1.

Nemzetközi pénzügyek
a. Multinacionális vállalatok országkockázat elemzése
A multinacionális vállalatok esetében a nettó jelenérték szabályt eltérően értelmezzük. Nem
feltétlenül fontos, hogy az adott leányvállalat nettó jelenértéke pozitív legyen. Az viszont ettől egy
sokkal fontosabb, hogy az anyavállat befektetései és céljai ne legyenek veszélyben.

A multinacionális vállalatoknak folyamatosan értékelniük kell azoknak az országoknak az üzleti

környezetét, amelyekben már működnek, valamint azokat, amelyekbe befektetni terveznek.
Hasonlóképpen, a magán- és az állami befektetők egyaránt érdekeltek annak meghatározásában,
hogy mely országok kínálják a legbiztonságosabb kilátásokat a befektetéseik számára. Ezt nevezzük
országkockázat-elemzésnek, a beruházásokhoz és az üzleti vállalkozásokhoz kapcsolódó potenciális
kockázatok és előnyök felmérése.

A befektetőket végső soron az érdekli, hogy a kiválasztott országok képesek-e egy olyan ésszerű
gazdaságpolitikát folytatni melynek eredményeképpen befektetéseiket biztonságban tudhatják. Az
ilyen politikákat követő országok általában jó üzleti környezetet teremtenek, amelyeken a
vállalkozások meg tud telepedni. Sok esetben a politikai megfontolások gyakran olyan
gazdaságpolitikai folyamatokat indítanak el, mely káros az üzleti életre és a saját gazdaságuk
egészséges működésére, ezért az országkockázat-elemzés nem lehet kizárólag gazdasági jellegű. Ilyen
kockázatok pl. a szélsőséges irányzatok megjelenése.

Az elemzés során meg kell vizsgálnia azokat a politikai tényezőket is, amelyek az adott
gazdaságpolitikát befolyásolják. Ez a politikai gazdaságtan tárgya, mely a politika és a gazdaság közti
kölcsönhatását vizsgálja. Az ilyen interakciók folyamatosan zajlanak, és nemcsak a monetáris és
pénzügyi (adó- és kiadási) politikákat érintik, hanem számos más olyan politikát is, amelyek
befolyásolják az üzleti környezetet, mint például a deviza konvertibilitás, a kereskedelem ellenőrzése,
a munkajogi változások, a szabályozási korlátozások és a követelmények. A nemzetközi gazdasági
környezet nagymértékben függ az egyes nemzetek politikájától.

Egyszerűen fogalmazva: senki sem tudja felmérni egy ország kockázati profilját anélkül, hogy
megértené az ország gazdasági és politikai működését, valamint azt, hogy ezek hogyan
befolyásolhatják az ország gazdasági növekedési kilátásait.

Poltikai kockázat mérése

A politikai stabilitás mérései között szerepelhet a kormányváltás gyakorisága, az erőszak mértéke az

országban (például erőszakos halálesetek 100 000 lakosra számítva), a fegyveres felkelések száma, a
más államokkal való konfliktusok mértéke stb. Például a Deutsche Bank Eurasia Csoport stabilitási
indexe a stabilitást befolyásoló hosszú távú feltételeknek megfelelő kockázatokat méri (strukturális
pontszámok), valamint a politikai események és fejlemények hatásainak időbeli értékelése minden
hónapban.

A politikai kockázat egyéb, gyakran használt mutatói között szerepelnek olyan gazdasági tényezők,
mint például az infláció, a fizetésimérleg-finanszírozási többletek és a GDP-növekedés növekedési
üteme. Általában véve: minél jobb az ország gazdasági kilátása, annál kevésbé valószínű, hogy olyan
politikai és társadalmi zavarokkal kell szembenéznie, amelyek elkerülhetetlenül károsítják a külföldi
vállalatokat.

A politikai kockázat szubjektívebb intézkedései az ország magánvállalkozással kapcsolatos

hozzáállásának általános felfogásán alapulnak: vajon a magánvállalkozást szükséges gonosznak
tekintik, amelyet a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, vagy aktívan üdvözölik. Általánosságban
elmondható, hogy a legtöbb ország valószínűleg a közvetlen külföldi befektetéseket költség / haszon
kompenzációként értékeli, és elvben nem ellenzi.

Az előzőek alapján a következők mutatják be összefoglalóan a magas országkockázat közös

jellemzőit:

 nagy kormányzati hiány a GDP-hez viszonyítva;

 magas a pénznövekedés üteme, különösen, ha azt egy viszonylag rögzített árfolyammal
kombinálják;
 árkontroll, kamatláb felső határ, kereskedelmi korlátozások, szigorú munkaügyi törvények és
egyéb kormány által bevezetett akadályok a gazdaságnak a változó relatív árakhoz történő
zökkenőmentes hozzáigazítása érdekében;
 magas adómértékek, amelyek csökkentik a munka, a megtakarítás és a munka ösztönzését,
 állami tulajdonban lévő vállalatok, melyek a vezetőik és munkavállalóik javát szolgálják,
ezáltal torzítja a piaci versenyt.
 olyan állampolgárság, amely megköveteli és elfogadja az olyan politikai rendszert, amely a
nemzet életszínvonalának fenntartásáért és kibővítéséért kormányzati felelősséget vállal a
közszféra kiadásain keresztül (minél kevésbé stabil a politikai rendszer, annál fontosabb ez a
tényező);
 áthatoló korrupció, amely nagy adót jelent a törvényes üzlet számára Az aktivitása
visszatartja a fejlődést, visszatartja a külföldi befektetéseket, növeli a kapitalizmus iránti
bizalmatlanságot és gyengíti a társadalom alapvető szerkezetét;
 alapvető kormányzati intézmények hiánya - jól működő jogrendszer, a pénzügyi piacok és
intézmények megbízható szabályozása, valamint a korrupciómentes közszolgálat;

Alternatív megoldásként egy ország hosszú távú gazdasági állapotának pozitív mutatói a következők:

 az ösztönzők olyan struktúrája, amely jutalmazza a kockázatvállalást a produktív

vállalkozásokban;
 a szabadpiacok fejlesztését ösztönző jogi struktúra;
 minimális szabályozás és gazdasági torzulások: A bonyolult szabályozások költségesek. Ezen
felül, a kormány kisebb beavatkozása csökkenti a korrupció előfordulását
 egyértelmű ösztönzők a megtakarításra és a befektetésre: Általában, amikor vannak ilyen
ösztönzők, azaz a gazdasági játék szabályai egyszerűek és stabilak, a tulajdonjogok
biztonságosak, a befektetési hozamok adói mérsékeltek, és fennáll a politikai stabilitás
 Nyitott gazdaság. A szabad kereskedelem nemcsak növeli a versenyt és lehetővé teszi a
komparatív előnyök megvalósítását, hanem korlátozza a kormányzati politikákat is, és
elősegíti azokat a politikákat, amelyek elősegítik az életszínvonal növekedését és a gyors
gazdasági növekedést.
 Stabil makroökonómiai kilátások: A makrogazdasági stabilitás, amelyet nagyrészt a stabil
monetáris politika támogat, csökkenti a gazdasági kockázatot, és alacsonyabbá teszi az
inflációt és ez kisebb reálkamatlábakat eredményez. Ennek eredményeként az emberek
megtakarítási hajlandósága és a vállalkozók a hazai gazdaságba történő befektetése ösztönzi
a gazdasági növekedést.

b. Közvetlen külföldi befektetések

Az multinacionális vállalatok általában a közvetlen külföldi befektetéseket hajtanak végre, mivel ez
javíthatja jövedelmezőségüket és növelheti a részvényesek vagyonát. Általában a pénzügyi eszközök
helyett reál eszközökbe, például gépekbe vagy épületekbe fektetnek, amelyek összefüggnek az
alaptevékenységekkel. Amikor a multinacionális vállalatok felülvizsgálják a különféle külföldi
befektetési lehetőségeket, mérlegelniük kell, hogy az adódó lehetőség összeegyeztethető-e
működésükkel, tevékenységükkel. A multinacionális vállalatok a legtöbb esetben azért vesznek részt
a közvetlen külföldi befektetésekben, mert érdekeltek a bevételek növelésében, a költségek
csökkentésében vagy mindkettőben, vagy valamilyen stratégiai megfontolás vezeti őket.

Bevétel növelése

A piacszerzés tevékenysége általában először exportálással indul. Viszonylag ritka hogy rögtön
leányvállalat alapításában kezdjenek. Természetesen egy bizonyos értékesítési volumen felett
felmerül a leányvállalat alapítása, majd a disztribútor megalapítása. A bevétel növelése érdekében a
piacra lépéskor a vállalatok olyan motívumokat alakítanak ki, mely segítik őket a céljaik elérésében.

Új keresleti igények kiépítése. A multinacionális vállalatok általában a külföldi befektetéseik során

követik azt az elvet, hogy a gyors gazdasági növekedést felmutató országokra koncentrálnak. A gyors
gazdasági növekedés általában a gazdaság teljesítőképességének (GDP) alacsony bázisával
magyarázható. Az alacsony bázisról gyorsabb növekedés érhető el. Kihasználják az ott
megnövekedett termékek és szolgáltatások iránti igényt. A megnövekedett keresletet általában a
gazdaság teljesítményével növekvő magasabb jövedelmi szint okozza. A magasabb jövedelem
nagyobb fogyasztást tesz lehetővé, míg az országon belüli nagyobb fogyasztás magasabb jövedelmet
eredményez. Számos fejlődő országot, például Argentínát, Chilet, Mexikót, Indiát és Kínát az új
kereslet vonzó forrásának tekintik. Az akadályok megszüntetése óta sok multinacionális vállalat lépett
be ezekbe az országokba, de természetesen itt említhetném a 90-es évek elején a volt szocialista
országokat is.

Jövedelmező piacokra való belépés. Amikor egy multinacionális vállalat észreveszi, hogy az adott
iparág más vállalata nagyon magas bevételt generál egy adott országban, dönthet úgy, hogy saját
termékeit eladja ezeken a piacokon. Ha úgy gondolja, hogy versenytársai túlságosan magas árakat
számítanak fel, akkor behatolhat erre a piacon, és ár háborút indít. Ennek a stratégiának a közös
problémája az, hogy az új piacon korábban letelepedett eladók megakadályozhatják az új
versenytársat abban, hogy elkezdje az üzleti tevékenységét azáltal, hogy árait még a versenytárs
belépése előtt elkezdi csökkenteni.

Monopolista előnyök kihasználása. A cégek nemzetközivé válhatnak, ha olyan erőforrásokkal vagy

készségekkel rendelkeznek, amelyek nem állnak a versengő vállalkozások rendelkezésére. Ha egy cég
fejlett technológiával rendelkezik, és ezt az előnyt sikeresen kihasználta a helyi piacokon, akkor a cég
megkísérelheti kihasználni azt nemzetközi szinten is. Valójában a cégnek nyilvánvalóbb előnyei
lehetnek azokon a piacokon, amelyek kevésbé fejlett technológiával rendelkeznek.

Válasz a kereskedelem korlátozására. Egyes esetekben az multinacionális vállalatok a külföldi

tőkebefektetést inkább védekező, mint agresszív stratégiaként használják (pl.: azért lépnek egy
piacra, hogy termékeiket értékesíthessék (pl. Tesla kínai gyára).

Nemzetközi diverzifikáció. Az értékesítés (és esetleg akár a termelés) nemzetközi diverzifikációjával a

cég csökkentheti nettó cash flow-ja volatilitását. Így a likviditási hiány lehetősége kevésbé valószínű.
Ezen túlmenően a vállalkozás alacsonyabb tőkeköltségeket élvezhet, mivel a részvényesek és a
hitelezők úgy látják, hogy a vállalat kockázata alacsonyabb a stabilabb cash flow-k eredményeként.

Kiadás csökkentő motivációk

A multinacionális vállalatok terjeszkedésének másik fontos oka, hogy a terjeszkedéssel jelentősen

tudják csökkenteni költségeiket. A költségcsökkentés az anyavállalatok és leányvállalatok között egy
működési szinergiát okozhat. Egyszerűen kihasználják azokat a költségcsökkentési előnyöket,
melyekkel az adott ország rendelkezik. Legyen az alapanyag, munkaerő, adó vagy bármi más.

A méretgazdaságosság előnyök kihasználása. Az a vállalat, amely megpróbálja elsődleges termékét

új piacokon eladni, növelheti jövedelmét és részvényesi vagyonát a méretgazdaságosság miatt
(alacsonyabb egységenkénti átlagos költség a megnövekedett termelés miatt). Azok a cégek, amelyek
sok gépet használnak, valószínűleg profitálnak a méretgazdaságosságból.

Idegen termelési tényezők használata. A munka- és termelési költségek drasztikusan eltérhetnek az

országok között. Az vállalatok gyakran megpróbálják a termelést olyan helyeken indítani, ahol olcsó a
föld, a munkaerő vagy valamely más termelési tényező. A piac hiányosságai miatt, például a hiányos
információk, az áthelyezés tranzakciós költségei és az iparba való belépés akadályai miatt a fajlagos
munkaerőköltségek nem feltétlenül válnak egyenlővé a piacok között. Így a vállalatoknak érdemes
felmérni a piacokat, hogy meghatározzák, vajon profitálhatnak-e az olcsóbb költségekből, ha
termelnek ezeken a piacokon.

Idegen nyersanyagok használata. A szállítási költségek miatt egy vállalat megpróbálhatja elkerülni az
alapanyagok behozatalát egy adott országból, különösen akkor, ha azt tervezi, hogy a készterméket
visszaadja az adott ország fogyasztói számára. Ilyen körülmények között megvalósíthatóbb megoldás
lehet a termék fejlesztése abban az országban, ahol a nyersanyag található.

c. Multinacionális vállalatok működő tőke cash menedzsmentje

A forgótőke körforgása alatt azt a periódust értjük, mely alatt a vállalat pénzéből újra pénz lesz. A
vállalat forrásaiból először anyagokat vásárol, ezeket feldolgozza, raktározza, értékesíti, majd
behajtja követeléseit. Ezt nevezzük a forgóeszközök körforgásának. Ez a multinacionális vállalatoknál
egy kicsit összetettebben történik, ugyanis könnyen lehet, hogy a forgási ciklus egyes elemei más és
más leányvállalathoz tartoznak. Más vállalat végzi beszerzést, a félkésztermék előállítását, a
késztermék gyártását és az értékesítést. Gyakran előfordul, hogy még a követelések behajtását is egy
erre szakosodott leányvállalat végzi. Ennek technikai megoldásában nagy szerepet játszik a faktoring,
mellyel erre a vállalatra engedményezik a követelést.

Nézzük ezt meg egy kicsit közelebbről. A folyamat az alapanyag beszerzésével indul el, ekkor még a
vállalat nem feltétlenül fizet a beszerzett áruért. A gyakorlatban a vevő általában később fizet,
megegyezéstől függően pl. 30, 60, 90 vagy akár 120, 180 napra. Ez attól függ, hogy mekkora a vevő
alkupozíciója, jellemzően el lehet mondani, hogy a multinacionális vállalatok alkupozíciója igencsak
erős. Abban az esetben, ha egy olyan termékről van szó, melyet sokan előállítanak, és relatív kevés
vevője van akkor a vevő nagyon hosszú időszakot is kialkudhat. Minél hosszabb ez az időszak annál
ked vvezőbb ez a vállalat számára, hiszen az alapanyagok már nála vannak és elkezdheti a
feldolgozását. Ezt az időszakot szállítói futamidőnek nevezzük, mely a szállítói számlák kifizetésével ér
véget. A multinacionális vállalatok jellemzően sikeresen nyújtják a szállítói futamidő hosszát.

A következő fontos mérföldkő, amikor a vállalat eladja az előállított terméket. Ebben az esetben is a
vevő általában később fizet a megvásárolt áruért cserébe. Pénzügyi szempontból a vállalat számára
ez a legkényelmetlenebb időszak, mert ezt az időszakot finanszíroznia kell. Az árut már eladta, de a
vételár még nem folyt be. Ezt az időszakot nevezzük vevő futamidőnek, mely a pénz beszedésével ér
véget. Természetesen a vállalatunk most abban érdekelt, hogy ennek a hossza a lehető legrövidebb
legyen. Itt megint fontos szerep jut a vállalat alkupozíciójának illetve a kockázatviselő képességében,
mely esetén a multinacionális vállalatok lehetőségei jóval nagyobbak, mint egy-egy közepes
vállalatnak. Ezt a teljes folyamatot, mely az alapanyag beszerzésével indul és a követelés behajtásával
ér véget működési ciklusnak nevezzük, ezen belül pedig azt az időszakot, amikor a vállalat kifizeti a
beszerzett anyagok vételárát és befolyik a vevőkövetelés a pénz konverziós ciklusnak nevezzük.

A működési ciklus és a vállalat kockázata között nagyon szoros összefüggés van. Értelemszerűen a
pénz konverziós ciklus alatt a vállalatnak finanszíroznia kell a termelési folyamatot, mely időszakra a
vállalatnak valamilyen formában forrást kell biztosítania. A működési ciklus hossza általában az
iparágtól valamint a szállítók és a vevők alkupozíciójától függ. Vannak olyan iparágak, ahol a
működési ciklus hossza igen rövid, pl.: élelmiszerkiskereskedelem, vagy vendéglátás területén, és van
ahol természetesen hosszabb, pl.: autógyártás. Szélsőséges esteben a működési ciklushossza akár
negatív is lehet, mint például az internetes webáruházak esetében, ahol a vevők gyakran előre
fizetnek és az áruház csak a fizetést követően rendeli meg a terméket. A működési ciklus hosszának
alakításában a multinacionális vállalatok behozhatatlan versenyelőnyre tettek szert.

A működési ciklust összetevő elemek és ezek időigénye azért fontos a menedzsment számára, mert
lehetővé teszi a forgóeszköz gazdálkodással kapcsolatos döntések felülvizsgálatát. A pénz konverziós
ciklus hossza az, amely a vállalat és a menedzsment számára kulcskérdés. A pénzkonverziós ciklus
nyúlása egy korai figyelmeztető jelzés, melyet három tényező határoz meg a szállítói futamidő
hossza, a készletek átlagos tárolási ideje és a vevőkövetelés befolyásának gyakoriságától.
Természetesen a menedzsment arra törekeszik, hogy csökkentse a pénz ciklus hosszát, melyre
hatékony eszköz a szállítói futamidő és készletezési periódus rövidítése, vagy a szállítói futamidő
nyújtása.

Multinacionális vállalatok cash managementje és cash pool technikák

A vállalatok számára kínált centralizált cashmanagement szolgáltatások egyik modern és komplex

formája az úgynevezett „cash pooling”. A cash pooling eredetileg azt a folyamatot jelentette, hogy a
vállalatok az esetleges deficites számláikat más számláik pozitív egyenlegével napi szinten
szembeállították, mintegy utánozva a két számla közötti számviteli elszámolást, összevezetést. A mai
szóhasználatban mindez általánosabb értelmet kapott és minden, számlák közötti összevezetést,
akárhogy is valósítják meg, technikailag cash pooling-nak neveznek. A cash pooling során az akár
jogilag különálló vállalkozások, egységek egy adott számlastruktúrában rögzített számláit, azok
egyenlegeit egy megállapodás keretében egy úgynevezett főszámlán napi szinten összevezetik,
konszolidálják, és az így központilag keletkező kamatbevételeket vagy kamatkiadásokat egymás közt
elszámolják. A cash pool szolgáltatás során egyrészt a részt vevő vállalati tagok kötnek egy
megállapodást, amely rögzíti a cash pool szerkezetét és az egymás között alkalmazandó kondíciókat,
másrészt létrejön egy megállapodás a bankkal, amely a számlavezetést, a cash pool vezetését, annak
speciális kondícióit tartalmazza. A kereskedelmi bankok különböző cash pool megoldásokat kínálnak,
a struktúrák azonban jellegüket tekintve két fő csoportba sorolhatók:

• „Cash Concentration” vagy fizikai Cash Pool,

• „Notional Cash Pool”.

A különböző cash pooling alkalmazásának gyakorisága, aránya az eltérő jogszabályi környezet miatt
régiónként változó. Míg például az Európai Únióban és Észak-Amerikában a fizikai cash pool a
legnépszerűbb, addig Afrikában és Ázsiában inkább a notional poolingot alkalmazzák. Ezekre az
alkalmazásokra erőteljesen ható jogi, szabályozási, adózási kérdésekre a későbbiekben még kitérünk.
A következőkben a cash pool rendszerek fajtáit tekintjük át részletesen.

Cash Concentration: A Cash Concentration célja elsősorban a vállalatcsoportban meglévő likviditás

koncentrációja annak érdekében, hogy ezáltal a vállalat külső finanszírozási igényét csökkenteni
lehessen, illetve a meglévő likviditást, kihasználva a méretgazdaságosságban rejlő lehetőségeket,
optimálisan lehessen felhasználni. A Cash Concentration legegyszerűbb és legelterjedtebb formája az
úgynevezett „zero Balancing Cash Pool”. A cash pool központi számlájához, az úgynevezett Master
számlához – ez a központi cég, azaz a „Pool-Leader” számlája – csatlakoznak a leadó alszámlák, az
úgynevezett pooling számlák. A leadó bankszámlák pozitív (követel-) egyenlege rendszeres
időközönként (jellemzően minden üzleti nap végén) átutalásra kerül a Master számlára, amennyiben
pedig a leadó számla egyenlege negatív (tartozik), akkor az feltöltésre kerül a főszámláról. Az utóbbi
eset kezelésére a Cash Concentration struktúrába kapcsolt alszámlákra sok esetben egy napon belüli
hitelkeret (Intraday Overdraft facility) állítanak fel. Az ábrán egy zero-Balancing Cash Pool
struktúrában történő elszámolás illusztrációja látható két alszámla bevonásával. Az elszámolás
értéknapok szerint történik, így a vállalatot nem éri kamatveszteség. A nap végén tehát a Master
számla a cash pool-ba kapcsolt számlák összesített egyenlegét mutatja. Technikailag a Master számlát
tulajdonló vállalat a leadó számlákat tulajdonló cégekkel szemben úgynevezett „intercompany”, azaz
kapcsolt vállalkozás közötti (vagy tulajdonosi) kölcsönként könyveli a tranzakciókat, ahol a leadó
számlák tulajdonosai vagy hitelnyújtó vagy hitelfelvevő pozícióban vannak a PoolLeader vállalattal
szemben. A bank a Master számla egyenlege alapján számolja a betéti, illetve a hitelkamatot, és
kizárólag a Pool-Leader-rel számol el. A vállalatcsoporton belüli keresztfinanszírozás után az egyes
Pooling-számlák tulajdonosainak járó, illetve általuk fizetendő kamat megállapítása és könyvelése a
vállalatcsoport – jellemzően a központi treasury – feladata. A Cash Concentration struktúra
zeroBalancing helyett lehet úgynevezett „TargetBalancing” is. Ez annyiban tér el az előzőekben
bemutatott megoldástól, hogy a vállalatnak minden egyes leadó számla te kintetében lehetősége van
meghatározni egy adott egyenleget (ez a „Target Balance”). Ezzel a megoldással elkerülhető a napon
belüli hitelkeret alkalmazása a leadó számlákra, hiszen így a Pool-Leader biztosítja az adott napra
szükséges likviditást a cash pool-ban részt vevő vállalatok számára.
Notional Cash Pool: A Notional Cash Pool egy fiktív cash pool, alkalmazása nem jár együtt a számlák
közötti tényleges pénzmozgással. Ez valójában egy kamatoptimalizálás, ahol a kamatfizetés a cash
pool-ban részt vevő bankszámlák összesített egyenlege alapján történik Amennyiben az érintett
számlák mindegyikének egyenlege pozitív, akkor a pool előnye akkor érvényesül, ha a vállalatcsoport
a bankkal sávos kamatozásban állapodik meg, így a magasabb fiktív egyenleg után a bank magasabb
kamatot fizet, mintha az egyes számlák saját egyenlegére számolná a látra szóló kamatot. Ennél
lényegesen jelentősebb lehet a kamatelőny, illetve kamatmegtakarítás, amenynyiben a cash poolban
részt vevő számlák között van olyan, amelyik tartozikegyenleget mutat, hiszen ebben az esetben a
pozitív egyenlegű számlák részben vagy egészben keresztfinanszírozzák a hitelfelvevői pozícióban
lévő vállalatot. A Notional Cash Poolnak ugyanakkor pont ez az az eleme, amely miatt a bankok
kevésbé alkalmazzák. Európa legtöbb országában (így például Magyarországon is) a bankok nem
számíthatják be egymással szemben a negatív és pozitív egyenlegeket, a részt vevő számlák
egyenlegeit bruttó módon kell kimutatniuk. Ennek következtében a bank oldaláról hitelfelvevői
pozícióban lévő számla teljes egyenlege után továbbra is felmerül a teljes hitelezési és a kötelező
tartalékolási költség, amelyeket azonban a bank csak részben tud érvényesíteni a hitelfelvevő
ügyféllel szemben. A probléma megoldására alakítottak ki például egy olyan Notional Cash Pool-hoz
hasonlító kamatkompenzációs termékét, az úgynevezett „Margin Optimisation” rendszert, amelynek
a lényege, hogy a részt vevő folyószámlák egyenlegei nem kerülnek összesítésre, de a kamatszámítás
során a bank figyelembe veszi a negatív és pozitív egyenlegek arányát (ez az úgynevezett beszámítási
faktor). Minél közelebb van egymáshoz a pozitív és negatív egyenleg aránya, azaz minél magasabb a
beszámítási faktor, annál optimálisabb a csoportszintű kamateredmény, azaz annál alacsonyabb az
alkalmazandó hitelkamat és annál magasabb a betéti kamat. Ennek alkalmazása esetén az egyes
számlák tekintetében a felek megállapodnak a referenciakamathoz képest alkalmazandó minimális és
a maximális kamatfelárról, illetve betéti marzsról. Nincs szükség Master számla alkalmazására,
minden számla önállóan, azonos szinten vesz részt az elszámolásban. fizikai pénzáramlásra, tényleges
konverzióra, valamint csoportszintű keresztfinanszírozásra nem kerül sor, a részt vevő
folyószámlákon a kamatelszámolás a bank által történik, így a termék alkalmazása nem jelent
adminisztratív többletráfordítást a vállalatok számára.

Kombinált cash pooling megoldások Az eddigiekben bemutattuk a két fő cash pool struktúrát, a
gyakorlatban azonban számos további kombináció létezik. A cash pool struktúrák mindegyike lehet
országon vagy bankon belüli, esetleg nemzetközi (cross border pooling), és lehet egy devizás vagy
többdevizás (multi currency pooling). Az imént bemutatott kamatkompenzásciós termék is
kombinálható például országhatárokon belüli zeroBalancing Cash Pool struktúrával. Nemzetközi cash
pool megoldást ma már gyakorlatilag az összes nemzetközi hálózattal rendelkező bank nyújt, a
többdevizás termék azonban még korántsem ilyen elterjedt. Ennek oka elsősorban a folyamatok
automati záltságában és transzparenciájában keresendő. Míg a határokon átnyúló, de bankon belüli
elszámolások messzemenően automatizálhatók, gyorsak, a különböző devizanemű számlák közötti
cash pool könyvelések sok esetben még nem működnek emberi közreműködés nélkül, valamint az
ehhez szükséges treasury (swap-) ügyletek költségei nem kellően transzparensek, és az
alternatívaköltség az ügyfél számára adott esetben magas lehet. Éppen ezért nem véletlen, hogy sok
vállalat nem is ragaszkodik multicurrency megoldáshoz, hanem inkább maga kívánja kezelni a
különböző devizanemekben meglévő likviditását. ugyanakkor az euró bevezetése nagyban segítette a
cash pool megoldások elterjedését, hiszen egy-egy vállalatcsoporton belül Európa szinte minden
országában szükség van eurószámlára, amelyek esetében reális és könnyen megvalósítható opció a
cross-border euró cash pool alkalmazása. Crossborder struktúráknál − amennyiben az egyes
országokban több leadó számla is van, vagy nem egy banknál vannak a számlák − gya kori megoldás,
hogy országonként kialakítanak egy belföldi zero-Balancing Cash Pool-t. Itt a Master számla általában
egy nem rezidens vállalat számlája, jellemzően ugyanazé a vállalaté, amelyik a globális Master
számlát is tulajdonolja. Első lépésben tehát a belföldi Cash Pool keretében történik meg a számlák
leürítése, illetve feltöltése, majd második lépésként lefut a cross-border cash pool elszámolás, ahol
már a belföldi pooling Master számlái leadó számlaként szerepelnek a globális Master számlával
szemben. A megoldás előnye, hogy csökkenti a cash pool keretében szükséges nemzetközi
átutalásokat, illetve egy regionálisan tagolt vállalatcsoportban megkönnyíti az egyes régiók/országok
külön egységként történő kezelését.