UKRAJNA ÉS A GEOPOLITIKA SZERELMI HÁROMSZÖGE

A geopolitikában csupán egyetlen igazán fontos kérdés van. Az, hogy a szuperhatalmak szerelmi
háromszögében melyik kettő lép frigyre, kimondva a boldogító igent, és melyik marad magányos és
elszigetelt. Ez a vilagpolitika legfontosabb stratégiai játszmája, amiben a győzotes pár aránytalanul
előnyösebb helyzetbe kerül a magányos vesztessel szemben.

Miert fontos stratégiailag a jó lóra tenni? Ezért mert az aki a nagystratégiai szinten a helyes
döntéseket hozza, az megengedheti magának a tévedés luxusát a hadműveleti illetve a taktikai szinten.
Az a fél amelyik stratégiai szinten helytelen döntéseket hozott, hiába brilírozik az alacsonyabb ligákban,
az erőfeszítései nem vezetnek sehova. A klasszikus példa erre Sommers ezredes híres beszélgetése egy
észak-vietnámi tisztel. Sommers megjegyezte, hogy a Vietnámi Háborúban az amerikaiak sohasem
vesztettek el egyetlen nagy vagy közepes csatat sem. Erre a vietnámi tiszt azt válaszolta, hogy ez igaz, de
teljesen mellékes.

Mi, a Nyugat, a nagy játszmát elvesztettük. Elvesztettük akkor amikor Kissinger zseniális Kína-
politikájának a gyümölcseit elherdáltuk, amikor Kínábol szuperhatalmat csinálatunk és amikor hagytuk
hogy az orosz-kínai párocska összeszűrje a levet a hátunk mögött.

Yuval Noah Harari írhat amit akar, az oroszok egyelőre nem vesztettek el semmilyen háborút.

Oroszországnak sikerült megoldania a legfontosabb geopolitikai dilemmát, szövetségre lépnie a

másik revizionista szuperhatalmommal és elszigetelnie a Nyugatot. Mivel a nagystratégiajuk helyes,
megengedhetik maguknak azt, hogy a másodrangú kérdésekben, példaul Ukrajnában és Tajvanban
középszerű teljesitményt nyújtsanak. Se Észak-Korea, se Vietnam nem brilírozott a Nyugat elleni
háborúikban, de a nagystrategia szintjén két szuperhatalom támogatását tudhatták magukenak. Ha nem
is volt biztosítva számukra a győzelem, a vereség ellen be voltak biztosítva.

Ugyanez áll az Oroszország elleni szankciókra is. Azok akik abban reménykednek, hogy az
ostromolt Kijevben később fogy el a kenyér mint az orosz vezérkarban a kaviár, valószínűleg csalódni
fognak. Iránhoz hasonlóan, Oroszországra is ki lehet vetni az világ összes gazdasági szankcióját, ha
lesznek akik megtörik ezt a falanxot. A gazdasági hadviselésnek ez a formája a lufi küzdelme a varrótű
ellen. A lufinak mindenhol erősnek kell lennie, a tűnek csak egyetlen egy pontban.

Bármennyire lankasztó is a gondolat, Ukrajna sorsa jelentős mértékben Kína kezébe van letéve.

Kína előtt három lehetőség áll. Az első, együtműködni a Nyugattal és bizonyos stratégiai
ellenszolgáltatsok fejében hátbadöfni a szövettségesét. Mivel a küzködő, ultranacionalista kínai
kommunista pártnak csak Tajvan bekebelezése adhat megújult legitimitást a kínai nép szemében, nem
kizárt hogy a Nyugatnak Ukrajnáért, tajvani valutában kell majd fizetnie. A második forgatókönyv Kína
számára Oroszország nyílt vagy burkolt támogatása a győzelemig, annak reményében, hogy amikor
Tajvanra kerül a sor az oroszok viszonozzák majd a szívességet. A harmadik lehetőseg ami Kína előtt áll,
megtenni mindent hogy az ukran válság örökfilmé váljon, és hosszútávra lekösse úgy a Nyugat, mint
Oroszország figyelmét és erőforrásait.

Azoknak akik úgy gondolják, hogy a geopolitikai cinizmusnak ez a foka csak paranoid elemzők
képzeletében létezik, érdemes felidézni a londoni szovjet nagykövet, Ivan Mikhailovich Maisky
elhíresedett Második Világháborús mondását “Én a magam részéről, úgy a szövetséges mint a német
veszteségeket, ugyanabban az oszlopban számolom el”.