Irídium

kémiai elem, rendszáma 77, vegyjele Ir

Ez a szócikk a kémiai elemről szól. Hasonló címmel lásd még: Iridium (műhold).

Az irídium kémiai elem, vegyjele Ir, rendszáma 77, azaz a periódusos rendszer 77. eleme.
Nyelvújításkori neve neheny.[1] A természetben is előforduló egyik legnagyobb sűrűségű,
nagyon kemény, törékeny, ezüstös-fehér színű átmenetifém, a platinacsoport tagja. A
természetben a platina vagy ozmium elemekkel alkotott természetes ötvözetként fordul elő,
nemesfém.
 77 ozmium ← irídium → platina

Rh
 
77
Ir  
↑
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                                   
Ir
                                   
                                                               
↓
                                                               
   
Mt
Periódusos rendszer

Általános

Név, vegyjel, rendszám irídium, Ir, 77

Latin megnevezés iridium

Elemi sorozat átmenetifémek

Csoport, periódus, mező 9, 6, d

Megjelenés ezüstfehér

Atomtömeg 192,217(3) g/mol

Elektronszerkezet [Xe] 4f14 5d7 6s²

Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 15, 2

Fizikai tulajdonságok

Halmazállapot szilárd

Sűrűség (szobahőm.) 22,56 g/cm³

Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 19 g/cm³

Olvadáspont 2719 K

(2446 °C, 4435 °F)

Forráspont 4701 K

(4428 °C, 8002 °F)

Olvadáshő 41,12 kJ/mol

Párolgáshő 231,8 kJ/mol

Moláris hőkapacitás (25 °C) 25,10 J/(mol·K)

Gőznyomás

P/Pa 1 10 100 1k 10 k 100 k

T/K 2713 2957 3252 3614 4069 4659

Atomi tulajdonságok

Kristályszerkezet Felületen Középpontos Köbös(FKK)

Oxidációs szám 2, 3, 4, 6

(enyhén bázikus oxid)

Elektronegativitás 2,20 (Pauling-skála)

Ionizációs energia 1.: 880 kJ/mol

2.: 1600 kJ/mol

Atomsugár 135 pm

Atomsugár (számított) 180 pm

Kovalens sugár 137 pm

Egyebek

Mágnesség nincs adat

Fajlagos ellenállás (20 °C) 47,1 nΩ·m

Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 147W/(m·K)

Hőtágulási együttható (25 °C) 6,4 µm/(m·K)

Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 4825 m/s

Young-modulus 528 GPa

Nyírási modulus 210 GPa

Kompressziós modulus 320 GPa

Poisson-tényező 0,26

Mohs-keménység 6,5

Vickers-keménység 1760 MPa

Brinell-keménység 1670 HB
 CAS-szám 7439-88-5

Fontosabb izotópok

Fő cikk: Az irídium izotópjai

izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás

mód energia (MeV) termék

189Ir mest. 13,2 d ε 0,532 189Os

190Ir mest. 11,78 d ε 2,000 190Os

191Ir 37,3% Ir stabil 114 neutronnal

192Ir mest. 73,830 d β 1,460 192Pt

ε 1,046 192Os

192mIr mest. 241 a IT 0,155 192Ir

193Ir 62,7% Ir stabil 116 neutronnal

194Ir mest. 19,15 h β< 2,247 194Pt

195Ir mest. 2,5 h β< 1,120 195Pt

Hivatkozások

Irídiumfólia
Nevét a görög irisz (ἶρις = szivárvány) szóból kapta sokszínű sói alapján.[note 1]

Az irídium az ismert legkorrózióállóbb elem.

Az irídium földi tekintetben igen ritka fémnek számít, a kutatók szerint elsődleges forrása a
Földbe csapódó meteoritok irídiumtartalma, emiatt nagy jelentősége van a dinoszauruszok -
meteorbecsapódás okozta - kihalásának lehetséges magyarázatában.

Az irídiumot a gyakorlatban nagy teherbírású ötvözetekben használják, amelyek nagyon

magas hőmérsékletnek is ellenállnak, így általában magas hőmérsékleten működő
berendezésekben, elektromos érintkezőkben, és a platina szilárdságát fokozó anyagként,
töltőtollak hegyeként is használják.

Jellemzői

Fizikai tulajdonságai

Az irídium a platinacsoport tagja, fehér, platinához hasonló színű, de enyhén sárgás árnyalatú
fém.

Rendkívüli keménysége, ridegsége és nagyon magas olvadáspontja miatt az irídiumot szilárd

formában nagyon nehéz megmunkálni, formálni vagy alakítani, ezért rendszerint
porkohászati eljárást alkalmaznak.[2] Az irídium az egyetlen fém, melynek kedvező
mechanikai tulajdonságai levegőben 1600 °C felett is megmaradnak.[3][4] Az irídium
forráspontja nagyon magas (az elemek közül a tizedik legmagasabb), 0,14 K hőmérséklet
alatt pedig szupravezetővé válik.[5]

Az irídium mért sűrűsége csak alig valamivel (kb. 0,12%-kal) alacsonyabb, mint az ozmiumé,
az ismert legmagasabb sűrűségű elemé.[6][7] A kis különbség és a helyes mérés nehézségei
miatt korábban volt némi bizonytalanság, hogy melyik elem sűrűsége a nagyobb,[8] de a
sűrűség számításához használt adatok helyességének növekedése révén röntgendiffrakciós
adatokból az irídium sűrűségére 22,56 g/cm³, az ozmiuméra pedig 22,59 g/cm³ érték
adódik.[9]

Kémiai tulajdonságai

Ez az ismert legkorrózióállóbb fém: az irídiumot nem tudja kikezdeni szinte semmilyen sav,
királyvíz, sóolvadék vagy szilikát, még magas hőmérsékleten sem. Néhány sóolvadék
azonban, például a nátrium-cianid vagy a kálium-cianid megtámadja,[10] de az oxigén és a
halogének (különösen a fluor) is reagálnak vele[11] magasabb hőmérsékleten.[12]
Vegyületei

Oxidációs állapot[note 2]

−3 [Ir(CO)3]3−

−1 [Ir(CO)3(PPh3)]−

0 Ir4(CO)12

+1 [Ir(CO)Cl(PPh3)2]

+2 IrCl2

+3 IrCl3

+4 IrO2

+5 Ir4F20

+6 IrF6

Az irídium −3 és +6 közötti oxidációs számmal képez vegyületeket, a leggyakoribb oxidációs

száma a +3 és +4.[2] Jól jellemzett magasabb oxidációs állapotú vegyületei ritkábbak, de
ezek közé tartozik az IrF6 és két vegyes oxid, a Sr2MgIrO6 és a Sr2CaIrO6.[2][13] Ezen kívül
2009-ben beszámoltak arról, hogy irídium(VIII)-oxidot (IrO4) állítottak elő mátrix izolációs
körülmények között (6 K-en argonban) irídium-peroxo komplex UV-besugárzásával. Ez a
vegyület azonban szilárd anyagként magasabb hőmérsékleten várhatóan nem stabil.[14]

Az irídium-dioxid IrO2, mely barna színű por, az irídium egyetlen jól jellemzett oxidja.[2] A Ir2O3
szeszkvioxid kékes-fekete por, mely HNO3-nal IrO2-dá oxidálódik.[11] A megfelelő diszulfidok,
diszelenidek, szeszkviszulfidok és szeszkviszelenidek is ismertek, és az IrS3 létezéséről is
beszámoltak.[2] Az irídium +4 és +5 oxidációs állapotú iridátokat is képez, ilyen például a
K2IrO3 és a KIrO3, melyek kálium-oxid vagy kálium-szuperoxid és irídium magas
hőmérsékleten végzett reakciójával állíthatók elő.[15]

Noha kétkomponensű (biner) hidridjei (IrxHy képletű vegyületek) nem ismertek, előállították
4− 3−
komplexeit, melyekben IrH5 és IrH6 található, ezekben az irídium oxidációs száma rendre
+1, illetve +3.[16] A Mg6Ir2H11 háromkomponensű (terner) hidridjében a feltételezések szerint
4− 5−
mind a IrH5 , mind a 18-elektronos IrH4 anion megtalálható.[17]

Mono- vagy dihalogenidje nem ismert, de minden halogénnel képez IrX3 trihalogenidet.[2] +4-
es és afölötti oxidációs állapotban csak a tetrafluorid, pentafluorid és hexafluorid ismert.[2]
Az irídium-hexafluorid (IrF6) nagyon reakcióképes, illékony, sárga színű szilárd anyag,
molekulája oktaéderes szerkezetű. Az irídium-pentafluorid tulajdonságai hasonlóak, de ez a
vegyület tetramer (Ir4F20) szerkezetű, négy közös csúcsú oktaéderrel.[2]
Jegyzetek

1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–

Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 68. o. ISBN 963 8334 96 7

2. Az irídium leggyakoribb oxidációs állapotait félkövér kiemelés jelzi. A jobb oldali oszlopban
minden egyes oxidációs állapotra található egy-egy jellegzetes példa.

Források

1. Szõkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry o. DOI:10.1098/rstl.1804.0018 (http

Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv s://dx.doi.org/10.1098/rstl.1804.00
kialakulása (http://www.kfki.hu/chemo 18) .
net/hun/teazo/gyujt/nyelv2.html) . A
5. Kittel, C.. Introduction to Solid state
kémia története Magyarországon.
Physics, 7th Edition. Wiley-India
Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés:
(2004). ISBN 81-265-1045-5
2010. december 3.)
6. Arblaster, J. W. (1995). „Osmium, the
2. Greenwood, N. N., Earnshaw, A..
Densest Metal Known (https://web.ar
Chemistry of the Elements (https://arc
chive.org/web/20110927045236/htt
hive.org/details/chemistryelement00e
p://www.platinummetalsreview.com/
arn_087) , 2nd, Oxford: Butterworth–
dynamic/article/view/pmr-v39-i4-164-
Heinemann, 1113 (https://archive.or
164) ”. Platinum Metals Review 39
g/details/chemistryelement00earn_0
(4), 164. o. [2011. szeptember 27-i
87/page/n1151) –1143, 1294. o.
dátummal az eredetiből (http://www.p
(1997). ISBN 0-7506-3365-4. OCLC
latinummetalsreview.com/dynamic/a
213025882 37499934 41901113 (htt
rticle/view/pmr-v39-i4-164-164)
p://worldcat.org/oclc/213025882+37
archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2012.
499934+41901113)
december 11.)
3. Hunt, L. B. (1987). „A History of
7. Cotton, Simon. Chemistry of Precious
Iridium (http://www.platinummetalsre
Metals. Springer-Verlag New York,
view.com/pdf/pmr-v31-i1-032-041.p
LLC, 78. o. (1997). ISBN 978-0-7514-
df) ”. Platinum Metals Review 31 (1),
0413-5
32–41. o.
8. Lide, D. R.. CRC Handbook of
4. Tennant, S. (1804). „On Two Metals,
Chemistry and Physics (70th Edn.).
Found in the Black Powder Remaining
Boca Raton (FL):CRC Press (1990)
after the Solution of Platina”.
Philosophical Transactions of the 9. Arblaster, J. W. (1989). „Densities of

Royal Society of London 94, 411–418. osmium and iridium: recalculations

 based upon a review of the latest
crystallographic data (http://www.plat
inummetalsreview.com/pdf/pmr-v33-i
1-014-016.pdf) ” (PDF). Platinum
Metals Review 33 (1), 14–16. o.
10. Emsley, J.. Iridium, Nature's Building
Blocks: An A–Z Guide to the Elements
(https://archive.org/details/naturesbuil
dingb0000emsl) . Oxford, England,
UK: Oxford University Press, 201 (http
s://archive.org/details/naturesbuildin
gb0000emsl/page/201) –204. o.
(2003). ISBN 0-19-850340-7
11. Perry, D. L.. Handbook of Inorganic
Compounds. CRC Press, 203–204. o.
(1995). ISBN 1439814619
12. szerk.: Lagowski, J. J.: Chemistry
Foundations and Applications.
Thomson Gale, 250–251. o. (2004).
ISBN 0028657233
13. Jung, D. (1995). „High Oxygen
Pressure and the Preparation of New
Iridium (VI) Oxides with Perovskite
Structure: Sr2MIrO6 (M = Ca, Mg)”.
Journal of Solid State Chemistry 115
(2), 447–455. o.
DOI:10.1006/jssc.1995.1158 (https://
dx.doi.org/10.1006/jssc.1995.1158)
.
14. Gong, Y.; Zhou, M.; Kaupp, M.; Riedel,
S. (2009). „Formation and
Characterization of the Iridium
Tetroxide Molecule with Iridium in the
Oxidation State +VIII”. Angewandte
Chemie International Edition 48,
7879–7883. o.
DOI:10.1002/anie.200902733 (http
s://dx.doi.org/10.1002/anie.200902
733) .
15. Gulliver, D. J; Levason, W. (1982). „The
chemistry of ruthenium, osmium,
rhodium, iridium, palladium and
platinum in the higher oxidation
states”. Coordination Chemistry
Reviews 46, 1–127. o.
DOI:10.1016/0010-8545(82)85001-7
(https://dx.doi.org/10.1016/0010-854
5(82)85001-7) .
16. Holleman, A. F., Wiberg, E.; Wiberg, N..
Inorganic Chemistry, 1st Edition.
Academic Press (2001). ISBN 0-12-
352651-5. OCLC 47901436 (http://wo
rldcat.org/oclc/47901436)
17. Černý, R., Joubert, J.-M.; Kohlmann,
H.; Yvon, K. (2002). „Mg6Ir2H11, a new
metal hydride containing saddle-like
5− 4−
IrH4 and square-pyramidal IrH5
hydrido complexes”. Journal of Alloys
and Compounds 340 (1–2), 180–188.
o. DOI:10.1016/S0925-
8388(02)00050-6 (https://dx.doi.org/
10.1016/S0925-8388(02)00050-6) .

További információk

Los Alamos National Laboratory: Iridium (http://periodic.lanl.gov/elements/77.html)

WebElements.com: Iridium (http://www.webelements.com/webelements/elements/text/Ir/

index.html)
 Picture in the element collection from Pniok.de (https://web.archive.org/web/2008042508
3325/http://www.pniok.de/ir.htm)

a magyar Wikipédia iridíumot tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel (https://ww

w.gyimesilaszlo.hu/cgi-bin/okepl.cgi?Ir)

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts (https://hu.wikipedia.org/

w/index.php?title=Ir%C3%ADdium&action=edit) te is, hogy igazi szócikk lehessen
belőle!

A lap eredeti címe:

„https://hu.wikipedia.org/w/index.php?
title=Irídium&oldid=24369632”

Utoljára módosította Alfa-ketosav 4 hónapja