A történelmi regény

A történelmi regény cselekménye is a társadalomban játszódik, akár a társadalmi regényé, és a

jelen vagy a közelmúlt is a történelem folyamának része.

Történelmi regénynek általában a távoli vagy a távolabbi múltban játszódó műveket tekintjük.
Alapjai a felkutatott dokumentumok, amelyekből az író felidézi az elmúlt kort, alakjait, a
társadalmi és politikai körülményeket, s ezek alapján általánosítja az emberi magatartások
lehetőségeit.

Létrehozása a világirodalomban Walter Scott nevéhez fűződik.

A történet hiteles történelmi keretben játszódik, a hősök tulajdonságai, cselekedetei történelmi

sajátosságaikból adódnak. Témája: a nemzeti történelem valamelyik epizódja, kora,
eseményei.

A 19. században két regénytípus vetekszik egymással: a romantikus regény és a realista

regény; a típus legnagyobb remekműve Tolsztoj Háború és béke című regénye.

A történelmi regényhez tartoznak azok a mondai tárgyú vagy a régmúlt körülményeit

felhasználó, de a mai körülményekre utaló regények, amelyekben az író a maga filozófiai
és/vagy politikai mondanivalóját a történelmi vagy vallási hagyományok útján fejezi ki (pl.
Thomas Mann: József és testvérei).

A19. század és a romantika kedvelt műfaja; kezdetben a történelmet még csak díszletként
alkalmazták benne, a jellemrajzra, az események indoklására nem terjedtek ki a történelmi
korszak jellemvonásai. Példa erre Jósika Miklós Abafi című regénye: aprólékosan leírja a
korabeli kolozsvári környezetet, az öltözeteket, de alakjai tipikus romantikus jellemek, a
cselekménybonyolítás és a történetszövés pedig szintén a romantika sajátosságait hordozza
magán.

Számos történelmi regény szerepet játszott abban, hogy Európában feltámadt az érdeklődés a
középkor iránt; a történelmi regény gyakran segítette a nemzeti öntudat kialakulását.

A múltat allegorikus értelemben vonatkoztatja a jelenre, vagy egy olyan múltbeli eseményt
választ, amely általános üzenetet hordoz.

A történelmi háttér: a regény megírásakor ható körülmények, az az időszak, amikor az író

megírta a művét, vagyis az író jelene azért meghatározó, mert az író általában erre a korszakra
alkalmazza allegóriaként, példázatként a regény idejét, vagyis a történelmi előteret, amely a
regényben jelen levő történelmi korszak.

,,A modern regény, még akkor is, ha történelmi, a jelenről szól, valamilyen történelmi
jelenről, mert azt olyan teljességében igyekszik rekonstruálni, mintha a ma társadalmáról
szólna.” (Fülep Lajos)

1
Igazi váltás a 19. század második felében következik be a történelmi regényben, elsősorban
Kemény Zsigmond realista történelmi regényeiben, eltávolodva a romantikus
történelemszemlélettől (Özvegy és leánya, Rajongók, Zord idő).

Történelmi regények a magyar irodalomban:

Jósika Miklós: Abafi

Eötvös József: Magyarország 1514-ben

Kós Károly: Budai Nagy Antal históriája

Kós Károly: Varju nemzetség