Az EGYIPTOMI ŐS-GNÓZIS

ÉS KIÁLTVÁNYA AZ ÖRÖK JELENBEN

Újra kihirdette és magyarázatokkal ellátta

HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ
műve, a
TABULA SMARAGDINA és a CORPUS HERMETICUM
nyomán

J. VAN RlJCKENBORGH

2. kötet

Rénova sorozat 5
Rozekruis Pers - Haarlem - Hollandia
 Tartalomjegyzék

Előszó 15
I A harmadik könyv:
Az ember legnagyobb baja,
hogy Istent nem ismeri 21
II A negyedik könyv:
Hermész Istent dicsőítő b e s z é d e . . . 23
III Vigyázzatok, mert nem tudjátok
sem az órát, sem a napot 26
A bemutatkozás ideje
Egy ősrégi figyelmeztetés
Vérünk állapota
A szükségrend-személyiség hivatása
A hétséges szív
A hétséges fej
Menjetek a vőlegény elé

IV A vér béklyói 33
A Rómabeliekhez írt levél 7. része
A tudatlanság kábulata
Kihez fordul Hermész?
A magán vérkultiválás
A bűnös kéj

V Karma-Nemezis és a megváltás útja . 41

A tanulóság főfeladata: a nap mint nap meghalás
A bűn erömagja
 Az endúra
Az Istenek kertje
Karma-Nemezis
Az ember bukása
A megváltás útja

VI Isten tervének megvalósítása . . . . 48

Az emberiség fájdalmai
Mit kíván a Gnózis?
Az egóban fájdalmat szenvedni
A betlehemi születés és a győzelem Golgotán
A Bárány menyegzője

VII Az egyetemes Gnózis szíve kiált . . 55

A megfordulás szükségessége
Az egyetemes Gnózis útja
Feladatunk és hivatásunk
a világot és az emberiséget illetően
Az emberfia megjelenése az ég felhőiben
Az új gnosztikus birodalom

VIII Az ötödik könyv:

Hermész egyik beszéde Tatnak . . . 58
IX A gnosztikus rejtélyek őstörvénye . . 64
Ennek a törvénynek hogyan lehet itt eleget tenni?
Igaz jámborság és istenfélőség
A megvalósítandó építmény szükségessége
A tántoríthatatlan bátorság és kitartás
Se fenntartások, se kifogások!
Lépjetek be az örökkévalóság körébe

X Krisztus követése 72
Az igazi szabadkőművesség
A világban, de nem a világból való
A megszabadulás most teljesen lehetséges
Felszabadulni a szolgálatkészség miatt
A természetes vallások negatívsága
Isten szelleme által lángra lobbanva,
Az Úr Jézusban elhunyva,
A Szent Szellem által újjászületni
XI A Betlehemből Golgotára vezető ösvény 78
A lélek feltámadásának folyamata
Jézus foglyul ejtésének eposza
Megalázás, keresztút, halál és győzelem
Az endúra: a viszálymentesség
Hagyja Jézus Krisztust dolgozni Önben

XII Az ember kettőssége 86

Elkerülhetetlenül választani kell: élet vagy halál
Legyetek tökéletesek, miként a mennyei Atya
Az ember két lelke
Isten megvalósítása az emberben
A szellemlélek újraébresztése
Szenvedés és fájdalom
A mindenség-megnyilvánulás hármas szövetsége

XIII A hatodik könyv:

Hermész és Aszklépiosz beszélgetése . 94
XIV A mindenség mozgásának lényege és hatásai 01
A hermetikus bizonyítás
A két ellenkező természet
A megalkotott és a megalkotatlan
Az isteni és Isten
Az Atya szívében lévő Fiú nyilatkozott nekünk
Az élet forrásával való kapcsolat helyreállításának
szükségessége és logikája
Az öntudatlan földi lét a leglogikátlanabb
a mindenség-megnyilvánulásban

XV A z istenterv sérthetetlensége . . . . 108

Együttmozgás és ellenszegülés
Mária, a szűzies ősanyag
Hogyan nyilvánul meg az istenterv
Egy óriási következtetés
Ahol az Úrnak szelleme, ott szabadság van
Az ellenmozgás eredménye önmagát semmisíti meg
Csak az örök, ami az Úr szelleméből ered
Itt az idő!
A halál természettudományosan logikus jelenség
Az élet az együttmozgásból fejlődik ki
XVI Az én utolsó halála: az önkéntes átadás 115
A fej és a szív betájolása
Az odaadás az együttmozgásnak
Az ellenmozgás veszélyei az Iskolában
A hét pecsét feltörése
Az önvizsgálat sürgősen szükséges

XVII A szent Grál rejtélye 121

A hét lezárt pecsét
Jézus és a Vigasztaló
A Hétszellem hét sugara
A szent Grál Szerzete
A tökéletes élet
Az őszinte vágyakozás szükségessége
Az ábra viselőjének életcélja
Menjen be Ura békességébe

XVIII Az új, megszabadító lehetőségek . . 128

A kezdet emberi testvériségének felbomlása
Az elmagányosodás tragédiája
Az ellenmozgás pokla
A Gnózis, az orvosló, a szeretet ura
A Fiú megjelenése

XIX A hetedik könyv:

Hermész Tatnak akráterről és az egységről 130
XX A verseny díj a 135
Kezdetben volt az Ige
Az emberi gondolathatás
A Logosz, az Ige
Értelem és szellem
Az értetlen csodálkozás
A nyelvek megzavarodása
A szellemkapcsolat, a verseny díja
A rózsaszív, a magasabb felébredés nyugvó képessége
Miért élek?
A Fiú megszületése
XXI A szent keverőedény 141
János 1:5
A szellem, a víz és a vér
A szent Grál, a hiányzó láncszem
A világosság hármas szövetsége,
Grál, katárok és a kereszt a rózsákkal
Kétféle keresztelő
Az utánzat a természetvallásokban
Jelképesség és mágia
A gnosztikus mágia
Az egyházak és szekták mágiája
Az eonok működése
Az igaz tanulóság módszere

XXII A szent Grál elnyerése 149

Az emberfia jele
Mi az a Pimander?
A Logosz terve
A halál legyőzése
Az igaz ember ábrájának életre keltése
A pimandrikus ember abszolút tudása
Ozirisz-ízisz, szellem-lélek
A fiatal pimandrikus ember állapota
Transzmutáció és transzfiguráció
Az isteni kehely
A szent Grál következményei
Felszabadulás és szolgálattétel;
megdicsőülés és a fájdalom tapasztalata

XXIII Az ösvény és az áldozat 157

Az ösvény legnehezebb feladata
Az én elhalásának szükségessége
Isten vagy a mammon
Négy hátráltatás

XXIV Visszatérés az egységhez 163

Egy teljesen új kezdet
A szükségrendi alak feladata a nagy istentervben
XXV Egység (I) . . . . 166
Hogyan győzzük le a halált?
A halál elködösítése
A negyedik rejtély

XXVI Egység (II) 172

Isten ábrája vezetni fogja Önt
A változatlan és a változó
Az egység és a szám
Egyesülés és a határozott cselekedet
Az élő test Pimandere
A halál leküzdése

XXVII Add el mindenedet, és kövess engem . 178

A szent Grálnak egy Szerzete
Az élő test eleven sejtjei
Uram, itt vagyok!
Csoportegység és önátadás
A hétséges áram
A teljesítő tett

XXVIII A gnosztikus rejtélyek titka . . . . 183

A gyógyulás folyamatát gyorsító életvitel
Mindent vagy semmit
A rágalom, a gúny és a kritika fegyvere
Mi az élő test? Mi rejlik mögötte?
A gnosztikus valóság ujjongó tanúbizonysága
A Szent Szellem háza
A Földtől megváltva

XXIX Isten megszabadító pünkösdi ünnepe . 191

A fiatal Gnózis gyújtópontjai
A fénytér kiterjedése
A termés betakarítása
Minden tanuló felelőssége

XXX A nyolcadik könyv:

Hermész, fiához, Táthoz:
a láthatatlan Isten a legnyilvánvalóbb . 193
XXXI Az égi hajó és legénysége 199
Egy páratlan ajándék
Az értelem edzése
A gnosztikus tudatosulás folyamata
A kibékülés szentsége
A teljes önátadás
Az égi hajó

XXXII Az örök az időben 206

Isten és ember között nincs alapvető gát
A dialektika rögeszméje
Az igazi imádkozás
A gnosztikus munkás felelőssége

XXXIII Hermész himnusza 212

XXXIV A világ bölcsessége és Isten bölcsessége 215
A Hétszellem hét sugara
A kisgyermek agyszerkezete
A dialektikus ember önállótlan gondolkodása
A megjelentetetlen nézése
Az új gondolkodás
A megjelent és a megnyilvánulatlan istenséggel való
kapcsolat
Az emlékezet rögeszméje
A gnosztikus papi ember eleven tanúbizonysága

XXXV A tisztulás kulcsa 222

A lélektudat szükségessége
Az Isten-gyermekeség és a felnőttség
A lélek és a test párbaja
Az elkerülhetetlen választás
A kisagy uralkodó szerepe
A megszabadító életmód
A tisztulás nyitja
A gnosztikus tanulóság egyesítő hatása

XXXVI A kilencedik könyv:

Az igazán létezőből semmi sem vész el,
de a változást tévesen
megsemmisülésnek és halálnak nevezik 230
XXXVII A lélek újjászületése 233
A halál valótlansága
Hogyan kell az igazságkeresönek
megközelítenie a problémát
A teológiai és a történelmi materialista álláspont
Az oldhatóság közjátéka
Mi a transzfiguráció?
Az öngyilkos tévedése
A megszabaduláshoz kell a természetben-születés
Mi a lélekszületés?
A földi ember csupán egy test
Az igazi rózsakeresztes jellege

XXXVIII Újjászületés a lélek által 239

Mentsd meg a lelkedet
Az élet székhelye
A szív az emberi test legfontosabb szerve
A szív hét kamrája
A sternum feladata
A mai természetes ember
A szív vádat emel
A lélek hangja

XXXIX A szent Földanya 247

A tökéletes ember
A lélek keresztútja Betlehemből Golgotára
Az első isten és a második isten
A mi szent Föld-anyánk
A földszellem hivatása és a mi hivatásunk
Krisztus, a Föld bolygói szelleme
Különböző élethullámok

XL Semmi sem választhat el minket

Jézus Krisztus Urunk szeretetétől . . 252
Az isteni természettudomány teljesülése
Az atomi anyagcsere-folyamat
Ne küzdjetek a gonosz ellen
A halhatatlanság folyamatát a kezünkben tartjuk
Egy világ kialakítása
Az atom, és a teljes élet hét energiája
 Életterületünk közeledő lerombolása
Az üdvözítő munka egy hiteles szellemi iskolában

XLI A terjes egyensúly helyreállítása. . . 258

Két fontos kérdés
Lucifer és az Elohim
A világegyetem rendje sérthetetlen
A természet ikererői: tűz és hideg
A tűz uralásának szükségessége életünkben
Az isteni rend alapvető törvényeinek a fenntartása

Szómagyarázat 264
 Előszó

Ember, ki vagy? Honnan származol? Merre tartasz?

Ezeket a legmélyebb értelmű kérdéseket teszi fel a titokza­
tos szfinx az ember megjelenésének pirkadata óta minden uta­
zónak, aki a földi élet pusztaságában vég nélkül tévelyeg A tu­
datból, az életmód irányából és kivitelezéséből adódó válasz
dönt élet vagy halál fölött.
Minden lét forrásának, létünk egyetlen igazi céljának első­
kézből kapott igaz, élő ismerete nélkül az emberiség káprázat-
ra, rögeszmére és vakságra ítéltetett, s így újra meg újra elsüly-
lyed a sötétségben, szenvedésben és halálban.
Azért emel szót újra a Gnózis, azért csendül fel nagy erő­
vel az őskezdetre intő felhívása, hogy ebben az annyira fájdal­
mas és vészjós krízisben, mely a mai kozmikus nap végének a
kísérőjelensége, a számtalan kétségbeesetten menekülni próbá­
ló embernek megmutassa a felszabadító istenismeret útját. Az
élő Isten-valóságra támaszkodva újra kihirdeti az ember magas
származását és rendeltetését, s azoknak, akiknek még van fülük
a hallásra, rámutat a megmentés egyetlen, ősrégi útjára, mely a
jóakaratú ember számára korszakunkban is feltárult.
Akinek a szíve megrendült a maga okozta ziláltság és zűr­
zavar láttán, amelyben a világ és az emberiség menthetetlenül

15
hányódik; aki belülről felismeri az életirány azonnali és alapve­
tő megfordításának döntő szükségességét - önmaga viszonyla­
taiban is-, azaz egyiptomi ős-Gnózis bölcsességében és szigo­
rú követelményeiben örömmel és hálásan fogja felismerni az
út, az igazság és az élet ragyogó világosságát.
Az ilyeneken segít az ifjú Gnosztikus Szerzet az e világon
végzett tevékenységével, s az ilyen igazságkeresőknek szánták
ezt a művet, mely képessé teszi őket arra, hogy a gnosztikus ta­
nulóságot megközelítsék, és ennek az ösvénynek a kegyességé­
ből ízelítőt kapjanak.
Sokan, nagyon sokan hallják meg még időben a Gnózis hí­
vását, és válaszoljanak rá saját maguk és az egész emberiség
üdvössége érdekében!

J. VAN RIJCKENBORGH

16
 Az Ősanya

A kép a Világanya, az Ősanya ötágú csillagba foglalható jelen­

ségét mutatja, amint a megjelenő csillagköd vagy csillagrend­
szer központjában fogadja az Atya tüzét, a hétséges szellemtü-
zet.
Az Ősanya fejét és szívét - egyetértő kölcsönhatásuk miatt
- beragyogja az asztrál-fény, ami miatt ölében az élő víz forrá­
sa, örökké buzogó áramlata fakad.
így alakul ki az Anyából az Atya vetése révén a fiúság ele­
ven valósága. Az Atya alkotási tervét az Anya(g) ereje valósítja
meg.
Kezdetben vala az Ige,
és az Ige Istennél vala,
és Isten vala az Ige.
A Világosság fénylik a sötétségben.

19
 A harmadik könyv:
Az ember legnagyobb baja,
hogy Istent nem ismeri

HERMÉSZ: Hová rohantok, ó, ti elködösült emberek, akik

lerészegedtetek az abszolút tudatlanság igéjétől, amelyben
semmi Gnózis nincsen, amelyet nem bírtok, s most végre
kihánytok?
Álljatok meg, és józanodjatok ki! Nézzetek újra a szívetek
szemeivel! S ha erre nem vagytok mindannyian képesek,
akkor legalább azok, akik képesek rá. Mert a tudatlanság
gonoszsága elárasztja az egész Földet, tönkreteszi a test­
be zárt lelket, és nem engedi bejutni az üdvösség kikötői­
be.
Ne hagyjátok tehát, hogy az áramlat magával sodorjon
titeket, hanem hagyjátok, hogy akik közületek képesek az
üdvösség kikötőit elérni, kihasználhassák az ellenáramla­
tot és befuthassanak.
Keressétek OT, aki kézen fog titeket, és a Gnózis kapuihoz
vezet majd, ahol a világos fény ragyog, amelyben nincsen
sötétség, ahol senki sem ittas, hanem mindenki józan, és a
szívével felnéz Arra, aki azt akarja, hogy ismerjék.
De tudjátok meg: az O hangját nem lehet hallani, nevét
nem lehet kimondani, s anyagi szemek nem láthatják őt:
minderre csak a szellemlélek képes.

21
6. Ezért először szét kell tépnetek a ruhát, amelyet viseltek, a
tudatlanság szövevényét, a gonoszság gyökereit, a romlás
béklyóit, a világtalan börtönt, az élő halált, a szervekkel
tűzdelt hullát, a sírt, melyet magatokkal hordoztok, a ki-
zsákmányolót, mely bennetek lakozik és gyűlöletét azzal
mutatja, amit szeret, s irigységét azzal teszi nyilvánvaló­
vá, amit gyűlöl.
7. Ilyen az ellenséges ruha, amelybe burkoltátok magatokat.
Ez a lélegzésetek akadályozásával lehúz magához titeket,
nehogy újra lássatok s hogy a látottakban foglalt szép­
ség, igazság és jó láttán nehogy meggyűlöljétek a gonosz­
ságát, s átlássátok, milyen ravaszul vezet félre titeket.
8. Mert a szerveiteket érzéketlenné teszi azzal, hogy nagy
mennyiségű anyaggal tömi el és bűnös gyönyörrel tölti el,
hogy ne halljátok, amit sürgősen meg kellene hallanotok
s ne lássátok, amit oly szükséges lenne meglátnotok.

22
 A negyedik könyv:
Hermész Isteni dicsőítő beszéde

1. Isten, Isten hatalma, és az isteni természet a mindenség

dicsősége.
2. Isten minden teremtmény kezdete, ős-ötlete, gyarapodási
képessége és anyaga, valamint a bölcsesség, mely minden
dolog megnyilvánulásának az alapja.
3. Isten hatalma ok, születés és gyarapodás, ható erő, sors,
meghalás és megújulás.
4. A mélységben végtelen sötétség és víz volt, és az alkotás
hatni kezdő lélegzete. Mindez Isten ereje által káoszban
volt.
5. Akkor felszabadította magát a szent világosság, az ősele-
mek elváltak a nedves anyagoktól, besűrűsödtek, s minden
isten együttesen kialakította az érett csírájú természet
nézeteinek elkülönülését.
6. A meghatározatlanból és kialakulatlanból elkülönültek a
könnyű elemek felfelé, míg a nehéz elemek a nedves ho­
mokra ülepedtek le, úgy hogy a mindenség a tűz hatására
szerkezeti elemeire esve, és az alkotás lélegzete által el­
rendezve, szüntelen mozgásban maradt.
7. A mindenség hét körben nyilvánult meg, és az istenek
csillagruhákban mutatkoztak meg a csillagrendszereik-

23
 ben. A természet, minden nézetével, a benne jelenlévő is­
tenek segítségével szerves renddé tétetett, s az őt körülve­
vő kör, és az azt övező asztrális felhő keringését az isteni
lélegzet hajtotta.
8. Minden isten saját erejéből készítette el azt, amivel meg­
bízták, elültetve alkotásaikban az újraszületés vetését. így
keletkeztek négylábú, csúszómászó, vízben élő és szárnyas
állatok, valamint csírázó vetések és a fű, s mindannak a
friss hajtása, ami virágzik.
9. Éppígy hozták létre az istenek az emberek nemzedékeit is,
hogy megismerjék Isten műveit, a természet dolgozó ta­
núbizonyságai legyenek,
10. sokasodjanak, korlátlanul uralkodjanak mindenen a
mennyek alatt, megismerjék a jó dolgokat, s így gyarapod­
janak, miközben fejlődnek és szaporodnak.
11. És az istenek elkészítettek minden lelket, amelyeket a sors
határozata és az istenek küldetése szerint a körökön belül
a testbe hintettek, hogy a mennyboltot, a mennyei istenek
pályáját, az isteni műveket és a természet hatását ponto­
san észleljék,
12. az igazán jót, és az isteni hatalmat, mely a sors határoza­
tának kerekét mozgatja, megismerjék,
13. s ezzel megtanulják megkülönböztetni a jót a rossztól,
amivel a jótettek és jó művek véghezvitelének egész fensé­
ges művészetét magukévá tehetik.
14. Kezdettől fogva ez az útjuk: élettapasztalatot gyűjtenek és
bölcsességet halmoznak fel sorsukkal és rendeltetésükkel
kapcsolatban az istenek keringéséből. Végül megszabadít­
tatnak, s a Földön nagy emlékműveket hagynak hátra,
melyek azokra a fenséges művekre emlékeztetnek, amelye­
ket felszabadultakként vittek véghez.
15. Mindaz pedig, amitől az idők folyamán a fényessége elvé­
tetett és most sötétséget terjeszt: a lélekkel ellátott test

24
egész keletkezése, a fiatal állatok módjára létrehozott
utódok, minden emberi hatás, mindaz, ami elhervad, ami
az Isten által elrendelt gyarapodás ellentéte, minden vég-
zet, és az istenek megújulása és a természet körforgása
által - ha betelt az ideje - megújíttatik.
Mivel az isteni nem más, mint az egységbe olvadó kozmi-
kus mindenség, amit a természet megújított. Mert a termé-
szet is Isten mindenhatóságában gyökerezik.

25
 »

III

Vigyázzatok,
mert nem tudjátok sem az órát,
sem a napot!

Újra felhívjuk olvasóink szíves figyelmét az egyetemes, ősi

tanra, amelyről Hermész Triszmegisztosz ránk maradt írásai ta­
núskodnak. Az egyetemes Gnózis két könyve képezte korábbi
megbeszéléseink alapját. Az egyiptomi ős-Gnózisban való el­
mélyülésünket most a harmadik és negyedik könyvvel folytat­
juk. Hogy az általunk kiválasztott szövegek az eredeti írások­
nak valóban a harmadik és negyedik könyvét képezték-e, azzal
nem kell túlságosan törődnünk. A századok folyamán számta­
lan könyv jelent meg Hermészi szövegekkel: hiteles sorrendről
sehol sincs szó. A kutatók azonban megegyeznek abban, hogy
régen a Hermészi írások százai - ha nem ezrei - voltak ismere­
tesek, amelyek azonban a századok folyamán csaknem teljesen
elvesztek. Azt a néhányat, ami fennmaradt, saját vélemény és
tetszés szerint rendezték el. Ezért elhatároztuk, hogy ebben mi
is a saját ismereteinkre támaszkodunk.
Először egy rövid részletet ismertetünk Hermész beszédé­
ből: Az embernek az a legnagyobb baja, hogy Istent nem isme­
ri, majd Hermésznek Isten dicsőségére tartott beszédében mé­
lyülünk el. Lehetséges, hogy e szövegek olvasásánál az lesz az
érzésük, hogy a szöveg nagyon ismerősnek tűnik, mert tanuló­
ságuk éveiben már szembesültek e szövegek tartalmával.

26
Emiatt viszont az olvasó a könyvet ne tegye félre. Inkább úgy
értse, hogy habár ezeket a dolgokat ésszel talán már felfogja,
egy hatalmas szándék ösztönzésére újra eljönnek Önhöz, mert
ennek eljött az ideje, eljött a megnyilatkozás ideje. Hermész
beszédének kezdete nem valami hízelgő:
Hová rohantok, ó ti elködösült emberek, akik leittátok magato­
kat a Gnózist teljesen nélkülöző igével, az abszolút tudatlanság
igéjével, amelyet pedig nem állhattok, s most végre kihánytok?
Álljatok meg, és józanodjatok ki! Nézzetek újra a szívetek sze­
meivel! S ha erre nem vagytok mindannyian képesek, akkor
legalább azok tegyék, akik képesek rá. Mert a tudatlanság go­
noszsága elárasztja az egész Földet, tönkreteszi a testbe zárt
lelket, és megakadályozza abban, hogy befusson az üdvösség
kikötőibe.

A modern Szellemi Iskolában az utóbbi években részletesen

beszéltünk az új asztrál térről, az új gnosztikus birodalomról,
mely felkészült a feladatára. Aki tanulóként az ifjú gnosztikus
Szerzethez tartozik, azt közvetlenül érinti ez a dolog.
Most pedig figyelmeztetést kapnak, éppen a tanulóság ki­
vételes állapota miatt. Ez az ősi figyelmeztetés évezredek távla­
tából szól hozzánk. Mert a bölcsesség, amelyről tanúskodha­
tunk, legalább is 400 000 éves. A figyelmeztetést minden cso­
portnak szánták, amelyik ugyanabban a kivételes helyzetben
van, vagy bármikor lesz. Lényege az, hogy a gonosz nem en­
gedheti meg, és nem is engedi meg, hogy a tanuló elérje az üd­
vösség kikötőit. Ha valóban a Gnózis belső életében való rész­
vételre törekszik, akkor teljesen biztos lehet benne, hogy Önért
harcolni fognak. Ha tanulóságában sikere lesz, akkor ezt a küz­
delmet nem kerülheti el. E harc kialakulása tényleg annak vilá­
gos bizonyítéka, hogy a jelölt belépett az új tudatossá válás
komoly kezdetébe. Gondoljon ebben az összefüggésben Jézus

27
Urunk megkísérlésére a pusztában, tevékenysége kezdetén. A
tudatlanság gonoszsága elárasztja az egész Földet.
Amit itt gonoszságnak neveznek, az a dialektika életelixír-
je, az ellentermészet széruma, a dialektika egész légköre,
amelyben minden teremtmény él. Most nem kívánunk azzal a
kérdéssel foglalkozni, hogyan keletkezett az ellentermészetnek
ez az életelixírje, ez a halállélegzet, hogyan lett a tudatlanság
gonoszsága. Az érdekelt olvasó alaposan tájékozódhat erről az
irodalmunkból. Korlátozzuk magunkat arra a tényre, hogy az
ellentermészet gonoszsága, a dialektikának ez az életelixírje
létezik.
Mi, természetben-született lények, beágyazódtunk egy
olyan életszférába, mely az üdvösség megnyilvánulása számára
abszolút végzetes. A halálnak ebben az életszférájában léleg­
zünk, s természetünknél fogva teljesen egyek vagyunk ezzel.
Annyira egyek, hogy ezt a kötést teljesnek nevezhetjük. Amiről
tehát beszélünk, azt mindenki nagyon is személyesen magára
veheti. Senki se gondoljon másokra, hanem figyelmét irányítsa
elsősorban saját magára.
A halál elixírjével való egységünket mindenekelőtt a vé­
rünkjellege és állapota határozza meg. Ebben nyilatkozik mik­
rokozmoszunk egész múltja. Mikrokozmoszunkban nem csak
minden elődünk beszél a vérünkön keresztül, hanem szerepet
játszanak örökölt tényezők is, vagyis szüleink mikrokozmikus
elődei is. Mindezek a hangok zengenek a vérünkben, és mind­
az, amit elődeink csaknem végeláthatatlan sora tett vagy mu­
lasztott élete folyamán, érezhető nyomot hagyott mikrokozmo­
szunkban, vérállapotunkban. Ezen dolgok alapján vonzunk
erőket, étereket és más befolyásokat, amik a vért táplálják, s a
vér lényegével egyek, mert az egyenlők vonzzák egymást.
Továbbá a test vértermelő szerveire kell utalnunk, mint
például a csontvelőre. Ezek a vérképző szervek sejtekből áll-

28
nak, a sejtek pedig számtalan atomból. Az olvasó tudja, hogy
minden atom maga is egy kis világ.
Ha tehát véráramlatunk a halál folyója - és valóban az -,
és ha véráramlatunk egy az ellentermészettel - és valóban az -,
akkor mindezen dolgoknak a magja egész lényünkben benne
rejlik. Nemcsak a vérünkbe hatol be, hanem egészen a velőkig,
ahogyan a Szentírás is mondja, sőt megvan testünk minden
porcikájában és sejtjében is. Ez megcáfolhatatlan tény, amelyet
senki sem tagadhat, s amellyel mindannyiónknak érdemben
számolnunk kell.
Nos, testiségünk, személyiségünk egy szükségrendi szemé­
lyiség, mely arra hivatott, hogy magát teljesen az eredeti em­
bernek szentelje, akiből mai mikrokozmoszunkban van még
egy maradvány, amelyet a modern rózsakereszt filozófiája ős-
atomnak, krisztusatomnak, vagy a szív rózsájának is nevez.
Szükségrend-személyiségünknek az a feladata, hogy magát
teljesen a mikrokozmoszunkban lévő eredeti lénynek adja oda,
mert csakis transzfiguráitan, csakis az eredeti lénnyel teljesen
egyesülve mehetünk be az üdvösség kikötőibe. Hogy Istennek
ezt a megbízását teljesíthessük, ahhoz a mai személyiség-álla­
potunkban két szervvel rendelkezünk, melyekkel a hazautazás
kezdetét és sikerét biztosíthatjuk. Ez a két szerv a szívszentély
és a főszentély.
Mindkettőnek, a szívnek és a fejnek is megvan a nagyon
sajátos anyagcsere-folyamata, és e tekintetben nagyon külön­
bözik személyiségünk többi részétől. A szívszentély és a fő­
szentély atomszerkezete eltér a többi szerv atomszerkezetétől.
A fej és a szív fontos részeinek anyagcsere-folyamatait,
amennyire csak lehetséges, születéstől kezdve szigorúan elkü­
lönítik a többi fenntartó folyamattól. Miért? Hogy lehetőleg so­
káig biztosítsák a természetszülte ember rendeltetésének és az
ezzel kapcsolatos feladatnak a megtalálását, amely elmerülés az

29
eredeti lényben, énünk átadása a mikrokozmoszunkban lévő
eredeti, isteni embernek.
A hétszeres szív a székhely, Izisz székhelye, az élet anyjáé,
ahol az ősatomot őrzik. Itt kell a Hétvilágosságnak, a hét sugár
világosságának, a Szent Szellem világosságának is bejáratra
találnia. Ezért nevezik a szívet Betlehem fénykapujának is.
A hétszeres fejet a kínai Gnózis „a nefritből lévő város­
nak", az evangélium pedig „Jeruzsálemnek" nevezi. A Jelené­
sek könyve hangsúlyozza, hogy ezt a Jeruzsálemet, az új Jeru­
zsálemet Isten városává kell tennünk. Ebben a városban talál­
juk meg a mennyei szívet, vagy a bíbor termet, a bennünk lévő
Isten tróntermét. Izisz szívéből, az élet anyjának szívéből kell
ezt a bennünk lévő Istent megváltani, hogy elfoglalhassa trónját
a bíbor teremben. Ha pedig Ön belsőleg tudatába jutott mind­
annak, amit tennie és kerülnie kell, hogy ennek az isteni rendel­
tetésnek megfelelhessen, akkor megjelenik az ellenfél, a vádo­
ló, a tudatlanság gonoszsága. Ez a gonoszság - mondja Her­
mész - elárasztja az egész Földet. A vádoló pedig nagy erőfe­
szítéseket fog tenni, hogy Önnek az üdvösség kikötőibe való
befutását megakadályozza.
Semmi ok sincsen tehát a misztikus sütkérezésre, hanem
megfontoltan és világos belátással lássunk munkához saját lé­
nyünkben, határozottan vegyük kezünkbe saját sorsunkat. Mert
a gnosztikus üdvnyilatkozat nagyon is személyesen mindegyi-
kőnknek szól. Ha tehát megértjük a hívást, és pozitívan aka­
runk reagálni, akkor személyes életünkön állhatatosan kell dol­
goznunk, amíg napvilág van. Ha Ön ezt teszi, akkor van joga
mások megmentésén is dolgozni, s így szólni:
Hová rohantok, ó ti elködösült emberek, akik teleittátok maga­
tokat a minden Gnózistól mentes igével, ami a teljes tudatlan­
ság igéje?

30
 Az ittasság, az érzékek elködösülése tudatközpontunk beteges
állapota. Ilyen állandó tudat-elködösülésben tart mindannyión­
kat megszokott véráramunk, melyet szívverésünk ritmusa pré­
sel át a nefritből lévő városon, a főszentélyen. Emiatt az állan­
dó elködösítés miatt idővel visszafejlődés, elfajulás alakul ki,
mely a személyiség különböző életfontosságú működéseit ká­
rosítja, végül pedig megsemmisíti.
Ameddig a szükségrendtest még nem került a teljes elfaju­
lás állapotába, vagyis még nem zárta ki véglegesen a felsza­
badító világosságra való érzékenységet, addig fennáll a lehető­
sége, hogy a véráram által fenntartott elködösülés állapota néha
enyhül, például valami nagyon erős élettapasztalat folytán,
mely szinte sokkot okoz. Az ilyen időpontokban lehet a fejet és
a szívet a rendeltetésük szerint használni.
Erre mondja Hermész, hogy ezekben a helyzetekben és
pillanatokban a tudatlanság igéjét nem bírjátok, s végre kihány­
játok. A józanságnak ezekben a pillanataiban Ön a kétszeres
szív szemeivel, Izisz szívével és Pimander szívével világosan
felismerheti, hogy mit kell tennie.
Többször is magyaráztuk már, hogy a Gnózis világosság­
ereje, az üdvösség életelixírje újra és újra behatol a tanulóba, és
érvényesül a szerkezetében. Ezt a világosságerőt azonban a tu­
datlanság gonoszsága ismételten elfojtja. Ha Ön például néhány
napot tartózkodott konferencián egy gnosztikus fókuszban, ak­
kor itt ezalatt teljesen feltöltődik világosságerővel. Ez aztán egy
ideig rezeg még az Ön vérében, de - anélkül hogy észrevenné -
hamarosan elszívja ezt a tudatlanság gonoszsága, s a föld rögé­
hez kötözi.
így vész el folytatottan a világosságerő a tudatlanság go­
noszsága miatt., s emiatt megtörténhet és megtörténik, hogy
éppen azokban a pillanatokban van túl kevés olaj életük mécse­
seiben, amikor szükség lenne rá.

31
 Semmi esetre sem beképzelés, hanem bizonyos, hogy a
közeledő időkben egyre gyakrabban hangzik el a felhívás:
„Menjetek a vőlegény elé!", és akkor meg kell mutatkoznia,
hogy a menyegzői ruha ékesíti-e Önöket. Gondoljanak a bibliai
példabeszédre az okos és a balga szüzekről (Mt.25). Az okos
szüzeknek volt elég olajuk a lámpáikban, míg a bolond szüzek­
nek teljesen hiányzott ebben a fontos lélektani pillanatban.
Akik most akarnak szívesen látott vendégként belépni a
menyegzői terembe, azoknak is mondják tehát:
„Virrasszatok, mert nem tudjátok sem az órát, sem a na­
pot!"

32
 A vér béklyói

A Rómabeliekhez írt levél 7. részében azt olvassuk: „Mert

tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, a bűn alá re­
kesztve. Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt
művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a tör­
vénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, ha­
nem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én­
bennem, azaz a testemben jó, mert az akarás megvan bennem,
de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem,
melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem aka­
rok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mű­
velem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért
magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a
bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében
a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagja­
imban, mely ellenkezik az elmém törvényével, s engem rabul
ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Ó, én nyo­
morult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testé­
ből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által."
Időzzünk el a ténynél, hogy aki nem újonnan lélekszületett,
aki a Gnózis világosságerejét még nem vonta fel teljesen a
mennyei szívbe - ez a homlokcsont mögötti nyílt térség -, an-

33
nak egész tudata és élete szüntelenül az elködösültség, vagyis
az ittasság állapotában van.
Az altatószert, ami ezt okozza, Hermész a tudatlanság go­
noszságának nevezi. A tudatlanságnak ez a gonoszsága árasztja
el az egész Földet, és ront el a testben minden kifejlődő, új lel­
kiállapotot. Az altatószer ezek szerint légköri, bennünk ülep­
szik, mint láttuk - a vérben, sőt, személyiségünk minden
atomjában - a szív és a fej azon részeinek a kivételével, ame­
lyeket még nem ragadott meg teljesen a haláltermészet.
A gonosz tudatlanság azon fáradozik ugyan, hogy a szívet
és a fejet is teljesen elválassza magas rendeltetésétől, s mind­
kettőt őtőle - a tudatlanságtól - tegye függővé, de ha Ön még
jól áll, ha komoly tanulósága miatt még nem ment át egy végze­
tes határon, akkor a tudatlanság gonoszságának csak annyi si­
kere lehet, hogy a szív és a fej életfontosságú részeit többé-
kevésbé elködösíti, hogy felszabadító működésüknek elejét ve­
gye. Az ember ekkor abba a kényszerhelyzetbe kerül, amelyet
Pál ír le oly találóan a Rómabelieknek írt levélben, melynek lé­
nyege a következő: Az engem megérintő világosság miatt a
Fényre irányulok ugyan, és a jót akarom, de a tagjaimban és a
véremben fellépő erő uralkodik rajtam, s ezért a gonoszat cse­
lekszem.
Világos, hogy Hermész egyetemes Gnózisa nem az alapve­
tően és szerkezetileg teljesen a gonoszság hatalma alatt álló
embernek kiáltja oda, hogy Józanodj ki", mert aki ilyen sze­
rencsétlen, már nem tehet semmit sem. Hermész az elködösült-
nek kiált: Álljatok meg és józanodjatok ki! S ha ezt nem tudjá­
tok mindannyian megtenni, akkor legalább azok, akik képesek
rá.
Ezt mindenkinek meg kell szívlelnie, még mielőtt a végle­
ges elködösülés és a helyrehozhatatlan elfajulás abnormális ál­
lapotába kerülne. Bizonyára belátják, hogy az időknek ezen a
hatalmas fordulópontján a kiáltást nyomatékkal meg kell ismé-

34
telni: Álljatok meg és józanodjatok ki! Nézzetek újra szívetek
szemeivel! Hányjátok ki a tudatlanság igéjét, amely lerészegí­
tett titeket! Ha pedig erre nem vagytok képesek mindannyian,
akkor legalább azok tegyék, akik képesek rá. Ezzel ne várjatok
egymásra, hanem törjetek át az önkéntelen, megszabadító, új
életcselekedethez!
Most talán sok tanuló véli, hogy ez jó mondás, és pompás
feladat a gnosztikus rejtélyiskolán kívül álló embereknek,
„nekünk azonban semmi közünk hozzá" - mondják, „mert mi
válaszolunk a Gnózis hívására, és részt veszünk a rejtélyiskolá­
ban".
Bár csak igaz lenne, Barátaink, hogy semmi közük ehhez!
Gondolják meg, hogy Hermész felhívásával éppoly kevéssé a
tömeghez folyamodik, mint Pál a Rómabelieknek írt levél 7.
részében. Mindez nem a közönségnek, hanem mindkettő egy
kiválasztott csoportnak szól. Nekik mondja Hermész nyomaté­
kosan: Ha erre nem vagytok mindannyian képesek, mint cso­
port, akkor legalább azok, akik tiközöttetek képesek rá. Egy
ilyen felhívással a tömeghez fordulni teljesen értelmetlen lenne.
Nem értenék, s azon kívül meg is haragudnának. Képzelje el az
olvasó, hogy a nyugati embernek, aki oly nagy fölényben érzi
magát, aki hozzászokott, hogy születésétől fogva értelmét és
misztikáját iskoláztatja, és teljesen az anyag alkalmazására van
idomítva, ennek a nyugati embernek, aki a társadalmi, gazda­
sági és politikai területen csaknem éjjel-nappal lázasan tevé­
keny, neki mondaná, hogy „az Ön elméje elködösült, józanod­
jon ki és térjen meg, vagyis forduljon meg", miközben nyuga­
ton a számtalan misztikus foglalatoskodás folyamán Isten és
Jézus Krisztus nevét szüntelenül, másodpercenként kimondják
valahol! Ilyen felhívást a tömeghez intézni? Ennek a legcseké­
lyebb értelme sem lenne.
Akik viszont komolyan megpróbálják kitépni magukat a
haláltermészet markából, azok éppen emiatt lettek a tudatlan-

35
ság-gonoszság összpontosított fáradozásainak tárgyai. A többi­
eknek azonban, akiknek elködösülésükről még sejtésük sincs,
teljesen a természetben állnak, s tehetetlenül hagyják magukat
vonszolni az áramlatban, azoknak nincs mit megtagadniuk.
Mert ők olyan igazak és valódiak itt, amennyire csak lehetsé­
ges: a természettől valók.
Ha azonban a tudatlanság gonoszsága uralkodik a vérében,
s Ön, mint gnosztikusan irányuló ember, meg akar szabadulni
ettől, akkor nagy feszültséget kelt. Ez a feszültség pedig nagy
veszélyt jelent az életében. Ha tehát egy ilyen időszakban, mint
a mai, nem fog hozzá határozottan a megszabadító életcseleke­
dethez a saját lényében, akkor nagyon abnormális ember ma­
rad, sokkal inkább, mint a természet átlagembere. Mert a ter­
mészet embere - engedje meg, hogy megismételjük - teljesen
elmerül a természet rögeszméjében, ezzel teljesen egy. Ön pe­
dig szintén a természet-rögeszmében él, holott azt hiszi, hogy
már gnosztikus. Ezért ismételjük: józanodjon ki teljesen, és
vizsgálja meg magát nagyon alaposan.
Szívszentélyében és főszentélyében áramlik az Ön vére, a
halál folyója, mely a szívnek és a nefritből épült városnak min­
den életfontosságú részét elködösíti és elszigeteli, úgy hogy Ön
a jót, amelyet a Gnózis világosságérintése miatt tenne, most
nem teszi, sőt, gyakran az ellenkezőjét cselekszi, s így a gonosz
gyakorlatába lép be. így elrontja a testét, s az üdvösség kikötői­
től távol marad, mialatt az új asztrál tér ráborul a Gnosztikus
Birodalomra. így - s ez egyre jobban megmutatkozik a követ­
kező időkben, ha nem avatkozik be idejében - szüntelenül a tu­
datlanság gonoszságában áll, nem tudatosan, nem szándékosan,
nem azért, mert Ön rossz, hanem mert nap mint nap, éjjel­
nappal visszaesik vértípusába, vére elaltatja, elködösíti, és ez a
nagy nehézség.
Természetben-születettsége miatt Ön egy ellenséges világ­
ban él, s lénye miatt az önfenntartást gyakorolja. Mindenütt

36
gyűlölet, viszály, ellentétes álláspontok és végletekig vitt egyé-
niesedés. Az Ön vére teljesen ehhez igazodik, természetes tuda­
ta kénytelen erre korlátozódni.
Örökölt vértípusa szerint Ön bizonyos szabályokkal ren­
delkezik, így áll szemben az életét mozgató dolgokkal; emezt
jónak, amazt rossznak, ezt pozitívnak, azt negatívnak tartja. Bi­
zonyos elvei vannak a helyes és a helytelen cselekvésre, bizo­
nyos dolgokat illetően határozott a belátása, s ennek megfelelő­
en érez rokonszenvet és ellenszenvet.
A helyzet azonban az, hogy az Ön szabálygyűjteménye jó­
ból és rosszból, pozitívból és negatívból más dolgokat tartal­
maz; elvei a helyes és helytelen cselekvéssel, rokonszenvvel és
ellenszenvvel kapcsolatban mindenképpen különböznek máso­
kétól. Mindenkinek megvan a saját kultúrája! Ön ebből él és
ennek alapján cselekszik, és emiatt kerül konfliktusokba!
Most pedig megtalálta az Iskolát, s részesülni akar az új
életállapotban, az élő lélek állapotában. Hermész tanaiból, a
nagyok életéből, a gnosztikus tanokból tud az egészen más élet­
ről. A Gnózis világossága pedig, amely Önt be akarja vezetni
az üdvösség kikötőibe, eljön Önhöz, behatol Önbe.
Ön azonban a gyakorlati életben áll, az emberek beszélnek
Önnel, látja őket cselekedni, megfigyeli foglalatoskodásukat és
jelenségüket, sőt, egyszerű jelenlétük is kiválthatja már az Ön
sajátos reakcióit. Ha valaki nem tetszik, akkor Önben fellobban
a szentségtelen tűz. Az illető beszédmodora, viselkedése, sőt
már puszta jelenléte is idegesíti, zaklatja az Ön vértípusát, ha­
dat üzen a magánkultúrájának, egyéni vérkultúrájának. És eb­
ben a pillanatban tudatködösülés keletkezik Önben, a vértípusa
nagy erővel kezd hatni. A másik ember által kiváltott ellen­
szenv miatt forr az Ön vérében a tudatlanság gonoszsága, s ez
az Ön legmélyebb lényét is megragadja, azzal a következmény­
nyel, hogy Ön „fellázad", s szóban, tettel vagy gondolatokkal
ez ellen az ember ellen ágál. Ön ekkor az őskezdet emberállata.

37
 Ebben az elködösültségben, ebben az ittas állapotban nem
tehet mást. Önök ilyenkor oktalan állatok. Ha pedig ezt még
nem látták be, akkor nemsokára felfedezik a következmények­
ben, mert így mindig elkerülhetetlenül rendetlenséget, diszhar­
móniát csinálnak. Önben és környezetében békétlenség kezd
uralkodni, és a vér orkánjának hullámai magasra csapnak, oly­
kor végzetes következményekkel. Bizonyos pillanatban aztán
Ön már semmit sem ért, s csodálkozva jegyzi meg: „Nem ér­
tem, miért viselkedik így ez az ember. Nekem semmi rossz
szándékom sem volt." Ön jószándékkal cselekedett saját elvei
és vérkultúrája szerint. Őszinte volt, de cselekedete a ragadozó
állatra jellemző. A ragadozó ugyanis farkcsóválva és dorom­
bolva ül áldozatán, mégis torkába vágja éles fogait.
így tapasztalja Ön szüntelenül az elködösüléseit, a tudat­
lanság gonoszságából eredő ittasságát. Ez a puszta őrület álla­
pota, a nagy-nagy butaság állapota, mialatt azonban - ezt hozzá
kell fűzni - az Ön arcán ott van Isten gyermekeinek a jele. Az
Istenfiasággal, mely Önben ragyog, Ön mégis megtagadja a vi­
lágosságot. Ezt kifogásolja Hermész Triszmegisztosz kemé­
nyen. A viselt ruhájukat szét kell tépniük. Ha ezt nem teszik,
akkor tanulóságuknak a legcsekélyebb értelme sincsen. Ha nem
változtatják meg a vértípusukat, akkor azok maradnak, akik
mindeddig voltak.
Mert ez a romlás béklyója, egy sötét börtön, élő halál, szervek­
kel tűzdelt hulla, egy sír, melyet magatokkal hordoztok, egy ki­
zsákmányoló, mely bennetek lakik, s gyűlöletét azzal mutatja,
amit szeret, irigységét azzal teszi nyilvánvalóvá, amit gyűlöl.
Ezt kell Önöknek megsemmisíteniük! Lássák át végre - ezt kí­
vánja Önökkel megértetni Hermész Triszmegisztosz - a csap­
dákat és fortélyokat, amellyel a gonosz veszi körül Önöket:
Ilyen az ellenséges ruha, amelybe burkoltátok magatokat, és a
lélegzésetek akadályozásával húz le magához titeket, nehogy

38
 újra látóvá váljatok, hogy az abban foglalt szépség, igazság és
jóság láttán, nehogy meggyűlöljétek a gonoszságát, s átlássá­
tok, mily ravaszul vezet félre titeket.
Világos beszéd, ugye? Igyekezzünk tehát, hogy ne értsük félre.
Ahogyan az Önben, a mikrokozmoszában lévő Istenről beszél­
hetünk, úgy létezik a gonosz is Önben. És az Önben lévő ele­
ven gonosz miatt tagadja meg az Önben lévő Istent, aki az Ön
mikrokozmoszában raboskodik. Fogadja el ezt a tényt, akkor is,
ha nem valami előnyös. Fogadja el, hogy a megtapasztalt go­
nosz nem Önön kívül van, nem kívül álló lénytől jön Önhöz.
Ne higgye, hogy valaki más az Ön együttműködése nélkül
rosszat tehetne Önnel. A gonosz, mely megnyilvánul Önben, és
a gonoszság, amit más tesz Önnel, együtt menetel, lépést tart a
gonosznak az Önben élő erőivel.
A gonosz mindenkiben megvan. A személyiséghez tarto­
zik. Kormányozni képes, és kormányoz is minket; és sajnos
elégtételt találunk ebben, amíg vérünk kultúrája szerint cselek­
szünk. Ha nem lát hozzá önmaga alapos és gyökeres megvál­
toztatásához, akkor megreked ebben a helyzetben, mely Önt le­
húzza és fogva tartja. A nefritből lévő városon, a főszentélyen
az élet folyamának kell átáramlania! Akkor hangolódnak az ér­
zékszervi képességek újra a világosságra; az anyag el lesz tá-
volítva belőlük, és a bűnös gyönyör eltűnik.
Hermész itt nem a nemi kicsapongásra és perverzitásra cé­
loz. Erről szó sincsen ebben a mély értelmű beszédben. A gyö­
nyörnek két jelentése van, kétféle örömben lehet gyönyörködni:
az érzékek élvezetében és a lélek élvezetében.
A gyönyör szót régen gyakran használták a második jelen­
tésében, mint például a 36. zsoltárban: „megitatod őket gyö­
nyörűséged folyóvizeiből", vagy máshol: „ez az én Fiam, aki­
ben én gyönyörködöm".

39
 A bűnös gyönyör itt különösen a saját cselekedetekben és
gondolatokban való gyönyörködésre, és az ezekkel való elége­
dettségre utal, ahogyan az a vérkultúránkban megmutatkozik,
ahogyan a vérünkből eredő tetteket és gondolatokat szívesen
fenntartjuk. Aki saját vértípusával, saját vérkultúrájával foglyul
ejteti magát, az szervileg is teljesen fogoly; rosszat tesz azzal a
meggyőződéssel, hogy jól cselekszik - s ezt tartja kielégítőnek.
Ez a bűnös gyönyör végzetes ittassága. Hermész Triszme-
gisztosznak nem vethetik szemére, hogy nem mondja meg elég
világosan.
Ha aztán belátják, hogy a tudatlanság gonoszsága mennyire
együtt jár a természetadta emberi állapottal, s hogy ez a tudati
elködösülés okozója, mely az egész dialektikus életet jellemzi,
akkor felteszik a kérdést:
Hogyan lehet megmenekülni ettől az állapottól?

40
 Karma-Nemezis és a megváltás útja

Hogyan menekülhetnek meg saját vértípusuktól és az ebből kö­

vetkező tudati elködösüléstől? Hermész válasza:
Ne hagyjátok tehát, hogy az áramlat magával sodorjon titeket,
hanem hagyjátok, hogy akik közöttetek képesek az üdvösség ki­
kötőit elérni, kihasználhassák az ellenáramlatot és megérkez­
zenek. Keressétek OT, aki kézen fog titeket, és a Gnózis kapui­
hoz vezet majd, ahol a világos fény ragyog, amelyben nincsen
sötétség, ahol senki sem ittas, hanem mindenki józan, és a szí­
vével arra néz fel, aki azt akarja, hogy megismerjék.
De tudjátok meg: az O hangját nem lehet hallani, nevét
nem lehet kimondani, s anyagi szemek nem láthatják Őt, mert
erre csak a szellemlélek képes. Ezért először is a ruhát, , ame­
lyet viseltek, szét kell szaggatnotok: a tudatlanság szövevényét,
a gonoszság gyökereit, a romlás béklyóit, a sötét börtönt.
Keresnünk kell-e tehát egy tanítót, mestert, adeptust, aki tanít­
ványnak fogad el minket, ahogyan a természet ismert receptje
szerint szokásos? Személyes kapcsolatokat kellene teremte­
nünk? Keressünk talán valakit - egy tekintélyt, akit követhe­
tünk?
Nem. Itt arról van szó, akit csak a szellemlélekkel lehet
megpillantani, akinek a hangját természetes fülünkkel nem

41
hallhatjuk, akinek a nevét beszélőszervünkkel nem foglalhat­
juk szavakba, s akit látószerveink nem láthatnak.
Arról van szó, aki magát Önnek vagy Önben semmiféle
tükörszféra-módszerrel sem fogja megmutatni. Itt arról van szó,
akit Pimandernek, vagy alter-egonak, a Másiknak, vagy Szel­
lemnek neveznek!
Ezt a vezetőt kell Önnek keresnie, aki a vízszintes síkon
nem található. Ez akarja Önt kézen fogni. Ezt a másikat csak
nagyon különös módon tapasztalhatja és láthatja a szellemié-
lekből, mely a szellemtudat és a Gnózisban megtisztított szív
egysége.
Ha Ön megnyitja a szívét a világosságok világossága szá­
mára, akkor kibontakozik a szív rózsája, és a rózsa színe és illa­
ta fogja Önt vigasztalni. Ha pedig ezt a világosságot az ő szán­
déka és lénye szerint követi, és így minden ellenállás ellenére
forgalomba hozza a szerkezetében, az Ön rendszerében, az el­
ködösítő véráramlattal ellenkező irányban, akkor a már koráb­
ban megbeszélt módon le tudja rögzíteni a világosság lényegét
a mennyei szívben, a homlokcsont mögötti nyílt térségben: ak­
kor fogja Ön ezt a felső házat, ezt a bíbor termet, ezt a nefritből
lévő várost a helyes módon elkészíteni. És a halálos álmából
felébredt Pimander helyet foglal a trónján a felső teremben, és
ünnepli szent úrvacsoráját Önnel.
Az ilyen vacsorának valójában csak akkor van értelme, ha
a felső teremben megy végbe. Pimander, a bennünk lévő Isten
akkor Önt a Gnózis kapuihoz vezeti, az Arany Fej kapuihoz,
ahol a világos fény ragyog, amelyben semmi sötétség sincsen;
ahol senki sem ittas, hanem mindenki teljesen józan.
Ha Ön be akar menni ezen a kapun, és fel akarja tárni az
Önben lévő birodalmat, akkor először a tudatlanság ruháját, a
naponta megtagadás ruháját kell széttépnie. Ez a modern Szel­
lemi Iskola tanulóságának a lényege. Ha az Ön szándéka ko­
moly, akkor nap mint nap ezzel kell foglalkoznia. Egész vér-

42
kultúráját és vértípusát, s ezzel saját dialektikus egyéniségének
a bálványozásai, amelyből az Ön jelleme és egész tevékenysége
magyarázható, meg kell semmisítenie úgy, hogy naponta vál­
tozzon.
Az Önben lévő Istent a szokásos, mindennapi viselkedésé­
vel, a vértípusából magyarázható szokásaival tagadja meg. Itt
nem különc viselkedésre, vagy különös gonoszságra, rossz dol­
gokra gondolunk, hanem nagyon is hangsúlyozottan a közönsé­
ges hétköznapi viselkedésére és életvitelére, mely az Ön jelle­
méből, a lényéből, a vértípusából ered.
Ez az életvitel a bűn belső ereje, magja, és a legmegveten-
dőbbnek az oka - mondja Hermész. Amikor pedig az Iskolában
endúráról beszélünk, a természetes én megszüntetéséről, a má­
sikban való transzfiguráló alámerülésről, akkor ez nem felüle­
tes, könnyen megtanulható tantétel, úgyszólván mankó a cél ér­
dekében, hanem rendkívül mély értelme van, mely egész vérlé­
nyünket megtámadja. A megtagadás gonoszságát, mely az Ön
vérlényében jut kifejezésre, nem tudja egyszerűen akaraterővel
lerázni magáról, azt mondván, hogy „ezt többé nem teszem".
Nem; ehhez erős küzdelemre van szükség! Mert az Ön vértípu­
sa teljesen egy a dialektikus világmindenséggel.
A tudatlanság gonoszsága és a megtagadás gonoszsága
légköri, s így teljes mértékben megegyezik a dialektikus vi­
lágmindenség lényegével és törvényszerűségével. Ha meg sze­
retné érteni ezt, akkor jó tanácsot szerezhet a Hermészi kincses­
tár negyedik könyvéből.
A nagy tér - mondja e könyv - a hetedik kozmikus terület
nagy térsége, amelyet az istenek kertjének nevezünk, egykor a
megnyilvánulás hajnalán, egyetlen végtelen sötétség volt a
megalkotatlanság értelmében: a káosz volt, amelyet a Szentírás
„a mélységnek" is nevez.
Ebben a sötétségben csak az élet vize volt, a kozmikus
gyökérönállóság, az alap-önállóság, Abraxasz, vagyis: a tér tu-

43
lajdonságai. Amikor pedig elkezdődött a teremtés, akkor a sö­
tétségből felszállt a szent világosság, a kozmikus alapönállóság
tulajdonságai szabaddá tették magukat, és a sötétség természe­
téből különböző természeterők váltak szét, amelyeket Hermész
isteneknek vagy rektoroknak nevez.
A még alaktalan tér egész területén hét erő, hét sugárzás
vált megkülönböztethetővé, láthatóvá, a mindenségi megnyil­
vánulás Hétszellemének hét sugara. E Hétszellem által áll Isten,
a Logosz kapcsolatban a teremtésével és a teremtményeivel.
A Hétvilágosság sugarainak befolyására az egész alkotás,
határtalan sokféleségben, lenyűgöző színpompában és sokszí­
nűségben tört ki, mialatt a mindenséget, amelyet a teremtés lé­
legzete rendezett, isteni szellemsugárzások keringése tartotta
mozgásban. A bolygók erői, a bolygók szellemei rendszereik­
ben saját erejükből alakították ki azt, amivel megbízták őket.
így keletkeztek például a mi bolygónkon a különböző termé­
szeti birodalmak.
Mindebben pedig, bármennyire különbözött is a forma, az
újjászületés vetése benne foglaltatott. Mert a mindenütt kibon­
takozó életben, melyet az egyetemes szellemsugárzás tartott
fenn, az isteneknek ebből a tekintélyes kertjéből kellett kiala­
kulnia mindennek abban, amiből egykor előkerült: az Egyete­
mes Szellemben. így jöttek elő az örökkévalóság szülőméhéből
azok a lények, amelyeket egykor a szó szoros értelmében em­
bereknek lehetett nevezni. Az „ember" szó több nyugati nyelv­
ben (Mensch, man) a manasz szóból vezethető le. Manasz pe­
dig gondolkodót jelent, vagyis az igazságnak és Isten bölcses­
ségének, Isten egész tervének az ismerőjét.
És ezt a lényt, a kezdet emberét bízták meg a hetedik
kozmikus terület tágas világmindenségében az isteni törvények
betöltésével, az isteni művek kivitelezésével; hogy az istenterv
ismeretében ezt valóra váltsa mindannak a segítségével, amit a
természetistenek, a rektorok alkotásai rendelkezésére bocsátot-

44
tak. Az istenek kertjében mindent, valóban mindent az ember
rendelkezésére bocsátottak. És megadatott neki az is, hogy
szellemhasadással szaporodjon, vagyis legyen isten istenből,
szellem szellemből. így töltötték el a hetedik kozmikus terület
egész világmindenségét pompás dicsőséggel.
Létezik azonban egy általános érvényű természettörvény,
mely a tágas mindenségben mindent összeköt: mely az alkotá­
sok, erők, mozgalmasságok és hatások sokaságát egyetlen ké­
pességbe csoportosítja, foglalja össze. Ezt a természettörvényt
az egész mindenség nyitjának nevezhetjük: ez egy kimondha­
tatlanul hatalmas képesség. Ezt az őserőt, az alkotásnak ezt az
alaptörvényét a mitológiában Nemezisnek nevezik, ami azt je­
lenti, hogy ez az ős-erő változatlanul ugyanaz, érintetlen marad.
Ezért mondja a görög gondolatvilág Nemezist a bosszúálló
igazságosság istennőjének, aki az erénytelenséget megbünteti,
és minden vétket elítél.
Ennek az őserőnek egy másik neve a karma. A mindenség-
nek ez az ősereje, mint elv, tökéletes és megváltoztathatatlan.
Ezért is mondják egy helyütt Karma-Nemezisre az Egyetemes
Gnózisban: „Karma-Nemezis népeket és halandókat alkot. Ha
azonban egyszer megalkottattak, akkor ők azok, akik Karma-
Nemezist a dühös bosszú fúriájává, vagy pedig jutalmazó an­
gyallá teszik. Igazán bölcs, aki Nemezist tiszteli."
A mindenségtermészetnek ez az ősereje, hajthatatlan meg-
rendíthetetlenségével, a természet Logoszaként, Isten nagy ter­
vét abszolút biztosítja. Isten szelleme egy tervet sugároz ki a
mélységbe: a szellem ereje feléleszti a természet erőit, a min­
denség megmozdul és megjelenik. Mindehhez pedig társul egy
ellenőrző tényező, Nemezis, mely Isten nagy tervét szabályoz­
za. Ez az erő nem ismer alkudozást, sem bölcsességet, sem jót,
sem rosszat, sem pozitivitást, sem negativitást. Ez az erő csak a
Logosz akaratát tartja szem előtt, és biztosítja azt minden eltérő
és ellenkező befolyás ellenére, ezeken keresztül. Ez, ha helye-

45
sen látjuk, lenyűgözően nagyszerű! Isten terve örökké helytáll,
sérthetetlen, teljesülni fog.
De mily nagy veszély rejlik ugyanakkor ebben! Mert ha
Nemezis törvényét megszegjük, akkor kijavít, akkor bosszú
formájában, a sors képében lép fel. Leginkább ezen a néven
ismerjük Nemezist a mi dialektikus rendünkben. Ez a sors, a
vak sors. Ezért is ábrázolják Nemezist bekötött szemű istennő­
nek.
Az olvasó most már talán megérti, mi történt a ködös rég­
múltban.
Az emberiségnek egy része megszakította a kapcsolatot a
szellem bölcsességével, és önfejűén elkezdett kísérletezni. Ne­
mezis azonnal fellépett és kijavította ezt egy természettörvény
segítségével, mert Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait.
így gyulladt meg a tágas mindenségben a végzet tüze. A
törvény áthágására a sors tüze felelt, és ebben az örvényben az
ember elszakadt a szellemtől. Ettől kezdve, ebben az állapotban
már csak a neve volt ember, manasz, gondolkodó.
Hiányzó bölcsessége folytán a természet különböző iste­
neit szolgálta. De minden bolygói istenség, minden bolygói
természeterő minden másiktól különbözik. Ezek a természet­
erők nem tehetnek semmit egyebet a saját teremtő feladatuk
teljesítésén kívül. Mivel a bolygói erők is az embert szolgálják,
nem nehéz elképzelni, hogy egy elfajult emberiség a bolygói
erőviszonyokat is szakadatlanul kibillenti az egyensúlyukból, s
a sors, Nemezis, így szüntelenül javítgatja mindezt. így múlnak
el világok tűz által, így hívnak fel a szentségtelenségek újabb
szentségtelenségeket és természetellenes erőket.
így állunk életünkben a tudatlanság gonoszságának légkö­
rében. Mivel szemben tudatlan az ember? Az eredeti emberi
állapottal szemben! így aztán minden mikrokozmosz aurikus
lényében van még egy adósság, amelyet az utolsó fillérig ki kell
majd fizetni. Amikor azonban ennek a számlának a kifizetésén

46
fáradozunk, a haláltermészeten át vezető sorsunk útján szünte­
lenül újabb és újabb adósságokat is csinálunk. Karma-Nemezist
mindannyian nagyon is jól ismerjük!
Hogyan menekülhetünk el tehát az elátkozottak e körhintá­
járól? Nemezis nem segít. Ezt soha nem is tette. Csak kijavít.
Bosszút áll, de gyűlölet nélkül.
A megváltásnak azonban megvan az útja! A modern Szel­
lemi Iskola minden alkalmat megragad arra, hogy beszéljen er­
ről. Ezt pedig nem prédikálva teszi, nem épületes beszédeket
akar tartani, nem ajándékozza meg Önöket dogmákkal, hanem
azzal a ténnyel szembesíti, hogy ha el akarnak menekülni a sor­
suktól, akkor a megváltás útját valóban be kell járniuk. Akkor a
tudatlanság-gonoszság ruhájának szétszakításával, vértípusuk
megsemmisítésével kell ezt a munkát elkezdeniük, mert ez a
dolog lényege.
A megváltás egyetemes ösvényét újra megmutatják Önök­
nek. Térjenek hát erre az útra! Tépjék szét a mindennapi meg­
tagadás ruháját, amelyet viselnek.
Ha ezt teszik, akkor elindulnak a Nemezissel, a büntető
igazságosság istennőjével kötendő békeszerződés felé.

47
 VI

Isten tervének megvalósítása

Újra Nemezissel szembesítjük Önöket, a igazságosság büntető

istennőjével, azzal a természettörvénnyel, amelyet világunkban
általában sorsnak neveznek. Mert ennek az istennőnek, ember­
társainkkal együtt mi is adósai vagyunk. Kifizetésre intő rend­
szeres figyelmeztetései szüntelenül érkeznek, hatnak a vérük­
ben, egész életükben sors, veszélyeztetés, fájdalom és nyomo­
rúság, gyengeség, betegség és halál formájában. Bántalmazásuk
az ő számára nem valami kegyetlen kedvtelés, mert Nemezis
olyan istennő, akinek a szeme be van kötve. Teljesen személy­
telenül javít, s mindaddig ezt teszi, amíg rá nem lépünk újra az
igazi emberség ösvényére.
Ha az olvasó mindezt meggondolja, akkor elképzelheti,
mily kimondhatatlan fájdalomra ítéltetett bolygónk, a Föld,
mily szenvedés árasztja el az emberiséget, milyen fájdalommal
vannak tele a természeti birodalmak. Igen: az egész bolygó, a
mi életterületünk, szinte kibírhatatlan fájdalmakat szenved.
Nemezis tüze pedig dúl tovább!
Ez az a nagy pillanat, amikor felhívhatjuk figyelmüket az
egyetemes Gnózis rendkívüli szerepére, a világunkban ismere­
tes különböző irányzatok közepette. A világon azt kérdezik az
emberek egymástól: „Ön milyen felekezethez tartozik? Mi ér­
dekli, mi a kedvtelése? Kedveli a filozófiát vagy az okkultiz-

48
must? Milyen érdekes!" így fecseg az ember, ugye? Mert meg­
szállta a tudatlanság gonoszsága. Mert személyiségünk és egész
létállapotunk teljesen megkristályosodott, elfövenyesedett.
Mert személyiségünk az igazi, eredeti ember pompás dicsősé­
gének már az árnyékát sem birtokolja. Ezért keresünk az em­
beriség legnagyobb szenvedése közepette is csupán kedvtelést
és időtöltést. Megpróbálunk elrejtőzni az időtöltések mögé, és
valami látszatot fenntartani.
Be kell azonban látnunk, hogy Nemezis követelményeinek
csak egyetlen módon tehetünk eleget, vele csak egyetlen úton
lehet megegyezni: ez az Egyetemes Gnózis útja és módszere.
Más megoldás nincs!
A Gnózis Önt nem csak arra kéri fel, hogy vegyen részt
valami istentiszteleten vagy szolgálaton, hogy üljön be komoly
arccal a templomba. Nem csak arra kéri, hogy hű tagja legyen
egy közösségnek, vagy imákat küldjön a magasba, előírásokat
és gyakorlatokat tartson be. A Gnózis nem elégszik meg az Ön
érdeklődésével, hanem az Ön egész énjét követeli. Mindent
vagy semmit!
Fel lehet tenni a kérdést: lehetséges-e még egyáltalán a vi­
lágegyetem őstörvényével, Nemezissel egyenesbe jönni? Nem
fajult-e odáig a dolog, nem haladt-e előre a visszafejlődés any-
nyira, hogy a helyreállítás már lehetetlen lesz?
Ha ez így lenne, akkor az Ön életmenete valójában nagyon
tragikus lenne. Azt mondjuk, „valójában", mert Ön ezt a tragi­
kumot már nem érezné, már nem lenne képes végzetesnek lát­
ni. Akkor az életet csak úgy venné, ahogyan jön, ahogyan ezt
számtalan ember teszi. Teljesen együtt rohangálna a többiekkel
az önfenntartás törvénye, a szemet szemért, fogat fogért törvé­
nye szerint. Nemezis markának szorítását természetesnek ven­
né, és engedelmeskedne, azt mondván: „Hát, ilyen az élet".

49
 Ilyen hozzáállás esetén a Gnózisnak az Ön számára nincs
és soha nem is lenne már semmi mondanivalója. Ekkor ugyanis
Ön már nem tudna kiszállni az elködösültségből, már nem tud­
na kijózanodni. Ilyenkor a Gnózisnak az Ön halálára, a mikro­
kozmoszában lévő személyiség feloszlására kell várakoznia. S
miután a mikrokozmoszban később újra felépül egy személyi­
ség, a Gnózis újra megismétli kísérletét, hogy az új személyisé­
get elérje. De mennyi időnek kell eltelnie, míg mindez megtör­
ténhet?! Ezért mondja Hermész: hagyjátok legalább azokat re­
agálni, akik még képesek erre.
Egy gnosztikus Szellemi Iskolában mindenekelőtt olyan
emberek gyűlnek össze, akik már az „egóban is szenvednek".
Az előzőkben olyan dolgokat kellett Önnek mondanunk, amik
esetleg fájdalmat okoztak. Mégis kérdéses, hogy megsebeztük-
e annyira, hogy fájdalma egészen az egóig hatolt! Sokan szen­
vednek szinte kibírhatatlanul, de e fájdalom fölött még ott lo­
bog, ott lángol az egó, a dialektikus én, s mindent megtesz
azért, hogy a gyötrelmektől valamiképpen megmenekülhessen.
Amikor az Iskola - annak érdekében, hogy tanulóit elvezesse a
felszabadító belátáshoz - az igazságokat nevükön nevezi, ami a
természetlénynek fájdalmat okoz, akkor talán ez egészen az
énig megkeményít egyeseket, akik majd a bajtól megpróbálnak
a Gnózistól eltérő úton megszabadulni.
A kijelentés, hogy sokan az egóban szenvednek, arra utal,
hogy az ilyen emberek a dialektikus létállapotuk, énlényük, a
tudatuk minden nézetéig megteltek az abszolút kilátástalanság
fájdalmával. Ők azok, akik a dialektikus dolgok folyását annyi­
ra tragikusnak, olyan embertelennek látják, hogy felháborod­
nak, és kiutat keresnek. Talán még semmit sem tudnak egy
kijavító Nemezisről, de ösztönösen sejtik, hogy az általános
élethelyzet teljesen helytelen, reménytelen és visszás.
Ekkor pedig az egóban egyre erősebb fájdalmakat szen­
vednek, és az ösvényt keresik. Ha az ilyen ember megtalálta az

50
ösvényt, akkor egy pillanatra sem tétovázik. Egyenesen rálép az
ösvényre, minden következmény elfogadásával. Mert a kiutat
az ösvény bejárásában látja, ezt az egyetlen lehetőségnek, az
Atyához való örömteli hazautazásnak érzi.
Örvendetes, ha ez Önnel is így van, mert akkor Önnek is
szólnak a negyedik könyv utolsó szavai:
Kezdettől fogva ez az útjuk: élettapasztalatokat gyűjtenek és
bölcsességet halmoznak fel sorsukkal és rendeltetésükkel kap­
csolatban az istenek keringéséből. Végül megszabadíttatnak, s
a Földön nagy emlékműveket hagynak hátra, melyek azokra a
fenséges művekre emlékeztetnek, amelyeket felszabadultakként
vittek véghez. Mindaz pedig, amitől az idők folyamán a fényes­
sége elvétetett és most sötétséget terjeszt: a lélekkel ellátott test
egész keletkezése, a fiatal állatok módjára létrehozott utódok
keletkezése, minden emberi hatás keletkezése, mindaz, ami el­
hervad - ami az Isten által elrendelt gyarapodás és szaporodás
ellentéte —, mindez a végzet és az istenek megújulása és a ter­
mészet körforgása által - ha betelt az ideje - megújíttatik. Mert
az „isteni" nem más, mint az egységgé olvadó kozmikus min­
denség, amit a természet megújított. Mert a természet is Isten
mindenhatóságában gyökerezik.

Próbáljuk meg ezeket a kijelentéseket elemezni, hogy a komoly

dolgok és nyomasztó tények mellett, amelyeket Önök elé kel­
lett tárnunk, valami biztos támaszra is találjanak, és világos
belátásra tegyenek szert az úttal kapcsolatban, amelyet az ifjú
Gnózis jár be a tanulóival.
Meg kell érteniük, hogy itt nem közönséges élettapasztalat­
ról és bölcsességről van szó. Az Ön szívszentélye és főszenté-
lye egy nagyon kivételes élet székhelye. Ez az élet még talán
csak szunnyad Önben, de jelen van.
Az Ön hétszeres szíve, mint Izisz anya, képes ezt az életet
megnyilvánítani, ezt az életet élni, ebbe az életbe belépni. És

51
miután Ön bement az életbe, mennyei szíve a főszentélyben - a
nefritből lévő város bíbor terme - megajándékoztatik az egyet­
len bölcsességgel.
Ezt a betlehem-születést és ezt a golgota-diadalt azonnal
elkezdheti, ha a tudatlanság ruháját, a megtagadás ruháját, az
Ön vér lényruháját - amely mögé, mint valami erődítmény mö­
gé, elbarikádozza magát - hajlandó azonnal szétszaggatni. Az
Ön egész jellemét, gondolkodását és cselekvését, egész anyag­
szülte lényét vérpadra kell vinnie. Mert ez az Ön gonoszságá­
nak a gyökérzete, a megbilincselő veszedelem, a sötét börtön,
az élő halál, a szervekkel ellátott hulla, a sírbolt, melyet magá­
val cipel.
Az Ön és mikrokozmikus elődeinek Nemezissel szembeni
ellenszegülését és ennek minden következményét azonnal és
teljesen meg kell semmisítenie.
Mert a virradat feltárul előttünk. Az Új Gnosztikus Biroda­
lom valóra vált, s megnyilatkozik egyre növekvő, hatalmas él­
ményben. Akar Ön ebben részt venni? Akar-e ehhez tartozni?
Ezt csak akkor teheti, ha egy teljesen új lénnyel rendelkezik, ha
az Önben még alvó élet ajtóit megnyitotta, és azok tárva-nyitva
állnak.
Ezért állítottuk a fentieket kertelés nélkül az Ön tudata elé.
Az a fontos, hogy időben felkészüljön a menyegzőre, a Bárány
menyegzőjére, atyánk Rózsakereszt Keresztély testvér
alkémiai menyegzőjére, melyet így megünnepelhet.
Nyissa meg a szívét a Gnózis világosságának, s a lehető
legrövidebb időn belül próbálja meg ezt a világosságot önma­
gában forgalomba hozni, és áramát fenntartani szüntelen, irá­
nyított figyelemmel. Új módon éljen együtt embertársaival. Ha
ezt teszi, ha a világosságot forgalomba hozza, akkor a felsza­
badult Pimander kiszáll a sírjából, és elfoglalja helyét a trónján

52
a mennyei szívben. És ettől a pillanattól kezdve veszi át a
szellem, az Önben lévő Isten az Ön életének vezetését.
Mindenekelőtt azt értse meg, hogy nem prédikálunk, nem
akarjuk ismételten tantételeinknek valami más nézetét ismer­
tetni.Magában kell hordoznia annak tudatát, hogy a teljesülés
ideje, életkorszakunk aratási időszaka a szó legszorosabb ér­
telmében eljött.
Ha pedig be akarja járni a Gnózis útját, akkor az is világos,
hogy Nemezis és Ön között, Isten Édenkertjének őstörvénye és
Ön között helyre kell állítania az összhangot, a békét! Csakis
így tudja megtörni az istenek keringését, a természeteonok kör­
forgását, amely fogva tartja Önt. A természeteonok megmarad­
nak, és örökké be fogják tölteni feladatukat. Ha azonban Ön az
őstörvénnyel ki tud egyezni, akkor mindezek a természeteonok,
az erők, melyek körülveszik, megfélemlítik és fogva tartják,
Önre nézve megszabadulnak rontó befolyásuktól és az Önnel
vívott nagy tusától.
Az idők megújítása nemcsak bizonyos korszakokban megy
végbe a hét sugárnak a világra kifejtett hatása szerint, hanem a
megújulás minden egyes ember számára bármely pillanatban
létrejöhet, ha valóban az egyetlen életet és igazságot keresi,
amelyet megtalálhat, ha képes Nemezissel egyetérteni.
A Hermészi filozófia segítségével pillantást vethetünk an­
nak a következményeire, ha Önnel együtt egyre többen járnak a
felszabadulás és helyreállítás ösvényén.
Ha Ön belép az élő lélekállapot világába, akkor azonnal
megszabadította magát a születés és halál kerekétől. A lélek
nem fűződik többé a dialektikus természet testéhez. Ha pedig
sokan megszabadítják magukat az élet és halál kerekétől, akkor
a lelkes test, ennek a természetes, nemi fenntartása, és az ember
mindezekkel összefüggő művészi tevékenysége jelentősen le­
csökken.

53
 A Föld, mint sötét dialektikus jelenség, egyre jobban el­
néptelenedik. A bolygó pedig - mivel a természet mindig meg­
próbálja a teremtmények szükségleteit kielégíteni - ha ez az
időszak megkezdődik, ha tehát „a természet körforgásának
száma teljes lett", belép a nyugalom, a Logosszal való egyen­
súly helyreállításának időszakába. Minden nyers anyagi eltűnik,
s az erőszak következtében keletkezett természetszükséglet
teljesen megszűnik.
Ha Ön az ösvényre térve egy csoporttal jár együtt, akkor ez
a fejlődés gyorsabban halad. A természeteonokat a végzet
megújítja, s a természet keringése más formában újra kezdődik,
megújul.
A nyugalmi időszakból, a régi eltűnése után, anyabolygónk
megújultan ébred fel, mert ekkor az egész Föld egyenesbe jött
az őstörvénnyel, Nemezissel, az isteni igazságosság istennőjé­
vel.
Csak ekkor teljesül igazán borús bolygónkkal és sötét lakó­
ival kapcsolatban az istenterv. A Föld újra szent Föld lett, egy
isteni, határtalan munkahely, amelyről ezért mondja a Szent­
írás: „s az egész földet töltse el Isten dicsősége".
A születések, és Isten minden műve tökéletesen helyre lesz
állítva a Földön. Nem lelkes hústestek, hanem élő léleklények
fogják az egész világot örökségül kapni, hogy ezt a munkahe­
lyet teljesen megszenteljék és rendeltetése szerint használják.
így lesz minden, amitől az idők folyamán elvétetett a fé­
nye, s most sötétséget terjeszt, minden, ami most az isteni fel­
adattal ellenkezvén hervadozik, a végzet által, az istenek
megújítása által és a természet körforgása által újjá teremtve, és
így jön minden egyensúlyba a Logosszal.
Az isteni ugyanis az egységgé olvadó kozmikus mindenség, amit
a természet megújított. Mert a természet is Isten mindenhatósá­
gában gyökerezik.

54
 VII

Az egyetemes Gnózis szíve kiált

Az előzőekből kiderül, hogy miért van „örvendezés egyetlen

bűnös ember megtérése" miatt, ahogyan a Biblia közli. Ha a
bukott emberiség visszatér az üdv régi ösvényeire, ha újra ke­
resi és megtalálja az életet és a bölcsességet, akkor a dialektika
létjogosultsága természetesen megszűnik! Majd a Földkoz­
mosznak egy nyugalmi és helyreállítási időszaka után ez a dia­
lektika teljesen el is fog tűnni, és a hetedik kozmikus terület
egész térségét újra teljes mértékben az Istenek kertjének lehet
majd nevezni. A Gnózis az ehhez vezető út, az igazság és az
élet.
Legyen az olvasó mélyen tudatában tehát a dolgok és érté­
kek kimondhatatlanul nagy jelentőségének, amelyekkel a Her-
mészi filozófia szembesít. A Gnózis útja nem csupán az Ön
megváltását, hanem ugyanakkor az emberiség és a világ meg­
váltását is jelenti a szó szoros értelmében! Erre figyelmeztet a
Rómabeliekhez írt levél 8. része: „Mert a teremtett világ sóvá­
rogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtés ugyanis
most a múlandóságnak van alávetve, ezért nyög és fohászkodik
szinte szülési fájdalmakban mind a mai napig."
Az egész teremtés - ez megdönthetetlen törvény - teljesen
Önöktől és tőlünk függ. Mindannyian, egyénenként és együtt,
lényegünk révén kezünkben tartjuk a világ és az emberiség sor-

55
sát. Ezért beszélhetünk egy Új Gnosztikus Birodalomról is.
Mert nemcsak a saját megváltásunkra törekszünk, hanem vilá­
gos a számunkra és érezzük, hogy a Gnózis a világért és embe­
riségért van.
Ezért alaposan meg kell érteniük a Gnózis és a Gnózishoz
való viszonyuk hatalmas jelentőségét, mert felhívásunkkal nem
magunkhoz szeretnénk vonzani Önöket: ezennel az Egyetemes
Gnózis közli Önökkel szívének sóhaját; az egész teremtés hal­
latja szíve kiáltását!! Azért kiált, hogy jöjjenek tevékenyen és
tetterővel segíteni Isten fiainak megjelenésénél. És ha a kiáltás
visszhangra talál Önökben, akkor a munkát önmagukban kell
elkezdeni. Mert hogyan is segíthetnének egy elsüllyedt ember­
nek Isten fiává válni, amíg maguk is a dialektika posványában
turkálnak?
Figyelmüket végül Hermész negyedik könyvének 16. sza­
kaszára irányítjuk, mely kijelenti, hogy az isteni akkor jelenik
meg, ha a kozmikus mindenség egységgé olvadt, miután a ter­
mészet által megújult. Az Egyetemes Tan és minden idők
szentírásai a legkülönbözőbb módon beszélnek az egységgé ol­
vadás különös hatékonyságáról, egy olyan hatásról, mely időn­
ként erősen érvényesül. Ez a légkörnek egy változása révén,
Krisztus világosságának a légkörben való megjelenése által
megy végbe. Ez az emberfia megjelenése az ég felhőiben.
Az új asztrál tér, mely kiterjedt és beborította az Új
Gnosztikus Birodalmat Európában, előhírnöke annak az eljö­
vendő természet-megújulásnak, amely a teljesen annak rezgésé­
re hangolódó testvérekben nyilvánul meg, akiknek köszönhető­
en ez az új természet újra az Istenségben fog létezni. Az Új
Gnosztikus Birodalom az eljövendő nagyszerű dicsőség előre­
vetett árnyéka. Ebben a megvilágításban kell látnunk az utóbbi
néhány év eseményeit is a modern Szellemi Iskola életében. Itt

56
például az ifjú gnosztikus Szerzet új erőközpontjainak építésére
és felavatására gondolunk.
Nos, az új asztrál térben megnyilvánuló Egyetemes Gnosz­
tikus Lánc segítségével véghezvihetik a megszabadulás nagy
folyamatát, a szentségtelennek, a halandónak a halhatatlanná,
istenivé változtatását igazi élethivatásuk teljesítéseként Isten, a
világ és az emberiség szolgálatában. Ennek első feltétele, hogy
viselt ruhájukat, a tudatlanság, a gonoszság és megtagadás ru­
háját szét kell szaggatniuk.
Merjék tehát a Gnózis világosságával feltárni, tágra nyitni
a szív hét kamráját. Vágják a fejszét saját életvitelük gyökerei­
be, a saját vértípusukba, és még ma, azonnal kezdjék el. Ha
pedig már elkezdték ezt a munkát, akkor új erővel és erőfeszí­
téssel folytassák, mert egész tanulóságuk ezen alapul.
Döfjék a kardot a saját lényükbe, hogy széthasíthassák a
tudatlanság, a gonoszság és megtagadás burkát.

57
 Az ötödik könyv:
Hermész egyik beszéde Tatnak

1. Ezt a magyarázatot elsősorban az emberek iránti szeretet­

ből és Isten iránti tiszteletteljes odaadásból adom neked,
fiam. A legigazibb jámborság az azokra való figyelés, amik
valóságos dolgok Őbenne, aki mindezt készítette, és a há­
laérzet mindezért, amelyről való tanúskodást soha sem fo­
gom abbahagyni.
2. Ha viszont itt semmi sem igazi és valódi, Atyám, mit kell
akkor az embernek tennie, hogy helyesen éljen?
3. Élj Istent szolgáló életet, fiam! Aki valóban jámbor, az fö­
löttébb szeretni fogja a bölcsességet, mert a bölcsesség
szeretete nélkül lehetetlen a legmagasztosabb istenféléshez
jutni. Aki belátásra tett szert a mindenség lényegét illetően,
és megtanulta megérteni, hogyan lett mindez rendre il­
lesztve, ki tette és kinek a javára, az hálás lesz mindezért
Istennek, a Demiurgosznak, a világépítő mesternek, mint a
Legfőbb-Jó Atyának, aki őt jótettekkel halmozza el és hű­
ségesen megtartja.
4. És amiképpen hálájáról tanúskodik, istenfélő lesz, s emiatt
azt is tudni fogja, hogy hol az igazság és ki az igazság. E
belátás miatt pedig istenfélő ráirányulása még fokozódni
fog-

58
5. Mert, fiam, a lélek, ha a testben van is, sohasem fog tudni
az ellenkezőjére vetemedni, ha egyszer enyhítette bűnter-
hét, hogy megragadhassa a valóban jót és igazat.
6. Ha ugyanis a lélek megtanulta ismerni Azt, aki őt alkotta,
akkor határtalan szeretet tölti el, elfelejt minden rosszat, és
a jótól nem lehet már elválasztani.
7. Fiam, ennek kell a jámborság céljának lennie. Ha vissza­
térsz ehhez az állapothoz, helyesen élsz és boldogan halsz
meg, akkor a lélek tudni fogja, hová irányítsa röptét.
8. Ez az egyetlen út vezet az igazsághoz, fiam, amelyen az
előttünk járók is mentek, a jót megkapva.
9. Magasztos ez az út és készen áll, de fáradságos és nehéz a
léleknek, amíg még a testben van.
10. Mert a léleknek először maga ellen kell felvennie a harcot,
s a nagy elválasztást véghezvinnie, és egyik részének meg­
hagyni a győzelmet maga fölött. Harc keletkezik ugyanis
egy rész és két másik rész között, amelyből az első mene­
külni próbál, mialatt a másik kettő alulról le akarja húzni.
Ennek az eredménye küzdelem és nagy erőpróba lesz az
egyik rész - mely menekülni akar - és a másik kettő között,
amelyek le akarják fogni.
11. Nem mindegy azonban, hogy melyik fél győz. Mert az egyik
minden erejével a jóhoz törekszik, a másik kettő pedig a
romlottság területén lakik.
12. Az egyik rész a szabadságra vágyik, a másik kettő a rab­
szolgaságot szereti.
13. Ha a kettő veszített, akkor magukba zárva maradnak, ha­
tástalanul és magányosan, mert az uralkodó magukra
hagyja őket. Ha viszont az egyet győzik le, akkor a másik
kettő fogolyként viszi el őt. Mindentől megfosztják, és meg­
bünteti őt az élet, amelyet itt él.
14. Nézd fiam, ez vezessen az úton, mely a szabadsághoz visz:
fel kell adnod a testet mielőtt meghal, és az életet, mely

59
 harcba keveredett, le kell győznöd; ha ebben győztél, akkor
térhetsz vissza a magasságba.

15. Most pedig, fiam, rövid elmés mondásokban foglalom ösz-

sze az igazi dolgokat; amit mondok, azt megérted, ha em­
lékszel a korábban hallottakra.
16. Ami valóban van, az mozog; csak a nem létező mozdulat­
lan.
17. Minden test a változásnak van alávetve; de nem minden
test feloszlatható.
18. Nem minden teremtmény halandó; nem minden teremt­
mény halhatatlan.
19. Ami feloszlatható, az múlandó; a maradandóan változat­
lan; örök.
20. Ami újra és újra megszületik, az újra és újra el is pusztul;
ami azonban egyszer és mindenkorra lett, az sohasem
semmisül meg, és nem is lesz semmi más sem.
21. Először Isten van; másodszor a kozmosz; a harmadik az
ember.
22. A kozmosz az emberért, az ember pedig Istenért létezik.
23. A léleknek az a része, mely az érzékszervekkel észlel, ha­
landó; amely azonban az értelemnek felel meg, az halha­
tatlan.
24. Minden megnyilvánított valóság halhatatlan; minden meg­
nyilvánított valóság bizony változó.
25. Nem minden dolgot mozgat lélek; de az egész létet egyet­
len lélek mozgatja.
27. Ami szenvedésre fogékony, az tapasztalatokat gyűjt; ami
tapasztalatokat gyűjt, az szenved.
28. Ami fájdalomnak van alárendelve, az örömnek is alá van
vetve, vagyis halandó teremtmény. Ami az örömöt ismeri,

60
 az nem mind ismeri a fájdalmat is, ez a halhatatlan te­
remtmény.
29. Betegségnek nincs minden test alávetve, de minden test,
mely betegségnek van alávetve, a feloszlatásnak is alá van
vetve.
30. Az elme Istenben, az értelem az emberben, az értelem az
elmében van; az elme nem képes szenvedést érezni.
31. A halandó testben semmi sem igaz. A testetlenben nincsen
hazugság.
32. Ami létrejött, az mind változó; ami létrejött, az nem mind
múlandó.
33. A Földön nincsen semmi jó; az égben nincsen semmi go­
nosz.
34. Isten jó; az ember gonosz.
35. A jó szabad akaratából tevékeny; a gonosznak nincsen
szabad akarata, amikor tevékeny.
36. Az Istenek jó műveket határoznak el jó célokra.
37. A jó rend magasztos igazságosság; a jó rend a törvény.
38. Az isteni törvény az idő; az emberi törvény a gonoszság.
39. Az idő a világ forgása; az idő az ember megsemmisítője.
40. Ami az égben van, az mind változatlan; ami a földön van,
az mind változó.
41. Az égben semmi sem alárendelt, semmi sem függő; a föl­
dön semmi sem szabad.
42. Semmi olyan nincsen, amit az ég ne tudna; a földön nin­
csen ismeret.
43. A földi nem részesül az égiben.
44. Ami az égben van, az mind fölötte áll mocsoknak és szé­
gyennek; ami a földön van, az mind kifogásolható.
45. Az isteni nem halandó; ami halandó, az nem isteni.
46. Amit vetnek, az nem kél ki mindenképpen; ami megszületik
azt mindenképpen vetették.

61
47. A feloszlatható testnek két időszaka van: a fogantatástól a
születésig és a születéstől a halálig. A múlhatatlan test
számára az időnek csak kezdete van: a teremtés.
48. A feloszlatható testek gyarapodnak és csökkennek.
49. A feloszlatható anyag az ellentétekben kering: megjelenik
és megsemmisül. A múlhatatlan anyag a változást önma­
gában viszi véghez, vagy azzá válik, ami vele egyenértékű.
50. Az ember születése egy elhalálozás kezdete; meghalása egy
születés kezdete.
51. Ami születik, az természetesen meg is hal; ami meghal, az
meg is születik.
52. Az igazi dolgok közül sok a testekben található, sok az ötle­
tek világában, és sok az erők világában. A test az ötletek
világában is van, de az ötlet és az erő is a testben van.
53. Ami isteni, az nem részesül a múlandóságban, és a halan­
dó nem részesül az isteniben.
54. A halandó nem kerül halhatatlan testbe; a halhatatlan
mégis részt vehet a halandóban.
55. Isten megnyilvánuló erői nem felfelé, hanem lefelé irányul­
nak.
56. Ami a földön történik, annak semmi haszna az egek számá­
ra; de a mennyek dolgai a legnagyobb jelentőségűek min­
den számára, ami a földi élethez tartozik.
57. A menny az a haza, ahol üdvözlik a múlhatatlan testekkel
rendelkezőket; a föld a halandó testek lakóhelye.
58. A földi lét nem rendelkezik értelemmel; így az ég az isteni
értelem.
59. A magasságok harmóniája képezi az ég alapjait; a föld
számára a törvények vannak elrendelve.
60. Az ég az első elem; a föld az utolsó elem.
61. A rendeltetés az isteni rend; a végzet az eleve elrendeltetés
szolgája.

62
62. A véletlen egy vak, rendetlen felbuzdulás, egy erő tévesz­
me-képe, csaló látszat.
63. Mi Isten? A soha el nem térő, változatlanul jó. Mi az em­
ber? A szüntelenül vonakodó gonoszság.
64. Ha észben tartod a fentieket, nem esik majd nehezedre a
korábbi részletesebb magyarázataimra való emlékezés,
mert ezek a mondások azoknak az összefoglalásai.
65. Kerüld a tömegekkel való kapcsolatot és a vitát; persze
nem mintha a kincseidet kellene eltitkolnod előlük, hanem
azért, mert a tömeg téged nevetségesnek fog tartani. Mert
az egyenlők vonzzák egymást; a nem egyenlők azonban so­
hasem kedvelik a mást. Amiket mondtam, az rendkívül ke­
vés jóindulatú hallgatót vonz, vagy még azokat sem. Ezek­
nek a szavaknak ezen kívül az a különös tulajdonságuk is
megvan, hogy a gonoszokat még nagyobb gonoszságra in­
gerlik. Ezért kell vigyázni a tömeggel szemben, mert a
mondottak megszabadító erejét és nagyszerűségét nem érti.
66. Hogyan érted ezt, Atyám?
67. A következőképpen fiam; az emberek egész, állati élete túl­
ságosan a gonoszság felé fordul. A gonosszal egyszülötten
jön világra, s ezért élvezi azt.
68. Ha aztán ez az állati lény azt hallja, hogy a világ egykor
keletkezett, és minden a rendeltetés és végzet parancsára
történik, mivel hogy a kiosztott sors (Karma-Nemezis)
uralkodik mindenen, akkor ezáltal nem lesz-e sokkal rosz-
szabb? Mert ha ez a lény a mindenséget lenézi, mivel egy­
kor keletkezett, és a gonoszság okait a kiosztott sorsnak
tulajdonítja, akkor egyetlen gonosztettől sem fog visszari­
adni.
69. Es ezért kell miattuk óvatosnak lenned, hogy tudatlansá­
gukban, a számukra érthetetlentől való félelmükben kevés­
bé legyenek gonoszak.

63
 IX

A gnosztikus rejtélyek őstörvénye

Most Hermész Triszmegisztosz ötödik könyvét beszéljük meg.

Kezdete, amint olvashatták, az Isten és az emberiség iránt ér­
zett igaz szeretetről tanúskodik, mely az igazán megszabadító
élet alaptörvénye. Ebből arra lehet következtetni, hogy az
evangélium ismert elbeszélése a Bibliában, mely az előzőekkel
összefügg, félreismerhetetlenül hermetikus.
Valaki Jézushoz megy, és azt kérdi: „Melyik az első és
nagy parancsolat?" Jézus pedig azt feleli: „Szeresd Istent min­
denekfölött, és felebarátodat mint tenmagadat. Ez - állapítja
meg Jézus, az Úr - az egész törvény és a próféták". Ez a meg­
szabadító élethez vezető ajtó kulcsa, egy Hermészi alaptörvény.
Ezt az elutasíthatatlan axiómát vesszük szemügyre alaposab­
ban, mert ez a fontos, ezzel kell magunkat próbára tennünk.
"Szeresd Istent mindenekfölött, és felebarátodat mint ten­
magadat." Vajon teljesítik-e a gnosztikus rejtélyeknek ezt az
őstörvényét? Erre a kérdésre valószínűleg olyan panasszal jön­
nek, mely ősrégi, mint maga a dialektikus világ. Ezt a panaszt
szövegünk második szakaszában halljuk:
Ha viszont itt semmi sem igazi és valódi, Atyám, mit kell akkor
az embernek tennie, hogy helyesen éljen?

64
Hogyan igazodhat az ember teljesen a klasszikus őstörvényhez,
ha a világ olyan amilyen?! A dialektikus világrend fajtáját most'
nem kell ecsetelnünk, mert már elég gyakran tettük. Egyébként
manapság oly sok sötét felhővel kerülünk szembe, hogy elég
lesz ezt a panaszt csak megemlíteni. Önök ismerik, ez egy a mi
lényünkkel. Mindegyikünk ismeri ezt a gondot a saját tapaszta­
latából.
Ha valaki elszánja magát a gnosztikus őstörvény utasítása­
inak hűséges követésére, akkor nagyon hamar felfedezi, mennyi
belső gát akadályozza ennek a teljesítésben. Gondoljanak csak
az ember önszeretetére, mely mindig is előtérben van bennünk;
gondoljanak a gyűlöletre, mely minden érvényesülés követ­
kezménye, az életmódok számtalan különbségére, melyek kö­
zül a legtöbb nagyon elveszi a kedvüket; ha a világ számtalan
ijesztő irányzatára gondolnak, akkor bizonyos, hogy a teljes
felebaráti szeretet önkéntelen gyakorlata megannyi kételybe és
leküzdhetetlen akadályba ütközik Önökben.
Mit tegyen tehát az ember, hogy ennek ellenére összhangba
kerüljön a gnosztikus őstörvénnyel és megkapja a megszabadí­
tó élet kulcsát?
Hermész kijelentése szerint nekünk, akik a jelenségek vi­
lágában élünk, arra kell törekednünk, hogy áthatoljunk ezeknek
a jelenségeknek a hátteréhez. Akkor Ön meg fogja érteni fele­
barátját, és akkor tud majd neki a legjobban segíteni. Meg kell
kísérelniük az áthatolást azoknak a dolgoknak a hátteréhez,
amelyekre az ember hivatott és kiválasztatott, valamint annak
az ismeretéhez, miként történt az ember bukása és elromlása
egészen a mai állapotig és életvitelig. Ha egyszer Ön birtokolni
fogja ezt a bölcsességet - nem az értelmi ismeretet, hanem az
igazi, eredeti bölcsességet, belülről, tehát a bölcsességet mint
tulajdonságot, mely az egész lényt áthatja, amit már nem ve­
szíthet el és ezért elbocsátani sem tud - akkor fogja a felebarát-

65
ját - ami az egész emberiséget jelenti - szeretni, és felismeri a
saját mélységes önvalója nemességét is.
Ehhez a bölcsességhez való áthatolás érdekében - mondja
Hermész - egy Istent szolgáló életet kell folytatnia, istenfélővé,
jámborrá kell válnia.
Aki valóban jámbor, az fölöttébb szeretni fogja a bölcsességet:
mert a bölcsesség szeretete nélkül lehetetlen a legmagasabb
istenféléshez jutni.
Először tehát azt a kérdést kell feltennünk, mit jelent a
jámborság vagy istenfélés, mint út, mint eszköz, amellyel a
bölcsességhez áthatolhatunk és ezzel - mint módszerrel - az
ős-Gnózishoz felemelkedhetünk.
A felelet valószínűleg egyszerűnek tűnhet és azt mondja:
„Nos, nagyon jól tudom, mi a jámborság. Istenfélés, természe­
tesen tudom mi az". Ezután pedig hajlamos arra, hogy azonnal
a Hermészi filozófia más nézetére térjen át.
De valóban tudja-e, mi az istenfélő, jámbor élet? Ha ezt
oly jól tudja, és ilyen életet él, akkor szabad-e megkérdeznünk,
hogy hol vannak az eredményei? Azok az eredmények, melyek
- mint Hermész igazolja - Önt a merkúr-tudat abszolút böl­
csességének kellős közepébe állították volna. Ugyanis az isten­
félés és a jámborság képezik a bölcsesség nyitját!
Vagy amikor istenfélő, jámbor életről beszélünk, ehelyett
talán arra gondolnak, amit általában a vallásos élet fogalmán
értenek?
A misztikusok a századok folyamán a jámborságról és az
istenfélésről szóló mindenféle szívömlengésekkel árasztottak el
minket. Ezeket az erényeket egy cellába zárt, önsanyargatások-
kal és más kínokkal teli élettel hozták kapcsolatba. Vagy olya­
noknak az életével, akik vallási kötelezettségeiknek nagyon hű­
ségesen és lelkiismeretesen tesznek eleget.

66
 Ezeknek a száma milliókra rúg, és ez mindig is így volt.
Hol van azonban a bölcsesség, a megszabadító bölcsesség,
amelynek egy jámbor és istenfélő élet következményének kell
lennie?
Aki belátásra tett szert a mindenség lényegét illetően, és meg­
tanulta megérteni hogyan lett mindez rendre illesztve, ki tette
és kinek a javára, az hálás lesz mindezért Istennek, a
Demiurgosznak, a világépítő mesternek mint a Legfőbb-Jó
Atyának, aki őt jótettekkel halmozza el és hűségesen megtartja.
Amiképpen hálájáról tanúskodik, istenfélő; s emiatt azt is tudni
fogja, hol az igazság és ki az igazság. E belátás miatt pedig is­
tenfélő odaadása még fokozódni fog.

Amikor komoly tanulóról beszélünk, tudjuk, hogy az Ifjú

Gnózisnak csaknem minden tanulója rendelkezik a szükséges
komolysággal. Ha ugyanis az Iskola vezetősége látja, hogy va­
lamelyik tanulónál ez nem áll fenn, akkor neki az Iskolát visz-
szavonhatatlanul el kell hagynia.
A komoly tanulóság, az ifjú Gnózis tanulóinak komoly ta­
nulósága és valamelyik vallás vagy szekta vallásos élete, ha
tényleg ezen múlik, valójában ugyanannyit ér. Ez legfeljebb
alap, amelyre építeni lehet. Ez az első kő letétele. Sajnos sokan
csak állnak ezen a kövön, vagy ráülnek, abban a tévedésben,
hogy bizonyos vallásosság vagy rendkívül komoly tanulóság a
megszabadító élethez és a bölcsességhez már egymagában
minden további nélkül elegendő.
Aki bizonyos vallási formához vagy a vallás bizonyos kife­
jezési formájához ragaszkodik, vagy teljesen egy közönséges
komoly tanulóságot folytat minden további nélkül, az vissza­
vonhatatlanul megkristályosodik, s e megkristályosodás miatt a
világosság egyre nehezebben jut el hozzá, és ez az ember a
megszabadító világosság számára egyre elérhetetlenebbé válik.
Továbblépés nélkül a komoly tanulóságban - abban a tanuló-

67
ságban, ahogyan azt általában értik - így egy nagy veszély rej­
lik.
Ha lerakták az első követ, akkor azonnal építeniük is kell
rá! Akkor az épületnek a térbe kell emelkednie, és meg kell
valósítani valamit, ami azelőtt nem volt. Ha pedig megvalósult,
akkor használatba is kell venni. Ezért vallásosság és jámborság
egészen más, mint jámborság és istenfélelem. Figyeljék meg a
szót: istenfélés. Ez világosan eredményre utal, nemcsak egy
létállapotra.
Vizsgálják meg a jámbor szót is, melynek két jelentése
van. Először is közvetlenül az istenfélelemmel, az istenfélő
élettel van kapcsolatban, másodszor a szót régebben minde­
nekelőtt a bátorság kifejezésére használták. A jámbor ember
egy hősiesen bátor ember volt.
Hermész ötödik könyve - ezt bizonyára észrevették - egy
párbeszéd része. Hermész beszél Tattal vagy Tátiusszal. A Tát
vagy Tátiusz név figyelmünket királyságra, királyi hivatásra,
magasabb, igazi emberréválásra irányítja. Hermész azt mondja
Tatnak, hogy az igazi emberré válás nyitja a jámborságban rej­
lik, vagyis a bátorságban, a rátermettségben, mellyel az istenfé­
lelem meghódítható.
Látják, ez a gnosztikus tanulóság titka! A rátermettség, a
bátorság, minden akadályoztatás ellenére, minden ellene ható
tényező ellenére az igaz tanulóság keresztülvitele, bármit is
mondanak, bármilyen helyzetek és nehézségek is tornyosulná­
nak körülöttünk.
Amíg erre a bátorságra Ön nem képes, míg ez a keresztül­
vivő ereje nincsen meg, és nem akar így áttörni, addig sohasem
jut el a bölcsességhez, sem a Gnózis őstörvénye szerinti ember­
szeretethez. „Szeresd Istent mindenekfölött" azt jelenti: keresz­
tül kell vinnie, mindenen keresztül, akkor is, ha ez Önnek oly­
kor nem tetszik. Akkor fog Önbe áradni az Istentől való böl-

68
csesség. Ha következetesen ennek a meggyőződésnek a bátor­
ságáról tanúskodik, akkor átment a kapun. Ha valóban van
mersze a Gnózis hatalmas fényerejének folyamatában lenni, ha
van mersze ezzel őszintén próbálkozni, ha minden nehézséget
és akadályt félretol, egyszerűen nem fogad el, nem ismer el,
akkor átment a kapun. Akkor bevonul Önbe a bölcsesség, mely
Istentől van. És ez a bölcsesség mindig is egy a szeretettel, az
abszolút szeretettel, mely mindenkiért és mindenkiben van.
Gondoljanak az Egyetemes Hétvilágosság első két áramlatára.
Az áramlat, amely közvetlenül az isteni bőség megnyilvánulá­
sát követi, az egyetemes szeretet!
Ha mindezt megértették, akkor tudják, hogy e sok jónak a
kulcsát ezzel kézhez kapják. A Gnózis közeledik Önökhöz, és
átnyújtja a megszabadító élet titkának a kulcsát. Ha pedig jól
megértették, akkor azt is tudják, hogy az ösvényen semmi, de
semmi sem képes Önöket feltartani, ha változatlanul és állhata­
tosan az istenfélelmet gyakorolják. Ha viszont ezt a kulcsot
nem hajlandók használni, akkor semmit nem érnek el. Semmi
mást, csupán közönséges értelemben vett jótanulóságot. Tanu­
lóságuk akkor csak valami berendezés, kicsiny, rettenetes,
nyomorúságos dialektikus létük álcázása.
Ezek a problémák - ha legalább is készek problémának
elismerni őket - már nagyon régiek. Olvassák el például Jakab
levelét, mely a hangsúlyt kifejezetten a tettre (németül Tat) he­
lyezi, vagyis tanulóságunknak arra az elemére, amellyel képe­
sek vagyunk áttörni és célhoz érni. Ne essenek azonban újabb
tévedésbe! Mert sokan fogják azt hinni, hogy nemcsak valláso­
sak, hanem istenfélők is. Valószínűleg azt mondják: Nem szol­
gáltunk-e az elmúlt években ennek a bizonyítékaival? Nem va­
gyunk-e hűségesek egészen a részletekig is? Nem bocsátottuk-e
rendelkezésre a pénzünket és javainkat, az időnket és egészsé­
günket, meg a munkaerőnket is? Akkor azt kell felelnünk:

69
bármilyen nagyszerű és pompás is ez, nem kerestek-e néha
mégis valami kiegyezést? Nem halasztottak-e időnként tudato­
san abszolút szükséges dolgokat későbbre? Nem történt-e meg,
hogy amikor belülről érezték: ott kell lennem, mindenféle in­
dokkal nem válaszoltak a belső hangnak?
A Gnózis önmagukat, egész lényüket kéri Önöktől. A
Gnózis nem számol polgári viszonyokkal. Nem vesz figyelem­
be semmilyen társadalmi körülményt sem. Nem teheti, és nem
is akarja. És vajon nem lehetséges-e, hogy éppen abban a pilla­
natban, amikor elmulasztották amit tenniük kellett volna, az
istenfélelem akarta bizonyítani magát Önökben? Ezért foglal­
kozik ezekkel a dolgokkal a Szentírás mindig nagyon is határo­
zottan. Hallgassák csak mit mond erről Jézus a tanítványainak:
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, az
nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát,
hogynem engemet, az nem méltó énhozzám; és aki föl nem ve­
szi az ő keresztjét, és nem követ engem, nem méltó énhozzám.
Aki az életét keresi, el fogja veszíteni azt; aki azonban az ő
életét odaadja énérettem, az meg fogja tartani azt."
A világirodalomból gondoljanak az ismert Ibsen-elvre:
Mindent vagy semmit. Van-e bátorságuk követni ezt az elvet?
Ehhez bátorság kell, nagy bátorság, a jámborság bátorsága, nem
pedig a jámborkodásé. Semmiféle polgári kifogásnak nincsen
helye! Ezt kéri Önöktől a Gnózis. Ilyen típusú Hermész és
Tátiusz párbeszéde. Tátiusz abszolút kereső volt, és Hermész
nem tartotta fel őt misztikus szólamokkal. Szavai kardját Her­
mész pontosan a kereső ember gyenge pontjába döfi, hogy a
szívét nyissa meg a gnosztikus világosság számára! Ez a pont
az, amellyel az ifjú Gnózis modern Szellemi Iskolája fáradha­
tatlanul szembesíti a tanulóit. Az említetteket csakis jámbor­
sággal, igazi jámborsággal képesek véghezvinni, ahogyan az
előbb megbeszéltük. Szívüket csakis így tudják megnyitni a

70
Hétszellem sugárzásainak. Hermész Triszmegisztosz ötödik
könyvét ezzel az utalással kezdi. Mert csakis így, csakis az Is­
tent szolgáló élettel tudnak Nemezissel, a sors fonadékával
egyenesbe jönni. Ha ezt az életvitelt elutasítják, akkor sorsuk
tovább üldözi Önöket minden úgynevezett komoly tanulóságuk
ellenére. Akkor egyik dialektikus bosszúságból a másikba es­
nek. Alig tápászkodtak fel, alig pihenték ki magukat életük va­
lamelyik csapása után, már másnap kezdődik az újabb balsors
más alakban. Ilyen a dialektika!
Ha viszont szívüket igazi jámborsággal megnyitják a
Gnózis világosságának, akkor a világosság behatol, és Önök a
bölcsességben egyenesednek fel. Bölcsesség nélkül pedig nem
lehet elgondolkozni az istenfélelem magasztosságán.
Ha valóban a gnosztikus Szellemi Iskola tanulói akarnak
lenni, akkor lépjenek át a határon az örökkévalóság körébe. Ha
valóban átkerültek ezen a határon, akkor állnak joggal „a sző­
nyegen". Csak ekkor léphetnek kapcsolatba a háromszöggel és
a négyzettel, a szent Hétszellemmel.

71
 X

Krisztus követése

Láttuk tehát, hogy aki az igazi tanulóság életét éli, s így igaz
istenfélelmet gyakorol, és aki a Hétszellemet ezzel beengedi a
szívszentélyébe, s ebből a tényből a jámborság bátorságával le­
vonja a következtetéseket, az a lélekszületés nagy megváltozási
folyamatában naponta gyarapodik kegyelemben és bölcsességben.
A Szellemi Iskolát valóban fenyegeti annak a veszélye,
hogy ha bizonyos tantételeket konferenciákon és templomszol­
gálatokon ismételget, akkor a tanulók ezeket bizonyos mérték­
ben megszokják. A tantételeket aztán mondogatják: természe­
tesen tisztelettel és őszintén. Ám így legfeljebb vallásos érte­
lemben élik át és tapasztalják meg azokat. A dialektikus termé­
szetű vallásosság azonban sohasem lehet megszabadító.
Az ilyen vallásosság, ahogyan megbeszéltük, legfeljebb
kezdet, az első kő lerakása. Mindig térbeli és időbeli elválasz­
tást hoz magával, válaszfalat emel a vallásos ember és a Logosz
között, a vallásos ember és a cél között, az idő és az örökkéva­
lóság, a most és az azután között, a halál és az élet között, az itt
és az ott között.
Az igazi istenfélelem viszont egyből megszüntet minden
elválasztottságot! Ha pedig ezt az istenfélelmet gyakorolják, és
tanulóságuk igaz, akkor közvetlenül az Önökben lévő Isten
megszabadításán dolgoznak. Akkor a célt azonnal a saját jelen-

72
jükbe helyezik. A végeérhetetlenül élő lélekállapot örökkévaló­
sága leereszkedik az időbe. A jövőtől remélt megszabadulás
azonnal jelenné válik. Az éntermészet halála azonnal a lélek-
ember életévé válik, s a dialektikus jelen az élő lélekállapotba
való transzfigurálás lesz. így lesz mindennapi meghalásuk
mindennapi feltámadás, valódi húsvéti esemény.
Jámbor, istenfélő embernek lenni a Gnózis értelmében te­
hát egészen más dolog, mint vallásos embernek lenni. A vallá­
sos ember, aki egy istenséget valamiképpen elismer és elfogad,
olyan, mint egy állampolgár, aki elismer és elfogad egy kor­
mányt. Istenével szemben bizonyos tiszteletet tanúsít, ennek
megfelelő háláról és kötelességtudásról tanúskodik, egyébként
azonban kötött ember marad, földről való, földi. Megünnepli
vallása nagy ünnepeit, ismeri egyháza jeles napjait, vallási év­
fordulóit, elismeri Jézust, az Urat halálával és feltámadásával
együtt, ám azt, hogy halálában őt követnie kell és feltámadásá­
ban részesülhet, sőt részesülnie kell, az nem jut eszébe. Meg
kell azonban érteniük, hogy éppen ezen áll vagy bukik az Önök
igazi gnosztikus tanulósága! Látják, a Hermészi filozófia meg­
próbálja Önöket áthatni annak tényével, hogy az istenfélelem­
mel, ha bátorkodnak jámborok lenni, üdvösségük, boldogságuk
a saját kezükben van. Aki ezt megérti, valóban átéli és alkal­
mazza, az szótlanul hálás lesz az isteni építőmesternek. Ez az
igazi ön-szabadkőművesség eredeti elve. Mindenki képes az
egyetlen szegletkő vön felépíteni saját üdvösségének örök épít­
ményét. Meg kell érteniük: minden embernek megadatott,
bármilyenek is a körülményei, hogy rátérjen a visszavezető út­
ra. Kivétel nélkül mindenki képes erre. Azonban e lehetőség
elméleti megállapítása még nem jelenti a megszabadulást. E
tény elméleti megállapításának abszolút semmi értelme.
Az elméletet életükben kell megvalósítaniuk! Az ajándék­
ba kapott lehetőségeket életre kell kelteniük azzal, hogy mer-

73
nek jámborok lenni. Miután mindezt feltártuk, hagyjuk abba a
panaszkodást, ne ecseteljük tovább egymásnak rossz helyze­
tünket, azt mondogatván, hogy mindez milyen nehéz és körül­
ményes. Hiszen egyáltalán nem nehéz, és valójában nem is kö­
rülményes. Ha bátrak lesznek, akkor az azt követő tapasztalat
révén megerősödik a biztonságuk. A hála pedig, mely az ilyen
élő igazság tapasztalatának a következménye, a jelölt istenfélő
irányulását még fokozni fogja, még nyíltabbá, még lendülete­
sebbé és rendíthetetlenebbé teszi.
Az embernek átvillanhat az agyán, hogy „ah, ki vagyok én?
Mit is tehetek, én csupán egy..." ez vagy amaz vagyok, s valami
közhely következik. Ha így beszélnek, akkor azok maradnak,
akik mindig is voltak. A megszabadulásnak minden lehetősé­
gével rendelkeznek már születésük óta! És hallgassák csak, mit
akar a Hermészi filozófia megmagyarázni Önöknek:
Mert, fiam, a lélek, ha a testben van is, sohasem fog tudni az
ellenkezőjére lecsúszni, ha egyszer enyhítette bűnterhét, hogy
megragadhassa a valóban jót és igazat.
Ha a lélek az istenfélelem miatt megszületett Önökben és az
Önök halandó létében növekszik - s ennek következtében a
mennyei szív megnyílik, és a jelölt gyarapszik belátásban és az
első kézből eredő ismeretben az egyetlen jóságot és egyetlen
igazságot illetően -, akkor eljön az a pillanat, mondja Hermész,
amikor az istenfélelem, vagyis az eredmény oly nagy hatósu­
gárra és erőre tesz szert, hogy a jelölt már nem siklik le, nem
eshet vissza az ellenkezőjére.
Ha ugyanis a lélek megtanulta ismerni Azt, aki létrehozta őt, ha
találkozott Pimanderével a nyílt térben, akkor határtalan szere­
tet tölti el, elfelejt minden rosszat, és a jótól nem lehet már el­
választani.

74
Mert ha a lélek így az eredetéhez fordult és ebben feltámadott,
akkor nem tehet mást, csak szerethet, mert a szeretet az élő lé-
lekállapot lényege.
így éri el az ember az igaz jámborság, az istenfélelem cél­
ját. Az istenfélelem célja a lélekszületés és ennek következmé­
nyei által feltámadni a haláltermészetben anélkül, hogy az em­
ber továbbra is a haláltermészettől való lenne. Ez az igazi hús­
véti esemény, a saját, belső, örök húsvét ünneplése, vagyis a
világban, de már nem a világból valónak lenni.
E kijelentésnek, „a világban van, de nem a világból való",
mély értelme lesz a mi számunkra. Ez nem csak a vegetáriániz-
must jelenti, vagy hogy már nem dohányzunk, nem iszunk sze­
szesitalt. Ennek nem csak vallásos értelme van, hanem azt állít­
ja tényként a tudatuk elé, hogy ha valóban élni akarnak a lehe­
tőségekkel, akkor megadatott Önöknek a teljes megszabadulás,
holott még a haláltermészetben vannak - és mindez az istenfé­
lelem következményeként.
Ha aztán így elérték az istenfélelem igazi célját,
ha visszatérsz ehhez az állapothoz, helyesen élsz és boldogan
halsz meg, akkor a lélek tudni fogja, hová irányítsa a röptét. Ez
az egyetlen út vezet az igazsághoz, fiam, amelyen az előttünk
járók is mentek,
és amelyen mindazok, akik a világtörténelemben ezen az úton
jártak, megkapták a jót.
Tehát mindannyian, kivétel nélkül rendelkezünk az igaz
jámborság gyakorlatának lehetőségével. Ennek az erőfeszítés­
nek az eredménye pedig, ha valóban vállalkozunk rá, örökre
biztosítva van: aki bejárta ezt az utat, az mind megkapta a jót.
Minden rosszat elfelejtett, és a jótól már nem tud eltérni. Mind­
ez pedig egyetlen emberöltőben, az Ön életében megvalósítha­
tó! Ez az örökkévalóság, amely bizonyíthatja magát az Ön ide­
jében.

75
 Száműzzön tehát minden misztikus frázist, minden miszti­
kus fecsegést... mert bármiféle szentírásrészlet ismételgetése
oly reménytelenül jelentéktelen. Minden másodpercet használ­
jon ki a jámborság gyakorlására! És megéli, hogy az örökkéva­
lóság képes bizonyítani magát az Ön idejében.
Miért kell a feltámadásnak bebizonyosodnia az időben? A
feltámadás miért előzi meg a mennybemenetelt? Azért, hogy
Önt, mint egy Tátiuszt, egy papi embert, mint egy királyi pap­
ságra hivatottat előkészítse a szolgáló szeretet művének tökéle­
tes véghezvitelére.
„Szeresd Istent mindenekfölött, és felebarátodat mint ten­
magadat." Ha az istenfélelem miatt Ön az isteni szeretetben ki­
emeltetett és birtokolja az élő lélekállapot tüzes szeretetét, ak­
kor már képtelen abbahagyni az emberiségért végzett szolgála­
tot. Akkor szenvedélyesen vágyik arra, hogy másoknak segítsen
a megszabadulásnak azt az útját bejárni, amelyen Ön is járt.
Ezt a segítséget egy olyan megszabadult lélek nyújthatja
legjobban, aki ennek ellenére még rendelkezik a természetszül­
te személyiségével, mert így a bukottak között mozoghat. Az
istenfélelem gyakorlata tehát egy olyan út, amelyet Ön a János­
születéssel kezd el, majd a Jézus-születéshez, a Krisztus­
ünneptől a feltámadás reggeléhez, a feltámadás reggelétől pedig
az Ön mennybemeneteléhez vezet.
Még egyszer nyomatékkal hangsúlyozzuk: Krisztusnak ez
a követése teljesen az Ön lehetőségei határán belül fekszik. Ha
ez nem így lenne, akkor a gnosztikus Szellemi Iskola a mai na­
pon megszűnne létezni. Mert vallásos intézményekből van elég
a világon, és ezekhez egyet sem kell már hozzátenni. A Gnózis
jelenléte, fellépése és ereje azonban abból a tényből magyaráz­
ható, hogy Ön „tehetős", hogy Ön az időben, az Ön idejében
valóban képes megvalósítani az örökkévalóságot. Amit a vallá­
sos ember tele tisztelettel és alázattal önmagán kívül lévő ese-

76
menynek lát, azt az igazán istenfélő ember a saját lényében vi­
heti véghez. Erre valóban képesek, Barátaink: ezt a feladatot
mindannyian létvalóságosan megkezdhetik, és belemerülhet­
nek, ha hajlandók vallásosság helyett istenfélők lenni.
Az egyház vég nélkül ismételgeti az istenfiaság élményé­
nek bemutatóját, azzal az eredménnyel, hogy a tömeg teljesen
eltompul és éljenezve örvendez az egyházi ünnepek lakomáin.
A legjobb esetben akadnak néhányan, akik a Krisztus-eseményt
nem tudják elfeledni, mígnem felfedezik, hogy a Krisztus-út
olyan út, amelyet maguknak kell bejárniuk, mégpedig istenféle­
lemben és istenfélés által.
Aki elhatározza, hogy vallásos beállítottságát istenfélő
gyakorlatra cseréli, azt a klasszikus rózsakeresztesek szavai
szerint abban a pillanatban „lángra lobbantja Isten szelleme". A
megváltozás nagy folyamata akkor azonnal elkezdődik. És ez a
folyamat, a követelménynek megfelelően, a természetszülte lé-
leklény aláhanyatlásával jár.
Meghalás ez tehát az élet érdekében: meghal, hogy élhes­
sen. A „Jézusban, az Úrban elpusztulni" után aztán egy feléb­
redés következik, egy teljes újjászületés a Szent Szellemből és
a Szent Szellem által.
Reméljük belátják, hogy mily fontos volt mindezt közöl­
nünk Önökkel az ős-Gnózis alapján. Átadjuk ezt a húsvéti üze­
netet, mivel az idő megérett erre, és az új-gnosztikus birodalom
vár Önökre, hogy megvalósítsák életükben a szükséges meg­
fordulást. A vallásosságtól az istenfélelemhez fordulást. A kö­
zönséges tanulóságtól az igazi, lényeges, valló-tanulósághoz
fordulást.
Ha ennek a gyakorlatához kezdenek, akkor lépnek - mond­
ja Hermész - a magasztos és elkészített útra, a mélységes béke
ösvényére, mely Betlehemből Golgotára vezet.

77
 XI

A Betlehemből Golgotára vezető ösvény

Amint láttuk, a mélységes béke ösvénye, a Betlehemből Golgo­

tára vezető ösvény mindannyiónk számára nyitva áll. A Jézus­
ige: „kövessetek", nem egy teljesíthetetlen követelmény. Ezért
mondja Hermész Triszmegisztosz: Magasztos ez az út, és ké­
szen áll. Habár, teszi hozzá a helyzettel számoló Hermész, fá-
radalmas és nehéz a léleknek, amíg még a testben él. Ezeket a
nehézségeket szeretnénk most közelebbről megvizsgálni.

Mert a léleknek először maga ellen kell felvennie a harcot, egy

nagy elválasztást véghezvinnie, és egyik részének meghagyni a
győzelmet maga fölött. Harc keletkezik ugyanis egy rész és két
másik rész között, amelyből az első menekülni próbál, mialatt a
másik kettő alulról le akarja húzni. Ennek az eredménye küzde­
lem és nagy erőpróba lesz az egyik rész, mely menekülni akar,
és a másik kettő között, amelyek le akarják fogni.
Nem mindegy azonban, hogy melyik fél győz. Mert az egyik
minden erejével a jóhoz törekszik, a másik kettő pedig a veszté­
be rohan. Az egyik rész a szabadságra vágyik, a másik kettő a
rabszolgaságot szereti. Ha a kettő veszített, akkor magukba
zárva maradnak, hatástalanul és magányosan, mert aki ural­
kodik, az magukra hagyja őket. Ha viszont az egyet győzik le,
akkor a másik kettő fogolyként vezeti el őt, mindentől megfoszt­
ják, és megbünteti őt az élet, amelyet itt él.

78
 Nézd fiam, az vezessen a szabadsághoz vivő úton: fel kell
adnod a testet, mielőtt meghal, és az életet, mely részese a küz­
delemnek, le kell győznöd. Ha ebben győztél, akkor térj vissza a
magasságba.
Talán megértik, hogy ez a szöveg a lélek igazi feltámadása elé,
a léleknek a természetben-születettségtől való megszabadítása
elé állít minket. Ez nehéz feladat, de éppen ez teszi a győzelmet
annál szebbé.
A harcot, a belső harcot, amelyet minden jelöltnek meg
kell vívnia, az evangéliumokban Jézus Urunk foglyul ejtésével
ecsetelik, kihallgatásával Pilátus, Heródes és a Szanhedrin
előtt, majd megaláztatásával a keresztútján, és a meghalásával;
végül pedig a harmadik napon aratott pompás győzelmével, a
feltámadási reggel ünnepével ábrázolják. Jézus szenvedésének
és feltámadásának egész evangéliumi elbeszélése, a legkisebb
részletek feljegyzése is megtalálható Hermész ötödik könyvé­
nek fent idézett részében. A Jézus-dráma, a Jézus-eposz ponto­
san jellemzi a lélek születését és menetét az anyagban, az
anyagtól való megszabadulását és felmenetelét az élő lélekálla-
potba, ahonnan visszatér az emberek szolgálatára, hogy a többi
megkötözöttnek segédkezzen.
Ha Önök az ifjú Gnózis tanulói, akkor tudják, hogy a lélek
a világosság hármas szövetségéhez, az igaz lény: szellem, lélek
és test hármas szövetségéhez tartozik. E lény mindhárom néze­
tének megvan a saját szerepe, hogy hármójuk együttműködését
tökéletessé és harmonikussá tegye. Eközben a lélek közvetítő­
ként lép fel a szellem és a test között. Pozitívan a szellemre,
negatívan a testre irányul. így, ezen a közbülső tagon, a lelken
át áramlik be a szellemerő a testbe.
Vegyünk például egy olyan esetet, amikor az ifjú Gnózis
tanulója elhatározza, hogy az istenfélelem ösvényére lép. En­
nek a következménye ezen az ösvényen egy új lélekszületés.

79
Mit értünk ezen? Azt, hogy egy nagyon derűs világosságerő­
sugárzás, egy nem ebből a világból való fényerősugárzás behatol
természetszülte lényünkbe a szívszentélyen át, és ebbe beköltö­
zik. Ez az új lélek születése. Ha pedig ez történik, akkor azonnal
egy fokozódó belső harc, egyre növekvő feszültség jön létre.
Sok tanuló jelenti nekünk gyakran, hogy ebben a feszült­
ségben él, és nem tud megszabadulni tőle. Ez magától értető­
dik! Ha az élő lélekállapot új sugárzása betör a szívszentélybe,
akkor ezzel a kardot az Ön lényébe döfik, aminek következmé­
nye a fokozódó belső tusa és feszültség, mely bizonyos pilla­
natban kibírhatatlan lesz és nagy válsághoz, hatalmas krízishez
vezet, melynek végül az új lélek feltámadásán keresztül a meg­
szabadulásához kell vezetnie.
Ha az új lélek megszületett, akkor ez azt jelenti, hogy a
testet egy új fényerő befolyásolja. Ugyanakkor azonban még
sok más erő is hat ebben a testben, sok természetes erő, amelyet
a kígyótűz gyökérrendszere szív fel a környezetünket képező
dialektikus térből. Ha aztán az új fényerő a testben marad, és
hajlandó közvetítő elvként fellépni, akkor szinte azonnal fog­
ságba kerül, az új világosságot üldözni kezdik a természetes
erők: Heródes katonái, természetállapotunk főpapjának bandái,
Pilátus zsoldosai.
Az új lélekelv nem tudja és nem akarja - még ha lehetsé­
ges lenne is - kivonni magát ebből, tehát önkéntesen rendsze­
rünk fogságába vonul. Mert az a feladata, hogy önként ennek a
testnek ajándékozza magát, hogy közvetítőként az egész lényt
megmenthesse, és transzfigurációhoz, átváltozáshoz vezesse.
Ezért kell az Úr Jézusnak a legnagyobb nyugalommal fogságba
ejtetnie magát.
Ebben rejlik egy lehetséges transzfiguráció üdvténye! Ezt
nem teheti meg más Önért. Egy kimagasló ember, aki kétezer
évvel ezelőtt élt, nem tehet Önért semmit, legfeljebb példakép

80
lehet. Ezt az utat Önnek kell bejárnia. Ezért kiált hozzánk az Úr
Jézus: „Kövessetek"!
így esetleg könnyen megértik, mily heves küzdelmet kell
folytatnia az új lélek-tényezőnek kezdetben, mielőtt megvaló­
síthatja a nagy, abszolút elválasztást, és ki lehet mondani, hogy
„consummatum est", „elvégeztetett". Mert az igaznak, a tisztá­
nak, a folttalannak tudatosan és akarattal oda kell adnia magát a
tisztátalannak, a bűnösnek, a dialektikus-természetesnek, és
össze kell kötnie magát vele. Teljes szeretettel fogságba kell
ejtetnie magát. Kell, hogy leköpködtesse, megrugdaltassa és
megostoroztassa magát, ez alól nem akarja és nem tudja ki­
vonni magát. Az új léleklény az emberben e fájdalmas folyamat
kezdetén imádkozva kérdezheti: „Nem múlhat-e el ez a pohár
tőlem? Nem lehet-e ezt másképpen megoldani?" De a poharat
az utolsó cseppig ki kell inni, hogy el lehessen érni az egyetlen
célt, el lehessen nyerni a minőséget.
Az új lélek-elem kétsarkú. Az egyik sarka a haza felé, a
szellem, az Atya, a közeledő Pimander felé irányul. A másik
sarknak azonban az egész természetszülte személyiséghez kell
fordulnia, hogy az üdvösség új erejét, a halhatatlant beáramol­
tassa a halandóba. Ennek az eredménye ez az abszolút, belső
harc attól a pillanattól kezdve, amikor Ön igazi tanulóságát ün­
nepelheti.
Évekig kellett várnunk, míg végre beszélhettünk erről. Az
ifjú Gnózis fejlődésében azonban eljött az a pillanat, amikor az
igazi tanulók ezt megértik, és belsőleg oly erősnek vehetők,
hogy ezzel meg tudnak birkózni, ezt el tudják viselni. Képzel­
jék el a következőt.
Két teljesen különböző létállapotot kötnek össze. A Gnó­
zisban vállalkoznak a mennyeinek a dialektikussal való össze­
kötésére minden Nagy példája nyomán, aki azt mondta: Köves­
setek! Ha ezt a két különböző létállapotot a saját rendszerükben
összekapcsolják, akkor ez nagy fájdalmat okoz. Az új lélek-

81
elem egyik sarka a szellemhez, Pimanderhez menekül. A másik
sark köteles a haláltermészettel találkozni. Mialatt egyrészt az
új lélekelem teljes erővel a jóhoz, vagyis a szellem lényéhez tö­
rekszik, másrészt el kell szenvednie az összeütközést a két lé­
nyeges természeterővel, az ösztönnel és a vágyakozással. Igen,
mily nagy fájdalom ez! Egyrészt szinte minden szívdobbanás­
sal erősen a megszabadulásra vágyni, másrészt a tisztátalanság
és rabszolgaság erőivel való érintkezést elszenvedni.
így áll fel a kereszt! A függőleges és a vízszintes össze van
kötve, szilárdan a földbe ültetve, földi; a mennyei a földhöz
hajlik és a földön keresztút)ára megy; a kereszt útját kell be­
járnia. A kereszt csúcsa a mennyeire irányul, és a kereszt szívé­
ben a lélek rózsája a keresztre van szegezve.
Érzik-e egy ilyen rászegezés elkerülhetetlen fájdalmát?
Mert a függőlegest ebben az önkéntes önátadásban szüntelenül
ostorozzák és kínozzák; a szellem ezt nem bírja, alig tudja elvi­
selni! Ha pedig a vízszintesen hatásos lélekerőt egy időre fel­
vonják a függőlegesbe, akkor az is egy lehetetlenség. Mert erre
égető fájdalom következik. Az elégés fájdalma. A vízszintes
nem bocsáthatja el az ő természetlényét, és a függőleges nem
válhat honossá a haláltermészetben, holott ezt mégis önkénte­
sen meg kell tennie. Látják, ez a folyamat, ez a keresztút - így
foglalja össze a Hermészi filozófia -, ez a folyamat a fontos; a
vezető, mely a szabadsághoz vezérel:
Fel kell adnod a testet még mielőtt meghal, és az életet, mely
részese a küzdelemnek le kell győznöd; ha ebben győztél, ak­
kor kell a magasságba visszatérned.
Ez a vezető a kereszt, a kereszt a vérvörös rózsával, az önkén­
tes önfeláldozás keresztje, a megtisztulás keresztje. Erre a ke­
resztre szegezve kell a fiatal léleknek küzdenie és feladatát el­
végeznie. Nem szabad tehát csodálkozniuk, ha az istenfélelem
ösvényén életükben mégis küzdeniük kell, ha annyit kell ön-

82
magukkal viaskodniuk. Mert itt két ellenkezőnek a szükséges
találkozásáról van szó, melyek oly tökéletesen kibékíthetetle-
nek, hogy érintkezésükkel nagy belső égést okoznak, a kereszt
tüzét. Ez a tűz nem maradhat el, ennek dúlnia kell. Az új lé-
lekállapotnak először le kell győznie a halandó életet. És ezt -
mondja Hermész - jól meg kell értened, és belső lényeddel kell
átvészelned, kiharcolnod.
Vannak, akik az életharccal - amelyre az ösvény tanít min­
ket - az énjüket, az öngyilkosság énjét állítják szembe. Ők ezt a
belső tusát nagyon személyes jellegű harccá teszik. Ezek abból
a teljesen helytelen meggondolásból indulnak ki, hogy mindez
a kín és baj, mindez a fájdalom azon tény miatt sújtja őket,
hogy még van énjük, és alantas természetük még valamiképpen
csapdába csalja őket; hogy még oly rosszak és bűnösök. Mind­
ezeknek azonban semmi közük a megbeszéltekhez. Lássák a
helyzetet világosan:
Egyrészt, mint tanulók, szívszentélyüket megnyitották egy
új erőnek, a hatodik kozmikus terület erejének, az élő lélekálla-
pot erejének. Ez az erő behatol Önökbe, a vérükbe és az ideg­
közegükbe, és áthatol a főszentélybe, megtölti egész lényüket
és megszületteti a lelket. Másrészt van azonban egy másik erő
is, amelyet a kígyótűzrendszer gyökérrendszere vesz fel, és ez
az erő is utat talál az Önök lényébe. Ez a két teljesen ellenkező,
lényük szerint egymásnak idegen erő okozza az égető tüzet.
Ezért szenved a lelkük, de az énjük is. És ne higgyék, hogy en­
nek az én az okozója; de a lélek sem. Nem. Az égést ennek a
két, teljesen ellentétes erőnek, a két, lényegesen különböző fe­
szültségnek, e különböző elektromágneses hatalmaknak a talál­
kozása okozza az Önök lényében.
Most mit kell tenniük? Az endúrát kell élniük! Az ént ne
hagyják beleavatkozni a folyamatba! Ha érzik a fájdalmat és
feszültséget, akkor ne másokon vezessék le, hanem érezzék ezt
a fájdalmat a tisztulási folyamatnak, a szent rózsa-és-kereszt

83
szükséges tisztító folyamatának. Amikor ezt a fájdalmat a leg-
mélységesebben érzik és élik át, akkor dolgozik a gnosztikus
világosságerő a legerősebben és leglendületesebben Önökben.
Mindig vannak, akik az ösvény adta életküzdelmet nagyon sze­
mélyes jellegű harcnak tekintik. Szinte foggal-körömmel bele­
kapaszkodnak az énjükkel. Bevetik magukat egészen az öngyil­
kosságig. De éppen az énnek kell egészen félreállnia. Az énnek
semmibe sem kell belépnie, belekeverednie, hanem el kell
csendesednie! Csak nyugodtan hagyják dúlni a tisztulásnak ezt
a tűzvészét!
Gondoljanak az ősrégi kolostori szokásokra - az önsanyar­
gatással és öncsonkítással - a testtel, a hússal való küzdelem
folyamán! A keresztút harca azonban nem a test ellen folytatott
harc! Hanem a hatodik és a hetedik kozmikus terület harca,
mely Önökben zajlik le. Ha ezeket a dolgokat az énnel veszik
kézbe és próbálják megtámadni, akkor győzelemről szó sem le­
het. Az ilyen énelölés mindig is öngyilkosság. Az ember ezt
nem bírja ki, és ez a biztos halálhoz vezet. Ezért még egyszer
hangsúlyozzuk: nem kell eszeveszetten önmaguk ellen harcol­
niuk. Mert ha így csatáznak, akkor mindenféle erőket hívnak
fel, melyek így szüntelenül Önökkel foglalkoznak. Akkor én­
jükkel az egyik fél szolgálatába állnak, aminek következménye
az erők gyors elhasználódása, míg be nem következik a halál.
Akkor hát mit kell tennünk? Nos, a jámborságot kell gya­
korolni, míg meg nem találják az istenfélelmet! Erre kell he­
lyezni életük hangsúlyát. Az én számára, a természetszülte én
számára ez az endúra. Vonuljanak vissza a két természet belső
harcától, ne pártoskodjanak benne, és hagyják az új lélek ön­
kéntes munkáját, áldozatmenetét elvégezni Önökben. Ez volt
az, amire a beavatott misztikusok céloztak, amikor azt mondták
nekünk: „Hagyjátok, hogy Jézus Krisztust végezze el a munká­
ját bennetek".

84
 Ezek szerint azonban nem szabad dacosan visszavonulni
lényük egyik sarkába, hogy énjük onnan lessé a dolgokat,
amiknek el kell jönniük, hanem az endúrát már most szívből
kell kívánniuk. Erre irányuljon legmélységesebb vágyakozásuk,
önfeledten és szolgáló szeretetben. Ha ezt teszik, akkor meg­
születik Önökben az új lélek-elem, és elkezdi keresztútját, a
rózsakeresztutat, a két kibékíthetetlennek a találkozását. Nem a
lélek keresi a viszályt, mert a lélek csakis szeretet, és nem az én
akar veszekedni, mert az én ekkor már csak az endúrát akarja.
Ami elkezdődik, az két összeegyeztethetetlen mágneses erő el­
kerülhetetlen találkozása. E találkozás miatt keletkezik kavaro­
dás, fájdalom, küzdelem Önökben, a magát magasba lendítőnek
a harca, akinek egy áldozatmenet tüzét kell tapasztalnia és elvi­
selnie. Azt senki sem tudja, hogy ez a tűz, ez a küzdelem, ez a
fájdalom meddig tart; azt sem, hogy e keresztút következmé­
nyei életükben meddig érvényesülnek. Ezt nem lehet kikény­
szeríteni. Ez egy folyamat, amelynek önkéntesen és vidáman
kell alávetniük magukat. A folyamat teljesen mikrokozmoszuk
fajtájának, lényüknek és az abban lévő karmának, valamint az
ebben ható kegyelemsugárzásoknak megfelelően halad, és tar­
tamát is ezek határozzák meg. Ám bizonyos pillanatban,
amelyben egyáltalán nem várják el, esetleg egy baj kellős köze­
pén hirtelen megmutatkozhat, hogy a halandó legyőzetett és a
consummatum est-et ki lehet és ki szabad mondani.
Keresztút)ukkal szemben legyenek tehát teljesen tárgyila­
gosak, és ne avatkozzanak be az énlényükkel. Akkor egészen
biztosan eljön a megszabadulás órája. Lelkük felszáll, és ün­
nepli feltámadása reggelét. Ez lesz az első új nap, a felébredés
az Arany Fejben, ez lesz az új reggelnek, az örökkévalóság
reggelének kezdete.

85
 XII

Az ember kettőssége

Volt szabad tehát utunk meghatározásával, szinte ízelítőként

megünnepelni feltámadásunk reggelét, miközben tapasztalhat­
tuk a Hermészi filozófia támogató és vezető szerepét. Láttuk,
hogy az egész Krisztus-esemény ránk vonatkozik; hogy mi is
kötelesek vagyunk ezen az úton járni. Jámborság és istenfélés
gyakorlatával a dialektikus emberlény transzfigurálva, átala­
kulva beleolvadhat a magasabb rendű Másikba.
A jámborság és istenfélés, ezek következménye, a nagy
bölcsesség, és a tisztulás fájdalma a vezetőnk az ösvényen.
Amikor pedig Hermész Triszmegisztosz ötödik könyve nyo­
mán mindezt megállapítottuk és elidőztünk a részleteknél, a
szöveg a 15. szakasznál egy fordulattal lep meg minket. Her­
mész a kiindulóponthoz való visszatérést javasolja Tatnak,
hogy az egyetemes valóság néhány nézetét összefoglalva, köze­
lebbről megvizsgálják azt. Meg fogjuk érteni, amit mond ne­
künk - mondja Hermész -, ha visszaemlékszünk a hallottakra.
Mi is feltesszük tehát a kérdést: miben különbözik minden
természetvallásos és okkult irány a Gnózisétól és Iskolájáétól?
A természetvallásos ember úgy véli, hogy halála után megér­
kezik az igazi mennyei területekre, és ott örökké létezik majd;
míg az okkult ember azt hiszi, hogy dialektikus énlénye vala­
miféle végtelen fejlődés alapja lehet és lesz.

86
 Ez egy rendkívül fontos pont, amellyel mindig számolnunk
kell, s amelyre az ős-Gnózis évezredek óta újra és újra felhívja
a figyelmet. Ezért mondják:
Minden test a változásnak van alávetve, de nem minden test
feloszlatható.
Vagyis nem minden test képes egy magasabb rendbe feljutni.
Ezzel a lehetőséggel csak egyes testek rendelkeznek.
Nem minden teremtmény halandó, nem minden teremtmény
halhatatlan. Ami feloszlatható, az múlandó; a tartósan válto­
zatlan: örök. Ami ismételten megszületik, az ismételten el is
pusztul; ami viszont egyszer és mindenkorra lett, az sohasem
semmisül meg, és nem is lesz semmi más sem.
Mit akar a Hermészi tan ezzel megértetni? Többek között azt,
hogy az egyetemes kozmoszban minden alak-megnyilvánulás
változó tárgyat jelent. Pontosan meg kell azonban figyelniük,
hogy kétféle változás van, a változásban kétféle fejlődést kell
megkülönböztetni. Vannak alakban megnyilvánult lények,
amelyek valójában folyamatosan fejlődnek és tökéletesednek,
erőről erőre és dicsőségről dicsőségre haladnak tovább. Vannak
azonban olyan lények is, melyek maradéktalanul a teljes és ab­
szolút múlandóságnak vannak alávetve. El kell tehát fogadnunk
a törvényt, hogy nem minden lény halandó, és nem minden lény
halhatatlan. Minden lénynek választania kell és választhat az
élet és a halál között! Nekünk, a mi létállapotunkban pillanat­
nyilag még megvan a lehetőségünk a döntésre. Választhatunk a
magasabb értelemben vett igazi élet és a halál között.
Az életre, az egyetlen életre azonban Önök szintén nem te­
hetnek szert minden további nélkül. A fejlődésnek vannak
olyan állapotai, amikor az igazi életmenetet annyira támogatják
és előreviszik, hogy a halál már nem képes rajtaütni. A fordított
helyzetben viszont a halálba süllyedés annyira előrehaladott,
hogy az életet már nem lehet megragadni. Az ifjú Gnózis ezt

87
mindig is tanulói elé tárta, és megmondta, hogy a másvilági te­
rületekre kerülők teljes mikrokozmikus kiürítése abszolút tény.
És ezt igazolja az ős-Gnózis röviden és velősen. A dialek­
tikus embert biológiai állapotában a halál bármelyik pillanat­
ban, szinte a másodperc töredéke alatt elragadhatja. Hiszen a
halandó és oly elesett test bármely pillanatban megsemmisül­
het. Ami ismételten megszületik, az újra meg újra el is pusztul.
Ezzel szemben létezik az egészen más embertípus, az ál­
landó, vagy mennyei ember. Ez a típus megváltoztathatatlan és
örök. Ami viszont egyszer s mindenkorra lett, a szó magasabb
értelmében, az soha sem semmisül meg, és nem is lesz semmi
más sem.
Szóval világosan megmondják, mennyire szükséges Krisz­
tus követése, vagyis miért szükséges a rózsakeresztet a vállunk­
ra venni és az ösvényre térni, s így transzfigurálással a halál
embertípusát az élet embertípusává változtatni.
Ez az ötlet, amelyet minden idők Gnózisa hirdetett, bizo­
nyos tekintetben nagyon is megdöbbentő; például látva azt,
hogy néhány milliárd lény valójában teljesen a haláltípusba me­
rül, és folyamatosan abban létezik. Másrészt ez az ötlet óriási,
magasztos és elutasíthatatlan, ha szem előtt tartjuk a minden­
ségi megnyilvánulás alapjait: Istent, kozmoszt és embert. A
mindenség, a kozmosz, Isten alak-megnyilvánulása azért jött
létre, hogy általa Isten teremtménye olyanná váljon, mint Isten.
Isten teremtménye mögött ott az ösztönző parancs: „Legyetek
tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!"
Ahhoz, hogy ennek a pompás, isteni hívásnak eleget tehes­
sen, az ember kettős lelket kapott. Az a rész, mely az érzék­
szervekkel észlel, halandó; a másik, mely az értelemnek felel
meg, halhatatlan. Az érzékszervi lélek az önkéntelenül­
természetesen reagáló rész, a valódi természetlélek, mely pél­
dául melegre és hidegre, világosra és sötétre, minden dologra,
törvényre és helyzetre válaszol, ami a természetben előáll. A

88
hőmérséklet csökkenése arra készteti Önt, hogy felöltözzön, a
hőség az ellenkezőjére ösztönöz. Az ember természetlelke a
valódi eonikus lélek. Együtt sodródik a természet minden vál­
tozásával, bejárja a természet minden útját, és a természetnek
engedelmeskedik, hogy ebből a legnagyobb nyereségre tegyen
szert, hogy a lényt, amelynél közvetítőként lép fel, olyan álla­
potba hozza, hogy az a kozmoszon át Istenhez menjen, és az
egyetlen célt, az Istenre irányulást biztosítsa.
E cél megvalósítása érdekében létezik az értelemnek meg­
felelő másik lélek. Ez az értelemiélek a bölcsesség birtokosa,
amelyet Isten, a Szellem megragadott, amely a Szellemmel van
kapcsolatban. És az a helyzet, hogy az eonikus vagy természet­
iéleknek az értelemlélek vagy szellemlélek vezetése alatt kell a
mindenségen át haladnia. Az eonikus lélek önkéntelenségét és
természetes viselkedését a szellemléleknek kell kormányoznia.
Isten az örök, a megváltoztathatatlan. A kozmosz ellenben
fajtáját és feladatát tekintve szüntelen mozgás és változás. Ezek
szerint a szellemlélek, az Istentől való, megváltoztathatatlan és
halhatatlan; a természetlélek ellenben - mint a természet maga
- változó és halandó, önmagát feloszlató, állandóan alkalmaz­
kodó és önmagát szüntelenül változtató.
Ha tehát az emberlét két típusáról beszélünk - és a Hermé-
szi filozófia erre kívánja felhívni a figyelmünket -, akkor telje­
sen világos, hogy a változásnak és a halandóságnak alávetett
embertípus csak természetlélekkel rendelkezik és teljesen ebből
él, s emiatt benne a szellemlélek nyugvó állapotba került. En­
nek következtében az ilyen ember létéből teljesen hiányzik az
értelem. Minden tekintetben az értelmetlenség, az értelemnél­
küliség, a változandóság, a halandóság jegyeit viseli. Ez a típus
csupán természetes létet folytat, és már semmiképpen sem is­
tenmegvalósító. A Szentírás azonban azt tanítja, hogy az ember
Isten dicsőítésére teremtetett! Ezért int minket a hegyibeszéd a
Máté-evangélium 5. részében: „Úgy fényljék a ti világosságtok

89
az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és di­
csőítsék a ti mennyei Atyátokat."
Az eredeti szövegben világosan, hermetikusan ez áll:
„megvalósítsák". A bibliafordítók ezt nem értették. Vallásos
jellegük miatt értették, hogy valaki Istent dicsőíti, vagyis hálá­
ról tanúskodik, de nem tudták megérteni, hogy valaki Istent
megvalósíthatja. Ezért fordították a szót „megdicsőítésnek".
Azt jól tudjuk, hogy az egyházak ezt a megdicsőítést hogyan
értik.
Mit kell tehát tennie a természetnek - és így a halálnak -
alárendelt teremtménynek? Nos, ez kézenfekvő. A nyugvó
szellemlelket, az értelemlelket újra életre kell keltenie, tevé­
kenységre kell késztetnie. Ez a lélek nem halhatott meg, mert
halhatatlan, de teljesen hatástalan lett, mert a test énje csakis a
természetiélekre hallgatott, ezzel létét megrontotta, magát pe­
dig mérhetetlen szenvedésre ítélte. De minden szerencsétlen­
ségben van valami szerencse is.
Ami szenved, az tapasztalatokat is gyűjt. A tapasztalat a
szenvedés és gyakran kibírhatatlan fájdalom gyümölcse. A
szenvedés, amit oly jól ismernek, egy alapvető őshalhatatlanság
félreismerhetetlen jele.
A csupán állati teremtmény érzi ugyan a fájdalmat, de
szenvedést nem ismer. A fájdalom mindig testi tapasztalat, így
csak ritkán befolyásolja a belső állapotot. Aki fájdalmat érez,
az hirtelen megváltozik. A durva ember a fájdalmak miatt ide­
iglenesen engedelmessé válhat. A fájdalommal járó betegség a
hirtelen haragú, heves vérű embert kezessé és csendessé teszi.
A szenvedés azonban mindig a lélekkel rokon! A szenve­
dés lelki panasz. Persze nincs kizárva, hogy akinek fájdalmai
vannak, az ugyanakkor szenved is. Akinek viszont csak fájdal­
mai voltak, az megszűnésük után a természet napirendjére tér.
Természete nem tagadhatja meg magát. Az igazi szenvedés
azonban mélyen bevésődik, és sok esetben tisztítóan hathat.

90
Emiatt a szenvedés tapasztalata és ennek következménye az
ember mai állapotában kétségtelenül az egyetlen, abszolút
módszer, amellyel a természetlelket testvére hívására, a szel-
lemlélek felhívására, az élő halottak sírjából való feltámasztá­
sára lehet kényszeríteni, hogy ezután a mentőterv szándékai
szerint a szellemlélekre ruházza át az Ön élete vezetését, hogy a
halhatatlanság őslénye a transzfigurációban újra igazolhassa,
bizonyíthassa magát.
Ha Ön felébreszti szellemleikét, és átadja neki élete veze­
tését, akkor nem kell már kételkedéssel telve töprengnie, hogy
léte a halálnak lesz-e alárendelve, mert ekkor Ön birtokába ju­
tott az egyetlen igaz életnek. Jámborság és istenfélés kelti a
szellemlelket újra életre, és vezeti a tisztulás segítségével a
mindenség-megnyilvánulás hármas szövetségébe, amely: Isten,
kozmosz és igazi ember. Reméljük és imádkozunk, hogy Önök
is hamarosan belépnek ebbe a hármas szövetségbe. „Boldogok
a szellemben szegények, mert övék a mennyeknek országa."
Csak az találja meg tehát az igazi nyugalmat, aki az érte-
lemlelket, a szellemleiket újra és teljesen életre keltette. Ezt a
kijelentést az olvasó valóban egy Hermészi alaptörvénynek ve­
heti. Hallgassa csak, mit mond Hermész ötödik könyve erről:
Az elme Istenben van; az értelem az emberben van; az értelem
az elmében van; az elme nem érzékeny a szenvedésre.
Az elme - így állapítottuk meg - Pimander, maga a szellem. A
szellem, az elme, Istenben van. Az értelem, az értelemlélek az
emberben van; az értelemlélek az elmében van. Más szóval: az
emberben lévő értelemlélek ugyanakkor kapcsolatban van a
szellemmel, Pimanderrel, aki szintén ebben az emberben van és
ettől való. Pimander tehát minden szenvedés fölött áll. Ha Ön
az ösvényen továbbhaladva megtalálja, felébreszti és szabaddá
teszi Pimanderét, akkor vele együtt Ön is minden szenvedés
fölött áll.

91
 Vizsgálja csak meg magát, hogy életében jól ismeri-e még
a fájdalmat és szenvedést a megbeszéltek értelmében! Szüksé­
ge van-e még a fájdalomra és ennek következményére, a szen­
vedésre mint tapasztalatra? Akkor úgy jó, mert az abban rejlő
tananyagot semmilyen más módon nem tudja megtanulni.
Persze butaság és irgalmatlanság lenne valakinek fájdalmat
és szenvedést kívánni. Ha azonban a Hermészi bölcsességet
ebben a tekintetben megértette, akkor mindig is bensőségesen
hálásnak kell lennie az értékes tapasztalatokért, amelyekben a
szenvedés segítségével részesül. Hálája akkor abból a tényből
eredhet, hogy a nyugvó szellemiélek, a sivatag homokjában
fekvő szfinx hangja még képes beszélni Önhöz, bizonyos hatást
kifejteni, s így lényegében él! Ezért mindig meg kell figyelniük,
hogy tapasztalataik folytán fájdalmat élnek-e át, vagy szenved­
nek. Hiszen a fájdalom csupán állati reakció, tehát önkéntelen
és értelem nélkül való, míg a szenvedés a megkötözött értelem-
lélek válasza.
Hogyan tudhatják meg, hogy fájdalmat tapasztalnak vagy
szenvednek? Nos, erre rájöhetnek a dolog következményeiből.
Fájdalom, minden más nélkül, ellenállást, feleselést, haragot,
gyűlöletet és bosszúvágyat kelt. A fájdalomra a kéz ökölbe­
szorítása a felelet. A fájdalom mindig az én-ember önfenntar-
tási, önérvényesítési ösztönének összpontosításához vezet.
A szenvedés viszont a megszabadító életre való vágyako­
zást éleszti fel. A szenvedés mindig magával a szeretettel van
kapcsolatban. Mindenekelőtt a szánalommal. Szenvedés által
tanulja meg az ember kimondani a pompás szavakat: „Atyám,
bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"
A szenvedés következtében a megbocsátás természete ke­
letkezik az ember szívében, s az ember számára tágra nyílik a
mennyei rózsakert, amelyet az értelemlélek választ lakóhelyéül,
ahol Pimandert szabad látnia. Ezt a szenvedést és ezt a vigaszt
kívánjuk mindannyiójuknak teljes szívünkből.

92
 A szenvedés persze járhat testi fájdalommal is, és ez oly­
kor rendkívül hasznosnak mutatkozhat az ember számára. De
akkor ne álljanak meg a fájdalomnál, hanem testi nehézségeik­
hez mindig a lélek felől, a szenvedés felől közeledjenek. Akkor
a Szellemi Iskola negyedik nézete sokat jelenthet Önöknek és
sokat tehet Önökért. Ha így emelkednek ki az elmében, akkor
egy adott pillanatban legyőznek minden fájdalmat, és mint
megállapítottuk: kiszállnak minden szenvedésből. Ha aztán
ezek után megértettek Hermész ötödik könyvéből a megbeszél­
teket, ha mindez Önöket a helyes módon érintette meg, akkor
belülről ismerik a boldogságot, a jámborságot és az istenfélést,
valamint igazán szeretik az egyetlen bölcsességet.
Akkor tehát folytathatjuk a megváltott lélek örök hazába
vivő ünnepi menetének megbeszélését. Akkor áldást árasztó
erővel mélyülhetünk el továbbra is a Hermészi bölcsességben, s
együtt állhatunk Hermész Triszmegisztosz hatodik könyve elé.

93
 XIII

A hatodik könyv:
Hermész és Aszklépiosz beszélgetése

1. HERMÉSZ: Aszklépiosz, nem úgy van-e, hogy ami mozog,

az valamiben és valami által mozog?
ASZKLÉPIOSZ: De igen!
2. HERMÉSZ: És nem szükségszerű-e, hogy amiben valamit
mozgatnak, az nagyobb a mozgatottnál?
ASZKLÉPIOSZ: Kétségtelenül.
3. HERMÉSZ: Ezen kívül ami a mozgást kelti, az erősebb a
mozgatottnál!
ASZKLÉPIOSZ: Kézenfekvő.
4. HERMÉSZ: És annak a jellege, amiben a mozgás végbe­
megy, nem szükségszerűen ellenkező-e a mozgatottnak a
jellegével?
ASZKLÉPIOSZ: Természetesen.
5. HERMÉSZ: Jó! Ez a világegyetem nagyobb-e minden más
testnél?
ASZKLÉPIOSZ: Igen, ez biztos.
6. HERMÉSZ: És nincsen-e teljesen tele? Tele minden más
nagy testtel, jobban mondva minden létező testtel?
ASZKLÉPIOSZ: így van.
7. HERMÉSZ: A világegyetem ezek szerint egy test.
ASZKLÉPIOSZ: Ez bizonyos.

94
8. HERMÉSZ: Mégis olyan test, amelyet mozgatnak?
ASZKLÉPIOSZ: Igen.
9. HERMÉSZ: Mily nagynak kell akkor a térnek lennie,
amelyben a világegyetemet mozgatják! És milyen a jelle­
ge? Sokkal nagyobbnak kell lennie a világegyetemnél,
hogy ezt a mozgást lehetővé tegye, anélkül, hogy a világ­
egyetem, a mindenség beszorulna és megállna.
ASZKLÉPIOSZ: A térnek ezek szerint rendkívül nagynak
kell lennie, Triszmegisztosz!
10. HERMÉSZ: És minő lehet a jellege? Ellenkező, ugye Asz­
klépiosz? Nos, a test jellegével ellenkező jelleg a testetlen.
ASZKLÉPIOSZ: Kétségtelenül.
11. HERMÉSZ: A tér ezek szerint testetlen!
De a testetlen isteni jellegű, vagy pedig Isten! Isteni alatt
nem a teremtettet értem, hanem a teremtetlent.
Ha a teremtetlen jellege isteni, akkor az alkotás maglényé­
nek, központi lényének fajtájából való, ha pedig Isten, ak­
kor egy a központi lénnyel.
Egyébként a gondolkodással ezt a következőképpen kell
felfogni:
12. Számunkra a legmagasságosabb, amire a gondolat egyálta­
lán irányulhat, Isten. A mi számunkra - de Isten számára
nem!
Mert a szemlélet tárgyát a gondolkodó a belátás világos­
sága révén éri el. Ezek szerint Isten maga nem szemlélet
tárgya, mert mivel ő nem különbözik a szemlélet lényegé­
től, saját magát szemléli, magát látja. Számunkra azonban
Isten nagyon is különböző, tehát a gondolkodásunk tárgya.
13. Amikor így gondolkodásunkban az egyetemes teret szemlél­
jük, ezt nem térnek, hanem Istennek gondoljuk, s ahogyan
gondolkodásunkban a tér Istennek mutatkozik, nem tér már
a szó közönséges értelmében, hanem Isten hatóereje, mely
mindent átfog.

95
14. Minden, ami mozog, nem olyasmiben mozog, amit szintén
mozgatnak, hanem olyasmiben, ami maga mozdulatlan, és
maga a mozgatóerő szintén mozdulatlan, mert nem része­
sülhet a mozgásban, amit maga kelt.
15. ASZKLÉPIOSZ: De Triszmegisztosz, hogyan mozgatják a
dolgokat itt a Földön együtt azokkal, amelyek az ő mozgá­
saikat okozzák? Hiszen azt mondtad, hogy a vétkes szférá­
kat együtt mozgatják a bűntelen szférák.
16. HERMÉSZ: Ennél, Aszklépiosz, szó sincs közös mozgásról,
hanem ez ellenkező mozgás! Mert ezeket a szférákat nem
ugyanabban, hanem ellenkező irányban mozgatják. Ez az
ellentétesség a mozgást a szilárd egyensúly pontjával látja
el, mert az ellentétes mozgások eredménye ebben a pont­
ban mozdulatlanság formájában nyilvánul meg.
17. Mivel a vétkes szférákat a bűntelen szférával ellentétes
irányban mozgatják, ebben az ellenmozgásban a nyuga­
lomban lévő egyensúlypont az ellenálló szféra körül moz­
gatja őket.
18. Látod a Nagy és a Kis Göncölszekércsillagképeit, melyek
nem nyugszanak le és nem kelnek fel, és mindig ugyanazon
pont körül keringnek. Mit gondolsz mozgatják őket, vagy
állnak?
19. ASZKLEPIOSZ: Mozgatják őket, Triszmegisztosz.
HERMÉSZ: És milyen a mozgásuk, Aszklépiosz?
ASZKLEPIOSZ: Állandóan ugyanazon középpont körül
keringnek.
20. HERMÉSZ: Úgy van. A keringés tehát nem más, mint
mozgás ugyanazon középpont körül, s ezen teljesen a kö­
zéppont mozdulatlansága uralkodik. Mert a körforgás ele­
jét veszi az eltérésnek, s miként elejét veszi az eltérésnek, a
keringés állandóan megmarad. így az egyensúlypontban az
ellenmozgás is áll, mert az ellenálló mozgás által állandó
lesz.

96
21. Mondok neked egy közönséges példát, amelynek helyessé­
gét megállapíthatod. Figyelj meg egy halandó lényt, pél­
dául az embert, ha úszik. Mialatt a víz továbbáramlik a
kezek és lábak ellenállása, ellenereje az ember számára
biztos helyzetet teremt, úgy hogy a víz nem húzza le.
22. ASZKLEPIOSZ: Ez a példa nagyon világos, Triszmegisz­
tosz.
23. HERMÉSZ: Tehát minden mozgást olyasmi kelt, ami maga
mozdulatlan. A mindenség és minden testi élőlény mozgá­
sát tehát nem a testen kívül lévő ok kelti, hanem a testen
belül lévő okok, melyek belülről kifelé hatnak egy tudatos,
értelmes erő által, legyen ez a lélek, vagy a szellem, vagy
akár más testetlen lény. Mert egy anyagtest nem képes lel­
kes testet mozgatni, sőt semmilyen testet, lelketlent sem.
24. ASZKLEPIOSZ: Hogyan érted ezt, Triszmegisztosz? Fa,
kövek és más lélek nélküli dolgok nem olyan testek-e,
amelyek mozgást keltenek?
25. HERMÉSZ: Nem, semmiképpen sem, Aszklépiosz. Mert
nem maga a test okozza a lelketlennek a mozgását, hanem
az, ami a testben van, s az mozgatja mindkét testet, az el­
mozdító testet is meg a elmozdítottat is. Ezért nem mozgat­
hatja a lelketlen a lelketlent. Látod milyen terhet visel a
lélek, ha egyedül két testet kell hordoznia! Világos tehát,
hogy ami mozog, az valamiben és valami által mozog.
26. ASZKLEPIOSZ: Kell-e mozgásnak létrejönnie egy üres
térben, Triszmegisztosz?
27. HERMÉSZ: Jól hallgass ide, Aszklépiosz! Semmi sem üres,
ami valóban létezik. A valóban létezőnek egyetlen része
sem üres, ahogyan a „ lenni" szó, amely létezést jelent, ezt
már kifejezi.
Ami van, annak nem lenne valósága, az nem lenne, ha nem
lenne tele valósággal. Ami valóban létezik, az tehát soha
sem lehet üres.

97
28. ASZKLÉPIOSZ: Nincsenek tehát üres dolgok, Triszmegisz-
tosz? Például egy korsó, egy edény, egy kád, vagy más
ilyen dolog.
29. HERMÉSZ: Hagyd abba, Aszklépiosz, hogyan is téved­
hetsz ekkorát! Hogyan is mondhatod az abszolút telit üres­
nek?
30. ASZKLÉPIOSZ: Hogy érted ezt, Triszmegisztosz?
31. HERMÉSZ: A levegő nem test? Nem itat-e át ez a test min­
den létezőt? És nem tölt-e meg mindent, amit áthat? Nem
áll-e minden test a négy elemből? Mindazok a dolgok,
amiket megnevezel, tele vannak tehát levegővel, s ha leve­
gővel vannak tele, akkor az elemek négy testével is tele
vannak. Ez tehát ellentétben áll a te szavaiddal. Amit te te­
linek mondasz, abból minden levegő kiürült, mert a levegő
helyét más testek foglalták el, s nincs hely bennük, ahová
levegőt lehetne beereszteni. Amit pedig üresnek mondasz,
azt nem üresnek, hanem színig teltnek kell neveznünk, mert
valójában tele van levegővel és lélegzettel.
32. ASZKLÉPIOSZ: Ez ellen nem lehet ellenvetést tenni, Trisz­
megisztosz.
De akkor mi a tér, amelyben a mindenséget mozgatják?
HERMÉSZ: Testetlen, Aszklépiosz.
ASZKLÉPIOSZ: És akkor mi a testetlen?
33. HERMÉSZ: Szellem, teljesen és tökéletesen önmagában
van elhatározva, minden testiségtől mentes, tévedésmentes,
szenvedésmentes, érinthetetlen, önmagában mozdíthatat­
lan, mindent átfogó, mindent mentő, megszabadító, gyógyí­
tó: az, amiből a jó, az igazság, a szellem őstípusa és a lé­
lek őstípusa sugárként megy ki.
34. ASZKLÉPIOSZ: Akkor mi tehát az Isten?
35. HERMÉSZ: Ő egyik sem ezek közül, hanem mindezeknek
és minden létezőnek az oka, különösen pedig minden te­
remtmény létezésének okozója. O egyáltalán nem hagyott

98
 helyet a nemlétnek: ami létezik, az mind abból keletkezik,
ami van, nem pedig olyasmiből, ami nincs: mert a nemlét­
nek hiányzik a létrejövés képessége, míg másrészt a létező
sohasem szűnik meg létezni.
36. ASZKLÉPIOSZ: Mit mondasz tehát, mi az Isten?
37. HERMÉSZ: Isten nem az értelem, de az értelem létalapja.
Nem a lélegzet, hanem a lélegzet létezésének alapja. Nem a
világosság, hanem a világosság létalapja. Ezért kell Istent
a Jó és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis
neki járnak, és senki mást nem illetnek meg.
Mert azok közül, akiket isteneknek neveznek, és az emberek
és a démonok közül egyik sem lehet semmilyen tekintetben
sem jó, egyedül Isten. Csakis ő jó, senki más.
Senki más nem tudja felfogni a jó lényegét. Mert mások
testek és lelkek, s náluk hiányzik egy olyan hely, ahol a jó
lakozhatna. Mert a jó magában foglalja minden teremt­
mény lényegét, a testiekét is meg a testetlenekét is, mind az
észlelhetőkét, mind pedig azokét, akik az elvont gondolatok
világához tartoznak. Ez a jó, ez Isten.
38. Semmi és senki mást ne nevezz tehát jónak, mert az istente­
len. És Istent soha se mondd másnak, mint jónak, mert az
is istentelen lenne.
39. Mindenki használja ugyan a „jó" szót, de nem mindenki
ismeri értelmét. Ezért nem értik Istent sem, és tudatlansá­
gukban isteneket és egyes embereket neveznek jónak, holott
ezek soha sem lehetnek és nem is lesznek jók. Mert a jó az
Isten tökéletes megváltoztathatatlansága, és őtőle elvá­
laszthatatlan, mivel Isten maga.
40. Minden más isteneknek - mint halhatatlanoknak - az „ Is­
ten " név megtiszteltetés. Isten azonban a Jó, nem megtisz­
teltetésként, hanem a lénye miatt, önmaga által! Mert Is­
tennek és a jónak a lénye egy, együtt képezik minden nem­
zetség eredetét. Az a jó, aki mindent ad és semmit sem vesz.

99
 Bizony! Isten mindent ad, és semmit sem vesz! Ezért Isten a
Jó, és a Jó az Isten.
41. Isten másik neve Atya, mert mindennek a teremtője. Mivel
az atyát a teremtés jellemzi.
42. Emiatt a helyesen irányuló tudatú ember életében a Fiú
megszülettetése a legnagyobb komolyság és szorgalom,
valamint a szoros Istenhez-fűződés dolga, míg a legna­
gyobb szerencsétlenség és vétek, ha valaki e gyermekség
nélkül hal meg, és a halál után a démonok ítélik el.
43. Az a büntetés, hogy ennek a gyermektelennek a lelkét egy
olyan test felvételére ítélik, mely sem nem férfi, sem nem
nő. Ez olyan ítélet, mely a Napból jő. Együtt örülj, Aszklé­
piosz, ha senki sincsen gyermekség nélkül, de vedd körül
szánalommal azt, aki a szerencsétlenségben áll, mert tu­
dod, hogy arra milyen büntetés vár.
44. Amiket mondtam neked, Aszklépiosz, mindaz a mindenség
lényével kapcsolatos dolgok bevezetőjeként szolgáljon.

100
 XIV

A mindenség mozgásának
lényege és hatása

A IX-XII. fejezetben szabad volt megtárgyalnunk a Corpus

Hermeticum ötödik könyvének első harminc szakaszát. A többi
szakaszt jelenleg nem vizsgáljuk tovább, mert úgy vesszük,
hogy eddigi fejtegetéseink alapján az olvasó a szöveg többi ré­
szét bajlódás nélkül megértheti.
Nézzük meg Hermész Triszmegisztosz hatodik könyvét,
mely Hermész és Aszklépiosz általános beszélgetésével foglal­
kozik. Aszklépiosz, vagy Aesculapius az ókorban az orvoslás
istene volt. Tágabb értelemben Aeskuláp valóban a segítő, a
gyógyító. Hermész ezzel a beszéddel olyan tanulót oktat, aki,
mint neve is mutatja, hivatottnak érzi magát arra, hogy a Gnó­
zis szolgálatának ösvényén járjon, és hogy képessé váljon a
beteg emberiség meggyógyításán, a bukottnak a felemelésén, az
összetörtnek a helyreállításán való együttműködésre. A hatodik
könyvben Aszklépioszt ezzel kapcsolatban alaposan bevezetik
a mozgás lényegébe, a mindenségmozgás okába és okozatába.
A Hermészi filozófia, amint észrevehettük, bizonyításait
úgy fejti ki, hogy egy elemi kezdet alapjától haladva megy fel a
legelvontabbhoz. Aki ezt a kulcsot alkalmazza és ettől a mód­
szertől soha sem tér el, az mindig tovább mehet lépésről lépés­
re; tovább gondolkodhat, és végül megérti a megértendőt.

101
 Sokan hajlamosak gondolatmeneteiket az elvontnál, az is-
merhetetlennél kezdeni, s onnan kísérelnek meg leereszkedni a
határozotthoz. Az ilyen gondolkodásmód soha sem vezethet
kielégítő eredményhez, s mindig is találgatásba és elködösíté-
sekbe torkollik. így például a misztikus ember gyakran azt
mondja, hogy ezt vagy azt kell tenni vagy mellőzni, hogy azon­
ban miért kell, az teljesen határozatlan marad, s ezért gyakran
megtagadást, vagy éppenséggel alázatos helyeslést okoz. Azt
állítják például, hogy a Biblia Isten igéje. Ebből egyetlen betűt
sem tagadunk. Azt azonban, hogy miért éppen a Biblia lenne
Isten igéje, senki sem tudja. Ennek következtében az egyik pa­
rancsolva helyesli, amit a másik hevesen tagad, míg a harmadik
sem ezt, sem azt nem teszi, hanem teljesen közömbös. Ezzel a
gondolkodásmóddal, ez világos, az igazságnak a legcsekélyebb
szolgálatot sem teszik. Emiatt keletkezik határozatlanság, ha­
zugság és veszekedés. A Hermészi gondolkodásmód - és ezért
tértünk ki erre - az egyetlen biztos és helyes, mert a gondolko­
dásnak a felismerhetőtől, a határozottól biztos utat mutat az el­
vonthoz. Ezért alkalmazza az ős-Gnózis mindig ezt a módszert.
Ezt megkapja minden vágyakozó és megszabadulást kereső
ember, mert ez ajándékoz meg a legvilágosabb eredményekkel.
Erről a gondolkodásmódról lehet felismerni, hogy valaki
igazi igazságkereső-e vagy sem. Nagy példa volt erre Hollandi­
ában többek között Benedictus Spinoza. 0 kétségtelenül a Her­
mészi gondolkodásmódot alkalmazta.
E bevezető után nézzük meg a szöveget, melynek kezdete
maga az egyszerűség: Ami mozog, az valamiben mozog és va­
lami mozgatja. Amiben valamit mozgatnak, az nagyobb a moz­
gónál. Ami a mozgást kelti, az erősebb a mozgatottnál.
Tekintsék például önmagukat: testük képes mozogni. Egy
térben és a tér által mozog, és van egy erő, mely ezt a mozgást
kelti. A tér tehát, amelyben testük mozog, nagyobb a testüknél.

102
Továbbá az erő, mely a testüket mozgatja, erősebb a testüknél.
Ezt mindenki logikusnak tartja és belátja.
így tehát, állapítja meg a 4. szakasz, amiben és ami által a
testük mozog, annak ellenkező természetűnek kell lennie. Ez is
helyes, mert testük egy többé-kevésbé kristályosodott forma,
van tehetetlensége és töménysége. A tér azonban, amelyben és
amelyen át mozognak, nagyon finom és áttetsző; az erőt pedig,
amely által mozognak, ugyanez jellemzi. Ezért mondja a mo­
dern Rózsakereszt filozófiája, hogy világrendünket az ellenté­
tek mozgatják, hogy világrendünk dialektikus. Ahogyan a Cor-
pus Hermeticum hatodik könyvéből kitűnik, évezredekkel ez­
előtt ugyanezt az ötletet közölték az igazságkeresőkkel. Ha ezt
megértették, akkor tovább mehetünk egy lépéssel.

HERMÉSZ: Ez a világegyetem nagyobb-e minden más testnél?

ASZKLÉPIOSZ: Igen, ez biztos.
HERMÉSZ: És nincsen-e teljesen tele? Tele minden más nagy
testtel, jobban mondva minden létező testtel?
ASZKLÉPIOSZ: így van.
HERMÉSZ: A világegyetem, ezek szerint egy test, és szintén
mozgatják. Mily nagynak kell akkor a térnek lennie, amelyben
a világegyetemet mozgatják! Es minemű ez a tér? Sokkal na­
gyobbnak kell lennie a világegyetemnél, hogy ezt az állandó
mozgást lehetővé tegye anélkül, hogy a világegyetem beszorul­
na és megállna.
ASZKLÉPIOSZ: A térnek ezek szerint rendkívül nagynak kell
lennie, Triszmegisztosz.
HERMÉSZ: Es minő lehet a fajtája? Ellenkező jellegű, ugye,
Aszklépiosz? Nos, a test jellegével ellenkező fajta a testetlen.
Minden test együtt egyetlen testet, a világegyetemet, a minden­
séget képezi. Ebben minden testnek van tere maga körül, és van
egy ereje, melynek segítségével a test mozoghat. A tér és az erő
jellege ellentétet képez a test jellegével szemben. Arra követ-

103
keztethetünk, hogy minden test, mely lényegében együtt egyet­
len nagy testet, egyetlen rendszert képez, rendelkezik az ellen­
tétesség természetével. Mivel pedig minden test - holott egyet­
len nagy testet képez - más és más, megállapíthatjuk, hogy a
természetek milliárdszoros különbözősége létezik, tehát a min­
denséget az ellentétek végeláthatatlan sora mozgatja. Az egész
mindenség-megnyilvánulást így olyan testnek nevezhetnénk,
amelyben a számtalan-természetű nyilvánul meg.
Mindannyian rendelkezünk testtel, és térben mozgunk,
egyéni életterünkben, mely ezek szerint az az erő, mely mozgat
minket. Holott mi, mint emberek, egyetlen életrendszert képe­
zünk, holott ugyanahhoz a bolygói testhez tartozunk, aligha
állíthatjuk, hogy mind ugyanabból a minőségből, ugyanabból a
fajtából indulunk ki. Nem, természeteink nagyon is különbö­
zők. Az ellentétek végeláthatatlan sora mozgatja az egész min­
denséget. Tehát, ismételjük, az egész mindenség-megnyilvánu­
lást annak a testnek nevezhetjük, amelyben a számtalan emberi
természet megnyilatkozik.
A mindenség-megnyilvánulás óriási teste azonban - min­
den kozmikus terület együttesen - szintén valamiben és valami
által mozog! Ugyanazon gondolatmenet alapján elkerülhetetle­
nül erre következtethetünk. Tehát valamelyest elképzelhetjük a
kifejezhetetlenül nagy teret, amelyben és amely által a minden­
ség-megnyilvánulás mozog, amelynek mint láttuk, szükségsze­
rűen ellenkező természetűnek kell lennie. Emiatt vonja le a kö­
vetkeztetést a hatodik hermetikus könyv, hogy a mindent átfo­
gó tér, amelyben és amely által a mindenség-megnyilvánulás
mozog: a testetlen. A mindenségnek ezt az ellentétes természe­
tét bizonyos értelemben meg lehet vizsgálni, közeledni lehet
hozzá. Az előzők alapján arra következtethetünk, hogy az
anyag végtelen különbözőségét az anyagtalan, a testetlen hatá­
rolja és fogja körül. A testi csak a testetlenből magyarázható
meg - Hermész szavaival: a teremtett a teremtetlenből lett. És

104
erről a teremtetlenről, mely mindent átölel, áthat és mozgat, er­
ről mondja Hermész, hogy isteni, hogy Isten.
Ezt a mindent-átfogót sem szabad minden további nélkül
térszerűségnek venni. A mi életrendszerünkben megkülönböz­
tetünk tereket és testeket. Minden teremtett dolog milliárdnyi
változatát azonban olyasmi fogja körül, amit térnek már nem,
hanem pusztán csak erőnek lehet nevezni. Nem szabad tehát a
modern asztronómia példájára végtelen térről beszélni, hanem
tudatába kell jutnunk, hogy magát a teret erő veszi körül. Ez a
mindent átfogó erő Isten! Ez az isteni erő a mozdíthatatlan, az
ismerhetetlen, a megtámadhatatlan, és az érthetetlen is. A
hermetikus gondolkodásmód segítségével meghatározhatjuk
ugyan Isten fajtáját, minőségét, és azt mondhatjuk Istenről,
hogy a forrás, amelyből minden jön. Soha sem szabad azonban
abba a tévedésbe esnünk, hogy Istent a testi térben akarjuk
megtalálni. Itt egészen bizonyosan nincsen. A testi térben, a
különböző kozmikus területeken legfeljebb az istenit, vagyis az
isteni erő hatását találhatjuk meg. Isten maga azonban a min­
dent körülvevő erőtér, amelybe a nagy tér van beágyazva.
Egy hatás mindig megnevezhető, meghatározható, de - ép­
pen ezért - mindig korlátozott is. Emiatt arra a következtetésre
kell jutnunk, hogy a mozgó legmélyebb értelemben nem olyas­
miben mozog, ami maga is mozog, hanem valami mozdulat­
lanban, és a mozgatóerő maga is mozdulatlan, mert nem része­
sülhet a mozgásban, amelyet maga kelt. Ezért beszélünk a
klasszikus rózsakeresztesek nyomán a mi modern filozófiánk­
ban is a Mozdulatlan Birodalomról. Hermész ezt a 13. és 14.
szakaszban világosan kifejezésre juttatja:
Amikor így gondolkodásunkban az egyetemes teret szemléljük,
ezt nem térnek, hanem Istennek gondoljuk, s ahogyan gondol­
kodásunkban a tér Istennek mutatkozik, nem tér már a szó kö­
zönséges értelmében, hanem Isten hatóereje, mely mindent át-

105
fog. Ami mozog, az nem olyasmiben mozog, ami maga is mo­
zog, hanem olyasmiben, ami maga mozdulatlan; és maga a
mozgatóerő szintén mozdulatlan, mert nem részesülhet a moz­
gásban, amelyet maga kelt.

Az isteni tehát benne lehet a dolgok mindenségmozgásában, de

maga Isten az erőforrás, melynek mozdulatlanságából az isteni
hatás buzog. A modern Szellemi Iskolának egy igazán megvi­
lágosult tanulója tehát megnyilvánulhat ugyan az isteniben, de
amíg el nem érte a hosszú visszaút végét, a jó véget, addig nem
lehet Isten maga.
Újra azt látjuk tehát, hogy van egy munkahely, a testeknek
egy tere, és látjuk, hogy ezen a munkahelyen hogyan fejlődhet
ki egy isteni hatás. Ezt a hatást azonban, ezt a hatékonyságot
soha sem lehet, soha sem szabad Istennek nevezni, mert maga
Isten a mi számunkra a felismerhetetlenbe merül. A felismerhe-
tetlenbe, mely mégis a mindent átfogó.
így már tudjuk a hermetikus logika alapján elvont formá­
ban, hogy milyen, mi és ki Isten. Lényét valamelyest meg tud­
juk határozni, hatását fel tudjuk fedezni. De Őt legmélysége-
sebb valóságában ismerni lehetetlen, amíg el nem értük a Fiú­
ságot, a jó véget.
Ezért áll a Szentírásban, hogy „Az Istent soha senki nem
látta. Az egyszülött Fiú, aki az Atya szívében van, az jelentette
meg őt nekünk". Az Atya szíve a szeretet sugárzása, a Hétszel­
lem második sugara, mely a forrásból árad. Aki ebben a szere­
tetben ébred isteni hatásra, kezd isteni tevékenységhez, az lett
Isten gyermeke, Istennek egy Fia. Azaz Istennek egy ténykedő
hatása lett. Az isteni erők felszabadulnak benne, és erős moz­
gás fejlődik ki. Aki ebben a tevékenységben áll, az ismeri és
meg is magyarázhatja Istent, ahogyan Hermész Triszmegisztosz
teszi hatodik könyvében.

106
 Ha azonban az olvasó eddig követte gondolatmenetünket,
akkor felmerülhet egy probléma, amelyet Aszklépiosz a 15.
szakaszban azonnal szavakba is foglal. Ezt a problémát a kö­
vetkező fejezetben próbáljuk majd megoldani.
A hatodik hermetikus könyvhöz adott bevezetőnket rövi­
den összefoglalva megállapíthatjuk, hogy létezik az erőnek egy
mindent átfogó, mindent átható forrása, amelyben minden
kozmikus terület benne foglaltatik. Logikusan szükségszerűnek
tűnik, hogy ezzel a forrással kapcsolatot kell tudni teremteni.
Hermész Triszmegisztosz hatodik könyve erről akar mélysége­
sen meggyőzni minket, anélkül, hogy mély értelmű filozófiai
elmefuttatást szándékozna nyújtani az Istenlényről és az isteni
erő hatásáról. Csakis arról van szó, hogy a tanulónak, Aszklépi-
osznak - aki ráébredt, hogy az ember Isten által mily magasztos
feladatra hivatott, s aki teljes odaadással a Gnózis ösvényének
akarja szentelni magát - világossá tegye, hogy ezt a kapcsolatot
neki kell megteremtenie.
Jelentéktelen létünk, melyet öntudatlan természetlényként
élünk Földanyánkon, a legkevésbé következetes dolog, ami
csak létezhet a mindenség-megnyilvánulásban. Aki az üdv su­
gárzásaival, az erő forrásával kapcsolatban van, az megszentel­
tetik, azaz meggyógyul! És gyógyulása kegyelemcsodája révén
maga is gyógyítóvá válik a Gnózis szolgálatában, vagyis érett
Aszklépiosz lesz!
Hermész hatodik könyve mindenekelőtt a belátásunkhoz,
belső gondolkodásunkhoz folyamodik. Nem csak azt kéri tő­
lünk, hogy meghallgassuk, hanem hogy vele együtt gondolkod­
junk és együtt szálljunk le saját lényünkben egészen odáig, ahol
derűs nyugalomban és csendben meghallhatjuk és megérthetjük
az emberi élet igaz rendeltetésének örök hívását.

107
 XV

Az istenterv sérthetetlensége

Vizsgálatunk során Aszklépiosszal együtt egy problémával ta­

láltuk szemben magunkat. Hogy jobban megvilágítsák, e prob­
lémát szándékosan szőtték bele Hermész és Aszklépiosz párbe­
szédébe. Emlékszünk a 14. szakasz megállapítására, hogy a
mindenségmozgást a mozdulatlan fogja körül:

Ami mozog, az nem valami mozgóban mozog, hanem olyasmi­

ben, ami maga mozdulatlan: és a mozgatóerő szintén mozdulat­
lan, mert nem részesülhet a mozgásban, amelyet maga hoz lét­
re.
így szól a 14. szakasz. Most pedig felmerül a kérdés: Akkor ho­
gyan mozognak a dolgok itt a Földön együtt azokkal, amik az ö
mozgásukat okozzák? Mert azt mondtad, hogy a vétkes szférá­
kat a bűntelenek szférája mozgatja.
A válasz: Itt nem közös mozgásról, hanem ellenkező moz­
gásról, nem együttmozgásról, hanem ellenmozgalomról van
szó!
Ez a válasz megdöbbentő, ugyanakkor azonban vigasztaló
is. Mit akar ezzel mondani Hermész? Próbáljuk megvizsgálni.
Képzeljék el a világegyetemet teljesen szűzies állapotban,
tehát üresnek, ahogyan a teremtés elbeszélésének bevezetője
ábrázolja: a világmindenséget a teremtés előtt. Ez az üresség

108
csak látszat, mert tele van ősanyaggal, kozmikus eredet­
önállósággal vagy gyökérönállósággal. Ez a kozmikus eredet­
önállóság az igazi kezdeti természet, amelyet a legrégibb
egyiptomi gondolatmenetek gyakran Anyának vagy Izisznek
neveznek. És amikor a Gnózis Máriáról beszél, ugyanerről a
szűzies ősanyagállapotról van szó.
Az őstermészetre hét sugár gyakorol befolyást, az egyete­
mes szellemtér hét ereje, Isten hét ereje, amelyek a Mozdulat­
lan Birodalomból indulnak ki. E hét sugár mindegyike hétsze­
res, hétféle. A hétszer hét sugár mind egymástól függ.
A negyvenkilenc sugár az abszolút életet, az abszolút sze­
retetet, az abszolút intelligenciát, az abszolút harmóniát, az ab­
szolút bölcsességet, az abszolút odaadást és az abszolút meg­
szabadító cselekedetet képviseli.
Azt, hogy ez a hét sugár egymástól függ, és így minden su­
gárban jelen kell lennie a hat másiknak, könnyen megérthetik,
ha végiggondolják, hogy minden tettben életnek, szeretetnek,
intelligenciának, harmóniának, bölcsességnek és odaadásnak
kell jelen lennie, hogy valóban megszabadító tettről beszélhes­
sünk.
Mihelyt a hét sugár - mely a mozdulatlanból, a határozott­
ból, az érinthetetlenből indul - bemegy az őstermészetbe, az
egyetemes anyába, íziszbe, ebben az őstermészetben mozgás,
hatás keletkezik. Ez a mozgás mindig együttmozgás. Az őster­
mészet ekkor a belőle keletkező által az Istenségben elhatáro-
zottat bizonyítja. Az ismerhetetlenből a hét sugár bejön az ős-
természetbe, hogy hatása által, és azáltal, ami az őstermészet-
ből emiatt megjelenik, bizonysággá tegye, amit az Istenség
akar. Az együttmozgással tehát az isteni ki lesz hordva és meg
lesz nyilvánítva a természet térségében.
Ha az olvasó végiggondolja, hogy minden megjelent való­
ság a hét egymástól függő isteni sugárból lett, akkor tudatába
jut egy tudományos szükségszerűségnek: minden teremtettnek

109
magában kell hordoznia az isteninek a képét, lényegét, a mag­
ját; minden teremtettben egy elhatározott isteni cél rejlik, ame­
lyet azonban csak együttmozgással lehet megvalósítani. Amint
tehát egy lénynek sikerül az őbenne hét sugárban hatásos isten-
terwel együttmozogni, együttrezegni, ez a terv őbenne és őálta­
la megvalósul.
Ez egy óriási következtetés, s erre vezet rá minket az
egyiptomi filozófia, Hermész Triszmegisztosz filozófiája. Aki
az együttmozgásban áll, aki a „közös mozgalomba" belép és
abban kitart, az önmagában és önmaga által megvalósítja az
istentervet. Az egész teremtésben benne van tehát az abszolút
isteniség felé haladó tökéletes együttmozgás. Emellett azonban
fennáll az ellenmozgás lehetősége is! Mert az istenivé válás le­
hetősége, amellyel a teremtményt megajándékozták, az abszo­
lút szabadságot is magában foglalja. Ez a hét egymástól függő
sugár fajtájából következik. Erről tanúskodik az idézet is,
amelyet mindannyian jól ismernek: „Ahol az Úrnak szelleme,
ott a szabadság".
Ezért láthatjuk a mindenség-megnyilvánulásban mindkét
hatást, az együttmozgást és az ellenmozgást is fellépni: a sza­
badságot, hogy valóban bemenjünk az isteni mindenség-
alakulásba, és igazi értelemben, alapvetően és szerkezetileg Is­
ten gyermekei legyünk, valamint a szabadságot, hogy ellenkez­
zünk, és így az elfajult dialektika káoszába süllyedjünk. A dia­
lektikát látjuk és ismerjük. Látjuk és ismerjük azonban - ha
hajlandók vagyunk - az Istenségben folyó élet valóságát, az
együttmozgás eredményét is. Éppígy látjuk és ismerjük a kettő
között lévő csoportot is, mely kioldozza magát az ellenmoz­
gásból és ennek következményeiből, hogy az együttmozgásba
merüljön, melynek első következménye a transzfiguráció, az
átalakító helyreállítás, az ellenmozgalom következményeinek a
kijavítása.

110
 Az őstermészet tehát annak a fejlődésnek a tere, amely az
Istenségben van elhatározva. Ami emögött van, és azután jön,
miután ezt a fejlődést siker koronázta és befejezték, arra az Is­
kolában a felelettel adósnak kell maradnunk, mert teljesen fel­
fogóképességünkön kívül fekszik.
Az Egyetemes Tan szerint a teremtmény arra hivatott, hogy
egyszer olyanná váljon, mint Isten: a teremtettből felmenjen a
teremtetlenbe. A régi kínaiak szavaival élve a valamitől áttör­
jön a semmihez, azaz a határtalanhoz, ahhoz, amiről egyszerű­
en nem lehet beszélni.
Térjünk vissza az ellenmozgalom tényéhez. Tudjuk, mily
rettenetes nyomort és megzavarodást, milyen természetellenes-
séget hoz magával az elfajult dialektika. Ugyanakkor az ellen­
mozgás következményeit is ismerjük: ez a megkövesedés, a ki­
kristályosodás.
Van azonban egy nagy vigasz: a halál ténye. Ezen egyszer
alaposan el kell gondolkodniuk! Az ellenmozgás, mint láttuk,
szabadságunk miatt alakult ki. Ha azonban az ember megmoz­
dul, önkéntesen aktívvá válik, akkor ezzel mindig következmé­
nyeket is teremt, ez elkerülhetetlen. Bizonyos cselekvés a neki
megfelelő fejleményekkel jár. Az ellenmozgás következménye
tehát a halál. Az ellenmozgás eredménye az, hogy önmagát
megsemmisíti.
Nem pompás-e és nem kimondhatatlanul vigasztaló-e ez?
A vonakodás - a létünk alapját képező istenterven való önkén­
tes együttműködés megtagadása - ezek szerint nem tarthat
örökké, hogy végül esetleg megtöltse az egész mindenségnyil-
vánulást, majd áttörjön az anyagtalanba egészen a mozdulatla­
nig, hogy így állandóvá váljon. Képzeljék el, mily rettenetes
lenne ez!
Amit nem isteni létre szántak, ami nem az isteni állapotból
indul ki harmonikus együttmozgásban, az oly valótlan, oly
erőtlen, annyira a kristályosodásnak van alávetve, hogy bizo-

111
nyos pillanatban össze kell omlania. Akkor megmutatkozik,
hogy lényegében semmi, és önmagát semmisíti meg.
Csakis az az örök, ami az Úr szelleméből van. Aki tehát az
ellenmozgalomban áll, aki az ellenmozgás foglya, azt addig éri
a szüntelen felőrlődés és megöletés, amíg a minden teremtett­
ben rejlő isteninek az ereje miatt be nem látja, hogy mivel az
ellenmozgás nem együttműködés, semmiféle eredményhez sem
vezet, hanem következményeiben felőrlődik és összetörik. A
megmenekülés egyetlen lehetősége az együttmozgásban, az
egyesülésben és a hét egyetemes sugárral való tökéletes har­
móniában található meg. így két értelemben lehet és lesz az
ember Aszklépiosz.
Kedves olvasó, belátta-e végre, hogy az ellenmozgás, az
önmagával és környezetével való küzdés nem együtthaladás, s
hogy emiatt Ön szüntelenül a nyomorúság és a feszültségek
rabja? Ha igen, nem találja-e nagy vigasznak annak tudatát,
hogy bármit tesz is az ember, a tapasztalat útján egyszer belá­
táshoz jut, s emiatt előbb-utóbb belép a megújulás templomá­
ba?
Ahol az Úrnak szelleme, ott szabadság van. Tehát nem le­
het Önt kényszeríteni, mert az ellentmondana a szabadság elvé­
nek, vagyis nem lenne isteni. Egyszer azonban mindenki kiokul
és a saját tapasztalatain keresztül megtisztul, s így sok megöle­
tés után szabadon felmegy a saját üdvösségéhez, amit Isten
rendelt el számára.
Szüntelenül közöljük az út mibenlétét és az ösvénnyel járó
követelményeket.
Ezt szeretnénk folytatni. Szeretnénk újra meg újra megvi­
lágítani az Egyetemes Tant, a véget nem érő, pompás, isteni
ösvényt. De nem szorítkozhatunk erre, mert az idő sürget. Az
ifjú Gnózis modern Iskolája nem csak egy dogmatikus intéz­
mény, nem csak tanintézet, hanem ugyanakkor és mindenek­
előtt egy Élő Test is. Ez az élő test halad, egyre tovább megy,

112
és szüntelenül felhívja az isteni világosság hétszer hét sugarát,
úgyhogy ezek hatalmas tűzként égnek a szentély fölött.
E tűz sugarai alatt ezért nem maradhatunk meg csak a be­
szédnél. Nem ismételgethetjük szüntelenül: „Nézzétek Baráta­
im, ilyen meg ilyen az ösvény, kérlek titeket menjetek már!"
Nem, ha velünk akarnak jönni - és ebben teljes mértékben
meghagyjuk a szabadságukat -, akkor ezt fenntartás nélkül kell
tenniük, ennek minden következményével. Ha szabadságukat
arra használják, hogy kézzel-lábbal a Földbe, a földibe kapasz­
kodnak, akkor maradjanak a Földnél. Ha azonban az Iskola Elő
Testével tovább akarnak haladni, együtt akarnak működni, ak­
kor ennek eljött az ideje. Mindezeket a dolgokat azért beszéljük
meg Önökkel, hogy végül belátáshoz juttassuk és mélységes
önismerethez vezessük Önöket. Hamarosan meg kell vizsgálni­
uk, hogy Önökben mi mozog együtt isteni rendeltetésükkel, és
mi mozog ez ellen.
Ha elemző természetűek, felvethetik a kérdést, hogyan le­
hetséges gyakorlatilag, természettudományosan, hogy az el­
lenmozgalomban álló dolgokat bizonyos pillanatban elragadja a
halál? A válasz egyszerű, mely Hermész válaszából is kitűnik.
Azt mondja Aszklépiosznak:
Mivel a vétkes szférákat a bűntelen szférával ellentétes irány­
ban mozgatják, ebben az ellenmozgásban a nyugalomban lévő
egyensúlypont az ellenálló szféra körül mozgatja őket. Ez nem
is lehet másképpen. A keringés tehát nem más, mint mozgás
ugyanazon középpont körül, s ezen teljesen a középpont mozdu­
latlansága uralkodik. Hiszen a körforgás elejét veszi az elté­
résnek, s így a keringés állandó marad. Ezek szerint az egyen­
súlypontban az ellenmozgás is áll, mert az ellentálló mozgás
által állandó lesz.

Hermész ezzel azt akarja mondani: ha Ön visszaél a szabadsá­

gával, s így az isteni szándék ellen cselekszik, amely a minden-

113
ségmozgáson mozdulatlanul uralkodik, akkor az Ön ellenmoz­
gása által okozott ellenállás végül oly nagy lesz, hogy az Ön
életeredménye, az istentelenség ezt nem bírja ki, nem tud
helytállni, hanem megsemmisül.
Az ellenmozgással Ön ellenállást kelt. Ennek az ellenál­
lásnak a rezgése egyre erősebb lesz, míg végül a saját lénye el­
égését, megsemmisülését eredményezi. Az ellenállást tehát
nem az Istenség okozza, hanem teljes mértékben mi magunk.
Az életutunk nehézségei miatti bosszankodás ezek szerint ér­
telmetlen, mert a nehézségeket magunk okozzuk magunknak,
még akkor is, ha úgy tűnik, hogy embertársaink a vétkesek. Az
Istenség nem vitatkozik, nem viaskodik velünk. Nem ítél és
nem büntet minket társadalmi értelemben. Magunk tesszük ezt
magunkkal. Magunk hívjuk fel az ellenállásokat, a mikrokoz-
mikus múltunkból vagy a jelenben, s ezekben az ellenállások­
ban egy adott pillanatban tönkremegyünk. Ha Ön ilyen, akkor
nem él, hanem egy szüntelen megöletésben, halálban áll, ame­
lyet tévedésből életnek nevez.
Törekedjünk állhatatosan, hogy életünket lényeges együtt­
mozgássá transzformáljuk, hogy a Logoszból kiinduló hét erő­
ben kegyelemre leljünk. Mert az egyetlen élet csakis igazi
együttműködésből fakad.

114
 XVI

Az én utolsó halála: az önkéntes átadás

Újra az élet nagy válaszútja elé állítjuk Önöket, arra a pontra,

ahol a két út, az együttmozgás és az ellenmozgás útja találko­
zik.
Akik a modern Szellemi Iskola tanulóiként az ifjú Gnózis­
nak egy részét képezik, azok teljes mértékben tájékozottak ar­
ról, hogy az Iskola fejlődése, mint Élő Test, mint Ifjú Gnózis,
mint az előttünk haladók egyetemes láncába felvettek fejlődése
a Hétszellem hét sugarának nagyon erőteljes és pozitív beáram­
lásával jár. Isten sugaraival, az Ő Szent Szellemével való
együttmozgás hajlama a mi közösségünkben rendkívül erős
lett. Velünk és rajtunk tehát egy pünkösdi ünnep teljesedik be.
Mindez, amíg még az ellenmozgásban állunk, rendkívül
nagy ellenállást kelt bennünk. Ez az ellenállás tehát nem kívül­
ről jön hozzánk, hanem, mint láttuk, magunk okozzuk. Életvite­
lünkkel, létállapotunkkal egyre erősödő ellenállást fejlesztünk
ki, ennek következménye pedig a szüntelen megöletés, a meg­
halás. Ezt azért közlik Önökkel, hogy a lehető legrövidebb időn
belül igazi gyógyítóvá, igazi Aszklépiosszá váljanak. Ehhez vi­
szont némi előismeretre van szükség a mindenség lényegét ille­
tően, mondja szövegünk 44. szakasza.

115
 Önök mind élő sejtek az ifjú Gnózis élő testében. Ez a test
olyan állapotba került, olyan szintre fejlődött, hogy nagy kegye­
lemben részesül, nagy megbízásokat kapott, és nagy erőket
töltenek ki rá. Itt olyan feladatokról és olyan erőkről van szó,
amelyeket csak akkor lehet kivitelezni, amelyekre csak akkor
lehet pozitívan reagálni, ha az Istenségből kilépő, a Mozdulat­
lan Birodalomból hozzánk jövő sugarakkal tökéletesen együtt
mozgunk.
Önök képezik az „Ifjú Gnózist", mivel élő sejtek ebben a
testben, és ennek a testnek a sejtjei. És mert úgy látszik, hogy a
Gnózis egész testét ennek a pozitív mozgásnak a tüze ragadta
meg, egy ellentálló mozgalom fenntartása mindannyiónk szá­
mára nagy veszélyt jelenthet. Ezt jól lássák be, és soha többé el
ne felejtsék, hogy a legcsekélyebb ellenmozgás ellenállást kelt,
mert végeredményben minden mozgást Isten birodalma fog kö­
rül. A mozgásnak ez az ellenállása bizonyos pillanatban össze­
töri az ellenmozgás eredményét.
Az Én ösztönzésére, a haláltermészet ösztökélése miatt,
természetállapotunk alapján gyakran foglalkozunk valaminek a
kifejlesztésével, megvalósításával. Amikor aztán eljön a dolgok
megvalósulásának a pillanata, pontosan akkor, amikor úgy tű­
nik, hogy álmunkat végre valóra válthatjuk, a dolgok hirtelen
az ellenkezőjükre fordulnak, és utolér minket a halál. Ez azt
jelenti, hogy amiről azt hittük, hogy felépítettük, az összetörik.
Ez a folyamat azt mutatja, hogy természetes irányulásunkkal
valójában körben forgunk, újra és újra ugyanarra a pontra ju­
tunk, s gyakran elölről kell kezdenünk.
Ha Ön megmarad az ellenmozgásban, holott sejtként felvé­
tetett egy gnosztikus Iskolába, egy olyan rendszerbe, amely na­
gyon erőteljesen az együttmozgás útján halad, akkor ennek nem
olyan folyamat a következménye, aminél Ön végül üres kezek­
kel áll itt, hanem akkor egy baleset fejlődik ki, egy elégés, sú­
lyos sérülés, lélekállapotunk megsemmisítése. Azért mondja és

116
int minden szentírás, hogy a Szent Szellem ellen elkövetett bű­
nök súlyos következményekkel járnak. Megbosszulják magukat
a lelkületben és az értelemben, a szívszentélyben és a főszen-
télyben.
Önök lelkes lények, lélekkel rendelkeznek. Bizonyos nem
anyagi erő mozgatja Önöket. Erre reagál a kedélyállapotuk
éppúgy, mint az eszük. A fejet és a szívet az hajtja, az mozgat­
ja, ami lelket ád Önöknek. Ha ez a lelkesülés az ellenmozgás­
ban áll, akkor ennek következménye ismételten a halál lesz,
vagyis az ellenmozgalom eredményének a megsemmisítése. A
léleknek ezt sokszor meg kell tapasztalnia, míg végül elhatá­
rozza, hogy az utolsó halált halja: az önkéntes átadás, az endúra
halálát. Az együttmozgásnak adja át magát, Isten szellemének
és hét sugarának, az igaz istentervnek, mely alakulásunk alapja.
Aki ezt teljes éntelenségben teszi, az abszolút biztonsággal új
lélekállapotot fejleszt ki. Mert a jelölt így egy új mozgásnak ad
teret. így születik meg az új lélek, és fejlődik ki egy új értelem;
s ebből a Logosszal való megmásíthatatlan együttmozgás, va­
lamint egy tökéletes átváltozás, a transzfiguráció lesz.
Képzeljék el ezt: Önök az újjászületetlen lélekkel és értel­
mükkel teljesen tudatosan belépnek egy gnosztikus testbe, egy
Szellemi Iskolába, mely egyértelműen a Hét Sugárban létezik.
Ekkor természetszülte lényükkel felvétettek egy nagyon külö­
nös minőségű sugártérbe, amilyet eddig nem ismertek, s ezáltal
Önök egy teljesen új mozgásba kerülnek. Tegyük fel például,
hogy ebben az új mozgásban, a hét sugárnak ebben a kitöltésé­
ben továbbra is fenntartják és érvényesítik természetszülte lé­
tüket, úgy cselekszenek, akarnak, éreznek és gondolkodnak,
mint eddig, mert nem hajlandók az Én utolsó halálát, az endúra
halálát halni. Továbbra is kőkeményen és határozottan ragasz­
kodnak az énjükhöz, megszokott természetükhöz, jellemükhöz
és jellegükhöz, miközben olyan sugártérben tartózkodnak, ahol
nagy és új erők nyilvánulnak meg.

117
 Ekkor azt kérdezzük Önöktől: Hol találja el Önöket elő­
ször az ellenállás, amit maguk okoztak önmaguknak? A hibáik
következményeiben, ahogyan a dialektikában szokásos? Vagy
hibáik tudatosan fenntartott okában, okozójában? A válasz ké­
zenfekvő: a hibáik okában! A természetlélekben és az értelem­
ben. Önök így szinte elégnek, és ebben a lelki és testi elégésben
természetellenessé válnak, elfajulnak. Azaz egy nagyon szélső­
séges rendellenességbe kerülnek. Ennek következtében pedig
messze a lemúr kezdet alá csúsznak vissza. Mennyi de mennyi
ilyen lelki megzavarodott ember van a világon máris! Mennyi
beszámíthatatlan van, akik közül nagyon sokan hatalmas szel­
lemi erőkkel játszadoztak!
Magától értetődik tehát, hogy az Iskola most nagy válság­
ról, krízisről beszél: annak tényéről, mely mindannyiónkra, az
Elő Test tagjaira vonatkozóan a hét pecsét széttörését jelenti,
ahogyan a Jelenések könyve is mondja.
Mint Szellemi Iskola egy apokalipszisben, egy megnyilvá-
nulás-tűzben állunk. És semmiképpen sem szükséges, hogy a
hét pecsét felnyitása nálunk a hét ,jaj", a hét vész kitöltését
hozza magával; a hét fájdalmat, a hét nagy szenvedési folyama­
tot és a hétszeres megsemmisítést, amelynek a hétszeres termé­
szetrendünk alá van rendelve. Ellenkezőleg! Egy gnosztikus
beavató-iskolában az a cél, hogy Önöket meggyógyítsák, Önök­
ből Aszklépioszt csináljanak. Ehhez azonban abszolút szüksé­
ges - ha eddig még nem így lenne -, hogy mostantól kezdve
együttmozgatók legyenek, és az ellenmozgást egy utolsó halál­
ban, az enduraban azonnal, egyszer s mindenkorra beszüntes­
sék.
Tudjuk, hogy lelküket pillanatnyilag nehéz dolgokkal ter­
heljük. Bizonyára szívesebben hallanának tőlünk valami mást.
Mindezt azonban a mindenség lényegének előismereteként
kapják. És ezzel tesszük Önöknek a legnagyobb szolgálatot.
Ezért mondja Hermész Triszmegisztosz a 25. szakaszban:

118
Látod mennyire meg van terhelve a lélek, ha egyedül két testet
kell hordoznia!
Önök mindannyian mozgásban vannak, és mi azt kérdezzük:
Miből magyarázható pillanatnyilag ez a mozgás? Életük zajlik,
nagyon mozgalmas, mindannyian nagyon elfoglaltak. Szüntele­
nül foglalkoznak valamivel. De mivel?
Vizsgálják csak meg egyszer, hogy mivel foglalkoznak oly
szorgalmasan! Tekintsék csak át teljesen tárgyilagosan tényke­
désüket, mely annyira elfárasztja Önöket, s annyira megterheli
természetlelküket!
Együttmozgás-e ez, vagy ellenmozgás? Olykor nem szün­
telen ellenmozgás-buzgóság-e, hogy elkerüljék a nehézségeket,
hogy a dolgok nehogy félresikerüljenek? Nem úgy van-e, hogy
a legőrületesebb rohangászás és fáradozás ellenére valójában
semmilyen vasat sem kovácsolnak, sőt az ellenállás növekszik,
úgy hogy időnként hirtelen helyben topogás jön létre, vagyis a
halál valamely formája: kimerülés, kétségbeesés vagy beteg­
ség? Nem csak intézkedéseikkel, taktikájuk kivitelezésével s a
célszerű viselkedéssel foglalkoznak-e szüntelenül, miközben a
dolgok homokként peregnek ki ujjaik közül és válnak élettelen
semmivé? Önök pedig újra és újra felteszik a kérdést: Hol a hi­
ba? Miért marad végül csak fájdalom, szenvedés, fáradtság és
kilátástalanság? Miért nem megy másképpen és jobban, holott
mindent megtettem a dolog rendbehözása érdekében?
Látják, Barátaink, a dolgok úgy mennek, ahogyan menniük
kell, mert az ellenmozgásban topognak, vagyis a viszályban, az
ellentétek mindenség-mozgásában! Mi pedig azért beszélünk
Önöknek oly részletesen a megszabadító együttmozgás világo­
san felismerhető szükségességéről és logikájáról, hogy erre az
együttmozgásra, mint a mindenki számára szükséges nagy
életmegfordításra egyértelmű cselekvéssel határozottan elszán­
ják magukat. A sors abban a pillanatban nyugton hagyja Önö-

119
ket. És rátérhetnek idejük és erejük célszerűbb és irányítottabb
használatba vételére.
Az együttmozgás, az ifjú Gnózis igazi tanulójának új élet­
vitele megajándékoz a csoportrezgés egyenlőségével, nagy bel­
ső nyugalommal és csenddel; eltüntet minden feszültséget,
megvált a fogságtól és a modern idők mértéket nem ismerő
munkakedvének őrült nyüzsgésétől. Nyissuk meg tehát magun­
kat teljesen az együttmozgás kegyelmének, a Hétszellem hét
sugara kimondhatatlan és hatalmas üdvösségének, az örökkéva­
lóság azonnali beereszkedése számára: nyissuk meg magunkat
a Szent Szellem kitöltésének: egy új pünkösdi ünnepnek, me­
lyet az ifjú Gnózison vittek végbe. Illeszkedjenek bele az üd­
vösségnek ebbe az új közösségébe.

120
 XVII

A szent Grál rejtélye

Megmagyaráztuk, hogy mihelyt a hét sugár, mely a Mozdulat­

lan Birodalomból, az érinthetetlenből árad, behatol az őstermé-
szetbe, ebben azonnal mozgás keletkezik. Ez a mozgás akkor
együttmozgás. Ekkor az őstermészet az őbelőle előkerülővel
bizonyítja, hogy az Istenségben mi van elrendelve. Egy gnosz­
tikus élő testnek a folyamatos fejlődése során bizonyos pilla­
natban egy új asztrális teret kell maga köré vonnia. Ez az
asztrális tér egyenesen az őstermészetből, ízisz-anyából buzog.
Ez a tér aztán a világnak azon területeire terjed ki, ahol a
gnosztikus test leginkább hat.
Ha egy ilyen új gnosztikus birodalom megalakult, és a
szükséges gyújtópontok létrejöttek benne, akkor ebben az élő
testben egy új mozgatás fejlődik ki, melynek ereje a hét pecsét
feltörésének eredményeként egyre fokozódik. Amint az igaz
életfolyamat, az igaz emberi fejlődésmenet hét pecsétjét feltö­
rik, az Istenség hét sugara nagyon közvetlen módon bizonyítja
magát, majd a Gnózis, mint közvetítő, visszalép a Szent Szel­
lem gazdagsága előtt.
A János-evangélium szerint Krisztus azt mondja tanítvá­
nyainak, a csoportjának:

121
 „Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek,
nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm
azt hozzátok. Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én kül­
dök néktek az Atyától, az igazságnak szelleme, aki az Atyától
származik, az tesz majd énrólam bizonyságot."
Érthető tehát, hogy amikor a Gnózis, mint közvetítő, a
Szent Szellem kitöltésének bősége előtt visszavonul, egy egé­
szen új állapot áll elő. Ekkor az érintettek számára, akik e hatás
alá kerülnek, egy egészen más életvitel és életszükséglet lép
életbe elutasíihatatlan erővel.
Máté 24. fejezetében - olvassák csak el - egy olyan álla­
potra világítanak rá, amilyet most élünk át. A Máté-evangélium
szerzője azt mondja: „Bizony el nem múlik ez a nemzetség,
mígnem mindezek meglesznek".
Ezen a kijelentésen sokat nevettek, és gúnyosan mondták:
mennyi de mennyi nemzedék múlt el időszámításunk óta anél­
kül, hogy mindezek megtörténtek volna.
A Máté-evangéliumban bejelentett dolgok azonban a
Gnózis fejlődési menetével vannak kapcsolatban. Ahogyan
pedig ama napok Gnózisa szükségszerűen megtapasztalta és
átélte ezeket a nagy dolgokat, most minket állítanak ugyanazon
fejlemények elé.
A Szentírás a hét pecsét negatív értelemben való feltörésé­
ről is beszél az emberiséggel és világgal kapcsolatban. Ezt az
összetörést azonban, amelyet a Jelenések könyve szintén meg­
magyaráz, most nem vizsgáljuk.
Ugyanebben az összefüggésben azt a kérdést is fel lehetne
tenni: mit értsünk a hét pecsét lezártságán? A válasz: az ideig­
lenes semlegesítés állapotát az őstermészet bizonyos területein,
a Hétszellem korlátlanságának a csökkentését. Európa területén
a Hétszellem közvetlen befolyásai hétszáz évig alig voltak fel­
ismerhetők, mert ezen a világrészen egy ilyen semlegesítés volt
folyamatban. Most azonban a Hétszellem sugárzásai a világon

122
ismét fokozódnak. Az ifjú Gnózisra vonatkozóan mind a kiter­
jedés, mind a hatás fokozódása is teljes pontossággal megfi­
gyelhető, s meg kell érteni, hogy egy gnosztikus fejlődésben a
semlegesítés megszüntetésének bizonyos pillanatban tökélete­
sen végbe kell mennie, és pontosan ez történik most az ifjú
Gnózissal.
Nézzék például a Krisztus-drámát. Krisztus jön és kivá­
lasztja a tanítványait, vagy a mi nyelvezetünk szerint: meg­
alapítja a csoportját. Előttük megy a rózsakeresztúton. Közli
velük az ösvényt és annak követelményeit, és élete példájával
mutatja be azt. A csoport közösség lesz, élő test, eklézsia. Eb­
ben az időpontban vonul vissza az Úr Jézus mint közvetítő:
„jobb nektek, hogy én elmenjek" mondja, mert utánam eljön a
Vigasztaló. Akkor pedig Jézus, a Gnózis, előre megy a csoport
előtt az új életterületre. Jézus Urunk visszavonulása bizonyos
értelemben csak látszat: a Gnózis előre megy a csoport előtt az
új életterületre, és ott fog újra találkozni vele!
Miután a Gnózis mint közvetítő, mint sugártényező félre­
vonul, visszahúzódik, azonnal a Hétszellem sugárzása lép elő­
térbe. Azonnal megtörténik a Szent Szellem kitöltése, kiáradá-
sa. Semmiképpen sem erőltetett vagy hatáskeltő kijelentés,
hogy az ifjú Gnózis csoportjaként, mint akiket az Egyetemes
Gnosztikus Láncba felvettek, most mi is ugyanazon tapasztalat
előtt állunk, mint minden előttünk haladó csoport.
Mi is ennek a teljesen új életállapotnak a kapui előtt ál­
lunk. Ebben az életállapotban egy új rejtély rejlik: az új, maga­
sabb tudatossá válás, az istenivé válás rejtélye. Mert minden
együttmozgásnak az istenivé válásba kell torkollnia. Ismétel­
jük, teljesen logikus, hogy miután a mindenség lényegéről némi
ismeretre tettünk szert, azzal biztatjuk egymást: értsük meg, mit
akar tőlünk a Hétszellem, hogy mi is teljesen felkészülhessünk
a felső teremben.

123
 A hét sugár továbbá megköveteli tőlünk először is a tökéle­
tes életet; másodszor a tökéletes szeretetet; harmadszor a töké­
letes intelligenciát; negyedszer a tökéletes harmóniát; ötödször
a tökéletes bölcsességet; hatodszor a tökéletes odaadást, és he­
tedszer a tökéletesen megszabadító cselekedetet. Mivel ez a hét
sugár meghatározza egymást, világos, hogy hétszer hét, vagyis
negyvenkilenc nézet vagy sugár van, amelyeknek minden je­
löltnek az új rejtélyben meg kell felelnie.
Aki belép az Iskola haarlemi főtemplomába, az felfedezi,
hogy ezt az elutasíthatatlan ötletet a szolgálat helye fölött a fa­
lon az ötágú csillag, Betlehem csillaga jelképezi, mely az újjá­
született lélek jele. Ezt hétszer hét sugár veszi körül, amelyek a
Mozdulatlan Birodalomból indulnak ki, és az érintett lényt az
isteniséghez ösztönzik és hajtják tovább. Ezért adott helyet Is­
kolánk főszékhelyén az ősrégi rózsakeresztes templom - az
előbb említett hét pecsét feltörése után - a Szent Szellem
templomának, a Szent Grál szerzete szentélyének.
Most szeretnénk beszélni a Szent Grál negyvenkilenc néze­
téről, mindenekelőtt pedig arról, amit most elvárnak tőlünk
mint a gnosztikus test élő sejtjeitől.
A jelölttől mindenekelőtt mélységes őszinteséget és becsü­
letességet várnak el. Teljesen késznek kell lennie az elégés
megbeszélt veszélyének az elkerülésére, a legfőbb halállal, az
én halálával, az endúra-folyamatával való találkozásra. Aki
önmagában kiküszöböli a legfőbb ellenállás okát, az lelkét ille­
tően azonnal megújul. Aki pedig lelkileg megújult, az azonnal
fogékony a Szent Szellem beszédére. Ez felfedi Önnek, hogy
nagy őszinteséggel és mélységes tisztasággal kell ennek a
Szellemnek a vezetésére reagálnia.
Ha a Szellem teljes bőségét még nem is tudja megérteni,
de ha egyszerű marad, ha indítékai tiszták, valamint teljesen
őszinte, akkor soha sem hibázik. így egy gyermek nyíltságával

124
és elfogulatlanságával lesz képes a lélek-újjászületés alapján
növekedni a szenttéválásban.
Bizonyos pillanatban gyermeksége tisztaságában áll majd
megújult lelkével a szent Hétvilágosság trónja előtt, és az első
sugár, a tökéletes élet előtt térdel. Mi a tökéletes élet? Ez az
eredeti ember élete, az igaz lélekemberiség élete. A tökéletes
élet egy dicső és pompás dolog! Ez az Ön tökéletes, mindent
átfogó rendeltetése! Ön azért született szükségrendtestében a
haláltermészetben, hogy az ellentétesség tapasztalatai révén
megérjen a tudat felébredésére, és felemelkedjen a tökéletes­
séghez. Isten dicsősége csakis így válhat nyilvánvalóvá.
Ezért kell Önben hatalmas vágyakozásnak lennie, mely
minden áron arra ösztönzi, hogy hozzájusson az igaz élethez,
melynek végeredményben minden más, minden amit birtokol
és amit ismer teljes mértékben alá lesz rendelve. Ha ezzel a
hatalmas vágyakozással, ennek a tökéletes életnek az elérésére
irányuló vágyakozással közeledik a Hétszellem első sugarához,
akkor jó. Akkor a Szent Szellem azonnal pozitívan besugárzik.
Akkor elemi fokon össze van kötve a pünkösdi tűzzel, a min­
dent magában foglaló jóval. És megtanulja ezt a jót, a Hétszel­
lemet, akiben és aki által az Ön egész üdvösségének meg kell
nyilvánulnia, Atyának szólítani. „Mert az Atyát a teremtés jel­
lemzi", mondja Hermész.
Emiatt a helyesen irányuló tudatú ember életében a Fiú meg-
születtetése a legnagyobb komolyság és szorgalom, valamint a
szoros Istenhez-fűződés dolga, míg a legnagyobb szerencsét­
lenség és vétek, ha valaki e gyermekség nélkül hal meg, és a
halál után a démonok ítélik el. Mert az a büntetés, hogy ennek
a gyermektelennek a lelkét egy olyan test felvételére ítélik, mely
sem nem férfi, sem nem nő. Ez az ítélet a Napból jő. Örülj
Aszklépiosz, ha senki sincsen gyermekség nélkül, de burkold
szánalomba azt, aki a szerencsétlenségben áll, mert tudod,
hogy arra milyen büntetés vár.

125
Az egyiptomi ős-Gnózis itt is világosan rámutat életünk céljára,
Isten akarata szerinti rendeltetésünkre: a Fiú, a belső Krisztus, a
bennünk lévő igazi halhatatlan ember megszülettetésének szük­
ségességére.
Ha ezt a rendeltetést megtagadjuk vagy elutasítjuk, ha to­
vábbra is a vak önfejűség útján járunk, akkor elkerülhetetlenül
felhívjuk a szellemi Napból, az egyetemes világosságból jövő
ítéletet. Akkor hétszeres sugárereje negatívan fog hatni ben­
nünk most, és később a fejben és a szívben is, üdvözítő hatása­
inak hímnemű, alkotó nézete, és a nőnemű megnyilvánító néze­
te számára sem leszünk hozzáférhetők többé. Akkor a magunk
választotta utat, a szenvedés és bosszúság végtelenül hosszú
útját végig kell járnunk a sötétségben.
Ha viszont Ön hatalmas üdvrevágyásban a tökéletes életet
átöleli, akkor felfedezi, hogy a Hétszellem első sugara annyira
kegyes Önhöz, hogy ez a gyermekség, a fiúság tapasztalatát
kelti. Ez a tudat, ez a gyermekség-élmény a jelöltet egyenesen
és pozitívan összeköti a Szent Szellem többi hat sugarának a
kezdődő hatásával. A hat láng előtör!
Mert a tökéletes életben szeretet van. Aki belépett az első
sugár kapuin, csak az fogja joggal megtanulni, hogy mi a szere­
tet. Többek között igazi megértésről tanúskodik a lélektárs iránt
és igazán megérti a természetleiket is az ő egyelőre újjászületet-
len állapotában, megértő az ember küzdelmével szemben, meg­
érti a hibáit, amelyeket tudatlanságában követ el. Az ilyen em­
ber szeretetből határtalanul türelmes; ha szükséges, végtelenül
türelmes lesz. Hiszen tudják, legalábbis elméletileg, és erről
szól a Korinthusbelieknek írt első levél 13. része: A szeretet
képes várni és elfedezni, a szeretet mindent eltűr.
Most már érthető, hogy a bőségnek egy ilyen fia, aki a Hét­
szellemet pozitívan fogadja és megkapja, intelligens is lesz.
Ahol megvan az igazi megértés, az igazi szeretet és a végtelen
türelem, ott az útnak és a megoldásnak is meg kell születnie: az

126
útnak és a tudásnak, hogy a szeretetet hogyan kell tökéletesen
teljesíteni. Észreveszik-e, mennyire magától értetődik, mennyi­
re szükséges, hogy a hét sugár egymást kiegészítse?
Mindezt felsorolván nem válik-e az is nyilvánvalóvá, hogy
egy ilyen életmenetben a tökéletes összhang és a nagy, mélysé­
ges, belső nyugalom is előtérbe lép?
Az ilyen ember a bölcsesség kapuit is tárva-nyitva találja.
És magától értetődőnek tartja a minden teremtett iránt érzett
odaadást. Mindez pedig együtt egy teljesen megszabadító cse­
lekedetben folytatott életvitelről fog mélységesen tanúskodni.
Ez az új rejtély mindannyiójuk számára feltárult. Olyan ez,
mint egy Arany Fej, amely fölött a pünkösdi tűz lángol. Mi gá­
tolhatná meg, hogy belépjenek? Menjenek be tehát Uruk békes­
ségébe!

127
 XVIII

Az új, megszabadító lehetőségek

Mert az a jó, aki mindent ad és semmit sem vesz el. Bizony: Is­
ten mindent ad és semmit sem vesz. Ezért Isten a Jó, és a Jó az
Isten. Isten másik neve Atya, mert mindennek a teremtője, mivel
a teremtés az atya jellemzője.
„O, szent Hétszellem, mi, akik az ifjú Gnózisban vagyunk kap­
csolatban, és felemelkedtünk a megújulás Golgotájáig, egész
lényünkkel közeledünk Hozzád, és alázattal hajlunk meg a Te
tökéletességed előtt."
így kell a jelöltnek közelednie az újra megnyilvánult rej­
télyhez. Reméljük és azért imádkozunk, hogy nagyon sokan tu­
datába jussanak az új, megszabadító lehetőségeknek, amelyek­
kel a kereső emberiséget megajándékozták; hogy az ifjú Gnózis
munkájának célját megértsék: az erre éretteket meg kell nyitnia
a pirkadó új nap világossága számára. Legbensőségesebben
esedezünk, hogy Önök mostantól kezdve minden ellenmozgást
elbocsássanak és idejében felismerjenek, ha közeledik Önök­
höz.
A kezdet emberiségének egységét összetörték, és az eltúl­
zott egyéniesedésben meglátjuk a számtalan cserepet, a törme­
léket. Ezek az egyének térben mozognak, és egy erő mozgatja

128
őket. A tér és az erő azonban szintén egyéniesedett. Ha Ön is
ilyen, akkor szintén ott áll a többiek között, Énként, kőkemény,
hozzáférhetetlen, egyéniesedett lényként, mindenkitől elvá­
lasztva. Akkor Ön magányos lett, és több tekintetben is fogoly.
Minden magányost és foglyot saját térségében a saját erői moz­
gatnak. Önök ekkor teljesen és tökéletesen mozgalomnak
mondhatók, de mozgalmuk az ellentermészettől való. Egymás
mellett élnek, de egyáltalán nem értik egymást. Nem jönnek ki
egymással, és nem is tudják elviselni egymást; erre mindaddig
képtelenek, míg keresni nem kezdik és meg nem találják a
Gnózist.
A Gnózis a született Aszklépiosz, a gyógyító, a szeretet
ura. A Gnózis felkeres minket magányos rabságunkban, és is­
merteti velünk az utat. Aki be akarja járni ezt az utat, annak ki
kell törnie az ellenmozgás poklából, és az utolsó halállal, a
Gnózisnak, a szeretet urának való önátadással fel kell ébresz­
tenie az új lélekállapotot.
Az ember ugyanebben a pillanatban belép az új rejtélybe,
amelyről engedelmükkel beszéltünk: ez a Szent Szellem rejté­
lye, az isteni alakulás rejtélye, a Fiú megjelentetésének a rejté­
lye.
Ez a rejtély az ifjú Gnózisban feltárult számunkra: ez az az
alakulás, amelyben mindent Önnek ajándékoznak, ami a meg­
beszélt értelemben jó, és amelyben Öntől többé semmit sem
vesznek el. Ebben az alakulásban a mindenség Atyja a Fia ké­
pében önmagát hozza létre bennünk.
Az egyetlen örök üdvösség feltárult Önök előtt; jöjjenek,
közeledjenek a fenségéhez, és ebben a csodálatos életben emel­
kedjenek ki minden földi testvérharcból!

129
 XIX

A hetedik könyv: Hermész Tatnak

a kráterről és az egységről

1. HERMÉSZ: Mivel a Demiurgosz a világot nem kezeivel,

hanem az Igével alkotta meg, lásd Ot jelenlévő és soha sem
változó valóságnak, minden dolog teremtőjének, az egyes­
egyetlennek, aki minden létezőt akarata szerint alakított.
2. Mert bizony ez az ő teste, mely érinthetetlen, láthatatlan,
mérhetetlen és oszthatatlan, valamint semmilyen más test­
hez sem hasonlítható. Mert ő sem tűz, sem víz, sem levegő,
sem lélegzet, hanem ezek és minden más belőle és általa
vannak.
3. Mivel ő a jó, ezt az áldozatot nem önmagának akarta
szentelni, és a Földet nem csakis önmagának díszíteni, ha­
nem emez isteni test díszeként az embert küldte le, egy hal­
hatatlan lény halandó alkotását. Ahogyan pedig a Föld az
ő teremtményeit felülmúlja örökkévalósági életével, úgy
múlja felül az ember a Föld teremtményeit az értelem és a
szellem által.
4. Mert az ember Isten műveinek meggondolója lett, és elcso­
dálkozott azokon, és megtanulta belőlük a teremtőt megis­
merni. Isten tehát, Tát, az értelmet minden embernek kiosz­
totta, a szellemet azonban nem. Nem egyesekkel szemben
érzett irigységből, mert az irigység nem a magasságból

130
 jön, csak itt lent keletkezik azoknak a lelkében, akik a szel­
lemet nem birtokolják.
5. TAT: O atyám, Isten miért nem osztotta ki a szellemet min­
den embernek?
6. HERMÉSZ: Azt akarta, fiam, hogy a szellemkapcsolat a
verseny díja legyen a lelkek körzetében.
7. TAT: És hol helyezte el ezt?
8. HERMÉSZ: Egy nagy, a szellem erejével töltött krátert
küldött le a mélységbe, és egy követet bízott meg a feladat­
tal, hogy az embereknek kihirdesse: Merüljetek bele ebbe a
kráterbe, lelkek, akik képesek vagytok erre: ti, akik hiszitek
és bíztok, hogy majd felszálltok ahhoz, aki ezt a keverő-
edényt, ezt a tégelyt küldte a mélybe, ti, akik tudjátok, hogy
milyen célra lettetek teremtve.
9. Akik hallgattak erre a nyilatkozatra, és a szellem erejében
való elmerüléssel megtisztultak, részesültek a Gnózisban,
Isten élő ismeretében; s mivel megkapták a szellemet, töké­
letes emberek lettek.
10. Akik azonban vétkeztek a kinyilatkoztatás ellen, mert nem
hallgattak rá, azok megálltak az értelem határánál, mert
nem kapták meg a szellem erejét, és nem tudják, hogy mi­
lyen célra teremttettek és ki által.
11. Az ilyen emberek érzékszervi észlelése csaknem egyenlő az
oktalan állatokéval. Mivel pedig a szenvedély és harag ke­
verékei, és nem csodálják mindazt, ami meggondolásra és
elmélyülésre méltó, a test kéjeinek és vágyainak szentelik
magukat, mert azt hiszik, hogy az embert ezért hozták létre.
12. Akik pedig részesültek Isten adományaiban - ahogyan mű­
veikből kitűnik -, azok már nem halandók többé, hanem
isteni emberek, akik mindent, ami a Földön és a mennyben
és esetleg a menny fölött is van, a szellemlélekkel fognak
fel

131
13. Akik így felemelték magukat, azok a jót szemlélve megta­
nulták a földi tartózkodást bánatnak látni. Minden testi és
testetlen dolgot elvetendőnek tartanak, és buzgón az Egy­
hez és egyetlenhez igyekeznek
14. Ez, ó Tát - a szellemlélek megnyilvánulása, az isteni dol­
gok alakot öltése és Isten szemlélése - a kráter, az isteni
tégely adománya.
15. TAT: En is meg akarom tapasztalni ezt az alámerülést, ó
atyám!
16. HERMÉSZ: Ha nem gyűlölöd meg először a te testedet, fi­
am, akkor nem tudod igazi önmagadat szeretni. Ha azon­
ban igazi önmagaságodat szereted, akkor birtokolni fogod
a szellemlelket. Ha aztán birtokolod a szellemlelket, akkor
részesülsz az ő élő ismeretében is.
17. TAT: Mit akarsz ezzel mondani, atyám?
18. HERMÉSZ: Fiam, nem ragaszkodhatsz ugyanakkor anyagi
és isteni dolgokhoz is. Mivel két létállapot van, a testi és a
testetlen, a halandó és az isteni, meggondoltan választa­
nod kell a kettő közül: mert nem lehet mindkettőhöz egyide­
jűleg ragaszkodni. A döntés után az elutasítottnak a csök­
kenése bizonyítja a választottnak a hatóerejét.
19. A jó döntés tehát az ő dicsőségét nemcsak annak az em­
bernek az isteniesedésével mutatja meg, aki választott, ha­
nem azt is bizonyítja, hogy az Istennek adja oda magát.
20. A rossz választás viszont az ember pusztulásához vezet; s
ha egyébként nem is vétkezne Isten ellen, már csak ezzel a
választással is vétkezik. Ahogyan az emberek egy felvonu­
láson az út közepén menvén akadályozzák a többieket a
menetelésben, így ezek sem tesznek semmi mást, minthogy
vonulnak a világon át testi vágyaik ösztönzésére.
21. Ezért, ó Tát, az Istenből jövő adományok mindig rendelke­
zésünkre álltak, és mindig is így lesz. Nekünk kell arról
gondoskodnunk, hogy ami tőlünk jön, az megfeleljen azok-

132
 nak és ne maradjon el tőlük. Gonoszságunk oka nem Isten,
hanem mi magunk; mi, akik előnyben részesítjük azt a jó­
val szemben.
22. Látod fiam, mennyi testi állapoton, a démonok seregén, az
anyag fátylain és csillagutakon kell átmennünk az Egyhez
és egyetlenhez vezető fáradságos utunkon? A jóhoz nem
vezet könnyű gázló. A jó határtalan és végtelen, és magát
illetően kezdete sincsen, még ha nekünk úgy is tűnne, hogy
a jónak kezdete a Gnózisban, Isten teljes ismeretében len­
ne.
23. A Gnózis nem is a jónak a kezdete, hanem megajándékoz
minket azzal, amit a jóból meg kell ismernünk.
24. Ragadjuk meg hát ezt a kezdetet, és haladjunk át mind­
azon, ami ránk vár; mert bizony nehéz a megszokottat s
vele mindenünket elhagyni, hogy visszatérjünk az ősrégi és
első dolgokhoz. Mert ami látható, az örömet szerez, míg a
láthatatlan hitetlenséget és kételyt kelt. A közönséges szem
számára a gonosz a jól ismert és nyilvánvaló, a jó ellenben
láthatatlan. A jónak ugyanis sem formája, sem alakja nin­
csen. A jó változatlanul önmagával egyenlő, s emiatt min­
den mástól különbözik. Ezért láthatatlan a testetlen a testi
ember számára.
25. A változatlan, mely önmagával szüntelenül egyezik, a vál­
tozónál magasabb rendű; és a változó szegényes a válto­
zatlanhoz képest.
26. Az egység, az egy és oszthatatlan, minden dolog eredete és
gyökere mindenben jelen van. Semmi sincsen eredet nélkül.
Az eredet eredete azonban, mint minden másnak a kiindu­
lópontja, csakis önmagában található.
27. Az egyes szám, mint eredet, az összes többit magába
foglalja, anélkül, hogy bármelyik másik magában foglalná
öt. 0 hoz létre minden számot, anélkül, hogy őt bármelyik
szám is létrehozná.

133
28. Ami létrejön, az nem tökéletes, az osztható, szaporítható
vagy csökkenthető. A tökéletes azonban egyik sem ezek kö­
zül.
29. Ami szaporodni tud, szaporodását az egységtől kölcsönzi, s
így azonnal elpusztul, ha az egységnek nem tud többé he­
lyet adni.
30. így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten
ábrázolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és
szíved szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el fiam,
megtalálod a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten áb­
rázata maga vezet majd téged erre az útra. Ha az ember
belsőleg erre a képre irányul és ezt az odafordulást egy­
szer elkezdte, akkor ennek ereje a hatalmában tartja és
magához vonzza, mint mágnes a vasat.

134
 XX

A verseny díja

A Corpus Hermeticum hetedik könyve annak az embernek

szól, aki a dialektikus természetben teljesen megrekedt, e lét
kilátástalanságának és reménytelenségének teljesen tudatába
jutott, de van elég belső ereje ahhoz, hogy őszintén és kitartóan
a kiutat és a megoldást keresse. Ezért nevezik a tettnek ezt az
emberét a hetedik könyvben Tatnak: ő királyságra, magasabb,
igazi emberré válásra hivatott. Neki nyújtják át a krátert, az is­
teni tégelyt, vagyis a kelyhet, a szent Grált. Ha kész kiinni, ak­
kor megtalálja a megoldást, amire a szíve vágyik; nagy élet­
problémája megoldódik.
Ha Ön, kedves olvasó, ezzel az emberrel eléggé azonosí­
tani tudja magát, ha belsőleg ilyen állapotban van, akkor a he­
tedik hermetikus könyvnek nagyon sok mondanivalója van Ön­
nek. Mert egy örök igazságot ábrázol, melyet már évezredekkel
ezelőtt kihirdettek, és amely mindannyiónknak nagyon fontos
és megszabadító lehet.
Próbáljuk ezt az igazságot megérteni és közben észrevenni,
hogy a hetedik könyv nemcsak a szent Grál leírását adja, ha­
nem tartalmával, felszólításával a szent Grál erejét, a Hétszel­
lem hetedik sugarának erejét akarja felszabadítani.

135
Mivel a Demiurgosz a világot nem kezeivel, hanem az Igével
alkotta meg, lásd Ót jelenlévő és soha sem változó valóságnak,
minden dolog teremtőjének, az egyes-egyetlennek, aki minden
létezőt akarata szerint alakított.

A János-evangéliumban ezt olvassuk: „Kezdetben volt az Ige,

és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige". Ezt az Igét nem a
gége hatásának, nem kimondott szónak kell gondolniuk, hanem
a Logosznak kell látniuk, aki mindenen kívül áll, és minden
létezőt körülfog, beburkol.
Számunkra, teremtmények számára az Ige az Istenség leg­
lényegesebb tényezője: hatalmas alkotó hatás, mely az Atyából
lép ki. Ezt az alkotó hatást az isteni gondolkodóképesség köz­
vetlenül megvalósító kifejezésének kell látnunk.
Mi, teremtmények, elgondolkodunk valamin, majd az öt­
letből, gondolkodásunk tárgyából kiindulva sok esetben ráté­
rünk a cselekvésre. Isten gondolatereje azonban közvetlenül al­
kotó, megvalósító, vagyis tett-teljesítő. Azért mondja a 33.
zsoltár: „Mert ő szól, és meglesz; ő parancsol, és az előáll".
Azért olvastuk azt is, hogy „Isten, a Demiurg a világot egyálta­
lán nem kezeivel, hanem az Igével alkotta meg".
Ezen nem a mi gondolat-tevékenységünket, a mi agymun­
kánkat kell érteni; ez egészen másra vonatkozik. Ezzel a megál­
lapítással a mi gondolkodási tevékenységünket nem akarjuk le­
becsülni. Gondolkodó-képességünket azért kaptuk, hogy meg­
értsünk valamit, és ennek vezetése alatt valamelyest értelmes
cselekvéshez kezdhessünk. Ezért nagyon hálásaknak kell len­
nünk. Az ember különböző részei összetartoznak ugyan, de
még nincsenek helyesen összerakva. Ennek az az oka, hogy
még hiányzik egy lényeges tényezőnk.
Van egy érzelem-tevékenységünk, amelyet legtöbbször
gondolatmunka követ, majd az akarat indul meg. A beszéd
segítségével aztán kifejezésre juttatjuk, ami az érzelmünkben, a

136
gondolati működés során és az akaratunkban kifejlődött. Ennek
eredménye általában cselekedet lesz. Mindez az emberi lehető­
ségeknek olyan működésére vonatkozik, mely olykor sikeres,
gyakran azonban fölöttébb siralmas következményekkel jár.
Ellenben az Igénél, a Logosznál mindezek a nézetek, mindezek
a tulajdonságok mindig együtt és összhangban működnek, és
tökéletes eredményben nyilvánulnak meg. A Logosz teljesen
korlátlan, amelyhez az emberi lény semmilyen tekintetben sem
hasonlítható.
Mert bizony az alkotó Ige az ő teste, mely érinthetetlen, látha­
tatlan, mérhetetlen és oszthatatlan, valamint semmilyen más
testhez sem hasonlítható. Mert ő sem tűz, sem víz, sem levegő,
sem lélegzet, hanem ezek és minden más belőle és általa van­
nak. Mivel ő a jó, ezt az áldozatot nem önmagának akarta
szentelni és a Földet nem csakis önmagának díszíteni, hanem
emez isteni test díszeként az embert küldte le, egy halhatatlan
lény halandó alkotását: és ahogyan a Föld az ő teremtményeit
felülmúlja örökkévalósági életével, úgy múlja felül az ember a
Föld teremtményeit az értelem és a szellem által.

Ezt jól meg kell jegyezniük: Az ember megkapta az értelmet és

a szellemet. Az értelmet azért, hogy megtanuljuk megérteni
bukott állapotunkat, és a Gnózis világosságának hatására Isten
akarata szerinti rendeltetésünket. A szellemet vagy Pimandert
pedig azért, hogy az állatok állapotából felemelkedjünk az igazi
emberi léthez, Isten igazi gyermekeinek minőségéhez. Időz­
zünk el kissé ennél a két különösen alkalmas, mindenekelőtt
emberi nézetnél. „Mert az ember - mondja Hermész - Isten
működésének meggondolója lett, elcsodálkozott azokon és
megtanulta belőlük a teremtőt megismerni."
Az ember a világ alapkőletétele óta tele volt csodálattal és
teljesen eltelt vallásossággal is. Az emberek csodálkozása min­
den lehető és lehetetlen irányban kiterjed. Beszélnek és írnak,

137
szüntelenül tanúskodnak erről. A csodálat és a titkok magyará­
zatára keletkezett filozófiák egymást követik a századok folya­
mán. Az élet értelmét kutató kísérletek megszámlálhatatlanok.
Emiatt a természet szintjén egyfelől elégedettséget, vidám­
ságot, hálát és életörömet látunk kifejezésre jutni. Gondoljunk
csak a századelő nagy sikerű flamand szerzőre, Félix Timmer-
mansra, a telhetetlen életkedv, az evés-ivás emberére. Másrészt
viszont korszakunkban a csalódás került előtérbe. A kétség­
beesés és nem kevésbé a tiltakozás hangját hallani - például
amiatt, hogy létezhet olyasmi, mint a halál és az emberiséget
érő bajok számtalan fajtája; csodálkozást tehát e nyomorult ál­
lapot miatt érzünk, ami az életről kiderült.
Ezért keletkeztek a nyelvünkben olyan mondások, mint
például: „a halál után minden jobb lesz", mely a világtól való
menekülést tükrözi; vagy a következő: „ha Ön valóban képzi és
műveli magát, akkor igazán minden rendbe jön" - amely pedig
a személyiséghasítás és a személyiségművelés nyelvezetére
utal.
Negyedszer pedig ismerjük nyelvünkben a sok reménytelen
zagyvaságot és fecsegést. Ez a sok változat, a nyelveknek ez a
zavara, éppoly szemmel láthatólag értelmünk megvilágosulat-
lanságát bizonyítja.
Milyen körülményt okolhatunk emiatt az óriási, oly káros
és reménytelen fogalomzavar miatt? Hermész világos választ
ad erre: Értelmet Isten minden embernek adott, de szellemet
nem.
Az a helyzet, hogy nem minden ember rendelkezik Piman-
derrel, a szellemmel. Emiatt mindazok, akik a szellemet nem
birtokolják, megrekednek a csodálkozás káoszában. Egyik cso­
dálkozás a másikat követi, s így a tömeg fogalomzavara meg­
marad. Pimander nélkül mije is lehetne az embernek az értetlen
csodálkozáson kívül?

138
 Azt kérdezhetnénk, miért tartják vissza az emberiség nagy
részétől a szellemet, Pimandert? Miért nem kapja meg minden
ember a szellemet? Pimandert egyetlen embertől sem tartják
vissza! Hiszen világosan kijelentik: Isten azt akarta, hogy a
szellemmel való kapcsolatot minden lélek létrehozhassa, de a
verseny díjaként.
Ezért van a legendánk Isten Paradicsomáról! A tiszta, ere­
deti alkotás közepén, Isten Paradicsomának közepén ott állt az
élet fája, a lelkek díja, Pimander, a szentelő szellem.
Lássák be jól ezt a helyzetet. A szellemszikra-hordozó, a
rózsaszívű ember Isten lehetséges gyermeke; ő képviseli a ma­
gasabb rendű felébredésnek az emberben egysarkúan, egypólu-
súan nyugvó képességét.
Amikor a rózsát birtokló ember - természetére nézve ha­
landó, elhivatottságára nézve halhatatlan - újra az életben talál­
ja magát, akkor először csodálkozásnak kell lennie benne: mi­
ért vagyok az életben, milyen célból vagyok itt? Erre a csodál­
kozásra imádat következik. Mert a „miért vagyok ebben az
életben" kérdésre azonnal az ősatom, a rózsaszív reagál. Egy
sugárzás árad szét a lényben, a hang megszólal, és szót emel a
tudatban: „Azért vagy ebben a halandó életben, hogy Isten aka­
rata szerinti hivatásod, a halhatatlanságodra való felhívás tuda­
tába jussál, hogy teljesen ennek a magas rózsaiélek-hivatásnak
szenteld magadat, s foglalkozz a verseny és a lelkek díjával,
Pimanderrel".
Akkor a negatív elem, Istennek bennünk elhatározott ve­
tőmagja - Jézus magva, a rózsaszív, az ősatom - megkapja a
pozitív elemet. Ez befelé lobban: a Mária- vagy Izisz-elv fogad­
ja a Szent Szellemet, az Ozirisz-elvet, és így születik meg az
Istenség Fia.
Akik viszont - folytatja Hermész - az élet elcsodálkozását
nem ismerik, és a világosság hívását nem veszik figyelembe,

139
azok megálltak az értelem határán, mert a szellem erőit nem
kapták meg, és nem tudják, ki által és milyen célra teremttettek.
Érzékszervi észlelésük csaknem az oktalan állatokéval egyenlő;
mivel pedig a szenvedély és harag keverékei, és nem csodálják
mindazt, ami meggondolásra és elmélyülésre méltó, a test kéje­
inek és vágyainak szentelik magukat, mert azt hiszik, hogy az
embert ezért hozták létre.

így keletkeznek az eltévelyedések, a zavarok, a bonyodalmak,

az elvakultság, a megkristályosodás és az elsüllyedés a sivatag
homokjában. A nagy, isteni ajándék mégis vár minden elsüly-
lyedtre. Miránk is. Csak pozitívan és világosan a hivatásunknak
kell szentelnünk magunkat. Ennek érdekében először is rendet
kell teremtenünk. Mert azokhoz tartozunk, akik kezdetben
megrekedtünk a csodálkozásban, eleinte nem láttuk szükségét,
hogy az egyetlen elhivatottsághoz forduljunk. A századok fo­
lyamán és mostani életünk során nagy mennyiségű kristályoso­
dás torlódott fel mikrokozmoszunkban. Ezért sok mindent meg
kell változtatni és le kell bontani bennünk. Elsősorban arra van
szükség, hogy a lelket elvezéreljük az újjászületéshez.
Ezért állítja az ifjú Gnózis is tanulóit a feladat elé, hogy -
mint természetben-születettek és a múlt üledékével terheltek -
először szabadítsák meg magukat ettől a nyomasztó páncéltól,
szabaduljanak meg és tegyenek szert új lélekállapotra. Ha elér­
tük a tökéletes lélekállapotot, akkor számunkra is itt van a töké­
letes lelkek díja. Akkor az eredet paradicsomi lelkét újra mél­
tónak találták a lelkek díjának, a szellemnek, a magas, isteni
ajándéknak, Pimandernek, a szent Grálnak az elnyerésére,
amelyet Hermész hetedik könyve keverőedénynek vagy tégely­
nek nevez. Most erről a tégelyről szeretnénk Önöknek beszélni.

140
 XXI

A szent keverőedény

Bevezetőül János első levelének ötödik részéből idézünk:

„Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus
az Isten Fia?! Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisz­
tus; nem csak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a szellem
az, amely bizonyságot tesz, mert a szellem az igazság. Mert
hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya,
az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy. És hárman van­
nak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Szellem, a víz és a
vér; és ez a három is egy."
És mindjárt emellé állítjuk Hermész hetedik könyvének
hatodik és nyolcadik szakaszát:
Isten azt akarta, hogy a szellemkapcsolat legyen a verseny díja,
melyet azonban minden lélek elnyerhet. Egy nagy, a szellem
erejével töltött krátert küldött le a mélységbe, és egy követet bí­
zott meg a feladattal, hogy az embereknek kihirdesse; merülje­
tek ebbe a kráterbe, lelkek, akik képesek vagytok erre; ti, akik
hiszitek és bíztok, hogy majd felszálltok ahhoz, aki ezt a keve-
rőedényt, ezt a tégelyt küldte a mélybe; ti, akik tudjátok, hogy
milyen célra lettetek teremtve.

Egy kráter az ókorban kehely vagy pohárformájú keverőedény

volt, mely víz és bor összekeverésére szolgált.

141
 A Szentírás víz és bor, vagy a víz és vér keveréséről szóló
elbeszélései csaknem mindig a nagy megmentő mű szolgálói­
nak teljes önfeláldozásával vannak kapcsolatban. A víz vagy a
kenyér akkor a szent étererők jelképe: a bor vagy a vér pedig a
szent asztrálerőket képviseli, melyek az emberiség megszabadí­
tására szolgáló áldozattal szabadulnak fel. Gondoljunk csak a
kánai menyegző bibliai példázatára, vagy arra, amikor az egyik
katona - közvetlenül Jézus kereszthalála után - dárdáját Jézus
oldalába döfte, és a sebből vér és víz folyt.
Amikor pedig a Hermészi Gnózis elénk tárja, „hogy Isten
úgy akarta, hogy a szellemkapcsolatot minden lélek elnyerhes­
se, de a verseny díjaként", és a nagy kráterről beszél - a víz és a
bor mennyei keverőedényéről, melyet Isten a szellem erejével
megtöltve küldött le a mélybe, hogy akik belemerülnek, azok
megtisztuljanak és korábbi dicsőségükhöz térjenek vissza -,
akkor pompásan és nagyszerűen a szent Grál szerzetének mun­
káját ecsetelik.
A verseny díja, a lelkeknek szánt díj: az alámerülés, a
tisztulás, a keresztelő a víz, a bor és a szellem keverőedényé-
ben, vagyis a szent Grálban. Ez a birtok, ez a keresztelő min­
denkinek kijár; senkitől sem vonják meg. Ezt senki elől nem
lehet elzárni. De csak azoknak és azokban tud és fog megnyil­
vánulni, akik teljes értékű, tiszta lélekkel rendelkeznek. Mert az
ilyen, újjászületett lélek a főszentélyben és a hét agyüregben
olyan rezgésállapotot teremt, hogy a Hétszellem sugárzásai
pozitívan beáramolhatnak az emberi lénybe, és így kapcsolatba
kerülhetnek az emberben nyugvó szellemelvvel, a rózsaszívvel,
így érthető, miért beszéltek minden időkben pohárról vagy
Grálról. Ez egy tál, egy medence, egy váza, melyből a szent víz
árad. A szomjúhozó, éretté vált lélek frissítőt kap az élő víznek
ebből a poharából, az újszövetség élő vízéből.
A szent Grál keresése mélyen gyökerezik az emberben. Ez
a magyarázata a szent Grálról és Artúr királyról, valamint asz-

142
taltársaságáról szóló legendák csaknem végeláthatatlan sorá­
nak. A természetszülte ember számára ugyanis a Grál a hiányzó
láncszem. Ez arra is rávilágít, hogy miért létezik a szent Grál
szerzete: mert a Grál a teljesülés! A Rózsakereszt az ösvény
ismeretét hozza. Az egyesülést a csoportegységben - hogy az
ösvényt be lehessen járni - a katárok, a tiszták szerzete tanítot­
ta. Az ösvény koronázása azonban a Grál. Ezért állt régebben,
az előttünk haladó szerzetnél a végső beavatás - Betlehem
barlangjában - ezzel a koronázási ünnepséggel kapcsolatban. A
jelöltet összekötötték a Grállal. Az újszövetség poharából nem
jelképesen ivott, hanem igazán; összekapcsoltatott Pimanderé-
vel.
Ezek alapján megértjük tehát, hogy a világosság hármas
szövetségének együtt kell működnie: Grál, Katárok és a kereszt
a rózsákkal hármas egységet képez. így van ez a világ teremté­
se óta, hogy minden számba jövő léleknek kihirdessék a meg­
szabadulás evangéliumát, és hogy segítsenek nekik az ösvé­
nyen. Ezért mondja szövegünk nyolcadik és kilencedik szaka­
sza:
Egy nagy, a szellem erejével telt krátert küldött le a mélységbe,
és egy követet bízott meg azzal, hogy az emberek szívének ki­
hirdesse: merüljetek ebbe a kráterbe, lelkek, akik képesek
vagytok erre; Ti, akik hisztek és bíztok, hogy felszálltok ahhoz,
aki ezt a tégelyt küldte a mélybe; Ti, akik tudjátok, hogy milyen
célra lettetek teremtve. Akik hallgattak erre a nyilatkozatra, és
a szellem erőiben való elmerüléssel megtisztultak, részesültek a
Gnózisban, Isten élő ismeretében, és mivel megkapták a szelle­
met, tökéletes emberek lettek.

Tehát kétféle keresztelőről van szó, két elkerülhetetlen ke­

resztelő létezik. Először a lemerülés, a tisztulás, a lélek újjászü­
letése. Aztán a Grál! A Biblia is részletesen beszél erről, bizo­
nyítván, hogy ennek a szent könyvnek sok részlete a Corpus

143
Hermeticumból származik. A Biblia megkülönbözteti egyrészt
a megtérés, a megfordulás keresztelőjét, másrészt a Szent Szel­
lem keresztelőjét. Az emberiség pedig, mely még teljesen a
csodálkozásban áll - melyről az előbb beszéltünk - emiatt egé­
szen megzavarodott.
Az egyházak és szekták keresztelői csupán jelképes csele­
kedetekké váltak. Ismerik a gyermek vagy a követők kereszte-
lését; gyakran százakat keresztelnek egyszerre. Továbbá a
Szent Szellem keresztelőjét utánozzák a szent úrvacsorával. Az
ilyen jelképes utánzásnak a legcsekélyebb értelme sincsen.
Csakis a művészet hivatott a Szentírás tanainak és kijelentései­
nek a jelképes kifejezésére, vagyis arra, hogy ezt a maga mód­
ján utánozza. így az embert az élő igazság által ihletett műértő
kifejezés a legmélyebb lényében eltalálhatja és megragadhatja.
A modern, semmitmondó jelképességgel szemben érzett
ellenszenvünk természetesen nem érvényes a régiek nagyon is
mély és belső ismereteken alapuló jelképes szokásaira. Az
előttünk haladó szerzetnek például még nem állt rendelkezésére
a sajtó, hogy írott szövegek terjesztésével fordulhasson a kö­
zönséghez. Ezért hoztak létre a szellemi tantételek egész sora
számára jelképes nyelvet és jelképes szertartásokat, hogy a ke­
reső ember, aki újra és újra hallotta és látta ezeket, vagy hallott
róluk, ezáltal elmélyülő belátáshoz és pozitív reagáláshoz jus­
son. Ha viszont valaki belső ismeretek nélkül, puszta vallásos
hagyomány alapján jelképes cselekedeteket tudatlanul és erőt­
lenül utánoz, akkor az ilyen cselekvés végzetes, és azon kívül
fölöttébb nevetséges is.
Mi viszont - erre jól kell ügyelniük - jelképes cselekvésen
kívül még gnosztikus mágikus cselekvést is megkülönbözte­
tünk. A fent említett jelképesség és a gnosztikus mágia sok te­
kintetben egyezik. Belül azonban, valamint az eredmények te­
kintetében nem egyeznek. Megkíséreljük Önöknek ecsetelni a
gnosztikus mágikus cselekvést.

144
 Amikor tanulóként belépnek a modern Szellemi Iskolába
és a megtérés, a megfordulás keresztelőjének követelménye
előtt találják magukat, mert az Egyetemes Hétszellem semmit
sem tehet Önökért mindaddig, amíg a lelkiállapot abszolút tisz­
ta és teljes értékű nem lett. A megtérés keresztelője egy belső
megtérés, amelyet Önnek az életmódjával kell bebizonyítania.
A dialektikában a dolgokat valójában éppen fordítva látjuk. Ha
kívül rendben vagyunk, a helyzethez illő arcot vágunk, akkor
civilizált embereknek tartjuk magunkat. Nem nehéz belátni,
hogy ez mily nagy butaság. Tehát a belső megfordulás feltétel,
és ennek a valósága az Ön életében magától bebizonyosodik.
Ha most tanulóságukból teljes mértékben levonják a kö­
vetkeztetéseket, akkor lehetséges, hogy gnosztikus-mágikus
cselekvéssel segítő testvérek, a templomban vagy azon kívül
gnosztikus léleksugárzásokat ruháznak át Önökre és erősítenek
meg Önökben, hogy így átsegítsék Önöket bizonyos holtponto­
kon és nehézségeken.
Ha a tanuló az Iskola segítségével teljesen előkészült a
szent Grál keresztelőjére, akkor persze ugyanaz a törvény érvé­
nyes: csak az érdem visz előre. S amikor Ön a lelkének ilyen
érett állapotába jutott, akkor biológiai és fizikai tekintetben is
van még néhány akadály. Például egy belső elválasztása szerv
örökölt gyengeség vagy más természetes zavar miatt elégtele­
nül vagy egyáltalán nem reagál. Akkor ezt az akadályt semle­
gesíteni lehet egy gnosztikus mágikus cselekedettel. Mivel a
fajtest a századok folyamán változik, az akadályok sem marad­
nak ugyanazok. A zavarok és hátráltatások hétszáz évvel ez­
előtt egészen másak voltak. És a gnosztikus-mágikus segítség­
nek ehhez kell igazodnia, nem szabad régi szokásokba belép­
nie, hanem hatásos, új utakat kell keresnie. Egy látszólag egy­
szerű cselekedetnek így az ilyen esetekben kimondhatatlan kö­
vetkezményei lehetnek.

145
 Figyelembe kell venniük, hogy itt gnosztikus-mágikus cse­
lekedetről beszélünk, és nem egyszerűen mágikus cselekvésről.
A protestáns vallások és szekták eltértek a gnosztikus-mágikus
gyakorlattól, áttértek egy külsőséggé tett jelképes cselekvésre,
és ezáltal elerőtlenedtek. Ennek következtében a legjobb eset­
ben kulturális és etikai feladatot töltenek be.
Sok más vallásnál és társaságnál azonban nem ez a helyzet.
Szertartásaiknál és jelképes cselekvésüknél bizony alkalmaz­
nak mágiát is. Persze olyan mágiát, mely teljesen a vallás-eon-
nak vagy a csoport-eonnak van szentelve, vagy annak érdekét
szolgálja. A mágia azonban, ha sokáig alkalmazzák, kivétel
nélkül mindig befolyásolja a test- és személyiségszerkezetet,
megváltozik a belső elválasztás, a vérképlet, a kígyótűz, sőt
minden atom.
Ha tehát valaki évekig egy ilyen mágiának veti alá magát,
felvevőként vagy adóként, vagy mindkét értelemben, akkor az
ilyen mágia jeleit és következményeit minden atomjában ma­
gával fogja hordozni. És ettől a jellegtől sohasem, vagy csak
hosszú évek múlva fog megszabadulni. Ugye világos, hogy az
Iskola mindig számol ezzel? Egyébként ugyanezt tették az
előttünk haladó szerzetek is, melyek ebben a tekintetben az ifjú
gnosztikus Szerzetnél kérlelhetetlenebb követelményeiket tá­
masztottak. De az ifjú gnosztikus Szerzetnek is számolnia kell
mindezekkel a tényezőkkel. Mindenekelőtt azért, mert közös­
sége oly változatos összetételű.
Miért kell az ifjú Gnózisnak számolnia ezzel? A válasz
világos: a természeteonok önfenntartási ösztönükben minden
lehetőt megtesznek a Gnózis kifejlődésének akadályozására.
Ezért küldik ki rabszolgáikat mindenfelé, hogy küldetésüknek
eleget tegyenek.
A Gnózisnak csak egy célja van: meg akarja itatni Önt a
Szent Szellem kelyhéből, és szeretné megakadályozni, hogy Ön
belefulladjon valamelyik természeteon poharába. Felteheti a

146
kérdést, hogy pillanatnyilag tevékenyek-e az eonok rabszolgái a
modern Szellemi Iskola munkaterületén is? Hogyan lehet fel­
ismerni őket, átlátni a törekvésüket, és mit kell tennünk mű­
vünk védelme érdekében?
Dialektikus tekintetben erre részletesen válaszolhatnánk, és
ismertethetnénk ennek a jellegét. Kifejthetnénk, hogyan szok­
tunk szükség esetén fellépni. De mi lenne e közlés következ­
ménye Önökre nézve? Árgus szemekkel figyelnék egymást, és
nincs kizárva, hogy a csoport szétesne és az Iskolában a vesze­
kedés színdarabját játszanák sok véleménnyel és ellenvélemény­
nyel, bősz kritikával és nagy feszültségek zűrzavarával. Az eo-
nikus erőknek, melyek akadályozni akarják a Gnózis fejlődését,
éppen ez jönne kapóra.
Ezenkívül pedig semmilyen körülmények között sincsen
szükség nyugtalanságra, ha megszívlelik hermetikus szövegünk
kilencedik szakaszát:
Akik pedig hallgattak ennek a kihirdetésére, és a szellem erői­
ben való alámerüléssel megtisztultak, azok részesültek a Gnó­
zisban, Isten élő ismeretében, és - mivel megkapták a szellemet
- tökéletes emberek lettek.
Ez a recept! Ne hagyják, hogy bármi is visszatartsa Önöket az
egyetlen célra való irányulástól, az egyetlen feladattól. Tökéle­
tesen és eltántoríthatatlanul az egyetlen célra irányuljanak.
Ameddig ezt nem teszik, addig újra és újra azt fogják megál­
lapítani, hogy mindenféle úton-módon és eszközzel újra az ér­
tetlenségbe és a mindenütt uralkodó csodálkozásba fogják ta­
szítani Önöket. Ezért a recept: ne hagyják magukat eltéríteni az
egyetlen célra vezető irányulásuktól, ne hagyják visszatartani
magukat egyetlen feladatuktól. Ebben merüljenek el teljesen.
Ez a legjobb védelem.
Isten Napja a jókra és a gonoszokra egyaránt süt. Lehetsé­
ges, hogy a gonosz a munka ellenségeként a Szellemi Iskola

147
udvarába is behatolhat, vagy itt is van. Az ilyen behatolás nem
is olyan nehéz. Ahol azonban mindannyian egyenlően kapják a
Gnózis világosságát és erejét, és ennek hatását tapasztalják, ott
az eredményekből megmutatkozik, hogy ki a gonosz és ki nem,
hogy kinek vannak külön szándékai és kinek nincsenek. Egyi­
kőjük se hagyja tehát, hogy az ellenség sugallatai és befolyáso­
lásai a legcsekélyebb mértékben is feltartsák. Félelem, szoron­
gás és aggályok keltése, nyugtalanítás, sőt a pánik keltése is­
mert módszer, amelybe nem kell belemenniük. Maradjanak
meg pozitív irányulásuk mellett. Akkor semmi sem zavarhatja
meg Önöket.
Ha aztán belépnek a Grál rejtélyébe, és szabad lesz meg­
kapniuk a tűzkeresztséget, akkor minden ellenséget egy csapás­
ra ismerni fognak kívül-belül: jobban, mint saját magukat. Ak­
kor minden helyzetben tudni fogják, mit kell tenniük, és asze­
rint cselekednek majd.

148
 XXII

A szent Grál elnyerése

Akik hallgattak erre a nyilatkozatra, és a szellem erőiben való

alámerüléssel megtisztultak, részesültek a Gnózisban, Isten élő
ismeretében, és mivel megkapták a szellemet, tökéletes emberek
lettek.
A megfordulás, a megtérés, az első keresztelő folyamata isme­
retes. Az Iskolában sokszor megbeszéltük, és irodalmunk is
részletezi. A modern Szellemi Iskola tanulóságának ez az első
nagy feladata.
Aki a Gnózis - tehát az Egyetemes Gnosztikus Lánc - vi­
lágosságerejében elvégzi ezt a megfordulást, az személyiség­
rendszerében transzmutációt, az öt lélekközeg átváltozását
eredményezi. Már korábban is utaltunk arra, hogy az atomok
összetételét és fajtáját - amelyekből a személyiség épül fel - a
lélekközegek határozzák meg. Ebben a transzmutációban aztán
a lélek megtisztul és újjászületik. Ez olyan újjászületés, mely
mindenekelőtt a főszentélyt befolyásolja, és a szerkezetét meg­
változtatja. Ennek következtében a lény megnyílik a Szent
Szellem kitöltése számára.
Az evangélium ennek a folyamatnak a kezdetét az ember­
fia jele elnyerésével ábrázolja. Ezzel tehát azokra a transzmutá-

149
ló változásokra utal, melyeknek a főszentélyben kell végbe­
menniük, ha részesülni akarunk a Szent Szellem kitöltésében.
így készítik elő a jelöltet Pimanderével való találkozására,
így kapja meg a megtisztult lélek a tökéletes lelkek díját. Ha az
ember valóban birtokolja Pimandert, csak akkor igazán ember.
Csak akkor szállt ki az állatállapotból, csak akkor manasz,
gondolkodó, Istenteljesítő értelemben.
Mi tehát valójában Pimander, vagy lelkület, vagy a Szent
Szellem? Meg lehet-e határozni ezt a szellemet, ha megnyilat­
kozott? Igen, ez lehetséges. Ehhez a következő magyarázatok
álljanak rendelkezésükre.
A Logosztól hét sugár, hét hatás, hét óriási erőáramlat árad
ki, amelyek a világmindenséget mozgatják. Világmindenségen
az ősanyag értendő. Az egész egyetemes teret ősanyag tölti ki,
és ezt, meg az egész ebből keletkező életet a hét áramlat, a hét
sugár, vagy - ahogyan a klasszikus rózsakeresztesek nevezték
őket - a sors hét ura mozgatja. Az egész természet minden bio­
lógiai működése - az állati lényekét is beleértve - a hét sugár
hatásaiból magyarázható.
Ami a dialektikus mindenségben történik, minden mozgás
és fejlődés, egy terv alárendeltje. Mindent keltenek, majd újra
felőrölnek; minden keletkezik, majd elpusztul; az emberbiroda­
lom is, amely az értelem kivételével semmiben sem különbözik
az állatok birodalmától. Minden, valóban minden egy terven
alapul, melynek az a célja, hogy az egész biológiai életben egy
új fejlődés lehetőségét hozza létre. Ha ez még nem sikerül vagy
még nem sikerülhet, akkor a teremtett az adott pillanatban el­
pusztul, hogy később az egyetemes örökkévalóság anyaméhé­
ből újraéledjen, és egy újabb lehetőséget kapjon.
A Logosz és az ő Hétszelleme mindannyiónkban egy új le­
hetőséget próbál kelteni. Ha ez nem sikerül, akkor elpusztu­
lunk, s annak a törvénynek a hatása jelenik meg számunkra,

150
hogy „porból lettél, porrá leszel". így megmaradunk a termé­
szet és halál kerekének hatásaihoz való kötöttségben.
A kozmikus napoknak és éjszakáknak, a mindenség apály-
és dagálymozgásainak ritmusát és időszakosságát a Logosz hét
sugara szabályozza és végzi. Ha helyesen értjük, akkor a hét
sugár a teremtésre felemelő hatással van. Ha ez a felemelő fo­
lyamat sikertelen, akkor a teremtmény természetellenessé válik:
„porból lettél, porrá leszel". Az állati, a természetes embert úgy
szerkesztették meg, hogy kiemelhető; a hét sugárra pozitívan
reagálhat, tehát a halálra már nincsen szükség. A tökéletes lel­
kek díja a halál legyőzése. A tökéletes lelki győzelem, a tökéle­
tes lélekké-alakulás bére tehát a haláltól való megszabadulás.
Ha aztán a lélek megtisztítja magát és újjászületik - s így a
személyiség transzmutálása a lélekszületéssel együtt megvaló­
sul - akkor a lélekember a Logosz hét sugarához is teljesen
másképpen viszonyul.
Mihelyt próbálkozik a gnosztikus világossággal, és kezd
rálépni az ösvényre, az Ön természetszülte állapotában, a test­
ben, mellyel most rendelkezik, egy transzmutáció, egy atomi
átalakulás jön létre, mely mindenekelőtt a szívszentélyre és a
főszentélyre vonatkozik. Az Ön főszentélye elő lesz készítve a
Hétszellem pozitív befogadására. S amikor a lélek megszüle­
tett, a Hétszellem hét áramlata behatol a hét agyüregbe. Világos
tehát, hogy a tökéletes lélek a hét sugarat egészen másképpen
fogadja és kapja, mint a közönséges természetember.
Ha a Hétszellem sugárzásai beáramlanak, akkor a szívben
találkoznak az ősatommal, a rózsával. A rózsában nyugszik az
igaz emberré-alakulás képe, a bennünk nyugvó szellemi elv. Ha
aztán a Hétszellem sugarai az embert megérintik újjászületett
lelkében, akkor a rózsa életre kel. Az ősatomban nyugvó kép
egy erővonal-szerkezet, a magasabb rendű, igaz emberré­
alakulás képe. Ha Ön valamilyen tervet forgat a fejében, akkor
annak az Ön asztrál testiségében is megvan az erővonal-

151
szerkezete. Ha aztán azt mondják Önnek, hogy „mondjon va­
lamit a tervéről", akkor Ön szinte befelé pillantva belenéz ebbe
az erővonal-szerkezetbe, és tanúskodik e tervéről. Akkor ezeket
az erővonalakat követi, és hallgatói számára a kép láthatóvá
válik.
így van ez az ősatommal, a szív rózsájával is. Ebben nyug­
szik az igaz emberré-alakulás képe. Ezt a képet pedig csak ak­
kor lehet életre kelteni, ez csak akkor támadhat fel, ha a Hét­
szellem a megérett lélek segítségével hathat bennünk, ha belénk
áradhat.
A Hétszellem hét agyüregre ható sugárzásai képezik tehát
Pimandert, ha a tevékenységet a főszentély szempontjából néz­
zük; míg a lelkületet, az igazi emberré-alakulás erővonal­
szerkezetét képezik, ha figyelmünket ezzel kapcsolatban külö­
nösen a szívszentélyre irányítjuk. Ez az új emberré-alakulás
képe, a lelkület vagy a teremtett szellem Pimandere. És ez az,
ez a pimandrikus ember, ez az erővonal-szerkezet, mely Ön
előtt áll, amely bennünk van és minket felriaszt; ez emel ki
minket az állatiból az élő lélekállapot világába, a mikrokoz­
moszt egy új életvalóságba, egy új törvény alá állítván. Akik
pedig így megkereszteltettek és megtisztultak a szellem erői­
ben, azok tökéletes emberléthez jutnak, és részesülnek a Gnó­
zisban, Isten élő ismeretében. Ez azt jelenti, hogy egy új tudati
állapotot érnek el, amelyben az ismeret tökéletes képesség lesz.
Dialektikus ismeretünk szintén képesség következménye.
Dialektikus állati állapotunkban rendelkezünk egy gondolko­
dási képességgel, melynek révén több-kevesebb ismerethez ju­
tunk, nagyon hiányos és a körülményektől függő ismerethez.
Ha viszont a pimandrikus állapot hatalmasodik el fölöttünk,
akkor az abszolút ismeret válik birtokunkká, képességünkké.
Akkor nem az értelem edzésének segítségével jutunk ismeret­
hez, hanem az ismeret lényünk abszolút része.
Az ellenkező fejleményeket Hermész ecseteli:

152
Akik azonban a kinyilatkoztatás ellen vétkeztek, mert nem hall­
gattak rá, azok megálltak az értelem határánál, mert nem kap­
ták meg a szellem erejét, és nem tudják, hogy milyen célra te­
remttettek és ki által. Az ilyen emberek érzékszerveken alapuló
észlelése csaknem egyenlő az oktalan állatokéval: mivel pedig
a szenvedély és harag keverékei, és nem csodálják mindazt, ami
meggondolásra és elmélyülésre méltó, a test kéjeinek és vágya­
inak szentelik magukat, mert azt hiszik, hogy az embert ezért
hozták létre. Akik pedig részesültek Isten adományaiban - aho­
gyan műveikből kitűnik - azok már nem halandók többé, hanem
isteni emberek, akik mindent, ami a Földön és a mennyben és
esetleg a menny fölött is van, a szellemlélekkel fognak fel. Akik
így felemelték magukat, azok a jót szemlélve megtanulták a
földi tartózkodást bánatnak látni. Minden testi és testetlen dol­
got elvetendőnek tartanak, és buzgón az Egyhez és egyetlenhez
igyekeznek.

Ha az új állapot a Szent Szellemből és a Szent Szellem által lét­

rejött, és a jelölt össze van kapcsolva Pimanderével, akkor egy
egészen új életállapotba lép be. Mert a tudatos állapot az élő
állapot!
Ha így a Logosz hét sugara pozitívan érinti meg a hét agy­
üreget, belép azokba a megtisztult lélekállapot alapján, és Ozi-
risz találkozik Izisszel, vagyis szellem a lélekkel, akkor ebből a
találkozásból megszületik az örök bőség fia, az új tudatállapot:
ez a tudatosság a világon van ugyan, de már nem világi. Ez az
alakulási folyamat és a pimandrikus ember megnyilvánulása a
természetben született alakban, a személyiségben megy végbe.
Természetalakja miatt az illető még a világon van ugyan, de
pimandrikus emberléte miatt már nem világi.
Ha a dialektikus ember nagyon lazán ül a járművében, s
ennek következtében a személyiség könnyen elhasadhat, akkor
az ilyen ember gyakran a legalkalmatlanabb pillanatokban in-

153
kább a dialektika tükörszférájában, mint anyagszférájában van.
Ekkor úgy pillant az anyagszféra életébe, hogy az számára
gyakran nagyon valótlannak tűnik. Talán tudják, hogy ugyanez
a helyzet adódik az elalvás pillanataiban.
Ha ilyen kimondottan érzékeny emberek - ilyen lélekhasa-
dás nőknél gyakori - először hallanak a gnosztikus ösvényről,
vagy a természet-énnel vetik rá magukat, nagyon gyakran an­
nak a súlyos tévedésnek esnek áldozatul, hogy állapotuk már
pimandrikus. így olyan következtetésekhez, viselkedéshez és
cselekvésbe kezdenek, amelyek nagyon sajnálatra méltók. Nem
nehéz megérteni, hogy ez az énközpontúságnak egy rendkívül
veszélyes és bonyolult állapota. Ezt példának mutattuk be, hogy
a következőkre világíthassunk rá.
A pimandrikus állapotot még szintén sok nehézséget okoz,
és távolról sem nevezhető tökéletesnek. Mert a jelölt ebbe az
állapotba nem transzfiguráit, hanem egy transzmutált személyi­
séggel lép be, vagyis egy természetszülte személyiséggel, mely
néhány változtatásnak lett alávetve. A transzfigurációt mindig
transzmutáció előzi meg. A fent említett pillanatban tehát a je­
löltnek még nincs meg az az új személyisége, amelyet teljes
mértékben az új lélekállapot világából, a hatodik kozmikus te­
rületről kell kiemelnie. Ennek az új személyiségnek még meg
kell jelennie, még ki kell alakulnia. Csak egy új lélek van, egy
arany menyegzői ruha, mely a jelöltet beburkolja. A.szellem­
lény behatolása létrejött, aminek következtében a menyasszony
találkozik a vőlegénnyel, tehát kezdetét veheti C.R.C. atyánk
kémiai menyegzője, a transzfiguráció.
Képzeljék el ezt az állapotot. A szellem behatolt. Pimander
egy lett a lélekkel. És az újszülött lélekember kiemelve érzi
magát. Tudatában van a hét sugárnak, és a hét sugárral fel tud
szállni a mindenségbe, és le tud szállni bárhová, ahová a tudata
akarja vezetni őt. Tudja, hogy halhatatlan, átéli a halhatatlansá­
got. Szellemlelkével, a kedéllyel vagy elmével valóságosan fel-

154
fog és megismer mindent, ami a földön, a mennyben és a
menny fölött van. Átlátja a magasztos Istenség dicsőséges és
nagyszerű tervét: mert ezt a tervet az ilyen kiváló, az ilyen ki­
emelkedett minden dologban meglátja. Tehát látja a jót, az
egyetlen, önálló jót. Ebben az állapotban azonban mégis tuda­
tában van egy természetszülte személyiséggel való kapcsolatá­
nak. Ismételten a halál természetben találja magát, egy oly ha­
tártalan társadalmi megzavarodásban, oly butában és rettene­
tesben, hogy ez számára szinte kígyókkal és férgekkel teli ve­
remnek tűnik. Ezért a haláltermészetben való tartózkodását a
sors csapásának érzi. Emiatt minden előző helyzetnél erőseb­
ben, határozottan és elvből elutasítja a hamuszürke valóságot.
Levon belőle minden következtetést, hogy feljuthasson az Egy­
hez és egyetlenhez.
Ugye érthető, hogy a „testi és testetlen dolgok elutasítása"
itt a dialektika anyagszférájára és tükörszférájára vonatkozik?
A haláltermészet minden talmi aranypompája és aranyfüst
díszlete a kiemelt testvér számára az abszolút semmit jelenti.
A fent ecsetelt legnagyobb dicsőség állapotában azonban,
holott mellette van ijesztő árnyként a rettenetes nyomorúság ta­
pasztalata is, amelyet legtöbbször egy nagyon gyenge testben
kell átélnie, a testvér elnyerte, megkapta a szent Grált. Mert a
Szent Szellem kitöltése a főszentélybe, ami által a lelkület
megérinttetett: ez a Grál.
A Grál megajándékoz egy új reggelre-ébredéssel, ugyanak­
kor nyilvánvalóvá, láthatóvá válik a kimondhatatlanul fekete
éjszaka is. Ez persze nem véletlen. Ebben az állapotban, hogy
nem világi, mégis a világban van (de mennyire!) az illető test­
vér két területen hathat, két területen szolgálhatja a Logoszt. Az
élő lélekállapot világában, az Arany Fej területén, de a halál­
természetben is. Az ilyen ember ettől a pillanattól kezdve egé­
szen más módon tehet szolgálatokat; és tesz is, mert erre
örömmel mond igent. íme, ez a szent Grál. Ez tehát az isteni

155
pohár. Egyrészt megszabadulás, másrészt szolgálat. Szolgálni
tudni a megszabadultság miatt, és megszabadulni a munka
alapján. Egyrészt új fájdalom tapasztalata, belépés egy újabb
fájdalom állapotába, másrészt mérhetetlenül fennkölt, nagy
megdicsőítés. Egyrészt a kérelem: „Atyám, ha lehetséges,
múljék el tőlem e pohár", másrészt a pohár teljes kiürítése:
„mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied".
A keresztút elfogadása egészen a feltámadás reggeléig; a
feltámadás reggele után pedig újra leszállni önként, panasz nél­
kül. Ez a szent Grál. A szabadság, a megszabadultak bére
mindig is áldozatban és áldozat árán születik.

156
 XXIII

Az ösvény és az áldozat

A XXII. fejezetben megbeszéltük, hogyan kell a tűzkeresztelő

után a szent Grált elfogadni és az áldozattal teljesíteni. Ez egy
egészen új áldozat, mert itt a megszabadult ember áldozatáról,
nagy önfeláldozásáról van szó a haláltermészet javára.
Ekkor pedig feltör Tát szívéből a kiáltás: Atyám, én is át
akarom élni ezt az alámerülést az isteni keverőedényben! Tat­
nak ez a kívánsága, ha Ön a modern Szellemi Iskola tanulója,
valószínűleg az Ön kívánsága is, egyébként miért vágott volna
neki a tanulóságnak?
Hermész azt feleli, hogy Tatnak is egy áldozat meghozásá­
val kell kezdenie. Az ösvény áldozattal kezdődik és áldozattal
végződik. Az áldozat, melyet Tatnak meg kell hoznia, a termé­
szet-én feláldozása. A természet-én semmi más, mint a test énje:
Ha nem gyűlölöd meg először a te testedet, fiam, akkor nem tu­
dod igazi önvalódat szeretni. Ha azonban igazi önvalódat sze­
reted, akkor birtokolni fogod a szellemlelket; ha aztán birtok­
lód a szellemlelket, akkor részesülsz az ő eleven ismeretében is.
Valószínűleg Ön is lát már valamit az ösvényből. Az ösvény az
alulról felfelé irányuló áldozattal kezdődik, és a felülről lefelé
véghezvitt áldozattal végződik. Az első áldozat a dialektikus

157
önfeláldozás; a második a mennyei önfeláldozás. Mindkét ál­
dozatot csakis a szeretettel lehet megvalósítani. Az önátadást,
melyről a rejtélyiskola szüntelenül beszél a tanulóinak, csakis a
megszabadító élet iránt érzett mérhetetlen szeretet segítségével
és az ehhez igazodó belátással lehet véghezvinni. Az új élet
nyitja a saját lényben rejlik, vagyis az új élet a tökéletes lélekál-
lapot bére.
A Gnózis ösvényét sokan azért találják fölöttébb érdekes­
nek és nagyon kívánatosnak, mert minden eddig bejárt út nega­
tív eredményekhez vezetett, és a haláltermészet nyomorúságát
nem volt képes megszüntetni. Érdeklődés és kívánság azonban
a megszabadulás ösvényén egy tapodtat sem visz minket előre.
Minden érdeklődés és kívánság a természet-én, a test jelensége,
vagyis egy szorult helyzetbe került és megoldást kereső test te­
vékenysége. Alapjában véve az ember az önátadást, az én-
megtagadást a legnagyobb nyomorúságnak, a legrettenetesebb
bajnak és a legfurcsább folyamatnak nézi. A Szentírás kijelen­
tését: „aki az ő életét hajlandó elveszíteni énérettem, az megta­
lálja", a legkülönösebb kijelentésnek tartja, amit bármikor is
mondtak természetszülte embernek.
A Szellemi Iskola tanulói oly sokat beszélnek önátadásról,
és beszélgetés közben szorgalmasan használnak fogalmakat,
mint az éntelenség, énelhalás és önátadás, holott pontosan ez a
legnehezebb dolog, amit egy természetszülte embertől egyálta­
lán megkívánhatnak! Ha Ön a Gnózis ösvényére akar térni, ak­
kor Önt egyszerre csak a legnagyobb nehézség elé állítják. Ezt
az igét, mely a természetszülte ember számára olyan furcsa ki­
jelentés, csakis a szereteten keresztül lehet megérteni. Ha a sze­
retet elég nagy, akkor szükség esetén kész bármekkora áldozat­
ra. Akkor az áldozat magától értetődik, az ilyen ember szinte
nem is tehet mást; akkor az áldozat könnyű, és nagyon felsza-
badítóan hat.

158
 Mindig a szeretet határozza meg az irányulásunkat. Amit
az ember szeret, azt nem felejti el sem éjjel, sem nappal. Ez a
magyarázata annak, hogy oly sokan az ösvény legegyszerűbb
irányvonalait is teljesen elfelejtik. Azokban a pillanatokban,
amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, olykor az élet legfon­
tosabb pillanataiban megfeledkeznek ezekről. Ezzel azt bizo­
nyítják, hogy az ösvény szeretete még nincs meg, vagy nem
elég nagy, és kifejlődésének a lehetőségét még helytelen élet­
felfogással háttérbe szorítják. Az ilyen tanulók az Iskola irány­
vonalait megpróbálják a természet-énjükkel követni. Hallják és
olvassák, hogy mit követel tőlük az ösvény, és ezeknek a köve­
telményeknek a természet-énjükkel akarnak eleget tenni.
Ennek következtében bennük mindenképpen nagy feszült­
ségek keletkeznek. Amit visszafojtanak, az feszültségeket kelt,
és ezeknek az adott pillanatban zivatarként kell rájuk zúdulni­
uk. A természet-én kitörései, ezek a tüzhányókitörések látszó­
lag kőkemény énközpontúságra utalnak, és ennek oka abban a
tényben keresendő, hogy az ösvény igazi szeretete még nem
kelt életre, holott az ember az énnel megpróbál ezen az ösvé­
nyenjárni.
Ha valaki a természetlényével akar az ösvényre lépni, így
próbál komoly tanulóvá válni, akkor az nem önátadás, hanem
önelnyomás, önvisszaszorítás, amely azonban egyszer megbosz-
szulja magát. Akkor az a különös helyzet alakul ki az életben,
hogy az egyik pillanatban szívvel-lélekkel csinálja, a másikban
pedig egyáltalán nem. Erre utal a hetedik könyv tizennyolcadik
szakasza is. Hermész azt mondja Tatnak: Fiam, nem ragasz­
kodhatsz ugyanakkor az anyagi és az isteni dolgokhoz is. Mivel
két létállapot van, a testi és a testetlen, a halandó és az isteni,
meggondoltan választanod kell a kettő közül; mert nem lehet
mindkettőhöz egyidejűleg ragaszkodni.
Ha viszont az ember választott, akkor le kell vonnia min­
den következtetést. Az egyszerre kettő teljesen lehetetlen. Ezért

159
mondja a Hegyibeszéd is, hogy nem lehet egyszerre Istent és a
mammont is szolgálni. Választanunk kell! Akkor pedig
az elutasítottnak a csökkenése bizonyítja a választottnak a ha­
tóerejét. A jó döntés tehát az ő dicsőségét a jól döntő ember
isteniesedésével mutatja meg.
Ekkor azonban felvetődik az a kérdés, ami az évek folyamán
nagyon sok tanulónál felmerült a legkülönbözőbb módon: ho­
gyan állapíthatom meg, hogy eléggé szeretem-e az ösvényt?
Honnan tudjam, hogy egy szép napon nem lesz-e keserű csaló­
dásban részem? Ebben vagy abban a helyzetben mit kell ten­
nem és mit kell kerülnöm? Erre azt mondja Hermész: A jó vá­
lasztás aztán azzal is tanúskodik, hogy Istenhez ragaszkodik, és
Istennek adja magát.
Aki önkéntelenül és szeretetteljes odaadással a Gnózisnak
és az ösvénynek adja magát, az mindig villámgyorsan meglátja,
hogyan kell az ösvényen tovább haladnia. Aki figyel, az szünte­
lenül kapja az utasításokat, semmiben sem téved, és sehol sem
vall kudarcot.
A rossz választás viszont az ember pusztulásához vezet; s ha
egyébként nem is vétkezne Isten ellen, már csak ezzel a válasz­
tással is vétkezik. Ahogyan az emberek egy felvonuláson az út
közepén mozognak, semmit sem kell tenniük, mégis akadályoz­
zák a többieket a menetelésben, így ezek az emberek sem tesz­
nek semmi mást, minthogy vonulnak a világon át testi vágyik
ösztönzésére. Ezért, ó Tát, az Istenből jövő adományok mindig
a rendelkezésünkre álltak, és ez mindig is így lesz. Nekünk kell
arról gondoskodnunk, hogy ami tőlünk jön, az megfeleljen
azoknak és ne maradjon el tőlük. Mert a mi gonoszságaink oka
nem Isten, hanem mi magunk, mi, akik azokat előnyben része­
sítjük a jóval szemben.

Hallgassanak tehát Hermész tanácsára:

160
A jó nem érhető el egy könnyen átlábalható átkelőn. A jó határ­
talan és végtelen, magát illetően kezdete sincsen, ha nekünk
úgy is tűnne, hogy a jónak kezdete a Gnózisban, Isten teljes is­
meretében lenne. A Gnózis nem is a jónak a kezdete, hanem
megajándékoz minket azzal, amit a jóból meg kell ismernünk.
Ragadjuk meg tehát ezt a kezdetet, és haladjunk át gyorsan
mindazon, ami ránk vár.

Miért ilyen sürgős ez? ...mert bizony nehéz a megszokottat és

mindenünket elhagyni, hogy visszatérjünk az ősrégi és első
dolgokhoz. Ezt illetően nincs kivétel! Mert:
Ami látható, az örömet szerez, míg a láthatatlan hitetlenséget
és kételyt kelt. A közönséges szem számára mégis a gonosz a jól
ismert és nyilvánvaló, a jó ellenben láthatatlan. Ugyanis a jó­
nak sem formája, sem alakja nincsen. A jó változatlanul önma­
gával egyenlő, s emiatt minden mástól különbözik. Ezért a tes­
tetlen láthatatlan a testi ember számára. A változatlan, mely
önmagával szüntelenül megegyezik, magasabb rendű a válto­
zónál, és a változó szegényes a változatlanhoz képest.

Ha érzi a szívében a Gnózishoz, az ösvényhez vonzó szeretetét,

ha a szeretetet sikerült felébredésre ösztökélnie, akkor „ragad­
juk meg ezt a kezdetet, és haladjunk át gyorsan mindazon, ami
ránk vár". Ha Ön valóban el akarja fogadni ezt a receptet, akkor
különösen ügyelnie kell a 22. szakasz mondanivalójára:
„Látod fiam, mennyi testi állapoton, a démonok seregén,
az anyag fátylain és csillagutakon kell átmennünk az Egyhez és
egyetlenhez vezető fáradságos utunkon?"
Hermész itt néhány szóval a mérhetetlen útra mutat, mely
előttünk áll, ha végleg a világossághoz fordultunk. Kis emberi
mértékek szerint, a téridőrend kifejezéseivel ez az út csaknem
végtelen. A Gnózis világosságában és az örökkévalóság tudatá­
ban azonban egyetlen ragyogó felmenet a megszabadító élet

161
valóságába. Egy szüntelenül folytatódó transzfigurációban, át­
alakulásban, szakadatlan élet-felemelkedésben, tisztán, világo­
san és isteni hatalommal emelkedik a pimandrikus ember az
anyag minden állapotán át felfelé, mialatt egyre finomabb, rit­
kább és zsengébb testiségben nyilvánul meg. A megdicsőülés­
nek ebben a felmenetében, a csillagok útján kinő minden
eonikus befolyást, mely őt egykor és oly sokáig fogva tartotta.
Hosszú, nagyon hosszú ez az út vissza az egységhez, a hét
kozmikus területen át a legmagasabb hőségszférához. Ugyan­
akkor igazi felemelkedés erőről erőre és dicsőségről dicsőségre,
a fájdalomból valóban kiemelt élet útja, a Mindenség-Atyával
helyreállított tökéletes összhang boldogsága, a legmagasságo-
sabb, abszolút szolgálatkészségben, mint Isten igaz Fia, aki hi­
vatása szerint vígan és önkéntesen teljesíti az Atya akaratát az
egész alkotás javára és saját alkotója nevének dicsőítésére.
Aki az Isten szándékában lévő emberi fejlődésmenetnek
ezt a képét belülről életre keltő valóságnak ismeri fel, az nagy
örömmel és hálásan fogja Krisztus megszabadító szavait al­
kalmazni az életében: „Aki az ő bukottsági életét el akarja ve­
szejteni a Gnózisért, az a Gnózisban és a Gnózis által megtalál­
ja saját feljáratát egészen az élet egységébe."

162
 XXIV

Visszatérés az egységhez

A Corpus Hermeticum hetedik könyve a Jupiter-év hetedik ha­

vában közeledik az ifjú Gnózishoz. (E könyvbe felvett beszé­
deket 1957-ben, egy Jupiter-évben tartották.) Az ős-Gnózis fi­
lozófiája így bevonul az Iskolának még oly fiatal élő testébe. És
talán ez érthető: kimondhatatlan következményekkel. Mert a
bemutatott képnek - és a hetedik könyv is erről tanúskodik - az
a különös tulajdonsága, hogy akik gondosan elmélyülnek ben­
ne, és állhatatosan a szívükkel vizsgálják, azokat hatalmába
keríti, és felvonja magához, mint a mágnes a vasat.
Azt szeretnénk az olvasónak világosan megmutatni, hogy
ha a fentieket a Gnózissal szemben nyílt szívvel fogadta, akkor
ismét az egyetemes Gnózis üdvösségének műveivel került kap­
csolatba, mely az erre következő reagálásától függően feltáma­
dásra vagy bukásra fejti ki a hatásait. Az a cél, hogy Önt felol-
dozhatatlanul összekapcsolják a Gnózis nagy céljával.
Ha Ön valóban egy Tát, akkor jó lesz, ha ezekben a dol­
gokban bensőségesen és gondosan elmélyül, és a szív szemével
figyel állhatatosan, mert a nagy műnek a szívben kell elkez­
dődnie. A szívben kell az ösvényre irányuló szeretetnek meg­
elevenednie, ott kell a rózsabimbónak az ő szirmait kibontakoz-

163
tatnia. Aki ehhez a kezdethez cselekedettel lát hozzá és kitart,
azt kétségtelenül a mennybe vivő útra vezetik.
Ha ugyanis Ön valóban ebből az egyetlen kezdetből él, ak­
kor azonnal bemegy az egységbe, mely maga Isten. Nagy titok
ez, egy rejtély, melyet Hermész végül is meg akar értetni, és
amelyre a következő fejezetekben még visszatérünk: ez az egy­
ség, Isten egységében való részesülés, annak minden követ­
kezményével. Most ezt próbáljuk röviden vázolni.
Ehhez jól meg kell értenie, amiről a 26. szakasz szól: Az
egység, az egy és oszthatatlan, minden dolog eredete és gyöke­
re minden dologban jelen van.
Isten egysége az ő létezése, azaz megnyilvánulása az ő
Hétszellemében. Az egység mindenhol jelenlévő. Nincs olyan
hely a térben, ahol az egység ne lennejelen. Ezért, aki a tökéle­
tes lelkek díját akarja elnyerni, az kétségtelenül bemegy az egy­
ségbe, és részesül az egységben. Az egység, az egyesülés a
Logosszal akkor az illetőnek olyan kezdet, mely nem ismer vé­
get.
Erzi-e, hogy ez egy teljesen új kezdet, mely minden más
kezdettől alapvetően megkülönböztetendő? Ön arra született,
hogy hozzáfogjon ehhez a hatalmas kezdethez, mely az örök­
kévalóság. Ezért kapta a szükségrendi testiségét.
Az Ön természetszületése, a szükségrendalakja szintén a
Hétszellemből magyarázható, ahogyan ezt többször is fejteget­
tük. Ha ez a természetalak elkészült, a személyiség a terv céljai
alapján kialakult, akkor egy adott pillanatban az ebben a szük­
ségrendalakban lévő embernek el kell kezdenie az Isten eredeti
egységéhez való visszatérést.
Egész életének ez az alapja, ez az oka! Ön azért jött ide,
hogy a helyes időpontban megragadja a kezdeményezést, és
belépjen az őskezdethez való visszatérésének a gyakorlatába.
Ha ezt nem teszi, és nem tér vissza ehhez a kezdethez, ha az
egységnek már nem tud helyet adni magában, akkor belepusztul

164
a saját gyengeségébe. A halál akkor a rossz döntés következ­
ménye.
Az egység, Isten egysége minden dolognak a kezdete. Ha
Ön Isten egységének kegyelemhatása által eléggé megérett, és
tudatosan visszamegy a kezdethez, akkor ennek a kezdetnek az
Ön számára nem lesz vége többé. Ez a vég nélküli kezdet, az
Ariadne-fonalnak ez a kezdete, melyet mindenki megragadhat.
Ez a rózsakeresztesek klasszikus alkémiájának a kezdete.
Ez a transzfigurációban dicsőségről dicsőségre való to­
vábbhaladást tanítja, mert Ön ekkor a tökéletlenségből bement
az abszolút lét, az abszolút Egy tökéletességébe. Aki így,
nincstelenként merül bele a Hétszellem egységébe, az megme­
nekül. Az ehhez vezető ösvényt megmutattuk. Ez a szeretet és a
teljes áldozat. Aki e kettő által, és mindaz által, ami ezekben
foglaltatik visszatér Isten egységébe, az bement az örökkévaló­
ságba, és legyőzte a halált. Aki meg tudja érteni, értse meg.

165
 XXV

Egység (I)

Az egység, az egy és oszthatatlan, minden dolog eredete és

gyökere minden dologban jelen van. Semmi sincsen eredet nél­
kül. Az eredet eredete azonban, mint minden másnak a kiindu­
lópontja, csakis önmagában található. Az egyes szám, mint
eredet, az összes többit magába foglalja, anélkül, hogy bárme­
lyik másik magában foglalná őt. O hoz létre minden számot
anélkül, hogy őt bármelyik szám is létrehozná.
Ami létrejön, az nem tökéletes; osztható, szaporítható vagy
csökkenthető. A tökéletes azonban egyik sem ezek közül. Ami
szaporodni tud, szaporodását az egységtől kölcsönzi, s így
azonnal elpusztul, ha az egységnek nem tud többé helyet adni.
így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten
ábrázolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és szí­
ved szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el, fiam, megta­
lálod a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten ábrázata ma­
ga vezet majd téged erre az útra. Ha az ember belsőleg erre a
képre irányul s ezt az odafordulást egyszer elkezdte, akkor ez őt
a hatalmában tartja és magához vonzza, mint mágnes a vasat.
Fenti fejtegetéseinkkel részleteztük a Corpus Hermeticum he­
tedik könyvét. Bármilyen részletes is volt ez a megbeszélés,
mégis további magyarázatokra lesz szükség, hogy a megszaba-

166
dúlás üzenetét, Hermész Triszmegisztosz nagy üdvlegendáját
teljesen megérthessük. Az olvasó figyelmét most különösen a
hetedik könyv fent idézett utolsó öt szakaszára irányítjuk, mert
ez rejtegeti a halál legyőzésének titkát.
Hogyan győzhetjük le a halált? Most ezzel a kérdéssel sze­
retnénk foglalkozni. Olyan kérdés ez, mely az őszinte keresőt
kétségtelenül nagyon is érdekli. Mert, valljuk csak be őszintén,
senki sem tartja valami különösen értékesnek azt a fakó kísérte­
tet, amely elé a végén mindenkit odaállítanak. A természetszül­
te emberbe beleoltották, hogy ereje teljes bevetésével, minden
lehető és lehetetlen eszközzel és módszerrel az utolsó pillanatig
küzdjön az ellen, ami elkerülhetetlen. Aránylag kevés ember
üdvözli a halált barátjaként. A nyomorúságnak és a fájdalom­
nak, a test bajainak bizonyára nagyon nagyoknak kell lenniük,
mire az ember valóban vágyik a végre, mire a véget vidám ne­
vetéssel köszönti.
Az állatember, azaz a természetszülte ember számára a
halál nagy valóság, tagadhatatlan tudományos tény. Azonnal
hozzá kell azonban fűznünk, hogy az újjászületett ember szá­
mára viszont a halál tökéletesen kizárt dolog, csak káprázat,
olyan fogalom, mely a szótárból törölhető, és ebben az érte­
lemben szintén tudományos tény.
Nos, mint ismeretes, a világ tele van metafizikai, okkult és
úgynevezett vallásos irodalommal is. Ez az irodalom az énem-
berhez, a különböző jellegű természetszülte emberhez fordul
azzal az üzenettel - a minden hangnemben és minden lehető és
lehetetlen módon felpántlikázott üzenettel -, hogy „ne nyugta­
lankodjék, a halál csak egy átváltozás". Mily gyakran olvasták
vagy hallották már Önök is: „a halál csak egy átváltozás, más
környezetben való születés. Ezt a környezetet már most befo­
lyásolhatja és előre meghatározhatja". Az új környezetnek, ha
szabad így mondanunk, már most megvásárolhatja a berende­
zését, ha ezt vagy azt teszi és amazt kerüli. Az „ez vagy az"

167
aztán valami erkölcsteológia vagy ezoterikus gyakorlat, vagy
önhipnózis, amivel az ént az „én vagyok" boldog révületébe
helyezik.
Ez azonban misztifikáció, alapos csalás! Mert az énember,
a természetszülte ember számára halottnak lenni azt jelenti,
hogy semmi, abszolút semmi sem marad belőle: ez a mikro­
kozmosz maradéktalan kiürítése.
Az olvasóhoz tehát már fejtegetésünk kezdetén komoly fi­
gyelmeztetést kell intéznünk. Ha azt, amit a következőkben kö­
zölni szeretnénk a hermetikus filozófiáról, az énjével fogja fel,
akkor ez az ő számára csak nyomasztó malomkő lesz. Akkor ez
a megbeszélés az ő számára rettenetes hazugság lesz. És enged­
je meg, hogy nyomatékkal kijelentsük: önmaga megtévesztésé­
ért ne minket okoljon. Mert a haláltermészetben a halál az ilyen
esetben még nagyobb ijedelem lesz, mint amilyen valaha is
volt. A következő megbeszélés értelmét, melyet Hermész és
Tát párbeszéde mutat be egy gnosztikus szellemi iskolán ke­
resztül, helyesen kell értelmeznie.
A természetszülte ember ugyanazokkal a testi elvekkel el­
látott lény, mint bármely más állat. Minden ember úgy él és
cselekszik, mint egy állat, mindegyik a fajtája szerint. Az állat
azt eszi, amit megkaparinthat, és mások életét semmibe veszi.
Ebben a természetember sem kivétel. Más állatfajokkal szem-
. ben ésszel és beszédképességgel rendelkezik, és ezért uralkod­
hat fölöttük.
A természetember egy őt fenyegető, ellenséges világban
köteles ahhoz igazodni és annak alávetni magát, amit kultúrá­
nak szoktak nevezni. Bármilyen művelt is azonban - s hogy
fejét fenn hordja-e, rangját a neve elé vagy mögé írja-e, életét
könnyek között vagy vígan éli-e, van-e pénze vagy nincs, egyre
megy -, természetszülte lényként állati létet él, és abban is ma­
rad. Önt ebben az állapotban hívja a Gnózis. Miért? Mert kivé­
tel nélkül mindannyiójuknak megvan a lehetősége az állatálla-

168
potából való kiemelkedésre. Ennek lehetősége abban a tényben
rejlik, hogy az Önt körülvevő mikrokozmosz közepén - a szív
táján - egy isteni, anyagtalan elv fekszik.
Ha Ön ezt a rózsának vagy ősatomnak, olykor krisztus­
atomnak nevezett elvet és ennek hatását fel akarja fedezni saját
lényében, akkor egész állati énjét, egész természeténjét - min­
dennel, ami ezt képezi és ami ehhez tartozik - teljes önátadás-
sal, vagyis tökéletes odaadással, mélységes érdeklődéssel és
erős vágyakozással saját mikrokozmosza közepének, a krisz­
tusatomnak kell szentelnie. Csakis ekkor születik meg az igaz
és halhatatlan lélek. Ekkor lesz a természetemberből lélekem-
ber.
S amikor Ön a lélekember ösvényén jár, komolyan, követ­
kezetesen, kitartóan, és a természetember bizonyíthatóan a lé-
lekemberbe olvadt, ekkor - mondja Hermész Triszmegisztosz -
ezt a lélekembert megajándékozzák a lelkülettel, az elmével,
Pimanderrel, a Szellemmel, az istenemberi elvvel, a szent Grál­
lal.
A Gnosztikus Szellemi Iskola, az Ifjú Gnózis Elő Teste azt
javasolja, hogy járjon a Grálnak, a katároknak és a rózsákkal
tűzdelt keresztnek ezen a háromszoros ösvényén, menjen to­
vább a természetszületéstől a lélekszületéshez, a lélekszületés-
től a léleknövekedéshez, és a léleknövekedéstől a szellem szü­
letéséhez. Az Ifjú Gnózis Szellemi Iskolája mindenkinek abban
szeretne segíteni, hogy rálépjen erre a háromszoros ösvényre.
Az Iskola képes erre a segítségre, s ha Ön is úgy akarja, kísérni
fogja Önt a háromszoros ösvény minden rejtélyén át, és támo­
gatja egészen a megszabadító életig.
De meg kell érteni, hogy lennie kell egy negyedik rejtély­
nek is. Mint mondtuk, van először is egy ösvény, mely a termé­
szetszületéstől a lélekszületéshez vezet. Másodszor: van egy
ösvény, mely a lélekszületéstől a lélek növekedéséhez és meg­
éréséhez vezet. Harmadszor: van egy ösvény, mely a léleknö-

169
vekedéstől a szellem megszületéséhez vezet. Ezután következik
a szellemben születettnek egy fejlődési menete a szellem növe­
kedéséig. És erről a fejlődési menetről, erről a negyedik fázisról
még nem akartunk vagy nem tudtunk beszélni Önökkel, s erről
eddig csak határozatlan kijelentéseket tettünk. Beszéltünk pél­
dául Merkúr-tudatról, vagy a mindenütt-jelenlét fogalmáról és
más ilyen közhelyekről. Most azonban kötelesek vagyunk be­
lépni ebbe a rejtélybe, hogy világos képet alkothasson magának
az egészről, és így végeredményben a hetedik könyv harmin­
cadik szakasza az Ön számára is szó szerint valóra válhasson:
így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten ábrá­
zolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és szíved
szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el fiam, megtalálod
a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten ábrázata maga vezet
majd téged erre az útra. Ha az ember belsőleg erre a képre
irányul s ezt az odafordulást egyszer elkezdte, akkor ez őt a
hatalmában tartja és magához vonzza, mint mágnes a vasat.
Ha most Ön önmagára nézve őszinte és józan, akkor kétségte­
lenül azonnal kétely keríti hatalmába. Például azt mondhatja:
„nézd, a legjobb esetben a lélekszületés fázisában állok. Akkor
tehát befejeztem az első rejtély ösvényét, és most a második
rejtély kapuja előtt állok. Van-e valami értelme, hogy már most
fogalmat alkossak magamnak a negyedik rejtélyről, amelyet
még távolról sem értem el?" „Akkor - kérdezzük vissza - Her­
mész ezt miért közli Tattal, aki ugyanabban a helyzetben van,
mint Ön? Miért?" Nos, tegyük fel, hogy Ön már legalább is el­
jutott a lélekszületésig. Vagy ha ez a kijelentés túlságosan hí­
zelgő lenne, akkor úgy fogalmazunk, hogy Önben egy bizonyos
lélekminőség nyilvánul meg és kezdi követelni jogait. Egyéb­
ként miért fordult volna a gnosztikus Szellemi Iskolához a ta­
nulóság elkezdése érdekében?

170
 Tegyük fel tehát, hogy Önben bizonyos lélekminőség kezd
világítani. S mivel egy szellemsugárzás kizárólag a lélekhez
fordul, és az emberben csakis lelki minőség alapján találhat
visszhangra, egyáltalán nem kizárt az, hogy legtisztább pillana­
taiban, például egy templomszolgálaton vagy egy konferencián
a negyedik rejtély szelleme Önt valamelyest megérintheti.
Ez valószínűleg még nem oszlatta el a kételyeit. Esetleg
azt az ellenvetést teszi: „Amint Ön mondta, a negyedik rejtély
szelleme a felnőtt léleknek nagyon is egyéni dolga, és Pimander
csak egy felnőtt léleknek nyilatkozik meg. Akkor a szellem ho­
gyan is hathatna pillanatnyilag másképpen énbennem, mint va­
lami követen keresztül, aki nekem a szellemről beszél, aminek
következtében valószínűleg az üzenet gyenge visszhangját ka­
pom, és erről talán egy homályos képet alkotok magamnak?"
A helyzet azonban az Ifjú Gnózis tanulói számára egészen
más! Mert a szellem az Iskola Élő Testében valóban létezik,
Önök pedig, nemde, mindannyian ennek az Élő Testnek az élő
sejtjei. Tanulóságuk miatt képesek lettek az Élő Test élő sejtje­
ivé válni.
Az Ifjú Gnózisnak azonban nemcsak szervezeti intézmé­
nye, nemcsak természetes teste van, hanem az Iskola testében
lélek is lakozik. Az Iskola mint Élő Test elérte a lélekállapot
felnőttségét. Ebben a Testben tehát a Logosz világosságában áll
a szent Grál. Az Élő Testnek ebben a Gráljában megnyilvánul
az Iskola Pimandere. így tehát e csodás üdvtény miatt Isten
szelleme beszél Önökhöz, az Élő Test részeseihez, élő sejtjei­
hez, és világosan megnyilvánulhat Önökben elképzelhetetlen
következményeivel. A negyedik rejtély szelleme megnyilatko­
zik Önöknek. Ennek a szellem-megnyilvánulásnak a mágiáját
pedig tudatosan alkalmazzuk szellemi összejöveteleinken.
Önök tehát részesülnek abban az óriási kegyelemben, hogy
holott szellem tekintetében még nem élnek, mégis megkapják a
szellem életét, mely megérinti Önöket.

171
 XXVI

Egység (II)

Fejtegettük, hogy mindazok, akik szellem tekintetében még

nem élnek, de mint az ifjú Gnózis élő testének résztvevői erre a
célra törekednek, élettelenségük ellenére részesülnek abban a
kimondhatatlan kegyelemben, hogy a szellemtől megkaphatják
ezt az életet. Állapotuk ellenére ez az élet megérinti őket az Is­
kolában, mert az Iskola hétszeres élő teste üdvözölhette Piman-
derét a Jupiter-év hetedik havában.
Annak, hogy Ön az Arany Rózsakereszt Iskolájának tanu­
lója, természetesen tudatában van; és az is világos Önnek, hogy
tanulósága hogyan viszonyul az Iskolához. Hogy a természet­
születéstől a lélekszületéshez vezető első ösvényre rálépett-e
már, és eljutott-e egy olyan szintre, ahol legalábbis lélekminő-
ségről lehet szó, azt többé kevésbé szintén tudhatja saját tapasz­
talata és viselkedése alapján.
Eddig ennek alapján próbáltuk Istent ábrázolni Önnek.
Most rá kell térnünk ennek a vázlatnak a részletezésére. A he­
tedik könyv 30. szakaszában azt mondja Hermész:
így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten ábrá­
zolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és szíved
szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el, fiam, megtalálod
a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten ábrázata maga vezet

172
majd téged erre az útra. Ha az ember belsőleg erre a képre
irányul s ezt az odafordulást egyszer elkezdte, akkor ez őt a
hatalmában tartja és magához vonzza, mint mágnes a vasat.
A helyzetet tehát a következőképpen jellemezhetnénk a lehető
legegyszerűbben: tudatos tanulósága miatt Ön bizonyos álla­
potba került, és ebben az állapotban a szellemnek egy vetületét
ruházták át Önre. A szellemsugárzások az Elő Testben folya­
matosan erősödnek, és megérintik Önt, de nem kényszerítenek.
Nem gyűrik le Önt, nem nyűgözik le, hanem csak megnyilat­
koznak Önnek.
Ha pedig birtokolja a szív szemeit, ha mikrokozmosza kö­
zéppontja, a rózsa kinyílt, és kapcsolatba lépett az Ön testi szí­
vével, akkor a mutatott képet Ön észlelheti, meg is nézheti. Ha
pedig a képet úgy nézi, vizsgálja, figyeli, ahogyan kell és lehet
is nézni, akkor már nem tudja elereszteni, és Ön mágnesesen a
szellemhez van kapcsolva - mint mondtuk - elképzelhetetlen
következményekkel.
Mindezt most részletesebben meg kell beszélnünk. Először
is bolygónkra hívjuk fel figyelmét, amelyből és amelyen mint
természetlények mindannyian születtünk. Ez a bolygó többek
között egy elektromágneses tér. Ennek a térnek van hét ereje,
hét sugara, melyek meghatározzák és szabályozzák a fajtánkat,
uralkodnak rajtunk, és teljes mértékben fogva tartanak minket.
Ha természetszülte lényként éljük életünket, akkor a hét föld­
sugár teljes mértékben vezet, irányít és meghatároz bennünket.
Egész lényünk minden tekintetben ebből magyarázható. Egész
énközpontúságunkat és ennek minden tartozékát a hét sugár
szüntelenül változó képének a jelenléte okozza. Minden vallá­
sos, okkult és humanista fejlődés nem más, és nem is lehet
más, mint a hét földsugár összetételének valami változása,
ugyanannak a témának egy változata, ugyanannak a dolognak
egy fokozata.

173
 Világos, hogy mindezen a halál sem változtat semmit. Ami
a halál után mikrokozmoszunkban a természetszülte lényből
megmarad, az csupán a természetes földi élet maradékaiból áll,
s ezek változatlanul a földsugaraknak vannak alárendelve,
ameddig a tükörszférában léteznek. Erre céloz szövegünk 24.
szakaszának vége és a 25. szakasz:
A jónak sem formája, sem alakja nincsen. Önmagával szünte­
lenül megegyezik, emiatt minden mástól különbözik. Ezért lát­
hatatlan a testetlen a testi ember számára. A változatlan az
önmagával egyezés miatt kiválóbb a változónál, és a változó
szegényes a változatlanhoz képest.
A hét földsugár teljes mértékben a hetedik kozmikus terület hét
kozmokrátorára, azaz a dialektikára, a tökéletlenségre van han­
golva.
Semmi sincsen eredet nélkül. Az eredet azonban, mint minden
másnak a kiindulópontja, csakis önmagából ered.
Ha tehát kezdetünk a dialektikában, a tökéletlenségben áll - és
ami ezen a bolygón született, az tökéletlenségben áll -, akkor a
tökéletlenségben született osztódhat, vagyis szaporodhat és
csökkenhet ugyan, bizonyos művelésnek alá lehet vetni, de a
fejlődés vonala egy esetleges felmenet után visszavonhatatlanul
lefelé fordul, mert ami keletkezett, annak meg kell halni.
Igazi növekedésről, abszolút fejlődésről a haláltermészet­
ben szó sem lehet. Növekedés, evolúció, erőről erőre és dicső­
ségről dicsőségre való továbbhaladás csakis az eredeti Hétszel­
lemmel való egységben létezik. Ezért kell - s ez oly logikus is
- állandóan helyet adni az egységnek, visszatérni Isten egysé­
géhez. Aki pedig nem elég erős ahhoz, hogy ehhez az egység­
hez forduljon, az belepusztul a saját gyengeségébe, és a halál
lényével marad összeköttetésben. Aki tehát a halált le akarja
győzni, annak vissza kell térnie Isten egységéhez. Mert csakis

174
az egységből alakulhat ki minden egyéb fejlődési folyamat.
Önökre egy lenyűgöző és pompás fejlődési menet vár, egy erő­
ről erőre való továbbhaladás. Ha ezt a fejlődési menetet magu­
kévá akarják tenni, akkor az elejénél kell kezdeniük, vissza kell
térniük Isten egységéhez.
Minden szám ebből az egységből, ebből az eredetből, eb­
ből a gyökből, minden dolognak ebből a gyökeréből fejlődik ki.
A szám a hermetikus ember számára egészen mást jelent, mint
a dialektikus ember számára.
Az egyes szám a Szellemmel, az Atyával, az Abszolúttal, a
Logosszal, az Eredetivel való egységet ábrázolja. Minden más
egység, minden más kezdet a halálhoz vezet.
Ha az ember visszatért az egységhez, az egyetlenhez és
oszthatatlanhoz, akkor a kettes szám elé állítják. A kettes szám
az egységgel kapcsolatban lévőt új viszonyba hozza az ős-
anyaggal, a kozmikus gyökérönállósággal. Ezért nevezi a her­
metikus Gnózis a kettes számot az anyának.
A hármas szám az egynek, vagyis az abszolútnak és az ős-
anyagnak, tehát az apának és az anyának a szeretetteljes kap­
csolatát, egyesülését tanítja, míg a négyes szám a megfoganta-
tás bőségét teszi nyilvánvalóvá. Ha ugyanis az Atyával kapcso­
latos lény a kozmikus ősanyaggal kerül összeköttetésbe, akkor
keletkezik valami. Akkor a fogantatás egész bősége megnyil­
vánul.
Ennek következménye aztán az ötös szám, az új tudat, a
merkúrtudat. Ezért hozzák Merkúrt mindig is az ötös számmal
kapcsolatba.
A hatos az igazolás, a jogosultság száma. Az új tudatfény­
erő igazolja a jelölt létállapotát, mely összhangban van a Lo­
gosszal.
A hetes szám ezért a megszenteltetés száma, amelyre a
nyolcasban a tökéletes mennybemenetel, a megszabadító élet-

175
hez való áthaladás következik. Ez Szaturnusz ősrégi kapuja,
mely mindig is a nyolcas számmal volt kapcsolatban.
Ezután pedig a kilences számban az igazi istenemberi ala­
kulás győzelme ünnepelhető. így kapcsolódik egymáshoz mind
a kilenc szám egy kilencszeres fejlődési menetben.
így szembesítjük Önöket újra a visszatérés szükségességé­
vel, az eredeti egységhez, minden szám gyökeréhez és eredeté­
hez. Ha az ember be akar lépni a megszabadulás folyamatába,
akkor az elején kell kezdenie, hogy visszatérhessen az egység­
hez, de nem elvont értelemben, hanem nagyon is határozottan.
Ön ezeket a dolgokat talán érdekesnek és teljesen érthetőnek
találja, felismeri a logikát bennük, de mi haszna belőle, hogy
belátja, ha nem lép tovább? Elsősorban ugyanis az a fontos,
hogy cselekedjen is! Itt nem elvont fecsegésre van szükség, ha­
nem a határozott tettre.
A világ istenhite, ahogyan azt a dialektikus világ vallja, el­
vont dolog. A világon, ha jól megnézzük, nincs is olyan sok
istentagadó. Az istenhit a dialektikus világban annak a metafi­
zikai érzete vagy ésszel való megállapítása, hogy van egy Lo­
gosz. A Pimanderrel való közvetlen szembesülés viszont tény.
Ez az Ön számára az újszülött lehetőségben, az Ifjú Gnózis
Elő Testében elsősorban az Elő Test Pimanderével való talál­
kozást jelenti. Magától értetődik, hogy Önnek találkoznia kell
saját Pimanderével, de az is világos, hogy pillanatnyilag még
nem jutott el odáig. És az Iskola Pimanderével való találkozás­
nak sincsen sok értelme az Ön jelenlegi állapotában. Egyelőre
nem is ez a cél. Ha az ábrázolást, amelyet a hetedik hermetikus
könyv készít számunkra, képes a szíve szemeivel nézni, akkor
ez a kép maga vezeti el Önt ehhez a célhoz. Szó sincs arról,
hogy Önt az erőit messze túlhaladó eseményben hozzák kap­
csolatba a Szellem egységével, hiszen Ön ezt a kapcsolatot még
nem tudná fenntartani.

176
 Ami viszont az Élő Test teljességének megnyilvánulásában
nagyon is lehetséges, az az embernek egy olyan létállapotba
hozása és abban való megtartása, hogy egy mágneses érintkezés
jöjjön létre, és ez a mágneses vonzás Önt a célhoz vezesse,
amint Hermész mondja:
Ha az ember belsőleg erre a képre irányul s ezt az odafordulást
egyszer elkezdte, akkor ez őt a hatalmában tartja és magához
vonzza, mint mágnes a vasat.
Szóval az Ifjú Gnózis Élő Testéből mágneses vonzás árad,
mely nagyon határozottan különbözik a megszokott természet
vonzásától. Akiknek ezzel a mágneses erővel szabad kapcsola­
tot teremteniük, és ezt meg is tudják tenni, azokat ez az új álla­
pot egyszerűen a célhoz vezeti. Az Ifjú Gnózisban ezután a
fejlődési folyamatok további nézetétől már nem kell tartaniuk.
Ezek harmonikusan fejlődnek az egységből. Az új lehetőségek­
ben, melyek fölöttünk kibontakoztak, elsősorban az a fontos,
hogy visszatérjünk az egységhez. Az egész hetedik hermetikus
könyvnek ez az értelme.
Már csak azt kell megbeszélnünk, hogyan kell a tanulónak
kialakítania a mágneses kapcsolatot. Másodszor: hogyan kell
ezt a kapcsolatot fenntartani. Harmadszor: mik a következmé­
nyei, és milyen következtetéseket kell levonni. Emiatt aztán
végül néhány dologban meg kell egyeznünk. Ugyanis, mint
mondtuk, a belátást a cselekedetnek kell követnie. Az utat,
melyet oly részletesen megbeszéltünk, együtt és egymásért be
is kell járnunk, és így együtt, gnosztikus csoportként le kell
győznünk a halált. Ez az első eredmények egyike. Ha képesek
vagyunk kialakítani a mágneses kapcsolatot az egyesítő, élet­
adó Szellemmel, akkor ez lesz a halál határozott legyőzése.
Most, az élő jelenben ezt a feladatot abszolút jó véghez lehet
vinni.

177
 XXVII

Add el mindenedet, és kövess engem

További fejtegetéseinknél abból a tényből indulunk ki, hogy az

Elő Test megszabadító, hétszeres mágneses térrel rendelkezik,
mely élesen megkülönböztetendő a közönséges természet mág­
neses terétől. Ez a hétszeres mágneses tér alulról keletkezett. A
modern Szellemi Iskola átment a megbeszélt három rejtélyen,
és az Elő Test most bevonult a negyedik rejtélybe, a szellem
megnyilvánulásának rejtélyébe.
Az Iskola tehát elérte pünkösdi fázisát. Ahogyan most ké­
pezzük a rózsakereszt szerzetét és egy katárszerzetet, úgy
akarjuk és tudjuk jelenleg teljesen létrehozni a szent Grál szer­
zetét, életre kelteni és vallani a szellem megnyilvánulásának e
szerzetét, s most elsősorban azt kell megállapítanunk, hogyan
kerülhetünk kapcsolatba az Élő Testtel és hétszeres sugárteré­
nek gazdagságával. A kérdés az, hogyan részesülhetünk ebben.
Ha most ezen az alapvető ponton elgondolkozunk, akkor
hamar felfedezzük, hogy sokunk életvitelében a javítások és
változtatások egész sorának kell végbemennie. Ezek között
pedig több elvi, alapvető pont is található. Nagyon sok tanuló
legalább is Tát helyzetében van, vagyis az igazi világosságot
keresi. Sokan rendelkeznek több-kevesebb lélekminőséggel, és
kétségtelenül az Iskola tanulójának érzik magukat. Mi mást kö-

178
vetélhetne még az Iskola tőlük? Részt vesznek a konferenciá­
kon, látogatják a templomszolgálatokat, ha csak valamelyest is
lehetséges, valamilyen formában részt vesznek a munkában is.
Anyagi áldozatokat hoznak, figyelembe veszik a tanulóság kö­
vetelményeit, és ezt az Iskolába való belépésük pillanatától
kezdve teszik. Követelhet-e az Iskola ennél is többet tőlük?
Áldott, tehetséges emberek a gazdag ifjúhoz hasonlóan. Az
Úr Jézus miért volt mégis látszólag olyan kérlelhetetlen ezzel a
gazdag ifjúval szemben? Miért mondta, hogy „add el mindene­
det és kövess engem"?
Az Úr Jézus ezt az embert arra hívta meg, hogy az akkori
idők Élő Testének valóban élő sejtje legyen, és a gazdag ifjú
éppen ezt nem akarta. Be akart ugyan lépni az Élő Testbe, de
úgy, ahogyan volt! Minden pompás minőségével, de néhány
fenntartással! Hogy fenntartásai mik voltak, azt nem említik, de
a tény már elegendő.
Képzeljék el, hogy az Élő Test egy részének fenntartásai
lennének más sejtekkel vagy az egésszel szemben. Érzik-e en­
nek a következményét, hogy egy ilyen testnek meg kell bete­
gednie, és arra az útra kell kerülnie, amelyet ezzel nyitott meg
magának? Ha az Ön testében valamelyik szerv sejtjei beszün­
tetik a működést, vagy a működésnek egy fontos részét, akkor
Ön, ugye, megbetegszik? És ennek a vége, ha nem talál megol­
dást, bizonyára a halál lesz.
Azt mondhatjuk, hogy felvétettek ugyan az Iskola testébe,
de egyáltalán nem mindannyian e test valóban élő sejtjeiként.
Ha mindannyiójukat minden további nélkül élő sejteknek ven­
nénk fel, akkor az Iskola hirtelen meghalna, mert az Élő Testtel
szemben különböző okokból sok tanuló van tele kifogásokkal
és fenntartásokkal. Ez gyakran nem szándékos és tudatos, de a
tényen ez nem változtat.
Persze nem akarunk mélyebbre hatolni az indítékokba,
amik ezeket a kifogásokat és fenntartásokat okozzák, hanem

179
vizsgálatunk keretében megállapítjuk ezt a tényt, és kijelentjük,
hogy akik a tanulóságukat nem hajlandók feltétel nélkül valla­
ni, azok semmiképpen sem lehetnek az ifjú Gnózis élő testének
élő sejtjei. Önmagukat zárják ki egyébként oly kiváló minősé­
geikkel együtt.
Egy gnosztikus szerzet élő testében való részvétel megkö­
veteli azt az állapotot, amikor éljük és kimondjuk, hogy „uram,
itt vagyok", ahogyan ez minden gnosztikus közösségben meg­
volt a sötét ókortól napjainkig; az első keresztény gyülekeze­
tekben is. Tagságukat a résztvevők semmiféle feltételhez nem
köthették. És pontosan a huszadik század művelt embere, min­
denekelőtt a nyugati van tele különböző kifogásokkal és fenn­
tartásokkal. Mindenekelőtt biztos akar lenni, biztonságot köve­
tel! De minek??
Igen, sok tanuló ugyancsak nagyon óvatos az Iskolával
szemben, anélkül, hogy ennek esetleg tudatában lenne. A fon­
tos azonban, hogy belülről kijelenthesse: „Uram, itt vagyok", és
erre az ezt bizonyító cselekedetnek kell következnie. Arról van
szó, hogy az Iskolát és ennek munkáját úgy szolgáljuk, mintha
ez a saját testünk lenne. Alapjában véve a szó szoros értelmé­
ben ez is a helyzet, mert aki az Iskola Élő Testébe olvad, mint­
ha ez a saját teste lenne, az azonnal tapasztalhatja az Élő Test
Hétszellemének kegyelmét. Ezért is kellett erre rávilágítanunk,
mert amíg valaki bármilyen okból feltételeket szab, az ezzel ki­
zárja magát az Egyetemes Hétszellem kegyelméből.
Vannak közöttünk olyanok, akiknek különböző kételyeik
vannak például a csoportegységet és ennek megvalósítását ille­
tően, és a zavaruk ebből fakad. Ha ők képesek lesznek teljesen
az Élő Test egészének szentelni magukat, és minden fenntartá­
suktól megszabadulnak, akkor minden kételyük és zavaruk fo­
lyamatosan megszűnik. Mert a testhez fűzött minden élő sejt az
egésznek az életerejét fokozza, ami viszont mindent kiűz, ami
nem tartozik a csoporthoz.

180
 A gnosztikus csoportegység nem azt jelenti, hogy mindent
el kell fogadni, ami egy tanulógyülekezetben történik, hanem
azt jelenti, hogy az ember személyesen, teljes odaadással és
minden ezzel kapcsolatos következménnyel az Élő Testhez
tartozónak vallja magát. Akkor az, ami csoportosan egy lehet,
valóban összeköttetik, és a Test minden sejtje erejének az ösz-
szegét képezi, ami azt is jelenti, hogy ha például pillanatnyilag
az Iskolában a Corpus Hermeticumnak kétszáz valóban élő
tagja lenne, akkor a kétszáz képességének az összege gyakor­
latilag a csoport minden egyes tagjának rendelkezésére állna.
Az Élő Testnek minden valóban élő sejtje aktuálisan kap­
csolatba lép az Iskola mágneses terével. Ez nem dogma, hanem
egy mágikus kulcs. A mágneses tér hétszeres sugárzás, hétsze­
res áramlat, amelynek Ön ekkor a kellős közepébe kerül. És ez
a hétszeres áramlat Önt így mindenképpen a célhoz, az egyetlen
lényeges célhoz vezeti. Aki ezzel a folyóval egyszer kapcsolat­
ba került, és ezen utazik, az gondoskodik arról, hogy élethajója
ne fusson zátonyra, s így, egy ilyen folyam biztonságos köze­
pén kétségtelenül eléri a célját.
Ezeket kellett elmondanunk Önöknek. Sokáig részletezhet­
jük a lélek születését, s hogy ennek hogyan kell létrejönnie, ho­
gyan kapja ajándékba Pimandert minden újjászületett lélek a
verseny díjaként. A nagy cél eléréséhez, tanulói életének lénye­
ges előbbre lendítéséhez, határozott eredmények eléréséhez
azonban még több minden kell. Ehhez az élő, sziporkázó tett­
nek kell bekövetkeznie. Fecsegessél, hallgatódzással és fontol­
gatással nem haladunk, az élő, teljesítő tett a fontos. Ha pedig
erre a tettre készek vagyunk, akkor az Élő Test Hétszelleme
közel kerül hozzánk, eltölt és célhoz vezet minket.
Ezért ismételjük: élete igazi felgyorsításához, a határozott,
igazi eredményekhez teljes önátadásra van szükség, arra, hogy
fenntartások nélkül szálljon fel az Égi Hajó fedélzetére, most,

181
hogy az árvizek, a dialektika erői újra azért nyüzsögnek, hogy
minden teremtettet a pusztulásba kergessenek.
Ez nem bolondozás és nem vakbuzgóság! A gnosztikus
szerzetek mindig is az idők fordulópontjain jönnek el. Össze­
hívják azokat, akik hallgatnak rájuk, és azt mondják nekik:
„Itt az idő. Ha hajlandók elfogadni a következményeket,
akkor az üdvösség készen áll az Önök számára. Lépjenek kap­
csolatba vele, és jöjjenek velünk a megszabadító életbe." Akkor
viszont nem lehet egyik lábbal a haláltermészetben, a másikkal
az égi hajón, az élő testben állni. Ez teljesen lehetetlen.
Arra kérjük tehát Önöket, hogy a lehető leggyorsabban
döntsenek. Azt kérjük, hogy élő sejtekként adják magukat az
Élő Testnek, amely akkor az Önök teste is. Tegyenek meg min­
dent, ami szükséges, és kerüljék a kerülendőt, hogy az üdvös­
ség egyetlen teste elvégezze a feladatát, amelyre Istenért hiva­
tott.
Ha készek erre, akkor egy új életállapot napjára ébrednek.
Minden készen van, hogy átélhessék ezt a napkeltét.

182
 XXVIII

A gnosztikus rejtélyek titka

Hermész hetedik könyvének vége felé közeledvén többé-

kevésbé nehéz helyzetbe kerülünk, ugyanis a könyv témája: Is­
ten egységéhez való visszatérés és a halál gyakorlati legyőzése.
Ez a téma pedig, ahogyan már korábban megjegyeztük, nagy
titkokat és rendkívül kényes mágikus rejtélyeket tartalmaz.
A téma fejtegetése során szeretnénk helyes fogalmakat ki­
alakítani, és a félreértéseket teljesen kizárni. Ezt a nehézséget
persze úgy is elkerülhetnénk, hogy az Iskolában bőven rendel­
kezésre álló anyagot vennénk elő, hogy abból merítsük az al­
kalmas részleteket. így például az előttünk álló ösvényre és en­
nek magyarázatára korlátozhatnánk magunkat, vagyis a lélek-
születés és a Szent Szellem érintésének következményére, a
lélektest alakulására, mely az arany menyegzői ruha, és a to­
vábbi transzfigurációs folyamatokra, melyek ezzel összefügg­
nek, hogy gyorsan eljussunk az Iskola új asztrál terében való
tudatos létezéshez, amelyet a halál már nem tud megszakítani,
tehát valóban a halál teljes legyőzése.
Ennek a győzelmi menetnek a leírását azonban már megta­
lálhatják Iskolánk irodalmában. Nagyszerű dolog erre újra és
újra visszatérni, ezt az utat minden oldalról megvilágítani, a

183
hetedik könyv megtárgyalásának mégsem az a célja, hogy erre
korlátozzuk magunkat.
Olyan módszert, olyan életvitelt kell bemutatnunk, mely­
nek segítségével az említett és az Iskolában oly gyakran meg­
beszélt üdvfolyamatokat rendkívüli módon hatásossá tehetik és
felgyorsíthatják. Amit esetleg egy későbbi eseménynek és az
ösvény vázlatának láttak, azt most az élő jelenbe állíthatják!
Ennek a dolognak a titokzatos módszerét már korábban a ke­
zükbe adtuk azzal a kijelentéssel, hogy ha életüket valóban len­
dületbe akarják hozni, határozott eredményeket akarnak elérni,
akkor teljes odaadással, fenntartások és kételyek nélkül az
újonnan kialakult mennyei hajónak, az újonnan megépített
Noé-bárkának a fedélzetére kell felmenniük.
Most tehát a következő probléma előtt állnak: hogyan él­
hetnek a lehetőségekkel és az erőkkel, amelyek a rejtélyiskola
Elő Testében rejlenek? A megoldás: abszolút önátadással a leg­
csekélyebb fenntartás nélkül, belső hajlamból kell magunkat az
Elő Testnek, az új gnosztikus közösségnek, az új eklézsiának,
az új keresztény közösségnek odaadnunk.
Ha ezt a képletet munkaalapnak tekintik és helyeslik, de
kísérletezve alkalmazzák, akkor a legcsekélyebb eredményt
sem fogják elérni. A követelmény a teljes önátadás: mindent,
amit képviselnek, amit birtokolnak, amire képesek, oda kell
adni. Itt nemcsak valamiről, nemcsak egy nagy részről van szó,
hanem mindent vagy semmit. Inkább semmit, mint csak va­
lamit.
Eddig csak kevesen tették meg ezt. S hogy Önök megte-
szik-e, az a nagy kérdés. Beszélnek ugyan a Gnózisnak való
önátadásról, de ez az Önök számára, a huszadik század emberei
számára nagyon elvont dolog. A Gnózisnak való önátadás így
önmagában nem sokat mond. Nem! A belső követelmény a
rejtélyiskola Élő Testének való odaadás. Ez a teljesülés feltéte­
le!

184
 így szól a felhívás, és Önökhöz csak egy felhívást intéznek.
Tehát természet-énjük szempontjából a biztos oldalon állnak.
Még bárhová mehetnek. Ha azonban eleget tesznek a felhívás­
nak, és csatlakoznak az Elő Test erőinek egész bőségéhez, ha
ezt elfogadják, akkor életbe lép a teljes önátadás követelménye.
Ezt viszont a mai pillanatig is még sokan határozottan nem
akarják vagy nem képesek elfogadni. Nem csak az önzés miatt,
hanem itt egy jókora adag félelem és bizalmatlanság is közre­
játszik. Hogy ezt a bizalmatlanságot szítsák - és mert az ellen­
ség saját maguknál is jobban ismeri Önöket -, mióta az Iskola
fennáll, szorgalmasan alkalmazzák a rágalom, a gúny és a kriti­
ka fegyvereit. így hajszolják Önöket fenntartásokba. Azt susog­
ják Önöknek: amit itt mondanak, abban lehet valami igazság -
de hát ki tudja... Esetleg ismerik a rágalom fegyvereit, és si­
lánynak tartják, esetleg fölöttük állnak, mégis kikötéseket tesz­
nek, mert először is biztosat akarnak!
Ne higgyék, hogy panaszkodni akarunk; a rágalom, a gú­
nyolódás és a kritika kísértetjárása az Iskolát és segítőit már
kezdettől fogva zaklatja. Mindig is ez volt a dialektika módsze­
re a Gnózisban együttműködők ellen. Ez nem panaszkodás, de
lássák világosan a pszichológiai helyzetüket, lássák az örvé­
nyeket és hatásokat, amelyek Önöket emiatt foglyul ejtik.
Ennek tudatában kell megérteniük, hogy milyen kényes
vállalkozás számunkra, amikor az ifjú Gnózis Élő Testével
szemben fenntartás nélküli önátadásról beszélünk. A rágalom
ebből újra meríthet, hogy az Iskolát és munkatársait különböző
dolgokkal vádolja. És képes elég nagy bolondságokat kitalálni.
A rágalmakon esetleg nevetnek. De tudják-e, hogy a Vilá­
gosság szolgálatában végzett legpompásabb műveket a rága­
lommal olykor megrendítő módon károsították és hátráltatták?
Csaknem huszonöt éve (ez a beszéd 1957-ben hangzott el),
hogy a legnagyobb megbízás előtt álltunk, amit valaha is a
vállunkra helyeztek. Az egész világon össze kellett hoznunk

185
minden rózsakeresztes irányzatot, egyesítenünk, egyetlen testté
kovácsolnunk, hogy így a világot meghódítsuk a Gnózis számá­
ra. Már-már sikerről beszélhettünk. De tudják-e, hogyan hiúsult
meg mégis? A rágalom miatt, melyet a szó szoros értelmében
az egész világon elterjesztettek. Az ellenség ősrégi aljas mód­
szere ez, amelyre sokan hallgattak, és így sokan áldozatul estek.
Elég a helyzet ecseteléséből, a viszonyokat felvázoltuk; a
velük járó problémákat, melyek személyes életükben felmerül­
nek, önmaguk vizsgálatával kell megoldaniuk. Felhívásunkat
olyan őszintén és egyszerűen nyújtottuk át, ahogyan csak lehe­
tett, és ennek minden tartozékát az élő jelenbe állítottuk. Azt
mondtuk Önöknek: ha akarnak, beszállhatnak a bárkába, az ifjú
Gnózis Elő Testébe, ha teljes önátadással és az Iskola feltétele­
inek figyelembe vételével közelednek ehhez. És ettől a pillanat­
tól kezdve rendelkezésükre állnak az Élő Test erői.
De mi ez az Élő Test? Önök ezt egy szervezett hétszeres
intézménynek ismerik, melynek részei az Ifjúsági Mű; a Ró­
zsakeresztes közösség munkája; a Lectorium Rosicrucianum
két nézete, az előkészítő tanulóság és a valló tanulóság; a Ma­
gasabb Tudat Iskolája; az Eklézsia: hetedszer pedig ismerik,
legalábbis névlegesen az Arany Fejet. Ismerik a szellemi veze­
tőséget, és sok más munkatársat, valamint az irodalmat. Tudo­
másuk van az Iskola különböző tevékenységeiről és részt vesz­
nek abban. Mindez az Élő Testnek csupán az anyagi jelensége.
Ha még teljesen a természetben-születettség rabjai, akkor az
Önök számára ez minden.
Tényleg ennyi az egész? Természetesen nem! Mert miután
megismerkedtek a külső nézetekkel, ugyanakkor néha, vagy
többször is még mást is éreztek. Olyasmit, amit nagyon nehéz
meghatározni, ami szakadatlanul sok kérdést vet fel Önökben.
Olykor csodás varázs, mely az egészből árad: vagy egy erő,
mely szinte szorongást kelt; néha egy érintés, mely egyesek
számára felemelő, másokat teljesen kibillent az egyensúlyuk-

186
ból. Olyan hatás ez, amelynek láttán sok kívülállóban is felme­
rül a kérdés: milyen erő hatására teszik ezek az emberek mind­
ezt? A szervezeti fejlődés gyors és dinamikus haladása az
utóbbi tíz évben sokakban kelti azt a kérdést: mi a csoda ez, és
min alapul?
De áthatoltak-e már ennek a hátteréhez? Most ne mondják,
hogy „ez a Gnózis", mert ebben az összefüggésben ez csak fe­
lületes utalás lenne. Ha belsőleg tudják, hogy mi történik itt, s
mindez min alapul, akkor engedjenek meg egy kérdést, hogy
hasznát vették-e mindennek? Min alapul mindez, mi ennek az
értelme? Tudják, hogy mi van a mi munkánk mögött? Az Elő
Test anyagi nézetével tartott kapcsolatukon és érdeklődésükön
kívül mit kezdtek Önök ezekkel a nézetekkel, amiken ez az
anyagi nézet alapul, ami a mi munkánk mögött van?
Kezdtek már ezzel valamit? Vagy megelégedtek annak a
megállapításával, hogy „emögött van valami"!? Kapcsolatba
lehet-e kerülni azzal is, ami az Elő Test mögött van, éppolyan
valóságosan, mint az anyagi nézetével?
Igen, ez lehetséges. A fenntartás nélküli önátadással. Ak­
kor a hittől eljutnak a látáshoz, és az Önök számára is valósá­
gotjelent János levelének első része (1-4), amelyben így ujjong:
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel
láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek
igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk, és tanúbizonyságot te­
szünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál
volt és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük
néktek, hogy néktek is közösségiek legyen velünk, éspedig a mi
közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És
ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen."
Ez a valóság képe. Ennek a képnek pedig megvan az a
különös tulajdonsága, hogy nézőjét megragadja és magához
vonzza, mint mágnes a vasat.

187
 Az Élő Testet, melynek anyagi nézete megnyilvánul, egy
atomreaktorhoz hasonlíthatnánk. Ez egy vákuum, melyben
elektromágneses erők lépnek fel. Ezek az erők pedig megnyil­
vánulnak, mihelyt alkalmuk adódik erre. Ha egy csoport erre
alkalmassá válik, akkor ezeknek az erőknek a csoporton keresz­
tül meg kell nyilvánulniuk. Egyrészt megnyilvánulnak az
anyagszférában, másrészt viszont semmiképpen nincs szándé­
kukban az, hogy az anyagszférát szolgálják.
A rejtélyiskola Élő Testében összpontosuló elektromágne­
ses sugárzások nem a haláltermészet területéről valók, hanem
az eredeti élet természetéből lettek elkülönítve. Ebben a vá­
kuumban az eredeti élet Hétszelleme hatásos. Aki pedig kap­
csolatba lép ezzel a Hétszellemmel, az abban a pillanatban átéli
az eredeti élet minden értékét és állapotát.
Ez az eredeti egység, mely bizonyos feltételek mellett
megnyilvánul a haláltermészet romlott salétromában. Ez Sancti
Spiritus háza, amelyről a klasszikus rózsakeresztesek tanús­
kodnak a Fama Fraternitatisban. Ez az Élő Test, amelyről az
ifjú Gnózis beszél. Ez Noé bárkája, az égi hajó, amelyről a régi
egyiptomiak is beszéltek.
De ez az otthon, ez a haza nem valami egyszerű dolog. A
feltételei mindig megvannak, de a lehetőségeket meg kell ra­
gadni, élni és dolgozni kell velük. Ezzel azt akarjuk mondani,
hogy egy ilyen otthont újra meg újra meg kell építeni alulról, az
alapjaitól, és a rendeltetésének megfelelően kell használatba
venni. Az eredeti egység csakis így nyilvánulhat meg a halál­
természet elromlott salétromában.
íme, a modern bárka, a modern égi hajó elkészült. Most az
a kérdés, hogy Önök együtt akarnak-e működni, hogy feljön­
nek-e a fedélzetre. Mert csakis így részesülhetünk az Égi Hajó
egész erejében és kegyelmében.
Ahogyan minden előttünk haladó gnosztikus szerzet meg­
épített egy Samballa-vákuumát, úgy az ifjú Gnózis is alkotott

188
egy művet, létrehozta a Szent Szellem otthonát. Most pedig fi­
gyeljék meg az alkémiai folyamatot: hajon egy Tát, egy termé­
szetszülte ember, egy kereső, aki teljes odaadással, tökéletes
önátadással, a gondolatok, az akarás vagy a cselekvés tekinte­
tében a legcsekélyebb kifogás és fenntartás nélkül egy élő test­
re, egy ilyen vákuumra bízza magát, és szinte beleveti magát,
ha belemerül, akkor ennek az új birodalomnak a Hétszelleme
abban a pillanatban átáramlik rajta, s villámként csap be a kí-
gyótüzbe. A szimpatikusz két vezetékében aztán, melyek a kí­
gyótűz bal és jobb oldalán fekszenek, furcsa folyamatok ját­
szódnak le: az idegéterek ekkor a másodperc töredéke alatt
megújulnak. Ha viszont az Élő Testben való részvételüket felté­
telekhez kötik - és ezt sokan teszik - akkor az idegéterben en­
nek a megkristályosodásai jelennek meg, különösen a két
szimpatikusz vezetékben.
A szimpatikusznak e két vezetéke nagyon szoros kapcso­
latban van a karmánkkal, a természetben-születettségünkkel,
mindazzal, ami földi, amihez hozzá vagyunk láncolva. Ha vál­
lalkoznak rá, hogy abszolút önátadással az Élő Testre bízzák
magukat, akkor a két szimpatikus vezetékben ezek az akadá­
lyok mind kiégnek.
Ha viszont a tanulóságukkal csak játszadoznak, csak tette­
tik magukat, vagy ebben az üdvözítő munkában megbízhatatla­
nok, akkor nervusz szimpatikuszukban elrontják az idegétert,
és ennek következtében élő halottak. Akkor a gnosztikus Szer­
zetnek már az előudvaraiban megbuknak, összeesnek, mint
Anániás és Zafíra az „Apostolok cselekedetei" szerint, és ki le­
het cipelni Önöket, mert tanulóknak nem alkalmasak.
Aki hajlandó rászánni az erőt és a belátást, hogy így rátér­
hessen erre a teljes feltétel nélküli önátadásra, ahhoz hozzáér­
het a Hétszellem, és e befolyás miatt felveszi az ifjú Gnózis vá­
kuuma. Ennek következtében azonnal kivonják őt a földi ter­
mészet hétszellemének befolyása alól, tehát abban a pillanatban

189
megváltották, felszabadították a földről, megvásárolták, aho­
gyan a Jelenések könyve mondja.
Az ilyen ember egy kiemelt „én vagyok" lesz azonnal, a
Gnózis élő jelenében. Ezután a transzmutáció és a transzfigurá-
ció és mindaz, ami ezzel összefügg, már csak mellékes tényező
és folyamat lett. Bármilyen szép is, magától fejlődik, tervszerű­
en, folyamatszerűen.
Mi az idő világában végbemenő transzmutációt és transzfi-
gurációt hirdetjük, elsősorban egy azonnali megszabadulást az
élő jelenben, ma, és nem valami megszabadulást a távoli jövő­
ben, hanem a bevonulást a megszabadító életbe ma, azáltal,
hogy belevetik magukat ennek minden következményével Sam-
balla vákuumába, mely élő testté vált, s azáltal, hogy bemennek
a Szent Szellem otthonába, hogy ott, minden testvérrel együtt,
meglássák atyánk Rózsakereszt Keresztély testvér élő testét.
íme, ez a gnosztikus rejtélyek titka. Amit mi láttunk és ta­
pasztaltunk, azt hirdetjük Önöknek is. Az élet valóban megnyil­
vánult az ifjú Gnózis Élő Testében.
Ezért a hittől jussanak el a látáshoz azzal, hogy a törvényt
teljesítik. Itt találják meg a fent lévő dolgokat, pontosabban: a
látottak ereje felkarolja és felvonja Önöket magához, mint
mágnes a vasat.

190
 XXIX

Isten megszabadító pünkösdi ünnepe

Amit Hermész hetedik könyvéből eddig megbeszéltünk, annak

alapján most már remélhetőleg megértik, hogy az elmúlt évek
folyamán miért dolgoztunk ennyire. Az ifjú Gnózis anyagtesté­
nek, anyagi intézményének előkészítését folytattuk szerény
módon és a lehetőségek figyelembevételével. Samballa vákuu­
mának, az Iskola Arany Fejének ugyanis egy jól működő esz­
közt, egy jó közvetítőt kellett rendelkezésére bocsátani az
anyagszférában végzett munkájához, hogy a lehető legrövidebb
időn belül és minél szélesebb körben megnyilvánulhasson.
A fókuszok, melyek a minimális követelményeknek meg­
felelnek: a főszékhely temploma Haarlemben, a Lage Vuur-
sche-i Renova-templom, a Rózsaudvar eklézsia-temploma
Santpoortban; két templom Németországban: a Christian Ro-
senkreuz-otthon a Fekete-erdőben, Calwban, és a Van Rijcken-
borgh-otthon Hannover közelében Bad Münderben; valamint a
Noverosa-templom Doornspijkban, Hollandiában, és a Catha-
rose De Petri Templom Cauxban, Svájcban. Ezek a fókuszok
kapcsolatban vannak egymással a centrumotthonok és a tanulók
lakóhelyeinek hálózatán keresztül.
Képzeljék el, hogy ötszáz vagy ezer tanuló elhatározza a
megbeszélt javaslat elfogadását. így ők teljes mértékben része-

191
sülnek a mágneses térben, az ifjú Gnózis mágneses testének
Hétszellemében. Ez az ötszáz vagy ezer, a megvilágosultaknak
ez a serege szétoszlana a gnosztikus birodalom minden részébe,
és minden testvérnek a kapcsolata az Élő Test lángoló szívével
továbbra is megmaradna! Ekkor világos elképzelést alkothat­
nak maguknak arról, hogyan fog kinézni Európa gnosztikus bi­
rodalmának anyagnézete.
Tartsák szem előtt ezt a képet, amelyet most oly világosan
látnak. És ennek alapján gondolják át, mi történik mindenkép­
pen, ha Európa gnosztikus birodalmának ez a serege visszatér
az eredeti egységhez azáltal, hogy teljes önátadással, minden
fenntartás nélkül belép Samballa vákuumába, az Arany Fejbe.
Akkor egy atomrobbanás - ezer nap - fényességével egész Eu­
rópában és az egész világon felismerhetően szétlobban az is-
merhetetlen világosság. Gondoljanak az előbbi ábrázolásra:
bárhová utaznak, élő, vibráló összeköttetésben lesznek az Élő
Test középső gyújtópontjával! Az Élő Test hatalmas ereje
Önökkel megy, és megnyilatkozik a gnosztikus birodalom
minden részében. Akkor pedig - ez nem is lehet másképpen - a
Gnózis nagyon rövid idő alatt betakarítja a termést.
Mindez pedig az Önök kezében van. Nem valamikor ké­
sőbb, hanem most. Isten megszabadító pünkösdi ünnepe nem
pottyan az ölükbe az égből. Ha erre várnak, akkor sokáig vár­
hatnak. Ezt a pünkösdi ünnepet maguknak kell elkészíteniük és
teljesíteniük; erre pedig képesek, ha élnek az ajándékba kapott
lehetőséggel. Aki meg tudja érteni, értse meg.

192
 XXX

A nyolcadik könyv:
Hermész, fiához, Táthoz:
A láthatatlan Isten a legnyilvánvalóbb

1. Hermész: A következők jelentőségét, ó Tát, szintén részle­

tesen megmagyarázom neked, hogy megnyíljanak szemeid
Isten rejtélyei számára, mert Isten minden értéken felül
magasztos. Belső szemlélődéssel értsd meg, hogy 0, aki a
nagy tömeg számára láthatatlannak tűnik, számodra mégis
a legnyilvánvalóbb.
2. Mert nem létezne valóban, ha nem lenne láthatatlan. Mert
ami látható, az lett, egyszer megjelent.
3. Az észlelhetetlen azonban mindörökké létezik, mert nem
kell megjelennie: örök és minden mást megjelentet.
4. Mindent megjelentet, anélkül, hogy maga megjelenne: szül,
anélkül, hogy ő maga született volna. Semmilyen észlelhető
alakban nem mutatkozik, hanem mindent észlelhető alakkal
ajándékoz meg.
5. Mert csak az alkotott dolog észlelhető jelenség. A születés,
az alakulás nem más, mint belépés a láthatóságba.
6. A nem született Egyetlen ugyan észlelhetetlen jelenség, te­
hát láthatatlan, mivel azonban mindennek alakot ád, így
minden által és mindenben láthatóvá válik, mindenekelőtt
azoknak, akiknek meg akar nyilvánulni.

193
sülnek a mágneses térben, az ifjú Gnózis mágneses testének
Hétszellemében. Ez az ötszáz vagy ezer, a megvilágosultaknak
ez a serege szétoszlana a gnosztikus birodalom minden részébe,
és minden testvérnek a kapcsolata az Élő Test lángoló szívével
továbbra is megmaradna! Ekkor világos elképzelést alkothat­
nak maguknak arról, hogyan fog kinézni Európa gnosztikus bi­
rodalmának anyagnézete.
Tartsák szem előtt ezt a képet, amelyet most oly világosan
látnak. És ennek alapján gondolják át, mi történik mindenkép­
pen, ha Európa gnosztikus birodalmának ez a serege visszatér
az eredeti egységhez azáltal, hogy teljes önátadással, minden
fenntartás nélkül belép Samballa vákuumába, az Arany Fejbe.
Akkor egy atomrobbanás - ezer nap - fényességével egész Eu­
rópában és az egész világon felismerhetően szétlobban az is-
merhetetlen világosság. Gondoljanak az előbbi ábrázolásra:
bárhová utaznak, élő, vibráló összeköttetésben lesznek az Élő
Test középső gyújtópontjával! Az Élő Test hatalmas ereje
Önökkel megy, és megnyilatkozik a gnosztikus birodalom
minden részében. Akkor pedig - ez nem is lehet másképpen - a
Gnózis nagyon rövid idő alatt betakarítja a termést.
Mindez pedig az Önök kezében van. Nem valamikor ké­
sőbb, hanem most. Isten megszabadító pünkösdi ünnepe nem
pottyan az ölükbe az égből. Ha erre várnak, akkor sokáig vár­
hatnak. Ezt a pünkösdi ünnepet maguknak kell elkészíteniük és
teljesíteniük; erre pedig képesek, ha élnek az ajándékba kapott
lehetőséggel. Aki meg tudja érteni, értse meg.

192
 XXX

A nyolcadik könyv:
Hermész, fiához, Táthoz:
A láthatatlan Isten a legnyilvánvalóbb

1. Hermész: A következők jelentőségét, ó Tát, szintén részle­

tesen megmagyarázom neked, hogy megnyíljanak szemeid
Isten rejtélyei számára, mert Isten minden értéken felül
magasztos. Belső szemlélődéssel értsd meg, hogy O, aki a
nagy tömeg számára láthatatlannak tűnik, számodra mégis
a legnyilvánvalóbb.
2. Mert nem létezne valóban, ha nem lenne láthatatlan. Mert
ami látható, az lett, egyszer megjelent.
3. Az észlelhetetlen azonban mindörökké létezik, mert nem
kell megjelennie: örök és minden mást megjelentet.
4. Mindent megjelentet, anélkül, hogy maga megjelenne: szül,
anélkül, hogy ő maga született volna. Semmilyen észlelhető
alakban nem mutatkozik, hanem mindent észlelhető alakkal
ajándékoz meg.
5. Mert csak az alkotott dolog észlelhető jelenség. A születés,
az alakulás nem más, mint belépés a láthatóságba.
6. A nem született Egyetlen ugyan észlelhetetlen jelenség, te­
hát láthatatlan, mivel azonban mindennek alakot ád, így
minden által és mindenben láthatóvá válik, mindenekelőtt
azoknak, akiknek meg akar nyilvánulni.

193
7. Ezért, fiam Tát, mindenekelőtt arra kérd az Urat, az Atyát,
az Egyetlent, aki nem az Egy, hanem az Egy eredete, ren­
delje úgy kegyesen, hogy te ezt az Istent, aki oly kimondha­
tatlanul nagy, megláthassad, ha csak egyetlen sugarát is
felvillantaná a tudatod fölött.
8. A láthatatlant csakis a lélektudat látja, mert maga is látha­
tatlan.
9. Ha sikerül neked, ó Tát, akkor 0 láthatóvá válik szellem-
lelked szemei előtt, mert az Úr szabadon, bőségesen meg­
mutatkozik az egész mindenségben.
10. Képes vagy-e a lélektudatodat látni, kezeddel megfogni és
Isten ábráját csodálva megfigyelni? Ha ugyanis a benned
lévő számodra láthatatlan, hogyan váljon maga Isten lát­
hatóvá benned anyagi szemeid számára!
11. Ha látni akarod Ot, akkor figyelmedet fordítsd a Nap felé,
a Hold járására, a csillagok törvényszerű menetére.
12. Mert kicsoda az 0 rendjeik oltalmazója? íme minden ren­
det lelkiismeretesen meghatároz a szám és a hely.
13. A Nap, az égbolt isteneinek legnagyobbja, akinek minden
mennyei isten tisztelettel helyet ad mint királyának és ural­
kodójának, ez a kimondhatatlanul nagy, a földnél és ten­
gernél is nagyobb, megengedi, hogy kisebb csillagok őfö-
lötte mozogjanak. Tiszteletből vagy félelemből? Kitől való
félelemből, fiam?
14. Nem rója-e pályáját minden csillag hasonló vagy egyforma
úton az égbolton? Ki határozta meg mindegyiknek külön-
külön a fajtáját és pályája méreteit?
15. Nézd a Göncölszekeret, mely a saját tengelye körül forog
és forgásába az egész égboltot belevonja. Kinek az eszköze
ez? Ki tűzte ki a tenger határait? Ki rakta le a föld alapja­
it?
16. O, Tát, a mindenség alkotója és Ura. Nélküle, aki mindezt
alkotta, sem hely, sem szám, sem mérték nem lenne a koz-

194
 mikus rend kifejezője. Mert minden rend egy alkotó való­
ság eredménye. A rendetlen és mértéktelen csak ennek a
távollétét bizonyítja.
17. De még az ilyen sem gazdátlan, fiam. Mert - habár a ren­
detlennek hiányzik a rend lényege -, mégis alá van rendel­
ve annak, aki még nem adta meg neki az ő rendjét.
18. Bárcsak megadatna néked, hogy szárnyra kelve, ég és föld
között lebegve lenézhess a föld szilárd testére és a tenger
hullámzó messzeségeire, a folyamok hömpölygésére, a le­
vegő szabad lebegésére, a tűz hevére, a csillagok járására,
az égbolt sebességére és a mindezek körül keringő világ­
egyetemre.
19. Mily rendkívül kegyes ez a látomás, fiam, ha mindezeket a
dolgokat az ember belül látja felvillanni: hogyan mozdul
meg a mozdulatlan, és hogyan jelenik meg a láthatatlan a
művekben és a művek által, amiket O alkot! Ez tehát a te­
remtés rendje, és a teremtés ennek a rendnek a himnusza.
20. Ha észre akarod venni Istent a halandó lényekben és a
halandó lények által is, amelyek a földön és a mélységek­
ben vannak, akkor gondold meg, fiam, hogyan épül az em­
ber az anyaméhben: gondold át pontosan ezt a művészien
ügyes alkotást, és tudd meg, hogy az ember e szép és isteni
képének ki az építtetője.
21. Ki csinálta a szemeket gömbölyűre?
Kifúrta az orrlyukak és a fül nyílásait?
Ki nyitotta ki a szájat?
Kifeszítette ki és erősítette le a testben az izmok és idegek
hálózatát?
Ki fektette le az erek csatornázatát?
Ki adta a csontváznak a szilárdságát?
Ki vonta be a húst bőrrel?
Ki választotta szét az ujjakat?
Ki tette szélessé a talpakat?

195
 Ki vájta a test kijáratait?
Ki helyezte helyére a lépet?
Ki alkotta a szívet piramis alakúra?
Ki tágította ki a májat?
Ki tette lyukacsossá a tüdő kamráit?
Ki tette öblössé a hasat?
Ki rakta a legkedveltebb részeket a nyilvánosság elé és
állította hátrébb a mellékeseket?
22. Lám, mennyi művészi kézügyességet és milyen sok munka­
módszert alkalmaztak egyetlen tárgy kialakításánál, meny­
nyi műtárgyat vontak össze egyetlen műben; mind rendkí­
vül szép, mindenütt tökéletes arányok, és minden más és
más.
23. Ki készítette mindezeket? Ki más lenne anyjuk-apjuk, mint
a láthatatlan Isten, aki az ő akarata szerint alkotta ezeket!
24. Senki sem állítja, hogy egy emlékmű vagy egy festmény
szobrász vagy festő nélkül készült volna. Éppen ez a terem­
tés keletkezett volna teremtő nélkül??? O, mérhetetlen el­
vakultság, ó Istentől való elhagyatottság, ó elzárkózottsá-
gok mélysége!
25. O Tát, fiam, sohase vitasd el tehát a teremtőtől az ő kezé­
nek alkotásait! Az Isten névnél sokkal jobban kitűnik az ő
nagysága, ha azt mondjuk: minden dolog Atyja. Mert
csakis ő jogosan Atya; sőt - valójában ez az ő megnyil­
vánító tette.
26. Ha pedig még merészebb dolog kijelentésére kényszerítesz:
az ő lénye minden dolognak a megtermékenyítője és nem­
zője. Ahogyan pedig semmi sem jöhet létre teremtő nélkül,
úgy a teremtő nem lenne örök, ha nem teremtene örökké:
az égben, a levegőben, a földön, a mélységben, a világ­
egyetem minden részében, az egész mindenségben, abban,
ami van, és abban is, ami nincs.

196
 2 7 . Mert az egész mindenségben semmi sincsen, ami nem ő
lenne. 0 a létező meg a nemlétező is. Mert a létezőt ő nyil­
vánította meg, és a nemlétező őbenne szunnyad.
28. O, Isten mindenek fölött magasztos! O a láthatatlan, aki
mégis a legnyilvánvalóbb; ő, akit a szellemlélek néz, akit
azonban a szemek is láthatnak; ő a testetlen, akinek sok
teste van, sőt minden test az övé, mert olyan nincsen, ami
nem ő. Mert minden, ami van, az ő. Ezért az övé minden
név is, mert mind az egyetlen Atyából van. Azért nincsen
egyetlen neve sem, mert ő a mindenség Atyja.
29. Ki magasztalhatna téged túl, vagy egyáltalán a méltóságod
szerint? Hová nézzenek szemeim, hogy dicsérjelek? Felfelé
vagy lefelé, befelé vagy kifelé? Nincsen olyan út, olyan
hely, nincsen olyan teremtmény sem, mely rajtad kívül len­
ne. Minden benned és belőled van. Mindent adsz, és
semmit sem veszel el, mert minden a te birtokod, és semmi
olyan sincsen, ami nem a tiéd lenne.
30. Mikor dicsérjelek? A te órádat és idődet lehetetlen tudni.
31. Es miért dicsérjelek? Azért, amit alkottál, vagy azért, amit
nem alkottál? Azért, amit megnyilvánítottál, vagy azért,
amit rejtekben tartottál?
32. És mivel dicsérjelek? Mintha lenne valamim, valami sajá­
tom, vagy bármi, ami nem te lennél?
33. Mert te vagy minden, ami én egyáltalán lehetek; te vagy
minden, amit egyáltalán tehetek; te vagy minden, amit
egyáltalán mondhatok; mert te vagy minden, és rajtad kí­
vül semmi nincsen.
34. Még az is te vagy, ami nincs. Te vagy minden, ami lett, és
minden, ami nem lett; szellem vagy, ha a szellemlélek néz;
Atya vagy, amikor a világmindenséget alakítod; Isten vagy,
amikor tevékeny, egyetemes erőként nyilvánulsz meg. Te a
jó vagy, mert mindent teremtesz.

197
35. A legfinomabb anyag a levegő.
A legfinomabb levegő a lélek.
A legfinomabb lélek a szellem.
A legfinomabb szellem Isten.

198
 XXXI

Az égi hajó és legénysége

Ha alaposan elmélyültek Hermész nyolcadik könyvének szöve­

gében, akkor valószínűleg felfedezték, hogy tanulmányozóját
egy megrendíthetetlen, sérthetetlen és magasztos istenfoga­
lommal szeretné megajándékozni. Ezt páratlan ajándéknak ne­
vezhetjük, mert az igazán emberi meggondolás alapját képezi.'
Szikla ez a hullámverésben, támasz az élet veszedelmei köze­
pette.
Az egyetlen helyes Isten-fogalomból mindent le lehet ve­
zetni, és ez a jelöltet tévedhetetlenül a jó véghez vezeti. Ezért
kell a gnosztikus rejtélyek tanulóját bevezetni Isten megértésé­
be. Az is világos, hogy egy ilyen beavatáshoz - mert erről van
szó - az emberben lennie kell egy alapnak, egy szilárd talajnak,
amelyre a beavatás alapozható. Ezért lehet már kezdetben
megállapítani, hogy egy ilyen megszabadító Isten-fogalmat
csak úgy lehet megvalósítani, ha a jelölt ehhez a fogalomhoz
képes az újjászületett lélek szemeivel közeledni, mert Isten is­
meretének alapja a lélek-újjászületés.
Meg kell értenünk, hogy a hermetikus Isten-fogalomnak a
legcsekélyebb köze sincs az értelemmel való felfogáshoz. Ezek
azok a kételyek, melyeket be kell jelentenünk a dialektikus

199
természet észtornájával és azzal a legendával szemben, hogy az
edzett eszű ember fölényben van. Ellenkezőleg!
Amikor kijelentjük, hogy a művelt, iskolázott ember nin­
csen fölényben, bizonyára nem az értelmet kifogásoljuk.
Mindannyi ójuknak sok értelmet, bölcsességet és körültekintést
kívánunk ahhoz, hogy átlábaljanak a világnak ezen a sötét és
nehéz életén. Ha azonban az értelem fejlesztését az emberiség­
megszabadítás eszközének tekintik, és ennek következtében az
értelmet a modern világunkban szokásos módszerekkel fokoz­
zák, akkor felülkerekedés helyett az agy súlyosan megsérül.
Ebből pedig a fény minden megszabadító érintésével szembeni
elzárkózottság fejlődik ki. Emiatt nagymértékű hanyatlás kö­
vetkezik be, az illető, a világ és az emberiség számára egyaránt
nagyon veszélyes következményekkel.
Ellenben a lelkület, az elme annak az ismeretnek, annak a
bölcsességnek az alapja, mely szabadsággal ajándékoz meg. A
megbeszéltekből már tudják, mit ért a Corpus Hermeticum lel­
kületen. Ez az újjászületett lélek, mely találkozott és egyesült
Pimanderével. Ezzel meghatároztuk a gnosztikus tudatossá vá­
lás kezdeti folyamatát.
A gnosztikus bőség megérinti a tanulót a szívszentélyében,
aminek következtében megnyílik a szív rózsája, a szellemszik­
ra-atom, és a tanuló ráléphet via dolorosájára, rózsakeresztút-
jára. Ez a koponya helyére, a főszentélyhez vezető út, amelyben
különböző új képességek bontakoznak ki az endúra ösvényén,
így fejlődik ki az új tudatossá válás. Ekkor a lélek, mely újra
bensőségesen egyesült a szellemmel - és ennek megfelelően a
szív- és fej központokat magas rendeltetésükre nemesítette -,
birtokolja az elme szemeit.
Az elme vagy lelkület fogalma egészen új értelemben mu­
tatja be a szív- és fej működések kapcsolatát. A helyes, magas
szintű, tiszta lelkesülés a még nyugvó agyközpontokat teljesen
megnyitja a világos gondolkodás és megértés számára. Her-

200
mész nyolcadik könyve ezért a megszabadult lélekemberhez
szól, és a komoly tanulót, Tatot, erre az állapotra ébreszti rá;
semmilyen tekintetben sem csatlakozik a természetszülte ember
közönséges gondolkodásához.
Persze most megjegyezhetik: „Ha ez a magas kedélyállapot
még nem jellemző rám, akkor a nyolcadik könyv mond-e egy­
általán bármit nekem? Mert Hermész engem csak az én közön­
séges értelmemen keresztül érhet el".
Erre azt válaszoljuk, hogy ez teljesen Öntől függ. Az ős-
Gnózis kijelentései az ifjú Gnózis tanulóinak szólnak. Az ifjú
Gnózis pedig rendelkezik egy Elő Testtel, valamint az előttünk
haladók örökségével és a szellem kitöltésének erővonalrendsze­
rével. Mert az ifjú Gnózis Élő Teste már ünnepelhette a szel­
lemietek kapcsolatnak ezt a létrejöttét. A tanulóság előjoga ab­
ban áll, hogy a természetszülte ember úgy, ahogyan van, köz­
vetlen kapcsolatba léphet az Élő Testtel a fenntartás nélküli
teljes önátadás révén, az én nap mint nap igazán kivitelezett el­
halálozásával. A tanuló így élő sejtté válik az Élő Testben. Ek­
kor áll elő az a helyzet, amelyet Pál a kibékülés szentségének
nevez. Ez a kiemelkedés, a kiszállás folyamata úgy, hogy a tel­
jesen Új elhatalmasodhat fölöttünk, aminek a jogosultság lesz a
következménye.
Meg kell mondanunk, hogy nagyon sok tanuló még vajmi
keveset él az Élő Testben rejlő lehetőségekkel. Aki pedig eze­
ket a lehetőségeket és az ezeket mozgató törvényt nem hasz­
nosítja, az tulajdonképpen kívül marad.
Valóban fennáll tehát annak lehetősége, hogy a nyolcadik
könyv mondanivalója megszabadítóan hat Önre, már csak azál­
tal is, hogy az ifjú Gnózis élő tanulóságának szenteli magát.
Nem elég a Gnózist csak elvont értelemben szolgálni, hiszen
milliók mutatnak bizonyos érdeklődést egy gnosztikus tudatos­
sá válás, gnosztikus irányulás vagy gnosztikus filozófia iránt.
Az elérés titka nem ebben rejlik, hanem a megjelenő Gnózisnak

201
való tényleges odaadásban, a jelenlegi, közvetlen, teljes önát-
adásban. Ez pedig az Önök számára a Lectorium Rosicrucia-
num ifjú Gnózisa.
Ha ezt képesek így látni, és ehhez a kérdéshez így köze­
lednek, akkor valóban fennáll annak a lehetősége, hogy a nyol­
cadik könyv lényege Önökben megszabadítóan hathat, akkor is,
ha a szellemlélekben-kiemelkedés állapotát még nem érték
volna el. Az Elő Test viszont ezt az állapotot valóban elérte. És
kinek készült volna az Élő Testnek ez a kegyelme, ha nem
azoknak, akik tökéletesen a csoport Élő Testéhez akarnak tar­
tozni? Ennek az igazságnak az egyszerűsége remélhetőleg von­
zó lesz az Önök számára.
Nem ragadnánk meg újra az alkalmat, hogy beszéljünk
ezekről a dolgokról, erről a nagy üdvtitokról, ha nem az lenne a
helyzet, hogy az embernek valóban nagy szüksége van egy
igazi Isten-fogalomra. Mert mennyi, de mennyi zavart okozott
már a dialektikus emberiség úgynevezett Isten-felfogása a szá­
zadok folyamán! És mennyi zavar keletkezik még ebből a jö­
vőben is!
Néhány szakaszt idézünk Hermész Táthoz intézett beszé­
déből:
A következők jelentőségét, ó Tát, szintén részletesen megma­
gyarázom neked, hogy megnyíljanak a szemeid Isten rejtélyei
számára, mert Isten minden értéken felül magasztos. Belső
szemlélődéssel értsd meg, hogy O, aki a nagy tömeg számára
láthatatlannak tűnik, számodra mégis a legnyilvánvalóbb. Mert
nem létezne valóban, ha nem lenne láthatatlan. Mert ami látha­
tó, az lett, egyszer megjelent. Az észlelhetetlen azonban mind­
örökké létezik, mert nem kell megjelennie: örök és minden mást
megjelentet. Mindent megjelentet, anélkül, hogy maga megje­
lenne: alkot, anélkül, hogy őt alkották volna. Semmilyen észlel­
hető alakban nem mutatkozik meg, hanem minden dolgot ész-

202
lelhető alakkal ajándékoz meg, Mert csak a megalkotott dolog
észlelhető jelenség. A születés, az alakulás semmi más, mint
belépés a láthatóságba.
A nem született Egyetlen ugyan észlelhetetlen jelenség, te­
hát láthatatlan; mivel azonban mindennek alakot ád, így min­
den által és mindenben láthatóvá válik, mindenekelőtt azoknak,
akiknek meg akar nyilvánulni. Ezért, fiam, Tát, mindenekelőtt
arra kérd az Urat, az Atyát, az Egyetlent, aki nem az Egy, ha­
nem az Egy eredete, rendelje úgy kegyesen, hogy ezt az Istent,
aki oly kimondhatatlanul nagy, megláthassad, ha csak egyetlen
sugarát is hagyná fényleni tudatod fölött. Mivel csakis a lélek­
tudat látja a láthatatlant, mert maga is láthatatlan.

Csakis a szellemlélek szemeivel, a lélektudat szemeivel lehet

megnyilvánultnak látni, ami az e szemeket még nem birtoklók
számára titok. A mindenség-megnyilvánulásban azonban való­
jában semmi sincs és nem is lehet elrejtve. Az úgynevezett rej­
télyek csak azért láthatatlanok, mert hiányoznak a látásukra al­
kalmas szemek. Amit Isten a lényéből a műveiben és művei
által meg akar jelentetni, az mind észlelhető. Ha lényegében
rejtett lenne, akkor tulajdonképpen nem is létezne. Gondolkoz­
zanak el ezeken a dolgokon, mert ez nagyon tanulságos és
megszabadító, s véget vet oly sok rögeszmének, és elhárít kü­
lönböző veszélyeket.
A tágas, örök világegyetem hét kozmikus területén az örök
Logosz minden művét nyilvánvalóvá tette; és még mindig ezen
dolgozik. A megnyilvánulás megszületés. Ami megnyilvánult,
ami nyilvános, azt fel lehet ismerni, meg lehet vizsgálni, ta­
pasztalni lehet. Amikor a tanuló teljesíti a szellemlélek kialaku­
lásának törvényét, akkor a mindenség valamennyi megnyilvá­
nulását észlelheti. Számára akkor nincsenek akadályok. Ha ezt
belátják, akkor már szó sem lehet arról, hogy az evilágon oly

203
gyakori, bűnöző rejtett kizsákmányolásnak esnek áldozatul,
ami az emberi hiányosságnak, tökéletlenségnek a kihasználása.
Amikor ezt így kijelentjük, akkor biztosak vagyunk, hogy
valaki felteszi a kérdést: „az Ön ismételt utalása a feltétel nél­
küli önátadásra, az ifjú Gnózis Elő Testének való odaadásra
nem kizsákmányolás-e a rejtélyek segítségével?" Azt válaszol­
juk, hogy nem. Ugyanis az Élő Testnek való odaadás csak ak­
kor lehet teljes, és akkor vezethet célhoz, ha az elhatározás
önállóan, teljesen szabadon született. Minden kikényszerített
önátadás erkölcstelen.
A Szellemi Iskola központi csoportja, amely az Élő Testet
megépítette, nem zsákmányolja ki Önöket. Mert az Élő Test
nem egy embernek, hanem egy csoportnak a hatásossá vált
életlégköre. Régi kifejezéssel élve: egy égi hajó, mely útnak in­
dul. Ha pedig elhatározzák, hogy felszállnak erre a hajóra, és a
csoporttal akarnak menni annak céljáig, akkor valójában az a
helyzet, hogy nem az Élő Test zsákmányolja ki Önöket, hanem
Önök az Élő Testet! Hiszen élnek vele, és az Élő Test segítsé­
gével próbálnak célhoz érni. Akik természettörvényszerűen
szenvednek amiatt, hogy Önök mind használatba veszik az Égi
Hajót, akik az Önök érdekében szüntelenül tevékenyek, hogy a
hajó üzemeltetését biztosítsák, a hajót tengerjáró állapotban
tartsák, akik ezért rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, s emiatt,
Önök miatt, fájdalmakat tűrnek el, ezeknek legalábbis azt sza­
bad elvárniuk, hogy a hajón Önök teljes értékű legénységnek
mutatkozzanak.
A legkomolyabb fájdalom, amit az égi hajó legénységének
okozhatnak az, hogy Önöknek nem nyilvánul meg, ami teljesen
megjelenhetne. Ez a körülmény okozza egyes tanulók gyakran
oly különös viselkedését. Az ifjú Gnózishoz csatlakozott tanu­
lónak első kézből, közvetlenül teljesen nyilvánvalóvá válhat,
hogy az Élő Test mit tesz és mit tehet őérte. Ha pedig ez szá­
mára nem jelenik meg, ha ilyen megnyilvánulásról szó sem le-

204
het, akkor ennek oka a túlságos önérvényesítésben,
énközpontúságban vagy valami rejtett szándékban rejlik, ami
miatt az illető beférkőzött az Iskolába. Az ilyen viselkedés a
hajó sebességét fékezi, és a legénység szenvedését fokozza.
Ilyenkor okos-erkölcsös követelmény lenne megvizsgálni, hogy
a legénység eme tagjait nem kellene-e elbocsátani. Fennáll
ugyanis annak a veszélye, hogy a méltatlan tag nemcsak a hajót
fékezi, hanem más helytelen befolyásokat is gyakorol.

205
 XXXII

Az örök az időben

Mint megállapítottuk, a mindent magában foglaló tér hét nagy

kozmikus területe képezi a Logosz hét megnyilvánulási terét.
Ami ebben az egyetemes térben jelen van élet, mozgás, lét
formájában, az mind nyitva áll és nyilvános a lelkületet, az el­
mét, a szellemben újjászületett lelket birtoklók számára. A hét
kozmikus területen tehát valójában nincsenek rejtélyek. Egy
rejtély a fogalomhiány, tudáshiány, az igazi ismeret hiánya
miatt keletkezik. Aki ezekkel nem rendelkezik, annak hiányoz­
nak az elme, a szellemlélek szemei. Mégis - folytatja Hermész
- sok feltáratlan dolog van, ami teljesen észlelhetetlen. Mert a
hét kozmikus területet Isten rejtettsége, ismeretlensége veszi
körül.
Létezik egy megnyilvánult istenség és egy ismeretlenség,
az örökké Láthatatlan. A megjelenés a hét megnyilvánulási tér­
ségben az örökké Láthatatlanból megy végbe. Az örökké Látha­
tatlan ismeretére filozófiai szempontból nincsen szükség, hova­
tovább megismerése lehetetlen is. Mert a Láthatatlan a tervét
teljes mértékben az ő megnyilvánulási térségeiben hajtja végre;
ezzel és ebben teszi magát észlelhetővé. Azt mondhatjuk tehát,
hogy mégis van egy igazi rejtély, a nagy, kipuhatolhatatlan Is­
tenség rejtélye. Hermész azt válaszolja erre:

206
Mindent megjelentet anélkül, hogy maga megjelenne; szül
anélkül, hogy ő maga született volna. Eszlelhető alakban nem
mutatkozik meg, hanem mindent észlelhető alakkal ajándékoz
meg.
Ennek következtében az érzékelhetetlen Istenség is megismer­
hető az alkotásában és alkotása által. Ez a rejtély is feltárul,
mert az Istenség - észlelhetetlenségét illetően is - megnyilvá­
nul:
A nem született Egyetlen ugyan észlelhetetlen jelenség, tehát
láthatatlan, mivel azonban mindennek alakot ád, így minden
által és mindenben láthatóvá válik, mindenekelőtt azoknak,
akiknek meg akar nyilvánulni.
Határtalan örömmel állapíthatjuk meg, hogy Isten és az ember
között nincsenek elvi korlátok. Ha az alapvető akadályoktól
eltekintünk, akkor a megnyilvánuláson keresztül átmegyünk a
megnyilvánítatlanig is, azaz az időn keresztül az örökbe. Az
idő a megnyilvánulás, az örök a meg nem nyilvánult, amelyből
minden megnyilvánult keletkezik. Ezek szerint az örök a terem­
tés belső lénye, magereje, legmagasságosabbja. A szellemben
az idő és az örök elválaszthatatlan, kiegészítik egymást, össze­
mosódnak. Az időben található a megnyilvánulás szüntelen
folytatódása, az egyre pompásabb megjelenés; az örök mind­
ezeknek a táptalaja, gond- és teherviselője, teljesítője. Joggal
beszélhetünk - mint egykor De Hartog professzor - „az időben
lévő örökről" .
Akinek ezt sikerül felismerni és tapasztalni, azt azonnal
mélységes nyugalom, Betlehem békéje tölti el, mert megtalálta
az egységet Istennel, és a megváltást minden haláltól. A válto­
zás lényege, legmélyebb lénye ugyanis örökkévalóság.
Mily csekély és milyen egyszerű mindezek láttán a dialek­
tika és a természetszülte ember rövid élete! Mint enyhe fodro-

207
zódás egy óriási víztükrön; a valóságnak egy mellékes eltolódá­
sa; egy állat rikkantása a sivatag csendjében. Aki e csekélység­
nél megáll, és ebbe temetkezik, az tulajdonképpen rettenetesen
buta. S aki a fodrokat szemléli, de a tengert nem képes látni
alatta, az nagyon abnormális; világos, hogy az ilyen megtanult
félni a haláltól, a fodrozódás végétől! A haláltól, mely az elme­
rült embert kitépi ebből a rögeszméből, ebből a rendellenesség­
ből.
A rögeszme rettenetes és dermesztő. Az ebből való kisza­
kadás nem mehet végbe nyugodtan. A megkristályosodásból
való kilábalás, ez az elváltozás minden esetben összetörést,
cserepekre hullást jelent. A dialektikus ember így tanult meg
félni a haláltól. Számára az idő az öregedést, életereje elveszí­
tését, a halál közeledtét, saját sírjának a megásását jelenti.
Emiatt próbálja a természetszülte ember az időt halogatni,
meghosszabbítani; emiatt szeretne előle menekülni. Mi min­
dent meg nem tesz a halál halogatása érdekében! Szomorú lát­
vány ez a versenyfutás a pusztulással.
Az új ember számára azonban, amelyre Önök mind hiva­
tottak, az idő a megdicsőüléshez vivő út, egy nyugodt menete­
lés erőről erőre és változásról változásra, hajózás az örökkéva­
lóság folyóján. Ha ezt az olvasó megérti, akkor örömmel fogad­
ja a nyolcadik könyv hetedik és nyolcadik szakaszát:
Ezért, fiam Tát, mindenekelőtt arra kérd az Urat, az Atyát, az
Egyetlent, aki nem az Egy, hanem az Egy eredete, rendelje úgy
kegyesen, hogy te ezt az Istent, aki oly kimondhatatlanul nagy,
megláthassad, ha csak egyetlen sugarát is felvillantaná a tuda­
tod fölött. A láthatatlant csakis a lélektudat látja, mert maga is
láthatatlan.
Lássák be: a csoport, és ezen keresztül az Élő Test tagjainak
megadatott - csak akarniuk kell -, hogy betöltsék a nagy, szent
törvényt, tapasztalják és élvezzék az örökkévalóságot az idő-

208
ben, és az időt, mint örök továbbhaladást. Ehhez azonban meg
kell tanulni imádkozni. Ez mit jelent? Az igazi imádkozás a
lélek felemelkedése a Hétszellem hét sugarába, a hét örökkéva­
lóság-áramlatba, mely minden időt körülvesz, minden időt át­
hat, minden időt kormányoz.
Az újjászületett lélek ehhez a hét örökkévalóság-sugárhoz
tartozik, és e minősége, vagyis lénye miatt szüntelenül, nap
mint nap ezt a kapcsolatot keresi és ünnepli. Az újjászületett
lélek egy az Istenséggel. Számára tehát az ima a szellemből, a
szellem által és a szellemben való élés. Az imádkozás, az ima
kimondása pedig egy energia felhívása, okozása, hogy ezzel
egy akart és óhajtott megnyilvánulás megvalósuljon. Hadd
mondjunk egy egyszerű példát erre!
Az Ön lakásában működik egy elektromos hálózat. Fordít
egyet a kapcsolón, és világos lesz, meggyullad a lámpa, vagy
egy fűtőtest kezd meleget árasztani. Az újjászületett lélek ösz-
szeköttetésben van az Atyával és az Atya hét sugarával. Az ima
pedig a tett, a felhívás, hogy ebből az erőből és ebben az erőben
élhessen, dolgozhasson és a tényeket most valóra válthassa.
Ezért állapítja meg joggal János (14:12-13): „Bizony, bizony
mondom nektek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azo­
kat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem... És akármit
kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőít­
tessék az Atya a Fiúban."
Érthető, hogy ez összefügg a gnosztikus mágia lényegével,
s ha az erőket szentségtelen szándékkal hívják fel, akkor ez
nagy veszélyekkel jár. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy
a természetszülte emberiség papseregének sokszori és soroza­
tos imádkozása a haláltermészet törvényeit teljes biztonsággal
és nagyobb sebességgel hajtja a teljesülés felé, mert imája kö­
töttséget okoz: erősen a természet-eonokhoz köt.
Az újjászületett lélek viszont az Atyával van kapcsolatban,
s emiatt megkap mindent, amire csak szüksége van a mikrokoz-

209
zódás egy óriási víztükrön; a valóságnak egy mellékes eltolódá­
sa; egy állat rikkantása a sivatag csendjében. Aki e csekélység­
nél megáll, és ebbe temetkezik, az tulajdonképpen rettenetesen
buta. S aki a fodrokat szemléli, de a tengert nem képes látni
alatta, az nagyon abnormális; világos, hogy az ilyen megtanult
félni a haláltól, a fodrozódás végétől! A haláltól, mely az elme­
rült embert kitépi ebből a rögeszméből, ebből a rendellenesség­
ből.
A rögeszme rettenetes és dermesztő. Az ebből való kisza­
kadás nem mehet végbe nyugodtan. A megkristályosodásból
való kilábalás, ez az elváltozás minden esetben összetörést,
cserepekre hullást jelent. A dialektikus ember így tanult meg
félni a haláltól. Számára az idő az öregedést, életereje elveszí­
tését, a halál közeledtét, saját sírjának a megásását jelenti.
Emiatt próbálja a természetszülte ember az időt halogatni,
meghosszabbítani; emiatt szeretne előle menekülni. Mi min­
dent meg nem tesz a halál halogatása érdekében! Szomorú lát­
vány ez a versenyfutás a pusztulással.
Az új ember számára azonban, amelyre Önök mind hiva­
tottak, az idő a megdicsőüléshez vivő út, egy nyugodt menete­
lés erőről erőre és változásról változásra, hajózás az örökkéva­
lóság folyóján. Ha ezt az olvasó megérti, akkor örömmel fogad­
ja a nyolcadik könyv hetedik és nyolcadik szakaszát:
Ezért, fiam Tát, mindenekelőtt arra kérd az Urat, az Atyát, az
Egyetlent, aki nem az Egy, hanem az Egy eredete, rendelje úgy
kegyesen, hogy te ezt az Istent, aki oly kimondhatatlanul nagy,
megláthassad, ha csak egyetlen sugarát is felvillantaná a tuda­
tod fölött. A láthatatlant csakis a lélektudat látja, mert maga is
láthatatlan.
Lássák be: a csoport, és ezen keresztül az Élő Test tagjainak
megadatott - csak akarniuk kell -, hogy betöltsék a nagy, szent
törvényt, tapasztalják és élvezzék az örökkévalóságot az idő-

208
ben, és az időt, mint örök továbbhaladást. Ehhez azonban meg
kell tanulni imádkozni. Ez mit jelent? Az igazi imádkozás a
lélek felemelkedése a Hétszellem hét sugarába, a hét örökkéva­
lóság-áramlatba, mely minden időt körülvesz, minden időt át­
hat, minden időt kormányoz.
Az újjászületett lélek ehhez a hét örökkévalóság-sugárhoz
tartozik, és e minősége, vagyis lénye miatt szüntelenül, nap
mint nap ezt a kapcsolatot keresi és ünnepli. Az újjászületett
lélek egy az Istenséggel. Számára tehát az ima a szellemből, a
szellem által és a szellemben való élés. Az imádkozás, az ima
kimondása pedig egy energia felhívása, okozása, hogy ezzel
egy akart és óhajtott megnyilvánulás megvalósuljon. Hadd
mondjunk egy egyszerű példát erre!
Az Ön lakásában működik egy elektromos hálózat. Fordít
egyet a kapcsolón, és világos lesz, meggyullad a lámpa, vagy
egy fűtőtest kezd meleget árasztani. Az újjászületett lélek ösz-
szeköttetésben van az Atyával és az Atya hét sugarával. Az ima
pedig a tett, a felhívás, hogy ebből az erőből és ebben az erőben
élhessen, dolgozhasson és a tényeket most valóra válthassa.
Ezért állapítja meg joggal János (14:12-13): „Bizony, bizony
mondom nektek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azo­
kat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem... És akármit
kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőít­
tessék az Atya a Fiúban."
Érthető, hogy ez összefügg a gnosztikus mágia lényegével,
s ha az erőket szentségtelen szándékkal hívják fel, akkor ez
nagy veszélyekkel jár. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy
a természetszülte emberiség papseregének sokszori és soroza­
tos imádkozása a halál természet törvényeit teljes biztonsággal
és nagyobb sebességgel hajtja a teljesülés felé, mert imája kö­
töttséget okoz: erősen a természet-eonokhoz köt.
Az újjászületett lélek viszont az Atyával van kapcsolatban,
s emiatt megkap mindent, amire csak szüksége van a mikrokoz-

209
mikus rendszernek, amelyhez tartozik. Az ilyen lélek számára
az élet egyetlen fohász. Ezen imádság alatt minden beáramlik a
lélekbe, amit használni akar az időben és az örökben. Logikus,
hogy ha hasznos és szükséges, akkor mágikusan is cselekedhet
azokkal az erőkkel, amelyeket kapott és amelyekkel rendelkez­
het: erőt tölthet ki a Szellemi Iskola érdekében a Gnózisért
vagy Isten valamelyik gyermekéért az Iskolában.
Az is érthető, hogy a szellemlélekre emiatt nagy felelősség
hárul. Nagy intelligenciára van szüksége, hogy végeredmény­
ben megállapíthassa, mikor lehet varázsigeként alkalmazni a
Hétszellem erejét és mikor nem. Ebben a megvilágításban kell
látni az Úr Jézus szavait a János-evangélium 20. részében,
melyeket gnosztikus beavatottakhoz intézett: „Akiknek bűneit
megbocsátjátok, azoknak megbocsáttatnak: akikéit megtartjá­
tok, megtartatnak."
Sok olyan eset és helyzet van, amikor az erre kiválasztott
munkásnak nem szabad a szellem szent erejét bevetnie, hasz­
nálnia, azzal beavatkoznia. Ha mégis megteszi, akkor teljesül
ugyan a szent törvény, a bűnök megbocsáttatnak, azaz az
aurikus lényben lévő karma és a plexusz szakrálisz (kereszt-
csont-idegfonat) közötti kapcsolat megszakad - mert ez a bűn­
bocsánat törvénye. A bűnök tehát megbocsáttatnak, de mivel az
illető a leckét még nem tanulta meg, azonnal újra elköveti
ugyanazokat a bűnöket, s ennek a következménye nagyfokú
ziláltság lesz. Ezen felül a pap, aki jogtalanul avatkozott be és
bocsátotta meg a vétkeket, emiatt a másiknak az elrekesztett, de
nem beszüntetett, nem kirezegtetett karmájából sokat felvesz a
saját rendszerébe, és emiatt elveszíti a kapcsolatot a szellemtér­
rel. A jogtalan beavatkozásból egyikőjüknek sem lesz haszna.
Ellenkezőleg, a nyomorúság fokozódik.
A szolgáló pap a gnosztikus mágia, a szellem ereje segít­
ségével semlegesíthet vagy büntethet is. Sok esetben ennek is
meg kell történnie. Ha a szolgálattevő ezt elmulasztja, például

210
dialektikus emberbarát meggondolások alapján, vagy szemé­
lyes kapcsolat miatt, akkor először is hagyja, hogy a gonosz to­
vábbra is működjön; másodszor, hogy a vétkezők bűnei súlyos­
bodjanak; harmadszor, hogy az Iskola Élő Teste ezzel kárt
szenvedjen; negyedszer: ez a csoport tagjait nagyon megté­
veszti, azzal a következménnyel, hogy ötödször: ő maga, a pap,
mint e helyzet tulajdonképpeni okozója, bűnhődni fog.
Az ilyen szentségtelenül élt papság miatt a gnosztikus
Szellemi Iskola egész munkássága a halálos órája felé menetel­
het.

211
 XXXIII

Hermész himnusza

Ki magasztalhatna Téged túl, vagy egyáltalán méltóságod sze­

rint? Hová nézzenek szemeim, hogy dicsérjelek? Felfelé vagy le­
felé; befelé vagy kifelé? Nincsen olyan út, olyan hely, nincsen
olyan teremtmény sem, mely rajtad kívül lenne. Minden benned
és belőled van. Mindent adsz, és semmit sem veszel el, mert min­
den a Te birtokod, és semmi olyan sincsen, ami nem a tiéd lenne.
Mikor dicsérjelek? A Te órádat és idődet lehetetlen tudni.
És miért dicsérjelek? Azért, amit alkottál, vagy azért, amit nem
alkottál? Azért, amit megnyilvánítottál, vagy azért, amit rejtek­
ben tartottál? Es mivel dicsérjelek? Mintha lenne valamim,
valami sajátom, vagy bármi, ami nem Te lennél...
Mert Te vagy minden, ami én egyáltalán lehetek; Te vagy min­
den, amit egyáltalán tehetek; Te vagy minden, amit egyáltalán
mondhatok; mert Te vagy minden, és rajtad kívül semmi nin­
csen. Még az is Te vagy, ami nincs. Te vagy minden, ami lett,
és minden, ami nem lett; szellem vagy, ha a szellemlélek néz;
Atya vagy, amikor a világmindenséget alakítod; Isten vagy,
amikor tevékeny, egyetemes erőként nyilvánulsz meg. Te a jó
vagy, mert mindent teremtesz. •
A legfinomabb anyag a levegő.
A legfinomabb levegő a lélek.
A legfinomabb lélek a szellem.
A legfinomabb szellem Isten.

212
Ez a magasztalás, mellyel Hermész nyolcadik könyve végző­
dik, oly sajátos és különleges, annyira eltér a szokásostól, hogy
mindenképpen jó lesz foglalkozni vele.
Persze teljesen a nyolcadik könyv témájánál marad, és lé­
nyege, értelme a tehetetlenség: hogy ugyanis lehetetlen valóban
kielégítő módon és megalapozottan dicsérni a mindenség Aty­
ját.
Láttuk, hogy Isten egyszerre transzcendens (átható) és im­
manens (bennlakó). Vagyis minden kozmikus területet átjár,
átsugároz, mindenben megnyilvánul, ugyanakkor a mindenségi
megnyilvánuláson kívül, a felismerhetetlenben áll. Ő tehát az
ismerhető és az ismerhetetlen, az idő és az örök, mindenestől.
Érthető, hogy aki e valóság alapján hatol át a Gnózishoz, az
egészen másképpen gondol és irányul az Istenségre, az imádat­
ra, dicséretre és a hálára.
A természetvallásos ember többé-kevésbé fennkölt elkép­
zelést alkot magának az Istenségről valamilyen formában. Attól
függően, hogy primitív-e vagy műveltebb, valamiféle Istenhez
fordul, akit elképzel valahol, leginkább maga fölött.
Érti-e az olvasó, hol rejlenek a nehézségek? Ha az ember
valamin el akar gondolkozni, például Istenen, imádattal, di­
csérve és hálásan, akkor szüksége van valami célpontra, amely­
re összpontosíthat. Aki tapasztalatból ismeri ezt az elmélyülési
folyamatot, az tudja, hogy akaratlanul is egy ilyen pontot keres,
például egy templomot, vagy a szolgálat helyét.
Hová forduljon azonban a gnosztikus, akit tájékoztattak a
dolgok lényege felől? Istenre, az Atyára nézve semmiféle pon­
tot sem talál, amelyre összpontosíthatna! Vagy ha igen, akkor is
csak kis részlet az, a mindenség-megnyilvánulás apró alkotó­
eleme. Ezért mondja Hermész: Hová nézzenek szemeim, hogy
dicsérhesselek? Felfelé vagy lefelé; befelé vagy kifelé? Hiszen
az átható, mely ugyanakkor bennlevő is, semmiféle dialektikus
módszerrel nem meghatározható: sem idővel, sem örökkévaló-

213
sággal, sem távolsággal, sem iránnyal. Semmiképpen sem!
E himnusznál egy további kérdés is felmerül, amelynek
Hermész így ad hangot: Hogyan és mivel dicsérjelek? Van-e az
énnek önmagán alapuló, független léte? Vagy önálló-e a mik­
rokozmosz, és van-e magasabb összefüggések szempontjából
valami sajátja? Nem az-e a helyzet, hogy a mikrosz, a szemé­
lyiség meg lelkiállapotunk stb., csak kicsiny alkotóelemek, Is­
ten megnyilvánulásának elképzelhetetlenül pici nézetei? Ezek
szerint: Isten minden, ami én vagyok és bármikor is lehetek.
Emiatt az Isten-megnyilvánulásnak ebben az óceánjában
olyan állapotba merülünk, amely minden dicséretet, hálát és
imádatot messze felülmúl. Mert ez az Isten-megnyilvánulás, az
örök bőségnek ez az óceánja nem maga-e a mérhetetlenség?
Az anyag-megnyilvánulás legfinomabb részlete a légkör, a
levegő. A légkör legfinomabb megjelenési formája a tiszta
asztrális közeg. Ebből az anyagból szerkesztették a lelket, a
halhatatlan lelket, amelyet szeretünk. A lélek légköre szintén
egyre finomabb fokozatok jelensége, melyeknek csúcsán a Hét­
szellem rezgéseibe megy át, amelyből viszont Pimander szüle­
tik, aki a lélekkel kedéllyé, elmévé, szellemiélekké olvad össze.
A Hétszellem csúcsa pedig nem az örök, ismerhetetlen Isten­
ségbe torkollik-e?
Amikor tehát Hermész himnuszáról beszélünk, valójában
ilyen dicshimnuszról szó sem lehet.. Csakis mélységes megza-
varodás van, elmélyülés az Isten-megnyilvánulás óceánjában,
szótlan tisztelettel, mérhetetlen örömmel, hogy megadatott ne­
künk az Isten-megnyilvánulás felismerése az elme szemeivel,
ahogyan Isten ismeri önmagát.

214
 XXXIV

A világ bölcsessége és Isten bölcsessége

Az olvasó figyelmét most a hetedik szakasz végére irányítjuk:

...hogy ezt a kimondhatatlanul nagy Istent megláthassad, ha
csak egyetlen sugarát is hagyná fényleni tudatod számára.
A Corpus Hermeticum sok tájékozatlan fordítója ezt sorozato­
san helytelenül fogalmazza meg a következőképpen: Ajándé­
koztass meg azzal a kegyelemmel, hogy Istennek csak egyetlen
sugara is világítson a tudatod előtt. Ez bizonyos szempontból
helyes, de Hermészt így félreértik. Ugyanis a gnosztikus rejté­
lyek minden jelöltjét kezdetben a Hétszellem hétszer hét suga­
rából csak egyetlen egy világosítja meg. Hét sugár van, melynek
mindegyike hétfelé oszlik, úgy, hogy minden fősugárnál a hét
másik is szerepel. Minden egyes sugár tehát nagy bőséget jelent.
Amikor majd a dialektikus emberiség teljesen bevonul a
megszabadító életbe, akkor hét faj fogja jellemezni, amelyek
harmonikusan együttműködnek, és amelyek mindegyike vilá­
gosan az egyik fő típus jellemvonásairól tanúskodik a viselke­
désében. Ha ez a hét faj teljesen megérti majd egymást, akkor
együttműködve Isten egész bőségét ki tudja sugározni. Egy
sokkal közelebbi jövőben az Élő Testben egyesült csoport
szintén a hét embertípust, ezek lehetőségeit és együttműködését
fogja mutatni. Ez akkor lesz különösen szembetűnő, ha a hét

215
különböző gnosztikus Szerzet testülete megtalálja egymást a
világtérségben.
Ha egy lelkileg megszületett lény először egyesül Piman-
derével, akkor eleinte jellege sugarának hat alsugara közül az
egyik kezd működni benne. Erre céloz Hermész kijelentése a
hetedik szakaszban. Holott benned jelleged sugarának hat
alsugara közül csak egy működik, használd ezt az állapotot Is­
ten lényének a megismerésére. Amikor Önben a Hétszellem be­
folyása hatásossá válik, ez megérinti főszentélyét és abban külö­
nösen a gondolkodó-képességet. A gondolkodó-képesség pedig,
ez a lélektudat, lát majd a láthatatlanban, mert maga is megnyil-
vánulatlan. Mivel a megnyilvánulást a gondolkodás előzi meg.
Amikor az agy még teljesen a születés véréből él, mint az
egészen kicsi gyermeknél, akkor még semmiféle gondolati
munkára nem képes. Gondolkodás csak akkor válik lehetséges­
sé, amikor jellegének alapja, ez a sugárzás az agyon kívülről
képessé teszi erre.
Talán ismeretes, hogy a főszentélyben hét agyüreg találha­
tó. Az embernél mindig ezeknek egyike működik különösen
erősen. Itt mindenekelőtt egy asztrál befolyásról van szó,
amelynek folyamán visszatükröző éter, gondolatéter szabadul
fel. A dialektikus természetben egy korlátolt asztrális térben
élünk, melynek a főszentélyt megérintő befolyásai először gon­
dolatéterekké változnak, majd ezek keltik az agyműködéseket.
A közönséges természet gondolatéterei viszont az agymű­
ködést semmilyen tekintetben, a legcsekélyebb mértékben sem
tehetik képessé arra, hogy a láthatatlanban lásson, a megnyilvá-
nulatlanban nézzen. Ami nem nyilvánult meg, és nem vonható
a megszokott észlelés körzetébe, azt a természetszülte ember
nem láthatja és nem értheti meg, legfeljebb keresheti. Ezzel
csak azt akarjuk mondani, hogy Ön a természetszülte állapotá­
ban, mint dialektikus ember, nem gondolkozhat szabadon és
függetlenül.

216
 A dialektikus ember gondolatai emiatt csak olyan forrá­
sokból származhatnak, amelyek az ő életterén belül vannak.
Nem nehéz megérteni, hogy ebben valami nagyon rossz, veszé­
lyes és tökéletlen rejlik. Ha az Ön gondolkodása ezekből az
összehordott dolgokból ered - tankönyvekből, tanfolyamokból
és konferenciákból, amelyeket olyanok írtak és tartanak, akik a
dolgokat szintén csak tankönyvekből és tanfolyamokból tudhat­
ják -, akkor soha sem lehet biztos, hogy a hallottak megállj ák-e
a helyüket avagy teljesen helytelenek, esetleg feltevéseken ala­
pulnak. Ezt azonban senki sem veszi észre, legalábbis kezdet­
ben nem. Hiszen a tekintélyek tekintélyesek, tanárnak nevezték
ki őket, s az Ön gondolkodását táplálják. Ez a gondolkodás az
Ön életét bizonyos irányba tereli. Ebből adódik, hogy a termé­
szetszülte ember gondolkodása nem őtőle származik, hanem
külső forrásokból ered. Hermész azt mondja rá: egy intelligens,
idomított állat. A gondolatéter ugyanis nem teljes értékű. Az
ember így a nevelőinek esik áldozatul. Ez minden új korosztály
tragikuma. Egy új nemzedéket felnevelnek, beidomítanak, és
bizonyos pillanatban éppúgy zátonyra fut, mint az előzőek.
Az Ön gondolkodása semmiképpen sem szabad, nem füg­
getlen. Ezért rejlik minden vezető korosztály dolgainak mene­
tében oly sok nyomorúság és baj; és a civilizált világ ezért
küszködik szüntelenül valamilyen kísérleti állapotban, míg egy
életrendszer teljesen meg nem reked, s könnyek és vérontás
árán meg nem próbálnak szabadulni tőle. Ezért mondja a nyol­
cadik szakasz, hogy csak a megszabadult értelem, csak a lélek­
tudat nézhet a megrryilvánulatlanba. Aki rendelkezik az elme
szemeivel, az képes megnyilvánítani a megnyilvánulatlant.
Miután a gondolkodás felszabadult Önben, ezen keresztül
kapcsolatban lesz Isten tágas világmindenségével, és mindent
megnézhet, amire figyelmét irányítja. Az értelem belenézhet a
meg nem nyilatkozottba, a láthatatlanba, mihelyt Pimander
megszületett, vagyis a lélek megszületésének kieszközlése vég-

217
bement. Akkor az arany csodavirág, a lélek szeme megnyílt a
főszentélyben, és a lelkileg megszületett ember belenézhet a
nyílt térségbe. Akkor a jelölt kapcsolatba került az új asztrál
térrel, amelyből új gondolatéter szabadulhat fel.
Értsék meg, hogy figyelmüket miért tereljük ismételten az
ifjú Gnózis Élő Testére! Mert ebben az Élő Testben összponto­
sul az új asztrális! Mert az új, a tiszta asztrális terület a modern
Szellemi Iskola Élő Testén keresztül jelentkezik!
Ezért látnánk oly szívesen, ha teljes odaadással ennek az
Élő Testnek ajándékoznák magukat. Nem miattunk, hanem
önmagukért, hogy képessé váljanak a világos, tiszta asztrális
kegyelmének az elnyerésére, mely aztán főszentélyükben meg­
valósítja az új gondolatétert. Ugyanakkor a szellem első sugara
megérinti az agyat megújító, megváltoztató értelemben, hogy
működésbe hozza a főszentély sok, most még nyugvó alkotó­
elemét. Ekkor létrejött a kapcsolat a szellemtérrel, a megnyil-
vánulatlan Istenséggel, valamint a megnyilvánult Istenség hét
kozmikus területének mindenségi megnyilvánulásával.
Csak ekkor válik lehetségessé, ekkor születhet meg az új,
tiszta, független gondolkodás, amelyet annyian kerestek. Ehhez
nem kellenek tekintélyek, sem dialektikus források, s így min­
den hamisításnak elejét lehet venni. így válhat az ember Isten
igaz szolgájává, mert a Gnózisban önmaga mestere lett.
Ezzel kapcsolatban még egy pontra szeretnénk felhívni a
figyelmet: értelmét nem szabad összetévesztenie az úgyneve­
zett emlékezettel.
Tételezzük fel, hogy hamarosan Hermész minden könyvé­
nek kifogástalanul pontos fordítását bocsátanánk a rendelkezé­
sére, minden részletet kidolgozva, tökéletes magyarázatokkal.
Tegyük fel, hogy kap egy ilyen ajándékot, s ezen kívül óriási
emlékezőképességgel rendelkezik. Tudnia kell, tiogy a dialek­
tikus ember emlékezetét a szülőkön és gyermekeken, nemzedé­
keken át folytatódó edzéssel éppúgy ki lehet tágítani, mint a

218
gyomrot a sok evéssel. A nagyevő hozzászokik a sok evéshez,
és kitágul a gyomra, melynek megtöltéséhez aztán sokkal több
táplálékra van szüksége, mint másnak, anélkül, hogy a szerve­
zetének ebből bármi haszna lenne.
Amikor - óriási emlékezetével - egy teljes Hermész-fordí-
táshoz jutott, ha akarja vagy kérdezik, bárhol és bármikor idéz­
het abból. Akkor a világ szempontjából egy hermetikus lángész
lenne, és ezek alapján a felületes ember Önt valószínűleg Her­
mészi beavatottnak tarthatná.
Ismeretes, hogy az egész modern nevelési rendszer az em­
lékezet puttonyát akarja tágassá tenni, tömik és tömik. Minden
tanító erre törekszik, és a szülők is segítenek ebben. Ha a gye­
rek nem tudja a leckét, akkor számíthat a következményekre.
Látják-e ebben a nagy hibát?
Ezzel a rengeteg dologgal telt emlékezettel valójában még
semmit sem fog igazán tudni! Lényegében becsapják magukat
és a világot is. Amikor belenyúlnak emlékezetük zsákjába, ak­
kor az ész mint egy robot lép működésbe. Ezzel a dialektikus
természet legnagyobb tévedésére akarunk utalni: azt hiszik,
hogy az emlékezés edzésének és feltöltésének köze van a böl­
csességhez, így Ön professzor lehet ugyan, de bölcs semmi­
képpen sem. Ha tehát a megszabadító bölcsességet keresik, ak­
kor teljesen meg kell válniuk attól a téveszmétől, hogy az em­
lékezet megtöltése Önöket szabad, független, új gondolkodók­
ká, Isten kegyelméből filozófussá teszi.
Az ilyen bölcsesség - amit a világ tart annak -, a butaság­
nál is súlyosabb következményekkel jár, ugyanis rombolja a
rendkívül finom agyszerkezeteket. Aki ennek a bölcsességnek
az igájába hajtja a fejét, az többek között egy rögeszme, egy
erős megkristályosodás rabja lesz, míg a tudatlanság - az emlé­
kezetmüveléstől és ennek következményeitől való mentesség
értelmében - az embert idővel kutatásra készteti. A testi állapo­
tot illetően, a szervezet szempontjából jobb a világ szerint bu-

219
tának, mint a világ szerint bölcsnek lenni. Kegyes sors jutott
azoknak a gyermekeknek, akik a társadalmi körülmények miatt,
vagy mert a szokások taposómalmában nem tudnak lépést tar­
tani, megmenekülnek a túlfeszített észműveléstől. így ugyanis
megmenekülnek egy haláltánctól.
A fentiekkel semmiképpen sem a butaságot akarjuk propa­
gálni, vagy hogy gyermekeiket tartsák távol az iskolától. Csak
azt akarjuk a tanulóság szempontjából világossá tenni, hogy ne
csináljanak nagy gondot maguknak abból, ha gyermekük va­
lamilyen okból nem tud tanulni, és nem érdemes viharosan lel­
kesedniük, ha gyermekük az iskolában kitűnő tanuló.
Nagyon reméljük, hogy látnak valamit a nagy, gnosztikus
üdvtanokból. Ajándékba kapták annak a lehetőségét, hogy
megszabaduljanak minden tekintélytől, és bemenjenek magába
az isteni bölcsességbe, a Gnózisba.
Fedezzék fel, hogy ebben a fejlődésben minden korlátozás
megszűnik, mert az új gondolkodás segítségével a jelölt bármi­
vel kapcsolatba léphet! A kívánt dolgot a nyílt térbe vonja,
megnyilvánítja a homlok mögötti térségben, a nefritből lévő vá­
rosban; itt megnézheti, elemezheti és hatását tanulmányozhatja.
A jelölt ekkor kapcsolatban van vele. Ha pedig hasznos és
szükséges, akkor felvilágosítás céljából beszélhet róla.
A gnosztikusan megvilágosultaknál az emlékezet is egé­
szen más feladatot kap, még pedig az eredeti feladatot és ren­
deltetést. Ezért ismételjük: Ne rontsák el, ne kényszerítsék a
gyermekeiket! Ha még valamelyest lehetséges, adjanak alkal­
mat nekik az emlékezet eredeti rendeltetéséhez való közeledés­
re. A gnosztikusan tájékozott embernek az emlékezet semmi
más, mint ismétlő-szerv. Amikor a figyelmet bizonyos dolgok­
ra kell irányítani, akkor az emlékezés arra fordul, létrehozza a
kapcsolatot és felvilágosítja az értelmet.
Végül még egy dologra szeretnénk rámutatni. Aki még
nem találta meg a lelki újjászületés ösvényét, tehát még nem

220
hatolt be az öntekintély lényegébe, az a kutató élet kétség­
beesett és olykor veszélyes állapotában van. Az ilyen keresőt
jelentős mértékben jó irányba lehetne terelni, ha bizonyos se­
gítséget megkapna. Ugyanis ha az ember igazán, belső ösztön­
ből keres, akkor megérinti az elemi Gnózisvilágosság, mely
mindig keresi az elveszettet. Az emberek milliói pedig, akiket
újra és újra ebbe az állapotba hoznak, megnyílnak a szent
gnosztikus jó szó és a múlt tanúbizonyságai számára. A múlt
tanúságaiból azonban nincs haszon, ha azok nem ölthetnek ala­
kot a jelenben.
Mi hasznuk van egy előttünk haladó szerzetből, ha az nem
léphet fel napjainkban egy ifjú gnosztikus szerzet formájában?
A kereső számára csak akkor fejlődhet ki élő tanúbizonyság,
akkor találja meg élete vezérfonalát, ha eleven ismerettel, mai
Gnózissal kerül kapcsolatba. Azt is tudják, hogy a gnosztikus
múlt tanúbizonyságait és maradványait a századok folyamán
rendszeresen megsemmisítették, meggyalázták, ellopták vagy
elrejtették. Ezért kell újra belátniuk, mennyire szükséges, hogy
felkészüljenek a fent megbeszélt szabadságra. Mert ebből a
helyzetből kifolyólag, a lélekszemek birtokosának állapotában
lesznek papi emberek, Európa gnosztikus birodalmának élő ta­
núi, messze ennek határain túl is; így jelentenek vigaszt és ál­
dást a kereső, szenvedő és félrevezetett emberiség számára.
Nem elsősorban az irodalomra van szükség, bármennyire
hasznos is. Nem elsősorban egy megszervezett testületre van
szükség, holott ez rendkívül fontos, és többek között erre is tö­
rekszünk. Mindenekelőtt birtokolniuk kell a lélek szemeit és a
megvilágosult, új gondolkodást. Ennek elérésénél pedig semmi
sem áll az útjukban! Az ifjú Gnózisban papi emberekre van
szükség. Ezt a gnosztikus papságot pedig csak a szív rózsájá­
nak való teljes önátadással, a nagy, szent művel, a teljes
endúrával valósíthatják meg. Azzal, hogy cselekszik, amit val­
lanak, s nem csak beszélnek róla.

221
 XXXV

A tisztulás kulcsa

Hermész nyolcadik könyve a nyolcadik szakasz után ujjongva

ünnepli mindazt, amit a lélek láthat a lélektudat megvalósulása
következtében. A dialektikus természet nagyon sok mindent
tartalmaz, ami nem magyarázható a haláltermészetből, hanem
Isten csodás megnyilvánulásáról tanúskodik. Ez akkor válik
szemlélhetővé, ha a jelölt elnyerte a lélektudatot, az elme sze­
meit. Isten megnyilvánulását a dialektikus természetben fagyos
hideg veszi körül, ez a megnyilvánulás a megkövesedés rabja, s
emiatt részben helytelenül működik. Isten lénye azonban az
egész megnyilvánult természetben szóhoz jut, még a pokoli
szférákból is kiviláglik.
Minden idők szentírásai bőségesen tanúskodnak erről. A
dialektikus emberek azonban ezt általában nem értették meg.
Az a vélemény uralkodik, hogy a természet egész lényege és
élete - ahogyan az a dialektikus tudatnak, az érzékszervi észle­
lésnek megmutatkozik - már teljes mértékben Isten szándékát
juttatja kifejezésre. Az ellentétek összeütközésében is, és a
természet olykor kimondhatatlanul bestiális kegyetlenségében
is. A földi ember számára mindez „a természet", Isten szándé­
ka, és ezért utánzásra ösztönöz.
Istent nemcsak a vallásos ember szentségteleníti meg, ha­
nem a tudós is. Gondoljanak csak a biológusra, aki a megjelenő

222
természet életét vizsgálja, és lelkesen gyönyörködik benne. A
Szentírás és az Egyetemes Tan azonban mindig is azt hangoz­
tatja, hogy a valóság csakis az elme, a lélektudat szemeivel lát­
ható. Azzal ugyanis megkülönböztethető a lényeges, annak
szándékát meg lehet nyilvánítani, és meg lehet állapítani, hogy
az ellentermészet milyen elfajulást okozott.
Megmutatkozik, hogy mennyire kívánatos, sőt szükséges a
lélek szemeinek birtoklása, ha az ember meg akarja különböz­
tetni a lényegest a lényegtelentől. Megismételjük a figyelmezte­
tést: Hermész nyolcadik könyve kizárólag a lelkileg kiemelke­
dett embernek szól.
Jó lesz tehát a gnosztikus fejlődés titkairól teljesen eltá­
volítani a misztika leplét, és világosan belátni, hogy igazi em­
beri kultúráról csak akkor lehet majd szó, ha a lélek megszüle­
tett és üdvözölhette Pimanderét. Az ember csak ekkor tér visz-
sza, és kerül ismét az igazán emberinek a kezdetéhez. Csak ek­
kor léphet az evolúció, a fejlődés ösvényére. A mikrokozmosz­
ban lévő személyiség csak a lélekszületés után mehet be Isten
örökkévalóságába, miután transzfigurációval, átváltozással le­
vetett minden megkristályosodást és minden halált. A lélektu­
dat feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember beléphessen eb­
be az igazi kulturálódási folyamatba, és letérések nélkül az ös­
vényen maradhasson. Ha emlékeznek a dialektikus értelem fent
megbeszélt kiskorúságára és a dialektikus emlékezet haszonta­
lanságára, sőt veszélyességére, akkor belátják egy hibátlanul
működő új szerv fontosságát.
Egy gnosztikus csoportnak, mint amilyen az ifjú Gnózis,
fel lehet tenni a kérdést: mi az oka annak, hogy a lélekszem
még sokaknál nem ébredt fel? Ez az élethez irányító vezető mi­
ért nem született meg még Önökben?
Már korábban utaltunk arra, hogy a lélekszületés után és az
Elő Testnek való átadás révén a halál teljesen legyőzetik.
Megállapíthatjuk, hogy sok tanulónk belépett a lélekszületésbe,

223
sokan bőven rendelkeznek lélekminőséggel, és az Élő Testnek
való feltétel nélküli teljes átadásuk által már az időben az örök­
kévalósághozjutnak.
Ez azonban még nem a kívánt állapot. Isten gyermekének
lenni - a hangsúly itt a gyermekségre esik - még nem a végcél.
A gyermekség csak akkor haladhat tovább a felnőttség állapo­
tába, ha felébred a lélekszem, a lélektudat. Most az a kérdés: a
nagy lehetőségek alapján, amellyel a legtöbb tanuló rendelke­
zik, miért van az, hogy Önök közül sokan még nem üdvözöl­
hették a világos reggelt?
Ennek az az oka, hogy nem ügyeltek eléggé az átlagember­
nél a nagyagy és a kisagy összeszólalkozásaira. Szóval a lelki
és a testi folyamatokat még nem hangolták egymásra, viszo­
nyuk rendezetlen, vagy a rend csak részleges, azaz a lélek és a
test szüntelenül veszekszik.
A közönséges, merev dialektikus természetember ezt a vi­
szályt nem ismeri, mert az ő lelke egy állatlélek, és teljesen egy
a testtel. Egy gnosztikus Szellemi Iskola átlagtanulójánál azon­
ban nincs már egység. Ellenkezőleg! Őnála a lélek szakadatla­
nul ütközetet vív a testtel. A harc pedig a lélekmegújulás fo­
lyamata miatt egyre hevesebb.
Ha bizonyos ideig az ifjú Gnózis Élő Testében éltek, né­
hány hónapig - esetleg évekig - velünk együtt a Gnózis üdvös­
ségére irányultak, akkor biztos, hogy az új lélekközeg felszaba­
dul Önökben, vagy legalábbis fellép a vérükben. Ettől a pilla­
nattól kezdve fokozottan kifejlődik a lélek és a test ellentéte.
Ettől kezdve erre különösen ügyelniük kell, mert ami az új,
alakuló lelkük számára egészséges, természetes és magától ér­
tetődő, az egyáltalán nem az a test számára, melyet a természet
szült és amelyet a természet erői mozgatnak. Vagyis testiségük
fellázad, fellép új lelkiségük ellen; az alakuló lélek nem lel he­
lyet Önökben, ahol kibontakozhatna. így valójában két életet
élnek, egy lelki és egy testi életet. Egyfajta életet vasárnap déle-

224
lőtt, amikor templomunkban együtt vagyunk, vagy egy konfe­
rencián és centrumotthonainkban találkozunk; amikor az iroda­
lomban elmélyülünk, vagy az Iskoláról és a tevékenységéről
beszélgetünk. Emellett pedig a test természetes életét is élik.
Képesek-e belátni, hogy ez a két dolog így hátráltatja és
károsítja egymást, s hogy egy ilyen helyzet testi nehézségekhez
vezethet? A test csak akkor egyesülhet a lélekkel, ha belépett a
transzfiguráció időszakába. A természetesnek, a testnek alá kell
rendelnie magát, és a léleknek kell uralkodnia.
Szeretnénk továbbá felhívni a figyelmüket arra, hogy az
önátadásnak - amelyről ismételten beszélünk - az egészségre
vonatkozó szempontjai is vannak. Ha ugyanis az önátadást va­
lóban teljesítik, akkor ez az egészségükre nézve előnyös lesz.
Az átadás nélkül viszont - ez most már világos - egyik nehéz­
ségből a másikba keverednek.
Ezért dönteniük kell, őszintén és pozitívan. „Nem szolgál­
hatnak két urat" - mondja a Hegyibeszéd. Vagy elhatározzák,
hogy a lélek ösvényét követik, ennek minden következményé­
vel, vagy pedig kijelentik, hogy a természetszülte test szolgála­
tában állnak. Az egyik helyzet mellett kell dönteniük megalku­
vás nélkül.
A lélek ösvénye az örökkévalóság ösvénye; a test útja a
végesség. A döntés így elméletileg nem nehéz, mert mindany-
nyian önkéntelenül a lélek ösvényét választják. A gyakorlatban
azonban más a helyzet! A megújuló lélek és a természetszülte
test közötti tusa folytán kialakult erős feszültségek krízist
okoznak. A gyakorlat gyakran elsepri, sőt el is feledteti az el­
méletet. Ezt a helyzetet kivétel nélkül mindannyian ismerik.
Minden fizikai szükséglet, testi nehézség és indíttatás köz­
pontja a kisagyban található. A kisagy közvetlen kapcsolatban
van a szívvel, a májjal, a kígyó tűzzel és a szimpatikusszal
(amely a vegetatív idegrendszer része), a plexusz szakrálisszal
és a karmával, mindazzal, ami a korszakok folyamán az aurikus

225
lényben felhalmozódott. A gerincvelő felső részén át a kisagy
az egész testrendszert ellenőrzi, s hogy ezt kellő mértékben te­
hesse, a belső elválasztása szervek munkájába is beleszól. Pél­
dául a tobozmirigy és az agyalapi mirigy is döntő szerepet ját­
szik a test működésében. A kisagy uralkodik tehát az egész fi­
zikai rendszeren, így a nagyagyon is, s ezen keresztül az akarat
és a gondolkodás nagy központjain is. »
Most gondoljanak ismét a lélek alakulására. Ebben a kelet­
kezésben a tudatnak, az érzékszervrendszernek, a kígyótűznek,
a szimpatikusznak, a nyúltagynak, a szívnek, a májnak, a
plexusz szakrálisznak, az aurikus lénynek és a belső elválasztá-
sú rendszernek óriási szerep jut, a vérről, az idegközegről és a
többi közegről nem is beszélve. Világosan látjuk tehát, hogy a
tanuló új, alakuló lelke és a fizikai szerkezete különböző csata­
tereken szembekerülnek egymással. Ezt az összeütközést nem
lehet egyszerűen elkerülni.
Ezért ennek a dolognak a mélyére hatolunk. Tegyük fel,
hogy Ön belső tusát folytat, ami miatt viszont másokkal is ösz-
szeütközésbe kerül, s esetleg emberek tucatjával van feszült vi­
szonyban. Ennek oka Önben keresendő, testi és lelki állapotá­
nak konfliktusából következik. A harctér pedig sok tekintetben
a főszentély, ahol a nyúltagy nagy nyomás alatt áll!
Ilyenkor egyes tanulók fájdalmakra panaszkodnak, melyek
a tarkóból a vállakba is kisugároznak. Ha ezzel orvoshoz men­
nek, akkor az masszírozást rendel el, vagy fájdalomcsillapítót,
netán injekciót ad, mert a lelet meszesedésre vagy csigolyaközi
porcképződésre utal.
Ez lehetséges, mert a meszesedés folyamata már a három­
hónapos gyereknél elkezdődik. Ha tehát kezdünk korosodni,
akkor a meszesedés megállapítása egy közhelynek vehető. Ha
viszont a komoly tanuló panaszkodik fájdalmakról a gerinc fel­
ső végében, akkor ennek az oka: a jogait egyre erősebben köve­
telő új lélek és a testi állapot összeütközése. Erre a viszályra

226
Önnek megoldást kell találnia, nem pedig - ahogyan sokan te­
szik - valami kiegyezést keresnie természete és lélekélete kö­
zött. A kiegyezés lehetetlen, itt nincsen közös nevező. Az
egyezkedésnél még a Szellemi Iskola elhagyása is jobb lenne.
Ha viszont ehhez a konfliktushoz ragaszkodik, ez a feszült
helyzet megmarad, akkor szó sem lehet a lélekszem felébredé­
séről. Ekkor Ön két, szüntelenül egymás ellen hadakozó életet
él, és a testét idő előtt elhasználja.
Az a tanuló, aki ezt belátja, és a helyzet tragikumát felis­
meri, gyakran hajlamos a test ösztönének az elfojtására, meg­
próbál a testiség, a természet ellen harcolni, és ezt önmaga
kényszerítésével foglyul ejteni. Ez a páni félelem és az ebből
következő kétség jele. Az ilyen kísérlet elkerülhetetlenül még
nagyobb feszültséghez vezet. Amit ugyanis elfojtunk, az emiatt
még nem tűnt el, hanem a felület alatt egyre erősödik, míg ki
nem robban.
Erről a nyomorúságról nem beszélnénk, ha nem létezne
egy olyan életmód, mellyel a test és a lélek harcát el lehet ke­
rülni, anélkül, hogy a természeten erőszakot követnénk el, és
hogy természetellenesen élnénk. Az egyetemes Gnózis ezt ille­
tően a tisztulás általi lélek-kibontakozásról beszél. Aki ezt az
életmódot alkalmazza, az lelkét növekedésre késztetheti, a lé-
lekszemet felkeltheti, s így a lélek-kibontakozást gátló legna­
gyobb veszélyt semlegesítheti.
Az a fontos, hogy a tanuló valóban világosságkereső le­
gyen, s hogy legyen meg benne az új életállapotra irányuló,
mindenen uralkodó vágyakozás, mert az irányulás a mérvadó.
Ha megvan benne a megszabadulásnak ez a hatalmas vágya,
akkor ez a természetember állapota, egy fizikai állapot. Ekkor a
természetiélek megváltásért könyörög.
Ez az állapot, valamint ennek a képességnek a fenntartása,
ez a tisztulás nyitja. Ha ugyanis a természetemberben megvan a
megváltás vágya, akkor a fent említett fizikai életközpontok,

227
melyek a kisagyban futnak össze, szintén erre ösztönöznek
bennünket szinte a fizikai törvényszerűség értelmében.
Ezért fontos, hogy mint tanuló uralomra jusson a kisagy
működése fölött; ne hagyja, hogy az éljen Önnel, és minden to­
vábbi nélkül a természete uralkodjon. Saját kezébe kell vennie
a gyeplőt, és hatalomra kell jutnia a kisagy fókuszai, a fizikai
élet gyújtópontjai fölött. Ha ez sikerül, akkor a kisagy nem
kezdeményezhet csatát a nagyagy szervei és működése ellen,
amelyben például a szellemi dolgok elgondolása megy végbe.
Ebben az összefüggésben utalunk a hegyibeszéd egyik kije­
lentésére: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglát­
ják." A folyamatnak a szív megtisztításával kell elkezdődnie,
mert a szív tisztasága - melyről az Iskolában gyakran beszé­
lünk, s amire az Önök figyelmét oly nyomatékosan rá akarjuk
irányítani - a kisagyműködés ellenőrzésének a kulcsa. Ha tisz­
tasága révén a szív szert tesz erre az uralomra, akkor a Merkúr­
létrának, Merkúr életfájának két kígyója, Pingala és Ida tanús­
kodni fog erről a kialakult harmóniáról. A test pedig egészséges
marad, amennyire ez még lehetséges.
Figyeljék meg azokat, akik a Szellemi Iskolát megtalálták,
akik évekig kerestek és megrekedésüket a világban valóságosan
átérezték. Ha bizonyos pillanatban a gnosztikus megnyilvánu­
lás előtt állnak, akkor szinte ujjongva vetik bele magukat az Is­
kola kellős közepébe, és ez nagyon is az egészségük javára vá­
lik, testükben kialakul egy eddig ismeretlen összhang. Miután
oly sokáig kerestek és végre találtak, a szív szinte hálásan fel­
ismerve felugrik, és átöleli a Gnózist, ugyanakkor az erős vá­
gyakozás és a szív megtisztulása által - amelyhez egyelőre per­
sze nem ért tudatosan - önkéntelenül uralkodni kezd a kisagy
működésén, és a nemrégen még sóhajtozó és kutató emberben,
aki megtalálta Istenét, elterjed az összhang az egész szervezet­
ben és jelentősen elősegíti az egészségét. Sokan tanúskodnak
erről az állapotról az Iskolába való bekerülés után a következő-

228
képpen: „Nem tudom mi történt velem, de az az érzésem, hogy
egy évek óta ólomként nyomasztó teher került le a vállamról" .
Az igazán megszabadító világosságra és erre az életre irá­
nyuló pozitív vágyakozás után természetünk önátadása már
nem okoz problémát. Ha erre az útra térnek, akkor egész termé­
szetük belső szükségletből ebbe a mindent uraló megszabadító
menetbe fog merülni, így a fizikai szervezet sem tud már fe­
szültséget okozni.
Röviden ez a kulcsa természetes rendszerük megtisztításá­
nak, amelynek következtében a lélek megszületik Önökben és
jó véghez viszi utazását, egészen a feltámadás reggeléig. Ezért
mondja a boldognak-mondás: „Boldogok a tiszta szívűek, mert
ők az Istent meglátják." Találkoznak Pimanderükkel. A lélek
pillantásával, a lelkület szemével szabad szellemietekként fog­
nak belépni Isten megnyilvánulásának teljességébe. Istent
meglátják. Istent felismerik. Istent megértik. Bensőségesen
egyesülnek Hermész Triszmegisztosz nyolcadik könyvének
egész szintézisével.

229
 XXXVI

A kilencedik könyv:
Az igazán létezőből semmi sem vész el,
de a változást tévesen
megsemmisülésnek és halálnak nevezik

1. HERMÉSZ: Most pedig, fiam, a lelket és a testet illetően

beszéljük meg, miben áll a lélek halhatatlansága, valamint
az az erő, amely a testet összetartja, majd mentesíti.
2. Mert ezeknek a dolgoknak semmi közük a halálhoz. A halál
és a halandóság szót a halhatatlanság fogalmából vezették
le: esetleg a fantázia segítségével vagy a szótagok megvál­
toztatásával, s most halandóságról beszélnek.
3. A halál ugyanis megsemmisítés; de ami a világon van, ab­
ból semmi sem semmisül meg. Mivel pedig a világ a má­
sodik Isten, és így halhatatlan lény, kizárt dolog, hogy en­
nek a halhatatlan lénynek csak egy része is veszendőbe
mehetne. Minden világon lévő a világ része, mindenekelőtt
az ember, az értelmes lény.
4. Mindenek előtt és mindenek fölött Isten áll, az Örök, a te-
remtetlen, mindennek a teremtője. A másodikat, a világot a
saját ábrázolására alkotta, tartja fenn, élteti, és halhatat­
lansággal ajándékozta meg, mivel a világ örök Atyából
keletkezett, és mint halhatatlan lény, örök élettel rendelke­
zik.
5. Az örök életet pedig jól meg kell különböztetni attól, ami
örökké van! Az Örök Létező ugyanis nem valami más lény-

230
 bői keletkezett. Ha mégis keletkezett volna, akkor saját
magából lett volna. De soha sem lett, hanem magát kelet­
kezteti szüntelen alakulásban. A mindenség tehát örökké
élő az Örökből, míg az Atya önmagától örök. A világ
emiatt örökké élő az Atya révén.
6. Mindazon anyagból, amit erre rendelt, az Atya kialakította
a világ testét: gömbalakkal ajándékozta meg, meghatároz­
ta a tulajdonságokat, melyeknek díszíteniük kell, és - mivel
az anyag isteni volt - örök anyagsággal ajándékozta meg.
7. Továbbá miután az Atya a fajták tulajdonságait belesugá­
rozta a gömbbe, bezárta azt, mint valami barlangot, mivel
alkotását minden tulajdonsággal akarta ékesíteni.
8. A világ egész testét körülvette halhatatlansággal, hogy az
anyag - ha a test összetartó-erejétől meg akarna szaba­
dulni - nehogy visszatérjen az ő sajátos káoszához.
9. Amikor ugyanis az anyag még nem lett testté összeállítva,
rendezetlen volt, fiam. Valamelyest még most is erről ta­
núskodik fokozódó- és csökkenő-képességével, amelyet az
emberek halálnak neveznek.
10. Ez a rendezetlenség, ez a visszatérés a káoszhoz csak földi
teremtményeknél mutatkozik. A mennyei lények teste meg­
tartja az egyetlen rendet, amellyel őket az Atya kezdetben
megajándékozta, és ez a rend felbonthatatlanul megmarad
mindegyikőjüknek a tökéletességhez való visszatérésével.
11. A földi testek visszatérése korábbi állapotukhoz az össze-
tartó-erő megszüntetése által történik, mely aztán visszatér
a felbonthatatlan, vagyis halhatatlan testekhez. így meg­
szűnik ugyan az érzékek tudata, de a test nem semmisül
meg.
12. A harmadik élő lény az ember, aki a világ ábrázolására te­
remtetett, és az Atya akarata szerint a többi földi állattal
ellentétben értelemmel rendelkezik. Az ember nemcsak a
második Istenséggel van bensőséges kapcsolatban, hanem

231
 belső szemlélődéssel az első Isten lényéhez is közeledik.
Érzékszerveivel a második Istent testinek észleli, míg belá­
tása segítségével az első Istent testetlennek, szellemnek, a
jónak ismeri fel.
13. TAT: Ez az élő lény tehát nem semmisül meg?
14. HERMÉSZ: Ujjongjál, fiam, és értsd meg: mi az Isten, mi
a világ, mi egy halhatatlan lény, és mi egy feloszlatásnak
alárendelt lény. Lásd be, hogy az Istenből született világ
Istenben van; a világból született ember a világban van; és
hogy Isten, a mindenség eredete mindeneket magában
foglal és megtart.

232
 XXXVII

A lélek újjászületése

Most Hermész kilencedik könyvén szeretnénk elgondolkozni,

mely azt fejtegeti, hogy a valóban létezőből abszolút semmi
sem mehet veszendőbe, tehát valójában a halál egy agyrém,
melyet a mesék birodalmába kell utasítanunk.
Először a lélek és a test problémáját vesszük szemügyre,
megbeszéljük a test anyagcsere-folyamatát, az atomok és ener­
giák áramlását. Ennél arra a hermetikus alapelvre helyezke­
dünk, hogy a lélek halhatatlan, s állapota döntő jelentőségű a
test és az anyagcsere gyorsaságát illetően, valamint minden
ezekkel kapcsolatos jelenségben. A lélek-test-rendszerben - hi­
bátlan együttműködés esetén - lényegében semmi sem leli halá­
lát, ez a működés nem ismer halált. Hermész kijelenti, hogy a
halál csak mese. A halál és az ehhez fűződő elképzelések való­
jában tévedésen alapulnak.
Ezek hallatán kételyeink támadnak, hogy észnél vagyunk-
e. Hiszen ez a hermetikus következtetés ellentmond a valóság­
nak, ahogyan ismerjük, átéljük és oly gyakran megfigyeltük a
környezetünkben. Annak is ellentmond, amit a szentírásban is
több helyen olvasunk, és úgy véljük, hogy gnosztikus filozófi­
ánkban is felfedeztük. Hát nem a haláltermészetről és a dialek­
tikáról van-e szó, melynek jellemzője a kikelet, virulás és

233
pusztulás? És ismerjük az idézetet: „A bűn zsoldja a halál".
Nem általánosan ismert jelenség-e a tehát a halál mindennapi
életünkben?
Hermész kijelentését jól kell értenünk. Nem a közember­
hez, hanem fiához beszél, a beavatott vagy bizonyos fokig be­
avatott igazságkeresőhöz, aki felfedezte a lényeget, a lélek
igazságát, kipuhatolta a lélek csodáját, és tudja mi a fontos.
Amikor aztán Hermész közlése után Tát csodálkozva pró­
bálja a magyarázatokat összefoglalni a kérdéssel: „Ez az eleven
lény tehát — az ember - nem semmisül meg?", akkor hívja fel őt
Hermész nagy nyomatékkal: Örvendj fiam, és értsd meg, mi az
Isteni
Az egész kilencedik könyv egyetlen heves tiltakozás a ha­
lál ötlete ellen, és Hermész alig tud megbékélni a gondolattal,
hogy egy komoly, a Gnózisban tájékozódó kutató ehhez a kér­
déshez ismételten rossz oldalról, kívülről közeledik.
Ha ezt a rejtélyt meg akarják oldani, akkor a lélek állás­
pontjára kell helyezkedniük, és a különböző szempontokat ab­
ból az irányból kell vizsgálniuk. Az eszerint eljáró érti meg a
Bibliát, hogy „a bűnös léleknek meg kell halni".
A vétkező lélek az alapvető isteni törvényekkel ellentétben
él és cselekszik, s ezzel zavart okoz a saját működési körében
és a test anyagcsere-folyamataiban, azaz - Hermész szaknyel­
vén szólva - zavart okoz az oldhatóságban, a transzfiguráció-
ban. Ennek viszont semmi köze a halálhoz; csak közjáték az
örökkévalósági folyamat biztosításában.
Aki el akar jutni ennek a megértéséhez, annak el kell bo­
csátania a halál két - teljesen helytelen - elképzelését, a teoló­
gia és a történelmi materializmus ötletét. A teológia azt han­
goztatja különböző változatokban, hogy a halálnak nevezett
jelenség egy átváltozás, és az élet folyamata tovább üzemel a
mennyekben vagy a másik oldalon. Ehhez az elképzeléshez
számos más csoport is csatlakozik. A történelmi materializmus

234
viszont a halált visszavonhatatlan végnek, az emberi lét teljes
megszűnésének tartja.
Ha az olvasó képes ezt a két elképzelést elbocsátani, akkor
meglátja a gnosztikus filozófia igazságát. Hermész azt akarja
tudomásunkra juttatni, hogy a halál a megkristályosodott vagy
beteg, helytelenül élő személyiség teljes feloszlatása. Ami
megmarad, az a személyiségtől mentesített mikrokozmosz, lán­
goló, eleven központjával, a rózsával, az igaz lélekkel. Az fel­
oszlatás közjátéka tehát, mely a lelket megszabadítja megköve­
sedett burkától, nagyon is áldásos. Ezáltal a lélek folytathatja
örökkévalósági menetét, ha ott kezdi újra, ahol a baleset bekö­
vetkezett.
Ennek érdekében a kiürült mikrokozmosznak keresnie kell
egy újabb, megelevenítő személyiséget, és az isteni törvények
és erők segítségével meg kell kísérelnie bekerülni a transzfigu-
ráció folyamatába. Ez viszont egy harmonikus, önmagától vég­
bemenő, zavarmentes anyagcsere-folyamat, a lélekruha erőről
erőre és dicsőségről dicsőségre haladó megváltozása. A lélek-
köpeny, a hetedik nézet eszményien működő dialektikája ez,
mialatt a Pimanderével összekapcsolt lélek önállóan létezik az
isteni megnyilvánulás hatodik nézetében.
A halál tehát filozófiai szempontból bolondság, jelenti ki
Hermész joggal, mert megsemmisülést jelent, holott a világon
semmi sem semmisül meg. A négy elem: a tűz, a víz, a levegő
és a föld révén megjelenő világon a használhatatlanná vált ala­
kot újra kötetlenné teszik, és visszaviszik a helyére, miáltal a
lélek megszabadul egy fölöttébb nem kívánatos dermedtségtől.
Megsemmisítésről ezért szó sem lehet.
Mindig is voltak, akik nehéz és fáradságos élettel küsz­
ködve arra az álláspontra helyezkedtek: öngyilkosság révén se­
gítsünk megszabadítani a lelket. Ha dermedt burka semmi jóra
nem képes, akkor vessünk véget neki. Ez óriási félreértés, mert
az öngyilkos maga nem képes megkristályosodott személyisé-

235
gét megsemmisíteni. Az anyagtest elrontása után még megma­
rad a három másik: az éteri, az asztrális és a mentális test,
mindaddig, míg az őskép teljesen ki nem rezgett, miközben az
öngyilkos egész idő alatt mérhetetlenül szenved. Ezenkívül
tudnunk kell, hogy a megszabadító élet kulcsa éppen a termé­
szetes születésben rejlik! Ha ebben a természetlétben a meg­
szabadulást nem ragadja meg lélekemberként, ha nem tárja fel
önmaga számára a rejtélyek ajtaját ebben az életben, akkor
mikrokozmoszként a következő alkalommal kell ismét próbál­
koznia.
A felszabadulás útja a természetben-születettségen keresz­
tül vezet a lélekszületéshez. Kezdetben, amikor a lélek még az
eleven lélekállapot világában létezett, a szellem volt az, ami a
lelken keresztül megnyilvánult a testben. Most a fordított utat
kell bejárni: a természetszülte embernek kell a lelket ismét élet­
re keltenie, teljesen a lélek szolgálatába állnia, és ennek vezeté­
sével a szellemkapcsolat helyreállítására törekednie, és ezt a
Pimander-kapcsolatot megvalósítania. Aki ezt az utat nem járja
be, annak mikrokozmoszként ismételten a természetben­
születettséggel kell kezdenie.
Szabad-e feltennünk a kérdést: tudja-e az olvasó tulajdon­
képpen, mit jelent a lélekszületés? Irodalmunk jóformán másról
sem beszél, a lényeg talán mégis elkerülte egyesek figyelmét.
Kik vagy mik vagyunk, mint természetben-született lé­
nyek? Mindössze testek! Hermész nyelvén: csupán állati lé­
nyek. Számunkra nem érvényes minden további nélkül az igaz
rózsakeresztes születésének valósága, amelyet az ex Deo
nascimur, az Istenből-születettség jellemez.
De vajon nem Istenből szül ettünk-e mi is, mint e világ pol­
gárai? Nem bizony, hanem a természetből, a földi fenntartási
elvből lettünk, s így olyan testtel rendelkezünk, mely semmi­
lyen tekintetben sem hasonlítható az Istenből született testhez.
A mai természetadta emberi nem csupán szükségrend-testtel

236
rendelkezik, amely ráadásul saját bűnterhén felül meg van ra­
kodva a szülők és az ősök karmájával is.
Ha mármost életünk magja, életelvünk, lelkünk a szükség­
rendtestet szolgálja - és a mai emberiség nagy részénél ez a
helyzet -, ha életállapotunk tüzelve teljesen az alantas életnek
adja magát, akkor ennek következménye kézenfekvő: a lélek
ismét az oldhatóság megzavarását barkácsolja! Akkor az ember
vagy a lélek oldhatatlanná próbálja tenni azt, ami oldható le­
hetne és aminek oldhatónak is kellene lennie.
Mit ért Hermész oldhatóságon? Eszményien működő
anyagcsere-folyamatot, melyben az elhasználódott erők és
anyagok harmonikusan, folyamatosan és teljesen kiegyenlítőd­
nek, új anyagokra és erőkre cserélődnek, aminek következtében
a lélek palástja halhatatlanul maradandó, örök, ragyogó ifjú­
ságban létezik, és egy transzfigurációs folyamatnak alárendelve
halad tovább dicsőségről dicsőségre.
Ha viszont az életelv a személyiség megszületésétől kezd­
ve a természetnek szenteli magát, akkor az oldhatóságban za­
vart kelt, és az anyagcsere-folyamat elromlik. Akkor a kristá­
lyosodás gyorsaságban megelőzi a felújítást.
Ha ellenben a lélek nem vétkezik, hanem felismeri és szol­
gálni kezdi léte kizárólagos célját, akkor szert tesz az igaz ró­
zsakeresztes ismérvére; akkor Istenből született lesz. Akkor
teljesen a harmonikus feloszlatás köpenyébe burkolódzik, mia­
latt a természetadtát a ház szolgájának, alapnak alkalmazza. A
hajléktalan annak is örül, ha valami düledező kunyhóhoz jut,
amin változtathat és amelyben ízlése szerint valamelyest beren­
dezkedhet. A természetszülte test ilyen segédeszköz, munka­
alap a lélek számára útban a magasabb lehetőségek megvalósí­
tása felé, mialatt az oldhatatlan végül is megsemmisül. Ekkor
az isteni természetből született ember lelke továbbhalad maga­
sabb javak felé.

237
 Ezért utalunk ismételten a következőkre: Ha a lélek meg­
született, és maga köré vonta az új testiség első tényezőit, akkor
a földi halál órájában az embernek nem kell már tartania a dia­
lektikus természetébe való újabb alámerüléstől. Ha ugyanis a
lélek új alakulása elkezdődött, akkor folytatódik is erőről erőre.
A lélekszületés tehát a lélek eredeti testiségének, eredeti
járművének a helyreállítása, ami egyúttal a természetben­
születés leküzdését is jelenti. Az ifjú Gnózis tanulóinak tehát
elsősorban a lélek újjászületésének kell szentelniük magukat. A
folyamat megkoronázása aztán magára a lélekre vár: a lélek
újjászületése után ugyanis a lélek általi újjászületés válik ese­
dékessé. A következőkben ezen szeretnénk elgondolkodni.

238
 XXXVIII
r

Újjászületés a lélek által

Figyelmünket most arra irányítjuk, amit a léleknek kell vég­

hezvinnie. Itt nem a lélek újjászületéséről, hanem a lélek általi
újjászületésről van szó. A lélek újjászületése, újraélesztése
ugyanis csak az első lépés, a kezdet. Ezt a modern Szellemi Is­
kola sok tanulója, sőt a tanulók legnagyobb része elérte. Most
aztán a lelket a céljára kell irányítani. Az igazságot kereső
őszinte, tiszta érdeklődéssel lép be a Szellemi Iskolába. Önök
nincsenek nagyon megelégedve a közönséges, természetszülte
életállapotukkal, és a belépésükkel azt bizonyítják, hogy lelkük
újjáélesztésének a lehetőségét keresik, sőt az újraélesztési álla­
pot egyes fázisaiba már beléptek. Mihelyt a lélek újraéledt, elő­
ször is az új, egyetlen célra, az élet igaz céljára kell irányítani.
Ezért beszélünk az Iskolában a lélek általi újjászületésről.
Ez egy olyan folyamat, amelyben a lélek veszi át a kezdemé­
nyezést, az egész élet vezetését, és ezzel áttör az egyetlen cél­
hoz. Itt most erre a folyamatra irányítjuk a figyelmüket, hogy
beléphessenek a zökkenőmentes feloszlathatóságba, a transzfí-
gurációba, az eszményi anyagcsere folyamatába, szóval az
örökkévalóságba. Önöknek szól tehát kezdettől fogva a felri­
asztó kiáltás: mentsd meg a lelkedet! Mert mi hasznuk lenne
abból, ha az egész világ kincseit elnyernék, de lelkükben kárt
szenvednének?

239
 Életük forrása, életük magja a mikrokozmosz középpont­
jában található, mely nagyjából a szívvel esik egybe. Az élet
székhelye úgyszólván a szívben van. A szív tudata ezért egé­
szen más, mint az a tudat, amellyel a test többi része rendelke­
zik. A fejben lévő tudat például teljesen különbözik a szív tuda­
tától.
A születés előtti életben, az alakuló magzatnál van egy kis
folt a szívben, itt jelenik meg először az élet. Ezen a ponton
közeledik a lélek az alakuló lényhez, itt kezdi megérinteni, s a
szívnek ez a pontja az élet székhelye, a szív rózsája, mikro­
kozmoszunk középpontja. Amikor az ember meghal, akkor az
élet a szívnek ugyanezen a pontján tart ki az utolsó pillanatig.
Ha az ember fejét levágják is, az élet a szívnek ezen a pontján
órákig megmarad.
Ami fejükben kering és dúl, minden gondolat, mely a fej­
ben viharzik, amit intellektuális ismeret vagy más érték képé­
ben a fejben felhalmoztak, amit nap mint nap felvesznek és
amin elgondolkoznak, ez mind csak az állati életre, az állati tu­
datra vonatkozik, arra az életre, amely testük minden atomjá­
banjelen van.
Testük minden atomjában van bizonyos élet és erő. Ezek­
nek a testüket képező atomoknak az együttese okozza ezt az
állati tudatot, a testtudatot. Ennek a tudatnak - csakis ezt akar­
juk ezzel világossá tenni - semmi köze a szívben lévő élethez.
Most pedig az a kérdés, hogy a szívben lévő élet valóban
él-e és teljesen hatásos-e? Hogy ez a mikrokozmikus közép­
pont, amely a szívükkel esik egybe és szívükben nyilatkozik
meg, valóban ki tud-e bontakozni, tehát a szó szoros értelmé­
ben él-e. Ez nemcsak pszichológiai, hanem fizikai, testi prob­
léma is.
Ennek a belátásához meg kell érteniük, hogy a szív az em­
beri test legfontosabb szerve. Szívünk egy csodás szerkezet. És
a ma élő ember teste azt bizonyítja, hogy valóban szükség-

240
rendtestről beszélhetünk. A szívszentély sejtszaporodása és
sejtszerkezete lényegesen eltér a test többi részétől. A szív
emiatt a testben kivételes helyzetben van. Olyan a szerkezete,
hogy együttműködhessen a lélekkel, a mikrokozmikus középpel.
A gyermek kicsiny teste megszületésekor még kevésbé lé­
nyeges tényező. Ami igazán él, az a szívben lévő lélek. A többi
életjelenség csak annak a ténynek a következménye, hogy a lé­
lek egyetlen sugara a kis testet lélegezteti. így lesz a durva
anyagtest a lélek első burka. A szív a lélekkel esik egybe, a
mikrokozmosz magjával, és a szíven keresztül nyilatkozik meg
a lélek ebben a kicsi, éppen megszületett testben. így lesz a test
valóban, a szó szoros értelmében az ő első köpenye.
A lélek vagy a rózsa hétszeres. A rózsának hét szirma van,
és ennek megfelelően az ember szíve is hétszeres képződmény.
Az Egyetemes Tan a szív hét üregéről, három magasabbról és
négy alantasabbról beszél. A szívet tehát az építmény mágikus
szőnyegéhez hasonlíthatják és beszélhetnek háromszögről és
négyzetről, a szív háromszögéről és négyzetéről.
Az ember fejében szintén hét üreg található. Hét agyüreg­
ről és hét gyertyatartóról beszélünk. A hét agyüreg vagy gyer­
tyatartó azonban csak akkor kezdheti el a munkáját, csak akkor
világíthat teljesen a Gnózisban, a szellem világosságában, ha a
hét szívüreg teljesen kibontakozhat a rózsa hét szirmának meg­
felelően. Tehát teljesen képtelen dolog a szívvel úgy foglal­
kozni, ahogyan a jelenlegi orvostudomány teszi. Bizony helyte­
len a szívszentélyt megmüteni.
A hétszirmú rózsa és a szív hét ürege között a sternum, a
mellcsont a közvetítő. Sternum, mint korábban is említettük,
sugárzót jelent. A mellcsont egy sugárzási tényező a rózsa és a
szív, a lélek és a szív együttműködésénél. Ha a lélek hét szirma
a hétszeres szívben a szív hétszeres rózsáján keresztül teljesen
meg tud nyilvánulni, akkor a főszentély hét fénye is éghet. Ek­
kor a főszentélyben, mivel rendeltetése szerint ez a szellem

241
székhelye, a Hétszellem hét sugara is megnyilvánulhatna. így a
Szellem hét nézete a lélekkel együttműködve megjelenhetne a
fejben és a testben is. Szellem, lélek és test így újra tökéletesen
szép egységgé válhat.
A valóság azonban nem ezt a képet mutatja! Szó sincs ar­
ról, hogy természetszülte főszentélyünkben a hétkarú gyertya­
tartó Isten előtt állna. Szó sincs egy bentlakó hétszeres Piman-
derről. A tény, hogy a mai, természetes ember él, azt bizonyítja,
hogy lélekkel ellátott teremtmény, de távolról sem tud a szív­
szentélyben a léleknek mind a hét sugara teljesen megjelenni.
A rózsának legalábbis három szirma marad zárt állapotban, a
szív három magasabb ürege. A természetszülte embernél ezek
nem működnek kedvezően. A szív négy alantasabb ürege közül
pedig több csak részben hatásos. Ennek következtében a hét­
szeres lélekerő a testben nem tud megnyilvánulni, a Hétszellem
nem tud megmutatkozni, nem tud beköltözni a főszentélybe és
a hét gyertyatartó nem éghet.
A főszentély hét gyertyatartója, a hét agyüreg a természet­
szülte embernél egy villódzó, fluoreszkáló erőt választ ki
ugyan, ez azonban pusztán eonikus asztrális tűz. Az élet ennek
következtében csupán állati.
A gyermek az apa és az anya eredménye. A lélek a testben
lakozik, de a szív hét nézetében nem tud teljesen megnyilat­
kozni. A gyermek elkezd növekedni. Az anyagtest után egyre
világosabban megjelenik éteri mása, majd az évek során megje­
lenik az asztrális jármű, végül pedig fellobban a gondolkodás
lángja is. Ezek azonban nincsenek teljesen a lélekre hangolva,
hanem inkább ennek a természetszülte embernek az esetleges
karmikus lehetőségeihez igazodnak. Ezért gondolkodik, érez és
akar úgy, ahogyan teszi. Ezért olyan, amilyen. Ezért oly siral­
mas a világ.
Csak azt szeretnénk világossá tenni, hogy a természetszülte
ember gondolkodó-képessége egyáltalán nincsen kapcsolatban

242
az igazi lélekkel. Amit a fejükkel tesznek, ami megfordul az
Önök főszentélyében, amit ezzel tesznek és gondolnak, annak a
lélekhez semmi köze sincs. Hébe-korba itt ott megmutatkozhat
valami a főszentélyben a lélekből, de ezeket a léleknyilatkoza-
tokat, a léleknek ezeket a gyenge megnyilvánulásait legtöbb­
ször háttérbe szorítják.
Nem nehéz tehát elképzelni, hogy az ember lélekirányulása
és lélektudata teljesen megzavarodott. Ha pedig a lélekmükö-
dés zavaros, akkor az igazi testműködés is az. A gyermek nö­
vekvő teste és más jármüvei, melyek ebből fejlődnek ki, telje­
sen a megzavarodott lélekhez igazodnak.
Megértik-e most már, miért képes a karma a felnőtt em­
bernél teljes mértékben kifejezésre jutni? Miért képesek a szü­
lők és a gyermek esetleg földhözkötött ősei a felnövekvő gyer­
mekben szóhoz jutni? Túl kevés a lélekerő! A lélek, mely Is­
tenből van, nem tud megnyilatkozni. Ennek a következménye
pedig kivétel nélkül mindig a feloszlathatóság, az anyagcsere­
folyamatok zavara, mivel a lélek, a tudatmag nem tud teljesen
megnyilvánulni. A lélek-megnyilvánulás tehát nem tökéletes, a
lélek vétkezik. Az élet folyamán így kristályosodások fejlődnek
ki, aminek a halállal, a forma szétesésével kell végződnie. En­
nek a folyamatnak az elkerülhetetlensége és logikája kezdettől
fogva szemmel látható.
. A lélek minősége határozza meg tehát egész életüket. Én­
jük állapota és minden, ami ezzel összefügg, pl. jellemük és tí­
pusuk a lélekállapotuk eredménye, terméke. Ha lelkük a szüle­
tés időpontjától kezdve szorult helyzetben van, és attól kezdve
fogoly - a szív hét ürege tehát nem képes megnyílni, a négy
alantasabb szívüregnek csak egyetlen szikrája tud érvényesülni
- akkor ez joggal nevezhető velük született állapotnak. Az em­
beriség legnagyobb részénél pedig az a helyzet, hogy élete vé­
géig ebben az állapotban marad, változatlanul olyan, úgy cse­
lekszik és él, ahogyan fiatal korában megszokta. Idősebb lett,

243
önálló lett, elfoglalta helyét a társadalomban, de jellegét illető­
en ugyanaz a kis négykézláb mászó, mint a bölcsőben volt. Ha
ezt képesek belátni, akkor feltehetik a kérdést: ha velem szüle­
tett énállapotom, tudatállapotom már közvetlenül meghatározó
a lélekállapotom számára, akkor miért törekedjek megszabadító
életre? Miért küszködjek? Akkor mit keresek ebben az Iskolá­
ban? Nem reménytelen-e az esetem? Hiszen a lelkem nem tud
kibontakozni a testemben. Megöregszem, megőszülök, szeme­
im előtt lebeg a forma szétesése, a halál. Együnk, igyunk, vi­
gadjunk, mert a dolgon nem változtathatunk! Tegyük meg, ami
egyáltalán lehetséges, és várjuk a véget.
Ha így reagálnak, akkor abban szenvednek, amit a Szent­
írás a szívek megkeményedésének nevez. Tegyük fel, hogy
Önöknél a rózsa három magasabb szirma még zárva van, és a
négy másikból csak egyesek nyíltak meg, úgy, hogy Önökkel
kapcsolatban még mindenben a lélek teljes kedvezőtlenségéről,
teljesen állati életről beszélhetünk. Lélegzünk, élünk, de ez
minden. Emellett nem az-e a helyzet, hogy szívük ugyanakkor
időnként, olykor naponta, vádat emel? Időnként nyugtalanít az
úgynevezett lelkiismeretük, a szívük olykor fellázad, s ekkor
belső felindulásból azt mondják: micsoda fejetlen gazdálkodás
ez, milyen zűrzavar! Mit teszek én reggeltől estig, miért küsz­
ködök? Ez lenne az élet értelme?
Hogyan jutnak ilyen gondolatokhoz? Ez a szív panasza! Ez
az egóban fájdalmat-szenvedés. Ekkor szinte maró fájdalmon,
nyomorúságon kell átlábalniuk, mert tapasztalják a pusztaságot,
az Istentől való elhagyatottság ijedelmét. Ilyenkor nagyon ne­
héz az életük, mert egyik pillanatban a bűntudat mardos, a má­
sikban tele vannak ellenállással; egyszer kételkednek, másszor
összeszorított fogakkal és ökölbe szorított kézzel tombolnak.
Mert eszükkel nem találnak megoldást, és akaratuk is a legvég­
zetesebb pillanatokban mondja fel a szolgálatot.

244
 Ismerik ezt az állapotot? Ismerik-e a szívnek és a lelkiis­
meretnek ezt a panaszát, a mérhetetlen fájdalmat, amelyet leg­
feljebb alvás idején képesek elfelejteni? Megtapasztaltak-e már
valamit ebből, mely fiatal koruktól öreg korukig üldözi Önö­
ket?
Ha ezt ismerik, akkor legyenek kimondhatatlanul hálásak.
Köszönjék meg Istennek ezt a kegyelmet. Legyenek nagyon
boldogok, mert ez azt bizonyítja, hogy szívük még nem kemé­
nyedett meg, még nem kövesedett meg. Legyenek hálásak, ha
ez még megvan Önöknek, mert a lélek hangja így még megszó­
lalhat Önökben. A lélek, a mikrokozmosz közepe nyög, és
szinte nap mint nap segítségért, megmentésért, megváltásért
kiált. A hétszeres szellem sugárzása pedig utat vág a sternumon
keresztül a szívig, a szíven keresztül pedig megérinti minden
tudatszervüket. így beszél a lelkiismeret, a panaszkodó szív, a
lélek hangja Önökhöz.
Lássák be, hogy szívük egy csodás szerkezet, s az a sajá­
tossága, hogy amikor a lélek a természetes születés miatt a test­
ben nem tud teljesen megnyilatkozni, akkor a lélek hangja, a
rózsa hangja mégis megszólal, és cseng az utolsó leheletig. Ha
nem keményítjük meg a szívünket, ha - ahogyan a zsoltárok
költője mondja - nem hagyjuk elkövéredni, akkor a hangját
mindig hallani fogjuk. Innen ered a megbánás kínja, a maró
lelkiismeret is. Minden a szívből jön, állapítja meg például
Helena-Petrovna Blavatsky is.
Ha viszont a lélek hétszeres hangját még képesek meghal­
lani, akkor azt is tudják, hogy ezt a hangot mi ösztönzi: a Gnó­
zis, mely Önöket meg akarja menteni. A századok folyamán
milliók figyeltek fel erre a hangra, mely azért beszél, hogy
megtérítse az emberek szívét. Akik hallották, mondja a Szent­
írás, azok megszívlelték. Ő pedig, így áll máshol, ezeket a sza­
vakat a szívébe zárta. És: azért küldött engem az Úr szelleme,
hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.

245
 Amíg a szív még nem keményedett meg, addig megszív­
lelhetik az üdvösség erőit és hatásait, megfordíthatják vagy
megtéríthetik a szívet, és szívükbe zárhatják az üdv esszenciá­
ját, azzal a feltétellel, hogy beállnak a megtört szívűek soraiba.

246
 XXXIX

A szent Földanya

Térjünk vissza Hermész Triszmegisztosz kilencedik könyvé­

hez, és nézzük meg a harmadik szakaszt:
A halál ugyanis megsemmisítés: de ami a világon van, abból
semmi sem semmisül meg. Mivel pedig a világ a második Isten
és így halhatatlan lény, kizárt dolog, hogy ennek a halhatatlan
lénynek csak egy része is veszendőbe mehetne. Minden világon
lévő a világnak egy része, mindenekelőtt az ember, az értelmes
lény.
Ami ezek után még lehetséges, az csak egy közjáték, szinte
baleset a feloszlathatóság területén, a szüntelen anyagcsere­
folyamatokban. Mindez azonban a léleknek már csak a köntö­
sére vonatkozik, mely ennek a világnak az anyagaiból készült
és áll, a négy elemből: tűzből, levegőből, földből és vízből. Ha
az ezekből keletkezett forma szétesik, akkor minden része visz-
szatér bolygói nézete ősforrásához.
A világot, bolygónkat, anyaföldünket a fenti idézet a má­
sodik Istennek nevezi, mely mint ilyen, halhatatlan. Mit értsünk
ezen?
A tökéletes ember, mint tudjuk, háromság, hármas egység:
szellem, lélek és test. Ha a lélek valóban hétszeresen kibonta­
kozhat, ha a hétszeres rózsa teljes szépségében megnyithatja

247
szirmait - ha tehát a hétszeres szív teljesen megnyitotta üregeit
a rózsa erői, Izisz hét lángja, a szent Föld hét ereje számára -,
akkor az így előkészített lélek véghez viszi az újjászületést.
Mihelyt a lélek hétszeres képességét valóban átruházhatja
az ember hétszeres szívére, az emberben egy hétszeres folya­
mat fejlődik ki. A lélek ekkor egy keresztútra megy, Betlehem­
ből, a szívből Golgota halmára, a koponya hegyére. A héi agy­
üreg ekkor a szívből tökéletesen megtelik a Hétszellem egye­
temes pránájával.
így gyullad meg a hétséges gyertyatartó, mely Isten előtt
áll. Ez a Logosz egyetemes pránájával telt hétszeres gyertyatar­
tó ekkor a jelölt számára nagyon egyéni jelleget kap. A jelölt
megkapja a bennlakó szellemet, a hétszeres Pimandert. Szel­
lem, lélek és test ekkor háromsággá vált, háromszorosan egye­
sült.
Ebben a háromságban Pimander az első Istenből van, az
egyetemes Szellemből, a Logoszból; a lélek és a test azonban a
második Istenből, a világból, a hétszeres szent bolygóból, ízisz
anyából, az isteni Földből való.
Az Egyetemes Tan mindig is óva inti a tanulót attól a téve­
déstől, hogy a számára ismeretes Földet tartsa az egyetlen igazi
Földnek. Az abszolút bolygó éppúgy hétszeres szellem hétsze­
res lélekkel és hétszeres testtel, mint az abszolút ember. Magá­
tól értetődik, hogy az eredeti Föld hétszeres testének ezt az
egyetlen részét - amellyel a mai tökéletlen és gyermeteg embe­
riség visszaél - nem szabad a földszellem teljes és abszolút ki­
fejezésének látni. Nem mondhatják betegnek magukat, ha csak
az ujjukon van egy seb.
Az ember lelke, a szív rózsája tehát, mint láttuk, hétszeres:
tökéletesnek és öröknek készült a második Isten, a szent, abszo­
lút föld lelkéből, ízisz anyából. Ezért mondja a harmadik sza­
kasz: A világon minden a világnak egy része, mindenekelőtt az
ember, az értelemmel ellátott lény.

248
 Megértjük tehát, mi, akik teljesen a Földből és a Föld által
lettünk, akik minden atomot és minden sejtet bolygói rendsze­
rünktől kaptunk, hogy a tökéletes Föld a Logoszt képviselő is­
tenség:
Mindenek előtt és mindenek fölött Isten áll, mindenek fölött az
az örök van, aki nem teremtmény, hanem a mindenség teremtő­
je: a Logosz. Es a másodikat, a világot, az ősanyagból saját
ábrázolására alkotta, tartja fenn és élteti; és halhatatlansággal
ajándékozta meg, mivel az örök Atya nemzette, és mint halha­
tatlan lény, örök élettel rendelkezik.

A tökéletes tehát a tökéletes ember számára a tökéletes Föld

térségein belül található! A jelöltet - aki talán azt gondolta,
hogy azután a hetedik kozmikus területnek más részeibe kerül­
het ki, ahol esetleg jobb lesz, mint itt - a Hermészi filozófia
visszautasítja a bolygói állapotba, amelyből lett és amely őt élteti.
A tökéletes tehát az egyetemes szent Föld térségein belül
található. A léleknek ezt itt kell megtalálnia: ez a hivatása.
Szellemünket illetően az Atyából vagyunk, ahogyan a Földszel­
lem az Atyából van: a lelket és a testet a Földiélek és a Földtest
tartja fenn. A Földszellem hivatása tehát a mi hivatásunk is.
A Földszellem hivatása az, hogy szülőméhében különböző
élethullámokat hajtson a tökéleteshez. Ahogyan az Atya nem
hagyja el kezeinek alkotásait, a lélek sem állhat el kapott fel­
adatától. Mi tehát az összes természeti birodalommal messze­
menően összetartozunk, egységet képezünk. Mint lelkek és tes­
tek a szent Anyaföldből valók vagyunk.
Most felmerülhet a kérdés, hogy ez a Hermészi következte­
tés nem kelt-e bennünk magányérzetet, az elválasztottság érze­
tét magasabb értelemben, hogy aztán földi emberiségről be­
szélhessünk más bolygók emberiségével szemben. Gondolják
meg azonban, hogy az abszolút Föld a hat másik bolygóval
egyetlen rendszert képez, s hogy ez a hét együtt teljesen a hét-

249
szirmait - ha tehát a hétszeres szív teljesen megnyitotta üregeit
a rózsa erői, ízisz hét lángja, a szent Föld hét ereje számára -,
akkor az így előkészített lélek véghez viszi az újjászületést.
Mihelyt a lélek hétszeres képességét valóban átruházhatja
az ember hétszeres szívére, az emberben egy hétszeres folya­
mat fejlődik ki. A lélek ekkor egy keresztútra megy, Betlehem­
ből, a szívből Golgota halmára, a koponya hegyére. A hét agy­
üreg ekkor a szívből tökéletesen megtelik a Hétszellem egye­
temes pránájával.
így gyullad meg a hétséges gyertyatartó, mely Isten előtt
áll. Ez a Logosz egyetemes pránájával telt hétszeres gyertyatar­
tó ekkor a jelölt számára nagyon egyéni jelleget kap. A jelölt
megkapja a bennlakó szellemet, a hétszeres Pimandert. Szel­
lem, lélek és test ekkor háromsággá vált, háromszorosan egye­
sült.
Ebben a háromságban Pimander az első Istenből van, az
egyetemes Szellemből, a Logoszból; a lélek és a test azonban a
második Istenből, a világból, a hétszeres szent bolygóból, ízisz
anyából, az isteni Földből való.
Az Egyetemes Tan mindig is óva inti a tanulót attól a téve­
déstől, hogy a számára ismeretes Földet tartsa az egyetlen igazi
Földnek. Az abszolút bolygó éppúgy hétszeres szellem hétsze­
res lélekkel és hétszeres testtel, mint az abszolút ember. Magá­
tól értetődik, hogy az eredeti Föld hétszeres testének ezt az
egyetlen részét - amellyel a mai tökéletlen és gyermeteg embe­
riség visszaél - nem szabad a földsz&lem télies és abszolút ki­
fejezésének látni. Nem mondhatják betegnek magukat, ha csak
az ujjukon van egy seb.
Az ember lelke, a szív rózsája tehát, mint láttuk, hétszeres:
tökéletesnek és öröknek készült a második Isten, a szent, abszo­
lút föld lelkéből, ízisz anyából. Ezért mondja a harmadik sza­
kasz: A világon minden a világnak egy része, mindenekelőtt az
ember, az értelemmel ellátott lény.

248
 Megértjük tehát, mi, akik teljesen a Földből és a Föld által
lettünk, akik minden atomot és minden sejtet bolygói rendsze­
rünktől kaptunk, hogy a tökéletes Föld a Logoszt képviselő is­
tenség:
Mindenek előtt és mindenek fölött Isten áll, mindenek fölött az
az örök van, aki nem teremtmény, hanem a mindenség teremtő­
je: a Logosz. És a másodikat, a világot, az ősanyagból saját
ábrázolására alkotta, tartja fenn és élteti; és halhatatlansággal
ajándékozta meg, mivel az örök Atya nemzette, és mint halha­
tatlan lény, örök élettel rendelkezik.

A tökéletes tehát a tökéletes ember számára a tökéletes Föld

térségein belül található! A jelöltet - aki talán azt gondolta,
hogy azután a hetedik kozmikus területnek más részeibe kerül­
het ki, ahol esetleg jobb lesz, mint itt - a Hermészi filozófia
visszautasítja a bolygói állapotba, amelyből lett és amely őt élteti.
A tökéletes tehát az egyetemes szent Föld térségein belül
található. A léleknek ezt itt kell megtalálnia: ez a hivatása.
Szellemünket illetően az Atyából vagyunk, ahogyan a Földszel­
lem az Atyából van: a lelket és a testet a Földiélek és a Földtest
tartja fenn. A Földszellem hivatása tehát a mi hivatásunk is.
A Földszellem hivatása az, hogy szülőméhében különböző
élethullámokat hajtson a tökéleteshez. Ahogyan az Atya nem
hagyja el kezeinek alkotásait, a lélek sem állhat el kapott fel­
adatától. Mi tehát az összes természeti birodalommal messze­
menően összetartozunk, egységet képezünk. Mint lelkek és tes­
tek a szent Anyaföldből valók vagyunk.
Most felmerülhet a kérdés, hogy ez a Hermészi következte­
tés nem kelt-e bennünk magányérzetet, az elválasztottság érze­
tét magasabb értelemben, hogy aztán földi emberiségről be­
szélhessünk más bolygók emberiségével szemben. Gondolják
meg azonban, hogy az abszolút Föld a hat másik bolygóval
egyetlen rendszert képez, s hogy ez a hét együtt teljesen a hét-

249
szeres Naptestbe merül, amely szintén egy magasabb rendszer
része stb., tehát elkülönülésről, megoszlásról szó sem lehet.
Ha legmagasabb hivatásunkra, háromszoros legmagasabb
emberlétünkre ráébredünk, akkor a Logosz tervében foglaltatott
valamennyi teremtmény tökéletes egységben fog megnyilvánul­
ni. Ezért bizonyára nem csodálkoznak, ha a különböző filozófiai
iratok - mint például a klasszikus rózsakereszteseké is - Krisztust
nevezi a Föld bolygói szellemének, amit a Szentírás is igazol.
Ha a Bibliát átkutatják, akkor rá kell jönniük, hogy a kü­
lönböző bibliafordítók a világ szóval semmit sem tudtak kez­
deni. E szót kizárólag a dialektika bűnös világa értelmében
használják, ahogyan világi örömökről és világiasságról is be­
szélnek, tehát elutasító értelemben. A János-evangéliumban az
Úr-Jézus is nyomatékosan kijelenti, hogy „az én birodalmam
nem ebből a világból való". Ekkor viszont kimondottan a
romlottság világára utal, nem pedig a szent, tökéletes Földre.
A Föld bolygói szelleme, a tökéletesen nagyszerű Krisztus
ezért ítéletre jön el a romlottság világába. A Földszellem épp­
oly kevéssé hagyhatja el kezeinek alkotásait, ezért a Föld szent
ereje szüntelenül ahhoz fordul, ami elbukott és elromlott. Ezért
mondja Jézus, hogy „legyőztem a világot".
Ezért biztos, hogy a tökéletes világ egyik nézete - a durva
anyagiság köpenye, amelyben a bűn, a bünélet játszódik le - a
változás folyamatában el fog múlni: „a világ elmúlik és minden
kívánsága is ővele", és ami megmarad, és végül örökkévaló­
ságban áll, az a menny és az a föld lesz, amit János látott
Páthmoson: „És láték új eget és új földet, és a régi mind elmúlt
vala". Az új menny-föld nem más bolygó, hanem a szent Föld,
mely János magasztos látomásában megnyílt annak, aki megta­
lálta Pimanderét.
Helyesnek mutatkozik tehát János első levelének kijelenté­
se: „És láttuk és tanúsítjuk és hirdetjük nektek az életet, mely
örök, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk".

250
 Az Egyetemes Tan a bolygói szellemeket mindig Isten
nagy fiainak nevezi. Ezért beszél Hermész is joggal második
Istenről. Továbbá szó van nagy építőkről, és Platón isteni di­
nasztiákról beszél. A Biblia többé-kevésbé részletesen említi az
úgynevezett arkangyalokat. Érthető, hogy ahogyan léteznek az
emberhez képest alacsonyabb rendű természeti birodalmak, lé­
teznek az emberiséget messze felülmúló élethullámok is. Ilyen
magasabb élethullámhoz tartoznak az arkangyalok és az isteni
dinasztiák. És azt halljuk, hogy Krisztust is arkangyalnak,
bolygónk magas, isteni vezérének nevezik.
Ezeket a részleteket most kinyilatkoztatjuk, jóllehet ezek­
ről évekig hallgattunk, mert tudatában vagyunk az ezzel járó
nagy veszélyeknek. Ugyanis az arkangyalokon kívül vannak a
lényeknek más osztályai is, amelyeket sok tekintetben az em­
beriség fölött állóknak nevezhetünk; amelyek bizonyos tekin­
tetben, egyes részletekben az embereknél magasabb fejlettségi
fokon állnak és terjedelmesebb ismeretekkel rendelkeznek,
mégis a Logosz tervétől eltérően élnek. Gondoljanak a külön­
böző eonikus szellemekre és hierarchiákra, amelyekről a Pistis
Sophia gnosztikus evangéliuma beszél, a Pistis Sophiát zaklató
és üldöző erőkre. Ha nem irányulunk szigorúan a lélek újjászü­
letésére, ha nem megyünk be ezen az újjászületésen keresztül
az abszolút emberréválásba, akkor biztos, hogy az eonikus
szellemek és tükörszférabeli csatlósaik félrevezetnek bennünket.
Ezért érvényes az ösvény minden jelöltjére az ige: „Légy
hű, de senkiben sem bízzál. Vizsgálj meg minden szellemet,
hogy Istentől való-é". Ezt azonban csak akkor képesek meg­
tenni, ha maguk is birtokolják Pimandert, azaz az ösvényt vé­
gigjárták.
E fejtegetések után valószínűleg képesek leszünk Hermész
kilencedik könyvének további részleteit is megérteni.

251
 XL

Semmi sem választhat el minket

Jézus Krisztus Urunk szeretetétől

Az örök életet jól meg kell különböztetni attól, ami örökké van!
Az Örök Létező ugyanis nem valami más lényből keletkezett.
Ha mégis keletkezett volna, akkor saját magából lett. De soha
sem lett, hanem magát keletkezteti szüntelen alakulásban. A
mindenség tehát örökké élő az Örökből, míg az Atya önmagától
örök. A világ tehát örökké élő az Atya által.
Az erre rendeltetett anyagból az Atya kialakította a világ
testét: gömb alakkal ajándékozta meg, meghatározta a tulaj­
donságokat, melyeknek ékesíteniük kell, és megajándékozta -
mivel az anyag isteni volt - örök anyagsággal.
Miután az Atya a fajták tulajdonságait kisugározta a
gömbbe, bezárta azt, mint valami barlangot, mivel alkotását
minden tulajdonsággal fel akarta díszíteni.
így hangzik a kilencedik könyv 5., 6. és 7. szakasza. Ezzel kap­
csolatban semmiképpen sem szabad valami szent legendára
gondolniuk. Itt a szó szoros értelmében a nagy, isteni termé­
szettudomány teljesüléséről van szó. Ennek megértése érdeké­
ben legjobb lesz valami példát keresni a környezetünkben.
Ahogyan sugárzása segítségével a mágnes vasreszeléket
vonz magához, úgy vonzunk mi is a gondolatainkkal - melyek
szintén erősen mágnesesek - ősanyagi atomokat. Gondolataink
összjátéka és fajtája pedig azt eredményezi, hogy a környező

252
gömb alakú tér számtalan atommal telik meg, amelyeket gon­
dolataink tartanak itt, s amelyek ebben a térben pályáikat róják.
Mihelyt gondolataink alapvetően más irányba terelődnek,
ezeknek az atomi pályáknak a rendje természetesen meg­
bomlik, megváltozik, és az atomok bizonyos csoportjai kilö­
kődnek a gömbből. így megy végbe nálunk kicsinyben, ami a
dialektikus világmindenségben a legkülönbözőbb okokból
nagyban csaknem naponta megtörténik.
Vizsgáljuk meg azonban, hogy mi történik, ha a gondolat­
áramlat teljesen egyforma marad, és ennek megfelelően az em­
ber szerkezetében egy adott atomi rendszer állandósul. Ekkor a
folyamatos mágneses gondolaterő az atomokat egy befelé irá­
nyuló spirális pályára kényszeríti. A kifelé irányuló spirálmenet
mellett van tehát egy befelé irányuló spirál is. Figyelmünket
most e befelé irányuló spirálmenetre szeretnénk irányítani.
Mikrokozmikus tekintetben tehát nem csak táguló, hanem
zsugorodó mindenségről is beszélhetünk. A befelé forduló spi­
rálisok egyre kisebbek, pályáik egyre rövidebbek lesznek, míg­
nem ezek az atomok az ember asztráltestének tüzébe zuhannak.
Asztrális tüzünk jellege persze megfelel a gondolatainknak.
Észjárásunk és asztrálisunk állandó egyensúlyban van. Ez a tűz
a gondolatok alapján elhasítja, megnyitja az ősanyagi atomokat,
és az atom hét ereje felszabadul.
Ebből az atomból tehát olyan erők áradnak, melyeknek
minősége gondolatéletünkkel és asztrálisunkkal egyezik meg.
Ezek az erők aztán éterekké alakulván beáramlanak anyagi
rendszerünkbe, ahol anyagtestünk minden szervére hatást gya­
korolnak.
E végletesen egyszerűen vázolt folyamat alapján valószínű­
leg megértik, hogy ebből magyarázható összes életjelenségük,
egész testi állapotuk, és hogy ez felelős a feloszlatásnak, ennek
a nagy anyagcsere-folyamatnak minden zavaráért is.

253
 XL

Semmi sem választhat el minket

Jézus Krisztus Urunk szeretetétől

Az örök életet jól meg kell különböztetni attól, ami örökké van!
Az Örök Létező ugyanis nem valami más lényből keletkezett.
Ha mégis keletkezett volna, akkor saját magából lett. De soha
sem lett, hanem magát keletkezteti szüntelen alakulásban. A
mindenség tehát örökké élő az Örökből, míg az Atya önmagától
örök. A világ tehát örökké élő az Atya által.
Az erre rendeltetett anyagból az Atya kialakította a világ
testét: gömb alakkal ajándékozta meg, meghatározta a tulaj­
donságokat, melyeknek ékesíteniük kell, és megajándékozta -
mivel az anyag isteni volt - örök anyagsággal.
Miután az Atya a fajták tulajdonságait kisugározta a
gömbbe, bezárta azt, mint valami barlangot, mivel alkotását
minden tulajdonsággal fel akarta díszíteni.
így hangzik a kilencedik könyv 5., 6. és 7. szakasza. Ezzel kap­
csolatban semmiképpen sem szabad valami szent legendára
gondolniuk. Itt a szó szoros értelmében a nagy, isteni termé­
szettudomány teljesüléséről van szó. Ennek megértése érdeké­
ben legjobb lesz valami példát keresni a környezetünkben.
Ahogyan sugárzása segítségével a mágnes vasreszeléket
vonz magához, úgy vonzunk mi is a gondolatainkkal - melyek
szintén erősen mágnesesek - ősanyagi atomokat. Gondolataink
összjátéka és fajtája pedig azt eredményezi, hogy a környező

252
gömb alakú tér számtalan atommal telik meg, amelyeket gon­
dolataink tartanak itt, s amelyek ebben a térben pályáikat róják.
Mihelyt gondolataink alapvetően más irányba terelődnek,
ezeknek az atomi pályáknak a rendje természetesen meg­
bomlik, megváltozik, és az atomok bizonyos csoportjai kilö­
kődnek a gömbből. így megy végbe nálunk kicsinyben, ami a
dialektikus világmindenségben a legkülönbözőbb okokból
nagyban csaknem naponta megtörténik.
Vizsgáljuk meg azonban, hogy mi történik, ha a gondolat­
áramlat teljesen egyforma marad, és ennek megfelelően az em­
ber szerkezetében egy adott atomi rendszer állandósul. Ekkor a
folyamatos mágneses gondolaterő az atomokat egy befelé irá­
nyuló spirális pályára kényszeríti. A kifelé irányuló spirálmenet
mellett van tehát egy befelé irányuló spirál is. Figyelmünket
most e befelé irányuló spirálmenetre szeretnénk irányítani.
Mikrokozmikus tekintetben tehát nem csak táguló, hanem
zsugorodó mindenségről is beszélhetünk. A befelé forduló spi­
rálisok egyre kisebbek, pályáik egyre rövidebbek lesznek, míg­
nem ezek az atomok az ember asztráltestének tüzébe zuhannak.
Asztrális tüzünk jellege persze megfelel a gondolatainknak.
Észjárásunk és asztrálisunk állandó egyensúlyban van. Ez a tűz
a gondolatok alapján elhasítja, megnyitja az ősanyagi atomokat,
és az atom hét ereje felszabadul.
Ebből az atomból tehát olyan erők áradnak, melyeknek
minősége gondolatéletünkkel és asztrálisunkkal egyezik meg.
Ezek az erők aztán éterekké alakulván beáramlanak anyagi
rendszerünkbe, ahol anyagtestünk minden szervére hatást gya­
korolnak.
E végletesen egyszerűen vázolt folyamat alapján valószínű­
leg megértik, hogy ebből magyarázható összes életjelenségük,
egész testi állapotuk, és hogy ez felelős a feloszlatásnak, ennek
a nagy anyagcsere-folyamatnak minden zavaráért is.

253
 Ha gondolkodásunk tiszta és szeretetteljes; ha a gonosz,
aljas, bosszúvágyó, rossz, kritizáló, csekély értékű és gyatra
gondolkodást határozottan elutasítjuk; ha gondolatéletünket és
ezzel asztrális állapotunkat teljesen a lélek újjászületésére han­
goljuk, akkor rátérünk a hegyibeszéd gyakorlatára, amelyben ez
áll: „Ne álljatok ellent a gonosznak, hanem aki arcul üt téged
jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. Szeressétek ellensé­
geiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imád­
kozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket."
Ha a Hétszellem e kedvező sugárzásának vezetésével lé­
pünk be az Atya gyermekének helyzetébe, akkor a fent említett
atomi anyagcsere-folyamat harmonikus lesz. Ilymódon belé­
pünk a feloszlathatóságba, a transzfígurációba. Mikrokozmikus
rendszerünk életmenete így baleset és elhajlás nélkül halad.
A mikrokozmoszból így eltűnnek a rendezetlen tulajdon­
ságok. Mert a rendezetlenség - a káoszhoz való visszatérés és
ennek következményei -, mondja Hermész, csak a földi te­
remtményeknél, az eseménydús tarthatatlanság rétegében élő
lényeknél mutatkoznak, ahol a természetszülte ember lakik.
Ezért mondja a 10. szakasz: Mivel a mennyei lények teste
megtartja az egyetlen rendet, amellyel őket az Atya kezdetben
megajándékozta, és ez a rend felbonthatatlanul megmarad
mindegyikőjüknek a tökéletességhez való visszatérésével.
A halhatatlanság folyamatának fonalát saját kezünkben tartjuk.
Semmi sem választhat el minket Jézus Krisztus Urunk szerete­
tétől. Mindig, valóban mindig, minden körülmények között
győzhetünk, ha a gnosztikus rejtélyeknek eme alaptörvényéhez
igazodunk. Ezt az alaptörvényt nem nehéz megérteni, és nem
nehéz alkalmazni sem. Ne hagyják bebeszélni maguknak, hogy
a Gnózis ösvénye olyan nehéz, olyan rettenetesen bonyolult. Ez
az aggodalom nem helyénvaló.

254
 A hermetikus filozófia alapján vizsgáljuk most meg, ho­
gyan alkotnak meg egy világot.
Isteni szelleme, Logosza által az Atya egy tervet vetít az
ősanyag végtelen tengerébe. Ez a terv, ez az isteni gondolat
erősen mágneses, és az ősanyagban összpontosulást, gömböt
keletkeztet, amelyben az atomok a terv különböző rendszerei és
erői szerint kerülnek forgalomba.
A térben minden atom rendelkezik az összes isteni tulaj­
donsággal és a tökéletes élet hét erejével, a Hétszellem hét né­
zetének megfelelően. Amit mi rádióaktivitásnak nevezünk, az
csak az atom hét ereje egyikének egy szikrája. Amikor atomo­
kat hasítanak úgynevezett békés célokra, hogy egy kis energiát
nyerjenek a társadalom működtetéséhez, akkor az ember áldo­
zatul esik az atom további erőinek, amelyeket ezzel a folyamat­
tal szintén felszabadít, de nem vesz használatba. A felszabadí­
tott erők felgyülemlenek a légkörben, és hatalmas tüzet okoz­
nak, amelynek következtében dialektikus életterületünk ki tudja
hányadszor dől majd romba és változik meg.
De ne térjünk el a tárgytól. A Logosz kivetítésének ered­
ménye az ősanyagban tökéletesen isteni élet lesz. így keletke­
zett, és nem másképpen, a második Isten a Logoszból. Ha ez a
rejtély valószínűtlennek tűnik, akkor gondoljanak a követke­
zőkre.
A Gnózis minden időkben küldött embereket, Isten szerete­
tében lángra lobbant embereket, akik emiatt mélységes, benső­
séges könyörületességgel mennek ki azokhoz, akik még gondo­
lati és asztrális sürgölődésük foglyai, mert lelküket még nem
serkentették kétszeres újjászületésre, és ezért a szenvedés és
bosszúság mocsarába süllyedve élnek.
Az ilyen dolgozó küldöttek mindig egy tervvel kezdik, egy
erős, mentális tevékenységgel, melyet kivetítenek. Eközben
tudják, hogy a mentális és asztrális erők fennálló törvényei és
ennek következményei miatt ettől a tervtől soha többé nem

255
szabadulhatnak meg. Ez a törvény azt mondja, hogy a teremtő
soha sem válhat meg kezeinek alkotásaitól. Ebben a tekintetben
is érvényes a szent törvény: mint fent, úgy lent.
Ha egy ilyen tervet a gnosztikus test szféráján belül elké­
szítenek, ha egy ilyen terv a világosságnak, a bolygói Logosszal
közvetlenül összekapcsolt egyetemes láncnak a mentális erői­
ből épül fel, akkor nem nehéz elképzelni, hogy mi történik. A
kivetített terv a még rendetlenségben élők életterületén egy ha­
talmas elvet, egy gondolati koncepciót kelt, amelynek hatására
- mint a mágnes és a vasreszelék esetében - atomok gyűlnek
össze.
így a haláltermészetben egy gömb, egy atomi gömb kelet­
kezik, mely azonban egyelőre még láthatatlan és élettelen. Ek­
kor a hatók, a munkatársak kimennek a keresőkhöz, a panasz-
kodókhoz, a vágyakozókhoz és azt mondják nekik: „Boldogok,
akik a szellemre vágynak, mert övék a mennyeknek országa".
Minden igazán keresőt bevezetnek ebbe a gondolatalkotásba, a
különösen elkészített asztrális, eredeti gömbbe. Ennek a gömb­
nek az erőit szinte köpenyként borítják a keresőkre, és az ösz-
szegyültek gondolatait és vágyakozását beszédekkel, szertartá­
sokkal és imákkal gnosztikus-mágikusan e mentális térre han­
golják.
Ha a vágyakozók valóban közelednek és belépnek a men­
tális, gömbbe, ha igazán megnyitják a szívüket, akkor életük­
ben, mikrokozmoszukban a fent említett asztrális folyamat
fejlődik ki, ennek minden feloszlató, transzfiguráló következ­
ményével, így képzeljék el nagy vonalakban a tevékenység fo­
lyamatát egy igazi Szellemi Iskolában.
Azt mondtuk, hogy a rejtélyek teremtői teljesen kötődnek a
teremtésükhöz. Ezért igaz, amit az Úr Jézus mondott a tanítvá­
nyainak: „Ahol én vagyok, ott lesztek ti is". Ha ezt megértik,
akkor világosan belátják, hogy mekkora lehetőségek rejlenek
egy olyan csoportban, mint a miénk. A modern Szellemi Iskola

256
munkáját néhány küldött kezdte el. Idővel sokan csatlakoztak
hozzájuk teljes mentális és asztrális lényükkel; szívüket sokan
megnyitották az Iskolának. A tanulók beavatási folyamatát te­
hát most már nem csak néhányan vezetik és végzik, hanem egy
egész, egyre erősödő csoport, mely nem csak az említett men­
tális gömbbel, hanem egy teljes élő testtel, lélegző alkotással is
rendelkezik; nemcsak szervezettel, hanem élő valósággal, mely
az egész világra kiterjed. Ez a valóság az új gnosztikus biroda­
lom szívében a megszámlálhatatlan sokaság isteni üdveként
van lehorgonyozva.

257
 XLI

A teljes egyensúly helyreállítása

Az Egyiptomi ős-Gnózis filozófiáját megszabadító értelemben

csakis az újjászületett lélekállapottal lehet megközelíteni és meg­
érteni. Olvasóink figyelmét már értekezésünk legelején felhívtuk
erre, amikor foglalkozni kezdtünk Hermész Triszmegisztosz
műveivel. A valódi igazságkeresők, akikben új lélekerők növe­
kednek, ezt bizonyára észrevették, és örömüket lelték ebben.
Ellenben két kérdés mégis felmerülhet, melyekre érdemes
kitérni: Természetrendünk - melyről kijelentettük: a szent
Földhöz tartozik - vajon Lucifer teremtménye, vagy a Előhí­
rnök alkotta szükségrend? Továbbá: Minket, természetszülte
emberi lényeket vajon Lucifer teremtett-e, vagy pedig az Előhí­
rnök szükségrend-alkotásai vagyunk?
Válaszunk a következőképpen hangzik. Életterületünk a
tökéletes Föld része, és az is marad, tehát a többi földréteggel
együtt az úgynevezett Elohimoknak, azaz Isten fiainak az alko­
tása a Logosz terve alapján. Emiatt a mi életterületünk is töké­
letesnek mondható.
A legendák arról adnak hírt, hogy Lucifer ezt a tervet meg­
zavarta, s emiatt sok embert nem lehetett kiszabadítani a dia­
lektikából, a természet ikererőinek játékából. Ennek számos
következménye van, beleértve különböző zavaros folyamatok
kifejlődését ebben a rétegben, a mi életterületünkön.

258
 A mikrokozmoszt - közepén a lélekkel - az Elohimok te­
remtették, a személyiséget viszont a természet szülte, és telje­
sen a természetből való. Ennél a személyiségnél minden lehet­
séges. Ahogyan szintén megbeszéltük, csupán a szívét támadja
meg már a születés előtt a rózsa, a lélek, és megkíséreli a szívet
megnyitni és önmagára, a lélekre hangolni. Ha az ember a lé­
lekkel együttműködő szívét helyezi élete központjába, akkor
beszélhetünk valóban szükségrendi testről.
Vessünk egy pillantást Luciferre, akit sátánnak is nevez­
nek. Ennek fogalma mindig a hőséggel és a tűzzel van kapcso­
latban. Az egész dialektikus világmindenségben óriási tűzvész
dúl. Gondoljanak itt a Napra, és a csillagokban, valamint más
égitesteken és az egész mindenségben végbemenő robbanások­
ra, melyek csillagászati távcsövekkel is megfigyelhetők. A mi
rétegünk tartalmaz tehát egy hatalmas tüzet, melyet az Egyete­
mes Tan Sátánnak nevez.
Sátán tehát kozmikus szempontból nem bukott angyal vagy
arkangyal, aki az istentervnek ellene szegül. A mindenség tör­
vényes rendje abszolút sértetlen, amiről már a régi rózsakeresz­
tesek szellemi hagyatéka is bizonyságot tesz: Dei Glória
Intacta - Isten dicsősége, alkotása és minden teremtménye
érinthetetlen.
A hőség, a hatalmas tűz, azaz a Sátán mellett egyazon
mindenségben és ugyanabban a rétegben jelen van a hideg is.
Korunk kutatói megerősítik, hogy a kimondhatatlanul nagy hő­
ség mellett megtalálható a mélységes fagy is. A tűz eleme
mindig a középponttól eltörekvő, míg a hideg a központot ke­
resi, vagyis befelé húzó hatású. A tűz készteti a mindenséget
tágulásra, az erős hideg pedig a zsugorodásra. A hideg megkö-
vesít, kristályosodást okoz.
Látják-e már ezeket az ikererőket életterületünkön? A hő­
ség, a központtól eltörekvő, a felbontó, összetörő, a robbantó; a
hideg befelé tör, töményít és megkristályosít. Ha ez a két erő

259
nincsen egyensúlyban, akkor fájdalom, nyomorúság, kín, zakla-
tottság és rettenetes zavar az eredmény. Épp ez a helyzet ese­
tünkben a természetadta embernél. Bennünk még nincs egyen­
súlyban a meleg és a hideg, a középpontot kereső és az eltörekvő.
Minden nehézségünk és bosszúságunk erre vezethető vissza.
Egyesek olykor előre tudják, hogy cselekedetükkel óriási
asztrális tüzet gyújtanak. (Lucifert az Egyetemes Tan mindig az
asztrális tűzzel hozza kapcsolatba.) Észjárásával az ember fel­
lobbantja ezt a tűzvészt, a robbantó, központból menekülő erőt,
amire viszont a reakció egy rettenetes fájdalom. Ilyenkor azt
mondja az illető, hogy a fájdalomtól összeszorul a szíve. Ez a
hideg. Ezt a hideget ne szó szerint, hanem átvitt értelemben ve­
gyék. A hideg mindig az, ami görcsöt okoz, ami kristályosít.
Aki aztán megtanul uralkodni a tűzön, a robbanékonysá­
gon, aki ennek nem engedi át magát, annak ezáltal a keze
ügyébe, a hatalmába kerül az ellenerő, a hideg is. A központot
keresőnek és a központtól távolodónak, a melegnek és a hideg­
nek az összeegyeztetése, a természet ikererőinek a kiegyensú­
lyozása az igazi összhangot, az eszményi anyagcserét, a
transzfigurációt vonja maga után. Ha Ön úgy él, ahogyan az
előzőkben megbeszéltük, akkor megszünteti Lucifer klasszikus
vétkét. Ez a gnosztikus mágia titka.
Az olvasó figyelmét végül ismét Hermész kilencedik
könyvére irányítjuk. Láttuk, hogyan nyilvánul meg egy hiteles
szellemi iskola élő testként, összhangban a nagy kozmikus tör­
vényekkel, a központot kereső és az attól eltörekvő erőket teljes
egyensúlyban tartván. Ha egy gnosztikus közösség ehhez iga­
zodik, akkor soha sem kell attól tartania, hogy egy ilyen eleven
testület kudarcot vall, meghal vagy lerombolják. Az előttünk
haladó Szerzetek élő testei szintén megvannak ma is teljes
szépségükben és dicsőségükben. Ezért közli szövegünk 10.
szakasza mind a csoport testére, mind pedig az emberre vonat­
kozóan:

260
A mennyei lények teste megtartja az egyetlen rendet, amellyel
őket az Atya kezdetben megajándékozta, és ez a rend felbontha­
tatlanul megmarad mindegyikőjüknek a tökéletességhez való
visszatérésével.
Az egyensúly miatt az anyagcsere teljesen szabályos, és a cso­
porttest örökké fiatal marad.
Életterületünkön folyamatosan akadnak olyan közösségek
és rendek, melyek jól kezdődnek ugyan, egy adott időpontban
azonban a megkristályosodás összes jele megmutatkozik, en­
nek elkerülhetetlen következményeivel, a bomlás, a megder-
medés, az összeroppanás, másrészt a szétesés, azaz robbanás
jelenségeivel. Pusztulásuk oka mindig az, hogy egyszer csak
nem tartják be az isteni rend törvényeit, ami miatt a lényeget
nem tudják megtartani. Ha az isteni rend alapvető törvényeihez
igazodtak volna, akkor a lényegből semmi sem veszett volna el.
A Gnózisban vállalt munkánál sohasem merül fel a sikerte­
lenség kérdése, ugyanis ha a belső törvényeket betartják, akkor
az ilyen munka nem vallhat kudarcot. Amikor az ifjú Gnózis
egy szükséges lépés, feladat vagy megbízás előtt áll, akkor nem
azt firtatja, hogy a dolog hogyan ölt majd alakot az anyagban,
hanem a megmásíthatatlan határozat lesz érvényes: El kell vé­
gezni, tehát lássunk hozzá! Emiatt pedig sikerülni fog.
Ezt illetően azt is meg kell említenünk, hogy az ifjú Gnózis
Iskolája, mint az előttünk haladó Szerzetek utóda és követője,
nem tér el sem jobbra, sem balra, hanem mindig is a mű
gnosztikus szabályaihoz igazodik. Ennek az arany szabálynak
az alkalmazása egyszerű, de szigorúan betartandó. Az Iskola
szigorát megtapasztaló tanuló tehát ne higgye, hogy a szeretet
teljes hiányával egy törvénycikk szerint járunk el valami külső
szabály és dogma alapján. Ellenkezőleg, itt az Iskola életében
és müvében a nagy szeretet biztosításáról van szó. Ha - mint
csoport - a Gnózis arany szabályaihoz igazodunk, akkor telje­
sen kizárt, hogy bármilyen ellenfél a műnek kárt okozzon.

261
 Sem a csoport tagjaként, sem egyénként nem eshet semmi
bajuk, ha a lélek újjászületésének az ösvényére térnek, és
emellett állhatatosan kitartanak. Aki ugyanis a lélek ösvényén
jár, az uralkodik a tűzön és a fagyon, egyensúlyban tartja dia­
lektikus földrétegünk erőpárját. Lucifer, az ördög, a Sátán hiába
kísért, a legcsekélyebb mértékben sem képes ártani a jelöltnek,
aki az ösvény bejárásának diadalát teljes győzelemmel ünne­
pelheti.

262
 Szómagyarázat
ANYAGSZFÉRA - TÜKÖRSZFÉRA:
dialektikus természetrend területé­
nek két fele. Az anyagszféra az a
terület, amelyben anyagi megjelené­
sünkben élünk, a tükörszféra pedig
az, amelyben többek között a régi
személyiség halála és az új szemé­
lyiség megelevenítése, a reinkarná­
ció közötti folyamat játszódik le. A
pokol-területen és a tisztulási terüle­
ten („tisztítótűzön") kívül az a terü­
let is a tükörszférában van, amelyet
a természetvallások és az okkultiz­
mus alaptalanul neveznek mennyor­
szágnak és örök életnek. Ezek az égi
területek és a bennük való lét épp­
úgy az időnek és végességnek van­
nak alávetve, mint anyagi létünk. A
tükörszféra tehát a halottak ideigle­
nes tartózkodási helye, ami nem je­
lenti azt, hogy az elhunyt személyi­
ség ott új életre kel. Mert a négy­
szeres személyiség életének nincsen
folytatása. Csak a tudat belső magja,
a szellemfellobbanás, a dialektikus
szikra lesz ideiglenesen visszavonva
az aurikus lénybe, és képezi majd
egy új személyiség tudati alapját,
melyet az aurikus lény épít fel az a-
nyában ható erőkkel együttműködve.
A R A N Y F E J : A Z ifjú Gnózis élő tes­
tének egyik nézete, mely a hétséges
rejtélyiskola belső fokainak terüle­
264
A téhez tartozik. így jelölik a feltáma­
dási teret, az új életterületet is.
ARCHONOK: az Eonok urai. o
Eonok.
A S Z T R Á L I S T É R , új: o Birodalom.
A U R I K U S L É N Y : •=> Lipikarendszer.
Az ember aura-égboltja, erőközpon­
tokkal és fókuszokkal, melyekben
az ember egész karmája, sorsának
fonadéka le van fektetve. Földi, ha­
landó lényünk ennek az égboltnak a
vetülete, tehát ez az égbolt határoz­
za meg. Ez képviseli a bukott mik­
rokozmosz egész bűnterhét. Ez az a
régi ég, melynek a Gnózis vezetésé­
vel, az élet teljes megfordításával el
kell múlnia, hogy új ég keletkezhes­
sen, aminek következtében új föld is
keletkezik, vagyis az igazi ember
feltámad. Ebben pedig a szellem, a
lélek és a test újra Isten tervével
összhangban lévő, múlhatatlan egy­
séget képez.
B E T L E H E M barlangja: a régi katár
szerzet legfőbb beavatási helye Dél-
Franciaországban.
B I R O D A L O M , az új gnosztikus: A
kezdetek tiszta asztrális anyagából
készült gnosztikus asztrális tér, me­
lyet a gnosztikus egyetemes lánccal
együttműködve legifjabb tagja, az
ifjú Gnosztikus Szerzet épített. Két
területre, a mi terünkre és a hatodik
kozmikus terület feltámadási terére
kiterjedő tevékenysége az igazi
megváltásra vágyó embert az aratási
időszakban képessé teszi arra, hogy
az ifjú Gnózis élő testén keresztül
belépjen a feltámadási térbe. Tehát
az Iskola élő teste képezi a két
kozmikus terület közötti nagyon is
ideiglenes hidat. Az új gnosztikus
birodalom testesít meg minden
szükséges erőt, amellyel a tanuló
ezen a hídon áthaladhat az élethez.
Európában keletkezett, és innen ki­
terjedt az egész világra. Hívása az
egész emberiségnek szól.
C.R.C: Rózsakereszt Keresztély
nevének régi rövidítése. Olyan em­
berre utal, aki transzfiguráció révén
véghez vitte a visszatérést az igazi,
halhatatlan emberi állapothoz. En­
nek az ösvénynek a hét szakaszát
Rózsakereszt Keresztély Alkémiai
Menyegzője mint a teremtés hét
napját részletezi.
C S O P O R T E G Y S É G : A Z ifjú Gnoszti­
kus Szerzet élő testében részesülők
igazi egysége. Amit a Szellemi Isko­
la lényege megkövetel, az nem va­
lami összetartozás jó szándékú je­
lensége, hanem a Gnózisban növek­
vő új lélekélet belső egységessége,
mely a Hegyibeszéd szellemének
megfelelő új életvitelben mutatkozik
meg.
C S O D A V I R Á G , arany: Isten világos­
ságszületése a főszentélyben, a
homlokcsont mögötti üregben. Ezál­
tal a jelölt hét agyürege megtelik a
Gnózis világosságával, az élet
Pránájával, ami hétszirmú rózsaként
lehetővé teszi, hogy a jelölt az új
tudatossá-válásban nézhesse az új
Életterületet.
DEMIliRGOSZ: Szellemlény, aki az
Atya-Istenből indul ki; a Demiur-
gosz a világ teremtője az ősanyag­
ból, amit nem ő, hanem az Atya-
Isten teremtett. A Demiurgosz
egyenlő az Igével, a Világlélekkel.
DÉMON: Természeti erők. Ha az
ember egyesül velük az isteni terv
betöltése révén az Atya akaratának
önkéntesen engedelmeskedve, akkor
a démonok hatalmas segítők az em­
ber istenülésének útján. Ellenkező
esetben az ember bosszúálló ellen­
ségnek, a sors erőinek tapasztalja
őket; ezek egybeesnek a karmikus
következményekkel, melyek az em­
ber sorsát határozzák meg a tapasz­
talatok fájdalmas útján. Démonok­
nak nevezik a bukott emberiség vak
csörtetése által keletkeztetett termé­
szeti eonokat is, ugyanígy az asztrá­
lis erőelveket is, melyeket az ember
intellektuális agytevékenysége hoz
létre.
DIALEKTIKA: Mai életterületünk,
melyben minden csak az ellentété­
vel fordul elő. Nappal és éjjel, vilá­
gosság - sötétség, öröm és üröm,
fiatalság - öregség, jó és rossz, élet
és halál. Ezek elválaszthatatlanok,
az egyiket elkerülhetetlenül követi a
másik, s így az egyik a másiknak a
létrehozója. Ez az alapvető törvény
itt mindent a szüntelen változásnak
és felőrlődésnek, kikeletnek, viru-
lásnak és hanyatlásnak vet alá. Lé­
tünk területe ezáltal a végesség, fáj-
265
dalom és szenvedés, lebontás, be­
tegség és halál területe. Magasabb
szempontból viszont mégis az isteni
kegyelemhatás törvényéről van szó.
A dialektikus terület és törvény a
szüntelen összetöressél, lebontással
és megújítással ugyanis megelőzi az
ember (a mikrokozmosz) végleges
megkövesedését, vagyis pusztulását,
így újra meg újra újabb megnyilat­
kozási lehetőséggel ajándékozza
meg, hogy egyszer felismerhesse
léte egyetlen célját, s rátérjen a visz-
szatérés ösvényére a transzfigurálás-
sal, ami a „víztől és lélektől való
újjászületés".
É G I H A J Ó : így nevez az egyiptomi
ős-Gnózis egy gnosztikus Élő Tes­
tet. Ez a bárka, amelyről a teremtés
története, Mózes könyve beszél. Ez
a Egyetemes Gnosztikus Lánccal
együttműködve megszabadító erők­
ből felépített test a termés behordá-
sára szolgál. Ezt a termést egy koz­
mikus nap végén be kell gyűjteni, és
az új Élet területén biztonságba vinni.
E G Y E T E M E S S Z E R Z E T : A Mozdu­
latlan Birodalom isteni hierarchiája.
Ez képezi az Úr egyetemes testét.
Sok más néven is emlegetik: Krisz­
tus egyetlen láthatatlan egyháza, a
Krisztushierarchia, a Gnózis. A bu­
kott emberiség érdekében folytatott
tevékenységében többek között úgy
is fellép, mint Samballa Szerzete, a
Világosság hármas szövetsége, a
Krisztus-hierofánsok rejtélyiskolája,
vagy hierofáns Szellemi Iskola.
E G Y E T E M E S T A N : A szó szokásos
értelmében nem „tan", és könyvek­
266
ben sem található. Legmélyebb lé­
nyegében Isten élő valósága, amiből
az arra nemesedett tudat, a hermészi
vagy pimanderi tudat leolvashatja és
megértheti az Alkotó összbölcsessé-
gét.
ÉLETSZIKRA-LÉNYEK: Szellem­
szikra-atommal nem rendelkező
természetszülte lények. Az ilyen
ember teljesen a nyers anyagi föld­
terület létére irányul, ebben minden
tekintetben otthonosan érzi magát,
és belső élet nincsen benne. Valójá­
ban nem ember, hanem csupán ter­
mészeti jelenség, amelyhez semmi­
féle szellemi érintés sem férhet hoz­
zá. Az Istentől elfordult életnek,
mely nemzedékeken át folytatódik,
elkerülhetetlenül életszikralények
keletkezéséhez kell vezetnie, me­
lyek jönnek és mennek anélkül,
hogy bármilyen pozitív életered­
mény is maradna fenn utánuk. Ko­
runk emberiségében sok százmillió
ilyen emberjelenség van.
E L L E N T E R M É S Z E T : Dialektikus lét­
területünk, amelyben a bukott, va­
gyis a szellemtől, Istentől elválasz­
tott emberiség éli ki akaratosságát.
Ebben az Isten kozmikus rendje
nélküli életben fejlődött ki a go­
noszság, ami itt mindent jellemez, s
ami ellen ugyanazzal az akaratos­
sággal próbálunk harcolni. Keletke­
zése miatt ezt a természetellenes
helyzetet csak azzal lehet megszün­
tetni, amit a Szentírás „Istennel való
kibékülésnek" nevez, amit követke­
zetesen és hűen kell kivitelezni, va­
gyis a szellemkapcsolat helyreállítá-
sával a transzmutálás ösvényén, ami
az egyetemes kozmikus renddel
szembeni önkéntes engedelmesség­
hez való visszatérést foglalja magá­
ba.
E N D Ű R A : A Z Én összetörésének út­
ja, az énfeloszlatás ösvénye, az
arany halál, amikor az ember átadja
magát az őbenne lévő Másiknak, az
igaz, halhatatlan embernek, a benső­
jében lévő Krisztusnak. A „néki, a
mennyei másiknak növekednie kell,
nékem pedig alább szállanom, hogy
ő élhessen" ige gyakorlata. Ez min­
den idők klasszikus útja, melyen a
bukott, sötétségbe, szenvedésbe és
halálba süllyedt ember élete teljes
megfordításának tisztító tüze által
feltámad igazi, halhatatlan lényében,
és benne és vele visszatér az Atyá­
hoz. Életutunk a dialektikán át az
elhalálozás útja; az endúra az énter-
mészet önkéntes elveszejtésének a
halála, mely a Másikban folytatott
örök élethez vezet. „Aki az ő életét
hajlandó elveszíteni énérettem, az
megtalálja ezt."
E O N O K : a) Szentségtelen termé­
szeterők éktelen képződményei, me­
lyek az idők folyamán a bukott em­
beriség Istennel ellenkező élete
(gondolkodása, akarása, érzése, kí­
vánkozása) következtében keletkez­
tek. Tizenkét fő csoportot különböz­
tethetünk meg. Az emberiség alko­
tásai, de az emberiség már nem ké­
pes ellenőrizni őket, hanem ők tart­
ják az emberiséget a markukban, és
képeznek ellenállhatatlan önfenntar­
tás-ösztön-hatalmakat, melyek az
emberiséget a maga vájta vészes
kerékvágásban kényszerítik tovább­
menni, hogy az embert a dialektika
forgó kerekéhez kötve tartsák,
b) Szintén eonoknak nevezzük a tér­
időrend hierarchikusan uralkodó
csoportját, melyet dialektikus hie­
rarchiának vagy e világ fejedelmé­
nek is neveznek. Ez a bukott embe­
riségből eredő legmagasabb meta­
fizikai hatalmi alakulásból áll, mely
az a)-ban meghatározott természet-
eonokkal egyesült, s a bukott dialek­
tikus világnak ebből a legmagasabb
luciferi hatalmából a természet és az
emberiség minden erejével visszaél
sötét céljai érdekében, mindezt
szüntelenül szentségtelen hatásra és
tevékenységre ösztönözve. Ezek a
lények az emberiség szörnyű szen­
vedése árán vásárolták meg maguk­
nak a dialektika kerekétől való sza­
badságot, s ezt mértéktelen érvénye­
sülési és önfenntartási törekvésük­
ben azzal tartják meg, hogy a világ
szenvedését határtalanul fokozzák.
A teljesség kedvéért megjegyezzük,
hogy a bukott embernek minden
gondolkodása, érzése, akarása és
vágytevékenysége eonokat (az úgy­
nevezettjókat is), vagyis szentségte­
len természeterőket hoz létre, me­
lyek aztán az embereken eluralkod­
nak, és megbéklyózva meneteltetik
őt a haláltermészetben. (Lásd J. van
Rijckenborgh „Az eljövendő új em­
ber" című könyvét is). E szentségte­
len természethatások mellett itt van­
nak a hétszeres Földkozmosz isteni
természeterői is, melyek az ember-
267
nek szintén ellenségei, mert az erők
összhangját a bukott ember szünte­
lenül zavarja.
F E L S Ő T E R E M : a) mikrokozmiku-
san a főszentély; b) a gnosztikus élő
test arany feje.
F Ő S Z E N T É L Y és szívszentély: Az
ember feje és szíve arra hivatott,
hogy Isten emberben folytatott mű­
ködésének szentelt munkahelye le­
gyen, ha az ember létre hozta a
szellemkapcsolatot Pimanderével. E
magasságos rendeltetésnek megfele­
lően a szív és a fej egy alapvető és
szerkezeti megtisztulás után az en­
dúra ösvényén újra igazi szentéllyé
egyesül Isten szolgálatában, aki a
világért és emberiségért fáradozik.
Ha a komoly tanuló rájön erre, ak­
kor ez őt szüntelenül arra ösztönzi,
hogy gondolati- és érzelemvilágát,
akarati működését és cselekedeteit
mindattól megtisztítsa, ami gátol­
hatná rendeltetése betöltésében.
G N Ó Z I S : a) Isten lélegzete; Isten, a
Logosz, minden dolog forrása, mely
mint szellem, szeretet, világosság,
erő és egyetemes bölcsesség nyilvá­
nul meg; b) Az Egyetemes Szerzet
mint Krisztus sugárterének meg-
nyilvánítója; c) Az Istentől és Isten­
ben lévő eleven ismeret, amelyben
azok részesülnek, akik lélek-újjá-
születés révén belépnek Isten fény­
születésébe, a pimandrikus tudatál­
lapotba.
G N Ó Z I S , ötszörös egyetemes: a
fejlődés öt lépésének összefoglalá­
sa, melynek révén a tanulóban
megjelenik az élethez vezető egyet­
268
len ösvény: 1. felszabadító belátás,
2. lendületes üdvrevágyás, 3. teljes
önátadás, 4. pozitív, új életvitel, 5.
feltámadás az új életterületen.
GYÚJTÓPONTOK: A Lectorium
Rosicrucianum rejtélyiskolájának
szellemi munkahelyei, ahol a Gnó­
zis fényerői erősen összpontosultan
működnek.
H A L Á L T E R M É S Z E T : Mostani létte­
rületünkön a szüntelen változás és
felőrlődés törvénye uralkodik. Ami
itt létrejön, az alakulása első percé­
től kezdve az elmúlás útján halad.
Amit tehát mi életünknek nevezünk,
az csak látszat-lét, tévedésben-léte-
zés, és értelmetlen, sőt nagy butaság
ehhez ragaszkodni, ahogyan ezt
csaknem az egész emberiség teszi.
Az összetöretés fájdalma, amelyet
mi itt szüntelenül, mélyen érzünk, s
ami ellen eredménytelenül védeke­
zünk, csak arra akar minket a lehető
legrövidebb időn belül megtanítani,
hogy nem ez a dialektika (•=>), nem
ez a haláltermészet az embernek
szánt életterület, hanem az életter­
mészet lenne az, az eredeti ádámi
élettér. Az élettermészetet nevezi a
Biblia a mennyek országának. A
minden lényben meglévő kiirthatat­
lan ösztön - ami az örök boldogság,
elévülhetetlen szeretet és örök élet
keresésére serkent - a benne nyugvó
életmagból, az igazi, halhatatlan
ember őselvéből ered. Ebből az ős-
atomból (<=>), ebből a Krisztus­
atomból, ebből a rejtett birodalom­
ból, mely „tibennetek van", ebből
fog a Gnózisban az élet teljes meg-
fordítása alapján a halhatatlan, igazi
ember feltámadni, és ez térhet vissza
az élettermészetbe, az Atya házába.
HÁZA, a Szent Szellem: a feltáma­
dási tér, az új életterület (•=>Arany
Fej).
H É T S Z E L L E M , szent: A háromságo-
san megnyilvánuló Istenség harma­
dik nézete. Az Atya mindent átölelő
szeretete, amit a Fiú magyaráz, és
ami hatalmas, hétszeres sugártér
formájában megy ki a bukott embe­
riséghez, hogy megmentse, ami el­
veszett. Ennek az Egyetemes Hét­
erőnek a vezetésével és segítségé­
vel, mely az Egyetemes Szerzetben
nyilvánul meg, lehetséges lesz a
transzfigurálás, az átalakulás folya­
matának a megvalósítása. E hatal­
mas folyamat révén a hétszeres
Szent Szellem újra beköltözik a je­
löltbe. Ez Rózsakereszt Keresztély
alkémiai menyegzője is, a halhatat­
lan léleknek a hétszeres szellemmel
való egyesülése.
Í Z I S Z : (<=> Szellemlélek)
K Í G Y Ó T Ű Z : a lélek- és tudattüz,
melynek székhelye a gerincoszlop.
KÍGYÓTŰZRENDSZER: agy-hátge­
rinc-rendszer, a lelki vagy tudati tűz
székhelye.
K O N F E R E N C I A H E L Y E K : A modern
Szellemi Iskola találkozási helyei,
ahol szabályos időközönként több­
napos nemzetközi összejöveteleket
tart sok száz résztvevővel. Ezek a
konferenciák teljes mértékben a
megszabadító tan nézeteinek és
gyakorlati megvalósításának vannak
szentelve.
KOZMOKRÁTOROK: Hét, istenek­
nek is nevezett hatalmas természeti
lény, szoros kapcsolatban az alkotás
eredetével. Ok tartják fenn az alap­
vető kozmikus természeti törvénye­
ket és azoknak a hatáskörét, képezik
a mindenség-megnyilvánulás Hét­
szellemét (lásd az első könyvet is:
Pimander).
K R I S Z T U S , belső: (•=> Másik)
KRisZTUS-atom: (•=> szív rózsája)
L Á N C , egyetemes gnosztikus: (•=>
Egyetemes Szerzet)
L É L E G Z Ő T É R : A legközelebbi erő­
tér, amely a személyiség életét teszi
lehetővé. Közvetítő közeg az auri­
kus lény és a személyiség között.
Erőket és anyagokat vonzó és taszí­
tó tevékenységével teljesen a szemé­
lyiséghez igazodik, hogy ezt a sze­
mélyiséget fenntartsa.
LELKÜLET: A dialektikus ember
szívszentélye, ha az teljesen meg­
tisztult minden természetszülte ha­
tástól és befolyástól, s tökéletes
összhangban rezeg a rózsával, a
szellemszikra-atommal Szellem­
lélek). Amikor a tiszta, újjászületett
lélek egybeolvad a szellemsugárzá­
sokkal; a rózsának, a mikrokozmosz
közepének a kapcsolata a Hétszel­
lem sugárzásaival. A lelkületben és
a lelkület révén nyilatkozik meg
Pimander, a szellem.
LlPlKA: (•=> Aurikus lény)
M Á S I K : Az igazi, mennyei, halhatat­
lan ember jelölése, aki valóban Is­
tenből van, és „tökéletes, mint a
mennyei Atya". Jelenlétünknek a
dialektikus létterületen ez az egyet-
269
len célja, az Egyszülött Fiúnak, a
bennünk lévő Krisztus-lénynek az
újraélesztése; így ez a célja minden
igazi, gnosztikus rózsakeresztesség-
nek is (•=> Szív Rózsája).
M I K R O K O Z M O S Z : Az ember mint
minutus miindus, mint kis világ.
Gömb alakú, sokrétű és sok elemből
álló életrendszer, melyben belülről
kifelé megkülönböztethető: a szemé­
lyiség, a megnyilvánulási tér, az
aurikus lény és egy hétszeres, mág­
neses szellemtér. Az igazi ember
egy mikrokozmosz. Amit ezen a vi­
lágon embernek neveznek, az csak
egy reménytelenül elfajult mikro­
kozmosz súlyosan megcsonkított
személyisége. Mai tudatunk csak
személyiségtudat, s így csak annak a
területnek van tudatában, amelyik­
hez tartozik.
A firmamentum, az aurikus lény,
minden erő, érték és kötöttség ösz-
szegét képviseli, mely a megnyilvá­
nulási térben valaha létezett; ez kü­
lönböző személyiség-megjelenések
életének az eredménye. Ezek az
erők, értékek és kötöttségek képezik
együttesen mikrokozmikus égbol­
tunk fényeit, csillagait. Ezek a fé­
nyek mágneses fókuszok, melyek
minőségükkel meghatározzák a
mágneses szellemtér szerkezetét,
tehát az erők és anyagok fajtáját,
amit ez magához vonz a légkörből,
amit felvesz a mikrokozmikus rend­
szerbe és ezzel a személyiségbe. így
ezek a fények határozzák meg a
személyiséget! A személyiség lé­
nyeges változását tehát a firmamen­
270
tum lényeges változásának kell
megelőznie, és ez csak az én-lény
önfeláldozása, a teljes énfeloszlatás
árán lehetséges.
MŰVÉSZET, fejedelmi: (•=> Tudo­
mány).
N A G Y J Á T É K : Nagyban megrende­
zett, ravaszul felépített tükörszféra­
tevékenység, amelynek folyamán az
egész másvilági okkultizmus beve­
tésével és hatalmas természeti jelen­
ségekkel fogják az Úr újraeljövete-
lét megjátszani. Ennél a nagy mére­
tekben és hosszasan előkészített ha­
nyatlási jelenségnél, mely mai koz­
mikus napunk végével társul, fenn­
áll annak a veszélye, hogy az embe­
riséget ezzel foglyul ejtik és bele­
vonszolják a káprázatosan ellenáll­
hatatlan illúzióba. Ezeket az esemé­
nyeket tárgyalja J. van Rijcken-
borgh könyve, a „Leleplezés".
OZIRISZ: (•=> szellemlélek)
PlMANDER: Az életre keltő szellem,
aki az újjászületett lélekemberben
nyilvánul meg (O Szellemlélek). Ez
a megnyilvánulás kétféle: 1. a mik­
rokozmosz hétszeres magsugárzása
alakot ölt azáltal, hogy belép a fő-
szentélybe; 2. a halandó lélek ön­
feláldozása miatt lehetővé vált szen-
telés művének kivitelezése után a
tökéletes, rendkívül nagyszerű
mennyei ember, a belső Krisztus­
lény feltámad a természetsírban az
ősatomból, a mikrokozmikus Föld
középpontjából. Ez a fejlődés tehát
teljesen krisztocentrikus. Krisztus,
keresztre feszítése után (ha az isteni
világosság belemerül a bűnös, ha-
landó személyiségbe) leszáll a föld
középpontjáig, hogy miután ott vég­
hez vitte üdvözítő művét, sírjából
feltámadjon.
PlSTis S O P H I A : a) Valentínusznak
tulajdonított gnosztikus evangélium
az i.sz. II. századból, mely sértetle­
nül maradt ránk, és a Krisztusban
való megváltás egyetlen útját, a
transzmutálás és transzfigurálás út­
ját rendkívül világosan és részlete­
sen írja le; b) Az igazi tanuló jelölé­
se is, aki minden akadály és vissza­
húzó erő ellenére megrendíthetetlen
bizalommal és hittel tart ki a célig.
Ő S A T O M : («* Szív rózsája).
Ő S - G N Ó Z I S , Hermészé: Az elneve­
zés arra a tényre utal, hogy mai em­
beriség-korszakunk minden igazán
működő gnosztikus tevékenysége az
egyiptomi Gnózis ősforrásából in­
dult ki; hogy minden gnosztikus üd­
vözítő munka ebben az őstudásban
gyökerezik; hogy az ember megsza­
badulása csak a hermetikus vagy
Merkúr-ember, az igaz istenember
feltámadása révén lehetséges, aki az
Istenben megvilágosult tudatból él.
Erről tanúskodnak a Máté-evangéli­
um következő szavai is: „Egyiptom­
ból hívtam ki az én fiamat".
R Ó Z S Á T a keresztre tűzni: a tanu­
lóság folyamatának egyik fázisa,
amikor a tanuló a helyes belátás és
az igazi üdvrevágyás vezetése alatt
az én-embert, anyagszülte emberlé­
tét a „naponta a halál révén állással"
(Pál) elpusztítja, hogy az igazi Is­
tenember, a Pimander-ember feltá­
madhasson őbenne.
S A L É T R O M , romlott: a német filo­
zófus Jákob Böhme így nevezi en­
nek a világnak a vétkező és elrom­
lott anyagát.
S Z E L L E M I I S K O L A : ( O Egyetemes
Szerzet)
S Z E L L E M L É L E K : Az endúra ösvé­
nyének, egy gnosztikus szellemi is­
kola tanulóösvényének elsősorban
az a célja, hogy az igazi, halhatatlan
lelket felébressze szendergő állapo­
tából. Mihelyt ez a lélek felébred
halálos álmából, helyreáll a kapcso­
lat az Egyetemes Szellemmel, Isten­
nel. A szellemnek és a léleknek, Is­
tennek és az embernek ez a kapcso­
lata a Másik dicső feltámadásában,
az elveszett fiúnak - a bennünk lévő
igazi embernek - az Atya házába
való visszatérésében bizonyosodik
be. A lélek, mely ezt a kapcsolatot
ünnepelheti - az egyesülést azzal,
akit az egyiptomi Gnózis Pimander-
nek (Poimandres) nevez: szellemlé­
lek. Ez Ozirisz (szellem) és ízisz
(lélek) egysége, Krisztus-Jézus egy­
sége, az Atya és Fiú egysége. Ez
Rózsakereszt Keresztély Alkémiai
Menyegzőjének a beteljesedése, a
Mennyei Vőlegény és a Mennyei
Menyasszony menyegzője.
SZÍV RÓZSÁJA: A szellemszikra­
atom misztikus jelölése; ősatomnak
és Krisztus-atomnak is mondják.
Körülbelül a jobb szívpitvar legma­
gasabb pontjával esik egybe, és a
mikrokozmosz mértani középpontja.
Ez az isteni, eredeti elemek egy ösz-
szezsugorodott maradványa. A Szív
Rózsája (amit arany magnak, Jézus
271
magvának, vagy a lótuszvirág gyön­
gyének is neveznek), egy teljesen új
mikrokozmosz csírája, az isteni
mag, amit a kegyelem ígéreteként
őriztek meg a bukott emberben,
hogy egyszer eljöhessen a pillanat,
amikor eredetére visszaemlékezvén
az Atya háza utáni vágyakozás tölti
el. Ekkor lehetővé válik, hogy a
Szellemi Nap Világossága, a Gnózis
Világossága a szunnyadó rózsabim­
bót felébressze, és a tanuló pozitív
reagálása s kitartó, belátáson alapu­
ló irányulása következtében az em­
ber istenterv szerinti regenerálódá­
sának kegyes folyamata elkezdőd­
jék.
SZÍVSZENTÉLY: O Főszentély /
szívszentély.
S Z Ő N Y E G : „A szőnyegen állni": a
tanuló belső beállítottságának, vi­
selkedésének szabadkőműves jelö­
lése, ha komolyan, egész odaadásá­
val és kitartásával az ötszörös Egye­
temes Gnózist próbálja önmagában
megvalósítani.
SZÜKSÉGREND-SZEMÉLYISÉG: A halandónak a kicserélése az ősvi-
hatalmas kozmikus tragédia követ­
keztében, ami „bukás" vagy „bűnbe­
esés" néven ismeretes, az emberi
élethullám egy része elveszítette a
kapcsolatot a szellemmel, így nem
volt képes fenntartani magát az ere­
deti emberi életterületen. Az értel­
met nélkülöző természet területére
és fogságába került, és ehhez tarto­
zónak tekinti magát. Hogy bukott-
ságában megkapja a lehetőséget a
fogságtól és rögeszmétől való meg­
szabadulásra, a kozmikus hétség egy
272
lezárt részében elszigetelve a dia­
lektika törvényének, a szüntelenül
ismétlődő születés és feloszlatás
szabályának van alávetve szakadat­
lan fájdalomban és a dolgok véges­
ségében. Ennek célja, hogy ráébred­
jen magas eredetére és hivatására,
majd ebben a tudatossá válásban
letépje az anyag, a „test és vér" lán­
cait, és visszatérjen az emberiség
eredeti életterületére. Ezért nevezi a
Rózsakereszt filozófiája a dialekti­
kus létterületet Isten által elrendelt
szükségrendnek, és a testet, mely­
ben az ember itt megjelenik, szük­
ségrend-testnek. Az Atya házához
visszavivő úton az elengedhetetlen
gnózisvilágosságnak, Krisztus szere­
tetfényének a segítségével a tanuló
megtanulja ezt a testet egy megdi­
csőült és halhatatlan Járműre" cse­
rélni. Az átalakulásnak, a transzfi-
gurációnak ez az evangéliumban is­
mertetett módszere a „víztől és
szellemtől való újjászületés". Va­
gyis: ez minden szentségtelennek és
zekből, a kezdet ősanyagából való
halhatatlanságra a helyreállt szel­
lemkapcsolat erejében.
SZÜLETÉS ÉS HALÁL KEREKE: A
dialektika kerekének is nevezik. A
személyiség ismétlődő születése és
halála, melyet a mikrokozmosz újra-
megelevenítése követ egy újabb sze­
mélyiség segítségével.
T E R M É S Z E T E M B E R : az anyagszül­
te, a dialektikus természet törvénye­
inek alárendelt ember.
T E S T , É L Ő : (•=> Égi hajó)
TUDOMÁNY: A Z egyetemes tudo­
mány, az alapvető vallás és a királyi
művészet egymás után a Rózsake­
reszt Szerzetének, a Katarok Szerze­
tének és a Szent Grál Szerzetének a
hatóköre, tevékenységi területe.
Ezek képezik együttesen a Világos­
ság Hármas Szövetségét, mely jelen­
leg az Ifjú Gnosztikus Szerzetben
öltött alakot, és kifelé a Lectorium
Rosicrucianum képében lép fel.
T Ü K Ö R S Z F É R A : (•=> Anyagszféra)
V A L L Á S , alapvető: (•=> Tudomány)
VEZEKLŐ ének a megváltásért:
Valentínusz gnosztikus evangéliu­
mából, a Pistis Sophiából származó
kifejezés. Aki betölti a megváltás
ösvényének a követelményeit, az a
Pistis Sophia vezeklő énekeit énekli.