HETEDIK FEJEZET

Dro£a fiának bûnhõdése

1. VERS
ªaunaka uv§ca
nirgate n§rade s¡ta bhagav§n b§dar§ya£a¤
ªrutav§°s tad-abhipreta° tata¤ kim akarod vibhu¤
ªaunaka¤—¼r¦ ¼aunaka; uv§ca—mondta; nirgate—távozva; n§rade—N§rada Muni;
s¡ta—óh, S¡ta; bhagav§n—a transzcendentálisan hatalmas; b§dar§ya£a¤—Vedavy§sa;
ªrutav§n—aki hallotta; tat—övé; abhipretam—az elme vágya; tata¤—ezután; kim—mit;
akarot—csinált; vibhu¤—a nagy.
¼aunaka ¹¢i így kérdezett: Óh, S¡ta! A kiváló, transzcendentális hatalommal
rendelkezõ Vy§sadeva végighallgatta ¼r¦ N§rada Munit. Mit tett azután, hogy N§rada
távozott?
MAGYARÁZAT: Ebben a fejezetben veszi kezdetét a ¼r¦mad-Bh§gavatam
elbeszélésének fonala azzal, hogy Par¦k¢it Mah§r§ja csodálatos módon megmenekül anyja
méhében. Mindez Drau£i (Aªvatth§m§), Dro£§c§rya fia miatt történt, aki megölte Draupad¦ öt
fiát, míg azok aludtak. Arjuna ezért méltó büntetésben részesítette Aªvatth§m§t. ¼r¦la
Vy§sadeva, mielõtt a nagy eposz, a ¼r¦mad-Bh§gavatam elbeszélésébe kezdett volna, odaadó
transzba mélyedve a teljes igazságot megismerte.
2. VERS
s¡ta uv§ca
brahma-nady§° sarasvaty§m §ªrama¤ paªcime ta±e
ªamy§pr§sa iti prokta ¥¢¦£§° satra-vardhana¤
s¡ta¤—¼r¦ S¡ta; uv§ca—mondta; brahma-nady§m—annak a folyónak a partján, amely
közvetlen kapcsolatban áll a Védákkal, a br§hma£ákkal, a szentekkel és az Úrral;
sarasvaty§m—Sarasvat¦; §ªrama¤—meditálásra szolgáló kunyhó; paªcime—nyugaton; ta±e—
part; ªamy§pr§sa¤—a ¼amy§pr§sa elnevezésû hely; iti—így; prokta¤—azt mondják;
¥¢¦£§m—a szenteké; satra-vardhana¤—ami élettel tölti meg a tetteket.
¼r¦ S¡ta így szólt: A Védákkal közvetlen kapcsolatban álló Sarasvat¦ folyó nyugati
partján, ¼amy§pr§sánál áll egy meditálásra szolgáló kunyhó. Ez a hely élettel tölti meg a
bölcsek transzcendentális cselekedeteit.
MAGYARÁZAT: A lelki tudás terén a fejlõdéshez elengedhetetlen a megfelelõ környezet
és hely. A Sarasvat¦ nyugati partja különösen megfelel e célnak, s Vy§sadeva §ªramája ott áll,
¼amy§pr§sánál. ¼r¦la Vy§sadeva családos volt, lakhelyét mégis §ªramának hívták. Az §ªrama
az a hely, ahol mindig a lelki életet tartják a legfontosabbnak. Nem számít, hogy családos
ember otthona-e vagy egy koldusé. A varn§ªrama rendszer egésze úgy épül fel, hogy benne
az élet minden egyes állomását §ªramának hívják, s ez azt jelenti, hogy a lelki kultúra a közös
tényezõ mindenki számára. A brahmac§r¦k, a g¥hasthák, a v§naprasthák és a sanny§s¦k
mindannyian az élet ugyanazon misszióját, a Legfelsõbb megvalósítását vallják magukénak,
így lelki kultúra tekintetében egyik rend sem fontosabb a másiknál. A különbség a lemondás
alapján a külsõségekben van. A mindennapi életben megvalósított lemondásuk miatt a
sanny§s¦kat becsülik a leginkább.
3. VERS
tasmin sva §ªrame vy§so badar¦-¢a£¨a-ma£¨ite
§s¦no 'pa upasp¥ªya pra£idadhyau mana¤ svayam
tasmin—abban (az §ªramában); sve—saját; §ªrame—a kunyhóban; vy§sa¤—Vy§sadeva;
badar¦—bogyó; ¢a£¨a—fák; ma£¨ite—körülvéve; §s¦na¤—ül; apa¤ upasp¥ªya—vizet
érintve; pra£idadhyau—koncentrált; mana¤—az elme; svayam—maga.
Ezen a helyen, bogyót termõ fák övezte §ªramájában ült le meditálni ¼r¦la
Vy§sadeva, miután vizet érintve megtisztult.
MAGYARÁZAT: A meditáció e transzcendentális helyén lelki tanítómestere, ¼r¦la N§rada
Muni utasítását követve Vy§sadeva rögzítette elméjét.
4. VERS
bhakti-yogena manasi samyak pra£ihite 'male
apaªyat puru¢a° p¡r£a° m§y§° ca tad-ap§ªrayam
bhakti—odaadó szolgálat; yogena—az összekapcsolódás folyamatával; manasi—az
elmén; samyak—tökéletesen; pra£ihite—lefoglalva és összpontosítva; amale—minden anyagi
nélkül; apaªyat—látta; puru¢am—az Istenség Személyiségét; p¡r£am—az abszolútat;
m§y§m—energiát; ca—szintén; tat—Övé; ap§ªrayam—teljes ellenõrzése alatt.
Így rögzítette elméjét, tökéletesen összekapcsolva azt az odaadó szolgálattal [bhakti-
yogával], a materializmus leghalványabb árnyalata nélkül, majd megpillantotta az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét külsõ energiájával együtt, amely teljes ellenõrzése
alatt állott.
MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságot tökéletesen megpillantani az odaadó szolgálat
összekapcsoló folyamatával lehetséges. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. Az Abszolút
Igazságot, az Istenség Személyiségét csak az odaadó szolgálat folyamatával lehet tökéletesen
felismerni, s e tökéletes tudással az ember beléphet Isten királyságába. Az Abszolút tökéletlen
felismerésével — a személytelen Brahman vagy a helyhez kötött Param§tm§ részleges
megközelítésén keresztül — senki sem léphet be Isten királyságába. ¼r¦ N§rada azt tanácsolta
¼r¦la Vy§sadevának, mélyedjen el az Istenség Személyiségére és cselekedeteire irányuló
transzcendentális meditációban. ¼r¦la Vy§sadeva nem méltatta figyelemre Brahman
sugárzását, mert az nem az abszolút látvány. Az abszolút látvány az Istenség Személyisége,
ahogyan ezt a Bhagavad-g¦t§ (7.19) kijelenti: v§sudeva¤ sarvam iti. Az Upani¢adok szintén
megerõsítik, hogy V§sudevát, az Istenség Személyiségét a személytelen Brahman arany
színben ragyogó hira£mayena p§tre£a fátyla fedi el, s amikor az Úr kegye ezt eltávolítja, az
Abszolút igazi arcát pillanthatjuk meg. Az Abszolútról itt puru¢aként, személyként beszélnek.
Az Abszolút Istenség Személyiségérõl számtalan Védikus Írás tesz említést, s a Bhagavad-
g¦t§ megerõsíti, hogy a puru¢a az örök és eredeti személy. Az Abszolút Istenség
Személyisége a tökéletes személy. A Legfelsõbb Személynek sokféle energiája van, amelyek
közül a belsõ, a külsõ és a határenergia különösen fontos. Itt a külsõ energiáról van szó,
ahogyan ez világossá is válik majd azokból a kijelentésekbõl, amelyek tevékenységérõl
beszélnek. A belsõ energia éppen úgy van együtt az Abszolút Személlyel, mint ahogyan a
holdfény a holddal. A külsõ energiát a sötétséghez hasonlítják, mert ez tartja az élõlényt a
tudatlanság sötétségében. Az ap§ªrayam szó arra utal, hogy az Úrnak ez az energiája teljes
ellenõrzés alatt áll. A belsõ energiát, vagyis a felsõbbrendû energiát szintén m§y§nak nevezik,
de ez lelki m§y§, az abszolút tartományban megnyilvánuló energia. Amikor valaki a belsõ
energiánál keres menedéket, az anyagi tudatlanság sötétsége egyszerre szertefoszlik. Még
azok is menedéket keresnek ennél a m§y§nál, a belsõ energiánál, akik §tm§r§mák, azaz
szilárdak a transzban. Az odaadó szolgálat, a bhakti-yoga a belsõ energia mûködése, így az
alacsonyabb rendû energiának, az anyagi energiának nincs helye, ahogyan nincs helye a
sötétségnek a lelki fény sugárzásában. Ez a belsõ energia még annál a lelki boldogságnál is
magasabb rendû, mint ami a személytelen Brahman felfogásából származik. A Bhagavad-g¦t§
kijelenti, hogy a személytelen Brahman-sugárzás szintén az Istenség Abszolút
Személyiségétõl, ¼r¦ K¥¢£ától ered. A parama-puru¢a nem lehet senki más, mint ¼r¦ K¥¢£a
Maga, ahogyan azt a késõbbi ªlokák majd elmagyarázzák.
5. VERS
yay§ sammohito j¦va §tm§na° tri-gu£§tmakam
paro 'pi manute 'nartha° tat-k¥ta° c§bhipadyate
yay§—aki által; sammohita¤—illúzióban lévõ; j¦va¤—az élõlények; §tm§nam—önvaló;
tri-gu£a-§tmakam—a természet három kötõereje által feltételekhez kötött, avagy az anyag
terméke; para¤—transzcendentális; api—ellenére; manute—bizonyos benne; anartham—
nem kívánt dolgok; tat—azáltal; k¥tam ca—visszahatás; abhipadyate—keresztülmegy.
 E külsõ energiának köszönhetõen az élõlény, noha transzcendentális az anyagi
természet három kötõerejéhez képest, azt gondolja magáról, hogy az anyag terméke, s
így el kell viselnie az anyagi szenvedés visszahatásait.
MAGYARÁZAT: Az élõlények szenvedéseinek gyökerét emeli ki ez a vers, az ajánlatos
gyógymóddal együtt, s megmutatja a végsõ célt is, amelyet el kell érnünk. Az élõlény
eredetileg fölötte áll az anyagi rabságnak, most azonban a külsõ energia börtönében sínylõdik,
ezért azt gondolja magáról, hogy õ is az anyagtól származik. Ennek az Istent nélkülözõ
kapcsolatnak köszönhetõen a tiszta lelki élõlény anyagi nyomorúságoktól szenved az anyagi
természet kötõerõinek hatása alatt. Tévesen azt gondolja magáról, hogy az anyag terméke, s
ez azt jelenti, hogy a jelenlegi, anyagi feltételek között megnyilvánuló eltorzult gondolkodás,
érzés és akarat nem természetes számára. Ám az élõlénynek van természetes gondolkodása,
érzése és akarata, hiszen eredeti állapotában is rendelkezik e képességekkel. A Bhagavad-g¦t§
is megerõsíti, hogy a feltételekhez kötött lélek valódi tudását most a tudatlanság fedi be. Így
ez a vers megdönti azt az elméletet, amely szerint az élõlény abszolút, személytelen Brahman.
Ez nem lehetséges, hiszen az élõlénynek megvan a saját gondolkodásmódja eredeti,
feltételekhez nem kötött helyzetében is. A jelenlegi feltételekhez kötött állapot a külsõ energia
hatásának tudható be, ami azt jelenti, hogy az illuzórikus energia a kezdeményezõ, miközben
a Legfelsõbb Úr távol marad. Az Úr nem akarja, hogy az élõlény a külsõ energia varázsa alá
kerüljön. A külsõ energia tudja ezt, mégis elfogadja azt a hálátlan feladatot, hogy a
feledékeny élõlényeket megzavarja s így illúzióban tartsa. Az Úr nem avatkozik bele az
illuzórikus energia feladatába, mert munkájára szükség van ahhoz, hogy a feltételekhez kötött
lélek jó útra térjen. Egy szeretõ apa nem szereti, ha engedetlen gyermekeit valaki más
megszidja, mégis egy szigorú ember felügyeletére bízza õket, hogy megjavuljanak. De a
mindenkit szeretõ Mindenható Atya ugyanakkor azt is szeretné, ha a feltételekhez kötött lélek
megszabadulna az illuzórikus energia karmaitól. A király börtönbe zárja engedetlen
állampolgárait, de vágya az, hogy a rabok kiszabaduljanak, ezért néha személyesen odamegy
és kegyelmet kér nekik, s így szabadon engedik õket. Éppen így a Legfelsõbb Úr is alászáll
királyságából az illuzórikus energia birodalmába, és személyesen bocsát szabadon bennünket
a Bhagavad-g¦t§ formájában, amelyben Õ Maga jelenti ki, hogy az illuzórikus energián
nagyon nehéz felülkerekedni, ám aki átadja magát az Úr lótuszlábának, az a Legfelsõbb
utasítására elnyeri szabadságát. Ez a meghódolási folyamat a gyógymód, hogy
megszabaduljunk az illuzórikus energia megtévesztõ hatásától. A meghódolás folyamata a
megfelelõ társaság hatására válik teljessé. Az Úr ezért azt tanácsolja, hogy az olyan szentek
szavainak hatására, akik már valóban felismerték a Legfelsõbbet, az ember végezze az Õ
transzcendentális szeretõ szolgálatát. A feltételekhez kötött lélek vonzódni kezd ahhoz, hogy
halljon az Úrról, s csupán e hallás által fokozatosan felemelkedik az Úr iránti tisztelet,
odaadás és szeretet szintjére. Mindezt a meghódolás folyamata teszi teljessé. Itt az Úr
ugyanezt a tanácsot adja Vy§sadevaként megjelent inkarnációjában. Ez azt jelenti, hogy az Úr
e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött lelkeket: külsõ energiájának segítségével
büntet, Õ Maga pedig megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az Úr mint
Felsõlélek (Param§tm§) válik lelki tanítómesterré minden élõlény szívében, kívül pedig az
írások, a szentek és az avató lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré. A
következõ ªloka ezt még pontosabban elmagyarázza.
A Védák (a Kena Upani¢ad) megerõsítik az illuzórikus energia személyes felügyeletének
tényét a félistenek irányító hatalmával kapcsolatban. Érthetõen elmondja, hogy az élõlényt a
külsõ energia egyénileg irányítja. A külsõ energia hatása alatt az élõlény helyzete
megváltozik. Az azonban kiderül a Bh§gavatam e kijelentésébõl, hogy ugyanez a külsõ
energia alacsonyabb rendû helyzetben van az Istenség Személyiségével, a tökéletes lénnyel
szemben. A tökéletes lényt, az Urat még az illuzórikus energia sem közelítheti meg, aki így
csak az élõlényekre lehet hatással. Puszta képzelõdés tehát, hogy a Legfelsõbb Urat az
illuzórikus energia a varázsa alatt tartja, s így élõlénnyé válik. Ha az élõlény és az Úr
ugyanabba a kategóriába tartoznának, azt Vy§sadeva is láthatta volna, s nem lehetne szó
anyagi szenvedésrõl sem az illúzióban lévõ élõlény részérõl, hiszen a Legfelsõbb Lény
teljesen tudatos. A monisták rengeteg gátlástalan elképzeléssel állnak elõ, hogy az élõlényt és
az Urat ugyanabba a kategóriába sorolják. Ha az Úr és az élõlények egyenrangúak lennének,
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ nem vette volna a fáradságot, hogy leírja az Úr transzcendentális
kedvteléseit, hiszen akkor mindaz az illuzórikus energia megnyilvánulása lenne.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam a summum bonum gyógyír a m§y§ fogságában szenvedõ
emberiség számára. ¼r¦la Vy§sadeva ezért mindenekelõtt feltárta a feltételekhez kötött lelkek
valódi betegségét, ami nem más, mint hogy a külsõ energia illúzója alatt állnak. Ezenkívül
látta a tökéletes Legfelsõbb Lényt, akitõl az illuzórikus energia nagyon távol áll, s látta a
beteg, feltételekhez kötött lelket és a betegség okát is. A gyógyírt a következõ vers tárja elénk.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége és az élõlény minõségileg kétségtelenül egyek, de az Úr
az illuzórikus energia irányítója, míg az élõlényt ez az illuzórikus energia irányítja. Így az Úr
és az élõlények egyszerre egyek és különböznek is egymástól. Egy másik lényeges dolog is
világossá válik itt: az Úr és az élõlény örök kapcsolata transzcendentális; másképp miért
akarná az Úr kimenteni az elesett lelkeket m§y§ karmai közül? Ugyanígy az élõlény részérõl
is kívánatos, hogy felélessze az Úr iránti szeretetét és odaadását. Ez az élõlény legfelsõbb
rendû tökéletessége. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezt az életcélt mutatja meg a feltételekhez kötött
lelkeknek.
6. VERS
anarthopaªama° s§k¢§d bhakti-yogam adhok¢aje
lokasy§j§nato vidv§°ª cakre s§tvata-sa°hit§m
anartha—nemkívánatos dolgok; upaªamam—enyhülés; s§k¢§t—közvetlenül; bhakti-
yogam—az odaadó szolgálat összekapcsoló folyamata; adhok¢aje—a Transzcendensnek;
lokasya—az emberek általános tömege; aj§nata¤—akik nincsenek tudatában; vidv§n—a
legbölcsebb; cakre—összeállította; s§tvata—a Legfelsõbb Igazsággal kapcsolatban;
sa°hit§m—a Védikus Írást.
Az élõlény anyagi szenvedéseit, amelyek nemkívánatosak számára, közvetlenül
enyhíteni lehet az odaadó szolgálat összekapcsoló folyamatával. Az emberek nagy része
azonban nem tudja ezt, ezért a bölcs Vy§sadeva összeállította ezt a Védikus Írást, amely
a Legfelsõbb Igazsággal van kapcsolatban.
MAGYARÁZAT: Vy§sadeva látta a teljes mértékben tökéletes Istenség Személyiségét. Ez
a kijelentés azt feltételezi, hogy az Istenség Személyiségének teljes egésze tartalmazza
szerves részeit is. Ezért Vy§sadeva látta az Úr különbözõ energiáit — a belsõ, a külsõ és a
határenergiát. Látta a teljes részeket és a teljes részek teljes részeit is, azaz a különféle
inkarnációkat, és fõképpen a külsõ energia által megzavart, feltételekhez kötött lelkek
fölösleges szenvedéseit. Végül pedig látta a gyógyírt a feltételekhez kötött lelkek számára: az
odaadó szolgálat folyamatát. Hatalmas transzcendentális tudomány ez, amely az Istenség
Legfelsõbb Személyisége nevének, hírének, dicsõségének stb. hallgatásával és ismétlésével
kezdõdik. Isten iránti szunnyadó szeretetünk és vonzalmunk felébresztése nem azon a
mechanikus módszeren múlik, amelyet a hallás és az ismétlés jelent, hanem csak és kizárólag
az Úr indokolatlan kegyén. Amikor az Úr teljesen elégedett a bhakta õszinte törekvésével,
akkor szeretõ transzcendentális szolgálatával ajándékozza meg. Ám még a hallás és az
ismétlés elõírt folyamatával is egyszeriben enyhül az anyagi lét fölösleges és nemkívánatos
szenvedése. Az anyagi ragaszkodás ilyen csökkenése nem vár a transzcendentális tudás
kifejlõdéséig, sõt a tudás az, amely a Legfelsõbb Igazság végsõ megvalósításáért végzett
odaadó szolgálattól függ.
7. VERS
yasy§° vai ªr¡yam§£§y§° k¥¢£e parama-p¡ru¢e
bhaktir utpadyate pu°sa¤ ªoka-moha-bhay§pah§
yasy§m—ezt a Védikus Írást; vai—bizonyára; ªr¡yam§£§y§m—egyszerûen hallás által;
k¥¢£e—az Úr K¥¢£ának; parama—legfelsõbb; p¡ru¢e—az Istenség Személyiségének;
bhakti¤—az odaadó szolgálat érzései; utpadyate—kicsírázik; pu°sa¤—az élõlényé; ªoka—
bánat; moha—illúzió; bhaya—félelem; apah§—ami megszünteti.
Pusztán e Védikus Írást hallgatva az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
iránti szeretõ odaadó szolgálat vágya egyszerre kirügyezik, hogy eloltsa a bánat, az
illúzió és a félelem tüzét.
MAGYARÁZAT: Az érzékszervek közül a fül a legérzékenyebb. Ez az érzék még akkor is
mûködik, amikor az ember alszik. Meg tudjuk védeni magunkat ellenségünk támadásától, ha
ébren vagyunk, de amikor alszunk, csak fülünk védelmez bennünket. A hallás fontosságát ez
a vers az élet tökéletességének elérésével, vagyis a háromféle anyagi szenvedéstõl történõ
megszabadulással kapcsolatban emeli ki. Az ember minden pillanatban bánattal teli, csalóka
dolgok délibábjára vágyik, és mindig retteg feltételezett ellenségétõl. Ezek az anyagi betegség
elsõdleges tünetei. Azt is határozottan kijelenti e vers, hogy pusztán a ¼r¦mad-Bh§gavatam
hallgatása eredményeképpen az ember ragaszkodni kezd az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez, ¼r¦ K¥¢£ához, s amint ez bekövetkezik, az anyagi betegség tünetei
megszûnnek. ¼r¦la Vy§sadeva meglátta a teljesen tökéletes Istenség Személyiségét, s ez az
állítás világosan megerõsíti, hogy a teljesen tökéletes Istenség Személyisége ¼r¦ K¥¢£a.
Az odaadó szolgálat végsõ eredménye az, hogy tiszta szerelem fejlõdik ki a Legfelsõbb
Személy iránt. A szerelem az a szó, amelyet nagyon gyakran használnak a férfival és a nõvel
kapcsolatban, s ugyancsak ez az egyetlen szó, amely megfelelõen jelzi az Úr K¥¢£a és az
élõlények kapcsolatát. Az élõlényt a Bhagavad-g¦t§ prak¥tiként említi, s a szanszkrit nyelvben
a prak¥ti nõnemû. Az Urat mindig parama-puru¢aként, a legfelsõbb férfiként írják le, így a
szeretet az Úr és az élõlények között hasonló, mint a nõ és a férfi közötti szeretet. Az Isten
iránti szerelem kifejezés tehát teljesen helyénvaló.
Az Úr szeretõ odaadó szolgálata azzal kezdõdik, hogy hallunk az Úrról. Nincs különbség
az Úr és a Róla hallottak között, hiszen Õ minden tekintetben abszolút. Hallani Róla azt
jelenti, hogy közvetlen kapcsolatot teremtünk Vele a transzcendentális hang vibrációján
keresztül. A transzcendentális hang olyan hatásos, hogy azonnal eltávolítja az említett anyagi
ragaszkodást. Amint azt az elõbbiekben elmondtuk, az élõlényben egyféle zavarodottság
alakul ki annak köszönhetõen, hogy kapcsolatba kerül az anyaggal, s az anyagi test
megtévesztõ bezártságát valódi tényként fogadja el. E hamis zavarodottságban az élet
különbözõ kategóriáihoz sorolható élõlények más és más módon válnak az illúzió rabjává.
Még az emberi élet legfejlettebb szintjén is ugyanaz az illúzió mutatkozik meg a számtalan
izmus formájában, és bontja meg az ember és az Úr közötti szeretetteljes kapcsolatot, s ezáltal
az ember és ember közötti szeretet is. A ¼r¦mad-Bh§gavatamot hallgatva a materializmus e
megtévesztõ zavarodottságának nyoma vész, s a társadalomra valóban béke köszönt, amelyre
oly sok politikai helyzetben vágynak a politikusok. Békét akarnak ember és ember, nemzet és
nemzet között, ugyanakkor a túlzott ragaszkodás miatt, amely az anyag fölötti uralkodáshoz
fûzi õket, az illúzió és a félelem mindig jelen van. Ezért nem teremtenek békét a
társadalomban a politikusok békekonferenciái. Ez csupán annak a témának a hallgatásával
válik lehetségessé, amelyet a ¼r¦mad-Bh§gavatam beszél el az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl, ¼r¦ K¥¢£áról. Az ostoba politikusok évszázadokon keresztül
próbálkozhatnak béke- és csúcstalálkozóikkal, soha sem érnek el sikert. Amíg el nem jutunk
odáig, hogy visszaállítjuk elveszett kapcsolatunkat K¥¢£ával, addig érvényesülni fog az az
illúzió, hogy a testet az önvalóként fogadjuk el, így a félelem sem szûnik meg. A
kinyilatkoztatott szentírások és a bhakták V¥nd§vanában, Navadv¦pában, Pur¦ban és más
helyeken szerzett személyes tapasztalatai alapján ezer és ezer bizonyíték van arra, hogy ¼r¦
K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként hitelesnek fogadhatjuk el. Még a Kaumud¦
szótár is Yaªod§ fiaként és az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, Parabrahmanként
határozza meg K¥¢£át. A végkövetkeztetés az, hogy csupán e Védikus Írás, a ¼r¦mad-
Bh§gavatam hallgatásával az ember közvetlen kapcsolatba kerülhet az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével, ¼r¦ K¥¢£ával, s így elérheti az élet legtökéletesebb szintjét, túllépve az
anyagi szenvedésen, illúzión és félelmen. Ezek gyakorlati próbakövek azok számára, akik
alázatosan hallgatják a ¼r¦mad-Bh§gavatamot.
8. VERS
sa sa°hit§° bh§gavat¦° k¥tv§nukramya c§tma-jam
ªukam adhy§pay§m §sa niv¥tti-nirata° muni¤
sa¤—az; sa°hit§m—Védikus Írás; bh§gavat¦m—az Istenség Személyiségével
kapcsolatban; k¥tv§—megtéve; anukramya—javítással és ismétléssel; ca—és; §tma-jam—
saját fiát; ªukam—¼ukadeva Gosv§m¦t; adhy§pay§m §sa—tanította; niv¥tti—az
önmegvalósítás útja; niratam—lefoglal; muni¤—a bölcs.
A nagy bölcs Vy§sadeva, miután összeállította és átdolgozta a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot, megtanította fiának, ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦nak, aki ekkor már az
önmegvalósítás útját járta.
MAGYARÁZAT: A ¼r¦mad-Bh§gavatam a Brahma-s¡trák természetes magyarázata, s
mindkettõt ugyanaz a szerzõ állította össze. A Brahma-s¡tra vagy Ved§nta-s¡tra azoknak
szól, akik már az önmegvalósítás útján haladnak. A ¼r¦mad-Bh§gavatam olyan alkotás, hogy
csupán meghallgatásával az ember azonnal elindul az önmegvalósítás ösvényén. Legfõképpen
a paramaha°sáknak szól, azoknak, akik teljesen elmerülnek az önmegvalósításban, de szívük
mélyére hatol azoknak is, akik esetleg anyagi felfogásúak. Az anyagi felfogású emberek mind
az érzékkielégítésbe merülnek — ám még õk is gyógyírt találnak a ¼r¦mad-Bh§gavatamban
anyagi betegségeikre. ¼ukadeva Gosv§m¦ születésétõl kezdve felszabadult lélek volt, s apja
megtanította neki a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. A világi tudósok körében eltérõek a vélemények a
¼r¦mad-Bh§gavatam összeállításának idõpontját illetõen. Az azonban biztosra vehetõ a
Bh§gavatam szövegébõl, hogy Par¦k¢it király eltávozása elõtt és az Úr K¥¢£a eltávozása után
állították össze. Amikor Par¦k¢it Mah§r§ja Bh§rata-var¢a királyaként uralta a világot,
megbüntette Kalit. A kinyilatkoztatott írások és az asztrológiai számítások szerint a Kali-
korszak az ötezredik évében jár, így hát a ¼r¦mad-Bh§gavatamot nem kevesebb mint ötezer
évvel ezelõtt állították össze. A Mah§bh§ratát a ¼r¦mad-Bh§gavatam elõtt jegyezték le, a
Pur§£ákat pedig a Mah§bh§rata elõtt. Ezekre az idõpontokra becsülik a különbözõ Védikus
Írások összeállításának idejét. A ¼r¦mad-Bh§gavatam összegzése N§rada útmutatásai alapján
született meg a részletes leírás elõtt. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a niv¥tti-m§rga útja követésének
tudománya. N§rada helyteleníti a prav¥tti-m§rga útját, amelyhez minden feltételekhez kötött
lélek vonzódik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam témája az ember anyagi betegségének gyógyítása,
vagyis az anyagi szenvedés teljes megszüntetése.
9. VERS
ªaunaka uv§ca
sa vai niv¥tti-nirata¤ sarvatropek¢ako muni¤
kasya v§ b¥hat¦m et§m §tm§r§ma¤ samabhyasat
ªaunaka¤ uv§ca—¼r¦ ¼aunaka kérdezte; sa¤—õ; vai—természetesen; niv¥tti—az
önmegvalósítás útján; nirata¤—mindig lefoglalva; sarvatra—minden tekintetben;
upek¢aka¤—közömbös; muni¤—bölcs; kasya—mi okból; v§—vagy; b¥hat¦m—hatalmas;
et§m—ez; §tm§r§ma¤—aki önmagában elégedett; samabhyasat—tanulmányoz.
¼r¦ ¼aunaka így kérdezte S¡ta Gosv§m¦t: ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦ már az
önmegvalósítás útját járta, így az önvalóból merített elégedettséget. Miért törõdött mégis
azzal, hogy tanulmányozzon egy ilyen hatalmas terjedelmû irodalmat?
MAGYARÁZAT: Az ember számára az élet tökéletességét az jelenti, hogy felhagy az
anyagi cselekedetekkel és állhatatosan követi az önmegvalósítás útját. Azokat, akik az
érzékkielégítésbõl merítenek örömet, vagy azokat, akik az anyagi test jóléte érdekében
tevékenykednek, karm¦knak hívják. Millió és millió karm¦ közül egy válhat §tm§r§m§vá az
önmegvalósítás által. Ýtm§ önvalót jelent, §r§ma pedig azt jelenti: örömet találni. Mindenki a
legtökéletesebb boldogság után kutat, de az egyik ember boldogságának mércéje különbözhet
a másik emberétõl. Ezért a karm¦k által élvezett öröm mércéje különbözik az §tm§r§mákétól.
Az §tm§r§mák minden szempontból, tökéletesen közömbösek az anyagi élvezettel szemben.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ már elérte ezt a szintet, mégis vonzódott ahhoz, hogy fáradságot nem
kímélve tanulmányozza a hatalmas Bh§gavatam irodalmat. Ez azt jelenti, hogy a ¼r¦mad-
Bh§gavatam a legfelsõbb szintû tanulmány még az §tm§r§mák számára is, akik már elejétõl a
végéig tanulmányozták a Védikus Irodalmat.
10. VERS
s¡ta uv§ca
§tm§r§m§ª ca munayo nirgranth§ apy urukrame
kurvanty ahaituk¦° bhaktim ittham-bh¡ta-gu£o hari¤
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta Gosv§m¦ mondta; §tm§r§m§¤—azok, akik az §tm§ból merítenek
örömet (§tm§ általában: a lelki önvaló); ca—szintén; munaya¤—bölcsek; nirgranth§¤—
mentes minden köteléktõl; api—annak ellenére; urukrame—a nagy kalandok kedvelõjének;
kurvanti—végeznek; ahaituk¦m—tiszta; bhaktim—odaadó szolgálatot; ittham-bh¡ta—ilyen
csodálatos; gu£a¤—tulajdonságai; hari¤—az Úrnak.
A különbözõ §tm§r§mák [akik az §tm§ból, a lelki önvalóból merítenek örömet],
különösen azok, akik az önmegvalósítás útját járják, mentesek minden anyagi
köteléktõl, mégis arra vágynak, hogy tiszta odaadással szolgálhassák az Istenség
Személyiségét. Ez azt jelenti, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságokkal
rendelkezik, ezért mindenki, még a felszabadult lelkek számára is vonzó.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu rendkívül szemléletes magyarázatot
adott az §tm§r§ma ªlokáról legfõbb tanítványának, ¼r¦la San§tana Gosv§m¦nak. Tizenegy
tényezõt emel ki a versbõl: (1) §tm§r§ma, (2) munaya¤, (3) nirgrantha, (4) api, (5) ca, (6)
urukrama, (7) kurvanti, (8) ahaituk¦m, (9) bhaktim, (10) ittham-bh¡ta-gu£a¤ és (11) hari¤. A
Viªva-prak§ªa szanszkrit szótár szerint az §tm§r§ma szónak hét jelentése van: (1) Brahman
(az Abszolút Igazság), (2) test, (3) elme, (4) törekvés, (5) kitartás, (6) intelligencia és (7)
egyéni természet.
A munaya¤ szó (1) a gondolkodókra, (2) a komolyakra és csöndesekre, (3) az aszkétákra,
(4) az állhatatosakra, (5) a kolduló szerzetesekre, (6) a bölcsekre és (7) a szentekre utal.
A nirgrantha szó az alábbi fogalmakat takarja: (1) aki megszabadult a tudatlanságtól, (2)
akinek nincs kapcsolata a szentírások parancsaival, vagyis aki mentes a kinyilatkoztatott
írások szabályainak kötelezettségeitõl: az etikától, a Védáktól, a filozófiától, a pszichológiától
és a metafizikától (más szóval az ostoba, az írástudatlan, a csavargó stb., aki nem követi a
szabályozó elveket), (3) a gazdag és (4) a nincstelen.
A ¼abda-koªa szótár szerint a ni képzõt (1) bizonyosság, (2) számolás, (3) építés és (4)
tiltás értelemben, a grantha szót pedig többek között gazdagság, tézis, szavak értelemben
használják.
Az urukrama szó jelentése: „akinek tettei dicsõségesek”. Krama azt jelenti: lépés. Az
urukrama szó fõképpen az Úr V§mana-inkarnációjára utal, aki végtelen lépésével átszelte az
egész univerzumot. Az Úr Vi¢£u hatalmas, és cselekedetei dicsõségesek, hiszen belsõ
energiájával megteremtette a lelki világot, külsõ energiája által pedig az anyagi világot.
Mindent átható aspektusában mindenhol jelen van mint a Legfelsõbb Igazság, személyes
formájában pedig transzcendentális lakhelyén, Goloka V¥nd§vanában tartózkodik, ahol teljes
változatosságukban mutatja be transzcendentális kedvteléseit. Cselekedetei senki más
tetteihez nem hasonlíthatók, ezért az urukrama szó egyedül Rá vonatkozhat.
A szanszkrit igei szerkezet alapján a kurvanti szó jelentése: valaki másért tenni valamit.
Ezért ez azt jelenti, hogy az §tm§r§mák nem személyes érdekbõl, hanem az Úr, Urukrama
öröméért végeznek odaadó szolgálatot Neki.
Hetu azt jelenti: „okozati”. Sok dolog vezet az érzékkielégítéshez, s ezeket az anyagi
érzékkielégítés, a misztikus erõk és a felszabadulás fõbb csoportjaiba lehet besorolni. Ezekre
általában a törekvõ emberek vágynak. Számtalanféle anyagi élvezetet van, s a materialisták —
mivel az illuzórikus energia hatása alatt állnak — arra vágynak, hogy egyre fokozzák ezt az
anyagi élvezetet. Vége-hossza nincs az anyagi élvezetek sorának, s az anyagi világ egyetlen
élõlénye sem részesülhet az összes ilyen élvezetben. Nyolcféle misztikus képesség van (az
ember a legkisebbé válhat, súlytalanná válhat, mindent megkaphat, amire vágyik, uralkodhat
az anyagi természet felett, más élõlényeket irányíthat, képes lehet a földi bolygókat az ûrbe
kibocsátani — és így tovább). A Bh§gavatam ezekrõl a misztikus képességekrõl tesz említést.
A felszabadulásnak öt változata van.
A tiszta odaadás tehát az Úr olyan szolgálatát jelenti, amely mentes az elõbb említett
személyes érdekek utáni vágytól. A hatalmas Istenség Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át tökéletesen
elégedetté tehetik az ilyen tiszta bhakták, akikben nyoma sincs a vágynak, hogy személyes
haszonra tegyenek szert.
Az Úr tiszta odaadó szolgálata különbözõ szinteket érintve fejlõdik. Az anyagi síkon
végzett odaadó szolgálatra nyolcvanegy tulajdonság jellemzõ. E cselekedetek fölött áll a
transzcendentális odaadó szolgálat, amelyet s§dhana-bhaktinak neveznek. Amikor a s§dhana-
bhakti tiszta gyakorlata transzcendentális Istenszeretetté érik, akkor az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálata fokozatosan a szolgálat kilenc egymást követõ szintjén keresztül fejlõdik,
melyek a ragaszkodás, a szeretet, a vonzalom, az érzelmek, a kapcsolat, a kötõdés, a követés,
az eksztázis és az elkülönülés erõteljes érzése.
Egy semleges bhakta ragaszkodása fokozatosan a transzcendentális Istenszeretethez vezet.
Az aktív szolga ragaszkodása a kötõdés szintjéig, a baráti kapcsolatban lévõ bhakta
ragaszkodása pedig a követés szintjéig fejlõdik. Ugyanez a helyzet a szülõi kapcsolatban
szolgáló bhaktákkal is. A szerelem kapcsolatában a bhakták az elkülönülés erõteljes érzésének
szintjéig fejlõdnek. Ez csupán néhány jellemzõje az Úr tiszta odaadó szolgálatának.
A Hari-bhakti-sudhodaya szerint az itthambh¡ta szó jelentése: „teljes boldogság”. A
személytelen Brahman megvalósításából származó transzcendentális gyönyör egy borjú
patanyomában összegyûlt csekélyke vízhez hasonlítható, amely elenyészõ az Istenség
Személyiségének megpillantásából származó boldogság-óceánhoz képest. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a
személyes formája annyira vonzó, hogy magában foglal minden vonzódást, minden
boldogságot és minden ízt (rasát). Ez a vonzalom annyira erõs, hogy senki sem akarja anyagi
élvezetre, misztikus erõre és felszabadulásra cserélni. Nincs szükség logikai érvelésre ahhoz,
hogy alátámasszuk ezt az állítást, hiszen az ember saját természetébõl adódóan vonzódik az
Úr ¼r¦ K¥¢£a tulajdonságaihoz. A legbiztosabban tudnunk kell, hogy az Úr tulajdonságainak
semmi köze az anyagi tulajdonságokhoz. Mindegyik boldogsággal, tudással és
örökkévalósággal teli. Az Úrnak számtalan tulajdonsága van, s az egyik ember az egyik, míg
egy másik egy másik tulajdonsághoz vonzódik.
A nagy bölcseket, a négy, cölibátusban élõ bhaktát, Sanakát, San§tanát, Sanandát és
Sanat-kum§rát az Úr lótuszlábainak felajánlott, szantálfa péppel borított virágok és tulas¦
levelek illata vonzotta, ¼ukadeva Gosv§m¦t pedig az Úr transzcendentális kedvtelései
ragadták magukkal. ¼ukadeva Gosv§m¦ már elérte a felszabadult szintet, mégis vonzódott az
Úr kedvteléseihez. Ez bizonyítja, hogy az Úr kedvteléseinek nincs közük az anyagi
vonzódáshoz. Hasonlóan, a fiatal tehénpásztorlányokat az Úr testi vonásai ragadták meg,
Rukmi£¦ pedig az Úr dicsõségének hallatán kezdett vonzódni Hozzá. Az Úr K¥¢£a még a
szerencse istennõjének elméjét is elragadja. Bizonyos esetekben minden fiatal lány elméje
vonzódik Hozzá. Az idõsebbek nõk elméjét a szülõi ragaszkodás által, a férfiakét pedig a
szolgálat és a barátság kapcsolatán keresztül vonzza.
A hari szó többféle jelentést takar, ám közülük a legfontosabb az, hogy Õ (az Úr) eltávolít
mindent, ami kedvezõtlen, és elrabolja a bhakta elméjét, tiszta transzcendentális szeretettel
megajándékozva õt. Ha kínzó boldogtalanságában valaki az Úrra emlékezik, megszabadulhat
minden szenvedéstõl és aggodalomtól. Az Úr lassacskán minden akadályt eltávolít a tiszta
bhakta odaadó szolgálatának útjából, és így a bhakta tapasztalhatja a kilenc odaadó
cselekedet — köztük a hallás és az éneklés — hatását.
Személyes vonásaival és transzcendentális tulajdonságaival az Úr a tiszta bhakta minden
pszichikai mûködését magával ragadja. Ilyen az Úr K¥¢£a vonzereje. Ez a vonzás oly erõs,
hogy a tiszta bhakta sohasem vágyódik a vallás négy elve közül egyikre sem. Ezek az Úr
transzcendentális tulajdonságainak vonzó jegyei. S ha mindehhez hozzátesszük az api és a ca
szavakat, akkor korlátlanul kiterjeszthetjük értelmüket. A szanszkrit nyelvtan szerint az api
szónak hét jelentése van.
Ha elolvassuk e ªloka minden egyes szavának magyarázatát, láthatjuk, hogy az Úr K¥¢£a
megszámlálhatatlan transzcendentális tulajdonsággal rendelkezik, amelyek magukkal
ragadják a tiszta bhakták elméjét.
11. VERS
harer gu£§k¢ipta-matir bhagav§n b§dar§ya£i¤
adhyag§n mahad §khy§na° nitya° vi¢£u-jana-priya¤
hare¤—Harinak, az Istenség Személyiségének; gu£a—transzcendentális tulajdonságai;
§k¢ipta—elmerülve; mati¤—elme; bhagav§n—hatalmas; b§dar§ya£i¤—Vy§sadeva fia;
adhyag§t—tanulmányozta; mahat—nagy; §khy§nam—elbeszélést; nityam—rendszeresen;
vi¢£u-jana—az Úr bhaktái; priya¤—szeretett.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦, ¼r¦la Vy§sadeva fia nemcsak transzcendentális
képességekkel rendelkezett, de emellett nagyon kedves volt az Úr bhaktáinak. Így
tanulmányozta ezt a nagy elbeszélést [a ¼r¦mad-Bh§gavatamot].
MAGYARÁZAT: A Brahma-vaivarta Pur§£a szerint ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦
felszabadult lélek volt már anyja méhében is. ¼r¦la Vy§sadeva tudta, hogy a gyermek nem
marad majd otthon születése után, ezért megtanította neki a Bh§gavatam lényegét, hogy a
gyermek ragaszkodjon majd az Úr transzcendentális cselekedeteihez. Születése után a
gyermek még több tudásra tett szert a Bh§gavatam témájában a versek elismétlése révén.
A felszabadult lelkek általában a személytelen Brahman-aspektushoz vonzódnak azzal a
monista szemlélettel, hogy eggyé válhatnak a legfelsõbb egésszel. A Vy§sadevához hasonló
tiszta bhakták társaságában azonban még a felszabadult lelkek is vonzódni kezdenek az Úr
transzcendentális tulajdonságaihoz. ¼r¦ N§rada kegyébõl ¼r¦la Vy§sadeva elmondhatta a
¼r¦mad-Bh§gavatam nagy eposzát, Vy§sadeva kegyébõl pedig ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ képes
volt arra, hogy megértse annak jelentését. Az Úr transzcendentális tulajdonságai olyan
vonzóak, hogy ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ tökéletesen eltávolodott attól, hogy teljesen a
személytelen Brahmanban mélyüljön el, és elfogadta az Úr személyes cselekedeteit.
Valójában eltért az Abszolút személytelen felfogásától, arra gondolva, hogy csupán idejét
vesztegette azzal, hogy a Legfelsõbb személytelen formájának adta át magát. Más szóval a
személyes arculat segítségével több transzcendentális boldogságot valósított meg, mint a
személytelennel. Ettõl kezdve nemcsak õ maga vált nagyon kedvessé a vi¢£u-janák, az Úr
bhaktái számára, hanem a vi¢£u-janák is nagyon kedvessé váltak az õ számára. Az Úr
bhaktái, akik nem akarják elpusztítani az élõlények egyéniségét, és akik arra vágynak, hogy
az Úr személyes szolgái lehessenek, nem nagyon kedvelik az imperszonalistákat, és éppen így
az imperszonalisták, akik eggyé akarnak válni a Legfelsõbbel, képtelenek arra, hogy
megbecsüljék az Úr bhaktáit. Így a transzcendentalisták e két csoportja emberemlékezet óta
verseng egymással — s mindkettõ legszívesebben távol tartja magát a másiktól, a végsõ
személyes illetve személytelen megvalósítás miatt. Látszólag tehát ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦
sem kedvelte a bhaktákat, ám mivel késõbb teljes szívébõl bhakta lett, mindig a vi¢£u-janák
transzcendentális társaságára vágyott, s a vi¢£u-janák szintén kedvelték társaságát, hiszen
Bh§gavatává vált. Így mind a fiú, mind az apa tökéletesen ismerte Brahman transzcendentális
tudományát, és késõbb mindketten a Legfelsõbb Úr személyes aspektusában mélyedtek el.
Arra a kérdésre, hogyan kezdett vonzódni ¼ukadeva Gosv§m¦ a Bh§gavatam elbeszéléséhez,
ez a ªloka tökéletes választ ad.
12. VERS
par¦k¢ito 'tha r§jar¢er janma-karma-vil§panam
sa°sth§° ca p§£¨u-putr§£§° vak¢ye k¥¢£a-kathodayam
par¦k¢ita¤—Par¦k¢it királynak; atha—így; r§jar¢e¤—a királynak, aki ¥¢i volt a királyok
között; janma—születése; karma—tettei; vil§panam—felszabadítás; sa°sth§m—lemondás a
világról; ca—és; p§£¨u-putr§£§m—P§£¨u fiainak; vak¢ye—beszélni fogok; k¥¢£a-kath§-
udayam—az, ami az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl, K¥¢£áról szóló elbeszélések
szintjére emel.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt a ¼aunaka vezette ¥¢ikhez: Elkezdem hát transzcendentális
elbeszélésemet az Úr K¥¢£áról, Par¦k¢it király — a királyok bölcse — születésérõl,
tetteirõl és felszabadulásáról, valamint P§£¨u fiairól, akik lemondtak a világi rendrõl.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a olyan kegyes az elesett lelkekhez, hogy személyesen
jelenik meg a különféle élõlények között, s velük együtt részt vesz mindennapi
tevékenységeikben. Minden történelmi eseményt — legyen az régen történt vagy újabb
kori —, ha kapcsolatban áll az Úr cselekedeteivel, az Úrról szóló transzcendentális
elbeszélésként kell elfogadnunk. K¥¢£a nélkül a kiegészítõ írások, mint például a Pur§£ák és
a Mah§bh§rata nem többek egyszerû történeteknél vagy történelmi eseményeknél. De
K¥¢£ával összekapcsolódva transzcendentálissá válnak, s meghallgatva ezeket azonnal
transzcendentális kapcsolatba kerülünk az Úrral. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szintén egy Pur§£a,
de ennek a Pur§£ának az a leglényegesebb jellemzõje, hogy az Úr cselekedeteit helyezi a
középpontba, nem csupán a kiegészítõ történelmi eseményeket. Ezért Caitanya Mah§prabhu a
legtisztább Pur§£aként ajánlja a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Van a Bh§gavata Pur§£a híveinek
egy olyan kevésbé intelligens csoportja, akik rögtön az Úrnak azokat a cselekedeteit akarják
élvezni, amelyeket a Tizedik Ének beszél el, anélkül hogy megértenék az elõzõ énekeket.
Helytelenül azt gondolják, hogy a többi ének nincs kapcsolatban K¥¢£ával, s így — inkább
ostobának, mint okosnak nevezhetõ módon — a Tizedik Ének olvasásába kezdenek.
Legfõképpen nekik mondjuk: a Bh§gavatam többi éneke ugyanolyan fontos, mint a Tizedik
Ének. Senkinek sem szabad a Tizedik Ének témájában elmélyednie, amíg nem értette meg
tökéletesen a többi kilenc ének jelentését. K¥¢£a és tiszta bhaktái — például a P§£¨avák —
egyazon szinten állnak. K¥¢£a mellõl nem hiányoznak a Vele különféle rasákban,
kapcsolatokban álló bhakták, s az olyan tiszta bhakták, mint a P§£¨avák sem léteznek K¥¢£a
nélkül. A bhakták és K¥¢£a mindig kapcsolatban állnak egymással, és soha nem választhatók
el. Ezért a róluk folytatott beszéd k¥¢£a-kath§, az Úrról szóló elbeszélés.
13. — 14. VERS
yad§ m¥dhe kaurava-s¥ñjay§n§°
v¦re¢v atho v¦ra-gati° gate¢u
v¥kodar§viddha-gad§bhimarªa-
bhagnoru-da£¨e dh¥tar§¢±ra-putre
bhartu¤ priya° drau£ir iti sma paªyan
k¥¢£§-sut§n§° svapat§° ªir§°si
up§harad vipriyam eva tasya
jugupsita° karma vigarhayanti
yad§—amikor; m¥dhe—a csatamezõn; kaurava—Dh¥tar§¢±ra serege; s¥ñjay§n§m—a
P§£¨avák serege; v¦re¢u—a harcosoknak; atho—így; v¦ra-gatim—a harcosok megérdemelt
sorsa; gate¢u—elérve; v¥kodara—Bh¦ma (a második P§£¨ava); §viddha—ütött; gad§—
buzogánnyal; abhimarªa—bánkódva; bhagna—törött; uru-da£¨e—gerincvelõ; dh¥tar§¢±ra-
putre—Dh¥tar§¢±ra király fia; bhartu¤—a mesternek; priyam—örömet okozó; drau£i¤—
Dro£§c§rya fia; iti—így; sma—lesz; paªyan—látva; k¥¢£§—Draupad¦; sut§n§m—fiainak;
svapat§m—alvás közben; ªir§°si—fejek; up§harat—átadta díjként; vipriyam—örömet
okozó; eva—mint; tasya—övé; jugupsitam—a legszörnyûbb; karma—tett; vigarhayanti—
helytelenít.
Amikor mindkét csapat harcosai — a Kauravák és a P§£¨avák — a kuruk¢etrai
csatatéren vesztek, a megölt harcosok pedig eljutottak megérdemelt helyükre, s amikor
Dh¥tar§¢±ra fia Bh¦masena buzogányának ütésétõl törött gerinccel, jajgatva elesett,
Dro£§c§rya fia [Aªvatth§m§] lefejezte Draupad¦ öt alvó fiát, s fejüket zsákmányként
átadta mesterének, mert ostobán azt gondolta, hogy ezzel boldoggá teszi. Duryodhana
azonban elítélte szörnyû tettét, s a legkevésbé sem volt elégedett.
 MAGYARÁZAT: A ¼r¦mad-Bh§gavatamban az Úr ¼r¦ K¥¢£a cselekedeteinek
transzcendentális leírása a kuruk¢etrai csata végével kezdõdik. A kuruk¢etrai csatamezõn
Maga az Úr beszél Magáról a Bhagavad-g¦t§ban, ezért mind a Bhagavad-g¦t§, mind a
¼r¦mad-Bh§gavatam az Úr K¥¢£áról szóló transzcendentális írás. A G¦t§ k¥¢£a-kath§, azaz
K¥¢£áról szól, hiszen az Úr mondta el, s a Bh§gavatam szintén k¥¢£a-kath§, mert az Úrról
beszélték el. Az Úr Caitanya Mah§prabhu azt akarta, hogy utasítása szerint mindenki ismerje
meg mindkét k¥¢£a-kath§t. Az Úr Caitanya Mah§prabhu Maga K¥¢£a, egy bhakta alakjában,
ezért az Úr K¥¢£a és ¼r¦ K¥¢£a Caitanya Mah§prabhu magyarázatai nem különböznek
egymástól. Az Úr Caitanya Mah§prabhu akarata az volt, hogy mindenki, aki Indiában
született, alaposan értse meg e k¥¢£a-kath§kat, s miután teljesen elsajátította, prédikálja a
transzcendentális üzenetet mindenkinek, szerte a világon. Ez hozza majd el a hõn óhajtott
békét és virágzást a meggyötört világnak.
15. VERS
m§t§ ªiª¡n§° nidhana° sut§n§°
niªamya ghora° paritapyam§n§
tad§rudad v§¢pa-kal§kul§k¢¦
t§° s§ntvayann §ha kir¦±am§l¦
m§t§—az anya; ªiª¡n§m—a gyermekeké; nidhanam—mészárlás; sut§n§m—a fiaké;
niªamya—miután hallotta; ghoram—rettenetes; paritapyam§n§—bánat; tad§—akkor;
arudat—sírni kezdett; v§¢pa-kala-§kula-ak¢¦—könnyekkel a szemében; t§m—az övé;
s§ntvayan—vigasztalva; §ha—mondta; kir¦±am§l¦—Arjuna.
Ahogy hírt kapott fiai lemészárlásáról, Draupad¦, a P§£¨avák öt gyermekének anyja
fájdalmában felkiáltott, és szemét elöntötték a könnyek. Arjuna, hogy vigasztalja õt
nagy veszteségében, így szólt hozzá:
16. VERS
tad§ ªucas te pram¥j§mi bhadre
yad brahma-bandho¤ ªira §tat§yina¤
g§£¨¦va-muktair viªikhair up§hare
tv§kramya yat sn§syasi dagdha-putr§
tad§—csak akkor; ªuca¤—a bánat könnyei; te—tiéd; pram¥j§mi—el fogja törölni;
bhadre—óh, nemes hölgy; yat—amikor; brahma-bandho¤—a mélyre süllyedt br§hma£a;
ªira¤—feje; §tat§yina¤—a bántalmazóé; g§£¨¦va-muktai¤—lelõve a G§£¨¦va nevû íjjal;
viªikhai¤—nyilakkal; up§hare—át fogom adni neked; tv§—te magad; §kramya—arra állva;
yat—amelyik; sn§syasi—fürdõt veszel; dagdha-putr§—a fiúk elhamvasztása után.
Óh, nemes hölgy! Amikor megajándékozlak e br§hma£a fejével, amelyet G§£¨¦va
íjam nyilai választanak el testétõl, letörlöm a könnyeket szemedrõl, s megvigasztallak.
Aztán, miután fiaidat elhamvasztották, e fejre lépve vehetsz fürdõt!
MAGYARÁZAT: Azt az ellenséget, aki felgyújtja a házat, aki mérget ad, aki váratlanul,
halálos fegyverekkel támad, aki kincset rabol, termõföldet bitorol vagy elcsábítja valaki
feleségét, agresszornak nevezik. Az ilyen agresszor, legyen akár br§hma£a, akár egy
br§hma£a méltatlan fia, minden körülmények között büntetést érdemel. Amikor Arjuna
megígérte, hogy lefejezi Aªvatth§m§t, az agresszort, jól tudta, hogy Aªvatth§m§ egy
br§hma£a sarja, de mivel ez az állítólagos br§hma£a olyat tett, ami egy mészároshoz illik,
annak is tekintette. Szóba sem került, hogy bûn lenne egy br§hma£a fiának megölése, akirõl
bebizonyosodott, hogy gonosztevõ.
17. VERS
iti priy§° valgu-vicitra-jalpai¤
sa s§ntvayitv§cyuta-mitra-s¡ta¤
anv§dravad da°ªita ugra-dhanv§
kapi-dhvajo guru-putra° rathena
iti—így; priy§m—a kedvesnek; valgu—édes; vicitra—különféle; jalpai¤—állításokkal;
sa¤—õ; s§ntvayitv§—megnyugtatta; acyuta-mitra-s¡ta¤—Arjuna, akit a tévedhetetlen Úr
vezet barátként és kocsihajtóként; anv§dravat—követve; da°ªita¤—kavacával védelmezve;
ugra-dhanv§—veszélyes fegyverekkel felvértezve; kapi-dhvaja¤—Arjuna; guru-putram—a
harci tanító fia; rathena—kocsiján ülve.
Arjuna, akit a tévedhetetlen Úr vezet barátként és kocsihajtóként, szavaival
megnyugtatta a nemes hölgyet. Aztán felöltötte páncélját, halálos fegyverekkel vértezte
föl magát, s harci szekerére szállva elindult, hogy Aªvatth§m§, hadi tanítójának fia
nyomába eredjen.
18. VERS
tam §patanta° sa vilak¢ya d¡r§t
kum§ra-hodvigna-man§ rathena
par§dravat pr§£a-par¦psur urvy§°
y§vad-gama° rudra-bhay§d yath§ ka¤
tam—õt; §patantam—dühösen közeledve; sa¤—õ; vilak¢ya—látta; d¡r§t—messzirõl;
kum§ra-h§—a hercegek gyilkosa; udvigna-man§¤—megzavart elmével; rathena—a kocsin;
par§dravat—elmenekült; pr§£a—élet; par¦psu¤—hogy megvédje; urvy§m—nagyon sebesen;
y§vat-gamam—ahogy menekült; rudra-bhay§t—¼ivától való félelmében; yath§—mint; ka¤—
Brahm§ (vagy arka¤—S¡rya).
Aªvatth§m§, a hercegek gyilkosa messzirõl látta, hogy Arjuna sebesen közeledik felé.
Kétségbeesetten menekülni kezdett harci szekerén, hogy mentse az életét, ahogyan
Brahm§ menekült félelmében ¼iva elõl.
MAGYARÁZAT: A szöveg olvasata ka¤ vagy arka¤ egyaránt lehetséges; a Pur§£ákban
két értelmezést találunk. Ka¤ Brahm§ra utal, akit egyszer lánya vonzereje elcsábított, s
követni kezdte õt. Ez feldühítette ¼ivát, aki szigonyával Brahm§ra támadt. Brahm§j¦ életét
féltve elmenekült. Az arka¤ szóra a V§mana Pur§£ában találunk utalást. Élt egy Vidyunm§li
nevû démon, aki egy sugárzó, arany repülõgépet kapott ajándékba, amellyel a nap mögé
repült, s így az éjszaka eltûnt a jármû ragyogása miatt. A napisten megharagudott, és
félelmetes sugaraival elolvasztotta a repülõgépet. Ez azonban felbõszítette az Úr ¼ivát.
Megtámadta a napistent, aki elmenekült, de végül K§ª¦nál (V§r§£as¦nál) elesett. A hely
Lol§rka néven vált híressé.
19. VERS
yad§ªara£am §tm§nam aik¢ata ªr§nta-v§jinam
astra° brahma-ªiro mene §tma-tr§£a° dvij§tmaja¤
yad§—amikor; aªara£am—minden más lehetséges védelem nélkül; §tm§nam—önmaga;
aik¢ata—látta; ªr§nta-v§jinam—a lovak elfáradtak; astram—fegyvert; brahma-ªira¤—a
legfõbb vagy abszolút (nukleáris); mene—alkalmazott; §tma-tr§£am—hogy megmeneküljön;
dvija-§tma-ja¤—egy br§ma£a fia.
Amikor a br§hma£a fia [Aªvatth§m§] látta, hogy lovai fáradnak, úgy vélte, nincs
más lehetõsége a menekülésre, mint bevetni az abszolút fegyvert, a brahm§strát [a
nukleáris fegyvert].
MAGYARÁZAT: A brahm§strának nevezett nukleáris fegyvert csak a legvégsõ esetben
vetik be, amikor már nincs másra lehetõség. A versben a dvij§tmaja¤ szó nagyon fontos, mert
Aªvatth§m§, habár Dro£§c§rya fia volt, nem volt igazán br§hma£a. Br§hma£ának a
legintelligensebb embereket hívják, s ez nem egy örökölhetõ cím. Aªvatth§m§t korábban már
brahma-bandhunak, a br§hma£a barátjának nevezték. Az, hogy valaki egy br§hma£a barátja,
nem jelenti azt, hogy rendelkezik a kellõ tulajdonságokkal ahhoz, hogy õ maga is br§hma£a
legyen. Egy br§hma£a fiát vagy barátját csakis akkor lehet br§hma£ának nevezni, ha teljes
mértékben eleget tesz a kívánalmaknak. Mivel Aªvatth§m§ döntése elhamarkodott volt,
szándékosan nevezik itt br§hma£a fiának.
20. VERS
athopasp¥ªya salila° sandadhe tat sam§hita¤
aj§nann api sa°h§ra° pr§£a-k¥cchra upasthite
 atha—így; upasp¥ªya—szentségben megérintette; salilam—vizet; sandadhe—
himnuszokat zengve; tat—az; sam§hita¤—koncentrálva; aj§nan—anélkül, hogy tudná; api—
bár; sa°h§ram—visszavonni; pr§£a-k¥cchre—életveszélybe kerül; upasthite—ilyen
helyzetbe kerülve.
Élete veszélyben forgott, ezért szentelt vizet megérintve a himnuszok vibrálására
összpontosított, amelyekkel mûködésbe hozhatja a nukleáris fegyvert, habár nem tudta,
hogyan kell azt visszavonni.
MAGYARÁZAT: Az anyagi tevékenység finomabb formái magasabb rendûek, mint az
anyag durva manipulálása. Ezek a tevékenységek a hang tisztító hatásán keresztül mûködnek.
Ezt a módszert alkalmazta Aªvatth§m§, hogy a himnuszok vibrálása nukleáris fegyverként
hasson.
21. VERS
tata¤ pr§du¢k¥ta° teja¤ praca£¨a° sarvato diªam
pr§£§padam abhiprek¢ya vi¢£u° ji¢£ur uv§ca ha
tata¤—ezután; pr§du¢k¥tam—szétterjedt; teja¤—sugárzás; praca£¨am—heves;
sarvata¤—mindenhová; diªam—irány; pr§£a-§padam—hatással van az életre; abhiprek¢ya—
figyelve; vi¢£um—az Úrhoz; ji¢£u¤—Arjuna; uv§ca—mondta; ha—a múltban.
Ekkor sugrárzó fény árasztott el mindent. Olyan elviselhetetlen volt, hogy Arjuna
arra gondolt, élete veszélyben forog, ezért az Úr ¼r¦ K¥¢£át szólította.
22. VERS
arjuna uv§ca
k¥¢£a k¥¢£a mah§-b§ho bhakt§n§m abhaya¯kara
tvam eko dahyam§n§n§m apavargo 'si sa°s¥te¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna azt mondta; k¥¢£a—óh, Úr K¥¢£a; k¥¢£a—óh, Úr K¥¢£a; mah§-
b§ho—Õ, aki Mindenható; bhakt§n§m—a bhakták; abhaya¯kara—félelmét eloszlatva;
tvam—Te; eka¤—egyedül; dahyam§n§n§m—akik szenvednek; apavarga¤—a felszabadulás
útja; asi—vannak; sa°s¥te¤—anyagi szenvedések közepette.
Arjuna így szólt: Óh, Uram, ¼r¦ K¥¢£a, Te vagy a Mindenható Istenség
Személyisége! Energiáidnak nincs határa, ezért képes vagy rettenthetetlen bátorságot
önteni bhaktáid szívébe. Az anyagi szenvedések tüzében mindenki egyedül Benned
találhatja meg a felszabaduláshoz vezetõ utat.
MAGYARÁZAT: Arjuna tudatában volt az Úr ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális
tulajonságainak, hiszen már tapasztalatot szerzett errõl a kuruk¢etrai csata során, ahol
mindketten jelen voltak. Ezért Arjuna hiteles magyarázattal szolgálhat az Úr K¥¢£áról. K¥¢£a
mindenható, s ami a legfontosabb, Õ ad bátorságot bhaktáinak. Az Úr bhaktája sohasem fél,
mert az Úr védelmezi. Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdõtûz, amelyet csakis az Úr
¼r¦ K¥¢£a kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyének képviselõje, ezért az anyagi
létezés tüzében égõ ember az önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül
kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester szavai segítségével képes
behatolni a szenvedõ szívébe, hogy transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód,
hogy kioltsuk az anyagi létezés tüzét.
23. VERS
tvam §dya¤ puru¢a¤ s§k¢§d ¦ªvara¤ prak¥te¤ para¤
m§y§° vyudasya cic-chakty§ kaivalye sthita §tmani
tvam §dya¤—Te vagy az eredeti; puru¢a¤—az élvezõ személyiség; s§k¢§t—közvetlenül;
¦ªvara¤—az irányítója; prak¥te¤—az anyagi természetnek; para¤—transzcendentális;
m§y§m—az anyagi energia; vyudasya—aki félredobta; cit-ªakty§—a belsõ energia erejével;
kaivalye—tiszta, örök tudásban és boldogságban; sthita¤—elhelyezkedett; §tmani—önvaló.
Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, aki az egész teremtésben kiterjeszti Magát,
s aki transzcendentális az anyagi természethez képest. Lelki energiád erejével elûzted az
anyagi energia hatását, s helyzetedet mindig örök boldogság és transzcendentális tudás
jellemzi.
 MAGYARÁZAT: Az Úr kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban, hogy aki meghódol lótuszlábai
elõtt, az megszabadulhat a tudatlanság kötelékétõl. K¥¢£a éppen olyan, mint a nap, m§y§, az
anyagi létezés pedig olyan, mint a sötétség. Ahol jelen van a napfény, ott a sötétség vagy a
tudatlanság azonnal szertefoszlik. Itt megtudhatjuk, mi a legjobb módszer arra, hogy
kikerüljünk a tudatlanság világából. Az Urat ez a vers az eredeti Istenség Személyiségének
szólítja. Belõle árad ki az Istenség összes többi Személyisége. A mindent átható Úr Vi¢£u az
Úr K¥¢£a teljes része vagy kiterjedése. Az Úr az Istenség és az élõlények számtalan formájába
terjeszti ki Magát, különbözõ energiáival együtt. De ¼r¦ K¥¢£a az eredeti, elsõdleges Úr, akitõl
minden származik. Az Úrnak a megnyilvánult világban tapasztalható, mindent átható formája
szintén az Úr részleges képviselõje. Param§tm§ tehát Benne van. Õ az Abszolút Istenség
Személyisége. Nincs köze az anyagi megnyilvánulás hatásaihoz és visszahatásaihoz, mert
messze fölötte áll az anyagi teremtésnek. A sötétség torz formában a napot képviseli, így hát
létezése a nap lététõl függ, de magán a napon nyoma sincs a sötétségnek. Ahogyan a nap
teljes egészében csupán fény, hasonlóan az Istenség Abszolút Személyisége, túl az anyagi
léten, boldogsággal s emellett transzcendentális változatossággal is teli. A transzcendens a
legkevésbé sem statikus, hanem dinamikusan változatos. Az Úr különbözik az anyagi
természettõl, amelyet annak három kötõereje tesz szövevényessé. Õ parama, azaz a legfõbb,
ezért hát abszolút. Számtalan energiája van, s különféle energiáin keresztül teremti,
nyilvánítja ki, tartja fenn és semmisíti meg az anyagi világot. Saját hajlékán azonban minden
örök és abszolút. Azt a világot nem az energiák vagy a nagyhatalmú megbízottak irányítják,
hanem a leghatalmasabb, aki minden energiával teljes.
24. VERS
sa eva j¦va-lokasya m§y§-mohita-cetasa¤
vidhatse svena v¦rye£a ªreyo dharm§di-lak¢a£am
sa¤—az a Transzcendencia; eva—bizonyára; j¦va-lokasya—a feltételekhez kötött
élõlényeké; m§y§-mohita—az illuzórikus energiától elbûvölve; cetasa¤—a szív által;
vidhatse—végez; svena—saját Magad; v¦rye£a—hatás; ªreya¤—a végsõ érdek; dharma-
§di—a felszabadulás négy elve; lak¢a£am—jellemezve.
És bár kívül állsz az anyagi energia hatáskörén, a feltételekhez kötött lelkek legfõbb
érdekében mégis követed a felszabadulás négy alapelvét, amelyeket többek között a
vallás jellemez.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a indokolatlan kegyébõl alászáll e
megnyilvánult világba, anélkül hogy a természet anyagi kötõerõi befolyásolnák. Õ mindig túl
van az anyagi megnyilvánulásokon. Indokolatlan kegyébõl csak azért száll alá, hogy jó útra
térítse a feltételekhez kötött lelkeket, akiket az illuzórikus energia elbûvölt. Megtámadta õket
az anyagi energia, az élõlények pedig hamis ürügyekkel élvezni akarják ezt az anyagi
energiát, noha alapvetõen képtelenek az élvezetre. Az élõlény örökre az Úr szolgája, s amikor
elfelejtkezik errõl a helyzetrõl, akkor az anyagi világ élvezetére gondol. Valójában azonban
illúzióban van. Az Úr azért száll alá, hogy megszüntesse az élvezet e hamis érzését, s így
visszavezesse Istenhez a feltételekhez kötött lelkeket. Ilyen végtelenül kegyes az Úr az elesett
lelkekhez.
25. VERS
tath§ya° c§vat§ras te bhuvo bh§ra-jih¦r¢ay§
sv§n§° c§nanya-bh§v§n§m anudhy§n§ya c§sak¥t
tath§—így; ayam—ez; ca—és; avat§ra¤—inkarnáció; te—Tiéd; bhuva¤—az anyagi
világnak; bh§ra—terhe; jih¦r¢ay§—eltávolításáért; sv§n§m—a barátoké; ca ananya-
bh§v§n§m—és a kiváló bhaktáké; anudhy§n§ya—mert ismételten emlékeznek; ca—és;
asak¥t—teljesen elégedett.
Alászállsz hát inkarnációként, hogy könnyíts a világ terhén, s hogy áldásodban
részesítsd barátaidat, különösen azokat, akik legbensõségesebb híveid, s elmélyülten
Rajtad meditálnak.
 MAGYARÁZAT: Az Úr látszólag bhaktáinak kedvez. Mindenki kapcsolatban áll az Úrral,
s Õ egyenlõ mindenkihez, ám mégis jobban hajlik sajátjai és bhaktái felé. Az Úr mindenki
atyja. Senki sem lehet az Õ apja, és mégsem lehet senki az Õ fia. A bhakták az Õ rokonai, a
bhakták az Õ barátai. Ez az Õ transzcendentális kedvtelése, amelynek semmi köze a rokonság,
apaság vagy bármi ehhez hasonló világi fogalomhoz. Ahogy korábban említettük, az Úr az
anyagi természet kötõerõi felett áll, ezért az odaadó szolgálatban rokonaival, barátaival
kapcsolatban semmi sem anyagi.
26. VERS
kim ida° svit kuto veti deva-deva na vedmy aham
sarvato mukham §y§ti teja¤ parama-d§ru£am
kim—mi; idam—ez; svit—jön; kuta¤—honnan; v§ iti—legyen bár; deva-deva—óh, urak
Ura; na—nem; vedmi—tudom; aham—én; sarvata¤—minden; mukham—irányból; §y§ti—
jön; teja¤—sugárzás; parama—nagyon; d§ru£am—veszélyes.
Óh, urak Ura! Honnan jön, s mi ez a mindent átható, félelmetes sugárzás? Nem
értem, mi ez.
MAGYARÁZAT: Bármit is tárunk az Istenség Személyisége elé, azt tiszteletteljes imák
illõ felajánlása után kell tennünk. Ez az általános folyamat, és Arjuna, bár az Úr bensõséges
barátja, követi ezt, hogy mások tanulhassanak belõle.
27. VERS
ªr¦-bhagav§n uv§ca
vettheda° dro£a-putrasya br§hmam astra° pradarªitam
naiv§sau veda sa°h§ra° pr§£a-b§dha upasthite
ªr¦-bhagav§n—az Istenség Legfelsõbb Személyisége; uv§ca—mondta; vettha—tudd meg
Tõlem; idam—ez; dro£a-putrasya—Dro£a fiának; br§hmam astram—a br§hma (nukleáris)
fegyver himnuszai; pradarªitam—kimutatott; na—nem; eva—még; asau—õ; veda—tudja
azt; sa°h§ram—visszavonás; pr§£a-b§dhe—az élet kioltása; upasthite—közeleg.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Tudd meg Tõlem, hogy Dro£a fia tette
ezt! Bevetette a nukleáris energia [brahm§stra] mantráit, s nem tudja, hogyan vonja
vissza a sugárzást. Kétségbeesésében cselekedett így, a közelgõ haláltól rettegve.
MAGYARÁZAT: A brahm§stra hasonló az atomenergiával mûködtetett modern nukleáris
fegyverekhez. Az atomenergia egészében véve a teljes éghetõség alapján mûködik, akárcsak a
brahm§stra. Elviselhetetlen hõt fejleszt, az atomsugárzáshoz hasonlóan, a különbség azonban
az, hogy az atombomba a nukleáris fegyverek durvább fajtája, míg a brahm§stra himnuszok
zengésével mûködtetett finomabb típusú fegyver. Másféle tudomány ez, s az elmúlt korokban
ezt a tudományt mûvelték Bh§rata-var¢a földjén. A himnuszok vibrálásának magasabb rendû
tudománya is anyagi tudomány, azonban ez még ismeretlen terület a modern materialista
tudósok számára. A magasabb rendû anyagi tudomány nem lelki, de közvetlen kapcsolata van
a lelki módszerrel, amely még magasabb rendû. A himnusz vibrálója tudta, hogyan kell
alkalmazni a fegyvert, s azt is, hogyan kell visszavonni — tökéletes tudomány volt.
Dro£§c§rya fia azonban ezt a magasabb szintû tudományt alkalmazva nem tudta, hogyan kell
megállítani a fegyvert. Közelgõ halálától rettegve bevetette a fegyvert, s így tette nemcsak
hibás volt, de a vallással ellenkezõ is. Egy br§hma£a fiaként nem lett volna szabad ennyi
hibát elkövetnie, s mivel kötelességét nem teljesítette, az Úr Maga büntette meg.
28. VERS
na hy asy§nyatama° kiñcid astra° pratyavakarªanam
jahy astra-teja unnaddham astra-jño hy astra-tejas§
na—nem; hi—bizonyára; asya—annak; anyatamam—más; kiñcit—bármi; astram—
fegyver; prati—ellene; avakarªanam—ellenható; jahi—legyõz; astra-teja¤—e fegyver
sugárzása; unnaddham—rendkívül hatalmas; astra-jña¤—jártas a hadtudományban; hi—
tényként; astra-tejas§—fegyvered hatására.
Óh, Arjuna! Csakis egy másik brahm§stra tudná megfékezni e fegyvert. Te jártas
vagy a hadtudományban, gyõzd le hát sugárzását saját fegyvered erejével!
 MAGYARÁZAT: Nincs olyan fegyver, amely semlegesíthetné az atombomba hatását. A
finom fizikai tudomány segítségével azonban semlegesíteni lehet a brahm§stra mûködését, s
abban az idõben azok, akik jártasak voltak a hadtudományban, képesek voltak erre.
Dro£§c§rya fia nem ismerte annak a mûvészetét, hogyan lehet hatástalanítani ezt a fegyvert,
ezért Arjunát kérte meg az Úr, hogy saját fegyvere erejével semlegesítse.
29. VERS
s¡ta uv§ca
ªrutv§ bhagavat§ prokta° ph§lguna¤ para-v¦ra-h§
sp¥¢±v§pas ta° parikramya br§hma° br§hm§stra° sandadhe
s¡ta¤—S¡ta Gosv§m¦; uvaca—mondta; ªrutv§—miután hallotta; bhagavat§—az Istenség
Személyiségétõl; proktam—amit mondott; ph§lguna¤—¼r¦ Arjuna egyik neve; para-v¦ra-
h§—az ellenséges harcos megölõje; sp¥¢±v§—miután megérintette; §pa¤—víz; tam—Õt;
parikramya—körüljárva; br§hmam—a Legfelsõbb Úr; br§hma-astram—a legfelsõbb
fegyver; sandadhe—mûködött.
¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Az Istenség Személyiségét végighallgatva Arjuna vizet
érintett meg, hogy megtisztuljon, s miután körüljárta az Úr ¼r¦ K¥¢£át, bevetette
brahm§stra fegyverét, hogy elhárítsa vele a másikat.
30. VERS
sa°haty§nyonyam ubhayos tajas¦ ªara-sa°v¥te
§v¥tya rodas¦ kha° ca vav¥dh§te 'rka-vahnivat
sa°hatya—keveredésével; anyonyam—egyik a másikkal; ubhayo¤—mindkettõ; tejas¦—a
sugarak; ªara—fegyverek; sa°v¥te—beborít; §v¥tya—befed; rodas¦—az egész égbolt; kham
ca—az ûrt is; vav¥dh§te—növekvõ; arka—a Nap bolygó; vahni-vat—mint a tûz.
Amikor a két brahm§stra sugarai összecsaptak, egy hatalmas, tüzes kör — akár a
nap korongja — borította be az egész ûrt és a bolygók teljes egét.
MAGYARÁZAT: A brahm§stra villanása keltette hõség arra a hõségre emlékeztetett,
amely a napon keletkezik a kozmikus megsemmisülés idejekor. Az atomenergia sugárzása
elenyészõ a brahm§stra által keltett hõséghez viszonyítva. Az atombomba robbanása
legfeljebb egy bolygót képes felrobbantani, a brahm§stra által keltett hõség azonban az egész
kozmikus rendszert elpusztíthatja. Ezért hasonlítják a megsemmisüléskor keletkezõ hõséghez.
31. VERS
d¥¢±v§stra-tejas tu tayos tr¦l lok§n pradahan mahat
dahyam§n§¤ praj§¤ sarv§¤ s§°vartakam ama°sata
d¥¢±v§—így látva; astra—fegyver; teja¤—hõség; tu—de; tayo¤—mindkettõnek; tr¦n—
három; lok§n—bolygók; pradahat—lobogó; mahat—nagyon; dahyam§n§¤—éget; praj§¤—
népesség; sarv§¤—mindenütt; s§°vartakam—annak a tûznek a neve, amely az univerzum
megsemmisülésekor pusztít; ama°sata—gondolkodni kezdett.
A három világ egész népét égette a fegyverek egyesített heve. Mindenkit a
s§°vartaka tûzre emlékeztetett, amely a megsemmisülés idején pusztít.
MAGYARÁZAT: A három világ az univerzum felsõ, alsó és középsõ bolygóinak felel
meg. Bár a brahm§stra fegyvert a földön vetették be, a két fegyver által együttesen létrehozott
hõ az egész univerzumot áthatotta. A többi bolygó lakói megérezték a rendkívüli hõt, és a
s§°vartaka tûz hevéhez hasonlították. Egyetlen bolygó sincs tehát, amelyen ne élnének
élõlények, ellentétben azzal, amit a csekély értelemmel megáldott materialisták gondolnak.
32. VERS
prajopadravam §lak¢ya loka-vyatikara° ca tam
mata° ca v§sudevasya sañjah§r§rjuno dvayam
praj§—az emberek; upadravam—zavar; §lak¢ya—látván azt; loka—a bolygók;
vyatikaram—pusztulás; ca—szintén; tam—azt; matam ca—és a véleménye; v§sudevasya—
V§sudevának, ¼r¦ K¥¢£ának; sañjah§ra—visszavonta; arjuna¤—Arjuna; dvayam—mindkét
fegyvert.
 Az emberek zavarodottságát és a bolygók közelgõ pusztulását látva Arjuna azonnal
visszavonta mindkét brahm§stra fegyvert, ahogyan az Úr ¼r¦ K¥¢£a kívánta.
MAGYARÁZAT: Az az elmélet, miszerint a modern atombomba robbanása képes
elpusztítani a világot, gyerekes elképzelés. Elõször is az atomenergia nem elég erõs ahhoz,
hogy elpusztítsa a világot, másodszor pedig végsõ soron mindez a Legfelsõbb Úr legfelsõbb
akaratán nyugszik, hiszen az Õ akarata vagy jóváhagyása nélkül semmi sem épülhet fel vagy
pusztulhat el. Azt gondolni, hogy a természet törvényei abszolút hatalommal rendelkeznek,
szintén ostobaság. Az anyagi természet törvényei az Úr irányítása alatt mûködnek, ahogyan
azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. Az Úr ott kijelenti, hogy ezek a törvények az Õ kezében
vannak. A világ csak az Úr akaratából pusztulhat el, nem pedig jelentéktelen politikusok
szeszélyébõl. Az Úr K¥¢£a azt akarta, hogy mind a Drau£i, mind az Arjuna által bevetett
fegyvert vonják vissza, s Arjuna ezt azonnal végre is hajtotta. Hasonlóan, a teljes hatalommal
bíró Úrnak számtalan segítõje van, s csak az Õ akarata segítségével hajthatja végre valaki azt,
amire az Úr vágyik.
33. VERS
tata §s§dya taras§ d§ru£a° gautam¦-sutam
babandh§mar¢a-t§mr§k¢a¤ paªu° raªanay§ yath§
tata¤—ezután; §s§dya—elfogta; taras§—ügyesen; d§ru£am—veszélyes; gautam¦-
sutam—Gautam¦ fia; babandha—megkötözve; amar¢a—dühös; t§mra-ak¢a¤—rézvörös
szemmel; paªum—állat; raªanay§—kötelekkel; yath§—mintha az lenne.
Arjuna dühben égõ szemekkel — amelyek olyanok voltak, mint két vörösréz golyó —
ügyesen elfogta Gautam¦ fiát, s megkötözte, akár egy állatot.
MAGYARÁZAT: Aªvatth§m§ anyja — K¥p¦ — Gautama családjában született. E ªloka
legfontosabb mondanivalója az, hogy Aªvatth§m§t elfogták és megkötözték, mint egy állatot.
¼r¦dhara Sv§m¦ szerint Arjunát kötelessége (dharmája) kényszerítette arra, hogy úgy ejtse
rabul a br§hma£a fiát, mint egy állatot. ¼r¦dhara Sv§m¦ kijelentését ¼r¦ K¥¢£a egy késõbbi
állítása is megerõsíti. Aªvatth§m§ Dro£§c§rya és K¥p¦ törvényes fia volt, de mivel élete során
nagyon mélyre süllyedt, jogosan úgy bántak vele, mint egy állattal, nem pedig úgy, mint egy
br§hma£ával.
34. VERS
ªibir§ya nin¦¢anta° rajjv§ baddhv§ ripu° bal§t
pr§h§rjuna° prakupito bhagav§n ambujek¢a£a¤
ªibir§ya—a katonai táborba vezetõ úton; nin¦¢antam—miközben vitte õt; rajjv§—a
kötelekkel; baddhv§—megkötözve; ripum—az ellenséget; bal§t—erõvel; pr§ha—mondta;
arjunam—Arjunának; prakupita¤—dühösen; bhagav§n—az Istenség Személyisége; ambuja-
¦k¢a£a¤—aki lótusz-szemeivel néz.
Miután megkötözte, Arjuna a katonai táborba akarta vinni Aªvatth§m§t. Az
Istenség Személyisége, lótusz-szemeivel rápillantva így szólt a dühös Arjunához:
MAGYARÁZAT: Mind Arjunáról, mind K¥¢£áról azt írja ez a vers, hogy dühösek voltak,
de Arjuna szeme két vörösréz golyóra hasonlított, míg az Úr szeme olyan volt, akár a lótusz.
Ez azt jelenti, hogy Arjuna dühe és az Úr dühe nem ugyanazt a szintet képviselik. Az Úr
transzcendentális, így minden helyzetben abszolút. Az Õ dühe nem olyan, mint egy
feltételekhez kötött élõlényé, aki az anyagi természet minõségi kötõerõinek hatása alatt áll. Õ
abszolút, ezért dühe és öröme ugyanaz. Dühét nem az anyagi természet három kötõerõjében
mutatja ki. Ez csupán a jele annak, hogy elméje bhaktája felé hajlik, hiszen ez az Õ
transzcendentális természete. Ezért még ha dühös is, dühének tárgya szintén áldott. Az Úr
minden körülmények között változatlan marad.
35. VERS
maina° p§rth§rhasi tr§tu° brahma-bandhum ima° jahi
yo 's§v an§gasa¤ supt§n avadh¦n niªi b§lak§n
m§ enam—neki soha; p§rtha—óh, Arjuna; arhasi—kellene; tr§tum—szabadon engedni;
brahma-bandhum—egy br§hma£a rokona; imam—õt; jahi—öl; ya¤—õ, (akinek van); asau—
azok; an§gasa¤—ártatlan; supt§n—amíg aludtak; avadh¦t—megölte; niªi—éjszaka;
b§lak§n—a fiúkat.
Az Úr K¥¢£a így szólt: Óh, Arjuna! Nem szabad kegyesnek lenned és szabadon
engedned õt, ezt a br§hma£a rokonát [brahma-bandhut], mert ártatlan fiúkat ölt meg
álmukban!
MAGYARÁZAT: A brahma-bandhu nagyon fontos kifejezés. Aki egy br§hma£a
családjában születik meg, de nem méltó arra, hogy br§hma£ának nevezzék, azt a br§hma£a
rokonának hívják, nem pedig br§hma£ának. A Legfelsõbb Bíróság bírójának fia nem a
Legfelsõbb Bíróság bírója, de abban semmi rossz nincs, ha a Bíró Úr rokonának szólítják.
Ezért ahogyan nem lehet valaki a Legfelsõbb Bíróság elnöke pusztán születése alapján, úgy
br§hma£ává sem válhat senki csupán a születés jogán — meg kell szereznie az ehhez
szükséges tulajdonságokat. Ahogyan a Legfelsõbb Bíróság bírói széke csupán egy tisztség a
megfelelõen képzett ember számára, ugyanígy a br§hma£a poszt is csak kellõ képzettséggel
tölthetõ be. A ª§stra utasítása az, hogy még ha olyan emberben találunk jó tulajdonságokat,
aki nem br§hma£a családban született, akkor is br§hma£aként kell elfogadnunk, ha
rendelkezik a kellõ tulajdonságokkal. Éppen így ha valakiben, aki br§hma£a családban
született, nem találhatók meg a brahminikus tulajdonságok, nem szabad br§hma£ának
tekinteni, azaz — egy jobb kifejezéssel élve — a br§hma£a rokonaként kell bánni vele. Az Úr
K¥¢£a, minden vallásos elv, a Védák legfelsõbb hiteles tekintélye személyesen hangsúlyozta
ki ezeket a különbségeket, s ennek okát a következõ ªlokákban magyarázza el.
36. VERS
matta° pramattam unmatta° supta° b§la° striya° ja¨am
prapanna° viratha° bh¦ta° na ripu° hanti dharma-vit
mattam—elõvigyázatlan; pramattam—mámoros; unmattam—tébolyodott; suptam—alvó;
b§lam—fiú; striyam—nõ; ja¨am—bolond; prapannam—meghódolt; viratham—az, aki
elvesztette a szekerét; bh¦tam—rettegõ; na—nem; ripum—ellenséget; hanti—öl; dharma-
vit—aki ismeri a vallás elveit.
Aki ismeri a vallás elveit, nem öli meg ellenségét, ha az nem figyel, ha mámoros,
tébolyodott, alszik, retteg vagy harci szekere nincs vele. Nem öl meg fiút, nõt, bolond
teremtményt és meghódolt lelket sem.
MAGYARÁZAT: Azt az ellenséget, aki nem védekezik, sohasem öli meg a vallás elveit
jól ismerõ harcos. Régen a csatákat a vallás elvei alapján vívták, nem pedig az érzékkielégítés
kedvéért. Ha az ellenség mámoros volt vagy aludt — és így tovább, ahogyan az elõbbiekben
felsoroltuk —, sohasem ölték meg. Ez a vallásos háború néhány törvénye. Régen sohasem az
önzõ politikai vezetõk kénye-kedve szerint üzentek hadat; a vallási szabályok alapján tették,
minden bûntõl mentesen. A vallási elvek alapján történõ erõszak messze magasabb rendû,
mint az állítólagos erõszakmentesség.
37. VERS
sva-pr§£§n ya¤ para-pr§£ai¤ prapu¢£§ty agh¥£a¤ khala¤
tad-vadhas tasya hi ªreyo yad-do¢§d y§ty adha¤ pum§n
sva-pr§£§n—saját élete; ya¤—aki; para-pr§£ai¤—mások élete árán; prapu¢£§ti—
megfelelõen fenntart; agh¥£a¤—szégyentelen; khala¤—nyomorult; tat-vadha¤—az õ
megölése; tasya—övé; hi—bizonyára; ªreya¤—jólét; yat—ami által; do¢§t—a hiba által;
y§ti—megy; adha¤—lefelé; pum§n—egy személy.
Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét,
megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.
MAGYARÁZAT: Életét elvenni igazságos büntetés egy olyan ember számára, aki
kegyetlenül és szégyentelenül mások élete árán él. A politikai erkölcs szerint azért sújtunk
halálos ítélettel egy kegyetlen embert, hogy megvédjük attól, hogy a pokolra kerüljön. Ha a
gyilkost az állam halálra ítéli, az jó az elítéltnek, mert következõ életében nem kell szenvednie
gyilkos tettéért. A halálbüntetés a lehetõ legenyhébb büntetés a gyilkos számára, és a sm¥ti-
ª§stra azt mondja, hogy azok az emberek, akiket a király a szemet szemért, fogat fogért elv
alapján büntet meg, olyannyira megtisztulnak minden bûnüktõl, hogy még arra is alkalmassá
válhatnak, hogy eljussanak a mennyei bolygókra. Manu, a polgári törvények és vallási elvek
kiváló megalkotója szerint még azt is gyilkosnak kell tekinteni, aki állatokat öl, mert az állati
étel nem civilizált embernek való, akinek elsõdleges kötelessége, hogy felkészüljön a
visszatérésre Istenhez. Manu azt mondja, hogy az állatok megölésének tettében sokan vesznek
részt bûntársakként, s mindannyian gyilkosként büntethetõk, ugyanúgy, mint egy
összeesküvés résztvevõi, akik egy embert ölnek meg együtt. Aki engedélyt ad, aki megöli az
állatot, aki eladja a levágott állatot, aki megfõzi, aki segít az étel kiosztásában és végül aki
megeszi ezt a megfõzött állati ételt, mind gyilkos, és a természet törvényei mindannyiukat
megbüntetik. Élõlényt teremteni senki sem tud, az anyagi tudomány minden fejlettsége
ellenére sem, ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen, saját szeszélyébõl megöljön
egy élõlényt. A húsevõk számára a szentírások korlátozott állatáldozatokat írnak elõ. Ezek a
rendelkezések arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a vágóhídak építését, nem pedig arra,
hogy állatölésre buzdítsanak. Az a folyamat, ahogyan az írások engedélyezik az
állatáldozatot, jó mind a feláldozott állat, mind a húsevõ ember számára. Az állatnak abban az
értelemben hasznos, hogy ha feláldozzák az oltáron, azonnal emberi létformába emelkedik, a
húsevõnek pedig azért, mert megmenekül a súlyosabb bûnöktõl (annak a húsnak a
fogyasztásától, amely a hivatalos vágóhidakról származik, azokról a szörnyû helyekrõl,
amelyek anyagi nyomorba döntik a társadalmat, az országot és az embereket). Az anyagi világ
már magában olyan hely, amely örökké aggodalommal teli, s az állatmészárlásra buzdítás
hatására az atmoszférát mind jobban és jobban beszennyezik a háborúk, a járványok, az
éhínség és más nemkívánatos szerencsétlenségek.
38. VERS
pratiªruta° ca bhavat§ p§ñc§lyai ª¥£vato mama
§hari¢ye ªiras tasya yas te m§nini putra-h§
pratiªrutam—megígért; ca—és; bhavat§—általad; p§ñc§lyai—P§ñc§la királya leányának
(Draupad¦nak); ª¥£vata¤—amit hallottam; mama—Én Magam; §hari¢ye—vinnem kell;
ªira¤—a fejet; tasya—az övét; ya¤—akit; te—tiéd; m§nini—tekint; putra-h§—fiaid gyilkosa.
Magam hallottam továbbá, amint megígérted Draupad¦nak: elviszed neki fiai
gyilkosának fejét.
39. VERS
tad asau vadhyat§° p§pa §tat§yy §tma-bandhu-h§
bhartuª ca vipriya° v¦ra k¥tav§n kula-p§°sana¤
tat—ezért; asau—ezt az embert; vadhyat§m—meg fogják ölni; p§pa¤—a bûnös;
§tat§y¦—agresszor; §tma—saját; bandhu-h§—a fiak gyilkosa; bhartu¤—a mesteré; ca—
szintén; vipriyam—nem elégedett; v¦ra—óh, harcos; k¥tav§n—aki megtette; kula-
p§°sana¤—családjának szégyene.
Ez az ember orgyilkos, családod tagjainak elpusztítója, aki mesterét sem tette
elégedetté! Nem más õ, mint családja szégyene. Öld meg azonnal!
MAGYARÁZAT: Dro£§c§rya fiáról azt olvashatjuk itt, hogy családja szégyene.
Dro£§c§rya jó hírnévnek örvendett. Bár az ellenséges sereghez csatlakozott, a P§£¨avák
mindig tiszteletben tartották, s Arjuna köszöntötte õt a csata kezdete elõtt. Fia azonban
rendkívül mélyre süllyedt, hiszen olyat tett, amelyet sohasem tesznek a dviják, a kétszer
született magasabb kasztokhoz tartozók. Aªvatth§m§, Dro£§c§rya fia gyilkosságot követett el:
megölte Draupad¦ öt alvó fiát. Mesterét, Duryodhanát, aki sohasem hagyta volna jóvá a
szörnyû tettet, hogy a P§£¨avák öt fiát álmukban megöljék, a legkevésbé sem tette ezzel
elégedetté. Ez azt jelenti, hogy Aªvatth§m§ Arjuna családjával szemben agresszorrá vált, s így
Arjuna megbüntethette õt tettéért. A ª§strák halálra ítélik azt, aki figyelmeztetés nélkül
támad, aki hátulról öl meg valakit, felgyújta más házát vagy elrabolja más feleségét. K¥¢£a
emlékeztette Arjunát, hogy mindezt figyelembe véve tegye, amit tennie kell.
40. VERS
s¡ta uv§ca
eva° par¦k¢at§ dharma° p§rtha¤ k¥¢£ena codita¤
naicchad dhantu° guru-suta° yadyapy §tma-hana° mah§n
s¡ta¤—S¡ta Gosv§m¦; uv§ca—mondta; evam—ez; par¦k¢at§—megvizsgálva;
dharmam—a kötelesség kérdésében; p§rtha¤—¼r¦ Arjuna; k¥¢£ena—az Úr K¥¢£a által;
codita¤—bátorítva; na aicchat—nem szerette; hantum—megölni; guru-sutam—tanítója fiát;
yadyapi—bár; §tma-hanam—fiai gyilkosa; mah§n—hatalmas.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: K¥¢£a, aki Arjuna vallásosságát akarta próbára tenni, arra
buzdította õt, hogy végezzen Dro£§c§rya fiával. Arjunának, e nagy léleknek azonban
nem tetszett a gondolat, hogy megölje Aªvatth§m§t, annak ellenére, hogy Aªvatth§m§
kegyetlenül meggyilkolta hozzátartozóit.
MAGYARÁZAT: Arjuna kétségtelenül nagy lélek volt, amelyet az elõbbi sorok is
bizonyítanak. Maga az Úr bátorítja, hogy ölje meg Dro£a fiát, de Arjuna úgy véli, nagyszerû
tanítója fia életét nem olthatja ki, hiszen Dro£§c§rya fia õ még akkor is, ha méltatlan apja
nevére, és saját szeszélyébõl olyan szörnyû tetteket hajtott végre, amelyek senkinek sem
állhattak az érdekében.
Az Úr K¥¢£a csupán azért biztatta Arjunát, hogy próbára tegye kötelességérzetét. Ez nem
azt jelenti, hogy Arjuna nem tudta, mi a feladata, vagy hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a nem volt
tudatában Arjuna kötelességérzetének. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a sok tiszta bhaktáját próbára teszi,
hogy erõsítse kötelességtudatukat. A gop¦kat is ilyen próba alá vetette, ahogyan Prahl§da
Mah§r§ját is. A tiszta bhakták mind sikeresen állják e próbákat.
41. VERS
athopetya sva-ªibira° govinda-priya-s§rathi¤
nyavedayat ta° priy§yai ªocanty§ §tma-j§n hat§n
atha—ezután; upetya—elérve; sva—saját; ªibiram—tábort; govinda—aki felvidítja az
érzékeket (az Úr ¼r¦ K¥¢£a); priya—kedves; s§rathi¤—kocsihajtó; nyavedayat—rábízta;
tam—õt; priy§yai—a kedvesre; ªocantyai—bánkódott; §tma-j§n—saját fiaiért; hat§n—
meggyilkolt.
Miután Arjuna kedves barátjával és kocsihajtójával [¼r¦ K¥¢£ával] együtt saját
táborukba ért, a gyilkost szeretett feleségére bízta, aki meggyilkolt fiait siratta.
MAGYARÁZAT: Az Arjuna és K¥¢£a közötti transzcendentális kapcsolat a
legbensõségesebb barátság. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a Maga állítja, hogy Arjuna a
legkedvesebb barátja. Minden élõlény valamilyen fajta szeretetteljes kapcsolatban áll a
Legfelsõbb Úrral mint szolgája, barátja, szülõje vagy szerelme. Mindenki így élvezheti az Úr
társaságát a lelki világban, ha egy kicsit is vágyik rá, és õszintén próbálkozik a bhakti-yoga
folyamata segítségével.
42. VERS
tath§h¥ta° paªuvat p§ªa-baddham
av§¯-mukha° karma-jugupsitena
nir¦k¢ya k¥¢£§pak¥ta° guro¤ suta°
v§ma-svabh§v§ k¥pay§ nan§ma ca
tath§—így; §h¥tam—behozott; paªu-vat—mint egy állatot; p§ªa-baddham—megkötözve;
av§k-mukham—egyetlen szó nem hagyta el száját; karma—tettek; jugupsitena—szörnyû;
nir¦k¢ya—látva; k¥¢£§—Draupad¦; apak¥tam—az aljas tett elkövetõje; guro¤—a tanító;
sutam—fia; v§ma—gyönyörû; svabh§v§—természet; k¥pay§—könyörületességbõl;
nan§ma—felajánlotta hódolatát; ca—és.
¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Ekkor Draupad¦ megpillantotta az állatként megkötözött
Aªvatth§m§t, aki szótlan volt, hiszen a leggyalázatosabb gyilkosságot követte el.
Draupad¦ nõi természetének köszönhetõen, s mert természeténél fogva jó volt és
illedelmes, br§hma£ának kijáró tisztelettel fogadta.
MAGYARÁZAT: Aªvatth§m§t Maga az Úr ítélte bûnösnek, s így Arjuna úgy bánt vele,
mint egy gonosztevõvel, nem pedig úgy, mint egy br§hma£a vagy egy tanítómester fiával.
Amikor azonban Aªvatth§m§t Draupad¦ elé vitték, ¼r¦mat¦ Draupad¦, bár emésztette a bánat
fiai meggyilkolása miatt, s a gyilkos ott állt elõtte, nem tudta megvonni tõle azt a tiszteletet,
amely általában megillet egy br§hma£át vagy egy br§hma£a fiát. Ez szelíd nõi természetének
tudható be. A nõk általában olyanok, mint a gyerekek, s nem rendelkeznek olyan
ítélõképességgel, mint a férfiak. Aªvatth§m§ bebizonyította, hogy érdemtelen fia
Dro£§c§ryának, egy br§hma£ának, ezért a leghitelesebb tekintély, az Úr ¼r¦ K¥¢£a ítélte el. A
szelíd nõ azonban mégsem tudta megtagadni természetes udvariasságát egy br§hma£ától.
A hindu családokban a nõk a mai napig is megfelelõ tiszteletet tanúsítanak a br§hma£a
kaszt iránt, bármilyen bûnös és gonosz is legyen egy brahma-bandhu. Ám a férfiak tiltakozni
kezdtek a brahma-bandhuk ellen, akik bár jó br§hma£ák családjában születtek,
cselekedeteiket tekintve alávalóbbak voltak a ª¡dráknál.
A ªloka a v§ma-svabh§v§ sajátos szavakat használja: „természettõl fogva szelíd és
nemeslelk÷”. Egy jó természet÷ férfi vagy nõ mindent nagyon könnyen elfogad, de az átlagos
intelligenciával rendelkezõ férfi nem. Értelmünket és ítélõképességünket nem szabad csupán
az udvariasság kedvéért feladni. Az embernek józan ítélõképeséggel kell rendelkeznie, hogy
mindent érdeme szerint ítéljen meg. Nem szabad egy nõ szelíd természetét követve
olyasvalamit elfogadnunk, ami nem hiteles. Aªvatth§m§t tisztelheti egy jólelkû nõ, de ez nem
jelenti azt, hogy Aªvatth§m§ olyan, mint egy igaz br§hma£a.
43. VERS
uv§ca c§sahanty asya bandhan§nayana° sat¦
mucyat§° mucyat§m e¢a br§hma£o nitar§° guru¤
uv§ca—mondta; ca—és; asahant¦—elviselhetetlen számára; asya—övé; bandhana—
megkötözve; §nayanam—hozta õt; sat¦—az odaadó; mucyat§m mucyat§m—engedd
szabadon; e¢a¤—ez; br§hma£a¤—egy br§hma£a; nitar§m—miénk; guru¤—mester.
Nem tudta elviselni, hogy Aªvatth§m§t megkötözve látja, s mivel rendkívül odaadó
hölgy volt, így szólt: Engedd szabadon, hiszen br§hma£a, a lelki tanítómesterünk!
MAGYARÁZAT: Amint Aªvatth§m§t Draupad¦ elé vitték, Draupad¦ arra gondolt,
tûrhetetlen, hogy egy br§hma£át úgy fogjanak el, akár egy gonosztevõt, s így hozzák elé,
különösen ha az a br§hma£a történetesen egy tanítómester fia.
Amikor Arjuna elfogta Aªvatth§m§t, tökéletesen tudatában volt annak, hogy Aªvatth§m§
Dro£§c§rya fia. K¥¢£a is tudta ezt, mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy
tekintetbe vették volna, hogy egy br§hma£a fia. A kinyilvánított írások szerint magát a tanárt
vagy a lelki tanítómestert is el lehet vetni, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru,
vagyis a lelki tanítómester rangjára. A gurut §c§ryának is hívják, ami azt jelenti, hogy
személyesen elsajátította a ª§strák lényegét, és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában.
Aªvatth§m§ kudarcot vallott a br§hma£a vagy tanár kötelességének teljesítésében, ezért
megérdemelte, hogy megfosszák a br§hma£áknak kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben
az Úr ¼r¦ K¥¢£a és Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aªvatth§m§t. De egy olyan jó
természetû hölgy, mint Draupad¦, mindezt nem a ª§stra, hanem a szokások szemszögébõl
nézte. A szokások alapján Aªvatth§m§t ugyanabban a tiszteletben részesítette, mint apját,
mert az emberek általában valódi br§hma£áknak fogadták el a br§hma£ák fiait, csupán
érzelmeikre hagyatkozva. A helyzet azonban egészen más. Br§hma£ának csak akkor lehet
valakit elfogadni, ha rendelkezik a kellõ tulajdonságokkal, s nem fogadható el csupán azért,
mert egy br§hma£a fia.
Mindezek ellenére Draupad¦ azt kívánta, hogy Aªvatth§m§t azonnal engedjék szabadon, s
ez ugyanúgy csupán egy nemes érzés volt részérõl. Ez megmutatja, hogy az Úr bhaktája
minden gyötrelmet el tud viselni, s õ maga mégis kedves mindenkihez, még az ellenséghez is.
Ezek az Úr tiszta bhaktájának jellemzõi.
44. VERS
sarahasyo dhanur-veda¤ savisargopasa°yama¤
astra-gr§maª ca bhavat§ ªik¢ito yad-anugrah§t
 sa-rahasya¤—bensõséges; dhanu¤-veda¤—az íj és nyíl mûvészetének ismerete; sa-
visarga—elenged; upasa°yama¤—irányítás; astra—fegyverek; gr§ma¤—mindenféle; ca—
és; bhavat§—általad; ªik¢ita¤—tanult; yat—akinek; anugrah§t—kegyébõl.
Dro£§c§rya kegyébõl tanultad meg a nyilazás harci mûvészetét és a fegyverek
irányításának titkos tudományát.
MAGYARÁZAT: A Dhanur-vedát, a hadtudományt Dro£§c§rya tanította, s ebbe
beletartoztak azok a legbensõségesebb titkok is, hogy hogyan kell a fegyvereket védikus
himnuszok segítségével bevetni és irányítani. A kevésbé kifinomult hadtudomány alapjait az
anyagi fegyverek jelentik, ám ennél jóval kifinomultabb a védikus himnuszokkal irányított
nyilak kilövésének mûvészete, amely sokkal hatékonyabb, mint a közönséges fegyverek, a
géppisztolyok vagy az atombombák. Az irányítás védikus mantrákkal történik, a hang
transzcendentális tudományának segítségével. A R§m§ya£a arról ír, hogy Daªaratha
Mah§r§ja, az Úr ¼r¦ R§ma apja csupán hanggal irányította nyilait. Eltalálta a célt anélkül,
hogy látta volna, csupán a hang hallatán. Ez tehát egy magasabb rendû hadmûvészet volt,
mint manapság az anyagi hadifegyverek használatának tudománya. Arjuna megtanulta
mindezt, ezért Draupad¦ azt akarta, hogy Arjuna érezze magát lekötelezve Dro£§c§ryának
mindezért az áldásért. Dro£§c§rya távollétében fia képviselte õt. Ez volt a nemes hölgy,
Draupad¦ véleménye. Itt felmerülhet a kérdés: miért volt Dro£§c§rya, a szigorú br§hma£a a
hadmûvészet mestere? A válasz az, hogy egy br§hma£ának tanítania kell, tekintet nélkül arra,
hogy a tudomány mely ágában járatos. Egy tanult br§hma£ának tanítóvá, pappá és az
adomány elfogadójává kell válnia. Egy hiteles br§hma£a ilyen foglalkozások elfogadására
hivatott.
45. VERS
sa e¢a bhagav§n dro£a¤ praj§-r¡pe£a vartate
tasy§tmano 'rdha° patny §ste n§nvag§d v¦ras¡¤ k¥p¦
sa¤—õ; e¢a¤—bizonyára; bhagav§n—úr; dro£a¤—Dro£§c§rya; praj§-r¡pe£a—fia,
Aªvatth§m§ alakjában; vartate—létezik; tasya—az övé; §tmana¤—testnek; ardham—fele;
patn¦—feleség; §ste—élõ; na—nem; anvag§t—végez; v¦ras¡¤—jelenlévõ fia; k¥p¦—
K¥p§c§rya nõvére.
Õ [Dro£§c§rya] kétségkívül él — fia képviseli õt. Felesége, K¥p¦ nem hajtott végre
sat¦t vele együtt, hiszen van egy fia.
MAGYARÁZAT: Dro£§c§rya felesége, K¥p¦, K¥p§c§rya nõvére volt. Egy odaadó
feleségnek, aki a kinyilatkoztatott írások szerint a férj társa jóban-rosszban, joga van
elfogadni az önkéntes halált férjével együtt, ha nincs gyermeke. De Dro£§c§rya felesége nem
vállalta ezt a megpróbáltatást, mert volt egy fia, aki férjét képviselte. Egy özvegy csak
nevében özvegy, amíg férjének fia él. Akárhogyan is, de Aªvatth§m§ Dro£§c§ryát képviselte,
ezért megölése olyan lett volna, mintha Dro£§c§ryát ölték volna meg. Ezt az érvet hozta fel
Draupad¦ Aªvatth§m§ megölése ellen.
46. VERS
tad dharmajña mah§-bh§ga bhavadbhir gaurava° kulam
v¥jina° n§rhati pr§ptu° p¡jya° vandyam abh¦k¢£aªa¤
tat—ezért; dharma-jña—aki tudatában van a vallás elveinek; mah§-bh§ga—a
legszerencsésebb; bhavadbhi¤—jómagad; gauravam—dicsõített; kulam—a család; v¥jinam—
az, ami fájdalmas; na—nem; arhati—megérdemel; pr§ptum—eléréséért; p¡jyam—az
imádott; vandyam—tiszteletre méltó; abh¦k¢£aªa¤—állandóan.
Óh, legszerencsésebb, aki ismered a vallás elveit! Nem jó számodra, ha bánatot
okozol egy dicsõséges család tagjainak, akik mindig tiszteletre és imádatra méltóak.
MAGYARÁZAT: Egy köztiszteletben álló család ellen a legkisebb sértés elkövetése is
elegendõ ahhoz, hogy bánatot okozzon, ezért egy kulturált embernek mindig vigyáznia kell,
hogyan bánik egy imádatra méltó család tagjaival.
47. VERS
m§ rod¦d asya janan¦ gautam¦ pati-devat§
yath§ha° m¥ta-vats§rt§ rodimy aªru-mukh¦ muhu¤
m§—ne; rod¦t—adj okot a sírásra; asya—övé; janan¦—anya; gautam¦—Dro£a felesége;
pati-devat§—erényes; yath§—ahogy; aham—én magam; m¥ta-vats§—akinek gyermeke
halott; §rt§—bánatos; rodimi—sírva; aªru-mukh¦—könnyekkel szemében; muhu¤—
állandóan.
Uram, ne hagyd, hogy Dro£§c§rya felesége is úgy sírjon, mint én! Fiaim halálát
gyászolom, s nincs szükség arra, hogy õ is szüntelenül sírjon, ahogyan én.
MAGYARÁZAT: Együttérzõ, jóindulatú hölgy lévén ¼r¦mat¦ Draupad¦ nem akarta, hogy
Dro£§c§rya felesége gyermekét elveszítve ugyanabba a helyzetbe kerüljön, mint õ. Egyrészt
anyai érzelmei, másrészt Dro£§c§rya feleségének tiszteletre méltó rangja miatt gondolkozott
így.
48. VERS
yai¤ kopita° brahma-kula° r§janyair ajit§tmabhi¤
tat kula° pradahaty §ªu s§nubandha° ªuc§rpitam
yai¤—akik által; kopitam—feldühít; brahma-kulam—a br§hma£ák rendje; r§janyai¤—az
irányító rend által; ajita—szabályozatlan; §tmabhi¤—saját maga által; tat—az; kulam—
család; pradahati—felégett; §ªu—pillanatok alatt; sa-anubandham—együtt a rokonokkal;
ªuc§-arpitam—bánatba merül.
Ha a királyi rend amiatt, hogy nem szabályozza érzékeit, megsérti és megharagítja a
br§hma£a rendet, akkor e harag tüze felégeti az egész királyi családot, és mindenkit
bánattal tölt el.
MAGYARÁZAT: A társadalom br§hma£a rendjét, vagyis a lelkileg fejlett kasztot vagy
közösséget, valamint az ilyen elõkelõ családok tagjait a többi, alacsonyabb rendû kaszt — az
irányító királyi rend, a kereskedõk rendje és ª¡drák rendje — mindig nagyon megbecsülte.
49. VERS
s¡ta uv§ca
dharmya° ny§yya° sakaru£a° nirvyal¦ka° sama° mahat
r§j§ dharma-suto r§jñy§¤ pratyanandad vaco dvij§¤
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta Gosv§m¦ mondta; dharmyam—a vallás elveinek megfelelõen;
ny§yyam—igazság; sa-karu£am—nagyon kegyes; nirvyal¦kam—kétszínûség nélkül a
dharmában; samam—méltányosság; mahat—dicsõséges; r§j§—a király; dharma-suta¤—fia;
r§jñy§¤—a királynõ által; pratyanandat—támogatott; vaca¤—állítások; dvij§¤—óh,
br§hma£ák.
S¡ta Gosv§m¦ szólt: Óh, br§hma£ák! Yudhi¢±hira király teljes mértékben egyetértett
a királynõ kijelentéseivel, amelyek összhangban voltak a vallási elvekkel, s igazságosak,
dicsõségesek, kegyesek, méltányosak és kétszínûségtõl mentesek voltak.
MAGYARÁZAT: Yudhi¢±hira Mah§r§ja, aki Dharmar§ja, azaz Yamar§ja fia volt, teljes
mértékben egyetértett Draupad¦ királynõ szavaival, amikor az arra kérte Arjunát, engedje
szabadon Aªvatth§m§t. Az embernek nem szabad eltûrnie egy kiváló család tagjának
megalázását. Arjuna és családja lekötelezettje volt Dro£§c§rya családjának, mert Arjuna
Dro£§c§ryától sajátította el a hadtudományt. Ha tiszteletlenül viselkedtek volna egy ilyen
jóindulatú családdal szemben, ez erkölcsi szempontból egyáltalán nem lett volna helyénvaló.
Dro£§c§rya feleségével, aki egy nagy lélek hûséges társa, könyörületesen kell bánni, s nem
szabad neki bánatot okozni fia halálával. Ez a könyörületesség. Draupad¦ kijelentései
nélkülözik a kétszínûséget és arra utalnak, hogy a tetteket teljes tudásban kell végrehajtani.
Együttérzés volt Draupad¦ szavaiban, mert személyes tapasztalatai alapján beszélt. Egy
gyermektelen nõ nem értheti meg egy anya bánatát. Draupad¦ maga is anya volt, ezért teljes
mértékben átérezte K¥p¦ mélységes szomorúságát. Mindez dicsõséges volt, mert illõ
tiszteletben akart részesíteni egy kiváló családot.
50. VERS
nakula¤ sahadevaª ca yuyudh§no dhanañjaya¤
bhagav§n devak¦-putro ye c§nye y§ª ca yo¢ita¤
nakula¤—Nakula; sahadeva¤—Sahadeva; ca—és; yuyudh§na¤—S§tyaki; dhanañjaya¤—
Arjuna; bhagav§n—az Istenség Személyisége; devak¦-putra¤—Devak¦ fia, az Úr ¼r¦ K¥¢£a;
ye—azok; ca—és; anye—mások; y§¤—azok; ca—és; yo¢ita¤—hölgyek.
Nakula és Sahadeva [a király ifjabb fivérei], S§tyaki és Arjuna, valamint az Istenség
Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a, Devak¦ fia, a nõk és mások is kivétel nélkül egyetértettek
a királlyal.
51. VERS
tatr§h§mar¢ito bh¦mas tasya ªrey§n vadha¤ sm¥ta¤
na bhartur n§tmanaª c§rthe yo 'han supt§n ªiª¡n v¥th§
tatra—ezután; §ha—mondta; amar¢ita¤—dühösen; bh¦ma¤—Bh¦ma; tasya—övé;
ªrey§n—végsõ jó; vadha¤—ölés; sm¥ta¤—megjegyzett; na—nem; bhartu¤—a mesteré; na—
sem; §tmana¤—saját magáé; ca—és; arthe—kedvéért; ya¤—aki; ahan—megölte; supt§n—
alvó; ªiª¡n—gyermekek; v¥th§—ok nélkül.
Bh¦ma azonban nem értett egyet velük. Azt javasolta, öljék meg a gonosztevõt, aki
dühében ok nélkül alvó gyermekeket ölt meg, ami sem neki, sem pedig mesterének nem
állt érdekében.
52. VERS
niªamya bh¦ma-gadita° draupady§ª ca catur-bhuja¤
§lokya vadana° sakhyur idam §ha hasann iva
niªamya—amint meghallotta; bh¦ma—Bh¦ma; gaditam—elmondva; draupady§¤—
Draupad¦é; ca—és; catu¤-bhuja¤—a négykarú (Istenség Személyisége); §lokya—láttán;
vadanam—az arcát; sakhyu¤—barátjáé; idam—ezt; §ha—mondta; hasan—mosolyogva;
iva—mintha.
Caturbhuja [a négykarú] — az Istenség Személyisége — meghallgatva Bh¦ma,
Draupad¦ és a többiek szavát, majd kedves barátja, Arjuna arcára pillantott, halványan
elmosolyodott, s beszélni kezdett.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£ának két karja van. Hogy miért nevezik itt négykarúnak,
azt ¼r¦dhara Sv§m¦ magyarázza el. Bh¦mának és Draupad¦nak ellentétes véleménye volt
Aªvatth§m§ megölésével kapcsolatban: Bh¦ma azt akarta, hogy azonnal öljék meg, míg
Draupad¦ meg akarta menteni. Elképzelhetjük, amint Bh¦ma meg akarja ölni Aªvatth§m§t,
Draupad¦ pedig meg akarja akadályozni. S hogy mindkettõjüket megállítsa tettükben, az Úr
kinyilvánította másik két karját. Az elsõdleges Úr, ¼r¦ K¥¢£a eredetileg két karral mutatkozik,
de N§r§ya£a formájában négy karja van. N§r§ya£a formájában a Vaiku£±ha bolygókon lakik
bhaktáival, míg eredeti ¼r¦ K¥¢£a formájában a K¥¢£aloka bolygón él, messze, messze túl a
lelki világbeli Vaiku£±ha bolygókon. Ezért ha ¼r¦ K¥¢£át caturbhuja¤-nak nevezik, abban
nincs ellentmondás. Ha szükség van rá, száz és száz karral jelenik meg, ahogyan meg is tette,
amikor Arjunának megmutatta viªva-r¡páját. Ezért aki sok száz karral is megjelenhet, az ki
tud nyilvánítani négyet, ha szükség van rá.
Amikor Arjuna zavarba jött, hogy mit tegyen Aªvatth§m§val, az Úr ¼r¦ K¥¢£a — Arjuna
nagyon kedves barátja — önként, mosolyogva magára vállalta a feladatot, hogy döntést
hozzon.
53. — 54. VERS
ªr¦-bhagav§n uv§ca
brahma-bandhur na hantavya §tat§y¦ vadh§rha£a¤
mayaivobhayam §mn§ta° parip§hy anuª§sanam
kuru pratiªruta° satya° yat tat s§ntvayat§ priy§m
priya° ca bh¦masenasya p§ñc§ly§ mahyam eva ca
ªr¦-bhagav§n—az Istenség Személyisége; uv§ca—mondta; brahma-bandhu¤—egy
br§hma£a rokona; na—nem; hantavya¤—lehet megölni; §tat§y¦—az agresszor; vadha-
arha£a¤—megérdemli, hogy megöljék; may§—Általam; eva—bizonyára; ubhayam—
mindkettõ; §mn§tam—a hiteles források szabályai alapján leírva; parip§hi—teljesít;
anuª§sanam—szabályozás; kuru—engedelmeskedik; pratiªrutam—ahogy megígérte;
satyam—igazság; yat tat—az, amelyik; s§ntvayat§—amíg megnyugtat; priy§m—kedves
feleség; priyam—elégedettség; ca—szintén; bh¦masenasya—¼r¦ Bh¦masenáé; p§ñc§ly§¤—
Draupad¦é; mahyam—Nekem szintén; eva—bizonyára; ca—és.
Az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a így szólt: Egy br§hma£a barátját nem szabad
megölni, de ha agresszor, akkor végezni kell vele. Ezeket a törvényeket a szentírások
mondják ki — ezek alapján kell cselekedned. Teljesítened kell feleségednek tett
ígéretedet, s tetteddel Bh¦masenát és Engem is elégedetté kell tenned.
MAGYARÁZAT: Arjuna zavarban volt, mert Aªvatth§m§t meg kellett ölnie, ugyanakkor
meg kellett hagynia életét, a különbözõ személyek által idézett különbözõ szentírások szerint.
Mint brahma-bandhut, egy br§hma£a méltatlan fiát, nem volt szabad megölnie, ám
Aªvatth§m§ ugyanakkor agresszor is volt. Manu törvényei szerint egy agresszort, még ha
br§hma£a is (nem beszélve arról, ha csupán egy br§hma£a méltatlan fia), meg kell ölni.
Dro£§c§rya minden bizonnyal a szó igazi értelmében br§hma£a volt, de mivel csatába szállt,
megölték. Aªvatth§m§ azonban, bár agresszor volt, minden harci fegyver nélkül állt elõttük.
A szabály az, hogy az agresszort, ha fegyvertelen, vagy ha harci szekere nélkül van, nem
szabad megölni. A helyzet nem volt egyszerû. Mindemellett azonban Arjunának be kellett
tartania ígéretét, amelyet Draupad¦ elõtt tett, hogy megbékítse õt, s Bh¦mát és K¥¢£át is
elégedetté kellett tennie, akik azt javasolták, ölje meg Aªvatth§m§t. Arjuna nehéz helyzet elõtt
állt, s megoldással K¥¢£a szolgált.
55. VERS
s¡ta uv§ca
arjuna¤ sahas§jñ§ya harer h§rdam ath§sin§
ma£i° jah§ra m¡rdhanya° dvijasya saha-m¡rdhajam
s¡ta¤—S¡ta Gosv§m¦; uv§ca—mondta; arjuna¤—Arjuna; sahas§—éppen akkor;
§jñ§ya—tudva ezt; hare¤—az Úrnak; h§rdam—az indítéka; atha—így; asin§—a karddal;
ma£im—az ékszereket; jah§ra—elválaszt; m¡rdhanyam—a fején; dvijasya—a kétszer
születettnek; saha—azzal; m¡rdhajam—hajat.
Ekkor Arjuna megértette az Úr szándékát kétértelmû utasításaiból, s kardjával
levágta Aªvatth§m§ fejérõl haját és ékszereit.
MAGYARÁZAT: A különbözõ emberek egymásnak ellentétes utasításait lehetetlen
végrehajtani. Ezért Arjuna a kompromisszumot választotta éles intelligenciájával, és
eltávolította az ékszereket Aªvatth§m§ fejérõl. Ez épp olyan volt, mintha levágta volna a fejét,
mégis meghagyta az életét, gyakorlati okokból. A vers kétszer születettnek nevezi
Aªvatth§m§t. Minden bizonnyal kétszer született volt, ám rendkívül mélyre süllyedt, s ennek
megfelelõen bûnhõdött meg.
56. VERS
vimucya raªan§-baddha° b§la-haty§-hata-prabham
tejas§ ma£in§ h¦na° ªibir§n niray§payat
vimucya—miután szabadon engedték õt; raªan§-baddham—a kötelek szorításából; b§la-
haty§—gyermekgyilkosság; hata-prabham—a test fényének elvesztése; tejas§—ereje;
ma£in§—az ékszerek által; h¦nam—megfosztva tõle; ªibir§t—a táborból; niray§payat—
kikergették.
Aªvatth§m§ a gyermekgyilkosságnak köszönhetõen már elvesztette testének
ragyogását, s most az ékszereket is elveszítve fejérõl még kevesebb ereje maradt.
Kioldozták kötelékeit, s elkergették a táborból.
MAGYARÁZAT: A megsértett és megalázott Aªvatth§m§t így egyszerre megölték és
életben hagyták, az Úr K¥¢£a és Arjuna intelligenciájának segítségével.
57. VERS
vapana° dravi£§d§na° sth§n§n niry§pa£a° tath§
e¢a hi brahma-bandh¡n§° vadho n§nyo 'sti daihika¤
 vapanam—levágva a hajat a fejérõl; dravi£a—gazdagság; ad§nam—elveszítve; sth§n§t—
a lakhelyérõl; niry§pa£am—elkergetve; tath§—szintén; e¢a¤—mindezek; hi—bizonyára;
brahma-bandh¡n§m—egy br§hma£a rokonainak; vadha¤—megölése; na—nem; anya¤—
semmi más módszer; asti—van; daihika¤—a testet illetõen.
Egy br§hma£a rokona számára elõírt büntetés az, hogy levágják a haját,
megfosztják gazdagságától és elzavarják lakhelyérõl. Arra, hogy testét megöljék,
nincsen parancsolat.
58. VERS
putra-ªok§tur§¤ sarve p§£¨av§¤ saha k¥¢£ay§
sv§n§° m¥t§n§° yat k¥tya° cakrur nirhara£§dikam
putra—fiú; ªoka—gyász; §tur§¤—elöntve; sarve—mindannyian; p§£¨av§¤—P§£¨u fiai;
saha—együtt; k¥¢£ay§—Draupad¦val; sv§n§m—a rokonoké; m¥t§n§m—a halotté; yat—amit;
k¥tyam—kellett tenni; cakru¤—végrehajtották; nirhara£a-§dikam—elvállalható.
P§£¨u fiai és Draupad¦ ezután bánattól sújtva elvégezték az elõírt szertartásokat
rokonaik holtteste fölött.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének
hetedik fejezetéhez, melynek címe: „Dro£a fiának bûnhõdése”.