A beteg és családja lelki reakciói

az életet fenyeget ő betegségre és

a veszteségre

Magyari Judit
DEKK, Onkoradiológiai
Klinika
Bio-, pszicho-, szociális-, és
spirituális krízis
Mit jelent az életet fenyeget ő betegség
az érintettek számára?

 Félelem: a betegség lefolyásától, a

különböző kezelésektől, a haláltól, a
haldoklástól, a fájdalomtól, a
kiszolgáltatottságtól, az izolációtól, a család
terhelésétől.
 Elvesztése: a fizikai, mentális képességnek,
az önkontrollnak, az önbecsülésnek, a
kapcsolatoknak, a külső megjelenésnek.
A betegek és családtagjaik lelki
alkalmazkodásában nagy szerepe van:

 a rákkal kapcsolatos mai társadalmi

attitűdöknek és hiedelmeknek
 az orvosi tényeknek (betegség stádiuma, a
kezelés fajtája, stb.)
 a beteg személyiségének, életútjának,
aktuális családi és társadalmi helyzetének
A diagnózis közlésére adott leggyakoribb
normális és kóros lelki reakciók

 Eredményre való várakozás idején:

szorongás, hullámzóan tudatosuló rémület,
koncentrációs és gondolkodási zavarok.
 A diagnózis közlése után kialakuló
leggyakoribb félelmek: halálfélelem, félelem
a függetlenség elvesztésétől, félelem a
műtétektől, a kezelésektől, a testi integritás
sérülésétől, a testkép/testi funkciók
megváltozásától, félelem a fájdalmaktól,
félelem az alkalmazkodási nehézségektől.
A leggyakoribb lelki védekezések

 Projektív identifikáció
 Tagadás
 Regresszió
 Elfojtás
 Racionalizálás
 Deperszonalizáció
 Hasítás
 A daganatos betegek esetében a kezdetben
tudattalanul aktivizálódó lelki védekező
mechanizmusok, lehetőséget teremtenek arra,
hogy az adott személy alkalmazkodjon
betegségéhez, a váratlanul megváltozott
élethelyzetéhez (normális reakciónak tekintjük).

 Kórosnak tartjuk, ha a beteg az elhárító

mechanizmust önkéntelenül, de túlzottan és
hosszasan alkalmazza. Emiatt viselkedése egyre
merevebbé, személyisége fokozatosan
színtelenebbé válhat. Mindez feszültségekhez és
konfliktusokhoz vezet a beteg társas
kapcsolataiban.
 A daganatos betegséghez történő megfelelő
és nem megfelelő alkalmazkodás

 Az alkalmazkodás főbb típusai:

Tagadók, Harcos lelkek, Sztoikus elfogadók, Reménytelenek

 A nem megfelelően alkalmazkodók sajátosságai:

- nem jellemzőek a diagnózisközlésre adott tipikus, általában átmeneti jellegű
reakciók.
- önalávetés, passzivitás, kóros nyájasság jellemzi viselkedésüket, érzelmi
reakcióikat.
- az érzelmek felszínesnek tűnnek, jól ellenőrzöttek, nem beszélnek
problémáikról, és látszólag mindenbe beleegyeznek.
- mutathatnak intenzív érzelmi reakciót (agresszió, szorongás, depresszió,
gondolkodási zavar), mely mintegy megmenti őket attól, hogy kérdezzenek,
érdemben beszéljenek.
- pszichiátriai rendellenességek is felszínre törhetnek: súlyos önértékelési
válság, kifejezett kommunikációs zavar, a tények, az információk
félreértelmezése, kifejezett agresszivitás, suicid veszélyeztetettség.
Visszaesés lelki következményei:

 Az érzelmi krízis visszaeséskor általában mélyebb,

mint amilyen a betegség megállapításakor volt.

 A visszaesésre adott jellemző reakciók közé tartozik

a bűntudat fokozódása, kifejezett érzelmi labilitás,
feszültség, harag, ellenségesség.

 Gyakori az intellektuális gátlás, a lelki regresszió, sőt

a deperszonalizáció kifejezett megnyilvánulása is.

 Damoklész kardja tünetcsoport.

 PTSD

 Poszttraumás növekedés
A család

 A család több, más minőség, mint a családtagok

összessége (nem-összeegyeztethetőség elve).
 Mindenki hat mindenkire (körkörös okság elve).
 A család, mint rendszer egyensúlyra törekszik
(homeosztázis)
 A beteg családtagjai a gyógyítás aktív részesei
 A család jelentőséggel bír a betegség és egészség
alakulásában pl.: szerepek, határok, szokások,
kommunikáció.
 Az otthoni ápolás a családra sajátos, összetett
feladatokat és felelősséget helyez Adaptáció
 A családtagok, mint másodlagos betegek
Családtagok lelki reakciói

 Kétségbeesés, félelem
 Szorongás, depresszió
 Negatív indulatok (harag, agresszió, irigység)
 Anticipált gyász
 Bagatellizálás, hibáztatás, betegséggel való
túlzott foglalkozás
 A betegek legszorosabban kötött
családtagjánál hasonló tünetek jelentkeznek
„Családi diagnózis”

 Fontos mely családtagnál vannak fokozott

rizikó tényezők (pl.: akik maguk is betegek,
vagy gyermek / kamasz korúak, akik a
betegtől erősen függők; akiknél kifejezett
szorongás, depresszió, bűntudat van jelen;
akinél többszörös haláleset vagy krízisek
fordultak elő; aki egyedül látja el beteg
családtagját;akiknél a kommunikáció
folyamatosan zavart szenved).
Pszichoszomatikus család

 Összeolvadás
 Túloltalmazás
 Merevség
 Konfliktuskerülés
Családi problémakezelési módok
Hatékony
Nyílt
Rendszerre irányul
Szerepek rugalmasak
Erőforrásokat mozgósítják
Dinamikusan, rugalmasan újraszervező
Sérülékenységet vállaló
Vélekedések konfrontálhatók
Érzések vállaltak, elfogadottak
Gyászreakció alig kontrollált
Realitást követő
Nem hatékony
Zárt
Egyénre irányul
Szerepek merevek
Erőforrások kihasználatlanok
A rendszer újraszervezésének ellenáll,
mozdulatlan
Sérülékenységet tagadják
Vélekedések nem konfrontálhatók, nem változnak
Érzések kevéssé felvállaltak, el nem ismertek
Gyászreakció erősen kontrollált
Illúziót kereső
Miért fontos ez az egészségügyben
dolgozók számára?

A családi, szociális és spirituális problémák

feltérképezésére sem idő, sem motiváció
nincs. A szomatikus komponensek mellett
ezen tényezők jelentőségét gyakran
alábecsüljük. Ha ezeket figyelmen kívül
hagyjuk, munkánk kevéssé lesz
eredményes.
 Köszönöm a figyelmet!

Felhasznált irodalom:

Horti József, Riskó Ágnes:

Onkopszichológia a gyakorlatban
Pilling János: Orvosi kommunikáció