9.

Mutassa be a TCP/IP modellt, illetve értelmezze/elemezze az alábbi rétegprotokollokat:

TCP, UDP, ARP, IP, ICMP, DHCP!

A számítógépek kommunikációjának leírására alkalmas másik modellt az Amerikai Védelmi

Minisztérium definiálta. Célja olyan hálózatot megtervezése, amely minden körülmények
között működőképes marad. A jól körülhatárolt feladatokat megvalósító hálózati rétegeket
és a közöttük használható protokollokat definiálja. A TCP/IP-t nyílt szabványként alakították
ki, vagyis mindenki szabadon használhatja. Felépítése hasonlít az OSI modelléhez, de
egyszerűbb annál, mindössze négy réteget tartalmaz. Bár elnevezésükben találhatóak
azonosságok, a modellek között mégsem felelnek meg egymásnak pontosan a két modell
rétegei.

Datagram
Csomagkapcsolt hálózatokon továbbított adatcsomag, amelynek sem érkezési sorrendje,
sem maga érkezése a célállomásra nem garantált.
A datagramok előnye, hogy a magasabb szintű, kapcsolatorientált illetve megbízható átviteli
csatornáknál jóval kevesebb többletet igényelnek feldolgozásuk során, így gyorsabb
kommunikációt tesznek lehetővé. Ugyanakkor használatukra kizárólag olyan környezetekben
van lehetőség, ahol egy-egy adatcsomag elveszése, vagy késése társaihoz képest nem okoz
problémát.
 A TCP/IP modell a következő négy rétegből áll:

1. Állomás hálózat közötti réteg / hálózat elérési réteg

A legalsó réteg, amely valójában az OSI modell fizikai és adatkapcsolati rétegének feladatait
tartalmazza. A TCP/IP tulajdonképpen nem is foglalkozik e réteg pontos leírásával, csak azt
határozza meg, hogy ebben a rétegben kell megvalósulnia a szomszédos gépek közötti
tényleges adatátvitelnek. Ide tartozik minden olyan fizikai és logikai összetevő, amely a fizikai
összeköttetés felépítéséhez szükséges. Hogy a bitek átvitele hogyan zajlik, azzal a modell
egyáltalán nem törődik.
Ethernet
A DEC, Intel és Xerox cégek által kidolgozott alapsávú LAN-ra vonatkozó specifikáció.
Az Ethernet hálózatok az ütközések feloldására a CSMA/CD-t használják. Számos
kábeltípuson (koax, csavart érpár stb.) működik legalább 10 Mbps sebességgel. Hasonló
az IEEE 802.3 szabványhoz.
CSMA/CD
A CSMA/CD (Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection = ütközésérzékeléssel
kiegészített vivőérzékeléses többszörös hozzáférés)
Lényege, hogy valamelyik CSMA-t kiegészítik ütközésérzékeléssel, tehát ha egy adni kezdett,
utána figyeli a csatornát, és ha egy másik állomás adását érzékeli, akkor abbahagyja az adást.
Az ütközés érzékelését teljesítményméréssel valósítja meg: ha nagyobb teljesítményt
érzékel, mint amit ő kiadott, ütközés történt.
A protokoll feltételezi, hogy a két legtávolabbi állomás között is csak olyan kis csillapítás
megengedett, hogy az állomások még érzékeljék
Vezérjeles gyűrű (Token Ring)
Fizikailag gyűrű topológiájú hálózatok esetén használt hozzáférési módszer
Egy ún. vezérjel (token: egy üzenet, ami utal a gyűrű foglaltságára) halad körben a gyűrű
mentén állomásról állomásra.
Ha szabadot jelez, akkor a tokent vevő állomás számára ez azt jelenti, hogy üzenetet küldhet.
A tokent foglaltra állítja és üzenettel együtt küldi tovább
Az üzenetet az állomások veszik, megvizsgálják hogy nekik szól-e, majd továbbadják.
Amikor a gyűrűben az üzenet visszaér az elküldő állomáshoz, akkor kivonja az üzenetét a
gyűrűből, a tokent szabadra állítja, és továbbküldi az immár szabadot jelző vezérjelet más
állomás számára.
Elképzelhető, hogy valamilyen hiba miatt egy üzenet nem kerül kivonásra!
Kijelölhetnek egy aktív felügyelő állomást, amely az ilyen “árva” üzenetek figyeli és kivonja
ezeket a hálózatból
Az aktív felügyelő meghibásodásakor egy másik (addig passzív) figyelő veszi át a szerepét
Az állomások között prioritás is kialakítható, azaz a nagyobb prioritású állomások az
alacsonyabb szintű állomások előtt kaphatnak lehetőséget adataik továbbítására.
2. Hálózati réteg

Az OSI modell hálózati rétegének felel meg. Feladata, hogy a felsőbb rétegektől kapott
csomagokat, az Interneten alkalmazott címzés, az IP cím alapján tovább küldje a cél felé,
vagyis csomagokra bontsa a TCP-szegmenseket, és elküldje őket bármely hálózatról. A
hálózati réteg a szállítási rétegtől kapott minden egyes csomag elküldése előtt megvizsgálja,
hogy a csomagot milyen útvonalon kell továbbítani. Az útvonal megválasztása után pedig
továbbítja csomagot a megfelelő állomás internet rétegének. Amikor az hálózati réteg az
alatta elhelyezkedő állomás és hálózat közötti rétegtől kap csomagot, akkor megvizsgálja,
hogy az a saját gépnek érkezett-e. Ha igen, akkor saját gép szállítási rétegének, ha pedig
nem, akkor egy ismételt útválasztás után valamelyik szomszéd gépnek továbbítja azt. Az
internet réteg protokollja az IP (Internet protokoll).
IP
Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet (és
internetalapú) hálózat egyik alapvető szabványa (avagy protokollja). Ezen protokoll
segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött csomópontok (számítógépek,
hálózati eszközök, webkamerák stb.). A protokoll meghatározza az egymásnak küldhető
üzenetek felépítését, sorrendjét stb.
Az IP jellemzői
Az IP a klasszikus OSI besorolás alapján a 3., a hálózati rétegben helyezkedik el.
Csomagkapcsolt hálózatot valósít meg, azaz nem építi fel a kapcsolatot a forrás és a cél
között, hanem minden egyes csomagot külön irányít (route-ol). Hibadetektálást és
hibajavítást nem végez (ezeket nevezzük „megbízhatatlan” protokollnak), ezeket a
funkciókat főleg a szállítási rétegben elhelyezkedő protokollokra bízza (például TCP). Ennek a
kialakításnak az oka az, hogy az egyszerűségre törekedtek. Így a hibajavítás terhe főképp a
forrás és a cél számítógépeknél jelentkezik, és nem terheli feleslegesen az egyébként is
leterhelt hálózati útirányválasztó csomópontokat (router).

IP cím
Az IP-ben a forrás- és célállomásokat (az úgynevezett hostokat) címekkel (IP-címek)
azonosítja, amelyek 32 biten ábrázolt egész számok; azonban ezt hagyományosan négy
darab 8 bites (azaz 1 byte-os, vagyis 0 és 255 közé eső), ponttal elválasztott számmal írjuk le
a könnyebb olvashatóság miatt (pl: 192.168.42.1). A címek felépítése hierarchikus: a szám
bal oldala (vagy szakmai nevén a legnagyobb helyiértékű bitek felől indulva) a legfelső szintet
jelenti, és jobbra haladva az ez alatti szinteket kapjuk meg, például egy szolgáltatót, a
szolgáltató alatti ügyfeleket, és az ügyfelek alatti egyes számítógépeket.
A teljes IP-cím két részre osztható: egy hálózati és egy hoszt azonosítókból áll. A hálózati
azonosító hossza változó méretű lehet, azt a teljes cím első bitjei határozzák meg, az IP-
címeket ez alapján címosztályokba soroljuk.
 Cím Hálózati + Osztály Hálózatok Hoszt azonosító Kiosztható
Címosztály
bitjei azonosító hossza száma hossza hosztok száma
A osztály 0...x 8 bit 27-2 = 126 24 bit 224-2 = 16777214
214-2 =
B osztály 10...x 16 bit 16 bit 216-2 = 65534
16382
221-2 =
C osztály 110...x 24 bit 8 bit 28-2 = 254
2097150
A címosztályok alkalmazása lehetővé teszi a címek optimálisabb kiosztását, azáltal, hogy egy
intézmény, szervezet stb. számára egy alacsonyabb osztályú cím is kiosztható adott esetben
(kevés hosztja van) így nem foglal le felesleges - fel nem használt, ki nem osztott - címeket,
ha nincs rájuk szüksége.

3. Szállítási réteg 

A TCP/IP szállítási rétege az egymásnak üzenetet küldő két végpontot összekötő réteg. Nem
vizsgálja a végpontok közötti állomásokat, csak azzal foglalkozik, hogy a végpontok között
megvalósuljon az adatátvitel. A szolgáltatás minőségi kérdései tartoznak ide: a
megbízhatóság, az adatfolyam-vezérlés és a hibajavítás. Két protokollal is rendelkezik, az
egyik a TCP (Transmission Control Protokoll), a másik az UDP (User Datagram Protokol).
TCP
A Transmission Control Protocol (TCP) az internet gerincét alkotó TCP/IP protokollcsalád
egyik fő protokollja. A TCP a család két eredeti komponense közé tartozik, az Internet
Protocolt (IP) egészíti ki, így együtt TCP/IP néven szokás hivatkozni rájuk. A TCP/IP
protokollhierarchia szállítási rétegét valósítja meg. A TCP egy számítógépen futó program és
egy másik számítógépen futó másik program között egy adatfolyam megbízható,
sorrendhelyes átvitelét hivatott biztosítani. Az internet legfontosabb szolgáltatásainak nagy
része TCP-n keresztül érhető el: ilyen pl. a World Wide Web és az email. Más alkalmazások,
melyeknél a kisebb késleltetés fontosabb a csomagvesztés elkerülésénél, a User Datagram
Protocolt (UDP) használhatják.
A TCP egy kapcsolat-orientált protokoll, amely az OSI modell szállítási rétegében helyezkedik
el. Fő feladata egy megbízható, és biztonságos kapcsolat kiépítése (és fenntartása) két
folyamat között. Menetét alapvetően három részre bonthatjuk:
 Létrejön a megbízható kapcsolat két állomás között
 Megkezdődik a tényleges adatátvitel
 A kapcsolat lezárása, és a számára elkülönített erőforrások felszabadítása.

Az egyezkedés menete a következő:

• első lépésként az "F" betűvel jelölt feladó elküld a "C" címzettnek egy "SYN" azaz
"Synchronize Sequence Number" csomagot. szóval a feladó átküldi a címzettnek, hogy
honnan kívánja indítani a sorszámozást (mondjuk 5378-tól indítja, de ez számunkra
teljesen közömbös).
• A második lépésben a címzett visszaüzen, hogy SYN, ACK (vagyis tudomásul vettem,
hogy 5378-tól kezded a számozást), valamint visszaküld egy sorszámot - az általa
visszirányban küldött ACK csomagok kiinduló sorszámát (mondjuk 234, de ez ismét csak
közömbös).
• A harmadik lépésben a feladó ACK-kal nyugtázza, hogy tudomásul vette a címzett által
használt sorszámot. Ezennel a TCP csatorna felépült.

UDP
A User Datagram Protocol (UDP) az internet egyik alapprotokollja. Feladata datagram alapú
szolgáltatás biztosítása, azaz rövid, gyors üzenetek küldése. Jellemzően akkor használják,
amikor a gyorsaság fontosabb a megbízhatóságnál, mert az UDP nem garantálja
a csomag megérkezését. Ilyen szolgáltatások például a DNS, a valós idejű multimédia
átvitelek, vagy a hálózati játékok.
• Egy másik szállítási protokoll, hasonlóképpen illeszkedik a rendszerbe, mint a TCP.
• UDP= összeköttetés mentes protokoll Működési elve: az információt egy IP csomagba
helyezi, ellenőrző összeget számol hozzá, és feladja, kézbesítést nem garantálja
• Az IP hozzáteszi a saját fejlécét, amibe a TCP helyett az UDP protokollszámát helyezi el a
protokoll mezőben

ARP
Az ARP (Address Resolution Protocol, azaz címfeloldási protokoll) az informatikában a
számítógépes hálózatokon használatos módszer az IP-címek és fizikai címek egymáshoz
rendeléséhez. Gyakorlatilag IP cím ismeretében hozzájussunk a 48 bites a hálózati kártya
gyártója által meghatározott fizikai címhez. Az IPv4 és az Ethernet széles körű elterjedtsége
miatt általában IP-címek és Ethernet-címek közötti fordításra használják, de ATM vagy FDDI
hálózatokban is működőképes.

ARP –PÉLDA SZÖVEGESEN

Tegyük fel, hogy a 128.6.4.194 című gépa 128.6.4.7 című gépnek akar egy ethernet keretet
küldeni. A kezdeményezőrendszer első lépésként azt találja, hogy a 128.6.4.7 is ugyanazon a
LAN-on található. Második lépésként a 128.6.4.194 megnézi, hogy szerepel-e a saját ARP
táblázatában a 128.6.4.7 címen bejegyzés (a128.6.4.7ethernetcíme). Ha igen, akkor a
datagrammhoz egy ethernet fejlécet csatol ,és elküldi. Tegyük fel azonban, hogy nincs ilyen
bejegyzés az ARP táblázatban. Így a csomagot nem lehet elküldeni, hiszen nincs meg az
ethernet (MAC)cím.
Az ARP feladata: a 128.6.4.169 rendszer egy "kérem a 128.6.4.7 MAC címét" tartalmú ARP
broadcast kérést ad ki az ethernet hálózatra.
A128.6.4.7feldolgozzaakérést,ésegyARPüzenetetkülda128.6.4.169-nek , amelynek tartalma:
"a 128.6.4.7 MAC címe 8:0:20:1:56:34". A kérést adó rendszer a kapott információt bejegyezi
az ARP táblázatába!
ICMP
Az ICMP (Internet Control Message Protocol) egy interneten használt protokoll, melynek
segítségével értesülhetünk a hibákról illetve azok típusáról,
valamint hálózati diagnosztizálásban lehet a segítségünkre. Az ICMP (az UDP-hez
hasonlóan) datagram-orientált kommunikációs protokoll, mert egyáltalán nem garantált
a csomagok megérkezése vagy sorrendje. Az ICMP (a TCP-hez és az UDP-hez hasonlóan)
az IP-t használja borítékként (ICMP csomagok csak IP hálózaton mehetnek). Az ICMP-t
részletesen az RFC 792-ben definiálták.
0 = net unreachable a célhálózat nem elérhető
1 = host unreachable a célgép nem elérhető
2 = protocol unreachable a kívánt (IP fölötti) protokoll nem elérhető
3 = port unreachable a kért port nem elérhető
4 = fragmentation needed and DF set a datagram tördelésére lenne szükség, de a DF (do not
fragment) bit be van állítva
5 = source route failed a forrás általi útvonalválasztás sikertelen Time Exceeded (11)
időtúllépés

DHCP
A dinamikus állomáskonfiguráló protokoll (angolul Dynamic Host Configuration Protocol,
rövidítve DHCP) egy számítógépes hálózati kommunikációs protokoll.
Az IETF RFC 1541, majd később a 2131 határozza meg.
Ez a protokoll azt oldja meg, hogy a TCP/IP hálózatra csatlakozó hálózati végpontok
(például számítógépek) automatikusan megkapják a hálózat használatához szükséges
beállításokat. Ilyen szokott lenni például az IP-cím, hálózati maszk, alapértelmezett átjáró
stb.
A DHCP szerver-kliens alapú protokoll, nagy vonalakban a kliensek által küldött DHCP
kérésekből, és a szerver által adott DHCP válaszokból áll.
A DHCP-vel dinamikusan oszt
hatóak ki IP-címek, tehát a hálózatról lecsatlakozó számítógépek IP-címeit megkapják a
hálózatra felcsatlakozó számítógépek, ezért hatékonyabban használhatóak ki a szűkebb
címtartományok.
3 féle IP-kiosztás lehetséges DHCP-vel:
kézi (MAC cím alapján)
automatikus (DHCP-vel kiadható IP-tartomány megadásával)
dinamikus (IP-tartomány megadásával, de az IP-címek „újrahasznosításával”)
DHCP MŰKÖDÉSE, Összefoglalva:
1.DHCP KÉRÉS: ki tud adni egy IP címet,
2. A kérdés keretét üzenetszórásos küldéssel az alhálózat valamennyi pontja megkapja
3. A DHCP szerverek feldolgozzák a kérést: Ha a kezelt címtartományukban van még szabad
IP cím, akkor azzal megválaszolják a DHCP kérést
4. A kliens a hozzá érkező DHCP válaszokból választ egyet, és visszajelzi a választását a
megfelelő DHCP szervernek
5. A DHCP szerver könyveli a címválasztást és erről megerősítést küld a kliensnek.
4. Alkalmazási réteg 

Megfigyelhetjük, hogy a TCP/IP modell nem tartalmazza az OSI modell viszony- és

megjelenítési rétegeit. Ez azért van, mert az interneten ezen rétegek feladatát az alkalmazási
réteg látja el. Kezeli a megjelenítés, a kódolás és a párbeszédvezérlés kérdéseit. Az
alkalmazási rétegben az Interneten egymással kommunikáló alkalmazások, illetve ezek
protokolljai foglalnak helyet.
Ezen a szinten helyezkednek el az alkalmazások. Az adatok átvitelét a TCP vagy az
UDP protokoll porton keresztül történő hívással valósítják meg.
• A port tulajdonképpen a kommunikációs csatorna egy végpontjának az azonosítására
szolgálna.
• A szabvány 65535 TCP és 65535 UDP portot engedélyez, ezek közül az első 1024
foglalt szabványosított protokollok számára (pl.: Telnet, SMTP, POP3, FTP, HTTP, stb).
• Az összeköttetés kliens szerver alapon valósul meg.
TELNET
A TELNET A GÉPEK KÖZTI TÁVOLI BEJELENTKEZÉST LEHETŐVÉ TEVŐ PROTOKOLL NEVE.
Egy távoli gépre úgy lehet belépni, mintha egy terminálja előtt ülnénk. Felhasz. Név és Jelszó
szükséges.
Ez folyamatos (on-line) hálózati kapcsolatot igényel.
Ezen lehetőség a hálózati gépek biztonságának egy sebezhető pontja.
FTP(FILE TRANSFRER PROTOCOL)
Az FTP protokoll a hálózatban lévő gépeken megtalálható fájlok átvitelére szolgál. On-line
hálózati kapcsolatot igényel.
ÁTVITELI MÓDOK: ASCII ÉS BINÁRIS.
A felhasználói általában akkor tud egy távoli gépről/gépre másolni, ha a távoli gépen is
rendelkezik felhasználói jogosultsággal!
FTP PARANCSOK:
DIR : paranccsal listázhatja a célgép könyvtárszerkezetét,
CD: paranccsal válthat a könyvtárak között,
GET: paranccsal hozhat le fájlokat távoli gépről, MGET-tel egyszerre többet