Rövid összefoglaló 2012.12.

07

Automatikus azonosítás összefoglaló

vonalkódok és az RFID

Készítette: RFID labor és szakdolgozói

EKF
Matematikai és Informatikai Intézet

Az RFID technológia és a vonalkód

Az automatikus azonosítás egyik legfontosabb eleme a vonalkódos azonosítás, amely
a kereskedelmi folyamatok elválaszthatatlan része. A jelképekkel megjelenített azonosító
számok teszik lehetővé a gépek számára az elektronikus leolvasást, ami nagyban segíti és
gyorsítja az információ áramlását a bolti pénztáraknál, raktári átvételnél, illetve minden olyan
helyen, ahol ez szükséges.

Vonalkód
A vonalkód olyan gépek által optikailag leolvasható kód, amelynél különböző
vastagságú függőleges világos és sötét közök, illetve vonalak meghatározott váltakozása
fejezi ki az információt. Ezek alatt általában számokat is elhelyeznek. Legjellemzőbb
felhasználási területe a kereskedelem, pl.: az áruk csomagolásán, amely lehetővé teszi az áru
egyes adatainak azonosítását, pl.:
 a gyártó ország

 a gyári szám

 a termék cikkszáma.

1
Rövid összefoglaló 2012.12.07

1. ábra. Vonalkód
A klasszikus kereskedelmi alkalmazásokon kívül a vonalkódoknak jelentős szerepük
van az élelmiszerek és gyógyszerek nyomon követésében.
A vonalkód leolvasását erre kifejlesztett készülékek teszik lehetővé, elsősorban a
pénztárosok számára. Legelőször az Amerikai Egyesült Államokban, Troy városban
alkalmazták egy szupermarketben 1974. június 26-án. A vonalkód használata az 1990-es évek
óta Magyarországon is elterjedt. Legelsőként a Skála vezette be, 1984-ben.

A vonalkódban a fekete vonalak között lévő fehérek a „hasznosak” számunkra, mivel

ezekről verődik vissza a leolvasó által kibocsátott impulzus. A különböző vastagságú és
távolságú fehér vonalak egy számsorozatot kódolnak, amit általában számjegyekkel is kiírnak
a vonalkód alatt.

Optikai azonosítás

Vonalkód alapú rendszer elemei

 Adathordozó: Vonalkóddal ellátott címke, csomagolás, vagy termék
 Adatírás: címkenyomtató, nyomda, feliratozó berendezés
 Olvasás: Vonalkód olvasó
 Interfész elemek
 Eszközkezelő és kommunikációs segédszoftver (Eszköz és Felhasználói rendszer
közötti kommunikáció, ha szükséges)
 Felhasználói rendszer
 Kapcsolódó rendszerek

Előnyök

 Alacsony költségek; többféle technikával előállítható nagyon sokféle felületre.

 Kiforrott, csak olvasható optikai olvasási technika.
 Különböző jelképek a numerikus és alfa-numerikus adatok kódolására igény szerint.

2
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Korlátok

 A jelkép és az olvasó minőségétől nagyban függ az olvashatóság

 Alacsony kapacitás az 1D jelképeknél: általában 15-50 karakternyi adattároló
képesség a jelképtípustól függően. 2D jelképek kapacitása már 3-4000 karakter is
lehet. Összetett kódok (1D+2D) átmenetet jelentenek.
 „Látnia” kell a jelképet az olvasónak
 Egyszerre egy kód olvasható le. (van speciális kivétel)
 Egyszer „írható”, később nem módosítható

A főbb vonalkód típusok

Az olvasáshoz és nyomtatáshoz szükséges eszközök technikai lehetőségeivel függ
szorosan össze a létrejöttük. A kódolható adatmennyiségre jelentősen hatottak ezek elemi
felbontása, érzékenysége, hibatűrése és fizikai méretei. A lézertechnika fejlődése - amely
lehetővé tette a kisebb méretek melletti nagyobb megbízhatóságot - sem hozott nagyságrendi
változást, ezért a fejlesztés a kétdimenziós vonalkódok irányában folytatódott.
A különböző cégeknél indult fejlesztésekből az elmúlt két-három évtizedben mintegy
harminc-negyven különböző vonalkód született, amelyek közül azonban közel egy tucatnyi
vált elterjedtté illetve szabványossá. A szabványosítást végző szervezetek közül a
legfontosabbak: AIM, ANSI, CEN, EAN, UCC és EDI.

A vonalkód kialakulásának története

A vonalkód ősének sokan a Morse kódot tekintik, amiben az angol abc és a

számjegyek szerepelnek különböző hosszúságú jelek és köztük lévő szünetek formájában.
Például az
A betű formája: jel-szünet-jel-jel, ugyanez számjegyekkel: 1011; vagy a
B betű formája: jel-jel-szünet-jel-szünet-jel-szünet-jel, amely számjegyekkel:
11010101.
A többi betű is hasonló, eltérő számú és váltakozó elhelyezkedésű „jel” sorozatokból áll,
amelyeket a megkülönböztetésükhöz szükséges "szünet" választ el egymástól. Az említett
„jel” az elemi információ, az egy bit, vagy vonalkódos nevén: modul.
A vonalkód két lényeges pontban tér el a Morse kódtól. Egyrészt, a modulok közti
„szünet” nem egyszerűen a jel elválasztására szolgál, hanem maga is jel értékű információ
lehet, tehát a vonalkód sötét és világos modulok sorozatából áll. Másrészt egy kódolandó

3
Rövid összefoglaló 2012.12.07

karakter mindig rögzített számú modulból áll, és azon belül a sötét és világos jel-párok száma
is rögzített.
Egy példa a könnyebb érthetőség kedvéért. Az egyik vonalkód típus mindegyik karaktere
hét modulból, és azon belül két jel-párból áll, azaz:
1 számjegy kódja: 0 0 1 1 0 0 1
1 2 3 4 5 6 7 a modulok sorszáma
1 1 1 1 2 2 2 a jelpárok sorszáma

2 számjegy kódja: 0 0 1 0 0 1 1
1 2 3 4 5 6 7 a modulok sorszáma
1 1 1 2 2 2 2 a jelpárok sorszáma
(A kódban az 1 a sötét, a 0 a világos modult jelenti.)
A kódolás paramétereinek rögzítése egyben meghatározza a kódolható karakterek számát
is, hiszen meghatározott számú modulból, meghatározott számú elempárt csak véges, és
könnyen kiszámítható módon tudunk kiválasztani.
Az alábbi táblázatban néhány vonalkód típust hasonlítok össze kódolási méreteik szerint.
Kódolható Felhasználható
Kódtípus Modulméret Jelpárok száma Biztonsági faktor
karakterek karakterek
EAN/UPC 7 2 20 10 2,0
CODE128 11 3 252 106 2,4
PDF417 17 4 10480 2787 3,8
A biztonságos olvasás érdekében nem használják ki a teljes kódolható karakter mennyiséget,
hanem úgy választják ki a felhasznált karaktereket, hogy azok kódja a lehető legjobban
eltérjen egymástól. Így az apró nyomtatási hibák és az olvasás bizonytalanságai a legkisebb
valószínűséggel eredményeznek hibás adatfelismerést.

A vonalkódok felépítése és néhány tulajdonsága

A hagyományos vonalkódok felépítése azonos: egymással párhuzamos fekete és fehér

vonalak alkotják. Egy előre meghatározott szabály szerint a vonalak és közök szélességének
változása hordozza az információtartalmat.

Az egyes vonalkódok abban különböznek, hogy egy adott karakternek milyen fekete
és fehér vonalakból álló struktúrát feleltethetünk meg. Legegyszerűbb, ha a MORSE ábécé-re
gondolunk, ahol az átvitt hangjelzések hosszának megfeleltethetünk egy arányos szélességű
vonalat.

4
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Minden vonalkód típus egy általános szabályrendszer szerint épül fel, ugyanakkor
szinte mindegyik megsérti az általános elvek legalább egyikét.
Vonalkód felépítése: a vonalkód elején egy nyugalmi zóna található, ezt követi a start
karakter, egy vagy több adatkarakter, egy vagy több ellenőrző karakter, stop karakter, végül a
hátsó nyugalmi zóna.

2. ábra. Általános felépítésű vonalkód

Egy vonalkód karakterkészlete azt adja meg, hogy az adott kódrendszer segítségével
milyen karakterek kódolhatók. A vonalkód modulmérete a vonalkódot alkotó legkeskenyebb
vonal fizikai szélességét határozza meg. A vonalkódok lehetnek fix hosszúságúak vagy
tetszőleges hosszúak. Önellenőrző a kód akkor, ha egy egyszerű nyomtatási hiba hatására nem
kapunk vissza más karaktert olvasáskor, azaz nem történik úgynevezett helyettesítési hiba.
Önszinkronizáló a vonalkód, ha az olvasó a kód struktúrájából tud következtetni a vonalak és
vonalközök relatív szélességére.

Bináris kódok vagy Delta kódok

A bináris kódok alkotják a vonalkódok egy csoportját. Közös jellemzőjük, hogy a

széles vonalakhoz és vonalközökhöz egy bináris 1-est rendelünk, míg a keskeny vonalak
illetve vonalközökhöz 0-t.

A vonalak aránya rögzített, általában 1:2 és 1:3 között mozog. A vastag elemek
rögzített száma biztosítja az egy karakter kódolásához szükséges hely szélességének
állandóságát és az önszinkronizáló tulajdonságot.

5
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Az úgynevezett (n,k) kódok közé sorolják a többi vonalkódot (Delta kódok). Ezek
közös jellemzője, hogy a fekete vonalakhoz a szélességüknek megfelelő darabszámú 1-est
rendelünk, míg a vonalközökhöz hasonló szempontok alapján 0-ákat.

Az (n,k) típusú kódok rögzített számú vonal és vonalköz párból állnak (k), melyek
kiterjedése ugyancsak rögzített számú modulból áll (n) azért, hogy az önszinkronizáló
tulajdonság biztosítva legyen. Az EAN kód egy (7,2) típusú (n,k) kód.

Diszkrét kódok vagy folytonos kódok

A vonalkód típusok egy másik osztályozását jelenti. Azokat a kódokat nevezzük

diszkrét kódoknak, ahol a karaktereket elválasztó vonalközök nem hordoznak információt. A
megoldás a Morse kód alapjait követi. (D2of5, Kód39)

Hagyományos vonalkódok

A hagyományosnak titulált vonalkódok közös jellemzője, hogy felépítésük egymással

párhuzamos vonalak sokaságával jellemezhető. Felépítésüknél fogva nagyfokú redundanciát
tartalmaznak, azaz az információtartalom a vonalak magasságában többszörösen ismétlődik

A UPC

A UPC kód egy vonalkód típust és egy termékazonosítási rendszert takar egyidejűleg. Kb.
20 évvel ezelőtt az USA-ban lett kifejlesztve a kód tipikusan kereskedelmi alkalmazásokra.
Rögzített hosszúságú (12 illetve 6 karakter), numerikus típusú kód. Önellenőrző, folytonos,
moduló 10-es ellenőrző algoritmust használ.

6
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Az EAN

Az EAN ötvözi a UPC kódot, így az első világméretű termékazonosító rendszer és

kódtípus. Az EAN-13 felépítése az alábbi szabályokat követi: az első 2 vagy 3 karakter az
ország azonosító (Magyarország 599). A rákövetkező négy-öt karakter a gyártó azonosítója. A
további karakterhelyeken, egészen a 12. karakterig a termékazonosító karaktert találjuk,
amelynek meghatározása a gyártó feladata. Az utolsó karakteren szerepel az ellenőrző szám.
Az EAN-8 az EAN-13 rövidített formája, egyszerű helytakarékossági okokból. Rögzített
hosszúságú (13 illetve 8 karakter), numerikus típusú kód. Önellenőrző, folytonos, ellenőrző
jeggyel a végén.

A UPC és EAN kódok elláthatók egy kiegészítő kóddal, amely 2 vagy 5 hosszú lehet.
Funkciója a termék változatok egyedi jelölése, így például azonos tartalmú könyv különböző
kötésben történő megjelenése, vagy képeslapok egyedi változatainak megjelölése. Az UPC és
EAN kódok nyomtatását a négyféle vonalvastagság, valamint a teljesen nyílt rendszerű
felhasználás miatt körültekintően kell elvégezni.

Az RSS

Az RSS kód önállóan is használható, vagy kétdimenziós kóddal kiegészítve,

úgynevezett összetett (kompozit) kódban egyaránt szerepelhet. Az RSS nem helyettesíti az
EAN/UPC kódokat, viszont univerzálisabb jelöléstechnikát kínál komplex felépítésének és
különféle változatainak köszönhetően.
A kód nagyméretű kódszavakból áll, melyek legalább négy, maximum hét vonalból és
vonalközből állnak. A kódszavakat alkotó vonalak egytől nyolc egység szélesek lehetnek.
Valamennyi RSS kód, felépítéséből következően alkalmas több irányból, illetve teljesen irány
független olvasásra. Ezt a kódban elhelyezett vezérlő karakterek biztosítják, melyek mintegy
irányítják az olvasót, hogy a kódnak éppen melyik részét pásztázza.

A kétdimenziós (2D) vonalkódok

Mióta az EAN/UPC kódok szabványos adathordozóvá váltak, a vonalkód

nélkülözhetetlenné vált a gyors és pontos adatgyűjtésben. A vonalakkal ábrázolt
adatformátum olcsó és megbízható, emellett az olvasást végző eszközök is nagy olvasási
sebességet, megbízhatóságot és könnyű használatot biztosítanak.

7
Rövid összefoglaló 2012.12.07

A felhasználók részéről egyre több alkalommal felmerült az igény, hogy szeretnének

több információt elhelyezni a kódban, másrészt kisméretű kódban szeretnék elhelyezni ezt a
növekvő mértékű információt. Mivel a korábban ismertetett hagyományos kódok olyan
kitételeknek kell, hogy megfeleljenek, mint a minimális vonalszélesség, nyugalmi zónák,
start/stop karakterek, ezért sokszor csak a rendelkezésre álló helynél nagyobb méretben
állíthatók elő.
Ezekre a kihívásokra válaszul alakultak ki a kétdimenziós vonalkódnak elnevezett
rendszerek. Felépítésük szerint két csoportba sorolhatók: az úgynevezett halmozott szerkezetű
kód, és a mátrix kód.

Halmozott kódok

A halmozott kétdimenziós kódok a hagyományos vonalkódok szerkezetére jellemző

vonalak és vonalközök változó szélességű sokaságából állnak. Abban különböznek a
hagyományos kódoktól, hogy több, vékony szeletre hasított vonalkód kerül egymás tetejére.
A legismertebbek a Codablock, Kód16k, Kód49, PDF417. Képesek nagyobb mennyiségű
információ kódolására, ugyanakkor nem jelentenek megoldást a kis helyigényből fakadó
problémára, mivel minimális méretük megegyezik egydimenziós társaikéval, és az olvasás
iránya is kötött.

Kód49

A kód 2-8 közötti sorból állhat. Minden sor 4 kódszót tartalmaz a Start és Stop
karakteren kívül, és hetven modulból épül fel. Egy kódszó 16 modulból áll, ami 4 sötét és
világos modulpárt tartalmaz, és két karakter kódolását teszi lehetővé. Minden sor tartalmaz
ellenőrző karaktert, és a sorok számától függően a teljes kódra vonatkozó további ellenőrző
karakterek is beépítésre kerülnek, ezért maximum 49 alfa-numerikus karakter vagy 81
számjegy kódolását végezhetjük el vele.

Kód16k

Fizikai megjelenésében nagyon hasonlít a Kód49 kódra. A sorok száma 2-16 között
változhat, és minden sor egyedi Start és Stop karakterrel rendelkezik. Soronként szintén
hetven modulból áll, ami öt karaktert tartalmaz. A sorokat egymástól és a nyugalmi zónától
külön elválasztó vonal védi. Több ellenőrző karaktert tartalmaz, de soronkéntit nem. A
vonalkód maximum 77 ASCII karaktert, vagy 154 számjegyet tartalmazhat.

8
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Codablock

A Kód39 struktúrára épül, de elvileg létezik Kód128 és I 2of5 változata is. Minden sor
tartalmaz a Start és Stop karakterek mellett sorazonosító jeleket is. Egy sorba maximum 22
karakter helyezhető el, és a sorok száma nem lehet több mint 62, ami összesen 1360 karakter
kinyomtatására ad lehetőséget, figyelemmel a több egymásra épülő ellenőrző számra. Fizikai
méretét, adott korlátok mellett, szabadon alakíthatjuk ki.

Mátrix kódok

A mátrix kódok meglehetősen kevéssé emlékeztetnek bennünket a hagyományos

vonalkódokra. Ahelyett, hogy vonalakat használnának a kódoláshoz, helyette világos és sötét
cellákból építkeznek, melyek elrendezése mátrixszerű alakzatot követ.
Ez az alternatív technológia sokkal előnyösebb, amikor nagy távolságtartományban,
gyorsan mozgó objektumokat kell azonosítani. Például egy csomagelosztó központban a
futószalagon mozgó dobozok távolsága az olvasófejtől véletlenszerűen változik egy adott
intervallumban. A technika másik előnye, hogy nagyon kis helyen lehet kódolni nagyobb
mennyiségű adatot.

Maxicode

Rögzített méretű és kapacitású kód, melynek a struktúrája is állandó. Helyzetét a

központi koncentrikus körök azonosítják. Hárombites, 60°-os irányítású kódolási elrendezés
alkotja. Többfokozatú hibavédettséggel rendelkezik.

Data Matrix

Négyzetes elrendezésű nagy sűrűségű kódrendszer. Elsődleges felhasználási területe

az elektronikai alkatrészek jelölése. Változó kapacitású kód, helyzetét a négyzetet alkotó
keretvonalak határozzák meg. Többfokozatú hibavédettséggel rendelkezik.
Napjainkban a Data Matrix elsődleges felhasználási területe az elektronikus alkatrészek
azonosítása olyan direkt jelölési technikákkal, mint pl.: a lézergravírozás. A kódot olyan
alkalmazásban célszerű használni, ahol lényeges szempont a terület gazdaságosság kisméretű
tárgyak jelölésénél, a nagysebességű rögzített leolvasás és a kompatibilitás direkt jelölő
technikákkal.

A halmozott RSS

9
Rövid összefoglaló 2012.12.07

A Halmozott RSS egy viszonylag egyszerű felépítésű 2D kód, az egydimenziós RSS

kód két sorba tördelt változata. Elsődleges alkalmazási területe a UCC/EAN által
szabványosított, és a kereskedelmi ellátási lánc feladataira kifejlesztett kódrendszer. A
halmozott RSS kód a pénztárgépek körüli irány független olvasásra optimalizált, és a
kompozit kódok egydimenziós összetevőjeként szerepelhet.

A kompozit vagy összetett kód

A kompozit kód egy olyan új típusú kódrendszer, amelyben egy hagyományos és egy
kétdimenziós kód kombinációja található. A 2D komponens önmagában nem értelmezhető, az
adattartalom az alatta elhelyezkedő 1D vonalkóddal együtt érvényes. A 2D rész mintegy
kiegészíti az alapinformációt rögzítő 1D kód tartalmát.

Melyik kétdimenziós kódot válasszuk?

A kétdimenziós kódok (2D) alkalmazási területei és felhasználási előnyei mára

teljesen egyértelműek. Az installált rendszerek száma már most is jelentős, és gyorsan
növekszik az új felhasználási területek száma. Napjainkban a 2D kódok megtalálhatók
jogosítványon, személyi igazolványokon, katonai azonosító kártyákon, csomagoláson,
félvezetőkön, szállítmányozási papírokon, gyógyászati termékeken, termelési
ellenőrzőlapokon és számos más felhasználásban.
A 2D kódok gyors elterjedése nem meglepő, hiszen a hagyományos egydimenziós
vonalkódok lehetőségein túlmutató megoldásokra világszerte igény van. Az új technológiát
elfogadott, és bevezetett ipari szabványok támogatják.
Minden egyes alkalmazási terület sajátosságokat mutat a vonalkód nyomtatást,
olvasást illetően. Sem a hagyományos 1D, sem pedig a 2D technológiában nem létezik „a
mindenki számára megfelelő általános megoldás”. Ezért érdemes áttekinteni azokat a
szempontokat, amely minden 2D alkalmazás feltérképezéséhez szükséges.

Egy optimális 2D rendszer kiválasztása a feladat alapos kiértékelésével kezdődik,

hogy meghatározhassuk az alkalmazás specifikus igényeket. Az általánosan felmerülő
kérdések:
1. Milyen és mennyi információt szeretnék elhelyezni a 2D vonalkódban?
2. Milyen hordozón segítségével lehet ezt az információt a leghatékonyabban továbbítani
(papír, címke, közvetlen alkatrész jelölés, stb.)?

10
Rövid összefoglaló 2012.12.07

3. Milyen helykorlátokkal kell számolni a vonalkód nyomtatásánál?

4. Új rendszer kialakításáról van szó, vagy a már meglévő rendszer továbbfejlesztéséről?
5. A felhasználó által felügyelt "zárt" rendszerről van szó, vagy pedig egy "nyílt
rendszerről", ahol a szállítókkal és az ügyfelekkel folyamatos a kommunikáció, és
bárki előállíthat vagy olvashat 2D típusú információt?
6. Mi a 2D vonalkód olvasásának kívánatos módja (rögzített, kézi, stb.)?
7. Milyen visszamenőleges kompatibilitás szükséges a már meglévő vonalkódos
rendszerekkel?

A különböző szabványügyi hivatalok kiértékelésének eredménye található az alábbi

táblázatban.
Szervezet Alkalmazási szabványok Javaslat
ANSI MH10.8 Unit - Szállítási címke és EDI PDF417
Szállítmányozás Címkék - Nagysebességű szortírozás MaxiCode
Motorgépjárművek - Észak-Amerikai Gépjármű PDF417
Nyilvántartásának Nyilvántartás
Adminisztrátori Szervezete
(AAMVA)
US Védelmi Minisztérium - Logisztika PDF417
US Energiaügyi - Veszélyes anyag megjelölés PDF417
Minisztérium
Gépjárműipari Szövetség - Gyártásellenőrzés, Szállítmányozás, PDF417,
EDI és MEO – Alkatrészgyártás, Data Matrix
Szortírozás MaxiCode
Elektronikai Ipari Szövetség - Alkatrészgyártás Data Matrix
EAN/UCC - Termék jelölés, kereskedelmi és ipari Kompozit
ellátási lánc kód,
MikroPDF41
7 és RSS
SEMI - Egészségügyi termékjelölés Kompozit
kód, PDF417
és Mikro
PDF417
HIBC - Ostyagyártás Data Matrix

Mint ahogy a táblázatból is kitűnik, a PDF417 kódot ezen ágazatok mindegyike

kiválasztotta olyan különböző alkalmazási területekre, mint a címkézés, dokumentum
jelölés és azonosító kártyák. A Data Matrix-ot az alkatrészek közvetlen megjelöléséhez
választották, míg a MaxiCode-ot szortírozásra és nyomkövetésre. A Halmozott RSS kód
elsődleges felhasználása az ellátási láncban várható, kiegészítő információk jelölésére. A
táblázatból látható, hogy gyakorlatilag négy olyan 2D kódrendszer van, melyek komoly

11
Rövid összefoglaló 2012.12.07

megfontolás tárgyát képezhetik egy adott feladatra történő kiválasztás során.

12
Rövid összefoglaló 2012.12.07

RFID

Mi is az RFID?

Az RFID (Radio Frequency IDentification) automatikus azonosításhoz és

adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID
címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető, vagy
beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk,
vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is.

Az RFID címkéknek több fajtája van, közös jellemzőjük, hogy rendelkeznek

antennával. A címkéket elsősorban energiaellátásuk alapján különböztethetjük meg.

3. ábra. RFID tag

Az RFID technológia olyan megoldások gyűjtőfogalma, amely tárgyak vagy

élőlények azonosítóját továbbítja vezeték nélkül, rádióhullámok segítségével. Az RFID is az
automatikus azonosítási (Auto-ID) technológiák széles családjába sorolható. A vonalkód, az
optikai karakterfelismerés (OCR), és a biometrikus (ujjlenyomat, írisz) azonosítás is az Auto-
ID technológiák közé tartoznak. Ennek használatával jelentősen csökkenthető az adatbevitel
és az adatfeldolgozás, ellenőrzés ideje, emellett kiküszöbölhető a hibás adatbevitel.

Néhány Auto-ID technológia alkalmazásakor, mint például a vonalkód technika, a

legtöbb esetben emberi beavatkozás szükséges. Ezzel ellentétben az RFID technológia
alkalmazásával lehetővé válik az adatok teljesen automatikus beolvasása és valamilyen
feldolgozó számítógép felé történő továbbítása, mégpedig emberi beavatkozás nélkül.

Az RFID kialakulása

Története:
13
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Általánosságban elmondható, hogy az RFID a II. Világháborúban használt radar

rendszerekből fejlődött ki, amit a skót fizikus Sir Robert Alexander Watson-Watt fedezett fel
1935-ben. A probléma abból adódott, hogy a radaron nem lehetett megkülönböztetni a saját
vagy ellenséges repülőgépet.
A németek észrevették, hogyha a pilóta himbálja a gépet, a visszavert rádióhullámok
megváltoztak. Ez a nyers módszer nevezhető az első passzív RFID rendszernek.
Watson-Watt vezetésével egy titkos projekt keretében a britek kifejlesztették az első
aktív saját repülőgép felismerő rendszert (IFF = Identify Friend or Foe). Egy adót helyeztek el
minden brit repülőgépre. Amikor ez jeleket vett a földi radarállomástól, egyedi jeleket kezdett
sugározni, amit a földi állomás érzékelt és azonosította a repülőgépet. Az RFID ugyanezen az
elven működik. Ez a módszer nevezhető az első aktív RFID rendszernek.
A 60-as években fejlesztették ki többek között a Sensormatic az elektronikus termék-
felügyeleti rendszert (EAS), elsősorban a bolti lopások megelőzésére. Ezek a tag-ek 1 bitesek
voltak, olcsók és mikrohullámú vagy induktív technológiát használtak. Az alkalmazás csak a
tag meglétét, illetve hiányát jelezte. Kétségtelenül az EAS címkék voltak az első és
legelterjedtebb RFID alkalmazások.
A 70-es években komoly fejlesztések folytak, mind Amerikában, mind Európában.
Ekkoriban elsősorban állatok nyomon követésére készültek alkalmazások.
Az első USA-beli RFID szabadalom Mario W. Cardullo nevéhez fűződik, aki 1973.
januárban védte le az aktív RFID tag-et, amely újraírható memóriával rendelkezett.
Ugyanebben az évben kapta meg Charles Walton találmánya, a passzív transzponder a
szabadalmat, amivel zárt ajtót lehetett kinyitni, kulcs nélkül.
A 70-es években az USA Los Alamos-i kutatóintézete kifejlesztett egy rendszert a nukleáris
eszközök nyomkövetésére.
A 80-as években, amikor a kutatók kereskedelmi cégeknél helyezkedtek el, a módszert
autópálya díjfizető rendszereknél is alkalmazták. A Los Alamos-i intézet szarvasmarhák
azonosítására is fejlesztett RFID rendszert az USA Mezőgazdasági Minisztériuma számára.
Passzív 125 kHz-en (LF) adó RFID transzpondereket használtak, amelyet üvegkapszulában a
szarvasmarhák bőre alá ültettek be. Az olvasó által kibocsátott rádióhullámot modulálva verte
vissza a transzponder. Ezt a technológiát jelenleg is használják szerte a világon.
Idővel a 125 kHz-ről áttértek a 13,56 Mhz-es sávra (HF), ami az egész világon szabad
frekvenciasáv volt. A nagyobb frekvencia a nagyobb olvasási távolságot és a gyorsabb
adatátvitelt is lehetővé tette. Különösen Európában terjedt el a HF rendszerek használata,
elsősorban újrafelhasználható konténerek és más vagyontárgyak nyomkövetésére.

14
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Manapság a 13,56 Mhz-es RFID rendszerek beléptető, díjfizető (Mobile Speedpass),

és smart-card rendszereknél terjedt el.
A 80-as években jelentős rendszertelepítések folytak: Amerikában a vasúttársaságok a
konténerek kezelésére, Európában, és elsőként Norvégiában autópálya díjfizetésre készült
rendszer. New Yorkban a Lincoln-alagútnál a buszközlekedés gyorsítása érdekében
alkalmazták az RFID-t.
A 90-es években egyre több területen kezdték alkalmazni az RFID technológiát:
autópálya díjfizetés, autó indítás-gátló, tankolás, síbérlet, személyek illetve járművek
beléptetése. Egyre több cég lépett be az RFID piacra: Texas Instruments, IBM, Micron,
Philips, Alcatel, Bosh, Combitech, hogy csak néhányat említsünk.
A 90-es évek elején az IBM fejlesztette ki az első UHF RFID rendszert, ami még
nagyobb olvasási távolságot biztosított (maximum 6 méter) és gyorsabb adatátvitelt. Az IBM
véghezvitt néhány projektet a Wal-Mart-tal közösen, de mikor a fejlesztések nem váltották be
a reményeket, és pénzügyi gondok is adódtak, értékesítette a szabadalmakat és a technológiát
az Intermec-nek. Az Intermec több rendszert értékesített, azonban a technológia jelenleg
drága az értékesített rendszerek kis száma és a nyitott nemzetközi szabványok hiánya miatt.
1999-ben az UHF RFID lendületet kapott, amikor a Uniform Code Council, az EAN
International, a Procter &Gamble és a Gillette megalapították az Auto-ID Centert a
Massachusetts Institute of Technology-n. David Brock és Sanjay Sarma vezetésével
kifejlesztették az olcsó, mikrocsipet is tartalmazó RFID tag-et. Elképzelésük az volt, hogy
csak egy sorozatszámot tárolnak a tag-ben, ami így kis memóriával olcsóbb lesz és a
sorozatszám alapján egy Internet alapú adatbázisból kereshető ki további információ a
termékről.
Sarma és Brock lényegében változtatta meg az RFID szerepét. Addig egy RFID tag
valójában egy mobil adatbázis volt. Sarma és Brock az RFID-t hálózati technológiává
változtatta azzal, hogy a tárgyakat a tag-ek révén az Internet-hez kapcsolta. Az üzleti életben
ez jelentős változást hozott, mert, lehetővé vált az, hogy a termék útja a két fél által
folyamatosan követhető legyen.
1999 és 2003 között az Auto-ID Center elnyerte több száz multinacionális cég, az
USA Védelmi Minisztériumának és több jelentős RFID szállító támogatását. Kutató
laboratóriumok nyíltak Nagy-Britanniában, Svájcban, Japánban és Kínában. Kifejlesztettek
két Air Interface Protocolt (Class 0 és Class 1), az Electronic Product Code (EPC) számozási
módszert, és megtervezték azt a hálózati környezetet, amely tárolja az információkat
biztonságos Internet adatbázisban. A technológiát átadták 2003-ban a Uniform Code Council-

15
Rövid összefoglaló 2012.12.07

nak, majd létrehozták az EPCglobal nevű szervezetet az EAN International-lal közösen, hogy
terjesszék az EPC technológiát. Az Auto-ID Center 2003. októberben bezárt és kutatási
területeit átadta az Auto-ID laboratóriumoknak.
Néhány jelentős kereskedelmi világcég - Albertsons, Metro, Target, Tesco, Wal-Mart -
és az USA Védelmi Minisztériuma tervezik az RFID bevezetését ellátási láncukban. Más
iparágak is például gyógyszeripar, autógumi gyártás, védelmi rendszerek érdeklődnek az
RFID iránt. Az EPCglobal 2004 decemberében jóváhagyta a második generációs
szabványokat, ezzel is segítve az RFID világméretű elterjedését.

A rendszer elemei

 Adathordozó: RFID-tag (antenna és microchip)

 Adatfelírás: Gyártótól vásárolt szabványos RFID-tag, előre megírva, RFID
nyomtatóval nyomtatva és megírva
 Olvasás/Írás: Olvasó/Író berendezések (antenna, író/olvasó elektronika)
 Interfész elemek
 Eszközkezelő és kommunikációs segédszoftver
 Felhasználói rendszer
 Kapcsolódó rendszerek

Előnyök

 Hatékonyabb, mint az optikai rendszerek (vonalkód 1D/2D, karakterfelismerés, stb.),

mivel nem kell „látni” a címkét.
 Az adathordozó gyártása speciális üzemekben, gépeken ellenőrzött körülmények
között történik, így minősége mindig megfelel a szabvány előírásoknak nem úgy, mint
a vonalkód esetében.
 Több információ tárolható, továbbítható vele.
 Nagy távolságból is „olvasható".
 Olyan területen is alkalmazható, ahol az optikai megoldások nem.
 Strapabíró: működhet magas, alacsony hőmérsékleten, bepiszkolódva, stb.
 Kisebb a hibalehetőség.
 Egy időben több címke leolvasása is lehetséges.
 Olvasható / Írható adathordozó.

16
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Korlátok

 Az adathordozó költségei magasabbak, mint az 1D vagy akár a 2D vonalkódnál, az

olvasó író berendezések árai az alsó kategória kivételével közel hasonlóak.
 Rádióhullámok használatának szabályozása nem egységes, így az adathordozók
többsége globálisan használható, de olvasó/író berendezésből eltérő verziókra van
szükség.
 A különböző anyagok eltérően hatnak a rádióhullámokra ezzel esetenként rontva az
olvashatóságot.

Alkalmazási területek

Biztonsági és beléptető rendszerek:

Az RFID, mint elektronikus kulcs szolgál ezen alkalmazásokban. A 125 kHz-es RFID
rendszerek terjedtek el, de egyre több helyen alkalmazzák a 13,56 MHz-es RFID rendszereket
is ezen a területen.
RFID gyártás-optimalizálás:
Az egyes részegységek beépítés előtti megfelelő időben történő szállítása csökkentheti a
tárolási, raktározási költségeket. Több nagy gyártó alkalmazza az RFID-t gyártásának
optimalizálására.

RFID könyvtári alkalmazások:

Az egyes részegységek beépítés előtti megfelelő időben történő szállítása csökkentheti a
tárolási, raktározási költségeket. Több nagy gyártó alkalmazza az RFID-t gyártásának
optimalizálására.
További alkalmazási területek:
Állatok azonosítása (útlevél), vízi parkban gyerekek követése RFID karpereccel, betegek
távoli felügyelete, pénzszállítás biztonságának növelése.

17
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Az RFID rendszer működése és felépítése

Ebben a fejezetben bemutatom, hogy milyen elemekből épül fel az RFID rendszer, és
hogyan működik.

4. ábra. Az RFID rendszer elemei

Az RFID tag/címke

Az adathordozóként funkcionáló RFID bélyegek általában egy antennából és egy

mikrochipből állnak. Nagyobb funkcionalitású változataik rendelkezhetnek belső
energiaforrással, összekapcsolhatók különféle szenzorokkal.
A bélyegek gyártásakor a két fő elem a mikrochip és az antenna általában külön, erre a
feladatra szakosodott helyen készülnek és egy további cég illeszti őket össze. Az RFID bélyeg
gyártás folyamatában így megkülönböztethetünk Mikrochip gyártókat, Antenna gyártókat,
Integrálást végző gyártókat (általában őket nevezzük bélyeg-gyártóknak), illetve átalakítási
formálási műveleteket végző konvertáló cégeket.

Csoportosításuk

Az RFID bélyegek az alábbi szempontok szerint csoportosíthatók:

 Működési frekvencia szerint (felépítésük is változik)
 Bélyeg megjelenési forma szerint
 Energiaellátásuk szerint
 Memóriakezelés szerint
 Felhasználásuk szerint

Működési frekvencia szerint

 LF jellegzetessége: IC-nél bezáruló sok fordulatból álló tekercs antenna

 HF jellegzetessége: IC-nél bezáruló kis fordulatból álló tekercs (spirál) antenna

18
Rövid összefoglaló 2012.12.07

 UHF jellegzetessége: IC-nél összekapcsolódó kétpólusú antenna

 Mikrohullám

Megjelenítési forma szerint

 Dry-Inlay: bélyegkonvertáló cégek használják általában

 Wet-Inlay: átlátszó műanyag felületű bélyegek, nem nyomtathatók
 Papír-Inlay: általában öntapadós nyomtatható bélyegek
 Műanyag-Inlay: általában öntapadós nyomtatható bélyegek
 Hard-tag: kemény borítású, többszöri használtara
 Metal-tag: kemény bitírású, fémcikkek azonosítására

5. ábra. RFID adathordozó megjelenítési formái

Energiaellátásuk szerint

 Passzív:

A passzív RFID bélyegek nem rendelkeznek beépített áramforrással, az energiát mind a

memóriából való olvasáshoz, mind pedig a kommunikációhoz az olvasó által gerjesztett
elektromágneses mezőből nyerik. (A passzív elnevezés onnan ered, hogy ezek az
adathordozók az író/olvasó sugárzási tartományán kívül nem működnek, nem bocsátanak ki
jelet.
Előnyei: alacsonyabb költség, hosszabb élettartam, rugalmasabb mechanikai kialakítás.
Hátrányai: korlátozott olvasási távolság (max. 4-5 m), szigorú helyi előírások!

19
Rövid összefoglaló 2012.12.07

6. ábra. Passzív RFID Tag

 Fél-aktív:

A fél-aktív RFID bélyegek rendelkeznek belső áramellátással, de ez csak a mikrochip

működtetésére szolgál az adatok továbbításához az olvasó által gerjesztett elektromágneses
mező szükséges.
Előnyei: nagyobb olvasási távolság (akár 100m), egybeépíthető különböző szenzorokkal (pl.
hőmérséklet, nedvességtartalom mérésére).
Hátrányai: az akkumulátornak és a tartósabb bevonatnak köszönhetően drága.

7. ábra. Fél-aktív Tag

 Aktív:

Az aktív RFID bélyegek rendelkeznek beépített áramforrással és adókészülékkel, amely a

mikrochip működtetésére és a jeltovábbításra szolgál, így akár 1 kilométerről is képesek
adatot továbbítani. Egyes típusaik összekapcsolhatók külső szenzorokkal is.
Előnyei: nagyobb olvasási távolság, egybeépíthető különböző szenzorokkal (pl. hőmérséklet,
nedvességtartalom mérésére).
Hátrányai: az akkumulátornak és a tartósabb bevonatnak köszönhetően drága.

20
Rövid összefoglaló 2012.12.07

8. ábra. Aktív RFID Tag

Memóriakezelés szerint

Csak olvasható (RO) (gyártáskor írják meg)

 Az ilyen memóriával rendelkező bélyegek csak a gyártáskor rögzített azonosítószámot

tartalmazzák, amelynek egyediségét a gyártó biztosítja. Olyan alkalmazásokhoz lehet
felhasználni ahol a bélyegre nem szükséges változó információt felírni.
Egyszer írható sokszor olvasható (WORM)

 A WORM memóriával rendelkező bélyegek adatfelírása általában a felhasználónál

történik. Előfordul, hogy az egyszer írható bélyegre több alkalommal is fel tudunk
vinni új adatokat (nem ritkán 100 alkalommal), azonban a memória úgy lett kialakítva,
hogy a biztonságos működés csak egyszeri írással garantálható. A legtöbb jelenlegi
alkalmazásban ilyen bélyegeket találunk.
Többször írható és olvasható (RW)

 A több alkalommal írható memóriájú bélyegek esetében a gyártók által javasolt

maximális adat-felírások száma 10.000-100.000 alkalom között változik. Az ilyen
bélyegek sok lehetőséget nyújtanak az alkalmazásokban változó információk többszöri
rögzítéséhez. Mivel ezeknek a bélyegeknek a legdrágább az előállítása, így
használatuk még nem elterjedt.

Felhasználásuk szerint

 Logisztikai bélyeg
 Fémcikkeken való elhelyezésre szánt bélyeg
 Dokumentumazonosításra szánt bélyeg
 Állatazonosító bélyeg (Füljelző, beültetett Bolus)
 Mosodai bélyeg

21
Rövid összefoglaló 2012.12.07

 Faipari bélyeg
 Autóipari bélyeg

RFID-olvasó antennák

Az RFID-olvasó antennák kialakítása éppúgy függ egy adott alkalmazás igényeitől,

mint a bélyegeknél. Az antennákat úgy alakítják ki, hogy hatósugaruk, kivitelük, formájuk
illeszkedjen az egyes alkalmazások igényeihez.

9. ábra RFID Olvasó antennák

Az RFID- olvasó Antennák típusai
 Targonca antenna
 Futószalagra szerelhető antenna
 Áru beérkeztető/kiadó kapura szerelt antenna
 Polcra/ba szerelt antenna
 Állatazonosításkor használt speciális kialakítású antenna
 stb.

RFID-író/olvasó (Interogátor)

Az RFID-olvasó a hozzá kapcsolt antennák segítségével létrehozott elektromágneses

mezőben képes olvasni a gerjesztett bélyegek által visszasugárzott adatokat és ugyanilyen
módon képes írni is ezen bélyegek memóriájába (csak az írható bélyegekébe). Az újabb
olvasókba már integrálják az adatfeldolgozó szoftvert futtató egységet is, ezáltal
leegyszerűsítve a kialakítandó automatikus azonosítási rendszer infrastruktúráját.

22
Rövid összefoglaló 2012.12.07

Az RFID-olvasók típusai

Adatírás szerint

RO-Read only olvasók (csak olvasásra képesek)

 Csak olvasni képesek a közelükben lévő bélyegek adatait. Általában kis teljesítményű
egy antennás olvasók speciális felhasználásokra fejlesztve.

Írásra és olvasásra is képes olvasók

 Általánosan elterjedt olvasók logisztikai és kereskedelmi alkalmazásokban. Az adatok

bélyegekre történő írását és olvasását is képesek végrehajtani

Smart olvasók

 Az adatfeldolgozó egységet is magukban foglaló olvasók.

Kialakításuk szerint

 Targoncára szerelhető olvasó (robosztus kialakítás, speciális áramellátás)

 Áru beérkeztető/kiadó kapura szerelt antenna
 Állatazonosításkor használt speciális kialakítású olvasó egység
 Kézi olvasók
 Asztali olvasók
 Mobil eszközbe szerelt olvasók, stb.
 stb.

Frekvencia tartományok

Frekvencia, rádióhullámok és az elektromágneses sugárzás

RFID eszközök működésük során rádióhullámokat használnak fel az azonosító adatok

átvitelére. A rádió-frekvencia az elektromágneses sugárzási spektrum (teljes frekvencia
tartomány) egy meghatározott része.
Az RFID eszközök az információt a hullám amplitúdójának, frekvenciájának, vagy fázisának
megváltoztatása segítségével kódolják és továbbítják.
Az elektromágneses sugárzás típusai a növekvő frekvencia sorrendjében: Rádióhullámok,
mikrohullámok, terahertz sugárzás, infravörös sugárzás, látható fény, ultraibolya sugárzás,
Röntgent sugárzás, gammasugárzás.

23
Rövid összefoglaló 2012.12.07

10. ábra RFID-Frekvencia tartományok

Frekvenciatartományok kezelése

A rádiófrekvenciás azonosítás - RFID szabványosításának/szabályozásának egyik

legfontosabb része a frekvenciagazdálkodás. Mivel korábban nem voltak ilyen irányú globális
fejlesztések, így néhány kivételtől eltekintve az egyes országok egymástól függetlenül
alkották meg frekvenciagazdálkodási rendszerüket. Természetesen vannak olyan
tartományok, amiknek használatát a közlekedés, hadászat (pl NATO együttműködések),
vészjelzés, stb. határokon átívelő zavartalan működése érdekében közös alapokra helyeztek,
de világméretű szabályozást minden területre nem hoztak létre.
Emiatt jelenleg nincs olyan civil szervezet, amely az RFID technológia által használt
frekvenciatartományokat globálisan szabályozná. Így elvileg minden ország maga
szabályozhatja ezt a kérdéskört.
Magyarország: Nemzeti Hírközlési Hatóság www.nhh.hu

11. ábra UHF RFID tartományok világszerte

24
Rövid összefoglaló 2012.12.07

LF, HF és UHF RFID rendszerek

Az LF és HF rendszerek általában induktív csatolást alkalmaznak. Lényegében egy

tekercs van az olvasó antennájában és a tag antennájában is, amelyek együtt egy
elektromágneses mezőt alkotnak. A tag ebből az elektromágneses mezőből nyeri az
energiáját, és a beépített mikrochip áramot kap, majd megváltoztatja az antennán a terhelést.
Az olvasó érzékeli ezt az energiaváltozást és ezeket a változásokat egyesekké és nullákká
változtatva számítógép számára értelmezhető adatokká alakítja. Mivel az olvasó és a tag
antennája együtt alkotja az elektromágneses mezőt, viszonylag közel kell lenniük egymáshoz.
Ez az olvasási távolság egyik korlátja.
A passzív UHF rendszerek úgynevezett "propagation" csatolást alkalmaznak. Ebben az
esetben az olvasó és a tag nem alkot elektromágneses mezőt, hanem az olvasó által
kibocsátott energiát a tag arra használja, hogy az antennáján megváltoztatja terhelést és egy
módosított jelet sugároz vissza. Ezt nevezik backscatter-nek.
Az UHF tag-ek háromféle módon tudják a bitsorozatot visszaküldeni: amplitúdó-, fázis-
és frekvencia "shift key" módszerrel.
Az LF és HF rendszerek általában induktív csatolást alkalmaznak, így az olvasó mező mérete
kisebb, jobban ellenőrizhető az olvasás. Az UHF rendszerek propagation csatolást
alkalmaznak, és ezért nehezebben ellenőrizhető, mert a hullámok nagyobb távolságra
szóródnak szét a térben. A hullámok visszaverődnek a felületeken, és elérhetnek olyan tag-
eket, amit nem is akarunk olvasni.
Az LF és HF rendszerek jobban működnek fém- és folyadékfelületek közelében, mint az UHF
rendszerek.
Az olvasási problémák elsősorban UHF rendszereknél jelentkeznek. Néhány olyan téma, ami
fontos a megfelelő RFID rendszer kiválasztásánál:
 Az antenna elhangolása: Ha a tag olyan terméken van, ami a nem "RF barát",
elhangolódhat az antenna, ami azt okozza, hogy a tag nem képes elég energiát felvenni
a jelek visszaküldéséhez.
 Speciális tokozás, pl. légrés képzése megoldhatja a problémát, sőt fém felület esetén a
sebesség növekedését is eredményezheti.

25
Rövid összefoglaló 2012.12.07

12. ábra. RFID adathordozók kialakítása frekvenciatartományonként

Jelcsillapítás

Ha a tag kisebb energiát tud csak felvenni, akkor az olvasót közelebb kell tenni az
olvasandó tag-hez. Az olvasó által kibocsátott energia sűrűsége a távolság négyzetével
arányosan csökken. Az UHF RFID tag-ek (amelyek nem tartalmaznak elemet), nagyon kis
energiával adnak. A tag-ek által visszavert energia a távolság negyedik hatványával csökken.
Más szavakkal, az olvasó által kibocsátott energia sűrűsége a távolsággal csökken, a tag-ek
által visszavert energia ennél sokkal gyorsabb mértékben csökken.
Sok olvasó külső antennát (vagy antennákat) használ, amelyek koaxiális kábellel vannak az
olvasóhoz csatlakoztatva. Ha az antennák nagy távolságban vannak (pl. fix olvasók,
kapuolvasók), a jel csillapodik és gyenge teljesítményt érhetünk el.
A víz, a szén és egyéb anyagok elnyelik az UHF energiát. Ilyen termékek esetén (pl.
gyümölcslevek, üdítők, akkumulátorok, elemek) az energia jelentős csillapítást szenvedhet.

Elektromágneses interferencia (EMI)

Az elektromágneses interferencia lényegében zaj, amitől nehezebben lehet tiszta jelet

venni az UHF tag-ektől. Nagyon sok motor okozhat EMI-t, és az RFID rendszerek érdekében
ezeket árnyékoló lemezekkel kell ellátni. Okozhat EMI-t a szállítószalag, a robotok illetve a
gyártósorok is.
Interferenciát okozhatnak más RF alapú rendszerek is. Ilyenek pl. a régebbi telepítésű WLAN
hálózatok, amelyek az UHF sávot használják. Az IEEE 802.11 szabványnak megfelelő
hálózatok nem okoznak interferenciát az UHF RFID rendszerekben. Vezeték nélküli
telefonok és WLAN terminálok is okozhatnak interferenciát az RFID rendszerekben.

RFID szabványok, eszközök

A szabványok fontosságát nem kell hangsúlyozni az RFID rendszerek esetében sem. Az

elmúlt évtizedben készültek az RFID szabványok nagy része. Vannak elfogadott és kidolgozás alatt

26
Rövid összefoglaló 2012.12.07

lévő szabványok az "air interface protocol"-ra (a tag-ek és az olvasók közötti kommunikáció

protokollja), az adattartalomra (adatformátum és adatszervezés), a megfelelőségre (hogyan kell
tesztelni az eszközöket) vonatkozóan.

Típus Jellemzők
Gen 1 Class 0 Passzív, csak olvasható, a mikrochip gyártásakor kerül bele a sorszám
Gen 1 Class 1 Egyszerű passzív, csak olvasható, egyszer írható nem felejtő
memóriával
Gen 1 Class 2 Passzív tag, max. 65kB írható-olvasható memóriával
Gen 1 Class 3 Fél-passzív tag, max. 65kB, írható-olvasható, elemmel felszerelt a
nagyobb olvasási távolságok érdekében
Gen 1 Class 4 Aktív tag, beépített elemmel, képes folyamatosan sugározni az olvasó
felé
Gen 1 Class 5 Aktív tag, képes más Class 5 tag-ekkel és eszközökkel kommunikálni

A szabványokat az EPCglobal szervezet és Nemzetközi Szabványügyi Szervezet koordinálja (ISO).

ISO 18000: A 18000-es szabványsorozat a jelenleg RFID célra általánosan használt
frekvenciatartományok működését szabályozza.
Az RFID eszközöknél használt "air interface protocol"-ra vonatkozó szabványok az ISO
18000-es sorozat néven ismertek, ezek a következők:

Szabvány Leírása
ISO 18000-1 Az „air interface” általános paraméterei az elfogadott frekvenciákra
vonatkozóan
ISO 18000-2 135 kHz-re vonatkozó „air interface”
ISO 18000-3 13,56 MHz-re vonatkozó „air interface”
ISO 18000-4 2,45 GHz-re vonatkozó „air interface”
ISO 18000-5 5,8 GHz-re vonatkozó „air interface”
ISO 18000-6 860-930 MHz-re vonatkozó „air interface”
ISO 18000-7 433,92 MHz-re vonatkozó „air interface”

RFID Middleware és szerverek

Egy RFID rendszer telepítése nem csak abból áll, hogy kiválasztjuk a megfelelő RFID
olvasót és a hozzá való tag-eket. Ahhoz, hogy üzleti értéket nyerjünk az RFID rendszerben

27
Rövid összefoglaló 2012.12.07

meglévő összes információból, szükség van további elemekre: ún. middleware-re, esetleg
fejleszteni kell a vállalati rendszert, integrálni az RFID-vel.
Middleware-nek nevezzük azt az elemet, ami az olvasó és a vállalati alkalmazás között
helyezkedik el. A middleware kulcsfontosságú a rendszer szempontjából, mert a middleware
veszi a nyers adatot az olvasótól (az olvasó másodpercenként 100-szor is olvashatja
ugyanazon tag-et), megszűri az adatokat, és küldi a háttéralkalmazásnak. A middleware
kulcsszerepet játszik abban, hogy a megfelelő információ, a megfelelő időben a megfelelő
alkalmazáshoz jusson el.
Némely RFID middleware iparágtól függő speciális funkciókat nyújthat, pl.
elektronikus üzenetet küldhet egy termék feladásakor egy megadott címre. Az alkalmazott
middleware-ek nem kell, hogy mindenhol ugyanazon gyártótól származzanak, ugyanis a
middleware-ek az egymás közötti kommunikációra szabványos Internet nyelvet és protokollt
használnak.

Vállalatirányítási rendszer

A Middleware-ből érkező információkat kezeli, megfelelőképpen hasznosítja és

meghozza a szükséges döntéseket bizonyos szintig emberi beavatkozás szükségessége nélkül.

A rendszer működése

1. A szenzor (fotocella) aktiválást indító eseményt érzékel

2. Az olvasó bekapcsol
Az olvasó egy meghatározott paraméterű elektromágneses teret hoz létre / sugároz
antennája segítségével.
3. Az olvasó leolvassa a bélyegben kódolt adatokat.
Az RFID bélyeg az olvasó által gerjesztett elektromágneses térben a sugárzott jel
megváltoztatásával „leadja” a benne kódolt információt. Az olvasó a bélyegekből
(olvasó antennán keresztül) érkező jeleket digitális jelekké alakítja és továbbítja az
adatokat az adatfeldolgozó rendszernek.
4. Az olvasó továbbküldi az adatokat az adatfeldolgozó programot futtató
számítógépnek (Middleware)
Az RFID Middleware fogadja az olvasókból érkező adatokat és feldolgozás (esetenként
járulékos információk hozzáadása után pl.: gépkezelő adatai, dátum-idő) után továbbítja

28
Rövid összefoglaló 2012.12.07

őket a vállalatirányítási rendszer egy magasabb szintjére. Bizonyos szintű szűréseket is

elvégez, illetve továbbítja a felsőbb szintekről érkező utasításokat az olvasó felé.
5. Az adatfeldolgozó számítógép a kiegészített adatokat továbbküldi a vállalatirányítási
rendszernek
A vállalatirányítási (WMS vagy ERP) rendszer az RFID rendszerből érkező adatokat
feldolgozza, tárolja és továbbítja a megfelelő helyekre magasabb szintű felhasználások
esetében (pl. EPC rendszer).

13. ábra Az RFID rendszer működése

Kutatási irányok

Az RFID technológia még fiatal, sok sok területen léteznek fehér foltok, melyeket lehet vizsgálni. Ezek
közül egy pár fontosabb:

 kriptográfia: a tag-ben tárolt adatok, valamint a kommunikációs folyamat védelme,

biztosítása
 helymeghatározás: a GPS-t kiegészítve, pl épületen belüli helymeghatározás és az adatok
navigációs felhasználása.
 hatékonyság: a leolvasás sebességének és megbízhatóságának vizsgálata különböző külső
hatások között. Hőmérséklet, páratartalom, különböző fémtárgyak, EM terek jelenléte. Az
antennák EM terének változása időben és a térben megjelenő tárgyak függvényében.
 Az RFID technológia alkalmazása a logisztikai folyamatok követésére, és az élet egyébb
területein (igazolványok, vásárlás, fizetés, stb)

29