¼r¦mad-Bh§gavatam

Elõszó
Tudnunk kell, mi az, amire az emberi társadalomnak jelenleg szüksége van. Az emberi
társadalmat többé nem osztják országokra és közösségekre a földrajzi határok: sokkal
nyitottabb, mint a középkorban volt, s a világ abba az irányba halad, hogy egyetlen államot,
egy egységes emberi társadalmat hozzon létre. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint a lelki
kommunizmus eszménye többé-kevésbé az egész emberi társadalom egységén alapszik, sõt az
élõlények együttes energiájának harmóniáján. A nagy gondolkodók úgy érzik, szükség van
arra, hogy sikeresen valóra váltsák ezt az elképzelést. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ki fogja
elégíteni az emberi társadalomnak ezt az igényét. Ez a mû annak érdekében, hogy
megalapozza e szövetség eszményét, a Ved§nta filozófia aforizmájával kezdõdik: janm§dy
asya yata¤.
Az emberi társadalom még nem merült a feledés sötétségébe. Az egész világ gyors
iramban fejlõdik az anyagi jólét, az oktatás és a gazdaság területén. Valami azonban még
sincs egészen rendben e társadalomban, s ezért még a legjelentéktelenebb kérdések is
rendkívüli vitákat eredményeznek. Szükség van tehát arra, hogy megtaláljuk a megoldást,
hogyan válhat az emberiség egységessé békében, barátságban és jólétben szövetkezve. A
¼r¦mad-Bh§gavatam ezt a szükséget elégíti ki, mert olyan szellemi érték, amely képes az
egész emberi társadalmat újra lelki síkra emelni.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamot az iskolákban és az egyetemeken is tanítani kell, a társadalom
démonikus arculatának megváltoztatása érdekében. Ezt javasolja a kiváló diák-bhakta,
Prahl§da Mah§r§ja.
kaum§ra §caret pr§jño dharm§n bh§gavat§n iha
durlabha° m§nu¢a° janma tad apy adhruvam artha-dam
(Bh§g. 7.6.1)
Az emberi társadalomban az egyenlõtlenségnek az elvek nélküli, istentagadó civilizáció
az oka. Isten, a Mindenható Egyetlen létezik. Tõle származik minden, Õ tart fenn mindent, s
Õ az, akibe végül minden beleolvad és ott megpihen. Az anyagi tudomány mindeddig
eredménytelenül próbálkozott, hogy megtalálja a teremtés végsõ forrását, ennek ellenére
kétségtelen tény, hogy mindennek van egy elsõdleges eredete. Errõl az elsõdleges forrásról
beszél rendkívül érthetõen és hitelesen a csodálatos Bh§gavatam, a ¼r¦mad-Bh§gavatam.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam olyan transzcendentális tudomány, amely nemcsak mindennek a
végsõ forrását tárja fel, de Hozzá fûzõdõ kapcsolatunkat is, sõt azt is megtudhatjuk belõle, mi
a kötelességünk, hogyan tehetjük tökéletessé az emberi társadalmat e tökéletes tudásra
alapozva. Ez a lenyûgözõ alkotás szanszkrit nyelven íródott, s most megjelent a gondos angol
fordítás is, így pusztán figyelmes elolvasásával az ember teljes mértékben megismerheti
Istent, s olyan mûveltségre tehet szert, mellyel megvédheti magát az ateisták támadásától, s
ami a legfontosabb, másokat is meg tud majd gyõzni arról, hogy Isten — valóság.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam, amely az eredeti forrás meghatározásával kezdõdik, a Ved§nta-
s¡tra hiteles magyarázata, amelynek szerzõje szintén ¼r¦la Vy§sadeva. Kilenc éneken
keresztül vezet el fokozatosan Isten megvalósításának legmagasabb szintjéig. Az egyetlen
elengedhetetlen feltétel a transzcendentális tudomány e nagyszerû könyvének
tanulmányozásához az, hogy figyelmesen, lépésrõl lépésre haladjunk, s ne ugorjunk elõre
rendszertelenül, mint más, közönséges könyvnél tennénk. Fejezetrõl fejezetre kell
végigolvasnunk, egyiket a másik után. Az eredeti szanszkrit szöveg, annak latin betûs átírása,
az egyes szavak jelentése, a fordítás és a magyarázatok olyan rendezõelv alapján követik
egymást, hogy az elsõ kilenc éneket elolvasva az ember kétségtelenül Istent megvalósított
lélekké válik.
A Tizedik Ének jellegében különbözik az elsõ kilenc énektõl, mert közvetlenül az Istenség
Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális cselekedeteit írja le. Anélkül, hogy
áttanulmányozná az elsõ kilenc éneket, senki sem képes arra, hogy befogadja a Tizedik Ének
mondanivalóját. A könyv tizenkét különálló énekbõl áll, de a legjobb az, ha egymás után,
rövid részletekben olvassuk végig.
Be kell vallanom, biztosan követtem el hibát a ¼r¦mad-Bh§gavatam bemutatásában, mégis
remélem, hogy a társadalom gondolkodói és vezetõi kedvezõ fogadtatásban részesítik majd, a
¼r¦mad-Bh§gavatam következõ állításának szellemében (1.5.11):
tad-v§g-visargo janat§gha-viplavo
yasmin prati-ªlokam abaddhavaty api
n§m§ny anantasya yaªo '¯kit§ni yac
ch¥£vanti g§yanti g¥£anti s§dhava¤
„Ám az az irodalom, amelyet a határtalan Legfelsõbb Úr neve, híre, formája és kedvtelései
transzcendentális dicsõségének leírása tölt meg, transzcendentális alkotás, melynek célja,
hogy forradalmat hozzon a félrevezetett civilizáció istentelen életébe. Az ilyen
transzcendentális írást, még ha tökéletlen alkotás is, a megtisztult, valóban õszinte emberek
hallgatják, éneklik és elfogadják.”
O° tat sat
A.C. Bhaktivedanta Swami
Az angol kiadás elõszava
„Ez a Bh§gavata Pur§£a oly ragyogó, mint a nap, s akkor kelt föl, amikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a
a vallás és a tudás kíséretében visszatért saját hajlékára. Azok, akik a Kali-korban a
tudatlanság sûrû sötétsége miatt elvesztették látásukat, ebbõl a Pur§£ából merítenek majd
fényt.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.3.43)
India idõtlen bölcsességét az emberi tudás minden területét átfogó õsi szanszkrit szövegek,
a Védák õrzik. Eredetileg szájhagyomány útján maradtak fenn, s elsõ ízben ¼r¦la Vy§sadeva,
„Isten irodalmi inkarnációja” jegyezte le õket ötezer évvel ezelõtt. A Védák összeállítása után
Vy§sadeva a Ved§nta-s¡trákként ismert aforizma-gyûjteményben tette közzé azok lényegét.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam (a Bh§gavata Pur§£a) nem más, mint Vy§sadeva saját Ved§nta-
s¡tráihoz fûzött magyarázata. Lelki tanítómestere, N§rada Muni irányításával írta, érett lelki
tudása teljében. A ¼r¦mad-Bh§gavatam, amelyre úgy tekintenek, mint „a Védikus Irodalom
fájának érett gyømölcse”, a védikus tudás legteljesebb és leghitelesebb megvilágítását tárja
elénk.
A Bh§gavatam összeállítása után Vy§sa összegezve átadta azt fiának, a bölcs ¼ukadeva
Gosv§m¦nak, aki késõbb Hastin§puránál (a mai Delhi), a Gangesz partján a bölcs szentek
gyülekezetében az egészet elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának, a világ akkori uralkodójának, a
nagy r§jar¢inak (szent királynak). Par¦k¢it Mah§r§jának tudomására jutott, hogy egy héten
belül meg fog halni, ezért lemondott egész királyságáról, s visszavonult, hogy a Gangesz
partján böjtöljön haláláig, s lelki megvilágosodást érjen el. A Bh§gavatam Par¦k¢it Mah§r§ja
bölcs kérdésével kezdõdik, melyet ¼ukadeva Gosv§m¦hoz intéz: „Te vagy a nagy szentek és
bhakták lelki tanítómestere, ezért könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek,
leginkább pedig annak, aki halálára készül! Kérlek, mondd el, mit kell hallania, ismételni,
mire kell emlékeznie és mit kell imádnia, valamint mondd el azt is, mit ne tegyen! Kérlek,
beszélj nekem minderrõl!”
¼ukadeva Gosv§m¦ válaszát Par¦k¢it Mah§r§jának erre és számos más, mindenre kiterjedõ
kérdésére, kezdve az önvaló természetétõl az univerzum eredetéig, az összesereglett bölcsek
hét álló napon keresztül, egészen a király haláláig lankadatlan figyelemmel hallgatták. S¡ta
Gosv§m¦, aki jelen volt a gyülekezetben, amikor ¼ukadeva Gosv§m¦ elõször beszélte el a
¼r¦mad-Bh§gavatamot, késõbb a Naimi¢§ra£ya erdejében összegyûlt bölcseknek elismételte
mindazt, amit hallott. A bölcsek az emberek lelki életéért aggódva azért gyûltek össze, hogy
áldozatok hosszú sorát bemutatva védekezzenek a beköszöntõ Kali-korszak káros hatása
ellen. Kérésükre, hogy mondja el nekik a védikus bölcsesség lényegét, S¡ta Gosv§m¦
emlékezetbõl idézte fel a ¼r¦mad-Bh§gavatam mind a tizennyolcezer versét, pontosan úgy,
ahogy azt ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának.
 A ¼r¦mad-Bh§gavatamot olvasva elénk tárul, amint S¡ta Gosv§m¦ felidézi Par¦k¢it
Mah§r§ja kérdéseit és ¼ukadeva Gosv§m¦ válaszait. S¡ta Gosv§m¦ közben azokra a
kérdésekre is válaszol, melyeket ¼aunaka ¹¢i, a naimi¢§ra£yai erdõben összegyûlt bölcsek
szónoka tesz fel. Egyidejûleg két párbeszédet hallhatunk tehát: az egyik Par¦k¢it Mah§r§ja és
¼ukadeva Gosv§m¦ között zajlik a Gangesz partján, a másik pedig Naimi¢§ra£ya erdejében
S¡ta Gosv§m¦ és a ¼aunaka ¹¢i vezette bölcsek között. Ezenkívül ¼ukadeva Gosv§m¦,
miközben Par¦k¢it királyt tanítja, gyakran idéz fel történelmi eseményeket és nagy lelkek —
mint például N§rada Muni és Vasudeva — között elhangzott hosszú filozófiai
beszélgetéseket. A Bh§gavatam történetének ismeretében az olvasó könnyedén követheti az
összefonódó, de különbözõ szálakon futó dialógusokat és eseményeket. Mivel a szövegben a
filozófiai mondanivaló sokkal fontosabb, mint a kronológiai sorrend, csupán arra van szükség,
hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam témájára szenteljünk figyelmet, hogy teljes mértékben
befogadhassuk mély üzenetét.
A Bh§gavatamot a kandiscukorhoz hasonlítják — bárhol kóstolja meg az ember,
egyformán édesnek és finomnak találja. Így aztán ahhoz, hogy a Bh§gavatam édes ízét
megérezhessük, bármelyik kötetnél kezdhetjük az olvasást. Ám e kezdeti íz után a komoly
olvasó számára ajánlatos visszatérni az Elsõ Énekhez, hogy aztán énekrõl énekre, rendre
végighaladjon az egész Bh§gavatamon.
A Bh§gavatamnak, e nagy jelentõségû mûnek az elsõ, magyarázattal ellátott, teljes angol
fordításával elõször találkozhat az angol olvasóközönség. Az elsõ tizenkét kötet (az Elsõ
Énektõl a Tizedik Ének elsõ részéig) Õ Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami
Prabhup§da, a K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító §c§ryája, az indiai vallási és
filozófiai bölcselet világszerte legelismertebb tanítója tudományos és odaadó erõfeszítésének
eredménye. A szanszkrit nyelv terén bizonyított tudományos felkészültsége, alapos jártassága
úgy a védikus kultúrában és gondolkodásban, mint a modern életmódban lehetõvé teszi, hogy
érdekfeszítõen tárja a Nyugat elé ezt a jelentõs mûvet. Miután ¼r¦la Prabhup§da 1977-ben
eltávozott ebbõl a világból, csodálatos életmûvét, a ¼r¦mad-Bh§gavatam fordítását és
magyarázását tanítványai, Hridayananda d§sa Goswami és Gop¦par§£adhana d§sa folytatták.
Az olvasó számtalan okból találhatja értékesnek ezt a munkát. Azok, akiket az indiai
civilizáció klasszikus gyökerei érdekelnek, részletes, mindenre kiterjedõ információk
rendkívüli tárházát ismerhetik meg benne. Az összehasonlító filozófia és vallás
tanulmányozóinak átfogó betekintést nyújt India mélységes lelki örökségének rejtelmeibe. A
szociológusok és az antropológusok számára annak a békés és tudományosan megtervezett
védikus kultúrának a mindennapi életét tárja fel, amelynek intézményei egy magasan fejlett
lelki világnézet alapjaira épültek. Az irodalmárok az emelkedett költészet mestermûvének
fogják találni a Bh§gavatamot, a pszichológusok számára pedig fontos perspektívákat
ismertet a tudat természetével, az emberi viselkedéssel és a személyiség filozófiai
tanulmányozásával kapcsolatban. Végül a lelki tudás után kutatóknak a Bh§gavatam egyszerû
és megvalósítható útmutatással szolgál, amelynek segítségével szert tehetnek az önvalóról
szóló legmagasabb rendû tudásra, s megismerhetik az Abszolút Igazságot. A Bhaktivedanta
Book Trust kiadásában megjelent sokkötetes írás minden bizonnyal hosszú idõre jelentõs
helyet foglal majd el a modern ember intellektuális, kulturális és lelki életében.
— A Kiadók
Bevezetés
Isten fogalma és az Abszolút Igazság fogalma nem ugyanazt a szintet képviselik. A
¼r¦mad-Bh§gavatam az Abszolút Igazságot állítja célként a középpontba. Az Isten fogalom
egy irányítóra utal, míg az Abszolút Igazság kifejezés a summum bonumot, minden energia
végsõ forrását jelzi. Istennek mint irányítónak a személyes aspektusát illetõen nincs
véleménykülönbség, hiszen egy irányító csakis személy lehet. Természetesen napjainkban az
irányítás — különösen a demokratikus államhatalom esetén — bizonyos mértékig
személytelen, de végsõ soron a legfõbb irányító mégis egy személy, s a személytelen jellegû
kormányzat mindig egy személynek van alárendelve. Kétségtelen tehát, hogy bármikor arról
esik szó, hogy valaki másokat irányít, el kell ismernünk a személyes jelleget. A számtalan
vezetõ posztot számtalan irányító tölti be, mintha parányi istenek lennének. A Bhagavad-g¦t§
szerint azt, aki másokat irányít és rendelkezik valamiféle különleges hatalommal, vibh¡timat
sattvának, az Úr által felhatalmazott irányítónak nevezik. Sok vibh¡timat sattva, irányító, azaz
isten van, sajátos hatalommal felruházva, de az Abszolút Igazság egyetlen. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam az Abszolút Igazságot, a summum bonumot para° satyamnak nevezi.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerzõje, ¼r¦la Vy§sadeva elõször a para° satyamnak (az
Abszolút Igazságnak) ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát. A para° satyam minden energia
eredeti forrása, így valójában nem más, mint a Legfelsõbb Személy. Az istenek vagy irányítók
minden kétséget kizáróan személyek, de a para° satyam, akitõl minden isten irányító hatalma
származik, a Legfelsõbb Személy. A szanszkrit ¦ªvara szó (jelentése: irányító) Istenre utal, de
a Legfelsõb Személyt parameªvarának, azaz legfelsõbb ¦ªvarának nevezik. A Legfelsõbb
Személy, parameªvara a legfelsõbb tudatos személy, és mivel hatalmát nem más forrásból
kapja, Õ a legfelsõbb független lény. A Védikus Írások Brahm§t a legfõbb istennek, minden
más isten — Indra, Candra, Varu£a és mások — vezetõjének nevezik, de a ¼r¦mad-
Bh§gavatam megerõsíti, hogy hatalmát és tudását illetõen még Brahm§ sem független.
Tudását a Védák formájában a Legfelsõbb Személytõl kapta, aki minden élõlény szívében
jelen van. Ez a Legfelsõbb Személyiség közvetlenül és közvetve mindenrõl tud. A végtelenül
parányi egyének, akik a Legfelsõbb Személyiség szerves részei, közvetlenül vagy közvetve
mindent tudhatnak testükrõl vagy külsõ vonásaikról, de a Legfelsõbb Személyiség saját külsõ
és belsõ jellemzõirõl egyaránt mindent tud.
A janm§dy asya szavak arra utalnak, hogy minden teremtésnek, fenntartásnak és
pusztításnak a forrása ugyanaz a legfelsõbb, tudatos személy. Még jelenlegi tapasztalataink
alapján is tudjuk, hogy a halott anyagból semmi sem jön létre, míg maga a halott anyag az
élõlénytõl származik. Az élõlénnyel kapcsolatba kerülve például az anyagi test mûködõ
gépezetté válik. A szegényes tudással rendelkezõ emberek tévesen azt gondolják, hogy a test
gépezete maga az élõlény, de a valóság az, hogy az élõlény csupán az alapja a testi gépnek,
amely hasznavehetetlenné válik, amint a lélekszikra eltávozik belõle. Hasonló módon minden
anyagi energia eredeti forrása a Legfelsõbb Személy. Ezt a tényt támasztja alá az egész
Védikus Irodalom, és a lelki tudomány magyarázói is mind igazságként fogadják el. Az
életerõt Brahmannak nevezik. Az egyik legkiválóbb §c§rya (tanító), ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya azt
prédikálta, hogy a Brahman szubsztancia, míg a kozmikus világ kategória. Minden energia
eredeti forrása az életerõ, Õt pedig logikusan a Legfelsõbb Személyként fogadják el.
Mindenrõl tud a múltban, a jelenben és a jövõben, s megnyilvánulásának minden egyes
részletérõl is tudatos, legyen az akár anyagi, akár lelki. A tökéletlen élõlény még azt sem
tudja, hogy mi megy végbe saját szervezetében. Megeszi az ételt, de nem tudja, hogyan alakul
az át energiává, és hogyan tartja életben a testet. Amikor egy élõlény tökéletes, akkor tudatos
mindenrõl, ami történik, és mivel a Legfelsõbb Személy teljesen tökéletes, teljesen
nyilvánvaló, hogy Õ mindenrõl tud, a legapróbb részletekig. Következésképpen ezt a tökéletes
személyt a ¼r¦mad-Bh§gavatam V§sudevának nevezi, aki mindenhol teljes tudatban, minden
energiájával a birtokában van jelen. Mindezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam érthetõen
megmagyarázza, s az olvasónak számtalan lehetõsége adódik majd, hogy alaposan
tanulmányozza.
Ebben a korszakban az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a gyakorlatban bemutatva prédikálta
a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Az Õ indokolatlan kegyébõl könnyebben belemélyedhetünk a
¼r¦mad-Bh§gavatam témájába, ezért hogy segítsünk az olvasónak felismerni a mû valódi
értékét, röviden ismertetjük az Úr Caitanya életét és tanítását.
Rendkívül fontos, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatamot egy Bh§gavatam személytõl halljuk. A
Bh§gavatam személy az, akinek élete nem más, mint a ¼r¦mad-Bh§gavatam gyakorlati
megvalósítása. Mivel ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu az Istenség Abszolút Személyisége, Õ
egyidejûleg Bhagav§n és Bh§gavatam, a személyes és a hangbéli Bh§gavatam. Ezért az a
folyamat, ahogyan Õ közelíti meg a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, követendõ példa a világon
minden ember számára. Kívánsága az volt, hogy azok, akik Indiában születtek, a világ
minden táján prédikálják a ¼r¦mad-Bh§gavatamot.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam az Istenség Abszolút Személyiségérõl, K¥¢£áról szóló tudomány,
akirõl elõzetes információt a Bhagavad-g¦t§ nyújt. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kijelentett, hogy
bárki — függetlenül attól, hogy kicsoda —, ha jártas K¥¢£a tudományában (a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban és a Bhagavad-g¦t§ban), Isten tudományának hiteles prédikátora, tanítója
lehet.
A emberi társadalomnak nagy szüksége van K¥¢£a tudományára, hogy szerte a világon
enyhítsen az emberek szenvedésén, ezért csak arra kérjük a világ nemzeteinek vezetõit, hogy
saját maguk, a társadalom és az egész emberiség érdekében sajátítsák el ezt a tudományt.
Rövid áttekintés az Úr Caitanyának,
a ¼r¦mad-Bh§gavatam prédikátorának életérõl és tanításáról
Az istenszeretet nagy apostola, az Úr szent neve közös éneklésének atyja, az Úr ¼r¦
Caitanya Mah§prabhu a bengáliai ¼r¦dh§ma M§y§purában, Navadv¦pa egyik negyedében
jelent meg, Ph§lgun¦ Pur£¦m§ estéjén, 1407 ¼ak§bda évében (amely a keresztény naptár
szerint 1486. februárjának felel meg).
Apja, ¼r¦ Jagann§tha Miªra, a Sylhet tartományból származó tanult br§hma£a, még
diákként költözött Navadv¦pába, abba a városba, melyet akkoriban a mûveltség és a kultúra
központjaként tartottak számon. Miután feleségül vette ¼r¦mat¦ ¼ac¦dev¦t, ¼r¦la N¦l§mbara
Cakravart¦nak, Navadv¦pa egyik kiváló, mûvelt tudósának leányát, a Gangesz partján
telepedett le.
Jagann§tha Miªr§nak és feleségének sorra születtek leányaik, de legtöbbjük hamar
meghalt. Végül a két életben maradt fiút, ¼r¦ Viªvar¡pát és Viªvambharát árasztották el szülõi
szeretetükkel. A tizedik, legfiatalabb fiút, akit Viªvambhar§nak hívtak, késõbb Nim§i
Pa£¨itának nevezték el, a lemondott életrend elfogadása után pedig Úr ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu néven vált ismertté.
Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu negyvennyolc éven keresztül mutatta be
transzcendentális kedvteléseit, majd ¼ak§bda 1455. évében, Pur¦ban távozott e világból.
Életének elsõ huszonnégy évét diákként és családfenntartóként Navadv¦pában töltötte.
Elsõ felesége ¼r¦mat¦ Lak¢m¦priy§ volt, aki fiatalon meghalt, amikor egyszer az Úr távol volt
otthonától. Amikor Kelet-Bengáliából visszatért, anyja kérésének engedve újra
megházasodott. Felesége, ¼r¦mat¦ Vi¢£upriy§ Dev¦ egész életében viselte az Úr távollétének
fájdalmát, mert az Úr már huszonnégy évesen a sanny§sa rendbe lépett, amikor õ még
tizenhat éves sem volt.
Az Úr a sanny§sa rend elfogadása után anyja, ¼r¦mat¦ ¼ac¦dev¦ kérésére Jagann§tha Pur¦ba
költözött át. Huszonnégy esztendõn keresztül élt ott. Ezalatt hat évig szünet nélkül vándorolt
szerte Indiában (leginkább Dél-Indiában), és a ¼r¦mad-Bh§gavatam üzenetérõl prédikált.
Emellett a Bhagavad-g¦t§ tanítását is hirdette, a lehetõ legkönnyebben alkalmazható
módon. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr ¼r¦ K¥¢£a mint az Istenség Abszolút Személyisége
szerepel. A transzcendentális tudás e rendkívüli könyvében az Úr utolsó üzenete az, hogy az
ember adja fel a vallásos tevékenység minden változatát, és kizárólag Õt (az Úr ¼r¦ K¥¢£át)
fogadja el imádott Uraként, Õ pedig biztosítja bhaktáit arról, hogy aggodalomra nincs okuk:
megvédi õket bûnös tetteik minden visszahatásától.
Sajnos az Úr ¼r¦ K¥¢£a közvetlen utasítása és a Bhagavad-g¦t§ tanítása ellenére a csekély
intelligenciával rendelkezõk félreértik Õt, s azt gondolják, nem több történelmi
személyiségnél, így nem tudják elfogadni az eredeti Istenség Személyiségeként. E szegényes
tudású embereket számtalan abhakta vezeti félre, így a Bhagavad-g¦t§ tanítását még a nagy
tudósok is félremagyarázzák. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a eltávozása után számtalan mûvelt tudós fûzött
magyarázatokat a Bhagavad-g¦t§hoz, ám szinte mindegyiket önös érdek vezérelte.
Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu Maga az Úr ¼r¦ K¥¢£a. Az Úr bhaktájaként jelent meg,
hogy prédikálhasson az embereknek, a hívõknek és a filozófusoknak ¼r¦ K¥¢£a, az elsõdleges
Úr, minden ok oka transzcendentális helyzetérõl. Tanításának lényege az, hogy az Úr ¼r¦
K¥¢£a, aki Vrajabh¡miban (V¥nd§vanában), Vraja király (Nanda Mah§r§ja) fiaként jelent
meg, nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, és ezért mindenkinek imádnia kell
Õt. V¥nd§vana-dh§ma nem különbözik az Úrtól, hiszen az abszolút tudás alapján neve,
dicsõsége, formája és a hely, ahol megjelenik, azonosak Vele. Ezért V¥nd§vana-dh§ma
éppúgy imádandó, mint Maga az Úr. Az Úr transzcendentális imádatának legmagasabb
szintjét Vrajabh¡mi leányai valósították meg az Úr iránti tiszta szeretet formájában, és az Úr
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu ezt a folyamatot a legkiválóbb imádatnak tartja. A ¼r¦mad-
Bh§gavata Pur§£át az Úr megértését eredményezõ makulátlan írásnak fogadja el, s azt
prédikálja, hogy minden ember életének végsõ célja az, hogy eljusson a prem§, az
Istenszeretet síkjára.
Az Úr Caitanya sok bhaktája, mint például ¼r¦la V¥nd§vana d§sa çh§kura, ¼r¦ Locana
d§sa çh§kura, ¼r¦la K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦, ¼r¦ Kavikar£ap¡ra, ¼r¦ Prabodh§nanda
Sarasvat¦, ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦, ¼r¦
J¦va Gosv§m¦, ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦, azután késõbb,
kétszáz évvel ezelõtt ¼r¦ Viªvan§tha Cakravart¦, majd ¼r¦ Baladeva Vidy§bh¡¢a£a, ¼r¦
¼y§mananda Gosv§m¦, ¼r¦ Narottama d§sa çh§kura, ¼r¦ Bhaktivinoda çh§kura, ¼r¦
Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura (a mi lelki tanítómesterünk), valamint sok más kiváló,
híres tudós és bhakta hagyott hátra számtalan kötetnyi írást az Úr életérõl és tanításáról. Ezek
a mûvek mind olyan ª§strákra támaszkodnak, mint a Védák, a Pur§£ák, az Upani¢adok, a
R§m§ya£a, a Mah§bh§rata, valamint más történetek és hiteles írások, amelyeket az elismert
§c§ryák jóváhagytak. Szerkesztésükben egyéniek, páratlanok bemutatásukban, s mindegyik
transzcendentális tudással teli. Sajnos a világ még most sem ismeri ezeket az írásokat. Amikor
azonban ez a fõleg szanszkrit és bengáli nyelven írt irodalom elárasztja fényével a földet és a
gondolkodó ember kezébe kerül, India dicsõsége és a szeretet üzenete járja majd be ezt a
szörnyû világot, amely hiába keresi a békét és a boldogságot olyan eszközökkel, amelyet a
tanítványi láncolat §c§ryái nem támogatnak.
Akik olvassák ezt a rövid leírást az Úr Caitanya életérõl és tanításáról, nagy hasznát látják,
ha végigolvassák ¼r¦la V¥nd§vana d§sa çh§kura könyvét (a ¼r¦ Caitanya-bh§gavatát),
valamint ¼r¦la K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ alkotását (a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tát). Az Úr
fiatalkorát a Caitanya-bh§gavata írója ábrázolja megkapóan, ami pedig tanításait illeti, azt a
Caitanya-carit§m¥ta tárja elénk. Az angolul beszélõ közönség számára mindez hozzáférhetõ a
¼r¦ Caitanya tanítása címû könyvben.
Az Úr fiatalkori éveit nagy bhaktája és kortársa, az orvos ¼r¦la Mur§ri Gupta jegyezte le,
további életét pedig személyes titkára, ¼r¦ D§modara Gosv§m¦ — más néven ¼r¦la Svar¡pa
D§modara — örökítette meg számunkra, aki úgyszólván állandó társa volt az Úrnak Pur¦ban.
Ez a két bhakta gyakorlatilag minden cselekedetét feljegyezte, s késõbb minden könyv, amely
az Úrról szólt (az elõzõekben említett könyvek is), ¼r¦la D§modara Gosv§m¦ és Mur§ri Gupta
ka¨acái (jegyzetei) alapján íródtak.
Az Úr 1407. Sak§bdájának Ph§lgun¦ Pur£im§ estéjén jelent meg, s akaratából
holdfogyatkozás volt azon az estén. A holdfogyatkozás idején a hindu népnek az volt a
szokása, hogy a megtisztulás érdekében megfürödtek a Gangeszben vagy más szent folyóban,
s közben védikus mantrákat énekeltek. Amikor az Úr Caitanya megszületett, egész India a
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma,
Hare Hare szent hangjaitól zengett. Az Úrnak ezt a tizenhat nevét számtalan Pur§£a és
Upani¢ad megemlíti, és leírják, hogy ez a T§raka-brahma n§ma ebben a korban. A ª§strák
azt mondják, hogy az Úr szent neveinek sértés nélküli éneklése képes kiszabadítani az elesett
lelket az anyag kötelékébõl. Az Úrnak számtalan neve van mind Indiában, mind Indián kívül,
s mindegyik egyformán jó, hiszen mindegyik az Istenség Legfelsõbb Személyiségét jelöli. De
mivel erre a korszakra ez a tizenhat név különösen ajánlott, meg kell ragadnunk az alkalmat
és a nagy §c§ryák nyomdokaiba kell lépnünk, akik sikert értek el a ª§strák (kinyilatkoztatott
írások) elõírásainak betartásával.
 Az, hogy megjelenése egybeesett a holdfogyatkozással, elõre jelezte különleges
küldetését: az Úr szent neve éneklésének fontosságát fogja hirdetni ebben a Kali-korszakban
(a nézeteltérések korában). Ebben a korszakban az emberek a legkisebb apróságon
összekapnak, ezért a ª§strák javasolta általános módszer erre a korra nem más, mint az Úr
szent nevének éneklése. Az emberek összegyûlhetnek, hogy dicsõítsék az Urat saját
nyelvükön, szép énekekkel, s ha ezt sértés nélkül teszik, akkor bizonyos, hogy lassanként
elérik a lelki tökéletességet, anélkül hogy szigorúbb folyamatot kellene követniük. Ezeken a
találkozókon mûveltek és ostobák, gazdagok és szegények, hinduk és muzulmánok, angolok
és indiaiak, ca£¨§lák és br§hma£ák egyaránt hallhatják a transzcendentális hangot, és így
letisztíthatják szívük tükrérõl az anyagi társulás porát. Hogy az Úr missziója sikerrel járjon, a
világon minden ember elfogadja majd az Úr szent nevét az emberiség univerzális vallásának
általános alapelveként. A szent név tehát az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu születésekor jelent
meg.
Egyszer, amikor az Úr anyja ölében sírdogált, körülötte az asszonyok tapsolva énekelni
kezdték a szent nevet, s Õ nyomban abbahagyta a sírást. A szomszédok megilletõdve,
bámulattal figyelték a különös eseményt. A fiatal lányok néha abban lelték örömüket, hogy
sírásra fakasztották az Urat, hogy aztán a szent név éneklésével elcsitíthassák. Láthatjuk, az
Úr már gyermekkorától kezdve a szent név fontosságáról prédikált. Fiatal korában az Úr ¼r¦
Caitanyát Nim§iként ismerték. Ezt a nevet szeretett anyjától kapta, mert egy nimba fa alatt
született, szülei házának udvarán.
Az Úr már akkor elõre jelezte eljövendõ tetteit, amikor hathónapos korában elõször kapott
szilárd ételt az anna-pr§ªana szertartáson. Az volt a szokás, hogy a gyereknek ilyenkor
pénzérméket és könyveket mutatnak, hogy megtudják, melyiket kedveli majd leginkább a
jövõben. Az Úr egyik oldalára az érméket, másik oldalára a ¼r¦mad-Bh§gavatamot
helyezték — s Õ az érmék helyett a Bh§gavatamot választotta.
Egy napon, amikor aprócska gyerekként épp a kertben totyogott, egy kígyó jelent meg
Elõtte, s az Úr rögtön játszani kezdett vele. A ház népén félelemmel vegyes bámulat lett úrrá.
A kígyó azonban hamarosan távozott, s anyja nyomban ölbekapta a gyermeket. Egyszer egy
tolvaj rabolta el, aki valójában az ékszereit akarta ellopni. Az Úr nagyon élvezte az utazást a
tolvaj vállán, aki egy elhagyatott hely után kutatott, hogy kirabolhassa Õt. Zavarodottan
futkosott ide-oda, míg végül újra Jagann§tha Miªra háza elõtt találta magát, s félelmében,
hogy nyakon csípik, nyomban letette a gyermeket. Az aggódó szülõk és a rokonok öröme nem
ismert határt, hogy viszontláthatták az elveszett fiút.
Jagann§tha Miªra egyszer egy zarándok br§hma£át látott vendégül a házában. Amikor a
br§hma£a ételt ajánlott fel Istennek, az Úr Caitanya megjelent elõtte, és evett az elkészített
ételbõl. Mivel a gyermek belekóstolt, az ételt félre kellett tenni, s a br§hma£a kénytelen volt
újra fõzni. Legközelebb ugyanez történt, s amikor harmadjára is megismétlõdött, a gyermeket
végre lefektették. Éjfél körül, amikor a ház apraja-nagyja az igazak álmát aludta a bezárt
szobákban, a zarándok br§hma£a ismét felajánlotta az Istenségnek a különleges módon
elkészített ételeket. De a kisgyermek Úr újra megjelent elõtte, és újra elrontotta felajánlását. A
br§hma£a sírva fakadt, de mivel mindenki mélyen aludt, senki sem hallhatta. Ekkor a
gyermek megjelent a szerencsés br§hma£a elõtt, s felfedte, hogy Õ Maga K¥¢£a. Megtiltotta a
br§hma£ának, hogy bárkinek is szóljon az esetrõl, majd visszatért anyja mellé.
Gyermekkorában sok hasonló eset történt. Csintalan fiúként néha csúfot ûzött a
Gangeszban fürdõ hívõ br§hma£ákkal. Amikor azok elpanaszolták az apjának, hogy iskola
helyett õket fröcsköli vízzel, az Úr nyomban apja elõtt termett iskolai ruhájában, könyveivel a
kezében, mintha éppen az iskolából érkezett volna. A fürdõ-gh§±ánál a szomszéd lányokkal is
számtalanszor csúfolkodott, akik ¼ivát imádták abban a reményben, hogy jó férjük lesz. Ez
gyakori szokás a hajadonok között a hindu családokban. Miközben tehát ¼ivát imádták, az Úr
pajkosan megjelent elõttøk és így szólt: „Kedves nõvéreim! Kérlek, adjátok Nekem az összes
felajánlást, amit az Úr ¼ivának hoztatok! Az Úr ¼iva az Én bhaktám, P§rvat¦ pedig az Én
szolgálóm. Ha Engem imádtok, az Úr ¼iva az összes többi félistennel együtt még elégedettebb
lesz.” Néhányan nem engedelmeskedtek a rosszalkodó Úrnak, Õ pedig megátkozta õket, hogy
öregember vegye õket feleségül, akinek már hét gyermeke van az elõzõ házasságából.
Félelembõl, s gyakran szeretetbõl a lányok különféle ajándékokat adtak Neki, s az Úr ilyenkor
megáldotta õket, hogy kedves, fiatal férjük lesz, és gyerekek tucatjai fogják õket anyjuknak
szólítani. Az áldás jó kedvre derítette a lányokat, mégis gyakran panaszkodtak a történtekrõl
az anyjuknak.
Így telt el az Úr gyermekkora. Alig volt tizenhat éves, amikor saját catu¢p§th¦t nyitott
(olyan falusi iskola ez, melyet egy tanult br§hma£a vezet). Ebben az iskolában még a
nyelvtani felolvasás közben is csak K¥¢£áról beszélt. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦, hogy örömet
szerezzen az Úrnak, késõbb egy olyan nyelvtani szabályrendszert szerkesztett meg
szanszkritül, ahol az összes nyelvtani szabályt olyan példák magyarázzák, melyekben az Úr
szent neve szerepel. Címe Hari-n§m§m¥ta vy§kara£a. Mind a mai napig használják ezt
Indiában, és szerepel a bengáli iskolák tantervében is.
Ez idõ tájt egy nagy kasmíri tudós — Keªava K§ªm¦ri — érkezett Navadv¦pába, hogy
elõadásokat tartson a ª§strákról. A kasmíri pa£¨ita elismert bölcs volt, aki Indiában már a
mûveltség minden központját bejárta. Végül Navadv¦pába ment, hogy összemérje tudását az
ottani tanult pa£¨itákkal. Azok úgy döntöttek, hogy Nim§i Pa£¨ita (az Úr Caitanya) fog
kiállni ellene. Úgy gondolták, hogy ha a kasmíri legyõzi, akkor még mindig van esélyük újra
megmérkõzni a tudóssal, arra hivatkozva, hogy Nim§i Pa£¨it még gyerek. Ám ha Nim§i
Pa£¨it gyõz, azzal még nagyobb dicsõséget szereznek maguknak, mert mindenhol híre jár
majd, hogy Navadv¦pában egy fiú legyõzte az India-szerte híres tudóst. Nim§i Pa£¨ita épp a
Gangesz partján sétált, amikor találkozott Keªava K§ªm¦rival. Az Úr arra kérte, hogy költsön
egy szanszkrit verset, amely a Gangeszt dicsõíti. Nem telt bele sok idõ, s a pa£¨ita, hogy
hatalmas tudását fitogtassa, száz ªlokát költött, szélsebesen elszavalva õket. Nim§i Pa£¨ita
azonnal, hibátlanul megjegyezte az összes ªlokát, s a hatvannegyedik versszakot idézve
rámutatott a retorikai és irodalmi pontatlanságokra. Különösen azt kifogásolta, hogy a pa£¨ita
a bhav§n¦-barthu¤ szót használta. Kijelentette, hogy ennek a szónak a használata fölösleges
volt. Bhav§n¦ ¼iva feleségét jelenti, és ki más lehetne az õ bhart§ja, férje, mint ¼iva? Számos
más ellentmondásra is felhívta a figyelmét, s a kasmíri pa£¨ita csak ámulni tudott.
Megdöbbent, hogy egy egyszerû diák, aki csak nyelvtant tanul, hogyan képes felfedezni egy
kiváló tudós irodalmi hibáit. Bár a dolog véget ért, mielõtt nyilvános találkozóra kerülhetett
volna sor, a hír futótûzként terjedt Navadv¦pában. Ám Keªava K§ªm¦rinak végül álmában
Sarasvat¦, a tudás istennõje azt az utasítást adta, hogy hódoljon meg az Úrnak. Így lett a
kasmíri pa£¨ita az Úr követõje.
Az Úr nagy pompával házasodott meg. Ekkortájt kezdett el prédikálni Navadv¦pában az
Úr szent nevének közös éneklésérõl. A br§hma£ák közül azonban néhányan megirigyelték
népszerûségét, és számtalan akadályt gördítettek az útjába. Annyira irigyek voltak, hogy
végül Navadv¦pa muzulmán elöljárója elé vitték az ügyet. Akkoriban Bengália pathan
fennhatóság alá tartozott, a tartomány muzulmán kormányzója pedig Navab Husszain Sah
volt. A kormányzó komolyan vette a br§hma£ák panaszait, és figyelmeztette Nim§i Pa£¨ita
követõit, hogy ne énekeljék hangosan Hari nevét. De az Úr Caitanya arra kérte híveit, hogy ne
engedelmeskedjenek a Kazi utasításának, és a megszokott módon folytatták a sa¯k¦rtanát
(éneklést). Az elöljáró ekkor csendõröket küldött, akik megzavarták a sa¯k¦rtanát és
összetörtek néhány m¥da¯gát (dobot). Amikor Nim§i Pa£¨ita meghallotta, mi történt, tüntetõ
csoportot szervezett. Õ Indiában a polgári engedetlenségi mozgalmak úttörõje. Százezer
emberbõl álló felvonulást szervezett sok ezer m¥da¯gával és karat§lával (cintányérral), amely
dacolva a Kazi rendeletével, végigvonult Navadv¦pa utcáin. Végül a menet a Kazi házához
ért, aki a tömegtõl megrettenve az emeletre menekült. Az összegyûlt, hatalmas tömeg
semmitõl sem riadt volna vissza, ám az Úr türelemre intette õket. Ekkor a Kazi lejött, és azzal
próbálta megbékíteni az Urat, hogy unokaöccsének szólította. Elmondta, hogy N¦l§mbara
Cakravart¦t nagybátyjának tekinti, és így ¼r¦mat¦ ¼ac¦dev¦, Nim§i Pa£¨ita anyja az õ
unokanõvére. Amikor megkérdezte az Urat, vajon hogyan haragudhat nõvérének fia anyai
nagybátyjára, az Úr azt válaszolta, hogy mivel a Kazi anyai nagybátyja, kedvesen kell
fogadnia unokaöccsét az otthonában. Így aztán a kedélyek lecsillapodtak, s a két tanult tudós
között hosszú beszélgetés kezdõdött a Koránról és a hindu ª§strákról. Az Úr felvetette a
tehénölés kérdését, amire a Kazi a Koránra utalva helyesen válaszolt. Amikor rá került a sor, a
Kazi arról kédezte az Urat, hogyan vélekednek a Védák a tehénáldozatról. Az Úr azt felelte,
hogy a Védákban említett áldozat nem tekinthetõ tehénölésnek. Egy ilyen áldozat során az
öreg bikát vagy tehenet azért áldozták fel, hogy friss, fiatal életet kapjon a védikus mantrák
erejétõl. A Kali-yugában azonban tilos az ilyen tehénáldozat, mert nincsenek olyan képzett
br§hma£ák, akik el tudják végezni. Valójában a Kali-yugában minden yajña (áldozat) tilos,
mert azok csupán ostoba emberek hasztalan kísérletei. Ebben a korban kizárólag a sa¯k¦rtana-
yajña javasolt minden gyakorlati célra. Az Úr szavai végül meggyõzték a Kazit, s az Úr
követõje lett. Parancsba adta, hogy senki sem akadályozhatja a sa¯k¦rtana mozgalmat, melyet
az Úr vezetett be, s ezt az utasítást utódai számára is meghagyta. Sírja még mindig látható
Navadv¦pában, és hindu zarándokok keresik fel, hogy leróják neki tiszteletüket.
Leszármazottjai ott élnek, és sohasem ellenezték a sa¯k¦rtanát, még a hindu-muzulmán
felkelés napjaiban sem.
Ez az eset egyértelmûen mutatja, hogy az Úr nem holmi félénk Vai¢£ava volt. A Vai¢£ava
az Úr félelem nélküli bhaktája, és a jó cél érdekében bármit hajlandó megtenni, ami hasznos
lehet. Arjuna is a Úr K¥¢£a Vai¢£ava bhaktája volt, aki hõsiesen harcolt, hogy az Urat
elégedetté tegye. Vajr§¯gaj¦ — Hanum§n — szintén az Úr R§ma híve volt, mégis móresre
tanította R§va£a démon-csapatát. A Vai¢£ava hit célja az, hogy bármi áron, de elégedetté
tegyük az Urat. Egy Vai¢£ava természeténél fogva szelíd, békés élõlény, aki rendelkezik Isten
minden jó tulajdonságával, amikor azonban az Urat vagy az Õ bhaktáját gyalázzák, azt a
tiszteletlenséget sohasem tûri el.
Ezután az Úr még elszántabban kezdte prédikálni és hirdetni a Bh§gavata-dharmát, a
sa¯k¦rtana mozgalmat, és bárki állt a yuga-dharma, a korra vonatkozó kötelességek
terjesztésének útjába, elnyerte méltó büntetését. Két br§hma£a, C§pala és Gop§la, akik
szintén az Úr anyai nagybátyjai voltak, büntetésül leprások lettek, de késõbb, amikor
megbánták bûnüket, az Úr elfogadta õket. Prédikálása során minden nap elküldte követõit,
köztük híveinek két fõ vezetõjét, ¼r¦la Nity§nanda Prabhut és Harid§sa çh§kurát, hogy házról
házra járva terjesszék a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Az Úr sa¯k¦rtana mozgalma egész
Navadv¦pában elterjedt. Központjai ¼r¦v§sa çh§kura és ¼r¦ Advaita Prabhu, két kiemelkedõ,
családos tanítványának házaiban voltak. A br§hma£a közösség e két bölcs vezetõje volt az Úr
Caitanya mozgalmának két leglelkesebb támogatója. Az, hogy az Úr megjelent, legfõképpen
¼r¦ Advaita Prabhunak köszönhetõ. Advaita Prabhu látta, hogy az emberi társadalomra
leginkább az anyagi tevékenység jellemzõ, s az emberek nem végeznek odaadó szolgálatot,
amely az egyetlen, ami megmentheti az emberiséget az anyagi lét háromféle gyötrelmétõl.
Indokolatlan könyörületességébõl, melyet korának emberi társadalmával szemben érzett,
szíve mélyébõl imádkozott az Úr inkarnációjának megjelenéséért. A Gangesz vizét és a szent
tulas¦ fa leveleit felajánlva szakadatlanul imádta az Urat.
A sa¯k¦rtana mozgalom prédikáló tevékenységében mindenki az Úr utasításait követve
végezte a reá kiszabott napi feladatot. Egyszer, amint Nity§nanda Prabhu és ¼r¦la Harid§sa
çh§kura a fõutcán sétáltak, kiabáló tömegre lettek figyelmesek. Amikor az arrajáróktól
megkérdezték, mi történik, megtudták, hogy két testvér, Jag§i és M§dh§i részegségükben
felfordulást okoztak. Azt is hallották, hogy a testvérek tiszteletre méltó br§hma£a családból
származnak, de rossz társaságba keveredtek, s mostanra züllött korhely lett belõlük. Nemcsak
hogy részegesek voltak, de húst ettek, nõket csábítottak el, raboltak, s még ezernyi bûn
száradt a lelkükön. Amikor ¼r¦la Nity§nanda Prabhu mindezt meghallotta, úgy határozott,
hogy ezt a két bûnös lelket fogja legelõször felszabadítani. Ha õk változtatnának bûnös
életükön, az Úr Caitanya neve még dicsõségesebbé válna. E gondolattal Nity§nanda Prabhu és
Harid§sa keresztülvágtak a tömegen, és arra kérték a két testvért, énekeljék az Úr Hari szent
nevét. Ám a részeg testvérek erre dühbe gurultak. Durva szavaikat Nity§nanda Prabhura
záporozták, s messze kergették õket. A bhakták este beszámoltak a prédikálásról az Úrnak,
aki örömmel hallotta, hogy Nity§nanda és Harid§sa megpróbálták felszabadítani ezeket az
ostoba embereket.
Másnap Nity§nanda Prabhu újra a testvérekhez indult, de ahogy a közelükbe ért, az
egyikõjük egy cserépdarabot hajított felé. A dobás homlokon találta, s a seb azonnal vérezni
kezdett. Nity§nanda Prabhu azonban annyira kegyes volt, hogy ahelyett, hogy tiltakozott
volna a kegyetlen tett ellen, így szólt: „Nem baj, hogy megdobtál ezzel a kõvel. Csak arra
kérlek, énekeld az Úr Hari szent nevét!”
A testvérek egyike, Jag§i megdöbbenve látta Nity§nanda Prabhu viselkedését, és azon
nyomban a lábaihoz borult. Arra kérte, bocsásson meg bûnös testvérének. Mikor M§dh§i újra
megpróbálta bántani Nity§nanda Prabhut, Jag§i megállította és könyörögni kezdett neki, hogy
boruljon le õ is Nity§nanda Prabhu lábai elõtt. Eközben Nity§nanda sérülésének híre eljutott
az Úrhoz, aki lángoló haragjában rögtön ott termett. Nyomban segítségül hívta Sudarªana
cakráját (végsõ, kerék formájú fegyverét), hogy megölje a bûnösöket. Nity§nanda Prabhu
azonban emlélkeztette Õt küldetésére: azért jött, hogy felszabadítsa a Kali-yuga
reménytelenül elesett lelkeit, olyanokat, mint Jag§i és M§dh§i. Ebben a korban az emberek
kilencven százaléka olyan, mint õk, elõkelõ származásuk és világi tekintélyük ellenére is. A
kinyilatkoztatott írások véleménye szerint ebben a korban a világ teljes népessége ª¡dra lesz,
vagy még annál is alacsonyabb rendû. Meg kell jegyeznünk, hogy ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu
sohasem ismerte el a születés szerinti merev kasztrendszert, hanem szigorúan követte a
ª§strák véleményét az ember svar¡páját, azaz valódi azonosságát illetõen.
Amikor az Úr segítségül hívta Sudarªana cakráját, ¼r¦la Nity§nanda Prabhu arra kérte,
hogy bocsásson meg a két testvérnek, akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy
bocsásson meg nekik szörnyû viselkedésükért. Nity§nanda Prabhu arra is megkérte az Urat,
hogy fogadja el ezeket a bûnbánó lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek,
hogy ezek után teljesen megválnak minden bûnös tettüktõl és züllött szokásuktól. A két
testvér beleegyezett, és megígérték, hogy véget vetnek bûnös szokásaiknak. A kegyes Úr
elfogadta õket, és soha többé nem emlegette a múltjukat.
Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban senki sem mondhatja
bûntelennek magát — ilyet állítani lehetetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek
megbocsát azzal az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap egy hiteles
lelki tanítómestertõl, nem követ el bûnt többé.
Számos tanulságot szûrhetünk le a két testvér esetébõl. Ebben a Kali-yugában
gyakorlatilag mindenki olyan, akár Jag§i és M§dh§i. Ha meg akarnak szabadulni a bûneik
visszahatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mah§prabhunál, és a lelki avatás
után tartózkodniuk kell attól, amit a ª§strák tiltanak. A tiltásokról az Úr ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦t
tanítva beszélt.
Családos élete során az Úr nem vitt véghez annyi csodálatos tettet, mint amennyit
általában elvárnak egy ilyen személyiségtõl, ám egyszer mégis csodát tett. ¼r¦niv§sa çh§kura
házában történt, miközben nagy lendülettel folyt a sa¯k¦rtana. Megkérdezte a bhaktákat, mit
akarnak enni. Amikor azt felelték, hogy mangót szeretnének, kért egy mangó magot, noha
abban az évszakban nem termett mangó. A magot elültette ¼r¦niv§sa kertjében, a mag pedig
azon nyomban nõni kezdett, s pillanatok alatt egy teljesen kifejlett mangófa lett belõle, telis-
tele érett gyümölccsel, többel, mint amennyit a bhakták meg tudtak enni. A fa ¼r¦niv§sa
kertjében maradt, és attól kezdve a bhakták annyi gyümölcsöt szedhettek róla, amennyit csak
akartak.
Az Úr rendkívül nagyra becsülte Vrajabh¡mi (V¥nd§vana) leányainak K¥¢£a iránt érzett
szeretetét. Vegyítetlen szolgálatuk elismeréseként egyszer a gop¦k (tehénpásztor lányok) szent
neveit énekelte az Úr nevei helyett. Diákjai közül néhányan, akik egyben tanítványai is
voltak, éppen ekkor látogatták meg, s nagyon meglepõdtek. Ostoba módon megkérdezték az
Urat, miért énekli a gop¦k neveit, s azt javasolták Neki, hogy inkább K¥¢£a neveit énekelje.
Ezzel az oktalan diákok megzavarták az Urat eksztázisában, az Úr pedig megszidta és
elkergette õket. Diákjai Hozzá hasonló korúak voltak, és így helytelenül azt gondolták, hogy
egyenrangúak Vele. Összeültek és elhatározták, hogy megtámadják az Urat, ha még egyszer
ilyet merészel velük tenni. Az esemény után az emberek között rosszindulatú híresztelések
kaptak szárnyra az Úrról.
Amikor az Úr ezt megtudta, figyelni kezdte, miféle emberek élnek a társadalomban. Úgy
látta, leginkább a diákok, a tudósok, a gyümölcsözõ munkát végzõk, a yog¦k, az abhakták és a
különféle ateisták szállnak szembe az Úr odaadó szolgálatával. „Az a køldetésem, hogy
felszabadítsak minden elesett lelket ebben a korban — gondolta —, de ha sértéseket követnek
el Ellenem, mert azt gondolják, hogy közönséges ember vagyok, az nem válik hasznukra. Ha
el akarják kezdeni a lelki megvalósításnak szentelt életüket, akkor valamilyen módon meg
kell hódolniuk Elõttem.” Ezért aztán úgy döntött, hogy elfogadja a lemondott életrendet (a
sanny§sát), mert tudta, hogy az emberek szívesen ajánlják hódolatukat egy sanny§s¦nak.
Ötszáz évvel ezelõtt a társadalom még nem süllyedt olyan mélyre, mint manapság.
Akkoriban az emberek tisztelték a sanny§s¦kat, azok pedig szigorúan követték az élet
lemondott rendjének szabályait. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu nem tartotta helyesnek a lemondott
életrend elfogadását ebben a Kali-korban, mert tudta, hogy csupán nagyon kevés sanny§s¦
képes betartani a sanny§sa szabályait. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu úgy döntött, elfogadja a
rendet, és példamutató sanny§s¦vá válik, hogy az emberek tisztelhessék Õt. Mindenkinek
kötelessége tiszteletét ajánlania egy sanny§s¦nak, mert õt tekintik minden var£a és §ªrama
mesterének.
Miközben a sanny§sa rend elfogadásán gondolkozott, Keªava Bh§rat¦, a M§y§v§d¦ iskola
egyik sanny§s¦ja, aki a bengáliai Katwában élt, Navadv¦pába látogatott. Az Úr meghívta õt
ebédre, s arra kérte, avassa a sanny§sa életrendbe. Mindez csak formaság volt. A sanny§sa
rendet egy másik sanny§s¦tól kell elfogadni. Az Úr minden tekintetben független volt, ám
hogy megtartsa a ª§strák elõírta formalitásokat, mégis elfogadta a sanny§sa rendet Keªava
Bh§rat¦tól, noha az nem tartozott a Vai¢£ava-samprad§yához (iskolához).
Miután kikérte Keªava Bh§rat¦ véleményét, az Úr Navadv¦pából Katwába ment, hogy ott
hivatalosan elfogadja a sanny§s¦ életrendet. ¼r¦la Nity§nanda Prabhu, Candraªekhara Ýc§rya
és Mukunda Datta is Vele tartottak, s õk hárman segédkeztek Neki a szertartás
lebonyolításában. Arról, hogyan fogadta el az Úr a sanny§sa rendet, ¼r¦la V¥nd§vana d§sa
çh§kura Caitanya-bh§gavatája ír alapos részletességgel.
Így lépett a lemondott rendbe az Úr, huszonnegyedik életévének végén, M§gha hónapban.
Ezután lett a Bh§gavata-dharma képzett prédikálója. Ezt tette akkor is, amikor családjával élt,
ám amikor úgy érezte, prédikálását számos dolog akadályozza, az elesett lelkek érdekében
még otthonának kényelmét is feláldozta. Akkoriban a legfõbb segítsége ¼r¦la Advaita Prabhu
és ¼r¦la ¼r¦v§sa çh§kura volt, de a sanny§sa rend elfogadása után ¼r¦la Nity§nanda Prabhu,
valamint a hat Gosv§m¦ (R¡pa Gosv§m¦, San§tana Gosv§m¦, J¦va Gosv§m¦, Gop§la Bha±±a
Gosv§m¦, Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ és Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦) lettek legmeghittebb
társai. Nity§nanda Prabhut Bengálba küldte prédikálni, a hat Gosv§m¦t pedig arra hatalmazta
fel, hogy ¼r¦la R¡pa és San§tana vezetésével V¥nd§vanába menjenek, és építsék újjá azokat a
helyeket, amelyek most már zarándokhelyek. Így tárult fel az Úr akaratából V¥nd§vana
jelenlegi városa, s így derült fény Vrajabh¡m¦ jelentõségére.
Az Úr a sanny§sa rend elfogadása után azonnal V¥nd§vanába indult. Három napig
megállás nélkül utazott R§¨ha-deªán át (az a terület, amelyet a Gangesz elkerül). A gondolat,
hogy V¥nd§vanához közeledik, teljes eksztázissal töltötte el. ¼r¦la Nity§nanda Prabhu azonban
eltérítette útjáról, és Advaita Prabhu házába vitte, ¼§ntipurába. Néhány napot itt töltöttek. ¼r¦
Advaita Prabhu jól tudta, hogy az Úr örökre elhagyta szeretteit és otthonát, ezért embereit
Navadv¦pába küldte ¼ac¦ mamáért, hogy utoljára találkozhasson a fiával. Néhány
rosszindulatú ember állítása szerint az Úr Caitanya a sanny§sa elfogadása után feleségével is
találkozott, és neki adta a fapapucsát, hogy felesége imádhassa azt, de a hiteles források
ilyenrõl nem tesznek említést. Anyja Advaita Prabhu házában találkozott Vele, s amikor fiát a
sanny§s¦k öltözékében megpillantotta, elöntötte a fájdalom. Csupán azt az engedményt kérte
Tõle, hogy maradjon legalább Pur¦ban, hogy könnyen kaphasson Róla hírt. Az Úr megígérte,
hogy eleget tesz szeretett anyja utolsó kérésének. Aztán útnak indult Pur¦ba, elhagyva
Navadv¦pa lakóit, akiket távozása miatt a bánat óceánja öntött el.
A Pur¦ba vezetõ úton sok nevezetes helyet látogatott meg. Volt Gop¦n§thaj¦ templomában,
aki sûrített tejet lopott bhaktájának, ¼r¦la M§dhavendra Pur¦nak. Azóta Gop¦n§thaj¦ m¡rtija
K¢¦ra-cor§-gop¦n§thaként híres. Az Úr nagy örömmel hallgatta a történetet. A tolvajlás
hajlama még az Abszolút Tudatban is jelen van, de mivel az Abszolút mutatja ki, elveszti
negatív természetét, s még az Úr Caitanya is imádja, azt az abszolút nézõpontot figyelembe
véve, hogy az Úr és az Õ tolvajló hajlama egy és ugyanaz. Gop¦n§thaj¦ izgalmas történetét
K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ írja le a Caitanya-carit§m¥tában.
Miután meglátogatta Remu£§ K¢¦ra-cor§-gop¦n§tha templomát Balasorénál, Orissában, az
Úr továbbindult Pur¦ felé. Az úton betért S§k¢¦-gop§la templomába, aki egyszer szemtanúként
jelent meg két br§hma£a bhakta családi vitájában. Az Úr boldogan hallgatta ¼§k¢¦-gop§la
történetét, mert meg akarta mutatni az istentagadóknak, hogy a templomok imádott m¡rtijai,
akiket a nagy §c§ryák elfogadtak, nem bálványok, mint ahogy azt a szegényes tudással
rendelkezõ emberek állítják. A templomi m¡rti az Istenség Személyiségének arc§-
inkarnációja, így minden tekintetben azonos az Úrral, s a bhakta Iránta érzett szeretetét annak
arányában viszonozza. S§k¢¦-gop§la történetében az Úr, amikor két bhaktája családja között
félreértés támadt, a viszály elsimítása érdekében, s hogy különleges kegyében részesítse
szolgáit, V¥nd§vanából Vidy§nagarába, egy orissai faluba ment arc§ inkarnációjának
formájában. Onnan a m¡rtit Cuttackba vitték, és S§k¢¦-gop§la templomát még ma is
zarándokok ezrei látogatják a Jagann§tha Puriba vezetõ úton. Az Úr ott töltötte az éjszakát,
aztán tovább indult Pur¦ felé. Útközben Nity§nanda Prabhu kettétörte az Úr sanny§s¦ botját.
Az Úr úgy tett, mintha megharagudott volna Rá emiatt, s társait Maga mögött hagyva egyedül
ment Pur¦ba.
Amikor Pur¦ba érve belépett Jagann§tha templomába, transzcendentális eksztázis öntötte
el, és ájultan a templom földjére rogyott. Az õrök nem értették meg az Úr transzcendentális
megnyilvánulását, ám volt ott egy kiváló, mûvelt pa£¨ita, S§rvabhauma Bha±±§c§rya, aki
látta, hogy nem mindennapi esemény, hogy az Úr eszméletét vesztette Jagann§tha
templomába lépve. S§rvabhauma Bha±±§c§ryát, aki Orissa királyának, Prat§parudra
Mah§r§jának volt meghatalmazott udvari pa£¨itája, megragadta az Úr ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu fiatalos sugárzása. Tudta, hogy ez a transzcendentális önkívület csak nagyon
ritkán és csak a legfejlettebb bhaktákban nyilvánul meg, akik már transzcendentális síkon
vannak, teljesen megfeledkezve az anyagi létrõl. Csak egy felszabadult lélek nyilváníthat ki
ilyen transzcendentális tettet, s a mûvelt Bha±±§c§rya megértette ezt a transzcendentális írások
alapján, amelyben rendkívül jártas volt. Ezért megkérte a templom õreit, hogy ne zavarják
meg az ismeretlen sanny§s¦t. Megkérte õket, hogy vigyék az Urat az otthonába, hogy
megvizsgálhassa Õt öntudatlan állapotában. Az Urat ekkor S§rvabhauma Bha±±§c§rya házába
vitték, aki meglehetõsen nagy befolyással rendelkezett, hiszen sabh§-pa£¨ita volt, a
szanszkrit irodalom birodalmi dékánja. A tanult pa£¨ita alaposan szemügyre akarta venni az
Úr Caitanya transzcendentális viselkedését, mert tudta, hogy vannak olyan gátlástalan
bhakták, akik gyakran utánozzák ennek külsõ jeleit, hogy elkápráztassák, majd kihasználják
az ártatlan embereket. Egy olyan bölcs tudós, mint amilyen a Bha±±§c§rya is volt, azonnal
felismeri a képmutatókat, és amint rájuk ismer, elutasítja õket.
A Bha±±§c§rya a ª§strák alapján megvizsgálta az Úr Caitanya Mah§prabhun
megmutatkozó összes jelet. Tudósként tette ezt, nem pedig ostoba szentimentalizmusból.
Megfigyelte a gyomor mozgását, a szívverést, az orr légzését. Kitapintotta az Úr pulzusát is,
és látta, hogy testmûködése teljesen leállt. Amikor puha pamutszálat tett az orra elé, látta,
hogy gyengén lélegzik, mert a pamut apró szálai alig mozdultak. Felismerte tehát, hogy az Úr
öntudatlan transza valódi, s az elõírások szerint kezdett el viselkedni Vele. Az Úr Caitanya
Mah§prabhuval azonban csak különleges módon lehetett bánni. Õ csakis akkor adott életjelt,
ha bhaktái az Úr szent nevét énekelték. S§rvabhauma Bha±±§c§rya nem ismerte ezt a
különleges kezelési módot, mert még mindig nem ismerte fel az Urat. Amikor a Bha±±§c§rya
elõször látta Õt a templomban, azt gondolta, hogy csupán a számtalan zarándok egyike.
Idõközben az Úr társai, akik nem sokkal Utána értek a templomba, hallottak
transzcendentális megnyilvánulásáról, és arról, hogy a Bha±±§c§rya elvitte Õt. A templomban
a zarándokok még mindig az esetrõl sugdolóztak. Ám egyikõjük véletlenül találkozott
Gop¦n§tha Ýc§ryával, aki Gad§dhara Pa£¨ita ismerõse volt, és tõle megtudták, hogy az Úr
eszméletét vesztve fekszik S§rvabhauma Bha±±§c§rya házában, aki történetesen épp
Gop¦n§tha Ýc§rya sógora volt. Gad§dhara Pa£¨ita mindannyiukat bemutatta Gop¦n§tha
Ýc§ryának, aki elvitte õket a Bha±±§c§rya házába, ahol az Úr feküdt öntudatlanul, lelki
transzban. Ekkor hangosan énekelni kezdték az Úr Hari szent nevét, ahogyan szokták, s az Úr
Magához tért. Bha±±§c§rya üdvözölte a társaság minden tagját, beleértve az Úr Nity§nanda
Prabhut is, és kérte, hogy legyenek tiszteletre méltó vendégei. Miközben az Úr és társai
elindultak, hogy fürdõt vegyenek a tengerben, a Bha±±§c§rya hajlékról és ételrõl gondoskodott
számukra K§ªi Miªra házában. Sógora, Gop¦n§tha Ýc§rya is segített. Barátságosan
beszélgetni kezdtek az Úr isteni tulajdonságairól. Gop¦n§tha Ýc§rya, aki ismerte az Urat már
korábbról, megpróbálta bizonyítani, hogy az Úr nem más, mint az Istenség Személyisége,
ezzel szemben Bha±±§c§rya bizonygatta, hogy csupán egy nagyszerû bhakta. Vitájukban
mindketten a hiteles ª§strákat vették alapul, nem pedig a szentimentális közvéleményt. Isten
inkarnációit a hiteles ª§strák határozzák meg, nem pedig ostoba fanatikusok szavazatai. Mivel
az Úr Caitanya valóban Isten inkarnációja volt, az ostoba fanatikusok számtalan Isten-
inkarnációt kiáltottak ki ebben a korban anélkül, hogy a hiteles szentírásokra támaszkodtak
volna. De S§rvabhauma Bha±±§c§rya és Gop¦n§tha Ýc§rya nem törõdött az oktalan
szentimentalizmussal, hanem mindketten a hiteles ª§strák alapján próbálták meg megerõsíteni
vagy elutasítani, hogy Õ Isten.
Késõbb kiderült, hogy a Bha±±§c§rya szintén Navadv¦pa környékérõl származik, és
megtudták tõle, hogy Nil§mbara Cakravart¦, az Úr Caitanya anyai nagybátyja S§rvabhauma
Bha±±§c§rya apjának osztálytársa volt. Így aztán a fiatal sanny§s¦, az Úr Caitanya szülõi
érzelmeket váltott ki Bha±±§c§ryából. Bha±±§c§rya számtalan sanny§s¦ tanítója volt a
¼a¯kar§c§rya-samprad§yában, és õ maga is ehhez a felekezethez tartozott. Így aztán azt
szerette volna, ha az Úr Caitanya mint fiatal sanny§s¦ szintén tõle tanulja a Ved§ntát.
A ¼a¯kara felekezet követõit általában ved§ntistákként ismerik. Ez azonban nem jelenti
azt, hogy a Ved§ntát kizárólag a ¼a¯kara-samprad§ya tanulmányozza. Minden hiteles
samprad§ya tanulmányozza a Ved§ntát, ám mindegyiknek megvan rá a saját magyarázata. A
¼a¯kara-samprad§ya tagjai azonban általában nem tudják azt, amit a ved§ntista Vai¢£avák.
Ezért a Bhaktivedanta címet elõször az írónak a Vai¢£avák ajánlották fel.
Az Úr beleegyezett, hogy a Bha±±§c§rya tanítását hallgassa a Ved§ntáról, ezért leültek az
Úr Jagann§tha templomában. A Bha±±§c§rya hét napig egyfolytában beszélt, az Úr pedig nagy
figyelemmel hallgatta, s egyszer sem szakította félbe. Hallgatása kétséget ébresztett
Bha±±§c§rya szívében, és megkérdezte Tõle: hogy lehet az, hogy nem kérdez semmit, és nem
fûz hozzá semmit Ved§nta-magyarázataihoz?
Az Úr úgy viselkedett a Bha±±§c§rya elõtt, mintha tudatlan diák lenne, és úgy tett, mintha
a Ved§ntát hallgatná, mert a Bha±±§c§rya úgy érezte, egy sanny§s¦nak ez a kötelessége. Ám az
Úr nem értett egyet azzal, amit elmondott. Ezzel arra mutatott rá, hogy azok az állítólagos
ved§ntisták a ¼a¯kara-samprad§yában vagy bármilyen más samprad§yában, akik nem követik
¼r¦la Vy§sadeva utasításait, csupán gépiesen olvassák a Ved§ntát, s nem ismerik teljes
egészében ezt a nagy tudományt. A Ved§nta-s¡trát maga az író magyarázza meg a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban. Aki nem ismeri a Bh§gavatamot, az aligha lesz képes megérteni a Ved§nta
üzenetét.
A Bha±±§c§rya, aki rendkívül tanult ember volt, megértette az Úr megjegyzéseit a
népszerû ved§ntistákkal kapcsolatban. Megkérdezte hát Tõle, miért nem tett fel egyetlen
kérdést sem, ha valamit nem értett. Rájött, mi volt az Úr szándéka azzal, hogy napokig néma
csöndben hallgatta õt, mialatt tanította: egyértelmû volt, hogy az Úrnak valami más jár a
fejében. A Bha±±§c§rya így arra kérte, tárja fel elõtte elméjét.
— Kedves uram! — válaszolta az Úr. — Megértem a s¡trák, például a janm§dy asya
yata¤, a ª§stra-yonitv§t és az ath§to brahma-jijñ§s§ jelentését a Ved§nta-s¡trában, de amikor
te saját elgondolásod szerint magyarázod õket, érthetetlenné válnak Számomra. A s¡trák
célját maguk a s¡trák elmagyarázzák, de a te értelmezésed más jelentést ad nekik. Nem a
s¡trák eredeti értelmét tartod szem elõtt, hanem saját, közvetett felfogásodat tolmácsolod.
Az Úr ezzel azokat a ved§ntistákat támadta, akik a Ved§nta-s¡trát divatosan, korlátolt
gondolkodásmódjuk szerint, saját céljaik érdekében magyarázzák. Az Úr elítélte a hiteles
írások, például a Ved§nta-s¡tra közvetett értelmezését.
— ¼r¦la Vy§sadeva a Ved§nta-s¡trában összegezte az Upani¢adok mantráinak eredeti
jelentését — folytatta az Úr. — Te azonban sajnos nem az eredeti értelmezést veszed
figyelembe. Közvetve máshogy értelmezed õket.
— A Védák hitelessége vitathatatlan, s nem férhet hozzá kétség. S bármit mondanak a
Védák, azt teljes mértékben el kell fogadnunk, másképp szembeszállunk hitelességükkel.
— A kagylókürt és a tehéntrágya két élõlénynek a csontja és az ürüléke. Ám mivel a
Védák tisztának nyilvánítják õket, az emberek tisztának fogadják el, mert a Védák irányítását
követik.
Az ember nem helyezheti tökéletlen értelmét a Védák tekintélye fölé. A Védák
utasításainak úgy kell engedelmeskednünk, ahogy vannak, mindenféle anyagi érvelés nélkül.
A védikus parancsok állítólagos követõi saját magyarázataikat fûzik az eredeti tanításokhoz,
és ezzel a védikus vallás különféle csoportjait és szektáit hozzák létre. Az Úr Buddha nyíltan
elutasította a Védákat mint hiteles forrást, és megalapította saját vallását. A Védákat
szigorúan követõk kizárólag emiatt nem fogadják el a buddhista vallást. Ám azok, akik
csupán nevükben követõik a Védáknak, még a buddhistáknál is ártalmasabbak. A
buddhistáknak van bátorságuk nyíltan megtagadni a Védákat, míg az állítólagos Véda-
követõknek ehhez nincs merszük, holott valójában a Védák egyetlen utasításának sem
engedelmeskednek. Az Úr Caitanya elítélte ezt a fajta viselkedést.
Szemléletes példa ehhez kapcsolódóan a kagylókürt és a tehéntrágya példája, melyet az
Úr említett meg. Ha valaki azzal érvel, hogy ha a tehéntrágya tiszta, akkor egy bölcs
br§hma£a ürüléke még tisztább, állítását nem fogják elfogadni. A tehéntrágyát tisztának
fogadjuk el, míg az elõkelõ br§hma£a ürülékét messze kerülni kell. Az Úr folytatta:
— A védikus parancsolatok önmagukban hitelesek, s ha bármely halandó megváltoztatja
ezek értelmét, az a Védák tekintélyét tagadja meg. Ostobaság bárkinek azt gondolnia magáról,
hogy intelligensebb ¼r¦la Vy§sadevánál. Õ már elmondta véleményét s¡tráiban, így nincs
szükség kevésbé fontos személyek segítségére. Mûve, a Ved§nta-s¡tra oly sugárzó, mint a
déli nap, s ha valaki megkísérli saját magyarázataival ellátni e ragyogó alkotást, az olyan,
mintha saját képzeletének felhõjével próbálná a napot eltakarni.
— A Védák és a Pur§£ák céljukat tekintve nem különböznek egymástól: meghatározzák a
minden másnál hatalmasabb Abszolút Igazságot. Az Abszolút Igazságot végsõképpen az
abszolút irányító hatalommal rendelkezõ Istenség Abszolút Személyiségeként lehet
felismerni. Az Istenség Abszolút Személyiségének tehát gazdagságban, erõben, dicsõségben,
szépségben, tudásban és lemondásban tökéletes mértékben teljesnek kell lennie. Ennek
ellenére az Istenség Transzcendentális Személyiségét megdöbbentõ módon személytelennek
vélik.
— Az Abszolút Igazság személytelen leírása a Védákban arra szolgál, hogy
megsemmisítse az abszolút egész anyagi felfogását. Az Úr személyes vonásai merõben
különböznek az anyagi tulajdonságoktól. Az élõlények mind egyéni személyek, akik
mindannyian szerves részei a legfelsõbb egésznek. Hogyha a szerves részek egyének, akkor a
forrás, ahonnan származnak, sem lehet személytelen. Õ a Legfelsõbb Személy minden relatív
személy közül.
 — A Védák tudatják velünk, hogy Belõle [Brahmanból] ered és Benne nyugszik minden,
a megsemmisülés után pedig minden egyedül Benne oldódik fel. Ezért Õ minden ok végsõ
tárgy-, ok- és helyhatározó oka, s ezeket az okokat nem lehet egy személytelen tárgynak
tulajdonítani.
— A Védák azt is elmondják, hogy Õ egyedül vált sokká, és amikor úgy kívánja, rápillant
az anyagi természetre. Mielõtt az Úr rápillantott volna az anyagi természetre, az anyagi
kozmikus teremtés nem létezett, ebbõl következik, hogy az Õ pillantása nem anyagi. Az
anyagi elme és az érzékek még meg sem születtek, amikor az Úr rápillantott az anyagi
természetre. A Védák minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az Úrnak transzcendentális
szeme és elméje van, s nem anyagi. Személytelen volta tehát anyagi létének, nem pedig
transzcendentális személyiségének a tagadása.
— Brahman végsõ soron az Istenség Személyiségére utal. A személytelen Brahman-
megvalósítás csupán az anyagi teremtés negatív felfogása. Param§tm§ nem más, mint
Brahman helyhez kötött aspektusa a különféle anyagi testekben. Végsõ soron a Legfelsõbb
Brahman megvalósítása az Istenség Személyiségének felismerésével egyenlõ, a
kinyilatkoztatott írások tanúbizonysága szerint. Õ a vi¢£u-tattvák eredeti forrása.
— A Pur§£ák szintén a Védák kiegészítései. A védikus mantrák túlságosan bonyolultak
egy közönséges ember számára. A nõk, a ª¡drák és az úgynevezett magasabb kasztok kétszer
született tagjai képtelenek behatolni a Védák rejtelmeibe. A Mah§bh§rata és a Pur§£ák célja
az, hogy könnyen érthetõvé tegyék a Védák igazságait. Brahm§, amikor a gyermek ¼r¦
K¥¢£ának ajánlotta fel imáit, elmondta, hogy a ¼r¦ Nanda Mah§r§ja és Yaªod§may¦ vezetése
alatt élõ vrajabh¡miak határtalanul szerencsések, mert az örökkévaló Abszolút Igazság
bensõséges rokonuk lett.
— A védikus mantra azt tartja, hogy az Abszolút Igazságnak nincsen sem keze, sem lába,
mégis gyorsabb mindennél, és elfogad mindent, amit odaadással ajánlanak fel Neki. Az utóbbi
állítások határozottan személyes vonására utalnak, noha az Õ kezét és lábát vagy más
érzékszervét sohasem szabad anyaginak tekinteni.
— Brahman tehát sohasem személytelen, ám ha ezeket a mantrákat nem közvetlenül
értelmezzük, azt gondolhatjuk — helytelenül —, hogy az Abszolút Igazság személytelen. Az
Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége minden fenséggel teljes, ezért a teljes lét, tudás és
gyönyör transzcendentális formájával rendelkezik. Hogyan állíthatja tehát bárki, hogy az
Abszolút Igazság személytelen?
— Brahman, mivel minden fenséggel teljes, sokféle energiával rendelkezik. A hiteles
forrás, a Vi¢£u Pur§£a (6.7.60) ezeket az energiákat három osztályba sorolja, s azt mondja,
hogy az Úr Vi¢£unak három elsõdleges transzcendentális energiája van. Lelki energiáját és az
élõlények energiáját a felsõbbrendû energia kategóriájába soroljuk, míg az anyagi energia
alacsonyabb rendû, s a tudatlanságból származik.
— Az élõlények energiáját szakkifejezéssel k¢etrajña energiának hívják. Ez a k¢etrajña-
ªakti, bár minõségét tekintve egyenlõ az Úrral, a tudatlanság miatt az anyagi energia hatása
alá kerül, és így számtalanféle anyagi gyötrelemtõl szenved. Más szóval az élõlények a
határenergiához tartoznak, a felsõbbrendû (lelki) és az alsóbbrendû (anyagi) energia között.
Annak arányában, hogy melyik energiával áll leginkább kapcsolatban, az élõlény a lét
alacsonyabb, illetve magasabb szintjén áll.
— Az Úr — ahogyan már említettem — fölötte áll az alsóbbrendû és a határenergiának.
Lelki energiája három fázisban nyilvánul meg: mint örök lét, örök boldogság és örök tudás.
Ami az örök létet illeti, azt a sandhin¦ energia irányítja, a gyönyört és a tudást pedig a
hl§dhin¦ illetve a sa°vit energia. Mint legfelsõbb energiaforrás, az Úr a lelki, a határ- és az
anyagi energiák legfõbb irányítója. Ezek az energiák örök odaadó szolgálatban állnak
kapcsolatban az Úrral.
— Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így merít boldogságot örök, transzcendentális
formájában. Nem megdöbbentõ-e, ha valaki azt meri állítani, hogy a Legfelsõbb Úr nem
energiaforrás? Õ az ura minden energiának, az élõlények pedig az egyik energia szerves
részei. Az élõlények és az Úr között tehát nagy különbség van. Hogyan mondhatja hát valaki,
hogy az Úr és az élõlények nem különböznek egymástól? A Bhagavad-g¦t§ szintén arról ír,
hogy az élõlények az Úr felsõbbrendû energiájához tartoznak. Az energia és az energiaforrás
közötti szoros összefüggés elve szerint mindkettõ azonos, ezért mint energia és energiaforrás,
az Úr és az élõlény sem különböznek egymástól.
— Föld, víz, tûz, levegõ, éter, elme, értelem és ego — mindezek az Úr alacsonyabb rendû
energiái, ám az élõlény mint felsõbbrendû energia, különbözik mindegyiktõl. Ez a Bhagavad-
g¦t§ véleménye (7.4).
— Az Úr transzcendentális formája teljes transzcendentális gyönyörben, örökké létezik.
Hogyan lehetne a jóság anyagi kötõerejének terméke? Ezek után bárki, aki nem hisz az Úr
formájában, minden bizonnyal egy hitetlen démon, és ezért kerülendõ, nemkívánatos személy,
persona non grata, aki méltó a büntetésre, mellyel a poklok királya sújtja.
— A buddhistákat ateistáknak nevezik, mert nem tisztelik a Védákat. De azok, akik
megtagadják a Védák végsõ határozatát, miközben úgy tesznek, mintha követnék azokat,
valójában veszélyesebbek a buddhistáknál, ahogy azt már említettük.
— ¼r¦ Vy§sadeva nagyon kegyesen lejegyezte a védikus tudást Ved§nta-s¡trájában. Ám
ha valaki a M§y§v§d¦-iskola magyarázatát hallja (amit a ¼ankara-samprad§ya képvisel), az
minden bizonnyal félre fogja õt vezetni a lelki megvalósítás útján.
— A Ved§nta-s¡tra a kiáradások elméletével kezdõdik. Minden kozmikus
megnyilvánulás az Istenség Abszolút Személyiségébõl ered, az Õ különféle felfoghatatlan
energiái révén. Ezt az elméletet nagyon jól illusztrálja az érintõkõ példája. Az érintõkõ
határtalan mennyiségû vasat képes arannyá változtatni, noha õ maga változatlan marad.
Hasonló módon tudja felfoghatatlan energiái által a Legfelsõbb Úr létrehozni az összes
megnyilvánult világot, miközben Õ Maga teljes és változatlan marad. Õ p¡r£a (teljes), és bár
korlátlan számú p¡r£a árad ki belõle, mégis p¡r£a marad.
— A M§y§v§da-iskola arra alapozza illúzió-elméletét, hogy a kiáradások az Abszolút
Igazság átalakulását eredményezik. Ha ez így lenne, akkor Vy§sadeva tévedne. Hogy ezt
elkerüljék, ügyesen kitalálták az illúzió-teóriát. A világ, vagyis a kozmikus teremtés azonban
nem valótlan, mint ahogy ezt a M§y§v§da-iskola tartja, csupán léte nem állandó. Egy
ideiglenesen létezõ dolgot nem nevezhetünk egyszerûen valótlannak. Ám az a felfogás, mely
szerint az anyagi test az önvaló, minden bizonnyal hibás.
— A pra£ava [o°] vagy az o°k§ra a Védák eredeti himnusza, s ez a transzcendentális
hang azonos az Úr formájával. Minden védikus himnusz erre a pra£ava o°k§rára épül. A tat
tvam asi csupán mellékes kifejezés a Védikus Írásokban, ezért ez nem lehet a Védák eredeti
himnusza. ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya nagyobb hangsúlyt fektetett a kevésbé jelentõs tat tvam asi
szavakra, mint az eredeti o°k§rára.
Így beszélt az Úr a Ved§nta-s¡tráról, s így vetette el a M§y§v§da-iskola minden
tanítását.* Bha±±§c§rya a logikai és nyelvi bûvészkedéssel próbálta megvédeni magát és
M§y§v§da-iskoláját, de az Úr hatásos érveivel legyõzte õt. Megerõsítette, hogy mindannyian
örökkévaló kapcsolatban állunk az Istenség Személyiségével, és viszonzásképpen örök
feladatunk az odaadó szolgálat. Kapcsolatunk eredménye a prem§, az Isten iránti szeretet
kifejlõdése. Amikor az ember eljut idáig, a többi élõlényt is szeretni fogja, hiszen az Úr
minden élõlény teljes egésze.
Lábjegyzet:
*Ezeket a filozófiai problémákat a „¼r¦ Caitanya tanítása” cím÷ könyvønkben részletesebben
is elmagyarázzuk. A ¼r¦mad-Bh§gavatam mindegyikre világos választ ad.
Az Úr kijelentette, hogy minden, amit a Védák e három témán — vagyis az Istennel való
örök kapcsolaton, a kölcsönös viszonyon és az Iránta érzett szeretet elérésén — kívül
tanítanak, csupán fölösleges kitaláció.
Az Úr hozzátette továbbá, hogy a ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya által hirdetett M§y§v§d¦ filozófia
a Védák hamis magyarázata, ám az Istenség Legfelsõbb Személyiségének utasítására
¼a¯kar§c§ryának ezt kellett tanítania. A Padma Pur§£a elmondja, hogy az Istenség
Személyisége arra utasította az Úr ¼ivát, hogy térítse el az emberi fajt Tõle (Istentõl). El
kellett rejtenie az emberek szeme elõl az Istenség Személyiségét, hogy a népesség
szaporítására bátorítsa õket. Az Úr ¼iva így szólt Dev¦hez: „A Kali-yugában br§hma£aként
fogom prédikálni a M§y§v§da filozófiát, ami nem más, mint burkolt buddhizmus.”
Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu szavainak hallatán a Bha±±§c§ryát csodálat és tisztelet
töltötte el, s némán figyelte tovább az Úr szavait. Az Úr ekkor azzal bátorította, hogy semmi
oka a csodálkozásra. „Én azt mondom, hogy az emberi élet legfõbb célja az Istenség
Személyiségének odaadó szolgálata.” Aztán a Bh§gavatam egyik ªlokáját idézte, és
megerõsítette, hogy még a felszabadult lelkek is, akik a lélekben és a lelki megvalósításban
mélyednek el, az Úr Hari odaadó szolgálatába kezdenek, mert az Istenség Személyisége olyan
transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik, amely még a felszabadult lelkek szívének is
vonzó.
A Bha±±§c§rya a Bh§gavatam „§tm§r§ma” ªlokájának magyarázatát szerette volna hallani
(Bh§g. 1.7.10). Az Úr azonban arra kérte a Bha±±§c§ryát, elõször õ fûzzön hozzá
magyarázatot. A Bha±±§c§rya tudományos magyarázata fõként a logikára épült. Korának
legismertebb logika-tudósához méltón kilenc különbözõ értelmezést mutatott be.
Az Úr végighallgatta, majd megköszönte neki, hogy ilyen tudományos módon ismertette a
ªlokát. Ezután a Bha±±§c§rya kérésére az Úr hatvannégy különbözõ magyarázatot fûzött a
ªlokához, anélkül, hogy érintette volna az õ kilenc magyarázatát.
A Bha±±§c§rya a magyarázatok hallatán, amelyeket az Úr az §tm§r§ma ªlokához fûzött,
megbizonyosodott arról, hogy ilyen tudományos ismertetés nem származhat egyszerû földi
halandótól.* Korábban ¼r¦ Gopin§tha Ýc§rya is próbálta meggyõzni õt arról, hogy az Úr
Maga Isten, ám akkor még nem tudta elfogadni. De miután elképedve látta, hogyan mutatta be
az Úr a Ved§nta-s¡trát és hogyan magyarázta el az §tm§r§ma verset, rájött, hogy nagy sértést
követett el az Úr lótuszlábai ellen, amikor nem ismerte fel, hogy Õ Maga K¥¢£a. Most
meghódolt Neki, s megbánta, hogy a múltban nem bánt Vele illendõen. Az Úr kegyes volt,
elfogadta Bha±±§c§ryát, s indokolatlan kegyébõl megjelent elõtte elõször négykarú
N§r§ya£aként, majd újra kétkarú K¥¢£aként, fuvolával a kezében.
Lábjegyzet:
*Az Úr magyarázatainak teljes szövege kisebbfajta könyvet tesz ki, ezért a „¼r¦ Caitanya
tanítása” cím÷ könyvønk egyik fejezetében ezt mutatjuk be.
A Bha±±§c§rya azon nyomban lótuszlábaihoz borult, s kegyébõl közel száz ªlokát költött
dicsõítésére. Az Úr megölelte, õ pedig transzcendentális eksztázisában elvesztette öntudatát, s
megszûnt számára a külvilág. Könnyek, remegés, gyors szívverés, izzadás, érzelmi hullámok,
tánc, éneklés, sírás és a transz mind a nyolc szimptómája megnyilvánult Bha±±§c§rya testén.
¼r¦ Gop¦n§tha Ýc§rya boldogan és megdöbbenve látta, milyen csodálatos változáson ment
keresztül sógora az Úr kegyébõl.
A száz híres ªloka közül, amelyet Bha±±§c§rya költött az Úr dicsõítésére, az itt következõ
kettõ a legfontosabb, mert ezek az Úr missziójának lényegét tárják elénk.
1. Hadd hódoljak meg az Istenség Személyiségének, aki most megjelent az Úr ¼r¦
Caitanya Mah§prabhuként! Õ minden kegy óceánja, s azért szállt alá, hogy megtanítsa,
hogyan váljunk meg az anyagi ragaszkodástól, hogyan tanuljunk és hogyan végezzünk
odaadó szolgálatot Neki.
2. Az Úr tiszta odaadó szolgálata az idõk során feledésbe merült, így az Úr megjelent,
hogy életre keltse törvényeit. Hódolatomat ajánlom hát lótuszlábainak!
Az Úr szerint a mukti szó egyenlõ a Vi¢£u szóval, az Istenség Személyiségével. Elérni a
muktit, azaz megszabadulni az anyagi lét kötelékeitõl nem más, mint elnyerni az Úr
szolgálatát.
Az Úr ezek után jó ideig Dél-India felé vándorolt tovább. Bárkivel találkozott útközben,
mindenkit az Úr ¼r¦ K¥¢£a bhaktájává változtatott, s ezek a bhakták aztán másokat is az
odaadó szolgálat útjára, az Úr Bh§gavata-dharmájának útjára vezettek. Így ért a God§var¦
partjához, ahol találkozott ¼r¦la R§m§nanda R§yával, aki Prat§parudra Mah§r§jának, Orissa
királyának a megbízásából Madras kormányzója volt. R§m§nanda R§yával folytatott
beszélgetései rendkívül lényegesek a transzcendentális tudás magasabb szintû megvalósítása
szempontjából. Bár szinte különálló könyvet alkotnak, most tömören összefoglaljuk
lényegüket.
¼r¦ R§m§nanda R§ya önmegvalósított lélek volt, noha társadalmi helyzetét tekintve a
br§hma£áknál alacsonyabb kasztban született. Nem tartozott a lemondott életrendhez; rangos
állami kormánytisztséget töltött be. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu mégis felszabadult lélekként
fogadta el, mert a transzcendentális tudás megvalósításának rendkívül magas szintjén állt. Az
Úr ¼r¦la Harid§sa çh§kurát, régi bhaktáját is befogadta, aki mohamedán családban született.
Számtalan kiváló bhaktája volt az Úrnak, akik a legkülönfélébb közösségekbõl, szektákból és
kasztokból származtak, ám az Úr egyetlen feltételt szabott csak, s ez az odaadó szolgálat volt.
Nem nézte senki külsõ megjelenését; csak a lélekkel és annak cselekedeteivel törõdött. Az Úr
küldetése során bemutatott tetteit ezért mind lelki természetûnek kell felfogni. ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu vallásának, a Bh§gavata-dharmának tehát nincs köze a világi ügyekhez, a
szociológiához, a politikához, a gazdasági fejlõdéshez, s az élet egyetlen hasonló területéhez
sem. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a lélek tiszta, transzcendentális vágya.
Amikor találkozott ¼r¦ R§m§nanda R§yával a God§var¦ partján, az Úr a hinduk által
követett var£§ªrama-dharmáról is beszélt. ¼r¦la R§m§nanda R§ya azt mondta, hogy a
var£§ªrama-dharmának, az emberi élet négy kasztból és négy rendbõl álló rendszerének
elveit követve bárki eljuthat a Transzcendens megvalósításáig. Az Úr véleménye szerint
azonban a var£§ªrama-dharma rendszere csupán a felszín, és nincs sok köze a lelki értékek
legmagasabb rendû megvalósításához. Az élet legtökéletesebb szintjét az jelenti, ha
megválunk az anyagi ragaszkodástól, és ennek arányában az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatát végezzük. Az Istenség Személyisége nagyra becsüli azt az élõlényt, aki ezen az
úton halad. Az odaadó szolgálat tehát minden tudás mûvelésének betetõzése. Amikor ¼r¦
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége megjelent, hogy felszabadítsa az elesett lelket,
elmondta, mit kell tennünk ennek érdekében. Az Istenség Legfelsõbb Abszolút
Személyiségét, akitõl minden élõlény származik, minden cselekedetünkkel imádnunk kell,
mert minden, amit látunk, az Õ energiáinak kiterjedése. Ez a valódi tökéletesség útja, s ezt
hagyja jóvá a múlt és a jelen minden hiteles §c§ryája. A var£§ªrama rendszer többé-kevésbé
erkölcsi és etikai elveken alapszik, s így magáról a Transzcendensrõl csak rendkívül keveset
valósít meg. Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu úgy ítélte meg, hogy mindez csupán a felszín,
ezért arra kérte R§m§nanda R§yát, hogy hatoljon mélyebbre ebben a kérdésben.
¼r¦ R§m§nanda R§ya ekkor azt javasolta, mondjunk le a gyümölcsözõ cselekedetekrõl. A
Bhagavad-g¦t§ (9.27) ezzel kapcsolatban azt tanácsolja: „Ajánld fel Nekem mindazt, amit
cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel egyøtt!” A cselekvõ részérõl ez a
lemondás arra utal, hogy az Istenség Személyisége egy lépéssel a var£§ªrama rendszer
személytelen felfogása fölött áll, de ezzel az élõlény és az Úr kapcsolata még nincs
meghatározva. Az Úr ezért elvetette ezt a javaslatot is, és arra kérte R§m§nanda R§yát,
folytassa tovább.
R§m§nanda R§ya ekkor azt mondta, le kell mondanunk a var£§ªrama-dharmáról, s el kell
fogadnunk az odaadó szolgálatot. Az Úr azonban ezzel sem értett egyet, hiszen az ember nem
változtathatja meg helyzetét egyik pillanatról a másikra, mert az nem vezet a kívánt
eredményhez.
R§m§nanda R§ya ezután kijelentette, hogy egy élõlény számára a legnagyszerûbb
eredmény, ha lelki megvalósításra tesz szert, amely minden anyagi életfelfogástól mentes. Ám
az Úr ezt a gondolatot ugyanúgy elutasította. A lelkiismeretlen emberek lelki megvalósítás
címszóval súlyos pusztítást végezhetnek, ezért ez szintén lehetetlen minden átmenet nélkül,
mondta. Ekkor R§m§nanda R§ya az önmegvalósított lelkek õszinte társaságát javasolta, s azt,
hallgassuk alázatosan az Istenség Személyisége kedvteléseinek transzcendentális üzenetét.
Ezt már nagy örömmel fogadta az Úr. Ez a javaslat Brahm§j¦ nyomdokaiban járva született
meg, aki azt mondta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét ajitának nevezik, vagyis Õ
az, akit senki nem tud legyõzni vagy megközelíteni. Ám az ajita jitává (legyõzötté) válik egy
nagyon egyszerû és könnyû folyamat révén, amely nem más, mint hogy megválunk attól a
gõgös viselkedéstõl, hogy Istennek tekintsük magunkat. Az ember legyen nagyon szerény és
alázatos, próbáljon meg békésen élni, fülét átadva a transzcendentális, önmegvalósított lelkek
szavainak, akik a Bh§gavata-dharma, a Legfelsõbb Úr és bhaktái dicsõsége vallásának
üzenetérõl beszélnek. Egy nagy ember dicsõítése természetes dolog az élõlények számára, ám
azt, hogyan dicsérjék az Urat, nem tanulták meg. Az élet tökéletességét pusztán azáltal
elérheti az ember, hogy egy önmegvalósított bhakta társaságában az Urat dicsõíti.* Az
önmegvalósított bhakta az, aki teljesen átadta magát az Úrnak, és nem ragaszkodik az anyagi
jóléthez. Az anyagi jólét, az érzéki élvezet és ezek fejlesztése mind a tudatlanság jelenlétét
tükrözik az emberi társadalomban. Béke és barátság nem létezhet egy olyan társadalomban,
amely megvált Isten és az Õ bhaktáinak társaságától. Nagyon fontos tehát, hogy az ember
minden körülmények között õszintén keresse a tiszta bhakták társaságát, és hallgassa õket
türelmesen, alázatosan. Az önmegvalósítás folyamatában nincs jelentõsége annak, hogy az
ember rangosabb vagy kevésbé rangos helyet tölt be élete során. Az egyetlen dolog, amit
tennie kell: rendszeresen hallgatni egy önmegvalósított lelket. A tanító elõadásokat tarthat a
Védikus Irodalomból, a múlt nagy §c§ryáinak nyomdokait követve, akik megvalósították az
Abszolút Igazságot. Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu az önmegvalósításnak ezt az egyszerû
módját ajánlotta, amelyet általában Bh§gavata-dharmának ismernek. E cél elérése érdekében
a ¼r¦mad-Bh§gavatam tökéletes irányadással szolgál.
Lábjegyzet:
*A K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezete ezzel a céllal alakult meg.
Az Úr és ¼r¦ R§m§nanda R§ya, e két csodálatos személyiség ezenkívül még
emelkedettebb lelki témákról is beszélgettek, most azonban azokról nem szólunk. Az
embernek el kell jutnia a lelki síkra, mielõtt a R§m§nanda R§yával folytatott további
párbeszédet hallhatná. ¼r¦la R§m§nanda R§ya és az Úr beszélgetéseit egy másik könyvben (a
¼r¦ Caitanya tanításában) ismertettük.
A találkozás befejezéséül ¼r¦ R§m§nanda R§ya azt a tanácsot kapta az Úrtól, hogy hagyja
ott szolgálatát és menjen Pur¦ba, hogy együtt élhessenek és együtt élvezhessék
transzcendentális kapcsolatukat. Nem sokkal késõbb ¼r¦ R§m§nanda R§ya visszavonult a
kormányszolgálattól, s a király életjáradékot adott neki. Visszatért lakhelyére, Pur¦ba, és ettõl
fogva az Úr egyik legbensõségesebb bhaktája lett. Itt élt ¼ikhi M§hiti, aki hasonlóan közeli
kapcsolatban állt az Úrral, mint R§m§nanda R§ya. Az Úr három-négy társával gyakran
folytatott meghitt beszélgetéseket a lelki értékekrõl. Tizennyolc évet töltött ott el így, lelki
transzban. Beszélgetéseit személyes titkára, ¼r¦ D§modara Gosv§m¦, a négy legbensõségesebb
bhakta egyike jegyezte le.
Az Úr beutazta India egész déli részét. Mah§r§¢±ra nagy szentje, akit Szent Tuk§r§maként
ismernek, szintén avatást kapott az Úrtól. Szent Tuk§r§ma ezután egész Mah§r§¢±ra
tartományban elterjesztette a sa¯k¦rtana mozgalmat, s ez a transzcendentális áramlat még
most is terjed a hatalmas Indiai-félsziget délnyugati részén.
Az Úr Dél-Indiában két nagyon fontos õsi írást talált meg: a Brahma-sa°hit§t* és a
K¥¢£a-kar£§m¥tát. Ez a két értékes könyv hiteles tankönyvként szolgál azoknak, akik az
odaadás útján haladnak. Dél-indiai útja után az Úr visszatért Pur¦ba.
Lábjegyzet:
*A ¼r¦mad-Bh§gavatam összegzése
Visszatértekor aggódó bhaktái újra visszanyerték életkedvüket, s Õ velük maradt,
folytatva transzcendentális megvalósításainak kedvteléseit. Ez idõ alatt a legfontosabb
esemény az volt, amikor Prat§parudra királynak megengedte, hogy találkozzon Vele.
Prat§parudra király az Úr hûséges bhaktája volt, és olyan szolgájának tartotta magát, akinek a
templom söprése a feladata. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu nagyra becsülte a király alázatos
viselkedését. A király megkérte Bha±±§c§ryát és R§m§nanda R§yát, tegyék lehetõvé, hogy
találkozzon az Úrral. Ám annak ellenére, hogy két elszánt bhaktája könyörgött Neki, olyan
bensõséges társai, mint R§m§nanda R§ya és S§rvabhauma Bha±±§c§rya, az Úr megtagadta
kérésüket. Kitartott amellett, hogy egy sanny§s¦ számára veszélyes közeli kapcsolatot
teremteni világias, pénztudatú emberekkel és nõkkel. Az Úr példás sanny§s¦ volt. Egyetlen nõ
sem mehetett közel Hozzá, még tiszteletét felajánlani sem, s mindig távol ültek az Úrtól.
Ideális tanítóként és §c§ryaként rendkívül szigorú volt a sanny§s¦k mindennapos
tevékenységét illetõen. Amellett, hogy Isten inkarnációja volt, emberként is példás jellem
volt, s mindenkivel szemben kifogástalanul viselkedett. Ýc§ryaként súlyosabb volt, mint a
mennykõ és szelídebb, mint a rózsa. Egyik társa, az ifjabb Harid§sa egyszer nagy hibát
követett el, amikor vággyal pillantott egy fiatal nõre. Az Úr Felsõlélekként észrevette ezt a
kéjt a fiatal Harid§sa elméjében. Azon nyomban számûzte társaságából, s bár Harid§sa
bocsánatért könyörgött, sohasem fogadta vissza. Az Úr társaságától megfosztva a fiatal
Harid§sa öngyilkos lett. Halálának híre eljutott az Úrhoz, aki még akkor sem felejtette el a
sértést, s kijelentette, hogy Harid§sa jogosan nyerte el méltó büntetését.
A lemondott életrend elveit és szabályait illetõen az Úr nem ismert megalkuvást, éppen
ezért — noha tudta, hogy nagyszerû bhakta — nem engedte meg, hogy a király meglátogassa
Õt, amiatt, hogy annak túl sokat kellett a pénzzel törõdnie. Ezzel a példával az Úr
hangsúlyozni akarta, mi a helyes viselkedés egy transzcendentalista számára. A
transzcendentalistának semmi dolga nincs nõkkel és pénzzel, s mindig tartózkodnia kell attól,
hogy ezekkel közeli kapcsolatba kerüljön. A bhakták kiváló elrendezése jóvoltából azonban a
király mégis elnyerte az Úr kegyét. Ez azt jelenti, hogy az Úr szeretett bhaktája kegyesebb
lehet egy kezdõhöz, mint Maga az Úr. A tiszta bhakták ezért sohasem követnek el sértést egy
másik tiszta bhakta lábai ellen. Az Úr lótuszlába ellen elkövetett sértést néha megbocsájtja a
kegyes Úr, de a bhakta lábai elleni sértés nagyon veszélyes annak, aki valóban fejlõdni akar
az odaadó szolgálatban.
Amíg az Úr Pur¦ban tartózkodott, bhaktái ezerszámra jöttek, hogy láthassák Õt az Úr
Jagann§tha Ratha-y§tr§ szekérfesztiválja idején. Az egyik legfontosabb esemény ez idõ tájt a
Gu£¨ic§ templom takarítása volt, melyre Maga az Úr felügyelt. Az Úr tömeges sa¯k¦rtana
mozgalma Pur¦ban egyedülálló látványt nyújtott az ott élõk számára. Ez az út vezeti az
emberek elméjét a lelki megvalósítás felé. Az Úr bevezette a tömeges sa¯k¦rtanát, s minden
ország vezetõi megragadhatják e lelki mozgalom nyújtotta lehetõséget annak érdekében, hogy
az embereket egymás szeretete és a béke kapcsolja össze. Ez az, amire jelenleg az egész
emberi társadalomnak szüksége van.
Az Úr hamarosan újra útnak indult, ezúttal Észak-Indiába. Úgy döntött, ellátogat
V¥nd§vanába és a szomszédos helyekre. Amikor Jharikha£¨a dzsungelén (Madhya Bh§rata)
haladt keresztül, minden vadállat csatlakozott sa¯k¦rtana mozgalmához. A vad tigrisek,
elefántok, medvék és szarvasok mind együtt vonultak az Úrral, aki a sa¯k¦rtanában társaságát
adta nekik. Ezzel bebizonyította, hogy e mozgalom (az Úr nevének együttes éneklése és
dicsõítése) terjesztésével még a vadállatok is békében és barátságban élhetnek, nem beszélve
az emberekrõl, akik civilizáltnak mondják magukat. Nincs olyan ember a világon, aki ne
csatlakozna szívesen a sa¯k¦rtana mozgalomhoz, amely nincs korlátokhoz kötve semmilyen
kasztot, hitvallást, színt vagy fajt illetõen. Ez a közvetlen bizonyíték csodálatos missziójára:
még a vadállatoknak is megengedte, hogy részt vegyenek nagyszerû mozgalmában.
V¥nd§vanából hazafelé elõször Pray§gába ment, ahol találkozott R¡pa Gosv§m¦val és
öccsével, Anupamával, majd Benaresbe indult. Két hónapon keresztül ¼r¦ San§tana Gosv§m¦t
tanította a transzcendentális tudományra. San§tana Gosv§m¦nak adott tanítása hosszú
elbeszélés, ezért lehetetlen e lapokon teljes egészében ismertetni. A fõ gondolatok a
következõk:
San§tana Gosv§m¦ (korábban S§kara Mallika) Navab Husszain Sah uralkodása alatt a
bengáli kormány szolgálatában állt. Úgy döntött, hogy csatlakozik az Úrhoz, ezért megvált
szolgálatától. Amikor az Úr V¥nd§vanából jövet V§r§£as¦ba ért, ¼r¦ Tapana Miªra és
Candraªekhara vendége volt, egy Mah§r§¢±rából származó br§hma£a jóvoltából. Ebben az
idõben V§r§£as¦nak a M§y§v§da-iskola nagy sanny§s¦ja, ¼r¦p§da Prak§ª§nanda Sarasvat¦ volt
a vezetõje. Amikor az Úr a városban tartózkodott, az emberek vonzódni kezdtek az Úr
Caitanya Mah§prabhuhoz tömeges sa¯k¦rtana mozgalma miatt. Bárhová ment, zarándokok
ezrei követték, különösen amikor Viªvan§tha templomába látogatott. Volt, akit testének
vonásai vonzottak, míg másokat az Urat dicsõítõ csodálatos énekei.
A M§y§v§d¦ sanny§s¦k N§r§ya£ának nevezik magukat. V§r§£as¦ban még mindig rengeteg
ilyen M§y§v§d¦ sanny§s¦ él. Néhányan, akik látták az Urat sa¯k¦rtana társaságával, az igazi
N§r§ya£ának tartották Õt, s ez a hír eljutott a nagy sanny§s¦, Prak§ª§nanda táborába is.
Indiában mindig van egyfajta lelki versengés a M§y§v§da és a Bh§gavata iskola között.
Amikor az Úrról szóló hírek Prak§ª§nanda fülébe jutottak, rögtön tudta, hogy egy Vai¢£ava
sanny§s¦ról van szó, ezért becsmérelni kezdte Õt azok elõtt, akik a hírt hozták neki. Rossz
szemmel nézte az Úr tetteit a sa¯k¦rtana mozgalom prédikálása miatt, amely szerinte nem volt
más, mint vallásos szentimentalizmus. Prak§ª§nanda a Ved§ntát tanulta nagy alapossággal, s
azt tanácsolta követõinek, hogy a Ved§ntára figyeljenek, s ne merüljenek bele a sa¯k¦rtanába.
Az egyik br§hma£ának, aki az Úr bhaktája lett, nem tetszettek Prak§ª§nanda becsmérlõ
szavai, s elment az Úrhoz, hogy kifejezze sajnálatát. Elmondta Neki, hogy amikor a
sanny§s¦ — Prak§ª§nanda — elõtt kiejtette az Úr nevét, az becsmérelni kezdte az Urat, s bár a
br§hma£a hallotta, hogy többször kimondja a Caitanya nevet, megdöbbentõ módon a K¥¢£a
nevet egyetlen egyszer sem ejtette ki a száján.
Az Úr mosolyogva magyarázta el a br§hma£a bhaktának, miért nem tudják kimondani a
M§y§v§d¦k K¥¢£a szent nevét:
— A M§y§v§d¦k annak ellenére, hogy gyakran kimondják a brahma, az §tma vagy a
caitanya neveket, sértést követnek el K¥¢£a lótuszlábai ellen. Emiatt aztán képtelenek
kimondani K¥¢£a szent nevét. A K¥¢£a név és az Istenség Személyisége, K¥¢£a azonosak. Az
abszolút világban nincsen különbség az Abszolút Igazság neve, formája és személye között,
mert ott minden transzcendentális gyönyör. Nincsen különbség az Istenség Személyisége,
K¥¢£a teste és lelke között. Ebben különbözik az élõlényektõl, akik sohasem azonosak a külsõ
testükkel. K¥¢£a transzcendentális helyzetébõl adódóan egy hozzá nem értõnek nagyon nehéz
ténylegesen megismernie az Istenség Személyiségét, K¥¢£át, szent nevét, dicsõségét stb.
Neve, dicsõsége, formája és kedvtelései mind ugyanahhoz a transzcendentális azonossághoz
tartoznak, és anyagi érzékekkel egyiket sem lehet megismerni.
— Ha valaki transzcendentális kapcsolatba kerül az Úr kedvteléseivel, az több gyönyör
forrását jelenti, mint amit az ember a Brahman-megvalósítás által tapasztalhat, vagy azáltal,
hogy eggyé válik a Legfelsõbbel. Ha nem így lenne, akkor azok, akik már a Brahman
transzcendentális gyönyörét élvezik, nem vonzódnának az Úr kedvteléseinek
transzcendentális gyönyöréhez.
Ezek után az Úr bhaktái egy nagy találkozót rendeztek, amelyre minden sanny§s¦t
meghívtak, az Urat és Prak§ª§nanda Sarasvat¦t is. A két tudós (az Úr és Prak§ª§nanda) hosszú
beszélgetést folytatott a sa¯k¦rtana mozgalom lelki értékeirõl. Ennek összefoglalása
következik most.
A nagy M§y§v§d¦ sanny§s¦, Prak§ª§nanda arról kérdezte az Urat, miért részesíti elõnyben
a sa¯k¦rtana mozgalmat a Ved§nta-s¡tra tanulmányozásával szemben. Egy sanny§s¦
kötelessége az — mondta —, hogy a Ved§nta-s¡trát olvassa. Mi az oka, hogy az Úr mégis a
sa¯k¦rtanába merül bele?
Kérdésére az Úr alázatosan válaszolt:
— Azért fordultam a sa¯k¦rtana mozgalomhoz a Ved§nta tanulmányozása helyett, mert
nagyon ostoba vagyok. — Az Úr tehát úgy mutatta be Magát, mintha azok közé az ostobák
közé tartozna, akik nem képesek arra, hogy tanulmányozzák a Ved§nta filozófiát, s akik szép
számmal akadnak ebben a korban. Sok problémát okozott már a társadalomban, amikor az
ostobák a Ved§nta tanulmányozásába kezdtek. — S mivel nagyon ostoba vagyok — folytatta
az Úr —, lelki tanítómesterem megtiltotta, hogy a Ved§nta filozófiával foglalkozzam. Azt
mondta, ehelyett jobb, ha az Úr szent nevét éneklem, mert az megszabadít majd az anyagi
köteléktõl.
 — Ebben a Kali korban nincsen más vallás, mint az Úr dicsõítése szent nevének
éneklésével. Ez minden kinyilatkoztatott írás parancsa. A lelki tanítómesterem megtanított
egy ªlokára [a B¥had-n§rad¦ya Pur§£ából]:
harer n§ma harer n§ma harer n§maiva kevalam
kalau n§sty eva n§sty eva n§sty eva gatir anyath§
— Lelki tanítómesterem utasítására éneklem hát Hari szent nevét, és szinte õrültként
vágyom rá. Bármikor kimondom a szent nevet, teljesen megfeledkezem Magamról, sírok és
táncolok, mint egy elmeháborodott. Azt gondoltam, hogy valóban megõrültem ettõl az
énekléstõl. Megkérdeztem errõl a lelki tanítómesteremet, s õ elmondta, hogy a szent név
éneklésének ez a valódi hatása: egy ritkán megnyilvánuló transzcendentális érzést vált ki az
emberbõl. Ez az Istenszeretet jele, ami az élet végsõ célja. Az Isten iránti szeretet fölötte áll a
felszabadulásnak (a muktinak), ezért a lelki megvalósítás ötödik szintjének nevezik, amely a
felszabadulás szintje után következik. K¥¢£a szent nevének éneklésével az ember eljuthat az
Isten iránti szeretetig, s Én olyan szerencsés vagyok, hogy megkaptam ezt az áldást.
Az Úr kijelentése hallatán a M§y§v§d¦ sanny§s¦ megkérdezte, mi baj származhatna abból,
ha a Ved§nta tanulmányozásával együtt énekelné a szent nevet. Prak§ª§nanda Sarasvat¦ jól
tudta, hogy korábban az Urat Nim§i Pa£¨itának hívták, s Navadv¦pa híres tudósa volt.
Bizonyára van valami szándéka azzal, hogy ostobának tetteti Magát. A sanny§s¦ kérdésére az
Úr elmosolyodott: — Kedves uram, ha nincs ellenedre, választ adok erre a kérdésre.
Õszinte viselkedése minden jelen lévõ sanny§s¦t elégedettséggel töltött el, és egyhangúlag
azt felelték, hogy bármit mondjon, nem tekintik sértésnek. Az Úr ekkor így szólt:
— A Ved§nta-s¡tra az Istenség Transzcendentális Személyiségének transzcendentális
szavait, hangjait tartalmazza. Ily módon a Ved§ntában nem lehet semmilyen emberi
hiányosság, hiba, illúzió, csalás vagy eredménytelenség. Az Upani¢adok üzenetét a Ved§nta-
s¡tra írja le, s amit közvetlenül elmond, az kétségkívül dicsõséges. ¼a¯kar§c§rya
magyarázatai nem a s¡trák közvetlen értelmét adják át, ezért az ilyen értelmezés mindent
megfertõz.
— A Brahman szó a mindennél hatalmasabbra utal, aki transzcendentális fenséggel teljes
és mindenek felett álló. Brahman végsõ soron nem más, mint az Istenség Személyisége, akit
közvetett magyarázatokkal fednek el, s akit személytelennek tartanak. A lelki világban
minden transzcendentális gyönyörrel teljes, beleértve az Úr formáját, testét, lakhelyét és
mindent, ami Hozzá tartozik. Minden örökké tudatos és gyönyörteli. Nem ¼a¯kar§c§rya
hibája, hogy így magyarázta a Ved§ntát, de az, aki elfogadja, minden bizonnyal halálra van
ítélve. Aki az Istenség Személyiségének transzcendentális testét anyaginak tekinti, az a
legnagyobb sértést követi el.
Az Úr szinte ugyanazt mondta el a sanny§s¦nak, mint amit annak idején a Bha±±§c§ryának
Pur¦ban. Hatásos érveivel szétzúzta a Ved§nta-s¡tra M§y§v§da értelmezését. A jelenlévõ
sanny§s¦k egytõl egyig kijelentették, hogy az Úr Maga a Védák, s Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Mindannyian a bhakti hívei lettek, s elfogadták az Úr ¼r¦ K¥¢£a szent nevét.
Ezután együtt ettek az Úrral. A sanny§s¦k megtérése után V§r§£as¦ban megnõtt az Úr
népszerûsége, és emberek ezrei gyûltek össze, hogy személyesen láthassák Õt. Az Úr ezzel
megszilárdította a ¼r¦mad-Bh§gavata-dharma elsõdleges jelentõségét, és legyõzte a lelki
megvalósítás minden más folyamatát. V§r§£as¦ban ezután mindenki a transzcendentális
sa¯k¦rtana mozgalom hatása alá került.
Mialatt az Úr V§r§£as¦ban tartózkodott, San§tana Gosv§m¦ is megérkezett, miután
visszavonult hivatásától. Korábban a bengáli kormány minisztere volt, késõbb pedig Navab
Husszain Sah uralkodása alatt szolgált. Nem volt könnyû megszabadulnia az állami
szolgálattól, mert a Navab nem akarta elengedni õt. Mégis eljött V§r§£as¦ba, ahol az Úr az
odaadó szolgálat elveire tanította. Beszélt az élõlény eredeti helyzetérõl, arról, hogy miért
került az anyagi feltételek kötelékeibe, az Istenség Személyiségéhez fûzõdõ örök
kapcsolatáról, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális helyzetérõl,
kiterjedéseirõl az inkarnációk teljes értékû részeiként, arról, hogyan irányítja az univerzum
különféle területeit, transzcendentális lakhelye természetérõl, az odaadó cselekedetekrõl, azok
fejlõdésének különféle szintjeirõl, a lelki tökéletesség egymást követõ szintjeinek eléréséhez
nélkülözhetetlen szabályozó elvekrõl, a különféle korok különféle inkarnációinak
ismertetõjegyeirõl és arról, hogyan lehet ezeket a kinyilatkoztatott írásokat alapul véve
felismerni.
A tanítás, melyben az Úr részesítette San§tana Gosv§m¦t, szintén hosszú fejezetet alkot a
¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában. Ahhoz, hogy mindezt részletesen elmagyarázzuk, egy újabb
kötetre lenne szükség. ¼r¦ Caitanya tanítása címû könyvünk alaposan foglalkozik ezzel a
témával.
Mathur§ban az Úr ellátogatott minden fontos helyre, majd V¥nd§vanába indult. Az Úr
Caitanya elõkelõ br§hma£a családban jelent meg, és mint sanny§s¦ az összes var£a és §ªrama
tanítója volt. Ételt azonban a Vai¢£avák minden rétegétõl elfogadott. Mathur§ban a Sano¨iy§
br§hma£ákat a társadalom alsóbb rétegeihez sorolják, de az Úr egy ilyen családtól is fogadott
el ételt, mert vendéglátója M§dhavendra Pur¦ családjának tanítványa volt.
V¥nd§vanában az Úr huszonnégy fontos fürdõhelyen és gh§±ánál vett fürdõt. Bejárta mind
a tizenkét fontos vanát (erdõt), ahol a tehenek és a madarak olyan örömmel fogadták õt,
mintha régi barátok lennének. Az Úr megölelt minden fát, s közben a transzcendentális
eksztázis jeleit érezte. Néha elájult, aztán K¥¢£a szent nevének éneklésére visszanyerte
eszméletét. A transzcendentális jelek, amelyek az Úr testén megmutatkoztak V¥nd§vana
erdeiben tett útja során, egyedülállóak és leírhatatlanok. Errõl csupán rövid áttekintést adtunk.
V¥nd§vanában az Úr sok jelentõs helyre ellátogatott. Ezek között ott volt K§myavana,
Ýd¦ªvara, P§vana-sarovara, Khadiravana, ¼e¢aª§y¦, Khela-t¦rtha, Bh§£¨¦ravana, Bhadravana,
¼r¦vana, Lauhavana, Mah§vana, Gokula, K§liya-hrada, Dv§daª§ditya, Keª¦-t¦rtha és még
sorolhatnánk. Amikor az Úr megpillantotta a r§sa tánc színhelyét, nyomban eszméletét
vesztve zuhant a földre. V¥nd§vanai tartózkodása idejére Akr¡ra-gh§±ánál telepedett meg.
Személyes szolgája, K¥¢£ad§sa Vipra azt tanácsolta Neki, hogy térjen vissza Pray§gába és
fürödjön meg a M§gha Mela idején. Az Úr elfogadta a javaslatot, így aztán Pray§gába
indultak. Az úton pathanokkal találkoztak, akik között ott volt a bölcs Moulana is. Az Úr
elbeszélgetett vele és társaival, és meggyõzte õket, hogy a Koránban szintén vannak leírások a
Bh§gavata-dharmáról és K¥¢£áról. A pathanok egytõl egyig az odaadó szolgálat vallására
tértek át.
Amikor visszatért Pray§gába, a Bindu-m§dhava templom közelében találkozott ¼r¦la R¡pa
Gosv§m¦val és öccsével. A városbeliek ez alkalommal még nagyobb tisztelettel fogadták az
Urat. Vallabha Bha±±a, aki a Yamun§ túlsó partján, ݨ§ila faluban lakott, vendégségbe hívta
magához az Urat, ám az Úr útközben a Yamun§ folyóba ugrott. Nagy nehézségek árán
mentették ki, eszméletlen állapotban volt. Végül mégis ellátogatott Vallabha Bha±±ához.
Vallabha Bha±±a csodálta az Urat, késõbb azonban saját csoportot alakított, a Vallabha-
samprad§yát.
Pray§gában, a Daª§ªvamedha-gh§±a partján az Úr tíz napig egyfolytában tanította R¡pa
Gosv§m¦t az Úr odaadó szolgálatának tudományára. Beszélt neki az élõlények nyolcmillió-
négyszázezer faj szerinti felosztásáról. Az emberi fajokról szólva beszélt azokról, akik követik
a védikus elveket: a gyümölcsözõ munkát végzõkrõl, az empirikus filozófusokról és a
felszabadult lelkekrõl. Elmondta, hogy nagyon kevesen vannak, akik valóban tiszta bhaktái az
Úr ¼r¦ K¥¢£ának.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ San§tana Gosv§m¦ öccse volt. Amikor visszavonult a szolgálattól, két
hajórakomány aranypénzt hozott magával, ami több százezer rúpiát tesz ki — mindezt
munkája során gyûjtötte össze. Mielõtt elhagyta otthonát, hogy az Úr Caitanya
Mah§prabhuhoz induljon, vagyonát felosztotta: felét az Úr és bhaktái szolgálatára ajánlotta
fel, a negyedét rokonainak adta, a maradék egynegyedet pedig saját magának tette félre, arra
az esetre, ha szüksége lesz rá. Ezzel minden családfenntartónak példát mutatott.
Az Úr a Gosv§m¦t az odaadó szolgálatra tanította, amit egy növényhez hasonlított. Azt
tanácsolta neki, hogy a lehetõ legfigyelmesebben védelmezze a bhakti növényét a tiszta
bhakták elleni, õrült elefánt módjára elkövetett sértéstõl. Emellett az érzéki élvezet, a monista
felszabadulás és a ha±ha-yoga rendszer nyújtotta képességek iránti vágyakkal szemben is
oltalmat kell nyújtani neki. Ezek mind rendkívül ártalmasak az odaadó szolgálat útján. Az
élõlények elleni erõszak, valamint az anyagi nyereség, elismerés és hírnév utáni vágyakozás
szintén mind károsak a bhakti, a Bh§gavata-dharma kifejlõdésében.
A tiszta odaadó szolgálatnak mentesnek kell lennie az érzékkielégítés, a gyümölcsözõ
vágyak és a monisztikus tudás mûvelése utáni összes vágytól. Az embernek meg kell
szabadulnia minden megjelöléstõl, s amikor így transzcendentálisan megtisztul, tiszta
érzékekkel tudja szolgálni az Urat.
Amíg vágyik arra, hogy érzékeinek élvezetet nyújtson, hogy eggyé váljon a Legfelsõbbel
vagy misztikus képességekre tegyen szert, addig az ember nem érheti el a tiszta odaadó
szolgálat szintjét.
Az odaadó szolgálatnak két kategóriája van: a közvetlen gyakorlás és a spontán érzelem.
Amikor az ember a spontán érzelmek szintjére tud emelkedni, további fejlõdést érhet el a lelki
ragaszkodással, érzésekkel, szeretettel, valamint az odaadó élet számtalan magasabb
szintjével, amelyek kifejezésére nincsenek megfelelõ angol szavak. Az odaadó szolgálat
tudományát Az odaadás nektárja címû könyvünkben igyekeztünk elmagyarázni, amely ¼r¦la
R¡pa Gosv§m¦ Bhakti-ras§m¥ta-sindhu címû hiteles írását veszi alapul.
A transzcendentális odaadó szolgálatban ötféle kapcsolat van, amely öt szintet jelent:
1. Azt az önmegvalósított szintet, amely közvetlenül azután következik, hogy az ember
megszabadul az anyagi kötelékektõl, ª§ntának, azaz semleges szintnek nevezik.
2. Ezután, amikor az Úr belsõ fenségérõl szóló transzcendentális tudása egyre fejlõdik, a
bhakta a d§sya szinten cselekszik.
3. A d§sya szint további fejlõdésével tiszteletteljes barátság alakul ki az Úrral, azután
pedig egyenrangú baráti érzés nyilvánul meg. Mindkét szintet s§khyának, baráti odaadó
szolgálatnak nevezik.
4. E fölött helyezkedik el az Úr iránti szülõi szeretet szintje, amelyet v§tsalyának hívnak.
5. Fölötte áll a szerelem állapota. Ez az Isten iránti szeretet legmagasabb szintje, bár a fent
említett szintek között nincsen minõségi különbség. Az Isten iránti szerelem utolsó fázisa a
m§dhurya.
Így tanította az Úr R¡pa Gosv§m¦t az odaadó szolgálatról, majd V¥nd§vanába küldte,
hogy tárja fel az Úr transzcendentális kedvteléseinek eltûnt színhelyeit. Ezek után visszatért
V§r§£as¦ba, felszabadította a sanny§s¦kat, majd R¡pa Gosv§m¦ bátyját tanította. Minderrõl
azonban már korábban szó esett.
Az Úr csak azt a nyolc ªlokát hagyta ránk írásban tanításaiból, amelyet ¼ik¢§¢±akaként
ismerünk. A többi írás, mely isteni vallásáról beszél, legjelentõsebb hívei, V¥nd§vana hat
Gosv§m¦ja és követõik részletes munkái. A Caitanya filozófia gyakorlata minden más
vallásnál gazdagabb. Napjainkban is élõ vallás, amely képes arra, hogy viªva-dharmaként,
azaz univerzális vallásként terjedjen el. Nagy öröm számunkra, hogy a kérdéssel olyan
bölcsek foglalkoztak szívvel-lélekkel, mint Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§ja és
tanítványai. Türelmetlenül várunk arra a boldog napra, amikor a Bh§gavata-dharma, azaz a
prema-dharma, melyet az Úr ¼r¦ Caitanya keltett életre, mindenhol tért hódít.
Közvetkezzék most a nyolc ªloka, melyet az Úr írt:
1.
Minden dicsõséget a ¼r¦ K¥¢£a sa¯k¦rtanának, mely megtisztítja a szívet az évek során
rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlõdõ születés és halál tüzét! Ez
a sa¯k¦rtana mozgalom a legnagyobb áldás az emberiségre, mert a kegyes hold sugarait
árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Növeli a transzcendentális gyönyör
óceánját, és képessé tesz minket arra, hogy teljességében élvezhessük a nektárt, melyre örökké
vágyunk.
2.
 Óh, Uram! Csak a Te szent neved hoz áldást az élõlényekre, ezért millió és millió neved
van, mint K¥¢£a és Govinda. Ezeket a transzcendentális neveket átitattad összes
transzcendentális energiáddal. Éneklésüknek nincsenek nehéz vagy szigorú szabályai. Óh,
Uram, kegyesen lehetõvé teszed számunkra, hogy szent neveid éneklésével könnyen
megközelíthessünk Téged, de én olyan szerencsétlen vagyok, hogy nem vonzódom hozzájuk.
3.
Vibráljuk az Úr szent nevét alázatos elmével, s gondoljuk magunkat csekélyebbnek az
utcán heverõ szalmaszálnál. Legyünk türelmesebbek, mint a fa, s minden hamis
tekintélyvágytól mentesen legyünk kész minden tiszteletet megadni másoknak. Ha elménk ilyen
állapotba kerül, állandóan énekelhetjük az Úr szent nevét.
4.
Óh, mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nõkre, és azt sem akarom, hogy
követõim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedbõl életrõl életre odaadóan
szolgálhassalak Téged.
5.
Óh, Nanda Mah§r§ja fia [K¥¢£a]! Örök szolgád vagyok, valahogyan mégis a születés és
halál óceánjába estem. Kérlek, emelj ki a halál óceánjából, és parányi atomként helyezz
lótuszlábaidhoz!
6.
Óh, Uram! Mikor díszíti már szememet a szeretet szakadatlanul patakzó könnye, ha szent
nevedet éneklem? Mikor akad el hangom, s mikor járja át testemet a borzongás, amikor
nevedet kimondom?
7.
Óh, Govinda! Nélküled egyetlen pillanat hosszabbnak tûnik számomra, mint tizenkét év.
Ömlik a könnyem, mint a zápor, s távollétedben az egész világot üresnek érzem.
8.
Senki mást nem ismerek, csak K¥¢£át mint Uramat, s Uram marad még akkor is, ha
durván bánik velem vagy azzal töri össze a szívemet, hogy nincs jelen elõttem. Õ bármikor azt
teheti, amit csak óhajt, mert örökre és feltétlenül az én imádott Uram.