PE-Energia Akadémia 384

Téziseim
Nyugat-Európa 2022 őszi helyzetével kapcsolatban

Nyugat-Európa az önfelszámolás útjára lépett. Vaclav Klaus, volt cseh elnökkel egyetértve az
önpusztítás jegyei: a multikulturalizmus, genderizmus, kozmopolitizmus és transznacionalizmus,
emberi jogok túlkapásai, a politikai korrektség diadala, a kultúra törlésének abszurditása stb. A Green
Deal és annak keretében a klímavédelem. 2022 őszére az önpusztítás kritikus határához érkezett,
ezért szükségesnek tartom a helyzet értékelését tézisekbe foglaltan tömören megfogalmazni.

1. A világban lejátszódó, annak megváltoztatására irányuló folyamatok (migráció,

koronavírus-járvány, klímavédelem, energetikai struktúraváltás, energiakrízis, ukrajnai
háború, szankcióspolitika) vezérelt folyamatok, nem spontán természeti, ill. társadalmi
eredetűek. Legsúlyosabb a helyzet Nyugat-Európában. A folyamatvezérlés célja a világ
átformálása. Részletesebb tájékozódásra ad lehetőséget a tézisek után található cikk, amely
Fricz Tamás politológus tollából származik. Ebből kitűnik, hogy legújabban a „vezénylői
személyzet” funkcióját a Befogadó Kapitalizmus Tanácsa (Council for Inclusive Capitalism –
CIC) látja el.

Energetikai szakemberként értékelésem csupán a klímavédelemre, a kapcsolatos közös

klíma- és energiapolitikára korlátozódik.

2. A klímaváltozás bonyolult természeti hajtóerők által kiváltott folyamatok eredő

hatásaként jön létre, és állandóan változik ennek következtében.
3. Az antropogén (emberi tevékenységgel összefüggő) szén-dioxid kibocsátás nem
okozza
és nem is okozhatja a globális felmelegedést, klímaváltozást.
4. A klímaváltozással kapcsolatban hangoztatott különböző klímakatasztrófák
(klímaalarmizmus) célja a félelemkeltés, amely az emberek manipulálhatóságának egyik
leghatásosabb eszköze.
5. A klímaideológia terjesztésére, támogatására, pénzügyi finanszírozására világméretű
szervezett hálózat jött létre, amelyhez megvásárolt intézmények, médiumok, civil
szervezetek, tudósok, szakemberek stb. tartoznak. A „tudományos” megalapozást az ENSZ
keretein belül, e célra létrehozott IPCC hivatott biztosítani, amely a tudományos viták elől
elzárkózik. Az IPCC által finanszírozott „klímamodellek” alkalmatlanok a klímafolyamatok
tudományosan igazolt leírására és szimulációjára.
6. A klímaváltozás megállítására irányuló világméretű mozgalom (hatalom,
szervezetháló, pénz) alaptézise a 3. pontban foglalt állítás alapján hamis. Ezért a szén-dioxid
kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzések, törvények, programok, intézkedések,
tevékenységek hiteltelenek, tudományosan nem megalapozottak és rendkívül károsak.
 7. A zöld energiapolitikában a megújuló energiatermelés államilag támogatott, a
megtermelt áram átvétele kötelező, törvényileg szabályozott magas átvételi áron. Ezzel az
energiatermelés politikai célokat szolgál, és megszűnik a piaci verseny.
8. A klímapolitika a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére gyakorlatilag csak
egyetlen alapvető lehetőséget jelöl meg: az energiaellátás dekarbonizálását, azaz az
energiatermelésből a hagyományos energiahordozók (szén, olaj, gáz) kiszorítását és az
energiaigényeknek a megújuló energiaforrásokból („tiszta energia”) való ellátását. Az ENSZ,
az EU. ill. a különböző országok konkrét határidőket (2030, 2050, 2100) tűztek ki a „Net-
zéró” CO2-kibocsátású energiaellátás elérésére.
9. A villamosenergia-rendszerekben a megújuló erőművek kapacitásának növelésével és
a hagyományos erőművek kapacitásának csökkentésével egyre rohamosabban romlik az
ellátásbiztonság, átmeneti energiaszűkösség következik be, egyre gyakoribbak az
áramkimaradások és a fogyasztók lekapcsolása, határesetben rendszerösszeomlás (Black
Out) is bekövetkezhet. Ennek valószínűsége egyre nagyobb.
10. A klímacélkitűzések irreálisok, az elérésükre irányuló tervek, programok, stratégiák
megvalósíthatatlanok. A szükséges mennyiségű anyagok, a kiforrott technológiák, a
beruházási összegek, a befektetési hajlandóság és a gyártási/szerelési kapacitások sem
biztosíthatók. Az un. hidrogénalapú gazdaság (a megújuló villamosenergiával vízbontás útján
előállított hidrogénre, mint egyetlen energiahordozóra épített energiaellátás és gazdaság a
realitások tartományától távol eső vízió.
11. A nyugat-európai politikus-elit (?) alkalmatlan az egyre súlyosabbá váló helyzet
(energiahiány, áremelkedések, infláció, szankciós intézkedések, vállalkozások csődbejutása,
munkahelyek megszűnése, az ezeket kísérő társadalmi elégedetlenség) kezelésére.
Elvesztették realitásérzéküket. Nem értik a helyzet súlyosságát. Kapkodás, tűzoltás folyik.
12. Mindezek alapvetően az ideológia-vezérelt klímapolitika, a közös klíma- és
energiapolitika következményei.
13. Egyetlen kiút van: a visszafordulás. Vissza kell térni a biztonságos és megfizethető
energiaellátáshoz. Ennek kitaposott útja ismert.
14. A CIC vezénylői személyzet nem számol a NÉP eszmélésével. Az emberek leválthatják
az alkalmatlan eliteket. Az eszmélés már folyamatban is van: Magyarország – Lengyelország
– Olaszország - Svédország, és jönnek a további láncszemek. A téli hidegek katalizátor
hatásúak lesznek.

***
A biztonságos villamosenergia-ellátás egyébként rendkívülien egyszerűen megoldható: kellő
számú erőművet kell építeni. Ehhez:
1. Fel kell mérni, hogy középtávon, ill. hosszú távon miként emelkedik (változik) az
energiaigény.
2. A környező országok energiahelyzetét is felmérve, és velük együttműködve meg kell
határozni az importhányad mértékének tervét. A szuverenitás iránti igény és a
kockázatok mérlegelésével.
3. El kell készíteni az erőműépítési programot a tartalékkapacitások figyelembevételével.
4. Minden újabb erőmű építése előtt, kellő időben meg kell határozni, hogy mekkora,
milyen tüzelőanyagbázisú, és milyen üzemvitelű (alap, menetrendtartó, csúcs) erőmű
épüljön.
5. Aztán meg kell találni az új erőmű számára az optimális telephelyet, és máris hozzá lehet
kezdeni a tervezéshez.
6. Ja, és pénz is kell hozzá. De nem úgy, hogy hitelt veszünk fel. Még ifjú oktató koromban
úgy tanítottuk, hogy bölcs előrelátással úgy kell megállapítani egy új erőmű termelési
egységköltséget (Ft/kWh), hogy annak állandó részéből annyi „félretehető” legyen, hogy
mire az erőmű kiöregszik, a bővített újratermelésnek megfelelő új erőmű
megépülhessen – mármint a „félretett pénzből”.
Persze a valóságban nem ilyen egyszerű mindez, hiszen egymást követő rendszerszintű
optimumszámítások elvégzéséről van szó (sok feltétel, adottság, lehetőség, követelmény
figyelembevételével), amelyeket annak idején az ERŐTERV végzett el, és az eredményeket
iparági zsűri véglegesítette. Nem tudok arról, hogy ma készülnek-e ilyen komplex elemzések.
A Nemzeti Energia Stratégiai Intézetnek (NESI) kellene ezeket elvégeznie, ha lenne. Nem a
levegőbe beszélek. Itt a honlapon az Energia/Újraolvasás alatt valóban újra olvasható a
javaslat utolsó változata (Újraolvasás 13. 2014. 03. 08.). Ennek hiányában hályogkovácsok
készítenek energiastratégiákat, amelyekből az jön ki, hogy a jövőnket atomenergiára és
napenergiára építjük, és 2030-ra az áramtermelés 90 %-a „karbonmentes” lesz. Gratulálunk!
Áramunk is lesz?
(Petz Ernő, 2022. 10. 16.)

Magyar Nemzet 2022. okt. 15.

A felszín alatt – A globális elit újabb szervezete: a „Befogadó Kapitalizmus Tanácsa”

Sohasem lesz nyugtunk tőlük

Fricz Tamás

Az, hogy a globális elit már jó ideje tervezi, hogy átformálja a világot, és létrehozzon
egy globális kormányzást, amit világkormánynak is nevezünk, aligha lehet kétséges. Azonban
egészen az utóbbi időkig inkább féltve titkolták terveiket, csak ritkán nyilatkoztak erről.
Nyilvánvalóan azért, mert még nem látták elérkezettnek az időt arra, hogy nyíltan beszéljenek
a világ közvéleményéhez, mert attól tartottak, hogy óriási ellenállásba ütköznének.

Minderre jól világít rá az, amit a 101 éves korában meghalt David Rockefeller mondott még
1991-ben, az 1973-ban létrehozott globalista Trirateláris Bizottságnak: „Hálásak vagyunk a
Washington Postnak, a New York Timesnak, a Time Magazinnak és más nagyszerű
kiadványoknak, amelyek igazgatói részt vettek találkozóinkon, és tiszteletben tartották
titoktartási fogadalmukat majdnem negyven éven át. Lehetetlen lett volna számunkra terveink
kibontakoztatása a világ számára, ha ki lettünk volna téve a nyilvánosság reflektorfényének
ezen évek alatt.
De a világ most tapasztaltabb és jobban felkészült, hogy meneteljen a világkormány felé. Az
értelmiségi elit és a világbankárok nemzetek feletti legfelsőbb hatalma biztosan többre
becsülhető, mint a nemzeti önrendelkezés, amit az elmúlt évszázadok során gyakoroltunk.”
Ne feledjük azonban, hogy éppen ezekben az években omlott össze a Szovjetunió, szűnt meg
a hidegháború, s minden arra mutatott, hogy létrejön egy, az Amerikai Egyesült Államok, s
természetesen mögötte a mélyállam (a globális elit uralma) egypólusú világrendje.

Készülnek a szuverenisták ellenfelei

Az ENSZ és két globalista csúcsszervezet „véletlenül” egyszerre tanácskozik New Yorkban.

Az elmúlt harminc évben Amerika kilencvenes évekbeli sikereitől felbuzdulva egyre többször
emlegették vezető politikusok a New World Ordert (új világrendet), illetve a World
Governmentet (világkormányzást), fokozatosan levetkőzve a Rockefeller által még 1991-ben
emlegetett „visszafogottságot” és titkolódzást. Az idősebb George Bush már 1990.
szeptember 11-én hangot adott annak kongresszusbeli beszédében, hogy eljött az ideje egy új
világrendnek, amely a világkormányra épül majd. Ez elegendő hívószónak bizonyult ahhoz,
hogy a következő években többek között Barack Obama, Tony Blair, Joe Biden, Henry
Kissinger, Soros György és még sokan mások is most már nyíltan is hitet tegyenek az új
világrend mellett.

A szórványos megnyilatkozások között ideidéznék egyet, mely talán kevésbé ismert, de annál
inkább árulkodó. Ezt nem más írta le a Time Magazinban, mint Strobe Talbott, aki a Clinton-
kormányzat helyettes külügyminisztere volt: „A következő évszázadban az általunk ismert
nemzetek elavultak lesznek, minden állam el fog ismerni egyetlen, globális hatalmat. A
nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan nagyszerű ötlet.” Azt hiszem, vagyunk néhányan,
akik ezzel mélységesen nem értünk egyet, sőt az ellenkezőjét valljuk, különösen itt, Közép- és
Kelet-Európában, ahol nagy felszabadultságot jelentett az itt élő nemzetek számára, hogy a
Szovjetunió uralma után végre ismét visszakaptuk nemzeti szuverenitásunkat.

De olvassuk tovább a szerzőt: „A szabad világ multilaterális pénzügyi intézményeket hozott

létre, amelyek attól függenek, hogy a tagállamok hajlandóak-e feladni bizonyos fokú
szuverenitást. A Nemzetközi Valutaalap gyakorlatilag megszabhatja a fiskális politikát, még
azt is, hogy egy kormánynak mekkora adót kell kivetnie állampolgáraira. Az általános vám-
és kereskedelmi egyezmény szabályozza, hogy egy nemzet mekkora vámot vethet ki az
importra. Ezeket a szervezeteket úgy tekinthetjük, mint a kereskedelem, a pénzügy és a
fejlesztés protominisztériumait az egyesült világ érdekében.”

Ez a fokozatos színre lépés jellemezte tehát az elmúlt harminc évet, egyre többet és egyre
gyakrabban hallottunk az új világrendről, ám ha erre bármilyen elemző felhívta a figyelmet,
akkor természetesen megkapta az „összeesküvés-elmélet-hívő” dörgedelmes minősítését és az
ezzel járó kirekesztést.

2020 tavaszától kezdve azonban valami megváltozott: ekkor, a pandémia kitörése után három
hónappal megjelent Klaus Schwabnak, a Világgazdasági Fórum elnökének könyve, a Covid–
19: The Great Reset című könyve, amelyben lényegében vázolja a nagy tervet, a világ
újjáépítésének tervét, amelyet egy nemzetek feletti technokrácia vezetne. Innentől kezdve az
utóbbi két évben felgyorsultak az események, és a globális elit különböző intézményei sorra-
rendre tartanak különféle gyűléseket, tanácskozásokat, s egyre több képviselőjük beszél egyre
nyíltabban arról, hogy a nemzetállamok kora lejárt, a gazdasági-társadalmi kríziseket globális
szervezetekkel kell és lehet megoldani.

Egy bankház mindenekfelett

Soros György megtestesíti mindazt, amit a mögötte állók akarnak tenni a világgal.

Sőt odáig jutottak, hogy 2020-ban egy új globális szervezetet hoztak létre, amelyről kevésbé
tud a magyar közvélemény, ezért nem árt erről is néhány mondatban beszámolni. Annál is
inkább, a Council for Inclusive Capitalism (A Befogadó Kapitalizmus Tanácsa, rövidítve
CIC) egy olyan testület, amelyik immáron nem pusztán a tanácskozásról, elméletgyártásról,
hanem a cselekvésről szól (a honlapjukon olvasható szövegek ezt világosan bizonyítják),
vállaltan szoros együttműködésben a davosi WEF-fel, a Világgazdasági Fórummal. (A
tanácshoz a Vatikán is kapcsolódik.)

És most kapaszkodjanak meg: vajon ki alapította ezt a társaságot, amelyik úgymond már az új
világrend és a világkormányzás konkrét megvalósításán kíván fáradozni? Nem találják ki.
Vagy nagyon is. Ő nem más, mint Lynn Forester de Rothschild, a Rothschild dinasztia
oszlopos tagja. Ő többek között kijelentette: „Új ötletekre és merész vezetésre van
szükségünk.”

Bizony-bizony, de ehhez, úgy tűnik, megvannak az eszközeik is. A testületet a globális

vezetőknek egy magcsoportja irányítja, akik magukat guardiansnek nevezik, a befogadó
kapitalizmus „őrzőinek” (jobb őröket nem is kívánhatna az ember, bár leginkább semmilyen
őröket sem kívánnánk magunknak, ha kérhetnénk).

Eszközeik nagyságát jelzi, hogy a tanácsnak 249 gigavállalkozás a tagja (DuPont, Motorola,
Bank of America, Salesforce, Merck, TIAA, Visa és Mastercard – nem folytatom tovább,
csak megjegyzem, utóbbi kettő nyilvánvalóan a digitális valuta globálissá tételében fontos
szerepet fog játszani), összesen 10,5 billió dollár kezelt vagyont képviselnek, 2,1 billió értékű
piaci kapitalizációjú vállalatot, illetve kétszázmillió dolgozót 163 országban. Ez nem kis
befolyást jelent, de a tanács tagja maga az ENSZ is, a Johnson & Johnson (a gyógyszeripar
nem maradhat ki), a Rockefeller Alapítvány (ki hinné?), illetve a Ford Alapítvány és még
sokan mások.

Sajátos, számomra némileg újszerű és kissé ijesztő is a CIC azon okfejtése, amely szerint
minden vallásnak egyesülnie kell (!) a tőke képviselőivel egy olyan társadalom és gazdaság
felépítésében, amely „mindenki számára méltányos”.

Nos, itt valóban fel kell figyelnünk: a vallások egyesülése eléggé kísértetiesen hangzik, és
egyáltalán nem megnyugtató, ugyanis látensen felveti egy teljesen új, szinkretista vallásosság
lehetőségét, amelyik megfosztja minden identitásától például a keresztény vallást, s benne
rejlik például az iszlám és a kereszténység valamifajta közeledése is, háttérben Európa vegyes
etnikumúvá tételével.

Márpedig e mögött felsejlik már nem pusztán a nemzetállamok megszüntetése, a nemzeti és

családi identitások kiirtása, de immáron a vallási azonosság, a hit erejének elvétele is, mint az
egyik legfontosabb emberi identitásképző entitás megszüntetése. Ennek beláthatatlan
következményei lehetnek az eddig ismert emberi társadalmakra.

Még két aggasztó dolgot említek a CIC céljai közül. Az egyik, hogy minél gyorsabban el
kívánják érni a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást, ami, ha eszetlenül megy végbe,
gyakorlatilag kivégzi a modern gazdaságokat, Európát például rövid úton belül gajra teszi.
Vagy talán ez egy járulékos haszon?

A másik pedig az, hogy a CIC egyik tagja, a Bank of America elnöke, Brian T. Moynihan azt
sugallta az egyik interjújában, hogy nekik már nem igazán van szükségük a politikusok, a
kormányok „segítségére” céljaik elérése érdekében. Ők politikai segítség nélkül is
megvalósítják az a szép új világot, amit elképzeltek.

Már csak az a kérdés: miért most indultak be ilyen erővel a globális szervezetek, miért most
lépnek fel teljes nyíltsággal céljaik elérése érdekében? Jómagam egy dologra gondolok
leginkább: olyan válságok vannak a világban, amelyek végül arra kényszeríthetik az
embereket, hogy ők maguk vágyjanak a világkormány segítségére.

Nos, ebből az egészből, ha kérhetjük, mi inkább kimaradnánk.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

...
Az utolsó tézist itt szükségesnek tartom újra megismételni, főleg a Brian T. Moynihan
bankelnök fenti gőgös kijelentése miatt:
14. A CIC vezénylői személyzet nem számol a NÉP eszmélésével. Az emberek bizony
leválthatják az alkalmatlan eliteket. Az eszmélés már folyamatban is van: Magyarország –
Lengyelország - Olaszország - Svédország – és jönnek a további láncszemek. A téli hideg
napok katalizátorként fognak működni.
Az eszmélés egy konkrét „protonját” Gunter Weissgerber cikkéből idézem1:
„Most pedig Olaszországgal szemben lebben a függöny a baloldali-zöldpárti harcban: éppen
Georgia Meloni elé kell akadályt gördíteniük, mégpedig több okból is. Először is, intelligens
nőről van szó, aki nem kvótáknak köszönheti a sikerét. Ez márpedig hadüzenettel ér fel a
baloldali-zöld „Woke” internacionálé számára. Meloni kötelezettséget érez a választói akarat
kapcsán, és szuverén hangot megütő miniszterelnökként akar tevékenykedni az Európai
Unión belül. Ez megrémíti a holdkóros brüsszeli bürokráciát. Meloni a hagyományos család
híve, ami ugyancsak felbőszíti a baloldali „woke” ideológiát. Meloni jól érzi magát
Olaszországban; ez pedig a klímavallást szólítja utolsó csatára. Szereti a hazáját, a népét, és
ugyanígy viseltetik más országok és népek iránt is. Ez is harcba indítja a nagy átalakítás
levezénylőit.

1
Gunter Weissgerber: Most Melonit ütik a fasizmusdoronggal, de mindhiába. Magyar Nemzet, 2022. október
15. A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német
Szociáldemokrata Pártból.
Melonit 2022-ben ugyanúgy fasizmusdoronggal ütlegelik, ahogy 2000-ben Schüssellel *
tették. Manfred Weber feladata pedig az az Európai Néppárt részéről, hogy megakadályozza
az olasz kormányalakítást. Ez újabb porcelánokat törhet el az unión belül, de nem ér el
semmit, ha csak azt nem, hogy Meloni pártja még erősebbé válik.”
A protonok és neutronok, elektronok csatlakozásával lassan atommá formálódnak és ezzel új
minőséggé válnak. Valahogy a fizika a társadalmakra is érvényes.
*
Wolfgang Schüssel, volt osztrák kancellár

(Petz Ernő, 2022. 10. 17.)