Rozványi Dávid

Vád alatt - június 5.

Elsütnek pár giccses szólamot,

cintányérként csattogó szavakkal

jelezve, hogy most könnyezni kell.

Idéznek pár neves költőt,

kiket az utókor nagyra tart,

egy közös éneklés,

mindegy, miről szól,

csak ismert legyen,

csak a bátrabbak kiáltanak

egy-egy "nem, nem, sohát!"

Kipipált ünnep lesz e nap,

s a bambuló szemekben nem lelsz feleletet:

ennyi lenne csak Trianon?

Kisbetűs lett a fájdalom...

Jó merengni a múlton,

hogy egykor mily nagy volt e hon,

siratni, hogy a kisebbségi sors mily nehéz,

de nem mondja ki senki,

mi a tett,

mely egy szebb jövőhöz elvezet.

Testvérem, e nap ne könnyezzél sosem:

szorítsd össze fogad,

feszítsd izmaid,

ne álmodozz:

higgy, tervezz, tegyél!

Ne a múltat sirasd,