See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/345101605

Nyílzáporban. Egy kora vaskori hadjárat emlékei a Kárpát-medencében.

Határtalan Régészet – Archeológiai Magazin 3. évf. 1, (2018), 58-62.

Article · October 2018

CITATIONS READS

0 45

1 author:

Gábor Szabó
Eötvös Loránd University
25 PUBLICATIONS   34 CITATIONS   

SEE PROFILE

Some of the authors of this publication are also working on these related projects:

Bronze Age View project

Early Iron Age - Scythians View project

All content following this page was uploaded by Gábor Szabó on 31 October 2020.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

 „Fegyvert, s vitézt”

A Kárpát-medencében az újkőkortól kezdődően bizonyíthatók különbö-

58 ző típusú fegyveres konfliktusok és erőszakos cselekmények, ám ezek

a bronzkor végéig csak korlátozott méretű és kiterjedésű, kisebb össze-
csapások, portyák lehettek. A háborúskodás arculata és a katonai cselek-
mények kiterjedése a késő bronzkortól kezdődően változott meg: ekkortól
egyre több látványos emlékét ismerjük a mindennapokat átható erőszak-
nak, a fegyverek kultuszának és a harcos ideológia előtérbe kerülésének.

y ílzápo
Noha a magyarországi késő bronzko-
ri és kora vaskori leletanyagban számos

N
közvetett bizonyíték utal a folyamatos
háborús fenyegetettségre, valós harci

a v askori ha
r djá
cselekményekre vonatkozóan az elmúlt

ko évekig nem rendelkeztünk közvetlen

rba

rpát-mede adatokkal. Éppen ezért értékelődik fel

y

á
ra
Eg

K annak az új felfedezésnek a jelentősége,

t em
nc

amelynek segítségével egy feltehetően

a

ébe

keleti irányból érkező, középső vaskori

lékei

hadjáratot körvonalazhatunk a Kr. e. 7.

n
n

századi Kárpát-medence északi területein.

A Dédestapolcsány-Verebce-bérci
lelőhely látképe északkelet felől

V. Sza r
bó Gábo

EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin

 Nyílzáporban – Egy kora vaskori hadjárat emlékei a Kárpát-medencében
A megtámadott település
A Dédestapolcsány-Vereb -
ce-bérci őskori magaslati erő-
dített település a Bükk-hegység
északi szélén, egy észak–déli
irányú hegygerincen, több mint
120 hektáron helyezkedik el.
A 600 méteres magasságban
található, dél felé fokozatosan
emelkedő, kisebb-nagyobb ki-
emelkedésekkel tagolt hegyhát
keleti és nyugati oldalát az ős-
korban teraszosították, a köny-
nyebben megközelíthető részeit pedig
sáncokkal kerítették körbe.
Az ELTE BTK Régészettudományi Inté-
zetének késő bronzkori kincsegyüttesek
felderítésére szakosodott csa-
patával 2008-ban és 2011-ben
dolgoztunk itt először, amikor
is bronzkori leleteket ugyan
nem, de egy addig ismeretlen
szkíta kori temetőt sikerült fel-
fedezünk. 2011 nyarán Czaj-
lik Zoltánnal közösen, egy
topográf iai kérdéseket
vizsgáló kutatási prog-
ram részeként folytattuk
az erődített település te-
rületének fémkereső mű-
EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin
A nyílhegyek szóródása a megtámadott
Verebce-bérci sáncszakaszon
A Verebce-bérci sáncokon talált nyílhegyek
A verebce-bérci nyílvesszők helyzete a déli sánc alatt
szeres vizsgálatát. Ezen munka
során bukkantunk rá a települést
2700 éve ért támadás nyomaira.
Az egykori harci cselek-
ményre utaló leletek az őskori
magaslati település déli végé-
ben, a Verebce-bérc meredek
szegélyén kialakított sánc ol-
dalában kerültek elő. A külső
oldalán egy mély árokkal és
egy kisebb sánccal is megerő- 59
sített, összetett erődítésrend-
szert azért helyezhették épp
ide, mert az itt húzódó, rendkívül szűk
hegygerincen vezetett be a települést
megközelítő jelentősebb utak egyike.
A gerincet lezáró kettős sáncrendszerrel
jól védhetővé vált az erődített telepü-
lésnek ez a stratégiailag meghatá-
rozó fontosságú bejárata.
Az egykori támadók első nyo-
ma egy jellegzetes, bronzból
öntött, s a Kr. e. 7. századra
keltezhető nyílhegy volt,
amelyet a sánc alat-
ti, meredek oldalban
találtunk. Nem sokkal
később ettől a nyílhegy-
től néhány méterre to-
vábbi hasonló darabok is
 Nyílzáporban – Egy kora vaskori hadjárat emlékei a Kárpát-medencében
előkerültek, ami arra sze. Mindenütt másutt
ösztönzött bennün- meredek oldalakon le-
ket, hogy ezt a részt hetett a falak közelébe
szisztematikusan vizs- jutni, ám itt egy enyhén
gáljuk át. Kutatásaink lejtő, szűk nyergen ke-
ere dményeképp en resztül lehetett elérni
251 darab nyílhegyet a bejáratot védő fala-
gyűjtöttünk össze egy kat. Optimális helyzetet
jól körülhatárolható, teremthetett a táma-
viszonylag kis terület- dók számára az is, hogy
60 ről. A nyílhegyek nagy
része – több mint
a sáncok előterében
húzódó domboldalon
200 darab – a telepü- olyan lőállásokat fog-
lést záró sáncszakasz lalhattak el, ahonnan
külső oldalának egy a védőkre felülről vagy
mindössze 35–40 mé- legalábbis velük azonos
teres hosszúságú sza- magasságból lőhettek
kaszán koncentráló- Elképzelhető, hogy
dott. Ennek a résznek a szűk bevezető út
az átkutatása után mentén elhelyezkedő
A Verebce-bérci nyílhegyek jellegzetes típusai
kiterjesztettük vizsgá- íjászok feladata tehát
latainkat a környező sáncszakaszokra, valamint a külső sánc az volt, hogy a sáncon kialakított bástyaszerű emelvény
és árok térségére is, ám ezeken a területeken már csak elvétve vagy lőállás védőit koncentrált tüzelésükkel kössék le, amíg
bukkantunk további nyílhegyekre. A legtávolabbi nyílhegy egy támadó csapat a bejárati erőd egy másik pontján meg-
a leletkoncentráció magjától 60 méterre került elő, a sánc mö- próbál átjutni a falakon.
götti településrészen.
A kilőtt nyílhegyek jelentős része csorbult és törött volt,
A nyílhegyeken kívül az átvizsgált területen mindössze ami azt jelezheti, hogy nagy erővel csapódtak valamilyen szi-
néhány keltező értékkel bíró tárgyat találtunk: a sánctest alatti lárd felületbe. Feltételezhető, hogy a lövedékek egy vegyes
lejtőn egy vas tokosbaltát, a sánctesten belül, az egykori tele- technikával, fából és kőből kialakított építmény falát érték,
pülésen pedig, egy jellegzetes középső vaskori bronzcsüngőt, mely a déli és a nyugati erődítésperem találkozásánál állhatott.
két bronzfibulát, egy bronz dísztűt és néhány vaseszközt.
A sáncokat védelmezők harcmódjára azok a kerek, át-
lagosan öklömnyi nagyságú andezit-, mészkő- és kvarc-
Az ostrom lehetséges menete kavicsdarabok utalnak, amelyek nagy számban hevernek
A nyílhegyek koncentrációja arra utal, hogy az egykori ostrom so- a megtámadott sáncszakasz peremén. A sánctest belső
rán az íjászok az erődített település délkeleti sarkát támadták meg. oldalán felhalmozott kövek kisebb példányait feltehetően
Valószínűleg itt egy torony vagy bástya emelkedhetett a sánc fölé, parittyalövedékként használták, a nagyobbak pedig hají-
és a nyilakat kilövők fel- tókövek lehettek.
adata ennek elfoglalása A területet alkotó
vagy a védők leköté- agyagpala-homok-
se volt. A célponton kő térszíntől ezek
túlrepült nyílhegyek a kőzetfajták teljesen
szóródása azt jelzi, idegenek, több ki-
hogy az íjászok két lométer távolságból
csoportot alkotva, két hordhatták ide őket.
irányból lőttek. A védők által kilőtt
A támadók pozí- nyílvesszőknek nem
ciójának kiválasztása találtuk nyomát, noha
nem lehetett véletlen: gondosan átvizsgál-
ez a terület volt a tele- tuk azokat a sáncon
pülést övező védelmi k ívüli területeket,
rendszer legkönnyeb- ahol a támadók lőál-
ben megközelíthető ré- lását feltételezhettük.
A kutatás során összegyűjtött parittyakövek a Verebce-bérci sáncokon

EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin

 Nyílzáporban – Egy kora vaskori hadjárat emlékei a Kárpát-medencében
A dédestapolcsá- a vár belsejében álló,
nyi erődített telepü- nagy méretű, kőalapo-
lésen feltárások híján zású, gerendaszerke-
egyelőre nem tudjuk, zetű épületek romjai
hogy a bejárati rész ro- között megfigyelhető
hamát siker koronáz- ny í l h e g y - k o n c e n t-
ta-e, és a támadók va- ráció utal: eszerint
jon el tudták-e foglalni a vár védői a betörő
az egész települést. ostromlók elől az ak-
ropolisz közepén álló

Egy másik ostrom ta-

épületbe húzódtak
vissza és itt alakították
61
nulságai
ki az ellenállás utolsó
A Verebce-bérci erő-
gócpontját. Az ostrom
dített település ellen
végkimeneteléről és
lezajlott támadással
a várvédők sorsáról
nagyjából egy időben
a leégett központi
hasonló támadás ért
Válogatás a Verebce-bérci sérült nyílhegyekből épületekben és a ka-
egy tőle 230 kilomé-
puerődítmények tűz
terre nyugatra található erődített tele-
pusztította romjai között előkerült embe-
pülési központot, Szomolány/Smoleni- A parittya az újkőkortól ismert,
ri csontvázmaradványok tudósítnak.
ce-Molpírt is. az egész világon elterjedt harci és vadá-
szati célra egyaránt használható távolsági
A Nyugat-Szlovákiában feltárt,
fegyver. Célzott lövést 50–60 méterig lehet Nyomozás a támadók után
12 hektár nagyságú erődítményt
vele leadni, de 150 méter távolságra is elrepül-
belső sáncok osztják három rész- A két erődítmény ostromlóit a nyíl-
het a lövedéke. A neolitikumtól kezdve ismerjük
re: egy akropoliszszerűen elkü- hegyeik alapján tudjuk azonosí-
előfordulásait, elsősorban agyag-, kő- és ólomlö-
lönülő, bástyákkal és összetett vedékei alapján, de számos képi ábrázolása is fenn- tani. Mivel hasonló nyílhegyek
kapuerődítménnyel védett maradt, pl. a mükénéi időszakból és asszír dombormű- nem ismertek a két lelőhely
felső várra és két, nagyobb veken. „…minden nyílnál hatásosabbak a parittyából kilőtt tágabb környezetében feltárt
alapterületű külső telepü- gömbölyű kövek a sisakkal és pikkelypáncéllal védett harcosok településekről és a helyi la-
ellen, akiknek tagjait nem érintik, mégis halálos sebet kosság temetkezéseiből, így
lésre. A felső vár ásatása so-
mérnek, és az ellenség elpusztul a kő ütésétől az biztosan kizárható, hogy
rán több száz – a dédestapol-
anélkül, hogy vérét kívánnák…”
csányiakhoz hasonló – bronzból használóik a környező térségekben
Publius Flavius Vegeti-
öntött nyílhegyet találtak a régészek. élő közösségek harcosai voltak.
us Renatus
A lelőhelyen feltárt 373 nyílhegyet 2006- A dédestapolcsányi és a szomolányi
ban feldolgozó Anja Hellmuth figyelt fel arra, erődített településekre kilőtt nyílhegyek a Feke-
hogy a sáncok mentén szóródó nyílhegyek az egy- te-tenger északi előterének füves síkságain és erdős
kori ostrom történetét is jól kirajzolják: nagy steppéin elterjedt korai szkíta nyílhegyek jellegze-
A
részük a két kapu környékére és az akropo- tes típusjegyeit hordozzák. Ez a speciális, kis
korábbi
lisz délnyugati, valószínűleg bástyával méretű, bronzból öntött nyílhegyforma
passzív, inkább
megerősített sarkára koncentráló- ostromzárakkal operáló a Kr. e. 9–8. század fordulója után
dik. A támadók – hasonlóan hadviseléshez képest az asszír had- tűnik fel az eurázsiai steppén
az ekkoriban az asszírok által sereg a Kr. e. 8–7. századtól gyors, célratörő élő lovas nomád közösségek
is gyakran alkalmazott ost- ostromokkal ért el sikereket hadjáratai során. Professzi- fegyverzetében, valószínűleg
rommódszerhez – a kapukat onális műszaki csapataik ostromrámpákat építettek és az ugyanekkor tömegesen el-
aknákkal gyöngítették a falakat, ostromtornyokat és
és a bástyákat támadták, majd terjedő összetett reflexíjakhoz
faltörő kosokat használtak. Hatékonyan alkalmaz-
a nyílzápor után rohamot intéz- kapcsolódóan.
ták a parittyásokat és az íjászokat, akik fedezték
hettek a vár falai ellen. A szomolányi erődben talált
a műszaki alakulatokat és a létrákkal rohamo-
A leégett erődítések arra utal- zó gyalogságot. A Kr. e. 8. században asszír nyílhegyeket elemző Anja Hellmuth
nak, hogy az ostromlók a nyílzá- szövetségben harcoló szkíta csoportok szerint ezeket a típusokat főként Er-
porral párhuzamosan megpróbálták átvehették a fejlett ostrommódszerek délyben, a Maros folyó felső folyásának
egyes elemeit.
a faszerkezetű erődítési elemeket is vidékén és a Kárpátoktól keletre eső
felgyújtani. Az ezt követő eseményekre erdős steppén, a Dnyeszter folyó középső

EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin

 Asszír várostrom a Kr. e. 8. században. II. Sarrukín csapatai Mannai Dédestapolcsány-Verebce-bérc és Szomolány/Smolenice-Molpír helyzete
királyság, Pazasi nevű városát ostromolják

szakasza mentén megtelepedett harcos közösségek A korai görög és asszír források és régészeti

62
A
használták a Kr. e. 7. század második felében. steppe emlékek utalásaiból tudjuk, hogy a Pon-
A dédestapolcsányi nyílhegyek részle- szkíta korából a tusz-vidéki steppe lovasnomád közössé-
tes típuselemzése még nem történt legtöbb nyílhegyet sírokba gei a Kr. e. 8. század második felétől
meg, de az első vizsgálatok azt helyezett tegezekből ismerjük, de szá- számos hadjáratot indítottak
mutatják, hogy azok a szo- mos darab emberi csontokba ágyazva is fenn- a kis-ázsiai régió gazdag
molányi nyílhegykészlettel maradt belőlük. Általában 4–5 darab vessző került a ha- városai és államalakulatai
lott harcosok mellé, de az elit temetkezéseiben vannak 30–40,
mutatnak típusbeli és időbeli ellen. A Kr. e. 7. század utol-
nádszálból vagy fából faragott nyílvesszőt tartalmazó kész-
kapcsolatot. só évtizedei után azonban
letek is. A dél-szibériai szkíta kurgánokból ismertek egye-
di mintákkal kifestett szárú nyílvesszők is. A szkíták kis úgy tűnik, a steppei harcos
méretű, gyakran tüskével ellátott nyílhegyei, félelme- közösségek figyelme egyre in-
Keleti harcosok hadjárata
tes fegyverek voltak. Az ilyen nyílhegyeket nagyon kább nyugat felé irányult, ami-
a Kárpát-medencében?
nehéz volt az emberi testből kiszedni – a görög nek egyik látványos bizonyítéka
A dédestapolcsányi és a vele katonaorvosok külön eszközt alkalmaztak az el- a Kárpátok északi íve mentén lévő
egykorú szomolányi lelőhelyen távolításukra. Antik források megemlékeznek településeket érő támadássorozat.
dokumentált támadások nem egy- kígyóméregből és emberi vérből készült
méreggel bekent nyílhegyeikről is. Az eddig leírtak arra utalnak,
szeri, elszigetelt katonai vállalkozások
a dédestapolcsányi ostrom és a vele
lehettek, hanem egy nagyobb hadjá-
kapcsolatba hozható, Kr. e. 7. század
rat vagy hadjáratsorozat állomásai. Ezt
végi pusztulási horizont egy koncent-
az elképzelést erősítik meg Anja Hellmuth
rált, a Kárpát-medencében minden
kutatásai is, amelyek kiderítették, hogy
addig ismert háborús helyzetnél
a Kárpátok nyugati, külső íve mentén,
kiterjedtebb támadássorozat ré-
az úgynevezett Morva-kapu környé-
szeként értelmezhető. A támadók
kén több olyan, a kora vaskor végén
a steppei területek szkíta törzseivel
megsemmisült erődített település
és politikai alakulataival szoros kap-
ismert, amelyek pusztulási rétegeiben
csolatot tartó, rendkívül jól szervezett,
nagyobb számban kerültek elő a két bemu-
mobilis, nagyobb erődítmények ost-
tatott lelőhelyről is ismert korai szkíta
romát is felvállalni képes katonai
típusú nyílhegyek.
szervezetek lehettek, amelyek
Mindezek alapján felté-
sikerei akár, az 1900 évvel
telezzük, hogy valamikor
későbbi mongol támadás-
a Kr. e 7. század második
hoz is hasonlíthatók.
felében egy jól szerve-
zett támadás érte a Kár-
pát-medence északi
és nyugati térségének CCC
nagy települési köz-
pontjait. A támadások
egy olyan nagyobb ka-
tonai vállalkozáshoz, vagy
vállalkozásokhoz kapcsol-
Szkíta íjász ábrázolása
hatók, amelynek résztvevői
egy kul-obai kurgánban
erdélyi és középső-Dnyeszter-vi- előkerült aranyedényen
déki térségből toborzódtak.

EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin

View publication stats