Professional Documents
Culture Documents
Vígh Katalin - Kanizsal-Nagy Ildikó A Szociális Készségek Tanítása, Fejlesztése Segédanyagok Készült
Vígh Katalin - Kanizsal-Nagy Ildikó A Szociális Készségek Tanítása, Fejlesztése Segédanyagok Készült
SEGÉDANYAGOK
Szociális és
Munkaügyi
Minisztérium
Vígh Katalin
A mentalizációs készségek fejlesztése
1. A mentalizáció fogalma
Látjuk tehát, hogy a naiv tudatelméleti sérülés komoly problémákat okoz, igen fontos
tehát azok direkt és strukturált tanítása. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az érintett
személyek szociális-kommunikációs készségei egyre magasabb szintre jussanak, független,
kompetens emberként tapasztalják meg önmagukat, ennek következtében pedig a lehető lég
2009. 01. 22 . 2
zökkenő mentesebben legyenek képesek beilleszkedni a kisebb-nagyobb társadalmi
egységekbe. E képességek tanítása azonban sokszor nehéz és fáradságos, hasonló az
akadémikus tudnivalók elsajátításához {Jordán és Powel, 1995), és az ily módon megtanult
dolgok általánosítása többnyire komoly nehézségekbe ütközik. Ráadásul ezzel a készséggel
állandóan foglalkozni kell, ha sikerült eljutni egy adott személynél kialakítható legmagasabb
szintre, akkor ennek fenntartására kell hangsúlyt fektetni.
Az alábbiakban olyan módszerekről készítettünk rövid ismertetőt, melyeket a
mentalizációval kapcsolatos képességek fejlesztésére dolgoztak ki a kutatók és más
szakemberek, illetve olyanokról is, amelyek alkalmasak az e területen történő beavatkozásra.
3.2.1. Képgyűjtemények
(a) Az Érzelmek Színes Kártyák sorozatban (Emotions, Color Cards series, 1996)
olyan fotók találhatók, amelyek az alap érzelmek mellett (vidám, szomorú, mérges, ijedt)
árnyaltabb, bonyolultabb érzelmeket is bemutatnak. Láthatunk a szereplők arcán többek
között kétségbeesést, dühöt, csalódottságot, elkeseredettséget, az elveszettség érzését. A fotók
többsége nem egyszerű portré, hanem valamilyen szituációt ábrázol (pl: köd van, az autó
motorházteteje nyitva, egy nő és egy kislány támaszkodik hozzá, a nő telefonál, illetve egy
fiatal nő ül szemben egy tolókocsis idős férfival, fogják egymás kezét, és egymás szemébe
néznek).
(b) A Szociális Viselkedés Színes Kártyák sorozat {Social Behaviour Color Cards
series, 2002) olyan színes rajzok gyűjteménye, amelyeken hétköznapi események láthatók.
Vannak közöttük egyszerűbbek, viszonylag könnyen értelmezhetők (pl.: az uszoda
medencéjébe beugrik egy fiú, a medencében többen vannak, kicsi gyerekek is), de
bonyolultabb helyzeteket megjelenítenek is (pl.: fiatalok ülnek egy díványon, előttük üdítő az
asztalon, hárman vidáman beszélgetnek, a negyedik magában, görnyedt testtel ül).
3.2.2. Képsorozatok
(a) ELA (Everyday Life Activities, 1994-2001) A módszert itt csak megemlítjük,
mivel szöveggyűjteményünkben részletes ismertetőt olvasható róla.
(b) Problémák {Problems, 2002). Hat történet, amely valamilyen komoly, nem
mindennapi helyzetet mutat be, és annak megoldására alternatívát is ad (pl.: ismeretlen
fiatalember cigarettával kínál egy gyereket, majd együtt elmennek annak autójához). A
3.3.1. Gondolatbuborékok
okoz problémát ennek megértése. Ebből arra következtettek, hogy az autizmussal élő
gyermekek jobb megértését is elősegítheti ez a módszer a konkrétan meg nem fogható, meg
nem jeleníthető gondolatokkal kapcsolatban.
Erre irányultak későbbi kutatásaik (Wellman és mtsai, 2002) 5-17 év közötti érintett
gyerekekkel végeztek gondolat-buborékok használatára épülő kutatást. A tanítási folyamat és
a tesztelés egyéni helyzetben, csendes, nyugodt körülmények között folyt. Magát a konkrét
kutatást megelőzte egy előtanulmány, amelynek során elsőfokú naiv tudatelméleti feladaton
(Sally és Anne története, ld. pl. Frith, 1989, 2003) keresztül ismerkedtek a résztvevők a
gondolatbuborék használatával, értelmezésével. Sally és Anne szerepét kartonból kivágott
figurák vették át, amelyek hasonló módon elkészített tárgyakkal voltak körülvéve. Ezeken
kívül még olyan gondolatbuborékokat is használtak, amelyekre a történethez tartozó
különböző tárgyak képei kerültek. Kísérleteiket ezekkel az eszközökkel végezték. A kutatás
során is használták a Sally-Anne teszten alapuló történetet, de a Medvék és a Smarties hamis
vélekedés tesztet (pl. Frith, 1989, 2003) is, valamint a Látni-Tudni tesztet (Baron-Cohen,
Goodhart, 1994). A kutatási folyamat során kirajzolódott, hogy a gondolat-buborék
használata nagyban megkönnyíti az érintett emberek számára a gondolatok (vágyak, valós és
vélt hiedelmek) megértését.
A következőkben ezen tanítási szintek tartalmát mutatjuk be, azaz annak a tanításnak a
folyamatát, amelynek célja annak a megértése, hogy a megfigyelhető viselkedés mögött
A negyedik szint rajzhoz szintén tartoznak kérdések. Ahhoz a két képhez, amelyek azt
ábrázolják, hogy egy kislány nagyon vágyik egy almára, és azt meg is kapja, a következők:
Vágyra irányuló kérdés: „Mit szeretne Tünde?”
Érzelemre irányuló kérdés: „Mit fog érezni Tünde, amikor az anyukája egy almát ad neki?”
Magyarázatra irányuló kérdés: „Miért fog örömöt/szomorúságot érezni?”
A kérdések megbeszélése után lehet csak a következő képre tovább lépni.
Az ötödik szint természetesen a legnehezebb, legbonyolultabb. Ez a szakasz hivatott
arra, hogy megtanítsa az érintett embereknek, hogy valaki vágyhat valamire, és vélekedhet
afelől, hogy megkapja azt vagy nem, vélekedése pedig befolyásolhatja az érzelmeit pozitív
vagy negatív irányban. A felvázolt szituáció az alábbi lehetőségeket foglalja magában:
- igaz vélekedés - beteljesült vágy
- igaz vélekedés - beteljesületlen vágy
- hamis vélekedés - beteljesült vágy
lÁay COUDOLT*
S2EP.ETME.
2009. 01. 2 2 . 14
A megértés folyamatát szintén kérdések segítik. Az elsőhöz nem tartozik kérdés, ott
egyértelmű a szituáció. A másodikhoz azonban minden esetben négy kérdést rendeltek a
szerzők, amelyek a fent vázolt fagyis történet esetében a következők:
Vágyra irányuló kérdés: „Mit szeretne Albert?”
Vélekedésre irányuló kérdés: „Mit gondol Albert?”
Érzelemre irányuló kérdés: „Albert egy csokis fagyit szeretne. Azt gondolja, hogy az apukája
egy epres fagyit vesz neki. Mit érez Albert?”
Magyarázatra irányuló kérdés: „Miért fog örömöt/szomorúságot érezni?”
Az első három kérdéshez segítő kérdések is tartoznak. Pl.?
A harmadik képhez tartozó kérdések pedig a következők:
Vágyra irányuló kérdés: „Mit szeretne Albert?”
Érzelemre irányuló kérdés: „Mit fog érezni Albert, amikor apukája odaadja neki az epres
fagyit?”
Magyarázatra irányuló kérdés: „Miért fog örömöt/szomorúságot érezni?”
A kép tematikus feldolgozására ezen kérdések mentén kerülhet sor.
2009. 01. 22 . 15
A feladatok elsősorban kétszemélyes helyzetben gyakorolhatók, a megcélzott
készségek ezen a módon sajátíthatóak el a leghatékonyabban. Szociális készségfejlesztő
csoportokban azonban szintén alkalmazható elsősorban olyan személyekkel, akik
kétszemélyes helyzetben már megismerték ezt a technikát. Csoportban arra is sor kerülhet,
hogy a csoporttagok ütköztethessék véleményüket egy adott érzelmi állapottal kapcsolatban.
Egy ilyen csoportos tréningről készült leírást tartalmaz a Munkahelyi készségek
kialakításához szükséges szociális kogníciót fejlesztő csoportos tréningek című könyv
(.Kanizsai-Nagy, Kiss, Szaffner, Vígh, 2003). A módszer beilleszthető a babzsákos
foglalkozásba is. (A Babzsák fejlesztő foglalkozásról részletes leírás található a tanfolyami
anyagban.
A tanítási folyamat nagyon fontos, elengedhetetlen része, hogy a hétköznapokban is
megragadjunk minden olyan alkalmat, amikor lehetőség nyílik arra, hogy az érintett
személlyel megfigyeltessük társait, arra késztetve, hogy próbáljon olvasni a többiek
gondolataiban, fürkéssze ki, éppen mi zajlik a fejükben. Az erre való törekvés feltétlenül
szükséges, hiszen a feladathelyzetben megtanultak általánosítása nem automatikus.
Bármennyire ügyesen azonosít is egy érintett ember mentális állapotokat tanulási helyzetben,
nem jelenti azt, hogy könnyedén megbirkózik a mindennapi élet által nyújtott szituációkkal,
könnyedén azonosítja egy másik ember mentális állapotát.
Összegzés
A bemutatott módszerek alkalmazása mesterséges tanítási helyzetben történik. Nagy
hangsúlyt kell azonban fektetnie a szakembereknek arra, hogy a megszerzett tudást
általánosítani is képesek legyenek az autizmussal élő emberek, ennek érdekében a
szakembereknek „résen kell lenniük” és minden adandó alkalmat kihasználniuk.
Felhasznált szakirodalom:
Gray, C. (1994) Comic Strip Conversation. Jenison Public Schools, Jenison, Michigan
Howlin, P., Baron-Cohen, S., Hadwin, J. (1999). Miként tanítsuk az elme olvasását
autizmussal élő gyermekeknek. Kapocs, Budapest
Wellmann, M. H., Baron-Cohen, S., Caswells, R., Gomez, J. C., Swettenham, J.., Toye, E.,
Lagattuta, K. (2002). Tought-bubbles Help Children with Autism Acquire an
Alternative to a Theory of Mind. Journal o f Autism and Developmental Disorder, Vol.
Wellmann, M. H,, Hollander, M., & Schult, C. A. (1996). Young Children’s Understanding of
Thought Bubbles and of thoughts. Child Development, 67, 768-788.
Képgyűjtemények:
Emotions; (1996) Color Cards series, editor: Harrison, W., Speechmark Publishing Ltd.,
Bicester
Social Behaviour; (2002) Color Cards series, editor: Harrison, W , Speechmark Publishing
Ltd., Bicester
Képsorozatok:
Reason-Effect (1997) Color Cards series, editor: Harrison, W , Speechmark Publishing Ltd.,
Bicester
2009. 01 . 22 . 17
Vígh Katalin - Kanizsai-Nagy Ildikó:
Óvodáskor
Az ebbe a korcsoportba tartozó gyerekek számára semmi nehézséget nem okoz, hogy
egymás mellett játszanak, illetve egyre többször együtt is tevékenykednek. Élményeiket, jó és
rossz tapasztalataikat képesek megosztani egymással. Kapcsolataik során már kezd kialakulni
a kölcsönösség, amely a baráti viszonyok kialakulásának egyik alappillére. Képesek arra,
hogy adott problémákra újabb és újabb megoldásokat keressenek, találjanak.
Liber és munkatársai (2008) három, a kutatás kezdetekor 5-9 éves, autizmussal élő fiú
játékkal kapcsolatos készségeinek fejlődését kísérték figyelemmel osztálytermi körülmények
között. A gyerekek jelentős elmaradást mutattak a szociális-kommunikációs és a
játékkészségeik terén. Elsődleges kommunikációs eszközük a beszélt nyelv volt.
Mindegyikükhöz egy kortársat illesztettek. Kortársaik szintén valamilyen fejlődési
rendellenességgel küzdöttek. A kortársakat megtanították arra, hogy várják meg, amíg a
kísérletben résztvevő gyermekek játékot kezdeményeznek, illetve, hogy barátságosan
fogadják kéréseiket.
Két mintha-játék tevékenységet alkalmaztak a kutatás során („Cirkuszos vonat” és
„Állatkerti őr”), melyeket a gyerekek ismertek és szerettek. Mindkét játékot feladatanalízis
módszerével lépésekre bontottak, majd vizuális támogatást készítettek a lépésekhez. Az
interakció során elvárták a gyerekektől, hogy (a) szólítsák meg a kortársukat, (b) forduljanak
felé, (c) kérdezzenek és válaszoljanak. A kutatók a megfelelő megnyilvánulásokat rögzítették.
Abban az esetben is ez történt, ha némi kivárás után promttal kellett segíteni a gyerekeket, és
ennek köszönhetően teljesítettek. A spontán, kreatív, helyénvaló, egyéni megoldásokat
természetesen nem hagyták a kutatók figyelmen kívül.
A tanulmányban részt vevő három érintett fiú egyike jelentős változást mutatott a
mintha-játék fejlődésében a kutatás hatására (pl.: tárgyakat kezdett használni más tárgyak
megjelenítésére). A másik két gyermek a már meglévő készségei általánosításában lépett előre
(pl.: tanára megfigyelte, hogy a tréning hatására a kisfiúk hosszabb ideig voltak képesek
beszélgetésekben és tevékenységekben részt venni osztálytársaikkal.)
ot
Ganz és Flores (2008) két játszócsoport hozott létre három és négy fővel,
csoportonként egy és két óvodáskorú autizmussal élő gyermek és két tipikusan fejlődő kortárs
részvételével. Mindannyian 3-6 évesek voltak. A kritériumok közt szerepelt, hogy a gyerekek
egy- vagy többszavas mondatokban, érthetően beszéljenek. A csoportban nagy hangsúlyt
fektettek a vizuális támogatásra.
A csoportokban három téma köré alakították ki a játékokat (pl.: a tenger, születésnapi
zsúr). A témák megfeleltek a gyerekek érdeklődésének. A csoportok heti 4-5 alkalommal, 30
perces időtartamban működtek. A kortársakat arra tréningezték, hogy segítsenek a beszélgetés
és a játéktevékenység megtanulásában az érintett gyerekeknek. A szakemberek instrukciós
kártyákat készítettek számukra, hogy támogassák tevékenységüket (pl.: „Vond magadra a
barátod figyelmét!”). Az érintett gyerekek számára egyénre szabott, verbális és olvasási
készségeikhez igazított írásos segítséget (forgatókönyveket) készítettek a játékokhoz (pl.:
„Egy hal!”, „Nézd a delfineket!”). Intervenció és általánosítás szempontjából figyelték meg
őket játék közben. Rögzítették az érintett gyerekek által használt kijelentéseket, azokat is
természetesen, amelyek nem szerepeltek a forgatókönyvekben. Emellett a kortársaknak és a
tanároknak adott válaszokat is dokumentálták.
Az eredmények megmutatták, hogy az érintett gyerekek mindannyian előre léptek a
forgatókönyvek kijelentéseinek használatában, a kontextushoz illő kommentálásban, illetve az
időtartamban, amely során a megfigyelés fókuszát jelentő beszéd megmutatkozott. A
forgatókönyvekben nem szereplő mondatok viszont különböző mértékben jelentek meg a
gyerekeknél, egyiküknél például alig észleltek változást a kutatók, de a másik két gyermek
jelentős mértékben előre lépett ezen a területen.
A kortárs segítői programok mindkét fél számára nagy jelentőséggel bírnak, mindkét
fél komoly előnyökhöz juthat.
Az A SD-vel élő gyerekek többek között
- kevésbé lesznek kívülállók óvodai, iskolai csoportjukban,
- kevésbé lesznek elutasítóak, zárkózottak, magányosak,
elsajátíthatnak különböző, a mindennapi életben alkalmazható szociális készségeket
(pl.: kezdeményezni valaki felé, a társa kezdeményezését elfogadni, betartani adott
szabályokat, felismerni mások érzéseit, stb.),
- szociális interakcióik gyakoribbá válhatnak,
- adott szociális interakcióik időtartama hosszabbá válhat.
A kortársak többek között
- gyakorlatot szerezhetnek abban, hogyan, milyen módon közelítsenek sérült társuk felé,
- könnyebben elfogadhatják társuk bármilyen típusú sérülését,
- megnőhet az önbizalmuk, önértékelésük egyre pozitívabb lehet,
- kivívhatják társaik és a környezetükben lévő emberek elismerését,
- növekedhetnek szociális interakciós készségeik.
8. Megállapodás
Amennyiben ez a néhány közös együttlét sikeresnek bizonyult, a kölcsönös szimpátia
továbbra is megmaradt, sor került az írásos megállapodásra a családok, a segítők és az
intézmény között.
A megállapodásban rögzítették az időtartamot (amely természetesen módosítható volt) és a
felek vállalásait. Ezek a következők:
9. Közös program ok
A közös programokat a segítők a családdal egyeztették, ami az érintett felnőtt igényeitől
függött elsősorban, de természetesen a család lehetőségeit messzemenőkig figyelembe véve.
Felhasznált irodalom
Blauvelt Harper, Symon, J. B. G., Frea, W. D. (2008). Recess is Time-in: Using Peers to
Improve Social Skills o f Children with Autism. In: Journal o f Autism and Developmental
Disorders Volume 38, 815-826.
Chang, J. M., Lang, R., Rispoli, M., O ’Reilly, M., Sigafoos,J., Cole, H. (2009) Use o f peer-
mediated interventions in the treatment o f autism spectrum disorders: A systematic review. In:
Research in Autism Spectrum Disorders, 3; 876-889.
Ganz, J. B., Flores, M. M. (2007) Effects o f the Use o f Visual Strategies in Play Groups for
Children with Autism Spectrum Disorders and their Peers (2008). In: Journal o f Autism and
Developmental D isorders Volume 38, 926 - 940.
Handleman, J. S., Harris, S. L., Martins, A. M. P. (2005) Helping Children with Autism Enter
the Mainstream. In: Volkmar et al (eds) Handbook o f Autism and Pervasive Developmental
Disorders, 3. rd Edition, Wiley, 1029-1042.
Laushey’K. M., Heflin L. J. (2000) Enhancing Social Skills of Kindergarten Children with
Autism Through the Training o f Multiple Peers as Tutors. Journal o f Autism and
Developmental Disorders Volume 30, Number 3 pp 183 - 193
Liber, D. B., Frea, W. D., Symon, J. B. G. (2008) Using Time-delay to Improve Social Play
Skills with Peers for Children with Autism. In: Journal o f Autism and Developmental
D isorders Volume 38, 312 - 323
Lord,C. (1995) Facilitating Social Inclusion. In Schopler, E . , Mesibov, G. (eds) Learning and
Cognition in Autism, Plenum Press, New York, 221-240.
McGrath, A. M., Bosch, S., Sullivan, C. L., Fuqua, F. W. (2003) Training Reciprocal Social
Interaction Between Preschoolers and a Child Diagnosed with Autism. In: Journal o f Positive
Behavior Interventions 5 (1). 47-54.
Mesibov, G. B., Shea. V., Scholpler. (2004) The TEACCH Approach to Autism Spectrum
D isorders, Plenum Press, New York
Roffey, S., Tarrant, T., & Majors, K. (1994). Young friends schools and friendship.
London: Cassell.