. Vízikerekes szerkezetekkel emelték a vizet a
folyó szintjénél magasabb területekre. így teremtődött meg a
lehetősége annak, hogy Mezopotámia mintegy 8000 esztendő
alatt sűrűn lakott területté váljon. [...] A primitív gyűjtögető
lakosságot fokozatosan olyan népesség váltotta fel, amely az
ókor legfejlettebb élelmiszer-termelő rendszerét alkalmazta."36
Az itáliai Maremma elmocsarasodása, amely a középkori né­
pesség csökkenését kísérte, ellenkező irányú folyamat volt,
amely a vízszabályozási rendszer pusztulásával járt.
Hasonló következtetésre jutottak az úthálózat fejlődésével
kapcsolatban is, ami szintén szoros összefüggésben áll a népsű­
rűséggel.37 Egy út annak függvényében előnyös és hasznos,
hogy milyen mértékben használják. Minden egyes út sokszoro­
san befolyásolja a fejlődést: felgyorsítja a közlekedést, segíti a
kereskedelmet, nagyobb piac kialakítását teszi lehetővé. A pri­
mitív társadalmakban a főbb élelmiszerek árai között mutatko­

36 Boserup: Population and Technological Change. 51. o.

37 Clark-Haswell: Economics of Subsistence Agriculture.
A 9. fejezet a szállítás
és közlekedés szerepét vizsgálja a primitív gazdaságokban. J. L. Simon: The
Economics of Population Growth. Princeton, 1977, Princeton University Press.
Simon szerint (262-277. o.) igen szoros összefüggés van a népsűrűség és az
úthálózat sűrűsége között. Ez a demográfiai növekedés egyik legjelentősebb, a
nagyságrendből következő haszna.

123
zó különbségek lényegében a szállítás nehézségeivel és a közle­
kedés bizonytalanságával magyarázhatók.
A városok növekedése szintén nyilvánvaló összefüggésben
áll a demográfiai folyamatokkal. Nyilvánvaló, hogy városok
alapítása a nagyobb specializációt és a gazdasági tevékenység
hatékonyabb megszervezését teszi lehetóVé, bár ezeket az elő-
nyöket napjainkban alaposan lerontják a nagyvárosok egyre
nyilvánvalóbb „gazdaságtalanságai". Az elsődlegesen rurális
gazdaságok esetében, amelyekről itt szó van, merőben más volt
a helyzet. Nyilvánvaló, hogy egy olyan fontos centralizált né­
pességcsoport eltartása, amely nincs közvetlenül bevonva a
táplálék megtermelésébe, azt feltételezi, hogy a falusi lakosság
mezőgazdasági felesleg előállítására képes; minél gazdagabb a
falusi népesség, annál nagyobbak a hozzáférhető erőforrások.
Mezopotámia, Eszak-India és Kína korai nagy népességű váro­
sainak kialakulása minden bizonnyal a termékeny földek és a
mezőgazdasági bőség következménye volt. Ugyancsak Ester
Boserup volt az, aki a következő érdekes oksági lánccal magya­
rázza a jelenséget: a demográfiai növekedés elősegíti a földmű­
velés intenzívebbé válását, ez azonban nem annyira az egy főre
eső termékmennyiség szintjére vonatkozik - amely a művelés
intenzitásának növekedésével emelkedik -, hanem inkább a
népsűrűség növekedésére (és így az egy főre eső felesleg meg­
sokszorozódására), amely lehetővé teszi a városok megszületé­
séhez szükséges forrásfeleslegek létrehozását. „Az ókorban
még a legjobb talajon alkalmazott legjobb technológiák sem
tették lehetővé, hogy egy földműves család sok nem földműves
családot tartson el. [... ] A városi központ keresletének kielégíté­
sére képes népesség mérete sokkal fontosabb tényező volt, mint
az, hogy mennyi volt az egy mezőgazdasági munkás által szál­
lított vagy eladott élelmiszer mennyisége."38
Az összefüggés a munkamegosztás, a gazdaság nagyság­
rendje és a demográfiai méretek között számos történeti példá­
val érzékeltethető és bizonyítható. Van egy kevésbé könnyen
igazolható tézis is, amelyet számos tudós támogat, és amely a
következő gondolatmenetet követi: amikor az erőforrások elér­
hetőek, a fejlődés annak függvénye, amit Kuznets „kipróbált

38 Boserup: Population and Technological Change. 65. o.

124
ismeretnek" nevez.39 Egy szűkebb érvényű hipotézis szerint az
„új ismeretek megteremtőinek" (feltalálók, újítók) száma a lak­
osság méretével arányos. Az „új ismeretek" létrehozását azon­
ban nyilvánvalóan elősegítik a gazdaság nagyságrendjéből adó­
dó tényezők (azon iskolák, egyetemek, akadémiák léte és szá­
ma, amelyek megsokszorozzák a már meglévő ismeretek haté­
konyságát és egyben az új ismeretek megteremtésének lehető­
ségeit is), és így a népesség növekedésével együtt a társadalom
fokozott nyereségre tesz szert. Ily módon egyéb feltételek azo­
nossága esetén a népesség növekedése az egy főre jutó termelés
növekedéséhez vezet.
Ez Kuznets saját bevallása szerint is bizonytalan érv,40 bár
nem ő az elmélet egyetlen képviselője. Hiszen Petty jegyezte
meg: „Csakugyan valószínűbb, hogy négymillió között fölbuk­
kan egy rendkívüli tehetségű ember, mint egy négyszáz fős
közösségben."41

6. Növekvő vagy csökkenő hozamok?

Az elmúlt tízezer év alatt az emberi faj képes volt megezersze-

rezni létszámát és ugyanakkor megnövelni az egy főre jutó
erőforrások mennyiségét. Azok szerint, akik amellett kardosk­
odnak, hogy a hozamok csökkenése elkerülhetetlen, ez azért
történhetett meg, mert a kötött erőforrások határait még soha­
sem értük el - vagy azért, mert ezeket a határokat újra meg újra
sikerült kijjebb tolni olyan módon, hogy az emberek egyre újabb
földeket fogtak művelés alá, benépesítették a ritkán lakott föld­
részeket, vagy azért, mert emellett az újításoknak és találmán­
yoknak köszönhetően egyre hatékonyabban használjuk fel a
rendelkezésre álló erőforrásokat. Mindazonáltal, hosszabb idő­
szakot figyelembe véve, a csökkenő hozamok terhe alaposan
próbára tette a népesség reakcióképességét. Ráadásul bizonyos
források, úgy tetszik, nemcsak korlátozottak, hanem pótolhatat­
lanok is, és így hosszabb távon sem az innováció, sem a találmá­

39 S. Kuznets: Population Change and Aggregate Output. In Demographic and

Economic Change in Developed Countries. Report of the NB ER. Princeton, 1960,
Princeton University Press, 328-330. o.
40 Uo. 329.0.
41 Petty: Economic Writings. 474. o.

125
nyok nem képesek elhárítani a csökkenő hozamok és az elsze­
gényedés veszedelmét.
Ezzel ellentétben, egy másik vélemény szerint semmi okunk
sincs attól tartani, hogy a csökkenő hozamok veszedelme elke­
rülhetetlen. Kuznets történeti megközelítésben a következő kér­
déssel fogalmazza meg álláspontját: „Az ember a történelem
során hatalmas gazdasági és társadalmi eredményeket mutatott
fel, óriási tudományos és technikai ismeretanyagot és társadal­
mi erőt halmozott fel, miért lenne hát szükségszerű, hogy az
emberiség növekvő létszáma az egy főre eső termékmennyiség
csökkenő szintjével járjon? A nagyobb népesség több alkotó és
teremtő lényt jelent, mind a már bevált termékek előállításában,
mind az új ismeretek és találmányok terén. Miért ne tudná a
nagyobb népesség elérni azt, amit a kisebb népesség a kö­
zelmúltban megvalósított: úgy fokozni a termékkibocsátást, hogy
az ne csak a népesség növekedését legyen képes kompenzálni,
hanem az egy főre eső termékmennyiség gyors növekedését is
biztosítsa?"42 Más szóval, az emberi találékonyság növekvő
hozamai és a demográfiai növekedés által teremtett egyre ked­
vezőbb körülmények révén a kötött erőforrásokból származó
csökkenő hozamok kompenzálásánál is többre van lehetőség.
A dilemma csak akkor feloldhatatlan, ha ragaszkodunk ah­
hoz, hogy szigorú és egyértelmű szabályokat találjunk e komp­
lex probléma magyarázatára. Az idő rendkívül fontos tényező.
A csökkenő hozamok veszélye rövid és közepes távon - néhány
évtizedre vagy néhány emberöltőre - leküzdhetetlen akadályo­
kat állíthat elénk. Az ebből származó károkat még felbecsülni is
igen nehéz. Az sem biztos, hogy a negatív következmény a
halandóság változásában fog megmutatkozni, mivel az embe­
riségre a nehézségekkel szembeni nagyfokú ellenálló képesség
jellemző, a fertőző betegségek és járványok fellépése a történe­
lem tanúsága szerint nagyobbrészt független az emberi viszon­
yoktól. Tükröződhet viszont a kár a szegénység általános növe­
kedésében, amelyet hosszú távon csak innovációval és új felfe­
dezésekkel lehet korlátok közé szorítani és megfordítani. Az ár,
amit fizetni kell, temérdek emberi szenvedés lehet, bár ha a
történelmet tanulmányozzuk, lenyűgözve látjuk, milyen hallat­
lan mértékben képesek a társadalmak visszafordítani a negatív

42 S. Kuznets: Population, Capital and Growth. New York, 1973, Norton, 3. o.

126
trendeket. Ami a mát illeti, a probléma drámai méreteket ölt. A
demográfiai növekedést hosszú távon kísérheti váratlan fejlő­
dés, de a középtávú problémák igen komolyak. Megengedhet­
jük-e magunknak, hogy történelmi látással, évszázadokban és
évezredekben gondolkodjunk, vagy mégiscsak nagyobb figyel­
met kellene fordítani a saját életünk időszakában előre látható
problémák kezelésére?
 IV. FEJEZET

ÚTBAN A REND ÉS HATÉKONYSÁG

FELÉ: EURÓPA ÉS A FEJLETT VILÁG
LEGÚJABB KORI
DEMOGRÁFIAI FEJLŐDÉSE

1. A pazarlástól a takarékosságig

1769-ben Watt megépítette gőzsűrítős gépét. Newcomen koráb­

bi szerkezetéhez képest, amelyet bányavíz kiszivattyúzására
használtak, Watt gőzgépe hallatlan mértékben megnövekedett
teljesítményt nyújtott. Ugyanakkora erő előállításához negyed­
annyi fűtőanyagot használt, mint elődje, mert megtakarította
azt az energiát, amit amaz a henger löketenként ismétlődő
lehűlésével veszített. Ez a megtakarítás alapvető jelentőségű
volt, ez tette alkalmassá a gőzgépet arra, hogy döntő szerepet
kapjon a gazdaság minden szektorában.1
Hasonló folyamaton ment keresztül az elmúlt két évszázad­
ban a nyugati országok népessége. A lassú növekedést koráb­
ban jelentős demográfiai veszteség kísérte. A nőknek féltucatnyi
gyermeket kellett megszülniük, hogy csupán a szülők utánpót­
lásáról gondoskodjanak. A gyermekek egyharmada-fele nem
érte meg a reprodukciós életkort, és így nem is nemzett utódo­
kat. Demográfiai szempontból a régi rendszerű társadalom kor­
látozott hatásfokú volt: még egy viszonylag alacsony növeke­
dési szint fenntartásához is igen nagy mennyiségű fűtőanyagra
(születések) volt szükség, és rengeteg energia ment veszendőbe
(halálozások). A régi demográfiai rendszer rossz hatásfokkal
működött, ugyanakkor alapvető jellemzője volt a rend hiánya
is. Meglehetősen nagy esély volt arra, hogy a természetes kro­
nológiai rend megfordul, és a gyermek előbb hal meg, mint a
szülei vagy a nagyszülei. A halandóság magas szintje és a gya-

1 D. S. Landes: Technological Change and D evelopment in Western Europe

1750-1914. InH . J. H abakkuk-M . Postán (eds.): Cambridge Economic History. 2nd
ed. Cambridge, 1965, Cambridge University Press, 6 . köt. 1. rész, 274-661. o.

128
kori katasztrófák bizonytalanná tették az egyéni életkilátásokra
épített hosszú távú terveket.
A nyugati világban a legutóbbi két évszázad alatt lejátszódott
modern demográfiai ciklus bejárta pályája valamennyi fázisát:
Európa népessége megnégyszerezó'dött; a várható élettartam
25-35 évről 75-80 évre nőtt; az egy nőre jutó gyermekek száma
5-ről 2 alá csökkent; a születési és a halálozási ráta, amelyek
egyaránt 30-40%o körül mozogtak, 10%o körüli értékre csökken­
tek. Ezt a mélyreható változást, amely az elmúlt évszázad tár­
sadalmi átalakulásának szerves része volt, általában „demográ­
fiai átmenet" néven emlegetik. Ez a terminus lassan éppoly
közismertté válik, mint az „ipari forradalom". Olyan komplex
folyamatról van szó, melynek iránya a rendezetlenségtől a rend
felé, a pazarlástól a takarékosság felé vezet. A fejlődő országok­
ban, amelyekkel a következő fejezetben foglalkozunk, ez a for­
dulat éppen most játszódik le; a legelmaradottabb országokban
épp csak megkezdődött, a többiben viszont már úgyszólván be
is fejeződött. Ha kellőképpen figyelembe vesszük a történelmi
különbségeket, az európai - és általában a nyugati - tapasztalat
hasznos útmutatóul szolgálhat az egész világ számára. Ezt a
tapasztalatot kell most nagy vonalakban átgondolnunk, első­
sorban a közös pontokra koncentrálva, és kevésbé törődve az
egyes társadalmak és kultúrák egyedi sajátosságaival. E korlá­
tozás következtében kénytelenek vagyunk figyelmen kívül
hagyni egy igen gazdag kutatási területet, amelyet azonban
lehetetlenség lenne bevonni egy olyan szintetizáló típusú mun­
kába, amilyenről korábban szóltam.
A 4.1. ábra ismét a már vizsgált (lásd az I. fejezet 5. részében
az 1.8. a)-c) ábrákat) stratégiai teret ábrázolja. Emlékezzünk rá,
hogy az ebben a térben elhelyezkedő görbék olyan pontok
mértani helyei, amelyek a várható élettartam (e0) és az egy nőre
jutó gyermekek száma (TFR) kombinációja következtében „azo­
nos növekedési" rátát képviselnek. A történelem korai szaka­
szában az egyes populációk a 0 és a 0,5%-os görbe terét foglalták
el, amelyre alacsony várható élettartam és nagy gyermekszám
volt a jellemző. Azt is láttuk, hogy ez a tér napjainkban a fejlődő
országokban alaposan kitágult, mivel a halandóság gyors csök­
kenését nem követi a termékenység ugyanilyen csökkenése.
Ennek következtében számos ilyen ország a 2 és 4%-os görbe
közötti teret foglalja el.

129
 4.1. ábra. 17 európai ország növekedésének stratégiai tere
(XIX-XX. század)
Forrás: A. J. Coale: The decline of fertility in Europe since the eighteenth
century. In A. J. Coale-S. C. Watkins: Human demographic history. Princeton,
1986, Princeton University Press, 27. o.

Az európai országok esetében ezzel szemben az elmúlt két

évszázadban az átmenet a növekedési ráta „robbanásai" nélkül
ment végbe, a halandóság és a termékenység fokozatos és rész­
ben párhuzamos módosulásával, s ez az oka annak, hogy a
különböző' populációk mára korlátozottabb területet foglalnak
el a stratégiai térben, mégpedig nagyjából a 0 és 1,5%-os görbék
között. A 4.1. ábra 17 európai ország stratégiai terét mutatja az
utóbbi két évszázad különböző időpontjaiban. Minden egyes
dátumnál egy-egy ellipszis ábrázolja az országok által elfoglalt
teret. Az ellipszisek meglehetősen keskeny sávban fokozatosan
haladnak a bal felső saroktól (magas termékenység és halandó­
ság) a jobb alsó sarok (alacsony termékenység és halandóság)
felé. Az 1870-es és az 1900-as ellipszis jórészt az 1-2% közötti
teret foglalja el, ami azt mutatja, hogy a demográfiai átmenetnek

130
ebben a szakaszában volt a legnagyobb a távolság a termé­
kenység és a halandóság között. Ezzel szemben az 1930-as és
1980-as ellipszisek nagyobbrészt a 0%-os görbe alatt helyezked­
nek el, azaz akkor a születések száma legtöbb esetben a létszám­
pótlás szintje alatt volt.
Mint már említettem, a demográfiai átmenet több fázisban
ment végbe. Ahhoz, hogy alaposabban leírjuk a 4.1. ábrán leegy­
szerűsítve ábrázolt folyamatot, célszerű végiggondolni ennek
néhány aspektusát: a halandóság és a termékenység csökkené­
sének kezdetét, a csökkenési fázis végét és tartamát, valamint a
két változó közötti maximális és minimális távolságot.
A 4.2. ábra az átmenet absztrakt modelljét jeleníti meg. A
halandóság csökkenésének kezdete általában megelőzi a termé­
kenység csökkenését, és ebben a fázisban a két komponens
eltávolodása (vagyis a természetes növekedési ráta) eléri a ma­
ximumát; amint a termékenység csökkenése gyorsul, a halan­
dóságé pedig lassul, a két görbe ismét megközelíti egymást, és
a természetes növekedési ráta visszatér egy alacsony szintre

Idő
a = az átmenet kezdete
b = a születési és halálozási ráták közötti legnagyobb különbség
c = az átmenet vége

4.2. ábra. A demográfiai átmenet modellje

131
(amely hasonló az átmeneti korszakot megelőzőhöz). Ez a mo­
dell implicite tartalmazza azt a feltételezést, hogy ha egyszer a
termékenység és a halandóság hanyatlása megkezdődött, a fo­
lyamat addig fog tartani, amíg ki nem alakulnak az alacsony
ráták. Ezt a hipotézist alátámasztják az Európa nagy részén
lejátszódott folyamatok.
Az átmenet időtartama, a két görbe meredeksége, valamint
távolságuk egymástól országonként jelentősen különbözik. A
népesség növekedését az átmenet fázisában - melyre a felgyor­
sult növekedés jellemző - e paraméterek viszonylata határozza
meg. Az átmenet kezdetének és végének népességszám-hánya-
dosát az átmenet „szorzószámának" nevezhetjük.2 Franciaor­
szágban például az átmenet a XVIII. század végén vette kezde­
tét, és több mint másfél évszázadig tartott; a halálozások és
születések száma hasonló ütemben, csaknem párhuzamosan
csökkent, úgyhogy alakjuk alig különbözik egymástól, és a
szorzószám mindössze 1,6 volt. Svédországban viszont a halan­
dóság csökkenése megelőzte a termékenység csökkenését, az
átmenet rövidebb volt, a szorzó pedig több mint a kétszerese a
franciaországinak (3,8). Ha össze akarjuk hasonlítani az európai
tapasztalatokat a mai fejlődő országokéval, érdemes Mexikót
választani. Képzeljük el, hogy az átmenet folyamata befejeződik
a kétezredik esztendőre, ebben az esetben hossza 80 év lesz. A
halandóság jóval előbb kezdett csökkenni, mint a fertilitás; a ter­
mészetes szaporulat már eddig is igen magas szintet ért el; a
szorzószám 7 körül lesz. A Chesnais-től átvett 4.1. táblázat
tartalmazza az átmenet időtartamát és a szorzószámokat né­
hány európai országban és - extrapolálással számítva - néhány
fejlődő országban. A fejlődő országok esetében a szorzó jellem­
zően lényegesen magasabb, mint az európai országokban. Ki­
vételt képez Kína, ahol a népesség növekedését drákói népese­
dési politikával korlátozzák.
Mindeddig az átmenetnek csupán működési tényezőire össz­
pontosítottam, és szándékosan figyelmen kívül hagytam az
okokat. A halandóság csökkenését, amely a XVIII. század má­
sodik felében vette kezdetét, általában külső tényezőknek tulaj-

2 A 4.1. táblázat adatai, a szorzó fogalma és az átm enet modellje fenti leírásá­
nak forrása: J.-C. Chesnais: La transition démographique. Paris, 1986, PUF, 33. o.
Uő: Demographic Transition Patterns and Their Impact on Age Structure. Popul­
ation and Development Review, 16 (1990).

132
 4.1. táblázat. A demográfiai átmenet kezdete, vége, tartama
és „szorzója" különböző országokban
Ország Az átmenet Az átmenet Szorzó
kezdete és vége időtartama (év)
Svédország 1810-1960 150 3,83
Németország 1876-1965 90 2,11
Olaszország 1876-1965 90 2,26
Szovjetunió 1896-1965 70 2,05
Franciaország 1785-1970 185 1,62
Kína 1930-2000 70 2,46
Tajvan 1920-1990 70 4,35
Mexikó 1920-2000 80 7,02
Forrás: J.-C. Chesnais: La transition démographique. Paris, 1986. PUF, 294., 301. o.

donítják, mint amilyen a járványciklusok ritkulása, a pestis

eltűnése, illetőleg jobb gazdaságszervezés eredményeként az
éhínségek megritkulása; továbbá olyan szociokulturális válto­
zásoknak, melyek révén sikerült megakadályozni a fertőző be­
tegségek terjedését, illetve feljavítani a túlélés arányát, különö­
sen csecsemők esetében. A halandóság csökkenése meglódította
a demográfiai növekedést, és így növelte a meglévő erőforrá­
sokra gyakorolt nyomást, ami más oldalról a születések számá­
nak csökkenéséhez vezetett, részint úgy, hogy csökkent a háza­
sodási hajlam, részint pedig úgy, hogy a különböző születés­
korlátozási módszerek terjedtek el. Az egyensúly csak a termé­
kenység csökkenési folyamatának végén állt vissza, ennek idő­
pontja pedig a populációk fejlettségi szintjétől függött. A fentiek
a Malthus-féle modell alkalmazásának tekinthetők, amely sze­
rint a reprodukció korlátozása révén lehetséges a népesség nagy­
ságának hozzáigazítása a rendelkezésre álló erőforrásokhoz.
Azt, hogy a reprodukció korlátozása egyre kevésbé függ majd
a biológiai tényezőktől, és egyre inkább a termékenység egyéni
korlátozását jelenti, Malthus még nem sejthette.
Széles körben elterjedt nézet szerint az ipari forradalommal
kapcsolatos társadalmi átalakulás változást okozott a párok
utódnemzési döntéseiben. Nevezetesen, a városi ipari társada­
lom növekedésével megemelkedtek a gyermeknevelés „költsé­
gei": a gyermekek jóval később váltak önálló keresőkké és ter-

133
melőkké, mint a földműves társadalmakban, és nagyobb „be­
fektetést" igényeltek, mind az anyagiak, mind az egészségügyi
gondozás és az oktatás tekintetében, ami korlátozta az anya
lehetőségeit, különösen a munkavállalás terén. Ezek szerint a
termékenység korlátozásának rugóját a gyermeknevelés növek­
vő költségei jelentik; ez azután az európai társadalmakban meg­
könnyítette a gazdasági és társadalmi fejlődéssel összhangban
a hagyományok, az intézmények és a vallások által gyakorolt
társadalmi kontroll fokozatos fellazulását. A javuló kommuni­
káció elősegítette az alkalmazott születésszabályozó eljárások
továbbterjedését a városokból a falvakba, a felsőbb körökből az
alsóbb osztályokba és általában a központi régiókból a periféri­
ák felé.
A következőkben részletesebb vizsgálat alá vesszük a halálo­
zás és a termékenység csökkenésének folyamatát. Itt csak annyit
kell leszögeznünk, hogy - akárcsak Watt gőzgépe esetében - a
hagyományos európai demográfiai képlettel is az történt, hogy
az energiapazarlás a XX. század második felére rendkívüli mó­
don lecsökkent. Napjaink „takarékos üzemmódja" mellett a
születések alacsony száma is elegendő az alacsony halálozási
szám kompenzálására. A baj az, hogy századunk vége felé
közeledve egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy ezek a társadal­
mak már azt a kevés szülést sem akarják vállalni, ami a demog­
ráfiai egyensúly fenntartásához szükséges volna.

2. A zűrzavartól a rend felé: az élettartam meghosszabbodása

A halandóság csökkenésének első jelei a XVIII. század második

felében kezdtek megmutatkozni: az élettartam meghosszabbo­
dott, és megszilárdult az elhalálozás életkor által diktált sor­
rendje. A korábbi idők zűrzavarával szemben, amit a véletlen-
szerű és előre nem látható halálozás jellemzett, az életfolyamatok
kezdtek szabályosabbá válni. A korábbi szeszélyes halálozási
helyzetet lényegében két, egymástól nem független tényező
magyarázza. Az első az olyan, különböző okokra visszavezet­
hető halandósági válságok gyakori és rendszertelen megjelené­
se, amelyek valamennyi életkori csoporton és társadalmi osztá­
lyon végigsöpörtek, és alaposan felforgatták a társadalom éle­
tét. A pestis katasztrófáján kívül (az 1630-as pestis Milánó la-

134
kosságának csaknem a felét elvitte; az 1656-os ugyanekkora
pusztítást vitt végbe Genovában és Nápolyban3) az amúgy is
magas éves halálozási számok megkettőződése (ami pedig elég
gyakori jelenség volt) mélységesen megrázta a társadalmat. A
másik tényező az a veszély volt, hogy a halálozások korhoz kötött
természetes, kronológiai egymásutánja nem csupán felborult, ha­
nem egyenesen meg is fordult. Ha figyelmen kívül hagyjuk a
csecsemőhalandóságot - amely oly gyakori volt, hogy szinte nor­
málisnak tekintették -, igen nagy valószínűsége volt annak is, hogy
a kis-gyermek vagy a kamasz előbb hal meg, mint a szülei. Ha
megnézzük például a XVffl. század közepének franciaországi
halandósági adatait (az e0az 1740 és 1790 közötti időszakban 25 és
28 év között volt), akkor azt látjuk, hogy annak a valószínűsége,
hogy egy negyvenéves asszony a következő húsz évben túléli
akkor tízéves gyermekét, 1 a 4-hez aránylóit. A mai alacsony
halandóság mellett ennek valószínűsége szinte elhanyagolható.4
Az imént a rend és rendszeresség kialakulásának fontosságát
emeltem ki, mert ezek a fejlődés legfontosabb előfeltételei, most
pedig az élettartam meghosszabbodásáról lesz szó. „Valószínű­
leg csak egy olyan társadalom volt képes a népesség növekedé­
sének fenntartásához nélkülözhetetlen intellektuális és techni­
kai fejlődést elérni, amely nem fél a váratlan haláltól és annak
anyagi és spirituális következményeitől."5

3 L. Del Planta: Le epidemie nella storia demográfiái Haliam (secoli XIV-XIX).

Torino, 1980, Loescher, 160., 168. o.
4 A. J. Coale-P. Demeny szerint (Regional Model Life Tables and Stable Popula­
tions. Princeton, 1966, Princeton University Press) például, ha egy 27,5 éves nő
és egy 25,3 éves férfi életkilátásait vizsgáljuk (nyugati modell), akkor a követke­
ző eredm ényre jutunk. Annak, hogy egy 40 éves nő megéli a 60. életévét, a
valószínűsége 0,536, annak a valószínűsége, hogy egy 10 éves fiú megéli a 30.
életévét, a valószínűsége 0,764. Húszéves perióduson belül a 40 éves anya és 10
éves fia előtt négy lehetőség áll: 1. Mindketten életben maradnak, ennek való­
színűsége 0,536 x 0,764 = 0,410; 2. annak a valószínűsége, hogy az anya túléli a
fiát, 0,536 x (1 - 0,764) = 0,126; 3. annak a valószínűsége, hogy a fiú túléli az
anyját, 0,764 x (1 - 0,536) = 0,354; 4. annak a valószínűsége, hogy m indketten
meghalnak, (1 -0,536) x (1-0,764) = 0,110. A négy valószínűségi szám összege
természetesen egyenlő 1-gyel. Ha az anya életben m arad (ennek valószínűsége
0,536), akkor négy esetből egyben túl fogja élni a fiát (0,126 : 0,536 = 0,235). A
mai halandóság mellett ennek valószínűsége 1 a 60-hoz.
5 K. F. Helleiner: The Population of Europe from the Black Death to the Eve
of the Vital Revolution. In E. E. Rich-C. Wilson (eds.): The Cambridge Economic
History of Europe. Vol. 4. The Economy of Expanding Europe in the Sixteenth and
Seventeenth Centuries. Cambridge, 1967, Cambridge University Press.

135
 4.3. ábra. A halandóság ingadozásának csillapodása Svédországban
(1735-1920)

Az a tény, hogy csökkent az olyan halandósági válságok

gyakorisága és intenzitása, amikor a normális halálozási ráta
hirtelen rövid idó're (néhány hétre, esetleg - súlyos járvány
esetén - néhány évre) magasra szökkent, a halandóság átalaku­
lásának első aspektusát jelzi. A „válság" általános fogalmába az
események hosszú sora tartozik: a háború, az éhínség, a vissza­
térő járványok pusztításai. A 4.3. ábra a válságok ritkulására
mutat példát. A folytonos vonal a halálozás svédországi statisz­
tikai adatait mutatja az 1735-1920 közötti időszakban; a szagga­
tott vonal (kissé önkényesen) a maximális és a minimális érté­
keket köti össze. Ebből könnyen kiolvasható az oszcilláció sáv­
jának fokozatos beszűkülése és évszázados csökkenése. A 4.2.
táblázat a francia és a svéd halálozási adatok maximumát és
minimumát, valamint a kettő különbségét mutatja, huszonöt
éves periódusokra számítva, a XVIII. század közepétől 1975-ig.
A variációk sávjának fokozatos szűkülése világosan kiolvasha­
tó: ez a tényező az elmúlt évszázad végéig általában 10 és 20
között ingadozott, az utolsó szakaszban a tizedére - 1-2-re -
csökkent. Megbízható forrásainak vannak arra vonatkozólag,
hogy a XVIII. század folyamán és a XIX. század elején csökkent
a halálozási válságok gyakorisága.6 A XIX. század folyamán a

6 A témának tekintélyes irodalma van. Itt csak a következő művekre hivatko­

zunk: Olaszországot illetően L. Del Panta: Le epideinie. Angliáról A. E. Wrigley-
R. S. Schofield: The Population History of England, 1541-1871. London, 1981,

136
 4.2. táblázat. A maximális és minimális halálozási ráta (1000 főre)
Franciaországban és Svédországban (XVIII-XX. század)
Svédország Franciaország
Időszak Max. Min. Különbség Max. Min. Különbség
1736-1749 43,7 25,3 18,4 48,8 32,3 16,5
1750-1774 52,5 22,4 30,1 40,6 29,5 11,1
1775-1799 33,1 21,7 11,4 45,2 27,1 18,1
1800-1824 40,0 20,8 19,2 34,4 24,0 10,4
1825-1849 29,0 18,6 10,4 27,7 21,1 6,6
1850-1874 27,6 16,3 11,3 27,4 21,4 6,0
1875-1899 19,6 15,1 4,5 23,0 19,4 3,6
1900-1924 18,0 11,4 6,6 22,3 16,7 5,6
1925-1949 12,7 9,8 2,9 18,0 15,0 3,0
1950-1974 10,8 9,5 1,3 12,9 10,5 2,4

társadalom és a gazdaság fejlődésével párhuzamosan komoly

eredményeket értek el a fertőző betegségek megfékezésében.
Fontos állomása volt ennek a himlővakcina feltalálása (Jenner
1798-ban hozta nyilvánosságra felfedezését, mely aztán a XIX.
század elején gyorsan elterjedt), valamint a leggyilkosabb járvá­
nyos betegségek kórokozóinak felfedezése.7A fejlődés azonban
ellentmondásos volt. A XIX. században a járványok (mind a
régiek, mint a himlő, mind az újabbak, mint például az Európá­
ban addig ismeretlen kolera is) még mindig rengeteg áldozatot
követeltek, amiként az első világháború után bekövetkező inf­
luenza pandémia is; nem is szólva a két világháborúról, az orosz
és a spanyol polgárháborúról, a tömeges deportálásokról és a
holocaustról, amelyek még nagyobb veszteségeket okoztak az
emberéletben.
Mindennek ellenére a halandóság csökkent, mégpedig nem­
csak a válságok ritkulása és enyhülése következtében, hanem

Edward Arnold. Spanyolországról V. Perez Moreda: Las crisis de mortalidad in

Espana interior, sighs XVI-XIX. Madrid, 1980, Siglo Veintiuno. Franciaországról
G. Cabourdin-J.-N. Biraben-A. Blum: Les crises démographiques. In J. Du-
paquier (ed.): Histoire de la population frangaise. Vol. 2. De la Renaissance ä 1789.
Paris, 1988, PUF.
7 A XIX. század nagy mikrobiológiai felfedezéseiről lásd G. Penso: La con-
quista del mondo invisibile. Milano, 1973, Feltrinelli.

137
 4.3. táblázat. Várható élettartam különböző nyugati országokban
(1750-1985)
Ország 1750- 1800- 1850-

OO
OO
o
1759 1809a 1859b 1900d 1930e 1950 1987f
Anglia 36,9 37,3 40,0 43,3 48,2 60,8 69,2 74,5
Franciaország 27,9 33,9 39,8 42,1 47,4 56,7 66,5 76,1
Svédország 37,3 36,5 43,3 48,5 54,0 63,3 71,3 77,2
Németország - - - 37,9 44,4 61,3 6 6,6 74,8
Olaszország - - - 35,4 42,8 54,9 65,5 75,9
Hollandia - 32,2 36,8 41,7 49,9 64,6 71,8 76,8
Szovjetunió - - - 27,7 32,4 42,9 64,0 69,4
Egyesült
Államok (fehér
népesség) 41,7 47,2 50,8 61,7 69,4 74,8
Ausztrália - - - 49,0 55,0 65,3 69,6 76,0
Japán - - - 35,1 37,7 45,9 59,1 78,5
a Hollandiára 1816-1825.
b Hollandiára 1841-1850 és 1851-1860 átlaga; az Egyesült Államokra 1850.
c Svédországra, Németországra, Hollandiára 1871-1880 és 1881-1890 átlaga;
Angliára 1876-1880; Japánra 1891.
d Angliára, Svédországra, Németországra Hollandiára, Ausztráliára 1891-1900
és 1900-1901 átlaga; Oroszországra 1897.
e Svédroszágra 1926-1930 és 1931-1935 átlaga; Németországra 1932-1934; a
Szovjetunióra 1926-1927; Hollandiára 1921-1930 és 1931-1940 átlaga.
f Angliára és Walesre, az Egyesült Államokra és Németországra 1986.
Forrás: A legutolsó évekre a nemzeti statisztikák; L. I. Dublin, A. J. Lotka-M.
Spiegelman: Length of Life. N ew York, 1949. Ronald Press, 61. és 346-351. o. Az
Egyesült Államokra vonatkozóan lásd továbbá A. J. Coale-M. Zelnick: New
Estimates of Fertility and Population in the United States. Princeton, 1963, Princeton
University Press, 8-9. és 56-57. o. Japánról Z. Nanjo-K. Kobayashi: Cohort Life
Tables. NUPRI Research Paper no. 20. Tokyo, 1985.

azért is, mert a normális korszakokban minden életkorban csök­

kent a halálozás valószínűsége. A 4.3. táblázat a születéskor
várható élettartam (e0) fejlődését mutatja néhány fejlett ország­
ban a XVIII. század közepétől napjainkig. A kezdő értékek,
amelyek egyes országokban 30 évnél kisebbek voltak, az 1980-
as évekre fokozatosan 75 körülire emelkedtek. Egyes országok
már a XVIII. század közepétől figyelemre méltó fejlődést mutat­
nak; csaknem valamennyiben jelentős előrelépés mutatkozik,

138
már akkor is, amikor a nagy orvosi felfedezések még nem
éreztethették hatásukat.8
Szempontunkból a halandóság csökkenésének különösen
két aspektusa jelentős. Az egyik az a hatás, amit az egyes
alacsonyabb életkorokban bekövetkező elhalálozás valószí­
nűségének csökkenése a várható élettartamra gyakorol; a leg­
nagyobb csökkenés az első életévekben következett be, a
gyermekgondozás fejlődésének és a fertőző betegségek terje­
dését akadályozó rendszabályoknak köszönhetően. A másik,
ezzel összefüggő aspektus a különböző okokból - főképp a
fertőző betegségek miatt - bekövetkező halálesetek számá­
nak csökkenése.
A halandóság csökkenésének ezt a képét igazolja Caselli is.
A 4.4. táblázat jól érzékelteti azt a fordulatot, ami a várható
élettartam tekintetében Angliában és Walesben 1871 és 1951
között, Olaszországban 1881 és 1951 között bekövetkezett
(40,8-ről 68,4 évre, illetve 33,8-ről 65,5 évre nőtt).9 Bár a két
ország társadalomtörténete különböző, eredményeik e tekintet­
ben hasonlóak. Az élettartam meghosszabbodása kétharmad
részben a fertőzések (különösen a gyermekbetegségek: a kanyaró,
a skarlát, a diftéria), a légúti betegségek (légcsőhurut, tüdőgyul­
ladás, influenza) és az emésztési rendellenességek (hasmenés,
bélfertőzés) sikeres kezelésének köszönhető. A várható élettar­
tam meghosszabbodása mintegy kétharmad részben (Angliá­
ban kevésbé, Olaszországban kissé nagyobb mértékben) az első
15 életév halandóságának csökkenéséből származik. A 40 fölötti
korosztály életkilátásainak javulása a teljes növekedésnek csu­
pán hatodát vagy hetedét teszi ki.
A halandósági változás a fejlett országokban viszonylag lassú
volt. így például az az időpont, amikor a nők várható élettar­
tama elérte az 50. évet (amikor egy csoportnak a születés, vala­
mint a reproduktív kor elérése közötti halálozási vesztesége
még mindig 20-25%, vagyis jelentős, és a reproduktív potenciál
„vesztesége" 30% körül van), 1861 (Norvégia) és 1930 (Bulgária,

8 T. McKeown: The Modern Rise of Population. London, 1976, Edward Arnold.

9 G. Caselli: Transition sanitaire et sturcutre par cause de Mortalité. Előadás az
IUSSP „T Medicine and the Decline of Mortality" című konferenciáján. France,
1988, Annecy.

139
4.4. táblázat. A várható élettartam növekedése Angliában (1871-1951)
és Olaszországban (1881-1951) a halálokok szerinti bontásban
Anglia Olaszország
Halálokok Az eo növekedése A z eo növekedése
(év) (százalék) (év) (%)
Fertőző betegségek 11,8 42,9 12,7 40,1
Bronchitis, influenza,
tüdőgyulladás 3,6 13,1 4,7 14,8
Keringési betegségek 0,6 2,2 0 ,8 2,5
Hasmenés és enteritisz 2,0 7,3 3,4 10,5
Gyermekbetegségek 1,8 6,5 2,3 7,3
Balesetek 0,7 2,5 0,5 1,6
Daganatok - 0 ,8 -2,9 -0,4 -1,3
Más betegségek 7,8 28,4 7,7 24,3

Összesen 27,5 10 0 ,0 31,7 100,0

Angliában a várható élettartam 1871-ben 40,8/ 1951-ben 68,4 év volt;

Olaszországban 1881-ben 33,8,1951-ben 65,5 év volt.
Forrás: G. Caselli: Transition sanitaire et structure par cause de mortalité.
(Előadás az IUSSP „Orvostudomány és a halandóság csökkenése" című konfe­
renciáján. Franciaország, 1988. Annecy.

Portugália, Szovjetunió) között váltakozott. A médián (közép­

ső) érték az európai országokra vonatkozóan 1903.10
A várható élettartam növekedése századunk közepéig tovább
gyorsult. 1750 és 1850 között Angliában, Franciaországban és
Svédországban a várható élettartam naptári évenként közel egy
hónappal nőtt. Ez a három ország, akárcsak Hollandia és az
Amerikai Egyesült Államok, az 1850-es évek és 1880 között
évente mintegy két hónappal javította eredményét. A következő
négy periódus során a 4.3. táblázatban szereplő tíz országban az

10 Az eo=50 értékeit lineáris interpolá ció (egyes esetekben extrapoláció) révén

nyerték több ország adatsoraiból, melyeknek lelőhelye: L. I. Dublin-A. J.
Lotka-M. Spiegelman: Length of Life. N ew York, 1949, Ronald Press. Svédország,
Dánia, Beligum, Hollandia, Svájc, A usztrália és az Egyesült Államok esetében
az az esztendő, am ikor a nők várható élettartama elérte az 50 évet, 1880 és 1900
közé; Anglia, Franciaország és Ném etország esetében 1900 és 1910 közé; Finn­
ország, Asztria és Olaszország esetében 1910 és 1920 közé; Görögország, Ma­
gyarország és a Szovjetunió esetében pedig 1920 utánra esik.

140
egy évre számolt átlagos élettartam-növekedés a következőkép­
pen alakult: 1800-1900 között 3,3 hónap, 1900-1930 között 4,6
hónap, 1930-1950 között 5,8 hónap, 1950-1987 között 2,6 hónap.
Az átmenet még nem fejeződött be, bár üteme a maximális
növekedés időszaka (1930-1950) után lelassult. A maximum
idején még a második világháborús veszteségek sem voltak
képesek visszavetni azt a növekedést, amely a harmincas és
negyvenes évek farmakológiai sikerei (a szulfátos gyógyszerek
és a penicillin feltalálása) nyomán bekövetkezett.
Az utóbbi másfél évszázad csökkenő halandósága szoros
kapcsolatban állt a gazdasági és társadalmi fejlődéssel (ez a tág
fogalom magában foglalja a továbbélés esélyeit javító anyagi,
technikai és kulturális erőforrások növekedését). A társadalom-
és népesedéstörténészek feladata az, hogy tisztázzák, az egyes
országokban a különböző időpontokban melyek voltak a csök­
kenés domináns tényezői. Ezek között a demográfiai átmenet
első fázisában valószínűleg a társadalmi és kulturális tényezők
(a gyermekgondozás módszerei, a személyes higiénia, a fejlet­
tebb piacszervezés stb.), a második szakaszban a gazdasági
tényezők (az anyagi életfeltételek növekedése, az infrastruktúra
tökéletesedése), végül a jelenleg is tartó fázisban az orvosi, a
természettudományos és a viselkedéssel kapcsolatos tényezők
a legfontosabbak. Természetes azonban, hogy valamennyi sza­
kaszban az összes tényező együttesen hatott.
A 4.4. ábra egyszerűsítve mutatja be az összefüggést a 16
nyugati országban várható élettartam (lásd 4.8. táblázat) és az
anyagi jólét statisztikai mutatója, nevezetesen az egy főre jutó
javak és szolgáltatások (egy főre jutó GDP - bruttó hazai termék)
1980-as nemzetközi dollárban kifejezett becsült értéke között.
Ezeket az értékeket a közelmúltban visszamenőlegesen alkal­
mazott egységes módszer alkalmazásával újraszámolták.11 A
grafikon egybeveti az e0 értékét az egy főre jutó GDP-vel az
1870-es, 1913-as, 1950-es, 1973-as és 1987-es évre, valamennyi
országra vonatkoztatva, és 80 olyan pontot tartalmaz (orszá­
gonként ötöt), amelyek a várható élettartam és az anyagi jólét
közötti hosszú távú összefüggést írják le. Itt nem térhetek ki a

11 A. Maddison: The World Economy in the Twentieth Century. Paris, 1989,

OECD Development Center. Az alábbiakban felhasznált m ás források a GNP-t
(bruttó nemzeti termék) alkalmazzák, amely a külkereskedelmi bevételt is
magában foglalja.

141
 80

4.4. ábra. Az egy főre jutó GDP - reálértékben - és a várható

élettartam (eo) közötti összefüggés 16 ipari országban (1870,1913,
1950,1973,1987)

grafikon alapját képező nyilvánvaló egyszerűsítések körüli vi­

tákra,12 hanem csak az eredményekre fogok összpontosítani.
Ezek meglepően egyértelműek. Az átmenet első fázisában a
megnövekedett termelés összhangban van a várható élettartam
tekintélyes növekedésével, majd e növekedés egyre szerényeb­
bé válik, míg a végső fázisban az anyagi javak jelentős növeke­
dése is csupán szerény mértékű e0-növekedést hoz magával. Az
a tény, hogy az átmenet utolsó fázisában az eltérő egy főre jutó
termékmennyiséget előállító országokban az e0értéke nagyjából
azonos, arra vall, hogy egy bizonyos határon túl az elérhető
javak mennyisége gyakorlatilag nincs hatással az átlagos élet­
tartamra. 1987-ben az Egyesült Államokban az egy főre jutó
GDP mintegy 50%-kal haladta meg Olaszországét, mégis, az
Egyesült Államokban a várható átlagos élettartam (74,8) vala-

12 Ezek közül a legfontosabb, hogy a két változó nem független egymástól:

egyfelől igaz, hogy a halandóság függ a jóléttől, másfelől az is igaz, hogy az
anyagi jólét nem emelkedett volna a halandóság csökkenése nélkül.

142
mivel alatta maradt az olaszországinak (75,9). Ez persze nem azt
jelenti, hogy a nagyobb jólét nem eredményez nagyobb várható
élettartamot, de ez a növekedés valószínűleg a „nem anyagi"
fejlődéssel áll kapcsolatban, vagyis olyan tényezőkkel, mint az
egyéni viselkedésben bekövetkező változások vagy a korábban
elképzelhetetlen távlatokat nyitó tudományos eredmények. A
GDP által mérhető termelés egyszerű növekedése - legalábbis
a jelen történelmi fázisban - már nem játszik szerepet. Az átme­
net kezdetén a megnövekedett termelés közvetlenül is jelentő­
sen járult hozzá az életbenmaradási esélyek növekedéséhez,
aminek okai nyilvánvalóak: a több étel, a jobb ruházat, a jobb
lakásviszonyok, a jobb egészségügyi ellátás lényeges hatással
volt azokra, akik alultápláltak, rosszul öltözöttek voltak, rossz
lakásban laktak, és betegség esetén csak a jó szerencsében bíz­
hattak. Másfelől, amikor a termelés növekedéséből már egy
jólétben élő népesség profitál, a hatás minimális vagy éppenség­
gel egyenlő a nullával, sőt akár negatív is lehet, például a
túltápláltság vagy a környezeti ártalmak következményeként.

3. A magas termékenységtől az alacsony termékenység felé

A termékenység csökkenése, akárcsak a halandóságé, fokozato­

san és földrajzilag eltérő módon ment végbe. Már szót ejtettem
azokról a tényezőkről, amelyek a gyermekek „termelését" sza­
bályozzák (lásd I. fejezeté, rész). Ezek egy része biológiai (ezek
határozzák meg a születések közötti intervallumokat), más
részük társadalmi természetű (ezek határozzák meg a repro­
duktív periódusnak a gyermekek világrahozatalára szánt há­
nyadát, ilyen a házasságkötési életkor, a házasságban élők ará­
nya13). Mint láttuk, ezek a tényezők jelentősen befolyásolták a
születések számát, olyannyira, hogy Európában az átmenetet
megelőzően az ezer főre eső születések száma az alacsonynak
mondható 30-tól egészen a 45-ös értékig terjedt. A születések
számának csökkenésében azonban a döntő tényező a tudatos

13 Létezik természetesen házasságon kívüli termékenység is, amelyet általá­

ban (és hibásan) törvénytelennek neveznek. Történetileg a házasságon kívül
született gyermekek aránya Nyugaton (legalábbis az utóbbi néhány évtizedig)
jelentéktelen volt, mivel a reprodukció túlnyomó többsége házasságon belül
valósult meg.

143
születésszabályozás bevezetése volt,14 amely kétségkívül haté­
konyabb módszer, mint a hosszú szoptatási idő, a kései házas­
ság vagy a házasságkötéstől való tartózkodás.
A 4.5. ábra jól érzékelteti, milyen hatékony volt a házasságkö­
tések korlátozása Európában a termékenység hanyatlásához
vezető szakaszban. A grafikon bal felső részét azok az országok
foglalják el, ahol a női lakosság házassági hajlandósága a legala­
csonyabb. Ezekre az jellemző, hogy az első házasságkötés ma­
gasabb életkorban (Svájcban, Belgiumban, Svédországban és
Norvégiában 27 év fölött) történik, és alacsonyabb azoknak az
aránya, akik a reprodukciós periódus vége előtt házasságot
kötöttek (valamivel több, mint 80%). A jobb alsó sarokban azok
az országok foglalnak helyet, ahol a női lakosság házasságkötési
hajlandósága magas (Románia, Bulgária). Itt az első házasság-
kötés fiatalon (20 év körül) történik, és a házasságban élők
aránya magas (több mint 95%). A premodern korban, mint a
grafikonból kiderül, igen erős (fordított) arányosság állt fenn a
házasságkötés két komponense között.
A 4.5. ábra alapján fogalmat alkothatunk arról, hogy az átme­
net előtti időszakban mekkora volt a házasságkötési hajlandó­
ság variabilitása, és közvetve arról is, hogy ez milyen mértékben
befolyásolta a születések számát. Tegyük hozzá, hogy miközben
a házasságkötések korlátozása elég jelentős volt, ez nem bizo­
nyult elégségesnek ahhoz, hogy a múlt század gyors társadalmi
átalakulásának idején szabályozza a termékenységet; a termé-
14 Fogalmilag igen kényes kérdés, hogyan különböztessük meg a szándékos
és a nem szándékos, illetve tudatos és nem tudatos születéskorlátozást. A
demográfusok a tudatosannem ellenőrzött termékenységet „természetes termé­
kenységnek" nevezik. Ennek szintje tág határok között mozoghat, a házaspárok
vagy az anyák viselkedésének függvényében (szexuális tabuk, a közösülések
gyakorisága, a szoptatás időtartama és így tovább, lásd az I. fejezet 4. részét).
M indazonáltal ezek a viselkedéstípusok valószínűleg társadalmilag meghatá­
rozottak, és nem a párok azon óhaját tükrözik, hogy egy bizonyos családméretet
érjenek el; a gyermeknemzési viselkedést nem változtatja meg a már meglévő
gyermekek száma. A tudatos születésszabályozás viszont, akár a fogamzásgát­
lást, akár a coitus interruptust alkalmazzák, meghatározott gyermekszám elérése
céljából történik. A kontrollt mindenekelőtt azok a párok alkalmazzák, amelyek
m ár elérték a kívánt gyermekszámot, így a reprodukciós viselkedés a megszü­
letett gyermekek számának függvénye. Ha az anyák átlagéletkora az utolsó
gyermek születésekor alacsonyabbá válik, vagy ha csökken a születések száma
a legfiatalabb korú nők körében, akkor ez a populáció a tudatos születésszabá­
lyozásának jele; mindkét helyzet a korspecifikus termékenység módosulásához
vezet.

144
 Svájc O O Belgium
O Hollandia
27 Norvégia O ° Svédország
“ö Dánia
O Írország
26 Portugália O O Skócia
ONémetország
Finnország O
OAnglia és Wales
25 Ausztria O O Kanada
O Spanyolország
OlaszországO

23
O Egyesült Államok

to 22
Magyarország O

21 Bulgária
o
Oroszország O O
20 -
Románia

19
75 80 85 90 95 100
A reprodukciós periódus végén házasságban élő nők aránya (%)

4.5. ábra. Az átlagos házasságkötési életkor és a reprodukciós életkor

végén házasságban élő nők aránya a különböző országokban a XIX.
század végén született generációkban
Forrás: P. Festy: La fécondité des pays occidentaux de 1870 á 1970. Paris, 1979,
PUF, 29. o.

kenység szándékos korlátozása hatékonyabb megoldásnak bi­

zonyult. A születésszabályozás, amely néhány kiválasztott cso­
portot kivéve (nemesség, városi polgárság)15 gyakorlatilag is­
meretlen volt, Franciaországban és néhány körülhatárolt kör­
zetben jelent meg a XVIII. század vége felé,16majd a XIX. század
15 M. Livi-Bacci: Social-Group Forerunners of Fertility Control in Europe. In
A. J. Coale-S. C. Watkins: The Decline of Fertility in Europe. Princeton, 1986,
Princeton University Press.
16 A városokban a termékenység általában alacsonyabb volt, mint a falvak­
ban, bár ez részben a városi lakosság sajátos összetételének és nagyfokú mobi­
litásának volt a következménye. Másfelől, a magasabb falusi termékenység
tételének ellentmondva, Magyarország bizonyos területein a XVIII. század
végétől éppen hogy csökkenni kezdett a gyermekszám. Lásd erre Andorka
Rudolf: Születésszabályozás az O rmánságban a XVIII. század vége óta. Demog­
ráfia, 1970,73-85. o.

145
második felében gyorsan elterjedt egész Európában - bár a
fogamzásgátlás módszereit egyes vidéki és elzárt körzetekben
valószínűleg csak századunk közepe táján kezdték alkalmazni.
A 4.6. a)-e) ábrák grafikonjai az európai termékenységi átme­
nettel foglalkozó új nemzetközi kutatások eredményein alapul­
nak,17az európai születési számok 1870 és 1960 közötti változá­
sait mutatják. Hasonló grafikonokat már használtunk korábban
is (1.8. és 4.1. ábra). Itt azonban a tengelyek fel vannak cserélve,
és a görbék az azonos termékenységi számokat jelzó' pontokat
veszik körül, azaz minden görbe azon pontok mértani helye,
ahol a legitim születési szám (az abszcissza) és a házasodási
hajlandóság (az ordináta) ugyanazt az „általános termékenysé­
gi mutatót" adja. Ez a születési számok rátájának indexe, amely
szoros korrelációban áll az egy nőre jutó gyermekek számával
(TFR). A házas termékenység (Ig) és a házasodási hajlandóság
(lm) indexei, amelyeket lábjegyzetben értelmezünk,18a követke­
zőket mutatják meg:

17 Ennek a kutatásnak, amelyet Ansley Coale irányított, és a princetoni Né­

pességkutató Iroda (Office of Population Research) koordinált, a fő adatait,
jellemzőit és eredményeit Coale és Watkins Decline of Fertility című munkája
foglalja össze. A 4.6. ábra grafikonjai [a)-e)] a következő országok értékeit
tartalmazzák: Belgium, Dánia, Anglia és Wales, Finnország, Franciaország,
Németország, Magyarország, Írország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Por­
tugália, Skócia, Spanyolország, Svédország és Svájc.
18 Az I m, If, lg (a házas szülőképes korú nők arányának indexe, az általános
termékenység és a házas termékenység), valam int az Ih indexet (a nem házas
termékenység hasonló indexét, amit itt nem tárgyalunk) a következőképpen
számítjuk k i: fj,g i és hi a teljes születési számot, a legitim születések szám át és az
illegitim születések szám át mutatja egy nőre vetítve egy bizonyos i életkor-in­
tervallumban. Hasonlóképpen, iü„ m, és u; az összes nő, a férjezett nők és a
férjezetlen nők számát jelzi azonos korosztályon belül. Az F, egy modellnépes-
ség, nevezetesen bizonyos hutteriták nőtagjai közül azoknak a termékenységi
együtthatóját jelenti, akik 1921 és 1930 között voltak házasok. Ez a népcsoport
arról nevezetes, hogy a valaha ismert legnagyobb termékenységet produkálták.
A fentiek figyelembevételével az alábbi indexeket lehet kiszámolni:

általános termékenység h = I.f{Wj/XFiWi (1 )

házas termékenység h - Zgimi/ZFítrii (2 )
nem házas termékenység h = XhiUifZFjUi (3)
férjezett nők aránya lm — XFimi/X.F,Wi (4)

Az 1-es, 2-es és 3-as egyenletek számlálói sorrendben az általános termékenysé­

get, a házas termékenységet és a nem házas termékenységet jelentik a tanulm á­
nyozott populációban. Az F; értékei korcsoportonként a következők: 15-19: 0,300,

146
 1. A házas termékenység indexe azt mutatja meg, mekkora a
születések száma a házasságokon belül egy normális be­
rendezkedésű populációban valaha is megfigyelt maximá­
lis értékhez képest (amely 1). A tudatos születésszabályo­
zás elterjedése előtt az Is értéke általában 0,6 és 1 közé esett,
azoknak a tényezőknek a függvényében, amelyek a szülé­
sek közötti időszak hosszát meghatározzák (ilyen a szop­
tatási idő hossza és a többi, az I. fejezet 5. részében tárgyalt
tényező). A születésszabályozás elterjedtsége rendszerint
a házas termékenység „folyamatos" hanyatlásában mutat­
kozik meg. A fent említett tanulmány szerint a kezdeti
stabil szinthez képest mutatkozó 10%-os csökkenés a szü­
letésszabályozás kétségtelen jelének tekinthető. A 0,5-es,
illetve ennél alacsonyabb értékek - kivétel nélkül - szüle­
téskorlátozást alkalmazó országok adatai.
2. A házasságkötési hajlandóság indexe egyszerűen a házas­
ságban élő szülőképes korú nők hányadát közli (a külön­
böző életkorra jellemző szülőképesség szerint súlyozva).
Egyúttal szintetizálja azokat a hatásokat, amelyeket a há­
zassági életkor és a házasok aránya (valamint a halandóság
csökkenése következtében csökkenő megözvegyülés) vált
ki, amint ezek a 4.5. ábrában szerepelnek.

A 4.6. a)-e) ábrák grafikonjai az európai országok termékenysé­

gének progresszív csökkenését mutatják, az előző függvények
szerint. 1870-ben a termékenységi szintek nagyon különbözőek
voltak: Franciaországban (ahol a születésszabályozás már meg­
gyökeresedett), 0,3 alatt, a (grafikonunkon nem szereplő) kelet­
európai országokban viszont, amelyekre a magas házasodási
hajlam és a magas házas termékenység volt a jellemző, 0,5 körüli
volt. Franciaország kivétel; egyébként azonban az a hely, amit
az egyes országok az adott időpontban elfoglalnak, inkább függ

20-24: 0,550,25-29:0,502,30-34:0,447,35-39: 0,406,40-44:0,222,45-49:0,061. A

négy index összefüggése a következő egyenlettel írható le: If =Ig x Im + 4 x (1
- Im). Ha Ih nagyon alacsony, mondjuk 0,05 (vagyis 5%) alatt van, mint hagyo­
m ányosan valamennyi nyugati populációban, akkor az általános termékenység
megközelítőleg lg x l m. Valamennyi index értéke 1 alatt van. Ig esetében az index
értéke a tanulmányozott populáció házas termékenysége és a hutteriták ter­
mékenységének elméleti maximuma közötti arányt jelenti. A 0,6 alatti index
általában a tudatos születésszabályozás valam ilyen fokára utal.

147
4.6. ábra. Az általános termékenység ( I f ) , a házas termékenység (Ig) és
a házasok aránya (Im) közötti összefüggés 16 európai országban
(1870-1960)

4.6. a) 1870

148
4.6. c) 1930

4.6. d) 1960

149
 4.6. e) A termékenység tere 16 országban (1870,1900,1930,1960)

a házasodási hajlandóság eltéréseitől, mint a házas termékeny­

ség különbségeitől; az ezeket a pontokat magában foglaló terü­
let függőleges kiterjedésű. Másfelől az általános termékenység­
nek az egymást követő időszakokban bekövetkező csökkenése
elsősorban a házas termékenység eséséből következik, ami vi­
szont a születésszabályozás elterjedésének következménye; a
terület egyre inkább a vízszintes irányban terjed, és 1960-ra az
általános termékenység szintje mindenütt a 0,2 körüli értéket éri
el. Több esetben az is előfordul, hogy a házas termékenység
csökkenése együtt jelentkezik a házassági hajlandóság növeke­
désével. Ez a jelenség a hatékony születésszabályozási eszközök
(fogamzásgátlók) hozzáférhetőségének reakciójaként értékel­
hető, mely feleslegessé tette a házasságkötés korlátozását, eny­
hítette a házasságkötés tilalmát.
Az a pont, ahol az eredeti stabil szinthez képest a termékeny­
ség 10%-os csökkenése észlelhető (és ezt nem követi újabb nö­
vekedés), az irreverzíbilis csökkenés kezdetének tekinthető. Ez
az időpont a demográfiai átmenet fontos pillanata, mely azt
mutatja, hogy a termékenység hagyományos regulálását (a há­
zasságkötés korlátozását) felváltotta az új szabályozás (a fogam-

150
 140

120 -

100 -

ni
E

1780 1820 1860 1900 1940

Az adott évtizedek kezdete
4.7. ábra. A házas termékenység (lg) 10%-os csökkenését mutató
európai körzetek számának évtizedenkénti megoszlása
Forrás: A. J. Coale-S. C. Watkins (eds.): The Decline of Fertility in Europe.
Princeton, 1986, Princeton University Press, 38. o.

zásgátlás). Ez először Franciaországban következett be, 1827-

ben, Európában Oroszországban és Írországban a legkésőbb,
csaknem egy évszázad múltán, 1922-ben. Ezzel szemben Belgi­
umban, Dániában, Nagy-Britanniában, Hollandiában és Svájc­
ban ez a dátum 1880 és 1900; Svédországban, Norvégiában,
Ausztriában és Magyarországon 1900 és 1910; Olaszországban,
Görögországban, Finnországban, Portugáliában és Spanyolor­
szágban 1910 és 1920 közé esett. Kiszámították a 10%-os csök­
kenés időpontját további mintegy 700 európai tartomány és
körzet esetében, ezek évtizedenkénti összesítése látható a 4.7.
ábrán. Lényegében kétféle eloszlás figyelhető meg: a bal oldali
a franciaországi megyéket mutatja, amelyek láthatólag előtte
jártak Európa egészének, mivel a termékenység csökkenése már
az 1780 és 1850 közötti időszakban kezdetét vette; a jobb oldal

151
Európa többi részét mutatja. Az esetek 60%-ában a csökkenés
kezdő dátuma 1890 és 1920 közé esik; legtöbbször az 1900 és
1910 közötti évtizedre. A legutolsó körzetekben a jelentős csök­
kenés csak az 1940-es években következett be.
A házas termékenység átalakulásának teljes földrajzi feldol­
gozását részletező princetoni tanulmány azt mutatja, hogy a
csökkenési folyamat Franciaországban kezdődött, majd átter­
jedt Európa fejlettebb régióira: délen Katalóniára, Piemontra,
Liguriára és Toscanára; középen és északon Angliára, Belgium­
ra, Németországra és Skandináviára; míg végül fokozatosan
elérte Dél- és Kelet-Európa országait. A leginkább perifériális
körzetek (a Földközi-tenger vidékének egyes térségei, a Balkán,
Írország) és néhány földrajzilag központi elhelyezkedésű, de
kultúráját tekintve tradicionális vidék (az Alpok egyes tájai) a
magas termékenység utolsó védvárai voltak, amelyek csak szá­
zadunk közepe táján hódoltak meg.19
Térjünk most át a termékenység átalakulásának erről az álta­
lános, hosszú távú áttekintéséről a születési számok indexeinek
és ezek időbeni fejlődésének vizsgálatára. A legalkalmasabb
mutató az egy nőre jutó gyermekek száma (a TFR), amelyet
egyes országokban a nők 25 évenkénti generációira is kiszámol­
tak (4.5. táblázat). A felső szint az 1850 körül vagy az előtt
Angliában, Walesben, Németországban, illetve Hollandiában
született nőkre jellemző; megközelíti vagy felül is múlja az egy
nőre jutó 5-ös gyermekszámot. A legalacsonyabb - 2 körüli - az
1950 táján születettek gyermekeinek száma (akik azóta már
befejezték reproduktív ciklusukat). Az is bizonyos, hogy az 1950
után született generációk teljes termékenysége jóval 2 alatti
érték lesz, vagyis jelentősen alatta marad a helyettesítési érték­
nek.20 A jelenlegi termékenységi szintek aggodalomra adnak

19 A princetoni tanulmány nyom án elkészült egy sor térkép, amely a termé­

kenység és a házassági hajlandóság trendjeit mutatja a m últ század második
felétől 1960-ig. Lásd Coale-Watkins: Decline ofFertility. A részletesebb „földrajzi"
feldolgozást lásd a nemzetek szerinti monográfiákban, amelyeket a Princeton
University Press bocsátott ki. Ezek a következők: Franciaország (E. van de
Walle), Nagy-Britannia (M. Teitelbaum), Németország (M. Knodel), Szovjetunió
(B. Anderson-A. J. Coale-E. Harm), Olaszország (M. Livi-Bacci), Belgium (R.
Lesthaeghe), Portugália (M. Livi-Bacci).
20 A becslések szerint az 1960 körül Nyugat-Európában született nőknek
átlagosan 1,7-1,8 gyermekük lesz, ami jóval alacsonyabb a nemzedékpótlás
hipotetikus szintjénél (amely m integy 2 ,1 ).

152
 4.5. táblázat. A z egy nőre jutó átlagos gyermekszám (TFR) a nyugati országok
különböző generációiban (1750-1950)a
Ország 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950
Svédország 4,21 4,34 4,68 4,40 4,28 331 1,90 2,05 1,98
Anglia és Wales 5,28 5,87 5,54 5,05 4,56 3,35 1,96 2,15 2,04
Németország15 - - - - 5,17 3,98 2,08 2,06 1,69
Franciaország - - - 3,42 3,27 2,60 2,14 2,59 2,11
Hollandia - - - - 4,98 3,98 2,86 2,76 1,88
Spanyolország - - - - - 4,64 3,38 2,51 2,25
01aszországc - - - - 4,67 4,50 3,14 2,27 1,88
Egyesült Államok - - - - 4,48 333 2,48 2,94 1,90
Ausztrália - - - - - 3,22 2,44 2,98 2,00
a A periódusok a jelzett dátum okra koncentrálnak. Hollandia esetében 1841-1850 1850-re, Ausztrália esetében 1876-1885 1875-re
vonatkozik.
b Németország esetében az 1925-ös és 1950-es adatok csak Nyugat-Németországra vonatkoznak.
c Az olaszországi 1850-es és 1875-ös adatok egy 1931-es termékenységi tanulmányon alapulnak.
Forrás: P. Festy: La fecondité des pays occidentaux de 1870 ä 1970. Paris, 1979, PUF. J.-P. Sadon: Le replacement des générations en Europe
depuis le début de siede. Population, 45 (1990). Angliára vonatkozóan: E. A. Wrigley-R. Schofield: The Population History of England,
1541-1871. London, 1981, Edward Arnold. Az 1950-es generációra vonatkozó adatok a szerző becslései.
 4.8. ábra. A z egy főre jutó GDP - reálértékben - és az egy nőre jutó
gyermekek száma (TFR) közötti összefüggés 16 iparosodott
országban (1870,1913,1950,1973,1987)

okot. Vajon azt jelenti-e ez, hogy egy hosszú nagyon alacsony
termékenységű periódus elején vagyunk, amely megkérdőjelezi
az európai társadalom fennmaradását, vagy egyszerűen azt,
hogy elértük egy ciklus mélypontját, amelyet hamarosan újabb
növekedés követ?
Érdemes összevetni, ahogy a várható élettartam esetében már
bemutattuk, a TFR21 és az egy főre jutó GDP értékeit 16 iparoso­
dott országban, a szokásos időpontokban: 1870-ben, 1913-ban,
1950-ben, 1973-ban és 1987-ben (4.8. ábra). A viszony éppen a
fordítottja annak, amit az egy főre jutó termelés és az e0 között
találtunk: az egy főre jutó GDP növekedését kezdetben a termé­
kenység tartós csökkenése kíséri, majd a GDP emelkedése a
termékenység egyre kisebb mértékű csökkenésével jár együtt,

21A TFR itt alkalmazott értékei „periódusráták", szemben a 4.6. ábrában

alkalmazott csoportos (kohorsz-) rátákkal. A periódusráták különöző életkorú
(vagyis különböző időpontban született és különböző szülészeti előtörténettel
rendelkező) nők termékenységi szintjét jelzik azonos időpontban, így ez a
mutató kiemeli a gazdasági tényezők időleges hatását.

154
egész addig, amíg az adott országok el nem érik a gazdasági
érettség jelenlegi magas fokát, és a termékenység lényegében
nem változik tovább. Azt az összefüggést, hogy ugyanis a meg­
növekedett jólét a tudatos születéskorlátozás elterjedésének
kedvezett, amely létrejött egy adott történelmi periódusban,
semmiképp sem fogadhatjuk el „törvénynek". A termékenység
és a jövedelmi szintek közötti korreláció jelenkori hiánya azt
sugallja, hogy a házaspárok gyermekvállalási döntését más,
erősen összetett motívumok irányítják, amelyek csak kevéssé
függenek össze az anyagi javak hozzáférhetőségével.
Az utóbbi két évszázadban a termékenység csökkenésének
fontos tényezője volt a társadalmi és gazdasági átalakulás, amit
az is igazol, hogy a folyamat lassabban haladt előre a perifériális
és elmaradott körzetekben. Vannak azonban természetesen fon­
tos kivételek is, amelyek - amint az a társadalomtudományok
területén gyakran előfordul - alaposan megzavarják az olyan
tudósokat, akik egy-egy komplex problémára egyszerű megol­
dást keresnek. Hadd idézzek az irodalomból a számos példa
közül néhányat! 1. A franciaországi falvakban a termékenység
csökkenése előbb kezdődött, mint Angliában, holott ez utóbbi
az ipari forradalom kellős közepén gazdagabb és fejlettebb
ország volt. 2. Számos országban a termékenység csökkenésé­
nek ütemére alig nyújtanak magyarázatot az olyan társadalmi
és gazdasági mutatók, mint az iskolázottsági szint, a paraszti
jelleg, az iparosodottság vagy az urbanizáció mértéke. 3. Gyak­
ran tapasztalható, hogy kulturális tényezők - egy bizonyos
nyelvi vagy etnikai, vallási vagy politikai csoporthoz való tar­
tozás - döntő mértékben befolyásolják a termékenység csökke­
nését, szemben a gazdasági tényezők esetenként kisebb jelentő­
ségével.
Ha azonban a folyamat egészét tekintjük át, azt látjuk, hogy
a növekvő jólét és a csökkenő halandóság viszonyai között
egyetlen populáció sem tartotta fenn hosszú ideig a magas
termékenységi szintet. A demográfiai átmenet teljesen nyilván­
valóan integráns része volt az európai társadalom átalakulá­
sának.

155
 4. Egy páratlan jelenség: az európai kivándorlás

Az átmenet szintézisének bemutatása nem volna teljes, ha nem

utalnánk arra a hatalmas kivándorlási áradatra, amelynek ered­
ményeként - csökkentve az európai demográfiai nyomást - két
kontinens is benépesült. Az ipari forradalom előestéjén Európá­
ban páratlan és meg nem ismételhető helyzet alakult ki. A
termőföld és a terület hiánya, mely a népesség további gyors
növekedése folytán a következő évszázadban drámaivá válha­
tott volna, megoldást nyert Észak- és Dél-Amerikában, és kisebb
mértékben Óceániában. Az európai népesség egy része, kihasz­
nálva a brit és spanyol imperializmus régebben kiépített bás­
tyáinak előnyeit, átáramlott az új területekre.
Az óceánon túlra irányuló 1846 és 1932 közötti európai kiván­
dorlás adatai a nagyobb kivándorló országok szerinti bontásban
a következők: Nagy-Britannia és Írország 18 millió, Olaszország
11,1 millió, Spanyolország és Portugália 6,5 millió, Auszt-
ria-Magyarország 5,2 millió, Németország 4,9 millió, Lengyel-
ország és Oroszország 2,9 millió, Svédország és Norvégia 2,1
millió. A kivándorlóknak ez az áradata, amelyet persze némi­
képpen kiegyensúlyozott az ellenkező irányú visszatelepülés,
elsősorban az Egyesült Államokba tartott (34,2 millió), de jutott
belőle Argentínába és Uruguayba (7,1 millió), Kanadába (5,2
millió), Brazíliába (4,4 millió), Ausztráliába és Uj-Zélandba (3,5
millió), valamint Kubába (0,9 millió) is. Századunk első tizenöt
évében az európai kivándorlás éves rátája meghaladta a 3%o-et,
ami a természetes szaporodásnak mintegy a harmada.22
1861 és 1961 között Olaszországban az kivándorlás miatti
tiszta veszteség 8 millió lélek volt. Ha ez a népesség ugyanolyan
arányban növekedett volna, mint az olaszországi olasz népes­
ség (ami igazán korlátozott feltételezés), akkor számuk 1981-re
elérte volna a 14 milliót, ami az akkori lakosságnak mintegy
25%-át tette volna ki.23
22
Chesnais: La transition démographique. 164. o.
23 Az USA bevándorlási statisztikái megkérdezték a megszámláltak nemze­
tiségét is, és a népszámlálások eredményeinek kombinálásával sikerült kiszámí­
tanunk, hogy 1880 és 1950 között az olaszországi bevándorlók 50,2%-a rövidebb
vagy hosszabb ott-tartózkodás után visszatért szülőhazájába. M. Livi-Bacci:
L'immigrazioneel'assimilazionedegli italiani negli Stati Uniti. Milano, 1961, Giuffré,
34-35. o. Ha azt kívánjuk megállapítani, hogy az 1861-1961 közötti időszak
olaszországi bevándorlóinak mekkora a jelenleg is ott élő leszármazott tömege,

156
 12

1840 1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910 1920

A kivándorlás éve

4.9. ábra. Kivándorlás és természetes szaporulat Európa kontinentális

területein

Bizonyára ez a szám is képes megvilágítani, milyen fontos

szerepe volt a kivándorlásnak az európai demográfiai folyama­
tokban. Mindent egybevéve, a gyorsuló gazdasági fejlődés
szempontjából ennek a kivándorlásnak kétségkívül áldásos ha­
tása volt. Lehetővé tette a kivándorlókat adó térségek gyors
gazdasági növekedését, a munkaerőnek éppen ott történő fel-
használását, ahol az a legproduktívabbá válhatott, és elősegítet­
te a források növekedését - Európában és a tengerentúlon egy­
aránt.
A 4.9. ábra, melyet Chesnais-tól vettünk át, összehasonlítja a
kontinentális Európa demográfiai növekedését a mintegy hu­
szonöt évvel későbbi kivándorlás intenzitásával. Ez az az élet­
szakasz, amely nagyjából megfelel a kivándorlók átlagos élet­
korának. Szembetűnő, milyen szoros az összefüggés a növeke-

akkor az egyes évtizedek olaszországi növekedési rátáját alkalmazzuk, feltéte­

lezve, hogy az ütem et (mind az első bevándorlók, m ind ezek leszármazottai)
egészen 1981-ig megtartották.

157
dési ráta emelkedése és csökkenése, valamint a negyedszázad­
dal későbbi kivándorlás trendje között. Az emigráció azt szol­
gálja, hogy csökkenjen az a demográfiai nyomás, amit a nagy
kohorszoknak a munkaerőpiacra való beáramlása okoz.24 A ten­
gerentúlon mutatkozó nagy munkaerőigény természetesen -
mintegy kiegészítő jelenségként - felerősítette a népességfeles­
leg exportját. Ami Európa demográfiai fejlődését illeti, a folya­
matnak számos következménye van, és ezek nem csupán meny-
nyiségiek. Ezek azonban elsősorban a kivándorlók szelekciós
folyamatával állnak összefüggésben, vagyis olyan kérdések,
melyek túlmutatnak jelen tanulmány határain.
Szólnunk kell azonban az európai kivándorlás okairól. Nagy
általánosságban már érintettük ezt a kérdést. Az okok között
szerepel az a népességfölösleg, melyet a gazdasági rendszer
képtelen volt felszívni (4.9. ábra), a föld- és tőkeszerzés lehető­
sége Amerikában, amihez erőteljes munkaerőigény, valamint a
világnak a könnyebb és gyorsabb közlekedésnek köszönhető
„összezsugorodása" járult. A XIX. század közepén Európa falu­
si lakossága meghaladta a munkaerő jóval több, mint 50%-át
foglalkoztató mezőgazdaság munkaerőigényét. Ennek a feles­
legnek egy részét - de korántsem az egészét - elnyelte a belső
vándorlás és a városiasodás folyamata. Az időszak gazdasági
fejlődése együtt járt a falusi tőkebefektetéssel, drámai módon
megnövelve a munkaerő termelékenységét, sok embert kimoz­
dított hirtelen válságba került hagyományos foglalkozásából és
életmódjából.25 Csakhogy az ipar az időközben megindult erő­
teljes iparosodási folyamat ellenére sem volt képes felszívni az
elnéptelenedő falusi körzetek elvándorló népességének hullá­
mait. Volt egy másik tényező is, amely ugyancsak hozzájárult a
demográfiai egyensúlyhiány kialakulásához, mégpedig az,
hogy vidéken a születésszabályozás viszonylag lassan terjedt;
sok esetben az átmenet elejét a termékenység csökkenése helyett
éppenséggel növekedése jellemzi26 (amint az számos fejlődő

24 Chesnaís: La transition démographique, 169-172. o.

25 Lásd D. Massey: Economic Development and International Migration in Com­
parative Perspective. Washington, D. C., 1990, Commission for the Study of
International Migration and Cooperative Economic Development.
26 Tipikus példa erre az 1920-as évek Velencéje, ahol Közép- és Észak-Olaszor-
szágbanutolsóként indult meg a születésszabályozás. A házas termékenység (lg)
közvetlenül a csökkenés megindulását megelőző időszakban tekintélyesen

158
 4.10. ábra. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának
növekedése (1870-1910) és a kivándorlás (1900-1910)

országban most is megfigyelhető). A gazdasági fejlődés és a

meglóduló falusi demográfiai fejlődés egyaránt fontos szerepet
játszott abban, hogy hatalmas, többé meg nem ismétlődő kiván­
dorlási hullámok indultak meg Európából Észak- és Dél-Ameri-
kába.
A 4.10. ábra egybeveti a kivándorlás szintjét (amely száza­
dunk elején különösen magas volt) a mezőgazdasági foglalkoz­
tatottság szintjével 13 európai országban a XIX. század utolsó
harminc évében. A két változó között egyenes összefüggés mu­
tatkozik: azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági fog­
lalkoztatottság csökkent vagy változatlan maradt (Svájc, Belgi­
um, Németország, Dánia, Anglia), az óceánon túlra irányuló
kivándorlás alacsony volt, azokban az országokban viszont,

megemelkedett (1881 és 1911 között csaknem 20%-kal). A növekedés tényezői

között szerepel az életkörülmények javulása, a pellagra - a túlnyomórészt
kukoricából álló táplálék miatt bekövetkező vitaminhiányos betegség - eltűné­
se. Vö. M. Livi-Bacci: Fertility, N utrition and Pellagra: Italy during the Vital
Revolution. Journal of Interdisciplinary History, 16 (Winter 1986).

159
ahol a falusiak foglalkoztatottsága nőtt (Finnország, Norvégia,
Olaszország, Spanyolország), a kivándorlás magas volt. A 4.11.
a)-b) ábrák ugyanezt a problémát egy másik szempontból vizs­
gálják: amikor a népességfelesleg csökkent, csillapult az általa
táplált nagy kivándorlási hullám is. Az ipari és a mezőgazdasági
alkalmazottak egymáshoz viszonyított számaránya a helyzet
változásának egyik mutatója. Amikor ez az arány nagyobb
egynél (vagyis amikor az iparban foglalkoztatottak száma meg­
haladja a mezőgazdasági munkásokét), akkor a kivándorlási
késztetés enyhül, és végül is eltűnik, ahogy a gazdaság moder­
nebb szektora - amely eredetileg csak a gyáripart ölelte fel, de
növekedése nyomán egyre inkább magába foglalta a szállítást,
a szolgáltatásokat, az építőipart és így tovább - egyre jelentéke­
nyebb szerepet kap a mezőgazdasági népességfelesleg felszívá­
sában. Nagy-Britanniában, ahol már jó ideje megszűnt a töme­
ges kivándorlás, ez a hányados már a XIX. század vége felé jóval
meghaladta az egyet. Ez a szám minden olyan országban túlha­
ladta az egyet, amely az első világháborút megelőző időkben
gyors ipari fejlődésnek indult. Ilyen volt Belgium, ahol a töme­
ges kivándorlás sohasem jelentkezett, valamint Németország és
Svájc, ahol erre az időre már befejeződött. A későn iparosodó
mediterrán országokban, mint Olaszország és Spanyolország,
ez az arányszám csak az 1960-as, illetve az 1970-es években
emelkedett egy fölé, amikor már a nagymértékű kivándorlás­
nak is vége szakadt. Más országokban, ahol a gyáripar a két
világháború között vált a nemzetgazdaság domináns részévé
(Dánia, Svédország, Hollandia), a kivándorlást előbb adminiszt­
ratív korlátozások, majd a gazdasági világválság állította le.
Bár a XIX. század során és a XX. század nagy részében Európa
volt valamennyi tengerentúli „Uj-Európa" fő népességforrása,
a történelmi tapasztalatok mégsem alkalmazhatók egyszerűen
a mai helyzetre. Az a demográfiai nyomás, amely ma a szegé­
nyebb országokból a gazdag országok felé irányuló vándorlást
mozgatja, alapvetően különbözik a korábbiaktól, mivel ma már
nincsenek a bevándorlás számára nyitott „üres" földek, és egyes
országok szigorúan korlátozzák az emberek mozgáslehetősége­
it. Az azonban feltételezhető, hogy mihelyt ezekben az orszá­
gokban a modern szektorok válnak dominánssá, szemben a
mezőgazdasággal, az elvándorlási kedv is rohamosan csökken­
ni fog.

160
 4.11. ábra. A gyáripari és mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya
(1870-1987)
Az ipari és mez6gazdasági fogla|koztatottak aránya

Év

4.11. a) ábra. A z Egyesült Királyságban, Belgiumban,

Németországban, Franciaországban, Olaszországban
Az ipari és mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya

4.11. b) ábra. Spanyolországban, Dámában, Hollandiában,

Svédországban, Svájcban

161
 5. Összegzés: a demográfiai átmenet eredményei

A demográfiai átmenet és a vele együtt járó migráció mind

dinamikáját, mind pedig struktúráját tekintve alaposan megvál­
toztatta Európa népességét. Azokat a változásokat, amelyek a
magas fokú demográfiai hatékonysággal társultak, a legkülön­
bözőbb mutatókkal fejezhetjük ki. A 4.6. táblázat ezeket sorolja
fel Olaszország 1881 és 1981 közötti időszakára vonatkoztatva,
ami az adott ország esetében nagyjából a demográfiai átmenet
kezdetét és végét jelző dátum. Olaszország esete, bizonyos mó­
dosításokkal, tipikusnak tekinthető Európa egészére.
A 4.6. táblázathoz rövid kommentárra van szükség. A szüle­
tési és halálozási ráták azt illusztrálják, amit az előző lapokon
már tárgyaltunk, nevezetesen mindkét mutató mintegy a két­
harmadával csökkent, ugyanakkor a várható élettartam több
mint a kétszeresére nőtt, mivel a továbbélés esélye hallatlanul
megnövekedett. 1981-ben minden generáció 98%-a elérte a rep­
roduktív életkort (15 év), és 42%-uk megérte a tekintélyes 80
éves életkort is. 1881-ben ugyanezen mutatók értéke 58, illetve
6% volt. Nyilvánvaló, hogy ez a drámai változás fontos válto­
zásokat idézett elő a társadalomban is.27
A házasságkötési hajlam és a családszerkezet számadatai ke­
vésbé mutatnak tiszta képet, mivel a stabilitás és a változás
jegyei egyaránt mutatkoznak. A házasságkötési életkor és a
reproduktív periódus végéig egyedül maradt nők aránya stabil
volt, ami azt igazolja, hogy nyugaton a házasságkötés akadályai
minimális szerepet játszottak a végbement drámai változások­
ban. Miközben a termékenység csökkent, jelentősen csökkent a

27 Sokan nyilvánvalónak tartják, hogy az utóbbi évszázadban az élettartam

megnövekedése okozta a népesség demográfiai elöregedését, vagyis az idős­
korúak arányának növekedését. Az öregedés valójában a termékenység prog­
resszív csökkenésének tudható be, ugyanis nem történt meg az életkori struk­
túra fiatalabb szintjeinek a feltöltése. Mi több, kimutatható, hogy a megnöveke­
dett életbenmaradási szint, arányait tekintve, jelentősebb hatást gyakorolt a
fiatalabb korosztályokra, m int az öregebbekre, és - egyéb körülmények azonos­
sága esetén - nagyobb növekedést idézett elő a fiatalabbak körében, mint az
öregekében; a korfa kifejezetten fiatalabb lett. Ma és a közeljövőben azonban
m ás helyzettel kell számolni. Az életbenmaradási esélyek növekedése csaknem
kizárólag az öregeknek kedvez (gyakorlatilag nincs semmi tere a fiatalabb
koroszályok további előrelépésének). A népesség a halandóság további csökke­
nésének hatására tovább öregszik. Történetileg azonban nem ez volt a helyzet.

162
 4.6. táblázat. Az átmenet eredményei: Olaszország demográfiai
mutatói (1881 és 1981)
Demográfiai mutató k b .1881 kb. 1981
Születések száma (1000 főre) 36,5 11,4
Halálozás (1000 főre) 28,7 9,6
Természetes szaporodás (1000 főre) 7,8 1,4
Várható élettartam (e„, férfi és nő) 35,4 74,4
Életben m aradás 15 éves korban (1000 fő) 584 982
Életben m aradás 50 éves korban (1000 fő) 414 936
Életben m aradás 80 éves korban (1000 fő) 65,0 422
Az első házasságkötés életkora (nő) 24,1 24,0
Gyermekszülési átlagéletkor (30,0) 27,6
Átlagéletkor az utolsó gyermek születésekor (39,0) 30,0
Házasságot nem kötött nők 50 éves korban (%) 12,1 10,2
Egy nőre jutó gyermekek szám a (TFR) 4,98 1,58
Nettó reprodukciós ráta 1,26 0,76
A természetes szaporulat intrinsic rátája (r-%) 0,77 -0,99
0-14 éves népesség (%) 32,2 21,4
15-64 éves népesség (%) 62,7 65,3
65 éves és idősebb népesség (%) 5,1 13,3
Az egy férjezett nőre jutó gyermekek száma 5,6 1,7
Átlagos családméret 4,5 3,0

reprodukciós időtartam kihasználása is, amint ezt a szülések

kisebb száma és az utoljára szülők csökkenő átlagéletkorának
adatai mutatják. Ez utóbbi csaknem tíz évvel alacsonyabb a
korábbinál. A folyamatok eredményeként a modern demográ­
fiai rendszerben, amikor az utolsó gyermek eléri az érettséget,
az anya (és az apa) még viszonylag fiatal (50 körül van), és élete
jó része még hátravan. Ezzel szemben a régi rendszerben az
utolsó gyermek akkor érte el az érettséget, amikor a szülők már
60 körül jártak, azaz, tekintettel az arra az időszakra jellemző
alacsonyabb várható élettartamra, meglehetősen idősek voltak.
Végezetül, jórészt a termékenység csökkenésének számlájára
írandó a kisebb családméret is (1981-ben családonként 3 fő,
szemben a 100 évvel korábbi 4,5-del).28
28 Nyilvánvaló, hogy a termékenység egymagában nem dönti el a család
méretét. A z életbenmaradási esélyek, a gyermekek életkora „kiröpülésükkor",

163
 Különösen figyelemreméltók a népesség életkori megoszlásá­
ra vonatkozó adatok. A termékenység csökkenése következmé­
nyeként csökkent a fiatalabb életkori csoportok aránya (a 15 év
alattiak aránya 32,2-ről 21,4-re esett), és nőtt az idősebbeké (a 65
fölöttieké 5,1-ről 13,3-re), ami tovább fokozta a „demográfiai
öregedés" folyamatát. Még érdekesebb, ha az 1881-es és 1981-es
halandósági és termékenységi mutatókat - változatlanságukat
feltételezve - a népesség „stabilitásához" szükséges adatokhoz
mérve vizsgáljuk.291881-ben a stabil és a valós állapotok különb­
sége minimális volt. 1981-ben azonban az adatok nyugtalaní­
tóak: ha a termékenység (egy nőre 0,76 leánygyermek jut) és a
halandóság az 1981-es szinten marad, a növekedési ráta körül­
belül évenkénti -1% lesz, ami 71 éves felezési időt jelent, ráadá­
sul a népességnek további súlyos elöregedéssel kell szembe­
néznie.
E megjegyzések nyomán kirajzolódik a fejlett világ demográ­
fiai átmenetének alapvető képlete, amely számos országra érvé­
nyesnek tekinthető. Együtt járt ezzel egy általános demográfiai
expanzió, amely a kivándorlás révén átterjedt a többi kontinens­
re is. Ennek a jobbára pozitív fejlődésnek azonban ára van:
miközben a mai populáció jóval „takarékosabb" és hatéko­
nyabb, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt volt, új válságos
szituációk jelentek meg. A halandóság tekintetében a megnöve­
kedett demográfiai rendezettség nem tüntette el teljesen a rend
felborulásának a kockázatát (például hogy a szülők elveszítsék
egyetlen gyermeküket, vagy éppen kicsi gyerekek jussanak ko­
rai árvaságra), ez pedig - éppen az esemény ritkasága következ­
tében - még megrázóbb az érintettek számára. A család mérete
lecsökkent, így érzékenyebbé vált a kockázatokra. A népesség
öregedése pedig egy bizonyos határon túl súlyos terhet jelent a
szociális intézményrendszer számára.

a megözvegyülés és a második házasság, a nagycsalád (vagyis a biológiai

magnál tágabb család) és a vérségileg nem rokon személyek együttélése szintén
befolyásolják a családok méretét.
29 Egy állandó termékenységi és halandósági viselkedéssel rendelkező popu­
láció végső soron elér egy állandó korosztálysturktúrát (amelyet ez a viselkedés
határoz meg), stabil nyers születési, halálozási és növekedési rátái alakulnak ki.
Az ilyen elméleti populációt „stabil" populációnak hívják. A 4.6. táblázat para­
méterei azon stabil populációt jelenítik meg, amely az olaszok 1881-es, illetve
1981-es halálozási és termékenységi tendenciái nyomán alakulna ki.

164
 6. A demográfiai és gazdasági növekedés közötti kapcsolat
elméleti megfogalmazása

Az ipari forradalom, a gépek megjelenése, az új energiaforrások

kihasználása és a növekvő kereskedelem együttesen jelentős
változásokat idézett elő a népesség-föld-munka egyensúlyában.
A népesség növekedése - és az ennek folytán megnövekedett
kereslet - többé már nem vezetett az árak emelkedéséhez és a
bérek csökkenéséhez. A XIX. század kezdetén az európai népes­
ség, a növekedés keserves fájdalmai ellenére, a csökkenő árak
és a növekvő bérek légkörében élt. A népesség és a föld közötti
bonyolult egyensúly megbomlott, ahogy a gazdasági és demog­
ráfiai növekedés már nem egymással vetélkedő, hanem egy­
mást kiegészítő folyamattá vált. Ez azonban csak általánosítás;
nyilvánvaló, hogy a népesség és a gazdaság közötti viszony
természetének alaposabb leírása bonyolult vállalkozás. Az em­
ber hajlamos elfogadni Schumpeter nézetét, aki szerint a popu­
láció másodlagos vagy háttérszerepet játszik a gazdasági fejlődés­
ben: „Az az alapvető impulzus, amely a kapitalizmus mozdonyát
megindítja és mozgásban tartja, nem más, mint az új fogyasztási
javak, az új termelési és szállítási módszerek, az új piacok, az ipari
termelés új szervezeti formái, amelyeket a kapitalista vállalkozás
hoz létre."30Itt azonban nem azt vizsgáljuk, meghatározzák-e a
demográfiai változások a gazdasági fejlődést, inkább azt, ho­
gyan és milyen mértékben feltételezi egymást a két folyamat.
Érdemes még egyszer végiggondolni a kérdést abból a szem­
pontból, hogy milyen hozadéka van a termelés egyes tényezői­
nek, a bevont munkaerőnek, és azt, hogy ezek a tényezők nö­
vekvő vagy csökkenő tendenciát mutatnak-e. Az nyilvánvaló,
hogy amint egy gazdaság túllép a mezőgazdaság keretein, a
földtől való függés csökken, viszont nő a függés az olyan egyéb
természeti erőforrásoktól, mint a szén, a vas vagy más ásvá­
nyok. E források a piac integrációja, az új kontinensek felfede­
zése, a nyersanyagok kiváltása, a szakadatlan emberi innováció
és technológiai fejlődés jóvoltából nem merültek ki. Ezt igazolja
a nyersanyagok, az élelmiszerek és az ipari termékek relatív
árának évszázados csökkenése.

30 J. A. Schumpeter: Capitalism, Socialism, and Democracy. 2nd ed. New York,

1947, Harper and Brothers, 83. o.

165
 A földínséget és a csökkenő hozamokat nem azért lehetett
egyszerűen elkerülni, mert az észak-amerikai kontinens meg­
nyílt az európai mezőgazdaság előtt, hanem mindenekelőtt
azért, mert drámai növekedés következett be a mezőgazdaság
termelékenységében, különösen a legutóbbi fél évszázadban,
amikor is az új földek művelésbe vétele már megszűnt.31 Több
mint egy évszázaddal ezelőtt a közgazdász Jevons attól tartott,
hogy a kőszéntartalékok kimerülnek.32 Húsz évvel ezelőtt a
Római Klub hasonló előrejelzést tett más nyersanyagokra vo­
natkozólag,33 a hetvenes években pedig a nyersolajtartalékok
kimerülésének réme kísértett. Ezek közül az aggodalmak közül
egyik sem igazolódott, bár attól joggal lehet tartani, hogy az
erőforrások szűkössége a jövőben a fejlődés akadályát képezhe­
ti. Az energiahordozók (kőolaj, szén, fa) kitermelése a jelek
szerint mindeddig nem vált sem nehezebbé, sem drágábbá,
minthogy az idők során az egységnyi termék előállításához
szükséges mennyiségük csökkent. Például 1850-ben az Egyesült
Államokban 1000 $ értékű termék vagy szolgáltatás (az állandó
árakon kifejezett GDP figyelembevételével) előállításához 4,6
tonna kőolaj-egyenértékre volt szükség; 1900-ra ez a szám 2,4-
re, 1950-re 1,8-re, 1978-ra - az olajválság csúcspontjára - pedig
1,5-re esett. Más szóval, az 1978-ban termelt (bármilyen forrásból
származó) egységnyi energia (állandó árakon számítva) három­
szor annyi termék előállításához volt elegendő, mint 1850-ben.
1910-ben Alfred Marshall a következőket írta: „A történelem
során voltak időszakok, amikor a földtulajdonból származó
sajátos jövedelmek uralkodtak az emberi viszonyokon. [...]
Korunkban azonban az új földrészek felfedezése, az olcsó szá­
razföldi és vízi szállítás segítségével szinte teljesen felszámol­
ták a csökkenő hozamok tendenciáját, abban az értelemben, ahogy
ezt a fogalmat Malthus és Ricardo használta, amikor az angol
munkás heti jövedelme gyakran kevesebbet ért egy fél véka jó
búza áránál."34

31Y. Hayami-V. W. Ruttan: Population Growth and Agricultural Productivity.

Baltimore, 1985, Johns H opkins University Press.
32 W. S. Jevons: The Coal Question. London, 1865, Macmillan.
33 Római Klub: A növekedés határai. Budapest, 1973, Kossuth Kiadó.
34 A. Marshall: Principles of Economics. London, 1920, Macmillan, XV-XVI. o.
-1 véka 35,2 liter.

166
 Ha most visszatérünk a demográfiai növekedés és a gazdasá­
gi fejlődés közötti hosszú távú összefüggés vizsgálatához, meg­
állapíthatjuk, hogy 1820 és 1987 között a négy vezető nyugati
ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és az Egye­
sült Államok) népessége 5,5-szeresére nőtt, ugyanakkor össze­
sített GDP-jük (állandó árakon számítva) a 93-szorosára, az egy
főre jutó termékmennyiség 17-szeresére emelkedett. Ha most
azt is figyelembe vesszük, hogy az egy főre jutó termékmeny-
nyiség (amely egyben az egyéni jólét hozzávetőleges mutatója
is) az elmúlt százhetven évben minden négy évtizedben meg­
duplázódott, akkor kiderül, hogy a demográfiai növekedés,
bármiképpen működött is, legfeljebb csak igen szerény mérték­
ben korlátozta a gazdasági fejlődést; valójában ésszerűbbnek tet­
szik elfogadni azt az ellentétes véleményt, amely szerint a népes­
ség növekedése kifejezetten elősegíti a gazdasági növekedést.
Bár semmiképp sem akarunk oksági összefüggést kimutatni
a népesség és a gazdaság között, érdemes mégis megvizsgálni
néhány olyan, a demográfiai növekedéssel kapcsolatos ténye­
zőt, amelyek valószínűleg inkább gyorsították, semmint lassí­
tották a fejlődést, vagy, más szavakkal, növekvő hozamot bizto­
sítottak a népesség számát növelő minden egyes egyén számára.
E tényezőket három csoportra oszthatjuk: 1. tisztán demográfiai
tényezők; 2. általában a méretekkel és nagyságrendekkel kap­
csolatos tényezők; valamint 3. a felhalmozott tudásmennyiség
és a műszaki haladás.

Tisztán demográfiai tényezők. Ezek azok a demográfiai átmenet­

tel kapcsolatos változások, amelyeket fejezetünk első részében
tárgyaltunk. Hatásuk egy sor oknál fogva pozitívnak tekinthető.
Először is, a halandóság csökkenése és a betegségek ritkább
előfordulása nemcsak az emberi élet időtartamát növelte meg,
hanem javította a népesség teljesítőképességét is. Másodszor, az
a tény, hogy a halandóság hierarchikusabb és kronologikusabb
trendben formálódott ki, jelentősen csökkentette a korai halál
kockázatát, és lehetővé tette a hosszabb távú tervezést, ami
természetesen elősegíti a fejlődést. Harmadszor, a termékeny­
ség mérséklődése - amelyhez korábban magas csecsemőhalan­
dóság társult - csökkentette a gyermekneveléshez szükséges
energia és más befektetések mennyiségét, és lehetővé tette, hogy
ezeket a forrásokat (különösen a női munkaerő formájában)

167
közvetlenebb formában be lehessen vonni a termelőtevékeny­
ségbe. Végül, legalább századunk közepéig az életkori struktú­
ra a produktívabb korosztályok irányába tolódott el, és így
javult a népesség termelő és eltartott szektora közötti arány.35
Ezek a tényezők a vizsgált időszakban valószínűleg fokozták
a népesség átlagos teljesítőképességét. Azonban, mint alább
látni fogjuk, arra nem lesz lehetőség, hogy ez a fajta fejlődés
megismétlődjék. Ha a tisztán demográfiai változók oldaláról
vizsgáljuk a kérdést, azt mondhatjuk: az utóbbi évtizedek ala­
csony termékenysége, a népesség elöregedése, valamint az a
tény, hogy a halandóság csökkenéséből származó valamennyi
előny realizálódott már, arra vall, hogy a fejlődés fordulópont­
hoz ért, és a nyugati populáció belépett a csökkenő teljesítőké­
pesség fázisába.

A méretekkel és nagyságrendekkel kapcsolatos előnyök általában.

Fentebb már viszonylag részletesen tárgyaltuk ezeket a ténye­
zőket (III. fejezet 5. rész). Nagyon valószínű, hogy a méretekkel
kapcsolatos gazdasági előnyök Nyugaton az elmúlt két évszá­
zadban teljes mértékben realizálódtak, annak az ötszörös de­
mográfiai növekedésnek köszönhetően, amely rendkívüli mér­
tékben kibővítette a piacokat. Számos tanulmány igazolja, hogy
egyes iparágak hatékonysági és termelékenységi előnyét a piac
kibővülése idézte elő.36 Általánosabban szólva, Dension kimu­
tatta, hogy a méretekkel kapcsolatos tényező mintegy 10%-kal
járult hozzá Európa és az Egyesült Államok második világhá­
ború utáni növekedéséhez.37 Persze a méretekkel kapcsolatos
gazdasági hatások nem tulajdoníthatók pusztán a demográfiai
növekedésnek, szerepet játszott bennük az ipar expanziója és a
piac integrációja is. Ha azonban figyelembe vesszük ezeket a
megszorításokat, a méretekkel kapcsolatos gazdasági előnyök
demográfiai összetevőinek hatása még így is tekintélyes.

35 Ezen érvek forrása: S. Kuznets: Modern Economic Growth. New Haven, 1966,
Yale University Press, 57. o.
36J. J. Spengler: Facing Zero Population Growth. Durham, 1978, Duke Univer­
sity Press, 136-139. o.
37 E. F. Denison: Accounting for the United States Economic Growth. Washington,
D. C , 1974, Brookings Institution, 71-75. o.; továbbá uő: Why Growth Rates Differ.
Washington, D. C , 1967, Brookings Institution, 232-233. o.

168
 A gyáripar példája valószínűleg kiterjeszthető a gazdaság
más szektoraira is, ha nem is mindegyikre. A szolgáltatóiparra
például igen, a közigazgatásra sokkal kevésbé. Míg a kis orszá­
gok esetében a demográfiai növekedésből származó gazdasági
előnyök úgyszólván nyilvánvalók, ugyanez nem mondható el
a nagyokról. Másrészt, a nemzetközi kereskedelmi korlátok
megszűnése a piacok bővülése révén pótolhatja a demográfiai
növekedést. Ebben a tekintetben idézhetjük E. A. G. Robinson
véleményét: „Nem jár hátránnyal, ha a népesség nagyobb a
minimálisnál [...] a piac túlzott mérete nem jár az egyensúly
felborulásával."38
Végül a demográfiai növekedés pozitív hatása nemcsak a
gazdasági méretekből adódó előnyöknek köszönhető, hanem
annak is, hogy lehetővé teszi a piac bővülését. A népesség
növekedése felbátorítja a vállalkozókat, hogy ígéretes új vállal­
kozásokba fogjanak, és megerősítsék a már meglévőket. Ez a
folyamat pedig egyre újabb befektetéseket igényel, és növeke­
dést gerjeszt. Természetesen ennek éppen a fordítottja követke­
zik be a demográfiai hanyatlás vagy stagnálás időszakában.
Keynes is ilyen módon magyarázta a két világháború közötti
időszak európai gazdasági megtorpanását.39

A felhalmozott tudásmennyiség és a technikai fejlődés. Ezeket a

tényezőket is érintettük már a fentiekben (III. fejezet 5. rész). A
„bevált tudás" biztosította nyereség azon alapul, hogy vannak
találékony egyének, akik új ismereteket „fedeznek fel". Az ilyen
feltalálók száma valószínűleg arányos a népesség méretével.
Mindenesetre a gazdaságok méretéből származó tényezők ked­
veznek az új ismeretek felhalmozódásának (például a kutató- és

38 E. A. G. Robinson (ed.): Economic Consequences of the Size of Nations. London,

1960, Macmillan, XXII. o.
39J. M. Keynes: Some Economic Consequences of a Declining Population.
Eugenics Review, 29 (April 1937), 13-17. o. Ugyanezek a gondolatok jelennek meg
jóval nyíltabb formában J. R. Hicksnek Keynesről írott tanulmányában: Mr.
Keynes' Theory of Employment. Idézi ezt többek között Spengler: Facing Zero
Population Growth. 62. o.: „ A népesség növekedése lehetővé teszi, hogy az ember
bízzék a piac folyamatos bővülésében, ami pedig rem ek eszköze a vállal­
kozókedv fenntartásának. A népesség növekedése nyom án a befektetések ro-
hanvást növekednek, még akkor is, ha a találmányok inkább az ostobaság
szintjén maradnak. A növekvő népesség tehát kifejezetten kedvező a foglalkoz­
tatottság szempontjából."

169
tudományos intézetek száma, a tudósok közötti érintkezés gya­
korisága tekintetében), és így, ha a többi körülmény azonos, a
folyamat a népesség növekedése következtében előnyösen fog
alakulni. Kuznets szerint,40 aki meggyőződéses híve ennek az
elméletnek, ebből az következik, hogy az oktatásba és a kutatás­
ba fektetett nagyobb összegekkel nem lehet teljes mértékben
kompenzálni azt a veszteséget, amit a feltalálók vagy intézmé­
nyek potenciálisan kisebb száma idéz elő: egy nagyobb közös­
ség mindig előnyben lesz egy viszonylag kisebbel szemben.
Minden bizonnyal az a helyzet, hogy a technikai haladás -
amely a fejlődés igazi motorja - a megfelelő mennyiségű tőke
révén megsokszorozott új „tudásnak" tulajdonítható. Ha már­
most a demográfiai növekedésből származó nagyobb méret
előnyei kedveznek az ismeretek felhalmozódásának, akkor eb­
ből az következik, hogy a demográfiai növekedés hozzájárul a
gazdasági növekedéshez. Nos, bár ez az állítás elméletileg
helytálló, történetileg nem könnyű igazolni, különösen, ha meg­
gondoljuk, hogy voltak kisebb országok - mint például Anglia
vagy Hollandia -, amelyek teljesítményük minősége tekinteté­
ben hosszú időn keresztül jelentősen megelőzték a náluk jóval
nagyobb lélekszámú nemzeteket.
Lehetséges tehát, hogy az utóbbi két évszázad során a demog­
ráfiai növekedés inkább ösztönözte, mint korlátozta a gazdasági
növekedést (bár, főképp a fentebb tárgyalt tisztán demográfiai
tényezők következtében, a nagyságrend hatása jelentéktele­
nebb, még inkább áll ez a tudásmennyiség felhalmozódására és
a technikai fejlődésre). Ezzel szemben: a következő évtizedek­
ben arra számíthatunk, hogy a demográfiai csökkenés és a
népesség elöregedése ellentétes hatást fog kiváltani. Azt azon­
ban, hogy mi a múltbeli pozitív hatások, illetve a jövőbeli nega­
tív hatások mértéke, nehéz lenne felbecsülni.

40 S. Kuznets: Population Change and Aggregate O utput. (NBER report.)

Demographic and Economic Change in Developed Countries. Princeton, 1960, Prince­
ton University Press, 329-330. o.

170
 7. További észrevételek a demográfiai és a gazdasági növekedés
közötti összefüggésről: tapasztalati megfigyelések

A gazdaság és a népesség közötti összefüggés természetét és

irányát illető bizonytalanság ellenére megállapíthatjuk, hogy az
elmúlt két évszázad viharos növekedést mutatott mindkét vo­
natkozásban, a termelés összessége és az egy főre jutó nagysága
terén is. Az össztermék (GDP - bruttó hazai termék) az előállí­
tott javak és szolgáltatások értékét mutatja, a külkereskedelem
nélkül és állandó árakkal kalkulálva. Az alábbi számsorok,
melyeket standardizált módszer alapján számítottak ki, egy
olyan összehasonlító tanulmányból származnak, amely 16 fej­
lett ország adatait dolgozza fel az 1870-1987 közötti időszakban
(egyes országok esetében egészen 1820-ig végeztek ilyen vissza­
menőleges számításokat).41 A rekonstrukció pontossága csak
részben kompenzálhatja azokat a problémákat, amelyek egy­
részt a - különösen az első világháborút megelőző időszakból
származó - nem kielégítő statisztikai adatokból, másrészt az
állandó árakra és egyetlen pénzértékre való átszámításból ered­
nek. Éppen ezért az eredményeket kellő óvatossággal kell ke­
zelni.
Az Egyesült Királyság esetét ismerjük a legjobban. A 4.7.
táblázat két évszázados időszakot ölel fel. Kiolvashatók belőle
a modern gazdaság demográfiai fejlődésének legfőbb összevont
jellemzői: a népesség és a munkaerő négyszeres-ötszörös növe­
kedése; az egy munkásra jutó munkaórák számának megfelező-
dése az elmúlt évszázadban; az egy főre jutó termékmennyiség
tizenegyszeres és az egy munkaórára jutó termékmennyiség
még nagyobb - hússzoros - növekedése. A demográfiai fejlődés
táplálta a népesség és a munkaerő növekedését, a társadalmi
fejlődés mára felszabadította az egykor munkára fordított idő
jókora hányadát, a gazdasági fejlődés pedig megsokszorozta a
munka hozamát.
A 4.8. táblázat megadja a 16 ország egy sor mutatóját a vizs­
gált időszak (1870-1987) elején és végén, és mindegyiknél jelzi

41 Ezek az 1970-es nemzetközi dollárban megadott szám sorok a következő

műben találhatók: A. Maddison: Phases of Capitalist Development. Oxford, 1982,
Oxford University Press, 158-160. o. Az itt használt módosított változat egészen
1987-ig terjeszti ki a sorozatot (1980-as nemzetközi dollárban). Vö. Maddison:
The World Economy.

171
 4.7. táblázat. Népesség, foglalkoztatottak száma, GDP
és termelékenység az Egyesült Királyságban (1785-1979)
Év GDP Népesség Foglalkoz­ Egy főre Egy Egy főre
(1970-es (1000 fő) tatottak jutó évi munka­ jutó GDP
millió $) (1000 fő) m unka­ órára (1970-es $)
órák jutó GDP
(1970-es $)
1785 4 959 12 681 4 915 3000 0,34 391
1820 9 052 19434 6 884 3000 0,44 466
1870 29 254 29 365 12 285 2984 0,8 996
1913 65591 42 886 18 566 2624 1,35 1529
1950 105 471 50 363 22 400 1958 2,4 2094
1987 254 872 56 687 24 542 1511 6,87 4496
Forrás: A. Maddison: Phases of Capitalist Development. Oxford, 1982, Oxford
University Press.

az éves növekedés rátáját is. Az alapvető hasonlóság ellenére

ezen országok teljesítménye jelentősen különbözött az adott
időszakon belül. A tengerentúli országok népességének éves
növekedése a bevándorlás következtében 1,5-2% volt, ugyanez
az európai országokban általában 0,6 és 0,9% között mozgott,
bár volt néhány figyelemre méltó kivétel is (Franciaország:
0,3%, Ausztria: 0,4%, Hollandia: 1,2%), aminek az lett az ered­
ménye, hogy Európa demográfiai fejlődése távolról sem mutat
egységes képet. Ugyancsak szignifikánsak voltak a különbsé­
gek az egy főre jutó GDP és a termelékenység tekintetében is.
Az egy főre jutó GDP növekedésének két szélső értéke: Auszt­
rália -1,1%, Japán - 2,7%. Nem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy a növekedési ráták látszólag kis különbsége az idők folya­
mán roppant nagy abszolút értékké növekszik: Németország
egy főre jutó GDP-je például (a második világháború utáni
határokat tekintetbe véve) az 1870-1987 közötti időszakban évi
2%-kal növekedett, és így az időszak végére megtízszereződött,
ugyanekkor Hollandiáé, melynek növekedési rátája „csupán"
egy fél százalékponttal volt alacsonyabb, mindössze meghat­
szorozódott.
Felvetődik a kérdés, vajon hatott-e a népesség növekedésének
üteme a gazdasági fejlődésre, amely az egy főre eső termékmeny-
nyiség vagy a termelékenység mutatóival mérhető (ez elfogad-

172
hatóan közelítő mérés). A probléma ilyen megközelítése esetén
abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a gazdasági tényezők
nincsenek hatással a demográfiai növekedésre, ugyanakkor
már láttuk, hogy a valóságban a demográfiai átmenet egyes
szakaszait mélységesen befolyásolta a gazdasági fejlődés. A
4.12. ábra összeveti a népesség növekedését az egy főre jutó
GDP éves növekedésével az 1870 és 1987 közötti időszakban. A
16 ország a demográfiai növekedési ráta emelkedő sorrendjében
szerepel, Franciaországtól Ausztráliáig. Kiderül, hogy a vizsgált
országok gazdasági teljesítménye nincs közvetlen összefüggés­
ben a demográfiai növekedés intenzitásával. A4.13. ábra, amely
ugyanezt az összevetést ábrázolja más formában az 1870-1913,
1913-1950 és az 1950-1987 közötti időszakra (minden ország
háromszor szerepel), megerősíti ezt a benyomásunkat. A külön­
böző demográfiai növekedési rátákat mutató gazdag országok
történelmi tapasztalata nem indokolja, hogy a demográfiai nö­
vekedés tényének különösebb gazdasági szerepet tulajdonít­
sunk.42
Helytelen volna azonban a fenti elemzésből arra következtet­
ni, hogy a demográfiai növekedés és a gazdasági fejlődés között
nincs semmiféle kapcsolat. Az igazság inkább az, hogy ez a
viszony bonyolult, és alakulásában más jelenségek is közreját­
szanak. Kuznets, ennek az aggregát elemzési iskolának a meg­
alapítója, aki ugyanazt az időszakot vizsgálta, mint Maddison
(és ugyanarra a végkövetkeztetésre is jutott), a következőket
állapítja meg: „Számos más tényező van - ilyen a természeti
erőforrások viszonylagos hozzáférhetősége, a modern növeke­
dési folyamat kezdetének ideje vagy az intézményi háttér -,
amelyek bonyolítják a népességnövekedés kérdését, és lehetet­
lenné teszik, hogy egyszerű összefüggéseket állapítsunk meg
közte és az egy főre jutó termékmennyiség növekedése között;
ugyanakkor magának a népességnövekedésnek igenis lehet
ösztönző vagy visszatartó hatása az egy főre jutó terméknöve­
kedésre, és ráadásul ez a hatás más-más súllyal érvényesülhet a
különböző egyéb tényezők összhatásán belül."43

42 Az egyértelmű összefüggés hiánya még akkor is nyilvánvaló, ha külön-kü-

lön vizsgáljuk a három részidőszakot. A népesség és a GDP növekedési rátái
közötti korreláció hányadosa 1870-1913 között +0,083; 1913-1950 között +0,180;
1950-1987 között -0,220; 1870-1987 között pedig -0,119.
43 Kuznets: Modern Economic Growth. 68. o.

173
 4.8. táblázat. Népesség, GDP és termelékenység a 16 legfejlettebb országban (1870 és 1987; 1980-as nemzetközi $)
Népesség (1000 fő) GDP
Ország 1870 1987 Változás (%) 1870 1987 Változás (%)
Ausztrália 1620 16196 2,0 4184 154 398 3,1
Ausztria 4 520 7562 0,4 4 822 66 488 2,2
Belgium 5 096 9 862 0,6 7 838 86 479 2,1
Dánia 1888 5108 0,9 2170 50 818 2,7
Egyesült Államok 40 061 244 171 1,5 63 687 3 308 401 3,4
Egyesült Királyság 29185 56 687 0,6 58 258 520 270 1,9
Finnország 1 754 4 952 0,9 1 227 47 049 3,1
Franciaország 38 440 55 685 0,3 40 237 527 602 2,2
Hollandia 3 607 14 616 1,2 5 637 134 420 2,7
Japán 34 437 122 897 U 14 468 1 198 943 3,8
Kanada 3 736 25 922 1,7 3 920 329 525 3,8
Németország 24 870 60858 0,8 23 671 606 404 2,8
Norvégia 1735 4180 0,8 1562 48 711 2,9
Olaszország 27 238 57 094 0,6 34 275 515 158 2,3
Svájc 2 664 6 593 0,8 3 202 78 268 2,7
Svédország 4169 8 366 0,6 4 022 86 403 2,6

Összesen 225 020 700 749 1,0 273 180 7 759 337 2,9
 Egy főre jutó GDP Egy munkaóra termelékenysége (1980-as $)
Ország 1870 1987 Változás (%) 1870 1987 Változás (%)
Ausztrália 2583 9533 1,1 2,41 13,50 1,5
Ausztria 1067 8792 1,8 0,79 12,72 2,4
Belgium 1538 8769 Iß 1,24 16,41 2,2
Dánia 1150 9 949 1,8 0,90 11,19 2,2
Egyesült Államok 1590 13 550 1,8 1,46 18,47 2,2
Egyesült Királyság 1996 9178 1,3 1,59 14,03 1,9
Finnország 700 9501 2,2 0,53 11,99 2,7
Franciaország 1047 9475 1,9 0,70 16,18 2,7
Hollandia 1563 9197 1,5 1,38 15,34 2,1
Japán 420 9756 2,7 0,28 9,62 3,0
Kanada 1049 12712 2,1 1,04 16,51 2,4
Németország 952 9964 2,0 0,78 14,47 2,5
Norvégia 900 11653 2,2 0,75 15,25 2,6
Olaszország 1258 9023 1,7 0,93 13,70 2,3
Svájc 1202 11 871 2,0 0,84 13,46 2,4
Svédország 965 10 328 2,0 0,71 13,89 2,5

Összesen 1214 11 073 1,9 0,93 14,70 2,4

Forrás: A. Maddison: The World Economy in the 20th Century. Paris, 1989, Development Center, OECD.
 4.12. ábra. A népesség és az egy főre jutó GDP növekedése
16 iparosodott országban (1870-1987)

De ezeken a megfontolásokon túl van még egy általánosabb

is, amely tovább bonyolíthatja ezt a viszonyt: a népesség és a
gazdaság egyszerre függő és független változók. A demográfiai
átmenet során a gazdasági fejlődés, mint láttuk, erős hatást
gyakorolt mind a halandóságra, mind a termékenységre, de -
mint az előző részben láttuk - ennek a fordítottja is igaz. Egy
nyílt és integrált rendszerben, amelyre erőteljes vándorlási hul­
lámok jellemzők (a vizsgált periódus jelentős részében az
egyensúly fenntartásának fontos tényezői voltak), a gazdasági
és demográfiai ösztönzők hosszú távú hatása kölcsönösen mér­
sékelheti és kiegyenlítheti egymást.
Még mindig általános szinten maradva, a modern kor nagy
gazdasági ciklusai lehetővé teszik, hogy egy kissé alaposabban
is betekinthessünk a népesség és gazdaság viszonylatrendsze­
rébe. Keynes például Nagy-Britannia 1860-1913 közötti tőkefel­
halmozási rátáját vizsgálva megállapította: „így tehát a növek­
vő tőkeigény elsősorban a növekvő népességnek és az emelkedő
életszínvonalnak volt tulajdonítható, és csak kisebb mértékben

176
4.13. ábra. A népesség és az egy főre jutó GDP éves növekedési rátája
16 iparosodott országban (1870-1913,1913-1950,1950-1987)

az olyan technikai változásoknak, amelyek egységnyi fogyasz­

tás növekvő tőkebefektetését igényelik"; a két háború közötti
időszak demográfiai lassulása valószínűleg hatással volt a ke­
resletre, túltermeléshez és munkanélküliséghez vezetett.44 Ha­
sonló véleménye volt Hansennek is, aki a XIX. század második
felében lejátszódó tőkefelhalmozásnak Nyugat-Európában a
40%-át, az Egyesült Államokban a 60%-át a demográfiai növe­
kedésnek tulajdonította; és megfordítva, a harmincas évek vál­
ságát a századelő demográfiai lassulására és a beruházások ezt
követő csökkenésére vezette vissza.45 Ugyancsak Kuznets volt
az, aki megkísérelte kimutatni a kapcsolatot az Egyesült Álla­
mok demográfiai és gazdasági ciklusai között. A növekvő élet-
színvonal vonzást gyakorolt a bevándorlókra, fokozta a házas­
ságkötési kedvet, és meggyorsította a demográfiai növekedést.
A népességnövekedés viszont ösztönözte a befektetéseket, kü­
lönösen azokban a szférákban, amelyek érzékenyek a lélek-

44 Keynes: Some Economic Consequences. 15. o.

45 Idézi Spengler: Facing Zero Population Growth. 64. o.

177
számra (lakásépítés, vasutak), de a termelési eszközök szférájá­
ban (gépgyártás, ipari struktúrák) végrehajtott befektetések ro­
vására. Ez utóbbi helyzet negatív hatást gyakorolt a termelésre
és így a demográfiai növekedésre, és ez vezetett az újabb ciklus
kezdetéhez.46
A 4.14. ábra azt mutatja, hogyan változott az Egyesült Álla­
mokban a lakosságszám (millió lakosban), a bruttó nemzeti
termék (milliárd dollárban) és az egy főre jutó jövedelem (dol­
lárban) növekménye (az előző évtizedhez képest) az 1875-1955
közötti időszakban. A három változó trendjei meglepően hason­
lóak.
Ami Európát illeti, meglehetősen nehéz feladat volna kifeje­
zetten demográfiai szempontok alapján megmagyarázni a gaz­
dasági növekedés egymást gyorsan váltó egyes fázisait: az első
világháborút megelőző növekedést, a két háború közötti stag­
nálást, a gyors újrafellendülést a második világháborút követő
négy évtized alatt (melyet jelentősen megzavart az 1970-es évek
olajválsága). A demográfiai tényezők ugyanis lassan hatnak.
Ennek ellenére elemzésünk nem lenne teljes, ha nem vennénk
tekintetbe néhány szignifikáns demográfiai tényezőt.

1. Ezek közül az első Európa (a Szovjetunióhoz tartozó terü­

letek nélkül) földrajzi és népesedési struktúrája és ennek
következményei a kontinens térbeli politikai-gazdasági
szervezetére, amely áttételesen kapcsolatban áll a méretek­
ből következő előnyökkel, illetve hátrányokkal. Az első
világháborút megelőzően öt nagy ország (Nagy-Britannia,
Franciaország, Németország, Ausztria-Magyarország és
Olaszország) uralta az európai színteret, és ezekben az
országokban élt Európa egész népességének több mint
háromnegyede. A népesség többi része egytucatnyi 6 mil­
lió körüli lélekszámú ország, illetve a közepes nagyságú
Spanyolország között oszlott meg. Az első világháború és
a versailles-i békeszerződés után Európa 22 országra bom­
lott szét, és a nagy országok száma - az Osztrák-Magyar
Monarchia felbomlásával - 5-ről 4-re csökkent. A konti-
46 S. Kuznets: Economic Growth and Structure. New York, 1965, Norton,
345-349. o. Tovább finomította és egyben vitatta is Kuznets modelljét R. A.
Easterlin: Economic-Demographic Interactions and Long Swings in Economic
Growth. The American Economic Review, 56 (1966).

178
 Bruttó nemzeti termék (egy főre, $)
Bruttó nemzeti termék (milliárd $)

Intervallumok

4.24. ábra. A népességnövekedés változása a teljes és az egy főre jutó

GNP-hez viszonyítva (1929-es árak, egymást követő évtizedek,
Egyesült Államok, 1875-1955)
Forrás: S. Kuznets: Economic Growth and Structure. New York, 1965,
Norton, 350. o.

nens széttagoltsága nőtt, és ez tovább súlyosbította a né­

pesség és a javak áramlásának útjába állított politikai aka­
dályok hatását.47 A második világháború és Kelet-Európa
„elzárása" után a feldaraboltság (amely Nyugat-Európá-
ban a gazdasági egységesedés következtében csökkent)
regionális jellegűvé vált. Újabban a megosztottság meg­
szűnt a Szovjetunióban és a szovjet blokkhoz tartozó or­
szágokban 1989-1990-ben bekövetkezett változások, vala­
mint Németország egyesítése nyomán; utóbbi most de-

471. Svennilson: Growth and Stagnation in the European Economy. Geneva, 1954,
United Nations Economic Comission for Europe, 67-68. o.

179
 mográfiai (és még inkább gazdasági) szempontból domi­
náns szerepet játszik Európa középső részén. Ezeknek a
közelmúltban lezajlott változásoknak mind demográfiai,
mind politikai aspektusait figyelembe kell venni, amikor
megkíséreljük értékelni Európa újabb fejlődési fázisát,
ezek a változások ugyanis jelentősen enyhítették a népes­
ség mobilitását korlátozó szabályokat, és így elősegítik az
emberi erőforrások jobb kihasználását. Ugyanezek az ese­
mények megváltoztatták a méretekből adódó előnyök
megoszlását, ami a piac, valamint általában a gazdasági tér
abszolút és relatív méreteihez kapcsolódik.
2. A demográfiai növekedés keresletnövelő hatását megsza­
bó másik mozzanat a városi körzetek, mindenekelőtt a
nagyvárosok növekedése, amelyek oly sokszor katalizáto­
rai a fejlődésnek. A városok növekedése nagy építőipari
befektetést igényel, és gyakran a magas technológiai szintű
infrastruktúrában is. Az a 25 európai város, amelynek
népessége 1910-ben meghaladta az 500 000-t, az 1870-1910
közötti időszakban 1,9%-os éves növekedést mutatott;
1910 és 1940 között e növekedés 0,9%-ra, majd 1940 és 1970
között 0,3%-ra csökkent.48Hasonló megfigyeléseket tehet­
nénk az Európán kívüli fejlett országok esetében is: az első
világháborút megelőző időszak gyors városi fejlődésének
hajtóereje később csökkent.
3. A mobilitás és a migráció a demográfiai-gazdasági rend­
szernek azt a képességét mutatja meg, hogy milyen haté­
konyan osztja el az emberi erőforrásokat. Ebből a szem­
pontból Európa újabb kori története három periódusra
osztható. Az első akkor ért véget, amikor az 1920-as évek
elején tengerentúli befogadó országok először vezettek be
bevándorlási korlátozásokat. Erre az első időszakra az
erőteljes redisztribúciós folyamatok voltak jellemzők,
amelyek során az eredetileg falusi lakosság tömegei tódul­
tak a tengerentúli célországokba. Ugyanakkor az európai
országok közötti, illetve az azokon belüli mozgás is igen
erőteljes volt. Alig volt a migrációt akadályozó jogi korlát,

48 E huszonöt város népessége 1870-ben 13,1 millió, 1910-ben 28,4 millió,

1940-ben 37,7 millió, 1970-ben 41,4 millió volt. Az adatok forrása: B. R. Mitchell:
European Historical Statistics. London, 1980, Macmillan.

180
 és a nemzetközi munkaerőpiac, a közlekedés nehézkessé­
ge és drágasága ellenére, viszonylag képlékeny és rugal­
mas volt. A második szakasz a két világháború közötti
időszak, melyet az Európán kívülre vezető utak lezáródá­
sával és a kontinens egyre erőteljesebb belső széttagolódá­
sával jellemezhetünk.49 A munkaerőpiac összezsugoro­
dott és szétdarabolódott. A második világháborút köve­
tő időszakra, azaz a harmadik periódusra az Európán
kívüli kivándorlás „természetes" lezárulása, a - nem
piacgazdálkodást folytató Európai országoktól szigorú­
an elválasztott - Nyugat-Európán belüli tekintélyes né­
pességátcsoportosulás és a nem európai eredetű munka­
erő egyre növekvő mértékű jelenléte volt a jellemző. Ez
a fázis a hetvenes-nyolcvanas években fokozatosan le­
zárul, amikor a mediterrán Európa népességforrásai el­
apadnak, és általánossá válik a zárt ajtók politikája. A
mozgékony és bőséges munkaerő fontosságát közgazdá­
szok is hangsúlyozták, mint például Kindelberger, aki sze­
rint ennek volt köszönhető Nyugat-Európa háború utáni
gyors gazdasági talpra állása.50

A fenti, szándékosan az általánosságok szintjén tartott elemzés­

ből levonható következtetések meglehetősen bizonytalanok. Ha
semmi mást nem is, azt azért kijelenthetjük, hogy az elmúlt két
évszázad folyamán a demográfiai növekedés nem akadályozta
a gazdasági fejlődést. Mi több, sok jele van, hogy ennek épp a
fordítottja igaz. És bár igyekszünk semleges álláspontot elfog­
lalni a gazdasági és demográfiai fejlődés közötti viszony kérdé­
sében, azt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azok
a nemzetek, amelyek a legnagyobb demográfiai növekedést
mutatták, éppen azok, amelyek gazdaságilag is vezető szerepet
játszottak. Egy utolsó példa segíthet megvilágítani ezt az össze­
függést. 1870 és 1987 között az Egyesült Államokban és Francia-
országban az egy főre jutó GDP növekedési rátája közel egyfor­
ma volt (1,8, illetve 1,9%), de a népesség növekedésének üteme

49 D. Kirk: Europe's Population in the Interwar Years. Princeton, 1946, League of

Nations, 97-125. o.
50 C. o. Kindelberger: Europe's Postwar Growth. Cambridge, Mass., 1967, Har-
w ard University Press.

181
nagyon eltért (az Egyesült Államokban 1,5%, Franciaországban
csupán 0,3%). Ennek nyomán mára a két ország GDP-ben mért
gazdasági erejének aránya - az Egyesült Államok javára 1870-
ben mutatkozó - 1,6-szeresről 6,3-szeresre növekedett. Feltétle­
nül idekívánkozik a szónoki kérdés: vajon az Egyesült Államok
lenne a nyugati világ vezető' ereje ma is, ha szerényebb demog­
ráfiai növekedést mutatott volna fel?
 V. FEJEZET

A SZEGÉNY ORSZÁGOK NÉPESSÉGE

1. Egy rendkívüli fázis

A gazdag országokban befejeződött a népesség növekedésének

korszaka, a szegény országokban pedig éppen megkezdődött
egy sajátos, rendkívüli és megismételhetetlen fázis. A növeke­
dési ciklus jellegzetességeit jól érzékeltetik a puszta számok,
amelyek összefoglalják az úgynevezett kevésbé fejlett - vagyis
a nyugati mértékkel szegénységben élő - országok legújabb
demográfiai növekedését.1 A szegény országok lélekszáma
1900-ban egymilliárd körüli volt, mely 1990-re megnégyszere­
ződött, a XXI. század legelső egy-két évében pedig el fogja érni
az ötszörösét. Ezek az országok körülbelül egy évszázad alatt
akkora növekedésen mentek keresztül, mint a gazdag országok
az ipari forradalmat követő két évszázadban. A növekedés
gyorsasága rendkívüli. Becslésünk szerint e szegényebb orszá­
gok 1900-1920 közötti éves növekedési rátája 0,6% volt; ez a
szám az 1920-1950 közötti időszakra megduplázódott (kb.
1,1%), majd az elmúlt negyven évben még egyszer megkétsze­
reződött (2,2%-ra nőtt). Az 1960-as években elérték a maximu­
mot, a 2,5%-ot, amit a legutóbbi két évtizedben fokozatos csök­
kenés követett (lásd az 5.1. táblázatot). Ezzel szemben a nyugati
országok (Európa és tengerentúli nyúlványai) a maguk két

1 Ebben a fejezetben a „szegény országok" term inust fogom használni azok­

kal az országokkal kapcsolatban, amelyeket többnyire „kevéssé fejlett" vagy
„fejlődő" országoknak szoktak nevezni, és a „gazdag országok" kifejezést hasz­
nálom az úgynevezett „fejlett" vagy „fejlettebb" országok megnevezésére. A
szegény ország és gazdag ország kifejezések természetesen absztrakt kategóri­
ák, amelyeket csak sematikus leírásokban alkalmazhatunk. Ebben az értelemben
a gazdag országok közé tartoznak Európa és Észak-Amerika országai, Ausztrá­
lia, Uj-Zéland és Japán; meglehetősen tágan értelmezve a fogalmat ide soroljuk
Kelet-Európa országait is. Alkalmanként használni fogom a „nyugati országok"
kifejezést, ezen Nyugat-Európa országait, valamint azokat az országokat értem,
amelyekre hatásuk átsugárzik. Az utóbbiak közé tartozik Észak-Amerika egé­
sze, Óceánia - ideértve Japánt is, amelynek különálló népességtörténete van.

183
5.1. táblázat. A világ, a gazdag (G) országok (Európa, Észak-Amerika,
Ausztrália, Uj-Zéland, Japán) és a szegény (Sz) országok népessége
(1900-1990)
Népesség (millió) Éves növekedés (%)a Megoszlás
Ev G Sz Világ G Sz Világ G Sz Világ
1900 563 1071 1634 - - - 34,5 65,5 100
1920 654 1203 1857 0,7 0,6 0,6 35,2 64,8 100
1930 727 1309 2036 1,1 0,8 0,9 35,7 64,3 100
1940 794 1473 2267 0,9 1,2 1,1 35,0 65,0 100
1950 832 1683 2515 0,5 1,3 1,0 33,1 66,9 100
1960 954 2074 3019 1,3 2,1 1,8 31,3 68,7 100
1970 1049 2648 3698 1,0 2,4 2,0 28,4 71,6 100
1980 1136 3313 4450 0,8 2,2 1,9 25,5 74,4 100
1990 1206 4086 5292 0,6 2,1 1,7 22,8 77,2 100
a Az előző dátum hoz viszonyítva.

Forrás: Az ENSZ (1920-1990) és a szerző (1900) becslései.

évszázados növekedése során csak nagy ritkán haladták meg az

évi 1%-os növekedési rátát. Az elmúlt fél évszázad során a világ
szegényebbik fele kétszer ekkora ütemben növekedett.
A különbség okai, legalábbis a felszínen, igen egyszerűek, bár
a mögötte meghúzódó valóság nagyon is összetett. A gazdag
világban a demográfiai átmenet lassan ment végbe, a halandó­
ság fokozatosan csökkent, és ezt a termékenység arányos csök­
kenése kísérte. A halandóság lassú csökkenése, amint az előző
fejezetben láttuk, a tudás, különösen az orvosi ismeretek felhal­
mozódásának volt köszönhető, ami lehetővé tette, hogy a XVIII.
század végén megkezdődjék a fertőző betegségek megfékezése.
A szegény világban a halandóság egészen a legutóbbi időkig
magas maradt. A születéskor várható élettartam például a sze­
gény országokban 1950-ben még mindig 40 év alatt volt. A
század közepén azonban a gazdag országokban oly lassan fel­
halmozódott tudás viharos sebességgel jutott el a szegény or­
szágokba, és ekkor a halandóság drámai gyorsasággal kezdett
zuhanni. A termékenység viszont, amely jórészt a lassan változó
kulturális tényezők függvénye, vagy egyáltalán nem, vagy
csak igen lassan követte a halandóság trendjét, és a két mutató
jelentősen eltérő szintet ért el.

184
 2,5

5.1. ábra. A demográfiai átmenet összehasonlítása: a szegény

és a gazdag népességek növekedési rátája (1700-2000)

Amint már említettük, a folyamat látszólagos egyszerűsége

megtévesztő. A szegény világ roppant különböző környezeti,
kulturális és politikai viszonyok között élő társadalmakra osz­
lik, és ezek a különbségek az egyes populációk demográfiai
viselkedésében is tükröződnek. Emellett a szegény világ soha
nem volt teljesen elszigetelt a gazdag világtól, és így az ismere­
tek és technológiák átvitele már az elmúlt fél évszázadot meg­
előzően is folyt. Mégis, bár ezeket a tényezőket nem szabad
figyelmen kívül hagyni, a tény az, hogy a demográfiai változás
a szegény világban az elmúlt évtizedekben jóval gyorsabban
ment végbe, mint a gazdag országok történetének korábbi fázi­
sában (5.1. ábra).
Az 5.2. táblázat a világ demográfiai kettősségét ábrázolja
néhány, már ismert mutató segítségével (az 1950-1955, illetve
az 1985-1990 közötti időszakban), mind a gazdag, mind a sze­
gény országok vonatkozásában, egész kontinensek, óriási térsé­
gek, valamint India és Kína adatait - ez utóbbi kettő együttesen
a szegény világ népességének felét adja. Ezen adatok alapján

185
 5.2. táblázat. A világ népességének demográfiai mutatói (1950-1990)
Körzet Népesség Éves növekedés Születés Halálozás Teljes eo
(millió fő) (%) (1000 főre) (1000 főre) termékenység
1950- 1950- 1985- 1950- 1985- 1950- 1985- 1950- 1985- 1950- 1985-
1950 1990 1990 1955 1990 1955 1990 1955 1990 1955 1990 1955 1990
Világ 2515 5292 1,86 1,80 1,7 37,4 27 19,7 10 5,00 33 45,9 64
Fejlettebb régiók3 832 1206 0,93 1,28 0,5 22,6 15 10,1 10 2,84 1,9 65,7 74
Fejletlenebb régiók 1683 4086 2,22 2,05 2,1 44,6 31 24,3 10 6,18 3,9 41,0 61

Afrika 224 642 2,63 2,18 3,0 48,9 45 27,0 15 6,61 6,2 38,0 52
Észak-Amerika 166 276 1,27 1,80 0,8 24,6 15 9,4 9 3,47 1,8 69,0 76
Latin-Amerika 165 448 2,50 2,74 2,1 423 29 15,3 7 5,86 3,6 51,2 67
Kelet-Ázsiab 671 1336 1,72 1,75 13 40,8 20 23,3 7 5,72 2,4 42,7 70
Délkelet-Ázsiac 182 445 2,24 1,92 2,0 44,1 30 24,4 9 5,99 3,7 41,2 61
Dél-Ázsiad 479 1200 2,30 2,03 2,3 44,9 35 25,1 12 6,11 4,7 38,8 57
Nyugat-Ázsiae 42 132 2,86 2,70 2,8 473 36 23,4 9 6,78 5,1 43,5 64
Európa 393 498 0,59 0,79 0,2 19,8 13 11,0 11 2,59 1,7 65,3 74
Szovjetunió 180 289 1,18 1,71 0,8 26,3 18 9,2 11 2,82 2,4 64,1 70
Óceánia 13 26 1,73 2,25 1,5 27,6 19 12,4 8 3,83 23 60,8 71

Kína 555 1139 1,80 1,87 1,4 43,6 21 25,0 7 6,24 2,5 40,8 69
India 358 853 2,17 2,00 2,1 44,1 32 25,0 11 5,97 4,3 38,7 58

a Európa, Szovjetunió, Észak-Amerika, Új-Zéland, Japán. b Kína, Japán, Korea és kisebb országok. c Burma, Indokínai-félsziget,
Indonézia, Fülöp-szigetek stb. d Az indiai szubkontinens, Afganisztán, Irán. e Az úgynevezett Közel-Kelet.

Forrás: World Population Prospects 1988. New York, 1989, UN; United Nations World Population Chart 1990, New York, 1990, UN.
háromféle általános megfigyelést tehetünk: megállapíthatjuk a
gazdag és a szegény országok megkülönböztető jegyeit, a sze­
gény országok demográfiai változásait a legutóbbi évtizedek
során, valamint az egyes régiók közötti különbségeket.
A szegény és a gazdag populációk közötti különbségek óriá­
siak: a születéskor várható élettartam ma a szegényeknél 61, a
gazdagoknál 74 év; az egy nőre jutó gyermekek száma 3,9,
szemben a gazdagok 1,9 gyermekével; a szegények népesség­
növekedési rátája négyszerese a gazdagokénak (2,1%, illetve
0,5%), bár a halandósági és termékenységi szintek közötti kü­
lönbség harminc évvel ezelőtt nagyobb volt, mint napjainkban.
Ugyancsak méltó lehet figyelmünkre az a tény, hogy 1950 körül,
a fejlődő országok demográfiai átmenetének elején ezekben az
országokban a halandóság szintje nagyjából megegyezett az
európai országok száz évvel korábbi szintjével (a születéskor
várható 40 éves élettartam); nem így állt azonban a helyzet a
termékenység esetében, mivel a fejlődő országokban egy nőre
6,2 gyermek jutott, ami jelentősen meghaladja Nyugat-Európa
egy évszázaddal korábbi (5 alatti) szintjét. A különbséget az
okozta, hogy az európai népesség hatékonyan alkalmazta a
házasságkötés malthusiánus fékjét (kései házasság, a házasság­
ra soha nem lépő személyek magas aránya), amivel a szegény
népességeknél csak ritkán találkozhatunk.
Ha összehasonlítjuk a vizsgált negyvenéves periódus elejét és
végét, azt találjuk, hogy a szegény országok növekedési rátája
kevéssé változott, mivel a halandóság és a termékenység hason­
ló abszolút értékű csökkenést mutat. Az arányszámokat össze­
hasonlítva azonban azt találjuk, hogy a halandóság csökkenése
(59%) lényegesen nagyobb, mint a termékenységé (30%). És bár
az 5.2. táblázat nem igazán részletező jellegű, mégis kiviláglik
belőle, mekkora egyenlőtlenségek mutatkoznak a fejlődő vilá­
gon belül, amely egyszerre jelenti Afrikát (ahol az átmenet épp
csak elkezdődött) és Kínát (ahol az átmenet szinte teljesen befe­
jeződött). Ezek az országok ugyanis hasonló termékenységi
rátákat és várható élettartamokat mutattak az ötvenes években,
harmincöt évvel később viszont az egy nőre jutó gyermekek
száma már 6,2, illetve 2,5, a várható élettartam pedig 52, illetve
69 év volt. A különböző kontinenseken, de még inkább a föld­
részeket lakó különböző népességek között az átmeneti állapo­
tok teljes skálája megtalálható.

187
 Ez a sokféleség még jobban kiütközik, ha ugyanezeket a
mutatókat vizsgáljuk a fejlődő világ 25 demográfiailag legna­
gyobb nemzeténél, melyek ezen országok összes népességének
80%-át teszik ki.2 Az 5.2. és az 5.3. ábra azt mutatja be, hogyan
helyezkedtek el ezek a nemzetek (az 1950-1955, illetve az
1980-1985 közötti időszakban) a növekedés stratégiai terében,
amint azt a születéskor várható élettartam (eo) és az egy nőre jutó
gyermekek száma (TFR) az I. fejezetben (5. rész) leírt módon
meghatározza. A különbségek nyilvánvalóak, de némi magya­
rázatra szorulnak. Az ötvenes években az ábrán elfoglalt terük
szőkébb, mint a nyolcvanas években; a termékenység és a ha­
landóság kevéssé különbözik, és csaknem valamennyi ország a
2 és a 3%-os növekedési görbe között foglal helyet. 1980-1985
között az országok népessége tágabb teret foglalt el az ábrán, és
közülük több az 1 és a 2 (sőt néhány a 0 és 1) százalékos
növekedési görbe sávjába került, ami világosan jelzi a demog­
ráfiai átmenet kezdetét. Szélsőségek azonban továbbra is ma­
radtak: van olyan ország, amelyben fennmaradt a „régi rendre"
jellemző várható élettartam (Etiópia: alig 40 év), miközben má­
sok (Argentína, Mexikó, Kína, Korea) elérik a fejlett országok
szintjét; vannak népességek, ahol nem alkalmazzák a születés­
szabályozást (Banglades, Pakisztán), mások kezdik elérni az
egy nőre jutó két gyermek szintjét (Kína, Korea).
Alábbi záró megállapításaink megerősítik, hogy megkezdő­
dött az átmenet visszafordíthatatlan folyamata. Úgy tetszik,
mintha a korábbi időszakaszban (5.2. ábra) nem volna semmi

2 Ez a 25 ország nem tekinthető abszolút értelemben a szegény világ 25

legnagyobb országának, inkább az egyes kontinensek legnépesebb országairól
beszélhetünk (hiányzanak olyan országok, m int Vietnam vagy Irán, amelyekre
még demográfiai becslések sem hozzáférhetőek). Ez a 25 ország a következő:
Afrikában 8 (Egyiptom, Etiópia, Kenya, Marokkó, Nigéria, Szudán, Tanzánia és
Zaire), Ázsiában 9 ország (Banglades, Kína, India, Indonézia, Pakisztán, a
Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Thaiföld és Törökország), Amerikában is 8 (Argen­
tína, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Peru és Venezuela). Ezen
országok összesített népessége 1950-ben 1,405 milliárd, 1985-ben pedig 2,980
milliárd volt, ami a szegény országok teljes népességének 83,3, illetve 81%-át
tette ki. Története és demográfiai növekedése tekintetében Argentína és Chile
közelebb áll az európai kontinenshez (amelynek ezek afféle „kivetítődései"),
mint a többi latin-amerikai országhoz. Az a tény, hogy eltekintünk a kis orszá­
goktól - amilyenek Hongkong, Szingapúr, Mauritius, Costa Rica és Tajvan -,
figyelmen kívül hagyva a korai átmenet néhány érdekes esetét, holott éppen a
kis méretek gyakran különösen kedveznek e folyamatoknak.

188
 Növekedési ráta (%)
5.2. ábra. Összefüggés a várható élettartam (e0) és az egy nőre jutó
gyermekek száma (TFR) között 25 kevéssé fejlett országban
(1950-1955)

összefüggés a halandóság és a termékenység között, mint­

hogy a termékenység (a tudatos születésszabályozás korláto­
zott elterjedése következtében) a szegény országok mindegyi­
kében, a halandóság szintjétől függetlenül, magas volt. Más­
felől, az ismereteknek és eljárásoknak a negyvenes években
megkezdődött masszív beáramlása következtében a halan­
dóság számos országban már nagyot zuhant. A későbbi idő­
szakban (5.3. ábra) tisztán kirajzolódik a negatív korreláció
az e0 és a TFR között, minthogy a magas várható élettartamot
felmutató országokban csökkent a gyermekszám is. Ennek
részben az az oka, hogy az anyagi jólét ellentétes irányú
befolyást fejt ki a várható élettartamra és a termékenységre,
de közrejátszott benne az is, hogy a megnövekedett életben-
maradási ráta kezdett közvetlen hatást gyakorolni a gyermek-
vállalásra, mivel feleslegessé és költségessé tette a nagy gyer­
mekszámot. Ha egyszer ez a folyamat már beindult, nagy a
valószínűsége annak, hogy állandóvá válik, míg be nem fejező­
dik a halandóság csökkenése.

189
 5.3. ábra. Összefüggés a várható élettartam (eo) és az egy nőre jutó
gyermekek száma (TFR) között 25 kevéssé fejlett országban
(1980-1985)

2. Az életben maradás feltételei

A kisebb halandóság és a kronologikus, életkorfüggő elhalálo­

zás a fejlődés előfeltétele. De a csecsemő- és gyermekhalandóság
csökkenése ugyancsak nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bekövet­
kezzék a termékenység csökkenése és az áttérés a „pazarló"
demográfiai rendszerről a „gazdaságos" rendszerre. E két, meg­
lehetősen kézenfekvő észrevételen túl tovább kell vizsgálnunk
a szegény világ halandóságának kérdését. Először is, mérlegel­
nünk kell, mi okozza azt, hogy egyes szegény populációk élet-
benmaradási rátái különböző mértékben javultak. Ez a ráta az
elmúlt három évtized során (az 1950-es és az 1980-as évek eleje
között) összesített értékben naptári évenként 7 naptári hónap­
pal nőtt, amiben egyaránt szerepel az afrikai évenként 5 hóna­
pos, valamint a kínai évenként 11 hónapos növekmény. Ha
kisebb körzeteket vizsgálunk, a különbségek még nagyobbak.

190
 Az életbenmaradási esélyek mindenekelőtt a csecsemő- és
gyermekhalandóság csökkenésének köszönhetően növekedtek.
Az ENSZ3 becslése szerint a kevéssé fejlett országok összessé­
gében annak valószínűsége, hogy egy újszülött az ötödik szüle­
tésnapja előtt meghal, 1980-1985-ben 134%0 volt, de az egyes
országok közötti igen nagy eltérésekkel: Afrikában ez az érték
182%o, Dél-Ázsiában 157%o, Latin-Amerikában 88%o, Kelet-
Ázsiában 50%o volt. Összehasonlításul: ugyanez az adat a gaz­
dag országokban alig 19%o. Ha a többi szegény ország ugyan­
úgy képes lenne csökkenteni a csecsemő- és gyermekhalandó­
ságot, mint Kína és Kelet-Ázsia (50%o-re), a várható élettartam
Afrikában 8, Dél-Ázsiában 6, Latin-Amerikában 2 évvel növe­
kedne.4Más szavakkal: ha sikerülne eltüntetni a különbségeket
a gyermekhalandóság mértéke között, ezzel jórészt eltűnnének
a várható élettartam különbségei, vagyis az élettartam meg­
hosszabbításának ez az elsődleges feladata. A gyermekhalandó­
ság csökkenése nemcsak általában az adott népesség halandó­
ságának jelentős csökkenésével jár, hanem hozzájárul a repro­
dukciós viselkedés modernizálásához is, és javítja egy olyan
életkori csoport egészségi állapotát, amely döntő fontosságú a
fejlődés és az életben maradók későbbi eredményes élete szem­
pontjából.
A magas csecsemő- és gyermekhalandóságnak számos össze­
tett oka van. Ilyenek a kisgyermekkorra jellemző betegségek
(kanyaró, diftéria, szamárköhögés, gyermekbénulás, tetanusz);
jelentős tényező a hasmenés és a gyomor- és bélfertőzés, amely
az elégtelen köztisztasági állapotok következménye; az alultáp­
láltság, a szegénység és a fertőzések együttes hatása; nemkülön­
ben az a tény, hogy még mindig sokan élnek maláriával fertőzött
hatalmas területeken. E problémák mindegyikére van megol­
dás: a tipikus fertőző betegségek a megfelelő védőoltási és
immunizációs programok segítségével küzdhetők le; a hasme­
nés és az emésztőrendszer fertőzései ellen a környezeti viszo­
nyok és az egyéni higiénia fejlesztésével lehet fellépni; a malária
ellenszere a szúnyogirtás; az alultápláltságon segíthetnek az
élelmezési programok, sok helyen pedig már az is, ha az anyá-

3Mortality of Children under Age 5. New York, 1988, United Nations.

4 Ezeknek az „új életben m aradottaknak" az életkilátásait az adott terület 5
évesnél idősebb gyermekeinek halandósági mutatóját figyelembe véve kalku­
lálták.

191
 5.3. táblázat. Csecsemőhalandóság és egészségügyi mutatók3
Régió Di-Per-Tével Képzett egészségügyi Egészséges Egészségügyi 0-4 év között
beoltottak személyzet által ivó­ szolgáltatá­ elhalálozottak száma
(%) levezetett szülések (%) vízzel sokkal 1000 születésre vetítve
ellátott népesség (%)
Fekete-Afrika 50b (32)b 47(19) 34(26) 22(17) 198 (38)
La tin-Amerika 59 (23) 77 (16) 63 (19) 54(16) 75 (23)
Közel-Kelet
és Észak-Afrika 72 (16) 60(14) 80(13) 73 (10) 121 (17)
Ázsia 55 (27) 43 (13) 40(15) 47 (12) 103 (21)

a Az adatok az 1980-as évek elejéről származnak.

b Az első oszlop a szóban forgó ország átlagértékére vonatkozik; a zárójelben lévő szám azoknak az országoknak a számát mutatja,
amelyekre adatok állnak rendelkezésre.
c Az egészséges ivóvízhez és egészségügyi szolgáltatásokhoz hozzájutó népesség aránya a meglévő, nem pedig a valójában elérhető
szolgáltatásokra vonatkozik.

Forrás: J. A. Ross etal.: Family Planning and Child Survival. New York, 1988, Center for Population and Family Health, Columbia University.
kát sikerül lebeszélni a korai elválasztásról. Ha mégis felüti a
fejét valamilyen betegség, a megfelelő orvosi beavatkozás rend­
szerint megelőzheti a halálos kimenetelt. Sok esetben az ismét­
lődő rohamokban támadó hasmenés a gyermek kiszáradásához
vezet, ami halálos állapot; ez pedig megelőzhető, mégpedig
egyszerű folyadékpótló eljárásokkal, amelyeket a család tagjai
is el tudnak végezni.5Adva vannak tehát a megoldások, csupán
az anyagi források, a hozzáértés, valamint a megfelelő eljárások
alkalmazásához szükséges kollektív és egyéni magatartás -
vagyis az ismeretszerzés és a változtatni akarás képessége -
hiányzik.
Az 5.3. táblázat tömör, de egyértelmű képet ad a gyermekha­
landóságot kísérő körülményekről, egyes földrajzi körzetek bi­
zonyos egészségügyi mutatóit közölve (tulajdonképpen az át­
lagszámok azokra az országokra vonatkoznak, ahonnan adatot
tudtunk szerezni). Különösen szembeötlő Fekete-Afrika szo­
morú helyzete: alacsony a Di-Per-Tével (diftéria, szamárköhö­
gés, tetanusz elleni kombinált védőoltással) beoltott gyerme­
kek, a szakértő személyzet által levezetett szülések, valamint az
egészséges ivóvízzel és megfelelő szennyvízelvezető rendszer­
rel rendelkező népesség aránya. Ebben a körzetben a legna­
gyobb a halandóság is. Az 5.4. ábra azt mutatja meg, milyen az
összefüggés 55 szegény ország esetében a 0-4 éves kori halan­
dóság és a megfelelő szennyvízelvezető rendszer megléte kö­
zött; a fordított arány nyilvánvaló.
A magas csecsemőhalandóság okainak komplex természete
nehézzé teszi az olyan beavatkozást, amely - a kezdeti előrelé­
pés után - egy „közepes" szintről a fejlett országok által képvi­
selt alacsony csecsemőhalandósági szintre juttatna valamely
népességet. Erre a kérdésre még visszatérünk, miután megvizs­
gáltuk a különböző népességek halandósági helyzetét, amelyet
legtömörebben a születéskor várható átlagos élettartammal (e0)
lehet kifejezni. Az 5.5. ábrán összehasonlítjuk 15 ázsiai és latin­
amerikai ország várható élettartamadatait a jólét klasszikus
mutatójával, az egy főre jutó GDP értékével (1980-as nemzetkö­
zi dollárban számolva) az 1970-es évtized elején és az 1980-as
5 Folyadékpótlás szájon át: egyszerű vizeszacskók használatával. A víz sótar­
talma pótolja a hasmenésben szenvedő gyermek sóveszteségét; a beteg csecse­
mő az oldat itatásával megmenthető. A kezelést könnyen elvégezheti a gyermek
anyja vagy m ás családtagja.

193
 5.4. ábra. A szennyvízelvezető rendszerrel ellátott területen élők
százalékaránya és a 0-4 éves korúak halandósága közötti
összefüggés 55 szegény országban (1980-as évek eleje)

évtized végén.6 Amint az ábrából kitűnik, a viszony hasonló

ahhoz, ami a nyugati országokban az 1870-1987 közötti idő­
szakra volt jellemző (lásd a IV. fejezet 4.4. ábráját): amint az egy
főre jutó GDP egy igen alacsony értékről feljebb emelkedik,
ugrásszerűen nő a várható élettartam; ám a termelés további
növekedése során az életkilátások javulása fokozatosan lelassul.
Más szavakkal, az anyagi jólét emelkedése fokozatosan egyre
kisebb hatással van az életkilátásokra. Ez az összefüggés annak
tudható be, hogy a halandóság jelentős csökkenésének első
6 Az 5.5., 5.9. és az 5.16. ábrán szereplő országok (ábécésorrendben) a követ­
kezők: Argentína, Banglades, Brazília, Chile, Dél-Korea, Fülöp-szigetek, India,
Indonézia, Kína, Kolumbia, Mexikó, Pakisztán, Peru, Tajvan és Thaiföld. A z egy
főre jutó GDP 1980-as nemzetközi dollárban kifejezett összegének forrása: A.
Maddison: The World Economy in the 20th Century. Paris, 1989, OECD, Develop­
m ent Center. A GDP-értékek 1973-ra, illetve 1987-re, a születéskor várható
élettartam adatai 1970-1975-re, illetve 1985-1990-re vonatkoznak (ENSZ). Van­
nak persze becsült adatok számos más ország GDP-jét illetően is (ilyenek
például a Világbank éves adatai, amelyeket e könyvben másutt használtunk);
M addison számai azonban, amelyek bővebb adatokat szolgáltató országokból
származnak, alkalmasabbaknak tetszenek a kérdés megvilágítására, még akkor
is, ha nem szerepelnek benne Afrika és a Közel-Kelet országai.

194
 Egy főre jutó GDP (1980-as nemzetközi $, ezer)

5.5. ábra. A z eg y fő re ju tó G D P és a v á rh a tó é le tta rta m (eo) 15 kevéssé

fejlett á z sia i és la tin -a m e rik a i o rsz á g b a n (1973 és 1987)

fázisát viszonylag kevéssé költséges és tömegesen alkalmazha­

tó eszközök tették lehetővé, olyanok, mint az antibiotikumok, a
DDT-s rovarirtás, egyes oltóanyagok.7Srí Lanka jól példázza a
halandóság csökkenésének gyors kezdeti szakaszát:8 a javulás
elsősorban az 1940-es évek végén megkezdett DDT-s szúnyog-
irtásnak és a maláriás megbetegedések csökkenésének volt kö­
szönhető, ekkor a nyers halálozási ráta az 1945-ös 21,5%o-ről
1950-re 12,6%o-re esett. Az 5.6. ábra a sziget maláriával legsúlyo­
sabban, illetve legkevésbé fertőzött körzetének halandósági ten­
denciáit hasonlítja össze. Az 1946-1947-es rovarirtás ugrásszerű

7 Ezek közé tartozik a himlőoltás - a him lő az 1970-es évek végére gyakorla­

tilag teljesen eltűnt - , valamint az olyan betegségek elleni védőoltások, mint a
kanyaró (mely évente 2 millió kisgyermek halálát okozta), a szamárköhögés (0,6
millió halott), az újszülöttek tetanuszmérgezése, mely a köldökzsinór elfertőző-
désének a következménye (0,8 millió halott), valamint a gyermekbénulás, a
tuberkulózis és a diftéria, amelyek m érhetetlenül sok áldozatot szedtek. Lásd
Immunizing the W orld's Children. Population Reports, series L (March-April
1986).
8 S. A. Meegama: The Mortality Transition in Sri Lanca. In Determinants of
Mortality Change and Differentials in Developing Countries. New York, 1986, United
Nations.

195
 5.6. ábra. A halandóság Srí Lanka maláriával leginkább fertőzött
(Anuradhapura) és legkevésbé fertőzött (Kalutara) körzeteiben
(1930-1960)
Forrás: P. Newman: Malaria Eradicational Population Growth. Ann Arbor, 1965,
University of Michigan.

változást eredményező hatása - az egyébként fokozatosan csök­

kenő rátára - nyilvánvaló.
Az életben maradás esélyeinek további javulását már sokkal
nehezebben lehet elérni. Az 1970-es években, amikor a szegény
országok halandóságának csökkenése lelassult, számos bírálat
érte azokat az egészségügyi programokat, amelyek a gazdag
országok modelljeit próbálták meghonosítani, azaz bonyolult
felszerelésű, drága kórházak, klinikák és iskolák felállításán
alapultak. Az ellenérvek szerint ezek a programok gyakran
alkalmatlanok arra, hogy a népesség egészét szolgálják, annak
ellenére, hogy jó diagnózist és kezelést adnak, nem számolják
fel a magas halandóság eredendő okait.9Az 1970-es évek végén
9 W. H. Mosley: Will Primary Health Care Reduce Infant and Child Mortality?
A Critique of Some Current Strategies with Special Reference to Africa and Asia.
In J. Vallin-A. D. Lopez (eds.): Health Policy, Social Policy and Mortality Prospects.
Liége, 1985, INED and IUSSP, Ordina.

196
a nemzetközi egészségügyi szervezetek (a WHO és a UNICEF)
új stratégiát dolgoztak ki (ennek neve Primary Health Care, azaz
alapvető egészségügyi ellátás, rövidítve PHC), amely a közös­
ség aktív részvételére számít, és amely gyorsított képzésben
részesülő egészségügyi személyzetet, valamint egyszerű, de
hatékony eljárásokat alkalmaz.10A betegségmegelőzés és gyógy­
kezelés mellett ez a stratégia oktatási programokra, vízellátási
és csatornázási munkákra, valamint megfelelő mezőgazdasági
módszerek támogatására is kiterjed. E program fő célja a nem
túlbonyolított, de hatékony eljárások széles körű elterjesztése,
továbbá az egyén és a közösség tudatosságának fejlesztése,
mivel a megfelelő magatartás nélkülözhetetlen előfeltétele a
halandóság csökkentésének. Sajnos ennek a stratégiának, bár
elméletileg helyesnek látszik, megvalósítása bonyolult, mivel az
egyéni és családi magatartás megváltoztatását igényli, és a tár­
sadalmi tevékenység különböző csatornáin - így az iskolákon,
különböző közegészségügyi programokon stb. - keresztül kell
érvényesülnie.
Mielőtt lezárnánk ezt a kérdést, érdemesnek látszik még egy
pillantást vetni az 5.5. ábrára. Amint látjuk, néhány ország jóval
az elméletileg valószínű GDP-e0 görbe fölött helyezkedik el,
vagyis sokkal jobb életkilátásokat mutat, mint az adott életszín­
vonalon várható volna, mások viszont a vonal alatt maradnak,
és így az élet várható hossza itt rövidebb, mint gazdasági hely­
zetükből következhetne. Az első kategóriába tartozott Kína
1973-ban és 1987-ben, valamint Chile 1987-ben; a másodikba
Peru és Brazília 1973-ban. Más adatok (amelyek az 5.5. ábrán
nem szerepelnek) még erőteljesebb eltérést mutatnak az 1980-as
évek végének gazdasági, jóléti adatai, illetve egyes populációk
átlagos élettartama között. Haiti és Srí Lanka egyaránt az ala­
csony jövedelmű országok közé tartozik (400 $ körüli egy főre
jutó nemzeti jövedelemmel), a várható élettartam viszont az
egyikben 55, a másikban 70 év. Elefántcsontpart és a Dominikai
Köztársaság valamivel feljebb van a gazdasági skálán (mintegy
750 $ körüli egy főre jutó jövedelemmel), a várható élettartam
viszont 52, illetve 66 év. Az olyan (1700 $ körüli) közepes jöve­
delmű országok, mint Szíria és Costa Rica, szintén jelentősen
különböznek egymástól a születéskor várható élettartam tekin-

10 WHO-UNICEF: Alma Ata, 1978: Primary Health Care. Geneva, 1978, WHO.

197
tétében (65, illetve 75 év).11 Kínában és Srí Lankán, amelyek a
világ legszegényebb országai közé tartoznak, alacsonyabb a
halandóság, mint számos olyan országban, amelyek jócskán
előrehaladtak a gazdasági fejlődés terén; más országokban vi­
szont, amelyeket kőolajexportjuk gazdaggá tett, a halandóság
szintje közel áll azon országokéhoz, amelyekben a legalapve­
tőbb szükségletek kielégítésére sincs lehetőség.
Ezek a hatalmas aránytalanságok (amelyek akkor is megmu­
tatkoznak, ha a fejlődés más mutatóit is vizsgáljuk) igazolják azt
a tényt, hogy az anyagi javak felhalmozása egymagában nem
garantálja a népesség jobb egészségügyi körülményeit, s ennek
nem csupán a javak egyenlőtlen elosztása az oka. A probléma
gyakran az egyén, a család és a közösség tudatossági szintjében
keresendő, ez ugyanis nem nő szükségszerűen együtt a gazda­
sági fejlődéssel, sokkal inkább mélyen gyökeredző kulturális
örökség, illetve tudatos társadalmi és politikai tevékenység
eredménye. A lakosság, különösen a nők oktatásának fejlesztése
nélkülözhetetlen előfeltétele a jobb egészségügyi viszonyoknak
(gondoljunk a nők döntő szerepére a gyermeknevelésben, a
háztartás higiéniájában, az ételek elkészítésében). Az a tény,
hogy egyes iszlám országokban a jelentős gazdasági fejlődés
ellenére még mindig magas a halandóság, a nők alávetett hely­
zetével és korlátozott képzettségével magyarázható.12
A halandóság csökkentéséért vívott küzdelemben éppen
azok az országok értek el különösen jelentős sikereket, ahol a
kormány elégséges emberi és gazdasági erőket összpontosított
az egészségügy érdekében. Az olyan eltérő politikai rendszerű
országok példája, mint Kína, Srí Lanka, Kuba és Costa Rica,
mutatja, hogy az alacsony halandósági szint kellő erőfeszítések
árán még a legszegényebb népesség körében is elérhető.13

11 Az itt figyelembe vett egy főre jutó GNP-értékek alapja a Világbank becslése
az 1988-as évre; az eo-ad a tok pedig az ENSZ becslései az 1985-1990 közötti
időszakra.
12 Ezt a nézetet képviseli J. C. Caldwell: Routes to Low M ortality in Poor
Countries. Population and Development Review, 12 (1986).
13 Uo. 209-211. o.

198
 3. A termékenység rövid földrajza

Az elmúlt néhány évtizedben a szegény világban a termékeny­

ség megváltozott, és egyre gyakoribbak a tudatos születéskor­
látozás alkalmazására utaló jelek. Azon országok mellett, ame­
lyekben még a régi minta érvényesül, sorra megjelennek az
olyan országok, amelyek ebben a tekintetben inkább a fejlettebb
világra hasonlítanak. Térjünk vissza egy pillanatra az 5.2. táblá­
zathoz, hogy megértsük azokat a változásokat, amelyek a sze­
gény országok összességében az elmúlt negyven évben végbe­
mentek! Az egy nó're jutó gyermekek száma 6,2-ről 3,9-re csök­
kent, vagyis a különbség több, mint 2. Hozzá kell tegyük, hogy
ennek a csökkenésnek jó fele Kínának köszönhető, amely (6,2-
ről 2,5-re csökkentett gyermekszámmal) megközelítette a nem­
zedékek átlagos pótlásának szintjét. A szegény világ más nagy
körzeteiben a termékenység értékei széles határok között mo­
zognak: Afrikában a szám gyakorlatilag nem változott, az egy
nőre jutó gyermekek száma most is 6 fölött van, és a születés­
szabályozás gyakorlatilag továbbra is ismeretlen;14 Dél-Azsiá-
ban, ahol a szám 6,1-ről 4,7-re csökkent, ugyancsak kevés válto­
zás mutatkozik, és ez is szinte kizárólag az alacsonyabb indiai
termékenységnek tudható be; Délkelet-Ázsia (6-ról 3,7-re) és
Latin-Amerika (5,9-ről 3,6-re csökkent gyermekszámmal) na­
gyobb mértékű változást mutatott fel. Ha végigtekintünk a
szegény országok eltérő demográfiai mutatóin, megállapíthat­
juk, hogy a mai helyzet a nyugati világ század eleji helyzetére
emlékeztet, amikor egyes vidékeken (például Franciaország­
ban) már széles körben alkalmazták a születésszabályozás esz­
közeit, miközben másutt még túlsúlyban volt a „természetes"
termékenység (mint a mediterrán Európa egyes vidékein vagy
a kontinens északi és keleti perifériáin).15

14 Mi több, Fekete-Afrika országainak némelyikében a termékenység növe­

kedésének nyilvánvaló jelei mutatkoznak, ami egyrészt a rövidebb szoptatási
időnek és így a szülések közötti intervallum csökkenésének (lásd e fejezet
további részét), másrészt a megjavult higiéniai feltételeknek köszönhető, ami
azzal járt, hogy csökkent bizonyos meddőséggel vagy csökkent termékenység­
gel járó fertőző betegségek előfordulása. Az ENSZ becslése szerint 1950-1955 és
1975-1980 között például Nyugat-Afrikában 6 ,7-ről 6,9-re, Kelet-Afrikában 6,7-
ről 7-re nőtt a TFR.
15 Ez az analógia persze csak nagy általánosságban alkalmazható, mert a
kísérő körülmények jelentős eltéréseket mutatnak. A halandóság csökkenése

199
 A Demographic and Health Surveys (DHS - Egészségügyi és
demográfiai felmérés) néven 25 fejlődő országban 1985 és 1989
között végrehajtott vizsgálatok szerint a termékenység csökke­
nése az utóbbi években felgyorsult.*16Ez a kutatás nem közvetett
becslésekkel, hanem közvetlenül vizsgálta a termékenység mu­
tatóit, kísérte figyelemmel a legújabb tendenciákat. Módot nyúj­
tott TFR-szintek részleges összehasonlítására (kimutatva a
15-34 éves korosztály termékenységi mutatóinak összevont ér­
tékét, melynek jele: TFR15 -3 4 ) a vizsgálatot megelőző 3 év adatai­
val, illetve a 12-15 évvel korábbi adatokkal (így az 1989-es
vizsgálat 1986-1989-es, illetve 1975-1978-as termékenységet
mér).17 Kilenc fekete-afrikai országban a csökkenés csekély volt:
a TFR1 5 -3 4 átlagosan 5,4-ről 4,7-re csökkent (-12%); néhány ki­
sebb országon kívül, ahol a változások folyamatban vannak
(Becsuánaföld, Zimbabwe), akad néhány olyan is, ahol alig
valami vagy éppen semmi nem változott (Mali, Libéria, Burun­
di, Uganda). Csak kevéssel jobb a helyzet Észak-Afrikában
(Egyiptom, Marokkó, Tunézia összesített adata 4,8-ről 3,5-re
csökkent, ami -27%-ot jelent), illetve kilenc latin-amerikai és
Karib-tengeri országban (köztük Brazíliában, Mexikóban és Ko­
lumbiában, ahol a TFR2 5 -3 4 4,4-ről 3,3-re csökkent, ami -25%-nak
felel meg), ahol a termékenységcsökkenés folyamata az elkép­
zelhetőnek tartott leggyorsabbnál is nagyobb ütemben megy
végbe. Végül van három ázsiai ország (Indonézia, Thaiföld és
Srí Lanka), ahol a csökkenés sebessége (3,7-ről 2,9-re, azaz -22%)
az átmenetre utal (igaz, ebből az indiai szubkontinens jórészt
még kimaradt).
E trendek értelmezéséhez elemeznünk kell az emberi termé­
kenység fő elemeit, amint azt az I. fejezetben (4. rész) tettük.

Európában fokozatosabban következett be, ami lehetővé tette a termékenység

fokozatos hozzáigazodását. Ezenfelül a tudatos születésszabályozást még a
magas termékenységű körzetekben is gyakorolták, legfeljebb csak a társadalom
egy meghatározott szektorában: a városi osztályok és a magas képzettségűek
körében.
16 A DHS első, 1990-ben lezárt szakasza 34 tanulm ányt ölel fel, amelyek
reproduktív életkorú nők 3-12 ezres csoportjait vizsgálták. A kérdőív a nők
termékenységének időbeli alakulását, a szülések számát, a fogamzásgátlók
használatát, a nő és gyermekei egészségi állapotát és egy sor más szociális és
gazdasági adatot elemzett.
17 F. Arnold-A. K. Blanc: Fertility Levels and Trends. DHS Comparative Studies,
No. 2. Columbia, 1990, Institute for Resources Development.

200
Emlékezzünk vissza, hogy az egy nőre átlagosan jutó gyerme­
kek száma (TFR) több, túlnyomórészt biológiai természetű té­
nyezőtől függ, amelyek meghatározzák a természetes termé­
kenységet (a születések közötti intervallumtól, a szoptatás idő­
tartamával összefüggésben, a várakozási időtől a szexuális
érintkezés gyakoriságának függvényeként, továbbá a magzat­
halandóságtól). Függ továbbá a TFR a házasodás rendjétől (a
házasságot kötők szokásos életkorától, a házasságra nem lépők
százalékától); függ végül a születésszabályozás szintjétől.
Utaltunk már arra a tényre, hogy a szegény országok „erede­
ti" termékenységi szintje - egy nőre több mint 6 gyermek jutott
- jelentősen magasabb volt, mint Nyugaton a demográfiai át­
menet előtt (ott 5-nél kevesebb volt). Ez mindenekelőtt a házas­
ságkötések magas arányának köszönhető: a szegény országokban
a házasságkötési életkor (vagy az az életkor, amikor a stabil rep­
rodukciós kapcsolatok kialakulnak) hagyományosan alacsony,
és gyakorlatilag szinte senki nem marad házasságon kívül,
ellentétben a Nyugaton tapasztaltakkal. A The World Fertility
Study (WFS - Tanulmány a világ termékenységi mutatóiról)18
szerint az 1970-es évek végén 12 afrikai országban az első há­
zasságkötés idején az átlagos életkor 19,8 év (a legalacsonyabb
Kamerunban, ahol 17,5 év, a legmagasabb Tunéziában, ahol 23,9
év); 13 ázsiai és csendes-óceáni országban 21 év (Bangladesben
16,3, a Fülöp-szigeteken 24,5); 13 latin-amerikai országban 21,5
év (Jamaicában 19,2, Peruban 23,2). Ezek az adatok jóval alacso­
nyabbak, mint a nyugati országok 24 év körüli átlaga, és már
így is 1-1,5 évvel fölötte vannak a tizenöt évvel korábbinak.19
Az 1980-as évek elejére vonatkozó becslések szerint a házasság­
kötési életkor átlaga tovább emelkedik Ázsiában (21,4 évre) és
Latin-Amerikában (22,1 évre), de nem fog nőni Afrikában (ahol
ma 19,5 év).20 Ugyanezekben az országokban, szintén a WFS
szerint, a reproduktív periódus végéig házasságon kívül mara­
dó nők aránya Afrikában és Ázsiában mindössze 1%, Latin-

18 A kutatás fő jellemzőiről és alapvető eredményeiről: WFS: Major Findings

and Implications. London, 1984. A tanulm ány 3-10 ezer reproduktív korú nőből
álló csoportok felmérési adataival foglalkozik, akik 41 fejlődő és 21 fejlett ország
polgárai; a vizsgálatok túlnyomórészt az 1970-es évek m ásodik felében zajlottak.
19 Fertility Behavior in the Context of Development. Evidence from the World
Fertility Survey. N ew York, 1987, United Nations, 78., 82. o.
20 First Marriage: Patterns and Determinants. New York, 1988, United Nations.

201
Amerikában 4% volt (szemben a Nyugattal, ahol ez az arány
gyakran meghaladta a 10%-ot).21
Bár az általános tendencia a magasabb házasságkötési életkor
felé tart, még mindig bőséges a tér, amelyen belül a Malthus-féle
megelőző fék hathat. Néhány ország, köztük a legjelentősebb
Kína, törvényt is hozott ezzel kapcsolatban. 1950-ben a kínai
kormány a házasságkötés alsó korhatárát a nőknél 18, a férfiak­
nál 20 évben állapította meg, majd később (1980-ban) felemelték
a korhatárt 20, illetve 22 évre, és erőteljes propagandát folytat­
nak a 23, illetve 25 éves korhatár betartása érdekében.22
Megjegyezzük azonban, hogy bár a malthusiánus fék által
ajánlott korlátozás csakugyan csökkenti a termékenységet, ha­
tása korlátozott. így például a tudatos fogamzásgátlás mellőzé­
se esetén a házasságkötési korhatár megemelése 18-ról 23 évre
(ami radikális változást jelent a házasságkötési szokásokban)
csupán 1,5-2-vel fogja csökkenteni az egy nőre jutó gyermekek
számát. Nyilvánvaló, hogy ez a változás túl szerény mértékű
ahhoz, hogy a termékenység csökkenése a népességnövekedés
mérsékelt ütemét eredményezze.
A DHS eredményei azt igazolják, hogy Észak-Afrika és Ázsia
országaiban az anya életkora az első gyermek megszületésekor
- részben a későbbi életkorra áttevődött házasságkötések ter­
mészetes következményeként - megemelkedett, és ez hatéko­
nyan csökkentette a házasságban eltöltött termékeny időszak
hosszát. Ez a tendencia azonban csak elszórtan figyelhető meg
Fekete-Afrika országaiban és Latin-Amerikában, ahol a házas­
ságkötés nem esik szükségképpen egybe a reproduktív perió­
dus megkezdésével, és gyakori a házasságon kívüli együttélés.23
A termékenység korlátozásának igazán hatékony eszköze még­
is a tudatos kontroll. Elterjedésének egyszerű mértéke, hogy a
reproduktív korú nők hány százaléka használ egy adott idő­
szakban valamilyen születéskorlátozó módszert. Ezt a számot
tovább lehet bontani aszerint, hogy milyen módszert alkalmaz­
nak („hagyományos", kevéssé hatékony eljárásokat, mint a coi­
tus interruptus vagy az „ütemezés", azaz a periodikus önmeg­
tartóztatás; illetőleg hatékonyabb, „modem" módszereket, mint
21 Fertility Behavior. 78. o.
22 The World Bank: World Development Report 1984. New York, 1984, Oxford
University Press. 115-116. o.
23 Arnold-Blanc: Fertility Levels and Trends.

202
a tabletta, a méhen belüli eszközök vagy a sterilizáció). Ha a
fogamzásgátlás elterjedésének mértéke eléri vagy meghaladja a
70%-ot, a termékenység a gazdag országok szintjére süllyed.24
38 fejlődő országot érintő felmérésében a fogamzásgátlás elter­
jedésének mértékét illetően a WFS az alábbi adatokat kapta:
Afrikában 10%, Ázsiában 23%, Latin-Amerikában és a karibi
országokban 40%. A fogamzások tudatos kontrolljával élő nők
mintegy háromnegyed része alkalmazza a „modern" módsze­
rek valamelyikét.25 Ez az arány ma nyilván magasabb, mint az
1970-es években volt, hiszen a termékenység (Afrikát kivéve)
ma alacsonyabb, mint akkor volt.
Az 5.7. ábra azt mutatja meg, milyen összefüggés volt a
fogamzásgátlás térhódítása és az egy nőre jutó gyermekek szá­
ma között 48 országban az 1980-as évek közepén.26A két változó
közötti fordított összefüggés meggyőző, jól illusztrálja, milyen
fontos szerepet játszik a termékenység leszorításában a fogam­
zásgátlás.
Az 5.8. ábra, amely a Világbank egy tanulmányából szárma­
zik, azokat a tényezőket modellezi, amelyek az egy nőre jutó
gyermekek számának a hagyományos szintről a helyettesítési
szintre való leszorításában játszhatnak szerepet a szegény or­
szágokban. A szegénynek számító országokkal foglalkozó mo­
dell azt mutatja, milyen pozitív vagy negatív szerepet játszanak
a TFR leszorításában (a maximális 7-ről 2,1-re) az egyes válto­
zók: a házasságkötési életkor, a szoptatási idő hossza, a fogam­
zásgátlási módszerek elterjedése, az abortuszok gyakorisága és
egy sor más tényező. A felsorolt tényezők közül egy - a szopta­
tási idő csökkenése - éppenséggel a termékenység növekedését
segíti elő. A demográfiai átmenet ezekben az országokban a
szoptatási idő csökkenését vonja maga után, ami az egyéb kö­
rülmények változatlansága esetén a szülések közötti idő meg-

24 W. P. Mauldin-S. J. Segal: Prevalence of Contraceptive Use: Trends and

Issues. Studies in Family Planning, 19 (1988), 340. o. Természetesen ezek az adatok
csak nagyon általános képet adnak, mivel a különböző fogamzásgátló módsze­
rek hatékonysága részben magán a m ódszeren múlik (a tabletta vagy a méhen
belüli eszköz igen hatékony, míg a coitus interruptus vagy a periodikus megtar­
tóztatás - az ún. „naptárm ódszer"- kevéssé az), részben viszont függ a házaspár
motiváltságától és kitartásától is.
25 United Nations: Fertility Behavior. 133. o.
26 Az adatok forrása Mauldin-Segal: Prevalence of Contraceptive Use (349. o.),
amely az 1981-1987-es időszakkal foglalkozik.

203
 5.7. ábra. A fogamzásgátlás valamilyen módszerét alkalmazó
reproduktív korú nők és az egy nőre jutó gyermekek száma (TFR)
közötti arány 48 kevéssé fejlett országban (1980-as évek)

rövidülésével és ennek következtében a TFR 31%-os növekedé­

sével járna (ami a gyermekszám 1,5-es emelkedésének felel
meg). De a többi körülmény is változott, és végeredményben a
TFR csökkenése következettbe. A legfontosabb tényező a felso­
roltak közül a fogamzásgátlás terjedése volt (ennek eredménye
-93%, azaz -4,5 gyermek), ezt követi a magasabb házasságkö­
tési életkor (-28%, vagyis -1,4 gyermek) és az abortuszok na­
gyobb száma (-10%, tehát -0,5 gyermek).
A szegény országok termékenységi mutatóinak vizsgálatát az
5.9. és az 5.10. ábra elemzésével zárjuk. Az előbbi 15 ázsiai és
latin-amerikai ország egy főre jutó GDP-jét és TFR-jét veti össze
az 1960-as évek elején és az 1980-as évek végén. Az eredmény
hasonlít arra, amit a gazdag országok analóg összehasonlítása
során tapasztaltunk (lásd a 4.8. ábrát): a jövedelem növekedésé­
vel csökken a termékenység, de e csökkenés mértéke fokozato­
san egyre kisebb. Természetesen ez az összefüggés csak a bon­
yolult és ellentmondásos valóság drasztikus leegyszerűsítésé­
vel mutatható ki. Az 5.9. ábrán látható jövedelem-termékenység

204
31 ország összesített adatai

Teljes A termékenységi
termékenységi arány
A csökkenés százalékos aránya a csökkenést elősegítő tényezők szerint
arányszám csökkenése
100

-2 0

-40

Magasabb Rövidebb Fogamzásgátlás Több terhesség- Egyéb tényezők

házasságkötési szoptatási idő elterjedése megszakítás
életkor

Kezdeti Végső
termékenység termékenység

5.8. ábra. A természetes termékenység hiánypótlási szintre való csökkenését kiváltó különböző tényezők hatásának
modellje
Forrás: World Development Report 1984. New York, 1984, Oxford University Press, The World Bank, 115. o.
 8

-j __________I_________ I__________ 1_________ I_________ I__________I_________ I_________ 1__________ I_________

0 1 2 3 4 5
Egy főre jutó GDP (1980-as nemzetközi $, ezer)

5.9. ábra. Az egy főre jutó GDP és az egy nőre jutó gyermekek száma
(TFR) 15 kevéssé fejlett ázsiai és latin-amerikai országban
(1973 és 1987)

elméleti görbétől való eltérés tekintélyes lehet. A termékenység

egyes országokban (pl. Mexikó és Peru a hetvenes évek elején)
jóval magasabb volt, mint a jövedelem szintje alapján várható
lenne, más országokban viszont (mint Kína, Indonézia és Thai­
föld a nyolcvanas évek végén) alacsonyabb volt. Másként fogal­
mazva: az egy főre jutó nemzeti jövedelemmel jellemzett azonos
mértékű gazdasági fejlődést igen különböző termékenységi
szintek kísérték. A következő oldalakon megvizsgáljuk, miért.
Az 5.10. ábra már sejtet egy bizonyosfajta választ: megmutatja,
milyen szoros az összefüggés az 1980-as évek végén a DHS-be
bevont 25 országban a gazdasági fejlettségtől nem szükségkép­
pen függő analfabetizmus és a termékenység között.27

27 A TFR és a felnőtt-analfabetizmus közötti korreláció r = 0,77, a TFR és az

egy főre jutó GDP közötti korrelációs együttható - 0,57, az egy főre jutó GDP és
a felnőtt-analfabetizmus közötti pedig - 0,58.

206
 6,0
* Fekete-Afrika
5.5 X Latin-Amerika, ill. Karib-tengeri szigetek
*
O Ázsia
5.0 # Észak-Afrika

4.5

4.0

3.5
X X w
X X
3.0 -
X X O
2.5
o
2.0 -
o
1.5 _L_
20 40 60 80
Analfabéta felnőttek aránya (%)

5.10. ábra. A felnőttanalfabetizmus és az egy nőre jutó gyermekek

száma (TFR) közötti összefüggés 25 kevéssé fejlett országban (az
1980-as évek végén)

4. Népességpolitika -
A termékenység csökkenésének feltételei és esélyei

A tudósok és szociálpolitikusok, szembesülve a szegény orszá­

gok népességének rendkívül gyors számbeli növekedésével,
az elmúlt évtizedek során több ízben folytattak elmélyült és
hosszadalmas vitákat a magas termékenység okairól és azokról
a tényezőkről, amelyek a modern növekedés feltételeként gátat
vethetnének e folyamatnak. Az előző részben megtárgyaltuk a
termékenység működési mechanizmusait, elemeztük biológiai
és szociális összetevőit. Láttuk, hogy a megemelkedett házas­
ságkötési korhatár, de főképp a születésszabályozás elterjedése
a termékenység leszorításának hatékony eszköze. Ahhoz azon­
ban, hogy a csökkenés bekövetkezzék, szükség van arra, hogy
a házaspárok megváltoztassák családtervezési gyakorlatukat.
Ezért először is azt kell tisztáznunk, mi határozza meg ezeket a
terveket, és mit tehetünk megváltoztatásuk érdekében. Közgaz­
dasági terminussal élve, tisztáznunk kell, mi határozza meg a

207
szülők részéről a gyermekek iránti „keresletet", azt az igényt,
amely a szegény országokban még mindig magas, és melyek
azok a tényezők, amelyek ezt megváltoztathatják.28
Legelőször is, bizonyosra vehetjük, hogy a fennmaradás és az
életben maradás az emberi faj számára (az egyén, a család és a
kollektíva szempontjából egyaránt) éppúgy veleszületett érték,
mint akármelyik állati faj számára. Éppen ezért a születések
számának kompenzálnia kell a halálozások számát; ha ez utóbbi
magas, az előbbinek is éppoly magasnak kell lennie. Ebből a
szempontból az egy nőre jutó 5-6 gyermek pontosan illeszkedik
az átmenetet megelőző halandósági szinthez. Gyakran annak
veszélye, hogy a család túlélő utód nélkül marad, késztette arra
a házaspárokat, hogy - mintegy biztosítékként - sok utódot
vállaljanak, aminek végeredményeként a túlélő gyermekek szá­
ma nagyobb, mint az elhalálozottaké. Mint fentebb megállapí­
tottuk, a halandóság csökkenése elsődleges feltétele a termé­
kenység csökkenésének.
Ám a szegény országok csaknem mindegyikében csökkent a
halandóság, ugyanakkor mégsem csökkent jelentősen a termé­
kenység. Miért maradt meg a magas termékenység? Miért nem
hanyatlott a szülőknek a gyermekek iránti „kereslete"? Először
is azért, mert a gyermekek felnevelésének költségei továbbra is
alacsonyak maradtak. Falusi körzetekben és bizonyos körül­
mények között a gyermek nettó anyagi nyereséget jelenthet a
szülők számára. A gyermekek és kamaszok által végzett m un­
ka megtérítheti a család gyermeknevelési költségeit, amelyek
a szegény országokban eleve alacsonyak.29 Másodszor, több
társadalomban a szülők arra számítanak, hogy a gyermekek
öregségükre gazdasági, anyagi és persze érzelmi támaszt fog­
nak jelenteni. Az Indonéziában, Koreában, Thaiföldön, Török­
országban és a Fülöp-szigeteken végzett vizsgálatok kimutat­
ták, hogy a szülők 80-90%-a arra számít, hogy öregkorában

28 R. D. Lee-R. A. Bulatao: The Demand for Children: A Critical Essay. In uők

(eds.): Determinants of Fertility in Developing Countries. Vol. 1. New York, 1983,
Academic Press.
29 A gyermekvállalás költségeinek különböző értelmezésével kapcsolatban
lásd J. C. Caldwell: Direct Economic Costs and Benefits of Children, valam int P.
H. Lindert: The Changing Economic Costs and Benefits of Having Children,
mindkettő azonos kötetben: Lee-Bulatao: Determinants of Fertility.

208
anyagi segítséget fog kapni gyermekeitől.30És az teljesen termé­
szetes is, hogy az ember számít a gyermekei segítségére, ha baj
éri.31Harmadszor, bizonyos kultúrákban a környezet megköve­
teli a nagy gyermekszámot: jelentheti ez a család erejének bizo­
nyítékát, a generációs lánc folytatását, esetleg a mély vallásos­
ság kifejeződését. Végül a születésszabályozási módszerektől
való idegenkedés, a fogamzásgátlás eszközeinek elérhetetlensé­
ge, valamint a nem megfelelő orvosi és egészségügyi ellátottság
még abban az esetben is lehetetlenné teszi a gyermekszám
csökkentését, ha megvan a kisebb családlétszám iránti óhaj. A
fogamzásgátlók használatának és forgalmazásának törvényi til­
tása tovább erősítheti a termékenység csökkenésének gátjait.
Ha ezek a magas termékenység okai, akkor szükségképpen e
tényezők megváltoztatására van szükség ahhoz, hogy a szüle­
tési ráta csökkenjen. Mindenekelőtt a halandóságnak kell csök­
kennie. Az 5.3. ábra (amely a termékenység és a halandóság
összefüggését mutatja) azt jelzi, hogy 1980-1985 között vala­
mennyi országban, ahol a várható élettartam 60 év fölött volt,
viszonylag alacsony volt az egy nőre jutó gyermekek száma is,
ami bizonyos fokú, a társadalmi és gazdasági feltételektől vi­
szonylag függetlenül működő születésszabályozás eredménye.
A gyermeknevelés növekvő „költsége" szintén egyik feltéte­
lezett tényezője lehet a termékenység csökkenésének. A növe­
kedés egyik oka lehet például a nők növekvő iskolázottsága,
ami azzal jár, hogy a feleségek kevésbé szívesen hagynak fel
pénzkereső foglalkozásukkal a házimunka és a gyermeknevelés
kedvéért. Ugyancsak szerepet kaphat a gyermekek iskoláztatá­
sának elhúzódása, mert az kitolja a gyermek munkába állásának
időpontját, továbbá a növekvő jólét általános igénye, és ezzel
együtt a gyermekekkel kapcsolatos költségek emelkedése. A
szociális gondozás intézményesülése csökkenti az idős szülők­
nek azt az igényét, hogy gyermekeik gondoskodjanak róluk,
ami szintén a nagy termékenység ellen hat. Vannak más teendők
is, amik előmozdíthatják a gyermekszám csökkenését, ezek kö­
zé tartozik a születésszabályozás törvényes akadályainak fel­
számolása, az aktív családtervezési politika, a születésszabályo­

30 The World Bank: World Development Report 1984.52. o.

31 M. Cain: Risk and Insurance: Perspectives on Fertility and
A grarian Change
in India and B angladesh. Population and Development Review, 7 (1981),
435-474. o.

209
zással és fogamzásgátlással kapcsolatos ismeretek terjesztése,
valamint annak elősegítése, hogy a fogamzásgátlók megfizethe­
tők és pszichológiailag elfogadhatók legyenek.
A fenti tényezők közül egy sem alkalmas arra, hogy egyma­
gában korszakváltást eredményezzen a termékenység mértéké­
ben, megfelelő kombinációjukat pedig nem könnyű megtalálni,
mivel ez az adott társadalom számos jellemző vonásának függ­
vénye. Az említett elemek egyaránt igénylik az orvosi és egész­
ségügyi ellátás javítását, a gazdasági fejlődést és a társadalmi
változásokat (az értékrend megváltozását, a nők felemelkedé­
sét, az egyén magatartásának felszabadítását) - vagyis lényegi
kapcsolatban vannak a társadalmi fejlődés valamennyi aspek­
tusával. Nincs olyan varázsszer, amely képes volna egymagá­
ban előidézni a döntő változást, és minden egyes országban
meg kell találni az adott helyen hatni képes tényezők megfelelő
elegyét.
Mindamellett egyes beavatkozási formák egyszerűbbek és
hatékonyabbak, mint mások, és így alkalmasabb eszközei lehet­
nek a népesedéspolitikának. Az 1950-es évek óta például a
legkedveltebb forma a tudatos családtervezés elterjedése, és
bizton állíthatjuk, hogy a termékenység csökkenése aligha kö­
vetkezik be, ha nem kap megfelelő intézményi támogatást.32
Manapság már az ilyesfajta beavatkozás politikailag elfogadha­
tó, de ez korántsem volt mindig így. Századunk ötvenes-hatva­
nas éveiben a - gyakran naiv, sőt esetlen módon beindított -
családtervezési programok nagy ellenállásba ütköztek a sze­
gény világ nagyobb részében. Azokban az országokban példá­
ul, ahol a szocialista politikai rendszer vagy ideológia vált ural­
kodóvá, azt állították, hogy a gazdasági fejlődés spontán módon
szabályozni fogja a termékenységet. Másutt a vezető naciona­
lista erők a születésszabályozásban nemzetromboló politikát
láttak, ahol pedig fontos szerepet játszott a vallási fundamenta­
lizmus, ott a születésszabályozást morális alapon támadták. A
gazdag országok - különösen az Egyesült Államok - által e
programoknak nyújtott, nemegyszer kétes motivációjú segítsé­

32 Ez valójában csak a fejlődő országokra érvényes. Nyugaton szinte a teljes

termékenységcsökkenés az olyan hagyományos módszerek alkalmazásával
m ent végbe, mint a coitus interruptus. A nyugati országok többségében a máso­
dik világháború utáni időszakig tilos volt a születésszabályozási módszerek és
eszközök terjesztése, árusítása és hirdetése.

210
get gyakran tekintették a kapitalista imperializmus egyik kifi­
nomult formájának. Még 1974-ben Bukarestben, az ENSZ népe­
sedési konferenciáján33 is (melyen csak hivatalos nemzeti dele­
gációk vettek részt) az történt, hogy Kína, Algéria, Brazília és
Argentína vezetésével a nemzetek egy tekintélyes csoportja
elvetette a népességnövekedési ráta leszorításának politikáját.
Másfelől számos ázsiai ország, különösen az indiai szubkonti­
nens képviselői, helyeselték ezt a politikát. A világkonferencia
emlékezetes jelszava szerint „a legjobb fogamzásgátló a gazda­
sági fejlődés". Tíz évvel később Mexikóvárosban, az ENSZ egy
újabb konferenciáján34 már elmaradt az ellenállás. Valamennyi
nemzet képviselői egyetértettek abban, hogy a demográfiai nö­
vekedést meg kell fékezni, és ehhez olyan célzott politikát kell
alkalmazni, amely nem kötődik szükségképpen egyéb, a fejlő­
dést előmozdító akciókhoz.
Milyen eredményeket ért el eddig a népesedéspolitika (a
családtervezési programokra redukálva a kérdést)? Ha eltekin­
tünk Kína sajátos esetétől, amelyre még visszatérünk, első be­
nyomásaink megszerzését az 5.11. ábra tanulmányozása segíti
elő. Ez a táblázat 78 szegény országot osztályoz aszerint, hogy
miként ment végbe 1960-1965 és 1980-1985 között az átlagos
termékenység (TFR) csökkenése, mégpedig két változó függvé­
nyében: 1. az egyik egy fejlettségi mutató (az egy főre jutó
nemzeti jövedelem, a csecsemőhalandóság, a bruttó beiskolázá­
si arány és egy közlekedési-hírközlési mutató alapján), 2. a
másik a családtervezési programokra fordított erőfeszítés mu­
tatója (amely különböző tényezőket vesz figyelembe, így bizo­
nyos politikai intézkedéseket, forrásokat, kulturális hátteret,
oktatást, szolgáltatásokat, adatnyilvántartásokat, a születéssza­
bályozási eszközök és szolgáltatások hozzáférhetőségét), mind­
kettő az 1982-es évre vonatkoztatva.35Az eredmények igazolták
a várakozásokat: a termékenység nagyobb mértékű csökkenése
azokban az országokban jelentkezett, ahol mindkét mutató kö­
zepes vagy annál magasabb volt. És megfordítva, a termékeny­

33 Report of the United Nations World Population Conference. N ew York, 1975,

United Nations.
34 Report of the International Conference on Population, 1984. N ew York, 1984,
United Nations.
35 J. Bongaarts-W. O. Mauldin-J. E. Phillips: The Demographic Impact of
Family Planning Programs. Studies in Family Planning, 21 (Nov-Dec. 1990).

211
ség magas maradt azokban az országokban, ahol a fejlődés
egyébként is csekély volt, a családtervezési programok pedig
gyengék, esetleg teljesen ismeretlenek is voltak. Kevésbé kézen­
fekvő, hogy nem sokat csökkent a népszaporulat azokban az
országokban sem, ahol a fejlődés viszonylag magas szintet ért
ugyan el, de bátortalan volt a családtervezési program. A fejlő­
dés a megfelelő programok nélkül lelassítja, a két tényező együt­
tes hatása viszont felgyorsítja a termékenység csökkenésének
folyamatát.
Az 5.11. ábra tehát nem ad magyarázatot arra, hogy egyes
országokban a megfelelő családtervezési programok még bizo­
nyos gazdasági fejlődés mellett sem vezettek alacsonyabb szü­
letési rátákhoz. Ezek az 5.9. ábra „deviáns" országai, az 1970-es
években Mexikó és Peru, és mások, amelyek itt nem szerepel­
nek. A választ azok az utóbbi két évtizedben elkészült terjedel­
mes tanulmányok (WFS és DHS) adták meg, amelyek nemcsak
a termékenység szintjét elemezték, hanem a „kívánatos" termé­
kenység szintjét is.36 Az 5.12. ábra a TFR és a százalékban
kifejezett nemkívánatos termékenység arányát mutatja a DHS
által az 1980-as évek végén vizsgált 26 populáció esetében.37
Fekete-Afrika országaiban a kívánt és nem kívánt utódok fogal­
ma nemigen látszik relevánsnak; a nagy családlétszám (a TFR 7
körül van) ellenére a nem kívánt termékenység minimális.
Ugyancsak alacsony a nem kívánt termékenység aránya abban
a három ázsiai országban, ahol a TFR megközelítheti a helyet­
tesítési együtthatót; itt a születésszabályozás elterjedése csök­
kentette a rést a kívánt termékenység és a valóságos szám
között. A nem kívánt gyermekek száma azokban az országok­
ban a legmagasabb (24-25%), ahol gyors átmenet van folyamat-

36 A „kívánatos" termékenység fogalmát nehéz meghatározni, még nehezebb

mérni, különösen az olyan kevéssé fejlett társadalmakban, ahol a természetes
termékenység túlsúlyban van. A fogalom mély elemzését adja G. McClelland:
Falmily-Size Desires as M easures of Demand. In Lee-Bulatao: Determinants of
Fertility. A reprodukciós döntések és a kívánatos termékenység fogalmát, továb­
bá a WFS és a DHS eredm ényeinek összehasonlító elemzését illetően lásd C.
Westoff: Reproductive Preferences: A Comparative View. DHS Comparative Studies,
No. 3. Columbia, 1991, Institute for Resource Development.
j7 Ezek a becslések a következő kérdésre adott válaszok alapján születtek:
„Ha visszatérhetne abba az időbe, amikor még nem volt egy gyereke sem, és
eldönthetné pontosan, hány gyereke legyen életében, akkor mennyit akarna?"
Lásd C. Westoff: Reproductive Preferences. 2. o.

212
 Fejlettségi mutató Programra fordított erőfeszítés

Nagyon gyenge
Erős Mérsékelt Gyenge
vagy semmi

6 5 6 4
Magas • • • « M i M i •
(-3,1) (-2,4) (-2,4) (-0,8)

2 5 5 5
Közepesnél
magasabb • • • • • •
(-2,7) (-2,4) (-1,4) (-0,8)

1 9 8
Közepesnél
alacsonyabb • • • •
(-1,3) (-0,8) (-0,1)

1 1 5 15
Alacsony • • • •
(-1,1) (-0,5) (-0,1) (0)

0 = 1 szülés • =0,1 szülés

5.11. ábra. A termékenység átlagos csökkenése 1960-1965 és

1980-1985 között (az egy nőre jutó szülések számában) az 1982-es
program erőfeszítései nyomán, az 1980-ig elért szinthez viszonyítva
Forrás: J. Bongaarts-W. P. Mauldin-J. F. Phillips: The Demographie Im pact of
Family Planning Programs. Studies in Family Planning, 21 (1990), 6 . jegyzet.

ban, és a TFR 3 és 5 között van (Észak-Afrika és Latin-Amerika).

Hipotézisként kimondhatjuk, hogy a magas termékenységről
az alacsonyra való áttérés folyamán a nem kívánt termékenység
aránya kezdetben növekszik, mivel a modernizációs folyamat
gyorsabban módosítja az utódszámra vonatkozó óhajokat, mint
a gyakorlatot; ahogy a viselkedés hozzáidomul a kisebb méretű
család normájához, a vágyak és a valóság között így kialakuló
rés a későbbiekben csökkenni fog.
Ellenkező oldalról vizsgálva a kérdést, azt mondhatjuk: a
kívánt termékenység magas szintje és hozzávetőleges egybeesé-

213
 50

5.12. ábra. Az egy nőre jutó gyermekek száma (TFR) és a nem kívánt
termékenység százalékaránya közötti összefüggés 26 népességben
(az 1980-as évek végén)

se a valóságos termékenység szintjével arra vall, hogy a gyer­

mekek iránti „kereslet" magas, a fogamzásgátlás iránti „keres­
let" pedig alacsony: ilyenkor hiába működnek a családtervező
szolgálatok, és hiába végzik jól a munkájukat, tevékenységük­
nek kevés haszna van, és a termékenység magas marad. Ez a
helyzet különösen a fekete-afrikai országokban gyakori, vala­
mint sok iszlám országban is, ahol a nők korlátozott szabadsága
gyakran döntő tényezőnek minősíthető. Másutt, például sok
latin-amerikai országban, ahol a kívánt és a valóságos termé­
kenység közötti rés nagy, feltételezhető, hogy a fogamzásgátlás
iránti igény meghaladja az ellátás lehetőségeit.38
Néhány szót a termékenység további csökkenésének kilátá­
sairól. Ha optimisták vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy ha a
termékenység önkéntes korlátozásának folyamata egyszer be­
indult, akkor megszakítás nélkül tovább fog haladni mindad­
dig, amíg el nem éri az alacsony szintet, ahogyan Nyugaton

38 United Nations: Fertility Behavior. 69. o.

214
történt. Ez a folyamat azokban a fejlődő országokban mehet
végbe, ahol a csökkenés már beindult. Ráadásul ezek az orszá­
gok előnyös helyzetben vannak abban a tekintetben is, hogy a
politikai és intézményes környezet általában kedvez a születés­
korlátozásnak. Sok nyugati országban a termékenység csökke­
nése a törvényi szabályozás tilalmas környezetében ment végbe
(Olaszországban például, ahol 1991-ben a világon a legalacso­
nyabb volt a születések száma, a fogamzásgátlók reklámozása
1969-ig tilos volt, mint ahogy tilos mindmáig számos más or­
szágban), a vallási és világi hatóságok által egybehangzóan
hirdetett értékekkel szemben következett be. Sőt a szegény
országok termékenységcsökkenését bizonyára elő fogja segíteni
az a tény is, hogy az elmúlt harminc év során jóval hatékonyabb
fogamzásgátlókat sikerült kifejleszteni, mint amilyenek a nyu­
gati világ termékenységcsökkenésének időszakában rendelke­
zésre álltak.
Végül foglalkoznunk kell egy kevéssé számszerűsíthető erő­
vel is: a tömegkommunikációs eszközök - a rádió, a mozi és
különösen a televízió - hatása felgyorsítja az áttérést a hagyo­
mányos családmodellről egy modernebbre (a házaspár és a
kevés számú gyermek). Ez olyan kumulatív folyamat, amely
részben független a gazdasági tényezőktől, és érdemes volna
megvizsgálni mind minőségi, mind mennyiségi aspektusait.
Hogyan magyarázhatjuk például a termékenység csökkenését
Latin-Amerikában a nyolcvanas években, az életszínvonal zu­
hanásának idején (az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1980 és
1989 között évente átlagosan 1%-kal csökkent)?
Van azonban egy kevésbé optimista nézet is. Egyes országok­
ban a fogamzásgátlók elterjedése lassan halad, ami arra vall,
hogy továbbra is magas a gyermekek iránti igény. Semmi ala­
punk feltételezni, hogy a szegény országokban a termékenység
a gazdag országok szintjére fog csökkenni, azaz hogy az egy
nőre jutó gyermekek száma maximum 2 lesz; előfordulhat, hogy
a folyamat meghatározatlan ideig megreked az egy nőre jutó
3-4 gyermek szintjén, és így a demográfiai növekedés jelenlegi
fázisa - alacsonyabb születési ráták mellett ugyan, de - meg­
hosszabbodik.39 Más régiókban (trópusi Afrika, Közel-Kelet)

39 J. Bongaarts: The Transition in Reproductive Behavior in the Third World.

Working Paper No. 125. New York, 1986, The Population Council, 21. o.

215
pedig még egyáltalán semmi jele a csökkenésnek, és lehet, hogy
még sokáig szóba se kerülhet semmi ilyesmi. Végül, noha már
léteznek hatékony fogamzásgátló módszerek, ezek alkalmazása
(a sterilizációt nyilván kivéve) még mindig gyakran tökéletlen,
így a nem kívánt vagy nem tervezett gyermekek száma továb­
bra is magas marad, ami tovább lassítja a termékenység csökke­
nését.40
Bár úgy tűnik, hogy a demográfiai átmenet a szegény orszá­
gokban gyorsabban megy végbe, mint ahogyan az szemmel
látható, a jövő továbbra is bizonytalan, és a termékenység elfo­
gadható szintjéhez vezető út még hosszú lesz.

5. India és Kína

Az 1980-as évek közepére a világ szinte valamennyi kormánya

valamilyen szinten hivatalosan támogatta a családtervezést; az
ENSZ közleménye szerint ez 127 ország, a Föld népességének
94%-áról elmondható volt.41 Ám a biztató adatok mögött sike­
rek és kudarcok, illetve ezek kombinációi egyaránt megtalálha­
tók. India és Kína esete tipikusnak tekinthető, és megérdemli,
hogy nagyobb figyelmet szenteljünk neki, már csak a két ország
demográfiai méreteire való tekintettel is: a két ország adja
együttesen a világ népességének 38%-át és a fejlődő országok
népességének mintegy a felét.
Ä két ország demográfiai adatai, amelyek az 5.4. táblázat­
ban láthatók, nem szorulnak különösebb magyarázatra. Az
1950-es és az 1990-es évek között Kínában a termékenység a
felére csökkent, ugyanezen idő alatt Indiában a csökkenés
alig 25% volt. A halandóság Kínában kevesebb m int az egy-
harmada az előző szintnek, Indiában viszont még több mint
a fele. Ma Kínában a termékenység a generációpótlás szintjén
van, és ha ez így m arad, az ország lélekszáma állandósul.
Ezzel szemben Indiában a termékenység (1 nőre csaknem 2
gyermekkel több jut) a népesség gyors további növekedését
eredményezi.

40 J. Bongaarts: Transition in Reproductive Behavior.

41 Law and Policy Affecting Fertility: A Decade of Change. Population Reports,
series E (Nov. 1984), E-117. o.

216
 5.4. táblázat. India és Kína demográfiai mutatói (1950-1990)
Népesség Születési ráta Halálozási ráta
(millió fő) (%)a (% r
Év India Kína India Kína India Kína
1950 358 555 - - - -
1960 442 657 4,4 4,0 2,3 2,2
1970 555 831 4,1 3,7 1,8 1,4
1980 689 996 3,6 2,6 1,5 0,8
1990 853 1139 3,3 2,0 1,2 0,7
1990-es index
(1980 = 100) 238 205 75 50 52 32

Egy nőre jutó Várható Éves növekedési

gyermekek élettartam ráta
száma (eo) (%)
(TFR)
India Kína India Kína India Kína
1950-1955 5,97 6,24 38,7 40,8 2,00 1,87
1955-1960 5,92 5,40 42,6 44,6 2,26 1,53
1960-1965 5,81 5,93 45,5 49,5 2,26 2,07
1965-1970 5,69 5,99 48,0 59,6 2,28 2,61
1970-1975 5,43 4,76 50,3 63,2 2,24 2 ,20
1975-1980 4,83 2,90 52,9 65,8 2,08 1,43
1980-1985 4,75 2,36 55,4 67,8 2,21 1,23
1985-1990 4,30 2,50 58,0 69,0 2,10 1,40
1980-1985-ös index
(1950-1955 = 100) 72 40 150 169 105 75

a A születési és halálozási adatok a jelzett évvel végződő évtizedre vonatkoznak.

Forrás: United Nations: World Population Prospects 1988. New York, 1989. United
Nations: United Nations World Population Chart 1990. New York, 1990.

Ahhoz, hogy megtaláljuk e nagy különbség okait, meg kell

vizsgálnunk, miféle népesedési politikát követett a két ország,
és mik ennek a következményei. Az indiai kormány 1952 óta a
lassúbb demográfiai növekedést ösztönözte. Az első két ötéves
terv (1951-1956 és 1956-1961) előírta néhány családtervezési
központ felállítását; az ötödik terv (1971-1976) 1984-re0,25%o-es
nyers születési rátát hirdetett meg (a célt nyilvánvalóan nem
sikerült elérni, mivel az 1980-1985-ös ráta 10 százalékponttal

217
magasabb volt).42 Nem sokat tettek az ügy érdekében, és az
eredmény, a termékenység csökkenése is minimális: 1970-ben a
születésszabályozással élő párok aránya (a reproduktív korú
nők körét tekintve) igen alacsony (14%) volt. (A leggyakrabban
alkalmazott módszer mind a férfiak, mind a nők esetében a
sterilizáció volt.43) A siker néhány államra, a felsőbb osztályokra
és a városi lakosságra korlátozódott. E szerény eredmények
láttán - amelyeknek oka az anyagi erők korlátozott volta, egy­
ben a folyamatosság hiánya, valamint az a tény, hogy ezt a
programot olyan országban kellett volna megvalósítani, amely­
re a nyelvek, vallások és szokások sokfélesége jellemző - Indira
Gandhi kormánya határozatot hozott a program felgyorsításá­
ra. 1976. április 16-án egy sor komoly intézkedést foganatosított
(ezek között szerepel a már meglévő program megerősítése,
valamint a résztvevők anyagi ösztönzésének fokozása), és arra
bátorította az egyes államok kormányzatát, hogy hozzanak tör­
vényt a harmadik gyermek születése után kötelező sterilizáció­
ról (egyedül Maharastra állam kormánya hozott ilyen törvényt,
de ott sem léptették életbe).44 Ez a korlátozó irányvonal heves
tiltakozást váltott ki, és ez volt az egyik oka, hogy Gandhi
Kongresszuspártja az 1977 márciusában megtartott választáso­
kon vereséget szenvedett.45 Ez jelentősen visszavetette India
demográfiai modernizációját. Indira Gandhi visszatérése a ha­
talomba 1980-ban, valamint az 1981-es népszámlálás megdöb­
bentő eredménye (hiszen a vártnál lényegesen nagyobb népes­
séget mutatott ki) a népesedéspolitika megújítására vezetett. A
hetedik ötéves terv (1986-1990) felhívása szerint 2000-re el kell
érni a generációhelyettesítő termékenység szintjét. Ez aligha­
nem irreális célkitűzés, mivel olyan csökkenési ütemet feltéte­
lez, amilyenre csak Kínában volt példa az 1970-es évek kivételes
és valószínűleg megismételhetetlen körülményei között. Az in­
diai terv előírásai szerint fokozni kell a családtervezési progra­
mok megvalósítására irányuló befektetéseket; növelni kell a
42 A. Mitra: National Population Policy in Relation to National Planning in
India. Population and Development Review, 3 (1977). A. J. Coale: Population Trends
in India and China. Proceedings of the National Academy of Sciences, 80 (1983),
1759. o.
43 Mauldin-Segal: Prevalence of Contraceptive Use. A. 3. táblázat.
44 National Population Policy: A Statement of the Government of India.
Population and Development Review, 2 (1976).
45 Mitra: National Population Policy in India. 207. o.

218
résztvevők anyagi érdekeltségét és a sterilizációk számát; erő­
teljesen propagálni kell a méhen belüli eszközök használatát és
a fogamzásgátlás minden egyéb formáját; a családtervezési
szolgálatokat össze kell kapcsolni az anya- és csecsemővédelmi
szolgálatokkal.46
„A (harminc évre szóló) családtervezési program hivatalos
támogatása ellenére India kormánya még nem volt képes meg­
szervezni egy olyan születéskorlátozási programot, amely meg­
felelő szolgáltatásokat nyújtana a lakosság többségének. A fele­
lős központi szervek [...] időnként más-más fogamzásgátlási
módszereket állítottak előtérbe, és különböző szervezeti megol­
dásokkal próbálkoztak. Először, amikor a modern fogamzásgát­
lókat még sehol a világon nem alkalmazták széles körben, abban
bíztak reménytelenül, hogy az időszakos önmegtartóztatás (a
„naptármódszer") alkalmas eszköze lesz a születési szám csök­
kentésének, és ez összhangban állt a Gandhi-féle elvekkel. Ké­
sőbb elsősorban a méhen belüli eszközök elterjedésében bíztak,
de a családtervezési hálózat soha nem alakított ki kellő kapaci­
tást az eszköz (a „spirál") szakszerű felhelyezésére, megfelelő
ellenőrzésére, hozzáértő tanácsadásra, miáltal csillapíthatták
volna a veszélyességével kapcsolatos aggodalmakat, megnyug­
tathatták volna az asszonyokat a mellékhatásokkal kapcsolat­
ban, és egyáltalán, képesek lettek volna tartósan nagyszámú
eszköz felhelyezésére és a nők tömegeinek ellátására. Fogam­
zásgátló tabletták alkalmazását különböző okok miatt soha nem
engedélyezték Indiában." Ez a kemény ítélet Ansley Coale-tól,
az indiai demográfiai helyzet alapos ismerőjétől származik.47A
program egyetlen olyan eleme, amely viszonylagos sikereket ért
el, a sterilizáció volt, amelynek népszerűsége 1976-1977-ben
ugrásszerűen megnőtt (két év alatt nyolcmillió műtétet végez­
tek, szemben az előző időszak évi kétmillió hasonló beavatko­
zásával). Indira Gandhi veresége után azonban a sterilizációs
program hirtelen elakadt, és csak a legutóbbi években látszik
újra feléledni.
Az 1980-as években új stratégiára lett volna szükség, amely
nemcsak a családtervezésre irányul, hanem egyszersmind a
társadalmi és gazdasági fejlődés olyan elemeivel is foglalkozik,
46 Population Policy Briefs: The Current Situation in Developing Countries, 1985.
New York, 1986, United Nations.
47 Coale: Population Trends. 1760. o.

219
amelyek elősegítik a termékenység csökkenését. Ilyen a házas­
ságkötési életkor megemelése, a nők helyzetének javítása, isko­
lázottságuk szintjének emelése, a gyermekek életbenmaradási
esélyeinek növelése, a nyomor enyhítése, az időskorúak létbiz­
tonságának megteremtése.48 Ezek a jó kezdeményezések azon­
ban kevés eredménnyel jártak. Az erőforrások növekedése elle­
nére az 1980-as években „meredeken esett a családtervezés és a
közegészségügy színvonala", ami annak volt a következménye,
hogy megnőtt a szakemberekkel szembehelyezkedő bürokraták
szerepe.49 Hivatali időszakának végén Rádzsiv Gandhi minisz­
terelnök élesen bírálta India sikertelen népességpolitikáját, hi­
vatkozott a program erőteljes bürokratikus centralizmusára,
amely nem sok rugalmasságot enged meg egy olyan országban,
amelyet pedig éppen a szükségletek sokfélesége jellemez.50
Kína kormányzati családtervezési programja lényegesen kü­
lönbözik Indiáétól.51 1949-ben Mao Ce-tung kijelentette: „Kína
hatalmas népességét pozitív értékként kell felfogni. Ez a népes­
ség, még ha megsokszorozódik is, teljes egészében képes lesz
megoldani a növekedés problémáit. A megoldás a termelésben
rejlik [...] A forradalom és a termelés képes megoldani a népes­
ség élelmezését."52Ám amint a forradalom konszolidálódott, és
ismertté váltak az 1953-as népszámlálás adatai, a problémák
egyre nyugtalanítóbbakká váltak. A párt VIII. kongresszusán

48 Review of Recent Demographic Target-Setting. New York, 1989, United N a­

tions, 96-108. o.
49 D. Banrji: Population Policies an d Programmes in India during the Last Ten
Years. In S. N. Singh-M. K. Premi-P. S. Bhatia-A. Bose: Population Transition in
India. New Delhi, 1989, B. R. Publishing, 1. köt. 49. o.
50 Rádzsiv G andhi megnyitóbeszéde a Nemzetközi Népességtudományi
Egyesülés (IUSSP) 21. közgyűlésén (Új-Delhi, 1989. szeptember 20.): „Jelenleg
családtervezési programjaink többé-kevésbé azonosak az ország minden részé­
ben. A nagy népességnövekedésű körzetek lényegében ugyanazt a csomagot
kapják, mint az alacsony növekedésűek. [...] Holott egy-egy adott házaspár,
különösen a nők felfogását a kívánatos családnagyságról [...] leginkább a helyi
közösség vagy a szomszédság elvárásai és etikai felfogása befolyásolják. Ho­
gyan dönthetne e kérdésben egy monolitikus központi hatóság?"
51 A kínai népességpolitika ismertetése a következő m unkán alapul: M.
Aglietti: La politica di pianificazione familiäre in China dalia fondazione della
Repubblica a oggi. Doktori disszertáció tézise (Firenzei Egyetem politikatudo­
mányi fakultás), 1986-1987. Lásd továbbá: Population and Birth Planning in the
People's Republic of China. Population Reports, series J (Jan.-Feb. 1982). J. Banis­
ter: China's Changing Population. Stanford, 1987, Stanford University Press.
52 Aglietti: La politica. 20. o.

220
1956-ban Csou En-laj a következőket állapította meg: „ Valameny-
nyien egyetértünk abban, hogy kívánatos bizonyos születéssza­
bályozási intézkedések alkalmazása, részben a nők és gyerme­
kek védelmében, részben azért, hogy biztosíthassuk a fiatal
nemzedék számára, hogy úgy nevelkedjék és olyan oktatásban
részesüljön, ami biztosítja a nemzet egészségét és felvirágzá­
sát."53Ehhez az első születésszabályozási programhoz létre kel­
lett hozni egy támogató hálózatot, meg kellett szervezni a fo­
gamzásgátlók termelését, és tervet kellett kidolgozni arra, ho­
gyan lehet a lakosságot a születésszabályozási szolgálatok és
eszközök használatára biztatni. Ám a demográfiai körültekintés
nem volt összhangban az 1958-1959-es Nagy Ugrás ambiciózus
társadalmi-gazdasági programjával és a vele járó elvakult gi-
gantomániás termelési célkitűzésekkel. Ennek következtében a
program hirtelen lefékeződött. Később azonban a Nagy Ugrás
csődje, az 1959-1961-es rossz termés, az éhínség és a magas
halandóság nyomán újabb kampány bontakozott ki, amelynek
egyik lépése a Családtervezési Minisztérium létrehozása volt.
Ez a második kampány, amely egyebek között elterjesztette a
méhen belüli fogamzásgátló eszközöket, és kiállt a magasabb
házasságkötési életkor mellett, a kulturális forradalom idején
lényegében szünetelt. Csak 1971-ben, a normalizálódás után
vált lehetővé egy harmadik kampány megindítása, amelynek
három alapelve a későbbi házasságkötés, a szülések közötti
hosszabb intervallum, valamint a kevesebb utód volt. A későbbi
házasságkötés a nők esetében falun 23, városi körzetekben 25
év; a nagyobb intervallum az első és második gyermek közötti
4 esztendő; a kevesebb utód városban legfeljebb 2, vidéken
legfeljebb 3 gyermeket jelent. 1977-ben ez utóbbi határt a városi
és a falusi lakosság esetében egyaránt 2 gyermekre szállították
le. Az 1970-es évek kétségbevonhatatlan sikere a születési kvó­
ták rendszerének volt köszönhető: „E rendszer szerint a kínai
kormány számszerű éves keretet szabott meg minden egyes
tartomány természetes termékenységére. [...] Ä tartományi ha­
tóságok és prefektusok ezt a keretszámot lebontották a fennha­
tóságuk alá tartozó prefektúrák és megyék között, és meghatá­
rozták a gyermekszülési kvótákat. Ez a folyamat tovább haladt
lefelé egészen a munkacsoportig, illetve az ennek megfelelő

53 Uo. 28. o.

221
városi egységig."54 A csoportokon belül a gyermeket kívánó
párok megbeszélték a csoport vezetőjével, hogy közülük melyik
kaphat jogot gyermeket nemzeni a következő évben. A születés­
szabályozást alkalmazó pároknak mintegy fele a méhen belüli
eszközt, mintegy harmada a sterilizációt választotta, a többiek
különféle egyéb módszerek mellett döntöttek, ez utóbbiaknak
elég jelentős hányada szteroidokat használt.55 Széles körben
elterjedt és könnyen elérhetővé vált a díjtalan abortusz is, ame­
lyhez nem volt szükség a férj hozzájárulására.
Mao halála és a négyek bandájának veresége után a demog­
ráfiai célok határozottabb formát öltöttek és ambiciózusabbá
váltak. 1979-ben a nemzetgyűlés második ülésszakán Hua Kuo-
feng kijelentette, hogy a demográfiai növekedés jelentős vissza­
fogása „a négy modernizáció" (a mezőgazdaság, a honvédelem,
az ipar, valamint a tudomány és technika modernizációjának)
alapfeltétele. Az akkor megfogalmazott célkitűzés szerint a ter­
mészetes termékenység éves ütemét 1985-re 0,5%-ra, 2000-ig
pedig 0%-ra kellett volna leszállítani. 1980 szeptemberében eze­
ket a célokat Hua úgy módosította, hogy 2000-ig nem szabad
meghaladni az 1,2 milliárdos népességszámot. Ennek megvaló­
sítása érdekében 1979-ben olyan korlátozást vezettek be, amely
házaspáronként 1 gyermeket engedélyez, kivéve a nemzetiségi
körzeteket, a határvidékeket és bizonyos különleges helyzetben
lévő párokat. Ennek az összetett célnak az elérését segítendő egy
sor ösztönző és fékező intézkedést hoztak. Az elsődleges eszköz
a helyi hatóságok által kiállított igazolás volt, amely egy sor
kedvezményt biztosított az egykés házaspároknak és gyerme­
küknek, ha a szülők vállalták, hogy nem lesz egynél több gyer­
mekük. Az ösztönzők között szerepel egyebek között a meg­
emelt fizetés és nyugdíj, a nagyobb lakás, ingyenes egészség-
ügyi ellátás, a gyermek számára elsőbbség a beiskolázásban.
Azok a párok, akik nem vállalták az együttműködést, és egy
második vagy, ami még rosszabb, egy harmadik gyermeket is
nemzettek, büntetésben részesültek, aminek enyhébb formája a
jövedelemcsökkentés, a kedvezmények megvonása és más re­
torziók voltak.56

54 Uo. 152-153. o.
55 Population and Birth Planning in China. 590. o.
56 Aglietti: La politica. 217. o.

222
 Az elmúlt évtizedben a kínai egykés politikát változó inten­
zitással igyekeztek érvényesíteni. 1983-ig a nyomás egyre erő­
södött, és a kényszerítőeszközök széles skáláját vezették be. Az
ennek nyomán támadt tiltakozás és elégedetlenség azonban
időszakos bizonytalanságot eredményezett. Egyfelől az a tény,
hogy a katasztrofális Nagy Ugrást követő demográfiai hullám
idején született lánygyermekek egyre növekvő számban érik el
a reproduktív kort (1983 és 1993 között a 21 és 30 év közé eső
nők száma 80 millióról 125 millióra emelkedik), a megszorító
politika folytatását követeli;57másfelől viszont az az ellenállás,
amely az egyik legalapvetőbb emberi jog korlátozása miatt
támadt, a politika enyhítését igényelné. Az 1990-es népszámlá­
lás 1134 millió lakost számlált össze, ami jól mutatja, hogy nem
lesz könnyű elérni a meghirdetett célokat. 1985-ig a kormány-
politika továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a 2000. évig nem
szabad meghaladni az 1,2 milliárdot, azóta azonban a keretszám
rugalmasabbá vált, és ma már „körülbelül 1,2 milliárdról" be­
szélnek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a még elfogadható
határt 1,25 milliárdra emelték. De még ezt is nehéz lesz betarta­
ni.58 A politika nagyobb rugalmasságának másik jele, hogy a
falusi házaspárok engedélyt kaphatnak egy második gyermekre
is, ha az elsőszülött leány.59Az 1980-as években a termékenység
meglehetősen stabil volt, újabb csökkenés nem mutatkozott. Ez
a tény arra vall, hogy a lakosság ellenáll az egyetlen gyermek
ideáljának (ami potenciálisan azt jelentené, hogy egy házaspár­
nak négy idős szülőről kellene gondoskodnia), és hogy a hiva­
talos politika (amely az utóbbi időben már nem működteti teljes
gőzzel az ellenőrző mechanizmust) nem hagyhatja figyelmen
kívül az ellenállás erejét és hatását.60 Ráadásul az 1980-as évek
bizonyos fokú gazdasági liberalizációja, valamint a családterve­
zési program lényeges eszközeként működő kollektívák felosz­

57 K. Hardee-Cieaveland-J- Banister: Fertility Policy and Im plementation in

China. Population and Development Review, 14 (1988), 247. o.
58 Az ENSZ előrejelzésének középső változata 2000-re 1,299 milliárd fővel
számol; ugyanez a tanulm ány a kilencvenes évek közepére 1,139 milliárdot
jósolt, ugyanakkor az 1990. júliusi népszámlálás szerint a népesség száma 1,134
milliárd. Lásd World Population Chart 1990. N ew York, 1990, U nited Nations.
59 Zeng Yi: Is the Chinese Family Planning Program Tightening Up? Popula­
tion and Development Review, 15 (1989).
60 G. Feeney et al.: Recent Fertility Dynamics in China: Results from the 1987
One Percent Population Survey. Population and Development Review, 15 (1989).

223
latása „kétségkívül arra vezet, hogy a politika hatása az 1990-es
években gyengülni fog".61
Kína népesedéspolitikája a súlyos nehézségek ellenére szem­
mel láthatólag elérte azokat a célokat, amelyeket a másik ázsiai
óriás még csak meg sem közelített. A sikernek számos oka van,
a következő négy pontban csak a lényegüket lehet összegezni:

1. Kína társadalmi átalakulása gyorsabban és hatékonyab­

ban ment végbe a közegészségügy területén. Ennek ered­
ményeként a halandóság gyorsabban csökkent, mint Indiá­
ban, és ez előmozdította a termékenység visszaesését.
2. A kínai politikai rendszerben a kommunista párt vezető
csoportjának tekintélye az adminisztratív hierarchia min­
den szintjén érvényesül, le egészen a termelő brigádokig.
Ez a rendszer lehetővé tette a demográfiai politika direktí­
váinak gyors végrehajtását. A célt hatékony népnevelési
program és oktatás támogatta.62
3. Sikerült kialakítani egy hatékony elosztási és segítségnyúj­
tási hálózatot, amely képes a legkülönbözőbb születés­
szabályozási módszerek támogatására, beleértve az abor­
tuszt is.
4. Lehetséges, hogy a kínai társadalom fogékonyabb a szüle­
téskorlátozás iránt, mint a többi. A kínai társadalommal
bizonyos mértékig kapcsolatban álló más, kelet-ázsiai tár­
sadalmakban is sikerült elérni a születési szám gyors csök­
kenését igen különböző társadalmi-gazdasági viszonyok
mellett, ezek között volt Japán, Tajvan, Dél-Korea, Szinga­
púr és Hongkong.63

Az 5.13. a) és 5.13. b) ábra Kína és India népességének életkori

struktúráját hasonlítja össze 1950-ben, illetve a 2025-re becsült
értékek alapján (a becslés az ENSZ jövőképén alapul, amely mel­
lesleg nem számít a kínai célkitűzések teljes megvalósítására).
1950-ben a két struktúra alakja egyforma, és Kína minden életkori
csoportban nagyobb népességgel rendelkezik. Kína teljes né­
pessége 555 millió, ezzel szemben Indiáé 358 millió - a különb-

61 S. Greenhalgh: Fertility Trends in China: Approaching the 1990s. N ew York,

1989, The Population Council Working Papers, no. 8 .
62 Aglietti: La politica. 328. o.
63 Coale: Population Trends. 1761. o.

224
Népesség (ezer fő)

0 -4 1 5 -1 9 3 0 -3 4 4 5 -4 9 6 0 -6 4 7 5 -7 9
Életkor

5.23. a) ábra. Kína és India népességének életkorstruktúrája (1950)

Népesség (ezer fő)

0 -4 1 5 -1 9 3 0 -3 4 4 5 -4 9 6 0 -6 4 7 5 -7 9
Életkor

5.13. b) ábra. Kína és India népességének életkorstruktúrája (2025)

225
ség csaknem 200 millió (+55%). 2025-ben Kína népessége a 35
éves korosztályig minden életkori csoportban alacsonyabb lesz,
mint Indiáé, ami az 1970 óta tartó gyorsabb termékenységcsök­
kenésnek tudható be. Kína népessége csak az idősebb korosz­
tályokban lesz lényegesen nagyobb, mint Indiáé. A két populá­
ció összlétszáma közötti különbség jelentősen csökkenni fog
(Kína lakossága 1,513 milliárd, Indiáé 1,442 milliárd lesz, a
különbség +5%). 1950 és 2025 között India népessége megnégy­
szereződik, Kínáé kevesebb mint háromszorosára nő.

6. Fertilia és Sterilia

„Egy hatalmas kontinens tropikus zónájában két egymással

határos ország terül el: Fertilia és Sterilia. A két ország közös
vonása, hogy mindegyik főképp mezőgazdaságból él, amelyet
a mérsékeltebb éghajlatú fennsíkokon űznek. Steriliának tengeri
kijárata is van, ott terül el az ország fővárosa. A város évszáza­
dokon át a közeli és távoli országokkal - köztük egy egykori
gyarmati hatalommal - folytatott tengeri kereskedelem köz­
pontja volt. A partokat benépesítő számos bevándorlási hullám
következtében Sterilia népessége, különösen a partvidéken, et­
nikailag változatos összetételű. A szárazföldi Fertiliát, mely a
kontinens belseje felé terjeszkedett, etnikailag homogén és tra­
dicionális kultúrájú népesség lakja. A politikai hatalmat a nagy-
birtokosok gyakorolják, az országnak a külvilággal alig van
kapcsolata. A gyarmati uralom alól való felszabadulás idején,
amely a két országban egy időben zajlott le, a két népesség
nagyjából azonos méretű volt, és hasonló demográfiai jellemző­
ket mutatott: a termékenység magas, a születésszabályozás is­
meretlen volt, a halandóság pedig - bár nyugati mértékkel
mérve magas volt - jelentősen csökkent, ami annak köszönhető,
hogy még a gyarmati időkben megjelent a penicillin, és a DDT-
vel történt permetezés nyomán eltűnt a malária. Mindennek
eredményeként mindkét ország növekedési rátája magas,
2-3%-os volt. A függetlenség kikiáltása után Fertiliában a nagy-
birtokosok támogatását élvező koalíció jutott uralomra; Ste­
riliában ellenben a kereskedőosztály szerezte meg a politikai
hatalmat. Sterilia egyik első politikai lépése a kereskedelem
liberalizálása mellett egy erélyes családtervezési program meg­

226
hirdetése volt, amelyet belső kommunikációs rendszer terjesz­
tett el országszerte, és amelyet külső befektetők is támogattak.
Rövid idő alatt megfelelő személyzetet képeztek ki, és létrehoz­
tak egy mozgékony tanácsadó szolgálatot. Az egyéb intézkedé­
sek között szerepelt az abortusz és a sterilizálás liberalizációja,
a fogamzásgátlás támogatása, valamint a program résztvevői­
nek érdekeltté tétele. Azt valószínűleg aligha dönthetjük el,
hogy a reprodukciós viselkedés hamarosan bekövetkező mély­
reható változásai valóban e program hatására következtek-e be,
vagy csupán annyi történt, hogy egy már éppen készülődő
folyamat beindulása gyorsult fel ebben az időben. Mindenesetre
a termékenység gyorsan csökkent, és a gyermekek száma hama­
rosan a szülőket pótló szintre süllyedt.
Fertilia kormánya viszont - a fundamentalista vallási csopor­
tok befolyása nyomán - konzervatívabb politikát folytat, és
olyan népességet irányít, amelyet sem kereskedelem, sem egyéb
kapcsolatok formájában nem érnek külső hatások. Ez a kor­
mány csak formálisan fogadta el az ENSZ iránymutatását,
amely kimondja, hogy minden házaspárnak joga van eldönteni,
hány gyermeket óhajt. A kormány a jelentős gazdasági segítsé­
get nyújtó egykori gyarmatosító hatalom nyomása ellenére sem
alakított ki aktív családtervezési politikát, sőt megakadályozta
az ilyen jellegű magánkezdeményezéseket is. A születéskorlá­
tozás lassan terjed, és harminc évvel a függetlenség elnyerése
után Fertilia asszonyai átlagosan két gyermekkel többet hoznak
világra, mint a steriliaiak.
A kétféle politika merőben különböző demográfiai növeke­
dést és gazdasági fejlődést eredményezett. A demográfiai követ­
kezmények eltérő növekedési rátákat és életkori struktúrát ala­
kítottak ki. A két népesség, amely a függetlenség elnyerésekor
(amit Steriliában forradalomnak neveztek) még egyenlő nagy­
ságú volt, 30 év után úgy aránylóit egymáshoz, mint 1,4 az 1-hez
(természetesen Fertilia javára), 60 év után pedig ez az arány 2:1.
Steriliában a forradalom idején a 15 évesnél fiatalabbak az egész
lakosság 42%-át adták; 30 év után ez a szám 27%-ra, 60 év után
21%-ra zuhant (és ekkoriban érte el a növekedési ráta a 0%
értéket). Fertiliában viszont a 15 évesnél fiatalabb népesség
aránya, amely a függetlenség elnyerésekor ugyanannyi volt,
mint Steriliában (42%), lassabban csökkent: 30 év múltán 38%-
ot, 60 év után pedig 30%-ot tett ki. Ez utóbbi időpontban a

227
lakosság számbeli növekedése még mindig évi 1,5% körül volt.
Ezzel szemben 60 évvel a forradalom után Steriliában a 65
évesnél idősebbek aránya éppen kétszerese (12%) volt a ferti-
liainak.
A gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségek ugyanilyen
jelentősek voltak. Fertilia gyors növekedési rátája következté­
ben a munkaképes korú lakosok száma megnégyszereződött,
ami magas mezőgazdasági munkanélküliséggel járt. Hatalmas
vándorlási hullámok indultak meg, mindenekelőtt a főváros
felé, amely nyomorgó tömegekkel túlzsúfolt, szervezetlen és
rendezetlen, gigantikus megalopolisszá vált. Minthogy az átla­
gos családméret még mindig nagy, alacsony jövedelmüknek
szinte az egészét kénytelenek a fertiliaiak az alapvető cikkek,
elsősorban az élelmiszer beszerzésére fordítani. így nemigen
marad lehetőségük a megtakarításra, ami bénítólag hat a nem­
zetgazdaságra. A kormány rendelkezésére álló szűkös pénzügyi
források nem elegendőek az infrastruktúra és a szolgáltatások
fejlesztésére. Különösen rosszul áll az oktatásügy fejlesztése: a
termékenység (lassú ütemű) csökkenése ellenére az elmúlt 60 év
alatt az (5 és 15 év közötti) iskolás korú népesség lélekszáma
megháromszorozódott. A lassú mezőgazdasági növekedés és a
gyors urbanizáció együttese oda vezetett, hogy az ország, amely
egykor a trópusi termékek exportőre volt, nettó élelmiszer-im­
portőrré vált. A beruházások hiánya lefékezte az amúgy is
ingatag ipari fejlődést, és az ország hatalmas külső adósságot
halmozott fel. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedése
szerény mértékű, ugyanakkor drámaian megnőtt a végletesen
szegények és írástudatlanok abszolút száma (talán aránya is).
Sterilia legújabb kori története egészen másként alakult. A
termékenység korlátozása biztosította, hogy a forradalmat kö­
vető 60 év során Sterilia iskolás korú népességének létszáma
állandó maradt (szemben Fertiliával, ahol ez a tömeg meghá­
romszorozódott), ami lehetővé tette, hogy a közpénzeket az
oktatási rendszer jelentős kiterjesztésére és fejlesztésére fordít­
sák. Ennek hatására a munkaerőpiacra lépő új nemzedékek itt
nemcsak kisebb létszámúak, hanem jobban képzettek is, mint
Fertiliában. A munkaerő hatékonysága gyorsan nőtt, ami fel­
gyorsította a fejlődést mind a modern, mind a hagyományos
gazdasági szektorokban. A születésszabályozás kisebb család­
létszámokat eredményezett, ami meggyorsította a nők emanci­

228
pációját, és lehetővé tette a személyes megtakarításokat azokból
a forrásokból, amelyeket már nem emészt fel az alapvető szük­
ségletek kielégítése. A nagyobb megtakarítások lehetővé tették
a demográfiai növekedés mértékét meghaladó befektetéseket,
elősegítették az infrastruktúra modernizálását, a bőségesebb
mezőgazdasági termelést, a sokszínűbb gazdaságot. Ezenkívül
a lakosság életkori összetételében bekövetkezett változások je­
lentősen csökkentették a függőségi rátát (azt, hogy az adott
társadalomban hány nem produktív fő - öreg és gyerek - jut
minden 100 munkaképes egyénre), ami szintén segítette a gaz­
dasági fejlődést. Ugyanez a folyamat lényegesen lassabban ját­
szódott le Fertiliában. A népességnövekedés alacsonyabb szint­
je és az urbanizáció, de mindenekelőtt a hatékonyabb mezőgaz­
dasági termelés biztosította, hogy Sterilia megmaradjon nettó
élelmiszer-exportőrnek, ami lehetővé tette a gépipar fejlesztésé­
hez szükséges berendezések finanszírozását. Az egy főre jutó
nemzeti jövedelem gyorsan nőtt, és Sterilia, amelynek lélekszá-
ma 60 évvel a forradalom után feleakkora, mint Fertiliáé, ma
nagyobb nemzeti össztermékkel dicsekedhet, mint szomszédja,
amely méltán irigykedik Sterilia lakóinak életszínvonalára."
A fenti történetet jórészt a szerző találta ki, de lehetne éppen­
séggel egyfajta történészi próbálkozás is - az egyébként szintén
nem létező - két ország közelmúltjának leírására és értelmezé­
sére.64A második világháború óta számos efféle elemzés szüle­
tett, minthogy a fejlődő országok népességnövekedési rátája az
utóbbi évtizedek során drámaian megnőtt, és e demográfiai
növekedés napjaink egyik legégetőbb problémájává vált. Fer-
tilia és Sterilia ellentétes fejlődése azt az utat óhajtja bemutatni,
amelyet a szegényebb nemzetek az elmúlt évtizedekben végig­
jártak, illetve a közeljövőben követhetnek. Hozzá kell tegyük
azonban, hogy bár a fenti elemzés érvelését tekintve igazán
meggyőző, kevésbé egyértelmű alapfeltevéseit illetően.

64 Az ötletet és magát a Fertilia és Sterilia nevet egy ismert műnek köszönhe­

tem. Lásd J. E. Meade: Population Explosion, the Standard of Living and Social
Conflict. The Economic Journal, 77 (19671,233-255. o. Fertilia és Sterilia szigetének
példája a 239-242. oldalon található, számos, a demográfiai növekedés és a
gazdasági fejlődés összefüggésére vonatkozó fontos észrevétel társaságában.
Magam hasztalan próbálkoztam alkalmas neveket találni a Fertilia és Sterilia
helyett, hogy elkerüljem a fenti plagizálást.

229
 E feltételezések közül az első az, hogy a népesség gyors
növekedése elkerülhetetlenül csökkenő hozadékkal jár mind a
munka, mind a termelés más tényezői terén, és hogy az így
gyengülő tőkeérték - az egyéb feltételek azonossága esetén -
növeli a szegénységet. E képlet szerint Sterilia lassúbb demog­
ráfiai növekedése nyilvánvalóan előnyt jelent. A második elő­
feltételezés szerint a kisebb család nagyobb megtakarításokat és
így nagyobb befektetéseket tesz lehetővé, ami ismét Sterilia
számára jelent előnyt. A harmadik feltételezés szerint a népes­
ség lassúbb növekedése képzettebb munkaerőt és így nagyobb
termelékenységet eredményez. A negyedik szerint pedig a de­
mográfiai méretekből fakadó megtakarításnak és így a népesség
gyorsabb növekedésének nincs előnyös hatása. Hasonló meg­
fontolásból következő előfeltevés az is, hogy a népesség növe­
kedésének nincs pozitív hatása a technológiai fejlődésre. Rövi­
den, a korlátozott demográfiai növekedés a feltételezések sze­
rint a gazdasági fejlődés meghatározó tényezője. Ebből pedig az
következnék, hogy az elmúlt 30-40 év demográfiai és gazdasági
fejlődése fordítottan viszonyul egymáshoz.
Vessük alá gyors próbának ezt az utóbbi pontot, amely mint­
egy összefoglalja az előbbieket. Ez a meglehetősen nyers teszt
hasonló ahhoz, amit a IV. fejezetben (7. rész) a nyugati orszá­
gokra alkalmaztunk. Most 57 szegény ország népességnöveke­
dési rátáját és egy főre jutó termelékenységét fogjuk összehason­
lítani.65 Bizonyára felesleges e helyütt is megismételni azokat a
fenntartásokat, amelyeket ezzel a kísérlettel kapcsolatban ko­
rábban már említettünk. Az 5.14. ábra az 1965-1986 közötti
népességnövekedési rátát veti össze az egy főre jutó nemzeti
jövedelem rátájával. A két változó között nincs összefüggés, a
grafikon pontjai teljes rendezetlenséget mutatnak. Az 5.15. ábra
az 1950-1970 közötti népességi rátát veti össze a 15 évvel későb­
bi (1965-1986) egy főre eső nemzeti jövedelemmel, azzal a felte­
véssel összhangban, hogy a demográfiai növekedés intenzitása
csak bizonyos késéssel mutatkozik meg (itt a születés és a
munkába állás közötti valószínű időt vettük figyelembe). A két
változó között ezúttal sem mutatkozik összefüggés. Végül az
5.16. ábra a 15 korábban vizsgált (lásd a 6. lábjegyzetet) ázsiai és

65 Az 57 ország között nem szerepelnek a nagy nyersolajexportőrök, a nagyon

kis országok, valam int azok, amelyeket súlyos háború vagy forradalom sújtott.

230
5.14. ábra. A népesség és az egy főre jutó GNP évenkénti növekedési
aránya 57 kevéssé fejlett országban (1965-1986)

latin-amerikai ország demográfiai és gazdasági teljesítményét

hasonlítja össze az 1950-1987 közötti időszakra vonatkozóan.
Ez ismét megerősíti azt a benyomásunkat, hogy a két mutató
között nincs semmiféle korreláció. Tajvan és Banglades népes­
ségnövekedése például egyforma, de a csoporton belül az előb­
bi a legmagasabb, az utóbbi a legalacsonyabb gazdasági növe­
kedést mutatja. Hasonló ellentét áll fenn Kína és Argentína vagy
Korea és Chile között.
Ez a próba természetesen nem igazolja azt, hogy nincs sem­
miféle összefüggés a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés
jelensége között. Csupán azt jelzi, hogy az összefüggés ilyen
módon nem ragadható meg, mert elhomályosítja egy sor olyan
tényező, amelyek valószínűleg kölcsönösen semlegesítik egy­
mást. Azt is jelzi továbbá, hogy a demográfiai növekedés való­
színűleg nem leküzdhetetlen akadálya a növekvő jólétnek, és
hogy ellentmondó és bonyolult okoknál fogva azok a tényezők,
amelyek oly világosnak tűntek Fertilia és Sterilia esetében, az
elmúlt évtizedek során sokkal kevésbé egyértelműen működ­
tek. A következő lapokon erre a problémára térünk vissza.

231
 A népesség éves növekedése (1950-1970 (%)

5.15. ábra. A népesség (1950-1970) és az egy főre jutó GNP

(1965-1986) éves növekedési aránya 57 kevéssé fejlett országban

7. Egy paradoxon magyarázata

A z utóbbi időben jelentős vita bontakozott ki akörül, miért nem

igazolható a demográfiai növekedés és a gazdasági fejlődés
közötti összefüggésnek az a modellje, amely Fertilia és Sterilia
példája alapján feltételezhető (lásd az 5.14., 5.15. és 5.16. ábrá­
kat). A tudósok igyekeztek egyfelől olyan empirikus anyagot
gyűjteni, amely igazolná a modell alapjául szolgáló elméleti
kiindulópontokat, másfelől magyarázatot kerestek arra, miért
nem igazolják a valóság számai az elméletet.66 A sors iróniája,
hogy alig jött el a pillanat - az ENSZ 1984-es mexikói konferen-

66 A kérdésnek tekintélyes irodalma van. Az alábbiakban több olyan munkát

fogok idézni, amelyek véleményem szerint alapvetőek, mind alaposságuk,
m ind szisztematikus megközelítési m ódjuk miatt: a Világbank kiadta World
Development Report 1984, különösen az 5. és 6 . fejezet; G. McNicoll: Conse­
quences of Rapid Population Growth: A n Overview and Assessment. Population
and Development Review, 10 (1984), 177-240. o. E. Ham m elet al.: Population Growth
and Economic Development: Policy Questions. Washington, D. C., 1986, National

232
 6
(/////} Népességnövekedés
] Gazdasági növekedés

F7
/,=
*
Ii y,
y, = !* lii 't,
ÍB
;= /=
= y= y,
y,
íi <1 ?I
y, I
=
?=
-/E
'/z
2=
= í= Jk 7

^ ^ , c
£ <% <$.
* \ \ \
\ *

5.16. ábra. Az egy főre jutó GDP és a lakosság éves növekedési

aránya 15 kevéssé fejlett országban (1950-1987)

ciáján amikor világszerte elfogadottá vált, hogy a népesség

növekedését ellenőrizni kell, és hogy a termékenység növeke­
dése önmagában és önmagáért való feladat, amely nem rendel­
hető alá egyetlen más célnak sem, és éppen ekkor vált kérdéses­
sé a demográfiai és a gazdasági növekedés közötti, addig két­
ségbevonhatatlannak tekintett összefüggés. Ez azért nem megle­
pő, mert a korlátozott növekedés eszméjét empirikus igazolás nél­
kül, önmagáért és önmagában érdemleges célként fogadták el.
Visszatérve a probléma lényegére, azt mondhatjuk: Fertilia
Steriliáénál gyorsabb növekedése több okból káros a gazdasági
fejlődésre. Ezek a káros hatások - némileg leegyszerűsítve a
dolgot - a következőképpen foglalhatók össze:

Academy Press. A. C. Kelley: Economic Consequences of Population Change in

the Third World. Journal of Economic Literature, 26 (1988), 1685-1728. o.

233
 1. A fizikai tőke (vagyis az olyan tőkejavak, mint a szerszá­
mok, gépek, épületek, általában az infrastruktúra) egy munkás­
ra jutó hányada a népesség új tagjainak megjelenésével csökken,
vagyis a fizikai tőke „felhígul". Ennek következményeképpen
az egy főre jutó termelés úgyszintén csökken.67 Fertilia, amely
gyorsabban növekszik, mint Sterilia, szenved ettől a hátránytól,
amely leküzdhető lenne, ha a beruházási rátája (a GDP beruhá­
zásra fordított aránya) növekedne. Ez azonban csak akkor volna
lehetséges, ha a jövedelem kisebb hányadát fordítanák a fo­
gyasztásra, ami viszont az életszínvonalra volna közvetlen ha­
tással. Az 5.5. táblázat bemutatja néhány országra vonatkozóan
a bruttó beruházás abszolút értékét, továbbá arányát a GDP-
ben, valamint az egy potenciális új munkásra jutó beruházás
mértékét az 1985 és 1990 közötti időszakban. Az egy új munkás­
ra eső lehetséges beruházás mértéke a szegény országokban
1000 $-tól (Banglades) 8000 $-ig (Dél-Korea) terjed, de még ez
utóbbi érték is alig egyötöde a gazdag országok beruházásának.
A szegény országok helyzetét (különösen ahol a természetes
növekedés rátája magas) tovább rontja az a tény, hogy a követ­
kező évtizedekben az ottani munkaerő-kínálat lényegesen gyor­
sabb ütemben fog növekedni, mint a gazdag országokban, így
aztán ahhoz, hogy csökkentsék lemaradásukat, még felül is
kellene múlniuk a gazdag országok beruházási rátájának növe­
kedését.
2. Amikor a természeti erőforrások - különösen a föld és az
annak termékennyé tételéhez szükséges víz - beszűkülnek, il­
letve megdrágulnak, a népesség mértéktelen növekedésének
negatív hatása itt is megmutatkozik, mert egyre csökkennek a
hozamok, amint fentebb már hosszan tárgyaltuk (lásd a III.
fejezet 1. részét). Az 1990-es évtizedben számos olyan ázsiai
országban, amelyekre már eddig is a rendkívül nagy mezőgaz­
dasági népsűrűség, a nagyarányú földtelenség, valamint a föld­
birtokok kis átlagos mérete volt a jellemző, továbbra is gyorsan
fog növekedni a munkaképes korú agrárnépesség. Ahogy a
falusi lakosság lélekszáma növekszik, „a következmények egy­
re súlyosabbak lesznek. Az egy földművesre jutó művelhető

67 Ezzel és a következőkkel kapcsolatban lásd A. J. Coale és E. M. Hoover

klasszikus munkáját: Population Growth and Economic Development in Low-Income
Countries. Princeton, 1958, Princeton University Press, 19-20. o.

234
 5.5. táblázat. Bruttó beruházás és a munkaképes korú népesség
néhány kevéssé fejlett országban és öt vezető gazdaságban
Ország Bmttó hazai A Az egy A
beruházás munkaképes potenciális munkaképes
a millió korú új korú
GDP dollárban népesség munkásra népesség
száza­ éves jutó növekedési
lékában növekedése bruttó aránya
(millió beruházás (%
1985-1990) (1 0 0 0 $) 1990-2000)
Kína 38 136 435 15,8 8 ,6 12

India 24 66586 10,8 6 ,2 25

Banglades 12 2 224 2,28 1 ,0 34
Dél-Korea 30 45360 0,58 78,2 11
Thaiföld 28 15 400 0,84 18,3 23
Nigéria 13 4147 1,52 2,7 40
Etiópia 16 902 0,58 1 ,6 33
Egyiptom 20 6 600 0,66 1 0 ,0 32
Brazília 23 71539 1,90 37,7 25
Mexikó 20 29568 1,58 18,7 28
Bolívia 11 439 0,18 2,4 35
Öt vezető
gazdasága 21 2 195 052 1,90 1155,3 3

Egyesült Államok, Japán, Németország, Franciaország és Olaszország.

Forrás: A népességre vonatkozó adatok forrása: Teh Sex and Age Distributions of
Population. N ew York, 1991, United Nations. A bruttó beruházásra vonatkozó
adatok forrása: The World Bank: World Development Report 1990. Oxford Univer­
sity Press, New York, 1990.

földterület nagysága tovább zsugorodik, emiatt csökken a mun­

kaerő termelékenysége és a jövedelem, fokozódik a falusi sze­
génység és a kétségbeejtő egyenlőtlenség."68
3. Az emberi tőke, azaz a népesség fizikai és technikai telje­
sítőképessége ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve,
mint a fizikai tőke. Ha például Fertilia és Sterilia a demográfiai
átmenet elején nemzeti jövedelmének ugyanakkora százalékát
fordítja szociális programokra (oktatásra, de akár közegészség-

68 J. Bauer: Demographie Change and Asian Labor M arkets in the 1990s.

Population and Developmmt Review, 16 (1990), 631. o.

235
 5.6. táblázat. Malawi: az elemi iskolák tervezett költségei különböző
termékenységi feltételek mellett (1980-2015, millió dollár)
Év Szerény Gyors A termékenység
termékenység­ termékenység- gyors
csökkenés csökkenés csökkenésével járó
megtakarítások (%)
1980 9,8 9,8 -
1995 26,9 25,1 7
2000 34,6 27,1 22
2005 40,9 27,0 34
2010 47,8 26,6 44
2015 54,3 23,5 57
A beiratkozok aránya az 1980-as 65%-ról 2000-re 100%-ra emelkedik.

Forrás: The World Bank: World Development Report 1984. New York, 1984, Oxford
University Press, 85. o.

ügyre is), akkor az iskolás korú népesség létszámában bekövet­

kező és egyre növekvő különbség akkora lesz, hogy míg Sterilia
e beruházások költségvetési arányának emelése nélkül is képes
lesz az iskolarendszer bővítésére és fejlesztésére, Fertilia ugyan­
ezt csak a ráfordítások százalékarányának (természetesen más
beruházások vagy a fogyasztás rovására történő) növelésével
lesz képes elérni.69 Az 5.6. táblázat, amely szintén a Világbank
jelentéséből származik, kimutatja, hogyan hatnának a különbö­
ző demográfiai trendek annak a tervnek a megvalósítására,
amely 2000-re általánossá kívánja tenni a Malawi Köztársaság­
ban az elemi oktatást. Ha a termékenység gyorsabban csökken,
mint ahogy a jelenlegi tendencia mutatja, az országnak jóval
kevesebbet kell erre költenie: 2010-ben már 48 millió helyett csak
27 millió $-t (vagyis 44%-kal csökken a ráfordítás). Az így meg­
takarított pénzt az oktatás minőségének javítására, az iskolában
töltött idő meghosszabbítására vagy más célokra fordíthatják.
4. A nagy termékenység általános torzulást okozhat a közki­
adásokban. Minthogy az írni-olvasni tudás és a közegészségügy
általában elsőbbséget élvez, a népesség gyors növekedése azzal
járhat, hogy a költségvetés nagyobb hányadát kell ezekre a
szükségletekre fordítani, mint ha a lakosok száma lassabban

69 Coale-Hoover: Population Growth. 25. o.

236
növekednék.70Kevesebb forrás marad az állóeszközök beruhá­
zására, amelyeket rövid és közepes távon általában jövedelme­
zőbbnek tartanak, és így a növekedés a vártnál kisebb lesz.
5. A gyors demográfiai növekedés akadályozza a családi
megtakarításokat is. Pedig ezek képeznék a beruházási forrá­
sokat meghatározó magánmegtakarítások jelentős részét.71
A gyors növekedés magas termékenységet és nagy családmére­
tet jelent. Ennek következtében a családi jövedelem elsősorban
az alapvető szükségletek kielégítésére fordítódik, és csak fillérek
jutnak a megtakarításokra. Ha csökken az egy családra jutó
gyermekek száma, a családi források egyre nagyobb része válik
megtakaríthatóvá és így beruházhatóvá. A folyamat összefüg­
gése a nemzetgazdaság fejlődésével egyértelmű.
6. Az előző tételek közül több is azt sugallja, hogy a népesség
(vagy a gazdaság abszolút dimenziói) növekedésének nincs
pozitív, a nagyságból fakadó hozama. Más szavakkal, a na­
gyobb népesség nem teremt jobb feltételeket a termelési té­
nyezők (természeti erőforrások, tőke, munkaerő) felhasználásá­
hoz.72

Ha igazolni kívánnánk a fenti állításokat (amelyek sokkal

árnyaltabb elméletek leegyszerűsítéséből származnak), azt kel­
lene kimutatnunk, hogy az elmúlt évtizedekben negatív össze­
függés állt fenn a demográfiai növekedés és a gazdasági fejlődés
között. Ha ez nem sikerül, annak az az oka, hogy a szegény
országok eltérő helyzete, nemegyszer viharos politikai, gazda­
sági és társadalmi története váratlan módon torzította el a fenti
mechanizmust.
Vizsgáljuk meg az állóeszközök beruházásának kérdését!
Kétségtelen, hogy egyéb feltételek azonossága mellett a gyor­
sabban növekvő népesség esetében az egy munkásra jutó tőke
egyre csökken.73Ez azonban nem egyértelmű bizonyíték, mivel
a tőke felhalmozása nem játszik domináns szerepet a bérek
növekedésében; a technikai fejlődésnek például erősebb a hatá­
sa. Becslések szerint 1929 és 1982 között az Egyesült Allamok-

70 Uo. 285. o.
71 Uo. 25. o.
72 A kiegyensúlyozott gazdaság minimális relevanciáját az ipari termelésben
lásd a National Research Council jelentésében: Population Growth. 52. o.
73 Uo. 40-46. o.

237
ban a bruttó nemzeti termék növekedésének csupán kevesebb
mint egyötöd része származott tőkefelhalmozásból.74 Mi több,
a legutóbbi évtizedekben számos fejlődő ország sikeresen nö­
velte nemzeti jövedelmének beruházásokra fordított hányadát.
A Világbank becslése szerint például ez az arány a világ legsze­
gényebb országaiban 1956-ban 19%-ról 28%-ra, 1988-ban 20%-
ról 26%-ra növekedett.
Ami a kötött természeti erőforrásokat, különösen a földet
illeti, a mezőgazdasági expanzió tette lehetővé, hogy a fejlődő
országok összessége a népességnövekedés rátájánál nagyobb
ütemben növelje mezőgazdasági termelését, mégpedig elsősor­
ban nem új földek művelés alá fogásával, hanem a termésho­
zamok növelésével - ez az úgynevezett zöld forradalom.75Tény,
hogy a zöld forradalom technológiájának bevezetését sok kör­
zetben elősegítette a nagy népsűrűség, amely kedvez az infra­
struktúra fejlesztésének és a technológia terjedésének.76 Más
körzetekben viszont a termőföld szűkössége és magas ára ko­
moly akadályokat jelentett.77
Egyes újabb tanulmányok kétségeket ébresztettek azzal kap­
csolatban is, hogy a gyors demográfiai növekedés torzítja a
közkiadások arányait azáltal, hogy előnyben részesülnek a
„szociális kiadások", különösen az oktatás, mégpedig az álló­
eszközökre irányuló beruházások rovására. Egyesek szerint a
szegény országok demográfiai növekedési rátája nem befolyá­
solta az írni-olvasni tudás és az oktatás fejlődését, és nem torzí­
totta el a közkiadások arányait az állóeszköz-beruházások ro­
vására. A hozzáférhető források gazdaságosabb kihasználása
(például a tanárok fizetésének alacsony szinten tartása) a nagy
demográfiai nyomás ellenére is lehetővé tette a kitűzött célok

74 E. F. Denison: Trends in American Economic Growth. Washington, D. C., 1985,

Brookings Institution. Más szerzők úgy vélik, hogy Denison alábecsüli a tőke
szerepét; lásd A. Maddison: Phases of Capitalist Development. Oxford, 1982,
Oxford U niversity Press, 23-24. o., valam int A. C. Kelley: Economic Con­
sequences of Population Change. 1704-1705. o.
75 Y. Hayami-V. W. Ruttan: The Green Revolution: Inducement and Distribu­
tion. Pakistan Development Review, 23 (1984), 38-63. o.
76 P. L. Pingali-H. R. Binswangen: Population Density and Agriculture Inten­
sification: A Study of the Evolution of Technologies in Tropical Agriculture. In
D. G. Johnson-R. D. Lee (eds.): Population Growth and Economic Development.
Madison, 1987, The University of Wisconsin Press.
77 Kelley: Economic Consequences of Population Change. 1712-1715. o.

238
megvalósítását.78 Az elmúlt huszonöt év folyamán sok ország­
ban a nemzeti jövedelemnek éppenséggel növekvő hányadát
juttatták az oktatásnak.79
Ami a megtakarításokat illeti, mind elméleti megfontolások,
mind empirikus tapasztalatok megkérdőjelezik azt a feltétele­
zést, hogy a népesség gyors növekedése a nagyobb családméret
következtében szükségképpen alacsonyabb megtakarítási szin­
tet von maga után. Ezt a hatást több különböző mechanizmus
is semlegesíteni látszik. Az első az, hogy a család növekedésével
változik a családon belül a felnőtt munkaerő intenzitása is. A
felnevelendő gyermekek nagyobb száma a termelőtevékenység
intenzívebbé tételéhez vezet (különösen falusi körzetekben),
elősegíti a források növelését, és még talán a megtakarításokat
is.80Csajanov a paraszti gazdaságokról írott klasszikus tanulmá­
nyában bizonyította, hogy a cári Oroszországban a parasztcsa­
ládokban nyilvánvaló összefüggés mutatkozott az egy munkás­
ra jutó eltartottak száma és a munka intenzitása között. Ha a
család nőtt, fokozódott a munka intenzitása, és ha a család
zsugorodott, csökkent.81 Másodszor, a gyorsan növekvő népes­
ségben a fiatal (megtakarításokat eszközlő) munkások aránya
magasabb az idős vagy nyugdíjas munkásokénál (akik negatív
megtakarítók), és ez a hatás valószínűleg kiegyensúlyozza azt
a negatív hatást, amit az eltartott gyermekek nagyobb száma
gyakorol a megtakarításokra.82Végül, a szegény országokban a
családi megtakarítások elsősorban néhány nagyon gazdag fa­
míliában keletkeznek, és így nemigen hat rájuk a családok mé­
rete. A dolgok jelenlegi állása szerint a demográfiai növekedés
(valamint a korstruktúra, az eltartottak aránya stb.) és a megta-
/S T. P. Schultz: School Expenditures and Enrollments, 1960-1980: The Effects
of Income, Prices and Population Growth. In Johnson-Lee: Population Growth.
79 A. Cammelli: La qualitä del capitale umano. In M. Livi-Bacci-F. Veronesi
Martuzzi (eds.): Le risorse umane del Mediterraneo. Bologna, 1990, II Mulino.
80 A demográfiai növekedés és a megtakarítások közötti összefüggésről lásd
A. Mason: Saving, Economic Growth, and Demographic Change. Population and
Development Review, 14 (1988), 113-144. o. Kelley: Economic Consequences of
Population Change. 1706-1708. o.; valamint a Világbank kiadványát: World
Development. 82-84. o.
81 A. V. Chayanov: The Theory of Peasant Economy. Homewood, 111., 1966, Irwin.
A kérdés rendszeresebb és korszerűbb feldolgozását nyújtja J. Simon: The Eco­
nomics of Population Growth. Princeton, 1977, Princeton University Press,
185-195. o.
82 A National Research Council jelentése: Population Growth. 43. o.

239
karítások aránya közötti összefüggést vizsgáló számos kutatás
nem hozott egyértelmű eredményt. Úgy látszik, az ellentétes
eró'k semlegesítik egymást, de az is lehet, hogy a megfelelő
adatok hiánya miatt nem sikerült egyértelmű végkövetkeztetés­
re jutni.83
Az utolsó pont a méretből fakadó előnyök hatását taglalja,
amiről fentebb már szóltunk (lásd a III. fejezet 5. részét). Azok,
akik a demográfiai növekedés és a gazdasági fejlődés közötti
negatív összefüggés mellett törnek lándzsát, úgy vélik, hogy a
méreteknek önmagában nincs hatása, s ha mégis van, akkor az
nem lényegi. Mások azonban kitartanak amellett, hogy a népes­
ség növekedése és a fokozódó népsűrűség előmozdítja az inf­
rastruktúra (különösen a közlekedés és a szállítás) fejlődését,
ami a gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen eleme.84Mint fentebb
említettük, sok országban a nagyobb népsűrűség inkább ser­
kentette, mint hátráltatta a mezőgazdasági fejlődés és a zöld
forradalom kibontakozását, így a jelek szerint a gazdaság nagy­
ságának előnyös tényezői tágabb értelemben szintén szignifi­
káns pozitív hatással jártak.
A népesség és a gazdaság összefüggésével kapcsolatos prob­
lémák bonyolultak, és olyan változókat is érintenek, amelyek­
nek kölcsönhatása és ok-okozati kapcsolata egyrészt nem állan­
dó, másrészt még nincs kellőképpen feltárva. A fent ismertetett
vita talán segít megmagyarázni azt, hogy a népesség és a gaz­
daság közötti, az elmúlt évtizedekben regisztrálható összefüg­
gés miért nem erőltethető bele egyszerű elméleti sémákba. Az
embernek a külső korlátokkal szembeni - demográfiai és gaz­
dasági értelemben vett - rendkívüli alkalmazkodóképessége
ellenáll azoknak az elgondolásoknak, amelyek ezt a viselkedést
- a könnyebb elemzés érdekében - megpróbálják belegyömö­
szölni holmi egyszerű formulákba. Ráadásul a technológia za­
bolátlan fejlődése gyakran még a bizonyosra vehető összefüg­
géseket is eltompítja, elmossa és eltorzítja.
Az a tény, hogy a demográfiai növekedés és a gazdasági
fejlődés közötti egyértelmű és közvetlen összefüggést még nem
sikerült végérvényesen tisztázni, semmiképpen nem jelentheti
azt, hogy ez az összefüggés nem létezik, vagy hogy végül is nem
83 Uo. 43-45. o. Kelley: Economic Consequences of Population Change.
1706-1707. o.
84 Simon: The Economics of Population Growth. 262-277. o.

240
mérhető. Figyelemreméltók azok a következtetések, amelyekre
a problémát mélyen vizsgáló tanulmányában A. C. Kelley jutott:
„Az egy főre jutó termékmennyiséggel mért gazdasági növeke­
dés sok fejlődő országban gyorsabb lehetne, ha mérsékeltebb
népességnövekedés viszonyai között menne végbe. Még akkor
is, ha egyes országokban a lakosságszám változásának hatása
talán elhanyagolható volt, és némely helyen ez akár pozitív
értékű is lehetett. Negatív hatása nagyobb valószínűséggel ott
jelentkezett, ahol a művelhető földnek és a víznek különösen
szűkében voltak, vagy ahol ezzel kapcsolatban nagy költségek­
kel kellett számolni, ahol a föld és a természeti erőforrások
tulajdonjoga nem volt egyértelmű, és ahol a kormányzat politi­
kája nem kedvezett a termelés legfontosabb tényezőjének, a
munkaerőnek. A népesség növekedésének elsősorban ott volt
pozitív hatása, ahol a természeti erőforrásoknak bővében vol­
tak, és ahol a gazdaság és a társadalom intézményrendszere
(főképp a kormányzat) beruházásait megfelelő helyen és idő­
ben, ugyanakkor eléggé hatékonyan eszközölte."85
így tehát, ha választanunk kell Fertilia és Sterilia demográfiai
fejlődési útvonalai közül, inkább Sterilia útját választjuk, de
nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nem mindig és nem
feltétlenül ez a helyes választás.

85 Kelley: Economic Consequences of Population Change. 1715. o.

241
 EPILÓGUS

l. Népesség és önszabályozás

Két évszázaddal ezelőtt, amikor az emberiség megindult a na­

gyobb demográfiai rend és hatékonyság útján, példátlan népes­
ségnövekedési ciklus vette kezdetét. Ez a ciklus a gazdag orszá­
gokban már végéhez közeleg, ugyanakkor a szegény országok­
ban még teljes lendülettel folytatódik. A világ népessége akkor
érte el az egymilliárdot, amikor a gőzgép forradalmasította a
közlekedést; a kétmilliárdot az első világháború után érte el,
amikor a repülőgép megszokott közlekedési eszközzé vált; a
hárommilliárdos lélekszám az űrhajózás korának beköszönté-
vel alakult ki. A negyedik és az ötödik milliárdhoz nem fűződött
ilyen, egyébként is forradalmi korszakváltás: ezek dátuma 1973
és 1987. Sok demográfus úgy véli, hogy kockázatmentesen köt­
hetne fogadásokat arra, hogy a hatodik milliárdot még a 2000.
év előtt, a hetediket pedig 2010 előtt el fogjuk érni. Az emberiség
jelenlegi életkori összetétele és a nagy termékenység nagyon is
valószínűvé teszi, hogy ezek a számok a jelzett időn belül elér­
hetővé válnak. A hosszabb távú előrejelzés biztonsága az idő­
tartam növekedésével gyorsan csökken, és egykettőre tisztán
matematikai mutatvánnyá laposodik. Ez a körülmény azonban
nem tarthat vissza bennünket attól, hogy megpróbáljuk felbe­
csülni a földlakók várható lélekszámát a jövő század derekáig.
Ez a növekedési folyamat sokak szerint úgy működik, mint
valami rugó, amely minél jobban össze van préselve, annál
nagyobb erővel löki ki a felhalmozott energiát. Gazdasági szem­
pontból a csökkenő hozadék előbb-utóbb csökkenő életszínvo­
nalhoz fog vezetni, mivel a föld, a víz, a levegő, az ásványkin­
csek kötött és korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre.
Mivel pedig csak részben helyettesíthetők pótanyagokkal, vala­
mikor szükségszerűen gátat vetnek a növekedésnek. A demog­
ráfiai növekedés és a környezet pusztulása közötti összefüggés
ugyancsak nyilvánvaló. Gondoljunk a terjeszkedő ipar által

242
okozott környezetszennyezésre és arra az általános ökológiai
romlásra, ami a mezőgazdasági, az ipari, a lakóhelyi és más
emberi tevékenység hatására bekövetkezik. A demográfiai nö­
vekedés ezenfelül veszélyt jelent az egészségügyi és szociális
rendszerekre is, mivel az élelmiszer-termelés nem bővíthető a
végtelenségig, valamint mert elkerülhetetlenül bekövetkeznek
a jobb életkörülményeket kereső egyének, csoportok és népek
közötti versengés nyomán kialakuló konfliktusok.
Egy másik tábor viszont tökéletesen meg van győződve arról,
hogy az emberiség képes lesz alkalmazkodni a nagyobb lélek-
számhoz. A technológiai fejlődés - állítják - lehetővé teszi a
primer források helyettesítését, és elősegíti a nagyobb mezőgaz­
dasági hozamok elérését. Ráadásul az energia, a primer források
és az élelmiszer viszonylagos ára történetileg tekintve alacsony
szinten van, a piac pedig, amely a hiányra az árak emelkedésé­
vel fog reagálni, stimulálólag hat majd a technikai fejlődésre,
ezzel garantálva a termelékenység növekedését és a források
helyettesítését. Ami pedig az összehangolatlan termelés költsé­
geit illeti, vagyis azt az árat, amit az emberiség a környezet
elszennyezéséért fizet globálisan, az optimisták szerint „inter-
nalizálhatjuk" e költségeket, vagyis azokkal fizettetjük meg,
akik felelősek értük. Végső érvük szerint az emberiség jóléte a
tudományos és a gazdasági fejlődés következtében folyamato­
san növekszik, és semmi okunk attól tartani, hogy ez a helyzet
megváltozhat.
Nehéz, sőt szinte lehetetlen választani a két jövőkép között.
A fenti érvek radikálisabb változatával mintha ismét visszatér­
tünk volna a Malthus-féle modellről folyó vitához. Úgy látszik,
megint a vészmadarak és a lelkesen reménykedők állnak szem­
ben egymással. A vitának önmagában nincs értelme. Jobban
megértjük a problémát, ha a korábbi fejezetekben alkalmazott
alternatív megközelítést használjuk. A magunk részéről az em­
beriség népesedéstörténetét úgy igyekeztük tárgyalni, mint a
kényszer és a választás közötti folyamatos kompromisszumke­
resést. A kényszert az ellenséges környezet, a betegségek, a
hozzáférhető élelem és energia korlátozottsága, újabban pedig
a környezetszennyezés jelenti. A választás lehetőségei közé tar­
toznak a rugalmas házasságkötési és reprodukciós stratégiák, a
mobilitás, a migráció, a telepítés és a védekezés a betegségekkel
szemben. A kényszer és a választás erői közötti kölcsönhatás

243
újra meg újra kimozdította a népességet a demográfiai egyen­
súlyból, aminek következtében hosszú növekedési ciklusok és
stagnáló, sőt visszaeső fázisok váltogatták egymást. Az egyen­
súly ismételt helyreállítását nem tekinthetjük spontán önszabá­
lyozó mechanizmus következményének, amely minimalizálná
a szenvedést és a veszteséget, sokkal inkább olyan bonyolult
alkalmazkodási folyamatnak, amely megjutalmazza a rugalma­
sabb népességeket, és bünteti a merevebbeket és gyengébbeket.
Sok populáció megoldotta az önszabályozást, miközben ez má­
soknak még nem vagy csak megkésve sikerült, aminek következ­
tében súlyos árat kellett fizetniük: a megnövekedett halandóság,
demográfiai visszaesés, sőt esetenként akár a megsemmisülés ter­
hét, tragédiáját. Voltak olyan embercsoportok is, amelyeknek ka­
tasztrófákkal szembeni védekezőképességét hibás döntések gyen­
gítették, s ez fokozta demográfiai sérülékenységüket.1
Amikor megpróbálunk a jövőbe tekinteni, nemcsak a követ­
kező évtizedek egészen bizonyos számbeli növekedésével (és a
távolabbi jövő feltételezhető növekedésével) kell számot vet­
nünk, hanem azokkal a „választási" mechanizmusokkal is,
amelyek az emberiség rendelkezésére állnak, és meg kell vizs­
gálnunk, hogy ezek a mechanizmusok képesek-e kiegyensú­
lyozni a külső kényszereket, és lesznek-e olyan hatásosak, mint
a múltbeliek voltak.

2. A jövő számadatai

Már említettük, hogy napjaink populációi tekintélyes eleven

erőt képviselnek, és így a következő évtizedekre szóló demog­
ráfiai előrejelzések eléggé valószerűek. így például a 2010-ben
20 éven felüliek az 1990 előtt születettekből, vagyis a már ma is
élő és megszámlált népességből fognak kikerülni; nincs más
1 Ilyen esetek még századunkban is előfordultak. Gondoljunk például az
erőszakos kollektivizálás katasztrofális következményeire a kínai Nagy Ugrás
idején, amikor az 1958-1962 közötti négy év alatt 30 millióval többen haltak meg
Kínában, mint máskor, vagy a Szovjetunióban 1932-1933-ban bekövetkezett
válság hasonló következményeire, amelyeket minden bizonnyal tovább súlyos­
bított a vidéki körzetekben végrehajtott erőszakos kollektivizálás. Lásd B.
A shton et al.: Famine in China 1956-81. Population and Development Review, 10
(1984). A. Blum: Redécouverte de l'histoire de l'URSS (1930-1945). Population et
Société, 253 (Jan. 1991). A. Graziosi (ed.): Lettere da Kharkov. Torino, 1991,Einaudi.

244
teendő, mint kivonni a halandósági hányadot, amely hosszabb
időn keresztül meglehetősen állandó. Másfelől viszont az akkor
20 év alatti népesség - amely azokból áll, akik 1990 és 2010
között fognak megszületni - még ismeretlen, és létszámuk két
tényezőtől függ. Az egyik változó, a reproduktív korú népesség
létszáma nem titok, minthogy azok, akik a következő húsz
évben fogják elérni a termékeny kort, csaknem valamennyien
megszülettek már. A második változó, ennek a generációnak az
utódvállalási hajlama ismeretlen, és ebben a tekintetben legjobb
esetben is csak jó becslésre van lehetőségünk.
Valamely populáció lendülete-impulzusa több módon mér­
hető. Az egyik módszer abból a feltevésből indul ki, hogy a
népesség- mondjuk 1990-től - elfogadja (és később is megtartja)
a hiánypótló termékenység elvét, amely, mint tudjuk, végül
elvezet egy állandósuló lélekszámhoz (zéró növekedés). Ebben
az esetben is számolni kell azonban azzal, hogy ha a kérdéses
népesség mindeddig magas termékenységet mutatott, és így a
fiatalok aránya az életkori struktúrán belül magas (amint az a
fejlődő országokban fennáll), akkor a növekedés egy bizonyos
ideig tovább fog folytatódni. A következő évtizedekben az
újabban születettek közül sokan belépnek a reproduktív élet­
korba, és még ha mindegyikük kevés gyereket nemz is, mint­
hogy a nemzedék maga népes, a születendő gyermekek szá­
ma is nagy lesz. Ezeknek a születéseknek a száma messze
meghaladja a halálozásokét, minthogy ez utóbbi elsősorban
az idősebb nemzedéket érinti, ők pedig egy olyan kisebb
létszámú generációhoz tartoznak, amely évtizedekkel koráb­
ban született, amikor a populáció még lényegesen kisebb
volt, mint ma. Amint az a generáció, amely a korlátozott
termékenység korszakában született, belép a reproduktív élet­
korba, a születések száma fokozatosan csökkenni fog, m ind­
addig, amíg nagyjából egyenlővé nem válik a halálozások
számával. A „végső" - állandósult (stacioner) - és a „kezdeti"
lélekszám aránya jelenti az adott népesség demográfiai im­
pulzusának, lendületének mértékét. 1990-ben India lakóinak
száma 853 millió volt. Ha feltételezzük, hogy a megjelölt
időpontban a népesség egyszerre csak eléri a hiánypótló termé­
kenységi szintet, akkor a végső (állandósult) lélekszám 1450
millió lesz, az impulzus mértéke pedig 1,7 (1450 : 853). Ezt a
számítást más nagy létszámú országokra alkalmazva a követ­

245
kező értékeket kapjuk:2Kína: 1,6; Banglades, Pakisztán, Indoné­
zia és Brazília: 1,8; Mexikó: 1,9; Nigéria: 2. Az európai populá­
ciók szinte semmi impulzussal sem rendelkeznek, együttható­
juk 1-1,1 körül van.
Az elkövetkező évtizedekben a demográfiai impulzus önma­
gában is számos populáció megduplázódásához fog vezetni.
Ennek az impulzusnak a leszorítása érdekében folyamodott
Kína az egygyermekes törvény bevezetéséhez, ami azt jelenti,
hogy a termékenység jóval a hiánypótló szint alatt marad. Tud­
juk azonban, hogy a populációk többségének a termékenységi
szintje jóval meghaladja a hiánypótló értéket, így a magas ter­
mékenység hatását hozzá kell adni az impulzushoz. Az ENSZ
egy ideje meglehetősen pontos és folyamatosan karbantartott
előrejelzést készít a világ népességének növekedéséről.3Az E 1.
táblázat összefoglalja a retrospektív becslés néhány fő eredmé­
nyét, valamint a 2025-ig szóló, úgynevezett közepes előrejelzés
adatait. Ez utóbbi a legvalószínűbb termékenységi és halandó­
sági arányszámokon alapul. Azt feltételezi, hogy a kevéssé fej­
lett országok termékenysége tovább csökken (az egy nőre jutó
gyermekek száma az 1985-1990-es 4,2-ről 2020-2025-re 2,9-re
fog csökkenni), a születéskor várható élettartam ugyanebben a
periódusban 60-ról 70 évre emelkedik; a fejlett országokban az
utódok számának enyhe emelkedése jósolható (1,9-ről 2,2-re),
és tovább nő a várható élettartam (73-ról 79 évre).
Az előrejelzés legérdekesebb adatai a következők:

1. Az emberiség létszáma 1997-ben eléri a 6 milliárdot, 2008-

ban a 7 milliárdot, 2019-ben a 8 milliárdot.
2. A világ népességének növekedési rátája, amely 1985-1990-
ben 1,7% volt, 2020-2025-re fokozatosan valamivel 1% alá
fog csökkenni.
3. Minthogy azonban ez a csökkenő arány a mainál jóval
nagyobb népességre lesz érvényes, az éves abszolút növe­
kedés (az 1985-1990-ben érvényes) 88 millióról (1995-

2 World Development Report 1986. New York, 1986, Oxford University Press,
The World Bank, 252-253. o.
3 World Population Prospects. N ew York, 1986, U nited Nations. World Popula­
tion prospects 1988. New York, 1989, United Nations. World Population Chart 1990.
New York, 1990, United Nations.

246
 E1. táblázat. Globális és kontinentális népesség (1950-2025)
az ENSZ becslései és előrejelzései szerint
Körzet 1950 1975 2000 2025
Növekedés (millió fő)
Világ 2515 4079 6250 8466
Fejlettebb országok 832 1096 1262 1352
Kevésbé fejlett országok 1683 2983 4988 7114

Afrika 224 415 872 1,581

Észak-Amerika 166 239 295 333
La tin-Amerika 165 323 540 760
Ázsia 1375 2353 3698 4889
Európa 393 474 509 512
Szovjetunió 180 255 308 351
Óceánia 13 21 30 39
Százalékos megoszlás
Vüág 1 0 0 ,0 100,0 100,0 100,0
Fejlettebb országok 33,1 26,9 20,2 16,0
Kevésbé fejlett országok 66,9 73,1 79,8 84,0

Afrika 8,9 10,2 14,0 18,7

Észak-Amerika 6 ,6 5,9 4,7 3,9
Latin-Amerika 6,6 7,9 8,6 9,0
Ázsia 54,7 57,7 59,2 57,7
Európa 15,6 11,6 8,1 6 ,0
Szovjetunió 7,2 6,3 4,9 4,1
Óceánia 0,5 0,5 03 0,5
Átlagos éves növekedés (%)
Világ 1,9 1,7 1,2
Fejlettebb országok 1,1 0,6 0,3
Kevésbé fejlett országok 2,3 2,1 1,4

Afrika 2,5 3,0 2,4

Észak-Amerika 13 0,8 0,5
Latin-Amerika 2,7 2,1 1,4
Ázsia 2,1 1,8 1,1
Európa 0,7 0,3 0 ,0
Szovjetunió 1,4 0,8 0,5
Óceánia 1,9 1,4 1,0

Forrás: United Nations: World Population Prospects 1988. N ew York, 1989. United
Nations: World Population Chart 1990. New York, 1990.
 2000-ben) a maximális 97 millióra fog emelkedni, mielőtt
aztán (2020 és 2025 között) 81 millióra csökkenne.
4. 1990-2025 között a fejlődő országok fogják adni a világ
teljes népszaporulatának mintegy 95%-át.
5. Jelentős népesedés-földrajzi változások várhatók: 1950 és
2025 között a fejlett országok népességének részaránya
33,1%-ról 16%-ra csökken; Európa részaránya még látvá­
nyosabban összezsugorodik: 15,6%-ról 6%-ra.
6. A szegény kontinensek népességnövekedése nem lesz
egyenletes. Ugyancsak az 1950-2025 közötti periódust vizs­
gálva, e kontinensek lakosságának a világ össznépességé-
hez viszonyított aránya a következőképpen alakul: Latin-
Amerikáé 6,6%-ról 9%-ra, Ázsiáé 54,7%-ról 57,7%-ra, Afri­
káé (ahol, mint tudjuk, a termékenység rendkívül nagy)
8,9%-ról 18,7%-ra emelkedik.

Az elmúlt 40 és az elkövetkező 35 év ugrásszerű és változó

demográfiai növekedése jelentősen meg fogja változtatni a világ
legnépesebb országainak rangsorát (lásd az E 2. táblázatot).
Nigéria az 1950-es 14. helyről 2025-re a 4. helyre, Pakisztán a
13.-ról a 6.-ra kerül, Japán viszont az 5.-ről a 11. helyre esik
vissza. Mindazok az európai országok, amelyek 1950-ben az
első húsz között szerepeltek (Németország, az Egyesült Király­
ság, Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Lengyelor­
szág), 2025-re kikerülnek ebből a kategóriából, három afrikai
ország (Etiópia, Zaire és Tanzánia) viszont bejut ide. 1950-ben
csak 4 ország népessége volt nagyobb százmilliónál; 2025-re az
óriások száma 15 lesz. Ennek következtében a hagyományosan
egymással konfliktusban vagy egyszerűen közvetlen kapcsolat­
ban lévő országok lélekszámaránya meg fog változni. Es bár az
országok közötti kapcsolatokat elsődlegesen politikai, kulturá­
lis és gazdasági tényezők határozzák meg, a relatív lakosság­
szám sem közömbös faktor. Ott van például a Rio Grande két
partján a gazdag Eszak-Amerika és vele szemben Mexikó és
Közép-Amerika nyomorúsága. A két térség népességének ará­
nya 1950-ben 4,5 :1 volt; 2025-ben viszont ez az arány már 1,8 : 1
lesz. Nehéz elképzelni, hogy pusztán ennek a ténynek a hatásá­
ra meg ne változna a kapcsolatuk. A Földközi-tenger északi
partjának gazdag országaiban a népesség 1950-ben 2,1-szer ak­
kora volt, mint a déli és keleti partvidék szegény országaiban;

248
 E. 2. táblázat. A világ 20 legnépesebb országa (1950 és 2025,
a népesség milliókban)
1950 2025
Sorrend, ország Népesség Sorrend, ország Népesség
1. Kína 555 1. Kína 1493
2. India 358 2. India 1229
3. Szovjetunió 181 3. Szovjetunió 351
4. Egyesült Államok 152 4. Nigéria 301
5. Japán 84 5. Egyesült Államok 301
6 . Indonézia 80 6 . Pakisztán 267
7. Brazília 53 7. Indonézia 263
8 . Egyesült Királyság 51 8 . Brazília 246
9. Németország 50 9. Banglades 235
10. Olaszország 47 10. Mexikó 150
11. Franciaország 42 11. Japán 129
12. Banglades 42 12. Irán 122

13. Pakisztán 40 13. Vietnam 118

14. Nigéria 33 14. Etiópia 112
15. Vietnam 30 15. Fülöp-szigetek 111
16. Spanyolország 28 16. Zaire 100
17. Mexikó 28 17. Egyiptom 94
18. Lengyelország 25 18. Törökország 90
19. Törökország 21 19. Tanzánia 85
20. Egyiptom 20 20. Thaiföld 81

A népességek és országok az 1990-es határok szerint szerepelnek.

Forrás: United Nations: World Population Chart 1990. New York, 1990.

2025-re népességeik aránya 0,6 : 1 lesz. Aligha lenne meglepő,

ha az arányok ilyen megfordulása bizonyos következmények­
kel járna. Továbbá mit várhatunk az olyan, hagyományosan
konfliktusban álló és különböző rátával növekedő országok
számarányának megváltozásától, mint Törökország és Görög­
ország, Brazília és Argentína, Izrael és a közeli arab országok
(vagy az arab lakosság Izrael állam határain belül)?
Megközelíthetjük a kérdést más szemszögből is, mégpedig
úgy, hogy összehasonlítjuk a különböző kontinensek múlt-,
jelen- és jövőbeli népességét két elméleti stacioner, „állandó"
népességgel (E 3. táblázat). A táblázatban szereplő első népes-

249
 E 3. táblázat. Az 1950. és 1990. évi kontinentális népesség és az előre
jelzett 2025. évi népesség, valamint az elméleti stacioner állapot két
hipotézis szerint
Kontinens Stacioner
állapot
1950 1990 2025 1. 2.
Népesség (millió fő)
Afrika 224 648 1581 1296 2 531
Amerika 331 724 1099 1086 1 216
Ázsia 1375 3108 4889 5128 5 974
Európa, Szovjetunió, Óceánia 586 812 902 1037 929
Világ 2515 5292 8466 8547 10 650

Népesség (%)
Afrika 8,9 12,2 18,7 15,2 23,8
Amerika 13,2 13,7 13,0 12,7 11,4
Ázsia 54,7 58,7 57,7 60,0 56,1
Európa, Szovjetunió, Óceánia 23,3 15,3 10,7 12,1 8,7
Világ 10 0 ,0 100,0 100,0 1 0 0 ,0 100,0

Az 1. számú stacioner állapot az 1990-es hiánypótló termékenység szintje

alapján. A 2. stacioner állapot különböző időpontokban elért hiánypótló ter­
mékenység szintje alapján. A fontosabb országokra ez a következő: Kína (2000),
India (2010), Indonézia (2005), Banglades (2030), Pakisztán (2035), Nigéria
(2035), Mexikó (2010), Brazília (2015).
Források: Az 1950., 1990. és 2025. évi adatok: United Nations: World Population
Prospects 1988. New York, 1989. Az 1. és 2. stacioner állapotra vonatkozólag a
Világbank tanulmányai, a szerző adaptációjában.

ségszámot (az 1. állandót) a fentebb tárgyalt módszerrel kaptuk,

vagyis feltételeztük, hogy a népesség 1990-ben elérte a hiány­
pótló termékenység szintjét. A második számot (a 2. állandót)
úgy kaptuk, hogy a hiánypótló szintet a jelenlegi szinteknek és
trendeknek megfelelően különböző időpontokra időzítettük,
mégpedig a következő évekre: Kína (amely jelenleg e szint alatt
van) 2000, India 2010, Brazília 2015, Nigéria 2035, és feltettük,
hogy végül a jövő század közepére a vüág valamennyi országá­
ban el fogják érni ezt a szintet.4Az 1. stacioner állapot szerint a
világ népessége körülbelül a 2025-re kialakuló létszámmal sta­
4 K. C. Zachariah: World Population Projections, 1987-88. Baltimore, 1988, Johns
Hopkins University Press.

250
bilizálódik, de Afrikának ebben kisebb szerep jut (valójában
távolról sem közelítve meg a hiánypótló szintet), nagyobb rész
jut viszont Európának, a Szovjetuniónak, Óceániának és Ázsiá­
nak, ezen belül 1990-től néhány nagy népesség esetében (Euró­
pa, Kína, Japán) a hiánypótló termékenység enyhe emelkedést
mutat. Valószínűbb a 2. stacioner állapot megvalósulása, amely
szerint a világ népessége valamikor a XXI. század végén állapo­
dik meg, nem egészen 11 milliárdos lélekszámmal (a 9 milliár-
dot 2040 körül, a 10 milliárdot 2070 körül fogja elérni). Afriká­
nak, amely a kontinensek közül utolsóként éri el a hiánypótló
szintet, a relatív súlya a jelenlegi 12,2%-ról 23,8%-ra emelkedik,
míg a többi kontinensé viszont csökken.
Ez utóbbi számítások már a sejtések birodalmába vezetnek
bennünket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hiánypótló ter­
mékenység és a stacioner népesség fogalma csupán kényelmes
viszonyítási pont. Nincs annak semmi biztosítéka, hogy a ter­
mékenység hosszabb időszakon át a hiánypótló szint alatt ma­
rad (mint Nyugaton), mint ahogy annak sincs, hogy jóval fölötte
lesz. Valójában a legvalószínűbb, hogy a világ népességének
növekedése a továbbiakban is az egyenlőtlenül fejlődő helyi
növekedési ráták összegéből képződik.5Ezek a számítások arra
szolgálnak, hogy felbecsüljük az egyes kontinensek lakosságá­
nak potenciális növekedését (melyek közül egyértelműen a leg­
szaporább Afrikáé), és rádöbbenjünk, hogy az emberiség lélek-
száma, amely a következő század első évtizedében meg fogja
haladni a 8 milliárdot, még a század vége előtt bőven elérheti a
10-11 milliárdot.

3. A jövő forrásai

A jövő század második felében a világ népessége alighanem

eléri a jelenlegi lélekszám kétszeresét. Azt azonban már nehéz
megmondani, hogy ez a növekedés veszélyezteti-e majd a gaz­
5 A családtervezési programok sikere az elkövetkező évtizedekben jelentős
hatással lehet a népesség jövőbeli növekedésére. Kiszámították például, hogy
ha a fejlődő országokban sikerülne elejét venni a nem kívánt születéseknek,
akkor a világ népessége 2050-re csak 7,5 milliárd leime, az egyébként várható
8,8 milliárd helyett. Természetesen ezek a számítások puszta feltételezések;
mindamellett alkalmasak arra, hogy megértsük a probléma jelentőségét. Lásd J.
Bongaarts-W. P. Mauldin-J. E. Phillips: The Demographie Impact of Family
Planning Programs. Studies in Family Planning, 21 (Nov.-Dee. 1990).

251
dasági és társadalmi fejlődést, mivel, amint többször is hangsú­
lyoztuk, a népesség nem független változó, hanem alkalmaz­
kodik azokhoz a lehetőségekhez és reagál azokra a korlátokra,
amelyekkel a növekedés során szembesül. A tudósok különbö­
ző korokban, különböző hatékonyságú eszközök birtokában
megpróbálták megbecsülni a Föld eltartóképességét, vagyis azt
a maximális népességet, amely a tér, a táplálék és a technika
korlátái mellett képes megélni rajta. Hosszasan tárgyalhatnánk
ezt a kérdést, mivel Giammaria Orteshez hasonlóan nem szíve­
sen gondolunk egy olyan világra, ahol az emberiség „úgy elsza­
porodik, hogy többen lesznek, mint ahányan képesek levegő­
höz jutni, többen, mint ahányan elférnének a Föld színén, a
legmélyebb völgyektől a legmagasabb hegycsúcsokig, és úgy
összezsúfolódnak, mint a szárított heringek a hordóban",6még
ha ezt az állapotot bizonyosfajta technikai fejlődés lehetővé is
tenné.
A Föld eltartóképességére vonatkozó tudományos becslések
- amelyek általában az élelmiszer-termelési kapacitáson alapul­
n ak - annyira eltérőek, hogy útmutatásul nem használhatók. Ha
csak az utóbbi néhány évtizedben felmerült adatokat említjük
is, az értékek a Gilland által megadott minimális 7,5 milliárdtól
a de Wit által számított maximális 147 milliárdig, sőt Colin Clark
„felső" becslése szerint egészen 150 milliárdig terjednek. A köz­
tes értékek között szerepel 17 milliárd (Eyre adata), 40 milliárd
(Revelle szerint) és 47 milliárd (Clark „alsó" becslése).7 A Föld
által eltartható népesség így az emberiség mai létszámának
másfélszerese és harmincszorosa közé esik. Az eredményeknek
ez a sokfélesége természetesen az alkalmazott hipotézisek sok­
féleségére vezethető vissza: de Wit például a művelhető földte­
rületek becsült maximális nagyságát kombinálja a maximális
terméshozammal (hektáronként 14,6 tonna gabona-egyenér-
ték), amit ma még csak kivételes körülmények között sikerült

6 G. Ortes: Riflessioni sulla popolazione déllé nazioni per rapporto all'eco-

nomia nazionale [1790]. In Scrittori classici italiani di economia politica. Milano,
1804, G. G. Destefanis, 24. köt. 28. o.
7 K. Blaxter: People, Food and Resources. London, 1986, Cambridge University
Press, 28. o. Az eltartóképesség megbecsülésére irányuló kísérletek története
legalább a m últ századra nyúlik vissza. 1890-ben E. G. Ravenstein úgy számí­
totta, hogy a maximálisnak tekinthető 6 milliárdot a XXI. század második
felében fogja elérni az emberiség. Lásd Ravenstein on Global Carrying Capacity.
Population and Development Review, 16 (1990).

252
elérni.8Revelle becslése jóval alacsonyabb terméshozamon (hek­
táronként 5 tonna) alapul, Gilland pedig, aki ugyanekkora ter­
méshozamra számít, a művelhető földterület nagyságát jóval
kisebbre becsüli. E becslések realitását csak agrártechnikai meg­
fontolások alapján lehetne megítélni, amelyek azonban nem
tartoznak illetékességünk körébe. E becslések persze ugyanak­
kor mind statikus természetűek, és így nem veszik figyelembe
a növekvő népesség és a források kihasználási technikája közöt­
ti összefüggést. Amellett ezek a számítások szinte kizárólag a
Föld élelmiszer-termelő kapacitásának mértékén alapulnak,
amely ugyan a legfontosabb szükségletünk kielégítésére szol­
gál, mégsem tekinthető egy modern túlélési modell egyedüli
releváns adatának.
Más tanulmányok korlátozottabb időkeretek között vizsgál­
ják az élelmiszerforrások lehetséges továbbfejlesztését.9 Ezek
egyike (a FAO-IIASA) olyasféle modellt használ, mint amit az
eltartóképességet vizsgáló módszerek, de részletesebb azoknál,
és tekintetbe veszi a várható műszaki fejlődést is. A számítások
a 15 legfontosabb termékre vonatkoznak, különböző klimatikus
viszonyok között, és olyan feltételezésekre alapoznak, amelyek­
nek egyik véglete az „alacsony" termelési szint (változatlan
művelés, hagyományos módszerek, vegyszerek, műtrágya, ro­
varirtók és gépesítés nélkül), a másik a „magas" termelési szint
(a zöld forradalom teljes technológiai eszköztárának alkalmazá­
sa, beleértve a teljes gépesítést, valamint a műtrágya és a rovar­
irtók alkalmazását). Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben,
elmondhatjuk, hogy ez a tanulmány a 2000. évre (csak a fejlődő
országokban) olyan termelési kapacitásra számít, amelynek el­
tartóképessége 5,6 milliárdtól (alacsony becsült érték) 14,9 mil-
liárdon át (közepes érték) 33,2 milliárdig (magas becsült érték)
terjed.10 Az első hipotézis szerint az 5,6 milliárdot a fejlődő
országok 2010 körül érnék el. A „Global 2000" elnevezésű öko-
nometriai modell felbecsüli a mezőgazdasági termékek kínála­
tát, keresletét és kereskedelmét, és a jövedelmek és a népesség-
növekedés közepes alternatív becslése alapján a 2000. évre olyan
fogyasztást jósol, amely 10%-kal magasabb az 1969-1971 közöt­

8 Blaxter: People, Food and Resources. 89. o.

9T. N. Srinivasan: Population, G row th and Food. In R. Lee (ed.): Population,
Food and Rural Development. Oxford, 1988, Clarendon Press.
10 Uo. 18. o.

253
tinél.11A MOIRA- (általános dinamikus egyensúlyi) modell ha­
sonló eredményekre jutott, amikor - ismét a fejlődő országokra
vonatkoztatva - 2000-re az 1980-as szintnél 7%-kal magasabb
egy főre számított kalóriafogyasztással prognosztizált.12
Ezek a tanulmányok és más hasonló eszmefuttatások, ame­
lyeket csak nagy vonalakban - a nemzeti és társadalmi csopor­
tok közötti megoszlás bonyolult kérdését figyelmen kívül hagy­
va - említettünk, arra a következtetésre jutnak, hogy Földünk a
jelenleginél jóval nagyobb népesség eltartására képes, és hogy
a gazdaság rendszere képes egy-két évtizedig a mai átlaggal
egyező vagy annál magasabb szinten ellátni Földünk lakossá­
gát. Ráadásul a legújabb tapasztalatok arra vallanak, hogy a
mezőgazdasági fejlődés lényegesen gyorsabb, mint a demográ­
fiai növekedés. A fejlődő országok élelmiszer-termelő képessé­
ge 1961-1970 között évi 2,2%-kal, 1970-1985 között pedig évi
3,2%-kal nőtt, ami jelentősen fokozta az egy főre jutó fogyasz­
tást. A gabonatermelés tulajdonképpen mintegy 5%-kal nőtt az
utóbbi fél évtizedben több nagy ázsiai országban (Indonézia,
Fülöp-szigetek, Korea, Pakisztán),13 és a hagyományosan kül­
földről vásárló országnak számító India tiszta gabonaexportőr­
ré vált.14 Ennek ellenére a világ nagy térségei (pl. a Fekete-Afri­
ka) komoly problémákkal küszködnek, amelyeket csak súlyos­
bít a gyors demográfiai növekedés, bár a gondok java része nem
is csak a népesség méretében gyökeredzik.

4. Számítások és értékek

A világ jövőbeli népességnövekedésével és élelmiszerforrásai­

val kapcsolatban nem kívánjuk megerősíteni sem a derűlátók,
sem a vészmadarak állításait. Megpróbáljuk azonban tisztázni,
vajon a népesség rendelkezésére álló „választások" mechaniz­
musai, amelyek a kényszerek érzékelése nyomán lehetővé te­
szik a növekedés szabályozását, gyengébbek vagy erősebbek-e,
mint a múltban voltak. Záró gondolataink éppen ezt célozzák.

11 Uo. 23. o.
12 Uo. 28. o.
13 World Development Report 1986.5. o.
14 World Development Report 1984. New York, 1985, Oxford University Press,
The World Bank, 94. o.

254
Megvizsgáljuk a kényszerek érzékelésének kérdését és a válasz­
tás és szabályozás mechanizmusainak működését.
A kényszerítő erők elemeinek érzékelése egy sor komplex
problémát vet fel. A populáció növekedési impulzusának adott
szintje mellett a korrekciók - például a születések számának
megváltoztatása - csak jelentős késéssel éreztetik hatásukat.
Ezek között számos olyan „vészjel" van, amely csak lassan válik
érzékelhetővé: a környezet romlása például csak a kár bekövet­
kezte után válik teljes mértékben érzékelhetővé. Egy völgy er­
dőségének kipusztítása a folyók vízszintjének katasztrofális
emelkedésével jár, de ez csak jóval a folyamat megkezdődése
után válik észrevehetővé. A szén-dioxid és más gázok légköri
felhalmozódása nyomán bekövetkező „üvegházhatás" csak év­
tizedekkel később tűnik fel, sőt a felmelegedés kezdeti fázisa -
hibásan - akár pozitív folyamatként is értelmezhető.
A hagyományos falusi társadalmakban a demográfiai növeke­
dés nyomán bekövetkező problémák valószínűleg hamarabb tu­
datosultak, mint a modern társadalomban. Egy falu, egy völgy, egy
körzet lakói közvetlenül tapasztalhatták egy demográfiailag telí­
tett körzetben létesülő újabb település negatív hatásait, és képesek
voltak a fokozatos alkalmazkodásra, bár a szabályozó mechaniz­
mus rendelkezésre álló eszközei kevésbé voltak hatékonyak, mint
ma. A piacok expanziója és integrációja, valamint a kereskedelem
fejlődése azzal járt, hogy az egyéni érzékelés előtt egyre inkább
rejtve marad a természeti erőforrások (pl. a föld) és a fogyasztói
javak közötti összefüggés. Hongkong például úgy növekedhetett
minden mértéket felülmúlva, hogy a mezőgazdasági termékeket
az Egyesült Államokból és Argentínából szállítja, és a legkevésbé
sem kell törődnie az elfogyasztott gabona vagy marhahús és az e
javakat előállító falusi környezet közötti összefüggéssel. Ez a fajta
közöny szükségszerű velejárója a gazdasági fejlődésnek, de fel kell
figyelnünk arra, hogy ezáltal megszűnt a közvetlen kapcsolat a
demográfiai választás főszereplője, az egyén és a kényszerítő erő­
ket produkáló környezet között. Manapság, ahogy az egyének,
intézmények és kormányok egy kisebb csoportja kezd rájönni a
környezeti jelenségek globális természetére és kölcsönös összefüg­
gésére, ez a kapcsolat lassan kezd helyreállni.
Egy közbülső, gazdasági szinten az árak fluktuációja bizo­
nyos „vészjeleket" ad, jelzi az alapvető javak fenyegető hiányát,
és azt, hogy amennyiben nincs lehetőség a kínálat növelésére,

255
akkor a helyzet korrekciója érdekében szükség van a kereslet
csökkentésére (aminek hosszabb távon demográfiai következ­
ményei is lehetnek). Az árrendszer jelzései azonban nem mindig
megbízhatóak, és az ártámogatási politika rendszere is tor-
zítólag hathat a folyamatra. Gyakran idézett példa, mennyire
fordított (demográfiai) hatást vált ki sok fejlődő ország politiká­
ja, amelyek mesterségesen alacsony szinten tartják az élelmiszer-
árakat, ezzel lenyomják a mezőgazdasági munkások jövedel­
mét, és tovább serkentik az elvándorlást az amúgy is túlzsúfolt
városok felé. Általánosabban fogalmazva, az a tény, hogy a
termelési költségekben nem szerepelnek a környezeti károk,
jelentősen eltorzítja azt a „jelzést", amit az árak volnának hiva­
tottak közvetíteni.
Az előzőekben részletesen tárgyaltuk a választás mechaniz­
musát és a növekedésszabályozást (lásd a IV. és V. fejezetet), és
az nyilvánvaló, hogy a mesterséges fogamzásgátlási módok
eredményeként ezek a lehetőségek rendkívüli mértékben meg­
erősödtek. A szabályozásnak ezen viszonylag új és hatékony
eszközei gyorsan terjednek, és jóval rugalmasabbá teszik a tár­
sadalmakat azokkal a kényszerítő körülményekkel szemben,
amelyekkel szembesülniük kell. Emellett, úgy látszik, a Mal-
thus-féle megelőző fékek - a reprodukció vagy a házasságkötés
lehetőségeinek akadályozása - szintén megteszik a magukét,
legalábbis erre vall az a tény, hogy az utóbbi évtizedekben a
szegény népességek többségénél az átlagos házasságkötési élet­
kor emelkedése tapasztalható. Ugyancsak szóltunk már a halan­
dóság csökkenéséről. Az elmúlt két évszázad előrehaladása az
utóbbi évtizedekben folytatódott, a várható élettartam még ott
is tovább nőtt, ahol amúgy is magas volt. Mindamellett nem
szabad alábecsülnünk azt a tényt, hogy a halandóság további
csökkenését meggátolhatják az emberélet mesterséges fenntar­
tásának növekedő költségei: ilyenek a javuló gyógyászati tech­
nológia és az egészségügyi ellátás költségei, valamint azok a
morális terhek, amelyeket az állandó terápiás függés vagy az
értelmetlen kezelés okozta szenvedés és a magány idéz elő. Mi
több, számításba kell vennünk azokat az újonnan felbukkant
betegségeket (AIDS), amelyek megjelenése - legalábbis részben
- új viselkedési mintákat vált ki, valamint a vírusoknak azt a
képességét, hogy az idők folyamán változásokon mennek ke­
resztül; nem feledkezhetünk meg az olyan ismert kórok szedte

256
áldozatokról, mint például a rák, amely tagadhatatlanul kap­
csolatban áll az embernek a környezetéhez fűződő viszonyában
beállott változásokkal, beleértve a táplálkozási szokások meg­
változását; és gondolnunk kell az olyan növekvő fontosságú, új
és kifinomultabb környezeti ártalmakra, amilyen például a
stressz, amely számos negatív következménnyel jár.
Miközben a modern társadalom kétségkívül jobban fel van
készülve a halandóság és a termékenység szabályozására, mint
a régi társadalmak, a választás másik mechanizmusa, nevezete­
sen a migráció esetében nem így áll a helyzet. A világ benépe­
sülése a vándorlás és a letelepedés révén valósult meg, ami a
létező vagy lehetséges erőforrásoknak megfelelően terítette szét
a népességet. A letelepedésnek ez a „szabadsága", amely a
modern időkben a mérsékelt égövi Amerika és Ausztrália euró-
paizálódását eredményezte, mára alaposan meggyengült. Az
egyes nemzetek, mindenekelőtt politikai megfontolásokból, ál­
talában olyan marginális tényezőként kezelik a bevándorlást,
ami csak meglehetősen merev keretek között és csak kis szám­
ban engedhető meg. A jövedelmi és vagyoni szintek közötti
óriási különbségek és a mobilitás viszonylag könnyű körülmé­
nyei között ez talán nem is lehet másképpen. Emellett tény az
is, hogy nincsenek már gazdátlan és hozzáférhető területek,
amelyek utat nyithatnának a demográfiai felesleg számára, és
amelyek az emberi népesség, a növények és állatok áttelepítése
nyomán gyarmatosíthatok lennének.15Ráadásul a nagyobb gaz­
dasági integráció (például a külkereskedelem megnövekedett
értéke a termeléshez képest) a népek és etnikai csoportok na­
gyobb szétválasztásával jár együtt; az új - és gyakran mestersé­
ges határok közé szorított - nemzetállamok megalakulása az
eredetileg keverten elhelyezkedő etnikai csoportok új elrende­
ződéséhez vezetett, mégpedig jól körülhatárolt politikai egysé­
gek határain belül. Az etnikai csoportok szembenállása az or­
szághatárokon belül sem ritka, így aztán a migráció, a „válasz­
tás" e fontos eszköze a múlthoz képest veszített a jelentőségéből.
Mérlegünknek van tehát tartozik és követel rovata, és nem
könnyű kiszámolni, végül is mi az egyenleg, bár az nem kétsé­

15 A. W. Crosby: Ecological Imperialism. The Biological Expansion of Europe,

900-1900. London, 1986, Cambridge University Press.

257
ges, hogy ha a születéskorlátozás képessége egyetemessé lesz,
a növekedés szabályozásának döntő tényezőjét fogja képezni.
Engedtessék meg még egy utolsó gondolat. Az ember egyre
gyakrabban hallja, hogy a népességnövekedés kontrollját egyre
inkább olyan pozitív értéknek fogják fel, ami nem igényel se
igazolást, se megerősítést. Ha megfontoljuk a dolgot, ez szeren­
csés fordulat a demográfusok számára, akik ezután nem kény­
szerülnek arra, hogy igazolják egyik vagy másik folyamat elő­
nyeit. Környezetünk - még ha a korlátokat újra meg újra ki is
lehet tágítani - kétségkívül véges, és a korlátlan növekedés
fokozódó kockázatok nélkül nem folytatódhat. Ez a megfigyelés
eléggé meggyőző, hogy az emberi fajnak a demográfiai önmér­
séklés, sőt egyes esetekben a negatív növekedés hosszú fázisára
kell felkészülnie.
Nem szabad megfeledkeznünk egy másik tényezőről sem: a
demográfiai növekedés bizonyos határokon túl gazdaságtalan
méretekhez vezet, ami azt jelenti, hogy a gazdaságos méretek
tendenciája, amely az emberiség történetében mindeddig érvé­
nyesült, a visszájára fordul. Gondoljunk a városi agglomerációk
szabályozatlan növekedésére a szegény országokban: 1970-ben
csak 2 város népessége haladta meg a 10 milliót, 1985-ben
számuk már 7 volt, 2000-re pedig 18 ilyen város lesz (össz-
népességük pedig 242 millió, szemben az 1970-es 98 millióval).
Kontinensenként csak egyet-egyet említve: Mexikóváros lakos­
sága 1985-ben 17 millió volt, és 2000-re eléri a 24 milliót; ugyan­
ebben az időszakban Kalkuttáé 10 millióról 16 millióra, Lagosé
6 millióról 12 millióra növekszik.16A növekedéssel járó szociális,
egészségügyi és környezeti problémák olyan közigazgatási
gondokat fognak jelenteni, amelyek nagyobb ütemben növe­
kednek, mint maga a népesség. Ugyancsak jelentkezik a mére­
tek gazdaságtalansága a szegénység, a rossz táplálkozás és az
írástudatlanság terén: a gyors demográfiai növekedés még az
általános gazdasági fejlődés viszonyai között is azt jelenti, hogy
bár a hátrányos helyzetűek aránya (az összlakosság százaléká­
ban) csökkenni fog, a szegények, alultápláltak és írástudatlanok
abszolút száma akkor is növekedni fog. A Világbank becslése
szerint például a szegénység a Fekete-Afrika országaiban 1985
és 2000 között 47%-ról 43%-ra csökken majd, míg a szegények

16 United Nations: Prospects of World Urbanization. N ew York, 1989.

258
abszolút száma 180 millióról 265 millióra szökik.17 Azoknak a
segélyprogramoknak, amelyeknek az a feladatuk, hogy ezt az
egyharmadával megnövekedett szegény népességet támogas­
sák, alighanem olyan problémákkal kell majd megbirkózniuk,
amelyek mértéke meghaladja az arányokból következő gondo­
két. Hasonló a helyzet az alultápláltság és az oktatás kérdésében
is: jelentősen megnő a jövőben az éhezők és analfabéták száma.
Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy egy figyelmen kívül hagyott
probléma a méretek növekedésével ugrásszerűen sokkal súlyo­
sabbá válik; ez jelenti a nagy méretek gazdaságtalanságát.
Tehát kijelenthetjük: igenis van empirikus igazolása annak,
hogy gátat kell vetni az emberiség mértéktelen szaporodásának;
de még ha nem volna így, a korlátozás a globális életben mara­
dás stratégiájának elemévé vált, és így egyre kevésbé a trendek,
hanem inkább az értékek kérdése a döntő. A jövendő nemzedé­
kek fogják majd igazolni, hogy milyen mértékben esik egybe az
emberi történelem az emberi értékekkel - legalábbis a demog­
ráfia korlátozott, de semmiképp sem jelentéktelen területén.

17 World Development Report 1990. New York, 1990, Oxford University Press,
The World Bank, 139. o.

259
 NEV- ES TÁRGYMUTATÓ
abortusz
Japán 90
Kína 222
Afrika
csecsemőhalandóság 191
demográfiai kilátások 248
fogamzásgátlók elterjedtsége 203
házasságkötési életkor 201,202
huszadik századi népességnöveke­
dés 118-121
stacioner népesség 250
várható élettartam 191
AIDS 256
Algéria 211
algonkin indiánok 77
alultápláltság lásd táplálkozás, sze­
gény országok
Amazonas 114
Anglia 21
demográfiai növekedés 92-94
mezőgazdaság 97
népesség és árak 106-108
pestis 67-69
technológiai haladás 169,170
a termékenység csökkenése 152
várható élettartam 94,139
antibiotikumok 196
árak
gabona 104
és hiány 256
és népesség 101
Argentína
bukaresti konferencia 211
demográfiai átm enet 188-190
demográfiai kilátások 248,249
vándorlás 78,157,158
Armelagos, G. J. 59
Arnhem-földi bennszülöttek 117
Ausztrália 20
bennszülöttek 60,72-74
népesség és fejlődés 173
vándorlás 156
Ausztria
népesség és fejlődés 173
a termékenység csökkenése 151
Ausztria-M agyarország, vándorlás
156
aztékok 76
Ázsia
csecsemőhalandóság 191
demográfiai kilátások 249
fogamzásgátlók elterjedése 203
házasságkötési életkor 201
huszadik századi népességnöveke­
dés 118-121
stacioner népesség 250
várható élettartam 191
Balkán, a termékenység csökkenése
152
Banglades 188
házasságkötési életkor 201
Belgium
a termékenység csökkenése 151,152
házasságkötési hajlandóság 144
betegség 39,54,58-61
AIDS 256
b é l- 139
fertőző -139,191
és az indiók 73-77
és Kanada bennszülött népessége
82
légzési -139
Bichi, J. 23
Binswagen, H. R. 119,120
261
biom assza 42-45,47 Dánia 38
Biraben, J. N. 48,50,56,57 a termékenység csökkenése 151
Bongaarts, J. 29 várható élettartam 94
Borah, W. 72 Darwin, C. 20,72
Boserup, E. 112,115,116,124 D D T 195
Bourgeois-Pichat, J. 50 de Champlain, S. 25
Brazília Deevey, Jr. E. S. 46,47
bukaresti konferencia 211 Del Buono, D. 23
demográfiai kilátások 248,249 demográfiai átmenet 128-130
GDP és várható élettartam 197 eredményei Olaszországban 162-
stacioner népesség 250 164
vándorlás 78,157,158 időtartam a 131,132
bronzkor 16 modellje 131
bukaresti konferencia 211 okai 133,134
Bulgária 139,144 szorzója 132
burgonya Denison, E. F. 168
elterjedése Európában 95 de Wit, C. T. 252
Írországban 86,87 Diaz del Castillo, B. 75
busm anok Kalaháriban 117 diftéria 190-193
búza 58,104 Di-Per-Te oltás 193
Dominikai Köztársaság, GDP és
várható élettartam 197
Caselli, G. 139
Charbonneau, H. 72
Chesnais, J.-C. 132,156,157 Edo 90
Chile, GDP és várható élettartam 197 Egyesült Államok
Cipolla, C. 41,45, 68 demográfiai és gazdasági ciklusok
Coale, A. 218,219 177
Cobbett, W. 96 1790-es népszámlálás 47, 48
Cohen, M. N. 116-118 GDP és várható élettartam 142
Connell, K. H. 84-87 az indián népesség csökkenése 72
Cook, S. F. 72-74 a méretekkel kapcsolatos tényezők
Cortés, H. 15,74,75 168,169
Costa Rica, GDP és várható élettartam népesség és fejlődés 166, 167, 178,
197 181
cölibátus (nőtlenség) 101 vándorlás 156
a várható élettartam növekedése
140
Csajanov, A. V. 239 Egyesült Királyság
családtervezés 210-212 demográfiai kilátások 248
Kína egygyermek-politikája 222, népesség és fejlődés 171
223,245,246 Egyesült Nemzetek Szervezete 191,
csapadék 41-45 216
cseroki törzs 77 Egyiptom 49
Csing-dinasztia 48 Elefántcsontpart 119
Csou En-laj 221 élelmezési válság 106
csökkenő hozamok 99-104 életszínvonal 101,103
emésztőrendszer fertőzései 191

262
energia 41, 45, 46,51,52,166,167 születésszabályozás 144,145
erdő-ugar rendszer 113,118-120 a termékenység csökkenése 150-
erőforrások 151
és demográfiai változatosság 165 várható élettartam 94
kötött vagy korlátozott - 98,111 Franklin, B. 78
természeti -176,237 Fülöp-szigetek
Etiópia gabonatermelés 254
demográfiai kilátások 248 gyermekek és időskorúak 208
várható élettartaml91 házasságkötési életkor 201
Európa füstpénz 86
bérek és árak 106
demográfiai kilátások 248
demográfiai növekedés 191 G andhi, 1.218,219
a méretekkel kapcsolatos gazdasá­ G andhi, R. 220
gi tényezők 169 GDP (bruttó hazai termék) lásd ter­
stacioner népesség 250 melékenység
tőkefelhalmozás 176,177 genin osztály 90
vándorlás 155-161 Gilland, B. 252,253
a várható élettartam növekedése 94 Global 2000, ökonometriai modell 253
Eyre, S. R. 252 GNP (bruttó nemzeti termék) lásd ter­
melékenység
Goethe, J.W. 15
FAO 253 Görögország
Fertilia 226-231 demográfiai kilátások 249
Fidzsi, himlő 77 a termékenység csökkenése 150
Fiesole 23 G uyon, J. 24
Finnország, a termékenység csökke­
nése 148
Floridabianca, J. 47 gyerm ekek
fogamzásgátlás lásd születéskorláto­ gazdasági előnyök 207-210
zás gyermekek iránti igény 207-210
forradalom nevelési költségek 207-210
francia ~ 92 gyerm ekek iránti igény 208,209
ipari -1 6 ,2 2 ,4 1 ,4 5 -5 0 gyermekgyilkosság, Japánban 90
kulturális - 221
neolitikus - 55-62
zöld - 238,240 Haiti, GDP és várható élettartam 197
földművelés lásd mezőgazdaság haladás
francia forradalom 92 m űszaki és nyugati fejlődés 166-
francia kanadaiak 24r-26,78-83 170
Franciaország 21,24,25 orvosi és egészségügyi - 39
demográfiai átmenet 132 halálozási ráta 22
demográfiai kilátások 248 halandóság
demográfiai növekedés 94 átm enet 139,140
élelmezési válság 106 csecsemőhalandóság 96, 97, 190-
mezőgazdaság 97 193
népesség és árak 110 magzathalandóság 28
népesség és fejlődés 167, 172, 173, típusok 104
181 válság 134-136
pestis 67-69 halandósági tábla 34

263
Han-dinasztia 48 Jokucsi, a termékenység hanyatlása 90
H ansen, A. 177 Justinianus 52,66
harmincéves háború 100,107
hasm enés 191-193
Hayami, A 90 kaliforniai indiánok 77
házasságkötési hajlandóság 28-30 K ameron 119
és a termékenység csökkenése 144 házasságkötési életkor 201,202
és T F R 201,202 K anada
him lő 75 az indián lakosság csökkenése 71,
Hollandia 72
népesség és fejlődés 172 him lő 77
pestis 67 vándorlás 79,156
technológiai haladás 170 kanyaró 79,191
a termékenység hanyatlása 151 Katalónia, a termékenység csökke­
T F R 252 nése 152
várható élettartam 140 Kelley, A. C. 241
H ongkong 255 Kenya 21
H ua Kuo-feng 222 Keynes, J. M. 169,176
h ú ro n törzs 77 Kína 220,221
bukaresti konferencia 211
demográfiai átmenet 132
If(általános termékenység) 147-152 demográfiai helyzet 185
lg (házas termékenység) 147-152 GDP és várható élettartam 197
lm (házasodási hajlandóság) 147-152 halandóság 198
IIASA253 házasságkötési életkor 201-203
India 38,124,218,219 a neolitikumi átm enet 56
demográfiai helyzet 185,186 népesedési politika 216, 217, 220-
gabonatermesztés 254 226
népesedési politika 216-221 népszámlálás 47, 48
stacioner népesség 250 stacioner népesség 250
indiók 54, 72 termékenység 188
Indonézia 208,254 városok növekedése 124
influenza 77,137 Kindleberger, C. P. 181
ipari forradalom 16, 22, 41, 45-51 kolera 92,137
írástudás 206,207,236 Kolumbusz, C. 21, 71, 75
irokézek 24 Korea
Írország 83-89 gabonatermelés 253,254
a termékenység csökkenése 152 gyermek- és öregkor 208
vándorlás 156 várható élettartam 188
irtás és égetés 43,113-115,120 köles 95
Izrael, demográfiai kilátások 249 kőolajkészletek 166,167
környezet 242-244
kőszén 45,167
Jamaica, házasságkötési életkor 201 Közel-Kelet 49
Japán 84-91 neolitikus átmenet 56
demográfiai kilátások 248 Közép-Amerika
népesség és fejlődés 172 betegségek 74
a termékenység csökkenése 224 neolitikus átmenet 56
Jenner, E. 92,137 népesség 21
Jevons, W.S 166 testméret 54

264
K-stratégia 17-20 Menken, J. 29
Kuba a méretekből származó gazdasági elő­
GDP és várható élettartam 198 nyök 124,169,240
az indián népesség csökkenése 71, a méretekkel kapcsolatos gazdasági
72 tényezők 169
vándorlás 156 Messina 66
kukorica 44,95 Mexikó 15
kulturális forradalom 221 demográfiai átm enet 132
!kung san 61 gyermekek iránti igény 212
Kuznets, S. 124-126,170,173,177 Mexico City-i konferencia 211,232
Mezopotámia 123,124
mezőgazdaság, földművelés
Las Casas, B. 77 Anglia 97
Latin-Amerika bozótirtás és égetés 113-115,120
csecsemőhalandóság 191 erdő-ugar rendszer 113,118-120
demográfiai kilátások 248 Franciaország 97
fogamzásgátlók elterjedése 202, öntözés 123
203 termelési potenciál 253,254
házasságkötési életkor 201 vetésforgó 118
huszadik századi népességnöveke­ MOIRA, ökonometriai modell 254
dés 118-119 munkamegosztás 120-123,125
Lee, R. B. 61,62
Lengyelország
demográfiai kilátások 248 Nagy-Britannia 176
vándorlás 156 népesség és GDP 167
Le Roy Ladurie, E. 110 a termékenység csökkenése 150
Libéria 119 tőkefelhalmozás 176
Liguria, a termékenység csökkenése vándorlás 156
152 nagy éhínség 84, 85
lotharingiaiak, demográfiai csökke­ Nagy Ugrás 221-223
nés Maremmában 77 Németalföld lásd Hollandia
Németország 21
demográfiai kilátások 248
Maddison, A. 173 népesség és GDP 167
Magyarország, a termékenység csök­ pestis 67-69
kenése 150-151 a termékenység csökkenése 150-
malária 60,74 152
Malawi, oktatás 235,236 vándorlás 156
Malthus, T. 47,78,99,100,103,133,166 Neo-Európa 91
Malthus-féle modell 100-103,133,243 neolitikum 16,38,39,49,51
Angliában 107,108 átmenet a paleolitikumból 56-62
Languedocban 110 termelési kapacitás 43,44
Mao Ce-tung 220 népességciklusok 53
maorik 73 népességnövekedés 118,119
Maremma 77 népességnövekedési mechanizmus
Marshall, A. 166 25-36
McKeown, T. 94,95 népsűrűség 112,113,123
Meidzsi-dinasztia 89 népszámlálás 47-48
Melville, H. 71 nettó reprodukciós ráta 35,36

265
Nigéria
demográfiai kilátások 248
stacioner népesség 250
N orm andia 24
Norvégia
házasságkötési hajlandóság 144
a termékenység csökkenése 151
vándorlás 156
várható élettartam 140
növekedési izovonalak 37,129
núbiaiak 59
Óceánia
bennszülött népesség 71
stacioner népesség 250
vándorlás 156
Olaszország 40
demográfiai átmenet 162-164
demográfiai kilátások 248
pestis 66-69
születéskorlátozás reklámozásának
tiltása 215
a termékenység csökkenése 150-
151
vándorlás 156
várható élettartam 139
optimális népesség 121
Oroszország, vándorlás 156
Ortes, G. 252
ovuláció 27
ovulációmentes periódus 27, 28
Pakisztán
demográfiai kilátások 248
gabonatermelés 254
termékenység 188
paleolitikum 16,38,39,47,48
átm enet a neolitikumba 56-62
Párizs 24
pellagra 96
penicillin 141
Pem
GDP és várható élettartam 197
gyermekek iránti igény 212
házasságkötési életkor 201
az indián népesség csökkenése 72
pestis 52,64-71
Petty, W. 121,125
266
PHC (elsődleges egészségügyi ellátás)
197
Philadelphia 48
Phytophtora infestans 88
Piemont, a termékenység csökkenése
152
pigm eusok 61
Pingali, P. L. 120
polio 191
Portugália
a termékenység csökkenése 151
vándorlás 156
várható élettartam 140
princetoni tanulmány 152
Québec 24
betelepítés 78-80
Raleigh, Sir W. 86
reálbérek 96
reprodukciós stratégiák 19,20
Revelle, R. 252,253
Ricardo, D. 99,166
rizs 58
Robin, M. 24
Robinson, E. A. G. 169
Római Birodalom 52
Római Klub 103,166
Románia, házasságkötési hajlandóság
144
r-stratégia 17-20
Salaman, R. N. 87
Salamanca 15
Santo Domingo 21
Schumpeter, J. A. 165
Siena
árak és halálozás 104
pestis 67
Skandinávia, a termékenység csökke­
nése 152
Slicher van Bath, B. H. 106
Smith, A. 78,81,121
Spanyolország
demográfiai kilátások 248
1787-es népszámlálás 47, 48
halandósági válság 136-138
 termékenység csökkenése 151 hiánypótló ~ 244
vándorlás 156 kívánt ~ 212-214
Srí Lanka 195 természetes —26-28,201
GDP és várható élettartam 198 termékenységi izovonalak 146, 148,
stabil népesség 35,36 149
stacioner népesség 248-251 termelékenység
Sterilia 226-231 elsődleges és másodlagos ~ 42
sterilizálás 218 GDP 171,234
India 218-219 GDP és a népesség növekedése 169,
Kína 220221 172,173,181,182
Svájc GDP és TFR 152-155,204-207
házasságkötési hajlandóság 144 GDP és várható élettartam 141-143,
a termékenység csökkenése 132 194,197
Svédország GNP és a népesség növekedése 178,
demográfiai átmenet 132 179,230,231
házasságkötési hajlandóság 144 mezőgazdasági 119,165,243
a termékenység csökkenése 151 munkaerő 99,119-121
vándorlás 156 nyugati fejlődés 166-170
várható élettartam 94 testmagasság és táplálkozás 96
testméret 17,20
tetanusz 190-193
szamárköhögés 190-193 TFR (total fertility rate - teljes
szegénység 183 termékenységi együttható) 28, 29,
Szicília, pestis 65 37,152,154, 201
Szíria, GDP és várható élettartam 197 kapcsolata a GDP-vel 193-198
a szoptatás abbahagyása 96 meghatározása 26,27
szoptatás és a teljes termékenység szegény országok 185,186
27-31,203-206 Thaiföld 208
Szovjetunió 140 Tierra del Fuego 73
születések közötti intervallum 27-31, tífusz 76,77,88,92
60,146,147 Tokió 90
születési ráta (arány) 22 Tokugawa-dinasztia 84,89,90
születéskorlátozás 27,31,91,144,145 Toledo alkirálya 72
módszerek 202 Toscana
a termékenység csökkenése 152
Maremma 77
Tajvan, a termékenység csökkenése pestis 67-71
224 tőkefelhasználás 176
találmányok 43-47,99-103,117 tömegkommunikáció 215
Tanzánia 117 Törökország
demográfiai kilátások 248 demográfiai kilátások 249
táplálkozás 57-64 gyermekek és időskorúak 208
és halandóság 94,95 tuberkulózis az Újvilágban 77
szegény országok 191 túlélési függvény 31
táplálkozási elmélet 94-97 túlélési görbe 34
Tasmánia 21, 73 Tunézia, házasságkötési életkor 201
Teotihuacan 44
terhesség 27,28
termékenység újítás lásd találmányok
átmenet 146,147 Új-Zéland, vándorlás 156

26 7
UNICEF 197 . növekedése a nyugati országokban
urbanizáció 97 137-143
demográfiai növekedés 180,181 növekedése Európában 95
és gazdaság 124 a szegény országokban 184-187
a gyermeknevelés költségei 133, és TF R 152,154,155
134 Világbank 203,236,258
negatív hatások Japánban 91
utódnem zés, minimális és maximális
szint 28,29 Wales lásd Anglia
Wallace, R. A. 20
Watt, J. 128
üvegházhatás 255 WES (World Fertility Study) Tanulmány
a világ termékenységi m utatóiról
201
vadászó-gyűjtögetők White, G. 21
népsűrűség 42-45 WHO (World Health Organization) 197
technológiai-kulturális időszakasz
45-47,116
vakcináció 32,137,191 Xingu indiánok (Brazília), himlő 77
vándorlás
Amerika 92
demográfiai nyomás 158 Yersin, A. 65
Európa 156-161 Young, A. 87
Írország 88
várható élettartam (eO) 26,51
és GDP 141-143,193,194,197 Zaire, demográfiai kilátások 248
meghatározás 32-35 zöld forradalom 238,240

Jifcscf Attila Tüí*o*n.ín7 ~'..'ct.

Filozófi:'’ Tjp.v-fk

Lsz:

268
 O siris könyvtár

A neves olasz történész-demográfus össze­

foglaló munkája megismertet a demográfia
mai állásával, s bem utatja az emberiség
népesedéstörténetének fő problémáit. Livi-
Bacci komplex, a demográfiai munkák által
ritkán érintett biológiai, közgazdasági és
egyéb területekre is kiterjesztett vizsgála­
tokkal igyekezett föltárni, hogyan működ­
nek különböző viszonyok között, egy-egy
jellemző időszakban azok a mechanizmusok,
amelyek a népesség és a források közötti
mindig kényes egyensúlyt meghatározzák.