dr.

Gyulai Iván

A biomassza-dilemma

1

A biomassza-dilemma
második, átdolgozott kiadás
Írta:
dr. Gyulai Iván
Kiadja:
Magyar Természetvédők Szövetsége
1091 Budapest, Üllői út 91/b. tel: 216-7297,
e-mail: info@mtvsz.hu, http://www.mtvsz.hu
Készült a Zöld Forrás támogatásával.
ISBN-10: 963-86870-8-8
ISBN-13: 978-963-86870-8-1
Felelős kiadó: dr. Farkas István
Borító fotók: Monoki Ákos, Széll Antal
Készült a MacKensen Kft. nyomdájában.
Arculattervezés, tördelés: Balmoral Bt. (20/391-41-47)
2 3
Tartalomjegyzék
A szerző előszava a második kiadáshoz................................................................. 5
I. Bevezetés............................................................................................................... 7
II. A megújuló energiaforrások stratégiai és szabályozási környezete.................. 8
III. A biomassza felhasználása............................................................................... 15
III.1. Fogalmak 15
III.2. Tüzelési célú energetikai növények 16
III.2.1. Fás szárú energianövények 16
III.2.2. Energiafű 22
III.3. Biodízel 26
III.4. Bioetanol 27
III.5. Melléktermékek és hulladékok hasznosítása 35
IV. Érvek a biomassza felhasználás mellett és ellen.............................................. 41
IV.1. Általános érvek a biomassza felhasználás mellett 41
IV.2. Ellenérvek, kételyek 43
IV.2.1. Területi igények 44
IV.2.2. Területi korlátok Magyarországon 45
IV.2.3. Terület felhasználási vetélkedés,
és társadalmi vonatkozások 46
IV.2.4. A területi versengés járulékos hatásai 50
IV.2.5. Energiamérlegek 51
IV.2.6. Természetvédelmi és ökológiai szempontok 57
IV.2.7. A szén-dioxid semlegesség mítosza 59
V. Állásfoglalás........................................................................................................ 66
Zárszó...................................................................................................................... 68

A biomassza-dilemma
második, átdolgozott kiadás
Írta:
dr. Gyulai Iván
Kiadja:
Magyar Természetvédők Szövetsége
1091 Budapest, Üllői út 91/b. tel: 216-7297,
e-mail: info@mtvsz.hu, http://www.mtvsz.hu
Készült a Zöld Forrás támogatásával.
ISBN-10: 963-86870-8-8
ISBN-13: 978-963-86870-8-1
Felelős kiadó: dr. Farkas István
Borító fotók: Monoki Ákos, Széll Antal
Készült a MacKensen Kft. nyomdájában.
Arculattervezés, tördelés: Balmoral Bt. (20/391-41-47)
2 3
Tartalomjegyzék
A szerző előszava a második kiadáshoz................................................................. 5
I. Bevezetés............................................................................................................... 7
II. A megújuló energiaforrások stratégiai és szabályozási környezete.................. 8
III. A biomassza felhasználása............................................................................... 15
III.1. Fogalmak 15
III.2. Tüzelési célú energetikai növények 16
III.2.1. Fás szárú energianövények 16
III.2.2. Energiafű 22
III.3. Biodízel 26
III.4. Bioetanol 27
III.5. Melléktermékek és hulladékok hasznosítása 35
IV. Érvek a biomassza felhasználás mellett és ellen.............................................. 41
IV.1. Általános érvek a biomassza felhasználás mellett 41
IV.2. Ellenérvek, kételyek 43
IV.2.1. Területi igények 44
IV.2.2. Területi korlátok Magyarországon 45
IV.2.3. Terület felhasználási vetélkedés,
és társadalmi vonatkozások 46
IV.2.4. A területi versengés járulékos hatásai 50
IV.2.5. Energiamérlegek 51
IV.2.6. Természetvédelmi és ökológiai szempontok 57
IV.2.7. A szén-dioxid semlegesség mítosza 59
V. Állásfoglalás........................................................................................................ 66
Zárszó...................................................................................................................... 68
Köszönet.................................................................................................................. 69 A szerző előszava a második kiadáshoz
Felhasznált irodalom.............................................................................................. 70
A Magyar Természetvédők Szövetsége 2006 decemberében jelentette meg azo-
Felhasznált honlapok . ........................................................................................... 71
nos című összefoglaló füzetét, amely igyekezet számba venni a biomassza felhasz-
Magyar Természetvédők Szövetsége...................................................................... 72
nálásának lehetőségeit és buktatóit. Az ország öt különböző részén tartottunk ismer-
tető fórumokat, ahol értékes információkat kaptunk, vagy éppen a feltett kérdések
világítottak rá új szempontokra. Az eltelt félév igazolni látszik a füzet által felvetett
félelmek jogosságát. Ezért úgy határoztunk, hogy felfrissítjük mondanivalónkat a
legújabb történésekkel, illetve számításba vesszük azokat a segítő tanácsokat, ame-
lyeket kiadványunk olvasóitól kaptunk, s amelyeket ezúton is köszönünk.

dr. Gyulai Iván

4 5
Köszönet.................................................................................................................. 69 A szerző előszava a második kiadáshoz
Felhasznált irodalom.............................................................................................. 70
A Magyar Természetvédők Szövetsége 2006 decemberében jelentette meg azo-
Felhasznált honlapok . ........................................................................................... 71
nos című összefoglaló füzetét, amely igyekezet számba venni a biomassza felhasz-
Magyar Természetvédők Szövetsége...................................................................... 72
nálásának lehetőségeit és buktatóit. Az ország öt különböző részén tartottunk ismer-
tető fórumokat, ahol értékes információkat kaptunk, vagy éppen a feltett kérdések
világítottak rá új szempontokra. Az eltelt félév igazolni látszik a füzet által felvetett
félelmek jogosságát. Ezért úgy határoztunk, hogy felfrissítjük mondanivalónkat a
legújabb történésekkel, illetve számításba vesszük azokat a segítő tanácsokat, ame-
lyeket kiadványunk olvasóitól kaptunk, s amelyeket ezúton is köszönünk.

dr. Gyulai Iván

4 5
 I. Bevezetés

A biomassza felhasználását sokan gondolják megfelelő alternatívának korunk

fokozódó energetikai és környezeti gondjaira. Környezetvédők már vagy két évtize-
de sürgetik a biomassza felhasználását, ám javaslataikat eddig nem hallgatták meg,
hiszen támogatások nélkül még ma is a legtöbb biomasszából nyerhető másodlagos
energiahordozó versenyképtelen a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest.
Az idők azonban változnak, a feltörekvő piacok, főleg Kína, és a világ fokozódó
energia éhsége konjunktúrát teremtett az olajra és földgázra. A tartósan hatvan dol-
lár körüli olajár, a fogyatkozó készletekről szóló jelentések, a várhatóan tovább foko-
zódó kereslet, egyes gazdasági nagyhatalmak olajtól való függősége elgondolkodtat-
ja ma már a politikusokat is. Egyre többen fedezik fel, hogy a fejlődés dáridójához
kellenek az új erőforrások, olyanok is, amelyeket eddig kihasználatlanul hagytunk.
A nemzetközi folyamatokat figyelve jól látható, hogy az Európai Unió megújuló
erőforrásokra vonatkozó szabályozása - főleg a bioüzemanyagok esetében - nem
kívánt társadalmi és környezeti hatásokkal fenyeget. Furcsa azt látni, hogy míg a
Közösség nemzetközi szinten élharcosa a biológiai sokféleség megőrzésének, ad-
dig egy másik cél, nevezetesen az üvegházhatású gázok csökkentésének érdekében
olyan szabályozást vezet be, amely még az eddigieknél is jobban fenyegeti a biológiai
sokféleség megőrzését. Az persze ugyancsak fontos kérdés, hogy a javasolt megoldás
elvezet-e a kívánt csökkentés eléréséhez, vagy éppen ellenkezőleg, globálisan még
több terhet jelent.
Még egy kis idő, és a környezetvédők javaslata bumeránggá változik. A jó szán-
dékú javaslatok ugyan a környezeten kívántak segíteni, mégis arra csapnak vissza.
Először a környezetre, azután ránk!
Ma már számos nemzetközi és fejlődő világban működő civil szervezet fi-
gyelmeztet a veszélyekre. A Magyar Természetvédők Szövetsége maga is úgy lát-
ja, hogy nagy szükség van az elővigyázatosságra, az alapos megfontolásokra. Ha
ugyan már nem késő, hiszen a fejlesztéspolitika kegyeibe vette a biomassza fel-
használását, s a támogatások reményében az üzleti világ is megtette első, nem is
jelentéktelen lépéseit.
Szívesen vesszük mások észrevételeit, örömmel tanulunk mások tapasztalataiból!

6 7
 I. Bevezetés

A biomassza felhasználását sokan gondolják megfelelő alternatívának korunk

fokozódó energetikai és környezeti gondjaira. Környezetvédők már vagy két évtize-
de sürgetik a biomassza felhasználását, ám javaslataikat eddig nem hallgatták meg,
hiszen támogatások nélkül még ma is a legtöbb biomasszából nyerhető másodlagos
energiahordozó versenyképtelen a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest.
Az idők azonban változnak, a feltörekvő piacok, főleg Kína, és a világ fokozódó
energia éhsége konjunktúrát teremtett az olajra és földgázra. A tartósan hatvan dol-
lár körüli olajár, a fogyatkozó készletekről szóló jelentések, a várhatóan tovább foko-
zódó kereslet, egyes gazdasági nagyhatalmak olajtól való függősége elgondolkodtat-
ja ma már a politikusokat is. Egyre többen fedezik fel, hogy a fejlődés dáridójához
kellenek az új erőforrások, olyanok is, amelyeket eddig kihasználatlanul hagytunk.
A nemzetközi folyamatokat figyelve jól látható, hogy az Európai Unió megújuló
erőforrásokra vonatkozó szabályozása - főleg a bioüzemanyagok esetében - nem
kívánt társadalmi és környezeti hatásokkal fenyeget. Furcsa azt látni, hogy míg a
Közösség nemzetközi szinten élharcosa a biológiai sokféleség megőrzésének, ad-
dig egy másik cél, nevezetesen az üvegházhatású gázok csökkentésének érdekében
olyan szabályozást vezet be, amely még az eddigieknél is jobban fenyegeti a biológiai
sokféleség megőrzését. Az persze ugyancsak fontos kérdés, hogy a javasolt megoldás
elvezet-e a kívánt csökkentés eléréséhez, vagy éppen ellenkezőleg, globálisan még
több terhet jelent.
Még egy kis idő, és a környezetvédők javaslata bumeránggá változik. A jó szán-
dékú javaslatok ugyan a környezeten kívántak segíteni, mégis arra csapnak vissza.
Először a környezetre, azután ránk!
Ma már számos nemzetközi és fejlődő világban működő civil szervezet fi-
gyelmeztet a veszélyekre. A Magyar Természetvédők Szövetsége maga is úgy lát-
ja, hogy nagy szükség van az elővigyázatosságra, az alapos megfontolásokra. Ha
ugyan már nem késő, hiszen a fejlesztéspolitika kegyeibe vette a biomassza fel-
használását, s a támogatások reményében az üzleti világ is megtette első, nem is
jelentéktelen lépéseit.
Szívesen vesszük mások észrevételeit, örömmel tanulunk mások tapasztalataiból!

6 7
II. A megújuló energiaforrások stratégiai és szabályozási környezete
Megújuló energiaforrások használatának magyarországi sorsát uniós stratégiai
és jogszabályi keretek alakítják, a támogatási lehetőségeket pedig az Új Magyaror-
szág Fejlesztési Terv fogja megszabni. A Közösségi elvárások 2010-ig egyértelműek,
utána valószínű szigorodás várható.
Az európai stratégiai kereteket az EU megújult Fenntartható Fejlődés Stratégiája
adja meg, amely a globális éghajlatváltozáshoz köti a tiszta energiák elterjesztésé-
nek szükségét. A EU biomassza hasznosításainak célkitűzéseit 2010-ig, az ún. Fehér
Könyv (Energia a jövőnek: megújuló energiaforrások, 1997) határozza meg. A könyv
tartalmazza a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére irányuló Ak-
ciótervet. Az Unió a biomassza termelés fokozását összeköti a munkahelyteremtés-
sel, a vidéki jövedelemszerzés lehetőségével. A cél, hogy a mezőgazdasággal foglalko-
zók továbbra is a mezőgazdasággal foglalkozzanak, de a termelés ne az eladhatatlan
készleteket növelje. Ez úgy lehetséges, ha a szántóföldeken az élelmiszercélú terme-
lés helyett energetikai célú termelés folyik. A fenti érvek miatt a bioüzemanyagok
előállítása a kohéziós politika, s támogatások fontos célterülete.
Az EU célkitűzései 2010-ig:
• Fehér Könyv: a megújulókból származó energia arányának növelése 2010-re
6%-ról 12%-ra.
• A 2001/77/EK irányelv Európai Uniós szinten 2010-ig 22,1%-ra kívánja nö-
velni a megújuló energiahordozó bázisú villamos energia részarányát, továb-
bá célként fogalmazza meg, hogy az összes megújuló energiaforrás részaránya
érje el a 12%-ot.
• A 2003/30/EK irányelv előírja az EU tagállamok részére, hogy 2010 végéig a
forgalomba hozott bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok energia-
tartalom alapján számított részarányát az összes forgalomba hozott közlekedési
célú benzin és dízelüzemanyag vonatkozásában legalább 5,75%-ra növeljék.
A belföldi, megújuló energiaforrások felhasználását sürgeti a Közösség magas
szintű energiafüggősége a külső energiaforrásoktól, amely jelenleg 50%-os, és 20
éves időtávban akár a 70%-ot is elérhet. Erre próbál választ adni az „Európai stra-
tégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” c.
Zöld Könyv (COM [2006] 105), amely az energiaszerkezet diverzifikációját, biz-
tonságát, s az alacsony széntartalmú energiaforrásokból származó villamosenergia-
termelés támogatását, a megújulók szerepének növelését célozza.
A fosszilis tüzelőanyagok megújulókkal való helyettesítése mellett a Közösség je-
lentős szerepet tulajdonít az energiahatékonyság javításának. Az Energiahatékonysá-
gi Akcióterv (COM [2000] 247) évi 1%-os energiafogyasztás csökkenést irányoz elő.
Az üzemanyag-minőségről szóló irányelv (A 2003/17/EK irányelvvel módosí-
tott 1998/70/EK irányelv a benzin- és a dízelüzemanyagok minőségéről. HL L 76,
8 9
2003. március 22. és HL L 350, 1998. december 28.) határozza meg a benzin maxi-
mális etanol-, éter- és más oxigénszármazék-tartalmát, gőznyomását (benzin nem
tartalmazhat 5 térfogatszázaléknál több bioetanolt és 15 térfogatszázaléknál több
ETBE-t), valamint szabályozza a benzin nedvességtartalmát is. Az EN590 szab-
vány 5%-ban (energiatartalomra vetítve 4,6%-ban) korlátozza a gázolaj maximá-
lis biodízel-tartalmát. Ezek a szabályok akadályozzák a bioüzemanyagok nagyobb
mértékű bekeverését az üzemanyagba, ezért a Bizottság kezdeményezte az üzem-
anyag-minőségről szóló irányelv felülvizsgálatát.
Az EU 2006-ban jelentést készített a bioüzemanyagokról szóló irányelv végre-
hajtásáról. A Bizottság a bioüzemanyag-irányelv felülvizsgálatakor 2007 márciusá-
ban javasolta a minimum 10%-os kötelező bekeverési arány alkalmazását 2020-ra.
A szilárd biomassza megújuló energetikai célú hasznosításának növelését kíván-
ja elősegíteni a 1973/2004/EK rendelet, amelynek értelmében az energetikai célú
növénytermesztéshez 45 EUR/ha támogatást biztosít az unió.
Magyarország a csatlakozási dokumentumban (2004. évi XXX. Tv. II: mellék-
lete) vállalta, hogy a megújulók részarányát a teljes energiafelhasználáson belül
megduplázza (2003-ban ez az érték 3,6%-volt), a villamosenergia-fogyasztást pedig
3,6%-ban fogja megújuló energiaforrásokból kielégíteni 2010-ig, az akkori kb. 2%
helyett. A nagyon szelíd vállalást már 2005-ben túlteljesítettük, néhány széntüzelésű
erőmű faapríték-tüzelésre történő átállásával.
A fentiekkel kapcsolatos előírásokat, a tájékoztatási programot, a fogalom meg-
határozásokat a 2233/2004. (IX.22) és 2133/2005. (VII.8) kormányhatározatok, il-
letve a 42/2005. (III.10) kormányrendelet tartalmazza.
A 2007-13-as időszakot is magába foglaló magyar energiapolitikai elképzelé-
sek szerint a 2010-re 6,5%, 2013-ra 11,4 % megújuló részesedést kell elérni a vil-
lamosenergia-termelésben, míg az összes megújuló energia részarányát a 2005. évi
5,3%-ról 2010-re legalább 8,2%-ra kell növelni.
Magyarország vállalása a bioüzemanyagok tekintetében a 2233/2004. számú
kormányhatározat értelmében 2% volt, amely az Országgyűlés 63/2005. számú
határozata szerint 4%-ra emelkedett. A 2010-es vállalás a legújabb 2058/2006
(II. 07.) kormányhatározat alapján 5,75%, amely 2010-re kb. 187 millió liter bioló-
giai eredetű üzemanyagot jelent.
A 63/2005/OGY számú parlamenti határozat az alternatív energiaforrások fel-
használásának hatékonyabbá tételéről a következő célok megvalósítását tűzte ki:
• A villamosenergia előállítása alternatív és megújuló energiaforrásra alapozó
energetikai beruházások befektetőinek nagyobb biztonsága érdekében a köte-
lező áram-átvételt és annak feltételeit törvényben kell szabályozni.
• Az alternatív és megújuló energetikai beruházások elősegítése érdekében
egyszerűsített környezetvédelmi engedélyezési eljárást kell létrehozni.
• Termálkincsünk jobb hasznosítása érdekében végezzék el a szükséges törvényi
módosításokat.
II. A megújuló energiaforrások stratégiai és szabályozási környezete
Megújuló energiaforrások használatának magyarországi sorsát uniós stratégiai
és jogszabályi keretek alakítják, a támogatási lehetőségeket pedig az Új Magyaror-
szág Fejlesztési Terv fogja megszabni. A Közösségi elvárások 2010-ig egyértelműek,
utána valószínű szigorodás várható.
Az európai stratégiai kereteket az EU megújult Fenntartható Fejlődés Stratégiája
adja meg, amely a globális éghajlatváltozáshoz köti a tiszta energiák elterjesztésé-
nek szükségét. A EU biomassza hasznosításainak célkitűzéseit 2010-ig, az ún. Fehér
Könyv (Energia a jövőnek: megújuló energiaforrások, 1997) határozza meg. A könyv
tartalmazza a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére irányuló Ak-
ciótervet. Az Unió a biomassza termelés fokozását összeköti a munkahelyteremtés-
sel, a vidéki jövedelemszerzés lehetőségével. A cél, hogy a mezőgazdasággal foglalko-
zók továbbra is a mezőgazdasággal foglalkozzanak, de a termelés ne az eladhatatlan
készleteket növelje. Ez úgy lehetséges, ha a szántóföldeken az élelmiszercélú terme-
lés helyett energetikai célú termelés folyik. A fenti érvek miatt a bioüzemanyagok
előállítása a kohéziós politika, s támogatások fontos célterülete.
Az EU célkitűzései 2010-ig:
• Fehér Könyv: a megújulókból származó energia arányának növelése 2010-re
6%-ról 12%-ra.
• A 2001/77/EK irányelv Európai Uniós szinten 2010-ig 22,1%-ra kívánja nö-
velni a megújuló energiahordozó bázisú villamos energia részarányát, továb-
bá célként fogalmazza meg, hogy az összes megújuló energiaforrás részaránya
érje el a 12%-ot.
• A 2003/30/EK irányelv előírja az EU tagállamok részére, hogy 2010 végéig a
forgalomba hozott bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok energia-
tartalom alapján számított részarányát az összes forgalomba hozott közlekedési
célú benzin és dízelüzemanyag vonatkozásában legalább 5,75%-ra növeljék.
A belföldi, megújuló energiaforrások felhasználását sürgeti a Közösség magas
szintű energiafüggősége a külső energiaforrásoktól, amely jelenleg 50%-os, és 20
éves időtávban akár a 70%-ot is elérhet. Erre próbál választ adni az „Európai stra-
tégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” c.
Zöld Könyv (COM [2006] 105), amely az energiaszerkezet diverzifikációját, biz-
tonságát, s az alacsony széntartalmú energiaforrásokból származó villamosenergia-
termelés támogatását, a megújulók szerepének növelését célozza.
A fosszilis tüzelőanyagok megújulókkal való helyettesítése mellett a Közösség je-
lentős szerepet tulajdonít az energiahatékonyság javításának. Az Energiahatékonysá-
gi Akcióterv (COM [2000] 247) évi 1%-os energiafogyasztás csökkenést irányoz elő.
Az üzemanyag-minőségről szóló irányelv (A 2003/17/EK irányelvvel módosí-
tott 1998/70/EK irányelv a benzin- és a dízelüzemanyagok minőségéről. HL L 76,
8 9
2003. március 22. és HL L 350, 1998. december 28.) határozza meg a benzin maxi-
mális etanol-, éter- és más oxigénszármazék-tartalmát, gőznyomását (benzin nem
tartalmazhat 5 térfogatszázaléknál több bioetanolt és 15 térfogatszázaléknál több
ETBE-t), valamint szabályozza a benzin nedvességtartalmát is. Az EN590 szab-
vány 5%-ban (energiatartalomra vetítve 4,6%-ban) korlátozza a gázolaj maximá-
lis biodízel-tartalmát. Ezek a szabályok akadályozzák a bioüzemanyagok nagyobb
mértékű bekeverését az üzemanyagba, ezért a Bizottság kezdeményezte az üzem-
anyag-minőségről szóló irányelv felülvizsgálatát.
Az EU 2006-ban jelentést készített a bioüzemanyagokról szóló irányelv végre-
hajtásáról. A Bizottság a bioüzemanyag-irányelv felülvizsgálatakor 2007 márciusá-
ban javasolta a minimum 10%-os kötelező bekeverési arány alkalmazását 2020-ra.
A szilárd biomassza megújuló energetikai célú hasznosításának növelését kíván-
ja elősegíteni a 1973/2004/EK rendelet, amelynek értelmében az energetikai célú
növénytermesztéshez 45 EUR/ha támogatást biztosít az unió.
Magyarország a csatlakozási dokumentumban (2004. évi XXX. Tv. II: mellék-
lete) vállalta, hogy a megújulók részarányát a teljes energiafelhasználáson belül
megduplázza (2003-ban ez az érték 3,6%-volt), a villamosenergia-fogyasztást pedig
3,6%-ban fogja megújuló energiaforrásokból kielégíteni 2010-ig, az akkori kb. 2%
helyett. A nagyon szelíd vállalást már 2005-ben túlteljesítettük, néhány széntüzelésű
erőmű faapríték-tüzelésre történő átállásával.
A fentiekkel kapcsolatos előírásokat, a tájékoztatási programot, a fogalom meg-
határozásokat a 2233/2004. (IX.22) és 2133/2005. (VII.8) kormányhatározatok, il-
letve a 42/2005. (III.10) kormányrendelet tartalmazza.
A 2007-13-as időszakot is magába foglaló magyar energiapolitikai elképzelé-
sek szerint a 2010-re 6,5%, 2013-ra 11,4 % megújuló részesedést kell elérni a vil-
lamosenergia-termelésben, míg az összes megújuló energia részarányát a 2005. évi
5,3%-ról 2010-re legalább 8,2%-ra kell növelni.
Magyarország vállalása a bioüzemanyagok tekintetében a 2233/2004. számú
kormányhatározat értelmében 2% volt, amely az Országgyűlés 63/2005. számú
határozata szerint 4%-ra emelkedett. A 2010-es vállalás a legújabb 2058/2006
(II. 07.) kormányhatározat alapján 5,75%, amely 2010-re kb. 187 millió liter bioló-
giai eredetű üzemanyagot jelent.
A 63/2005/OGY számú parlamenti határozat az alternatív energiaforrások fel-
használásának hatékonyabbá tételéről a következő célok megvalósítását tűzte ki:
• A villamosenergia előállítása alternatív és megújuló energiaforrásra alapozó
energetikai beruházások befektetőinek nagyobb biztonsága érdekében a köte-
lező áram-átvételt és annak feltételeit törvényben kell szabályozni.
• Az alternatív és megújuló energetikai beruházások elősegítése érdekében
egyszerűsített környezetvédelmi engedélyezési eljárást kell létrehozni.
• Termálkincsünk jobb hasznosítása érdekében végezzék el a szükséges törvényi
módosításokat.
 • A mezőgazdasági alapanyagból előállított folyékony energiahordozók térnye-
rése érdekében - az Európai Unió ajánlásait is figyelembe véve - kötelezővé
kell tenni azok üzemanyagokba bekeverését, 2007-től energiatartalomra
vetítve 2%-os, 2010-től legalább 4%-os arányban. A szabályozásnál kiemelten
kell érvényesíteni a hazai alapanyag-termelők érdekeit. A bioüzemanyagok
elterjesztésének elősegítése érdekében azokat a jövedéki szabályozás elkészíté-
sénél előnyben kell részesíteni a hagyományos kőolajból származó folyékony
üzemanyagokkal szemben.
• A nagyobb arányú biogáz előállítás érdekében módosítani kell a gáztörvényt,
hogy a minőségi előírásoknak megfelelő biogáz a meglévő gázrendszerbe
bevezethető legyen.
• A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az Európai Unió támo-
gatási rendszereivel összhangban alakítsa ki energetikai növény és egyéb me-
zőgazdasági melléktermékek támogatásának formáját, ahol a mezőgazdasági
eredetű energiahordozók hasznosíthatóságát figyelembe veszi.
• Az energiaültetvények területének növelése érdekében az erdőtörvény módosí-
tását el kell végezni.
A 2058/2006. (III.27.) kormányhatározat célul tűzi ki, hogy a hazai bioetanol
előállításnak el kell érnie a 800 kt/év mennyiséget, a biodízelnek a 170-220 kt/év
mennyiséget.
Valószínű, hogy a 2007 tavaszi Európai Tanács megállapodásai után módosí-
tani kell majd a célkitűzéseket, ahol 2020-ig 20%-os megújuló energiahányadot, a
bioüzemanyagok arányára vonatkozóan, pedig 10%-ot céloztak meg.
Ugyancsak ösztönzi Magyarországot az energetika területén a Kiotói Jegyző-
könyvben tett vállalása, amely szerint 6%-os üvegházhatású gáz kibocsátás csök-
kentést kell elérni a 2008-2012-es évek átlagában, az 1985-87 bázisévekhez viszo-
nyítva. Ugyan egyenlőre kényelmes helyzetben vagyunk a választott bázisévek, és
a korábbi ipari szerkezet változása miatt, de ezeket a tartalékainkat hamarosan
feléljük, s sokkal nagyobb nyomás fog ránk nehezedni 2012 után. Az Európai Ta-
nács 2005. márciusi ülése szerint 2020-ban 15-30 %-os csökkentést kellene elérni
az 1990. évi kibocsátási szinthez képest, 2050-re pedig 60-80%-ra kellene emelni
a csökkentés mértékét. Ezen már némileg túlmutat az Európai Tanács 2007 tava-
szi ülésén elfogadott célkitűzés, amely szerint egy globális kibocsátás-csökkenté-
si megállapodás esetén az Unió 2020-ra 30%-al csökkentené kibocsátásait, míg
globális keretrendszer nélkül 20%-os önkéntes vállalást tenne. A csökkentés az
1990-es szintre vonatkoztatott, s nem valószínű, hogy Magyarország számára el-
térő bázisévet állapítanának meg. Míg a Kiotóban kialkudott bázisévekhez képest
jelenleg 34%-os megtakarításunk van, addig 1990-hez képest, csak 20%.
A készülő Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia célkitűzése függ az EU vállalá-
sától. Ha nem lesz globális keretrendszer, úgy 16-25%-os csökkentési kötelezettség
valószínűsíthető, amennyiben lesz, úgy 2020-ra 27-34% közötti csökkentést kellene
megvalósítani. Ezekből az irányszámokból csak a 20% feletti tartományban kellene
tényleges csökkentést megvalósítani.
A kitűzött célok végrehajtásának egyik fontos eszköze a Környezet és Energia
Operatív Program (KEOP). Mivel a KEOP tervezése időszaka túlnyúlik a 2010-es
vállalások időszakán, ezért a tervezési időszak végéig már más irányszámokkal kell
kalkulálni. A célkitűzések megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az Európai
Tanács 2006. március 23-24-i ülésén az a határozat született, hogy az Európai Unió
tagállamainak 2015-ig el kell érniük, hogy az összes megújuló energiahordozó-for-
rás részaránya a 15%-ot, a bioüzemanyagok részaránya, pedig a 8%-ot érje el. Ez
hozzávetőleg összhangban van a GKM által kidolgozott, megújuló energiahordozó-
stratégia távlati célkitűzéseivel, amely szerint 2013-ra a zöldáram részarányát az or-
szágos villamosenergia-felhasználás 11,4%-ára, az összes megújuló energiahordozó
részarányát, pedig az országos összenergia-felhasználás 14%-ára kívánják növelni.
A távlati célkitűzések elérése érdekében 2005-2010 között legalább 1000 GWh-val
kell növelni a zöldáram termelés, 2013-ig pedig további mintegy 2400 GWh növek-
ményt kell elérni. (Forrás: KEOP)
A 2013-ra tervezhető zöldáram termelés összetétele – figyelembe véve a hazai
sajátosságokat – a következő lehet:
szilárd biomassza 3992 GWh
biogáz 262 GWh
szélenergia 710 GWh
egyéb technológiák 436 GWh
Összesen 5400 GWh
A 2005-2013 között tervezett 3400 GWh/év növekmény kiemelkedően legna-
gyobb tételét a biomassza bázisú villamosenergia-termelés növekménye teszi ki,
aminek az a feltétele, hogy a mezőgazdaságban megvalósuljon az energetikai célú
növénytermelés tervezett mértékű felfutása. 2013-ig az összes megújuló energiahor-
dozó-felhasználás – figyelembe véve a zöldáram termelés növekedéséből származó
hatásokat – a következő módon növekedhet:
2003 PJ 2013 PJ
Villamosenergia-termelés hőértéke 2,3 56,6
Bioüzemanyag felhasználás - 30
Szilárd biomassza hőenergia célú felhasználása 31,5 50
Biogáz 0,02 10
Napkollektor 0,08 0,4
Egyéb technológiák 4,7 18
Összesen 38,6 165
(Forrás: KEOP)

10 11
 • A mezőgazdasági alapanyagból előállított folyékony energiahordozók térnye-
rése érdekében - az Európai Unió ajánlásait is figyelembe véve - kötelezővé
kell tenni azok üzemanyagokba bekeverését, 2007-től energiatartalomra
vetítve 2%-os, 2010-től legalább 4%-os arányban. A szabályozásnál kiemelten
kell érvényesíteni a hazai alapanyag-termelők érdekeit. A bioüzemanyagok
elterjesztésének elősegítése érdekében azokat a jövedéki szabályozás elkészíté-
sénél előnyben kell részesíteni a hagyományos kőolajból származó folyékony
üzemanyagokkal szemben.
• A nagyobb arányú biogáz előállítás érdekében módosítani kell a gáztörvényt,
hogy a minőségi előírásoknak megfelelő biogáz a meglévő gázrendszerbe
bevezethető legyen.
• A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az Európai Unió támo-
gatási rendszereivel összhangban alakítsa ki energetikai növény és egyéb me-
zőgazdasági melléktermékek támogatásának formáját, ahol a mezőgazdasági
eredetű energiahordozók hasznosíthatóságát figyelembe veszi.
• Az energiaültetvények területének növelése érdekében az erdőtörvény módosí-
tását el kell végezni.
A 2058/2006. (III.27.) kormányhatározat célul tűzi ki, hogy a hazai bioetanol
előállításnak el kell érnie a 800 kt/év mennyiséget, a biodízelnek a 170-220 kt/év
mennyiséget.
Valószínű, hogy a 2007 tavaszi Európai Tanács megállapodásai után módosí-
tani kell majd a célkitűzéseket, ahol 2020-ig 20%-os megújuló energiahányadot, a
bioüzemanyagok arányára vonatkozóan, pedig 10%-ot céloztak meg.
Ugyancsak ösztönzi Magyarországot az energetika területén a Kiotói Jegyző-
könyvben tett vállalása, amely szerint 6%-os üvegházhatású gáz kibocsátás csök-
kentést kell elérni a 2008-2012-es évek átlagában, az 1985-87 bázisévekhez viszo-
nyítva. Ugyan egyenlőre kényelmes helyzetben vagyunk a választott bázisévek, és
a korábbi ipari szerkezet változása miatt, de ezeket a tartalékainkat hamarosan
feléljük, s sokkal nagyobb nyomás fog ránk nehezedni 2012 után. Az Európai Ta-
nács 2005. márciusi ülése szerint 2020-ban 15-30 %-os csökkentést kellene elérni
az 1990. évi kibocsátási szinthez képest, 2050-re pedig 60-80%-ra kellene emelni
a csökkentés mértékét. Ezen már némileg túlmutat az Európai Tanács 2007 tava-
szi ülésén elfogadott célkitűzés, amely szerint egy globális kibocsátás-csökkenté-
si megállapodás esetén az Unió 2020-ra 30%-al csökkentené kibocsátásait, míg
globális keretrendszer nélkül 20%-os önkéntes vállalást tenne. A csökkentés az
1990-es szintre vonatkoztatott, s nem valószínű, hogy Magyarország számára el-
térő bázisévet állapítanának meg. Míg a Kiotóban kialkudott bázisévekhez képest
jelenleg 34%-os megtakarításunk van, addig 1990-hez képest, csak 20%.
A készülő Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia célkitűzése függ az EU vállalá-
sától. Ha nem lesz globális keretrendszer, úgy 16-25%-os csökkentési kötelezettség
valószínűsíthető, amennyiben lesz, úgy 2020-ra 27-34% közötti csökkentést kellene
megvalósítani. Ezekből az irányszámokból csak a 20% feletti tartományban kellene
tényleges csökkentést megvalósítani.
A kitűzött célok végrehajtásának egyik fontos eszköze a Környezet és Energia
Operatív Program (KEOP). Mivel a KEOP tervezése időszaka túlnyúlik a 2010-es
vállalások időszakán, ezért a tervezési időszak végéig már más irányszámokkal kell
kalkulálni. A célkitűzések megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az Európai
Tanács 2006. március 23-24-i ülésén az a határozat született, hogy az Európai Unió
tagállamainak 2015-ig el kell érniük, hogy az összes megújuló energiahordozó-for-
rás részaránya a 15%-ot, a bioüzemanyagok részaránya, pedig a 8%-ot érje el. Ez
hozzávetőleg összhangban van a GKM által kidolgozott, megújuló energiahordozó-
stratégia távlati célkitűzéseivel, amely szerint 2013-ra a zöldáram részarányát az or-
szágos villamosenergia-felhasználás 11,4%-ára, az összes megújuló energiahordozó
részarányát, pedig az országos összenergia-felhasználás 14%-ára kívánják növelni.
A távlati célkitűzések elérése érdekében 2005-2010 között legalább 1000 GWh-val
kell növelni a zöldáram termelés, 2013-ig pedig további mintegy 2400 GWh növek-
ményt kell elérni. (Forrás: KEOP)
A 2013-ra tervezhető zöldáram termelés összetétele – figyelembe véve a hazai
sajátosságokat – a következő lehet:
szilárd biomassza 3992 GWh
biogáz 262 GWh
szélenergia 710 GWh
egyéb technológiák 436 GWh
Összesen 5400 GWh
A 2005-2013 között tervezett 3400 GWh/év növekmény kiemelkedően legna-
gyobb tételét a biomassza bázisú villamosenergia-termelés növekménye teszi ki,
aminek az a feltétele, hogy a mezőgazdaságban megvalósuljon az energetikai célú
növénytermelés tervezett mértékű felfutása. 2013-ig az összes megújuló energiahor-
dozó-felhasználás – figyelembe véve a zöldáram termelés növekedéséből származó
hatásokat – a következő módon növekedhet:
2003 PJ 2013 PJ
Villamosenergia-termelés hőértéke 2,3 56,6
Bioüzemanyag felhasználás - 30
Szilárd biomassza hőenergia célú felhasználása 31,5 50
Biogáz 0,02 10
Napkollektor 0,08 0,4
Egyéb technológiák 4,7 18
Összesen 38,6 165
(Forrás: KEOP)

10 11
 A KEOP a biomassza felhasználással kapcsolatban három beavatkozási
pontot ad meg:
a) Magyarország mezőgazdasági adottságai kiemelkedően kedvezőek a bio-
massza-felhasználás tervszerű növelése terén, ezért a mezőgazdasági fejlesz-
téshez kapcsolódó, energiatermelést végző biomassza projektek (szilárd bio-
massza, biogáz, illetve bioüzemanyag), ezen belül is a kis kapacitású üzemek
prioritást élveznek. A bioüzemanyag-felhasználás tervezett növeléséhez a
felhasználói oldalon is meg kell teremteni a szükséges feltételeket. A jövedéki
adókedvezmények fenntartása mellett támogatni kell a bioüzemanyagokkal
működő közlekedési eszközökre – elsősorban a tömegközlekedésben – tör-
ténő átállásokat.
b) Hulladék-felhasználás szempontjából fontos terület a nagy tömegben ke-
letkező használt sütőolaj, illetve állati zsiradék energetikai és/vagy bio-
motorhajtóanyag alapanyagként történő hasznosítása.
c) A növényi eredetű és hulladék alapú, valamint az állattartó telepeken kelet-
kező trágyából és a szennyvíztisztító telepeken képződő szennyvíziszapból
előállított biogáz hasznosítása hulladékkezelés és energiatermelés szempont-
jából is előnyös, hő- és villamosenergia-termelésre is felhasználható (regio-
nális biogáz-üzemek kialakítása, kisméretű egyedi fogyasztói biogáz-üzemek
létesítése, a szennyvíziszap energetikai és mezőgazdasági hasznosítása).
(Forrás: KEOP)
A várható konkrétumokról többet tudhatunk meg a KEOP Akciótervéből, amely
a 4. prioritásként jelöli meg a megújuló energiaforrások felhasználásának növelé-
sét. Ezen belül két támogatási konstrukció megvalósulását tervezik, a hő- és/vagy
villamosenergia-előállítás, illetve a nagy- és közepes kapacitású bioetanol üzemek
létesítésének támogatását.
A hő- és/vagy villamosenergia-előállítás támogatása konstrukción belül támo-
gatott tevékenységek:
1. Megújuló bázisú szilárd tüzelőanyag előkészítése:
Energiatermeléshez használható előkészített
• bio-tüzelőanyag (faapríték, pellet, bála) vagy
• szennyvíziszapból nyert (szárított, brikettált, illetve formázott) tüzelőanyag
előállítására szolgáló termelő kapacitások létrehozása.
2. Biomassza-felhasználás:
• szilárd biomasszával történő, kis kapacitású kapcsolt- és közvetlen villamos-
energia-termelés vagy közvetlen hőenergia-termelés;
• szennyvíziszap, használt sütőolaj, illetve állati zsiradék energetikai célú fel-
használása.
12
3. Biológiai hulladék alapú biogáz termelés és felhasználás:
Növényi és állati eredetű hulladékból, kommunális hulladékból, illetve szenny-
víztisztító telepeken képződő szennyvíziszapból előállított biogáz alapú közvetlen
hőtermelés, közvetlen vagy kapcsolt villamosenergia-termelés
• regionális biogáz-hasznosítók vagy
• kisméretű egyedi fogyasztói biogáz-hasznosítók kialakításával.
A nagy- és közepes kapacitású bioetanol üzemek létesítésének esetében a követ-
kező tevékenységek támogathatók:
1. Nagykapacitású bioetanol gyártóművek létesítése, amelyek:
• legalább 96,2 térfogatszázalékban alkoholt tartalmazó 2207 10 00 vámtarifa
számú terméket állítanak elő (bioetanol végtermék);
• a gyártómű bioetanol végtermék kibocsátási névleges kapacitása több mint
80 kt/év;
• a bioetanol előállítás éves energiaszükségletét legalább 50%-ban – a bioetanol
gyártómű létesítésével egyidejűleg megvalósított - energetikai üzemegység
biztosítja, amely a gyártási folyamat melléktermékeit hasznosítja;
• a bioetanol üzemegység üzemeltetője vállalja, hogy – amennyiben az energe-
tikai üzemegység által előállított energia mennyisége meghaladja a gyártómű
energia szükségletét - az előállított többletenergiát közösségi céllal (közösségi
hőszolgáltatás és/vagy zöldáram előállítás) értékesíti.
2. Közepes kapacitású bioetanol gyártóművek létesítése, amelyek:
• legalább 96,2 térfogatszázalékban alkoholt tartalmazó 2207 10 00 vámtarifa
számú terméket állítanak elő (bioetanol végtermék);
• a gyártómű bioetanol végtermék kibocsátási névleges kapacitása minimum
30 kt/év, de nem lehet több mint 50 kt/ év;
• a bioetanol előállítás éves energiaszükségletét legalább 50%-ban – a bioetanol
gyártómű létesítésével egyidejűleg megvalósított - energetikai üzemegység
biztosítja, amely gyártási folyamat melléktermékeit hasznosítja;
• a bioetanol üzemegység üzemeltetője vállalja, hogy – amennyiben az energe-
tikai üzemegység által előállított energia mennyisége meghaladja a gyártómű
energiaszükségletét - az előállított többlet energiát közösségi céllal (közösségi
hőszolgáltatás és/vagy zöldáram előállítás) értékesíti.
Mivel a biomassza hasznosítása még csak egy-egy hasznosítási forma esetén
versenyképes, ezért a biomassza hasznosítás jövőjét nagyban befolyásolják a tá-
mogatások. A Közösségi források eddig főleg az AVOP-on keresztül támogatták a
biomassza termelő és feldolgozó kapacitások kialakítását. 2007-től ezek a források
szintén a vidékfejlesztési, illetve a környezetvédelemi és energetikai fejlesztési prog-
13
 A KEOP a biomassza felhasználással kapcsolatban három beavatkozási
pontot ad meg:
a) Magyarország mezőgazdasági adottságai kiemelkedően kedvezőek a bio-
massza-felhasználás tervszerű növelése terén, ezért a mezőgazdasági fejlesz-
téshez kapcsolódó, energiatermelést végző biomassza projektek (szilárd bio-
massza, biogáz, illetve bioüzemanyag), ezen belül is a kis kapacitású üzemek
prioritást élveznek. A bioüzemanyag-felhasználás tervezett növeléséhez a
felhasználói oldalon is meg kell teremteni a szükséges feltételeket. A jövedéki
adókedvezmények fenntartása mellett támogatni kell a bioüzemanyagokkal
működő közlekedési eszközökre – elsősorban a tömegközlekedésben – tör-
ténő átállásokat.
b) Hulladék-felhasználás szempontjából fontos terület a nagy tömegben ke-
letkező használt sütőolaj, illetve állati zsiradék energetikai és/vagy bio-
motorhajtóanyag alapanyagként történő hasznosítása.
c) A növényi eredetű és hulladék alapú, valamint az állattartó telepeken kelet-
kező trágyából és a szennyvíztisztító telepeken képződő szennyvíziszapból
előállított biogáz hasznosítása hulladékkezelés és energiatermelés szempont-
jából is előnyös, hő- és villamosenergia-termelésre is felhasználható (regio-
nális biogáz-üzemek kialakítása, kisméretű egyedi fogyasztói biogáz-üzemek
létesítése, a szennyvíziszap energetikai és mezőgazdasági hasznosítása).
(Forrás: KEOP)
A várható konkrétumokról többet tudhatunk meg a KEOP Akciótervéből, amely
a 4. prioritásként jelöli meg a megújuló energiaforrások felhasználásának növelé-
sét. Ezen belül két támogatási konstrukció megvalósulását tervezik, a hő- és/vagy
villamosenergia-előállítás, illetve a nagy- és közepes kapacitású bioetanol üzemek
létesítésének támogatását.
A hő- és/vagy villamosenergia-előállítás támogatása konstrukción belül támo-
gatott tevékenységek:
1. Megújuló bázisú szilárd tüzelőanyag előkészítése:
Energiatermeléshez használható előkészített
• bio-tüzelőanyag (faapríték, pellet, bála) vagy
• szennyvíziszapból nyert (szárított, brikettált, illetve formázott) tüzelőanyag
előállítására szolgáló termelő kapacitások létrehozása.
2. Biomassza-felhasználás:
• szilárd biomasszával történő, kis kapacitású kapcsolt- és közvetlen villamos-
energia-termelés vagy közvetlen hőenergia-termelés;
• szennyvíziszap, használt sütőolaj, illetve állati zsiradék energetikai célú fel-
használása.
12
3. Biológiai hulladék alapú biogáz termelés és felhasználás:
Növényi és állati eredetű hulladékból, kommunális hulladékból, illetve szenny-
víztisztító telepeken képződő szennyvíziszapból előállított biogáz alapú közvetlen
hőtermelés, közvetlen vagy kapcsolt villamosenergia-termelés
• regionális biogáz-hasznosítók vagy
• kisméretű egyedi fogyasztói biogáz-hasznosítók kialakításával.
A nagy- és közepes kapacitású bioetanol üzemek létesítésének esetében a követ-
kező tevékenységek támogathatók:
1. Nagykapacitású bioetanol gyártóművek létesítése, amelyek:
• legalább 96,2 térfogatszázalékban alkoholt tartalmazó 2207 10 00 vámtarifa
számú terméket állítanak elő (bioetanol végtermék);
• a gyártómű bioetanol végtermék kibocsátási névleges kapacitása több mint
80 kt/év;
• a bioetanol előállítás éves energiaszükségletét legalább 50%-ban – a bioetanol
gyártómű létesítésével egyidejűleg megvalósított - energetikai üzemegység
biztosítja, amely a gyártási folyamat melléktermékeit hasznosítja;
• a bioetanol üzemegység üzemeltetője vállalja, hogy – amennyiben az energe-
tikai üzemegység által előállított energia mennyisége meghaladja a gyártómű
energia szükségletét - az előállított többletenergiát közösségi céllal (közösségi
hőszolgáltatás és/vagy zöldáram előállítás) értékesíti.
2. Közepes kapacitású bioetanol gyártóművek létesítése, amelyek:
• legalább 96,2 térfogatszázalékban alkoholt tartalmazó 2207 10 00 vámtarifa
számú terméket állítanak elő (bioetanol végtermék);
• a gyártómű bioetanol végtermék kibocsátási névleges kapacitása minimum
30 kt/év, de nem lehet több mint 50 kt/ év;
• a bioetanol előállítás éves energiaszükségletét legalább 50%-ban – a bioetanol
gyártómű létesítésével egyidejűleg megvalósított - energetikai üzemegység
biztosítja, amely gyártási folyamat melléktermékeit hasznosítja;
• a bioetanol üzemegység üzemeltetője vállalja, hogy – amennyiben az energe-
tikai üzemegység által előállított energia mennyisége meghaladja a gyártómű
energiaszükségletét - az előállított többlet energiát közösségi céllal (közösségi
hőszolgáltatás és/vagy zöldáram előállítás) értékesíti.
Mivel a biomassza hasznosítása még csak egy-egy hasznosítási forma esetén
versenyképes, ezért a biomassza hasznosítás jövőjét nagyban befolyásolják a tá-
mogatások. A Közösségi források eddig főleg az AVOP-on keresztül támogatták a
biomassza termelő és feldolgozó kapacitások kialakítását. 2007-től ezek a források
szintén a vidékfejlesztési, illetve a környezetvédelemi és energetikai fejlesztési prog-
13
ramokban jelennek majd meg. Előzetes értesülések szerint 22,9 milliárd euróból
mindössze 0,24 milliárd euró jutna energetikai fejlesztésekre.
A gazdálkodók energetikai célú növénytermesztését a 25/2006. FVM rendelet
szerint, területalapú támogatásokkal ösztönözte az állam, az energetikai célra szánt
növénytermesztés bázisterülete 155,5 ezer hektár volt. A bioüzemanyagok támoga-
tás terén a jövedéki adó változása hat majd ösztönzőleg. Eszerint 2007. június 30-tól
eltérő jövedéki adó vonatkozik a 4,4%-nál nagyobb bioüzemanyag tartalmú benzin-
re (103.500 Ft/1000 l), mint a 4,4%-nál kisebb tartalmúakra (111.800 Ft). Gázolaj
esetében 2008. január 1-től hasonló arányok mentén 85, illetve 93 ezer Ft/1000 liter
jövedéki adó várható. Az adókedvezmény mértéke a bioetanol esetében literenként
8,30, a biodízelnél pedig 8 forint lesz.
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megva-
lósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV.17)
FVM rendelet meghatározza a támogatható fejlesztéseket és a támogatást igénybeve-
vők körét. Az EMVA keretében a maximum 10 kt/év nyersszeszt és/vagy bioetanolt
előállító - az energia szükségletet legalább 50%-ban megújuló energiaforrásból biz-
tosító - beruházások támogathatók. A támogatást igénybevevők árbevételének leg-
alább 50%-ban mezőgazdasági tevékenységből kell származnia.
Az ún. zöld áram termelésének az ösztönzését a többször módosított 2001.
évi CX. Villamos Energia Törvény szabályozza, a villamosenergia kedvező átvételi
árával. A rendszer vegyes, amely egyszerre alkalmaz fix átvételi árat, s átvételi kvó-
tákat. Az átvételi rendszer forrása a fogyasztói árba beépített ún. rendszer-hasz-
nálati díj. Az átvételi kvótákat 2006-ban csökkentette a Magyar Energia Hivatal,
amelynek hatására csökkent a zöld áram aránya a teljes villamosenergia-felhasz-
náláson belül (4,17%-ról 3,8%-ra). Ezt a rendszert a villamosenergia-piac libera-
lizációja miatt át kell alakítani, mivel a közüzemi szolgáltatók többé nem lesznek
kötelezhetők a zöld áram átvételére.
14
III. A biomassza felhasználása
III.1. Fogalmak
A primer energiaforrásokat két nagy csoportba oszthatjuk. Meg nem újuló ener-
giaforrás a szén, a kőolaj, a földgáz és a hasadóanyag. A megújuló energiaforrások
csoportjába sorolható a nap-, a víz- és a szélenergia, illetőleg a biomasszából nyerhe-
tő energia. Az energiaforrásokat csoportosíthatjuk kimeríthetőségük szerint is. Míg
a nem megújuló energiaforrások kimeríthetők, addig a megújulók közül a nap és a
szél nem kimeríthető, míg a biomassza ugyancsak kimeríthető.
A primer energiaforrásokból szekunder energiahordozókat állíthatunk elő,
üzemanyagokat vagy villamos energiát nyerhetünk különféle energiaátalakítási el-
járások eredményeként. Ezek az eljárások az átalakítás hatásfokában és környezeti
hatásaiban nagymértékben különböznek egymástól.
A biomassza tehát megújuló, de kimeríthető primer energiaforrás. A biomas�-
sza biológiai eredetű szervesanyag-tömeg, egy biocönózisban vagy biomban, a szá-
razföldön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek (növények, állatok,
mikroorganizmusok) testtömege; biotechnológiai iparok termékei; és a különböző
transzformálók (ember, állatok, feldolgozó iparok stb.) összes biológiai eredetű ter-
méke, hulladéka, mellékterméke. Az ember testtömegét nem szokás a biomassza fo-
galmába vonni. A biomassza elsődleges forrása a növények asszimilációs tevékeny-
sége. Keletkezésének folyamata a produkcióbiológia fő témája. A növényi biomassza
a fitomassza, az állati biomassza a zoomassza. A termelési-felhasználási láncban el-
foglalt helyük alapján a biomassza lehet elsődleges, másodlagos és harmadlagos. Az
elsődleges biomassza a természetes vegetáció, szántóföldi növények, erdő, rét, legelő,
kertészeti növények, vízben élő növények. A másodlagos biomassza az állatvilág,
gazdasági haszonállatok összessége, továbbá az állattenyésztés főtermékei, mellék-
termékei, hulladékai. A harmadlagos biomassza a biológiai eredetű anyagokat fel-
használó iparok termékei, melléktermékei, hulladékai, emberi települések szerves
eredetű szerves hulladékai. (Környezetvédelmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 2002.)
A biomassza hasznosításának fő iránya az élelmiszertermelés, a takarmányo-
zás, az energetikai hasznosítás és az agráripari termékek alapanyaggyártása. Az
energetikai hasznosítás közül jelentős hasznosítási mód az eltüzelés, brikettálás,
pirolizálás és biogáz-előállítás. A biomassza hasznosítás egyik lehetséges módja a
komposztálás.
A világ negyedik legelterjedtebb energiaforrása a szén, a kőolaj és a földgáz
után a biomassza. A biomassza energia fedezi a felhasznált energia 14%-át vi-
lágátlagban.
A mezőgazdasági eredetű energiaforrásokat a következő módon osztályozzuk:
szilárd biomassza; folyékony bioüzemanyagok; biogáz.
15
ramokban jelennek majd meg. Előzetes értesülések szerint 22,9 milliárd euróból
mindössze 0,24 milliárd euró jutna energetikai fejlesztésekre.
A gazdálkodók energetikai célú növénytermesztését a 25/2006. FVM rendelet
szerint, területalapú támogatásokkal ösztönözte az állam, az energetikai célra szánt
növénytermesztés bázisterülete 155,5 ezer hektár volt. A bioüzemanyagok támoga-
tás terén a jövedéki adó változása hat majd ösztönzőleg. Eszerint 2007. június 30-tól
eltérő jövedéki adó vonatkozik a 4,4%-nál nagyobb bioüzemanyag tartalmú benzin-
re (103.500 Ft/1000 l), mint a 4,4%-nál kisebb tartalmúakra (111.800 Ft). Gázolaj
esetében 2008. január 1-től hasonló arányok mentén 85, illetve 93 ezer Ft/1000 liter
jövedéki adó várható. Az adókedvezmény mértéke a bioetanol esetében literenként
8,30, a biodízelnél pedig 8 forint lesz.
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megva-
lósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV.17)
FVM rendelet meghatározza a támogatható fejlesztéseket és a támogatást igénybeve-
vők körét. Az EMVA keretében a maximum 10 kt/év nyersszeszt és/vagy bioetanolt
előállító - az energia szükségletet legalább 50%-ban megújuló energiaforrásból biz-
tosító - beruházások támogathatók. A támogatást igénybevevők árbevételének leg-
alább 50%-ban mezőgazdasági tevékenységből kell származnia.
Az ún. zöld áram termelésének az ösztönzését a többször módosított 2001.
évi CX. Villamos Energia Törvény szabályozza, a villamosenergia kedvező átvételi
árával. A rendszer vegyes, amely egyszerre alkalmaz fix átvételi árat, s átvételi kvó-
tákat. Az átvételi rendszer forrása a fogyasztói árba beépített ún. rendszer-hasz-
nálati díj. Az átvételi kvótákat 2006-ban csökkentette a Magyar Energia Hivatal,
amelynek hatására csökkent a zöld áram aránya a teljes villamosenergia-felhasz-
náláson belül (4,17%-ról 3,8%-ra). Ezt a rendszert a villamosenergia-piac libera-
lizációja miatt át kell alakítani, mivel a közüzemi szolgáltatók többé nem lesznek
kötelezhetők a zöld áram átvételére.
14
III. A biomassza felhasználása
III.1. Fogalmak
A primer energiaforrásokat két nagy csoportba oszthatjuk. Meg nem újuló ener-
giaforrás a szén, a kőolaj, a földgáz és a hasadóanyag. A megújuló energiaforrások
csoportjába sorolható a nap-, a víz- és a szélenergia, illetőleg a biomasszából nyerhe-
tő energia. Az energiaforrásokat csoportosíthatjuk kimeríthetőségük szerint is. Míg
a nem megújuló energiaforrások kimeríthetők, addig a megújulók közül a nap és a
szél nem kimeríthető, míg a biomassza ugyancsak kimeríthető.
A primer energiaforrásokból szekunder energiahordozókat állíthatunk elő,
üzemanyagokat vagy villamos energiát nyerhetünk különféle energiaátalakítási el-
járások eredményeként. Ezek az eljárások az átalakítás hatásfokában és környezeti
hatásaiban nagymértékben különböznek egymástól.
A biomassza tehát megújuló, de kimeríthető primer energiaforrás. A biomas�-
sza biológiai eredetű szervesanyag-tömeg, egy biocönózisban vagy biomban, a szá-
razföldön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek (növények, állatok,
mikroorganizmusok) testtömege; biotechnológiai iparok termékei; és a különböző
transzformálók (ember, állatok, feldolgozó iparok stb.) összes biológiai eredetű ter-
méke, hulladéka, mellékterméke. Az ember testtömegét nem szokás a biomassza fo-
galmába vonni. A biomassza elsődleges forrása a növények asszimilációs tevékeny-
sége. Keletkezésének folyamata a produkcióbiológia fő témája. A növényi biomassza
a fitomassza, az állati biomassza a zoomassza. A termelési-felhasználási láncban el-
foglalt helyük alapján a biomassza lehet elsődleges, másodlagos és harmadlagos. Az
elsődleges biomassza a természetes vegetáció, szántóföldi növények, erdő, rét, legelő,
kertészeti növények, vízben élő növények. A másodlagos biomassza az állatvilág,
gazdasági haszonállatok összessége, továbbá az állattenyésztés főtermékei, mellék-
termékei, hulladékai. A harmadlagos biomassza a biológiai eredetű anyagokat fel-
használó iparok termékei, melléktermékei, hulladékai, emberi települések szerves
eredetű szerves hulladékai. (Környezetvédelmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 2002.)
A biomassza hasznosításának fő iránya az élelmiszertermelés, a takarmányo-
zás, az energetikai hasznosítás és az agráripari termékek alapanyaggyártása. Az
energetikai hasznosítás közül jelentős hasznosítási mód az eltüzelés, brikettálás,
pirolizálás és biogáz-előállítás. A biomassza hasznosítás egyik lehetséges módja a
komposztálás.
A világ negyedik legelterjedtebb energiaforrása a szén, a kőolaj és a földgáz
után a biomassza. A biomassza energia fedezi a felhasznált energia 14%-át vi-
lágátlagban.
A mezőgazdasági eredetű energiaforrásokat a következő módon osztályozzuk:
szilárd biomassza; folyékony bioüzemanyagok; biogáz.
15
 Az energetikai alapanyag-termesztés területei: Magyarország teljes energiafelhasználásában jelenleg 3%-ot képvisel, de a vil-
• Fás szárú, különböző vágásfordulójú ültetvények telepítése (akác, éger, fűz, lamos-energia iparban a korábbi széntüzelésű erőművek faapríték tüzelésre való
nemes nyár stb.) átállása miatt a tüzifa kereslet, s vele a tüzifa ára is emelkedett. Az erőművek átállá-
• Lágy szárú növények szántóföldi termesztése (energiafű, nád félék stb.) sa gazdaságossági szempontokkal indokolható elsősorban, amelynek az oka az ún.
• Biodízel előállításához olajos magvú növények (napraforgó, repce stb.) zöld áram kedvező átvételi ára, illetve a befektetők versenyképességét javítja, hogy a
• Etanol előállítására alkalmas növények (árpa, búza, kukorica stb.) barnaszenes erőművek, közgazdasági szempontból elsüllyedt költséget képviselnek.
Mivel nem versenyképes, s környezetileg sem megengedhető létesítményt tesznek
Az energiatermelésre létrehozott kultúrákat energiaültetvényeknek nevezzük. nagyon alacsony átállási költséggel környezetileg elfogadottá (legalábbis a szabá-
Ezek lehetnek fás szárú és lágyszárú energianövények kultúrái. lyozási oldalról) és versenyképessé, ezért a befektető számára lényegesen olcsóbb
megoldás ez, mint egy zöldmezős beruházás megvalósítása.
III.2. Tüzelési célú energetikai növények Megújuló energiával történő villamos-energia termelés (GWh)
A jelenlegi, magyarországi megújuló energia döntő hányadát, 90%-át, a biomassza 2003 2004 2005
felhasználás teszi ki. Ebből is a legjelentősebb a tüzelési célú energetikai növények köz-
vetlen elégetése, amelynek 57%-a tűzifa, a többi egyéb növényi melléktermék. Biomassza 97 677 1 568
Borsodi Hőerőmű 71 247 278
III.2.1. Fás szárú energianövények
A természetközeli erdők fajlagos energiahozama 15-20 GJ/ha/év között van. Tiszapalkonya 15 77 229
A fa fűtőértéke élőnedves állapotban 10 MJ/kg. Abszolút száraz állapotban a kü- Pécs 0 129 344
lönböző fafajok fűtőértéke 5%-kal tér el egymástól. Tűzifára 17 MJ/kg fűtőértéket Bakony V. VI. 0 13 60
adnak meg. Bakony VII 3 189 201
Magyarország erdőállományából évente a tartamos gazdálkodás szabályait fi-
gyelembe véve bruttó 8 millió m3 (nettó 6,5 millió m3) fa termelhető ki, amelynek Mátra 1 14 445
nagyjából a fele (41%) van energetikai célú hasznosításra szánva. A 2005-ben kb. Egyéb 6 8 11
bruttó 7 millió, nettó 5,6 millió m3 fát termeltek ki. Az apríték és tűzifa, együttesen Szél 4 5 9
évente meghaladja a 3,5 millió köbmétert, amelynek majdnem 90%-át égetik el az
Víz 23 42 50
erőművekben.
Összesen 124 724 1 627
Az egyes választéki arányok és mennyiségek (2005)
(Forrás: Magyar Energia Hivatal)
Arány Mennyiség
1.1.1.Választék megnevezése
(%) (ezer m3/év)
A villamosenergia-termelés érdekében a borsodi 200 ezer, a Pécsi Hőerőmű évi
Lemezipari rönk 1,9% 106 330 ezer t/év, az ajkai pedig 192 ezer t/év mennyiségű fa elégetését igényli.
Fűrészipari rönk 22,7% 1 271 A Borsodi Hőerőmű még 2002-ben az Észak-Magyarországi Régiót lefedő er-
Egyéb fűrészipari alapanyag 8,4% 470 dészetekkel 10 éves szerződést kötött, évi 250-270 ezer tonna - főleg bükk és tölgy
- rönk megvásárlására. Ez a mennyiség közel két kazán fűtéséhez elegendő, bővítés
Papírfa 10,2% 571 csak más források mozgósításával képzelhető el. Erre szolgálnának az energiafű te-
Rostfa 10,8% 605 lepítések, egy kazán működtetéséhez 16 ezer hektár ilyen ültetvényre lenne szük-
Egyéb ipari fa 6,1% 342 ség. A 250–300 000 tonna tüzelőanyagból, 30 MW átlagos termelő kapacitással
220 GWh megújuló villamosenergia-termelés történik éves szinten.
Tűzifa 39,9% 2 234
Számoljunk egy kicsit. Magyarországon 8 millió tonna bruttó köbméter fát
Összesen 100% 5 600 termelnek ki. Ha ez mind tűzifa lenne, s teljes tömegét erőműben hasznosítanánk,
(Forrás: FVM elemzés) akkor kb. 20 hasonló erőmű tüzelőigényét lehetne kielégíteni, s kb. 4400 GWh villa-

16 17
 Az energetikai alapanyag-termesztés területei: Magyarország teljes energiafelhasználásában jelenleg 3%-ot képvisel, de a vil-
• Fás szárú, különböző vágásfordulójú ültetvények telepítése (akác, éger, fűz, lamos-energia iparban a korábbi széntüzelésű erőművek faapríték tüzelésre való
nemes nyár stb.) átállása miatt a tüzifa kereslet, s vele a tüzifa ára is emelkedett. Az erőművek átállá-
• Lágy szárú növények szántóföldi termesztése (energiafű, nád félék stb.) sa gazdaságossági szempontokkal indokolható elsősorban, amelynek az oka az ún.
• Biodízel előállításához olajos magvú növények (napraforgó, repce stb.) zöld áram kedvező átvételi ára, illetve a befektetők versenyképességét javítja, hogy a
• Etanol előállítására alkalmas növények (árpa, búza, kukorica stb.) barnaszenes erőművek, közgazdasági szempontból elsüllyedt költséget képviselnek.
Mivel nem versenyképes, s környezetileg sem megengedhető létesítményt tesznek
Az energiatermelésre létrehozott kultúrákat energiaültetvényeknek nevezzük. nagyon alacsony átállási költséggel környezetileg elfogadottá (legalábbis a szabá-
Ezek lehetnek fás szárú és lágyszárú energianövények kultúrái. lyozási oldalról) és versenyképessé, ezért a befektető számára lényegesen olcsóbb
megoldás ez, mint egy zöldmezős beruházás megvalósítása.
III.2. Tüzelési célú energetikai növények Megújuló energiával történő villamos-energia termelés (GWh)
A jelenlegi, magyarországi megújuló energia döntő hányadát, 90%-át, a biomassza 2003 2004 2005
felhasználás teszi ki. Ebből is a legjelentősebb a tüzelési célú energetikai növények köz-
vetlen elégetése, amelynek 57%-a tűzifa, a többi egyéb növényi melléktermék. Biomassza 97 677 1 568
Borsodi Hőerőmű 71 247 278
III.2.1. Fás szárú energianövények
A természetközeli erdők fajlagos energiahozama 15-20 GJ/ha/év között van. Tiszapalkonya 15 77 229
A fa fűtőértéke élőnedves állapotban 10 MJ/kg. Abszolút száraz állapotban a kü- Pécs 0 129 344
lönböző fafajok fűtőértéke 5%-kal tér el egymástól. Tűzifára 17 MJ/kg fűtőértéket Bakony V. VI. 0 13 60
adnak meg. Bakony VII 3 189 201
Magyarország erdőállományából évente a tartamos gazdálkodás szabályait fi-
gyelembe véve bruttó 8 millió m3 (nettó 6,5 millió m3) fa termelhető ki, amelynek Mátra 1 14 445
nagyjából a fele (41%) van energetikai célú hasznosításra szánva. A 2005-ben kb. Egyéb 6 8 11
bruttó 7 millió, nettó 5,6 millió m3 fát termeltek ki. Az apríték és tűzifa, együttesen Szél 4 5 9
évente meghaladja a 3,5 millió köbmétert, amelynek majdnem 90%-át égetik el az
Víz 23 42 50
erőművekben.
Összesen 124 724 1 627
Az egyes választéki arányok és mennyiségek (2005)
(Forrás: Magyar Energia Hivatal)
Arány Mennyiség
1.1.1.Választék megnevezése
(%) (ezer m3/év)
A villamosenergia-termelés érdekében a borsodi 200 ezer, a Pécsi Hőerőmű évi
Lemezipari rönk 1,9% 106 330 ezer t/év, az ajkai pedig 192 ezer t/év mennyiségű fa elégetését igényli.
Fűrészipari rönk 22,7% 1 271 A Borsodi Hőerőmű még 2002-ben az Észak-Magyarországi Régiót lefedő er-
Egyéb fűrészipari alapanyag 8,4% 470 dészetekkel 10 éves szerződést kötött, évi 250-270 ezer tonna - főleg bükk és tölgy
- rönk megvásárlására. Ez a mennyiség közel két kazán fűtéséhez elegendő, bővítés
Papírfa 10,2% 571 csak más források mozgósításával képzelhető el. Erre szolgálnának az energiafű te-
Rostfa 10,8% 605 lepítések, egy kazán működtetéséhez 16 ezer hektár ilyen ültetvényre lenne szük-
Egyéb ipari fa 6,1% 342 ség. A 250–300 000 tonna tüzelőanyagból, 30 MW átlagos termelő kapacitással
220 GWh megújuló villamosenergia-termelés történik éves szinten.
Tűzifa 39,9% 2 234
Számoljunk egy kicsit. Magyarországon 8 millió tonna bruttó köbméter fát
Összesen 100% 5 600 termelnek ki. Ha ez mind tűzifa lenne, s teljes tömegét erőműben hasznosítanánk,
(Forrás: FVM elemzés) akkor kb. 20 hasonló erőmű tüzelőigényét lehetne kielégíteni, s kb. 4400 GWh villa-

16 17
mosenergia-termelés folyhatna. Ez alig több mint a tizedrésze, a 2004-ben felhasz-
nált 41 180 GWh órának.
Az a tény, hogy az ösztönző rendszer a villamosenergia-termelését szorgal-
mazza, azzal jár, hogy a fa nagyon alacsony hatásfokkal elpocsékolásra kerül (a
támogatási rendszer ebben az esetben 1 millió tonna fa elhamvasztását támo-
gatja). Ennek oka nem a tüzelő berendezések alacsony hatásfoka (kazánhatás-
fok: 90-92%), hanem az, hogy a villamosenergia-termeléshez nem kapcsolódik
hőhasznosítás. Így magának a villamosenergia-előállításnak az átlagos hatásfoka
27% körüli (ez olyan, mintha csak minden harmadik fa hasznosulna). (Büki, 2006).
Hőhasznosítás esetén a villamosenergia 35-40%-os hatásfokkal termelhető, ami
szintén nem egy magas érték.
A fa energetikai célú felhasználásának társadalmi hatásai ellentmondásosak.
Egyrészt jelentős a lakosság tűzifaigénye, kb. 1,3-1,5 millió tonna, amely azt is je-
lenti, hogy sok ember energiaigénye kötődik a fához. Másrészt a föld és erdőtulaj-
donosok azt remélik, hogy új, jövedelemtermelő lehetőséghez jutnak az ültetvények
révén, vagy az erdőbirtokosoknak nő a bevétele a növekvő faár miatt. Ugyanakkor,
már az erőművi felhasználás jelenlegi szakaszában is jól érezhető, hogy a fa iránti
kereslettel együtt, annak ára is emelkedik. Igaz, nehéz kiszámítani, hogy az árak nö-
vekedésében mennyi szerepet játszott a gáz árának emelkedése, ám ez a emelkedés
aligha a lakossági keresletnövekedésből keletkezett, hiszen kiépített gáztüzelés ese-
tén nem lenne könnyű átállni a fatüzelésre. Első reakciójukban az emberek inkább
spórolnak. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, hogy a tűzifa 30-40%-os drágulása
(2006 tavaszától őszig, két év alatt pedig megduplázódás) többnyire a legszegényebb
vidéki népességet sújtja. A fa ára sokáig nagyon olcsónak számított, amelynek az oka
a támogatott gázár volt, amely magasan tartotta a gáz iránti keresletet, főleg addig,
amíg a gázhálózat fejlesztése folyt. Talán érdekes megemlíteni, hogy az erdészetek
maguk ajánlották az erőműveknek az olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre álló
fát. Ezzel szemben ma az erőművek 30%-ban importforrásból kénytelenek fedezni
faigényüket. Tekintettel arra, hogy a beszerzések helyén a fenntartható erdőgazdál-
kodás kétséges, így a fabehozatal környezeti terhek exportját jelentheti.
Az áremelkedés, a piacon fellépő hiány magával vonja a helyenként eddig is ka-
tasztrofális méreteket öltött fatolvajlást vagy szociális bűnözést, amelynek erdeink
egészségi állapota, szerkezete, biológiai sokfélesége látja kárát.
Elméletileg az erdeinkkel való tartamos gazdálkodást mindez nem fenyegetné,
hiszen azokban tervszerű, s felügyelt gazdálkodás folyik. Kérdéses azonban, hogy
a létszámában fogyatkozó Erdészeti Szolgálat képes lesz-e megnövekvő szerepé-
nek eleget tenni.
Sokan éppen a további keresletnövekedéssel indokolják az energetikai faültetvé-
nyek telepítését, mondván azokkal megkímélhetők természetközeli erdeink, s csilla-
pítható a szociális hatás is. A pécsi hőerőmű két biomassza blokkot tervez építeni, a
még üzemelő gáztüzelésű blokk helyett. Ám ezeket a blokkokat már nem az erdőben
18
kitermelt fával, hanem gyorsan növő energiaültetvény fájával, illetve szalmával és
kukoricaszárral fűtenék. Az 50 megawattos blokk számára 15-20 ezer hektár ültet-
vényen lehetne megtermelni a faanyagot, míg a 35 megawattos blokk energiaigé-
nyét 10 ezer hektárnyi gabona szalmája elégítené ki. Szakolyban épül az ország első
zöldmezős beruházás keretében megvalósuló biomassza erőműve. A 12 milliárd fo-
rint befektetésből megvalósuló, 20 megawatt teljesítményű 2009 tavaszára elkészülő
erőműben biomasszát: erdei aprítékot; fűrészüzemi és mezőgazdasági hulladékokat
égetnek majd. (Népszabadság, Ungár, 2007)
Az energetikai faültetvények gondolatát támogatja, hogy a természetközeli
erdőkből a hasznosítható faanyag csak körülményesen, feltételekkel, s sokszor
költségesen termelhető ki. Ugyancsak alacsony az egy hektárra évente jutó ener-
gia-kihozatal is.
Az energetikai faültetvények mezőgazdasági hasznosításból kivont területeken
jönnek létre, ott, ahol a talajadottságok és termőhelyi körülmények nem teszik lehe-
tővé a hatékony mezőgazdálkodást. A fásszárú növények ugyanakkor mélyre hatoló
gyökérzetük miatt jobban képesek az élőhelyi adottságokat felhasználni.
Az energetikai faültetvények két típusát kell megkülönböztetnünk a művelés-
technológia szempontjából. Az újratelepítéses energetikai faültetvény valamely
gyorsan növő faj, nagy egyedsűrűséggel telepített, 10-12 év vágásfordulójú mono-
kultúrája, amelyet ezután betakarítanak, faaprítékká dolgozzák fel, a terület talaját
előkészítik, majd az erdőt újratelepítik. Évente 8-15 t/ha élőnedves hozammal, 80-
150 GJ/ha/év energiatartalommal számolhatunk. Hátránya a drága szaporítóanyag
és a vágásfordulók után igényelt talaj előkészítés.
A sarjaztatásos energetikai faültetvények lényege, hogy telepítésük után akár egy,
de általában 3-5 évenként betakarítják, s ezt akár 5-7 perióduson keresztül is ismét-
lik. A letermelés utáni hozam a sarjak növekedéséből származik. A rövid vágásfor-
duló, vékony sarj miatt lehetséges a járva-aprítás alkalmazása, amely egy műveletté
egyszerűsíti a kitermelést és aprítást. Fajlagos energiahozamát 150-250 GJ/ha/évben
adják meg. Hátránya, hogy itt is szükség van az első telepítésre, s a nagyobb produk-
ció az évenként ismétlődő sorközápolásból, műtrágyázásból származik.
„A biomassza (energiaerdő), mint az alternatív energia egyik lehetősége” címmel
szervezett tanácskozáson (2006. március) az EU 5. kutatási programja keretében
futó Energiaerdő (Energy Forest) projekt eredményeire hivatkozva, Marosvölgyi
Béla, a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora a következőkben foglalta össze
az energetikai faültetvények előnyeit:
• sok faj, sok termőhely jöhet számításba;
• akár elárasztott területeken is lehet energiaerdőt nevelni;
• egy telepítés, több betakarítás;
• az energiaerdő élettartama nagyjából megegyezik a fűtőmű élettartamával
(kb. 25 év);
19
mosenergia-termelés folyhatna. Ez alig több mint a tizedrésze, a 2004-ben felhasz-
nált 41 180 GWh órának.
Az a tény, hogy az ösztönző rendszer a villamosenergia-termelését szorgal-
mazza, azzal jár, hogy a fa nagyon alacsony hatásfokkal elpocsékolásra kerül (a
támogatási rendszer ebben az esetben 1 millió tonna fa elhamvasztását támo-
gatja). Ennek oka nem a tüzelő berendezések alacsony hatásfoka (kazánhatás-
fok: 90-92%), hanem az, hogy a villamosenergia-termeléshez nem kapcsolódik
hőhasznosítás. Így magának a villamosenergia-előállításnak az átlagos hatásfoka
27% körüli (ez olyan, mintha csak minden harmadik fa hasznosulna). (Büki, 2006).
Hőhasznosítás esetén a villamosenergia 35-40%-os hatásfokkal termelhető, ami
szintén nem egy magas érték.
A fa energetikai célú felhasználásának társadalmi hatásai ellentmondásosak.
Egyrészt jelentős a lakosság tűzifaigénye, kb. 1,3-1,5 millió tonna, amely azt is je-
lenti, hogy sok ember energiaigénye kötődik a fához. Másrészt a föld és erdőtulaj-
donosok azt remélik, hogy új, jövedelemtermelő lehetőséghez jutnak az ültetvények
révén, vagy az erdőbirtokosoknak nő a bevétele a növekvő faár miatt. Ugyanakkor,
már az erőművi felhasználás jelenlegi szakaszában is jól érezhető, hogy a fa iránti
kereslettel együtt, annak ára is emelkedik. Igaz, nehéz kiszámítani, hogy az árak nö-
vekedésében mennyi szerepet játszott a gáz árának emelkedése, ám ez a emelkedés
aligha a lakossági keresletnövekedésből keletkezett, hiszen kiépített gáztüzelés ese-
tén nem lenne könnyű átállni a fatüzelésre. Első reakciójukban az emberek inkább
spórolnak. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, hogy a tűzifa 30-40%-os drágulása
(2006 tavaszától őszig, két év alatt pedig megduplázódás) többnyire a legszegényebb
vidéki népességet sújtja. A fa ára sokáig nagyon olcsónak számított, amelynek az oka
a támogatott gázár volt, amely magasan tartotta a gáz iránti keresletet, főleg addig,
amíg a gázhálózat fejlesztése folyt. Talán érdekes megemlíteni, hogy az erdészetek
maguk ajánlották az erőműveknek az olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre álló
fát. Ezzel szemben ma az erőművek 30%-ban importforrásból kénytelenek fedezni
faigényüket. Tekintettel arra, hogy a beszerzések helyén a fenntartható erdőgazdál-
kodás kétséges, így a fabehozatal környezeti terhek exportját jelentheti.
Az áremelkedés, a piacon fellépő hiány magával vonja a helyenként eddig is ka-
tasztrofális méreteket öltött fatolvajlást vagy szociális bűnözést, amelynek erdeink
egészségi állapota, szerkezete, biológiai sokfélesége látja kárát.
Elméletileg az erdeinkkel való tartamos gazdálkodást mindez nem fenyegetné,
hiszen azokban tervszerű, s felügyelt gazdálkodás folyik. Kérdéses azonban, hogy
a létszámában fogyatkozó Erdészeti Szolgálat képes lesz-e megnövekvő szerepé-
nek eleget tenni.
Sokan éppen a további keresletnövekedéssel indokolják az energetikai faültetvé-
nyek telepítését, mondván azokkal megkímélhetők természetközeli erdeink, s csilla-
pítható a szociális hatás is. A pécsi hőerőmű két biomassza blokkot tervez építeni, a
még üzemelő gáztüzelésű blokk helyett. Ám ezeket a blokkokat már nem az erdőben
18
kitermelt fával, hanem gyorsan növő energiaültetvény fájával, illetve szalmával és
kukoricaszárral fűtenék. Az 50 megawattos blokk számára 15-20 ezer hektár ültet-
vényen lehetne megtermelni a faanyagot, míg a 35 megawattos blokk energiaigé-
nyét 10 ezer hektárnyi gabona szalmája elégítené ki. Szakolyban épül az ország első
zöldmezős beruházás keretében megvalósuló biomassza erőműve. A 12 milliárd fo-
rint befektetésből megvalósuló, 20 megawatt teljesítményű 2009 tavaszára elkészülő
erőműben biomasszát: erdei aprítékot; fűrészüzemi és mezőgazdasági hulladékokat
égetnek majd. (Népszabadság, Ungár, 2007)
Az energetikai faültetvények gondolatát támogatja, hogy a természetközeli
erdőkből a hasznosítható faanyag csak körülményesen, feltételekkel, s sokszor
költségesen termelhető ki. Ugyancsak alacsony az egy hektárra évente jutó ener-
gia-kihozatal is.
Az energetikai faültetvények mezőgazdasági hasznosításból kivont területeken
jönnek létre, ott, ahol a talajadottságok és termőhelyi körülmények nem teszik lehe-
tővé a hatékony mezőgazdálkodást. A fásszárú növények ugyanakkor mélyre hatoló
gyökérzetük miatt jobban képesek az élőhelyi adottságokat felhasználni.
Az energetikai faültetvények két típusát kell megkülönböztetnünk a művelés-
technológia szempontjából. Az újratelepítéses energetikai faültetvény valamely
gyorsan növő faj, nagy egyedsűrűséggel telepített, 10-12 év vágásfordulójú mono-
kultúrája, amelyet ezután betakarítanak, faaprítékká dolgozzák fel, a terület talaját
előkészítik, majd az erdőt újratelepítik. Évente 8-15 t/ha élőnedves hozammal, 80-
150 GJ/ha/év energiatartalommal számolhatunk. Hátránya a drága szaporítóanyag
és a vágásfordulók után igényelt talaj előkészítés.
A sarjaztatásos energetikai faültetvények lényege, hogy telepítésük után akár egy,
de általában 3-5 évenként betakarítják, s ezt akár 5-7 perióduson keresztül is ismét-
lik. A letermelés utáni hozam a sarjak növekedéséből származik. A rövid vágásfor-
duló, vékony sarj miatt lehetséges a járva-aprítás alkalmazása, amely egy műveletté
egyszerűsíti a kitermelést és aprítást. Fajlagos energiahozamát 150-250 GJ/ha/évben
adják meg. Hátránya, hogy itt is szükség van az első telepítésre, s a nagyobb produk-
ció az évenként ismétlődő sorközápolásból, műtrágyázásból származik.
„A biomassza (energiaerdő), mint az alternatív energia egyik lehetősége” címmel
szervezett tanácskozáson (2006. március) az EU 5. kutatási programja keretében
futó Energiaerdő (Energy Forest) projekt eredményeire hivatkozva, Marosvölgyi
Béla, a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora a következőkben foglalta össze
az energetikai faültetvények előnyeit:
• sok faj, sok termőhely jöhet számításba;
• akár elárasztott területeken is lehet energiaerdőt nevelni;
• egy telepítés, több betakarítás;
• az energiaerdő élettartama nagyjából megegyezik a fűtőmű élettartamával
(kb. 25 év);
19
 • nagy energiahozam (200-350 GJ/ha/év);
• betakarításkor nagy az anyag- és energiakoncentráció;
• mezőgazdasági holtidényben is lehet betakarítani;
• a betakarítás elhalasztása nem okozza a termés elvesztését;
• a termesztési cél megváltoztatható, ami csökkenti a kiszolgáltatottságot az
átvevő felé;
• az energetikai többszörös jobb (10-12) mint a lágyszárúak esetében (6-9).
A sokat emlegetett előnyök mellett érdemes megvizsgálni, hogy mely fafajok
azok, amelyek az eddigi kísérletek alanyai. Nos, mind kemény- (akác) és lágylom-
bos fákkal (nemesnyárak, füzek, bálványfa), illetve fás cserjékkel (tamariska, olajfűz,
ámorfa) történnek próbálkozások Európa-szerte. A biodiverzitás szempontjából
ezek közül legfeljebb a füzek (fehérfűz, kecskefűz, kosárfonó fűz) elfogadhatók. Az
akác a szokásos viták tárgyát képezi, a nemes nyárok veszélyeztetik a hazai nyár-
fajok genetikai állományát, a bálványfa invazív jellege miatt nem kívánatos. Ter-
mészetesen maguk a monokultúrák fajszegénysége is további kételyeket ébreszt a
biodiverzitásért aggódók számára.
Fontos szempont a kiválasztott fajok, fajták esetében a termőhelyi érzékenység,
amely nagyban befolyásolja a produkciót, s az életesélyeket. A nyárok, füzek ned-
ves élőhelyeket igényelnek, s rosszul tolerálják a szermaradványokat, ha korábban
szántóföldi művelésbe vont területre kerülnek. Az ökológiai feltételekre való ér-
zékeny reagálást mutatja, hogy más országokban eredményesen alkalmazott faj-
ták hazai körülmények között (szárazabb, melegebb) még az életképességüket is
elveszthetik. A termőhelyi adottságok tehát nagyban befolyásolják a produkciót,
ezért nem lehet a legnagyobb produkciót kivetíteni mindenféle termőhelyre.
Tovább erodálja az energetikai faültetvények előnyeit a szántóföldi kultúrákkal
szemben az energiaráfordítási igény. Ezek egy részétől csak extenzív körülmények
között szabadulhatunk meg, amellyel párhuzamosan csökken a területegységre
eső energiasűrűség.
Mind a sarjaztatással, mind az újratelepítéses módszerrel történő technológi-
ánál jelentkezik a szaporítóanyag igény. A szaporítóanyag lehet dugvány, gyökeres
dugvány és csemete, s ez utóbbiak feltételezik a szaporítóanyag-telepek üzemelé-
sét. Ha jól meggondoljuk, a sarjaztatás csak egy telepítést tud megspórolni, mert
ott a végső kor 20 év, míg az újratelepítéses eljárásnál tíz év. A telepítésnél számol-
ni kell annak sikerességével és sikertelenségével, amelyek ugyancsak függnek a
telepítés körülményeitől, a kérdéses év klimatikus jellemzőitől.
A telepítést mindkét technológia esetében a talajelőkészítés előzi meg, amely
rendszerint a totális gyomirtással kezdődik, kémiai úton. Ezt követi az őszi mély-
szántás, majd a tavasszal esedékes keresztszántás, az évközi mechanikai, kémiai
gyomirtás. Az őszi ültetés előtt szükség van még tárcsázásra és simítózásra, majd
pedig talajfertőtlenítésre. A dugványozás tavasszal történik. Dugványozás után
20
vegyszeres gyomirtást kell alkalmazni, majd évközben a sorok között többször is
gyomirtást kell végezni, mechanikus vagy vegyszeres úton. Ennek különösen addig
van jelentősége, amíg a fa ki nem nő a lágyszárúak közül. Az első évben, amíg a cser-
anyag tartalom alacsony, nagy a veszélye a vadkárnak, ezért a védelemről gondos-
kodni kell. A legtöbb telepítés esetében - kivéve fűz ültetvényeket - gondoskodni kell
az évente ismétlődő sorközápolásról, műtrágyázásról. Energiaigénye ezután a beta-
karításnak, aprításnak, deponálásnak, többszöri szállításnak van még. Sarjaztatásos
módszernél, különösen az alacsony vágáskor (akár egy év is), számolni kell a vágás-
felületek betegségek iránti érzékenységével, gombafertőzéssel, amely megköveteli a
növényvédelmi eljárások alkalmazását a betakarítást követően.
Fontos megjegyezni, hogy mivel nincsenek olyan időtávlatok, amelyekben lát-
ható lenne az energetikai faültetvények tényleges produkciója, annak fenntartha-
tósága, a termőhelyre gyakorolt hatás, ezért a nagy hozamokról szóló „eredmé-
nyek” még bizonyítást igényelnek a gyakorlattól.
A talajéletre gyakorolt hatásokat tekintve, összehasonlítást végezve egy ter-
mészetes erdővel vagy szántóföldi kultúrával, az energetikai faültetvények valahol
köztes helyet foglalnak el. Az erdőtalajok avarjában az ízeltlábúak, s velük társult
mikróbák elegendő idővel rendelkeznek ahhoz, hogy a talajra hulló leveleket hu-
muszban gazdag, vízálló, tartós talajmorzsákká alakítsák. Ennek a talajfejlődés-
ben, szerkezeti tulajdonságok megőrzésében van pótolhatatlan szerepe. Szántóföl-
deken erre nincs lehetőség, kivéve, ha ugaroltatásra kerül sor, elegendő ideig. Az
energetikai célú faültetvények esetében, különösen az újratelepítéses módszernél,
lehetőség van - ha a természetes adottságokkal nem is összemérhető mértékben -
a lehulló falevelek hasznosulásra a talajon, a talajban élő biomassza számára.
Erdeink jövőjét, vagy a jelenleg mezőgazdasági célt szolgáló területek művelési
ág váltását az erdő irányába, célszerű az éghajlatváltozással kapcsolatban is meg-
fontolni. Úgy látszik, hogy a biomassza termelés és éghajlatvédelem célkitűzései
ütközhetnek.
Jelenleg a hazai erdők nettó szénelnyelők, évente mintegy 4-5 millió tonna
szén-dioxidot kötnek meg. Emellett az erdők borításának szerepe felbecsülhetet-
len a hőháztartás és vízmegtartás szempontjából is. Ez két olyan funkció, amelyet
fenn kell tartani.
Az erdők vagy energetikai célú faültetvények energetikai célú felhasználása
veszélyezteti ezeket a funkciókat. Az erdők addig nettó szénnyelők, amíg növeke-
désben vannak, s nem érik el a klimaxban bekövetkező kvázi egyensúlyi helyzetet.
Jelenleg arra lenne szükség, hogy sok, új növekvő erdő legyen, de ezek minél ké-
sőbb kerüljenek olyan hasznosításra, amelyből felszabadul az életük során kötött
szén. Taktikailag tehát minden fa életét meg kellene hosszabbítani, amíg szénmeg-
kötő, s minden új telepítést is a maximális hasznos időtávra kellene tervezni.
A fokozott igény a fa energetikai célú felhasználására éppen ellentétes azzal a
szükséglettel, hogy az optimális időtartamig őrizzük meg a fát az erdőben. Más-
21
 • nagy energiahozam (200-350 GJ/ha/év);
• betakarításkor nagy az anyag- és energiakoncentráció;
• mezőgazdasági holtidényben is lehet betakarítani;
• a betakarítás elhalasztása nem okozza a termés elvesztését;
• a termesztési cél megváltoztatható, ami csökkenti a kiszolgáltatottságot az
átvevő felé;
• az energetikai többszörös jobb (10-12) mint a lágyszárúak esetében (6-9).
A sokat emlegetett előnyök mellett érdemes megvizsgálni, hogy mely fafajok
azok, amelyek az eddigi kísérletek alanyai. Nos, mind kemény- (akác) és lágylom-
bos fákkal (nemesnyárak, füzek, bálványfa), illetve fás cserjékkel (tamariska, olajfűz,
ámorfa) történnek próbálkozások Európa-szerte. A biodiverzitás szempontjából
ezek közül legfeljebb a füzek (fehérfűz, kecskefűz, kosárfonó fűz) elfogadhatók. Az
akác a szokásos viták tárgyát képezi, a nemes nyárok veszélyeztetik a hazai nyár-
fajok genetikai állományát, a bálványfa invazív jellege miatt nem kívánatos. Ter-
mészetesen maguk a monokultúrák fajszegénysége is további kételyeket ébreszt a
biodiverzitásért aggódók számára.
Fontos szempont a kiválasztott fajok, fajták esetében a termőhelyi érzékenység,
amely nagyban befolyásolja a produkciót, s az életesélyeket. A nyárok, füzek ned-
ves élőhelyeket igényelnek, s rosszul tolerálják a szermaradványokat, ha korábban
szántóföldi művelésbe vont területre kerülnek. Az ökológiai feltételekre való ér-
zékeny reagálást mutatja, hogy más országokban eredményesen alkalmazott faj-
ták hazai körülmények között (szárazabb, melegebb) még az életképességüket is
elveszthetik. A termőhelyi adottságok tehát nagyban befolyásolják a produkciót,
ezért nem lehet a legnagyobb produkciót kivetíteni mindenféle termőhelyre.
Tovább erodálja az energetikai faültetvények előnyeit a szántóföldi kultúrákkal
szemben az energiaráfordítási igény. Ezek egy részétől csak extenzív körülmények
között szabadulhatunk meg, amellyel párhuzamosan csökken a területegységre
eső energiasűrűség.
Mind a sarjaztatással, mind az újratelepítéses módszerrel történő technológi-
ánál jelentkezik a szaporítóanyag igény. A szaporítóanyag lehet dugvány, gyökeres
dugvány és csemete, s ez utóbbiak feltételezik a szaporítóanyag-telepek üzemelé-
sét. Ha jól meggondoljuk, a sarjaztatás csak egy telepítést tud megspórolni, mert
ott a végső kor 20 év, míg az újratelepítéses eljárásnál tíz év. A telepítésnél számol-
ni kell annak sikerességével és sikertelenségével, amelyek ugyancsak függnek a
telepítés körülményeitől, a kérdéses év klimatikus jellemzőitől.
A telepítést mindkét technológia esetében a talajelőkészítés előzi meg, amely
rendszerint a totális gyomirtással kezdődik, kémiai úton. Ezt követi az őszi mély-
szántás, majd a tavasszal esedékes keresztszántás, az évközi mechanikai, kémiai
gyomirtás. Az őszi ültetés előtt szükség van még tárcsázásra és simítózásra, majd
pedig talajfertőtlenítésre. A dugványozás tavasszal történik. Dugványozás után
20
vegyszeres gyomirtást kell alkalmazni, majd évközben a sorok között többször is
gyomirtást kell végezni, mechanikus vagy vegyszeres úton. Ennek különösen addig
van jelentősége, amíg a fa ki nem nő a lágyszárúak közül. Az első évben, amíg a cser-
anyag tartalom alacsony, nagy a veszélye a vadkárnak, ezért a védelemről gondos-
kodni kell. A legtöbb telepítés esetében - kivéve fűz ültetvényeket - gondoskodni kell
az évente ismétlődő sorközápolásról, műtrágyázásról. Energiaigénye ezután a beta-
karításnak, aprításnak, deponálásnak, többszöri szállításnak van még. Sarjaztatásos
módszernél, különösen az alacsony vágáskor (akár egy év is), számolni kell a vágás-
felületek betegségek iránti érzékenységével, gombafertőzéssel, amely megköveteli a
növényvédelmi eljárások alkalmazását a betakarítást követően.
Fontos megjegyezni, hogy mivel nincsenek olyan időtávlatok, amelyekben lát-
ható lenne az energetikai faültetvények tényleges produkciója, annak fenntartha-
tósága, a termőhelyre gyakorolt hatás, ezért a nagy hozamokról szóló „eredmé-
nyek” még bizonyítást igényelnek a gyakorlattól.
A talajéletre gyakorolt hatásokat tekintve, összehasonlítást végezve egy ter-
mészetes erdővel vagy szántóföldi kultúrával, az energetikai faültetvények valahol
köztes helyet foglalnak el. Az erdőtalajok avarjában az ízeltlábúak, s velük társult
mikróbák elegendő idővel rendelkeznek ahhoz, hogy a talajra hulló leveleket hu-
muszban gazdag, vízálló, tartós talajmorzsákká alakítsák. Ennek a talajfejlődés-
ben, szerkezeti tulajdonságok megőrzésében van pótolhatatlan szerepe. Szántóföl-
deken erre nincs lehetőség, kivéve, ha ugaroltatásra kerül sor, elegendő ideig. Az
energetikai célú faültetvények esetében, különösen az újratelepítéses módszernél,
lehetőség van - ha a természetes adottságokkal nem is összemérhető mértékben -
a lehulló falevelek hasznosulásra a talajon, a talajban élő biomassza számára.
Erdeink jövőjét, vagy a jelenleg mezőgazdasági célt szolgáló területek művelési
ág váltását az erdő irányába, célszerű az éghajlatváltozással kapcsolatban is meg-
fontolni. Úgy látszik, hogy a biomassza termelés és éghajlatvédelem célkitűzései
ütközhetnek.
Jelenleg a hazai erdők nettó szénelnyelők, évente mintegy 4-5 millió tonna
szén-dioxidot kötnek meg. Emellett az erdők borításának szerepe felbecsülhetet-
len a hőháztartás és vízmegtartás szempontjából is. Ez két olyan funkció, amelyet
fenn kell tartani.
Az erdők vagy energetikai célú faültetvények energetikai célú felhasználása
veszélyezteti ezeket a funkciókat. Az erdők addig nettó szénnyelők, amíg növeke-
désben vannak, s nem érik el a klimaxban bekövetkező kvázi egyensúlyi helyzetet.
Jelenleg arra lenne szükség, hogy sok, új növekvő erdő legyen, de ezek minél ké-
sőbb kerüljenek olyan hasznosításra, amelyből felszabadul az életük során kötött
szén. Taktikailag tehát minden fa életét meg kellene hosszabbítani, amíg szénmeg-
kötő, s minden új telepítést is a maximális hasznos időtávra kellene tervezni.
A fokozott igény a fa energetikai célú felhasználására éppen ellentétes azzal a
szükséglettel, hogy az optimális időtartamig őrizzük meg a fát az erdőben. Más-
21
részt ha rövid, 3-20 éves vágásfordulójú energetikai faültetvényeket tervezünk,
akkor ez az időtáv semleges az éghajlatváltozási célkitűzések szempontjából, s leg-
feljebb annyi előnye származhat, hogy egy intenzív faültetvénynek remélhetőleg
kevesebb a fosszilis energiaigénye, mint egy intenzív szántóföldi kultúrának.
A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia az erdőterület növelésével számol,
2025-ig várhatóan 270-360 ezer hektár új erdő telepítésével. Az erdőtelepítések
során a fafaj megválasztással befolyásolható a szénmegkötés mennyisége. Ősho-
nos fák telepítése esetén 2025-re 25-33 millió tonna, gyorsan növő fafajok (akác,
nyár, fenyők) ültetésével, pedig 47-58 millió tonna szén-dioxid megkötés érhető el
a Stratégia szerint. Az idegenhonos, rövid vágásfordulójú fajok elterjesztését nö-
velheti az a tény is, hogy az éghajlatváltozás következményeként fellépő szárazság
tolerálására a hazai fajok esetleg nem lesznek képesek.
Az éghajlatváltozással kapcsolatban az is fontos szempont, hogyan változik
majd a produkció. A jelenlegi prognózisok szerint a kevesebb csapadék, magasabb
hőmérséklet, inkább a produkció csökkenését valószínűsítheti, ami csökkenti a
biomassza potenciállal kapcsolatos várakozások optimizmusát.
III.2.2. Energiafű
A Szarvasi Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő Kht. a nyolcvanas évek közepétől
kutatja a nagy szárazanyagtömeget adó energetikai, papír, építőipari és takarmá-
nyozási célú hasznosításra alkalmas fűfajtákat, amelyek kedvezőtlen adottságú tér-
ségeknek kínálnak foglalkoztatási lehetőséget. Az extenzív mezőgazdaság esetében
700-800 ezer hektár földterület felszabadulásával számolnak, amely lehetőséget kí-
nál energiafű termelésére.
A kutatási program kiemelkedő eredményének tartják a Szarvasi-1 energia-
fű kinemesítését, amely 2004-től államilag elismert fajta. Nevét a nemesítők, Dr.
Janowszky János és Janowszky Zsolt a nyilvánosságnak szánt információk között
nem közlik, csupán annyit, hogy „az Alföld szikes talajú területeiről, illetve Közép-
Ázsia arid térségeiből begyűjtött növényanyagok keresztezésével jött létre a nagy
variabilitást mutató nemesítési növényanyag”. Más közlések szerint az eredeti sza-
porítóanyag a hazai Agropiron elongatus (magas tarackbúza) és a más fenotípusú
kelet-kaukázusi A. elongatus fajkör egyik tagja volt. Idehaza az A. elongatus a Hor-
tobágyon, és a Duna-Tisza Közén, szikeseken, sós homokon fordul elő.
„Évelő, bokros szálfű. Tövéből erőteljes, nagy tömegű gyökérzet hatol mélyen
(1,8-2,5 m) a talajba. Szürkészöld színű szára gyéren leveles, egyenes, sima felületű,
kemény, 180-220 cm magas. A nóduszok száma mindössze 2-4. Szürkészöld levelei
merevek, felületük kissé érdes. Virágzata egyenes, 20-30 cm hosszú, kalászképű buga.
Április közepén hajt, június végén - július elején virágzik. Július végén - augusztus hó-
nap elején érik meg szemtermése a betakarításra. Szemtermése lándzsa alakú, 0,8-1,2
cm hosszú. Ezer szem tömege 6,0-6,5 g.” (A szerzők közlései alapján)
22
Az energiafű agronómiai jellemzői:
• Jól tolerálja az extrém körülményeket (szárazság, só és fagytűrő), a homoktól
a szikes talajokig termeszthető;
• Alacsony termőképességű területeken is termeszthető (10-25 AK);
• Hosszú élettartam: 10-15 év egy helyben;
• Növényi betegségekkel szemben (barna/vörös rozsda, lisztharmat) ellenálló;
• Átlag hozama 1999-2000 között 15.82 t/ha szárazanyag volt. (fa esetében 12
t/ha/év);
• Fűtőérték: 14-17 MJ/kg szárazanyag. (faapríték 14,7 MJ/kg);
• Betakarítása nem drága, nem igényel speciális célgépet;
• Kiváló bio-melioratív növény, gyökérzete 1,8-2,5 méter mélyre hatol (erózió,
defláció védelem);
• Vetőmagtermesztés egyszerű és gazdaságos;
• Első növedék után zöldsarjú termelés: legeltetés, széna és szilázs készítés,
biogáz termelés;
• Termesztés után nagy mennyiségű szerves anyagot pótol nagy tömegű gyökér-
zete miatt;
• A telepítés költsége kevesebb, mint 20%-a az erdő telepítésének;
• Évente hasznosítható, szemben a fásszárú energiaültetvények 5-8 éves betaka-
rításával;
• Helyettesíti a fát, erdők menthetők meg;
• Sokcélú a használata: energetikai-, papíripari alapanyag és ipari rost;
• Barnaszénnel, gázzal fűtött kazánokkal összevetve a legalacsonyabb az
egységnyi hőenergia ára az energiafű esetében. Éves viszonylatban mindössze
felébe kerül bálával tüzelni, mint szénnel, vagy gázzal egy hasonló légterű
lakásra kivetítve;
• Az energiafű anyagösszetétele alapján megállapítható, hogy kéntartalma cse-
kély (0,12%), a szén kéntartalmának mindössze 15-30-ad része, így eltüzelése
esetén az SO2 kibocsátás mértéke minimális. A szén 12-15%-os hamutartal-
mával szemben kis mennyiségű (2,8-4,2%) hamut tartalmaz, amelyet kálium
és foszfor tartalmánál fogva a talajerő-visszapótlásnál jól hasznosítható;
• Gazdaságos.
1 egységnyi energia (1 MJ) ára (Ft):
• földgáz 1,12
• olaj 4
• akác 0,9
• barnaszén 1,12
23
részt ha rövid, 3-20 éves vágásfordulójú energetikai faültetvényeket tervezünk,
akkor ez az időtáv semleges az éghajlatváltozási célkitűzések szempontjából, s leg-
feljebb annyi előnye származhat, hogy egy intenzív faültetvénynek remélhetőleg
kevesebb a fosszilis energiaigénye, mint egy intenzív szántóföldi kultúrának.
A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia az erdőterület növelésével számol,
2025-ig várhatóan 270-360 ezer hektár új erdő telepítésével. Az erdőtelepítések
során a fafaj megválasztással befolyásolható a szénmegkötés mennyisége. Ősho-
nos fák telepítése esetén 2025-re 25-33 millió tonna, gyorsan növő fafajok (akác,
nyár, fenyők) ültetésével, pedig 47-58 millió tonna szén-dioxid megkötés érhető el
a Stratégia szerint. Az idegenhonos, rövid vágásfordulójú fajok elterjesztését nö-
velheti az a tény is, hogy az éghajlatváltozás következményeként fellépő szárazság
tolerálására a hazai fajok esetleg nem lesznek képesek.
Az éghajlatváltozással kapcsolatban az is fontos szempont, hogyan változik
majd a produkció. A jelenlegi prognózisok szerint a kevesebb csapadék, magasabb
hőmérséklet, inkább a produkció csökkenését valószínűsítheti, ami csökkenti a
biomassza potenciállal kapcsolatos várakozások optimizmusát.
III.2.2. Energiafű
A Szarvasi Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő Kht. a nyolcvanas évek közepétől
kutatja a nagy szárazanyagtömeget adó energetikai, papír, építőipari és takarmá-
nyozási célú hasznosításra alkalmas fűfajtákat, amelyek kedvezőtlen adottságú tér-
ségeknek kínálnak foglalkoztatási lehetőséget. Az extenzív mezőgazdaság esetében
700-800 ezer hektár földterület felszabadulásával számolnak, amely lehetőséget kí-
nál energiafű termelésére.
A kutatási program kiemelkedő eredményének tartják a Szarvasi-1 energia-
fű kinemesítését, amely 2004-től államilag elismert fajta. Nevét a nemesítők, Dr.
Janowszky János és Janowszky Zsolt a nyilvánosságnak szánt információk között
nem közlik, csupán annyit, hogy „az Alföld szikes talajú területeiről, illetve Közép-
Ázsia arid térségeiből begyűjtött növényanyagok keresztezésével jött létre a nagy
variabilitást mutató nemesítési növényanyag”. Más közlések szerint az eredeti sza-
porítóanyag a hazai Agropiron elongatus (magas tarackbúza) és a más fenotípusú
kelet-kaukázusi A. elongatus fajkör egyik tagja volt. Idehaza az A. elongatus a Hor-
tobágyon, és a Duna-Tisza Közén, szikeseken, sós homokon fordul elő.
„Évelő, bokros szálfű. Tövéből erőteljes, nagy tömegű gyökérzet hatol mélyen
(1,8-2,5 m) a talajba. Szürkészöld színű szára gyéren leveles, egyenes, sima felületű,
kemény, 180-220 cm magas. A nóduszok száma mindössze 2-4. Szürkészöld levelei
merevek, felületük kissé érdes. Virágzata egyenes, 20-30 cm hosszú, kalászképű buga.
Április közepén hajt, június végén - július elején virágzik. Július végén - augusztus hó-
nap elején érik meg szemtermése a betakarításra. Szemtermése lándzsa alakú, 0,8-1,2
cm hosszú. Ezer szem tömege 6,0-6,5 g.” (A szerzők közlései alapján)
22
Az energiafű agronómiai jellemzői:
• Jól tolerálja az extrém körülményeket (szárazság, só és fagytűrő), a homoktól
a szikes talajokig termeszthető;
• Alacsony termőképességű területeken is termeszthető (10-25 AK);
• Hosszú élettartam: 10-15 év egy helyben;
• Növényi betegségekkel szemben (barna/vörös rozsda, lisztharmat) ellenálló;
• Átlag hozama 1999-2000 között 15.82 t/ha szárazanyag volt. (fa esetében 12
t/ha/év);
• Fűtőérték: 14-17 MJ/kg szárazanyag. (faapríték 14,7 MJ/kg);
• Betakarítása nem drága, nem igényel speciális célgépet;
• Kiváló bio-melioratív növény, gyökérzete 1,8-2,5 méter mélyre hatol (erózió,
defláció védelem);
• Vetőmagtermesztés egyszerű és gazdaságos;
• Első növedék után zöldsarjú termelés: legeltetés, széna és szilázs készítés,
biogáz termelés;
• Termesztés után nagy mennyiségű szerves anyagot pótol nagy tömegű gyökér-
zete miatt;
• A telepítés költsége kevesebb, mint 20%-a az erdő telepítésének;
• Évente hasznosítható, szemben a fásszárú energiaültetvények 5-8 éves betaka-
rításával;
• Helyettesíti a fát, erdők menthetők meg;
• Sokcélú a használata: energetikai-, papíripari alapanyag és ipari rost;
• Barnaszénnel, gázzal fűtött kazánokkal összevetve a legalacsonyabb az
egységnyi hőenergia ára az energiafű esetében. Éves viszonylatban mindössze
felébe kerül bálával tüzelni, mint szénnel, vagy gázzal egy hasonló légterű
lakásra kivetítve;
• Az energiafű anyagösszetétele alapján megállapítható, hogy kéntartalma cse-
kély (0,12%), a szén kéntartalmának mindössze 15-30-ad része, így eltüzelése
esetén az SO2 kibocsátás mértéke minimális. A szén 12-15%-os hamutartal-
mával szemben kis mennyiségű (2,8-4,2%) hamut tartalmaz, amelyet kálium
és foszfor tartalmánál fogva a talajerő-visszapótlásnál jól hasznosítható;
• Gazdaságos.
1 egységnyi energia (1 MJ) ára (Ft):
• földgáz 1,12
• olaj 4
• akác 0,9
• barnaszén 1,12
23
 • energiafű (10 t/ha hozamnál, saját földterületen) 0,46
• energiafű (10 t/ha hozamnál, bérelt területen) 0,65
• energiafű (15 t/ha hozamnál, saját földterületen) 0,31
• energiafű (15 t/ha hozamnál, bérelt területen) 0,43
Az energiafűvel kapcsolatos kérdőjelek
A szerzők csak előnyöket ismertetnek, s mivel eddig nem történtek a fajtával
kapcsolatban terepi ökológiai vizsgálatok, vagy ha történtek, azoknak nincs nyilvá-
nossága, így csak megválaszolatlan kérdéseket lehet feltenni.
Az energiafű felhasználást illetően számos olyan előnyt ismertetnek a szerzőt,
amelyek elgondolkodtatók. Előnyként tüntetik fel, hogy fát lehet vele kiváltani,
erdőket lehet megmenteni. Ez nyilván akkor lenne igaz, ha az energiafű elegendő
megújuló energiát szolgáltatna, s mellette nem kellene az erdőket is igénybe venni.
„Optimális esetben 2015-ig Magyarországon az energiafű iparszerű termesztésének
területe elérheti az 1 millió hektárt” ismerhetjük meg az MTI közleményét. „Az ebből
a mennyiségből nyerhető energia éves mennyisége hektáronként 10 tonnás hozammal a
jelenlegi teljes magyarországi energiafelhasználás 15 százaléka” (173 PJ – a szerző)
Energiafűvel borítva az ország egész területét kb. 2 100 PJ energia lenne nyerhe-
tő, amelyből következik, hogy az ország teljes területének több mint a felén energia-
füvet kellene termelni ahhoz, hogy a jelenlegi energiaigény kiváltható legyen.
Az energiafű hasznosítását többcélúnak ítélik meg. Egyik fő hasznosítási terü-
letének a közvetlen erőművi tüzelést szánták. Azonban éppen amiatt, hogy gyökere
nagy mélységekbe hatol, sok szilíciumot akkumulál, amely 900 fok felett megolvad,
s lerakódik a kemence falára.
Bonyodalmakat okoz a betakarítás is, éppen a nagy tömeg miatt. A kaszálás után
következik a szárítás. Aki szénabetakarítással foglalkozik tudja, hogy milyen érzé-
keny művelet ez, még kis produkciójú természetes gyepek esetében is behatárolja
a lehetőséget az időjárás. A szárítás energiaigényes művelet, a lekaszált rendet akár
többször is szét kell szórni, majd sodorni, bálázni. A bálákat szállítani, majd tárolni
kell. A nagy térfogatra való tekintettel komoly logisztikai műveletekre van szükség,
amelynek igazi dimenziója nem látszik, amíg kis kiterjedésű termőterületekkel ope-
rálunk. Mivel egy évben kétszer lehet betakarítani, de tüzelőanyagra szinte folyama-
tosan szükség lenne a logisztikai problémák nem megkerülhetők.
Az alacsonyabb hőmérsékletű égetésen az üvegesedés problémája nem jelent-
kezik. Ezért újabban a pellet készítés felé fordult néhány felhasználó. Hogy mennyi
is a költsége annak, hogy nem a bálát tüzelik el közvetlenül, hanem pelletálják, az
jól sejthető abból a különbségből, amely a bálatüzelés esetében a 10 Ft/kg-os árat
a pellettüzelés esetében 28-30 forintra növeli. Ugyanakkor a bála 14,9 MJ/kg fűtő-
értéke a művelet után csupán 17,2 MJ/kg fűtőértékre emelkedik. (Boly Zrt. hirdeti,
hogy megkezdte a pellet értékesítését 30 Ft+ÁFA kilogrammonkénti áron, 16 MJ/kg
fűtőértéken kínálja – 2006. októberében.)
24
További felhasználási lehetőséget kínál a pirolízis, amely során a hőmérséklettar-
tomány és levegőhiány függvényében pirolízis gáz, alacsonyabb hőmérsékleti tarto-
mányban, pedig pirolízis olaj keletkezik, amely motorhajtó anyagként használható.
Érdemes lenne megvizsgálni az energiamérlegekre vonatkozó számításokat, szá-
mítási logikát is. Ennek felülvizsgálatára kevés ismeret hámozható ki a közlésekből,
pl. a műtrágya igényre vonatkozó 200 kg/ha nitrogénműtrágyán kívül. A pontos
mérlegek kiszámítását már csak az is megkérdőjelezi, hogy milyen szállítási útvo-
nalakkal, távolságokkal számolhatunk. Ilyenkor a téma iránt lelkesültek szeme előtt
megjelenik egy optimális beszállítói terület az erőmű körül. Ám kérdés az, hogy egy
létező vagy újonnan építendő erőmű környezetében alárendelhető-e minden jelen-
legi területhasználat az energetikai célú hasznosításnak.
A természetvédelmi szempontok miatt aggódók az energiafű nem szándékolt
elterjedéstől, rokon fajokkal történő átkereszteződésektől, s ezek szelektív előnyeitől
tartanak. Erre válasz az, hogy a mag kiszóródását úgy lehet megakadályozni, hogy
azt a virágzási időszakban kaszálják le, s csak ha magtermesztésre tenyésztik, akkor
történik későbbi időpontban a betakarítás. Így például a 4-es számú főúttól északra
egészen a Tisza vonaláig senkinek sincs engedélye, joga (?) a magérlelést megvárni,
még virágzás idején le kell kaszálniuk a területeket.
„A pollen terjedési távolságára vonatkozó vizsgálatok szerint 0,5-200 méteres
távolságra terjedhet a pollen, de nagyon erős szél elősegítheti a távolabbra jutását.
A növény agresszív terjedését sehol nem tapasztalták. Ez nem is valószínűsíthető,
mert csak magjáról szaporodóképes, és a magok viszonylag nagy szemsúlya sem
teszi lehetővé a nagyobb távolságra történő eljutást (kivétel, ha azt rágcsálók segítik
elő). Az eltérő virágzási idejük miatt az A. repenssel (közönséges tarackbúza) törté-
nő hibridizációja kizárt.”
Jelenleg egy megállapodás szerint a Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági
Nemzeti Park védett területeitől 2 km-es sávban tilos energiafüvet vetni.
Természetesen a fentiek igazát majd az idő dönti el, ám néhány erős kérdőjel
már most megfogalmazható. A betakarítási körülmények, pl. esős időszak nyilván
késleltethetik a betakarítást, amely belecsúszhat a magérlelésbe. Nehezen hihető,
hogy a gazdák majd feláldozzák a termésüket ilyen esetben.
A közönséges tarackbúzával sem kizárható a hibridizációja. Ugyan annak eltérő
virágzási idejére hivatkoznak, de aki ismeri ezt a nagyon sokféle élőhelyet toleráló
fajt, tudja, hogy tág határok között mozog a virágzási ideje. Különösen nehéz pontos
időszakokat elkülöníteni a klímaváltozás körülményei között, amikor mindenféle
furcsaságokat tapasztalunk a megszokott életritmusokat illetően.
Nem valószínű, hogy a magas tarackbúzától való izolációja az idők végeztéig
fenntartható, mint ahogyan a magvak elterjedését is befolyásolhatják olyan kö-
rülmények, amelyek felülírják az általános kijelentéseket. Ebben a tekintetben
főleg az ember bizonyul megbízhatatlannak, akár véletlen, akár szándékos cse-
lekedetei révén.
25
 • energiafű (10 t/ha hozamnál, saját földterületen) 0,46
• energiafű (10 t/ha hozamnál, bérelt területen) 0,65
• energiafű (15 t/ha hozamnál, saját földterületen) 0,31
• energiafű (15 t/ha hozamnál, bérelt területen) 0,43
Az energiafűvel kapcsolatos kérdőjelek
A szerzők csak előnyöket ismertetnek, s mivel eddig nem történtek a fajtával
kapcsolatban terepi ökológiai vizsgálatok, vagy ha történtek, azoknak nincs nyilvá-
nossága, így csak megválaszolatlan kérdéseket lehet feltenni.
Az energiafű felhasználást illetően számos olyan előnyt ismertetnek a szerzőt,
amelyek elgondolkodtatók. Előnyként tüntetik fel, hogy fát lehet vele kiváltani,
erdőket lehet megmenteni. Ez nyilván akkor lenne igaz, ha az energiafű elegendő
megújuló energiát szolgáltatna, s mellette nem kellene az erdőket is igénybe venni.
„Optimális esetben 2015-ig Magyarországon az energiafű iparszerű termesztésének
területe elérheti az 1 millió hektárt” ismerhetjük meg az MTI közleményét. „Az ebből
a mennyiségből nyerhető energia éves mennyisége hektáronként 10 tonnás hozammal a
jelenlegi teljes magyarországi energiafelhasználás 15 százaléka” (173 PJ – a szerző)
Energiafűvel borítva az ország egész területét kb. 2 100 PJ energia lenne nyerhe-
tő, amelyből következik, hogy az ország teljes területének több mint a felén energia-
füvet kellene termelni ahhoz, hogy a jelenlegi energiaigény kiváltható legyen.
Az energiafű hasznosítását többcélúnak ítélik meg. Egyik fő hasznosítási terü-
letének a közvetlen erőművi tüzelést szánták. Azonban éppen amiatt, hogy gyökere
nagy mélységekbe hatol, sok szilíciumot akkumulál, amely 900 fok felett megolvad,
s lerakódik a kemence falára.
Bonyodalmakat okoz a betakarítás is, éppen a nagy tömeg miatt. A kaszálás után
következik a szárítás. Aki szénabetakarítással foglalkozik tudja, hogy milyen érzé-
keny művelet ez, még kis produkciójú természetes gyepek esetében is behatárolja
a lehetőséget az időjárás. A szárítás energiaigényes művelet, a lekaszált rendet akár
többször is szét kell szórni, majd sodorni, bálázni. A bálákat szállítani, majd tárolni
kell. A nagy térfogatra való tekintettel komoly logisztikai műveletekre van szükség,
amelynek igazi dimenziója nem látszik, amíg kis kiterjedésű termőterületekkel ope-
rálunk. Mivel egy évben kétszer lehet betakarítani, de tüzelőanyagra szinte folyama-
tosan szükség lenne a logisztikai problémák nem megkerülhetők.
Az alacsonyabb hőmérsékletű égetésen az üvegesedés problémája nem jelent-
kezik. Ezért újabban a pellet készítés felé fordult néhány felhasználó. Hogy mennyi
is a költsége annak, hogy nem a bálát tüzelik el közvetlenül, hanem pelletálják, az
jól sejthető abból a különbségből, amely a bálatüzelés esetében a 10 Ft/kg-os árat
a pellettüzelés esetében 28-30 forintra növeli. Ugyanakkor a bála 14,9 MJ/kg fűtő-
értéke a művelet után csupán 17,2 MJ/kg fűtőértékre emelkedik. (Boly Zrt. hirdeti,
hogy megkezdte a pellet értékesítését 30 Ft+ÁFA kilogrammonkénti áron, 16 MJ/kg
fűtőértéken kínálja – 2006. októberében.)
24
További felhasználási lehetőséget kínál a pirolízis, amely során a hőmérséklettar-
tomány és levegőhiány függvényében pirolízis gáz, alacsonyabb hőmérsékleti tarto-
mányban, pedig pirolízis olaj keletkezik, amely motorhajtó anyagként használható.
Érdemes lenne megvizsgálni az energiamérlegekre vonatkozó számításokat, szá-
mítási logikát is. Ennek felülvizsgálatára kevés ismeret hámozható ki a közlésekből,
pl. a műtrágya igényre vonatkozó 200 kg/ha nitrogénműtrágyán kívül. A pontos
mérlegek kiszámítását már csak az is megkérdőjelezi, hogy milyen szállítási útvo-
nalakkal, távolságokkal számolhatunk. Ilyenkor a téma iránt lelkesültek szeme előtt
megjelenik egy optimális beszállítói terület az erőmű körül. Ám kérdés az, hogy egy
létező vagy újonnan építendő erőmű környezetében alárendelhető-e minden jelen-
legi területhasználat az energetikai célú hasznosításnak.
A természetvédelmi szempontok miatt aggódók az energiafű nem szándékolt
elterjedéstől, rokon fajokkal történő átkereszteződésektől, s ezek szelektív előnyeitől
tartanak. Erre válasz az, hogy a mag kiszóródását úgy lehet megakadályozni, hogy
azt a virágzási időszakban kaszálják le, s csak ha magtermesztésre tenyésztik, akkor
történik későbbi időpontban a betakarítás. Így például a 4-es számú főúttól északra
egészen a Tisza vonaláig senkinek sincs engedélye, joga (?) a magérlelést megvárni,
még virágzás idején le kell kaszálniuk a területeket.
„A pollen terjedési távolságára vonatkozó vizsgálatok szerint 0,5-200 méteres
távolságra terjedhet a pollen, de nagyon erős szél elősegítheti a távolabbra jutását.
A növény agresszív terjedését sehol nem tapasztalták. Ez nem is valószínűsíthető,
mert csak magjáról szaporodóképes, és a magok viszonylag nagy szemsúlya sem
teszi lehetővé a nagyobb távolságra történő eljutást (kivétel, ha azt rágcsálók segítik
elő). Az eltérő virágzási idejük miatt az A. repenssel (közönséges tarackbúza) törté-
nő hibridizációja kizárt.”
Jelenleg egy megállapodás szerint a Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági
Nemzeti Park védett területeitől 2 km-es sávban tilos energiafüvet vetni.
Természetesen a fentiek igazát majd az idő dönti el, ám néhány erős kérdőjel
már most megfogalmazható. A betakarítási körülmények, pl. esős időszak nyilván
késleltethetik a betakarítást, amely belecsúszhat a magérlelésbe. Nehezen hihető,
hogy a gazdák majd feláldozzák a termésüket ilyen esetben.
A közönséges tarackbúzával sem kizárható a hibridizációja. Ugyan annak eltérő
virágzási idejére hivatkoznak, de aki ismeri ezt a nagyon sokféle élőhelyet toleráló
fajt, tudja, hogy tág határok között mozog a virágzási ideje. Különösen nehéz pontos
időszakokat elkülöníteni a klímaváltozás körülményei között, amikor mindenféle
furcsaságokat tapasztalunk a megszokott életritmusokat illetően.
Nem valószínű, hogy a magas tarackbúzától való izolációja az idők végeztéig
fenntartható, mint ahogyan a magvak elterjedését is befolyásolhatják olyan kö-
rülmények, amelyek felülírják az általános kijelentéseket. Ebben a tekintetben
főleg az ember bizonyul megbízhatatlannak, akár véletlen, akár szándékos cse-
lekedetei révén.
25
 További kérdésként merül fel, hogy egy ilyen nagy szervesanyag produkciójú
növény mennyire használja ki a termőhelyét, s a következő időszakban (10-15 év
után) milyen hasznosításra ad lehetőséget. A szerzők azt állítják, hogy a növény
mélyre hatoló, szerteágazó gyökérzete, éppen hogy javítja a talajt. Másokban az kelt
félelmet, hogyan lehet majd egy ilyen mélyre hatoló gyökérzetű növénytől megsza-
badulni, ha éppen mást szeretnénk kezdeni a földdel.
Természetesen, ha a fenti félelmek igaztalanok is lennének, az bizonyos, hogy a
nemesítők által szándékolt 1 millió hektár energiafűnél nem kell nagyobb csapást
keresni a biológiai sokféleségre.
III.3. A biodízel
Eddig 20-25 éves tapasztalat halmozódott fel a dízelmotorok növényi olajokkal
történő üzemeltetésével kapcsolatban. A biodízel az olajtartalmú növényekből (rep-
ce, napraforgó Európában; szója, napraforgó az USA-ban; repce, fenyőpulp-gyanta
Kanadában; olajpálma a trópusi vidékeken) kisajtolt olajból (triglicerid) állítható
elő. Két gyakorlati előállítási mód terjedt el, amelynek kétféle végterméke van. Egy-
részt az ún. zöld dízel, amikor is a növényi nyersolajat tisztítják, gyantamentesítik,
másrészt a metanollal, lúgos közegben észteresített változat. Repceolaj észteresített
változatát repceolaj-metilészternek (RME), a szója észteresített változatát szójaolaj-
metilészternek (SME) nevezik.
250 kg repce- vagy 500 kg szójamagból 100 kg olaj nyerhető és 100 kg tisztított
növényi olajból 11 kg metanollal észteresítve 100 kg biodízelhez és 11 kg glicerinhez
jutunk. További melléktermék a fehérjedús extrahálási maradék.
A „zöld dízel” olcsóbban állítható elő, mint az észteresített változat. A „zöld dízel”
nagy cetánszáma miatt alkalmas hozzákeveréssel a dízelolaj cetánszámának emelé-
sére és annak hatékonyságát javító nitrátalapú adalékok helyettesítésére.
A biodízel üzemanyagok előnyeit a hagyományos, kőolajalapú hajtó-, és kenő-
anyagokkal szemben a következőkben látják:
• A biodízellel működtetett motor kipufogógáz összetétele kedvezőbb, mint a
dízelolaj-emisszióé.
• A jelentéktelen kéntartalom (0,002% a biodízel, 0,15% dízel) miatt alkalmaz-
hatók az oxidációs katalizátorok, s a nitrogénoxid kibocsátás csökkenthető.
• Biológiailag lebontható (a talajban néhány hét alatt lebomlik), kenőanyag-
ként sem okoz fáradt-olaj problémát.
• Az RME energiamérlege pozitív: 1,9/l, ill. a melléktermékeket (olajpogácsa,
glicerin) is figyelembe véve 2,65/l. A mérleg hőenergia nyeréssel javítható,
ha a repcekórót is elégetik.
• Az SME energiamérlege pozitív: 2,5/l, észteresítve 4,1/l-re is növelhető. Az
energiamérleg tovább javítható termőképesebb fajták termesztésével, taka-
rékosabb termesztéstechnikával.
26
• A hagyományos dízelolajhoz keverve (5%-os keverési arány) nem kell a
motorokon változtatni.
A biodízel üzemanyagok hátrányai:
• Kipufogógáz nitrogénoxid-tartalma nagyobb a hagyományos dízelolajhoz
képest, bár lényegesen csökkenteni lehet késleltetett befecskendezéssel és oxi-
dáló katalizátorral (dízelolajjal működő motorokhoz nem lehet katalizátort
használni, mert a dízelolaj kéntartalma a katalizátort „mérgezi”);
• Szagkibocsátás jellemzi;
• Rákkeltőbb, mint a hagyományos gázolaj (Volvo, Svédországi kutatásokra
hivatkozva);
• Oldószer jellegű viselkedése folytán károsíthatja a lakkozott alkatrészeket;
• Dermedéspontja –10 fok, a dízelé -15 fok;
• Rosszak a kenési tulajdonságai, alkatrészek hamarabb kopnak (ricinus olajjal
javítható);
• A zöld dízel megtámadja a gumitömlőket, ezért a vele érintkezésbe kerülő
vezetékeket polietilénre vagy fémre kell kicserélni;
• Ha nem elég tiszta a biodízel, az üzemanyagszűrők eltömődését okozhatja;
• A biodízel energiatartalma a dízelolaj energiatartalmának 91%-a (Popp,
2006);
• A zöld dízellel üzemelő motorok teljesítménye általában nem marad el a
dízelolajos motorokétól, de tapasztaltak 5-10%-os teljesítménycsökkenést is
(turbófeltöltéssel kezelhető, vagy biodízel-dízelolaj keverése esetén nem jelent-
kezik);
• Az összes dízellel hajtott motor biodízellel való hajtása lehetetlen, mert sehol
sincs elegendő terület a teljes szükséglet megtermelésére;
• Jelenleg csak adómentesen versenyképes az ásványi olajjal, ám az adó elenge-
dése csökkenti a költségvetési bevételeket;
• A biodízel melléktermékei nem a legkiválóbb takarmány-alapanyagok, ezért
hasznosítási lehetőségük korlátozott (elégetés, biogáz előállítás jöhet szóba
esetükben).
III.4. Bioetanol
A benzin alkohollal történő helyettesítése vagy keverése nem ismeretlen a vi-
lágban, már a húszas években is alkalmazták. Igazi lendületet a nyolcvanas évektől
kezdődően vett, amelyet az energetikai szempontok mellett a növekvő környezetvé-
delmi erőfeszítéseknek és agrárgazdasági megfontolásoknak lehet tulajdonítani.
A bioetanol előállítása gyakorlatilag azonos a élelmiszeripari célú szesz előál-
lításával. Legfontosabb nyersanyagai a cukortartalmú növények közül a cukorré-
pa, cukornád, takarmányrépa, cukorcirok; a keményítőtartalmú növények közül
27
 További kérdésként merül fel, hogy egy ilyen nagy szervesanyag produkciójú
növény mennyire használja ki a termőhelyét, s a következő időszakban (10-15 év
után) milyen hasznosításra ad lehetőséget. A szerzők azt állítják, hogy a növény
mélyre hatoló, szerteágazó gyökérzete, éppen hogy javítja a talajt. Másokban az kelt
félelmet, hogyan lehet majd egy ilyen mélyre hatoló gyökérzetű növénytől megsza-
badulni, ha éppen mást szeretnénk kezdeni a földdel.
Természetesen, ha a fenti félelmek igaztalanok is lennének, az bizonyos, hogy a
nemesítők által szándékolt 1 millió hektár energiafűnél nem kell nagyobb csapást
keresni a biológiai sokféleségre.
III.3. A biodízel
Eddig 20-25 éves tapasztalat halmozódott fel a dízelmotorok növényi olajokkal
történő üzemeltetésével kapcsolatban. A biodízel az olajtartalmú növényekből (rep-
ce, napraforgó Európában; szója, napraforgó az USA-ban; repce, fenyőpulp-gyanta
Kanadában; olajpálma a trópusi vidékeken) kisajtolt olajból (triglicerid) állítható
elő. Két gyakorlati előállítási mód terjedt el, amelynek kétféle végterméke van. Egy-
részt az ún. zöld dízel, amikor is a növényi nyersolajat tisztítják, gyantamentesítik,
másrészt a metanollal, lúgos közegben észteresített változat. Repceolaj észteresített
változatát repceolaj-metilészternek (RME), a szója észteresített változatát szójaolaj-
metilészternek (SME) nevezik.
250 kg repce- vagy 500 kg szójamagból 100 kg olaj nyerhető és 100 kg tisztított
növényi olajból 11 kg metanollal észteresítve 100 kg biodízelhez és 11 kg glicerinhez
jutunk. További melléktermék a fehérjedús extrahálási maradék.
A „zöld dízel” olcsóbban állítható elő, mint az észteresített változat. A „zöld dízel”
nagy cetánszáma miatt alkalmas hozzákeveréssel a dízelolaj cetánszámának emelé-
sére és annak hatékonyságát javító nitrátalapú adalékok helyettesítésére.
A biodízel üzemanyagok előnyeit a hagyományos, kőolajalapú hajtó-, és kenő-
anyagokkal szemben a következőkben látják:
• A biodízellel működtetett motor kipufogógáz összetétele kedvezőbb, mint a
dízelolaj-emisszióé.
• A jelentéktelen kéntartalom (0,002% a biodízel, 0,15% dízel) miatt alkalmaz-
hatók az oxidációs katalizátorok, s a nitrogénoxid kibocsátás csökkenthető.
• Biológiailag lebontható (a talajban néhány hét alatt lebomlik), kenőanyag-
ként sem okoz fáradt-olaj problémát.
• Az RME energiamérlege pozitív: 1,9/l, ill. a melléktermékeket (olajpogácsa,
glicerin) is figyelembe véve 2,65/l. A mérleg hőenergia nyeréssel javítható,
ha a repcekórót is elégetik.
• Az SME energiamérlege pozitív: 2,5/l, észteresítve 4,1/l-re is növelhető. Az
energiamérleg tovább javítható termőképesebb fajták termesztésével, taka-
rékosabb termesztéstechnikával.
26
• A hagyományos dízelolajhoz keverve (5%-os keverési arány) nem kell a
motorokon változtatni.
A biodízel üzemanyagok hátrányai:
• Kipufogógáz nitrogénoxid-tartalma nagyobb a hagyományos dízelolajhoz
képest, bár lényegesen csökkenteni lehet késleltetett befecskendezéssel és oxi-
dáló katalizátorral (dízelolajjal működő motorokhoz nem lehet katalizátort
használni, mert a dízelolaj kéntartalma a katalizátort „mérgezi”);
• Szagkibocsátás jellemzi;
• Rákkeltőbb, mint a hagyományos gázolaj (Volvo, Svédországi kutatásokra
hivatkozva);
• Oldószer jellegű viselkedése folytán károsíthatja a lakkozott alkatrészeket;
• Dermedéspontja –10 fok, a dízelé -15 fok;
• Rosszak a kenési tulajdonságai, alkatrészek hamarabb kopnak (ricinus olajjal
javítható);
• A zöld dízel megtámadja a gumitömlőket, ezért a vele érintkezésbe kerülő
vezetékeket polietilénre vagy fémre kell kicserélni;
• Ha nem elég tiszta a biodízel, az üzemanyagszűrők eltömődését okozhatja;
• A biodízel energiatartalma a dízelolaj energiatartalmának 91%-a (Popp,
2006);
• A zöld dízellel üzemelő motorok teljesítménye általában nem marad el a
dízelolajos motorokétól, de tapasztaltak 5-10%-os teljesítménycsökkenést is
(turbófeltöltéssel kezelhető, vagy biodízel-dízelolaj keverése esetén nem jelent-
kezik);
• Az összes dízellel hajtott motor biodízellel való hajtása lehetetlen, mert sehol
sincs elegendő terület a teljes szükséglet megtermelésére;
• Jelenleg csak adómentesen versenyképes az ásványi olajjal, ám az adó elenge-
dése csökkenti a költségvetési bevételeket;
• A biodízel melléktermékei nem a legkiválóbb takarmány-alapanyagok, ezért
hasznosítási lehetőségük korlátozott (elégetés, biogáz előállítás jöhet szóba
esetükben).
III.4. Bioetanol
A benzin alkohollal történő helyettesítése vagy keverése nem ismeretlen a vi-
lágban, már a húszas években is alkalmazták. Igazi lendületet a nyolcvanas évektől
kezdődően vett, amelyet az energetikai szempontok mellett a növekvő környezetvé-
delmi erőfeszítéseknek és agrárgazdasági megfontolásoknak lehet tulajdonítani.
A bioetanol előállítása gyakorlatilag azonos a élelmiszeripari célú szesz előál-
lításával. Legfontosabb nyersanyagai a cukortartalmú növények közül a cukorré-
pa, cukornád, takarmányrépa, cukorcirok; a keményítőtartalmú növények közül
27
a kukorica, búza, árpa, burgonyagumó; a lignocellulózok, mint a kukoricaszár, • Tág skálán mozog az alapanyag lehetősége: cukortartalmú növények, s azok
szalma, fás szárú növények, illetve az ipari melléktermékek, répamelasz, tejsavó, feldolgozásának melléktermékei, keményítő tartalmú gabonák, lignocellulóz.
papírhulladék, fűrészpor. • A mezőgazdasági túltermelés feleslege itt hasznosítható.
Néhány haszonnövény termésátlaga, s az abból kinyerhető alkohol: • A bioetanol melléktermékei állati takarmányként jól hasznosíthatóak, ezért
előnyös, ha fejlett a környék állattenyésztése. Az etanol-előállítás növekedésé-
Területegység-
Termőterület Termésátlag Összes termés vel párhuzamosan nő a keletkező melléktermékek mennyisége is. A gabona-
Növény ről nyerhető
1000 ha t/ha 1 000 t moslék eladhatósága komoly hatással bír az etanol-gyártás jövedelmező-
alkohol l/ha
ségére. (Popp, 2006).
búza 1 150 5,2 5 980 1 600
cukorrépa 60 50 3 000 5 000 A bioetanol hátrányai:
• Energiamérlegük sokak szerint negatív, több energiát használnak fel az előál-
kukorica 1 225 7,1 8 700 2 400
lításához, mint amennyi a bioetanol energiatartalma. Pl. a kukoricatermesz-
burgonya 29 25 725 2 500 tés során 30 százalékkal több energiát használnak fel, mint amennyit a kész
termékből ki lehet nyerni, nem beszélve a növény intenzív termelése közben
A motoralkoholok közül a világon a legelterjedtebben alkalmazott bioüzemanyag fellépő környezeti hatásokról.
a bioetanol (víztelenített alkohol). A bioetanolt használhatják a kőolaj alapú üzem- • Az etanol használatával mindössze 13 százalékkal lehetne csökkenteni a szén-
anyag helyettesítőjeként vagy a benzinbe keverve. A keverés történhet közvetlenül dioxid kibocsátást, a gyártási procedúra miatt (erjedés széndioxid kibocsá-
vagy az izobutilén (kőolaj-finomítás mellékterméke) hozzáadásával. A bioetanol tása), de itt sem számoltak az alapanyag megtermelése közben keletkező
benzinhez történő keverését izobutilénnel történő reagáltatás előzi meg. Így jön létre széndioxid kibocsátással.
a jelentős bioetanol tartalma miatt bioüzemanyagnak tekinthető etil-tercier-butil- • Magas beruházási, üzemeltetési költségek.
éter (ETBE). Az ETBE leggyakrabban a Magyarországon is használt hagyományos • Etanollal a benzin hatékonyságának 70 százalékát lehet elérni a motorban.
oktánszám-növelő, az MTBE (metil-tercier-butil-éter) kiváltására szolgál, amelyet (Más szerzők 65%-ot közölnek – Popp, 2006)
azért kevernek a benzinhez, hogy annak oxigéntartalmát, oktánszámát növeljék. Az • Melléktermékek hasznosításának megoldatlansága.
ETBE azért bioüzemanyag, mert a gyártásához használt bioetanol növényi eredetű.
• Magas virtuális vízigény.
Ezzel szemben az MTBE előállításához jelenleg használt metanol nem megújuló
• Csővezetékekben hosszú távolságra nem szállítható, mert az etanol megköti a
erőforrásból származik, hanem földgáz feldolgozásából.
csővezetékben található vizet és szennyező anyagokat.
Az ETBE gyártásához használt vízmentes alkohol, a bioetanol alapanyaga alap-
vetően két típusú lehet. Egyrészt készülhet keményítő és cukor alapanyagú mező- • Megtámadja a gumi alkatrészeket. Az alkohollal érintkező tömítések jelentős
gazdasági terményekből (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, manióka, cukornád), mértékben (20%) kitágulnak.
másrészt alapulhat a gyártás cellulóz tartalmú biomasszán (növényi eredetű szálak, • Megtámadja a bioalkohol az alumínium alkatrészeket, és mivel több-keve-
rostok) is. Ez utóbbi eljárás azonban kevéssé elterjedt. sebb vizet is tartalmaz, a lemezből készült üzemanyagtartályok sem bírják
Alapanyag bázisát illetően a lignocellulóz alapú alkoholgyártás lehetne ígéretes, sokáig átrozsdásodás nélkül.
de ezzel kapcsolatban kezdeti tapasztalatok állnak rendelkezésre, például Svédor- • Az etanol kenőképessége a benzinénél is rosszabb, ami a befecskendező fúvó-
szágban. A nagy tömegű olcsó alapanyag mellett drága beruházásra és üzemeltetés- kák és a benzinpumpa élettartamára nézve kedvezőtlen.
re, alacsony fokú alkohol kihozatalra lehet számítani. • Hidegindítási problémák.
A bioetanol előnyei: Bioüzemanyag körkép
• A bioetanol alkalmazásakor keletkező kipufogógázok vizsgálatát Francia- A bioüzemanyagok globális termelése 2005-ben elérte a 45 milliárd litert, ebből
országban folytatták le. A vizsgálatokba katalizátoros és katalizátor nélküli 41 milliárd liter volt az etanol.
autókat is bevontak. A vizsgálatok szerint csökkent a szénhidrogének, a szén- A biodízel-előállítás és -felhasználás ma főleg Európára − és kisebb mértékben
monoxid kibocsátása, illetve nem keletkezett számos szennyező anyag, amely az USA-ra − jellemző. 2005-ben a 3,4 milliárd liter globális biodízel termelésből az
a benzin elégetésekor igen. EU 3,1 milliárd litert állított elő. Ennek oka, hogy az EU-ban az összes üzemanyag

28 29
a kukorica, búza, árpa, burgonyagumó; a lignocellulózok, mint a kukoricaszár, • Tág skálán mozog az alapanyag lehetősége: cukortartalmú növények, s azok
szalma, fás szárú növények, illetve az ipari melléktermékek, répamelasz, tejsavó, feldolgozásának melléktermékei, keményítő tartalmú gabonák, lignocellulóz.
papírhulladék, fűrészpor. • A mezőgazdasági túltermelés feleslege itt hasznosítható.
Néhány haszonnövény termésátlaga, s az abból kinyerhető alkohol: • A bioetanol melléktermékei állati takarmányként jól hasznosíthatóak, ezért
előnyös, ha fejlett a környék állattenyésztése. Az etanol-előállítás növekedésé-
Területegység-
Termőterület Termésátlag Összes termés vel párhuzamosan nő a keletkező melléktermékek mennyisége is. A gabona-
Növény ről nyerhető
1000 ha t/ha 1 000 t moslék eladhatósága komoly hatással bír az etanol-gyártás jövedelmező-
alkohol l/ha
ségére. (Popp, 2006).
búza 1 150 5,2 5 980 1 600
cukorrépa 60 50 3 000 5 000 A bioetanol hátrányai:
• Energiamérlegük sokak szerint negatív, több energiát használnak fel az előál-
kukorica 1 225 7,1 8 700 2 400
lításához, mint amennyi a bioetanol energiatartalma. Pl. a kukoricatermesz-
burgonya 29 25 725 2 500 tés során 30 százalékkal több energiát használnak fel, mint amennyit a kész
termékből ki lehet nyerni, nem beszélve a növény intenzív termelése közben
A motoralkoholok közül a világon a legelterjedtebben alkalmazott bioüzemanyag fellépő környezeti hatásokról.
a bioetanol (víztelenített alkohol). A bioetanolt használhatják a kőolaj alapú üzem- • Az etanol használatával mindössze 13 százalékkal lehetne csökkenteni a szén-
anyag helyettesítőjeként vagy a benzinbe keverve. A keverés történhet közvetlenül dioxid kibocsátást, a gyártási procedúra miatt (erjedés széndioxid kibocsá-
vagy az izobutilén (kőolaj-finomítás mellékterméke) hozzáadásával. A bioetanol tása), de itt sem számoltak az alapanyag megtermelése közben keletkező
benzinhez történő keverését izobutilénnel történő reagáltatás előzi meg. Így jön létre széndioxid kibocsátással.
a jelentős bioetanol tartalma miatt bioüzemanyagnak tekinthető etil-tercier-butil- • Magas beruházási, üzemeltetési költségek.
éter (ETBE). Az ETBE leggyakrabban a Magyarországon is használt hagyományos • Etanollal a benzin hatékonyságának 70 százalékát lehet elérni a motorban.
oktánszám-növelő, az MTBE (metil-tercier-butil-éter) kiváltására szolgál, amelyet (Más szerzők 65%-ot közölnek – Popp, 2006)
azért kevernek a benzinhez, hogy annak oxigéntartalmát, oktánszámát növeljék. Az • Melléktermékek hasznosításának megoldatlansága.
ETBE azért bioüzemanyag, mert a gyártásához használt bioetanol növényi eredetű.
• Magas virtuális vízigény.
Ezzel szemben az MTBE előállításához jelenleg használt metanol nem megújuló
• Csővezetékekben hosszú távolságra nem szállítható, mert az etanol megköti a
erőforrásból származik, hanem földgáz feldolgozásából.
csővezetékben található vizet és szennyező anyagokat.
Az ETBE gyártásához használt vízmentes alkohol, a bioetanol alapanyaga alap-
vetően két típusú lehet. Egyrészt készülhet keményítő és cukor alapanyagú mező- • Megtámadja a gumi alkatrészeket. Az alkohollal érintkező tömítések jelentős
gazdasági terményekből (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, manióka, cukornád), mértékben (20%) kitágulnak.
másrészt alapulhat a gyártás cellulóz tartalmú biomasszán (növényi eredetű szálak, • Megtámadja a bioalkohol az alumínium alkatrészeket, és mivel több-keve-
rostok) is. Ez utóbbi eljárás azonban kevéssé elterjedt. sebb vizet is tartalmaz, a lemezből készült üzemanyagtartályok sem bírják
Alapanyag bázisát illetően a lignocellulóz alapú alkoholgyártás lehetne ígéretes, sokáig átrozsdásodás nélkül.
de ezzel kapcsolatban kezdeti tapasztalatok állnak rendelkezésre, például Svédor- • Az etanol kenőképessége a benzinénél is rosszabb, ami a befecskendező fúvó-
szágban. A nagy tömegű olcsó alapanyag mellett drága beruházásra és üzemeltetés- kák és a benzinpumpa élettartamára nézve kedvezőtlen.
re, alacsony fokú alkohol kihozatalra lehet számítani. • Hidegindítási problémák.
A bioetanol előnyei: Bioüzemanyag körkép
• A bioetanol alkalmazásakor keletkező kipufogógázok vizsgálatát Francia- A bioüzemanyagok globális termelése 2005-ben elérte a 45 milliárd litert, ebből
országban folytatták le. A vizsgálatokba katalizátoros és katalizátor nélküli 41 milliárd liter volt az etanol.
autókat is bevontak. A vizsgálatok szerint csökkent a szénhidrogének, a szén- A biodízel-előállítás és -felhasználás ma főleg Európára − és kisebb mértékben
monoxid kibocsátása, illetve nem keletkezett számos szennyező anyag, amely az USA-ra − jellemző. 2005-ben a 3,4 milliárd liter globális biodízel termelésből az
a benzin elégetésekor igen. EU 3,1 milliárd litert állított elő. Ennek oka, hogy az EU-ban az összes üzemanyag

28 29
fogyasztáson belül a dízel aránya megközelíti a 60%-ot, ráadásul az EU dízelolajból
nettó importőr, benzinből pedig nettó exportőr.
A 41 milliárd liter etanol a világ jelenlegi benzinfelhasználásának 2%-át teszi ki.
A világ legnagyobb bioetanol-előállítója az Egyesült Államok (2005-ben 16,2 mil-
liárd litert állított elő), megelőzve a korábbi piacvezető Brazíliát (a brazil termelés
15,5 milliárd liter volt 2005-ben). A harmadik legnagyobb termelő Kína (2005-ben
1,3 milliárd liter bioetanolt gyártottak), az Európai Unió jelentős lemaradással a
negyedik helyre szorult, termelése mindössze 0,9 milliárd liter volt 2005-ben.
Nemzetközi kitekintés
Brazíliában kötelező etanol bekeverési arányt írnak elő a benzinben. Ennek telje-
síthetősége nagyban függ a cukor világpiaci árától (Brazília a világ fő cukor-export-
őre, a világtermelés 20 %-át, a világkereskedelem 40%-át adja), hiszen ha konjunktúra
van, akkor nehezen teljesíthető a belső felhasználás bővülésének kielégítése. Előfor-
dult már, 2006. februárjában, hogy csökkenteni kellett a kötelező bekeverési arányt
25%-ról, 20%-ra, amelyet később 23%-ra emeltek, majd 2007. július 1-től visszaállí-
tották a 25%-os keverési arányt. A brazil kormány fontos bevételi forrást lát az etanol
gyártásában, s a termelés duplázódását reméli. A legkézenfekvőbb felvevő piacot az
alacsony szállítási költség miatt az Egyesült Államok jelenti Brazília számára, ám a
magas védővámok és az amerikai bioetanol termelés belső támogatása akadályt gördít
a nagyobb volumenű kivitel elé. (Popp, 2006) Brazília 2005-ben mintegy 2,7 milliárd
liter bioetanolt exportált. A kormány előrejelzése szerint Brazília etanol-gyártása a
2007. májusától számított egy évben 20 milliárd literre nő, az előző évi 17,5 milliárd
literről. A jövő áprilisig tartó egy éves időszakban a brazil etanolexport 3,9 milliárd
literre bővül az egy évvel korábbi (2006) 3,4 milliárd literről. (Reuters, 2007)
Az Egyesült Államok 2005-ben megelőzte Brazíliát a bioetanolgyártásban, ahol
elsődlegesen kukoricából állítanak elő bioetanolt, elsősorban hazai felhasználásra.
Az USA gyártókapacitása gyorsabban bővül Brazíliához képest, de költséghaté-
konyságban komoly a lemaradása. Az USA-ban 1978 óta létezik energiaadó törvény,
melynek révén a kormány adókedvezménnyel és támogatásokkal segíti elő az alter-
natív tüzelőanyagok elterjedését. Ugyancsak előírják a kötelező bekeverési arányt is,
amely jelenleg 4%. Nem szabad elfeledni, hogy ez hatalmas mennyiséget jelent (a
kötelező mennyiség 2006-2012 között 15 milliárd literről 28 milliárd literre nő), hi-
szen a teljes benzinfelhasználás is nagyon jelentős. Kérdéses, hogy a többletigényhez
honnan lehet a kukoricát előteremteni, az export csökkentéséből, a termelés inten-
zitásának növelésből, a jelenlegi termékszerkezet átrendezéséből (pl. szója rovására)
vagy a vetésterületek növeléséből?
Az etanolgyártás növekedésével párhuzamosan nő az etanolgyártás mellék-
termékének mennyisége is. Az etanolgyártás fő mellékterméke a szárított (DDGS)
vagy nedves gabonatörköly (szeszmoslék), amelyet takarmány-kiegészítőként hasz-
nálnak fel. A melléktermék-értékesítés növeli az etanol-gyártás jövedelmezőségét. A
szárítás energiaigényes, viszont a szárított anyag jól tárolható. A nedves állapotban
30
történő felhasználás megköveteli, hogy a gyárak közelében legyenek az állattartó
telepek. Ezzel az energiaköltség csökkenthető.
Biodízel-gyártásban az USA második helyen áll az Európai Unió mögött. Az
amerikai biodízel fő alapanyaga a szója, ahol a termelés – szemben a bioetanollal –
elsősorban exportcélokat szolgál. (Popp, 2006)
EU
Az Európai Unió bioüzemanyag irányelve az összes üzemanyag-felhasználáson
belül 2010-re 5,75%-os piaci részesedést határozott meg a bioüzemanyagok részére.
Ez az EU 25 tagállamában 12,6 millió tonna bioetanol- valamint 11,5 millió ton-
na biodízel felhasználását jelenti majd. Mint tudjuk a legújabb elképzelések szerint
2020-ra a bioüzemanyagok legalább 10%-os kötelező felhasználási arányát kell elér-
ni. Fontos megjegyezni, hogy az etanol és biodízel között átválthatóság van, az egyik
magasabb arányával helyettesíthető a másik alacsonyabb aránya.
Az EU-ban az energiaadózási irányelv (2003/96/EK irányelv, HL L 283, 2003.
október 31.) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy részleges vagy teljes adó-
mentességet alkalmazzanak a megújuló energiaforrásokból előállított üzemanyag-
ok esetében. Ezek az adóelőnyök állami támogatásnak minősülnek, ezért a Bizott-
ság előzetes engedélyeztetése nélkül nem alkalmazhatók. Az EU tagállamaiban
az adókedvezmény jelenleg 0,3-0,6 EUR/l között változik. Néhány tagállamban a
bioüzemanyagokra kötelező felhasználási arányt írnak elő, azaz a nemzeti piacon
forgalmazott üzemanyagok bizonyos %-ának bioüzemanyagnak kell lennie.
Az EU-ban előállított bioetanol mennyiségét 2005-ben mintegy 720 ezer ton-
nára becsülték, ami a világ bioetanol termelésének mintegy 2%-át jelenti, de a belső
felhasználásban jóval nagyobb a jelentősége. A legnagyobb termelők Spanyolország,
Franciaország, Lengyelország és Svédország. Az EU bioetanol-termelésének egyik
legfontosabb nyersanyagát jelenleg a gabonafélék jelentik, illetve a cukorrépa, amely
nem képezi a kvóta részét, ha garantáltan bioüzemanyag gyártásra használják.
Az etanolra magas vámok vannak érvényben, az uniós termelés pedig nem ver-
senyképes a brazil és amerikai gyártáshoz képest. Ezt jelzi, hogy a brazil bioetanol
a jelenlegi vámok mellett is megjelenik az európai piacon. A fejlődő országok főbb
etanoltermelői kedvezményes vám- és vámmentesség mellett már jelenleg is expor-
tőrként jelennek meg az Unió piacán.
Bioetanol termelés az Európai Unió tagországaiban, tonna
2006-ban
Csehország 13 200
Franciaország 234 306
Németország 315 760
Magyarország 4 818
31
fogyasztáson belül a dízel aránya megközelíti a 60%-ot, ráadásul az EU dízelolajból
nettó importőr, benzinből pedig nettó exportőr.
A 41 milliárd liter etanol a világ jelenlegi benzinfelhasználásának 2%-át teszi ki.
A világ legnagyobb bioetanol-előállítója az Egyesült Államok (2005-ben 16,2 mil-
liárd litert állított elő), megelőzve a korábbi piacvezető Brazíliát (a brazil termelés
15,5 milliárd liter volt 2005-ben). A harmadik legnagyobb termelő Kína (2005-ben
1,3 milliárd liter bioetanolt gyártottak), az Európai Unió jelentős lemaradással a
negyedik helyre szorult, termelése mindössze 0,9 milliárd liter volt 2005-ben.
Nemzetközi kitekintés
Brazíliában kötelező etanol bekeverési arányt írnak elő a benzinben. Ennek telje-
síthetősége nagyban függ a cukor világpiaci árától (Brazília a világ fő cukor-export-
őre, a világtermelés 20 %-át, a világkereskedelem 40%-át adja), hiszen ha konjunktúra
van, akkor nehezen teljesíthető a belső felhasználás bővülésének kielégítése. Előfor-
dult már, 2006. februárjában, hogy csökkenteni kellett a kötelező bekeverési arányt
25%-ról, 20%-ra, amelyet később 23%-ra emeltek, majd 2007. július 1-től visszaállí-
tották a 25%-os keverési arányt. A brazil kormány fontos bevételi forrást lát az etanol
gyártásában, s a termelés duplázódását reméli. A legkézenfekvőbb felvevő piacot az
alacsony szállítási költség miatt az Egyesült Államok jelenti Brazília számára, ám a
magas védővámok és az amerikai bioetanol termelés belső támogatása akadályt gördít
a nagyobb volumenű kivitel elé. (Popp, 2006) Brazília 2005-ben mintegy 2,7 milliárd
liter bioetanolt exportált. A kormány előrejelzése szerint Brazília etanol-gyártása a
2007. májusától számított egy évben 20 milliárd literre nő, az előző évi 17,5 milliárd
literről. A jövő áprilisig tartó egy éves időszakban a brazil etanolexport 3,9 milliárd
literre bővül az egy évvel korábbi (2006) 3,4 milliárd literről. (Reuters, 2007)
Az Egyesült Államok 2005-ben megelőzte Brazíliát a bioetanolgyártásban, ahol
elsődlegesen kukoricából állítanak elő bioetanolt, elsősorban hazai felhasználásra.
Az USA gyártókapacitása gyorsabban bővül Brazíliához képest, de költséghaté-
konyságban komoly a lemaradása. Az USA-ban 1978 óta létezik energiaadó törvény,
melynek révén a kormány adókedvezménnyel és támogatásokkal segíti elő az alter-
natív tüzelőanyagok elterjedését. Ugyancsak előírják a kötelező bekeverési arányt is,
amely jelenleg 4%. Nem szabad elfeledni, hogy ez hatalmas mennyiséget jelent (a
kötelező mennyiség 2006-2012 között 15 milliárd literről 28 milliárd literre nő), hi-
szen a teljes benzinfelhasználás is nagyon jelentős. Kérdéses, hogy a többletigényhez
honnan lehet a kukoricát előteremteni, az export csökkentéséből, a termelés inten-
zitásának növelésből, a jelenlegi termékszerkezet átrendezéséből (pl. szója rovására)
vagy a vetésterületek növeléséből?
Az etanolgyártás növekedésével párhuzamosan nő az etanolgyártás mellék-
termékének mennyisége is. Az etanolgyártás fő mellékterméke a szárított (DDGS)
vagy nedves gabonatörköly (szeszmoslék), amelyet takarmány-kiegészítőként hasz-
nálnak fel. A melléktermék-értékesítés növeli az etanol-gyártás jövedelmezőségét. A
szárítás energiaigényes, viszont a szárított anyag jól tárolható. A nedves állapotban
30
történő felhasználás megköveteli, hogy a gyárak közelében legyenek az állattartó
telepek. Ezzel az energiaköltség csökkenthető.
Biodízel-gyártásban az USA második helyen áll az Európai Unió mögött. Az
amerikai biodízel fő alapanyaga a szója, ahol a termelés – szemben a bioetanollal –
elsősorban exportcélokat szolgál. (Popp, 2006)
EU
Az Európai Unió bioüzemanyag irányelve az összes üzemanyag-felhasználáson
belül 2010-re 5,75%-os piaci részesedést határozott meg a bioüzemanyagok részére.
Ez az EU 25 tagállamában 12,6 millió tonna bioetanol- valamint 11,5 millió ton-
na biodízel felhasználását jelenti majd. Mint tudjuk a legújabb elképzelések szerint
2020-ra a bioüzemanyagok legalább 10%-os kötelező felhasználási arányát kell elér-
ni. Fontos megjegyezni, hogy az etanol és biodízel között átválthatóság van, az egyik
magasabb arányával helyettesíthető a másik alacsonyabb aránya.
Az EU-ban az energiaadózási irányelv (2003/96/EK irányelv, HL L 283, 2003.
október 31.) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy részleges vagy teljes adó-
mentességet alkalmazzanak a megújuló energiaforrásokból előállított üzemanyag-
ok esetében. Ezek az adóelőnyök állami támogatásnak minősülnek, ezért a Bizott-
ság előzetes engedélyeztetése nélkül nem alkalmazhatók. Az EU tagállamaiban
az adókedvezmény jelenleg 0,3-0,6 EUR/l között változik. Néhány tagállamban a
bioüzemanyagokra kötelező felhasználási arányt írnak elő, azaz a nemzeti piacon
forgalmazott üzemanyagok bizonyos %-ának bioüzemanyagnak kell lennie.
Az EU-ban előállított bioetanol mennyiségét 2005-ben mintegy 720 ezer ton-
nára becsülték, ami a világ bioetanol termelésének mintegy 2%-át jelenti, de a belső
felhasználásban jóval nagyobb a jelentősége. A legnagyobb termelők Spanyolország,
Franciaország, Lengyelország és Svédország. Az EU bioetanol-termelésének egyik
legfontosabb nyersanyagát jelenleg a gabonafélék jelentik, illetve a cukorrépa, amely
nem képezi a kvóta részét, ha garantáltan bioüzemanyag gyártásra használják.
Az etanolra magas vámok vannak érvényben, az uniós termelés pedig nem ver-
senyképes a brazil és amerikai gyártáshoz képest. Ezt jelzi, hogy a brazil bioetanol
a jelenlegi vámok mellett is megjelenik az európai piacon. A fejlődő országok főbb
etanoltermelői kedvezményes vám- és vámmentesség mellett már jelenleg is expor-
tőrként jelennek meg az Unió piacán.
Bioetanol termelés az Európai Unió tagországaiban, tonna
2006-ban
Csehország 13 200
Franciaország 234 306
Németország 315 760
Magyarország 4 818
31
 Olaszország 102 400 Görögország 75 000
Hollandia 11 680 Magyarország 12 000
Írország 760 Olaszország 857 000
Lettország 9 600 Egyesült Királyság 445 000
Litvánia 14 000 Lettország 8 000
Lengyelország 104 000 Litvánia 10 000
Spanyolország 317 000 Málta 3 000
Svédország 57 600 Lengyelország 150 000
Összesen: 1 185 524 Portugália 146 000
(Forrás: European Union of Ethanol Producers) Szlovákia 89 000
Szlovénia 17 000
Biodízel az EU-ban
Unióban évente 230 millió tonna dízelt használnak fel. A bioüzemanyagok je- Spanyolország 224 000
lenlegi részaránya 0,6%, a 2010-re várt 5,75%-kal szemben. A célkitűzés teljesíté- Svédország 52 000
séhez 14,5 millió tonna biodízelt kellene előállítani. Az Európai Unió a világ legna- Összesen: 6 069 000
gyobb biodízel előállítója (a világ termelésének 90%-át reprezentálja), 2005-ben ez
(Forrás: European Biodiesel Board)
a mennyiség 3,2 millió tonna volt. Az Unió ezzel szemben, jelenleg 6,5 millió ton-
nás termelési kapacitással rendelkezik, amely egy év alatt akár 25%-al is bővülhet. Az Európai Unió 2005-ben a repcemag és repceolaj tekintetében nettó impor-
(European Biodiesel Board) Látható tehát, hogy a kapacitások túlzóak, a közösség tőrré vált, a biodízelgyártók repceolaj iránti keresletének növekedésével párhuzamo-
országaiban előállított alapanyag mennyiséghez képest. san emelkedett a napraforgóolaj élelmezési célú behozatala, ugyanakkor csökkent
A tagállamok közül a legnagyobb termelési részesedéssel Németország, Fran- a napraforgómag-import. Növényi olajokból az EU nettó importőri pozíciójának
ciaország és Olaszország rendelkezik. A biodízel elsődleges alapanyaga a repce és a erősödése várható a jövőben. Európában a pálmaolajból előállított biodízelt jelenleg
napraforgómag. Biodízel-gyártásban az USA második helyen áll az Európai Unió általában 15%-ban keverik a repcéből készült biodízelhez. A biodízel alapanyagaira
mögött. Az amerikai biodízel fő alapanyaga a szója, ahol a termelés – szemben a alacsony (illetve olajosmagvak esetében nulla) a vám. Ezen termékekből várhatóan
bioetanollal – elsősorban exportcélokat szolgál. (Popp, 2006) növekszik majd az uniós import, hiszen az irányelvekben kitűzött bekeverési ará-
nyok kielégítéséhez nem elegendő az EU belső nyersanyagtermelése.
Biodízel termelés az Európai Unió tagországaiban, Európában a repce a legkézenfekvőbb alapanyag, hektáronként 27,4 GJ ener-
tonna gia nyerhető ki belőle, amely duplája a befektetett energiamennyiségnek. Biodízel
2006-ban
alapanyagként Európában 36 millió tonna kellene, de a jelenlegi éves termelés csak
Ausztria 134 000
15,5 millió tonna. Ez importot eredményez a Közösség országaiba.
Belgium 85 000
Magyarország
Ciprus 2 000
Biodízel Magyarországon
Csehország 203 000 A jelenlegi gázolaj fogyasztásunk 2,2-2,3 millió tonna körül mozog. A 2010.
Dánia 81 000 évi cél eléréséhez kb. 180 ezer tonna biodízel bekeverésére lesz szükség. (Az FVM
Észtország 20 000 biodízelből 200 ezer tonna előállítását tartja reálisnak 2013-ra.) Noha a biodízel és a
hagyományos gázolaj energiatartalma kevésbé tér el, mint a benziné és a bioetanolé,
Franciaország 775 000
az energiatartalomra vetített 5,75%-os bekeverési arány a biodízel vonatkozásában
Németország 2 681 000 6,51 térfogatszázalék bekeverését jelenti.

32 33
 Olaszország 102 400 Görögország 75 000
Hollandia 11 680 Magyarország 12 000
Írország 760 Olaszország 857 000
Lettország 9 600 Egyesült Királyság 445 000
Litvánia 14 000 Lettország 8 000
Lengyelország 104 000 Litvánia 10 000
Spanyolország 317 000 Málta 3 000
Svédország 57 600 Lengyelország 150 000
Összesen: 1 185 524 Portugália 146 000
(Forrás: European Union of Ethanol Producers) Szlovákia 89 000
Szlovénia 17 000
Biodízel az EU-ban
Unióban évente 230 millió tonna dízelt használnak fel. A bioüzemanyagok je- Spanyolország 224 000
lenlegi részaránya 0,6%, a 2010-re várt 5,75%-kal szemben. A célkitűzés teljesíté- Svédország 52 000
séhez 14,5 millió tonna biodízelt kellene előállítani. Az Európai Unió a világ legna- Összesen: 6 069 000
gyobb biodízel előállítója (a világ termelésének 90%-át reprezentálja), 2005-ben ez
(Forrás: European Biodiesel Board)
a mennyiség 3,2 millió tonna volt. Az Unió ezzel szemben, jelenleg 6,5 millió ton-
nás termelési kapacitással rendelkezik, amely egy év alatt akár 25%-al is bővülhet. Az Európai Unió 2005-ben a repcemag és repceolaj tekintetében nettó impor-
(European Biodiesel Board) Látható tehát, hogy a kapacitások túlzóak, a közösség tőrré vált, a biodízelgyártók repceolaj iránti keresletének növekedésével párhuzamo-
országaiban előállított alapanyag mennyiséghez képest. san emelkedett a napraforgóolaj élelmezési célú behozatala, ugyanakkor csökkent
A tagállamok közül a legnagyobb termelési részesedéssel Németország, Fran- a napraforgómag-import. Növényi olajokból az EU nettó importőri pozíciójának
ciaország és Olaszország rendelkezik. A biodízel elsődleges alapanyaga a repce és a erősödése várható a jövőben. Európában a pálmaolajból előállított biodízelt jelenleg
napraforgómag. Biodízel-gyártásban az USA második helyen áll az Európai Unió általában 15%-ban keverik a repcéből készült biodízelhez. A biodízel alapanyagaira
mögött. Az amerikai biodízel fő alapanyaga a szója, ahol a termelés – szemben a alacsony (illetve olajosmagvak esetében nulla) a vám. Ezen termékekből várhatóan
bioetanollal – elsősorban exportcélokat szolgál. (Popp, 2006) növekszik majd az uniós import, hiszen az irányelvekben kitűzött bekeverési ará-
nyok kielégítéséhez nem elegendő az EU belső nyersanyagtermelése.
Biodízel termelés az Európai Unió tagországaiban, Európában a repce a legkézenfekvőbb alapanyag, hektáronként 27,4 GJ ener-
tonna gia nyerhető ki belőle, amely duplája a befektetett energiamennyiségnek. Biodízel
2006-ban
alapanyagként Európában 36 millió tonna kellene, de a jelenlegi éves termelés csak
Ausztria 134 000
15,5 millió tonna. Ez importot eredményez a Közösség országaiba.
Belgium 85 000
Magyarország
Ciprus 2 000
Biodízel Magyarországon
Csehország 203 000 A jelenlegi gázolaj fogyasztásunk 2,2-2,3 millió tonna körül mozog. A 2010.
Dánia 81 000 évi cél eléréséhez kb. 180 ezer tonna biodízel bekeverésére lesz szükség. (Az FVM
Észtország 20 000 biodízelből 200 ezer tonna előállítását tartja reálisnak 2013-ra.) Noha a biodízel és a
hagyományos gázolaj energiatartalma kevésbé tér el, mint a benziné és a bioetanolé,
Franciaország 775 000
az energiatartalomra vetített 5,75%-os bekeverési arány a biodízel vonatkozásában
Németország 2 681 000 6,51 térfogatszázalék bekeverését jelenti.

32 33
 Magyarországon az első számú termesztett olajos növény a napraforgó, majd azt
követi a repce. A napraforgót étolaj készítésre használják fel, így a repce áll inkább
rendelkezésre biodízel alapanyagként.
2005-ben kb. 145 ezer hektáron vetettek repcét, amely 281 ezer tonna repcemag
termést eredményezett. A 145 ezer hektáros kiterjedés nagyjából megfelel a termő-
helyi optimumnak. A nemzetközi versenyképesség tekintetében hektáronként 2,5 –
3 tonna terméshozamot kellene elérni, ám az eddigi rekordtermés esetében a hozam
2 tonna körüli volt hektáronként. 3 tonna termésre van szükség, hogy hektáronként
elérhető legyen az 1,5 tonna biodízel alapanyag.
A repcemag értékesítése jól megoldott, főleg a német piac keresi, éppen a
biodízel feldolgozás miatt. A 2005-ös évi termés több mint 90%-át még az év vége
előtt kivitték az országból. 2007-től az EU az új tagországokban is támogatja az
energetikai célú növénytermesztést, amely lendületet ad az energetikai célú nö-
vénytermesztésnek.
Magyarországon már kialakultak feldolgozó kapacitások, Kunhegyesen, Má-
tészalkán (ez utóbbi 12 ezer tonna napraforgóból 5 ezer tonna biodízel termelé-
sét tervezi évente). A MOL 150 ezer tonna éves kapacitású biodízel üzem építését
tervezi komáromi telephelyén, a MOL Nyrt. és az osztrák tulajdonban levő Rossi
Beteiligungs GmbH közös vállalkozásában, amelynek 25%+1 részvénye a MOL tu-
lajdonát képezi. A MOL 120 ezer tonna biodízelt kötött le saját részére a várt terme-
lésből. 2006-ban már beszerzési tendert is hirdettek, amelynek eredményeként évi
200 ezer tonna alapanyagra kötnek szerződést. Az Öko-Line bábolnai üzemében
2007-ben 25 ezer tonna, 2008-tól pedig évi 50 ezer tonna zöld üzemanyag előállí-
tását tervezik.
A jövedéki adóra vonatkozó szabálymódosítás lendületet adott a hazai biodízel
fejlesztéseknek. A tervezett és bejelentett biodízel-előállító üzemek kapacitása ös�-
szesen több mint 400 ezer tonnára tehető, ami mintegy 1,3 millió tonna olajosmag
feldolgozását tenné szükségessé. Ez az alapanyag mennyiség akkor sem áll rendel-
kezésre, ha az összes megtermelt repcemag és a hazai fogyasztáson felüli naprafor-
gómag bioüzemanyag célú feldolgozásra kerül. (Popp, 2006)
Bioetanol Magyarországon
A hazai mezőgazdasági termékszerkezet miatt (gabonatermelés túlsúlya), az
agáriumban elsősorban az etanol előállítás távlatait mérlegelik. Az FVM reális célki-
tűzésnek tartja (2006), hogy 2013-ra 490 ezer tonna bioetanolt állítson elő az ország,
amelyből 350 ezer tonna exportcélokat szolgálhatna. A KEOP a támogatások vonat-
kozásában ezzel szemben mintegy négyszeres kapacitás kiépítését irányozta elő.
A 2010-re elvárt bekeverési arány teljesítése esetén (energiatartalom alapján szá-
mított 5,75%-os cél) 144 ezer tonna bioetanol felhasználására kerülhet sor a ben-
zinben. Az energiatartalomra vetített 5,75%-os bekeverési arány a bioetanolnál 8,61
térfogatszázalék bekeverését jelenti. Ha a bekeverés továbbra is ETBE formájában
34
történik, akkor az ETBE bioetanoltól eltérő energiatartalma és sűrűsége következ-
tében módosul a bioetanol-szükséglet, 2010-ben 106 ezer tonna bioetanol ETBE
formájában történő bekeverése valószínűsíthető. (Popp, 2006)
A bioetanolt idehaza kukoricából és cukorrépából célszerű előállítani. Folynak
kísérletek cukorcirokkal, melasszal is. A cukorcirokot a Karcagi Kutatóintézetben
még a nyolcvanas években kipróbálták, termesztésénél hígtrágya használattal 60-70
tonna, 18-24% cukortartalmú hozamokat is elértek hektáronként. Melaszból a Győ-
ri Szeszgyárban állítanak elő alkoholt 40 millió liter/év kapacitású referenciaüzem-
ben. A melasz, mint cukoripari melléktermék olcsó önköltségű alkoholt ad (50-70
Ft/l), de ez feltételezi a cukrot is. A cukorgyártás viszont az ismert okok miatt nem
néz nagy perspektíva elé Magyarországon.
A biotenol előállítása biztos felvevő piacot jelentene a gabonát, cukorrépát ter-
mesztő gazdák számára. A gabonák értékesítési lehetőségeinek állandó bizonytalan-
sága miatt, no meg a hazai mezőgazdaság túlzottan gabonatermelésre koncentráló
szerkezete miatt is, a termelőket segítő megoldásnak kínálkozik a gabonafölösleg
alkoholgyártásra történő átcsoportosítása. A cukorrépa etanolgyártásra való hasz-
nosítását idehaza indokolhatja a cukorrépa vetésterületének várható csökkenése. Az
EU cukorrendtartási reformjának következtében harmadával csökkenhet a cukor-
répa vetésterülete.
2005-ben 10 000 tonna bioetanolt gyártottak Magyarországon. A jelenleg meg-
levő bioetanol-kapacitás mintegy 80 ezer tonnára tehető, ami Szabadegyházán és
Győrben található. Az itt végrehajtott kapacitásbővítések lehetővé tennék, hogy a
2010-es célkitűzéseket a létező kapacitásokkal kielégítsék.
Mivel sokan vélik, hogy a jövőben exportlehetőségek is kínálkoznak, ezért
több mint 20 helyszínen terveznek beruházásokat (Martfű, Csurgó, Marcali,
Tápiószele, Hajdúsámson, Szabadegyháza - akár 1 millió tonna, Győr, Mohács,
Gönyű, és Kaba). 2006 őszéig mintegy 7,5 millió tonna kukorica és 1 millió tonna
búza feldolgozására alkalmas üzem létesítését jelentették be a különböző befekte-
tői csoportok. (Popp, 2006) A kb. 9 millió tonna gabonából 3 millió tonna bioetanolt
lehetne előállítani. Ezt az alapanyag mennyiséget hazai termelésből nem lehet biz-
tonságosan kielégíteni, reálisan 3-5 millió tonna alapanyag gazdaságos előállítá-
sával lehet számolni évente.
III.5. Melléktermékek és hulladékok hasznosítása
Bár eltérőek a mennyiségi becslések a szántóföldi melléktermékek, kertészeti
hulladékok, mezőgazdasági termények feldolgozásakor keletkező melléktermékek
és hulladékok mennyiségével kapcsolatban, átlagosan évi 10 millió tonna ebbe
a körbe tartozó biomassza képződik, melynek 40-45%-át lehet energetikai célra
hasznosítani. Természetesen a hasznosítást befolyásolja az előállított energia költ-
sége, s a támogatások lehetősége. A költségek egy jelentős részét a begyűjtési kör-
35
 Magyarországon az első számú termesztett olajos növény a napraforgó, majd azt
követi a repce. A napraforgót étolaj készítésre használják fel, így a repce áll inkább
rendelkezésre biodízel alapanyagként.
2005-ben kb. 145 ezer hektáron vetettek repcét, amely 281 ezer tonna repcemag
termést eredményezett. A 145 ezer hektáros kiterjedés nagyjából megfelel a termő-
helyi optimumnak. A nemzetközi versenyképesség tekintetében hektáronként 2,5 –
3 tonna terméshozamot kellene elérni, ám az eddigi rekordtermés esetében a hozam
2 tonna körüli volt hektáronként. 3 tonna termésre van szükség, hogy hektáronként
elérhető legyen az 1,5 tonna biodízel alapanyag.
A repcemag értékesítése jól megoldott, főleg a német piac keresi, éppen a
biodízel feldolgozás miatt. A 2005-ös évi termés több mint 90%-át még az év vége
előtt kivitték az országból. 2007-től az EU az új tagországokban is támogatja az
energetikai célú növénytermesztést, amely lendületet ad az energetikai célú nö-
vénytermesztésnek.
Magyarországon már kialakultak feldolgozó kapacitások, Kunhegyesen, Má-
tészalkán (ez utóbbi 12 ezer tonna napraforgóból 5 ezer tonna biodízel termelé-
sét tervezi évente). A MOL 150 ezer tonna éves kapacitású biodízel üzem építését
tervezi komáromi telephelyén, a MOL Nyrt. és az osztrák tulajdonban levő Rossi
Beteiligungs GmbH közös vállalkozásában, amelynek 25%+1 részvénye a MOL tu-
lajdonát képezi. A MOL 120 ezer tonna biodízelt kötött le saját részére a várt terme-
lésből. 2006-ban már beszerzési tendert is hirdettek, amelynek eredményeként évi
200 ezer tonna alapanyagra kötnek szerződést. Az Öko-Line bábolnai üzemében
2007-ben 25 ezer tonna, 2008-tól pedig évi 50 ezer tonna zöld üzemanyag előállí-
tását tervezik.
A jövedéki adóra vonatkozó szabálymódosítás lendületet adott a hazai biodízel
fejlesztéseknek. A tervezett és bejelentett biodízel-előállító üzemek kapacitása ös�-
szesen több mint 400 ezer tonnára tehető, ami mintegy 1,3 millió tonna olajosmag
feldolgozását tenné szükségessé. Ez az alapanyag mennyiség akkor sem áll rendel-
kezésre, ha az összes megtermelt repcemag és a hazai fogyasztáson felüli naprafor-
gómag bioüzemanyag célú feldolgozásra kerül. (Popp, 2006)
Bioetanol Magyarországon
A hazai mezőgazdasági termékszerkezet miatt (gabonatermelés túlsúlya), az
agáriumban elsősorban az etanol előállítás távlatait mérlegelik. Az FVM reális célki-
tűzésnek tartja (2006), hogy 2013-ra 490 ezer tonna bioetanolt állítson elő az ország,
amelyből 350 ezer tonna exportcélokat szolgálhatna. A KEOP a támogatások vonat-
kozásában ezzel szemben mintegy négyszeres kapacitás kiépítését irányozta elő.
A 2010-re elvárt bekeverési arány teljesítése esetén (energiatartalom alapján szá-
mított 5,75%-os cél) 144 ezer tonna bioetanol felhasználására kerülhet sor a ben-
zinben. Az energiatartalomra vetített 5,75%-os bekeverési arány a bioetanolnál 8,61
térfogatszázalék bekeverését jelenti. Ha a bekeverés továbbra is ETBE formájában
34
történik, akkor az ETBE bioetanoltól eltérő energiatartalma és sűrűsége következ-
tében módosul a bioetanol-szükséglet, 2010-ben 106 ezer tonna bioetanol ETBE
formájában történő bekeverése valószínűsíthető. (Popp, 2006)
A bioetanolt idehaza kukoricából és cukorrépából célszerű előállítani. Folynak
kísérletek cukorcirokkal, melasszal is. A cukorcirokot a Karcagi Kutatóintézetben
még a nyolcvanas években kipróbálták, termesztésénél hígtrágya használattal 60-70
tonna, 18-24% cukortartalmú hozamokat is elértek hektáronként. Melaszból a Győ-
ri Szeszgyárban állítanak elő alkoholt 40 millió liter/év kapacitású referenciaüzem-
ben. A melasz, mint cukoripari melléktermék olcsó önköltségű alkoholt ad (50-70
Ft/l), de ez feltételezi a cukrot is. A cukorgyártás viszont az ismert okok miatt nem
néz nagy perspektíva elé Magyarországon.
A biotenol előállítása biztos felvevő piacot jelentene a gabonát, cukorrépát ter-
mesztő gazdák számára. A gabonák értékesítési lehetőségeinek állandó bizonytalan-
sága miatt, no meg a hazai mezőgazdaság túlzottan gabonatermelésre koncentráló
szerkezete miatt is, a termelőket segítő megoldásnak kínálkozik a gabonafölösleg
alkoholgyártásra történő átcsoportosítása. A cukorrépa etanolgyártásra való hasz-
nosítását idehaza indokolhatja a cukorrépa vetésterületének várható csökkenése. Az
EU cukorrendtartási reformjának következtében harmadával csökkenhet a cukor-
répa vetésterülete.
2005-ben 10 000 tonna bioetanolt gyártottak Magyarországon. A jelenleg meg-
levő bioetanol-kapacitás mintegy 80 ezer tonnára tehető, ami Szabadegyházán és
Győrben található. Az itt végrehajtott kapacitásbővítések lehetővé tennék, hogy a
2010-es célkitűzéseket a létező kapacitásokkal kielégítsék.
Mivel sokan vélik, hogy a jövőben exportlehetőségek is kínálkoznak, ezért
több mint 20 helyszínen terveznek beruházásokat (Martfű, Csurgó, Marcali,
Tápiószele, Hajdúsámson, Szabadegyháza - akár 1 millió tonna, Győr, Mohács,
Gönyű, és Kaba). 2006 őszéig mintegy 7,5 millió tonna kukorica és 1 millió tonna
búza feldolgozására alkalmas üzem létesítését jelentették be a különböző befekte-
tői csoportok. (Popp, 2006) A kb. 9 millió tonna gabonából 3 millió tonna bioetanolt
lehetne előállítani. Ezt az alapanyag mennyiséget hazai termelésből nem lehet biz-
tonságosan kielégíteni, reálisan 3-5 millió tonna alapanyag gazdaságos előállítá-
sával lehet számolni évente.
III.5. Melléktermékek és hulladékok hasznosítása
Bár eltérőek a mennyiségi becslések a szántóföldi melléktermékek, kertészeti
hulladékok, mezőgazdasági termények feldolgozásakor keletkező melléktermékek
és hulladékok mennyiségével kapcsolatban, átlagosan évi 10 millió tonna ebbe
a körbe tartozó biomassza képződik, melynek 40-45%-át lehet energetikai célra
hasznosítani. Természetesen a hasznosítást befolyásolja az előállított energia költ-
sége, s a támogatások lehetősége. A költségek egy jelentős részét a begyűjtési kör-
35
zet nagysága befolyásolja, amely megszabja a szállítási távolságokat, a feldolgozó duló anyaggal és az oltóiszappal. A folyamatos biogáztermelő berendezéseket folya-
kapacitások elhelyezését és nagyságát. Ma legfeljebb a pellett készítés és felhasz- matosan töltik fel nyersanyaggal, amely azonos mennyiségű erjesztett iszapot szorít
nálás versenyképes, de az emelkedő gáz és olajárak egyre nagyobb kedvet fognak ki a tartályból. Ezeknek a készülékeknek az előnye, hogy a baktériumok rendszeres
teremteni a hulladékok hasznosításához. utánpótlása esetén megközelítőleg állandó a biogáztermelés és a folyamat jobban
Az alternatívák tényleges bevezetésének lehetőségét megakadályozzák, gátolják szabályozható. A fermentálás hőigényes, külső energia-befektetést igényel. Ezt a
vagy lassítják a meglévő infrastruktúrák. Hiába versenyképes a pellett mint tüze- megtermelt biogázból származó energia közel negyedével lehet biztosítani.
lőanyag, ha valakinek ki kell cserélni pl. a gázkazánját pellett égőre, vagy ki kell Biogáz termelésre lényegében bármilyen szerves hulladék alkalmas. A leg-
alakítani a tárolási kapacitásokat, s ezzel olyan beruházást kell megtennie, amely fontosabb biogáz alapanyagok az állattenyésztés során keletkező hígtrágya,
megtérülése közép vagy hosszútávú vagy olyan magas, hogy a lakosság többsége almostrágya, vágóhídi hulladékok, zsírok, élelmiszeripari, takarmánygyártási,
számára nem megfizethető. A szükséges strukturális változtatásokat csak jelentős szeszipari hulladékok, használt étolaj, ételmaradékok, biohulladékok, szennyvíz-
áremelkedések kényszeríthetnek ki, de mivel az energiahordozók ára a piaci me- iszap célirányos növénytermesztés terményei (silókukorica, rozs, cukorcirok, csi-
chanizmusok, illetve a fosszilis energiaigények miatt összekapcsolódnak, ezért a csóka, zöldségfélék, fűfélék).
jövőben sem várhatók lényeges árkülönbségek. Az összekapcsolódás oka, hogy az
Különböző kiinduló szerves-anyagból kinyerhető biogáz mennyiségek
alternatív üzemanyagok, tüzelőanyagok előállításához, de magához a primer ener-
giaforrás megtermeléséhez is fosszilis energiahordozókat használnak. Így illúzió azt Hasznosítható
hinni, hogy a bioüzemanyagok ára elszakadhat a fosszilis energiahordozók árának Átlag
biogáz (l/kg)
emelkedésétől. Persze akad kivétel, mint pl. a biogáz, amikor a szekunder energia-
sertés 445 338
hordozóból nyert energia fedezi az energia előállítás teljes költségét.
szarvasmarha 200 152
Biogáz hasznosítás
Állati trágya baromfi (csirke) 465 353
A biogáz szénhidrát-, illetve cellulóz tartalmú, valamint fehérjéket és zsírokat
tartalmazó szerves hulladékok anaerob szervezetek hatására, mezofil hőmérsékle- ló 250 190
ten (30-40 °C) végbemenő bomlásának (biodegradáció, rothadás, erjedés) gázne- juh 200 152
mű, rendszerint éghető terméke, amely - ammónia, kén-hidrogén, szén-monoxid és búzaszalma 250 190
szén-dioxid mellett - legnagyobbrészt metánból áll.
rozsszalma 250 190
A biogáz mesterséges előállításához szerves anyagra, levegőtől elzárt környezet-
re, állandó hőmérsékletre, folyamatos keverésre, kellő mértékben aprított szerves Mezőgazdasági zabszalma 300 228
anyagra, metanogén és acidogén baktériumok egymással szimbiózisban tevékeny- melléktermék kukoricaszár, csutka 420 319
kedő törzseinek megfelelő arányú jelenlétére van szükség. A biogáz-képződés során napraforgószár 300 228
a szerves vegyületek a baktériumok közreműködésével egyszerűbb vegyületekre
bomlanak (savas fázis), majd szétesnek alkotóelemeikre, metán gázra (kb. 60-70%) repceszalma 200 152
és szén-dioxidra (kb. 30-40%), illetve a kiinduló anyagoktól függően különböző ele- fű 415 315
mekre (H, N, S stb.) (metanogén fázis). Kertészeti növény- elefántfű 495 376
Biomasszából biogázt mezofil és termofil körülmények között lehet előállíta-
maradék nád-káka 215 163
ni. Mezofil körülmények között, 35 °C körüli hőmérsékleten, kb. 25 napos átfutási
idővel, míg termofil körülmények között 56 °C körüli hőmérsékleten, kb. 15 napos lomb 250 190
erjesztés során nyerhető ki a biogáz. Létezik továbbá biogáz reaktor is, ahol a gáz- Szennyvíziszap 525 399
képződés néhány óra alatt lezajlik, de a depóniagáz kinyeréséhez (hulladéklerakó
telepek) 15-20 évre is szükség van. A biogáz összetétele és fűtőértéke nagymértékben függ a kiindulási szerves
A biogáz termelése fermentorban történik, amely működhet folyamatosan és anyagtól és a technológiától. A biogázok átlagos fűtőértéke: 22,0 MJ/m3. Általában
szakaszosan. A batch biogáz-termelő berendezéseket időszakosan töltik fel a kiin- elfogadott érték szerint 1 számosállat napi trágyamennyiségével termelhető biogáz

36 37
zet nagysága befolyásolja, amely megszabja a szállítási távolságokat, a feldolgozó duló anyaggal és az oltóiszappal. A folyamatos biogáztermelő berendezéseket folya-
kapacitások elhelyezését és nagyságát. Ma legfeljebb a pellett készítés és felhasz- matosan töltik fel nyersanyaggal, amely azonos mennyiségű erjesztett iszapot szorít
nálás versenyképes, de az emelkedő gáz és olajárak egyre nagyobb kedvet fognak ki a tartályból. Ezeknek a készülékeknek az előnye, hogy a baktériumok rendszeres
teremteni a hulladékok hasznosításához. utánpótlása esetén megközelítőleg állandó a biogáztermelés és a folyamat jobban
Az alternatívák tényleges bevezetésének lehetőségét megakadályozzák, gátolják szabályozható. A fermentálás hőigényes, külső energia-befektetést igényel. Ezt a
vagy lassítják a meglévő infrastruktúrák. Hiába versenyképes a pellett mint tüze- megtermelt biogázból származó energia közel negyedével lehet biztosítani.
lőanyag, ha valakinek ki kell cserélni pl. a gázkazánját pellett égőre, vagy ki kell Biogáz termelésre lényegében bármilyen szerves hulladék alkalmas. A leg-
alakítani a tárolási kapacitásokat, s ezzel olyan beruházást kell megtennie, amely fontosabb biogáz alapanyagok az állattenyésztés során keletkező hígtrágya,
megtérülése közép vagy hosszútávú vagy olyan magas, hogy a lakosság többsége almostrágya, vágóhídi hulladékok, zsírok, élelmiszeripari, takarmánygyártási,
számára nem megfizethető. A szükséges strukturális változtatásokat csak jelentős szeszipari hulladékok, használt étolaj, ételmaradékok, biohulladékok, szennyvíz-
áremelkedések kényszeríthetnek ki, de mivel az energiahordozók ára a piaci me- iszap célirányos növénytermesztés terményei (silókukorica, rozs, cukorcirok, csi-
chanizmusok, illetve a fosszilis energiaigények miatt összekapcsolódnak, ezért a csóka, zöldségfélék, fűfélék).
jövőben sem várhatók lényeges árkülönbségek. Az összekapcsolódás oka, hogy az
Különböző kiinduló szerves-anyagból kinyerhető biogáz mennyiségek
alternatív üzemanyagok, tüzelőanyagok előállításához, de magához a primer ener-
giaforrás megtermeléséhez is fosszilis energiahordozókat használnak. Így illúzió azt Hasznosítható
hinni, hogy a bioüzemanyagok ára elszakadhat a fosszilis energiahordozók árának Átlag
biogáz (l/kg)
emelkedésétől. Persze akad kivétel, mint pl. a biogáz, amikor a szekunder energia-
sertés 445 338
hordozóból nyert energia fedezi az energia előállítás teljes költségét.
szarvasmarha 200 152
Biogáz hasznosítás
Állati trágya baromfi (csirke) 465 353
A biogáz szénhidrát-, illetve cellulóz tartalmú, valamint fehérjéket és zsírokat
tartalmazó szerves hulladékok anaerob szervezetek hatására, mezofil hőmérsékle- ló 250 190
ten (30-40 °C) végbemenő bomlásának (biodegradáció, rothadás, erjedés) gázne- juh 200 152
mű, rendszerint éghető terméke, amely - ammónia, kén-hidrogén, szén-monoxid és búzaszalma 250 190
szén-dioxid mellett - legnagyobbrészt metánból áll.
rozsszalma 250 190
A biogáz mesterséges előállításához szerves anyagra, levegőtől elzárt környezet-
re, állandó hőmérsékletre, folyamatos keverésre, kellő mértékben aprított szerves Mezőgazdasági zabszalma 300 228
anyagra, metanogén és acidogén baktériumok egymással szimbiózisban tevékeny- melléktermék kukoricaszár, csutka 420 319
kedő törzseinek megfelelő arányú jelenlétére van szükség. A biogáz-képződés során napraforgószár 300 228
a szerves vegyületek a baktériumok közreműködésével egyszerűbb vegyületekre
bomlanak (savas fázis), majd szétesnek alkotóelemeikre, metán gázra (kb. 60-70%) repceszalma 200 152
és szén-dioxidra (kb. 30-40%), illetve a kiinduló anyagoktól függően különböző ele- fű 415 315
mekre (H, N, S stb.) (metanogén fázis). Kertészeti növény- elefántfű 495 376
Biomasszából biogázt mezofil és termofil körülmények között lehet előállíta-
maradék nád-káka 215 163
ni. Mezofil körülmények között, 35 °C körüli hőmérsékleten, kb. 25 napos átfutási
idővel, míg termofil körülmények között 56 °C körüli hőmérsékleten, kb. 15 napos lomb 250 190
erjesztés során nyerhető ki a biogáz. Létezik továbbá biogáz reaktor is, ahol a gáz- Szennyvíziszap 525 399
képződés néhány óra alatt lezajlik, de a depóniagáz kinyeréséhez (hulladéklerakó
telepek) 15-20 évre is szükség van. A biogáz összetétele és fűtőértéke nagymértékben függ a kiindulási szerves
A biogáz termelése fermentorban történik, amely működhet folyamatosan és anyagtól és a technológiától. A biogázok átlagos fűtőértéke: 22,0 MJ/m3. Általában
szakaszosan. A batch biogáz-termelő berendezéseket időszakosan töltik fel a kiin- elfogadott érték szerint 1 számosállat napi trágyamennyiségével termelhető biogáz

36 37
energiatartalma 0,8 kg tüzelőolajéval egyenlő. A gyakorlatban elérhető szélső érté-
kek 0,2-1,0 kg tüzelőolajnak megfelelő energiatermelés.
A megtermelt biogázt fűtési igények kielégítésére (gázkazánokban) és/vagy
villamosenergia-termelésre, földgáz-hálózatra táplálásra is lehet használni. A
biogáz-fejlesztés után visszamaradó erjesztett trágyát biotrágyának (biohumusz)
nevezik, ami teljes értékű, jól kezelhető, szagtalan, kertek, parkok trágyázására jól
használható anyag.
A szerves anyagok bomlása a kommunális hulladéklerakókon, tekintettel a lerakott
szervesanyagok jelentős mennyiségére, levegőtől elzártan, szintén végbemegy, amelynek
mellékterméke az ún. depónia gáz. A gázképződés folyamata lassú, 15-20 évig is eltart-
hat. A gázt gázkinyerő kutak segítségével termelik ki. A rendezetten lerakott hulladék-
rétegbe függőlegesen telepített, alkalmasan kiképzett, rendszerint műanyagból készített
perforált cső, amely a mélyebb rétegekben keletkező biogáz kinyerését teszi lehetővé.
Hasonlóan fontos lehet a szennyvíztelepi biogáz hasznosítása is. Magyarorszá-
gon évente kb. 700 ezer tonna települési szennyvíziszap keletkezik. Ennek közel fe-
lét hulladéklerakókban helyezik el, 40%-ot a mezőgazdaságban felhasználják (kom-
posztálás, talajba injektálás). A viszonylag jelentős beruházási és állandó költségek
miatt legalább 10 ezer lakos-egyenértékre, míg villamos és hőenergiát termelő egy-
ségek esetén 20 ezer lakos-egyenértékre gazdaságos hasznosítást tervezni.
A termelt gáz felhasználásánál arra kell törekedni, hogy a keletkezés helyéhez
közel kerüljön hasznosításra. A gáz leggazdaságosabb felhasználását a kazánban
történő elégetés biztosítja, mert az elérhető hatásfok 80% körüli.
A biogáz hasznosítás előnye, hogy egyébként költségesen kezelendő hulla-
dékok ártalmatlanítását lehet elvégezni, miközben energia és mezőgazdasági
tápanyag termelődik.
Magyarországtól eltekintve széles körben működő, bejáratott technológiáról van
szó, de hasznosító üzemek már találhatóak nálunk is (Győr, Nyíregyháza, Szeged,
Délpest, Jászapáti, Nyírbátor, stb.).
Komposztálás
Manapság az energetikai célú felhasználás háttérbe szorítja a biomassza
komposztálással történő hasznosítását. Pedig energiát úgy is „termelhetünk”,
ha nem pocsékolunk energiát. A tárgyalt felhasználási lehetőségek mindegyike
jelentős energiafelhasználással jár, vagy a szállítás, vagy a szükséges mellékanya-
gok, vagy a feldolgozási folyamatok energiaigénye miatt is. Ám másképpen is
gondolkodhatunk! A földet termékeny állapotban kell tartanunk. Ezt manapság
művi módon tesszük. A műtrágyák előállítása energiaigényes, különösen, ha az
egész, un. virtuális energiaszükségletet nézzük. A felhasznált energiának a nagy-
ságrendjét akkor látjuk helyesen, ha figyelembe vesszük, hogy a bevitt műtrágya
jelentéktelen - kb. tized része - hasznosul a növény számára, jelentősebb része
pedig környezetszennyezést okoz.
38
A jelenlegi logika, hogy gyűjtsük össze a keletkezett szerves hulladékokat, köz-
vetlenül vagy átalakítás után égessük el azokat. Ebből nyerünk energiát. Azután en-
nél sokkal több energia befektetésével termelünk környezetszennyező anyagokat,
amelyek helyettesítik azt az elégetett szerves anyagot, amely a talajt táplálhatta vol-
na. Ebben a logikában az életet kétszeresen pusztítjuk. Először a környezet szen�-
nyezése által, majd pedig azért, mert elvesszük a tápanyagot milliárdnyi élőlénytől, s
ezzel csökkentjük az élet számosságát, az ún. biológiai sokféleséget.
A szervesanyagok feldolgozását a komposztálás folyamán számos faj számos
egyede végzi, amelyek nem működhetnek, ha ezeket az anyagokat elégetjük. A kom-
posztálás legfontosabb közreműködői a mikroorganizmusok. A baktériumok három
csoportja sorolható ide: pszikrofilák, mezofilák és termofilák. Ezek a mikroorganiz-
musok enzimeket választanak ki, amelyek segítségével megemésztik a komposztá-
landó szerves anyagokat. Működésükhöz szerves anyagokra, vízre és levegőre van
szükségük. A gombák és enzimek a cellulóz lebontását végzik. A makroszervezetek
tucatjai is serénykednek a lebontásban, közülük a gilisztafélék jelentősége elsőrendű
a humusz képzésében. Míg a komposztban ezek ingyen segítőink, addig a talajban
a szántás, műtrágyázás, kémiai talajvédelem, de a kémiai növényvédelem során is,
károsítjuk őket, kikapcsoljuk ingyen szolgáltatásukat. A gilisztafélék elsősorban a
komposztdomb alacsonyabb hőmérsékletű perifériáin érzik jól magukat, a kom-
posztdomb belső része túl meleg a számukra. A giliszták és különböző rovarok je-
lentősége abban is rejlik, hogy össze-vissza rágnak a komposztban, járatokat alakí-
tanak ki, amelyek megtelnek levegővel, s biztosítják a jó átszellőzést.
Általános igazságként kell tehát elfogadnunk, hogy a természetnél jobbat nem
tudunk kitalálni. Bölcsek akkor vagyunk, ha hagyjuk dolgozni a természetet. Ha
helyette dolgozunk, akkor ellene dolgozunk, mert munkánkkal terheljük a környe-
zetet, erőforrásokat használunk fel, s szennyezőanyagokat bocsátunk ki tevékenysé-
geink során. A komposztálás esetében ezért főleg a természetet hagyjuk dolgozni, s a
feltételek megteremtésében működjünk közre. Az egyik meghatározó tényező, hogy
a komposztálás a lehető legközelebb történjen a biomassza keletkezésének és a kom-
poszt hasznosításának a színhelyéhez. Nagy, központi komposzttelepekre szállítani
a szervesanyagot környezeti szempontból nem ésszerű. Másrészt a komposztálási
folyamatok iránya befolyásolható azáltal, hogy a komposztálást befolyásoló főbb té-
nyezőket megválasztjuk. Ezek az anyagösszetétel (bonthatóság), nedvességtartalom,
levegőellátottság, tápanyag arány, az anyag(ok) keveredése, szemcsemérete stb.
A komposztálás fő szabályai
A komposztálódás levegő jelenlétében zajló, nagyobbrészt aerob folyamat, ezért
úgy rétegezzük, helyezzük el a komposztálni szándékozott anyagokat, hogy átleve-
gőzzön (pl. ne ássuk gödörbe). Levegő hiányában a szerves anyag rothadni fog.
A komposztban élő élőlényeknek is vízre van szükségük. Ezért biztosítani kell a
komposzt optimális nedvességét 45-55%-os víztelítettség). Ez általában annyi, mint
39
energiatartalma 0,8 kg tüzelőolajéval egyenlő. A gyakorlatban elérhető szélső érté-
kek 0,2-1,0 kg tüzelőolajnak megfelelő energiatermelés.
A megtermelt biogázt fűtési igények kielégítésére (gázkazánokban) és/vagy
villamosenergia-termelésre, földgáz-hálózatra táplálásra is lehet használni. A
biogáz-fejlesztés után visszamaradó erjesztett trágyát biotrágyának (biohumusz)
nevezik, ami teljes értékű, jól kezelhető, szagtalan, kertek, parkok trágyázására jól
használható anyag.
A szerves anyagok bomlása a kommunális hulladéklerakókon, tekintettel a lerakott
szervesanyagok jelentős mennyiségére, levegőtől elzártan, szintén végbemegy, amelynek
mellékterméke az ún. depónia gáz. A gázképződés folyamata lassú, 15-20 évig is eltart-
hat. A gázt gázkinyerő kutak segítségével termelik ki. A rendezetten lerakott hulladék-
rétegbe függőlegesen telepített, alkalmasan kiképzett, rendszerint műanyagból készített
perforált cső, amely a mélyebb rétegekben keletkező biogáz kinyerését teszi lehetővé.
Hasonlóan fontos lehet a szennyvíztelepi biogáz hasznosítása is. Magyarorszá-
gon évente kb. 700 ezer tonna települési szennyvíziszap keletkezik. Ennek közel fe-
lét hulladéklerakókban helyezik el, 40%-ot a mezőgazdaságban felhasználják (kom-
posztálás, talajba injektálás). A viszonylag jelentős beruházási és állandó költségek
miatt legalább 10 ezer lakos-egyenértékre, míg villamos és hőenergiát termelő egy-
ségek esetén 20 ezer lakos-egyenértékre gazdaságos hasznosítást tervezni.
A termelt gáz felhasználásánál arra kell törekedni, hogy a keletkezés helyéhez
közel kerüljön hasznosításra. A gáz leggazdaságosabb felhasználását a kazánban
történő elégetés biztosítja, mert az elérhető hatásfok 80% körüli.
A biogáz hasznosítás előnye, hogy egyébként költségesen kezelendő hulla-
dékok ártalmatlanítását lehet elvégezni, miközben energia és mezőgazdasági
tápanyag termelődik.
Magyarországtól eltekintve széles körben működő, bejáratott technológiáról van
szó, de hasznosító üzemek már találhatóak nálunk is (Győr, Nyíregyháza, Szeged,
Délpest, Jászapáti, Nyírbátor, stb.).
Komposztálás
Manapság az energetikai célú felhasználás háttérbe szorítja a biomassza
komposztálással történő hasznosítását. Pedig energiát úgy is „termelhetünk”,
ha nem pocsékolunk energiát. A tárgyalt felhasználási lehetőségek mindegyike
jelentős energiafelhasználással jár, vagy a szállítás, vagy a szükséges mellékanya-
gok, vagy a feldolgozási folyamatok energiaigénye miatt is. Ám másképpen is
gondolkodhatunk! A földet termékeny állapotban kell tartanunk. Ezt manapság
művi módon tesszük. A műtrágyák előállítása energiaigényes, különösen, ha az
egész, un. virtuális energiaszükségletet nézzük. A felhasznált energiának a nagy-
ságrendjét akkor látjuk helyesen, ha figyelembe vesszük, hogy a bevitt műtrágya
jelentéktelen - kb. tized része - hasznosul a növény számára, jelentősebb része
pedig környezetszennyezést okoz.
38
A jelenlegi logika, hogy gyűjtsük össze a keletkezett szerves hulladékokat, köz-
vetlenül vagy átalakítás után égessük el azokat. Ebből nyerünk energiát. Azután en-
nél sokkal több energia befektetésével termelünk környezetszennyező anyagokat,
amelyek helyettesítik azt az elégetett szerves anyagot, amely a talajt táplálhatta vol-
na. Ebben a logikában az életet kétszeresen pusztítjuk. Először a környezet szen�-
nyezése által, majd pedig azért, mert elvesszük a tápanyagot milliárdnyi élőlénytől, s
ezzel csökkentjük az élet számosságát, az ún. biológiai sokféleséget.
A szervesanyagok feldolgozását a komposztálás folyamán számos faj számos
egyede végzi, amelyek nem működhetnek, ha ezeket az anyagokat elégetjük. A kom-
posztálás legfontosabb közreműködői a mikroorganizmusok. A baktériumok három
csoportja sorolható ide: pszikrofilák, mezofilák és termofilák. Ezek a mikroorganiz-
musok enzimeket választanak ki, amelyek segítségével megemésztik a komposztá-
landó szerves anyagokat. Működésükhöz szerves anyagokra, vízre és levegőre van
szükségük. A gombák és enzimek a cellulóz lebontását végzik. A makroszervezetek
tucatjai is serénykednek a lebontásban, közülük a gilisztafélék jelentősége elsőrendű
a humusz képzésében. Míg a komposztban ezek ingyen segítőink, addig a talajban
a szántás, műtrágyázás, kémiai talajvédelem, de a kémiai növényvédelem során is,
károsítjuk őket, kikapcsoljuk ingyen szolgáltatásukat. A gilisztafélék elsősorban a
komposztdomb alacsonyabb hőmérsékletű perifériáin érzik jól magukat, a kom-
posztdomb belső része túl meleg a számukra. A giliszták és különböző rovarok je-
lentősége abban is rejlik, hogy össze-vissza rágnak a komposztban, járatokat alakí-
tanak ki, amelyek megtelnek levegővel, s biztosítják a jó átszellőzést.
Általános igazságként kell tehát elfogadnunk, hogy a természetnél jobbat nem
tudunk kitalálni. Bölcsek akkor vagyunk, ha hagyjuk dolgozni a természetet. Ha
helyette dolgozunk, akkor ellene dolgozunk, mert munkánkkal terheljük a környe-
zetet, erőforrásokat használunk fel, s szennyezőanyagokat bocsátunk ki tevékenysé-
geink során. A komposztálás esetében ezért főleg a természetet hagyjuk dolgozni, s a
feltételek megteremtésében működjünk közre. Az egyik meghatározó tényező, hogy
a komposztálás a lehető legközelebb történjen a biomassza keletkezésének és a kom-
poszt hasznosításának a színhelyéhez. Nagy, központi komposzttelepekre szállítani
a szervesanyagot környezeti szempontból nem ésszerű. Másrészt a komposztálási
folyamatok iránya befolyásolható azáltal, hogy a komposztálást befolyásoló főbb té-
nyezőket megválasztjuk. Ezek az anyagösszetétel (bonthatóság), nedvességtartalom,
levegőellátottság, tápanyag arány, az anyag(ok) keveredése, szemcsemérete stb.
A komposztálás fő szabályai
A komposztálódás levegő jelenlétében zajló, nagyobbrészt aerob folyamat, ezért
úgy rétegezzük, helyezzük el a komposztálni szándékozott anyagokat, hogy átleve-
gőzzön (pl. ne ássuk gödörbe). Levegő hiányában a szerves anyag rothadni fog.
A komposztban élő élőlényeknek is vízre van szükségük. Ezért biztosítani kell a
komposzt optimális nedvességét 45-55%-os víztelítettség). Ez általában annyi, mint
39
amennyit a száraz anyagok képesek felszívni. A túl nedves komposztban a víz eltö-
míti a pórusokat, leáll az átszellőzés, rothadás indul meg.
A komposztálódást elősegíti, ha a komposzt változatos élővilággal kerül kapcso-
latba. Ezért célszerű alulról nyitott komposzthalmokat alkalmazni (giliszták bejutá-
sa) vagy érett komposzttal meggyorsítani a mikroorganizmusok felszaporodását.
A komposztálni való anyagokat rétegezve helyezzük el. Egymásra rétegeljük a
száraz (avar, széna, szalma, fa-forgács) és zöld (nyesedék, gyom) növényi részeket, a
trágyát, a vékony és vastagabb ágdarabokat. Ennek jelentősége egyrészt a megfelelő
szén-nitrogén arány biztosításában, másrészt az átszellőzésben van.
A komposzt belsejében és szélein nem egyenletes a hőmérséklet. Gyomok mag-
vai, bizonyos patogén mikroorganizmusok, csak a belső, magasabb hőmérsékletű
részeken pusztulnak el.
A komposzt éréséhez időre van szükség. Ne sietessük, várjunk legalább egy évet!
Ha folyamatosan komposztálunk, mindig lesz megfelelő minőségű komposztunk.
A komposzt kedvez a talaj szerkezetének, szövetösszetételének és a szellőzésnek,
továbbá növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, vízmegőrző képességét. Az agyagos
talaj fellazul, a homokos talaj pedig tovább őrzi meg a vizet, a komposzt kiegyensú-
lyozza a talaj pH-értékét is. A komposzttal kezelt talaj segít az erózió csökkentésé-
ben, kedvez a talaj termőképességének, hatására a gyökerek egészségesebben fejlőd-
nek. A komposzt ellenállóbbá teszi a növényeket az aszállyal és a faggyal szemben, a
komposztban gazdag talajban nevelkedett növények erősebbek, illetve ellenállóbbak
a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A komposzt lassan adja le a tápanyagot
környezetének, sokáig hat. A komposztált talaj élővilága gazdag.
A komposztálás - bár természetes folyamat - magának a komposztálónak lét-
rehozása, a komposzt helyszínre való kijuttatása anyagmozgatást igényel. Bizonyos
körülmények között, főleg házi kertekben, gyümölcsösökben, biogazdaságokban, so-
kat spórolhatunk, ha a szerves anyagot mulcsolásra, helyben használjuk fel. A mulcs
talajtakaró anyag, többnyire növényi maradvány vagy kő, kőzúzalék, amelyet 10-15
cm vastagságban használunk a talaj takarására a termesztett növény környezetében.
Ezzel utánozzuk a legjobban a természetet, hiszen egy-egy fa, bokor, évelő növény is
mulcsot képez lehulló leveleiből, amelyek jótékonyan védik a talajt a kiszáradástól,
táplálják a talaj élőlényeit, azok pedig közvetetten visszajuttatják a növényhez a táp-
lálékot. A mulcs védi a talajt a túlzott felmelegedéstől is, optimális feltételt biztosít
a talajélet számára. Mulcsozással távol tarthatjuk a gyomok jelentős részét is, ezzel
csökkenthetjük ráfordításainkat. A mulcs folyamatosan komposztálódik, s táplálja a
talajt, hasonlóan az erdő avartakarójához.
40
IV. Érvek a biomassza felhasználás mellett és ellen
IV.1. Általános érvek a biomassza felhasználás mellett
Az Unióban és Magyarországon is túltermelés van az élelmiszer célú mező-
gazdasági termelésben, részben a piaci lehetőségek szűkülése, részben a fokozódó
nemzetközi verseny miatt a megtermelt árú nehezen eladható. Ha a túltermelést
visszafogjuk, akkor a termelők megélhetését szűkítjük. A helyzet úgy oldható meg,
ha a termelést fenntartjuk, de a fölösleget betápláljuk az energiaellátásba. Így több
legyet ütünk egy csapásra, mert ez jól jön a környezetnek is, és az EU is képes tel-
jesíteni kiotói vállalásait, mondván a biomassza felhasználása széndioxid semleges,
mert ugyanannyi széndioxidot bocsátunk ki, mint amennyit a növény megkötött
életciklusa idején.
A másik általánosan hangoztatott érv az energiafüggőség. Mind az USA, mind
az Unió országai, újabban Kína is ebben a helyzetben vannak, főleg kőolaj-függők,
de az USA kivételével földgázfüggők is. Függőségük oldását remélik attól, ha im-
portjuk egy részét hazai termelésű megújuló energiaforrással tudják kiváltani. A
függőséggel összekapcsolható olajárrobbanással és olajháborúval magyarázható az
is, hogy a politikusok körében nő a népszerűsége a biomassza-hasznosításnak.
Sokan a harmadik világ felzárkóztatásnak lehetőségét is látják a biomassza hasz-
nosításban, főleg a bioüzem-alapanyagok, bioüzemanyag előállításában. Luiz Inacio
Lula da Silva, Brazília elnöke, a G8 csúcstalálkozó (Heiligendamm, Németország)
kibővített szakaszában nyilvánvalóvá tette, hogy a fejlett nyugat, ha szabadulni akar
a fosszilis energiaforrásoktól való függőségtől, s komolyan veszi az üvegházhatású
gáz csökkentés törekvéseit, akkor Afrika és Dél-Amerika országaival szövetkezik
a bioüzemanyagok előállítása terén. Az elnök mindkét fél számára előnyös meg-
oldásnak látja az együttműködést. A 2005-ben rendezett Dél-Amerika – Afrika
csúcstalálkozóra hivatkozván úgy látja, hogy Brazília átadhatja az etanol terme-
lésben szerzett tapasztalatait az afrikai országoknak, s a bioüzemanyag termelést
az Afrikai-Dél-Amerika Szövetség megerősítésének, a fejlődés egyik hajtóerejének
kulcskérdéseként tekinti.
Az elnök úgy véli, hogy a negyedrészében alkoholt fogyasztó járművek tet-
ték lehetővé, hogy Brazília 40%-kal csökkentse olajbehozatalát, továbbá 2003 óta
120 millió tonnával csökkentették az ÜHG kibocsátást. Az etanol gyártás 1,5 mil-
lió munkahelyet teremtett közvetlenül, s további 4,5 milliót közvetve. A biodízel-
gyártás megindulása is negyedmillió munkahelyet jelent, s ez csak tovább foko-
zódik. Szó sincs arról, hogy Brazíliában a bioüzemanyag előállítás veszélyeztetné
az élelmiszerellátás biztonságát, hiszen mindössze a termőterület 2%-át érinti az
alapanyag-termelés. Az elnök kifejtette, hogy a bioüzemanyagok előállításának
globálisan is stratégiai jelentősége van a környezeti problémák felszámolásában.
(Forrás: http://www.accra-mail.com/mailnews.asp?id=1730)
41
amennyit a száraz anyagok képesek felszívni. A túl nedves komposztban a víz eltö-
míti a pórusokat, leáll az átszellőzés, rothadás indul meg.
A komposztálódást elősegíti, ha a komposzt változatos élővilággal kerül kapcso-
latba. Ezért célszerű alulról nyitott komposzthalmokat alkalmazni (giliszták bejutá-
sa) vagy érett komposzttal meggyorsítani a mikroorganizmusok felszaporodását.
A komposztálni való anyagokat rétegezve helyezzük el. Egymásra rétegeljük a
száraz (avar, széna, szalma, fa-forgács) és zöld (nyesedék, gyom) növényi részeket, a
trágyát, a vékony és vastagabb ágdarabokat. Ennek jelentősége egyrészt a megfelelő
szén-nitrogén arány biztosításában, másrészt az átszellőzésben van.
A komposzt belsejében és szélein nem egyenletes a hőmérséklet. Gyomok mag-
vai, bizonyos patogén mikroorganizmusok, csak a belső, magasabb hőmérsékletű
részeken pusztulnak el.
A komposzt éréséhez időre van szükség. Ne sietessük, várjunk legalább egy évet!
Ha folyamatosan komposztálunk, mindig lesz megfelelő minőségű komposztunk.
A komposzt kedvez a talaj szerkezetének, szövetösszetételének és a szellőzésnek,
továbbá növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, vízmegőrző képességét. Az agyagos
talaj fellazul, a homokos talaj pedig tovább őrzi meg a vizet, a komposzt kiegyensú-
lyozza a talaj pH-értékét is. A komposzttal kezelt talaj segít az erózió csökkentésé-
ben, kedvez a talaj termőképességének, hatására a gyökerek egészségesebben fejlőd-
nek. A komposzt ellenállóbbá teszi a növényeket az aszállyal és a faggyal szemben, a
komposztban gazdag talajban nevelkedett növények erősebbek, illetve ellenállóbbak
a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A komposzt lassan adja le a tápanyagot
környezetének, sokáig hat. A komposztált talaj élővilága gazdag.
A komposztálás - bár természetes folyamat - magának a komposztálónak lét-
rehozása, a komposzt helyszínre való kijuttatása anyagmozgatást igényel. Bizonyos
körülmények között, főleg házi kertekben, gyümölcsösökben, biogazdaságokban, so-
kat spórolhatunk, ha a szerves anyagot mulcsolásra, helyben használjuk fel. A mulcs
talajtakaró anyag, többnyire növényi maradvány vagy kő, kőzúzalék, amelyet 10-15
cm vastagságban használunk a talaj takarására a termesztett növény környezetében.
Ezzel utánozzuk a legjobban a természetet, hiszen egy-egy fa, bokor, évelő növény is
mulcsot képez lehulló leveleiből, amelyek jótékonyan védik a talajt a kiszáradástól,
táplálják a talaj élőlényeit, azok pedig közvetetten visszajuttatják a növényhez a táp-
lálékot. A mulcs védi a talajt a túlzott felmelegedéstől is, optimális feltételt biztosít
a talajélet számára. Mulcsozással távol tarthatjuk a gyomok jelentős részét is, ezzel
csökkenthetjük ráfordításainkat. A mulcs folyamatosan komposztálódik, s táplálja a
talajt, hasonlóan az erdő avartakarójához.
40
IV. Érvek a biomassza felhasználás mellett és ellen
IV.1. Általános érvek a biomassza felhasználás mellett
Az Unióban és Magyarországon is túltermelés van az élelmiszer célú mező-
gazdasági termelésben, részben a piaci lehetőségek szűkülése, részben a fokozódó
nemzetközi verseny miatt a megtermelt árú nehezen eladható. Ha a túltermelést
visszafogjuk, akkor a termelők megélhetését szűkítjük. A helyzet úgy oldható meg,
ha a termelést fenntartjuk, de a fölösleget betápláljuk az energiaellátásba. Így több
legyet ütünk egy csapásra, mert ez jól jön a környezetnek is, és az EU is képes tel-
jesíteni kiotói vállalásait, mondván a biomassza felhasználása széndioxid semleges,
mert ugyanannyi széndioxidot bocsátunk ki, mint amennyit a növény megkötött
életciklusa idején.
A másik általánosan hangoztatott érv az energiafüggőség. Mind az USA, mind
az Unió országai, újabban Kína is ebben a helyzetben vannak, főleg kőolaj-függők,
de az USA kivételével földgázfüggők is. Függőségük oldását remélik attól, ha im-
portjuk egy részét hazai termelésű megújuló energiaforrással tudják kiváltani. A
függőséggel összekapcsolható olajárrobbanással és olajháborúval magyarázható az
is, hogy a politikusok körében nő a népszerűsége a biomassza-hasznosításnak.
Sokan a harmadik világ felzárkóztatásnak lehetőségét is látják a biomassza hasz-
nosításban, főleg a bioüzem-alapanyagok, bioüzemanyag előállításában. Luiz Inacio
Lula da Silva, Brazília elnöke, a G8 csúcstalálkozó (Heiligendamm, Németország)
kibővített szakaszában nyilvánvalóvá tette, hogy a fejlett nyugat, ha szabadulni akar
a fosszilis energiaforrásoktól való függőségtől, s komolyan veszi az üvegházhatású
gáz csökkentés törekvéseit, akkor Afrika és Dél-Amerika országaival szövetkezik
a bioüzemanyagok előállítása terén. Az elnök mindkét fél számára előnyös meg-
oldásnak látja az együttműködést. A 2005-ben rendezett Dél-Amerika – Afrika
csúcstalálkozóra hivatkozván úgy látja, hogy Brazília átadhatja az etanol terme-
lésben szerzett tapasztalatait az afrikai országoknak, s a bioüzemanyag termelést
az Afrikai-Dél-Amerika Szövetség megerősítésének, a fejlődés egyik hajtóerejének
kulcskérdéseként tekinti.
Az elnök úgy véli, hogy a negyedrészében alkoholt fogyasztó járművek tet-
ték lehetővé, hogy Brazília 40%-kal csökkentse olajbehozatalát, továbbá 2003 óta
120 millió tonnával csökkentették az ÜHG kibocsátást. Az etanol gyártás 1,5 mil-
lió munkahelyet teremtett közvetlenül, s további 4,5 milliót közvetve. A biodízel-
gyártás megindulása is negyedmillió munkahelyet jelent, s ez csak tovább foko-
zódik. Szó sincs arról, hogy Brazíliában a bioüzemanyag előállítás veszélyeztetné
az élelmiszerellátás biztonságát, hiszen mindössze a termőterület 2%-át érinti az
alapanyag-termelés. Az elnök kifejtette, hogy a bioüzemanyagok előállításának
globálisan is stratégiai jelentősége van a környezeti problémák felszámolásában.
(Forrás: http://www.accra-mail.com/mailnews.asp?id=1730)
41
 Afrika országai szintén az EU igényeinek kielégítésében látják felemelkedésü- hoz, s ezzel mérsékelheti a terményfelesleget. Emellett az energetikai alapanyagok
ket. Afrika közelebb van Európához, mint Délkelet-Ázsia vagy mint Dél-Amerika. hosszú távon exportcikként is számításba vehetők.
Louis Michel (Európai Biztos a Fejlődésért és Humanitárius Segítségnyújtásért) Érvként hangoztatják, hogy kis beruházás igénnyel átállítható az élelmiszer-
hangsúlyozta, hogy az afrikai nemzetek nem késhetik le ezt a vonatot, utalván az alapanyag termelésre szakosodott mezőgazdaság, hiszen az energetikai célú nö-
európai bioüzemanyag keresletben rejlő lehetőségekre. Európának be kell fektetnie vénytermesztés termesztéstechnológiája kialakult, az energetikai célú feldolgozás
az afrikai üzletbe. (Africa: Following Oil Boom, Biofuel Eyed on Continent Inter technológiái ismertek, a mezőgazdaságban használt gépek itt is alkalmazhatóak.
Press Service, Johannesburg 2007).
Hasonlóan az Unióhoz, Magyarországon is az egyik fő érv a hasznosítás mel- IV.2. Ellenérvek, kételyek
lett, hogy csökkenthető az ország kőolaj függősége, növelhető az ellátás biztonsá- Jól tudjuk-e azt, amit tudunk? Jók-e a számok?
ga, és az árstabilitás. Mielőtt az ellenérveket felsorakoztatjuk fontos rávilágítani, hogy ismereteink
Magyarország importfüggősége – ha eltekintünk az atomerőmű fűtőanyag be- kezdetlegesek, a közölt adatok ellentmondóak, sokszor inkább a vágyakat tükrözik,
hozatalától – 1993-ban 52% volt. A 2005-ös adatok szerint az ország importfüggősé- mint a valóságot.
ge megközelíti a 66,4%-ot. Legjelentősebb, 82%-os a földgáz-importarány. Az orosz Az ország területén éves szinten termelődő biomassza mennyisége az FVM szá-
forrástól való függés a földgáz esetében a legnagyobb, hiszen a teljes energiaigény mítása szerint 105-110 millió tonna, melynek energiatartalma közel 1 200 PJ/év. Ez
több mint 40%-át kitevő földgáz 90%-a jön innen. A földgáz korábban elsősorban a jól mutató szám, amely majdnem megegyezik hazánk teljes éves energiafelhasz-
lakossági hőigényt elégített ki, 2004-re azonban már a villamosenergia 35%-át föld- nálásával, a tényleges felhasználhatóságot tekintve (technikai potenciál) 200 PJ/év
gázból állította elő az ország. érték körül szór a különböző becslések szerint.
A primer energiaimport- függőség alakulása 1990-2005. (az import részará- Ha az egész ország területével számolunk, akkor 9,3 millió hektár esetében az
nya százalékban kifejezve) FVM számítása hektáronként 11-12 tonna élőnedves biomassza produkcióval szá-
molt évente, s ekkor a betonozott területeket is beszámította. Energetikai célú faül-
1990 1998 2005 tetvényeknél - a legnagyobb produkciót adó füzek esetében - említ a szakirodalom
Szén 16,4 28,6 39,6 20-40 t/ha produkciót. Ezzel szemben, egy természetes erdőből a tartamos gazdál-
Olaj 75,9 80,9 86,1 kodás szabályait figyelembe véve, évente 4-4,5 bruttó köbméter fa vehető ki.
Dr. Grasseli Gábor – Szendrei János (Debreceni Egyetem ATC MTK) „A tüze-
Földgáz 58,0 72,7 81,8
lési célú energetikai növények termesztésének jelentősége” című cikkében (Őstermelő,
Villamos energia (primer) 21,1 1,7 12,9 2006. június – július, 70. oldal) erdők fajlagos energiahozamát 15-20 GJ/ha/év érték-
Egyéb (koksz, brikett, tűzifa és egyéb 43,4 -16,0 8,5 ben adja meg. Energiaerdők esetében 100-120 GJ/ha/év, energetikai faültetvények
megújuló) esetében 150-250 GJ/ha/év az energiahozam. Magyarország (2006) teljes energia-
(Forrás: Energia Központ Kht.) felhasználása 1 154 PJ/év. 9,3 millió hektár természetes erdőből 186 PJ energiafel-
használási lehetőség adódik, tehát hazánk teljes energiaigényének hatodrésze lenne
A hazai környezetpolitikai célkitűzések teljesítése is megköveteli, hogy növeked- kb. kielégíthető. Energetikai célú faültetvényeket az ország majdnem felén kellene
jék a megújuló energiaforrások részaránya, ez pedig hozzájáruljon olyan nemzet- ültetni ahhoz, hogy kielégíthessük a jelenlegi energia igényeket. Hasonló számokra
közi kötelezettségvállalásaink teljesítéséhez, mint amilyen a kiotói vállalás vagy az jutnánk az energiafű esetében is. Ám azon is el kellene gondolkodni, hogy vajon egy
Unió megújuló energiaforrás részarány előírásai. természetes erdő miért csak az ötödét, tizedét produkálja egy ültetvénynek?
Fontos társadalmi érv a vidéki lakosság munkahelyeinek megőrzése, esetleg Prof. Dr. Marosvölgyi Béla a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora, az
bővítése az energiaszektorban, bízván abban, hogy új munkahelyeket teremt mind általa vezetett energiaerdőket és energiaültetvényeket vizsgáló kutatás tapasztalatairól
az erőművek, mind technológiák előállításának vonatkozásában. Mivel Magyaror- szóló beszámolóban 200-350 GJ/ha/év értéket ad meg energetikai faültetvények esetén.
szágon az állattenyésztés és növénytermesztés részaránya jelentősen megváltozott, „Fás szárú energianövények” című cikkében (Új utak a mezőgazdaságban, Energia Klub
amelynek következménye, hogy a növénytermesztésből származó termékeket az 2005.) újratelepítéses energetikai ültetvényekre 8-15 t/ha/év élősúly produkciót, 80-150
állattenyésztés nem képes felvenni. Mivel ezek a termékek nehezen eladhatók, így GJ/ha/év értéket közöl, míg a sarjaztatásos üzemmóddal termesztettek esetében nem
az energetikai célú növénytermesztés hozzájárul a termőterületen a struktúraváltás- közöl energiahozamot, de hivatkozik 20-40 tonna produkcióra fűzfélék esetében.

42 43
 Afrika országai szintén az EU igényeinek kielégítésében látják felemelkedésü- hoz, s ezzel mérsékelheti a terményfelesleget. Emellett az energetikai alapanyagok
ket. Afrika közelebb van Európához, mint Délkelet-Ázsia vagy mint Dél-Amerika. hosszú távon exportcikként is számításba vehetők.
Louis Michel (Európai Biztos a Fejlődésért és Humanitárius Segítségnyújtásért) Érvként hangoztatják, hogy kis beruházás igénnyel átállítható az élelmiszer-
hangsúlyozta, hogy az afrikai nemzetek nem késhetik le ezt a vonatot, utalván az alapanyag termelésre szakosodott mezőgazdaság, hiszen az energetikai célú nö-
európai bioüzemanyag keresletben rejlő lehetőségekre. Európának be kell fektetnie vénytermesztés termesztéstechnológiája kialakult, az energetikai célú feldolgozás
az afrikai üzletbe. (Africa: Following Oil Boom, Biofuel Eyed on Continent Inter technológiái ismertek, a mezőgazdaságban használt gépek itt is alkalmazhatóak.
Press Service, Johannesburg 2007).
Hasonlóan az Unióhoz, Magyarországon is az egyik fő érv a hasznosítás mel- IV.2. Ellenérvek, kételyek
lett, hogy csökkenthető az ország kőolaj függősége, növelhető az ellátás biztonsá- Jól tudjuk-e azt, amit tudunk? Jók-e a számok?
ga, és az árstabilitás. Mielőtt az ellenérveket felsorakoztatjuk fontos rávilágítani, hogy ismereteink
Magyarország importfüggősége – ha eltekintünk az atomerőmű fűtőanyag be- kezdetlegesek, a közölt adatok ellentmondóak, sokszor inkább a vágyakat tükrözik,
hozatalától – 1993-ban 52% volt. A 2005-ös adatok szerint az ország importfüggősé- mint a valóságot.
ge megközelíti a 66,4%-ot. Legjelentősebb, 82%-os a földgáz-importarány. Az orosz Az ország területén éves szinten termelődő biomassza mennyisége az FVM szá-
forrástól való függés a földgáz esetében a legnagyobb, hiszen a teljes energiaigény mítása szerint 105-110 millió tonna, melynek energiatartalma közel 1 200 PJ/év. Ez
több mint 40%-át kitevő földgáz 90%-a jön innen. A földgáz korábban elsősorban a jól mutató szám, amely majdnem megegyezik hazánk teljes éves energiafelhasz-
lakossági hőigényt elégített ki, 2004-re azonban már a villamosenergia 35%-át föld- nálásával, a tényleges felhasználhatóságot tekintve (technikai potenciál) 200 PJ/év
gázból állította elő az ország. érték körül szór a különböző becslések szerint.
A primer energiaimport- függőség alakulása 1990-2005. (az import részará- Ha az egész ország területével számolunk, akkor 9,3 millió hektár esetében az
nya százalékban kifejezve) FVM számítása hektáronként 11-12 tonna élőnedves biomassza produkcióval szá-
molt évente, s ekkor a betonozott területeket is beszámította. Energetikai célú faül-
1990 1998 2005 tetvényeknél - a legnagyobb produkciót adó füzek esetében - említ a szakirodalom
Szén 16,4 28,6 39,6 20-40 t/ha produkciót. Ezzel szemben, egy természetes erdőből a tartamos gazdál-
Olaj 75,9 80,9 86,1 kodás szabályait figyelembe véve, évente 4-4,5 bruttó köbméter fa vehető ki.
Dr. Grasseli Gábor – Szendrei János (Debreceni Egyetem ATC MTK) „A tüze-
Földgáz 58,0 72,7 81,8
lési célú energetikai növények termesztésének jelentősége” című cikkében (Őstermelő,
Villamos energia (primer) 21,1 1,7 12,9 2006. június – július, 70. oldal) erdők fajlagos energiahozamát 15-20 GJ/ha/év érték-
Egyéb (koksz, brikett, tűzifa és egyéb 43,4 -16,0 8,5 ben adja meg. Energiaerdők esetében 100-120 GJ/ha/év, energetikai faültetvények
megújuló) esetében 150-250 GJ/ha/év az energiahozam. Magyarország (2006) teljes energia-
(Forrás: Energia Központ Kht.) felhasználása 1 154 PJ/év. 9,3 millió hektár természetes erdőből 186 PJ energiafel-
használási lehetőség adódik, tehát hazánk teljes energiaigényének hatodrésze lenne
A hazai környezetpolitikai célkitűzések teljesítése is megköveteli, hogy növeked- kb. kielégíthető. Energetikai célú faültetvényeket az ország majdnem felén kellene
jék a megújuló energiaforrások részaránya, ez pedig hozzájáruljon olyan nemzet- ültetni ahhoz, hogy kielégíthessük a jelenlegi energia igényeket. Hasonló számokra
közi kötelezettségvállalásaink teljesítéséhez, mint amilyen a kiotói vállalás vagy az jutnánk az energiafű esetében is. Ám azon is el kellene gondolkodni, hogy vajon egy
Unió megújuló energiaforrás részarány előírásai. természetes erdő miért csak az ötödét, tizedét produkálja egy ültetvénynek?
Fontos társadalmi érv a vidéki lakosság munkahelyeinek megőrzése, esetleg Prof. Dr. Marosvölgyi Béla a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora, az
bővítése az energiaszektorban, bízván abban, hogy új munkahelyeket teremt mind általa vezetett energiaerdőket és energiaültetvényeket vizsgáló kutatás tapasztalatairól
az erőművek, mind technológiák előállításának vonatkozásában. Mivel Magyaror- szóló beszámolóban 200-350 GJ/ha/év értéket ad meg energetikai faültetvények esetén.
szágon az állattenyésztés és növénytermesztés részaránya jelentősen megváltozott, „Fás szárú energianövények” című cikkében (Új utak a mezőgazdaságban, Energia Klub
amelynek következménye, hogy a növénytermesztésből származó termékeket az 2005.) újratelepítéses energetikai ültetvényekre 8-15 t/ha/év élősúly produkciót, 80-150
állattenyésztés nem képes felvenni. Mivel ezek a termékek nehezen eladhatók, így GJ/ha/év értéket közöl, míg a sarjaztatásos üzemmóddal termesztettek esetében nem
az energetikai célú növénytermesztés hozzájárul a termőterületen a struktúraváltás- közöl energiahozamot, de hivatkozik 20-40 tonna produkcióra fűzfélék esetében.

42 43
 Gergely Kinga, Varró László: Megújuló energiaforrások Magyarországon.
(ÖKO 2004. XII. évf. 1-2. szám 78-79 oldal) „A magyar erdőállomány szerkezetét figye-
lembe véve az erdők éves hozama átlagosan 5 millió köbméter/év … az ennek megfe-
lelő energiahordozó produktum mintegy 45-50 GJ/ha, a hazai erdőállomány egészére
vonatkoztatva körülbelül 71-79 PJ”. Magyarország területének 19,1%-a erdő, azaz
1 773,3 ezer hektár. Még a 45-50 GJ/ha/év energiatermeléssel számolva is jól látható,
hogy ha az ország teljes terjedelemben ilyen energiaproduktumú erdő lenne, akkor
is összesen 500 PJ-nál kevesebb energia lehetne megtermelhető. Ez pedig a jelenlegi
fogyasztásnak kevesebb, mint a fele.
IV.2.1. Területi igények
Nem kétséges, hogy a biomassza-felhasználási törekvések legtámadhatóbb pont-
ja a terület adta lehetőségek szűkössége. A területi kérdésekhez jó néhány más prob-
léma is kapcsolódik, mint amilyen az élelmiszerellátás biztonsága, a föld maradék
természetes ökoszisztémáinak sorsa.
Ugyan jó néhány éve már, hogy felhívták a területi korlátokra a figyelmet, sem
a környezetvédők, sem az új üzleti lehetőségekért éhezők nem akarták, sőt a mai
napig nem akarják tudomásul venni a makacs tényeket. A kérdés akkor került
az érdeklődés középpontjába, amikor 2004. októberében, George Monbiot a
Guardian újságírója, az Európai Szociális Fórumon kirohant a biodízel ellen, majd
a Guardianben is cikket jelentetett meg a témában, „Ki lakjon jól: az autó vagy az
ember?” címmel. (Guardian, 2004. november 22.)
Véleménye szerint a bioüzemanyagokra való átállás humanitárius és környeze-
ti katasztrófához vezetne. Az EU elképzeléseit, miszerint 2010-re az üzemanyagok
5,75%-a helyettesíthető lenne biológiai eredetű üzemanyagokkal, az Egyesült Ki-
rályság példájával kérdőjelezi meg.
„Az Egyesült Királyságban a közúti közlekedés évente 37,6 millió tonna kőolaj-
terméket emészt fel. A legtermékenyebb növényiolaj-forrás, mely ebben az országban
termeszthető, a repce. Az évi átlagos terméshozam hektáronként 3-3,5 tonna. Egy
tonna repcemagból 415 kiló biodízelt lehet előállítani, így egy hektár termőföldön
átlagosan 1,45 tonna üzemanyagot lehetne termelni. Másként megfogalmazva: ah-
hoz, hogy a kocsikat, buszokat és teherautókat biodízellel üzemeltessük, 25,9 millió
hektárnyi termőföldre lenne szükség. Az Egyesült Királyságban azonban mindössze
5,7 millió hektár művelhető földterület található. A környezetbarát üzemanyagokra
való átálláshoz négy és félszer ennyi termőfölddel kellene rendelkeznünk. Még az
EU szerényebb - mindössze 20%-os – célkitűzése (2020-ra) is felemésztené szinte az
összes termőföldünket.”
További példák tucatjai hozhatóak. A Föld Barátai által kialakított vélemény-
ben is találunk ilyeneket. Például „Spanyolországban évente 27 milliárd liter dízelt
fogyasztanak. A 2010-ig megkívánt 5,75%-os helyettesítés biodízellel, évi 1 350 mil-
lió liter biodízel termelését igényelné. 1 200 liter hektáronkénti hozammal számolva
44
egy millió hektár földterületre lenne szükség, amely a termékeny területek 5,5%-a.
Ehhez még hozzá kellene adni a benzin helyettesítéséhez szükséges etanol termelé-
sére fordítandó területet.”
„Németországban is hasonló a helyzet, a 2010-es célok teljesítéséhez 2 millió hek-
tárra lenne szükség a két millió tonna biodízel előállításához. Erre nincs elegendő
földterület. Manapság a megtermelt 1,5 millió tonna biodízelhez szükséges nyers-
anyag Franciaországból származik.”
„Az Amerikai Egyesült Államokban még rosszabb a helyzet. Ahhoz, hogy a
benzint kukoricából származó etanollal helyettesítsék a teljes földterület sem lenne
elegendő.” Az USA teljes üzemanyag-fogyasztása évente 518 milliárd liter, szénki-
bocsátása 308 milliárd kg.
A Proceeding of the National Academy of Sciences-ben megjelent cikk szerzői
a szójababból készült biodízelt, valamint a gabonafélékből erjesztett etanol ala-
pú üzemanyagot vetették össze, és arra a megállapításra jutottak, hogy a biodízel
ugyan jelentősen hatékonyabbnak tekinthető, mint az etanol, ám így is mindössze
az üzemanyagigény alig 9 százalékát tudnák fedezni vele az Egyesült Államokban.
Az étkezési növényekből készült etanol az amerikai üzemanyagigény 12 százalé-
kát lenne képes fedezni abban az esetben, ha minden kukoricaföldet alapanyag-
ellátóvá alakítanának át.
Látván a lehetséges területi problémákat Európában, egy hatásvizsgálat kap-
csán világossá vált, hogy a tavaszi európai csúcs elvárásainak teljesítése (10%
bioüzemanyag részesedés 2020-ig) a közösség termőterületeinek 72%-át igényel-
né, illetve minden megtermelt liter bioüzemanyag két és félszer többe kerülne,
mint a normál üzemanyag. (Smith, E.: Can biofuels become sustainable? Energy
Vol. 13 No. 27, 2007)
IV.2.2. Területi korlátok Magyarországon
Lukács József vezető főtanácsos az Őstermelő 2006. június-júliusi számának
67. oldalán azt írja, hogy 2010-re a 2%-os célkitűzés: bioetanol esetén: 59 millió li-
ter, biodízel esetén 56 millió liter. Ekkora etanolmennyiség előállításra 50-60 ezer
hektárt, biodízelre 40-50 ezer hektárt kalkulált. Szerinte ez gond nélkül növelhető
200-300, illetve 80-100 ezer hektár nagyságrendig.
A jelenlegi fogyasztási adatok szerint (Wilde György, a Magyar Ásványolaj
Szövetség főtitkára, Index 2006. július 12.), 2005-ben 2 milliárd liter benzint és 2,8
milliárd liter gázolajat fogyasztottunk. Mivel nem tudjuk, hogy 2010-ben mennyi
lesz a fogyasztásunk, így maradjunk annál, hogy a jelenlegi fogyasztás 5,75%-át
kellene helyettesíteni. A teljes benzin- és dízeligény helyettesítése, hektáronként
és évenként 1 000-1 200 liter etanollal és 1 200-1 400 liter biodízellel számolva,
Magyarország teljes kukorica (1,34 millió hektár) és búzatermő (1,13 millió hek-
tár 2005-ben) területét figyelembe véve, kb. 2 millió hektáron lehetne kielégíteni
a bioetanol igényt, s még kb. ugyanennyi termőterületet kellene igénybe venni a
45
 Gergely Kinga, Varró László: Megújuló energiaforrások Magyarországon.
(ÖKO 2004. XII. évf. 1-2. szám 78-79 oldal) „A magyar erdőállomány szerkezetét figye-
lembe véve az erdők éves hozama átlagosan 5 millió köbméter/év … az ennek megfe-
lelő energiahordozó produktum mintegy 45-50 GJ/ha, a hazai erdőállomány egészére
vonatkoztatva körülbelül 71-79 PJ”. Magyarország területének 19,1%-a erdő, azaz
1 773,3 ezer hektár. Még a 45-50 GJ/ha/év energiatermeléssel számolva is jól látható,
hogy ha az ország teljes terjedelemben ilyen energiaproduktumú erdő lenne, akkor
is összesen 500 PJ-nál kevesebb energia lehetne megtermelhető. Ez pedig a jelenlegi
fogyasztásnak kevesebb, mint a fele.
IV.2.1. Területi igények
Nem kétséges, hogy a biomassza-felhasználási törekvések legtámadhatóbb pont-
ja a terület adta lehetőségek szűkössége. A területi kérdésekhez jó néhány más prob-
léma is kapcsolódik, mint amilyen az élelmiszerellátás biztonsága, a föld maradék
természetes ökoszisztémáinak sorsa.
Ugyan jó néhány éve már, hogy felhívták a területi korlátokra a figyelmet, sem
a környezetvédők, sem az új üzleti lehetőségekért éhezők nem akarták, sőt a mai
napig nem akarják tudomásul venni a makacs tényeket. A kérdés akkor került
az érdeklődés középpontjába, amikor 2004. októberében, George Monbiot a
Guardian újságírója, az Európai Szociális Fórumon kirohant a biodízel ellen, majd
a Guardianben is cikket jelentetett meg a témában, „Ki lakjon jól: az autó vagy az
ember?” címmel. (Guardian, 2004. november 22.)
Véleménye szerint a bioüzemanyagokra való átállás humanitárius és környeze-
ti katasztrófához vezetne. Az EU elképzeléseit, miszerint 2010-re az üzemanyagok
5,75%-a helyettesíthető lenne biológiai eredetű üzemanyagokkal, az Egyesült Ki-
rályság példájával kérdőjelezi meg.
„Az Egyesült Királyságban a közúti közlekedés évente 37,6 millió tonna kőolaj-
terméket emészt fel. A legtermékenyebb növényiolaj-forrás, mely ebben az országban
termeszthető, a repce. Az évi átlagos terméshozam hektáronként 3-3,5 tonna. Egy
tonna repcemagból 415 kiló biodízelt lehet előállítani, így egy hektár termőföldön
átlagosan 1,45 tonna üzemanyagot lehetne termelni. Másként megfogalmazva: ah-
hoz, hogy a kocsikat, buszokat és teherautókat biodízellel üzemeltessük, 25,9 millió
hektárnyi termőföldre lenne szükség. Az Egyesült Királyságban azonban mindössze
5,7 millió hektár művelhető földterület található. A környezetbarát üzemanyagokra
való átálláshoz négy és félszer ennyi termőfölddel kellene rendelkeznünk. Még az
EU szerényebb - mindössze 20%-os – célkitűzése (2020-ra) is felemésztené szinte az
összes termőföldünket.”
További példák tucatjai hozhatóak. A Föld Barátai által kialakított vélemény-
ben is találunk ilyeneket. Például „Spanyolországban évente 27 milliárd liter dízelt
fogyasztanak. A 2010-ig megkívánt 5,75%-os helyettesítés biodízellel, évi 1 350 mil-
lió liter biodízel termelését igényelné. 1 200 liter hektáronkénti hozammal számolva
44
egy millió hektár földterületre lenne szükség, amely a termékeny területek 5,5%-a.
Ehhez még hozzá kellene adni a benzin helyettesítéséhez szükséges etanol termelé-
sére fordítandó területet.”
„Németországban is hasonló a helyzet, a 2010-es célok teljesítéséhez 2 millió hek-
tárra lenne szükség a két millió tonna biodízel előállításához. Erre nincs elegendő
földterület. Manapság a megtermelt 1,5 millió tonna biodízelhez szükséges nyers-
anyag Franciaországból származik.”
„Az Amerikai Egyesült Államokban még rosszabb a helyzet. Ahhoz, hogy a
benzint kukoricából származó etanollal helyettesítsék a teljes földterület sem lenne
elegendő.” Az USA teljes üzemanyag-fogyasztása évente 518 milliárd liter, szénki-
bocsátása 308 milliárd kg.
A Proceeding of the National Academy of Sciences-ben megjelent cikk szerzői
a szójababból készült biodízelt, valamint a gabonafélékből erjesztett etanol ala-
pú üzemanyagot vetették össze, és arra a megállapításra jutottak, hogy a biodízel
ugyan jelentősen hatékonyabbnak tekinthető, mint az etanol, ám így is mindössze
az üzemanyagigény alig 9 százalékát tudnák fedezni vele az Egyesült Államokban.
Az étkezési növényekből készült etanol az amerikai üzemanyagigény 12 százalé-
kát lenne képes fedezni abban az esetben, ha minden kukoricaföldet alapanyag-
ellátóvá alakítanának át.
Látván a lehetséges területi problémákat Európában, egy hatásvizsgálat kap-
csán világossá vált, hogy a tavaszi európai csúcs elvárásainak teljesítése (10%
bioüzemanyag részesedés 2020-ig) a közösség termőterületeinek 72%-át igényel-
né, illetve minden megtermelt liter bioüzemanyag két és félszer többe kerülne,
mint a normál üzemanyag. (Smith, E.: Can biofuels become sustainable? Energy
Vol. 13 No. 27, 2007)
IV.2.2. Területi korlátok Magyarországon
Lukács József vezető főtanácsos az Őstermelő 2006. június-júliusi számának
67. oldalán azt írja, hogy 2010-re a 2%-os célkitűzés: bioetanol esetén: 59 millió li-
ter, biodízel esetén 56 millió liter. Ekkora etanolmennyiség előállításra 50-60 ezer
hektárt, biodízelre 40-50 ezer hektárt kalkulált. Szerinte ez gond nélkül növelhető
200-300, illetve 80-100 ezer hektár nagyságrendig.
A jelenlegi fogyasztási adatok szerint (Wilde György, a Magyar Ásványolaj
Szövetség főtitkára, Index 2006. július 12.), 2005-ben 2 milliárd liter benzint és 2,8
milliárd liter gázolajat fogyasztottunk. Mivel nem tudjuk, hogy 2010-ben mennyi
lesz a fogyasztásunk, így maradjunk annál, hogy a jelenlegi fogyasztás 5,75%-át
kellene helyettesíteni. A teljes benzin- és dízeligény helyettesítése, hektáronként
és évenként 1 000-1 200 liter etanollal és 1 200-1 400 liter biodízellel számolva,
Magyarország teljes kukorica (1,34 millió hektár) és búzatermő (1,13 millió hek-
tár 2005-ben) területét figyelembe véve, kb. 2 millió hektáron lehetne kielégíteni
a bioetanol igényt, s még kb. ugyanennyi termőterületet kellene igénybe venni a
45
biodízel szükségletek kielégítéséhez. Ez már megközelíti az ország jelenlegi szán-
tóföldi területét (4 509 ezer hektár), s akkor még nem termeltünk élelmiszert.
Reálisan, ha elfogadjuk a főtanácsos által javasolt lehetőségeket, akkor 400 ezer
hektárral, s a legjobb hozamokkal számolva, cirka 500 millió liter bioüzeanyagot
állíthatunk elő, amely 10%-os helyettesítési érték körül mozog. Ezek mellett tel-
jesen irreális az a sokat hangoztatott elképzelés, hogy a bioüzemanyag-alapanyag
jelentős exporthoz juttatná hazánkat. Mert vagy itthon helyettesítünk, ami mu-
száj, vagy exportálunk.
A teljes energiafelhasználásunk helyettesítésének területi korlátait mutatja a
repce esete is. A repce hektáronként 3 tonna/év (nálunk ilyen átlagtermés nem jel-
lemző) termésnél adna 1,45 tonna repceolajat, amelynek fűtőértéke 40MJ/kg. Ez
58 GJ/ha/év. 9,3 millió hektáron ez 539,4 PJ. A teljes energiafogyasztás 2005-ben
1 153,2 PJ, azaz a teljes energiaigénynek nem egészen a felét lehetne kielégíteni
repcéből. A szakirodalom szerint, ennyi tiszta energia megtermeléséhez a repce
esetében fele energiamennyiséget kell befektetni.
Ráadásul minden esetben feltételeztük, hogy semmilyen fosszilis energiát nem
használtunk fel. Igaz, nem tudjuk, hogy mekkora a hazai teljes energiafogyasztás-
ból az a hányad, amit arra használunk, hogy nettó energiához jussunk, de nyil-
ván ebben az esetben is le kellene vonni az energiatermelésre fordított energiát.
Érdekes megjegyezni, hogy az importált energiahordozók esetében az energia-
termelésre fordított energia nem a hazai fogyasztásban realizálódik, míg hazai
megtermelés esetén igen.
IV.2.3. Terület felhasználási vetélkedés, és társadalmi vonatkozások
A terület-felhasználással kapcsolatos probléma abban csúcsosodik ki, hogy
több, egymással vetélkedő felhasználási igény jelenik meg. Tegyük fel, hogy Magyar-
országon tényleg felszabadítható 1 millió hektár biomassza termesztés céljára. Ám
ugyanezen a területen szeretnének villamosenergia-előállítás céljából energiafüvet,
energia erdőt termelni, cukorrépát, kukoricát etanolnak, repcét biodízelnek stb.
Szintén Monbiot hívta fel arra a figyelmet, hogy a vetélkedés túlmutat a biomassza
termelési opciókon, a megújuló energiaforrások termelése a valóságban az élelmi-
szertermeléssel és a természetvédelmi célú területhasználattal vetélkedik, más terület
felhasználási módok mellett. Az energiaétvágy fokozódása és a szűkülő fosszilis ener-
giakínálat, valamint a félreértelmezett környezetpolitikai célkitűzések már jelen pilla-
natban az olcsó, fosszilis tüzelőanyagok rendelkezésre állásánál is, rákényszerítették
az embereket a biomassza termelésre. Az is világos, ha nő a bioüzemanyagok hasz-
nálatának kényszere, akkor nő a kereslet az alapanyagok iránt. A kereslettel nő az ár, s
ha nő az ár, többen látnak lehetőséget a jövedelmezőségre. Ez pedig a termőterületek
növekedéséhez vezet, amely pedig a természet kárára történik.
Így nem nehéz kitalálni, hogy ennek a területhasználati vetélkedésnek először
a természetes ökoszisztémák esnek áldozatul, majd pedig az élelmiszer-alapanyag
46
termelés. Ezen a téren is - mint más európai környezetjavítási szándékok esetében
történt - a környezeti terhek harmadik világra történő áthárítása várható. Mivel
kevés jogilag védett természetes ökoszisztéma áll rendelkezésre a Közösség orszá-
gaiban, ezért az élelmiszer és energiacélú alapanyag-termelésnek osztoznia kell
a földterületen. A logikus osztozkodás, hogy a jelenlegi túltermelést helyettesítik
energetikai célú termesztéssel. Ezek a készletek azonban messze nem elegendőek
a még csak kezdeti környezetpolitikai célok eléréséhez, ezért nyilván a külföldi
beszerzés felé kell fordulni. Ez azért is logikusabb, mert a déli országok termőhe-
lyi adottságai miatt ott találhatóak a nagyobb kihozatali potenciával rendelkező
megújuló energetikai alapanyagok.
A szójabab, cukornád ültetvények a dél-amerikai országokban, a pálmaültetvé-
nyek Indonéziában, s más délnyugat-ázsiai és afrikai országokban, eddig is a fő okát
képezték a trópusi erdők degradációjának. Például Malajziában, 1985 és 2000 kö-
zött, a pálmaültetvények az erdőirtások 87%-áért voltak felelősek.
A veszély ma már nem lehetőség, hanem tény.
„Az EU növényolaj-importja a 2005/2006-os október-szeptemberi szezonban 8,75
millió tonnára emelkedik a 2004/2005-ös szezon 7,8 millió tonnájáról” - írja az Oil
World szaklap. „A bioüzemanyagok belföldi termelésének rohamos növekedése miatt
az EU vált a világ legnagyobb növényolaj- és zsiradék importőrévé.” „A szezon leg-
nagyobb importtétele a pálmaolaj lesz 4,9 millió tonnával, szemben a 2004/2005-ös
4,4 millióval. Az EU az idén október-decemberben nettó szójaolaj-importőrré válik,
ami meglehetősen újszerű fejlemény, hiszen már egy jó ideje szójaolaj-exportőrnek
számított. A növekvő repcemag-sajtolási forgalom ellenére sem biztosítható belföldi
forrásból a repceolaj igény, ami a repceolaj esetében is nettó importőrré teszi az Uniót.
A 2005/2006-os szezonban a repceolaj-import 250 ezer tonnára nő az előző szezon 28
ezer tonnájáról. Ebből 100-130 ezer tonna Észak-Amerikából érkezik majd, de nagy
tételeket importál az unió Ukrajnából és Oroszországból is. A lap értesülései szerint
már kínai importra is sor került.”
Az európai exportra számító maláj kormány nemrég jelentette be, hogy megépí-
ti ötödik biodízel-finomítóját, miközben az országban, akárcsak Indonéziában az
őserdőt nagy iramban szorítják vissza az olajpálma-ültetvények, ráadásul az erdők
felégetése és mocsarak lecsapolása metán és szén-dioxid-kibocsátással jár (területi
átterhelés). Az Európában felhasznált bioüzemanyag nagy részét Brazíliában gyár-
tanák, ahol viszont az Amazonas esőerdejét irtják ki a termőföldért. A kedvező pia-
ci helyzet valószínűleg a brazil cukornádtermelés bővítését fogja eredményezni, az
elemzők a termelés 47%-os növekedésével számolnak 2005 és 2015 között. Brazília
termőterülete mintegy 850 millió hektár, ebből 320 millió hektár a mezőgazdasági
terület, a szántó és ültetvény területe együttesen 60,4 millió hektár. A cukornád ül-
tetvény területe jelenleg 5,3 millió hektár, de ez akár hússzorosára is bővíthető.
Ha nem marad bevonható termőföld - jelenleg a szárazföldi területek egyne-
gyede mezőgazdasági művelés alatt áll – akkor megkezdődhet a vetélkedés az élel-
47
biodízel szükségletek kielégítéséhez. Ez már megközelíti az ország jelenlegi szán-
tóföldi területét (4 509 ezer hektár), s akkor még nem termeltünk élelmiszert.
Reálisan, ha elfogadjuk a főtanácsos által javasolt lehetőségeket, akkor 400 ezer
hektárral, s a legjobb hozamokkal számolva, cirka 500 millió liter bioüzeanyagot
állíthatunk elő, amely 10%-os helyettesítési érték körül mozog. Ezek mellett tel-
jesen irreális az a sokat hangoztatott elképzelés, hogy a bioüzemanyag-alapanyag
jelentős exporthoz juttatná hazánkat. Mert vagy itthon helyettesítünk, ami mu-
száj, vagy exportálunk.
A teljes energiafelhasználásunk helyettesítésének területi korlátait mutatja a
repce esete is. A repce hektáronként 3 tonna/év (nálunk ilyen átlagtermés nem jel-
lemző) termésnél adna 1,45 tonna repceolajat, amelynek fűtőértéke 40MJ/kg. Ez
58 GJ/ha/év. 9,3 millió hektáron ez 539,4 PJ. A teljes energiafogyasztás 2005-ben
1 153,2 PJ, azaz a teljes energiaigénynek nem egészen a felét lehetne kielégíteni
repcéből. A szakirodalom szerint, ennyi tiszta energia megtermeléséhez a repce
esetében fele energiamennyiséget kell befektetni.
Ráadásul minden esetben feltételeztük, hogy semmilyen fosszilis energiát nem
használtunk fel. Igaz, nem tudjuk, hogy mekkora a hazai teljes energiafogyasztás-
ból az a hányad, amit arra használunk, hogy nettó energiához jussunk, de nyil-
ván ebben az esetben is le kellene vonni az energiatermelésre fordított energiát.
Érdekes megjegyezni, hogy az importált energiahordozók esetében az energia-
termelésre fordított energia nem a hazai fogyasztásban realizálódik, míg hazai
megtermelés esetén igen.
IV.2.3. Terület felhasználási vetélkedés, és társadalmi vonatkozások
A terület-felhasználással kapcsolatos probléma abban csúcsosodik ki, hogy
több, egymással vetélkedő felhasználási igény jelenik meg. Tegyük fel, hogy Magyar-
országon tényleg felszabadítható 1 millió hektár biomassza termesztés céljára. Ám
ugyanezen a területen szeretnének villamosenergia-előállítás céljából energiafüvet,
energia erdőt termelni, cukorrépát, kukoricát etanolnak, repcét biodízelnek stb.
Szintén Monbiot hívta fel arra a figyelmet, hogy a vetélkedés túlmutat a biomassza
termelési opciókon, a megújuló energiaforrások termelése a valóságban az élelmi-
szertermeléssel és a természetvédelmi célú területhasználattal vetélkedik, más terület
felhasználási módok mellett. Az energiaétvágy fokozódása és a szűkülő fosszilis ener-
giakínálat, valamint a félreértelmezett környezetpolitikai célkitűzések már jelen pilla-
natban az olcsó, fosszilis tüzelőanyagok rendelkezésre állásánál is, rákényszerítették
az embereket a biomassza termelésre. Az is világos, ha nő a bioüzemanyagok hasz-
nálatának kényszere, akkor nő a kereslet az alapanyagok iránt. A kereslettel nő az ár, s
ha nő az ár, többen látnak lehetőséget a jövedelmezőségre. Ez pedig a termőterületek
növekedéséhez vezet, amely pedig a természet kárára történik.
Így nem nehéz kitalálni, hogy ennek a területhasználati vetélkedésnek először
a természetes ökoszisztémák esnek áldozatul, majd pedig az élelmiszer-alapanyag
46
termelés. Ezen a téren is - mint más európai környezetjavítási szándékok esetében
történt - a környezeti terhek harmadik világra történő áthárítása várható. Mivel
kevés jogilag védett természetes ökoszisztéma áll rendelkezésre a Közösség orszá-
gaiban, ezért az élelmiszer és energiacélú alapanyag-termelésnek osztoznia kell
a földterületen. A logikus osztozkodás, hogy a jelenlegi túltermelést helyettesítik
energetikai célú termesztéssel. Ezek a készletek azonban messze nem elegendőek
a még csak kezdeti környezetpolitikai célok eléréséhez, ezért nyilván a külföldi
beszerzés felé kell fordulni. Ez azért is logikusabb, mert a déli országok termőhe-
lyi adottságai miatt ott találhatóak a nagyobb kihozatali potenciával rendelkező
megújuló energetikai alapanyagok.
A szójabab, cukornád ültetvények a dél-amerikai országokban, a pálmaültetvé-
nyek Indonéziában, s más délnyugat-ázsiai és afrikai országokban, eddig is a fő okát
képezték a trópusi erdők degradációjának. Például Malajziában, 1985 és 2000 kö-
zött, a pálmaültetvények az erdőirtások 87%-áért voltak felelősek.
A veszély ma már nem lehetőség, hanem tény.
„Az EU növényolaj-importja a 2005/2006-os október-szeptemberi szezonban 8,75
millió tonnára emelkedik a 2004/2005-ös szezon 7,8 millió tonnájáról” - írja az Oil
World szaklap. „A bioüzemanyagok belföldi termelésének rohamos növekedése miatt
az EU vált a világ legnagyobb növényolaj- és zsiradék importőrévé.” „A szezon leg-
nagyobb importtétele a pálmaolaj lesz 4,9 millió tonnával, szemben a 2004/2005-ös
4,4 millióval. Az EU az idén október-decemberben nettó szójaolaj-importőrré válik,
ami meglehetősen újszerű fejlemény, hiszen már egy jó ideje szójaolaj-exportőrnek
számított. A növekvő repcemag-sajtolási forgalom ellenére sem biztosítható belföldi
forrásból a repceolaj igény, ami a repceolaj esetében is nettó importőrré teszi az Uniót.
A 2005/2006-os szezonban a repceolaj-import 250 ezer tonnára nő az előző szezon 28
ezer tonnájáról. Ebből 100-130 ezer tonna Észak-Amerikából érkezik majd, de nagy
tételeket importál az unió Ukrajnából és Oroszországból is. A lap értesülései szerint
már kínai importra is sor került.”
Az európai exportra számító maláj kormány nemrég jelentette be, hogy megépí-
ti ötödik biodízel-finomítóját, miközben az országban, akárcsak Indonéziában az
őserdőt nagy iramban szorítják vissza az olajpálma-ültetvények, ráadásul az erdők
felégetése és mocsarak lecsapolása metán és szén-dioxid-kibocsátással jár (területi
átterhelés). Az Európában felhasznált bioüzemanyag nagy részét Brazíliában gyár-
tanák, ahol viszont az Amazonas esőerdejét irtják ki a termőföldért. A kedvező pia-
ci helyzet valószínűleg a brazil cukornádtermelés bővítését fogja eredményezni, az
elemzők a termelés 47%-os növekedésével számolnak 2005 és 2015 között. Brazília
termőterülete mintegy 850 millió hektár, ebből 320 millió hektár a mezőgazdasági
terület, a szántó és ültetvény területe együttesen 60,4 millió hektár. A cukornád ül-
tetvény területe jelenleg 5,3 millió hektár, de ez akár hússzorosára is bővíthető.
Ha nem marad bevonható termőföld - jelenleg a szárazföldi területek egyne-
gyede mezőgazdasági művelés alatt áll – akkor megkezdődhet a vetélkedés az élel-
47
miszeripari és energetikai célú alapanyag-termelés között, ezáltal azok között, akik
csak a létfenntartási szükségleteiket szeretnék kielégíteni, illetve akik nemcsak jól-
lakni képesek, de autójukat is feltankolni. Nem kétséges, hogy melyik érdekcsoport
képes érdekeit érvényesíteni, illetve mindezt megfizetni. A társadalmi polarizáció,
tehát még a biomassza termelés okán is nőhet, mégpedig jelentősen. Monbiot írásá-
nak címe pontosan erre utal: Ki lakjon jól? Az ember vagy az autó?
„Egy terepjáró közel százliteres tankjának megtöltéséhez etanollal 204 kiló kuko-
ricára van szükség. Az ekkora mennyiség kalóriatartalma egy felnőtt egész éves táp-
lálásához elég. (McNeely, 2007) Ha ez így megy tovább, húsz éven belül 600 millióval
többen éheznek majd - állítja a Nemzetközi Gabonatanács.” (Forrás: http://index.hu/
gazdasag/vilag/bio070612/)
A szegényekre leselkedő veszély nemcsak az élelmiszer szűkösségében, hanem
az élelmiszerárak jelentős növekedésében is megnyilvánulhat. Az energetikai célú
növényi termékek iránti keresletfokozódás, már ebben a kezdeti stádiumban is érez-
teti árfelhajtó hatását. Az MTI 2006 elején egy londoni nemzetközi konferenciára
hivatkozva arról számolt be, hogy világszerte emelkedhet a szója- és pálmaolaj ára
amiatt, hogy növekszik a kereslet a bioüzemanyagok nyersanyagaként használatos
növényi olajok iránt.
Az árfelhajtó szerepet látszik alátámasztani a cukor árának világpiaci emel-
kedése. „Tizenegy éves csúcsra ugrott a nyerscukor ára szerdán a New York-i áru-
tőzsdén, a londoni jegyzésárak pedig kilenc és fél éves rekordszintre emelkedtek.
Piaci szakértők a drágulási trend folytatására számítanak. Miért is? Thaiföldön és
Ausztráliában rossz a cukornádtermés, Brazília pedig az exportra szánt nádcukor
egy részéből üzemanyagként felhasználható bioetanolt gyárt. A bioetanolt egyre
több országban keverik a benzinbe, ezért a cukornak felmegy az ázsiója - az árával
együtt. Sőt: van egy igen népes ország, Kína, ahol még csak most kezdenek el cukrot
fogyasztani – ez idáig ugyanis csak mesterséges édesítőszerhez (szacharinhoz) jutott
hozzá a lakosság.” (Világgazdaság 2006.)
Dél-Afrikában, mivel erősen szorgalmazzák a kukoricából történő etanol gyár-
tást, ugyan egyik oldalon létrejött 55 ezer új munkahely, főleg a vidéki térségekben,
ám mindenkit sújt, hogy az alapvető szükségletek kielégítése megdrágult. A kuko-
rica 28%-kal, a cukor 12,6%-kal drágult egyetlen év alatt. Mexikó is megtapasztalta
a kukorica iránti kereslet növekedésének árfelhajtó szerepét a tortilla árának emel-
kedésén keresztül. Mexikóban az év elején már komoly tüntetések és zavargások
voltak, mikor a kukorica ára pár hónap alatt majdnem megduplázódott, mivel a
bioüzemanyagok iránti kereslet az olajárak növekedésével hirtelen megugrott.
Az USA-ban az etanolszektor bővítése a jövőben felveti azt a kérdést, hogy hon-
nan szerzik be a gyártáshoz szükséges kukoricát. Míg 2005-ben 40 millió tonna
kukoricát használtak fel etanolgyártáshoz, 2010-ben már legalább ennek a duplá-
jára lesz szükség, amely kukoricatöbblet az exportmennyiség terhére biztosítható.
Az etanol kötelező felhasználásának árfelhajtó szerepe van a kukorica esetében,
48
2006-ban a kukorica ára 87%-kal emelkedett, amihez a 2006. évi globális gabonater-
melés csökkenése is hozzájárult.
Magyarországon is felfedhetünk egy-két összefüggést, amely előre vetíti az
élelmiszerárak emelkedését. A már említett túlzott bioetanol előállítási kapaci-
tással aligha tudja a lépést tartani a hazai alapanyag-termelés. A szabályozásból
következő nyomás a bioüzemanyagok iránt előidézheti, hogy gabona behozatal-
ra szorulunk. Ez nyilván kedvezőtlenül befolyásolná a takarmányárakat is, ami
veszélyeztetné a hazai állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségét is, de nyilván
kihatna az élelmiszerárakra is.
Szemben a brazil elnök vélekedésével, amely a felemelkedés lehetőségét látja
a bioüzemanyagok termelésében és kereskedelmében, a helyi emberek közösségei
nem annyira bizakodóak. Nevükben született az ún. Quitó-i nyilatkozat, amelynek
keretében a helyi lakosok függetlenségüket féltik a bioüzemanyag üzlet szereplőitől.
A nyilatkozat szerint:
• Az energetikai mezőgazdasági alapanyagok tömegtermelése veszélyezteti a
fennmaradt trópusi erdőket, amelyek viszont nélkülözhetetlenek az élet fenn-
maradásához.
• A bioüzemanyag termelése azoknak fog nagy hasznot hozni, akik érdekeltek
a cukornád és pálma ültetvényekben, valamint azoknak, akik az erdőirtásért
felelősek az Amazonas régióban.
• A bioüzemanyagok szabad utat jelentenének a genetikailag módosított gabo-
nák számára, a vele járó számos hatással együtt.
• A létrejövő gazdasági hatalom miatt, az üzletemberek függőségre kényszeríte-
nék a helyi farmereket, valamint az őslakos közösségeket, ez pedig az élelmi-
szer-szuverenitás elvesztését eredményezné.
• Ha földjeinket az üzemanyag megtermeléséhez szükséges gabona művelésére
áldoznánk fel, az azt eredményezné, hogy saját magunk helyett a gazdagok
autóit kezdenénk el etetni. Másrészt pedig, az ivóvízforrásainkat a mezőgaz-
daságból eredő mérgekkel szennyeznénk be, amely hatással lenne az egészsé-
günkre és az életminőségünkre.
• A jelenlegi kormány előtt két alternatíva van: az agráripar, vagy a sokfélesé-
get és fenntarthatóságot mutató termelési modell visszaállítása, amely garan-
tálná az élelmiszer szuverenitást, a tradicionális életforma folytathatóságát és
a biológiai sokféleség megőrzését.
A helyi emberek félelme a multinacionális vállalatok terjeszkedésétől igazolt-
nak látszik. Néhány eset már napvilágot látott, amikor bizonyítást nyert, hogy
bioüzemanyag-termelésben érdekelt cégek illegálisan vágtak ki őserdőket. A leg-
ismertebb eset az ún. Wilmar-botrány. A Wilmar cég a világ egyik legjelentősebb
biodízel előállítója, akit Indonéziában azzal vádolnak, hogy engedély nélkül ter-
melt le olyan területeket, amelyek nem tartoztak a koncesszióba adott területek
49
miszeripari és energetikai célú alapanyag-termelés között, ezáltal azok között, akik
csak a létfenntartási szükségleteiket szeretnék kielégíteni, illetve akik nemcsak jól-
lakni képesek, de autójukat is feltankolni. Nem kétséges, hogy melyik érdekcsoport
képes érdekeit érvényesíteni, illetve mindezt megfizetni. A társadalmi polarizáció,
tehát még a biomassza termelés okán is nőhet, mégpedig jelentősen. Monbiot írásá-
nak címe pontosan erre utal: Ki lakjon jól? Az ember vagy az autó?
„Egy terepjáró közel százliteres tankjának megtöltéséhez etanollal 204 kiló kuko-
ricára van szükség. Az ekkora mennyiség kalóriatartalma egy felnőtt egész éves táp-
lálásához elég. (McNeely, 2007) Ha ez így megy tovább, húsz éven belül 600 millióval
többen éheznek majd - állítja a Nemzetközi Gabonatanács.” (Forrás: http://index.hu/
gazdasag/vilag/bio070612/)
A szegényekre leselkedő veszély nemcsak az élelmiszer szűkösségében, hanem
az élelmiszerárak jelentős növekedésében is megnyilvánulhat. Az energetikai célú
növényi termékek iránti keresletfokozódás, már ebben a kezdeti stádiumban is érez-
teti árfelhajtó hatását. Az MTI 2006 elején egy londoni nemzetközi konferenciára
hivatkozva arról számolt be, hogy világszerte emelkedhet a szója- és pálmaolaj ára
amiatt, hogy növekszik a kereslet a bioüzemanyagok nyersanyagaként használatos
növényi olajok iránt.
Az árfelhajtó szerepet látszik alátámasztani a cukor árának világpiaci emel-
kedése. „Tizenegy éves csúcsra ugrott a nyerscukor ára szerdán a New York-i áru-
tőzsdén, a londoni jegyzésárak pedig kilenc és fél éves rekordszintre emelkedtek.
Piaci szakértők a drágulási trend folytatására számítanak. Miért is? Thaiföldön és
Ausztráliában rossz a cukornádtermés, Brazília pedig az exportra szánt nádcukor
egy részéből üzemanyagként felhasználható bioetanolt gyárt. A bioetanolt egyre
több országban keverik a benzinbe, ezért a cukornak felmegy az ázsiója - az árával
együtt. Sőt: van egy igen népes ország, Kína, ahol még csak most kezdenek el cukrot
fogyasztani – ez idáig ugyanis csak mesterséges édesítőszerhez (szacharinhoz) jutott
hozzá a lakosság.” (Világgazdaság 2006.)
Dél-Afrikában, mivel erősen szorgalmazzák a kukoricából történő etanol gyár-
tást, ugyan egyik oldalon létrejött 55 ezer új munkahely, főleg a vidéki térségekben,
ám mindenkit sújt, hogy az alapvető szükségletek kielégítése megdrágult. A kuko-
rica 28%-kal, a cukor 12,6%-kal drágult egyetlen év alatt. Mexikó is megtapasztalta
a kukorica iránti kereslet növekedésének árfelhajtó szerepét a tortilla árának emel-
kedésén keresztül. Mexikóban az év elején már komoly tüntetések és zavargások
voltak, mikor a kukorica ára pár hónap alatt majdnem megduplázódott, mivel a
bioüzemanyagok iránti kereslet az olajárak növekedésével hirtelen megugrott.
Az USA-ban az etanolszektor bővítése a jövőben felveti azt a kérdést, hogy hon-
nan szerzik be a gyártáshoz szükséges kukoricát. Míg 2005-ben 40 millió tonna
kukoricát használtak fel etanolgyártáshoz, 2010-ben már legalább ennek a duplá-
jára lesz szükség, amely kukoricatöbblet az exportmennyiség terhére biztosítható.
Az etanol kötelező felhasználásának árfelhajtó szerepe van a kukorica esetében,
48
2006-ban a kukorica ára 87%-kal emelkedett, amihez a 2006. évi globális gabonater-
melés csökkenése is hozzájárult.
Magyarországon is felfedhetünk egy-két összefüggést, amely előre vetíti az
élelmiszerárak emelkedését. A már említett túlzott bioetanol előállítási kapaci-
tással aligha tudja a lépést tartani a hazai alapanyag-termelés. A szabályozásból
következő nyomás a bioüzemanyagok iránt előidézheti, hogy gabona behozatal-
ra szorulunk. Ez nyilván kedvezőtlenül befolyásolná a takarmányárakat is, ami
veszélyeztetné a hazai állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségét is, de nyilván
kihatna az élelmiszerárakra is.
Szemben a brazil elnök vélekedésével, amely a felemelkedés lehetőségét látja
a bioüzemanyagok termelésében és kereskedelmében, a helyi emberek közösségei
nem annyira bizakodóak. Nevükben született az ún. Quitó-i nyilatkozat, amelynek
keretében a helyi lakosok függetlenségüket féltik a bioüzemanyag üzlet szereplőitől.
A nyilatkozat szerint:
• Az energetikai mezőgazdasági alapanyagok tömegtermelése veszélyezteti a
fennmaradt trópusi erdőket, amelyek viszont nélkülözhetetlenek az élet fenn-
maradásához.
• A bioüzemanyag termelése azoknak fog nagy hasznot hozni, akik érdekeltek
a cukornád és pálma ültetvényekben, valamint azoknak, akik az erdőirtásért
felelősek az Amazonas régióban.
• A bioüzemanyagok szabad utat jelentenének a genetikailag módosított gabo-
nák számára, a vele járó számos hatással együtt.
• A létrejövő gazdasági hatalom miatt, az üzletemberek függőségre kényszeríte-
nék a helyi farmereket, valamint az őslakos közösségeket, ez pedig az élelmi-
szer-szuverenitás elvesztését eredményezné.
• Ha földjeinket az üzemanyag megtermeléséhez szükséges gabona művelésére
áldoznánk fel, az azt eredményezné, hogy saját magunk helyett a gazdagok
autóit kezdenénk el etetni. Másrészt pedig, az ivóvízforrásainkat a mezőgaz-
daságból eredő mérgekkel szennyeznénk be, amely hatással lenne az egészsé-
günkre és az életminőségünkre.
• A jelenlegi kormány előtt két alternatíva van: az agráripar, vagy a sokfélesé-
get és fenntarthatóságot mutató termelési modell visszaállítása, amely garan-
tálná az élelmiszer szuverenitást, a tradicionális életforma folytathatóságát és
a biológiai sokféleség megőrzését.
A helyi emberek félelme a multinacionális vállalatok terjeszkedésétől igazolt-
nak látszik. Néhány eset már napvilágot látott, amikor bizonyítást nyert, hogy
bioüzemanyag-termelésben érdekelt cégek illegálisan vágtak ki őserdőket. A leg-
ismertebb eset az ún. Wilmar-botrány. A Wilmar cég a világ egyik legjelentősebb
biodízel előállítója, akit Indonéziában azzal vádolnak, hogy engedély nélkül ter-
melt le olyan területeket, amelyek nem tartoztak a koncesszióba adott területek
49
közé, hanem helyi közösségek tulajdonát képezték. (Sterling, T.: The Associated
Press, 2007)
A Grain nevű jótékony szervezet farmerek és fejlődő országok helyi közössé-
geinek támogatásával, szintén támadást intézett a növekvő bioüzemanyag biznis�-
szel szemben. A szervezet - mellesleg a FAO-ra hivatkozva - megerősítette, hogy
a bioüzemanyagok szénmegkötésben játszott szerepe kétséges. A szervezet kuta-
tásaira hivatkozva arról számolt be, hogy fejlődő országok kormányai, karöltve a
bioüzemanyag cégekkel, az őslakosokat és parasztokat kiszorítják a földjükről, s a
hagyományos környezetkímélő gazdálkodás helyett intenzív monokultúrákat hoz-
nak létre. (Harrabin, R., BBC News)
A Föld Barátai, 2007 tavaszán ugyancsak állásfoglalást bocsátott ki, amelyben
összegzi a biomasszával kapcsolatos ellenérveket, s feltételeket fogalmaz meg a hasz-
nosítással kapcsolatban.
IV.2.4. A területi versengés járulékos hatásai
Környezeti szempontból a növekvő területéhség, s ennek következtében a ter-
mészetes élőhelyek pusztulása mellett, a másik veszély a mező- és erdőgazdálkodás
intenzitásának további növekedése. Szaklapokban egymást túllicitáló termésered-
ményekről, energia-kihozatalokról, s egyre jobb energiamérlegekről olvashatunk.
Mint ahogyan láthattuk, a természetes erdő szerény energiaprodukcióját tízszeresére
növelik az energia célú faültetvények, termesztett haszonnövényeink produkcióját is
tovább kell növelni a jobb termésátlagok, a magasabb gazdaságosság érdekében.
Természetesen egy adott termőhely, egy adott életközösség az éppen fennálló
ökológiai körülményeknek megfelelő produkciókkal szolgálhat csak, s külső ener-
giabefektetésre van szükség ahhoz, hogy a produkció nőjön. Nemcsak a közvetlen
energiaköltségek - mint gépi munka energiafelhasználása - de az egész termesztési
folyamat is közvetlen vagy közvetett energiabefektetéssel jár. Az öntözővíz, a műtrá-
gya, a növényvédőszer, a szállítás stb., mind energiát testesít meg, s természetesen
minden kibocsátás is környezeti terhelést jelent.
További lehetőség a terméseredmények fokozására a növények genetikai ké-
pességének kihasználása, a növénynemesítés, legújabban a génkészlet mesterséges
módosítása géntechnológiai eljárásokkal. Többen is abban bíznak, hogy a jelenlegi
produkciók a tulajdonságok javításával növelhetők a biotechnológia által. A Nature
Biotechnology (24, 725. 2006. július) (www.nature.com) „A bioetanolnak szüksége
van a biotechnológiára” címmel jelentetett meg cikket. Az írás lelkesen ecseteli, hogy
az etanol egyik alapanyagának, a kukoricának a termelése milyen magas költségek-
kel és környezeti károkkal jár, mint pl. a nitrogén műtrágya, a talajerózió, a rovar- és
gyomirtó szerek, sőt még a fejlődő országok élőhelyeire leselkedő veszélyt is felem-
líti. Ezeken a problémákon segíthetne a biotechnológia. „Jelenleg főleg kukoricából
és cukornádból gyártott etanol esetében már kidolgozták a rekombináns DNS techno-
lógiákat, amelyek egyrészt emelnék az etanolhozamot, másrészt pedig csökkentenék a
50
betáplált nyersanyagok környezetre gyakorolt káros hatását, továbbá fokoznák a fel-
dolgozás hatékonyságát a finomítóban”. Ígérik a fotoszintézis szén-dioxid-fixáció ha-
tékonyságának javítását, a nitrogén-fixáció megoldását vagy az endospermiumban
lévő keményítő egyszerűbb cukorrá való lebontását végző enzimrendszer beépíté-
sét a növényekbe. Szintén kutatás kezdődött az olajpálma genomjának a feltárására,
amelytől szárazságtűrésre, illetve nagyobb produkcióra képes genetikailag módosí-
tott fajtákat remélnek. (PR Newswire)
Társadalmi szempontból is további hatásokat kell fontolóra venni. A
szuperintenzív monokultúrák - hiszen az energetikai célú termesztés nagy tábla-
méreteket igényel - tovább torzíthatják a birtokviszonyokat. A Föld Barátai Európa
szerint az intenzitás növekedése további birtokkoncentrációval fenyeget. Például
ma Brazíliában a területek 46%-a koncentrálódik a vidéki népesség mindössze 1%-
ának kezében, ami annak a következménye, hogy a földtulajdonosoknak el kellett
hagyni földjeiket és korábbi foglalkozásukat. Ők a városok szegényebb negyedeibe
költözhettek vagy erdőirtással próbáltak újabb területeket szerezni.
A területi igény fokozódásnak természetesen lehet árfelhajtó szerepe a földtu-
lajdonosok számára. A kisbirtokosok aligha tudnak élni a magas intenzitást igénylő
energetikai célú növénytermesztés lehetőségeivel, így legfeljebb magasabb áron ér-
tékesíthetik földjeiket vagy magasabb bérleti díjra számíthatnak.
IV.2.5. Energiamérlegek
Ezen a területen nagyon kaotikus állapotokat találunk. Tudományos műhelyek
egymásnak ellentmondó eredményeit ismerhetjük meg, annak megfelelően, hogy
ki milyen általános ítéletet szeretne igazolni. Jelen tanulmány keretei nem tették
lehetővé, hogy a közölt adatoknak utána számoljunk, azért sem, mert sem a szá-
mítási utak, sem a kiindulási adatok nem ismertek teljes körben.
A megismert mérlegek közös hibája, hogy az ún. virtuális energiafelhaszná-
lással, s ennek értelmében a virtuális környezeti terheléssel sem számolnak, ami
ugyancsak megkérdőjelezi az energetikai vagy környezeti mérlegek (pl. szén-dio-
xid) eredményeit.
Mit értünk virtuális energiafelhasználáson?
Bármely felhasználásra kész energiahordozó rendelkezik egy teljes életúttal, amely
egy bonyolult szerteágazó rendszer. Az életciklus-elemzések egy létesítmény esetében
a létesítés, megvalósulás (működés), majd felhagyás szakaszainak környezeti össze-
függéseit vizsgálják, egy termék esetében a bölcsőtől a sírig életutat követik. Ugyan
jelentős előrelépésnek tekinthetjük ezt a gondolkodást, s már az is eredmény lenne,
ha komolyan alkalmaznák az életciklus elemzéseket, mégis azt kell mondanunk, hogy
a jelenlegi életciklus-vizsgálatok csak több-kevesebb láncszemét vizsgálják a tényle-
ges életciklusoknak. Egy-egy termék esetében ugyanis a különböző életciklus láncok
összekapcsolódnak. Ahhoz, hogy egy liter benzint előállítsunk, ahhoz kell kőolaj, azt
frakcionálni kell, adalékanyagokkal ellátni, szállítani a felhasználás helyére, majd el-
51
közé, hanem helyi közösségek tulajdonát képezték. (Sterling, T.: The Associated
Press, 2007)
A Grain nevű jótékony szervezet farmerek és fejlődő országok helyi közössé-
geinek támogatásával, szintén támadást intézett a növekvő bioüzemanyag biznis�-
szel szemben. A szervezet - mellesleg a FAO-ra hivatkozva - megerősítette, hogy
a bioüzemanyagok szénmegkötésben játszott szerepe kétséges. A szervezet kuta-
tásaira hivatkozva arról számolt be, hogy fejlődő országok kormányai, karöltve a
bioüzemanyag cégekkel, az őslakosokat és parasztokat kiszorítják a földjükről, s a
hagyományos környezetkímélő gazdálkodás helyett intenzív monokultúrákat hoz-
nak létre. (Harrabin, R., BBC News)
A Föld Barátai, 2007 tavaszán ugyancsak állásfoglalást bocsátott ki, amelyben
összegzi a biomasszával kapcsolatos ellenérveket, s feltételeket fogalmaz meg a hasz-
nosítással kapcsolatban.
IV.2.4. A területi versengés járulékos hatásai
Környezeti szempontból a növekvő területéhség, s ennek következtében a ter-
mészetes élőhelyek pusztulása mellett, a másik veszély a mező- és erdőgazdálkodás
intenzitásának további növekedése. Szaklapokban egymást túllicitáló termésered-
ményekről, energia-kihozatalokról, s egyre jobb energiamérlegekről olvashatunk.
Mint ahogyan láthattuk, a természetes erdő szerény energiaprodukcióját tízszeresére
növelik az energia célú faültetvények, termesztett haszonnövényeink produkcióját is
tovább kell növelni a jobb termésátlagok, a magasabb gazdaságosság érdekében.
Természetesen egy adott termőhely, egy adott életközösség az éppen fennálló
ökológiai körülményeknek megfelelő produkciókkal szolgálhat csak, s külső ener-
giabefektetésre van szükség ahhoz, hogy a produkció nőjön. Nemcsak a közvetlen
energiaköltségek - mint gépi munka energiafelhasználása - de az egész termesztési
folyamat is közvetlen vagy közvetett energiabefektetéssel jár. Az öntözővíz, a műtrá-
gya, a növényvédőszer, a szállítás stb., mind energiát testesít meg, s természetesen
minden kibocsátás is környezeti terhelést jelent.
További lehetőség a terméseredmények fokozására a növények genetikai ké-
pességének kihasználása, a növénynemesítés, legújabban a génkészlet mesterséges
módosítása géntechnológiai eljárásokkal. Többen is abban bíznak, hogy a jelenlegi
produkciók a tulajdonságok javításával növelhetők a biotechnológia által. A Nature
Biotechnology (24, 725. 2006. július) (www.nature.com) „A bioetanolnak szüksége
van a biotechnológiára” címmel jelentetett meg cikket. Az írás lelkesen ecseteli, hogy
az etanol egyik alapanyagának, a kukoricának a termelése milyen magas költségek-
kel és környezeti károkkal jár, mint pl. a nitrogén műtrágya, a talajerózió, a rovar- és
gyomirtó szerek, sőt még a fejlődő országok élőhelyeire leselkedő veszélyt is felem-
líti. Ezeken a problémákon segíthetne a biotechnológia. „Jelenleg főleg kukoricából
és cukornádból gyártott etanol esetében már kidolgozták a rekombináns DNS techno-
lógiákat, amelyek egyrészt emelnék az etanolhozamot, másrészt pedig csökkentenék a
50
betáplált nyersanyagok környezetre gyakorolt káros hatását, továbbá fokoznák a fel-
dolgozás hatékonyságát a finomítóban”. Ígérik a fotoszintézis szén-dioxid-fixáció ha-
tékonyságának javítását, a nitrogén-fixáció megoldását vagy az endospermiumban
lévő keményítő egyszerűbb cukorrá való lebontását végző enzimrendszer beépíté-
sét a növényekbe. Szintén kutatás kezdődött az olajpálma genomjának a feltárására,
amelytől szárazságtűrésre, illetve nagyobb produkcióra képes genetikailag módosí-
tott fajtákat remélnek. (PR Newswire)
Társadalmi szempontból is további hatásokat kell fontolóra venni. A
szuperintenzív monokultúrák - hiszen az energetikai célú termesztés nagy tábla-
méreteket igényel - tovább torzíthatják a birtokviszonyokat. A Föld Barátai Európa
szerint az intenzitás növekedése további birtokkoncentrációval fenyeget. Például
ma Brazíliában a területek 46%-a koncentrálódik a vidéki népesség mindössze 1%-
ának kezében, ami annak a következménye, hogy a földtulajdonosoknak el kellett
hagyni földjeiket és korábbi foglalkozásukat. Ők a városok szegényebb negyedeibe
költözhettek vagy erdőirtással próbáltak újabb területeket szerezni.
A területi igény fokozódásnak természetesen lehet árfelhajtó szerepe a földtu-
lajdonosok számára. A kisbirtokosok aligha tudnak élni a magas intenzitást igénylő
energetikai célú növénytermesztés lehetőségeivel, így legfeljebb magasabb áron ér-
tékesíthetik földjeiket vagy magasabb bérleti díjra számíthatnak.
IV.2.5. Energiamérlegek
Ezen a területen nagyon kaotikus állapotokat találunk. Tudományos műhelyek
egymásnak ellentmondó eredményeit ismerhetjük meg, annak megfelelően, hogy
ki milyen általános ítéletet szeretne igazolni. Jelen tanulmány keretei nem tették
lehetővé, hogy a közölt adatoknak utána számoljunk, azért sem, mert sem a szá-
mítási utak, sem a kiindulási adatok nem ismertek teljes körben.
A megismert mérlegek közös hibája, hogy az ún. virtuális energiafelhaszná-
lással, s ennek értelmében a virtuális környezeti terheléssel sem számolnak, ami
ugyancsak megkérdőjelezi az energetikai vagy környezeti mérlegek (pl. szén-dio-
xid) eredményeit.
Mit értünk virtuális energiafelhasználáson?
Bármely felhasználásra kész energiahordozó rendelkezik egy teljes életúttal, amely
egy bonyolult szerteágazó rendszer. Az életciklus-elemzések egy létesítmény esetében
a létesítés, megvalósulás (működés), majd felhagyás szakaszainak környezeti össze-
függéseit vizsgálják, egy termék esetében a bölcsőtől a sírig életutat követik. Ugyan
jelentős előrelépésnek tekinthetjük ezt a gondolkodást, s már az is eredmény lenne,
ha komolyan alkalmaznák az életciklus elemzéseket, mégis azt kell mondanunk, hogy
a jelenlegi életciklus-vizsgálatok csak több-kevesebb láncszemét vizsgálják a tényle-
ges életciklusoknak. Egy-egy termék esetében ugyanis a különböző életciklus láncok
összekapcsolódnak. Ahhoz, hogy egy liter benzint előállítsunk, ahhoz kell kőolaj, azt
frakcionálni kell, adalékanyagokkal ellátni, szállítani a felhasználás helyére, majd el-
51
égetni. Energia kell a melléktermékek, hulladékok szállításához, elhelyezéséhez is. Ha A Wuppertal Intézet számításai szerint:
csak egy kőolaj-finomítóban vizsgálom a benzin életútját, az ennyi energiát igényel • Fogkefe 1,5 kg
járulékosan. Ám még ott sem csupán ennyit. Minden liter frakcionált olajra esik va- • Mobiltelefon 75 kg
lamennyi (nagyon kicsi) környezeti teher abból, hogy létre kellett hozni a finomítót, • PC 500 kg
energiát kellett befektetni, anyagokat kellett beszerezni, s természetesen működtetni
• 1 tonna importált fém 20 000 kg hulladék keletkezésével
kell az üzemet. Ráadásul minden újabb megnyitott ág, további nagyon-nagyon kicsiny
környezeti terhet hoz magával. Például a felhasznált építőanyagnak is volt környezeti World Water Council (2004) szerint:
terhe, erőforrás igénye, gyára stb. Azután a kőolaj-finomító üzemeléséhez is energiára • 1 kg búza 1 000 l
van szükség, no meg munkásokra. Hol kellene elszámolni a munkások közlekedési • 1 kg tojás 2 700 l
költségeit, vagy a gépekre, szerszámokra eső költségeket, vagy az üzem által produkált • 1 kg marhahús 13 500 l víz felhasználásával párosul.
környezeti terhek felszámolásának energiaköltségeit?
S a fenti példa csak a finomítóra és kapcsolódási pontjaira utal. Egy másik A következő táblázatból jól látható, hogy az ún. externális költségeknél legfel-
életciklus az alapanyag révén kapcsolódik a finomítóéval. A kőolajat ki kellett bá- jebb az elsődleges hatások következményeként jelentkező terheket számolják, s nem
nyászni, ahhoz fúrótornyot kellett létesíteni, ahhoz, pedig anyagot kellett gyárta- az egész kapcsolati háló mentén keletkező költségeket. Például a tűzifa externális
ni, azokat szállítani, szerelni kellett. A kitermelt olajat tárolni kell, ahhoz tárolók költsége már csak azért sem lehetne zéró, mert a fát ki kell termelni, el kell szállíta-
kellenek, majd szállítani, tankhajókban vagy éppen csővezetékeken. A szállításhoz ni, nem beszélve az erdőfelújítás, -fenntartás külső költségeiről. A bálázott szalma
energia kell, az eszközök gyártásához, karbantartásához szintén. externáliái már csak a bálázógép működésének kapcsán is létrejönnek.
Amikor kimondjuk, hogy biodízel, legfeljebb egy szép virágzó repceföldre
Az energiahordozók alap és környezetvédelmi („externális”) költségei (Ft/GJ)
gondolunk, meg egy kevésbé szép olajsajtolóra. Ha csak a biodízel előállításához
szükséges termelési segédanyagokat nézzük (metanol, kálium-hidroxid, nátri- Alapanyag, Externális
Energiahordozók Teljes költség
um-hidroxid, kénsav, foszforsav, hidrogén-klorid, ipari víz, szén-dioxid, nitrogén, amortizáció költségek
elektromos áram, gáz) ugyancsak elcsodálkozunk azon, mi minden más anyagot Barnaszén 993 1 533 2 526
is meg kell termelni ahhoz, hogy elérjük végcélunkat. Logisztikai létesítmények
Feketeszén 1 138 1 000 2 138
sorát kell felépíteni (olajos magvak átmeneti tárolója betakarítás után, olajos mag-
vak tárolója az olajütőben, nyersolaj tároló, melléktermékek tárolója, technológiai Tüzelőolaj 3 738 86 3 824
segédanyagok tárolói, végtermék tárolója), ami együtt jár az anyagmozgatással, PB gáz 2 151 4 2 155
szállítással. Természetes lenne ezek energiaráfordításait, s más terheit (szén-dio- Földgáz 950 4 954
xid, hulladék, vízhasználat) is figyelembe venni a környezeti mérlegek elkészítése-
kor, de ezek onnan rendre kimaradnak. Tűzifa 1 129 0 1 129
A benzin kapcsán beszélhetnénk még olyan indirekt kapcsolódásokról, mint Gyümölcsnyes 628 0 628
az elsüllyedt tankhajók okozta környezeti károk elhárításának költségei, vagy az Energiaültetvény 769 0 769
olajhoz kötődő háborúk energiaköltség, környezeti katasztrófái, s persze társadal-
Bálázott szalma 839 0 839
mi hatásai.
(Forrás: FVM Műszaki Intézet)
Lehetetlen lenne követni a teljes kapcsolati hálót, s kiszámolni, hogy egy liter
benzinre milyen, aligha mérhető, mégis valóságos környezeti terhek jutnak. A liter
ehhez túl kicsi mértékegység, de minél nagyobb léptékeket vennénk elő, annál A különböző biomassza féleségekhez és különböző hasznosítási módokhoz
jobban érezhetővé válnának ezek a virtuális terhek. természetesen más és más energiamérlegek tartoznak. Nyilván meghatározó,
Persze vannak erre kísérletek. Az ökológiai lábnyom vagy ökológiai hátizsák hogy a kiszemelt alapanyag milyen produkciókra képes, különböző ökológiai, ter-
pontosan a háttérben maradó terheket kívánja feltérképezni. Noha a tökéletesség mőhelyi körülmények között.
elérésére itt sincs esély, ám néhány napvilágot látott adat ugyancsak elgondolkod-
tatja az embert.

52 53
égetni. Energia kell a melléktermékek, hulladékok szállításához, elhelyezéséhez is. Ha A Wuppertal Intézet számításai szerint:
csak egy kőolaj-finomítóban vizsgálom a benzin életútját, az ennyi energiát igényel • Fogkefe 1,5 kg
járulékosan. Ám még ott sem csupán ennyit. Minden liter frakcionált olajra esik va- • Mobiltelefon 75 kg
lamennyi (nagyon kicsi) környezeti teher abból, hogy létre kellett hozni a finomítót, • PC 500 kg
energiát kellett befektetni, anyagokat kellett beszerezni, s természetesen működtetni
• 1 tonna importált fém 20 000 kg hulladék keletkezésével
kell az üzemet. Ráadásul minden újabb megnyitott ág, további nagyon-nagyon kicsiny
környezeti terhet hoz magával. Például a felhasznált építőanyagnak is volt környezeti World Water Council (2004) szerint:
terhe, erőforrás igénye, gyára stb. Azután a kőolaj-finomító üzemeléséhez is energiára • 1 kg búza 1 000 l
van szükség, no meg munkásokra. Hol kellene elszámolni a munkások közlekedési • 1 kg tojás 2 700 l
költségeit, vagy a gépekre, szerszámokra eső költségeket, vagy az üzem által produkált • 1 kg marhahús 13 500 l víz felhasználásával párosul.
környezeti terhek felszámolásának energiaköltségeit?
S a fenti példa csak a finomítóra és kapcsolódási pontjaira utal. Egy másik A következő táblázatból jól látható, hogy az ún. externális költségeknél legfel-
életciklus az alapanyag révén kapcsolódik a finomítóéval. A kőolajat ki kellett bá- jebb az elsődleges hatások következményeként jelentkező terheket számolják, s nem
nyászni, ahhoz fúrótornyot kellett létesíteni, ahhoz, pedig anyagot kellett gyárta- az egész kapcsolati háló mentén keletkező költségeket. Például a tűzifa externális
ni, azokat szállítani, szerelni kellett. A kitermelt olajat tárolni kell, ahhoz tárolók költsége már csak azért sem lehetne zéró, mert a fát ki kell termelni, el kell szállíta-
kellenek, majd szállítani, tankhajókban vagy éppen csővezetékeken. A szállításhoz ni, nem beszélve az erdőfelújítás, -fenntartás külső költségeiről. A bálázott szalma
energia kell, az eszközök gyártásához, karbantartásához szintén. externáliái már csak a bálázógép működésének kapcsán is létrejönnek.
Amikor kimondjuk, hogy biodízel, legfeljebb egy szép virágzó repceföldre
Az energiahordozók alap és környezetvédelmi („externális”) költségei (Ft/GJ)
gondolunk, meg egy kevésbé szép olajsajtolóra. Ha csak a biodízel előállításához
szükséges termelési segédanyagokat nézzük (metanol, kálium-hidroxid, nátri- Alapanyag, Externális
Energiahordozók Teljes költség
um-hidroxid, kénsav, foszforsav, hidrogén-klorid, ipari víz, szén-dioxid, nitrogén, amortizáció költségek
elektromos áram, gáz) ugyancsak elcsodálkozunk azon, mi minden más anyagot Barnaszén 993 1 533 2 526
is meg kell termelni ahhoz, hogy elérjük végcélunkat. Logisztikai létesítmények
Feketeszén 1 138 1 000 2 138
sorát kell felépíteni (olajos magvak átmeneti tárolója betakarítás után, olajos mag-
vak tárolója az olajütőben, nyersolaj tároló, melléktermékek tárolója, technológiai Tüzelőolaj 3 738 86 3 824
segédanyagok tárolói, végtermék tárolója), ami együtt jár az anyagmozgatással, PB gáz 2 151 4 2 155
szállítással. Természetes lenne ezek energiaráfordításait, s más terheit (szén-dio- Földgáz 950 4 954
xid, hulladék, vízhasználat) is figyelembe venni a környezeti mérlegek elkészítése-
kor, de ezek onnan rendre kimaradnak. Tűzifa 1 129 0 1 129
A benzin kapcsán beszélhetnénk még olyan indirekt kapcsolódásokról, mint Gyümölcsnyes 628 0 628
az elsüllyedt tankhajók okozta környezeti károk elhárításának költségei, vagy az Energiaültetvény 769 0 769
olajhoz kötődő háborúk energiaköltség, környezeti katasztrófái, s persze társadal-
Bálázott szalma 839 0 839
mi hatásai.
(Forrás: FVM Műszaki Intézet)
Lehetetlen lenne követni a teljes kapcsolati hálót, s kiszámolni, hogy egy liter
benzinre milyen, aligha mérhető, mégis valóságos környezeti terhek jutnak. A liter
ehhez túl kicsi mértékegység, de minél nagyobb léptékeket vennénk elő, annál A különböző biomassza féleségekhez és különböző hasznosítási módokhoz
jobban érezhetővé válnának ezek a virtuális terhek. természetesen más és más energiamérlegek tartoznak. Nyilván meghatározó,
Persze vannak erre kísérletek. Az ökológiai lábnyom vagy ökológiai hátizsák hogy a kiszemelt alapanyag milyen produkciókra képes, különböző ökológiai, ter-
pontosan a háttérben maradó terheket kívánja feltérképezni. Noha a tökéletesség mőhelyi körülmények között.
elérésére itt sincs esély, ám néhány napvilágot látott adat ugyancsak elgondolkod-
tatja az embert.

52 53
 A következő táblázat néhány átlagos hozamot mutat be:
Termény Biodízel (l/ha)
Szója, északi vidékeken 375
Szója, déli vidékeken 900
Repce 1 000
Mustár 1 300
Pálma olaj 5 800
Algák 95 000
Termény Etanol (l/ha)
kukorica (USA) 1 360
cukornád (Brazília) 3,960 benzinegyenértékben kifejezve (1:0,66)
(Wikipedia 2006. Biodiesel. http://en.wikipedia.org/wiki/Biodiesel)
A statisztikák szerint a pálmaolaj és a cukornád, a trópusi zónákban adja hek-
táronként a legtöbb hajtóanyag alapanyagot. A legígéretesebb a biodízel vonatko-
zásában az alga, de a technológia még javításra szorul. A cellulózhulladékokból
előállítható etanol is jelentős potenciállal rendelkezik, bár az enzimatikus feltá-
rás drága, s az eljárás néhány elemének környezeti hatásai sem tisztázottak még.
(Friends of the Earth International)
Kohlheb Norbert az Energia Klub kiadványában (Új utak a mezőgazdaság-
ban, 2005), „Energiaültetvények termesztésének gazdasági jellemzői” című írásá-
ban közöl energia input/output hányadosokat különböző fás és lágy szárú fajok
esetében, különböző termőhelyi adottságok, és termesztési intenzitások között.
Míg a legkedvezőbb energia-kihozatali arányok általában a jó termőhelyeken, ex-
tenzív körülmények között adódnak (kivéve kender), addig a legnagyobb energia
outputok a jó termőhelyeken intenzív termesztési technológiák mellett érhetők
el. Ez is mutatja, hogy a faj, termőhely és termesztési technológia befolyásolja a
produkciókat, s ennek értelmében az energiatermelési lehetőséget is. Ám általá-
ban elmondható, hogy a nagyobb produkciók elérését lehetővé tevő intenzív ter-
mesztés energiaráfordítása kisebb arányban térül meg, mint az extenzívé. A közölt
számok persze itt sem tartalmazzák a hiányolt virtuális hátteret, s a számolások
csak az ültetvényeken, s szállításba befektetett energiamennyiségekkel számolnak.
A tüzelőanyagok előkészítésének (apríték, pellet, stb.), logisztikai műveleteknek,
segédanyagoknak energiaigényei nem kerülnek bemutatásra.
A természetszerű erdők környezetkímélő használata meglehetősen magas
energia-kihozatali hányadossal jellemezhető, a kitermelt faanyag energiatartal-
54
ma ötvenszer haladja meg a bevitt energiamennyiséget. Az inputok közel fele a
szállítás energiaigényét fedezi. Az energetikai célú faültetvények output/input
hányadosai tág határok között szóródnak, annak megfelelően, hogy extenzív
vagy intenzív használatúak-e, illetve milyen termőhelyi körülmények bizto-
sítottak. Extenzíven művelt jó termőhelyeken a hányados értéke eléri a 20-at,
míg rossz termőhelyen, intenzíven művelt ültetvény esetében a kihozatal csak
háromszorosa a bevitt mennyiségnek. (Kohlheb, 2003) Mások akár ötvenszeres
értékeket is megadnak kedvező esetekben.
A teljes energiamérleg összeállítását nagyban befolyásolják a konverziós utak,
amelyek tovább bonyolítják az amúgy sem tiszta képet. A legnagyobb energia
igény feltehetően a konverziónál áll fenn. Ez kb. 60% is lehet, a konverziós út faj-
tájától függően.
A szaksajtó, de a tudományos irodalom is ellentmondó kijelentéseket tesz.
Íme néhány:
A biomassza megtermelése is gyakran nevezhető fenntarthatatlannak. Maga-
sak az inputok: energia, növényvédőszer, műtrágya, gépek stb. Jó példa erre az
USA-ban a kukoricából előállított bioetanol. Néhány tanulmány azt állítja, hogy
kukorica és belőle az etanol kinyerése hatszor több energiát igényel, mint a vég-
termék által leadott energia az autó motorban.(Pescovitz, D. Ethanol Stirs Eco-
Debate. Berkeley Eng. Lab Notes, Vol. 5, March 2006.)
„Míg a szójababból készült biodízel felhasználásával az előállításához szükséges
energiaigénynek majdnem a dupláját vagyunk képesek kinyerni, addig az etanol alig
termel 25 százalékkal több energiát, mint amennyit az előállítása során felemészt.
Ez utóbbi különbség elsősorban abból adódik, hogy az etanol előállítása során er-
jedési folyamatokat kell beindítani, ami viszonylag nagy energiaigényű folyamat”.
(National Geographic)
A biomasszával kapcsolatos elsőszámú kérdés tehát az, hogy pozitív vagy ne-
gatív-e a kinyerhető energia energiamérlege, annak előállításához, kevesebb, vagy
több energiát kell-e igénybe vennünk, annál az energiamennyiségnél, amit a meg-
újuló energiaforrásokból remélhetünk.
A tudomány, úgy tűnik két táborra szakadt, annak megfelelőn, hogy milyen
érdekeltségek mozgatják.
Az ellenzők két amerikai professzor meglehetősen korai munkáira (David
Pimentel, Cornell Egyetem, Tad W. Patzek, Berkley) hivatkoznak. Íme a szerzők
néhány számításának eredménye, amely szerint az energia mérleg negatív:
• Kukoricából alkohol +29% fosszilis energia
• Fűből alkohol +45% fosszilis energia
• Fából alkohol +57% fosszilis energia
• Szójából dízel +27% fosszilis energia
• Napraforgóból dízel +118% fosszilis energia
Schmitz, N., Henke,J., (Innovation in the Production of Bioethanol and their
55
 A következő táblázat néhány átlagos hozamot mutat be:
Termény Biodízel (l/ha)
Szója, északi vidékeken 375
Szója, déli vidékeken 900
Repce 1 000
Mustár 1 300
Pálma olaj 5 800
Algák 95 000
Termény Etanol (l/ha)
kukorica (USA) 1 360
cukornád (Brazília) 3,960 benzinegyenértékben kifejezve (1:0,66)
(Wikipedia 2006. Biodiesel. http://en.wikipedia.org/wiki/Biodiesel)
A statisztikák szerint a pálmaolaj és a cukornád, a trópusi zónákban adja hek-
táronként a legtöbb hajtóanyag alapanyagot. A legígéretesebb a biodízel vonatko-
zásában az alga, de a technológia még javításra szorul. A cellulózhulladékokból
előállítható etanol is jelentős potenciállal rendelkezik, bár az enzimatikus feltá-
rás drága, s az eljárás néhány elemének környezeti hatásai sem tisztázottak még.
(Friends of the Earth International)
Kohlheb Norbert az Energia Klub kiadványában (Új utak a mezőgazdaság-
ban, 2005), „Energiaültetvények termesztésének gazdasági jellemzői” című írásá-
ban közöl energia input/output hányadosokat különböző fás és lágy szárú fajok
esetében, különböző termőhelyi adottságok, és termesztési intenzitások között.
Míg a legkedvezőbb energia-kihozatali arányok általában a jó termőhelyeken, ex-
tenzív körülmények között adódnak (kivéve kender), addig a legnagyobb energia
outputok a jó termőhelyeken intenzív termesztési technológiák mellett érhetők
el. Ez is mutatja, hogy a faj, termőhely és termesztési technológia befolyásolja a
produkciókat, s ennek értelmében az energiatermelési lehetőséget is. Ám általá-
ban elmondható, hogy a nagyobb produkciók elérését lehetővé tevő intenzív ter-
mesztés energiaráfordítása kisebb arányban térül meg, mint az extenzívé. A közölt
számok persze itt sem tartalmazzák a hiányolt virtuális hátteret, s a számolások
csak az ültetvényeken, s szállításba befektetett energiamennyiségekkel számolnak.
A tüzelőanyagok előkészítésének (apríték, pellet, stb.), logisztikai műveleteknek,
segédanyagoknak energiaigényei nem kerülnek bemutatásra.
A természetszerű erdők környezetkímélő használata meglehetősen magas
energia-kihozatali hányadossal jellemezhető, a kitermelt faanyag energiatartal-
54
ma ötvenszer haladja meg a bevitt energiamennyiséget. Az inputok közel fele a
szállítás energiaigényét fedezi. Az energetikai célú faültetvények output/input
hányadosai tág határok között szóródnak, annak megfelelően, hogy extenzív
vagy intenzív használatúak-e, illetve milyen termőhelyi körülmények bizto-
sítottak. Extenzíven művelt jó termőhelyeken a hányados értéke eléri a 20-at,
míg rossz termőhelyen, intenzíven művelt ültetvény esetében a kihozatal csak
háromszorosa a bevitt mennyiségnek. (Kohlheb, 2003) Mások akár ötvenszeres
értékeket is megadnak kedvező esetekben.
A teljes energiamérleg összeállítását nagyban befolyásolják a konverziós utak,
amelyek tovább bonyolítják az amúgy sem tiszta képet. A legnagyobb energia
igény feltehetően a konverziónál áll fenn. Ez kb. 60% is lehet, a konverziós út faj-
tájától függően.
A szaksajtó, de a tudományos irodalom is ellentmondó kijelentéseket tesz.
Íme néhány:
A biomassza megtermelése is gyakran nevezhető fenntarthatatlannak. Maga-
sak az inputok: energia, növényvédőszer, műtrágya, gépek stb. Jó példa erre az
USA-ban a kukoricából előállított bioetanol. Néhány tanulmány azt állítja, hogy
kukorica és belőle az etanol kinyerése hatszor több energiát igényel, mint a vég-
termék által leadott energia az autó motorban.(Pescovitz, D. Ethanol Stirs Eco-
Debate. Berkeley Eng. Lab Notes, Vol. 5, March 2006.)
„Míg a szójababból készült biodízel felhasználásával az előállításához szükséges
energiaigénynek majdnem a dupláját vagyunk képesek kinyerni, addig az etanol alig
termel 25 százalékkal több energiát, mint amennyit az előállítása során felemészt.
Ez utóbbi különbség elsősorban abból adódik, hogy az etanol előállítása során er-
jedési folyamatokat kell beindítani, ami viszonylag nagy energiaigényű folyamat”.
(National Geographic)
A biomasszával kapcsolatos elsőszámú kérdés tehát az, hogy pozitív vagy ne-
gatív-e a kinyerhető energia energiamérlege, annak előállításához, kevesebb, vagy
több energiát kell-e igénybe vennünk, annál az energiamennyiségnél, amit a meg-
újuló energiaforrásokból remélhetünk.
A tudomány, úgy tűnik két táborra szakadt, annak megfelelőn, hogy milyen
érdekeltségek mozgatják.
Az ellenzők két amerikai professzor meglehetősen korai munkáira (David
Pimentel, Cornell Egyetem, Tad W. Patzek, Berkley) hivatkoznak. Íme a szerzők
néhány számításának eredménye, amely szerint az energia mérleg negatív:
• Kukoricából alkohol +29% fosszilis energia
• Fűből alkohol +45% fosszilis energia
• Fából alkohol +57% fosszilis energia
• Szójából dízel +27% fosszilis energia
• Napraforgóból dízel +118% fosszilis energia
Schmitz, N., Henke,J., (Innovation in the Production of Bioethanol and their
55
Implications for Energy and Greenhouse Gas Balances) német szerzők - szemben
az amerikai iskolával - azt állítják, hogy az energiamérleg pozitív. Szerintük a fenti
szerzők elfogultak, elavult statisztikai adatokat használtak, nem veszik figyelembe a
mezőgazdaság javuló hatékonyságát, az energiafeltárás technológiájának javulását,
valamint a terménymaradványok energia tartalmát. Ők 12 új tanulmányt választot-
tak ki, amelyek nettó energia nyereséget és szén-dioxid megtakarítást mutattak ki.
ÜVHG megtakarítás 1l
Nettó energia nyereség
Energianyerés módja etanol egyenlő 0,647 l üzem-
etanol literenként
anyag széndioxid egyenérték
Széna/biogáz 15,7 – 20,1 MJ 1,8 kg
Növényi magvak/termé- 6,6 MJ 0,7 kg
szetes hajtóanyagok
Melasz/olaj 6,4 MJ 0,8 kg
Ilyen és hasonló elemzésekben szinte reménytelen igazságot tenni, mert az ered-
mények valóban attól függnek, hogy ki milyen tényezőket vesz figyelembe. Ugyan
vannak ajánlott számítási szabványok, ám ezek tökéletessége is megkérdőjelezhető.
A legfőbb kritika, amely megfogalmazható, hogy általában csak első generációs,
közvetlen energia igényeket vizsgálnak, s nem foglalkoznak az ökológiai hátizsák
teljes tartalmával.
Például a növénytermesztésnél figyelembe veszik a mechanikai talajmunkák, ve-
tés, betakarítás és szállítás energia igényét, de nem foglalkoznak a talajerő-utánpótlás,
növényvédőszerek, vízpótlás másodlagos, harmadlagos energia igényével. Nyilvánva-
ló, hogy egy műtrágya megtermeléséhez, alapanyagainak kitermeléséhez, szállításához
is energiára van szükség. Vagy mindezek virtuális víztartalmát, s az ahhoz szükséges
energiát is figyelembe kell venni, ahogyan arra, már fentebb utaltunk.
Mint látjuk a vita tárgya az is, hogy a növény minden hasznosítható részének az
energiatartalmát be kell- e számolnunk az energiamérlegbe. Például miután learat-
tuk a repce magját, hasznosítsuk-e a repce kóróját is? Ez a kérdés másként is jelen
van a biomassza hasznosításról szóló vitákban. Sokan úgy vélik, hogy vétek, sőt po-
csékolás az egyszer megtermelt növények biomasszáját nem hasznosítani, hiszen ez
csökkenti a befektetett természeti erőforrások hasznosulását. Ők azt mondják, hogy
először a maradványok hasznosítását kell megoldani, s utána jöhet a szerkezetváltás,
a tisztán energianyerés céljából történő termesztés. Mások a maradvány biomas�-
sza kicsiny energiasűrűségére, s az összegyűjtés magas költségeire hivatkoznak, s
ők elsődlegesnek tartják a lehető legnagyobb energiasűrűség elérését, azaz a tisztán
energetikai hasznosítást.
Nyilvánvaló, hogy mindkét érvelés csak elsődleges gazdaságossági szempontokat
vesz figyelembe, nélkülözi a rendszerszemléletű megfontolásokat. Ha a megtermett
biomasszából semmi sem jut vissza a talajra, és ennek következtében a talajszerkezet
56
romlik, s hosszú távon a műtrágyák érvényesülése is csökken, akkor abszurd módon
az is előfordulhat, hogy azért termelünk energiát a maradványokból, hogy annak
segítségével biztosítsuk a talajerő fenntartását. Egyesek szerint a szervesanyagoknak
a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj hu-
muszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és
a növények táplálásához.
Ennél a kép egy kicsit árnyaltabb. Természetes körülmények között senki sem
szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlé-
nyek közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a ta-
lajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a
talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik
a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj
szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos kö-
rülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyago-
kat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó
hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát
nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat.
IV.2.6. Természetvédelmi és ökológiai szempontok
A biomassza termesztése és felhasználása esetén a következő szempontokat kell
figyelembe venni:
• Ne vezessen a természetes élőhelyek kiterjedésének és minőségének további
romlásához, sem közvetlenül, sem közvetve.
• Az energetikai célból hasznosításba vont területen az előző felhasználással
összevetve csökkenjen a környezeti terhelés.
• A hasznosított területen az előző felhasználáshoz képest javuljanak a
biodiverzitás-mutatók, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban.
• A hasznosításból ki kell zárni az invazív és genetikailag módosított fajokat.
• Az eredeti ökológiai feltételeknek (talaj, vízháztartás, klíma) megfelelő, az
azokat megtartó termesztéstechnológia kerüljön kiválasztásra, amely nem
csökkenti az adott ökológiai rendszer megújuló képességét.
Az igazság az, hogy ha szeretnénk kizárni a környezeti feltételek romlását, ak-
kor ugyancsak konfliktusba kerülünk az energetikai célú ültetvények legfontosabb
elvárásával, a magas produkcióval. Márpedig ezeknek az ültetvényeknek ez a célja,
különben megfelelnének a természetes körülmények között elérhető hozamok is a
természetes rendszerekből.
Úgy tűnik azonban, hogy a természet az evolúció során elügyetlenkedte lét-
rehozni az ember igényeinek megfelelő, feltehetően végtelen nagyságú produk-
ciót adó rendszereket. Az ember most ezt próbálja pótolni, s lelkesült világmen-
tőink azt kívánják bebizonyítani, hogy egyre nagyobb produkciójú rendszereket
57
Implications for Energy and Greenhouse Gas Balances) német szerzők - szemben
az amerikai iskolával - azt állítják, hogy az energiamérleg pozitív. Szerintük a fenti
szerzők elfogultak, elavult statisztikai adatokat használtak, nem veszik figyelembe a
mezőgazdaság javuló hatékonyságát, az energiafeltárás technológiájának javulását,
valamint a terménymaradványok energia tartalmát. Ők 12 új tanulmányt választot-
tak ki, amelyek nettó energia nyereséget és szén-dioxid megtakarítást mutattak ki.
ÜVHG megtakarítás 1l
Nettó energia nyereség
Energianyerés módja etanol egyenlő 0,647 l üzem-
etanol literenként
anyag széndioxid egyenérték
Széna/biogáz 15,7 – 20,1 MJ 1,8 kg
Növényi magvak/termé- 6,6 MJ 0,7 kg
szetes hajtóanyagok
Melasz/olaj 6,4 MJ 0,8 kg
Ilyen és hasonló elemzésekben szinte reménytelen igazságot tenni, mert az ered-
mények valóban attól függnek, hogy ki milyen tényezőket vesz figyelembe. Ugyan
vannak ajánlott számítási szabványok, ám ezek tökéletessége is megkérdőjelezhető.
A legfőbb kritika, amely megfogalmazható, hogy általában csak első generációs,
közvetlen energia igényeket vizsgálnak, s nem foglalkoznak az ökológiai hátizsák
teljes tartalmával.
Például a növénytermesztésnél figyelembe veszik a mechanikai talajmunkák, ve-
tés, betakarítás és szállítás energia igényét, de nem foglalkoznak a talajerő-utánpótlás,
növényvédőszerek, vízpótlás másodlagos, harmadlagos energia igényével. Nyilvánva-
ló, hogy egy műtrágya megtermeléséhez, alapanyagainak kitermeléséhez, szállításához
is energiára van szükség. Vagy mindezek virtuális víztartalmát, s az ahhoz szükséges
energiát is figyelembe kell venni, ahogyan arra, már fentebb utaltunk.
Mint látjuk a vita tárgya az is, hogy a növény minden hasznosítható részének az
energiatartalmát be kell- e számolnunk az energiamérlegbe. Például miután learat-
tuk a repce magját, hasznosítsuk-e a repce kóróját is? Ez a kérdés másként is jelen
van a biomassza hasznosításról szóló vitákban. Sokan úgy vélik, hogy vétek, sőt po-
csékolás az egyszer megtermelt növények biomasszáját nem hasznosítani, hiszen ez
csökkenti a befektetett természeti erőforrások hasznosulását. Ők azt mondják, hogy
először a maradványok hasznosítását kell megoldani, s utána jöhet a szerkezetváltás,
a tisztán energianyerés céljából történő termesztés. Mások a maradvány biomas�-
sza kicsiny energiasűrűségére, s az összegyűjtés magas költségeire hivatkoznak, s
ők elsődlegesnek tartják a lehető legnagyobb energiasűrűség elérését, azaz a tisztán
energetikai hasznosítást.
Nyilvánvaló, hogy mindkét érvelés csak elsődleges gazdaságossági szempontokat
vesz figyelembe, nélkülözi a rendszerszemléletű megfontolásokat. Ha a megtermett
biomasszából semmi sem jut vissza a talajra, és ennek következtében a talajszerkezet
56
romlik, s hosszú távon a műtrágyák érvényesülése is csökken, akkor abszurd módon
az is előfordulhat, hogy azért termelünk energiát a maradványokból, hogy annak
segítségével biztosítsuk a talajerő fenntartását. Egyesek szerint a szervesanyagoknak
a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj hu-
muszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és
a növények táplálásához.
Ennél a kép egy kicsit árnyaltabb. Természetes körülmények között senki sem
szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlé-
nyek közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a ta-
lajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a
talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik
a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj
szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos kö-
rülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyago-
kat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó
hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát
nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat.
IV.2.6. Természetvédelmi és ökológiai szempontok
A biomassza termesztése és felhasználása esetén a következő szempontokat kell
figyelembe venni:
• Ne vezessen a természetes élőhelyek kiterjedésének és minőségének további
romlásához, sem közvetlenül, sem közvetve.
• Az energetikai célból hasznosításba vont területen az előző felhasználással
összevetve csökkenjen a környezeti terhelés.
• A hasznosított területen az előző felhasználáshoz képest javuljanak a
biodiverzitás-mutatók, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban.
• A hasznosításból ki kell zárni az invazív és genetikailag módosított fajokat.
• Az eredeti ökológiai feltételeknek (talaj, vízháztartás, klíma) megfelelő, az
azokat megtartó termesztéstechnológia kerüljön kiválasztásra, amely nem
csökkenti az adott ökológiai rendszer megújuló képességét.
Az igazság az, hogy ha szeretnénk kizárni a környezeti feltételek romlását, ak-
kor ugyancsak konfliktusba kerülünk az energetikai célú ültetvények legfontosabb
elvárásával, a magas produkcióval. Márpedig ezeknek az ültetvényeknek ez a célja,
különben megfelelnének a természetes körülmények között elérhető hozamok is a
természetes rendszerekből.
Úgy tűnik azonban, hogy a természet az evolúció során elügyetlenkedte lét-
rehozni az ember igényeinek megfelelő, feltehetően végtelen nagyságú produk-
ciót adó rendszereket. Az ember most ezt próbálja pótolni, s lelkesült világmen-
tőink azt kívánják bebizonyítani, hogy egyre nagyobb produkciójú rendszereket
57
lehet kicsikarni a természettől, anélkül, hogy cserébe bármit is feláldoznánk. Ez
az egész olyan, mintha egy boroshordót szeretnénk megcsapolni, de nem aka-
runk kintről semmit sem beleönteni, miközben egyre többet szeretnénk belőle
inni. Nagyobb torkú embert lehet találhatunk, ám ettől a hordó csak gyorsabban
fog kiürülni, ha nem töltünk utána.
Vajon a 60 tonna (valószínű nedves anyagról van szó) hektáronkénti termésho-
zammal kecsegtető, amerikai kutatók által nemesített elefántfű mitől képes erre a
bámulatos produkcióra?
Először is monokultúrát alkot, hiszen négy méteresre nőve, aligha él meg más növény
az árnyékában. Tehát már le is mondhatunk a biodiverzitás növelésének a szempontjá-
ról, hiszen ennél még a szántóföld is magasabb diverzitást nyújt a gyomkultúrájával.
Másodszor, a növények által termelt szervesanyag a napenergia segítségével épül
fel, a levegő szén-dioxidjából, vízből, és a talajban lévő ásványi és szervesanyagok
bomlásából, bontásából származó kémiai elemekből. Ebből a nap és a szén-dioxid
nem korlátozó tényező, legalábbis amíg éppen nincs túl sok ez utóbbiból. A víz, il-
letve a talajban lévő tápanyagok azonban véges mennyiségűek, sőt egymás jelenléte,
hiánya által limitáltak is. Tehát külső források bevitele nélkül a magas produkció
nem fenntartható, a „hordó” előbb-utóbb kiürül.
Marad tehát a külső források bevitelének kényszere. Azonban csak az ökológiai
rendszerek működésének túlzott leegyszerűsítése hozhatja létre azt a gondolkodást,
hogy a talajban lévő elemek pótolhatóak az elégetésből származó hamuból, és egy
kis műtrágya adagolással a nitrogén, foszfor igények is kielégíthetők. Jól látható,
hogy a hasonló alapokból kiinduló intenzív mezőgazdaság a produkció megnöve-
lése mellett milyen környezeti terheket hagyott maga után, miután figyelmen kívül
hagyta a rendszerek eltartó- és tűrőképességét.
A biogeokémiai ciklusok, amelyek az élet megújítását jelentik, 30-40 elem rész-
vételét igénylik, amelyek végessége, rendelkezésre állása egy adott rendszerben li-
mitáló tényező. A tápanyag utánpótlását a talaj, víz, levegő között folyó interakciók
biztosítják, amelynek legfőbb mozgatórúgója az élő szervezetek tömege. A körfor-
gásba hatalmas geológiai tartalékelem raktárak iktatódnak közbe, amelyek egyrészt
gázfázisúak (C,N,O), így gyors ciklusokat tesznek lehetővé, míg az üledékes kőzetek
tartalékai (P,S) csak lassan mobilizálhatóak, és éppen ezért korlátozó tényezők. A
rendszerek működése teli van hasonló önszabályozó, egymást kiegészítő funkciók-
kal. A mineralizációnak az immobilizáció a fordítottja. Míg a mineralizációban az
elemek szerves kötésből ásványi kötésbe kerülnek baktériumok közreműködésével,
s csökken a talajban a szervesanyag, s nő a növények számára felvehető tápanyag-
ok mennyisége, addig az immobilizációban a szervetlen elem épül be valamelyik
talajmikróbába, amely elvonja a növény elől a hasznosítható elemet. Például gazdag
szénforrások esetében a mikróbák immobilizálják a műtrágyával bevitt nitrogént
és foszfort a növény elől. Ezek az antagonizmusok tudják biztosítani azt, hogy a
növekedés ne lehessen végtelen, s hirtelen, ne haladhassa meg az alkalmazkodáshoz
58
szükséges időt. Ezek a mechanizmusok képesek bizonyos mértékig kiegyenlíteni az
ember ismerethiányából fakadó téves beavatkozások hatásait is.
Az igazság az, hogy a biomassza célú termelés az egész növényi kultúrát
szőröstől-bőröstől akarja hasznosítani. Egy természetes erdőben is sokkal több
szervesanyag van, mint amennyit rönk formájában ki lehet belőle nyerni, de az
nem hozzáférhető, vagy csak nehezen az. Egy energiaültetvényből minden, ami a
föld felett nő levágható, elvihető. Egy erdőben a fák ágai, gallyai egy bizonyos vas-
tagság után nem hasznosulnak az ember által, a cserjék, lágyszárú növények sem.
Hasznosulnak viszont az egész erdei ökoszisztémában, ahol a lebontó szervezetek
hatalmas „biomasszája” ezekből a „hulladékokból” fenntartja az ökoszisztémán be-
lüli, és azon kívüli anyag- és energiaáramlásokat.
Ha a talaj felől elviszünk mindent, akkor megsértjük a talaj és felszín között
megvalósuló interakciókat, s „kiéheztetjük” azt az életet, amely az anyag- és ener-
giaáramlásokat biztosítja. Ugyanis a mineralizáció folyamatát, amely heterotróf
szervezetek közreműködésével zajlik, az elhalt élőlények anyaga táplálja. Ennek
során a szerves vegyületek szervetlenné bomlanak, s miután a bomlástermékek
egy része a légkörbe távozik, másik része a talajban ásványi anyagokká alakul,
táplálékot szolgáltatva a növényzetnek. A fent említett, 30-40 elem körforgását
a talajban egy négyzetméteren, s tetszőleges mélységben átlagosan 400 gramm
tömegű élő anyag biztosítja, amely egy hektáron átlagosan 4 tonna, optimális eset-
ben 30 tonna élő anyag tömeget jelent. E mögött hihetetlen fajszámok és egyed-
számok sorakoznak fel, pl. négyzetméterenként, tetszőleges mélységben 1014
baktérium egyed, 1011 gomba, 108 algaegyed stb. Minden egyes beavatkozás az
ökológiai rendszerbe: talajművelés, taposás, talajvízszínt emelkedés, süllyedés,
stb., a mikróbaközösségek katasztrófájához vezet.
Anélkül eszközlünk bolygó léptékű beavatkozást az ökológiai rendszerekbe,
hogy tisztába lennénk az egyes alrendszerekben, s azok között megvalósuló tör-
ténésekkel. Ilyen bátorságra csak a tudatlanság jogosíthat fel bennünket! Általá-
nosságban azt az ítéletet is kimondhatjuk, hogy a biomassza elégetésével az öko-
lógiai rendszerek megújulását lehetővé tévő tápanyagot füstöljük el, azért hogy
kielégítsük féktelen energiaéhségünket. Nézetem szerint a biomassza elégetésénél
nagyobb csapást még nem mért az ember saját magára, hiszen most rúgja ki maga
alól a táplálékpiramis alapköveit.
IV.2.7. A szén-dioxid semlegesség mítosza
A biomassza hasznosítással kapcsolatban már láttam sokféle támogató érvet, s
ellenérvet is szép számmal. Azonban még egyik sem vizsgálta a biomassza elégeté-
sének a kérdését a globális anyag- és energiaáramlás egészén belül. Tudósok ismétel-
getik, hogy a biomassza elégetése szén-dioxid semleges, hiszen annyi szén-dioxidot
bocsátunk ki annak elégetése során, mint amennyit az életében megkötött. Mások
azt fejtegetik, hogy megtermelése, szállítása és elégetése során bocsátunk ki annyit,
59
lehet kicsikarni a természettől, anélkül, hogy cserébe bármit is feláldoznánk. Ez
az egész olyan, mintha egy boroshordót szeretnénk megcsapolni, de nem aka-
runk kintről semmit sem beleönteni, miközben egyre többet szeretnénk belőle
inni. Nagyobb torkú embert lehet találhatunk, ám ettől a hordó csak gyorsabban
fog kiürülni, ha nem töltünk utána.
Vajon a 60 tonna (valószínű nedves anyagról van szó) hektáronkénti termésho-
zammal kecsegtető, amerikai kutatók által nemesített elefántfű mitől képes erre a
bámulatos produkcióra?
Először is monokultúrát alkot, hiszen négy méteresre nőve, aligha él meg más növény
az árnyékában. Tehát már le is mondhatunk a biodiverzitás növelésének a szempontjá-
ról, hiszen ennél még a szántóföld is magasabb diverzitást nyújt a gyomkultúrájával.
Másodszor, a növények által termelt szervesanyag a napenergia segítségével épül
fel, a levegő szén-dioxidjából, vízből, és a talajban lévő ásványi és szervesanyagok
bomlásából, bontásából származó kémiai elemekből. Ebből a nap és a szén-dioxid
nem korlátozó tényező, legalábbis amíg éppen nincs túl sok ez utóbbiból. A víz, il-
letve a talajban lévő tápanyagok azonban véges mennyiségűek, sőt egymás jelenléte,
hiánya által limitáltak is. Tehát külső források bevitele nélkül a magas produkció
nem fenntartható, a „hordó” előbb-utóbb kiürül.
Marad tehát a külső források bevitelének kényszere. Azonban csak az ökológiai
rendszerek működésének túlzott leegyszerűsítése hozhatja létre azt a gondolkodást,
hogy a talajban lévő elemek pótolhatóak az elégetésből származó hamuból, és egy
kis műtrágya adagolással a nitrogén, foszfor igények is kielégíthetők. Jól látható,
hogy a hasonló alapokból kiinduló intenzív mezőgazdaság a produkció megnöve-
lése mellett milyen környezeti terheket hagyott maga után, miután figyelmen kívül
hagyta a rendszerek eltartó- és tűrőképességét.
A biogeokémiai ciklusok, amelyek az élet megújítását jelentik, 30-40 elem rész-
vételét igénylik, amelyek végessége, rendelkezésre állása egy adott rendszerben li-
mitáló tényező. A tápanyag utánpótlását a talaj, víz, levegő között folyó interakciók
biztosítják, amelynek legfőbb mozgatórúgója az élő szervezetek tömege. A körfor-
gásba hatalmas geológiai tartalékelem raktárak iktatódnak közbe, amelyek egyrészt
gázfázisúak (C,N,O), így gyors ciklusokat tesznek lehetővé, míg az üledékes kőzetek
tartalékai (P,S) csak lassan mobilizálhatóak, és éppen ezért korlátozó tényezők. A
rendszerek működése teli van hasonló önszabályozó, egymást kiegészítő funkciók-
kal. A mineralizációnak az immobilizáció a fordítottja. Míg a mineralizációban az
elemek szerves kötésből ásványi kötésbe kerülnek baktériumok közreműködésével,
s csökken a talajban a szervesanyag, s nő a növények számára felvehető tápanyag-
ok mennyisége, addig az immobilizációban a szervetlen elem épül be valamelyik
talajmikróbába, amely elvonja a növény elől a hasznosítható elemet. Például gazdag
szénforrások esetében a mikróbák immobilizálják a műtrágyával bevitt nitrogént
és foszfort a növény elől. Ezek az antagonizmusok tudják biztosítani azt, hogy a
növekedés ne lehessen végtelen, s hirtelen, ne haladhassa meg az alkalmazkodáshoz
58
szükséges időt. Ezek a mechanizmusok képesek bizonyos mértékig kiegyenlíteni az
ember ismerethiányából fakadó téves beavatkozások hatásait is.
Az igazság az, hogy a biomassza célú termelés az egész növényi kultúrát
szőröstől-bőröstől akarja hasznosítani. Egy természetes erdőben is sokkal több
szervesanyag van, mint amennyit rönk formájában ki lehet belőle nyerni, de az
nem hozzáférhető, vagy csak nehezen az. Egy energiaültetvényből minden, ami a
föld felett nő levágható, elvihető. Egy erdőben a fák ágai, gallyai egy bizonyos vas-
tagság után nem hasznosulnak az ember által, a cserjék, lágyszárú növények sem.
Hasznosulnak viszont az egész erdei ökoszisztémában, ahol a lebontó szervezetek
hatalmas „biomasszája” ezekből a „hulladékokból” fenntartja az ökoszisztémán be-
lüli, és azon kívüli anyag- és energiaáramlásokat.
Ha a talaj felől elviszünk mindent, akkor megsértjük a talaj és felszín között
megvalósuló interakciókat, s „kiéheztetjük” azt az életet, amely az anyag- és ener-
giaáramlásokat biztosítja. Ugyanis a mineralizáció folyamatát, amely heterotróf
szervezetek közreműködésével zajlik, az elhalt élőlények anyaga táplálja. Ennek
során a szerves vegyületek szervetlenné bomlanak, s miután a bomlástermékek
egy része a légkörbe távozik, másik része a talajban ásványi anyagokká alakul,
táplálékot szolgáltatva a növényzetnek. A fent említett, 30-40 elem körforgását
a talajban egy négyzetméteren, s tetszőleges mélységben átlagosan 400 gramm
tömegű élő anyag biztosítja, amely egy hektáron átlagosan 4 tonna, optimális eset-
ben 30 tonna élő anyag tömeget jelent. E mögött hihetetlen fajszámok és egyed-
számok sorakoznak fel, pl. négyzetméterenként, tetszőleges mélységben 1014
baktérium egyed, 1011 gomba, 108 algaegyed stb. Minden egyes beavatkozás az
ökológiai rendszerbe: talajművelés, taposás, talajvízszínt emelkedés, süllyedés,
stb., a mikróbaközösségek katasztrófájához vezet.
Anélkül eszközlünk bolygó léptékű beavatkozást az ökológiai rendszerekbe,
hogy tisztába lennénk az egyes alrendszerekben, s azok között megvalósuló tör-
ténésekkel. Ilyen bátorságra csak a tudatlanság jogosíthat fel bennünket! Általá-
nosságban azt az ítéletet is kimondhatjuk, hogy a biomassza elégetésével az öko-
lógiai rendszerek megújulását lehetővé tévő tápanyagot füstöljük el, azért hogy
kielégítsük féktelen energiaéhségünket. Nézetem szerint a biomassza elégetésénél
nagyobb csapást még nem mért az ember saját magára, hiszen most rúgja ki maga
alól a táplálékpiramis alapköveit.
IV.2.7. A szén-dioxid semlegesség mítosza
A biomassza hasznosítással kapcsolatban már láttam sokféle támogató érvet, s
ellenérvet is szép számmal. Azonban még egyik sem vizsgálta a biomassza elégeté-
sének a kérdését a globális anyag- és energiaáramlás egészén belül. Tudósok ismétel-
getik, hogy a biomassza elégetése szén-dioxid semleges, hiszen annyi szén-dioxidot
bocsátunk ki annak elégetése során, mint amennyit az életében megkötött. Mások
azt fejtegetik, hogy megtermelése, szállítása és elégetése során bocsátunk ki annyit,
59
mint amennyit életében megköt. Megint mások az állítják, hogy maga a folyamat
ugyan nem szén-dioxid semleges, de a fosszilis energiahordozók elégetéséhez ké-
pest szén-dioxidot takarít meg.
Hogy is van ez?
Egy növény nem lóg a levegőben, azaz nem vizsgálható önmagában, hiszen in-
terakcióban van a talajjal, vízzel, levegővel, s más élőlényekkel. Tehát, ha például egy
erdőt nézünk, vagy egy mezőgazdasági ültetvényt, akkor annak az egész anyag- és
energiaforgalmát kell néznünk. Ebben a megvilágításban már nemcsak a szén-dio-
xid, hanem más üvegházhatású gázok, mint metán, N2O is szerepet játszanak.
Az autotróf szervezetek a fotoszintézis során évente 180 milliárd tonna biomas�-
szát termelnek, s megközelítőleg ugyanennyi használódik el a légzés és mineralizá-
ció útján. Az élő biomassza széntartalma szárazföldi élőlények esetében 800 milliárd
tonna (20 év tartózkodási idő), az óceánokban élők 5 milliárd tonna (0,2 év tar-
tózkodási idő) szenet reprezentálnak. Az elhalt szárazföldi biomassza széntartalma
1 200 milliárd tonna, az óceánokban 1 000 milliárd tonna (tehát viszonylag kis men�-
nyiségű biomassza nagy produkciót állít elő!). Mindkettő tartózkodási ideje 30 év.
Az atmoszféra 700 milliárd tonna szenet raktároz szén-dioxid formájában (Papp, S.-
Kümmel, R.: Környezeti kémia), amelyből a földi vegetáció és tengerek élővilágának
fotoszintézise egyaránt 35 milliárd tonna szenet köt le. A fosszilis tüzelőanyagok el-
égetéséből származó, légkörbe kerülő szén mennyisége 5,3 milliárd tonna, amely az
összes légkörbe jutó szén-dioxid kevesebb, mint 5%-a. Pl. ezzel is egyensúlyt kellene
tartania az üledékképződésnek, s a talajban folyó irreverzibilis szénlerakodásnak,
ami a tengeri üledékek esetében 0,5 milliárd tonna, az irreverzibilis lerakódásnál
kevesebb, mint 0,1 milliárd tonna szenet jelent. A tengerek széndioxid elnyelő ké-
pessége az emberi eredetű kibocsátások felére korlátozódik, így a légkör karbónium
tartalmának növekedése 2 milliárd tonna, illetve 0,3%.
Ha csupán egy szárazföldi autotróf szervezetet nézünk, akkor az a fotoszin-
tézis során megtermelt szerves anyag egy részét elégeti, tehát a megkötött szén-
dioxid egy részét maga is visszajuttatja a környezetbe, másik részét szervezetének
felépítésére fordítja, tehát a szenet időlegesen raktározza. Addig pozitív ez a mér-
leg, amíg a szervezet növekszik.
Ha az ökoszisztéma egészét nézzük, akkor az autotróf, szervesanyag termelő nö-
vényekre heterotróf, szervesanyag fogyasztó szervezetek települnek, akik elégetik
a szervesanyagot, s a megkötött szenet szén-dioxiddá oxidálják, kilélegzik, illetve
a szén egy részét maguk is beépítik szervezetükbe. Az elhalt szárazföldi biomassza
a korhadás, rothadás során lassan kerül lebontásra, amely időlegesen (30 év körüli
tartózkodási idő) szenet von ki a körforgalomból. Ha a szervesanyag közvetlenül
levegőtől elzárt körülmények közé kerül, vagy az őt korábban elfogyasztó szerve-
zettel történik ez elhalása után, akkor a szén fosszilizálódik, s ideiglenesen (108 év
tartózkodási idő) kivonásra kerül a körforgásból. Természetesen a talajban lévő víz
is tartalmaz szenet vagy szén-dioxidot oldott formában, vagy karbonátokban meg-
60
kötve. Tehát ha az ökoszisztéma egészét nézzük, a szén egy része kivonásra kerül a
gyors körforgásból.
A talaj ember általi közvetlen vagy közvetett bolygatása azonban részben képes
mobilizálni a tárolt szenet. A gyakori talajművelés, szántás, lazítás stb. átrendezi a
talajban működő természetes folyamatok dinamikáját.
Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két
úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében
a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi
anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a szén-
dioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037 tf%). A szellőztetés egyrészt ÜVHG gá-
zok felszabadulásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid), másrészt mivel
megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt,
így a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba.
Csak Magyarországon, évente 4,8 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt moz-
gat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul,
vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények
uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátású
rétegekbe. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az
ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folya-
matok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik
a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a
taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp tömö-
rödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek
toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek
ezeket a talajmélységeket használni.
A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mélylazítás
(50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a
mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén koncentrációt, s ezzel mobilizálja
a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját,
ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondóak. A
talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves
szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását.
Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági
kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) mun-
kásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növe-
kedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre
is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén
kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető
vissza, (…) Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950
között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség
megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét.
61
mint amennyit életében megköt. Megint mások az állítják, hogy maga a folyamat
ugyan nem szén-dioxid semleges, de a fosszilis energiahordozók elégetéséhez ké-
pest szén-dioxidot takarít meg.
Hogy is van ez?
Egy növény nem lóg a levegőben, azaz nem vizsgálható önmagában, hiszen in-
terakcióban van a talajjal, vízzel, levegővel, s más élőlényekkel. Tehát, ha például egy
erdőt nézünk, vagy egy mezőgazdasági ültetvényt, akkor annak az egész anyag- és
energiaforgalmát kell néznünk. Ebben a megvilágításban már nemcsak a szén-dio-
xid, hanem más üvegházhatású gázok, mint metán, N2O is szerepet játszanak.
Az autotróf szervezetek a fotoszintézis során évente 180 milliárd tonna biomas�-
szát termelnek, s megközelítőleg ugyanennyi használódik el a légzés és mineralizá-
ció útján. Az élő biomassza széntartalma szárazföldi élőlények esetében 800 milliárd
tonna (20 év tartózkodási idő), az óceánokban élők 5 milliárd tonna (0,2 év tar-
tózkodási idő) szenet reprezentálnak. Az elhalt szárazföldi biomassza széntartalma
1 200 milliárd tonna, az óceánokban 1 000 milliárd tonna (tehát viszonylag kis men�-
nyiségű biomassza nagy produkciót állít elő!). Mindkettő tartózkodási ideje 30 év.
Az atmoszféra 700 milliárd tonna szenet raktároz szén-dioxid formájában (Papp, S.-
Kümmel, R.: Környezeti kémia), amelyből a földi vegetáció és tengerek élővilágának
fotoszintézise egyaránt 35 milliárd tonna szenet köt le. A fosszilis tüzelőanyagok el-
égetéséből származó, légkörbe kerülő szén mennyisége 5,3 milliárd tonna, amely az
összes légkörbe jutó szén-dioxid kevesebb, mint 5%-a. Pl. ezzel is egyensúlyt kellene
tartania az üledékképződésnek, s a talajban folyó irreverzibilis szénlerakodásnak,
ami a tengeri üledékek esetében 0,5 milliárd tonna, az irreverzibilis lerakódásnál
kevesebb, mint 0,1 milliárd tonna szenet jelent. A tengerek széndioxid elnyelő ké-
pessége az emberi eredetű kibocsátások felére korlátozódik, így a légkör karbónium
tartalmának növekedése 2 milliárd tonna, illetve 0,3%.
Ha csupán egy szárazföldi autotróf szervezetet nézünk, akkor az a fotoszin-
tézis során megtermelt szerves anyag egy részét elégeti, tehát a megkötött szén-
dioxid egy részét maga is visszajuttatja a környezetbe, másik részét szervezetének
felépítésére fordítja, tehát a szenet időlegesen raktározza. Addig pozitív ez a mér-
leg, amíg a szervezet növekszik.
Ha az ökoszisztéma egészét nézzük, akkor az autotróf, szervesanyag termelő nö-
vényekre heterotróf, szervesanyag fogyasztó szervezetek települnek, akik elégetik
a szervesanyagot, s a megkötött szenet szén-dioxiddá oxidálják, kilélegzik, illetve
a szén egy részét maguk is beépítik szervezetükbe. Az elhalt szárazföldi biomassza
a korhadás, rothadás során lassan kerül lebontásra, amely időlegesen (30 év körüli
tartózkodási idő) szenet von ki a körforgalomból. Ha a szervesanyag közvetlenül
levegőtől elzárt körülmények közé kerül, vagy az őt korábban elfogyasztó szerve-
zettel történik ez elhalása után, akkor a szén fosszilizálódik, s ideiglenesen (108 év
tartózkodási idő) kivonásra kerül a körforgásból. Természetesen a talajban lévő víz
is tartalmaz szenet vagy szén-dioxidot oldott formában, vagy karbonátokban meg-
60
kötve. Tehát ha az ökoszisztéma egészét nézzük, a szén egy része kivonásra kerül a
gyors körforgásból.
A talaj ember általi közvetlen vagy közvetett bolygatása azonban részben képes
mobilizálni a tárolt szenet. A gyakori talajművelés, szántás, lazítás stb. átrendezi a
talajban működő természetes folyamatok dinamikáját.
Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két
úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében
a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi
anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a szén-
dioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037 tf%). A szellőztetés egyrészt ÜVHG gá-
zok felszabadulásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid), másrészt mivel
megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt,
így a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba.
Csak Magyarországon, évente 4,8 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt moz-
gat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul,
vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények
uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátású
rétegekbe. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az
ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folya-
matok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik
a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a
taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp tömö-
rödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek
toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek
ezeket a talajmélységeket használni.
A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mélylazítás
(50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a
mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén koncentrációt, s ezzel mobilizálja
a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját,
ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondóak. A
talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves
szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását.
Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági
kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) mun-
kásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növe-
kedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre
is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén
kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető
vissza, (…) Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950
között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség
megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét.
61
 A periódust követően valószínű, hogy a fosszilis energiahordozók elégetéséből
származó szén-dioxid sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint a mezőgazdasági talaj-
művelésből származó kibocsátás. A kibocsátást csökkenthették volna az agrotechnikai
eljárások változásai, a kevesebb talajműveléssel járó gazdálkodás, de nyilván az újabb
és újabb gazdálkodásba vont földterületek kompenzálták a kedvező hatásokat. Ha to-
vábbra is évente csupán 1 milliárd tonna szén mobilizációjával számolunk, az akkor is
olyan jelentős diffúz kibocsátás, amely döntően járul hozzá a légkör terheléséhez.
A légkör üvegházhatású gáz (ÜVHG) terhelésében a talajművelés a műtrágyázá-
son keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy
a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból.
Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek
segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát
nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból tá-
vozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén-oxid.
Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a
talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a ta-
lajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gon-
dolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a leve-
gőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek,
nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá.
A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember
mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt be-
juttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat a nitrogénfölösleghez, s fokozódó
denitrifikációs aktivitáshoz vezet. Végül így lesz a műtrágyázásból fokozódó üveg-
házhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével ki-
küszöbölni, akkor éppen hogy több szenet mobilizálunk.
Természetesen az ember okoskodása mindenképpen megtörik az ökológiai rend-
szerek (kibernetikus nyílt rendszerek) önszabályozási mechanizmusain. Sokan gon-
dolják úgy, hogy a légkörben halmozódó szén-dioxid vagy a talajban fölöslegben lévő
nitrogén, mint alapvető alkotói a szerves anyagoknak, fokozni fogják a szervesanyag-
produkciót. Ez azonban a különböző tápanyagok felvételének egymás általi limitáltsá-
ga miatt nem így van. Pléldául hiába igyekeznek géntechnológusok rávenni növénye-
inket a nitrogén fixációra, ha a fixálható mennyiséget limitálja a magas energiaigény, a
molibdén, vas, kén elegendő jelenléte, vagy éppen a folyamat oxigén érzékenysége. A
növekvő szén-dioxid koncentráció maga is limitáló tényező a talajban, mert gátolja a
növények víz, kálium, nitrogén, foszfor, kalcium és magnézium felvételét.
Az agrotechnikai műveletek nemcsak a talaj biodinamikájának megzavarása
miatt járnak szén-dioxid kibocsátással, hanem közvetett módon is a szén mobili-
zációjához vezetnek. A közvetve előidézett folyamatok közül a talajpusztulást (def-
láció, erózió), s a vizes területek lecsapolását kell megemlíteni, mint az időlegesen
raktározott szén mobilizációjának a forrását.
62
Az agrotechnikai műveletek legkézenfekvőbb összefüggése a szén-dioxid-kibo-
csátással a műveletek végrehajtásához használt fosszilis energiahordozó elégetése.
Nem ennyire nyilvánvaló azonban, hogy a gépek üzemeltetéséhez használt hajtó-
anyagok, kenőanyagok virtuális szén-dioxid kibocsátását is itt kellene számba venni,
hasonlóan a virtuális energiafelhasználáshoz az energiamérlegben.
A szén-dioxid-mérleghez tartozik a termesztéshez szükséges műtrágya,
szervestrágya, és növényvédőszer előállítás, szállítás, kijuttatás látható és virtuális
energiafelhasználására eső szén-dioxid kibocsátás is. Illő számba venni az összes szál-
lítási út és eszköz energiaigényét reprezentáló, továbbá a logisztikai műveletek és léte-
sítmények látható és virtuális energiafelhasználásának szén-dioxid kibocsátását is.
Ezután kell számolni a primer mezőgazdasági termékek konverziójának ener-
giaigényére adódó szén-dioxid kibocsátással. Ez az átalakítási utak milyenségével,
szakaszainak számával és hatékonyságával változik. Jól látható az etanol estében,
hogy mennyire fontos a virtuális kibocsátások számbavétele is a teljes életcikluson
keresztül. Az etanol elégetésénél kiemelik annak alacsony szén-dioxid kibocsátást,
ám nem számolják, hogy az alkoholos erjedésnél már elszállt a maradék.
Az USA-ban az etanolgyárak egy részét szénnel üzemeltetik, ahol az etanol elő-
állítása és felhasználása több szén-dioxidod bocsát ki, mint a fosszilis üzemanyag
használata. Mivel az adókedvezményeket egyelőre nem kötik a termelési eljáráshoz
– nem számít, hogy az etanol előállításához szükséges energia forrása biomassza
vagy fosszilis energiahordozó –, a bioüzemanyag gyártókat a termelési költség csök-
kentésére ösztönzik, nem pedig a szén-dioxid kibocsátás és olajfelhasználás csök-
kentésére. (Popp 2007)
Ezt követi a létrehozott, közvetlenül hasznosításra szolgáló hajtóanyag elégetése
közben keletkező szén-dioxid mennyiségének figyelembe vétele a mérlegben.
Az energiamérleghez hasonlóan nehéz, de egyáltalán nem jelentéktelen kérdés,
hogy hol számoljuk el azoknak az energia befektetéseknek a szén-dioxid terhelését,
amelyeket azért kell megtennünk, hogy a létrejött közvetlen és közvetett környezeti
károkat orvosoljuk.
Ezek után térhetünk vissza a bevezetőben feltett három kérdés megválaszolá-
sára. Az nyilvánvaló, hogy magának a hajtóanyagnak az elégetésekor annyi szenet
égetünk el, mint amennyit a biomasszát reprezentáló hajtóanyag megkötött. A teljes
biomassza nem kerül teljes mértékben elégetésre, pl. lehullott levelek, gyökerek stb.
a talajban bomlanak le, s nagyjából egyensúlyba kerülnek a megkötést, kibocsátást
illetően. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a talajban időleges tárolásra kerülő szén-
készlet lényegesen kisebb, mintha a biomasszát teljes egészében a talaj hasznosítaná,
s ezzel a mérleg, a kiindulási állapothoz képest pozitív a kibocsátási oldalon. Termé-
szetesen az elsőszámú érvelés teljesen félrevezető, hiszen megfeledkezik arról, hogy
az égetésre kerülő hajtóanyag elégetéséig vezető folyamat szén-dioxid kibocsátása,
még a legrövidebb hasznosítási út esetén is a mérleget szuficitessé teszi a kibocsátás
szempontjából. Ezért a második állítás, hogy a biomassza megtermelése, szállítása
63
 A periódust követően valószínű, hogy a fosszilis energiahordozók elégetéséből
származó szén-dioxid sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint a mezőgazdasági talaj-
művelésből származó kibocsátás. A kibocsátást csökkenthették volna az agrotechnikai
eljárások változásai, a kevesebb talajműveléssel járó gazdálkodás, de nyilván az újabb
és újabb gazdálkodásba vont földterületek kompenzálták a kedvező hatásokat. Ha to-
vábbra is évente csupán 1 milliárd tonna szén mobilizációjával számolunk, az akkor is
olyan jelentős diffúz kibocsátás, amely döntően járul hozzá a légkör terheléséhez.
A légkör üvegházhatású gáz (ÜVHG) terhelésében a talajművelés a műtrágyázá-
son keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy
a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból.
Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek
segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát
nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból tá-
vozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén-oxid.
Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a
talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a ta-
lajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gon-
dolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a leve-
gőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek,
nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá.
A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember
mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt be-
juttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat a nitrogénfölösleghez, s fokozódó
denitrifikációs aktivitáshoz vezet. Végül így lesz a műtrágyázásból fokozódó üveg-
házhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével ki-
küszöbölni, akkor éppen hogy több szenet mobilizálunk.
Természetesen az ember okoskodása mindenképpen megtörik az ökológiai rend-
szerek (kibernetikus nyílt rendszerek) önszabályozási mechanizmusain. Sokan gon-
dolják úgy, hogy a légkörben halmozódó szén-dioxid vagy a talajban fölöslegben lévő
nitrogén, mint alapvető alkotói a szerves anyagoknak, fokozni fogják a szervesanyag-
produkciót. Ez azonban a különböző tápanyagok felvételének egymás általi limitáltsá-
ga miatt nem így van. Pléldául hiába igyekeznek géntechnológusok rávenni növénye-
inket a nitrogén fixációra, ha a fixálható mennyiséget limitálja a magas energiaigény, a
molibdén, vas, kén elegendő jelenléte, vagy éppen a folyamat oxigén érzékenysége. A
növekvő szén-dioxid koncentráció maga is limitáló tényező a talajban, mert gátolja a
növények víz, kálium, nitrogén, foszfor, kalcium és magnézium felvételét.
Az agrotechnikai műveletek nemcsak a talaj biodinamikájának megzavarása
miatt járnak szén-dioxid kibocsátással, hanem közvetett módon is a szén mobili-
zációjához vezetnek. A közvetve előidézett folyamatok közül a talajpusztulást (def-
láció, erózió), s a vizes területek lecsapolását kell megemlíteni, mint az időlegesen
raktározott szén mobilizációjának a forrását.
62
Az agrotechnikai műveletek legkézenfekvőbb összefüggése a szén-dioxid-kibo-
csátással a műveletek végrehajtásához használt fosszilis energiahordozó elégetése.
Nem ennyire nyilvánvaló azonban, hogy a gépek üzemeltetéséhez használt hajtó-
anyagok, kenőanyagok virtuális szén-dioxid kibocsátását is itt kellene számba venni,
hasonlóan a virtuális energiafelhasználáshoz az energiamérlegben.
A szén-dioxid-mérleghez tartozik a termesztéshez szükséges műtrágya,
szervestrágya, és növényvédőszer előállítás, szállítás, kijuttatás látható és virtuális
energiafelhasználására eső szén-dioxid kibocsátás is. Illő számba venni az összes szál-
lítási út és eszköz energiaigényét reprezentáló, továbbá a logisztikai műveletek és léte-
sítmények látható és virtuális energiafelhasználásának szén-dioxid kibocsátását is.
Ezután kell számolni a primer mezőgazdasági termékek konverziójának ener-
giaigényére adódó szén-dioxid kibocsátással. Ez az átalakítási utak milyenségével,
szakaszainak számával és hatékonyságával változik. Jól látható az etanol estében,
hogy mennyire fontos a virtuális kibocsátások számbavétele is a teljes életcikluson
keresztül. Az etanol elégetésénél kiemelik annak alacsony szén-dioxid kibocsátást,
ám nem számolják, hogy az alkoholos erjedésnél már elszállt a maradék.
Az USA-ban az etanolgyárak egy részét szénnel üzemeltetik, ahol az etanol elő-
állítása és felhasználása több szén-dioxidod bocsát ki, mint a fosszilis üzemanyag
használata. Mivel az adókedvezményeket egyelőre nem kötik a termelési eljáráshoz
– nem számít, hogy az etanol előállításához szükséges energia forrása biomassza
vagy fosszilis energiahordozó –, a bioüzemanyag gyártókat a termelési költség csök-
kentésére ösztönzik, nem pedig a szén-dioxid kibocsátás és olajfelhasználás csök-
kentésére. (Popp 2007)
Ezt követi a létrehozott, közvetlenül hasznosításra szolgáló hajtóanyag elégetése
közben keletkező szén-dioxid mennyiségének figyelembe vétele a mérlegben.
Az energiamérleghez hasonlóan nehéz, de egyáltalán nem jelentéktelen kérdés,
hogy hol számoljuk el azoknak az energia befektetéseknek a szén-dioxid terhelését,
amelyeket azért kell megtennünk, hogy a létrejött közvetlen és közvetett környezeti
károkat orvosoljuk.
Ezek után térhetünk vissza a bevezetőben feltett három kérdés megválaszolá-
sára. Az nyilvánvaló, hogy magának a hajtóanyagnak az elégetésekor annyi szenet
égetünk el, mint amennyit a biomasszát reprezentáló hajtóanyag megkötött. A teljes
biomassza nem kerül teljes mértékben elégetésre, pl. lehullott levelek, gyökerek stb.
a talajban bomlanak le, s nagyjából egyensúlyba kerülnek a megkötést, kibocsátást
illetően. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a talajban időleges tárolásra kerülő szén-
készlet lényegesen kisebb, mintha a biomasszát teljes egészében a talaj hasznosítaná,
s ezzel a mérleg, a kiindulási állapothoz képest pozitív a kibocsátási oldalon. Termé-
szetesen az elsőszámú érvelés teljesen félrevezető, hiszen megfeledkezik arról, hogy
az égetésre kerülő hajtóanyag elégetéséig vezető folyamat szén-dioxid kibocsátása,
még a legrövidebb hasznosítási út esetén is a mérleget szuficitessé teszi a kibocsátás
szempontjából. Ezért a második állítás, hogy a biomassza megtermelése, szállítása
63
és elégetése során bocsátunk ki annyi szén-dioxidot, mint amennyit megkötött nö- ág változást. Ezzel szemben a művelési ág váltás a szántóföldi növénytermesztésről
vekedése során, teljes képtelenség. az energetikai célú fásszárú ültetvények irányába az előző kultúrákhoz képest javít-
A harmadik állításon, hogy maga a folyamat ugyan nem szén-dioxid semleges, hatja a környezeti teljesítményt. Itt sem lehet azonban magát a termesztés folyama-
de a helyettesítésre kerülő fosszilis energiahordozók elégetéséhez képest szén-dio- tát a konverzió folyamatától elválasztani.
xidot takarít meg, ezen lehetne gondolkodni. A szén-dioxid mérlegeket természetesen nemcsak egy-egy termelési láncon belül
Mint az ökológiai lábnyom koncepció alapján ismert, energia fogyasztásunk is kell vizsgálnunk, hanem globálisan, az összes környezeti következmény tükrében. A
kifejezhető területben. Ennek alapja két számolási út. Az egyik azzal számol, hogy szén-dioxid globális egyensúlyát vizsgálva a biomassza felhasználással összefüggésben
mekkora területre van szükségünk ahhoz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégeté- meg kell említeni, hogy az energetikai alapanyag-termelésre felszabadított természetes
séből származó szén-dioxidot elnyelje. Míg az ún. etanolhelyettesítési módszer azt erdőkben alkalmasint több szén-dioxid szabadul fel a talajból és a faanyag elégetéséből,
mutatja meg, hogy mekkora területen lehet helyettesíteni ekvivalens mennyiségű mint amennyi a közlekedésben elégetett üzemanyagokból származik. Egy hektár cu-
fosszilis energiahordozóból származó energiát. Íme Rees és Wackernagel számí- kornád ugyan lehet, hogy megköt majd 13 tonna szén-dioxidot, ám ez a mennyiség 20
tásainak eredménye: tonna lenne, ha a területen megmaradt volna az eredeti erdő. Arról nem beszélve, hogy
az erdő klíma kiegyenlítő szerepe messze kedvezőbb, mint egy cukornád ültetvényé.
Produktivitás 100 gigajoule/év A bioüzemanyagok előállításához szükséges alapanyagok növekvő termelé-
Energia hordozó
(gigajoule/ha/év) lábnyoma hektárban se világosan rámutatott ezekre a globális szintű anomáliákra. Tehetetlenül áll ma
Fosszilis szemben a világ azokkal a tényekkel, hogy amíg a „fejlett” világban bioüzemanyagok
használatával akarják csökkenteni az ÜVHG gázok légköri jelenlétét, addig a nö-
Etanol módszer 80 1,25 vekvő alapanyag-termeléshez növekvő földterületek igénybevételére van szükség.
Széndioxid elnyelés 100 1,0 Erre elsősorban a trópusi országokban nyílik lehetőség (Brazília, Indonézia, újabb
Vízierő (átlag) 1,00 0,1 ígéretek szerint Afrika), ahol a természetes erdők, tőzegláp-erdők felégetésével illet-
ve kiszárításával nyernek területeket cukornád vagy olajpálma ültetvények számára.
alsószakasz 150-500 0,2-0,67
Egyes számítások szerint a szén-dioxid kibocsátás egyharmada a trópusi erdők irtá-
felsőszakasz 15 000 0,0067 sából, termőfölddé történő átalakításából származik.
Napkollektor 40 000 0,0025 A trópusi tőzegerdő területek délkelet Ázsiában 42 megatonna szenet tárol-
Napelem 1 000 0,1 nak. Egyedül Indonéziában 1995 és 2003 között 15,6 millió hektár természetes er-
dőt vágtak ki olajpálma ültetvények számára. Délkelet-Ázsia 27 millió hektárnyi
Szélenergia 12 500 0,008
tőzegterületeiből (tőzegerdők és mocsarak), eddig 12 millió hektárt semmisítettek
meg, s miután lecsapolták, kiszárították őket, nagy kiterjedésű ültetvényeket, főleg
Mint jól látható, az etanolhelyettesítési módszernek nagyobb a lábnyoma. Miért? olajpálma és akácia ligeteket hoznak létre a helyükön. Évente a tőzegerdők helyén
Mert ahhoz, hogy megtermeljük a biomasszát, feldolgozhatóvá tegyük, s feldolgoz- kialakított mesterséges ültetvények talajából, hektáronként 70-100 tonna szén-di-
zuk, ahhoz fosszilis energiahordozókból származó energiára van szükség. oxid kerül a légkörbe. A tőzeg degradációjából évente 632 millió tonna, a lecsa-
Végül annak a kérdésnek a feltevése, hogy szén-dioxid semleges-e a biomassza polást és kiszáradást követő tüzek következményeként, pedig 1 400 millió tonna
felhasználása, teljesen értelmetlen, hiszen az egész ökoszisztéma történéseit, s annak szén-dioxid kibocsátással számolnak. Ez összességében évente 2 milliárd tonna,
ÜVHG következményeit csak együttesen vizsgálhatjuk. Ebben a megközelítésben amely a globális kibocsátás csaknem 8%-át jelenti. Indonézia ennek révén a világ
számolnunk kell más, a folyamathoz tartozó ÜVHG kibocsátásokkal is, mint ami- harmadik legnagyobb ÜVHG kibocsátója, az USA-t és Kínát követve. A kalkulációk
lyen a metánról, dinitrogén-oxid, vízgőz stb. szerint egy tonna pálmaolaj előállításához, ezeken a területeken 10-30 tonna szén-
A fent vizsgált három kérdés mellett viszont jogosan feltehető az a kérdés, hogy a dioxid kibocsátás tartozik. Ez 3,6 illetve 10,9-szerese egy tonna dízel elégetésének.
mezőgazdasági szerkezetváltás járhat-e energiafelhasználás-megtakarítással, és kör- (WL/Delft Hydraulics and Wetlands International)
nyezeti teher megtakarítással. Erre a kérdésre a válasz egy feltételes igen, tehát az a
kérdés, hogy milyen az új szerkezet. Az üzemanyag célú termelés a jelenlegi terme-
lésbe vont fajták területi átrendeződését vonná magával, de nem jelentene művelési

64 65
és elégetése során bocsátunk ki annyi szén-dioxidot, mint amennyit megkötött nö- ág változást. Ezzel szemben a művelési ág váltás a szántóföldi növénytermesztésről
vekedése során, teljes képtelenség. az energetikai célú fásszárú ültetvények irányába az előző kultúrákhoz képest javít-
A harmadik állításon, hogy maga a folyamat ugyan nem szén-dioxid semleges, hatja a környezeti teljesítményt. Itt sem lehet azonban magát a termesztés folyama-
de a helyettesítésre kerülő fosszilis energiahordozók elégetéséhez képest szén-dio- tát a konverzió folyamatától elválasztani.
xidot takarít meg, ezen lehetne gondolkodni. A szén-dioxid mérlegeket természetesen nemcsak egy-egy termelési láncon belül
Mint az ökológiai lábnyom koncepció alapján ismert, energia fogyasztásunk is kell vizsgálnunk, hanem globálisan, az összes környezeti következmény tükrében. A
kifejezhető területben. Ennek alapja két számolási út. Az egyik azzal számol, hogy szén-dioxid globális egyensúlyát vizsgálva a biomassza felhasználással összefüggésben
mekkora területre van szükségünk ahhoz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégeté- meg kell említeni, hogy az energetikai alapanyag-termelésre felszabadított természetes
séből származó szén-dioxidot elnyelje. Míg az ún. etanolhelyettesítési módszer azt erdőkben alkalmasint több szén-dioxid szabadul fel a talajból és a faanyag elégetéséből,
mutatja meg, hogy mekkora területen lehet helyettesíteni ekvivalens mennyiségű mint amennyi a közlekedésben elégetett üzemanyagokból származik. Egy hektár cu-
fosszilis energiahordozóból származó energiát. Íme Rees és Wackernagel számí- kornád ugyan lehet, hogy megköt majd 13 tonna szén-dioxidot, ám ez a mennyiség 20
tásainak eredménye: tonna lenne, ha a területen megmaradt volna az eredeti erdő. Arról nem beszélve, hogy
az erdő klíma kiegyenlítő szerepe messze kedvezőbb, mint egy cukornád ültetvényé.
Produktivitás 100 gigajoule/év A bioüzemanyagok előállításához szükséges alapanyagok növekvő termelé-
Energia hordozó
(gigajoule/ha/év) lábnyoma hektárban se világosan rámutatott ezekre a globális szintű anomáliákra. Tehetetlenül áll ma
Fosszilis szemben a világ azokkal a tényekkel, hogy amíg a „fejlett” világban bioüzemanyagok
használatával akarják csökkenteni az ÜVHG gázok légköri jelenlétét, addig a nö-
Etanol módszer 80 1,25 vekvő alapanyag-termeléshez növekvő földterületek igénybevételére van szükség.
Széndioxid elnyelés 100 1,0 Erre elsősorban a trópusi országokban nyílik lehetőség (Brazília, Indonézia, újabb
Vízierő (átlag) 1,00 0,1 ígéretek szerint Afrika), ahol a természetes erdők, tőzegláp-erdők felégetésével illet-
ve kiszárításával nyernek területeket cukornád vagy olajpálma ültetvények számára.
alsószakasz 150-500 0,2-0,67
Egyes számítások szerint a szén-dioxid kibocsátás egyharmada a trópusi erdők irtá-
felsőszakasz 15 000 0,0067 sából, termőfölddé történő átalakításából származik.
Napkollektor 40 000 0,0025 A trópusi tőzegerdő területek délkelet Ázsiában 42 megatonna szenet tárol-
Napelem 1 000 0,1 nak. Egyedül Indonéziában 1995 és 2003 között 15,6 millió hektár természetes er-
dőt vágtak ki olajpálma ültetvények számára. Délkelet-Ázsia 27 millió hektárnyi
Szélenergia 12 500 0,008
tőzegterületeiből (tőzegerdők és mocsarak), eddig 12 millió hektárt semmisítettek
meg, s miután lecsapolták, kiszárították őket, nagy kiterjedésű ültetvényeket, főleg
Mint jól látható, az etanolhelyettesítési módszernek nagyobb a lábnyoma. Miért? olajpálma és akácia ligeteket hoznak létre a helyükön. Évente a tőzegerdők helyén
Mert ahhoz, hogy megtermeljük a biomasszát, feldolgozhatóvá tegyük, s feldolgoz- kialakított mesterséges ültetvények talajából, hektáronként 70-100 tonna szén-di-
zuk, ahhoz fosszilis energiahordozókból származó energiára van szükség. oxid kerül a légkörbe. A tőzeg degradációjából évente 632 millió tonna, a lecsa-
Végül annak a kérdésnek a feltevése, hogy szén-dioxid semleges-e a biomassza polást és kiszáradást követő tüzek következményeként, pedig 1 400 millió tonna
felhasználása, teljesen értelmetlen, hiszen az egész ökoszisztéma történéseit, s annak szén-dioxid kibocsátással számolnak. Ez összességében évente 2 milliárd tonna,
ÜVHG következményeit csak együttesen vizsgálhatjuk. Ebben a megközelítésben amely a globális kibocsátás csaknem 8%-át jelenti. Indonézia ennek révén a világ
számolnunk kell más, a folyamathoz tartozó ÜVHG kibocsátásokkal is, mint ami- harmadik legnagyobb ÜVHG kibocsátója, az USA-t és Kínát követve. A kalkulációk
lyen a metánról, dinitrogén-oxid, vízgőz stb. szerint egy tonna pálmaolaj előállításához, ezeken a területeken 10-30 tonna szén-
A fent vizsgált három kérdés mellett viszont jogosan feltehető az a kérdés, hogy a dioxid kibocsátás tartozik. Ez 3,6 illetve 10,9-szerese egy tonna dízel elégetésének.
mezőgazdasági szerkezetváltás járhat-e energiafelhasználás-megtakarítással, és kör- (WL/Delft Hydraulics and Wetlands International)
nyezeti teher megtakarítással. Erre a kérdésre a válasz egy feltételes igen, tehát az a
kérdés, hogy milyen az új szerkezet. Az üzemanyag célú termelés a jelenlegi terme-
lésbe vont fajták területi átrendeződését vonná magával, de nem jelentene művelési

64 65
V. Állásfoglalás
A megújuló energiaforrások felhasználása környezeti szempontból csak akkor
lehet eredményes, ha a megújuló energiaforrásokból származó energiamennyiség
helyettesíti a fosszilis energiahordozókból származó energiatermelést, s nem járul
hozzá maga is az emberiség rohamosan növekvő energiaigényéhez. Az OECD or-
szágok energiafogyasztása harminc év alatt, a hatékonyság növekedése mellett is,
57%-kal nőtt, a nem OECD országok esetében pedig 124%-kal.
Az MTvSz állásfoglalása szerint az energiafelhasználás azonnali befagyasztására,
majd pedig tervszerű csökkentésére van szükség. A csökkentés az energiahatékony-
sági intézkedésekből származhat. Az első tíz évben átlag évi 1%-os hatékonyság
növekedést, s fogyasztáscsökkentést kell elérni, majd a következő tíz évben átlag
0,5%-os hatékonyságnövekedés célkitűzése indokolt. A célkitűzés teljesíthetőségét
mutatja, hogy az OECD országok évente átlag 1,1%-os hatékonyságnövekedést
könyveltek el az utóbbi harminc évben. A mindenkori energiaforrás-felhasználá-
son belül kell gondoskodni arról, hogy a megújuló energiaforrások egyre növekvő
mértékben helyettesítsék a nem megújuló energiaforrásokat. Ezen a téren évente a
fennmaradó fosszilis energiahordozók 1%-ának helyettesítést tarjuk követhetőnek.
A megújuló energiaforrások közül a nem kimeríthetők (nap, szél) felhasználást
kell előtérbe helyezni a kimeríthetőkkel (biomassza) szemben.
Magyarországot érő napsugárzás energiatartalma több ezerszerese az ország
energiaigényének. Tiszta időben a sugárzás intenzitása maximum 900-1000 W/m2,
amely kedvező a nemzetközileg elfogadott 800 W/m2 átlagértékhez mérten. Nap-
energia hasznosításra az ország egész területe alkalmas, a legkevésbé napos területek
az Alpokalja és a Kisalföld ÉNy-i része, valamint Szabolcs - Szatmár - Bereg megye,
ahol 850 W/m2 a sugárzási intenzitás. Az ország többi részén 850-990 W/m2.
Az évi 2000-2200 napsütéses óra szám, 280-300 napon tenné lehetővé a napkol-
lektorok használatát. A melegvíz használat 70-75%-át, a fűtési energiaszükséglet 30-
35%-át lehetne napenergiával fedezni. Ha pusztán a napsugárzás energiatartalmát
nézzük, a jelenlegi PV technológiákkal 320 km2-nyi napelemmel elő lehetne állítani
Magyarország villamosenergia-szükségletét, elméletben. Ekkora felületméret akár
az épületeken is rendelkezésre áll.
Jelen pillanatban a nagy beruházási költségek, s a hosszú megtérülési idő nem
teszi versenyképessé a piacon a napenergia felhasználást. A napenergia (aktív és
passzív) hőtermelési alkalmazásának legfőbb akadálya eddig a rendkívüli mérték-
ben támogatott földgázfelhasználás és a ’80-as évektől indult erőteljes gázhálózat
fejlesztési program volt. A földgáz kedvezményes áfa körbe tartozott, s eredetileg
még 2006-ra is 220 milliárd lakossági gázár kompenzációt terveztek.
Annak módja, hogy mind az államot, mind a fogyasztókat megszabadítsuk az
egyre növekvő terhektől, s a külső függőségtől is megszabaduljunk, az energiafo-
66
gyasztás befagyasztása és a fosszilis energiahordozók nem kimeríthető megújuló
energiaforrásokkal történő helyettesítése lenne.
A kimeríthető, megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségét az azokat
megújító természetes rendszerek teljes eltartó-, tűrőképességének figyelembevéte-
lével kell megtervezni.
Energetikai célokat szolgáló mező- és erdőgazdálkodási alapanyag-termelés ak-
kor elfogadható:
• Ha a felhasznált területen az előző felhasználással összevetve csökken a kör-
nyezeti terhelés.
• Ha a teljes életciklusra kivetítve, a virtuális energiafelhasználásokat is figye-
lembe véve, az alapanyag és az abból történő energiatermelés, valamint a
megtermelt energia hasznosítása pozitív környezeti mérleget mutat.
• Javul az energia bevitel, kihozatal aránya.
• Ha javulnak a biodiverzitási mutatók, mind mennyiségi, mind minőségi
vonatkozásban.
• Ha tájhonos fajok kerülnek haszonvételbe, kizárva az invazív és genetikailag
módosított fajokat.
• Ha az eredeti ökológiai feltételeknek (talaj, vízháztartás, klíma) megfelelő,
az azokat megtartó termesztéstechnológia kerül kiválasztásra, amely nem
csökkenti az adott ökológiai rendszer megújuló-képességét.
• Ha az előző kultúrához képest javul a felszín borításának ideje és intenzitása.
• Ha a használat célja, és eredménye bizonyítottan előnyösebb társadalmilag a
megelőző használatnál.
• Ha a hasznosítás nem hoz hátrányba társadalmi csoportokat, azaz az ener-
getikai hasznosítással összefüggésben nem sérülnek az alapvető szükségletek
kielégítésének lehetőségei, s nem nő a társadalmi polarizáció.
• A megadott szempontok alapján ki kell dolgozni a különböző biomassza
hasznosítási módok fenntarthatósági elemzésének modelljét, s elemzések
útján kell meggyőződni a feltételek teljesüléséről. Csak a teljes életciklusban
pozitív társadalmi és környezeti eredményt hozó hasznosítási módokat
szabad engedélyezni.
67
V. Állásfoglalás
A megújuló energiaforrások felhasználása környezeti szempontból csak akkor
lehet eredményes, ha a megújuló energiaforrásokból származó energiamennyiség
helyettesíti a fosszilis energiahordozókból származó energiatermelést, s nem járul
hozzá maga is az emberiség rohamosan növekvő energiaigényéhez. Az OECD or-
szágok energiafogyasztása harminc év alatt, a hatékonyság növekedése mellett is,
57%-kal nőtt, a nem OECD országok esetében pedig 124%-kal.
Az MTvSz állásfoglalása szerint az energiafelhasználás azonnali befagyasztására,
majd pedig tervszerű csökkentésére van szükség. A csökkentés az energiahatékony-
sági intézkedésekből származhat. Az első tíz évben átlag évi 1%-os hatékonyság
növekedést, s fogyasztáscsökkentést kell elérni, majd a következő tíz évben átlag
0,5%-os hatékonyságnövekedés célkitűzése indokolt. A célkitűzés teljesíthetőségét
mutatja, hogy az OECD országok évente átlag 1,1%-os hatékonyságnövekedést
könyveltek el az utóbbi harminc évben. A mindenkori energiaforrás-felhasználá-
son belül kell gondoskodni arról, hogy a megújuló energiaforrások egyre növekvő
mértékben helyettesítsék a nem megújuló energiaforrásokat. Ezen a téren évente a
fennmaradó fosszilis energiahordozók 1%-ának helyettesítést tarjuk követhetőnek.
A megújuló energiaforrások közül a nem kimeríthetők (nap, szél) felhasználást
kell előtérbe helyezni a kimeríthetőkkel (biomassza) szemben.
Magyarországot érő napsugárzás energiatartalma több ezerszerese az ország
energiaigényének. Tiszta időben a sugárzás intenzitása maximum 900-1000 W/m2,
amely kedvező a nemzetközileg elfogadott 800 W/m2 átlagértékhez mérten. Nap-
energia hasznosításra az ország egész területe alkalmas, a legkevésbé napos területek
az Alpokalja és a Kisalföld ÉNy-i része, valamint Szabolcs - Szatmár - Bereg megye,
ahol 850 W/m2 a sugárzási intenzitás. Az ország többi részén 850-990 W/m2.
Az évi 2000-2200 napsütéses óra szám, 280-300 napon tenné lehetővé a napkol-
lektorok használatát. A melegvíz használat 70-75%-át, a fűtési energiaszükséglet 30-
35%-át lehetne napenergiával fedezni. Ha pusztán a napsugárzás energiatartalmát
nézzük, a jelenlegi PV technológiákkal 320 km2-nyi napelemmel elő lehetne állítani
Magyarország villamosenergia-szükségletét, elméletben. Ekkora felületméret akár
az épületeken is rendelkezésre áll.
Jelen pillanatban a nagy beruházási költségek, s a hosszú megtérülési idő nem
teszi versenyképessé a piacon a napenergia felhasználást. A napenergia (aktív és
passzív) hőtermelési alkalmazásának legfőbb akadálya eddig a rendkívüli mérték-
ben támogatott földgázfelhasználás és a ’80-as évektől indult erőteljes gázhálózat
fejlesztési program volt. A földgáz kedvezményes áfa körbe tartozott, s eredetileg
még 2006-ra is 220 milliárd lakossági gázár kompenzációt terveztek.
Annak módja, hogy mind az államot, mind a fogyasztókat megszabadítsuk az
egyre növekvő terhektől, s a külső függőségtől is megszabaduljunk, az energiafo-
66
gyasztás befagyasztása és a fosszilis energiahordozók nem kimeríthető megújuló
energiaforrásokkal történő helyettesítése lenne.
A kimeríthető, megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségét az azokat
megújító természetes rendszerek teljes eltartó-, tűrőképességének figyelembevéte-
lével kell megtervezni.
Energetikai célokat szolgáló mező- és erdőgazdálkodási alapanyag-termelés ak-
kor elfogadható:
• Ha a felhasznált területen az előző felhasználással összevetve csökken a kör-
nyezeti terhelés.
• Ha a teljes életciklusra kivetítve, a virtuális energiafelhasználásokat is figye-
lembe véve, az alapanyag és az abból történő energiatermelés, valamint a
megtermelt energia hasznosítása pozitív környezeti mérleget mutat.
• Javul az energia bevitel, kihozatal aránya.
• Ha javulnak a biodiverzitási mutatók, mind mennyiségi, mind minőségi
vonatkozásban.
• Ha tájhonos fajok kerülnek haszonvételbe, kizárva az invazív és genetikailag
módosított fajokat.
• Ha az eredeti ökológiai feltételeknek (talaj, vízháztartás, klíma) megfelelő,
az azokat megtartó termesztéstechnológia kerül kiválasztásra, amely nem
csökkenti az adott ökológiai rendszer megújuló-képességét.
• Ha az előző kultúrához képest javul a felszín borításának ideje és intenzitása.
• Ha a használat célja, és eredménye bizonyítottan előnyösebb társadalmilag a
megelőző használatnál.
• Ha a hasznosítás nem hoz hátrányba társadalmi csoportokat, azaz az ener-
getikai hasznosítással összefüggésben nem sérülnek az alapvető szükségletek
kielégítésének lehetőségei, s nem nő a társadalmi polarizáció.
• A megadott szempontok alapján ki kell dolgozni a különböző biomassza
hasznosítási módok fenntarthatósági elemzésének modelljét, s elemzések
útján kell meggyőződni a feltételek teljesüléséről. Csak a teljes életciklusban
pozitív társadalmi és környezeti eredményt hozó hasznosítási módokat
szabad engedélyezni.
67
Zárszó Köszönet

Köszönetet mondok Fidusznak, hogy folyamatosan ellátott információkkal, s kri-

Álmodozzunk azon, hogy a biomassza termelés és átalakítás energiaigényét
tikai észrevételeivel segítette munkámat. Köszönöm Kapitányné Sándor Szilviának,
ugyancsak biomasszából nyert energiából elégítjük ki, tehát a biomassza minden fos�-
szilis tüzelőanyagot helyettesíteni tud. hogy gondos utómunkákat végzett a szövegen, s javította a gondolatok érthetőségét.
Ebben az esetben következne be az a forgatókönyv, amely a természetben zajlik, s Köszönet illeti a Föld Barátai aktivistáit, akik a Föld szinte minden részéről gyűjtik
amelynek során szigorúan szabályozott módon történik a természeti erőforrások ter- az információt, elsősorban a bioüzemanyagokkal kapcsolatban. Nem utolsó sorban
melése, megújulása, ahol is a nettó produkció a napenergia megkötéséből származik.
köszönöm Gyulai Évának, hogy számos angol szakirodalom olvasásával, s tömöríté-
Ez a fenntartható szint az erőforrás használatban, amelynek nettó produkciója sokkal
szerényebb, mint a jelenlegi, ember általi igény. A fenntartható társadalomban ezzel sével segítette e dolgozat elkészültét.
kellene megelégedni!
A produkció fokozása az emberiség által csak újabb, a bio-geokémiai ciklus által
nem hasznosított energiák bevitelével lehetséges, amennyiben ezt a „túlpörgetést” ké-
pes sérülésmentesen tolerálni az élő rendszer. Eddig a rendszert a biogeokémiai ciklus
által félretett geológiai raktárakból szerzett fosszilis energiahordozók segítségével vet-
tük rá a gyorsabb produkcióra, most ezekhez adunk még megújuló energiaforrásokat.
Ez a kettő így teljes mértékben lehetetlen, a rendszer sérelméhez, szerkezetének és
funkciójának változásához vezet.
Mi a helyzet akkor, ha képesek vagyunk arra, hogy a fosszilis energiahordozókat
teljes mértékben helyettesítsük? Ebben az esetben a túlpörgetéshez szükséges energiát
megújuló energiaforrásokból fedezzük, s már csak az a fontos kérdés marad, hogy
túlpörgethető-e a rendszer?
A rendszer túlpörgetése annak sérelme nélkül nem lehetséges, mert mint látható,
a különböző folyamatok egymást bonyolult szabályozó mechanizmusokon keresztül
limitálják. Ha a rendszer sérelme nélkül lehetséges lenne a felpörgetés, akkor ezt már
maga a rendszer is megtette volna, hiszen a napsugárzás fölösleges mennyiségét nem
hagyta volna kihasználatlanul.
Jó lenne belátni, hogy az energiafelhasználás csökkentésének nincs alternatívája!

68 69
Zárszó Köszönet

Köszönetet mondok Fidusznak, hogy folyamatosan ellátott információkkal, s kri-

Álmodozzunk azon, hogy a biomassza termelés és átalakítás energiaigényét
tikai észrevételeivel segítette munkámat. Köszönöm Kapitányné Sándor Szilviának,
ugyancsak biomasszából nyert energiából elégítjük ki, tehát a biomassza minden fos�-
szilis tüzelőanyagot helyettesíteni tud. hogy gondos utómunkákat végzett a szövegen, s javította a gondolatok érthetőségét.
Ebben az esetben következne be az a forgatókönyv, amely a természetben zajlik, s Köszönet illeti a Föld Barátai aktivistáit, akik a Föld szinte minden részéről gyűjtik
amelynek során szigorúan szabályozott módon történik a természeti erőforrások ter- az információt, elsősorban a bioüzemanyagokkal kapcsolatban. Nem utolsó sorban
melése, megújulása, ahol is a nettó produkció a napenergia megkötéséből származik.
köszönöm Gyulai Évának, hogy számos angol szakirodalom olvasásával, s tömöríté-
Ez a fenntartható szint az erőforrás használatban, amelynek nettó produkciója sokkal
szerényebb, mint a jelenlegi, ember általi igény. A fenntartható társadalomban ezzel sével segítette e dolgozat elkészültét.
kellene megelégedni!
A produkció fokozása az emberiség által csak újabb, a bio-geokémiai ciklus által
nem hasznosított energiák bevitelével lehetséges, amennyiben ezt a „túlpörgetést” ké-
pes sérülésmentesen tolerálni az élő rendszer. Eddig a rendszert a biogeokémiai ciklus
által félretett geológiai raktárakból szerzett fosszilis energiahordozók segítségével vet-
tük rá a gyorsabb produkcióra, most ezekhez adunk még megújuló energiaforrásokat.
Ez a kettő így teljes mértékben lehetetlen, a rendszer sérelméhez, szerkezetének és
funkciójának változásához vezet.
Mi a helyzet akkor, ha képesek vagyunk arra, hogy a fosszilis energiahordozókat
teljes mértékben helyettesítsük? Ebben az esetben a túlpörgetéshez szükséges energiát
megújuló energiaforrásokból fedezzük, s már csak az a fontos kérdés marad, hogy
túlpörgethető-e a rendszer?
A rendszer túlpörgetése annak sérelme nélkül nem lehetséges, mert mint látható,
a különböző folyamatok egymást bonyolult szabályozó mechanizmusokon keresztül
limitálják. Ha a rendszer sérelme nélkül lehetséges lenne a felpörgetés, akkor ezt már
maga a rendszer is megtette volna, hiszen a napsugárzás fölösleges mennyiségét nem
hagyta volna kihasználatlanul.
Jó lenne belátni, hogy az energiafelhasználás csökkentésének nincs alternatívája!

68 69
Felhasznált irodalom Papp, S; Kümmel, R.: Környezeti Kémia. Veszprémi Egyetemi Kiadó 2005
Petz, E.: A biomassza energetikai hasznosítása, Polgári szemle 1. évfolyam, 10.
szám
Adatok hazánk környezeti állapotáról (KvVM, 2004) Popp, J; Somogyi, A.: Bioetanol és biodízel az EU-ban: áldás vagy átok? BIOENER-
GIA II.évfolyam 2007. 1. és 2. sz.
A bioetanolnak szüksége van biotechnológiára. In Zöld Biotechnológia, 2006/9.
Schmitz, N.; Henke, J.: Innovation in the Production of Bioethanol and their
A Bizottság Közleménye: A biomasszával kapcsolatos cselekvési terv.
Implications for Energy and Greenhouse Gas Balances. 2005.
COM(2005)628
Smith, E.: Can biofuels become sustainable? Vol. 13 No. 27 Energy
Africa: Following Oil Boom, Biofuel Eyed on Continent, Inter Press Service (Jo-
hannesburg Syumanda, R.: Palm Oil Does Come at a High Price - 2007
Assesment of CO2 emissions from drained peatlands in South-east Asia. A study Szabó, I. M.: Az általános talajtan biológiai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó 1986
of Delft Hydraulics in cooperation with Wetlands International and Alterra
European Commission: Green Paper for a Community Strategy: Energy for the
Future: Renewable Sources of Energy COM(96)576
European Commission: Energy for the Future: Reneable Sources of Energy, Felhasznált honlapok
White Paper for a Community Strategy and Action Plan Com(97)599 final
(26/11/1997)
Ernsting, A. THE GLOBAL BLUEPRINT FOR A BIOMASS ECONOMY www.biogas.hu
Biofuelwatch, 2007 www.biogaz-forum.hu
Gergely, K; Varró, L.: Megújuló energiaforrások Magyarországon – gazdaságos- www.biofuelwatch.org.uk
sági vizsgálat. In ÖKO 2004. XII. évf. 1-2.szám www.cast-science.org
Gonczlik, A.; Kazai, Zs.; Kőrös, G.: Új utak a mezőgazdaságban. Energia Klub www.forestpress.hu
2005 www.foek.hu
www.greeninfo.hu
Grasselli, G.; Szendrei, J.: Fás szárú energetikai ültetvények és hasznosításuk. In www.genet-info.org
Őstermelő 2006/3. www.indy.media.hu
Háttértanulmány a Nemzeti Fejlesztési Terv II. Környezeti Operatív Programjának www.kekenergia.hu
környezetbarát energetikai beruházások prioritásaihoz (Megújuló Energia www.mbmt.hu
Ipari Társaság, 2006) www.omgk.hu
INFORSE_Europe response to Review of EU biofuels directive (Public www.technologyreview.com
consultation exercise, 2006) www.zoldtech.hu
Janowszky, J.; Janovszky, Zs.: A szarvasi-1 energiafű fajta – egy új növénye a www.wetlands.org
mezőgazdaságnak és iparnak. In Őstermelő 2006/3.
Környezet és Energia Operatív Program. KvVM, társadalmi vitaanyag 2006
Lukács, J.: A mezőgazdaságban termelhető alternatív energiaforrások. In Őster-
melő 2006/3.
Luiz Inacio Lula da Silva: AFRICA, LATIN AMERICA AND THE BIOFUEL
REVOLUTION 2007

70 71
Felhasznált irodalom Papp, S; Kümmel, R.: Környezeti Kémia. Veszprémi Egyetemi Kiadó 2005
Petz, E.: A biomassza energetikai hasznosítása, Polgári szemle 1. évfolyam, 10.
szám
Adatok hazánk környezeti állapotáról (KvVM, 2004) Popp, J; Somogyi, A.: Bioetanol és biodízel az EU-ban: áldás vagy átok? BIOENER-
GIA II.évfolyam 2007. 1. és 2. sz.
A bioetanolnak szüksége van biotechnológiára. In Zöld Biotechnológia, 2006/9.
Schmitz, N.; Henke, J.: Innovation in the Production of Bioethanol and their
A Bizottság Közleménye: A biomasszával kapcsolatos cselekvési terv.
Implications for Energy and Greenhouse Gas Balances. 2005.
COM(2005)628
Smith, E.: Can biofuels become sustainable? Vol. 13 No. 27 Energy
Africa: Following Oil Boom, Biofuel Eyed on Continent, Inter Press Service (Jo-
hannesburg Syumanda, R.: Palm Oil Does Come at a High Price - 2007
Assesment of CO2 emissions from drained peatlands in South-east Asia. A study Szabó, I. M.: Az általános talajtan biológiai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó 1986
of Delft Hydraulics in cooperation with Wetlands International and Alterra
European Commission: Green Paper for a Community Strategy: Energy for the
Future: Renewable Sources of Energy COM(96)576
European Commission: Energy for the Future: Reneable Sources of Energy, Felhasznált honlapok
White Paper for a Community Strategy and Action Plan Com(97)599 final
(26/11/1997)
Ernsting, A. THE GLOBAL BLUEPRINT FOR A BIOMASS ECONOMY www.biogas.hu
Biofuelwatch, 2007 www.biogaz-forum.hu
Gergely, K; Varró, L.: Megújuló energiaforrások Magyarországon – gazdaságos- www.biofuelwatch.org.uk
sági vizsgálat. In ÖKO 2004. XII. évf. 1-2.szám www.cast-science.org
Gonczlik, A.; Kazai, Zs.; Kőrös, G.: Új utak a mezőgazdaságban. Energia Klub www.forestpress.hu
2005 www.foek.hu
www.greeninfo.hu
Grasselli, G.; Szendrei, J.: Fás szárú energetikai ültetvények és hasznosításuk. In www.genet-info.org
Őstermelő 2006/3. www.indy.media.hu
Háttértanulmány a Nemzeti Fejlesztési Terv II. Környezeti Operatív Programjának www.kekenergia.hu
környezetbarát energetikai beruházások prioritásaihoz (Megújuló Energia www.mbmt.hu
Ipari Társaság, 2006) www.omgk.hu
INFORSE_Europe response to Review of EU biofuels directive (Public www.technologyreview.com
consultation exercise, 2006) www.zoldtech.hu
Janowszky, J.; Janovszky, Zs.: A szarvasi-1 energiafű fajta – egy új növénye a www.wetlands.org
mezőgazdaságnak és iparnak. In Őstermelő 2006/3.
Környezet és Energia Operatív Program. KvVM, társadalmi vitaanyag 2006
Lukács, J.: A mezőgazdaságban termelhető alternatív energiaforrások. In Őster-
melő 2006/3.
Luiz Inacio Lula da Silva: AFRICA, LATIN AMERICA AND THE BIOFUEL
REVOLUTION 2007

70 71
Magyar Természetvédők Szövetsége
A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTvSz) célja a természet egészének a védelme,
ezért állítottuk programunk középpontjába a fenntartható fejlődés megvalósításának elő-
segítését, ami a gazdasági, ökológiai és szociális kérdések együttkezelését követeli meg.
Az MTvSz 1989-ben alakult 32 tagcsoporttal, azóta dolgozik hazánk természeti érté-
keinek megóvásáért, a biológiai sokféleség megőrzéséért, valamint a környezetszennyezés
csökkentéséért, megelőzéséért.
Az elmúlt 10 évben taglétszámunk többszörösére nőtt, így jelenleg 28 ezres tagságunk
93 tagszervezetben fejti ki tevékenységét. A tagcsoportok döntő többsége vidéken működik,
programjaik rendkívül változatosak, jórészt a helyi környezeti, természeti problémák fel-
tárására és megoldásának elősegítésére irányulnak. Ugyancsak nagy figyelmet fordítanak
a helyi lakosság és fiatalok környezeti nevelésére, szemléletformálására, a környezetbarát
fogyasztói magatartás kialakítására is. fogyasztói magatartás kialakítására is.
Nemzetközi kapcsolataink
A Szövetség nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek. Szervezetünk tagja a Föld Barátainak
(Friends of the Earth), a Természetvédelmi Uniónak (IUCN), az Európai Környezetvédel-
mi Irodának (EEB), a Közép- és Kelet Európai Bankfigyelő Hálózatnak (CEE Bankwatch)
és a Közép-Kelet-Európai Biodiverzitás Munkacsoportnak (CEEWEB). Biodiverzitás
Munkacsoportnak (CEEWEB).
Tevékenységeink
• A fenntartható fejlődés elveinek megvalósítása érdekében: döntéshozók meggyőzé-
se, a lakosság szemléletformálása és a helyi programok támogatása
• Az országos, nemzetközi és helyi szintű döntések befolyásolása környezetünk meg-
óvása érdekében
• Kampányok aktuális környezetvédelmi ügyekben, például Verespatak és a Zengő
védelmében
• Gyakorlati természetvédelem segítése, a természeti értékek megőrzése
• Agrár-környezetgazdálkodás, vidékfejlesztés ügyének előmozdítása, génmódosított
termékek elleni fellépés
• Hozzájárulás a globális környezetvédelmi problémák megoldásához
• Környezeti szemponok érvényesítése az ipar működésében, kampány egy szigorú
európai vegyianyag politikáért
• A fenntarthatóság és a társadalmi részvétel erősítése a fejlesztési politikákban
• Nemzetközi pénzügyi intézmények ellenőrzése, Bankfigyelő Hálózat
• Környezeti szemléletformálás és nevelés, kapcsolattartás a médiával, rendszeres
média megjelenések szervezése
• A tagszervezetek és a környezetvédő mozgalom tevékenységének támogatása
• Közös országos szakmai programok, kampányok szervezése a tagszervezetekkel
szervezése a tagszervezetekkel

72 73
Magyar Természetvédők Szövetsége
A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTvSz) célja a természet egészének a védelme,
ezért állítottuk programunk középpontjába a fenntartható fejlődés megvalósításának elő-
segítését, ami a gazdasági, ökológiai és szociális kérdések együttkezelését követeli meg.
Az MTvSz 1989-ben alakult 32 tagcsoporttal, azóta dolgozik hazánk természeti érté-
keinek megóvásáért, a biológiai sokféleség megőrzéséért, valamint a környezetszennyezés
csökkentéséért, megelőzéséért.
Az elmúlt 10 évben taglétszámunk többszörösére nőtt, így jelenleg 28 ezres tagságunk
93 tagszervezetben fejti ki tevékenységét. A tagcsoportok döntő többsége vidéken működik,
programjaik rendkívül változatosak, jórészt a helyi környezeti, természeti problémák fel-
tárására és megoldásának elősegítésére irányulnak. Ugyancsak nagy figyelmet fordítanak
a helyi lakosság és fiatalok környezeti nevelésére, szemléletformálására, a környezetbarát
fogyasztói magatartás kialakítására is. fogyasztói magatartás kialakítására is.
Nemzetközi kapcsolataink
A Szövetség nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek. Szervezetünk tagja a Föld Barátainak
(Friends of the Earth), a Természetvédelmi Uniónak (IUCN), az Európai Környezetvédel-
mi Irodának (EEB), a Közép- és Kelet Európai Bankfigyelő Hálózatnak (CEE Bankwatch)
és a Közép-Kelet-Európai Biodiverzitás Munkacsoportnak (CEEWEB). Biodiverzitás
Munkacsoportnak (CEEWEB).
Tevékenységeink
• A fenntartható fejlődés elveinek megvalósítása érdekében: döntéshozók meggyőzé-
se, a lakosság szemléletformálása és a helyi programok támogatása
• Az országos, nemzetközi és helyi szintű döntések befolyásolása környezetünk meg-
óvása érdekében
• Kampányok aktuális környezetvédelmi ügyekben, például Verespatak és a Zengő
védelmében
• Gyakorlati természetvédelem segítése, a természeti értékek megőrzése
• Agrár-környezetgazdálkodás, vidékfejlesztés ügyének előmozdítása, génmódosított
termékek elleni fellépés
• Hozzájárulás a globális környezetvédelmi problémák megoldásához
• Környezeti szemponok érvényesítése az ipar működésében, kampány egy szigorú
európai vegyianyag politikáért
• A fenntarthatóság és a társadalmi részvétel erősítése a fejlesztési politikákban
• Nemzetközi pénzügyi intézmények ellenőrzése, Bankfigyelő Hálózat
• Környezeti szemléletformálás és nevelés, kapcsolattartás a médiával, rendszeres
média megjelenések szervezése
• A tagszervezetek és a környezetvédő mozgalom tevékenységének támogatása
• Közös országos szakmai programok, kampányok szervezése a tagszervezetekkel
szervezése a tagszervezetekkel

72 73