ELLERY QUEEN: GYILKOSS�G A SPANYOL-FOKON

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2006.

1. fejezet Kidd kapit�ny t�ved�se

Minden jel arra mutatott, hogy iszony� bakl�v�s t�rt�nt. M�skor is

k�vettek el m�r hib�t b�n�z�k, t�bbnyire siets�gb�l, figyelmetlens�gb�l vagy
szellemi r�vidl�t�suk k�vetkezt�ben, s szinte mindig a maguk k�r�ra, hogy
azt�n a legjobb esetben is a r�cson kereszt�l, keserves �vek sor�n �t
merenghessenek gyarl�s�gaik f�l�tt. Ez azonban olyan t�ved�s volt, amely a
nagyk�nyvbe k�v�nkozik.
�gy l�tszik, az �leselm�j�s�g nem tartozott a bizarr nev� Kidd kapit�ny
csek�ly sz�m� er�nyei k�z�. Elk�peszt� m�ret� f�rfi� volt, val�s�gos
emberhegy, s a t�lm�retezett fizikum �ld�s�t - mindenki �gy v�lte -
nekikeseredett alkot�ja azzal k�v�nta helyrehozni, hogy az agy kicsinys�g�vel
b�ntette �rte. Kezdetben el�gg� vil�gosnak t�nt, hogy a sz�ban forg� balfog�st
Kidd kapit�ny k�vette el, mer� ostobas�gb�l.
Csak az volt szomor�, hogy ez esetben a b�n�z�i t�ved�s egy cseppet sem
l�tszott �rtani a gazembernek, aki elk�vette, �s m�g kev�sb� annak a
titokzatos szem�lynek, akinek a megb�z�s�b�l ez a hatalmas �s egy�gy� figura
elj�rt. Minden k�vetkezm�ny egy�rtelm�en az �ldozatot s�jtotta.
Hogy a Kidd kapit�ny k�ptelen alakj�ban fell�p� v�gzet mi�rt �ppen
szeg�ny David Kummert szemelte ki �ldozatul, nos, ez azon kozmikus
rejtv�nyek egyike volt - ebben az esem�nyek idej�n mindenki egyet�rtett
(m�g Mr. Ellery Queen is) -, amelyekre a v�laszt s�r� f�tyol bor�tja. Csak
b�logattak, n�m�n �s szomor�an, m�g az �ldozat n�v�re, Stella, a maga
hiszt�rikus gy�szbesz�d�t mondta: "De mikor David mindig olyan csendes fi�
volt! Eml�kszem... egyszer, m�g gyerekkorunkban egy cig�nyasszony j�solt a
tenyer�b�l. Azt mondta, hogy �s�t�t v�gzet� v�r r�. �, David!"
Ez azonban hossz� �s bonyolult t�rt�net, s hogy Mr. Ellery Queen hogyan
keveredett bele: �gyszint�n. De az nem vit�s, hogy tud�si mivolt�ban, mint az
emberi l�lek rejt�lyeinek kutat�ja, v�g�l is h�l�s lehetett Kidd kapit�ny
groteszk t�ved�s��rt. Mert amikor j� n�h�ny z�rzavaros �s d�bbenetes nap
ut�n v�gre vil�goss�g t�madt, metsz� �less�ggel mutatkozott meg a gig�szi
tenger�sz �ltal elk�vetett hiba alapvet� szerepe a rejt�ly megold�s�ban.
Bizonyos �rtelemben Ellery elm�let�nek eg�sz sz�vete erre �p�lt. �s m�gis,
kezdetben csak �sszezavarta a dolgokat.
Ez a t�ved�s alighanem be sem k�vetkezett volna, ha David Kummer
egyfel�l nem ut�lja a t�meget - ink�bb �zl�s k�rd�se volt ez n�la, mint
valamif�le beteges iszony -, m�sfel�l pedig nem ragaszkodik annyira
unokah�g�hoz, Kos�hoz. Mindk�t �rz�s jellemz� volt r�. Kummer sosem
szerette az embereket: vagy untatt�k, vagy ideges�tett�k. M�gis, mag�nak val�
term�szete ellen�re csod�lt�k, s�t szerett�k.
Harmincas �vei v�ge fel� k�zeledett ekkor, magas volt, er�s, j� ki�ll�s�
f�rfi. Megr�gz�tt szok�sai voltak, �s majdnem annyira mag�nak val� ember
volt, mint h�rneves s�gora, Walter Godfrey. Az �v nagyobbik r�sz�ben
Murray Hill-i leg�nylak�s�ban lakott, a nyarakat a Spanish Cape-en t�lt�tte,
Godfrey�kn�l. Rosszm�j� s�gora arra gyanakodott, hogy nem is annyira
n�v�re �s unokah�ga k�zels�ge vonzza �t ide, hanem a hely zordon fens�ge.
Ez rosszindulat� t�lz�s volt. Az azonban bizonyos, hogy volt valami
hasonl�s�g Kummer �s a Spanish Cape k�z�tt; mind a kett� mag�nyos volt,
csendes �s a maga m�dj�n leny�g�z�.
Kummer id�nk�nt csizm�t h�zott, �s elt�nt egy h�tre; ilyenkor vad�szgatott
valahol. M�skor Godfrey�k valamelyik vitorl�s�n vagy nagy motorcs�nakj�n
haj�k�zott a part ment�n. M�r r�g kiismerte a Spanish Cape nyugati oldal�n
fekv� kilenclyuk� golfp�lya minden cs�nj�t-b�nj�t; ritk�n j�tszott, mondv�n,
hogy a golf "�regeknek val�". Ha el�g er�s volt az ellenf�l, hajland� volt
teniszezni egy kicsit, de �ltal�ban azokat a sportokat szerette, amelyeket
mag�nyosan �lvezhet az ember. Term�szetesen �lland�, f�ggetlen
j�vedelemmel rendelkezett. �s n�ha �rogatott is, legink�bb a sporttal �s a
term�szettel �sszef�gg� t�m�kr�l.
Nem volt romantikus l�lek. Szil�rdan hitt a realit�sokban; az �let, ahogy
gyakran mondogatta, n�h�nyszor kem�nyen megleck�ztette. Els�sorban a
tettek embere volt, �s mint ilyen, �lland�an "szemben�zett a t�nyekkel".
Szerelmi �gyek nem bonyol�tott�k az �let�t; a n�k, n�v�r�n, Stell�n, �s annak
l�ny�n, Ros�n k�v�l a semmin�l is kevesebbet jelentettek a sz�m�ra. Mrs.
Godfrey bar�ti k�r�ben suttogt�k, hogy h�sz-egyn�h�ny �ves kor�ban s�lyos
szerelmi csal�d�s �rte, de Godfrey�k err�l sohasem besz�ltek, � maga pedig
term�szetesen �r�k hallgat�sba burkol�zott. �me teh�t az �ldozat, David
Kummer, a magas, fekete haj� sportember, akit Kidd kapit�ny mag�val
ragadott az ismeretlenbe.
Rosa Godfrey a Kummerekre �t�tt: ugyanaz az �les vonal� fekete
szem�ld�k, er�s, egyenes orr, ny�lt tekintet �s karcs�, sz�v�s test jellemezte,
mint az eg�sz csal�dot; aki egym�s mellett l�tta �ket, azt hihette, az anyja meg
� n�v�rek, Kummer pedig mindkett�j�k b�tyja. De Rosa kiegyens�lyozott
teremt�s volt. ak�rcsak a b�csik�ja; semmi sem volt benne Stella ideges
mozg�konys�g�b�l, nyughatatlan t�rsas�gv�gy�b�l vagy alapvet�
felsz�ness�g�b�l. No �s persze semmi sem volt k�zte �s magas nagyb�tyja
k�z�tt - m�rmint a sz� rossz �rtelm�ben. Egym�s ir�nti szeretet�k tiszteletben
tartotta a v�rs�gi k�tel�ket, mindkett�j�ket m�lyen felh�bor�totta volna
b�rmilyen m�s felt�telez�s, �s egy�bk�nt is majdnem h�sz �v kork�l�nbs�g
volt k�zt�k. �m Rosa m�gsem az anyj�hoz fordult, ha b�ntotta valami, �s nem
is az apj�hoz, aki n�m�n j�tt-ment, �s nem k�rt m�st, mint hogy hagyj�k
b�k�ben - hanem Kummerhez. B�rmely m�s apa neheztelt volna ez�rt az
�rzelmi jogbitorl�s�rt. Walter Godfrey azonban ugyanolyan kiismerhetetlen
rejt�lyt jelentett a csal�dja sz�m�ra, mint azoknak a b�get� juhoknak, amelyek
leny�rt gyapj�b�l hatalmas vagyona sz�rmazott.
A h�z zs�fol�sig megtelt emberekkel - legal�bbis Kummer �gy l�tta.
N�v�re t�rsas�gv�gya - amint azt vas�rnap d�lut�n keser�en k�z�lte is
hallgatag s�gor�val - ez�ttal k�l�n�sen visszatasz�t� vend�gsereget
eredm�nyezett.
A szezon a v�ge fel� j�rt, s m�l�sa k�l�nb�z� bizonytalan egzisztenci�k
ideges�t�en hossz�ra ny�l� l�togat�s�t hozta mag�val. M�r hossz� hetek �ta itt
volt p�ld�ul Marc�, eleg�nsan f�l sem v�ve a h�ziasszony f�rfi
hozz�tartoz�inak s�t�t pillant�sait; � m�r ilyen volt. Megh�v�sa nem tartozott
Stella Godfrey legszerencs�sebb �tletei k�z�, amint azt egy ritka alkalommal
m�g f�rje is meg jegyezte. A sz�p John Marc�, akinek az eg�sz vil�gon nem
akadt f�rfibar�tja, nem volt a formas�gok embere. Ha egyszer megh�vt�k, �
maradt - ahogy David Kummer mondta, "egy lapostet� makacs sz�v�ss�g�val"
tapadva h�zigazd�ira. Marc� m�g Walter Godfrey sz�m�ra is t�nkretette a
nyarat, pedig az rendesen �szre sem vette, hogy a feles�ge kiket hoz a h�z�ba,
m�g � �cska, piszkos overallj�ban �d�ng fel-al� a sziklakertekben. A t�bbiek
azt�n seg�tettek azt is elrontani, ami m�g h�travolt a ny�rb�l; Laura Constable,
akit Rosa kuncogva �gy jellemzett: "k�v�r, kapkod� �s koros"; a Munn
h�zasp�r, akikr�l m�g a legnagyobb igyekezettel is neh�z volt b�rmi j�t
mondani; �s Earle Cort, egy boldogtalan sz�ke ifj�, aki minden h�tv�g�n
felt�nt a Spanish Cape-en, s Rosa ut�n �h�tozott. Nem voltak sokan, de David
Kummer sz�m�ra - tal�n Cort kiv�tel�vel, akit len�zett, de elviselt - egy
eg�sz ellens�ges hadsereg.
Vas�rnap este t�rt�nt, a k�s�i vacsora ut�n, hogy a magas f�rfi a h�v�s
napallib�l mag�val vonta Ros�t a m�g meleg kertbe, amely a hatalmas,
spanyol st�lus� h�z fel�l lefel� ereszkedett. A k�vezett bels� udvarban Stella
csevegett vend�geivel, m�g Cort, Mrs. Munn h�l�j�ban verg�dve csak vadul
v�gyakoz� pillant�sokat k�ld�zgethetett a nagyb�csi �s unokah�g kett�se
ir�ny�ba. M�r bes�t�tedett, �s Marc� - meg kell adni - val�ban ragyog�
arc�le az �g h�tter�re rajzol�dott, amint Mrs. Constable sz�k�nek karf�j�n �lt
kecsesen. A p�z feltehet�leg a l�t�t�vols�gon bel�l elhelyezked� n�nem�
l�nyeknek sz�lt - ah�nyan csak voltak -, de Marc� �lland�an p�zolt, �gy h�t
ebben nem volt semmi rendk�v�li, � vitte a hangot, �s a pati�-t bet�lt�tte a
hars�ny �s �res, �rtelmetlen fecseg�s.
Kummer megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, amint les�t�ltak a k�l�pcs�k�n.
- Egek, micsoda t�rsas�g! Komolyan mondom, Rosa, a te dr�ga
�desany�d kezd vesz�lyess� v�lni. Olyan k�rtev�ket hurcol ide, hogy az m�r-
m�r fenyegeti a tisztess�ges emberek t�rsadalm�t. Nem tudom, Walter hogyan
b�rja. Ezek az ostoba majmok! - Azt�n felnevetett, �s karon fogta a l�nyt. -
Dr�g�m, elb�v�l� vagy ebben a valamiben ma este!
Az a valami, amit Rosa viselt, feh�r volt, h�s �s fodros, �s a f�ldet s�p�rte.
- K�sz�n�m, pedig rettent� egyszer� az eg�sz - mondta mosolyogva. -
V�gy egy kis feh�r organdit �s egy csipetnyit Miss Whitaker fekete
m�gi�j�b�l. Nagyon naiv alak vagy te, David - �s nagy embergy�l�l�. De te
legal�bb �szreveszed azt, amit kell - tette hozz�, s a mosoly elhalv�nyult. -
Nem �gy, mint egyesek.
Kummer el�vette r�vid sz�r� pip�j�t, r�gy�jtott, �s boldog p�f�kel�sbe
kezdett, mik�zben a r�zsasz�n foltos eget szeml�lte.
- Egyesek?
Rosa az ajk�ba harapott. A l�pcs�sor alj�ra �rtek, �s mintha csak
megbesz�lt�k volna, egyszerre fordultak a parti terasz fel�, amely ilyent�jt m�r
eg�szen elhagyatott volt, s a fenti h�zb�l sem l�tni, sem hallani nem lehetett,
mi t�rt�nik idelent. Kicsi �s hangulatos volt ez a terasz, �s k�l�n�sen sz�p �gy
az alkonyatban. Padozata sz�nes k�lapokb�l �llt, s feh�r gerend�kb�l, �csolt
pergola emelkedett f�l�tte. L�pcs�k vezettek le ide a s�t�nyr�l, �s innen
tov�bbi l�pcs�k indultak lefel�, a strand f�lk�r alak� s�vj�ra. Rosa kiss�
duzzogva helyezkedett el egy n�dsz�kben az egyik nagy, tarka naperny� alatt,
�sszefonta karj�t, �s ajk�t cs�cs�r�tve eln�zett a kis strand �s az �b�l homokj�t
nyalogat� hull�mok f�l�tt. A t�volban, t�l a szoros keskeny bej�rat�n, �pp
hogy csak kivehet�, feh�ren dagad� vitorl�k rajzol�dtak a k�kl� messzes�g
h�tter�re.
Kummer csendesen szeml�lte a l�nyt, �s a pip�j�t sz�vta.
- Mi b�nt, kisl�ny? Rosa megrezzent.
- B�nt? Mi b�ntana? Mib�l gondolod, hogy...
- A sz�n�szked�shez nagyj�b�l annyit �rtesz, mint az �sz�shoz -
kuncogott Kummer. - Sajnos, egyik ter�leten sem tartozol a legkiv�l�bbak
k�z�. Amennyiben a te ifj� Hamletedr�l, Earle-r�l volna sz�...
Rosa elfintorodott.
- Earle! M�ghogy � b�ntana! Nem is �rtem, anya mi�rt h�vja meg. �gy
l�tszik, elment az esze. Mi keresnival�ja van neki itt? Nekem ugyan nem kell.
Te is j�l tudod, hogy ezt egyszer s mindenkorra elint�zt�k. J�, lehet, hogy
valamikor bolondultam �rte, amikor eljegyezt�k egym�st...
- Melyik eljegyz�setekr�l van sz�? - k�rdezte Kummer komoly hangon.
- Ja igen, a nyolcadikr�l. Az els� h�t alkalommal term�szetesen csak
j�tszottatok. Dr�ga gyermekem, �rzelmileg te m�g a csecsem�korban j�rsz...
- K�sz, nagyap� - v�gta k�zbe Rosa g�nyosan.
-... ak�rcsak a te s�rtett ifj� lovagod. A magam r�sz�r�l er�sen hiszek a
hasonl� �rzelmi be�ll�totts�g� egyedek p�ros�t�s�ban, �gy k�v�nja... iz�... a
fajta �rdeke. Cort nem is olyan rossz v�laszt�s, Rosa, minden vil�gf�jdalm�val
egy�tt.
- Sz�p kis v�laszt�s volna! �s nem vagyok csecsem�. � pedig...
elviselhetetlen. Hogy egy feln�tt f�rfi �gy nyalogassa annak a kikent-kifent,
f�lresiker�lt t�ncosn�ut�nzatnak a cip�csk�it...
- �me, a n� - s�hajtotta Kummer. - A tigristerm�szet. K�z�letek m�g a
legjobb is rem�nytelen. Dr�ga gyermekem, l�gy �szn�l! Ha egy�ltal�n sz�
lehet valamif�le cip�nyalogat�sr�l, akkor Mrs. Munn a tettes, nem pedig
Earle. Ez biztos. Csup�n egy pillanattal ezel�tt �gy b�mult ut�nad, mint egy
beteg borj�. Ugyan, Rosa, te mell�besz�lsz.
 - Fogalmam sincs, mire gondolsz - mondta Rosa, s a tenger fel� b�mult.
- �n azt hiszem, hogy tudod - morogta Kummer. - �s azt hiszem,
kev�s v�laszt el att�l, hogy valami �ri�si �r�lts�get k�vess el, Rosa kedves.
Komolyan mondom, ez �r�lts�g. Ha b�rmely m�s f�rfir�l volna sz�, mint
Marc�r�l, nem �tn�m bele az orromat. De ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt...
- Marc�r�l? - hebegte Rosa nem t�l meggy�z�en.
Kummer gunyoros k�k szeme egy kiss� elmosolyodott. A l�ny m�g a
n�vekv� s�t�ts�gben is l�tta ezt a mosolyt, �s les�t�tte a szem�t.
- �gy eml�kszem, kedvesem, hogy egyszer m�r figyelmeztettelek. De
nem gondoltam volna, hogy id�ig jutnak a dolgok...
- Meddig?
- Rosa. - A f�rfi korhol� hangj�ra a l�ny egy kiss� elpirult.
- Azt hittem - mondta Rosa fojtott hangon -, hogy Mr.... Mr. Marc�
sokkal nagyobb figyelemben r�szes�ti... nos. Mrs. Munnt, Mrs. Constable-t
�s... igen, any�mat is, mint engem, David.
- Az m�s k�rd�s - mondta a nagydarab f�rfi komoran. - E pillanatban
egy fiatalabb, b�r tal�n nem ostob�bb n�r�l besz�l�nk. - Szeme
�sszesz�k�lt, ahogy a l�ny f�l� hajolt. - Kisl�ny, hidd el nekem, hogy ez az
ember haszontalan alak �s k�z�ns�ges kalandor. Semmif�le l�that� j�vedelmi
forr�sa nincs, a h�re gyan�s, m�r amennyire meg�llap�thattam. Vettem a
f�rads�got, hogy valamelyest ut�nan�zzek a fick�nak. Persze elismerem, hogy
fizikai vonzereje...
- K�sz�n�m. Nem vetted �szre, David kedves - mondta Rosa
fesz�lts�ggel �s n�mi g�nnyal a hangj�ban -, hogy fizikailag j�csk�n
eml�keztet r�d? Lehet, hogy ez valamif�le szexu�lis kompenz�ci�...
- Rosa! Ne besz�lj ocsm�nys�gokat. Sz�momra ez nem vicc. Any�don �s
rajtad k�v�l nincs n� a vil�gon, akivel fikarcnyit is t�r�dn�k. Komolyan
mondom...
A l�ny hirtelen fel�llt, de m�g mindig a tengert n�zte.
- K�rlek, David, nem akarok besz�lni r�la. - Ajka remegett.
- Dehogynem akarsz, dr�g�m. - Kummer az asztalra tette a pip�t,
megfogta a l�ny v�ll�t, �s szembeford�totta mag�val, �gy, hogy a k�k szemek
eg�szen k�zel ker�ltek az �v�ihez. - M�r j� ideje l�ttam, mi k�sz�l. Ha
megteszed, amit a fejedben forgatsz...
- Honnan tudod, mit forgatok a fejemben? - k�rdezte a l�ny halkan.
- K�nny� kital�lni. Ismerve a Marc� f�le piszok alakok...
Rosa megragadta a f�rfi karj�t.
- De David, �n nem �g�rtem meg neki...
- Nem? �n abb�l a diadalmas tekintet�b�l m�sra k�vetkeztettem. Hidd el,
hallottam, hogy ez az ember...
A l�ny hirtelen leejtette a karj�t.
- Amit hallott�l, ostobas�g. John olyan j�k�p�, hogy minden f�rfi ut�lja.
Persze hogy egy ilyen csinos f�rfi �let�ben voltak m�s n�k is... David, k�rlek!
Err�l t�bbet egy sz�t sem akarok hallani.
Kummer eleresztette a l�ny v�ll�t, egy pillanatig n�m�n n�zte, azt�n
elfordult, felvette a pip�j�t, kiverte bel�le a hamut, majd zsebre v�gta.
- Azt hiszem, nincs jogom szemreh�ny�st tenni neked az�rt, mert
�ppolyan makacs vagy, mint �n - d�nny�gte. - Sz�val a d�nt�sed v�gleges,
Rosa?
- Igen!
Egyszerre mind a ketten elhallgattak, �s a terasz l�pcs�i fel� fordultak,
mik�zben egy kicsit k�zelebb h�z�dtak egym�shoz. Valaki a fels� s�t�nyon
lefel� tartott, a terasz fel�.
Nagyon furcsa volt az eg�sz. S�lyos l�ptek zaj�t hallott�k a kavicsokon,
csikorg� hangokat, amelyekben volt valami esetlen �vatoss�g. Mintha egy
�ri�s lop�zkodna l�bujjhegyen, �vegcserepeken, f�l sem v�ve a f�jdalmat.
M�r majdnem eg�szen bes�t�tedett. Kummer hirtelen az �r�j�ra pillantott.
Nyolc �ra m�lt tizenh�rom perccel.
Rosa �rezte, hogy l�db�r�s lesz a h�ta, �s �sszerezzent, an�lk�l hogy tudta
volna, mi�rt. Nagyb�tyj�hoz h�z�dott, mik�zben a hom�lyba burkol�zott
�sv�ny m�lys�geit pr�b�lta kif�rk�szni.
- Mi baj? - k�rdezte Kummer h�v�s nyugalommal. - Rosa, te reszketsz.
- Nem tudom. J� volna, ha... Ki lehet az?
- Biztosan Jorum, �rj�ratban, mint mindig. �lj le, kedves. Sajn�lom, ha
idegess� tettelek...
Kummer h�feh�rben volt; j�l megtermett f�rfi, haja �s arcb�re s�t�t, sim�ra
borotv�lt, nem �ppen rossz k�lsej�... �s rohamosan s�t�tedett, a holdf�nytelen
tengerparti �jszak�k �thatolhatatlan, fekete s�t�ts�ge ereszkedett a t�jra.
Fent, a teraszra vezet� l�pcs�k kezdet�n�l fekete alak jelent meg, hatalmas
�rny. Lassan k�zeledett. Azut�n megmerevedett, �s mintha az arcukat
f�rk�szte volna.
Rekedt basszus hang sz�lt:
- Ne mozduljanak! Egyik�k se! L�tom magukat! - �s egy apr� t�rgy t�nt
fel ott, ahol a keze lehetett.
- Ki az �rd�g maga? - k�rdezte Kummer hidegen.
- Azzal ne t�r�dj�n! - Hatalmas mancsa meg se rezzent. Rosa
mozdulatlanul �llt, �s �rezte a fesz�lts�get Kummer test�ben. Megkereste a
f�rfi kez�t a s�t�tben, �s figyelmeztetve, k�rlelve megszor�totta. Hangtalanul,
megnyugodva s�hajtott fel, amikor a meleg, elektromos er�t sug�rz� ujjak
�sszez�rultak az �v�i felett. - J�jjenek fel sz�pen ide - folytatta a basszus
hang -, de gyorsan �s csendben!
- Igaz�n revolver az, amit a kez�ben tart? - k�rdezte Rosa, maga is
meglep�dve azon, hogy milyen nyugodt a hangja.
- Indul�s!
- Gyere, Rosa - mondta Kummer, �s megfogta a l�ny csupasz karj�t.
V�gigl�pdeltek a k�zbees� k�lapokon, �s megindultak felfel� a l�pcs�n. A
form�tlan �rny�k egy kiss� visszah�z�dott el�l�k. Most, hogy eddigi
megfoghatatlan f�lelme alakot �lt�tt, Kos�nak nevetni lett volna kedve. Olyan
komikus volt az eg�sz. �s �ppen a Spanish Cape-en! Nyilv�n - nem is lehet
m�sk�nt - valaki bolond viccet �z vel�k. Biztosan Earle az! Pontosan r� vall.
Az a...
Hirtelen elakadt a l�legzete. Karny�jt�snyi k�zels�gben a basszus hang�
alak val�s�gg� v�lt. Most m�r l�tta, ha nem is eg�szen tiszt�n, de el�gg� j�l
ahhoz, hogy n�h�ny borzaszt� t�ny vil�goss� v�ljon.
Az ember, akit l�tott - mert ember kellett hogy legyen -, olyan magas
volt, hogy Kummer, aki maga is t�bb volt hat l�bn�l, elt�rp�lt mellette.
Legal�bb hat l�b nyolc h�velyk volt a magass�ga. �s vaskos is volt, mint egy
k�nai birk�z�, aff�le felf�jt Falstaff, a hasa �ri�si �s a v�lla egy s�r�sl��.
Egyszer�en t�l nagy �s t�l k�v�r ahhoz - gondolta Rosa borzongva -, hogy
ember legyen. A 38-as revolver j�t�kszernek l�tszott a tenyer�ben, �lt�z�ke
t�bb�-kev�sb� tenger�szes volt: piszkos �s rongyos vitorlav�szon nadr�g,
fekete vagy s�t�tk�k matr�zk�b�t kopott r�zgombokkal �s egy lepattogzott,
t�r�tt ellenz�j� sapka.
S az eg�sz r�ml�tom�s betet�z�sek�nt a g�mb�ly� �br�zatot s�t�t kend�,
alighanem selyemkend� takarta, mely a szemekig �rt. Ros�nak a sz�ja is
nyitva maradt: csak egy szeme volt. M�r csak ez hi�nyzott ehhez a k�ptelen
figur�hoz. F�lszem�! A bal szem�n fekete k�t�s. Rosa ism�t majdnem
elnevette mag�t. Nem valami �gyes �ton�ll�! Mintha a maszk el�g lenne
ahhoz, hogy felismerhetetlenn� tegye! Egy t�bb mint hat �s f�l l�bnyi �ri�s,
aki vagy h�romsz�z fontot nyom, �s r�ad�sul f�lszem�... Nevets�ges. Mintha
valami operettb�l j�tt volna el�!
- Ak�r le is veheti azt az iz�t az arc�r�l - mondta Rosa elfullad� hangon.
- �gy is meg tudjuk adni a szem�lyle�r�s�t.
- Rosa - sz�lt r� Kummer. A l�ny elhallgatott. Hallott�k, ahogy az �ri�s
lassan l�legzetet vesz.
- Arra nem lesz alkalmuk - mondta a basszus hang. N�mi bizonytalans�g
�rz�d�tt benne. - Nem bizony, h�lgyem. - Volt valami tunya, neh�zkes �s
b�rgy� ebben a hangban; tulajdonosa olyan volt, mint egy �k�r. - Maguk
ketten sz�pen fels�t�lnak ezen az �sv�nyen od�ig, ahol az aut�k befordulnak,
�s felmennek a h�zhoz, rendben? �n meg maguk m�g�tt leszek a
pisztolyommal.
- Ha rabolni j�tt - mondta Rosa megvet�ssel a hangj�ban -, akkor vegye
a gy�r�met, a kark�t�met, �s t�nj�n el. Nem fogunk...
- Nem kellenek a vacakjai. Indul�s!
- Ide figyeljen - mondta Kummer nyugodtan, k�t kez�t maga mellett
tartva. - Ak�rki is maga, minek a h�lgyet belekeverni az �gybe? Ha �n
kellek mag�nak...
- Maga Rosa Godfrey? - k�rdezte az �ri�s.
- Igen - felelte Rosa, �s ism�t elfogta a f�lelem.
- Ennyi nekem el�g - d�rm�gte az �ri�s el�gedetten. - Akkor nincs
semmi t�ved�s. Maga meg a ba...
Kummer kem�ny �kle a k�v�r ember gyomr�ban k�t�tt ki. Rosa orrlikai
kit�gultak, megfordult, hogy fut�snak eredjen. Egyszerre t�bb v�ratlan dolog
t�rt�nt. Kider�lt, hogy a k�v�r �ri�snak vas van a haja alatt. Az �t�s
semmif�le l�that� hat�st nem gyakorolt r�; nem g�rnyedt �ssze, �s m�g csak
nem is ny�g�tt. Ehelyett nyugodtan, szinte hanyagul zsebre v�gta fegyver�t,
egyik hatalmas karj�t Kummer nyaka k�r� lend�tette, s �gy emelte �t a
leveg�be, mintha csak gyermek volna, a m�sik mancsa pedig Rosa v�ll�t
ragadta meg. Rosa sikolyra nyitotta a sz�j�t, majd �jra becsukta. David leveg�
ut�n kapkodott, fulladozott...
- Csak semmi ugr�l�s - mondta az �ri�s szel�den. - Rendesen fog
viselkedni, Mr. Marc�?
Rosa l�ba alatt hull�mzani kezdett a f�ld, �s megindult az �sv�ny melletti
sziklafal. Kummer mozgott egy keveset, napbarn�tott arca elfeh�redett, �s a
l�ba �gy r�ngat�dzott, mint az akasztott ember�.
Rosa v�gre mindent �rtett, �sszeesk�v�s �ldozatai voltak, amely John
Marc� ellen ir�nyult, Marc� ellen, akit minden n� szeret, �s minden f�rfi
gy�l�l. �s szeg�ny David! Nyilv�n els�sorban a ruha tette; ma este Marc� is
feh�rbe �lt�z�tt. S a k�t f�rfi kora, magass�ga �s fel�p�t�se azonos. Ha ez a
b�rgy� h�storony megkapta Marc� szem�lyle�r�s�t, k�nnyen t�vedhetett, �s
David Kummert cs�pte el helyette. De honnan tudta, hogy merre keresse �ket?
A Spanish Cape el�g nagy. Senki sem k�vethette �ket, ez biztos. �s ki mondta
meg neki, milyen ruh�t fog viselni Marc�? Mert valaki nyilv�n megmondta...
Ezer gondolat futott �t az agy�n. Amikor mag�hoz t�rt, �gy �rezte, mintha
�r�k teltek volna el.
- Eresszen el! - ki�ltotta. - Nem... nem � az, akit keres! Eressze...
Az �ri�s elengedte a v�ll�t, �s piszokt�l, whiskyt�l �s haj�k�t�lt�l b�zl�
mancs�t a sz�j�ra szor�totta. Azt�n leeresztette Kummert a kavics�tra, f�l
k�zzel a gall�rja al� ny�lt, �s megragadta a tark�ja m�g�tt. Kummer lihegve
pr�b�lta visszanyerni l�legzet�t.
- Indul�s! - d�rm�gte az �ri�s, �s elindultak.
Rosa artikul�latlan hangokat hallatott az ac�lk�z alatt. Egyszer m�g a fog�t
is kipr�b�lta rajta. De az �ri�s csup�n k�nnyed�n sz�jon legyintette, �s a l�ny,
a f�jdalom k�nnyeivel a szem�ben, feladta a harcot, �gy meneteltek, k�z�pen
elrabl�juk, aki jobb k�zzel Kummer gall�rj�t szorongatta, a ballal pedig Rosa
sz�j�t fogta be. Csendben, melyet csak a kavicsokon csikorg� cip�ik zaja t�rt
meg, kiss� feszetlen�l, de gyorsan igyekeztek visszafel�, a meredek, csupasz
sziklafalak k�zt kanyonn� z�rul� �ton.
V�gre el�rt�k azt a pontot, ahol az �sv�ny balra beletorkollt a h�z fel� tart�,
emelked�, sz�les aut��tba. Alig valamivel az el�gaz�s el�tt, a szikl�k
�rny�k�ban �reg aut� �llt. Kioltott l�mp�kkal, orr�val a Spanish Cape-r�l
kivezet� �t ir�ny�ban.
- Miss Godfrey! - mondta az �ri�s egyenletes hangon. - �n most
leveszem a kezem a sz�j�r�l. De csak egyet sik�tson, �s esk�sz�m, a tork�ban
k�t ki a fogsora. Nyissa ki annak az aut�nak az els� ajtaj�t! Maga meg, Mr.
Marc�, mihelyst eleresztem a gall�rj�t, beugrik el�re, �s a korm�ny m�g� �l.
�n h�tulra �l�k, �s megmondom, hov� vezessen. Nem csin�lnak semmif�le
l�rm�t. Tegy�k, amit mondtam!
Eleresztette �ket. Kummer ujjaival �vatosan simogatta a tork�t, �s
megpr�b�lkozott egy halv�ny mosollyal. Rosa egy finom zsebkend�vel
megt�r�lte a sz�j�t, �s haragos pillant�st k�ld�tt nagyb�tyja fel�. De Kummer
alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t.
- Komolyan mondom - suttogta Rosa k�ts�gbeesetten, hirtelen
szembefordulva az �ri�ssal -, ez az ember nem John Marc�! Ez Mr. Kummer,
Mr. David Kummer, a nagyb�ty�m. Nem � az, akit keres. H�t nem �rti?...
- A nagyb�tyja, mi? - mondta az �ri�s halkan kuncogva, n�mi csod�lattal.
- �s nem Marc�, ugye? Besz�ll�s, kisasszony; nem sz�vesen cs�f�tan�m el
mag�t. �gy l�tszik, maga nem t�ls�gosan ijed�s.
- �, maga szerencs�tlen t�kkel�t�tt! - ki�ltotta a l�ny, de m�r nyitotta is
az ajt�t, �s becs�szott a kocsiba. Kummer megt�rten sz�llt be ut�na; mintha
s�t�t v�gzet�nek el��rzete sz�llta volna meg, de az is lehet, hogy er�t gy�jt�tt
az utols� k�zdelemhez. Rosa kavarg� agy�ban legal�bbis ezt a benyom�st
keltette. H�trafel� fordult az els� �l�sben, �s v�szj�sl� tekintetet vetett az
�ri�sra. Az m�r kinyitotta a h�ts� ajt�t, �s a felh�g�ra tette a l�b�t.
Rosa meglepetten vette �szre, hogy a hold k�zben felkelt: a kavics�t
halv�ny f�nyben derengett, �s ez�st�s f�nyfoltok jelentek meg a Spanish Cape
fel� emelked� szikla bar�zd�lt fal�n. Azt�n megpillantotta az �ri�s jobb
l�b�t... kopott fekete b�rcip� volt rajta; a bels� oldal�n egy lyuk �s egy dudor,
ahol hatalmas b�tyke kinyomta. A l�ny egy pillanatra lehunyta a szem�t.
Olyan m�ret� l�b volt ez, hogy az egyszer�en hihetetlennek l�tszott... Azut�n
a l�b elt�nt, �s a h�storony kereszt�lpr�selte mag�t az ajt�ny�l�son, majd az
�l�sre v�gta mag�t. A rug�k - jajszav�ra a l�ny majdnem felnevetett. De
visszatartotta mag�t, mert a kezd�d� hiszt�ria els� jeleit �rezte, �s megr�m�lt.
- Indul�s, Mr. Marc�! - mondta a basszus hang. - A kulcs ott van benne,
�s ne mondja, hogy nem tud vezetni, mert l�ttam a sz�p s�rga kocsij�t.
Kummer el�rehajolt, bekapcsolta a l�mp�t, elford�totta a kulcsot, �s
r�l�pett a g�zped�lra. Amint a motor halkan z�mm�gni kezdett, kiengedte a
k�zif�ket. - Hov�? - k�rdezte rekedt, sz�raz hangon.
- Elfel� a Spanish Cape-r�l. V�gig ezen a f�ld�ton, �t a f�ldnyelven,
egyenesen kereszt�l a parkon �s ki az orsz�g�tra. Ott balra, azt�n egyenesen
tov�bb. - A s�lyos hangban n�mi t�relmetlens�g �rz�d�tt. - Gyer�nk,
gyer�nk! Egy rossz mozdulat, �s kiszor�tom mag�b�l a lelket. Maga is
nyugton marad, kisasszony!
Rosa behunyta a szem�t, �s ahogy a kocsi gurulni kezdett, h�trad�lt. Rossz
�lom az eg�sz. Mindj�rt fel�bred, �s j�t nevet majd ezen az esztelen
t�rt�neten. Megkeresi Davidet, elmes�li neki, �s egy�tt fognak nevetni...
Azt�n, ahogy a mag�� mellett �rezte a nagyb�tyja merev jobb karj�t,
�sszeborzongott. Szeg�ny David! Kegyetlen dolog ez vele szemben, a sors
k�m�letlen szesz�lye.
Ami pedig �t mag�t illeti... V�gigfutott a h�t�n a hideg. T�l gyeng�nek
�rezte mag�t ahhoz, hogy minden eshet�s�get v�giggondoljon.
Amikor kinyitotta a szem�t, m�r maguk m�g�tt hagyt�k a keskeny parkot,
�s befordultak balra, a f��tra. Az �t t�loldal�n, pontosan szemben a park
bej�rat�val, a benzin�llom�s f�nyei vil�g�tottak. L�tta az �reg Harry Stebbins
feh�r overallos alakj�t, amint egy aut� tankja f�l� hajol, a cs�vel a kez�ben. A
j� �reg Harry! Csak merne sik�tani, csak egyet merne... Azt�n a nyak�n �rezte
a sz�rny forr�, savanyk�s lehelet�t, hallotta figyelmeztet� morg�s�t, �s
undorral visszahanyatlott.
Kummer n�ma belet�r�d�ssel vezetett. De Rosa ismerte �t. Tudta, hogy a
s�r� fekete haj alatt �les �sz lakozik, amely most nyilv�n vadul dolgozik.
Foh�szkodott, hogy siker�lj�n valamif�le tervet kidolgoznia. Ezt a mesebeli
sz�rnyet csak kell� mennyis�g� sz�rke�llom�ny seg�ts�g�vel lehet legy�zni.
Az izmok - m�g Kummer� is - mit sem �rnek az �ri�s f�l�nyes erej�vel
szemben.
K�nnyed�n suhantak az orsz�g�t betonj�n. J�kora forgalom volt; az aut�k
a t�z m�rf�lddel t�volabb fekv� lunaparkhoz igyekeztek. Szombat este...
Vajon mit csin�lnak otthon a t�bbiek? - gondolkozott Rosa. - Anya. John
Marc�. Igaza van-e Davidnek Johnnal kapcsolatban? Val�ban sz�rny� hib�t
k�vetett-e el? De h�t... Keser�s�g fogta el, amikor meg�rtette, hogy �r�k
telhetnek el, am�g �szreveszik, hogy � �s David hi�nyoznak. A Spanish Cape-
en mindenki �gy j�n-megy, ahogy akar, k�l�n�sen David, �s mostan�ban �
maga is szesz�lyesen viselkedett...
- Itt forduljon balra - mondta az �ri�s. Mindketten meglep�dtek. Ez csak
valami t�ved�s lehet! Alig egy m�rf�ldet tettek meg a Spanish Cape-t�l id�ig.
David valamit d�rm�g�tt, de Rosa nem �rtette. Balra... ez csak az a mag�n�t
lehet, amely a nyilv�nos strand melletti Waring-h�zhoz vezet... l�t�t�vols�gon
bel�l, szinte karny�jt�snyira a Spanish Cape-t�l!
Ism�t egy elhagyott parkon robogtak �t, �s r�videsen m�r ny�lt ter�leten
haladt az �t. A strand!... Magas ker�t�s mellett kezdtek suhanni, a part
homokj�n. Kummer bekapcsolta a f�nysz�r�t; egyenesen egy roskatag
�p�letcsoport fel� tartottak. Lass�tott.
- Merre, K�klopsz? - k�rdezte csendesen.
- Nem szemtelenked�nk! Csak egyenesen oda az �p�letekhez! - Azt�n,
amikor Rosa izgatottan kapott leveg� ut�n, az �ri�s kaj�nul elnevette mag�t.
- Ne �r�lj�n, kisasszony! Nincs ott egy l�lek sem! Ez a Waring, aki� a h�z,
eg�sz ny�ron oda van. Minden z�rva, de �gy �m! Na gyer�nk, Marc�.
- Nem �n vagyok Marc�, �rti? - mondta Kummer az el�bbi nyugodt
hangon. De lassan tov�bb hajtott.
- M�r maga is? - morogta az �ri�s enyhe undorral. Rosa elkeseredetten
d�lt h�tra az �l�sen.
A kocsi kivil�g�tatlan, l�that�an elhagyott nyaral� mellett �llt meg.
M�g�tte kisebb �p�let �llt, amely cs�nakh�znak l�tszott, nem messze pedig
egy m�sik, alighanem gar�zs. Az �p�letek eg�szen k�zel voltak a parthoz.
Ahogy kik�sz�l�dtak az aut�b�l, a holdf�nyfoltos v�zen �t, alig p�r sz�z
m�terrel t�volabb, j�l l�thatt�k a Spanish Cape magasra t�r� szirtj�t. De
lehetett volna ak�r n�h�ny sz�z m�rf�ldnyire is, oly kev�s hasznuk volt ebb�l
a k�zels�gb�l. Mert a sziklafal der�ksz�gben emelkedett f�lfel�, legal�bb
�tvenl�bnyi magass�gba, a t�v�ben pedig hatalmas szikladarabokat
korb�csoltak a haragos hull�mok. De a Waring nyaral� partszakasza fel�l sem
lehetett megk�zel�teni a Spanish Cape-et. A Spanish Cape partfala az �p�letek
m�g�tt folytat�dott, valamivel alacsonyabban ugyan, de a csupasz szikl�n
nemigen tal�lhatott fog�dz�t a k�z.
A m�sik oldalon, a nyilv�nos strand fel� nem volt m�s, csak homok �s
sz�tsz�rt pap�rhullad�k. A homok csill�mlott a holdf�nyben.
Rosa l�tta, hogy a nagyb�tyja titokban k�r�ln�z, elsz�ntan felm�ri a
lehet�s�geket. Az �ri�s valamivel h�tr�bb �llt, egyetlen figyel� szeme
enged�kenyen nyugodott rajtuk. �gy viselkedett, mint akinek cs�ppet, sem
siet�s a dolga; engedte, hogy kedv�kre kiszeml�l�dj�k magukat a terepen. A
cs�nakh�zt�l r�mpa vezetett a v�zhez, s a v�g�ben, f�lig m�r a hull�mok
k�z�tt, kis m�ret�, de er�snek l�tsz�, kabinos motorcs�nak fek�dt. T�bb
g�rg� hevert szertesz�t a homokban, �s a cs�nakh�z ajtaja nyitva �llt. Az �ri�s
nyilv�n bet�rt az �p�letbe, �s maga gur�totta ki a motorcs�nakot, k�szen arra...
de mire?
- Ez Mr. Waring haj�ja! - ki�ltott fel a l�ny, a cs�nakra szegezve
tekintet�t. - Ez lop�s, maga... maga sz�rnyeteg!
- Nevezzen, aminek akar, h�lgyem! - mondta mogorv�n, szinte
s�rt�d�tten az �ri�s. - Azt teszek, amit akarok! Nos, Mr. Marc�...
Kummer k�zben megfordult, �s lassan �rz�je fel� tartott. Rosa, aki
megpillantotta a holdf�nyben felcsillan� k�k szemeket, l�tta, hogy a f�rfi
elsz�nta mag�t a cselekv�sre, s alighanem valamilyen v�gs�, k�ts�gbeesett
tervet forgat a fej�ben. A kem�ny, tiszta arcra r� volt �rva az elsz�nts�g.
Semmi f�lelem nem volt benne, ahogy a tenger�szruh�s �ri�s fel� s�t�lt, aki
kifejez�stelen arccal figyelte.
- T�bb p�nzt kaphat t�lem, mint amennyit �let�ben... - kezdte David
Kummer nyugodtan, mintha csak t�rsalogna, mik�zben minden siets�g n�lk�l
k�zeledett az �ri�shoz.
De be m�r nem fejezhette, Rosa pedig sohasem tudta meg, mire k�sz�lt, s a
r�m�lett�l megn�mulva csak annyit �rzett, hogy a l�ba elgyeng�l, �s tompa
b�mulattal meredt a k�l�n�s sz�rnyetegre, aki elrabolta �ket. Mert az �ri�s
felemelt �kle el�relend�lt, de oly sebesen, hogy a l�ny k�bult tekintete k�vetni
sem tudta. A hatalmas �k�l tompa puffan�ssal �tk�z�tt valaminek, �s Rosa
csak azt l�tta, hogy Kummer arca az � d�bbenten el�reszegezett tekintet�nek
vonala al� s�llyed. Azut�n pedig m�r a f�ld�n fekszik, eg�szen mozdulatlanul.
Rosa �gy �rezte, mintha valami kattanna agy�ban, �s sikoltva, kimeresztett
k�rm�kkel vetette mag�t az �ri�s m�rhetetlen h�t�ra. Az nyugodtan t�rdelt az
eszm�letlen f�rfi mellett, �s a l�legzet�t hallgatta. Amikor meg�rezte a l�ny
test�nek s�ly�t, mind�ssze felemelkedett, megr�zta a v�ll�t, s a l�ny zokog�
rongycsom�k�nt ter�lt el a homokban. Az �ri�s sz� n�lk�l felemelte a s�r� �s
r�gkap�l�dz� testet, �s elindult vele a s�t�t nyaral� fel�..
Az ajt� kulcsra volt z�rva. Az �ri�s egyik karja al� fogta a l�nyt, a m�sikkal
pedig az ajt�lapnak fesz�lt, amely recsegve-ropogva engedett a nyom�snak.
Az �ri�s ber�gta a t�r�tt ajt�t, �s bes�t�lt.
Az utols� dolog, amit Rosa l�tott, amint rabtart�ja a l�b�val beh�zta az
ajt�t, David Kummer arca volt a homokon, a holdf�nyben f�rd� motorcs�nak
el�tt.
Nappali szoba, m�ghozz� eg�sz lak�lyos, - �llap�totta meg Rosa k�bult.
meglepet�ssel az �ri�s zsebl�mp�j�nak f�ny�n�l. Nem ismerte Hollis
Waringot, soha nem is tal�lkozott vele. New York-i �zletember volt, csak
id�nk�nt t�lt�tt itt egy hetet vagy n�h�ny napot. Gyakran l�tta �t a szirten t�l
haj�k�zni (amint azt k�s�bb Mr. Ellery Queennek elmondta) az odakint
pihen� motorcs�nakon. Kis, t�r�keny, sz�rke emberke volt, v�szonsapk�ban,
mindig egyed�l. A l�ny �gy tudta, hogy ny�r eleje �ta: - teh�t j�val
r�gebben, mint ahogy Marc� megjelent s�rga kocsij�n �s rengeteg b�r�ndj�vel
- nem, is j�rt a nyaral�ban, �s valaki - mintha Rosa apja lett volna -
megeml�tette, hogy Eur�p�ba ment. Nem is tudta, hogy apja �s Waring
ismerik egym�st; az biztos, hogy itt a parton sohasem tal�lkoztak; ami azt
illeti, ismerets�g�k �zleti kapcsolatb�l is sz�rmazhatott; az apj�nak annyi...
Az �ri�s letette a kandall� el�tti sz�nyegre. - �lj�n arra a sz�kre! -
utas�totta a lehet� leggyeng�debb hangon. Zsebl�mp�j�t egy k�zeli d�v�nyra
fektette, �gy, hogy az er�s f�ny a sz�kre �sszpontosult.
Rosa csendesen le�lt. K�ny�k�t�l alig h�roml�bnyira egy kis asztalon
telefon �llt. A k�sz�l�k form�j�b�l l�tta, hogy az helyi telefon, amelyet
val�sz�n�leg nem kapcsoltak ki. Ha el tudn� �rni, csak fel kellene kapnia a
hallgat�t, �s seg�ts�g�rt ki�ltani... Az �ri�s fogta a k�sz�l�ket, �s vagy t�z
l�bnyira t�le, ameddig csak a dr�t �rt, a padl�ra helyezte. Rosa minden
ellen�ll�st feladva �sszecsuklott a sz�kben.
- Mit akar... Mit akar tenni velem? - k�rdezte rekedt, alig hallhat�
hangon.
- Nem b�ntom mag�t. Ne f�ljen, kisasszony. Nekem csak ez a Marc� fi�
kell. Csak az�rt hoztam el mag�t is, mert k�l�nben fell�rm�zza a h�zat. K�pes
lett volna r�, az biztos. - S m�g csod�lattal nevetg�lt, az �ri�s egy k�teg er�s
zsineget hal�szott el� az egyik zseb�b�l, �s kezdte letekerni. - Maradjon
nyugton, Miss Godfrey. Ha j�l viselkedik, nem esik b�nt�d�sa. - �s miel�tt a
l�ny mozdulhatott volna, elk�peszt� gyorsas�ggal a sz�k t�ml�j�hoz k�t�tte a
kez�t. Rosa hirtelen elkesered�ssel r�ngatta-h�zkodta a zsineget, de az csak
m�g jobban megszorult. Azt�n a f�rfi lehajolt, �s a bok�j�t is a sz�k l�b�hoz
k�t�tte. A l�ny durva, �szes hajat l�tott a sapk�ja alatt, �s egy cs�f, m�ly,
elhegesedett sebhelyet a v�r�s nyak h�ts� fel�n.
- Mi�rt nem t�mi be a sz�mat is? - k�rdezte keser�en.
- Minek? - kuncogott az �ri�s, l�that�lag kit�n� hangulatban. -
Kikiab�lhatja a tork�t, ha �gy tetszik. �gyse hallja senki. No, gyer�nk!
Sz�kest�l felemelte a l�nyt, �s egy m�sik ajt�hoz vitte, amelyet hatalmas
l�b�nak egyetlen r�g�s�val kinyitott. Kis, leveg�tlen h�l�szob�ba l�ptek, ahol
a l�nyt �s a sz�ket az �gy mell� helyezte.
 - Csak nem akar itt hagyni? - ki�ltotta a l�ny borzadva. - Hiszen itt... itt
�hen halok... megfulladok!
- Nyugalom, nyugalom! Nem lesz semmi baja - nyugtatta meg az �ri�s.
- Gondom lesz r�, hogy megtal�lj�k.
- De David, a nagyb�ty�m... az az ember odakint - lihegte. - Vele mi
lesz?
Az �ri�s a nappali szoba ajtaja fel� indult, l�p�sei mennyd�r�gtek a kicsiny
helyis�gben.
- He? - d�nny�gte vissza se n�zve. A h�ta hirtelen fenyeget�v� v�lt.
- Vele mi lesz? - sik�totta Rosa, szinte esz�t vesztve a f�lelemt�l.
- He? - mondta az �ri�s ism�t, �s kiment. Rosa h�trad�lt a sz�kben,
amelyhez k�t�tt�k, s a sz�ve f�jdalmasan vert a tork�ban. �, ez az ostoba,
ostoba... ez a t�lm�retezett, f�lkegyelm� gyilkos! Ha ezt id�ben meg�ssza,
k�nny� lesz megtal�lni. Nem lehet m�g egy ilyen a vil�gon; az emberi faj
ilyen g�nyk�pe ritk�n sz�letik p�ros�val. �s akkor... csak t�l k�s� ne legyen...
�des lesz a bossz�...
Tehetetlen, �sszek�t�z�tt mad�rk�nt �lt ott, �s minden erej�t
�sszpontos�tva hallgat�zni pr�b�lt. Tiszt�n hallotta, ahogy a sz�rny fel-al�
d�b�r�g a nappaliban. Azt�n valami m�st hallott: magas, tiszta csilingel�st.
�sszer�ncolta a homlok�t, �s ajk�ba harapott. Ez csak... Igen, a telefon!
Hallotta a k�sz�l�k f�mes kattog�s�t, ahogy forgott a t�rcsa. �, ha siker�lne...
K�ts�gbeesett er�fesz�t�ssel megpr�b�lt fel�llni, de a k�s�rlet eredm�nye
csak valami guggol�s f�le volt, ahogy a sz�k egy kiss� felemelkedett a
padl�r�l. Maga sem tudta, hogyan, de egyik l�b�t a m�sik ut�n h�zva siker�lt
�ggyel-bajjal k�zelebb jutnia az ajt�hoz, mik�zben a sz�k oda-oda �t�d�tt.
J�kora zajt okozott ezzel, �m az �ri�st a szomsz�d szob�ban t�ls�gosan
elfoglalta a maga dolga ahhoz, hogy meghallja.
Amikor el�rte az ajt�t, �s r�szor�totta a f�l�t - ink�bb az izgalomt�l
reszketve, mint a kimer�lts�gt�l -, semmit sem hallott. M�g nem fejezhette be
a besz�lget�st! De azt�n meg�rtette, hogy az �ri�s m�g a kapcsol�sra v�r.
Minden erej�t egyetlen akaratra �sszpontos�totta. Hallania kell, amit az �ri�s
mond. S ha lehet, meg kell tudnia, kivel besz�l. A l�legzet�t is visszatartotta,
ahogy az �ri�s mormol� hangj�nak rezg�sei �thatoltak az ajt�n.
Az els� hangok azonban elmos�dottan, �rthetetlen�l �rkeztek. Tal�n a
telefonhoz k�rt valakit. Ha �gy volt, a l�ny nem tudta kivenni a nevet. Forogni
kezdett vele a vil�g. T�relmetlen�l megr�zta a fej�t, �s als� ajk�t harapd�lta,
am�g a f�jdalom el nem hagyta az agy�t. �...
-... minden rendben. Igen... Marc� most odakint van. Be kellett h�znom
neki egyet... Nem, nem fog. Ha �n egyszer beh�zok egyet, az tart�s. - Csend.
Rosa sz�rnyakat szeretett volna mag�nak, l�tnoki er�t, ak�rmit... �, ha
hallhatn� a hangot a vonal m�sik v�g�n! De most ism�t az �ri�s basszusa
hallatszott. - Miss Godfrey j�l van. Megk�t�ztem a h�l�szob�ban... Semmi
baja. Nem, mondom, hogy nincs! Csak arra legyen gondja, hogy ne maradjon
itt t�l sok�ig, � nem �rtott mag�nak, ugye? J�, j�!... most a tengerre, azt�n...
Maga a f�n�k... Rendben van, na! Mondom, hogy nem t�r mag�hoz. - Azt�n
ism�t elmos�dott a rekedtes hang.
H�t m�r sohasem fogja kimondani annak a m�siknak a nev�t - gondolta
elkeseredetten a l�ny. - Vagy ak�rmit! Egyetlen nyomra vezet� sz�t!
- Ok�, ok�! Megyek m�r. Marc�ra t�bb� nem lesz gondja. De ne felejtse
a l�nyt! Van benne b�tors�g, annyi szent! - �s Rosa felkavarodott gyomorral
hallotta a lezuhan� telefonkagyl� zaj�t, majd az �ri�s lass�, b�rgy�, ked�lyes
nevet�s�t.
Kimer�lten h�trad�lt, �s lehunyta a szem�t, de gyorsan �jra kinyitotta; a
nappali szoba ajtaja becsap�dott. Vajon az �ri�s t�vozott-e, vagy valaki bej�tt?
De teljes volt a csend, �s Rosa m�r tudta, hogy az �ri�s elhagyta a nyaral�t.
L�tnia kell... �jra el�recs�szott, kinyitotta az ajt�t, �s az el�bbi esetlen,
kacs�z� mozg�ssal kereszt�lvonszolta mag�t a nappali padl�j�n, a
legk�zelebbi ablak fel�. Az �ri�s zsebl�mp�ja m�r nem volt itt, �s a szob�ban
teljes volt a s�t�ts�g; neki�tk�z�tt ennek-annak, �s egyszer f�jdalmasan
v�gigkarcolta lek�t�z�tt jobb karj�t. V�gre el�rte az ablakot.
A tagbaszakadt f�rfi �ppen David Kummer f�l� g�rnyedt, aki most is
ugyanabban az elter�lt, eszm�letlen testhelyzetben fek�dt, mint amikor Rosa
utolj�ra l�tta. A l�ny n�zte, ahogy az �ri�s minden er�fesz�t�s n�lk�l felemeli
Kummert, a v�ll�ra haj�tja az ernyedt testet, a partra h�zott motorcs�nak fel�
indul vele, majd egyszer�en a cs�nakba ejti, azt�n a r�mp�nak fesz�ti �ri�si
l�b�t, v�ll�t a cs�naktestnek t�masztja �s megtolja...
A motoros megmozdult, majd felgyorsult, ahogy az �ri�s tolta, v�g�l pedig
m�r a v�zen �szott, s az �ri�s t�rdig a tengerben �llt. Megkapaszkodott a haj�
perem�ben, �s majom�gyess�ggel m�szott a fed�lzetre. Egy pillanattal k�s�bb
m�r nyugodt f�nnyel vil�g�tottak a haj� f�nysz�r�i. �s a l�ny l�tta, hogy az
�ri�s a fed�lzeten lehajol, felemeli nagyb�tyja mozdulatlan alakj�t, �s leviszi a
kabinba. Azt�n felb�g�tt a motor, b�borfeh�ren habzott a tengerv�z, �s a kis
haj� elsiklott a partt�l.
Rosa n�zte, m�g a szeme is belef�jdult. Le nem vette tekintet�t a
f�nysz�r�kr�l, amelyek fel-le buktak, �s t�volodtak, d�l fel�, el a Spanish
Cape-t�l. V�g�l pedig elt�ntek, mintha valamelyik hull�m kioltotta volna
�ket.
�s a s�t�t haj� l�ny aki elpiszkol�dott est�lyi ruh�j�ban �gy �lt a sz�khez
k�t�zve, mint b�n�s a kalod�ban, hirtelen �gy �rezte, hogy meg�r�l, hogy a
part lopva felemelkedik, hogy maga al� temesse, �s a tengerb�l �l� hull�mok
n�nek ki, amelyek vigyorg�, cs�fond�ros arccal b�mulnak r�.
�s miel�tt �ntudatlans�gba s�llyedt, sz�d�l� agy�n m�g �tvillant a
meggy�z�d�s, hogy David Kummert soha t�bb� nem fogja l�tni.

2. fejezet A hib�t kiigaz�tj�k

Friss �s h�s volt a reggel, s a nedvess�get szinte csak sejteni lehetett a

leveg�ben. �m ez a nedvess�g az apr� tengerv�zcseppek s�s p�r�ja volt, s
ahogy megcsapta orrukat, a k�t f�rfi �j er�re kapott. A nap m�g m�lyen fek�dt
keleten, �s a sz�l m�g csak most kergette el a tengert meg�l� sz�rke �jjeli
p�r�t, s fodros felh�ket terelgetett a m�lyk�k �gbolton.
Mr. Ellery Queen, az ismert term�szetrajong� telesz�vta t�dej�t az alacsony
�p�t�s�, elny�tt Duesenberg korm�nykereke m�g�tt; s miut�n egyben
gyakorlati l�ny is volt, a gumikerekek megnyugtat� z�mm�g�s�t f�lelte az
orsz�g�t betonj�n. El�gedetten fels�hajtott. Egyenes vonalban h�z�dott
m�g�tt�k az �t, a tiszta, elhagyott hajnali m�rf�ldek halv�ny, sz�rk�sfeh�r
szalagja.
�tit�rs�ra pillantott. Az ez�st�s haj� �reg�r hossz� l�bait beh�zva �lt a
kocsiban, s m�lyen fekv� szemei �gy �ltek a r�ncok k�z� �gyazva, mint r�gi
�kk�vek fodros b�rsonyon. Macklin b�r� hetvenhat �ves volt, de �gy szimatolt
bele a s�s leveg�be, mint a k�ly�kkutya, amelyik m�g csak most tanul
l�legzetet venni.
- F�radt vagy? - kiab�lta Ellery a motor b�g�s�n kereszt�l.
- Frissebb vagyok, mint te - v�laszolta a b�r�. - A tenger, a tenger, a
csod�s tenger... Ellery, hat�rozottan megfiatalodtam!
- Az elny�hetetlen aggasty�n. �n m�r kezdtem �rezni a magam �veinek
s�ly�t a hossz� �t ut�n, de ez a leveg� valahogy fel�leszti az embert. Azt
hiszem, m�r k�zel vagyunk, b�r� uram.
- Nem vagyunk messze. Hajts, �, Herm�sz! - Az �reg�r kiny�jtotta
r�ncos nyak�t, �s �nekelni kezdett er�teljes baritonj�n, amely eg�szen j�l �llta
a versenyt a motorzajjal. A dal valami tenger�szr�l sz�lt, �s Ellery
elmosolyodott. A v�n csatal�ban t�bb az �let, mint egy kamasz fi�ban! Ellery
ism�t az �tra ford�totta figyelm�t, �s jobb l�ba kiss� er�sebben nehezedett a
g�zped�lra.
Mr. Ellery Queen nyara nem volt term�ketlen; s�t, ha lehet �gy mondani,
t�ls�gosan is term�keny volt. Olyannyira, hogy mind�ssze egy-k�t h�tv�g�t
t�lthetett a tengerparton - im�dta a tengert -, de igazi vak�ci�ra nem futotta
az idej�b�l. Miut�n a forr� ny�r legnagyobb r�sz�t New York fogs�g�ban
t�lt�tte, egy k�l�n�sen bonyolult gyilkoss�gi �gy r�szleteivel birk�zva,
amelyet - igaz, ami igaz - nem siker�lt megoldania, szeptember eleje �ta
olthatatlan v�gyat �rzett arra, hogy az �sz be�llta el�tt legal�bb egyszer
hosszabb id�t t�lthessen a s�s v�z mellett, viszonylagos meztelens�gben.
Lehet, hogy a kudarc is b�ntotta. Mindenesetre, miut�n apja nyakig �lt a
munk�ban a rend�rparancsnoks�gon, bar�tai k�z�l pedig egy sem �rt r�, m�r
kezdte mag�t megadni egy mag�nyos vak�ci� gondolat�nak, amikor �zenetet
kapott Macklin b�r�t�l.
Macklin b�r� Ellery apj�nak igen r�gi bar�tja volt, s�t � is seg�tette el�re
rend�ri p�ly�ja kezdet�n. Azon ritka jog�szok egyike volt, akik sz�m�ra az
igazs�g egyenl� a sz�ps�ggel, s a sz�ps�g az igazs�ggal, �s �gy esem�nyd�s
�let�nek nagy r�sz�t az igazs�gszolg�ltat�snak szentelte, mik�zben
humor�rz�kre, szer�ny vagyonra �s orsz�gos h�rn�vre tett szert. �zvegyember
volt, �s gyermektelen, �gy h�t az ifj� Elleryt vette sz�rnyai al�, � ir�ny�totta
tanulm�nyait, v�gigseg�tette a serd�l�kor neh�z �vein, amikor Queen
fel�gyel� tan�cstalanul �llt a re� h�rul� atyai feladatokkal szemben. Macklin
b�r�nak komoly r�sze volt Ellery p�ratlan logikai �rz�k�nek kifejl�d�s�ben is.
Most, t�l a hetvenen, az �reg�r m�r n�h�ny �ve visszavonult a b�r�i hivat�s
gyakorl�s�t�l, �s lass�, b�k�s utazgat�ssal t�lt�tte idej�t. Ellery sz�m�ra a
k�zt�k lev� kork�l�nbs�g ellen�re pajt�s volt �s friss�t� szellemi t�rs. De
ami�ta a b�r� visszavonult a k�z�lett�l, ritk�n tal�lkoztak; utolj�ra t�bb mint
egy �vvel ezel�tt. "Szol�nr�l" hallani - ahogy Ellery szeretettel nevezte -,
m�ghozz� ilyen v�ratlanul �s a legjobbkor, kimondott �r�m volt h�t,
k�l�n�sen minthogy el sem tudott volna k�pzelni kellemesebb t�rsat, akivel
megossza a szabads�g�t.
A b�r� valami lehetetlen helyr�l t�viratozott Ellerynek, Tennessee-b�l, ahol
- mint mondta - elsz�ntan pihentette tiszteletben elaggott csontjait, �s
"tanulm�nyozta a bennsz�l�tteket", arra sz�l�tv�n �t, hogy tal�lkozzanak
valahol f�l�ton, utazzanak egy�tt tov�bb a tengerpartra, s t�ltsenek ott egy
h�napot. A t�viratra Ellery �r�mujjong�sban t�rt ki, n�h�ny holmit a
b�r�ndj�be hajig�lt, b�cs�mosolyt dobott Djun�nak �s apj�nak, majd a
kiv�nhedt csatal� fel� vette az �tj�t, amely egykor h�res versenyaut�k�nt
szolg�lt. S m�ris �ton volt. A megbesz�lt helyen tal�lkoztak, �ssze�lelkeztek,
egy �r�n �t terefer�ltek, mint az asszonyok, majd komolyan megvitatt�k,
vajon megv�rj�k-e a reggelt - hajnali f�l h�rom volt, amikor tal�lkoztak -,
vagy azonnal tov�bbinduljanak. �gy d�nt�ttek, hogy az alkalom h�si
er�fesz�t�sekre sz�l�t; annak ellen�re, hogy egyik�k sem aludt, 4.15-kor
kifizett�k a meglepett fogad�st, bepattantak Ellery Duesenbergj�be, s a b�r�
robusztus baritonj�nak al�fest� zen�j�re m�r sz�guldottak is.
- Egy�bk�nt - k�rdezte Ellery, amikor a fontosabb dolgokon m�r t�l
voltak, s t�bb mint egy�vi sz�net ut�n v�gre kibesz�lgett�k magukat - hol
van ez az �rk�dia?
Nagyj�b�l arrafel� tartok, de nem vagyok gondolatolvas�.
- Tudod, hol van a Spanish Cape?
- K�r�lbel�l. M�r hallottam r�la.
- Nos - mondta a b�r� -, oda megy�nk. Pontosabban nem a Spanish
Cape-re, hanem egy kedves �reg helyre pontosan mellette, k�r�lbel�l t�z
m�rf�ldre a Wayland Parkt�l �s �tvenre Maartenst�l, d�l fel�. R�gt�n az
�llami m��t mellett.
- Csak nem vend�gs�gbe megy�nk? - k�rdezte Ellery r�m�lten. - Ifjonti
lelkesed�sedben k�pes voln�l a bar�todat valami gyan�tlan h�zigazda nyak�ba
varrni?
- Meg is �rdemeln� a csirkefog� - nevetett a b�r�. - De sz� sincs
ilyesmir�l. Egy ismer�s�mnek nyaral�ja van a Spanish Cape k�zel�ben -
alig n�h�ny l�bnyira a v�zt�l, eg�szen szer�ny, de k�nyelmes, a szok�sos
ny�rilak -, az lesz a v�g�llom�sunk.
- Cs�b�t�an hangzik.
- V�rj, am�g megl�tod. N�h�nyszor m�r az el�z� �vekben is b�rbe vettem
t�le - a m�lt ny�ron nem, mert Norv�gi�ban voltam -, tavasszal eszembe
jutott, h�t �rtam az ismer�s�m New York-i irod�j�ba. Megegyezt�nk, mint
rendesen, �s most itt vagyunk. Okt�ber k�zep�ig eny�m a h�z, �gyhogy remek
horg�sz�snak n�z�nk el�be.
- Horg�szni - morogta Ellery. - Nagyszer� �tlet. Nekem err�l perzselt
emberb�r �s sajg� szemek jutnak az eszembe. Nem hoztam magammal m�g
csak egy... iz�... horgonyt sem. Van egy�ltal�n ember, aki horg�szik?
- Van �s mi is fogunk. Igazi sporthorg�szt faragok bel�led. Pazar motoros
�ll a cs�nakh�zban; ez az egyik f� oka annak, hogy szeretem ezt a helyet. A
felszerel�s miatt pedig ne agg�dj! �rtam a h�zvezet�n�mnek, �s h�tf�n eg�sz
halom horg�szbot, zsin�r, ors�, horog �s egy�b �rkezik, expressz.
- Rem�lem - mondta Ellery gy�szos hangon -, kisiklik a vonat.
- Fel a fejjel! A helyzet az, hogy egy nappal kor�bban �rkez�nk.
Waringgal �gy �llapodtam meg...
- Kivel?
- Hollis Waringgal. � a tulajdonos. Csak h�tf�n kellene bek�lt�zn�m, de
gondolom, ez nem sz�m�t.
- Nem fogunk bele�tk�zni, ugye? Valahogy teljes mag�nyra v�gyom, de
iszony�an.
- Aligha. A tavasszal azt �rta, hogy ezen a ny�ron nemigen veszi ig�nybe
a nyaral�t, mert augusztusban �s szeptemberben el�rel�that�lag Eur�p�ban
lesz.
- J�l ismered?
- J�form�n alig. Tulajdonk�ppen csak levelezt�nk. �s akkor is a
nyaral�r�l, h�rom �ve.
- Nyilv�n van valami gondnok, aki a h�zat �rzi.
Macklin b�r� �nmag�ban is szokatlanul fiatalos sz�rke szeme felcsillant. -
�, hogyne!
Meg egy ny�rsat nyelt inas oldalszak�llal, valamint egy ember, aki a
csizm�nkat fogja pucolni. �gy �l�nk majd, mint Bertie Wooster �s T�bi�s.
Mit gondolsz, hov� megy�nk? Egyszer� kunyh� az eg�sz, �s ha nem siker�l a
k�rny�ken felhajtanunk egy erre alkalmas h�lgyet, akkor magunk
takar�thatunk, v�s�rolhatunk �s f�zhet�nk. De �n tudok b�nni a tepsivel,
tudod-e?
Ellery k�telked� pillant�st vetett r�.
- Rem�lem, mert a magam konyham�v�szete el�re gy�rtott porb�l k�sz�lt
s�tem�nyekre, zaccos k�v�ra �s r�ntott�ra korl�toz�dik. A kulcs, ugyeb�r,
n�lad van?
- Waring azt mondta - felelte a b�r� �nnep�lyesen -, hogy pontosan
egyl�bnyi m�lys�gbe temeti, k�t l�p�sre egy, a birtok �szakkeleti sark�t�l
h�zott �tl�s vonal ment�n. Van humor�rz�ke. Kedves fiam, ez becs�letes
k�rny�k! Mindazon id� alatt, amit itt t�lt�ttem, az egyetlen dolog, amit
b�nt�nynek lehetett tekinteni az volt, amikor Harry Stebbins - akinek
benzink�tja �s b�f�je van a k�zelben az orsz�g�t ment�n - harminc�t centet
k�rt egy sonk�s szendvics�rt. Ugyan, fiam errefel� m�g az ajtaj�t sem z�rja be
senki!
- Mindj�rt ott lesz�nk - mondta a b�r� t�relmetlen�l s�hajtva, �s
f�rk�sz�en n�zett el�re, amint f�l�rtek egy emelked� tetej�re. - �ppen ideje
- kiab�lta Ellery. - Kezdek meg�hezni. Mi a helyzet a t�pl�l�kkal? Csak azt
ne mondd, hogy ez a te j� humor� h�zigazd�d konzerveket is hagyott a
sz�munkra!
- J�s�gos �g - ny�gte az �reg�r. - Err�l teljesen megfeledkeztem. Meg
kell �llnunk Wye-ban, a Spanish Cape-t�l k�r�lbel�l k�t m�rf�ldnyire �szakra,
hogy beszerezz�nk n�mi takarm�nyt. Ez az! M�r ott is vagyunk, csak
egyenesen el�re! Rem�lem, tal�lunk valami nyitott �zletet vagy piacot.
Legfeljebb h�t �ra lehet.
Nagy szerencs�j�kre tal�ltak egy �s�toz� f�szerest, aki �ppen friss
z�lds�get rakodott a boltja el�tt, �s Ellery r�videsen fejedelmi �l�st�r s�lya
alatt roskadozva t�rt vissza a kocsihoz. N�mi vita k�vetkezett arr�l, hogy ki
fizessen, ami a b�r�nak a vend�gl�t�s �ratlan t�rv�nyeir�l sz�l� somm�s
el�ad�s�val �rt v�get. A k�t f�rfi a csomagtart�ba halmozta a beszerzett
k�szleteket, majd folytatt�k �tjukat. Ez alkalommal a b�r� a "Horgonyt fel"-t
�nekelte.
H�rom perc m�lva m�r a Spanish Capehez k�zeledtek. Ellery lass�
gurul�sra fogta a kocsit, mik�zben a magasba t�r� szirtet csod�lta. A
term�szet k�l�n�s szesz�lye folyt�n ez volt a t�j egyetlen r�szlete, amely
jelent�sebb m�rt�kben emelkedett a tenger szintje f�l�. B�k�sen s�tk�rezett a
korai nap f�ny�ben, alv� �ri�s m�dj�ra, lapos tetej�nek csak a pereme l�tszott,
amelyet - j�l l�tt�k - f�k �s bokrok bor�tottak.
- Sz�p, mi? - ki�ltotta a b�r� boldogan.
- �llj meg itt, El! Ott van szemben a benzin�llom�s, �dv�z�lni szeretn�m
az �n Harry Stebbins bar�tomat - azt a brigantit!
- Gondolom, az a cs�b�t� sziklaszirt nem k�zter�let - mormogta Ellery,
mik�zben az �tsz�li kavicsra korm�nyozta a kocsit, a g�r�g oszlopos
�p�tm�ny el�, amely v�r�s szivatty�kkal h�vta fel mag�ra a figyelmet. - Az
lehetetlen. Milliomosaink nem engedik az ilyesmit.
- De m�g mennyire, hogy mag�nter�let!
- nevetett Macklin b�r�. - Hol van Harry? T�bb szempontb�l is az.
El�sz�r is a sz�razf�ld�n �t csak egy �t vezet oda, amelyik ott kezd�dik, ann�l
az el�gaz�sn�l az orsz�g�t t�loldal�n - Ellery k�t vaskos k�oszlopot l�tott a
szemk�zti mell�k�t bej�rat�nak k�t oldal�n; az �t a park h�s f�i k�zt vezetett
tov�bb. - A park eg�szen keskeny, az utat. mindk�t oldalon magas
sz�gesdr�t ker�t�s szeg�lyezi, �s ha az ember �tjutott a parkon, egy
f�ldnyelven �t kell folytatnia az �tj�t, egy szikla�ton, amely �pp hogy el�g
sz�les egy-k�t kocsi sz�m�ra. Az �t v�zszintes, �s mivel a Spanish Cape
emelkedik, az eredm�ny egy s�llyesztett orsz�g�t, ami egyenesen a Cape
tenger fel�li v�g�ig halad. N�zd meg azokat a szikl�kat! Volna kedved
megm�szni �ket? Eg�szen k�r�lveszik a Spanish Cape-et... M�sodszor pedig a
Spanish Cape tulajdonosa Walter Godfrey. - Ezt olyan komoly
v�glegess�ggel k�z�lte, mintha a n�v �nmag�ban mindent megmagyar�zna.
- Godfrey? - r�ncolta a homlok�t Ellery. - A Wall Street-i Godfrey?
- Ama kiv�l� utca sz�mos... hm... farkas�nak egyike - d�nny�gte a b�r�.
- Mag�nyos is. Azon a csod�s szikl�n - �gy �rtes�ltem - t�bb emberi l�ny
lakozik, gazd�ja azonban nem tartozik az ut�bbiak k�z�. A l�bamat sem
tettem be oda mindazon id� alatt, amit k�haj�t�snyira t�lt�ttem ett�l a helyt�l.
Nem mintha nem pr�b�lkoztam volna a szomsz�dbar�ts�ggal.
- Sz�val Godfrey nem h�ve a bukolikus er�nyeknek?
- � azt�n nem. Sz�, ami sz�, ezt az egyik besz�desebb lev�lv�lt�sunk
sor�n Waring is megeml�tette. Soha m�g csak a k�zel�be sem jutott Godfrey...
hm... palot�j�nak, pedig isten tudja, h�ny �ve szomsz�dok.
- Tal�n te �s a h�zigazd�d nem vagytok el�g fontos emberek - mondta
Ellery mosolyogva.
- Nem k�ts�ges. Egy becs�letes b�r� nem minden�tt sz�vesen l�tott
vend�g. Ami azt illeti...
- Nocsak! Fogadok, hogy te tudsz valamit.
- Semmit a vil�gon, sz� sincs ilyesmir�l. Csak arra gondoltam, hogy egy
ilyen Godfrey-f�le ember aligha tudott volna ekkora vagyont szerezni ilyen
r�vid id� alatt a Wall Streeten, hacsak nem ker�li meg egyszer k�tszer a
t�rv�nyt. Semmit sem tudok a fick�r�l, de �pp eleget az emberi term�szetr�l
ahhoz, hogy gyan�tsak bizonyos dolgokat. Mindenesetre �gy hallottam, fura
ember. A l�nya viszont helyes. Az egyik ny�ron fel�nk cs�nak�zott egy sz�ke
fiatalemberrel, �s remek�l �sszebar�tkoztunk, mik�zben az ifj� duzzogott... �,
h�t itt van, Harry, maga csirkefog�! M�ghozz� f�rd�ruh�ban!
A b�r� kik�sz�l�dott a Duesenbergb�l, �s sug�rz� arccal sietett egy
pirospozsg�s k�p�, pocakos, k�z�pkor� emberke fel�, aki l�ngv�r�s
f�rd�ruh�ban �s gumicip�ben, pislogva l�pett el� irod�j�b�l, �s egy bolyhos
t�r�lk�z�vel d�rzs�lgette k�v�r, v�r�s nyak�t.
- Macklin b�r� �r! - �rvendezett Stebbins, �s elejtette a t�r�lk�z�t, majd
a sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott, s hosszasan �s hevesen r�zni kezdte az
�reg�r kez�t. - Ez azt�n a meglepet�s! Persze sejthettem volna, hogy
ilyent�jt megjelenik n�lunk! Hol j�rt m�lt szeptemberben? �s hogy van
mostan�ban, b�r� �r?
- Vagyogatunk, vagyogatunk, Harry. Tavaly k�lf�ld�n voltam. Hogy van
Annie?
Stebbins keser�en ingatta goly�fej�t. - Rosszul, b�r� �r, sokat szenved az
isi�sz�val. - Ellery mindebb�l arra k�vetkeztetett, hogy a szerencs�tlen
Annie nem m�s, mint a szerencs�s Mrs. Stebbins.
- Ejnye, ejnye, egy ilyen fiatal asszony! Mondja meg neki, hogy jobbul�st
k�v�nok �s �dv�zl�m! Harry, bemutatom kedves fiatal bar�tomat, Mr. Ellery
Queent. - Ellery ill� m�don megr�zta az emberke kem�ny, nyirkos kez�t. -
Egy h�napig lesz�nk egy�tt Waring nyaral�j�ban. Err�l jut eszembe, ugye,
Waring nincs itt?
- Ny�r eleje �ta nem l�ttam, b�r� �r.
- L�tom, m�r megf�rd�tt. Nem sz�gyelli mag�t, hogy �gy szaladg�l
mindenki szeme l�tt�ra az orsz�g�ton azzal a t�rdig �r� pocakj�val, maga ifj�
csirkefog�?
Stebbins zavartan vigyorgott. - H�t az biztos, hogy sz�p l�tv�ny lehetek!
De h�t errefel� mindenki �gy j�r, �n meg szeretek kor�n reggel megm�rt�zni.
A strandon ilyenkor nincs egy l�lek sem.
- Azon a strandon, amit elhagytunk, �gy egy m�rf�ldnyire? - k�rdezte
Ellery.
- Igen, Mr. Queen. Van egy m�sik is, �ppen Mr. Waring telke mellett,
ahov� maguk igyekeznek.
- Eg�szen �rdekes k�rny�k lehet ez egy-egy forr� ny�ri d�lut�non -
elm�lkedett Ellery -, azzal a sok csinos l�nnyal, aki f�rd�ruh�ban futk�rozik
errefel�. K�l�n�sen, ha tekintetbe vessz�k az idei f�rd�ruhadivatot...
- �, ti fiatalok! - s�hajtotta a b�r�. - K�l�nben eml�kszem, k�t �vvel
ezel�tt a helyb�li er�nycs�sz�k panasszal fordultak a hat�s�ghoz, ami�rt a
f�rd�z�k majdhogynem meztelen�l j�rtak az orsz�g�ton. Mellesleg van egy
helyi rendelkez�s, amely megengedi, hogy a strandol�k f�rd�ruh�ban
k�zlekedjenek. Nem t�rt�nt �jabban semmi botr�ny, Harry?
- Semmi a vil�gon, b�r� �r - kuncogott Stebbins. - Tov�bbra is
betartjuk a t�rv�nyt.
- Az ilyen vit�knak az �regek irigys�ge az oka. Nem tudunk �szni... -
jegyezte meg Macklin b�r�.
- Itt az ideje, hogy megtanulj - mondta Ellery szigor�an. - Akkor nem
kellene ment�angyalt j�tszanom, �s �r�k�sen kihal�sznom t�ged a k�l�nb�z�
�ce�nokb�l �s egy�b vizekb�l, mint hat �ve is, Maine-ben. Azt hinn� az
ember, hogy hetvenhat �v el�g hossz� id� ahhoz, hogy valaki m�s k�zegben is
megtanuljon l�tezni, mint a sz�razf�ld�n.
- A hal�szatr�l jut eszembe - v�gta k�zbe a b�r� gyorsan, elv�r�s�dve
- hogy megy, Harry? Harapnak a halak?
- Ahogy hallom, eg�sz rendesen, b�r� �r. �n magam nemigen vettem
k�zbe mostan�ban a horg�szbotom. Noh�t, noh�t! Remek�l n�z ki! L�tom, a
kosztjukr�l m�r gondoskodtak. K�l�nben, ha b�rmikor...
- Nem fog m�g egyszer harminc�t centre megv�gni egy sonk�s
szendvics�rt - mondta a b�r� k�ny�rtelen hangon. - Soha t�bb�...
Hirtelen kis, kopottas aut� z�gott el mellett�k, elsz�ntan sietve c�lja fel�,
b�rmi lett l�gyen is az. Valamilyen aranybet�s felirat volt az els� ajtaj�n, de
oly sebesen sz�guldott, hogy nem tudt�k elolvasni. Meglepet�s�kre
f�kcsikorg�s hallatszott, a kocsi balra l�dult, �thajtott a Spanish Cape bej�rat�t
jelz� k�t k�oszlop k�z�tt, �s mintha pusk�b�l l�tt�k volna ki, olyan gyorsan
t�nt el a szem�k el�l a park f�i k�zt.
- Nagy �s dics� haz�nk eme r�sz�n �ltal�ban �gy szoktak vezetni, Mr.
Stebbins? - k�rdette Ellery.
A benzinkutas megvakarta a fej�t. - K�z�ns�ges emberek tal�n nem, de
ez a rend�rs�g volt.
- A rend�rs�g? - visszhangozta a b�r� �s Ellery egyszerre.
 - A megyei rend�rs�g kocsija. - Stebbins l�that�lag a fej�t t�rte. - M�r
a m�sodik az elm�lt tizen�t percben, amelyik a Spanish Cape-re tart. Valami
t�rt�nhetett.
N�m�n lest�k a parkon �t vezet� �rnyas utat. De semmit sem hallottak, az
�g pedig m�g mindig k�k volt, a nap m�r kiss� magasabban j�rt, �s
melegedett, �s a s�s szell� mintha valami forr� illatot hozott volna mag�val.
- Sz�val a rend�rs�g? - mondta Macklin b�r� elgondolkozva. Finom
v�g�s� orrlikai kiss� megremegtek.
Ellery hirtelen r�m�lettel �rintette meg a karj�t. - B�r� uram, az �g
szerelm�re! Arr�l volt sz�, hogy t�vol tartjuk magunkat a gondokt�l,
nemdeb�r? Rem�lem, nem �hajtasz valakinek a mag�n�gyeibe avatkozni!
Az �regember fels�hajtott. - �, dehogy.
B�r �ppens�ggel azt hittem volna, hogy te �rdekl�dsz az...
- Ejnye-bejnye! - mondta Ellery szemreh�ny� hangon. - Sz� sincs r�la.
Az ut�bbi id�ben �ppen eleget dolgoztam ahhoz, hogy egy darabig ne is
k�v�njak a munk�ra gondolni, kedves Szol�nom. Sz�ks�gleteim e pillanatban
mer�ben testiek: �sz�s, egy adag toj�s, azt�n j�het Morfeusz �lel� karja. A
mihamarabbi viszontl�t�sra, Mr. Stebbins!
- Hogyne, hogyne - r�zk�dott �ssze Stebbins, aki eddig elkomorult
tekintettel b�multa a Spanish Cape-re vezet� utat. - �r�l�k, hogy
megismerhettem, Mr. Queen. Nem lesz sz�ks�g�k h�zvezet�n�re, b�r� �r?
- De bizony igen. Tud valakit?
- Ha az �n Annie-m jobban lenne... - mondta Stebbins. - �gy
hamarj�ban nem tudok senkit, b�r� �r, de majd nyitva tartom a szemem. Tal�n
Annie hallani fog valamit.
- Biztosan, Harry. H�t a viszontl�t�sra! �s a b�r� visszasz�llt a
Duesenbergbe.
Mindannyian kiss� kedvetlennek t�ntek; a b�r� eln�mult, Stebbins
gondterhelten pislogott, Ellery pedig minden figyelm�t a kocsi elind�t�s�nak
rendes k�r�lm�nyek k�z�tt egyszer� feladat�ra �sszpontos�totta. Azt�n
elindultak, maguk m�g�tt hagyva a kis, sz�rke benzinkutast, aki t�n�dve
n�zett maga el�.
A r�vid �ton, amely a benzink�tt�l a Waring nyaral� �s a part fel� tart� bal
oldali mell�k�tig vezetett, mindk�t f�rfi n�m�n m�lyedt gondolataiba. A b�r�
utas�t�s�ra Ellery befordult, �s m�ris a park h�s, z�ld m�ly�ben j�rtak.
- Nah�t! - mondta Ellery egy pillanat m�lva. - �gy m�r mindj�rt eg�szen
m�s! Minden �hs�g, szomj�s�g �s f�radts�g ellen�re m�ris kezdem j�l �rezni
magam.
- Hogy? - k�rdezte a b�r� sz�rakozottan. - Ja, igen. Ez t�nyleg nagyon
sz�p hely, El...
- Nem �gy viselkedsz, mint akinek nagyon tetszik - jegyezte meg Ellery
sz�razon.
- Ugyan! - A b�r� hossz� alakja fiatalos lend�lettel egyenesedett ki,
ahogy el�repillantott. - M�ris t�z �vvel fiatalabbnak �rzem magam. Hajts
tov�bb, fiam. Mindj�rt elhagyjuk a parkot, �s onnan m�r egyenesen oda visz
az �t.
Ki�rtek a napf�nyre, �s szinte itt�k a csill�ml� part, a k�k v�z �s �g
sz�ps�g�t. T�volabb, balra t�l�k, Spanish Cape szirtje emelkedett n�m�n �s
egy kiss� komoran.
- L�tv�nyos - mondta Ellery, lelass�tva a kocsit.
- H�t perszie. Itt is vagyunk, El. Az a kis �p�letcsoport ott szemben. A
ker�t�s itt jobboldalt t�vol tartja a t�megeket; az ott m�g�tte a nyilv�nos
strand. Sohasem �rtettem, mi�rt �p�tette Waring a nyaral�j�t ilyen k�zel a
strandhoz, b�r nem hiszem, hogy b�rki is zaklatni fog minket. Errefel�
j�lneveltek az emberek. - Hirtelen abbahagyta a besz�det, �s r�ncos
szemh�jai pislogni kezdtek a b�lcs, f�nyl� szemek f�l�tt, mik�zben egy kiss�
felegyenesedett �s el�reb�mult. - Ellery - sz�lt kem�ny hangon -, aut� az ott
a Waring nyaral�n�l, vagy r�meket l�tok?
- Aut� bizony - felelte Ellery -, m�r azt gondoltam, hogy esetleg
Waring�, � hagyta itt neked. Bolond gondolat volt, �n is tudom. Furcsa, nem?
- Aligha lehet Waring� - mormogta a b�r�. - Tudom, hogy � Eur�p�ban
van, amellett � nem adja al�bb egy Packardn�l. Ez meg ink�bb Henry Ford
valamelyik gig�szi t�ved�s�nek l�tszik. Siess�nk, fiam!
A Duesenberg szinte hangtalanul siklott a megviselt �reg aut� mell� a
Waring nyaral� k�zel�ben, majd meg�llt. Ellery kiugrott a kavicsra, s a
parkol� kocsihoz ment, mik�zben tekintete nyugtalanul j�rt k�rbe. A b�r� egy
kicsit elzsibbadva sz�llt ki, ajk�t v�kony vonall� pr�selte.
Megszeml�lt�k a kocsit. Semmit nem l�ttak a belsej�ben, sem �l�t, sem
�lettelent. Benne volt az ind�t�kulcs, s egy 1 pound;m�s kulcs l�gott r�la a
m�szerfalra.
- M�g, �gnek a l�mp�i. Mondta halkan Ellery, de pisl�kolni kezdett
lemer�lt a telep.
Nocsak, nocsak, eg�sz �rdekes kis rejt�ly! Besurran� tolvajokr�l volna
sz�? - A kocsi els� ajtaja fel� ny�lt. A b�r� megragadta a karj�t.
- Ink�bb ne! - mondta nyugodtan.
- Mi�rt ne, az �g szerelm�re?
- Sosem lehet tudni. �n nagy h�ve vagyok az ujjlenyomatoknak.
- Ugyan! Felgy�jtotta a k�pzeletedet az a f�rge kis rend�raut�. - De
az�rt Ellery sem �rintette meg a kilincset. - Nos, h�t mire v�runk? �ssuk el�
a kulcsot arr�l a romantikus rejtekhelyr�l, ahov� Waring eltemette, azt�n
fogjunk a dolgunkhoz. F�radt vagyok.
Megker�lt�k a kocsit, �s lassan a nyaral�hoz mentek. De hirtelen
meg�lltak.
Az ajt� kiss� nyitva �llt, sarkain�l a f�n friss hasad�sok l�tszottak. A h�z
belseje h�v�s csendet �rasztott.
T�n�d�, hirtelen �vatoss� v�lt tekintettel n�ztek egym�sra. Majd Ellery
hangtalanul a Duesenberghez futott, �s s�lyos csavarkulcsot hal�szott el�.
Azt�n visszasietett, arr�bb intette a b�r�t, nekiugrott az ajt�nak, ber�gta,
felemelte a csavarkulcsot, �s �tl�pte a k�sz�b�t.
Az �regember �sszeszor�totta a sz�j�t, �s sietve k�vette.
Ellery k�zvetlen�l az ajt� m�g�tt �llt, s tekintet�t a padl�ra meresztette, az
egyik bej�rati ablak al�. Halkan elk�romkodta mag�t, ism�t felemelte a
csavarkulcsot, �s berontott a h�l�szob�ba. Azt�n kisv�rtatva visszat�rt, �s a
konyh�ban t�nt el.
- Nincs szerencs�nk - mondta lihegve, amikor el�ker�lt �s elhaj�totta a
kulcsot. - Nos, b�r� �r?
Macklin b�r� csontos t�rdeire ereszkedett a cementpadl�n. Egy sz�k hevert
ott felborulva, s a sz�kben egy n� fek�dt, keze-l�ba er�s zsineggel a sz�khez
k�t�zve. A feje - ezt vil�gosan lehetett l�tni - a cementpadl�hoz �t�dhetett;
sz�radt v�rcs�k h�z�dott a jobb hal�nt�ka alatt, �s eszm�letlen volt.
- Nos - mondta halkan a b�r� -, nyakig benne vagyunk valamiben. Ellery,
ez Rosa Godfrey, a Spanish Cape-i rabl�lovag l�nya.
A l�ny szeme alatt k�kes sz�n� �rnyak �ltek. A haja kibomlott, �gy omlott
az arc�ra, mint a fekete selyem. Rettenetesen f�radtnak �s megviseltnek
l�tszott.
- Szeg�ny gyerek - mormolta Macklin b�r�. - H�la az �gnek,
szab�lyosan l�legzik. Vegy�k m�r le r�la ezeket a sz�rny� k�teleket, Ellery!
Ellery zsebk�se seg�ts�g�vel kiszabad�tott�k a l�nyt, ketten felemelt�k a
puha, ernyedt testet, a h�l�szob�ba vitt�k, �s lefektett�k az �gyra. Egy kicsit
ny�sz�rg�tt, ahogy a b�r� megnedves�tette az arc�t. A vizet Ellery hozta a
konyh�b�l. A seb a hal�nt�k�n eg�szen kicsi volt, csup�n fel�leti karcol�s.
Nyilv�nval� volt, hogy az ablak mellett �lt a sz�ken, amelyhez k�t�zt�k,
el�jult �s �szszecsuklott, �s a hirtelen mozdulatt�l felborult vele a sz�k, �
pedig a kem�ny cementpadl�ba �t�tte a hal�nt�k�t.
- Eg�sz j� v�lem�nnyel vagyok a te rabl�lovagodr�l, ami a l�ny�t illeti -
d�rm�gte Ellery. - Igen csinos le�nyz�. Meg vagyok el�gedve. - Lelkesen
d�rzs�lte a l�ny kezeit; a k�telek m�ly nyomokat hagytak.
- Szeg�ny gyerek - mondta m�g egyszer a b�r�, mik�zben lemosta a v�rt
a l�ny hal�nt�k�r�l. Rosa megremegett, �s ism�t felny�sz�rg�tt; a szemh�jai
megrebbentek. Ellery fel�llt, megkereste a gy�gyszeres szekr�nyt, �s egy �veg
j�ddal t�rt vissza. A fert�tlen�t� cs�p�s�re a l�ny leveg� ut�n kapott, �ri�sira
nyitotta a szem�t, �s r�m�lten r�juk b�mult.
- J�l van, j�l van, kedvesem - nyugtatta a b�r�. - Nem kell f�lnie.
Bar�tok k�z�tt van. Macklin b�r� vagyok... eml�kszik, tavalyel�tt, ny�ron
ismerkedt�nk �ssze. Macklin b�r�. Ne f�rassza mag�t, gyermekem; sz�rny�
dolgokon eshetett �t.
- Macklin b�r�! - hebegte a l�ny, �s megpr�b�lt fel�lni. Ny�gve
visszahullott, de a r�m�let elhagyta k�k szem�t. - �, h�la istennek. H�la
istennek. Megtal�lt�k... megtal�lt�k Davidet?
- Davidet?
- A nagyb�ty�mat. David Kummert. Ugye, nem... ne mondj�k, hogy meg
halt... - Keze fej�t a sz�j�ra szor�totta, �s r�juk meredt.
- Nem tudjuk, kedvesem - mondta a b�r� szel�den, megpaskolta a l�ny
kez�t. - Tudja, mi csak most �rkezt�nk, �s itt tal�ltuk mag�t a nappaliban, a
sz�khez k�t�zve. K�rem, pihenjen, Miss Godfrey. Addig mi �rtes�tj�k az
�desapj�t �s az �desanyj�t...
- H�t nem �rtik? - ki�ltotta a l�ny, majd elhallgatott. - Ez a Waring
nyaral�?
- Igen - felelte meglepetten az �reg�r.
- �s m�r reggel van! Eg�sz �jszaka itt voltam. Sz�rny� dolog t�rt�nt. -
Azt�n az ajk�ba harapott, �s k�l�n�s pillant�st vetett Elleryre. -
Besz�lhetek... ki ez, b�r� �r?
- Az �n kedves fiatal bar�tom - mondta sietve a b�r�. - Engedje meg,
hogy bemutassam Mr. Ellery Queent. Tulajdonk�ppen van n�mi h�re, �ppen
mint detekt�vnek. Ha b�rmi er�szak t�rt�nt...
- Detekt�v - ism�telte a l�ny keser�en. - Att�l tartok, m�r k�s�. -
H�trad�lt a p�rn�n, �s lehunyta a szem�t. - De hadd mondjam el, mi t�rt�nt,
Mr. Queen. Ki tudja? - Megborzongott, ism�t t�gra nyitotta hihetetlen�l k�k
szem�t, �s belekezdett a gonosz �ri�sr�l sz�l� t�rt�netbe.
A k�t f�rfi �sszer�ncolt homlokkal, n�m�n �s gondterhelten hallgatta. A
l�ny szabatosan besz�lt, �s nem hagyott ki semmit, annak a besz�lget�snek a
tartalm�t kiv�ve, amelyet a teraszon folytatott a nagyb�tyj�val az �ri�s
�rkez�se el�tt. Azt�n amikor befejezte, �k ketten �sszen�ztek, majd Ellery
fels�hajtott, �s kiment a szob�b�l.
Mire visszat�rt, a karcs� fekete l�ny m�r fel�lt, �s �gy-ahogy megpr�b�lta
rendbe hozni mag�t. Kisim�totta gy�r�tt est�lyi ruh�j�t, �s �ppen a haj�t
igazgatta. De ahogy Ellery bel�pett, talpra ugrott.
- Nos, Mr. Queen?
- Semmi sincs odakint, ami m�s megvil�g�t�sba helyezn� mindazt, amit
�n elmondott, Miss Godfrey - mondta halkan Ellery, �s cigarett�val k�n�lta a
l�nyt. Az visszautas�totta, �s a f�rfi elgondolkozva r�gy�jtott. - A
motorcs�nak elt�nt, �s nyoma sincs sem a nagyb�tyj�nak, sem annak, aki
elhurcolta. Az egyetlen nyom az az aut�, amely most is kinn �ll, az meg nem
hiszem, hogy t�l sokat mondana nek�nk.
- Val�sz�n�leg lopott kocsi - d�rm�gte a b�r�. - Nem hagyta volna itt,
ha a nyom�ra vezethetne.
- Az egy olyan ostoba alak - jajdult fel Rosa -, olyan ostoba! Mindenre
k�pes!
- Egyet�rtek, hogy nem lehet valami ragyog� elme - mondta Ellery
szomor� mosollyal -, ha mindaz, amit elmondott, igaz. Eg�szen rendk�v�li
t�rt�net, Miss Godfrey; szinte hihetetlen.
A b�r� orrlikai ism�t remegni kezdtek. - Egy ilyen m�ret� sz�rnyeteget...
- mondta - nem lesz neh�z azonos�tani. �s az a kend� az egyik szem�n...
- Az lehet hamis is. B�r nem hiszem...
A leg�rdekesebb az a telefonh�v�s, Miss Godfrey. Biztosan nem tudott meg
semmit arr�l, hogy kivel besz�lt?
- B�rcsak tudn�k valamit! - mondta a l�ny halkan, �k�lbe szor�tva a kez�t
 - Hmm! Azt hiszem, nagy vonalakban tiszta az �gy. - Ellery
elgondolkozva k�r�lj�rta a szob�t. - Ezt az ostoba �ri�st valaki felb�relte,
hogy rabolja el a maga Mr. John Marc�j�t, aki mindent egybevetve igen
szerencs�s fick�nak l�tszik. F�nyk�p hi�ny�ban az emberrabl� csak
hozz�vet�leges szem�lyle�r�st kaphatott Marc�r�l. Marc� �ltal�ban feh�r
�lt�nyt szokott viselni a vacsor�n�l, Miss Godfrey?
- Igen, pontosan.
- Teh�t a maga b�csik�ja, akinek - mint mondja - testalkata �s
magass�ga nagyj�b�l azonos Marc��val, balszerencs�j�re szint�n feh�r
ruh�ban volt tegnap este, �s �gy �rtatlanul v�lt a szem�lycsere �ldozat�v�.
Aprop�, Miss Godfrey - bizony�ra megbocs�tja a k�rd�st -, szok�sa �nnek
Mr. Marc�val s�t�lgatni vacsora ut�n - esetleg �ppen a sz�ban forg� terasz
fel�?
A l�ny les�t�tte a szem�t. - Igen. Ellery egy pillanatig k�v�ncsian n�zte.
- Akkor h�t �n is hozz�j�rult a dologhoz. T�ved�sek tragikus �sszj�t�ka
az eg�sz. Megjelent ez az ember, aki vakon k�vette a kapott utas�t�sokat, nem
volt hajland� elhinni, hogy a b�csik�ja nem Marc�, �s m�ris k�sz a trag�dia. A
telefonbesz�lget�s rendk�v�l fontos, mert ez bizony�tja, hogy a t�mad�jukat
felb�relt�k. Nyilv�n �gy sz�lt a parancs, hogy a nyaral�b�l jelentkezz�k. Ez a
hely �gy lakatlanul s a motorcs�nakkal, ide�lis t�maszpont volt az eg�sz
m�velethez. Nyilv�nval�, hogy az �ri�s csup�n eszk�z.
- De vajon kinek telefon�lhatott? - k�rdezte a b�r� csendesen.
Ellery v�llat vont.
- Ha ezt tudn�nk...
Mind a h�rman eln�multak, �s ugyanarra gondoltak. Helyi telefon, s a
szomsz�dban a Spanish Cape-i h�z...
- Mit gondolnak - suttogta Rosa -, mi lett David sorsa?
A b�r� elford�totta arc�t. Ellery szel�den mondta:
- �rtelmetlen dolog volna nem n�zni szembe a nyilv�nval� igazs�ggal,
Miss Godfrey. A maga elbesz�l�se szerint az �ri�s azt mondta a telefonba:
"nem lesz r� t�bb� gondja", vagy valami hasonl�t. Eddig emberrabl�snak
neveztem ezt a b�nt�nyt. Sajnos, ezzel tulajdonk�ppen �nt szerettem volna
k�m�lni, Miss Godfrey. Az, amit az �n elrabl�ja mondott, eg�szen m�sk�pp
hangzik, sokkal v�gzetesebben.
Rosa visszafojtott valamit, ami felt�rni k�sz�lt benne, �s a f�ldre szegezte
tekintet�t. Feh�r arc�n k�ts�gbees�s �lt.
- �n is ett�l f�lek, kedvesem - mondta halkan a b�r�.
- Mindazon�ltal - folytatta Ellery bizakod�bb hangon - nincs �rtelme
el�re k�ts�gbeesni. Sok minden t�rt�nhetett vagy t�rt�nhet m�g; az �gy
mindenesetre a rend�rs�gre tartozik. Egy�bk�nt a rend�rs�g m�r ott van a
Spanish Cape-en, Miss Godfrey.
- M�r... ott van?
- R�viddel ezel�tt k�t rend�raut� tartott arrafel�. - Cigarett�j�t
szeml�lte. - Meglehet, hogy a mi v�letlen felbukkan�sunk csak �sszezavarja
a dolgokat. Ak�rkit h�vott is az �ri�s, az illet�nek nyilv�n sz�nd�k�ban �llt �nt
kiszabad�tani, Miss Godfrey, miel�tt valami komoly baj �ri. A maga G�li�tja
err�l is besz�lt a telefonba. Att�l tartok, most m�r k�s�. - Megr�zta a fej�t.
- De ha jobban belegondolok, tal�n m�gse. Lehet, hogy ennek a cs�nya
�gynek az ir�ny�t�ja m�r felfedezte b�rence bakl�v�s�t, hogy nem azt fogta el,
akit kellett volna. S akkor most egy id�re megb�jik... - Az egyik ablakhoz
ment, kinyitotta, �s hirtelen mozdulattal kihaj�totta a cigarett�t. - Nem
gondolja, Miss Godfrey, hogy �rtes�tenie kellene az �desanyj�t arr�l, hogy j�l
van? Biztosan rettenetesen agg�dik.
- �... anya - motyogta Rosa, felemelve elk�nzott tekintet�t. -
Eg�szen... elfelejtettem. Igen, m�ris telefon�lok.
A b�r� el�be l�pett, figyelmeztet� pillant�st vetve Elleryre. - B�zza ezt
Mr. Queenre, kedvesem. Ink�bb d�lj�n le egy kicsit. - A l�ny hagyta mag�t
visszavezetni az �gyhoz; a sz�ja reszketett.
Ellery a nappaliba ment, �s becsukta a h�l�szoba ajtaj�t maga m�g�tt.
Hallott�k a t�rcsa kattog�s�t �s Ellery halk hangj�t. Sem az �regember, sem a
l�ny nem sz�lt. Azt�n ny�lt az ajt�, �s Ellery visszaj�tt; keskeny arc�n k�l�n�s
kifejez�s �lt.
- David?... - kezdte a l�ny elfullad� hangon.
- Nem, a nagyb�tyj�r�l semmi h�r, Miss Godfrey - mondta Ellery lassan.
- Term�szetesen agg�dtak mag��rt �s Mr. Kummer�rt. Egy Moley nev�
helyb�li �riemberrel besz�ltem... Moley fel�gyel�vel a megyei nyomoz�kt�l.
- Elhallgatott, mint aki nem sz�vesen folytatja.
- Semmi h�r - mondta a l�ny tompa hangon, maga el� meredve.
- Moley? - morogta a b�r�. - Ismerem. �rti a dolg�t. K�t �vvel ezel�tt
egyszer hosszasan besz�lgettem vele szakmai k�rd�sekr�l.
- Az �desanyja kocsit k�ld mag��rt - folytatta Ellery, s �gy n�zegette a
fekete haj� l�nyt, mintha valami s�lyos �s megfoghatatlan dolgot pr�b�lna
felm�rni. - Rend�rs�gi kocsit... Egy�bk�nt �gy l�tszik, az egyik vend�g�k
kiss� furcs�n viselkedik, Miss Godfrey. N�h�ny perccel ezel�tt eltulajdon�totta
az �desapja egyik kocsij�t, �s �gy porzott el a Spanish Cape-r�l, mint akit
�ld�znek. Ezt Moleynak egy perccel azel�tt jelentett�k, hogy besz�ltem vele.
K�t motoros rend�r van a nyom�ban.
A l�ny �rtetlen�l �sszer�ncolta a homlok�t:
- Kicsoda?
- Egy Earle Cort nev� fiatalember. A l�ny d�bbenten �sszer�zk�dott:
- Earle? - k�rdezte.
- Nem � az a fiatalember, aki k�t �ve mag�val cs�nak�zott, kedvesem? -
d�rm�gte a b�r�.
- De igen. Earle... az lehetetlen! Nem... � ilyet soha...
- �gy l�tszik, szaporodnak a bonyodalmak - mondta Ellery. - Azt�n
hirtelen szembefordult vel�k. - T�rt�nt valami, ami m�g Mr. Cort sz�k�s�n�l
�s Miss Godfrey �s Mr. Kummer elrabl�s�n�l is megd�bbent�bb, b�r� uram.
Az �regember sz�ja elkeskenyedett.
- Gondolod, hogy...
- Azt hiszem, Miss Godfreynak tudnia kell. Egy�bk�nt n�h�ny perc
m�lva am�gy is megtudja.
A l�ny elgy�t�rt, zavarodott tekintettel, szinte k�bultan n�zett r�.
- M... mi... - kezdte, de az ajka nem akart engedelmeskedni.
Ellery sz�ra nyitotta a sz�j�t, azt�n becsukta. Mind a h�rman meglepetten
fordultak h�tra. A motor b�g�s�b�l �t�lve nagy teljes�tm�ny� kocsi rohant a
h�z fel� az �ton. Miel�tt mozdulhattak volna, m�r hallott�k a f�kcsikorg�st, az
ajt� csap�d�s�t �s a kavicsos �ton dobog� l�p�seket. Azt�n forg�sz�l z�dult a
szob�ba: magas, er�teljes fiatalember t�pte fel az ajt�t, sz�ke haja �gnek �llt.
sima b�r�t s�t�tbarn�ra �gette a nap. Sortot viselt, s karj�n-combj�n
megfesz�ltek az izmok.
- Earle! - ki�ltotta Rosa.
A fi� becsapta maga m�g�tt az ajt�t, nekit�masztotta f�lmeztelen h�t�t, egy
pillant�st vetett Ros�ra, mintegy ellen�rizve, hogy �ps�gben van-e, majd
Elleryre mordult:
- Besz�lj, te briganti! Mi ez az eg�sz, �s hol van David Kummer?
- Earle, ne l�gy ostoba! - ki�ltott r� Rosa; arc�ra m�r visszat�rt a
term�szetes sz�n. - Nem eml�kszel Macklin b�r�ra k�t �vvel ezel�ttr�l? Ez
pedig Mr. Queen, a bar�tja. B�rbe vett�k a nyaral�t, �s ma reggel itt tal�ltak.
Earle! Ne �llj ott, mint egy darab fa! Mi t�rt�nt?
A fiatalember kih�v�an meredt r�juk, azt�n a kih�v�s sz�gyenn� v�ltozott, s
lassan a nyak�t is el�nt�tte a p�r.
- Bocs�natot k�rek - dadogta. - Nem tudtam... Rosa j�l vagy? - Az
�gyhoz ugrott, let�rdelt mell�, �s megragadta a l�ny kez�t.
De Rosa elkapta a kez�t.
- K�sz�n�m, nagyon j�l. De te hol volt�l az �jjel, amikor sz�ks�gem lett
volna r�d, amikor David b�csit meg engem elrabolt az a f�lszem� sz�rnyeteg?
-- k�rdezte hiszt�rikus nevet�ssel.
- Elraboltak? - hebegte a fi�. - Nem... , nem tudtam. Azt hittem...
 Ellery elgondolkodva szeml�lte Cortot.
- Nem hallom az �ld�z�k zaj�t, Mr. Cort. Most besz�ltem Moley
fel�gyel�vel a Spanish Cape-en, �s �gy �rtes�ltem, k�t motoros rend�r k�vette
mag�t.
A fiatalember felt�p�szkodott, m�g mindig egy kiss� zavarodottan.
- Ler�ztam �ket. Befordultam erre az �tra... �k meg egyenesen
tov�bbmentek.
- Honnan tudta, Mr. Cort - k�rdezte a b�r� l�gy hangon -, hogy merre
keresse Miss Godfreyt?
A fi� az egyik sz�kbe s�llyedt, �s arc�t a kez�be temette. Azt�n megr�zta a
fej�t, �s feln�zett.
- Bevallom - mondta lassan -, az �n egyszer� agyam sz�m�ra t�l sok ez
az eg�sz. N�h�ny perccel ezel�tt felh�vott valaki a h�zban, �s k�z�lte, hogy
Ros�t itt tal�lom, a Waring nyaral�ban. A rend�rs�g ugyan m�r ott volt, de
�gy gondoltam... sz�val megpr�b�lom lenyomozni a h�v�st. De nem siker�lt.
Azt�n - azt hiszem - elvesztettem a fejemet, �s most itt vagyok.
Rosa szeme �llhatatos�n ker�lte a fiatalember arc�t; �gy t�nt, haragszik
valami�rt.
- Hmm! - mondta Ellery. - Basszus hang volt?
Cort szerencs�tlen k�pet v�gott.
- Nem tudom. Mintha rossz lett volna a vonal. M�g csak azt sem tudtam
meg�llap�tani, f�rfi-e vagy n� az illet�. Suttog� hang volt. - Megfordult, �s
furcsa, szenved� tekintettel n�zett a fekete haj� l�nyra. - Rosa...
- Nos - mondta Rosa h�v�sen, a falat b�mulva -, most m�r itt kell �ln�m
eg�sz nap, �s hallgatom ezt a... vagy lesz sz�ves v�gre valaki elmondani, mi
t�rt�nt otthon?
Ellery tekintete egy pillanatra sem hagyta el Earle Cort arc�t.
- Mr. Cort telefonh�v�sa bonyol�tja a dolgot - felelte. - H�ny telefon van
a h�zban, Miss Godfrey?
- T�bb is. �s minden szob�ban k�l�n h�zi telefon.
- �! - mondta halkan Ellery. - Akkor lehet, hogy Mr. Cortot a h�zon
bel�l h�vta valaki. Ugyanis a m�lt �jszaka esem�nyei - bizonyos esem�nyek,
amelyek az �n�k elrabl�sa ut�n t�rt�ntek, Miss Godfrey - arra engednek
k�vetkeztetni, hogy az emberrabl� az �n�k h�z�ban h�vott fel valakit.
- Ez... ez lehetetlen! - suttogta Rosa, �s ism�t els�padt.
- Az a helyzet - folytatta Ellery csendesen -, hogy a t�ved�st, amelyet az
�n k�ptelen kal�za elk�vetett, a felb�rl�je szinte azonnal felfedezte.
- Azonnal? �n...
- �s helyreigaz�totta. Lehet, hogy szem�lyesen. - Ellery �jabb cigarett�t
vett el�, Earle Cort pedig elford�totta a fej�t. Azt�n Ellery kiss� fojtott �s
t�preng� hangon �gy folytatta:
- John Marc�t ugyanis ma hajnalban a teraszon �lve tal�lt�k, Miss
Godfrey - holtan.
- Holtan?
- Igen. Meggyilkolt�k.

3. fejezet A csupasz ember rejtv�nye

Moley fel�gyel� �sz�l� veter�n volt, v�r�s k�p�, elsz�nt arckifejez�s�,

kem�nyk�t�s�. Ezek a vil�gon minden�tt a tapasztalt embervad�sz jegyei, akit
kem�ny �kle, a hivat�sos b�n�z�k arc�nak �s szok�sainak ismerete �s egy
bizonyos vele sz�letett ravaszs�g emelt ki az egyszer� sorb�l. De az ilyen
emberek gyakran zavarba j�nnek, ha a b�n elt�r a szabv�nyost�l.
Megjegyz�s n�lk�l hallgatta v�gig Rosa elbesz�l�s�t �s Earle Cort
eldadogott magyar�zat�t, de Ellery zavart olvasott le a homlok�r�l.
- H�t, Mr. Queen - mondta, mik�zben a b�r� beseg�tette Ros�t a
rend�rkocsiba, Cort pedig tehetetlen�l m�rgel�d�tt m�g�tt�k -, ez bizony
cifra �gynek l�tszik. Nem eg�szen az �n ter�letem. �n... m�r hallottam �nr�l,
�s persze a b�r� �r v�lem�nye rengeteget sz�m�t. Volna kedve - hogy �gy
mondjam - seg�teni?
Ellery s�hajtott.
- Azt rem�ltem, hogy... Nem aludtunk, fel�gyel� �r, �s ami az ev�st
illeti... - V�gyakozva n�zett a Duesenberg csomagtart�ja fel�, de a hangj�ban
bizonytalans�g bujk�lt. - Mindazon�ltal Macklin b�r� �s j�magam
v�gezhetn�nk n�mi - hogy �gy mondjam - felder�t�st.
A Spanish Cape orsz�g�t fel�li bej�rat�n�l ez�ttal m�r egy megyei rend�r
�llt �rt; Cort ideiglenes sz�k�se ut�n, �gy l�tszik, m�r megtett�k a sz�ks�ges
el�vigy�zatoss�gi int�zked�seket. A kocsi suhant az �ton, �s mindenki
hallgatott. Rosa mereven �lt, mint akit kiv�gezni visznek; szeme �vegesen
csillogott. Mellette Cort a k�rmeit gy�t�rte... A f�ldnyelv sz�k�let�n�l �jabb
rend�r �llt, �s a Spanish Cape sz�v�be vezet� s�llyesztett utat minden�tt
le�ll�tott motorker�kp�rok szeg�lyezt�k.
- Mi lesz az elhagyott kocsival? - k�rdezte Ellery t�n�d� hangon a
fel�gyel�t. A szeme k�v�ncsian megcsillant.
- Az embereim m�r vizsg�lj�k - mondta a fel�gyel� rosszkedv�en. - Ha
van rajta ujjlenyomat, megtal�lj�k. De nem nagyon b�zom az
ujjlenyomatokban. Nem l�tszik profi munk�nak, b�rmilyen sim�n ment is az
eg�sz. Az a nagydarab fick�... - besz�vta kem�ny ajkait. - K�l�n�s egy
figura lehet, az biztos. K�nny�szerrel fel lehetne ismerni. Egy�bk�nt �gy
r�mlik, mintha hallottam volna valakir�l errefel�, aki megfelel ennek a
szem�lyle�r�snak. Mindj�rt r�j�v�k.
Ellery nem sz�lt t�bbet. Ahogy lefordultak a m�ly �tr�l, megl�tta a parti
terasz bej�rat�t. Eg�sz emberraj ny�zsg�tt arrafel�.
Azt�n bekanyarodtak, �s r�t�rtek a h�z fel� vezet� emelked�re. A t�volban
felt�ntek az �p�let vid�m, k�nnyed cser�ptet�i.
Az �t k�t oldal�n apr� sziklakert-vadonok ter�ltek el, kim�dolt
tervszer�tlens�ggel sz�tsz�rva. �desk�s illatot �rasztottak, amely �that�an
keveredett a s�s leveg�vel. Baloldalt, egy kiss� t�volabb, csontos �regember
dolgozgatott g�rnyedten. Olyan volt az arcsz�ne, mint a k�rnyez� szikl�k�, �s
olyan elm�ly�lt odaad�ssal munk�lkodott, mint akit az er�szakos hal�l sem
zavarhat meg szent tev�kenys�g�ben. Csupa sz�n volt minden, a vir�gz�
bokrok, a tarka k�vek, a makul�tlan s�v�ny. Azt�n el�t�nt a h�z, ez a hossz�,
alacsony, spanyol st�lus� �p�let... Ellerynek hirtelen az jutott esz�be, hogy a
sziklakertben �gyk�d� �regember ak�r maga Walter Godfrey is lehet.
- Jorum - mondta Moley fel�gyel� Ellery arckifejez�se l�tt�n.
- �s ki ez a Jorum?
- �rtalmatlan �reg fl�t�s, aki mindig itt �gyeleg a h�z k�r�l.
Azt hiszem, � az �reg Godfrey egyetlen bar�tja sz�les e vil�gon. Aff�le
mindenese Godfreynak; hol valamelyik kocsit vezeti, hol �rk�dik, hol pedig a
kert�szked�sben seg�t a f�n�knek. �k ketten szinte elv�laszthatatlanok
egym�st�l. - Moley fel�gyel� ravasz tekintete t�preng�v� v�lt. - Akad
n�h�ny tennival�m. El�sz�r is itt van az a tegnap esti telefonh�v�s Hollis
Waring nyaral�j�b�l. Nem tudom, de tal�n m�gis le tudjuk nyomozni...
- Lenyomozni egy h�v�st, amely az automata k�zponton �t t�rt�nt? -
d�rm�gte Ellery. - Azt�n a kis Cort is azt mondja, hogy neki sem siker�lt
kider�tenie a maga telefonh�v�s�t.
- Hogy mit mond a kis Cort - felelte komoran a fel�gyel� -, az n�lam se
nem oszt, se nem szoroz. B�r az egyik emberem m�r ut�nan�zett, �s eddig,
�gy l�tszik, igazat mondott... No, meg�rkezt�nk. Fel a fejjel, Miss Godfrey!
Biztosan nem akarja, hogy az �desanyja m�g jobban megijedjen. El�g baj �rte
m�r a mai napon.
Rosa g�piesen elmosolyodott, �s ujjaival a haj�ba t�rt.
A bels� udvarban, tan�cstalan embercsoport �lldog�lt. K�r�l�tt�k kem�ny
arc� f�rfiak keringtek. A balkonr�l t�bb r�m�lt szemp�r b�mult, l�that�lag a
szem�lyzet tagjai.
Ahogy Rosa kiugrott a rend�rkocsib�l, magas, s�t�t haj�, kiv�r�s�d�tt
szem� asszony rohant el� a kocsifelj�r�ra, az alakja szoborszer� volt, s
v�kony csukl�j�n�l zsebkend� libegett. Egym�s nyak�ba borultak.
 - Semmi bajom, anya - mondta Rosa halk hangon. - De David... f�lek...
- Rosa dr�g�m! �, h�la istennek...
- J�l van, anya...
- Rettegt�nk miattad... Olyan sz�rny� volt ez a nap... El�sz�r te �s David,
azt�n J... Mr. Marc�... Dr�g�m, meggyilkolt�k!
- K�rlek, anya! Szedd �ssze magad!
- Egyszer�en minden elromlott. El�sz�r Pitts, ma reggel... azt sem tudom,
hol van ... azt�n te meg David, v�g�l Mr. Marc�
-Tudom, anya. Tudom. M�r mondtad.
- De David! H�t �... �t is...
- Nem tudom, anya. Nem tudom.
- Ki az a Pitts, fel�gyel� �r? - k�rdezte halkan Ellery.
- Az �rd�g tudja. V�rjon egy percig! - A fel�gyel� jegyzetf�zetet h�zott
el�, �s egy telefirk�lt lapot n�zegetett. - Megvan! Az egyik szobal�ny. Mrs.
Godfrey szem�lyes komorn�ja.
- De Mrs. Godfrey �pp most mondta, hogy elt�nt.
Moley v�llat vont.
- Biztosan itt van valahol. Nem fogok egy szobal�ny miatt idegeskedni,
�ppen most... Egy percet v�rjon, am�g... - A fel�gyel� hirtelen elhallgatott. A
zil�lt fiatalember eddig a patio bej�rat�ban �llt, �s vad, zavarodott tekintettel
b�mult Ros�ra. A k�rmeit r�gta, s majd felfalta a l�nyt a szem�vel. Most
kelletlen�l megr�zta a fej�t, arckifejez�se megv�ltozott, �s valamif�le haragos
belet�r�d�tts�ggel f�lre�llt.
Kis, k�pc�s, piszkos v�szonnadr�got visel�. sz�rke emberke j�tt el� a
h�zb�l, �s esetlen�l megfogta Rosa kez�t. A t�bbiek mellett �gy festett, mint
egy seg�dkert�sz vagy m�sodkukta. Semmi sem volt a megjelen�s�ben, ami
hatalomra utalt volna - tal�n kem�ny tekintet�t kiv�ve. Walter Godfrey �gy
fogta a l�nya kez�t, mint b�rmely nyugd�jas apa, a feles�g�r�l pedig
egyszer�en tudom�st sem vett.
A g�pkocsivezet� elhajtott a rend�raut�val, �s egy percnyi zavarodott
hallgat�s ut�n a h�rom Godfrey lassan bevonult a bels� udvarba.
- A mindenit! - suttogta Moley fel�gyel�, �s ujj�val csettintett.
- Mi t�rt�nt? - morogta a b�r�, mik�zben le nem vette a szem�t
Godfrey�kr�l.
- Megvan! R�j�ttem, ki az. V�rjanak, m�g egy-k�t telefonnal v�gzek... J�l
van, j�l van, Joe, megyek m�r. V�rjon azzal a jelent�ssel! - Gyorsan
megker�lte a h�z sark�t. Azt�n �jra el�bukkant. - Menjen csak be, �s v�rjon
meg, b�r� �r! Maga is, Mr. Queen. Egy perc m�lva itt vagyok. - �s �jra
elt�nt.
Ellery �s a b�r� kiss� b�tortalanul l�pett az udvarba. Rosa elcsig�zottan kelt
fel fonott sz�k�b�l.
- Bocs�sson meg, b�r� �r! Sajnos, egy kicsit ideges vagyok. Anya, apa,
bemutatom Macklin b�r� urat. Felaj�nlotta, hogy seg�t. Ez pedig Mr. Ellery
Queen, �... � detekt�v. �n... De h�t � hol van? - ki�ltotta hirtelen k�ts�gbeesett
hangon, �s s�rni kezdett. Nem lehetett tudni, hogy John Marc�ra vagy David
Kummerre gondol-e.
- Detekt�v! - mondta Walter Godfrey, �s feljebb r�ntotta piszkos
v�szonnadr�gj�t. - Abb�l m�r van itt el�g! Rosa, hagyd abba a szip�kol�st!
Illetlens�g. A gazember csak azt kapta, amit meg�rdemelt, �s �szint�n
rem�lem, hogy az a der�k fick�, aki megszabad�totta t�le az emberis�get,
szabadon meg�ssza. Ha gyakrabban hallgatn�l az ap�dra, mint...
- Kedves ember - mondta Ellery halkan. Elfordultak, a b�r� is, � is,
mik�zben Stella Godfrey haragos pillant�st vetett a f�rj�re, �s Kos�hoz sietett.
- Figyeld az ifj� lovagot! Egy l�p�sre sem t�g�t sz�ve h�lgye mell�l, �s
felt�n�en rosszul b�rja a k�nnyeket. Meg kell mondanom, hogy
tulajdonk�ppen meg�rtem. Mondd, neked is az a v�lem�nyed, hogy az az
emberi b�rka ott nem lehet m�s, mint a Rosa �ltal eml�tett "kapkod� �s koros"
Mrs. Constable?
Laura Constable ott �lt, nem messze t�l�k, jaj v�r�s k�nt�sben �s elr�vedt
arckifejez�ssel. Nem l�tta sem a k�t f�rfit, sem Stella Godferyt, aki bek�s�rte
Ros�t a h�zba, sem az ajk�t harapd�l� Earle Cortot, sem pedig Walter
Godfreyt, aki gy�l�lk�dve meredt az udvaron t�bl�bol� detekt�vekre. Ellery
elm�ly�lten tanulm�nyozta Mrs. Constable arc�t. Az asszony tork�n vadul
ugr�lt az �t��r. Lassan, neh�zkesen, szinte asztm�s�n l�legzett.
- Alighanem b�ntja valami - mondta a b�r� rosszkedv�en.
- Az nem kifejez�s... Azok pedig ott, gondolom, a Munn h�zasp�r.
- A hallgat�s tornyai - d�rm�gte a b�r�. - Nem ak�rmilyen gy�jtem�ny
ez, fiam.
Az asszonyt k�nny� volt felismerni. F�nyk�p�t sz�mtalan �js�g �s foly�irat
k�z�lte. M�r h�sz�ves kora el�tt r�vid, �m sz�d�t� p�ly�t futott be
k�z�pnyugati, s�ros kis sz�l�faluj�t�l az enyh�n k�tes h�rn�vig, amelyre mint
sz�mos sz�ps�gverseny gy�ztese tett szert. Egy ideig fot�modellk�nt
m�k�d�tt; volt egyfajta kem�ny, sz�ke b�j az arc�ban �s az alakj�ban, ami
kit�n�en mutatott a f�nyk�peken. Azt�n elt�nt, �s legk�zelebb P�rizsban
bukkant fel, - egy l�ha amerikai milliomos feles�gek�nt. K�t h�nap m�lva
m�r egy j�l j�vedelmez� v�l�peri megegyez�s �s egy hollywoodi szerz�d�s
boldog tulajdonosa volt.
P�ly�j�nak e szakasza �ppoly r�vid volt, mint amilyen esem�nyd�s. Mivel
tehets�ge vajmi csek�ly volt, v�g�l is h�rom egym�st k�vet� botr�ny h�sek�nt
elhagyta Hollywoodot, �s visszat�rt New Yorkba, ahol szinte azonnal �jabb
szerz�d�s birtok�ba jutott, ez�ttal egy sikeres broadwayi rev�h�z. �s �gy
l�tszik, Cec�lia Ball itt r�tal�lt igazi m�faj�ra, mert a siker olyan
rak�tasebess�ggel rep�tette rev�r�l rev�re, ami csak a Broadwayn lehets�ges.
Azt�n tal�lkozott Joseph A. Munn-nal.
Munn saj�tos figura volt. Kamaszkor�ban havi harminc doll�r�rt
b�lyegezte a marh�kat a t�voli nyugaton, ahol sz�letett. Bel�pett Pershing
hadsereg�be, �s r�szt vett a Villa elleni mexik�i b�ntet� hadj�ratban, majd az
eur�pai h�bor�s konfliktus vihar�ban tal�lta mag�t, �rmesteri rangot �s k�t
kit�ntet�st szerzett Franciaorsz�gban, �s �res zseb� h�sk�nt, h�rom
gr�n�trepesszel a test�ben t�rt meg az Egyes�lt �llamokba. Sebei azonban
nem cs�kkentett�k herkulesi erej�t; ezt tov�bbi p�lyafut�sa f�nyesen
bizony�totta. Szinte azonnal elhagyta New Yorkot egy rozoga teherhaj�
fed�lzet�n. �vekig senki sem l�tta. Amikor egyszerre csak �jra felbukkant
New Yorkban, negyven �v k�r�li f�rfi volt, fekete, mint egy mesztic, a haja
s�r�bb �s g�nd�rebb, mint valaha, a l�ny�ben volt valami higgadt, parancsol�
magabiztoss�g, a banksz�ml�j�n pedig t�bb milli� doll�r. Hogy az ut�bbira
mik�pp tett szert, legfeljebb a bank�ra tudta. De legink�bb azt besz�lt�k, hogy
vagyon�nak f� forr�sai a forradalmak, a marh�k �s a b�ny�k voltak.
L�that�lag �gy ismerte a d�l-amerikai kontinenst, mint a tenyer�t.
Joe Munnt New Yorkban egyetlen gondolat vez�relte, amely szinte m�r
r�geszm�j�v� v�lt: hogy amilyen hamar csak lehet, k�rp�tolja mag�t a sebes
lovagl�ssal, kem�ny k�zdelmekben �s f�lv�r asszonyokkal val�, nem �ppen
gyeng�d kapcsolatokkal t�lt�tt �vek�rt. T�rv�nyszer� volt, hogy Cecilia
Ballba botolj�k. Egy csillog�-villog� �jjeli lok�lban t�rt�nt a dolog, a t�rsas�g
hars�ny volt, j�kedv� �s m�moros, a zene izgat�; Munn szilajul ber�gott, �s
egy maharadzsa k�nnyeds�g�vel sz�rta a p�nzt. M�snap d�lben Munn egy
connecticuti sz�llodaszob�ban �bredt, a kac�ran mosolyg� Cecili�val az
oldal�n, s a kom�don ott fek�dt a h�zass�glev�l.
M�s f�rfi ilyen esetben d�hrohamot kap, fenyeget�zik, vagy �gyv�dhez
rohan - ki-ki term�szete szerint. Joe Munn azonban nevetve �gy sz�lt:
- J�l van, gyermekem, megfogt�l; de �n tehetek r�la, �s azt hiszem, t�ged
�ppens�ggel el lehet viselni. Csak egyet ne felejts: mostant�l fogva Joe Munn
feles�ge vagy. �s ez z�rtk�r� t�rsas�g lesz, �rted? Engem nem �rdekel, ki
volt�l �s kikkel sz�rakozt�l azel�tt; az �n m�ltam sem �ppen r�zsaillat�.
Rengeteg doh�nyom van; olyannal te nem tal�lkozhatsz, aki t�bbet adhatna
neked. �s azt hiszem, tudok vigy�zni magamra, ha z�r van. De a mi z�rjeink
csak r�nk tartoznak, ennyi az eg�sz.
Ez n�h�ny h�nappal kor�bban t�rt�nt. S most Munn�k, f�rj �s feles�g,
egym�s mellett �ltek a Godfrey h�z udvar�n. Nem sz�ltak, nem mozdultak,
szinte l�legzetet is alig vettek. Cecilia Munn �rzelmi �llapot�t nem volt neh�z
lem�rni. Arca holts�padt volt a fest�k alatt, keze g�rcs�sen �sszeszor�tva
fek�dt az �l�ben, �s hatalmas sz�rk�sz�ld szem�t f�lelem f�tyolozta. Keble
apr�, elfojtott hull�mokban emelkedett �s s�llyedt, �szint�n rettegett; a maga
m�dj�n legal�bb annyira, mint Laura Constable.
Munn ott magaslott mellette; f�lig lehunyt fekete szeme titokban fesz�lten
figyelt. Nagy, izmos keze f�lig elt�nt sportkab�tja zsebeiben. Arca t�k�letesen
�res volt, mint a szerencsej�t�kosok� hivat�suk gyakorl�s�nak pillanat�ban.
- Mi az �rd�gt�l f�lnek ezek? - d�nny�gte Ellery a b�r� fel�, mik�zben
az udvar t�volabbi sark�ban lev� ajt�ban felt�nt Moley fel�gyel� er�teljes
alakja. - �letemben nem l�ttam m�g ennyire beijedt t�rsas�got.
Az �reg�r egy pillanatig hallgatott, majd lassan �gy sz�lt:
- Nagyon k�v�ncsi voln�k arra az emberre, akit meg�ltek. Sz�vesen
megn�zn�m az � arc�t. Vajon � is f�lt-e?
Ellery tekintete Joe Munn mozdulatlan alakj�ra t�vedt. - Nem
csod�lkozn�k - mondta halkan.
A detekt�v hossz� l�ptekkel sietett fel�j�k.
- Nem sokra mentem - k�z�lte halk hangon. - Besz�ltem a
telefonosokkal. Feljegyeztek egy h�v�st tegnap �jjel a Waring h�zb�l.
- Remek! - mondta a b�r�.
- Nem olyan remek. Ez minden. Nem lehet tudni, kit t�rcs�ztak, a
rendszer nem jelzi, vagy valami ilyesmi. De helyi h�v�s volt.
- Igen?
- Igen, ez az�rt valami. Val�ban �gy l�tszik, hogy az az emberhegy ebben
a h�zban tett valakinek jelent�st. De bebizony�tani... - A fel�gyel� arc�n
�sszeh�z�dtak az izmok. - Viszont m�r tudom, ki az az �ri�s.
- Az emberrabl�?
- Tudtam, hogy eszembe fog jutni, �s m�r ut�na is n�ztem. - Moley
csavart olasz szivart dugott a sz�j�ba. - Ezt hallgass�k meg: Nem fogj�k
elhinni. A pasast Kidd kapit�nynak h�vj�k.
- Ugyan! - tiltakozott Ellery. - Ez minden val�sz�n�s�gnek
ellentmond. M�ghozz� k�t�ssel a f�l szem�n? Hov� jutott a vil�g? Kidd
kapit�ny! Meglep, hogy nincs fal�ba.
- Alighanem a k�t�s sugallta a nevet, fiam - jegyezte meg a b�r�.
- Igaza lehet, b�r� �r - mormogta a fel�gyel�, mar� f�st�t eregetve. - -
Ha m�r a fal�br�l besz�l�nk, Mr. Queen - �ppen Miss Godfrey egyik
megjegyz�se juttatta �t az eszembe. Neki van a legnagyobb l�ba az �ce�non
innen. Azt mondj�k, nagyobb, mint Carner��. A fi�k n�ha ezzel szokt�k
cs�folni. Az a sebhely a nyak�n szint�n seg�tett. Azt hiszem, goly�t�l ered.
- Igazi gladi�tor - d�rm�gte Ellery.
- Tov�bb is van. Senki sem tudja az igazi nev�t. Csak �gy h�vj�k: Kidd
kapit�ny. A k�t�s val�di,; vagy t�z �ve vesztette el a f�l szem�t, amikor
�sszekapott valamelyik neh�z fi�val a parton.
- Sz�val, j�l ismerik errefel�?
- J�l h�t - mondta Moley rosszkedv�en. - Egyed�l �l egy kunyh�ban a
lap�lyon, Barham fel�, �s horg�szokat visz ki a tengerre, abb�l tartja fenn
mag�t. Van valami �cska kis vitorl�sa. Litersz�m issza a p�link�t mindennap,
�s nemigen �ll sz�ba senkivel. Neh�z fi�nak ismerik. Vagy h�sz �ve
boldog�tja ezt a partszakaszt, m�gse tudnak r�la szinte semmit.
- Vitorl�sa van -- mondta Ellery elgondolkodva. - Akkor mi�rt lopta el
Waring motoros�t, csak nem mer� rosszindulatb�l?
- Mert az gyorsabb. Messze lehet jutni vele. Azt�n kabinja is van.
Egy�bk�nt az egyik emberem azt jelentette, hogy �ppen szerd�n adta el a
vitorl�s�t egy m�sik hal�sznak. �rdekes, nem?
- Sz�val eladta - mondta a b�r�, hirtelen komorr� v�lt hangon.
- Ennyit tudok. M�r riasztottam az eg�sz partvid�ket, �s a part�rs�g is
utas�t�st kapott, hogy tartsa nyitva a szem�t. Nem lehet valami nagy �sz, ha
azt hiszi, meg�szhatja, amit tegnap �jjel elk�vetett. Valaki alaposan cs�be
h�zta. Egy akkora embernek, mint �, k�r�lbel�l annyi es�lye van az
elrejt�z�sre, mint egy elef�ntnak a bolhacirkuszban. �s ide figyeljenek! -
horkantotta a fel�gyel�. - A kocsit val�ban lopta. K�r�lbel�l �t perce
azonos�totta a tulajdonosa.
Tegnap este hat �ra k�r�l lopt�k el az egyik mell�k�tr�l, ahol parkolt. �gy
�t m�rf�ldnyire innen.
- Fura - d�nny�gte Ellery. - De nem is olyan ostobas�g ez az eg�sz,
mint amilyennek l�tszik. Egy olyan embern�l, mint a maga kal�zkapit�nya,
megeshet, hogy r�sz�nja mag�t egy utols�, elkeseredett v�llalkoz�sra, azt�n
v�gleg elt�nik. Ezt l�tszik al�t�masztani az a t�ny, hogy eladja a vitorl�s�t, az
egyetlen meg�lhet�si eszk�z�t. - Lassan r�gy�jtott. - Most van egy haj�ja,
amellyel - mint maga mondta - messze juthat. Ha el�re kifizett�k, ak�r
m�rf�ldekre a partt�l is az �ce�nba dobhatja Kummer holttest�t, azt�n arra
haj�zik, amerre csak kedve tartja. M�g ha elcs�pik is, hov� lesz addigra az a
h�res-nevezetes �s leggyakrabban csal�ka corpus delicti? De ez szerintem csak
igen t�voli lehet�s�g. Att�l tartok, nem ker�l el� t�bb�. Egy kismad�r azt
s�gja nekem, hogy maga nyakig �l a p�cban, fel�gyel� �r.
- M�ris cserbenhagyn�nak? - Moley mosolygott. - Egy�bk�nt is
k�rd�s, hogy � �lte-e meg Marc�t az �jszaka. A jelek szerint Kummert
hurcolta mag�val a tengerre abban a meggy�z�d�sben, hogy � Marc�. A pasas
meg, akinek telefon�lt, val�sz�n�leg l�tta Marc�t a h�v�s ut�n, r�j�tt, hogy
Kidd �sszekavarta a dolgokat �s nem azt fogta el, akit kellett volna, �gy azt�n
maga tette el l�b al�l Marc�t az �jjel, m�g Kidd Kummerrel v�gzett messze
odakint a tengeren.
- De az is lehets�ges - vetette k�zbe a b�r� -, hogy Kidd k�s� �jjel
partra sz�llt valahol, �s m�g egyszer felh�vta a megb�z�j�t. �s lehet, hogy azt
az utas�t�st kapta, hogy t�rjen vissza, �s fejezze be a munk�t.
- Lehet, de �n biztos vagyok abban, hogy nem egy, hanem k�t gyilkoss�gi
�gyben nyomozunk. K�t k�l�n gyilkossal.
- De Moley, a kett� k�z�tt kapcsolatnak kell lennie!
- Persze, persze. - A fel�gyel� hunyorgott. - Egyszer csak partra kell
sz�llnia benzin�rt, �s akkor elkapjuk. M�rmint Kiddet.
- A motoroshoz? - Ellery v�llat vont. - Ostobas�ga ellen�re is j�l
v�gezte a dolg�t. Nincs okom felt�telezni, hogy �ppen egy olyan elemi dolgot
hagyott volna ki a sz�m�t�sb�l, mint az �zemanyag. Alighanem el�re elrejtett
egy csom�t valami elhagyott helyen. �n nem b�zn�k abban, hogy...
- Majd megl�tjuk. Most rengeteg dolgunk van. M�g arra sem volt id�m,
hogy alaposabban k�r�ln�zzek a h�zban. J�jjenek, uraim, hadd mutassak
valamit.
John Marc� a terasz egyik kerek asztal�n�l �lt, kicsit el�red�lve, holtan.
Jobb kez�ben m�g most is fekete s�tap�lc�t szorongatott, amely majdnem
v�zszintesen nyugodott a k�vezeten, er�s fekete f�rtjein enyh�n f�lrecsapott
puhakalap, v�lla k�r�l sz�npadias b�li k�peny, amelyet a nyak�n�l egy f�mcsat
�s egy fonott hurok tartott - egy�bk�nt meztelen�l.
Nem h�romnegyed r�szt volt meztelen, sem f�lmeztelen, sem pedig
majdnem meztelen. Olyan csupasz volt, mint a sz�let�se napj�n.
A k�t f�rfi leesett �llal b�multa. Azt�n Ellery pislogott, majd m�g egyszer
megn�zte, hogy megbizonyosodj�k, nem �lmodik-e.
- Istenem! - mondta olyan hangon, mint a m��rt�, aki valamely
leny�g�z� alkot�st szeml�l. Macklin b�r� csak n�zett, �s meg sem tudott
sz�lalni.
Moley fel�gyel� f�lre�llt, �s valamif�le �r�mtelen el�gedetts�ggel n�zte a
k�t f�rfi d�bbent �br�zat�t.
- Ez �nnek is �jdons�g, ugye, b�r� �r? - morogta. - Fogadok, nem egy
�gyet hallgatott v�gig a pulpitusr�l, amelyben az �ldozat meztelen n� volt, de
meztelen f�rfi!... Hogy hov� jut ez az orsz�g!
- Csak nem azt akarja mondani - kezdte az �reg�r undorral az arc�n -,
hogy valami n�...
Moley megvonta er�s v�ll�t, �s nagyokat pof�kelt a szivarj�b�l.
 - Nevets�ges - mondta Ellery, de a hangja nem volt valami meggy�z�.
Csak b�mulni tudott.
Meztelen! A k�peny alatt a halotton semmi nem volt. A k�kesfeh�r t�rzs
csillogott a d�lel�tti napf�nyben, mint a m�rv�nyszobor, melyet sim�v� �s
halv�nny� koptatott az id�; a hal�l m�r rajta hagyta a maga f�lreismerhetetlen
b�lyeg�t a feszes b�r�n. Lapos, sz�gletes melle volt, a v�llak sz�lesek �s
er�sek, �s a test a karcs� der�k ir�ny�ba keskenyedett, l�bsz�rai karcs�ak
voltak, �r nem l�tszott rajtuk, mint egy kisfi� l�bai, �s a l�bfeje kifejezetten
sz�p volt.
- J�k�p� �rd�g! - s�hajtotta Ellery, a halott arc�ra emelve tekintet�t.
Halv�nyan latin jelleg� arc volt, meglehet�sen telt ajakkal �s alig
�szrevehet�en hajlott orral - sim�ra borotv�lt, tiszta �s veszedelmes arc,
nyugodt, er�s, �s enyh�n gunyoros m�g a hal�lban is. A f�lelemnek, amelyre
Macklin b�r� sz�m�tott, nyoma sem volt rajta.
- �s �gy tal�lt�k?
- Ahogy most l�tja, Mr. Queen - mondta Moley -, kiv�ve, hogy a k�peny
nemcsak a v�ll�t fedte, mint most. Egyenesen hullott lefel�, �s majdnem
teljesen betakarta a test�t. Magunk h�ztuk h�tra a sz�rnyait, �s majd el�jultunk
a meglepet�st�l... �r�lt dolog, mi? K�l�nben egy centit sem mozd�tottuk.
Mintha csak egy r�mreg�nyb�l j�tt volna el�, vagy az �r�ltekh�z�b�l.... De itt
j�n a mi megyei halottk�m�nk. Hello, Blackie, siessen egy kicsit, j�?
- K�l�n�s - d�nny�gte a b�r�, �s hossz�. �reg teste arr�bb mozdult, hogy
helyet adjon egy sov�ny, csontos, f�radt k�p� f�rfi�nak, aki lefel� csoszogott a
l�pcs�n. - Ez az �riember, fel�gyel� �r, vajon rendszeresen �gy s�t�lgatott, a
maga - elismerem - tetszet�s meztelens�g�ben, vagy az elm�lt �jjel
rendk�v�li alkalom volt? Err�l jut eszembe, biztos, hogy tegnap �jjel t�rt�nt,
ugye?
- Abb�l a kev�sb�l, amit eddig siker�lt megtudnom, mindenesetre �gy
t�nik. Ami pedig ennek az �rnak a szok�sait illeti, arr�l �n pontosan annyit
tudok, mint �n - mondta Moley savany�an. - Ha val�ban ez volt a szok�sa,
gondolom, nagy �r�m�t szerzett vele az itt lev� h�lgyeknek. Nos, Blackie?
Egy kis istennek tetsz� munka vas�rnap d�lel�ttre.
A halottk�m elt�totta a sz�j�t.
- De hisz ez meztelen! �s �gy tal�lt�k? - Fekete t�sk�ja nagyot puffant a
k�v�n, ahogy a holttest f�l� hajolt �s hitetlenkedve n�zegette.
- Maga a tizedik, aki megk�rdezi - mondta a fel�gyel� f�radt hangon -,
igen, �gy tal�ltuk. Gyer�nk m�r, Blackie, az �g szerelm�re. Itt valami eg�szen
k�l�n�s dologr�l van sz�, �s azt akarom, hogy annyit mondjon nekem,
amennyit csak tud, itt helyben �s azonnal.
Mindh�rman h�tr�bb vonultak, �s figyelt�k, amint a halottk�m munk�hoz
l�t. Egy percig egyik�k sem sz�lt.
Azt�n Ellery vontatott hangon ezt k�rdezte:
- A ruh�it nem tal�lt�k meg, fel�gyel� �r?
K�r�lj�ratta tekintet�t a teraszon. Nem volt k�l�n�sebben t�gas, de a
hi�nyz� nagys�got p�tolta a sz�n �s a hangulat. Pihen�sre invit�lt, mint a
lust�lkod�s �s k�nyelem valamif�le bens�s�ges kis temploma. A feh�r pergola
tet�zet�n �t a napsugarak cs�kos f�ny-�rny�k mint�ban hullottak a vid�m
k�vezetre, s ez a minta olyan volt, mint a ny�r esszenci�ja.
A berendez�st �gyes k�z �s szem tervezte; hat�sa kett�s volt: a tengert �s
Spanyolorsz�got id�zte. Naperny�k d�szelegtek a hetyke kis asztalok f�l�tt,
spanyolos v�r�s �s s�rga sz�nek uralkodtak minden�tt; tengerikagyl�
hamutart�k hevertek szertesz�t, meg kis r�z- �s b�rbor�t�s� cigarett�s �s
szivaros l�dik�k. A teraszl�pcs�k bej�rat�n�l, az �t k�t oldal�n k�t hatalmas
spanyol olajoskors� �llt, �s k�t m�sik odalent, a k�vekre �ll�tva, tele vir�ggal.
Hatalmasak voltak, mintha az Ezeregy�jszaka valamelyik mes�j�b�l ker�ltek
volna el�; majdnem embernagys�g�ak, a hasuk �rz�kien dagadt. A bal oldali
sziklafal mellett, a magas szirt �rny�k�ban megb�jva miniat�r spanyol g�lya
�llt egy �llv�nyon (amely - mint Ellery k�s�bb felfedezte - valamilyen
var�zslatra k�tfel� ny�lott, �s igen �gyes kis b�rr� v�ltozott). A sziklafalba v�jt
m�lyed�sekben remek m�rv�nyszobrok �lltak, �s egy �gyes k�z mag�ra a falra
is spanyol t�rt�nelmi alakok, f�leg tenger�szek domborm�figur�it rakta f�l
stukk�b�l �s terrakott�b�l. K�t nagy f�nysz�r� helyezkedett el a nyitott tet�
k�t egym�ssal szemk�zti gerend�j�n, f�malkatr�szeik �s prizm�ik ragyogtak a
napf�nyben. Egyenesen el�re n�ztek, az �bl�t jobbr�l-balr�l bez�r� k�t
sziklafal fel�.
A kerek asztalon, amelyn�l a halott �lt, �r�szerek fek�dtek; furcsa form�j�
tintatart�, d�szes tollsz�rtart� �s egy sz�pen megmunk�lt b�r lev�lpap�r
mappa.
- A ruh�i? - k�rdezte m�rgesen a fel�gyel�. - Azt m�g nem tal�ltuk
meg. Ett�l olyan k�ptelen az eg�sz, Mr. Queen. V�g�l is elk�pzelhet�, hogy
valaki �jszaka leszaladjon erre a zsebkend�nyi strandra, ledobja a ruh�it �s
lubickoljon egy kicsit az �ce�nban - de mi lett a ruh�ival? Csak azt ne
mondja, hogy valaki elcs�rta a ruh�it, am�g � �szk�lt. Ilyesmit gyerekek
szoktak csin�lni... Sz�val �gy gondolkoztam - k�rbe-k�rbe -, m�g r� nem
j�ttem valamire.
- Gondolom, arra, hogy nem tudott �szni - d�nny�gte Ellery.
- Pontosan! - Az �szinte, v�r�s arcon undor �lt. - Ak�rhogy is, az
�sz�sr�l sz�l� t�rt�net ugrott. K�peny van rajta, �s s�tap�lca a kez�ben. Az
�rd�gbe is, �ppen levelet �rt, amikor meg�lt�k!
- No, ez m�r valami - mondta Ellery sz�razon. A m�g mindig �l� alak
m�g�tt �lltak. Marc� holtteste �ppen a stranddal szemben helyezkedett el,
sz�les, k�pennyel bor�tott h�t�t ford�tva a teraszl�pcs�k fel�. Mintha csak a
csill�ml� homokot �s a kis �b�l k�k tenger�v�t n�zn�, merengve. Ap�ly volt, s
a v�z kih�z�dott az �b�lb�l, b�r Ellery, amint n�zte, alig �szrevehet�, befel�
ir�nyul� mozg�st v�lt felfedezni. A k�r�lbel�l harminc l�b sz�les homoks�v
t�k�letesen sima volt, a legcsek�lyebb idegen nyom sem l�tszott rajta.
- Mi az, hogy valami? - horkantotta Moley. - M�g sz�p, hogy valami.
N�zze meg maga !
Ellery a halott f�l� hajolt, �s �tkukucsk�lt a v�lla f�l�tt: a test mellett
�gyk�d� halottk�m r�mordult, mire ism�t visszah�z�dott. De amit l�tott,
igazolta Moley �ll�t�s�t. Marc� bal keze lecs�ng�tt, k�zel az asztalhoz.
Pontosan alatta - �s a merev ujjak groteszk m�don �ppen arra mutattak -
tarka tollsz�r hevert a k�vezeten, hasonl� ahhoz, amelyik a tollsz�rtart�ban
�llt az asztalon. A hegy�t r�sz�radt, fekete tinta sz�nezte el. Alig n�h�ny
h�velyknyire a holttestt�l lev�lpap�r fek�dt az asztalon, rajta t�bb sornyi
k�z�r�s; csontsz�n� pap�r volt, v�r�s �s k�k sz�n�, dombornyom�s�, koron�s
c�merrel a tetej�n, amely alatt antik bet�kkel szedve ott �llt a Godfrey n�v.
Marc�t l�that�lag �r�s k�zben �rte a t�mad�s, mert a sz�veg - nyilv�n egy
befejezetlen lev�l - utols� szava f�lbeszakadt, s vastag fekete tintavonal
h�z�dott lefel� a pap�ron, s haladt tov�bb az asztal szabadon maradt r�sz�n,
eg�szen a sz�l�ig. A holttest bal kez�nek k�z�ps� ujj�n oldalt tintafolt volt
l�that�, err�l Ellery meggy�z�d�tt, mihelyt lehajolt, hogy k�zelebbr�l
szem�gyre vegye.
- Ez val�dinak l�tszik - mondta felegyenesedve. - De nem tartja
legal�bbis furcs�nak, hogy csak az egyik kez�t haszn�lta?
A fel�gyel� r�meredt, Macklin b�r� pedig �sszer�ncolta a homlok�t. - De
az �g szerelm�re - robbant ki Moley -, h�t h�ny k�z kell a lev�l�r�shoz?
- Azt hiszem, �n �rtem, mire gondol Mr. Queen - mondta lassan a b�r�, �s
felcsillant a szeme. - �ltal�ban nem gondolunk arra, hogy az �r�shoz k�t
k�zre van sz�ks�g, pedig tulajdonk�ppen �gy van. Az egyikkel �runk, a
m�sikkal meg a pap�rt tartjuk, hogy el ne mozduljon.
- Marc� pedig - ny�jtotta Ellery a sz�t, mik�zben elismer� b�lint�ssal
nyugt�zta az �reg�r gyors felfog�s�t - a s�tap�lc�j�t fogta a jobb kez�ben -
legal�bbis �gy l�tjuk -, m�g a ballal �rt. Szerintem ez enyh�n sz�lva gyan�s. -
Majd sietve hozz�tette: - Legal�bbis els� pillant�sra. Biztosan lehet r�
magyar�zatot tal�lni.
A fel�gyel� fut� mosolyt engedett meg mag�nak.
- A maga figyelm�t azt�n semmi sem ker�li el, Mr. Queen. Nem
mondhatn�m, hogy nincs igaza, b�r �n nem gondoltam erre. De lehet r�
magyar�zat. Tal�n a botja mellette volt az asztalon, am�g �rt. Hangot hallott a
h�ta m�g�tt - lehet, hogy am�gy is ideges volt -, �s a bal keze v�gigcs�szott
a pap�ron, ahogy jobbj�val a bothoz kapott; tal�n hirtelenj�ben azzal akart
v�dekezni. De m�g miel�tt m�st is tehetett volna, kiny�rt�k. �s m�ris helyben
vagyunk.
- Ez el�g logikusnak hangzik.
- Csak ez lehet a megold�s - mondta Moley csendesen -, mert a lev�l
fel�l a vil�gon semmi k�ts�g. Marc� �rta. Ne is rem�nykedjenek abban, hogy
hamis. Nem az.
- Biztos ebben?
- Biztosabb m�r nem is lehetn�k. Szinte legel�sz�r ezt ellen�riztem ma
reggel. Tele van a k�z�r�s�val a h�z. Marc� azok k�z� tartozott, akik
mindenhova fel�rj�k a nev�ket, ahol �ppen �llnak, �s amit az �jjel �rt, teljesen
eredeti. Itt van, n�zze csak meg...
- Ugyan, dehogy - mondta gyorsan Ellery. - Nem vitatom az �ll�t�s�t,
fel�gyel� �r. Teljes m�rt�kben hiszek a szav�nak a lev�l eredetis�g�t illet�en.
- De azt�n egy kis s�hajjal hozz�tette: - T�nyleg balkezes volt?
- Ezt is ellen�riztem. Az volt.
- Akkor err�l nincs is mit besz�ln�nk t�bbet. Egyet�rtek abban, hogy ez
csupa rejt�ly. �s nem, nem val�sz�n�, hogy valaki egy sz�l b�li k�penyben
�lj�n neki levelet �rni a szabad �g alatt. Biztos, hogy volt rajta ruha. De...
iz�...
a Spanish Cape isten f�ldj�nek j�kora darabja. Biztos abban, hogy nincsenek
itt valahol azok a ruh�k?
- Semmiben sem vagyok biztos, Mr. Queen - mondta Moley t�relmesen -
, de egy csapatnyi emberem m�st sem tesz, ami�ta csak ide j�tt�nk, mint a
ruh�kat keresi, �s m�g mindig nincsenek meg.
Ellery besz�vta az als� ajk�t.
- �s az a csipk�s sziklaszeg�ly, ami a szirtfalak alja k�r�l h�z�dik,
fel�gyel� �r?
- Nagy szellemek tal�lkoz�sa. Term�szetesen abb�l indultam ki, hogy
valaki a szikl�kr�l a v�zbe dobhatta Marc� ruh�it valahol a Cape-en; t�bb mint
h�sz l�b itt a m�lys�g m�g a szirtfal l�b�n�l is. Ne k�rdezze, mi�rt. De a
szikl�kon nincs semmi, �s kotortatni fogok a fi�kkal, mihelyt ide tudok
hozatni valami felszerel�st.
- Tulajdonk�ppen mi�rt tulajdon�tanak mindketten olyan nagy
fontoss�got Marc� ruh�inak, amelyek - ki tudja? - tal�n nem is l�teznek? -
k�rdezte a b�r�.
A fel�gyel� v�llat vont.
- Gondolom, Mr. Queen egyet�rt velem abban, hogy a ruh�k igenis
l�teznek, �s ha igen, akkor a gyilkosnak ugyancsak alapos oka lehetett arra,
hogy elcipelje vagy elt�ntesse �ket. - Azt�n a halottk�mhez fordult: -
V�gzett m�r, Blackie?
- Majdnem.
Moley nagyon �vatosan f�lvette az asztalr�l a pap�rlapot, �s Ellery el�
tartotta. Macklin b�r� hunyorogva n�zte Ellery v�ll�n kereszt�l; sohasem viselt
szem�veget, s noha hetvenhat �ves kor�ra a szemei m�r romlani kezdtek, nem
volt hajland� megadni mag�t a gy�nges�g�nek.
Egy kicsivel a c�mer alatt �s att�l balra ott �llt a d�tum, �s ut�na er�teljes
bet�kkel: "Vas�rnap, l �ra." Baloldalt, a megsz�l�t�s f�l�tt ez volt olvashat�:
Lucius Penfieldnek 11 Park Row New York, N. Y.
A megsz�l�t�s pedig �gy sz�lt: "Kedves Luke!" A sz�veg a k�vetkez� volt:
"Pocs�k egy id�pont ez a lev�l�r�sra, de most n�h�ny percig magam
vagyok, �s am�g v�rok, elmondan�m neked, hogy �llnak az �gyek.
Mostan�ban neh�z �rnom, mert �vatosnak kell lennem. Tudod, hogy mif�le
h�sosfaz�k mellett. Nem szeretn�m, ha felforrna �s kifutna, m�g miel�tt
k�szen �llok, de azt�n csak hadd forrjon! Nekem nem �rthat.
Minden gy�ny�r�en megy; most m�r csak napok k�rd�se, �s meglesz az a
bizonyos utols�, nagy fog-"
�s ennyi volt az eg�sz. A "g" hurk�t�l kezd�d�tt a vastag tintavonal, amely
k�sk�nt has�tott v�gig a csontsz�n� lapon.
- Vajon mif�le fog�sra - utols� fog�sra - sz�m�thatott ez az alak? -
k�rdezte halkan Moley fel�gyel�. - Kutya legyek, ha ez nem jelent
valamit!
- Kit�n� k�rd�s - kezdte Ellery, amikor a halottk�m v�ratlanul
felki�ltott. Hirtelen mindh�rman arrafel� fordultak.
A halottk�m egy ideje m�r zavart �br�zattal n�zte a holttestet, mint aki nem
�rt valamit. Most azonban lehajolt, �s kikapcsolta a halott tork�n�l a k�peny
gall�rj�t tart� f�mcsatot - a k�peny lehullott a m�rv�nyszer� v�llakr�l -,
majd a halott �lla al� helyezte az ujj�t, �s magasra emelte a fej�t.
Marc� nyak�n keskeny, m�ly, v�r�s vonal h�z�dott.
- Megfojtott�k! - ki�ltott fel a b�r�.
- Meg bizony - mondta a halottk�m a sebet vizsg�lva. - K�rbemegy a
nyak�n. Hasonl� jelleg�, szab�lytalan seb a nyakszirtn�l; ott lehetett a csom�.
Ahogy n�zem, dr�t volt. De a dr�t nincs itt. Megtal�lt�k, fel�gyel� �r?
- M�g valami keresni val� - mordult fel Moley.
- Teh�t Marc�t h�tulr�l t�madt�k meg? - k�rdezte Ellery, �s
elgondolkozva p�rgette a cs�ptet�j�t.
- Amennyiben a tetemre gondol - v�laszolta a halottk�m, meglehet�sen
savany� hangon -, akkor igen. A tettes m�g�tte �llt, a nyaka k�r� �s a
k�penye laza gall�rja al� cs�sztatta a dr�tot, er�sen megh�zta, �s a tark�n�l
csom�ba csavarta... Nem tarthatott valami sok�ig. - Lehajolt, felemelte a
k�penyt, �s k�nnyed�n a holttestre ter�tette. - Nos, �n v�geztem.
- De h�t - vitatkozott a fel�gyel� - nyoma sincs semmif�le
k�zdelemnek. Akkor legal�bbis h�trafordult volna a sz�ken, �s megpr�b�l a
t�mad� ut�n kapni, vagy valamit! Ez meg, ha �gy van, ahogy maga mondja,
csak itt �lt �s hagyta. M�g csak meg sem fordult!
- Nem hagyta, hogy befejezzem - mondta a csontos f�rfi�. - �ntudatlan
volt, amikor megfojtott�k.
- �ntudatlan?
- N�zz�k! - A halottk�m felemelte a k�penyt, �s felfedte Marc� g�nd�r,
fekete haj�t, s a fejtet�n szakszer� mozdulattal sz�tv�lasztotta a hajsz�lakat:
�l�nksz�n� horzsol�s l�tszott a koponya b�r�n. Azt�n visszaejtette a k�penyt.
- Valamilyen s�lyos eszk�zzel �t�st m�rtek a koponyafalcsont tetej�re. Az
�t�s nem volt el�g ahhoz, hogy �tt�rje a csontot, de ahhoz igen, hogy
agyr�zk�d�st okozzon. Att�l sz�pen elaludt. Ezek ut�n m�r gyerekj�t�k volt a
gall�rja al� cs�sztatni a dr�tot, �s megfojtani.
- De mi�rt nem azzal fejezte be a gyilkos a munk�j�t, amivel elkezdte? -
d�nny�gte Macklin b�r�.
A halottk�m kuncogott.
- �, annak sz�mos oka lehet. Tal�n nem szereti a mocskos hull�kat. Vagy
lehet, hogy n�la volt a dr�t, �s nem akarta veszni hagyni. Nem tudom, de ezt
tette.
Moley egy sziklafalba v�jt f�lk�hez ment az egyik spanyol v�za k�zel�ben,
s egy s�lyos kis mellszobrot vett el�.
- Kolumbuszt�l kapott egyet a fej�re - mondta lassan. - Ezt az asztal
m�g�tt tal�ltuk a f�ld�n; �n tettem vissza a hely�re. Egyed�l ez volt �res,
�gyhogy a szobrot csak innen vehett�k ki. Ezen a k�v�n nem maradnak
ujjlenyomatok; k�r is n�zni. Egy�bk�nt fels�p�rt�k a terasz padl�j�t, miel�tt
r�l�pt�nk volna, de a vil�gon semmit sem tal�ltunk, csak egy csom� homokot
�s port, amit a sz�l f�jt ide. Sz�rny� tiszta n�pek ezek a Godfrey�k, igen j�l
idom�tott a szem�lyzet�k - mondta Moley, �s a hely�re tette a mellszobrot.
- S a dr�tnak semmi nyoma, mi?
- Azt nem is kerest�k, de a fi�k minden �rdekesnek l�tsz� porszemet
jelentettek nekem, amit csak tal�ltak, de semmif�le dr�t nem volt k�zt�k.
Gondolom, a gyilkos mag�val vitte.
- Mikor halt meg ez az ember, uram? - k�rdezte Ellery hirtelen.
 A halottk�m meglepett, majd bar�ts�gtalan k�pet v�gott, azt�n Moleyra
pillantott. Moley biccentett, mire a halottk�m �gy v�laszolt:
- Amennyire meg tudom �llap�tani - �s ez nem mindig olyan pontos,
mint ahogy mutatni szeretj�k -, hajnali egy �ra �s egy �ra harminc perc k�z�tt
halt meg. Semmi esetre sem egy �ra el�tt. �s azt hiszem, a f�l�r�nyi r�hagy�s
b�ven el�g.
- �s val�ban fullad�s a hal�l oka?
- Azt mondtam, nem? - csattant fel a halottk�m. - Lehet, hogy vid�ki
fajank� vagyok, tudja, de �rtem a dolgom. Megfojtott�k. Szinte azonnal
meghalt. �s k�sz. Semmi egy�b nyom nincs a test�n. Akar boncol�st, Moley?
- Mi�rt ne? Sosem lehet tudni.
- Rendben, de szerintem f�l�sleges. Ha v�gzett vele, elvitetem a fi�kkal.
- �n v�geztem. �hajt m�g valamit tudni, Mr. Queen?
- �, rengeteg dolgot szeretn�k m�g tudni - mondta lassan Ellery -, de
att�l tartok, a halottk�m �r ebben nem sokat seg�thet. De miel�tt elvinn�k ezt a
halott Apoll�t... - Hirtelen a k�vezetre t�rdelt, a halott bok�j�ra tette a kez�t,
�s mozd�tani pr�b�lta. Az azonban �gy odagy�kerezett, mintha csak a k�vezet
r�sze volna. Feln�zett.
- Hullamerevs�g - mondta a halottk�m megvet�en. - Mit akar tudni?
- Szeretn�m megn�zni a l�b�t - mondta Ellery t�relmes hangon.
- A l�b�t? Ott van, ni!
- Fel�gyel� �r, ha �n �s a halottk�m voln�nak sz�vesek felemelni
sz�kest�l...
Moley �s a csontos f�rfi egy rend�r seg�dlet�vel felemelt�k a sz�ket �s a
testet. Ellery lehajtotta a fej�t, �s ferd�n felfel� n�zett, a halott sarkaira.
- Tiszt�k - mormogta. - Eg�szen tiszt�k. Vajon... - Ceruz�t vett el� a
zseb�b�l, �s n�mi igyekezettel a nagyujj �s a mutat�ujj k�z� dugta. Azt�n a
halott valamenynyi l�bujj�n �s mindk�t l�b�n megism�telte ezt a m�veletet.
- Egyetlen homokszem sincs sehol. Rendben van, uraim, k�sz�n�m. �s ezzel
elegem volt a maguk kedves Mr. Marc�j�b�l - legal�bbis a f�ldi
maradv�nyaib�l. - Ezzel Ellery fel�llt, leporolta a t�rd�t, sz�rakozottan
cigaretta ut�n kutatott, s az �bl�n �t kib�mult a tengerre.
A k�t f�rfi letette a holttestet, �s a halottk�m jelt adott k�t feh�r ruh�s
embernek, akik a teraszl�pcs�k tetej�n�l �csorogtak.
- Nos, fiam - sz�lalt meg egy hang Ellery m�g�tt -, mit gondolsz? -
Macklin b�r� �llt ott, �s csendesen m�regette.
Ellery v�llat vont.
- Semmi rendk�v�lit. Az t�rt�nhetett, hogy a gyilkos levetk�ztette.
Gondoltam, tal�lok valami nyomot a sark�n, ami arra utal, hogy mez�tl�b
j�rk�lt, m�g amikor �lt. Ez bizonyos �rtelemben azt jelenthette volna, hogy
maga vetk�z�tt le. De ann�l sokkal tiszt�bb a l�ba. Az biztos, hogy nem j�rt
mez�tl�b a strandon, mert a l�bujjai k�zt nincs homok; de tulajdonk�ppen
cip�ben sem, hiszen annak sincsen nyoma... - Hirtelen elhallgatott, �s �gy
n�zett a strandra, mintha el�sz�r l�tn�.
- Mi a baj?
Miel�tt Ellery v�laszolhatott volna, �rdes, de t�relmes f�rfihang sz�lalt
meg a fej�k f�l�tt. Mind feln�ztek. Egy rend�r k�k ruh�s k�ny�k�t l�tt�k; a
fej�k f�l�tti magas szirt nyelv�n �llt, azon a szirten, amely a h�z fel�li oldalon
n�zett le a teraszra �s a strandra.
Ezt mondta:
- Sajn�lom, asszonyom, de nem lehet. Vissza kell mennie a h�zba.
Egy villan�snyi ideig l�tt�k a term�szetellenesen kimeredt szem� n�i arcot,
amely megjelent a m�lys�g perem�n, �s vad k�ts�gbees�ssel b�mult le John
Marc� v�dtelen, csupasz test�re, amelyet a teraszon k�t feh�rbe �lt�z�tt f�rfi
�ppen akkor helyezett egy nagy, sz�gletes vessz�kos�rba. A m�rv�nysz�n�
testet �les, fekete s�vok cs�kozt�k ott, ahol r�esett a pergola tet�gerend�inak
�rny�ka. Olyan l�tv�nyt ny�jtott, mint egy hal�lra korb�csolt ember teste; a
r�mered� n�i arc is ezt a k�l�n�s ill�zi�t t�kr�zte.
A k�v�r, s�padt, holtra r�m�lt arc Mrs. Constable-� volt.
4. fejezet Az id� meg az �r nem v�r

Azt�n elt�nt, �s Moley fel�gyel� elgondolkodva mondta:

- Vajon �t mi r�gja? �gy n�zett Marc�ra, mint aki m�g sohasem l�tott
f�rfit.
- Az a bizonyos vesz�lyes kor. - Macklin b�r� �sszer�ncolta a homlok�t.
- �zvegy?
- Majdnem az. Annyit m�r siker�lt megtudnom, hogy a f�rje beteg, �s
k�r�lbel�l egy �ve Arizon�ban van, vagy valahol m�sutt, nyugaton.
Szanat�riumban gy�gy�tgatj�k. Nem csod�lom. Melyik f�rfi lenne eg�szs�ges,
ha tizen�t �vig kellene n�znie ezt az arcot?
- Teh�t a f�rje nem ismeri Godfrey�kat? - Az �reg�r elgondolkodva
cs�cs�r�tett. - Egy�bk�nt ez f�l�sleges k�rd�s volt. Az el�bb az volt a
benyom�som, hogy � maga sem ismeri �ket valami j�l.
- Val�ban? - k�rdezte Moley furcsa tekintettel. - Nos, ahogy hallom,
Godfrey�k egy�ltal�n nem ismerik Constable-t. Sosem tal�lkoztak, �s sosem
j�rt ebben a h�zban. Mit mondott az el�bb, Mr. Queen?
Ellery, aki nem nagy figyelemmel hallgatta �ket, h�trapillantott. A
halottk�m seg�dei t�volodva tapost�k a kavicsutat f�lfel�, k�zt�k a kos�r.
Meghajlottak a s�lya alatt, de k�zben zavartalanul besz�lgettek. Ellery Queen
megvonta a v�ll�t, �s k�nyelembe helyezte mag�t az egyik fonott
hintasz�kben.
- Mit tud az itteni �rap�lyr�l? - k�rdezte, a szavak k�z�tt p�f�kelve a
cigarett�j�b�l.
- �rap�lyr�l? Hogyhogy?
- E pillanatban mer� hipot�zis. N�mi specifikus inform�ci� e t�ren
seg�thetne bizonyos jelenleg meglev� k�dfoltok felder�t�s�ben. Rem�lem,
k�vetnek.
- �n nem eg�szen. - A fel�gyel� k�nyszeredetten mosolygott. - Mir�l
besz�l, b�r� �r?
Macklin b�r� felny�g�tt.
- Pusztuljak el, ha tudom. Bar�tom egyik kellemetlen szok�sa, hogy
id�nk�nt �rtelmesnek hangz� dolgokat mond, amelyek k�zelebbr�l
megvizsg�lva semmit sem jelentenek. K�rlek, Ellery, itt komoly dolgokr�l van
sz�.
- K�sz�n�m, hogy eml�keztetsz. Egyszer� k�rd�st tettem fel - mondta
Ellery s�rt�d�tt hangon. - Ap�ly �s dag�ly, ember! K�l�n�sen itt, az
�b�lben. Inform�ci�ra van sz�ks�gem, min�l pontosabb, ann�l jobb.
- Aha - mondta a fel�gyel�. Megvakarta a fej�t. - H�t igen. �n magam
nem sokat tudok err�l, de van egy fi� az embereim k�z�tt, aki �gy ismeri a
partvid�ket, mint a tenyer�t, tal�n felvil�gos�tja mag�t - de hogy minek, azt
el sem tudom k�pzelni.
- Tal�n nem volna helytelen - s�hajtotta Ellery -, ha �rte k�ldene.
- Sam! Hozza ide Leftyt, j�? - b�mb�lte Moley.
- A ruh�kat keresi! - kiab�lta valaki az �tr�l.
- Az �rd�gbe is, ezt elfelejtettem. Azonnal ker�ts�k el�!
- Err�l jut eszembe - k�rdezte a b�r� -, ki tal�lta meg a holttestet? Ezt
eddig nem siker�lt megtudnom.
- A mennyk�be, �gy igaz! - mondta Moley. - Mrs. Godfrey tal�lt r�.
Sam! - ki�ltott ism�t - hozz�k le ide Mrs. Godfreyt, de egyed�l! Tudja, b�r�
�r, reggel, f�l h�t k�r�l �rtes�tettek benn�nket, �s tizen�t percen bel�l itt
voltunk. Az�ta csak gy�lnek a bajok. M�g senkivel sem tudtam besz�lni az
itteniek k�z�l, csak Mrs. Godfreyval, � meg nem volt abban az �llapotban,
hogy vil�gos besz�mol�t adhatott volna. Ezt azonban megpr�b�lhatjuk most
azonnal tiszt�zni.
Csendben v�rtak, �s a tengert n�zt�k. R�vid id� m�lva Ellery az �r�j�ra
pillantott. N�h�ny perccel m�lt t�z �ra. Azt�n az �b�lben csillog� v�zre n�zett.
M�r l�that�an magasabban �llt, �s a strand j�kora darabj�t elnyelte.
 A l�pcs�n k�zeled� l�p�sek zaj�ra felemelkedtek. A magas, fekete asszony
k�nos lass�s�ggal j�tt lefel�, a szemei kid�lledtek, mint a golyv�sok�. A
zsebkend� k�nnyekt�l nyirkosan l�gott a csukl�j�n.
-J�jj�n csak, j�jj�n! - mondta Moley fel�gyel� bar�ts�gos hangon. -
Nincs semmi baj, Mrs. Godfrey. Csup�n n�h�ny k�rd�s...
Mrs. Godfrey a halottat kereste, ezt mindannyian vil�gosan l�tt�k. D�lledt
szeme moh�n p�szt�zta v�gig a teraszt. Lassan, �jra meg �jra nekieredve j�tt
lefel�, mintha egyszerre vonakodna �s ugyanakkor alig v�rn�, hogy le�rjen.
- M�r nincs itt. - kezdte bizonytalan hangon.
- Elvitett�k - mondta a fel�gyel� komolyan. - �lj�n le!
Az asszony egy hintasz�k ut�n ny�lt. Le�lt, �s lassan ringat�zni kezdett, s
k�zben azt a sz�ket n�zte, amelyen nemr�g m�g John Marc� �lt.
- Azt mondta ma reggel, hogy �n tal�lta meg Marc� holttest�t a teraszon
- kezdte a fel�gyel�. - Akkor f�rd�ruh�ban volt. F�r�dni k�sz�lt, Mrs.
Godfrey?
- Igen.
- Reggel f�l h�tkor? - sz�lt k�zbe Ellery szel�den.
Az asszony egyfajta kifejez�stelen meglepet�ssel n�zett r�, mintha csak
most venn� �szre. - �n ugye Mr.... Mr....
- Queen.
- Igen. A detekt�v. Ugye? - �s nevetni kezdett. Azt�n hirtelen a kez�be
temette az arc�t. - Mi�rt nem mennek el innen - mondta fojtott zokog�ssal -,
�s hagynak minket b�k�n? Ami megt�rt�nt, megt�rt�nt, �... meghalt, �s ezzel
v�ge. Tal�n fel tudj�k t�masztani?
- Akarn�, hogy felt�masszuk, Mrs. Godfrey? - k�rdezte sz�razon Macklin
b�r�,
- Nem, istenem, dehogy - suttogta az asszony. - A vil�g�rt sem. Jobb
�gy. �r�l�k, hogy... - Azt�n levette a kez�t az arc�r�l, �s f�lelmet l�ttak a
szem�ben. - Nem �gy �rtettem, - mondta gyorsan. - Eg�szen meg vagyok
zavarodva.
- Reggel f�l h�tkor, Mrs. Godfrey? - mormolta Ellery, mintha k�zben
semmi sem t�rt�nt volna.
- �! - Az asszony rem�nytelen�l f�radt mozdulattal �rny�kolta el a
szem�t a nap el�l. - Igen, pontosan. �vek �ta ez a szok�som. Kor�n kel�
vagyok. Sohasem tudtam meg�rteni azokat a n�ket, akik t�z-tizenegyig az
�gyban maradnak. - Bizonytalan hangon besz�lt, a gondolatai �szrevehet�en
m�sutt j�rtak. Azt�n f�jdalom �s felismer�s jelent meg a hangj�ban. - A
fiv�rem �s �n...
- Igen, Mrs. Godfrey? - s�rgette moh�n a fel�gyel�.
- �ltal�ban egy�tt j�tt�nk le - suttogta. - David is kor�n kel� ember
volt...
- Nem kell m�lt id�t haszn�lnia, Mrs. Godfrey. M�g semmit sem tudunk.
- David meg �n gyakran �sztunk egyet reggel h�t el�tt. Mindig szerettem
a tengert, David pedig sportember volt... �gy �szik, mint a hal. Csak mi ketten
vagyunk ilyenek a csal�dban. A f�rjem ut�lja a vizet, Rosa pedig sosem tanult
meg �szni. Gyerekkor�ban egyszer nagyon megijedt - majdnem v�zbe f�lt -,
�s azut�n m�r nem is akart megtanulni. - �lmatagon besz�lt, mintha valami
hom�lyos indok k�sztetn� a l�nyegtelen r�szletek kicifr�z�s�ra. A hangja
megt�rt. - Ma reggel egyed�l mentem le...
- Teh�t m�r tudta, hogy a fiv�re elt�nt - d�nny�gte Ellery.
- Nem, �, dehogy! Kopogtam a h�l�szob�ja ajtaj�n, de nem v�laszolt, �gy
azt hittem, hogy m�r lement a strandra. �n nem is tudtam, hogy eg�sz �jjel
nem volt itthon. Tegnap este kor�n lefek�dtem, mert... - Elhallgatott, �s a
szeme f�tyoloss� v�lt. - Nem �reztem j�l magam. Sz�val, kor�bban, mint
rendesen, �gy nem is tudtam, hogy Rosa �s David elt�ntek. Lementem a
teraszra. Azt�n... azt�n megpillantottam �t; ott �lt, ann�l az asztaln�l,
k�penyben, h�ttal nekem. Azt mondtam: J� reggelt! vagy valami hasonl�,
l�nyegtelen dolgot, de meg sem fordult. - Az asszony von�sait eltorz�totta az
iszonyat. - Elmentem mellette, visszan�ztem az arc�ra... valami arra
k�sztetett, hogy megforduljak... - Megremegett �s elhallgatott.
- Hozz�ny�lt valamihez? Ak�rmihez? - k�rdezte Ellery �lesen.
- Az isten�rt, dehogy! - ki�ltotta az asszony. - Ink�bb meghalok!
Hogyan is tehetne b�rki... - Ism�t megborzongott, �s eg�sz test�ben reszketni
kezdett az iszonyt�l. - Sikoltottam. Jorum j�tt futva... Jorum a f�rjem
mindenese... Azt hiszem, el is �jultam. Mire magamhoz t�rtem, �n�k, uraim,
m�r itt voltak... akarom mondani, itt volt a rend�rs�g.
Moley fel�gyel� k�hintett. Hosszan tart� csend ereszkedett k�z�j�k. Az
asszony csak �lt, �s nyirkos zsebkend�je szeg�ly�t harapd�lta.
M�g �gy, gy�sz�ban �s szomor�s�g�ban is volt valami fiatalos rugalmass�g
a test�ben, amely szinte c�folni l�tszott Rosa l�t�t; hihetetlennek t�nt, hogy
ennek az asszonynak feln�tt l�nya legyen. Ellery elm�ly�lten n�zegette az
asszony karcs� derek�nak vonal�t.
- K�rem, Mrs. Godfrey. Ez az �n szok�sos reggeli �sz�sa. Az id�j�r�s
nem szokta megakad�lyozni ebben?
- Nem tudom, ezt hogy �rti - mondta az asszony tompa meglepet�ssel.
- Minden reggel lej�n f�r�dni, ha esik, ha f�j?
- H�t persze - v�laszolta Mrs. Godfrey, �s megr�zta a fej�t. - Im�dom
a tengert es�s id�ben. Meleg... �s bizsergeti az ember b�r�t.
- Igazi hedonist�ra vall� megjegyz�s - mondta Ellery mosolyogva. -
Pontosan ismerem ezt az �rz�st. Egy�bk�nt tegnap �jjel nem esett, �gy h�t az
eg�sz k�rd�s l�nyegtelen.
Moley fel�gyel� k�l�n�s mozdulattal sim�tott v�gig ajk�n �s �ll�n.
- N�zze, Mrs. Godfrey, ne ker�lgess�k a forr� k�s�t. Meggyilkoltak egy
embert, aki magukn�l vend�geskedett, �s ritk�n szoktak embert �lni csup�n a
jobb h�tv�gi sz�rakoz�s kedv��rt. Mit tud err�l az eg�szr�l?
- �n?
- Maga h�vta meg Marc�t ide, nem? Vagy a f�rje?
- �n... �n voltam.
- Nos?
Az asszony r�emelte a tekintet�t; a szeme hirtelen t�k�letesen �ress� v�lt.
- Hogy �rti azt, hogy nos, fel�gyel� �r?
- K�rem! - Moley kezdett felm�rgesedni. - Nagyon j�l tudja, mir�l
besz�lek. Kivel volt n�zetelt�r�se Marc�n�k? Kinek volt oka arra, hogy
eltegye l�b al�l?
Az asszony f�lig felemelkedett.
- De k�rem, fel�gyel� �r! Micsoda ostoba k�rd�s ez. Nem szoktam
bele�tni az orrom a vend�geim dolgaiba.
Moley er�t vett mag�n, �sszeh�zott szemmel r�n�zett.
- Term�szetesen nem is �gy gondoltam.
De valaminek csak t�rt�nnie kellett itt, Mrs. Godfrey; gyilkoss�g ritk�n j�n
der�lt �gb�l.
- Amennyire �n tudom, fel�gyel� �r - v�laszolta az asszony fak�
hangon -, semmi sem t�rt�nt. Term�szetesen nem tudhatok mindenr�l.
- Voltak vend�geik vagy l�togat�ik az itt tart�zkod�kon k�v�l - �gy
�rtem, az elm�lt n�h�ny h�t alatt?
- Nem.
- Senki sem?
- Senki sem.
- �s nem volt semmif�le vita vagy �szszet�z�s, amelyben Marc� r�szt
vett, vagy ami valahogy kapcsolatban lett volna vele?
Stella Godfrey les�t�tte a szem�t. - - Nem... azaz �n nem tudok
ilyesmir�l.
- Hmmm! �s biztos abban, hogy senki sem l�togatta meg itt Marc�t?
- Amennyire csak egy h�ziasszony biztos lehet ebben. A Spanish Cape-en
nem j�rnak v�ratlan vend�gek, fel�gyel� �r. - Most m�lt�s�g volt a
tart�s�ban. - Ami pedig az esetleges besurran�kat illeti, Jorum gondosan
�rk�dik. Ha j�tt volna valaki, hallottam volna r�la.
- Sok levelet kapott Marc�, m�g itt volt?
 - Levelet? - az asszony elgondolkod�v� v�lt, s szinte egy kicsit
megk�nnyebb�lt, legal�bbis Ellery �gy l�tta. - Ha belegondolok, fel�gyel�
�r, nem sokat. Tudja, amikor a post�s kihozza a leveleket, Mrs. Burleigh, a
h�zvezet�n�m mindet �tadja nekem. �n v�logatom sz�jjel, �s Mrs. Burleigh
osztja sz�t �ket... a csal�dtagok vagy az �ppen itt tart�zkod� vend�gek
szob�iba. Innen... innen tudom. Mr. Marc� - a hangja egy kicsit elakadt -
mind�ssze k�t vagy h�rom levelet kapott, am�g itt volt.
- �s meddig volt itt, Mrs. Godfrey? - k�rdezte Macklin b�r� finoman.
- Eg�sz ny�ron.
- Aha, sz�val mintegy �lland� vend�g volt. Teh�t igen j�l ismerte �t? -
A b�r� tekintete szinte belef�r�dott.
- Tess�k? - Az asszony hirtelen pislogni kezdett. - Eg�szen j�l. Azaz,
az elm�lt n�h�ny h�nap alatt eg�szen j�l megismertem... megismert�k. Kora
tavasszal tal�lkoztunk vele, a v�rosban.
- Hogy t�rt�nt, hogy megh�vt�k? - d�rg�tt a fel�gyel�.
Az asszony kezei megr�ndultak.
- Eml�tette, hogy szereti a tengert, �s hogy nincs semmif�le hat�rozott
terve a ny�rra. �n... mindannyian nagyon kedvelt�k. Sz�rakoztat� ember volt,
�s kellemesen �nekelt spanyol dalokat...
- Spanyol dalokat? - k�rdezte Ellery. - Akkor tal�n spanyol volt, Mrs.
Godfrey?
- Azt hiszem. T�volr�l.
- Ilyenform�n Marc� nemzetis�ge �s a maguk ny�ri rezidenci�j�nak neve
�s st�lusa egybeesik. �rdekes. No, igen. De folytassa csak!
- Nos, sz�val, ragyog�an teniszezett - tudj�k, t�bb f�ves p�ly�nk van a
fok m�sik oldal�n, �s egy kilenc lyuk� golfp�lya... Zongor�zott is, �s kit�n�en
bridzselt. Sz�val eszm�nyi ny�ri lak�vend�g volt.
- Nem is besz�lve persze szem�lyes vonzerej�r�l - mosolygott Ellery -,
amely t�lnyom�an h�lgyt�rsas�gban t�ltend� h�tv�g�k eset�n k�l�n�sen nagy
el�ny, �n teh�t, Mrs. Godfrey, eg�sz ny�rra megh�vta ezt a t�k�letes f�rfi�t. �s
be is v�ltotta a hozz� f�z�tt rem�nyeket?
Az asszony tekintete haragosan megvillant, azt�n nagyot nyelt, �s �jra
les�t�tte a szem�t.
- �, hogyne, hogyne. Rosa - a l�nyom - nagyon megkedvelte.
- Teh�t Marc� itteni jelenl�te els�sorban Godfrey kisasszonynak volt
k�sz�nhet�, Mrs. Godfrey?
- Nem... nem eg�szen ezt mondtam.
- Ha szabad... - sz�lt k�zbe a b�r�. - Milyen j�l bridzselt Mr. Marc�? -
Az �reg�r maga is szenved�lyes j�t�kos volt.
Mrs. Godfrey felvonta szem�ld�k�t.
- Nem eg�szen �rtem, mi�rt fontos ez... Mint mondottam, kit�n�en, b�r�
�r. Jobban, mint b�rmelyik�nk.
A b�r� l�gyan k�rdezte:
- �ltal�ban magas t�tekben j�tszanak?
- Egy�ltal�n nem. N�ha f�l centben, a legt�bbsz�r �tben.
- Az �n k�reimben ezt el�g magasnak mondan�k - mosolygott az
�reg�r. - Marc� folyamatosan nyert, ugyeb�r?
- H�t... De k�rem, b�r� �r! - mondta Mrs. Godfrey felemelkedve. - Az
eff�le c�lz�st ki kell k�rnem magamnak. Azt hiszi, hogy �n...
- Eln�z�st. Ki volt - folytatta a b�r� t�ntor�thatatlanul - a leggyakoribb
�ldozat a jelenlev�k k�z�l?
- Az �n sz�haszn�lata, Macklin b�r� �r, kimondottan �zl�stelen. �n is
vesztettem egy keveset, Mrs. Munn is vesztett valamit...
- �lj�n le! - csattant fel Moley fel�gyel�. - Ezzel nem jutunk semmire.
Sajn�lom, b�r� �r, de ez nem k�rtyagyilkoss�g. T�rj�nk vissza a levelekre,
Mrs. Godfrey. Van valami elk�pzel�se arr�l, hogy ki �rta �ket?
- Igen, igen, a levelek - h�zta a sz�t Ellery. - Ez rendk�v�l fontos.
- Azt hiszem, itt seg�thetek valamit - felelte Mrs. Godfrey. A hangja
hideg maradt, de az�rt le�lt. - Akaratlanul is �szrevettem, amikor a post�t
v�logattam... Az a n�h�ny lev�l, amit kapott, azonos felad�t�l sz�rmazott.
Mind �zleti jelleg� bor�t�kban volt, �s �zleti c�m volt r�juk nyomva.
- Nem egy bizonyos Lucius Penfield volt a felad� - k�rdezte Ellery
komoran -, Park Row 11. al�l, New Yorkb�l?
Az asszony t�gra ny�lt szemei �szinte meglepet�sr�l �rulkodtak.
- Igen, ez volt a n�v �s a c�m. Azt hiszem, h�rom �rkezett, nem kett�.
�gy k�t-h�rom hetes id�k�z�kben.
A h�rom f�rfi �sszepillantott.
- Mikor j�tt az utols�? - k�rdezte Moley.
- N�gy-�t nappal ezel�tt. A bor�t�kon "�gyv�d" �llt a felad� neve alatt.
- �gyv�d! - morogta Macklin b�r�. - A mindens�git, tudhattam volna!
A c�mb�l... - F�lbehagyta a mondatot, �s a szem�t rejt�lyesen lehunyta.
- Ennyi egyel�re biztosan el�g - mondta Mrs. Godfrey, mint akinek
nehez�re esik a besz�d, �s �jra fel�llt. - Kos�nak sz�ks�ge van r�m...
- Rendben van - mondta a fel�gyel� savany�an. - De ennek, Mrs.
Godfrey, akkor is a v�g�re j�rok, ha cig�nygyerekek potyognak az �gb�l!
Nem el�g�tenek ki a v�laszai, ezt �szint�n megmondom. Azt hiszem, nagyon
meggondolatlanul viselkedik. Pedig a v�g�n kifizet�dik, ha az ember kezdett�l
igazat mond... Sam! K�s�rje vissza Mrs. Godfreyt a h�zba!
Stella Godfrey gyors, szorong� �s k�rd� pillant�sokkal p�szt�zta v�gig
h�rmuk arc�t; azt�n �sszeszor�totta ajk�t, felvetette sz�p fekete fej�t, �s a
fel�gyel� embere el�tt haladva felment a teraszl�pcs�n.
Hosszan, n�m�n n�ztek ut�na, amikor elt�nt a szem�k el�l, Moley �gy
sz�lt:
- Sokkal t�bbet tud, mint ahogy mutatja, �risten, milyen k�nny� volna a
dolgunk, ha az emberek �szint�n besz�ln�nek.
- "A v�g�n kifizet�dik, ha az ember kezdett�l igazat mond - ism�telte
elgondolkodva Ellery. - Mit sz�lsz ehhez a gyakorlati b�lcsess�ghez, b�r�
uram? - Nevetett. - Fel�gyel� �r, ha kiss� csiszolatlanul is, de kit�n�en
fejezte ki mag�t; ez a mond�s sz�l�sgy�jtem�nybe k�v�nkozik. A h�lgy
gyeng�l. Csak egy kis nyom�s a megfelel� ponton, �s...
- Ez itt Lefty - mondta Moley fel�gyel� f�radtan. - J�jj�n ide, Lefty.
Hadd mutassam be mag�t Macklin b�r�nak �s Mr. Queennek. Mr. Queen az
itteni �rap�lyr�l �rdekl�dik. Megtal�lt�k m�r azokat a ruh�kat?
Lefty izmos, sov�ny kis emberke volt, enyh�n ring� j�r�ssal. V�r�s volt a
haja, v�r�s az arca, a keze �s a tem�rdek szepl�je.
- M�g nem, uram. A fi�k most a golfp�ly�n j�rnak. A kotr�leg�nys�g
meg �ppen most �rkezett meg Barhamb�l... �rvendek, uraim. Mit �hajt tudni
a tenger j�r�sr�l, uram?
- Majdnem mindent - mondta Ellery.
- �lj�n le. Lefty. R�gy�jt? Nos. R�g�ta ismeri a vizet errefel�?
- El�g r�gen, uram. Nem eg�sz h�rom m�rf�ldnyire innen sz�lettem.
- Kit�n�. Mennyire szesz�lyes itt az �r?
- Szesz�lyes? Nem tudok arr�l, hogy k�l�n�sebben az lenne, kiv�ve azt
az egy-k�t helyet, ahol valami megzavarja. K�l�nben - a kis ember sz�ja
mosolyra h�z�dott - eg�sz rendesen m�k�dik itt mifel�nk.
- No �s itt, ebben a szorosban, Lefty?
- Aha. - A mosoly elhalt. - �rtem m�r, uram. Ez val�ban a neh�z
helyek egyike. Ez a k�l�n�s sziklaalakulat �s az �b�l keskeny ny�l�sa fejtet�re
�ll�tja az eg�sz rendszert.
- Meg tudn� hat�rozni a megfelel� �rap�ly id�pontokat b�rmely
id�szakban?
Lefty nagy komolyan kutatni kezdett egyik j�kora zseb�ben, �s egy
szam�rf�les k�nyvecsk�t hal�szott el�.
- Hogyne, uram. Egyszer dolgoztam az itteni Parti Geod�zi�nak, �s
mindent tudok err�l a szorosr�l. Melyik napr�l van sz�?
Ellery a cigarett�j�ra n�zett, majd lassan �gy sz�lt: - Az elm�lt �jszak�r�l.
Lefty lapozgatott. Macklin b�r� �sszeh�zta a szem�t, �s k�rd�en pillantott
Elleryre. De Ellery kellemes �br�ndoz�sba mer�lve szeml�lgette a be�ml� v�z
fodros szeg�ly�t.
- Nos - mondta Lefty -, itt van. Tegnap reggel...
- Tegnap �jszak�val kezdje, Lefty.
- Nos, uram a dag�ly tegnap �jjel tizenkett� hatkor tet�z�tt.
- Kev�ssel �jf�l ut�n - mondta t�n�dve Ellery. - Azt�n az �r kifel�
vonul, teh�t... Mikor volt a k�vetkez� dag�ly?
Lefty ism�t mosolygott. - Az most j�n, uram. Tet�zik d�li negyed egykor.
- �s mikor volt hajnalban az ap�ly?
- Hat �ra egy perckor, uram.
- �rtem. Most erre v�laszoljon, Lefty; �ltal�ban milyen hamar vonul ki a
dag�ly az �b�lb�l?
Lefty megvakarta v�r�s fej�t. - Az az �vszakt�l f�gg, mint b�rhol m�sutt,
Mr. Queen. De hamar megy. A hangvizsg�latok szerint furcsa a fen�k errefel�,
�s a szikl�k is megzavarj�k. Mintha valami kisz�vn� a vizet.
- Aha, sz�val meglehet�sen nagy a m�lys�gk�l�nbs�g ap�ly �s dag�ly
k�z�tt?
- �gy bizony, uram. Szirtes part ez itt, amint l�tja; hamar m�ly�l.
Tavasszal a dag�ly n�ha el�ri a harmadik l�pcs�t, amely innen a teraszr�l a
partra vezet. A m�lys�gk�l�nbs�g olykor el�rheti a kilenc-t�z l�bat is.
- Az j� soknak l�tszik.
- �ppen el�g, uram. T�bb, mint b�rhol m�sutt errefel�. De ez m�g mind
semmi ahhoz k�pest, ami mondjuk Eastportn�l van, Maine-ben. Ott t�bb mint
tizennyolc l�b! �s a Fundy-�b�lben negyven�t - azt hiszem, ott a
legnagyobb. Azt�n ott van...
- Kegyelem, kegyelem: meggy�z�tt! Miut�n maga, �gy l�tszik, mindent
tud, legal�bbis, ami a dinamikus oceanogr�fi�t illeti, elmondhatn� nek�nk,
Lefty - mondta halkan Ellery -. hogy ennek a partnak mekkora darabja volt
szabadon ma hajnalban, �gy egy �ra fel�?
Macklin b�r� �s Moley fel�gyel� most el�sz�r fogt�k fel Ellery c�lj�t. A
b�r� hirtelen �tvetette egyik hossz� l�b�t a m�sikon, �s elsz�ntan b�multa az
�szrev�tlen�l emelked� vizet.
Lefty �sszecs�cs�r�tette a sz�j�t, �s a szorost n�zegette; azt�n n�m�n
mozogni kezdett az ajka, mintha sz�molna valamit.
- H�t, uram - mondta v�g�l -, ehhez sok mindent kell figyelembe venni.
Ha pontos akarok lenni - �s belesz�m�tom, hogy az �vnek ebben az
id�szak�ban dag�lykor k�r�lbel�l k�tl�bnyi part marad szabadon -, akkor azt
mondhatom, hogy ma hajnalban egy �rakor legal�bb tizennyolc, esetleg
tizenkilenc l�bnyi volt sz�razon. Mondtam, hogy itt nagyon gyorsan apad.
F�lkor m�r t�bb mint harminc lehetett. Ez a szoros sorra megc�folja a t�bl�zat
adatait.
Ellery er�teljesen megveregette az emberke v�ll�t.
- Nagyszer�! Ennyi el�g is, Lefty, nagyon k�sz�n�m. Fontos dolgot
tiszt�zott.
- �r�l�k, hogy seg�thettem, uram. Van m�g valami, f�n�k?
Moley sz�rakozottan r�zta a fej�t, �s a nyomoz� t�vozott.
- No �s most mi van? - k�rdezte Moley egy kis id� m�lva.
Ellery felkelt, �s lement a partra vezet� l�pcs�n. De nem l�pett a homokra.
- Most jut eszembe, fel�gyel� �r, helyesen felt�telezem, hogy ezt a teraszt
csak k�t �ton lehet megk�zel�teni: a fent halad� �sv�ny fel�l, �s a
tengerszoroson �t?
- H�t persze! Ezt maga is l�thatja.
- Szeretem, ha meger�s�tenek. Nos, teh�t...
- Nem mintha akad�koskodni szeretn�k - mondta halkan Macklin b�r� -,
de hadd h�vjam fel a figyelmedet arra, fiam, hogy a terasz minden oldal�n
szikl�k vannak.
- Csakhogy azok itt legal�bb negyven l�b magasak - v�laszolta Ellery.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy valaki negyven l�b magasb�l, a
szikl�k tetej�r�l ugrott le a teraszra, vagy a partra, ami m�g m�lyebben
fekszik?
 - Nem eg�szen. De k�t�l is van a vil�gon, azzal is le lehet ereszkedni.
- Nincs mihez k�tni a k�telet odafent - v�gta r� Moley fel�gyel�. -
Legal�bb k�tsz�z yardnyi t�vols�gon bel�l nincs se fa, se egy k�t�mb.
- No �s - vitatkozott a b�r� szel�den -, ha a b�nt�rsa tartja a k�telet?
- Ugyan m�r! - mondta Ellery t�relmetlen�l. - Persze hogy gondoltam
erre a nyilv�nval� lehet�s�gre. De mi az �rd�gnek v�lasztan� valaki ezt a
bonyolult utat, amikor ott az �sv�ny �s a l�pcs�? Senki sem �rzi a teraszt, �s
�jjel a szikl�k �rny�k�ban eg�szen s�t�t van.
- Na �s a zaj? Az az �sv�ny kavicsos.
- Az igaz, de ha valaki k�t�llel ereszkedik le egy negyven l�b magas,
egyenetlen sziklafalon, hol s�rl�dva, hol neki�t�dve, legal�bb akkora zajt
csap. �s ez a zaj sokkal ink�bb felkelten� a kiszemelt �ldozat gyan�j�t, mint a
puszta l�p�sek a kavicson.
- Akkor is, ha a mi Kidd kapit�nyunk l�p�seir�l van sz�? - kuncogott a
b�r�. - kedves fiam, semmi k�ts�gem afel�l, hogy t�k�letesen igazad van.
Csup�n tiszt�zni akartam egy k�rd�st, ami szerintem tiszt�z�sra szorul. �ppen
te magad szoktad azt pr�dik�lni, hogy mindent sz�m�t�sba kell venni.
Ellery megb�k�lve s�hajtott fel.
- No, akkor j�. A teraszt k�t �ton lehet megk�zel�teni: fentr�l az
�sv�nyen �s lentr�l a szorosb�l. Nos, tudjuk, hogy John Marc� egy �rakor
�letben volt, itt, ezen a teraszon. Ezt t�le mag�t�l tudjuk - megjel�lte az
id�pontot a lev�lben, amit ennek a bizonyos Penfieldnek �rt. Egy�bk�nt afel�l
sem lehet k�ts�g, hogy ma hajnali egy �rakor �rta; a d�tumot is felt�ntette.
- �gy van - b�logatott Moley.
- Nom�rmost, m�g ha felt�telezz�k is, hogy rosszul j�rt az �r�ja, a
t�ved�s nem haladhatta meg a f�l �r�t, �s a val�sz�n�s�g ellentmond annak,
hogy ak�r annyi is lett volna, ha egy�ltal�n sz� volt t�ved�sr�l.
A halottk�m a hal�l id�pontj�t - amely majdnem azonnal bek�vetkezett
- egy �ra �s egy �ra harminc k�z� helyezte. Eddig teh�t mindent
ellen�rizt�nk. Sz�netet tartott, �s eln�zett a nyugalmas kis strand f�l�tt.
- De mire j� mindez? - mordult fel a fel�gyel�.
- Nyilv�n a gyilkos �rkez�s�nek id�pontj�t pr�b�lja meg�llap�tani -
d�nny�gte a b�r�. - Folytasd, Ellery!
- Nos, ha Marc� idelent volt - �s �lt - ma hajnalban, egy �rakor, vajon
mikor j�tt a gyilkos? - k�rdezte Ellery, mik�zben helyesl�en b�lintott az
�reg�r fel�. - Ez term�szetesen d�nt� fontoss�g� k�rd�s. �s komoly
lehet�s�g�nk van arra, hogy megk�zel�ts�k a v�laszt. Ugyanis Marc� saj�t
szava bizony�tja azt a t�nyt, hogy � �rkezett els�nek.
- Hoh�! - mondta Moley. - Lassabban! Ezt honnan veszi?
- De hiszen � maga mondta - szinte szorul sz�ra - a level�ben!
- �r�ln�k, ha ezt meg tudn� nekem mutatni - mondta Moley makacsul.
Ellery fels�hajtott.
- Nem azt �rta, hogy "n�h�ny percig magam vagyok"? Nyilv�n nem �rta
volna, ha vele van valaki. Val�j�ban m�g azt is k�z�lte, hogy v�r valakit. Az
egyetlen dolog, ami ezt megc�folhatn�, az lenne, ha a lev�lr�l kider�lne, hogy
hamis. De �n azt �ll�tja, hogy Marc� k�z�r�s�nak eredetis�ge fel�l nem
mer�lhet fel semmif�le k�ts�g, �s �n �r�mmel hiszek a szav�nak. Ugyanis az
�n �rvel�semet t�masztja al�. Ha Marc� egyed�l volt, �s �lt egy �rakor, akkor
a gyilkosa m�g nem volt itt. - Elhallgatott, �s a fel�gyel� pillant�s�t k�vette.
Az �b�l bej�rat�ban egy nagy evez�s cs�nak orra jelent meg. Emberek
t�lt�tt�k meg, �s egy furcsa appar�tus, amely �tny�lt a cs�nak k�t oldal�n, �s
elt�nt a v�z k�k m�lys�geiben. A tengerfeneket kotort�k a Spanish Cape
szikl�i k�r�l; John Marc� ruh�it kerest�k.
- Nos, a mi tengerszak�rt�nk azt mondja - folytatta Ellery, le nem v�ve
tekintet�t a cs�nakr�l -, hogy ma, hajnali egy �rakor mintegy tizennyolc
l�bnyi part volt a v�zszint f�l�tt. De �n �ppen most mutattam ki, hogy hajnali
egy �rakor Marc� m�g �lt.
- Na �s? - k�rdezte a fel�gyel� egy kis id� m�lva.
- De h�t maga l�tta ezt a strandot ma reggel, fel�gyel� �r! - ki�ltott
Ellery, el�relend�tve karj�t. - M�g akkor is, amikor Macklin b�r� �r �s �n ide
j�tt�nk, egyp�r �r�val ezel�tt, huszon�t-harminc l�bnyi part volt szabadon.
Nem l�tott semmi nyomot a homokban, ugye?
- Nem eml�kszem, hogy l�ttam volna.
- Nem is volt. Akkor h�t nem volt nyom a homokban a m�lt �jjel egy �ra
�s egy harminc k�z�tt sem! A dag�ly gyorsan vonult lefel�, egyre jobban
t�volodva a teraszt�l.
A v�z teh�t nem moshatott el semmif�le l�bnyomot, amely a l�pcs� alj�t�l
a tengerig tart� tizennyolc l�bnyi homoks�von keletkezhetett. Nem is esett az
�jszaka; �s ha volt is valami sz�l, nem s�p�rhette el a l�bnyomokat itt, a
negyven l�b magas sziklafalak v�delme alatt.
- Folytasd, fiam, folytasd - s�rgette a b�r�.
- Nos, figyeljenek! Ha Marc� gyilkosa a v�z fel�l j�tt volna a teraszra,
�hatatlanul hagyott volna valami nyomot a homokban, mivel �ppen most
bizony�tottam be, hogy egy �ra ut�n kellett �rkeznie - amikor t�bb mint
tizennyolc l�bnyi part volt sz�razon. De a homokban nincsenek nyomok.
Marc� gyilkosa teh�t nem a part fel�l �rkezett a teraszra!
Sok�ig cs�nd volt, amit csak a cs�nakban �l�k ki�lt�sai �s a partra �rkez�
apr� hull�mok zaja t�rt meg.
- H�t ide akart kilyukadni! - Moley fel�gyel� kedvetlen�l b�logatott. -
Hib�tlan �rvel�s, Mr. Queen, de h�t az �rd�gbe is! Ezt magam is
megmondhattam volna, en�lk�l az eg�sz c�c� n�lk�l. �sszer� volt, hogy...
- �sszer�, hogy miut�n csak k�t �t vezet a teraszra, �s a v�z fel�li utat
kiz�rtuk, a gyilkos csak a sz�razf�ld�n �t j�hetett, a fenti �sv�nyen. Hogyne,
fel�gyel� �r! Csakugyan �sszer�, miut�n �sszer�s�tett�k. Nemcsak �gy
mag�ban volt �sszer�! Semmi sem �sszer�, am�g logikailag ki nem mutathat�,
hogy az alternat�v�k nem �sszer�ek. - Moley megad�an emelte fel a kez�t.
- Igen, Marc� gyilkosa a fenti �tr�l j�tt; efel�l semmi k�ts�g. �s ez
kezdetnek m�r valami.
- El�g kev�s - z�gol�dott Moley. Azt�n kiss� ravaszk�s tekintettel
m�regette Elleryt. - Teh�t �gy gondolja, hogy a gyilkos a h�zb�l j�tt?
Ellery v�llat vont.
- Az �sv�ny... az az �sv�ny... Az emberek ott fenn, abban a t�lburj�nz�
spanyol h�zt�megben, term�szetesen a legk�zelebbi gyan�s�tottaink. De az
�sv�ny a szikl�s f�ldnyelven �t halad� �tra vezet, a f�ldnyelven �t az �t a
parkba, �s a parki �t...
- Az orsz�g�tra. Igen, tudom - mondta Moley elkeseredetten. -- A f�ld
b�rmely lak�ja eltehette l�b al�l, magamat is bele�rtve. Az �rd�g vigye az
eg�szet! Gyer�nk fel a h�zba!
Mik�zben a mag�ban d�nny�g� fel�gyel� nyom�ban haladtak, �s Ellery
sz�rakoz�ttan tisztogatta orrcs�ptet�je �veg�t, Macklin b�r� ezt d�rm�gte:
- Ami azt illeti, a gyilkos t�vozni is az �sv�nyen �t t�vozott a tett
sz�nhely�r�l. Teljess�ggel lehetetlen, hogy k�pes lett volna �tugrani
legkevesebb tizennyolc l�bnyi homokot. Miut�n meg�lte Marc�t. nem ment
a v�z k�zel�be, k�l�nben megtal�ltuk volna a l�bnyomait.
- Igen. �gy igaz. Att�l tartok, hogy a fel�gyel� csal�dotts�ga jogos.
Semmif�le kozmikus felismer�s nem sz�rmazik az �n el�bbi monol�gomb�l.
De h�t m�giscsak tiszt�zni kellett... - Ellery s�hajtott. - Nem megy ki a
fejemb�l Marc� meztelens�ge. �gy jelenik meg �jra �s �jra az agyamban,
mint valami wagneri vez�rmot�vum. B�r� uram, itt valami k�rm�nfont dolog
rejt�zik!
- A dolgok �ltal�ban csak olyan bonyolultak, amilyenn� tessz�k �ket,
fiam - jelentette ki a b�r�, hossz�, t�n�d� l�p�sekkel haladva el�re. - Sokkal
val�sz�n�bb, hogy a v�lasz maga a megtestes�lt egyszer�s�g. Elgondolkodtat�
rejtv�ny, azt elismerem. Hogy mi�rt kell valakinek sz�ntsz�nd�kkal
levetk�ztetnie az �ldozat�t... - Megr�zta a fej�t.
- Hmmm! Nem is lehetett k�nny� feladat - t�n�d�tt Ellery. - Pr�b�lt�l
m�r �ntudatlan vagy alv� szem�lyt levetk�ztetni? �n igen, �s nekem
elhiheted: nem is olyan k�nny�, mint amilyennek l�tszik. Mindenf�le
karokkal, l�bakkal �s egyebekkel kell k�szk�dni, amik folyton �tban vannak.
Igen, eg�sz komoly feladat. Olyan feladat, amire - k�l�n�sen ilyen
k�r�lm�nyek k�z�tt - hat�rozott, c�l h�j�n �s nyom�s ok n�lk�l senki sem
v�llalkozik. Persze mindent leh�zhatott Marc�r�l an�lk�l, hogy levette volna a
kopeny�t; a k�penynek nincs ujja, ami �tban lenne. Vagy levette a k�penyt, s
miut�n levetk�ztette, �jra r�adta. De mi�rt vetk�ztette le egy�ltal�n? �s ha
m�r levetk�ztette, mi�rt hagyta rajta a k�penyt? �s most, hogy belegondolok,
m�g ha Marc� fogta is a botj�t, am�g �rt, a gyilkosnak ki kellett vennie a
kez�b�l, hogy levetk�ztethesse. Ami pedig azt jelenti, hogy vissza is tette
Marc� kez�be. �rtelmetlen proced�ra. De oka kell hogy legyen. Mi�rt? A
hat�s kedv��rt? Vagy hogy zavart teremtsen? Kezd f�jni a fejem. Macklin b�r�
�sszecs�cs�r�tette az ajk�t.
- Elismerem, l�tsz�lag �rtelmetlennek t�nik a vetk�ztet�s. Legal�bbis
norm�lis szemmel n�zve �rtelmetlen. Ellery, hi�ba igyekszem, nem tudok
m�sra gondolni, mint valamif�le beteg agyra, abnormis lelkialkatra vagy
perverzi�ra!
- Ha a gyilkos n� volna - kezdte �br�ndos�n Ellery.
- Ostobas�g! - csattant fel az �reg�r. - Ezt te sem hiheted!
- Ugyan, mi�rt nem? - g�nyol�dott Ellery. - �gy veszem �szre, hogy
magad is valami hasonl�n t�r�d a fejed. Nem esik k�v�l a lehet�s�gek k�r�n.
Te der�k, �reg, vall�sos l�lek vagy, de lehet, hogy egyszer� pszichopatol�giai
esetr�l van sz�. �s ha �gy van, akkor egy elhagyott szeret�, aki r�ad�sul
szexm�ni�s...
- Piszkos a fant�zi�d - mordult fel a b�r�.
- Logikus a fant�zi�m - v�gott vissza Ellery. - Ugyanakkor k�nytelen
vagyok elismerni, hogy van itt n�h�ny t�ny, ami sehogy sem v�g egybe a
pszichopatol�giai magyar�zattal - f�leg bizonyos mulaszt�sok a gyilkos,
vagy ha jobban tetszik, gyilkosn� r�sz�r�l. - Azt�n fels�hajtott. Sz�val mi
sz�pet tudsz Penfield bar�tunkr�l?
- Hogy? - ki�ltott fel a b�r�, �s meg�llt.
- Penfield - mondta sz�p lassan Ellery. - Csak eml�kszel Penfieldre!
Lucius Penfield �gyv�d, Park Row 11., New York. Egy gyermek is �tl�tott
volna rajtad odalenn, amikor titokzatos csendbe burkol�zt�l, mik�zben �gy
�lt�l ott, a mennyekre f�ggesztett tekintettel, mint akit megsz�llt az ihlet. Nem
volna jobb, ha r�sz�nn�d magad, �s ki�nten�d, ami a lelkedet nyomja?
- Nyomja az �rd�g! N�ha d�h�t� vagy - mondta zord hangon a b�r�. -
H�t ilyen �rulkod� az arcom? Valaha bizalmasan "a Szfinx" n�ven
emlegettek. Egy�bk�nt nem az ihlet sz�llt meg, csak meg�r�ltem, mert
felmer�lt bennem egy m�r-m�r elfelejtett eml�k. Eszembe jutott valami.
- Mi jutott eszedbe?
- J� n�h�ny �ve t�rt�nt. T�z, vagy m�g ann�l is t�bb. Akkoriban
meglehet�sen... hm... prominens szerepet j�tszottam az �gyv�di Kamara bels�
tev�kenys�g�ben. Gyakran ad�dtak kisebb, zavar� k�r�lm�nyek, amelyekben
n�mi bels� takar�t�sra volt sz�ks�g. Egy k�l�n�sen kellemetlen illat� vizsg�lat
sor�n volt r�szem abban a k�tes �r�mben, hogy megismerhettem Mr. Lucius
Penfieldet. Addig csak h�rb�l ismertem ezt az urat. Nem �ppen j� h�rb�l!
- �!
- T�bb okkal mondhatn�d azt, hogy "pf�j" - mondta a b�r� sz�razon. -
A haragv� jog�szkoll�g�k emeltek bizonyos v�dakat ellene. Term�szetesen,
amennyiben ugyanarr�l a Penfieldr�l van sz�... Sz�val �gyv�dhez m�ltatlan
magatart�ssal v�dolt�k. Pontosabban �s kev�sb� udvariasan azzal, hogy
tan�kat igyekezett hamis vallom�sra b�rni, nagy �sszegeket ford�tott esk�dtek
megveszteget�s�re, �s m�g egy sor hasonl�an rokonszenves cselekm�nnyel.
- �s mi t�rt�nt?
- Semmi. A jog�sztest�let r�j�tt, hogy jogos felh�borod�s�ban t�l
messzire ragadtatta mag�t, �s nincs bizony�t�k. Penfield v�dekez�se, mint
mindig, mesteri volt. A kiz�r�si elj�r�st elejtett�k... Fiam, - egy �ll� napig
sz�nokolhatn�k Mr. Lucius Penfield �gyeir�l. Az eml�kezetem pillanatr�l
pillanatra friss�l.
- Teh�t ilyen emberrel levelezgetett John Marc� - mormogta Ellery. -
�s a megsz�l�t�s k�zvetlens�ge arra utal, hogy ez egy cs�ppet sem
zavarta. Mondj el mindent, amit Penfieldr�l tudsz, j�?
- Fiam, ez egyetlen, egyszer� mondatban �sszefoglalhat� - mondta
Macklin b�r� keser� fintorral. - Luk� Penfield a legnagyobb gazember, aki
eddig meg�szta a k�telet.

5. fejezet A k�l�n�s vend�gek h�za

A pati�t k�t unatkoz� rend�rt�l eltekintve �resen tal�lt�k. K�vett�k Moley

fel�gyel�t, aki az �l�nk sz�n� k�vezeten kereszt�l egy egzotikus, m�r st�lus�
�tj�r�ba vezette �ket, majd innen egy zom�ncozott �s festett csemp�vel
kirakott kis �rk�d al�, amelyet arabeszkek d�sz�tettek.
- Gyer�nk, gyer�nk, uraim! - mondta idegesen Moley fel�gyel�. -
Rengeteg a dolgunk.
A hatalmas, spanyol st�lus� t�rsalg�ban gy�ltek �ssze. Mind itt voltak:
Mrs. Constable eddig oly s�padt arc�t most m�r enyhe p�r sz�nezte, s a
szem�be r�m�let helyett f�radt �ress�g k�lt�z�tt; a Munn h�zasp�r, k�t
mosolytalan k�szobor; Mrs. Godfrey az idegnyugtat� zsebkend�vel; Rosa, aki
h�tai ford�tott az elkeseredett Earle Cortnak; �s Walter Godfrey - most is
ugyanabban a piszkos v�szonnadr�gban, mint egy kis k�v�r utcasepr� -, aki
nyugtalanul j�rk�lt f�l-al� a padl�t bor�t� �l�nk sz�n� sz�nyegeken. John
Marc� �rny�ka feket�n �s nyomaszt�an tornyosult f�l�tt�k.
- R�gvest megn�zz�k a szob�j�t - mondta Moley elkalandoz�
tekintettel. - Figyeljenek r�m, emberek! �n a k�teless�gemet v�gzem;
f�ty�l�k arra, hogy maguk kicsod�k, megharagszanak-e, vagy hogy h�ny
f�fejest h�vnak fel, hogy els�rj�k a b�natukat. A mi megy�nkben �s
�llamunkban becs�letesen folynak, a dolgok. �s ez mag�ra is vonatkozik, Mr.
Godfrey! - A kis, k�v�r ember par�zsl� szemmel n�zett Moleyra, de nem
hagyta abba a j�rk�l�st. - V�g�re j�rok ennek az �gynek, �s ebben egyik�k
sem fog megakad�lyozni. Vil�gos?
Godfrey meg�llt. - Senki sem akarja megakad�lyozni! - csattant fel. -
Fejezze be a sz�nokl�st, �s l�sson munk�hoz!
- Pontosan azt teszem, dolgozom. - Moley kiss� malici�zus mosolyra
h�zta a sz�j�t. - El sem hinn�, mennyi munk�ba ker�l n�ha egyeseket
meggy�zni arr�l, hogy gyilkoss�gi �gyben nem t�r�nk semmif�le hazudoz�st.
Ha mag�nak olyan s�rg�s, Mr. Godfrey, tal�n kezdj�k mag�val. Igaz, hogy az
elhunyt John Marc� itteni tart�zkod�s�hoz mag�nak semmi k�ze sem volt?
Godfrey k�l�n�s pillant�st vetett a feles�ge fesz�lt arc�ra.
- Ezt mondta Mrs. Godfrey? - Mintha szinte meglep�d�tt volna.
- Ne t�r�dj�n azzal, mit mondott Mrs. Godfrey. V�laszoljon a k�rd�sre,
k�rem.
- Igaz. Nem volt k�z�m hozz�.
- �sszej�rt Marc�val azel�tt is, hogy Mrs. Godfrey megh�vta ide?
- Igen kev�s emberrel "j�rok �ssze", fel�gyel� �r - mondta a milliomos
hidegen. - Azt hiszem, Mrs. Godfrey valami fogad�son ismerkedett meg vele
a v�rosban. Val�sz�n�leg engem is bemutattak neki.
- �zleti kapcsolatban �lltak egym�ssal?
- M�g mit nem - felelte Godfrey megvet�en.
- Nem volt semmi k�z�s �zleti �gy�k? - makacskodott Moley.
- K�ptelens�g. Nem hinn�m, hogy h�rom sz�t v�ltottam vele eg�sz
ny�ron. Nem rokonszenveztem vele, �s nem �rdekelt, ki tudja. De minthogy
sosem avatkozom Mrs. Godfrey t�rsadalmi �let�be...
- Hol volt ma hajnali egy �rakor?
A milliomos apr� h�ll�szeme kem�nny� v�lt.
- Az �gyamban. Aludtam.
- Mikor fek�dt le?
- T�z �ra harminckor.
 - Ott hagyta a vend�geit, amikor azok m�g jav�ban fent voltak? -
k�rdezte nyersen Moley.
Godfrey csendesen v�laszolt:
- Nem az �n vend�geim, fel�gyel� �r, hanem a feles�gem�i. Ha majd
kihallgatja ezeket az embereket, r� fog j�nni, hogy olyan kev�s dolgom volt
vel�k, amennyire az fizikailag lehets�ges.
- Walter! - ki�ltott fel Stella Godfrey, azt�n r�gt�n az ajk�ba harapott.
Rosa elford�totta a fej�t; sz�gyen �lt az arc�n. Munn�k zavartnak l�tszottak, �s
a magas f�rfi halkan d�nny�g�tt valamit. Csak Mrs. Constable �lt v�ltozatlan
arckifejez�ssel.
- Teh�t t�z �ra harminckor l�tta Marc�t utolj�ra �letben.
Godfrey r�b�mult.
- Maga bolond.
- Hogyhogy? - t�togott a fel�gyel�.
- Azt hiszi, hogy ha l�ttam volna Marc�t t�z harminc ut�n, beismern�m?
- A milliomos �gy r�ntotta feljebb a nadr�gj�t, mint valami izzad� kis
munk�sember, �s v�ratlanul elmosolyodott. - Csak az idej�t vesztegeti,
bar�tom!
Ellery l�tta, hogy Moley keze g�rcs�sen megr�ndul, �s vastag nyak�n
megfesz�lnek az izmok. De csup�n a fej�t ford�totta el, �s - nem is t�l
hangosan - ezt k�rdezte:
- Ki l�tta Marc�t utolj�ra? Csikland�s csend t�madt. Moley szemei
kutat�an p�szt�zt�k v�gig a t�rsas�got.
- Tess�k, tess�k! - mondta t�relmes hangon. - Ne sz�gyellj�k magukat!
Csak azt pr�b�lom meg�llap�tani, hogyan t�lt�tte az idej�t Marc� addig, am�g
meg�lt�k.
Mrs. Godfrey k�ts�gbeesetten mosolygott.
- Bridzselt�nk.
- No v�gre! Ki �s mikor?
- Mrs. Munn �s Mr. Cort j�tszott Mrs. Constable �s Mr. Marc� ellen -
mondta Stella Godfrey fojtott hangon. - �gy volt, hogy Mr. Munn �s a
l�nyom, valamint David fiv�rem �s �n szint�n j�tszani fogunk, de miut�n Rosa
�s David nem jelent meg, Mr. Munn �s magam csak n�zt�k a j�t�kot.
K�zvetlen�l vacsora ut�n n�h�ny percre elv�ltunk, �s ut�bb a pati�ban j�tt�nk
�ssze. Azut�n a t�rsalg�ba ment�nk - azaz ide j�tt�nk -, �s nyolc �ra k�r�l
kezdt�nk j�tszani, vagy egy kicsivel k�s�bb. �jf�l el�tt fejezt�k be. Tal�n,
hogy pontosabb legyek, h�romnegyed tizenkett�kor. Ez minden, fel�gyel� �r.
- �s azt�n?
Az asszony les�t�tte a szem�t.
- H�t... elv�ltunk, �s k�sz. Mr. Marc� t�vozott els�nek. Egy kiss�...
t�relmetlennek l�tszott a j�t�k v�ge fel�, �s mihelyt az utols� robbert
lej�tszottuk, mindenkit�l elk�sz�nt, �s felment a szob�j�ba. A t�bbiek...
- Egyed�l ment fel?
- Azt hiszem... Igen, egyed�l.
- �gy volt? Mindenki azt mondja?
A t�bbiek azonnal r�b�lintottak, Walter Godfreyt kiv�ve, akinek cs�f kis
arc�n valami g�nyf�le �lt.
- K�zbesz�lhatok, fel�gyel� �r? - k�rdezte Ellery Queen, s miut�n Moley
v�llat vont, bar�ts�gos mosollyal n�zett szembe a t�rsas�ggal. - Mrs.
Godfrey, k�rem, �n�k mindannyian, mindv�gig ebben a szob�ban voltak att�l
fogva, hogy a j�t�k megkezd�d�tt, eg�szen addig, am�g befejez�d�tt?
Az asszony kiss� zavartan n�zett.
- �, nem hiszem. Gondolom, az este folyam�n egy-k�t percre mindenki
elhagyta a szob�t. Az ember nem k�l�n�sebben figyel az ilyesmire...
- V�gig ugyanaz a n�gy j�t�kos j�tszott, eg�sz este? Nem volt k�zben
partner- vagy j�t�koscsere?
Mrs. Godfrey egy kiss� elford�totta a fej�t.
- Nem... nem eml�kszem, hogy lett volna.
Mrs. Munn kem�ny, sz�p arca hirtelen fel�l�nk�lt. Platinasz�ke haja
selymesen ragyogott az ablakon �t be�ml� nap f�ny�ben.
- De �n igen! Mrs. Godfreyt egyszer Mr. Cort megk�rdezte - kilenc �ra
t�jban lehetett -, hogy nem volna-e kedve be�lni helyette. � nemet mondott,
de felvetette, hogy ha Mr. Cort m�r nem akar tov�bb j�tszani, tal�n Mr. Munn
be�llhat helyette.
- �gy van - mondta Munn sietve. - �gy van. Teljesen elfelejtettem,
Cecilia. - Mahag�ni arc�n egy izom sem rezd�lt. - Be�ltem, Cort meg
eltekergett valamerre.
- �gy, sz�val eltekergett - mondta a fel�gyel�. - Hov� ment, Mr. Cort?
A fiatalember f�le elv�r�s�d�tt, �s haragosan g�rb�tette le a sz�ja sz�l�t.
- Nem mindegy az? Marc� az asztaln�l maradt, amikor �n elmentem!
- Hov� ment?
- H�t ha tudni akarja - morogta Cort m�rgesen -, Ros�t kerestem -
Miss Godfreyt. - Rosa j�l hallhat�an felszisszent, s a h�ta megrend�lt. -
Nyugtalan voltam miatta! - robbant ki a fiatalemberb�l. - Vacsora ut�n alig
valamivel elment a nagyb�tyj�val, �s nem j�tt vissza. Nem �rtettem...
- Tudok vigy�zni magamra - mondta Rosa hidegen, an�lk�l hogy
megfordult volna.
- Remek�l vigy�zt�l magadra tegnap �jjel - v�gott vissza Cort keser�en.
- Nagyszer� lesz, ha mindig �gy vigy�zol...
- Gondolom, te megj�tszottad volna a b�tor h�st, �s...
- De Rosa, kedvesem! - mondta tehetetlen�l Mrs. Godfrey.
- Meddig volt t�vol Mr. Cort? - k�rdezte Ellery ny�jasan. Senki nem
felelt. - Meddig, Mrs. Munn?
- �, sok�ig - mondta �les hangon az exsz�n�szn�.
- �s Mr. Cort volt az egyetlen, aki elt�vozott az asztalt�l �s t�vol is
maradt - sok�ig?
Ki tudja, mi�rt, mind egym�sra n�ztek, azt�n f�lre. Majd ism�t Mrs. Munn
sz�lalt meg magas, f�mes hangj�n:
- Nem � volt az egyetlen. Mr. Marc� is elt�vozott.
Hal�los csend borult r�juk.
- �s ez mikor volt? - k�rdezte Ellery halkan.
- N�h�ny perccel azut�n, hogy Mr. Cort kiment. - Az asszony v�kony,
feh�r keze a haja fel� tapogatott, �s valami ideges kac�rs�g volt a mosoly�ban.
- Megk�rte Mrs. Godfreyt, hogy vegye �t a lapjait, azt�n eln�z�st k�rt, �s
kiment az udvarra.
- Kit�n� a mem�ri�ja, ugye, Mrs. Munn? - d�rm�gte Moley.
- �, isteni... akarom mondani, igen j�. Joe... Mr. Munn mindig azt
mondja...
- Pontosan hov� ment, Cort? - k�rdezte Moley hirtelen.
A fiatalember di�barna szem�ben megvillant valami.
- Odakint j�rk�ltam. T�bbsz�r ki�ltottam Rosa nev�t, de nem j�tt r�
v�lasz.
- Visszaj�tt, m�g miel�tt Marc� kisz�llt volna a j�t�kb�l?
- H�t...
- Eln�z�s�t, k�rem, uram, de azt hiszem, erre tudok v�laszolni - sz�lt egy
l�gy, kellemes f�rfihang a t�volabbi ajt�b�l. Mindannyian meglepetten
fordultak a hang ir�ny�ba. Apr�, kifog�stalan fekete ruh�ba �lt�z�tt emberke
�llt az ajt�ban, f�lig meghajolt testtart�sban, amelyben szolg�latk�szs�g �s
m�lt�s�g volt egyszerre. Sz�rke kis t�rpe volt; apr� keze-l�ba �s t�k�letesen
sima arca - a hib�tlan b�r �s az enyh�n mandulaszer� szemek - halv�nyan
�s alig �rz�kelhet�en keleti eredetre utaltak. De hajl�kony, kultur�lt
angols�ggal besz�lt, �s szolid �lt�z�ke Londont id�zte fel.
"T�voli �zsiai be�t�s" - gondolta mag�ban Ellery.
- H�t maga kicsoda? - mordult r� a fel�gyel�.
- Tiller, mag�nak itt semmi keresnival�ja! - ki�ltotta Walter Godfrey
d�h�dten, �s t�mzsi kezeit �k�lbe szor�tva, harciasan k�zeledett a fekete ruh�s
emberke fel�. - Ki k�rte arra, hogy �nk�nt adjon felvil�gos�t�st? Akkor
besz�ljen, ha k�rdezik!
 Az emberke bocs�natk�r�en-mondta:
- Term�szetesen, Mr. Godfrey. - Megfordult �s kifel� indult, de a szeme
megcsillant, mintha der�lne valamin.
- Hoh�, j�jj�n csak vissza! - mondta Moley sietve. - �s
megk�sz�nn�m, Mr. Gocfrey, ha nem avatkozna a dolgomba.
- Figyelmeztetem, Tiller... - mondta a milliomos fogvicsorgatva.
Az emberke habozott. Moley nyugodt hangon mondta:
- J�jj�n csak vissza, Tiller! - Godfrey megr�ntotta a v�ll�t, �s egy
hatalmas, c�meres karossz�kbe vonult vissza, amely a szoba sark�ban �llt. A
kis ember hangtalan l�ptekkel k�zeledett. - Tulajdonk�ppen ki maga?
- A bels� inas, uram.
- Mr. Godfrey� is?
- Nem, uram. Mr. Godfrey nem vesz ig�nybe inast. Mrs. Godfrey
alkalmazott a Spanish Cape-re l�togat� urak szolg�lat�ra.
Moley v�rakoz� tekintettel m�regette.
- No j�. Sz�val, mit akart mondani? Earle Cort egy pillanatra r�meredt,
azt�n elfordult, �s nyugtalan, barna kez�vel v�gigsim�tott sz�ke haj�n. Mrs.
Godfrey a zsebkend�j�vel babr�lt. Az emberke �gy sz�lt:
- Besz�molhatok Mr, Cort �s Mr. Marc� m�lt �jjeli tal�lkoz�s�r�l, uram.
Ugyanis...
- Tiller - suttogta Stella Godfrey -, el van bocs�tva!
- Sz� sincs r�la - mondta Moley. - Addig nem, am�g ezt a gyilkoss�got
nem tiszt�ztuk! Sz�val mi t�rt�nt Mr. Cort �s Mr. Marc� k�z�tt, Tiller?
Az inas megk�sz�r�lte a tork�t; halkan besz�lt, mik�zben enyh�n
mandulav�g�s� szem�t a szemk�zti falon keresztbe rakott k�t szarac�n kardra
szegezte.
- Az a szok�som - kezdte kiss� �divat� k�r�lm�nyess�ggel -, hogy
vacsor�m elfogyaszt�sa ut�n egy kicsit leveg�z�m, uram. Az urak k�r�li
szolg�latot addigra �ltal�ban m�r ell�ttam, �gy marad k�r�lbel�l egy �r�m a
magam sz�m�ra. N�ha ell�togatok Mr. Jorum h�z�ba, hogy elsz�vjunk egy
pip�t �s csevegj�nk egy keveset...
- Mr. Jorum a kert�sz?
- �gy van, uram. Mr. Jorum saj�t lakr�sszel rendelkezik a birtokon.
Tegnap este, m�g Mrs. Godfrey �s vend�gei a k�rtyaasztaln�l �ltek, lementem
Mr. Jorumhoz, mint m�skor, uram. Besz�lgett�nk egy ideig, azt�n egyed�l
s�t�lgattam. Gondoltam, lemehetn�k a teraszra...
- Mi�rt? - k�rdezte gyorsan Moley. Tiller �rtetlen�l n�zett r�.
- Parancsol, uram? �, nem volt r� k�l�n�sebb okom, uram. Szeretem azt
a helyet; igen nyugalmas. Nem sz�m�tottam r�, hogy tal�lok ott valakit.
Term�szetesen tudom, hogy hol nincs keresnival�m, ha szabad �gy
mondanom, uram...
- De m�giscsak tal�lt ott valakit?
- Igen, uram. Mr. Cortot �s Mr. Marc�t.
- Mikor volt ez?
- Mintegy kilenc �ra ut�n n�h�ny perccel, uram.
- Besz�lgettek? Hallotta, amit mondtak?
- Igen, uram. Azt kell mondanom, hogy... hmmm... veszekedtek, uram.
- �s maga hallgat�zott, a fene egye meg mag�t! - mondta az ifj� Cort
d�h�s elkesered�ssel. - K�mkedett!
- Nem, uram - motyogta Tiller k�ts�gbeesett hangon. - K�nytelen
voltam meghallani; �n �s Mr. Marc� igen hangosan besz�ltek.
- El is mehetett volna, az �rd�g vigye el!
- Att�l tartottam, hogy meghallj�k...
- Ezzel ne t�r�dj�n! - recsegte a fel�gyel�. - Min veszekedtek, Tiller?
- Miss Rosa miatt, uram.
- Rosa! - kapkodott leveg� ut�n Mrs. Godfrey. T�gra ny�lt, d�bbent
szemeket meresztett a l�ny�ra, aki lassan elpirult.
- H�t rendben van - mondta Cort rekedten. - Most, hogy ez a nyomorult
kis bes�g� elj�rtatta a sz�j�t, gondolom, �gysem maradhat titokban. H�t
igenis, j�l megmondtam a magam�t annak a piszkos selyemfi�nak!
Megmondtam, hogy ha m�g egyszer hozz� mer ny�lni Ros�hoz, �n...
- Akkor maga? - k�rdezte halkan Moley, ahogy Cort elhallgatott.
- �gy eml�kszem - mormolta Tiller -, Mr. Cort azt helyezte kil�t�sba,
hogy alaposan ell�tja a baj�t.
- �gy - mondta kiss� csal�dottan Moley. - Marc� teh�t moleszt�lta
Miss Ros�t, Cort?
- Rosa! - suttogta Mrs. Godfrey. - Ezt sosem mondtad...
- �, milyen ostob�k maguk mind! - ki�ltotta Rosa talpra ugorva. - Ami
pedig t�ged illet, te f�okos, ne merj m�g egyszer hozz�m sz�lni! Mi jogod volt
ahhoz, hogy vitatkozz Johnnal - igen, Johnnal - r�lam? Nem moleszt�lt!
B�rmit... b�rmi t�rt�nt k�z�tt�nk, az �n beleegyez�semmel t�rt�nt, vedd
tudom�sul!
- De Rosa - magyar�zkodott boldogtalanul a fi� -, �n csak...
- Ne is sz�lj hozz�m! - A l�ny k�k szeme szikr�zott a haragt�l �s
megvet�st�l, a tart�s�ban b�szkes�g volt. - Ha minden�ron tudni akarj�k -
igen, te is, anya! -, h�t tess�k! John megk�rte a kezem!
- Megk�rte a kezed - dadogta Mrs. Godfrey. - �s te...
- �n... - mondta Rosa j�val halkabban -, sz�val, l�nyeg�ben
beleegyeztem. Nem mondtam ki, de...
Ekkor eg�szen k�l�n�s dolog t�rt�nt. Mrs. Constable megmozdult a
sz�k�ben, �s rekedt hangon megsz�lalt, kora reggel �ta most el�sz�r:
- A csirkefog�. A piszkos, ravasz, kegyetlen csirkefog�. �n j�l l�ttam,
hogy mi k�vetkezik. Maga, Mrs. Godfrey, vak volt. Ha az �n l�nyom lenne...
Minden j�l bev�lt tr�kkj�t felhaszn�lta... - Hirtelen elhallgatott. Merev
arcvon�sai meg sem rezzentek.
Rosa tekintet�be mintha f�lelem lop�zott volna. Az anyja - egyik keze a
sz�j�n - �gy meredt a fiatal, fekete haj� n�re, aki a l�nya volt, mintha
�let�ben el�sz�r l�tn�.
A fiatal Cort arca sz�rke volt, de a hangja m�lt�s�gteljes:
- Nem hiszem, fel�gyel� �r, hogy Miss Godfrey tiszt�ban volt azzal,
hogy mibe keveredett. Legjobb lesz, ha folytatom, mert ha nem �n, akkor
Tiller mondja el. �gy l�tszik, el�g sok�ig �l�lkodott a terasz k�r�l ahhoz,
hogy v�gighallgassa az eg�sz cirkuszt. Vit�nk sor�n Marc� k�z�lte velem azt,
amit �ppen most mondott el �nnek Miss Godfrey: azaz, hogy p�nteken
megk�rte a kez�t, �s Miss Godfrey l�nyeg�ben igent mondott, �s m�r annyira
biztos a dolg�ban, hogy minden terve k�szen �ll. A j�v� h�ten megsz�kteti, �s
�sszeh�zasodnak. - Kiss� megr�zk�dott.
Ros�nak elakadt a hangja:
- De hisz �n ezt soha... Ezt nem lett volna szabad...
- Azt mondta - folytatta Cort csendesen -, hogy nem �rdekli, elmondome
Mr. Godfreynak �s Mrs. Godfreynak, vagy ak�r az eg�sz vil�gnak; szeretik
egym�st, �s semmi sem �llhat k�z�j�k. K�l�nben is - �gy mondta -, Rosa azt
teszi, amit � akar. Ostoba, tolakod� fajank�nak nevezett, szemtelen
k�ly�knek, akinek m�g a fenek�n a toj�sh�j. �s m�g egy sor m�s, j�val
kev�sb� szel�d jelz�vel illetett, �gy volt, Tiller?
- Pontosan, Mr. Cort - mormogta Tiller.
- Azt hiszem, j�l feld�h�tettem; gondolom, nem besz�lt volna olyan
�szint�n, �s nem j�n ki olyan k�nnyen a sodr�b�l, ha teljesen ura �nmag�nak.
De nagyon izgatottnak l�tszott. �n meg olyan d�h�s voltam, hogy elrohantam;
azt hiszem, meg�l�m, ha m�g egy percig ott maradok.
Rosa hirtelen megr�zta a fej�t, �s sz� n�lk�l elindult, v�gig a szob�n, az
egyik ajt� ir�ny�ba. Moley nem sz�lt semmit, csak a szem�vel k�s�rte.
- H�zass�g! - mondta Mrs. Constable keser�en. - Micsoda nagylelk�
aj�nlat. - T�bbet azt�n nem is sz�lt.
- No! - Moley fel�gyel� felh�zta a v�ll�t. - Ez azt�n sz�p t�rt�net!
Sz�val Marc� �s maga visszament k�rty�zni?
- Nem tudom, mit csin�lt Marc� - mondta halkan a fiatalember, a szeme
m�g mindig az ajt�n -, mert �n kint maradtam, �s fel-al� j�rk�ltam. T�l d�h�s
voltam ahhoz, hogy emberek k�z� menjek. Azt hiszem, a magam ostoba
m�dj�n m�g mindig Ros�t kerestem. De amikor v�gre lehiggadtam, �s
visszamentem - �gy f�l tizenegy k�r�l -, Marc�t m�r a k�rtyaasztaln�l
l�ttam; vid�mabb volt, mint valaha, mintha mi sem t�rt�nt volna.
- Hogy is volt ez, Tiller? - k�rdezte Moley.
Tiller k�h�cselt apr� keze m�g�tt.
- Mr. Cort felrohant az �sv�nyen, ahogy az im�nt mondta, uram; s
valamivel k�s�bb hallottam a l�p�seit a h�zhoz vezet� l�pcs�n. Mr. Marc�
n�h�ny percig a teraszon maradt, �s d�h�sen morgott mag�ban. Azt�n l�ttam
- a teraszon �gett a l�mpa, uram -, amint rendbe hozza a ruh�zat�t (feh�rben
volt), lesim�tja a haj�t, megigaz�tja a nyakkend�j�t, hogy �gy mondjam,
kipr�b�l egy mosolyt, azt�n leoltja a l�mp�t, �s t�vozik. Azt hiszem,
egyenesen a h�zba ment, uram.
- Csak hiszi, vagy tudja? K�vette?
- I-igen, uram.
- Maga kit�n� megfigyel�, Tiller - mosolygott Ellery, aki 'eg�sz id�
alatt nem vette le a tekintet�t a kis ember sima arc�r�l.
- Remek besz�mol�t adott. Err�l jut eszembe, ki veszi fel itt a telefont?
- Rendszerint az alkomornyik, uram. A kapcsol�asztal az egyik bels�
hallban van. Azt hiszem...
Moley Ellery f�l�hez hajolt, �s odas�gta neki.
- Az egyik emberem m�r besz�lt a komornyikkal. �s a szem�lyzet t�bbi
tagj�val. Senki sem eml�kszik telefonh�v�sra abban az id�ben, amikor
Kiddnek kellett telefon�lnia. De ez nem jelent semmit; vagy hazudnak, vagy
elfelejtett�k.
- Vagy az, akit h�vtak, a kapcsol�asztaln�l v�rt r� - mondta halkan Ellery.
- K�sz�n�m, Tiller.
- Parancs�ra, uram. K�sz�n�m, uram. - Tiller gyors pillant�st vetett r�,
�s m�ris elford�totta a fej�t; de �gy t�nt, ez a vill�mgyors vizsg�lat el�g volt
ahhoz, hogy mindent l�sson.
- Rem�lem - sz�lt Walter Godfrey mar�an g�nyos hangja a sarokb�l,
ahol �gy tr�nolt, mint valami groteszk kis kir�ly -, el�gedett vagy a m�veddel,
Stella dr�g�m. - Azt�n fel�llt, �s a l�nya nyom�ban � is elhagyta a t�rsalg�t.
Senki - legkev�sb� Stella Godfrey, aki megal�zottan �s f�jdalm�ba
burkol�zva �lt a hely�n - nem sietett megmagyar�zni, hogy mi v�lt Godfrey
rejt�lyes megjegyz�s�nek �rtelme.
A Moley �ltal Samnek sz�l�tott detekt�v sietett be a pati�b�l, �s alig
hallhat� hangon mondott valamit a fel�gyel�nek. Az nem t�l nagy
lelkesed�ssel b�lintott, sokatmond� pillant�st k�ld�tt Ellery �s Macklin b�r�
fel� - az ut�bbi mindeddig mag�nyosan, merev tart�sban �llt az egyik
sarokban -, �s kivonult.
Szinte abban a pillanatban megsz�nt a fesz�lts�g, mintha valamif�le
elektromos �ramot kapcsoltak volna ki. Joseph A. Munn zajtalanul
megmozd�totta a jobb l�b�t, �s m�ly, hangtalan l�legzetet vett. Mrs. Constable
gorg�arc�ra majdnem emberi kifejez�s k�lt�z�tt, �s s�lyos v�llai
megrakodtak. Mrs. Munn piciny, n�gysz�gletes batisztzsebkend�t emelt a
szem�hez. Cort bizonytalan l�ptekkel egy italokkal megrakodott asztalk�hoz
l�pett, �s t�lt�tt mag�nak... Tiller sarkon_fordult, mint aki menni k�sz�l.
- Ha megk�rhetn�m, Tiller - mondta Ellery bar�ts�gosan; Tiller meg�llt,
�s az �ram, mintegy var�zs�t�sre, �jra bekapcsol�dott. - Aligha
n�lk�l�zhet�nk valakit, aki a maga megfigyel�k�pess�g�vel rendelkezik.
Lehet, hogy ez a tehets�ge a k�zelj�v�ben m�g hasznunkra lesz... H�lgyeim
�s uraim! K�rem, n�zz�k el nekem, hogy kellemetlen t�rsas�gomat �n�kre
er�ltetem, �s engedj�k. meg, hogy bekapcsol�djam e szomor� megbesz�l�sbe.
A nevem Queen, az �r itt a bal oldalamon Macklin b�r�, �s...
- Maguknak ki engedte meg, hogy belesz�ljanak? - mordult fel hirtelen
Joe Munn, �s teljes magass�g�ban felemelkedett. - Egy zsaru nem el�g?
- �ppen azt szerettem volna elmondani - mondta Ellery t�relmesen -,
hogy Moley fel�gyel� �r felk�rt benn�nket arra, hogy... ���... tan�csad�i
szerepk�rben m�k�dj�nk k�zre. E min�s�gemben jogom van n�h�ny
- �szint�n rem�lem - l�nyeges k�rd�st feltenni �n�knek. Kezdj�k tal�n
�nnel, Mr. Munn, miut�n �n igen t�relmetlennek l�tszik. H�ny �rakor vonult
vissza tegnap este?
Munn n�h�ny m�sodpercig hidegen n�zte, �s csak azt�n v�laszolt. Fekete
szem�nek tekintete szil�rd volt, mint a Spanish Cape l�bain�l fekv�
tengermosta szikl�k.
- Tizenegy harminc k�r�l - mondta.
- �gy tudtam, hogy a j�t�k h�romnegyed tizenkett�kor fejez�d�tt be.
- Az utols� f�l�r�ban nem j�tszottam. Eln�z�st k�rtem �s felmentem
aludni.
- �rtem - mondta Ellery csendesen. - Akkor, Mrs. Godfrey, mi�rt
mondta �n az el�bb, hogy Mr. Marc� volt az els�, aki elt�vozott a j�t�kb�l?
- �, h�t nem is tudom. Nem eml�kezhetek mindenre. Ez az eg�sz helyzet
annyira lehetetlen...
- Teljesen �rthet�. De a val�s�gnak megfelel� v�laszokat kell kapnunk;
igen sok m�lhat az �n�k eml�kezet�nek h�s�g�n... Mr. Munn, amikor �n
felment, Marc� m�g folytatta a j�t�kot itt, ebben a szob�ban?
- Ahogy mondja.
- L�tta vagy hallotta, amikor k�vette �nt?
Munn felcsattant:
- Nem k�vetett!
- Puszta sz�haszn�lat - mondta sietve Ellery. - Sz�val?
- Nem. Mondom, hogy r�gt�n lefek�dtem. Semmit sem hallottam.
- �s �n, Mrs. Munn?
A sz�p asszony �les hangj�n felki�ltott:
- Nem �rtem, mi�rt faggatnak benn�nket �lland�an, Joe!
- Hallgass, Celia! - mondta Munn. - Mrs. Munn akkor j�tt fel, amikor
�n �ppen beb�jtam az �gyba, Queen. K�z�s szob�nk van.
- �rtem - mosolygott Ellery. - Gondolom, hosszabb ideje ismerte
Marc�t?
- Gondolhat, amit akar, de nem megy sokra vele. T�ved�sben van,
�regem. M�g csak nem is l�ttam azt a liliomk�p� palit, miel�tt idej�tt�nk
volna. - Munn k�nnyed�n megvonta sz�les v�ll�t. - Szerintem ugyan nem
nagy vesztes�g. Odalenn Ri�ban az ilyen fi�k nem �lnek sok�ig. Egy�bk�nt -
mondta kem�ny mosollyal - nem esetem ez az el�kel� t�rsas�g, most, hogy
belek�stoltam, m�r tudom - b�r minden tiszteletem Mrs. Godfrey�. Celia �s
�n azonnal lel�p�nk innen, mihelyt lehet, igaz, szivi?
- K�rlek, Joe! - sz�lt Mrs. Munn hevesen, �s zavart pillant�st vetett Mrs.
Godfreyra.
- De Mrs. Godfreyt term�szetesen ismerte?
- Nem. N�gy-�t h�napja j�ttem meg Argent�n�b�l; New Yorkban
megismerkedtem Mrs. Munn-nal, �s �ssze�lltunk. J� sok doh�nyt szedtem
�ssze odalenn, �s itt is csak a p�nz besz�l. Megh�vtak ide, Spanish Cape-re,
ennyit tudok. Valahogy fur�n hangzott az eg�sz, de a pokolba is! Ma m�r nem
f�lek a finom t�rsas�gt�l, mint r�gen.
Mrs. Godfrey hirtelen tehetetlen, ijedt k�zmozdulatot tett, mintha
meg�ll�tani pr�b�ln� Munnt, vagy valami vesz�lyt szeretne elh�r�tani. A f�rfi
hirtelen elkeskeny�l� szemmel n�zett r�.
- Mi baj? T�n olyasmit mondtam, amit nem kellett volna?
- Val�ban azt �ll�tja - k�rdezte Ellery halkan, el�rehajolva -, hogy nem
tal�lkozott Godfrey�kkal, �s nem is hallott r�luk, miel�tt megh�vt�k volna
n�h�ny napra a nyaral�jukba?
Munn megsimogatta nagy, barna �llat.
- Err�l ink�bb Mrs. Godfreyt k�rdezze - mondta nyersen, �s le�lt.
- De hiszen... - kezdte Stella Godfrey elfullad� hangon; orrlikai
kit�gultak, �s �gy t�nt, menten el�jul. - De hiszen... mindig h�vok ide...
�rdekes embereket. Mr. Munn izgalmas szem�lyis�gnek t�nt abb�l, amit az
�js�gban �rtak r�la, �s... Mrs. Munnt m�g Cec�lia Ball kor�ban t�bb rev�ben
l�ttam a Broadwayn...
- Igen - b�lintott Mrs. Munn, �s el�gedetten mosolygott. - Egy csom�
showban szerepeltem. Minket, m�v�szeket, mindig a legjobb helyekre h�vnak
meg.
Macklin b�r� el�recsoszogott, �s csendesen azt k�rdezte:
- �s �n, Mrs. Constable? �n ugyeb�r r�gi bar�tn�je Mrs. Godfrey-nak?
A testes asszony riadtan �sszer�zk�dott �s a kor�bbi p�nik - �jj�sz�letve
- visszasz�k�tt a szem�be. Mrs. Godfrey apr�, zih�l� hangokat hallatott,
mint aki haldoklik.
- I-i-igen - suttogta Mrs. Godfrey vacog� fogakkal. - Mrs. Constable-t
r�gen ismerem...
- �... �vek... �ta - lehelte Mrs. Constable; s gig�szi keble �gy
hull�mzott, mint a viharz� tenger.
Ellery �s Macklin b�r� �ppen sokatmond�an �sszen�ztek, amikor Moley
fel�gyel� gyalogolt be a pati�b�l; s�lyos bakancsai csak �gy d�b�r�gtek a
f�nyesre csiszolt padl�n.
- Nos - d�rm�gte letomp�tott hangon -, Marc� ruh�i nincsenek meg, ez
nagyj�b�l m�r biztos. A fi�k minden�tt megkotort�k a feneket, a szikl�k alatt,
a k�vek k�z�tt, az eg�sz Cape k�r�l. �s �tkutatt�k a ter�let minden centij�t,
s�t az orsz�g�t �s a park errefel� es� r�sz�t is. A ruh�k sehol. Nincsenek, �s
k�sz. - �gy harapd�lta az ajk�t, mintha nem hinne emberei jelent�s�nek. -
Mit mondjak? M�g a strandokat is megn�zt�k - mind a k�t nyilv�nos
strandot - Spanish Cape k�t oldal�n. No �s persze az eg�sz Warmg-birtokot.
Gondolt�k, tal�n akad valami a parton - sosem lehet tudni. De sehol semmi,
csak egy csom� pap�r, �res �teldoboz, l�bnyom meg eff�l�k. Egyszer�en nem
�rteni!
- Sz�rny� furcsa - d�nny�gte Macklin b�r�.
- Most m�r csak egyet tehet�nk - mondta Moley makacsul
el�reszegezve �ll�t.
- Nem fog tetszeni ennek az el�kel� n�ps�gnek itt, de �n m�gis
megteszem. Azoknak a ruh�knak itt kell lenni�k valahol; honnan tudjam, hogy
nincsenek-e a h�zban?
- A h�zban? Itt?
- H�t persze. - Moley v�llat vont. - A fi�k titokban m�r kutatnak is.
Van egy h�ts� bej�rat, �s n�h�nyan m�r odafent vannak; a h�l�szob�kban
keresg�lnek. M�r �tkutattuk ennek a Jorumnak a kunyh�j�t, a gar�zst, a
cs�nakh�zat �s az �sszes mell�k�p�letet. Megmondtam, hogy szedjenek �ssze
mindent, ami �rdekesnek l�tszik.
- Semmi m�s fejlem�ny? - k�rdezte Ellery sz�rakozottan.
- Semmi a vil�gon. Kidd kapit�nynak �s David Kummernek m�g mindig
semmi nyoma; a cs�nak egyszer�en elt�nt. A Part�rs�g egyik haj�ja most is
�ket keresi, �s egy csom� helyi nyomoz� �gyszint�n. �ppen most zavartam el
egy eg�sz regimentnyi riportert. Csak �gy ny�zs�gnek. Kir�gattam �ket...
Tal�n az egyetlen nyom, amib�l lehet valami, ez a bizonyos Penfield, New
Yorkban.
- Mit tett ebben az �gyben?
- Az egyik legjobb emberemet k�ldtem, hogy keresse meg. Van
meghatalmaz�sa, �s ha kell, elhozza Penfieldet.
- Azt ugyan nem, ahogy �n Penfieldet ismerem - mondta Macklin b�r�
kedvetlen�l. - Agyaf�rt �gyv�d az, fel�gyel� �r, �s j�csk�n akad s�tnival�ja.
�t a maga embere ide nem hozza, hacsak � maga nem akarja, hogy idehozz�k.
Mellesleg lehet, hogy sz� n�lk�l elj�n, ha az megfelel a c�lj�nak, vagy ez�ltal
elker�l valami bajt. Az egyetlen, amit tehet, hogy b�zik istenben:
- Az �rd�g vigye el! - s�hajtott a fel�gyel�. - Gyer�nk fel Marc�
szob�j�ba!
- Csak �n ut�n, Tiller! - mondta Ellery, �s r�mosolygott a kis emberre. -
Azt hiszem, a t�bbiek nyugodtan v�rhatnak itt is.
- �n, uram? - mormolta az inas, �s felh�zta szab�lyos kis szem�ld�k�t.
- �gy bizony.
 Tiller nyom�ban haladva - aki a komor k�p� fel�gyel�t k�vette -
elhagyt�k a t�rsalg�t. K�v� meredt arcokat hagytak maguk m�g�tt. Egy
folyos�n sz�les l�pcs�h�z �rtek, Tiller b�lintott, meghajolt a fel�gyel� fel�,
majd el�re indult, felfel�.
- Nos? - k�rdezte Macklin b�r� halkan, mik�zben elnehez�lt l�baikat
emelgett�k �s rakosgatt�k a l�pcs�k�n. Szinte egyazon pillanatban eszm�ltek
r�, hogy el�z� �jjel nem aludtak, �s hogy tagjaikban ott bujk�l a kimer�lts�g.
K�nos er�fesz�t�sbe ker�lt megm�szni a l�pcs�t.
Ellery �sszecs�cs�r�tette az ajk�t, �s �sszeh�zta a kialvatlans�gt�l enyh�n
kiv�r�s�d�tt szem�t.
- K�l�n�s helyzet - d�nny�gte. - B�r a cselekm�ny m�r kezd
halv�nyan olvashat�v� v�lni.
- Ha ez alatt a Munn�kat �s a Mrs. Constable-t �rint� dolgokat �rted...
- Mi a v�lem�nyed r�luk?
- Mint egy�nekr�l, nem sok. Munn, annak alapj�n, amit Rosa mondott
r�la ma reggel �s amit magam figyeltem meg az im�nt, veszedelmes fajta.
Olyan ember, aki a szabad �g alatt �rzi j�l mag�t, fizikailag er�s, �s nem ismer
f�lelmet, ezenk�v�l l�that�an olyan k�rnyezetben �lt, ahol az er�szak
mindennapos dolog. Ett�l a n�h�ny, megfoghat� tulajdons�gt�l eltekintve
azonban rejt�ly, hogy mif�le. A feles�ge... - A b�r� s�hajtott. - El�gg�
k�z�ns�ges t�pus, att�l tartok. De m�g a legk�z�ns�gesebb t�pusokn�l is
gyakran kisz�m�thatatlan, hogy mire k�pesek. Kem�ny, olcs�, sz�m�t� alkat,
aki legal�bb annyira a p�nz��rt ment Munnhoz, mint fizikai vonzerej��rt. De
teljes m�rt�kben k�pes lenne arra, hogy szerelmi viszonyt folytasson a f�rje
orra el�tt. Mrs. Constable - legal�bbis az �n sz�momra - mer� hom�ly.
Egyszer�en nem tudok r�j�nni, mit�l retteg annyira.
- Nem?
- K�z�pkor� asszony, akir�l l�tni val�, hogy a fels�-k�z�poszt�ly tagja.
Alighanem nagy csal�dja van, feln�tt, tal�n m�r h�zas gyermekei, �s j� feles�g
�s anya. V�lem�nyem szerint j�val t�bb mint negyven�ves. Besz�ln�nk
kellene vele, fiam. Annyira nem illik ide...
- �s k�zben m�gis �ppen az a fajta amerikai n� - mondta csendesen
Ellery -, akit olyan gyakran l�tni p�rizsi k�v�h�zak asztal�n�l a bulv�rokon,
amint bizonyos j� alak�, karcs� derek� fiatalemberekre kacsingat.
- Erre nem gondoltam - mormogta a b�r�. - Esk�sz�m, igazad van.
Sz�val el tudod k�pzelni, hogy � �s Marc�...
- Furcsa egy h�z ez - mondta Ellery -, �s akad benne n�h�ny ugyancsak
furcsa ember. A legk�l�n�sebb mindenesetre Munn�k �s Mrs. Constable
jelenl�te.
- Teh�t neked is felt�nt - s�gta gyorsan az �reg�r. - Az asszony
hazudott... mind hazudtak...
- H�t persze - vonta meg a v�ll�t Ellery, �s meg�llt, hogy cigarett�ra
gy�jtson. - Sok mindenre f�ny der�l - mondta -, ha majd megtudjuk, mi�rt
h�vott meg Mrs. Godfrey h�rom vadidegen embert a nyaral�j�ba. - A
l�pcs�k v�g�re �rtek, �s egy sz�les, sz�nyegezett folyos�n tal�lt�k magukat.
- �s ha majd megtudjuk - folytatta Ellery k�l�n�s hangon, mik�zben az
el�tt�k l�pdel� Tiller h�t�t n�zte -, mi�rt fogadta el h�rom vadidegen ember a
megh�v�s�t an�lk�l, hogy - �gy l�tszik - b�rmit is k�rdezett volna.

6. fejezet Az inas szem�vel

- Tal�n sznobs�gb�l, m�r legal�bbis ami a m�sodik k�rd�st illeti -

vetette fel a b�r�.
- Vagy igen, vagy nem. - Ellery hirtelen meg�llt. - Mi a baj, Tiller?
A kis ember v�ratlanul lef�kezett Moley fel�gyel� el�tt; �gy meg�llt, mint
akinek f�ldbe gy�kerezett a l�ba, �s sz�pen manik�r�z�tt kez�vel sima
homlok�ra csapott.
- Mag�nak meg mi baja, az �g szerelm�re? - mordult fel Moley.
 Tiller szenvedni l�tszott.
- Rendk�v�l sajn�lom, uram, eg�szen elfelejtettem.
- Elfelejtette? Mit felejtett el? - k�rdezte Ellery gyorsan, egyetlen hossz�
l�p�ssel be�rve �ket. Macklin b�r� a sark�ban volt.
- A lev�lk�t, uram. - Tiller les�t�tte titokzatos kis szem�t. - Eg�szen
kiment a fejemb�l. Roppant m�don sajn�lom, uram.
- Lev�l! - ki�ltotta Moley. - Mif�le lev�l? - Hevesen megr�zta Tiller
sov�ny v�ll�t. - Mi az �rd�g�t besz�l?
- Ha megengedi, uram - mondta Tiller egy f�jdalmas r�ndul�s �s egy
mosoly k�z�tt, �s valahogy kisiklott a fel�gyel� s�lyos keze al�l. - Ez f�j,
uram... H�t arr�l a lev�lr�l van sz�, amelyet a saj�t szob�mban tal�ltam tegnap
este, amikor visszat�rtem a s�t�b�l.
A folyos� fal�hoz h�tr�lt, s riadt t�rpe m�dj�ra b�mult fel a h�rom nagy
emberre, akik mozdulatlanul k�r�l�llt�k.
- No, ez �rdekes �js�g - mondta Ellery meleg hangon. - Tiller, maga
olyan, mint a mennyei manna ebben az egy�bk�nt �ns�ges id�ben. Pontosan
milyen lev�lr�l van sz�? Egy olyan ember, aki a maga k�pess�geivel
rendelkezik, bizony�ra m�dot tal�lt arra, hogy megfigyeljen bizonyos... ���...
apr� r�szleteket, amelyek �rdekelhetnek benn�nket.
- Igen, uram - mormolta Tiller. - Val�ban megfigyeltem bizonyos...
apr� r�szleteket, amint mondani sz�veskedik, uram; �s ezeket, ha szabad �gy
mondanom, meglehet�sen furcs�nak tal�ltam. - Meg�llt, megnyalta keskeny
ajk�t, �s ravaszk�san n�zett fel r�juk.
- K�rem, Tiller - sz�lt a b�r� t�relmetlen�l -, ez a lev�l mag�nak sz�lt?
Gondolom, valami fontos dolog �llt benne, vagy olyasmi, ami kapcsolatban �ll
ezzel a cs�nya �ggyel, k�l�nben nem hozta volna sz�ba.
- Hogy fontos-e vagy kapcsolatban �ll-e ezzel az �ggyel - mondta az inas
-, azt sajnos nem tudom, uram. Ugyanis az a helyzet, hogy a lev�l nem nekem
sz�lt. Csup�n az�rt b�torkodtam eml�t�st tenni r�la, mert a c�mzett - Mr.
John Marc� volt, uram.
- Marc�! - robbant a fel�gyel�. - Akkor hogy a csud�ba ker�lt a maga
szob�j�ba?
- Azt bizony nem tudom, uram. De r�gt�n elmondom, mi t�rt�nt, �s tal�n
�n tudni fogja. Kilenc �ra harminc k�r�l j�rhatott az id� amikor visszat�rtem a
h�zba - a sz�ll�som a f�ldszinten van, a szem�lyzeti sz�rnyon, uram -, �s
egyenesen a szob�mba mentem. A levelet a pinc�rkab�tom bels� zseb�nek
k�ls� oldal�ra t�zve tal�ltam - gombost�vel t�zt�k oda -, olyan helyre, ahol
nem ker�lhette el a figyelmemet. Ugyanis minden este kilenc �ra harminc
k�r�l felveszem a pinc�rkab�tomat, �s v�rom, hogy a h�zban vend�gesked�
urak felj�jjenek a szob�ikba ez�rt vagy az�rt, �s ilyenkor italokat szolg�lok fel
nekik, amennyiben �gy k�v�nj�k. A f�ldszinten term�szetesen a komornyik
l�tja el ezt a feladatot, �gy teh�t...
- Ez szok�s itt, Tiller? - k�rdezte Ellery lassan.
- Igen, uram. Mrs. Godfrey utas�t�s�ra ezt teszem, ami�ta csak idej�ttem.
- A h�zban mindenki ismeri ezt a szok�st?
- � igen, uram. Az �n feladatom t�j�koztatni az urakat err�l, mihelyt
meg�rkeznek.
- �s nem visel pinc�rkab�tot este kilenc harminc el�tt?
- Nem, uram. Addig s�t�t ruh�t hordok - amilyenben most l�t, uram.
- Hmmm... �rdekes... Folytassa, Tiller!
Tiller meghajolt.
- Igen, uram. Folytatom. Term�szetesen levettem a levelet - z�rt
bor�t�kban volt -, �s megn�ztem a bor�t�kon lev� sz�veget...
- Sz�veget? Tiller, maga fel�lm�lhatatlan. Honnan tudja, hogy lev�l volt
benne? Felt�telezem, hogy nem bontotta fel a bor�t�kot.
- Megtapintottam - felelte Tiller �nnep�lyesen. - H�zi lev�lpap�r volt -
legal�bbis a bor�t�k az volt, uram. A k�vetkez� �llt rajta, �r�g�ppel �rva: "Mr.
John Marc�nak. Szem�lyesen. Fontos. Tan�k jelenl�te n�lk�l k�zbes�tend�.
MA �JJEL." Sz� szerint, uram. Pontosan eml�kszem. A "ma �jjel" csupa
nagybet�vel �s al�h�zva, uram.
- Azt persze nem tudja - r�ncolta a homlok�t a b�r� -, hogy k�r�lbel�l
mely id�ben t�zhett�k a levelet a pinc�rkab�tj�ra, Tiller?
- De azt hiszem, igen, uram - v�gta r� a b�mulatos kis ember. - �gy
van, uram. Nem sokkal azut�n, hogy Mrs. Godfrey �s vend�gei befejezt�k a
vacsor�t - tal�n n�h�ny perccel k�s�bb -, szer�t ejtettem, hogy a szob�mba
�s a ruh�sszekr�nyemhez menjek. V�letlen�l s�roltam a pinc�rkab�tomat, a
ruh�sszekr�nyben, �s az kiny�lott, uram. Biztos vagyok abban, hogy ha benne
lett volna a lev�l, �szrevettem volna.
- Mikor fejez�d�tt be a vacsora? - mordult r� Moley.
- Valamivel f�l nyolc ut�n, uram; tal�n h�t �ra harminc�tkor.
- R�gt�n ezut�n elhagyta a szob�j�t?
- Igen, uram, �s nem is mentem vissza kilenc �ra harmincig, amikor is
megtal�ltam a levelet.
- Teh�t - d�nny�gte Ellery - a levelet nagyjair�l h�romnegyed nyolc �s
kilenc harminc k�z�tt helyezt�k el. K�r, hogy nem tudjuk pontosabban
meghat�rozni, ki �s mikor k�sz�lt el a bridzsasztalt�l... No, �s azt�n, Tiller?
Mit tett?
- Fogtam a levelet, uram, �s elmentem megkeresni Mr. Marc�t. De
amikor j�tszani l�ttam a t�rsalg�ban - bizony�ra eml�kszik, uram, akkor t�rt
vissza a teraszr�l -, �gy d�nt�ttem, hogy betartom a bor�t�kra �rt utas�t�st, �s
v�rok addig, am�g kettesben lehet�nk. A pati�ban v�rakoztam; v�g�l -
gondolom, egy olyan j�tszma sor�n, amelyben � volt az asztal - Mr. Marc�
kis�t�lt egy kicsit leveg�zni. R�gt�n �tadtam neki a levelet, �s � elolvasta.
L�ttam, hogy megv�ltozik az arckifejez�se, �s ravasz mosoly jelenik meg a
szem�ben. Azt�n m�g egyszer elolvasta, �s �rz�sem szerint egy kiss� - Tiller
�vatosan kereste a megfelel� kifejez�st - zavartnak l�tszott, mint aki nem �rt
valamit. De azt�n v�llat vont, egy bankjegyet haj�tott oda nekem, �s... ���...
r�m mordult, hogy senkinek se eml�tsem a levelet. Azt�n visszat�rt a j�t�khoz.
�n ism�t felmentem, hogy amennyiben sz�ks�ges, italt szolg�ljak fel az
uraknak.
- Mit csin�lt Marc� a lev�llel? - k�rdezte a fel�gyel�.
- �sszegy�rte �s az egyik kab�tzseb�be dugta, uram.
- Tal�n ez a magyar�zata annak, hogy mi�rt v�rta olyan t�relmetlen�l a
j�tszma v�g�t - d�rm�gte Ellery. - Kit�n�, Tiller! Nem is tudom, hov�
lenn�nk maga n�lk�l.
- K�sz�n�m, uram. Nagyon megtisztel. T�vozhatom, uram?
- Sz� sem lehet r�la - mondta Moley komoran. - J�jj�n csak vel�nk
Marc� szob�j�ba, Tiller. Valami azt s�gja nekem, hogy lesz m�g
mondanival�ja sz�munkra.
A folyos� keleti sz�rny�nak legv�g�n civil ruh�s detekt�v gubbasztott egy
ajt� el�tt, l�b�val sz�rakozottan �tkulcsolva a sz�kl�bat.
- T�rt�nt valami, Roush? - k�rdezte Moley.
A nyomoz� lust�n kik�p�tt a folyos� v�gi nyitott ablakon, majd megr�zta a
fej�t.
- Csend van, mint a temet�ben, f�n�k. Nem mer�szkednek ide.
- �rthet� - mondta Moley sz�razon. - Menjen arr�bb, Roush! Hadd
tekints�k meg
Mr. Marc� budo�rj�t. - Elforgatta a kilincsgombot, �s kinyitotta az ajt�t.
A t�rsalg� cifras�ga felk�sz�thette volna �ket az el�j�k t�rul� l�tv�nyra. A
szob�t, amelyet most b�multak, a Spanish Cape-en vend�gszob�nak nevezt�k.
Egy�bk�nt egy kir�ly h�l�szob�j�nak is beillett volna. A berendez�s a legjobb
spanyol st�lusban k�sz�lt, �s k�ts�gk�v�l volt hangulata - az a r�gies
hangulat, amit a s�t�t fa, a kov�csoltvas �s a nyers sz�nek �rasztanak. A
gig�szi mennyezetes �gy f�l�tt kir�lyi baldachin d�szelgett, amelyr�l s�lyos,
h�mzett drap�ria hullott al�. Az oszlopokat, az �gyat, a szekretert, a sz�keket, a
kom�dot �s az asztalokat kem�nyf�b�l faragt�k; mennyezetvil�g�t�sr�l egy
l�ncokb�l, kov�csoltvasb�l �s rafin�ltan gyerty�kat form�z� �vegb�l k�sz�lt
�ri�si alkalmatoss�g gondoskodott. A kom�don, gy�ny�r� vastart�kba
foglalva k�t viaszmonstrum: k�t val�di gyertya �llt. A k�b�l k�sz�lt kandall�,
amelyben, mint azt t�z nyalta belseje mutatta, rendszeres alaposs�ggal
f�t�ttek, hatalmas, egy t�mbb�l faragott p�rk�nyt t�mogatott.
- Az �reg Godfrey igaz�n kitett mag��rt - d�rm�gte Ellery a szob�ba
l�pve. - �s mindezt mi v�gre? Egy l�that�lag nem k�v�natos vend�g
kedv��rt, aki �pp ezt a helyet v�lasztja arra, hogy megszabaduljon haszontalan
�let�t�l, mit sem t�r�dve a h�zigazd�t emiatt s�jt� kellemetlens�gekkel.
Tapintatlans�g volt Marc� r�sz�r�l, hogy m�st ne mondjak. Egy�bk�nt
el�ny�sen �llhatott neki ez a l�tv�nyos h�tt�r. Hat�rozottan van benne valami
spanyolos, m�g holtan is. Mondjuk, testhez �ll� nadr�gban �s zek�ben...
- Ink�bb hatl�bnyira a f�ld alatt - morogta Moley fel�gyel�. - Ne
piszmogjunk, Mr. Queen. Roush azt mondja, besz�lt a szobal�nyokkal, �s
szerint�k ma m�g senki sem ny�lt ehhez a szob�hoz. Olyan hamar ide�rt�nk,
hogy nem volt r� alkalmuk, Roush meg h�romnegyed h�t �ta itt t�boroz.
Sz�val k�r�lbel�l �gy van minden, mint amikor Marc� a bridzsparti ut�n
felj�tt ide az este.
- Hacsak az �jszaka folyam�n be nem j�tt valaki - vetette k�zbe
Macklin b�r�, aggodalommal a hangj�ban. - Vajon... - El�rel�pett, �s az
�gy fel� ny�jtotta hossz� nyak�t. Az �gytakar� hi�nyzott, legal�bbis l�tni nem
lehetett, �s a leped�t, valamint az �l�nk sz�n�, monogramos paplan sark�t
visszahajtott�k - nyilv�n a szobal�ny, a vend�g v�rhat� nyugov�ra t�r�se
el�tt. De a p�rna hatalmas volt, sz�gletes, duzzad� �s gy�retlen, �s az �gy nem
viselte emberi test lenyomat�t. Hanyagul az �gyra haj�tva feh�r, enyh�n
meggy�r�d�tt v�szonruha hevert, mellette feh�r ing, kagyl�sz�n� nyakkend�,
gy�r�tt zsebkend�, k�t darabb�l �ll� als�nem�, �s egy p�r feh�r selyemzokni.
L�that�an mindet viselt�k. A padl�n, az �gy k�zel�ben feh�r borj�b�r
f�rficip� hevert.
- Ezt a ruh�zatot viselte Marc� tegnap este. Tiller?. - k�rdezte az �reg�r.
Az apr� termet� inas, aki eddig n�m�n �llt a nyitott ajt� mellett, most
becsukta az ajt�t Roush nyomoz� kiss� megd�bbent arca el�tt, �s Macklin
b�r� mell� l�pett, ahonnan v�gign�zett a levetett ruh�kon, majd a cip�k�n.
Felemelte kif�rk�szhetetlen tekintet�t, �s tisztelettud�an mondta:
- Igen, uram.
- Hi�nyzik valami? - k�rdezte Moley.
- Nem, uram. Kiv�ve tal�n - folytatta Tiller komolyan, egy perc sz�net
ut�n - a zsebek tartalm�t. Volt egy �r�ja - Elgin m�rk�j�, feh�raranyb�l,
kerek sz�mlappal, tizenh�t k�ves -, az nincs itt. Azonk�v�l hi�nyzik Mr.
Marc� lev�lt�rc�ja �s cigarettat�rc�ja is.
Moley kelletlen elismer�ssel n�zett r�.
- Nagyon j�. Ha b�rmikor �ll�st akar, mint nyomoz�, forduljon hozz�m,
Tiller. Nos, Mr. Queen, ehhez mit sz�l?
Ellery k�t ujj�val felemelte a v�szonnadr�got, v�llat vont, �s hanyagul
visszadobta az �gyra.
- Mit kellene sz�lnom?
- H�t - mondta a b�r� elkeseredett hangon - anyasz�lt meztelen�l
tal�ljuk meg a fick�t, �s itt vannak a ruh�k, amiket tegnap este viselt; mit
sz�lhat ehhez az ember? Elismerem, hogy k�l�n�s, s�t k�ptelen k�vetkeztet�s,
de kutya legyek, ha nem az a l�tszat, hogy egy sz�l k�penyben, �s egy�bk�nt
csupaszon ment le a teraszra az �jjel!
- Egy nyavaly�t! - mondta a fel�gyel� j�l �rthet�en. - Bocs�sson meg,
b�r� �r. De h�t mit gondol, mi�rt mondtam a fi�knak, hogy odakint keress�k a
ruh�it? Az �rd�gbe is, ha ezt k�pzelem, az els� dolgom az lett volna, hogy ezt
a szob�t kutassam �t!
- Uraim, uraim! - kuncogott Ellery, le nem v�ve a szem�t a sz�tsz�rt
ruh�kr�l. - �gy l�tszik, kedves Szol�nom, nem gondolt�l az ellenkez�
lehet�s�gre, amelyik �ppoly groteszk, azaz, hogy Marc�t a gyilkosa itt �lte
meg, levetk�ztette, azt�n az emberekkel teli h�zon kereszt�l lecipelte a tetem�t
a teraszra! Nem, nem, b�r� uram, �gy van, ahogy a fel�gyel� mondja. A
magyar�zat sokkal egyszer�bb enn�l, �s az az �rz�sem, hogy Tiller, mint
m�skor, most is meg tudja adni azt. �gy van, Tiller?
- Azt hiszem, igen, uram - d�nny�gte Tiller szer�nyen, �s csillog�
szemmel n�zett Elleryre.
- Tess�k! - mondta Ellery. - "Tiller mindent tud." Gondolom, Marc�
levetk�z�tt, amikor tegnap �jjel visszat�rt a szob�j�ba, �s azonnal tet�t�l
talpig �t�lt�z�tt. Ugye?
Macklin b�r� sov�ny, �reg arc�ra csal�dotts�g �lt ki. - �regkoromra
elbutulok. Az �n hib�m. A meztelens�g probl�m�ja eg�szen f�lrevezetett.
Persze hogy �gy volt.
- Igen, uram - mondta Tiller komoran b�logatva. - Van ugyanis egy kis
f�lk�m - aff�le t�lal� - a hall nyugati v�g�n; ott szoktam tart�zkodni k�s�
estig, am�g az urak mind visszavonulnak. H�romnegyed tizenkett� lehetett,
amikor a jelz� - ott tal�lja a gombot az �gy mellett, fel�gyel� �r, k�rem -
Mr. Marc� szob�j�ba sz�l�tott.
- K�r�lbel�l akkor, amikor a j�t�k ut�n felment - d�rm�gte Moley. Az
�gy mellett �llt, �s a ledob�lt feh�r ruh�k zsebeit vizsg�lta, de semmit nem
tal�lt.
- Nyilv�n, uram. Mr. Marc� �ppen ezt a feh�r kab�tot vette le, amikor
bel�ptem a szob�ba. Az arca kipirult, �s t�relmetlennek l�tszott. Alaposan...
lehordott, �gymond, a "t�tym�rg�sem�rt", �s utas�tott, hogy hozzak egy dupla
whiskyt sz�d�val, �s k�sz�tsek ki bizonyos ruhanem�ket.
- Goromb�skodott mag�val, ugye? - mondta a fel�gyel� csendesen. -
Folytassa.
- Behoztam a whiskyt sz�d�val, uram, majd mialatt... ���... felhajtotta,
hozz�kezdtem az �ltala megjel�lt ruhanem�k kik�sz�t�s�hez.
- Amelyek a k�vetkez�k voltak - csattant fel Ellery. - K�rem, Tiller,
kevesebb finomkod�st! Nem v�rhatunk egy h�tig.
- Igen, uram. A k�vetkez�k voltak: - Tiller �sszeh�zta a sz�j�t, �s az �g
fel� emelte tekintet�t - s�t�tsz�rke �lt�ny, k�tsoros, mell�nnyel; fekete,
hegyes orr�, f�z�s f�lcip�; feh�r ing, s�t�tsz�rke nyakkend�; friss, k�t
darabb�l �ll� als�nem�; fekete selyemzokni; fekete zoknitart�; fekete
nadr�gtart�; s�t�tsz�rke d�szzsebkend� az �lt�ny fels� zseb�hez; fekete nemez
puhakalap; neh�z �benfa s�tap�lca; �s a teljes est�lyi ruh�j�hoz tartoz� hossz�,
fekete b�li k�peny.
- Egy pillanat, Tiller. M�r az el�bb is k�rdezni akartam mag�t arr�l a
k�penyr�l. Van valami elk�pzel�se, mi�rt vette fel tegnap �jjel? Kiss� �divat�
ruhadarab.
- Val�ban az, uram. De Mr. Marc�ban volt n�mi k�l�ncs�g. Az �zl�se az
�lt�zk�d�s ter�n, uram... - Tiller szomor�an ingatta keskeny kis fej�t. - Azt
hiszem, mormogott valamit arr�l, hogy az �jszaka h�v�s - ami �gy is volt,
uram -, amikor felsz�l�tott, hogy a k�penyt is k�sz�tsem ki a t�bbi holmival
egy�tt, �gy h�t...
- Menni k�sz�lt?
- Ezt term�szetesen nem tudhatom pontosan, uram, b�r hat�rozottan az
volt a benyom�som.
- Rendszeresen �t�lt�z�tt �gy, k�s� �jjel?
- �, nem, uram. Ez teljess�ggel szokatlan volt. Mindenesetre, m�g �n
kiraktam a holmij�t, � bement a f�rd�szob�ba, �s lezuhanyozott. Amikor
kij�tt, papucsban �s k�nt�sben, frissen borotv�lva �s megf�s�lk�dve...
- Az �rd�gbe is, h�t hova indulhatott �jf�lkor? - robbant ki Moley
fel�gyel�b�l. - Ilyenkor cicom�zkodni!
- Igen, uram - mondta Tiller halkan.
- Magam is csod�lkoztam. De meglehet�sen biztos voltam abban, hogy
egy h�lggyel k�sz�l tal�lkozni, uram. Ugyanis...
- Egy h�lggyel! - ki�ltott fel a b�r�. - Honnan veszi ezt?
- Az arckifejez�s�b�l, uram, �s abb�l az idegess�gb�l, amit egy, az
inggall�ron felfedezett apr� r�nc - eg�szen apr� r�nc volt, uram - l�tt�n
mutatott. Mindig �gy viselkedett, amikor egy... egy... ���... fontos h�lggyel
k�sz�lt tal�lkozni. A helyzet az, hogy szidalmazott, uram. Eg�szen...
eg�szen... - Most az egyszer, �gy l�tszott, Tiller nem tal�lja a megfelel�
szavakat. K�l�n�s kifejez�s lop�zott a tekintet�be, de r�gvest el is t�nt onnan.
Ellery mer�en n�zte.
- Nem kedvelte Mr. Marc�t, ugye? Tiller rosszall�an mosolygott; m�r
visszanyerte �nuralm�t.
- Nem menn�k olyan messze, hogy ezt mondjam, uram, de - neh�z
term�szet� �r volt. Igen neh�z term�szet�. �s, ha szabad �gy mondanom
uram, t�ls�gosan sokat t�r�d�tt a megjelen�s�vel. K�pes volt tizen�t perct�l
f�l�r�ig terjed� id�t elt�lteni azzal, hogy az arc�t vizsg�lgatta a
f�rd�szobat�k�rben, hol erre ford�tva, hol arra, mintha azt ellen�rizn�, hogy
minden egyes p�rusa tiszta-e, �s hogy a jobb arc�le, uram, val�ban vonz�bb-e,
mint a bal. �s... ���... illatszereket haszn�lt!
- Illatszereket! - ki�ltott a b�r� elborzadva.
- Rettenetes, Tiller, egyszer�en rettenetes - mondta Ellery mosolyogva.
- Nem k�v�nn�m magamnak, hogy egyszer az �n bogaraimat elemezze. Az
�r az inas szem�vel - h�t ez kit�n�! Teh�t amikor kij�tt a f�rd�szob�b�l...
- Sz�val n��gy? - d�nny�gte Moley, akinek az esze, �gy l�tszik, valahol
m�sutt j�rt.
- Igen, uram. Amikor zuhanyoz�s ut�n kij�tt a f�rd�szob�b�l, �pp a
zsebeiben lev� t�rgyakat tettem ki - n�mi apr�p�nzt, az el�bb eml�tett �r�t,
lev�lt�rc�t, cigarettat�rc�t �s n�h�ny m�s apr�s�got. Ezeket term�szetesen �t
akartam tenni a s�t�t ruh�ba. De a r�ncos gall�rral kapcsolatos... ���...
kellemetlen incidens ut�n r�m rontott, ha szabad �gy mondanom, �s kiragadta
a feh�r kab�tot a kezemb�l. Ha j�l eml�kszem, uram, "�tkozott minden l�ben
kan�l"-nak nevezett. �s d�h�sen kiparancsolt a szob�b�l, hogy majd maga
�lt�zik.
- Sz�val ez az eg�sz - kezdte Moley, de Ellery f�lbeszak�totta.
- Tal�n nem eg�szen. - Elgondolkodva n�zte a kis embert. - Nem vont
le valami k�vetkeztet�st arra vonatkoz�lag, hogy mif�le oka volt a haragra?
Tal�lt valami... iz�... szem�lyes dolgot a zseb�ben?
Tiller lelkesen b�lintott.
- Igen, uram. A levelet.
- Aha! Ez�rt zavarta ki mag�t a szob�b�l?
- �gy v�lem, uram. - Tiller s�hajtott. - S�t majdnem biztos vagyok
benne. Ugyanis, am�g az ajt� fel� mentem, l�ttam, amint sz�tt�pi a levelet -
bor�t�kostul -, �s a kandall�ba haj�tja, amelyben kor�bban kisebb t�zet raktam
est�re!
A h�rom f�rfi szinte egyszerre ugrott a kandall�hoz, a szem�kben izgatott
v�rakoz�s f�nye villant. Tiller a hely�n maradt, �s tisztelettud�an figyelte
�ket. Azt�n, mik�zben azok t�rdre vetett�k magukat, �s kotor�szni kezdtek a
h�lt hamu halmocsk�iban, megk�sz�r�lte a tork�t, hunyorgott, majd csendben
a szoba t�volabbi oldal�n lev� hatalmas ruh�sszekr�nyhez ment. Kinyitotta az
ajtaj�t, �s kutatni kezdett benne.
- Micsoda szerencse lenne - kezdte Moley d�nny�gve.
- �vatosan! - ki�ltott r� Ellery. - M�g lehets�ges... ha csak r�szben
�gett el, k�nnyen t�rik... �t perc m�lva mind a h�rman m�lyen elkomorodva
tisztogatt�k �sszepiszkol�dott kez�ket. Semmit sem tal�ltak.
- Eg�szen el�gett - m�rgel�d�tt a fel�gyel�. - Pedig micsoda szerencse
lett volna, a fene egye meg...
- Egy pillanat! - Ellery talpra ugrott, �s gyorsan k�r�ln�zett. - Nem
�gy t�nik, mintha a hamu a t�zt�rben pap�rt�l sz�rmazna. Legal�bbis nem el�g
ahhoz, hogy... - Hirtelen megtorpant, �s �les tekintettel n�zett Tillerre. Az
emberke nyugodtan becsukta a szekr�nyajt�t. - Mi az �rd�gben s�ntik�l,
Tiller?
- Csak ellen�rz�m Mr. Marc� ruhat�r�t, uram - v�laszolta Tiller
szer�nyen. - Arra gondoltam, hogy �n�k tal�n tudni �hajtj�k, hi�nyzik-e
valami az �ltalam el�bb felsorolt ruhadarabokon k�v�l.
Ellery elt�totta a sz�j�t. Azt�n elnevette mag�t:
- Keblemre, Tiller! Maga �s �n cimbor�k lehetn�nk! �s hi�nyzik valami?
 - Nem, uram - mondta Tiller, szinte sajn�lkozva.
- Eg�szen biztos?
- Eg�szen, uram. Ugyanis m�dom volt Mr. Marc� ruhat�r�t igen alaposan
megismerni. Ha gondolja, �tn�zn�m a kom�dot...
- J� �tlet. Tegye azt! - Ellery elfordult, �s �gy n�zel�d�tt a szob�ban,
mint aki keres valamit, mik�zben Tiller, sima kis arc�n el�gedett mosollyal a
d�szes, faragott kom�dhoz vonult, �s nyitogatni kezdte a fi�kokat. Moley
fel�gyel� csendben odas�t�lt mell�, �s figyelte.
Ellery �s Macklin b�r� gyors pillant�st v�ltottak, �s sz� n�lk�l k�l�n-k�l�n,
de egym�s munk�j�t mintegy kieg�sz�tve, kutatni kezdtek a h�l�szob�ban.
N�m�n dolgoztak; a csendet csak a nyit�d� �s csuk�d� fi�kok zaja t�rte meg.
- Semmi - jelentette v�g�l Tiller szomor�an, �s betolta a kom�d fels�
fi�kj�t. - Nincs semmi, ami nem ide val�. �s nem is hi�nyzik semmi.
Sajn�lom, uram.
- Ezt �gy mondja, mintha maga tehetne r�la - h�zta a szavakat Ellery, �s
a f�rd�szoba fel� indult, amelynek ajtaja nyitva �llt..
- De az�rt j� �tlet volt, Tiller... - mondta, �s elt�nt a f�rd�szob�ban.
- Egyetlen lev�l sincs sehol - mondta m�rgesen Moley. - �vatos
csirkefog� lehetett, annyi szent. H�t azt hiszem, ezzel...
Ellery hangja szak�totta f�lbe. Furcs�n, hidegen sz�lt. Megfordultak; ott �llt
a f�rd�szobaajt�ban, mereven �s szigor�an. Tiller kifejez�stelen arc�ra
szegezte tekintet�t.
- Tiller! - mondta hat�rozott, h�v�s hangon.
- Igen, uram? - A kis ember szem�ld�ke k�rd�en emelkedett fel.
- Hazudott, ugye, amikor azt mondta, hogy nem olvasta a lev�l tartalm�t,
amelyet Mr. Marc�n�k adott �t?
Tiller szem�ben valami megcsillant, �s a f�lei lassan elv�r�s�dtek.
- Bocs�sson meg, uram, de azt hiszem, rosszul �rtettem, amit mond -
sz�lt csendesen.
Tekintet�k egym�sba kapcsol�dott. Azt�n Ellery fels�hajtott.
- Maga bocs�sson meg nekem. De h�t tudnom kellett. T�bb� m�r nem
j�tt vissza ide, miut�n Marc� elk�ldte az �jjel?
- Nem, uram - mondta az inas az el�bbi csendes hangon.
- Lefek�dt?
- Igen, uram. El�bb m�g visszamentem a t�lal�ba, hogy megtudjam, nem
h�vott-e m�g valaki. Tudja, uram, m�g ott volt Mr. Munn, Mr. Cort, �s - �gy
tudtam - Mr. Kummer is. Akkor m�g nem tudtam, hogy Mr. Kummert
elrabolt�k. De nem volt semmi, �gy lementem a saj�t szob�mba, �s
lefek�dtem.
- �s mikor volt az, hogy Marc� utas�t�s�ra elhagyta ezt a szob�t?
- Majdnem pontosan �jf�lkor, uram.
Ellery ism�t fels�hajtott, �s a fej�vel intett Moley fel�gyel�nek �s Macklin
b�r�nak. Azok meglepetten odamentek.
- Err�l jut eszembe, Tiller, gondolom, l�tta Mr. Munnt �s k�s�bb Mrs.
Munnt, amint a szob�jukba mentek ezen az emeleten.
- Mr. Munnt igen, uram, k�r�lbel�l tizenegy harminckor. Mrs. Munnt
nem l�ttam.
- �rtem. - Ellery arr�bb l�pett. - Nos, uraim - mondta sz�rakozottan -,
itt a level�k.
El�sz�r nem l�ttak m�st, mint a mosd�kagyl� perem�n hever�
borotv�lkoz� szersz�mokat - sz�radt, feh�r habbal bevont ecsetet,
�nborotv�t, kis, z�ld �vegben arcszeszt �s egy dobozban borotvaszappanport.
Ellery h�velykujja azonban mutatta az ir�nyt; bel�ptek, �s megpillantott�k a
levelet, amely a v�c��l�ke lehajtott fedel�n fek�dt.
Apr�, csontsz�n� pap�rdarabokb�l �llt - ugyanaz a lev�lpap�r volt,
amelyet kor�bban a terasz kerek asztal�n l�ttak. A sok kis, csipk�s pap�rszelet
mindegyike gy�r�tt volt, nagy r�sz�k sz�le megp�rk�l�d�tt, �s egyesek - ezt
a n�gysz�g �resen maradt darabjai j�l mutatt�k - hi�nyoztak. A levelet
ugyanis gondosan �ssze�ll�totta valaki - f�rads�gos munk�val illesztve t�pett
szeletet szelet mell� -, valaki, aki nyilv�n a kandall�b�l kotorta ki a
maradv�nyokat.
- Azzal, ami a padl�n fekszik, ne t�r�djenek! - mondta Ellery. - Azok
csak a bor�t�k darabjai, �s cs�ny�n �ssze�gtek. A levelet olvass�k!
- Te raktad �ssze? - k�rdezte a b�r�.
- �n? - Ellery v�llat vont. - Pontosan �gy tal�ltam.
A k�t id�sebb f�rfi a kagyl� f�l� hajolt. A sz�veg - m�g �gy, t�red�kesen
is - megd�bbent�en j�l olvashat� volt.
Nem volt rajta sem d�tum, sem megsz�l�t�s. A sz�veget g�ppel �rt�k, �s
ami megmaradt bel�le, �gy sz�lt:

,,... zzunk a ter... ma... jel

l... or. Nagy... tos...
d�l gyere. �n is e......ek. Na�n
... lek, l�......tt.

Rosa"

Rosa! - t�togott a b�r�. - Az... az lehetetlen! Nem... Hiszen ez fizikai

k�ptelens�g!
- Zavaros - morogta Moley fel�gyel�. - Egyre zavarosabb az eg�sz!
- Nem �rtem... K�l�n�s.
- Elkeser�t�en az - mondta Ellery sz�razon. - Marc� legal�bbis biztosan
�gy tal�lta. Ugyanis a lev�lbeli utas�t�sokat k�vetve egyenesen a hal�l j�l
ismert karjaiba s�t�lt.
- Gondolod, hogy itt okozati �sszef�gg�sr�l van sz�? - k�rdezte a b�r�.
- Az �zenet vezette a hal�lba?
- Erre k�nny� lesz r�j�nn�nk.
- El�g egyszer�nek l�tszik - r�ncolta a homlok�t az �reg�r. - N�zz�k
csak! "Tal�lkozzunk a teraszon ma �jjel l �rakor. Nagy..." igen, igen!
"Nagyon fontos..." azt hiszem, ez: "Egyed�l gyere. �n is...", val�sz�n�leg. "�n
is egyed�l leszek." A v�ge m�r k�nny�: "Nagyon k�rlek, l�gy ott. Rosa."
- Ezzel az ifj� h�lggyel alighanem besz�lnem kell - mondta komoran a
fel�gyel�, �s az ajt� fel� vette �tj�t. - M�ghozz� azonnal! - Azt�n
megfordult. - V�rjunk csak, most jut eszembe. Ki az �rd�g rakta �ssze
ezeket a pap�rdarabokat? Tal�n m�giscsak Tiller volt. Ha...
- Tiller igazat mondott - sz�lt Ellery, sz�rakozottan t�r�lgetve csiptet�je
�veg�t. - Ebben biztos vagyok. K�l�nben is, ha Tiller �ll�totta volna �ssze a
levelet, nem k�veti el azt a hib�t, hogy olyan helyen hagyja, ahol r�akadunk.
Rendk�v�l eszes kis �riember. Nem, nem; hagyja Tillert.
- M�sr�szt azonban valaki m�giscsak belop�zott ide, miut�n Marc�
elment a v�gzetes tal�lk�ra. Kiszedegette a pap�rszeleteket a kandall�b�l -
igen gyeng�n �ghetett, ha Marc�, aki izgatott lelki�llapotban volt, �szre sem
vette, hogy kialudt -, sz�tv�logatta �ket, eldobta a bor�t�k darabjait - ezekre
nem volt sz�ks�ge -, nagyon gondosan �ssze�ll�totta azt, ami a lev�lb�l
megmaradt.
- De mi�rt a f�rd�szob�ban? - morgott Moley. - Ez is roppant gyan�s!
Ellery v�llat vont.
- Nem vagyok biztos abban, hogy ez l�nyeges. Val�sz�n�leg az�rt, hogy
biztons�gban legyen, am�g helyre�ll�tja a levelet. El�vigy�zatoss�g arra az
esetre, ha valaki v�ratlanul benyitna. - �tl�tsz� bor�t�kot vett el� a
t�rc�j�b�l, �s �vatosan beledugdosta a lev�l darabk�it. - Erre m�g
sz�ks�g�nk lesz, fel�gyel� �r. Term�szetesen csak k�lcs�nveszem.
- Az al��r�st is g�ppel �rt�k - d�nyny�gte Macklin b�r�, aki, �gy t�nt,
m�g mindig az el�bbi gondolatsorn�l tartott. - �gy l�tszik...
Ellery a f�rd�szoba ajtaj�hoz ment.
- Tiller! - mondta sz�v�lyesen.
A kis ember tisztelettud�an �s figyelmesen �llt, pontosan ott, ahol az im�nt
hagyt�k.
 - Igen, uram?
Ellery odas�t�lt mell�, el�vette a cigarettat�rc�j�t, felkattintotta, �s �gy
sz�lt:
- R�gy�jt?
Tiller l�that�an elsz�rnyedt.
- � nem, uram. Hogyan tehetn�m?
- �n ugyan nem tudom, mi�rt ne tehetn�, de ahogy �hajtja. - Ellery
cigarett�t dugott az ajkai k�z�. A k�t id�sebb f�rfi n�m�n t�n�dve figyelte az
ajt�b�l. Tiller valahonnan gyuf�t var�zsolt el�, meggy�jtotta, �s al�zatosan
Ellery cigarett�j�nak a v�g�hez tartotta. - K�sz�n�m. Tudja, Tiller -
folytatta Ellery, �lvezettel p�f�kelve -, maga m�r eddig is felbecs�lhetetlen
szolg�latot tett nek�nk ebben az �gyben. Nem is tudom, mire ment�nk volna
maga n�lk�l.
- K�sz�n�m, uram. A b�n�snek b�nh�dnie kell.
- �gy van. Egy�bk�nt van �r�g�p a h�zban?
Tiller pislogott.
- �gy hiszem, igen, uram. A k�nyvt�rban.
- Az az egyetlen?
- Igen, uram. Tudniillik Mr. Godfrey ny�ron nem folytat semmif�le
rendszeres �zleti tev�kenys�get; m�g csak titk�rt sem tart itt, Az �r�g�pet igen
keveset haszn�lj�k.
- Hmmm... Azt ugyeb�r nem kell k�l�n elmagyar�znom mag�nak, Tiller,
hogy akad n�h�ny balszerencs�s apr�s�g is ebben a dologban.
- Val�ban, uram?
- Val�ban. P�ld�ul itt van az a t�ny, hogy az emberis�g azon j�tev�j�nek
kiv�tel�vel - hogy Mr. Godfreyt id�zzem -, aki megszabad�totta a vil�got
Marc�t�l, �gy t�nik, maga volt az utols�, aki �letben l�tta �t. Ez baj. No
persze, ha a szerencse val�ban a mi oldalunkon �llna...
- De hiszen - mondta Tiller finoman, apr� kezeit �sszekulcsolva maga
el�tt - ott �ll, uram.
- Hogyan? - Ellery hirtelen leengedte a cigarett�j�t.
- Ugyanis nem �n voltam az utols�, aki �letben l�ttam Mr. Marc�t, uram,
term�szetesen, nem besz�lve most a gyilkos�r�l - Tiller k�h�cselt, �s a
szem�t diszkr�ten les�tve sz�netet tartott.
Moley kereszt�lrontott a szob�n.
- Maga nyavaly�s kis csirkefog�! - b�mb�lte felb�sz�lt�n. - Mindent
�gy kell kiszedni mag�b�l, mintha a fog�t h�zn�nk. Mi�rt nem tudta ezt el�bb
megmondani!...
- De k�rem, fel�gyel� �r - mormogta Ellery. - Tiller �s �n remek�l
meg�rtj�k egym�st. Az ilyenfajta k�nyes dolgok csak bizonyos... hmmm...
tapintattal adhat�k el�. Igen, Tiller?
A kis ember ism�t k�h�cselt, ez�ttal zavar�ban.
- Nem is tudom, hogy besz�lhetek-e, uram. Ugyanis meglehet�sen k�nyes
helyzetben vagyok; amint �n mondja, uram...
- Besz�ljen, a fene egye meg! - ord�totta Moley.
- �ppen t�vozni k�sz�ltem a t�lal�b�l, miut�n Mr. Marc� kiparancsolt
ebb�l a szob�b�l - folytatta Tiller megingathatatlan nyugalommal -, amikor
hallottam, hogy valaki felfel� j�n a l�pcs�n. Azt�n megl�ttam a h�lgyet...
- H�lgyet, Tiller? - k�rdezte Ellery szel�den, �s a tekintet�vel
figyelmeztette Moleyt.
- Igen, uram. L�ttam, amint l�bujjhegyen v�gighalad a folyos�n, Mr.
Marc� szob�ja fel� tart, azt�n gyorsan bel�p... kopog�s n�lk�l, uram.
- Azt mondja, kopog�s n�lk�l? - d�nyny�gte a b�r�. - Akkor ez a
h�lgy - b�rki volt is - azonos azzal a szem�llyel, aki kikotorta a levelet a
kandall�b�l!
- Nem hiszem, uram - mondta Tiller sajn�lkozva. - Ugyanis Mr. Marc�
m�g nem v�gzett az �lt�zk�d�ssel. Nem v�gezhetett; csup�n egy-k�t perc
telhetett el az�ta, hogy mag�ra hagytam. Teh�t m�g a h�l�szob�ban volt.
K�l�nben is hallottam, ahogy vitatkoznak...
 - Vitatkoznak!
- �, igen, uram. Rendk�v�l hevesen.
- Mintha azt mondta volna - sz�lt Ellery l�gyan -, hogy a t�lal�ja a
folyos� t�ls� v�g�n van, Tiller. Tal�n hallgat�zott Marc� ajtaja el�tt?
- Nem, uram. De nagyon hangosan besz�ltek... - egy bizonyos ideig.
K�nytelen kelletlen hallottam. Azt�n lecsendesedtek.
Moley az ajkait harapd�lta, �s hossz� l�ptekkel j�rt fel-al�, mik�zben �gy
m�regette Tiller keskeny kis fej�t, mint aki h�h�rb�rdot k�v�n a kez�be.
- Nah�t, Tiller! - mondta Ellery, s a mosolya csupa meg�rt�s volt. - �s
ki volt Mr. Marc� titokzatos �jf�li h�lgyl�togat�ja?
Tiller megnyalta az ajk�t, �s kiss� huncutul n�zett a fel�gyel�re. Azt�n
sz�rny�lk�dve biggyesztette le a sz�ja sz�l�t.
- Eg�szen borzaszt� volt, uram. Amikor Mr. Marc� a leghangosabban
kiab�lt - pontosan eml�kszem a szavaira, m�r megbocs�ssanak az urak -,
"�tkozott, kotnyeles ribancnak" nevezte �nagys�g�t...
- Ki volt az? - �v�lt�tte Moley, akinek minden �nuralma elfogyott.
- Mrs. Godfrey, uram.

7. fejezet Erk�lcs�k, gyilkosok �s szobal�nyok

- Haladunk - sz�lt Mr. Ellery Queen kiss� �lmatagon. - Fel�gyel� �r,

eljutottunk a l�nyeghez. Ism�t csak Tiller mindentud�s�nak j�volt�b�l. -
Vid�man csillant a szeme:
- A mai nap folyam�n kell�k�ppen megbizonyosodtunk arr�l, Tiller, hogy
maga �les szem� megfigyel�je az emberi �llatfajnak.
- Levetette mag�t Marc� �gy�ra, �s a feje alatt �sszefonta a karj�t. -
Milyen fajta f�rfi illet durva szavakkal egy h�lgyet?
- Nos, uram - mormolta Tiller n�mi diszkr�t k�h�csel�s ut�n -, az
irodalomban ez a... hm... Dashiell Hammett-f�le t�pus, uram.
- Aha. K�rges k�ls�, alatta aranysz�v.
- Igen, uram. K�romkod�s, er�szak alkalmaz�sa...
- Maradjunk a val� �letn�l, Tiller. Egy�bk�nt �gy l�tom, maga
szenved�lyes detekt�vreg�ny-olvas�.
- �, igen, uram! Az �n k�nyvei k�z�l is t�bbet olvastam, uram, �s...
- Hmmm - mondta Ellery sietve. - Ezt most hagyjuk. Sz�val a val�
�letben, Tiller?
- Att�l f�lek, uram - mondta szomor� hangon az inas -, hogy a val�
�letben kev�s az aranysz�v. Ann�l t�bb a k�rges k�ls�. V�lem�nyem szerint,
uram, a n�ket szidalmaz� f�rfiaknak k�t nagy csoportja van. A megr�gz�tt
n�gy�l�l�k �s... a f�rjek.
- Brav�! - ki�ltott Ellery, �s fel�lt az �gyon. - �s m�g egyszer brav�!
Hallottad ezt, b�r� uram? N�gy�l�l�k �s f�rjek! Remek, Tiller; ez majdnem
epigramma! Nem, isten bizony, visszavonom: ez teljess�ggel epigramma!
A b�r� akaratlanul is elnevette mag�t. De Moley fel�gyel� az �gnek emelte
kez�t, d�h�dten Elleryre b�mult, azt�n sarkon fordult �s az ajt� fel� indult.
- Egy pillanat, fel�gyel� �r - ny�jtotta a sz�t Ellery. - Ez nem �res
fecseg�s. - Moley meg�llt, �s lassan visszafordult. - Id�ig nagyon j�, Tiller.
Most azonban egy bizonyos John Marc� nev� �riemberre gondolva
filozof�lgatunk. M�g a legfel�letesebb elemz�s is azt mutatja, hogy � sem az
egyik, sem a m�sik oszt�lyba nem illik bele. Annyit tudunk az elhunytr�l,
hogy �ppens�ggel nem volt n�gy�l�l�; im�dta a h�lgyeket. �s a legkev�sb�
sem volt a f�rje a h�lgynek, akit oly kifejez� szavakkal szidalmazott az �jjel.
�s m�gis goromb�skodott vele. �rti m�r?
- Igen, uram - motyogta Tiller -, de igaz�n nem az �n dolgom, hogy...
- Ha arra gondol - morogta a fel�gyel� -, hogy Mrs. Godfrey
�sszesz�rte a levet Marc�val, mi�rt nem mondja ki ny�ltan �s egyenesen?
Ellery lecs�szott az �gyr�l, �s �sszecsapta a kez�t.
- Ki tal�lna t�st�nt �s egyenesen a dolog k�zep�be, ha nem a kem�ny, �s
sokat tapasztalt rend�r? - k�rdezte nevetve. - Igen, igen, fel�gyel� �r, arra
gondoltam. Tiller, van egy harmadik csoport: azok a f�rfiak, akik szerettek
egy n�t, azt�n r�untak. Azok a f�rfiak - a bulv�rlapok �s a k�lt�k
"szeret�nek" nevezik �ket -, akiket a "szent l�ng" t�pl�lt, de egy id� ut�n
megel�gelt�k a dics�s�get. Szomor�! Ilyenkor k�vetkezik a Jelz�k Korszaka.
Macklin b�r� m�rgel�d�tt.
- Csak nem arra c�lz�l, hogy Marc� �s Mrs. Godfrey...
Ellery s�hajtott.
- Gonosz szok�s ez a folytonos c�lozgat�s, de mit tehet egy szeg�ny
kop�? Kedves �rtatlan bar�tom, nem hunyhatunk szemet a t�nyek f�l�tt. Mrs.
Godfrey �jf�lkor belop�zik Marc� szob�j�ba. Kopog�s n�lk�l. Az, aki nem
m�s, mint puszta vend�gl�t�, aligha viselkedik �gy, b�rmennyire is a
saj�tj�nak tekinti spanyol st�lus� vend�gszob�it. R�viddel ezut�n Marc�
hangosan �tkozza, �s kotnyeles ki sem merem mondani minek nevezi. Ez nem
k�z�ns�ges vend�ghez ill� cseveg�s... Igen, igen, La Rochefoucauld igazat
mondott: "Min�l jobban im�djuk szeret�nket, ann�l k�zelebb �llunk ahhoz,
hogy gy�l�lj�k." Marc� ugyancsak nagyszab�s� szenved�lyt t�pl�lhatott
valaha a b�jos Stella ir�nt, hogy ilyen alaposan lehordta az �jjel!
- Elfogadom, hogy lehetett valami kettej�k k�z�tt - mondta �lesen
Moley. - De gondolja, hogy ez az asszony...
- Azt gondolom - Madame de Staellal egy�tt -, hogy a szerelem a n�
�letrajza - mondta Ellery l�gy hangon -, m�g a f�rfi �let�ben csak epiz�d.
Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt pedig a n�, azt hiszem, ugyancsak komolyan veszi a
szerelem hal�l�t. Lehet, hogy ez esetben t�vedek, de...
Roush nyomoz� nyitott be az ajt�n, s a hangj�ban rosszul leplezett
moh�s�ggal �gy sz�lt: - Azt hiszem, k�sz a kaja, f�n�k!
Stella Godfrey jelent meg az ajt�ban. Azzal a b�ntudattal n�ztek r�, amely
mindenkit elfog, aki v�ratlanul szembe ker�l pletyk�ja t�rgy�val. Csak Tiller
tanulm�nyozta tapintatosan a padl�t.
Az asszony m�r �sszeszedte mag�t; p�der volt az arc�n, s a zsebkend�je
friss �s ropog�s. L�v�n mindannyian igazi f�rfiak, most mindannyian ism�t az
�r�k �va rejt�lye f�l�tt elm�lkedtek. Itt �ll egy asszony: ragyog�an
megalkotott, m�g mindig sz�p, kecses, fens�ges, gazdag, saj�t jog�n is a
legmagasabb t�rsadalmi kasztb�l val�. Ha r�n�z az ember - r�, aki maga a
megtestes�lt magabiztoss�g -, hihetetlennek t�nik, hogy cs�f f�lelmek
mocsar�ban verg�dhet, hogy lealacsonyodott volna az �r�k, ezerszer
elk�vetett d�res�gig, hogy ezek a keskeny, j�l �polt, el�kel� kezek nem is
olyan r�gen er�szakos cselekedetben szorultak �ssze. Volt valami makul�tlan
benne, a l�ny�ben, a megjelen�s�ben, a tart�s�ban; makul�tlan �s h�v�sen
t�voli. Hidegen �gy sz�lt:
- Eln�z�st, hogy f�lbeszak�tom �n�ket, uraim. K�sz�ttettem egy kis
ennival�t. Bizony�ra mindannyian �hesek. Ha k�vetik Mrs. Burleigh-t...
L�m, m�g erre is volt gondja! Macklin b�r� nagyot nyelt, �s f�lreford�totta
a fej�t. Ellery d�nny�g�tt valamit, ami �gy hangzott, mintha a Macbethb�l
volna, �s azonnal elmosolyodott.
- Mrs. Godfrey - kezdte Moley fuldokl� hangon.
- Kedves �s igaz�n figyelmes �nt�l - mondta vidoran Ellery, �s oldalba
b�kte Moleyt. - Az az igazs�g, hogy Macklin b�r� �s j�magam eg�sz d�lel�tt
szenvedt�nk a gyomrunkban lev� �r miatt. Ugyanis a tegnapi vacsora �ta nem
ett�nk.
- Ez Mrs. Burleigh, a h�zvezet�n�m - mondta Stella Godfrey csendesen,
f�lre�llva.
F�l�nk hang sz�lalt meg:
- Igen, asszonyom - �s egy szertart�sosan merev, �s�reg kis n�i l�ny
v�lt l�that�v�, aki �rn�je m�g�l araszolt el�. - Ha voln�nak sz�vesek k�vetni
a kis eb�dl�be, uram, �n �s a t�bbi urak...
- De m�g mennyire, Mrs. Burleigh, de m�g mennyire! Egy�bk�nt tudja,
mi t�rt�nt?
- �, igen, uram. Sz�rny�!
- Az bizony. Nem tudna nek�nk seg�teni valami m�dom?
 - �n, uram? - Mrs. Burleigh szemei hatalmas korongokk� n�ttek. - �,
nem, uram. �pp hogy csak l�t�sb�l ismertem azt az urat. Hogy tudn�k...
- Ne menjen m�g, Mrs. Godfrey - sz�lt Moley hirtelen, amint a magas
fekete asszony megmozdult.
- Nem is sz�nd�koztam - mondta szem�ld�k�t felh�zva Mrs. Godfrey. -
Azt akartam mondani...
- Besz�lni akarok mag�val... Nem, Mr. Queen, ezt a magam m�dj�n
akarom elint�zni. Mrs. Godfrey...
- Azt hiszem - mondta Ellery fintorogva -, hogy egy kiss� el kell
halasztanunk az eb�det, Mrs. Burleigh; a hivatali tekint�ly hajthatatlan hangj�t
hallom. Tal�n felk�rhetn� a szak�csot, hogy tartsa melegen a nek�nk sz�nt
�lelmet. - Mrs. Burleigh kiss� bizonytalanul elmosolyodott, �s visszavonult.
- Mag�nak pedig k�sz�n�m, Tiller. Nem sokra jutottunk volna maga n�lk�l.
Az inas meghajtotta mag�t.
- T�vozhatok, uram?
- Igen, hacsak nem rejteget m�g valami titkot.
- Sajnos nem, uram - mondta Tiller szinte gy�szosan, azt�n m�ly
meghajl�ssal elhaladt Mrs. Godfrey mellett, �s elt�nt.
A fekete asszony egy szempillant�s alatt mozdulatlann� merevedett; csak a
szeme �lt. Tekintete fel-al� j�rt a szob�ban, visszariadt az �gyra dobott
f�rfiruh�kt�l, a fi�kokt�l, a szekr�nyt�l... Moley fel�gyel� haragosan n�zett
r�, �s az asszony egy l�p�st h�tr�lt. A fel�gyel� becsukta az ajt�t, mik�zben
jelent�s�gteljes pillant�st vetett Roushra, majd l�b�val el�retolta az egyik
sz�ket, �s intett az asszonynak, hogy �lj�n le.
- Most mit �hajt? - k�rdezte az, le�lve. Ajka l�that�an kisz�radt, mert
id�r�l id�re megnedves�tette a nyelve hegy�vel.
- Mrs. Godfrey! - mondta a fel�gyel� keser�en. - Mi�rt nem �szinte?
Mi�rt nem mond nek�nk igazat?
- �! - mondta az asszony, �s egy r�vid ideig hallgatott. - Nem tudom,
mir�l besz�l, fel�gyel� �r.
- Nagyon is j�l tudja, mir�l besz�lek! - Moley fel-al� j�rt el�tte �s
gesztikul�lt. - Maguk t�nyleg nem tudj�k, mivel �llnak szemben? Mit sz�m�t
egy kis szem�lyes kellemetlens�g, amikor �letr�l �s hal�lr�l van sz�! Ez
gyilkoss�g, Mrs. Godfrey, gyilkoss�g! - Egy kis sz�netet tartott, megragadta
az asszony sz�k�nek karf�j�t, �s d�h�dten b�mult le r�. - Ebben az �llamban
villamossz�k j�r a gyilkoss�g�rt. Gyilkoss�g: gyil-kos-s�g! �rti v�gre?
- Nem tudom, mir�l besz�l - ism�telte az asszony kem�nyen. -
Ijesztgetni pr�b�l?
- Mert nem akarja tudni! Maguk azt hiszik, hogy b�rmilyen ellentmond�,
zavaros vallom�s megteszi? �s ezzel meg is �sszak?
- �n igazat mondtam - sz�lt az asszony halkan.
- Egy csom� hazugs�got mondott! - d�h�ng�tt Moley. - F�l a
botr�nyt�l. F�l, hogy mit fog sz�lni a f�rje, ha...
- Botr�nyt�l? - hebegte Mrs. Godfrey; l�tt�k, hogy a v�d�fal, amit maga
k�r� �p�tett, lassan �sszeomlik. A bels� fesz�lts�g �s gy�trelem m�r kezdett
l�that�v� v�lni az arcvon�sain.
Moley fel�gyel� a gall�rj�t t�pdeste.
- Mit keresett ebben a szob�ban - Marc� szob�j�ban - tegnap �jf�lkor,
Mrs. Godfrey?
M�g egy korl�t led�lt. Az asszony elny�lt sz�jjal b�mult fel a f�rfira, a b�re
hamusz�n�v� v�lt.
- �n... - Az arca hirtelen a tenyer�be zuhant, �s zokogni kezdett.
Ellery, aki John Marc� �gya sz�l�n �ld�g�lt, hangtalanul fels�hajtott.
Nagyon �hes volt, �s �lmos. Macklin b�r� a h�ta m�g�tt �sszekulcsolta �reg
kez�t, �s az egyik ablakhoz ment. Moley fel�gyel� viszont meglep�
v�ltoz�son ment �t. Most az atyai egy�tt�rz�s mintak�pe volt.
- J�l van, j�l van - mondta szirupos basszus hangon, Stella Godfrey
keskeny v�ll�t veregetve. - Tudom �n, hogy milyen neh�z! Nem k�nny�
dolog az ilyesmit bevallani, k�l�n�sen idegen emberek el�tt. De Mr. Queen,
Macklin b�r� �s �n nem vagyunk egyszer�en emberek; s�t bizonyos
szempontb�l nem is vagyunk emberek, mint ahogy a papok sem azok. �s mi
azt�n tudjuk is tartani a sz�nkat a gy�n�s ut�n. Mi�rt nem k�nny�t a lelk�n...?
Jobban fogja �rezni mag�t, ha besz�l r�la valakinek. - Tov�bb veregette az
asszony v�ll�t.
Ellery mintha fulladozott volna a cigarett�j�t�l. - A k�pmutat�! -
gondolta, �s hangtalanul kuncogott.
Az asszony felvetette a fej�t. K�nnyek nyoma l�tszott p�derezett arc�n, s a
szeme �s a sz�ja k�r�l mintegy var�zs�t�sre felt�ntek a kort jelz� vonalak. De
ez a sz�j kem�ny volt, �s az arckifejez�s igaz�n nem az� az asszony�, aki m�r
nem tudja elviselni a hallgat�st.
- H�t j�l van - mondta hat�rozott hangon -, miut�n �gy l�tszik, �gyis
tudja, nem tagadom. Igen, itt voltam - kettesben vele - tegnap �jjel.
Moley v�lla sokatmond�an megr�ndult, mintha azt mondan�: "- Na, mit
sz�ltok az �n taktik�mhoz?" - Ellery kiss� szomor�an mulatott mag�ban,
ahogy a sz�les h�tat n�zte. Moley nem l�tta az asszony tekintet�ben �l�
kifejez�st, s nem vette �szre kem�nyen fesz�l� ajk�t. Stella Godfrey valahol,
lelk�nek hom�lyos fegyvert�r�ban, �j v�delmet tal�lt.
- �gy m�r jobb - d�rm�gte a fel�gyel�. - Ez sokkal �rtelmesebb dolog,
Mrs. Godfrey. Az ilyesmit nem lehet �r�kk� titokban tartani...
- Nem - mondta az asszony hidegen. - Azt hiszem, nem. Persze Tiller
volt, ugye? Nyilv�n a t�lal�j�ban volt. Erre nem gondoltam.
Volt valami a hangj�ban, ami leh�t�tte Moleyt. El�vette a zsebkend�j�t, �s
kiss� k�tkedve t�r�lgette a tark�j�t, mik�zben a szeme sark�b�l Elleryre
sand�tott. Ellery v�llat vont.
- Sz�val, mit keresett itt? - k�rdezte lassan Moley.
- Az az �n dolgom, fel�gyel� �r - hangzott a h�v�s v�lasz.
A fel�gyel� szeml�tom�st meg�rtette, hogy vesztett.
- De m�g csak nem is kopogott! - jelentette ki komoran.
- Nem kopogtam volna? Milyen feled�keny vagyok!
Moley nagyot nyelt; igyekezett f�kezni a haragj�t.
- Nem hajland� elmondani, mi�rt lop�zott be �jnek idej�n egy f�rfi
szob�j�ba?
- Belop�ztam, fel�gyel� �r?
- Sz�val hazudott, amikor az el�bb azt mondta, hogy kor�n lefek�dt!
Hogy akkor l�tta Marc�t utolj�ra, amikor az elt�vozott a k�rtyaasztalt�l
odalent!
- H�t persze. Az ember nem vallja be az ilyesmit. - Az asszony �klei
kifeh�redtek az er�s szor�t�st�l.
Moley hangosan nyelt, szivart nyomott a sz�j�ba, �s gyuf�t gy�jtott. Nagy
igyekezettel �sszeszedte mag�t.
- Rendben van. Sz�val err�l nem besz�l. De veszekedtek, nemdeb�r? -
Az asszony hallgatott. - �s � durv�n szidalmazta mag�t, nem? - Iszony
jelent meg az asszony szem�ben, de csup�n a sz�j�t szor�totta m�g jobban
�ssze. - Nos, meddig tartott mindez Mrs. Godfrey? Meddig voltak egy�tt?
- Egy �ra el�tt t�z perccel hagytam mag�ra.
- Sz�val t�bb mint h�romnegyed �ra hosszat, mi? - vicsorgott Moley.
Keser�en, �rtetlen�l f�jta a f�st�t. Az asszony n�m�n �lt a sz�k perem�n.
Ellery ism�t fels�hajtott.
- ���... Marc� teljesen fel volt �lt�zve, amikor �n bel�pett a szob�ba,
Mrs. Godfrey?
Ez�ttal mintha az asszony nyelve kiss� nehezen j�rt volna.
- Nem. Azaz nem teljesen.
- Mi volt rajta? Lehet, hogy nem sz�vesen besz�li meg vel�nk a
mag�n�gyeit, Mrs. Godfrey, de Marc� m�lt �jszakai ruh�zat�nak k�rd�se
d�nt� fontoss�g�, �nnek pedig nem lehet indoka arra, hogy elhallgassa, amit
err�l tud. A feh�r ruh�ja, azok a holmik, amiket az este viselt, az �gyon voltak,
mint most?
- Igen. - Az asszony lepillantott �sszeszor�tott kez�re. - �gy t�nt,
�ppen azel�tt vette fel a nadr�gj�t, hogy bel�ptem. S�t�tsz�rke volt.
Mik�zben... besz�lgett�nk, tov�bb �lt�zk�d�tt. �gy eml�kszem, k�tsoros
s�t�tsz�rke �lt�nyt vett fel, a hozz� ill� sz�rke nyakkend�vel �s egyebekkel.
Feh�r inget... M�r nem eml�kszem!
- L�tta a kalapj�t, a botj�t �s a k�peny�t?
- Igen. Az �gyon voltak.
- Teljes �lt�z�kben volt, amikor mag�ra hagyta?
- H�t... igen. �ppen megigaz�totta a nyakkend�j�t, �s felvette a kab�tj�t.
- Egy�tt t�voztak?
- Nem. �n... �n j�ttem ki el�bb, �s a saj�t szob�mba mentem.
- T�vozni nem l�tta �t v�letlen�l?
- Nem. - Az asszony arcizmai akaratlanul �sszeh�z�dtak a szenved�st�l.
- Miut�n a szob�mba mentem, r�gt�n azut�n, ajt�csuk�d�st hallottam.
Biztosra vettem, hogy... hogy � t�vozott a szob�j�b�l.
Ellery b�logatott.
- Nem nyitotta ki az ajtaj�t, �s nem n�zett ut�na?
- Nem!
- Nem k�rdezte t�le, hogy mi�rt �lt�z�tt �t, Mrs Godfrey? Vagy azt, hogy
hov� megy?
- Nem! - Az asszony hangja k�l�n�sen csengett. - Nem mondta. De
igen t�relmetlennek l�tszott. Mintha tal�lk�ja lett volna. . , valakivel.
Moley fel�gyel� felhorkant:
- �s nem is fordult meg a fej�ben, hogy ut�namenjen, mi? �, dehogy!
- Mondom, hogy nem! - Hirtelen felpattant. - Nem t�r�m, hogy
tov�bb zaklassanak, uraim! Amennyire tudtam, az igazat mondtam. T�l
szerencs�tlennek �reztem magam ahhoz, hogy k�vessem, vagy ak�r
megfigyeljem, amit csin�l. Hogy mi�rt, azt nem mondhatom el - sem
�n�knek, sem m�snak. Azonnal... azonnal lefek�dtem, �s t�bb� �lve nem
l�ttam.
A h�rom f�rfi az asszony hangj�nak rezg�s�t m�regette, �s azon t�n�d�tt,
mennyire �szinte, mi az, amit titkol, �s mennyire m�ly m�g�tte az �rz�s.
Azt�n a fel�gyel� megsz�lalt:
- Rendben van. Ennyi egyel�re el�g.
Mrs. Godfrey egyenes tart�ssal, sietve t�vozott. Eg�sz teste
megk�nnyebb�l�st fejezett ki.
- �s ezzel k�sz! - mondta Ellery. - M�g nem jutott el od�ig, hogy
megt�rj�n, fel�gyel� �r. T�l korai id�pontot v�lasztott. Ez az asszony nem
rendelkezik k�l�n�s szellemi k�pess�gekkel, de a gerinc�nek semmi baja. �n
figyelmeztettem.
- Az agyamra megy ez az eg�sz! - ny�gte Moley. - Az a... - K�zel
egy percig tart� heves �s foly�kony sz�noklatba kezdett, amelynek sor�n
olyan t�m�rs�ggel, vil�gosan �s nagy k�pi megjelen�t� er�vel �rta le John
Marc� jellem�t, szok�sait, v�rm�rs�klet�t �s sz�rmaz�s�t, hogy Macklin b�r�
m�lyen megbotr�nkozott, Ellery t�gra ny�lt szeme pedig csod�lattal telt meg.
- Ez gy�ny�r� volt! - mondta Ellery melegen, amikor Moley kifogyott a
szuszb�l, �s k�nytelen volt sz�netet tartani. - Rengeteget tanultam. �s most,
hogy lelkileg megk�nnyebb�lt, fel�gyel� �r, mit sz�lna ahhoz, ha �ln�nk Mrs.
Burleigh megh�v�s�val, �s testi �llapotunkon is jav�tan�nk valamicsk�t?
Eb�d k�zben - e fejedelmi lakoma sor�n, amelyet a t�r�keny Mrs.
Burleigh szakszer� ir�ny�t�sa mellett egy alkomornyik szolg�lt fel, �s amely a
"kis" eb�dl� leny�g�z� szarac�n d�szlet�ben folyt le - Moley fel�gyel� maga
volt a megtestes�lt gy�sz. Abban ugyan nem akad�lyozta meg ked�ly�llapota,
hogy alaposan kivegye a r�sz�t az asztalon v�gzett puszt�t�sban, de
befoly�solta az �sszej�vetel hangulat�t. V�ltakozva nyelt �s r�ncolta a
homlok�t, �s minden korty k�v�t hatalmas s�hajjal k�s�rt. Seg�der�i az asztal
v�g�n tapintatosan tiszteletben tartott�k keserves hallgat�s�t. Csak Ellery
�s a b�r� mer�ltek bele teljes odaad�ssal az �tel - mint �tel - �lvezet�be.
�hes emberek voltak; s ha az �hs�g mardos, m�g a hal�l is v�rakoz�sra
k�nyszer�l.
 - K�nny� maguknak - z�gol�dott Moley egy szelet torta f�l�tt. -
Maguknak csak sz�rakoz�s az, hogy seg�tenek egy kicsit. Ha belet�rik a
bicsk�m ebbe az �gybe, maguknak abb�l semmi bajuk nem sz�rmazik. Mi az
isten csud�j�nak �letik meg magukat az emberek?
Ellery lenyelte az utols� falatot, letette a szalv�t�j�t, �s j�llakottan
fels�hajtott.
- Egyet kell �rtenem a k�nai szok�ssal, b�r� uram: csak egy kir�lyi
b�ffent�s dics�rheti ill� m�don Mrs. Burleigh lakom�j�t... Nem, nem,
fel�gyel� �r, maga igazs�gtalan vel�nk szemben. Ha belet�rik is a bicsk�ja
ebbe az �gybe, az mindannyiunk k�z�s er�fesz�t�se ellen�re t�rt�nik.
Egy�bk�nt, nem �ppen �rdektelen rejtv�ny az, amir�l itt sz� van. Az �gyben
el�fordul� nudizmus...
- Van valami elk�pzel�se?
- Elk�pzel�se mindenkinek van, fel�gyel� �r. Nekem vagy egy f�l tucat.
�ppen ez az, ami zavar. Mert az az �rz�sem, hogy egyik sem helyes.
Moley s�hajtott.
- Akkor p�ld�ul, itt a lev�l k�rd�se...
- �n k�rd�sek helyett most ink�bb szund�tan�k egyet - mondta a b�r�, �s
letette a k�v�scs�sz�t.
- Akkor mi�rt nem teszi azt, b�r� �r? - k�rdezte egy h�v�s hang az ajt�
m�r �ve al�l.
Sietve fel�lltak, amint Rosa Godfrey bel�pett. R�vidnadr�gban volt, amely
combk�z�pig mutatta feszes, aranysz�n� b�r�t. M�r csak a homlok�n lev�
karcol�s eml�keztetett el�z� esti �lm�nyeire.
- Ragyog� �tlet, gyermekem! - mondta a b�r� egy kiss� sz�gyell�sen. -
Ha int�zkedne, hogy valamelyik kocsi visszavigyen a nyaral�ba... Biztos nem
fogsz megharagudni, fiam. �gy �rzem, hogy egy kicsit...
- M�r odak�ldettem az egyik kocsit - felelte Rosa kisebb fejr�nd�t�ssal -,
�s fegyveres k�s�ret mellett elhozattam a holmijaikat a nyaral�b�l, �n�k ketten
ugyanis n�lunk fognak megsz�llni.
- No de igaz�n... - kezdte az �reg�r.
- A megtestes�lt j�s�g! - mondta v�gan Ellery. - Miss Godfrey, ez
igaz�n nemes cselekedet az �n r�sz�r�l. Nem valami nagy lelkesed�ssel
n�ztem a r�ntottak�sz�t�s el�be. Egy ilyen lakoma ut�n! Kedves Szol�nom,
alaposan megviseltnek l�tszol; siess! Mr. Moley meg �n majd folytatjuk.
- Tal�n nem is �rt - t�n�d�tt a detekt�v -, ha a helysz�nen marad valaki.
J� gondolat. Menjen, b�r� �r, menjen csak!
Macklin b�r� az �llat d�rzs�lgette, �s gyulladt szem�vel pislogott.
- �s az a rengeteg �lelem a kocsiban... Nos, h�t nincs sz�vem
visszautas�tani.
- Ne is legyen - mondta Rosa hat�rozottan. - Tiller! - A kis ember
valahonnan el�bukkant.- Vezesse Macklin b�r�t a k�k szob�ba a keleti
sz�rnyon! Mr. Queen� a szomsz�dos h�l�szoba lesz. M�r sz�ltam Mrs.
Burleigh-nek.
Amikor a b�r� Tiller nyom�ban elt�nt, Moley fel�gyel� �gy sz�lt:
- Most, hogy ilyen kedves volt az �reg�rhoz, Miss Godfrey, legyen m�r
egy kicsit kedves hozz�m is.
- Ezt hogy �rti?
- Mutassa meg nek�nk, merre van az apja k�nyvt�ra!
A k�nyvt�r, amelybe hatalmas szob�k labirintus�n �t vezetett az �t,
val�s�gos �kszer volt. A k�nyvek l�tv�ny�ra �s illat�ra Ellery csod�lattal
szippantotta be a leveg�t. Itt is, mint minden�tt, a spanyol mot�vumok
uralkodtak, �s �gy a szatty�nb�r k�t�sek. voltak t�ls�lyban. Magas,
�rny�kokkal teli helyis�g volt, mint minden k�nyvt�r, ami valamit is ad
mag�ra, �s csupa v�ratlan zug �s m�lyed�s, ahol az ember der�kig s�ppedhet a
p�rn�k k�z�, �s b�k�re lelhet a metszetek �s b�rk�t�s� k�nyvek t�rsas�g�ban.
De Moley fel�gyel� h�borg� lelk�ben nem maradt hely az eszt�tikum
sz�m�ra. Kem�ny, apr� szemei a sarkokat kutatt�k, �s nyersen csak ennyit
mondott:
 - Sz�val hol az az �r�g�p? Rosa meglep�d�tt.
- Az �r�g�p? �n nem is... Ott van! - Egy alk�vhoz vezette �ket,
amelyben �r�asztal, az �r�g�p, n�h�ny iratszekr�ny �s m�s hasonl�k �lltak. -
Ez ap�m "hivatala", ha ugyan nem t�lz�s ez az elnevez�s. Legal�bbis itt
bajmol�dik az �zleti �gyeivel, amikor itt van a Spanish Cape-en.
- � maga g�pel? - k�rdezte Moley kiss� szkeptikusan.
- Ritk�n van r� sz�ks�ge. Ut�lja a levelez�st Az �gyek legnagyobb r�sz�t
azon a telefonon int�zi, ott. K�zvetlen vonal a New York-i irod�j�ba.
- De tud g�pelni?
- A maga m�dj�n. - Rosa elfogadott egy cigarett�t Elleryt�l, �s levetette
mag�t az egyik b�rd�v�nyra. - Mi ez a hirtelen �rdekl�d�s az ap�m ir�nt,
fel�gyel� �r?
- Sokat haszn�lja ezt a helyis�get? M�rmint az alk�vot? - k�rdezte Moley
h�v�sen.
- Egy-k�t �ra hosszat naponta. - K�v�ncsian m�regette a fel�gyel�t.
- Maga sohasem szokott g�pelni az apja sz�m�ra?
- �n? - A l�ny elnevette mag�t. - Nem h�t, fel�gyel� �r. �n vagyok a
csal�d naplop�ja. Semmihez sem �rtek.
Moley a l�nyeghez �rkezett. Szivarj�t egy hamutart� sz�l�re helyezte, �s
k�nnyed�n k�rdezte:
- Sz�val nem tud g�pelni?
- Igaz�n sajn�lom. Mr. Queen, k�rem, mi ez az eg�sz? �j nyomot
tal�ltak? Valamit, ami... - Hirtelen kiegyenesedett �lt�ben, �s addig
keresztbe vetett l�bait szab�lyosan egym�s mell� rakta. K�k szem�ben
k�l�n�s csillog�s jelent meg.
Ellery sz�tt�rta a karj�t
- Ez a kem�ny di� Moley fel�gyel��, Miss Godfrey. Az els� k�s�rlet joga,
hogy felt�rje, �t illeti meg.
- Eln�z�st, egy pillanatra - mondta Moley, �s kis�t�lt a k�nyvt�rb�l.
Rosa h�trad�lt �s cigarett�zott. Barna nyaka fedetlen volt Ellery tekintete
el�tt, ahogy a mennyezetet n�zte, t�n�dve. Ellery f�lmosollyal az arc�n
figyelte ezt a nyakat. A l�ny j� sz�n�szn�nek bizonyult A k�ls� jelek szerint
nyugodt volt, h�v�s �s �ntudatos; egy fiatal n� a sok k�z�l. De ott, ahol a
torka kezd�d�tt, egy apr� ideg �gy ugr�ndozott, mintha el akarna szabadulni.
A f�rfi f�radtan az �r�asztalhoz ment, �s bele�lt az asztal m�g�tti
forg�sz�kbe. �gy �rezte, hogy m�g a csontjai is sajognak. Hossz� nap volt
m�g�tte, �s iszonyatosan kimer�lt. De csak s�hajtott, levette az orrcs�ptet�j�t,
�s szorgalmasan tisztogatta a lencs�it, mintegy el�k�sz�letk�ppen a soron
k�vetkez� munk�hoz. Rosa a szeme sark�b�l figyelte, de nem v�ltoztatott a
testtart�s�n.
- Tudja, Mr. Queen - mondta halkan -, maga eg�szen csinos, amikor
leveszi a szem�veg�t.
- Tess�k? �, hogyne; az�rt hordom. Megv�d a n�i �rm�ny ellen. K�r,
hogy John Marc� nem haszn�lt valami hasonl� v�d�berendez�st. - Tov�bb
tisztogatta a szem�veget.
Rosa egy ideig hallgatott. Amikor megsz�lalt, az el�bbi k�nnyed
hangnemben folytatta.
- Tudja, �n m�r hallottam mag�r�l. Azt hiszem, mindannyian hallottunk.
Valahogyan nem l�tszik olyan szigor�nak, mint ahogy elk�pzeltem mag�t. J�
n�h�ny gyilkost elkapott m�r, ugye?
- Nem panaszkodhatom. Nyilv�n a v�remben van. A bennem lev�
matematikusr�l lehet sz�. Marc� egy k�tismeretlenes egyenlet egyik
t�nyez�je. Kimondottan �rdekel az az ember. - Valamivel foglalatoskodott
az asztalon. A l�ny odalesett; az a valami a jelek szerint egy �tl�tsz� bor�t�k
volt, teli kis pap�rszeletk�kkel. - P�ld�ul itt van az az obszc�n szok�sa, hogy
meg�leti �s lemeztelen�tteti mag�t. Ez eg�szen �j dolog. Bizony�ra n�mi
magasabb matematik�t ig�nyel.
Az a bizonyos kis ideg - Ellery felt�n�s n�lk�l figyelte - megkett�z�tt
er�fesz�t�ssel igyekezett elszabadulni. A l�ny v�lla egy kiss� megremegett.
 - Ez... ez sz�rny� dolog - mondta fojtott hangon.
- Nem, csup�n �rdekes. Tudja, nem engedhetj�k, hogy az �rzelmek
megzavarjanak a munk�nkban. Annak katasztrof�lis k�vetkezm�nyei
lenn�nek. - Elhallgatott, �s eg�szen belemer�lt abba, amivel
foglalatoskodott. A l�ny latta, amint furcsa kis k�szletet vesz el� a zseb�b�l,
kinyitja, kiv�laszt bel�le egy apr� - ecsetet �s egy sz�rke porral teli fiol�t,
besz�rja a pap�rszeleteket - amelyeket el�bb eg�ssz� �ll�tott �ssze - a
porral, majd k�nnyed �s szakszer� mozdulatokkal megtiszt�tja a fel�letet az
ecsettel. Valami gy�szos dallamot f�ty�r�szett; gondosan megford�tott minden
egyes pap�rdarabk�t, �s �gy is megism�telte az eg�sz rejt�lyes elj�r�st. �gy
t�nt, valami megragadta a figyelm�t, mert kis nagy�t�t vett el� a k�szletb�l, �s
hosszasan n�zegette vele az egyik szeletk�t az �r�asztall�mpa er�s f�ny�ben.
Azt�n megr�zta a fej�t.
- De h�t mit csin�l? - t�rt ki a l�ny.
- Semmi k�l�n�set. Ujjlenyomatokat keresek. - Mik�zben tov�bb
f�ty�r�szett, visszarakta a fiol�t �s az ecsetet a k�szletbe, zsebre tette, �s az
asztalon �vegben �ll� ragaszt��rt ny�lt. - Az �desapja biztosan nem fog
megharagudni - mondta, �s kutatni kezdett az egyik fi�kban... ahol v�g�l
tiszta, s�rga pap�rt tal�lt. Azt�n nagy nyugalommal hozz�l�tott, hogy erre a
pap�rra r�ragassza az el�bb vizsg�lt pap�rdarabk�kat.
- Csak nem...
- Tal�n v�rjuk meg ezzel Moley fel�gyel�t, j�? - mondta Ellery v�ratlan
szigor�s�ggal a hangj�ban. - Most pedig, Miss Godfrey, k�rem, el�g�tse ki
egy apr� szesz�lyemet, �s engedje, hogy megfogjam a kez�t.
- A kezemet? - A l�ny hirtelen fel�lt, a szeme t�gra ny�lt.
- Val� igaz - d�nny�gte Ellery, mik�zben helyet foglalt a l�ny mellett a
d�v�nyon, �s egyik merev kez�t a maga k�t kez�be fogta -, hogy az ilyen
gy�ny�r�s�g �ltal�ban nem szerves r�sze a detekt�v... hmm... f�rads�gos
tev�kenys�g�nek. Igen puha, barna �s vonz� kis k�z, �gy l�tom - ez a
Watson bennem. Most pedig Holmes k�vetkezik. K�rem, csak nyugodtan. -
Rosa t�ls�gosan meglepett volt ahhoz, hogy visszah�zza a kez�t. Ellery f�l�
hajolt, felfel� ford�totta a tenyer�t, �s f�rk�sz szemekkel tanulm�nyozta az
ujjbegyek puha domborulat�t. Azt�n megford�totta a l�ny kez�t, �s a k�rmeit
vizsg�lta, s ek�zben k�nnyed�n v�gigsim�tott a dombocsk�kon a maga ujja
hegy�vel. - Hmmm. Nem felt�tlen bizony�t�k, de legal�bb valami k�pet kap
az ember.
A l�ny kiss� h�tr�bb h�z�dott, �s elr�ntotta a kez�t; ijedts�g �lt a
szem�ben.
- De h�t mi a csud�r�l besz�l, Mr. Queen?
Ellery fels�hajtott, �s cigarett�ra gy�jtott.
- H�t m�ris? Ez is csak azt bizony�tja, hogy az �let val�di �r�mei milyen
elszomor�t�an r�vid ideig tartanak... K�rem, k�rem, ne t�r�dj�k a
bolonds�gaimmal. Csak arr�l szerettem volna meggy�z�dni, hogy igazat
mond-e.
- Azt hiszi, hogy hazudok? - d�bbent meg Rosa.
- Isten �rizz! Tudja, a k�l�nb�z� fizikai szok�sok igen gyakran l�that�
nyomokat hagynak az emberi testen. Erre Dr. Bell tan�totta Doyle-t, Doyle
pedig szeretettel �tadta Holmesnak; Sherlock legt�bb szemf�nyveszt�
k�vetkeztet�s�nek voltak�ppen ez a titka. A g�p�r�s megkem�ny�ti az
ujjhegyeket, �s a g�p�r�n�k rendszerint r�vidre v�gj�k a k�rm�ket. A maga
ujjhegyei oly puh�k, mint - hogy az alkalmas k�lt�t id�zzem - a kismad�r
kebele; a k�rmei pedig m�g ann�l is hosszabbak, mint amit a mai, k�l�n�s n�i
divat megk�v�nna. V�gs� soron mindez a vil�gon semmit sem bizony�t, mert
semmik�ppen sem kellene gyakorl� g�p�r�nak lennie. De m�dot adott nekem
arra, hogy megfoghassam a kez�t.
- F�l�sleges volt - mondta Moley fel�gyel� a k�nyvt�rba l�pve. Igen
nagy bar�ts�ggal b�lintott Rosa fel�. - Ezt a r�gi tr�kk�t tanonckorom �ta
ismerem, Mr. Queen. Az ifj� h�lgy rendben.
- �, nem is k�telkedtem benne, fel�gyel� �r - mondta Ellery kiss�
sz�gyell�sen, a b�ntudat meleg�t �rezve az arc�n.
Rosa fel�llt, �s kis �llat kem�nyen el�reszegezte.
- Teh�t engem gyan�s�tottak - mindazok ut�n, amin kereszt�lmentem?
- Kedves kisasszony - mondta Moley sz�les mosollyal -, minden �s
mindenki gyan�s, ameddig nem tiszt�zzuk az �rtatlans�g�t. Maga... nos, maga
tiszt�z�dott. Nem maga �rta azt a kis levelet.
Rosa kiss� k�ts�gbeesetten nevetett.
- De h�t m�gis, mir�l besz�lnek maguk itt? Mif�le levelet?
Ellery �s a fel�gyel� egym�sra pillantottak, azt�n Ellery felkelt, �s felvette
az asztalr�l a lapot, amire felragasztotta a Marc� f�rd�szob�j�ban tal�lt, �gett
sz�l� pap�rdarabk�kat. Sz� n�lk�l odany�jtotta a l�nynak, aki csod�lkoz�
homlokr�ncol�ssal olvasta v�gig. De amikor az al��r�shoz �rt, leveg� ut�n
kapott.
- De hiszen ezt nem �n �rtam! Ki...
- �pp most ellen�riztem ezt az �ll�t�s�t - mondta Moley, s az arc�r�l
elt�nt a mosoly -, hogy nem tud g�pelni, �gy igaz, Mr. Queen, nem tud. Ami
m�g nem jelenti azt, hogy nem kopogtathatott le egy ilyen �zenetet egy ujjal a
g�pen, de a lev�len ehhez k�pest t�l egyenletes a g�pel�s. Ezt olyasvalaki �rta,
aki hozz�szokott az �r�g�phez, �gy h�t, egybevetve az emberrabl�si t�rt�nettel
�s azzal a t�nnyel, hogy maga eg�sz �jjel Waring kalyib�j�ban volt,
�sszek�t�zve, azt hiszem, maga tiszt�z�dott. Gyan�ba akart�k keverni.
Rosa a d�v�nyra rogyott.
- Sehol egy haszn�lhat� ujjlenyomat! - mondta Ellery Moleynak. - Csak
foltok.
- �n... �n semmit sem �rtek ebb�l az eg�szb�l. Hol... hol... de hiszen azt
sem tudom, mit jelent mindez - hebegte Rosa.
- Ezt a levelet - magyar�zta t�relmesen Ellery - ker�l� �ton k�ldt�k
John Marc�nak tegnap k�s� este. �gy t�ntett�k f�l - amint l�tja -, mintha
mag�t�l sz�rmazna, �s - kiss� szabadon �sszefoglalva - tal�lk�ra h�vn�
Marc�t hajnali egy �r�ra a teraszra. - Megker�lte az �r�asztalt, felnyitotta az
�r�g�pet, beleh�zta a s�lyos, csontsz�n� Godfrey-f�le lev�lpap�r egy �v�t, �s
gyorsan dolgozni kezdett a billenty�kkel.
A l�ny halotts�padt volt a k�nyvt�r halv�ny vil�goss�g�ban. - Akkor h�t
ez az �zenet vitte a hal�lba? - suttogta. - Ez... ez hihetetlen!
- Pedig �gy t�rt�nt - sz�lt Moley. - Mi az �bra, Mr. Queen?
Ellery kir�ntotta az �vet a g�pb�l, �s az asztalon egym�s mell� helyezte a
k�t lapot: azt, amire most �rt, �s azt, amire az eredeti �zenet darabk�it
ragasztotta. Moley odament mell�, �s egy�tt tanulm�nyozt�k a k�t egym�s
mell� fektetett lapot. Ellery pontosan lem�solta, ami az �sszeillesztgetett
pap�rdarabokon �llt.
- Azonos g�p�r�s - mormogta Ellery, nagy�t�val vizsg�lva az egyes
bet�ket. - Hmmm. Tiszta �gy, fel�gyel� �r. Vessen egy pillant�st a nagy N-
re. L�tja, hogy a bal sz�r alja enyh�n elhalv�nyult; elkopott a f�m. �s a nagy �
fels� vonal�nak sz�racsk�ja mindkett�n�l teljesen hi�nyzik. De m�g a szalag
konzisztenci�ja is azonosnak l�tszik; a kis e-k �s o-k belsej�ben egyforma a
szennyez�d�s. - �tny�jtotta a lencs�t Moleynak, aki egy pillanatig �tn�zett
rajta, azt�n b�lintott. - Igen, ez az a g�p. B�rki �rta is az eredetit, ebben a
sz�kben �lt.
Am�g Ellery befedte a g�pet �s elrakta a felszerel�st, csend volt. Moley fel-
al� j�rk�lt; a szeme vadul csillogott. Hirtelen valami esz�be jutott, �s sz�
n�lk�l kirohant. Rosa les�jtott arckifejez�ssel, ernyedten �lt a d�v�nyon.
Amikor Moley visszat�rt, rekedt, gy�zelemittas hangon sz�lalt meg:
- Gondoltam, ut�nan�zek, hogy ez a g�p nem hagyta-e el a h�zat. De nem
�m! V�gre van valami a kez�nkben!
- Ami a kez�nkben van - mondta Ellery -, az nem m�s, mint konkr�t
bizony�t�ka annak, hogy a gyilkos kapcsolatban �ll ezzel a h�zzal. Eddig
ak�rki lehetett volna. Igen, igen, ez val�ban d�nt� felfedez�s. Azt hiszem,
ezzel n�h�ny probl�ma tiszt�z�dik, b�r... Miss Godfrey, tal�n mag�nak nincs
is kedve v�gighallgatni egy kis szakmai fejteget�st.
 - Dehogy nincs! - Rosa k�k szeme ragyogott. - Mindent hallani
akarok! Ha olyasvalakir�l van sz�, aki ebben a h�zban lakik... A gyilkoss�g
gyal�zatos dolog, b�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt is. K�rem, besz�ljenek.
Seg�teni akarok, ha tudok.
- Tudja, hogy k�nnyen meg�getheti az ujj�t? - k�rdezte Ellery szel�den.
- De rendben van. Teh�t mi az, amit tudunk? Egy gyilkos jel�lt - nevezz�k
X.-nek - felb�reli megb�zottj�t, hogy rabolja el John Marc�t, vigye ki a
tengerre, �lje meg, �s dobja a test�t a v�zbe. A b�renc, az �ri�s Kidd kapit�ny,
ostob�n �sszet�veszti David Kummert, a maga b�csik�j�t, Marc�val. A maga
szerepe a cselekm�nyben, Miss Godfrey, mer� v�letlen. X. tudatta Kidd-del,
hogy Marc� mag�val lesz, �s mag�t csak az�rt k�t�zt�k meg Waring h�z�ban,
hogy nehogy t�l kor�n f�jjon riad�t. Miel�tt Kidd elvitte a b�csik�j�t Waring
motoros�n, telefon�lt X.nek... a jelek szerint ebbe a h�zba. K�z�lte X.-szel,
hogy "Marc�" a kez�ben van. Id�ig X. terve siker�lt.
- Folytassa!
- De Kidd ostoba bakl�v�se - folytatta lassan Ellery - felbor�totta X.
terveit. R�viddel Kidd telefonh�v�sa ut�n X.-et iszony� meglepet�s �rte. Itt,
ebben a h�zban szembetal�lkozott Marc�val, akir�l azt hitte, halott, �s valahol
a tenger m�ly�n hever. Egy szempillant�s alatt felfogta, mi t�rt�nhetett. A
legcsek�lyebb �rdekl�d�s vagy szem�lyes megfigyel�s meggy�zhette arr�l,
hogy akit Kidd elrabolt, Kummer volt. Marc� teh�t �l, Kummer viszont
majdnem biztosan halott - sajn�lom, Miss Godfrey -, �s X. ezen m�r nem
v�ltoztathat; Kiddet m�r nem lehet el�rni. �m X. eredeti indoka Marc� ellen
v�ltozatlanul fenn�ll - nyilv�n most sem k�v�nta kev�sb� Marc� hal�l�t, mint
amikor az eredeti tervet sz�tte.
- Szeg�ny, szeg�ny David - suttogta Rosa.
A fel�gyel� felmordult:
- �s?
- X. g�tl�stalan �s ravasz b�n�z� - folytatta Ellery komoran. - Minden
cselekedete ezt bizony�tja, amennyiben helyesen �rtelmezem �ket. Hamar
mag�hoz t�rt a megd�bben�sb�l, amelyet az �l� Marc�val val� tal�lkoz�s
okozott. �j tervet kov�csolt. Tudta, hogy maga, Miss Godfrey, Waring
kunyh�j�ban hever megk�t�zve, am�g csak mag�ra nem akad valaki, �s ki
nem szabad�tja. Tudta azt is - k�rem, bocs�sson meg -, hogy egy mag�t�l
sz�rmaz� �zenet nagyobb er�vel hat Marc�ra, mint ha b�rki m�s h�vn�, �gy
h�t belop�zott ide, levelet g�pelt a maga al��r�s�val, amelyben tal�lk�t k�r
Marc�t�l egy elhagyatott helyen, �jnek idej�n. Ezut�n a levelet Tiller
kab�tj�ra t�zte, Tiller szob�j�ban, pontos utas�t�st adva a k�zbes�t�s m�dj�ra,
- De mi�rt �ppen Tiller? - morogta a fel�gyel�.
- Tiller szob�ja a f�ldszinten van, teh�t k�nnyebben megk�zel�thet�.
Tov�bb� nem sz�vesen kock�ztatta, hogy l�ss�k Marc� szob�j�ba l�pni.
�sszer� terv volt, �s be is v�lt. Marc� egy �rakor megjelent a tal�lk�n, a
gyilkos lej�tt, �s r�tal�lt, h�tulr�l le�t�tte, megfojtotta... - Ellery meg�llt, �s
k�l�n�s, bossz�s kifejez�s t�nt fel az arc�n.
- �s levetk�ztette - mondta a fel�gyel� g�nyosan. - Itt j�n a dolog �r�lt
r�sze. Ez az, ami engem t�nkretesz. Az �g szerelm�re, mi�rt?
Ellery fel�llt, �s merev l�bbal s�t�lgatni kezdett az asztal el�tt. A homlok�t
gondterhelten �sszer�ncolta.
- Igen, igen, igaza van, fel�gyel� �r. Ak�rhonnan indulunk el, mindig ide
lyukadunk ki. Semmi sem stimmel, am�g meg nem tudjuk, mi�rt vetk�ztette le
Marc�t. Ez az egyetlen r�szlet, ami sehogy sem illik a k�pbe.
�m Rosa ekkor - �rthetetlen�l - s�rva fakadt. Izmos v�lla remegett.
- Mi baj? - k�rdezte agg�dva Ellery.
- Sohasem hittem volna - mondta fuldokolva a zokog�st�l -, hogy valaki
annyira bossz��ll� lehet, hogy engem keverjen gyan�ba...
Ellery elnevette mag�t, s ezen a l�ny annyira meglep�d�tt, hogy
abbahagyta a s�r�st.
- L�tja, Miss Godfrey, ebben t�ved. Err�l sz� sincs. Val�ban az a l�tszat,
hogy mag�ra akart�k terelni a gyan�t - mert a lev�len, amely John Marc�t �
hal�lba csalta, a maga �ll�t�lagos al��r�sa szerepel. De ha k�zelebbr�l
megvizsg�ljuk a dolgot, kider�l, hogy eg�szen m�sr�l van sz�.
Rosa v�rakoz�an n�zett r�; egy kicsit m�g szipogott.
- X. ugyanis semmik�ppen sem akarhatta mag�t keverni gyilkoss�g
gyan�j�ba. Tudta, hogy mag�nak szil�rd alibije lesz - megk�t�zve tal�lj�k
majd Waring nyaral�j�ban, r�ad�sul az ut�n, hogy egy rejt�lyes idegen
telefonon �rtes�tette az ifj� Cortot a maga holl�t�r�l. Ami pedig a levelet illeti,
X. nyilv�n arra sz�m�tott, hogy azt Marc� megsemmis�ti majd. Ha pedig
Marc� megsemmis�tette, akkor m�g csak gyan�tani sem fogja senki, hogy volt
egy lev�l, amelyen a maga al��r�sa szerepelt, �s maga sz�ba se ker�l. De m�g
ha Marc� nem is semmis�ten� meg a levelet, �s megtal�lj�k - X. tudta, hogy
a maga alibije, hozz� az a t�ny, hogy nem tud g�pelni, �s hogy az al��r�s -
felt�n� m�don! - g�ppel �r�dott, azonnal arra mutat, hogy cselsz�v�sr�l van
sz�. �szint�n sz�lva, azt hiszem, X. urat egy cseppet sem �rdekelte, hogy a
rend�rs�g r�j�n-e, hogy a lev�l hamis. Az � biztons�g�t nem fenyegette ez a
felfedez�s, �s k�l�nben is tudta, hogy mire felfedezik, Marc� m�r r�g halott.
Nem, nem, Miss Godfrey, azt hiszem, ez az �r val�j�ban igen figyelmes volt
mag�val szemben. Sokkal figyelmesebb, mint Kummerrel �s Marc�val
szemben.
A l�ny csendben, zsebkend�je szeg�ly�t r�gcs�lva em�sztette a hallottakat.
- Azt hiszem, igaza van - mondta v�g�l halkan. Azt�n k�l�n�s pillant�st
vetett Elleryre. - De mi�rt nevezi X. "�rnak"? Biztos abban, hogy f�rfi volt?
- Hogy mi�rt? - ism�telte a k�rd�st Ellery merengve. - Gondolom,
megszok�sb�l.
- Csak nem tud valamit, Miss Godfrey? - v�gott k�zbe a fel�gyel�
�lesen.
- Nem - felelte a l�ny, m�g mindig Elleryre szegezve a tekintet�t. -
Nem. Semmit sem tudok.
Ellery felkelt, levette a szem�veg�t, �s a szem�t d�rzs�lte.
- Nos - mondta elgy�t�rten -, valamit az�rt v�gre megtudtunk. Ezt a
levelet Marc� gyilkosa g�pelte. Miut�n az �r�g�p nem hagyta el a h�zat, a
gyilkos ebben a h�zban g�pelte a level�t. K�gy�t melengetnek a kebl�k�n,
Miss Godfrey. �s ez kor�ntsem olyan mulats�gos, mint amilyennek hangzik.
Az egyik detekt�v unott hangja sz�lalt meg az ajt� fel�l:
- Az �reg besz�lni akar mag�val, f�n�k. �s Godfrey m�r ler�gja a
f�l�nket idekint.
Moley megperd�lt a sark�n.
- Ki? Mif�le �reg?
- A kert�sz. Az a Jorum. Azt mondja, fontos...
- Jorum! - visszhangozta a fel�gyel� meglepetten, mintha csak most
jutott volna el a tudat�ig ez a n�v. - Hozza be, Joe!
De aki els�nek bel�pett, Walter Godfrey volt piszkos v�szonnadr�gj�ban,
rongyos sombrer�ja a tark�j�ra tolva. S�rfoltos volt a t�rde, s a k�rme
feket�llett a f�ldt�l. H�ll�szem�vel �that� pillant�st vetett Elleryre �s a
fel�gyel�re, hajland� volt egy kiss� meglep�dni a l�nya jelenl�t�n, azt�n
visszafordult az ajt� fel�.
- J�jj�n be, Jorum. Nem harapj�k le a fej�t - mondta szel�d hangon;
kedvesebben, �llap�totta meg Ellery, mint ahogy eddig ak�r a feles�g�vel, ak�r
Ros�val besz�lt. Az �regember becsoszogott; barna, form�tlan cip�je f�ldes
l�bnyomokat hagyott m�g�tte a padl�n. K�zelr�l n�zve a b�re m�g
k�l�n�sebb volt, mint t�volr�l. Ezer r�nc bor�totta, s a sz�ne olyan volt, mint a
s�ros k��. Keze, amely a kalapj�t forgatta, nagy volt �s eres. Ak�r egy
felt�masztott m�mia.
- Jorum tud valamit, fel�gyel� �r - mondta nyersen a milliomos. -
Elmondta nekem, �s noha engem nem �rdekel, hogy maga sikerrel v�gzi-e a
munk�j�t, vagy sem, �gy gondoltam, j�, ha tudja.
- Nagyon meghat� mag�t�l - mondta a fel�gyel� �sszeszor�tott ajakkal.
- �s maga, Jorum, mi�rt nem egyenesen hozz�m j�n, ha mondanival�ja van?
A kert�sz megvonta csontos v�ll�t.
 - Nem �t�m �n az orrom m�s dolg�ba. A magam�val t�r�d�m, �s k�sz.
- Nos? Besz�ljen!
Jorum sz�rk�s-borost�s �llat simogatta.
- Nem sz�ltam v�na �n egy sz�t sem, ha Mr. Godfrey nem mondja.
Engem nem k�rdeztek; h�t aszontam magamba: "Minek besz�ln�k?" A maguk
d�ga, hogy k�rdezzenek, nem? - Ellens�ges tekintetet vetett Moley d�h�ng�
arc�ra. - L�ttam �ket a teraszon!
- Kit l�tott? - k�rdezte Ellery el�rel�pve. - �s mikor?
- Feleljen az �rnak, Jorum! - mondta Godfrey az el�bbi szel�d hangon.
- Igenis, uram - mondta az �reg tisztelettel. - L�ttam Mr. Marc�t az
�jjel a teraszon azzal a n�vel... hogy is h�jj�k... Pitts a neve. H�t...
- Pitts! - ki�ltott fel a fel�gyel�. - Az Mrs. Godfrey komorn�ja, ugye?
- Az h�t. - Jorum k�k zsebkend�t vett el�, �s m�ly megvet�ssel f�jta ki
az orr�t. - Amelyik annyira fenn hordja az orr�t. A buta ty�k! Az is meg�ri a
p�nz�t, �n azt mondom! De csak elcsod�lkoztam, amikor azt hallom, hogy...
- N�zze - mondta Ellery t�relmesen. - Vegy�k sorj�ba a dolgokat,
Jorum. L�tta Mr. Marc�t �s ezt a Pitts nev� komorn�t az �jszaka a teraszon.
Rendben van. Mikor volt ez?
Jorum megvakarta mohos f�l�t.
- Percre nem tudom - mondta meggy�z�en. - Nincs �nnekem �r�m. De
egy �ra t�jt lehetett, vagy ut�na. No, megyek lefel� az �sv�nyen a teraszhoz -
gondoltam, k�r�ln�zek, miel�tt lefekszek...
- Jorum �rk�dni is szokott - sz�lt k�zbe Godfrey. - Ez nem tartozik a
rendes feladatai k�z�, de az�rt nyitva tartja a szem�t.
- A teraszra r�s�t�tt a hold - folytatta az �reg -, oszt ott �lt Mr. Marc�
h�ttal, ki�lt�zve, mint a sz�n�szek...
- K�penyben volt, Jorum? - k�rdezte Ellery sietve.
- Igen, uram. L�ttam �n m�r abba azel�tt is. Olyan volt az benne, mint az
a Mefiszt�-f�le, vagy micsoda, akit egyszer az oper�ba l�ttam, odafenn
Maartensben. - Jorum �lvezettel nevetg�lt. - Az a Pitts, az meg ott �llt
mellette a szobal�nyruh�j�ba. M�g a k�pit is j�l l�ttam. Ammeg igencsak
m�rges v�t. Mer hogy miel�tt oda�rtem v�na, m�g valami csattan�sf�l�t is
hallottam, tudja? Amikor oszt l�ttam azt a m�rges k�pit ottan, aszontam
magamnak: Az�m, Jorum! Itten valami diszn�s�g van! Azt�n hallom, hogy a
n� azt mondja: "Hogy mer velem �gy besz�lni, Mr. Marc�? �n tisztess�ges n�
vagyok!" - de �gy, d�h�sen, azt�n j�n f�l, �nfel�m. �n meg erre beh�z�dok
az �rny�kba. Mr. Marc� meg csak �l tov�bb, mintha mi sem t�rt�nt v�na. Az
azt�n tudott b�nni a n�kkel. L�ttam �n egyszer, ahogy a Tessie-vel cic�zott,
aki a konyh�ban dolgozik... De az a Pitts, h�t az megmondta neki a mag��t...
Fura, annyi szent...
Rosa �k�lbe szor�totta a kez�t, majd kiszaladt a k�nyvt�rb�l.
- Hozz�k ide Pittset! - hangzott Moley sz�kszav� parancsa az ajt�n�l
�ll� detekt�vnek.
Miut�n Godfrey �s Jorum elt�vozott - a milliomos �gy terelte maga el�tt
a kert�szt, mint valami b�szke p�sztor -, Moley fel�gyel� az �gnek emelte k�t
kez�t:
- Ujabb bonyodalom. Most meg egy szobal�ny!
- Nem felt�tlen�l bonyodalom. Ha Jorum id��rz�ke j�l m�k�d�tt, eredeti
elk�pzel�s�nk tov�bbra is �rv�nyes. A halottk�m szerint Marc� egy �s f�l
kett� k�z�tt halt meg, �s Marc� kis jelenete ezzel a Pittsszel ezen a peri�duson
bel�l j�tsz�dott le. �s Jorum m�g azt is l�tta, amikor a n� elment.
- H�t, hogy van-e valami ebben a Pitts�gyben, azt hamarosan megtudjuk.
- Moley az egyik sz�kbe ereszkedett, �s kiny�jtotta a l�b�t. - Istenem, de
f�radt vagyok! Maga se lehet valami j� b�rben.
Ellery elkeseredetten mosolygott.
- Err�l ne is besz�lj�nk! M�r nem is tudok m�sra gondolni, mint arra,
hogy Macklin b�r� boldogan horkol valahol a fejem f�l�tt. Egyszer�en musz�j
lesz valamicsk�t aludnom, mert k�l�nben itt esem �ssze. - Leroskadt egy
sz�kbe. - Egy�bk�nt itt a gyilkos levele. Bizony�ra �rdekelni fogja a maguk
�gy�sz�t, ha - �s amikor - ez az �gy egyszer a b�r�s�g el� ker�l.
Moley gondosan elrakta az �sszeragasztott �vet Ernyedten, ki�r�lt aggyal
�ltek egym�ssal szemben. A k�nyvt�rban csend honolt; olyan volt, mint a
b�ke szigete a z�rzavar birodalm�ban. Ellery szeme kezdett lecsuk�dni.
D�b�rg� l�p�sek zaja t�r�tette mag�hoz. A fel�gyel� m�ris fesz�lt
figyelemmel fordult meg. Az el�bb elk�ld�tt detekt�v j�tt, Mrs. Godfreyval a
nyom�ban.
- Mi van, Joe? Hol az a n�?
- Nem tal�ljuk - lihegte a nyomoz�. - Mrs. Godfrey azt mondja...
Talpra ugrottak,
- Sz�val elment? - d�rm�gte Ellery. - Mintha hallottam volna, hogy
valami ilyesmit mondott a l�ny�nak reggel, Mrs. Godfrey.
- Igen. - Az asszony barna arc�n aggodalom �lt. - Az az igazs�g, hogy
amikor felmentem, hogy eb�dre h�vjam �n�ket, sz�lni akartam a t�voll�t�r�l.
De az, ami akkor t�rt�nt, elfelejtette velem. - Karcs� kez�vel v�gigsim�tott a.
homlok�n. - Nem gondoltam, hogy fontos...
- Nem gondolta, hogy fontos! - �v�lt�tte Moley; fel-al� t�ncolt
m�rg�ben. - Itt senkinek sem fontos semmi! Jorum befogja a sz�j�t. Maga
hallgat. Mindenki... Hol az a n�? Mikor l�tta utolj�ra? Az istenit, lenyelte a
nyelv�t, Mrs.- Godfrey?
- Ne ord�tson, k�rem! - mondta a fekete asszony h�v�sen. - Ha hajland�
f�kezni mag�t, fel�gyel� �r, elmondom, amit tudok. Annyira izgatottak
voltunk eg�sz nap, hogy egy ilyen apr�s�g nem tett r�m k�l�n�sebb hat�st,
legal�bbis kezdetben nem.
�ltal�ban nem tal�lkozom Pittsszel, am�g vissza nem t�rek a reggeli
�sz�sb�l, hogy fel�lt�zzem a reggelihez. Term�szetesen mindaz, ami.-.. ami
t�rt�nt.., Nem is kerestem ma reggel, eg�szen addig, am�g vissza nem mentem
a h�zba, azut�n, hogy... felfedeztem a holttestet. De senki sem tudta, hol van,
�n pedig t�ls�gosan d�bbent �s zavarodott voltam ahhoz, hogy sok�ig
firtassam. Egy m�sik l�ny seg�tett helyette. Napk�zben t�bbsz�r is eszembe
jutott, hogy nincs sehol...
- Hol alszik? - k�rdezte Moley keser�en.
- A szem�lyzeti sz�rnyon, itt a f�ldszinten.
- Ott m�r kereste? - sz�lt Moley nyersen a detekt�vre.
- Hogyne, f�n�k - felelte ijedten a nyomoz�. - Nem is gondoltunk r�...
De elt�nt. Lel�pett. Vitte a ruh�it, a b�r�ndj�t, mindent. Honnan tudhattuk
volna...
- Ha a maguk orra el�tt l�pett meg, kir�gatom magukat, ah�nyan csak
vannak!
- Ugyan, ugyan, fel�gyel� �r! - r�ncolta a homlok�t Ellery. - Az
lehetetlen. Ennyi �rk�d� rend�r mellett! Tegnap este mikor l�tta utolj�ra, Mrs.
Godfrey?
- Amikor visszavonultam a szob�mba azut�n... azut�n, hogy...
- Azut�n, hogy elhagyta Marc� szob�j�t. Igen, igen. �s?
- � szokott seg�teni, amikor lefekv�shez k�sz�l�k; kif�s�li a hajamat.
Cs�ngettem neki, de sok�ig nem jelentkezett.
- Ez szokatlan volt?
- Igen. Amikor v�gre el�ker�lt, panaszkodott, hogy rosszul �rzi mag�t, �s
k�rte, hogy engedjem el. Felindultnak l�tszott, �s a szeme val�ban l�zasan
csillogott. Term�szetesen azonnal elengedtem.
- Tr�kk volt az eg�sz - morgott a fel�gyel�. - Mikor hagyta el a maga
szob�j�t?
- Nem tudom pontosan. Gondolom, egy �ra t�jban.
Ellery halkan sz�lt:
- Mi�ta dolgozott mag�n�l ez a n�, Mrs. Godfrey?
- Nem t�l r�gen. Az el�z� komorn�m tavasszal v�ratlanul felmondott, �s
Pitts nem sokkal azut�n j�tt.
- Gondolom, azt nem tudja, hov� ment ez a Pitts kisasszony - mondta
Moley kedvetlen�l. - Sz�p dolog ez az eg�sz...
 Egyenruh�s �ri�s sz�lalt meg az ajt�b�l:
- Fel�gyel� �r, Corcoran hadnagy k�ld�tt, hogy jelentsem: a gar�zsb�l
hi�nyzik egy s�rga t�rakocsi. Most ellen�rizt�k Jorummal �s a k�t sof�rrel.
- A s�rga kocsi! - hebegte Stella Godfrey. - De hiszen az Marc��!
Moley v�r�s sz�l� szemei kid�lledtek. Azt�n hars�ny ki�lt�ssal a detekt�v
jenek rontott.
- Mit �ll itt, mint egy s�b�lv�ny? Indul�s! Keress�k azt a kocsit! Ez a n�,
�gy l�tszik, �jszaka sz�k�tt meg! N�zzen ut�na, maga t�kfej!
Mr. Ellery Queen fels�hajtott.
- Err�l jut eszembe, Mrs. Godfrey. Azt mondja, hogy az el�z� komorn�ja
v�ratlanul felmondott. Volt valami k�l�n�s oka erre a maga tudom�sa szerint?
- Nem volt - mondta az asszony lassan. - Magam is t�bbsz�r
gondolkoztam ezen. Rendes l�ny volt, �s j�l fizettem. Gyakran mondta is,
hogy nagyon el�gedett a munk�j�val. Azt�n - azt�n egyszerre csak elment.
- Tal�n kommunista volt! - jegyezte meg ep�sen Moley.
- Haha! - mondta fanyarul Ellery. - �s a gyeng�lked� Miss Pittst
ugyeb�r valamelyik �gyn�ks�g k�ldte �nh�z, Mrs. Godfrey.
- Nem. Valaki aj�nlotta. �n... - Mrs. Godfrey olyan hirtelen hallgatott
el, hogy m�g Moley is f�lbeszak�totta a j�rk�l�st �s r�meredt.
- Aj�nlott�k mag�nak - mondta Ellery. - �s ki tette ezt a bar�ti
szolg�latot, Mrs. Godfrey?
Az asszony a keze fej�be harapott.
- H�t ez a furcsa - suttogta. - Csak most jutott eszembe... Hiszen John
Marc� volt az! � mondta, hogy ismer egy l�nyt, akinek �ll�sra van sz�ks�ge!
- �, hogyne - mondta Ellery sz�razon.
- Tisztess�ges n�, mi, fel�gyel� �r? Hmm. Vajon azt a kis jelenetet, ott a
teraszon, nem sz�nd�kosan rendezt�k meg Jorum kedv��rt?... Nos, tisztelt
fel�gyel� �r, am�g �n felfegyverkezik a nyak�ba z�dul� bajok ellen, �n
ezennel k�zl�m, hogy belepusztulok az �lmatlans�gba. Mrs. Godfrey, nagyon
k�rem, rendelkez�semre tudna bocs�tani valakit, aki elvezetne arra a
mened�khelyre, amit a kedves l�nya aj�nlott fel agyonny�tt csontjaim
sz�m�ra?

8. fejezet A vend�gjogr�l

Ellery Queen kinyitotta a szem�t a s�t�tben. Szomjas volt.

Egy ideig k�ba �ress�g volt az agy�ban; eml�kek ut�n kutatott. Azt�n az
eml�kezet visszat�rt, �s Ellery fel�lt, ajk�t nyalogatta, �s az �gy melletti l�mpa
fel� tapogat�zott.
- Nem mondhatn�m, hogy a tudatalattim sokat seg�tett - morogta
mag�ban, mik�zben ujjai megtal�lt�k a kapcsol�t. A szoba hirtelen �letre kelt.
Kapar�an sz�raz volt a torka. Megnyomta az �gya melletti gombot, cigarett�t
vett el� az �jjeliszekr�nyen lev� t�rc�j�b�l, r�gy�jtott, �s f�st�lve h�trad�lt.
F�rfiakr�l �lmodott, �s n�kr�l, tengerekr�l �s erd�kr�l, furcsa, �l�
Kolumbusz-szobrokr�l �s v�res dr�thurkokr�l, rohan� motorcs�nakokr�l,
f�lszem� sz�rnyekr�l, �s... �s John Marc�r�l. Marc�! Marc� k�penyben,
Marc� csupaszon, Marc� feh�rben, Marc� frakkban, Marc� szarvakkal a
homlok�n. Marc�, amint hollywoodi st�lusban csapja a szelet a k�v�r
asszonyoknak. Marc� balettruh�ban adagi�t t�ncol, Marc�, amint testhez�ll�
nadr�gban �s zek�ben �nekel, Marco, amint az istent k�romolja. De sehol,
�lmai eg�sz �rv�nyl� folyam�ban nem tal�lt magyar�zatot Marc�
meggyilkol�s�nak a probl�m�j�ra. F�jt a feje, �s nem �rezte, hogy b�rmennyit
is pihent volna.
Ny�g�ssel v�laszolt a kopog�sra, mire Tiller �szott be az ajt�n, t�lc�val a
kez�ben, a t�lc�n �vegekkel �s poharakkal. Tiller atyaian mosolygott.
- Rem�lem, j�l aludt, uram? - k�rdezte, mik�zben letette a t�lc�t az
�jjeliszekr�nyre.
- R�mesen. - Ellery fintorgott az �vegek tartalma l�tt�n. - Tiszta vizet,
Tiller. Szomjas vagyok, mint az �rd�g.
 - Igen, uram - mondta Tiller szab�lyos kis szem�ld�k�t felh�zva. Elvitte
a t�lc�t, �s szinte abban a pillanatban kancs�val a kez�ben t�rt vissza. -
Bizony�ra �hes is, uram - mondta, amikor Ellery a harmadik poh�r vizet is
felhajtotta. - Azonnal felk�ldetek egy t�lca ennival�t.
- J�s�gos �g! H�ny �ra?
- A vacsora r�g v�get �rt m�r, uram. Mrs. Godfrey azt mondta, hogy ne
zavarj�k �n�ket - �nt �s Macklin b�r�t. Majdnem t�z �ra, uram.
- Kedves Mrs. Godfreyt�l. �telt? De m�g mennyire, hogy �hes vagyok! A
b�r� �r alszik m�g?
- �gy gondolom, uram. M�g nem cs�ngetett.
- "Te alszol, Brutus, s R�ma l�ncra verve" - mondta Ellery szomork�s�n.
- Ez az �regkor legnagyobb aj�nd�ka. H�t ne zavarjuk az �reg�r nyugalm�t;
meg�rdemli a pihen�st. Most pedig hozza azt a t�lc�t, Tiller, legyen j� fi�;
addig �n lemosom testemr�l a f�radts�g nyom�t. Tudja, meg kell adni azt, ami
- j�r Istennek, a t�rsadalomnak �s �nmagunknak.
- Igen, uram - mondta Tiller hunyorogva. - �s ha megbocs�tja a
mer�szs�gemet, uram, ez volt az els� eset, hogy ebben a h�zban valaki
Voltaire-t �s Bacont id�zte. - �s zavartalanul t�vozott, mag�ra hagyva a
t�tott sz�jjal b�mul� Elleryt.
- A csod�latos Tiller! - Ellery felnevetett, kiugrott az �gyb�l, �s a
f�rd�szob�ba indult.
Amikor frissen megf�r�dve �s borotv�lva el�ker�lt, Tiller m�r a csontsz�n�
ter�t�ket rendezgette az asztalon. Ellery sz�j�ban �szszefutott a ny�l a fedett
ez�stt�lakkal megrakott hatalmas t�lca l�tt�n, amely fel�l �tv�gygerjeszt�
illatok sz�lltak. Gyorsan k�nt�s�be b�jt (a csod�latos Tiller r�vid t�voll�te
alatt kicsomagolta �s elrakta a holmij�t), majd neki�lt, hogy eln�m�tsa
k�vetel�z� �tv�gy�t. A kifinomult �gyess�g �s al�zat, amellyel Tiller az
asztali hadm�veletet levezette, ez�ttal t�k�letes komornyikk�nt mutatta be a
v�gtelen�l sokoldal� szobainast.
- Nem mintha b�rmif�le kifog�st akarn�k emelni a maga t�k�letes
munk�j�val szemben, kedves Tiller - mondta Ellery v�g�l, amikor letette
cs�sz�j�t -, de ez nem a komornyik dolga lett volna?
- Val�ban, uram - mormolta Tiller az ed�nyekkel foglalatoskodva -, de
az a helyzet, uram, hogy a komornyik felmondott.
- Felmondott?! Mi t�rt�nt?
- Gondolom, riadalm�ban, uram. Maradi ember, �s kiss� idegenkedik a
gyilkoss�gokt�l �s m�s hasonl�kt�l. Ezenk�v�l b�ntja �t Moley fel�gyel�
embereinek - ahogyan � mondja - "botr�nyosan rossz modora", uram.
- Ahogy �n Moley fel�gyel�t ismerem - mosolygott Ellery -,
felmond�sa nem szabad�tja ki innen; addig biztosan nem, am�g ez az �gy nem
tiszt�z�dott. Err�l jut eszembe, t�rt�nt valami eml�t�sre m�lt�, ami�ta
�ntudatlans�gba zuhantam?
- Semmi, uram. Moley fel�gyel� �r elt�vozott, �s itt hagyta �rk�dni
n�h�ny ember�t. Arra k�rt, hogy k�z�ljem �nnel: reggel visszaj�n.
- Hmmm. Nagyon k�sz�n�m. Most pedig, Tiller, ha volna oly sz�ves
eltakar�tani a romokat... Nem, nem, a legteljesebb m�rt�kben k�pes vagyok
arra, hogy magam �lt�zzem. �vek �ta �gy szoktam, �s a magam m�dj�n
�ppolyan rosszul t�r�m a v�ltoz�sokat, mint a maguk komornyikja.
Tiller t�voz�sa ut�n Ellery friss, feh�r ruh�ba �lt�z�tt, majd miut�n a
kopogtat�s�ra nem �rkezett v�lasz, cs�ndben belop�zott a szomsz�d szob�ba.
Macklin b�r� b�k�sen hortyogva fek�dt a kir�lyi k�k sz�nekben pomp�z�
h�l�szob�ban. Kiss� rik�t� pizsam�t viselt, s �rtatlanul �gnek �ll� feh�r haja
gl�riak�nt vil�g�tott a feje k�r�l. L�tv�n, hogy az �reg�r alighanem �talussza
az �jszak�t, Ellery kiosont, �s lement a l�pcs�n.
Ellery Queen - p�ly�ja folyam�n nem el�sz�r - szorult helyzetben
tal�lta mag�t.
A szok�sos dilemma Szk�ll�ja �s Khar�bdisze k�zt h�nykol�dott:
hallgat�zni vagy nem hallgat�zni. Mert a hallgat�z�s egyfel�l vissza�l�s a
vend�gjoggal, m�sfel�l viszont a nyomoz�i munk�hoz elengedhetetlen�l
sz�ks�ges; �gy a nagy k�rd�s Ellery lelk�ben �gy hangzott: "Vend�g vagyok-e
els�sorban, vagy detekt�v?" A hallgat�z�sra val� alkalom jelentkez�se ut�n
azonban igen hamar �gy hat�rozott, hogy � val�j�ban csak megt�rt vend�g, s
jelenl�te saj�tos k�r�lm�nyeknek k�sz�nhet�; teh�t tartozik annyival mind
�nmag�nak, mind az igazs�gnak, melynek szolg�j�v� szeg�d�tt, hogy �les
f�l�nek minden erej�vel hallgat�zz�k. �s azt is tette, lelkesen �s tanuls�gos
eredm�nnyel.
Mindez eg�szen v�ratlanul t�rt�nt, �s �gy csak m�sodpercei voltak arra,
hogy megbirk�zz�k a lelkiismeret�vel. Amikor lej�tt a l�pcs�n, �resnek tal�lta
a h�zat; a kong�, �ri�si t�rsalg�ban senki sem t�rsalg�it, a k�nyvt�rban - ide
is bedugta a fej�t - s�t�t volt, s a patio elhagyottan �llt. Azon gondolkodott,
hogy vajon hol lehetnek a t�bbiek, kis�t�lt az illatoz� kertbe, �s egyed�l
j�rk�lt a l�gyan vil�g�t� hold f�ny�ben.
Legal�bbis az hitte, hogy egyed�l van. Eg�szen addig, am�g egy kanyarhoz
nem �rt a kagyl�kkal kirakott szeg�ly� �sv�nyen, ahol is n�i zokog�st hallott.
A n�v�nyzet szinte t�lburj�nzott a kertnek ebben a r�sz�ben, s a bokrok
magasra ny�ltak; �rny�kuk teljesen eltakarta �t. Azt�n f�rfihang sz�lalt meg,
�s Ellery azonnal tudta, hogy a kanyar m�g�tt az �r�k�sen �j meglepet�sekkel
szolg�l� Godfrey h�zasp�r tart�zkodik.
Godfrey fojtott hangon besz�lt, amelyb�l azonban m�g �gy sem hi�nyzott
eg�szen a parancsol� pattog�s:
- Stella, besz�lnem kell veled! Itt az ideje, hogy valaki v�gre a sark�ra
�lljon. El fogod mondani az igazat err�l az eg�sz diszn�s�gr�l, mert ha nem,
tudni fogom, mi�rt. �rted?
Ellery csup�n villan�snyi id�t t�lt�tt az eml�tett szirtek k�zt h�nykol�dva,
�s m�ris hallgat�zni kezdett, m�ghozz� igen figyelmesen.
- �, Walter! - Stella Godfrey zokogott. - �gy... �gy �r�l�k. Valakinek
el kell mondanom. Nem gondoltam, hogy te...
A gy�n�sok ideje volt ez: a hold megl�gy�totta a sz�vet, s a kert sz�ps�ge
egyenes felsz�l�t�s volt a gondterhelt lelkek megk�nny�t�s�re.
A milliomos morgott, de morg�sa ez�ttal l�gyabb volt a szok�sosn�l.
- Esk�sz�m, Stella, nem ismerem ki magam rajtad. Mi�rt s�rsz? Szinte
ami�ta elvettelek, �gy t�nik, m�st sem teszel, csak s�rsz. Isten a tan�m r�:
mindent megadtam neked, amit csak k�v�nt�l. �s azt is nagyon j�l tudod, hogy
sohasem volt az �letemben m�s n�. Ez a Marc�-�gy az oka?
Az asszony hangja tompa volt �s bizonytalan.
- Mindent megadt�l, csak a t�r�d�st nem, Walter. Tudom�st sem vett�l
r�lam. El�g vonz� volt�l, amikor hozz�d mentem, �s... �s nem volt�l k�v�r.
Egy n�nek sz�ks�ge van romantik�ra, Walter...
- Romantika! - horkantotta a f�rfi. - Szam�rs�g. Nem vagy m�r
gyerek, Stella. Az ilyesmi Kos�nak val�, meg annak a Cort gyereknek. De te
meg �n - mi m�r t�lvagyunk ezen. �n biztosan. �s neked is t�l kellene
lenned. Az a baj veled, hogy sohasem n�tt�l fel. Tiszt�ban vagy azzal, hogy
m�r nagymama is lehetn�l? - De volt a hangj�ban valami bizonytalans�g.
- Sosem leszek t�l ezen! - ki�ltotta Stella Godfrey. - Ez az, amit, �gy
l�tszik, nem tudsz meg�rteni! �s nem csak err�l van sz�. - A hangja
nyugodtabb� v�lt. - Nem csak arr�l, hogy nem szeretsz m�r. Hanem teljesen
elt�vol�tott�l az �letedb�l. Walter, ha csak tizedannyi figyelmet kapn�k t�led,
mint az a piszkos �regember - Jorum - �n... �n boldog lenn�k!
- Ne besz�lj ostobas�gokat, Stella!
- Sosem �rtettem, mi�rt... Walter, �n esk�sz�m! Temiattad t�rt�nt az
eg�sz...
- Mi t�rt�nt �nmiattam?
- Ez az eg�sz sz�rny�s�g. Marc�...
A f�rfi oly sok�ig hallgatott, hogy Ellery m�r azon kezdett gondolkodni, ott
van-e m�g egy�ltal�n. De azt�n rekedt hangon megsz�lalt:
- �rtem m�r. Micsoda bolond voltam! �s �n �ll�t�lag okos ember vagyok!
Azt akarod mondani... Stella, �n meg tudn�lak �lni!
- �n is magamat - suttogta az asszony. Hirtelen �bredt sz�l siklott �t a
kerteken; k�l�n�s muzsika j�rt a nyom�ban. Ellery mozdulatlanul �llt, �s h�l�t
adott a sors angyalainak, akik id�ben fel�bresztett�k. A leveg� leleplez�sekkel
volt terhes. �s az ember sohasem tudhatja...
A milliomos csendesen k�rdezte:
- Mi�ta, Stella?
- Walter, ne n�zz r�m �gy! Tavasz... tavasz �ta.
- Alighogy megismerted, igaz? Micsoda balek voltam! Mib�l �llt neki
let�pni Walter Godfrey kertj�nek d�sz�t, igaz? �n ostoba balek! Vak voltam,
mint az �jszaka! Az orrom el�tt...
- Nem t�rt�nt volna meg az eg�sz, ha te... - fulladt el az asszony hangja.
- �, Walter, aznap este olyan borzaszt�an b�nt�l velem - olyan hideg
volt�l, olyan k�z�ny�s. �n... Hazak�s�rt. Hazafel� indultunk. �lelgetni
kezdett. �n megpr�b�ltam ellen�llni, de... Valahogyan r�vett, hogy igyak az
�vegb�l, ami n�la volt... Azt�n felvitt a lak�s�ra.
- �s h�ny f�rfi volt m�g rajta k�v�l, Stella? - A kis ember hangja olyan
volt, mint a hideg ac�l.
- Walter! - A hang r�m�lten sz�k�tt fel. - Esk�sz�m! � volt az els�.
Az egyetlen. Nem b�rtam tov�bb. El kellett mondanom neked most, hogy �...
hogy � m�r... - Ellery szinte l�tta fiatalos v�lla remeg�s�t.
A k�v�r emberke a jelek szerint fel-al� j�rk�lt az �sv�nyen; cip�i r�vid,
gyors, szaggatott zajjal csikorogtak a kavicson. Ellery megd�bbent; ez a kis
fi�k-Nap�leon m�g s�hajtott is!
- J�l van, Stella; azt hiszem, ez legal�bb annyira az �n hib�m, mint a ti�d.
Nemegyszer gondolkodtam azon, milyen �rz�s, ha egy f�rfi megtudja, hogy a
feles�ge megcsalta. Az �js�gban ilyesmiket olvas az ember:... revolvert ragad,
�sszeveri az asszonyt, �ngyilkos lesz... - Godfrey eln�mult. - De f�j. Az
isten verje meg, f�j, Stella!
Az asszony suttogott.
- Hidd el, Walter, sohasem szerettem. Csak... de hiszen tudod. Mihelyt
megt�rt�nt, meg tudtam volna �lni magamat, dac�ra annak, hogy... hogy
leitatott. Jobban megb�ntam, mint valaha is hinn�d. De csapd�ba ker�ltem, �s
�... �, iszony� volt, Walter!
- Sz�val ez�rt h�vtad meg - mormogta Godfrey. - Egy kicsit
csod�lkoztam is a magam m�dj�n. H�vt�l m�r meg ide lehetetlen alakokat, de
ez mindegyiken t�ltett. �s ez volt a szeret�d!
- Nem, Walter, �n nem akartam, hogy ide j�jj�n. Akkor m�r r�gen t�l
voltam rajta. De �... r�m er�ltette mag�t, k�nyszer�tett, hogy vend�gk�nt
h�vjam meg...
A csikorg� zaj elhallgatott.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy megh�vatta mag�t?
- De igen. �, Walter...
- Gy�ny�r�. - A f�rfi hangja keser� volt. - Megh�vatja mag�t, az �n
�telemet eszi, az �n lovaimon lovagol, az �n italomat issza, az �n
feles�gemmel szerelmeskedik. �gyes fi�... No �s a t�bbiek? Ezek a Munn�k,
meg az a slampos, k�v�r Mrs. Constable - ezek hogy ker�ltek az eg�szbe?
Csak a szok�sos t�rsas�g, vagy mi? Legjobb lesz, ha elmondod, Stella. Lehet,
hogy te nem fogtad fel, de pokoli slamasztik�ba kevert�l benn�nket. Ha a
rend�rs�g megtudja, hogy te �s ez a...
N�i ruha v�ratlan, gyors suhog�sa hallatszott, �s Ellery tudta, hogy az
asszony a f�rje karj�ba vetette mag�t, �sszer�zk�dott. Ez m�r hat�rozottan
k�nos volt. Mintha boncol�st kellene v�gign�znie. De �sszeszor�totta a sz�j�t,
�s elsz�ntan figyelt tov�bb.
- Walter - suttogta az asszony -, �lelj �t! �gy f�lek.
- J�l van, Stella, j�l van, j�l van - ism�telgette Godfrey szel�den �s
g�piesen. - Meg�rtelek t�ged. De el kell mondanod a teljes igazs�got. Mi a
helyzet a t�bbiekkel? Nekik mi k�z�k az eg�szhez?
Az asszony hosszan hallgatott. T�cs�k ciripelt idegt�p�en a bokrok k�zt.
Azt�n megsz�lalt Mrs. Godfrey, de annyira fojtottan, hogy minden egyes
szava szinte s�hajnak hangzott.
 - Walter, �n �letemben nem l�ttam egyik�ket sem, miel�tt idej�ttek.
Ellery szinte �rezte Godfrey megd�bben�s�t, amely mintha megfoghatatlan
hull�mokban, �rkezett volna fel�je az �desk�s illat� leveg�n �t. Godfrey
fuldoklott; eltartott egy ideig, am�g �rtelmes szavakat tudott mondani.
- Stella! - szakadt ki bel�le v�g�l. - De h�t hogy lehet ez? Rosa ismeri
�ket? Vagy David?
- Nem... nem - ny�gd�cselte az asszony.
- De h�t akkor hogyan?...
- �n h�vtam meg �ket.
- Stella, besz�lj �rtelmesen!- Szedd �ssze magad v�gre! Ez komoly
dolog! Hogy h�vhattad meg �ket, ha egyszer... - M�g ekkor sem fogta fel az
igazs�got.
- Marc� mondta, hogy h�vjam meg �ket - mondta az asszony b�san.
- � mondta!... Csak �gy megadta neked a nev�ket �s c�m�ket?
- Igen, Walter.
- Minden magyar�zat n�lk�l?
- Igen.
- �s mi t�rt�nt, amikor elj�ttek? V�g�l is nem vehett�k biztosra, hogy egy
megh�v�s...
- Nem tudom - mondta lassan az asszony. - Igaz�n nem. Olyan k�l�n�s
volt az eg�sz... mint valami sz�rny� �lom. Mrs. Constable volt a legfurcs�bb
k�z�tt�k. Az els� pillanatt�l kezdve tettette mag�t. Mintha eg�sz �letemben
ismertem volna...
Godfrey hangj�ba visszat�rt az ismer�s recseg�s:
- Az els� pillanatt�l kezdve? Azonnal tal�lkozott itt Marc�val?
- Igen. Amikor megl�tta, azt hittem, el�jul. �s m�gis, nem olyan volt az
eg�sz, mintha nem tudta volna, hogy itt lesz. Hat�rozottan az volt az �rz�sem,
hogy tudta, hogy megpr�b�lta felk�sz�teni mag�t a tal�lkoz�sra - �s m�gis,
akarata ellen�re megd�bbent. Marc� h�v�s volt �s... gunyoros. Hagyta, hogy
bemutassam, mintha m�g sosem tal�lkoztak volna... De az az asszony azonnal
belement a csal�sba. F�lt... az�ta is hal�losan f�l.
"F�l - gondolta Ellery komoran -, ugyanatt�l, amit�l te is f�lsz, Stella
Godfrey. �s m�g mindig elhallgatsz valamit. M�g ebben a pillanatban is van
valami, amit�l annyira rettegsz, Stella Godfrey, hogy nem mered
elmondani..."
- Az a k�v�r, �reg ty�k - mondta Godfrey t�n�dve. - Persze lehet,
hogy... No �s Munn�k?
Az asszony elk�nzott hangon v�laszolt.
- Azok is furcs�k. F�leg Mrs. Munn. Valahogy... k�l�n�s. Olcs�,
k�z�ns�ges n�, Walter; az a fajta, akir�l a lapokban olvas az ember, aff�le
p�nz�hes, t�rtet� k�ristal�ny t�pus. Azt hinn� az ember, hogy egy ilyen n�
semmit�l sem f�l. �s m�gis, att�l a perct�l fogva, hogy Marc�t megl�tta, � is
hal�losan retteg. Olyanok voltunk mi h�rman - h�rom n� -, mint aki a
szakad�k sz�l�n j�r, bek�t�tt szemmel. Mind a h�rman f�lt�nk; nem mert�nk
besz�lni, l�legzetet venni, megb�zni egym�sban...
- �s Munn? - k�rdezte kurt�n Godfrey.
- �t... �t egy�ltal�n nem �rtem. Kiismerhetetlen ember, Walter. Olyan
durva �s nyers, �s m�gis, er� van benne. �s sohasem mutatta, hogy mit
gondol. Tulajdonk�ppen nagyon rendesen viselkedett, ahhoz k�pest, hogy
mif�le.
�jabb n�ma sz�net k�vetkezett. Azt�n Godfrey csendesen �gy sz�lt,
- Nos, sz�momra minden vil�gos. Itt volt h�rom n� akikkel valamikor
dolga volt. A kez�ben tartott benneteket, �s felismerte, hogy �sszek�theti a
kellemest a hasznossal, egy m�sok k�lts�g�n elt�lt�tt nyarat egy kis vid�m
sz�rakoz�ssal. A piszkos csirkefog�. Megh�vatta veled a t�bbieket is... Ha �n
ezt tudom! B�r tudtam volna! Ha belegondolok, hogy Rosa mit�l menek�lt
meg! Ros�nak is elcsavarta a fej�t, hogy verje meg az isten! Hogy az �n
l�nyom...
- Nem, Walter! - ki�ltotta Stella Godfrey r�m�lten. - Tal�n fl�rt�lt
vele... de biztos, hogy nem... Ros�val nem! Nem, Walter. Annyira elvette az
eszemet a f�lelem, hogy �szre sem vettem, mi folyik itt. Pedig Earle
viselked�s�b�l r�j�hettem volna; az a szeg�ny fi� eg�szen odavolt...
Ellery hallotta, amint az asszony hirtelen leveg� ut�n kap. �vatosan
sz�th�zta a bokrokat. Egy �g elpattant, de Godfrey�k nem hallott�k meg.
Szorosan egym�s mellett �lltak az �sv�nyen a hold f�ny�ben, az asszony
magasabb volt, mint a f�rfi. De a f�rfi az asszony csukl�j�t szorongatta, �s
cs�f, parancsol� arc�n eg�szen k�l�n�s kifejez�s �lt.
- Meg�g�rtem, hogy seg�tek neked - mondta tagoltan. - De m�g mindig
nem mondt�l el mindent. Csak att�l f�lt�l, hogy megtudom, mit�l lett�l olyan
engedelmes eszk�ze ennek a nyomorult dzsigol�nak? Csak ett�l f�lt�l - vagy
volt m�g valami m�s is? Az, ami azt a m�sik kett�t is hal�lra r�m�tette?
Van azonban valami fens�bb hatalom, amely �vja a s�rtett h�zigazd�k
jogait. S a hallgat�z�s m�g a legjobb esetben is bizonytalan kimenetel� dolog.
Valaki k�zeledett az �sv�nyen. Lassan j�tt, s�lyos, vontatott l�ptekkel,
amelyek m�lys�ges �s hal�los kimer�lts�gr�l �rulkodtak.
Ellery szemvillan�snyi id� alatt a bokrok s�r�j�ben termett. Az volt a
sorsa, hogy soha meg ne tudja, mit v�laszolt Stella Godfrey akkor �jjel.
L�legzet�t visszafojtva g�rnyedt a v�delmet ny�jt� �rny�kban, s szem�t az
im�nt oly sietve elhagyott �sv�nyre szegezte.
Godfrey�k is hallott�k a l�p�seket. Szinte hihetetlen csend lett.
Mrs. Constable k�dl�tt el�, mint valami �ri�s, s�padt k�s�rtet, groteszk�l
duzzad� csipk�ben, s csupasz karjai k�v�ren, m�rv�nyosan vil�g�tottak a
holdf�nyben. Neh�zkesen vonszolta mag�t a csikorg� kavicson, �s az arca
olyan �res volt, mint az alvaj�r�k�. Egyed�l volt. Hatalmas cs�p�je szinte
s�rolta Ellery arc�t, amint befordult az �sv�ny kanyarj�ban.
T�bb hang ki�ltott fel egyszerre, egyazon pillanatban, s mindegyik�k oly
hamis, mint a felh�zhat� j�t�kmadarak mechanikus csicserg�se.
- Mrs. Constable! H�t maga hol j�rt?
- J� est�t, Mrs. Constable!
- Igen, sz�rny�...
Ellery keser�en �tkozta mag�ban a sors angyal�nak bossz��ll� szellem�t,
kikecmergett az �sv�nyre, �s halkan elosont.

9. fejezet Rejtelmes �ji �r�n

Macklin b�r� fel�bredt. Egy pillanattal kor�bban m�g �rv�nyl� fekete

k�d�n �tverg�d�tt felfel�; de most teste-lelke �ber volt, figyelt. Meglepetten
�szlelte, hogy �reg sz�ve �gy ver, mint a g�zkalap�cs. Moccan�s n�lk�l
fek�dt, vil�gosan �rezte a vesz�lyt.
Tudta: valaki van a szob�j�ban.
Szeme sark�b�l a spanyol balkonra ny�l�, f�ldig �r� ablakra pillantott. A
f�gg�ny csak f�lig volt beh�zva, s l�tszott a csillagokkal besz�rt �g egy
darabja. Teh�t k�s� van. Vajon milyen k�s�? Nem rajongott az �jf�li
l�togat�k�rt, k�l�n�sen egy olyan h�zban nem, ahol gyilkoss�g t�rt�nt. De
b�rki l�gyen is az, gondolta elsz�ntan, ugyancsak nagy meglepet�s fogja �rni.
Megfesz�tette id�s izmait, k�szen arra, hogy kiugorjon az �gyb�l. Nem olyan
roskatag � m�g, hogy ne �llja meg a hely�t tisztess�ggel, ha k�zelharcra ker�l
a sor...
Hirtelen kattant a z�r, �s - a szeme m�r megszokta a s�t�ts�get - biztos
volt abban, hogy valami feh�rs�get l�tott kilibbenni az ajt�n. L�togat�ja teh�t
elt�vozott.
- Phu! - mondta hangosan, meztelen l�b�t a padl�ra vetve.
H�v�s, nyugodt hang sz�lalt meg valahonnan a k�zelb�l:
- Aha, sz�val fel�bredt�l v�gre. A b�r� nagyot ugrott.
- Az �g szerelm�re! Ellery?
- Saj�t szem�ly�ben. Sz�val te is hallottad s�tafik�l� vend�g�nket? Nem,
nem, ne gy�jts l�mp�t!
- H�t te volt�l - hebegte a b�r� -, aki...
 - Aki most ment el? Sz� sincs r�la. Nem Bode t�rv�nye az, amelyik �gy
sz�l, hogy k�t anyagi test egyazon id�ben nem foglalhat el azonos helyet a
t�rben? No mindegy; a term�szettudom�nyokban mindig gyenge voltam.
Nem, ez az az �jszakai porty�z� volt, akit v�rtam.
- V�rt�l?
- Bevallom, azt nem sejtettem, hogy �nagys�ga ebbe a szob�ba fog
betoppanni, de azt hiszem, ez k�nnyen megmagyar�zhat�.
- �nagys�ga?
- H�t persze. N� volt. Nem �rzed a parf�mj�t? Sajnos, nem tudom
megmondani a k�sz�tm�ny nev�t �s sz�m�t; �n nem vagyok Philo Vance.
K�l�nben valami hossz�, lebeg� feh�r holmit viselt. M�r j� �r�ja leskel�d�m
r� itt meg ott.
Az �reg�r nyelt egyet.
- Ebb�l a szob�b�l?
- Nem. F�leg az �n szob�mb�l. De amikor l�ttam, hogy ezt az ajt�t
pr�b�lgatja, gondoltam, besurranok a szob�ink k�zti ajt�n, h�tha... ���...
sz�ks�g lesz r�m. Amilyen �rtatlan �reg angyal vagy, m�g fejbe is v�ghatott
volna, mik�zben te arr�l az epeked� hurir�l �lmodol.
- Ne szem�rmetlenkedj! - sz�lt �lesen a b�r�, de nem emelte fel a hangj�t.
- Mi�rt akarna engem b�rki is megt�madni? Senkit sem ismerek ezek k�z�l
az emberek k�z�l, �s egyik�knek sem �rtottam. Csak t�ved�sr�l lehet sz�.
Elt�vesztette a szob�t, ennyi az eg�sz.
- H�t persze. Csak ugrattalak. - A b�r�, aki m�g mindig az �gyon �lt,
semmif�le zajt nem hallott; m�gis, amikor Ellery hangja ism�t megsz�lalt, m�r
a szoba egy m�sik r�sz�b�l j�tt, az ajt� fel�l. - Hmmm. �nagys�ga strat�giai
okokb�l ideiglenesen visszavonult. F�lek, v�rnunk kell. Zajos k�sz�l�d�sed a
felkel�sre elijesztette. Tulajdonk�ppen mire k�sz�lt�l? - kuncogott Ellery. -
Arra, hogy r�veted magad, mint Tarzan?
- Nem tudtam, - hogy n� - mondta zavartan a b�r�. - De nem fogom
fekve bev�rni, m�g miszlikbe apr�tanak. De h�t ki az �rd�g volt ez a n�?
- Kutya legyek, ha tudom. B�rmelyik�k lehetett.
Macklin b�r� f�l k�ny�kre t�maszkodva d�lt h�tra az �gyon. Szem�t arra a
helyre szegezte, ahol az ajt�t sejtette. �pp hogy csak ki tudta venni Ellery
mozdulatlan alakj�t.
- Na! - csattant fel v�g�l. - Nem �hajtasz mondani valamit? Mi
t�rt�nik itt? Mi�rt v�rt�l? Hogyan fogt�l gyan�t? Meddig aludtam? H�t t�nkre
akarod tenni az ide...
- H�! Egyszerre csak egy k�rd�st! Az �n �r�mon majdnem k�t �ra
harminc perc van. Rendk�v�l tiszta lehet a lelkiismereted.
- M�g most is aludn�k, ha nincs az az �tkozott n�szem�ly. M�ris kezdem
�jra �rezni a f�radts�got. Sz�val?
- Hossz� mese. - Ellery kinyitotta az ajt�t, hogy kidugja a fej�t, majd
visszah�zta, �s az ajt� azonnal becsuk�dott. - M�g semmi. Magam sem
�bredtem fel t�zig. Biztosan �hes vagy, hm? Tiller olyan fens�ges vacsor�t...
- Pokolba Tillerrel! �s nem vagyok �hes. Felelj m�r, te idi�ta! Mib�l
sejtetted, hogy valaki j�rk�lni fog itt ma �jjel, �s tulajdonk�ppen kire lesel?
- Arra - felelte Ellery -, aki majd belop�dzik a szomsz�d szob�ba.
- A szomsz�d... De hiszen az a te szob�d!
- A m�sik oldalon. Az utols� szob�ba.
- Vagyis Marc��ba - mondta az �reg�r, majd egy pillanatig hallgatott. -
H�t azt nem �rzik? �gy tudtam, hogy ez a Roush...
- K�l�n�s m�don ez a bizonyos Roush pillanatnyilag meg�rdemelt �lm�t
alussza egy hever�n Tiller szob�j�ban.
- Moley ez�rt pokolian d�h�s lesz!
- Nem hinn�m. Roushra biztosan nem. Tudniillik Roush utas�t�sra hagyta
�rizetlen�l azt a szob�t. ���... az �n utas�t�somra.
A b�r� t�tott sz�jjal b�mult a s�t�ts�gbe.
- A te utas�t�sodra! Most m�r v�gk�pp nem �rtem. Mi ez, csapda?
Ellery �jra kilesett a folyos�ra.
 - �nagys�ga alaposan megijedhetett. Tal�n k�s�rtetnek n�zett t�ged...
Pontosan az: csapda. Legt�bben �jf�l el�tt lefek�dtek. Szeg�nyek! Nagyon
f�radtak voltak. Ennek ellen�re mintegy v�letlen�l tudattam vel�k - en
masse -, hogy �rtelmetlen dolog volna halottak szob�j�nak az ajtaj�t �rizgetni,
k�l�n�sen most, miut�n m�r �gyis �tkutattuk a szob�t. Azt is k�z�ltem vel�k,
hogy Roush m�r az igazak �lm�t alussza.
- �rtem - d�nny�gte a b�r�. - �s mib�l gondoltad, hogy valaki bes�t�l a
csapd�ba?
- Annak - mondta Ellery halkan - szint�n megvan a maga oka... Csend!
A b�r� visszatartotta a l�legzet�t; fejb�re bizsergett. Azt�n Ellery hangja
sz�lt, k�zvetlen�l a f�le mellett. - Visszaj�tt! Nehogy zajt �ss! Egy kis
felder�t�sre indulok. Az �gre k�rlek, Sz�l�n, ezt most ne rontsd el! - �s
elt�nt. A f�gg�ny zajtalanul meglebbent, s egy �rny�k ki�szott a f�ldig �r�
ablakon �t.
A b�r� ism�t csak a hideg, t�voli csillagokat l�tta.
Megborzongott.
Amikor m�r tizen�t perc telt el an�lk�l, hogy m�st is hallott volna, mint a
szikl�knak csap�d� hull�mok zaj�t �s a tenger fel�l �rkez� h�v�s sz�l
susog�s�t az ablak�n�l, Macklin b�r� csendben kikelt az �gyb�l, kiosont a
hossz�, keskeny balkonra, s Ellery mell� lopakodott a megboldogult John
Marc� h�l�szob�j�nak egyik ablak�hoz.
Ellery - meglehet�sen k�nyelmetlen tart�sban - az oldal�n fek�dt,
szem�t a red�ny egyik r�s�re tapasztva. Amint a k�zeled� b�r�t megl�tta,
figyelmeztet�en intett a fej�vel, �s egy kicsit arr�bb h�z�dott.
Az �reg�r nyugodtan leter�tette a paplant, leguggolt, �s Ellery mellett
belesett a szob�ba. Sov�ny alakja szinte k�tr�t g�rnyedt a nagy igyekezet�ben.
A hatalmas spanyol h�l�szob�ban �ktelen rendetlens�g uralkodott. A
szekr�ny ajtaja t�rva-nyitva �llt, s a halott ruh�i mind egy sz�lig a padl�n
hevertek, �sszegy�rve, s�t egyesek szakadtan. Egy utaz�l�d�t a szoba
k�zep�re vonszoltak; fi�kjai �resen cs�ngtek kifel�. Egy csal�dott k�z t�bb
k�zit�sk�t �s b�r�nd�t hajig�lt szertesz�t. Az �gyat k�l�n�s kegyetlens�ggel
t�madt�k meg; a lecsupasz�tott matracot k�s hasogatta f�l; m�g a rug�kat sem
k�m�lt�k. A baldachinr�l leszaggatt�k a drap�ri�t. Minden fi�kot kir�ngattak a
szob�ban, a tartalmuk teljes �sszevisszas�gban hevert k�r�s-k�r�l a padl�n.
M�g a falakon l�g� festm�nyeket is megbolygatta valaki, mert mind ferd�n
�lltak.
A b�r� �rezte, hogy arc�ba sz�kik a v�r. - Hol az a sz�rnyeteg - morogta
fojtott hangon -, aki ezt tette? Meg tudn�m fojtani!
- Semmif�le helyrehozhatatlan k�r nem esett - d�rm�gte Ellery, le nem
v�ve szem�t a r�sr�l. - A l�tszat rosszabb, mint a val�s�g. Most a
f�rd�szob�ban van, nyilv�n ott rendez ugyanekkora felfordul�st. M�g k�se is
van. L�tnod kellett volna, ahogy a falaknak esett! Mintha valamif�le titkos
�tj�r�t keresne, olyasmit, amir�l Oppenheimer meg Wallace szokott �rni...
Csend! A h�lgy bel�p. H�t nem kedves?
A b�r� a szem�t meresztette. A n� Cecilia Munn volt.
Igen. Cecilia Munn �llt a f�rd�szoba ajtaj�ban - maszk n�lk�l.
Nyilv�nval�v� v�lt, hogy az a k�p, amelyet a mindennapi vil�gnak mutat, nem
m�lyebb, mint a fest�kr�teg az arc�n. Alatta valami megd�bbent�en m�s volt,
s ez a m�s most sz�gyen n�lk�l felt�rult. Nyers volt ez a valami, csupasz �s
rosszindulat�.
- J�s�gos �g! - lehelte az �reg�r. - Van benne valami... valami �llati.
Ilyet m�g soha...
- F�l - suttogta Ellery. - F�l. Mind f�lnek. Ez az ember a maga m�dj�n
olyan lehetett, mint Machiavelli �s Belzebub egy szem�lyben. Retteg�sben
tartotta...
A sz�ke asszony �gy sz�k�tt fel, mint a macska - egyenesen a
villanykapcsol�nak. S m�r nem is volt m�s, csak �jfekete s�t�ts�g.
Mindketten megmerevedtek. Ilyen sz�lsebes, reflexszer� cselekv�st csak
egy dolog okozhatott. Valaki k�zeledik.
 Mintha napok teltek volna el. Pedig a val�s�gban Ellery �r�ja alig
ketyegett n�h�nyat. Azt�n ism�t f�ny �rasztotta el a szob�t. Az ajt� �jra
becsuk�dott, �s Mrs. Constable t�masztotta neki a h�t�t, az egyik keze m�g a
villanykapcsol�n. Mrs. Munn nem volt sehol.
A k�v�r asszony reszketett, s ahogy befogadta az �sszeszaggatott �gy, a
padl�n szertesz�t sz�rt holmik, a kil�g� fi�kok l�tv�ny�t, a szem�ben k�vetni
lehetett minden gondolat�t: megd�bben�s, r�m�let, felismer�s, csal�d�s. �s
v�g�l az old�anyag: a f�lelem. �gy olvadt fel a f�lelemben, mint a gyertya,
amely forr�, foly�kony viassz� v�lik.
Tehetetlen�l omlott a padl�ra, �s �gy zokogott, mintha a sz�ve szakadna
meg. Hangtalanul s�rt, s ett�l f�jdalma m�g ijeszt�bbnek t�nt.
Mrs. Munn �gy l�pett el� az �gy m�g�l, mint a megb�v� macska. Len�zett
a padl�n t�rdel� hatalmas, zokog� alakra. Kem�ny, sz�p arc�r�l elt�nt a
ragadoz�szer� kifejez�s. Megvet� tekintet�ben majdnem sz�nalom volt.
L�that�an megfeledkezett a k�sr�l, amelyet m�g mindig a kez�ben
szorongatott.
- Maga szerencs�tlen - sz�lt a f�ld�n t�rdel� asszonyhoz.
Mrs. Constable lassan, nagyon lassan felemelte a tekintet�t. S szinte
azonnal felt�p�szkodott, �s kez�t kebl�re szor�tva, t�gra ny�lt szemmel b�mult
a sz�ke n�re.
- K�rem... �n... - ny�gte Mrs. Constable, azt�n gy�r�getni kezdte
k�nt�se szeg�ly�t, �s lehunyta a szem�t. - �gy l�tszik... j�rk�ltam...
�lmomban.
- Hagyjuk a s�ket dum�t, kedvesem - mondta Mrs. Munn h�v�sen. - A
kis Cecilia el�tt nem kell titkol�znia. Egy cip�ben j�runk. Sz�val mag�t is
elkapta egy fordul�ra, mi? Ki hitte volna! Persze, gondolhattam volna. Maga
pont annyira ide val�, mint �n. Mag�nak is �rt? - Tekintete a sz�nalom �s a
megvet�s el�bbi kever�k�t t�kr�zte, amint v�gigsiklott a cs�f, szerencs�tlen,
koros n�i alakon.
Mrs. Constable �sszeh�zta mag�n a k�nt�s�t. Tekintet�k egym�sba
fon�dott. Azt�n ezt zokogta:
- Igen.
- Azt �rta, hogy j�jj�n ide azonnal. Pronto, mi? Pronto - ez az �n dr�ga
f�rjem egyik kedvenc szava. - Minden �rthet� ok n�lk�l megborzongott. -
Hogy megh�v�st fog kapni Mrs. Godfreyt�l, �s azt�n a megh�v�s meg is j�tt.
�s k�sz. Mintha eg�sz �let�ben ismerte volna mag�t, mintha csak copfos
kisl�ny korukban egy�tt nyalt�k volna a habos s�tem�nyt... Tudom. Velem is
�gy t�rt�nt. �s maga elj�tt. Mi az, hogy j�tt? Rohant! Nem mert nem elj�nni.
- Igen - suttogta Mrs. Constable. - Nem... mertem.
Mrs. Munn ajka felfel� g�rb�lt, a szemei szikr�t sz�rtak. - Az a rohadt...
- Ezt... - kezdte Mrs. Constable a k�rd�st, majd sz�netet tartott, m�g a
keze �vet rajzolt. - Ezt maga tette?
- M�g sz�p, hogy �n - vicsorgott a sz�ke n�. - Csak nem k�pzeli, hogy
megv�rom, m�g... Eleget szenvedtem a nyavaly�s csirkefog� miatt!
Gondoltam, ez az utols� lehet�s�g. A zsaru alszik... - A v�lla elernyedt. -
De semmi haszna. Nincsenek itt.
- � - lehelte Mrs. Constable. - H�t nincsenek? Azt hittem... De itt kell
lenni�k! Nem lehet, hogy ne legyenek itt! Ezt nem �lem t�l... M�r azt hittem,
maga itt j�rt, �s megtal�lta... - Hirtelen megragadta Mrs. Munn v�ll�t, �s
vadul r�meredt. - Ugye, nem hazudik? - ki�ltotta rekedt hangon. - Nem
akar becsapni? K�rem, nagyon k�rem! Elad� sorban lev� le�nyom van. A
fiam most n�s�lt. Feln�ttek a gyermekeim. Eg�sz �letemben tisztess�ges
voltam. Nem... nem is tudom, hogyan t�rt�nt. Mindig olyan f�rfir�l �lmodtam,
mint �... K�rem, besz�ljen... Mondja, hogy megtal�lta... k�rem, k�rem, mondja
m�r!... - A hangja egyre emelkedett, �s v�g�l sikolyba fordult.
Mrs. Munn hirtelen pofon v�gta. A sikoly elfulladt, a k�v�r asszony
h�trat�ntorodott, �s kez�t az arc�ra szor�totta.
- Ne haragudjon - sz�lt Mrs. Munn -, de erre a vis�t�sra m�g a holtak is
fel�brednek. Az �reg a szomsz�d szob�ban alszik, az el�bb v�letlen�l be is
nyitottam hozz�... Gyer�nk, �regl�ny, szedje �ssze mag�t. Lel�p�nk.
Mrs. Constable hagyta, hogy karon ragadj�k �s vezess�k. Most m�r
csendesen, term�szetesen s�rt.
- De mi lesz velem? - ny�sz�r�gte. - Most mit csin�ljak?
- �lj�n nyugton a fenek�n, �s tartsa a sz�j�t. - Mrs. Munn k�rbej�rtatta
tekintet�t a romokon, �s v�llat vont. - Pokoli balh� lesz holnap, ha a zsaruk
megl�tj�k ezt a rumlit! Mi semmit sem tudunk az eg�szr�l, �rti? A vil�gon
semmit. Aludtunk, mint a bunda.
- De a maga f�rje...
- Ja igen, a f�rjem. - A sz�ke asszony tekintete megkem�nyedett. Azt�n
nyersen mondta: - Odalent h�zza a l�b�rt a hallban. Gyer�nk, Mrs.
Constable. Rossz itt a leveg�... �rtalmas az eg�szs�gre.
A kapcsol� fel� ny�lt. A f�ny kialudt. Egy pillanat m�lva a k�t f�rfi
hallotta a z�r kattan�s�t.
- V�ge az el�ad�snak - mondta Ellery, mik�zben n�mi �ggyel-bajjal
talpra �llt. - Mars vissza az �gyba, fiatalember! T�d�gyullad�st akarsz
kapni?
Macklin b�r� felemelte a takar�j�t, �s sz� n�lk�l v�gighaladt a keskeny
balkonon, eg�szen a szob�ja ablak�ig. Ellery bel�pett a nyom�ban, egyenesen
az ajt�hoz ment, �s r�snyire nyitotta. Azt�n becsukta, �s az aggodalom
legkisebb jele n�lk�l felgy�jtotta a villanyt.
Az �reg�r m�lyen gondolataiba mer�lve �cs�rg�tt az �gya sz�l�n. Ellery
cigarett�ra gy�jtott, �s megk�nnyebb�lten d�lt h�tra az egyik sz�ken.
- Nos - d�nny�gte v�g�l, k�rd� pillant�ssal m�regetve t�rsa mozdulatlan
alakj�t -, hogyan �t�l, b�r� �r?
A b�r� megmozdult.
- Fiam, ha elmondan�d, mi t�rt�nt, am�g nem voltam forgalomban, egy
kiss� tiszt�bban l�tn�k.
- Nem sok. Az a nagy �js�g, hogy Mrs. Godfrey vallott.
- Hogyhogy?
- H�tlen asszony holdf�nyes �jszak�n bevallja f�rj�nek, hogy megcsalta.
Detekt�v f�le belef�jdul a hallgat�z�sba. - Ellery v�llat vont. - Az�rt
�rdekes volt. Tudtam, hogy v�g�l megt�rik, �s besz�lni fog, de nem
gondoltam volna, hogy �ppen Godfreynak. Fura p�k ez a Godfrey; van benne
valami. Eg�szen j�l vette a lapot, ha belegondolok... Az asszony meger�s�tette
azt, amit felt�telezt�nk: nem ismerte sem Mrs. Constable-t sem Munn�kat,
miel�tt megh�vta volna �ket a Spanish Cape-re. Tov�bb� a jelek szerint Marc�
volt az, aki r�k�nyszer�tette �t erre a megh�v�sra.
- �gy! - - mondta a b�r�.
- �s Mrs. Constable valamint Munn�k, legal�bbis Mrs. Munn,
ugyanolyan k�nyelmetlen�l �rezt�k magukat ebben a helyzetben, mint �.
Az �reg�r sz�rakozottan b�logatott.
- Igen, igen. �rtem.
- A legd�nt�bb leleplez�st azonban megakad�lyozta Mrs. Constable
v�ratlan k�zbel�p�se. Nem mintha sz�m�tana - s�hajtotta Ellery. - De az�rt
nagy �r�mmel hallottam volna mag�t�l Mrs. Godfreyt�l.
- Hmm! Szerinted teh�t Mrs. Godfrey mindezeken t�l m�g elhallgatott
valamit?
- K�ts�gtelen�l.
- Te viszont tudod, hogy mi az, amit m�g el akart mondani Godfreynak?
- Azt hiszem, tudom - mondta Ellery. A b�r� felkelt, �s a f�rd�szob�ba
ment.
T�r�lk�z�be temetett arccal t�rt vissza.
- Most, hogy l�ttam azt a kis jelenetet oda�t - mondta fojtott hangon -,
azt hiszem, �n is tudom.
- �ri�si! Adjuk �ssze a feltev�seinket! Mi a te diagn�zisod?
- Azt hiszem, ismerem Stella Godfrey fajt�j�t. - Macklin b�r� elhaj�totta
a t�r�lk�z�t, �s v�gigd�lt az �gyon. - B�rmi l�gyen is Godfrey szociol�giai
min�s�t�se, a feles�ge mindenesetre a k�k v�r k�zismert betegs�g�ben
szenved, abban, amit "kasztg�g" n�ven ismer a tudom�ny. Ha nem tudn�d,
Ruysdael l�ny. R�luk azt�n nem olvasol a botr�nylapokban. Manhattani
alap�t�csal�d, �sat�bbi. Nem k�l�n�sebben d�sk�lnak az evil�gi javakban -
amilyen a mai gazdas�gi helyzet -, de Rembrandtokban, Van Dyckokban,
n�metalf�ldi r�gis�gekben �s hagyom�nyokban nincsen n�luk gazdagabb. A
v�r�ben van.
- �s ez azt jelenti, hogy?...
- - Egy Ruysdael sz�m�ra egyetlen hal�los b�n l�tezik: a botr�nysajt�
karmaiba ker�lni. Ha botr�nynak kell lennie, t�rt�nj�k csendben. Ez minden.
A f�lelme nagyon is megfoghat� dologhoz kapcsol�dott. Csirkefog�val akadt
�ssze. A csirkefog�nak bizony�t�kai voltak. Azt hiszem, ennyi az eg�sz.
- Brav� - kuncogott Ellery. - Szoci�lpszichol�giai eszmefuttat�sod
kiss� ingatag alapokon nyugszik. Nem is t�l eredeti. A konkl�zi� nem
k�vetkezik term�szetesen a t�nyekb�l. Az azonban biztos, hogy a
csirkefog�nak voltak bizony�t�kai. Ha az ember eljutott od�ig, hogy
csirkefog�nak l�ssa, szinte sz�ks�gszer�nek t�nik, hogy bizony�t�kai is
voltak. �n �gy fogtam hozz�, �s ezzel j� adag fejt�r�st takar�tottam meg
magamnak. Abb�l kiindulva, hogy bizony�t�kai voltak, r�szben �ssze�llt a
k�p, �s nagyj�b�l minden a hely�re ker�lt. Mrs. Godfrey felindults�ga �s
makacs hallgat�sa - ebben val�ban szerepe lehet �r�kl�tt g�gj�nek, ezt
elismerem -, Mrs. Constable merev retteg�se, Mrs. Munn �bers�ge �s durva
csal�sai... Mihelyt r�j�ttem, hogy Mrs. Constable - csak�gy, mint Mrs.
Munn - parancssz�ra j�tt ide - ez elemi k�vetkeztet�s volt -, ebb�l
egyenesen folyt az is, hogy valahol, valamikor �k is �ldozatul estek Marc�
zseni�lis n�bolond�t�si �rz�k�nek. �s miut�n gondolkod�s n�lk�l
engedelmeskedtek a parancs�nak, �k is f�ltek. Nyilv�n a bizony�t�kait�l. Mind
a h�rman Marc� bizony�t�kait�l f�ltek.
- Levelek! H�t persze - d�nny�gte a b�r�.
Ellery legyintett.
- Az mindegy. B�rmik legyenek is, ez a h�rom asszony borzaszt�an
fontosnak tartja �ket. De van valami ebben az eg�sz helyzetben, ami m�g
�rdekesebb. Gondolkozt�l m�r azon, mi�rt akarta Marc�, hogy Mrs. Constable
�s Mrs. Munn is itt legyen?
- Gondolom, a szadista �szt�n m�k�d�tt benne. De m�gsem... Egy olyan
kaliber� gazembern�l, mint Marc�...
- Tess�k, l�tod? - mondta Ellery szomor�an. - Ide vezet a pszichol�gia.
Szadizmus! Nem. Nem, Szol�nom; sokkal kev�sb� lelki dologr�l van sz�.
Zsarol�sr�l!
Macklin b�r� t�gra nyitotta a szem�t.
- Az �rd�gbe is, h�t persze! K�d �l az agyamon ma �jjel. Szerelmes
levelek - zsarol�s. A kett� bizony gyakran egy�tt j�r.
- Pontosan. �s az, hogy bar�tunk �sszehozta a h�rom �ldozatot, arra utal,
hogy k�sz�lt valamire - nos, mire?
- H�t arra a bizonyos "nagy fog�sra", amir�l �ppen �rni kezdett
Penf�eldnek, amikor meg�lt�k!
Ellery elkomorodott.
- Innen kezdve m�r gyerekj�t�k volt. A h�rom asszony a v�gs�kig el volt
keseredve. Marc� nem j�tszott kicsiben; nem az a fajta ember volt - m�r
amennyire ismerj�k. Ha p�nzt k�vetelt, komoly �sszegekr�l lehetett sz�.
Tal�n t�l sokat akart; ez el�g val�sz�n�. Az eredm�ny: ideiglenes fennakad�s,
amely alatt valaki megtette azt a sz�vess�get, hogy kioltotta Marc�
haszontalan �let�t. De a bizony�t�kok - a levelek, vagy ak�rmik - tov�bbra
is l�teznek. Hol lehetnek? - Ellery �jabb cigarett�ra gy�jtott. - Ekkor
meg�rtettem, hogy ez a h�rom n� mindenre k�sz, hogy visszaszerezze �ket.
Eget-f�ldet megmozd�tan�nak �rt�k. A leglogikusabb hely, ahol kereshetik,
Marc� szob�ja. - Fels�hajtott. - Ennek megfelel�en azt javasoltam Roush
bar�tunknak, hogy el�g�tse ki alv�sig�ny�t.
- Nem gondoltam zsarol�sra - ismerte el az �reg�r -, de arra az�rt
r�j�ttem - az esem�nyek ut�n -, hogy mit kereshetett az a k�t n� Marc�
szob�j�ban. Te j�s�gos �g! - Hirtelen fel�lt az �gyban.
- Mi baj?
- Mrs. Godfrey! Nyilv�n � sem fog kihagyni egy olyan lehet�s�get, mint
ez a mai �jszaka! Ott volt, amikor elejtetted, hogy a szoba �rizetlen�l marad?
- Ott volt.
- Akkor � is keresni fog...
- M�r megtette, bar�tom, m�r megtette - mondta Ellery szel�den. Talpra
�llt �s ny�jt�zkodott. - Egek, de f�radt vagyok! Azt hiszem, lefekszem.
Neked is ezt tan�csolom.
- Azt akarod mondani - ki�ltotta a b�r� -, hogy Mrs. Godfrey m�r
�tkutatta a szomsz�d szob�t ma �jjel?
- Pontban egy �rakor, tisztelt uram. K�l�n�s, �ppen huszonn�gy �r�val
azut�n, hogy d�szvend�ge megv�lt �let�t�l. De h�t ez nem m�s, mint a v�letlen
boh�k�s �tleteinek egyike. Ott voltam, ann�l a k�nyelmes ablakn�l a
balkonon. Meg kell adni, finomabban dolgozott, mint a szilaj Mrs. Munn.
Katon�s rendet hagyott maga ut�n.
- Vagyis megtal�lta!
- Nem - mondta Ellery, �s a k�t szoba k�zti ajt�hoz indult. - Nem
tal�lta meg.
- De ez azt jelenti...
- Ez azt jelenti, hogy nincsenek ott.
A b�r� - a v�gs�kig felbosszantva - m�r az ajk�t harapd�lta m�rg�ben.
- De az �rd�g vigyen el, h�t ezt honnan tudod olyan biztosan?
- Onnan - mondta Ellery b�b�jos mosollyal, mik�zben m�r az ajt�t
nyitotta -, hogy pontosan nulla �ra harminc perckor �n is �tkutattam a szob�t.
K�rlek, Sz�l�n, nyugalom! Gondolj a v�rnyom�sodra! �s most gyer�nk
aludni! Sz�ks�ged lesz a pihen�sre. Az az �rz�sem, hogy holnap val�di
t�zij�t�kra sz�m�thatunk.

10. fejezet Egy �r New Yorkb�l

- Nos, Mr. Queen - morogta d�h�sen Moley fel�gyel� m�snap reggel,

amikor ott �ltek a szob�j�ban a rend�rkapit�nys�gon, Poinsettben, a
megyesz�khelyen, alig tizen�t m�rf�ldnyire a Spanish Cape-t�l -, maga azt�n
sz�p kis bajba keverte Rousht az �jjel! Ma reggel �rtes�tettek r�la telefonon.
Az az ember meg�rdemeln�, hogy �jra egyenruh�ba b�jtassam, �s
visszak�ldjem az utc�ra.
- Ne hib�ztassa Rousht - sz�lt Ellery gyorsan. - Az eg�sz az �n
felel�ss�gemre t�rt�nt, fel�gyel� �r. Sz� sincs semmif�le
k�teless�gmulaszt�sr�l.
- Na igen, ezt � is mondta. �s hozz�tette, hogy Marc� szob�ja �gy n�z ki,
mintha eg�sz tigrisfalk�t eresztettek volna benne szabadon. Ez�rt is maga a
felel�s?
- Csak negat�ve. - �s Ellery el�adta az el�z� �jszaka t�rt�net�t,
Godfrey�k kihallgatott besz�lget�s�t�l kezdve a h�rom n� �jszakai
l�togat�s�ig a halott szob�j�ban.
- Hmm! Ez azt�n �rdekes! Kit�n� munka, Mr. Queen. De h�t mi�rt nem
avatott be engem is?
- Maga nem ismeri ezt a fiatalembert - sz�lt k�zbe Macklin b�r�
csendesen. - Nincs n�la mag�nyosabb farkas. Fogadni mern�k, hogy az�rt
hallgatott, mert m�g nem oldott meg mindent azzal az �tkozott logik�j�val.
M�g nem volt matematikailag "bizonyos", csak "val�sz�n�".
- Milyen j�l ismered az ind�t�kaimat - nevetett Ellery. - Valami
ilyesmir�l van sz�, fel�gyel� �r. H�t mi a v�lem�nye az �n kis mes�mr�l?
Moley fel�llt, �s a r�csos ablakon �t kin�zett a kisv�ros nyugalmas
f�utc�j�ra. - Azt hiszem, nyomon vagyunk - d�rm�gte. - Szerintem
semmi k�ts�g afel�l, hogy mit keresett az a h�rom n�. Marc� mind a h�rmat
elcs�b�totta - beleestek, mint h�rom ostoba liba -, azt�n �sszeszedte a
kompromitt�l� bizony�t�kokat, megszor�totta a sr�fot, azok meg fizettek, mint
a katonatiszt. A szok�sos t�rt�net. Persze hogy a bizony�t�kokat kerest�k...
Err�l most m�r k�l�nben is meg vagyok gy�z�dve. Ugyanis szereztem n�h�ny
�rtes�l�st Marc�r�l.
- M�ris? - ki�ltott fel a b�r�. - Ez azt�n a gyors munka, fel�gyel� �r!
- �, nem is volt olyan neh�z - szer�nykedett Moley. - Kit�n� anyag
j�tt a mai post�val. Az�rt nem volt neh�z, mert nem most n�ztek ut�na
el�sz�r.
- Aha - mondta Ellery. - Sz�val priusza volt?
Moley fel�gyel� vaskos bor�t�kot l�k�tt az �r�asztalra.
- Nem eg�szen. Van egy kom�m, akinek mag�nnyomoz�-�gyn�ks�ge
van New Yorkban. Gondolkodtam egy sort tegnap d�lut�n err�l a Marc�r�l.
�s min�l t�bbet gondolkodtam, ann�l ink�bb �gy t�nt, hogy ezt a nevet �n m�r
hallottam valahol. Nem �ppen k�z�ns�ges n�v, az biztos. Azt�n r�j�ttem, hol
ez a bizonyos bar�tom besz�lt r�la �gy hat h�nappal ezel�tt, amikor odafent
j�rtam l�togat�ban. H�t t�viratoztam neki, �s kider�lt, hogy j�l eml�keztem.
Az eg�sz anyagot megk�ldte, l�gipost�n, expressz.
- Sz�val mag�nnyomoz�, ugye? - k�rdezte a b�r� elgondolkozva. - Ez
nagyon �gy hangzik, mintha valami f�lt�keny f�rjr�l volna sz�.
- Eltal�lta. Leonardot - �gy h�vj�k a bar�tomat - megb�zta egy pasas,
hogy tudjon meg valamit Marc�r�l. �gy l�tszik, az illet� neje �s Marc� t�l j�
bar�tok lettek. Leonard meg �rti a dolg�t. El�g terhel� adatot szedett �ssze
ahhoz, hogy Marc� beh�zza f�l�t-fark�t, �s sz�pen �tadja az �gyben szerepl�
leveleket �s fot�kat. Term�szetesen Leonard �rtes�l�sei nem mennek t�l ezen
az egy �gy�n, �gy azt�n nem tudom, hol �s mikor szedte fel Marc� Munn-n�
�nagys�g�t. De azt viszont elmondhatom, hogy hol �s mikor szedte fel Mrs.
Constable-t, mert ez azok k�z� a dolgok k�z� tartozik, amiket Leonard
kider�tett r�la.
- Teh�t Marc� kapcsolata Mrs. Constable-val megel�zte a t�bbit. Hmm.
Vajon mennyivel?
- Alig n�h�ny h�nappal. De ezt is eg�sz sor tov�bbi �ldozat el�zte meg.
Persze Leonard nem jutott t�l sok pontos inform�ci�hoz - Marc� exbar�tn�i
hallgattak, mint a s�r. De ahhoz ez is el�g volt, hogy Marc� lesz�lljon Leonard
�gyfel�r�l.
- Ennek az embernek biztosan volt valami az el��let�ben is -
morfond�rozott Macklin b�r�. - Az eff�le csirkefog�knak rendszerint van.
- Nos, volt is meg nem is. Leonard azt mondja, hogy a semmib�l bukkant
el� �gy hat �vvel ezel�tt. Az � v�lem�nye szerint spanyol volt, j� csal�db�l
sz�rmazott, de elz�ll�tt. Az biztos, hogy kit�n� nevel�st kaphatott; �gy
besz�lte az angolt, mint az anyanyelv�t, �s csak �gy k�pte a verseket -
Shelleyt meg Keatset meg Bryant, meg a t�bbi szerelmi usz�t�t...
- Nyilv�n Byront akart mondani - sz�lt k�zbe Ellery. - De gratul�lok,
fel�gyel� �r. Ki gondolta volna, hogy ismeri a romantikusokat?
- Tudom �n, mit�l d�glik a l�gy - kacsintott Moley. - Sz�val, amint
mondom, �gy emlegette a k�l�nb�z� gazdag �s h�res embereket, mint aki egy
v�ly�b�l nyalta vel�k a m�zet, j�l ismerte Cannes-t, Monte Carl�t, a sv�jci
Alpokat meg a t�bbi hasonl�, felkapott helyet. Alighanem volt doh�nya
b�ven, amikor megjelent a sz�nen, b�r szerintem ez m�r a szerephez tartozott.
Hamar beker�lt a legjobb t�rsas�gba, �s ett�l kezdve m�r sima volt az �tja.
Sz�vesen dolgozott az �d�l�helyeken - Florid�ban, a californiai parton.
Bermud�n. Olyan cs�kot h�zott maga ut�n, mint a p�k a falon. De mindezt
bebizony�tani...
- Ez a baj a h�zass�gt�r�sen alapul� zsarol�ssal - morgott a b�r�. - A
fizet�si hajland�s�g egyben a zsarol� biztos�t�ka arra, hogy az �ldozat mindig
is hallgatni fog.
- Leonard azt mondja - r�ncolta a homlok�t Moley -, hogy van itt m�g
valami, de ezt sosem siker�lt pontosan megtudnia.
- M�g valami? - k�rdezte Ellery �beren.
- Nos... egy b�nt�rs halv�ny nyomai. Mer� gyan�. Mintha Marc� egy�tt
dolgozott volna valakivel. De hogy kivel �s hogyan, ezt sehogy sem tudta
kider�teni.
- Az �rd�gbe is, ez pokolian fontos lehet! - ki�ltott fel Macklin b�r�.
- Megpr�b�lok ut�naj�rni - mondta a fel�gyel�, azt�n hozz�tette: -
Hogy m�g nehezebb legyen a dolgunk, �sszej�tszott egy furfangos
gazemberrel.
- Kivel?
- Hivatalosan "�gyv�dnek" mondj�k - felelte Moley.
- Penfield! - ki�ltott�k egyszerre.
- Jeles! Lehet, hogy igazs�gtalan vagyok ezzel az �rral szemben. De
szerintem csirkefog�, mert meg vagyok gy�z�dve arr�l, hogy tisztess�ges
�gyv�d nem �ll �ssze olyan alakokkal, mint Marc�. Nem mintha a fi� ellen
elj�r�s vagy per folyt volna, �s jogi tan�csad�ra lett volna sz�ks�ge. Csakhogy
�ppen ez a Penfield volt az, aki elsim�totta Marc� �gy�t Leonarddal. A
spanyol m�g csak meg sem jelent. Penfield megl�togatta Leonardot,
kellemesen elcsevegtek, azt�n elmes�lte, hogy egy "�gyfel�t" �lland�an
k�vetik, s ez az illet�t igen k�nosan �rinti, �s tal�n Leonard volna olyan sz�ves
�s visszarendeln� a kop�it. Leonard alaposan megvizsg�lta a k�rmeit, �s
elmondta, hogy van egy kis apr�s�g - bizonyos levelek �s fot�k meg
ilyesmik -, ami az � �gyfel�t �rinti k�nosan, mire Penfield �gy sz�lt: "Ejnye,
ejnye, h�t ez nagyon kellemetlen", azt�n kezet fogtak, �s m�snap reggel
Leonard post�n megkapta az �sszes levelet �s k�pet, felad� n�lk�li bor�t�kban
- de ezen a bor�t�kon a Park Row-i postahivatal b�lyegz�je �llt. �s ugyeb�r
eml�keznek Penfield c�m�re. Ravasz, mi?
E saj�ts�gos monol�g k�zben Ellery �s a b�r� s�r�n tekingettek egym�sra.
Mihelyt Moley sz�netet tartott, egyszerre nyitott�k sz�ra a sz�jukat.
- Tudom, tudom - mondta Moley. - Most azt fogj�k mondani, hogy
tal�n Marc� nem is tartotta a Constable-, Munn- �s Godfrey-f�le leveleket
mag�n�l a Godfrey h�zban, hanem Penfield �rizte �ket. - Megnyomott egy
gombot az asztalon. - H�t ezt t�st�nt megtudjuk.
- Csak nincs Penfield m�ris odakint? - ki�ltott fel a b�r�.
- C�g�nk jelszava a gyorsas�g, b�r� uram... Charlie, k�rem, vezesse be azt
az urat. �s ne feledje: semmi durvas�g vagy er�szak! "T�r�keny" - ez �ll
rajta.
Mr. Lucius Penfield sug�rz� mosollyal jelent meg az ajt�ban. Cseppet sem
l�tszott t�r�kenynek. Nagyon is er�teljes, z�m�k kis ember volt, nyak�n
hatalmas, kerek, majdnem teljesen kopasz fejet hordott csinos, r�vidre ny�rt,
�sz bajusszal, �s ebb�l a massz�v fejb�l a leg�rtatlanabb szemp�r n�zegetett
kifel�, amellyel Ellery valaha is tal�lkozott. Hatalmas, gyermeki �s egyben
angyali volt ez. a barna szemp�r, �s sz�vet melenget�en, gy�ny�r�en
ragyogott. Csillog�sa ugyanakkor vid�ms�gr�l tan�skodott, mintha
tulajdonosa folyamatosan vicceket mes�lne �nmag�nak. Az eg�sz jelens�gben
volt valami dickensi, k�l�n�sen minthogy Penfield �divat�, kit�rdelt �s
elny�tt, z�ldes sz�n� zs�ksz�vet ruh�t, kem�nygall�rt �s sz�les krav�tlit viselt,
amelyen l�patk� alak� gy�m�ntt� d�szelgett. Olyan volt, mint aki m�g egy
bogarat sem tudna eltaposni. Macklin b�r� azonban l�that�an m�sfajta
v�lem�nyt t�pl�lt fel�le, mert hossz� arca kemenny� �s kif�rk�szhetetlenn�
v�lt, s a szeme j�ghidegen villogott.
- Nah�t, ak�rki legyek, ha ez nem Alva Macklin b�r� �r! - ki�ltotta Mr.
Lucius Penfield, �s el�reny�jtott k�zzel megindult a b�r� fel�. - Hogy itt
tal�lkozunk! Ezer �ve, hogy nem l�ttam. Hogy rep�l az id�!
- Nem sz�p t�le - mondta a b�r� sz�razon, nem v�ve tudom�st a
kiny�jtott k�zr�l.
- Haha! L�tom, semmit sem v�ltozott, b�r� �r. Ma is �gy sz�rja a
vill�mokat, mint azel�tt. Mondtam is nemegyszer, hogy a szakma az egyik
legkiv�l�bb jogi elm�t vesztette el, amikor �n nyugalomba vonult.
- K�tlem, hogy �n tiszta lelkiismerettel hasonl�k�ppen nyilatkozhatn�k
mag�r�l, ha majd maga is visszavonul. Szerintem el�bb r�gj�k ki a
Kamar�b�l.
- A humora kit�n�, mint mindig, b�r� �r. Hahaha! �pp a minap mondtam
Kinsey b�r� �rnak a...
- Hagyja a r�szleteket, Penfield. Ez itt Mr. Ellery Queen; tal�n m�r hallott
r�la. Jobb lesz, ha elker�li. Ez pedig...
- Csak nem az az Ellery Queen? - ki�ltotta a kopasz emberke, �s kedves,
boh�k�s szem�t Elleryre ford�totta. - Nah�t, ez azt�n a megtiszteltet�s! Ez�rt
�rdemes volt idej�nni! J�l ismerem az �desatyj�t, Mr. Queen. Rend�rs�g�nk
legkit�n�bb embere... �s �n ugyeb�r - ezt akarta mondani, b�r� �r? - Moley
fel�gyel�, aki elragadott �gyfeleim �s bokros teend�im mell�l.
Ott �llt el�tt�k, hajlongott �s sug�rzott, �s gyors, nevet�, jovi�lis
pillant�sokkal m�rte fel mindh�rmukat.
- �lj�n le, Penfield - mondta Moley ar�nylag bar�ts�gosan. - Besz�lni
szeretn�nk mag�val.
- Ezt az embere �rt�semre adta - mondta Penfield, �s haboz�s n�lk�l
elfogadta a felk�n�lt sz�ket. - Ha nem t�vedek, egy volt �gyfelemr�l, Mr.
John Marc�r�l volna sz�. Igen szerencs�tlen �gy... A New York-i lapokban
olvastam a sors�r�l. Tudja...
- Aha, sz�val Marc� val�ban az �gyfele volt?
- Ajjaj, fel�gyel� �r, nagyon k�nos dolog ez az �n sz�momra. Rem�lem,
itt - hogy �gy mondjam - in camera �l�nk. Besz�lhetek �szint�n?
- Mi az hogy! - mondta a fel�gyel� zordul. - Ez�rt hozattam Poinsettbe.
- Hozatott? - Penfield �velt szem�ld�ke alig �szrevehet�en feljebb �velt
a szok�sosn�l. - Ez nagyon kellemetlen�l hangzik, fel�gyel� �r. Felteszem,
hogy nem �llok letart�ztat�s alatt... haha? Biztos�thatom, hogy mihelyt a
nyomoz�ja elmagyar�zta a...
- El�g a sz�vegb�l, Penfield - mondta Moley nyersen. - Kapcsolat volt
maga �s a halott k�z�tt, �s �n tudni akarom, mi volt ez.
- De hiszen �pp ezt akartam elmagyar�zni - mondta a kis ember
eln�z�en. - Maguk rend�r�k oly hevesek! Az �gyv�d, amint azt Macklin
b�r� �r is elmondhatja �nnek, �gyfeleink szolg�ja. Meglehet�sen... ���...
kiterjedt �gyv�di gyakorlatom sor�n igen sok �gyfelem volt, fel�gyel� �r;
tal�n nem mindig �llt m�domban olyan gondosan megv�logatni �ket, mint
ahogyan szerettem volna. Ebb�l k�vetkez�en szomor� k�teless�gem k�z�lni
�nnel, hogy John Marc� nem volt a... hm... legk�v�natosabb szem�lyis�g. Az
az igazs�g, hogy meglehet�sen romlott egy�n volt. De tulajdonk�ppen ez
minden, amit mondhatok r�la.
- Sz�val �gy �ll az �bra? - morgott a fel�gyel�. - M�gis, mif�le
dologban volt az �gyfele?
Penfield k�t gy�m�ntgy�r�vel d�sz�tett k�v�r kis keze bizonytalan �vet
rajzolt.
- K�l�nf�le dolgokban, fel�gyel� �r. T�bb alkalommal fordult hozz�m...
���... tan�cs�rt, �zleti �gyekben.
- Mif�le �zleti �gyekben?
- Att�l tartok - sajn�lkozott a kis ember -, ezt nem �ll m�domban
k�z�lni �nnel, fel�gyel� �r. Az �gyv�d k�telezetts�ge �gyfel�vel szemben -
hiszen tudja... M�g a hal�l sem...
- De ezt az embert meggyilkolt�k!
- Az igen szomor� r� n�zve - s�hajtott Penfield.
Csend lett. Azt�n Macklin b�r� sz�lalt meg.
- �gy tudtam, Penfield, hogy maga b�n�gyekkel foglalkozik. Mi k�ze h�t
az �zlethez?
- V�ltoztak az id�k, ami�ta �n visszavonult, b�r� �r - mondta Penfield
szomor�an. - �s valamib�l m�giscsak �lni kell, nem igaz? El sem tudja
k�pzelni, hogyan kell g�rc�lni manaps�g.
- Tal�n, ha nagyon meger�ltetem magam, el tudom k�pzelni. Legal�bbis
a maga eset�ben. Egy�bk�nt �gy t�nik, b�mulatos etikai �rz�kre tett szert,
ami�ta nem tal�lkoztunk.
- Fejl�dik az ember, b�r� �r - mosolygott a kis �gyv�d. - �s �ppen
�nr�m ne hatna az �j id�k �j szelleme? Friss szelek f�jdog�lnak a szakm�ban
is, ami�ta...
 - Fr�szkarik�t - mondta a b�r�. Ellery le nem vette a szem�t az emberke
mozg�kony �br�zat�r�l. Meg�ll�s n�lk�l mozgott a szeme, a sz�ja, a
szem�ld�ke, b�r�nek minden r�nca. Az ablakon �t bes�t� napsug�r gl�riak�nt,
t�kr�z�d�tt vissza f�nyl� feje b�bj�r�l. Rendk�v�li figura! - gondolta Ellery.
- �s vesz�lyes ellenf�l.
- Mikor tal�lkozott utolj�ra Marc�val? - ki�ltott r� nyersen a fel�gyel�.
Penfield �sszeillesztette az ujjai hegy�t.
- L�ssuk csak... Nos, igen. �prilisban fel�gyel� �r. �s most halott.
Bizony, a sors �tjai kif�rk�szhetetlenek; h�t nem, Mr. Queen? Valaki a b�n
�tj�ra l�p... �s utol�ri a hal�l. Helyre�llt a rend. A gyilkos gonosztev� a
paragrafusok seg�ts�g�vel h�sz �ven �t mindig kics�szik a b�r�s�g kez�b�l,
azt�n egy sz�p napon ban�nh�jra l�p, �s kit�ri a nyak�t. Szomor� f�nyt vet ez
a mi igazs�gszolg�ltat�sunkra!
- Milyen �gyben?
- Tess�k? Ja, eln�z�st, fel�gyel� �r. Hogy milyen �gyben fordult hozz�m
�prilisban? Persze, persze. ���... - �zleti megbesz�l�st folytattunk, mint
m�skor is. Amennyire t�lem tellett, igyekeztem a legjobb tan�csot adni neki.
- Azaz?
- Hogy t�rjen j� �tra, fel�gyel� �r! Mennyit pr�dik�ltam neki! Tudja,
gyenges�gei ellen�re is volt benne valami szeretetre m�lt�. De h�t nem
hallgatott r�m szeg�ny - �s most tess�k!
- Honnan tudta, hogy a b�n �tj�ra l�pett, Penfield, ha olyan fenem�d
�rtatlan volt a kapcsolatuk?
- Meg�rz�s, kedves fel�gyel� �r - s�hajtott az �gyv�d. - Nem hi�ba
praktiz�l az ember harminc �ven �t mint b�n�gyi jog�sz New York �llamban.
Kialakul egyfajta hatodik �rz�ke, hogy �gy mondjam, a b�n�z�i l�lekkel
kapcsolatban. Biztos�thatom, nem volt t�bb ez, mint...
- �gy semmire sem jut Penfield bar�tunkkal - mondta Macklin b�r� zord
mosollyal. - Ezt �r�kig k�pes folytatni. Volt m�dom meggy�z�dni r�la.
Javaslom, t�rjen a l�nyegre.
- Moley szeme d�h�sen villant a vend�gre. Felt�pte az egyik fi�kot,
kiragadott bel�le valamit, �s lecsapta az �r�asztalra, �ppen a kis ember sz�ke
el�.
- Ezt olvassa el!
Mr. Lucius Penfield hajland� volt meglepettnek mutatkozni, azt�n
szolg�latk�szen elmosolyodott, szarukeretes szem�veget vett el� kab�tja fels�,
zseb�b�l, orra hegy�re illesztette, �vatosan felemelte a pap�rlapot, �s �tfutotta.
Igen gondosan futotta �t. Azt�n letette, elt�vol�totta a szem�veget az orr�r�l,
visszahelyezte a zseb�be, �s h�trad�lt a sz�ken.
- Nos?
- A jelek szerint - mondta csendesen Penfield - ez egy lev�l, amelyet az
elhunyt kezdett el �rni, s amely nekem sz�l. Az a v�ratlan m�d, ahogyan
f�lbeszakad, arra enged k�vetkeztetni, hogy k�zbel�pett a hal�l, �s ily m�don
az elhunyt utols� gondolata hozz�m sz�llt. Nah�t, kedves fel�gyel� �r, ez
nagyon megind�t�. �szint�n k�sz�n�m �nnek, hogy m�dot adott arra, hogy
l�thassam. Mit is mondhatn�k? Ez olyan meghat�, hogy szinte alig tal�lok
szavakat. - �s od�ig ment, hogy zsebkend��rt kotor�szott a nadr�gzseb�ben,
el�vette, �s belef�jta az orr�t!
- Boh�c - sz�lt halkan a b�r�.
Moley fel�gyel� �kle lecsapott az �r�asztalra. Talpra ugrott.
- Ne higgye, hogy ezt ilyen k�nnyen meg�ssza! - b�mb�lte. - Tudom,
hogy maga �s Marc� rendszeresen leveleztek a ny�ron! Tudom, hogy
legal�bbis egy zsarol�si k�s�rletben maga j�rt el, amikor a dolog t�l forr�v�
v�lt mindkett�j�k sz�m�ra. Tudom...
- �gy t�nik, �n igen sokat tud - sz�lt Penfield l�gyan. - Tal�n
r�szletezze.
- Dave Leonard bar�tom a "Metropolitan" nyomoz� �gyn�ks�gt�l
mindent meg�rt nekem mag�r�l, �rti? H�t ne gondolja, hogy �tejt ezzel a
bizalmas �zleti �gyekr�l sz�l� mes�vel!
 - Hmmm. L�tom, �n azt�n nem fecs�relte az idej�t - mondta halkan a kis
ember, �s a tekintete csak �gy sug�rzott a csod�latt�l. - Igen, Marc� �s �n
val�ban levelezt�nk a ny�ron, �gy igaz. �s val�ban j�rtam Leonardn�l -
rokonszenves ember - n�h�ny h�napja, �gyfelem k�pviselet�ben. De...
- Mi az a nagy fog�s, amir�l Marc� �rni kezdett mag�nak? - ord�totta
Moley.
- De k�rem, kedves fel�gyel� �r! Higgye el, semmi ok a hevesked�sre.
Hogyan is tudn�m megmagyar�zni Marc� gondolatait? �n nem tudom, mire
gondolhatott. Szeg�ny fi�, teljesen �r�lt volt.
A fel�gyel� kinyitotta a sz�j�t, majd becsukta, Penfieldre meredt, azt�n
vadul d�b�rg� l�ptekkel az ablakhoz rohant. Megpr�b�lta visszanyerni
�nuralm�t. Penfield szomor�, v�rakoz� mosollyal �lt a sz�k�n.
- Hmm... K�rem, Mr. Penfield - sz�lalt meg lassan Ellery. Az �gyv�d
feje fel� fordult, �s n�mi �bers�g jelent meg az arc�n. De tov�bb mosolygott.
- Hagyott John Marc� v�grendeletet?
Penfield hunyor�tott.
- V�grendeletet? Nem tudhatom, Mr. Queen. �n sohasem k�sz�tettem
ilyen �ratott a sz�m�ra. Ami persze nem jelenti azt, hogy m�s �gyv�d sem. �n
nem foglalkozom ilyesmivel.
- Volt vagyona? Az �n v�lem�nye szerint maradt ut�na �r�ks�g?
A mosoly elhalt, �s - most el�sz�r - Penfieldet mintha cserbenhagyta
volna az �r�k�s j� ked�ly. �rezni lehetett, hogy valami csapd�t sejt Ellery
k�rd�se m�g�tt. Miel�tt felelt volna, alaposan szem�gyre vette Elleryt.
- �r�ks�g? Honnan tudn�m? Mint mondottam, kapcsolatunk nem volt...
���... - Elhallgatott, mint aki nem tal�lja a szavakat.
- Az�rt k�rdezem - mondta csendesen Ellery, mik�zben cs�ptet�j�vel
j�tszadozott -, mert arra gondoltam, hogy esetleg bizonyos �rt�kes
dokumentumokat az �n gondjaira b�zott. V�g�l is, mik�nt �n mondja, az
�gyv�d �s �gyfele k�zti kapcsolat t�bb�kev�sb� szent.
- T�bb�-kev�sb� - jegyezte meg a b�r�.
- �rt�kes dokumentumokat? - visszhangozta lassan Penfield. - F�lek,
nem eg�szen �rtem �nt, Mr. Queen. Tal�n �rt�kpap�rokra, r�szv�nyekre vagy
eff�l�kre gondol?
Ellery nem v�laszolt azonnal. R�lehelt a lencs�kre, gondosan
megtisztogatta �ket, azt�n az orr�ra helyezte a cs�ptet�t. Lucius Penfield
tisztelettel �s elm�ly�lt figyelemmel k�vette az eg�sz m�veletet. Azt�n Ellery
k�nnyed�n �gy sz�lt:
- Ismer �n egy bizonyos Mrs. Laura Constable-t?
- Constable? Constable? Nem hiszem, hogy ismern�m.
- �s Joseph A. Munnt? Mrs. Munnt, l�nynev�n Cecilia Ballt, a
sz�n�szn�t?
- �! - mondta Penfield. - H�t a Godfrey h�z jelenlegi vend�geir�l van
sz�? Tudtam, hogy hallottam m�r ezeket a neveket valahol. Nem, sajnos, nem
volt szerencs�m.
- Marc� nem �rt r�luk �nnek? Penfield �sszecs�cs�r�tette az ajk�t. L�tni
val� volt, hogy k�telyekkel k�zd, amelyek onnan sz�rmaztak, hogy nem tudta,
mennyit tud Ellery. Angyalian �rtatlan tekintete h�romszor is v�gigfutott
Ellery arc�n, miel�tt v�laszolt volna:
- Ijeszt�en rossz a mem�ri�m, Mr. Queen. Nem eml�kszem, �rt-e r�luk
vagy sem.
- Hmmm. Err�l jut eszembe: az �n tudom�sa szerint hobbija volt
Marc�n�k a f�nyk�pez�s? Manaps�g nagy divat. K�v�ncsi voln�k...
Az �gyv�d pislogott, Moley pedig az ablakn�l a homlok�t r�ncolva
h�trafordult. Macklin b�r� jeges pillant�sa azonban tov�bbra is a kis �gyv�d
arc�n id�z�tt.
- V�ratlan k�rd�sei vannak, kedves Mr. Queen - d�nny�gte v�g�l
Penfield, kiss� er�ltetett mosollyal az arc�n. - Hogy f�nyk�pezett-e? Lehet
�n nem tudom.
Ellery Moley fel�gyel�re pillantott.
 - Azt hiszem, fel�gyel� �r, f�l�sleges tov�bb feltartanunk Mr. Penfieldet.
Nyilv�nval�, hogy... ���... nem tud seg�teni nek�nk. Igaz�n kedves, hogy
idef�radt, Mr. Penfield.
- Mindig a legnagyobb �r�mmel - ki�ltotta Penfield, akinek m�ris
visszat�rt a j� ked�lye. �gy pattant ki a sz�kb�l, mint a gumilabda. - Van
m�g valami �haja, fel�gyel� �r?
- T�nj�n el - ny�gte Moley tehetetlen�l.
Penfield tenyer�b�l apr� zseb�ra ugrott el�.
- Ejnye, ejnye, sietnem kell, ha el akarom �rni a k�vetkez� g�pet. Nos,
uraim, sajn�lom, hogy nem lehettem a seg�ts�g�kre. - Kezet fogott Ellery
vei, meghajolt a b�r� fel�, tapintatosan kiker�lte Moley fel�gyel�t, �s az
ajt�hoz h�tr�lt. - �r�l�k, hogy �jra l�thattam, Macklin b�r� �r. Okvetlen�l
�tadom az �dv�zlet�t Kinseynek. �s term�szetesen elmondom majd Queen
fel�gyel�nek, Mr. Queen, hogy megismertem a...
�s csak besz�lt �s hajlongott �s sug�rzott, m�g akkor is, amikor az ajt� m�r
becsuk�dott b�b�jos, angyali szeme el�tt.
- Ez az ember - sz�lt Macklin b�r� komoran, tekintet�t m�g mindig az
ajt�ra sz�gezve - vagy sz�z hivat�sos gyilkos el�t�l�s�r�l besz�lte le az
esk�dtsz�ket. Tan�kat vesztegetett meg. Bizony�t�kokat semmis�tett meg
sz�ntsz�nd�kkal. Egyszer t�nkretette egy sz�p rem�nyekkel indul� fiatal
�gy�sz karrierj�t azzal, hogy nyilv�nval�an megrendezett botr�nyba keverte
egy h�rhedt alvil�gi n�vel egy gyilkoss�gi t�rgyal�s el�est�j�n... �s maga m�g
azt hitte, hegy ebb�l az emberb�l kiszedhet valamit! - Moley ajkai
hangtalanul mozogtak. - Azt tan�csolom, fel�gyel� �r, hogy m�g a l�tez�s�t
is felejtse el. T�ls�gosan agyaf�rt ember ez egy becs�letes rend�r sz�m�ra. �s
ha van valami k�ze Marc� meggyilkol�s�hoz, biztosra veheti, hogy sohasem
fogja felfedezni ezt a kapcsolatot - nem is besz�lve a bizony�t�kr�l.
Moley fel�gyel� d�b�rg� l�ptekkel kirohant, �s az �gyeletes szob�j�ba
ment, hogy ellen�rizze, v�grehajtott�k-e az utas�t�s�t.
Mr. Lucius Penfield - tudta-e vagy sem - olyan k�s�rettel t�rt vissza
New Yorkba, amelyet a szakm�ban "�rny�knak" neveznek.
Az �ton visszafel�, mik�zben a Spanish Cape fel� haladtak, a b�r� egyszer
csak megsz�lalt:
- Nem hiszem, Ellery. Ez az ember ravaszabb ann�l.
Ellery, aki elgondolkodva vezette a Duesenberget, azt k�rdezte:
- Mondd, egy�ltal�n mir�l besz�lsz? - Penfield t�voz�sa mintha az
esem�nytelens�g v�rus�val fert�zte volna meg Moley hivatal�t. Csak �gy
�ml�ttek a jelent�sek, amelyek a vil�gon semmit sem mondtak. A halottk�m
k�v�l-bel�l megvizsg�lta John Marc� porh�vely�t, �s azt �zente, hogy Marc�
hal�l�t illet�en semmi hozz�f�znival�ja nincs kor�bbi v�lem�ny�hez. Jelent�st
k�ld�tt a part�rs�g, �s sorra �rkeztek a besz�mol�k a part menti helys�gek
rend�reit�l. Az ezekben jelzett "halad�s" abban �llt, hogy Hollis Waring
motoros haj�j�t emberi szem nem l�tta, hogy a gyilkoss�g �jszak�ja �ta senki
sem tal�lkozott olyan egy�nnel, akire illett volna Kidd kapit�ny szokatlan
szem�lyle�r�sa, �s hogy David Kummer holttest�t m�g nem vetette partra a
v�z. Mindez igen elkeser�t� volt, �s �gy hagyt�k ott Moleyt, hogy a fel�gyel�
csak �gy fortyogott tehetetlen m�rg�ben.
- Arr�l, hogy a levelek Penfield birtok�ban voln�nak - d�rm�gte a b�r�.
- Sz�val ez j�r a fejedben?
- �vatosabb ann�l, mintsem hogy saj�t k�t sz�p kez�vel ilyesmihez
ny�ljon, Ellery.
- Ellenkez�leg. Szerintem, ha m�dja lett volna r�, azonnal r�teszi a kez�t
azokra a levelekre.
- Nem, nem. Penfield nem az a fajta. Tan�csokat ad, javasol, de nem
v�gzi saj�t kez�leg az eff�le munk�t. Tud Marc� b�ncselekm�nyeir�l, �s ez
el�g ahhoz, hogy a kez�ben tartsa. �s ennek a hatalomnak a kulcsa a fej�ben is
elf�r.
Ellery nem v�laszolt.
A Spanish Cape bej�rat�val szemk�zti g�r�g oszlopok el�tt meg�ll�totta a
Duesenberget. Harry Stebbins pocakja kil�kte a benzin�llom�s ajtaj�t.
- L�ttam, a Spanish Cape-en j�rtak tegnap. Sz�rny� dolog ez a
gyilkoss�g. Az egyik rend�r mes�lte...
- Bizony sz�rny� - mondta a b�r� sz�rakozottan.
- Mit gondolnak, megfogj�k a tettest? Azt mondj�k, ez a Marc� anyasz�lt
meztelen volt, amikor megtal�lt�k. Hogy mi lesz a vil�gb�l! Mondom is
mindig...
- A Spanish Cape-en sz�lltunk meg, Harry, �gyhogy egyel�re nem kell
h�zvezet� ut�n n�znie. K�sz�nj�k.
- Godfrey�kn�l laknak? - t�totta el a sz�j�t Stebbins. - Atya�risten! -
�gy n�zett r�juk, mintha legal�bbis f�listeneket l�tna. - Nah�t! - mondta
overallj�ba t�r�lgetve olajos kez�t. - Nah�t, ki a csuda hitte volna? �n meg
�ppen tegnap este k�rdeztem Annie-t�l, nem tudna-e valakit. Azt mondta...
- Igaz�n sz�vesen maradn�nk - sz�lt k�zbe gyorsan Ellery -, hogy
hallhassuk Mrs. Stebbins bizony�ra �rdekes v�lem�ny�t, kedves Stebbins, de
sajnos, sietn�nk kell. Csak egy-k�t k�rd�st szeretn�nk feltenni mag�nak.
Meddig tartott nyitva szombat �jjel?
A b�r� csod�lkozva pillantott r�. Stebbins megvakarta a fej�t.
- H�t szombaton mindig eg�sz �jjel nyitva tartok, Mr. Queen. Akkor
megy a legjobban a bolt. �ri�si a forgalom, rengetegen j�nnek Wayland fel�l
- tudja, ott a vid�m park, �gy t�z m�rf�ldnyire innen, d�l fel� -, de m�sfel�l
is.
- Vagyis be se z�r?
- Nem bizony, uram. Alszom egyet szombat d�lut�n -olyankor j�n egy
fi� Wyeb�l, az helyettes�t -, �s alig p�r sz�z yardnyira lakom innen. Nyolc
k�r�l m�r itt is vagyok, azt�n reggelig �ll a b�l. K�l�nben mindj�rt j�n is a fi�,
hogy egy kis sz�netet tarthassak. Hazaugrom, �s Annie v�r a finom, meleg...
- Ezek a h�zas�let �r�mei, Mr. Stebbins, semmi k�ts�g. De mondja,
k�ztudott dolog, hogy ez a benzink�t szombaton eg�sz �jjel nyitva tart?
- H�t, ott �ll az oszlopon, b�rki elolvashatja. Azt�n lassan tizenk�t �ve
m�r, hogy �gy csin�lom - nevetett Stebbins. - Gondolom, annyi id� alatt
csak megtanulhatt�k.
- Hmm. �s maga itt volt szombat �jjel?
- H�t persze. Hiszen mondtam. Tudja, az a helyzet...
- Idekint volt hajnali egy �rakor?
A pocakos ember megvakarta az �llat.
- Egykor? H�t l�ssuk csak... Ezt neh�z megmondani. Az a helyzet, Mr.
Queen. hogy nagyon forgalmas �jszak�m volt szombaton. Kicsit v�ratlanul is
�rt. Az �rd�g tudja, honnan j�tt az a sok kocsi, de mintha mindnek egyszerre
fogyott volna el a benzinje. J�tt is a p�nz sz�pen...
- De idekint volt?
- Gondolom, igen. Eg�sz �jjel ki-be szaladg�ltam. De mi�rt?
Ellery h�velykujja szinte s�v�tve lend�lt a v�lla f�l�.
- Mit gondol, �szrevette volna, ha valaki oda�t kij�n a Spanish Cape-re
vezet� �tr�l?
- Aha! - Stebbins ravaszul m�regette �ket. - Sz�val err�l van sz�? H�t,
uram, b�rmelyik k�z�ns�ges �jszak�n biztosan �szreveszem. El�g f�nyesek a
l�mp�im, �s pont r�vil�g�tanak arra a k�t k�iz�re ott. De szombat �jjel... -
Megr�zta a fej�t.
- Majd h�rom �ra volt, mire a forgalom cs�kkent valamit. Odabent van az
olaj, �s �lland�an be kellett rohang�lnom cser��rt... Ki is j�hetett valaki, uram.
- Biztos benne - k�rdezte Ellery -, hogy nem l�tott senkit kij�nni onnan?
Stebbins a fej�t r�zta.
- Nem tudn�m megmondani. Lehet. Ellery s�hajtott.
- K�r. Valami hat�rozottabb v�laszt rem�ltem. - A f�k fel� ny�lt, majd
meggondolta mag�t, �s ism�t h�trafordult. - Egy�bk�nt hol veszik fel
Godfrey sof�rjei a benzint �s az olajat, Stebbins? Itt?
- H�t persze, uram! N�lam csakis a legjobb min�s�g�...
- Hogyne, hogyne. Nagyon k�sz�n�m, Stebbins. - Kiengedte a f�ket,
nagyot r�ntott a korm�nyon, �s az �t t�loldal�n �ll� k�oszlopok fel� ford�totta
a kocsit.
- Voltak�ppen mi�rt tetted fel ezeket a k�rd�seket? - �rdekl�d�tt a b�r�,
amint a parkon �tvezet� �rnyas �ton gurult vel�k az aut�.
Ellery v�llat vont.
- Nincs ebben semmi k�l�n�s. K�r, hogy Stebbins nem vett �szre semmit,
mert ezzel lez�rhattuk volna a dolgot. Tegnap bebizony�tottuk, hogy a gyilkos
a sz�razf�ld�n �t menek�lt. Merre mehetett volna, ha nem ezen az �ton hagyta
el Spanish Cape-et? Hacsak le nem vetette mag�t valamelyik szikl�r�l, nem
t�vozhatott m�sfel�, mint az orsz�g�tra ny�l� bej�raton �t. Nem sz�khetett a
parkon �t sem, azt a magas dr�tker�t�st legfeljebb egy macska k�pes
megm�szni. Ha Stebbins biztosan �ll�thatta volna, hogy senki sem t�vozott a
benzink�ttal szemk�zti bej�raton kereszt�l, akkor l�nyeg�ben kiel�g�t�en
bebizony�tottuk volna, hogy a gyilkos - a h�zba menek�lt.
- Nem tudom, mi�rt kell ehhez annyit k�rdez�sk�dni - mondta az �reg�r.
- K�pes vagy a v�gtelens�gig gy�t�rni magad, hogy "bebizony�ts" valamit,
ami teljesen nyilv�nval�. M�r r�gesr�g tudjuk, hiszen ismerj�k a helyzetet,
hogy a tettes aligha lehetett k�v�l�ll�.
- Sosem "tudunk" valamit, am�g be nem bizony�tottuk.
- Ostobas�g. Az �lett�l nem lehet elv�rni, hogy a matematika
szab�lyaihoz igazodj�k - v�gott vissza a b�r�. - Az ember legt�bbsz�r
an�lk�l "tud" k�l�nb�z� dolgokat, hogy t�nyszer� bizony�t�kai voln�nak r�.
- �n m�r csak ilyen hitetlen maradok - mondta szomor�an Ellery. -
�r�k k�telked�s az �letem. N�ha a saj�t gondolkod�som eredm�ny�ben is
k�telkedem. Bonyolult lelki �letet �lek. - �jra fels�hajtott.
A b�r� d�h�sen horkantott, azt�n mind a ketten hallgattak, am�g csak a
Duesenberg meg nem �llt a h�z el�tt.
A pati�ba vezet� kapu alatt savany� arccal �lldog�lt az ifj� Cort. M�g�tte
Ros�t l�tt�k, aki kurta f�rd�ruh�csk�ban egy nyug�gyon hever�szve napozott.
M�s nem volt a k�zelben.
- J� napot - mondta Cort k�l�n�sebb meggy�z�d�s n�lk�l. - Van
valami?
- M�g semmi - d�rm�gte a b�r�.
- Sz�val m�g tart a hadi�llapot, mi? - A fiatalember barna arc�n m�rges
fintor jelent meg. - Kezd az idegeimre menni ez az eg�sz. Ha nem tudn�k, �n
dolgoz� ember vagyok: Innen el sem lehet menni. Az eg�sz h�z ny�zs�g a
detekt�vekt�l. Reggel az egyik m�g a f�rd�szob�ba is k�vetni akart; l�ttam a
v�gyat a szem�ben... Mag�t telefonon kerest�k az im�nt, Queen.
- Engem? - Ellery kiugrott a kocsib�l; az �reg�r k�vette. Egyenruh�s
sof�r pattant el�, �s elvitte az aut�t. - Kicsoda?
- Azt hiszem, Moley volt... K�rem, Mrs. Burleigh! - Az apr�, id�s
h�zvezet�n� �ppen �thaladt a balkonon odaf�nt. - Nem Moley fel�gyel�
kereste Mr. Queent az el�bb?
- De igen, uram. K�rte is, hogy h�vja vissza, mihelyt meg�rkezik.
- R�gt�n j�v�k - sz�lt Ellery. �tfutott a p�tion, �s elt�nt a m�r �rk�d
alatt. A b�r� lassan bes�t�lt a k�vezett udvarba, �s egy h�l�s ny�g�ssel le�lt
Rosa mell�. Cort a patio stukk�bor�t�s� fal�hoz d�rzs�lte a h�t�t, �s makacsul
duzzog� arccal n�zte �ket.
- Nos? - k�rdezte Rosa halkan.
- Semmi, kedvesem.
Egy darabig n�m�n �ld�g�ltek a napf�nyben. Azt�n Joseph Munn magas,
er�teljes alakja jelent meg a h�z bej�rat�ban, a nyom�ban egy unatkoz�
detekt�v. Munn f�rd�nadr�gban volt; er�t�l duzzad� fels�test�t s�t�tbarn�ra
s�t�tte a nap. A b�r� f�lig lehunyt szemmel vizsg�lgatta az arc�t. Arra gondolt,
hogy soha nem l�tott m�g ilyen kif�rk�szhetetlen, minden er�fesz�t�s n�lk�li
�nuralomr�l tan�skod� arcot.
- J� napot, b�r� �r - mondta Munn m�ly hangj�n, igen bar�ts�gosan. -
Nos, mi a helyzet?
- Semmi �js�g - d�nny�gte az �reg. - Ahogy az �gyek haladnak, a
gyilkosnak komoly es�lye van arra, hogy szabad ember maradjon.
- Az m�r baj. Nemigen kedveltem ezt a Marc�t, de az�rt nem k�v�ntam,
hogy meg�lj�k. �lni, �s �lni hagyni - ez az �n jelszavam. Odalenn, ahonnan
�n j�v�k, k�l�nben is ny�ltan int�zik el az ilyesmit, ha arra ker�l a sor.
- Argent�n�ban?
- �s k�rny�k�n. Nagyszer� hely az, b�r� �r. Azt hiszem, vissza is megyek
oda. Magam sem hittem volna, hogy �gy lesz, de r�j�ttem, hogy a nagyv�rosi
�let meg a t�bbi nem az �n esetem. Megyek is, mihelyt lehet, �s viszem az
asszonyt is. D�gleni fognak �rte a vaquer�k - mondta nevetve.
- Gondolja, hogy Mrs. Munn-nak tetszeni fog az az �let? - k�rdezte a b�r�
sz�razon.
A nevet�s elhalt.
- Mrs. Munn-nak lesz r� m�dja - mondta a f�rfi -, hogy megszokja �s
megszeresse. - Azt�n cigarett�ra gy�jtott �s �gy sz�lt: - No, viszl�t! Maga
pedig ne vegye �gy a sz�v�re, Miss Godfrey. Nincs f�rfi, aki annyit �rne -
egy olyan l�nynak, mint maga... No! Akkor megyek, �s �szom egyet. -
Bar�ts�gosan intett izmos kez�vel, �s a patio kij�rata fel� indult. Bronzbarna
t�rzse csak �gy csillogott a napf�nyben, amint Rosa �s a b�r� ut�nan�ztek. Egy
pillanatra meg�llt, hogy mondjon valamit Cortnak, aki tov�bbra is mogorv�n
�rk�d�tt a kapun�l, azt�n v�llat vont, �s kil�pett a pati�b�l. A detekt�v
�s�tozva ballagott a nyom�ban.
- Ha csak l�tom, futk�roz a h�tamon a hideg - sz�lt Rosa borzongva. -
Van valami ebben az emberben, ami...
Ellery jelent meg az udvarban; cip�sarka hangosan csattogott a k�vezeten.
A szeme ragyogott, �s sov�ny arca szokatlanul kipirult. A b�r� kiss�
felemelkedett a sz�k�n.
- Megtal�lt�k...?
- Hogy? Ja, Moley az�rt telefon�lt, mert jelent�st kapott Pittsr�l.
- Pittsr�l! - ki�ltott fel Rosa. - Elfogt�k?
- No, nem eg�szen. Az �desanyja komorn�ja nagyon is szak�rt� m�don
t�nt el, Miss Godfrey. De a kocsit, amivel megsz�k�tt, m�giscsak megtal�lt�k.
�gy �tven m�rf�ldnyire innen, �szak fel�. A maartensi vas�t�llom�s
k�zel�ben.
- Marc� kocsija!
- Az bizony. Elhagyatva. A kocsiban mag�ban semmi nyomot nem leltek,
de a hely, ahol megtal�lt�k, j� kiindul�pont a tov�bbi nyomoz�shoz. -
Cigarett�ra gy�jtott, �s ragyog� szemmel b�multa a parazsat.
- Ez az eg�sz? - k�rdezte a b�r�, �s vissza�lt.
- �pp el�g ahhoz, hogy egy igen k�l�n�s gondolatom t�madjon t�le.
Teljesen mell�kes dolog. �s - - az arca els�t�t�lt - nagyon zavar�. J�l
jegyezd meg, amit mondok, b�r� uram, most kezd�dik a t�nc!
- Mif�le t�nc?
- Az majd kider�l - mondta Ellery.

11. fejezet Obulus Kh�ronnak

Pontosan k�t �ra harminc perckor k�vetkezett be az, amire Ellery Queen
v�rt.
Ellery t�bb mint egy �r�ja �rizte a f�ldszinti hallban lev� f�lk�t, s benne a
miniat�r telefonk�zpontot, amelyben a h�z k�ls� �s bels� telefonvonalai
�sszefutottak. A kapcsol�asztalt szok�s szerint az egyik alkomornyik kezelte,
akit Ellery haboz�s n�lk�l elk�ld�tt. Az asztalon pontos kis t�bl�zat mutatta az
egyes szob�k tulajdonosainak nev�t �s a szob�khoz tartoz�
mell�k�llom�sokat. Nem volt mit tenni; v�rni kellett. �s Ellery v�rt is,
f�radhatatlanul, az ismeretlenre val� v�rakoz�s enyhe izgalm�val. A jelz� t�bb
mint egy �ra hosszat n�ma maradt.
Amikor azonban hirtelen �rdesen berregve megsz�lalt, Ellery m�ris az
asztaln�l �lt, gyorsan feltette a fejhallgat�t, �s a f�vonal kapcsol�j�hoz ny�lt.
- Igen? - k�rdezte, azon igyekezve, hogy a hangja igazi h�ziszolg�hoz
m�lt� �nnep�lyess�ggel sz�ljon. - Itt Mr. Walter Godfrey rezidenci�ja. Kivel
�hajt besz�lni?
Er�sen figyelt. A hang, amely a f�l�ben rezgett, furcsa volt. Rekedt �s
tompa, mintha tulajdonosa a sz�j�ba t�m�tt volna valamit, vagy rongyon
kereszt�l besz�lne. Egyben er�ltetett �s mesterk�lt volt; nyilv�nval� volt az
elv�ltoztat�sra ir�nyul� igyekezet.
- Mrs. Laura Constable-lal szeretn�k besz�lni - mondta a k�l�n�s hang.
- Volna sz�ves kapcsolni?
Kapcsolni! Ellery ajka megfesz�lt. A h�v� teh�t tudja, hogy a h�znak
k�zpontja van. Biztos volt abban, hogy ez az a h�v�s, amire v�rt. - Azonnal,
k�rem - v�laszolta az el�bbi hanghordoz�ssal; lenyomta a Mrs. Constable
szob�j�t jelz� t�bl�cska alatti kart, �s cs�ngetett. De a kagyl�t nem vett�k fel,
�gy h�t csengetett �s csengetett tov�bb. V�g�l meghallotta az asszony
k�sz�l�k�nek kattan�s�t, majd a hangj�t is, amely rekedten �s k�s�s�n sz�lt,
mint az�, aki �lm�b�l �bredt. - �nt keresik, asszonyom - k�nt�lta, �s m�ris
�sszekapcsolta a k�t vonalat.
Kez�vel a fejhallgat�n �sszeg�rnyedt a sz�kben, �s er�sen �sszpontos�tva
figyelt.
Mrs. Constable f�lig m�g az �lom karjaiban, �gy sz�lt:
- Igen, igen? Itt Mrs. Constable. Kivel besz�lek?
A fojtott hang megsz�lalt:
- Az ne �rdekelje mag�t! Egyed�l van? Zavartalanul besz�lhet?
A k�v�r asszony olyan hangosan f�jta ki a leveg�t, hogy Ellery f�le csak
�gy z�gott t�le. Egy szempillant�s alatt elt�nt hangj�b�l az �lom utols� nyoma
is.
- Igen! Igen! Ki...
- Ide figyeljen. Maga nem ismer engem. Sose l�tott. Ha majd leteszem a
kagyl�t, ne pr�b�lja meg lenyomozni a h�v�st. �s nem sz�l a rend�rs�gnek
sem! Egy kis �zletr�l van sz�, szigor�an kett�nk k�z�tt.
- �zletr�l? - h�pogott Mrs. Constable. - Mif�le �zletr�l?
- Tudja azt maga j�l. - Itt van el�ttem egy f�nyk�p. Maga van rajta meg
egy bizonyos f�rfi - aki az�ta meghalt -, egy�tt az �gyban, egy sz�llodai
szob�ban, Atlantic Cityben, �s az a f�rfi akkor m�g egy cseppet sem volt
halott. A k�pet �jszaka vett�k fel vakuval, am�g maga aludt. Azt�n n�lam van
egy tekercs nyolc millim�teres mozifilm mag�r�l �s arr�l a bizonyos f�rfir�l: a
Central Parkban k�sz�lt tavaly �sszel. Ezenk�v�l n�lam van annak a
szobal�nynak a vallom�sa, aki tavaly �sszel �s t�len mag�n�l szolg�lt: azokr�l
a kompromitt�l� dolgokr�l, amelyeknek tan�ja volt a maga Central Park
West-i lak�s�n, m�g a csal�dja t�vol volt. Van itt tov�bb� hat lev�l...
- Az isten szerelm�re! - mondta Mrs. Constable k�l�n�s hangon. - Ki
maga? Hogyan jutott hozz�juk? Hiszen n�la voltak! �n nem...
- Hallgasson r�m - mondta a torz hang -, �s ne t�r�dj�n azzal, hogy ki
vagyok �s hogyan jutottam hozz�juk. Legyen el�g annyi, hogy n�lam vannak.
Szeretn� visszakapni �ket, nem?
- Igen. Igen - suttogta Mrs. Constable.
- H�t visszakaphatja. Ha megfizeti az �r�t.
Az asszony olyan sok�ig hallgatott, hogy Ellery m�r agg�dni kezdett, mi
t�rt�nhetett vele. De azt�n m�gis v�laszolt, olyannyira megt�rt, f�radt �s
rem�nytelen hangon, hogy Ellery sz�v�t �sszeszor�totta a sz�nalom.
- Nem tudom megfizetni.
A zsarol� habozott. Mintha meglep�d�tt volna.
- Mi az, hogy nem tudja megfizetni? Ha net�n azt hiszi, Mrs. Constable,
hogy bl�ff�l�k, hogy nincsenek is n�lam azok a filmek �s levelek...
- Elhiszem, hogy mag�n�l vannak - mondta halkan a k�v�r asszony. -
Itt nincsenek. Valakin�l lenni�k kell.
- �gy van! �s az a valaki �n vagyok. Tal�n att�l f�l, - hogy fizet, �s �n
m�gsem adom oda �ket? N�zze, Mrs. Constable...
Furcsa egy zsarol�! - gondolta Ellery komoran. El�sz�r hallott olyant,
hogy valaki ebben a szakm�ban vit�ba bocs�tkozzon. Tal�n m�gis rossz
nyomon j�r?
- Ezreket szedett ki bel�lem - ny�sz�r�gte Mrs. Constable. - Ezreket!
Amim csak volt. Mindig meg�g�rte, hogy visszaadja a leveleket, de azt�n nem
adta. Nem adta! Becsapott. M�g csal� is volt, amellett hogy...
- �n viszont nem vagyok csal� - mondta buzg�n a fojtott hang. - �n
tisztess�ges �zletet aj�nlok. Megfizeti, ami j�r, �s t�bbet nem is hall r�lam. �n
tudom, mit �rez. A szavamat adom, hogy mindent visszakap, ha fizet. Mihelyt
eljuttat hozz�m �tezer doll�rt - mindj�rt elmondom, hogyan -,
postafordult�val megkapja az eg�szet.
- �tezer doll�rt! - Mrs. Constable felkacagott, de olyan k�s�rtetiesen,
hogy Ellerynek m�g a fejb�re is bizseregni kezdett.
- Csak? M�g �tezer centem sincs. Mindenemet elszedte az a gazember.
Nincs p�nzem, �rti? Egy centem sincs!
- Sz�val �gy �llunk! - sziszegte a n�vtelen telefon�l�. - A
szeg�nys�g�vel pr�b�l meghatni? � bezzeg kapott p�nzt mag�t�l eleget!
Maga gazdag asszony, Mrs. Constable. Ne higgye, hogy ilyen k�nnyen
megszabadul t�lem. Gondom lesz mag�ra! Nekem kell az az �t ezres, �s maga
ide fogja adni, vagy...
- K�rem! - hallotta Ellery az asszony f�jdalmas suttog�s�t.
-... vagy nagyon megb�nja! Mi van a f�rj�vel? Egy vagyont keresett alig
k�t �ve. T�le nem kaphat?
- Nem! - ki�ltotta az asszony hirtelen.
- Nem! T�le sose fogok k�rni! - Elcsuklott a hangja. - K�rem, h�t nem
�rti? Oly r�g�ta vagyok f�rjn�l. Hiszen... hiszen, �regasszony vagyok m�r.
Feln�tt gyerekeim vannak, rendes, j� gyerekek. A f�rjem belehalna, ha
megtudn�. S�lyos beteg. Mindig b�zott bennem, �s mindig boldogan �lt�nk.
Ink�bb... ink�bb meghalok, de nem mondom el neki!
- Mrs. Constable - a zsarol� hangj�b�l k�ts�gbeesett elsz�nts�g �rz�d�tt
-, �gy l�tszik, maga nem �rti, mir�l van sz�. �n mindenre k�pes vagyok, ezt
komolyan mondom! Rossz v�ge lesz a makacss�g�nak! Megszerzem azt a
p�nzt, m�g ha magamnak kell is a f�rj�hez fordulnom!
- Nem fogja megtal�lni. Nem tudja, hol van - mondta Mrs. Constable
rekedten.
- Akkor a gyerekeihez megyek!
- Nem sok haszna lesz bel�le. Egyik�knek sincs �n�ll� vagyona. A
p�nz�k be van fektetve.
- H�t akkor d�g�lj�n meg! - Ellery m�g a lefojtott hangban is �rezte a
vad, szinte �rj�ng� d�h�t. - Nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem.
Majd �n megtan�tom mag�t! Azt hiszi, sz�rakozom? A fot�, a levelek, a film,
a vallom�s - minden Moley fel�gyel� kez�ben lesz, olyan hamar, hogy...
- Csak azt ne! K�rem, nagyon k�rem! - sikoltotta Mrs. Constable. -
Csak azt ne! Higgye el, tehetetlen vagyok, nincs p�nzem...
- Akkor szerezzen!
- De mondom, hogy nem tudok - zokogta az asszony. - Nincs, kihez
fordulnom... �, h�t nem �rti? Nem kaphat p�nzt valaki m�st�l? �n
megfizettem a b�n�m�rt - ezerszeresen megfizettem. Hogy lehet ilyen
sz�vtelen, ilyen... ilyen...
- Akkor fog majd igaz�n s�rni - sziszegte a hang -, ha Moley fel�gyel�
megkapja a cuccot, �s �tadja az �js�goknak! Megb�nja m�g, hogy nem
kaparta �ssze azt az �tezret! H�lye v�n teh�n! - �s hangos reccsen�s jelezte,
hogy lecsapta a kagyl�t.
Ellery ujjai vad izgalommal futk�roztak a kapcsol�t�bl�n. �pp hogy csak
hallotta Mrs. Constable k�ts�gbeesett ny�sz�rg�s�t, �s m�ris bontott. A
k�zpontot h�vta.
- K�zpont? Nyomozza ki, honnan j�tt a h�v�s! Most tette le. Itt a
rend�rs�g - a Godfrey h�zb�l. Gyorsan!
A k�rmeit r�gva v�rakozott. "H�lye v�n teh�n." Meg a t�bbi; Marc� viselt
dolgainak k�zeli ismerete. Itt olyasvalakir�l van sz�, aki t�bbet tud, mint ami
n�h�ny kompromitt�l� f�nyk�pb�l �s iratb�l kider�lhet, amelyek v�letlen�l
ker�ltek hozz�. Valakir�l, akinek l�nyeges szerepe volt mindenben. Ebben
m�r biztos volt. Amit hallott, v�gleg meger�s�tette eddigi gyan�j�t. Ha majd
elj�n az ideje, a v�lem�nye be fog igazol�dni. De addig is, ha egy kicsit
siettetni tudn� a dolgokat...
- Eln�z�st, uram - �nekelte a telefonos -, de a h�v�s k�zvetlen
t�rcs�z�ssal t�rt�nt. Nem �ll m�domban kinyomozni. Sajn�lom. A
viszonthall�sra. - �s egy halk kattan�s.
Ellery elgondolkodva d�lt h�tra, �s r�gy�jtott. Csendben �ld�g�lt egy
darabig, azt�n Moley fel�gyel� irod�j�t h�vta Poinsettben. Az �gyeletes
k�z�lte, hogy Moley elt�vozott. Ellery meghagyta, hogy a fel�gyel� h�vja
vissza, majd letette a kagyl�t �s f�l�llt.
A hallban valami esz�be juthatott, mert hirtelen elnyomta a cigarett�j�t egy
homokkal teli �nt�ttvas tart�ban, �s a l�pcs�n Mrs. Constable szob�ja fel�
vette az �tj�t. Ott minden sz�gyenkez�s n�lk�l az ajt�hoz nyomta a f�l�t, �s
hallgat�zott. Mintha visszafojtott zokog�st hallott volna.
Kopogott. A zokog�s elhalt. Azt�n Mrs. Constable hangja sz�lt, de
valahogy furcs�n:
- Ki az?
- Besz�lhetn�nk egy pillanatra, Mrs. Constable? - k�rdezte Ellery
bar�ts�gosan.
Csend. Majd:
- Maga az, Mr. Queen?
- Igen, �n vagyok.
- Nem - mondta a k�l�n�s hang. - Nem �hajtok besz�lni �nnel, Mr.
Queen. Nem... nem �rzem j�l magam. K�rem, hagyjon. Tal�n majd m�skor.
- De csak azt akarom mondani, hogy.... - K�rem, Mr. Queen. Igaz�n
rosszul vagyok.
Ellery v�llat vont a csukott ajt� el�tt. -
Rendben van. Eln�z�st - mondta, �s els�t�lt.
A szob�j�ba ment, f�rd�nadr�gba b�jt �s v�szoncip�t h�zott, azt�n
fel�lt�tte a k�nt�s�t, �s lement az �b�lbe. Az�rt legal�bb egyszer megm�rt�zik
az Atlanti-�ce�nban, miel�tt ez az �tkozott �gy lez�rul - gondolta
rosszkedv�en, mik�zben a teraszon �rt �ll� rend�r fel� b�lintott. Biztos volt
abban, hogy nem �rdemes tov�bb v�rakozni a telefon mellett. Ez j� lecke
lesz... a t�bbieknek. Moley fel�gyel� �gyis r�videsen jelentkezik.
A v�z m�r el�g magasan �llt; k�zeledett a dag�ly. Ellery a homokba
haj�totta a holmij�t, a v�zbe vetette mag�t, �s er�teljes karcsap�sokkal haladt a
ny�lt tenger fel�.
Valaki - nem �ppen gyeng�den - meg�rintette a v�ll�t. Kinyitotta a
szem�t. Moley fel�gyel� hajolt f�l�. Sz�les, v�r�s k�p�n olyan k�l�n�s
kifejez�s �lt, hogy Ellery egy szempillant�s alatt mag�hoz t�rt, �s hirtelen
fel�lt a homokban. A nap m�lyen a l�t�hat�r sz�l�n �llt.
- Maga is j�kor alszik - mondta Moley fel�gyel�.
- H�ny �ra? - Ellery megborzongott; csupasz mell�t h�v�s fuvallat �rte.
- H�t m�lt.
- Hmm. �sztam egy nagyot, �s amikor vissza�rtem, nem tudtam
ellen�llni ennek a finom, puha homoknak. Mi t�rt�nt, fel�gyel� �r? Feld�ltnak
l�tszik. �zenetet hagytam mag�nak az �gyeletesn�l, hogy h�vjon vissza; tud
r�la? Ez kora d�lut�n volt. F�l h�rom �ta nem is volt a hivatal�ban?
Moley �sszeszor�totta a sz�j�t, �s f�rk�sz� tekintettel n�zett k�r�l. De a
teraszon nem volt m�s, csak az �rt �ll� rend�r, s k�toldalt a szikl�k
elhagyottan, �lesen meredtek az �g fel�. Leguggolt Ellery mell� a homokba, �s
dagadoz� zseb�ben kutatott.
- Ezt n�zze meg - mondta csendesen. Kis, lapos csomag volt a kez�ben.
Ellery a keze fej�vel megd�rzs�lte az orr�t.
- M�ris? - k�rdezte s�hajtva, �s elvette a Csomagot.
- Hogyan?
- Ne haragudjon, fel�gyel� �r. Hangosan gondolkodtam.
A csomagot k�z�ns�ges barna csomagol�pap�r burkolta, �s piszkos, feh�r
zsineggel k�t�tt�k �ssze. Moley fel�gyel� nev�t �s poinsetti c�m�t nagy
bet�kkel �rt�k az egyik oldal�ra, h�g, k�k, gyan�san postahivatali sz�n�
tint�val. Ellery kibontotta a zsin�rt �s a pap�rt: v�kony bor�t�kk�teg, egy kis
f�nyk�p �s egy apr� mozifilm-ors� hullott ki bel�le. Kinyitotta az egyik
levelet, egy pillant�st vetett az al��r�sra, arc�n kelletlen fintorral megn�zte a
f�nyk�pet, letekert n�h�ny l�bnyit a filmb�l, �s a f�ny fel� tartotta a celluloid
szalagot... azt�n sz�pen visszacsomagolta az eg�szet, �s �tny�jtotta Moleynak.
- Nos? - morogta Moley egy kis id� m�lt�n. - Nem l�tszik
meglepettnek. Nem is �rdekli?
- Ami az els� k�rd�st illeti: nem. Ami a m�sodikat: nagyon is. Van egy
cigarett�ja? Elfelejtettem lehozni a magam�t. - Ellery b�lintott, amikor a
fel�gyel� t�zet adott. - Ezt akartam elmondani mag�nak, amikor felh�vtam.
Moley h�pogott.
- Maga tudta?
Ellery t�relmesen adta el� a Mrs. Constable �s a titokzatos telefon�l� k�zti
besz�lget�s r�szleteit. Moley elgondolkodva hallgatta.
- Hmm - sz�lt, amikor Ellery a v�g�re �rt. - Sz�val ez az alak, b�rki
l�gyen is, bev�ltotta a fenyeget�st, �s elk�ldte nekem ezeket a holmikat. De
mondja, Mr. Queen - �s egyenesen Elleryre b�mult -, honnan tudta, hogy
valaki telefon�lni fog?
- Nem tudtam; de val�sz�n�nek t�nt. De most hagyjuk, hogy mik�ppen
jutottam erre a gondolatra; egyszer majd elmes�lem. Most ink�bb maga
mondja el nekem, hogy mi t�rt�nt.
Moley a tenyer�n egyens�lyozta a csomagot. - �gy l�tszott, nyomon
vagyunk Pitts �nagys�g�t illet�en. Kimentem, hogy ut�nan�zzek. A nyom
Maartensbe vezetett. Ott azonban elakadtunk, �s amikor visszat�rtem, mondta
az emberem, hogy keresett. �ppen vissza akartam h�vni - ennek t�bb mint
egy �r�ja -, amikor j�tt a k�ld�nc.
- K�ld�nc?
- Igen. Tizenkilenc �v k�r�li fi�. Van egy �reg Fordja. Mondta, hogy egy
h�szas�rt vette tavaly. M�g szinte gyerek. Ut�nan�zt�nk, de minden rendben
van k�r�l�tte.
- Hogy ker�lt hozz� a csomag?
- Maartensbe val�. J�l ismerik a v�rosban; �zvegy �desanyj�val �l. Ezt
hamar megtudtuk, amikor felh�vtuk telefonon a maartensi rend�rs�get. De a
fi� vallom�sa egybev�gott az anyj��val. Ma d�lut�n, �gy h�rom �ra k�r�l a fi�
�s az anyja odabenn voltak a h�zban, amikor valami puffan�st hallottak az
utcai veranda fel�l. Kimentek, �s ott tal�lt�k ezt a csomagot. Egy elv�ltoztatott
k�z�r�ssal �rt �zenet �s egy t�zdoll�ros volt hozz�er�s�tve. Az �zenet csak
annyi, hogy a csomag azonnal k�zbes�tend� hozz�m. Poinsettbe. Mire a fi�
be�lt az �reg Fordba, �s elhozta. Kellett nekik az a t�zes.
- �s nem l�tt�k, hogy ki dobta be a csomagot?
- Mire ki�rtek, m�r elt�nt.
- K�r. - Ellery t�prengve f�jta a f�st�t, s a b�borsz�n� hull�mokat n�zte.
- De nem ez a legnagyobb baj - d�nyny�gte Moley, mik�zben egy
mar�knyi homokot vett fel, �s lassan kipergette vastag ujjai k�z�tt. - Mihelyt
megkaptam ezt a csomagot �s belen�ztem, felh�vtam Mrs. Constable-t..
- Mit csin�lt? - Ellerybe hirtelen visszat�rt az �let; a cigaretta kihullt az
ujjai k�z�l.
- Mi m�st tehettem volna? Nem tudhattam, hogy maga mindent
kihallgatott. Kellett valami t�mpont. Valahogy furcs�nak t�nt a hangja, amikor
besz�ltem vele. Elmondtam, hogy...
- Csak nem azt akarja mondani - ny�gte Ellery -, hogy besz�lt a
levelekr�l �s a t�bbi holmir�l, amiket kapott?
- H�t... - A fel�gyel� szerencs�tlen k�pet v�gott. - Azt hiszem,
c�loztam r�. �s miut�n �gy l�tszott, hogy b�ven lesz dolgom a hivatalban -
tartanom kellett a kapcsolatot a maartensi rend�rs�ggel, hogy a nyom�ban
maradjunk annak, aki ezt a csomagot k�ldte -, megk�rtem, hogy �lj�n
kocsiba, �s j�jj�n el hozz�m egy kis cseveg�sre. Felh�vtam a fi�kat itt, hogy
elengedhetik. � azt mondta, elj�n. Azt�n hozz�l�ttam a telefon�l�shoz, �s
mire �szre t�rtem, m�r vagy egy �ra is eltelt. �s a k�v�r asszonys�g nem j�tt.
M�r r�g ott kellett volna lennie. Innen Poinsettbe a legrosszabb esetben sem
tart tov�bb az �t egy f�l�r�n�l. Felh�vtam az egyik itteni emberemet, aki
elmondta, hogy Mrs. Constable el sem hagyta a h�zat, �gy azt�n... sz�val most
itt vagyok. - Lelkiismeret-furdal�s �rz�d�tt a hangj�n. - Majd kider�tem,
hogy mi�rt gondolta meg mag�t.
Ellery viharz� tekintettel a tengerre pillantott, azt�n megragadta k�nt�s�t �s
strandcip�j�t, �s talpra ugrott.
- Sz�rny� bajt kavart, fel�gyel� �r - vetette oda, mik�zben mag�ra
r�ntotta a k�nt�st meg a cip�t. - Gyer�nk!
Moley fel�gyel� engedelmesen felkelt, leporolta a ruh�j�t, �s szel�d
b�r�nyk�nt k�vette.
Jorum �ppen vir�gokat �ltetett �t a pati�ban.
- Nem l�tta Mrs. Constable-t? - lihegte Ellery. Alig kapott leveg�t, �gy
rohantak fel a teraszr�l.
- Azt a k�v�ret? - Az �reg a fej�t r�zta. - Nem �n. - Megingathatatlan
nyugalommal folytatta a munk�t; fel sem n�zett. Egyenesen Mrs. Constable
szob�ja fel� vett�k az �tjukat. Ellery kopog�s�ra nem �rkezett v�lasz. Bel�kte
az ajt�t, �s bel�pett. Odabent rendetlens�g fogadta �ket - gy�r�tt �gytakar�,
padl�ra dobott pongyola, az �gy melletti asztalk�n csikkekkel teli hamutart�...
N�m�n �sszen�ztek, �s kil�ptek a szob�b�l.
- Hol a pokolban lehet? - mordult fel Moley, de a szeme elker�lte Ellery
tekintet�t.
- Ki lehet hol a pokolban? - k�rdezte egy szel�d bariton hang.
Megfordultak.
Macklin b�r� �llt a folyos� k�zep�n, szemben a l�pcs�vel.
- Mrs. Constable! L�ttad? - k�rdezte Ellery hat�rozottan.
- Hogyne. Valami baj van?
- Rem�lem, hogy nincs. Hol? Az �reg�r szem�gyre vette �ket.
- A szirt t�loldal�n. Alig n�h�ny perce. A golfp�lya t�j�n k�dorogtam az
el�bb; s�t�ltam egyet. A szikla perem�n �ld�g�lt, l�gatta a l�b�t, �s a tengert
b�multa. Az �szaki oldalon. Odamentem, �s sz�ltam hozz�. Szeg�ny, olyan
mag�nyosnak l�tszott! De m�g csak h�tra se fordult; mintha nem is hallott
volna. Csak n�zte a vizet. H�t hagytam, hadd merengjen, �s...
De Ellery m�r futott is a folyos�n, a l�pcs� fel�.
Sietve haladtak felfel� a csupasz sziklafalba v�jt meredek l�pcs�n, Ellery
az �len, m�g�tte Moley fel�gyel� szuszogott, s legh�tul, komor kifejez�ssel az
arc�n, az �reg Macklin b�r� iparkodott. A Spanish Cape kis plat�j�nak �szaki
oldal�n sokkal ritk�bban n�ttek a f�k �s a bokrok, mint a d�li oldalon, �s az
egyenletes, f�ves talaj emberi k�z munk�j�r�l tan�skodott. Macklin b�r�
egyenesen el�re mutatott, amikor el�rt�k a l�pcs� cs�cs�t. Futva igyekeztek
arrafel�, �s egy facsoporton �tt�rve ism�t a ny�lt terepre �rkeztek. �s itt
meg�lltak.
Nem volt ott senki.
- K�l�n�s - mondta a b�r�. - Tal�n els�t�lt valamerre...
- Ut�na, gyorsan, ki erre, ki arra - mondta Ellery. - Meg kell tal�lnunk!
- De...
- Tegy�k, amit mondtam!
Ibolyasz�n� s�vok szelt�k �t az eget. S�t�tedett.
T�v� tett�k a kert �szaki oldal�t, ahol a legs�r�bb volt az erd�. Id�nk�nt
egyik�k vagy m�sikuk kiszaladt a ny�lt fenns�kra, �s k�r�ln�zett, majd
visszat�rt a f�k k�z�.
Rosa Godfrey golfzs�kj�val a v�ll�n a tenger fel� igyekezett a golfp�ly�r�l.
F�radt volt, s a haj�t a sz�l k�cosra f�jta.
Hirtelen meg�llt. Mintha valami feh�ret l�tott volna felvillanni a t�volban,
eg�szen a szirt perem�n�l. Gondolkod�s n�lk�l megfordult, �s a v�delmet ad�,
k�zeli cserj�s fel� vette az �tj�t. Egyed�l akart lenni. Volt valami ebben az esti
�gboltban �s a tenger k�zeled� fodraiban, ami elvette a kedv�t az emberi
t�rsas�gt�l.
Earle Cort elhaladt a hatodik halom mellett a golfp�ly�n. A szeme kutatva
j�rt fel-al�.
Mrs. Constable a szirt f�ves perem�n �lt, vastag l�ba a m�lybe l�gott.
Lehorgasztotta a fej�t, �s �veges szemmel b�mult lefel�.
Egy kis id� m�lva k�t k�v�r kez�t a szirt sz�l�re helyezte,
megt�maszkodott rajta, �s a l�b�val h�trafel� cs�szott, azt�n talpra �llt.
M�g mindig a tengert n�zte, �s el�bbre l�pett.
Ott �llt, arccal a fodroz� v�z fel�, cip�j�nek orra egy gondolattal kijjebb a
szikla perem�n�l. A szokny�ja csattogott a sz�lben. Nem mozdult, meg sem
rezzent. Csak a szokny�j�t lebegtette a sz�l. Ott �llt; alakja s�t�ten,
mozdulatlanul rajzol�dott az �gre. S a k�vetkez� pillanatban m�r nem volt ott.
Az �g fel� l�kte karj�t, valami rekedt hang t�rt kereszt�l elszorult tork�n, �s
szinte kett�szelte az esti leveg�t. Azt�n nyomtalanul elt�nt, mintha a f�ld
nyelte volna el.
Ellery kics�rtetett a f�k k�z�l. �s meg�llt. N�i alak fek�dt a f�ben, arcra
borulva, majdnem a szirt perem�n�l. Arc�t a kez�be temette, a v�lla reszketett.
T�rdnadr�gos f�rfi �llt mellette, tehetetlen�l �k�lbe szor�tott k�zzel. Nem
messze golf�t�kkel teli zs�k hevert.
Ellery h�ta m�g�l zaj hallatszott. Megfordult. Moley fel�gyel� rontott ki az
erd�b�l.
- Hallotta? - ki�ltotta Moley elfullad� hangon. - Hallotta azt a sikolyt?
- Hallottam - mondta Ellery k�l�n�s s�hajjal.
- Ki lehetett az? - Moley megpillantotta a f�rfit �s a n�t, elkomorult, �s
d�h�dt bika m�dj�ra rohant fel�j�k. - H�! - ki�ltotta. A f�rfi nem fordult
meg, �s a n� sem n�zett fel.
- K�s�? - k�rdezte egy reszket� hang. Macklin b�r� meg�rintette Ellery
v�ll�t. - Mi t�rt�nt?
- Szeg�ny bolond - mondta Ellery csendesen, �s v�lasz n�lk�l elindult a
sziklaperem fel�.
Moley a f�ld�n fekv� n�t n�zte; Rosa Godfrey volt. Mellette Earle Cort
�llt.
- Ki sikoltott?
Egyik�k sem adta jel�t, hogy hallotta volna.
- Hol van Mrs. Constable? - k�rdezte csikorg�, rekedt hangon Moley.
Cort hirtelen �sszerezzent, �s megfordult. Az arca sz�rke volt �s
izzads�gt�l nedves. T�rdre ereszkedett Rosa mellett, �s a l�ny fekete haj�t
simogatta.
- J�l van, Rosa - ism�telgette tomp�n. - J�l van, Rosa.
A h�rom id�sebb f�rfi a szirt perem�hez l�pett. Valami feh�r himb�l�zott
l�gyan odalent, vagy hatvan l�bnyira alattuk. Ellery hasra vetette mag�t,
el�recs�szott, �s kin�zett a m�lys�g f�l�tt.
Mrs. Constable sz�tvetett karral-l�bbal fek�dt a habz� v�zben a szirt
l�b�n�l, arccal f�lfel�, az egyik ki�ll�, �les szikl�n. Hossz�, kibomlott haja
lebegett, s k�r�l�tte v�r�s sz�nben j�tszott a v�z.

12. fejezet Egy zsarol� gondjai

Csendben elt�vozni a jelent�ktelen emberek privil�giuma. Az er�szakos

hal�l egy csap�sra fontos szem�lyis�gg� teszi a jelent�ktelen embert, s
alapvet� jelk�pp� a k�znapit. A hal�lban Laura Constable-t �ppen az a k�tes
h�rn�v �rte utol, amelyet oly nagyon szeretett volna elker�lni �let�ben.
�sszez�zott teste a tolakod� tekintetek keresztt�z�be ker�lt. Egyetlen r�vid
zuhan�s a f�ves szirttet�t�l a fekete v�zben nyugv� barna szikl�ig meghozta
sz�m�ra a "halhatatlans�got".
F�rfiak j�ttek, n�k j�ttek, kamer�k lencs�i szegez�dtek holttest�re.
Riporterek tollai sz�ntott�k a pap�rt. Telefonok cs�r�gtek, lakonikus
�zeneteket k�ldve ide-oda. A sov�ny halottk�m unott ujjakkal vizsg�lta k�v�r
test�t. Ruh�j�nak egy foszl�nya titokzatos m�don elt�nt; let�pte valaki, aki
moh�bb volt, mint amit megenged a sajt�nak kij�r� el�jogokkal kapcsolatos
etika.
Moley fel�gyel� n�m�n s�t�lt fel-al� ebben a vad ny�zsg�sben; a
tekintet�b�l semmit nem lehetett kiolvasni. Hagyta, hogy az �js�g�r�k
kedv�kre n�zegess�k a hull�t, a Spanish Cape �szaki szeglet�t �s a v�rfoltos
szikl�t. Emberei fejvesztetten szaladg�ltak ide-oda; szeml�tom�st megzavarta
�ket az esem�nyek ilyet�n fordulata. Godfrey�k, Cort �s Munn�k �sszeb�jtak
a pati�ban; sz�delegve �lltak a f�radhatatlan f�nyk�p�szek kamer�inak
�sszt�z�ben, �s g�piesen v�laszolgattak a feltett k�rd�sekre. Moley egyik
embere k�zben kider�tette Mrs. Constable New York-i c�m�t, �s m�r
t�viratozott is a fi�nak; Ellery volt az, aki megrend�lten id�zte fel
eml�kezet�ben a halott asszony hangj�t, �s lebesz�lte �ket arr�l, hogy a f�rj�t
�rtes�ts�k. Minden egyszerre t�rt�nt, s nem is t�rt�nt semmi. Rossz �lom volt
az eg�sz.
A firk�szok k�r�lvett�k a mogorva Moleyt.
- Mi az �bra, fel�gyel�? Ki tette? Gcndolja, hogy Cort volt? Gyilkoss�g
vagy �ngyilkoss�g, f�n�k? Mif�le kapcsolat volt Constable-n� �s Marc�
k�z�tt? Azt mondj�k, a szeret�je volt; igaz ez? Mondjon m�r valamit!
Amikor az eg�sz v�get �rt, �s elt�vol�tott�k az utols� riportert is, a
fel�gyel� a kivil�g�tott patio ajtaj�hoz intette egyik ember�t, �s a lehet�
legk�nnyedebb t�rsas�gi hangnemben �gy sz�lt:
- Nos, Cort, mi a helyzet?
A fiatalember kiv�r�s�d�tt szemmel b�mult Moleyra.
- Nem � tette. Nem �!
- Ki nem tett mit?
Most m�r s�t�t �jszaka volt, �s a ravasz �gyess�ggel elektromoss� alak�tott
spanyol f�kly�k hossz� f�nyfoltokat vetettek a k�vezetre. Rosa meglapult egy
sz�kben.
- Rosa. Nem � l�kte le. Esk�sz�m, fel�gyel� �r!
- Lel�kte?... - Moley nagy szemeket meresztett. - Mondta valaki, hogy
Mrs. Constable-t lel�kt�k, Cort? Egyszer�en csak tudni akarom, mi t�rt�nt. Ne
felejtse el, hogy jelent�st kell �rnom.
- Sz�val - dadogta a fiatalember - nem hiszi azt, hogy... gyilkoss�g
t�rt�nt?
- Ne azzal t�r�dj�k, hogy �n mit hiszek. Mi t�rt�nt? Miss Godfreyval
volt, amikor...
- Igen! - v�gta r� Cort sietve. - Mindv�gig. Az�rt mondom, hogy...
- Nem volt velem - sz�lalt meg Rosa f�radt hangja. - Hagyd ezt abba,
Earle. Csak rontasz az eg�szen. Egyed�l voltam, amikor... amikor t�rt�nt.
- Az �g �ldja meg, Earle! - mordult fel Godfrey; cs�f k�pe olyan volt,
mint az aggodalom gorg�f�je. - Mondjon igazat. Ez m�r... ez m�r... - Az
arc�t t�r�lgette, pedig h�v�s volt.
Cort nagyot nyelt.
- Am�g Rosa... Sz�val �t kerestem.
- M�r megint? - mosolygott a fel�gyel�.
- Igen. Nem nagyon volt kedvem semmihez. Valaki - tal�n Munn volt
- azt mondta, hogy a golfp�ly�n l�tta, �gy h�t odamentem. Amikor ki�rtem a
cserj�sb�l, k�zel... ahhoz a helyhez, megl�ttam Ros�t.
- �s?
- �thajolt a perem f�l�tt. Nem �rtettem. R�ki�ltottam, �s m�g csak nem is
hallotta. Azt�n egyszerre csak a f�be vetette mag�t, �s s�rni kezdett. Amikor
oda�rtem, len�ztem, �s l�ttam a holttestet odalent a szikl�n. Ennyi az eg�sz.
- �s maga, Miss Godfrey? - Moley ism�t mosolygott. - Mondom, csak
a jelent�s kedv��rt.
- �gy volt, ahogy Earle mondja. - A l�ny megd�rzs�lte az ajk�t a keze
fej�vel, �s a r�zsnyomokat b�multa a b�r�n. - �gy tal�lt r�m. Hallottam, hogy
sz�l hozz�m, de teljesen magamon k�v�l voltam. - Megborzongott, majd
gyorsan folytatta. - El�gettem egy kicsit a golfp�ly�n, csak �gy magamban.
Olyan... olyan halotti volt itt minden az�ta, hogy... Azt�n elf�radtam, �s
gondoltam, kis�t�lok a szirtre, lefekszem, �s... sz�val, csak lefekszem.
Egyed�l akartam lenni. De alighogy ki�rtem a f�k �s a bokrok k�z�l,
megl�ttam Mrs. Constable-t.
- Igen, igen - sz�lt Macklin b�r� s�rget�en. - Ez igen fontos, kedvesem.
Egyed�l volt az az asszony? Mit l�tott?
- Gondolom, egyed�l volt. �n nem l�ttam senki m�st. Csak �t. H�ttal �llt
nekem, a tenger fel� n�zett. Olyan k�zel �llt a szikla sz�l�hez, hogy... hogy
megijedtem. Nem mertem megmozdulni, ki�ltani, b�rmit is tenni. Att�l
f�ltem, ha zajt csapok, megijesztem, �s elvesz�ti az egyens�ly�t. Csak �lltam
ott, �s n�ztem. Olyan volt, mint valami... �, tudom, hogy ostobas�g �s mer�
hiszt�ria az eg�sz!
- Nem, Miss Godfrey - mondta Ellery komoran. - Folytassa. Mondjon
el mindent, amit l�tott �s �rzett.
A l�ny tweedszokny�ja sz�l�t t�pdeste.
- H�tborzongat� volt. Igen! S�t�tedett. �gy �llt ott, olyan feket�n �s
mozdulatlanul, mint egy k�szobor! Azt�n, azt hiszem, �n is megbolondultam
egy kicsit, mert eml�kszem, arra gondoltam, hogy olyan az eg�sz, mint egy
filmjelenet, mintha meg lenne rendezve. Tudj�k, kisz�m�tva a f�ny �s az
�rny�k hat�sa. Ez persze mer� hiszt�ria volt.
- J�l van, Miss Godfrey - mondta Moley igen bar�ts�gosan. - Ez mind
nagyon �rdekes, de mi volt Mrs. Constable-lal? Eg�szen pontosan mi t�rt�nt
vele?
Rosa mozdulatlanul �lt a hely�n.
- Azt�n... azt�n egyszerre csak elt�nt. Ahogy mondtam, �gy �llt ott, mint
egy szobor. �s mire �szbe kaptam, m�r magasra emelte a karj�t, �s
valamif�le... sikollyal el�rebukott, a szirt perem�n �t. Egyszer�en elt�nt. �s
�n... hallottam azt a hangot... amikor a teste a... �risten, am�g �lek, nem
felejtem el! - megborzongott, a sz�ja n�m�n mozgott, �s a keze az anyja
kez�t kereste. Mrs. Godfrey, aki mintha megdermedt volna, merev
mozdulatokkal simogatta. Csend volt. Majd Moley megsz�lalt:
- M�s nem l�tott, nem hallott valamit?
- Nem - mondta Cort. - Akarom mondani, �n nem - tette hozz� f�lig
suttogva.
Senki m�s nem v�laszolt. Moley sarkon fordult, s a sz�ja sark�b�l csak
ennyit mondott Ellerynek �s a b�r�nak:
- Gyer�nk, uraim!
Sz�tsz�r�dva, le-lemaradozva mentek fel az emeletre; mindegyik�k a maga
gondolataiba m�lyedt. Mrs. Constable szob�ja el�tt a folyos�n k�t, a
K�zeg�szs�g�gyi Hivatal egyenruh�j�t visel� f�rfi v�rakozott, a l�bukn�l az
ismer�s, kiss� ijeszt� kos�r. Moley felny�g�tt, �s kinyitotta az ajt�t. A t�bbiek
k�vett�k.
A halottk�m �ppen letakarta a testet. Kiegyenesedett, �s savany� pillant�st
vetett r�juk. A holttest �ri�si halomk�nt hevert az �gyon. A leped�n v�rfoltok
�t�ttek �t.
- Nos, Blackie? - k�rdezte Moley.
A v�zna, csontos f�rfi az ajt�hoz ment, �s kisz�lt a v�rakoz� embereknek.
Azok bevonultak, letett�k a kosarat, �s az �gyhoz l�ptek. Ellery �s a b�r�
�szt�n�sen f�lren�ztek; mire visszaford�tott�k a tekintet�ket, az �gy �res volt,
a kos�r teli, �s a k�t egyenruh�s a homlok�t t�r�lgette. Senki sem sz�lt, m�g ki
nem mentek.
- Mi az, hogy nos? - k�rdezte a halottk�m. D�h�s volt; beesett arc�n
v�r�s foltok �gtek. - Mi a fen�t k�pzelnek maguk, mi vagyok �n, var�zsl�?
Nos! Meghalt, �s k�sz! Meghalt a zuhan�s k�vetkezt�ben. Kett�t�rt a
h�tgerince, att�l az apr�s�gt�l eltekintve, hogy a kopony�ja �s a l�ba is
�sszeroncsol�dott. Nos! Rosszul leszek, ha magukra n�zek!
- Mag�nak meg mi baja? - m�rgel�d�tt Moley. - Goly� okozta s�r�l�s,
k�ssz�r�s - semmi ilyesmi?
- Semmi!
- Nagyon j� - mondta Moley lassan, a kezeit d�rzs�lgetve. - Ez remek.
Tiszta �gy, uraim. Mrs. Constable �lete t�nkrement - ami r� v�rt, az maga a
pokol volt a sz�m�ra. A f�rje haldoklik, szigor� erk�lcs� kispolg�ri
k�rnyezetben �l �s �gy tov�bb. A f�rj�hez nem mehetett a p�nz�rt, hogy
megv�s�rolhassa a zsarol� hallgat�s�t, neki mag�nak nem volt doh�nya, �gy
mihelyt megtudta t�lem, hogy megkaptam a leveleket meg a t�bbit -
szomor�, de mit tegy�nk? -, az egyetlen kiutat v�lasztotta, ami megmaradt a
sz�m�ra.
- Azaz �ngyilkoss�got k�vetett el? - k�rdezte a b�r�.
- Telital�lat, b�r� �r.
- Ez egyszer, �gy l�tom, �szn�l van - morogta d�h�sen a halottk�m, �s
haragos mozdulattal kattintott� be a t�sk�j�t. - �n is �gy gondolom.
B�nt�nynek semmi jele.
- Lehets�ges - d�nny�gte a b�r�. -
�rzelmi kiegyens�lyozatlans�g, felborult emberi kapcsolatok, s mindez a
n�k sz�m�ra vesz�lyes �letkorban... igen, igen, nagyon is lehets�ges.
- Tov�bb� - tette hozz� Moley k�l�n�s el�gedetts�ggel - ha az a l�ny,
Rosa, igazat mond, m�rpedig � minden szempontb�l tiszta, akkor egyszer�en
nem is t�rt�nhetett m�s, mint �ngyilkoss�g.
- De igen, t�rt�nhetett - sz�lalt meg lassan Ellery.
- Hogy? - Moley megd�bbent.
- Ha vitatkozni �hajt, fel�gyel� �r, megism�tlem: igen, t�rt�nhetett,
legal�bbis elvileg.
- De ember, �tvenl�bnyi t�vols�gon bel�l egy teremtett l�lek sem volt,
amikor az az asszony levetette mag�t! Nem l�ttek r�, ez holtbiztos, �s k�ssel
sem sebezt�k meg. H�t mit akar? A mindens�git, �r�m ilyen egyszer�en
letudni valamit! - De k�tely �lt az arc�n, ahogy Elleryt n�zte.
- Kinek-kinek a maga �r�me. Doktor �r, az az asszony a h�t�ra zuhant,
ugye?
A halottk�m fogta a t�sk�j�t, �s elfintorodott. - Musz�j felelnem ennek az
alaknak? - k�rdezte panaszos�n Moleyt�l. - Folyton h�lyes�geket k�rdez.
Az els� perct�l kezdve ideges�t.
- Gyer�nk, Blackie, ne k�resse - mag�t - morogta a fel�gyel�.
- Igenis, uram - vicsorogta a halottk�m -, a h�t�ra esett.
- L�tom, nem kedveli a sz�krat�szi met�dust - mosolyodott el Ellery;
azt�n a mosoly elt�nt, �s �gy sz�lt: - �s miel�tt lezuhant a szirtr�l, eg�szen a
sz�l�n �llt, ugye? Igen. Nem sok kellett volna ahhoz, hogy elvesz�tse az
egyens�ly�t, ugyeb�r? H�t persze hogy nem.
- Hov� akarsz kilyukadni, Ellery? - k�rdezte a b�r�.
- Kedves Szol�nom, Moley fel�gyel� C�z�rral egy�tt �gy v�li, hogy
"fere libenter homines id, quod volunt, credunt". K�nyelmes megold�snak
tal�lja Mrs. Constable �ngyilkoss�g�t, ugye, fel�gyel� �r?
- Mi az �rd�g�t besz�l?
- "Azt gondoljuk, amit hinni szeretn�nk", mi?
- Na, ide figyeljen.
- Nyugalom, nyugalom - mondta k�nyelmes lass�s�ggal Ellery. - �n
nem mondom, hogy nem lett �ngyilkos. Csup�n arra szeretn�k r�mutatni,
hogy m�g az adott k�r�lm�nyek k�zt sem lehetetlen, hogy Mrs. Constable-t
meg�lt�k.
- De hogyan? - vesztette el a t�relm�t Moley. - Hogyan? Meddig akar
itt b�v�szkedni? Akkor mondja el...
- �ppen azt akartam. �, igen primit�v m�dszerrel, az biztos, amely
azonban ez esetben m�gis alkalmasabb lett volna, mint valami modern tr�kk.
V�lem�nyem szerint elm�letileg lehets�ges, hogy valaki a k�zeli cserj�sben
�llt, akit nem l�thattunk sem mi, sem Miss Godfrey, �s ez a valaki egyszer�en
megdobta egy k�vel Mrs. Constable h�t�t, amely - nyilv�n �n�k is
eml�keznek az �ldozat testfel�p�t�s�re - meglehet�sen kiterjedt c�lpontot
ny�jtott.
Ellery szavait halotti csend fogadta. A halottk�m elk�nzottan �s legy�z�tten
b�mult r�. Moley a k�rm�t r�gta.
 Majd Macklin b�r� sz�lalt meg:
- Felt�ve, hogy Rosa nem hallott semmit, �s nem is l�tta a tettest.
Csakhogy Rosa v�gig Mrs. Constable-t n�zte. Nem vette �szre, amikor
eltal�lja az a k�?
- �gy van! - v�gta r� azonnal Moley, �s az arc�r�l elt�nt a t�preng�
kifejez�s. - �gy igaz. b�r� �r! Nos, nem vette volna �szre, Mr. Queen?
- Szerintem nem - vonta meg a v�ll�t Ellery -, de ez csak az �n
v�lem�nyem. �n nem tudom, hogy �gy t�rt�nt-e. Csak azt szeretn�m, ha nem
vonn�nk le elhamarkodott k�vetkeztet�seket.
- No j� - mondta Moley, zsebkend�j�vel t�r�lgetve arc�t. - �n azt
hiszem, nemigen f�rhet k�ts�g az �ngyilkoss�ghoz. Ez nagyon �rdekes, de
nem vezet sehova. K�l�nben is, most m�r az eg�sz dolog �ssze�llt, �s a
fejemben a megold�s. Olyan elm�letem van, amit nem tud megd�nteni, Mr.
Queen!
- Olyan elm�let, amely minden r�szletre kiterjed? - d�nny�gte Ellery, aki
szemmel l�that�an meglep�d�tt. - Ha ez igaz, akkor bocs�natot kell k�rnem
mag�t�l, fel�gyel� �r. Akkor ugyanis maga r�j�tt valamire, ami az �n
figyelmemet mindeddig elker�lte. - Egy cseppnyi g�ny sem volt a
hangj�ban. - H�t akkor halljuk!
- Gondolja, hogy tudja, ki �lte meg Marc�t? - k�rdezte a b�r�. -
�szint�n rem�lem, hogy �gy van. Nem �ppen vak�ci� ez az �n sz�momra, �s
egy cseppet sem leszek boldogtalanabb, ha m�r ma elmehet�nk innen.
- H�t persze hogy tudom - mondta Moley; szivart vett el�, �s a sz�j�ba
dugta. - Mrs. Constable!
Ellery mindv�gig Moley fel�gyel�t n�zte, am�g kil�ptek a h�l�szob�b�l,
lementek a f�ldszintre, az aut�j�hoz k�s�rt�k a halottk�met, �s a p�tion �t
kis�t�ltak a holdf�nyben f�rd� kertbe. A patio ki�r�lt. Moleynak olyan volt az
�br�zata, mint egy birk�z�nak, �s �gy t�nt, nincs rendk�v�li szellemi
k�pess�gek birtok�ban. Ellery azonban a saj�t k�r�n tanulta meg, hogy sohase
�t�ljen a k�ls�, vagy ak�r a fel�letes ismerets�g alapj�n. Lehet, hogy Moley
valami haszn�lhat� dologra bukkant. Ellery ebben az �gyben v�gig �gy �rezte,
hogy a saj�t �tletei nem vezetnek sehova; �gy h�t alig v�rta m�r, hogy Moley
- aki l�that�an �lvezte a helyzetet - v�gre belefogjon a magyar�zatba. A
detekt�v nem sz�lt, am�g egy csendes helyre nem �rtek, amely f�l�tt s�t�t
levelek alkottak tet�t. Azt�n egy hossz� percen �t csak a szivarj�t sz�vta, �s azt
figyelte, hogyan viszi a sz�l a savanyk�s szag� f�st�t.
- Na sz�val - mondta v�g�l kih�v� lass�s�ggal -, most m�r, hogy az az
asszony saj�t kez�vel v�get vetett az �let�nek, az �gyet lez�rtnak tekinthetj�k.
Beismerem - folytatta nagylelk� szer�nys�ggel -, hogy eddig nemigen
gondoltam �r�. De h�t �gy van ez a mi szakm�nkban. Az ember egy ideig csak
a s�t�tben tapogat�zik, v�r, azt�n egyszerre csak: bumm! - valami beugrik,
�s k�sz is az eg�sz. Nem kell m�s, csak t�relem.
- Amely - s�hajtott Ellery -, ha t�l gyakran teszik pr�b�ra, mint Syrus
mondta, "v�g�l vad �r�letbe csap �t". Besz�ljen m�r, ember!
Moley halkan felnevetett.
- Marc� elj�tszotta a maga szok�sos kis j�t�k�t Mrs. Constable-lal.
Udvarolt neki, megt�rte az ellen�ll�s�t, �s a szeret�je lett. Nem lehetett neh�z,
az asszony abban a korban volt, amikor a n�k m�r csak a moziban l�tnak
ilyesmit. De hamar fel�bredt. Alighogy megszerezte a leveleket, a fot�t �s a
filmet, Marc� kiter�tette a k�rty�it: "Fizess, madaram!" � hal�lra r�m�lt, �s
fizetett. Gondolom, szenvedett is eleget, de azt hitte, megfizeti, amit Marc�
k�rt, visszaszerzi a bizony�t�kokat, azt�n az eg�sz �gyre f�tylat bor�tanak.
Volt egy kalandja, ami nem siker�lt.
- Eddig rendben - d�rm�gte Ellery. - Semmi meglep� felfedez�s, az
igaz, de alighanem pontos. Folytassa.
- Csakhogy mi tudjuk abb�l a besz�lget�sb�l, amit �ppen maga hallgatott
ki ma d�lut�n - folytatta a fel�gyel� egyenletes hangon -, hogy csal�dnia
kellett. Fizetett, �s m�gsem kapta vissza a bizony�t�kokat. Azt�n �jra meg �jra
fizetett, addig... na meddig? - el�rehajolt �s a szivarj�t lengette - ameddig
minden�b�l kifogyott, �s m�r egy fill�rt sem tudott adni annak a patk�nynak.
Mit tegyen? K�ts�gbe volt esve. Nem tudott vagy nem akart a f�rj�t�l k�rni, �s
a forr�sai elapadtak. Marc� m�gsem hitt neki, ami abb�l l�tszik, hogy
megh�vatta ide. Nem �gyeskedte volna ki, ha nem rem�li, hogy m�g egyp�r
ezrest kifacsarhat bel�le. Vagy igen?
- Nem. Ez t�k�letesen �gy van - b�lintott Ellery.
- Nam�rmost Marc� egy utols�, nagy betakar�t�sra k�sz�lt. Gondolta,
egyszer�bb, ha csom�ba gy�jti minden �ldozat�t, r�juk ijeszt, felmarkolja a
doh�nyt, mag�val viszi Ros�t - tal�n t�nyleg el akarta venni feles�g�l -, �s
ezzel egy �letre bebiztos�tja mag�t. Godfreynak minden p�nzt meg�r, hogy
megszabaduljon egy ilyen v�t�l, �s visszakapja a l�ny�t. De mi t�rt�nik? Mrs.
Constable megjelenik, mert Marc� �gy parancsolta, �s � nem tehet m�sk�nt.
Marc� tov�bbi p�nzt k�vetel, az asszony k�zli, hogy nincs, mire Marc�
begurul �s megfenyegeti, hogy elk�ldi a bizony�t�kait valamelyik lapnak vagy
a f�rj�nek. De Mrs. Constable igazat mondott; eljutott a v�gs�kig. Mit tesz
h�t?
- Aha - mondta Ellery furcs�n. - �rtem. - Csal�dottnak l�tszott. -
Sz�val mit is tesz?
- Eltervezi, hogy meg�li Marc�t - mondta Moley gy�zedelmes hangon.
- Pontosabban azt, hogy meg�leti; �s ha n�la vannak a levelek �s a t�bbi
bizony�t�k, visszalopja �s megsemmis�ti �ket. Felhajtja ezt a Kidd kapit�nyt,
akir�l itt hallott, �s felb�reli, hogy ny�rja ki Marc�t. Kidd Kummert rabolja el
t�ved�sb�l, � azonnal r�j�n, leg�peli a hamis �zenetet Marc�n�k az esti
randev�r�l a teraszon, lemegy, veszi a Kolumbusz-szobrot, �s le�ti Marc�t,
azt�n megfojtja a mag�val hozott dr�ttal, �s...
- �s levetk�zteti a holttestet? - k�rdezte Ellery csendesen.
Moley bossz�s k�pet v�gott.
- Ez mer� k�d�s�t�s! - robbant ki bel�le. - Csak hogy minket
megzavarjon. Semmi jelent�s�ge. Vagy ha igen, h�t �r�m�t lelte abban,
hogy... sz�val tudj�k.
Macklin b�r� a fej�t ingatta.
- Kedves fel�gyel� �r, nem mondhatom, hogy b�rmely r�szletben is
egyet�rten�k mag�val.
- Folytassa - sz�lt Ellery. - A fel�gyel� �r m�g nem fejezte be, b�r�
uram. Ezt hallanom kell, az utols� sz�ig.
- Fel�lem hallhatja - v�gta oda Moley inger�lten. - Ezzel azt hitte, m�r
biztons�gban van. Semmi nyom, az �zenet vagy megsemmis�l, vagy Ros�ra
mutat. Ekkor elindul megkeresni a leveleit �s a k�peket. De nem tal�lja. Azzal
a gondolattal t�r vissza, hogy a k�vetkez� �jjel �jra keresni fogja - az elm�lt
�jjel, amikor maguk rajtakapt�k, ak�rcsak Mrs. Munnt �s Mrs. Godfreyt.
Azt�n j�n a h�v�s att�l, aki val�ban megkaparintotta a bizony�t�kokat, �s
meg�rti, hogy semminek sincs v�ge, az eg�sz zsarol�st c�c� kezd�dik el�lr�l.
Most m�r azt sem tudja, ki az, akinek a karmaiba ker�lt. A j�tszm�nak v�ge.
�ngyilkos lesz. Ennyi az eg�sz. �ngyilkoss�ga fel�r egy beismer�
vallom�ssal.
- Sz�val ennyi az eg�sz, hm? - d�rm�g�tt a b�r�.
- Ennyi.
Az �reg�r megr�zta a fej�t.
- Att�l eltekintve, hogy az elm�lete csupa k�vetkezetlens�g - mondta
csendesen -, bizony�ra maga is �rzi, fel�gyel� �r, hogy ez az asszony
l�lektanilag nem illik a b�n�z� szerep�be. Szinte megdermedt a f�lelemt�l,
att�l a perct�l kezdve, hogy a Spanish Cape-re �rkezett. K�z�pkor� asszony
volt, a kispolg�ri fajt�b�l - egyszer�, h�tk�znapi csal�danya, becs�letes
k�rnyezetb�l sz�rmaz�, otthon�hoz, f�rj�hez �s gyermekeihez ragaszkod�
teremt�s. A Marc�-�gy aff�le �rzelmi robban�s volt, amely szinte azonnal
elm�lt, mihelyt kit�rt. Nos, egy ilyen fajta n�r�l elk�pzelhet�, hogy
felindul�s�ban meg�l valakit, ha t�lfesz�lt a h�r, de hogy egy ilyen kim�dolt,
alaposan, el�re eltervezett gyilkoss�got k�vessen el, az aligha, fel�gyel� �r.
Ahhoz nem lehetett el�g tiszta az agya. Amellett k�tlem, hogy megfelel�
intelligenci�val rendelkezett volna. - Megr�zta nemes, �reg fej�t. - Nem,
nem, fel�gyel� �r, nem val�sz�n� ez az eg�sz.
- Ha befejezt�k az egym�s k�zti vit�t, uraim - mondta lassan Ellery -,
tal�n hajland� volna v�laszolni egy-k�t k�rd�semre, fel�gyel� �r? Ezeket az
�js�g�r�k is fel fogj�k tenni mag�nak, ezt ne feledje; azok pedig �les esz�
fick�k, �s gondolom, nem �hajtja, hogy felk�sz�letlen�l �rje a roham.
- Rajta - mondta Moley, aki m�r se gy�zedelmes, se bossz�s nem volt.
Aggodalmasan r�gta a k�rm�t, a fej�t kiss� f�lrehajtotta, s �gy figyelt, mint
aki f�l, hogy elvesz�t ak�r egy sz�t is.
- El�sz�r is - mondta Ellery hat�rozottan - maga azt mondja, hogy Mrs.
Constable, miut�n nem tudott fizetni Marc� hallgat�s��rt, elhat�rozta, hogy
meg�li. De �gy tervezte el a gyilkoss�got -- �ll�tja maga -, hogy felb�relte
Kidd kapit�nyt: v�gezze el az a piszkos munk�t! �n csup�n azt k�rdem:
honnan szedte a p�nzt, amib�l kifizette Kiddet?
A fel�gyel� n�m�n �lt, �s nyugtalanul szeml�lte a k�rmeit. Azt�n ezt
d�nny�gte:
- J�l van, elismerem, hogy ez nem eg�szen vil�gos. Tal�n egyszer�en
meg�g�rte, hogy majd a munka elv�gz�se ut�n fizet.
A b�r� mosolygott, Ellery pedig a fej�t r�zta.
- �s kock�ztatja, hogy az a K�klopsz a nyak�ra l�p, ami�rt nem fizetett?
Nem hinn�m, fel�gyel� �r. Emellett nem �gy t�nik nekem, hogy Kidd az a
fajta gazember, aki el�zetes fizets�g n�lk�l gyilkol. L�tja, m�ris van egy
alapvet�en gyenge pontja az elm�let�nek. M�sodszor: honnan tudott Mrs.
Constable a Rosa �s Marc� k�zti kapcsolatr�l - m�ghozz� olyan j�l, hogy
biztos csal�teknek tartotta az �zenetet?
- Ez egyszer�. Nyitva tartotta a szem�t, �s r�j�tt.
- Pedig - mosolygott Ellery - Rosa l�that�an ugyancsak igyekezett
titokban tartani. �s m�ris megvan a m�sodik gyenge pont.
Moley hallgatott.
- De ezek a dolgok... - kezdte azut�n.
- �s harmadszor - folytatta Ellery sajn�lkoz� hangon -, semmif�le
magyar�zatot nem adott Marc� meztelens�g�re. Ez a legnagyobb hi�nyoss�g,
fel�gyel� �r.
- A pokolba Marc� meztelens�g�vel! - b�mb�lte Moley talpra ugorva.
Ellery is felkelt, �s v�llat vont.
- Sajnos, nem v�gezhet�nk ezzel az �ggyel ilyen k�nnyen, fel�gyel� �r.
Higygye el, csak akkor rendelkez�nk majd megfelel� elm�lettel, ha �sszer�
v�laszt tudunk adni arra, hogy mi�rt...
- Csitt! - suttogta a b�r�.
Mind a h�rman hallott�k a halk �s fojtott n�i sikolyt; valahonnan a
k�zelb�l j�tt, a kertb�l.
A s�r� f�v�n �t zajtalanul futva igyekeztek a hang forr�sa fel�. A ki�lt�s
nem ism�tl�d�tt meg. Helyette valami furcsa, ny�sz�rg� n�i motyog�s
�rkezett a f�l�kh�z, amely egyre hangosabb� v�lt, ahogy el�re haladtak.
�szt�n�sen �rezt�k, hogy jobb, ha �vatosan lopakodnak tov�bb.
Azt�n egy tiszafa s�v�ny m�g�l figyelt�k, ami a feny�kkel k�r�lvett
tiszt�son t�rt�nik. Egy pillant�s el�g volt ahhoz, hogy Moley fel�gyel� izmai
megfesz�ljenek, k�szen arra, hogy �tvesse mag�t a s�v�nyen. De Ellery
megszor�totta a karj�t, �s visszatartotta.
Mr. Joseph A. Munn, a faarc� d�l-amerikai milliomos eg�sz alakj�ban
�rj�ng� harag fesz�lt, ahogy ott �llt a tiszt�son, kez�t szorosan a feles�ge
sz�j�ra tapasztva. Az asszony k�ts�gbeesetten k�szk�d�tt; az � sz�j�b�l
hallatszott az a furcsa ny�sz�rg�s, amelyet a f�rfi keze igyekezett elfojtani.
�gyetlen�l csapkodott h�trafel�, �s hegyes cip�sarkaival a f�rje l�ba sz�r�t
rugdalta. Az azonban annyira sem t�r�d�tt az �t�sekkel �s r�g�sokkal, mint
egy bog�r tehetetlen kap�l�dz�s�val.
Mr. Joseph A. Munn e pillanatban nem l�tszott sem milliomosnak, sem
kif�rk�szhetetlen arc� szerencsej�t�kosnak. A v�kony, gondosan �polt m�zat
leolvasztotta r�la a szenved�ly fellobban� l�ngja, a h�v�s maszk v�gre
lehullott, �s m�g�le rettenetes harag t�nt el�. Er�s �llkapcs�nak izmait durva
vicsorg�s h�zta h�tra. Vad, g�rcs�s izomk�teg dagadozott a v�ll�n, �s
karizm�nak ac�los t�mege majd sz�trepesztette szoros kab�tj�t.
- Els� lecke - suttogta Ellery -, "hogyan b�njunk a feles�g�nkkel".
Szeml�ltet� oktat�s...
A b�r� hegyes k�ny�k�vel oldalba v�gta.
- Ha befogod a sz�d - sziszegte Munn -, eleresztlek.
Az asszony v�laszul k�tszeres er�fesz�t�ssel kezdett kap�l�zni, ny�sz�t�se
egyre �lesebb� v�lt. A f�rfi fekete szeme megvillant, s olyan er�vel kapta fel
az asszonyt, hogy annak elakadt a l�legzete, �s elhallgatott. Azut�n Mr. Munn
egyszer�en odav�gta, bele a f�be, �s �gy t�r�lte meg a kez�t a kab�tj�ban,
mintha bepiszkol�dott volna. Az asszony kapkod�, alig hallhat� zokog�ssal
s�rni kezdett.
- Figyelj r�m! - mondta Munn, annyira fojtottan, hogy a szavai szinte
elmos�dtak. - �s v�laszolj a k�rd�seimre, de tisztess�gesen. Ne hidd, hogy
az a k�gy�nyelved most is seg�teni fog rajtad. - Balj�s tekintetet vetett r�.
- Joe - ny�sz�r�gte az asszony. - Joe, ne! K�rlek, ne �lj meg, Joe...
- Az t�l j� lenne a sz�modra! Hangyabolyra k�ne k�t�zni t�ged, te �cska,
k�tsz�n� kis ribanc!
- Joe!
- Ne lament�lj! Ki vele! Gyorsan!
- De mit.,. Nem is tudom... - Mrs. Munn reszketett a f�lelemt�l, ahogy
feln�zett a f�rj�re, v�dekez�n emelve a magasba k�t csupasz karj�t.
Mr. Munn pedig hirtelen lehajolt, megfogta a h�na alatt, �s egy kerti padra
pender�tette. Azut�n el�rel�pett, felemelte a kez�t, �s egym�s ut�n h�romszor
pofon v�gta. Az �t�sek �gy csattantak, mint egy-egy pisztolyl�v�s. Mrs. Munn
eg�szen beler�zk�dott, a feje h�tranyaklott, a haja kibomlott, de t�ls�gosan
f�lt ahhoz, hogy ki�ltson vagy tiltakozzon, �sszeg�rnyedt a padon, fogta az
arc�t, �s �gy n�zett a f�rj�re, mintha el�sz�r l�tn� �let�ben.
Moley fel�gyel� �s a b�r� felh�borodottan morgott.
- Ne! - s�gta Ellery �lesen, s a kez�vel visszatartotta �ket.
- H�t besz�lj, az isten verjen meg - mondta Munn egyenletes hangon, �s
h�tral�pett. Nagy kez�t sportzak�ja zseb�be l�kte.
- Mikor t�rt�nt ez az eg�sz, k�zted �s a k�z�tt a tetves csirkefog� k�z�tt?
Az asszony fogai vacogtak, �s egy darabig sz�lni sem tudott. Azt�n nagy
nehezen megsz�lalt: - Amikor �zleti �ton volt�l Arizon�ban. Azut�n, hogy...
�sszeh�zasodtunk.
- Hol ismerkedtetek meg?
- Egy est�lyen.
- �s meddig... meddig... - A f�rfi hangja elfulladt, azt�n haragt�l izz�,
durva kifejez�ssel fejezte be a k�rd�st.
- K�t h�tig. Am�g oda volt�l.
Ujabb �t�s csattant. Az asszony a kez�be temette kiv�r�s�d�tt arc�t.
- Az �n lak�somban?
Alig lehetett hallani a v�laszt:
- Igen...
A f�rfi keze �k�lbe szorult. Az asszony lassan, rettegve emelte fel a
tekintet�t.
- �rt�l neki leveleket is? - k�rdezte Munn.
- Egyet.
- Szerelmes levelet?
- Igen...
- �j szobal�nyt vett�l fel, am�g oda voltam, igaz?
- Igen - suttogta az asszony eg�szen furcsa hangon; a f�rfi �les tekintetet
vetett r�. Ellery szeme elkeskeny�lt.
Munn - az arca mint valami viharfelh�
- h�tr�bb l�pett, �s fogs�gba ejtett vad�llat m�dj�ra kezdett k�rbej�rni a
tiszt�son. Az asszony n�zte, �s szinte lihegett a f�lelemt�l. Azt�n a f�rfi
hirtelen meg�llt.
 - Szerencs�d van - mondta vicsorogva. - Nem �llek meg, �rted? Ne f�lj,
nem az�rt, mert megpuhultam, hanem mert t�l sok a zsaru errefel�. Ha
nyugaton lenn�nk, vagy odalent Ri�ban, egyszer�en kitekertem volna a
nyakadat, ahelyett hogy itt pofozgatlak, mint valami gyereket.
- �, Joe, �n nem akartam semmi rosszat.,.
- Fogd be a sz�d! M�g meggondolhatom magam! Mennyit facsart ki
bel�led ez a Marc�?
Az asszony h�trah�k�lt.
- Ne... ne �ss meg, Joe! Majdnem... majdnem mindent, amit az �n
sz�ml�mra tett�l.
- T�zezer doll�rt adtam k�lt�p�nznek, am�g �ton voltam. Mennyit szedett
ki bel�led?
- Nyolcat. - Az asszony a kez�t n�zte.
- E miatt a balh� miatt h�vtak meg benn�nket ide, a Spanish Cape-re?
- Igen.
- Sejtettem, hogy err�l van sz�. Micsoda balek voltam! - mondta
keser�en. - Gondolom, ez a Constable-n� meg Mrs. Godfrey ugyanabban a
cip�ben j�rtak. Mi m�s�rt k�vetett volna el �ngyilkoss�got az a teh�n? Persze,
nem kaptad vissza t�le a levelet, igaz?
- Nem, Joe, nem kaptam vissza. Becsapott. Amikor idej�tt�nk, �jabb
p�nzt k�vetelt, �tezret. Nekem nem volt. Azt mondta, szerezzek t�led, vagy
odaadja neked a levelet �s a szobal�ny vallom�s�t. Mondtam, hogy nem
merek, � meg, hogy jobban tenn�m. Azt�n valaki meg�lte.
- Tisztess�ges munka volt. Csak az a baj, hogy nem ilyen hal�lt �rdemelt
volna. Lenn D�l-Amerik�ban jobban �rtenek az ilyesmihez. Csod�kat tudnak
m�velni egy sz�l k�ssel. Te tetted el l�b al�l?
- Nem, nem, Joe, esk�sz�m, nem �n voltam. �n, �n is gondoltam r�, de...
- Nem, nem is hiszem, hogy te volt�l. Komoly dolgokhoz nincs neked
merszed. Nem mintha �rdekelne. Megtal�ltad azt a levelet?
- Kerestem, de - az asszony megborzongott - nem volt ott.
- Teh�t valaki megel�z�tt. - Munn t�prengve r�ncolta a homlok�t. --
Ez�rt ugrott le az a n� a szikl�r�l. Nem b�rta c�rn�val.
- Joe! Te honnan... honnan tudod? - suttogta a sz�ke asszony.
- P�r �r�val ezel�tt felh�vott valaki. M�r a hangja se tetszett. Elmondta az
eg�szet. Elad�sra k�n�lta a levelet �s a l�ny �r�sbeli vallom�s�t. Egy t�zes�rt.
�gy hangzott, mintha le lenne robbanva. Mondtam, hogy majd meggondolom
- �s most itt vagyunk. - Lassan felemelte a feles�ge arc�t.: - Csakhogy az
a l�tolvaj nem tudja, kicsoda Joe Munn. Ha egy kis esze van, te hozz�d fordul:
te m�g tal�n lopt�l is volna. - Az ujjai durv�n az asszony arc�ba m�lyedtek.
- �s k�zt�nk ezzel mindennek v�ge.
- Joe!
- Mihelyt v�ge ennek a gyilkoss�gi balh�nak, elint�zem a v�l�st.
- Igen, Joe...
- Elveszem az �sszes �kszereidet - mindent, amit t�lem kapt�l.
- Igen, Joe...
- A kocsid az �cskavastelepre megy. Az �j bund�t, amit m�g f�l se vett�l,
el�getem. M�gly�t csin�lok a g�nceidb�l, az utols� rongyig.
- Joe!
- Az utols� centedet is elszedem, �s tudod, mit csin�lok azut�n?
- Joe...!
- Visszar�glak a csatorn�ba, a tr�gya k�z�, ahov� val� vagy, �s ott azt�n...
- Egy ideig szenvtelen hangon folytatta, v�logatott tr�g�rs�gok �z�n�vel
fejezve be mond�k�j�t. Ujjai mindv�gig az asszony arc�ba m�lyedtek, s fekete
szeme szinte bele�gett a szem�be.
A h�rom hallgat�z� beleborzongott ebbe a sz��radatba.
Azt�n Mr. Munn egyszerre csak elhallgatott, gyeng�d mozdulattal eltolta
mag�t�l az asszony arc�t, sarkon fordult, �s sz� n�lk�l elindult az �sv�nyen a
h�z fel�. Az asszony �sszeg�rnyedve �lt a padon, �s �gy vacogtak a fogai,
mintha f�zna. A holdf�nyben s�t�t cs�kok l�tszottak az arc�n. Ugyanakkor
valami k�l�n�s, �rthetetlen el�gedetts�g �s h�la �rz�d�tt rajta, valami
hihetetlen meglepet�s af�l�tt, hogy �letben maradt.
- Ez az �n hib�m - mondta komoran Ellery, mik�zben sietve, de �vatosan
haladtak Munn nyom�ban a h�z fel�. - Sz�m�tanom kellett volna erre a
h�v�sra. De hogy ilyen hamar! Honnan gondoltam volna? Az az alak, �gy
l�tszik, m�r a v�gs�kig elkeseredett.
- Telefon�l m�g - lihegte Moley. - Munn l�nyeg�ben ezt mondta.
Munn nyilv�n a pokolba k�ldi majd - � nem fizet, az egyszer biztos -, de
k�zben tal�n megtudjuk, honnan telefon�l az a pasas. M�g az is lehet, hogy
innen a h�zb�l. Az a sok mell�k�llom�s...
- Nem! - v�gott k�zbe Ellery. - Nincs okunk abban rem�nykedni, hogy
az �jabb h�v�st k�nnyebben le tudj�k nyomozni, mint az els�t. �s mindent
elronthatunk. Egyetlen �t�k�rty�nk maradt - ha m�g nem k�s�.
- Mrs. Godfrey? - k�rdezte suttogva Macklin b�r�.
De Ellery addigra m�r el is t�nt a m�r �vek alatt.

13. fejezet Gaztettek �ra

Er�teljesen kopogott Mrs. Godfrey nappali szob�j�nak ajtaj�n.

Mindh�rmuk meglepet�s�re maga a milliomos nyitott ajt�t, aki harciasan tolta
el�j�k cs�f �br�zat�t, �s fenyeget�en morgott.
- Nos?
- Besz�ln�nk kell Mrs. Godfreyval - mondta Ellery. - Rendk�v�l fontos
dologr�l van sz�...
- Ez a feles�gem mag�nlakoszt�lya - csattant fel Godfrey. - M�r
annyit zaklattak minket, hogy elfogyott a t�relmem. �s nem l�tom, hogy a sok
besz�den �s szaladg�l�son k�v�l b�rmit is el�rtek volna. Nem v�rhat ez a
"fontos" dolog reggelig?
- Nem v�rhat - mondta Moley nyersen, noha fogalma sem volt, mit forgat
a fej�ben Ellery, �s a milliomos mellett benyomult a szob�ba.
Mrs. Godfrey lassan felemelkedett egy sz�les d�v�nyr�l. Valami b�,
terjedelmes �s egyben v�kony ruhadarab volt rajta, �s csupasz l�b�n papucs.
Furcsa f�ny t�nt fel a szem�ben, ahogy �ssz�bb fogta mag�n a k�nt�s�t, s ez a
f�ny valahogy meglepte �ket; l�gy, �lmatag, szinte b�k�s kifejez�s �lt az
arc�n.
Godfrey odament az asszonyhoz, �s v�delmez� tart�sba helyezkedett el�tte.
A h�rom f�rfi meglepett pillant�sokat v�ltott. V�gre b�ke sz�llt a Godfrey
h�zra - b�ke �s meg�rt�s, amelynek azel�tt nyoma sem volt. A kis ember
teh�t m�g a h�r�n�l is k�l�n�sebb �s kisz�m�thatatlanabb... E pillanatban
akaratlanul is megjelent el�tt�k Joseph Munn �rj�ng� arca, amint a feles�ge
f�l� tornyosul a kertben. Munn a vad, primit�v �sember volt - egyszer�
l�lektani k�plet -, csupa d�h�dt birtokl�si �szt�n, amely k�sz t�rni, z�zni �s
f�jdalmat okozni, ha s�relem �ri. Walter Godfrey lelki alkata azonban a
civiliz�lt, m�r-m�r t�lfinomult ember� volt. A feles�ge t�bb mint egy
�vtizeden �t - am�g h� maradt h�zass�gi fogadalm�hoz - szinte nem is
l�tezett a sz�m�ra. Mihelyt azonban v�tett e fogadalom ellen, felfedezte a
l�tez�s�t, l�that�lag megbocs�tott neki, �s ism�t teljes odaad�ssal kezdte
szeretni! Persze lehet, hogy Laura Constable szerencs�tlen sorsa volt az, ami
visszavezette a feles�g�hez; a k�v�r asszony m�g �let�ben, hallgat�s�ban is
tragikus figura volt, d�bbenetes hal�la pedig az eg�sz h�zat gy�szba bor�totta.
Vagy tal�n a vesz�ly k�zels�ge volt az, a t�rv�ny fenyeget� jelenl�te, a k�z�s
f�lelem �sszekov�csol� ereje? Ak�rhogy is, Godfrey-�k megb�k�l�se
ugyanolyan befejezett t�ny volt, mint Munn�k v�gleges szak�t�sa; e fel�l nem
volt semmi k�ts�g.
- Mrs. Constable-t elvitt�k? - k�rdezte Mrs. Godfrey, s a szeme alatt
elm�ly�ltek az �rkok.
- Igen - mondta Moley komoran. - �ngyilkos lett. Tulajdonk�ppen
h�l�sak lehetnek, hogy nem bonyol�tja a dolgot egy �jabb gyilkoss�g.
- Iszony� - r�zk�dott meg Mrs. Godfrey. - Olyan... mag�nyos volt.
- Sajn�lom, hogy ilyenkor kell zavarnunk - mondta halkan Ellery. - Az
er�szak er�szakot teremt, �s nem k�ts�ges, hogy maguknak mind j�csk�n
eleg�k van m�r bel�l�nk. M�gis, Mrs. Godfrey, nek�nk vannak bizonyos
feladataink, �s �szint�n sz�lva min�l t�bb Seg�ts�get kapunk mag�t�l, ann�l
hamarabb szabadul meg t�l�nk.
- Mire gondol? - k�rdezte az asszony lassan.
- V�lem�ny�nk szerint itt az ideje, hogy ny�lt lapokkal j�tsszunk tov�bb.
A maga hallgat�sa nem kev�s neh�zs�get okozott nek�nk, de szerencs�re az
igazs�g nagy r�sz�t megtudtuk m�s �ton. K�rem, higgyen nekem, ha azt
mondom, nem sz�ks�ges tov�bb hallgatnia.
A fekete asszony keze a f�rj��t kereste.
- Rendben van - sz�lt Godfrey hirtelen. - Ez vil�gos. Mennyit tudnak?
- Ami Marc�t �s Mrs. Godfreyt illeti - mondta Ellery sajn�lkoz� hangon
- mindent.
Mrs. Godfrey a tork�hoz emelte a kez�t.
- Honnan...?
- Kihallgattuk, amikor bevallotta Mr. Godfreynak. K�nos vissza�l�s a
vend�gjoggal, de nem volt m�s v�laszt�sunk.
Az asszony les�t�tte a szem�t, s az arc�t s�t�t p�r �nt�tte el. Godfrey h�v�s
hangon mondta:
- A dolog etikai r�sz�t most hagyhatjuk. Rem�lem, mindez nem a
nyilv�noss�gnak sz�l.
- Az �js�g�r�k egy sz�t sem tudnak err�l - mondta Moley. - Gyer�nk,
Mr. Queen, b�kje ki, mit akar.
- Term�szetesen mindez szigor�an k�zt�nk marad... Mrs. Godfrey.
- Rendben van. - Az asszony felemelte a fej�t, �s szemben�zett vele.
- ��y m�r jobb - mosolygott Ellery. - John Marc� ugyeb�r zsarolta
mag�t?
Figyelmesen n�zte a h�zasp�rt. Ha azt v�rta, hogy az asszonyb�l retteg�st,
a milliomosb�l pedig megd�bben�st vagy haragot v�lt ki a szavaival,
csal�dnia kellett. Az asszony szeml�tom�st megszabadult minden terh�t�l,
miut�n el�z� �jszaka ki�nt�tte a sz�v�t. Ez nagyon megk�nny�tette Ellery
dolg�t.
- Igen - v�laszolta az asszony azonnal, Walter Godfrey pedig
felcsattant: - Mrs. Godfrey mindent elmondott nekem, Queen. Mire val� ez
az eg�sz?
- H�ny alkalommal adott neki p�nzt, Mrs. Godfrey?
- �tsz�r-hatszor. Nem eml�kszem. El�bb New Yorkban, azt�n itt.
- Komoly �sszegeket?
- Meglehet�sen - felelte az asszony.
- T�rjen a t�rgyra! - recsegte Walter Godfrey.
- De m�g nem mer�lt ki az �n�ll� banksz�ml�ja?
- A feles�gemnek jelent�s vagyona van a saj�t nev�n! Hajland� v�gre a
t�rgyra t�rni? - ki�ltotta Godfrey.
- K�rem, Mr. Godfrey, elhiheti, hogy nem k�v�ncsis�gb�l
k�rdez�sk�d�m. Nos, Mrs. Godfrey, tett �n valakinek eml�t�st -
term�szetesen a f�rj�t kiv�ve - az �n �s Marc� k�zti kapcsolatr�l �s a
p�nzekr�l, amit adott neki?
- Nem - suttogta az asszony.
- Egy pillanat, Mr. Queen. - A fel�gyel� el�rehajolt, mik�zben Ellery
arc�n n�mi bossz�s�g l�tszott. - Mrs. Godfrey, szeretn�m, ha v�gre
tiszt�zn�nk a maga szombat �jjeli l�togat�s�t Marc�n�l.
- � - mondta az asszony halkan. - �n...
- Mrs. Godfrey mindent elmondott nekem err�l - morogta d�h�sen
Godfrey. - K�ny�r�gni ment hozz�. Kor�bban a nap folyam�n ultim�tumot
kapott t�le: igen nagy �sszeget kellett volna kifizetnie h�tf�n. Az�rt ment a
szob�j�ba szombat �jjel, hogy megk�rje, ne k�v�njon t�bbet. F�lt, hogy ha
ennyi p�nzhez hozz�ny�l, �szreveszem.
- �gy volt - suttogta a feles�ge. - Majdhogynem t�rden �llva
k�ny�r�gtem neki... Kegyetlen volt. Azt�n... azt�n Mrs. Constable-r�l
k�rdeztem �s Mrs. Munnr�l. Azt mondta, t�r�djem a magam dolg�val. Az �n
h�zamban! - Az arca l�ngolt. - �s azt mondta r�m, hogy...
- Persze, persze - sz�lt k�zbe sietve Ellery. - Ennyi el�g lesz, ugye,
fel�gyel� �r? Teh�t, Mrs. Godfrey, �n biztos abban, hogy senki m�s nem
tudott arr�l, hogy hallgat�si d�jat fizet Marc�n�k?
- Senki. Eg�szen biztos vagyok benne... Rosa fesz�lts�ggel teli hangja
sz�lalt meg Mrs. Godfrey lakoszt�ly�nak nyitott ajtaj�b�l:
- Ne haragudj, anya, akaratlanul is v�gighallgattam a besz�lget�st. Ez nem
igaz, Mr. Queen. Nem, mintha hazudna anya, csak nem tudja, mennyire
�tl�tsz� volt az eg�sz. Mindenki sz�m�ra, kiv�ve ap�t, aki vak volt.
- �, Rosa! - ny�sz�r�gte Stella Godfrey; a l�ny gyorsan hozz�l�pett, �s
�t�lelte. Godfrey �sszer�zk�dott �s d�rm�gve f�lrefordult.
- No de ilyet! - robbant ki Moley. - Az�rt m�giscsak megtudunk egyet
s m�st!
Csak nem azt akarja mondani, hogy maga tudta, mi folyik az �desanyja �s
Marc� k�z�tt, Miss Godfrey?
- J�l van, anya - s�gta Rosa zokog� anyj�nak, azt�n csendesen �gy sz�lt:
- De igen. Nem kellett, hogy b�rki is elmondja. �n is n� vagyok, �s van
szemem. Azonk�v�l anya rossz sz�n�szn�. Titokban egy�tt szenvedtem vele,
ami�ta csak az a vad�llat betette ide a l�b�t. H�t persze hogy tudtam. Mind
tudtuk. Biztos vagyok benne, hogy David vil�gosan l�tta. Azt hiszem, m�g
Earle is - Earle! -, � is tudta. �s persze az eg�sz szem�lyzet... �, anya, mi�rt
nem tudt�l bizalommal lenni hozz�m?
- De h�t akkor... - hebegte Stella Godfrey - az a kapcsolat k�zted �s...
- Rosa! - ki�ltotta a milliomos. Rosa suttogott.
- Tennem kellett valamit. Elvonni a figyelm�t. B�rmit... M�g Davidben
sem mertem megb�zni, pedig neki mindig mindent elmondtam. �gy �reztem,
hogy... hogy egyed�l kell cselekednem. �, tudom, hogy buta voltam, �s
t�vedtem; any�hoz kellett volna fordulnom, ap�hoz, kik�nyszer�teni, hogy
mindenki �szint�n szemben�zzen a dologgal. De �n, ostoba m�dra...
- H�sies ostobas�g volt, annyi szent - mondta Macklin b�r� kedvesen. A
szeme csillogott.
- H�t igen - mondta Ellery, �s m�ly l�legzetet vett. - Ez alighanem
megnyugtat� �js�g lesz az ifj� Mr. Cort sz�m�ra... De folytassuk, mert lehet,
hogy kevesebb az id�nk, mintsem gondoln�nk. Mrs. Godfrey, tett �nnek
aj�nlatot egy titokzatos szem�ly Marc� hal�la �ta - olyan aj�nlatot, hogy
tov�bbi �sszeg ellen�ben �tadja �nnek mindazt a t�rgyi bizony�t�kot, amit
Marc� szerzett az �n�k k�zti kapcsolatr�l?
- Nem! - Az asszony m�g a gondolatra is megr�m�lt, �s gyermek
m�dj�ra kapaszkodott Rosa karj�ba.
- Mit tenne, ha v�ratlanul ilyen k�vetel�ssel l�pn�nek fel mag�val
szemben?
- H�t...
- Szembesz�llunk! - mennyd�r�gte Godfrey. �l�nk, apr� szeme
csillogott. - Harcolni fogunk! N�zze, Queen, �n tudom, hogy maga tartogat
valamit a sz�munkra. Egy ideje figyelem mag�t, �s tetszik nekem a st�lusa.
Arr�l van sz�, hogy m�k�dj�nk egy�tt magukkal?
- Arr�l.
- Akkor rendben. Stella, k�rlek, nyugodj meg. J�zanul fogunk viselkedni.
Ezek az emberek t�bbet tudnak az eff�le dolgokr�l, mint mi, �s diszkr�tek
lesznek.
- Kit�n� - mondta Ellery sz�v�lyesen. - Valaki teh�t megszerezte a Mrs.
Godfrey ellen sz�l� bizony�t�kokat. Ez a szem�ly minden bizonnyal
jelentkezni fog mag�n�l, Mrs. Godfrey - ez minden pillanatban v�rhat� -, �s
egyetlen, v�gs� �sszeget k�r a bizony�t�kok visszaszolg�ltat�sa ellen�ben. Ha
pontosan azt teszi, amit mondunk, megvan a lehet�s�ge annak, hogy elfogjuk
ezt a zsarol�t, �s ezzel fontos akad�lyt t�vol�tunk el az �gy megold�sa �tj�b�l.
- J�l van, Mr. Queen! Megteszem, amit tudok.
- Nagyszer�; sokkal jobb lesz �gy, Mrs. Godfrey. Egys�gben az er� - �s
erre az egys�gre a mi zsarol�nk nem is gondol...
- �gy v�li - k�rdezte ravaszul Godfrey -, hogy ez a zsarol� Marc�
gyilkosa?
Ellery mosolygott.
- Moley fel�gyel� szerint... De mindent a maga idej�ben, Mr. Godfrey.
Most pedig, fel�gyel� �r, ha volna sz�ves munk�ba �ll�tani sokat tapasztalt
fej�t...
M�snap d�lel�tt t�z �ra volt, s a v�rt h�v�s m�g nem futott be. Egyre
idegesebben j�rk�ltak a h�zban. K�l�n�sen Ellery nyugtalankodott.
Lehetetlen, hogy a zsarol� megsejtette volna a csapd�t. El�z� este f�l
tizenegykor telefon�lt, �s Munnt. k�rte; Munn, nyilv�nval�an nem gyan�totta,
hogy lehallgatj�k a besz�lget�st, r�viden, de vel�sen a pokolba k�ldte, �s
letette a kagyl�t. A detekt�v, aki Moley utas�t�s�ra - �s Ellery tan�csa
ellen�re - a k�zpontban hallgat�zott, nem tudta kider�teni a h�v�s eredet�t.
De Ellery tudta, hogy b�rmit tett is a detekt�v, a h�v� nem foghatott gyan�t.
A rejt�ly r�szben megold�dott, amikor meg�rkeztek a reggeli lapok. Mind
a megyei �js�g, mind Maartens v�ros�nak legf�bb pletykalapja ord�t�
szalagc�mekkel jelent meg, amelyek l�nyeg�ben ugyanarr�l sz�ltak: Cec�lia
Ball Munn h�zass�gt�r� viszony�r�l az elhunyt John Marc�val. Mindk�t lap
ugyanazokat a leveleket �s f�nyk�peket k�z�lte.
- Ezt is sejthettem volna - d�nny�gte Ellery, undorral f�lredobva a
lapokat. - �rthet�, hogy az a f�reg nem akart m�g egyszer le�gni. Ez�ttal
csakugyan elk�ldte az �js�gokhoz a bizony�t�kokat. �gy l�tszik, kezd
berozsd�sodni az agyam.
- Nem kock�ztatta, hogy az �gyet megint eltussolj�k - mondta a b�r�
t�preng� hangon. - A Constable-f�le dokumentumokat a rend�rs�gnek
k�ldte el, a Munn-f�le bizony�t�kokat viszont a sajt�nak, de nem az�rt, hogy
bossz�t �lljon Mrs. Constable-on �s Munn�kon, mint ink�bb hogy
figyelmeztesse Mrs. Godfreyt. Szerintem hamarosan jelentkezni fog.
- Min�l hamarabb, ann�l jobb. Kezdek ideges lenni. Szeg�ny Moley!
Nem �ssza meg �lve ezt a sajt�konferenci�t. Roush azt mondja, mind a
nyak�n vannak. - Mindk�t �js�g vez�rcikke ny�ltan arr�l a lehet�s�gr�l
spekul�l, hogy a "piszmog�" rend�rs�g tal�n v�gre megtal�lta a Marc�-f�le
gyilkoss�g ind�t�k�t. Alternat�v elm�letk�nt b�ven kit�rgyalt�k Mrs.
Constable �ngyilkoss�g�t is - amit beismer� vallom�snak tekintenek. De
semmif�le jele nem volt annak, hogy ezt hivatalosan is meger�s�tett�k volna.
�gy l�tszik, Moley megv�ltoztatta a v�lem�ny�t a "megold�s�val"
kapcsolatban. Munn�kat, akik most az �rdekl�d�s k�z�ppontj�ba ker�ltek,
eldugta az �js�g�r�k el�l; az asszony k�zel �llt a hiszt�ri�hoz, a f�rfi n�ma
volt, �vatos - �s veszedelmes.
A fel�gyel� is meg�rkezett; inger�lts�g �s f�radts�g l�tszott az arc�n. A
h�rom f�rfi sz�tlanul visszavonult az alk�vba, ahol a kapcsol�asztal �llt. Nem
tehettek m�st: v�rtak. Godfrey�k Mrs. Godfrey budo�rj�ban v�rakoztak; a
kapcsol�asztaln�l egy detekt�v �lt hallgat�val a f�l�n, el�tte nyitott
gyors�r�f�zet. A f�vonalba k�l�n k�sz�l�keket kapcsoltak; mindenki
fejhallgat�t viselt.
A csenget�s t�z �ra negyven�t perckor hangzott fel. Ellery m�r az els�
sz�tag hallat�n izgatottan b�lintott. A k�l�n�s, fojtott hang f�lreismerhetetlen
volt. Mrs. Godfreyt k�rte; a detekt�v nagy nyugalommal kapcsolt, majd k�zbe
vette a ceruz�j�t, �s v�rt. Ellery az�rt foh�szkodott, hogy az asszony j�l j�tssza
a szerep�t.
Nem kellett f�lnie. Stella Godfrey t�k�letesen alak�totta a d�bbent, megad�
�ldozatot - szinte lelkesen, boldog megk�nnyebb�l�ssel a sz�v�ben.
- Mrs. Stella Godfrey? - k�rdezte a hang, amelyben moh� s�rget�s
�rz�d�tt.
- Igen.
 - Egyed�l van?
- Egye... Ki maga? Mit akar?
- Egyed�l van?
- Igen. De ki...
- Azzal ne t�r�dj�n. Ez s�rg�s. L�tta a ma reggeli Maartens Daily News-t
- Igen. De...
- Olvasta azokat a dolgokat Cec�lia Munnr�l �s John Marc�r�l?
Stella Godfrey hallgatott. Amikor v�gre v�laszolt, rekedt �s f�radt volt a
hangja.
- Igen. Mit akar?
A telefon�l� k�l�nb�z� t�nyeket sorolt fel, amire Stella Godfrey csak
s�hajtozott... A telefonban a hang mind inger�ltebb, er�szakosabb lett. Moley
fel�gyel� �s Macklin b�r� t�preng� arcot v�gott...
- Akarja, hogy mindezt eljuttassam az �js�gokhoz?
- Jaj, nem! Nem.
- Vagy a f�rj�hez?
- Nem! Mindenre hajland� vagyok, csak azt ne tegye...
- Akkor j�. L�tom, mag�val lehet besz�lni. Huszon�tezer doll�rt k�rek,
Mrs. Godfrey. Maga gazdag n�. A mell�nyzseb�b�l is kifizetheti, �s senki sem
tudja meg....
- De hiszen m�r... annyiszor fizettem...
- Ez lesz az utols� alkalom - mondta a hang buzg�n. - �n nem vagyok
Marc�. �n tisztess�ges �zletet aj�nlok. Maga fizet, �s postafordult�val
megkapja a f�nyk�peket �s a pap�rokat. Ez komoly. Nem csapom be...
- B�rmit megteszek, ha visszaszerezhetem �ket - mondta s�rva Mrs.
Godfrey. - Ami�ta csak... �, az�ta olyan szerencs�tlen vagyok...!
- �gy igaz - mondta a hang, amely most er�teljesebb�, magabiztoss� v�lt.
- �n meg�rtem mag�t. Marc� aljas csirkefog� volt, �s csak azt kapta, amit
meg�rdemelt. De h�t bajban vagyok, �s kell a p�nz... Mikorra tudja
megszerezni azt a huszon�tezret?
- M�g ma! - ki�ltotta az asszony. - Nem tudom k�szp�nzben adni, de itt
a sz�femben...
- �! - csattant fel a hang. - Az nem lesz j�. Mrs. Godfrey. K�szp�nzt
k�rek, kis c�mletekben. Nem kock�ztathatok.
- De hisz ez �ppolyan, mint a k�szp�nz!
- Mrs. Godfreyt erre gondosan kioktatt�k.
- Szabadon bev�lthat� �rt�kpap�rokr�l van sz�. K�l�nben is, hogy
szerezhetn�k ennyi p�nzt kis c�mletekben? Felt�n� lenne. A h�z tele van
rend�r�kkel. M�g csak el sem mehetek.
- Ebben van valami - d�nny�gte a hang. - De ha azt hiszi, hogy �gy
cs�be h�zhat...
- Hogy a rend�rs�g mindenre r�j�jj�n? Azt hiszi, meg�r�ltem? Hiszen
�ppen azt nem akarom, hogy b�rki is megtudja. De ha akarja, nem is kell,
hogy a... a bizony�t�kokat �tadja, am�g be nem v�ltotta a k�tv�nyeket. �,
k�rem, seg�tsen rajtam!
A telefon�l� hallgatott, mint aki felm�ri az es�lyeket. Azt�n n�mi
elkesered�ssel �gy sz�lt:
- H�t j�. Legyen. Am�gy sem akarom, hogy maga j�jj�n szem�lyesen. �n
meg nem mehetek mag�hoz... t�l sok ott a rend�r. Fel tudja adni a
k�tv�nyeket post�n an�lk�l, hogy r�j�nn�nek?
- Persze. �, biztos vagyok benne! Hov�...
- Ne �rja le. Nincs sz�ks�g r�, hogy valaki megtal�lja. Jegyezze meg a
k�vetkez� c�met. - A hang sz�netet tartott, �s a Godfrey h�z egy pillanatra
n�ma s�rboltt� v�lt.
- "J. P. Marcus, poste restante, K�zponti Postahivatal, Maartens."
Ism�telje! - Mrs. Godfrey remeg� hangja engedelmeskedett.
- Rendben. Erre a c�mre k�ldje a k�tv�nyeket. K�z�ns�ges barna
csomagol�pap�rban, lez�rva. Lev�lcsomagk�nt adja fel. M�ris. Ha most
azonnal elk�ldi, m�g ma este z�r�s el�tt meg�rkezik a maartensi post�ra.
 - Igen. Igen!
- �s ne felejtse, ha valami csel lesz a dologban, a fot�k �s a t�bbi a
Maartens Daily News szerkeszt�j�n�l k�tnek ki, �s akkor azt�n az isten sem
�vja meg att�l, hogy az eg�sz t�rt�net a c�moldalra ker�lj�n.
- Nem. Higgye el...
- H�t ne is. Ha tisztess�gesen b�nik velem, egy-k�t nap m�lva mag�n�l
lesznek a bizony�t�kok. Mihelyt bev�lthatom a k�tv�nyeket.
Egy kattan�s, �s a vonal megszakadt. Odafenn Mrs. Godfrey a f�rje
karjaiba omlott. Lent a kapcsol�asztaln�l a n�gy f�rfi levette a fej�r�l a
hallgat�t, �s �sszen�zett.
- Nos - mondta visszafojtott hangon Moley -, ez j�l indul, Mr. Queen.
Mr. Queen egy darabig nem v�laszolt; a homlok�t r�ncolta, �s cs�ptet�je
sz�l�vel �t�gette az ajk�t. Azt�n ezt d�rm�gte:
- Azt hiszem, be kell szervezn�nk Tillert.
- Tillert!
- �, ez szinte elker�lhetetlen, ha a dolgok �gy alakulnak, ahogy sejtem.
Nem kell semmi l�nyegbev�g�t el�rulni neki. Tiller az a ritka mad�r, akinek
morzs�nyi inform�ci� is el�g.
Moley az �llat simogatta.
- H�t ez a maga j�tszm�ja; bizonyosan tudja, mit csin�l. - N�h�ny gyors
utas�t�st adott, azt�n felment az emeletre, hogy szem�lyesen ir�ny�thassa a
d�nt� fontoss�g� postai akci�t.
- Egyetlen dolog nyugtalan�t - vallotta meg Moley fel�gyel� d�lut�n,
amint k�nyelmesen h�trad�ltek a Maartens fel� robog� nagy, fekete
rend�rkocsi h�ts� �l�s�n. Egy pillant�st vetett Tiller kem�nykalapos fej�re,
aki el�tt�k �lt a vezet� mellett, �s �szt�n�sen lehalk�totta a hangj�t. -
M�gpedig a fot�k, levelek, vallom�sok, vagy ak�rmi is az, ami Mrs. Godfrey
ellen sz�l, �s a zsarol�n�l van. Honnan tudhatjuk, hogy nem helyezte �ket
let�tbe valahol? Lehet, hogy elkapjuk, de att�l m�g a bizony�t�kok
kics�szhatnak a kez�nkb�l.
- Megsz�lalt a lelkiismerete? - mondta Ellery a cigarett�j�n �t. - Azt
hittem, fel�gyel� �r, ink�bb azt v�rja, hogy Marc� gyilkos�t foghatja el ma
d�lut�n. Abb�l a hihet� feltev�sb�l kiindulva, hogy - amennyiben Marc�t az
iratok�rt �lt�k meg - az iratok jelenlegi tulajdonosa a gyilkos. Ne mondja
nekem, hogy egyszerre agg�dni kezdett h�ziasszonyunk lelki�llapota miatt.
- H�t - d�rm�gte Moley -, komoly bajba keveredett szeg�ny, �s
alapj�ban v�ve rendes asszony. Nem sz�vesen okozn�k neki f�l�sleges
f�jdalmat.
- Nem nagy a vesz�lye annak, hogy az iratok kics�sszanak a kez�nkb�l -
mondta Macklin b�r� a fej�t r�zva. - �rt�kesebbek azok ann�l, mintsem hogy
csak �gy ott hagyja �ket valahol ez az illet�. K�l�nben is, ha tudja, hogy
csapd�r�l van sz� - amit k�tlek, abb�l kiindulva, hogy mik�ppen reag�lt a
telefonban -, akkor am�gy sem rem�lheti, hogy megkapja a p�nzt. Most, hogy
mind Mrs. Constable-n�l, mind Munn�kn�l cs�d�t mondott, m�r a v�gs�kig
elkeseredett. Nem, nem, az a fenyeget�s csak a hat�s kedv��rt hangzott el. Ha
elcs�pi, fel�gyel� �r, meg fogja tal�lni n�la az iratokat.
Minden felt�n�s n�lk�l t�voztak a Spanish Cape-r�l, a fel�gyel�
ragaszkodott ehhez, �s utas�t�s�ra l�tsz�lag cs�kkent az �bers�g a h�zban. Egy
k�z�ns�ges sz�rk�sbarna, �m igen er�teljes kocsi k�vette �ket, teli civil ruh�s
nyomoz�kkal, �s egy m�sik hasonl� sz�n� �s hasonl�k�ppen gyors aut� �llt
lesben minden eshet�s�gre k�szen odakint a f��ton, a Spanish Cape el�tt. A
maartensi rend�rs�g, amint azt megbesz�lt�k, �lland�an szemmel tartotta a
v�rosi postahivatalt. A post�sokat beavatt�k, �s ell�tt�k utas�t�sokkal. Az
�lk�tv�nyekkel teli csomagot - amely k�v�lr�l teljes m�rt�kben megfelelt a
zsarol� utas�t�sainak - Godfrey�k egyik alkalmazottj�val adatt�k fel Wye-
ban, a legk�zelebbi v�rosban, hadd j�rja a postai k�ldem�nyek szab�lyszer�
�tj�t. Moley fel�gyel� semmit sem b�zott a v�letlenre.
A k�t aut� utasai j� n�h�ny sarokkal a maartensi posta el�tt sz�lltak ki. A
m�sodik kocsi nyomoz�i egyenk�nt indultak el a nagy m�rv�ny�p�let fel�, �s
t�z perc m�lva m�r l�thatatlan kordonnal font�k k�r�l. Moley �s t�rsai
titokban, egy h�ts� bej�raton �t l�ptek az �p�letbe. Tillert, akinek apr� szeme
k�v�ncsian csillogott, a nagy, ketrec szer� csomagkiad� egyik sark�ban
helyezt�k el, �s gondosan kioktatt�k.
- Ha b�rkit megl�t, akit felismer, abban a pillanatban adjon jelt a
hivatalnoknak, aki a csomagokat kiadja. A t�bbit b�zza r�. Vagy nek�nk
jelezze. A hivatalnok a nevet is tudja.
- Igen, uram - mormolta Tiller. - Olyasvalakir�l van sz�, aki
kapcsolatban �ll az �ggyel?
- De m�g mennyire. �s ne hib�zzon, Tiller, ha kedves az �lete! Moley
fel�gyel� �r nagyon sz�m�t a mai d�lut�n siker�re. B�jjon el, de �gy, hogy
l�ssa, ki l�p az ablakhoz. Lehet, hogy az, akit keres�nk, azonnal elszalad, ha
megl�tja mag�t.
- B�zhatnak bennem - mondta Tiller �nnep�lyesen, �s elfoglalta kijel�lt
hely�t a ketrecben. Moley, a b�r� �s Ellery az elf�gg�ny�z�tt hivatali pult
m�g�tt b�jtak meg, k�zel az ajt�hoz, sz�keket h�ztak oda maguknak, �s
h�rom haszn�laton k�v�li ny�l�son �t lestek kifel�. A nagy teremben sz�mos
detekt�v �llom�sozott; k�l�nb�z� blankett�k eg�sz sor�t t�lt�gett�k ki v�get
nem �r�, �rtelmetlen sz�vegekkel az asztalokn�l �s a pultokn�l. Id�nk�nt
valamelyik�k kis�t�lt az utc�ra, hogy azonnal egy �jabb nyomoz� l�pjen a
hely�re az ajt�n �t. Moley kritikus szemmel m�rte fel er�it, de nem tal�lt
hib�t. A csapda k�szen �llt, az �lc�z�s t�k�letes volt, s m�r nem volt m�s
teend�, mint v�rni a vadra.

Egy �ra h�sz percen �t v�rakoztak; a fesz�lts�g n�tt�n-n�tt, ah�nyszor csak

ugrott egyet az �ra mutat�ja a falon. K�zben a postahivatal v�gezte a
munk�j�t, emberek j�ttek �s mentek, b�lyegek, p�nzesutalv�nyok �s
csomagok cser�ltek gazd�t az ablakokon �t, a takar�kp�nzt�ri ablakn�l �lland�
volt a forgalom, hossz� sorok alakultak, fogytak el, majd alakultak �jra.
Alig t�z perccel z�r�s el�tt, amikor a posta zs�fol�sig megtelt hazaindul�
keresked�kkel, egy alacsony, sov�ny, s�t�t b�r� f�rfi l�pett be az utc�r�l, �s a
csomagkiad� ablak fel� tartott. A ruh�ja h�tk�znapi volt, kis fekete bajuszt
viselt, �s egy anyajegy volt a bal szeme alatt, az arccsontja legkiugr�bb
pontj�n. Be�llt a hossz� sorba, �s �gy haladt l�p�sr�l l�p�sre el�re, mint
valami sz�rke kiseg�r. Tal�n egyetlen felt�n� dolog akadt rajta: a mozg�sa.
Valahogy furcs�n ringatta a cs�p�j�t j�r�s k�zben. Ett�l eltekintve jellegtelen
figura volt, akit b�rmely t�meg �szrev�tlen�l elnyelt volna.
Amikor az el�tte halad� f�rfi elt�vozott az ablak mell�l el�rel�pett, egyik
kis barna kez�t a pultra tette, �s rekedt, h�l�ses hangon megsz�lalt:
- �rkezett valami J. P. Marcus n�vre?
A h�rom f�rfi a ny�l�son �t l�tta, hogy a hivatalnok megvakarja a jobb
f�l�t, �s f�lrefordul. Szinte ugyanabban a pillanatban Tiller dugta ki a fej�t a
sarok m�g�l, �s ezt suttogta:
- Semmi k�ts�g, uram. �lruh�ban van! De � az.
A hivatalnok jelad�s�ra �s Tiller szavaira felvillanyozottan ugrottak talpra.
Moley az ajt�n�l termett, zajtalanul bel�kte, bel�pett, �s felemelte a jobb
karj�t. A hivatalnok ugyanebben a pillanatban fordult vissza az ablakhoz egy
kis, lapos, barna csomaggal a kez�ben. A kis, barna emberke �tvette t�le a
csomagot, ell�pett az ablak mell�l, �s egy f�lfordulatot tett.
S ekkor feln�zett, �s azt l�tta, hogy a helyis�g n�m�n b�mul� emberekkel
van tele. Komor f�rfiak t�m�r fala vette k�r�l, lassan szorosra z�rva a gy�r�t.
K�l�n�s s�padts�g futotta el az arc�t.
- Mi van ebben a csomagban, Mr. Marcus? - k�rdezte bar�ts�gosan a
fel�gyel�; bal kez�vel szorosan megmarkolta a f�rfi v�ll�t, jobbj�t pedig
m�lyen a kab�tzseb�be s�llyesztette.
A barna csomag kics�szott a v�kony k�zb�l, �s a padl�ra esett. A f�rfi
megingott �s ut�nazuhant, de mintha apr�nk�nt, fokozatosan omlott volna
�ssze. Moley gyorsan lehajolt, �s megtapogatta a zak�ja mells� zseb�t.
Komikus d�bbenet �lt ki az arc�ra.
 - Hiszen ez az ember el�jult! - ki�ltott fel Macklin b�r�.
- Ink�bb "asszony", mint "ember", uram - sz�lalt meg Tiller halk hangja
a h�ta m�g�l. - A bajusza hamis. Meg kell mondanom, uram, hogy n�r�l van
sz�, amint azt, �gy l�tom, a fel�gyel� �r is felfedezte. - Illedelmesen
eltakarva a sz�j�t kuncogni kezdett.
- N�? - h�pogott a b�r�.
- Ez j�l becsapott, az biztos - mondta a fel�gyel� diadalmasan, �s
felemelkedett. - De itt vannak az iratok a zseb�ben. A mindens�git, ez
siker�lt!
- J� a maszkja - d�nny�gte Ellery. - De az a jellegzetes cs�p�mozg�s
el�rulta. Ez Mrs. Godfrey volt komorn�ja, Tiller?
- Az anyajegy�r�l ismertem fel, uram - mondta halkan Tiller. - Nah�t,
hogy egyesek milyen k�nnyen b�nre adj�k a fej�ket! Igen, uram, ez Pitts.

14. fejezet Egy �nk�ntes szobal�ny k�l�n�s vallom�sa

Hossz� napok �ta el�sz�r volt v�gs�g a poinsetti rend�r-f�kapit�nys�gon.

Az �p�let csak �gy z�mm�g�tt a sz�besz�dt�l, riporterek zsibongtak a z�rt,
n�ma ajt�k el�tt, m�s oszt�lyok munkat�rsai n�ztek be sorra Moley fel�gyel�
irod�j�ba, ahol egy rend�rorvos �polta az elfogott n�t, �s az �sszes telefon
k�rusban cs�ng�tt. A fel�gyel� f�lres�p�rt egy halom jelent�st, amelyeket
Ellery - az egyetlen nyugodt ember az eg�sz �p�letben - �nhatalm�lag
�tvizsg�lt. De nem volt benn�k semmi �j: tov�bbra sem tal�lt�k a nyom�t sem
Hollis Waring motoros haj�j�nak �s Kidd kapit�nynak, sem David
Kummernek, sem pedig - Ellery felnevetett - Pittsnek; �s nem volt mit
jelenteni Lucius Penfieldr�l sem, noha v�lt�sban dolgoz� detekt�vek raja j�rt a
sark�ban.
Amint t�bb�-kev�sb� helyre�llt a rend az irod�ban, �s a rend�rorvos
felvont szem�ld�ke jelezte, hogy a n� imm�r kihallgathat� �llapotban van,
azonnal minden figyelem r� ir�nyult.
Egy sz�les fotelban �lt, �s szorosan markolta a karf�t. A b�re sz�rke volt �s
piszkos.
Fekete haj�t f�rfi m�dra r�vidre v�gta, de kalap �s �lbajusz n�lk�l nagyon
is n� volt - kis termet�, riadt n�, bar�ts�gtalan, barna szemmel �s apr�, �les
von�sokkal. Harminc-harmincegy �ves lehetett. M�g �gy is, kem�nys�g�ben
�s maszatoss�g�ban is volt benne valami pajkos, fi�s sz�ps�g.
- No, kedves l�nyom, Pitts! - sz�lt a fel�gyel� ked�lyesen. - Mag�t
rendesen elkaptuk, ugye? - A n� nem v�laszolt; a padl�ra sz�gezte tekintet�t.
- Ugyeb�r nem tagadja, hogy maga Pitts, Mrs. Walter Godfrey komorn�ja?
- Az asztaln�l egy gyors�r� �lt, a f�zete nyitva.
- Nem - felelte a n� ugyanazon a rekedt hangon, amelyet a
postahivatalban hallottak. - - Nem tagadom.
- Nagyon helyes! Maga h�vta fel telefonon Mrs. Laura Constable-t a
Spanish Cape-en? Mr. Munnt k�tszer? Ma d�lel�tt pedig Mrs. Godfreyt?
- Sz�val lehallgatt�k a vonalat. - Felnevetett. - �gy kell nekem. Igen,
�n voltam.
- Maga k�ldte hozz�m egy fi�val a Mrs. Constable-ra vonatkoz� iratokat
�s egy�b bizony�t�kokat?
- Igen.
- Maga juttatta el a Mrs. Munnr�l sz�l� anyagot az �js�gokhoz?
- Igen.
- Maga eg�sz rendes l�ny. Sz�pen haladunk. Most pedig mes�lje el, mi
t�rt�nt m�lt szombaton �jjel �s vas�rnap hajnalban. Mindent.
A n� most el�sz�r emelte barna szem�t a fel�gyel�re.
- �s ha nem?
Moley �llkapcsa megkem�nyedett.
- �, dehogyis nem. De m�g mennyire, hogy igen, kedves ifj� h�lgyem!
Maga nagy bajban van. Tudja, mit adnak ebben az �llamban zsarol�s�rt?
- Tartok t�le - sz�lt k�zbe Ellery finoman -, hogy Miss Pittset e
pillanatban jobban �rdekli, hogy mit adnak gyilkoss�g�rt, fel�gyel� �r.
Moley haragosan n�zett r�. A n� megnyalta kisz�radt ajk�t, a tekintete
Ellery arc�ra siklott, azt�n a padl�ra.
- R�m b�zn� ezt, Mr. Queen? - k�rdezte Moley m�rgesen.
- Ne haragudjon - mondta halkan Ellery -, de tal�n jobb lenne, ha
megvil�g�tan�m a helyzetet Miss Pitts sz�m�ra. Biztos vagyok benne, hogy
akkor meg�rti, milyen hi�baval� a hallgat�sa. Tal�n hadd kezdjem azzal, hogy
szinte eg�szen biztosan tudtam, hogy Mrs. Godfrey elt�nt szobal�nya �s a
zsarol� egyazon szem�ly, fel�gyel� �r. Erre akkor j�ttem r�, amikor kezdtem
felfedezni, hogy t�l sok a v�letlen egybees�s. Pittset John Marc�val l�tt�k -
Jorum l�tta - r�viddel a gyilkoss�g el�tt. Azt megel�z�en pedig valaki
belop�zott Marc� szob�j�ba, megtal�lta a tal�lk�ra h�v� �zenet darabk�it, �s
�sszerakta �ket. Puszta v�letlen? Amikor Mrs. Godfrey szombat �jjel a
szob�j�ba visszat�rve csengetett a komorn�j��rt, az sok�ig nem jelentkezett.
Amikor v�gre el�ker�lt, betegnek mondta mag�t, �s izgatottnak l�tszott.
V�letlen? Ez a komorna valamikor a gyilkoss�g ideje t�j�n elt�nt. Marc�
kocsij�n sz�k�tt meg. V�letlen? - A n� tekintete ide-oda j�rt. - A Pittshez
vezet� nyom Maartensben �rt v�get. A mag�hoz k�ld�tt bizony�t�kokat
Maartensb�l k�ldt�k. V�letlen? Az eg�sz zsarol�si m�velet l�nyeg�ben
k�zvetlen�l Pitts elt�n�se ut�n kezd�d�tt. V�letlen? John Marc� aj�nlotta
Pittset Mrs. Godfreynak, amikor Mrs. Godfrey el�z� komorn�ja - minden
l�that� ok n�lk�l - kil�pett. Ujabb v�letlen? De ami a legfontosabb:
mindh�rom esetben - Mrs. Constable, Mrs. Munn �s Mrs. Godfrey �gy�ben
egyar�nt - a h�rom szerencs�tlen asszony ellen sz�l� legf�bb bizony�t�kok
egyike... egy szobal�ny al��r�ssal ell�tott vallom�sa volt! - Ellery
szomork�s�n elmosolyodott. - V�letlen? Nagyon val�sz�n�tlen. Biztos
voltam benne, hogy Pitts a zsarol�.
- Nagyon okosnak k�pzeli mag�t, mi? - sziszegte a n�, elh�zva keskeny
ajk�t.
- Nagyj�b�l ismerem a k�pess�geimet, Miss Pitts - mondta Ellery
udvarias f�b�lint�ssal. - De mindezen t�lmen�en abban is biztos voltam,
hogy valami alapvet� kapcsolatra bukkantam Pitts �s Marc� k�z�tt. Fel�gyel�
�r, maga mondta nekem a napokban, hogy a maga Leonard bar�tja - a New
York-i mag�ndetekt�v - gyan�totta, hogy Marc� egy b�nt�rs seg�ts�g�vel
fonta a hurkot �ldozatai nyaka k�r�, Egy leskel�d�, �rn�je elleni vallom�sra
k�sz komorna h�rom k�l�nb�z� esetben - persze, a vallom�sokon al��rt
h�rom k�l�nb�z� n�v csup�n �ln�vnek tekinthet� - �ppen az a fajta b�nt�rs,
aki egy Marc�-f�le emberhez illik. Nem sok k�pzel�er� kellett ahhoz, hogy
bel�ssam: Mrs. Godfrey zsarol� komorn�ja azonos ezzel a b�nt�rssal.
- �gyv�det k�rek - sz�lt Pitts hirtelen, f�lig felemelkedve.
- Le�lni! - mordult r� Moley m�rgesen.
- Term�szetesen joga van az alkotm�nyban biztos�tott v�delemhez, Miss
Pitts - b�lintott Ellery. - Tud olyan �gyv�det mondani, aki megfelelne
mag�nak?
A n� szem�be rem�ny sz�k�tt.
- Tudok! Lucius Penfield New Yorkb�l! D�bbent csend lett. Ellery
sz�tt�rta a karj�t.
- H�t tess�k. Kell-e tov�bbi bizony�t�k, fel�gyel� �r? Pitts John Marc�
agyaf�rt �gyv�dj�hez fordul. Ujabb v�letlen?
A n� l�that� riadalommal h�z�dott vissza, �s a sz�ja sz�l�t r�gta.
- De...
- V�ge a j�t�knak, kedvesem - mondta Ellery j�s�gos hangon. -
Nyugodtan elmondhat mindent.
A n� tov�bb r�gta az ajk�t; barna szem�ben k�ts�gbeesett sz�m�t�s f�nye
villant. Azt�n �gy sz�lt:
- K�ss�nk �zletet.
- M�g hogy... - robbant Moley. Ellery csit�t�an meg�rintette a fel�gyel�
mell�t.
- Tulajdonk�ppen mi�rt ne? V�g�l is viselkedhet�nk �zletemberek
m�dj�ra. Az nem �rthat, ha legal�bbis meghallgatjuk az aj�nlatot.
- N�zz�k - mondta a n� buzg�n. - Tudom, hogy benne vagyok a
p�cban. De att�l m�g pokoli z�rt tudok kavarni. Nem szeretn�k, ha ez a
Godfrey-f�le botr�ny kipattana, mi?
- �s? - mordult fel Moley.
- �s ha rendesek lesznek hozz�m, hallgatni fogok. De ha ki akarom nyitni
a sz�mat, nem tarthatnak vissza! Besz�lhetek az �js�g�r�kkal magam, vagy az
�gyv�dem. Nem tudj�k megakad�lyozni. Ha seg�tenek rajtam, hallgatok.
Moley savany� pillant�st vetett r�, Elleryre n�zett, megd�rzs�lte az ajk�t,
azt�n vagy egy percig fel-al� j�rk�lt a szob�ban.
- H�t j� - morogta v�g�l. - Semmi bajom Godfrey�kkal, �s nem
sz�vesen �rtan�k nekik. De nem �g�rek semmit, �rti? Besz�lek az �gy�sszel,
hogy nem lehet-e enyh�teni a v�dat, vagy valami hasonl�.
- Felt�ve - s�rgette Ellery �vatosan -, hogy semmit sem hallgat el.
- J�l van - suttogta a n�. Eszes arc�n megad� kifejez�s �lt. - Nem
tudom, hogy siker�lt r�j�nni�k mindenre, de r�j�ttek. Val�ban Marc�
helyezett el el�sz�r Mrs. Constable-n�l, azt�n Mrs. Munn-n�l, �s v�g�l Mrs.
Godfreyn�l. �n csin�ltam vakuval a felv�teleket Atlantic Cityben. �n lestem
�s hallgattam ki mindent. Mrs. Constable �s Mrs. Munn r�gt�n felismert,
amikor a Spanish Cape-re j�ttek. Gondolom, tudt�k, mi v�r Mrs. Godfreyra,
de Marc� r�juk parancsolt, hogy tarts�k a sz�jukat. �s ezzel mindent hallottak.
Most pedig, az �g szerelm�re, ker�ts�k el� Luke Penfieldet!
A fel�gyel� szeme csillogott. De ravaszul �gy sz�lt: - Sz�val maga puszta
eszk�z volt Marc� kez�ben. Azt�n fell�zadt. Vas�rnap hajnalban ellopta az
iratokat meg a t�bbit, �s lel�pett, hogy egy kis k�l�nkeresetre tegyen szert, �gy
van?
A n� s�t�t arc�t eltorz�totta a szenved�lyes harag.
- �s mi�rt ne? - sziszegte. - M�g sz�p! Mindig megj�tszottam, hogy
csak a k�mje vagyok, de �n fogtam az ostort, �s ezt nagyon is j�l tudta! -
Sz�netet tartott, hogy l�legzetet vegyen, azt�n valami k�l�n�s, torz diadallal
�gy ki�ltott: - Puszta eszk�z, mi? H�t egy fr�szt! A feles�ge vagyok!
Elk�pedten hallgattak. A feles�ge! E pillanatban bontakozott ki el�tt�k a
maga teljess�g�ben Marc� aljass�ga. Mindh�rman felkavarodott gyomorral
gondoltak arra a vesz�lyre, amit�l Rosa Godfrey megmenek�lt, �s ki tudja,
h�nyadszor futott v�gig az agyukon valami vad, haragos el�gedetts�g, ami�rt
ez az ember nincs t�bb�, �s nem fenyegeti m�r a vil�got.
- Sz�val a feles�ge, hm? - ny�gte ki Moley, amikor valamelyest
mag�hoz t�rt.
- Igen, a feles�ge - mondta az asszony keser� hangon. - Lehet, hogy
m�r nem sokat mutatok, de valamikor j� alakom volt, �s az arcomat sem
kellett sz�gyellnem. N�gy �ve h�zasodtunk �ssze Miamiban, � valami
milliomos �zvegy�t f�zte, �s �n is p�nzre utaztam. R�gt�n �ssze�lltunk.
Tetszett neki a st�lusom. Nekem meg � tetszett, �gy azt�n elvetettem magam
vele. Azt hiszem, �n voltam az egyetlen n� az �let�ben, aki f�l�be kerekedett...
Az�ta sok mindent elj�tszottunk. Ez a komornabuli az � �tlete volt, �j
tal�lm�ny. Nekem sose tetszett. De kerest�nk vele... - Hagyt�k, hadd
besz�ljen. A sz�k karf�j�ba kapaszkodott, �s a semmibe b�mult. - Egy kis
munka, azt�n vak�ci�ra ment�nk, �s elvert�k a p�nzt. Amikor elfogyott, �jabb
mel�, �gy ment. Amikor Marc� meghalt, kik�sz�ltem. P�nz n�lk�l, nyakig a
bajban... Nekem is �lnem kell valamib�l, vagy nem? Ha nem olyan r�men�s,
tal�n m�g ma is �lne. Aki hidegretette - b�rki volt is -, rendes munk�t
v�gzett. Isten tudja, �n sem vagyok angyal, de n�la szemetebb alak nem �lt a
f�ld�n. A v�g�n m�r gy�l�ltem. �s ak�rmilyen vagyok is, nincs asszony, aki
�r�mmel n�zn�, hogy a f�rje m�ssal sz�ri �ssze a levet. Mindig azt mondta,
hogy ez �zlet, de k�zben �lvezte is, hogy a pokol �gesse el a lelk�t!
Moley az asszonyhoz l�pett, �s meg�llt el�tte. Az hirtelen f�lbeszak�totta a
mond�kaj�t, �s ijedten n�zett fel r�.
- Ez�rt azt�n sz�pen a nyak�ra hurkolta azt a dr�tot - mondta kem�nyen -
, hogy megszabaduljon t�le, �s mag�nak szerezze meg a p�nzt!
 Az asszony sikoltva ugrott talpra.
- Nem �n tettem! Tudtam, hogy ezt fogja gondolni. Pont ett�l f�ltem!
Hogy is rem�lhettem, hogy egy t�kfej� zsaru meg�rtse! - Megragadta Ellery
karj�t. - Ide figyeljen. Mag�nak mintha lenne �sz a fej�ben. Mondja meg
neki, hogy t�ved! Lehet, hogy sz�vesen meg�ltem volna Marc�t, de nem �n
tettem! Esk�sz�m, hogy nem! De nem maradhattam ott, hogy minden
kider�lj�n. Ha nem t�r�d�m a p�nzzel, meg�sztam volna. �, m�r azt sem
tudom, mit besz�lek...
Minden b�tors�g�t elvesztette. Ellery gyeng�den karon fogta, �s er�vel
vissza�ltette. Reszketve, zokogva h�z�dott a sz�k sark�ba. - Azt hiszem -
mondta Ellery vigasztal� hangon -, garant�lhatjuk, hogy legal�bbis komoly
es�lyt kap arra, hogy bebizony�tsa az �rtatlans�g�t.- ha val�ban �rtatlan,
Mrs. Marc�.
- Az vagyok, az...
- Majd kider�l. Mi okb�l ment Marc� szob�j�ba szombat �jjel?
Az asszony azon a fojtott, tompa hangon v�laszolt, amelyet a telefonb�l
ismertek.
- L�ttam Mrs. Godfreyt bemenni. Tal�n egy kicsit f�lt�keny voltam.
Azt�n napok �ta nem volt m�dom arra, hogy n�gyszemk�zt besz�ljek
Marc�val, �s tudni szerettem volna, hogy halad a h�rom n�vel. Arr�l volt sz�,
hogy nagy betakar�t�st rendez�nk.
Szipogva elhallgatott. A b�r� suttogva sz�lt Elleryhez.
- �y l�tszik, nem tudta, hogy Marc� sz�kni k�sz�l Ros�val. Lehet, hogy
big�mi�t forgatott a fej�ben? A gazember!
- Nem hiszem - s�gta vissza Ellery. - Az t�l kock�zatos lett volna, �
alami eg�sz m�sra gondolt, nem h�zass�gra... Folytassa, Mrs. Marc�!
- Sz�val leskel�dtem, �s n�h�ny perccel egy �ra el�tt l�ttam kij�nni Mrs.
Godfreyt. - Levette a kez�t az arc�r�l, felegyenesedett, �s �res tekintettel
n�zte Elleryt. - �ppen be akartam osonni a szob�j�ba, amikor l�ttam, hogy
kij�n. Nem mertem meg�ll�tani, vagy sz�lni hozz�, mert f�ltem, hogy valaki
megl�tna benn�nket. �y n�zett ki, mintha k�sz�lne valahov�. Ki�lt�z�tt. Nem
�rtettem... A szob�j�ba mentem, hogy ott v�rjam meg, am�g visszat�r. Azt�n
�szrevettem a pap�rszeleteket a kandall�ban, �s kihal�sztam �ket. A
f�rd�szob�ba mentem vel�k, nehogy rajtakapjanak, ha valaki bel�pne. Amikor
elolvastam azt az �zenetet, v�r�set l�ttam. Err�l a Rosa-�gyr�l nem tudtam
semmit. �gy �llapodtunk meg, hogy �t b�k�n hagyja. Meg�rtettem, hogy
�sszek�t�tte a hasznosat a kellemessel... - A keze �k�lbe szorult.
- H�t �gy volt? - k�rdezte Moley fel�gyel� hirtelen gyeng�dd� v�lt
hangon. - Meg�rtj�k, mit �rzett, amikor felfedezte, hogy mag�val is kett�s
j�t�kot �z. Sz�val lement a teraszra, hogy kilesse, ugye?
- Igen - suttogta a n�. - Amikor Mrs. Godfrey elengedett - azt
mondtam, rosszul vagyok -, a saj�t szememmel akartam l�tni. A h�z csendes
volt. El�g k�s� volt m�r...
- H�ny �rakor t�rt�nt ez?
- Amikor le�rtem a teraszra vezet� l�pcs�h�z, egy �ra h�sz perc k�r�l
lehetett. �s... - Nagyot nyelt. - Halott volt. Azonnal l�ttam. Olyan
mozdulatlanul �lt ott, h�ttal nekem. A hold �ppen a nyak�ra s�t�tt; l�ttam a
v�r�s cs�kot a haja alatt. - Megborzongott. - De nem az volt a sz�rny�.
Nem az. Me... meztelen volt. Meztelen! - �jra zokogni kezdett.
Ellery megd�bbent.
- Mit besz�l? Amikor megl�tta? Gyorsan! Hogy �rti ezt?
De az asszony �gy folytatta, mintha nem is hallotta volna.
- Lementem a l�pcs�n a teraszra, az asztalhoz. Azt hiszem, nem voltam
eszemn�l. Mintha �gy eml�kezn�k, hogy egy pap�rlap volt el�tte, �s az egyik
keze, amiben toll volt, a f�ldre l�gott. De �gy f�ltem, hogy... hogy... Azt�n
hirtelen l�p�seket hallottam. A kavics�ton k�zeledtek lefel�. R�j�ttem, mibe
keveredtem. Nem mehettem el an�lk�l, hogy �szre ne vegyen, aki a terasz fel�
k�zeledik. Gyorsan kellett d�ntenem. A holdf�nyben volt egy es�lyem, hogy...
Beleraktam a botot a m�sik kez�be, a fej�re tettem a kalapot, a v�ll�ra
ter�tettem a k�penyt, �s �sszekapcsoltam a nyak�n, hogy elrejtse... azt a v�r�s
vonalat. - Megbabon�zott, r�m�lt szeme kereszt�ln�zett rajtuk, s a
holdf�nyben �sz� sz�nhelyen j�rt. - Biztos voltam abban, hogy a k�peny
majd eltakarja a meztelens�g�t. V�rtam, am�g a l�p�sek k�zelebb �rnek, azt�n
besz�lni kezdtem - ami �ppen eszembe jutott -, azt a l�tszatot akartam
kelteni, hogy moleszt�lt, �s �n, ahogy illik, megs�rt�dtem. Tudtam, hogy az,
aki j�tt, hallgat�zik. Azt�n felrohantam a l�pcs�n... L�ttam, hogy elb�jik
odafent, a l�pcs� k�zel�ben, de �gy tettem, mintha nem vettem volna �szre.
Jorum volt. Tudtam, hogy az ut�n, amit hallott, Jorum nem megy le a teraszra,
de nem akartam kock�ztatni. Visszafutottam a h�zba, kihoztam Marc�
szob�j�b�l az iratokat �s a fot�kat - a ruh�sszekreny�ben rejtette el �ket -,
szob�mba mentem, �sszecsomagoltam, azt�n lesz�ktem a gar�zsba, kihoztam
a kocsij�t, �s elhajtottam. Volt kulcsom a kocsihoz. Mi�rt ne lett volna? V�g�l
is... v�g�l is a feles�ge voltam, nem?
- Ha �rtatlan volt - sz�lt Moley szigor�an -, nem gondolt arra, hogy a
sz�k�se olyan l�tszatot kelt, ami maga ellen sz�l?
- El kellett t�nn�m - mondta a n� k�ts�gbeesetten. - F�ltem, hogy
mindenre r�j�nnek. R�gt�n elmenek�ltem, mert ha Jorum felfedezni, hogy
Marc� halott, azonnal riad�t f�j. Azt�n meg ott voltak azok az iratok.
Moley elm�ly�lten vakargatta a f�l�t. Az igazs�g f�lreismerhetetlen
cseng�s�t hallotta az asszony hangj�ban �s abban, amit elmondott. T�ny, hogy
a k�zvetett bizony�t�kok t�k�letesen elegend�k lenn�nek ahhoz, hogy v�dat
emeljenek ellene, �s a gyors�r�sos jegyz�k�nyv k�szen �ll, de... Elleryre
n�zett, �ppen abban a pillanatban, amikor az hirtelen elfordult. Moley
elk�pedt.
Ellery �gy megragadta a n� karj�t, hogy az riadtan felki�ltott.
- Vil�gosabban besz�ljen! - mondta Ellery. - Azt mondja, hogy amikor
megl�tta Marc�t a teraszon, meztelen volt?
- Igen. - Az asszony reszketett.
- Hol volt a kalapja?
- Az asztalon. A botja is.
- �s a k�peny?
- A k�peny? - Az asszony t�gra ny�lt szem�ben �szinte meglepet�s
t�kr�z�d�tt. - Nem azt mondtam, hogy a k�penye is az asztalon volt? �gy
�sszezavarodtam...
Ellery lassan elengedte a karj�t. Sz�rke szem�ben k�n �s rem�nys�g �gett.
- Nem, nem volt az asztalon - mondta olyan hangon, mintha fojtogatn�
valami. - H�t hol volt? A terasz k�vezet�n? Persze. Ott kellett lennie, amikor
a gyilkos ledobta, hogy levetk�ztesse. - Az asszony ajk�ra szegez�d�tt.
A n� teljesen �sszezavarodott.
- Nem. Egy�ltal�n nem volt a teraszon. De h�t... mi�rt olyan fontos ez az
eg�sz? Jaj, �n nem, nem akartam semmi rosszat azzal, hogy... Nem akartam
semmit! L�tom, azt hiszi... - A hangja k�ts�gbeesetten megemelkedett.
- Ne azzal t�r�dj�n, hogy �n mit hiszek - lihegte Ellery, �s �jb�l
megragadta a karj�t, �s vadul megr�zta. Az asszony leveg� ut�n kapkodott, a
feje h�tracsuklott. - Gyer�nk! Hol volt? Hogy ker�lt oda?
- Amikor elolvastam azt az �zenetet Marc� szob�j�ban - suttogta
hamusz�rke arccal az asszony --, nem akartam megkock�ztatni, hogy �res
k�zzel menjek le a teraszra. �r�gyet kerestem arra az esetre, ha valaki
megl�tna. L�ttam, hogy a k�peny az �gyon hever; gondolom, ottfelejtette- -
Ellery arc�t valami vad forr�s�g �nt�tte el. -
Fogtam, �s magammal vittem, hogy azt mondhassam, � k�ld�tt �rte - ha
valaki meg�ll�tana. De senki sem tette. Amikor l�ttam, hogy meztelen,
meg�r�ltem, hogy lehoztam, �s r�ter�thetem...
Ellery visszal�kte az asszony karj�t, h�tral�pett, �s m�lys�gesen nagy
l�legzetet vett. Moley, a b�r� �s az �rnok d�bbent tekintettel n�zte. Hirtelen
mintha felf�v�dott vagy megdagadt volna.
Mozdulatlanul �llt, �s az asszony feje f�l�tt Moley irod�j�nak csupasz
fal�ra szegezte tekintet�t. Azt�n a keze eg�szen lassan a kab�tzseb�be
s�llyedt, �s egy cigarett�t hal�szott ki bel�le.
- A k�peny - mondta olyan halkan, hogy szinte alig hallott�k. - Igen, a
k�peny... A hi�nyz� l�ncszem. - Sz�tmorzsolta a cigarett�t a kez�ben, �s
hirtelen, vadul csillog� szemmel megfordult. - Istenemre, uraim! Megvan!

KIH�V�S Az olvas�hoz

�gy megm�szni egy hegyet, hogy a l�b�n�l �llunk, �s azt k�v�njuk, b�rcsak
odaf�nn lenn�nk, m�g senkinek sem siker�lt, legfeljebb a mes�kben. Kegyetlen
vil�gban �l�nk, amelyben er�fesz�t�s n�lk�l nincs eredm�ny. Mindig is az volt
az �rz�sem, hogy a detekt�virodalom akkor ny�jt teljes �rt�k� �lvezetet, ha az
olvas� legal�bbis megpr�b�lja nyomon k�vetni a detekt�v l�p�seit. Min�l
alaposabban vizsg�lja meg a visszafel� vezet� �sv�nyt, ann�l k�zelebb jut a
v�gs� igazs�ghoz, �s ann�l m�lyebb lesz az �r�me.
�vek �ta rendszeresen felsz�l�tom olvas�imat, hogy megfigyel�k�pess�g�k,
a t�nyrendszerez� logika �s az egyes k�vetkeztet�sek egybevet�se r�v�n oldj�k
meg eseteimet. Sz�mos meleg hang� lev�l biztatott arra, hogy tartsam fenn ezt
a gyakorlatot. Azoknak, akik m�g sohasem tettek ilyesmit, komolyan javaslom:
pr�b�lj�k meg. Lehet, hogy valahol z�tonyra futnak, s�t az is lehet, hogy
hosszas gondolkod�s ut�n sem jutnak sehov�; m�gis, ezrek tapasztalt�k, hogy
ak�r siker�l, ak�r nem, a fokozott �lvezet b�ven meg�ri az er�fesz�t�st.
Technikailag nincs hib�s l�ncszem. A t�nyek - John Marc� hal�la
t�rt�net�nek ezen a pontj�n - mind el�tt�nk vannnak. K�pesek-e �n�k arra,
hogy �ssze�ll�ts�k ezeket a t�nyeket, �s logikai �ton kimutass�k az egyetlen
lehets�ges gyilkost?
Ellery
Queen

15. fejezet Valami k�zbesz�l

Elektromoss�ggal teli csendben telt el az �t visszafel� a Spanish Cape-re.

Ellery Queen �sszekuporodva �lt a h�ts� �l�sen, �s m�lyen gondolataiba
temetkezve r�gta az ajk�t. Macklin b�r� id�nk�nt k�v�ncsi pillant�sokat vetett
a fiatalember t�preng� arc�ra, �s az el�l �l� Tiller sem tudta meg�llni, hogy
id�nk�nt h�tra ne ford�tsa a fej�t. Egy sz�t sem sz�]t senki; nem hallatszott
m�s, csak az er�s�d� sz�l s�v�t�se.
Ellery megingathatatlan nyugalommal �llt ellen Moley fel�gyel�
k�ts�gbeesett, s�rget� k�rd�seinek. Szeg�ny fel�gyel� eg�szen mag�nk�v�l
volt az izgalomt�l.
- Korai - mondta Ellery. - Sajn�lom, ha azt a benyom�st keltettem,
hogy a kezemben van e rendk�v�li feladv�ny teljes megold�sa. Az, amit Pitts
mondott Marc� k�peny�r�l... megmutatta az utat. M�ghozz� eg�szen
hat�rozottan. M�r l�tom, hol t�vedtem, �s hol siklott f�lre a gyilkos terve; �s
eset�nkben ez m�r f�l gy�zelem. De m�g nem gondoltam v�gig, fel�gyel� �r.
Ehhez id� kell.
Moley fel�gyel�t a guta�t�s ker�lgette, amikor zavart �s kimer�lt fogly�val
mag�rahagyt�k. Mrs. Marc�t - alias Pittset - zsarol�si k�s�rlet alapos
gyan�ja c�m�n hivatalosan is letart�ztat�s al� helyezt�k, �s a megyei b�rt�nbe
sz�ll�tott�k. K�zben szomor� k�zj�t�kra ker�lt sor, amikor k�t kis�rt szem�
fiatal jelentkezett a megyei hullah�zban, hogy t�rv�nyesen �tvegy�k Laura
Constable holttest�t. Elleryt detekt�vek �s �js�g�r�k raja faggatta. � azonban
meg�rizte nyugalm�t a nagy z�rzavarban is, �s az els� adand� alkalommal
elsz�ktek Poinsettb�l.
Csak akkor t�rt meg a csend, amikor Harry Stebbins benzink�tj�n�l
let�rtek az orsz�g�tr�l, �s a kocsi a parkon �t a Spanish Cape-re vezet� �tra
fordult.
- Pocs�k vihar lesz - mondta a rend�rs�gi sof�r gondterhelten. - L�ttam
m�r ilyen szelet errefel�. N�zz�k, milyen az �g!
 A park f�i vadul hajladoztak az er�s�d� sz�lviharban. Ki�rtek a f�k k�z�l,
r�t�rtek a f�ldnyelven �tvezet� �tra, �s az eget n�zt�k. �lomsz�rke volt, �s
hatalmasra duzzadt, fekete felh�k rohantak rajta a nyugtalan l�t�hat�r sz�le
fel�l. Kint a f�ldnyelven telibe kapt�k a szelet, �s a vezet� csak nagy
er�fesz�t�ssel tudta az �ton tartani a kocsit.
Amikor azt�n minden baj n�lk�l el�rt�k a v�delmet ny�jt� szirtfalakat,
Ellery el�rehajolt, �s meg�rintette a vezet� v�ll�t.
- �lljon meg, k�rem, m�g miel�tt felhajt a h�zhoz. - Az aut� lef�kezett.
- Hova a csud�ba... - kezdte mondani a b�r�, magasra h�zva bozontos
szem�ld�k�t.
Ellery kinyitotta az ajt�t, �s kil�pett az �tra. M�g most is �sszer�ncolta a
homlok�t, �s a szeme l�zasan csillogott. - R�gt�n felj�v�k. Azt hiszem, most
alaposan r�haraptam. Tal�n a tett sz�nhely�n... - Ezzel v�llat vont, b�cs�z�ul
r�juk mosolygott, �s lassan elindult lefel� a teraszra vezet� �ton.
Az �g gyorsan s�t�tedett. Vill�mf�ny vil�g�totta meg az �sv�nyt; m�g
l�tt�k, hogy Ellery el�ri a teraszra vezet� l�pcs� kezdet�t, azt�n lefel� indul.
Macklin b�r� s�hajtott egyet.
- Nyugodtan felmehet�nk a h�zba. Mindj�rt esni fog, �s Ellery is siet
majd vissza.
Mr. Ellery Queen lassan les�t�lt a l�pcs�n a teraszra, egy pillanatra meg�llt
a tarka k�vezeten, azt�n odament ahhoz az asztalhoz, amelyn�l John Marc�t
utol�rte a hal�l, �s le�lt. A t�bb mint negyvenl�bnyi m�lys�gben, meredek
sziklafalak k�zt nyugv� terasz b�k�s mened�ket ny�jtott a sz�l er�sebb
l�k�seivel szemben. Ellery k�nyelmesen elhelyezkedett a sz�ken, felvette
kedvenc, g�rnyedt testtart�s�t, �s a szoros bej�rat�n �t kib�mult a ny�lt tenger
fel�. Egyetlen haj� vagy cs�nak sem tart�zkodott l�t�t�vols�gon bel�l; mind a
kik�t�k v�delm�be menek�ltek a vihar el�l. A szorosban m�r szinte forrt a
tenger.
Azt�n - ahogy t�volibb �s kev�sb� k�zzelfoghat� dolgok fel� ir�nyult a
tekintete - a tenger elhalv�nyult a szeme el�tt.
A teraszon egyre s�t�tebb lett, s ez v�g�l mag�hoz t�r�tette; s�hajtott egyet,
fel�llt, a l�pcs�h�z ment, �s felgy�jtotta a l�mp�t. A naperny�k himb�l�zva
libegtek. Ellery vissza�lt, pap�rt tett maga el�, tollat fogott, azt�n bem�rtotta a
tintatart�ba, �s �rni kezdett.
Az egyik erny� tetej�n es�csepp puffant, a hangja ut�n �t�lve �ri�si. Ellery
abbahagyta az �r�st, �s k�r�ln�zett. Azt�n t�n�d� pillant�ssal a szem�ben
fel�llt, a legals� l�pcs�fok bal oldal�n�l �ll� hatalmas spanyol kors�hoz s�t�lt,
�s m�g�je lesett. Azt�n m�g� is l�pett. Majd b�logatva el�j�tt, �s a jobb
oldalon �ll� kors�val is megism�telte ezt a m�veletet. V�g�l visszat�rt az
asztalhoz, �s folytatta az �r�st, mik�zben a haj�t csak �gy vitte a sz�l.
Sok�ig �rt. Az es�cseppek m�rete, ereje �s s�r�s�ge egyar�nt n�vekedett.
Az egyik �ppen a pap�rra pottyant, �s elnyelt egy sz�t. Ellery gyorsabban
kezdett �rni.
�ppen akkor fejezte be, amikor az els� t�m�r es�hull�m lez�dult. A
lapokat a zseb�be gy�m�sz�lve felugrott, eloltotta a villanyt, �s m�ris sietve
igyekezett az �sv�nyen a h�zhoz vezet� k�l�pcs� fel�. Mire a patio v�delm�be
�rt, a v�lla csuromvizes volt.
A pocakos komornyik a f�folyos�n fogadta.
- A vacsor�t melegen tartott�k az �n sz�m�ra, uram. Mrs. Godfrey
utas�t�s�ra...
- K�sz�n�m - felelte sz�rakozottan Ellery, �s szabadkoz�an intett. Az
alk�vhoz sietett, amelyben a kapcsol�asztal �llt, t�rcs�zott, �s nyugodt
arckifejez�ssel v�rakozott.
- Moley fel�gyel�t... �, fel�gyel� �r, rem�ltem, hogy m�g odabent
tal�lom... De igen. Pontosan. S�t, ha hajland� most r�gt�n idej�nni a Spanish
Cape-re, azt hiszem, m�g ma este egyszer s mindenkorra v�gezhet�nk ezzel a
szomor� �ggyel!
A meghitt t�rsalg�t itt is, ott is bar�ts�gos hangulatl�mp�k vil�gos�tott�k
meg. Odak�nn a pati�ban �s a tet�k�n sistergett, d�b�rg�tt az es�. A sz�l
d�h�ngve r�zta az ablakokat. De a Spanish Cape szikl�it korb�csol� hull�mok
zaja m�g az es� csattog�s�t is t�lharsogta. Olyan �jszaka volt, amikor j�
odabenn, �s mindannyian h�l�s tekintettel n�zt�k a kandall�ban lobog�
l�ngokat.
- Mind itt vagyunk - mondta Ellery csendesen -, csak Tiller hi�nyzik.
Tillerre felt�tlen�l sz�ks�gem van. � jelentette az egyetlen f�nyfoltot ebben a
s�t�t �gyben, �s meg�rdemli a jutalm�t.
Walter Godfrey v�llat vont; most el�sz�r volt rajta olyan ruha, amit t�bb�-
kev�sb� elfogadhat�nak lehetett tekinteni, mintha csak t�rsadalmi
felel�ss�g�rzete is helyre�llt volna azzal, hogy a feles�g�t visszanyerte.
Megr�ntotta a cseng� zsin�rj�t, r�vid utas�t�st adott a komornyiknak, azt�n
vissza�lt Stella Godfrey mell�.
Mind itt voltak: Godfrey-�k, Munn-n�k �s Earle Cort, Macklin b�r� �s
Moley fel�gyel� - mind a kett� k�l�n�sen csendes volt ma este - valamivel
t�volabb �ltek a t�bbiekt�l; �s felt�n� volt, hogy Moley sz�ke �llt legk�zelebb
az ajt�hoz. Kilenc�k k�z�l az ifj� Cort volt az egyetlen, aki boldognak
l�tszott. M�r-m�r egy�gy� �r�m �s el�gedetts�g �lt az arc�n, ahogy Rosa
Godfrey l�b�n�l gubbasztott; de Rosa k�k szem�nek ell�gyult tekintete is arr�l
tan�skodott, hogy John Marc� �rny�ka elt�vozott kettej�k k�z�l. Munn
hossz� barna szivart sz�vott, csak �gy t�pdeste a fog�val, Mrs. Munn pedig
halotti csendben �lt. Stella Godfrey nyugodt volt, de l�tszott rajta a fesz�lts�g;
a zsebkend�j�t gy�m�sz�lte. Az apr� termet� milliomos �beren figyelt. A
hangulat kimondottan nyomaszt� volt.
- H�vatni m�lt�ztatott, uram? - k�rdezte Tiller tisztelettud�an az ajt�ban.
- J�jj�n, Tiller, j�jj�n! - mondta Ellery. - �lj�n le; most nincs sz�ks�g a
cerem�ni�ra. - Tiller kiss� feszengve helyezkedett el egy sz�k perem�n a
t�bbiek h�ta m�g�tt, �s Godfrey arc�ra lesett. A milliomos azonban Elleryt
n�zte t�n�dve.
Ellery a kandall�hoz l�pett, �s nekit�maszkodott; az arca �rny�kban
maradt, �s alakja fekete, tagolatlan t�megk�nt rajzol�dott a l�ngok h�tter�re.
A t�z k�l�n�s, borzongat� f�nyt vetett az arcokra. Ellery el�vette a zseb�b�l a
jegyzeteit, �s egy zs�rasztal sz�l�re helyezte, hogy b�rmikor belen�zhessen.
Azt�n �g� gyuf�t tartott a cigarett�j�hoz, �s belekezdett a mond�k�j�ba.
- Ez az �gy - mondta csendesen - t�bb szempontb�l is szomor�. Ma
este t�bbsz�r is �gy �reztem, legjobb lenne annyiban hagyni az eg�szet, �s
szednem a s�torf�mat. John Marc� gazember volt, a legs�t�tebb fajt�b�l. Az �
eset�ben a jelek szerint nem volt k�z�p�t a "mala mens" �s a ,,malus animus",
a gyenge jellem �s a gonoszs�g k�z�tt. K�ts�gk�v�l b�n�z�i lelki alkat volt,
nem ismerte a lelkiismeret legcsek�lyebb visszatart� erej�t sem. A mi -
korl�tozott - tudom�sunk szerint is s�lyosan vesz�lyeztette egy asszony
boldogs�g�t, tervszer�en k�sz�lt t�nkretenni egy m�sikat, sz�tz�zta egy
harmadiknak az �let�t, a negyediknek pedig a hal�l�t okozta. Ha megtal�ln�nk
a k�nyvel�s�t, alighanem sz�mos tov�bbi hasonl� esetre bukkann�nk.
R�viden: gazember volt, aki b�s�gesen r�szolg�lt a hal�lra. Mik�nt �n mondta
n�h�ny napja, Mr. Godfrey - b�rki �lte is meg, nagy szolg�latot tett az
emberis�gnek. - Sz�netet tartott, �s elgondolkozva p�f�kelt.
- Akkor mi�rt nem hagyja annyiban az eg�szet? - k�rdezte Godfrey
�lesen. - L�tni val�, hogy valamif�le k�vetkeztet�sre jutott. Azt az embert
meg kellett �lni; a vil�g csak nyert a hal�l�val.
- Az�rt nem hagyom annyiban - s�hajtott Ellery -, mert �n, Mr.
Godfrey, matematikai jelekkel dolgozom, nem emberi l�nyekkel. Tov�bb�
tartozom is ezzel Moley fel�gyel� �rnak, aki hagyta, hogy belekont�rkodjam a
dolg�ba. Azt hiszem, ha a t�nyek mind ismeretess� v�lnak majd, Marc�
gyilkos�nak minden es�lye meglesz arra, hogy megnyerje az esk�dtek
egy�tt�rz�s�t. El�re megfontolt b�ncselekm�nyr�l van sz�, de ez a
b�ncselekm�ny olyan volt, amelyet - bizonyos �rtelemben, ahogy �n is
mondja - el kellett k�vetni. V�g�l is �gy d�nt�ttem, hogy kiz�rom az
agyamb�l az emberi t�nyez�ket, �s az �gyet matematikai feladv�nyk�nt
kezelem. A gyilkos sors�t azokra b�zom, akik az ilyen �gyekben hat�rozni
szoktak.
Fesz�lt cs�nd borult a teremre, mikor Ellery felemelte a legfels� pap�rlapot
az asztalk�r�l, �tfutotta a l�ngok meg-megrebben� f�ny�n�l, azt�n visszatette.
- El sem tudom mondani, mennyire zavarodottan �lltam az �gy el�tt
eg�szen ma estig. �reztem �s tudtam, hogy a rendelkez�s�nkre �ll� t�nyeket
logikus rendbe lehet rakni, de sehogyan sem voltam k�pes r�. Kor�bbi
sz�m�t�saim sor�n egy ord�t� hib�t is elk�vettem. Am�g az �ltalunk Pitts
n�ven megismert asszony - aki, mint tudj�k, nem m�s, mint Mrs. Marc� -
r� nem vil�g�tott egy bizonyos t�nyre, a sz� szoros �rtelm�ben k�dben
botork�ltam. De amikor elmondta, hogy a k�penyt, amelyben Marc�t
megtal�lt�k, � vitte le a teraszra Marc� hal�la ut�n - m�s sz�val, hogy a
k�peny nem, is volt a tett sz�nhely�n, amikor a gyilkoss�got elk�vett�k -,
felcsillant a f�ny, m�ghozz� �lesen; a t�bbi m�r csup�n id� k�rd�se volt, id��
�s logik��.
- Mi k�ze az eg�szhez a k�penynek? - k�rdezte Moley fel�gyel�.
- Rengeteg, fel�gyel� �r, amint majd l�tni fogja. Most azonban, miut�n
m�r tudjuk, hogy Marc�n nem volt k�peny, amikor meg�lt�k, induljanak ki
abb�l, hogy mi volt rajta. Teljes �lt�z�kben volt, annak minden tartoz�k�val
egy�tt. Tudjuk, hogy a gyilkos levetk�ztette Marc�t, �s eg�sz ruh�zat�t -
vagy majdnem az eg�sz ruh�zat�t - elvitte; zak�t, nadr�got, a cip�t �s zoknit,
az als�nem�ket, inget �s nyakkend�t, tov�bb� mindazt, ami a zsebekben volt.
Teh�t az els� probl�ma, amelyet meg kell oldanunk, a k�vetkez�: mi�rt
vetk�ztette le a gyilkos a halottat, �s vitte el a ruh�j�t? Hogy ennek a l�tsz�lag
esztelen cselekedetnek valami �szszer�, nagyon is �sszer� oka van - azt
tudtam; azt pedig, hogy a megold�s teljes eg�sz�ben ezen a v�laszon m�lik,
�szt�n�sen sejtettem.
- Addig r�g�dtam ezen a probl�m�n, am�g siker�lt alkot�elemeire
bontanom. �s v�g�l oda jutottam, hogy mind�ssze �t lehets�ges feltev�s
l�tezik annak a magyar�zat�ra, hogy egy gyilkoss�g �ldozat�nak ellopj�k a
ruh�it - �s ezt most �ltal�noss�gban, b�rmely gyilkoss�gra �rtem.
- Az els� lehets�ges magyar�zat - folytatta Ellery, miut�n gyors pillant�st
vetett a jegyzeteire - az lenne, hogy a gyilkos a ruh�k tartalm��rt cselekszi
ezt. Ez k�l�n�sen fontos volt, minthogy az �gyben szerepeltek bizonyos
iratok, amelyek t�bb, Marc�val kapcsolatban �ll� szem�ly b�k�j�t
fenyegett�k, �s nem volt elk�pzelhetetlen, hogy ezek az iratok Marc�n�l
voltak. Igen �m, de ha a gyilkos az iratokat akarta megszerezni, �s azok az
�ldozat ruh�j�ban voltak, mi�rt nem vette ki az iratokat, �s hagyta ott a
ruh�kat �rintetlen�l? Egy�bir�nt, ha b�rmi is lett volna a ruh�kban, a gyilkos
ki�r�thette volna a zsebeket, felszak�thatta volna a b�l�st, �s megszerezhette
volna azt, amit keres, an�lk�l hogy levetk�ztesse a holttestet. Ez teh�t
nyilv�nval�an t�ves feltev�s lett volna.
- A m�sodik egy k�zenfekv� gondolat. Moley fel�gyel� meger�s�theti,
hagy gyakran fognak ki a foly�b�l vagy tal�lnak az erd�ben holttesteket,
amelyek ruh�zata megrong�l�dott, vagy teljes eg�sz�ben hi�nyzik. Az ok az
ilyen esetek nagy sz�zal�k�ban egyszer�: elrejteni az �ldozat
szem�lyazonoss�g�t. A ruh�zat megrong�l�sa vagy elt�vol�t�sa az azonos�t�s
megakad�lyoz�s�t c�lozza. Ez azonban Marc� eset�re semmik�ppen sem
illett; Marc� - Marc� volt; soha senki nem vonta k�ts�gbe, hogy az, �s
nyilv�n a ruh�ja sem mutathatott volna arra, hogy valaki m�s. Ebben az
esetben nem volt �s nem is lehet semmif�le k�ts�g a holttest
szem�lyazonoss�g�t illet�en, ak�r volt rajta ruha, ak�r nem.
- Ezzel szemben mindig fenn�ll egy harmadik lehet�s�g, m�gpedig az,
hogy Marc� ruh�inak elt�vol�t�sa valamilyen m�don a gyilkos kil�t�t volt
hivatott elrejteni. L�tom, meglep�dtek. Pedig egyszer�en csak arra gondolok,
hogy Marc� viselhetett valamit - vagy csupa olyasmit -, ami a gyilkos� volt,
s aminek a felfedez�se v�gzetes lehet a gyilkos sz�m�ra. �m vil�gos volt,
hogy ez is teljess�ggel lehetetlen, mivel Tiller, aki felbecs�lhetetlen
szolg�latot tett nek�nk - Tiller �sszekulcsolta a kez�t, �s szer�nyen les�t�tte
a szem�t, de �gy hegyezte a f�l�t, mint egy terrier -, tan�s�totta, hogy azok a
ruhanem�k, amelyeket szombat �jjel kik�sz�tett Marc� sz�m�ra, amikor az
�t�lt�z�tt, Marc� tulajdon�t k�pezt�k. Emellett Marc� szekr�ny�b�l csak ezek
a holmik hi�nyoztak, teh�t Marc� ezeket hordta azon az �jszak�n, �s nem
hordhatott semmi olyat, ami a gyilkos�.
Mindenki m�ly cs�ndben figyelt, a fahas�bok ropog�sa pisztolyt�zk�nt
visszhangzott a teremben, s kintr�l olyan er�sen behallatszott az es� zaja,
mintha v�zes�s d�b�r�gne.
- A negyedik felvon�s az lehetne - folytatta Ellery -, hogy a ruh�k
v�rfoltosak lettek, �s ezek a foltok valamik�ppen vesz�lyeztett�k a gyilkost
vagy a terv�t. - Moley vaskos k�p�re d�bbenet �lt ki. - Nem, nem,
fel�gyel� �r, nem ilyen elemi dologr�l van sz�. Amennyiben a "v�r Marc��
lett volna, a feltev�s k�t szempontb�l is hib�s. Marc� minden ruhadarabja -
�s a gyilkos mindent elvitt - nem lehetett v�rfoltos. A cip�, a zokni, a
feh�rnem�... �s ami m�g fontosabb: ennek a b�nt�nynek az �ldozata nem is
v�rzett. Marc�t fejbe vert�k �s ezzel elk�b�tott�k - v�r nem folyt ek�zben -,
majd megfojtott�k, ami szint�n v�rtelen m�velet.
- De tegy�k fel - tudom, hogy ezt akarod k�rdezni, b�r� uram -, hogy a
gyilkos v�r�r�l van sz�. Azaz, hogy - b�rmilyen val�sz�n�tlennek is l�tszik a
hulla testhelyzete alapj�n - Marc� �s gyilkosa dulakodtak; a dulakod�s sor�n
a gyilkos megs�r�lt, �s v�r�vel beszennyezte Marc� ruh�j�t. Itt ism�t k�t
ellenvet�s mer�l fel. Az els� megint az, hogy nem szennyez�dhetett be Marc�
minden ruhadarabja. Akkor h�t mi�rt vitte el a gyilkos mindet? A m�sodik
ellenvet�s pedig - abb�l kiindulva, hogy a gyilkos net�n az�rt titkolta volna
el, hogy v�rzett, hogy a rend�rs�g ne keressen egy s�r�lt szem�lyt -
egyszer�en az, hogy az �gyben szerepl� szem�lyek k�z�l senki sem sebes�lt
meg. Csak Rosa, � viszont t�k�letesen kiel�g�t� magyar�zatot tud adni erre, �s
nem volna sz�ks�ge ilyen k�rm�nfont csal�sra, �gy h�t a v�rfolt-elm�let
elesik.
- V�g�l is - folytatta Ellery csendesen, r�vid sz�net ut�n - egyetlen
lehets�ges feltev�s maradt.
Az es� z�gott, a t�z ropogott. A homlokok r�ncba futottak, a szemekben
t�preng�s �lt. Szinte biztos volt, hogy egyik�k sem - m�g Macklin b�r� sem
- tudja elk�pzelni a v�laszt. Ellery a l�ngok k�z� p�ck�lte a cigarett�j�t.
Azt�n visszafordult, �s sz�ra nyitotta a sz�j�t...
Ekkor robban�sszer� zajjal kit�rult az ajt�; Moley azonnal talpra ugrott, a
t�bbiek riadtan fordultak h�tra. Roush, a nyomoz� �llt ott, �s lihegve
kapkodott leveg� ut�n. B�rig �zott. H�romszor is nyelt, miel�tt az els�
�rtelmes sz�t ki tudta mondani.
- F�n�k! Ebben a pillanatban... A teraszr�l futottam id�ig... Kidd
kapit�ny a markunkban van!
Egy pillanatig sz�hoz sem jutottak a meglepet�st�l; mindenki csak a sz�j�t
t�totta.
- Micsoda? - k�rdezte Moley rekedten.
- Elkapta a vihar! - ki�ltotta Roush, �s izgatottan hadon�szott
csuromvizes karj�val. - A part�rs�g most jelentette, hogy l�tj�k Waring
haj�j�t. A fick� a part fel� tart... a Spanish Cape fel�! �gy l�tszik, bajban
van...
- Kidd kapit�ny - d�nny�gte Ellery. - �n nem...
- Gyer�nk m�r! - ord�totta Moley, �s m�r ki is rohant, az ajt�n. - Roush,
szerezzen... - A hangja elhalt, �s d�ng� l�p�sei egyre t�volabbr�l
hallatszottak. A t�bbiek a szob�ban egy darabig haboztak, azt�n szinte
egyszerre rohantak ut�na.
Csak Macklin b�r� maradt ott, aki t�gra ny�lt szemmel b�mult Elleryre. -
De h�t mi t�rt�nt?
- Nem tudom. Ez a legk�l�n�sebb... Nem tudom! - �s e rejt�lyes
szavakkal a t�bbiek ut�n eredt.
Az izgatott, zajos csapat a terasz fel� tartott; �gyet sem vetettek a zuhog�
es�re, amely egy pillanat alatt b�rig �ztatta mindannyiukat, az arcuk
fel�l�nk�lt, s a szem�kben rem�ny �s izgalom f�nylett. Moley haladt az �len, a
cip�je csak �gy cuppogott a s�rban. Macklin b�r� volt az egyetlen, aki gondolt
a vihar elleni v�dekez�sre. � j�tt utols�nak, valamivel lassabban, mint a
t�bbiek; hossz� alakj�t egy hirtelen el�kapott vihark�b�t fedte.
Szakasznyi detekt�v egyens�lyozott billegve a pergola feh�r tet�gerend�n.
A k�t nagy f�nysz�r� csukl�szerkezet�vel k�szk�dtek, mik�zben a
kab�tjukr�l folyt a v�z. Jorum is ott volt; kiss� oldalt �llt, �s k�z�mb�s, szinte
fens�ges nyugalommal szeml�l�d�tt. A rend�r�k ruh�i vadul, csapkodva
lebegtek a sz�lben.
Moley a teraszra ugrott, �s m�ris harsogva osztotta az utas�t�sokat. Szinte
csoda volt, hogy a fej�k f�l�tt d�l� z�rzavarban senki sem cs�szott meg a
nedves gerend�n, �s t�rte ki a nyak�t a k�vezeten. V�g�l azt�n megker�ltek a
kapcsol�k, �s egyszerre k�t, egy-egy l�bnyi sz�less�g�, vak�t� feh�r f�nysug�r
sz�k�tt a magasba, egyenesen az �gnek. Az �ml� es� sz�rke pokolk�nt
tombolt a sugarak �tj�ban.
- Egyenes�ts�k m�r ki! - b�mb�lte Moley, aki hadon�szva ugr�lt
odalenn. - Ir�ny�ts�k a ny�l�sra!
A sugarak nagy nehezen odatal�ltak, s a teraszra mer�legesen, mintegy
tizen�t l�bnyira, a szoros bej�rat�n�l forrong� v�z f�l�tt keresztezt�k egym�st
�s �sszeolvadtak.
Mindannyian ny�jtogatt�k a nyakukat, �s er�lk�dve n�zt�k a tengert.
El�sz�r nem l�ttak m�st, csak a fekete v�zre z�dul� es� �ttetsz� fal�t. Azt�n,
amint az egyik kutat� f�nysug�r egy kiss� od�bb mozdult, hirtelen vadul
bukd�csol� kis folt t�nt fel messze kint a tengeren.
Ebben a pillanatban egy harmadik f�nysug�r jelent meg a tenger fel�l.
K�r�lt�ncolta a foltot.
- A part�rs�g! - sik�totta Mrs. Godfrey. - �, fogj�k el, fogj�k el! - A
keze �k�lbe szorult, nedves haja cs�kokban tapadt az arc�ra.
Lassan el�t�nt az �rhaj� hegyes orra; Hollis Waring haj�ja fel� tartott.
A motoros l�that�an bajban volt. Ijeszt�en dob�lt�k a hull�mok, �s a tatja
vesz�lyesen m�lyre s�llyedt. Ahogy k�zelebb �rt, m�r ki lehetett rajta venni a
fed�lzeten bukd�csol� ember figur�j�t. T�ls�gosan messze, volt m�g ahhoz,
hogy felismerj�k, de a mozg�s�b�l l�tszott, hogy k�ts�gbeesetten k�zd. �s
ekkor - oly hirtelen, hogy szinte megdermedtek �s a l�legzet�k is elakadt -
a haj� orra az �g fel� lend�lt, megremegett egy hatalmas hull�m csap�sa alatt,
amely egy pillanatig eltakarta... Azt�n, amikor a hull�m el�lt, a haj� nem volt
sehol.
K�rusban szakadt ki bel�l�k a ki�lt�s. A f�nysz�r�k ide-oda rohang�ltak,
k�ts�gbeesetten p�szt�zva a vizet.
- Ott van! - sikoltotta Rosa. - Ott �szik!
Az egyik f�nysug�r r�tal�lt a fel-le bukd�csol� s�t�t fejre a v�zben. A karjai
ki-kiemelkedtek a hull�mok k�z�l. A f�rfi er�teljesen �szott, de hevesen
dob�lta a tenger, s ez�rt igen lassan k�zeledett az �b�l bej�rata fel�. A
part�rs�g haj�ja m�r nagyobbnak l�tszott, de �vatosan t�vol maradt, att�l
tartva, hogy leg�zolja az �sz�t. Ment�k�t�l k�gy�zott �s csillogott a v�z
felsz�n�n, de nem �rt el od�ig, ameddig kellett volna. De m�r olyan k�zel volt
a szikl�s part, hogy a haj� sz�m�ra vesz�lyes lett volna k�zelebb menni.
- Mindj�rt ide�r! - ki�ltotta Moley. - Hozzanak takar�kat, azonnal! �s
tarts�k �ket sz�razon!
Az �sz� lassul� karcsap�sokkal k�zeledett a szoros bej�rat�hoz. Gyeng�lt.
M�r csak a feje b�bja l�tszott.
Nem tehettek m�st, csak n�zt�k tehetetlen�l. Azt�n egyszerre csak v�get �rt
az eg�sz, oly hamar, mint egy rossz �lom. Ahogy az �sz� el�rte a bej�ratot,
hatalmas er�vel elkapta az �ramlat. Karokat �s l�bakat l�ttak, semmi m�st,
amint - vesz�lyesen k�zel a jobb oldali szirtfalhoz - �gy rep�lt be az �b�l
viszonylagos v�delmet ny�jt� belsej�be, mint egy kil�tt dug�.
A detekt�vek alig tudt�k a f�nysz�r� f�kusz�ba fogni a csapkod�, f�lholt
alakot. H�rman a teraszra ugrottak, majd onnan Moley fel�gyel� nyom�ban a
homoks�von �t a v�zhez rohantak, �s a kimer�lt�n kap�l�dz� ember ut�n
vetett�k magukat. �s Moley m�r fogta is h�tul a nyak�t, �gy h�zta kifel� a
partra g�rd�l� hull�mok karmai k�z�l, emberei seg�ts�g�vel k�zdve le a
tenger sz�v�erej�t.
Ellery, aki Macklin b�r� mell�l figyelt, semmit sem l�tott a v�zb�l
kimentett f�rfib�l. De mindketten l�tt�k az el�tt�k csoportosul� emberek
arc�t, �s ezeken az arcokon valami olyasmit fedezhettek fel, amit�l legal�bbis
Macklin b�r� �sszeh�zta a szem�t. Mer� d�bbenet volt az, amit l�ttak, mintha
mindenkit sokk �rt volna.
Valaki, vitorlav�szonba burkolt pokr�cokkal a kez�ben, f�lrel�kte �ket,
majd a megmentett f�rfi mell� t�rdelt a homokba, �s elt�nt a szem�k el�l.
Azt�n Mrs. Godfrey felsikoltott, �s el�revetette mag�t. K�zelebb nyomultak,
hogy l�thass�k.
Meghallott�k a f�rfi m�ly, kimer�lt hangj�t. - H�la... Istennek. Igen. �n...
fogs�gban tartott... valahol a part ment�n. �s... - A hang elhallgatott. A f�rfi
hatalmas kortyokban itta be a leveg�t. - Ma �jjel kiszabadultam...
verekedt�nk... a haj�t nem lehetett ir�ny�tani... meg�ltem egy... A holttest a
v�zbe... a haj� felborult a viharban...
Ellery a v�ll�val f�lretolta Munnt �s Walter Godfreyt. A detekt�v szorosan
a fekv� ember k�r� tekerte a takar�t. Magas f�rfi volt. A szeme v�r�s, az arca
piszkos, borost�s �s elk�nzott, mintha sz�rny� szenved�seken ment volna
kereszt�l. A ruh�ja - ami az egykor feh�r v�szon�lt�nyb�l megmaradt -
csuromvizes ronggy� foszlott.
Rosa �s az anyja mellette t�rdeltek, �s s�rva szorongatt�k.
Ellery von�sain gy�tr�d� kifejez�s �lt. Lehajolt, �s felemelte a f�rfi f�radt
arc�t.
Rokonszenves arc volt, elk�nzott �s kimer�lten is er�s, hat�rozott.
- �n David Kummer? - k�rdezte Ellery fuldokl� hangon, mintha
nehez�re esn�k a besz�d.
Kummer leveg� ut�n kapott.
- Igen... igen. Ki maga?
Ellery felegyenesedett, �s vizes kez�t �t�zott kab�tzseb�be dugta. -
Pokolian sajn�lom - mondta az el�bbi, vonakod� hangon. - J� volt a terve,
�s derekasan k�zd�tt, David Kummer. De sajnos, k�nytelen vagyok azzal
v�dolni, hogy meg�lte John Marc�t.

16. fejezet A p�re val�s�g

- Ilyen neh�z dolgom m�g sohasem volt - d�rm�gte Mr. Ellery Queen.
Rosszkedv�en g�rnyedt a Duesenberg korm�nya f�l�, �s a tovarohan�
betonutat n�zte. �szaknak tartottak, hazafel�.
Macklin b�r� fels�hajtott.
- Most legal�bb megtanultad, mif�le probl�m�kkal kell a b�r�nak
id�nk�nt szemben�znie. B�rmennyit magasztaljuk is a mi nagyszer�
civiliz�ci�nkat, fiam, m�ig sem tudtuk megoldani a val�di m�lt�nyoss�g
probl�m�j�t.
- De h�t mi m�st tehettem volna? - ki�ltotta Ellery. - Gyakran
hencegtem azzal, hogy engem az emberi egyenlet egy szemernyit sem �rdekel.
De a fene egye meg, m�giscsak �rdekel, s�t nagyon is �rdekel!
- Ha csak nem akart volna olyan �rd�gien �gyes lenni! - mondta
szomor�an a b�r�. - Azt mondja, pontosan tudta, hogyan tette t�nkre az a
csirkefog� a n�v�re, Stella �let�t, hogyan rabolta el a nyugalm�t. Azt�n l�tta
- legal�bbis azt hitte -, hogy az unokah�ga, Rosa lesz a k�vetkez�. Az eg�sz
t�rsas�gnak az volt a baja, hogy egyik�k sem volt bizalommal a m�sik
ir�nt. De ha m�r jogos haragot t�pl�lt a gazemberrel szemben, �s elhat�rozta,
hogy v�gez vele, mi�rt nem fogott egyszer�en pisztolyt �s l�tte le? Nem lett
volna esk�dtsz�k, amely el�t�li, k�l�n�sen, ha azt vallja, hogy felindul�s�ban
�lt. Az adott k�r�lm�nyek k�z�tt...
M�rf�ldeken �t csak hallgattak. Valahogy elment a kedv�k a Spanish Cape
hatalmas szirtjeit�l; szinte lopva t�voztak, mintha maguk is b�n�s�k lenn�nek.
Az egyetlen bizakod� sz� Harry Stebbins sz�j�b�l hangzott el, amikor
meg�lltak n�la, hogy benzint vegyenek fel.
- �n ismerem Mr. Kummert - mondta csendesen Stebbins. - Rendes
ember. Ha mindaz, amit err�l a Marc�r�l hallottam, �gy igaz, ahogy mondj�k,
nincs esk�dtsz�k ebben a megy�ben, amely b�n�snek mondan�. Vegy�k
olyb�, hogy m�r ki is szabadult.
David Kummer a viharban elszenvedett megr�zk�dtat�st�l kimer�lten, de
csendesen �s komoran pihent a megyei fogh�zban, Poinsettben. Godfrey a
keleti partvid�k legjobb �gyv�dj�t b�zta meg a v�delm�vel.
- M�g nem mondtad el - jegyezte meg a b�r�, ahogy tovasiklottak az
�ton -, hogy mik�nt hajtottad v�gre ezt a leny�g�z� szellemi mutatv�nyt?
- Hol a csud�ba is tartottam, amikor k�zbej�tt az a haj�t�r�s? - k�rdezte
Ellery.
- �ppen arra a k�vetkeztet�sre jutott�l, hogy az �t feltev�s k�z�l csak az
utols� lehet igaz.
- Ja igen. - Ellery az �tra szegezte a tekintet�t. - �s ez �gy sz�lt, hogy
a gyilkos egyszer�en az�rt vitte el Marc� ruh�it, mert sz�ks�ge volt r�juk. -
Az �reg�r szeme t�gra ny�lt a k�vetkeztet�s d�bbenetes egyszer�s�g�t�l. -
De mi�rt lehetett sz�ks�ge a tettesnek Marc� ruh�ira? Az�rt, hogy maga �ltse
fel �ket. Nyilv�nval� h�t, hogy a gyilkosnak mag�nak nem volt ruh�ja. Ez
megd�bbent�, ha sz�ks�gszer�. Mi�rt volt sz�ks�ge a tettesnek ruh�kra a
b�nt�ny ut�n? Ez megint csak vil�gos: hogy elmenek�lhessen.
Ellery kiss� keser�en legyintett.
- Ezt a feltev�st eredetileg elvetettem, mert nem �rtettem, mi�rt vitte
volna el a tettes Marc� minden ruh�j�t, mik�zben ott hagyja a k�peny�t. �ppen
a k�peny volt az a ruhadarab, amelyik a legjobb v�delmet ny�jtotta volna. A
gyilkos aligha hagyta volna ott ezt az eg�sz testet bebor�t� ruhanem�t -
amely maga is fekete, mint az �jszaka, �s nyakt�l bok�ig �r -, hogyha a
ruh�kra mint olyanra van sz�ks�ge a menek�l�shez. S�t, miut�n s�rgette az
id�, a t�bbi ruhadarabot ak�r mind ott hagyhatta volna, el�g lett volna, ha csak
a k�penyt viszi mag�val. Elvihette volna, mondjuk, m�g a cip�t, hogy a l�b�n
is legyen valami. Ehelyett f�rads�gos munk�val lefejti Marc� minden egyes
ruhadarabj�t, �s �ppen a k�penyt hagyja ott! Mindebb�l csup�n azt a
k�vetkeztet�st, vonhattam le, hogy mind az �t feltev�sem t�ves, �s kell lennie
m�g egy hatodiknak is. Sok�ig nem is t�rtem vissza ehhez a gondolathoz - ez
el�g baj volt -, hanem a s�t�tben botork�ltam tov�bb. Csak tegnap d�lut�n
j�ttem r� - amikor Mrs. Marc� vallom�s�b�l kider�lt, hogy a k�peny nem
volt Marc�n, �s nem is volt a teraszon a gyilkoss�g idej�n -, hogy m�giscsak
az �t�dik feltev�s volt a helyes; azaz maguk a ruh�k kellettek a gyilkos
sz�k�s�hez. A k�penyt nem vihette el, mert az nem is volt ott. Ez�rt mondom,
hogy ebben az eg�sz �gyben a k�peny volt a legfontosabb t�nyez�. E n�lk�l a
d�nt� fontoss�g� inform�ci� n�lk�l ezt az �gyet soha nem siker�lt volna
megoldani.
- Ezt most m�r �rtem - mondta a b�r� t�preng� hangon - de hogy ez
mik�nt vezetett el David Kummerhez, az tov�bbra is rejt�ly el�ttem.
Ellery vadul dud�lva megel�z�tt egy meglepett Pierce Arrowt.
- V�rj csak. M�r utaltam arra, hogy a gyilkosnak mag�nak nem volt
ruh�ja. De ezt m�g meg kellett vizsg�lnom. Vajon milyen m�rt�kben volt a
gyilkos ruh�tlan - k�rdeztem magamt�l -, azaz mennyire volt hi�nyos az
�lt�z�ke, amikor az eltervezett tett sz�nhely�re l�pett? Nos, azt pontosan
tudjuk, hogy mit t�vol�tott el a testr�l a gyilkoss�g ut�n. Ebb�l pedig vil�gosan
k�vetkezik, hogy nem viselhetett �rkez�sekor semmi olyasmit, ami
megegyezett a Marc� test�r�l leszedett holmikkal, mert k�l�nben nem vitte
volna el azokat. Teh�t amikor meg�rkezett, nem lehetett rajta ing, nyakkend�,
zak�, nadr�g, cip�, zokni �s als�nem�. Igaz, hogy ott hagyta Marc� kalapj�t �s
botj�t. Az azonban, hogy az el�bb felsorolt ruhanem�k hi�ny�ban, viszont
kalapban �s bottal a kez�ben �rkezett volna, enyh�n sz�lva nevets�ges
felt�telez�s. Botra �s kalapra nyilv�n nem volt sz�ks�ge, teh�t ezeket
egyszer�en ott hagyta. Mindenesetre �rkez�sekor sem volt se kalapja, se botja.
Nos, ezek ut�n mif�le ruh�zatot viselhetett, amikor a teraszra �rkezett, hogy
elk�vesse a b�ncselekm�nyt?
- Hmmm - mondta a b�r�. - Szerintem nem mell�zhetj�k azt a feltev�st,
hogy - mondjuk - f�rd�ruh�ban �rkezett.
- �gy van. Nem is mell�ztem. Ami azt illeti, j�hetett f�rd�ruh�ban,
f�rd�ruh�ban �s k�nt�sben, vagy csup�n k�nt�sben.
Ellery f�radtan mondta: - Nos, azt m�r meg�llap�tottuk, hogy Marc�
ruh�zat�ra a menek�l�shez volt sz�ks�ge. Vajon elmenek�lhetett volna, ha
eredetileg f�rd�ruh�t, f�rd�ruh�t �s k�nt�st, vagy csup�n k�nt�st visel?
Term�szetesen.
- Ezt nem hiszem - tiltakozott az �reg�r. - Semmi esetre sem, ha...
- Tudom, mit akarsz mondani. De ezt addig elemeztem, am�g nem maradt
fel�le k�ts�g. Ha a teraszr�l a h�zba menek�l, az el�bbi holmik b�rmelyike -
f�rd�ruha, k�nt�s, vagy mindkett� - elegend� lett volna a sz�m�ra, �s nem
kell elvinnie Marc� ruh�it. Semmi meglep� nem lett volna abban, ha kora
hajnalban valaki �gy t�r vissza a h�zba - egyszer�en csak "�szott egyet" -,
m�r amennyiben �szreveszik. Ezt akartad k�rdezni: Mi van akkor, ha nem a
h�zba menek�lt, hanem valami t�volabbi helyre, az orsz�g�ton �t? A v�lasz
erre az, hogy mind a f�rd�ruha, mind a k�nt�s - ha ezek b�rmelyik�t viseli
- elegend� lett volna ahhoz, hogy ezen az �tvonalon elmenek�lhessen. Harry
Stebbins bar�tunk eml�tette m�lt vas�rnap reggel - tal�n te is eml�kszel -,
hogy a helyi rendelkez�sek szerint a f�rd�z�knek jogukban �ll f�rd�ruh�ban
k�zlekedni a k�t strand k�z�tti �tszakaszon, �s a Spanish Cape kij�rata �ppen
erre a szakaszra esik. � maga is �ppen f�rd�ruh�ban fogadott benn�nket, mert
akkor �rkezett vissza a strandr�l. �s ha ez �ltal�nos szok�s, akkor a gyilkos
nyugodtan menek�lhetett volna eff�le ruh�zatban; senki sem �ll�thatta volna
meg emiatt. Egyetlen lehets�ges �tvonal marad - a h�z �s az orsz�g�t ut�n
- �s ez a tenger. Ahhoz azonban, hogy a tengeren �t menek�lj�n, nem lett
volna sz�ks�ge ruh�kra, azonk�v�l pedig egyetlen l�bnyom sem volt a
homokban, teh�t nem sz�khetett a szoroson �t.
- De h�t ha ez mind helyes - mondta a b�r� �rtetlen�l -, akkor egyszer�en
nem...
- H�t nem vil�gos? - ki�ltotta Ellery. - Ha a gyilkos eredetileg
f�rd�ruh�t, f�rd�ruh�t �s k�nt�st, vagy ak�r csak k�nt�st viselt volna, nem lett
volna sz�ks�ge Marc� ruh�ira a sz�k�shez. De amint bebizony�tottam,
sz�ks�ge volt Marc� ruh�ira. Mindebb�l arra kellett k�vetkeztetnem, hogy a
gyilkos nem viselt f�rd�ruh�t vagy k�nt�st, amikor a tett sz�nhely�re �rkezett.
- De h�t eszerint... - mondta megd�bbenten az �reg�r.
- Pontosan. Ez azt jelenti - mondta Ellery nyugodtan -, hogy a gyilkos
eredetileg semmit sem viselt. M�s sz�val akkor, amikor Marc� m�g� lop�zott
�s fejbe v�gta, a gyilkos anyasz�lt meztelen volt!
Mindketten hallgattak; csak a Duesenberg er�s motorja b�g�tt.
Azt�n, egy pillanat m�lva, a b�r� megsz�lalt:
- �rtem m�r. A gyilkos meztelens�g�b�l John Marc� meztelens�ge lett.
�gyes. Nagyon �gyes! Folytasd, fiam, ez egyszer�en fantasztikus!
Ellery hunyorgott. Nagyon f�radt volt.
Sz�p kis vak�ci�! - gondolta. De az�rt csak folytatta.
- Abb�l, hogy a gyilkos meztelen�l j�tt, logikusan k�vetkezett a k�rd�s:
merr�l j�tt? Ez volt a dolog legk�nnyebb r�sze. A h�zb�l nyilv�n nem j�hetett
csupaszon. Az orsz�g�tr�l m�g kev�sb�. A h�rom lehets�ges �tvonal k�z�l
csak az egyiken j�hetett meztelen�l: a tenger fel�l.
Macklin b�r� lassan �s megfontoltan kiny�jtotta hossz� l�b�t, �s eg�szen
Ellery fel� fordult, �gy vette szem�gyre.
- Hmmm! - mondta kiss� gunyorosan. - Lehets�ges volna, hogy te sem
vagy t�vedhetetlen? Alig hiszek a f�lemnek. Most bebizony�tottad, hogy a
gyilkos csak a tenger fel�l j�hetett; csakhogy m�lt vas�rnap ugyanilyen
meggy�z�en bizony�tottad be, hogy a gyilkos nem j�hetett a tenger fel�l!
Ellery elpirult.
- J�l van, kritiz�lj csak! Eml�kezz vissza, �ppen tegnap este mondtam,
hogy egy alapvet� hib�t k�vettem el kor�bbi vizsg�l�d�saim sor�n. Igen, ez
volt az, amit "bebizony�tottam", �s ez is csak azt mutatja, hogy minden
k�vetkeztet�sbe becs�szhat t�ved�s. Ez volt a legnagyobb hiba, amit ebben az
eg�sz �tkozott �gyben elk�vettem. Tal�n eml�kszel arra, hogy a
"bizony�t�kom" k�t gondolatsoron alapult. Az els� az volt, hogy �gy v�ltem,
Marc�n�k - aki levelet kezdett �rni, amelyben a d�tum mellett felt�ntette a
pontos id�pontot, az egy �r�t, azt is jelezte, hogy egyed�l van -, Marc�n�k
m�r a gyilkos �rkez�se el�tt ott kellett lennie a teraszon. Ha azonban el�bb volt
ott, mint a gyilkos, akkor a gyilkos egy �ra ut�n �rkezett. De egy �rakor a
v�zszint igen alacsony, a partb�l legal�bb tizennyolc l�bnyi marad szabadon,
�s a homokban nem voltak l�bnyomok. Ebb�l arra k�vetkeztettem, hogy a
gyilkos nem j�hetett a tenger fel�l, csak a sz�razf�ldr�l, az �sv�nyen �t. L�tod
m�r, hol t�vedtem?
- �szint�n sz�lva, nem.
Ellery fels�hajtott. - Egyszer�, de ravasz dolog. A t�ved�s abban �llt,
hogy egyszer�en elfogadtuk Marc� level�t bizony�t�kul arra, hogy egyed�l
volt a teraszon egy �rakor. � azt �rta, hogy egyed�l van; de ez a t�ny - m�g
ha biztosak vagyunk is abban, hogy nem hazudott, mert nem volt oka r�, ez a
t�ny �nmag�ban m�g nem bizony�t�k. � csup�n gondolta, hogy egyed�l van.
S ak�r �gy gondolja, hogy egyed�l van, ak�r val�ban egyed�l van, egyre
megy: le�l, �s elkezd levelet �rni. �n pedig ostob�n nem vettem figyelembe azt
a lehet�s�get, hogy puszta ill�zi�r�l is sz� lehetett.
- Egek!
- Most m�r nyilv�nval� volt, mennyiben volt t�ves az els� "bizony�t�s".
Ha Marc� csak gondolta, hogy egyed�l van, akkor lehet, hogy nem volt
egyed�l a lev�l �r�sakor; azaz, nem is � �rkezett els�nek, hanem a gyilkos j�tt
el�bb, �s Marc� tudt�n k�v�l ott rejt�z�tt a teraszon, lesben �llva.
- De hol?
- Hol m�sutt, mint valamelyik spanyol kors� m�g�tt? Ez a
legalkalmasabb rejtekhely. Mindegyik ember nagys�g�; k�nnyen m�g� b�jhat
ak�rki. Emellett biztosan eml�kszel, hogy Marc�t azzal a Kolumbusz
mellszoborral �t�tt�k le, amely egy falbeli m�lyed�sben �llt, �ppen az egyik
ilyen kors� k�zel�ben. A gyilkos egyszer�en csak odany�lt, megfogta,
l�bujjhegyen - mez�tl�b - Marc� m�g� lop�zott, mialatt az �rt, �s fejbe
verte a gazembert. Majd fogta a dr�tot, amelyet a saj�t nyak�n, csukl�j�n vagy
bok�j�n viselt, �s megfojtotta az eszm�letlen embert. Maga a t�ny, hogy dr�tot
haszn�lt, �s nem valami megszokott fegyvert, arra utal, hogy a gyilkos a
tengerb�l j�tt. A dr�t nem akad�lyoz az �sz�sban, k�nny� �s nem mond
cs�t�rt�k�t, mint a pisztoly; de nem is k�nyelmetlen vinni, mint a k�st,
amelyet alighanem a foga k�z�tt kellett volna tartania �sz�s k�zben, ami
nehez�ti a l�legz�st. Persze, ez az ut�bbi kock�zat jelent�ktelen, l�nyeg az,
hogy ez az elk�pzel�s az �sszes felt�teleknek eleget tett.
- De h�t a homok, fiam! - sz�lt a b�r�. - Nem voltak benne l�bnyomok!
Hogy �ll�thatod, hogy...
- Jobban szokott fogni az agyad - d�rm�gte Ellery. - Ha a gyilkos
�rkezett el�bb, akkor j�hetett b�rmikor egy �ra el�tt, amikor m�g nem vonult
le a dag�ly, �s m�g nem maradt sz�razon tizennyolc l�bnyi homok.
- De az �zenet! - ellenkezett makacsul az �reg�r. - Nem j�hetett
sokkal egy �ra el�tt. Az a hamis�tott �zenet egy �r�ra h�vta Marc�t a teraszra.
Mi�rt tette volna ezt a gyilkos, mi�rt k�nyszer�tette volna �nmag�t arra, hogy
annyival kor�bban kelljen j�nnie? Hiszen ugyanolyan k�nnyen oda�rhetett
volna, ha...
Ellery s�hajtott.
- Az �llt az �zenetben, hogy egy �rakor?
- H�t persze!
- No-no, ne siess annyira! Eml�kezz vissza, hogy k�zvetlen�l az l-es
sz�mjegy ut�n hi�nyzott a g�pelt lev�l egy darabk�ja. Az a sz�m val�j�ban
csak 12-es lehetett. A 2-es elveszett a hi�nyz� szeletk�vel egy�tt!
- Hmm. De honnan tudod, hogy val�ban 12-es volt?
- Csak az lehetett. Ha 11 vagy 10 lett volna, Marc� nem marad a
bridzsasztaln�l f�l tizenkett�ig. Kor�bban abbahagyta volna a j�t�kot, hogy el
ne k�ssen a tal�lk�r�l. Nyilv�nval�, hogy a tal�lka arra az �r�ra sz�lt, amely a
legk�zelebb volt f�l tizenkett�h�z, �s �gy k�nnyen el lehetett �rni - vagyis
tizenkett�re.
- �rtem m�r - mondta a b�r�. - Ez balszerencse volt Kummer sz�m�ra.
Kummer valamivel �jf�l el�tt �rkezett a teraszra, �s arra sz�m�tott, hogy
Marc� azonnal megjelenik. Gondolom, az�rt �szott oda csupaszon, mert �gy
mozoghatott a legk�nynyebben, m�sr�szt pedig min�l kevesebb ruh�t visel -
�gy gondolkodhatott -, ann�l kisebb a vesz�lye annak, hogy valamit elvesz�t,
�s ezzel nyomot hagy maga ut�n. Marc�t azonban egy teljes �r�n �t feltartotta
Mrs. Godfrey v�ratlan l�togat�sa a szob�j�ban. K�pzeld csak el: egy �ra
hosszat v�rni csupaszon a szabadban, az �jszaka kell�s k�zep�n!
- Az, ami t�rt�nt, Kummer szempontj�b�l sokkal sz�rny�bb volt enn�l -
mondta Ellery sz�razon. - �gy l�tszik, nem �rted a dolog l�nyeg�t. Ez a
v�ratlan, egy�r�s k�s�s volt az, ami arra k�nyszer�tette, hogy elvigye Marc�
ruh�it! Ha Marc� id�ben �rkezik, semmif�le nyom nem utalt volna
Kummerre.
- Ez nem eg�szen vil�gos - morogta a b�r�.
- H�t nem �rted, hogy a gyilkos sz�molt a dag�llyal �s ap�llyal? -
ki�ltotta Ellery. - Ha valamivel �jf�l el�tt �rkezett, akkor a tenger magasan
�llt; �ppen tet�z�tt a dag�ly. Szinte a v�zb�l l�phetett a teraszra vezet� l�pcs�
legals� fok�ra. Egyetlen l�bnyomot sem hagyott a homokban. Ha Marc�
pontos, meg�lhette volna, �s t�vozhatott volna a tenger fel� - �s m�g mindig
nem hagyott volna nyomot a parton. Hiszen a v�z m�g el�g magasan �llt volna
ahhoz - a b�ncselekm�ny nem tartott volna tov�bb egy-k�t percn�l -, hogy a
k�zben sz�razra ker�lt parts�vot �tugorva egyenesen a hull�mokba vesse
mag�t. Ehelyett tehetetlen�l v�rakozott a teraszon, �s n�zte, hogyan vonul le a
dag�ly, hogy n� percr�l percre a part, �s Marc� m�g mindig nem j�tt. Bizony,
bizony; Kummer ugyancsak neh�z helyzetbe ker�lt! �gy d�nt�tt, hogy marad,
�s a menek�l�s nehezebb �tj�t v�lasztja, v�rakoz�s k�zben eszelve ki �j terv�t.
Nyilv�n �gy gondolta, hogy nem lesz m�g egyszer m�dja Marc�t olyan helyre
csalni, ahol b�ntetlen�l v�gezhet vele. Az �tlet, hogy felvegye Marc� ruh�it,
bizony�ra abb�l a felismer�sb�l sz�rmazott, hogy kettej�k m�retei
megegyeztek.
- Sz�val tudtam, hogy a gyilkos a tenger fel�l j�tt, �jf�l el�tt, �s
csupaszon. Felmer�l a k�rd�s, hogy a gyilkoss�g �jszak�j�n vajon a Godfrey
h�zban tart�zkodott-e. Ha igen, akkor mi�rt a tenger fel�l, �szva k�zel�tette
meg a teraszt - a hosszabb �s nehezebb utat v�lasztva -, amikor a h�zb�l, az
�sv�nyen - azaz sz�razf�ldi �ton - ezerszer k�nnyebben odajuthatott
volna?
Az �reg�r az �llat vakargatta.
- Nos, ha azon az �jszak�n a h�zban tart�zkodott, �s m�gis a tenger fel�l,
�szva jutott az �b�lbe, akkor ezt csak az�rt tehette, mert olyan l�tszatot akart
kelteni, hogy a gyilkos k�v�l�ll�, aki k�nytelen volt v�zi�ton j�nni. Azaz, hogy
elkend�zze a t�nyt, hogy a Godfrey h�zhoz tartozik.
- Kit�n�! - helyeselt Ellery. - De ha ez lett volna az indoka, mindenki
sz�m�ra l�that�v� kellett volna tennie, hogy a tenger fel�l j�tt, nem igaz?
- Ha ez lett volna az indoka, term�szetesen.
- H�t persze. Ki kellett volna hangs�lyoznia ezt a t�nyt, j�l l�that�
nyomokat kellett volna hagynia, hadd higgy�k azt, amit � akar vel�nk
elhitetni. Csakhogy �pp ellenkez�leg t�rt�nt: a gyilkos mindent elk�vetett,
hogy eltitkolja azt a t�nyt, hogy a tenger fel�l �rkezett!
- �n is valami ilyesmit sejtek. De hogy �rted ezt?
- H�t el�sz�r is nem a legk�zenfekv�bb �tvonalat v�lasztotta a
menek�l�sre; vagyis azt az utat, amelyiken j�tt: a homokon �t a v�zhez. Ha ezt
az utat v�lasztja, akkor a tenger fel� vezet� l�bnyomokat hagyott volna a
homokban, �s ez azonnal el�rult volna mindent. � nem, egy cseppet sem b�nta
volna, hogy ott hagyja a l�bnyomait - ha az adott id�ben a h�zban
tart�zkodott volna. De mit tett a gyilkos ehelyett? K�ts�gbeesetten igyekezett
elker�lni azt, hogy l�bnyomokat hagyjon. Levetk�ztette a halottat, �s f�lvette
a ruh�it - �s mindezt abb�l a c�lb�l, hogy elmenek�lhessen, de nem a h�zba,
hanem valahova m�shova. M�s sz�val a gyilkos nyilv�nval�an komoly
er�fesz�t�seket tett annak �rdek�ben, hogy ne hagyjon l�bnyomokat a
homokban, �s hogy eltitkolja a t�nyt, hogy a tenger fel�l j�tt. De ha a Godfrey
h�zban tart�zkodik azon az �jszak�n, akkor nem akarta volna eltitkolni. A
gyilkos teh�t nem tart�zkodott a Godfrey h�zban a gyilkoss�g �jszak�j�n. �s
k�sz.
- K�sz - nevetett a b�r� -, de csak egy bizonyos pontig. Hogyan haladt�l
tov�bb?
- Nos - mondta Ellery rosszkedv�en -, amikor m�r tudtam, hogy a
gyilkos nem volt a h�zban a gyilkoss�g id�szak�ban, gyerekj�t�k lett az eg�sz.
Azok k�z�l, akik a gyilkoss�g �jszak�j�n a h�zban tart�zkodtak, senki sem
lehetett a gyilkos, �gy kiesett a Godfrey h�zasp�r, Mrs. Constable, Cec�lia
Munn �s az a dr�gal�tos f�rje, Cort, Tiller, Pitts, Jorum - az eg�sz d�szes
t�rsas�g, kiv�ve Rosa Godfreyt, Kummert �s Kiddet.
- De hogyan jutott�l el �ppen Kummerhez? V�g�l is nem volt okod
felt�telezni, hogy nem halt meg. Vagy igen?
- Nyugalom, nyugalom - k�nt�lta Ellery. - Bizony�that� volt. V�g�l is
mik voltak a gyilkos jellemz�i - a b�nt�nyb�l k�vetkeztetve? Hat pontban
�ll�tottam ezeket �ssze. Egy: Ismerte Marc�t, �s Marc� kapcsolatait,
m�ghozz� k�zelr�l. Hiszen eleget tudott a Marc� �s Rosa k�zti, �ll�t�lag titkos
viszonyr�l, ahhoz, hogy egy l�tsz�lag Rosa �ltal �rt �zenettel csalja Marc�t az
�lrandev�ra.
- Kett�: Tudta, hogy Mrs. Godfrey szinte minden hajnalban �szni megy.
Ha ezt nem tudta volna, arrafel� t�vozik, amerr�l j�tt - a tenger fel� -, �s a
homokban ott hagyta volna a l�bnyomait. Tudniillik a dag�ly k�s�bb, a reggel
folyam�n elmosta volna a nyomokat. Az, hogy nem ezt az utat v�lasztotta,
arra mutat, hogy sz�m�tott Mrs. - Godfreyra, m�g miel�tt a dag�ly elt�ntetn� a
nyomait; teh�t tudta, hogy j�nni fog.
- H�rom: Olyan j�l ismerte a helysz�nt, hogy tudta, hogyan, milyen
id�k�z�nk�nt j�r az �rap�ly az �b�lben.
- N�gy: Kit�n� �sz� volt. Miut�n eredetileg a tenger fel�l j�tt, nyilv�n
egy haj�r�l indult, amely a partt�l t�vol horgonyzott le, nehogy mag�ra vonja
a figyelmet. De ha err�l a haj�r�l indult, oda is kellett visszat�rnie a
gyilkoss�g ut�n. Amint azonban kimutattam, k�nytelen volt az orsz�g�t fel�
menek�lni...
- V�rj...
- Hadd folytassam. Hogy az orsz�g�ton �t sz�khessen el, ruh�ra volt
sz�ks�ge, tekintettel arra, hogy nem volt rajta se f�rd�ruha, se k�nt�s.
Stebbins benzink�tja pontosan szemben van a Spanish Cape kij�rat�val - ez
az egyetlen hely, ahol a sz�razf�ld fel�, elhagyhatja a birtokot -, �s nem
kock�ztathatta, hogy megl�ss�k, amint csupaszon t�vozik ezen a j�l
megvil�g�tott kij�raton �t, �gy h�t Marc� holmijaiba �lt�zve s�t�lt v�gig az
orsz�g�ton az egyik nyilv�nos strandig. Mindk�t strand, amint azt magunk is
l�ttuk, k�r�lbel�l egy-egy m�rf�ldnyire van a szorost�l. Mit tett h�t? A
nyilv�nos strandon levetk�z�tt - egy l�lek sem volt ott hajnali f�l kett� ut�n
-, csom�ba k�t�tte a ruh�kat (nem kock�ztathatta meg, hogy ott hagyja �ket),
�s a ruh�kkal a nyak�ban legkevesebb egy m�rf�ldet �szott vissza a haj�hoz.
Logikus teh�t, hogy a gyilkosnak kit�n� �sz�nak kell lennie.
- Nem eg�szen �gy van - sz�lt k�zbe a b�r�, am�g Ellery l�legzetv�telnyi
sz�netet tartott. - Azt mondod, hogy ha a haj�r�l j�tt, oda is kellett
visszat�rnie. Ez nem sz�ks�gszer�...
- De m�g mennyire, hogy; sz�ks�gszer� - v�gott vissza Ellery. -
El�sz�r is meztelen�l j�tt, nem? Tervezhette-e azt, hogy a sz�razf�ld�n �t
menek�l el - meztelen�l? Nem, �gy tervezte, hogy vissza�szik a haj�hoz. Ha
pedig ezt tervezte - �s v�rt r� a haj� -, akkor ezt is tette. De hadd folytassam.
- �t: A testalkat�nak Marc��hoz hasonl�nak kellett lennie. Mi�rt? Az�rt,
hogy ha Stebbins vagy valaki m�s megl�tja, amint a nyilv�nos strand fel�
megy, ne tal�lhasson a ruh�zat�n semmi felt�n�t Ez ugyanis azonnal bajba
keverhette volna, arr�l nem is besz�lve, hogy kit�r�lhetetlen nyomot hagyott
volna egy esetleges tan� eml�kezet�ben. J�l megtermett f�rfi volt; az alakja
nagyj�b�l Marc��val azonos.
- �s hat: A gyilkosnak kor�bban bej�r�sa volt a Godfrey h�zba. Ez igen
fontos volt.
- Az �zenetre gondolsz?
- Term�szetesen. A hamis �zenetet Godfrey�k �r�g�p�n �rta. Az �r�g�p
pedig nem hagyta el a h�zat. Az �zenet �r�j�nak teh�t meg kellett fordulnia a
h�zban, vagy ott kellett laknia ahhoz, hogy haszn�lhassa az �r�g�pet.
Ellery lass�tott egy tilosat jelz� forgalmi l�mp�n�l.
- Nos - s�hajtotta -, h�t �gy �llt a dolog. Ha felt�telezz�k is, hogy nem
volt igaz Rosa Godfrey vallom�sa arr�l, hogy eg�sz �jjel �sszek�t�zve hevert
Waring h�z�ban - lehet-e � a gyilkos? Kiz�rt dolog. Nem tud �szni. Nem tud
g�pelni. �s b�r elvben elk�pzelhet�, hogy felvegye Marc� ruh�it, ez esetben
azonban felt�tlen�l elvitte volna a kalapj�t is, hogy eltakarja a haj�t. De Marc�
kalapj�t nem vitt�k el. Teh�t legal�bb h�rom �rv sz�l ellene.
- Kidd? Lehetetlen, mert a szem�lyle�r�sok szerint Kidd val�s�gos �ri�s,
aki sohasem lett volna k�pes mag�ra h�zni Marc� ruh�j�t. H�t meg a cip�j�t!
Nyilv�n eml�kszel, milyen megd�bben�ssel �rta le Rosa ennek az embernek a
l�b�t. Nem, Kidd semmik�ppen sem lehetett.
- Felmer�lhetett n�h�ny bizarr lehet�s�g is - folytatta Ellery f�radtan,
t�n�d� mosollyal az arc�n. - P�ld�ul Mr. Constable, a szerencs�tlen Laura
beteg f�rje. De m�g �t is ki lehetett z�rni logikai �ton. Sohasem tal�lkozott
Godfrey�kkal, �s �gy nem ismerhette Mrs. Godfrey f�rd�z�si szok�sait;
sohasem volt a Godfrey h�zban, teh�t nem g�pelhette le a "Rosa" al��r�s�
�zenetet.
- Vagy Waring. A nyaral� �s a motoros haj� tulajdonosa. � mi�rt nem?
Nos, az�rt, mert Rosa le�r�sa szerint igen kistermet� ember; azonk�v�l - a te
tan�vallom�sod szerint, kedves Szol�nom - Waring sohasem j�rt a Godfrey
h�zban.
- Csak Kummer maradt. Nem tudtam, hogy halott, �s ez�rt sz�m�t�sba
kellett vennem �t is. �s ekkor megd�bbenten fedeztem fel, hogy Kummer
mind a hat felt�telnek megfelel. Ros�nak c�lz�st tett arra, hogy tudja, mi van
k�zte �s Marc� k�z�tt. Azt nagyon is j�l tudta, hogy a n�v�re, Stella minden
reggel �szik, s�t Mrs. Godfrey maga mondta, hogy gyakran el is k�s�rte �t!
Igazi sportember, szereti a Spanish Cape-et, sokat vitorl�zik; k�ts�gk�v�l
ismernie kellett a tenger j�r�s�t. �szik-e? Kit�n�en, a n�v�re szerint.
R�illettek-e Marc� ruh�i? De m�g mennyire. Rosa szerint a termete szinte
megegyezett a halott�val. �s v�g�l: minden akad�ly n�lk�l hozz�juthatott
Godfrey �r�g�p�hez, hiszen a h�zban lakott. Teh�t Kummer volt az, aki mind
a hat felt�telnek megfelelt, �s ezen k�v�l - Kidd kiv�tel�vel - egyed�l � volt
a tengeren a gyilkoss�g �jszak�j�n, �gy h�t csak Kummer lehetett a gyilkos.
�s ezzel v�ge.
- Gondoltam - mondta r�vid sz�net ut�n a b�r� -, miut�n
megbizonyosodt�l arr�l, hogy Kummer az egyetlen lehets�ges gyilkos, m�r
nem volt neh�z rekonstru�lni a t�rt�nteket.
Ellery vadul nyomta a g�zped�lt. Els�v�tettek egy l�nctalpas traktor
mellett.
- H�t persze. A napn�l is vil�gosabb volt. Ha Kummer a gyilkos,
nyilv�nval�, hogy az eg�sz emberrabl�s sz�nj�t�k csak szemf�nyveszt�s.
Kummer cselfog�sa, hogy sz�m�ra el�ny�s, rokonszenvet kelt� k�r�lm�nyek
k�z�tt elt�ntesse mag�t a sz�nhelyr�l, hogy azt higgy�k, fizikailag is
lehetetlen, hogy � legyen a tettes. Nagyon �gyes - t�ls�gosan is �gyes!
- Vil�gos volt, hogy csak � b�relhette fel titokban ezt a Kidd nevezet�
csirkefog�t, hogy rabolja el. Az �ri�snak alighanem azt mondta, hogy
valamif�le viccr�l van sz�. Vagy ha az igazat mondta, akkor eleget fizetett
neki ahhoz, hogy Kidd legal�bbis egy ideig hallgasson az eg�szr�l. Ros�t
pedig az�rt keverte bele a dologba, mert tan�t akart - megb�zhat� tan�t, aki
majd elmondja a rend�rs�gnek, hogy milyen b�tran viselkedett �s mennyire
tehetetlen volt egy olyan gorill�val szemben, mint Kidd. Azon k�v�l jobb is
volt Ros�t elt�vol�tani az �tb�l, nehogy valamik�ppen leleplez�dj�k a Marc�t
tal�lk�ra h�v� hamis �zenet.
- Az eg�sz sz�nj�t�kot alaposan begyakorolhatt�k Kidd-del; m�g azt is,
hogy mik�pp fogja Kummer gyomorba v�gni az �ri�st, �s mik�ppen �ti majd
az le �t, hogy "elvesz�tse az eszm�let�t". Mindezt csup�n Rosa kedv��rt. Az
�tlet, hogy Kidd l�tsz�lag �sszet�veszti Kummert Marc�val, az�rt sz�letett,
hogy kell�k�ppen el�k�sz�tse a rend�rs�get arra, hogy Kummer �rtatlan, �s a
gyilkos vagy k�v�l�ll� szem�ly, vagy pedig valaki a h�zb�l. Kummer el�g
okos volt ahhoz, hogy felismerje: a rend�rs�g nem fogadja majd el, hogy Kidd
Marc� igazi gyilkosa; nem volt semmi kapcsolat kettej�k k�z�tt. Ez�rt
"telefon�ltatott" Kidd-del valakinek - lehet�leg Rosa f�le hallat�ra (ezt
nyilv�n gondosan kitervelte) -, mintha volna valaki - persze Kummeren
k�v�l -, akit�l utas�t�sokat kap. Mintha Kummer a h�v�s idej�n
"eszm�letlen�l" hevert a homokban, a csal�s t�k�letes volt. Gondolom, a
val�s�gban az t�rt�nt, hogy Kidd felt�rcs�zta Godfrey�k egyik sz�m�t, v�rt,
am�g meg nem hallotta a kattan�st a m�sik oldalon - amib�l tudta, hogy a
kagyl�t felvett�k -, azonnal lenyomta a maga k�sz�l�k�nek billenty�j�t, �s
ezzel bontott, azt�n sz�pen lefolytatta a maga egyoldal� besz�lget�s�t. Nem,
nem; ami ezt a csod�latos Kidd kapit�nyt illeti, mindannyian alaposan
t�vedt�nk, m�ghozz� �ppen �gy, ahogy azt Kummer - aki nyilv�n j�t
nevetett a mark�ba - v�rta t�l�nk. Ez az ember minden, csak nem ostoba,, ha
k�pes volt ilyen pontosan k�vetni az utas�t�sokat, �s ennyire t�k�letesen
alak�totta a szerep�t. Ez egy tengeri amat�r sz�n�sz!
- De hogyan hajtotta v�gre Kummer a g�pelt �zenettel kapcsolatos
tr�kk�t? Hiszen nem volt a h�zban, amikor...
- Amikor megtal�lt�k? Nem h�t. De ott volt, amikor elhelyezte.
K�zvetlen�l vacsora ut�n hagyta Tiller ruh�sszekr�ny�ben, r�viddel azel�tt,
hogy Ros�t s�t�lni h�vta. Tudta, hogy Tiller nem tal�lhatja meg az �zenetet
kilenc �ra harminc el�tt, �s �gy t�nik majd, hogy az �zenetet Kidd
telefonh�v�sa ut�n �rt�k �s hagyt�k ott. S �me �jabb adat: ismernie kellett
Tiller szok�sait. Nyilv�n arra is eml�kszel, hogy azon a reggelen, amikor mi
egy ifj� h�lgyre bukkantunk Waring nyaral�j�ban, Cortot valaki n�vtelen�l
felh�vta, �s k�z�lte vele, hol tal�lja Ros�t. Ez term�szetesen Kummer volt.
B�rhol bujk�lt is a part ment�n, e h�v�s kedv��rt megkock�ztatta, hogy
megl�ss�k. Gondolom, ink�bb feladta volna mag�t, mintsem hogy a l�nynak
ak�r a haja sz�la is megg�rb�lj�n. Gondoskodni akart arr�l, hogy miel�bb
megtal�lj�k.
- No de gondolj csak arra, milyen bajba keverte a l�nyt azzal, hogy az �
nev�t hamis�totta az �zenet al�!
Ellery megr�zta a fej�t.
- Tudta, hogy Ros�nak er�s alibije lesz: nem tud g�pelni, �s azonk�v�l
�sszek�t�zve tal�lj�k majd a Waring nyaral�ban. Egy cseppet sem b�nta, hogy
a rend�rs�g hamisnak tal�lja az �zenetet; s�t a l�ny �rdek�ben �ppen ezt
akarta. �s ne feledd: ha Marc� gondosabban semmis�ti meg az �zenetet, �gy
azt sohasem tal�lt�k volna meg, �s Rosa neve fel sem mer�l.
Nagyobb v�roshoz k�zeledtek, �s a forgalom kellemetlen�l s�r�s�d�tt.
Macklin b�r� az �llat simogatta, �s a gondolataiba m�lyedt.
- Szerinted mennyi az igazs�g Kummer vallom�s�b�l? - k�rdezte
hirtelen.
- Hogyan? Nem �rtem, mire gondolsz. Araszolva haladtak a forgalmas
f�utc�n.
- Azon t�r�m a fejem, amit Kiddr�l mondott az �jszaka. Miut�n
elmagyar�zta, hogy felhaszn�lta a vihart arra, hogy min�l dr�maibb m�don
t�rhessen vissza, sz�nd�kosan s�llyesztette el a haj�t �s �szott ki a partra
�letvesz�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt. Beismerte, hogy az els� mes�je - arr�l,
hogy vereked�s k�zben meg�lte Kiddet - nem volt igaz: hanem vas�rnap
�jszaka az "emberrabl�s" ut�n kell�k�ppen elt�volodtak a Spanish Cape-t�l,
kik�t�ttek egy elhagyott helyen, �s ott kifizette Kiddet, �s �tj�ra bocs�totta.
Sz�nd�kosan azt a benyom�st keltette benn�nk, hogy Kidd �l, �s ismeretlen
helyre t�vozott. De valahogy nem hangzott igaznak.
- De m�g mennyire, hogy nem -- mondta Ellery. - Amikor
kiokoskodtam, hogy Kummer Marc� gyilkosa, term�szetesen �n is feltettem
magamnak a k�rd�st: mi lett Kidd-del? Nyilv�nval�, hogy � csak eszk�z volt.
K�rd�s, hogy tudta-e az igazat, vagy Kummer becsapta �t az eg�sz
"emberrabl�si" h�kuszp�kusz c�lj�t illet�en. R�gt�n l�ttam, hogy k�t dolog is
sz�l a "kett�s gyilkoss�g" felt�telez�se ellen... Arra gyanakszol, hogy
Kummer Kiddet is meg�lte, ugye?
- Bevallom, megfordult ilyesmi a fejemben - mondta a b�r� elkomorodva.
- Nem - mondta Ellery. - Biztos, hogy nem tette. El�sz�r is,
Kummernek nem volt sz�ks�ge arra, hogy k�z�lje Kidd-del, mit is tervez
val�j�ban. Tov�bb� Kummer j�zan, �pelm�j� ember, �s tiszteli annyira a
t�rv�nyt, mint b�rki m�s. Nem az a fajta, aki elveszti a fej�t. Nem az a fajta,
aki elveszi egy embert�rsa �let�t csup�n a gyilkol�s �r�m��rt, vagy az�rt, mert
halv�ny es�ly mutatkozik arra, hogy az irgalom megbosszulja mag�t. Nem
k�ts�ges, hogy az a csirkefog� Kidd sz�p fizets�get kapott. M�g ha olvasott is
valahol a gyilkoss�gr�l, �s megfordul a fej�ben a gondolat, hogy
megzsarolhatja Kummert, visszatartja ett�l az a felismer�s, hogy maga is
b�nr�szes. Ez volt Kummer biztos�t�ka a b�renc�vel szemben. Nem, nem.
Kummer igazat mondott.
Egyik�k sem sz�lt t�bbet, am�g el nem hagyt�k a v�rost �s a ny�lt
orsz�g�tra nem �rtek. A leveg�ben m�r �rezhet� volt a k�zelg� �sz cs�p�s
h�v�se, �s az �reg�r megborzongott.
- No, mi baj? - k�rdezte agg�dva Ellery. - F�zol?
- Nem tudom - nevetett a b�r� -, hogy gyilkoss�g-e az oka vagy a sz�l,
de azt hiem, igen.
Ellery hirtelen meg�ll�totta a kocsit. Kiugrott, kinyitotta a zs�folt
csomagtart�t, kotor�szni kezdett benne, majd valami �sszeg�ngy�lt, puha,
fekete anyagot vett el�.
- H�t ez meg mi? - k�rdezte gyanakodva az �reg�r. - Honnan szedted?
Nem eml�kszem, hogy...
- Ter�tsd a v�lladra, papa - mondta Ellery; besz�llt a kocsiba, �s az �reg�r
t�rd�re dobta a g�ngy�leget. - Egy kis eml�k.
- Mi az �rd�g! - sz�lt meglepetten a b�r�, amint kir�zta az �sszeg�ngy�lt
ruhadarabot.
- �me a f�b�n�s, az igazs�gszolg�ltat�s legf�bb ellenfele, a k�ty� a logika
�tj�n! - sz�nokolta hars�nyan Ellery, mik�zben kiengedte a k�zif�ket. -
Nem tudtam neki ellen�llni. Az az igazs�g, hogy Moley orra el�tt f�jtam meg
ma reggel.
Macklin b�r� a magasba tartotta. John Marc� fekete k�penye volt az.
Az �reg�r ism�t megborzongott, m�ly l�legzetet vett, azt�n h�sies
mozdulattal a v�ll�ra vetette a k�penyt. Ellery sz�les mosollyal l�pett a
g�zped�lra. �s egy kis id� m�lva az �reg�r �rces baritonj�n felhangzott a
"Horgonyt fel!" v�get nem �r� refr�nje.
#