Szent An-na tó le-gen-dá-ja  

A nép-ha-gyo-mány-ban mind ma-i nap-ig é-lő re-ge sze-rint a tó hely-én

va-la-mi-kor ég-be-nyú-ló bérc e-mel-ke-dett. Ve-le szem-ben egy má-sik
hegy ko-pár szik-lá-i ost-ro-mol-ták az e-get.
A két hegy csú-csá-ra két go-nosz test-vér, Gás-pár és Sán-dor gró-
fok é-pí-tet-tek vá-rat, egy-i-kük e-züst-ből, a má-sik pe-dig a-rany-ból.
Az egy-más-sal ver-sen-gő, ci-vó-dó gró-fok ál-lan-dó ret-te-gés-ben tar-
tot-ták a kör-nyék-be-li la-kos-sá-got.
Egy al-ka-lom-mal egy gaz-dag u-ta-zó, a-ki gyö-nyö-rű négy-lo-vas hin-
tón ér-ke-zett Sán-dor úr vá-rá-hoz, éj-je-li szál-lást kért a vár u-rá-tól. A
kap-zsi gróf, mi-u-tán nem tud-ta rá-be-szél-ni ven-dé-gét az i-ri-gyelt fo-
gat el-a-dá-sá-ra, koc-ka-já-té-kon el-nyer-te tő-le. El-di-cse-ked-vén
szer-ze-mé-nyé-vel Gás-pár gróf-nak, az fo-ga-dást a-ján-lott, mi-sze-
rint, ha ő egy nap le-for-gá-sa a-latt sok-kal szebb és drá-gább fo-ga-tot
nem sze-rez, ak-kor va-gyo-nát öcs-csé-nek ad-ja. Gás-pár ör-dö-gi ter-
vet e-szelt ki: a kör-nyék fal-va-i-ból ösz-sze-sze-det-te a nyolc leg-szebb
szü-zet és gyö-nyö-rű ló-szer-szám-mal el-lát-va be-fog-ta ő-ket a leg-
szebb hin-tó-já-ba.
A sze-ren-csét-len te-rem-té-sek az-on-ban meg sem bír-ták moz-dí-
ta-ni a ko-csit. Er-re Gás-pár gróf — ször-nyű ha-rag-já-ban — os-to-rá-
val rá-vá-gott a fo-gat él-én le-vő leg-szebb lány-ra, a-kit An-ná-nak hív-
tak. Is-ten meg-hall-gat-va a fáj-da-lom-tól térd-re ro-gyott An-na kö-nyör-
gé-sét, ször-nyű í-té-le-tet ho-zott: meg-moz-dult a föld, meg-nyíl-tak az
ég csa-tor-ná-i, s az is-ten-te-len gróf-ok vá-ra-i a vár-hegy-ek-kel egy-
ütt, nagy ro-baj-jal a mély-ség-be zu-han-tak. He-lyü-kön más-nap-ra egy
sö-tét víz-ű ten-ger-szem tük-röz-te visz-sza a fel-ke-lő nap su-ga-rát.
Így nyer-te el a tó a Szent An-na-tó ne-vét.