1.old.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Robert Bruce

Asztrálprojekció I.

Ford.: Houdek Zoltán

 2.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1. rész
Ez az első része annak a cikksorozatnak, amely az asztrál-világot és a projekciós
folyamatot mutatja be.

Ne feledjük ennek a változatnak az olvasása közben, hogy ez volt az első írói

próbálkozásom, így ennek az írása közben tanultam meg magát az írást.

Életem nagy részében az asztrális síkot tanulmányoztam, az asztrális formámban.

Megkíséreltem - óvatos megfigyelések és kritikai gondolkodásmód útján - megérteni,
és - remélem - megvilágítani azt.

Kivétel nélkül mindenki elhagyja saját testét alacsony energiájú kivetítés

("projekció") formájában, amikor alszik. Ezt alvás közbeni projekciónak nevezem. Az
asztráltest néhány inch-re (1 inch = 2,54 cm) lebeg a fizikai test fölött, akár egy
madzagon tartott luftballon. A fizikai test alvási pozícióját veszi fel, és ennél
messzebbre nem távolodik. Amikor az asztráltest elkülönült, onnantól képes álmokat
létrehozni. Ez az a természetes alvási/álmodási folyamat, amelyet mindannyian
ismerünk. Ezalatt a világmindenség (Föld) kollektív (álom-)tudatában vagyunk. Ez az
"álom-tó" rétegekre osztható. A személyiségünknek megfelelően
(spirituálisan/morálisan/stb. fejlett valaki), olyan szintre fogunk megérkezni, amihez
leginkább közel érezzük magunkat. Ezeket a szinteket köznyelven "sík"oknak
nevezzük, vagy köztes síkoknak. Ezzel a párhuzammal csak az az egy baj van, hogy
amikor az egész koncepció lényegét próbáljuk felfogni, teljesen összezavar.

Hogyha öntudatodra ébredünk alvás közben, és az fölött valami ellenőrzéshez is

jutunk, mint az ún. "tiszta álom" közben, akkor mozoghatunk a szintek között. Habár
van egyfajta ellenőrzésünk ilyenkor a szintek megválasztásában, de az igazi valós lét
szintjére nem tudunk kerülni ezzel az asztrális tudattal. Az álom-sík vagy asztrálsík
összevissza, minden-a-feje-tetején világában találjuk magunkat, ahol minden
lehetséges, de semmi sem valószínű illetve elfogadható.

Amikor az asztrális énünk "teljesen tudatos" kivetítését végezzük akkor az a valós

világba történik, nem pedig valami asztrálvilágba. Ez hosszú ideig félreérésre adott
okot. Amit legtöbben asztrálkivetítésnek hisznek, az valójában "tiszta álom", ami
teljesen mást takar.

Sok szerző állítja, hogy minden éjjel a világban bolyongunk, asztrálprojekció (AP)
segítségével. Ez egyszerűen nem így van. Az asztrális valónkban a világ elég
magányosnak tűnik, alig találkozunk másokkal, azok is inkább csak a projekció és a
létrehozás köztes állapotában vannak. Ez akkor történik meg, amikor elveszítjük az
ellenőrzésünket egy tudatos testen kívüli élmény során. Ezt Alice Csodaországban -
effektusnak nevezem. Ez egy hathatós akadály a nem megfelelően gyakorlott elme
számára.

Az asztrális formánkban egy hihetetlenül erős "teremtő" képességgel rendelkezünk,

amit általában álmok létrehozására használunk fel. A fizikai világ bilincseitől
megszabadulva egész világot teremthetünk, és gyakran meg is tesszük. Ez a kreatív
képesség a probléma, és ez az oka sok, az APval kapcsolatos félreértésnek.
 3.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az AP során ugyanolyan természetes akadállyal találkozunk, mint a pszichikai

képességek bármely más formájában. Az Alice-effektus a valós világba történő
projekció időtartamát legtöbb esetben pár percre korlátozza, kivéve akkor, ha a
gondolat- és energiaszintjeink fölött erős kontrollunk van. Ha nem volna ilyen
akadály - gondoljunk csak bele -, emberek milliói röpködnének a világon egész nap,
nem lenne magánélet, nem lennének titkok. Ez egy boldogtalan világ lenne, amelyben
egyikünk sem élne szívesen.

Mi történik egy teljesen tudatos AP során, ha nem tudjuk kontrolálni a tudatunkat és

energiá(i)nkat? Igen, az AP egy bizonyos pontja után az élmény kicsusszan az
ellenőrzésünk alól, és a jól ismert dolgok rossz helyen kezdenek feltűnni. Ajtók,
ablakok, bútorok; új szobák jelennek meg, stb. A tudatalatti elménk elkezdett
"létrehozni", vagy pedig az élmény átúszik az álom-síkra. Ettől kezdve már semmi
sem valós többé, az egész az álom-sík-szintek és a valós világ másolatának a
keveréke. Ide vetíthetjük magunkat, és egész addig hisszük hogy ez a valós világ,
ameddig valami nagyon oda nem illővel nem találkozunk.

Még egy dolog: a szintek keleti koncepciója; a fizikai, asztrális, mentális, buddhikus,
atmikus, stb., nagyon is valósak. Kicsit azonban zavarosak ezek, és keverednek az
asztrálprojekció nyugati koncepciójával. Ezek a tudatosság különböző szintjei, nem
pedig síkok. Amikor AP-t végzünk, nem emelkedik a tudati szintünk, ez ugyanaz,
mint amikor ébren vagyunk. Ezek a "magasabb" szintek csak a tudatosság emelésével
érhetőek el, nem lehet egyszerűen csak úgy oda projektálni. Ez az AP egy teljesen más
formája. Én voltam ezeken a magasabb szinteken, és igen nehéz megmagyarázni,
elmesélni, inkább meg kell tapasztalni őket. Normál esetben ezeket a szinteket mély
meditáció során tudjuk elérni.

Annak érdekében hogy elérjük őket, egy bizonyos képességre van szükség, amely
lehet kifejlesztett, vagy velünk született képesség.

2. rész
Az asztráltest kivetítése (AP, AsztrálProjekció) egy automatikus reflex, a testünkben
és elménkben rögzülve. Hogy működésbe hozzuk, három fő feltételnek kell
teljesülnie.

1. Annak a képessége, hogy testünket 100%-ig relaxált (ellazult) állapotba

hozzuk, miközben ébren maradunk (öntudatunknál).
2. Képesnek kell lennünk arra, hogy az (ön)tudatunkat (annak középpontját)
kiemeljük a testünkön kívülre.
3. Elég mentális és pszichikai energiánknak kell lennie ahhoz, hogy fenntartsuk
az ellenőrzésünket a projekció felett, és ne csusszanjunk át álom-állapotba.

Ezek együtt működésbe fogják hozni az AP automatikus reflexét egy teljes energiájú
AP-hoz. Van néhány kisebb, nem ennyire lényeges feltétel is, amelyek inkább az adott
körülményektől függnek.
 4.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Relaxáció

El kell sajátítanunk egy, a teljes testet ellazító gyakorlatot. Ha már ismerünk

egy ilyet, az is meg fog felelni. Üljünk le egy székbe, és lazuljunk el. Kezdve a
lábakkal, feszítsük meg majd lazítsuk el őket. Folytassuk ezt a vádlival,
combokkal, csípővel, hassal, mellkassal, karokkal, nyakkal és arccal.
Néhányszor ismételjük el, mígnem teljesen ellazul egész testünk. Mélyen és
lassan kell lélegezni végig a gyakorlat folyamán, hogy tudatosuljon a lélegzet
amint belép és amint elhagyja a testet.

Képzeletbeli kezek

Képzeljük el, hogy van két képzeletbeli kezünk. Felfele mutató mozgással
simogassa magát ezekkel a kezekkel, a lábfejtől felfelé a lábakat, újra és újra,
egymás után többször. Próbálja ellazítani a őket, és érezze, amint ellazulnak.
Ezt a gyakorlatot kell ezután folytatni a törzs középpontjával, különös
figyelemmel a csakrákra. Ez a képzeletbeli kéz technika segítségünkre lehet a
testünk különböző pontjainak tudatszintjének megemelésében is. Próbáljon
önmagából minél többet (amennyit csak tud) ezekbe a kezekbe helyezni,
képzelni.

Energia emelés

Amint a lábon felfelé halad a mentális (képzeletbeli) kezeivel, képzelje el,

lássa maga előtt amint megfogja, megragadja azt az energiát ami ott áramlik (a
lábakban), és próbálja fölfelé emelni önmagában. Ez a természetes útja a
benne áramló pszichikai- (vagy élet-) energiának. Kis gyakorlással máris
érezni lehet, amint ez az energia ott áramlik, folyik, bennünk. (rajtunk
keresztül). Ez szó szerint feltölt , mint egy akkumulátort.

Csakrák

Ezek elhelyezkedése:
1. a gerinc alapjánál, az ánusz és a nemi szervek között
2. kicsivel a köldök alatt
3. "solar plexus" azaz napfonat, egy tenyérnyivel a köldök felett
4. szív-csakra a mellkas közepe
5. a torok
6. homlok
7. korona-csakra, a fej teljes teteje, a hajvonal felett egy kicsivel.

Méretük kb. mint a kézfej, kivéve a korona-csakrát, amely nagyobb.

Csakra-stimuláció

A csakrák az energiaátalakítás központjai. Minden csakra a bolygó nyers élet-

energiáját alakítja át. Az energia-emelés közben, amit a képzeletbeli kezekkel
végzünk, képzeljük el amint kinyitjuk a csakráinkat, ezeken keresztül emeljük
tovább és tovább az energiát, sorra a következő és következő csakráig, és így
 5.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

tovább. Ezt néhányszor el kell ismételni. Először talán semmit sem fog érezni,
de a hatása ettől még megvan. Kis gyakorlás után pezsgés- vagy pulzálás-
szerű érzés fog keletkezni a bőr alatt.
FONTOS: a gyakorlat után, éppúgy ahogy képzeletben kinyitottuk, be is kell
csukni képzeletben a csakrákat.

Ellenőrzés

Ezeknek a gyakorlatoknak a során folyamatosan ellenőrizni kell az izmok

állapotát, és ha szükséges, újra ellazítani azokat. Általános probléma az
energia emelése (testen belül felfelé húzása, emelése) közben, hogy az izmok
automatikusan megfeszülnek. Tartsuk észben: ezek a gyakorlatok mentálisak,
a testnek közben teljesen ellazultnak kell maradnia.

Pont-emelés

Hogy az öntudata pontját meg- (ki-) emelje, képzelje el magát saját maga előtt
1-2 lábnyira (kb. fél méter). NEM egy alakot saját maga előtt. ÖNMAGA van
a fizikai teste előtt. Arra gondoljon: a fizikai teste saját maga mögött van. Ez
egy kicsit szokatlan, de meg fogja szokni elég hamar. Nem kell megfeszíteni
az izmokat ez alatt. A test megpróbál "fizikailag" engedelmeskedni, ezt nem
kell hagyni.

Mentális (tudat-) állapot

A felszíni gondolatok teljesen ezekkel a gyakorlatokkal lesznek elfoglalva,

úgyhogy eddig a pontig semmilyen mentális gyakorlatra nincs szükség.
Amikor ellazultnak érezzük magunkat, a test elnehezül, és egy "könnyű"
transzba kerülünk. A többi gyakorlatot ekkor el kell hagyni, és a tudatos légzés
gyakorlatát kell alkalmazni, hogy elkerüljük a gondolatok elkalandozását.

Tudatos lélegzés

Érezze a lélegzetét kilégzés közben, és érezze kilégzés közben. Belégzésnél a

képzeletbeli kezekkel emeljen energiát az alap-csakrából a szív-csakráig.
Figyelem: ha ennél a pontnál vibráció kezdődik a testben, ne projektáljon még,
hanem mozgassa a kezét egész finoman, és szép lassan térjen vissza normál
tudatállapotba.

Ezeket a gyakorlatokat naponta kell végezni. Néhányukat bárhol lehet csinálni, ahol
van pár perc szabadideje az embernek. Idővel a test (ha erre kondicionálja), gyorsan
és könnyen fog válaszolni. Gyakorlással képes lesz arra, hogy a testét TELJESEN
ellazítsa csupán pár perc leforgása alatt. Ez a tréning lecsökkenti a teljesen tudatos AP
eléréséhez szükséges időt.
 6.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

3. rész

Ez a rész most már ténylegesen a test elhagyásáról, az AsztrálProjekcióról (AP) fog

szólni. Ha elolvasta az előző két részt - ez pedig erősen ajánlott -, már lehet bizonyos
fogalma az AP folyamatával kapcsolatban. Részletesebben is fogom tárgyalni a
kapcsolódó témaköröket, úgymint: a kettősség, több test jelensége, bénulás, a
pszichikus szél, távoli AP, félelem, asztrális szex, etika, belépés más testekbe, asztrális
entitások (lények), az AP határai, gondolati formák, gyógyítás, problémák és egyéb
témák.

Megjegyzés: ez az AP módszer, amit alább tárgyalok, kicsit eltér attól, amit ma az AP

alatt értünk. Ez annak a módja, hogyan végezzük az asztrális testünk kivetítését
"teljesen tudatosan" (öntudatunknál) a valós világba - nem pedig az asztrális síkra. Ez
megegyezik egy biztonságos halál közeli élménnyel.

Feltételek

Itt közlöm az AP-hez szükséges IDEÁLIS feltételeket. Némelyikük tetszés

szerint variálható vagy módosítható, az adott körülményekhez illetve kinek-
kinek saját szükséglete szerint.

Szükség van egy csöndes szobára, ahol nem fognak zavarni. Ha gondot okoz a
háttérzaj, kapcsoljunk be egy rádiót vagy tévét, és állítsuk két állomás közé
("fehér zaj"). Ez el fogja takarni a külső (zavaró) zajokat. Nem ajánlom a
zenét. Bizonyosodjunk meg, hogy elég meleg van. (Az AP közben a test veszít
hőmérsékletéből).

A megvilágítás legyen félhomályos, de semmi esetre sem sötét. Füstölő

égetése nem feltétel, de segít a testnek az ellazulásban, illetve segíthet a reflex
kiváltásában. Ha füstölőt használunk, az egy olyan illat legyen, amit csak AP
közben égetünk, és semmilyen más alkalommal.

Szükség lesz egy kényelmes székre, karfával és fejtámasszal. Ez lehet fotel

vagy nyugágy is. Sokkal sikeresebb az AP, ha ÜLŐ helyzetben végezzük. A
széket kicsit hátra kell dönteni, hogy a fej biztosan támasztódjon. Erre a célra
megfelel valami támaszték az szék (fotel) első lábai alá. Egy párnára van
szükség a lábakhoz, és egy kispárnára vagy törülközőre a nyak mögé. Erre a
célra kiválóan megfelel a repülőgépeken használatos nyaktámasz. Addig kell
ezekkel variálni, amíg 100%-ig kényelmes testhelyzetet nem érünk el.
Figyelem: laza, könnyű öltözetet viseljünk.

Ha ágyat kell használni, például betegség, stb. miatt, akkor amennyire

étkezéshez szokta, annyira támassza fel magát párnákkal.

Fáradtság

A projekcióhoz nem kell túlságosan fáradtnak lenni. A megfelelő állapot amire

ilyenkor szükség van, a testgyakorlás, tusolás, esti étkezés majd kb. 1 órai
 7.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

pihenés utáni állapot. A legjobb a jó közérzet és frissesség érzése, a

túlfáradtság vagy túlságos kimerültség nem megfelelő. Erős testedzést majd
tusolást és pihenést ajánlok, így a test fáradt de a tudat friss lesz. Ha gondot
okoz a fény, akkor esetleg lehet olyan elsötétítő szemüveget használni,
amilyeneket a repülőgépeken adnak alváshoz. Ez praktikus, és nem fogja
zavarni a tapasztalást.

Megjegyzés: Ha nyál gyűlik össze a szájban, az AP előtt vagy alatt, le lehet nyelni,
mozgatni a nyelvet, ez nem lesz hatással az egészre. Ha mozgatni kell a testet, ezt
lassan kell tenni, az ellazulás megtörése nélkül. Ha köhögni kell, ezt meg lehet tenni
finoman. Megfázás esetén (köhögés, tüsszentés), el kell felejteni az egészet, és inkább
aludni.
Egy másik érzés ami történhet, a pókháló, ami egy csiklandós érzésként
jelentkezik az arcon. Ez normális. Későbbi állapotban, amikor az elnehezülés
megkezdődik, figyelmen kívül lehet/kell hagyni. Az ellazulás korai állapotában még
meg lehet vakarni az arcot. Az elnehezüléskor hagyja figyelmen kívül ezt az érzést, az
hamarosan magától meg fog szűnni. Ez a csakra-energia jele.

A KILÉPÉS

Amikor eljön az idő amit erre kiválasztottunk, formáljunk az AP-ra irányuló ERŐS
szándékot, üljünk le a székünkbe, nyújtózzunk, majd helyezkedjünk el kényelmesen.
Végezzük el a relaxációs gyakorlatokat és az energia-emelést, egészen addig, amíg az
elnehezülést nem érezzük, amint könnyű transzba lépünk. Váltsunk át a tudatos légzés
gyakorlatára, és a tudati pontunkat emeljük ki előre ("pont emelés", az előző részben).
Maradjunk biztosak a magunk MÖGÖTT elhelyezkedő fizikai testünk felől, és
folyamatosan figyeljük a feszültséget (izmok feszességét?) .

Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal mélyebb
vibrációvá fog átváltozni, a csakra-aktivitástól függően. Erős csakra-tevékenység
esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk hogy mi történik ekkor. A
szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a
szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele törődni.

A következő érzésről van szó: helyezze a kezét a mellkasára, úgy, hogy az ujjvégek a
szív fölött legyenek. Ujjaival doboljon a mellkasán, a szív ritmusára. Ezt az ütemet
fokozatosan gyorsítsa egész addig, amíg az ujjak olyan gyorsan nem mozognak
amennyire csak tudnak. Pontosan ilyen érzés amikor a csakra teljesen aktív állapotba
kerül. Változó lehet az érzés, enyhe pulzálástól kezdve, izomrángatózáson keresztül
egész egy olyan érzésig, mintha egy izom teljesen megőrült volna.

Ezeket a vibrációkat teljesen figyelmen kívül kell hagyni, és nyugodtnak maradni.

Elfogadó érzést kell alkalmazni ezekkel szemben. Egy szempillantás alatt kint
leszünk! A vibrációk olyan mértékűvé nőhetnek, hogy szinte már alig lehet elviselni,
de akkor is figyelmen kívül kell hagyni őket. További projekciók során ez egyre
észrevétlenebb lesz, amint a szunnyadó csakráink stabilizálódnak.

A zaj és a vibrálás elér egy crescendo-t, amikor hirtelen az AP reflex beindul.

Előrefelé hirtelen elhagyjuk a testünket, a gyomorszájban enyhe zuhanó érzéssel. A
 8.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

mély vibrációkat csöndesebb váltja fel, a mellkasunkban. Most lebegünk, néhány

lábnyira a fizikai test előtt vagy felett (testhelyzettől függően). Minden gyakorlattal
hagyjunk fel, koncentráljunk, és maradjunk nyugodtak.

Ez nagyszerű! - gondoljuk - IGEN.... megcsináltam!

Tudatosan kivetítjük az asztrális testünket, és ez TÉNYLEG jó érzés !

Az első alkalmat odakint néhány percesre kell korlátozni. és - higgye el ezt nekem -
ez tényleg fontos. Mozogjunk a szobában - lassan. Nincs igazi lábunk, és NE is
keressük azt. A gravitáció törvénye többé nem érvényes, úgyhogy legyünk óvatosak.
Csak mozogjunk kicsit a szobában, nem kell azon gondolkozni hogy hogyan, csak
egyszerűen tenni kell.

Gyors lüktetést lehet érezni esetleg a mellkasban amint mozgunk, ez a szív-csakra. Ez,
mint egy motor, felgyorsul mozgás közben, majd lelassul egy egész finom dobogássá,
amint megállunk. Ez az erőforrás, az energia, ennek az ereje a csakrától függ, és attól,
hogy milyen közel tartózkodunk a fizikai testhez.

Mindvégig az AP során uralni kell az elménket, nyugodtnak maradni, és nem

felizgatni magunkat és túl izgatottá válni. Semmit sem szabad elképzelni,
odaképzelni, vagy elvárni és hinni hogy ott van aminek nem kellene ott lennie. Ez
alapvető, ha nem akarunk az Alice-effektus hatása alá kerülni.

Most szépen mozogjunk visszafelé a testünkbe, azzal a szándékkal, hogy visszatérünk

belé. Még új az asztrális forma az Ön számára, és hogyha túl sokáig marad kint, 99%
az esélye, hogy elveszti az uralmat "a volán felett", Alice effektusba zuhan, és
semmire sem fog emlékezni. Később messzebbre is lehet menni, de fontos hogy az
elsőt ilyen rövidre vegye.

A visszatérés egyszerű. Mozogjunk a testbe, mindegy hogy hogyan, és oda fogja

magát rögzíteni (a test). A visszatérési-reflex működésbe jön, és - hopp - már vissza is
tértünk. KELJÜNK FÖL azonnal, észben tartva, hogy mi történt, és ÍRJUK LE.

Az asztrális tudat olyan mint a memória a számítógépben, a fizikai test tudata olyan
mint a winchester, és a papír-ceruza pedig a floppylemez. Ha kikapcsoljuk az áramot a
számítógépben, a memóriából elvész minden. Ezért kikapcsolás előtt el kell menteni.
Azaz le kell írni ami történt. Elég csak néhány gondolatot lejegyezni, az elegendő
lesz. Kezdjen egy naplót az AP élményekről.

Egy tipikus projekció

Leülök a székembe, kényelmesen, és melegben. AP-t fogok végezni, még ha fene

fenét eszik is. MEG FOGOM csinálni! Elvégzem az ellazulási gyakorlatokat,
gondosan, mert tudom hogy ez a valódi titka az asztrálkivetítésnek. Képzeletbeli
kezeimmel felemelem az energiáimat, hogy aktiváljam a csakrákat. Szépen
elkezdenek lüktetni. Jobban koncentrálok a szív-csakrámra, egyre több és több
energiát vonva oda a többi csakrán keresztül, egészen addig amíg egy mély ritmusban
nem kezd dobolni, lüktetni. Az elnehezülés érzése vesz rajtam erőt amint könnyű
transzba esem. Nehéznek érzem magam. Az egész arcomat a pókháló-érzés
 9.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

csiklandozza, de nem veszem tudomásul. A fókuszponto(ma)t kiemelem előre. Én

vagyok elöl, de tudomásom van a saját magam mögött levő fizikai testről is. Mélyen a
testemben vibrációk kezdődnek, de a lélegzésemre koncentrálok és a középpontomat
(fókuszt) kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház-generátor
dübörgéséhez hasonlóvá, de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg
amint az adrenalin áramlik rajtam keresztül, de nem törődök vele. A lélegzésre
koncentrálok, és arra ahová menni fogok. A szív-csakrám úgy felpörög mintha
mindjárt szétvetné magát, de nem ijedek meg mert tudom hogy az nem a szívem amit
érzek, hanem a szív-csakra. A dübörgés mély zümmögéssé vált, és hirtelen szabadon
emelkedek, enyhe zuhanást érzek. Kilépek, és saját magam előtt állok, néhány
másodpercig. A fenébe is, nagyon jó érzés! Körbemozgok a szobában, keresve -
kutatva. A kis motor a szívemben (a csakra) hangosabban pörög ha mozgok, mindig a
mozgásommal ritmust tartva.

4. rész

KETTÉVÁLÁS

A tudatnak két különálló, de egyforma elmévé történő szétválása minden alváskor

megtörténik, illetve a testen kívüli projekció minden fajtájánál. Ez a szétválás nagyon
jó okból történik:

Sokat lehet testen kívüli élményekről olvasni, és szinte mindegyik szerző megemlíti
ezt a szétválás-szerű effektust. Ez elég általános, hogy egy testen kívüli élmény során
tudatában van az ember mindkét testének. Tudatában van a fizikai testnek is,
miközben egy másik, különálló, sokkal finomabb testben létezik. Ennek az oka a
telepatikus kapcsolat, ami a két test között mindig fennáll. Az asztrálprojekció során
ez a kapcsolat a fizikai test figyelését szolgálja, így nem (az) sérülhet meg.

Amikor projektálunk, az asztrális másunk elhagyja a fizikai testet, és a tudat

kettéválik (meghasad). Ez egyik rész az asztráltestben helyezkedik el, a másik pedig a
fizikai testben. Amikor az asztrális forma létrejön, a tudatunk pontos másával
rendelkezik. Ez minden tekintetben TE vagy, mint egy magnókazettáról készült
másolat egy másik kazettán, mind a kettő egyforma, és mind a kettő TE vagy!

Gyakran, például alvás közben, ez a két tudat egy telepatikus álom-megosztásban

keveredik. A fizikai test tudata is képes álmodni. Ez az álom-keveredés hasonló egy
skizofrén álom-emlékhez, amit a tudatosság különállósága (kettőssége) okoz. Aki nem
ismerné a skizofréniát (tudathasadás): az ebben a betegségben szenvedőknek
egyszerre egyidőben két tudatuk-készletük van (az elméjükben).

KETTŐSSÉG

Amikor AP közben az asztrális és a fizikai test egyaránt tudatánál van, és egymásra

koncentrálnak viszonylag közelről, egy kétirányú telepatikus kapcsolat jön létre. Ez
nagyon zavaró, és nem ajánlom bárkinek, hogy túl gyakran próbálkozzon ezzel. A
fizikai ÉN és az asztrális ÉN tisztán fogja látni egymást, ugyanabban az időben.
 10.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egymás szemével fogsz nézni, párhuzamosan, egyidejűleg tudatában leszel mindkét

látványnak.

Mindennek tetejébe, hogy még zavaróbb legyen az egész, szintén tudatában leszel
egymás gondolatainak, a sajátodnak éppúgy, mint a másikénak, egyidejűleg. Ez a
telepatikus visszacsatolás, hasonló ahhoz, mint amikor két tükröt szembeállítanak
egymással, a végtelenség hamis érzetét keltve a nézőben.

Ez a kényelmetlen és zavaró állapot elkerülhető, ha nem néz a két test egymásra túl
közelről, és nem is gondol egymásra a kivetítés során.

Ez bizonyos módon megmagyarázza, hogy miért olyan zavarosak néha az álmaink. A

tudat NAGYON jó okból szakad két részre, és a két rész külön-külön funkcionál.

Ezt a jelenséget sokszor tapasztaltam a projekcióim során. Azért tanulmányoztam,

mert kíváncsi voltam, hogy hogyan érzékelném a fizikai testet ha szoros közelségében
lennék annak. Szintén jól összezavarta az emlékeimet, ha kétféle dolgot csináltam
egyszerre a projekció során. Tudatában lenni a zajoknak és eseményeknek a házban is
és az utcán is, egyidőben. Ezt a kettősséget gyakran tapasztalják akik projekciókat
végeznek, de sosem találtak rá magyarázatot vagy értették meg tökéletesen.

A kettősség általam történt első megtapasztalása:

A székemben meditáltam a tűz mellett, és normál tudatállapotomhoz tértem vissza,

amikor az eső dobolni kezdett a tetőn. Feltámadt a szél, és az ablaktáblákat
remegtette. Az órára néztem, hajnali három volt. Ez korántsem szokatlan, néha egész
éjszaka meditálok. Pihentnek és energiával telinek éreztem magamat. Azt gondoltam
magamban: "Sosem projektáltam még az esőben, vajon milyen lehet?"

Becsuktam a szememet, és hamarosan kiléptem a fizikai testemből.

A falon keresztülmozdulva kijutottam az esőbe. Milyen csodálatos érzés volt! Éreztem

ahogy az esőcseppek áthaladnak rajtam. Mindent az eső illata és nedvesség hatott át,
úgy tűnt, ez mégjobban feltölt engem energiával. Fel-lebegtem a tetőre, leültem a
kéményen, és a várost néztem. Figyeltem a tetőkön táncoló esőcseppeket, ahogy
lefolynak az ereszekbe, lecsurognak a csatornákba.

A tetőn ülve észrevettem hogy érzem a testemet lent a székben. Ezt gyakran
tapasztaltam, hogy érzem a fizikai testemet, amikor közel vagyok hozzá, de nem
akkor amikor ilyen távolságban. Lecsusszanva a tetőn, elhatároztam, hogy
közelebbről is megnézem.

Hirtelen, éreztem magamat amint átlebegek a falon, csakúgy, mint a székben ülve. ÉN
voltam a székben, figyelve magamat amint átlebegek a falon, de szintén ÉN voltam a
szék előtt lebegve tíz lábnyi távolságban, amint figyelem magamat a székben ülve.
Nem csak hogy összezavarodtam, de elég rosszul is éreztem magam emiatt.

Két látványnak voltam tudatában egyidejűleg, két tudatom volt, mind

egybekapcsolódva, ez elbűvölő. Értelme is volt: csak azért mert az asztráltestem
elkülönült a fizikaitól, azzal attól még miért ne gondolkozhatnék?
 11.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az asztrális ÉN-em a szobában mozgott, megfigyelve a testemet a székben, miközben

az meg EN-gem figyelt. Eközben továbbra is láttam az asztrális ÉN-emet, még akkor
is ha a fizikai testem mögött voltam. Éreztem magamat székben, amint próbálom
követni. Ez komoly erőfeszítést igényelt, mintha nem lenne erőm mozdulni sem.
Úgy éreztem, mintha nagyon nagy lennék, és hatalmas nyomás ellenében próbálnék
mozogni. A nézőpontomat mozgattam, de én magam egyáltalán nem mozogtam.

A tudatom egyidejűleg létezett a fizikai és az asztrális testemben. Ezért volt képes a

fizikai ÉN-em látni az asztrális ÉN-emet olyan könnyen, és bármely szögből. A fizikai
testem szó szerint megfordult a bőrében. Ez a képesség a szemhéjakon keresztül
történő látásra mások által is le lett jegyezve.

A fizikai testemet az asztrális formámból figyelve a következő konklúziókra jutottam:

Normál alvás ideje alatt az etherikus (fizikai) test, jobb megközelítésben az eneria-test
vagy életerő-hüvely megnyílik és úgy működik, mint egyfajta napelem. Kinyílik,
szabad lebegés útját engedve az astrális testnek, miközben ő maga pedig valamiféle
energiát (kozmikus energiát?) gyűjt magába az univerzumból.

Amikor megnyílik, az összes csakra, (mind a fő- és "mellék"csakrák), kinyílik mint a

kerti virágok, elkapva és magába gyűjtve az energiát, Amikor felébredünk, az
etherikus test egyesül az asztrális testtel, egy mély (vastag) etherikus hüvelyt (bőrt)
alkotva, amely belül tartja a tárolt energiánkat.

Néhány forrás alapján 300 csakránk van, ha az összes "mellék"-csakrát is számítjuk.

Az etherikus test megnyílása, miközben a tudat benne összpontosul, úgy tűnik, szintén
felelős azért az érzésért, ami egy hatalmas olvadt érzés és ugyanakkor kicsinység
érzésének keveréke. Az érzéseknek ezt a különös keverékét gyakran tapasztalják
meditátorok vagy AP-t végző személyek. Úgy tűnik, ilyenkor az etherikus test
megnyílik és az Univerzummal "lép kapcsolatba".

5. rész
Problémák a projekcióval kapcsolatban

Itt néhány, az emberek leggyakoribb projekciós problémáira adott válaszom

olvasható. Köszönet azoknak, akik az e-mail -ek százait küldték nekem. Ezek a
visszajelzések segítettek nekem, hogy ezt az írást fejlesszem, amely végül
mindenkinek segít. Ha írsz nekem, és nem kapsz választ egy héten belül, kérlek küldd
el újra az e-mailt. Néha, szándékomon kívül, elvész 1-2 levél.

El kellett vetnem a tudatosság pontjának a testből történő kiemelésének a technikáját.

A legtöbb ember a vizualizációnak ezt a módját nagyon nehéznek találja, és rengeteg
(fölösleges) energiát használ fel arra, hogy ezzel próbálkozzon. Minden AP
technikával kapcsolatban a vizualizáció a legnagyobb probléma. Hogy ezen
túljuthassak, kifejlesztettem egy egyszerűbb technikát, amely sokkal hatásosabb.
 12.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A leggyakoribb problémák a következőek:

1. vizualizáció, a testen kívül, közvetlenül önmagunk előtt
2. bénulás, egy látszólag sikeres projekció után
3. félelem
4. emlékezés (hiánya).

1. A vizualizációs probléma

A tudati pontunkat kiemelni a testből vizualizációs módszerrel, az egy

egyszerű módja annak, ahogy nyomást gyakorolhatunk az asztráltestre. Ennek
sok más módja is van az itt ismertetett módszeren kívül. Ezzel kapcsolatban a
legnagyobb probléma az, hogy el kell képzelnünk magunkat egy más
pozícióban, helyzetben, mint amelyben éppen vagyunk.

Például, ha lefekszünk, akkor vízszintes a testünk, és utána megpróbáljuk

elképzelni magunkat, amint az ágy lábánál állunk, ami viszont egy függőleges
helyzet. Ez például az egyik oka annak, amiért az AP székből könnyebben
végezhető. Egy székben függőleges a testhelyzet, és függőlegesen is képzeljük
el magunkat. Ha most becsukja a szemét, és megpróbálja elképzelni magát
amint a földön fekszik, tudni fogja, hogy mire gondolok.

Nem ez az egyetlen nehézség. Minden olyan vizualizáció, amelynek során más

helyzetben vagy helyen kell magunkat elképzelni mint amelyben épp vagyunk,
természettel ellenkező, és éppen ezért különösen nehéz. Úgy hiszem, a legtöbb
sikertelenségnek ez az oka. Nagy adag energia pocsékolódik erre, amely
sokkal értelmesebben is felhasználható lenne: a projekció ideje alatt.

A vizualizáció nagy akadály azok előtt, akik az AP -t tanulják. Sokaknak azért

van ezzel problémája, mert azt hiszi, hogy ténylegesen LÁTNIA kell amit
vizualizál. Ez nem így van. NEM KEL. Azok akik tudnak vizualizálni,
ténylegesen NEM látnak semmit. Ha megtennék, onnantól az már nem
vizualizáció, hanem vízió azaz látomás volna.

A vizualizáció egyszerűen annak a képessége, hogy valaminek a mását

felépítsük, ahogy valami kinézne, érezhető lenne, a lelki szemeink előtt.
Közelebbi meghatározás erre az "elképzelés", mint a "valóság érzékelése".
Sokan, akik azt állítják, hogy nem tudnak vizualizálni, képesek
fantáziaképeket alkotni.

Hogy ezt leküzdjük, kitaláltam a képzeletbeli kezek technikájának ezt a

továbbfejlesztett változatát, amelynek során ugyanazt fogjuk elérni. Ha a
képzeletbeli kezek relaxációs gyakorlatát sikerült elsajátítania bárkinek, akkor
annak az alább leírt technika is gond nélkül menni fog.

A KÉPZELETBELI KEZEK ÁLTALI PROJEKCIÓ

 13.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy kis darab ragasztószalag segítségével ragasszunk egy hosszú szalagot a plafonra
az ágy vagy szék (fotel) felett. Ágy esetén olyan hosszúra kell hagyni, hogy a vége a
mellkas felett, karnyújtásnyi távolságon kicsivel belül legyen. Szék használata esetén
a mellkas magasságában, az ülő test előtt 1 lábnyira (kb. 40cm) legyen a szalag vége.
FIGYELEM: ez csak egy vizuális segítség.

Mielőtt megkíséreljük következő projekciónkat, próbálkozzunk (hogy hozzászokjunk)

a szalag végének az elérésével, nyújtsuk ki a karunkat és fogjuk is meg a végét,
többször egymás után, jegyezzük meg, hogy milyen érzés, jegyezzük meg, hogy
pontosan hol is helyezkedik el. Ezt a szalagot arra fogjuk használni, hogy kihúzzuk
magunkat a testünkből.

Kezdjük el a projekciót a 3.részben leírt módon. Amikor belépünk a transz-állapotba,

akkor ahelyett hogy elképzelnénk magunkat önmagunk előtt, használjuk a
képzeletbeli kezeinket, és azokkal húzzuk a magunkat lépésenként (kezenként) egyre
feljebb, ki a testünkből. Nyújtsuk ki a kezünket (a képzeletbeli kezet, természetesen),
és képzeljük amint mászunk felfelé a szalagon. Érezzük amint a fizikai testünktől
egyre jobban megszabadulunk, minden egyes kézmozdulatnál. Meg kell bizonyosodni
afelől, hogy biztosan nem feszítettük meg egyetlen izmunkat sem. Minden
akaraterőnkkel erre kell koncentrálni.

Miközben a képzeletbeli kezek technikáját alkalmazzuk a projekció során, szintén

alkalmazzuk a tudatos légzés gyakorlatát. Ezen a szalagon való felmászás teljesen
lefoglalja a tudatot, minden más gyakorlatot mellékessé téve. Ennek segítségével a
mentális energia minden egyes "grammját" egyetlen dologra, a projekcióra fordítva,
ahelyett hogy a komplikált vizualizációs gyakorlatra pocsékolnánk.

Amíg a szalagon mászunk fölfelé, elképzeljük amint megszabadulunk a (fizikai)

testünktől. Elképzeljük, amint minden egyes fogással kicsit magasabbra és
magasabbra emelkedünk. Érezzük a szabad lebegést. Egy könnyű érzést fogunk
tapasztalni a gyomorszájban vagy a napfonatban, amint nyomás helyeződik az
asztráltestre.

2. Bénulás látszólag sikeres projekció után

Ez akkor történik, amikor látszólag minden rendben megy, mindent érzünk,

ahogy kell, az elnehezülést, a szív-csakra aktivizálódását, vibrációkat, stb., de
úgy tűnik, hogy semmi sem történik. Ott fekszik az ember, mozgásra
képtelenül, nagyon könnyűnek érezve magát, egy lebegő érzéssel. Ez az
ébredési bénulás.

Ami ilyenkor történik, a következő: aktiváltuk a projekciós reflexet, az

etherikus test megnyílt, de csak részben engedte el az asztrális testet.

Ha ez megtörténik, túl lehet rajta jutni, ha növeljük azt az erőfeszítést, amivel

a szalag képzeletbeli megmászására koncentrálunk, minden létező energiát
erre kell fordítanunk. Ennek elég nyomást kell gyakorolnia az asztrális testre a
projekció sikeréhez. Ha mégsem történne meg, akkor pedig valószínű, hogy
MÁR projektáltunk, csak az asztráltest a fizikai testen belül maradt.
 14.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha ez történt, és nem lehet kitörni a testből, akkor használni kell. Figyeljünk

meg mindent amit lehet, nézzünk a szemhéjakon keresztül, próbáljunk magunk
mögé nézni. Másik lehetőségünk, hogy "tiszta álom"-ba megyünk át.
Próbáljunk egy fantáziaképre koncentrálni, vagy egy helyre, ahol szívesen
lennénk. Építsük ezt be a tudatunkba, így odajuthatunk.

Erről a bénulási állapotról nincs elég tudásom. Ha bárki felfedez valamit, ami
segítene ezen a helyzeten, vagy vele kapcsolatos, kérem küldjön nekem egy e-
mailt. A tapasztalatait fel fogom használni ennek az írásnak a további
verzióiban, így másoknak is segíthetünk.

3. Félelem

Sok ember írt nekem, leírva a projekció közbeni félelemmel kapcsolatos

érzéseiket. Ez egyfajta természetes akadály néhány ember előtt, amin túl kell
jutni. Néhányan a "Küszöb Lakójá"-nak nevezik. Ez a saját belső félelmeink
manifesztálódása, kivetülése, nagyon hasonló egy gyermek sötéttől való
oktalan félelméhez.

Sokan érzik úgy, hogy valami gonosz vár rájuk, vagy egy ártó szellem próbálja
őket megakadályozni a projekcióban. Ezzel bátran szembe kell nézni! Fogjuk
fel egyfajta tesztként, vizsgaként, amin át kell menni mielőtt szabadon
projektálhatnánk. Ha egyszer már projektálunk, és szembesülünk vele, látni
fogjuk, hogy ez egy üres félelem volt, amit összegyűrhetünk mint egy darab
papírt.

Életemben már többszázszor projektáltam, és az asztrális formámban még

sosem támadtak meg engem. Éreztem, mindenesetre, erős félelmet a
felfedezéstől, az újtól, amikor először tanítottam magamat a tudatos
projektálásra.

Ehhez is tartanunk kell magunkat: az asztrális formánkban sérthetetlenek

vagyunk, a testünknek pedig kiváló védelmi rendszerei vannak, hogy
projekció alatt megvédjenek bennünket. A kiterjesztett etherikus testünk
azonnal reagálni fog a legkisebb behatolásra vagy barátságtalan érintésre. Egy
másodperc alatt visszaránt, mindegy hogy milyen messzire kalandoztunk.

Módszerek a félelem leküzdésére:

 napközben kell projektálni
 hagyjuk égve a villanyokat a házban/lakásban
 projektáljunk egy barátunkkal (közös projekció)
 imádkozzunk védelemért akármiféle felsőbbrendű lényhez/istenhez/
hatalomhoz, amiben erősen hiszünk.

4. Emlékezés az élményre
 15.old.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha az AP okénak tűnik, de csak arra emlékszünk amint fekszünk az ágyunkon

és végül elaludtunk - a probléma az asztrális élményre, tapasztalatra való
visszaemlékezéssel van.

Ezen a következőképpen lehet segíteni. Amint felébredünk, fel kell ülni, és

visszagondolni az emlékekre, visszarángatni őket. Erre minden reggel
szánjunk pár csöndes percet. Ez segíteni fog abban, hogy az álmokra és
projekciókra jobban visszaemlékezzünk.

Ez alatt a csöndes kis idő alatt futtassunk át a gondolatainkon ilyen és ehhez

hasonló kulcs kifejezéseket, ameddig valamit nem találunk: Ott sétáltam a...
Beszéltem a.... Éppen menni akartam a... Ott voltam a... Arrafelé repültem,
ahol... Volt nekem egy... Benne voltam a... stb. Ezek példák olyan egyszerű
mondatokra, emlék-töredékekre, amelyeket meg lehet ragadni. Mindenki
próbáljon hasonlókat kitalálni magának.

Olyan érzésünk is lehet, mintha egyáltalán semmi nem lenne amire

emlékezhetnénk, de próbáljuk erősen, és tényleg tegyünk erőfeszítést rá. Ott
vannak (az emlékek), csak ki kell értük nyúlni, meg kell őket találni. Ha már
sikerült egy emléktöredéket elcsípni, egyre többet fogunk találni, és egyre több
fog meg is maradni. Meg fogunk lepődni rajta, hogy milyen sokra vissza lehet
így emlékezni.

Fontos rögtön a sikeres visszaemlékezés után le is írni őket. Színesnek és

felejthetetlennek tűnnek, de mégis pár perc alatt a semmibe vesznek ha nem
írjuk le. Néhány kulcsszó, jegyzet megteszi.

Másik segítség az emlékezésben, ha lefekvés vagy az AP végzése előtt poszt-

hipnotikus szuggessziókat adunk magunknak. Ez megerősítés-jellegű formát
ölthet. Például: "Mindenre amit ma éjjel teszem, emlékezni fogok." - Ezt
hangosan ki kell mondani, újra és újra és újra, egészen addig, amíg már
majdhogynem rosszul nem leszünk az ismételgetésétől.

Végül az is segít, ha minden AP-hez van egy-egy célunk. Valami speciális,

amit szeretnénk megtenni. Kombináljuk ezt a megerősítésekkel, így előre
programozva magunkat. Például, mondhatjuk ezt: "A strandon leszek, és
emlékezni fogok... A strandon leszek, és emlékezni fogok..."

Végül: tartsuk észben, hogy az első néhány AP nagyon rövid legyen. Ez nagyon
fontos!! Sokkal érdemesebb egy 30 másodperces AP-t végezni, amire emlékszünk,
mint egy egész éjszakán át tartót, amit elfelejtünk.