10.

téma
A Horthy-rendszer kialakulása és konszolidációja

Előzmények (1918-1920)
Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban (1914-1918) elszenvedett
vereségének következményeként darabjaira hullott. Budapesten a háborús trauma és a
társadalmi elégedetlenség miatt 1918. október 30-31-én lezajlott az „őszirózsás forradalom”,
hatására Károlyi Mihály lett a Magyar Királyság miniszterelnöke. IV. Károly magyar király
(1916-1918) lemondott az államügyek viteléről, de a trónról nem (eckartsaui nyilatkozat).
Magyarországon kikiáltották a népköztársaságot, a Károlyi-kormány azonban nem tudott
megbirkózni a bel- és külpolitikai problémák tömegével, így hamarosan elveszítette
támogatottságát. A hatalom a Kun Béla vezette Tanácsköztársaság kezébe került (1919
március-augusztus), amely vörösterrort alkalmazott, és tovább rontott a hazai viszonyokon,
valamint az ország nemzetközi megítélésén.
A Tanácsköztársasággal szemben ellenforradalmi szervezkedés indult meg. Bécsben
Bethlen István vezetésével megalakult az Antibolsevista Comité (ABC), Aradon pedig Károlyi
Gyula alakított ellenkormányt. A két szerveződés Szegeden egyesült, ahol Horthy Miklós
hadügyminiszter lett. A Tanácsköztársaság bukását követően a román haderő Budapestet és az
Észak-Dunántúl területét is megszállta. Az időközben létrejött ideiglenes kormányokkal
szemben egyre inkább felértékelődött Horthy szerepe, aki létrehozta a Nemzeti Hadsereget és
ellenőrzése alá vonta a Közép- és Dél-Dunántúlt. A korábbi vörösterror helyett a radikális
jobboldali katonai különítmények fehérterrort alkalmaztak. A párizsi békekonferencia
figyelme is Horthyra irányult, akinek célja egy nemzetközileg elismert kormány felállítása
volt, a békeszerződés mielőbbi aláírása érdekében.
George Clerk angol diplomata közvetítésével a román haderő elhagyta a fővárost,
ahová Horthy hadserege élén be is vonult (1919. november 16.). 1920 januárjában lezajlottak
a nemzetgyűlési választások, amelyet a Kisgazdapárt nyert meg.

Horthy hatalomra kerülése, és Teleki Pál miniszterelnöksége

A történelmi hagyományoknak megfelelően visszaállították a királyság intézményét,
de a trónt üresnek nyilvánították. 1920. március 1-jén Horthy Miklóst kormányzóvá
(ideiglenes államfővé) választották, aki a trianoni békeszerződés aláírása után Teleki Pált
kérte fel a kormányalakításra (1920-1921).
Teleki Pál megkezdte az ellenforradalmi rendszer konszolidációját (megerősítés,
megszilárdítás) és törekedett a jogrend visszaállítására. Törvényi úton szorította vissza a
szélsőségeket, betiltotta a kommunista mozgalmat, valamint felszámolta a jobboldali radikális
katonai különítményeket és ezzel a fehérterrort is.

1
 Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter irányításával sor került egy szerény
földreformra, a nagybirtokrendszer fenntartása mellett 1 millió hold földet osztottak szét
nagyjából 300 ezer igénylő között, 5 hold alatti életképtelen parcellák formájában.
A parlament jobboldali nyomásra elfogadta a numerus clausus (zárt szám) nevű
törvényt, amely az értelmiségi túlképzést kívánta csökkenteni. Kimondta, hogy az
egyetemekre és jogakadémiákra a nemzetiségek csak országos számarányuknak megfelelő
mértékben kerülhetnek be. A rendelkezés hátrányosan érintette a zsidóságot, korlátozva
állampolgári jogaikat.
Az ellenforradalom győzelme és a királyság visszaállítása után IV. Károly
elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen Magyarországra és újra elfoglalja trónját. Horthy
tárgyalásokat folytatott a királlyal, akit sikerült rávennie a távozásra (1921 március, első
királypuccs). Hatalmának restaurációját sem a győztes nagyhatalmak, sem pedig a
szomszédos államok nem fogadták volna el. Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-
Szlovén Királyság tiltakozásul létrehozta a kisantant katonai szövetségi rendszert (1921-
1938), és mozgósította haderejét. Teleki bizonytalan volt, elfogadta volna IV. Károly
visszatérését, emiatt elveszítette Horthy bizalmát, így mennie kellett.

A bethleni konszolidáció (1921-1931)

Az ellenforradalmi rendszer teljes konszolidálása Teleki utóda, Bethlen István
miniszterelnök (1921-1931) nevéhez fűződik. IV. Károly nem nyugodott bele trónjának
elvesztésébe és ismét kísérletet tett annak visszaszerzésére. Horthy ezt a próbálkozást
fegyveres erővel hiúsította meg (1921 október, második királypuccs), majd kimondták a
Habsburg-ház trónfosztását.
A politikai konszolidáció terén legfőbb célja a dualizmus korabeli parlamenti
viszonyok helyreállítása volt. Elképzeléseinek megvalósításához szilárd kormányzati
többségre volt szüksége, ezért rendeleti úton korlátozta a választójogot (megemelte a
műveltségi és vagyoni cenzust, részlegesen visszaállította a nyílt szavazást). Ennek
következtében a kormányzat neki tetsző módon befolyásolhatta a szavazást, és biztosította
parlamenti többségét.
A Kisgazdapárt és a KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) átalakításával és
összeolvasztásával létrehozta a két világháború közötti időszak kormánypártját, az Egységes
Pártot. Ezzel párhuzamosan titkos megegyezés jött létre Peyer Károllyal, a Magyarországi
Szociáldemokrata Párt elnökével (Bethlen-Peyer paktum). Ennek értelmében a
szociáldemokraták visszatérhettek a politikai életbe, indulhattak a választásokon, és
képviselőik be is jutottak a parlamentbe. Cserébe lemondtak az állami alkalmazottak és a
parasztság körében végzett agitációról, tartózkodtak a politikai alapú sztrájkoktól valamint
felhagytak a kormány ellen folytatott propagandával.

2
 Ugyancsak a hagyományoknak megfelelően visszaállították a parlament felsőházát,
amely mérsékelt reformokon esett át, tagjai immár hivataluk, kinevezésük vagy testületi
delegálás alapján kerültek be.
A trianoni békeszerződés miatt gazdasági konszolidációra is szükség volt. A
határváltozások szétdarabolták, szétzilálták a nemzetgazdaságot. Túlméretezetté vált a
malomipar, vas- és gépgyártás, amely nyersanyag- és piachiánnyal küszködött. A nehézipar
helyett a könnyűipar fejlesztése került előtérbe. A szerkezetváltást nehezítette, hogy nem állt
rendelkezésre elegendő hazai tőke, ezért kezdeteben a kormányzat inflációs politikát
folytatott, de ez hosszú távon nem volt fenntartható. 1922-ben Magyarország felvételt nyert a
Népszövetségbe, amely hitelt folyósított számára. 1924-ben felállították a Magyar Nemzeti
Bankot, amely megkapta a pénzkibocsátás kizárólagos jogát, és irányításával az értékét
vesztett korona helyett 1927-ben bevezették a pengőt.
Megindult a mezőgazdaság gépesítése, fejlődött a textilipar, a turizmus (szállodák
építése) és a közlekedés (vasút és települések villamosítása). A húszas évek második felére
stabilizálódott a gazdaság, a fejlődés eredményeként bővült a szociális ellátások köre,
rendezni tudták a határon áttelepült magyarság életkörülményeit, valamint a munkásság
körében kiépült a társadalombiztosítás. Ezek mellett az állam a korábbiaknál jóval többet
tudott az egészségügyre (kórházak) és az oktatásra fordítani, így számos új iskola, valamint
egyetem (debreceni) épült meg (lásd Klebelsberg Kunó).
A magyar külpolitika homlokterében a trianoni békeszerződés revíziója állt. A
minimális cél az etnikai, a maximális pedig a történelmi revízió volt. Ehhez elsőként a
külpolitikai elszigeteltségből kellett kitörni. A győztes nagyhatalmak a békerendszer
fenntartásában voltak érdekeltek, a környező államok pedig magyarellenes katonai
szövetséget hoztak létre (kisantant). A Népszövetségbe való felvételt követően, újabb
külpolitikai sikerként 1927-ben olasz-magyar örök barátsági szerződés jött létre, mivel
Mussolini is elégedetlenül szemlélte a párizsi békerendszert, valamint mindkét államnak
területi igényei voltak Jugoszláviával szemben.
1929-ben az USA-ból kiindulva kezdetét vette a nagy gazdasági világválság, amely
hamarosan Magyarországon is éreztette hatását. A gazdaság hanyatlásnak indult, rohamosan
nőtt a munkanélküliek száma, a külföldi hitelek elapadtak, ezek hatására pedig mind a jobb-,
mind a baloldali szélsőségek megerősödtek és egyre élesebben támadták a kormány
politikáját. Bethlen István benyújtotta lemondását.

Tankönyv:        Száray: Történelem IV., 6. és 16. lecke

Herber: Történelem 6., 129-142. oldal
Történelmi atlasz:    51., 53-54. és 57. oldal