Kosztolányi Dezső – Édes Anna tétel

Előzmények

A Nyugat-Európában kialakult klasszikus modernség irányzatai viszonylag gyorsan elterjedtek a 19-20.

század fordulóján Magyarországon is. 1908-ban megalakult az irodalmi mérföldkőnek számító Nyugat
című folyóirat, mely összefogta és támogatta az új irányzatokban alkotókat. A Nyugat első generációjához
tartozott Kosztolányi Dezső is, aki a lírában és az epikában is képviseltette magát írásaival. Sokat
foglalkozott a nyelv kérdéseivel, emellett műfordítással és újságírással is foglalkozott. Művészetében
maradandó nyomott hagyott az első világháború és az azt követő forradalmi, zűrzavaros időszak.

A regény meghatározása

Az 1920-as években Kosztolányi leginkább regényeket írt. Az 1926-ban megjelent Édes Anna azonban sok
szempontból eltér az azt megelőzőektől. Megírásához az ötletet Kosztolányi felesége adta, és eredetileg
novellának szánta. Meghatározása nem egyszerű, legfontosabb jellemzője, hogy a lélektaniság mellett
bűnügyi, tragikus és társadalom leíró elemek alkotják. A főszereplő élethelyzetét figyelve pedig a
fejlődésregény ellentétjeként is értelmezhető.

Címértelmezés

Az Édes Anna cím legelső olvasatra kellemes előfeltételezésre utal, mert az olvasó jelzőként értelmezi a
melléknevet, nem a szereplő neveként, így egy a történettel ellentétes hangulatú kép alakul ki benne.
Később ez az ellentét fokozódik, erősítve a karakterhez kötődő feszültség érzetét. A cím asszociálhat az
„édesanya” szóra, így mindazon tulajdonságok előkerülnek, melyek Annából hiányoznak.

Szerkezet, cselekmény

A mű elején olvasható egy latin nyelvű mottó, halotti imádság. Ennek szerepe a történetben később
olvasható legnagyobb súlyú esemény, a gyilkosság előrevetítése. A könyörgés alanyai pedig lehetnek a
történet áldozatai (Vizyék), a múlt áldozatai (Piroska), Anna, tágabb értelemben pedig a tehetetlenné vált,
eltévedett ember.
A mottót követően 20 fejezetben megtörténik a cselekmény leírása.
 Az 1. és a 20. fejezet tartalmilag nem kapcsolódik a történethez. Szerepe a tér- és időbeli
keretalkotás. Az 1. fejezet a Tanácsköztársaság bukásával indít, a 20. pedig a népszövetségi felvételig
tart, a helyszín Budapesten Vizyék háza.
 A 2.-tól az 5. fejezetig tartó egység az elnyújtott expozíció, a címben szereplő karakter meg
sem jelenik. Az olvasó megismeri a Vizy házaspár mindennapjait, környezetét. A gyermekük (Piroska)
halála után elhidegült házasságból Vizyné a tökéletes cseléd keresésében találja meg létértelmét. Mikor
Ficsor úr új cselédet ajánl fel neki, azonnal elfogadja és magában a tökéletességig magasztalja a lányt,
melyet ajánlása és beszélő neve erősít meg.
 A 6.-tól a 10. fejezetig tartó szakaszban Anna megjelenése, beilleszkedése és „legendává”
válása olvasható. Szolgálatba állásától kezdve Vizyné folyamatosan próbáknak teszi ki és megpróbálja
saját képére formálni, melynek eredményeképpen eltűnnek belőle a tudatosság elemei. Szinte tökéletes
cseléddé válik, akit gazdái mutogatnak, híre elterjed a környéken. Nem emberként, hanem gépként
tekintenek rá, s hiába vannak ellenérzései, kénytelen alkalmazkodni.
 A 11.-től a 14. fejezetig tartó szakaszban Anna és Patikárius Jancsi, Vizyné unokaöccsének
viszonyáról olvashatunk. Jancsi csupán kihasználja Annát, megfogant gyermeküket Annának el kell
vetnie. Kapcsolatukban pedig a testi érintkezés előbb történt, mint az udvarlás.
  A 15.-től a 19. fejezetig tartó szakaszban kibontakozik a gyilkosság, majd Annát elítélik. A
házaspár tragédiája látszólag értelmetlen, indokolatlan. A háttérben azonban hosszú lelki folyamat áll.
Az elfojtott érzelmek kitörése után a gyilkos tettére magyarázatot nem talál, később pedig elfelejtik őt.

Szereplők

 Anna – cselédlány, külsejéről pontos leírást kapunk. Belső világa azonban ismeretlen
marad. Jelleme nem fejlődik. Magányára jellemző, hogy szinte alig beszél, Kosztolányi ezzel azt
sejteti, hogy a belső történések nem írhatóak le a nyelv eszközeivel. Tökéletes cseléd, de ez
akadályozza meg abban, hogy ember legyen. Ösztöneivel érzékel és cselekszik, mindenki számára
csupán eszköz. Folyamatosan szeretetre vágyik, de ezt senki nem ismeri fel, így a történet végére
egyszerre lesz áldozat és gyilkos. Tette mögött a fokozatosan felhalmozódó feszültség áll. Mikor
lehetősége lenne kitörni, nem teszi meg, áldozatot hozva ezzel Vizynének, házasságát pedig Vizyék
ellenzik, így magyarázat lehet az ölésre a sérelmek kitörése, de ösztönszinten. Másik lehetőség az úr-
szolga viszony tágabb értelmezése, mert a kiszolgáltatottságnak kívánt véget vetni, mely társadalmi
kérdésen felüli. Büntetése után kérdés, hogy vajon felfogta-e tettének következményeit, vagy pedig
annyira kiölték belőle az emberséget, hogy erre is képtelen?
 Vizyné – középosztálybeli nő, akinek rögeszméjévé vált a társadalmi megfelelés, mivel
lánya halála után ebben talált értelmet. Ennek eszköze a tökéletes cseléd, s miután Anna megérkezik a
házába, ténylegesen tárgyként kezeli, saját képmására formálná át. Lelki terrorban tartja Annát, ám a
maga módján mégiscsak szereti, hiszen Anna tőle akar elbúcsúzni. Ugyanúgy függ Annától, ahogy a
cseléd tőle.
 Vizy – személytelen karakter, a hivatalának él. Áldozatul esik Annának, miután az megölte
feleségét és védekezni próbált. Személye teszi Vizynét háborodottá.
 Jancsi – felszínesen művelt, nagyvilági életű. Annát csupán kihasználta, azonban ez egy
nagyon erős rejtett eleme lesz Anna későbbi tettének.
 Moviszter – ő az egyetlen karakter, akit nem a saját érdekei vezetnek és az események mögé
képes látni. Ő egyben Kosztolányi szócsöve is. A tárgyaláson ő mondja ki, hogy Annával nem
emberként bántak. Keresztényi-humanista jelleme rávilágít arra, hogy az emberi bajokra nincs
intézményes megoldás, a helyes lépés az irgalom.

Ki a főszereplő?

Érdemes említést tenni a kapcsolati rendszerekről. Anna a külvilágtól elzárt, semmilyen jelentősebb
kapcsolata nincs. Ezzel szemben a konfliktusok Vizyné körül összpontosulnak a valós világban, melyekre
egyértelműen következtetni lehet. Ő szabályozza Anna életét és ő az, aki leginkább tenne a társadalmi
látszatért. Anna és Vizyné kapcsolatában pedig párhuzamok vonhatóak. Valódi kapcsolata a világgal
egyiküknek sincs, a gyermek elvesztése pedig olyan tragédia, ami inkább összeköti őket.

Hatások a műben

Az író realista leírást alkalmaz és használja a kor pszichológiai kutatásainak eredményeit (Freud). A
narráció során minden csak egyszer történik meg, és gyakorító elbeszélést alkalmaz feszültségkeltés
céljából.

Kosztolányi a műben

Az utolsó fejezetben maga Kosztolányi is megjelenik a műben. Azon a környéken látjuk, ahol a mű alapján
Vizyék is lakhattak, egyfajta valóságalapot adva a történetnek.
Lezárás

A mű megírása után a kortárs alkotók elhatárolódása Kosztolányitól – mely korábbi kettős politikai
szerepvállalása miatt történt – enyhült. Az ironikus hangvétellel az sugallja, hogy távol áll a társadalmi
kérdésektől, regénye központjában emberi sorskérdések állnak, a történelmi változások egybefüggnek az
emberi zavarodottsággal. Kosztolányi a regény végén nem adott egyértelmű magyarázatot, ezt a feladatot
az olvasóra hárította. A regényből film is készült, illetve összetettsége miatt – a már meglévők mellett- ma
is értékelésre készteti olvasóit.