Fény hullámtermészetét a következő kísérlettel lehet bizonyítani: vegyünk egy prizmát, ami mögé egy

ernyőt teszünk és a prizmára fehér fényt bocsájtunk; az ernyőn a szivárvány színei jelennek meg, ezt
diffrakcióval lehet magyarázni. Fotoeffektust Albert Einstein a fény részecsketermészetével adott
magyarázatot: a fény, Planck elképzelése alapján energiaegységekből, kvantumokból áll, amik egy
fém felszínébe becsapódva, ha megfelelő nagyságú a frekvenciája, elektronokat lök ki. Elektron
hullámtermészetét a Davisson-Germer kísérlet bizonyította, amiben egy elektronágyúval bombáztak
egy nikkelkristályt, és az a diffrakciós minta rajzolódott ki, amit a de-Broglie hipotézis alapján
megjósoltak. Részecsketermészetét J.J Thomson katódsugaras kísérlete után bebizonyosodott, hogy a
sugárzás negatív töltésű részecskékből áll, elektromos mezővel eltéríthetőek, mágneses mezővel
körpályára lehet állítani őket. A fentiek alapján kirajzolódik, hogy az anyag viselkedhet hullámként és
részecskeként is viselkedhet, azonban egyszerre csak egyként lehet, megfelelő körülmények között,
azonban ez csak kis skálán, pl. atomokon érzékelhető. (de-Broglie hullámképlet)

Fény transzverzális hullám, amit időben változó elektromos és mágneses mező alkot, emiatt tud
vákuumban is terjedni, sebessége 3*10^8 m/s. Azt, hogy a fény transzverzális hullám azzal lehet
bizonyítani, hogy lehet polarizálni (a terjedési irányra merőlegesen fog rezegni a fény). A fény, lévén
hogy hullám, képes interferenciára is; két különböző fényforrásnak koherensnek kell lennie (állandó a
fázikülönbségük, amik összeadódnak); ekkor maximális erősítési és gyengítési pontok jönnek létre. A
jelenséget könnyen meg lehet figyelni optikai ráccsal: