12.

téma
1848. március 15. és hatásai

Előzmények
A reformkor 1830-ban vette kezdetét Széchenyi István Hitel című programadó művének
megjelenésével, lezárását pedig az 1848. március 15-i forradalmi események adják. A reformer
nemesség a „haza és haladás” jelszavával célul tűzte ki a rendi társadalom- és államszervezet
polgári átalakítását. A politikai viták homlokterében a jobbágykérdés, valamint a magyar nyelv- és
kultúra ápolása állt. Ezek részben megvalósultak (önkéntes örökváltság – 1839-1840, magyar
államnyelv – 1844), de a legfontosabb törekvések (kötelező örökváltság) nem.
1846-ban elsőként a konzervatívok alapítottak pártot (Konzervatív Párt), amely támogatta a
bécsi kormányzat által kezdeményezett reformokat, és néhány mérsékelt pontot az ellenzék
programjából is átvettek.
1847-ben megalakult a reformer nemeseket tömörítő Ellenzéki Párt, amelynek programját
(Ellenzéki Nyilatkozat) Deák Ferenc öntötte végső formába (pontjai: közteherviselés, népképviseleti
országgyűlés és annak felelős kormány felállítása, törvény előtti egyenlőség, kötelező örökváltság
állami kártalanítással, ősiség eltörlése).

Az utolsó rendi országgyűlés

1847 novemberében Pozsonyban összeült az utolsó rendi országgyűlés. Az alsótáblán
kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, és a felsőtáblán is csak kis számbeli fölénnyel rendelkeztek
a konzervatív erők. A bécsi kormányzat és a konzervatívok az általuk felvetett reformokkal
próbálták magukhoz ragadni a kezdeményezést, velük szemben a reformerek hagyományos módon
alkotmányos sérelmeik tárgyalásába kezdtek. A viták középpontjában az adminisztrátori rendszer
(a bécsi kormányzat a vármegyék élére császári biztosokat nevezett ki a leváltott főispánok helyére)
kérdése állt. A következő hónapok a két párt küzdelmével és eredménytelen vitáival teltek el. A
nemzetközi politika azonban kedvező fordulattal szolgált a nemesi reformerek számára.

Forradalmi események Európában

1848 januárjában forradalom tört ki Palermóban és Nápolyban, amelynek eredményeként az
uralkodó alkotmányt bocsátott ki népe számára. Februárban megmozdulások kezdődtek Párizsban,
ahol kikiáltották a (második) köztársaságot. Ezek hatására német, osztrák, cseh és lengyel
területeken is mozgalmak indultak a fennálló abszolutisztikus rendszerekkel szemben. Ezt a
kontinensen végigsöprő forradalmi hullámot nevezzük népek tavaszának.

Az európai forradalmak hatása Pozsonyban és Pest-Budán

Március elején a nyugati forradalmak híre Pozsonyba is eljutott. Kossuth március 3-án az
Ellenzéki Nyilatkozat pontjaira építve egy felirati javaslatot terjesztett az alsótábla elé.
Az alsótábla nagy többséggel el is fogadta ezt, a bécsi kormányzat és a felsőtábla azonban az
időhúzás taktikáját választotta, és nem tűzte napirendjére a felirati javaslat tárgyalását.

1
 Az európai események hatására és hírére a márciusi ifjak – amely a pesti radikálisokat
tömörítette (Irányi Dániel, Irinyi József, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál) – is
szervezkedésbe kezdett. Gyűléseiket a Pilvax kávéházban tartották, ahol megvitatták Kossuth
felirati javaslatát. Irinyi József megfogalmazta a Tizenkét pontot, amely követeléseiben már túlment
a március 3-i felirati javaslaton. Tervük az volt, hogy pontjaikat a március 19-i József napi vásár
alkalmával egy tömeggyűlésen teszik közzé.
Március 13-án kitört a bécsi forradalom, amely felgyorsította az eseményeket. A márciusi
ifjak úgy határoztak, hogy nem késlekednek, és forradalmi úton lépnek fel. Eszerint a Tizenkét
pontot a pesti nép határozataként nyilvánosságra kell hozni. Pozsonyban a történtek hatására
Kossuth kibővítette a korábbi felirati javaslatot, és ezt 14-én a felsőtábla el is fogadta. A
törvényjavaslatot március 15-én az országgyűlés küldöttsége hajón vitte Bécsbe az uralkodóhoz.

Március 15-e eseményei

Március 15-én reggel a Pilvax kávéházból ifjak kis csoportja indult az egyetemre, ahol végig
látogatták az orvosi, műszaki és jogi karokat és nagyjából 2000 egyetemista csatlakozott hozzájuk.
Innen Landerer és Heckenast nyomdájához mentek, ahol a nép nevében lefoglalták a nyomdagépet,
és – előzetes cenzori engedély nélkül – sokszorosítani kezdték a Tizenkét pontot és Petőfi Nemzeti
dalát. Délután 3 óra tájban, a pesti néppel kiegészülve már kb. 10 ezer főre duzzadt tömeg a
Nemzeti Múzeum előtt tartott gyűlést. Menet indult a pesti Városházához, ahol a tanács elfogadta a
követeléseket. Innen az összegyűlt tömeg a hajóhídon keresztül vonult át a budai várba a
Helytartótanácshoz, amely katonai úton, már nem mert fellépni a sokasággal szemben és elfogadták
a követeléseket. A sajtóvétségért bebörtönzött írót, Táncsics Mihályt a tömeg kiszabadította. Aznap
este a Nemzeti Színházban Katona József Bánk Bánjának díszelőadásával ünnepelték a forradalom
győzelmét.

A forradalom vívmányai
Március 17-én István nádor V. Ferdinánd király (1835-1848) szóbeli hozzájárulásával
kinevezte gróf Batthyány Lajost Magyarország első független, felelős miniszterelnökévé (1848.
március 17.-szeptember 11.). (A kormány tagjai: Szemere Bertalan belügy-, Esterházy Pál a király
személye körüli-, Deák Ferenc igazságügyi-, Eötvös József vallás- és közoktatási-, Kossuth Lajos
pénzügy-, Klauzál Gábor földművelés- és iparügyi-, Mészáros Lázár hadügy-, Széchenyi István
közmunka- és közlekedésügyi miniszter.)
Az uralkodó április 11-én szentesítette a rendi országgyűlés által kidolgozott reformokat,
amelyek az áprilisi törvények nevet kapták. Ezzel lezárult az utolsó rendi országgyűlés, és
egyedüliként Európában győzött a magyar forradalom. Kezdetét vette a konszolidáció, a rendi
viszonyok eltörlésével lerakták az új, polgári Magyarország alapjait.

Az áprilisi törvények
Magyarország parlamentáris monarchiává vált, a mindenkori kormányt az uralkodó nevezte
ki. Beszüntették működésüket a központi hivatalok (Helytartótanács, Magyar Kamara, Magyar

2
Kancellária), feladatukat a kormány vette át. Ez az ausztriai kormányszervektől függetlenül
működött, és a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Az uralkodó a végrehajtó hatalmat
csak rajta keresztül gyakorolhatta. Rendeletei miniszteri ellenjegyzés nélkül érvénytelenek voltak.
A törvényhozásban a rendi gyűlést a népképviseleti országgyűlés váltotta fel. Az országgyűlés
kétkamarás maradt, amelyet az uralkodó hívhatott össze, rekeszthetett be, vagy oszlathatott fel. A
felsőtábla szervezete lényegében nem változott, megmaradt a főurak és főpapok tanácskozó
testületeként (főrendiház). Az alsótáblát (képviselőház) azonban népképviseleti alapra helyezték. A
törvényhozó testület új székhelye Pest lett, itt évente kellett üléseznie.
Választójoggal mindazok, akik korábban is rendelkeztek vele, továbbra is bírhatták azt.
Ugyanakkor kiterjesztették a 20. életévüket betöltött férfiakra, akik nem álltak büntetőeljárás alatt,
és valamelyik bevett vallásfelekezethez tartoztak. A választójogot vagyoni cenzushoz kötötték, az,
aki faluhelyen negyednyi méretű jobbágytelekkel, illetve városban 300 forint értékű ingatlannal
rendelkezett, az szavazati jogot kapott. Az értelmiségiek jövedelemre való tekintet nélkül is
megkapták. A passzív választójog feltétele a betöltött 24. életév és a magyar nyelvtudás volt. A
törvény értelmében a lakosság mintegy 7-9%-a lett választópolgár.
Eltörölték az ősiség törvényét (I. (Nagy) Lajos király által 1351-ben bevezetett törvény,
amelynek értelmében a nemesi birtok elidegeníthetetlen és megterhelhetetlen, a nemesi család
kihalása után az oldalági rokonság örökli, a teljes nemzetség kihaltával pedig visszaszáll az
uralkodóra), a papi tizedet, megvalósították a bevett vallások (olyan vallásfelekezetek, melyeket az
állam oltalmába vesz, számukra szabad vallásgyakorlatot biztosít. Magyarországon bevett
felekezetek voltak: római katolikus, református, evangélikus és az unitárius.) egyenlőségét, végül
hatályon kívül helyezték az úriszéket (a földesúr birtokain elő jobbágyai peres ügyeiben saját maga
ítélkezhetett), így a bíráskodásban is megvalósult a jogegyenlőség.
A vármegyéknek, mint az „alkotmányosság védbástyáinak” működését a továbbiakban is
biztosították, és a közgyűlést is népképviseleti alapon szervezték át. Mind ezek mellett kimondták
Magyarország és Erdély unióját.
Intézkedtek a közteherviselésről a jogegyenlőség alapján. A nemesi kiváltságok megszűntek,
velük együtt a jobbágyok feudális kötöttégei és terhei is. A jobbágyfelszabadítást követően a
korábbi földesurak kártalanításának költségeit az állam vállalta magára. Az áprilisi törvények
intézkedtek a sajtószabadságról, új sajtótörvényt alkottak, amely kimondta, hogy gondolatait a sajtó
útján mindenki szabadon terjesztheti, kivéve, ha az rágalmazó vagy az uralkodóházra nézve sértő.
Kimondták a nemzeti őrsereg (Nemzetőrség) felállítását.
1848 áprilisában az adott erőviszonyok között a magyar és osztrák politikai elit olyan
kompromisszumot kötött, amelyet a későbbiekben mindkét fél a maga szándékai szerint akart
értelmezni, módosítani vagy tovább fejleszteni.

Tankönyv: Száray: Történelem III.; 22. lecke

Herber: Történelem 5.; 159-164. oldal
Történelmi atlasz: 43. oldal