Tisztelt igazgató úr, tanártársaim, kedves végzős diákok!

Szeretettel köszöntöm önöket ezen a rendhagyó, szűkkörű, de családias ballagási ünnepségen!

Különös időket élünk meg most, de vannak dolgok, amik nem változnak. Minden időszaknak van egy
kezdete és van egy vége az életünkben. Önök most, kedves végzős diákok egy időszakot lezárnak, de
ugyanakkor egy új időszak fog kezdődni. Lesz aki munkát kezd, lesz aki családot alapít, lesz aki
gyermeket szül és még ki tudja hány meg hány új életszakaszforma fog kezdődni...
Egy egy határkőnél, mint amilyen a mostani alkalom is, jó megállni és visszatekinteni,
emlékezni. Bennem is, önökben is biztos, most sok-sok emlék kavarog az elmúlt három évről, eszembe
jut, amikor először léptem be az önök osztálytermében nagyon meglepett, hogy kevesen vannak.
Amiért most hálás vagyok, az hogy az a 13 diák akikkel az első évet lezártuk megmaradt és hiszem,
hogy sikeresen vizsgázni is fognak. Aztán amikor megtudtam, hogy át kell vennem az
osztályfőnökséget egy kicsit elszorult a szívem, egyrészt mert nem éreztem magam erre alkalmasnak,
másrészt szomorú voltam áldott emlékű Incze Anna Katalin gyógyszerésznő betegsége miatt, akit a
Fennvaló rövid időn belül magához is szólított. Szeretném ha egy perces felállással és néma fejhajtással
emlékeznénk rá és Piroska János tanár úrra, aki szintén türelemmel tanította önöket.
Aztán ilyenkor előre is szoktunk tekinteni. Gondolkodtam milyen útravalóval, tanáccsal
láthatnám el önöket, mivel gazdagíthatnám még azt a tudást amivel gyarapodtak a 3 év alatt. Így
született meg bennem a kis ballagó tarisznya gondolata és most engedjék meg hogy a „tarisznyájukba”
tegyek egy két gondolatot, jó tanácsot.
A kis zsákocska kívülről nem túl díszes és a tartalma sem túl értékes, inkább szimbolikus kis
emléknek készült. Az anyaga nem finom, durva kenderszőttes anyag, de hadd emlékeztesse önöket
arra, hogy az élet nem mindig, „díszcsomagolásban” nyújtja a dolgokat, lesznek benne nehéz
helyzetek, durva, érdes tapintatú emlékek, de ezek csiszolják a jellemet és teszik időtállóvá azt ami
érték bennünk. Találnak a zsákban egy csipet sót. Tanulták kémiából a jellemzőit, hogy ízt ad, majd
anatómiából is tanulták, hogy az emberi test nélküle nem működik. Hadd idézzem az egyik kedvenc
könyvem, a Biblia szavait ezzel kapcsolatban. Jézus mondta a tanítványainak, hogy „ti vagytok a föld
sója”. Kívánom, hogy ilyen sók legyenek, adjanak ízt annak a környezetnek, ahol élnek. Aztán tanultak
galenikát, tanulták belőle a desztillált vizet, a kis fiolában desztillált víz van. Ez hadd emlékeztesse
önöket arra, hogy ahogyan a desztillált víz tiszta, nincs benne semmi szennyeződés és tökéletesen
átlátszó, őrizzék a lelkük tisztaságát és legyenek mindig őszinték. Aztán a víz a szomjúság gyógyszere.
Kívánom, hogy legyen önökben egy egészséges szomjúság továbbra is többet és többet tanulni
megismerni. És még egy üzenet a vízzel kapcsolatban, a víz felüdülés annak aki szomjas. A
gyógyszertárban sokszor fognak bejönni olyanok is, akik nem gyógyszert akarnak vásárolni csupán,
hanem szomjasak egy jó szóra, egy mosolyra, egy bátorításra. Kívánom, hogy legyenek olyan
szakemberek akik a gyógyszeren túl ezt is adni tudják. Tanultunk együtt gyógynövénytant :) is a
zsákocskában fognak találni egy csipet levendulát. Ez az egyik kedvenc gyógynövényem. Ha
emlékeznek azt tanultuk róla, hogy nyugtató, harmonizáló hatása van. Ezen keresztül kívánom
önöknek, hogy legyen a lelkükben békesség, harmónia először önmagukkal szemben, aztán ugyanezt
adják át azoknak is akikkel együtt élnek, együtt dolgoznak. A zsák rejteget egy pogácsát is. A
népmesékben ezzel tarisznyálja fel a szegény ember fiait, amikor azok útra kelnek szolgálatot keresni,
szerencsét próbálni. Ezzel a pogácsával kívánom, hogy találják meg mindegyik önök közül a szolgálati
helyét, bárhol legyen az. És a mindennapi kenyérkeresési hajszában ne feledjék, és itt újból a Biblia
szavaihoz nyúlok, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”, legyen mindig idejük a lelküket is táplálni,
feltöltekezni, legyen idejük a szeretteikre is. Aztán a zsák legmélyére húzódott le 2 bani. Tanultak
marketinget, menedzsmentet és tudják, hogy a hivatásunk a pénzről is szól, de hadd emlékeztessen ez a
csekély értékű 2 bani arra, hogy nemcsak a pénzről szól. Itt újból egy bibliai történetre hadd utaljak, az
özvegy asszony két fillérjének a történetére, aki a legtöbbet tette bele a templom perselyébe, hiszen
amije volt mind beletette. Kívánom, hogy ne csak egy terméket próbáljanak eladni, hanem a legjobb
tudásukat mind tegyék oda, amikor egy betegről van szó.
S végül hadd zárjam egy ismert már-már szólásmondássá vált idézettel Reviczky Gyulától:
„Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?

Diák marad az ember, amíg él.

Leckéjét a sírig tanulja,

Nehezebbet folyvást a réginél.”

Mindig lesz lecke és mindig vizsgázunk valamiből, kívánom, hogy jól tanulják az életleckéket
és kívánok sikeres vizsgázást!