Az Úristent magasztalom, jóvoltáról
gondolkodom, irgalmához
folyamodom, mert meghallgat, azt
jól tudom.
Csodálatos tetteiről, szabadító
erejéről, emlékezem jóvoltáról,
bizodalmat veszek abból.
Születésén Istennek az angyalok
örülnek,
víg éneket zengenek, dícsőség az
Istennek.
Született Emánuel, kit hirdetett Gábriel,
bizonyít Ezekiel és próféta Dániel.
Pásztorok őt imádják és
megajándékozzák,
pásztoroknak pásztorát Messiásnak
megvallják.
Örüljetek nemzetek, üdvözítőnk
érkezett,
Ádám egykor vétkezett, de a Krisztus
megmentett.
Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő, Beteljesült
már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád.
2. Megnyílt az ég harmatozva,
Megváltónkat hogy lehozza. Ég felhői,
nyíljatok szét, Hozva Jákob fejedelmét!
3.. Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag*,
Téged vágyunk mi látni csak. Kelj fel,
Napunk, fényességed űzze el a
sötétséget!
Mikor Máriához az Isten angyala
Názáret városban az égből leszálla,
kit szent imádságban Gábriel talála,
ékes köszöntéssel a Szűzhöz így szóla:
Üdvözlégy te kegyes, Isten szép leánya,
Jesszétől származott Ádám unokája,
az Éva asszonynak legtisztább
magzatja,
Áron vesszejének megújult virágja!
Tégedet az Isten igazán szeretett,
sok nemzetek közül magának
eljegyzett.
kilenc angyali kar koronát készített,
hogy megkoronázza azzal szent fejedet!
Mennyből az angyal lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén
Lássátok, lássátok.
Istennek fia, aki született
Jászolban, jászolban,
Ő lészen néktek üdvözítőtök
Valóban, valóban.
Istengyermek, kit irgalmad közénk
lehozott,
Angyaloknak énekével Néked áldozok.
Terjeszd fölém kezedet, hogy az
Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem, jászolod
tövén.
Bár nem látom gyermekarcod szent
vonásait,
Hiszem mégis rendületlen: hogy már te
vagy itt.
És mosolygón fölfogod, könnyemet,
amit hozok
Ajándékul jászolodnak trónusához én.
Téged vár a népek lelki sötétsége,
Isten:
Nincs, ki nékünk harcainkban segítene
itt lenn.
Ha szentséges arcod ragyog
vándorutunk végén:
Megnyugosznak egymás mellett a
nemzetek békén.
Áldott kenyér s bor színébe jöjj, Uram,
közénk le
S tekints szelíd kegyes szemmel e
szenvedő népre,
Melynek szívét általjárja már a könny s
a bánat
És vezeklő keresője lett az éghazának