Turisztika és szálláshelyi tevékenység alapjai

A szállodaipar nemzetközi és hazai története

Blümmel Rebeka Zoé
9/A

A honfoglalás után az Árpád házi királyok uralkodása

alatt zarándoklatok indultak meg a szent helyekre.
Hazánk tranzit állomás lett a Szentföldre zarándokló
tömegek számára. Fontos eseménynek számítottak a
búcsúk és a vásárok, melyek a köznép soraiból is
vonzották a látogatókat. Ekkor az elszállásolás még
mindig a vendégjog és a vendégbarátság alapján
történt. Elsősorban; egyházi intézmények és főúri
házak látták el ezt a feladatot, illetve az utazók
rokonaik, ismerőseik házában szálltak meg. Az egyházi
okiratokból tudhatjuk meg, hogy milyen is volt az
ellátás a monostorokban: Az úri vendégek egy külön
épületrészben voltak elszállásolva, melyet palotának
neveztek.
A férfiak és nők csak az ebédlőben találkozhattak még
akkor is, ha házasok voltak. Az érkezőket a portás
testvér fogadta, aki megmutatta a szobát, kiszolgálta
őket míg ott tartózkodtak.
Pannonhalmán külön kiszolgálóik is voltak a férfiaknak
és a nőknek. A cselédeket, inasokat, zarándokokat és
szegényeket az istálló emeletén szállásolták el,
akiket az alamizsnás testvér látott el. Három napig
maradhattak és távozásukkor pénzadományt is kaptak, a
betegeket felépülésükig ellátták, ápolták.
A XI-XIII. századból alig maradt írásos emlék, de azt
tudjuk, hogy a vendéglátó tevékenységhez a földbirtok
biztosította a jogot.
Az első hazai dokumentumok közé tartozik egy 1006-ból
származó adománylevél italmérési tevékenység
folytatására, és egy 1279-es esztergomi oklevél, amely
Kopasz Péter fogadós nevét említi.
Legkorábban gyógyfürdőink mellett illetve az oda
vezető utak mentén jöttek létre az első fogadók és a
XI-XIII. században fürdőházakat is építettek.

Az újkor beköszöntét sokak szerint az „Új világ”

felfedezése jelenti (1492.), mely nagyon sok
következménnyel járt. A hajózás fejlődésével az
európaiak kirajzottak a világ minden tája felé és
megindult a kereskedelmi kapcsolatok kialakítása és a
gyarmatosítás.
Ennek sok őslakos nép áldozatul esett, de számos
haszna is volt, mert lendítően hatott az Európán
kívüli területekre. Az érintkezések igazi hasznosítója
Nyugat-Európa volt, mivel fellendült gazdasága, és az
újkor végére kialakult az ipari társadalom a
gondolkodásbeli, művészeti és tudományos
következményeivel.
A manufaktúrák felvirágzása a XV. században
megváltoztatta az utazásról alkotott képet, mivel
javultak az utazás technikai eszközei.
A vendéglátás különböző formái hivatássá, megélhetési
formává váltak.
A kézi munkára alapított, de már a munkások munkájának
a közös műhelyben történő egyesítésén és a
munkamegosztáson alapuló korai kapitalista termelési
mód.
XVI. Század
A század elején a Brüsszel-Bern-Róma-Nápoly útvonalon
elindult a rendszeres lovasposta, majd a postakocsi
járat. Ez a fogadók számának újbóli növekedését idézte
elő.
A postakocsik útvonalán felépített szálláshelyeken
nemcsak az utasok, hanem a lovak is kaptak ellátást.
Mivel ezen utazók a módosabb rétegekből kerültek ki,
ezért ezek a helyek is az akkori luxus körülményeket
biztosították.
Gyakran a helyi nemesek és előkelőségek is tartottak
itt társadalmi eseményeket, esküvőket, bálokat,
színielőadásokat. Az engedélyeket a helyi földesúr
adta ki.
További pozitív hatást gyakorolt a szálláshelyek
fejlődésére, hogy a városok gazdaságilag és
politikailag megerősödtek. A kereskedelmi kapcsolatok
következtében nagy mennyiségű arany és nyersanyag
érkezett Európába, aminek hatására az arany értéke
csökkent, az aranyban kifejezett árak viszont a század
végére három-négyszeresükre növekedtek. A népesség és
az utazások száma is emelkedett.
XVII: század
A történelemnek ez a kora sem mentes a háborúktól (pl.
harmincéves háború), de a békésebb időszakokban mindig
nagy lépésekben folytatódik a fejlődés. Az uralkodók
között többen az abszolutizmus kiterjesztése mellett
tették le a voksot. A „Napkirály” XIV. Lajos
uralkodása idején (1643-1715) káprázatos vendéglátás
folyt a Párizs környéki kastélyokban. A nagy
vendégeskedés miatt ezeket a latin „hospes” szóból
képezve hotelnek nevezték el, a vendégek ellátásáért
felelős személyt pedig „Maitre d’hotel”-nek. Állítólag
az egyik ilyen udvarmester önállósult és nyitott egy
olyan fogadót, mely pompájával, szolgáltatásaival és
kényelmével a nemesi kastélyokat is felülmúlta. Ezt a
fogadót is „Hotel”-nek nevezte, majd ezt az elnevezést
több nívós fogadó is átvette.
A hazai szállodaipar helyzete napjainkban. A privatizáció.

A privatizáció
1989-ben a rendszerváltással nagy
politikai és gazdasági fordulat
következett be az ország életében. Ennek
következtében megindult az állami
tulajdonban lévő vállalatok magánosítása,
melynek során szállodák, sőt
szállodavállalatok kerültek külföldi
vállalatok többségi tulajdonába.

Új befektetőként megjelent a Marriott, és

a Kempinski.
A Grand Hotel Corvinus Kempinski nyitásával megjelent
az első öt + egy csillagos ház (1992). Ezzel a
minősítéssel, ami hivatalosan nem létezik azt
sugallták, hogy a hazai 5*-os szállodáknál is magasabb
színvonalat nyújt, amellyel megfelel a „ The Leading
Hotels of the World” (a világ vezető szállodái)
egyesület nagyon magas elvárásainak.

Az építéshez és a berendezéshez pl. kilenc féle

márványt, intarziás bútorokat használtak. A
lakosztályok berendezése és design-ja egyedi, sok
értékes műalkotással, porcelánnal, három telefon
vonallal elégíti ki az igényeket.

Az állami tulajdon magánkézbe kerülése, magánosítás,

az államosítás ellentéte. Hazánkban a privatizáció az
1989-es évtől zajlik.

A szocialista országokra jellemző forma, melyben a

termelőeszközök állami tulajdonban vannak.