M�NCHHAUSEN VID�M KALANDJAI

Magyar Elektronikus K�nyvt�r

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2003.

M�NCHHAUSEN B�R� CSOD�LATOS TENGERI

�S SZ�RAZF�LDI UTAZ�SAI, CSAT�I �S H�STETTEI,
AHOGYAN AZOKAT BAR�TI K�RBEN POHARAZGAT�S
K�ZBEN ELMES�LTE

Feldolgozta G. A. B�rger nyom�n Elena Chmelov�

Tartalom

M�nchhausen K�roly Frigyes Jeromos b�r�

SZ�RAZF�LDI KALANDOK
Utaz�s Oroszorsz�gban
A gl�ri�s gener�lis
Vad�szt�rt�netek
Kutyakalandok
A litv�n paripa
A t�r�k elleni hadj�rat
T�r�k fogs�gban
A hazautaz�s
TENGERI KALANDOK
Ceyloni utaz�s
Vad�szat a vadonban
Utaz�s az �jvil�gba
F�rd�z�sem a F�ldk�zi-tengerben
A k�l�n�s l�gg�mb
A kincset �r� fick�k
A szult�n tokaji it�k�ja
A balszerencs�s �gy�
Gibralt�r sziklav�r�ban
D�vid kir�ly paritty�ja
Aty�m �tja a tenger alatt
Egy angol �gy� cs�v�ben
Fenn a magas �szakon
Kelet-indiai utam
M�sodszor a Holdon
VIL�G K�R�LI UTAZ�SOM �S M�S CSOD�LATOS KALANDJAIM
A t�zh�ny�ban
�tesem a vil�g t�ls� fel�re
A Tejtenger �s a Sajtsziget
A leghatalmasabb cet gyomr�ban
Oroszorsz�gi tal�lkoz�sok
�jra otthon

Magyar�zatok �s kiejt�s

M�nchhausen K�roly Frigyes Jeromos b�r�

A legend�s h�r� b�r�, mes�k, k�nyvek �s filmek vil�gszerte ismert h�se, akinek
alakja k�r�
kital�lt t�rt�netek sz�v�dtek, nem csup�n az �r� k�pzelet�nek sz�l�tte, hanem
val�ban �lt,
l�tezett.
Hossz� ideje annak, hogy �r�kre lehunyta szem�t, �s nem mes�li vid�m kalandjait.
T�bb mint
170 esztend� telt el az�ta, hogy bar�tai el-elj�rogattak vend�gszeret� h�z�ba,
bor�t
iszogatt�k, birtok�n vad�sztak, �s hallgatt�k hars�ny t�rt�neteit.
M�nchhausen b�r� vid�m t�rt�netei sz�jr�l sz�jra sz�lltak, egyre jobban �s egyre
messzebb
terjedtek el a vil�gon.
D�s k�pzel�er�vel meg�ldott ember volt, v�n obsitos, aki cs�fond�ros szavaival
ostorozni
tudott. Az id� m�l�s�val az emberek k�pzelet�ben �rtalmatlan nagyotmond�v� alakult
�t, aki
a csillagokat is lehazudja az �gr�l.
Haz�j�ban, N�metorsz�gban t�bbnyire Hazug b�r�nak nevezt�k, Csehorsz�gban pedig m�r
t�bb mint sz�z �ve csak F�llent b�r�k�nt emlegetik H�ry J�nosszer� t�rt�netei�rt.
1871-ben
jelentek meg el�sz�r szlov�k nyelven M�nchhausen kalandjai. A kit�n� humorista,
Andrej
�erniansky Bocskor b�r�nak nevezte el. (Bocskor b�r� csod�latos �s igaz t�rt�netei,
ahogyan
azokat saj�t maga mes�lte el.)
Sajnos a m�nchhauseni hars�ny kacaj �s mar� g�ny n�h�ny �vtized alatt vesztett
erej�b�l, s a
b�r�t csak hihetetlen dolgokkal k�rked� fantasztikus k�l�nck�nt emlegett�k.
Holott M�nchhausen jobb sorsot �rdemelt.
Meg akarj�tok ismerni az igazi M�nchhausent?
A b�tor f�rfi�t, aki vit�z�l �llta a sarat a harcban, vad�szaton �s sz�csat�kban?
Akinek
messze f�ld�n nem akadt p�rja, ha egy felfuvalkodott, k�pmutat�, henceg� nemest
kellett
nevets�gess� tenni?
Harc, vad�szat �s mesemond�s - M�nchhausen mindh�romnak mestere volt. Egyben
azonban
nem tudta val�ban senki fel�lm�lni: ahogyan nagyk�p�, k�rked� kort�rsait
fantasztikus
f�llent�seivel nevets�gess� tette. Jaj volt annak, akit M�nchhausen egyszer a
nyelv�re vett!
1720-ban Hannoverben, sz�leinek bodenwederi birtok�n sz�letett, �s ott is halt meg
hetvenh�t
�ves kor�ban. Az ifj� M�nchhausennek semmiben sem k�l�nb�z�tt sorsa a hozz�
hasonl�,
nem t�l gazdag nemesi csal�db�l sz�rmaz� kort�rsain�l. Katona lett, de nem
haz�j��rt
harcolt. A hannoveri fejedelem abban az id�ben �ruba bocs�totta katon�it, akik
sokfel�
harcoltak a vil�gban, hol Angli�ban, hol Oroszorsz�gban, mindig ott, ahol t�bbet
fizettek.
�pp�gy, ahogyan M�nchhausen t�rzsf�n�ke is megcselekedte a Ceyloni utaz�s c.
epiz�dban.
Az ifj� Jeromos Oroszorsz�gba ment, hogy a t�r�k ellen harcoljon, k�t h�bor�ban is
r�szt
vett, vit�zs�g��rt t�bbsz�r kit�ntett�k, �s elnyerte a kapit�nyi rangot. Majd
hazat�rve birtok�n
vad�szkuty�kat �s h�taslovakat teny�sztett.
Bar�tai messze f�ldr�l l�togatt�k. K�z�j�k tartozott Rudolf Erich Raspe is, a
fiatal tud�s,
akinek k�s�bb Angli�ba kellett menek�lnie haz�j�b�l.
A sz�m�zet�sben honv�gya t�madt, esz�be jutottak a bar�ti k�rben elt�lt�tt �r�k.
Esz�be
jutott M�nchhausen b�r� is, ama eredeti szok�sa miatt, ahogy egy kis �szt akart
cs�p�gtetni a
zavaros fejekbe, s �gy akarta �talak�tani az emberek gondolkoz�s�t. Raspe emlegeti,
hogy
M�nchhausen l�tsz�lag elhitte egy-egy szemtelen alak hazugs�gait, aki az eg�sz
t�rsas�got
t�lharsogta, s eltomp�totta a j�zan �t�l�k�pess�get. Nem sz�llt vele vit�ba, nem
�rulta el, hogy
r�j�tt a fecseg� l�d�t�saira. Ink�bb n�h�ny udvarias megjegyz�st tett, azt�n �gy
ir�ny�totta a
besz�lget�st, hogy hamarosan saj�t utaz�sair�l �s h�bor�s kalandjair�l sz�l� mes�k
ker�ltek
sorra. S ut�nozhatatlan, egyed�l�ll� mes�l� m�dj�val leleplezett �s kig�nyolt
minden
hazugs�got.
M�nchhausen el�tt nem lehetett ostobas�got fecsegni, s �gy tenni, mintha minden sz�
igaz
lenne. A vakmer� v�llalkoz� erre hamar r�fizetett. M�nchhausen nem volt
felfuvalkodott
er�nycs�sz. Bizony�ra � maga is kit�n�en sz�rakozott k�zben, �s j�t mosolygott
zamatos
t�rt�netein, amelyeket gazdag fant�zi�ja teremtett.
R. E. Raspe 1785-ben Angli�ban kiadta M�nchhausen tr�f�s kalandjair�l sz�l�
k�nyv�t, azzal
a c�llal, hogy M�nchhausen p�ld�j�n okulva m�sok is hasonl� m�don b�nhassanak el a
hazudoz�kkal. A k�nyvnek hatalmas sikere volt, egyik kiad�s a m�sikat k�vette, �s
meg-
nevettette az olvas�kat. Raspe k�nyve nemcsak Angli�ban tal�lt lelkes olvas�kra,
megnyerte
n�met bar�tainak sz�v�t is.
Gottfried August B�rger n�met k�lt� (1747-1794), akit haz�j�ban a hat�s�gok
l�z�t�nak �s a
n�p k�lt�j�nek neveztek, p�rtfog�s�ba vette a k�nyvet, �s n�met nyelven �jra�rta a
t�rt�nete-
ket. Mesteri szat�r�t �rt a h�b�ri viszonyok ellen, s ez�rt a m�vet eg�sz�ben neki
szokt�k tulaj-
don�tani, b�r B�rger maga e k�nyv�t nem sorolta saj�t m�vei k�z�.
B�rger k�nyve bevezet�j�ben M�nchhausen kalandjair�l a sz�nigazat �rta: �...Ez az
egyszer�
kis k�nyvecske igaz�n t�bbet �r, mint egy eg�sz rak�s k�nyv, amely se meg nem
r�kat, se meg
nem nevettet...�
A k�nyv N�metorsz�gban is t�bb kiad�st �rt meg. De id�vel az ifj�s�g sz�m�ra
k�sz�lt,
ler�vid�tett kiad�sai elvesztett�k �l�ket, elsikkadt a g�ny, s a hihetetlen
t�rt�neteknek csak
nevets�ges �s groteszk von�sai maradtak meg.
Pedig az eredeti m� val�di gy�ngyszem. Var�zs�t majd k�tsz�z �v eltelt�vel sem
vesztette el,
csak a r�rak�dott port kellett �vatosan let�r�lni, hogy �jra felragyogjon a m�b�l
�rad�
k�pzel�er�, a szellemes csipkel�d�s �s a f�rfias vid�ms�g.
Magyarorsz�gon t�bb mint sz�z �ve, 1864-ben jelent meg el�sz�r M�nchhausen b�r�
kalandjai c�mmel, Lauka G�bor ford�t�s�ban. A k�nyv Magyarorsz�gon is n�pszer�
lett.
Az�ta se szeri, se sz�ma kiad�sainak. Most �jra a teljes sz�veg magyar ford�t�sa
l�t nap-
vil�got.
J� mulat�st k�v�nunk az olvas�nak a sz�razf�ldi �s tengeri utaz�shoz, a csat�khoz
�s
M�nchhausen b�r� vid�m kalandjaihoz.

SZ�RAZF�LDI KALANDOK
Utaz�s Oroszorsz�gban
T�l derek�n v�gtam neki oroszorsz�gi utamnak. Sose v�gytam r�, hogy ama dics�
emberek
k�z� tartozzam, akik egyszer�en megsz�letnek, megh�zasodnak �s meghalnak. Pendelyes
korom �ta vonzott a nagyvil�g. Sz�momra Oroszorsz�g katon�skod�st jelentett, �letem
els�
katonai szolg�lat�t, �gy csal�dom �s dics� honfit�rsaim p�ld�j�t k�vettem, akik
mind
Oroszorsz�gban aratt�k hadi bab�rjaikat.
Sz�ntsz�nd�kkal indultam el �pp t�lv�z idej�n erre a hosszan tart� �tra, mert abban
rem�nykedtem, hogy a h� �s fagy megjav�tja az �szakra vezet� rossz utakat. Bizony
hossz� �t
v�rt r�m, hogy sz�l�f�ldemt�l P�ter c�r messzi �szakon �p�lt v�ros�ba jussak.
Mindenki, aki
ak�r csak a pajt�ink m�g� is mer�szkedett, az utak nyomor�s�gos �llapot�r�l
sir�nkozott.
K�sz nyak- �s l�bt�r�s, mert m�g az er�nyhez vezet� �tn�l is keservesebbek. �n
pedig egyre
csak abban rem�nykedtem, hogy a t�l gyors �s olcs� �tkarbantart�nak �ll be, pocs�k
�tjainkat
egykett�re megjav�tja, s mindez egy huncut krajc�rj�ba sem ker�l a tisztelt
korm�nynak.
Egy sz�p, tiszta t�li reggelen elb�cs�ztam h�t az otthoniakt�l, felnyergeltem a
lovacsk�mat, �s
kifordultam a kapun. L�h�ton utaztam, mert ha l� �s lovasa eg�szs�ges, ez az utaz�s
leg-
k�nyelmesebb m�dja. Az utas �gy nem szorul r� a postamesterek
sz�vess�gszolg�lataira, s a
torok�bl�get�sre v�gy� postakocsisok sem k�nyszer�thetik be minden �tsz�li
fogad�ba.
De honn�t tudhattam volna el�re, hogy mekkora f�ba v�gom a fejsz�met? Hiszen
halv�ny
sejtelmem sem volt a zord �szak kem�ny teleir�l! Arr�l, hogy a dermeszt� hidegben
megreped a zsindely, s a lehelet megfagy az orrlyukban. A mi teleink - ak�r �szakon
a tavasz.
Kev�s meleg holmit vittem magammal, �s min�l t�volabb haladtam �szakkelet fel�,
ann�l
ink�bb gy�t�rt a hideg.
Ha f�ztam - f�ztam. Ifj� voltam �s makkeg�szs�ges. De egyszer, Lengyelf�ld�n, egy
rongyokba �lt�z�tt �regembert pillantottam meg. Metsz� �szaki sz�l f�jt, az �reg
egy kop�r
domboldalban fek�dt. Nem volt mibe takar�znia, k�kre fagyott teste kil�tszott a
nyomor�-
s�gos rongyokb�l. Megsajn�ltam a szerencs�tlent, �s b�r engem is par�zsk�nt �getett
a fagy,
r�bor�tottam a k�penyemet. Minden j�raval� ember �gy cselekedett volna.
Hirtelen hangot hallottam a t�volb�l:
�des fiam, j�tettedet
megh�l�lom �n m�g neked.
Csek�lys�g, k�r is r� t�bb sz�t vesztegetni!
Hi�ba meresztgettem a szemem, a f�lholt �regen k�v�l teremtett lelket sem l�ttam,
se k�zel, se
t�vol, �gy hamar elfeledtem e furcsa sz�zatot, �g�retest�l. Folytattam utam a
behavazott t�li
vil�gban. Csak mentem, mentem, s nem is l�ttam bel�le egyebet a h�n�l.
R�m esteledett. A s�t�ts�g megs�r�s�d�tt, f�ny sehol sem csillant, falu semerre sem
l�tszott.
Csak a hideg �s a h� szeg�d�tt mell�m. Nem tudtam, mit�v� legyek, hol hajtsam le a
fejem
�jszak�ra. A sz�l egyre jobban f�jt, f�jt, �s gonoszul jeges dar�t sz�rt a
szemembe. Oda a
meleg k�p�nyeg, kegyetlen�l f�ztam. M�r-m�r megb�ntam, hogy t�lv�z idej�n keltem
�tra.
Akkora f�radts�g t�rt r�m, hogy csak k�kadtan l�ty�gtem a nyeregben, mintha
vasvill�val
h�nytak volna oda. Hamarosan le is huppantam a l�r�l. A der�k �llatot egy �t menti
kar�hoz
k�t�ttem, �n magam pedig elter�ltem a h�ban. K�t pisztolyomat a h�nom al�
szor�tottam,
hogy k�zn�l legyenek, ha net�n vesz�lybe ker�ln�k. Azt�n, ak�r a bunda, elaludtam a
h�dunn�ban. Olyan m�lyen aludtam, hogy csak a kobakomra t�z� napsug�r �bresztett
fel.
Foga volt a t�lnek, de a naps�t�s m�gis melengetni kezdett.
K�r�ln�zek, �s csod�k csod�ja! - mit gondoltok, bar�taim, hov� ker�ltem? Egy
falucska
temet�j�be! Igen, ott fek�dtem a kis falu kell�s k�zep�n, a temet�ben. Talpra
ugrottam, �s a
lovamat kerestem. De a parip�nak nyoma veszett. Hi�ba forgatom a fejem jobbra-
balra,
el�re-h�tra - a der�k �llat elt�nt. Gondolhatj�tok, hogy nem volt r�zs�s a kedvem.
�m abban a
pillanatban nyer�t�st hallok a magasb�l, mintha �gi nyer�t�s lenne. Ijedten
pislogok felfel�:
uramfia, ott l�g a szeg�ny p�ra magasan a fejem felett, a templomtorony
sz�lkakas�hoz k�tve!
Csak akkor j�ttem r�, hogy mi is t�rt�nt velem: el�z� nap templomostul bef�jta a h�
a falut,
csup�n a torony keresztje, illetve sz�lkakasa �llt ki a magass�gos feh�r
h�takar�b�l. Az esti
s�t�tben �t menti kar�nak v�ltem, �s hozz�k�t�ttem a lovamat. �jszaka azt�n fordult
az id�,
enyh�bb l�gt�megek �rkeztek, s m�g aludtam, a h� olvadni kezdett alattam. �s ahogy
egyre
jobban olvadt, �n egyre m�lyebbre �s m�lyebbre s�llyedtem.
Hi�ba t�rtem a fejem, hogyan seg�tsek bajba jutott lovacsk�mon, nem maradt m�s
v�lasz-
t�som, mint hogy el�vegyem a pisztolyomat, �s sz�tl�jem a kant�rt, hiszen az
tartotta ott, a
toronytet�n. �vatosan c�loztam. A l�v�s pomp�san siker�lt: lovam szerencs�sen
lecs�szott a
toronyr�l a f�ldre, b�k�sen folytattuk h�t utunkat. Az orosz hat�rig semmi
eml�t�sre m�lt�
esem�ny nem t�rt�nt. A kem�ny t�l tov�bbi ecsetel�s�vel pedig m�r nem akarlak
benneteket
untatni, bar�taim.
Oroszorsz�gba �rve meglep�dve tapasztaltam, hogy itt bizony t�li pihen�t kapnak a
nyergek,
mert h�ban-fagyban senki sem �l l�ra. �n is ismerem �s alkalmazom a b�lcs mond�st,
miszerint �j orsz�g - �j szok�s. Meg azt�n nincs �nyemre, ha csodabog�r idegenk�nt
megb�mulnak a sz�jt�t�k.
Nem volt ellenemre orosz uras�gok m�dj�ra utazni. Sz�nt v�s�roltam h�t, befogtam a
lovamat, azt�n hajr�, ir�ny Szentp�terv�r! Biz m�g j�kora �t �llt el�ttem.
M�r nem eml�kszem, �sztorsz�gban t�rt�nt-e, avagy valamivel k�zelebb a f�v�roshoz,
nos
mindegy, hogy hol, el�g az hozz� - erre m�g most is kit�n�en eml�kszem -, egy
hatalmas,
s�r�, s�t�t erd�be keveredtem. Akkora volt, hogy emberfia m�g nem hatolt �t rajta.
Vadban is
b�velkedett.
Vid�man visz a sz�n a se hossza, se sz�le rengetegen �t; �n hol f�ty�r�szek, hol
dalolgatok,
hol pedig el-els�t�getem a pusk�mat. Hirtelen farkas�v�lt�s has�t a leveg�be.
H�trafordulok
�s m�r l�tom is a nyomomban sz�guld� besti�t. �hs�ge sz�d�t� iramra sarkallta.
Nyilv�n
megszimatolta a remek zs�km�nyt. Egyre jobban kurtult k�zt�nk a t�vols�g.
Puskat�lt�nyei-
met elpufogtattam, �gy most m�r csak k�sem volt egyed�li fegyverem.
Bevallom, �sszeszorult a sz�vem, f�ltem. A f�rfias hal�lt�l nem reszkettem, azzal
farkas-
szemet n�ztem volna, de hogy egy farkas kosztoljon bel�lem - nem, ezt igaz�n nem
tudtam
volna elviselni! S most m�gis �gy l�tszott, sorsomat e sz�rke bestia pecs�teli meg.
K�zben
m�r be is �rt. A sz�n alj�ba vetettem magam, kiny�jtva, mozdulatlanul fek�dtem,
ak�r egy
kopors�ban. A borzalomt�l, ak�r a holtak, megmerevedtem. Szinte �gy �reztem, mintha
s�romban porladn�k. Hagytam, hadd fusson a lovam inaszakadt�ig, hiszen a
szerencs�tlen
p�ra j�l tudta, hogy az �let��rt fut.
�s bek�vetkezett az, amit �lomban se rem�ltem volna. M�r fikarcnyi rem�nyem sem
maradt,
hogy �p b�rrel meg�szom ezt a veszedelmet. De a farkas r�m se heder�tett, �tugrott,
�s
d�h�dten r�vetette mag�t a lovamra. A nyakszirtj�re ugrott, �s m�lyen beleharapott.
A
szerencs�tlen �llat a r�m�lett�l �s f�jdalomt�l egyre gyorsabban �s gyorsabban
rep�lt. Szinte
nem is �rintette a f�ldet. Versenyt futott a hal�llal. Abban a pillanatban
valamelyest
feleszm�ltem, s olyannyira megb�torodtam, hogy felemeltem a fejem. A l�tv�nyt�l
elh�lt
bennem a v�r: a farkas szinte eg�szen beler�gta mag�t a l�ba. El�nt�tt a d�h,
rettent�
m�rgemben gondolkod�s n�lk�l megragadtam az ostort, �s nem k�m�ltem a bund�j�t. E
v�ratlan t�mad�st�l megijedt a bestia, de nem zavartatta mag�t, m�g moh�bban
folytatta
megkezdett lakom�j�t. Sz�z sz�nak is egy a v�ge: lovam helyett imm�r a farkas
r�p�tette a
sz�nomat, mert mire elfogyasztotta a lovat, � maga ker�lt hely�be a h�mba. Nem
sajn�ltam az
ostorsz�jat, nagyokat s�ztam vele a h�t�ra, s ugyancsak szorosan fogtam a gyepl�t.
Nos, a farkash�zta sz�nnal szerencs�sen �s �ps�gben meg�rkeztem Szentp�terv�rra,
b�r ezt
sem �n, sem pedig �ordass�ga nem rem�lt�k. Aki mer, az nyer. L�m, m�g egy farkast
is be
lehet fogni a sz�nba! Farkasfogatomat utcaszerte megb�mult�k az �sszecs�d�lt
j�r�kel�k. A
csod�latos l�tv�nyt�l kiguvadt a szem�k.
Farkasfogat ide, farkasfogat oda, a f�, hogy oda �rtem, ahov� akartam. �s most,
bar�taim,
nem k�v�nlak untatni benneteket Oroszorsz�g nagyszer� f�v�ros�nak le�r�s�val. Nem
besz�lek a gy�ny�r� panor�m�r�l, a csod�latos m�kincsekr�l, m�v�szetr�l,
gazdags�gr�l,
miegym�sr�l. Ez a v�ros val�ban �szak csillaga. Hadd ne mes�ljek most az el�kel�
t�rsas�g
pletyk�ir�l �s vid�m kalandjair�l, helyett�k ink�bb becsesebb �s nemesebb dolgoknak
szentelj�k figyelm�nket: a lovaknak �s a kuty�knak. Ami�ta csak eszemet tudom,
mindig
nagy �r�m�m tellett benn�k, Oroszorsz�gban pedig val�ban els� oszt�ly� parip�kat �s
ebeket
l�ttam. De ne feledkezz�nk meg a r�k�kr�l, farkasokr�l, medv�kr�l �s egy�b vadakr�l
sem,
mert ez az orsz�g a vil�g b�rmely m�s orsz�g�n�l is jobban b�velkedik vadban.
Val�s�gos
vad�szparadicsom.
V�gezet�l megeml�tem a vid�m mulats�gokat s a vit�zi tetteket. Szavamra, ezek
ezerszer
jobban illenek egy igazi f�rfi�hoz, mint a g�r�g �s latin szavak szajk�z�sa vagy a
r�zsavizes,
kikent-kifent fics�rok �res fecseg�se.
A gl�ri�s gener�lis
Idegen orsz�gban az ember nem csaphat fel m�r�l holnapra katon�nak. El�bb
szeml�l�dnie
kell, meg kell ismernie az embereket, a szok�sokat, �s �t mag�t is meg kell hogy
ismerj�k,
leg�ny-e a talp�n. Az �n katonai szolg�latom sem kezd�d�tt azon nyomban.
�gy n�h�ny h�napon �t szabad voltam, ak�r a mad�r. Vid�man �ltem, �s v�gan sz�rtam
a
p�nzt.
�jszak�im jav�t j�t�kasztaln�l, mulats�gokon vagy boroskancs� mellett t�lt�ttem. Az
orosz
t�l gyakoribb poharazgat�sra serkenti az embert, amint az n�lunk d�vik. A nagy
d�nomd�nomok fel�lm�lhatatlan h�se egy tejfeh�r szak�ll�, nagy bajsz�, rezes k�p�
gener�lis
volt. Csakhamar kider�lt, hogy rendk�v�l �rdekes ember.
Az �reg�r koponyatet�j�t kard szelte le az �d�z t�r�k h�bor�ban. A csontot
ez�stlemez
p�tolta. Ett�l kezdve �lland�an kalapot viselt. Valah�nyszor idegen �lt az
asztalhoz, a
t�bornok a lehet� legudvariasabban k�rt eln�z�st, ami�rt fenn tartja a kalapj�t.
T�rsalg�s �s
�tkez�s k�zben rendszerint megivott n�h�ny �veg vodk�t, ezt konyakkal vagy
k�m�nylik�rrel
�bl�tette le, esetleg el�lr�l kezdte az eg�szet. De sohasem l�tszott meg rajta,
hogy a poh�r
fenek�re n�zett. Mindig sz�nj�zan maradt, mintha szesz helyett vizet ivott volna.
Lehet, hogy mindez hihetetlennek t�nik nektek, bar�taim, de higgy�tek el,
sz�nigazat
mondtam. Meg�rtem, hogy cs�v�lj�tok a fejeteket, hiszen sok�ig �n magam sem
�rtettem ezt.
Nem, sok�ig sehogy se ment a fejembe, hogy mit�l ilyen fenegyerek ez az �reg
gener�lis.
Titokban mindny�jan irigyelt�k.
V�letlen�l fejtettem meg a gener�lis titk�t. Ugyanis felt�nt nekem, hogy az �reg�r
id�nk�nt
meg-megemeli a kalapj�t. Ez nyilv�n m�sok figyelm�t sem ker�lte el, de senki sem
tartotta
furcs�nak, hiszen gy�ngy�z�tt a homloka, s �gy term�szetesnek t�nt a fej
szell�ztet�s. �m
egyik este felfedeztem, hogy kalapj�val egy�tt az ez�stlemezt is megemeli, s
ezalatt az
elfogyasztott t�m�ntelen ital k�nny� g�ze a feje f�l� sz�ll, s ott lebeg�
szeszfelh�csk�t alkot.
R�j�ttem h�t a mindig j�zan nagyiv� t�bornok titk�nak nyitj�ra. Mindezt t�st�nt
megs�gtam
n�h�ny cimbor�mnak, �s meg�g�rtem nekik, hogy m�g azon az est�n bizony�t�kkal
szolg�lok
szavaim igazol�s�ra.
Amikor a gener�lis m�r a m�sodik �veggel �bl�gette a g�g�j�t, fogtam a pip�mat, �s
felt�n�s
n�lk�l a h�ta m�g� �lltam. Amint az �reg�r leemelte a kalapj�t, meggy�jtottam egy
darab
pap�rt, s ett�l nyomban l�ngra lobbant a gener�lis feje f�l�tti szeszfelh�cske.
A meglepet�st�l mindny�jan felki�ltottunk, hisz nem mindennapi l�tv�ny t�rult a
szem�nk
el�: a v�n gener�lis feje felett eddig l�thatatlan felh�cske vil�g�t� t�zoszlopp�
v�ltozott! A
kalap al� szorult alkoholg�z k�s�rtetiesen k�kes f�nnyel �gett, �s csod�latos
dicsf�nnyel
�vezte a gener�lis fej�t. Enn�l szebb gl�ri�t piktor sem ping�lhatna a szentk�pek
szentjeinek
feje f�l�!
Tr�f�m mag�t az �reg t�bornokot is megnevettette. Cs�ppet sem haragudott meg r�m,
s�t
megengedte, hogy m�skor is eleven szentt� var�zsoljam.
Mindm�ig �r�l�k, hogy k�s�rletem ilyen remek�l siker�lt. Igen, ma m�r b�tran
�ll�thatom,
hogy m�g tivorny�k k�zben sem fecs�reltem el haszontalanul az id�t, hiszen a
szentp�terv�ri
vid�m bar�ti �sszej�veteleken fejtettem meg a leggy�ny�r�s�gesebb gl�ri�k
keletkez�s�nek
titk�t.
Vad�szt�rt�netek
Nem rejtem v�ka al�, dr�ga bar�taim, hogy vil�g�letemben azokat tartottam
legkedvesebb
cimbor�imnak, akik �pp�gy szerett�k a vad�szatot, ak�rcsak j�magam. Oroszorsz�gi
vad�sz-
kalandjaim az�rt is oly feledhetetlenek sz�momra, mert ritka vad�szszerencs�m volt.
�gy
mindig sz�vesen eml�kszem vissza r�juk.
Vad�szkedvem semmi sem tudta lelohasztani, a nagyszer� vad�szter�letek, a pomp�s,
gazdag
vad�llom�ny, a ritka madarak, mind-mind csak fokozt�k szenved�lyemet. �pp ez�rt
�jdons�lt
ismer�seim is �r�mest h�vtak meg vad�szataikra. Egy reggel egyik bar�tom
vad�szkunyh�j�-
ban tany�ztam. Az ablakb�l kipillantv�n l�ttam, hogy a k�zeli tavon vadkacs�k
hemzsegnek.
�szk�ltak, j�tszadoztak, �r�m volt r�juk tekinteni. Felajzottan lekaptam
vad�szpusk�mat a
szegr�l, �s �sz n�lk�l leviharzottam a l�pcs�n. De mert �lomittas voltam,
elfeledtem a fejemet
lehajtani, s �gy homlokkal rohantam neki az alacsony ajt�f�lf�nak. Akkor�t csattant
a
kobakom, hogy a szemem is szikr�t h�nyt, m�ghozz� akkor�kat, hogy a legviharosabb
�jszak�k vill�mainak is beillettek volna. De csak egy m�sodpercre torpantam meg.
Vad�sz-
k�sem hideg peng�j�t gyorsan a homlokomra nyomtam, hogy p�p ne n�j�n rajta - �s
hanyatt-
homlok szaladtam a t�hoz. A kacs�k �pp akkor sz�lltak fel a v�zr�l. Pusk�mmal
megc�lzom a
kacsahadat - �s sz�rny� m�regbe gurulok, mert akkor veszem �szre, hogy pusk�m
kakas�b�l
kipattant a kovak�, amikor �sszecs�kol�ztam az ajt�f�lf�val.
S�rgetett az id�. Mit tegyek h�t? Szerencs�re eszembe jutott, hogy az im�nt
szikr�zott a
szemem. Nosza, felnyitottam a l�portart�lyt, megc�loztam a vadkacs�kat, �s �k�llel
alaposan
szemk�zt v�gtam magam. Az �t�st�l �jra szikr�t h�nyt a szemem. A szikra p�tolta a
kovak�vet, pusk�m els�lt, �s �n egyszerre �t p�r vadkacs�t �s k�t p�r partifecsk�t
kaptam
puskav�gre. Szavamra mondom, a lelem�nyess�g a f�rfitettek rug�ja. A lelem�nyes
katon�k
�s tenger�szek a kutyaszor�t�b�l is kiv�gj�k magukat, s a tal�l�kony vad�szokhoz
t�rsul
szeg�dik a szerencse.

Egyszer a v�ros k�zel�ben elter�l� t� partj�n vad�szgattam. Nagy gy�ny�r�s�gemre

csapatnyi
vadkacs�t fedeztem fel a v�zen. Gondtalanul lubickoltak, �szk�ltak, al�-al�buktak,
hogy csak
farktollaik hegye kandik�lt ki a v�zb�l. �r�lt a sz�vem, de a lelkemet gond nyomta.
A kacs�k
hol erre, hol arra has�tott�k a vizet sz�lt�ben-hossz�ban, s m�r csak egyetlenegy
t�lt�nyem
maradt. Nekem pedig nem egy kacs�ra f�jt a fogam, mert am�gy vad�sz m�dra akartam
megvend�gelni a cimbor�imat. Egy-k�t kacsa kev�s lenne a vad�szlakom�hoz, ha meg
koplaltatom a vend�geimet, sz� �ri a h�z elej�t.
Szerencs�re hamar eszembe jutott, hogy a magammal hozott szalonn�mb�l maradt m�g
egy
fal�snyi. Nosza, el�veszem a vad�szt�sk�mb�l, �s egy hossz�, fonott sz�j v�g�hez
k�t�m. De
m�g el�tte r�szeire bontottam a fonott sz�jat, az egyes r�szeket egym�shoz
csom�ztam, s
ez�ltal n�gyszeres�re hosszabb�tottam meg a sz�jat. Ezut�n elrejt�ztem a s�r� parti
n�dasban,
csak a csal�tket hagytam a v�zen. Legnagyobb �r�m�mre egy hatalmas g�cs�r �szott
hozz�, �s
fal�nks�g�ban sz�jastul lenyelte a szalonn�t. A megem�szthetetlen zs�ros sz�j m�sik
v�ge
egykett�re szalonn�stul kicsusszant a g�cs�r h�ts� fel�n. De m�r ott volt egy m�sik
kacsa, �s
nagy moh�n bekapta a szalonn�t. Ez sem j�rt m�sk�nt, mint a g�cs�r. �t k�vette a
harmadik,
majd a negyedik �s �gy tov�bb. Hamarosan sz�p sorj�ban az eg�sz csapat felf�z�d�tt
a
sz�jamra, s olyan sz�pen meg�ltek ott, ak�r egy nyakl�nc gr�n�tk�vei.
Zs�km�nyomat �vatosan partra h�ztam. A sz�jat j� er�sen a v�llam �s a derekam k�r�
tekertem, s azzal m�r talpaltam is hazafel� a vadkacsaf�z�rrel.
Igen �m, de messze laktam, a vadkacsacsapat pedig m�zs�nyi s�lyt nyomott. Biz
beleizzadok,
am�g hazavonszolom �ket. M�r-m�r b�nni kezdtem, hogy az eg�sz kacsahadat megfogtam.
Hej, hogy jutok vel�k haza?!
E gondomt�l egy k�l�n�s baleset szabad�tott meg, de sajnos, egyben �jabb bajokat
z�d�tott
r�m. A kacs�k m�g egyt�l egyig �ltek, s amint felocs�dtak, megriadva r�ngatt�k
egym�st, s
k�zben k�ts�gbeesetten csapkodtak sz�rnyukkal, hogy felrep�ljenek, elrep�ljenek.
Addig-
addig pr�b�lkoztak, m�g v�gre siker�lt sz�rnyra kelni�k. R�m�lten l�ttam - b�r
akkor sem
voltam szalmasz�lhusz�r -, hogy vel�k egy�tt �n is a magasba emelkedem! Nos,
gondol-
hatj�tok, micsoda er� lakozott benn�k.
Helyzetemben mindenki m�s berezelt volna, �n azonban nem vesztettem el a fejemet.
Nagy
hidegv�rrel l�gi fogatba fogtam be a fogs�gomba esett vadkacs�kat. Kab�tom sz�rnyai
vitorl�kk� v�ltoztak, s ezek seg�ts�g�vel, valamint a karommal v�gzett evez�
mozdulatokkal
sz�pen a h�zam f�l� korm�nyoztam csod�latos l�gi fogatomat. Amikor a k�m�ny f�l�
�rtem,
egym�s ut�n kitekertem a vadkacs�k nyak�t, �gy egyre lejjebb �s lejjebb
ereszkedtem, �s
v�g�l a k�m�nyen �t egyenest a konyhai t�zhelyre pottyantam. Szeg�ny szak�csom majd
el�jult ijedt�ben. Szerencs�re m�g nem fogott hozz� a f�z�shez, �gy h�t t�zet sem
rakott.
Szerencs�re, mondom, mert nem lett volna �nyemre, hogy egy�tt s�ljek meg a
vadkacs�kkal.

E vadkacs�k�hoz hasonl� sorsra jutott h�t fogolymad�r is. Ki akartam pr�b�lni �j

vad�sz-
pusk�mat, milyen a fog�sa, nem t�l neh�z-e, s hogy �ll a kezemben. J� vad�sznak
k�sz csap�s
a nehezen kezelhet� puska. A rossz puska kocavad�sznak val�. Nos, �j pusk�m kit�n�
fegyvernek bizonyult, de m�g h�travolt a bel�v�se. Ez�rt kibaktattam a hat�rba, �s
�pp azon
t�n�dtem, mit is kaphatn�k puskav�gre, amikor hirtelen nagy fogolycsapat rebbent
fel
el�ttem.
Egyszeriben megj�tt az �tv�gyam a finom fogolypecseny�re, viszont m�g nem t�lt�ttem
meg
a pusk�mat s�r�ttel. Ha most t�lt�getn�m, elszalasztan�m a pecseny�t. Pedig m�r
szinte az
asztalomon l�ttam a ropog�sra s�lt nagyszer� lakom�t! Ekkor kit�n� �tletem t�madt -
n�hanapj�n ti is kipr�b�lhatj�tok, bar�taim! Engem ez h�zott ki a cs�v�b�l.
Miut�n megfigyeltem, hol sz�lltak le �jra a foglyok, gyorsan megt�lt�ttem a
pusk�mat, de
s�r�t helyett a t�lt� vessz�t dugtam a cs�be. De el�tte m�g nagy sietve kihegyeztem
a vessz�
fels� v�g�t. Azt�n rendk�v�l �vatosan a csapat k�zel�be lop�ztam, �s amikor azok
�jra
felrebbentek, megh�ztam pusk�m kakas�t.
Hat�rtalan �r�m�mre a kil�tt t�lt�vessz� ny�lvessz�k�nt rep�lt a magasba, �s
egyszerre h�t
foglyot ny�rsalt fel, majd lassan lehullott a f�ldre. L�m, aki az esz�t haszn�lja,
seg�t �nmag�n,
hiszen a r�gi mond�s is ezt p�ld�zza: t�bbet �sszel, mint er�vel, �gy h�t ism�t
�jabb
tapasztalattal gazdagodtam.

Oroszorsz�gban vannak az igazi rengetegek. Ezekben a se hossza, se sz�le erd�kben

oly
magasra n�nek a f�k, hogy f�nyes nappal is s�t�ts�g honol alattuk. Nos, egyszer egy
ilyen
v�gtelen orosz erd�be keveredtem. Szemem hamar hozz�szokott a s�t�thez. Hirtelen
egy
gy�ny�r� fekete r�k�t pillantottam meg. Szavamra, v�tek lenne az ilyen ritka
�rt�kes pr�met
goly�val vagy s�r�ttel kilyukasztani. Ujjaim begye m�r szinte �rezte is a finom,
puha
sz�rmebunda tapint�s�t.
R�ka koma nyugodtan �lldog�lt egy fa t�v�ben, �s k�v�ncsian r�m b�mult.
Elinalhatott volna,
de nem tette, f�lelem n�lk�l, kitart�an b�mult, nyilv�n az�rt, mert m�g sohasem
l�tott embert
�s pusk�t. Ezzel pecs�telte meg sors�t. Pusk�mb�l kivettem a goly�t, �s helyette
egy hatalmas
szeget tettem bele. L�v�sem mesterl�v�snek bizonyult: a r�k�t fark�n�l fogva er�sen
odaszegeztem a f�hoz. Ekkor hozz�l�ptem, vad�szk�semmel egyetlen v�g�ssal
sz�thas�tottam
a bund�j�t a fej�n. �kelme m�r nem v�rta meg, hogy kikorb�csoljam a bund�j�b�l, a
metszett
ny�l�son �t - uzsgy�! - p�re b�r�t mentve elnyargalt �rkon-bokron �t. Nekem pedig
otthagyta
dr�ga bund�j�t, �gy j�rtunk j�l mind a ketten.
Az ember bakl�v�seit sokszor a v�letlen �s a j� szerencse billenti helyre. E t�tel
bizonys�g�ul
t�bb t�rt�netet is elmes�lhetn�k, mint p�ld�ul esetemet a vaddiszn�kkal.
Egy s�r�s�ges s�t�t erd�ben bolyongtam. Hirtelen �grecseg�st hallok.
L�legzetvisszafojtva
figyelek, s egyszer csak egy fiatal vadkan bukkan fel, a nyom�ban pedig egy nagy
vaddiszn�.
Bevallom f�rfias�n, elv�tettem a l�v�st. A kis kan vill�mgyorsan megugrott, a
diszn� viszont
meg�llt, mintha odac�vekelt�k volna. �vatosan k�zelebb l�pek hozz�, el�bb csak egy
l�p�ssel, azt�n kett�vel, meg�llok, �s alaposan szem�gyre veszem. Ekkor l�tom, hogy
vak a
szerencs�tlen, �s sz�j�ban ott szorongatja a kis vadkan fark�t. Id�be tellett, mire
r�j�ttem,
hogy a kis vaddiszn� �gy vezette vil�gtalan anyj�t. Puskagoly�m kettej�k k�z�tt
siv�tott �t, �s
kett�szak�totta az eleven vezet�zsineget. A koca erre lec�vekelt, de a leszakadt
farok v�g�t
tov�bbra is a foga k�z�tt szorongatta. Remek �tletem t�madt, mer�szen hozz�l�ptem,
megragadtam a farkinca v�g�t, �s a legyeng�lt �reg �llatot sz�pen hazavezettem.
H�s�ges
kutya m�dj�ra, engedelmesen k�vetett.

A feld�h�d�tt vaddiszn�koc�k veszedelmesek, �m a vadkanok m�g sz�zszorta

veszedelme-
sebbek. Tal�n mondanom se kell, bar�taim, hogy Oroszorsz�gban gyakran vad�sztam
ezekre
a fekete �rd�gfajzatokra.
Egyszer csak �gy c�l n�lk�l j�rtam az erd�t. �r�ltem a sz�p id�nek, hallgattam a
mad�rf�tty�t. Ak�rha selyemsz�nyegen l�pkedn�k, oly k�nnyen esett a j�r�s a puha
moh�n.
Hirtelen hegyoml�snak beill� recseg�s-ropog�s t�madt, �s miel�tt m�g k�r�ln�zhettem
volna,
egy �ri�si vadkan rontott fel�m. �pp csak annyi id�m maradt, hogy egy fa m�g�
ugorjak. Ha
ezt f�l pillanattal k�s�bb cselekszem meg, a d�h�dt fenevad felny�rsal, �gy azonban
testem
helyett a f�ba m�lyesztette f�lelmetes agyar�t. Szerencs�re olyan m�lyen f�r�dott
agyara a
f�ba, hogy nem b�rta onn�t kir�ntani, s �gy nem ronthatott nekem.
Hoh�! - gondoltam -, most kelepc�be ker�lt�l! Meg�llj, majd m�resre tan�tlak! -
Azzal fel-
kaptam egy k�vet, �s m�g m�lyebbre vertem be agyar�t a f�ba, hogy kereket ne
oldhasson.
Alaposan beleizzadtam a kalap�l�sba. Nem tudom, mennyire t�nt hossz�nak a vadkannak
a
v�rakoz�s ideje, mert �n bekutyagoltam a legk�zelebbi faluba kocsi�rt �s
k�telek�rt. Az
elevenen fogs�gba esett bestia hazasz�ll�t�sa m�r gyerekj�t�k volt, nem is pazarlom
r� a sz�t.

Az el�bbi vadkanhist�ria szinte semmis�g ahhoz a kalandomhoz k�pest, amit most

mes�lek el
nektek, bar�taim. Mindez a legteljesebb sz�nigazs�g, hiszen a saj�t szememmel
l�ttam
mindent. M�r minden goly�mat elpufogtattam, amikor hirtelen a f�ldkereks�g
legpomp�sabb
szarvasbik�j�t pillantom meg. N�la fens�gesebbet �lmomban sem tudtam volna
elk�pzelni,
pedig vil�gj�r�som sor�n rengeteg gy�ny�r� szarvassal tal�lkoztam. E kapit�lis bika
l�tt�n
minden vad�sznak kiugrott volna a sz�ve �r�m�ben.
A szarvas f�lelem n�lk�l, b�tran n�zett r�m, mintha csak sejtette volna, hogy �res
a t�lt�ny-
t�sk�m. Bolonds�g lenne ilyen zs�km�nyt elszalasztani! Gyorsan egy marok
cseresznye-
maggal �s f�lddel t�lt�ttem meg a pusk�mat. A k�t agancs k�z� c�loztam, a
homlokcsont
k�zep�be. A l�v�s eld�rd�lt, az er�s �t�st�l egy pillanatra megt�ntorodott a bika,
p�rg�tt
egyet a tengelye k�r�l, �s �n azt hittem - az eny�m. T�vedtem. A szarvas hirtelen
fel�gaskodott, dobbantott a pat�ival, megfordult, �s eliramlott. Olyan sebesen
rep�lt, ak�r a
ny�lvessz�. Vad v�gt�j�nak szele megz�rgette a leveleket, �s megcsapta az arcomat.
K�t-h�rom �vvel k�s�bb v�letlen�l ism�t ugyanabban az erd�ben vad�sztam. A s�r�b�l
hirtelen egy gy�ny�r� szarvas bukkan el�. De uramfia, mit l�tok? K�t hatalmas
agancs k�z�tt
egy t�bb mint t�z l�b magas cseresznyefa pomp�zott. Ekkor jutott eszembe
cseresznyemagos
szarvaskalandom, jogosan �reztem h�t saj�tomnak.
Egyetlen remek l�v�ssel leter�tettem, �gy h�t egyszerre jutottam a pecseny�hez �s a
hozz�
val� cseresznyem�rt�shoz, mert a fa telis tele volt �rett, ropog�s csereszny�vel.
T�st�nt meg-
k�stoltam, s mindm�ig �ll�tom, hogy ehhez hasonl� finom csereszny�t sohasem ettem.

Sok�ig �gy hittem, ez legfurcs�bb vad�szkalandom. �m a medv�vel esett hist�ri�m m�g

cifr�bb volt, hallgass�tok h�t!
Akkoriban Lengyelf�ld�n, az ottani s�t�t rengetegekben vad�sztam. Bizony�ra
besz�ltem m�r
arr�l a szok�somr�l, hogy a vad�szatok sor�n a legsz�vesebben magamban j�rom a
s�r�t.
Akkor is �gy t�rt�nt, elszakadtam a t�rsas�gt�l, �s f�rge l�ptekkel r�ttam a
kem�nyre fagyott
havat. A vad�szszerencse mell�m szeg�d�tt, sok vadat ejtettem el, �gy azt�n k�s�
d�lut�nra
elfogyott a puskaporom. Nem tehettem m�st, visszafordultam, hogy megkeressem
cimbor�imat.
Bes�t�tedett. Hirtelen egy sz�rny� nagy medve t�rt r�m. K�t l�bra �llt, �s
f�lelmetesen nagy
sz�j�t akkor�ra t�totta, mintha azon nyomban sz�r�st�l-b�r�st�l le akart volna
nyelni.
Belekotortam zsebeimbe, de sem puskaport, sem �lmot nem tal�ltam. Csup�n k�t kovak�
akadt a kezembe. Rendszerint magamn�l tartok n�h�ny kovak�vet, hogy sz�ks�g eset�n
k�zn�l legyenek. Az egyiket vill�mgyorsan a fenevad sz�j�ba haj�tottam. Ilyesmire
igaz�n
nem sz�m�tott a medve, d�h�ben megfordult, �n pedig nem k�slekedtem, �s a m�sik
kovak�vet a h�ts� fert�ly�ba v�gtam, �gy a k�t kovak� el�lr�l �s h�tulr�l nagy
er�vel hatolt a
medve test�be, s ott hatalmas durran�ssal csap�dott egym�shoz. A borzalmas robban�s
sz�tvetette a medv�t.
Tal�l�konys�gom �s l�lekjelenl�tem a biztos hal�lt�l mentett meg. De az�rt nem
szeretn�m
�jra �t�lni ezt a borzalmas kalandot. Igen, soha t�bb� nem szeretn�k fegyvertelen�l
szembe-
ker�lni egy ilyen f�lelmetes fenevaddal.

Sajnos a sors arra k�rhoztatott, hogy a legveszedelmesebb fenevadak mindig akkor

t�mad-
janak r�m, amikor alig tudok ellen�k v�dekezni. Mintha csalhatatlan szimattal
megsejten�k,
mikor vagyok v�dtelen, fegyvertelen.
T�len t�rt�nt, amikor �pp meg�lltam egy s�r� erd�ben, �s lecsavartam pusk�mr�l a
kov�t,
hogy meg�les�tsem. K�r�s-k�r�l csak a csend, semmi nesz.
S ekkor hirtelen egy borzalmas, val�s�gos medvesz�rny rontott r�m. T�lut�n nincs
veszedel-
mesebb a ki�hezett medv�n�l. Csak egyet tehettem, hogy min�l gyorsabban
felkapaszkodjam
a legk�zelebbi magas f�ra, �s ott v�giggondoljam, hogyan sz�lljak szembe a
mack�val.
Balszerencs�mre zsibbadt kezemb�l m�g vad�szk�semet is kiejtettem. A k�ssel �pp egy
csavart akartam meger�s�teni a pusk�mon. A fa alatt pedig ott �llt a medve, felfel�
n�zett, �s
m�rgesen morgott r�m. Tudtam, hogy b�rmely pillanatban felm�szhat ut�nam, hiszen az
orosz
medv�k ugyancsak f�rg�k.
Csiholjak ism�t szikr�t a szememb�l? Nem, ehhez cs�pp kedvem sem volt, hiszen m�g
mindig f�jt a szemem. R�ad�sul ilyen sz�d�t� magasban kor�ntsem tan�csos f�hoz
verni a
fejem, hogy szikr�t vessen a szemem. V�gyakozva tekintettem le a h�ba f�r�dott
k�semre, de
sajnos szomor� tekintetem egy hajsz�llal sem hozta k�zelebb. �m az utols�
pillanatban, mint
mindig, most is ment� �tletem t�madt. Bocs�ssatok meg, hogy ilyesmir�l besz�lek,
bar�taim,
de h�t emberek vagyunk. Istentelen�l f�ltem a f�n, s ha csak len�ztem a medv�re,
m�ris a
hideg r�zott.
Olyan hideg volt, hogy r�pt�ben megfagyott a mad�r. �s ez volt az �n nagy
szerencs�m.
Ugyanis tov�bb m�r nem tudtam visszatartani kisdolgomat. �gy h�t az ijedtemben
felgy�lemlett v�ztartal�kaimat lecsapoltam, �s a v�zsugarat k�sem nyel�re
ir�ny�tottam. A v�z
a dermeszt� fagyban azon nyomban megfagyott, amint a k�s nyel�hez �rt. A j�gcsap
oly
gyorsan n�tt, hogy hamarosan el�rte a fa als� �gait. A k�s meghosszabb�tott nyel�t
m�r
gyerekj�t�k volt megragadni �s �vatosan felemelni. �pp csak hogy meger�s�tettem �gy
megszerzett k�semmel a kov�t, amikor az �n medv�m elunv�n a fa alatti v�rakoz�st,
ut�nam
m�szott. Ez azt�n az okos medve - gondoltam -, tudja, mikor j�n a legjobbkor! No de
nem is
maradtam ad�s a sz�ves fogadtat�ssal, oly alaposan kilyukasztottam goly�mmal a
bund�j�t,
hogy �r�kre elment a kedve a f�ra m�sz�st�l!

M�g ugyanazon a t�len v�ratlanul egy f�lelmetes farkas rontott r�m. Sem a k�sem,
sem a
pusk�m nem volt a kezem �gy�ben. V�gs� k�ts�gbees�semben �nv�delemb�l bele�kl�ztem
a
farkas nyitott sz�j�ba. Ijedts�gem er�met megsz�zszorozta, �gy �kl�m az ordas
tork�n �t
szinte a v�ll�ig hatolt a test�be. Hej, mi lesz most?! Gondolhatj�tok, micsoda
�tkozott helyzet
volt! Farkasszemet n�zek egy rettenetes farkassal, �s r�ad�sul m�g a karom is a
tork�ban.
Vasvillaszemmel meredt�nk egym�sra.
Aki b�rja, marja!
Gy�l�lett�l izz� tekintet�b�l vil�gosan kiolvastam: ha csak egy kiss� is kih�zn�m
�kl�met,
t�st�nt a torkomnak ugrana. �gy nem maradt m�s v�laszt�som, j� er�sen
megszor�tottam az
ordas zsigereit, s azt�n, ak�r egy keszty�t, kiford�tottam b�r�b�l a besti�t. Ut�na
f�ldh�z
csaptam, �s t�bb� r� se heder�tettem.
B�rmilyen j�l siker�lt is el�bbi m�dszerem, m�gsem akartam megism�telni, amikor
r�viddel
r� az egyik szentp�terv�ri sik�torban egy veszett kutya vett �z�be.
- Fut�s, M�nchhausen! Mentsd a b�r�d! - adta ki az uk�zt az agyam, �s m�ris a
nyakam k�z�
kaptam a l�bam. De hogy gy�zhettem volna ezt az eszeveszett versenyfut�st a veszett
�llattal?
Hogy valamelyest feltart�ztassam a kuty�t, fut�s k�zben ledobtam a k�penyemet.
Ezzel a
csellel annyi id�t nyertem, hogy bemenek�lhettem egy k�zeli h�z kapualj�ba. Amikor
kisv�rtatva elm�lt a v�sz, �s minden elcsendesedett, hazamentem, inasomat pedig
elk�ldtem a
k�penyem�rt. Amikor meghozta, sz�pen kitiszt�totta �s beakasztotta a szekr�nybe.
M�snap kora reggel inasom k�ts�gbeesett jajvesz�kel�se vert fel legjobb �lmomb�l:
- Jaj, b�r� �r! B�r� �r! Megveszett a k�penye!
T�st�nt talpra ugrottam, b�r inasom szavait csak akkor fogtam fel a maga
val�s�g�ban,
amikor odavezetett a szekr�nyhez, s ott megl�ttam foszl�nyokk� t�pett ruhat�ramat.
Egy
kupacban �ktelenkedett a diribdarabokra t�pett sok sz�p ruha.
�les esz� inasom nyomban r�j�tt, hogy a k�penyem veszett meg. A veszett k�peny
pedig a
szemem l�tt�ra esett neki legpomp�sabb d�szegyenruh�mnak. P�r pillanattal k�s�bb
csup�n
foszl�nyok maradtak bel�le.
Ki tudja, mi t�rt�nt volna, ha k�slekedem, �s nem eresztek bele n�h�ny goly�t? �gy
legal�bb
puszta �let�nket mentettem meg.
Kutyakalandok
Eddig elmondott kalandjaim is azt tan�s�tj�k, hogy minden veszedelemb�l �p b�rrel
megmenek�ltem. Nem tagadom, gyakran a szerencs�s v�letlen sietett seg�ts�gemre.
Igaz, ami igaz - r�termetts�g �s l�lekjelenl�t n�lk�l nem �sztam volna meg
sz�razon. A j�
vad�sz, tenger�sz �s katona mindig a maga jav�ra ford�tja a szerencs�s v�letlent. A
rossz
gener�lis, admir�lis �s vad�sz viszont e tulajdons�gok hi�ny�ban egyszer�en a
v�letlenre
b�zza mag�t, s vakon hisz j� szerencs�j�ben. Mindm�ig vallom: t�k�letes�tsd
�gyess�ged,
gyakorold mesterfog�saidat, gyarap�tsd ismereteidet, gondozd, �pold szersz�maidat,
fegyvereidet - �s ti�d a siker.
�n eme tulajdons�gokkal messze f�ld�n h�ress� tettem nevemet. H�rnevemet kit�n�
lovaim,
kuty�im, pusk�im �s a vel�k val� b�n�sm�dom csak �regb�tett�k. Vad�szk�r�kben m�g
sok�ig fognak besz�lni err�l. Nem szeretn�k dicsekv�nek t�nni szemetekben, ez�rt
most nem
t�rek ki r�szletesen lovaimra, kuty�imra, �s fegyvergy�jtem�nyemre. Az ostoba
dicsekv�sn�l
semmi sem ut�latosabb, kiv�lt ha f�rfiember teszi. �ppoly felesleges az ilyesmi,
ak�r a szek�r
�t�dik kereke.
De volt k�t nagyszer� kuty�m, s mindkett� olyannyira j�l szolg�lt engem, hogy
sohasem
fogom �ket elfelejteni, �pp ez�rt m�g most, �vek m�lt�n is sz�vesen besz�lek r�luk.
Az egyik kit�n� kop� volt, f�radhatatlan, figyelmes, k�r�ltekint�. Mindenki
irigyelt �rte, aki
csak egyszer is l�tta vad�szni. Nemcsak nappal, �jjel is vad�szhattam vele. Ha
bes�t�tedett,
egyszer�en l�mp�st akasztottam a fark�ra. Ennek f�nye nappali vil�goss�got
�rasztott, s �gy
sz�momra mindegy volt, nappal vagy �jszaka vad�szom-e.
Egyszer - nem sokkal esk�v�m ut�n - feles�gemnek is kedve szottyant, hogy
kipr�b�lja
vad�szszerencs�j�t. Tudta a dr�ga, hogy �r�met szerez vele nekem.
L�ra pattantam, �s kuty�mmal el�rev�gtattam, hogy felhajtsak valami vadat. Kuty�m
nemsok�ra egy nagy csapat fogoly el�tt c�vekelt le. Sz�zn�l is t�bben lehettek.
T�relmetlen�l
v�rtam feles�gemet, aki hadnagyom �s lov�szom k�s�ret�ben indult ut�nam az erd�be.
V�rok, v�rakozom, de h�r�k-hamvuk sincs. Elfogott a nyugtalans�g. Csak nem esett
valami
bajuk? Megfordulok �s visszav�gtatok. Aggodalmamban egyre jobban �s jobban sarkan-
ty�zom a lovamat. Valahol f�l�ton egy kutya keserves vinnyog�sa �ti meg a f�lemet.
Mintha
eg�szen k�zel sz�k�lt volna, �m teremtett lelket sehol sem l�ttam.
Lesz�lltam a l�r�l, f�lemet gyakorlott nyomoz� m�dj�ra a f�ldh�z tapasztottam, �s
ekkor
meghallom, hogy a sir�nkoz�s a f�ld al�l j�n, s�t f�lre�rthetetlen�l kivettem a
feles�gem, a
hadnagyom �s a lov�szom hangj�t is. Tan�cstalanul n�ztem k�r�l. S ekkor egy g�dr�t
pillantottam meg a k�zeli sz�nb�nya akn�ja felett. Azonnal r�j�ttem, hogy szeg�ny
feles�gem
k�s�ret�vel egy�tt az akn�ba zuhant. L�hal�l�ban a legk�zelebbi faluba v�gtattam,
hogy
seg�ts�g�l h�vjam a b�ny�szokat. Er�sen rem�ltem, idej�ben �rkez�nk, hiszen
mindny�juk
hangj�t hallottam. M�gis �r�kk�val�s�gnak t�nt minden perc.
Hossz�, kem�ny munka kezd�d�tt. A ment�s sikerrel j�rt, �s nagy sok�ra kih�ztuk a
szerencs�tleneket a kilencven�lnyi m�lys�gb�l.
Els�nek a lov�szt �s lov�t, majd a hadnagyot mentett�k meg, lovastul. Szeg�ny
feles�gem
utols�nak maradt parip�j�val �s t�r�k kuty�j�val egy�tt. Ez a der�k �llat
figyelmeztetett
vinnyog�s�val a bajra.
Mindm�ig �ldom a sorsot e k�nnyen v�gzetess� v�lhat� baleset szerencs�s
kimenetel��rt.
Sem ember, sem �llat nem s�r�lt meg komolyabban, mind�ssze n�h�ny horzsol�st
szenvedtek. Ann�l nagyobb megr�zk�dtat�st jelentettek sz�mukra a s�t�t m�lys�gben
elt�lt�tt
borzalmas �r�k.
Vad�szatra term�szetesen m�r senki sem gondolt. �s most, m�g engem hallgattatok,
bar�taim,
bizony�ra elfeledkeztetek der�k kop�mr�l. �gy engem sem �rhet szemreh�ny�s, ami�rt
akkor,
a ki�llott izgalmak k�vetkezt�ben t�k�letesen megfeledkeztem kuty�mr�l.
M�snap hajnalban szolg�lati �tra indultam. Csak k�t h�t m�lva t�rtem vissza. Alig
n�h�ny
�r�t t�lt�ttem odahaza, amikor r�d�bbentem, hogy kuty�m nem szaladt el�m, pedig
m�skor
mindig kit�r� �r�mmel fogad, �s h�s�gesen nyomomba szeg�dik.
Arra a k�rd�semre, hol a kuty�m, h�zam n�pe megr�m�lt. T�voll�tem alatt senki sem
l�tta.
Mindny�jan azt hitt�k, most is magammal vittem, mint szoktam volt m�skor. Kerest�k,
h�vtuk, hi�ba. A f�ttysz�ra sem j�tt el�. Nyoma veszett. V�g�l is az jutott az
eszembe, h�tha
ott maradt str�zs�nak a fogolycsapat mellett.
Rem�nnyel vegyest f�lelemmel l�ra pattantam, �s oda v�gtattam, ahol tizenn�gy
nappal
azel�tt a kuty�mat hagytam. �s �me - legnagyobb �r�m�mre -, kedves kuty�m ott �llt
a
foglyok mellett, ugyanazon a helyen, ahol hagytam.
- F�rge! - ki�ltottam r�. A kutya megmozdult, a foglyok felrebbentek, �s �n
egyetlen puska-
l�v�ssel huszon�t darabot l�ttem le. De a szerencs�tlen �llat annyira legyeng�lt az
�hs�gt�l �s
a f�radts�gt�l, hogy alig tudott hozz�m k�szni. Fel kellett vennem a nyeregbe,
m�sk�l�nben
sosem ker�lt volna haza. �r�mmel v�llaltam ezt a kis k�nyelmetlens�get, hiszen
annyira
szerettem a kuty�mat. N�h�ny napos pihen�s �s gondos �pol�s ut�n F�rg�m ism�t a
r�gi lett,
tal�n m�g �gyesebb �s f�rg�bb.

K�t-h�rom h�ttel k�s�bb h� kuty�m seg�ts�g�vel j�ttem r� egy olyan rejt�ly

nyitj�ra, amelyet
n�lk�le sohasem tudtam volna megfejteni. Igen, F�rge kiv�l� k�pess�gei n�lk�l ez
sohasem
siker�lt volna nekem.
Gondolj�tok el, kedves bar�taim, k�t �ll� napon �t hajszoltam egy nyulat. Kuty�m
�jra �s �jra
fel�m hajtotta, m�gsem ker�lt soha l�t�vols�gba.
Vil�g�letemben sose hittem boszork�nys�gban, var�zslatban, �mb�r sok csod�latos
hist�ria
esett meg velem. De j�zan �t�l�k�pess�gem ezekre mindig megtal�lta a magyar�zatot.
Enn�l
az esetn�l viszont meg�llt az eszem. H�t hallott m�r valaki olyat, hogy egy ny�l
k�t napon
kereszt�l orr�n�l fogva vezessen egy vad�szt?
F�rge v�g�l m�giscsak gy�z�tt, t�lj�rt a ny�l esz�n, �s siker�lt l�t�volba
hajtania. Els�
l�v�sem leter�tette. �s most �muljatok, mert a vil�g legritk�bb nyul�t kaptam
puskav�gre!
Mint minden k�z�ns�ges tapsif�lesnek, ennek is n�gy l�ba volt a hasa alatt, viszont
a h�t�n
n�gy tartal�k l�bbal rendelkezett. Ha teh�t fut�s k�zben elf�radt, egyszer�en a
h�t�ra fordult,
ak�r a j� �sz�k, �s pihent p�tl�baival m�g gyorsabban szaladt.
Sem el�tte, sem ut�na nem tal�lkoztam hozz� hasonl� nyolcl�b� ny�llal! De ezt sem
ejtettem
volna el soha, ritka �gyes �s f�radhatatlanul kitart� kop�m n�lk�l. Szinte azt
mondhatn�m,
hogy F�rg�hez hasonl� kit�n� vad�szkutya nincs t�bb a vil�gon. M�gsem mondom, mert
volt
egy agaram, s ez egy hajsz�llal sem volt rosszabb az �n nagyszer� F�rg�mn�l.

Bizony, bar�taim, m�ig sem tudom, k�t kuty�m k�z�l melyik volt a jobbik. De
hozz�juk
foghat� harmadikat, szavamra, sehol sem tal�ln�tok, m�g ha az eg�sz vil�got is
bej�rn�tok
�rte.
Di�n�m, az agaram vill�mgyors volt. �, ha csak egyszer is l�tt�tok volna,
meg�rten�tek, hogy
mennyire szerettem, s mi�rt vittem oly gyakran �ppen �t vad�szataimra! Szeg�ny
annyit
sz�guldott, rohant-nyargalt, hogy hossz� l�ba v�ns�g�re tacsk�kurt�ra kopott, s �gy
m�r csak
borzvad�szatokon vehettem haszn�t. De Di�n�m m�g ekkor is kit�n�en dolgozott. Borz-
fog�sban a legjobb kotor�kebeket is sorra lef�zte.
Nos, r�gebben, amikor az �n Di�n�m m�g hossz� l�b� ag�r volt, egy k�v�r nyulat vett
�z�be.
Alig gy�ztem l�h�ton k�vetni az erd�ben, mert - b�r szaporulat el�tt �llt -
ny�lsebesen
kergette a nyulat. Egyszer csak egy kutya-falka csahol�s�t hallom. K�l�n�s, er�tlen
csahol�s
volt, ink�bb vinnyog�snak hatott. El sem tudtam k�pzelni, mi t�rt�nt. Amikor azt�n
k�zelebb
l�ptem, olyan meglep� l�tv�ny fogadott, hogy nem akartam hinni a szememnek!
Az anyany�l fut�s k�zben megfialt, s erre az �n Di�n�m is azonm�d vil�gra hozta
k�lykeit. A
kisnyulak anyjuk ut�n futottak, a kiskuty�k pedig a kisnyulak ut�n iramodtak. Meg
is fogt�k
�ket. �gy t�rt�nt, hogy a vad�szat v�g�re hat kuty�m �s hat nyulam lett, holott
csup�n egy
kuty�val indultam el otthonr�l.
Ezek ut�n rem�lem ti sem k�telkedtek abban, hogy az �n Di�n�mnak nem volt p�rja a
f�ld�n.
A litv�n paripa
Nemcsak kuty�imra eml�kszem vissza sz�vesen, hanem nagyszer�, pomp�s litv�n lovamra
is.
Ez a paripa t�bbet �rt p�nzn�l, aranyn�l is. Mondhatn�m, a szerencs�s v�letlen
juttatott hozz�.
Bar�tom, Przobowsky gr�f pomp�s litv�niai kast�ly�ban vend�geskedtem. Sz�vesen
id�ztem a
gr�fn�l, mert remek vad�szter�lete s m�g remekebb lovai voltak.
Egy d�lut�n pihen�sk�ppen a d�m�k k�r�ben �ld�g�ltem a nagy szalonban. Te�z�s
k�zben
kellemes cseveg�ssel t�lt�tt�k az id�t. Az urak mind az udvarra mentek, ahol �ppen
egy fiatal
teliv�r cs�d�rt vezettek el�. A gr�f nagy rem�nyeket f�z�tt ehhez a m�nhez. Magam
is
sz�vesen lettem volna a f�rfiakkal, de a h�lgyeket nem hagyhattam magukra.
Hirtelen seg�lyki�lt�sokat hallottunk. Felpattantam, �s bocs�natot sem k�rve a
d�m�kt�l,
kirohantam az udvarra.
A cs�d�r vad volt, f�ktelen, r�gott �s harapott. Senki sem mer�szkedett a k�zel�be,
senki sem
mert a h�t�ra �lni. M�g a legb�trabb lovasok is csak t�volr�l szeml�lt�k d�bbenten
�s
tan�cstalanul a zabol�tlan cs�d�r viharos t�nc�t, t�zes tekintet�t �s habz� sz�j�t.
Mindny�jan
felki�ltottak, amikor v�ratlanul a h�t�ra pattantam. Cselekedetem meglepte a lovat,
de azt�n,
mintha h�t �rd�g b�jt volna bele, h�nyta-vette mag�t. K�t h�ts� l�b�n t�ncolt,
�gaskodott,
majd t�st�nt far�t v�gta a magasba. Mindent megk�s�relt, m�gsem tudott levetni.
Lovagl�-
tudom�nyom �s hidegv�rem csakhamar lecsillap�totta �s kezess� tette.
A megr�m�lt h�lgyek ott szorongtak a szalon ablak�ban, egyszerre s�hajtoztak az
ijedts�gt�l
s az �mulatt�l. Hogy meggy�zzem s egyben megnyugtassam �ket a l� kezess�g�r�l s
arr�l,
hogy imm�r nem kell tartaniuk t�le, az ablakon �t beugrattam a szalonba. Itt hol
l�p�sben, hol
�getve, hol pedig v�gt�ban n�h�nyszor k�rbej�rattam a lovat, majd felugrattam a
gy�ny�r�en
megt�r�tett asztalra, s ott a cs�sz�k �s t�ny�rok k�z�tt mutattam be a d�m�knak a
lovagl�s
magasiskol�j�t. Lovam olyan �gyesen engedelmeskedett parancsaimnak, hogy
egyetlenegy
leheletv�kony cs�sz�t, te�skann�t vagy t�ny�rt sem t�rt �ssze.
Husz�rbrav�rommal le�rhatatlan lelkesed�st v�ltottam ki. A h�lgyek, de a h�z ura
el�tt is
toronymagasra n�tt a tekint�lyem. V�g�l Przobowsky gr�f a t�le megszokott
udvariass�ggal
megk�rdezte, vajon elfogadn�m-e aj�nd�kba a megszel�d�tett lovat. � ugyanis nagyon
szeretn�, ha ezzel a l�val gy�zelmes h�bor�ba menn�k a t�r�k ellen.
A t�r�k elleni hadj�rat
Hadba indul� enn�l szebb aj�nd�kot nem kaphatott volna. A gr�f gy�zelmes h�bor�r�l
besz�lt, m�rpedig ehhez j� l� �s j� katona kell. Nos, v�gre ott volt az alkalom,
hogy sok
rendk�v�li k�pess�gem mellett, vit�zs�gben val� j�rtass�gomat is bebizony�tsam.
Sz�p
parip�m b�r�ny �s t�ltos egy szem�lyben, b�tor, t�zes �s engedelmes - nagyszer�
seg�t�t�rsam
lesz a csat�kban.
Parancsnokunk honfit�rsam, M�nter t�bornagy volt, az orosz hadsereg nagy h�r�
hadvez�re.
Az orosz fegyverek becs�let�n esett csorb�t kellett kik�sz�r�ln�nk, hogy milyen
sikerrel, azt
a sok gy�ztes csata igazolja. Kem�ny csat�k voltak.
Al�rendelt katon�k nagy h�stettekkel �s gy�zelmekkel val� k�rked�s�t tiltja a
szer�nys�g. A
dics�s�g - ak�r ki�rdemelt�k, ak�r nem - a hadvez�reket illeti, teh�t mindig �ket
�vezi a
dicsf�ny. Sok esetben pedig a kir�lyokat �s kir�lyn�ket, holott puskaport sohasem
szagoltak, s
fegyvert, �gy�t is csak legfeljebb a katonai d�szszeml�ken l�ttak. Az � sz�mukra a
katona -
saj�t test�rs�g�k. A harcmez�k katon�it sohasem l�tt�k.
Nem kenyerem a dicsekv�s, idegen tollakkal nem szoktam �keskedni, ez�rt azt mondom,
mi
csup�n k�teless�g�nket teljes�tett�k, a gy�zelem teh�t nem az �n �rdemem. Minden
igazi
hazafi, katona �s f�rfi �gy gondolkodik. K�rkedjenek csak a l�h�t�k, a
semmirekell�k.
Egy husz�rsz�zad parancsnoka voltam. K�l�nf�le v�llalkoz�saim siker�t legink�bb
saj�t
eszemnek �s bajt�rsaim h�siess�g�nek k�sz�nhettem. Gy�zelmet gy�zelemre halmoztunk.
Egyszer, amikor a megfutamodott t�r�k�ket kergett�k, el�v�d�nk ugyancsak
kutyaszor�t�ba
ker�lt. T�zes lovam majdnem a pokol fenek�re sz�guldott velem.
A f�seregt�l t�voli el��rs�n voltam. Egyszer csak l�tom, hogy az ellens�g nagy
porfelh�be
burkol�zva k�zeledik, �gy sem a csapat erej�t, sem menetir�ny�t meg�llap�tani nem
tudtam.
Pedig �tk�zet el�tt mindig fontos, hogy ismerj�k az ellens�g erej�t �s sz�nd�k�t.
Nos, a legk�z�ns�gesebb fog�s lenne r�szemr�l, ha magam is porfelh�be burkol�zn�k.
Ett�l
m�g nem lenn�k okosabb, s�t c�ljaimhoz sem ker�ln�k k�zelebb. M�gis parancsot adtam
husz�rjaimnak, hogy sz�r�djanak sz�t a jobb- �s balsz�rnyon, �s min�l nagyobb
porfelh�t
verjenek. �n magam pedig egyenest az ellens�gre rontottam, hogy k�zelebbr�l vegyem
szem�gyre. Tervem siker�lt, az ellens�g l�pre ment, �s harcba bocs�tkozott velem.
De
csakhamar annyira megr�m�l a csapatom jobb- �s balsz�rny�n t�madt hatalmas
porfelh�t�l,
hogy fejvesztve menek�lt. Nosza, ut�nuk! �sd, v�gd, nem ap�d!
A t�r�k�k �ri�si vesztes�get szenvedtek. Megfogyatkozott sereg�k hanyatt-homlok
rohant
vissza saj�t er�d�tm�nyeibe. Ott m�rt�k r�juk az utols� csap�st, a megsemmis�t�
veres�get, �s
ezzel legv�rmesebb rem�nyeinket is t�lsz�rnyaltuk.
Litv�n parip�m sz�lsebesen sz�guldott, �gy �n j�rtam az �ld�z� csapat �l�n. Mindez
a h�res
ocsakovi csat�ban t�rt�nt. Ez a nagy gy�zelem szerezte meg az oroszok v�gs�
diadal�t a
t�r�k�k felett. Amikor l�ttam, hogy az ellens�g a szemk�zti kapun �t menek�l ki a
v�rosb�l,
azt a megold�st tartottam a legc�lszer�bbnek, ha meg�llok a f�t�ren, s ott fuvatok
gy�lekez�t
husz�rjaimnak. K�pzelhetitek, mekkora volt csod�lkoz�som, amikor k�r�ln�zve,
k�rt�seim �s
husz�rjaim helyett csak az �res teret l�ttam.
Megtorpantam. Tal�n m�s utc�kon v�gtatnak? Avagy egyenest a Feketetengerbe
szor�tj�k a
t�r�k�t? Mi lehet vel�k? - t�n�dtem, majd �gy v�ltem, nem j�rhatnak messze, s
b�rmely
pillanatban hozz�m v�gtathatnak. Am�g r�juk v�rakoztam, kifulladt lovammal a t�ren
�ll�
k�thoz kocogtam, hogy megitassam. Der�k lovam oly hosszan s oly rengeteget ivott,
mintha
k�ptelen lenne olthatatlan szomj�t csillap�tani. K�zben husz�rjaimat keresve �jra
k�r�l-
n�ztem, �s majd hanyatt estem a nyeregb�l: lovam h�ts� fele teljes eg�sz�ben
hi�nyzott,
mintha a derek�n�l kett�szelt�k volna! Ez�rt vedelte h�t hi�ba a vizet, mert az
h�tul - an�lk�l,
hogy szomj�t enyh�tette volna - nyomban kifolyt bel�le.
Mindez megoldhatatlan rejt�ly volt el�ttem, am�g lov�szom - �pp az ellent�tes
ir�nyb�l, mint
v�rtam - hozz�m nem v�gtatott. Szitkok �s k�romkod�sok �z�ne ut�n elmondta, hogy
amikor
�n az ellens�g legs�r�bb sorainak rontottam a kapu el�tt, hirtelen leeresztett�k a
v�r
vaskapuj�t, s az szelte kett� a lovamat. Vadul �gaskod� h�ts� fele hal�los
r�g�saival sz�rny�
puszt�t�st vitt v�gbe a megr�m�lt t�r�k�k soraiban. Lovam h�ts� fert�lya, miut�n
els�pr�
gy�zelmet aratott, diadalm�mor�ban a k�zeli mez�re v�gtatott. Minden bizonnyal ott
meg-
tal�ljuk. Erre gyorsan megfordultam, s lovam el�ls� fele hihetetlen sebess�ggel a
mez�re
v�gtatott velem.
A mez�n nagy �r�mmel l�ttam viszont der�k parip�m fic�nkol� h�ts� fel�t, amint
nagy-
szer�en mulatott, hemperg�z�tt �s bolondozott a kis kis-csik�kkal, �s remek�l
elsz�rakozott
az �mul� kanc�kkal. Szavamra, f�l parip�m olyan komolytalanul viselkedett, mintha
sohasem
lett volna v�rbeli harci m�n. Csakhamar r�j�ttem, mi�rt. Nos, az�rt, mert hi�nyzott
megfontolt, okos l�feje.
Amint der�k lovam els� fele megpillantotta vid�m, eleven h�ts� fel�t, �r�m�ben majd
kiugrott a b�r�b�l! T�st�nt odafutott hozz�, s mindent megpr�b�lt, hogy ism�t eggy�
v�lj�k
vele. Hi�ba. Ezt l�tv�n, azonnal magamhoz rendeltem a gy�gykov�csot. Az �gyes
f�rfi� nem
sokat teket�ri�zott, hanem egykett�re �sszevarrta kett�szelt lovamat, m�gpedig egy
k�zeli
bab�rfa zsenge vessz�ivel.
A seb gyorsan behegedt. �m ekkor olyan csod�latos dolog t�rt�nt, ami csakis az
ilyen h�res,
p�rjanincs l�val eshet meg. A bab�rfa vessz�i megeredtek oldal�ban, �s csakhamar
hatalmas
bokorr� tereb�lyesedtek, �gy valah�nyszor nyeregbe sz�lltam, a magam, illetve a
lovam
bab�rjainak �rny�k�ban �lve apr�tottam az ellens�get.

A t�r�k�k apr�t�s�b�l kifoly�lag sajnos egy kis kellemetlens�g �rt, de erre csak
r�viden t�rek
ki. Karom oly g�piesen kaszabolt, hogy a kaszabol�st akkor sem tudta abbahagyni,
amikor az
ellens�gnek m�r se h�re, se hamva nem volt. Hogy bajt�rsaimban k�rt ne tegyek,
k�nytelen
voltam nyolc napig felk�t�tt karral j�rni. Bizony �gy festettem, mintha az �d�z
t�r�k v�gta
volna meg a karomat.
Rem�lem, nem k�telkedtek abban, bar�taim, hogy az olyan kem�nyk�t�s� f�rfi, mint
�n, aki a
legszilajabb litv�n csik�t is bet�rtem, val�ban a legkit�n�bb lovas. Most egy olyan
brav�r
jutott az eszembe, ami - b�r sz�nigaz - kiss� hihetetlen�l hangzik. K�r�lz�rtunk
egy erd�d�t.
Marsallunk igen fontosnak tartotta, hogy pontos �rtes�l�seket szerezzen az
er�d�tm�ny bels�
helyzet�r�l. Ez rendk�v�l neh�z, s�t majdnem lehetetlen feladatnak t�nt, mert a
f�rk�sznek
el��rs�k, �rszemek, v�delmi berendez�sek sor�n kell �szrev�tlen�l �tjutnia. Erre a
szerfelett
k�nyes feladatra egyetlen �gyes �s b�tor v�llalkoz� sem akadt.
B�tors�gom �s lelkesed�sem a fejembe sz�llt, s hirtelen �tlett�l sarkallva, a
legnagyobb �gy�
mell� l�ptem, amely �ppen az er�d�tm�nyt l�tte. Haboz�s n�lk�l a kil�tt �gy�goly�ra
pattantam, hogy �gy jussak el a t�r�k er�dbe. M�r k�r�lbel�l a fele�ton lehettem,
amikor a
friss leveg� leh�t�tte forr� fejemet, s k�telyeim t�madtak.
Hm - t�prengtem -, most m�r k�nnyen bejutok az er�dbe, de hogy jutok ki onn�t? �s
mihez
kezdek benn? T�st�nt felismerik bennem a k�met, �s felh�znak az els� bit�ra.
Szavamra,
cs�pp kedvem sem volt, hogy kendernyakra val�val megaj�nd�kozva, a magasb�l n�zzem
a
t�r�k�ket.
A kil�t�sok cs�ppet sem kecsegtet�ek, az id� pedig s�rget. Azonnal cselekednem
kellett.
Gondolkod�s n�lk�l �tugrottam egy m�sik �gy�goly�bisra, amit az ellens�g l�tt a mi
t�borunkra az er�db�l, �gy mentettem meg a b�r�m; igaz, semmit sem v�geztem, de
�ps�gben
�s j� eg�szs�gben t�rtem vissza a t�borba.

Amilyen sz�vesen �s k�nnyed�n ugrottam j�magam, �gy szerette az ugr�st a lovam is.
Sosem
kellett �t erre n�gatnom. Nem ismert akad�lyt, mindig a legr�videbb utat
v�lasztotta.
Egy cs�ndes, b�k�s napon az ellens�g helyett egy nyulat vettem �z�be. A ny�l
hirtelen ir�nyt
v�ltoztatva, �tcsapott az orsz�g�ton, �spedig egy v�gtat� bat�r el�tt, melyben k�t
sz�ps�ges
h�lgy kocsik�zott. Lovam egy pillanatra sem torpant meg, vill�mgyorsan
kereszt�lugrott a
bat�r leeresztett ablakain. Az egyiken be, a m�sikon ki, de olyan �vatosan, hogy
egyik
h�lgyben sem okozott k�rt; m�g csak a frizur�jukat sem borzolta �ssze. Szinte alig
volt annyi
id�m, hogy megemeljem a kalapomat, �s bocs�natot k�rjek a h�lgyekt�l az
alkalmatlankod�-
s�rt.
A l�nak n�gy l�ba van, m�gis megbotlik, �gy a legjobb lovast is �rheti baleset az
ugrat�sn�l.
�n is majdnem rajtavesztettem egyszer. Egy mocsarat akartam �tugratni. Els�
pillanatra nem
is t�nt t�l sz�lesnek. Sajnos, val�j�ban sokkal sz�lesebb volt, ez�rt a mocs�r
k�zepe t�j�n a
leveg�ben visszaford�tottam a lovamat, �gy t�rtem vissza oda, ahonn�t elindultam.
M�sodszor
m�r nagyobb lend�lettel ugrattam, de sajnos, ez az ugr�s sem siker�lt, a t�ls� part
k�zel�ben
nyakig elmer�ltem a mocs�rban. Bizony, az lett volna az utols� �r�m, ha hirtelen
�tlettel nem
b�zom magam a karom erej�re. Gyorsan �s nagy er�vel megragadtam a varkocsomat,
ugyanakkor t�rdem k�z� szor�tottam a lovamat, k�ny�rtelen kem�nys�ggel sz�pen
kir�ntottam magam parip�stul a feneketlen s�rb�l. Nem tagadom, forr� percek voltak,
de
v�g�l is szerencs�sen megmenek�ltem.
T�r�k fogs�gban
Hi�ba voltam b�tor �s talpraesett, hi�ba volt gyors v�gt�j� �s er�s, sz�p, okos
lovam, a t�r�k
elleni hadj�ratban m�gsem ker�lhettem el balsorsomat. A t�ler� legy�z�tt, �s �n
hadifogoly
lettem. �s ami a legsz�rny�bb, t�r�k szok�s szerint eladtak rabszolg�nak. M�gis
v�ltig b�ztam
sorsom jobbra fordul�s�ban.
Igaz, megal�ztak a t�r�k�k, de nem v�geztettek velem kem�ny, keserves munk�t.
Konstanti-
n�polyba ker�ltem, s ott eg�szen k�l�n�s feladattal b�ztak meg: reggel ki kellett
hajtanom a
szult�n m�heit a legel�j�kre, napk�zben �riznem kellett, hogy azt�n este
visszahajtsam az
eg�sz m�hny�jat a kasokba. Rabszolgamunka volt a jav�b�l!
Szerencs�tlens�gemre egyik este elveszett egy m�hem. Amikor k�ts�gbeesetten
k�r�ln�zek,
l�tom, k�t medve t�madta meg, s az�rt a cseppnyi m�z�rt, amellyel hazafel�
iparkodott,
akarj�k �let�t kioltani. Semmi fegyver nem volt a kezem �gy�ben, csak az
ez�stfejsz�cske,
ami a szult�n kert�szeinek �s mezei munk�sainak ismertet�jelv�nye. M�rgemben ezt a
szekerc�t v�gtam a k�t rabl�hoz, rem�lv�n, hogy ezzel elzavarom �ket. A szeg�ny
m�hecsk�t
val�ban megmentettem, egyenest visszarep�lt a kapt�rba, de a t�l er�s lend�lettel
elhaj�tott
fejsze egyre magasabbra �s magasabbra, igen, egyre feljebb rep�lt. R�m�lten l�ttam,
hogy
telibe tal�lta a Holdat. Hogy szerezzem vissza a Holdr�l? Fogas k�rd�s, hiszen
fejsze n�lk�l
nem ker�lhetek a szult�n f�m�h�sz�nek szeme el�. Vajon hol lelek oly hossz� l�tr�t,
amely a
Holdig �r, hogy visszahozzam a szekerc�t?
Szerencs�mre most sem hagyott cserben lelem�nyess�gem. Eszembe jutott a t�r�k bab,
ez a
csod�latos, ritka n�v�ny, mely minden m�s babn�l gyorsabban hihetetlen nagy
magass�gba
n�, �s a vil�gon sehol m�sutt nem tal�lhat�, egyed�l itt. Nyomban el�ltettem h�t
egy bab-
szemet, s az a szemem l�tt�ra sz�kkent sz�rba, �s n�tt egyenest az �gig, s ott
r�tekeredett a
f�lhold egyik szarv�ra. Az ind�n �gyesen felm�sztam a Holdra. Minden baj n�lk�l
Holdat
�rtem. A munka nehezebbje csak most k�vetkezett: a Hold szemk�pr�ztat� sz�nez�st
ragyog�s�ban kellett megtal�lnom a sz�nez�st szekerc�t. Szemem vil�g�t f�ltve,
behunyt
szemmel keresg�ltem, nagy sok�ra azt�n meg is tal�ltam egy nagy halom szecska �s
polyva
alj�n.
Vissza akartam t�rni a F�ldre, de jaj! - a t�zes Nap heve el�gette a babot, az
elhamvadt sz�ron
imm�r nem ereszkedhettem le.
Mihez kezdjek most? Vagy itt pusztuljak el a Holdon, nyomorultul?
Nos, egykett�re hossz�s�gos hossz� k�telet sodortam a polyv�b�l, j�l r�csom�ztam a
Hold
egyik szarv�ra, �s isten neki, f�l k�zzel a k�t�lbe kapaszkodva, m�sik kezemben a
szekerc�t
tartva, sz�pen lefel� ereszkedtem. Id�nk�nt balt�mmal elv�gtam a fejem f�l�tt imm�r
feleslegess� v�lt k�telet, �s a k�t�l als� v�g�hez csom�ztam. Ezzel a m�dszerrel a
leveg�-
�gb�l egyre jobban k�zeledtem a szult�n rezidenci�ja f�l�. Csakhogy a sok vagdos�s
�s
csom�z�s nem haszn�lt a k�telemnek. S�t, a v�g�n kiss� t�volabb �rtem f�ldet, mint
ahogy
eredetileg terveztem.
M�g jav�ban a felh�k k�z�tt lengedeztem, magasan a szult�n kertje felett - alattam
apr� j�t�k-
szereknek t�ntek a palot�k, az aranyos, ez�st�s tornyok megannyi varr�t�k�nt
meredeztek -,
amikor hirtelen nagy reccsen�ssel elszakadt a k�t�l. Lezuhantam. Elvesztettem
eszm�letemet,
�s csak nagy sok�ra t�rtem magamhoz. Akkoriban m�g rugalmas fick� voltam, v�kony,
ak�r a
n�d, de er�s, mint az ac�l. Nagy magass�gb�l zs�kk�nt al�hull� testem vagy kilenc
�l m�ly
lyukat v�gott az �des anyaf�ldbe. Amikor v�gre magamhoz t�rtem, fogalmam sem volt,
mik�ppen jutok ki a g�d�rb�l. De a sz�ks�gben feltal�lja mag�t az ember. Hossz�ra
n�tt
k�rmeimmel keskeny l�pcs�ket v�jtam a f�ldbe, s azokon sz�pen fels�t�ltam a
felsz�nre. A
naplemente b�borsz�neit m�r felitatta az est, s a hold vid�man r�kacsintott
l�togat�j�ra, vagyis
�nr�m, aki f�radtan vonszoltam magam a szult�n udvar�ba.
E viszontags�gos holdkaland ut�n nyomban elhat�roztam, hogy m�resre tan�tom a
szult�n
m�heit �s a kapt�rait puszt�t� torkos medv�ket. Ez�rt egyik este alaposan bekentem
m�zzel
egy szek�rrudat, miut�n a szekeret az erd� sz�l�hez h�ztam. A k�zelben elrejt�ztem
�s
v�rakoztam.
Az �desen illatoz� m�zes r�ddal csakhamar l�pre csaltam egy hatalmas medv�t. A
medv�nek
annyira �zlett a m�zzel bekent kocsir�d, hogy egyre moh�bban, egyre gyorsabban
nyalta.
Mintha m�s medv�k morg�sa is hallatszott volna a s�r�b�l - ez a morg�s csak n�velte
siets�g�t �s fal�nks�g�t.
Az ostoba nem tudott betelni a m�zzel, csak nyalta-falta, s k�zben �szre sem vette,
hogy a
rudat is lenyelte. Az sim�n �thatolt a tork�n, gyomr�n, belein, s v�g�l sz�pen
kij�tt a
hullajt�j�n. Amikor �gy nyalakod�s k�zben felny�rsalta mag�t a szek�rr�dra,
odaugrottam, �s
hossz� �ket vertem a r�d elej�n lev� ny�l�sba. A torkos medve imm�r nem tudott
elfutni.
Otthagytam, hadd lakm�rozz�k reggelig! Most az egyszer torkig lakhat a v�gyva
v�gyott
csemeg�vel!

Kora reggel arrafel� s�t�lgatott a szult�n. A m�zes r�d fogta medv�m l�tt�n
�szult�ns�ga
majd megpukkadt nevett�ben.
A hazautaz�s
A t�r�k�k hamarosan b�k�t k�t�ttek az oroszokkal, �gy sok hadifogolyt�rsammal
egy�tt
visszat�rhettem Szentp�terv�rra. A rabszolgasors keservei annyira megviseltek, hogy
nem
tudtam �lvezni a v�ros sz�ps�g�t, �r�meit. M�r megel�geltem a katona�lettel j�r�
meg-
pr�b�ltat�sokat, ez�rt kil�ptem a hadseregb�l, �s b�cs�t mondtam a sz�p,
vend�gszeret�
Oroszorsz�gnak. Idestova negyven �ve ennek. Forrongott az orsz�g, sokakat
Szib�ri�ba
sz�m�ztek, k�zt�k a kisded c�revicset a c�ri csal�d m�s tagjaival, s egy sereg
nagy�rral,
valamint az �n kedves hadvez�remet, M�nter t�bornagyot is. Az orosz tr�non �j c�rn�
�lt, aki
- �gy mondj�k - gyorsan megh�d�totta alattval�i sz�v�t.
R�g voltam otthon, hazav�gytam h�t. �jra l�tni k�v�ntam sz�l�h�zamat, t�d�m a hazai
t�j �de
leveg�j�t szomjazta, csavarogni akartam az ismer�s erd�kben, melyek legeldugottabb
rejtek�t
is �gy ismertem, ak�r a tenyeremet.
De az �t, bar�taim, visszafel� is hossz� �s f�raszt�. Eur�pa-szerte cudarul kem�ny
t�l
d�h�ng�tt. Mindm�ig l�that� fagyfoltjait azon a t�len szerezte a nap, ez�rt nem s�t
t�bb�
olyan vid�man r�nk, mint azel�tt.
Bizony, visszautam sokkal keservesebb volt viszontags�gos odautaz�somn�l. Kedves
litv�n
parip�m sajnos T�r�korsz�gban maradt, hi�ba b�sultam ut�na, akarva-akaratlan
postakocsin
kellett utaznom.
M�r sz�l�f�ldem k�zel�ben j�rt postakocsink, amikor magas hegyek k�z�tt kanyarg�
utunk
rendk�v�l sz�k hasad�kon vezetett �t. T�st�nt figyelmeztettem a kocsist, hogy f�jja
meg j�
hangosan postak�rtj�t, mert k�l�nben �ssze�tk�zhet�nk egy szembej�v� kocsival. A
fick�
sz�j�hoz emelte a k�rt�t, de b�rmennyire er�lk�d�tt is, egy �rva hang sem j�tt ki a
k�rtb�l.
Senki sem tudta megmagyar�zni, mit�l n�mult meg a k�rt. Mindannyian f�lt�nk, hogy
ez
v�gzetes bajt z�d�t r�nk. �s ez csakhamar be is k�vetkezett, azaz bek�vetkezett
volna, ha a
vel�nk szemk�zt robog� postakocsi l�tt�n ki nem ugrom az ablakon. Az
elker�lhetetlen
�ssze�tk�z�st csak �gy tudtam megakad�lyozni, ugyanis egy szempillant�s alatt
kifogtam a
kocsib�l a lovakat, azt�n a kocsit poggy�szostul, mindenest�l felkaptam a v�llamra,
s e
teherrel, minden er�met �sszeszedve, �tugrottam a s�v�nyt, �s felugrottam a
szakad�k felett
vagy kilenc l�b magasban z�ldell� mez�re. A kocsi s�ly�t tekintve, bizony nem
lebecs�lend�
teljes�tm�ny! M�g ki se f�jtam magam, amikor egy �jabb ugr�ssal �tugrottam az
idegen
kocsit, �s a mi kocsinkat letettem m�g�je a keskeny �tra. Ezut�n visszat�rtem
lovainkhoz, a
h�nom al� kaptam �ket, �s k�t ugr�ssal �jra a postakocsinkn�l termettem. A kocsis
befogta a
lovakat, �s nemsok�ra egy j� vend�gfogad�hoz �rt�nk.
Hogy el ne feledjem, amikor a lovakkal ugrottam, sok vesz�ds�get okozott nekem a
fiatalabb,
rendk�v�l t�zes, nyugtalan l�. Pr�szk�lt, r�gott, fic�nkolt a h�nom alatt, ez�rt
k�nytelen
voltam k�t h�ts� l�b�t a kab�tzsebembe s�llyeszteni. Ez a cselekedetem egyszeriben
meg-
szel�d�tette, szinte kezes b�r�nny� v�ltoztatta.
Sz�val bet�rt�nk a bar�ts�gos fogad�ba, hogy ott pihenj�k ki a kaland f�radalmait.
A kocsis -
�pp a velem szemk�zti falra - a konyha t�zhelye f�l�tti szegre akasztotta k�rtj�t.
�s most j�l figyeljetek, bar�taim, hallatlan dolog t�rt�nt!
�Trara! Tratatatata! Tata!� Hirtelen, mag�t�l felharsant a k�rt. Kiguvadt a
szem�nk, leesett az
�llunk, �s id�be tellett, am�g r�j�tt�nk, hogy mi is t�rt�nt tulajdonk�ppen. Ezzel
egy�tt azt is
megfejtett�k, hogy mi�rt nem tudta a kocsis megf�jni postak�rtj�t a hasad�kban. A
hangok
ugyanis belefagytak a k�rtbe, de most a t�zhely meleg�t�l felengedtek, �s zengeni
kezdtek. A
k�rt mag�t�l sz�lt, tiszt�n sz�rnyal� �rces hangon, der�k kocsisunk �r�m�re �s
dics�s�g�re.
Csod�lkoz�sunk n�tt�n-n�tt, mert a t�zmeleg egym�s ut�n olvasztotta ki a k�rtbe
fagyott
dalokat. A k�rt pedig m�g hossz� perceken �t zengett, an�lk�l hogy b�rki is a
sz�j�hoz emelte
volna, �s sorra elj�tszotta dr�ga haz�m r�g nem hallott dalait. Bizony annyi
idegenben elt�lt�tt
esztend� ut�n, a kedves dallamok hallat�ra �sszefacsarodott a sz�vem. Neh�z �vek
�lltak
m�g�ttem, hiszen nem tudhattam, dics�s�get szerzek-e nevemnek, avagy ott porladnak
majd
el csontjaim az idegen f�ldben. A mag�t�l sz�l� postak�rt sz�p altat�dallal k�v�nt
j� �jt
mindannyiunknak.
�gy most �n is j� �jszak�t k�v�nok nektek, bar�taim, hiszen m�r sorra elmes�ltem
oroszorsz�gi
�lm�nyeimet.
TENGERI KALANDOK
Akadnak utaz�k, akik nem a sz�nigazat mondj�k el, hanem t�d�tanak. Nem
csoda, hogy azt�n sok olvas� vagy hallgat� nem hiszi el szavaikat. �szint�n
sajn�ln�m, ha akadna k�z�ttetek valaki, aki k�telkedn�k t�rt�neteimben,
mert azt arra kellene k�rnem, t�vozz�k k�r�nkb�l, miel�tt m�g belefogn�k
tengeri kalandjaim elbesz�l�s�be. Azok ugyanis, b�r sz�nigazak, m�g hihe-
tetlenebbnek t�nnek.
Ceyloni utaz�s
El�sz�r n�h�ny �vvel oroszorsz�gi utam el�tt sz�lltam tengerre. Akkoriban,
legal�bbis
husz�rezredes nagyb�ty�m szavai szerint - � n�vesztette a vil�g legnagyobb fekete
szak�ll�t -
ink�bb lib�kat kellett volna m�g �riznem.
Igaz, �llamon m�g csak pelyhedzett a leg�nytoll, de m�r fesz�lt bennem a v�gy, hogy
nekiv�gjak a vil�gnak. A csal�di t�zhely mell�li r�vid kiruccan�sok sehogy sem
voltak
�nyemre.
Hajdan�ban aty�m is a vil�got j�rta, t�bbet volt t�vol, mint otthon. Ha egy-egy
�tj�r�l
visszat�rt, kalandos, de mindig �szinte t�rt�neteivel sok sz�p, kellemes t�li est�t
szerzett
nek�nk. Tal�n majd az � t�rt�neteib�l is elmondok n�h�nyat.
A nagyvil�g ut�ni v�gyakoz�som r�szben velem sz�lethetett, r�szben pedig e
t�rt�netekb�l
fakadhatott. �jjel-nappal az utaz�s v�gya sarkallt, �s �n mindent elk�vettem, hogy
meg-
puh�tsam csal�domat. De hi�ba k�ny�r�gtem, hi�ba duzzogtam. Ha aty�m m�r-m�r
beleegyezett, any�m vagy nagyn�n�m akad�koskodott, s ez ism�t megk�rges�tette
sz�v�t, �gy
sok�ig medd� maradt pr�b�lkoz�som.
Egyszer azonban m�gis mell�m �llt a szerencse. Any�m egyik rokona l�togatott meg
benn�nket, aki csakhamar nagyon megkedvelt engem. Nem fukarkodott a dics�rettel,
�gyes �s
der�k fiatalembernek nevezett, s meg�g�rte, t�le telhet�leg seg�ts�gemre lesz, hogy
h�n
�hajtott v�gyam beteljesedj�k. �kessz�l� szavai t�bbet nyomtak latba sz�leim el�tt
az �n
gyerekes esdekl�semn�l, �gy sz�pszer�vel meggy�zte �ket arr�l, hogy imm�r el�gg�
fel-
cseperedtem ahhoz, hogy vil�got l�ssak. Aty�mn�l �s any�mn�l megt�rt a j�g,
bel�tt�k, hogy
aki suton �l, mit sem tapasztal a vil�gb�l, s any�masszony katon�j�v� v�lik.
V�g�l - ha nem is m�r�l holnapra - beadt�k a derekukat, s �gy d�nt�ttek, kedves
rokonomat
elk�s�rhetem Ceylon sziget�re, nagyb�tyja ugyanis m�r �vek �ta e szigetet
korm�nyozta.
Az �tik�sz�letekre �s a b�cs�ra nem vesztegetem a sz�t. Amszterdamban sz�lltunk
haj�ra,
fontos okm�nyokat vitt�nk magunkkal.
Utaz�sunk - egy borzalmas vihart�l eltekintve - esem�nytelen volt. �m e vihar olyan
k�l�n�s
k�vetkezm�nyekkel j�rt, hogy legal�bb n�h�ny sz�val besz�lnem kell r�la.
A sz�rny� vihar kit�r�se �pp egy sziget kik�t�j�ben �rte vitorl�s haj�nkat. A
kik�t�ben f�t �s
vizet vett�nk fel. A puszt�t� erej� vihar eg�sz erd�ket d�nt�tt ki, gy�kerest�l
t�pte ki a f�kat,
�s gyufasz�lakk�nt r�p�tette a magasba. Nem holmi f�csk�kat, hanem t�bb m�zsa s�ly�
�vsz�zados fa�ri�sokat emelt j�tszi k�nnyed�n a sz�lv�sz �t m�rf�ld magass�gba,
ahol
pehelyk�nt kavarogtak az �rv�nyl� leveg�ben.
Amikor a vihar el�lt, a f�k visszahullottak hely�kre, �s ism�t megeredtek, �gy alig
maradt
nyoma a puszt�t�snak. Egyed�l a leghatalmasabb fa esett v�letlen�l m�shov�. Err�l a
k�l�n�s
v�letlenr�l b�vebben k�v�nok most sz�lni.
A vihar kit�r�sekor �pp egy f�rfi �lt feles�g�vel a f�n. Ubork�t sz�reteltek.
E szigeten ugyanis f�n terem az uborka. A szerencs�tlen h�zasp�rnak m�r nem maradt
ideje,
hogy lem�sszon a f�r�l. A sz�lv�sz vel�k egy�tt t�pte ki �s sodorta egyre
magasabbra az
uborkaf�t. A sz�retel�k rep�l�s k�zben g�rcs�sen kapaszkodtak az �gakba. Az
ijedts�gn�l
nagyobb bajuk nem t�rt�nt, de a t�bblets�ly megv�ltoztatta az al�ereszked� fa
ir�ny�t, s�t
helyzet�t is, �gy nem gy�ker�vel lefel� �rt f�ldet, hanem ak�r a kiv�gott fa,
oldal�ra d�lve
zuhant le.
A szigetlak�k, �si szok�s szerint, viharok k�zeledtekor mindig elmenek�ltek
otthonukb�l,
mert nem akart�k hal�lukat lelni a puszt�t� sz�lv�sz �ltal led�nt�tt h�zak romjai
alatt. Most is
�gy cselekedtek. A sziget legkegyelmesebb ura, a nagy t�rzsf�n�k is messzire
szaladt
palot�j�t�l. Amikor elm�lt a v�sz, �t�rzsf�n�ks�ge boldogan s�t�lt vissza
fedez�k�b�l a
palot�j�ba. F�l�ton j�rhatott, amikor az ir�ny�t t�vesztett fa�ri�s r�zuhant, �s
szerencs�re
szerencs�sen agyon�t�tte.
Igen, bar�taim, szerencs�re - a szigetlak�k szerencs�j�re, mert �f�kegyelmess�ge
k�zut�latnak �rvend� gonosz zsarnok volt. Alattval�i k�nz�s�ban lelte legnagyobb
�r�m�t.
Minden szigetlak�, bele�rtve feles�geit �s kegyenceit is, a legnyomorultabb sorban
�lt
mellette. T�rh�zaiban halmokban rothadt az ad� fej�ben a lakoss�gt�l k�ny�rtelen�l
begy�jt�tt �lelem, a szigeten pedig �h�ns�g d�lt. A t�rzsf�n�k, an�lk�l hogy
kisujj�t is
megmozd�totta volna, b�s�gben d�sk�lt, m�gis �jjel-nappal robotoltatta alattval�it.
F�ldrajzi fekv�s�n�l fogva a szigetnek nem kellett k�ls� ellens�g t�mad�s�t�l
tartania, a
t�rzsf�n�k m�gis minden harcra termett ifj�t elszak�tott a csal�dj�t�l. A harcosok
nevel�s�t a
sz� szoros �rtelm�ben saj�t kez�leg l�tta el, amennyiben saj�t legt�rzsf�n�kibb
tenyer�vel
pofozta mindannyiukat h�s�kk�, �gy mindig egy kis hadseregre val� nagyszer� h�st
tartott
rakt�ron, de csak az�rt, hogy �ruba bocs�ssa �ket a szomsz�dos t�rzsf�n�k�knek,
�spedig
mindig a legt�bbet �g�r�nek, �gy gyarap�totta milli�rdokra atyj�t�l �r�k�lt
kagyl�milli�it.
Csakhamar f�l�nkbe jutott, hogy uralkod�si elveit �s m�dszereit egyik �szaki �tja
sor�n
saj�t�totta el. Meg kell jegyeznem, a szigetlak�k sz�m�ra egy kis kiruccan�s a
Kan�ri-
szigetekre �pp�gy �szakot jelent, ak�rcsak Gr�nland. Megd�bbenve hallgattuk a
t�rzsf�n�k
�szakon tett l�togat�s�r�l sz�l� besz�mol�kat. Az elmondottakban m�kszemnyit sem
k�tel-
kedhett�nk, �gy a r�szletekr�l, bizonyos b�lcs megfontol�sb�l, ma sem besz�lek.
Bizony�ra ti
is ismeritek a r�gi k�zmond�st, bar�taim, miszerint: nem sz�l sz�m - nem f�j fejem.
�n m�r
kora ifj�s�gomban is alkalmaztam ezt, mert hamar megtanultam, hogy hallgatni -
arany.
Minden szigetlak� szabad�t�j�nak tekintette az uborkaszed� h�zasp�rt, hiszen �k
�ltek azon a
rep�l� f�n, mely a gonosz t�rzsf�n�k�t agyoncsapta. H�l�b�l hamarosan �ket
v�lasztott�k
meg �j t�rzsf�n�k�knek. A h�zasp�r teh�t elfoglalhatta a meg�resedett tr�nt. A
j�mbor
emberek rep�l�s�k k�zben olyan k�zel ker�ltek a napkoronghoz, hogy ragyog�s�ba
bele-
vakultak, forr�s�g�ba belehibbantak. De m�g �gy, vakon �s hibbantan is b�lcsen �s
j�s�gos�n
uralkodtak sz�mos �ven �t. Amint k�s�bb megtudtam, a szigetlak�k azont�l sohasem
haraptak
addig ubork�ba, am�g el nem mormolt�k az �ld�st:
�Isten �ltesse t�rzsf�n�k�nket!�
Vad�szat a vadonban
Haj�nk a vihar k�vetkezt�ben val�ban viharvertt� v�lt. Amikor a sz�rny� k�rokat
kijav�tottuk,
b�cs�t vett�nk az �j t�rzsf�n�kt�l �s hitves�t�l, �s a kedvez� sz�lben vitorl�t
bontottunk. Hat
h�ttel k�s�bb szerencs�sen meg�rkezt�nk Ceylonba.
K�r�lbel�l k�t hetet t�lthettem ott, amikor a korm�nyz� legid�sebb fia megh�vott
egy
vad�szatra. Boldogan fogadtam el a megh�v�st, hisz el�sz�r ny�lott alkalmam r�,
hogy
�serd�ben vad�sszam. Nem holmi vad�szexped�ci�ra k�sz�lt�nk, mind�ssze ny�lfarknyi
id�re akartunk vad�szszerencs�t pr�b�lni.
Bar�tom sz�p sz�l, csupa izom ifj� volt, r�g hozz�edz�d�tt a forr� �ghajlathoz,
engem viszont
m�r egy r�vid s�ta is levert a l�bamr�l. Alig �rt�nk az �serd�be, m�ris j�val a
t�rsas�g m�g�tt
kullogtam, �gy nem csoda, hogy elvesztem. T�rsaim csak k�s�bb vett�k �szre
elt�n�semet.
Ellen�llhatatlan v�gyam t�madt, hogy kif�jjam magam egy sebes sodr�s� foly�
partj�n. Az
enyhet k�n�l� �rny�kos part m�r j� ideje pihen�sre cs�b�tott. Alig hevertem le,
m�ris neszt
hallottam a h�tam m�g�tti �sv�nyen. H�tran�ztem, �s majdhogy s�b�lv�nny� nem
v�ltam:
egy f�lelmetes, j�l fejlett oroszl�n tartott egyenest fel�m. S�r�ny�t felborzolta,
�s fejedelmi
morg�s�val kegyesen tudtomra adta, hogy b�r testem legy�ng�lt �s er�tlen, � m�gis
be�ri
csek�lys�gemmel, vagyis engem k�v�n megreggelizni. Nem k�rte beleegyez�semet,
egyszer�-
en kinyilv�n�totta akarat�t. Pusk�m csak ny�ls�r�tre volt t�ltve. Gondolkod�sra nem
sok id�m
maradt, az oroszl�n eg�szen megzavarta kamaszfejemet, �gy l�v�sre sz�ntam el magam.
�gy
v�ltem, elijesztem, esetleg meg is sebes�tem a besti�t. Izgalmamban �s f�lelmemben
nyomban
r�l�ttem, miel�tt m�g l�t�volba �rt volna. Ezzel m�g jobban felb�sz�tettem. Akkor�t
�v�lt�tt,
hogy egyszeriben �gnek �llt t�le a hajam. B�r tudtam, hogy nincs rem�ny, m�gis
menek�lni
pr�b�ltam az oroszl�n orra el�l. Reszket� inakkal szaladtam, de n�h�ny fut�l�p�s
ut�n - �,
m�g ma is a hideg sz�nk�zik a h�tamon, ha visszagondolok r�! - egy hatalmasra
t�tott sz�j�,
undor�t� krokodilus �llta el az utamat. Semmi k�ts�g, az �ri�sira megn�tt p�ld�ny
az�rt t�totta
ki rettent� pof�j�t, hogy bekapjon. A f�lelmetes fogak val�s�gos fegyvert�ra
vicsorgott r�m,
hozz� hasonl�t legvadabb �lmaimban sem l�ttam.
K�pzelj�tek el, bar�taim, micsoda helyzetbe ker�ltem! H�tam m�g�tt ugr�sra k�sz
oroszl�n,
el�ttem a r�ms�ges krokodilus, balra t�lem a vadul rohan� foly�, jobbra pedig egy
feneketlen
szakad�k, melyben - amint azt k�s�bb megtudtam - �ri�sk�gy�k hemzsegtek. Ennyi
ellenf�llel
szemben maga Herkules is tehetetlen lett volna, �n pedig, mint m�r mondottam,
zsenge ifj�
voltam, �gy nem kell sz�gyellnem, hogy f�lelmemben el�jultam.
Igen, el�jultam, s ebben a f�lholt �llapotban egyre csak azt v�rtam, mikor
m�lyednek bel�m a
krokodil hegyes fogai avagy az oroszl�n �les k�rmei. Ehelyett n�h�ny m�sodperc
m�lt�n
furcsa, f�lsiket�t� ord�t�st hallottam. Ez szerfelett meglepett. Gyorsan annyi
b�tors�gra
kaptam, hogy kiss� felemeljem a fejem, �s k�r�ln�zzek. Nos, bar�taim, elk�peszt�
l�tv�ny
t�rult a szemem el�: az oroszl�n abban a pillanatban akart nekem rontani, amikor
�sszeestem,
teh�t �trep�lt felettem, �s egyenesen a krokodil tork�ba ugrott. A s�r�nyes fej
bef�r�dott a
krokodil tork�ba, s �gy mindketten egym�s foglyaiv� v�ltak.
K�sleked�s n�lk�l talpra ugrottam, s vad�szk�semmel haboz�s n�lk�l lenyisszantottam
az
oroszl�n fej�t. A puskatussal azt�n �gy bevertem a krokodil tork�ba az
oroszl�nfejet, hogy
szusszan�snyi leveg�t sem kapott �s megfulladt.
F�nyes kett�s gy�zelmem ut�n m�g ki sem f�jtam magam val�j�ban, amikor
megpillantottam
keres�semre indult bar�tomat, akit rendk�v�l nyugtalan�tott hossz� elmarad�som.
T�tott
sz�jjal, kerek szemmel meredt a k�t elejtett fenevadra, majd r�m. Bizony nem akart
hinni a
szem�nek. V�g�l melegen gratul�lt. Egy�tt m�rt�k meg a krokodilt, pontosan negyven
p�rizsi
l�b �s h�t h�velyk volt a hossza. Bar�tom egyre a fej�t cs�v�lta, mert m�g sohasem
l�tott
ilyen hatalmas p�ld�nyt.
A vid�man v�gz�d�tt vad�szatr�l hazat�rve, elmes�ltem a korm�nyz�nak k�l�n�s
kalando-
mat, aki nyomban kocsit �s embereket k�ld�tt az �serd�be a k�t elejtett
vad�llat�rt. Az
oroszl�nb�rb�l doh�nyzacsk�kat csin�ltattam egy helybeli sz�ccsel. Az �gyes mester
t�m�rdek sz�p �s k�l�nleges doh�nyzacsk�t k�sz�tett. N�h�nnyal ceyloni bar�taimat
�rvendeztettem meg, a t�bbit magammal vittem Eur�p�ba, hogy holland ismer�seimet
aj�nd�kozzam meg vel�k. Azok annyira meg�r�ltek a k�l�nleges aj�nd�knak, hogy ezer
vadonat�j onnan vert duk�tot akartak adni �rte. Term�szetesen ezt a nagy �rt�k�
�sszeget,
an�lk�l hogy b�rkit is megs�rtettem volna, siker�lt visszautas�tanom.
A krokodil b�r�t kit�mettem, �s az amszterdami m�zeumnak aj�nd�koztam. Mindm�ig ez
a
m�zeum leg�rt�kesebb darabja. A terem�r minden l�togat�nak k�retlen�l is elmes�li,
hogyan
ejtettem el a hatalmas krokodilt. �s mind�ssze azt f�jlalom, hogy a der�k ember
mindenf�le
hazugs�ggal f�szerezi kalandomat, s �gy az m�r aligha hihet� val�ban megesett,
sz�nigaz
t�rt�netnek. P�ld�ul azt mondogatja, hogy az oroszl�n teljes eg�sz�ben �thatolt a
krokodil
belsej�n, �s �pp a h�ts� kij�raton akart t�vozni, amikor a vil�gh�r� b�r� - �gy
nevez engem -
vad�szk�s�vel egyszerre v�gta le az oroszl�n fej�t �s a krokodil fark�t. Erre a
krokodilus
roppant megd�h�d�tt - �gy mes�li f�nek-f�nak a sz�sz�ty�r amszterdami terem�r -,
meg-
fordult, �s t�ved�sb�l a b�r� �r vad�szk�s�t kapta be. A k�s egyenesen a sz�ve
k�zep�be
szaladt, �gy pusztult el a fenevad.
Gondolhatj�tok, mennyire bosszantanak engem e hazugs�ggy�rt� kital�l�sai. Ha ilyen
k�ptelen hazugs�gokat terjesztenek r�lam, hogyan higgy�k el mai, k�tked�ssel teli
korunkban
az emberek az �n val�ban megt�rt�nt kalandjaimat? M�rpedig, amint azt ti is
tudj�tok,
bar�taim, a becs�let lovagj�nak semmi sem f�jdalmasabb a vele szemben t�pl�lt
bizalmat-
lans�gn�l.
Utaz�s az �jvil�gba
Bizony�ra sejtitek, bar�taim, hogy sok-sok �ven �t tart� utaz�saim �s harcaim
felcsig�zt�k,
semmint lankasztott�k kalandv�gyamat, s �gy �r�mmel sz�lltam ism�t tengerre.
1776-ban Portsmouth kik�t�j�ben egy els� oszt�ly� angol hadihaj�val indultam el. A
sz�z
�gy�s haj�n ezern�gysz�z matr�z szolg�lt. �szak-Amerik�ba haj�ztunk.
Haj�ra sz�ll�som el�tt sok �rdekes dolgot tapasztaltam Angli�ban, ezeket majd m�s
alkalommal mes�lem el. Most csup�n csak �gy mellesleg egy igen k�l�n�s �lm�nyemet
mondom el nektek.
Az a szerencse �rt, hogy mag�t a kir�lyt l�thattam, amint d�szpompa k�zepette,
sz�narany
hint�ban a parlamentbe hajtatott. A kocsis, akinek hossz�, pomp�s szak�ll�ba a
borb�ly oll�ja
beleny�rta a kir�lyi c�mert, m�lt�s�gteljesen �lt a mes�s hint� bakj�n, s oly
�gyesen
pattogtatta ostor�t, hogy az ostorsz�j mindig k�t bet�t �rt a leveg�be: G. R. Hamar
r�j�ttem,
hogy ez az angol uralkod� latin monogramja, vagyis a �Georgius Rex� kezd�bet�i. A
kocsis
�gyess�g�t csak dics�rte, hogy a monogram f�l�tt minden esetben a kir�lyi korona is
kirajzol�dott a leveg�ben.
Hossz� haj�z�sunk esem�nytelen�l zajlott le. De vagy h�romsz�z m�rf�ldnyire az
amerikai
partokt�l haj�nk nagy er�vel neki�tk�z�tt valaminek, �gy v�g�l ez az utam sem
mondhat�
unalmasnak. Kezdetben v�z alatti szikl�nak v�lt�k. Kidobtuk a m�r��nt, de a tenger
�tsz�z
�ln�l is m�lyebb volt. Ezt a t�nyt m�g �rthetetlenebb� �s csod�latosabb� tette az a
k�r�lm�ny,
hogy az �ssze�tk�z�s pillanat�ban evez�inket elvesztett�k, a korm�ny kett�t�rt, �s
minden
�rbocunk v�gighasadt. S�t k�t �rbocrudunk a tengerbe is zuhant. Egy szeg�ny
tenger�sz, aki
az �rbocon a f�vitorl�t szerelte, vagy h�romm�rf�ldnyi l�gi �t ut�n esett a
tengerbe. Csod�val
hat�ros m�don menekedett meg, ugyanis r�pt�ben siker�lt elkapnia egy nagy l�ngmad�r
fark�t. A mad�r terh�vel sz�pen a v�zre ereszkedett. Matr�zunk �gyesen meglovagolta
a
madarat, j�l belecsimpaszkodott sz�rny- �s nyaktollaiba, �gy nemcsak hogy nem esett
le r�la,
de m�g �gyesen haj�nk ut�n is korm�nyozta eleven haj�j�t. Amikor a mad�r haj�nk
mell�
siklott, tenger�szeink nagy ov�ci�val h�zt�k fel megmenek�lt bajt�rsukat a
fed�lzetre.
Sajnos, a nagy erej� �ssze�tk�z�s k�vetkezm�nyeit a saj�t b�r�nk�n is tapasztaltuk.
Valah�nyan, akik csak a fed�lk�zben tart�zkodtunk, bevert�k fej�nket a mennyezetbe.
Magam is s�lyosan megsebes�ltem, olyannyira, hogy meg sem tal�ltam a fejemet. Csak
egy
id� m�lva der�lt ki, hogy szeg�ny fejem a nagy �t�s k�vetkezt�ben a gyomromba
f�r�dott.
Bizony j� n�h�ny h�napba tellett, mire lassan visszaker�lt az �t megillet� helyre,
vagyis a
nyakamra.
A megmagyar�zhatatlan szerencs�tlens�g le�rhatatlan fejetlens�get, z�rzavart
okozott a haj�n.
De v�g�l m�giscsak megold�dott a rejt�ly, s ez megnyugv�ssal t�lt�tt el benn�nket,
mert aki
ismeri a baj ok�t, k�nnyebben tud ellene v�dekezni.
Nos, az ok, egy rettenetesen nagy �ri�sb�lna, csakhamar megjelent a tenger t�kr�n.
M�r el�bb
is a v�z sz�n�n s�tk�rezett, a mi haj�nk zavarta meg szuny�k�l�s�t. Ez annyira
feld�h�tette,
hogy egyetlen farkcsap�s�val pozdorj�v� z�zta a haj�korl�tot �s ezzel egy�tt a
fels� fed�lzet
egy r�sz�t. A sz�rny ezut�n k�telest�l elkapta f�horgonyunkat, �s legal�bb hatvan
m�rf�ld�n
�t, hat-m�rf�ldes �r�nk�nti sebess�ggel vonszolta maga ut�n haj�nkat a
horgonyk�t�ln�l
fogva.
Ki tudja, hov� vitt volna el benn�nket, ha mindannyiunk szerencs�j�re el nem szakad
a haj�-
k�t�l, �gy az �ri�sb�lna sz�pen elvesztette haj�nkat. Igaz mi is elvesz�tett�k
vasmacsk�nkat,
de mit sz�m�t ez, hiszen szerencs�sen megmenek�lt�nk, �s alaposan megrong�l�dott
haj�nkkal m�giscsak kik�t�tt�nk Amerik�ban.
Amikor vagy f�l �vvel k�s�bb ism�t Anglia fel� vitorl�ztunk, �jra tal�lkoztunk az
�ri�s-
b�ln�val, azaz a tetem�vel, mert id�k�zben elpusztult. A hatalmas tetem ugyanazon a
helyen
�szott a tenger sz�n�n, ahol hat h�nappal el�tte bele�tk�zt�nk. Nem t�lzok, ha azt
mondom,
legal�bb f�l m�rf�ld volt a hossza.
Ilyen hatalmas t�meg� �llat feldarabol�sa t�bb hetet vett volna ig�nybe, ez�rt �gy
d�nt�tt�nk,
csak a fej�t v�gjuk le tenger�szeink k�r�s�re. �k legal�bb a b�lnafejet akart�k
eml�kk�nt
hazavinni. Az �ri�si tengeri l�ny sz�j�ban nemcsak vasmacsk�nkat tal�ltuk meg,
hanem
legnagyobb �r�m�nkre egyik odvas fog�ban legal�bb negyven �l hossz�, feltekert
k�tel�nket
is meglelt�k. Ha nem t�vedek, �jvil�gi utunkon csup�n ez az egyetlen eml�t�sre
m�lt�
esem�ny t�rt�nt vel�nk.

�, bocs�ssatok meg! Majdnem kiment a fejemb�l, hogyan mentettem meg haj�nkat a

biztos
els�llyed�st�l. A b�ln�val t�rt�nt �ssze�tk�z�skor a haj�fen�k is megs�r�lt. Amikor
azt�n a
sz�rny mag�val vonszolt benn�nket, m�r akkora lett a l�k, hogy �sszes
szivatty�nkkal sem
tudtuk kisz�vatni a bez�dul� vizet. Szerencs�re els�k�nt vettem �szre a veszedelmes
l�ket.
Riasztottam a matr�zokat, de a l�ket sehogy sem tudtuk bet�mni. A legforr�bb
percekben
remek �tletem t�madt: egyszer�en r��ltem a lyukra, s �gy alfelemmel mentettem meg
�fels�ge
Gy�rgy kir�ly els� oszt�ly� hadihaj�j�t. Bevallom, szerfelett k�nyelmetlen volt a
l�ken �l�s,
k�nyszer�l�f�rd�m t�l hidegnek bizonyult. Szerencs�re nem tartott sok�, mert az
�gyes kez�
haj��cs hamar megtal�lta a m�dj�t, hogyan foltozza be tart�san a haj�n t�madt
l�ket.
F�rd�z�sem a F�ldk�zi-tengerben
Egyszer majdnem a F�ldk�zi-tengerben hagytam a fogam. Egy ragyog� ny�ri d�lut�n,
nem
messze Marseille kik�t�j�t�l a tengerben f�r�dtem. J�lesett a f�rd�z�s, messzire
be�sztam a
tengerbe. Hirtelen l�tom, hogy egy ugyancsak nagy hal t�tott sz�jjal sebesen �szik
fel�m. A
hal k�zels�ge miatt menek�l�sre m�r nem gondolhattam. Csak egyetlenegyet tehettem:
amennyire tudtam, olyan kicsire g�mb�ly�dtem �ssze, kezemet testemhez szor�tottam,
l�bam
pedig a hasam al� h�ztam. Ebben a g�mb�cform�ban minden baj n�lk�l egyenest a hal
gyomr�ba cs�sztam. A hal fogazata a legkisebb k�rt sem tette bennem.
Bizony�ra sejtitek, koroms�t�t, de kellemes meleg fogadott a hal gyomr�ban.
Sz�momra
t�rhet� volt a hely, viszont ann�l t�rhetetlenebbnek bizonyultam �n az � sz�m�ra.
Ugyanis
sz�rny� gyomorf�j�st okoztam neki. A hal sz�vesen megszabadult volna t�lem, csak
azt nem
tudta, hogyan.
Mit gondoltok, vajon mi�rt b�nta meg a hal, hogy lenyelt?
Nos, hatalmas gyomra t�ncteremnek is beillett volna. A t�ncterem t�ncra val�.
Roptam is a
t�ncot, hogy majd leszakadt a l�bam. J�kedvemnek cs�ppet sem �r�lt a hal; min�l
gyorsabban
t�ncoltam, ann�l nagyobb f�jdalmat okoztam neki. Hanem amikor a sk�tok bakugr�s
t�nc�ba
kezdtem, olyan g�rcs j�tt r�, hogy k�nj�ban f�l testtel kimagasodott a tengerb�l.
Nos, ez lett a veszte. Egy olasz kereskedelmi haj� matr�zai �pp csak
megpillantott�k, m�ris
megszigonyozt�k, majd a haj�hoz vontatt�k, s felh�zt�k a fed�lzetre. K�zben azon
tana-
kodtak, hogyan bonts�k fel, hogy min�l t�bb olajhoz jussanak. Nagyon megijedtem -
hisz
�rtek olaszul, �s minden egyes sz�t vil�gosan meg�rtettem -, mert arra gondoltam,
hogy
halbont�s k�zben hossz� k�seikkel engem is k�nnyen megv�ghatnak. Ez�rt biztons�gb�l
a
gyomor k�zep�be �lltam, ahol ak�r t�z f�rfi is k�nyelmesen el�lldog�lhatott volna,
�s er�sen
rem�ltem, hogy vagy a fejn�l, vagy a farokn�l kezdik el munk�jukat. Hamarosan el is
m�lt
f�lelmem, mert val�ban a fark�n�l fogtak bont�s�hoz a matr�zok. Az els� gy�nge f�ny
dereng�s�n�l, a legjobb hang� opera�nekeseket is megsz�gyen�t� hars�ny hangon
kiab�lni
kezdtem. Egyre azt kiab�ltam, mennyire �r�l�k, hogy l�tom �ket, s mennyire h�l�s
vagyok,
ami�rt kiszabad�tanak, hiszen m�r majdnem megfulladtam a hal belsej�ben.
Gondolhatj�tok, milyen borzalommal hallgatt�k az ember hangj�n megsz�lal� holt
halat!
Amikor azt�n a hal belsej�b�l fel�j�k l�p� mez�telen f�rfi�t is megpillantott�k,
majdnem
�jultan hullottak a fed�lzetre.
Azonnal el kellett nekik mes�lnem, hogyan ker�ltem a hal gyomr�ba. D�bbenten
cs�v�lt�k
fej�ket, s l�legzetvisszafojtva hallgatt�k t�rt�netemet.
Amikor kiss� felfriss�ltem a haj�n, k�sz�netet rebegtem megment�imnek, �s fejest
ugrottam
a tengerbe. Hatalmas temp�kkal �sztam ki a partra, ahol ugyan�gy tal�ltam
�sszehajtott
ruh�imat, ahogyan f�rd�z�sem el�tt hagytam. �lt�zk�d�s k�zben zsebemb�l el�vettem
az
�r�t, s akkor l�ttam, hogy pontosan h�rom �s f�l �r�t id�ztem a tengeri ragadoz�
gyomr�ban.
A k�l�n�s l�gg�mb
Valamikor, amikor m�g a t�r�kn�l szolg�ltam - nos, t�r�korsz�gi viselt dolgaimr�l
majd m�g
m�s alkalommal is mes�lek nektek -, sz�vesen cs�nak�ztam a M�rv�ny-tengeren. Onn�t
ny�lt
ugyanis a legszebb kil�t�s Konstantin�polyra s egyben a szult�n szer�j�ra is.
Egy der�lt reggel, amikor �pp az �g k�k ragyog�s�ban gy�ny�rk�dtem, egy kis,
g�mb�ly�
t�rgyat figyeltem meg nagy magass�gban. A rep�l� t�rgy nem t�nt nagyobbnak egy
bili�rd-
goly�n�l, s alj�n m�g egy kisebb g�mb�ly�s�g is fityegett. �szt�n�sen a mindig
kezem
�gy�ben lev� legjobb madar�szpusk�m�rt ny�ltam, goly�ra t�lt�ttem, �s r�l�ttem a
furcsa
rep�l� g�mb�ly�s�gre. Sajnos l�v�sem nem tal�lt. M�sodik l�v�semmel is elv�tettem
k�l�n�s
c�lpontomat, pedig most m�r k�t goly�val l�ttem. Harmadik l�v�semmel - ekkor m�r
n�gy
vagy �t puskagoly�t l�ttem ki - v�gre siker�lt kilyukasztanom a csod�latos g�mb�t,
s az
lassan al�ereszkedett az �g magas�b�l.
K�pzelj�tek el, milyen csod�lkoz�ssal meredtem a cs�nakomt�l mintegy k�tm�ternyire
tengerre ereszked� sz�ps�ges aranyozott hint�ra, mert a legnagyobb templom
legnagyobb
kupol�j�n�l is nagyobb l�gg�mbh�z ez az aranyos hint� volt vastag k�telekkel
odaer�s�tve. A
hint�ban egy f�rfi� �lt egy f�lig elfogyasztott s�lt birka t�rsas�g�ban. Amikor
meglepet�sem-
b�l felocs�dtam, megparancsoltam embereimnek, hogy ker�ts�k be a ritka zs�km�nyt.
Az idegen franci�nak t�nt, ezt m�r akkor meg�llap�tottam r�la, amikor m�g ki se
nyitotta a
sz�j�t. Minden zseb�b�l dr�ga �ral�ncok l�gtak, a l�ncokon rengeteg csecsebecse
fityegett, s
az �tv�sm�v�szet eme remekeinek mindegyike egy-egy h�res nagy�r vagy d�ma par�nyi,
de
�leth� ping�lt k�pm�s�t keretezte. Minden gomblyuk�ban legal�bb sz�z duk�tot �r�
arany�rem pomp�zott, az ujjain szikr�z� csod�latos brili�nsgy�r�k�n pedig hanyatt
esett a
napsug�r. Zsebei p�posra dudorodtak a degeszre t�m�tt ersz�nyekt�l, s bizony a
mag�n
hordott vagyon s�lya miatt alaposan megg�rnyedt a tart�sa.
Szavamra, e k�t l�bon j�r� kincseskamra l�tt�ra csak arra gondolhattam, hogy e
nagyszer�
f�rfi� az emberi nem sz�m�ra felbecs�lhetetlen �rt�k� szolg�latokat v�gzett, s
ez�rt aj�nd�-
kozt�k meg ilyen hallatlan gazdagon az egy�bk�nt fukars�gukr�l k�zismert nagyurak
�s
�rn�k.
�m a v�ratlan es�st�l szemmel l�that�an annyira rosszul lett a csillog�-villog�
ismeretlen,
hogy egy sz�t sem tudott kiny�gni. Gondolhatj�tok, magam is sz�nt j�tszottam, mert
v�gtelen�l restelltem, hogy lel�ttem �gi j�rm�v�t.
Szerencs�re az �gb�l pottyant utas csakhamar mag�hoz t�rt, �s rendre elmes�lte
hihetetlennek
t�n� t�rt�net�t.
- Ezt a l�gi hint�t nem �n tal�ltam fel - mondta -, sajnos ehhez t�l gyatra a
tud�som s az
eszem. Viszont mint l�gtorn�sz �s k�t�lt�ncos rettenthetetlen b�tor vagyok, s �gy
j� p�nz�rt
t�bbsz�r is v�llalkoztam a felsz�ll�sra. Utolj�ra vagy 7-8 napja - m�r nem
eml�kszem vissza
pontosan - sz�lltam fel e l�gi hint�val az angliai Cornwallban. Egy birk�t is
magammal
vittem, mert sok ezer sz�jt�t�mat e birk�val v�gzett mindenf�le l�gi mutatv�nnyal
akartam
b�mulatba ejteni.
Nos, szerencs�tlens�gemre felsz�ll�som ut�n hamar megfordult a sz�l, �s nagy
b�natomra a
ny�lt tenger f�l� sodort, holott nekem Exeter v�ros�ban kellett volna lesz�llnom.
�gy egy
h�tn�l is tov�bb rep�ltem a v�gtelen leveg�tengerben.
�letben marad�som egyed�l annak k�sz�nhettem, hogy nem jutott id�m a birk�val
tervezett
l�gi mutatv�nyok bemutat�s�ra. L�gi utaz�som harmadik napj�n annyira meg�heztem,
hogy
lev�gtam n�gyl�b� �tit�rsamat. Akkoron m�r m�rhetetlen magass�gban sz�lltam, j�val
a
holdon is t�l, tizenhat �r�val k�s�bb pedig m�r napk�zelbe ker�ltem. A nagy
forr�s�g
k�vetkezt�ben megp�rk�l�d�tt a szem�ld�k�m.
Ekkor megny�ztam a birk�t, �s l�gi hint�m naps�t�tte oldal�ra akasztottam, ahov�
nem vetett
a l�gg�mb �rny�kot. Negyven�t perc alatt pirosra s�lt a pecseny�m. Att�l kezdve
birka-
pecseny�n �ltem.
Amikor a l�g utasa id�ig jutott elbesz�l�s�ben, hirtelen elhallgatott, �s
csod�lkozva
k�r�ln�zett. Azt�n dadogva megk�rdezte, vajon hov� ker�lt. Amikor megtudta, hogy
Konstantin�polyban van, �s a szult�n szer�j�t l�tja szemk�zt a parton, m�g jobban
el�mult.
- Az�rt rep�ltem olyan sok�ig - fejezte be elbesz�l�s�t -, mert elszakadt a l�gg�mb
szelep�hez
k�t�tt zsin�r, s �gy nem tudtam kiengedni a g�zt a ballonb�l. Szerencs�m, hogy �n
goly�t
eresztett a l�gg�mb burk�ba, k�l�nben - ak�rcsak Mohamed pr�f�ta - �r�kk� �g �s
f�ld k�z�tt
lebegtem volna.
Amikor b�rk�m kik�t�tt, a l�g v�ndora aranyos hint�j�t korm�nyosomnak aj�nd�kozta,
a
marad�k birkas�ltet pedig, miut�n m�r elment t�le az �tv�gya, belehaj�totta a
tengerbe. A
l�gg�mb�t bizony�ra szit�v� l�ttem, mert darabjaira szakadva hullott a tengerbe.
Egy
bizonyos: a leveg� v�ndora cs�ppet sem b�sult ut�na!
A kincset �r� fick�k
M�g fiatal az id�, bar�taim, bontsunk fel h�t egy �j �veget, s mik�zben
elszopogatjuk a bort,
egy m�sik, ugyancsak nem mindennapi t�rt�netemmel sz�rakoztatlak majd benneteket.
Mindaz, amit most elmes�lek, nem sokkal Eur�p�ba val� visszat�r�sem el�tt t�rt�nt.
Nem tudom, eml�tettem-e m�r, hogy maga a t�r�k szult�n is nagyon megkedvelt engem.
A
n�met, az orosz �s a francia nagyk�vet mutatott be az uralkod�nak, aki k�s�bb
fontos
megb�zat�ssal Kair�ba k�ld�tt. Tekintve, hogy az �gy bizalmas term�szet� volt, m�g
nektek
sem besz�lhetek r�la. Helyette ink�bb azt mondom el, ami �tk�zben t�rt�nt velem.
Nagy pomp�val �s f�nyes k�s�rettel hagytam el Konstantin�polyt. Utam sor�n n�h�ny
kincset
�r� fick�ra akadtam.
Alig n�h�ny m�rf�ldnyire hagytam a h�tam m�g�tt a t�r�k f�v�rost, amikor egy
sz�lv�szk�nt
nyargal� apr�, nyeszlett embert pillantottam meg a mez�n. Egy rohan� ember
mindennapi
l�tv�ny, csakhogy ez a fick� mindk�t l�b�n s�lyos, legal�bb �tvenfontnyi nehez�ket
viselt.
Ezen nagyon meglep�dtem, s hogy titk�nak v�g�re j�rjak, megk�rdeztem:
- Hov�, hov�, bar�tocsk�m, s mi�rt cipeled e s�lyos k�l�nc�ket?
- M�g csak f�l �r�ja futok - v�laszolta a fut� -, s m�ris ide�rtem B�csb�l. Egy
el�kel� �rn�l
szolg�ltam, de ma fak�pn�l hagytam. Arra gondoltam, bizony�ra jobb gazd�t tal�lok
Konstantin�polyban. E s�lyokat csak most k�t�ttem a l�bamra, hogy valamelyest
lelass�tsam
a fut�somat, hiszen m�r nincs mi�rt ilyen gyorsan rohannom. �Lassan j�rj, tov�bb
�rsz� -
szokta volt mondani az �n der�k tan�t�mesterem.
Els� pillant�sra megtetszett nekem a fick�. M�g sz�ks�gem lehet ilyen fut�rra.
Megk�rdez-
tem, akar-e n�lam szolg�lni, s � �r�mmel beleegyezett.
Ezt�n egy�tt utaztunk orsz�gokon, v�rosokon �t.
Utunk nemsok�ra egy z�ld domb mellett vitt el. A f�ben egy ember fek�dt. Meg se
moccant,
azt hittem, alszik. F�ben alv� ember - cs�ppet sem k�l�n�s. Csakhogy ennek esze
�g�ban sem
volt az alv�s, �beren illesztette f�l�t a f�ldh�z, mintha az alvil�g lak�it akarn�
kihallgatni.
Oldalamat f�rni kezdte a k�v�ncsis�g. Megk�rdeztem:
- Mire f�lelsz ilyen k�v�ncsian, bar�tocsk�m?
- �, unalmamban csak a f� n�veked�s�t hallgatom!
- Azt�n hallod-e?
- De m�g mennyire!
Ilyen fick�nak n�lam a helye - gondoltam, ez�rt �gy sz�ltam hozz�:
- Hallod-e, bar�tocsk�m, �llj be hozz�m! Ki tudja, h�tha n�lam t�bbet f�lelhetsz.
A fick� felpattant, �s k�s�retemhez csatlakozott.
Alig tett�nk n�h�ny l�p�st, amikor egy emelked�n �ll�, csak �gy vakt�ban az �gre
l�v�ld�z�
vad�szon akadt meg a szemem.
Most sem tagadtam meg k�v�ncsi term�szetemet.
- Sok szerencs�t, vad�sz uram! Mire l�v�ld�z�l, mert �n csak a puszta leveg�t
l�tom.
- Az �j pusk�mat pr�b�lom ki - d�rm�gte. - Ahol ni! A p�rizsi sz�kesegyh�z torny�n
�lt egy
ver�b, azt l�ttem le.
Aki ismer, tudja, milyen szenved�lyes vad�sz vagyok, s hogy milyen nagyra becs�l�m
a
nagyszer� pusk�sokat, �gy h�t ne csod�lkozzatok azon, hogy leugrottam a lovamr�l,
�s
keblemre �leltem e kit�n� mesterl�v�szt. Az m�r csak term�szetes, hogy nem voltam
sz�kmark�, amikor a szolg�latomba fogadtam.
Sok v�rost �s orsz�got hagytunk a h�tunk m�g�tt. Egyszer azt�n ott magasodott
el�tt�nk a
Libanon hegys�g. S�r� c�druserd�k s�t�tlettek k�r�s-k�r�l, az erd� sz�l�n pedig egy
kem�nyk�t�s�, t�mzsi ember �llt. Hossz� kenderk�t�llel k�r�ltekerte az erd�t, majd
hatalmas
izmait megfesz�tve, nagy er�vel r�ngatni kezdte a k�t�l v�g�t.
Utam sor�n m�r sok furcsa emberrel tal�lkoztam. Nos, most se mentem el sz�tlanul e
k�l�n�s
ember mellett.
- Mi�rt r�ngatod a k�telet? - k�rdeztem.
- �p�letf�ra van sz�ks�gem, de a balt�mat otthon felejtettem. Az ember �gy seg�tsen
mag�n,
ahogy tud - vetette oda a nagyerej� mok�ny fick�, csak �gy f�lv�llr�l, ahogy munka
k�zben
felelnek, s azzal akkor�t r�ntott a k�t�len, hogy az erd�, ak�r egy k�nny�
n�dcsom�,
egyszerre d�lt ki.
Ez azt�n a nekem val� ember! B�nja a k�nya, felfogadom, m�g ha a k�veti fizet�sem
r�megy
is! �s felfogadtam.
Amikor v�gre hossz� �t ut�n meg�rkezt�nk Egyiptomba, sz�rny� sz�lv�sz kerekedett.
M�r-m�r att�l tartottam, hogy hint�stul, lovastul, k�s�retest�l vil�gg� f�j! H�t
sz�lmalom �llt
az �t ment�n, vitorl�i egy pokolbeli rokka kerek�n�l is gyorsabban forogtak.
K�l�n�s volt ez
a sz�lvihar, mert a nap gy�ny�r�en s�t�tt, sehol egy m�kszemnyi felh� az �gen, �s
az
eszeveszett sz�lv�szt lesz�m�tva, minden nyugodtnak �s b�k�snek t�nt.
Agg�dva n�zek k�r�l, s ekkor l�tom, hogy egy pocakos f�rfi �ll a malmok k�zel�ben,
�s
mutat�ujj�val befogja jobb orrlyuk�t.
Nos, amikor a nagy has� �szrevett benn�nket, s l�tta, milyen tehetetlen�l
viaskodunk a
sz�lv�sszel, fel�nk fordult, �s udvariasan levette kalapj�t, ak�r egy musk�t�s az
ezredes el�tt.
Erre nyomban el�llt a sz�lv�sz, szell� se f�jt, lev�l se rezd�lt, a h�t sz�lmalom
vitorl�i is -
mintegy parancssz�ra - meg�lltak.
Mindezt nagyon k�l�n�snek, m�r-m�r boszork�nyosnak tal�ltam, ez�rt r�rivalltam a
fick�ra:
- Mit m�velsz? T�n bel�d b�jt az �rd�g, avagy magad vagy Lucifer?!
- Bocs�sson meg, kegyelmes uram - v�laszolta az ember szel�den �s tisztelettud�an
-, csak
egy kis szelet csin�ltam a moln�r sz�lmalmainak. De hogy a gazd�m malmait ne f�jjam
el a
pokol fenek�re, egyik orrlikamat befogtam.
Ejha! - gondoltam -, bizony magamnak is elkelne otthon az ilyen seg�ts�g, kiv�lt ha
kifogy
bel�lem a szusz, amikor bar�ti k�rben csod�latos sz�razf�ldi �s tengeri
kalandjaimat
mes�lgetem!
Egykett�re megegyezt�nk, Szeletf�j� fak�pn�l hagyta a moln�rt malmostul, �s hozz�nk
csatlakozott.
V�gre-valah�ra Kair�ba �rt�nk. Miut�n k�ldet�semet sikerrel teljes�tettem, sz�lnek
eresztettem f�nyes, dr�ga, de semmire se j� k�s�retemet, csak az utaz�som alatt
felfogadott,
kincset �r� fick�kat tartottam meg szolg�latomban. Vel�k, hatodmagammal m�r
mag�nemberk�nt utaztam haza.
Mindannyian rendk�v�li k�pess�gekkel rendelkezt�nk, egy mihaszna sem akadt
k�z�tt�nk. Az
id� pomp�s volt, �s a N�lus, a foly�k anyja, leny�g�z�en sz�p l�tv�nyt ny�jtott,
�gy nem
csoda, ha k�s�rt�sbe estem, hogy b�rk�t b�relve v�zen tegyem meg az utat
Alexandri�ig.
H�rom napig minden remek�l ment, ak�r a karikacsap�s; b�rk�nkat v�gan sodorta a
folyam
�rja a tenger fel�. Bizony�ra hallott�tok m�r, bar�taim, hogy a N�lus minden
esztend�ben
ki�nt. Nos, e nagy �rad�s �ld�s Egyiptomnak, nekem viszont - mert t�k�letesen
sz�m�t�son
k�v�l hagytam k�zelg�s�t - csaknem �letembe ker�lt.
Amint m�r mondottam, h�rom napig nem volt baj, de azt�n hirtelen emelkedni kezdett
a
v�zszint, �s a k�vetkez� reggel m�r k�r�s-k�r�l mindent el�nt�tt az �rv�z.
Sz�lt�ben �s
hossz�ban, jobbra �s balra, minden�tt a vadul nyargal� �r hull�mz� vize
h�mp�lyg�tt.
Az �t�dik napon, �gy alkonyatt�jt - �pp akkor nyugodott le a nap -, b�rk�nk
fennakadt
valamiben. Azt hittem, bokornak �tk�zt�nk. M�snap pitymallatkor, a virradat
f�ny�n�l
�mulva l�ttam, hogy k�r�l�tt�nk milli�nyi kit�n�, �rett mandula �szik a v�zen.
Amikor
leengedt�k a m�r��nt, megd�bbenve �llap�tottuk meg, hogy legal�bb hatvan l�b
magasan
�szunk a f�ld sz�ne felett, azaz �szn�nk, mert sajnos b�rk�nk sem el�re, sem h�tra
nem tudott
elmozdulni hely�b�l. A nap �ll�s�b�l �t�lve nyolc-kilenc �ra lehetett, amikor
hirtelen
felt�madt a sz�l. A nagy erej� sz�ll�k�sek oldal�ra d�nt�tt�k a cs�nakot,
olyannyira, hogy
belefolyt a v�z, �s els�llyedt.
Szerencs�re mindannyian megmenek�lt�nk. �sszesen t�zen voltunk: nyolc f�rfi �s k�t
fi�.
Belekapaszkodtunk a v�zb�l ki�ll� mandulaf�k �gaiba. Ezek - b�r b�rk�nk s�ly�t nem
b�rt�k
el - megtartottak benn�nket, �gy �lt�nk �gba kapaszkodva, mandul�n �s v�zen h�rom
hossz�
h�ten �s kerek h�rom napon �t. Mandula volt b�ven, �s - �rv�z l�v�n - v�zben sem
sz�k�lk�dt�nk... Annak a szerencs�tlen fl�t�snak a b�r�ben �reztem magam, aki a
tarl�n akart
halat fogni, s a foly�ban madarat.
Balsorsunk huszonkettedik napj�n ugyanolyan hirtelen kezdett apadni a v�z, �s olyan
gyorsan
is, ahogy az �r t�rt r�nk, s a huszonhatodik napon v�gre ism�t a j� �reg f�ldet
taposhattuk.
Els� �r�m�nk b�rk�nk megpillant�sa volt. Vagy k�tsz�z �lnyire fek�dt att�l a
helyt�l, ahol
els�llyedt. A m�g hasznavehet� holmikat megsz�r�tottuk a t�z� napon, a b�rk�b�l
annyi
�lelmet vett�nk magunkhoz, amennyit csak elb�rtunk, s �gy felm�lh�zva, gyalogosan
indultunk el, hogy megkeress�k, hol folyik a N�lus. Szavamra, szinte t�rdig
lej�rtuk a
l�bunkat, mire a partj�hoz �rt�nk! K�s�bb pontos sz�m�t�sokat v�gezve
meg�llap�tottam,
hogy az �rad�s sz�z�tven m�rf�ldnyire sodort tova benn�nket a kertek, ker�t�sek �s
f�k
mellett. H�t �ll� napig talpaltunk, m�g v�gre �jra megpillantottuk a medr�ben
b�k�sen
h�mp�lyg� N�lust.
Keserves megpr�b�ltat�sainkat elmondtam egy bejnek, aki t�st�nt rendelkez�s�nkre
bocs�totta egyik b�rk�j�t. K�r�lbel�l egyhetes haj��t ut�n szerencs�sen
Alexandri�ba �rt�nk,
ahol nyomban egy Konstantin�polyba indul� haj�ra sz�lltunk.
A szult�n ritka kedvess�ggel fogadott, �s abban a kiv�teles kegyben r�szes�tett,
hogy
megmutatta h�rem�t. Maga �fels�ge vezetett be oda.
A szult�n tokaji it�k�ja
Egyiptomi kalandj�nak elmes�l�se ut�n M�nchhausen j� �jszak�t k�v�nt bar�tainak, �s
elindult, hogy lefek�dj�n, mert igen el�lmosodott. De a bar�tok �tj�t �llt�k.
Mindny�juk
k�v�ncsis�g�t felcsig�zta az, hogy a b�r� a szult�n titokzatos h�rem�ben is
megfordult,
amelyr�l annyi sz�besz�d j�rja. A h�rem hallat�ra k�tfel� �lltak a f�lek,
felizzottak a
tekintetek, hiszen maga �szult�ns�ga is hatalmas birodalma legszebb gy�ngyszem�nek
tartotta h�rem�t. Megostromolt�k h�t a b�r�t, hogy legal�bb valamicsk�t mes�ljen a
nagy
becsben tartott h�remr�l. M�nchhausen ellen�llt ennek a k�r�snek, de mert nem
akarta
megb�ntani vid�m cimbor�it, k�r�kben maradt, �m a szult�n h�reme helyett azt
mes�lte el,
hogyan menekedett meg a szult�n h�h�rj�t�l kincset �r� szolg�i seg�ts�g�vel.

Egyiptomb�l val� visszat�r�sem ut�n �n lettem a szult�n kedvence, nyakra-f�re

elhalmozott
kegyeivel. V�g�l m�r �lni sem tudott n�lk�lem, �gy �lland� eb�d- �s vacsoravend�ge
lettem.
El�rulhatom nektek, hogy a t�r�k cs�sz�r konyh�ja a vil�g valamennyi fejedelm�nek
konyh�j�t fel�lm�lja.
Sajnos e meg�llap�t�som csak az �telekre vonatkozik, az italokra nem, mert Mohamed
pr�f�ta
megtiltotta h�veinek a boriv�st. Bizony, a t�r�k lakom�kon egy korty bor sem
�nt�zheti a
g�g�t! �m ami ny�ltan tilos, titokban m�gis megcselekedhet�, �gy a szigor� tilalom
ellen�re
nem egy olyan t�r�k �r akad, aki a n�met papokn�l is jobb �rt�je a bornak. Nos, a
szult�n
m�lt�n tartozott a legkiv�l�bb borszak�rt�k k�z�. Az asztaln�l rendszerint vel�nk
�lt a f�pap
is, vagy ahogy a t�r�k�k nevezik, a f�mufti. � mondta el az im�t a lakoma el�tt �s
ut�n, �pp
ez�rt nagy becsben tartott�k. Am�g a f�mufti a has�t t�mte, senki sem gondolhatott
borra.
De asztalbont�s ut�n a szult�n szob�j�ban mindig k�szenl�tben �llt egy-egy palack
kit�n� bor.
Egyszer eb�d ut�n titokban �s bar�ts�gosan jelt adott a szult�n, hogy k�vessem
dolgoz�szo-
b�j�ba. Amikor bez�rk�ztunk, egy rejtekszekr�nyb�l palackot vett el�, �s �gy sz�lt:
- Kedves M�nchhausenem, tudom, hogy �n remek �rt�je a bornak, �me, egy palack
tokaji,
fogadni mern�k, hogy ilyen pomp�s bort m�g sohasem ivott!
Azzal �fels�ge mindkett�nknek t�lt�tt egy-egy poh�rral. Koccintottunk.
- Nos, hogy �zlik? Csod�latos, ugye?
- Nem rossz bor, fels�g - v�laszoltam, s tal�n az �rd�g b�jt bel�m, mert �gy
folytattam: - De
engedelm�vel, m�r csak �szint�n megmondom, enn�l sokkal jobb tokajit ittam a
megboldogult K�roly cs�sz�rn�l, B�csben. Azt kellene fels�gednek megk�stolnia!
- M�nchhausen bar�tom - bocs�tkozott velem vit�ba a szult�n -, hiszek �nnek... �m
lehetetlennek tartom, hogy enn�l jobb bor volna a vil�gon. Ezt a palackot ugyanis
�vekkel
ezel�tt kaptam egy magyar lovagt�l, aki azt mondta, ez a borok kir�lyn�je, s enn�l
jobb bor
nincs a vil�gon.
- Puszta sz�cs�pl�s, fels�g, sz�cs�pl�s. Tokaji �s tokaji k�z�tt is van k�l�nbs�g -
kardoskodtam a magam igaza mellett. - �gy l�tszik, a magyar urak sz�kmark�ak, ha
aj�nd�kr�l van sz�. Mibe fogadjunk, hogy egy �ra leforg�sa alatt olyan tokajit
hozatok
fels�ged asztal�ra a b�csi cs�sz�r pinc�j�b�l, ami val�ban a borok kir�lyn�je?
- M�nchhausen, M�nchhausen! �n csak a leveg�be besz�l! - h�borgott a szult�n.
A szult�n tam�skod�sa �s a felhajtott bor megzavarta a fejemet. Igen, becs�ptem �s
megb�torodtam.
- Nem besz�lek a leveg�be, fels�g! Egy �ra m�lva itt lesz az asztalon a palack, s
az val�ban
tokaji lesz, nem ilyen mustocska, mint ez!
A szult�n felkapta a fej�t.
- M�nchhausen! - h�r�gte. - �n l�v� akar tenni, ezt pedig kik�rem magamnak!
Szavahihet�
embernek ismertem eddig, de �gy l�tszik, most a bor a fej�be sz�llt, s ez�rt besz�l
itt
mindenf�le k�ptelens�get!
Fels�g, amit mondtam, nem k�ptelens�g. �llom a szavam. Ha egy �ra m�lva nem lesz
itt a
tokaji B�csb�l, a fejem v�tetheti. Nos, �ll a fogad�s?
A szult�nt felingerelt�k szavaim.
- Szav�n fogom, M�nchhausen! - ki�ltotta. - Ha nem lesz itt az asztalon pontosan
n�gy �rakor
a b�csi tokaji, k�ny�rtelen�l lefejeztetem, mert m�g bar�taimt�l sem t�r�m a
tr�f�t! �n pedig
�nk�nt aj�nlotta fel a fej�t. Viszont ha �n nyeri meg a fogad�st, annyi ez�st�t,
aranyat �s
dr�gak�vet vihet el kincst�ramb�l, amennyit leger�sebb embere elb�r a h�t�n. Ebb�l
l�thatja,
mennyire �rt�kelem a fej�t.
- �llom a szavam, fels�g! - pattogtam a fogad�s l�z�ban. Tint�t, l�dtollat �s
papirost k�rtem, s
m�ris levelet �rtam M�ria Ter�zia cs�sz�rn�nek:
�Fels�ges Asszonyom! Fels�ged bizony�ra dics� eml�kezet� megboldogult
atyjaura pinc�it is �r�k�lte, �gy h�t esedezve k�rem, k�ldj�n egy palackkal nekem
legjobb tokajij�b�l, amelyb�l annak idej�n atyjaur�val egy�tt iszogattam. K�rem,
kegyeskedj�k legal�zatosabb k�r�semet miel�bb teljes�teni, ugyanis egy roppant
fontos fogad�sr�l van sz�. E sorok �tad�ja hozza majd el nekem Fels�ged rend-
k�v�l �rt�kes aj�nd�k�t.
El�re is a legh�l�sabb k�sz�netemet kifejezve, mindenkori viszontszolg�lataimat
al�zatosan felaj�nlva, maradtam odaad� h�ve...�
E levelet pontosan h�rom �ra �t perckor �tadtam a fut�romnak, aki nyomban levette
l�b�r�l a
k�l�nc�t, �s fut�l�p�sben indult B�csbe.
Ezut�n a szult�nnal megiszogattuk a marad�k tokajit, mik�zben t�relmetlen�l v�rtuk
B�csb�l
a borok kir�lyn�j�t. Az �ra lassan negyedet �t�tt, azt�n felet, majd a
h�romnegyedet is
el�t�tte, de az �n v�rva v�rt fut�romnak m�g h�re-hamva sem volt. Ut�lag megvallva,
hol a
hideg futkosott a h�tamon, hol pedig pokoli forr�s�g �nt�tt el. �gy l�ttam, hogy a
szult�n
egyre csak a cseng� zsin�rj�t n�zi, amellyel majd a h�h�rt csengeti be.
�szult�ns�ga kegyes engedelm�vel - hogy friss leveg�t szippantsak - j�rtam egyet a
kertben.
T�st�nt �szrevettem, hogy n�h�ny fogdmeg titokban minden l�p�semet figyeli. Persze
a
szult�n minden �vint�zked�st megtett, hogy megtarthassa a szav�t, vagyis a fejem
v�tesse,
amennyiben m�gsem ker�lne asztal�ra a vil�g legfinomabb tokaji bora.
Amikor az �ramutat� h�rom �ra �tven�t percet mutatott, hideglel�st kaptam. Szinte
az utols�
percben jutott az eszembe, hogy a mesterl�v�sz�rt s az�rt a fick��rt k�ldj�k, aki a
f� n�v�s�t
is meghallja. J�ttek is nyomban mind a ketten, a fick� a f�ldre tapasztotta a
f�l�t, �s
legnagyobb r�m�letemre kijelentette, hogy a fut�rom, ez a semmirekell�, nem fut,
hanem egy
fa alatt alszik, m�gpedig messze, �s rettent�en h�zza a l�b�rt. Mesterl�v�szem erre
felrohant
a legmagasabb erk�lyre, ny�jt�zkodott, �gaskodott, majd �gy ki�ltott le:
- Szavamra, ott fekszik az ebugatta Belgr�d mellett, egy t�lgyfa alatt, a palack is
ott hever
mellette a f�ld�n! No, meg�llj, te g�zeng�z, majd �n felk�ltelek! - Azzal v�llhoz
kapta a
pusk�j�t, s a teljes adag s�r�tet a messzi t�lgyfa koron�j�ra l�tte ki. J�ges�k�nt
z�porozott a
sok makk, lev�l, �g �s gally a h�talv�ra. A k�l�n�s zuhany fel is �bresztette.
Nyomban talpon
termett. Tudta, mi forog kock�n, �gy h�t �gy megsarkanty�zta �nmag�t, hogy n�gy �ra
el�tt
harminc m�sodperccel, minden eddigi teljes�tm�ny�t magasan t�lsz�rnyalva, a
tokajival �s
M�ria Ter�zia level�vel, leveg��rt kapkodva a szult�n mag�nlakoszt�lya el�tt �llt.
�gig �rt �r�m�nk, a szult�n� s az eny�m! A k�nyes-f�nyes padisah �pp csak
meg�zlelte
�nyenc m�dra a borok kir�lyn�j�t, s m�ris �gy sz�lt:
- Kedves M�nchhausenem, ne nehezteljen �rte, de ezt az isteni tokajit magam
szopogatom el.
�nt jobban kedvelik B�csben, mint engem, �gy k�nnyebben juthat hozz� a borok
kir�ly-
n�j�hez is! - S azzal a vagyont �r� palackot bez�rta rejtekszekr�ny�be, a kulcsot a
zseb�be
s�llyesztette, �s sz�ne el� h�vatta kincst�rnok�t. A szult�n hangja
ez�stcsengetty�k�nt
csilingelt a f�lembe.
- Nyert, bar�tom, megadom h�t a tartoz�som - mondta nekem, majd kincst�rnok�hoz
fordult. -
Kincst�rnokom, halld parancsom: annyi kincset adass M�nchhausen bar�tomnak,
amennyit a
leger�sebb ember elb�r!
A kincst�rnok oly m�lyen hajolt meg szult�nja el�tt, hogy orr�t beverte a
m�rv�nypadl�ba. Az
uralkod� bar�ts�gosan fel�m ny�jtotta jobbj�t, majd kegyesen elbocs�tott benn�nket.
Gondolhatj�tok, dr�ga bar�taim, hogy nem estem a fejem l�gy�ra, �s haboz�s n�lk�l
kihaszn�ltam p�ratlan szerencs�met. Nagyerej� szolg�m�rt k�ldettem, s amikor az
megj�tt a
kenderk�telekkel, sietve a szult�n kincst�r�ba ment�nk. Emberem nem sokat
t�bl�bolt,
garmad�val halmozta a kincset egy ponyv�ra, majd a v�ll�ra vetette a hatalmas
batyut. Amit
az �n izomkolosszusom, miut�n kicipelte a batyut, a kincst�rban hagyott, ingyen sem
kellene
nektek, bar�taim. M�rhetetlen gazdag nyerem�nyemmel gondolkod�s n�lk�l a kik�t�be
siettem, ott kib�reltem a legnagyobb teherhaj�t. Kincset �r� szolg�immal haj�ra
sz�lltam, �s
dr�ga rakom�nyunkkal - miel�tt m�g a szult�n �szbe kaphatott volna - gyorsan
kihaj�ztunk a
ny�lt tengerre.
Amit�l tartottam, bek�vetkezett. A kincst�rnok ugyanis hanyatt-homlok a szult�nhoz
szaladt a
rossz h�rrel, m�g csak a kincseskamra ajtaj�t sem z�rta be, hiszen az m�r j�form�n
�res volt.
A szult�n megd�bbent, hiszen �n fogad�sunk �rtelm�ben cselekedtem. Amikor
megd�bben�-
s�b�l felocs�dott, m�r er�sen b�nta k�nnyelm�s�g�t. No, nem sok�ig t�pte a
szak�ll�t, sz�ne
el� h�vatta a t�r�k tengeri �rm�dia f�admir�lis�t, �s ut�nam k�ldte eg�sz
haj�had�t, azzal az
�zenettel, hogy a fels�ges �r nem �gy �rtette a fogad�st.
M�g csak k�tm�rf�ldnyire lehett�nk a partt�l, amikor �szrevettem, hogy a t�r�k
flotta
duzzad� vitorl�kkal �z�be veszi haj�mat. Szeg�ny fejem! Alighogy megmentettem a
h�h�r
b�rdj�t�l, m�ris �jabb vesz�lybe ker�lt. Gondolhatj�tok, mekkora gondban f�ttem! No
de
szerencs�re eszembe jutott az �n der�k Sz�lf�j� szolg�m, aki m�ris ott termett
mellettem, �s
megnyugtatott, nincs mit�l tartanom. Ezut�n visszas�t�lt a haj� tatj�ba,
k�nyelmesen a
korl�thoz t�maszkodott, �s �gy tartotta a fej�t, hogy egyik orrlyuk�b�l a t�r�k
flott�ra, a
m�sikb�l pedig a mi vitorl�inkra f�jhasson. Akkora szelet f�jt �ld�z�inkre, hogy
azok
egyszeriben t�pett vitorl�kkal, t�r�tt �rbocokkal �jra a hadikik�t�ben tal�lt�k
magukat. Imm�r
tehetetlenek voltak, �ld�z�s�nk m�r sz�ba sem j�hetett. Sz�lf�j� haj�nkat n�h�ny
�ra
leforg�sa alatt It�li�ba r�p�tette, ahol szerencs�sen kik�t�tt�nk.

Sajnos a szult�n kincsei nem hoztak szerencs�t nekem. It�li�ban olyan szeg�nys�g �s
nyomor�s�g fogadott, hogy j�s�gos sz�vem szav�ra hallgatva, kincseim �s aranyaim
nagy
r�sz�t az utcai koldusok k�z�tt osztottam sz�t.
Nyerem�nyem szer�ny marad�k�t pedig tolvajok lopt�k el t�lem, amikor R�m�ba
utaztam. A
rabl�s �pp a nagy h�r� lorett�i templom el�tt t�rt�nt. A szent kegyhely cs�ppet sem
zavarta a
tolvajokat. A nagy l�tsz�m� tolvajbanda akkora zs�km�nyt har�csolt, hogy ezredr�sze
is
elegend� lett volna arra, hogy mind maguknak, mind pedig minden gyermek�knek �s
k�sei
lesz�rmazottuknak el�re b�nbocs�natot v�s�roljanak eddig elk�vetett �s ezut�n
elk�vetend�
b�neikre. S�t, m�g a legszentebb �s legillet�kesebb k�z szent �ld�sa is kitelt
volna bel�le
R�m�ban.
J� �jt, bar�taim! Most m�r legf�bb ideje, hogy lefek�dj�nk.
A balszerencs�s �gy�
Az el�bbi kaland elmond�sa ut�n, b�rmennyire is k�rlelt�k s marasztalt�k bar�tai,
M�nchhausen aludni t�rt. �m meg�g�rte a vid�m t�rsas�gnak, hogy legk�zelebb majd
apja
kalandjaib�l mes�l el n�h�nyat, hiszen az �reg�r viselt dolgaira mindny�jan
k�v�ncsiak
voltak.
A t�rsas�g a b�r� t�voz�sa ut�n is egy�tt maradt. Senki sem szedel�zk�d�tt, senki
sem volt
�lmos, kiv�lt azut�n, hogy a t�rsas�g tagjai k�z�l M�nchhausen ama bajt�rsa �tvette
a sz�t,
aki vele egy�tt j�rt T�r�korsz�gban. Csak �gy mell�kesen megjegyezte, hogy
Konstantin�poly
k�zel�ben �llt a vil�g legnagyobb �gy�ja, amelyhez igencsak rossz eml�kek f�zik a
b�r�t. Sz�
sz�t k�vetett, �s csakhamar kider�lt, hogy ugyanarr�l az �gy�r�l van sz�, amelyr�l
Tott b�r�
is �rt, a t�r�k�kr�l �s tat�rokr�l sz�l�, nyomtat�sban is megjelent h�res
eml�kirataiban.
M�nchhausen b�r� hajdani �tit�rsa lassacsk�n belemelegedett a mes�l�sbe.

A nagy h�r� francia utaz� k�r�lbel�l ennyit �r a nevezetes �gy�r�l:

�A t�r�k�k f�v�rosuk k�zel�ben, a h�res Simois foly� partj�n �p�lt fellegv�rban
�ll�tott�k fel
az �ri�s �gy�t. Az �gy�t r�zb�l �nt�tt�k, �s ezersz�z fontos m�rv�ny goly�
kil�v�s�re volt
alkalmas. Nagy kedvem t�madt az �gy� els�t�s�re, mert k�v�ncsi voltam
hat�t�vols�g�ra.
A k�zelemben �ll�k f�lelm�kben reszketni kezdtek, �s majd �sszeestek, mert szent�l
hitt�k,
hogy az �gy�sz�ra romba d�l a fellegv�r, �s k� k�v�n nem marad a v�rosban. V�g�l
m�gis
fel�lkerekedett f�lelm�k�n a k�v�ncsis�g, �s �n is megkaptam az enged�lyt az �gy�
els�t�s�re. Ehhez 330 font l�por kellett, a goly�, mint m�r eml�tettem, 1100 fontot
nyomott.
Amikor a pattanty�s meg�rkezett a kan�ccal, a k�r�l�tte �csorg� t�meg egyszeriben
olyan
messzire t�volodott, amennyire csak tudott. Csak sok�ra tudtam megnyugtatni az
aggodalmaskod� bas�t, hogy semmit�l sem kell tartania. M�g a b�tor pattanty�snak is
in�ba
sz�llt a b�tors�ga, a f�lszt�l olyan sz�vdobog�st kapott, hogy t�z l�p�s
t�vols�gb�l is hallani
lehetett. A s�nc m�g� vonultam fedez�kbe, �s jelt adtam a l�v�sre. Ak�r
f�ldreng�skor, a f�ld
megingott alattam. A goly� mintegy 300 �l magass�gban h�rom darabra szakadt. A
darabok a
tengerszoros viz�be hulltak, �s onnan visszapattanva a t�ls� part szikl�iba
csap�dtak. A sz�les
csatorna vize szinte forrt, habzott, �s feh�ren tajt�kzott...�
Ha nem csal eml�kezetem, ennyit jegyzett fel Tott b�r� a vil�g legnagyobb
�gy�j�r�l.
M�nchhausen s j�magam term�szetesen szint�n megtekintett�k a nagy h�r� �gy�t. A
t�r�k�k
nem fukarkodtak dics�rettel �s elismer�ssel az �gy�j�t els�ttet� Tott b�r�
b�tors�g�t illet�en.
Mi az �ri�s �gy�t k�rbej�rva �s j�l szem�gyre v�ve egy�ltal�n nem tal�ltuk
rendk�v�li h�s-
tettnek Tott b�r� cselekedet�t, s ez�rt �rtetlen�l hallgattuk a dicshimnuszokat.
M�nchhausen
hi�s�g�t pedig egyenesen s�rtette, hogy egy francia b�r� b�rmiben is lepip�lja �t.
Ez nemcsak
b�ntotta, de bosszantotta is. Sajnos a m�reg rossz tan�csad�. A harag bar�tunkat is
meg-
gondolatlan tettre ragadta.
Hirtelen - se sz�, se besz�d - k�nnyed�n felkapta v�ll�ra a hatalmas �gy�cs�vet.
Kiegyen-
s�lyozta, �s �gy �llt egy kis ideig a tenger partj�n. Aki csak l�tta, hatalmas
�ljenz�sbe kezdett.
Ez m�g meggondolatlanabb tettre sarkallta M�nchhausent. Ahelyett, hogy
visszahelyezte
volna a cs�vet az �gy�talpra, �s b�szke diadallal elvonult volna, az �gy�cs�vel
egy�tt
beugrott a tengerbe, �s �t�szott a t�ls� partra. Mindenfel�l �sszecs�d�lt a n�p, s
a b�r�t majd
sz�tvetette a b�szkes�g. Erre m�g jobban el akarta k�pr�ztatni b�mul�it.
Balszerencs�j�re azt
agyalta ki, hogy az �gy�t �thaj�tja a tengeren a m�sik partra. Balszerencs�j�re,
mondom, mert
nedves kez�b�l a kellet�n�l hamarabb cs�szott ki, �s �gy a kell� lend�let h�j�n, az
�gy�,
ahelyett hogy visszaker�lt volna a t�ls� partra, a csatorna k�zep�n a tengerbe
zuhant.
Mindm�ig ott fekszik, �s ott is marad az id�k v�gezet�ig.
Bizony, bar�taim, emiatt lett M�nchhausen �r�kre kegyvesztett a szult�nn�l, aki a
kincseskamr�s hist�ri�t m�r r�g megbocs�totta neki, s�t t�bbsz�r j��z�en nevetett
is rajta, ha
esz�be jutott. Az is igaz, hogy az alattval�k ad�j�b�l a kincst�r r�vid id� alatt
ism�t megtelt.
Visszah�vta h�t udvar�ba M�nchhausen bar�tj�t, aki n�lk�l szomor�an teltek napjai.
De a
v�gzetes �gy�kaland ut�n M�nchhausen m�r soha t�bb� nem t�rt vissza T�r�korsz�gba.
Ez az
oka, hogy ez utols�, kurta l�togat�s�r�l m�lyen hallgat a b�r�. Bizony�ra m�g ma is
v�gan
Konstantin�polyban �lne, ha nem j�tt volna k�zbe ez a baleset az �gy�val. A t�r�k
k�zv�le-
m�ny m�lys�gesen felh�borodott, a sz�rny� haragra gerjedt szult�n pedig
visszavonhatatlan
parancsot adott M�nchhausen lenyakaz�s�ra. Minden bizonnyal a b�r� ellens�gei is
kapva
kaptak az alkalmon, hogy alaposan befeket�ts�k �t a szult�n el�tt. Hiszen
mindenkinek
vannak irigyei �s rosszakar�i, akik mindenkor lesben �llnak, hogy mikor j�n el az
alkalom,
amikor d�gkesely�k m�dj�ra lecsaphatnak �ldozatukra.
A szerencs�tlen M�nchhausennak k�nnyen a fej�be ker�lhetett volna ez a kaland.
Szerencs�re
a szult�n f�feles�ge megk�ny�r�lt rajta. A szult�na nagyon kedvelte, ez�rt titokban
�rtes�tette
�t arr�l, hogy mit forralnak ellene. S�t maga rejtette el a szob�j�ban, �s ott
tartotta, mialatt
tisztek �s darabontok serege t�v� tette �rte a palot�t �s a v�rost. Ha elkapj�k,
nem sokat
teket�ri�ztak volna vele. De jaj lett volna a szult�n�nak is!
A k�vetkez� �jszak�n, amikor m�r kiss� al�bbhagyott a hajsza, M�nchhausen �lruh�t
�ltve
kiosont a palot�b�l. Baj n�lk�l �rt a kik�t�be, s ott siker�lt egy Velenc�be tart�
olasz haj�ra
sz�llnia. Ez�ttal sem hagyta el szerencs�je, �s a kedvez� sz�lben csakhamar �jra
Eur�p�ba �rt.
Mint m�r mondottam, err�l az �lm�ny�r�l nem sz�vesen besz�l M�nchhausen b�r�,
hiszen
csak hajsz�lon m�lott, hogy a bak� nem �t�tte le a fej�t. E rosszul siker�lt
h�stettel nemigen
k�rkedik. Pedig nincs mi�rt sz�gyenkeznie, m�g ha a h�ta m�g�tt el is mes�lem
olykor ezt a
kalandj�t.
Gibralt�r sziklav�r�ban
M�nchhausent �lland�an n�gatt�k fiatalabb �s korosabb cimbor�i, v�ltsa be v�gre
�g�ret�t,
�s folytassa vid�m �s tanuls�gos t�rt�netei elbesz�l�s�t. De M�nchhausen sok�ig nem
volt
mes�l� kedv�ben. K�r�mszakadt�ig ragaszkodott r�gi elv�hez, hogy az ember semmi
olyat ne
cselekedj�k, amihez csepp kedve sincs.
�m egyszer m�giscsak el�rkezett a r�g�ta v�rt este, amikor a b�r� j�l ismert huncut
mosoly�val v�laszolt a bar�ti k�r k�rlel�s�re, s ez m�r f�lig-meddig �g�retet
jelentett. Mind-
ny�jan elhallgattak, �s k�v�ncsi v�rakoz�ssal n�ztek a h�zigazd�ra. M�nchhausen
k�nyelme-
sen h�trad�lt a pamlagon, felhajtott egy poh�r j�f�le bort. Bar�tait is megk�n�lta,
hiszen
sohasem sajn�lta vend�geit�l az italt. Nem, a b�r�n�l soha senkinek sem sz�radt ki
a g�g�je.
Ezut�n megk�sz�r�lte a tork�t, �s mes�lni kezdett. A t�rsas�g visszafojtott
l�legzettel
hallgatta.

Gibralt�r utols� ostroma idej�n v�letlen�l �pp az er�dben tart�zkodtam. A spanyolok

francia
sz�vets�geseikkel megpr�b�lt�k bevenni a v�rat. J�magam egyszer� l�togat�k�nt
�rkeztem
oda a Lord Rodney parancsnoks�ga alatt Gibralt�rba vez�nyelt �lelmiszer-sz�ll�t�
flott�val.
Nekem, a tapasztalt katon�nak �s tenger�sznek nagy �lm�nyt jelentett annak
megfigyel�se,
milyen lelem�nyes m�don nyernek az angol haj�k eg�rutat az ellens�g haj�i k�z�tt,
�s
csemp�szik be az ut�np�tl�st mind emberben, mind pedig hadianyagban �s �lelemben,
az
ostromlott v�r kik�t�j�be.
Bar�tomat, Lord Elliotot, az er�d parancsnok�t akartam megl�togatni, aki
hervadhatatlan
bab�rokat szerzett e sziklav�r v�delm�ben. Hanem azt m�g a legjobb bar�taim sem
tudj�k,
hogy az �n vit�zs�gem n�lk�l Elliot bar�tom sohasem jutott volna hazai bab�rjaihoz.
Amikor a viszontl�t�sunk felett �rzett viharos �r�m�nk valamelyest lecsillapodott,
a gener�lis
oldal�n v�gigj�rtam az er�d�tm�nyt, hogy megismerjem a v�d�ket s a v�delmi
berendez�se-
ket, �s megfigyeljem az ellens�g csapatmozdulatait. Az �reg katon�k uniformis
n�lk�l is �jb�l
katon�kk� lesznek, ha egy er�dbe beteszik a l�bukat.
Kit�n� t�kr�s t�vcs�vet hoztam magammal Londonb�l. Belepillantv�n megd�bbenve
l�ttam,
hogy az ellens�g t�z�rei �ppen egy harminchat fontos �gy�t k�sz�lnek els�tni,
pontosan arra a
helyre ir�nyozva, ahol �lltunk. Ezt azonnal k�z�ltem a t�bornokkal, aki belen�zett
a t�vcs�be,
�s meger�s�tette �ll�t�somat.
Gyorsan kellett cselekednem. A t�bornok enged�ly�vel odatolattam a legk�zelebbi
�teg egyik
negyvennyolc fontos �gy�j�t, �s magam �ll�tottam be arra a c�lpontra, amit meg
akartam
semmis�teni, vagyis az ellens�g �gy�j�ra. Higgy�tek el, nem dicsekv�sb�l mondom, de
a
t�z�rs�gi tudom�nyokban mindeddig senki sem pip�lt le. Biztos voltam benne, hogy
most
sem t�vesztek c�lt.
Szemmel tartottam az ellens�get, fesz�lten figyeltem minden mozdulat�t. Amikor
l�ttam,
hogy �gy�juk els�t�s�re k�sz�lnek, �n is jelt adtam a l�v�sre.
Az egy �s ugyanazon pillanatban kil�tt k�t �gy�goly� k�r�lbel�l a r�pp�ly�k fel�n
irt�zatos
er�vel csap�dott egym�shoz. A hat�s rajtam k�v�l mindenkit megd�bbentett. Az
ellens�g
goly�ja oly hihetetlen sebess�ggel rep�lt vissza, hogy nemcsak az �gy�t els�t�
szerencs�tlen
pattanty�st fejezte le, hanem m�g m�s tizenhat ellens�ges katon�t is, akik a
Berberia fel�
rep�l� goly� �tj�ban �lltak. Amikor a tenger f�l� �rt, h�rom vitorl�s haj� �rboc�t
t�rte
darabokra, �s m�g vagy k�tsz�z angol m�rf�ldet rep�lt tov�bb.
V�g�l egy kunyh� fedel�t �tszak�tva, egy h�t�n fekv� �s t�tott sz�jjal horkol�
v�nasszony
sz�j�ba hullott. M�g szerencse, hogy nem fulladt meg szeg�ny, mert sehogy sem tudta
kik�pni. Kisv�rtatva hazaj�tt az ura, �s megk�s�relte, hogy kih�zza a goly�bist a
v�nasszony
tork�b�l. Amikor l�tta, hogy sehogy sem boldogul vele, megragadta a kalap�csot, �s
addig
kalap�lta, am�g bele nem esett a szerencs�tlen teremt�s gyomr�ba, ahonn�t azt�n
term�szetes
�ton t�vozott el az �gy�goly�.
A mi m�rv�nygoly�nk is megtette a mag��t. Nemcsak az ellens�g goly�j�t t�r�tette
el, hanem
pontosan �gy rep�lt tov�bb, ahogy el�re kisz�m�tottam. Lesodorta talp�r�l a r�nk
ir�nyzott
�gy�t, �s oly iszonyatos er�vel v�gta azt egy k�zelben horgonyz� spanyol haj�
orr�hoz, hogy
hatalmas lyukat �t�tt rajta. A haj� azonnal els�llyedt. Ezern�l t�bb spanyol katona
�s
tenger�sz veszett a tengerbe.
Szavamra, nem mindennapi teljes�tm�ny ez! B�r az �n �tletem volt, be kell vallanom,
e siker
nem csup�n az �n diadalom. A v�letlen szerencse is hozz�m szeg�d�tt. Ugyanis k�s�bb
kider�lt, hogy a mi negyvennyolc fontos �gy�nk t�ved�sb�l dupla adag l�port kapott,
�gy
azt�n nem csoda, hogy a l�v�s ritka j�l siker�lt. Az ellens�ges goly�ra gyakorolt
hat�sa pedig
p�ratlan volt a maga nem�ben.

E h�stettem ut�n Elliot t�bornok magas tiszti rangot aj�nlott fel nekem, �s arra
k�rt, maradjak
az ostromlott er�dben, s vegyek r�szt annak felszabad�t�s�ban. Ha hozz�m hasonl�
parancsnokai lesznek - mondotta -, k�nny�szerrel megv�di ezt az Angli�t�l oly t�vol
es� r�gi
sziklav�rat. K�r volna, ha hi�ba ontott�k volna ki a sok dr�ga v�rt, mely annyiszor
mosta m�r
a fontos tengerszorost �rz� szikl�t.
�n azonban nem akartam ott maradni. Sz�momra az is elegend� volt, hogy �reztem
mindannyiuk h�l�j�t, s ebb�l tudtam, nem mentem hi�ba Gibralt�rba. A tiszteletemre
rendezett �nnepi vacsor�n mind a gener�lisok, mind a t�bbi tiszt forr�n �nnepeltek.
A vit�z angolokat nagyon megkedveltem, ak�rcsak azok a honfit�rsaim, akik �let�ket
is
fel�ldozt�k Gibralt�r v�delmez�s��rt. Ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy mindaddig az
er�dben
maradok, am�g �jabb haditettel nem �regb�tem vit�zi h�remet, hogy nevem
Gibralt�rban
�r�kk� fennmaradjon.
Vagy h�rom h�ttel k�s�bb el�rkezett a cselekv�s pillanata. �jf�l ut�n papi
�lt�z�kben
kiosontam az er�db�l. Szerencs�sen �tjutottam az ellens�g vonal�n, �s sz�pen
bes�t�ltam a
t�borukba. Ott egyenest a parancsnoki s�torba mentem, ahol a f�tisztek �pp a
m�snapi ostrom
r�szleteir�l tan�cskoztak. Reggelre tervezt�k az er�d bev�tel�t. Papi �lt�z�kem
minden
gyan�t�l megv�dett, �gy az egyh�zi szem�lyt megillet� tisztelettel �vezve,
kihallgathattam
terv�ket.
Ezut�n mindny�jan nyugov�ra t�rtek. �n is, de csak l�tsz�lag. Nemsok�ra az eg�sz
t�bor
horkolt. Az �r�k is. Ezt l�tv�n, t�st�nt nekil�ttam a neh�z munk�nak: minden �gy�t
leemeltem a talp�r�l. A legkisebbeket, a huszonn�gy fontosakat �pp�gy, ak�r a
legnagyobbakat, a negyvennyolc fontosakat. Bizony keserves munka volt! Amint k�s�bb
megtudtam, az ellens�g h�romsz�zn�l t�bb �gy�t �ll�tott fel Gibralt�r alatt! M�snap
kellett
volna romm� l�ni�k az er�d�t. De �n meghi�s�tottam a terv�ket, mert �gy�ikat egym�s
ut�n
leszereltem a talpukr�l, �s vagy h�romm�rf�ldnyi t�vols�gra a tengerbe haj�tottam.
B�tran �ll�thatom, ez volt �letem legkeservesebb munk�ja, amit r�ad�sul seg�ts�g
n�lk�l,
egymagam vittem v�ghez n�h�ny �ra leforg�sa alatt, a vaks�t�t �jszak�ban. Ennyi
�gy�t
megsemmis�teni egy t�z�rezrednek is becs�let�re v�lt volna.
Bizony, enn�l csak az volt sz�momra keservesebb, amikor a t�r�k�k �tkozott �ri�s
�gy�j�val
kellett �t�sznom a tengerszorost. Ne csod�lkozzatok azon, hogy most erre is
kit�rtem, hiszen
j�l tudom, m�ltkoriban �pp err�l besz�ltetek a h�tam m�g�tt.
Amikor v�geztem az �gy�cs�vekkel, a t�bor k�zep�re hurcoltam az �gy�talpakat. Hogy
ne
�ssek zajt a ker�kz�rg�ssel, kett�t-kett�t a h�nom al� kapva cipekedtem. Majdnem
akkora
rak�s lett bel�l�k, mint a gibralt�ri szikla. Ezut�n t�zet csiholtam egy
negyvennyolc fontos
�gy�goly� repeszdarabja �s egy kovak� seg�ts�g�vel, �s meggy�jtottam a
gy�jt�zsin�rt,
amellyel egykett�re l�ngra lobbantottam a hatalmas m�gly�t.
Minden fellelhet� t�rszekeret is felhaj�tottam a nagy kupac tetej�re. A
leggy�l�konyabb
t�rgyakat gondosan alul helyeztem el, �gy azt�n a hatalmas m�glya pillanatok alatt
nagy
l�nggal �gni kezdett.
Hogy gyan�ba ne ker�ljek, magam ki�ltottam t�zet. Kiab�l�somra talpon termett a
t�bor.
Term�szetesen r�m senki sem gyanakodott. A r�gi cselhez folyamodtam, amely azt
tan�csolja
a tolvajoknak, hogy tolvajt ki�ltsanak.
Cselem bev�lt. Az eg�sz t�bor t�t�gast �llt, mindny�jan azt hitt�k, az angolok
megveszteget-
t�k az �r�ket, s azok h�t-nyolc ezredet engedtek be az er�db�l.
Az a v�lem�ny alakult ki, hogy csak ilyen nagy katonai er� puszt�thatta el a
spanyol
t�z�rs�get.
Az angol t�rt�n�szek sok kit�n� m�vet �rtak Gibralt�r sikertelen ostrom�r�l.
Mindny�jan
megeml�tik, hogy a spanyol t�borban puszt�t� �ri�si t�zv�sz m�rhetetlen k�rokat
okozott az
ellens�gnek. De hogy hogyan �s mi�rt keletkezett a t�zv�sz, egyik sem tudta
kider�teni. De
h�t honn�t is tudhatt�k volna, hiszen err�l az �jszakai kalandr�l mindm�ig m�lyen
hallgattam.
M�g Elliot bar�tomnak sem besz�ltem r�la. Felesleges tudnia, hogy nekem k�sz�nheti
az
ellens�ges t�bor megsemmis�l�s�t. Igen, az �n �jszakai kiruccan�som mentette meg
Gibralt�rt.
Maga Artois gr�f, az ostroml� seregek parancsnoka is annyira berezelt, hogy
k�s�ret�vel
egy�tt hanyatt-homlok fut�snak eredt. Egyfolyt�ban tizenn�gy napig futottak, �s
csak P�rizs-
ban �lltak meg.
A t�zv�sz okozta p�ni r�m�let k�vetkezt�ben h�rom h�napig egyik�k sem tudott enni
�s inni,
�gy, ak�r a kam�leonok, csak a puszta leveg�b�l �ltek.

K�r�lbel�l k�t h�nappal k�s�bb egy bomba rep�lt be a nyitott ablakon �t abba a
szob�ba,
amelyben Elliot t�bornokkal reggeliztem. Nem tudom, eml�tettem-e nektek, hogy azon
a
bizonyos �jszak�n csak az �gy�k �sszeszed�s�re jutott id�m, a mozs�r�gy�k mind ott
maradtak. A bomba az asztalra hullott. A gener�lis ijedt�ben kirohant a szob�b�l,
m�s is ezt
cselekedte volna a hely�ben. Hi�ba, ilyenek vagyunk: legt�bb�nk csak a h�bor� ut�n
lesz
h�ss�! Tudtam, hogy baj lehet abb�l, ha �n is nyakamba kapom a l�bam. Nem
vesztettem el a
fejemet, fogtam a bomb�t, �s miel�tt m�g felrobbanhatott volna, felrohantam vele a
szikla
cs�cs�ra. Az ellens�g t�bora m�g�tt ny�zsg� embereket pillantottam meg egy
partk�zeli
dombon. Szabad szemmel nem l�ttam j�l, min buzg�lkodnak, ez�rt zsebemb�l el�vettem
a
messzel�t�mat. Elborzadtam a l�tottakon. K�t tiszt�nk - egy t�bornok �s egy ezredes
-,
akikkel el�z� este m�g egy�tt �lt�nk az asztaln�l, �s akik az �jszaka leple alatt
k�mkedni az
ellens�g t�bor�ba lop�ztak, a spanyolok kez�be ker�ltek. �pp az akaszt�f�ra akart�k
felh�zni
�ket.
A nagy t�vols�g miatt puszta k�zzel nem tudtam volna k�z�j�k haj�tani a bomb�t.
Szerencs�re
eszembe jutott, hogy a bibliai D�vid kir�ly paritty�ja a zsebemben lapul. Az,
amellyel hajdan
legy�zte G�li�tot. El�vettem, �s a h�res paritty�val az ellens�g sorai k�z�
r�p�tettem a
bomb�t. A f�ldet �r�s pillanat�ban felrobbant, �s a mi k�t angol tiszt�nk
kiv�tel�vel mindenkit
meg�lt. Tisztjeink csak az�rt maradtak �letben, mert szerencs�j�kre m�r ott l�gtak
a magas
bit�f�n. A bomba egy repeszdarabja az akaszt�f�hoz v�g�dott, mire az k�rtyav�rk�nt
�sszed�lt. Bar�taink a f�ldre huppantak; �r�ltek, hogy imm�r nem kalimp�l l�buk a
leveg�ben, azt�n �lm�lkodva k�r�ln�ztek, mert sehogy sem �rtett�k, minek
k�sz�nhetik
megmenek�l�s�ket. Csod�lkozva l�tt�k, hogy �reik, h�h�raik mind egy sz�lig holtan
hevernek, majd �szbe kaptak, �s sietve kioldott�k egym�st k�nyelmetlen
k�tel�keikb�l.
Ezut�n a partra futottak, ott beugrottak egy spanyol hal�szcs�nakba. A cs�nak
gazd�j�t, egy
hal�szt arra k�nyszer�tettek, hogy azonm�d egy k�zelben cirk�l� angol hadihaj�hoz
evezzen
vel�k.
Alighogy mindezt el�js�goltam Elliot t�bornoknak, m�r be is �ll�tott az
akaszt�f�t�l meg-
szabadult k�t bajt�rsunk. Nosza, lett nagy �r�m �s v�get nem �r� �nnepl�s; hogy
elmes�ljem,
h�t nap is kev�s.
D�vid kir�ly paritty�ja
L�tom rajtatok, bar�taim, k�v�ncsiak vagytok r�, hogyan jutottam olyan nevezetes
kincshez,
mint D�vid kir�ly paritty�ja. Nos, azzal kell kezdenem, hogy Uri�s �zvegye,
Bethsab�
�sany�m volt. Amint azt tal�n ti is tudj�tok, D�vid kir�lyt egy ideig gyeng�d
sz�lak f�zt�k
hozz�. �m id�vel - bizony, ilyesmi gyakran megesik - a kir�ly elhideg�lt a
gr�fn�t�l. Mert
Bethsab� gr�fn� volt, ugyanis D�vid kir�ly r�viddel f�rje h�si hal�la ut�n gr�fi
rangra emelte
�t, �s b�kez�en gondoskodott arr�l, hogy rangj�hoz ill� �kszereket viselhessen.
T�rt�nt egyszer, hogy egy rendk�v�l fontos k�rd�sben semmik�pp sem tudtak d�l�re
jutni.
Ebb�l kifoly�lag alaposan �sszekaptak. A k�rd�s �gy hangzott: �Hol �p�tette No� a
b�rk�j�t,
�s hol �llt meg vele az �z�nv�z ut�n?� Mindketten saj�t igazukat v�dt�k. Persze �gy
val�ban
nem verg�dhettek z�ld �gra, mert mindegyik a maga igaz�t hajtogatta. �sap�m kiv�l�
r�g�sznek tartotta mag�t, �sany�m viszont a T�rt�nelmi T�rsulat eln�kn�je volt. �gy
nem
csoda, hogy a k�z�tt�k kirobbant heves vita egyre nagyobb m�reteket �lt�tt.
Emellett D�vid kir�ly - mik�nt sok nagy�r �s �ltal�ban a kisemberek t�bbs�ge - nem
t�rte,
hogy b�rki is szembesz�lljon a v�lem�ny�vel, �s feleseljen vele. Uri�sn� �rasszony
pedig
igazi n� volt, �s nem tudta elviselni, hogy ne neki legyen igaza, �gy azt�n
elv�ltak.
�sany�m gyakorta hallotta, hogy D�vid kir�ly paritty�j�t ritka kincsk�nt emlegetik,
ez�rt
amikor elhagyta D�vid kir�lys�g�t, titokban a paritty�t �r�k eml�k�l mag�val vitte.
De miel�tt m�g �tl�phette volna az �g�ret f�ldje hat�r�t, a kir�lyi palot�ban
felfedezt�k a nagy
�rt�k� parittya elt�n�s�t. T�st�nt Uri�sn� asszony ut�n menesztett�k a kir�lyi
test�rs�g hat
katon�j�t, akik a leggyorsabb parip�kon v�gtattak ut�na.
Csakhogy �sany�m rendk�v�l �gyes �s er�s asszony l�v�n, sok mindenhez �rtett.
T�bbek
k�z�tt a paritty�hoz is. R�ad�sul olyan kiv�l�an kezelte, hogy a hozz� legk�zelebb
mer�szked�t, akiben t�ltengett a becsv�gy, �s mindenk�pp jutalomra �s arany
�rdemjelre
v�gyott, �pp�gy eltal�lta, mint hajdan D�vid G�li�tot. Amikor az �ld�z�k l�tt�k,
hogy t�rsuk
holtan fordul le a l�r�l, nagy b�lcsen arra a meggondol�sra jutottak, sz�mukra most
els�rend�
k�teless�g e tragikus eset bejelent�se az arra illet�kes hat�s�gn�l. �gr�fn�s�ge
pedig akk�nt
v�lekedett, hogy miel�bb t�l kell lennie �rkon-bokron, ez�rt v�ltott lovakkal
nyargalt
Egyiptomba. Hamarosan meg is �rkezett a f�ra� udvar�ba, ahol befoly�sos bar�tai
voltak.
Elfelejtettem megeml�teni: �sany�m talpa alatt annyira �gett az �si f�ld, hogy
gyermekei
k�z�l csup�n legkedvesebb fi�t tudta mag�val menek�teni. Egyiptom a term�kenys�g �s
a
b�s�g f�ldje, itt e fi�nak k�s�bb m�g sz�mos fi�- �s le�ny testv�re sz�letett. De
D�vid kir�ly
h�res paritty�j�t Beths�b� term�szetesen D�vid fi�ra hagyta, �gy azt�n a parittya
csal�dom
birtok�ban maradt, �s ap�r�l fi�ra sz�llt.
A parittya egyik �r�k�se �k-�k-�kap�m volt, aki mintegy k�tsz�z�tven �vvel ezel�tt
�lt.
Angliai �tja sor�n egy Shakespeare nevezet� k�lt�vel tal�lkozott. �szinte, m�ly
bar�ts�g
alakult ki k�z�tt�k. A k�lt� nemcsak kit�n� k�ltem�nyeket �s nagyszer� sz�npadi
m�veket �rt,
egyben remek orvvad�sz is volt. Most viszont b�ntet�sk�ppen az � �r�sait orozz�k el
az
angolok �s a n�metek.
A k�lt� gyakran k�lcs�nk�rte �s�mt�l a paritty�t. Egyszer azt�n egy nagy hatalm�
lord
birtok�n annyi vadat ejtett el, hogy csak �ggyel-bajjal ker�lte el az akaszt�f�t.
Szerencs�tlen Shakespeare-�nket b�rt�nbe vetett�k, kez�re-l�b�ra b�kly�t vertek, �s
alaposan
megk�nozt�k. Ki tudja, mi lett volna vele �kap�m n�lk�l. De � nem hagyta cserben
bar�tj�t, �s
hallatlan furfanggal kiszabad�totta.
Akkoriban Erzs�bet kir�lyn� uralkodott Angli�ban. M�r �lete utols� �veit taposta,
�s
mindent�l megcs�m�rl�tt. Kiv�ltk�ppen a mindennapi apr�-csepr�, sz�ra sem �rdemes
gondokt�l irt�zott, mint p�ld�ul az �lt�zk�d�s, v�tkez�s, t�pl�lkoz�s �s a t�bbi.
Mindezeket
elviselhetetlen ny�gnek �rezte. �katy�mnak remek �tlete t�madt, azt javasolta a
kir�lyn�nek,
alkalmazzon hasonm�st, aki mindenkor helyettes�theti, ha �fels�ge terhesnek
tal�lja, hogy
mag�val t�r�dj�k.
K�v�ncsi vagyok, bar�taim, kital�lj�tok-e, mit k�rt mindez�rt cser�be az �n �kap�m?
Tal�n
m�r r� is j�ttetek. Igen, Shakespeare szabadon bocs�t�s�t.
Ezenfel�l a kir�lyn� m�g bus�san meg akarta jutalmazni �kap�mat, de az semmi
egyebet nem
fogadott el t�le. J�s�gos �s�m annyira megszerette a nagy k�lt�t, hogy a fele
�let�t is sz�vesen
odaadta volna �rte, csak hogy seg�tsen rajta. Bizony az effajta bar�ts�gok
rendk�v�l ritk�k.
Aty�m �tja a tenger alatt
A nagy becsben tartott csal�di paritty�t r�viddel gibralt�ri utam el�tt aj�nd�kozta
nekem j�
aty�m. Egy rendk�v�l �rdekes t�rt�netet is elmes�lt e nevezetes szersz�mr�l. Ezt a
hihetetlen
t�rt�netet bar�ti k�re is j�l ismerte. Hiteless�g�ben m�g �lm�ban sem k�telkedett
senki, mert
aty�m �szintes�ge �s igazmond�sa mindenki el�tt k�zismert volt. Most �gy mondom el
nektek, ahogy � szokta volt elmes�lni.
Gyakran utazgattam Angli�ban - mondotta aty�m. - Egy alkalommal Harwich v�rosa
k�zel�ben a tengerparton s�t�ltam.
Hirtelen - honn�t, honn�t nem - egy megd�h�d�tt tengeri csik� rontott nekem. Csak a
paritty�m volt a kezem �gy�ben, �m olyan �gyesen r�p�tettem a kavicsokat a szem�be,
hogy
nyomban megvakult. Mi�rt, mi�rt nem, az a gondolatom t�madt, hogy a csik�t meg kell
lovagolnom. Megsarkanty�ztam, �s a tengerbe ugrattam vele. Engedelmeskedett, mert
megvakul�sa pillanat�ban egyszeriben meg is j�mborodott, �s nyoma sem maradt el�bbi
vads�g�nak. Zabla helyett a paritty�t tettem a sz�j�ba, �s most m�r k�nnyed�n
nyargaltam be
vele a tengert.
Mintegy h�rom �ra m�lva �rt�k el a csatorna t�ls� partj�t. K�r�lbel�l harminc
tengeri
m�rf�ldet tett�nk meg. Hollandi�ban h�tsz�z duk�t�rt eladtam megszel�d�lt csik�mat
a
H�rom Kehely kocsm�ros�nak, aki azt�n j� p�nz�rt csoda�llatk�nt mutogatta, �s ebb�l
nemsok�ra meg is gazdagodott. A v�g�n megfestette a tengeri paripa k�p�t. Ez a k�p
ker�lt
bele Buffon term�szettud�s h�res k�nyv�be is. Ha fellapozz�tok, ti is
megtal�lj�tok.
Csod�latos utaz�somn�l csak rendk�v�li megfigyel�seimet tartom csod�latosabbnak,
melyekre
tenger alatti lovagl�som sor�n tettem szert - folytatta elbesz�l�s�t aty�m. - A
meglovagolt
�llat ugyanis �sz�s helyett hihetetlen gyorsas�ggal nyargalt a tengerfen�k
f�v�ny�n, s k�zben
milli�nyi halat �z�tt maga el�tt.
E halak egyike-m�sika rendk�v�l k�l�n�s volt. M�g sohasem l�ttam hozz�juk hasonl�t,
s�t
m�g l�tez�s�kr�l sem hallottam. Egyesek test�k k�zep�n viselt�k �g� l�mp�sk�nt
vil�g�t�
fej�ket, m�sok viszont farkukra n�tt fejjel ejtettek b�mulatba. Megint m�sok sz�pen
k�rben
�ld�g�ltek, �s k�zben csod�latosan daloltak. �s l�ttam olyanokat is, amelyek v�zb�l
�p�tett�k
oszlopcsarnokos gy�ny�r� krist�lypalot�ikat. �p�tm�nyeik els� pillant�sra �gy
t�ntek, ak�rha
l�ngb�l k�sz�ltek volna, a sziv�rv�ny sz�neiben vibr�ltak, �s csod�latosan
hull�mzottak.
�me - mondta -, e teremtm�nyek m�g a vizet is egyes�teni tudj�k a t�zzel!
E v�zi palot�k sz�mos term�ben a kis halakat nevelt�k. A halak nevel�si elve
l�tszatra nagyon
hasonl�tott a mi iskol�inkban �s nevel�int�zeteinkben alkalmazott m�dszerekhez,
amelyeket
mindannyian j�l ismer�nk, hiszen eredm�nyeit a saj�t b�r�nk�n tapasztaljuk. Hogy
mivel
t�mt�k tele a halak fejecsk�it, nem tudom, hiszen a halak besz�d�t �pp�gy nem
�rtem, ak�r a
madarak dal�t vagy a t�csk�k cirpel�s�t, de biztosra veszem, hogy a mi nevel�si
elveink
megalkot�ja maga is a tenger fenek�n utazott, ak�rcsak �n, �s gondolatait ink�bb a
v�zb�l,
semmint a l�gb�l mer�tette. Nos, ebb�l is l�thatj�tok, hogy m�g mennyi a
felfedezetlen �s
kiakn�zatlan lehet�s�g a vil�gon.
Ezut�n szinte az Alpokkal veteked� magass�g� tenger alatti hegyekre h�gtunk. A
szikl�s
mered�lyeken sokf�le fa n�tt. Volt, amin r�k, volt, amin hom�r vagy osztriga
termett,
kagyl�k, tengeri csillagok �s egy�b �llatok t�rsas�g�ban. Ezek egyike-m�sika oly
hatalmas
p�ld�ny volt, hogy k�z�ns�ges t�rszek�r aligha tudta volna elsz�ll�tani, de a
kisebbje is
akkor�ra n�tt meg, hogy felemel�s�be a leger�sebb ember is beleizzadt volna. Amit a
v�z a
partra sodor, s ami onn�t a piacokra ker�l, csak sil�ny hullad�k, s nem �r t�bbet a
sz�l leverte
rothadt �s f�rges gy�m�lcsn�l.
Szemre a hom�rf�k l�tszottak a legs�r�bbeknek, a r�k- �s osztrigaf�k pedig a
legmagasabbak-
nak. Csod�lkozva �llap�tottam meg, hogy a kisebb csig�k az osztrigaf�k t�v�n�l
sarjad�
bokrokon teremnek, s hogy e csigabokrok - ak�r a t�lgyet befon� borosty�n - a
magasba t�r�
osztrigaf�kra k�sznak.
Egy els�llyedt haj� k�l�n�s jelens�g okoz�ja lett. Minden bizonnyal egy,
h�rom�lnyire a
tenger felsz�ne alatt meredez� szikl�nak �tk�z�tt, s ez okozta katasztr�f�j�t. De
s�llyed�s
k�zben felborult, �s al�sz�llt�ban mag�val sodorta egy hom�rfa r�gyeit. Ezek azt�n
egy
lejjebb �ll� r�kf�ra hullva, a r�kokkal keresztez�dv�n �j gy�m�lcs�t eredm�nyeztek,
mely
egyform�n hasonl�tott r�khoz �s hom�rhoz. E ritkas�gb�l legal�bb egyet magammal
akartam
hozni eml�k�l. De egyr�szt csak �ggyel-bajjal f�rk�zhettem volna hozz�, m�sr�szt
pedig
tengeri Pegazusom egy istennek sem akart meg�llni. Utunk nagyobb fel�n m�r
t�ljutottunk, s
�pp egy igen m�ly v�lgyben j�rtunk vagy �tsz�z �lnyi m�lys�gben, �s f�lni kezdtem,
hogy
l�legzetv�tel n�lk�l nem b�rom ki sok�ig. Helyzetem egy�bk�nt sem volt t�lzottan
k�nyelmes.
Gyakran tal�lkoztam fel�nk �sz� t�tott sz�j� �ri�s halakkal, s minden jel arra
vallott, hogy le
akarnak nyelni benn�nket. Szeg�ny szerencs�tlen csik�m vak volt, �gy csup�n
�gyess�gemnek �s �vatoss�gomnak k�sz�nhett�k megmenek�l�s�nket. E rosszindulat�
haluras�gok pedig m�s elem�zsia ut�n n�zhettek.

Aty�m szerencs�s kimenetel� tenger alatti kalandja a holland partokn�l �rt v�get. A
tengeri
csik� a zablak�nt haszn�lt paritty�t �sszevissza harapd�lta, �gy aty�m t�bb� m�r
nem is
haszn�lta. J�magam is csak egyszer vettem el�, �spedig amikor Gibralt�rban a fel
nem
robbant bomb�t az ellens�g k�z� paritty�ztam, s ezzel k�t bajt�rsamat mentettem meg
a
bit�f�t�l, �gy ment t�nkre D�vid kir�ly h�res paritty�ja, leg�rt�kesebb csal�di
�r�ks�g�nk. De
le kell sz�geznem: nagyszer� �rz�s bajba jutott bar�taink megseg�t�se, s �jfent
csak �r�l�k
annak, hogy paritty�m utols� fegyvert�nye k�t bar�t �let�t mentette meg. Sajnos
ezzel
v�gk�pp megrong�l�dott, nagyobb r�sz�t a bomba mag�val is r�p�tette a spanyolokhoz.
A kezemben maradt kicsi darabot csal�di iratt�runkban helyeztem el, leg�rt�kesebb
eml�keink
k�z�.
Egy angol �gy� cs�v�ben
Ezut�n m�r nem sok�ig id�ztem Gibralt�rban. L�ttam, hogy az ellens�g t�bb� nem
vesz�lyez-
teti az er�d�t, s mert v�lem�nyem szerint eleget tettem Gibralt�r�rt, od�bb�lltam.
Visszat�rtem Angli�ba, ahol �letem legk�l�n�sebb kalandj�t �ltem �t.
Londonban szem�lyesen akartam fel�gyelni hamburgi bar�taimnak sz�nt k�ldem�nyeim
behaj�z�s�ra. Elmentem h�t a kik�t�be. A rakod�s v�gezt�vel a Toweron, vagyis a
londoni
v�rb�rt�n�n �t indultam haza. A d�li nap sz�rnyen perzselt, a h�s�g elb�gyaszott,
egy�bk�nt
is nagyon elf�radtam. Gibralt�rban �jb�l visszavedlettem katon�v�, s a
katona�lethez hozz�-
tartozik az �gy�k meghitt k�zels�ge, �gy nem sokat teket�ri�ztam, hanem bem�sztam
egy
nagy �gy� cs�v�be, hogy annak h�v�s�ben kiss� kif�jjam magam, �s n�mileg
fel�d�ljek.
Karomra hajtottam a fejem, �s m�r aludtam is, ak�r a bunda.
Sajnos egyvalamir�l megfeledkeztem, m�gpedig �fels�ge az angol kir�ly sz�let�se
napj�r�l.
Ezen a napon az a szok�s, hogy d�li egy �rakor minden �gy�t els�tnek, d�szl�v�st
adnak le az
uralkod� tisztelet�re. Miut�n az �gy�kat m�r reggel megt�lt�tt�k, persze csak
fojt�sra, senki
sem bukkant r�m, a h�talv�ra.
Pontban egy �rakor azt�n megt�rt�nt a baj: eld�rd�ltek a d�szl�v�sek, s �n a
londoni tet�k
felett �trep�ltem a foly� t�ls� partj�ra, ahol egy messzi sz�r�skertben pottyantam
le, egyenest
egy sz�nabogly�ba.
A rep�l�s �s zuhan�s k�vetkezt�ben elvesztettem az eszm�letemet. Testem m�lyen
bele-
f�r�dott a bogly�ba. �ntudatomat csak h�rom h�nap m�lva nyertem vissza, amikor is
hirtelen
felsz�k�tt a sz�na �ra, �s a majors�g kapzsi b�rl�je nyer�szked�si c�llal piacra
akarta dobni
tartal�kait.
A sz�n�skert v�g�ben magasod� legnagyobb bogly�ban fek�dtem. A szekerekre rakod�st
�pp
enn�l a bogly�n�l kezdt�k. �ntudatlan �lmomb�l a b�resek hangoskod�sa vert fel. M�g
mindig nem t�rtem teljesen magamhoz, s b�r fogalmam sem volt, hol vagyok, m�gis el
akartam p�rologni. Felt�p�szkodtam, �s a k�vetkez� pillanatban egyenest a b�rl�
nyak�ba
estem.
Minden porcik�m �p maradt, �m zuhan� testem s�lya elt�rte a szerencs�tlen
nyakcsigoly�j�t,
�gy akaratlanul hal�l�t okoztam. K�pzelhetitek r�m�letemet. Csak akkor nyugodtam
meg,
amikor megtudtam, hogy n�la gonoszabb uzsor�st m�g nem hordott h�t�n a f�ld.
Term�nyeit
�ns�ges id�kben uzsora�ron adta el, s ez�ltal tetemes vagyonra tett szert, m�g
m�sok
koldusbotra jutottak. �pp ez�rt v�ratlan hal�la miatt senki sem b�sult, s�t
mindenki val�s�gos
j�t�tem�nynek �rezte elm�l�s�t. Az emberek h�l�b�l szinte a tenyer�k�n hordtak.
Gondolhatj�tok, mennyire elk�pedtem, amikor megtudtam, hogy h�rom teljes h�napot
�taludtam. Gyorsan visszaz�kkentem h�rom h�nap el�tti gondolatmenetembe, �s sietve
visszat�rtem Londonba, hogy megnyugtassam �rtem agg�d� bar�taimat. �k azt�n
�mulatb�l
b�mulatba esve nem gy�ztek csod�lkozni azon, hogy a legteljesebb �ps�gben l�tnak
viszont.
Holott egy negyedesztend�n �t h�rt sem hallottak fel�lem, azt sem tudt�k, �lek-e,
halok-e, s
m�r �pp t�v� akart�k tenni �rtem az angol szigetorsz�got.
Nos, dr�ga bar�taim, miel�tt tov�bb mes�ln�m sz�razf�ldi �s tengeri kalandjaimat,
azt
aj�nlom, koccintsunk: kedves eg�szs�getekre!
Fenn a magas �szakon
Bizony�ra hallottatok m�r Phipps kapit�ny - mai nev�n Lord Mulgrave - utols�
felfedez�
�tj�r�l. �szaki-sarki exped�ci�j�n sok-sok �jat fedezett fel F�ld�nk �r�k j�g
bor�totta,
ismeretlen t�jain.
Phipps kapit�nyt bar�tjak�nt k�s�rtem el erre az �tj�ra. Amikor haj�nk az �szaki
sz�less�g oly
magas fok�n j�rt, amerre m�g sohasem jutott el haj�, el�vettem l�tcs�vemet -
amelyr�l m�r
mes�ltem nektek gibralt�ri kalandom sor�n -, �s t�bb� le sem tettem a kezemb�l. A
l�tcs�
mindig n�lk�l�zhetetlen az utaz� sz�m�ra. Erre gondoltam, �s alaposan k�r�ln�ztem.
Egy napon t�l�nk vagy f�lm�rf�ldnyi t�vols�gban f��rbocrudunkn�l is magasabb,
hatalmas
�sz� j�ghegyet pillantottam meg. Tetej�n k�t j�l megtermett jegesmedve viaskodott
egym�ssal.
Kaptam a pusk�m, �s a j�ghegyhez eveztem. Keserves k�nnal kapaszkodtam fel a
meredek
j�gfalon a hegy tetej�re, �s csak akkor eszm�ltem v�llalkoz�som vesz�lyes volt�ra,
amikor
m�r megvetettem odafenn a l�bam. K�zben hol m�ly szakad�kokat kellett �tugranom,
hol
pedig a t�k�rsima j�gen evick�ltem. Bizony t�bbet cs�sztam h�tra, mint el�re.
V�g�l m�gis l�t�volon bel�l ker�ltem a medv�khez. �m most l�ttam csak, hogy amit
medveharcnak hittem, val�j�ban pajkos medvej�t�k. Gyorsan kisz�m�tottam, mennyit �r
a k�t,
�k�r nagys�g� medve bund�ja, de amint a v�llamhoz emeltem a pusk�mat, jobb l�bam
megcs�szott, �s elv�g�dtam.
Csak f�l �r�val k�s�bb t�rtem magamhoz, de m�g akkor is z�gott a fejem, ak�r a
m�hkas. El
sem tudj�tok k�pzelni, mennyire megr�m�ltem, amikor kinyitottam a szemem, �s azt
l�ttam,
hogy az egyik fenevad a karmaiban tart. H�tamra ford�tott, �s �j b�rnadr�gom sz�j�t
a foga
k�z� szor�tva cipelni kezdett. Fels�testem a hasa al� ker�lt, l�bam a leveg�ben
kalimp�lt.
Isten tudja, mi lett volna velem, ha nem siker�l kikotornom vad�szk�semet a
zsebemb�l. Ezt
ni, amelyik itt hever el�ttetek az asztalon! Egyetlen nyisszant�ssal h�rom l�bujj�t
v�gtam le a
h�ts� l�b�r�l. Erre nagyot �v�lt�tt, �s nyomban elengedett. �n felpattantam, �s
r�s�t�ttem a
pusk�mat. Imm�r nem tudta megmenteni az irh�j�t, �sszerogyott �s kim�lt.
L�v�semmel �r�kre elaltattam a fenevadat, de sajnos egyben fel is �bresztettem a
j�ghegyen
alv� t�bbi jegesmedv�t. Eddig sejtelmem sem volt r�la, hogy ennyi �llat tany�zik
itt. De most,
hogy sz�zsz�mra rohantak fel�m - mint m�r annyiszor �letemben -, furfangom lett
egyed�li
megment�m.
Hirtelen megny�ztam a medv�t, �s gyorsan beleb�jtam a bund�j�ba. Fejemet a mack�
feje
hely�re dugtam.
Cselem siker�lt. Alig b�jtam a medveb�rbe, m�ris ott tolongott k�r�l�ttem a
medvehorda,
morogva k�r�lszagl�sztak, de nem b�ntottak. Nyilv�n testv�r�knek tekintettek. M�gis
hol a
hideg futkosott a h�tamon, hol pedig a forr�s�g �nt�tt el.
Medveb�rbe b�jt termetem kisebb volt n�luk, �gy ink�bb bocsnak hihettek. Amikor
mindny�jan v�gigszagl�sztak, f�lelmem elm�lt, mert tudtam, befogadtak. Mindenben
ut�nozni kezdtem �ket. De morg�sban, �v�lt�sben �s dulakod�sban alulmaradtam. �m �n
a
medveb�rben is a minden h�jjal megkent ember maradtam, s egyre csak azon t�rtem a
fejem,
hogy e bar�ts�got kihaszn�lva a magam malm�ra hajtsam a vizet.
Nem t�pel�dtem sok�ig, k�semmel h�tulr�l sz�p sorj�ban lesz�rtam �ket. Hangtalanul
estek a
l�bamhoz. K�nny� munka volt, mert - b�r l�tt�k eles� testv�reiket - nem fogtak
gyan�t.
Bezzeg ha tudt�k volna, miben mesterkedem, a besti�k cafatokra marcangoltak volna!
Amikor valamennyit meg�ltem, vil�ggy�z� h�snek hittem magam. Gy�zelmem ut�n
visszat�rtem a haj�ra. Phipps kapit�nyt megk�rtem, bocs�ssa rendelkez�semre a
leg�nys�g
egyharmad�t, hogy seg�ts�g�kkel megny�zhassam a hatalmas zs�km�nyt. N�h�ny �ra
leforg�sa alatt v�gezt�nk a nagy munk�val. A frissen ny�zott medveb�r�ket a
sonk�kkal
egy�tt felhordtuk a haj�ra. A kapit�ny �s tisztjei �mulattal b�mult�k a
hihetetlen�l gazdag
zs�km�nyt.
Haj�nk rakom�ny�val megfordult, �s lassan k�zeledett az angol partokhoz. Miut�n
szerencs�sen meg�rkezt�nk, n�h�ny sonk�t elk�ldtem a kapit�ny nev�ben az
admiralit�s
lordj�nak, valamint a kincst�r els� lordj�nak. Term�szetesen a lordmajorr�l �s
kedves
bar�taimr�l sem feledkeztem meg.
A megaj�nd�kozottakt�l h�l�s k�sz�n�leveleket kaptam. A londoni v�rosaty�k egyszer
s
mindenkorra megh�vtak a lordmajor-v�laszt�s napj�n rendezett szok�sos d�szeb�dre.
A medveb�r�kkel az oroszok c�rn�j�t aj�nd�koztam meg, hogy bel�l�k bund�t
csin�ltasson
mag�nak �s udvartart�s�nak. �fels�ge saj�t kez�vel �rt lev�lben mondott nekem
k�sz�netet. A
levelet k�l�n-fut�rral k�ldte el. Amikor elolvastam, majd hanyatt estem: a c�rn�
arra k�rt,
fogadjam el a kez�t �s vele fele tr�nj�t. Ezt a kit�ntet� kegyet a legudvariasabb
form�ban, de
hat�rozottan visszautas�tottam, mert sohasem �hajtottam c�rr� lenni. A fut�rnak
viszont
v�laszt kellett vinnie, �gy h�t vele k�ldtem el a levelet. Nemsok�ra �jabb lev�l
�rkezett a
c�rn�t�l. Ebben ism�t bizonys�g�t adta ir�ntam t�pl�lt szenved�lyes �rzelmeinek.
K�s�bb
bevallotta f�kamar�s�nak, Dolgorukij hercegnek, hogy s�lyos betegs�g�nek egyed�li
oka az
�n elutas�t� v�laszom.
Bevallom, fogalmam sincs, mi�rt rajonganak �rtem a h�lgyek. De az uralkod�n�k k�z�l
nemcsak a c�rn� vetett r�m szemet, m�sok is akadtak, akik kez�ket �s tr�njukat
felaj�nlott�k.
Visszat�r�s�nk ut�n nem egy rosszakar�nk h�resztelte, hogy Phipps kapit�ny
val�j�ban nem is
vitorl�zott oly messze �szaknak a Jeges-tengeren, amint azt jelentette.
Term�szetesen
felfedez�sei jelent�s�g�t is megk�s�relt�k kisebb�teni. K�teless�gemnek tartom,
hogy
megv�djem becs�let�t. A val�s�g az, hogy haj�nk nagy utat tett meg a sarkvid�k
fel�, �s csak
az�rt fordult vissza a Spitzberg�kon t�l, hogy az �ltalam elejtett t�m�ntelen
zs�km�nnyal
hazat�rjen. A jeges sz�llel �gy is kem�nyen kellett k�zden�nk, �s nagyon kock�zatos
lett
volna az egyre szaporod� hatalmas j�ghegyek k�z�tt m�g �szakabbra vitorl�znunk.
A kapit�ny gyakran hangoztatta, mennyire f�jlalja, hogy kimaradt a
medvevad�szatb�l, s �gy
minden �rdem �s dics�s�g egyed�l az eny�m. A vad�szat napj�t csak �medvebund�s�
napnak
emlegette, �s cs�ppet sem titkolta irigys�g�t, �gy nem csoda, hogy t�bbsz�r
megk�s�relte
brav�rom lekicsinyl�s�t. Ezen term�szetesen �sszesz�lalkoztunk, �s m�g ma is
meglehet�sen
h�v�s k�z�tt�nk a viszony.
Gondolj�tok csak el, azt szokta a fejemhez v�gni, nem nagy dics�s�g medveb�rbe
b�jva
lem�sz�rolni a medv�ket, � a helyemben �lc�z�s n�lk�l �llt volna el�b�k, s m�gis
mack�nak
v�lt�k volna.
Bizony�ra elismeritek, hogy ilyen k�nyes k�rd�sben b�rkivel is neh�z vit�ba
sz�llni, h�t m�g
egy val�di lorddal.
Kelet-indiai utam
Nemsok�ra ism�t tengerre sz�lltam. Ez�ttal a h�res Hamilton kapit�nnyal Kelet-
Indi�ba
vitorl�ztunk. Nagyszer� vad�szkuty�mat, Trayt is magammal vittem. B�tran
�ll�thatom,
t�bbet �r, ak�r egy vele azonos s�ly� aranyt�mb. Kuty�m m�g sohasem okozott nekem
csal�d�st.
Egy napon, amikor a tenger�szek becsl�se szerint m�g legal�bb h�romsz�z
m�rf�ldnyire
haj�ztunk a sz�razf�ldt�l, kuty�m izgalomba j�tt, �s vadat jelzett. Rendk�v�l
meglep�dtem,
senkinek sem sz�ltam, de egy teljes �r�n �t nem vettem le a szemem a kuty�mr�l.
V�g�l
m�gis besz�ltem a kapit�nnyal, s k�z�ltem vele, hogy der�k ebem jelz�se szerint
f�ldnek kell
lennie a k�zelben. Harsog� nevet�s volt a v�lasz. A matr�zok hasa rengett a
r�h�g�st�l.
Amikor l�tt�k, hogy ez nem hoz ki a sodromb�l, m�g jobban nevettek. �n szent�l
hittem a
kuty�mnak.
J� darabig vitatkoztam a tisztekkel, k�l�n�sk�pp a kapit�nnyal. Sz� sz�t k�vetett,
s a v�g�n
odav�gtam a kapit�nynak: ink�bb kuty�m vad�sz�szt�n�ben hiszek, semmint a
tenger�szek
m�szereiben �s t�vcs�veiben.
- Fogadjunk sz�z guine�ba - rikkantottam, ennyi volt minden vagyonom -, hogy f�l
�ra m�lva
vadra bukkanunk!
A j�mbor kapit�ny nem s�rt�d�tt meg, tov�bbra is nevetett, �s megk�rte Crawford
urat, a
haj�orvost, sz�molja meg a pulzusomat, mert nyilv�nval�an f�lrebesz�lek. Az orvos
megvizsg�lt, majd hat�rozott hangon kijelentette, kutya bajom sincs.
Ezut�n s�gni-b�gni kezdett a kapit�nnyal. Hall�som kit�n�, �gy minden szavukat j�l
hallottam.
- Szeg�nynek hi�nyzik egy kereke - mondta a kapit�ny -, ez�rt nem fogadhatok vele.
- �n t�ved - v�laszolta az orvos -, eg�szs�ges, ak�r a makk. - De kuty�ja szimat�t
t�bbre
becs�li a haj�stisztek esz�n�l. Szavamra, �n alaposan megleck�ztetn�m, �pp ez�rt
fogadn�k
vele! Meg�rdemeln�, hogy elvesz�tse az aranyait, legal�bb �szhez t�rne, �s t�bb�
nem
fitym�ln� le a tenger�szek tud�s�t.
- Nem, ez nem lenne tisztess�ges elj�r�s a r�szemr�l - r�zta meg fej�t a kapit�ny.
- De �sse
k�, nem b�nom! Viszont ha megnyerem a fogad�st, visszaadom az aranyait, hadd l�ssa,
kivel
van dolga!
Besz�lget�s�k alatt Tray nem mozdult mell�lem. Pontosan �gy �llt, mint amikor vadat
szimatol. B�ztam kit�n� �szt�n�ben. Nem, a fogad�st most m�r �llni akartam, ez�rt
ism�t
felaj�nlottam a sz�z guine�t, ami ugyancsak csinos summa. A kapit�ny megk�t�tte
velem a
fogad�st.
�ppen parol�ztunk, amikor f�l�nkh�z hatolt a matr�zok ki�ltoz�sa. N�h�nyan ugyanis
leengedt�k a ment�cs�nakot a haj� far�n�l a tengerre, hogy hal�sszanak, s m�ris
zs�km�nyra
akadtak. M�ghozz� egy hatalmas c�p�ra! Amikor felvontatt�k a fed�lzetre, Tray
kuty�m
nyugtalans�ga fokoz�dott, mert k�zelben �rezte a vadat. De k�v�lem senki sem
heder�tett r�.
Az emberek t�st�nt hozz�fogtak a c�pa felbont�s�hoz. Felhas�tott�k a has�t, �s
gondolj�tok
csak el, hat p�r eleven fogolymadarat tal�ltak a gyomr�ban! A szerencs�tlenek m�r
nyilv�n
r�g�ta raboskodhattak ott, mert az egyik ty�k �pp �t toj�son �lt. Az egyik toj�sb�l
abban a
minutumban kelt ki a kicsi fogolycsibe, amikor a c�pa has�t felnyitott�k.
A haj� macsk�ja ugyanakkor hozta vil�gra k�lykeit, ez�rt a csib�t a kiscic�kkal
egy�tt
nevelt�k fel. Az �reg macska �pp�gy szerette, ak�r a saj�t k�lykeit, �s csak akkor
bosszan-
kodott, amikor a fiatal fogoly t�l messzire rep�lt t�le.
�sszesen n�gy ty�kocsk�nk volt a fed�lzeten. Ezek gyakran kotlottak, �gy b�ven
jutott �zletes
fogolypecsenye az asztalunkra.
A csontokat mindig Tray kuty�m kapta jutalomk�ppen. �s mert neki k�sz�nhettem, hogy
megnyertem a fogad�st, �s sz�z arannyal gyarapodtam, �nnepnapokon mindig k�l�n
pecseny�t s�ttettem sz�m�ra.
M�sodszor a Holdon
Tal�n m�g eml�keztek r�, bar�taim, egyszer m�r elmes�ltem nektek, hogy amikor
T�r�k-
orsz�gban tart�zkodtam, hogyan hoztam le ez�stszekerc�met a Holdb�l. M�sodszor
sokkal
k�nyelmesebb m�don jutottam fel a Holdra, �s meglehet�sen hossz� id�t t�lt�ttem
odafenn,
�gy alkalmam ny�lt r�, hogy alaposan k�r�ln�zzek. Most hallgass�tok meg m�sodik
holdutaz�som kalandos t�rt�net�t. Amennyire csak eml�kezetem engedi, az igazs�ghoz
h�ven
besz�lek el mindent.
Egy t�voli rokonomnak rendk�v�l h�bortos �tlete t�madt: meg akarta keresni az
�ri�sokat,
mert �gy v�lte, l�tezni�k kell valahol a vil�gon olyan embereknek, mint amilyeneket
Gulliver
Brobdingnag kir�lys�g�ban l�tott, �gy h�t felfedez� �tra indult, �s megk�rt,
tartsak vele.
Gulliver kalandjait csup�n fant�ziad�s mes�nek tartottam, s �ppoly kev�ss� hittem
Brobdingnag l�tez�s�ben, mint ak�r Eldor�d��ban. De mivel rokonom re�m k�v�nta
hagyni
vagyon�t, akarva, nem akarva, teljes�tenem kellett k�v�ns�g�t. Azt hittem, ide-oda
haj�k�zunk
majd az ismeretlen tengereken, azt�n sz�pen hazat�r�nk.
Nos, felszedt�k a horgonyt, �s k�l�n�sebb kalandok n�lk�l, szerencs�sen eljutottunk
a
Csendes-�ce�nra. Egyetlen szokatlan jelens�ggel tal�lkoztunk: l�ttunk rep�l� n�ket
�s
f�rfiakat, akik a leveg�ben divatos t�ncokat lejtettek, �s mesteri bukfenceket
h�nytak.
Egy�bk�nt semmi eml�t�sre m�lt� esem�ny nem t�rt�nt.
Haj�z�sunk tizennyolcadik napj�n, amid�n Otaheiti szigete mellett vitorl�ztunk el,
ork�n
t�madt, �s legal�bb ezer l�b magasba r�p�tette haj�nkat a tenger t�kre f�l�. A
magasban
sz�guld� szelek feldagasztott�k vitorl�inkat, �s hihetetlen sebess�ggel sodort�k
tova haj�nkat.
Hat h�tig sz�lltunk �gy a felh�k felett, amikor v�gre f�nyes, g�mb�ly� sz�razf�ldet
pillan-
tottunk meg. Valamif�le szigetnek l�tszott. Hamarosan megfelel� l�gi kik�t�re
akadtunk.
Haj�nkat odakorm�nyozva kik�t�tt�nk. Csod�lkozva l�ttuk, hogy lakott helyre �rt�nk.
M�g
jobban csod�lkoztunk, amikor m�lyen alattunk egy m�sik sz�razf�ldet pillantottunk
meg,
v�rosokkal, f�kkal, foly�kkal, tavakkal �s hegyekkel. �gy t�nt, hogy a m�lyben
f�ld�nket
l�tjuk, amit elhagytunk.
Bizony�ra sejtitek m�r, hogy a f�nyes sziget, ahol kik�t�tt�nk, a Hold volt.
Nemsok�ra
csod�lkozva meredt�nk az �l�nkbe ker�l� emberekre, akik �ri�si, h�romfej�
kesely�k�n
lovagoltak. Els� pillant�sra legjobban e kesely�kt�l ijedt�nk meg. Hogy valamelyes
fogalma-
tok legyen e hatalmas madarak m�reteir�l, elmondom, hogy kit�rt sz�rnyuk hossza
hatszor
akkora volt, mint leghosszabb vitorlak�tel�nk.
Ahogyan mi a F�ld�n l�h�ton k�zleked�nk, a Holdon lak�k kesely�k�n lovagolnak.
Azon m�r szinte meg sem lep�dt�nk, hogy h�bor�ba cs�ppent�nk bele. Ugyanis a
Holdkir�ly
�pp hadat viselt a Nap ellen. Mihelyt tudom�st szerzett jelenl�temr�l, �fels�ge
azonnal tiszti
rangot aj�nlott fel hadsereg�ben, amit k�sz�nettel visszautas�tottam, mert egyszer�
mag�n-
emberk�nt k�v�ntam k�r�ln�zni a holdb�li birodalomban.
A Holdon minden rendk�v�l nagy volt. P�ld�nak ok��rt a h�zi l�gy majdnem akkora,
mint
n�lunk egy birka.
Engem, az �reg katon�t els�sorban a holdb�li hadsereg �rdekelt. A Hold lak�inak
legelterjedtebb fegyvere - a retek. Haj�t�d�rdak�nt haszn�lj�k. Akit egy j�l
ir�nyzott retek
leter�t, alulr�l szagolja az iboly�t. Pajzsukat a gomb�k kalapj�b�l k�sz�tik a
fegyverkov�csok.
A retekid�ny v�g�vel sincs n�luk fegyvernyugv�s: retek helyett sp�rgat�kkel
folytatj�k a
h�bor�z�st.
A Nagy Kutya csillagk�p n�h�ny bennsz�l�ttj�vel is tal�lkoztam a Holdon. Ezek
v�llalkoz�
szellem� �zletemberek l�v�n, igen gyakran megfordultak a Holdon is. K�l�n�s l�nyek:
arcuk,
ak�r egy �ri�si bulldog�, szem�k szinte az orruk hegy�n van, szemh�juk egy�ltal�n
nincs. Ha
aludni t�rnek, nyelv�kkel takarj�k be a szem�ket. �tlagmagass�guk h�sz l�b, de a
holdlak�khoz viszony�tva - akik legal�bb harminchat l�b magasak - alacsony
termet�eknek
mondhat�k.
Igen furcs�llottam, hogy e holdb�li teremtm�nyek nem embernek, hanem f�zvel�nynek
nevezik magukat, �spedig az�rt, mert �teleiket, ak�rcsak mi, t�z�n f�zik.
De hol van az � �tkez�si form�juk a mi cerem�ni�nkt�l! Nem sokat teket�ri�znak,
hanem
minden id�pocs�kol�s n�lk�l kinyitj�k a bal oldalukat, �s �tkeiket egyszer�en
beteszik a
gyomrukba, m�ghozz� nem a napi, hanem az eg�sz havi mennyis�get, �gy term�szetesen
csak
havonta kell ezt a m�veletet megism�telni�k.
Ez a praktikus megold�s tetemes id�megtakar�t�st jelent sz�mukra, hiszen �vente
mind�ssze
tizenk�tszer kell t�pl�lkozniuk. V�lem�nyem szerint - ha nem lenn�nk annyira
hasp�rtiak - ezt
a remek szok�st n�lunk is igen �dv�s lenne meghonos�tani.
Azt is furcs�llottam, hogy odafenn minden a f�kon terem. A f�zvel�nyek a legszebb
f�kon
teremnek. A f�zvel�nyf�k egyenes �gait h�ssz�n� levelek bor�tj�k. Term�s�k kem�ny
burk�
�s csontkem�ny h�j�, legal�bb hat l�b nagys�g� �ri�sdi�.
Di��r�skor azt�n a legnagyobb �vatoss�ggal szedik le a term�st, �s odahaza �rlelik
tov�bb a
szekr�ny tetej�n. Ha �letre akarj�k kelteni a di�belet, a di�t egyszer�en megf�zik
egy �stben.
N�h�ny �r�s f�z�s ut�n kiny�lik a h�j, �s az �j f�zvel�ny kiugrik bel�le.
E holdb�li �llampolg�rok sorsa m�r h�j korukban, teh�t m�g sz�let�s�k el�tt d�l el.
Az egyik
di�b�l katona, a m�sikb�l filoz�fus, a harmadikb�l pap, a negyedikb�l jog�sz, az
�t�dikb�l
paraszt lesz, �s �gy tov�bb. Az �jsz�l�tt m�g h�j kor�ban szerzi meg elm�leti
tud�s�t, amit
azt�n sz�let�se ut�n a gyakorlatban t�k�letes�t.
El�re meg�llap�tani, hogy melyik h�j mit-kit rejt, szinte lehetetlen. Ott-
tart�zkod�som idej�n
egy holdb�li tud�s ugyan nagy h�h�val bejelentette, hogy r�j�tt a titok nyitj�ra,
de r� se
heder�tettek. Mindenki bolondnak tartotta. Igen, a Holdon a tud�sok, felfedez�k �s
gondolkod�k sorsa cseppet sem irigyl�sre m�lt�.
�n m�gis irigyeltem a holdlak�kat, mert megfigyel�seim szerint kevesebb baj,
betegs�g,
f�jdalom gy�tri �ket, mint benn�nket, �s ha meg�regednek, nem halnak meg, hanem
k�nny�
f�stk�nt elsz�llnak a l�gben.
Tov�bbi megfigyel�seim sor�n azt is meg�llap�tottam, hogy a f�zvel�nyek nem ismerik
az
iv�st, a test �r�t�s�t, minden f�l�slegeset kil�legeznek, �s csak egy ujj van a
kez�k�n, �me, a
term�szet k�l�n�s j�t�ka: egyetlen ujjuk, h�velykj�k t�bbet �r a mi �t ujjunkn�l,
enn�lfogva
kez�ket n�lunk sokkalta �gyesebben �s jobban is haszn�lj�k.
Fej�ket a jobb h�nuk alatt hordj�k, de utaz�skor, vagy ha �ppen olyan dologba
fognak, hogy
mindk�t kez�kre sz�ks�g�k van, egyszer�en otthon hagyj�k. K�nnyen tehetik, mert
b�rmilyen
messze legyenek is a fej�kt�l, ak�rmikor tan�csot k�rhetnek t�le.
Term�szetesen a holdlak�knak is sz�ks�g�k van egy felettes f�fejre. Ez�rt minden
di�b�l lett
katona, filoz�fus, pap, �gyv�d �s paraszt felett magasztos uralkod�k uralkodnak.
Ezek persze
sohasem v�geznek k�tkezi munk�t, �gy kez�k helyett ink�bb l�t�- �s hall�szerv�kre
van
sz�ks�g�k, hogy idej�ben gy�lj�n vil�goss�g a kobakjukban, ha net�n egy
alattval�juk
�sszeesk�v�st sz�ne ellen�k. �pp ez�rt ilyesmi csak igen ritk�n fordul el� a
holdlak�k k�z�tt,
mert n�luk a nagyurak keze val�ban messzire �r.
A nagym�lt�s�g� f�f�zvel�nyek k�nny�szerrel �rtes�lnek a n�phangulatr�l: fej�ket
rangrejtve k�ldik a n�p k�z�, hogy majdan a legfrissebb h�reket �sszegy�jtve, adott
id�ben
visszat�rjenek a tulajdonos otthon hever�sz� test�hez.
Megfigyel�seim sor�n a holdb�li sz�l�t is alaposan szem�gyre vettem, bar�taim. Ha
hiszitek,
ha nem, a holdsz�l� magja - s ezt k�l�n�sen �rdekesnek tartom! - �ppolyan, mint a
f�ldi
j�ges� szeme. Szent meggy�z�d�sem, hogy amikor vihar t�mad a Holdon, �s a sz�lv�sz
leveri
a sz�l�t a t�k�r�l, a sz�l�magok j�ges�k�nt hullanak a F�ldre. E felfedez�sem
bizony�ra nem
�js�g sz�l�sgazd�ink �s borkeresked�ink el�tt, mert el�g gyakran ittam olyan bort,
amit
minden val�sz�n�s�g szerint j�gmagb�l sajtoltak, mert �zre �s min�s�gre pontosan
megegyezett a holdborral.
�, majdnem elfelejtettem egy �rdekes dolog megeml�t�s�t! A holdlak�k batyuk�nt
haszn�lj�k
a hasukat: mindenf�le dologgal t�mik tele, �s sz�ks�g szerint ki-be csukogatj�k,
ak�rcsak a
gyomrukat. Igaz, nincs bels� szerv�k, teh�t nincs sz�v�k, m�juk, ep�j�k �s a t�bbi.
�s
ruhagondjaik sincsenek, ugyanis nem viselnek ruh�t.
�gy azt�n, gondolj�tok csak el, bar�taim, minden, ami sz�munkra oly keserves
sz�vf�jdalom,
�n�luk teljesen ismeretlen, hiszen ami nincs, az nem f�jhat.
A szem�k�rt is irigyelhetn�nk �ket, mert kedv�k szerint b�rmikor kivehetik �s
visszatehetik, s
egyform�n j�l l�tnak vele m�g akkor is, ha orruk hegy�re teszik, vagy ha a kez�kben
tartj�k.
Ha net�n elvesz�tik vagy elrontj�k, egyszer�en �jat v�s�rolnak, esetleg
k�lcs�nk�rnek egyet,
�s ezzel �ppoly j�l l�tnak, mint l�ttak a saj�tjukkal. Ez�rt a Holdon minden�tt
szem�rusokba
botlik az ember. Ebb�l ad�d�an egyetlen divat d�vik a holdlak�kn�l, �spedig a szem
divatsz�ne. Egyszer a z�ld szem a divat, m�skor pedig p�ld�ul csak kikirics-s�rga
szemet visel
az igaz�n eleg�ns holdlak�.
Elismerem, hogy mindaz, amit a Holdr�l elmes�ltem nektek, k�l�n�snek, s�t tal�n
hihetetlennek is hangzik, de amelyik�t�k ak�r csak m�kszemnyit is k�telkedn�k igaz-
mond�somban, k�nnyen meggy�z�dhet t�ved�s�r�l, ha elutazik a Holdra, �s k�r�ln�z
egy
kicsit. Ut�na m�r nem fog k�telkedni szavaimban, �s elismeri, hogy hozz�m hasonl�
szavahihet� vil�gj�r� kev�s akad a F�ld�n. Bizony mondom, bar�taim, tetteimben �s
szavaimban egyar�nt a r�gi b�lcs mond�s szerint �lek, mely szerint az �szintes�g a
legc�lravezet�bb.
VIL�G K�R�LI UTAZ�SOM �S M�S
CSOD�LATOS KALANDJAIM
Tekintetetekb�l �t�lve �gy v�lem, hamarabb f�radok bele hossz� �letem
csod�latos kalandjainak elbesz�l�s�be, semmint ti azok meghallgat�s�ba. Az
embernek j�lesik, ha azt tapasztalja, hogy �r�mest hallgatj�k, s a ti �rdekl�-
d�setek sz�momra annyira h�zelg�, hogy eredeti elhat�roz�som ellen�re
tov�bb folytatom kalandjaim mes�l�s�t, �s nem fejezem be m�sodik
holdutammal.
A t�zh�ny�ban
Nos, dr�ga bar�taim, ha kedvetek tartja, hallgass�tok meg k�vetkez� kalandomat,
mely tal�n
m�g az el�z�n�l is �rdekesebb, b�r �ppoly hihetetlennek t�nik.
Annak idej�n nagy �rdekl�d�ssel olvastam el Brydones szic�liai utaz�s�r�l �rt
k�nyv�t, �s
annyira fellelkes�ltem, hogy nyomban Szic�li�ba utaztam, mert minden�ron l�tni
akartam az
Etn�t.
Utam sima �s �rdektelen volt, �gy k�r r� sz�t vesztegetnem. Senkit, de kiv�lt
bar�taimat nem
szeretn�m holmi apr�-csepr� �tit�rt�netekkel untatni, amint azt oly sok utaz�
teszi, csup�n
az�rt, hogy a k�nyv�ben le�rt unalmas esem�nyek terjeng�s ecsetel�s�vel fedezze �ti
kiad�sait. Nos, az eff�le szok�sok mindig is t�vol �lltak t�lem, �gy most sem
teszem pr�b�ra
t�relmeteket.
Teh�t: meg�rkeztem a nagyszer� t�zh�ny�hoz. Egy reggel, amikor kil�ptem az Etna
l�b�n�l
�ll� kis h�zb�l, megfogadtam, ha kell, �letem �r�n is alaposan megvizsg�lom a h�res
t�zh�ny�
rejt�lyes bels� berendez�s�t, hogy megfejtsem titk�t. N�h�ny �r�val k�s�bb m�r a
vulk�n
cs�cs�n �lltam. Az Etna imm�r h�rom h�t �ta m�k�d�tt, �jjel-nappal d�h�dten ok�dta
a t�zet
�s a hamut.
El�ttem m�r sokan le�rt�k az Etna m�k�d�s�t, ez�rt most erre nem t�rek ki.
Egy�bk�nt is egy
m�k�d� vulk�n l�tv�nya val�j�ban le�rhatatlan, s ha m�gis megpr�b�ln�m elmondani,
�gnek
�llna a hajatok a borzalomt�l.
H�romszor j�rtam k�r�l az �ri�si t�lcs�rhez hasonl� kr�tert, v�g�l is bel�ttam,
hogy �gy nem
j�v�k r� a titok nyitj�ra. Ez�rt haboz�s n�lk�l beleugrottam.
M�g fel sem eszm�ltem, m�ris egy izz� kov�csm�helybe pottyantam. A felfel� repked�
par�zst�l s�lyos �g�si sebeket szenvedtem, a visszahull� v�r�sen izz� sz�ndarabok
pedig
alaposan �sszez�zt�k testem nemes �s kev�sb� nemes r�szeit. Bizony nagyon
nyomor�s�gos-
an festett szerencs�tlen porh�velyem!
B�r hatalmas er� r�p�tette felfel� a t�zes sz�ndarabokat, zuhan� testem s�lya m�gis
nagyobb
volt, ez�rt kisv�rtatva szerencs�sen a vulk�n fenek�n k�t�ttem ki.
Borzalmas d�b�rg�s, dobog�s, szitkoz�d�s �s k�romkod�s �t�tte meg a f�lemet. F�lve
nyitottam ki a szememet, s �me - maga a mester, Vulcanus �llt mellettem seg�deivel,
vagyis a
K�klopszokkal. Ezek az urak, akiket j�zan eszem r�g a mond�k vil�g�ba sz�m�z�tt,
m�r
h�rom hete az al�- �s f�l�rendelts�gen vitatkoztak idelenn. E vita k�vetkezm�nye
volt a t�z-
�s hamues� odafenn.
Amint megjelentem k�z�tt�k, az eg�sz t�rsas�g elhallgatott �s sz�toszlott, mert
m�giscsak
sz�gyelltek, hogy l�kupecek m�dj�ra veszekedjenek el�ttem.
Vulcanus mester odas�ntik�lt patikal�d�j�hoz, k�l�nf�le tapaszokat �s ken�cs�ket
vett el�, �s
saj�t kez�leg gy�gykezelt engem, oly eredm�nyesen, hogy mind �g�si, mind z�zott
sebeim
pillanatok alatt nyomtalanul begy�gyultak. Ett�l kezdve ism�t hittem a r�gi
mond�sban: j�
kezdetnek j� a v�ge.
Odalenn illend�en megvend�geltek. Vulcanus a legfinomabb nekt�rral �s a legremekebb
borokkal k�n�lt. Ilyen italokat csak a r�gi istenek �s istenn�k isznak. Bar�taim,
�k val�ban
tudj�k, mi a j�!
Amikor ez isteni ned�kt�l felfriss�ltem, Vulcanus bemutatott sz�ps�ges hitves�nek,
Venusnak, �s r�parancsolt, hogy �gy viselje gondomat, ahogyan az egy nagyra becs�lt
vend�gnek kij�r. Persze mindez felesleges figyelmeztet�s volt, mert Venus asszony a
leggondosabb �s legszeretetrem�lt�bb h�ziasszony volt. T�st�nt egy t�nd�rsz�p
szob�ba
vezetett, �lompuha d�v�nyra �ltetett - de mit mondjak m�g nektek, bar�taim,
l�ny�nek isteni
var�zs�t, sz�v�nek gy�ng�ds�g�t k�z�ns�ges emberi sz�val lehetetlen ecsetelni!
Vulcanus csakhamar mindent elmondott nekem, amit az Etn�r�l tudott. Azt is
el�rulta, hogy a
t�zh�ny� val�j�ban nem egy�b egy �ri�si halom hamun�l, amit kov�csm�hely�b�l
h�nytak ki.
Munka k�zben seg�dei gyakran �sszevesznek, �s ha a munka nem �gy megy, mint a
karikacsap�s, bizony elfogja a m�reg, felkap egy mar�k izz� parazsat, �s a
K�klopszokhoz
v�gja, �gy akarv�n �szhez t�r�teni �ket, hogy ne feledkezzenek meg az
engedelmess�gr�l.
Persze a seg�dek sem restek, �s furfangosan felfel�, a magasba hajig�lj�k a
parazsat, hogy ne
ker�lj�n a mester keze �gy�be.
Sajnos a kov�csm�helyben gyakori a perpatvar, sokszor csak h�napok m�lt�n
csillapodnak le
a ked�lyek, �gy megy ez m�r �vezredek �ta a f�ld alatti kov�csm�helyben. A
megism�tl�d�
veszeked�sekre pedig odafenn azt mondj�k az emberek - kit�rt a t�zh�ny�.
Vulcanus a Vez�vban is berendezett egy kov�csm�helyt, a kett�t legal�bb
h�romsz�zharminc
m�rf�ld tenger alatti alag�t k�ti �ssze. A vez�vbeli seg�dek sem jobbak, munk�juk
n�ha
fabatk�t sem �r. A mestert ilyenkor el�nti a pulykam�reg, �s k�t k�zzel hajig�lja
hozz�juk a
parazsat. Id�nk�nt h�t a Vez�vb�l is kit�r a f�ld alatti harag.
J�l ment a sorom Vulcanusn�l, akit valaha istenk�nt tiszteltek a r�maiak, �s sokat
tanultam
t�le.
De m�g jobban �reztem magam feles�ge t�rsas�g�ban. Tal�n sohasem hagytam volna el
f�ld
alatti palot�jukat, ha nem akad n�h�ny r�galmat terjeszt� rosszakar�m. Nos,
irigyeim nem
nyugodtak addig, am�g a j�mbor Vulcanus fej�t tele nem besz�lt�k mindenf�le
ostobas�ggal.
Siker�lt is fellobbantaniuk sz�v�ben a f�lt�kenys�g �rd�gi l�ngj�t. K�r, hogy az
istenek sem
mentek e gyarl� �s gy�tr� emberi �rz�st�l.
Egyszer meglepet�sszer�en rontott be a sz�ps�ges Venus szob�j�ba. �n csak n�h�ny
perccel
el�tte �rkeztem, hogy kifejezzem h�dolatomat, s hogy j� reggelt k�v�njak neki. Az
�rj�ng�
Vulcanus se sz�, se besz�d, megragadott, �s egy olyan szob�ba tuszkolt, ahol m�g
sohasem
j�rtam. Ott egy m�ly k�t f�l� emelt, �s m�g csak azt sem engedte meg, hogy n�h�ny
sz�t
mondhassak v�delmemre.
Ehelyett �gy ki�ltott fel:
- H�l�tlan haland�, t�rj vissza a f�ldre, ahonn�t j�tt�l! - Azzal bel�k�tt a
m�lys�ges m�ly,
feneketlen k�tba.
�tesem a vil�g t�ls� fel�re
M�rhetetlen�l hossz� ideig s egyre gyorsabban zuhantam. A f�lelemt�l elvesz�tettem
eszm�le-
temet, �s csak akkor t�rtem magamhoz, amikor testem j�ghideg v�zbe csap�dott.
�vatosan
kinyitottam a szemem, h�t l�tom, a v�zen �thatol a napf�ny, teh�t nem lehet
t�ls�gosan m�ly.
Ifj�korom �ta kit�n�en �szom, m�g a v�z alatt is, �gy f�lelmem elm�lt, �mb�r a v�z,
mint m�r
mondottam, j�ghideg volt. K�nnyed�n �sztam a felsz�nre. A Vulcanusn�l �t�lt
borzalmak ut�n
mostani helyzetem paradicsomi �llapotnak t�nt, a jeges vizet m�r csak kellemesen
h�v�snek
�reztem.
Alig bukkant ki fejem a habokb�l, m�r k�r�l is n�ztem, de minden�tt csak vizet
l�ttam, vizet,
vagyis - tengert. Erre - Vulcanus mester f�ld alatti kov�csm�hely�nek j�les� melege
ut�n -
egyszeriben hideglel�st kaptam.
V�gre-valah�ra a messzes�gben megl�ttam valamit, amit hatalmas szikl�nak v�ltem.
Teljes
er�mb�l arrafel� �sztam, de a szikla is gyors iramban sodr�dott fel�m. Egykett�re
kider�lt,
hogy egy �sz� j�ghegy akadt az utamba. Nagy nehezen megleltem rajta a
felkapaszkod�sra
alkalmas helyet. Fel�rve m�g fokoz�dott k�ts�gbees�sem, mert a l�t�hat�r perem�n
minden�tt
csak a tengerrel �lelkezett az �g: sz�razf�ld semerre sem l�tszott.
A j�ghegyen gy�trelmes k�nokat �lltam ki. Testemet a hideg dermesztette meg,
agyvel�met a
legs�t�tebb gondolatok �gett�k. K�ts�gbees�sem n�tt�n-n�tt, amikor v�gre, r�viddel
a
s�t�ted�s el�tt, egy k�zeled� haj�t pillantottam meg. Amint k�zelebb �rt, integetni
�s kiab�lni
kezdtem. Nemsok�ra hollandusul v�laszoltak a haj�r�l. Nem t�tov�ztam, fejest
ugrottam a
tengerbe, �s oda�sztam. A matr�zok felvettek a fed�lzetre. Seg�ts�g�ket
megk�sz�ntem, �s
megk�rdeztem, hol vagyunk. V�laszuk hallat�n megh�kkentem: a Csendes-�ce�non
voltunk.
Nos, ha j�l meggondolom a dolgot, ism�t a v�letlen sietett seg�ts�gemre, hogy
megfejthessek
egy tal�nyt, amelyen sok�ig t�rtem a fejem. Vulcanus nyilv�nval�an a F�ld
k�z�ppontj�n �t
haj�totta szer�ny szem�lyemet a Csendes-�ce�nba. Ezzel rengeteg id�t �s utat
takar�tottam
meg, mert nem kellett k�r�lhaj�znom a F�ldet. Egy biztos: e kurta utacsk�t rajtam
k�v�l utaz�
m�g nem tette meg. �gy akaratlanul ism�t felfedez�v� v�ltam. Ha egyszer m�g
m�domban
lesz ezt az utat megism�telni, �g�rem, sokkal gondosabb �s pontosabb
megfigyel�seket v�gzek
majd.
Els� est�men nem sokat ettem a haj�n, hamar nyugodni t�rtem. Egyr�szt mert nagyon
f�radt
voltam, m�sr�szt pedig mert a hollandok faragatlan fick�k. A vacsor�n�l
term�szetesen
elmes�ltem a tiszteknek, hogyan ker�ltem az �sz� j�ghegy tetej�re. Szok�somhoz
h�ven
t�rgyilagosan �s �szint�n adtam el� a t�nyeket, ak�rcsak most nektek. �s
gondolj�tok csak el,
egyesek, de kiv�lt a kapit�ny, k�ts�gbe mert�k vonni szavaimat!
Ha alacsony az ajt�f�lfa, h�zd be a nyakad! Megmentett�k az �letemet, �s
bar�ts�gosan
fogadtak, tehettem-e egyebet - zsebre v�gtam a s�rt�s�ket.
K�s�bb megtudtam, hogy felfedez� �ton vannak. A kapit�ny hosszas latolgat�s ut�n
elismerte, hogy ha mindaz, amit a F�ld k�z�ppontj�n �t megtett utamr�l elmondtam,
igaz -
�gy m�r el is �rt�k c�ljukat.
Haj�nk azon az �tvonalon haladt, amelyen egykor a h�res Cook kapit�ny haj�zott, s
m�snap
reggel Botany-�b�lben k�t�tt�nk ki. Szavamra, az angol korm�ny v�tket k�vet el,
ami�rt ide
deport�lja csirkefog�it �s c�meres gazembereit! B�n�z�k helyett ink�bb �rdemes
honpolg�rait
k�ldhetn� ide jutalom�d�l�sre, mert e hely annyira b�velkedik a term�szeti
sz�ps�gekben,
hogy tal�n nincs is hozz� foghat� a vil�gon.
Sajnos csak h�rom napig maradtunk ott. A negyediken felszedt�k a horgonyt, �s
kifutottunk a
ny�lt tengerre, ahol nyomban borzalmas vihar z�dult r�nk: vitorl�inkat foszl�nyokk�
t�pte,
�rbocainkat �sszet�rte, �s ir�nyt�nket szekr�nyest�l a tengerbe sodorta. Aki valaha
utazott
tengeren, az tudja, milyen v�gzetes k�vetkezm�nyekkel j�rhat az ilyen vesztes�g.
Tehetetlen�l h�ny�dtunk egy idegen tengeren, idegen csillagok alatt. Azt�n egyszer
csak el�lt
a vihar, nagyj�b�l kijav�tottuk a haj�t, s a friss sz�l dagasztani kezdte a
megfoltozott
vitorl�kat. Csak a sz�l tudta, hov� hajt benn�nket.
A Tejtenger �s a Sajtsziget
H�rom h�napon �t haj�ztunk a v�gtelen tengeren, minden bizonnyal �ri�si utat
tett�nk meg,
csak �pp azt nem tudtuk, hol vagyunk.
Azt�n hirtelen, szinte egyik percr�l a m�sikra, minden megv�ltozott k�r�l�tt�nk.
Orrunkat
kellemes illat csapta meg, felder�tett �s megvid�m�tott benn�nket. A tenger sz�ne
is meg-
v�ltozott, imm�r nem z�ldesen, hanem feh�ren csillogott.
Ez ut�n a csod�latos v�ltoz�s ut�n hamarosan partot pillantottunk meg, majd
k�zeledv�n
hozz�, a kik�t�t is felfedezt�k. A kik�t� t�gas volt �s m�ly viz�. Nos, egykett�re
kider�lt,
hogy a v�z val�j�ban pomp�s �z� tej. Kik�t�tt�nk, �s leesett az �llunk - a sziget
egyetlen nagy
darab sajt volt! Tal�n magunkt�l nem is j�tt�nk volna r� erre ily hamar, de egy
k�l�n�s
k�r�lm�ny a seg�ts�g�nkre sietett.
Haj�nk egyik matr�za m�lys�gesen undorodott a sajtt�l. Partrasz�ll�sa ut�n nyomban
�jultan
esett �ssze. Nemsok�ra mag�hoz t�r�tett�k a szerencs�tlen fiatalembert, aki
reszketve
k�ny�rg�tt, takar�tsuk el l�ba al�l a sajtot. El�sz�r azt hitt�k, l�z em�szti �s
f�lrebesz�l, de
amikor jobban szem�gyre vett�k a talajt, meglepetten l�ttuk, matr�zunknak igaza
van: a
sziget val�j�ban egyetlenegy hatalmas sajtdarab. A szigetlak�k t�bbs�ge sajton �lt,
�mde amit
nappal elfogyasztottak, �jjel megint visszan�tt.
A kik�t� m�g�tti dombokon ritka sz�p sz�l� termett, de bor helyett bizony csak
tejet sajtoltak
bel�le. A Sajtsziget lak�i sud�r termet�, magas n�v�s� emberek voltak.
�tlagmagass�guk
kilenc l�b. H�rom l�buk �s egy kez�k volt; mire feln�nek, egy szarv n� homlokuk
k�zep�re.
Ezt nagyon �gyesen tudj�k haszn�lni.
Az ifj� szigetlak�k sok fut�versenyt rendeznek, fut�p�ly�juk a Tej tenger t�kre.
�rdekes
m�don nem mer�lnek el benne, hanem j�tszi k�nnyeds�ggel sz�kellnek rajta, ak�rcsak
mi a
r�ten. A Sajtszigeten gabona is terem, a kal�szok akkor�k, ak�r a szapul�k�, �s
finom,
nyomban ehet�, kis�lt keny�r van benn�k.
K�r�lj�rv�n a szigetet, h�t foly�ra bukkantunk. Ezek k�z�l �tben tej folyt, a m�sik
kett�ben
viszont bor. Gondolhatj�tok, hogy annyi tengeri megpr�b�ltat�s ut�n milyen j�lesett
e
borfoly�k partj�n fel�d�lni.
Tizenhat napba tellett, am�g gyalog �tszelt�k a szigetet, �s �jra a Tejtenger
partj�ra �rt�nk. Itt
egy nagy �b�lben j�kora pen�szz�ld sajtot l�ttunk - az ilyen sajt a sajtok
kir�lyn�je,
legal�bbis az �nyencek �s a sajtszak�rt�k szerint -, pomp�s gy�m�lcsf�k n�ttek ki
bel�le: �szi-
�s s�rgabarack �s sok ezer mindenf�le, sz�munkra ismeretlen fajta gy�m�lcs�t term�
fa. Az
�ri�si f�kon mad�rf�szkek pomp�ztak. Legszembet�n�bb a j�gmad�r f�szke volt, a
ker�lete
ugyanis �tsz�r�sen fel�lm�lta a londoni Szent P�l-templom kupol�j�t... A
f�szek�p�t�s e
val�s�gos csod�ja m�v�szi t�k�llyel k�sz�lt t�m�rdek hatalmas fa�gb�l, s volt benne
vagy
h�romsz�z - de m�gsem, nem szeretn�k pontatlan adatokat k�z�lni, teh�t �tsz�zn�l is
t�bb
toj�s volt benne, s mind kond�r nagys�g�ak. A benn�k lev� fi�k�kat nemcsak l�ttuk,
hanem
csipog�sukat is hallottuk.
A k�v�ncsis�g nagyon f�rta az oldalunkat, ez�rt - nagy �ggyel-bajjal - felt�rt�nk
egy
toj�sh�jat, s l�m, egy h�sz k�sz�li sasn�l is nagyobb csupasz mad�rfi�ka ugr�lt ki
bel�le.
Esz�nk �g�ban sem volt, hogy fogs�gba ejts�k, de a visszat�r� anyamad�r m�gis
lecsapott
r�nk a magasb�l, karmaival megragadta a kapit�nyt, �s messze a tenger f�l� sz�llt
vele. Ott
nagyot h�zott r� a sz�rny�val, azt�n beleejtette a szerencs�tlent a tengerbe.
A hollandok �gy �sznak, ak�r a vidra, nos, a begyulladt kapit�ny csakhamar partot
�rt, �gy
�jra egy�tt voltunk, �s visszat�rt�nk a haj�ra. De mert m�s utat v�lasztottunk,
ism�t sok
�rdekes �s ismeretlen dolgot tapasztaltunk.
M�g vad�sztunk is, k�t vadbik�t kaptunk puskav�gre. Mint a Sajtsziget minden
teremtm�nye,
ezek is rendk�v�l k�l�n�s �llatok voltak. Csup�n egy szarvuk n�tt, az is k�t szem�k
k�z�tt, a
homlokukon.
�m hamarosan m�r sz�ntuk-b�ntuk e vad�szatot, megtudtuk ugyanis, hogy a szigetlak�k
megszel�d�tik ez egyszarv� bik�kat, �s lovakk�nt haszn�lj�k �ket. �ll�t�lag a h�suk
is kit�n�,
b�r e tejen-sajton �l� n�pnek nincs sz�ks�ge h�sra.
A Sajtsziget lak�i nemcsak kedvesek, hanem szigor�ak is, �s �gyelnek a rendre.
Err�l saj�t
szem�nkkel gy�z�dhett�nk meg, amikor m�g vagy k�tnapi j�r�sra voltunk haj�nkt�l.
H�rom,
l�b�n�l fogva felakasztott embert pillantottunk meg egy f�n. K�v�ncsi voltam, mit
k�vettek el,
hogy ilyen kegyetlen�l kellett b�nh�dni�k. A kik�t�ben azt�n megtudtam, hogy
mindh�rman
elutaztak, majd visszat�rve idehaza �sszevissza hazudoztak bar�taiknak, kital�lt
v�rosokr�l �s
meg nem t�rt�nt dolgokr�l.
Egyet�rtettem a szigor� �t�lettel, mert a becs�letes utaz� kutya k�teless�ge, hogy
ne
rugaszkodj�k el az igazs�gt�l, teh�t ink�bb kevesebbet mondjon, semmint hajsz�lnyit
is
l�d�tson.
Ezut�n szerencs�sen el�rt�k haj�nkat, felszedt�k a horgonyt, �s elhagytuk e
csod�latos, mes�s
szigetet. A Sajtsziget f�i, a magasak �s a m�g magasabbak, hirtelen k�tszer is
meghajtott�k
lombkoron�jukat el�tt�nk, azt�n ism�t kiegyenesedtek, �s sud�ran �lltak, ak�r a
d�lceg
katon�k.
�gy b�cs�zott el t�l�nk a Sajtsziget, �s ez a sz�p b�cs� mindannyiunknak j�lesett.
A leghatalmasabb cet gyomr�ban
H�rom napig vitorl�ztunk - csak isten a tud�ja, merre, mert a k�l�n�s Sajtszigeten
term�szetesen nem �rultak ir�nyt�t, a mi�nkb�l pedig, mint m�r mondottam volt, egy
szil�nkocska sem maradt.
Negyednap hirtelen megfeketedett a l�t�hat�r, s a tenger egyre s�t�tebb �s s�t�tebb
lett. A
vitorl�inkat dagaszt� sz�l olyan s�t�tfekete tengerre r�p�tett benn�nket, amilyet
soha
�let�nkben nem l�ttunk. T�kre nyugodt, szinte mozdulatlan, �s m�gis oly s�t�t, ak�r
a fekete
�jszaka. Azt�n a v�zfelsz�n feketes�ge old�dni kezd: s�t�tpirosra fakul, s olyann�
lesz, ak�r a
bikav�r. Mindannyiunkat elfog a borzalom. De csod�k csod�ja - a v�zb�l isteni illat
sz�ll fel!
Remeg�nk, de orrunk nem tud betelni vele.
Velem egy�tt csak a b�trabbja merte megk�stolni ezt a k�l�n�s vizet. �sszefogott
tenyer�nk-
ben s�t�tl� v�r csillog, de nyelv�nk m�r a legjobb v�r�s bort �zleli.
Biz lett most gondunk, hogy matr�zaink le ne r�szegedjenek!
Nagy volt az �r�m, de megj�tt az �r�m is. Megkaptuk a feketelevest! Mind�ssze
n�h�ny �r�t
�r�lhett�nk a pomp�s tengernek, amid�n r�m�lten l�ttuk: hatalmas b�ln�k serege
hemzseg
k�r�l�tt�nk. �letemben el�g sok b�ln�t l�ttam, nem tagadom, a bajom is meggy�lt
vel�k, de
ilyen �ri�si p�ld�nyokat �lmomban sem tudtam volna elk�pzelni.
Egy akkora �ri�scet is akadt k�z�tt�k, hogy m�g a legjobb t�vcs�vel sem lehetett
megl�tni a
v�g�t. Minden k�ts�get kiz�r�an a vil�g legnagyobb cetj�re bukkantunk!
Szerencs�tlens�g�nkre t�l k�s�n vett�k �szre a tengeri sz�rnyet; az �r egyenest
fel�je sodorta
haj�nkat. K�ts�gbeest�nk. Bizony csak a tengerre sz�ll� ismeri igaz�n a f�lelmet.
Tehetetlen�l v�rtuk balsorsunk beteljesed�s�t. P�r pillanattal k�s�bb a cetek cetje
sz�j�ba
szippantotta haj�nkat �rbocostul, vitorl�stul, mindenest�l. Par�nyi di�h�jk�nt
siklottunk be a
foga k�z�tt. Nem csoda, mert egy-egy foga akkora volt, hogy a legnagyobb hadihaj�
magasba
t�r� �rboca is csak fogpiszk�l�nak t�nt volna mellette.
Nem tudom, meddig vesztegelt�nk a cet sz�j�ban. Bajban a m�sodpercek is �r�knak
t�nnek.
Egyszer azt�n kit�totta cet�nk a sz�j�t, �s egy nagy t�nak is beill� v�zmennyis�get
lefetyelt
be. Ezzel sz�pen bele is �bl�tette haj�nkat a gyomr�ba.
Mi mind�ssze �tv�gygerjeszt�nek szolg�ltunk, s nem t�pl�l�kul, �gy minden k�rosod�s
n�lk�l
k�t�tt�nk ki a gyomr�ban. Olyan volt ez, ak�r az �jszakai kik�t�s egy csendes viz�
kik�t�ben.
A leveg� f�lledt volt �s �porodott.
A gyomorb�li f�lhom�lyban mindenfel� vasmacsk�kat, k�teleket, sz�mtalan �res �s
megrakott b�rk�t �s haj�t l�ttunk. Mindez cethalunk fal�nks�g�t bizony�totta.
Gyorsan f�kly�kat gy�jtottunk, hiszen nek�nk imm�r sem a nap, sem a hold, sem a
csillagok
nem vil�g�tottak. Naponta k�tszer m�ly v�zben d�l�ng�lt a haj�nk, k�tszer pedig,
amikor
leapadt a v�z, a gyomor fenek�re s�llyedt�nk. A cethal iv�sa a dag�lyt, �r�t�se az
ap�lyt
jelentette. Kisz�m�tottuk, hogy �ri�si fogva tart�nk egy alkalommal annyi vizet
iszik,
amennyivel egy h�romsz�z m�rf�ld kiterjed�s� tavat lehetne felt�lteni, s az ilyen
t� bizony
nem holmi pocsolya!
Rabs�gunk m�sodik �jszak�ja ut�n - kihaszn�lva az ap�lyt - a kapit�nnyal s n�h�ny
tiszttel
egy kis barangol�sra indultunk. F�klyaf�ny mellett v�gtunk neki felfedez� utunknak.
Nemsok�ra t�zezer k�l�nb�z� nemzetis�g� emberb�l �ll� menetbe botlottunk. A cethal
foglyai �pp tan�cskoz�sra gy�lekeztek; azt akart�k kis�tni, hogyan szabadulhatn�nak
meg.
N�melyik�k m�r �vek �ta raboskodott a sz�rny gyomr�ban.
Az eln�k �pp benn�nket �hajtott �dv�z�lni, amikor az �tkozott cet megszomjazv�n,
ism�t
vizet ivott. A v�z olyan hirtelen z�dult a gyomorba, hogy �sz n�lk�l
visszamenek�lt�nk
haj�inkra. Csod�val hat�ros, hogy senki sem fulladt meg, b�r n�h�nyan csak nehezen
verg�dtek el a ment�cs�nakokig.
N�h�ny �ra m�lva ism�t �r�tett a hal, s �gy a szerencse nek�nk kedvezett. Apadt a
v�z,
megtarthattuk gy�l�s�nket. Bizony�ra sokuk hallhatott r�lam, vakmer�s�gemr�l �s
csod�s
l�lekjelenl�temr�l, mert engem v�lasztottak meg a gy�l�s eln�k�nek. Nem sokat
gondol-
kodtam ezen, hiszen a ment�exped�ci�ra kellett �sszpontos�tanom, csakis ezzel
adhattam
tan�bizonys�g�t annak, hogy nem �rdemtelen�l v�lasztott meg a sok ezer
szerencs�tlen ember
erre a magas tiszts�gre.
Nyert �gyed van, ha a bajban nem veszted el a fejed. Ez�ttal is kit�n� �tletem
t�madt: azt
tan�csoltam, hogy a k�t legnagyobb �s leger�sebb �rbocot vasaljuk egybe. Ehhez a
m�velethez a legjobb er�ben lev� �s leg�gyesebb f�rfiak seg�ts�g�t k�rtem. Azt�n
elmagya-
r�ztam, hogy amint a cet kit�tja a sz�j�t, nyomban fesz�ts�k fogazata k�z� az
egybevasalt
�rbocokat, hogy t�bb� ne tudja becsukni a sz�j�t. Ha ez siker�l, mi�nk a h�n
�hajtott
szabads�g.
Kiv�lasztottam a sz�z legizmosabb f�rfit, �s m�ris munk�hoz l�ttunk. A sz�rny
gyomr�ban
hamar megtal�ltuk a k�t legmagasabb �rbocot, lef�r�szelt�k a hely�kr�l �s gyorsan
egybevasaltuk �ket. Szavamra, neh�z munka volt. Alighogy elk�sz�lt�nk, megj�tt a
kedvez�
alkalom: cet�nk �s�tott, nagyra t�totta a sz�j�t, s mi gyorsan kipeckelt�k a
pof�j�t, �spedig
�gy, hogy a k�t �sszer�tt �rboc egyik v�ge a sz�jpadl�s�ba, m�g a m�sik a nyelvet
�td�fve, a
sz�jfen�kbe f�r�dott. A v�z most hatalmas sug�rban z�dult a hal belsej�be. J�magam
sz�z
er�s seg�t�t�rsammal f�rg�n az el�re k�szenl�tbe helyezett b�rk�kba ugrottam, �s
megfesz�tett
er�vel evezt�nk kifel� a szabad tengerre. Sok ezer t�rsunk a haj�kon v�rt
jelad�sunkra. Mint
m�r eml�tettem, val�s�gos haj�had, sz�m szerint harminc�t k�l�nb�z� nemzetis�g�
haj�
vesztegelt a cet gyomr�ban!
A haj�k egym�s ut�n futottak ki a cet gyomr�b�l a tengerre, a s�t�t fogs�gb�l a
naps�t�tte
szabads�gba. Mind a t�zezren elk�bultunk a friss leveg�t�l �s a napf�nyt�l.
K�s�bbi sz�m�t�saink sor�n kider�lt, hogy csup�n mi, akik utols�k�nt ker�lt�nk az
ocsm�ny
gyomor fogs�g�ba, �sszesen tizenn�gy napot t�lt�tt�nk ott, h�t m�g a t�bbiek! Sok-
sok
szerencs�tlen hossz� �veken �t raboskodott a cetb�rt�nben, s most egyenesen
csod�nak t�nt,
hogy senki sem vakult meg a f�nyt�l, s nem bolondult meg a ny�lt tenger l�t�s�nak
�r�m�t�l.
�rbocainkat a cet �ri�si sz�j�ban hagytuk, hogy a j�v�ben minden haj�t �s haj�st
megk�m�lj�nk att�l a sz�rny� szerencs�tlens�gt�l, amelyb�l mi szerencs�sen
megszabadul-
tunk.
Oroszorsz�gi tal�lkoz�sok
Nos, szabadok voltunk, a ny�lt tengeren haj�ztunk, de m�ris �jabb nyugtalans�g vett
er�t
rajtunk. Halv�ny fogalmunk sem volt, hol vagyunk, a vil�g mely r�sz�be is hurcolt
benn�nket
az �tkozott tengeri bestia. �s vajon mi v�r itt r�nk?
Jobbra-balra kapjuk a fej�nk, kerek�tj�k a szem�nk - hi�ba, egyik�nk sem tudja
kital�lni:
merre j�runk?
Egyszer azt�n - ma m�r nem eml�kszem, mikor, r�videsen vagy sok�ra - egy mad�r
jelent
meg haj�nk felett. J�l szem�gyre veszem - ismer�snek t�nik. �s m�ris felvillan a
t�volban a
partszeg�ly - h�t az is ismer�s!
�gy �m, emberek, a Kaspi-tengeren vagyunk!
�gy h�t ism�t a sz�p Oroszorsz�gba jutottam. Csak �pp azt nem �rtettem, hogyan.
Hiszen a
Kaspi-tengert sz�razf�ld z�rja k�r�l, �s semmif�le �sszek�ttet�se sincs m�s
tengerrel! Ez a
tenger val�j�ban - t�. Egyik�nk sem tudta megfejteni, hogyan ker�lt�nk a cet
j�volt�b�l ide.
Elfelejtettem megeml�teni, a Sajtsziget egyik kalandv�gy� bennsz�l�ttje is vel�nk
haj�zott.
Nos, � fej�n tal�lta a sz�get, �s igen �szszer� magyar�zattal szolg�lt: a tengeri
sz�rny,
amelynek gyomr�ban oly sokat szenvedt�nk, valamif�le f�ld alatti j�ratra bukkant, s
�gy
ker�lt�nk egyenest a Kaspi-tengerre.
Nos, ha m�r itt vagyunk, �r�lj�nk neki, hisz k�nnyen vadidegen t�j�kra is
juthattunk volna.
Most m�r csak az volt a legh�bb v�gyunk, hogy miel�bb szil�rd talajt erezz�nk a
talpunk
alatt.
Partrasz�ll�skor els�k�nt ugrottam ki a haj�b�l, �s higgy�tek el, bar�taim,
�r�m�mben m�ly
meghajt�ssal tiszteltem meg a f�ldet. Csakhogy nyugt�val dics�rd a napot! Alig
egyenesedtem fel a meghajl�sb�l, m�ris egy j�l megtermett medve rontott r�m.
- Isten hozott! - �dv�zl�m. - A legjobbkor j�ssz! - Azzal k�t markomba kapom mells�
mancs�t, �s �r�m�mben istenigaz�ban szorongatom. Biz eszem �g�ban sem volt, hogy
elengedjem. Az ostoba mack� f�jdalm�ban fel�v�lt�tt, de jajgat�s�val nem hatott
meg. Ott
�lltam vele mozdulatlanul h�rom nap �s h�rom �jjel a parton, am�g csak �ssze nem
esett �s
�hen nem pusztult.
A t�bbi medve tisztes t�volb�l szeml�lve meg�rezte, hogy mack� koma ez�ttal
ember�re
akadt, aki m�resre tan�totta. E cselekedetemmel kiv�vtam a medv�k tisztelet�t,
szinte
megs�vegeltek, �s egyik�k se mert a k�zelembe j�nni.
A Kaspi-tenger mell�l egyenest P�terv�rra utaztam. Ott azt�n se hossza, se v�ge nem
volt az
�nnepi fogadtat�snak, �lelget�snek, parol�z�snak �s egy�b hasonl� �r�m�knek. A
bar�taim
nem akartak elengedni, mint �n azt a bizonyos medv�t. Tejben-vajban f�r�szt�ttek,
lest�k
minden k�v�ns�gom.
Vend�gs�gb�l vend�gs�gbe mentem, az asztalok szinte roskadoztak a teli t�lak s�lya
alatt, s a
bor patakokban folyt. Azt hajtogatt�k, hogy n�lk�lem m�g a vad�szat sem igazi
vad�szat. Egy
sz� mint sz�z, a bar�taim �rt�semre adt�k, mennyire sz�vesen l�tnak engem.
Mindegyik a
legjobb lov�t s a legjobb kuty�j�t akarta nekem aj�nd�kozni.
Val�s�ggal versenyre keltek egym�ssal, mert hiszen mindny�jan a kedvemben akartak
j�rni.
Mindegyik aj�nd�kot �r�mmel fogadtam, m�gis egy vad�szkuty�nak, az �n h�res Di�n�m
ut�dj�nak �r�ltem meg a legjobban. Bizony�ra eml�keztek m�g arra, hogy ez az ebem
egyik
vad�szatomon nyulak �z�se k�zben hozta vil�gra k�lykeit.
Az odahaza r�m v�r� vad�szkuty�immal is el�gedett voltam, ez a kuty�m azonban sok
tekintetben k�l�nbnek bizonyult amazokn�l. Hamarosan meg is gy�z�dhettem err�l.
�jra otthon
B�rmennyire is j�l �reztem magam orosz bar�taim k�r�ben, a sz�vem hazav�gyott -
csoda-e
annyi kalandos �t ut�n? -, �gy hamarosan b�cs�t mondtam Oroszorsz�gnak.
Elb�cs�ztam mindenkit�l, s azzal - uccu! - hazautaztam a kuty�mmal. Sajnos der�k
ebem nem
sok�ig �r�lhetett nagyszer� vad�szter�letemnek, mert n�h�ny h�ttel k�s�bb egy
kocavad�sz
lepuffantotta, m�ghozz� egy f�c�n helyett, amelyet �pp a der�k kutya vert fel egy
bokorb�l.
Rettenetesen sajn�ltam a kuty�mat. Hogy meg�rizzem eml�k�t, egy vad�szmell�nyt
varrattam
a b�r�b�l. �s k�pzelj�tek csak, valah�nyszor vad�szni megyek erd�re, mez�re,
kutyab�r
mell�nyem mindig abba az ir�nyba vez�rel engem, ahol a vad s a sz�rnyas rejt�zik.
Biz
mindm�ig olyan j�l szolg�l engem, ak�r a legjobb vad�szkutya. Ah�nyszor csak
l�t�vols�gba
ker�l�k, mindig lepattan egy-egy gomb a mell�nyemr�l, �s pontosan abba az ir�nyba
rep�l,
amerre c�loznom kell.
Pusk�m ravasz�t mindig felh�zva tartom, a goly�t, a s�r�tet pedig a kezem �gy�ben,
�gy azt�n
minden vadat puskav�gre kapok.
Ihol-e, l�tj�tok, m�r csak h�rom gomb fityeg kutyab�r mell�nyemen, de mire ism�t
megkezd�dik a vad�szid�ny, �jfent k�t sor ez�stgomb d�szlik majd rajta.
Jertek csak el hozz�m, sz�vesen l�tlak benneteket, remek�l vad�szunk majd,
bar�taim, �g�rem,
nem fogtok unatkozni!
De m�ra el�g volt, elb�cs�zom t�letek, nyugodalmas j� �jszak�t k�v�nok
mindny�jatoknak!

Magyar�zatok �s kiejt�s
Karl Friedrich Hieronymus M�nchhausen b�r� (fr�drih m�nhhauzn) - 1720-1797;
hannoveri
nemes, a c�ri hadseregben szolg�lt, k�t h�bor�ban harcolt a t�r�k ellen.
Kapit�nyk�nt, sok
kit�ntet�ssel t�rt vissza bodenwederi birtok�ra, s ott lovakat �s kuty�kat
teny�sztett
Rudolf Erich Raspe - 1737-1794; n�met tud�s. Politikai menek�ltk�nt Angli�ban
telepedett le.
1785-ben angol nyelven adta ki M�nchhausen oroszorsz�gi utaz�sair�l �s h�bor�ir�l
sz�l�
k�nyv�t; k�nyv�nek nagy sikere volt
Gottfried August B�rger - 1747-1794; n�met k�lt�, er�sen antifeud�lis �s
vall�sellenes forra-
dalmi k�lt�szete miatt �ld�zt�k. Leford�totta �s m�v�szien �tdolgozta Raspe
M�nchhausen
kalandjair�l sz�l� k�nyv�t. A m� ma ismert form�ja B�rger irodalmi alkot�sa. M�r az
els�
kiad�s is sikert �s dics�s�get jelentett az �r�nak, mely mindm�ig nem �v�lt el
P�ter c�r v�rosa - Szentp�terv�r, mai nev�n Leningr�d, a c�ri Oroszorsz�g f�v�rosa
volt;
P�ter c�r �p�ttette �szakon, a N�va torkolat�n�l
g�r�g �s latin szavak szajk�z�sa - c�lz�s arra, hogy egykor a k�z�p- �s f�iskol�kon
latinul
folyt a tan�t�s
g�cs�r - a kacsa h�mje
t�lt�vessz� - r�gi katonai m�sz�; az el�lt�lt� fegyverek t�lt�s�hez haszn�lt�k
l�b - r�gi, egyes orsz�gokban ma is haszn�latos hosszm�rt�k: kb. 30 cm
Litv�nia - az orosz birodalom r�sze
�l - r�gi hosszm�rt�k: l,9 m
szecska - apr�ra v�gott sz�las takarm�ny
polyva vagy pelyva - a gabonaszemet bor�t�, cs�pl�skor lev�l� h�rty�s lev�lk�k
t�mege
negyven p�rizsi l�b �s h�t h�velyk - megk�zel�t�en 16 m�ter
duk�t - XIII. sz�zadi velencei aranyp�nz; k�s�bb eg�sz Eur�p�ban elterjedt
Portsmouth (p�rtszmesz) - kik�t� Anglia d�li r�sz�n
Georgius Rex - Gy�rgy kir�ly latinul
M�rv�ny-tenger - az �gei-tengert k�ti �ssze a Fekete-tengerrel
szer�j - a szult�n palot�ja
Cornwall - f�lsziget D�lnyugat-Angli�ban
Exeter - d�lnyugat-angliai v�ros a Cornwall-f�lszigeten
Mohamed pr�f�ta - 570-632; keleti vall�salap�t�, az iszl�m megalap�t�ja, tanait a
Kor�n
foglalja mag�ba
font - r�gi s�lym�rt�k; az angolsz�sz orsz�gokban m�g ma is haszn�latos, kb. f�l
kil�
h�rem - a mohamed�nok h�zaiban a n�k sz�m�ra k�l�nv�lasztott lakoszt�ly
... b�nbocs�natot v�s�rolni... - az egyh�z p�nz�rt �rus�totta a b�nbocs�t�
c�dul�kat; ezekkel a
legs�lyosabb b�n�k al�l is b�nbocs�natot lehetett nyerni
Francois Tott b�r� (franszo�) - 1733-1793; francia gener�lis �s diplomata
Gibralt�r - hegyfok Spanyolorsz�g d�li r�sz�n, az azonos nev� tengerszoros Eur�p�t
v�lasztja
el Afrik�t�l. A hegyfokon �ll az eg�sz szorost ural� er�d�tm�ny, amit m�g az arabok
�p�tettek.
Sok harc folyt �rte. 1704-ben az angolok birtok�ba ker�lt. Az egyes�lt spanyol-
francia
seregek majdnem n�gy �vig hi�ba ostromolt�k (1779-1783). Sok hannoveri harcolt a
gibralt�ri v�d�seregben, abban az id�ben val�ban Elliot t�bornok volt Gibralt�r
korm�nyz�ja.
A v�delem sz�m�ra nagy jelent�s�g� volt George Rodney (dzsordzs rodni) angol
admir�lisnak 1780-ban a spanyol haj�had felett aratott gy�zelme, mellyel ism�t
biztos�totta
Anglia uralm�t a tengeren. A franci�k �s spanyolok k�tezer �gy�val ostromolt�k
Gibralt�rt
flotta - haj�had
Berberia - �szak-Afrik�ban, a F�ldk�zi-tenger partj�n a berberek lakta ter�let
kam�leon - pikkelyes h�ll�, mely rendk�v�li m�don alkalmazkodik k�rnyezet�hez.
�tvitt
�rtelemben a jellemtelen emberre mondj�k, hogy olyan, mint a kam�leon
mozs�r�gy� - r�vid cs�v� �gy�
D�vid kir�ly - i. e. 1000-960-ig uralkodott bibliai kir�ly, ifj�kor�t�l sok harcban
t�ntette ki
mag�t, paritty�val �lte meg a h�res �s rettegett �ri�st, G�li�tot
Bethsab� - a biblia szerint D�vid kir�ly kedvese volt, els� f�rj�nek, Uri�snak
hal�la ut�n
feles�g�l is vette a kir�ly
No� b�rk�ja - a biblia szerint No� b�rk�val mentette meg csal�dj�t �s sz�mos
�llat�t a
v�z�z�nt�l. Az �z�nv�z ut�n �ll�t�lag az Arar�t hegy�n k�t�tt ki, a Kauk�zusban
�g�ret f�ldje - a Jord�ni�t�l nyugatra fekv� K�na�nt nevezi �gy a biblia. Az �r eme
f�ldet
�g�rte a zsid�knak, ahov� negyven esztendeig tart� v�ndorl�s ut�n szabad�t�juk,
M�zes
vezette el a zsid� n�pet Egyiptomb�l, kb. i. e. 1200 �vvel
f�ra� - Egyiptom uralkod�ja
William Shakespeare (viljem s�kszp�r) - 1564-1616; h�res angol dr�ma�r� �s k�lt�.
Fiatalkor�ban �ll�t�lag orvvad�szatot folytatott Thomas Lucy (tomasz luszi)
birtok�n, aki
ez�rt beb�rt�n�ztette �s megkorb�csoltatta. A k�lt� g�nyos versekkel bosszulta meg
mag�t
Harwich (harics) - d�lkelet-angliai kik�t� az �szaki-tenger partj�n
Leclerc de Buffon (l�klerk d� b�fon) - 1707-1788; francia �r� �s term�szettud�s
Pegazus - a g�r�g mitol�gi�ban a m�zs�k sz�rnyas parip�ja
Tower (tauer) - t�rt�nelmi nevezetess�g� er�d�tm�ny London r�gi v�rosr�sz�ben. A
XI.
sz�zadt�l a kir�ly rezidenci�ja volt, ma m�zeum
Phipps kapit�ny (fipsz) - k�s�bb lord Mulgrave (malgr�jv), 1773-ban nagy �szaki
exped�-
ci�ban vett r�szt. Angli�ban a r�gi nemesi csal�dok sok el�jogot �lveztek, f�leg a
lord c�m
volt jelent�s. Ezt a c�met azonban az apa hal�la ut�n csak az els�sz�l�tt fi�
�r�k�lheti. A
c�mmel egy�tt n�v is j�r, teh�t a lord m�s nevet visel, mint csal�dja t�bbi tagja.
Ez�rt v�ltozik
meg Phipps kapit�ny neve is a lords�g elnyer�se ut�n
guinea (gini) - r�gi angol aranyp�nz, �rt�ke 21 r�gi shilling
Brobdingnag - az �ri�sok k�pzelt birodalma Swift �Gulliver utaz�sai� c. k�nyv�ben
eldor�d� - az arany mesebeli birodalma D�l-Amerik�ban
Otaheiti - csendes-�ce�ni sziget
Vulcanus - a r�mai mitol�gia szerint a t�z istene, hatalma van a t�z puszt�t� ereje
felett
Venus - a szerelem �s sz�ps�g istenn�je a r�mai mitol�gi�ban
K�klopszok - a g�r�g mitol�gia f�lszem� �ri�sai
James Cook (dzs�jmz kuk) kapit�ny - 1728-1779; h�res angol utaz�, felfedez� utat
tett a
Csendes-�ce�non �s az Antarktiszon. � volt az els� tud�s, aki k�r�lhaj�zta a
vil�got, �r�sai
sok �rt�kes tudom�nyos meg�llap�t�st tartalmaznak

21